12 464
Tervezési segédlet Belsőtéri munkahelyek világítása
Aktualizált kiadás a képernyős munkahelyek világítására vonatkozó új követelményekkel
Röviden a DIN EN 12464-1 legfontosabb változásairól
Röviden a DIN EN 12464-1 legfontosabb változásairól
Oldal
A látási feladat területe
A látási feladat területe a munkahely azon részterülete, ahol a látási feladatot végzik. A világításnak a DIN EN 12464-1-ben meghatározott jellemzői, úgymint: - a megvilágítás karbantartási (avulási) értéke és egyenletessége, - a káprázás értékelése, valamint - a fényforrások színvisszaadása az adott látási feladatra és az ahhoz tartozó területre vonatkoznak. Utóbbi lehet vízszintes, függőleges vagy ferde.
13 26
Amennyiben a látási feladat nagysága és/vagy elhelyezkedése nem ismert, úgy azt a területet kell a látási feladat területének tekinteni, ahol a látási feladat előfordulhat. Ez azt is jelentheti, hogy az egész munkateret – esetleg egy fal melletti sávot leszámítva – látási feladat területeként kell megvilágítani. A látási feladat területei irodák esetében: - íróasztal képernyős eszközökkel - tárgyalóasztal - asztalok irodagépekkel, pl. fénymásolóval, nyomtatóval stb. - függőleges szekrény- és polcfelületek
88
A látási feladat területei ipari és kézműipari munkahelyek esetében - néhány példa: - munkadarab szerszámmal történő megmunkálása - a falnál végzett szerkezeti és méretrajzolás - szerszámok és mérőeszközök tárolása - félkész termékek tárolása - késztermékek tárolása
74
A látási feladat területei eladóterekben: - pénztárövezet - vevőszolgálat és információ - csomagolóasztal A látási feladat területei oktatási intézményekben: - tanári asztal - kísérleti asztalok - kötött ülésrend esetében a tanulók asztalai - szabad ülésrend esetében majdnem az egész helyiség - falitábla és egyéb függőleges felületek, pl. térképek, szemléltető táblák stb. A látási feladat területei általános és fogorvosi vizsgálóhelyiségekben, illetve rendelőkben: - közlekedő és előkészítő övezet (a kezelés helyének környezete) - az a hely, ahol a kezelést végzik (pl. kezelőasztalok, székek) - a kezelt testrész (pl. a páciens szája)
Közvetlen környező terület
A közvetlen környező terület a látási feladat területét körülvevő, a látótérben elhelyezkedő felület. Ezt a területet alacsonyabb megvilágítási szinten lehet megvilágítani. Képernyős munkahelyeket is tartalmazó helyiségekben (különösképpen irodákban) a DIN 5035-7 szerint az egész helyiségnek a látási feladat területén kívül eső részét közvetlen környező területként kell megvilágítani, leszámítva egy 0,5 m-es sávot a falak mentén.
102
112
124
17 30
Megvilágítás a látási feladat területén lx
A közvetlen környezet területénekmegvilágítása lx
> 750 500 300 > 200 Egyenletesség: Emin/ Eátlag ≥ 0,7
Közvetlen káprázás – UGR
Tükröző káprázás – Képernyő
Avulási érték
500 300 200 Efeladat Egyenletesség: Emin/ Eátlag ≥ 0,5
A nagy fénysűrűségű világítótestek által okozott zavaró káprázást az UGR-képlet segítségével értékeljük ki. Ez történhet: - a lámpatestek UGR-referenciaértékeinek segítségével, amelyeket a lámpatestgyártók bocsátanak rendelkezésre, - a lámpatestek UGR-táblázatai segítségével, amelyek pontosabb értékelést tesznek lehetővé és amelyeket szintén a gyártók bocsátanak rendelkezésre, az UGR-képlet megfelelő szoftverrel történő kiértékelésével. A képernyőket a tükröződés kiküszöbölése szempontjából Ies, II-es és III-as képernyőosztályba soroljuk. Minél jobb a tükröződésmentesítés, annál nagyobb azoknak a világítótesteknek illetve felületeknek a megengedett fénysűrűsége, amelyek a felületen tükröződhetnek. Az 2 ernyőzésre vonatkozó, 200 cd/m -ben meghatározott követelmény kiegészült a jól, illetve közepesen jól 2 tükröződésmentesített képernyőkre vonatkozó, 1000 cd/m ben megállapított új fénysűrűség-határértékkel. Az ernyőzésre vonatkozó követelmények 65º-nál nagyobb sugárzási szögre és a lámpatesthez viszonyított valamennyi nézési irányra érvényesek.
Oldal 34
64 93
18
A megvilágítás avulási értéke a berendezésnek az a (helyi) középértéke, amely alá az avulási érték semmilyen időpontban sem csökkenhet. A megvilágításnak a DIN EN 12464-1-ben szabványosított, különféle tevékenységekre vonatkozó értékei avulási értékek. Amennyiben ez az érték az üzemidő folyamán csökken, a berendezést karban kell tartani, azaz ki kell tisztítani és esetleg ki kell cserélni a fényforrásokat. A megvilágítás kezdeti értéke, amely a tervezés alapjául kell hogy szolgáljon és meghatározza a fényforrások és a lámpatestek számát, az avulási értékből és az avulási tényezőből adódik: Kezdeti érték = Avulási érték / Avulási tényező
Avulási tényező (AT)
A DIN EN 12464-1 szerint a tervezőnek egyedileg kell meghatároznia az avulási tényezőt és egy ennek megfelelő karbantartási tervet kell készítenie. A gyakorlatban csak ritkán állnak rendelkezésre az AT pontos meghatározásához szükséges adatok. Ilyen esetekben a referencia-avulási tényezőt hívhatjuk segítségül, melynek értéke többnyire AT=0,67. Modern fényforrás és lámpatesttechnológia, valamint nagyon tiszta helyiségek esetében AT=0,8 is lehetséges, kedvezőtlen körülmények között pedig AT=0,57 vagy AT=0,5 szükséges.
50
12 464
Tervezési segédlet
Belsőtéri munkahelyek világítása a DIN EN 12464-1, továbbá egyéb, a világításra vonatkozó DIN-szabványok és szabványrendszerek szerint
Impresszum 2. kiadás, 2004. október © TRILUX-LENZE GmbH + Co KG Szerkesztette: Ha.-Jo. Richter okl. mérn. és a TRILUX-szerkesztőbizottság Minden jog fenntartva Printed in Germany ISBN 3-00-012496-9 Minden műszaki adatot gondosan ellenőriztünk. A szerkesztők fenntartják a tévedés jogát. Nyomdatechnikai okokból színbeli eltérések előfordulhatnak. A DIN- szabványokat a Német Szabványhivatal (DIN) engedélyével közöltük. A DIN-szabványok a következő címen szerezhetők be: Beuth- Verlag GmbH, Burggrafenstraße 6, D-10787 Berlin.
1
Tartalom
Előszó
4
A belsőtéri munkahelyek világításra vonatkozó szabványok
6
Általános követelmények 1
Alkalmazási terület
2
Normatív utasítások
11
8
3
Fogalmak
12
3.1
A látási feladat
12
3.2
A látási feladat területe
13
3.3
A közvetlen környezet területe
17
3.4
A megvilágítás karbantartási értéke
18
3.5
Ernyőzés szöge
19
3.6
Képernyő
20
3.7
A megvilágítás egyenletessége
20
4
A világítás tervezésének kritériumai
21
4.1
Fényklíma
21 23
4.2
Fénysűrűség-eloszlás
4.3
Megvilágítás
26
4.4
Káprázás
33
4.5
Fényirány
44
4.6
Színszempontok
46
4.7
Villogás és stroboszkóp-hatás
49
4.8
Avulási tényező (karbantartási tényező)
50
4.9
Energia szempontok
60
4.10
Természetes fény
62
4.11
Képernyős munkahelyek világítása
63
Egyedi követelmények 5
A világítás követelményei
66
5.1
A táblázatok felépítése
66
5.2
A helyiségek (területek), feladatok és tevékenységek felsorolása
69
5.3
A helyiségek (területek), feladatok és tevékenységek világítási követelményei
69
Épületeken belüli közlekedési sávok és általános területek Kommentár a DIN EN 12464-1 5.1 számú táblázatához 5.1 táblázat: Épületeken belüli közlekedési sávok és általános területek
70 72
– Közlekedési sávok
72
– Pihenő, orvosi és elsősegélynyújtó helyiségek
72
– Ellenőrző helyiségek
73
– Raktár- és hűtőhelyiségek
73
– Magasraktárak
73
Ipari és kézműves tevékenységek Kommentár a DIN EN 12464-1 5.2 számú táblázatához 5.2 táblázat: Ipari és kézműves tevékenységek
2
74 79
– Mezőgazdaság
79
– Pékségek
79
– Cement-, cementáru-, beton- és téglagyártás
79
– Kerámia, csempék, üveg és üvegáru előállítása
79
– Vegyipar, műanyag- és gumiipar
80
– Villamosipar
81
– Élelmiszerek és élvezeti cikkek javítása
81
– Öntödék, fémöntödék
82
– Fodrászat
83
– Ékszerkészítés
83
– Mosodák, vegytisztítás
83
– Bőr- és bőrdíszműgyártás
83
– Fémmegmunkálás és -feldolgozás
84
– Papír- és papírárugyártás
85
– Erőművek
85
– Nyomtatók
85
– Henger-, kohó és acélerőművek
86
– Textilgyártás és -feldolgozás
86
– Autógyártás
87
– Famegmunkálás és -feldolgozás
87
Irodák Kommentár a DIN EN 12464-1 5.3 számú táblázatához 5.3 táblázat Irodák – Irodahelyiségek, irodaszerű helyiségek és számítástechnikai helyiségek
88 100 100
a DIN 5037-7 szerint – Egyedi képernyős munkahelyek, mérőhelyek, vezérlő dobogók és állomások
101
a DIN 5035-7 szerint Eladóterek Kommentár a DIN EN 12464-1 5.4 számú táblázatához 5.4 táblázat Eladóterek
102 105
Középületek Kommentár a DIN EN 12464-1 5.5 számú táblázatához 5.5 táblázat Középületek
106 109
– Általános területek
109
– Éttermek és szállodák
109
– Színházak, hangversenytermek, mozik
109
– Vásárok és kiállítócsarnokok
109
– Múzeumok
110
– Könyvtárak
110
– Parkolóházak
110
Oktatási intézmények Kommentár a DIN EN 12464-1 5.6 számú táblázatához 5.6 táblázat Oktatási intézmények
111 114
– Óvodák, bölcsődék
114
– Tanintézmények
114
Egészségügyi intézmények Kommentár a DIN EN 12464-1 5.7 számú táblázatához 5.7 táblázat Egészségügyi intézmények – Többfunkciós helyiségek
116 125 125
– Személyzeti szobák
125
– Kórtermek, kismamaszobák
125
– Vizsgálóhelyiségek általában
126
– Szemorvosi vizsgálóhelyiségek
126
– Fülorvosi vizsgálóhelyiségek
126
– Képdiagnosztikai helyiségek
126
– Szülőszobák
126
– Kezelőhelyiségek általában
127
– Műtőhelyiségek
127
– Intenzív osztály
127
– Fogorvosi rendelők
128
– Fogtechnikai laboratóriumok
128
– Laboratóriumok és gyógyszertárak
129
– Sterilizáló helyiségek
129
– Bonctermek és hullaházak
129
– Orvosi rendelők
129
– Idősek otthona, fogyatékos intézmények
129
Közlekedés Kommentár a DIN EN 12464-1 5.8 számú táblázatához 5.8 táblázat A közlekedés területei a DIN EN 12464-1 szerint
6
130 130
– Repülőterek
131
– Vasúti létesítmények
131
Mérések, vizsgálatok
132
A DIN EN 12464-1 számú szabvány keletkezésének kronológiája
135
Felhasznált irodalom
137
Tárgymutató
140
Függelék
3
Előszó
FIN
4
Az illetékes CEN-bizottságnak az volt a célja, hogy a sok részlet helyett lényegében csak keretszabályozást alkosson a belsőtéri munkahelyek világítására vonatkozóan, amelyen belül a tervező és a szabvány alkalmazója a saját szakmai és helyi lehetőségeihez igazodhat. Ezzel szemben a német világítástechnikai szabványok inkább azt a célt követik, hogy minél több részletet határozzanak meg számszerűleg és ezáltal egyértelmű szabványokat adjanak a felhasználók kezébe. Ez magyarázza a német szabványtartalmaknak a DIN EN 12464-1-be történt csak részbeni átvételét, valamint a DINszabványokban lefektetett és a világítással szemben támasztott minőségi követelményeknek más országok szabványaitól és szabványrendszereitől eltérő szintjét.
IS S
N
EST
LV
DK LT
IRL
GB
PL
NL D
B
CZ
L
SK
F
A
CH
H
SLO
I
P
E GR
M CY
0.1 A belsőtéri munkahelyek világítására egységes követelmények vonatkoznak 28 európai országban A DIN EN 12464-1:2003-031 szabvány „Fény és világítás – Munkahelyi világítás, 1. rész: Belsőtéri munkahelyek“ – amely az EN 12464-1 számú szabvány német változata – 2003. márciusi megjelenésével Németországban és a többi CEN2 tagállamban egységes szabvány érvényes a belsőtéri munkahelyek világítására. A munkahelyek világítása lényegesen befolyásolja az emberek környezeti és munkafeltételeit. Mivel azonban Európában egyfelől földrajzi és demográfiai adottságok, az emberek kialakult érzékenysége, mentalitása és szokásai, másfelől pedig a társadalmi és gazdasági keretfeltételek részben nagyon különbözőek, érthető, hogy a fényés világítástechnika területének minden bizonnyal legfontosabb, európaszerte érvényes szabványa számos véleménykülönbséget okozott, kompromisszumokat tett szükségessé, továbbá hogy a szerkesztése sok türelmet és hosszú időt vett igénybe.
4
Ezzel a látszólagos veszteséggel azonban egy fontos előny állítható szembe: első ízben érvényesek egész Európában egységes követelmények például az irodák, oktatási intézmények, ipari és kézműipari munkahelyek, kórházak és a közlekedés különböző területeinek világítására. Ezzel megszűnnek a különböző országoknak a belsőtéri világításra vonatkozó eddigi műszaki szabályai közti – részben lényeges – különbségek és megteremtődnek az előfeltételei annak, hogy egész Európában minden ember számára azonos munka- és látási feltételek legyenek érvényesek. Ennyiben az egységes szabvány az Európai Unión belüli társadalmi harmonizációhoz is hozzájárul. A CEN-szabványok miatt tilos a nemzeti és az európai szabványosítás közötti konkurencia. Az elfogadott európai szabványokat át kell venni a nemzeti szabványrendszerbe, az ugyanazon tárgyra vonatkozó, már meglévő nemzeti szabványokat pedig vissza kell vonni. Így a DIN EN 12464-1 megjelenésével 2003. márciusától érvénytelenné váltak bizonyos vonatkozó DIN-szabványok illetve azok részei. A nemzeti szabványok azon tartalmai azonban, amelyeket nem fed le a DIN EN 12464-1, Németországban továbbra is érvényesek mint „általánosan elfogadott műszaki színvonal”. A DIN EN 12464-1 esetében – a DIN 5035 „Mesterséges fénnyel történő világítás“, – a DIN 67505 „Fogorvosi rendelők és fogtechnikai laboratóriumok világítása“, valamint – a DIN 67528 „Parkolóhelyek és parkolóházak világítása“ egyes részei érvényüket vesztik. Ezen szabványok egyéb részei megtartják érvényességüket.
1
A szabvány teljes elnevezése a változatlan formában átvett európai szabvány (itt EN 12464-1) elnevezéséből áll, amelyhez a német szabványként történt átvétele után hozzáfűzték a „DIN” jelölést, valamint a szabvány német változatának kiadási dátumát (itt: 2000. március).
2
A CEN a Comité Européen de Normalisation (Európai Szabványbizottság) rövidítése. A CEN tagjai Ausztria, Belgium, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finnország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia és Szlovénia nemzeti szabványhivatalai.
3
A DIN EN 12464-1 keletkezéséről lásd függelék.
4
Az EN 12464-1 kidolgozását a CEN TC 169 „Fény és világítás“ nevű bizottságának 2. számú, „Munkahelyi világítás“ elnevezésű munkacsoportja (WG) végezte.
A tervező számára mindebből – legalábbis egy bizonyos átmeneti periódus idejére – egy kevéssé átlátható szabályrendszer következik, amely a DIN EN 12464-1 számú európai szabványból és a vonatkozó DIN-szabványok továbbra is érvényes részeiből áll.
DIN
DIN
EN 12464-1
Előszó a 2., bővített kiadáshoz
Ebben a könyvben egyrészt el kívánjuk magyarázni a DIN EN 12464-1 felhasználójának a szabvány tartalmát és gyakorlati jelentőségét. Másrészt azonban össze kívánjuk foglalni és gyakorlati tapasztalattal megtölteni a DIN EN 12464-1-ben nem szabályozott, de az eddigi a DIN-szabványok részét képező és ennél fogva továbbra is alkalmazandó irányelveket is. Ezáltal komplett áttekintést kívánunk nyújtani a belsőtéri munkahelyek világításánál alkalmazandó szabványokról. A „Tervezési segédlet” a DIN EN 12464-1 eredeti szövegeit kék betűkkel, az egyéb DIN-szabványok szó szerint idézett részeit zöld betűs írással tartalmazza. Szabványjelölés utal a szöveg forrására. A kommentárok és kiegészítések fekete betűkkel szerepelnek.
A könyv fejezeteinek és alfejezeteinek számozása a DIN EN 12464-1 fejezetszámozását követi, hogy könnyebb legyen hozzárendelni a szabvány eredeti szövegéhez a kommentárokat és a tervezési útmutatásokat. A könyv a következő részekre tagolódik: Általános követelmények a munkahely világítására vonatkozóan. Ez a rész tartalmazza a DIN EN 124641 1-4. fejezetét, továbbá egyéb idevágó szabványokat, melyek minden felhasználási esetre érvényesek. Egyedi követelmények a munkahelyi világításra vonatkozóan. Ez a rész tartalmazza a DIN EN 124641 5-6. fejezetét, valamint egyéb idevágó szabványokat és gyakorlati tanácsokat, a világítási jellemzők előírt értékeit és további tippeket a világítás tervezéséhez. Ha nincs ideje az egész könyvet elolvasni: A gyors információk, alkalmazási példák és tippek szürke mezőben olvashatók.
A világítástechnika területén dolgozó (tervező, tanácsadó, döntéshozó és kivitelezést végző) szakembereknek a belsőtéri munkahelyek világítására vonatkozó szabályrendszerek átfogó ismertetése iránt tanúsított élénk érdeklődése (különösen, miután megjelent a DIN EN 12464-1 számú, a belsőtéri munkahelyek világításra vonatkozó, európaszerte érvényes szabvány és a Németországban továbbra is alkalmazott idevágó DIN-szabványok) már rövid idő elteltével a „12464-es tervezési segédlet” 2., bővített kiadásának megjelenését tette szükségessé.
A tárgymutató – a DIN EN 12464-1 táblázataiban előforduló fogalmakon kívül – az „Általános követelmények” című fejezet, valamint a DIN EN 12464-1 táblázataihoz fűzött kommentárok fontosabb fogalmait is tartalmazza.
Ennek során figyelembe vettük az időközben hatályba lépett, idevágó DIN-szabványokat is, különösen a képernyős munkahelyek világítására vonatkozó DIN 5035-7 számú szabványt, valamint az egészségügyi létesítmények világítására vonatkozó E DIN 5035-3 számú szabványtervezetet. A könyv ezenkívül tartalmazza az irodák és irodaszerű helyiségek egyedi megvilágítására vonatkozó speciális követelményekről szóló DIN 5035-8 számú szabványt is.
TRILUX-LENZE GmbH + Co KG
Reméljük, hogy a „12464-es tervezési segédlet” második, bővített kiadása hasonlóan élénk visszhangra talál, mint az első kiadás, egyúttal megkönnyíti az aktuális előírások szerinti világítástervezést éppúgy, mint a már meglévő világítóberendezések értékelését.
Arnsberg, 2004. október
5
A belsőtéri munkahelyek világítására vonatkozó szabványok
5035-1 Jogi alapok
5035-2 Munkahelyek
5035-3 Egészségügy
zatlan formában. Mindazonáltal az Európai Szabványt megelőzheti egy a nemzeti irányelvek szerint megalkotott címoldal a következő információkkal: EN 12464-1 Eu-szabvány
5035-4 Oktatási intézmények
Munkahelyek világításának tervezése, megítélése és kivitelezése 67528 Parkolóházak
67505 Fogorvosi kezelőhelyiségek
5035-6 Mérés és értékelés
5035-8 Egyedi világítás
5035-7 Képernyős munkahelyek
0.2 A belsőtéri munkahelyek világításának tervezésénél és értékelésénél a DIN EN 124641-en felül sok esetben más DIN-szabványok egyes részeit is figyelembe kell venni. A CEN eljárási szabályzata szerint a CENtagországok nemzeti szabványhivatalai kötelesek átvenni a DIN EN 12464-1 számú európai szabványt a Nemzeti Szabványrendszerbe – mégpedig válto-
Nemzeti előszó
DIN EN 12464-1
Az EN 12464-1 számú Európai szabványt a CEN/TC 169 („Fény és világítás“) 2. számú, „Munkahelyi világítás” elnevezésű munkacsoportjában dolgozták ki. A német közreműködésért a Világítástechnikai Szabványbizottság (FNL) FNL-4-es számú munkabizottsága („Mesterséges fénnyel történő belsőtéri világítás”) felelt. A munkahelyek világítását Németországban eddig a DIN 5035 számú sorozat szabványai szabályozták, melyek közül a visszavont DIN 5035-1:1990-06 a fogalmakat és az általános követelményeket határozta meg, a DIN 5035-2:1990-09, a DIN 50353:1988-09, a DIN 5035-4:1983-02 és a DIN 50357:1988-09 pedig a belsőés szabadtéri munkahelyekre vonatkozó irányelveket, az oktatási intézmények világítására vonatkozó egyedi irányelveket, valamint a képernyős és a képernyővel támogatott munkahelyek világítására vonatkozó irányelveket tartalmazza. A DIN EN 12665:2002-09 megalkotásával első ízben határozták meg európai szinten a világítás követelményeinek rögzítéséhez szükséges alapvető fogalmakat és kritériumokat, miközben a DIN 50351:1990-06-hoz képest változások történtek. Ezért a DIN EN 12665:2002-09 megjelenésével egyidejűleg
5
6
A szabványok teljes címét lásd a függelékben.
– a nemzeti szabvány száma és kiadási dátuma, jelen esetben DIN EN 12464-1, 2003. március, – utalás a teljesen vagy csak részben leváltott illetve visszavont nemzeti szabványokra, – nemzeti előszó a felhasználóknak szóló fontos információkkal, – rövid tájékoztató a korábbi kiadásokhoz képest történt változásokról, – az azonos témára vonatkozó DIN-szabványok korábbi kiadásai, – valamint az illetékes nemzeti szabványbizottság neve, jelen esetben a Német Szabványhivatal (DIN) Világítástechnikai Szabványbizottsága (FNL), továbbá a szabvány társfenntartó intézményei, azaz az Építésügyi Szabványbizottság (NABau), a Dental Szabványbizottság (NADENT) és a Híradástechnikai Szabványbizottság (NI). A következőkben az európai szabvány eredeti szövegét olvashatják a CEN három hivatalos nyelvének egyikén (német, francia, angol) vagy valamely az illető ország által jóváhagyott nyelven (pl. spanyolul), továbbá az Európai Szabvány számát és kiadási dátumát. Ez jelen esetben EN 12464-1 német változata az európai kiadás 2002. novemberi dátumával. a DIN 5035-1:1990-06-ot visszavonták. A tervek szerint a visszavont DIN 5035-1:1990-06 szabványnak a jelenlegi, DIN EN 12464-1 és DIN EN 12665:2002-09 szabványokban figyelmen kívül hagyott tartalmait rövid időn belül az eddigi szám (DIN 5035-1) alatt újra megjelentetik, majd ezután az előrehaladott műszaki állapotra való tekintettel átdolgozzák. A szóban forgó, DIN EN 12464-1 számú szabvány részben helyettesíti többek között a DIN 50352:1990-09-et. A tervek között szerepel, hogy az ebben igen, a szóban forgó DIN EN 12464-1-ben viszont nem szereplő szabadtéri munkahelyek világítását a jövőben az EN 12464 egy már szerkesztés alatt álló további részében szabályozzák és a DIN 5035-2:1990-09-et a szabvány nemzeti átvételének megjelenésekor visszavonják. Az előrehaladott műszaki állapotra való tekintettel továbbá tervezik, hogy a DIN 5035-3:1988-09, a DIN 5035-4:1983-02, és a DIN 5035-7:1988-09 számú szabványoknak a szóban forgó, DIN EN 12464-1 számú szabványban nem szereplő és ezért továbbra is érvényes részeit átdolgozzák és az eddigi szabványszám alatt újra megjelentetik. Az E DIN 5035-7:2001-10 számú szabvánnyal már elkészült 5 az első ilyen munkaeredmény .
DIN 5035-1
A DIN EN 12665:2002-09 számú Európai Szabványban a DIN 5035-1-hez hasonlóan a világítástechnika alapvető fogalmainak definíciói olvashatók. Bizonyos területek egymást átfedő fogalmi definíciói miatt a DIN 5035-1-et részben leváltották, majd formai okokból teljes egészében visszavonták.
olvasható, a tervek szerint a DIN 5035-1 továbbra is érvényes részeit rövid időn belül az eddigi, DIN 50351-es szabványszámmal újra megjelentetik. A DIN 5035-1 továbbra is alkalmazandó és a DIN EN 12464-1 illetve a DIN EN 12665 által nem helyettesített részeivel a következő fejezetben részletesen foglalkozunk és ezeket a könnyebb tájékozódás kedvéért ily módon jelöljük is.
Amint a DIN EN 12464-1 nemzeti előszavában is
DIN 5035-2
Tervezet
DIN 5035-3
DIN 5035-4
DIN 5035-6
DIN 5035-7
DIN 5035-8
DIN 67528
A DIN 5035-2 és DIN EN 12464-1 közötti, a belsőtéri munkahelyek világítására vonatkozó számszerű követelmények (táblázati értékek) részbeni tartalmi átfedései miatt a DIN 5035-2-t részben leváltották. Lényegében csak a „Szabadtéri munkahelyek világítása” elnevezésű szabályozási
tartomány képez ez alól kivételt és marad továbbra is érvényben. A „Szabadtéri munkahelyek világítása” című részterülettel az E DIN EN 12464-2 számú szabványtervezet foglalkozik. Ha ez a szabvány véglegessé válik, a DIN 5035-2-t teljes egészében visszavonják.
A DIN 12464-1 az egészségügyi intézmények világítására vonatkozó követelményeket csak számértékek formájában (az 5.7 számú táblázatban) tartalmazza. Az 1988-ban elfogadott DIN 5035-3 szabványt az előrehaladott műszaki színvonalra, valamint a DIN EN 12464-1-ben szereplő irányelvekre való tekintettel átdolgozták. A vonatkozó, E DIN 5035-3 számú szabványtervezet
2004. áprilisában jelent meg. Ebben találhatók a fogorvosi rendelők és fogtechnikai laboratóriumok világítására vonatkozó követelmények is, amelyeket eddig a DIN 67505 tartalmazott. A DIN 5035-3 tervezetének véglegesítésével a korábbi, 1988-as szabvány és a DIN 67505 meg fog szűnni. A DIN 12464-1 5.7 számú táblázatához fűzött kommentár részletesen tárgyalja az említett szabványtervezetet.
A DIN EN 12464-1 5.6 számú táblázata az oktatási intézmények világítására vonatozó követelményeket tartalmazza. Továbbra is alkalmazandók a DIN 50354 azon részei, amelyek nem mondanak ellent a DIN
EN 12464-1-nek. A DIN 12464-1 5.6 számú táblázathoz fűzött kommentárban, amennyiben szükséges, utalunk a DIN 5035-4-re.
A DIN EN 12464-1 (a DIN 5035-6-tal ellentétben) nem foglalkozik közvetlenül a világítás mérésével és értékelésével, a 6. fejezetben mégis található néhány irányelv a világítás minőségi jellemzőinek vizsgálatára vonatkozóan. Ebben a fejezetben
ennélfogva a DIN 5035-6-ból illetve a szabvány átdolgozott változatából (mely E DIN 5035-6 számú tervezet néven még 2004-ben meg kell, hogy jelenjen) származó tudnivalók is szerepelnek.
Amint az a DIN EN 12464-1 nemzeti előszavában is olvasható, a 2001. októberében megjelent E DIN 5035-7 számú szabványtervezet figyelembe veszi a képernyős munkahelyek világítása terén történt műszaki fejlődést. A szabványtervezet időközben (DIN 5035-7 jelöléssel) hatályba lépett. A „12464-es tervezési segédlet“ különböző helyein erre részletesen utalunk. Az általános világításon felül sok munkahelyen alkalmaznak egyedi világítást, különösen irodákban és irodaszerű helyiségekben. Az egyedi világításra vonatkozó követelményeket a DIN 5035-8 tartalmazza, így erre a szabványra is utalunk (kivonatosan) a DIN EN 12464-1 5.3 számú táblázatához fűzött kommentárban. A DIN EN 12464-1 részben a DIN 67528-at is helyettesíti a parkolóházak (belső) világítása vonatkozásában. A (szabadtéri) parkolók világítására vonatkozó követelményeket az E DIN 12464-2 „Szabadtéri munkahelyek világítása“ elnevezésű szabványtervezete szabályozza. A DIN EN 12464-1 5.5 számú táblázatához fűzött kommentárban utalunk a DIN 67528 idevágó és továbbra is alkalmazandó részeire.
7
Általános követelmények
1 Alkalmazási terület
DIN EN 12464-1
Az Európai Szabvány a belsőtéri munkahelyek világítására érvényes, a látási teljesítményre és a látáskomfortra vonatkozó követelményeket rögzíti. Megtalálható benne minden szokványos látási feladat, beleértve a képernyőn végzett feladatokat is. Ez az Európai Szabvány nem állapít meg munkavédelmi követelményeket a munkahelyek világítására vonatkozóan és nem szerepel az Európai Szerződések 137. cikkelyének alkalmazási területében sem, noha az ebben a szabványban szereplő világítástechnikai követelmények általában megfelelnek a biztonsági követelményeknek. A munkahelyek A DIN EN 12464-1 szerinti, a helyes munkahelyi világításra vonatkozó követelmények a szükséges látási teljesítményből és a kívánt látáskomfortból következnek, bár a gazdasági megfontolások is szerepet játszanak. Ezek az elvárások többnyire túlmutatnak a biztonsági és munkavédelmi követelményeken. A látási teljesítmény és a látáskomfort inkább olyan fogalmakhoz kapcsolható, mint a munkateljesítmény, a termelékenység, a hibátlan (vizuális jellegű) munkavégzés illetve a jó közérzet. A szabványértékek alsó határértékeket jelentenek. A világítóberendezés mennyiségi és minőségi számértékeinek növelése a legtöbb esetben a tágabban értelmezett munkavédelem mérhető javulását idézi elő.
8
világítására vonatkozó munkavédelmi követelmények szerepelhetnek az Európai Szerződések 137. cikkelye szerint jóváhagyott irányelvekben, a tagállamok nemzeti törvényhozásában ezen direktívák átültetése során illetve a nemzeti törvényhozás egyéb területein. Ezen szabvány nem ír elő speciális megoldásokat és nem korlátozza a tervező szabadságát, hogy új eljárásokat ismerjen meg vagy innovatív módszereket alkalmazzon. Ez a szabvány nem alkalmazható szabadtéri munkahelyeknél és föld alatti bányákban.
Látáskomfort
Jó közérzet
Látási teljesítmény
Munkateljesítmény
Biztonság
Munkavédelem
A világítással szemben támasztott minőségi követelmények
1.1 A jó világítás nagyobb biztonságot, A piramis (1.1 ábra) teljes „térfogata” – a világítás motivációt és jó közérzetet eredményez a területén belül – a munkavédelem világítástechnikai munkavégzés során. értelemben kibővített fogalmát írja le, amely nemcsak a munkavégzés biztonságát, hanem az egészségvédelmet és az általános elégedettség-érzést is magába foglalja. A DIN EN 12464-1 szerinti követelmények megfelelnek ezeknek az elvárásoknak.
EK-szerződés, 137. cikkely
A kérdés, miszerint a DIN EN 12464-1 számú szabvány tartalmaz-e munkavédelemre vonatkozó előírásokat, intenzíven foglalkoztatta az illetékes szabványbizottságot és az „Alkalmazási terület” 2. fejezetében tett kijelentéseket eredményezte. Az EK-szerződések 137. cikkelye (azelőtt 118/118a számú cikkely) szabályozza a szociális kérdések területén történő európai együttműködést, a munkakörülmények javítását és az erre vonatkozó minimális követelményeket. A továbbiakban az egyes
Az EK munkavédelemre vonatkozó irányelvei
Az EK-szerződések 137. cikkelyének konkretizálása az EK-irányelvekben történik. Néhány példa: – A 89/654/EGK számú irányelv (1989. november 30.) a „Munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel szemben támasztott minimális követelmények”-ről, amely – az iparban található munkahelyekre korlátozódóan – „Munkahelyi rendelet” („Arbeitsstättenverordnung”, rövidítve ArbStättV) néven, illetve az ehhez kapcsolódó „Munkahelyi irányelvek”-ként („Arbeitsstätten-Richtlinien”, ASR) került elfogadásra. – Ezen irányelv egy az egyben történt átvétele a „Munkahelyi rendelet megváltoztatására vonatkozó rendelet”-ben. Ez a rendelet valamennyi üzemre érvényes, amelyben a Munkavédelmi törvény (ArbSchG) van érvényben, tehát „a verseny- és közszféra valamennyi dolgozója számára” (1996. december 4.).
EU-országok határozhatnak arról, hogy – az országonként eltérő kiindulási helyzet miatt – támasztanak-e a munkavédelemmel szemben az egységes európai minimumon túlmenő követelményeket – amennyiben ez nem vezet kereskedelmi korlátozásokhoz, amit az EKszerződések 95. cikkelye tilt. Ezáltal elkerülhető, hogy egyes EU-országok munkavédelmének magas szintje az egységesítés kedvéért (például európaszerte érvényes egységes munkavédelmi előírások miatt) megváltozzon. – 89/391/EGK számú keretszabály (1989. június 12.) a munkavállalók biztonságának és egészségének javítására vonatkozó intézkedésekről, amelyet Németországban 1996. augusztus 7-én Munkavédelmi törvényként (ArbSchG) fogadtak el. Ehhez a keretszabályhoz 13 egyedi szabályt alkottak. Ezen egyedi szabályok egy részét Németországban 1996. december 4-én az „EK-s munkavédelmi keretszabályra vonatkozó egyedi EK-s szabályok átültetéséről szóló rendelet” néven fogadták el, a többi között a
– 90/270/EGK számú irányelvet is (1990. május 29.), amely a számítógépes munkavégzésre vonatkozó minimális biztonsági és egészségvédelmi előírásokat tartalmazza és amely Németországban 1996. december 4-én „Képernyős munkavégzésről szóló rendelet” néven (BildscharbV) lépett hatályba.
9
Általános követelmények
1 Alkalmazási terület
ASR 7/3
A világításra a munkahelyekről szóló rendelet (ArbStättV) 7§ 3. bekezdése és az ehhez kapcsolódó ASR 7/3 számú irányelv vonatkozik, mely utóbbi a (névleges) megvilágítás konkrét értékein (melyeket a DIN 5035-2-ből vettek át) kívül további utalásokat is tartalmaz a DIN 5035-ös szabványsorozatra (melyet időközben felváltott DIN EN 12464-1). Az ASR 7/3 jelenleg átdolgozás alatt áll. A gyakorlatban tehát az átdolgozott ASR 7/3 megjelenéséig felmerülhet a kérdés, hogy a munkahelyi világítóberendezések megtervezésekor mely megvilágítási értékek szolgáljanak alapul: az ASR 7/3 szerinti névleges értékek vagy pedig a DIN EN 12464-1 szerinti avult értékek. A DIN EN 12464-1 szerinti világítástervezés és – kivitelezés alternatívájaként egy az ASR 7/3-hoz 1 fűzött kommentár azt az álláspontot képviseli, hogy az ASR 7/3 az eddigi (1993. novemberi) változatában továbbra is érvényes, és hogy a visszavont DIN 5035-1-es számú szabványt, továbbá a DIN 5035-2 szerinti minőségi követelményekre vonatkozó számértékeket (melyeket az új DIN EN 12464-1 tartalmaz) továbbra is alkalmazni kell. Indoklásul a következő hangzik el: a DIN EN 12464-1 „Alkalmazási terület” című fejezetében nyomatékosan kijelentik, hogy ez az Európai Szabvány nem állapít meg munkavédelmi követelményeket a munkahelyi világítás vonatkozásában, és ezért nem esik az EK-szerződés 137. cikkelye alkalmazási területének hatálya alá. Amint azt a következőkben „BGR 131” cím alatt olvashatják, az aktuális jogi helyzet szerint kizárólag a munkavédelemben illetékes hatóságok hozhatnak munkavédelemre vonatkozó előírásokat. Ezért a DIN EN 12464-1 „Alkalmazási terület” című fejezetében formai okokból nem szerepelhet a munkavédelem.
BGR 131
– –
–
– –
–
olyan eltérő fogalmak, mint „a megvilágítás karbantartási értéke” (DIN EN 12464-1) illetve „névleges megvilágítás” (DIN 5035); a világítás minőségi jellemzőinek értékelése (a DIN EN 12464-1 szerint ez a látási feladat területére, a DIN 5035 szerint viszont az egész helyiség, illetőleg a helyiség azonos tevékenység végzéséül szolgáló területére vonatkozik); a látási feladatok és az azokhoz tartozó világítástechnikai minőségi jellemzők sokkal részletesebb felsorolása (a DIN EN 12464-1-ben kb. 375 tétel szerepel, míg a DIN 5035-2-ben csak kb. 170); a káprázás értékelése (a DIN EN 12464-1 szerint ez az UGR-módszer alapján, míg a DIN 5035 szerint a határgörbe-eljárás alapján történik); a fényforrások színvisszaadásának jelölése (a DIN EN 12464-1 szerint erre az Ra általános színvisszaadási index szolgál, míg a DIN 5035 szerint a színvisszaadási fokozat); az általánosan hozzáférhető tervezési dokumentumok, illetve szoftver, melyeket időközben – a munkahelyi világítás DIN EN 12464-1 szerinti, európaszerte egységes követelményeire való tekintettel – messzemenően átdolgoztak.
A DIN 12464-1 alkalmazásakor figyelembe kell venni a DIN 5035-höz képest történt tartalmi változásokat. Néhány példa:
A munkahelyekről szóló rendelettel ellentétben az ASR 7/3 nem törvény olyan értelemben, hogy nem általános érvényű előírás. Mindazonáltal aki az ASR 7/3 szerint jár el, az – bár a munkahelyekről szóló rendelet 7§ 3. bekezdés előírásainak betartása tekintetében prima facia (azaz első pillantásra) bizonyítékot szolgáltat – más, a munkavédelem vonatkozásában egyenértékű megoldásokat is alkalmazhat. A legtöbb alkalmazási esetben a DIN EN 12464-1 szerinti megvilágítási értékeket azért is egyenértékűnek lehet tekinteni, mert ezek az avult értékek megegyeznek illetve magasabbak a DIN 5035-2 szerinti avult értékeknél, melyek a névleges értékek 0,8-szorosát teszik ki és amelyeket az ASR 2 7/3 is tartalmaz . Kérdéses esetben konzultálni kell a munkavédelemben illetékes hatóságokkal.
Munkaés egészségvédelemre vonatkozó szabályokat csak a munkavédelemben illetékes szervek, így Németországban a Munkaügyi Minisztérium, a tartományok legfelsőbb munkavédelmi hatóságai, valamit a törvényben előírt balesetbiztosításért felelős intézmények (például az Ipari Dolgozók Szakmai Szervezeteinek Főszövetsége vagy az Önkormányzati Balesetbiztosítási Szövetség) alkothatnak.
Németországban az Ipari Dolgozók Szakmai Szervezeteinek Főszövetsége ezt a feladatot az ipari szférára és a világítás alkalmazási területére vonatkozóan a Szakmai Szervezeti Szabály (BGR 3 131) megalkotásával teljesítette. Ezért a „Tervezési segédlet” a BGR 131 szerinti munkavédelmi előírásokat is tartalmazza a világításra vonatkozóan. Amennyiben ezek eltérnek az idézett szabványoktól, úgy ezt külön jelöljük.
1
Munkahelyek, munkahelyekről szóló rendelet és irányvonalak részletes kommentárokkal, valamint egyéb, a munkahelyek szempontjából fontos előírások, szabályok, szabványok, jogalkotás, részletes tárgymutató. Kiadó: Opfermann, Streit, Tannenhauer.42. kiegészítés. 2003. december, Forkel Verlag. 2 Részletesen lásd még a 3.4 fejezetet. 3 BGR 131 (azelőtt ZH 1/190) „Szabályzat a mesterséges fénnyel megvilágított munkahelyek biztonságáról és egészségvédelméről“.
10
Általános követelmények
2 Normatív utasítások
DIN EN 12464-1
Ez az Európai Szabvány más kiadványokból származó előírásokat tartalmaz keltezett vagy keltezés nélküli utasítások formájában. Ezeket a normatív utasításokat a szöveg megfelelő helyein idézzük, a kiadványokat pedig az alábbiakban felsoroljuk. A keltezett utasítások esetében a későbbi változtatások vagy átdolgozások csak akkor képezik az Európai Szabvány részét, ha azokat a szabványba beillesztették. A keltezetlen utasítások esetében a hivatkozott szabvány utolsó kiadása érvényes (beleértve a változásokat).
EN 12193 „Fény és világítás – Sportlétesítmények világítása” EN 12665:2002 „Fény és világítás – Alapvető fogalmak és a világításra vonatkozó követelmények meghatározásának kritériumai” prEN 13032-1 „Alkalmazott világítástechnika – Fényforrások és lámpatestek fotometriai adatainak mérése és ábrázolása – 1 rész: Mérés” CIE 117 „Zavaró káprázás a belső terek világításánál”
A DIN EN 12464-1 számú szabvány (kötelező érvénnyel) utal más kiadványokból származó előírásokra, (pl. szabványokra). A szabvány a kiadványt – vagy a pontos megjelenési dátummal együtt idézi – az elnevezésen illetve számozáson felül – (keltezett utasítás), – vagy csak elnevezéssel illetve számmal, a dátum megjelölése nélkül (keltezetlen utasítás).
Keltezett utasítások esetében csak a megjelenési dátummal ellátott kiadvány (szabvány) kötelező érvényű. Ha ezt a kiadványt később átdolgozzák, az átdolgozott változat a DIN EN 12464-1 keretein belül nem kötelező érvényű, kivéve, ha a DIN EN 12464-1et szintén átdolgozzák és a módosított szabványt a megváltozott megjelenési dátummal együtt beillesztik. A keltezés nélküli utasítások esetében mindig az aktuális változat a kötelező érvényű, pl. sportlétesítményeknél az EN 12193. Példa A DIN EN 12464-1 3. fejezete („Fogalmak“) utal az EN 12655:2002 számú szabványra, melynek kiadási dátuma 2002. Amennyiben ezt a szabványt később megváltoztatják, a DIN EN 12464-1 jelenlegi változatának alkalmazásakor továbbra is a 2002-es kiadás az irányadó.
11
Általános követelmények
3 Fogalmak
DIN EN 12464-1
Ezen Európai Szabvány alkalmazásakor az EN 12665:2002-ben szereplő, valamint az alábbiakban felsorolt fogalmak érvényesek. MEGJEGYZÉS Ez a fejezet olyan fogalmakat és mennyiségeket definiál, amelyek a szabvány megértéséhez fontosak lehetnek és esetleg nem szerepelnek az IEC 60050-845-ben.
Először is hadd utaljunk arra, hogy a DIN EN 12464-1 olyan fogalmakkal operál, amelyeket az EN 12665:2002 (mely azonos a vonatkozó, DIN EN 12665:2002-09 számú német szabvánnyal) definiál. A DIN EN 12464-1 továbbá olyan fogalmakat is definiál, 1 melyek a „Nemzetközi Világítástechnikai Szótárban“ nem szerepelnek.
3.1 A látási feladat DIN EN 12464-1
Az elvégzendő munka látás szempontjából releváns elemei. MEGJEGYZÉS Látás szempontjából relevánsnak tekinthető elsősorban a felismerendő tárgy mérete, fénysűrűsége, a háttérhez viszonyított kontrasztja, valamint a felismerhetőség időtartama. A szabvány alkalmazási területével kapcsolatban hadd utaljunk a látási teljesítményre, azaz a látási feladat gyors és hibátlan teljesítésére mint a világítás minőségének lényeges jellemzőjére. A látási teljesítmény annál nagyobb, – minél nagyobb a látási részlet, azaz a még kivehető formarészlet mérete,
1
12
– minél nagyobb a látás tárgyának a háttérhez viszonyított kontrasztja, valamint – minél hosszabb a látás tárgyának a felismerhetőségi ideje, azaz a mérés időtartama. Minél nagyobb a fénysűrűség a látási feladaton, annál nagyobb – nehezen kivehető részletek esetén is – a látási teljesítmény.
A Nemzetközi Világítástechnikai Szótár 1987-ben jelent meg a Nemzetközi Elektronikai Szótár 845. fejezeteként, IEC 50 (845)/CIE 17.4 elnevezéssel. A DIN EN 12665 lényegében erre támaszkodik. A Nemzetközi Elektronikai Szótár 845, „Világítás” című fejezete IEC 60050-845 jelöléssel nemzetközi elektronikai szabványként is megjelent.
3.2 A látási feladat területe DIN EN 12464-1
A munkahely azon részterülete, ahol a látási feladatot végzik. Amennyiben a látási feladat területének mérete és/vagy helyzete nem ismert, úgy azt a területet kell a látási feladat területének tekinteni, ahol a látási feladat előfordulhat. A fenti fogalom bevezetése lényeges különbséget idéz elő az eddigi, DIN 5035 számú szabványhoz képest, amelyben a világítás minőségi jellemzőit (egész) helyiségre vagy egy bizonyos tevékenység területéül szolgáló zónára vonatkoztatva definiálták. A DIN 5035 általános tervezési gyakorlatában a különböző minőségi jellemzőket, pl. a megvilágítást és annak egyenletességét az egész helyiségre vonatkoztatták, esetleg kihagyva egy sávot a falak mentén. Csak különleges esetekben – például szerelőcsarnokban, ahol csoportosan elrendezett kézműves munkahelyek és nagyobb raktárfelületek találhatók – világítottak meg eltérő módon lényegesen különböző látási feladatokat tartalmazó zónákat. Ilyen esetekben a tervezés – az egész helyiség magasabb szintű megvilágításából kiindulva – egyes részterületeken lehetővé tette a különböző megvilágításra való átkapcsolást. Ily módon teljesült az a gyakran hangoztatott kívánság, hogy rugalmasabb legyen az egész helyiség használata anélkül, hogy költséges átszerelés válna szükségessé. A DIN EN 12464-1 szerint a világítás minőségi jellemzői a látási feladat területére vonatkoznak, amely nem mindig azonos a munkaterülettel. Azáltal, hogy a világítás a látási feladat területére koncentrálódik, mód nyílik ugyan az energia- és a beruházási költségek csökkentésére, ugyanakkor azonban veszélyek is adódhatnak a látási teljesítmény és a látáskomfort tekintetében. Ez különösen igaz akkor, ha a látási feladat területét és az azzal határos, gyengébben megvilágított környező területet túl szűkre szabják, és így a látómezőben nem biztosított az egységes fénysűrűség-eloszlás. Amennyiben a világításnak a látási feladat területére kell koncentrálódnia, a tervezőnek – a kötelező érvénnyel kijelölt munkahely és az ott elvégzendő
Amennyiben a látási feladat területe a világítás tervezésének időpontjában nem ismert, a helyiség azon területeit kell a látási feladat területeként megvilágítani, ahol a mérések és további kritériumok alapján alapvetően elhelyezkedhetnek látási feladatot tartalmazó munkahelyek.
munkafeladatok alapján – meg kell határoznia a látási feladat kiterjedését és helyzetét (amely lehet vízszintes, függőleges vagy ferde), és ezáltal a látási feladat területét. A gyakorlatban mindez nehézségekkel járhat, hiszen a világítás tervezésének időpontjában többnyire nem ismert a munkahelyek pontos elrendezése. Ilyen esetekben a DIN EN 12464-1 értelmében a helyiség azon területeit, amelyeken alapvetően előfordulhatnak munkahelyek, a látási feladat területeként kell megvilágítani. Az ipari és kézműipari munkahelyek esetében például ez a munkatér túlnyomó részére igaz. A helyiségre irányuló világításnak a zónás, azaz a látási feladat területére irányuló világítással szembeni előnye a helyiség használatának nagyobb fokú szabadságában és a munkahelyek elrendezésének a világítóberendezés átalakítása nélküli megváltoztathatóságában rejlik. Ez a rugalmasság például a kisipari és az összeszerelő üzemek esetében, ahol a munkafeladatok a megrendelésektől függnek, nagyobb súllyal eshet a latba üzemgazdasági szempontból, mint ha a világítás takarékossági okokból csak a látási feladat területére koncentrálódna. Az alternatíva a munkahelyhez kötött világítás lehetne, amely azonban – különösen az ipari világítás területén – szereléstechnikai problémákat vethet fel. A fenti új fogalom („a látási feladat területe”) a tervezésre is kihatással van. A hatásfok módszer helyett, amelynek segítségével egy meghatározott átlagos megvilágítás esetén kiszámítható a fényforrások és lámpatestek száma egy adott helyiségben, ezentúl egzakt tervezési módszerekkel kell meghatározni a megvilágítást és egyenletességét a helyiség egy vagy több azon részterületén, ahol látási feladatok találhatók. (Lásd még 4.3.3 fejezet, 31. oldal).
Mindez a helyiség általános megvilágítását eredményezi, ami lehetővé teszi a helyiség rugalmas használatát. A világítás területenkénti beés kikapcsolása s ezáltal az aktuális látási követelményekhez való igazítása energia- és költségmegtakarítást tesz lehetővé.
13
Általános követelmények
3 Fogalmak
Értelmezés
Az alábbi értelmezés segítséget kíván nyújtani abban, hogy hogyan határozzuk meg a látási feladat területi kiterjedését. A munkahely az a terület, ahol a munkafeladatot végzik. A munkahely a következő területekből tevődik össze: – munkafelületekből, melyek lehetnek vízszintesek, függőlegesek vagy ferdék – azokból a felületekből, amelyeken a munka közvetlen végzését szolgáló munkaeszközök találhatók – azokból a felületekből, amelyekre a használónak ezenkívül szüksége van az adott tevékenység elvégzéséhez – a munka közvetlen végzését szolgáló rakodófelületekből. Egy munkahely állhat egy vagy több ún. látásifeladatterületből, melyekre akár különböző vizuális és világítástechnikai követelmények is vonatkozhatnak.
A munkahely állhat: – csak egy ilyen területből;
– egymásban elhelyezkedő,
– illetve egymást átfedő területekből.
Minden ún. látásifeladat-területhez (T) tartozik egy ún. (közvetlen) környező terület (S), melyre alacsonyabb megvilágítási követelmények vonatkoznak. Ezt a 3.1, 3.2 és 3.3 számú ábrák szemléltetik. Az ipari és kézműves munkahelyek és irodák megvilágítási irányelvei az 5. fejezetben találhatók.
Látási feladat területe Példák
T
14
3.1 Példa az egy látásifeladat-területből (T) álló munkahelyre. Egy pénztár esetében vízszintes (az áru és a pénz felismerésére irányuló) és függőleges (a pénztárgép képernyőjére irányuló) látási feladatok is előfordulhatnak. Az Ssel jelölt környező terület körülveszi a látási feladat területét.
3.2 Példa az egymásban elhelyezkedő látásifeladat-területeket tartalmazó munkahelyekre, amely különböző szintű megvilágítást igényel. T1-el jelöltük a csiszolást és a gép paramétereinek beállítását, T2-vel pedig a rajzolvasást és a munkadarab megmérését. A környező terület (S) az egész munkahelyet magába foglalja.
T1 T2
3.3 Példa az egymással szomszédos látásifeladat-területeket (melyek különböző szintű megvilágítást igényelnek), továbbá egymást fedő környező területeket tartalmazó munkahelyekre.
T2
T1
T1-el jelöltük az automatikusan lyukasztott könnyűfémlemezek kivételét és lerakását, valamint a gép paramétereinek a képernyőn végzett beállítását, T2-vel pedig a lyukasztónyílások szúrópróbaszerű mérését.
15
Általános követelmények
3 Fogalmak
Látási feladat területe Példák
3
3.4 Látási feladat területe irodák esetében: képernyővel végzett munka (1), tárgyaló (2), szekrényés polcfelületek (3).
1 2
3.5 Látásiilletve munkafeladatok egy könnyűlemezek lyukasztását és hajlítását végző munkahelyen.
3 2
1
4 5
Nr.
16
Látási illetve munkafeladat
A felület elhelyezkedése és funkciója, lásd még 3.2 fejezet, 14. oldal („Értelmezés”)
1
Az előgyártott könnyűfémlemezek kivétele
A munka közvetlen végzését szolgáló vízszintes rakodófelület
2
A lemezek lyukasztása
Tulajdonképpeni munkafelület, függőleges és vízszintes
3
A lemezek hajlítása
Tulajdonképpeni munkafelület, függőleges és vízszintes
4
A kész munkadarabok lerakása
A munka közvetlen végzését szolgáló vízszintes rakodófelület
5
Szabad mozgásfelület
A munka közvetlen végzését szolgáló vízszintes mozgásfelület
3.3 A közvetlen környezet területe DIN
... a látási feladat területét körülvevő, a látótérben található legalább 0,5 m széles terület.
EN 12464-1
A fénysűrűségnek a teljes látótérben (amely a látási feladat területéből és annak közvetlen környezetéből, valamint a közelebbi és távolabbi környező térből áll) való eloszlása határozza meg az adaptációs állapotot és ezáltal a látási teljesítményt. A közvetlen környezet területének legkisebb megengedett szélessége (0,5 m) megfelelő lehet kisebb látásifeladat-területek (pl. egy órásműhely) esetében, nagyobb kiterjedésű munkahelyeknél (pl. egy esztergánál) azonban ez kevés.
Feltételezve, hogy a látási feladat területe hozzávetőlegesen egybeesik az ergonómiailag meghatározott, a kinyújtott kéz által behatárolt „a” mélységű területtel (lásd 5.2 ábra, 74. oldal), a közvetlen környezet területe vizuális okokból minden oldalon legalább „a”-val nagyobb kell hogy legyen, mint a látási feladat területe. Hogy a megvilágítási szint és az egyenletesség kiszámításakor merőleges koordinátákat használhassunk, célszerű a két területet érintőleges téglalapokkal helyettesíteni (3.6. ábra).
A közvetlen környezet területének méretei a látási feladat területének nagyságából adódnak (3.6. ábra). Ügyelni kell arra, hogy a munkaterének a közvetlen környezet területén kívül eső része biztosítsa a vizuális jellegű munkavégzéshez szükséges egyenletes fényeloszlást a látótérben, amit megfelelő világítással lehet elérni. További részleteket lásd a 4.2 fejezetben.
Közeli környező tér
A közvetlen környezet területe A megvilágítás egy szinttel kisebb, mint a látási feladat területén.
3.6 Példa a látási feladat területét körülvevő közvetlen környező terület alsó határértékeire.
A látási feladat területe
min
Az DIN 5035-7-ben (lásd 5.7. ábra, 88. oldal) a közvetlen környezet területét irodahelyiségek esetében úgy definiálták, hogy az nem más, mint az egész helyiség területének a látási feladat területein kívül eső része, leszámítva egy 50 cm-es sávot a falak mentén. Ipari és kézműves munkahelyek esetében a környező területet a látási feladat területe méreteinek függvényében kell megállapítani.
A közvetlen környezet területét egy megvilágítási szinttel gyengébben lehet megvilágítani, mint a látási feladat területét. A közeli környező térnek, mely a közvetlen környezet területét is magába foglalja, a látási feladat fénysűrűségének legalább az 1/3-át kitevő átlagos fénysűrűséggel kell rendelkeznie. Ezzel és a helyiségnek a közvetlen környezet területén túlmenő megvilágításával kapcsolatban lásd a 4.2 („Fénysűrűség-eloszlás”, 23. oldal) és a 4.3.2 („A közvetlen környezet területének megvilágítása“, 30. oldal) számú fejezetet. 17
Általános követelmények
3 Fogalmak
3.4 A megvilágítás karbantartási (avulási) értéke ( Em )2 DIN
Az az érték, amely alá nem süllyedhet az átlagos megvilágítás egy meghatározott felületen.
MEGJEGYZÉS Az E m tehát az átlagos megvilágítást jelenti abban az időpontban, amikor a karbantartás esedékessé válik.
EN 12464-1
Az „avult érték” fogalma a „látási feladat területéhez” hasonlóan lényeges különbséget idéz elő az eddigi, DIN 5035 számú szabványhoz képest, melyben a névleges megvilágítást mint időbeli és helyi középértékeket definiálták és a különféle látási feladatoknál tervezési alapként szabványosították. A berendezés karbantartásának időpontjáig – néhány kivételtől eltekintve – maximum 20%-kal a névleges értékek alatt lehetett maradni. A DIN EN 12464-1-ben ajánlott megvilágítási értékektől az (eddig használatos) névleges értékekkel szemben semmilyen időpontban sem szabad elmaradni. Ezért is nevezik avulási értéknek,
hiszen ennek elérésekor karbantartás, illetve esetleg javítás válik szükségessé. A fényforrások és lámpatestek elöregedése és szennyeződése, valamint a helyiség reflexiós tulajdonságai romlásának következtében a megvilágítás az üzemidő folyamán csökken. E csökkenés kompenzálására az új berendezésnek nagyobb megvilágítással (új érték) kell rendelkeznie. A tervezés során ezt a csökkenést az avulási tényező segítségével fejezik ki.
Új érték Névleges érték Avulási érték Berendezés értéke karbantartás nélkül
Karbantartási ciklus 3 év
Karbantartási ciklus 3 év
Idő (év)
Új érték
Avulási érték Berendezés értéke karbantartás nélkül
Karbantartási ciklus 3 év
Karbantartási ciklus 3 év
Idő (év)
3.7 Az átlagos megvilágítás csökkenése a berendezés üzemideje során a DIN 5035 (fent) illetve a DIN EN 12464-1 (lent) szerint, példa: hároméves karbantartási ciklus.
A tervezés alapjául veendő új megvilágítási érték az avulási értékből és az avulási tényezőből tevődik össze:
Új érték = Avulási érték / Avulási tényező További részleteket lásd a 4.8 fejezetben (50. oldal).
2
18
E m Az rövidítés a felülhúzással a helyi középértéket jelöli, az m index (az angol „maintained” szóból) pedig az E megvilágítás avulási értékét.
3.5 Az ernyőzés szöge DIN EN 12464-1
A vízszintes síknak azzal a nézési iránnyal bezárt szöge, amely alatt a fényforrás világító részei éppen láthatók.
Egy világítóberendezés káprázásának értékelése (lásd 4.4.1 fejezet, 34.oldal) mind a DIN 5035, mind pedig a DIN EN 12464-1 szerinti értékelési eljárások során a lámpatesteknek a megfigyelő szeme irányában fellépő átlagos fénysűrűségen alapszik, nem pedig magának a fényforrásnak a fénysűrűségén, ami ennél többnyire sokkal nagyobb. Ennélfogva az olyan lámpatestek esetében, amelyeknél a közvetlen káprázás szempontjából kritikus látószögtartományból közvetlenül rá lehet látni a fényforrásra vagy annak részeire, a káprázáscsökkentés pozitív értékelése ellenére is felléphet káprázás. Hogy ezt a fényforrások nagy egyedi fénysűrűsége által okozott káprázást is csökkentsük, a fényforrásokat megfelelő eljárások segítségével ernyőzni kell. Az ernyőzés mértékét az ernyőzés szögével fejezzük ki, amelyre az egyes fényforrások fénysűrűségétől függően különböző minimum-értékek vonatkoznak (lásd 4.4.2 fejezet, 40. oldal). Az ernyőzés szögének hasonló, azaz a vízszintes síkra vonatkoztatott definíciója található az E DIN EN 3 13032-2 számú szabványtervezetben is . Ezzel ellentétben a DIN EN 12665:2002-09 számú szabványban (3.3.20 számú tétel) az ernyőzés szögét a Nemzetközi Világítástechnikai Szótárt (IEC 50 (845)/CIE 17.4) követve a függőleges síkra vonatkoztatva definiálták (3.9 ábra):
DIN EN 12665
3.8 Az α ernyőzési szög definíciója a DIN EN 12464-1 szerint (a vízszintesre vonatkoztatva).
Az ernyőzés szöge a függőlegesnek azzal az iránnyal képzett szöge, amelyből a fényforrások és a nagy fénysűrűségű felületek éppen nem láthatók. Az ernyőzés szögének a DIN EN 12665 szerinti meghatározásánál a fényforrás fénysűrűségén túl a nagy fénysűrűségű felületeket is figyelembe kell venni. A 3.9 ábrán pl. az α ernyőzési szög csak egy magasfényű reflektorra vonatkozik, amely az α irányban nagyon csekély fénysűrűséggel rendelkezik. Egy fehér reflektorral nagy lenne a fénysűrűsége, így ebben az esetben az ernyőzés szöge kb. 90° lenne. Az ernyőzés szögének a DIN EN 12464-1 szerinti meghatározásánál csak a fényforrás fénysűrűségét veszik figyelembe.
3.9 Az α ernyőzési szög definíciója a DIN EN 12665 szerint (a függőlegesre vonatkoztatva).
Az ernyőzési szögek (például a gyártó adatain alapuló) összehasonlításakor ügyelni kell erre az ernyőzési szög definíciójából adódó eltérésre.
3
E DIN EN 13032-2:2002-11 „Fény és világítás. Fényforrások és lámpák fotometriai adatainak ábrázolása. 2. rész: belső- és szabadtéri munkahelyek adatainak ábrázolása“.
19
Általános követelmények
3 Fogalmak
3.6 Képernyő DIN
Alfanumerikus jelek ábrázolására vagy grafikai ábrázolásra szolgáló felület, tekintet nélkül az ábrázolás módjára [90/270/EEC].
EN 12464-1
Ez a szövegrész a 90/270/EWG számú, a képernyős munkavégzésről szóló irányelvre utal, amelyet Németországban „Képernyős munkavégzésről szóló rendelet” néven ültettek át a nemzeti jogalkotásba (lásd 9. oldal és Függelék).
3.7 A megvilágítás egyenletessége DIN EN 12464-1
A minimális megvilágítás és az átlagos megvilágítás aránya egy felületen (lásd még IEC 60050845/CIE17.4: 845-09-58 „A megvilágítás egyenletessége).
g1=
20
Emin E
Ez a definíció megegyezik a DIN EN 12665 (3.2.21 számú tétel), valamint a DIN 5035-1-ben található meghatározással.
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
4.1 Fényklíma DIN EN 12464-1
A jó világítás megvalósításához a szükséges megvilágításon felül a világítás egyéb mennyiségi és minőségi jellemzőit is figyelembe kell venni. A világításra vonatkozó követelményeket a következő igények határozzák meg: – vizuális komfort, amely a munkavégző számára jó közérzetet biztosít, ezáltal közvetve hozzájárul a nagyobb termelékenységhez, – látási teljesítmény, amely lehetővé teszi a munkavégző számára, hogy nehéz körülmények között és hosszabb időn át is el tudjon végezni látási feladatokat, – biztonság. A fényklíma fogalma a német nyelvben inkább a színbeli kialakítást jelenti, ami olyan fogalmakban is kifejezésre jut, mint pl. a „hideg” vagy „meleg” 1 világítás. Fényklíma alatt azonban – a „színklíma” fogalmából kiindulva – érthetjük a fény pszichofizikai hatásának okát is. Esetünkben a fényklíma fogalma a világítás funkcióinak, valamint minőségi jellemzőinek összekapcsolódására vonatkozik. A DIN 5035-1 számú fejezete a világítás funkcióit konkrétabban, azaz az alkalmazásra vonatkozóan határozza meg.
A fényklíma meghatározásának fő jellemzői: – fénysűrűség-eloszlás, – megvilágítás, – káprázás, – fényirány, – fényszín és színvisszaadás, – villogás, – természetes fény. A megvilágítás, a zavaró színvisszaadás határértékeit tartalmazza.
káprázás az 5.
és a fejezet
Megvilágítás
Fénysűrűség -eloszlás
Közvetlen és tükröző káprázás
Fényirány
Villogás
Természetes Fényszín és színvisszaadás fény
4.1 A munkahelyek világításának minőségi jellemzői a DIN EN 12464-1 szerint. 1
A DIN 5035-ben (1972. január) a „színklíma” fogalma a fény és a szín pszichofizikai hatásának okát jelenti.
21
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
DIN 5035-1
DIN 5035-1
Általános tudnivalók A világítás minősége befolyásolja a látási teljesítményt, a munkavégzés biztonságát, továbbá az emberek aktivitását és közérzetét. A világítást ezért úgy kell kivitelezni, hogy a mindenkori funkcióinak eleget tegyen és harmonikusan illeszkedjen a környezetbe.
Hangsúlyos vizuális atmoszférájú helyiségek Hangsúlyos vizuális atmoszférájú helyiségek esetében az esztétikai és a kényelmi szempontok különös súllyal esnek latba.
Munkaterek A munkahelyi világítás feladata, hogy lehetővé tegye a látás tárgyának könnyűszerrel történő felismerését. Ezenkívül elő kell segítenie a koncentrációt és az aktivitást, az idő előtti kifáradás megelőzését, továbbá a veszélyhelyzetek pontos felismerését.
Amennyiben egy ilyen helyiségben dolgoznak is, illetve a helyiség a szabadidő eltöltésének egy olyan formáját szolgálja, amely munkavégzéshez hasonló látási követelményekkel is jár, úgy figyelembe kell venni a DIN EN 12464-1 szerinti idevágó világítási követelményeket is.
Eladó- és kiállítóterek Az eladó- és kiállítóterekben mindenekelőtt abban áll a világítás feladata, hogy az eladás szempontjából kedvező környezetet teremtsen, megkönnyítse az áru megvizsgálását és kiemelje a kiállított tárgyakat. Munkahelyek esetében a DIN EN 12464-1-ben lefektetett követelmények érvényesek.
Lakóterek A lakóterek megvilágításának kialakítása nem szabályozható szabványok útján. Lakóterekben található munkahelyek esetében a munkaterületekre vonatkozó elvárások, illetve esetleg a DIN EN 12464-1 követelményei érvényesek.
Oktatóhelyiségek Oktatóhelyiségek esetében mindenekelőtt abban áll a világítás feladata, hogy elősegítse az odafigyelést és a koncentrációt, a tananyag problémamentes felismerését, továbbá hogy megkönnyítse az oktatás-
Közlekedési sávok Bejáratok, folyosók, lépcsők, illetve egyéb olyan övezetek esetében, melyek a közlekedést szolgálják, a világításnak az a feladata, hogy jól felismerhetővé tegye a veszélyes helyeket.
Világítástechnikai minőségjellemzők A világítási követelmények a következő világítástechnikai jellemzőkre vonatkoznak: – a megvilágítás szintje, – fénysűrűség-eloszlás, – káprázáskorlátozás, – fényirány és árnyékosság, – fényszín és fényvisszaadás.
Látási feladatok A látási feladatok a következő tényezők tekintetében különböznek egymástól: – a fellépő fénysűrűség- és színkülönbségek nagysága; – a lényeges struktúraelemek (részletek) mérete; – az a sebesség, amellyel a látási feladatot észlelni kell; – a felismerés biztonságának megkívánt mértéke – a látási munka időtartama.
Csak valamennyi minőségi jellemző figyelembevétele esetén felelhet meg a világítóberendezés a vele szemben támasztott követelményeknek. A látási feladat típusa és nehézségi foka illetve a helyiség jellege szerint egyik vagy másik minőségi kritérium prioritást élvezhet.
A DIN EN 12464-1 5. fejezete (lásd a könyv 5. fejezetét) a minőségi jellemzőket táblázatokban, szám- és tervezési értékek formákban foglalja össze. Ezzel a belsőtéri munkahelyek világítására vonatkozó,
22
sal összefüggő látási tevékenységeket. Munkahelyek esetében a DIN EN 12464-1-ben lefektetett követelmények érvényesek.
A látási feladat nehézségeivel párhuzamosan nőnek a világítás minőségével szemben támasztott elvárások.
a DIN 5035-2 szerinti számszerű követelmények – néhány kivételtől eltekintve, melyeket az 5. fejezet táblázatai tartalmaznak – megmaradtak.
4.2 Fénysűrűség-eloszlás DIN EN 12464-1
A fénysűrűségnek a látótérben való eloszlása határozza meg az adaptált állapotot, amely a látási teljesítményt befolyásolja. Kiegyenlített adaptációs fénysűrűségre van szükség ahhoz, hogy növelni tudjuk: – a látás élességét, – a kontrasztérzékenységet (azaz a kis fénysűrűségkülönbségek megkülönböztetésének képességét), – a szem funkcióinak (pl. akkomodáció, konvergencia, a pupilla változása, szemmozgások stb.) teljesítőképességét. A fénysűrűségnek a látótérben való eloszlása a vizuális komfortot is befolyásolja. A fenti okokból kerülni kell a következőket:
A fénysűrűségnek a látótérben való egyenletes, azaz bizonyos határok között mozgó eloszlása lényegesen hozzájárul a látási teljesítményhez és a vizuális komforthoz. A látótérben előforduló éles fénysűrűségkülönbségek adaptációs többletmunkát jelentenek a szem számára, ami idő előtti kifáradást, a koncentrálóképesség csökkenését és ezáltal látási hibákat okozhat. Nagy világosság-különbségek esetén előfordulhat, hogy a környezetből érkező fenyegető veszélyt, pl. egy szerelőcsarnokban közeledő járművet, rakományt szállító futódarut stb. nem vesszük időben észre és
DIN 5035-1
– túl nagy fénysűrűség, ami káprázást okozhat, – túl nagy fénysűrűség-különbség, ami az állandó alkalmazkodás miatt kifáradást okozhat, – túl alacsony fénysűrűség és túl kicsi fénysűrűségkülönbség, ami kevéssé vonzó és ösztönző munkakörnyezetet hoz létre. Minden felület fénysűrűsége fontos. A fénysűrűség a felületek reflexiós tényezőjétől és megvilágításától függ. Egy helyiség fő felületeihez a következő reflexiós tényezőket ajánljuk: – mennyezet: 0,6 - 0,9 – falak: 0,3 - 0,8 – munkafelületek: 0,2 - 0,6 – padló: 0,1 - 0,5
ezért nem tudunk rá elég gyorsan reagálni. A világosságnak a látótérben való egyenletes eloszlása ezenkívül a munkakörnyezettel és a többi emberrel való kommunikációt is elősegíti. A továbbra is érvényes normatív előírások közé tartozik a DIN 5035-1 „A fénysűrűség látótérben való eloszlása belsőterek esetén” című fejezete is, amely a egyenletes fénysűrűség-eloszlás számértékeit is tartalmazza.
A fénysűrűség látótérben való eloszlása belsőterek esetén A jó látási feltételek miatt, valamint pszichofizikai okokból is szükség van a fénysűrűség egyenletes eloszlására a látótérben. A helyiség felületeinek L fénysűrűsége teljesen diffúzan visszaverő (matt) felületek esetében a következő képlet szerint számítható ki: 2
L=ρ * E / π (cd/m -ben) 2
ahol E a ρ reflexiós tényezővel rendelkező felület lxban megadott megvilágítása. A következőket kell még figyelembe venni: a) A munka tárgya közelebbi környezetének reflexiós tényezőit úgy kell megválasztani, hogy a munkaterület és a környezet fénysűrűségének aránya ne legyen nagyobb, mint kb. 3:1. A figyelem akkor koncentrálódik a látási feladatra, ha az világosabb, mint a környezet. b) A látótérben található kiterjedt területek (alapvetően a mennyezet és a falak) megvilágításának módját, reflexiós tényezőjét és színét úgy kell megválasztani, hogy a helyiségben kellemes legyen a fénysűrűség eloszlása. Túl csekély fényűrűség- és színkülönbségek monoton hatást keltenek. Másfelől viszont kerülendő a munkafelület és a látótérben távolabb található kiterjedt felületek közötti kb. 10:1 arányt meghaladó fénysűrűségkülönbség. 2
Világítóberendezések hatásfok-módszer szerinti tervezése; a LiTG kiadványa (3.5, 1988). Beszerezhető a LiTG irodájában, 10787 Berlin, Burggrafenstr. 6.
23
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
Fénysűrűség-eloszlás (folytatás)
Mennyezet: ρ=0,6 - 0,9 Távoli környező tér, fénysűrűség >10% Falak: ρ=0,3-0,8
Falak: ρ=0,3 - 0,8 Munkafelületek (a látási feladat területe) ρ=0,2- 0,6 Fénysűrűség: 100%
Távoli környező tér, fénysűrűség >10% Falak: ρ=0,3-0,8 Közvetlen környező terület Közeli környező tér, fénysűrűség > 30%
Padló: ρ=0,1-0,5
4.2 A DIN EN 12464-1 szerinti ρ reflexiós tényezők és a DIN 5035-1 szerinti fénysűrűség-arányok A maximális fénysűrűség-arányokból következik a látási feladat területét körülvevő közvetlen környező terület kiterjedés, illetve enne a DIN EN 12464-1-ben szabványosított megvilágítása és fénysűrűsége. Ugyanez érvényes a helyiségnek a közvetlen környező területén kívül eső vízszintes illetve függőleges felületeire, amelyekre vonatkozóan nem állapítottak meg számértékeket (lásd még 4.3.2 fejezet, 30. oldal). A látási feladat területe és a (közeli) környező tér fénysűrűségének 10:3 aránya (lásd még 3.6 ábra, 17. oldal) a DIN EN 12464-1-ben előírt megvilágítási értékek (lásd még 4.3 és 4.3.2 fejezet) és a reflexiós tényezők közti nem túl extrém különbségek esetén általában megvalósítható. A látási feladat területe és 2
a látótérben található távolabbi kiterjedt felületek közötti, a 10:1 arányt nem meghaladó fénysűrűségkülönbség csak az egész helyiség világításának gondos megtervezése esetén érhető el, beleértve a közvetlen környező területen kívül eső területeket is (4.2 ábra). A DIN EN 12464-1 ehhez intervallumokat ad meg, amelyek egy munkatér fő felületeinek reflexiós tényezőire vonatkoznak, és amelyeket különösen a nagy kiterjedésű ipari és kézműipari munkaterek esetében kell figyelembe venni. Éppen az ilyen és ehhez hasonló esetekben döntő fontosságú a vizuális teljesítőképesség szempontjából az egyenletes világosság- és fénysűrűség-eloszlás a látómezőben. 2
L (cd/m -ben)
L (cd/m -ben)
E (lx-ban)
E (lx-ban)
4.3 Grafikonok az E megvilágítás L fénysűrűségbe való átszámításához és fordítva, 0,7-0,1 reflexiós tényező esetén.
24
0,045 0,13 0,24 0,44 0,67 0,21 0,28 Példák az E megvilágításra, illetve az L fénysűrűségre a látási feladat területén és a látótérben található távolabbi, kiterjedt felületek esetében. A táblázatban megjelölt példát a 4.3 ábrán nyilakkal emeltük ki. E és L értékei a látási feladat területén E A látási feladat (lx-ban) reflexiós tényezője
300
500
E és L minimális értékei a látótérben található távolabbi, kiterjedt, függőleges felületek esetében
L fénysűrűség L (cd/m2-ben) (cd/m2-ben)
E megvilágítás (lx-ban) a függőleges felületek alábbi reflexiós tényezői esetén:
0,7
0,5
0,3
0,37 0,54 0,72 0,18 0,22
0,8
76,4
7,6
34,3
48,0
80,0
0,5
47,7
4,8
21,4
30,0
50,0
0,3
28,6
2,9
12,9
18,0
30,0
0,8
127,3
12,7
57,1
80,0
133,3
0,5
79,6
8,0
35,7
50,0
83,3
0,3
47,7
4,8
21,4
30,0
50,0
3
A DIN 5035-7:2001-10 a képernyős munkahelyek reflexiós tényezőire vonatkozóan még részletesebb adatokkal szolgál (4.4 táblázat).
0,32 0,52 0,70 0,67 0,70 0,74
Reflexiós tényező munkaasztalok, íróasztalok, munkapadok, gépek stb. felületei
0,20 – 0,50
monitor, billentyűzet, irattartó
0,20 – 0,50
mennyezet
> 0,60
falak
0,40 – 0,80
padló
0,15 – 0,40
nagyobb felületek közvetlenül a képernyő mögött (pl. paravánok, üzemi berendezések)
0,40 – 0,80
4
4.4 A DIN 5035-7 szerinti reflexiós tényezők A DIN EN 12464-1-ben szereplő reflexiós értékektől való csekély eltérések abból adódnak, hogy ezek a munkahelyek összes fajtájára vonatkoznak, míg a 4.4 táblázat szerinti értékeket a képernyős munkahelyeket tartalmazó helyiségekre jellemző különösen érzékeny látási viszonyokra szabták.
0,79 0,84 0,16 0,20 0,30 0,47 0,68 0,09 0,14 0,22 0,41
3
DIN 5035-7 „Mesterséges fénnyel történő világítás”, 7. rész: képernyős munkahelyet tartalmazó helyiségek világítása. 4 Körülbelüli meghatározás visszaverésitényező-táblázatok segítségével, méréstechnikai meghatározás a DIN 5036-3 („Anyagok sugárzásfizikai és fénytechnikai tulajdonságai, fénytechnikai és spektrális sugárzásfizikai anyagjellemzők mérési módszerei”) szerint.
0,65 4.5 Reflexióstényező-skála 25
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
4.3 Megvilágítás(-erősség) DIN EN 12464-1
A megvilágítás és annak a látási feladat illetve a környező területen való eloszlása befolyásolja azt, hogy egy személy milyen milyen bizonyossággal és milyen könnyen és végez el egy látási feladatot.
területén nagyban gyorsan, ismer fel
Valamennyi ebben a szabványban rögzített megvilágítási érték a megvilágítás avulási (karbantartási) értéke és a látási teljesítményt, valamint a vizuális komfortot szolgálja.
A helyiség (a látási feladat területét körülvevő közvetlen környező területen kívül eső részének) megvilágítása szintén lényegesen befolyásolja a látási teljesítményt. Erre vonatkozóan lásd még a 4.2 fejezetet (23. oldal).
4.3.1 Ajánlott megvilágítási értékek a látási feladat területén DIN EN 12464-1
Az 5. fejezetben megadott értékek a látási feladat értékelési felületén (amely lehet vízszintes, függőleges vagy ferde) mért megvilágítás karbantartási értékei. A világítóberendezés életkorától és állapotától függetlenül az átlagos megvilágítás az adott feladat esetében nem csökkenhet az 5. fejezetben megadott érték alá. Ezek az értékek a szokásos látási feltételek esetén érvényesek és a következő tényezők figyelembevételével állapították meg őket: – pszichológiai és fiziológiai szempontok, mint pl. a vizuális komfort és a közérzet, – a látási feladat által támasztott követelmények, – vizuális ergonómia, – gyakorlati tapasztalat, – biztonságosság, – gazdaságosság. A megvilágítási értékek legalább egy szinttel eltérhetnek a lent megadott skálaértékektől, ha a látási feltételek eltérnek a szokásostól. Egy kb. másfélszeres szorzó jelenti azt a legkisebb szignifikáns különbséget, ami már észlelhető megvilágításváltozásra utal. Szokásos látási feltételek esetén kb. 20 lx-ra van szükség ahhoz, hogy nagyjából felismerjük valakinek az arcvonásait. Ezért lett ez a megvilágítási skála legalacsonyabb értéke. Az ajánlott megvilágítási értékek skálája a következőképpen néz ki (lx-ban): 20 · 30 · 50 · 75 · 100 · 150 · 200 · 300 · 500 · 750 · 1 000 · 1 500 · 2 000 · 3 000 · 5 000
26
A megvilágítás karbantartási (avulási) értékeit növelni kell, ha: – a látási feladat a munkafolyamat szempontjából döntő fontosságú, – a hibák kiküszöbölése költségnövekedéssel jár, – nagyon fontos a pontosság vagy a termelékenység növelése, – a munkavégző személy látási képessége az átlag alatt van, – a látási feladat nagyon kis részleteket vagy alacsony kontrasztokat tartalmaz, – a látási feladatot nagyon sokáig kell végezni. A megvilágítás karbantartási (avulási) értéke az előírtnál alacsonyabb lehet, ha: – a látási feladat nagyon nagy részleteket illetve kontrasztokat tartalmaz, – a látási feladatot csak nagyon rövid ideig kell végezni. Azokon a munkahelyeken, ahol állandóan dolgozik valaki, a megvilágítás karbantartási (avulási) értéke nem lehet kisebb, mint 200 lx.
A DIN 5035-1 szabadtéri munkahelyekre vonatkozó megállapítása továbbra is érvényben van:
DIN 5035-1
Megvilágítás Épületeken belül található állandó jellegű munkahelyek esetében az Em megvilágítás karbantartási (avulási) értékét legalább 200 lx-ban kell megállapítani, kivéve, ha üzemeltetési vagy fiziológiai illetve optikai okok ettől eltérő értékeket tesznek szükségessé.
Amennyiben valamely szabadban található, helyhez kötött munkahelyen olyan tevékenységet végeznek, amely azonos a zárt helyiségben való tevékenységgel (pl. famegmunkáló gépekkel végzett munka), úgy ott a DIN EN 12464-1-ben megadott, belsőtéri tevékenységre vonatkozó megvilágítást kell előirányozni. Olyan helyiségekben illetve övezetekben, ahol állandóan tartózkodnak emberek, az Em megvilágítás karbantartási (avulási) értékét legalább 100 lx-ban kell megállapítani.
A megvilágítás karbantartási (avulási) értékének fogalmát a 3.4 fejezetben (18. oldal) definiáltuk. A szabványosított értékek a látási feladat területére vonatkoznak, amely lehet vízszintes, függőleges vagy ferde. A látási feladat definíciójára és nagyságára vonatkozóan lásd a 3.2 fejezetet (13. oldal), valamint az 5. fejezet idevágó szakaszait. A DIN EN 12464-1 azzal magyarázza a megvilágítási értékek skáláját, hogy csak a megvilágítás 1,5-ös szorzóval való növelése eredményezi a látási teljesítmény mérhető javulását. A szabványosított értékek minimum értékek, amelyek a fiziológiai, pszichológiai és ergonómiai szükségszerűség, valamint a finanszírozhatóság közötti kompromisszum eredményeképpen születtek. Mindebből az is következik, hogy a megadott értékeket egy szinttel növelni kell, ha a látási feltételek rosszabbodnak. A megadott értékektől lefelé csak akkor szabad eltérni, ha a látási feladat nagyon nagy részleteket, illetve kontrasztokat
5
tartalmaz, vagy csak rövid ideig kell végezni. Az 5.fejezet táblázataiban szereplő megvilágítási 5 értékek minimum értékek. Újabb vizsgálatok sora bizonyítja, hogy a szabványosítottnál magasabb megvilágítási értékek az emberek teljesítőképességének és közérzetének javulását, ezáltal nagyobb termelékenységet és plusz üzemgazdasági hasznot eredményeznek. A 4.6 ábra egy a megvilágítás karbantartási (avulási) értékének meghatározására szolgáló, IGEN/NEM válaszokon alapuló mátrixot tartalmaz, a DIN EN 12464-1-ben felsorolt kedvezőtlen illetve kedvező látási feltételek kritériumai alapján. Állandó jellegű munkahelyek esetében a megvilágítás karbantartási (avulási) értéke a DIN EN 12464-1 értelmében nem lehet kevesebb, mint 200 lx. Különleges esetekben ettől bizonyára el kell majd térni, például, ha ez a megvilágítási érték túl magasnak bizonyul (mondjuk egy fotólaboratórium sötétkamrájában).
Völker, Gall „Nutzen einer besseren Beleuchtung”, LICHT 11-12/97, 1-2/98, 4/98 és 5/98
27
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
4.6 Mátrix a megvilágítás karbantartási (avulási) értékének kedvező illetve kedvezőtlen látási feltételek alapján történő 6 meghatározásához
A meghatározást fent kezdjük, a látási feladat területére megállapított megvilágítási értéknél. Amennyiben nem állnak fenn a szokásostól eltérő látási feltételek, az 1. kérdésből kiindulva függőlegesen lefelé haladva rátérhetünk a következő kérdésre.
nem
igen
igen
nem
Amennyiben a rendhagyó látási feltételekre vonatkozó kérdésre igennel válaszoltunk, a megvilágítást egy szinttel növelni illetve csökkenteni kell. Az 1-8. kérdések megválaszolása után megkapjuk a megvilágításnak azt a karbantartási (avulási) értékét, amely – a normálistól eltérő látási feltételek figyelembevételével – a tervezés alapjául kell hogy szolgáljon. Amennyiben a mátrixon való végighaladás során arra az eredményre jutunk, hogy a megvilágítást a rendhagyó körülmények miatt több mint 2 szinttel kell növelni, pl. 300 lx-ról 700 lx fölé, feltételezhető, hogy a látási feladatot a látási részletek és a munkaszervezés tekintetében (lásd 5. fejezet táblázatai) rosszul soroltuk be.
6
28
A megvilágítás karbantartási értéke (lx-ban) a látási feladat területén az 5. fejezet táblázatai szerint
1. A látási feladat a munkafolyamat szempontjából döntő fontosságú. 2. A látási hibák kiküszöbölése jelentős költségnövekedést okoz
3. Lényeges a vizuális pontosság és az ezáltal elérhető nagyobb termelékenység. 4. A személyek látási képessége az átlag alatt marad.
5. A látási feladat különösen kicsi részleteket és kontrasztokat tartalmaz.
6. A látási feladat különösen nagy részleteket és kontrasztokat tartalmaz.
7. A látási normálisnál hosszabb végezni.
feladatot a lényegesebb ideig kell
8. A látási feladatot csak nagyon rövid ideig kell végezni. A megvilágítás karbantartási értéke (lx-ban) a látási feladat területén, mely a tervezés alapjául kell hogy szolgáljon
Az angol világítási szabályokat („Code for interior lighting“, CIBSE 1994) követve a CEN TC 169 bizottságban (WG 2), amely az EN 12464-1-et kidolgozta, egy hasonló mátrix egy ideig szintén vita tárgyát képezte, de azután mégsem építették be a szabványba, holott a tervezéshez praktikus segítséget nyújt.
Példák a rendhagyó látási feltételekre
1. A munkafolyamat szempontjából kritikusak, azaz különös jelentőségűek azok a tevékenységek (pl. toxikológiai laboratóriumokban és hasonló munkahelyeken), amelyek során veszélyes anyagokkal dolgoznak, vagy amelyek különleges feltételeket támasztanak a dolgozók egészségének védelmével illetőleg a tisztasággal és a pontossággal szemben,
akár a feldolgozott anyagok tekintetében is. Időben ütemezett tevékenységek is lehetnek problematikusak a munkafolyamat szempontjából, ha nem végzik el őket pontosan és ezáltal akadályozzák az őket követő folyamatokat. Azaz, a látási hibák súlyos következményekkel járnak az emberekre, a termelésre és a vállalatra nézve.
2. A látási, azaz ez esetben munkahibák – si hibák költségnövekedést okoznak a súlyosságuktól függően – az üzemköltségek jelentős továbbfeldolgozási folyamatok során; megnövekedését okozhatják. Néhány példa: – számok leolvasásakor hibát követnek el, majd a – a munkavégző a bőr kiszabásakor (az előzetes hibás számokat betáplálják egy adatfeldolgozó kontroll ellenére) nem veszi észre az anyaghibákat; rendszerbe és feldolgozzák őket, ami súlyos – az előzetes gyártási folyamatok alatt elkövetett látákövetkezményekkel járhat. 3. A jobb látás és a jobb vizuális összpontosítás jobb teljesítményt eredményez. Ha fontos a – nagyobb vizuális pontosság által elérhető – jobb termelékenység, akkor javítani kell a megvilágításon és a világítás egyéb minőségjellemzőin.
Világítási szint %-ban
4. Idősebb embereknek nagyobb a fényigényük. Például egy ötvenéves ember 1,5-szer akkora megvilágítást igényel, mint egy húszéves, ami kb. egy 7 megvilágítási szintnek felel meg (4.7 ábra) .
Életkor
4.7 A világítási szintre vonatkozó szükséglet az életkor függvényében 5. Az olyan látási részletek, amelyek mérete észrevehetően kisebb a szokásosnál, vagy pedig különösen rossz kontrasztokkal rendelkeznek, nagyobb megvilágítást igényelnek. A szokásos látási feladatoknál rosszabb kontrasztok fordulnak elő pl. nehezen olvasható dokumentumok esetében, vagy
biztonsági üvegen keresztül történő nézésekor, pl. laboratóriumokban található speciális elszívó kabinok nyílásain keresztül végzett munka során, illetve párás, gőzös helyiségekben vagy védőszemüvegben történő munkavégzéskor stb.
6. Ezzel szemben a különösen nagy részletekkel illetve kontrasztokkal rendelkező látási feladatok kisebb megvilágítást is lehetővé tesznek. 7. Azok a tevékenységek, amelyeket rendszeresen a normál munkaidőn túl is kell végezni, nagyobb megvilágítást igényelnek. 8. Ide tartoznak azok a látási feladatok, amelyeket csak átmenetileg és csak rövid ideig kell végezni. Ilyen például az árunak a raktárból történő alkalomszerű kihozatala, ellentétben az állandó raktári munkával. Azon helyiségek esetében, amelyeket
7
rendeltetésszerűen csak rövid ideig használnak, ezt a jellemzőt már figyelembe vették a megvilágítás szabványosított értékeinek megállapításakor (pl. mosdóhelyiségek).
Fisch J. „Licht und Gesundheit – Das Leben mit optischer Strahlung”, Gép- és fémipari Dolgozók Szakmai Szövetsége, Düsseldorf, 2000.
29
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
4.3.2 A közvetlen környező terület megvilágítása DIN EN 12464-1
A közvetlen környező terület megvilágítása a látási feladat területének megvilágításától függ, és biztosítania kell a fénysűrűség egyenletes eloszlását a látótérben. A munkaterület környezetében előforduló vagy helyi megvilágítás-ingadozások vizuális túlterheltséget és rossz közérzetet okozhatnak.
A közvetlen környező terület megvilágítása lehet kisebb is, mint a látási feladat területéé, de az 1. táblázatban megadott értékek alá nem csökkenhet. A világításnak a látási feladat területének megvilágításán túl a 4.2 fejezet szerinti megfelelő adaptációs fénysűrűség-eloszlást is biztosítania kell.
1. számú táblázat – az egyenletesség, valamint a közvetlen környező terület és a látási feladat területének megvilágítása közötti összefüggés A látási feladat megvilágítása
A közvetlen környező terület megvilágítása
lx ≥ 750 500 300 ≤ 200
lx 500 300 200 Efeladat
Egyenletesség: ≥ 0,7
A közvetlen környező terület megvilágítása jelentős mértékben hozzájárul a fénysűrűségnek a látótérben való egyenletes eloszlásához (lásd még 4.2 fejezet, 23. oldal). Ebből az is következik, hogy a közvetlen környező terület előírt 0,5 m-es legkisebb szélessége legtöbbször nem elegendő ahhoz, hogy megakadályozza a munkaterület környezetében a megvilágítás erős helyi ingadozását és az ezzel járó vizuális túlterheltséget és a rossz közérzetet. A közvetlen környező terület méretét lásd a 3.6 ábrán (17. oldal). A közvetlen környező terület megvilágítása alapvetően egy szinttel lehet kisebb a látási feladat területéénél. 750 lx-nál nagyobb értékek esetében ez egységesen 500 lx lehet. 200 lx alatti értékek esetében a közvetlen környező terület megvilágítása meg kell hogy egyezzen a látási feladat területéével.
30
Egyenletesség: ≥ 0,5
Ellentétben a DIN 5035-1-el, ahol az Emin/ E m ≥ 1:1,5 illetve ≥ 0,66 egyenletességet a „Fénysűrűségeloszlás a látótérben” című fejezethez fűzött megjegyzésben tulajdonképpen nem szabályozták kötelező érvénnyel, a megvilágítás itt kötelező érvénnyel megszabott egyenletessége a látási feladat területén nagyjából egyforma, azaz Emin/ E m ≥ 0,7. Ez az érték alapvetően a látási feladat teljes területére (amely lehet vízszintes, függőleges vagy ferde) vonatkozik. A
közvetlen
környező
egyenletességét Emin/ E
terület
megvilágításának
m ≥ 0,5-ben szabták meg. A tervezés során ezeket az értékeket az értékelési zónák számítási pontjai közötti elégséges távolság megválasztásával kell biztosítani (lásd még a 4.3.3 fejezetet).
4.3.3 Egyenletesség 8
DIN EN 12464-1
A munkaterületet a lehető legegyenletesebben kell megvilágítani. A munkaterület és a közvetlen környezet megvilágításának egyenletessége nem le-
het kisebb az 1. számú táblázatban megadott értékeknél.
Az egyenletességet itt a látási feladat területén mért legkisebb és az átlagos (közepes) megvilágítás hányadosaként (Emin/E) definiálták (lásd 3.7 fejezet). Ügyelni kell arra, hogy az egyenletesség semmilyen időpontban se legyen kisebb az előírt legalacsonyabb értéknél.
Az egyenletesség meghatározása feltételezi a számított illetve mért pontmegvilágítások megfelelő sűrűségét, hogy ily módon a megvilágítás legkisebb értékét is megállapíthassuk. Ez különösen a látási feladat területe egyenletességének értékelésekor fontos. Ehhez az értékelési felületet (pl. a látási feladat területét) egyenlő nagyságú részfelületekre kell osztani, melyek középpontjában az egyes értékek kiszámítása, illetve mérése történik.
Ha a megvilágítás egyes lámpák elöregedése illetve idő előtti kiégése vagy szennyeződése által okozott csökkenése a legkisebb megvilágítású pontjában gyorsabb ütemű, mint az átlagos (közepes) megvilágítás csökkenése (pl. azért, mert a tervezéskor kimutatott legkisebb megvilágítású pont jobban ki van téve a fényforrások és lámpatestek szennyeződésének, mint a berendezés többi része), akkor a berendezés karbantartását, illetve tisztítását már az egyenletesség alsó határértékének elérésekor el kell végezni.
A számítási pontok p távolsága (a részfelületek mben megadott rasztermérete), illetve az N számítási pontok száma az értékelési felület (melynél a hosszúság és a szélesség aránya 0,5 és 2,0 között van) leghosszabb oldalának (m-ben kifejezett) d 9 hosszúságától függ és a következő képlet segítségével lehet kiszámítani.
p = 0,2 · 5 log d A 4.8 ábra grafikonon ábrázolja a fenti képletet.
10
4.8 Az N számítási ill. mérési pontok előírt legalacsonyabb száma, illetve a p ponttávolság az értékelési felület d oldalhosszúságának függvényében.
Példa Megvilágított felület (értékelési felület): 15 m x 30 m. A legnagyobb oldalhosszúság (d = 30 m) irányában a diagramm alapján a maximális ponttávolság p = 2 m, a számítási ill. mérési pontok előírt legalacsonyabb száma pedig ebben az irányban N = 14. A másik irányban N = 11 és p ≈ 1,3 m. 8
azaz a látási feladat területét 9 Ez a képlet szerepel a DIN EN 12193 „Fény és világítás – Sportlétesítmények világítása“) 4.1.1 számú fejezetében is. További részleteket a képlet alkalmazásával kapcsolatban lásd ott. 10 Stockmar A., Zwick P. „Rechnergestützte Beleuchtungsplanung zwischen Anspruch und Wirklichkeit“, Tagungsband LICHT 94, Interlaken.
31
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
A világítás tervezésének kritériumai önmagukban még nem eredményeznek a szó tágabb értelmében vett jó világítást, legfeljebb csupán fiziológiailag elégséges világítást. A fényt (beleértve a természetes fényt is) és a helyiséget össze kell hangolni egymással. Csak ekkor bontakozhat ki a vizuális érzékelés a maga teljességében és válhat az egész helyiség vizuális élménnyé. Domináns térformáló világítás segítségével sok esetben fokozni lehet a térhatást. A fényépítészet és a világítástechnika meghatározza egy helyiség atmosz-
32
féráját, ami másfelől az emberek érzelmeire hat. Ez a hatás nagymértékben függ az adott országtól és az emberek szokásaitól. Más esetben (például galériákban) egy visszafogottabb általános világítás előnyösebb lehet a helyiség atmoszférája szempontjából. A fény által teremtett hangsúlyok hozzák létre a kiállítás dramaturgiáját. A fény maga is lehet művészet, ugyanakkor elő is segíti a műalkotások érvényesülését.
4.4 Káprázás DIN EN 12464-1
A káprázást a látótérben előforduló világos felületek okozzák. Beszélünk zavaró és rontó káprázásról. A tükröző felületekről visszavert fény által előidézett káprázás tükröző káprázás vagy fátyolreflexió néven ismert. A hibák, a kifáradás és a balesetek elkerülése céljából fontos, hogy korlátozzuk a káprázást. Belsőtéri munkahelyek esetében a zavaró káprázást
közvetlenül a világos lámpák és ablakok okozhatják. Ha a zavaró káprázás határértékeit betartjuk, rendszerint nem lép fel említésre méltó rontó káprázás sem. MEGJEGYZÉS A vízszintes sík feletti látószögek esetében különösen fontos a káprázás kiküszöbölése.
A DIN 5035-1 további támpontokat tartalmaz a káprázásra vonatkozóan, ezért ezek továbbra is érvényesek.
DIN 5035-1
A káprázás korlátozása Általános tudnivalók Sem a fényforrások és lámpatestek (közvetlen káprázás), sem pedig a nagy fénysűrűségek fényes felületen való tükröződése (tükröző káprázás) nem szabad, hogy káprázást okozzon. Különleges esetekben, mint például előcsarnokok vagy dísztermek megvilágításakor nagyobb fénysűrűségek és a környezethez viszonyított nagyobb kontrasztok válhatnak szükségessé, amennyiben a fényforrások elsősorban dekoratív elemként szolgálnak.
A közvetlen káprázás korlátozása belsőterekben Egyedi és fénysávos elrendezésű világítóberendezések Egyedi megvilágításnál alkalmazott lámpatestek esetében ernyőzéssel vagy valamilyen alkalmas eszközzel meg kell akadályozni a lámpára való direkt rálátást. Alul nyitott, illetve sima, nem strukturált burkolattal ellátott lámpatestek esetében be kell tartani az α minimális ernyőzési szöget (definíciót lásd DIN EN 12464-1 és 4.16 ábra, 40. oldal). A minimális ernyőzési szög értékeit a DIN EN 12464-1 4.4.2 fejezetének 2. számú táblázata tartalmazza.
Világító mennyezetek A világító mennyezetek fénysűrűsége – amennyiben magas követelményeket támasztunk a világítással szemben - 45°-os sugárzási szög fölött nem lehet 2 több, mint 500 cd/m . A tükröző káprázás korlátozása A szemlélt tárgyon fellépő fényreflexek kontrasztcsökkenést és látási zavart (azaz tükröző
káprázást) és ezáltal a látási feltételek romlását idézhetik elő. Egy látási feladat adott világításnál bekövetkező kontrasztcsökkenését ezen kontraszt, valamint az ugyanazon látási feladat teljesen szórt referenciavilágításnál fellépő kontrasztjának hányadosaként írjuk le. Ezt a hányadost kontraszt visszaadási tényezőnek nevezzük. A tükröző káprázást a következő eljárások segítségével lehet megakadályozni, illetve csökkenteni: – a lámpatestek és a munkahelyek elrendezése: A lámpatestek és a munkahelyek megfelelő elrendezésével nagyrészt megakadályozhatjuk, hogy a szemlélt tárgyon zavaró fényreflexek keletkezzenek. Vízszintesen elhelyezkedő, sík látásifeladat-területek és oldalról beeső fény esetén ez meg is valósul, a túl erős árnyékképződés azonban kerülendő. – a lámpák fénysűrűségének csökkentése: Azoknak a lámpáknak, amelyek a szemlélt tárgyon a munkavégző ember számára zavaró fényreflexeket idézhetnek elő, a kritikus sugárzási irányban alacsony fénysűrűséggel kell rendelkezniük. A szemlélő előtt található lámpák és vízszintesen elhelyezkedő látási tárgyak esetében ez különösen a 20° ≤γ≤ 30° sugárzási szögtartományra érvényes. – felületek kialakítása: Azoknak a felületeknek, amelyeken lámpák tükröződhetnek, mattnak vagy tükröződésmentesnek kell lenniük. Ez különösen a munkahelyek, papír, íróeszköz (pl. tinta, tus stb.), írógép- és számítógép-billenyűzetek, képernyős eszközök stb. felületeire érvényes. – világos mennyezet és falak: A mennyezet nagy fénysűrűségét a mennyezet, a falak, a padló és a berendezési tárgyak nagy reflexiós tényezője, valamint a világítás közvetett hányada révén érhetjük el.
33
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
4.4.1 Zavaró káprázás DIN EN 12464-1
A belsőtéri világítóberendezések által okozott közvetlen káprázás fokát a CIE Unified Glare Rating (UGR) elnevezésű táblázatos módszerének segítségével határozhatjuk meg. Az eljárás a következő képleten alapszik:
⎛ 0,25 UGR = 8log10 ⎜ ⎜ Lb ⎝
⎞
2
∑ Lp• ω ⎟⎟⎠ 2
ahol -2 Lb a cd*m -ben kifejezett háttér fénysűrűség, -1 amelyet az Eind*π képlet segítségével számítunk ki, ahol Eind a megfigyelő szemén mért függőleges közvetett megvilágítás; L az egyes lámpatestek fénykilépési felületének a -2 megfigyelő szeme irányában mért, cd*m -ben kifejezett átlagos fénysűrűsége; ω az egyes lámpatestek fénykilépési felületének a megfigyelő szemére vonatkoztatott, szteradiánban (sr) megadott térszöge; p az egyes lámpák Guth szerinti pozícióindexe, a fő nézési iránytól való térbeli eltérés függvényében.
A tervdokumentációban fel kell sorolni valamennyi, az UGR-érték megállapításánál alapul vett feltételezést. A világítóberendezés UGR-értéke nem haladhatja meg az 5. fejezetben megadott UGR-határértékeket. MEGJEGYZÉS 1 Az UGR-értéknek a megfigyelő helyiségben történő elhelyezkedésétől függő megváltozását a képlet (vagy a kibővített UGRtáblázat) segítségével állapítjuk meg. Erre az esetre még nem állnak rendelkezésre határértékek. MEGJEGYZÉS 2 Ha a helyiségben mért legnagyobb UGR-érték túllépi az 5. fejezetben megadott UGR-határértéket, újra kell gondolni a munkahelyek megfelelő elrendezését. MEGJEGYZÉS 3 Az ablakok által okozott zavaró káprázást még nem tanulmányozták kellő alapossággal, ezért erre vonatkozóan jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő káprázásértékelési eljárás.
A zavaró (közvetlen) káprázás leírására a legtöbb európai országban mostanáig alkalmazott Söllner eljárás (lásd 4.9 ábra) (amit Németországban 1972. januárjában a DIN 5035-1 számú szabvánnyal együtt vezettek be) helyett a CIE 117. számú Technical 11 Report-jában definiált, nemzetközileg egységesített 12 eljárást – az UGR-módszert – szabványosították. Ez az egységes eljárás számos hasonló káprázásértékelési módszeren alapszik. Ezek a módszerek pedig olyan vizsgálatokra épülnek, amelyek során kápráztató fényforrások és azok környezetének világítástechnikai mennyiségeit szisztematikusan megváltoztatták, majd ennek a megfigyelők káprázási ítéletére gyakorolt hatását egy káprázási skála formájában dokumentálták. A vizsgálatok eredményeit egy káprázási képletben foglalták össze, ami egy UGR-értéket ad meg.
11 12
34
Technical Report CIE 117 (1995) Discomfort Glare in Interior Lighting A Német Világítástechnikai Társaság („Deutsche Lichttechnische Gesellschaft e. V., rövidítve LiTG) elkészített egy publikációt „Das UGR-Verfahren zur Bewertung der Direktblendung der künstlichen Beleuchtung in Innenräumen“ („A belsőterek mesterséges világítása közvetlen káprázásának értékelésére szolgáló UGR-módszer”) címmel. Lásd még www.LiTG.de.
4.9 A zavaró káprázás megítélésére szolgáló Söllner eljárás, amit mostanáig sok európai országban alkalmaztak.
A sugárzási szög kritikus tartománya
Fent: A fénysűrűség értékelésére szolgáló megfigyelői pozíció és sugárzási szög (γ). Balra lent: Az A jelű fénysűrűség-határgörbéket kell alkalmazni a nézési iránnyal párhuzamos elrendezésű, vonalas, világító oldalfelület nélküli lámpatestekre. Jobbra lent: A B jelű határgörbéket kell alkalmazni a nézési irányra merőleges elrendezésű, vonalas, vagy világító oldalfelület-részeket is tartalmazó lámpatestekre.
A zavaró káprázás nem írható le hajszálpontos (néhány tizedesjegy pontosságú) számértékek, hanem csupán egy számtartomány (fokozatok) segítségével (amelyek sok megfigyelő statisztikailag rögzített káprázásérzékelését tükrözik). Ezért az UGR-értékeket ±1,5 UGR-egységnyi sávszélességű fokozatokba sorolták. Így a következő UGR-értékek adódnak: 13, 16, 19, 22, 25, 28. Például a 19-es UGR-érték 1,5-ös káprázási fokozatnak felel meg, vagyis a megfigyelő értékelése szerint az 1-es káprázási fokozat (a káprázás a nem és az éppen érzékelhető közé esik) és a 2-es káprázási fokozat (káprázás érzékelhető) között helyezkedik el. Az UGR 19 azt is jelenti, hogy a megfigyelők kb. 65 %-a még éppen nem érzékel zavaró káprázást.
A világítóberendezésnek a DIN EN 12464-1 5. fejezetének („A világítási követelmények“) táblázataiban megadott UGR-határértékeket új állapotban és a táblázatos módszer standardizált becsléseit alapul véve (lásd 36. oldal) nem szabad túllépnie. Az UGR-értékek ±1,5 sávszélességű skálájából nem következik, hogy ezek a tűrések a határértékekre is érvényesek. A zavaró káprázásnak az eddigi Söllner eljárással (4.9 ábra) és a DIN EN 12464-1-ben az európai országok által szabványosított UGR-módszerrel történő értékelése nagyjából hasonló eredményekhez vezet, melyek összefüggését a 4.10 számú táblázat ismerteti.
Minőségi Káprázási Az éppen nem Fénysűrűség-határgörbe (lásd 4.9 ábra) a lx-ban osztály fokozat zavart megfigyelők megadott (névleges) megvilágításmeghatározásához részaránya (%-ban) A
1,15
75
1000
750
500
1
1,5
65
2000
1500
1000
2
2,2
45
3
2,55
35
UGR-határérték
13
16
750
≤300
-
-
500
≤300
2000
1000
500
2000
1000
19
22
≤300 500 ≤300 25
28
4.10 A Söllner eljárás (beleértve a káprázás-értékelés minőségi osztályokba történő besorolását) és az UGR-módszer összefüggése
35
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
UGR-képlet
Az UGR-képlet reális megfigyelési feltételekre és berendezésspecifikus becslésekre (például lámpatulajdonságok, lámpaelrendezés, a helyiséget határoló felületek reflexiós tényezői stb.) lehet kiértékelni. Ehhez megfelelő számítógépes programok állnak rendelkezésre. A DIN EN 12464-1 5. fejezetének táblázataiban megadott UGR-határértékek a táblázatos módszer alapján meghatározott berendezésértékekre vonatkoznak. A táblázatos módszer ugyancsak az UGR-képleten alapszik, de standardizált keretfeltételek között. Ezek a keretfeltételek a következők: – standardizált megfigyelői pozíciók: az ülő (álló) megfigyelő a helyiség falánál ülve (állva) a padlótól számított 1,2 m (1,7 m) szemmagasságból tekint a lámpatestekre (4.11 ábra); – standardizált helyiségméretek (x és y), melyeket „a megfigyelő szeme fölötti H lámpatestmagasság” többszöröseként adnak meg;
–
standardizált lámpatestelrendezés: a lámpatesteket a mennyezeten rendszerint hosszában vagy keresztben helyezik el (4.12 ábra); – a mennyezet, a falak és a padló standardizált reflexiós tényezői; – az adott lámpatestek világítástechnikai tulajdonságai (a fénykilépési felület átlagos fénysűrűsége). Az UGR-táblázatokat a lámpatestgyártók bocsátják rendelkezésre. A tervező besorolja az értékelendő világítóberendezést a fenti szempontok szerint, majd a táblázatok alapján megállapítja a megfigyelőnek „a lámpatestekkel párhuzamos”, illetve „a lámpatestekre merőleges” nézési irányára vonatkozó UGR-értéket (lásd a 39. oldalon található példát is).
A megfigyelő nézési iránya a lámpatestek hosszanti tengelyére merőleges
A megfigyelő nézési iránya a lámpatestek hosszanti tengelyével párhuzamos
A fényforrások/ lámpatestek tengelye a helyiség hosszabbik oldalával párhuzamos
A fényforrások/ lámpatestek tengelye a helyiség rövidebbik oldalával párhuzamos
4.12 Standardizált, egyenletes lámpatestelrendezések az UGR táblázatos módszeréhez. A megfigyelő nézési iránya merőleges (balra), illetve párhuzamos (jobbra) a fényforrások/lámpatestek tengelyével, amely a helyiség hosszabbik (fent) vagy rövidebbik (lent) oldalával lehet párhuzamos. Az x 13 koordináta a nézési irányra merőleges, az y pedig párhuzamos (az x és y értékei példák). 13
36
Az UGR-módszerhez megfigyelő-orientált, nem pedig helyiségorientált koordinátarendszert választottak: a megfigyelő mindig egy irányba néz, függetlenül attól, hogy ez a koordináta a helyiség hosszanti vagy rövidebbik oldalával párhuzamos. Ha a megfigyelő megváltoztatja a nézési irányt, akkor ezzel egyidejűleg a helyiségre vonatkozó koordinátái is megváltoznak. Körszimmetrikus lámpák, mint pl. mélysugárzók esetében ez a megkülönböztetés nem játszik szerepet.
A világítótestek elrendezése
Annak érdekében, hogy a berendezés UGR-értékét a megfigyelő elhelyezkedésétől függetlenül állapíthassuk meg, a világítótesteknek egy ritkábban előforduló, nagyon szoros elrendezését standardizálták. Amint azt a 4.13 számú ábra mutatja, a lámpatestek szoros elrendezése esetén több világítótest járul hozzá a káprázó hatáshoz és ezáltal a számított UGR-értékhez, mint ha nagy a köztük lévő távolság. Ez utóbbi esetben ugyanakkor az UGR-érték nagyobb mértékben függ a megfigyelő elhelyezkedésétől.
Annak érdekében, hogy az UGR-értéknek a megfigyelő elhelyezkedésétől függő változását a lehető legkisebb mértékre korlátozzuk, az UGRtáblázatokban egy elméleti, hosszabb lámpatestek esetében eléggé valószínűtlen elrendezést vettek alapul, ahol a világítótestek távolsága x és y irányban s = 0,25 m * H, azaz kicsi H = 1,8 m esetén például a lámpatestek távolsága s = 0,45 m, vagyis kisebb, mint mondjuk egy L36 W-os fénycsőves lámpatesté. A táblázatos módszer tehát a káprázást inkább a kritikus esetekre vonatkoztatva értékeli.
Lámpatestek felfüggesztése
Megfigyelő A helyiség magassága (h)
Szemmagasság 1,2 m
4.13 A világítótestek szoros elrendezése (s=0,25*H) esetén az UGR-érték szinte független a megfigyelő elhelyezkedésétől (felső kép). Szellős elrendezés esetén (alsó kép) a B1gyel jelölt megfigyelő számára alacsony, míg a B2-vel jelölt megfigyelő számára magasabb UGR-érték adódik. Általában azonban az UGR-érték mindkét esetben alacsonyabb, mint a világítótestek szoros elrendezése esetén.
B megfigyelő
B1 megfigyelő
4.11 A megfigyelő és a világítótestek vízszintes síkjának standardiált elrendezése. Utóbbi – ülő megfigyelő esetén – H=h-p-1,2 (méterben megadott) magasságban helyezkedik el a megfigyelő szeme felett. A „p” a lámpatestsor felfüggesztésének hosszúsága.
B2 megfigyelő
A DIN EN 12464-1 szerint alapvetően nagyobb távolságot is vehetünk az UGR-táblázatok kiindulási alapjául. A különböző gyártói adatok UGR-értékeinek összehasonlításakor – különösen nemzetközi viszonylatban – ügyelni kell a táblázati értékek alapjául vett lámpatesttávolság dokumentálására. 37
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
UGR-táblázat
A gyártók által közölt, az egyes lámpatestekre vonatkozó UGR-táblázatok alkalmazása viszonylag egyszerű (lásd a 39. oldalon található példát). Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a táblázati értékeket a világítótestek eltérő tulajdonságai miatt korrigálni kell. Ilyen helyzet adódhat például akkor,
–
– ha a táblázatok alapjául vett Ф0 fényáram helyett más Ф fényáramot alkalmazunk. Ebben az esetben a fényáram új értéke lesz érvényes:
UGR (A) = UGR (A0) – 8 log (A/A0)
UGR (Ф) = UGR(Ф0) + 8 log(Ф/ Ф0)
ha a világítótest egyébként azonos világítástechnikai tulajdonságai mellett az A világító felület az A0 „bázisfelülethez” képest megváltozik, például egyenes fénycsöveknél alkalmazott lámpatestek esetében (a fényforrás eltérő hosszúsága miatt):
– ha a lámpatest η üzemi hatásfoka az η0 bázisértékhez képest megváltozik: UGR(η) = UGR(η0) + 8 log(η/η0)
Példa Egy 3300 lm fényáramra érvényes UGR-táblázatban az UGR = 17,8 értékhez jutottunk. 4400 lm fényáramra vonatkoztatva – a világítótestek egyébként változatlan világítástechnikai jellemzői mellett – a következő korrigált UGR-értéket kapjuk: UGR(4400) = UGR(3300) + 8 log (4400/3300) = 17,8 + 1,0 = 18,8
Táblázat a korrigált egységesített káprázásértékeléshez (UGR) Világítótestek távolsága/a felfüggesztés magassága a megfigyelő szeme fölött s/H = 0,25 Reflexiós tényező Mennyezet
0,70
0,70
0,50
0,50
0,30
0,70
0,70
0,50
0,50
0,30
Falak
0,50
0,30
0,50
0,30
0,30
0,50
0,30
0,50
0,30
0,30
Padló
0,20
0,20
0,20
0,20
0,20
0,20
0,20
0,20
0,20
0,20
Méretek
Korrigált káprázásértékelés - fényáram 3300 lm
X
Y
Merőleges mérési irány
2H
2H 3H 4H 6H 8H 12H
19,8 22,3 23,7 25,2 25,9 26,6
21,4 23,8 25,1 26,5 27,2 27,9
20,3 22,8 24,2 25,7 26,5 27,2
21,9 24,4 25,7 27,1 27,8 28,5
22,5 25,0 26,3 27,7 28,4 29,1
16,6 17,8 18,2 18,5 18,6 18,6
18,2 19,3 19,7 19,8 19,8 19,8
Párhuzamos mérési irány 17,1 18,4 18,8 19,1 19,1 19,2
18,7 19,9 20,2 20,4 20,4 20,4
19,3 20,5 20,9 21,1 21,1 21,1
4H
2H 3H 4H 6H 8H 12H
20,2 23,0 24,6 26,2 27,1 27,9
21,7 24,3 25,7 27,3 28,0 28,8
20,8 23,6 25,2 26,8 27,7 28,6
22,2 24,9 26,3 27,9 28,7 29,5
22,9 25,5 27,0 28,6 29,4 30,2
17,9 19,4 20,0 20,4 20,5 20,6
19,3 20,7 21,1 21,4 21,5 21,4
18,4 20,0 20,6 21,0 21,1 21,2
19,9 21,2 21,7 22,0 22,1 22,1
20,5 21,9 22,4 22,7 22,8 22,8
8H
4H 6H 8H 12H
24,8 26,7 27,7 28,7
25,8 27,5 28,4 29,4
25,4 27,3 28,4 29,4
26,4 28,2 29,1 30,0
27,1 28,9 29,8 30,8
20,9 21,7 22,0 22,1
21,9 22,5 22,7 22,8
21,6 22,3 22,6 22,8
22,5 23,2 23,4 23,5
23,3 23,9 24,1 24,3
12H
4H 6H 8H
24,8 26,8 27,8
25,7 27,5 28,5
25,4 27,4 28,5
26,3 28,2 29,1
27,1 28,9 29,9
21,2 22,1 22,5
22,1 22,9 23,2
21,8 22,8 23,2
22,7 23,5 23,9
23,5 24,3 24,6
4.14 Példa egy standardizált x és y helyiségméretekre vonatkozó UGR táblázatra, ahol x és y a lámpatest megfigyelő szeme fölötti magasságának a többszöröse, standardizált reflexiós tényezők mellett, a lámpatestekre merőleges illetve azokkal párhuzamos nézési irány esetén. A megjelölt értékek az adott világítótest 4H, 8H referenciaértékei. Az x és y koordinátáknak a megfigyelőhöz, a helyiséghez és a fényforrások, ill. lámpatestek tengelyéhez viszonyított elhelyezkedését lásd a 4.12 ábrán. 38
1. Az UGR-táblázatok alkalmazása
A lámpatest megfigyelő szeme fölötti magasságának meghatározása: ülő személyek esetében H = h – p - 1,2 m, álló személyek esetében H = h – p - 1,7 m. Példa: a helyiség magassága h = 3,0 m; mennyezeti lámpatestek (p = 0 m); ülő személyek esetében H = 1,8 m. 2. A helyiség méreteiből (példa: a helyiség hosszúsága L = 14,0 m, szélessége B = 7,5 m) kiszámítjuk a lámpatestek megfigyelő szeme fölötti H magasságának többszörösét: L = 14 m / 1,8 m = 7,8 H és B = 7,5 m / 1,8 m = 4,2 H. 3. A lámpatesteket a helyiség hosszanti oldalával párhuzamosan szerelték fel (lásd a jobb alsó ábrát). A lámpaspecifikus UGR-táblázatból a mennyezet, a falak és a padló megfelelő reflexiós tényezőire (a példában 70%, 50% és 20%) vonatkoztatva a következő (1. számú) leolvasási szabály szerint állapíthatjuk meg az UGRértékeket (lásd a 4.12 ábrát is): (Esetleg szükség lehet köztes értékek interpolálására.)
1. számú leolvasási szabály
4. Előfordulhat, hogy az UGR-értéket a fényforrás fényárama vagy más lámpatesttényezők tekintetében korrigálni kell. 5. Ha a fényforrások ill. lámpatestek tengelye a helyiség rövidebbik oldalával lenne párhuzamos, akkor az UGR-értékeket a lámpatestspecifikus UGR-táblázat alapján a következő (2. számú) leolvasási szabály szerint kell megállapítani: 2. számú leolvasási szabály
A fényforrások ill. lámpatestek tengelye a helyiség rövidebbik oldalával párhuzamos a nézési irány a a nézési irány a fényforrások tenfényforrások tengegelyére merőleges lyével párhuzamos
Közelítőleges UGR-érték a 4.14 ábra alapján
X=4H Y=8H
X=8H Y=4H
A 4.14 ábrán zölddel jelöltük az értékeket.
A fényforrások illetve lámpatestek tengelye a helyiség hosszanti oldalával párhuzamos a nézési irány a a nézési irány a fényforrások tenfényforrások tengegelyére merőleges lyével párhuzamos
Közelítőleges UGR-érték a 4.14 ábra alapján
X=8H Y=4H
X=4H Y=8H
A 4.14 ábrán pirossal jelöltük az értékeket.
UGR-referenciaértékek (4H, 8H)
Amennyiben a tervezés időpontjában nem ismertek a helyiség méretei és reflexiós tényezői, a káprázás megítélésében az UGR-referenciaértékeket hívhatjuk segítségül. Ezek az értékek egy 4H ill.8H méretekkel rendelkező referenciahelyiségre, 0,7 (mennyezet), 0,5 (falak) illetve 0,2 (padló) reflexiós tényezőkre, a világítótestekre merőleges, illetve azokkal párhuzamos mérési irányra, valamint a helyiség hosszanti oldalával párhuzamosan elhelyezkedő lámpatestekre vonatkoznak. A lámpatestek jelöléséhez is ezeket az UGR-referenciaértékeket használják. A referenciaértékeket a 4.14 ábrán pirossal jelöltük.
Példa A helyiség h = 3,0 m magassága és mennyezeti lámpatestek esetén (a függesztő szerkezet hossza p = 0,0 m) esetén H = h – p – 1,2 m = 1,8 m, a referenciahelyiség valós méretei pedig 4 H = 7,2 m és 8 H = 14,4 m.
A gyors módszer
Az UGR-érték meghatározása
A standard módszer
Az egyedi módszer
UGR-referenciaérték 4H, 8H (lámpajelölés)
UGR-táblázat standardizált feltételek alapján
Az UGR-értéket (lámpaspecifikus becslések alapján) az UGR-képlet segítségével kell kiszámítani
4.15 Az UGR-érték meghatározása a fenti három módszer valamelyikével történhet.
39
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
4.4.2 Káprázás elleni ernyőzési eljárások DIN EN 12464-1
A nagy fénysűrűségű fényforrások káprázást és a látási teljesítmény csökkenését idézhetik elő. Ezt többek között úgy kerülhetjük el, hogy a fényforrásokat megfelelő módszerrel ernyőzzük, vagy az ablakokat redőnnyel elsötétítjük. A 2. számú táblázatban megadott fényforrásfénysűrűségek esetében be kell tartani a hozzájuk tartozó legkisebb ernyőzési szöget.
2. számú táblázat – Minimális ernyőzési szög meghatározott fényforrás-fénysűrűség mellett Fényforrás fénysűrűsége kcd*m-2
Minimális ernyőzési szög
20 - 50
15°
50 - 500 ≥ 500
20° 30°
MEGJEGYZÉS A 2. számú táblázat értékei az ún. uplighter lámpatestekre (azaz olyan lámpatestekre, amelyek kizárólag felfelé bocsátanak ki fényt) és a szemmagasság alatt felszerelt lámpatestekre nem érvényesek. A közvetlen káprázás korlátozása belsőterekben
DIN 5035-1
Egyedi és fénysávos elrendezésű világítóberendezések Egyedi megvilágításnál alkalmazott lámpatestek esetében ernyőzéssel vagy valamilyen alkalmas eszközzel meg kell akadályozni a fényforrásra való direkt rálátást.
Alul nyitott, illetve sima, nem strukturált burkolattal ellátott lámpatestek esetében be kell tartani az α minimális ernyőzési szöget (definíciót lásd DIN EN 12464-1 és 4.16 ábra). A minimális ernyőzési szög értékeit a DIN EN 12464-1 4.4.2 fejezetének 2. számú táblázata tartalmazza.
Az ernyőzési szög gyártói adatai esetében figyelni kell arra, hogy az ernyőzés szögét a DIN EN 12464-1 vagy a DIN EN 12665 szerint definiálták (lásd 3.5 fejezet, 19. oldal). A DIN EN 12464-1 2. számú táblázata szerinti minimális ernyőzési szögek a DIN EN 12464-1 szerinti definícióra vonatkoznak, azaz a vízszintes viszonyítási síkra érvényesek.
40
4.16 Az ernyőzési szög (α) definíciója a DIN EN 12464-1 és a DIN 5035-1 szerint.
A következő táblázat (4.17) segítséget nyújt a különböző fényforrásfajták fénysűrűségét illetően. Fényforrás fajtája
Közepes fénysűrűség 2 (kcd/m ) A fényforrás teljesítményétől és fényáramától függően
PAR izzók Nagyfeszültségű halogén reflektorlámpák Kisfeszültségű halogén reflektorlámpák Kompakt fénycsövek Hagyományos fénycsövek 16 mm Ø Hagyományos fénycsövek 26 mm Ø Fémhalogén lámpa, átlátszó, két végén fejelt Fémhalogén lámpa, átlátszó, egyik végén fejelt Fémhalogén lámpa, átlátszó, ellipszoid burával Fémhalogén lámpa, opalizált ellipszoid burával Higanylámpa opalizált ellipszoid burával Nagynyomású nátriumlámpa opalizált ellipszoid burával Nagynyomású nátriumlámpa átlátszó burával Kisnyomású nátriumlámpa
4.17 Különböző fényforrásfajták közepes fénysűrűsége
34 - 93 8 - 75 9 - 480 21 - 70 8,5 - 32 5 - 15 11000 - 70000 8000 - 83000 16000 - 18000 100 - 280 10 - 180 100 - 300 2100 - 4000 40 - 100
4.4.3 Fátyolreflexió és tükröző káprázás DIN EN 12464-1
Nagy fénysűrűségeknek a látási feladaton való tükröződése megváltoztathatja a látási feladat felismerhetőségét. A fátyolreflexiót és a tükröző káprázást a következő eljárások segítségével csökkenthetjük vagy kerülhetjük el:
– a világítótestek és a munkahelyek megfelelő elrendezése, – a felületek kialakítása (matt felületek), – a világítótestek fénysűrűségének csökkentése, – a világítótestek világító felületének növelése, – világos mennyezet és falak.
A DIN 5035-1 további magyarázatokat és eljárásokat tartalmaz a tükröző káprázásra vonatkozóan, amelyek nem mondanak ellent a DIN EN 12464-1-nek, ezért továbbra is érvényesek.
DIN 5035-1
A tükröző káprázás korlátozása A szemlélt tárgyon fellépő fényreflexek kontrasztcsökkenést és látási zavart (azaz tükröző káprázást) és ezáltal a látási feltételek romlását idézhetik elő. Egy látási feladat adott világításnál
14
bekövetkező kontrasztcsökkenését ezen kontraszt, valamint az ugyanazon látási feladat teljesen szórt referenciavilágításnál fellépő kontrasztjának 14 hányadosaként írjuk le. Ezt a hányadost kontraszt visszaadási tényezőnek nevezzük.
ClE-kiadvány Nr. 19.2 (TC-3.1) 1981 „An analytic model for describing the influence of lighting parameters upon visual performance“ RQQ-Report Nr. 4 „A Method of Evaluating the Visual Effectiveness of Lighting Systems“, Illum. Eng. 65 (1970), Nr. 8, S. 504-513. Reitmaier, J. „Untersuchungen über Glanz- und Lichtreflexe“, Lichttechnik 3 (1978), Nr. 5, S. 236-238. de Boer, J. B. und D. Fischer, „Interior Lighting“ (Second Edition), S. 47 ff, Philips Techn. Library-Kluver Deventer 1981, ISBN 9020114654.
41
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
DIN 5035-1
Folytatás
A tükröző káprázást a következő eljárások segítségével lehet megakadályozni, illetve csökkenteni: – a lámpatestek és a munkahelyek elrendezése: A lámpatestek és munkahelyek megfelelő elrendezésével nagyrészt megakadályozhatjuk, hogy a szemlélt tárgyon zavaró fényreflexek keletkezzenek.
kell rendelkezniük. A szemlélő előtt található lámpatestek és vízszintesen elhelyezkedő látási tárgyak esetében ez különösen a 20°≤γ≤30° sugárzási szögtartományra érvényes.
Vízszintesen elhelyezkedő, sík látási tárgyak és oldalról beeső fény esetében ez meg is valósul, a túl erős árnyékképződés azonban kerülendő.
– felületek kialakítása: Azoknak a felületeknek, amelyeken lámpatestek tükröződhetnek, mattnak vagy tükröződésmentesnek kell lenniük. Ez különösen a munkahelyek, papír, íróeszközök (pl. tinta, tus stb.), írógép- és számítógépbillentyűzetek, képernyős eszközök stb. felületeire érvényes.
– a lámpatestek fénysűrűségének csökkentése: Azoknak a lámpatesteknek, amelyek a szemlélt tárgyon a munkavégző ember számára zavaró fényreflexeket idézhetnek elő, a kritikus sugárzási irányokban alacsony fénysűrűsséggel
– világos mennyezet és falak: A mennyezet nagy fénysűrűségét a mennyezet, a falak, a padló és a berendezési tárgyak nagy reflexiós tényezője, valamint a világítás közvetett hányada révén érhetjük el.
A fényes felületekről, például fényes papírról, képernyőről vagy vezérlőasztalokon lévő mérőeszközökről visszaverődő túl nagy fénysűrűségek által okozott káprázás hasonló látási viszonyokhoz vezet, mint a közvetlen káprázás. A reflexió csökkenti a kontrasztokat, amelyek viszont fontosak a zavartalan látás szempontjából. Ezenkívül a visszavert fények fúziós ingereket okozhatnak, amelyek úgy keletkeznek, hogy a szem akkomodálni (élesre állítani) szeretne a közeli (pl. magasfényű papíron vagy a képernyőn található), illetve a távoli vizuális információk, azaz a tükörkép forrásának a kontúrja (pl. lámpatestek) között, és ennek során állandó akkomodációs munkát végez. Mindez a szem kifáradásához és asthenopiás panaszokhoz vezet, amelyek többek között szemfájásban, szemszárazságban, könnyezésben, megnövekedett fény- és vibrálás-érzékenységben, fátyolos látásban, fejfájásban, kifáradásban és szédülésben nyilvánulhatnak meg.
A vízszintes látási feladatokon fellépő tükröző káprázás okozta zavarok leírására a kontraszt visszaadási tényezőt (angolul: Contrast Rendering 15 Factor, rövidítve CRF) használják. A CRF egy meghatározott és reprezentatív látási feladat adott, azaz az értékelendő világítási rendszerben, illetve teljesen szórt világításnál fellépő kontrasztjának a hányadosa. A nagy kontraszt visszaadási tényezőkkel rendelkező világítás segít elkerülni a vízszintesen fekvő, fényes felületű olvasnivalón fellépő látási zavarokat. A világítás minőségével szemben támasztott elvárásoktól függően a CRFértékekre a 4.18 számú táblázatban szereplő szinteket javasoljuk.
Szint CRF-középérték CRF-minimálérték 1 1,0 fölött 0,95 2
0,85 - 1,0
0,70
3
0,70 - 0,85
0,50
A CRF-értékeket számítógépes rendszerek segítségével előre meg lehet határozni és speciális mérőeszközökkel meg lehet mérni. A számítógépes grafikák szemléletesen ábrázolják a tervezési eredményeket, például CRF-görbékkel. Ezek segítségével lehet elrendezni azokat a munkahelyeket, amelyek magas követelményeket támasztanak a kontraszt visszaadási tényezővel szemben.
Alkalmazási terület Túlnyomórészt fényes anyaggal végzett munkák, pl. grafikai üzemben Olyan munkák, amelyek során csak ritkán fordul elő fényes anyag, pl. irodákban, iskolákban Túlnyomórészt matt felületű anyaggal végzett munkák
4.18 A CRF kontraszt visszaadási tényező különböző látási feladatokra érvényes szintjei A ferde felületeken, különösen a képernyők felületén tükröződő fény elkerülésére vonatkozóan lásd a 4.11 fejezetet.
15
42
LiTG-kiadvány Nr. 13:1991 „Der Kontrastwiedergabefaktor- ein Gütemerkmal der Innenraumbeleuchtung“, („A kontraszt visszaadási tényező mint a belsőtéri világítás egyik minőségi jellemzője”), kiadja a Német (LiTG), az Osztrák (LTAG) és a Svájci (SLG) Világítástechnikai Társaság
Filmmontázs egy grafikai üzemben. A tükröző káprázás megakadályozására itt nagyon magas követelmények érvényesek.
4.19 Nagy (jobbra) és észrevehetetlen (balra) tükröző káprázású olvasnivaló.
4.20 Számítógépes grafika CRF-görbékkel. A nézési irány az ykoordináta irányába mutat, azaz a helyiség hosszanti oldalával párhuzamos. 43
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
4.5 Fényirány DIN EN 12464-1
Az irányított fényt felhasználhatjuk arra, hogy tárgyakat, felületi struktúrákat kiemeljünk, illetve hogy javítsunk a helyiségben tartózkodó emberek külsején. Ezt a jelenséget a „modelling” fogalmával
írjuk le. Egy látási feladat irányított fénnyel történő megvilágítása hatással lehet annak felismerhetőségére.
A „modelling” fogalma a szórt és irányított világítás kiegyenlítettségét jelenti és gyakorlatilag minden belsőtér világításának fontos minőségjellemzője. Egy belsőtér általános képén javíthatunk, ha az építészeti jegyek, az emberek és a tárgyak megvilágítását úgy alakítjuk ki, hogy a formák és a felületi struktúrák tisztán kivehetők legyenek és kellemes benyomást keltsenek. Ezt akkor érhetjük el, ha a fény észrevehetően rendelkezik egy kitüntetett iránnyal.
Így jönnek létre a jó „modelling” szempontjából fontos, határozott árnyékok.
4.5.1 „Modelling” DIN EN 12464-1
A világításnak nem szabad túlságosan irányítottnak lennie, különben túl kemény árnyékok képződnek. Ugyanakkor túl szórt se legyen, máskülönben elvész a „modelling” hatás és kedvezőtlen fényklíma jön létre.
4.5.2 Látási feladatok irányított megvilágítása DIN EN 12464-1
DIN 5035-1
Az egy bizonyos irányból érkező világítás kiemelheti egy látási feladat finom részleteit, javíthatja a láthatóságát és megkönnyítheti a feladat elvégzését.
Kerülni kell a fátyolreflexiót és a tükröző káprázást (lásd 4.4.3).
A DIN 5035-1 és a DIN 67528 részletesen leírja a fényirány és az árnyékosság fogalmát (amit összefoglaló néven „modelling”-nek is nevezünk), továbbá a világítás e minőségjellemzőjének tervezé-
sére vonatkozó ajánlásokat. Ezek a szabványok ennélfogva továbbra is érvényben vannak (a DIN 67528 a parkolók és parkolóházak vonatkozásában).
Fényirány és árnyékhatás A megvilágított testek és felületi struktúrák jó felismerhetősége a világítás megfelelő árnyékhatásának segítségével érhető el. A túlságosan szórt világítás kellemetlen árnyékszegénységet okoz, amit éppúgy kerülni kell, mint a kemény kontúrral rendelkező, túl mély árnyékokat.
Az árnyékosság az EZ cilindrikus megvilágítás és az Eh horizontális megvilágítás arányával írható le. A túl kemény árnyékhatást elkerülhetjük, ha az EZ:Eh arány a padlótól számított 1,20 m magasságban kb. 0,3-nál nem kevesebb. A túl mély árnyékok képződését több, nem túl szűken sugárzó fényeloszlású lámpatest megfelelő elrendezésével, továbbá világos falak és bútorok alkalmazásával akadályozhatjuk meg. Bizonyos látási feladatok, így pl. felületvizsgálat esetében határozott árnyékossággal rendelkező irányított fényre van szükség. Ezt további egyedi lámpatestek alkalmazásával érhetjük el.
44
Az EZ cilindrikus megvilágítás az EV vertikális megvilágítások egy pontra vonatkozó számtani középértéke. A DIN EN 12665 szerint a (lx-ban megadott) cilindrikus megvilágítás a (nagyon kis sugarú) henger palástjára eső fényáram és a hengerpalást felületének a hányadosa. A henger tengelye függőleges, az ettől eltérő esetet jelölik. A DIN EN 12665 tartalmaz egy erre vonatkozó számítási képletet is. A cilindrikus megvilágítás az E DIN 5035-7 szerinti képernyős munkahelyek világításának térbeli megítélésére szolgál.
4.21 A cilindrikus megvilágítás fogalmát a hengerre eső vertikális megvilágítások középértéke szemlélteti.
További részleteket a képernyős munkahelyek világítását illetően lásd a 4.11 fejezetben (63. oldal) és az 5.3 számú táblázathoz fűzött kommentárban (88. oldal). Megvilágítás
DIN 5035-7
Általános tudnivalók A világítás minősége nagymértékben függ a tárgyak felismerhetőségétől és a függőleges felületek világosságától. A cilindrikus megvilágítás (EZ) és a vertikális megvilágítás (EV) ezek leírására alkalmas fotometriai mennyiségek.
MEGJEGYZÉS 1 Az arcok jó felismerhetősége szempontjából kb. 15 cd/m2 és 20 cd/m2 közötti arc-fénysűrűségek tekinthetők elégségesnek. Ekkora fénysűrűségeknek 150 lx és 200 lx közötti cilindrikus megvilágítás felel meg.
A kellemes vizuális kommunikáció függ a jelenlevő személyek arcvonásainak felismerhetőségétől. A cilindrikus megvilágítás (EZ) ennek leírására alkalmas fotometriai mennyiség.
DIN 67528
A DIN 67528 a félcilindrikus megvilágítás tekinti a parkolóházak világítása minőségjellemzőjének: Félcilindrikus megvilágítás A gyalogos szeretné időben felismerni a szembejövő személyt, hogy ennek megfelelően viselkedjen. Ennek a látási feladatnak a minőségjellemzője a talaj fölött 1,5 m magasságban mért EZh félcilindrikus megvilágítás. A definíció szerint (lásd 4.8 ábra,
könyvünkben 4.2.2 ábra) ez nem más, mint az oldalszög (azimutszög) egy szögtartományán (-π/2 ≤ φ ≤ π/2) belül egy pontban mért EV(φ) vertikális megvilágítások számtani középértéke. .
45
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
Számítógépes tervezés
Az EZ cilindrikus megvilágítást, az EZh félcilindrikus megvilágítást, valamint az EZ/Eh árnyékosságot megfelelő szoftver segítségével ki lehet számítani és grafikusan dokumentálni. +
EhZ =
1 π
π 2
∫πE (γ)dγ v
-
2
4.22 Segítség a félcilindrikus megvilágítás megértéséhez: balra a DIN 67528 szerinti, jobbra egy tárgyiasabb ábrázolás.
250
4.23 Példa az EZ cilindrikus megvilágítás (fent) és az EZ/Eh árnyékosság (lent) dokumentálására iroda esetében. Az értékelési sík a talajtól 1,2 m-re található.
4.6 Színszempontok DIN EN 12464-1
Egy közel fehér színű fényforrás színminőségét két tulajdonsággal jellemezhetjük: – a fényforrás fényszíne, – a színvisszaadás, amely az adott fényforrás által
A DIN 5035-1 a fényszín és a színvisszaadás hatását a „színklíma” fogalmában foglalja össze. 46
megvilágított befolyásolja.
tárgyak
és
személyek
színhatását
A fenti két tulajdonságot egymástól függetlenül kell megvizsgálni.
DIN 5035-1
Belsőterek színkialakítása és színklímája A világító fény fényszíne, a helyiségben található lámpák színvisszaadása, a fénynek a helyiségben való eloszlása, továbbá a helyiség színvisszaadása –
a megvilágítási szinttel egyetemben – mind-mind döntő jelentőségű a színklíma és ezáltal az emberek hangulati befolyásolása szempontjából. Valamennyi felsorolt tényezőt egymással össze kell hangolni.
Egy fényforrás „fényszíne” az (általa sugárzott) fénynek a megfigyelő által érzékelt színére vonatkozik, és a hozzá legjobban hasonlító színhőmérséklet (TCP) segítségével írható le.
A fényszín megválasztása pszichológiai és esztétikai kérdés, továbbá attól is függ, hogy mit tekintünk természetesnek. A megvilágítási szint, a helyiség és a bútorok színe, a környezet klímája és az alkalmazási mód mind-mind befolyásolják a választást.
4.6.1 Fényszín DIN EN 12464-1
A 3. számú táblázat segítségével a fényszínt verbálisan is meghatározhatjuk. 3. számú táblázat — Fényforrások színe Fényszín A hozzá legjobban hasonlító színhőmérséklet (TCP) Meleg 3300 K alatt Semleges 3300 K - 5300 K Hideg 5300 K fölött Egy fényforrás fényszínét a hozzá legjobban hasonlító TCP színhőmérséklettel (température de couleur proximale) jellemezzük. A „legjobban hasonlító” színhőmérséklet az a hőmérséklet, amelyet a felhevített platina felvesz, hogy ugyanolyan színben jelenjen meg, mint a fényforrás. Alacsony „legjobban hasonlító” színhőmérsékletek meleg, sárgás-pirosasfehérnek tűnő fényszíneket írnak le, mint például gyertyákat, izzókat és más hőmérsékleti sugárzókat. A magas hőmérsékletek hideg, azaz inkább kékesfehér fényszíneket írnak le, amilyen például a kb. 6500 K hőmérsékletű természetes fény (felhős ég esetén).
A DIN EN 12464-1 nem tartalmaz az alkalmazandó fényforrások fényszínére vonatkozó ajánlásokat, mivel ennek megválasztása pszichológiai és esztétikai szempontoktól, továbbá attól is függ, hogy mit tekintünk természetesnek. Ezenkívül Európa meleg égöveiben általában a magasabb (pl. hideg) színhőmérsékleteket részesítik előnyben, míg hideg éghajlat alatt inkább alacsonyabb színhőmérsékletet (pl. meleg fényszínt) választanak. Könyvünk 5. fejezete az alkalmazandó fényforrások fényszínére vonatkozó ajánlásokat tartalmaz, melyek összhangban vannak a Közép-Európában mostanáig érvényes szabályokkal.
A fényforrások azonos fényszín ellenére – a sugárzásuk eltérő spektrális összetétele miatt – különböző színvisszaadási tulajdonságokkal rendelkeznek. 4.24 Kivonat a DIN 5033 szerinti szabványszíntáblából. A Planck-görbe a felhevített platina fényszínét reprezentálja. A grafikonba berajzoltuk a „legjobban hasonlító” színhőmérsékleteket, pl. a fénycsövekét. Az E a nemszínespont vagy fehérpont.
47
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
4.6.2 Színvisszaadás DIN EN 12464-1
A látási teljesítmény, a komfortérzet és a jó közérzet szempontjából fontos, hogy a környezet, a tárgyak, valamint az emberek bőrének a színe természetesen és valósághűen jelenjen meg. Mindez vonzó és egészséges külsőt kölcsönöz az embereknek. Fontos, hogy a biztonsági színek mindig 16 felismerhetők legyenek (lásd még: ISO 3864) .
jól
80-nál kisebb színvisszaadási indexszel rendelkező fényforrásokat ne használjunk olyan belsőterekben, amelyekben hosszabb ideig tartózkodnak emberek. Bizonyos helyi adottságok és/vagy tevékenységek esetében (pl. magas csarnokokban) előfordulhatnak kivételek, de ilyenkor is biztosítani kell – megfelelő eljárások segítségével – a jobb színvisszaadást az állandó munkahelyeken, továbbá ott, ahol fontos a biztonsági színek hibátlan felismerése.
A fényforrások színvisszaadási tulajdonságainak objektív jellemzése céljából bevezették a RA általános színvisszaadási indexet. A lehetséges legmagasabb RA érték 100. A színvisszaadásminőség gyengülésével ez az érték csökken.
Az 5. fejezetben megadtuk a különféle belsőterekre (területekre), feladatokra ill. tevékenységekre vonatkozó legkisebb színvisszaadási indexeket.
A mesterséges fényforrásoknak – az alkalmazás helyétől és a látási feladattól függően – éppúgy biztosítaniuk kell a lehetőség szerinti hibátlan színérzékelést, mint a természetes fénynek. Ennek fő jellemzője a fényforrás színvisszaadási tulajdonsága, amelyet az Ra általános színvisszaadási index segítségével fejezünk ki.
mintákat előbb a vizsgálandó, majd a referenciasugárzóval világítjuk meg. Minél kisebb az eltérés, annál jobb a vizsgált fényforrás színvisszaadási tulajdonsága.
A színvisszaadási index azt fejezi ki, hogy az emberi bőr érzékelt színe milyen mértékben változik meg a referenciasugárzóval megvilágított színéhez képest. Az Ra érték meghatározásához megállapítjuk 8, a DIN 6169-ben szabványosított színmintához képest történő színeltolódást, ami akkor adódik, ha a színRa-fokozat > 90 80 - 90 70 - 80 60 - 70 40 - 60 20 - 40 < 20
Egy Ra=100 értékkel rendelkező fényforrás minden színt ugyanolyan optimálisan ad vissza, mintha azokat a referenciasugárzóval világítanánk meg. Minél kisebb az Ra-érték, annál kevésbé megfelelő a színvisszaadás. Hideg fényű fényforrások esetében például a referenciasugárzó a 6500 K színhőmérsékletű természetes fény, ami a napfény nélküli borús égnek felel meg.
Jellemző fényforrásfajták fénycsövek, kompakt fénycsövek, izzólámpák, „de luxe” fémhalogén fényforrások háromsávos és kompakt fénycsövek, fémhalogén fényforrások standard fénycsövek univerzális fehér (?) standard fénycsövek (Hellweiß?), fémhalogén fényforrások meleg típusú standard fénycsövek, nagynyomású higanygőz fényforrások nagynyomású nátrium fényforrások kisnyomású nátrium fényforrások (munkahelyen nem megengedett)
4.25 Fényforrások Ra általános színvisszaadási fokozatai
DIN 5035-1
Színvisszaadás A színvisszaadásra vonatkozó követelményeket úgy tudjuk teljesíteni, hogy megfelelő színvisszaadási tulajdonságokkal rendelkező fényforrást választunk. E tulajdonságokat az Ra általános színvisszaadási indexszel, illetve speciális színvisszaadási indexekkel jellemezzük.
16
48
Színkontrollnál és színvizsgálatoknál az Ra értéknek nagyobbnak kell lennie, mint 30, a megvilágítás avulási értéke pedig legalább 1000 lx kell hogy legyen (lásd még DIN 6173-1 és -2).
ISO 3864 „Biztonsági színek és jelölések“. Létezik szabványtervezet formájában is, DIN ISO 3864-1 jelöléssel (kiadási dátum: 2000-11), „Biztonsági színek és jelölések – 1. rész: Biztonsági jelölések munkahelyeken és közterületeken – A kialakítás alapelvei” elnevezéssel.
Annak érdekében, hogy a fényforrások fényszínének és színvisszaadási tényezőjének jelölése közérthető legyen, az egyes gyártók saját jelölésén túlmenően bevezettek egy gyártótól független színjelölést, amely három számjegyből áll (4.26 táblázat). Így például a „840” jelölés egy 80 és 89 közötti színvisszaadási indexszel és 4000 K színhőmérséklettel rendelkező fénycsőre vonatkozik, ami semleges fehér fényszínnek felel meg.
Az 1. számjegy a színvisszaadást jelöli
Az 5. fejezet táblázatai a legtöbb látásifeladat-terület esetében legalább 80-as színvisszaadási indexszel rendelkező fényforrásokat írnak elő. Kivételt képez ez alól néhány különleges világítási feladat, amelynél takarékossági okokból nagy fényhasznosítású és emiatt kisebb színvisszaadással rendelkező fényforrásokra (például nagynyomású nátriumlámpára) van szükség. Ez az eset áll fenn pl. magas csarnokok világításánál. Mindenesetre – megfelelő eljárás segítségével – ilyenkor is biztosítani kell a jobb színvisszaadást azokon a helyeken, ahol állandó munkavégzés folyik, továbbá ahol fontos a biztonsági színek hibátlan felismerése.
A 2. és 3. számjegy a Kelvinben megadott hőmérsékletet jelöli
Számjegy Ra-fokozat 9 90 –100 27 2700 K 8 80 – 89 30 3000 K 7 70 – 79 40 4000 K 6 60 – 69 50 5000 K 5 50 – 59 60 6000 K 4 40 – 49 65 6500 K 4.26 Fényforrások színének a gyártótól független jelölése
Jó színvisszaadás
Rossz színvisszaadás
4.7 Villogás és sztroboszkóp-hatás DIN EN 12464-1
A villogás látási zavart okoz és fiziológiai hatásokat (pl. fejfájást) idézhet elő. A sztroboszkóp-hatás veszélyes helyzeteket teremthet azáltal, hogy befolyásolja a forgó vagy ideoda mozgó géprészek észlelését.
A DIN 5035-1 4.6 fejezetében példákat találunk a sztroboszkóp-hatás (amely elsősorban kisülőlámpáknál fordul elő) elkerülésére, különös tekintettel az elektronikus előtétekhez kapcsolt fényforrások alkalmazására, amelyek kisnyomású
A világítórendszereket úgy kell elhelyezni, hogy megakadályozzuk a villogást és a sztroboszkóphatást. MEGJEGYZÉS Ezt többek között úgy érhetjük el, hogy egyenárammal működtetett izzólámpákat vagy nagy (kb. 30 kHz) frekvenciájú izzó- vagy kisülőlámpákat alkalmazunk. kisülőlámpák (fénycsövek és kompakt fénycsövek) esetében már messzemenően a standard részét képezik és ezáltal megoldást jelentenek a sztroboszkóp-hatás problémájára.
49
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
4.8 Avulási tényező DIN EN 12464-1
A világítóberendezések avulási tényezőjét valamennyi lehetséges hatás figyelembevételével kell megtervezni, beleértve a környezetet, a karbantartási tervet és magát a lámpatestet. Az egyes látási feladatokra érvényes ajánlott megvilágítási értéket a „megvilágítás karbantartási értéke” elnevezéssel tüntetik fel. Az avulási tényező a fényforrás és az előtétek elöregedésétől, a lámpatesttől, a környezettől és a karbantartási tervtől függ. A mesterséges világítóberendezések megvilágítási illetve fénysűrűségi értékei az üzemidő során nem állandóak, hanem – különböző tényezők következtében – csökkennek. Ilyen tényező a fényforrások elöregedése és kiégése, a fényforrások és lámpatestek szennyeződése, továbbá belsőtéri világítás esetén a helyiséget határoló felületek reflexiós tényezőinek csökkenése (a helyiség szennyeződése) is (lásd 18. oldal, 3.7 ábra). A megvilágítási értékek semmilyen időpontban nem csökkenhetnek a DIN EN 12464-1 5. fejezetében megadott értékek alá. Ezért is nevezik ezeket karbantartási értékeknek. Hogy az üzemi feltételekből adódó megvilágítás- illetve fénysűrűségcsökkenést kompenzáljuk, az új világítótestnek ennyivel nagyobb megvilágítással kell rendelkeznie (kezdeti megvilágítás). A csökkenést a tervezéskor az avulási tényező segítségével ragadhatjuk meg. A tervezés alapjául szolgáló kezdeti megvilágítás a karbantartási értékből és az avulási tényezőből adódik. Kezdeti megvilágítás = karbantartási érték / avulási tényező Kezdeti megvilágítás = karbantartási érték * kezdeti megvilágítási tényező A avulási tényező (WF) a fényforrás- illetve lámpatestfajtától, a helyiség porosodásának illetve szennyeződésének mértékétől, továbbá a karbantartás módjától és gyakoriságától függ. A WF elméletileg a következő tényezőkből tevődik össze: – a fényforrás fényáramának avulási tényezője (LLWF), amellyel a fényforrás fényáramának a használati idő során bekövetkező csökkenését jellemezzük; – a fényforrás élettartam-tényezője (LLF), amellyel a fényforrásnak a használati idő során bekövetkező kiégését jellemezzük; – a lámpatest avulási tényezője (LWF), amellyel a lámpatestek optikai rendszerének két tisztítás közötti elpiszkolódásából adódó hatást jellemezzük; – a helyiség avulási tényezője (RWF), amellyel a helyiséget határoló felületek reflexiós tényezőjének rosszabbodását jellemezzük. WF = LLWF · LLF · LWF · RWF
50
A tervező feladatai: – meg kell adnia az avulási tényezőt, továbbá fel kell sorolnia valamennyi feltételezett értéket, amely ennek alapjául szolgált; – meg kell határoznia – a helységhasználat függvényében – a világítóberendezést; – átfogó karbantartási tervet kell készítenie, amelynek tartalmaznia kell a fényforrások cseréjének, valamint a lámpatestek és a helyiség tisztításának gyakoriságát, továbbá a tisztítás módját. A fényforrás fényáramának avulási tényezőjének (LLWF) és a fényforrás élettartam-tényezőjének (LLF) a szorzatát a fényforrás avulási tényezőjének (LaWF) is nevezzük: WF = LaWF · LWF · RWF A DIN EN 12665 szerinti definíciók a következők: Az avulási tényező (WF) egy világítóberendezés átlagos megvilágításának (melyet a hasznos felületen egy bizonyos használati idő eltelte után mértek) ahhoz az átlagos megvilágításhoz viszonyított aránya, amelyet ugyanazon feltételek között új világítóberendezés esetében kapunk. A fényforrás fényáramának avulási tényezője (LLWF) a fényforrás egy bizonyos időpontban mért fényáramának a kezdeti fényáramhoz viszonyított aránya. A fényforrás élettartam-tényezője (LLF) azon fényforrások számaránya, amelyek egy bizonyos időpontban, meghatározott feltételek és kapcsolási gyakoriság mellett továbbra is üzemképesek. A lámpatest avulási tényezője (LWF) egy lámpatest egy bizonyos időpontban mért üzemi hatásfokának az új lámpatest üzemi hatásfokához viszonyított aránya. A helyiség felületeinek avulási tényezője a helyiség felületei egy bizonyos időpontban mért reflexiós értékeinek és a kezdeti reflexiós értékeknek az aránya. Használatos rá egy rövidebb fogalom is, a helyiség avulási tényezője (RWF). A DIN EN 12665 szerinti definíció helytelen. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a helyiség felületei (közepes) reflexiós tényezőjének pl. 30%-os változása az avulási érték szintén 30%-os változását vonná maga után, ami nem igaz. A helyiség avulási tényezőjének helyes definíciója a világítási hatásfoknak az üzemidő alatt bekövetkező változására vonatkozik, mégpedig annak csak a helyiséget határoló felületeken fellépő többszörös reflexió következtében létrejövő (közvetett) hányadára (lásd 56. oldal).
A világítás tervezésének időpontjában többnyire nem eléggé ismertek azok a hatások, amelyek a későbbiekben a megvilágítás csökkenését okozzák. Emiatt az avulási tényező – a DIN EN 12464-1 ajánlásával ellentétben – nem tervezhető, azt a tervezőnek kell saját felelősségére megállapítani, ami lényeges következményekkel járhat.
A döntéshozót érintő következmények: – azok a világítástechnikai tervezések, amelyek a berendezések világítástechnikai paraméterei és kereskedelmi folyamatok (például tömeges létesítések, kiírások, szállítási és szerelési tervek), azaz az összberuházási költségek tekintetében egymással konkurálnak, nem összehasonlíthatók.
A világítási berendezésekbe (fényforrás és lámpatestek formájában) beépített fényáram a megvilágítás illetve a fénysűrűség kezdeti értékét eredményezi, amely az avulási tényezővel fordítottan arányos.
Az üzemeltetőt érintő következmények: – beláthatatlan következmények többek között a munka- és egészségvédelmi előírások betartására nézve – a berendezés éves üzemeltetési költségének tervezhetetlensége.
Φ=
Ф: E: ηB: A: WF:
E*A ηB * WF
Ennyiben tehát mind műszaki, mind pedig kereskedelmi szempontból fontos szerep jut a világítóberendezések tervezése összehasonlíthatóságának, ami a világítástechnikai paraméterek időbeni csökkenésének – azaz az avulási tényezőnek – a figyelembevételét illeti. A tervezőnek meg kell adnia az avulási tényezőt, továbbá az annak meghatározásánál figyelembe vett valamennyi becsült adatot.
a berendezés fényárama a megvilágítás karbantartási értéke világítási hatásfok a megvilágított felület avulási tényező
Az avulási tényező meghatározása alapvetően kétféleképpen történhet.
A képletből látszik, hogy a berendezésnek a világításhoz szükséges összes fényárama – és ezáltal a fényforrások és lámpatestek száma – az avulási tényezővel fordított arányban nő: egy alacsony avulási tényező a berendezés nagyobb fényáramát eredményezi, mint egy magas.
Avulási tényező
Referencia avulási tényező
Amennyiben a WF avulási tényezőt tárgyi megalapozottság nélkül állapítják meg, úgy ez lényeges következményekkel járhat.
Az avulási tényező referenciaértékei
Azokban az esetekben, amikor az avulási érték meghatározásához nem állnak rendelkezésre valószínűsített becslések, a következő referencia-
Avulási tényező a fényforrások, lámpák és a helyiség referenciaértékei alapján
avulási értékeket illetve ezek reciprok értékeit (a kezdeti megvilágítási tényező referenciaértékeit) ajánljuk.
Az avulási tényező A kezdeti megvi- Alkalmazási példa referenciaértéke lágítási tényező referenciaértéke 18 0,80 1,25 Nagyon tiszta helyiség, rövid használati idejű berendezések 0,67
1,50
Tiszta helyiség, hároméves karbantartási ciklus
0,57
1,75
Belső- és szabadtéri világítás, normál szennyeződés, hároméves
0,50
2,00
karbantartási ciklus Belső- és szabadtéri világítás, erős szennyeződés
4.27 Az avulási tényező ajánlott referenciaértékei
17
17
lásd még A. Stockmar „Theorie und Praxis des Wartungsfaktors“, LICHT 6/2003. A Német Világítástechnikai Társaság e. V. (LiTG) „Belsőtéri világítás” elnevezésű szakbizottságának hozzájárulásával kiadott publikáció. 18 A DIN EN 12193 („Fény és világítás – Sportlétesítmények világítása”) szerint a világítóberendezés tervezőjének és tulajdonosának ill. üzemeltetőjének a kezdetekkor meg kell állapodnia az avulási tényezőben. Ha a nem történik meg, akkor a (szabványosított) 0,8 avulási tényezőt kell elfogadni. Ennek megállapításakor abból indultak ki, hogy sok sportlétesítmény világítóberendezése csekély éves használati idővel rendelkezik.
51
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
Az avulási tényező referenciaértékei (folytatás)
Helyiség: Nagyon tiszta helyiségek: egészségügy, tisztatér-technológia, bizonyos elektronikák gyártása, élelmiszeripar, magas felszereltségű nemdohányzó irodahelyiségek. A helyiségeket gyakran és intenzíven tisztítják.
Helyiség: Tiszta helyiségek, átlagos szennyeződés: irodákban, iskolákban, eladóterekben és tiszta ipari, illetve kézműipari üzemekben.
Fényforrások: Egyenes háromsávos fénycsövek elektronikus előtétekkel.
Lámpatestek: Porosodásra kevésbé hajlamos lámpatestek.
Lámpatestek: Modern technológia, pl. jó minőségű nemesített felületű reflektorokkal, illetve nagyobb védettségű lámpatestekkel.
Fényforrások: Háromsávos, illetve kompakt fénycsövek, elektronikus előtétek.
Karbantartási ciklus: három év. Csoportos fényforrás-csere, mégpedig háromsávos fénycsövek esetében 12 000, kompakt fénycsövek esetében 6000 üzemórát követően.
Helyiség: Átlagos szennyeződés, amint az sok ipari és kézműipari helyiségben előfordul.
Helyiség: Piszkos helyiségek és berendezések piszkos ipari és kézműipari üzemekben, illetve a szabadban.
Fényforrások: Háromsávos, illetve kompakt fénycsövek, elektronikus előtétek.
Fényforrások: Háromsávos, illetve kompakt fénycsövek, hagyományos előtétek.
Lámpatestek: Átlagos porosodási hajlamú lámpatestek. Karbantartási ciklus: három év. Csoportos fényforrás-csere, mégpedig háromsávos fénycsövek esetében 12 000, kompakt fénycsövek esetében 6000 üzemórát követően.
Lámpatestek: Korszerűtlen technológia. Karbantartási ciklus: három év. 9 000 üzemórát követően csoportos fényforráscsere.
Karbantartási ciklus: három év. A kiégett fényforrásokat azonnal kicserélik. 12 000 üzemórát követően fényforrás-csere.
Példák
52
Helyiség: 4.34(d) táblázat: RWF = 0,97 Fényforrás: 4.30 ábra: 12 000 óra, LaWF = 0,91 Lámpatest: 4.33 ábra: 1. lámpacsoport, LWF = 0,89 Avulási tényező: WF = 0,97*0,91*0,89 = 0,79
Helyiség: 4.34(d) táblázat: RWF = 0,95 Fényforrás: 4.30 ábra: 12 000 óra, LaWF = 0,87 illetve TCfényforrások esetében (4.31 ábra): 6 000 óra, LaWF = 0,88 Lámpatest: 4.33 ábra: 2. lámpacsoport, LWF = 0,79 Avulási tényező: WF = 0,95*0,87*0,79 = 0,65, illetve TC-fényforrások esetében WF = 0,95*0,88*0,79 = 0,66
Helyiség: 4.34(d) táblázat: RWF = 0,94 Fényforrás: 4.30 ábra: 12 000 óra, LaWF = 0,87 illetve TCfényforrások esetében (4.31 ábra): 6 000 óra, LaWF = 0,88 Lámpatest: 4.33 ábra: 3. lámpacsoport, LWF = 0,73 Avulási tényező: WF = 0,94*0,87*0,73 = 0,60, illetve TC-fényforrások esetében WF = 0,94*0,88*0,73 = 0,60
Helyiség: 4.34(d) táblázat: RWF = 0,91 Fényforrás: 4.29 ábra: 9 000 óra, LaWF = 0,83 Lámpatest: 4.33 ábra: 3. lámpacsoport, LWF = 0,66 Avulási tényező: WF = 0,91*0,83*0,66 = 0,50
4.28 Példák az avulási tényező referenciaértékének megválasztására belsőtéri világítás esetén
Avulási tényező a fényforrások, lámpatestek és a helyiség referenciaértékei alapján
Az avulási tényezőt különleges esetekben ki lehet számítani a fényforrás- ill. lámpatestgyártók vonatkozó adataiból, illetve a referenciagörbékből a következő képlet segítségével:
19
Az eljárást részletesen ismerteti a CIE ’97 kiadvány, amely a DIN EN 12464-1-ben is szerepel hivatkozásként.
Avulási tényező = fényforrás avulási tényezője * lámpatest avulási tényezője * helyiség avulási tényezője
A fényforrás avulási tényezője
A belsőterekben gyakran alkalmazott egyenes (4.29 és 4.30 ábra), illetve kompakt fénycsövek esetében az LaWF fényforrásavulási tényezőt az LLWF fényforrásfényáram-avulási tényező és az Fényforrás-élettartam tényező
LLF fényforrás-élettartamtényező szorzataként a 20 megfelelő középérték-görbékből lehet meghatározni.
Fényforrás-élettartam tényező
Fényforrásfényáram-avulási tényező
Üzemidő h-ban
Fényforrásfényáram-avulási tényező
Üzemidő h-ban
Fényforrás-avulási tényező
Üzemidő h-ban
Fényforrás-avulási tényező
Üzemidő h-ban
Üzemidő h-ban
Üzemidő h-ban
4.29 Fényforrás-élettartam tényező LLF (fent), fényforrásfényáram-avulási tényező (LLWF) (középen) és fényforrás-avulási tényező (LaWF) (lent) 18 W és 58 W közötti, hagyományos előtétre kapcsolt, javított fényáramú egyenes fénycsövek esetében
19 20
4.30 Fényforrás-élettartam tényező LLF (fent), fényforrásfényáram-avulási tényező (LLWF) (középen) és fényforrás-avulási tényező (LaWF) (lent) 18 W és 58 W közötti, elektronikus előtétre kapcsolt, javított fényáramú egyenes fénycsövek esetében
CIE 97: 1992 Technical Report „Maintenance of indoor electric lighting systems“ ZVEI Fachverband Elektrische Lampen „Lebensdauerverhalten von Entladungslampen für die Beleuchtung“, September 1997
53
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
Fényforrás-avulási tényező (folytatás)
Fényforrás-élettartam tényező
Fényforrás-élettartam tényező
Fényforrásfényáram-avulási tényező
Üzemidő h-ban
Fényforrásfényáram-avulási tényező
Üzemidő h-ban
Fényforrás-avulási tényező
Üzemidő h-ban
Fényforrás-avulási tényező
Üzemidő h-ban
Üzemidő h-ban
4.31 Fényforrás-élettartam tényező LLF (fent), fényforrásfényáram-avulási tényező (LLWF) (középen) és fényforrás-avulási tényező (LaWF) (lent) 18 W és 36 W közötti, hagyományos, önálló előtéttel rendelkező kompakt fénycsövek esetében
Lámpa avulási tényező
4.31 Fényforrás-élettartam tényező LLF (fent), fényforrásfényáram-avulási tényező (LLWF) (középen) és fényforrás-avulási tényező (LaWF) (lent) 18 W és 55 W közötti, elektronikus, önálló előtéttel rendelkező kompakt fénycsövek esetében
A Német Világítástechnikai Társaság illetékes szakmai köreiben élénk vita zajlott a ’97-es CIEkiadványban szereplő referencia-görbékről, különösen a lámpatestekre vonatkozókról. Már meglévő berendezések lámpatestein elvégzett újabb mérések csak néhány esetben erősítették meg a CIE által megadott lámpatest avulási tényezőket. A legtöbb mérési eredmény magasabb lámpatest avulási tényezőt, azaz a lámpatestek jobb működési tulajdonságait mutatja, mint amelyek a CIE-értékek alapját képezik. A ’97-es CIE-kiadványban szereplő lámpatestavulási tényezők és a legújabb mérések egyezésének hiányosságai az elmaradt dokumentálásra vezethetők vissza az alábbi esetekben: – szennyeződési viszonyok („tiszta”, „átlagos szennyeződés”, „piszkos”); – a berendezésekből kivett és újra megmért lámpatestek karbantartási ciklusai és a karbantartás módja; – mindenekelőtt pedig a lámpatestek és azok optikai rendszereinek technológiája, amelyek a több mint 15 évvel ezelőtti vizsgálatok alapját képezték.
54
Üzemidő h-ban
A lámpatestgyártó általában elegendő tapasztalattal rendelkezik saját termékeinek működési tulajdonságairól, annál is inkább, mivel ezeket a tartósság és a csekély karbantartási költség szempontjait is figyelembe véve fejlesztették ki. A ’97-es CIE-kiadványban szereplő lámpatest-avulási tényezőkhöz igazodva, és berendezésekből kivett lámpatesteken elvégzett tényleges méréseket figyelembe véve, továbbá tapasztalatokból kiindulva a jellemző lámpatestformákra (1-4. lámpatestcsoportokra) vonatkoztatva megállapították a 4.33 táblázatban szereplő lámpatest-avulási tényezőket egytől hat évig terjedő üzemidő, illetve nagyon tiszta, tiszta, átlagos és piszkos helyiségek esetében.
1. lámpatestcsoport A berendezés szenynyezettségi foka nagyon tiszta tiszta átlagos piszkos
1 év 0,96 0,93 ,89 0,83
2 év 0,94 0,89 0,84 0,78
Karbantartási ciklus 3 év 4 év 0,92 0,85 0,79 0,73
0,90 0,82 0,75 0,69
5 év
6 év
0,88 0,79 0,70 0,65
0,87 0,77 0,67 0,62
5 év
6 év
0,84 0,70 0,64 0,57
0,82 0,67 0,60 0,53
5 év
6 év
0,86 0,72 0,65 0,57
0,85 0,60 0,62 0,53
5 év
6 év
0,79 0,59 0,43 0,33
0,77 0,55 0,40 0,30
Szabadon sugárzó lámpatestek. Közvetlen és közvetlen/közvetett su-gárzó tükrös-rácsos lámpatestek felső letakarás nélkül, sűrített raszterfelülettel.
2. lámpatestcsoport A berendezés szenynyezettségi foka nagyon tiszta tiszta átlagos piszkos
1 év 0,95 0,90 0,86 0,83
2 év 0,92 0,84 0,80 0,75
Karbantartási ciklus 3 év 4 év 0,89 0,79 0,74 0,68
0,86 0,74 0,69 0,62
Közvetlen/közvetett sugárzó tükrös-rácsos lámpatestek felső letakarás nélkül. Zárt optikai rendszerű lámpatestek belső reflektorokkal.
3. lámpatestcsoport A berendezés szenynyezettségi foka nagyon tiszta tiszta átlagos piszkos
1 év 0,94 0,88 0,82 0,77
2 év 0,91 0,83 0,77 0,71
Karbantartási ciklus 3 év 4 év 0,89 0,79 0,73 0,66
0,87 0,75 0,69 0,61
Nyitott optikai rendszerű lámpatestek, pl. közvetlen, illetve túlnyomórészt közvetlen sugárzó tükrös-rácsos lámpatestek. Zárt optikai rendszerű lámpatestek belső reflektorokkal.
4. lámpatestcsoport A berendezés szenynyezettségi foka nagyon tiszta tiszta átlagos piszkos
1 év 0,93 0,86 0,81 0,74
2 év 0,88 0,77 0,66 0,57
Karbantartási ciklus 3 év 4 év 0,85 0,70 0,55 0,45
0,82 0,64 0,48 0,38
80% feletti közvetett hányaddal rendelkező, lefelé túlnyomórészt zárt optikai rendszerű lámpatestek. Teljesen közvetett sugárzó lámpatestek.
4.33 Lámpatest avulási tényező TRILUX EXCEL-TOOL „Avulási tényező” A rendelkezésre álló TRILUX-szoftver lényegesen megkönnyíti az avulási tényező fényforrások, lámpatestek és a helyiség referenciaértékeinek segítségével történő meghatározását. Egy legördülő menüből kiválaszthatók az objektumspecifikus előírások. A program a „12464es tervezési segédlet“-ben szereplő görbék és táblázatok alapján állapítja meg az avulási tényezőt. Az eredmény, valamint az ahhoz tartozó karbantartási terv dokumentációs célból kinyomtatható. Ez a szoftver ingyenes (lásd még www.trilux.de).
55
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
A helyiség avulási tényezője
Az avulási tényezőt a helyiség avulási tényezője befolyásolja viszonylag a legkevésbé. Utóbbi a mennyezet, a falak és a padló reflexió tényezőjének csökkenését, azaz a helyiséghatásfok csökkenését 21 írja le.
Helység avulási tényezője (RWF) x év után: RWF =
ηB (x év után) ηB (új berendezés )
Három év elteltével észrevehetően kisebb lesz a reflexiós tényezők csökkenése és a nagyon tiszta, illetve a tiszta helyiségek reflexiós tényezői fokozatosan átmennek egy konstans értékbe. Közepesen és erősen szennyezett helyiségekre ez általában nem érvényes. A helyiség avulási tényezője függ a lámpatest fényeloszlásától (közvetlen, közvetlen/közvetett illetve teljesen közvetett sugárzó) és csekély mértékben a helyiség méretétől. A következő, 4.34 számú táblázat a CIE ’97 szerinti helyiség-avulásitényezőket tartalmazza, amelyeket – saját tapasztalatok illetve mérési eredmények alapján – kiegészítettek a nagyon tiszta helyiségekre vonatkozó értékekkel, továbbá max. 6 éves karbantartási ciklusokra extrapolálták.
(a) Közvetlen sugárzó lámpatestek, kis helyiség, helyiségtényező k≤0,8 A berendezés szenynyezetségi foka nagyon tiszta tiszta átlagos piszkos
1 év 0,98 0,97 0,94 0,93
2 év 0,97 0,95 0,93 0,90
Karbantartási ciklus 3 év 4 év 0,96 0,95 0,94 0,93 0,92 0,92 0,88 0,87
5 év 0,95 0,92 0,91 0,87
6 év 0,95 0,92 0,91 0,86
(b) Közvetlen/közvetett sugárzó lámpatestek, kis helyiség, helyiségtényező k ≤ 0,8 A berendezés szenynyezetségi foka nagyon tiszta tiszta átlagos piszkos
1 év 0,95 0,90 0,86 0,82
2 év 0,93 0,87 0,82 0,78
Karbantartási ciklus 3 év 4 év 0,92 0,91 0,84 0,82 0,79 0,77 0,74 0,72
5 év 0,90 0,81 0,76 0,71
6 év 0,90 0,80 0,75 0,70
(c) Közvetett sugárzó lámpatestek, kis helyiség, helyiségtényező k ≤ 0,8 A berendezés szenynyezetségi foka nagyon tiszta tiszta átlagos piszkos
1 év 0,92 0,85 0,78 0,73
2 év 0,89 0,81 0,73 0,66
Karbantartási ciklus 3 év 4 év 0,87 0,85 0,75 0,71 0,68 0,64 0,59 0,56
5 év 0,84 0,69 0,61 0,52
4.34 A helyiség avulási tényezője közvetlen, közvetlen/közvetett és közvetett sugárzó lámpatestek esetében 21
56
Világítási hatásfok ηB = helyiséghatásfok ηR * lámpahatásfok ηLB
6 év 0,83 0,68 0,59 0,50
(d) Közvetlen sugárzó lámpatestek, közepes nagyságú helyiség, helyiségtényező k = 1,5 A berendezés szenynyezetségi foka nagyon tiszta tiszta átlagos piszkos
1 év 0,99 0,98 0,95 0,94
2 év 0,98 0,96 0,94 0,92
Karbantartási ciklus 3 év 4 év 0,97 0,96 0,95 0,94 0,94 0,93 0,91 0,90
5 év 0,96 0,94 0,93 0,90
6 év 0,96 0,93 0,92 0,89
4.34 A helyiség avulási tényezője közvetlen, közvetlen / közvetett és közvetett sugárzó lámpatestek esetében (folytatás)
(e) Közvetlen/közvetett sugárzó lámpatestek, közepes nagyságú helyiség, helyiségtényező k = 1,5 A berendezés szenynyezetségi foka nagyon tiszta tiszta átlagos piszkos
1 év 0,96 0,91 0,87 0,84
2 év 0,94 0,88 0,84 0,80
Karbantartási ciklus 3 év 4 év 0,93 0,92 0,85 0,83 0,81 0,79 0,76 0,74
5 év 0,91 0,82 0,78 0,73
6 év 0,91 0,81 0,77 0,72
(f) Közvetett sugárzó lámpatestek, közepes nagyságú helyiség, helyiségtényező k = 1,5 A berendezés szenynyezetségi foka nagyon tiszta tiszta átlagos piszkos
1 év 0,93 0,87 0,80 0,75
2 év 0,90 0,83 0,75 0,68
Karbantartási ciklus 3 év 4 év 0,87 0,85 0,77 0,73 0,70 0,66 0,62 0,59
5 év 0,84 0,71 0,63 0,55
6 év 0,83 0,70 0,61 0,53
(g) Közvetett sugárzó lámpatestek, közepesen nagy ill. nagy helyiség, helyiségtényező k ≥ 2,5 A berendezés szenynyezetségi foka nagyon tiszta tiszta átlagos piszkos
1 év 0,99 0,98 0,96 0,95
2 év 0,98 0,96 0,95 0,94
Karbantartási ciklus 3 év 4 év 0,98 0,97 0,96 0,95 0,95 0,94 0,94 0,93
5 év 0,97 0,95 0,94 0,93
6 év 0,96 0,94 0,93 0,92
(h) Közvetlen/közvetett sugárzó lámpatestek, közepesen nagy ill. nagy helyiség, helyiségtényező k ≥ 2,5 A berendezés szenynyezetségi foka nagyon tiszta tiszta átlagos piszkos
1 év 0,96 0,92 0,88 0,85
2 év 0,94 0,89 0,85 0,81
Karbantartási ciklus 3 év 4 év 0,93 0,92 0,86 0,84 0,82 0,80 0,78 0,76
5 év 0,91 0,83 0,79 0,75
6 év 0,91 0,82 0,78 0,74
(i) Közvetett sugárzó lámpatestek, közepesen nagy ill. nagy helyiség, helyiségtényező k ≥ 2,5 A berendezés szenynyezetségi foka nagyon tiszta tiszta átlagos piszkos
1 év 0,94 0,88 0,82 0,77
2 év 0,90 0,84 0,77 0,70
Karbantartási ciklus 3 év 4 év 0,86 0,85 0,78 0,74 0,72 0,68 0,65 0,62
5 év 0,84 0,72 0,65 0,57
6 év 0,83 0,71 0,63 0,55 57
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
Példa az avulási tényező meghatározására a fényforrások, lámpatestek és a helyiség referenciaértékei alapján
Az avulási tényező (WF) és a kezdeti megvilágítás (Ei) meghatározása: Helyiség: Nagyon tiszta nemdohányzó iroda. Nagyság: közepes (k=1,5) Fényforrás típusa: háromsávos fénycsövek Működtető egység: EVG Lámpatest típusa: közvetlen sugárzó tükrös-rácsos lámpatestek A megvilágítás karbantartási értéke (Em) a látási feladat területén: 500 lx Üzemidő: 2000 h/a Karbantartási ciklus: 3 év
Az avulási tényező ekkor WF= LaWF * LWF * RWF = 0,94 * 1,00 * 0,97 = 0,91, a megvilágítás pedig E = 625 * 0,91 = 570 lx (3. pont a 4.35 ábrán).
További 3 év (összesen tehát 6 év) elteltével a megvilágítás a következőképpen változik: mivel a fényforrásokat 3 év (6 000 óra üzemidő) eltelte után nem cserélték ki, a fényforrások avulási tényezője 12 000 óra üzemidőből kiindulva 0,94-ről 0,91-re változik. (Ez egy megbízható érték, mivel a fényforrások időközben kiégett 5%-át azonnal kicserélték, tehát 12 000 óránál lényegesen kevesebb ideig működtették őket.) A lámpatestek az Fényforrás avulási tényezője LaWF = 0,94 intenzív tisztítást követően ismét elérik a 0,89 Indoklás: elektronikus előtétre kapcsolt, javított lámpatest avulási tényezőt. A helyiség avulási fényáramú, egyenes, háromsávos fénycsövek, 6 000 tényezője közel állandó, 0,97-ről 0,96-ra csökken óra üzemidő három éven belül (karbantartási ciklus), a (lásd 4.34 táblázat). kiégett fényforrásokat azonnal pótolják, ezért csak a fényforrások fényáramcsökkenését (4.30 ábra, 6 év elteltével az avulási tényező középső görbe) kell megszabni. WF= LaWF * LWF * RWF = 0,91 * 0,89 * 0,96 = 0,78,
Lámpatest avulási tényezője LWF = 0,89 Indoklás: lásd 4.33 táblázat (3. lámpatestcsoport), nagyon tiszta nemdohányzó irodahelység, közvetlen sugárzó tükrös-rácsos lámpatestek sima, hajszálrepedésektől mentes négykilences alumínium bevonattal.
a megvilágítás pedig E = 625 lx * 0,78 = 488 lx (4. pont a 4.35 ábrán).
Döntés: A tervezés időpontjában feltételezhető, hogy hatéves üzemidő után a megvilágítás kevéssel az 500 lx karbantartási érték alá süllyed. Feltételezve, hogy – a berendezés új értéke valóban 625 lx, Helyiség avulási tényezője RWF = 0,97 – a fényforrásokat és a lámpatesteket 3 év elteltével Indoklás: lásd 4.34 táblázat, közepes nagyságú, lelkiismeretesen megtisztítják, nagyon tiszta nemdohányzó iroda, gyakori és alapos – a fényforrásokat kiégés után azonnal kicserélik, takarítás, közvetlen sugárzó lámpatestek. – a helyiséget gyakran és alaposan takarítják, – a berendezést 6 év után eredeti állapotába Avulási tényező WF = LaWF * LWF * RWF helyezik, WF = 0,94 * 0,89 * 0,97 = 0,81 a tervezésben felhasználható a 0,8 avulási tényező. A berendezés háromévenkénti karbantartása esetén a 0,8-as avulási tényező szolgálhat a tervezések Amennyiben ezek a feltételek nem biztosíthatók, alapjául. vagy a mennyezet, a falak és a padló reflexiós tényezői a 2. karbantartási ciklusban folyamatosan Kezdeti megvilágítás Ei = 500 lx/0,8 = 625 lx (1. pont tovább romlanak, akkor vagy a WF = 0,67 standardizált avulási tényezővel, vagy a a 4.35 ábrán). fényforrások, lámpatestek és a helyiség más Három év elteltével a megvilágítás az 500 lx referenciaértékei alapján megállapított avulási karbantartási értékre csökkent (2. pont a 4.35 ábrán). tényezővel kell dolgozni a tervezés során. A fényforrásokat és a lámpatesteket megtisztítják, a lámpatestek avulási tényezője (LWF) ismét 1,00-ra nő, a helyiség avulási tényezője változatlan marad. Megvilágítás (lx)
Üzemidő (év)
58
4.35 Az átlagos(közepes) megvilágítás alakulása a példaként szereplő berendezésben
Karbantartás
DIN 5035-1
Ellenőrző mérések
A karbantartás témakörét illetően a DIN 5035-1 egyes megállapításai továbbra is érvényben vannak:
A berendezés karbantartása A megvilágítás erőssége a fényforrások, lámpatestek, a helyiséget határoló felületek és a berendezési tárgyak felületeinek elöregedése, illetve elszennyeződése következtében csökken. Ezért a munkahelyeken rendszeresen ellenőrizni kell a megvilágítást. A berendezés karbantartását legkésőbb akkor kell elvégezni, amikor a karbantartási érték az adott értékelési területen a DIN EN 12464-1-ben megadott érték alá csökken.
a fényforrások és a lámpatestek jól és veszélytelenül hozzáférhetők. Bizonyos körülmények között gazdaságosabb, ha a fényforrásokat egy bizonyos üzemidő elteltével csoportosan cseréljük ki és egyúttal a tisztítást is elvégezzük.
A világítóberendezés karbantartását megkönnyíti, ha
A fényforrások kicserélése során ügyelni kell arra, hogy az új fényforrások fényszíne, színvisszaadási tulajdonságai és általában a teljesítményük és a fényhasznosításuk is megfeleljen a világítástechnikai minőségjellemzőkkel szemben támasztott követelményeknek.
A jó világítás elengedhetetlen a munkahelyek és a munkaterek ergonómiailag megfelelő kialakítása, valamint a munkaés egészségvédelem szempontjából. Ezért az avulási tényező körültekintő meghatározása és a látási feladat területén, illetve a helyiség többi részén a minimálisan megkövetelt
megvilágítás betartása mellett is csak a megvilágítás mérése adhat teljes bizonyosságot afelől, hogy a minimális értékeket tényleg betartják-e. Előrelátó karbantartási eljárások szintén rendszeresen regisztrálják ezeket az adatokat a munkahelyeken (lásd még 6. fejezet, 132. oldal).
59
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
4.9 Energiaszempontok DIN EN 12464-1
A világítóberendezéseknek meg kell felelniük az egy bizonyos terület megvilágításával szemben támasztott követelményeknek anélkül, hogy energiát pazarolnának. Fontos azonban, hogy eközben ne tegyünk engedményeket a világítási minőségjellemzők rovására csak azért, hogy az ener-
giafelhasználást csökkentsük. Hogy ezt meg is tudjuk valósítani, megfelelő világítási rendszerekre, vezérlőés szabályozó berendezésekre, valamint a rendelkezésre álló természetes fény kihasználására van szükség.
A DIN EN 12464-1 a világítás minőségjellemzőinek betartását fontosságban a kétségkívül szintén fontos energiaminimalizálás elé helyezi.
– magas világítási hatásfokok, amelyeket a lámpatest fényáramának a megvilágítandó felületekre való irányításával, továbbá a helyiséget határoló felületek nagy reflexiós tényezői segítségével érhetünk el; – a mesterséges világítás csökkentése ill. lekapcsolása az egész helyiségben vagy annak egy részében, ha van elegendő természetes fény; – a mesterséges világítás csökkentése ill. lekapcsolása az egész helyiségben vagy a helyiség egyes részeiben, ha a dolgozók nem tartózkodnak ott.
Az energiaszükséglet a világítórendszer technológiájától függően nagyon különböző lehet (4.36 ábra). A következőkben felsoroljuk az energiatudatos világítás legfontosabb kritériumait: – a fényforrások és azok működtető egységeinek nagy rendszer-fénykihasználása; – magas lámpatesthatásfokok, amelyeket nagy reflexiós- illetve áteresztési tényezővel rendelkező optikai rendszerekkel lehet elérni, és amelyek segítségével a fényforrás fényárama a lehető legkisebb veszteséggel lép ki a lámpatestből;
Egy a világítás összes paraméterét figyelembe vevő épületrendszer-gazdálkodás anélkül optimaizálja az energiafelhasználást, hogy a világítás minőségjellemzői csorbát szenvednének. 4.36 ábra A világítás energiaráfordítása különböző technológiájú fényforrások, működtető egységek és lámpatestek esetén.
Energiaszükséglet %-ban
1. számú technológia: hagyományos fénycsövek, hagyományos mágneses előtétek (KVG-k), opálos burák, fehér rácsos lámpatestek
2. számú technológia: háromsávos fénycsövek, kisveszteségű mágneses előtétek (VVG-k), irányított fényű lámpák
3. számú technológia: 16 mm átmérőjű háromsávos fénycsövek (T5ös fényforrások) elektronikus előtétek (EVG-k), tükrös-rácsos lámpatestek, esetleg reflexiófokozó tükröző anyaggal bevonva
Technológia
60
4. számú technológia: 16 mm átmérőjű háromsávos fénycsövek (T5-ös fényforrások) elektronikus előtétek (EVG-k), tükrös-rácsos lámpatestek, esetleg reflexiófokozó tükröző anyaggal bevonva, természetes fénytől és jelenléttől függő vezérléssel ill. szabályozással
A világítás költségei
DIN 5035-1
Az energiaszempontok ugyanolyan fontosak, mint a gazdasági és a költségszempontok. Mindezeket – különösen pedig a különböző világítási módokat – figyelembe véve kiválaszthatjuk az energetikailag leg-
kedvezőbb megoldást. A DIN 5035-1 „Gazdaságosság” és „A világítóberendezés költségei” című fejezetei fontos információkat tartalmaznak ezzel kapcsolatban, melyek továbbra is érvényesek.
Gazdaságosság A világítás mennyiségi követelményeinek bizonyos tevékenységekhez való hozzárendelése (lásd DIN EN 12464-1) gazdaságossági szempontokat is figyelembe vesz. Egy magasabb világítási szint ugyan nagyobb összköltséghez vezet, ezt azonban a termelékenység növekedése, továbbá a (különösen a kisebb) balesetek gyakoriságának csökkenése legalábbis kiegyenlíti.
költsége, karbantartási költség. A következő képlet segítségével számítjuk ki:
A világítóberendezés összköltségét csökkenthetjük, ha nagyobb fényhasznosítású fényforrásokat, valamint nagy hatásfokú és megfelelő fényeloszlású lámpatesteket alkalmazunk. A világító berendezés költségei A világítóberendezés éves költsége a beszerzés és beszerelés tőkeköltségéből (törlesztés és kamatfizetés) és az üzemeltetési költségből (energia, fényforrások, karbantartás) tevődik össze. Ezért már a lámpatestek kiválasztásánál és a világítóberendezés megtervezésénél figyelembe kell venni a világítóberendezés könnyű és gyors beszerelhetőségét, valamint a könnyű hozzáférhetőséget és karbantartást. Egy világítóberendezés éves összköltsége (K) a következő költséghányadokból tevődik össze: a berendezés költsége, energiaköltség, a fényforrások
Éves összköltség
K
Berendezés költsége
n1
K1 * p1/100 + K2 * p2/100 n2
A DIN 5035-1 szerinti költségképlet segítségével összehasonlítható a költség és az energiafelhasználás. A képlet megfelelő szoftverrel kiértékelhető. A jövőben sok világítóberendezés esetében szükségessé válik az energiaszempontok 22 mérlegelése. Egy új EK-irányelv előírja, hogy meg kell állapítani az épületek energiaszükségletét, beleértve a világítást. Jelenleg dolgoznak a megfelelő
22
ahol az egyes betűk jelentése a következő: K1 egy lámpatest költsége p1 K1 adósságszolgálata (kamatfizetés és törlesztés) %-ban K2 a szerelési anyag és a beszerelés lámpatestenkénti költsége p2 K2 adósságszolgálata (kamatfizetés és törlesztés) %-ban R tisztítási költség (lámpatestenként és évenként) n1 a fényforrások száma n2 lámpatestenkénti fényforrások száma K3 egy fényforrás ára K4 egy fényforrás kicserélésének költsége P egy fényforrás teljesítményfelvétele, beleértve az előtétet, kW-ban a az elektromos energia kWh-nkénti költsége, beleértve az arányosan ráeső rendelkezésre állási költséget (alapárat) a fényforrás hasznos élettartama h-ban tL tB éves használati idő h-ban Különböző kivitelezésű, fajtájú és rendszerű világítórendszereket csak akkor szabad egymással összehasonlítani, ha a minőségi követelményeknek valamennyien egyformán megfelelnek.
Energiaköltség
n1 * (tB * a * P)
A lámpacsere és a karbantartás költsége
n1 * tB (K3 + K4) + R * n1/n2 tL
számítási módszereken, melyeket azután az európaszerte egységesen szabványosítanak. Az EUtagállamok maguk dönthetnek arról, hogy – az arányosság keretei között – meg kívánnak-e állapítani adott esetben az energiaszükségletre vonatkozó határértékeket. Ezzel kapcsolatos további részletek később várhatók. Ami a világítást illeti, a természetes fény – mint fontos energiatakarékossági forrás – bevonása nagyobb jelentőséget kap majd.
Az Európa Parlament és Tanács 2002/91/EK számú irányelve (2002. december 16.) az épületek össz-energiahatákonyságáról. Ez az irányelv az 1000 m2-nél nagyobb hasznos összterületű, új lakó- és szolgáltató épületekre vonatkozik, valamint már meglévő, 1000 m2-nél nagyobb hasznos összterületű lakó- és szolgáltató épületekre nagyobb renoválás (az épületérték 25%-a) esetén.
61
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
4.10 Természetes fény DIN EN 12464-1
A természetes fény részben vagy egészben átveheti egy látási feladat megvilágítását. Megvilágítása és spektrális összetétele a nap folyamán változik, ezáltal változásokat idéz elő a helyiségben. Az ablakokon át oldalról beeső természetes fény különleges fénysűrűség-eloszlást, valamint jellegzetes „modelling”-et hoz létre a helyiségben. Az ablakok lehetővé teszik a külvilággal való kapcsolatot, amit a legtöbb ember kedvezően fogad. Ablakos helyiségben a természetes fény az ablaktól
A mesterséges világítás természetes fénytől függő szabályozása energiaforrást hasznosít és ezáltal drasztikusan csökkentheti a világítás energiaszükségletét (4.36 ábra). Az ilyen szabályozási rendszereknek azonban arra is tekintettel kell lenniük, hogy a világítás minőségjellemzőit (elsősorban a megvilágítást és a káprázáskorlátozást) továbbra is be kell tartani. A természetes fény megvilágításának) az ablaktól való távolodással párhuzamos csökkenését mesterséges fénnyel kompenzálhatjuk. Az épület- és enerdiagazdálkodás vezérlő és szabályozó rendszerei ezeket az értékeket a természetes fény függvényében a beállítható előírt értékeknek megfelelően szabályozzák (4.37 ábra). Az ablakok fénysűrűségének csökkentése különösen a képernyős munkahelyek esetében fontos. A képernyős munkahelyekre vonatkozó, 90/270/EWG számú EK-irányelv (1990. május 29.) erre vonatkozóan megfelelően állítható fényvédelmi 23 berendezéseket ír elő. A szakmai szövetség prevencióról szóló, SP2.5 (BGL 827) számú kiadványsorozata az oldalsó látótérben
1. lámpasor
Érzékelő
távolodva erősen csökken. Hogy biztosíthassuk a munkaterület előírt megvilágítását és a helyiség egyenletes fénysűrűség-eloszlását, kiegészítő világításra van szükség. Alkalmazhatunk automatikus vagy manuális bekapcsolást és/vagy fényáramszabályozást annak érdekében, hogy az elektromos és a természetes világítás megfelelő kölcsönhatása megvalósuljon. Az ablakon keresztül beeső fény által okozott káprázás megakadályozására szükség esetén ernyőzési eljárásokat kell alkalmazni.
található benapozás-védelmi berendezések 2000 cd/m2 és 4000 cd/m2 közötti fénysűrűségét „többnyire nem zavaró”-nak nevezi. Részleteket lásd a DIN EN 12464-1 5.3 számú táblázatához fűzött kommentárban, 88. kk. A külvilággal való kapcsolat pszichológiai hatása és az embereknek a természetes időjárási és fényviszonyokból való, gyakran öntudatlan részesedése – a nagyvonalúan méretezett ablakoknak és a munkahelyek elrendezésének köszönhetően – kétségkívül jelentős mértékben hozzájárul a munka világának emberibbé tételéhez. A kényelmes, mindazonáltal költséges világítóberendezésekben – megfelelően szabályozott mesterséges világítás segítségével – leutánozható a nappali fény természetes dinamikája, ami a világítási szintet és a fényszínt illeti. Ily módon a számítógéppel megtervezett környezet szimulálni tudja a természetes fény által létrehozott atmoszférát a helyiségben. Természetes fénnyel rendelkező helyiségek világításánál a DIN 5034-es szabványsorozatot kell 24 alkalmazni.
2. lámpasor Természetes és mesterséges fény
Fénymérés
Természetes fény
lásd még SP 2.5 (BGI 827) számú szabvány „Sonnenschutz im Büro – Hilfen für die Auswahl von geeigneten Blend- und Wärmeschutzvorrichtungen an Bildschirm- und Bildschirmarbeitsplätzen“, herausgegeben von der Verwaltungs-Berufsgenossenschaft. 24 DIN 5034 Természetes fény belsőterekben, 1. rész (1999-es kiadás) – Általános követelmények, 2. rész (1985-ös kiadás) – Alapelvek, 3. rész (1994-es kiadás) – Számítás, 4. rész (1994-es kiadás) – Minimális ablakméretek egyszerűsített meghatározása lakóterekben, 5. rész (1993-as kiadás) – Mérés 23
62
4.37 A természetes fény megvilágításának sematikus ábrázolása egyik oldalán ablakos helyiségben és a természetes fény túl alacsony megvilágítási értékeinek kompenzálása természetes fénytől függően szabályozott mesterséges világítás segítségével.
4.11 Képernyős munkahelyek világítása 4.11.1 Általános tudnivalók DIN EN 12464-1
A képernyős munkahelyek világításának minden ott felmerülő feladat elvégzésére alkalmasnak kell lennie, így például a közvetlenül a képernyőről való olvasásra, nyomtatott szövegek olvasására, papírra való írásra, a klaviatúrán való munkára. Az említett területeken a világítás minőségjellemzőit és a világítási rendszert a helyiség jellegének, a látási feladatnak vagy az 5. fejezetben felsorolt tevékenységeknek megfelelően kell kiválasztani. Néhány országban további követelmények érvényesek.
25
A képernyős munkahelyek világítására vonatkozóan Németországban a következő előírások érvényesek: – Képernyős munkavégzésről szóló rendelet: a képernyős eszközökön történő munkavégzés biztonságáról és egészségvédelméről szóló rendelet (BildscharbV), amely a 90/270/EWG számú, képernyős munkahelyekre vonatkozó EKirányelv (1990. május 29.) átvétele. A világítással kapcsolatban többek között a következő előírások szerepelnek: kielégítő fényviszonyok, elegendő kontraszt a képernyő és a környezet között, a zavaró káprázás, a visszavert fény és a tükröződések elkerülése a képernyőn, továbbá megfelelő és állítható ernyőzési eljárások alkalmazása az ablakokon. – DIN 5035-7 szabvány. Ez a szabvány nagyon részletes követelményeket tartalmaz a képernyős munkahelyek világítására vonatkozóan, melyek a 4.11.2 fejezetben és a DIN EN 12464-1 5.3 táblázatához fűzött kommentárban (88. kk.) olvashatók. – SP 2.4 (BGI 856) „Irodai világítás“ a prevencióról szóló kiadványsorozatból, melyet a német Közigazgatási Dolgozók Szakmai Szövetsége (VBG) és a Német Világítástechnikai Társaság (LiTG) dolgozott ki. A kiadvány a DIN 5035-7 szerinti alapvető világítástechnikai követelményeken túlmenően egy- és kétszemélyes, illetve csoportos irodák, CAD-os irodák, kombinált
25
A képernyőn vagy – bizonyos körülmények között – a klaviatúrán végzett munkát reflexiók akadályozhatják, amelyek rontó vagy zavaró káprázást idéznek elő. A lámpatesteket tehát úgy kell megválasztani és elrendezni, hogy elkerülhető legyen a nagy fénysűrűségek visszaverődése. A tervezőnek meg kell állapítania azokat a lámpatestpozíciókat, amelyek zavarokat okozhatnak, és a lámpatestek típusát és elrendezését úgy kell megválasztania, hogy ne keletkezzenek zavaró reflexiók.
irodák, call centerek, nagyterű, illetve otthoni irodák világítóberendezéseire is hoz fel példákat. – „Útmutató a középületekben található képernyős munkahelyek világításához” (BelBildschirm 2002), kiadja az Államigazgatási és a Községi Önkormányzatok Gépészeti és Elektrotechnikai Munkacsoportja (AMEV), Berlin, 2002. A megvilágítást illetően a szabvány utal még a DIN 5035-2 azon részeire, amelyeket a DIN EN 124641 leváltott. Részletesen ismerteti a lámpatestek kritikus sugárzási szögtartományának meghatározását, amely a sík felületű képernyők geometriai paramétereiből adódik, és amelyen belül a lámpatest fénysűrűsségét csökkenteni kell. Ebből következik az a megállapítás, hogy kis helyiségekben nincs szükség a képernyőn fellépő tükröző káprázás elkerülését célzó különleges intézkedésekre. Az a tervezőkhöz intézett felszólítás tehát, hogy ezek után határozza meg azt a területet, amely zavarokat okozhat, és úgy válassza meg a lámpatestek típusát és elrendezését, hogy ne lépjenek fel zavaró reflexiók – mindez (bizonyosan) csak olyan lámpatestekre vonatkozik, amelyek fénysűrűség korlátozása nem felel meg a DIN EN 12464-1 4. számú táblázatában szereplő értékeknek. Megfelelő lámpatestek alkalmazásával elmaradhat ez a lámpatestek helyes elrendezését célzó körülményes és többnyire nem kielégítő elemzés.
Mivel a képernyős munkahelyekről szóló rendelet a képernyős munkahelyet már csupán csak a felszereltsége, nem pedig a használati idő alapján definiálja, ezentúl nincs szükség a „képernyős munkahely” és a „képernyővel támogatott munkahely” közötti különbségtételre, amint az a DIN 5035-7-ben (1988-as kiadás) szerepelt.
63
Általános követelmények
4 A világítás tervezésének kritériumai
4.11.2 Fénysűrűség-határértékek közvetlen fényáramú lámpatestek esetében DIN EN 12464-1
Az alábbi fejezet azon lámpatestek fénysűrűségére vonatkozóan ír elő határértékeket, amelyek – normál nézési irány esetén – a képernyőn tükröződhetnek.
tató függőleges körül mért 65° fölötti sugárzási szögek esetében nem szabad túllépni. MEGJEGYZÉS Bizonyos speciális felhasználási területeken, például reflexióérzékeny vagy változtatható dőlésszögű képernyőknél a 4. táblázatban megadott fénysűrűség-határértékeket a lámpatest kisebb sugárzási szögére (pl. 55°-ra) kell vonatkoztatni.
A 4. számú táblázat azon képernyős munkahelyek esetében állapít meg a lámpatestek átlagos fénysűrűségére vonatkozó határértékeket, ahol a képernyők függőlegesek, vagy a dőlésszögük max. 15°. A megadott fénysűrűség-értékeket a lefelé mu-
4 táblázat – A fénysűrűség határértékei azon lámpák esetében, amelyek a képernyőn tükröződhetnek Képenyőosztály az ISO 9241-7 szerint
I
Képernyőminőség
jó
II közepes
A képernyőn tükröződő lámpák átlagos fénysűrűsége
≤ 1000 cd/m
A képernyőket a tükröződés kiküszöbölését szolgáló eljárások alapján I-es, II-es és III-as képernyőosztályokba sorolják. Minél jobb a tükröződésmentesítés, annál nagyobb fénysűrűségű lámpatesteknek és felületeknek szabad a képernyőn 2 tükröződniük. A 200 cd/m ernyőzési feltételhez 2 hozzájött az új, 1000 cd/m -es fénysűrűséghatárérték jól, ill. közepesen jól tükröződésmentesített képernyőkre vonatkoztatva. Az ernyőzési feltételek 65°-os sugárzási szög fölött és valamennyi nézési irányra vonatkoznak. Amint azt a DIN EN 12464-1 nemzeti előszavában már megjegyeztük, az E DIN 5035-7 számú szabvány-
Képernyőosztály
DIN 5035-7
A képernyő jellemzése a kijelzőnek, a környező világítás zavaró hatásaival szembeni ellenállóképessége szempontjából. Megjegyzés: A világos környezeti feltételekre tervezett képernyőket képernyőosztályokba sorolták az őket érő zavaró vizuális hatások szerint, amelyek a következők lehetnek:
Képernyőosztály A képernyő minősége a a DIN EN ISO tükröződésmentesítés és a 9241-7:1998-12 láthatóság szempontjából szerint I II III
magas közepes alacsony
2
III rossz ≤ 200 cd/m
2
tervezet (amelyet időközben DIN 5035-7 elnevezéssel elfogadtak) azon képernyős munkahelyek világítására vonatkozó követelményeket tartalmaz, amelyek megfelelnek az előrehaladott műszaki színvonalnak és amelyeket a DIN EN 12464-1 számú európai szabvány figyelmen kívül hagy. A következőkben kivonatosan ismertetjük a fent említett szabványnak a képernyőosztályokra vonatkozó tartalmi részeit. A DIN EN 12464-1 5.3 számú táblázatához fűzött kommentár (lásd 88. kk.) részletesen tárgyalja a DIN 5035-7 számú szabványt, különösképpen a reflexióérzékeny képernyőket (amilyenek pl. CAD-munkahelyeken találhatók). – világos felületek tükröződése; – a jelkontrasztok csökkenése, azaz a képernyő felületén megjelenő információ láthatóságának csökkenése. A DIN EN ISO 9241-7:1998-12 a képernyős munkahelyekkel rendelkező irodák környezeti feltételeinek kialakítása szempontjából a következő három képernyőosztályt határozza meg ( a hozzájuk tartozó alkalmazási tudnivalókkal együtt):
Alkalmazási tudnivalók a DIN EN ISO 9241-7:1998-12 szerint az iroda környezeti feltételeinek kialakítására vonatkozóan alkalmas a szokásos irodai környezetben való használatra alkalmas a legtöbb, de nem minden irodai környezetre speciális, ellenőrzött irodai környezet szükséges
MEGJEGYZÉS A fenti besorolás azokra a képernyőkre is érvényes, amelyeket nem irodákban használnak. Egy és ugyanazon képernyő különböző képernyőpolaritás esetén különböző képernyőosztályba sorolható. 26
4.38 Képernyőosztályok a DIN EN ISO 9241-7:1998-12 szerint 26
64
DIN EN ISO 9241-7:1998-12, Képernyős eszközökkel végzett irodai tevékenységekre vonatkozó ergonómiai követelmények – 7. rész: Vizuális kijelzőkön fellépő tükröződésre vonatkozó követelmények (EN ISO 9241-7:1998), az EN ISO 9241-7:1998 német változata.
A DIN EN ISO 9241-7 a képernyőket a zavaró reflexekkel szembeni ellenállóképesség, azaz a képernyő felületén alkalmazott, tükröződést kiküszöbölő eljárások alapján osztályokba sorolja. A képernyőosztály a képernyőkijelző polaritásától is függ. Negatív képernyőkijelző (sötét alapon világos jelek) esetén a zavaró reflexek erősebben észlelhetők, mint pozitív képernyőpolaritás (világos alapon sötét jelek) esetén. A DIN EN 12464-1 nem veszi figyelembe a „képernyőpolaritás” kritériumát, a DIN 5035-7 viszont igen (lásd még 92. oldal 5.12 ábra).
A DIN EN ISO 9241-7 a képernyők osztályozásához tesztés mérési feltételeket, továbbá a mérőeszközökre vonatkozó követelményeket is megállapít. A képernyőosztály meghatározza azoknak a fényforrásoknak a legnagyobb megengedett fénysűrűségét is, amelyek a képernyőn tükröződhetnek. A DIN EN ISO 9241-7 számú szabványban ismertetett mérési módszert alapul véve az illetékes minőségtanúsító intézetek megállapítják és igazolják a képernyők besorolását. A Közigazgatási Dolgozók Szakmai Szövetsége (UBG) ezen felül további képernyőtulajdonságokat is vizsgál, illetve tanúsít.
65
Speciális követelmények
5 A világítás követelményei
DIN EN 12464-1
A különféle helyiségekre és tevékenységekre vonatkozó követelményeket az. 5.3 fejezet táblázatai tartalmazzák.
5.1 A táblázatok felépítése DIN EN 12464-1
Az 1. oszlopban minden helyiséghez (területhez), feladathoz ill. tevékenységhez hozzárendeltünk egy hivatkozási számot.
MEGJEGYZÉS A különféle látási feladatoknál a megfelelő rugalmasság érdekében fényszabályozásra lehet szükség.
A 2. oszlopban felsoroltuk azokat a helyiségeket (területeket), látási feladatokat ill. tevékenységeket, amelyekre egyedi követelmények vonatkoznak. Ha egy speciális helyiség (terület), feladat vagy tevékenység nem szerepel a listán, akkor egy hasonló, illetve összehasonlítható szituációhoz tartozó értékeket kell figyelembe venni.
A 4. oszlopban az UGR-határértékek (UGRL) szerepelnek, amennyiben azok alkalmazhatók a 2. oszlopban felsorolt szituációkra (lásd 4.4).
A 3. oszlopban a megvilágításnak az értékelési felületen (lásd 4.3) mért karbantartási értéke (Em) szerepel, a 2. oszlopban megadott helyiségekhez (területekhez), látási feladatokhoz ill. tevékenységekhez tartozóan.
1. oszlop Hivatkozási szám
Az 5. oszlopban azok a legkisebb színvisszaadási indexek (Ra) szerepelnek (lásd 4.6.2), amelyek a 2. oszlop szerinti felhasználási területek esetében szükségesek. A 6. oszlop javaslatokat és megjegyzéseket tartalmaz a 2. oszlopban felsorolt szituációkhoz kapcsolódó kivételekre, illetve különleges esetekre vonatkozóan.
Minden tételhez tartozik egy hivatkozási szám.
DIN 5035-1
DIN 5035-1
Könyvünkben a DIN EN 12464-1 szerinti táblázatokat kiegészítjük további helyiségtípusokkal, (látási) feladatokkal, tevékenységekkel és az ezekre vonatkozó világítási követelményekkel. Ezeknek a kiegészítéseknek nincs hivatkozási száma, egy szimbólummal jelöltük őket, amely a kiegészítés forrására utal.
DIN 5035-2
DIN 5035-2
A kiegészítések a következő helyekről származnak 1 (lásd 7. oldal) :
DIN 67505, DIN 5035-3 ill. E DIN 5035-3 DIN 5035-4
DIN 5035-4
DIN 5035-7
DIN 5035-7
DIN 67528
DIN 67528 további alkalmazásspecifikus ajánlások és gyakorlati tapasztalatok
1
66
Azok a megvilágítási értékek, amelyek meglévő szabványokból származnak, úgynevezett névértékek. A színvisszaadásra és a káprázás korlátozására vonatkozó követelményeket számszerűleg átültettük a DIN EN 12464-1 terminológiájának megfelelően.
A táblázatok felépítésének ismertetése
2.1
Mezőgazdaság
Kivonat a 2.1 számú alkalmazási csoportból
1. oszlop Minden tételhez tartozik egy hivatkozási szám
2. oszlop A helyiség típusa, illetve a látási feladat vagy tevékenység fajtája
4. oszlop A káprázás értékelésére szolgáló UGRhatárértékek
3. oszlop Az átlagos megvilágítás karbantartási értéke
Hiv. szám
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
2.1.1
Anyagmozgató berendezések és gépek megtöltése és kezelése
2.1.2
Állattartó épületek
Em UGRL Ra
200
50
25
5. oszlop Általános színvisszaadási index
6. oszlop Megjegyzések és javaslatok a DIN EN 12464-1 szerint, valamint további gyakorlati tanácsok
Megjegyzések
80
– 40
Fejőzóna
100
25
Fejőállás
200
25
40
50
–
40
Más forrásokból származó kiegészítések
2.1.3
Beteg állatok istállói, elletőistállók
200
25
80
7.3
7.3.1
Általános világítás
100
19
80
Általános világítás csecsemőosztályokon
200
19
80
7.3.2
Olvasóvilágítás
300
19
80
A látási feladat területe: lásd 5.21 ábra
7.3.3
Egyszerű vizsgálatok
300
19
80
Értékelési felület: lásd 5.21 ábra
7.3.4
Vizsgálat és kezelés
1000
19
90
7.3.5
Éjszakai és ügyeleti világítás
5
–
Kórtermek, szülészetek
Csűr, magtár, pajta
Kivonat a 2.1 számú alkalmazási csoportból
Más forrásokból származó kiegészítések
A megvilágítás a padlószinten értendő Az E DIN 5035-3 szerint: a padló fölött 0,85 m magasságban mért megvilágítás. A lámpatesteknek a páciens által érzékelt fénysűrűsége 2 max. 1000 cd/m , a mennyezeté és a 2 falaké max. 500 cd/m .
80 Az E DIN 5035-3 szerint: a padló fölött 0,85 m magasságban mért megvilágítás
5.1 Példa a munkahelyi világítással szemben támasztott világítástechnikai követelményeket tartalmazó DIN EN 12464-1 táblázatokra
67
Speciális követelmények
5 A világítás követelményei
2. oszlop A látási feladat területe
A táblázatok 3. oszlopában szereplő megvilágításkarbantartási értékek a 2. oszlopban felsorolt helyiségekre, látási feladatokra vagy tevékenységekre érvényesek, pontosabban fogalmazva a látási feladat területére (vagy területeire) (lásd 3.2 fejezet, 13. oldal). Amennyiben a tervezés időpontjában nem ismert a látási feladat területe, úgy a helyiség azon felületeit kell a látási feladat területének tekinteni és eszerint megvilágítani, amelyeken alapvetően előfordulhatnak ilyen látási feladatok (tevékenységek). Ez rendszerint nem más, mint a helyiség túlnyomó része.
A más szabványokból származó kiegészítsek zöld betűkkel, egyéb kiegészítések fekete betűkkel szerepelnek.
3. oszlop A megvilágítás karbantartási értéke
4. oszlop UGR-határértékek
5. oszlop Fényszín
6. oszlop Megjegyzések
68
A táblázatok 3. oszlopa a 2. oszlopban felsorolt feladatokhoz és tevékenységekhez (látásifeladatterületekhez) tartozó megvilágítás-karbantartási értékeket tartalmazza. Ezek az értékek minimális értékek és semmilyen időpontban sem szabad tőlük lefelé eltérni. Részleteket lásd 3.4 fejezet (18. oldal) és 4.3.1 fejezet (26. oldal).
A „látási feladat területének” fogalmából következik – a munkafolyamat ergonómiai és vizuális-optikai elemzéséből kiindulva – a megvilágítás és annak egyenletessége értékelési felületének helyzete és mérete. A látási feladat területe elhelyezkedhet egy vízszintes, függőleges vagy ferde síkban. Ez a sík, valamint a látási feladat területének térbeli határai határozzák meg az értékelési felületet. A látási feladat területének nagyságára vonatkozó javaslatokat – amennyiben ez lehetséges – a 3.2 fejezet, továbbá a DIN EN 12464-1 5.1-5.8 számú táblázataihoz fűzött kommentárok tartalmazzák.
Amennyiben az aktuális alkalmazási eset nem szerepel a felsorolásban, úgy egy hasonló illetve összehasonlítható látási feladat világítási követelményeit kell figyelembe venni. A megvilágításnak a fényforrások elöregedése és kiégése, továbbá a fényforrások, lámpák és a helyiség szennyeződése miatt bekövetkező csökkenését az avulási tényezővel írjuk le (lásd 4.8 fejezet, 50. oldal), amely meghatározza a kezdeti megvilágítás nagyságát.
A zavaró káprázás értékelésére szolgáló UGRhatárértékeket a világítóberendezés kezdeti megvilágítása esetében és a táblázatos módszer (lásd 38. oldal) standardizált becsléseit alapul véve nem szabad túllépni.
A DIN EN 12464-1 táblázatai csupán a fényforrások színvisszaadására vonatkozó ajánlásokat tartalmaznak (lásd még 4.6.2 fejezet, 48. oldal), de nem állapítanak meg követelményeket az alkalmazandó fényforrások színvisszaadását (lásd 47. oldal) illetően. Ennek megválasztása pszichológiai és esztétikai tényezőktől is függ, továbbá attól is, hogy a különböző európai régiókban mit tekintenek természetesnek. Európa meleg égöveiben általában a magasabb (például hideg) színhőmérsékletet részesí-
A táblázatok 6. oszlopa a kivételekre és a különleges esetekre vonatkozó, DIN EN 12464-1 szerinti javaslatokat és megjegyzéseket tartalmazza (kék betűkkel), valamint a könyvünk által hozzáfűzött további gyakorlati tanácsokat a világítás tervezéséhez (feketével).
tik előnyben, míg hideg éghajlat alatt alacsonyabb színhőmérsékletet, például fényszínt választanak.
inkább meleg
A következő táblázatokban szereplő legtöbb látási feladat esetében a Közép-Európában leginkább használatos melegfehér és semlegesfehér fényszínt ajánljuk. Az ettől eltérő eseteket a táblázatok „Megjegyzések” rovata tartalmazza.
5.2 A helyiségek (területek), feladatok és tevékenységek felsorolása DIN EN 12464-1
5.1 táblázat: Épületen belüli közlekedő sávok és általános területek 1.1 Közlekedő sávok 1.2 Pihenő-, szaniter és elsősegélynyújtó helyiségek 1.3 Ellenőrző helyiségek 1.4 Raktár- és hűtőhelyiségek 1.5 Magasraktárak 5.2 táblázat: Ipari és kézműipari tevékenységek 2.1 Mezőgazdaság 2.2 Sütőipar 2.3 Cement-, cementáru-, betonés téglagyártás 2.4 Kerámia, csempe, üveg és üvegáru előállítása 2.5 Vegyipar, műanyag- és gumiipar 2.6 Villamosipar 2.7 Élelmiszerek és élvezeti cikkek előállítása 2.8 Öntödék, fémöntödék 2.9 Fodrászat 2.10 Ékszerkészítés 2.11 Mosodák, vegytisztítás 2.12 Bőr- és bőrdíszműgyártás 2.13 Fémmegmunkálás és feldolgozás 2.14 Papír- és papírárugyártás 2.15 Erőművek 2.16 Nyomdák 2.17 Henger-, kohó- és acélművek 2.18 Textilgyártás és -feldolgozás 2.19 Járműgyártás 2.20 Famegmunkálás és -feldolgozás 5.3 táblázat: Irodák
5.5 táblázat: Középületek 5.1 Általános rendeltetésű területek 5.2 Éttermek és szállodák 5.3 Színházak, hangversenytermek, mozik 5.4 Vásárok és kiállítótermek 5.5 Múzeumok 5.6 Könyvtárak 5.7 Parkolóházak 5.6 táblázat: Oktatási intézmények 6.1 Bölcsődék, óvodák 6.2 Tanintézmények 5.7 táblázat: Egészségügyi intézmények 7.1 Többfunkciós helyiségek 7.2 Személyzeti szobák 7.3 Kórtermek, szülészetek 7.4 Vizsgálóhelyiségek általában 7.5 Szemészeti vizsgálóhelyiségek 7.6 Fülészeti vizsgálóhelyiségek 7.7 Képdiagnosztikai helyiségek 7.8 Szülőszobák 7.9 Kezelőhelyiségek általában 7.10 Műtőhelyiségek 7.11 Intenzív osztály 7.12 Fogorvosi rendelők 7.13 Laboratóriumok és gyógyszertárak 7.14 Sterilizáló helyiségek 7.15 Bonctermek és hullaházak Orvosi rendelők Idősek otthona, fogyatékos intézmények 5.8 táblázat: A közlekedés területei 8.1 Repülőterek 8.2 Vasúti létesítmények
5.4 táblázat: Eladóterek
5.3 A helyiségek (területek), feladatok és tevékenységek világítási követelményei2 A DIN EN 12464-1 e fejezete az 5.1-5.8 számú, igen terjedelmes táblázatokat tartalmazza, bennük a világítási követelményekkel, amennyiben azok számszerűleg megragadhatók. A különböző munkahelyek különféle látási feladatainak világítás2
tervezéséhez részben ezen túlmutató tervezési alapelveket is figyelembe kell venni. Emiatt könyvünkben a DIN EN 12464-1 szerinti táblázatok előtt egy kommentár található, amely fontos lehet a világítás tervezése szempontjából.
A DIN EN 12464-1 számú szabvány táblázatai egy fejezeten felül folyamatosan vannak számozva, tehát az 5. fejezetben az 5.1-5.8 számú táblázatok találhatók. A táblázatok alkalmazási csoportokra oszlanak. Egy alkalmazási csoporton belül az egyes tételeket folyamatos hivatkozási számmal látták el, amely a táblázat számának 2. számjegyével kezdődik, melyet az alkalmazási csoport száma és a folyó hivatkozási szám követ. Például: 5.2 táblázat, 2.1 csoport („Mezőgazdaság”), 2.1.2 hivatkozási számú tétel („Állattartó épületek”).
69
Speciális követelmények
Épületeken belüli közlekedő sávok és általános területek
Kommentár a DIN EN 12464-1 5.1 számú táblázatához A DIN EN 12464-1 5.1 számú táblázata olyan látási feladatok területeire vonatkozó világítástechnikai követelményeket tartalmaz, amelyek sok munkahelyen előfordulnak, ezért ebben a fejezetben foglaltuk őket össze. Minden esetben meg kell azonban vizsgálni, hogy ezek a minimális követelmények elégségesek-e a konkrét alkalmazási esetben, például középületekben vagy oktatási intézményekben. Ez különösen a közlekedési felületekre, folyosókra és lépcsőkre, továbbá a szaniter helyiségekre érvényes.
1.1 Közlekedő sávok
Nagyon nagy megvilágítású helyiségekben, például 1500 lx igényű elektronikai műhelyekben létre kell hozni egy átmeneti sávot a folyosó (100 lx) felé, hogy elkerüljük az adaptációs zavarokat. Helyszűke miatt az átmeneti sávok gyakran csak a folyosón lehetnek, így annak egyes részeit erősebben kell megvilágítani.
Azokon a közlekedő sávokon, amelyeken fennáll az emberek és járművek (például targoncák) összeütközésének veszélye, magasabb világítási szintre van szükség, mint azokon a közlekedési felületeken, amelyeket csak gyalogosok használnak (1.1.1 tétel). Ilyen esetben legalább az 1.5.2 tételben szereplő értékeket (amelyek magasraktárakra vonatkoznak) kell alkalmazni. Azokat a közlekedési felületeket és utakat, amelyek például raktár- és szerelőcsarnokokat kötnek össze egymással úgy, hogy egy részük a szabadban található, kint ugyanúgy kell megvilágítani, mint bent, hogy garantálni tudjuk a közlekedés biztonságát speciálisan ezekben az átmeneti zónákban. Míg az eddigi, DIN 5035-2 számú szabvány szerint a megvilágítást és annak egyenletességét (Emin/E=1:1,5) közlekedő sávok esetében a középvonalon értékelték, addig a DIN EN 12464-1 szerint az egész sávot, azaz út vízszintes felületét (maximum 0,2 m-re a talaj fölött) kell a megvilágítás és annak egyenletessége (Emin/E=0,7) értékelési felületének tekinteni. Szükség esetén ebből levonhatunk egy fal menti (például 0,5 m széles) sávot, amennyiben ez nem a közlekedést szolgálja és ennélfogva nem tekinthető „a látási feladat területének”.
Sok ember által látogatott munkahelyeken, például bankokban, biztosítóintézetekben, eladóterekben, éttermekben, színházakban, hangversenycsarnokokban, mozikban, vásár- és kiállítócsarnokokban, múzeumokban és könyvtárakban biztonsági okokból és az idősebb, esetleg mozgáskorlátozott személyekre való tekintettel, (továbbá reklámcélokból is) magasabb megvilágítási értékekre lehet szükség. Oktatási intézményekben, például iskolákban, óvodákban, valamint egészségügyi intézmények helyiségeiben a nagyobb megvilágítás hozzájárul a közlekedési sávok biztonságához és tisztaságához. Az egészségügyi intézményekben található folyosókkal speciális voltuk miatt a DIN EN 12464-1 5.7 táblázatához fűzött kommentár (116. oldal) foglalkozik.
70
1.2 Pihenő-, szaniter és elsősegélynyújtó helyiségek
1.3 Ellenőrző helyiségek
1.4 Raktár- és hűtőhelyiségek
A következő, 5.1 számú táblázatban szereplő, pihenő-, szaniter és elsősegélynyújtó helyiségekre vonatkozó világítástechnikai minőségjellemzők csupán minimum értékek, amelyektől – a helyi feltételektől, a használók igényeitől és a látási feladatoktól függően – felfelé el lehet térni. Erre többek között az óvodákban, középületekben, kiállító-
csarnokokban és önkiszolgáló éttermekben található mosdók és WC-k esetében lehet szükség, például azért, hogy elkerüljük az emberekre és tárgyakra irányuló támadást. Ezen felül a világítóberendezés – megfelelő hangsúlyok segítségével – lényegesen hozzájárulhat a helyiség kialakításához és elfogadottságához.
Az ipari és kézműipari munkahelyeken található ellenőrző helyiségek felszereltsége nagyon különböző lehet. A legegyszerűbb ellenőrző munkahelyektől kezdve az erőművekben előforduló vezérlőhelyiségekig sokféle látási feladattal találkozhatunk. A két felsorolt tételhez tartozó értékek ezért csupán tájékoztató jellegűek. Kapcsolóhelyiségek a legkülönbözőbb iparágakban fordulhatnak elő. A 2.15.5 hivatkozási szám alatt található értékek valamennyi kapcsolóhelyiségre vonatkoznak.
Az ellenőrző helyiségek helyes megvilágításakor gyakran további elvárásokat is figyelembe kell venni. Ilyen például a helyes fényeloszlás, melynek segítségével elkerülhető a műszerek mutatóinak árnyékképződése, vagy az analóg, illetve digitális skálákon, vizsgálóüvegeken stb. keletkező fényvisszaverődés elkerülése.
A raktárhelyiségekben található állandó munkahelyeket 200 lx-szal kell megvilágítani. Ha a raktárhelyiségben képernyőt is használnak, akkor ezekre a területekre az egyedi képernyős munkahelyekre vonatkozó előírások érvényesek (lásd a DIN EN 12464-1 5.2 táblázatához fűzött kommentárt, 74. o., és az 5.3 táblázathoz tartozó kommentárt, 88. o.), különös tekintettel az 500 lx megvilágításra. A fényforrások és lámpatestek megválasztásánál ügyelni kell a raktárhelyiségekben gyakran előforduló különleges klímára (hőmérséklet, páratartalom). Hűtőházakban a fénycsövek fényárama jelentősen csökkenhet, amit a tervezéskor figyelembe kell venni. Ha a raktárhelyiségben nincsenek állandó munkahelyek, akkor is szükség lehet arra, hogy bizonyos látási feladat-területeket 200 lx-szal világítsunk meg. Ilyen feladat lehet a polcok kézzel való feltöltése, illetve az áru levétele, vagy ha lehetővé kell tenni például feliratok könnyűszerrel történő olvasását. A szűk raktárfolyosókon mélyen sugárzó, függőleges felületeken történő olvasási és keresési feladatok esetében pedig szélesen vagy ferdén sugárzó lámpatesteket kell alkalmazni. 71
Speciális követelmények
Épületen belüli közlekedő sávok és általános területek
5.1 táblázat Épületeken belüli közlekedő sávok és általános területek
1.1
1.2
72
Hiv. szám
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
Em
UGRL Ra
1.1.1
Közlekedő felületek és folyosók
100
28
40
1. A megvilágítás a padlószinten értendő. és UGR értékek hasonlóak a 2. Ra szomszédos területekéhez. 3. 150 lx, ha járművek is használják a közlekedési felületet. 4. A ki- és bejáratok megvilágításának egy átmeneti sávot kell képeznie, hogy elkerülhető legyen a megvilágítás hirtelen változása a belső és a külső területek között (nappal és éjjel egyaránt). Szomszédos helyiségek fénysűrűségének különbsége ezért ne legyen nagyobb, mint 1:10, ellenkező esetben megfelelően megvilágított átmeneti övezeteket kell létrehozni. A DIN 5035-2 szerint járművek behajtása (például csarnokok bejárata) esetén az átmeneti sávot épületen belül (nappali munkavégzéshez) 2xEm-mel kell megvilágítani, de legalább 400 lx-szal. Éjszakai munkavégzés esetén az átmeneti sáv a bejáraton kívül helyezkedik el, a megvilágítása 0,5xEm és 0,2xEm között legyen. Az Em mindkét esetben az épületen belüli terület megvilágítása, amelynek nem kell feltétlenül közlekedési felületnek lennie, hanem lehet egy (erősebben megvilágítandó) látási feladat is. 5. Gondoskodni kell arról, hogy a járművezetőket és a gyalogosokat ne érje kápráztató hatás.
1.1.2
Lépcsők, mozgólépcsők, meg- szállítószalagok
150
25
40
A lámpatesteket úgy kell elhelyezni, hogy akadályozzuk a túl éles árnyékok képződését
1.1.3
Rakodórámpák, rakodó területek
150
25
40
Rakodórámpák: a lámpatesteket szükség esetén úgy kell elrendezni, hogy azok a járművek rakodófelületének egyes részeit is megvilágítsák. Alacsonyabban álló megfigyelők esetében szükség lehet a káprázás korlátozására.
1.2.1
Kantinok, teakonyhák
200
22
80
Előnyös lehet a hangsúlyos ill. hangulatvilágítás, pl. jobb színvisszaadási tulajdonsággal rendelkező vagy megfelelő formájú lámpák segítségével.
1.2.2
Pihenőhelyiségek
100
22
80
lásd fent
1.2.3
Testgyakorlást szolgáló helyiségek
300
22
80
1.2.4
Öltözők, mosdók, fürdőszobák, WC-k
200
25
80
Higiéniás és biztonsági okokból magasabb megvilágítási értékekre lehet szükség. A tükrökön kiegészítő világítás.
1.2.5
Egészségügyi helyiségek
500
19
80
Szükség esetén kiegészítő vizsgálat helyén, lásd 7.4.2
1.2.6
Orvosi ellátást szolgáló helyiségek 500
16
90
Színhőmérséklet TCP ≥ 4000 K Fényszín: semleges vagy meleg
Közlekedő sávok
Pihenő-, szaniter és elsősegélynyújtó helyiségek
Megjegyzések
világítás
a
Hiv. szám 1.3.1 1.3
1.4
1.5
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
Em
UGRL Ra
Épületgépészeti helyiségek, kapcsolóhelyiségek
200
25
60
Mérőasztalok, vezérlőpultok, folyamat-vezérlőpultok
500
19
80
1.3.2
Postázó és telexhelyiségek, telefonközpontok
500
19
80
1.4.1
Tároló- és raktárhelyiségek
100
25
60
1.4.2
Szállítási és csomagoló részleg
300
25
60
1.5.1
Személyforgalom nélküli közlekedő utak
20
-–
40
A megvilágítás a padlószinten értendő, előnyben kell részesíteni a mélyen sugárzó lámpatesteket.
1.5.2
Közlekedő utak személyforgalommal
150
22
60
A megvilágítás a padlószinten értendő, előnyben kell részesíteni a mélyen sugárzó lámpatesteket.
1.5.3
Vezérlőpultok
150
22
60
El kell kerülni a képernyőn fellépő tükröző káprázást, szükség esetén egyedileg szabályozható (csökkenthető vagy növelhető) fényáramú lámpatestek segítségével.
Ellenőrző helyiségek
Raktár- és hűtőhelyiségek
Magasraktárak
Megjegyzések
Erőművek vezérlőhelyiségeit lásd 2.15.5. Egyedi képernyős munkahelyeket lásd a DIN EN 12464-1 5.2 és 5.3 számú táblázathoz fűzött kommentárokban (78. ill. 101. oldal)
200 lx, ha állandóan dolgoznak ott. Figyelembe kell venni az egyedi képernyős munkahelyek világítására vonatkozó követelményeket is. Lásd a DIN EN 12464-1 5.2 és 5.3 számú táblázataihoz fűzött kommentárt (78. ill. 101. oldal). Hűtőházakban figyelembe kell venni a fényforrások fényáramának hőmérsékletfüggését.
73
Speciális követelmények
Ipari és kézműipari tevékenységek
Kommentár a DIN EN 12464-1 5.2 számú táblázatához A látási feladat területe az iparban és a kézműiparban
Amennyiben a világítás tervezésének időpontjában még nem ismert a látási feladat területének mérete és/vagy elhelyezkedése, úgy a helyiség azon részét kell a látási feladat területének tekinteni (és eszerint megvilágítani), ahol előfordulhat a látási feladat. A látási feladat területének (amelyre a világítás minőségjellemzői vonatkoznak) megállapítása ipari és kézműipari tevékenységekre szolgáló helyiségek esetében a legnehezebb világítástervezési feladatok közé tartozik. Erre vonatkozó javaslatokat a 3.2 fejezet (13. oldal) tartalmaz, de emellett a
Férfi
munkahelyek kialakításának kritériumai is segítséget jelenthetnek. Az iparban és a kézműiparban végzett manuális tevékenységek esetében az ergonómiai előírásokat is figyelembe vehetjük a látási feladat területének meghatározásánál. A látási feladat területe többnyire azonos a kinyújtott karral befogható térrel, ami egy kb. 0,60 m x 1,60 m nagyságú területet jelent. Az ergonómiailag definiált látószög-tartomány további segítséget nyújt a látási feladat területének meghatározásához (5.2 és 5.3 ábra).
Nő
5.2 A kinyújtott karral maximálisan befogható tér férfiak (balra) és nők (jobbra) esetében (cm-ben)
Nézési irány
Nézési irány
5.3 Vízszintes látószög álló munkavégzés esetén (vízszintes látási terület, balra) és függőleges látószög (függőleges látási terület, jobbra). – Az A területhez az optimális látótérben található, fej- és szemmozgás nélkül látható feladatok tartoznak: vízszintesen ±15°-ra, függőlegesen pedig 30°-ra a nézési irányhoz képest. – A B területhez a maximális látótérben található, fej- és szemmozgás nélkül látható látási feladatok tartoznak: vízszintesen ±35°-ra, függőlegesen pedig +25° - -35°-ra a vízszintes nézési irányhoz képest. – A C területhez a fejmozgás nélkül végezhető látási feladatok tartoznak (maximális látási terület): vízszintesen ±90°-ra, függőlegesen pedig +65° - -60°ra a vízszintes nézési irányhoz képest. – A D terület csak a fej mozgatásával látható be. 74
5.4
Példák a látási feladat területeire
Álló tevékenységnél a fej természetes dőlésszöge, azaz az „előretekintő nézési iránynak” a vízszintessel bezárt szöge 30°, optimális esetben 15°. Ülő tevékenységnél ez a szög maximum 38°, de sok feladat (pl. írás) esetében maximum 65° is lehet.
Az ipari munkahelyek a látási feladatok sokfélesége miatt rendkívül komplexek lehetnek. Az alábbiakban ezt egy marógépes munkahely példáján mutatjuk be.
2
4
1
3
5 6
Nr.
Látási illetve munkafeladat
A felület elhelyezkedése és funkciója, lásd még 3.2 fejezet, 14. oldal („Értelmezés”)
1
A szerszámmal a munkadarabon végzett munka
Tulajdonképpeni
munkafelület
(függőleges
vagy
vízszintes).
2
Függőlegesen végzett szerkezeti és méretrajzolás
Függőleges munkafelület olvasási feladatokkal, azaz olyan munkafelület, amely az adott tevékenység szakszerű elvégzéséhez szükséges egyéb látási feladatokat is tartalmaz.
3
Képernyő és billentyűzet
A vezérléshez szükséges paraméterek bevitele (a rajz adatai alapján).
4
A szerszámok elhelyezése
Olyan felület, amelyen a munka közvetlen folytatását szolgáló munkaeszközök találhatók.
5
Mérőeszközök elhelyezése, a munkadarabon végzett ellenőrző mérések
Tulajdonképpeni munkafelület (többnyire vízszintes).
6
Kész- ill. félkész munkadarabok elhelyezése, szabad mozgásfelület
A munka közvetlen folytatását szolgáló vízszintes mozgásfelület, illetve egyéb rakodófelületek.
5.5 A látási feladat területei CNC-vezérlésű marógépes munkahelyen 75
Speciális követelmények
Ipari és kézműipari tevékenységek
Példák a látási feladat területeire
1 1 2 3 2
Munkahely: kis munkadarabok lyukasztása függőleges (1) és vízszintes látási feladatokkal (2).
Nagy munkadarabok lyukasztása (1), illetve kivétele (2) és lerakása (3).
2 1 1
3
3 2
Különböző látási feladatokat tartalmazó munkahely: középfinom munkadarabok esztergálása és mérése függőleges és vízszintes látási feladatokkal (1), függőlegesen elhelyezkedő rajzok olvasása (2), a munkadarab mérése és a munkaeszközök elhelyezése (3).
Ellenőrző munkahely függőleges (1) és vízszintes (2) látási feladatokkal, továbbá számítógépes adatrögzítés (3).
5.6 Példák a látási feladat területeire valós munkahelyi szituációkban
2 1 3
Munkahely: apró alkatrészek kivétele ferdén elhelyezkedő dobozokból, összeszerelés (1), biztonsági és funkciós vizsga (2), csomagolás (2). 76
Avulási tényező
Az avulási tényező (lásd 4.8 fejezet, 50. oldal), amelynek segítségével meghatározzuk a kezdeti megvilágítást, ipari és kézműipari munkahelyeken különösképpen függ a helyi feltételektől. Az avulási tényező (és ezzel együtt a kezdeti megvilágítás) meghatározásához a megvilágításnak az üzemidő során bekövetkező csökkenését befolyásoló tényezőkön kívül a karbantartás költségét is figyelembe kell venni. Nehezen megközelíthető helyeken, például darupályák fölött vagy magas csarnokok felső régióiban a kezdeti megvilágítási értékét általában magasabban szabják meg, hogy a karbantartási ciklus hosszabb, a költségek pedig alacsonyabbak legyenek. A jól hozzáférhető világítóberendezéseket rendszeres időközönként (például háromévente) kell karbantartani.
Fénysűrűség-eloszlás
Az ipari és kézműipari munkahelyekre jellemző nagy munkaterekben különösen ügyelni kell arra, hogy a látómezőben egyenletes legyen a fény eloszlása. A látási feladat (világos) területe és a közeli környező tér fénysűrűségének különbsége ne legyen nagyobb, mint 10:3. A látási feladat területe és a távolabbi, nagy kiterjedésű felületek esetében ugyanez az arány ne legyen nagyobb, mint 10:1 (lásd még 4.2 fejezet, 24. oldal). A fénysűrűségnek a látótérben való egyenletes eloszlása a következők miatt fontos: – A tekintetnek a látási feladat és a túl sötét munkatér közötti állandó mozgása során adaptációs munka történik, amely vizuális megterhelést és ezáltal rossz közérzetet okoz. A következmények: a koncentrálóképesség csökkenése, látási és munkavégzési hibák, idő előtti kifáradás.
Magas csarnokok
Nagy megvilágítás
A tervezés időpontjában gyakran nem eléggé ismertek az üzemi feltételek, valamint a karbantartás típusa és módja, ezért az avulási tényező egyedi meghatározása nem lehetséges. Ilyen esetekben az avulási tényező referenciaértékeihez kell folyamodnunk, amely tiszta helyiségek esetében 0,67, átlagos helyiségeknél 0,57, piszkos helyiségeknél pedig 0,50. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek gyártása általában nagyon magas követelményeket támaszt a helyiség higiéniás körülményeivel szemben, így ezekben az esetekben az avulási tényező meghatározásánál a „nagyon tiszta” helyiségekre vonatkozó kritériumok érvényesek. A további kritériumok (lásd 4.28 ábra, 52. oldal) – például a legmodernebb fényforrás- és lámpatechnológia, magas védettségű lámpák stb. – betartása esetén a 0,8 avulási tényező is megfelelő lehet.
– Túl nagy világosság-különbségek esetén nem tudjuk időben felismerni a lehetséges veszélyforrásokat, például ipari csarnokokban a közeledő járműveket, rakományt szállító futódarut stb., és ezért nem tudunk rájuk elég gyorsan reagálni. Az egyenletesen megvilágított munkatér jelentős mértékben hozzájárul a munkavégzés biztonságához. – A világos munkaterek elősegítik a munkatársakkal és a munkakörnyezettel való jobb kommunikációt és ezáltal a dolgozók jó közérzetét, motiváltságát és termelékenységét. A fent említett ajánlás miatt, miszerint a látási feladat és a távolabbi, nagy kiterjedésű felületek fénysűrűségének különbsége lehetőleg ne legyen nagyobb, mint 10:1, elkészítettek egy táblázatot az utóbbi területek előírt megvilágítási értékeivel (lásd 25. oldal).
A fényforrások kisebb színvisszaadási indexe többnyire nagyobb fényhasznosítást eredményez. Magas csarnokokban gazdaságossági okokból általában ilyen fényforrásokat, azaz 40 és 60 közötti színvisszaadási indexszel rendelkező nagynyomású nátriumlámpákat vagy higanylámpákat alkalmaznak.
Ezekben a kivételes esetekben a DIN EN 12464-1 – a 4.6.2 fejezetre (48. oldal) hivatkozva – engedélyezi az ilyen fényforrásokat, azzal a feltétellel, hogy állandó munkahelyeken és biztonsági jelöléssel ellátott helyeken kiegészítő világítás segítségével gondoskodnak a nagyobb színvisszaadásról.
750 lx és afölötti megvilágításnál – a látási feladat vagy feladatok területének kiterjedésétől függően – munkahelyorientált általános világítás vagy egyedi megvilágítás jöhet szóba. Ilyen esetekben gondoskodni kell egy kellően nagy környező területről, melynek megvilágítását a
DIN EN 12464-1 1. számú táblázata (lásd 4.3.2 fejezet, 30. oldal) alapján kell megválasztani. Ajánlatos ezt a lehetőleg nagy kiterjedésű környező területet legalább 500 lx-szal megvilágítani, hogy elkerüljük az adaptációs zavarokat.
77
Speciális követelmények
Ipari és kézműipari tevékenységek
Egyedi képernyős munkahelyek
DIN 5035-7
Egyedi képernyős munkahelyek megvilágítása Azokban a munkaterekben, amelyek elsősorban nem a képernyős munkavégzést szolgálják, mint például pénztártermekben, gyártó és raktározó részlegekben stb., a nem képernyős munkaállomásokon kívül egyedi képernyős munkahelyek is előfordulhatnak. Ilyen munkahelyeken nem célszerű az egész helyiség világítását a képernyős munkahelyekre vonatkozó világítástechnikai követelmények és ajánlások szerint kialakítani. Az egyedi képernyős munkahelyek kiegészítő világítására helyi világítást is alkalmazhatunk. A közvetlen és a tükröző káprázás korlátozására célszerű valamilyen munkahelyre irányuló eljárást alkalmazni, mint például – ernyőzést, – paravánt, – mennyezeti elemeket, – fényvitorlát.
2.7 Élelmiszerek és élvezeti cikkek gyártása
Az élelmiszerek és élvezeti cikkek (ipari ill. kézműipari) előállítására szolgáló helyiségek világítása különleges követelményeket támaszt a világítás- és elektrotechnika, illetve a higiénia vonatkozásában. Az „EU-bizottság 89/214/EGK számú, 1989. február 24-i ajánlása azokról az előírásokról, amelyeket a közösségen belüli kereskedelem részére jóváhagyott hússzállító üzemekben tett látogatás során” figyelembe kell venni, „elegendő természetes vagy mesterséges, a színeket nem befolyásoló világítást” ír elő. A hús és a húskészítmények külsejének esetleges befolyásolására vonatkozóan lásd még a DIN 10504 („Élelmiszerhigiénia - Hús és húskészítmények megvilágítására szolgáló fényforrások”) számú szabványt. A húsospultoknál alkalmazott kiemelő világítás esetében többnyire a spektrális színösszetevők vöröses tartománya a domináns. Ezek a fényforrások csupán az áru prezentálását szolgálják, a helyiség megvilágítására nem alkalmasak. Ügyelni kell a színes falak, bútorzat, mennyezet, napellenzők, továbbá az egész környező tér világításának a színérzékelést módosító hatására.
78
A megfelelő eljárás kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy betartsuk az 5.5.2 fejezet szerint engedélyezett fénysűrűség-értékeket. (A tükröző káprázás korlátozására vonatkozóan lásd 93. oldal.) A nagyon nagy fénysűrűségű fényforrások – például nagynyomású kisülő lámpatestek – képernyőn való tükröződése különösen zavaró lehet, ezért kerülendő (pl. a fent említett eljárások egyikével). A munkahelyekre irányuló világítási eljárások során ügyelni kell arra, hogy a képernyős munkahelyek világításának egyéb minőségjellemzői (lásd 88. o.), így pl. a megvilágítás, ne szenvedjenek csorbát. Ilyen esetekben az általános világítás kiegészítéseképpen egyes képernyős munkahelyeken megfelelő (a DIN 5035-8 szerinti) munkahelyi lámpákat alkalmazhatunk. A tervezési értékeket lásd még a DIN 5035-7 „Egyedi képernyős munkahelyek…” című táblázatában (101. oldal).
A fentieken kívül további EU-irányelvek is léteznek ebben a témában. Részleteket olvashatnak a „Hústermékekkel való bánásra vonatkozó higiéniai követelményekről és tisztiorvosi vizsgálatokról szóló rendelet” 2001. június 29-i változatában is. E rendelet szerint az érintett helyiségek „világítását úgy kell kialakítani, hogy a hús elszíneződése felismerhető legyen”. További előírások: – GUV 7.17 („Vágóhidak”), kiadja az Önkormányzati Balesetbiztosítási Szövetség – VBG 17 („Vágóhidak”), kiadja az Ipari Dolgozók Szakmai Szervezeteinek Országos Szövetsége. Ennek a 20., „Világítás” című paragrafusa előírja, hogy a munkahelyek, munkaterületek és az üzemen belüli közlekedési útvonalak világítását a munkafeltételeknek és -folyamatoknak megfelelően kell kialakítani. A megvilágítás legalább 300 lx kell hogy legyen. A munkahelyeket káprázásmentesen kell „kivilágítani”. Ajánlatos zárt lámpatesteket alkalmazni. Az ún. IPvédett lámpatestek esetében ügyelni kell az esetleges fényveszteségre.
5.2. táblázat: Ipari és kézműipari tevékenységek
2.1
Hiv. szám
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
2.1.1
Anyagmozgató berendezések és gépek megtöltése és kezelése
200
25
80
2.1.2
Állattartó épületek
50
–
40
Fejőzóna
100
25
40
Fejőállás
200
25
40
Csűr, magtár, pajta
50
–
40
2.1.3
Beteg állatok istállói, elletőistállók
200
25
80
2.1.4
Takarmányfeldolgozás, szerszámok tisztítása, tejcsarnok
200
25
80
50 500, 1000 5000
25
–
A fény spektrális összetételére vonatkozó speciális ajánlások a lámpatestgyártóktól szerezhetők be.
Magasabb környezeti hőmérséklet esetén ügyelni kell a fénycsövek fényáramának csökkenésére.
Mezőgazdaság
Üvegházak – általános világítás, a növényfajtától függően – a növekedés serkentése
2.2
2.3
2.4
Sütőipar
Cement-, cementáru-, beton- és téglagyártás
Em
UGRL Ra
Megjegyzések
2.2.1
Előkészítés és sütés
300
22
80
2.2.2
Készredolgozás, bevonás, díszítés
500
22
80,
2.3.1
Szárítás
50
28
20
2.3.2
Anyagelőkészítés, kemencéknél 200 és betonkeverőknél végzett munka
28
40
2.3.3
Általános gépi munkák
300
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
2.3.4
Durva formázás
300
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
2.4.1
Szárítás
50
28
20
A biztonsági legyenek
2.4.2
Anyagelőkészítés, általános gépi munkák
300
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
2.4.3
Zománcozás, hengerelés, préselés, egyszerű részek formázása, bevonás, üvegfúvás
300
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
Kerámia, csempe, üveg és üvegáru előállítása
A biztonsági színek jól felismerhetők legyenek, pl. kiegészítő világítás alkalmazásával.
színek
jól
felismerhetők
79
Speciális követelmények
Ipari és kézműipari tevékenységek
2.4
2.5
80
Hiv. szám
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
2.4.4
Üveg csiszolása, metszése, polírozása, kisebb részek formázása, üvegből készült eszközök előállítása
750
19
80
2.4.5
Optikai üvegek csiszolása, kristályüveg, kézi csiszolás és metszés, közepes méretű darabokon végzett munka
750
16
80
2.4.6
Finommunkák, pl. díszítés csiszolása, kézi festés
1000
16
90
Színhőmérséklet TCP ≥ 4000 K Fényszín: semleges vagy hideg fehér
2.4.7
Szintetikus drágakövek 1500 előállítása illetve megmunkálása
16
90
Színhőmérséklet TCP ≥ 4000 K Fényszín: semleges vagy hideg fehér
2.5.1
Távműködtetésű technológiai berendezések
–
20
A biztonsági színeknek jól felismerhetőknek kell lenniük.
2.5.2
Eseti kézi beavatkozást igénylő technológiai berendezések
150
28
40
2.5.3
Technológiai berendezésekben található állandó munkahelyek
300
25
80
2.5.4
Precíziós mérőlaboratóriumok, laboratóriumok
500
19
80
2.5.5
Gyógyszergyártás
500
22
80
2.5.6
Gumiabroncs előállítása
500
22
80
2.5.7
Színvizsgálat
1000
16
90
2.5.8
Méretre vágás, utómegmunkálás, ellenőrzés
750
19
80
Kerámia, csempe, üveg és üvegáru előállítása (folytatás)
Vegyipar, műanyag- és gumiipar
Em
50
UGRL Ra
Megjegyzések
Magas csarnokokat lásd 4.6.2 A fényes felületeken fellépő zavaró tükröződést a lámpák helyes elrendezésével kerülhetjük el.
Színhőmérséklet TCP ≥ 4000 K Fényszín: semleges vagy hideg fehér. Célszerű egyedi megvilágítást alkalmazni. Szükség lehet a látási feladat területének ernyőzésére, hogy elkerüljük más fényforrások, valamint a színes falak és bútorok színmódosító hatását.
Hiv. szám
2.6
Em
UGRL Ra
Megjegyzések
2.6.1
Kábel- és huzalgyártás
300
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
2.6.2
Tekercselés – nagy tekercsek
300
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
– közepes tekercsek
500
22
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2 Hideg fehér fényszín is
– finom tekercsek
750
19
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2 Hideg fehér fényszín is
2.6.3
Tekercsek impregnálása
300
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
2.6.4
Galvanizálás
300
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
2.6.5
Szerelési munkák: – durva, pl. nagy transzformátorok
300
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2 A szerelési munkáknál ügyeljünk a helyes sugárzási szögre
– közepesen finom, pl. kapcsolótáblák
500
22
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2 Hideg fehér fényszín is
– finom, pl. telefonok
750
19
80
Hideg fehér fényszín is. Ügyeljünk a helyes sugárzási szögre.
– nagyon finom, pl. mérőeszközök
1000
16
80
Hideg fehér fényszín is. Ügyeljünk a helyes sugárzási szögre.
Elektronikai műhelyek, ellenőrzés, beszabályozás
1500
16
80
Hideg fehér fényszín is
Rádió- és tévészerelő műhelyek
500
19
80
Munkahelyek és –területek:
200
25
80
2.7.2
Termények osztályozása és mo- 300 sása, őrlés, vegyítés, csomagolás
25
80
2.7.3
Vágóhidakon, húsüzemekben, tejüzemekben, malmokban, cukorfinomítók szűrőfenekén található munkahelyek és kritikus zónák
25
80
Villamosipar
2.6.6
DIN 5035-2
2.7.1 2.7
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
Élelmiszerek és élvezeti cikkek előállítása
– sörfőzdék, malátagyárak; – mosás, hordókba töltés, tisztítás, szűrés, hámozás; – főzés konzerv- és csokoládégyárakban; – cukorgyárak; – dohány szárítása és fermentálása, erjesztőpincék.
500
Hideg fehér fényszín is
81
Speciális követelmények
Ipari és kézműipari tevékenységek
Hiv. szám
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
Em
UGRL Ra
Vágóhidak 2.7
2.8
82
Megjegyzések
Az itt olvasható követelmények azokra a helyiségekre vonatkoznak, amelyekben csomagolatlan húst állítanak elő vagy tárolnak, illetve ilyen hússal dolgoznak. A megvilágítást az állatorvos által megállapított helyeken kell megmérni. A megadott értékek a vágóállatok vizsgálatára is vonatkoznak.
Élelmiszerek és élvezeti cikkek előállítása (folytatás)
– húsvizsgálat az ellenőrzési
540
25
80
– munkaterek és istállók beteg vagy betegségre gyanús állatok számára
220
25
–
Csak semleges fehér fényszín A VBG 17 illetve a GUV 7.13 értelmében munkaterületeken és üzemen belüli közlekedési útvonalakon legalább 300 lx.
– raktárhelyiségek és istállók
110
25
80
Csak semleges fehér fényszín Hűtőházakban figyelembe kell venni a fényforrások fényáramának hőmérsékletfüggését.
2.7.4
Gyümölcs és zöldség aprítása és osztályozása
300
25
80
2.7.5
Csemegeáru előállítása, konyhai munka, szivar és cigaretta előállítása
500
22
80
Csak semleges fehér fényszín
2.7.6
Üvegek ellenőrzése, termékellenőrzés, garnírozás, szortírozás, díszítés
500
22
80
Csak semleges fehér fényszín
2.7.7
Laboratóriumok
500
19
80
Hideg fehér fényszín is
2.7.8
Színellenőrzés
1000
16
90
Színhőmérséklet TCP ≥ 4000 K Semleges vagy hideg fehér fényszín
2.8.1
Járható föld alatti alagutak, pincék stb.
50
–
20
A biztonsági színeknek felismerhetőknek kell lenniük
2.8.2
Berakószint
100
25
40
2.8.3
Homokelőkészítés
200
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
2.8.4
Öntvénytisztítás
200
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
2.8.5
Kupoló- és keverőkemencéknél található munkahelyek
200
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
2.8.6
Öntőcsarnokok
200
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
2.8.7
Lecsapolóhelyek
200
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
2.8.8
Gépi formázás
200
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
2.8.9
Kézi- és magformázás
300
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
2.8.10
Fröccsöntés
300
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
2.8.11
Modellezés
500
22
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
Öntödék, fémöntödék
Csak semleges fehér fényszín ponton
Hiv. szám 2.9.1 2.9
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
Em
UGRL Ra
Megjegyzések
Fodrászüzlet
500
19
90
Hideg fehér fényszín is
Kozmetika
750
16
90
Hideg fehér fényszín is
Fodrászat DIN 5035-2
2.10.1
Drágakövek megmunkálása
1500
16
90
Színhőmérséklet TCP ≥ 4000 K Semleges vagy hideg fehér fényszín
2.10.2
Ékszerek előállítása
1000
16
90
Hideg fehér fényszín is
2.10.3
Órakészítés (kézi)
1500
16
80
Hideg fehér fényszín is
2.10.4
Óragyártás (automatizált)
500
19
80
2.11.1
Áruátvétel, megjelölés és szortírozás
300
25
80
2.11.2
Mosás, vegytisztítás
300
25
80
2.11.3
Kézi és gépi vasalás
300
25
80
2.11.4
Ellenőrzés, javítás
750
19
80
2.12.1
Cserzőkádaknál, -hordóknál és -gödröknél végzett munka
200
25
40
2.12.2
A bőrök lehúsolása, hasítása, csiszolása, ványolása
300
25
80
2.12.3
Szíjgyártómunkák, cipőgyártás: tűzés, varrás, fényesítés, préselés, kiszabás, stancolás
500
22
80
Sötét színű anyag esetében növeljük 1000 lx-ra, ha kell, kiegészítő egyedi világítás alkalmazásával.
2.12.4
Szortírozás
500
22
90
Színhőmérséklet TCP ≥ 4000 K Semleges vagy hideg fehér fényszín
2.12.5
Bőrfestés (gépi)
500
22
80
Hideg fehér fényszín is
2.12.6
Minőségellenőrzés
1000
19
80
Hideg fehér fényszín is A felületi kontrollnál ügyelni kell a ferde sugárzási szögre, esetleg kiegészítő világítás alkalmazásával.
2.12.7
Színvizsgálat
1000
16
90
Színhőmérséklet TCP ≥ 4000 K Semleges vagy hideg fehér fényszín Szükség lehet a látási feladat területének ernyőzésére, hogy elkerüljük más fényforrások, valamint a színes falak és bútorok színmódosító hatását.
2.12.8
Cipészet
500
22
80
2.12.9
Kesztyűgyártás
500
22
80
2.10 Ékszerkészítés
2.11 Mosodák, vegytisztítás
2.12 Bőr- és bőrdíszműgyártás
A hordóknál ügyelni kell a függőleges látási feladatokra. Kerülni kell a figyelőablakokon fellépő tükröződést.
83
Speciális követelmények
Ipari és kézműipari tevékenységek
2.13 Fémmegmunkálás és -feldolgozás
Hiv. szám
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
2.13.1
Szabadkézi kovácsolás
200
25
60
DIN 5035-2
Hideghengerművek
200
25
60
DIN 5035-2
Acélalkatrészek rozsdátlanítása, bevonása
200
25
60
2.13.2
Préskovácsoló üzemek
300
25
60
2.13.3
Hegesztés
300
25
60
DIN 5035-2
Robotgépekkel felszerelt munkaterületek
300
25
60
2.13.4
Durva és közepesen durva gépi munkák. Tűrés: ≥ 0,1 mm
300
22
60
2.13.5
Finom gépi munkák, csiszolás Tűrés: < 0,1 mm
500
19
60
2.13.6
Előrajzolás, ellenőrzés
750
19
60
2.13.7
Huzal- és csőhúzás, hidegalakítás
300
25
60
2.13.8
Nehéz lemezek feldolgozása. Vastagság: ≥ 5 mm
200
25
60
2.13.9
Könnyű lemezek feldolgozása. Vastagság: < 5 mm
300
22
60
2.13.10
Szerszám és vágottáru előállítása
750
19
60
DIN 5035-2
Fűtő- és szellőzőberendezések előszerelése
200
25
60
DIN 5035-2
Lakatos- és bádogosmunkák
300
25
60
DIN 5035-2
Gépek és berendezések javítására szolgáló műhelyek
500
22
80
2.13.11
Szerelési munkák: – durva
200
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
– közepesen finom
300
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
– finom
500
22
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
– precíziós
750
19
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
Galvanizálás
300
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
2.13.12 84
Em
UGRL Ra
Megjegyzések
Az előrajzolás során a ferdén beeső fény és a tükröződés elősegítheti a felismerést, esetleg egyedi megvilágítás is alkalmazható. Hideg fehér fényszín is
Hiv. szám
2.13 Fémmegmunkálás és -feldolgozás (folytatás)
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
2.13.13
Felületmegmunkálás és ne lakkozás
2.13.14
Em
UGRL Ra
Megjegyzések
750
25
80
A lámpatesteket úgy kell elrendezni, hogy jöjjön létre zavaró tükröződés. Hideg fehér fényszín is
Szerszám, sablon és befogókészülék előállítása, precíziós és mikromechanika
1000
19
80
Hideg fehér fényszín is
2.14.1
Hollandiknál, görgőjáratoknál végzett munka, faköszörülés
200
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
2.14.2
Papírgyártás és -feldolgozás, papír- és hullámpapírgépek, dobozgyártás
300
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
2.14.3
Általános könyvkötő munkák, 500 pl. hajtogatás, szortírozás, vágás, enyvezés, varrás, domborítás
22
80
2.15.1
Tüzelőanyag-ellátó berendezések
–
20
2.15.2
Kazánházak
100
28
40
2.15.3
Géptermek
200
25
80
2.15.4
Egyéb helyiségek, pl. szivattyúzó helyiségek, kondenzátorhelyiségek stb., kapcsoló berendezések (épületen belül)
200
25
60
2.15.5
Vezérlőhelyiségek
500
16
80
1. A kapcsolótáblákat gyakran függőlegessen helyezik el. 2. Szükség lehet a világosság vezérlésére. 3. Képernyős munkavégzést lásd 4.11
DIN 5035-2
Turbináknál és generátoroknál végzett karbantartási munkák
500
16
80
A munkavégzés ideje alatt kiegészítő világítás alkalmazásával. Lásd még DIN EN 1837 „Gépek biztonsága – gépbe beépített világítás”.
2.15.6
Külső kapcsoló berendezések
20
–
20
A biztonsági színeknek jól felismerhetőknek kell lenniük.
2.16.1
Méretre vágás, aranyozás, domborítás, klisék maratása, köveknél és lemezeknél végzett munka, nyomdagépek, matricagyártás
500
19
80
2.16.2
Papírszortírozás és kézi nyomtatás 500
19
80
Hideg fehér fényszín is
2.16.3
Szedés, retusálás, litográfia
1000
19
80
Hideg fehér fényszín is Megfelelő sugárzási szög segítségével kerülni kell a tükröző káprázást.
2.16.4
Színellenőrzés többszínnyomtatásnál
1500
16
90
Színhőmérséklet TCP ≥ 4000 K Semleges vagy hideg fehér fényszín
2.16.5
Acél- és rézmetszés
2000
16
80
A fényirány vonatkozásában lásd 4.5.2 Hideg fehér fényszín is
2.14 Papír- és papírárugyártás
2.15 Erőművek
2.16 Nyomdák
50
A biztonsági színeknek jól felismerhetőknek kell lenniük.
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
85
Speciális követelmények
Ipari és kézműipari tevékenységek
2.17 Henger-, kohó- és acélművek
2.18 Textilgyártás és feldolgozás
86
Hiv. szám
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
Em
2.17.1
Kézi beavatkozás nélküli termelő berendezések
50
2.17.2
Eseti kézi beavatkozást igénylő termelő berendezések
2.17.3
Állandó kézi beavatkozást igénylő termelő berendezések
2.17.4
Platinaraktár
2.17.5
Nagyolvasztó
2.17.6
UGRL Ra
Megjegyzések
–
20
150
28
40
200
25
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
–
20
A biztonsági színeknek jól felismerhetőknek kell lenniük
200
25
20
A biztonsági színeknek jól felismerhetőknek kell lenniük
Hengersor, csörlő, elágazó és elosztó vágatok
300
25
40
2.17.7
Vezérlőasztalok, ellenőrzőpontok
300
22
80
2.17.8
Tesztelő, mérő- és vizsgálópontok
500
22
80
Hideg fehér fényszín is
2.17.9
Járható föld alatti alagutak, szalagvágatok, pincék stb.
–
20
A biztonsági színeknek jól felismerhetőknek kell lenniük
2.18.1
Kádaknál található munkahelyek és -területek, bálabontás
200
25
60
2.18.2
Kártolás, mosás, vasalás, bontófarkasnál végzett munka, nyújtás, fésülés, írezés, kártyaverés, előfonás, juta- és kenderfonás
300
22
80
2.18.3
Fonás, cérnázás, csévélés, gombolyítás
500
22
80
A sztroboszkóp hatás kerülendő
2.18.4
Felvetés, szövés, fonatolás, kötés 500
22
80
A sztroboszkóp hatás kerülendő
2.18.5
Varrás, finomkötés, szemfelszedés
750
22
80
Hideg fehér fényszín is
2.18.6
Tervezés, mintarajzolás
750
22
90
Színhőmérséklet TCP ≥ 4000 K Semleges vagy hideg fehér fényszín
2.18.7
Kikészítés, festés
500
22
80
Hideg fehér fényszín is
2.18.8
Szárítóhelyiség
100
28
60
2.18.9
Automata textilnyomatás
500
25
80
2.18.10
Csomózás, láncolás, tisztítás
1000
19
80
2.18.11
Színellenőrzés, anyagvizsgálat
100
16
90
50
50
A biztonsági színeknek jól felismerhetőknek kell lenniük
Színhőmérséklet TCP ≥ 4000 K Semleges vagy hideg fehér fényszín. Szükség lehet a látási feladat területének ernyőzésére, hogy elkerüljük más fényforrások, valamint a színes falak és bútorok színmódosító hatását.
Hiv. szám
2.18 Textilgyártás és -feldolgozás (folytatás)
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
2.18.12
Műstoppolás
2.18.13
Kalapkészítés
Em
UGRL Ra
Megjegyzések
1500
19
90
Színhőmérséklet TCP ≥ 4000 K Semleges vagy hideg fehér fényszín
500
22
80
Hideg fehér fényszín is
Amennyiben a szerelő-, lakkozó- és ellenőrzőhelyeken egyedi világításként a gyártósorral (mindkét oldalon) párhuzamosan ferdén elhelyezett lámpatesteket (pl. fénycsöveket) alkalmaznak, úgy üzemi okokból el kell tekinteni az e lámpatestek által okozott káprázás korlátozásától.
2.19 Járműgyártás
DIN 5035-2
Járműjavító műhelyek
300
25
80
2.19.1
Karosszériagyártás és összeszerelés
500
22
80 Hideg fehér fényszín is
2.19.2
Fényezés, szórófényezés, csiszolás
750
22
80 Hideg fehér fényszín is
2.19.3
Fényezés: javítás, ellenőrzés
1000
22
80 Színhőmérséklet TCP ≥ 4000 K Semleges vagy hideg fehér fényszín
2.19.4
Kárpitozás
1000
19
80 Hideg fehér fényszín is
2.19.5
Végellenőrzés
1000
19
80 Hideg fehér fényszín is
2.20.1
Automata megmunkálás, pl. szárítás, rétegeltfa-előállítás
50
28
40
2.20.2
Gőzvermek
150
28
40
2.20.3
Keretfűrészek
300
25
60
2.20.4
Gyalupadnál végzett munka, enyvezés, összeszerelés
300
25
80
2.20.5
Csiszolás, lakkozás, mintaasztalos-műhely
750
22
80
2.20.6
Famegmunkáló gépeknél végzett pl. esztergálás, vágás, hornyolás, egyengetés, marás, eresztékelés, fűrészelés
500
19
80
A sztroboszkóp hatás kerülendő. munka,
2.20.7
Furnérfa kiválsztása
750
22
90
Színhőmérséklet TCP ≥ 4000 K Semleges vagy hideg fehér fényszín
2.20.8
Faberakás, intarzia
750
22
90
Színhőmérséklet TCP ≥ 4000 K Semleges vagy hideg fehér fényszín
2.20.9
Minőségellenőrzés
1000
19
90
Színhőmérséklet TCP ≥ 4000 K Semleges vagy hideg fehér fényszín
2.20 Famegmunkálás és -feldolgozás
A sztroboszkóp hatás kerülendő.
87
Speciális követelmények
Irodák
Kommentár a DIN EN 12464-1 5.3 számú táblázatához Irodai munkaterületek
Az irodák világítását a DIN EN 12464-1 szabályozza. Ezen túlmenően az irodai és az egyedi képernyős munkahelyek (ilyenek előfordulhatnak pl. tárgyaló és raktározó helyiségekben, pénztárcsarnokokban és gépeknél) világítására a DIN 5037-7:2004 számú nemzeti szabvány vonatkozik. Ez a szabvány nem érvényes a tömegközlekedést szolgáló járműveken, közlekedési eszközökön és terminálokon található képernyős munkahelyekre, továbbá a mozgó képernyős eszközökre. Ezenkívül a szakmai szövetség prevencióról szóló SP 2.4 (BGI 856) számú kiadványsorozat előírásait is figyelembe kell venni. Egy irodában többnyire a következő tevékenységek fordulnak elő: – hagyományos irodai munka képernyőn végzett munkával kombinálva (íróasztalnál végzett, 3 képernyővel támogatott munka ),
Szekrény- és polcfelület
– tárgyalóasztalnál történő megbeszélés, – szekrény- és polcsornál történő olvasás. Ennek megfelelően definiálták az irodákban található látási feladatokhoz tartozó munkaterületeket (5.7 ábra). A „munkaterület” fogalmának értelmezéséhez a DIN 4 4543-1 szerinti irodai munkahely minimálisan 5 megkövetelt méreteit hívhatjuk segítségül (5.8 ábra). Eszerint megkülönböztetünk munkafelületet, használói felületet és a bútorok funkcionális felületeit. A munkahelyekről szóló rendelet (ArbStättV) értelmében a használói felület legalább 1,6 m széles 2 és 1,6 m nagyságú kell hogy legyen.
Szekrény- és polcfelület
Környező terület
A padló felett 0,5-2,0
Tárgyaló
Képernyős munkahely
Tárgyaló
Képernyős munkahely
5.7 Irodai munkaterületek, amelyeken látási feladatok fordulhatnak elő (képernyős munkavégzés, tárgyalás, függőleges szekrény- és polcfelületeknél történő olvasás). A vízszintes megvilágítás értékelési felületének magasságát a DIN 5035-7 a padló fölött 0,75 m-ben állapítja meg.
min. 1,6 m min. 0,8 m Munkaterület
Munkafelület
Bútorok funkcionális területe
≥ 1,0 m mély Használói felület
3
4
5
88
Munkafelület A ≥ 1,28 m2
Bútorok funkcionális területe
Használói felület B ≥ 1,6 m2
5.8 A DIN 4543-1 szerinti irodai munkahely minimálisan előírt méretei és részterületei (munkafelület, használói felület és a bútorok funkcionális felülete). A munkafelület és a használói felület együttesen képezik a munkaterületet, és itt találhatók a látási feladatok.
Az 1996.12.04-én kiadott, a képernyős munkavégzésről szóló rendelet a képernyős munkahelyet már csupán a felszereltsége, nem pedig a használati idő alapján definiálja. Ennélfogva nincs szükség a „képernyős munkahely” és a „képernyővel támogatott munkahely” megkülönböztetésére (szemben a DIN 5035-7 1988-as kiadásával). DIN 4543-1 „Irodai munkahelyek, irodai bútorok elhelyezésére és használatára szolgáló felületek, biztonságtechnikai követelmények, ellenőrzés”. A szabvány további információkat tartalmaz az irodai asztalokra, valamint a használói felület, a bútorok funkcionális felülete és a szabad mozgásfelület méreteire vonatkozóan. Az irodai munkahelyek kialakítására vonatkozó útmutatásokat (a DIN 4543-1, a Munkavédelmi törvény, a Munkahelyekről szóló rendelet illetve, további előírások, pl. a Balesetmegelőzési előírások és a ZH1/618 számú biztonsági előírások alapján) az SP2.6/2 számú kiadvány („Irodai felülethasználat – példák különböző munkahelyekre”) tartalmazza. Kiadja a Közigazgatási Dolgozók Szakmai Szövetsége.
Fogalmak Képernyős munkahely
DIN 5035-7
Egyedi képernyős munkahely
Legalább egy képernyős eszközzel és egyéb munkaeszközzel felszerelt munkahely. Utóbbi lehet: – adatkibocsátást szolgáló eszköz (pl. nyomtató, plotter), – külső adattároló eszköz (pl. lemezmeghajtó), – kommunikációs segédeszköz (pl. telefon, fax), – egyéb munkaeszköz (pl. bizonylatok, dolgozóasztal, munkafelület, szék, irattartó), – továbbá a közvetlen munkakörnyezet. Olyan munkatérben (pl. pénztárakban, gyártó- és raktárhelyiségekben) található képernyős munkahely, amelyet elsősorban nem képernyős munkavégzésre szántak.
DIN 5035-7
A látási feladat területe
A munkahely ill. munkaterület azon részterülete, ahol a látási feladat található (lásd még 3.2 fejezet, 13. oldal). A DIN EN 12464-1 szerinti világítástechnikai követelmények a látási feladat területére vonatkoznak, melynek méretét azonban nem határozták meg.
Irodahelyiségekben található munkaterület
Az a terület, ahol (különböző helyeken) látási feladatokat végeznek.
DIN 5035-7
Képernyős munkavégzésre szolgáló munkaterület
DIN 5035-7
Tárgyaló
DIN 5035-7
Az (egy vagy több) képernyős munkahellyel rendelkező helyiségekben általában több különböző munkaterület is található (lásd 5.7 ábra), pl. – képernyős munkavégzés, – tárgyaló, – szekrény- és polcfelületeknél történő olvasás. A képernyős munkavégzésre szolgáló munkaterület többek között a következő látási feladat-területeket foglalja magába: – képernyőn történő információfelvétel, – adatbeviteli eszközökkel végzett munka, – szokványos író és olvasó tevékenység, – vizuális kommunikáció, – egyéb munkaeszközzel (pl. telefon, nyomtató) történő információfelvétel és munkavégzés A képernyős munkavégzésre szolgáló terület a következő felületekből tevődik össze (lásd 5.8 ábra): – azokból a felületekből, amelyeken a látási feladatokat végzik. Ezek lehetnek vízszintesek, ferdék vagy függőlegesek. – azokból a felületekből, melyeken a munka közvetlen végzését szolgáló munkaeszközök találhatók (munkafelületek). – a képernyős munka szakszerű elvégzésére szolgáló felületekből (használói felületek). A tárgyalásra szolgáló munkaterület többek között a következő látásifeladatterületeket foglalja magába: – vizuális kommunikáció, – tárgyalási dokumentumokból történő információfelvétel, – szokványos író és olvasó tevékenység, – esetleg laptoppal vagy más eszközzel történő információfelvétel és -bevitel. A tárgyalásra szolgáló munkaterület tehát a DIN 4543-1 szerint definiált irodai területen belül a következő felületekből tevődik össze: – asztalfelület (munkaterület), – használói felület. 89
Speciális követelmények
Irodák
Fogalmak (folytatás) Szekrény- és polcfelületeknél végzett olvasó tevékenységre szolgáló munkaterület
DIN
A szekrény és polcfelületeknél végzett olvasó tevékenységre szolgáló munkaterület többek között az alábbi látási feladatok területeit foglalja magába: - feliratok felismerése, - rövid ideig tartó olvasás. Ez a munkaterület tehát azokból a függőleges felületekből tevődik össze, amelyek a szekrények és a polcok mentén a talajtól mért 0,50 m – 2,00 m magasságban helyezkednek el.
5035-7
Munkafelületek
A DIN 4543-1 szerinti „személyre szólóan kijelölt” irodai munkahelyen a munkafelület azonos az íróasztal felületével, asztalkombinációk esetében a kapcsolóelemek és tárolószekrények felületét is beleértve.
Bútorok funkcionális felületei
Ezek a felületek azt a célt szolgálják, hogy a szekrényt vagy a fiókokat akadálymentesen ki lehessen nyitni.
Használói felületek
Azok a felületek, amelyek a szakszerű munkavégzéshez elengedhetetlenek, továbbá lehetővé teszik az emberek szabad mozgását és elegendő helyet biztosítanak az (ülő vagy álló) testtartás változtatásához.
Környező terület
A DIN EN 12464-1 szerint a közvetlen környező terület a látási feladat területét körülvevő, a látótérben található legalább 0,5 m széles felület (lásd még 3.3 fejezet, 17. oldal). A DIN 5035-7 szerinti környező terület ennél lényegesen nagyobb. Arról a területről van szó, amely közvetlenül kapcsolódik egy vagy több munkaterülethez, és a falak előtt 0,5 m-re végződik – amennyiben ott nem találhatók munkahelyek. A környező terület megvilágítása egy szinttel alacsonyabb lehet, mint a munkaterületé, tehát irodák esetében (a DIN EN 12464-1 és a DIN 5035-7 szerint) 300 lx.
DIN 5035-7
A képernyős munkavégzésre szolgáló munkaterületeken többek között az alábbi felületeken fordulhatnak elő látási feladatok: - az íróasztal felületén (M jelű munkafelület) és a bútorok funkcionális felületein (B), beleértve például a kihúzott fiókokat, illetve függő irattartókat, amelyek további látási feladatokat tartalmaznak (5.9a ábra); - csak az íróasztal felületén (M-mel jelölt munkafelület) (5.9b ábra); vagy - csak az íróasztal felületének egy részterületén (5.9c ábra).
b
M
5.9 Látási feladatokat tartalmazó felületek irodai munkahelyeken M - Munkafelület B - Bútorok funkcionális felülete
B
a
c
M B
90
B
M B
B
B
A tervezőnek és a használónak közösen kell eldöntenie, hogy hol legyen az adott munkafeladat esetében a látási feladatok súlypontja és milyen világítási koncepció felel meg ennek a legjobban. A megvilágítás vízszintes értékelési felületei irodák esetében a talaj fölött 0,75 m-re találhatók. A látási feladat területei szekrény- és polcfelületeknél a talaj fölött 0,5 m – 2,0 m magasságban vannak, és lehetővé kell tenniük a problémamentes olvasást (pl. iratrendezők feliratainak olvasását).
A világítás alapvető kritériumai és minőségi jellemzői
A képernyős munkahelyekkel rendelkező helyiségek világítására érvényes követelmények egy sor alapvető kritériumból következnek, amelyek elsősorban a képernyőre, a használóra, a természetes fényre és a munkaszervezésre vonatkoznak. – A képernyőre érvényes kritériumok a képernyőn található információ felismerhetőségére vonatkoznak, amely a munkahely környezetétől függ: azok a felületek, amelyek (a használó szemszögéből nézve) a képernyő felszínén tükröződnek, az információfelvétel romlását eredményezhetik. A képernyő körül található túl világos felületek adaptációs zavart okozhatnak. A képernyőn látható információ felismerhetősége a képernyő felszínének megvilágításától is függ. Túl nagy megvilágítási értékek csökkenthetik a látási részletek felismerhetőségét. – A használóra vonatkozó kritériumok: A helyes világítás megakadályozza a vizuális hibák elkövetését, tekintettel van a használók eltérő fényszükségletére, de az elégtelenül korrigált rossz látást nem tudja kompenzálni. A nézési irány többnyire vízszintes, ritkábban a vízszintes feletti.
Az ülő és álló helyzet váltakozása módosítja a használó szemének elhelyezkedését és nézési irányát. A munka- és a környező területek esztétikus és ergonómiailag megfelelő kialakítása növeli az elfogadottságot és a jó közérzetet. Az arcok, a mimika és a gesztusok felismerhetősége a vizuális kommunikáció alapvető kritériuma. – A természetes fényre vonatkozó kritériumok: A külvilággal való vizuális kapcsolat általában pozitív pszichés hatással van az emberekre. A természetes fény azonban közvetlen és tükröző káprázást, továbbá a képernyőkijelző kontrasztcsökkenését is okozhatja. Nagyon nagy megvilágítási értékek (pl. az ablakhoz túl közel elhelyezett képernyős eszközökön) negatívan befolyásolhatják az információ láthatóságát. – A szervezési kritériumok a helyiséget érintő változásokra vonatkoznak. Ez jelentheti a munkahelyek új elrendezését is. Bizonyos munkaszervezési formák (pl. váltott műszak, desk sharing) azt eredményezhetik, hogy egy munkahelyet több, eltérő szükségletekkel rendelkező személy is használ.
91
Speciális követelmények
Irodák
Megvilágítás
A látási feladat(ok) területein és a környező területen elegendő horizontális megvilágítást (Eh) kell biztosítani. A „képernyős munkavégzés” elnevezésű látási feladat területét 500 lx-szal kell megvilágítani. Ez az érték egyedi képernyős munkahelyekre is vonatkozik. Ilyenek találhatók pl. raktárakban, továbbá pénztár- és kiállítócsarnokokban, melyek megvilágítási értéke a DIN EN 12464-1 szerint ennél alacsonyabb is lehet (pl. általános raktári munkák esetében 200 lx).
A munkatérrel és a jelenlévő emberekkel folytatott jó vizuális kommunikáció szempontjából nagyon fontos, hogy a helyiség, különösen pedig az emberek arcvonásai jól felismerhetők legyenek. A világítás e minőségjellemzőjének leírására alkalmas fotometriai mennyiség a cilindrikus megvilágítás (Ez). Szekrény- és polcfelületeken az olvasás megkönnyítése céljából elegendő vertikális megvilágítást (Ev) kell biztosítani. Ennek értékeit lásd a 100. oldalon kezdődő táblázatokban. 5.10 Segítség a horizontális (balra), a vertikális (középen) és a cilindrikus megvilágítás fogalmának megértéséhez
Fénysűrűség-eloszlás
A nagy reflexiós tényezők (lásd 4.4 táblázat, 25. oldal) és a helyiségben található nem csillogó, illetve színes felületek hozzájárulnak ahhoz, hogy kiegyenlített legyen a fénysűrűség eloszlása a látómezőben.
A képernyőkijelző polaritásától (pozitív: világos háttéren sötét jelek, negatív: sötét háttéren világos jelek) függően az 5.11 számú táblázatban szereplő fénysűrűség-értékeket javasoljuk.
Nagyobb felületek LU
Nagyobb felületek LU
Képernyő mögötti felületek LBSU Képernyő LBS
Benapozást gátló eszközök
Munkaeszközök LAM
Munkafelület LT
Nagyobb felületek LU
Munkaeszközök, berendezési tárgyak és a helyiséget határoló felületek
DIN 5035-7
Képernyőpolaritás Pozitív Negatív
Képernyőháttér (lásd 1. megjegyzés)
LBS
100 cd/m
2
10 cd/m
Munkaeszközök (pl. bizonylatok, iratok)
LAM
100 cd/m
2
100 cd/m
Író- és munkaasztalok felülete A helyiségben található nagyobb felületek
LT a
A képernyő mögött található nagyobb felületek
LU a
LBSU
2
30 – 80 cd/m
2
10 – 200 cd/m
2
10 – 50 cd/m
30 – 80 cd/m 10 – 1000 cd/m
10 – 500 cd/m
2
2
2
2 2
a
Nagyobb felületek alatt olyan felületeket értünk, amelyek a használó szemszögéből több mint 20°-os térszögből jelennek meg. Ez az 1,5 m-nél nagyobb átmérőjű felületeket jelenti, amelyek a szemlélőtől 4 m távolságra helyezkednek el. MEGYJEGYZÉS 1.: Pozitív polaritással rendelkező képernyők esetében a képernyőháttér közepes 2 2 fénysűrűségére manapság leginkább jellemző érték kb. 100 cd/m , negatív polaritás esetében kb. 10 cd/m . 5.11 Képernyős munkahelyekkel rendelkező helyiségek számára ajánlott fénysűrűségek, ha Eh,m = 500 lx, a képernyőpolaritástól függően 92
Benapozást gátló eszközök
A káprázás korlátozása
A 90/270/EGK számú képernyős EK-irányelv állítható benapozást gátló eszközöket ír elő. A szakmai szövetség SP 2.5 (BGI 827) számú kiadványa („Irodai benapozás-védelem – Tanácsok a megfelelő káprázáskorlátozó és hőszigetelő eljárások kiválasztásához képernyős munkahelyeken”) az oldalsó látómezőben található 2 benapozást gátló eszközökön a 2000 és 4000 cd/m között fénysűrűségeket „nem zavarónak” nevezi.
A DIN 5035-7-ben már nem szerepel hasonló számszerű előírás. Csupán arra hívják fel a figyelmet, hogy a használók az ablakokon, illetve a felülről jövő fény esetén alkalmazott benapozást gátló eszközökön nagyobb fénysűrűségeket is tolerálnak, mint a helyiség többi felületén.
A lámpatestek által okozott közvetlen káprázás korlátozása az UGR-módszer segítségével történik (lásd 4.4.1 fejezet, 34. oldal). Az, hogy milyen eljárásokat alkalmaznak a képernyőn fellépő zavaró reflexek korlátozására, nagymértékben függ a képernyő polaritásától és tükröződésmentesítésétől. A tükröződésmentesített képernyők csökkentik a képernyő felszínén tükröződő világos felületek fénysűrűségét és kontúrélességét. Az ilyen felületek esetében ezért nagyobb fénysűrűségek is megengedhetők. Az 5.12 számú táblázat azoknak a lámpatesteknek és felületeknek (pl. falak, berendezési tárgyak, paravánok, ablakok, felső világítás) a megengedett legnagyobb fénysűrűségét tartalmazza, amelyek a használó szemszögéből nézve a képernyőn tükröződhetnek. Ezek az értékek függnek a képernyőosztálytól, ami a képernyő láthatóságának és tükröződésmentesí-tésének a fokát írja le, valamint a képernyő polaritásától.
DIN EN 12464-1
DIN 5035-7
Képernyőosztály az ISO 9241-7 szerint Képernyőminőség Képernyőn tükröződő lámpák átlagos fénysűrűsége
I jó ≤ 1000 cd/m2
Képernyőosztály a DIN EN ISO 9241-7:1998-12 szerint A képernyő minősége a tükröződésmentesítés és a láthatóság vonatkozásában Képernyőpolaritás
II közepes
III rossz ≤ 200 cd/m2
I
II
III
magas
közepes
alacsony
pozitív (világos)
negatív (sötét)
pozitív (világos )
A képernyőn tükröződő lámpák: – közepes fénysűrűség
≤ 1000 cd/m
A képernyőn tükröződő fényes felületek: – közepes fénysűrűség – maximális fénysűrűség
≤ 1000 cd/m 2 ≤ 2000 cd/m
negatív (sötét)
pozitív (világos)
negatív (sötét)
2
≤ 200 cd/m
2
2
≤ 200 cd/m 2 ≤ 400 cd/m
2
5.12 A képernyőn tükröződő lámpatestek fénysűrűségének a DIN EN 12464-1 szerinti határértékei, valamint a használó szemszögéből a képernyőn tükröződő lámpatestek és felületek megengedett fénysűrűségi értékei a DIN 5035-7 szerinti képernyőpolaritás, valamint a tükröződésmentesítésre és a láthatóságra vonatkozó képernyőminőség függvényében. 93
Speciális követelmények
Irodák
A káprázás korlátozása (folytatás)
Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a DIN EN 12464-1 csak lámpatestek számára ír elő fénysűrűség-határértékeket, más világító felület számára nem (lásd még 64. oldal). A DIN 5035-7 szerinti fénysűrűség-határértékek a helyiség azon felületeire (pl. falakra, berendezési tárgyakra, ablakokra, felső világításra) is vonatkoznak, amelyek a képernyőn tükröződhetnek. A maximális fénysűrűség tekintetében csak azokat a felületeket értékelik, amelyek a szemlélő számára 2° és 5° közötti szögben látszanak. Ez a 15 cm és 35 cm közötti átmérőjű felületeket jelenti, amelyek a szemlélőtől 4 m távolságra helyezkednek el.
A követelmények a fentieken túlmenően a max. 15° dőlésszögű és legfeljebb 48 cm (19”) átlójú képernyőkre vonatkoznak. Ennél nagyobb átlójú és dőlésszögű képernyők esetében különleges eljárásokat kell alkalmazni. Ezek lehetnek: – olyan lámpatestek, amelyek a munkafelület irányában csekély fénysűrűséggel rendelkeznek; – olyan lámpatestek, amelyeknél a közepes fénysűrűségnek az 5.12 táblázatban megadott értékeit már γ < 65° sugárzási szög alatt betartják; – a lámpatestek megfelelő elrendezése; – a „részfelületre irányuló világítás” elnevezésű világítási koncepció.
A képernyőknek a polaritás szerinti megkülönböztetéséből adódóan a DIN 5035-7 szerinti 2 ≤ 200 cd/m fénysűrűség-határérték nemcsak a III. osztályú képernyőkre, hanem a negatív képernyőpolaritású II. osztályú képernyőkre is vonatkozik. A DIN EN 12464-1 értelmében II. osztályú képernyők esetében megkülönböztetés nélkül 1000 2 cd/m a megengedett. Világítótestek esetében a fénysűrűségi határértékek a 65°-os sugárzási szög fölötti tartományra vonatkoznak, mégpedig a C0, C15, C30 stb. térsíkokon, 15°-os lépésközönként haladva C345-ig. 65°-os sugárzási szög fölött a fényforrást ernyőzni kell. 5.13 Példák I. és II. osztályú képernyőkre pozitív, illetve negatív képernyőpolaritás esetén. A Közigazgatási Dolgozók Szakmai Szövetségének engedélyével történt utánnyomás
Pozitív polaritás: I. osztály Negatív polaritás: I. osztály
Pozitív polaritás: I. osztály Negatív polaritás: I. osztály
Bár a DIN EN 12464-1 szerinti mérési feltételek alapján az illetékes intézetek be tudják sorolni a képernyőket (lásd 4.11.2 fejezet, 64. oldal), a gyakorlatban ritkán találunk tanúsítvánnyal rendelkező képernyőt. Különösen az valószínűtlen, hogy a tervezési időszakban idejekorán kiderül, milyen besorolású képernyőket alkalmaznak majd és ez változni fog-e a későbbiek során.
Pozitív polaritás: I. osztály Negatív polaritás: II. osztály
A fentieken kívül az 5.12 táblázat alkalmazásánál és a lámpatestek ernyőzési feltételeinek meghatározásánál azt is figyelembe kell venni, hogy képernyőergonómiai szempontból mind pozitív, mind pedig negatív képernyőpolaritás létezik, illetve beállítható (szoftvertől függően) az egész képernyőn vagy annak csak egyes részein. A tervező számára mindebből nehézségek adódhatnak, ami a lámpatestek kiválasztását illeti.
Jól tükröződésmentesített TFT-síkképernyőkkel (melyek általában az I. osztályba 2 sorolhatók) rendelkező munkahelyeken max. 1000 cd/m fénysűrűségű lámpatestek is szóba jöhetnek. Egyéb esetekben akkor „mehetünk biztosra”, ha 2 max. 200 cd/m fénysűrűségű lámpatesteket szerelünk fel.
94
DIN 5035-7
A munkahelyek és munkaeszközök elrendezése A világítás alapvető kritériumai és minőségjellemzői képezik a képernyős munkahelyek elrendezésének, továbbá a bútorok és munkaeszközök felületi kialakításának alapját. A tükröző káprázás korlátozása különböző eljárások segítségével történhet. Amennyiben ez nem lehetséges tisztán világítástechnikai módszerekkel, úgy a munkahelyek és -eszközök elrendezése, továbbá más, a munkaeszközökre irányuló eljárás is elősegítheti a képernyőn és egyéb munkaeszközökön fellépő tükröző káprázás korlátozását. A következő elrendezést javasoljuk:
Világítási koncepciók
– A képernyőket úgy kell elrendezni, hogy a használó nézési iránya nagyjából párhuzamos legyen a fő ablakfronttal. Nem ajánlatos a képernyőket (különösen a II-es és III-as osztályba tartozókat) az ablakok közvetlen közelében elhelyezni. – A képernyőket úgy kell elrendezni, hogy ne közvetlenül olyan lámpatestek alatt legyenek, amelyek a fényáramuk nagy részét keskenyen sugározva lefelé irányítják (pl. mélysugárzók). – A „képernyős munkavégzés” és a „tárgyaló” elnevezésű munkaterületeken belül azon a felületen, ahol a látási feladat található (itt most nem a képernyőn található látási feladatról van szó), nem léphet fel tükröző káprázás. Nem szabad közvetlenül a munkahelyek felett elrendezni olyan lámpatesteket, amelyek a fent említett felület irányában magas fénysűrűséggel rendelkeznek. (Ilyenek például a nagy fénysűrűségű mélysugárzók a -20° ≤ γ ≤ +20° sugárzási tartományban.)
A helyiségre irányuló világítás a helyiség egyenletes megvilágítását jelenti. Akkor kell alkalmazni, ha a) a látási feltételeknek mindenhol egyformán jónak kell lenniük, b) ha a tervezés időpontjában nem ismertek a munkaterületek és azok térbeli kiterjedése, és c) ha a képernyős munkahelyek rugalmas elrendezésére van szükség. A munkaterületre irányuló világítás az egyes munkaterületek és azok közvetlen környezetének (szükség esetén akár egyedi) világítását jelenti. Szükséges hozzá a munkahelyek és -területek pontos helyének ismerete, vagy pedig mobil világítórendszerek alkalmazása. Azokban a helyiségekben ajánlott alkalmazni, amelyekben eltérő látási ill. világítási igényű munkahelyek találhatók, vagy pedig különböző világossági szintű „munkaszigetek” létrehozására van szükség, amelyek pozitív irányban befolyásolják a helyiség atmoszféráját. A részfelületre irányuló világítás azt jelenti, hogy az egyes munkaterületeket és azok környező területét egyedileg világítjuk meg, ami lehetővé teszi, hogy a világítási feltételek személyre szabottak legyenek. A DIN 5035-7 szerint képernyős munkavégzés céljából az alapvilágításon (amely lehet munkafelületre vagy helyiségre irányuló) felül egy 600 mm x 600 mm nagyságú részfelületet kell (pl. „dolgozólámpával”) megvilágítani. A lámpatestnek lehetővé kell tennie a vízszintes látási feladatok elvégzését (olvasást és írást). A „dolgozólámpákra” vonatkozó követelményeket a 6 DIN 5035-8 tartalmazza. Részfelületre irányuló világítást akkor lehet alkalmazni, ha az egyes területek világítását különféle tevékenységekhez és munkaeszközökhöz, különösen nehéz látási feladatokhoz, illetve egyénileg különböző látási feltételekhez kell igazítani. Mobil világítási rendszerek esetén e koncepciót akkor is lehet alkalmazni, ha a tervezés időpontjában még nem ismert a munkaterületek elrendezése.
6
DIN 5035-8 Mesterséges világítás. Az egyedi világítás speciális követelményei irodákban és irodaszerű helyiségekben.
95
Speciális követelmények
Irodák
Világítási módok
Közvetlen világítás: A világítótestek fényárama közvetlenül a látási feladatot világítja meg, ezáltal nagyfokú gazdaságosság érhető el. A tükröző káprázást elkerülhetjük, ha a lámpatesteket a munkahelyek felett oldalt (hosszúkás lámpatesteknél a nézési iránnyal párhuzamosan) szereljük fel. Közvetett világítás: A világítótestek fényárama a mennyezetről és a falakról visszaverődve világítja meg a helyiséget és a látási feladatot. A hatékonyságot jelentősen befolyásolják ezeknek a felületeknek a reflexiós tulajdonságai. Kerülni kell a mennyezet és a falak túl nagy fénysűrűségét. A túlságosan szórt, árnyékszegény és monoton világítás ugyancsak kerülendő. Közvetlen/közvetett világítás: A világítótestek fényárama részben közvetlenül, részben közvetve (azaz visszaverődve) világítja meg a látási feladatot. Ez a világítási mód nagyobb szabadságot biztosít a munkahelyek elrendezésénél, mint a közvetlen világítás. Ezenkívül ezzel a fajta világítási móddal az irányított és a szórt fény kedvezőbb aránya, ennek következtében kiegyenlített fénysűrűség-eloszlás és kellemesebb árnyékosság érhető el. Mindez általában jobb elfogadottságot eredményez, mint a közvetlen vagy a közvetett világítás. Amennyiben ezt a világítási módot általános világításként alkalmazzák, a lámpatestek összes fényáramának kb. 35%-os közvetlenül sugárzó hányada bizonyult előnyösnek világítástechnikai és gazdaságossági szempontból (lásd még AMEV „Világítás 2000”).
Egyedi világítás
Az egyedi világítás alkalmazása akkor lehet célszerű, ha a helyiségre vagy munkaterületre irányuló világítás kapcsán különleges igények merülnek fel. Az irodákban és irodaszerű helyiségekben előforduló egyedi világításra vonatkozó speciális követelményeket a DIN 5035-8 tartalmazza. Megvilágítás: A munkahely kiegyenlített fénysűrűség-eloszlására való tekintettel a 600 mm x 600 mm nagyságú fő munkafelület kiegészítő egyedi világításának közepes megvilágítása – az (egész) munkafelület reflexiós tényezőjétől függően – nem haladhatja meg az alábbi értékeket:
96
A munkafelület A 600 mm x 600 mm nagyságú fő reflexiós tényezője munkafelület egyedi világításának maximális közepes megvilágítás
< 0,3
0,5 x E
0,3 - < 0,4
1,0 x E
0,4 - < 0,5
1,5 x E
≥ 0,5
2,0 x E
E a helyiségre vagy munkaterületre irányuló (alap-) világítás megvilágításának karbantartási értéke.
Egyenletesség: A csupán az egyedi világítás által létrehozott megvilágítás egyenletessége (Emin/Emax) a fő munkafelületen legalább 0,10 legyen. A káprázás korlátozása: Ülő személyek esetében (a DIN 33402-2 szerint a szemmagasság az asztal felett 480 mm és 575 mm között van) a káprázást a következőképpen kell korlátozni: a lámpának az ülő személy által max. 30°-os szögből érzékelt közepes 2 fénysűrűsége nem haladhatja meg a 200 cd/m -t, ha a lámpa legfeljebb 800 mm távolságra található a személytől. Ha ez a távolság 800 mm-nél több, 2 akkor az 1000 cd/m -es határértéket kell betartani. A tükröző káprázást az egyedi világítás megfelelő elrendezésével kell elkerülni.
Lámpatest ≤ 1000 cd/m2
Lámpatest ≤ 200 cd/m2 ≤ 800 mm
> 800 mm
Látószög 30°
480 – 575 mm
A fényszínnek és a színvisszaadásnak meg kell egyeznie az egész helyiség világításával.
A természetes fény figyelembevétele
Tervezési értékek
A képernyős munkahelyeket tartalmazó helyiségek világítástechnikai kialakításában nemcsak a mesterséges világításnak jut szerep, hanem a természetes és a mesterséges fény kombinációjának is. A munkahelyekre vonatkozó rendelet értelmében a munkatereknek vizuális kapcsolatban kell lenniük a külvilággal. Ha elegendő mennyiségű természetes fény áll rendelkezésre, és ennek következtében a megvilágítás lényegesen nagyobb az e szabványban előírtnál, úgy az pozitív hatással lehet az emberek közérzetére. A képernyős munkavégzés során viszont mindez a képernyőn található információ láthatóságának a romlásához vezethet. Ezért a képernyős munkavégzésre vonatkozó rendelet értelmében a képernyős munkahelyeket tartalmazó helyiségek ablakait megfelelő, állítható benapozásgátló eszközzel kell ellátni (lásd még 4.10 fejezet, 62. és 93. oldal). Erre vonatkozó útmutatásokat a Közigazgatási Dolgozók Szakmai Szövetségének (VBG) SP2.5 (BGI 827) számú kiadványa („Irodai benapozás-védelem – tanácsok a megfelelő káprázáskorlátozó és hőszigetelő eljárások kiválasztásához képernyős munkahelyeken”) tartalmaz.
A DIN 5035-7 a DIN EN 12464-1-hez képest magasabb követelményeket tartalmaz a képernyős munkahelyeket tartalmazó helyiségek világítására vonatkozóan. Lényeges különbség van a két szabvány között a világítástechnikai követelmények értékelési felületének definíciójában: a DIN EN 12464-1 szerint ez nem más, mint a látási feladat területe, amely a munkahely egy része (lásd 13. oldal). A DIN 5035-7 viszont a követelményeket a munkaterületre vonatkoztatja, ami többnyire az egész munkahelynek felel meg. A világítástechnikai
minőségjellemzők irányértékeit tartalmazó táblázatok felépítése is különböző. Ezért a DIN EN 12464-1 5.3 „Irodák” című táblázatát követően kiadványunkba felvettük a DIN 5035-7 idevágó táblázatait is. Ezeket a táblázatokat a világítási koncepció alapján tagoltuk, azaz – a helyiségre – a munkaterületre, illetve – a részfelületre irányuló világítás alapján.
97
Speciális követelmények
Irodák
Tervezési értékek (folytatás)
A DIN 5035-7 szerinti táblázatok a következő minőségjellemzők minimum értékeit tartalmazzák:
– A megvilágítás egyenletessége ( g1 = Emin /E ). Az egyenletesség definíciója a vízszintes, a cilindrikus és a függőleges megvilágításra vonatkozik.
– Az Eh, m a vízszintes megvilágítás karbantartási értéke a látási feladat területén, amely többnyire vízszintes síkban, illetve asztalok esetében a talaj 7 fölött 0,75 m magasságban helyezkedik el. A környező területen ez az érték ugyanarra a síkra vonatkozik, mint a szomszédos látási feladat területén, azaz irodákban a padló fölött 0,75 m magasságban lévő síkra. Közlekedő utak esetében 0,2 m magasságban található.
–
UGRL A határértékek megállapítása az egységesített káprázási besorolás (UGR) alapján történt.
– Ra (általános színvisszaadási index)
– Az Ez, m a cilindrikus megvilágítás karbantartási értéke (lásd még 4.5.2 fejezet, 44. oldal) a talaj fölött 1,2 m magasságban (ülő személyek átlagos szemmagassága). Ez az érték a háromdimenziós objektumok (pl. formák, arcok stb.) felismerhetőségét befolyásolja és elsősorban a vizuális kommunikáció szempontjából fontos. A karbantartási érték ( Ez, m ) legalább 0,33 * Eh, m legyen. – Az Ev, m a szekrény- és polcfelületeken mért függőleges megvilágítás karbantartási értéke a padló fölött 0,5 m – 2,0 m magasságban. Az itt található látási feladatok (pl. iratok, könyvek gerincének olvasása) elvégzését szolgálja. A DIN EN 12464-1 értelmében a tervezőnek meg kell adnia a tervezés alapjául szolgáló avulási tényezőt, és az ennek meghatározásánál figyelembe vett összes becsült adatot dokumentálnia kell, beleértve a karbantartási tervet is. A gyakorlatban ez nagyon ritkán lehetséges, ennélfogva az avulási tényező referenciaértékeivel kell dolgozni, amelyet a tervezőnek a hozzájuk tartozó paraméterekkel együtt dokumentálnia kell (lásd 4.8 fejezet, 50. oldal).
Avulási tényező
DIN 5035-7
A modern fényforrás-, működtetőegység- és lámpatesttechnológia alkalmazása, valamint a helyiséget határoló felületek és bútorok reflexiós tényezőinek helyes megválasztása segítheti a tervezőt abban, hogy optimalizálni tudja a világítóberendezést az avulási tényező, a karbantartási ciklus, végső soron pedig a beruházási és üzemeltetési költségek tekintetében.
A következő feltételek fennállása esetén alkalmazható a 0,8 avulási tényező: – nagyon tiszta nemdohányzó irodák; – egyenes háromsávos fénycsövek, nagyon csekély fényáramcsökkenés a használati idő során; – a fényforrásokat rögtön a „kiégés” után kicserélik; – elektronikus melegindítású működtető egységek, melyek rendkívül kíméletes indítást tesznek lehetővé; – a lámpatestek a legmodernebb technológiát képviselik, pl. tükrös-rácsos lámpatestek sűrített raszterfelülettel és felül nyitott lámpatestek, amelyeken kevés por rakódik le; – a helyiségeket gyakran és alaposan tisztítják; – hároméves karbantartási ciklus.
Amennyiben lényeges adatok hiányoznak, vagy csupán előzetes tervezés lehetséges, az avulási tényező következő referenciaértékeit állapíthatjuk meg: Avulási tényező Alkalmazási példa 0,67
Iroda Tiszta helyiség
0,50
Egyéb belsőtéri munkahelyek Erős szennyeződés
Alap: 3 éves karbantartási fényforrás-, működtetőegységtechnológia 7
98
ciklus, modern és lámpatest-
Az értékelési felület 0,75 m-es padló feletti magassága a DIN 4543-1-ben megszabott 0,72 m-es íróasztal-magasságból és az azon található látási feladatból, illetve a mérőeszköz magasságából adódik.
3.3 Műszaki rajz 3.4 CAD-munkahelyek
Bár a tervezőirodákban a CAD-munkahelyek túlnyomórészt felváltották a hagyományos rajztáblákat, utóbbiak még mindig léteznek. A hagyományos irodai ill. tervezőmunka, valamint a CAD-munkavégzés eltérő látási és adaptációs feltételei differenciált világítást tesznek szükségessé az említett munkahelyeken. Míg a hagyományos tervezőmunka nagy megvilágítást (750 lx) tesz szükségessé egy a vízszintessel (például) 75°-os szöget bezáró síkban (ami kb. 1500 lx vízszintes megvilágításnak felel meg), továbbá jó egyenletességet, árnyékosságot és sok természetes fényt a rajztáblán, addig a
CAD-képernyőn történő munkavégzéshez nem túl nagy (500 lx) megvilágítást kell előirányozni. Kerülni kell elsősorban a képernyőn fellépő tükröződést (a világos ablakokét és falakét is). A természetes fényt (a világosság nagyfokú ingadozása miatt) messzemenően „ki kell zárni”. A lenti példa egy CAD-iroda világítására mutat egy bevált megoldást. A tervezők íróasztalai az ablaknál, míg a CAD-munkahelyek a tér belsejében, azaz az ablaktól és a természetes fénytől távol helyezkednek el. A CAD- munkahelyek mellett rajzolóállványok találhatók, amelyek egyúttal a természetes fény ernyőzésében is segítenek.
Példa: A CAD-irodában minden munkahelyhez tartozik jobbról és balról egy-egy függesztett, közvetlen-közvetett sugárzó tükrös-rácsos lámpatest 2 (1 x L 58 W), L ≤ 200 cd/m korlátozott fénysűrűséggel γ = 65° sugárzási szög felett (szabályozható előtéttel). Ezáltal minden CADmunkahelyen (a többi munkahelytől ill. látásifeladatterülettől függetlenül) be lehet állítani a kívánt világítási szintet, azaz az egyének számára legmegfelelőbb látási feltételeket. Ez különösen érvényes a fényforrások fénysűrűségére és visszavert képére, mely utóbbit a szabályozható előtét segítségével szintén az észlelhetőségi küszöb alá lehet csökkenteni. A rajzolóállványok ezen felül a szomszédos CAD-munkahelyeket ernyőzik. Az ablakok közelében találhatók a szerkesztést kísérő munkavégzéshez szükséges munkaasztalok (5.14 ábra).
5.14 A CAD-terület fotorealisztikus ábrázolásban 99
Speciális követelmények
Irodák
5.3 számú táblázat - Irodák
3
Irodák
Hiv. szám
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
3.1
Iktatás, fénymásolás, közlekedő sávok stb. Írás, gépelés, olvasás, adatfeldolgozás
3.2
Em
UGRL Ra
Megjegyzések
300
19
80
500
19
80
Képernyős munkavégzés esetén lásd 4.11
3.3
Műszaki rajzolás
750
16
80
3.4
CAD-munkahelyek
500
19
80
Képernyős munkavégzés esetén lásd 4.11
3.5
Konferenciatermek, tárgyalók
500
19
80
A világítás szabályozható legyen.
3.6
Recepció
300
22
80
3.7
Irattár
200
25
80
Irodák, irodaszerű helyiségek és számítógépes oktatóhelyiségek a DIN 5035-7 szerint Általános követelmények
Munkaterület/ Környező terület
Helyiségre irányuló világítás
Káprázáskorlátozás UGR ≤ 19. Esetleg szükség lehet az UGR- érték egyedi kiszámítására.
Fényszín meleg vagy semleges fehér Színvisszaadási index Ra ≥ 80.
A helyiség alapfelülete egy 0,5 m széles fal menti sávot
Eh, m/lx (g1) 500 (0,60)
Képernyős munkavégzés
Munkaterületre irányuló világítás
175 (0,50)
-
Ez,m=0,33x Eh,m
leszámítva
A padló felett 0,5 m – 2,0 m magasságban található szekrény- és polcfelületeknél történő olvasás
Ez, m/lx Ev, m/lx Megjegyzések és javaslatok (g1) (g1)
-
-
500 Emin ≥ 300 lx,
175 (0,50)
világításra vonatkozó ajánlásokat. CAD-munkahelyeken és számítógépes oktatóhelyiségekben célszerű lehet a max. 200 lx-ig terjedő egyéni szabályozás, a többi munkahelyre azonban ez nem szabad hogy hatással legyen. 175 UGR-értékelés (0,50) polcfelületekre irányban
-
Ez,m=0,33x Eh,m de nem a munkafelületen
Tárgyaló
100
500 Emin ≥ 300 lx, de nem a munkafelületen
175 (0,50)
Minden képernyős munkahelyen be kell tartani a Munkaterületre irányuló
a szekrény- és irányuló nézési
CAD-munkahelyeken célszerű lehet a max. 200 lx-ig terjedő egyéni szabályozás, a többi munkahelyre azonban ez nem szabad hogy hatással legyen. UGR: egyedi kiszámítás
-
UGR: egyedi kiszámítás
Eh, m/lx
Munkaterület/
Munkaterületre irányuló világítás (folytatás)
Környező terület
(g1)
A padló felett 0,5 – 2,0 m magasságban található szekrény- és polcfeületeknél történő olvasás
–
Környezet
Ez, m/lx Ev, m/lx Megjegyzések és javaslatok (g1) –
300 (0,50)
100 (0,50)
(g1) 175 UGR-értékelés (0,50) polcfelületekre irányban
a szekrény- és irányuló nézési
–
Ez,m=0,33x Eh,m
Részfelületre irányuló világítás
Bizonyos látási feladatok elvégzésére szolgáló részfelület, 600 mm x 600 mm
750 (0,70)
Képernyős munkavégzést szolgáló munkaterület, beleértve egy részfelületet
–
–
175 (0,50)
–
A munkahelyi lámpatestek által okozott közvetlen káprázás korlátozását min. lásd DIN 5035-8
–
UGR: egyedi kiszámítás
–
UGR: egyedi kiszámítás
Ez,m=0,33x Eh,m Emin ≥ 300 lx de nem a munkafelületen
Tárgyaló
500
175 (0,50)
Emin ≥ 300 lx Ez,m=0,33x Eh,m de nem a munkafelületen A padló felett 0,5 – 2,0 m magasságban található szekrény- és polcfelületeknél történő olvasás Környezet
–
–
300 (0,50)
100 (0,50)
175 UGR-értékelés (0,50) polcfelületekre irányban
a szekrény- és irányuló nézési
–
Ez,m=0,33x Eh,m
Egyedi képernyős munkahelyek, mérőasztalok, vezérlőpultok és -helyiségek a DIN 5035-7 szerint
Egyedi képernyős munkahelyek
Világítási koncepció
Munkaterület/ környező terület
Munkaterületre irányuló világítás
Képernyős munkavégzés
Részfelületre irányuló Bizonyos látási feladatok világítás elvégzésére szolgáló részfelület, minimum 600 mm x 600 mm
Képernyős munkavégzést szolgáló munkaterület, beleértve egy részfelületet
Mérőasztalok, vezérlőpultok és -helyiségek
101
Helyiségre irányuló világítás
A helyiség alapterülete, leszámítva egy 0,5 m széles fal menti sávot
Munkaterületre irányuló világítás
Képernyős munkavégzés
Eh,m/lx
g1 Megjegyzések és javaslatok
500 Emin ≥ 300 lx Ügyeljünk a közvetlen és a de nem a tükröző káprázás korlátozására. munkafelületen 750
0,70
Ügyeljünk a közvetlen és a tükröző káprázás korlátozására. A munkahelyi lámpatestek által okozott közvetlen káprázást lásd DIN 5035-8
– Emin ≥ 300 lx Ügyeljünk a közvetlen és a de nem a tükröző káprázás korlátozására. munkafelületen 500
0,70
A berendezések vezérlésénél és ellenőrzésénél, ill. a mozgóképek kizárólagos megfigyelésénél célszerű lehet a max. 200 lx-ig terjedő egyedi vezérlés, ez 500 Emin ≥ 300 lx de nem a azonban nem szabad hogy munkafelületen hatással legyen a többi munkahelyre.
Speciális követelmények
Üzlethelyiségek
Kommentár a DIN EN 12464-1 5.4 számú táblázatához
Világítási koncepció
Az üzlethelyiségek világítását nagyobb mértékben határozza meg a tér illetve az áru prezentálásának reprezentatív és az eladást segítő kialakítása, mint az ott dolgozó embereknek a világításra vonatkozó vizuális szükségletei. A legfontosabb látási feladat-
területeken, azaz a pénztáraknál, az ügyfélszolgálatnál és az információnál azonban feltétlenül be kell tartani a világításmennyiség és minőség minimális értékeit, hiszen az eladóterek egyben munkahelyek is.
A látási teljesítményt a világítási szint (megvilágítás) és a káprázáskorlátozás, a látáskomfortot a világosság harmonikus eloszlása és a színvisszaadás, a vizuális atmoszférát pedig a
fényszín, a fényirány és az árnyékosság határozza meg. A helyiség- és a világításkoncepció prioritásaitól függően az üzlethelyiségekben különféle világítási szükségletek merülhetnek fel.
Látási teljesítmény Világítási szint és káprázáskorlátozás Áruházak
Üzletek
Látáskomfort Harmonikus világosságeloszlás és jó színvisszaadás
Vizuális atmoszféra Fényszín, fényhangsúlyok és árnyékosság
5.15 Az eladótér koncepciójától függően a látási teljesítmény, a látáskomfort vagy a vizuális atmoszféra határozza meg a világítás kritériumait.
Önkiszolgáló áruházak
Az (élelmiszer-, építőanyag-, bútor- stb.) áruházak világítása elsősorban az alábbi funkciókat tölti be: – a vevőket elvezeti az áruhoz, – az árut jól felismerhetővé teszi, – a vevőkben szükségleteket ébreszt és az árut reklámozza, – tájékoztatást nyújt az áruról, – elősegíti a gyors és célirányos vásárlói döntést. Ennyiben tehát az önkiszolgáló áruházakat alapvetően célirányos általános világítás jellemzi (az eladótérben 300 lx, a pénztáraknál és a csomagolópultoknál 500 lx), amelyet csak helyenként tör meg néhány fényhangsúly ott, ahol az árut prezentálják. Ez a világítás elegendő a személyzet és a vevők látási feladataihoz. Egyszerűen kialakított eladótereknél gyakran megfeledkeznek arról, hogy az elégséges megvilágítás mellett a közvetlen káprázás korlátozása is a világítás alapvető minőségjellemzői közé tartozik.
102
Az eladótérben maximálisan megengedett UGRérték (UGR=22) ernyőzött lámpatesteket tesz szükségessé. Szabadon sugárzó lámpatestek esetében túllépnénk ezt az értéket. A személyzet szempontjából fontos, hogy a pénztáraknál és a csomagolópultoknál az UGR=19 értékre csökkentsük a káprázást. Eközben azt is figyelembe kell venni, hogy ezt a káprázási értéket az eladótér többi részében található lámpatestek is befolyásolják.
Üzletek, szaküzletek
Üzletekben, szaküzletekben és áruházi osztályokon, azaz olyan eladóterekben, amelyekre a minőségi árukínálat jellemző, más előírások vonatkoznak a helység és a világítás kialakítására, mint az önkiszolgáló áruházakban. Ezek az előírások a következők: – az eladóteret élményszerűvé kell berendezni, – a vevőket inspirálni kell, – az árut reprezentatív módon kell bemutatni, – az eladók és a vevők presztízsét növelni kell, Az üzletek világítása lényegében a vízszintes és függőleges felületek alapvilágításából és az azt kiegészítő változatos kiemelő világításból áll. Mindezek segítségével a termékek különböző módon prezentálhatók. A helyenkénti nagyon nagy megvilágítás, a fényforrások jó ill. nagyon jó színvisszaadása, szükség esetén színes fény (színszűrős fényszórók) alkalmazása, a fény és az árnyék megfelelő aránya, másfelől pedig a fakító hatás veszélye mind-mind fontos kritériumai az üzletek világításának. Az üzletekre többnyire színpadias világítás jellemző, melynek célja, hogy a vevőket becsalogassa a boltba és minél kellemesebbé, továbbá hosszabbá tegye az ott-tartózkodást. „A fény csalogat”, „A fény reklámoz”, „A fény segíti az eladást”, „A láb oda megy, ahol a szem van” – ezekkel a szlogenekkel jellemezhetjük ezt a fajta fénykialakítást.
vagy a bejáraton keresztül közvetlenül be lehet látni az eladótérbe) az ott bemutatott és erősen megvilágított áruk. Az eladóterek világítási szintje ezért közvetlenül összefügg a külső világossággal. Egy sötét kirakatot nappal nem néznek meg. Egy sötét bejáraton senki sem megy be, és egy a külső világossághoz képest sötét eladótér aligha fog vevőket becsalogatni. Napos időben gazdaságossági okokból és az áru védelme miatt csak ritkán lehet erősebben megvilágítani a kirakatokat, bejáratokat és az eladótereket, mint amilyen az üzleten kívül eső terület. A „nappali világításnak” azonban ilyenkor is elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy legalább bizonyos fokú figyelem felkeltésére alkalmas legyen. De: egy olyan kirakat, amelyen nagyon erősen tükröződik a nap vagy az égbolt, nem sokat ér: az emberek nehezen ismerik fel a bemutatott árut. Kedvezőbb a helyzet akkor, amikor sötét van: ilyenkor az üzletnek a külvilágnál lényegesen erősebb világítása képes a vevők figyelmének felkeltésére, noha a „nappali világítást” akár lejjebb is lehet kapcsolni.
Általánosan érvényes szabály: hogy a vevőt (optikailag) be tudjuk csalogatni a boltba, az üzletnek világosabbnak kell lennie, mint az üzleten kívül eső terület, ahol a vevő éppen tartózkodik. A figyelem legfontosabb helye tehát, amelyet erős világítással ki kell emelni, a kirakat. Rögtön ezután következik az üzlet bejárata, illetve (ha a kirakaton 103
Speciális követelmények
Üzlethelyiségek
Üzletek, szaküzletek
A (különösen a fedett) passzázsokban a külső világosság változásai nem olyan nagymérvűek, mint például egy nem fedett sétálóutcában, emiatt a megvilágítás a teljes eladási ill. prezentálási időben egyforma lehet. Az elfogadott fénysűrűség-különbségek tapasztalataiból kiindulva a következő megvilágítási értékek vezethetők le a kirakatok, az üzletek bejárata és az eladótér legfontosabb felületei esetében (5.16 ábra): nagyon erős napsütésben, amikor a megvilágítás 100 000 lx (amelyet redőny segítségével 30 000 lx-ra csökkentünk) a kirakatoknak (a bemutatott áru reflexiós tényezőjétől függően) 10001500 lx függőleges megvilágítással (Ev), míg a bejárat
környékének 1500-2000 lx vízszintes megvilágítással (Eh) kell rendelkeznie, hogy a vevők figyelmét a kívánt mértékben fel tudják kelteni. Az üzlet belsejében a vízszintesen vagy függőlegesen elrendezett árut szintén kellő mértékben kell megvilágítani, hogy felkeltsük a vevők figyelmét és érdeklődését. A „Helyes fény” elnevezésű társaság a fény felhasználási módjairól szóló kiadványsorozatának 6. számú fejezete gyakorlati tanácsokat tartalmaz az eladóhelyiségek világításának kialakítására vonatkozóan.
Ajánlott megvilágítás a közepes reflexiós tényező 0,3 A külső környezet világossága Természetes fény, pl. sétálóutcában, redőnyökkel kb. 30000 lx-ra csökkentve Sötétség, csak utcai világítás Világos, fedett passzázs
Kirakat
Bejárat
Belső tér
Áru
E v lx-ban 1000 - 1500
E v lx-ban 1500 - 2000
E v lx-ban 750 - 1000
E v lx-ban 1000 - 2000
300 - 500
300 - 500
300 - 500
500 - 1000
1000 - 1500
1500 - 2000
750 - 1000
Áru
Eladótér
Kirakat
104
Áru
Kirakat
5.16 Eladást segítő megvilágítás a külső világosság függvényében: Ev a függőleges, Eh a vízszintes megvilágítás lx-ban.
1000 - 2000
Fényszín
Ügyelni kell a helytelen fényforrás-színképek vagy a színes falakon, bútorokon, mennyezeten, napellenzőkön tükröződő fény keltette színmódosító hatásra, különösen azokon a helyeken, ahol az árut prezentálják. Ruházati üzletekben például annál a fényszínnél kell megítélni az árut, amelynél majd hordani fogják: az esti öltözékeket meleg, a nappaliakat hideg fényszínnél.
A hús és húskészítmények külsejének esetleges befolyásolására vonatkozóan lásd még a DIN 10504 („Élelmiszerhigiénia – hús és húskészítmények megvilágítására szolgáló fényforrások”) számú szabványt. A húsospultoknál alkalmazott kiemelő világítás esetében többnyire a spektrális színösszetevők vöröses tartománya a domináns, melynek célja, hogy a hús frissnek tűnjön. Ezeket a speciális fényszíneket azonban csak az áru prezentálására használjuk, az eladótér megvilágítására nem alkalmasak (lásd még a DIN 12464-1 5.2 számú táblázatához fűzött kommentárt, 78. oldal).
5.4 számú táblázat Üzlethelyiségek
4
Üzlethelyiségek
Hiv. szám
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
Em
UGRL Ra
4.1
Eladótér
300
22
80
4.2 4.3
Pénztárak Csomagolópult
500 500
19 19
80 80
Megjegyzések
A megvilágítás és a káprázáskorlátozás az üzlet típusától függ. Ügyelni kell a húsáruk eladásánál alkalmazott fényforrások fényszínére vonatkozó különleges követelményekre.
105
Speciális követelmények
Középületek
Kommentár a DIN EN 12464-1 5.5 számú táblázatához „Középületek” alatt olyan munkahelyeket értünk, amelyek magán- vagy önkormányzati tulajdonú épületekben ill. helyiségekben találhatók és a széles közönség számára is nyitva állnak.
5.1 Általános rendeltetésű területek
5.2 Éttermek és szállodák
Az általános rendeltetésű területek, például előcsarnokok, ruhatárak, váróhelyiségek, pénztárak, kiadóablakok, recepciós pultok sok esetben a ház névjegykártyái, különösen bankokban, biztosítóknál és cégeknél. Ezeken a helyeken a világításnak nem csupán a közlekedés biztonságát kell javítania, hanem a tájékozódást is meg kell könnyítenie, elsősorban a látogatók számára. A fények, a színek, az irányjelző rendszerek és a feltűnően megvilágított jelzőtáblák áttekinthetővé teszik a teret, ami bizalmat ébreszt a látogatókban és az ott dolgozókban.
(pl. előcsarnokokra) is érvényes, mégis lényeges különbség van a vizuális követelmények tekintetében: a középületekben túlnyomórészt helyismerettel nem rendelkező, gyakran idős vagy fogyatékos személyek használják ezeket a területeket. A közforgalommal nem rendelkező munkahelyek közlekedési útvonalait (folyosókat, lépcsőket) azonban többnyire ugyanazok az emberek használják, ők tehát már rendelkeznek helyismerettel. Azaz:
Bár a megvilágítás a DIN EN 12464-1 szerint az épületekben található összes közlekedési felület és folyosó esetében egyformán magas, azaz 100 lx kell hogy legyen (lásd 5.1 táblázat, 1.1.1 hivatkozási szám), ebből következően a középületek közlekedő felületeire
A középületekben található közlekedési útvonalakat ajánlatos jobban megvilágítani, mint azt a DIN EN 12464-1 5.1 számú táblázata minimálisan előírja, a helyismerettel nem rendelkezők biztonsága érdekében.
Éttermekben és szállodákban a világítás esztétikai kritériumait is figyelembe kell venni, hogy pozitívan befolyásolhassuk a látási teljesítményt, a látási komfortot és a helyiség vizuális atmoszféráját (lásd a DIN EN 12464-1 5.4 számú táblázatához fűzött kommentárt, 102. oldal). A „Helyes fény” elnevezésű társaság a fény felhasználási módjairól szóló kiadványsorozatának 11. számú füzete gyakorlati tanácsokat tartalmaz a fent említett helyiségek világításának kialakítására vonatkozóan.
106
5.5 Múzeumok 5.6 Könyvtárak
5.7 Parkolóházak
DIN
A múzeumok világítása a világítástechnika speciális területét képezi és általában csak specialisták foglalkoznak vele. A Német Világítástechnikai 8 Társaság (LiTG) egy ezt szolgáló kiadvány megjelentetését tervezi, amely a világítás konzerváló funkciójával is foglalkozik.
A könyvtárak világítása általában nem jár együtt különleges világítástechnikai követelményekkel. A képernyős terminálokat a zavaró reflexek elkerülése szempontjából „egyedi képernyőnek” kell tekinteni (lásd a DIN EN 12464-1 5.3 számú táblázatához fűzött kommentárt a 88. oldaltól, különösen a 101. oldalt).
A parkolóházak világítását a DIN 67528:1993-12 számú szabvány („Parkolóhelyek és parkolóházak világítása”) szabályozza. E szabvány egyes részeit leváltja a DIN EN 12464-1, a többi rész azonban továbbra is érvényes.
megvilágítást (lásd 4.5.2 fejezet, 44. oldal) hívja segítségül mint értékelési mennyiséget. Az értékelés a személyek és járművek mozgási iránya(i)ban történik, a talaj fölött 1,5 m magasságban.
A „parkoló létesítmények” egy olyan gyűjtőfogalom, amely, a parkolóházakat, a parkolópalettákat és a mélygarázsokat foglalja magába. A különböző látási feladatok megkövetelik a parkolóházak egyes területeinek megkülönböztetését. Ebből a következő világítástechnikai értékelési felületek adódnak:
A parkoló felületek szintén megnövekedett veszélyforrást jelentenek személyekre és tárgyakra egyaránt. A jó világítás biztonságérzetet nyújt.
67528
Be- és kihajtás. A világítás itt a személyek, járművek, beléptető rendszerek, korlátok és akadályok gyors és biztos felismerését szolgálja. Itt történik a világos külső és a sötét belső területek közötti adaptáció. Ezeket a zónákat tehát éjjel, illetve nappal (adaptációs feltételektől függően) különböző erősséggel kell megvilágítani. A különféle építészeti eljárások, például az átlátszó tetők és a tágas be- és kihajtási övezetek, amelyeket a természetes fény kevésbé befolyásol, javítják a nappali adaptációt és csökkentik a ráfordítandó mesterséges világítás mennyiségét. Közlekedő utak / Mozgásfelületek, amelyek a gyalogosok és a járművek találkozása miatt különös veszélyforrást jelentenek. Megfelelő világítás segítségével lehetővé kell tenniük a helyiségben való tájékozódást. Ehhez a DIN 67528 a félcilindrikus
Extrém peremzónák
Az extrém peremzónák olyan járható felületek, amelyek nem elég nagyok ahhoz, hogy járművek parkolhassanak rajtuk. Ezeken a területeken előfordulhatnak illetéktelenül ott-tartózkodó személyek, továbbá szennyezés, emiatt legalább úgy kell őket megvilágítani, mint a parkolóhelyeket. A világos, esetleg színes útjelzés segíti a parkolóházakban való tájékozódást. Parkolóházak esetében a helyiséget határoló felületek közül azok, amelyeken a természetes fény át tud hatolni, megnövekedett veszélyforrást jelentenek a káprázás szempontjából. A nagy reflexiós tényezők és az említett belső felületek kiegészítő világítása csökkentik a világosság kontrasztját és ezáltal a káprázást. Amennyiben a fő mozgási irányokból rá lehet látni a kívülről jövő természetes fényre, úgy ezeken a területeken meg kell kétszerezni a megvilágítási értékeket.
Kihajtás
Parkoló felület
Mozgásfelület
Behajtás
5.17 Parkoló létesítmények értékelési felületei
8
Empfehlungen für die Beleuchtung von Museen, Ausstellungen und Galerien, Hrsg. Deutsche Lichttechnische Gesellschaft e. V. (LiTG), (előkészületben).
107
Speciális követelmények
Középületek
Parkolóházak (folytatás)
A DIN 67528 a közlekedő utak és parkoló felületek fő mozgási irányainak vízszintes megvilágítási értékei mellett a félcilindrikus (lásd 4.5.2. fejezet, 44. oldal)
megvilágítás értékeit is előírja. Ez a térbeli világítás lehetővé teszi az arcok, személyek és tárgyak felismerhetőségét.
5.18 Segítség a félcilindrikus megvilágítás megértéséhez: fent a DIN 67528 szerinti, lent egy tárgyiasabb ábrázolás.
5.19 Példa egy parkolóház világításának a DIN megtervezésére. A vízszintes megvilágítás eloszlása.
108
EN
12464-1
szerinti
5.5 számú táblázat Középületek
5.1
5.2
Általános rendeltetésű területek
Éttermek és szállodák
5.3
Színházak, hangversenytermek, mozik
5.4
Vásárok és kiállítócsarnokok
Hiv. szám
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
Em
UGRL Ra
Megjegyzések
5.1.1
Előcsarnokok
100
22
80
5.1.2
Ruhatárak
200
25
80
5.1.3
Váróhelyiségek
200
22
80
5.1.4
Jegypénztárak
300
22
80
5.2.1
Recepció, pénztárpult, portáspult
300
22
80
5.2.2
Konyha
500
22
80
A konyha és az étterem között legyen egy átmeneti zóna.
5.2.3
Éttermek, ebédlők
-
-
80
A világítást úgy kell kialakítani, hogy megfelelő hangulatot teremtsen. Ebédlőkben 200 lx alapvilágítás ajánlott; csak meleg fényszín.
5.2.4
Önkiszolgáló étterem
200
22
80
5.2.5
Büfé
300
22
80
5.2.6
Konferenciatermek
500
19
80
A világítás szabályozható legyen.
5.2.7
Folyosók
100
25
80
Éjjel kisebb megvilágítás is megengedett.
5.3.1
Próbatermek, öltözők
300
22
80
A sminktükör megvilágítása nem szabad, hogy kápráztasson.
5.4.1
Általános világítás
300
22
80
UGR csak akkor, ha értelmezhető
109
Speciális követelmények
Középületek
5.5
5.6
5.7
Hiv. szám
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
5.5.1
Fényre nem érzékeny kiállítási tárgyak
A világítást elsősorban a bemutatás módja szabja meg. A fényforrások kiválasztásánál a kiállított tárgyak lehetséges károsodása miatt konzerválási szempontokat is figyelembe kell venni.
5.5.2
Fényérzékeny kiállítási tárgyak
1. A világítást elsősorban a bemutatás módja szabja meg. 2. Rendkívül fontos a káros sugárzás elleni védelem.
5.6.1
Könyvespolcok
200
19
80
5.6.2
Olvasótermek
500
19
80
5.6.3
Pultok
500
19
80
5.7.1
Be- és kihajtás (nappal)
300
25
20
1. A megvilágítás a padlószinten értendő. 2. A biztonsági színeknek felismerhetőknek kell lenniük.
5.7.2
Be- és kihajtás (éjszaka)
75
25
20
1. A megvilágítás a padlószinten értendő. 2. A biztonsági színeknek felismerhetőknek kell lenniük.
5.7.3
Közlekedő utak
75
25
20
1. A megvilágítás a padlószinten értendő. 2. A biztonsági színeknek felismerhetőknek kell lenniük.
Múzeumok
Könyvtárak
UGRL Ra
Parkolóházak
DIN 67528
5.7.4
A fő mozgási irányokban
Parkoló felületek
DIN 67528
A fő mozgási irányokban
DIN 67528
Extrém peremzónák
5.7.5
110
Em
Pénztár
Megjegyzések
Függőleges értékelési felület, a kezek közelében, pl. a talaj fölött 0,5 – 2,0 m magasságban.
Félcilindrikus megvilágítás a talaj fölött 1,5 m magasságban legalább 10 lx. Ha a fő mozgási irányokból látható a természetes fény, a megvilágítást meg kell kétszerezni. 75
–
20
1. A megvilágítás a padlószinten értendő. 2. A biztonsági színeknek felismerhetőknek kell lenniük. 3. A nagy függőleges megvilágítás növeli az arcok felismerhetőségét és ezáltal a biztonságérzetet. Félcilindrikus megvilágítás a talaj fölött 1,5 m magasságban legalább 10 lx. Ha a fő mozgási irányokból látható a természetes fény, a megvilágítást meg kell kétszerezni.
75
–
20
300
19
80
1.
Kerülni kell a tükröződést az ablakokon. 2. Kerülni kell a kívülről jövő káprázást.
Speciális követelmények
Oktatási intézmények
Kommentár a DIN EN 12464-1 5.6 számú táblázatához
DIN 5035-4
Világítási módok
Az óvodai képzés, a tanulás és a tanítás az igényes tevékenységek közé tartozik és a következő tulajdonságok jellemzik: – sokrétű tevékenység, melynek során a tekintet gyakran változik a vízszintes munkafelületek és a függőleges demonstrációs illetve információs felületek között; – különféle munkaeszközök eltérő kontrasztokkal és eltérő méretű látási részletekkel; – eltérő nézési irány szabad és kötött ülésrend esetén; – váltakozó optikai kommunikáció a tanulók és az oktatók között. Az oktatóhelyiségekben tehát a fenti tényezők határozzák meg a látási teljesítményt.
A jó világítás és a helyiségek belsőépítészeti kialakítása elősegíti a koncentrálást, a motivációt, a tanulási kedvet és a figyelmet. Az iskolai siker az oktatóhelyiségek kedveltségétől is függ, amelyhez a jó és elégséges világítás is hozzájárul.
Az oktató helyiségek világítására eddig a DIN 5035-4 vonatkozott, amelyet részben leváltott a DIN 12464-1.
2000, kiadja az Államigazgatási és Községi Önkormányzatok Gépészeti és Elektrotechnikai Munkacsoportja, rövidítve AMEV), amely egy példatárat tartalmaz a tan- és előadótermek megvilágításához.
Ezenkívül figyelembe kell venni a „Középületek mesterséges fénnyel történő belsőtéri világítására vonatkozó útmutatás” című kiadványt is (Beleuchtung
Oktatóhelyiségek esetében többnyire általános világítást alkalmaznak. Az oktatás formája és az ebből következő ülésrend, valamint helyiséghasználat szabja meg a lámpatestek tulajdonságait és elrendezésük módját. A szabad, csoportmunkára alkalmas, illetve a klasszikus, a táblára való rálátást segítő ülésrend rövid időközönként váltakozhat. A világítást ettől függetlenül kell kialakítani. A tábla és egyéb függőleges demonstrációs és tanulási felületek esetében kiegészítő világítást kell alkalmazni. Ugyanez érvényes a kisegítő iskolák tantermeiben előforduló látási feladatokra, a kísérletező asztalokra és a nagy előadótermekben található katedrák környékére.
A DIN 5035-4-hez képest megváltoztak a falitáblák megvilágításának követelményei. A DIN EN 124641 erre 500 lx-ot állapít meg. Az értékelési felület (a látási feladat területe) a tábla teljes felülete, esetleg hozzászámítva azt a falfelületet, amelyre a táblát felfelé el lehet tolni. Erre az értékelési felületre vonatkozik a 0,7-ben megállapított egyenletesség is, mégpedig az egész táblán (a látási feladat területén). Kerülni kell a táblán fellépő tükröződést. (Példa a falitábla megvilágítására: 112. oldal, 5.20 ábra.)
111
Speciális követelmények
Oktatási intézmények
Világítási módok (folytatás)
Azokban a helyiségekben, amelyekben gyakran használnak kivetítőt vagy írásvetítőt, az általános világításnak szabályozhatónak kell lennie (jegyzetelést szolgáló világítás). Az elsötétítésnek és a kivilágításnak 3-10 másodperc alatt kell
megtörténnie. Függőleges kivetítési felületeken a megvilágítás ne legyen nagyobb, mint a csökkentett vízszintes megvilágítás 10%-a, amit a kivetítési felületek közelében alkalmazott mélyen sugárzó lámpatestekkel érhetünk el.
5.20 Példa egy falitábla megvilágítására két aszimmetrikus optikájú mennyezeti lámpával (2xL58 W) felszerelt oktatóhelyiségben. E =540 lx, Emin/ E =0,7, WF=0,67.
A látási feladat területe
A gyakran előforduló kötetlen ülésrend miatt általában az egész tantermet a látási feladat területének tekinthetjük. Néhány helyiségben azonban egyedileg kell megállapítani a látási feladat területét, így például szertárakban, ahol függőleges és vízszintes látási feladatok is előfordulhatnak, ezért ennek megfelelően kell őket megvilágítani. A függőleges szekrény- és polcfelületek megvilágításánál a DIN 5035-7 szerinti irodákra vonatkozó követelményeket (lásd 100. o. táblázat) kell figyelembe venni. Rajztermekben és műszaki rajzolásra szolgáló helyiségekben a látási feladat területe többnyire ferde (például a vízszintessel 75°-os szöget bezáró) felületeken található.
Avulási tényező
112
A kezdeti megvilágítás nagysága és (ebből következően) a fényforrások és lámpatestek száma az avulási tényezőtől függ. Az avulási tényező a berendezés megvilágításának az üzemidő során bekövetkező csökkenését írja le, melynek oka a fényforrások elöregedése, továbbá a fényforrások, lámpatestek és a helyiség szennyeződése. Oktatási intézményekben, így a legtöbb tanteremben és tanműhelyben reálisan kell megítélni a ténylegesen várható karbantartási ciklust, és ennek megfelelően kell megválasztani az avulási tényezőt. A közoktatási intézményekre jellemző feltételeket alapul véve többnyire 0,67 referencia avulási tényező állapítható meg (lásd 4.8 fejezet, 50. oldal). Erős porosodás (pl.
műhelyekben) vagy extrém karbantartási feltételek esetén (így az olyan magas helyiségekben, ahol a lámpatestek nehezen hozzáférhetők, például emelkedő széksorokkal felszerelt előadótermekben) hosszabb karbantartási ciklusból kell kiindulni. Ilyen esetekben akár a 0,5 avulási tényezőre is szükség lehet, hogy a megvilágítás ne csökkenjen a megengedett legkisebb érték (a karbantartási érték) alá. Az előírt megvilágítás természetes fénytől függő szabályozása segít elkerülni a túlzott világítást és a szükségtelen energiaráfordítást, különösen a karbantartási ciklus elején (lásd 18. oldal, 3.7 ábra).
További ötletek
Az előadótermek világítását (a hallgatók szemszögéből nézve) alaposan káprázásmentesíteni kell, különösen emelkedő széksorok esetén. Ezt megfelelően káprázásmentesített tükrös-rácsos lámpatestekkel érhetjük el. Az előadó szemszögéből nézve a káprázást csak bizonyos körülmények között kell korlátozni. Az óvodák és bölcsődék világításánál a világítótestek formáját és színét a gyermekek élményvilágához kell igazítani. A biztonságosan rögzített zárt lámpatestek segítenek megelőzni a veszélyt.
Gazdaságosság
A fényforrások és azok üzemeltető rendszereinek nagy fényhasznosítása, elsősorban az elektronikus előtétre kapcsolt, 16 mm átmérőjű háromsávos fénycsövek (T5-ös fényforrások) alkalmazása, a nagy hatásfokú lámpatestek, a tiszta és világos helyiség, továbbá a berendezés könnyű működtetése csökkenti a világításra fordítandó költséget. A természetes fény ésszerű kihasználása szintén ezt eredményezi. A legmodernebb technológiát képviselő energiatakarékos világítórendszerek a régebbi típusú berendezések energiaszükségletének kevesebb mint 25%-át igénylik (lásd 4.9 fejezet, 60. oldal).
Azokban a tantermekben, amelyeket az esti órákban is használnak, pl. a felnőttképzés céljaira, a világítást úgy kell kialakítani, hogy magasabb világítási szintre (500 lx) lehessen kapcsolni. A kisegítő iskolákban található tantermeket és társalgókat, valamint a fogyatékosok számára kialakított helyiségeket legalább úgy kell megvilágítani, mint a tantermeket. A fogyatékosság fajtájától függően magasabb világítási követelményekre is szükség lehet, hogy elősegítsük a tanulók motivációját és kommunikációját. A lámpatestekhez való illetéktelen hozzáférés elleni védelem korlátozhatja azok megválasztását és elrendezésük módját.
A „Multi-lamp” technológiával alkalmazott T5-ös fénycsövek elektronikus előtétei lehetővé teszik eltérő teljesítményű fényforrások üzemeltetését. Ezáltal elérhetjük, hogy a világítóberendezést a helyiséghasználat és ebből következően a megvilágítás megváltozásakor – pl. amikor egy 300 lx megvilágítású osztályteremből 500 lx megvilágítású kézimunkaszoba lesz – átszerelés nélkül, csupán a fényforrások kicserélésével gazdaságosan át lehet alakítani.
113
Speciális követelmények
Oktatási intézmények
5.6 számú táblázat: Oktatási intézmények
6.1
6.2
114
Hiv. szám
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
Em
UGRL Ra
Megjegyzések
6.1.1
Játszószobák
300
19
80
6.1.2
Bölcsődék
300
19
80
6.1.3
Kézimunkaszobák
300
19
80
6.2.1
Általános és középiskolai tantermek
300
19
80
Szabályozható világítás ajánlott A „Beleuchtung 2000“ című AMEVkiadvány szerint fizikai, kémiai és biológiai szaktermekben 500 lx.
6.2.2
Tantermek esti iskolákban és a felnőttképzésben
500
19
80
Szabályozható világítás ajánlott
6.2.3
Előadótermek
500
19
80
Szabályozható világítás ajánlott A „Beleuchtung 2000“ című AMEVkiadvány szerint ablaktalan előadótermekben 750 lx.
6.2.4
Tábla
500
19
80
Kerüljük a tükröző káprázást
6.2.5
Bemutató tábla
500
19
80
Előadótermekben 750 lx
6.2.6
Rajztermek
500
19
80
6.2.7
Rajztermek művészeti iskolákban
750
19
90
6.2.8
Műszaki rajzolásra szolgáló helyiségek
750
16
80
6.2.9
Gyakorlati termek és laboratóriumok
500
19
80
6.2.10
Kézimunkaszobák
500
19
80
6.2.11
Tanműhelyek
500
19
80
6.2.12
Zenei gyakorlótermek
300
19
80
6.2.13
Számítógépes gyakorlótermek
300
19
80
6.2.14
Nyelvi laboratóriumok
300
19
80
Bölcsődék, óvodák
Tanintézmények
Színhőmérséklet TCP ≥ 5000 K Hideg fehér fényszín is
Képernyős munkavégzést lásd 4.11
Hiv. szám
6.2
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
Em
UGRL Ra
6.2.15
Előkészítő helyiségek és műhelyek
500
22 80
6.2.16
Előcsarnokok
200
22 80
6.2.17
Közlekedő sávok, folyosók
100
25 80
6.2.18
Lépcsők
150
25 80
6.2.19
Társalgók, gyűléstermek
200
22 80
6.2.20
Tanári szobák
300
19 80
6.2.21
Könyvtárak: könyvespolcok
200
19 80
6.2.22
Könyvtárak: olvasótermek
500
19 80
6.2.23
Szertárak
100
25 80
6.2.24
Sportcsarnokok, tornatermek, uszodák (általános használatra)
300
22 80
6.2.25
Ebédlő
200
22 80
6.2.26
Konyha
500
22 80
Tanintézmények (folytatás)
Megjegyzések
Lásd még az irodák világítását (DIN EN 12464-1 5.3 számú táblázata és kommentár, 88. o.)
Az általánostól eltérő használat esetén az EN 12193 követelményei érvényesek.
115
Speciális követelmények
Egészségügyi intézmények
Kommentár a DIN EN 12464-1 5.7 számú táblázatához
Amint azt a DIN EN 12464-1 nemzeti előszavában már jeleztük, a DIN 5035-3:1988-09 („Mesterséges belsőtéri világítás – Kórházak világítása”) számú szabványnak a fenti szabványban nem szereplő és ezért továbbra is érvényes tartalmait az előrehaladott műszaki álapotra való tekintettel átdolgozzák. E DIN 5035-3 számmal (kiadási dátum: 2004. április) már létezik egy idevágó szabványtervezet, amelyben a DIN 67505 számú szabványnak a fogászati kezelőhelyiségek és fogtechnikai laboratóriumok világítására vonatkozó tartalmai is szerepelnek. Az egészségügyi intézmények helyiségei mesterséges világításának tekintettel kell lennie a helyiségek atmoszférájára és az itt végzett különleges feladatokra. A mesterséges világítás és a helyiségek színbeli kialakítása nem csupán a munka jellegű látási feladatok könnyed és hibátlan elvégzését szolgálja. Azoknak a helyiségeknek, amelyekben betegek tartózkodnak, a páciensek sokrétű igényeit is figyelembe kell venniük, ami a kellemes atmoszférát és a jó közérzetet, továbbá a terápia elősegítését illeti. Azoknak a helyiségeknek a kialakítását és világítását, amelyek kizárólag a páciensek tartózkodására és nem vizsgálatra vagy kezelésre szolgálnak (társalgók, várószobák stb.) elsősorban a betegek testi és lelki érzékeléséhez kell igazítani. Ezekben az esetekben tehát – a megfelelő világításon túlmenően – a helyisé-
116
gek színbeli kialakítása és a fényforrások színvisszaadása is lényeges szerepet játszik. Többnyire akkor adódnak problémák az egészségügyi intézmények optimális világításának megtervezésekor, ha a kezelést végző személyzet látási feladatai és az érzékeny, beteg emberek igényei ellentmondásba kerülnek egymással. Az orvosok és a személyzet jó látási feltételekre vonatkozó elvárásai dominálnak például a műtőkben. Lehetőség szerint azonban ezekben a helyiségekben is figyelembe kell venni a páciens közérzetét. Ezzel szemben a kórtermekben a betegek igényei dominálnak, ha csak a kezelés vagy az ápolás sürgőssége meg nem követeli, hogy átmenetileg a kezelést végző személyzet világításra vonatkozó elvárásai kerüljenek előtérbe. Az ilyen ellentmondásos igények optimális kielégítése úgy lehetséges, hogy több világítórendszert szerelünk be. Az egészségügyi intézmények páciensközpontú és gazdaságos üzemi folyamatainak szempontjából szükség is van a fenti elvárások összeegyeztetésére. A különleges higiéniai követelmények miatt minden helyiségben olyan világítást kell alkalmazni, amely a tisztítás céljaira is elegendő.
Fényszín
7.1.2 és 7.1.3: Folyosók
Az alkalmazott fényforrások fényszíne meghatározza a helyiség színklímáját és befolyásolja az ott tartózkodók hangulatát és közérzetét. Elsősorban a komfortérzetet célzó világítási követelmények esetén meleg fehér (színhőmérséklet < 3300 K), elsősorban munkavégzést szolgáló helyiséghasználat esetén semleges fehér (színhőmérséklet 3300 – 5300 K) fényszín javasolt.
Azokban a helyiségekben, amelyek magasabb követelményeket támasztanak a színfelismerés tekintetében (pl. bőrgyógyászati és fogorvosi vizsgálóés kezelőhelyiségekben), nagy színvisszaadási indexszel (Ra >90) rendelkező hideg fehér fényszínre (színhőmérséklet > 5300 K) lehet szükség.
Az egészségügyi intézmények folyosóin gyakran munkavégzés is történik, ezért az itteni világítási követelmények magasabbak a szokványos közlekedő utaknál. Ezzel egyúttal az idős és beteg emberek szükségleteit is figyelembe tudjuk venni, ami a folyosókon és lépcsőkön történő biztonságos közlekedést illeti.
hogy a különbözően megvilágított helyiségek közötti fénysűrűség-különbség se nappal, se éjjel ne legyen túl nagy. Az éjszakai órákban éppen ezért csökkenteni lehet a folyosók megvilágítását (nem elfeledkezve a változatlan egyenletességről). Azokon a folyosókon, amelyeken fekve szállítanak betegeket, a fényforrásokra való rálátást ernyőzéssel meg kell akadályozni.
A folyosókat és a lépcsőket úgy kell megvilágítani,
117
Speciális követelmények
Egészségügyi intézmények
7.2 Személyzeti helyiségek
7.3 Kórtermek
Az orvosi és nővérszobák általános világítására vonatkozó követelmények megegyeznek a DIN EN 12464-1 és a DIN 5035-7 szerinti, a szokványos irodai világításra vonatkozó követelményekkel (lásd 88. o.). Magasabb látási követelményekkel járó speciális tevékenységek esetén a megvilágítást a szükséges mértékben növelni kell. Ha az orvosi szobában vizsgálat is történik, akkor ugyanazok a követelmények vonatkoznak rá, mint a vizsgálóhelyiségekre. A pihenőidőre való tekintettel célszerű lehet külön hangulatvilágítást alkalmazni a személyzeti szobákban, illetve társalgókban.
A kórtermek világítása egyrészt a betegek jó közérzetét szolgálja, másrészt lehetővé kell tennie a vizsgálatot és a kezelést. Ezek a követelmények csak megfelelőképpen differenciált világítás segítségével teljesíthetők. Az 5.21 számú ábra a világítás szempontjából releváns értékelési szinteket mutatja. Rögzített lámpatestek esetében meleg fehér fényszín ajánlott. Az általános világításnak otthonos légkört kell teremtenie és elegendőnek kell lennie egyszerű tevékenységek elvégzésére. A lámpatestnek az ágyban fekvő beteg által érzékelt világító felületei 2 átlagos fénysűrűségét 1000 cd/m -re kell korlátozni. A mennyezet fénysűrűsége ebből a nézési irányból
2
egyik pontban sem haladhatja meg az 500 cd/m -t. Csecsemőosztályokon a fokozott ápolás és felügyelet igénye miatt a megvilágítás kétszeresére van szükség. Minden ágyat el kell látni olvasóvilágítással. Az E DIN 5035-3 szerinti olvasószint (a látási feladat területe) egy a vízszintessel 75°-os szöget bezáró ferde felület (900 mm széles és 300 mm magas), amelynek középpontja a talajtól számított 1100 mm magasságban és az ágy végétől 800 mm távolságra található. Ha nem ismert az ágy végének a faltól mért távolsága, akkor 200 mm-ből kell kiindulni (5.21 ábra).
olvasószint vizsgálási szint
5.21 Értékelési szintek (a látási feladat területei) a betegágynál, a DIN 5035-3 szerint.
118
Mozgatható olvasólámpák esetén elegendő, ha az olvasóvilágításra vonatkozó követelmények valamennyi, az olvasószinten belül szóba jöhető 300 mm x 300 mm-es olvasási síkra nézve teljesülnek. Többágyas szobákban a káprázás elkerülése miatt az olvasólámpa közepes fénysűrűsége a többi beteg 2 látómezejében nem haladhatja meg az 1000 cd/m -t. Látómező alatt itt azon pontok összességét értjük, amelyeket nyugalomban lévő, hanyatt fekvő test esetén a fej és a szemek mozgatásával látni lehet. A betegágyaknál végzett általános vizsgálatok és kezelések esetén a megvilágítás karbantartási értéke a vizsgálási szint hosszanti tengelyére vonatkozik, a padló fölött 0,85 m magasságban (ez állítható magasságú ágyakra is érvényes, lásd 5.21 ábra). A vizsgálóvilágítás fényerőssége a helyiség világításának valamennyi komponenséből összeadódhat. A világítás egyenletessége (Emin/ E ) nem lehet kisebb, mint 1:2. A világításnak az orvos szemszögéből nézve káprázásmentesnek kell lennie, a beteg szemszögéből nézve azonban nem. Olyan vizsgálatok vagy kezelések
esetében, amelyek magasabb követelményeket támasztanak a világítással szemben, a megvilágítás karbantartási értékét mobil kiegészítő 9 lámpatestek alkalmazásával is elérhetjük. Az éjszakai, illetve ügyeleti világításnak lehetővé kell tennie, hogy az ápoló személyzet az éjszakai órákban szükség esetén a kórtermekben tartózkodjon és felügyelje a betegeket. A káprázás elkerülése érdekében közvetetten a mennyezetre vagy a falakra sugárzó lámpatesteket kell alkalmazni. Csecsemőosztályokon nagyobb megvilágítás ajánlott. Az éjszakai irányfénynek lehetővé kell tennie a helyiségben való mozgást az éjszakai órákban anélkül, hogy az alvó betegeket zavarná. A lámpatesteket az ágyszint alatt, az ajtók közelében kell elhelyezni. Törekedni kell a szélesen sugárzó fényeloszlásra. A tájékozódást segítő világítást az általános világítástól függetlenül is be kell tudni kapcsolni.
Általános világítás
Olvasóvilágítás
Vizsgálati világítás
Éjszakai világítás
9
DIN EN 60601-2-41 (VDE 0750-2-41) Elektromos orvosi eszközök – 2-41. rész: Különleges előírások a műtő- és vizsgálólámpák biztonságára vonatkozóan.
119
Speciális követelmények
Egészségügyi intézmények
7.4 Vizsgálóhelyiségek
Az általános vizsgáló- és kezelőhelyiségek világítása egy általános világításból, valamint a vizsgálat ill. a kezelés területének kiegészítő világításából áll. E kétféle világítás fényszínének messzemenően meg kell egyeznie egymással. Az általános világítás esetében semleges fehér fényszín ajánlott, 3800 K és 5300 K közötti színhőmérséklettel. A képernyős munkavégzésre külön követelmények vonatkoznak, lásd a 4.11 fejezetet (63. oldal) és a DIN EN 12464-1 5.3 számú táblázatához fűzött kommentárt (88. o.).
általános szemorvosi vizsgálatok (pl. a szem külső részének vizsgálata vagy a látásvizsgálat) mellett olyan vizsgálatokat is végeznek, amelyeknél csak nagyon csekély megvilágítás a megengedett. Ilyen vizsgálat például a retinoscopia (a távolpont meghatározása), a refraktometria (a fénytörési állapot meghatározása), az ophthalmoscopia (szemtükrözés), az ophthalmometria (a retina ereinek nyomásmérése), a perimetria (látótérmeghatározása) és az adaptometria (alkalmazkodásmérés). Amennyiben a világítási szintnek (a látási feladattól függően) szabályozhatónak kell lennie, ez történhet kapcsolással, vezérléssel, szabályozással vagy ezek kombinációjával. A képalkotó diagnosztikai eljárásokra, illetve kezelésre szolgáló helyiségekben az általános világítás mértéke a vizsgálati vagy kezelési módszertől függ. Ha csak röntgenfelvételeket készítenek, akkor nincs szó különleges világítási követelményekről. Ha a munkavégzés képi ábrázolásra szolgáló képernyős eszközökkel történik, akkor lehetővé kell tenni az általános világítás csökkenését. Kerülni kell a képernyőn fellépő tükröző káprázást. A világítási szintet kapcsolással, vezérléssel, szabályozással vagy ezek kombinációjával lehet a látási feladatokhoz igazítani.
A speciális vizsgáló- és kezelőhelyiségek, valamint a sürgősségi ellátás nagyon különböző elvárásokat támasztanak a megvilágítási szint és a fényszín tekintetében. A világítási követelmények függenek az elvégezendő vizsgálat ill. kezelés fajtájától és az ehhez szükséges adaptációs szinttől. Az egymással szomszédos területek, illetve helyiségek megvilágításának különbsége nem szabad, hogy a 10es tényezőnél nagyobb legyen. Ellenkező esetben megfelelő megvilágítású kiegészítő adaptációs területeket kell létrehozni, hogy elegendő adaptációs időt biztosítsunk az e területek között közlekedő személyeknek. Ez vonatkozik például a személyzeti vizsgáló- és kezelőhelyiségekre, amelyekben az
120
A dialízisre szolgáló helyiségek világításának funkciója, hogy lehetővé tegye a be- és kivezetés (azaz az extracorporalis keringést biztosító csövek felhelyezése és levétele) során felmerülő látási feladatok elvégzését. Mindehhez nagy megvilágításra van szükség. A fentieken túlmenő látási követelményekkel járó kezelésekhez speciális vizsgálati világítást kell alkalmazni. Mialatt a dialíziskezelés zajlik, a helyiségben kellemes általános világítást, az ágysávoknál pedig olvasóvilágítást kell biztosítani, ugyanúgy, mint a kórtermekben. Meleg fehér fényszín alkalmazása ajánlott.
A bőrgyógyászati vizsgáló- és kezelőhelyiségekben a bőrszín megváltozásának pontos diagnózisa az egyik legfontosabb látási feladat. Ezért az ilyen helyiségekben nagyon jó színvisszaadással rendelkező hideg vagy semleges fehér fényszín ajánlott. Az endoszkópiai vizsgálatok előkészítéséhez nagyobb megvilágításra van szükség, mint a tulajdonképpeni vizsgálathoz, amely az endoszkóp optikai rendszerének többnyire kisebb fénysűrűsége miatt a helyiség megvilágításának a csökkentését teszi szükségessé. Ez mind a közvetlen, mind a képernyős endoszkópiára érvényes. A világítási szintet kapcsolással, vezérléssel, szabályozással vagy ezek kombinációjával lehet a látási feladatokhoz igazítani.
7.10 Műtők
A műtők világítását mindig a műtéti terület világításával együtt kell megtervezni és kivitelezni. Ez három különböző világítási szintet jelent: a műtéti terület és a műtét környező területének világítását, valamint az általános világítást. Hogy korlátozni tudjuk a műtéti terület (max. 1 000 000 lx) és a műtő (1000 lx) közötti túl nagy fénysűrűségkülönbségek által okozott adaptációs zavarokat, létre kell hozni egy úgynevezett műtéti környező területet, amely a tulajdonképpeni műtéti terület körül található. A műtéti környező terület egy a műtőasztal körül középpontosan elhelyezkedő kb. 3 m x 3 m nagyságú felület. Konkrét méretét a tervezőnek és a működtetőnek együttesen kell meghatároznia. A műtéti környező terület megvilágítása a talaj fölött mért 1 m magasságban semmilyen időpontban és egyik pontban sem lehet kevesebb, mint 1000 lx. Törekedni kell arra, hogy a megvilágítás karbantartási értéke 2000 lx legyen. Tekintettel az egyéb ellátó egységekre (pl. légkondicionálóra) előfordulhat, hogy el kell térni ettől az értéktől, például azért, mert építészeti szempontból nem lehetséges a mennyezet ezen részén a szükséges számú lámpát elhelyezni.
A terápiás kezelésre szolgáló helyiségekben a betegeket fizikoterápiás, radiológiai vagy elektromos módszerekkel kezelik. Ide tartoznak a gyógytornára, masszázsra, gyógypakolásra illetve –fürdőre szolgáló helyiségek is. Az általános világítás kiegészítéseképpen alkalmazott kiemelő világítás, valamint a helyiségek színbeli kialakítása nagyban hozzájárulhat az ellazuláshoz és a kezelés sikeréhez. A terápia fajtájától függően előnyös lehet a megvilágítási szint és a fényszín egyéni szabályozása. Fogászati kezelőhelyiségeket lásd a 124. oldalon.
A műtéti környező terület megvilágítására szolgáló mennyezeti lámpatesteket lehetőleg a műtőasztalhoz közel kell felszerelni, hogy csökkentsük a káprázást, valamint a műtétet végző személyek által okozott árnyékolást. A környező terület megvilágítására szolgáló lámpatestekkel egyúttal a műtő általános világításával szemben támasztott követelmények is teljesülnek.
Műtéti terület Műtéti környező terület Műtő
5.22 Példa egy tisztatér-technológiájú lámpatestekkel felszerelt műtő környező és általános világítására. Részlet egy világítási tervből.
121
Speciális követelmények
Egészségügyi intézmények
Műtők (folytatás)
A környező és az általános világítás fényszíne messzemenően meg kell hogy egyezzen a műtőlámpa fényszínével (a DIN EN 60601-2-41 szerint). A fényforrásoknak semleges fehér fényszínnel kell rendelkezniük, a legjobban hasonlító színhőmérséklet legalább 3800 K, a színvisszaadási index pedig Ra ≥ 90 legyen. A mennyezet, a falak vagy a berendezési tárgyak intenzív színe negatívan befolyásolhatja az összvilágítás színvisszaadását. Ha a műtőt mikrosebészetre is használják, akkor (a képdiagnosztikai illetve az endoszkópos vizsgálatokra szolgáló helyiségekhez hasonlóan) a világítási szintnek csökkenthetőnek kell lennie. Ezen belül az egyes látásifeladat-területek eltérő világítási szintet igényelhetnek, amely a tevékenység vagy a kezelési módszer fajtájától függ. Például a műtő aneszteziás részében nagyobb megvilágításra lehet szükség, mint a tulajdonképpeni mikrosebészet területén. A világítási szintet kapcsolással, vezérléssel, szabályozással vagy ezek kombinációjával lehet a látási feladatokhoz igazítani.
5.23 A műtéti terület világítása
A műtéti kiszolgáló helyiségek, például az előkészítők és az akutszobák világítását össze kell hangolni a műtő világításával, és egyforma fényszínű és színvisszaadású fényforrásokat kell alkalmazni. Az akutszobákban az általános világításon túlmenően az ébredési fázis idejére erősen csökkentett világításra van szükség, amely nem szabad hogy kápráztassa a fekvő pácienst. Kiegészítő világítás segítségével lehetővé kell tenni, hogy a megvilágítás az ágy körül 1000 lx-ra növelhető legyen.
A műtő reflexiós tényezői az E DIN 5035-3 szerint: – mennyezet > 0,7 – falak > 0,5 – padló > 0,2 – ágy- stb. takarók, a műtétet végző személyek ruházata és kesztyűi < 0,3. Valamennyi felületeknek mattnak kell lennie, különösen a műtéti eszközökének.
5.24 Műtők általános és környező világítására alkalmazott tisztatér-technmológiájú lámpatestek változtatható fényerősség-eloszlása: a 2 ill. 3 fényforrással szerelt lámpatestek tükörreflektorai egyedileg állíthatók a függőlegeshez képest ± 30°-kal. Ily módon anélkül lehet megvilágítani a műtéti környező területet, hogy a világítás ütközzön az álmennyezet fölötti térben található egyéb berendezésekkel.
5.25 Tisztatér-technológiájú lámpatestekkel megvilágított műtő, szükség esetén (a mikrosebészet számára) közvetett világítással, amely a függesztett ellátó egységbe van beépítve.
122
Az EVG-k és az IR-vezérlés
Ha a műtőben olyan eszközöket alkalmaznak, amelyeket infravörös (IR) vezérlés segítségével lehet állítani (ilyen például a műtőasztal), akkor ez és a világítás vezérlése, illetve szabályozása kölcsönösen befolyásolhatja egymást. Az elektronikus előtétre (EVG-re) kapcsolt fénycsövek működtetése akkor idézhet elő zavarokat az infravörös vezérlésben, ha – az EVG-k hálózati frekvenciája vagy annak felharmonikusa és az infravörös vezérlés modulációs frekvenciája túl közel van egymáshoz, illetve 20...42 kHz 35...40 kHz > 45 (...60) kHz
– ha ezek élszűrői nem elég meredekek, azaz a zavartávolság túl csekély, vagy – a frekvenciatartományok fedik egymást. Az ilyen problémák elkerülhetők, ha figyelembe vesszük a DIN EN 61920 számú európai szabványt („Infravörös átviteli rendszerek – Hálózattól független alkalmazás”; 1999-02-es kiadás, IEC 61920:1998) – amely az EN 61920:1998 német nyelvű változata –, valamint az idevágó frekvenciatartományokat (lásd még 5.26 táblázat). Kétséges esetben ajánlatos előzőleg tesztelni az infravörös vezérlés kifogástalan működését.
az EVG-k azon hálózatifrekvencia-tartománya, ahol fennáll az infravörös vezérlés befolyásának veszélye az infravörös vezérlés hálózatifrekvencia-tartománya az EVG-k azon hálózatifrekvencia-tartománya, amely nem jelent veszélyt az infravörös vezérlésre
5.26 Példák a műtőkben előforduló infravörös vezérlések és elektronikus előtétek (EVG-k) frekvenciatartományaira.
7.11 Intenzív osztály
Az intenzív gyógyászat céljaira szolgáló helyiségeknek elsősorban a súlyosan beteg páciensek kezelését és állandó felügyeletét kell lehetővé tenniük. A helyiség általános világítása három szinten történik: – a kórtermekéhez hasonló alacsony megvilágítási értékek; – magasabb megvilágítási értékek, amelyek a betegágynál történő egyszerűbb vizsgálatokat és kezeléseket szolgálják; – a vizsgáló- és kezelőhelyiségek megfelelő területeivel megegyező magas világítási követelmények a betegágy környékén. A betegek éjszakai felügyeletéhez és az orvosi műszerek megfigyeléséhez ügyeleti világítást kell alkalmazni. A szomszédos, megfigyelőablakkal ellátott helyiségek világítási szintjét ehhez kell igazítani, és nem szabad, hogy kápráztasson.
123
Speciális követelmények
Egészségügyi intézmények
7.12 Fogászati kezelőhelyiségek
DIN 67505
A fogászati vizsgáló- és kezelőhelyiségek általános 10 világítását a DIN EN ISO 9680 szerint megválasztott kezelőlámpára vonatkozó optikai követelményekhez kell igazítani. A megvilágítás karbantartási értéke a kezelőhelyiség közlekedő és előkészítő területén (E1), illetve a kezelés területén (E2) (5.27 ábra) a talaj fölött 0,85 m magasságban elhelyezkedő vízszintes értékelési síkra vonatkozik.
A képalkotó eljárások során szükség lehet a világítási szint egyedi szabályozására.
A kezelési terület (E2) világításának értékelése a kezelés tulajdonképpeni helye (azaz a páciens szája, az ábrán E3) körüli, 1,5 m x 1,5 m nagyságú vízszintes síkban történik. Az alkalmazott fényforrások fényszíne hideg fehér, a színvisszaadási index Ra ≥ 90 legyen. A DIN 67505 a kezelés területe fölött elhelyezkedő 2 lámpatestek esetében max. 10 000 cd/m -re korlátozott fénysűrűséget ír elő, hogy csökkentsük a – többnyire fekvő – beteg közvetlen káprázását. A káprázás korlátozása érdekében a lámpatesteket ajánlatos az E2-vel jelzett kezelési területen kívül elhelyezni (5.27 ábra). A látási feladat területe egészségügyi intézményekben
Avulási tényező
A látási feladat területének meghatározása az egészségügyi intézmények egymástól nagyon különböző helyiségeiben gyakran jelent nehéz feladatot a tervező számára. Ez különösen akkor igaz, ha nem döntjük el eleve, hogy a helyiség azon részeit, amelyek elvileg munkaterületként, illetve a látási feladat területeként funkcionálhatnak, általános világítással látjuk el. A kórtermek olvasóvilágításától eltekintve nem léteznek általánosan érvényes irányelvek a látási feladat területe (amely lehet vízszintes, függőleges vagy ferde) méretére vonatkozóan. Sok esetben például a vizsgálat tulajdonképpeni helye tekinthető egy speciális látási feladat területének. Különleges esetekben a látási feladat területének meghatározásához és az ennek megfelelő világítás kialakításához feltétlenül szükség van a kezelést végző személyzettel történő konzultációra.
Az avulási tényezőt (lásd még 4.8 fejezet, 50. oldal), amelyre a kezdeti megvilágítás meghatározásához van szükség és amely a berendezés működési tulajdonságait írja le, a tervezőnek és a tulajdonosnak illetve működtetőnek közösen kell megállapítania. Ha ez nem lehetséges, akkor az avulási tényező következő referenciaértékeit kell a tervezésben felhasználni: – 0,8 csekély használati idő és az egészségügyi intézményekre vonatkozó tisztasági követelményekhez viszonyított alacsony szennyezetségi fok esetén; – 0,67 átlagos használati idő és az egészségügyi intézményekre vonatkozó tisztasági követelményekhez viszonyított magas szennyezettségi fok esetén. Ezek az értékek azt feltételezik, hogy az egészségügyi intézmények helyiségeire nagyobb fokú tisztaság jellemző, mint a legtöbb más munkahelyre. Kivételt jelentenek ez alól az ellátó részleg helyiségei, amelyekben rendkívüli mértékű szennyeződés is előfordulhat. 10
124
DIN EN ISO 9680 Fogászati felszerelés – Fogászati kezelőlámpa
5.27 Világítási területek (E1, E2, E3) és példa a lámpák E DIN 5035-1 szerinti elrendezésére fogászati vizsgáló- és kezelőhelyiségekben. 1: lámpatestek, 2: kezelési terület, 3: kezelőszék.
5.7 számú táblázat: Egészségügyi intézmények Hiv. szám
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
Em
UGRL Ra
Megjegyzések
Minden megvilágítás padlószinten értendő 7.1
7.2
7.3
Általános rendeltetésű helyiségek
Személyzeti helyiségek
7.1.1
Váróhelyiségek
200
22
80
A helyiség egyenletessége ≥ 0,5
7.1.2
Folyosók: nappal
200
22
80
7.1.3
Folyosók: éjjel
50
22
80
Folyosók a műtőosztályon
300
19
80
7.1.4
Társalgók
200
22
80
Egyenletesség a középtengelyen 0,7, a teljes felületen 0,5 Egyenletesség a középtengelyen 0,7, a teljes felületen 0,5 Egyenletesség a középtengelyen 0,7, a teljes felületen 0,5 A helyiség egyenletessége ≥ 0,5
7.2.1
Irodák
500
19
80
7.2.2
Nővérszobák
300
19
80
Kerülni kell a túl nagy fénysűrűséget a betegek látóterében.
Kórtermek, szülészetek 7.3.1
Általános világítás
100
19
80
Általános világítás újszülöttosztályokon
200
19
80
7.3.2
Olvasóvilágítás
300
19
80
A látási feladat területét lásd az 5.21 ábrán
7.3.3
Egyszerű vizsgálatok
300
19
80
A látási feladat területét lásd az 5.21 ábrán
7.3.4
Vizsgálat és kezelés
1000
19
90
7.3.5
Éjszakai és ügyeleti világítás
5
–
80
Éjszakai és ügyeleti világítás újszülöttosztályokon Éjszakai irányfény
20
–
80
–
–
80
Betegek fürdőszobái és WC-i
200
22
80
7.3.6
A megvilágítás padlószinten értendő. Az E DIN 5035-3 szerint: a megvilágítás a padló fölött 0,85 m magasságban értendő. A lámpatesteknek a páciens által érzékelt 2 fénysűrűsége max. 1000 cd/m , a 2 mennyezeté és a falaké max. 500 cd/m .
Az E DIN 5035-3 szerint a megvilágítás a padló fölött 0,85 m magasságban értendő. Az E DIN 5035-3 szerint a megvilágítás a padló fölött 0,85 m magasságban értendő.
125
Speciális követelmények
Egészségügyi intézmények
7.4
7.5
Hiv. szám
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
Em
7.4.1
Általános világítás
500
19
90
7.4.2
Vizsgálat és kezelés
1000
19
90
7.5.1
Általános világítás
300
19
80
7.5.2
A szem külső vizsgálata
1000
–
90
7.5.3
Látás- és színlátás-vizsgálat táblákkal
500
16
90
50
19
90
A világítás szabályozható legyen
Perimetria, adaptometria
≤ 10
19
90
A világítás szabályozható legyen
7.6.1
Általános világítás
300
19
80
7.6.2
A fül vizsgálata
1000
–
90
7.7.1
Általános világítás
300
19
80
7.7.2
Képalkotó diagnosztika képerősítőkkel és TV-rendszerekkel
50
19
80
Képernyős munkavégzést lásd 4.11
Képernyős eszközök közvetlen megfigyelése
30
–
80
Esetleg max. 1 lx-ra szabályozható világítás.
300
19
80
Esetleg szabályozható világítás
1000
19
80
Vizsgálóhelyiségek általában
Szemészeti vizsgálóhelyiségek
Retinoscopia, refraktometria, optalmoscopia, ophthalmometria
7.6
7.7
7.8
126
UGRL Ra
Megjegyzések
Bőrgyógyászati vizsgálatoknál semleges vagy hideg fehér fényszín.
Esetleg helyi vizsgálólámpa
Fülészeti vizsgálóhelyiségek
Képalkotó diagnosztikai helyiségek
7.8.1
Általános világítás
7.8.2
Vizsgálat és kezelés
Szülőszobák
7.9
Hiv. szám
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
7.9.1
Dialízis: betáplálás és visszavezetés
500
19
80
Dialízis: Komfortosságot szolgáló általános világítás
100
19
80
Dialízis: olvasóvilágítás
300
19
80
A látási feladat területét lásd az 5.21 ábrán
7.9.2
Bőrgyógyászat
500
19
90
Semleges vagy hideg fehér fényszín
7.9.3
Endoszkópia
300
19
80
50
19
80
Kezelőhelyiségek általában
Endoszkópos vizsgálatok
Em
UGRL Ra
Megjegyzések
Szabályozható világítás ajánlott
Esetleg még csekélyebb megvilágítási értékekre szabályozható világítás
7.9.4
Kötöző
500
19
80
7.9.5
Orvosi fürdők
300
19
80
7.9.6
Masszázs és sugárkezelés
300
19
80
7.10.1
Előkészítők és akut helyiségek
500
19
90
Ébredési fázis
100
19
90
A világítás ne kápráztassa a fekvő beteget
Kiegészítő világítás
1000
19
90
Szükség esetén
Műtő
1000
19
90
A mikorsebészet céljaira 5 lx és 100 lx között szabályozható világítás legyen
Műtéti környező terület
2000
19
90
E m : 2000 lx-ra, de legalább Emin ≥ 1000 lx-ra; a mikrosebészet céljaira 5 lx és 100 lx között szabályozható világítás legyen.
7.10 Műtőosztály
7.10.2
7.10.3
Műtéti terület
E m : 10 000 – 100 000 lx. Középponti megvilágítás Ec: 40 000 lx – 160 000 lx
7.11.1
Intenzív osztály
100
19
90
A megvilágítás padlószinten értendő. Az E DIN 5035-3 szerint a megvilágítás a padló fölött 0,85 m magasságban értendő. A lámpatesteknek a páciens által észlelt 2 fénysűrűsége max. 1000 cd/m , a 2 mennyezeté és a falaké max. 500 cd/m .
7.11.2
Egyszerű vizsgálatok
300
19
90
A megvilágítás ágyszinten értendő.
7.11.3
Vizsgálat és kezelés
1000
19
90
A megvilágítás ágyszinten értendő.
7.11.4
Éjszakai felügyelet
20
19
90
A megvilágítás a padló fölött 0,85 m magasságban értendő.
7.11 Intenzív osztály
127
Speciális követelmények
Egészségügyi intézmények
Hiv. szám
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
7.12.1
Általános világítás
7.12.2
Em
UGRL Ra
500
19
90
A világítás ne kápráztassa a beteget. Hideg fehér fényszín
Világítás a kezelőszéken
1000
–
90
Hideg fehér fényszín
7.12.3
A szájüreg megvilágítása
5000
–
90
5000 lx-nál nagyobb megvilágításra is szükség lehet.
7.12.4
Fogak színegyeztetése
5000
–
90
Színhőmérséklet TCP ≥ 6000 K Hideg fehér fényszín
Kontroll, fog kiválasztása, kerámia- és műanyagleplezés – általános világítás
1000
19
90
– egyedi világítás
1500
19
90
1000
19
80
1500
19
80
750
19
80
1500
19
80
500
19
80
– egyedi világítás dublírozáshoz, 1000 minta csiszolásához
19
80
Esetleg irányított fényű kiegészítő világítás
– általános világítás öntéshez és forrasztáshoz
19
80
Szabályozható
7.12 Fogászati kezelőhelyiségek
Fogtechnikai laboratóriumok
Tervezés és mérés, mintázás, mintakészítés, kidolgozás – általános világítás – egyedi világítás – általános világítás beágyazáshoz és polírozáshoz – egyedi világítás polírozáshoz
– általános világítás dublírozáshoz, beágyazáshoz (fém), minta csiszolásához
128
Megjegyzések
30
Esetleg irányított fényű kiegészítő világítás
Esetleg irányított fényű kiegészítő világítás
7.13 Laboratóriumok és gyógyszertárak
Hiv. szám
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
7.13.1
Általános világítás
7.13.2
Színvizsgálat
7.14.1
Sterilizálók
7.14.2
Em
500
UGRL Ra
Megjegyzések
19
80
19
90
300
22
80
Fertőtlenítő helyiségek
300
22
80
7.15.1
Általános világítás
500
19
90
7.15.2
Boncasztalok
5000
–
90
5000 lx-nál nagyobb megvilágításra is szükség lehet
Váróhelyiségek
300
22
80
Betegfelvétel
500
19
80
A világítás nagymértékben hozzájárulhat a helyiség kialakításához, pl. káprázásmentes kiemelő világítás alkalmazásával, képek megvilágításával stb.
Vizsgálóhelyiségek – általános világítás
500
19
80
Speciális vizsgálatoknál lásd 7.5.1 – 7.7.2 hiv. szám
>1000
19
80
100
Színhőmérséklet TCP ≥ 6000 K Hideg fehér fényszín
7.14 Sterilizáló helyiségek
7.15 Bonctermek és hullaházak
Orvosi rendelők
– a vizsgálat helyének megvilágítása
Nappali és hálószobák Idősek otthona, fogyatékos intézmények
– általános világítás
100
19
80
– olvasóvilágítás
300
19
80
– étkező- és dolgozóasztalok megvilágítása
200
–
80
A világítás nagymértékben hozzájárulhat a helyiség kialakításához, pl. káprázásmentes kiemelő világítás alkalmazásával, képek megvilágításával stb.
129
Speciális követelmények
A közlekedés területei
Kommentár a DIN EN 12464-1 5.8 számú táblázatához A modern társadalmat az országhatárokon és kontinenseken átívelő utazások jellemzik. Az utazás segítségével leküzdhetők a földrajzi, kulturális és társadalmi határok, és lehetővé válik az együttműködés a szabadidő és a gazdasági élet területén. A repülőterek ennek az átjárható világnak a kapui. Ugyanilyen nyitottak és átláthatóak az új repülőterek termináljai is. A fény és a tér egymással tökéletesen harmonizál. Nappal a nagy ablakfelületeken át sok fény áramlik az épületbe. Éjszaka a mesterséges világítás nem csupán világosságot nyújt a siető utasoknak, hanem feltárja előtte az épület nyitott struktúráját is.
130
A repülőtereken emberek milliói szállnak át. A zökkenőmentes bejelentkezés és transzfer biztosítása céljából elengedhetetlen az utasok rendezett és áttekinthető irányítása a terminálokból a bejelentkezési pontokig. A világítás megkönnyíti az utasok számára a tájékozódást és a gyors célbaérést. Mindebből az következik, hogy a világításnak a DIN EN 12464-1 szerinti minimális követelményei a repülőterek kölönböző területei esetében csupán kiindulópontul szolgálhatnak.
5.8 számú táblázat: A közlekedés területei
8.1
8.2
Hiv. szám
A helyiség, feladat vagy tevékenység típusa
Ra
Megjegyzések
8.1.1
Indulási és érkezési csarnokok, poggyászkiadás
200
22
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
8.1.2
Közlekedő sávok, mozgólépcsők, mozgójárdák
150
22
80
8.1.3
Információs és bejelentkezési pultok
500
19
80
Képernyős munkavégzést lásd 4.11
8.1.4
Vám- és útlevélvizsgálat
500
19
80
Fontos a vertikális megvilágítás
8.1.5
Várótermek
200
22
80
8.1.6
Csomagmegőrzők
200
25
80
8.1.7
Biztonsági ellenőrzés
300
19
80
Képernyős munkavégzést lásd 4.11
8.1.8
Légiforgalmi irányítótorony
500
16
80
1. A világítás szabályozható legyen 2. Képernyős munkavégzést lásd 4.11 3. Kerülni kell a természetes fény által okozott káprázást 4. Kerülni kell az ablakokon fellépő tükröződést, különösen éjjel
8.1.9
Vizsgáló- és javítóhangár
500
22
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
8.1.10
Hajtóművizsgálat
500
22
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
8.1.11
Mérési területek hangárakban
500
22
80
Magas csarnokokat lásd 4.6.2
8.2.1
Peronok és gyalogos aluljárók
50
28
40
Lásd még Deutsche Bahn AG: Technische Unterlagen 954.9103 von 10.2002 „Elektrische Energieanlagen; Beleuchtungsanlagen im gleisnahen und sicherheitsrelevanten Bereich“.
8.2.2
Pénztárak és előcsarnokok
200
28
40
8.2.3
Jegypénztárak és csomagmegőrzők
300
19
80
8.2.4
Várótermek
200
22
80
Repülőterek
Em
UGRL
Vasúti létesítmények
131
Speciális követelmények
6. Ellenőrző mérések
DIN 5035-6
A világítóberendezések méréstechnikai vizsgálata több okból válhat szükségessé: – tervezések ellenőrző vizsgálata; – a tényleges állapot elemzése, pl. a karbantartási értékek betartása szempontjából; – a karbantartás időpontjának meghatározása; – a munkavédelmi biztonsági követelmények betartása. Mindehhez egységes mérési és értékelési előírásokra van szükség. A mérőeszközökre érvényes követelményeket, valamint a mérések elvégzésére és értékelésére vonatkozó útmutatásokat a DIN 5035-6: 1990-12 („Mesterséges fénnyel történő világítás – mérés és értékelés”) szabályozza. A mérésekhez többek között az alábbi feltételeknek kell teljesülniük: – Kerülni kell a természetes fényből vagy más fényforrásból származó zavaró fényt. – Új berendezéseknél tiszta, szükség esetén megtisztított lámpatesteket és új, de 100 órát öregített fényforrásokat kell használni. Osztály
Minőség
Alkalmazási terület
A
jó
precíziós mérések
B
közepes
üzemi mérések
C
gyenge
tájékozódó jellegű mérések
6.1 Fotométerosztályok
132
– Biztosítani kell a világítóberendezés folyamatos üzemi állapotát. Kisülőlámpáknál a berendezést legalább 30 perccel a mérés előtt be kell kapcsolni. Ezenkívül a mérés előtt jegyzőkönyvezni kell a helyiség és a világítóberendezés adatait, mégpedig: – a helyiség méreteit, – a használat módját, – a lámpatestek elrendezését, – a lámpatestek és a fényforrások típusát, – a helyiség és a világítóberendezés állapotát (pl. a szennyeződés fokát), – a hálózati feszültséget és a környezeti hőmérsékletet, – a mérési pontok elhelyezkedését. A világítás mérését legalább B osztályú megvilágítás- illetve fénysűrűségmérőkkel kell elvégezni, a 6.1 számú táblázatnak megfelelően. A mérőeszközöket ajánlatos legalább kétévente hitelesíteni.
Tájékozódó jellegű méréshez különbözetmérést is alkalmazhatunk. Ennek során az 1. lépésben a természetes és mesterséges fény összegét mérjük meg, majd a 2. lépésben a mesterséges fény kikapcsolását követően csak a természetes fény hányadát, és ezt kivonjuk az első értékből.
6.1 Megvilágítás DIN
Egy berendezés tervezésének ellenőrzésekor a mérési pontok elhelyezkedésének meg kell egyeznie a tervezés során felhasznált raszterpontokéval.
EN 12464-1
A későbbi mérések során raszterpontokkal kell dolgozni.
ugyanezekkel
legyen, a fényforrások és a lámpatestek adatai megegyezzenek a publikált fotometriai adatokkal, a tervezéskor feltételezett reflexiós tulajdonságok pedig a valós értékekkel.
a
Egy látási feladat megvilágítását abban a síkban kell megmérni, ahol a látási feladat található.
Ki kell számítani az átlagos megvilágítást és az egyenletességet, amelyek nem szabad, hogy kisebbek legyenek az 5. fejezetben, illetve az 1. táblázatban megadott értékeknél.
MEGYJEGYZÉS: A megvilágítás ellenőrzésénél ügyelni kell arra, hogy a megvilágításmérő hitelesítve Ha túl nagy a távolság a számítási és a mérési raszter mérési pontja pontjai között, akkor nem lehet helyesen megállapítani az egyenletességet, mivel a minimális érték többnyire nem megragadható. A
tervezés és a mérés során megválasztandó raszterpontok számát illetően lásd a 4.3.3. fejezetet (31. oldal).
6.2 UGR-határétékek DIN EN 12464-1
Az ellenőrizhető UGR-értékeket a 117. számú CIEkiadványban bemutatott táblázatos módszer segítségével kell megállapítani. A lámpatestgyártóknak ezeket az értékeket a lámpatestelrendezés céljából rendelkezésre kell bocsátani. Azok a gyártók, akik UGR-táblázatokat jelentetnek meg és ezeket más távolság-magasság arány alapján számították ki, mint amelyek a 117. számú CIE-kiadványban szerepelnek,
kötelesek megadni ezt az arányszámot. A helyiség reflexiós tulajdonságait és méreteit, valamint a lámpatestek elrendezését egybe kell vetni a tervezési dokumentációval. A világítóberendezés adatai meg kell hogy egyezzenek a tervezés során becsült adatokkal.
Az UGR-értékek ellenőrzéséhez össze kell hasonlítani a berendezés tényleges adatait a lámpagyártó által dokumentált UGR-táblázatokkal. A táblázati értékek alapjául szolgáló becsült adatokat egybe kell vetni magának a berendezésnek a tulajdonságaival. Ez különösen érvényes a helyiséget határoló felületek reflexiós tényezőire, a lámpatestek fénysűrűségeloszlására, a lámpatestek elrendezésére és – ezen belül – a távolság-magasság arányra, valamint a nézési irányra. Amenyiben szükséges, a táblázati értékeket a fényforrások, illetve lámpatestek eltérő adatai alapján korrigálni kell (lásd még 38. o.). Egy kivitelezett rendszer UGR-értékeinek méréstechnikai ellenőrzéséhez a következő paramétereket kell (a megfigyelő pozíciójából nézve) meghatározni: – a háttér-fénysűrűséget, – a lámpatestek átlagos fénysűrűségét, – a térszöget mint a kápráztató fényforrások (világítótestek) nagyságának mértékét, – a lámpatestek elhelyezkedését a megfigyelő pozíciójához és a nézési irányhoz képest. A fenti menyiségeket képfelbontó fénysűrűségmérőkkel (CCD-kamerákkal) és szögmérő eszközökkel lehet megállapítani, majd ezekből megfelelő szoftver segítségével kiszámíthatók az UGR-értékek.
133
Speciális követelmények
6 Ellenőrző mérések
6.3 Színvisszaadási index DIN EN 12464-1
A tervezés során előirányzott fényforrások esetében a gyártónak ellenőrizhető adatokat kell közölnie a színvisszaadási indexről (Ra). A fényforrásokat össze kell hasonlítani a tervezési dokumentációval. A doku-
mentációban meg kell határozni a fényforrások típusát.
A fényforrások fényszínének és színvisszaadási képességének ellenőrzését a lámpatestjelölés teszi lehetővé. A fényforrások speciális adatait (pl. a
színvisszaadást) a fényforrásgyártók kötelesek közérthetően megadni. (Lásd még a 49. oldalt.)
A lámpatest fénykilépési felületeinek átlagos fénysűrűségét a γ 65°, γ 75° és γ 85° fokos sugárzási szögekre vonatkoztatva a C térsíkokban 15°-os lépésközönként (0°-tól kezdve) kell megmérni és / vagy kiszámítani. A gyártó többnyire megadja ezeket az
adatokat, a legnagyobb fényáramból (fényforrás ill. lámpatest) kiindulva.
A lámpatestek közepes fénysűrűsége a képernyős munkahelyek világítása szempontjából bír jelentőséggel (lásd 4.11 fejezet, 63. o.). A lámpatestek közepes fénysűrűségét ajánlatos – a DIN EN 12464-1 számú szabványban megadott szögtartományokban – a lámpatestgyártók idevágó adatai alapján megállapítani. A prEN 13032-1 számú európai szabványtervezet („Alkalmazott fénytechnika – Fényforrások és lámpatestek fotometriai adatainak mérése és ábrázolása – 1. rész: Mérés”) tartalmaz-
za a fenti fénysűrűség-értékek meghatározására szolgáló mérési előírásokat.
6.4 Lámpa-fénysűrűség DIN EN 12464-1
134
A fenti értékek nem szabad hogy túllépjék a 4. számú táblázatban megadott határértékeket (lásd még prEN 13032-1).
A lámpatestek közepes fénysűrűsége aktuális értékének a helyszínen történő mérése csak megfelelő méréstechnikai eszközökkel lehetséges, például képfelbontó fénysűrűségmérők (CCDkamerák) segítségével.
Függelék
A DIN EN 12464-1 számú szabvány keletkezésének kronológiája
1988
Németország kérvényezi az Európai Szabványbizottságnál világítástechnikai Műszaki Bizottság (TC) létrehozását.
(CEN)
egy
1989
A CEN TC 169 „Fény és világítás” elnevezésű Műszaki Bizottság megalapítása.
1989. szept. 20-21.
A CEN TC 169 első ülése, a munkacsoportok (WG-k) létrehozása, a szabványosítással összefüggő feladatok meghatározása, valamint a munkacsoportok vezetőinek kinevezése. A német (1992-ig) illetve holland elnökség alatt álló 2. számú munkacsoport feladata volt, hogy megalkossa a munkahelyek és iskolák világításáról szóló szabványtervezetet, amelyhez később az egészségügyi intézmények világítása társult.
1990. jún. 07-08.
A 2. számú munkacsoport első ülése.
1996. június
E DIN 5035-2: 1996-6 „Alkalmazott fénytechnika, 2. rész: Munkahelyi világítás” elnevezéssel megjelenik egy európai szabványtervezet, amely egy a szabadtéri munkahelyek világítási követelményeiről szóló táblázatot is tartalmaz. A nemzeti előszóban a DIN kifogásolta, hogy a többi résztvevő szabványhivatalt nem mindig sikerült meggyőzni a DIN 5035-ben („Mesterséges világítás”, 2. rész: „Belső- és szabadtéri munkahelyek előírt követelményei”, 3. rész: „Kórházak világítása” és 4. rész: „Oktatási intézmények világítása”) szereplő különféle 1 előírások átvételének célszerűségéről, és hogy emiatt a DIN FNL részben még fenntartásokkal viseltetik a szabványtervezet előírásaival szemben. Ennek meg is volt az oka, Németország ugyanis már korán elkezdte szabványok útján szabályozni a világítás legtöbb területét. Példa erre az 1935. novemberéből származó, DIN 5035 „A mesterséges világítás alapelvei” elnevezésű szabvány. A szabványosítás e hagyományai és a szabványoknak a mindenkori műszaki és gazdasági fejlettségi fokhoz való hozzáigazítása révén Németország európai viszonylatban igen magas színvonalú világítástechnikai szabványrendszereket dolgozott ki, amelyek a munkahelyek komfortossága iránti társadalmi igénynek is megfelelnek. A többi európai ország vagy csak kevés világítástechnikai szabvánnyal rendelkezik, vagy csupán egyes világítástechnikai szervezetek e témára vonatkozó ajánlásaival. Ilyen például Franciaországban az AFE (Association francaise de l’éclairage) vagy Nagy-Brittaniában a CIBSE (The Chartered Institution of Building Services Engineers). E szervezetek ajánlásai a kötelező érvény tekintetében nem tekinthetők normatívnak és a vonatkozó európai szabványok jóváhagyását követően nem is kell visszavonni őket. Az E DIN 5035-2:1996-06 számú szabványtervezetet 10 igen és 7 nem szavazattal, továbbá számos módosító javaslattal együtt visszautalták a 2. számú munkacsoporthoz. Németország – súlyos fenntartásai ellenére – igennel szavazott.
1998. október
1
A kifogásolt részek módosítását, valamint tartalmi átdolgozást és átszerkesztést követően E DIN EN 12464:1998-10 jelöléssel megjelenik a prEN 12464 számú európai szabványtervezet német változata „Alkalmazott fénytechnika – Munkahelyi világítás” címmel. Ebben még szintén megtalálható egy a szabadtéri munkahelyek világítási követelményeit tartalmazó táblázat. Ismét belevették a nemzeti előszóba a DIN FNL fenntartásait a tekintetben, hogy a DIN 5035 és más világítástechnikai szabványok tartalmait nem mindig sikerült a szabványba beépíteni.
DIN: Német Szabványhivatal, FNL: Világítástechnikai Szabványbizottság
135
Függelék
A DIN EN 12464-1 számú szabvány keletkezésének kronológiája
A munkahelyi világításról szóló európai szabvány e második tervezetét szoros többséggel elfogadták, beleértve Németországot is. Az ennek ellenére beérkező különféle módosító javaslatokat egy záródokumentumba foglalták. A „Szabadtéri munkahelyek világítása” című területet kiiktatták, ez majd az EN 12464 2. részében szerepel.
2001. október
A záródokumentum a három hivatalos nyelven (németül, angolul és franciául) a CEN központi titkársága előtt fekszik szavazásra bocsátás céljából.
2002. szeptember
Németország és Dánia kivételével valamennyi CEN-tagország megszavazta a szabványt. Németország az Ipari Dolgozók Szakmai Szervezeteinek Országos Szövetsége részéről felmerült kifogások miatt kénytelen volt elutasítani a dokumentumot. A szövetség szerint ugyanis a szabvány munka- és egészségvédelmi szabályozást tartalmaz. Dánia hasonló törvényi szabályozás miatt formai okokból volt kénytelen a szabvány ellen szavazni. Tizenhárom év és kb. harminc ülés elteltével elfogadásra került tehát a fény és világítás területének minden bizonnyal legfontosabb európai szabványrendszere, amely a belsőtéri munkahelyek világítására vonatkozik.
2003. március
136
Megjelenik az EN 12464-1 német változata, a DIN EN 12464-1.
Felhasznált irodalom DIN-szabványok DIN EN 1837:1999-09
Gépek biztonsága – Gépbe épített világítás
DIN EN 1838:1999-07
Alkalmazott fénytechnika – Tartalék világítás
DIN EN 12193:1999-11
Fény és világítás – Sportlétesítmények világítása
DIN EN 12464-1:2003-03
Fény és világítás – Munkahelyi világítás. 1. rész: Belsőtéri munkahelyek
E DIN EN 12464-2:2003
Fény és világítás – Munkahelyi világítás. 2. rész: Szabadtéri munkahelyek
DIN EN 12665:2002-09
Fény és világítás – Alapvető fogalmak és kritériumok a világítási követelmények meghatározásához.
E DIN EN 13032-1:1998-01
Alkalmazott fénytechnika – Fényforrások és lámpák fotometriai adatainak mérése és ábrázolása – 1. rész: Mérés
E DIN EN 13032-2:2002-11
Fény és világítás Fényforrások és lámpák fotometriai adatainak mérése és árázolása – 2. rész: Belső- és szabadtéri munkahelyek adatainak ábrázolása
DIN 4543-1:1994-09
Irodai munkahelyek. 1. rész: Irodabútorok elhelyezésére és használatára szolgáló felületek, biztonságtechnikai követelmények, vizsgálat.
DIN 5032-7:1985-12
Fénymérés. Megvilágítás- és fénysűrűségmérők osztályozása
DIN 5034
Természetes fény belsőterekben (6 részben)
DIN 5034-1:1999-10
Természetes fény belsőterekben. 1. rész: Általános követelmények
DIN 5034-2:1985-02
Természetes fény belsőterekben. 2. rész: Alapelvek
DIN 5034-3:1994-09
Természetes fény belsőterekben. 3. rész: Számítás
DIN 5034-4:1994-09
Természetes fény belsőterekben. 4. rész: Minimális ablakméretek egyszerűsített meghatározása lakóterekben
DIN 5034-5:1993-01
Természetes fény belsőterekben. 5. rész: Mérés
DIN 5035-1:1990-06
Mesterséges világítás – Fogalmak és általános követelmények (2002 szeptemberében visszavonva)
DIN 5035-2:1990-09
Mesterséges világítás – Belső- és szabadtéri munkahelyek előírt követelményei
DIN 5035-3:1988-09
Mesterséges világítás – Kórházak világítása
E DIN 5035-3:2004
Mesterséges világítás – 3. rész: Egészségügyi intézmények világítása
DIN 5035-4:1983-02
Belsőterek mesterséges világítása – Oktatási intézmények világításának egyedi követelményei
DIN 5035-6:1990-12
Mesterséges világítás – Mérés és értékelés
DIN 5035-7:2004
Mesterséges világítás – Képernyős munkahelyek világítása
DIN 5035-8:1994-05
Mesterséges világítás – Irodák és irodaszerű helyiségek egyedi világítására vonatkozó speciális követelmények
DIN 5036-3:1979-11
Anyagok sugárzásfizikai és fénytechnikai tulajdonságai, fénytechnikai és spektrális sugárzásfizikai anyagjellemzők mérési módszerei
DIN 6169-1:1976-01
Színvisszaadás. 1. rész: Általános fogalmak
DIN 10504:1996-07
Élelmiszerhigiénia – Hús és hústermékek megvilágítására szolgáló fényforrások
DIN 33402-2:1986
Az ember testméretei, értékek
DIN 67505:1986-09
Fogorvosi kezelőhelyiségek és fogtechnikai laboratóriumok világítása
DIN 67528:1993-12
Parkolók és parkolóházak világítása
DIN ISO 3864-1:2000-11
Biztonsági színek és jelölés – 1. rész: Biztonsági jelölés munkahelyeken és középületekben – A kialakítás alapelvei
DIN EN ISO 9241-6:2001
A képernyős irodai munkavégzés ergonómiai munkakörnyezet kialakításának irányelvei
követelményei
–
6.
rész:
A
DIN EN ISO 9241-7:1998-12 A képernyős irodai munakvégzés ergonómiai követelményei – 7. rész: Vizuális kijelzők reflexióra vonatkozó követelményei DIN EN 60601-2-41:2001-11 Elektromos orvosi műszerek – 2-41. rész: Műtő- és vizsgálólámpák bizotnságára vonatkozó különleges követelmények DIN EN 60598-2-25:1995-04 Lámpák. 2. rész: Különleges követelmények. 25. fejezet: Kórházak klinikai területein és közegészségügyi intézményekben használatos lámpák DIN EN ISO 9680:1996-05
Fogorvosi berendezések – Fogászati kezelőlámpák
DIN EN 793:1998-07 (VDE 0750, Teil 211)
Orvosi ellátóegységek biztonságára vonatkozó különleges követelmények
DIN VDE 0100-107 Kisfeszültségű berendezések létesítése – Különleges üzemekre, helyiségekre és (VDE 0100, Teil 710):2002-11 berendezésekre vonatkozó követelmények – 710. rész: Kórházakon kívüli orvosi célú helyiségek
137
Függelék
Felhasznált irodalom
EK-irányelvek és ezeken alapuló német jogi előírások 89/391/EGK
Keretelőírás a munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének javítását célzó intézkedésekről
89/214/EGK
Az EU-bizottság 1989. február 24-i ajánlása azokról az előírásokról, amelyeket a közösségen belüli kereskedelem részére jóváhagyott hússzállító üzemekben tett látogatás során figyelembe kell venni
89/654/EGK
Irányelv a „Munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel szemben támasztott minimális követelményekről” (1989. november 30.)
90/270/EGK
A Tanács 1990. május 29-i irányelve a képernyős eszközökkel történő munkavégzés biztonságával és egészségvédelmével szemben támasztott minimális követelményekről
93/42/EGK
Orvosi termékekre vonatkozó irányelv ill. törvény
93/43/EGK
A Tanács 1992. június 14-i irányelve az élelmiszerhigiéniáról
2002/91/EK
Az Európai Parlament és Tanács 2002. december 16-i irányelve az épületek összenergiahatékonyságáról
ArbSchG
Munkavédelmi törvény (1996. augusztus 7.)
ArbStättV
Munkahelyi rendelet és a munkahelyi rendelet megváltoztatásáról szóló rendelet (1996. december 19.)
ASR 7/3
Munkahelyi irányelvek – „Mesterséges világítás” (1993. október 1.)
BildscharbV
Képernyős munkavégzésről szóló rendelet (1996. december 4.)
FlHV
Hústermékekkel való bánásra vonatkozó higiéniai követelményekről és tisziorvosi vizsgálatokról szóló rendelet (Húshigiéniai rendelet) a 2001. június 29-i változatban.
ISO- és IEC-szabványok, CIE-kiadványok ISO 3864:1984-03
Sicherheitsfarben und Sicherheitszeichen, liegt auch als DIN ISO 3864-1 vor
ISO 8995:2002-05
Beleuchtung von Arbeitsplätzen in Innenräumen
ISO 9241-6:1999-12
Ergonomische Anforderungen für Bürotätigkeiten mit Bildschirmgeräten – Teil 6: Leitsätze für die Arbeitsumgebung
ISO 9241-7:1998-04
Ergonomische Anforderungen für Bürotätigkeiten mit Bildschirmgeräten – Teil 7: Anforderungen an visuelle Anzeigen bezüglich Reflexionen
IEC 50 (845)/CIE 17.4 (1987) Internationale Wörterbuch der Lichttechnik (Kapitel 845) des Internationalen elektrotechnischen Wörterbuchs
138
IEC 60050-845
Internationales elektrotechnisches Wörterbuch, Kapitel 845 (Beleuchtung)
ClE 19.2 (1981)
An analytic model for describing the influence of lighting parameters upon visual performance
CIE 29.2 (1986)
Innenraumbeleuchtung, zweite Ausgabe
CIE 97 (1992)
Technical Report „Maintenance of indoor electric lighting systems“
CIE 117 (1995)
Technical Report „Discomfort Glare in Interior Lighting“
CIE 40 (1978)
Berechnungsverfahren für Innenbeleuchtung (Basisverfahren)
CIE 60 (1984)
Sehleistung und Bildschirmarbeitsplätze
További szabványrendszerek BGR 131 (früher ZH 1/190)
Regel für Sicherheit und Gesundheitsschutz an Arbeitsplätzen mit künstlicher Beleuchtung und für Sicherheitsleitsysteme
SP 2.1 (BGI 650)
Bildschirm- und Büroarbeitsplätze – Leitfaden für die Gestaltung
SP 2.4 (BGI 856)
Beleuchtung im Büro – Hilfen für die Planung von Beleuchtungsanlagen von Räumen mit Bildschirm- und Büroarbeitsplätzen
SP 2.5 (BGI 827)
Sonnenschutz im Büro – Hilfen für die Auswahl von geeigneten Blend- und Wärmeschutzvorrich- tungen an Bildschirm- und Büroarbeitsplätzen
SP 2.6/2
Flächennutzung im Büro – Beispiele verschiedener Arbeitsplätze
GUV 7.17
Schlachthöfe und Schlachthäuser, Hrsg. Gemeinde-Unfallversicherungsverband, Fassung 01.1997 wurde in 10.2002 außer Kraft gesetzt
VGB 17
Schlachthöfe und Schlachthäuser, Hrsg. Bundesverbandes der gewerblichen Berufsgenossen- schaften, Neufassung 01.2001
Beleuchtung 2000
Hinweise für die Innenraumbeleuchtung mit künstlichem Licht in öffentlichen Gebäuden, Hrsg. Arbeitskreis Maschinen- und Elektrotechnik staatlicher und kommunaler Verwaltungen (AMEV), Berlin 2000
BelBildschirm 2002
Hinweis für die künstliche Beleuchtung von Räumen mit Bildschirmarbeitsplätzen in öffentlichen Gebäuden (BelBildschirm 2002), Hrsg. Arbeitskreis Maschinen- und Elektrotechnik staatlicher und kommunaler Verwaltungen (AMEV), Berlin 2002
Deutschen Bahn AG
Technische Unterlagen 954.9103 von 10.2002 „Elektrische Energieanlagen; Beleuchtungs- anlagen im gleisnahen und sicherheitsrelevanten Bereich“
LiTG
Projektierung von Beleuchtungsanlagen nach dem Wirkungsgradverfahren; LiTGPublikation 3.5 (1988)
LiTG
Der Kontrastwiedergabefaktor – ein Gütemerkmal der Innenraumbeleuchtung, LiTGPublikation Nr. 13:1991
LiTG
Das UGR-Verfahren zur Bewertung der Direktblendung der künstlichen Beleuchtung in Innenräumen, in Vorbereitung
LiTG
Empfehlungen für die Beleuchtung von Museen, Ausstellungen und Galerien, in Vorbereitung
CIBSE
Code for interior lighting, London 1994
További irodalom
The Society of Light and Lighting CIBSE: Code for Lighting, Butterworth-Heinemann, Oxford, 2002
Völker S., Gall D.
Nutzen einer besseren Beleuchtung, Licht 11-12/97, 1-2/98, 3/98, 4/98 und 5/98
Fisch J.
Licht und Gesundheit – Das Leben mit optischer Strahlung, Hrsg. Maschinen- und Metall- Berufsgenossenschaft, Düsseldorf, 2000
Stockmar A., Zwick P.
Rechnergestützte Beleuchtungsplanung Tagungsband LICHT 94, Interlaken
Stockmar A.
Theorie und Praxis des Wartungsfaktors, LICHT 6/2003
ZVEI
Fachverband Elektrische Lampen „Lebensdauerverhalten von Entladungslampen für die Beleuchtung“, September 1997
FGL
Schriften zur Lichtanwendung der Fördergemeinschaft Gutes Licht Heft 1 Die Beleuchtung mit künstlichem Licht Heft 2 Gutes Licht für Bildungsstätten Heft 4 Gutes Licht für Verwaltungsgebäude Heft 5 Gutes Licht für Handwerk und Industrie Heft 6 Gutes Licht für Verkauf und Präsentation Heft 7 Gutes Licht im Gesundheitswesen Heft 11 Gutes Licht für Hotellerie und Gastronomie
zwischen
Anspruch
und
Wirklichkeit,
139
Függelék
Tárgymutató A tárgymutató azokat a helyiségeket, látásifeladat-területeket és tevékenységeket tartalmazza, amelyeknek a világítási követelményei ezen kiadvány táblázataiban szerepelnek.
A
Acélalkatrészek rozsdátlanítása és bevonása Acélmetszés (Nyomdák) Acélművek Adatfeldolgozás (Irodák) Anyagelőkészítés (Cementgyártás stb.) Anyagelőkészítés (Kerámia stb.) Anyagmozgató berendezések megtöltése és kezelése (Mezőgazdaság) Anyagvizsgálat (Textilgyártás) Aranyozás (Nyomdák) ASR 7/3 Atmoszféra, vizuális Avulási érték, megvilágítás Avulási tényező Avulási tényező, példák
Á
B
C
140
Állattartó épületek (Mezőgazdaság) Általános rendeltetésű helyiségek Általános rendeltetésű területek (Középületek) Általános területek épületeken belül Árnyékhatás Áruátvétel (Mosodák, vegytisztítás) Áruházak
Hiv. szám
Oldal
– 2.16.5 2.17 3.2 2.3.2 2.4.2 2.1.1
84 85 86 100 79 79 67
2.18.11 2.16.1 – – – –
86 85 10 102 18, 50, 68 18, 50, 77, 98, 112, 124 52, 58, 98
–
2.1.2 7.1 5.1 1 – 2.11.1 –
67 125 109 72 44 83 102
Bádogos- és lakatosmunkák – Bálabontás (Textilgyártás) 2.18.1 Befogókészülékek előállítása (Fémfeldolgozás) 2.13.14 Bejelentkezési pultok (Repülőterek) 8.1.3 Bemutató tábla (Tanintézmények) 6.2.5 Benapozást gátló eszközök – Berakó szint (Öntödék) 2.8.2 Beszabályozás (Villamosipar) 2.6.6 Betongyártás 2.3 Betonkeverőknél végzett munka 2.3.2 (Cementgyártás stb.) Bevonás (Kerámia stb.) 2.4.3 Bevonás (Sütőipar) 2.2.2 BGR 131 – Biztonsági ellenőrzés (Repülőterek) 8.1.7 Boncasztalok (Egészségügyi intézmények) 7.15.2 Bonctermek (Egészségügyi intézmények) 7.15 Bonctermek, általános világítás (Egészségügyi 7.15.1 intézmények) Bontófarkasnál végzett munka (Textilgyártás) 2.18.2 Bölcsődék (Óvodák) 6.1.2 Bőr- és bőrdíszműgyártás 2.12 Bőrgyógyászat (Egészségügyi intézmények) 7.9.2 Bútorok funkcionális felülete – Büfé (Éttermek és szállodák) 5.2.5
84 86 84 131 114 93 82 81 79 79
CAD (Irodák) CAD-munkahelyek Cementgyártás Cementárugyártás CEN-tagállamok Cérnázás (Textilgyártás) Cigaretta előállítása (Élelmiszeripar) Cipészet (Bőr- és bőrdíszműgyártás) Cipőgyártás (Bőr- és bőrdíszműgyártás) CRF Cukorfinomítók (Élelmiszeripar) Cukorgyárak (Élelmiszeripar)
3.4 – 2.3 2.3 – 2.18.3 2.7.5 2.12.8 2.12.3 – 2.7.3 2.7.1
79 79 10 131 129 129 129 86 114 83 127 88, 90 109
100 99 79 79 4 86 82 83 83 42 81 81
Hiv. szám
Oldal
2.7.5 Csempe 2.4 Cserzőgödrök (Bőr- és bőrdíszműgyártás) 2.12.1 Cserzőhordók (Bőr- és bőrdíszműgyártás) 2.12.1 Cserzőkádak (Bőr- és bőrdíszműgyártás) 2.12.1 Csévélés (Textilgyártás) 2.18.3 Csiszolás (Fafeldolgozás) 2.20.5 Csiszolás (Járműgyártás) 2.19.2 Csiszolás (Kerámia stb.) 2.4.4 Csiszolás, bőrök (Bőr- és bőrdíszműgyártás) 2.12.2 Csiszolás, díszítésé (Kerámia stb.) 2.4.6 Csiszolás, optikai üvegek (Kerámia stb.) 2.4.5 Csiszolás: tűrés < 0,1 mm (Fémfeldolgozás) 2.13.5 Csokoládégyárak (Élelmiszeripar) 2.7.1 Csomagmegőrzők (Repülőterek) 8.1.6 Csomagmegőrzők (Vasúti létesítmények) 8.2.3 Csomagolás (Élelmiszeripar) 2.7.2 Csomagoló részleg (Raktár- és hűtőhelyiségek) 1.4.2 Csomagolópult (Eladóterek) 4.3 Csomózás (Textilgyártás) 2.18.10 Csőhúzás (Fémfeldolgozás) 2.13.7 Csörlő (Hengerművek stb.) 2.17.6 Csűr (Mezőgazdaság) –
82 79 83 83 83 86 87 87 80 83 80 80 84 81 131 131 81 73 105 86 84 86 79
Cs Csemegeáru (Élelmiszeripar)
D
E
Dialízis (Egészségügyi intézmények) DIN-szabványok DIN-szabványok, továbbra is érvényes részek Díszítés (Élelmiszeripar) Díszítés (Sütőipar) Díszítés csiszolása (Kerámia stb.) Díszítő csiszolás (Kerámia stb.) Dobozgyártás (Papír- és papírárugyártás) Dohány fermentálása (Élelmiszeripar) Dohány szárítása (Élelmiszeripar) Dohányipar (Élelmiszeripar) Dolgozólámpák Domborítás (Nyomdák) Domborítás (Papír- és papírárugyártás) Drágakövek megmunkálása (Ékszerkészítés) Durva formázás (Cement stb.)
7.9.1 – – 2.7.6 2.2.2 2.4.6 2.4.6 2.14.2 2.7.1 2.7.1 2.7.1 – 2.16.1 2.14.3 2.10.1 2.3.4
127 137 7, 66 82 79 80 80 85 81 81 81 95 85 85 83 79
Ebédlő (Tanintézmények) Ebédlők (Éttermek és szállodák) Egészségügyi helyiségek (Pihenőhelyiségek stb.) Egészségügyi intézmények Egészségügyi intézmények Egészségvédelem Egyéb helyiségek (Erőművek) Egyedi világítás Egyengetés (Fafeldolgozás) Egyenletesség, megvilágításé EK-irányelvek EK-szerződés Eladótér (Eladóterek) Eladóterek Eladóterek Elágazó vágatok (Hengerművek stb.) Elektronikai műhelyek (Villamosipar) Ellenőrzés (Fémfeldolgozás) Ellenőrzés (Mosodák, vegytisztítás) Ellenőrzés (Vegyipar stb.) Ellenőrzés (Villamosipar) Ellenőrzés, üvegeké (Élelmiszeripar) Ellenőrző helyiségek
6.2.25 5.2.3 1.2.5
115 109 72
– 7 – 2.15.4 – 2.20.6 – – – 4.1 – 4 2.17.6 2.6.6 2.13.6 2.11.4 2.5.8 2.6.6 2.7.6 –
116 125 8 85 96 87 20, 30 9, 138 9 105 102 105 86 81 84 83 80 81 82 71
Hiv. szám
Ellenőrző helyiségek Ellenőrző mérések Ellenőrző mérések Ellenőrzőpontok (Hengerművek stb.) Elletőistállók (Mezőgazdaság) Elosztó vágatok (Hengerművek stb.) Előadótermek Előadótermek (Tanintézmények) Előcsarnokok (Közintézmények) Előcsarnokok (Tanintézmények) Előfonás (Textilgyártás) Előkészítés (Sütőipar) Előkészítő helyiségek (Tanintézmények) Előkészítők (Egészségügyi intézmények) Előrajzolás (Fémfeldolgozás) Elsősegélynyújtó helyiségek Elsősegélynyújtó helyiségek Endoszkópia (Egészségügyi intézmények) Energiaráfordítás, világításé Energiaszempontok Enyvezés (Fafeldolgozás) Enyvezés (Papír- és papírárugyártás) Eresztékelés (Fafeldolgozás) Erjesztőpincék (Élelmiszeripar) Ernyőzés szöge Erőművek Esztergálás (Fafeldolgozás)
É
F
Oldal
1.3 – – 2.17.7 2.1.3 2.17.6 – 6.2.3 5.1.1 6.2.16 2.18.2 2.2.1 6.2.15 7.10.1 2.13.6 – 1.2 7.9.3 – – 2.20.4 2.14.3 2.20.6 2.7.1 – 2.15 2.20.6
73 59 132 86 67 86 113 114 109 115 86 79 115 127 84 71 72 127 60 60 87 85 87 81 19, 40 85 87
Ébredési fázis (Egészségügyi intézmények) 7.10.1 Éjszakai irányfény (Egészségügyi intézmények) – Éjszakai világítás, kórtermek (Egészségügyi 7.3.5 intézmények) Ékszerek előállítása (Ékszerkészítés) 2.10.2 Ékszerkészítés 2.10 Élelmiszerek és élvezeti cikkek gyártása – Élelmiszeripar 2.7 Élvezeti cikkek előállítása 2.7 Épületgépészeti helyiségek (Ellenőrző 1.3.1 helyiségek) Érkezési csarnokok (Repülőterek) 8.1.1 Éttermek – Éttermek 5 Éttermek 5.2
127 125 125
Faberakás (Fafeldolgozás) Fafeldolgozás Faköszörülés (Papír- és papírárugyártás) Famegmunkálás és -feldolgozás Famegmunkáló gépek (Fafeldolgozás) Fátyolreflexió (Élelmiszeripar) Fej dőlésszöge álló tevékenységnél Fejőzóna (Mezőgazdaság) Felhasznált irodalom Felületmegmunkálás (Fémfeldolgozás) Felvetés (Textilgyártás) Fémmegmunkálás és -feldolgozás Fémöntödék Fényesítés (Bőr- és bőrdíszműgyártás) Fényezés (Járműgyártás) Fényezés, ellenőrzés (Járműgyártás) Fényezés, javítás (Járműgyártás) Fényforrás avulási tényezője Fényforrások fénysűrűsége Fényirány Fényklíma Fénymásolás (Irodák) Fénysűrűség átszámítása megvilágításba Fénysűrűség-eloszlás
2.20.8 2.20 2.14.1 2.20 2.20.6 – – – – 2.13.13 2.18.4 2.13 2.8 2.12.3 2.19.2 2.19.3 2.19.3 – – – – 3.1 – –
83 83 78 82 81 73 131 106 109 109
87 87 85 87 87 41 75 79 137 85 86 84 82 83 87 87 87 50, 53 41 44 21 100 24 23, 77, 92
Hiv. szám
Fénysűrűség-határértékek képernyős munkahelyeken Fényszín Fermentálás, dohány (Élelmiszeripar) Fertőtlenítő helyiségek (Egészségügyi intézmények) Festés (Textilgyártás) Festés, bőr, gépi (Bőr- és bőrdíszműgyártás) Fésülés (Textilgyártás) Finomkötés (Textilgyártás) Finommunkák (Kerámia stb.) Fodrászat Fodrászüzlet (Fodrászat) Fogak színegyeztetése (Egészségügyi intézmények) Fogászat, általános világítás (Egészségügyi intézmények) Fogászat, kezelőszék (Egészségügyi intézmények) Fogászati kezelőhelyiségek (Egészségügyi intézmények) Fogászati kezelőhelyiségek (Egészségügyi intézmények) Fogtechnikai laboratóriumok Fogyatékos intézmények Folyamat-vezérlőpultok (Ellenőrző helyiségek) Folyosók (Egészségügyi intézmények) Folyosók (Éttermek és szállodák) Folyosók (Közlekedő sávok) Folyosók (Tanintézményekben) Folyosók a műtőosztályon (Egészségügyi intézmények) Folyosók éjszaka (Egészségügyi intézmények) Folyosók nappal (Egészségügyi intézmények) Fonás (Textilgyártás) Fonatolás (Textilgyártás) Formázás, egyszerű részeké (Kerámia stb.) Formázás, gépi (Öntödék) Formázás, kézi (Öntödék) Formázás, kisebb részeké (Kerámia stb.) Formázás, mag- (Öntödék) Fotométerosztályok Föld alatti alagutak, járható (Hengerművek stb.) Föld alatti alagutak, járható (Öntödék) Főzés (Élelmiszeripar) Fröccsöntés (Öntödék) Furnérfa kiválasztása (Fafeldolgozás) Fül vizsgálata (Egészségügyi intézmények) Fülészet, általános világítás (Egészségügyi intézmények) Fülészeti vizsgálóhelyiségek (Egészségügyi intézmények) Fürdőszobák (Pihenő- stb. helyiségek) Fürdőszobák betegek számára (Egészségügyi intézmények) Fűrészelés (Fafeldolgozás) Fűtő- és szellőzőberendezések
G Galvanizálás (Fémfeldolgozás) Galvanizálás (Villamosipar) Garnírozás (Élelmiszeripar) Gazdaságosság Generátoroknál végzett karbantartási munkák (Erőművek) Gépek és berendezések javítására szolgáló műhelyek
Oldal
–
64, 92
– 2.7.1 7.14.2
47, 105, 117 81 129
2.18.7 2.12.5 2.18.2 2.18.5 2.4.6 2.9 2.9.1 7.12.4
86 83 86 86 80 83 83 128
7.12.1
128
7.12.2
128
–
124
7.12
128
– – – – 5.2.7 1.1.1 6.2.17 –
128 129 73 117 109 72 115 125
7.1.3 7.1.2 2.18.3 2.18.4 2.4.3 2.8.8 2.8.9 2.4.4 2.8.9 – 2.17.9
125 125 86 86 79 82 82 80 82 132 86
2.8.1 2.7.1 2.8.10 2.20.7 7.6.2 7.6.1
82 81 82 87 126 126
7.6
126
1.2.4 7.3.6
72 125
2.20.6 –
87 84
2.13.12 2.6.4 2.7.6 – –
84 81 82 61, 113 85
–
84
141
Függelék
Tárgymutató Hiv. szám
Gépek megtöltése és kezelése (Mezőgazdaság) Gépelés (Irodák) Gépi munkák, általános (Cementgyártás stb.) Gépi munkák, általános (Kerámia stb.) Gépi munkák, durva és közepesen durva (Fémfeldolgozás) Gépi munkák, finom (Fémfeldolgozás) Gépi vasalás (Mosodák, vegytisztítás) Géptermek (Erőművek) Gombolyítás (Textilgyártás) Görgőjáratok (Papír- és papírárugyártás) Gőzvermek (Fafeldolgozás) Gumiabroncs előállítása (Vegyipar stb.) Gumiipar
GyGyakorlati termek (Tanintézmények) Gyalogos aluljárók (Vasúti létesítmények) Gyalupad (Fafeldolgozás) Gyógyszergyártás (Vegyipar stb.) Gyógyszertárak (Egészségügyi intézmények) Gyógyszertárak, általános világítás (Egészségügyi intézmények) Gyűléstermek (Tanintézmények) Gyümölcs aprítása (Élelmiszeripar) Gyümölcs osztályozása (Élelmiszeripar)
H
I
142
Hajtogatás (Papír- és papírárugyártás) Hajtóművizsgálat (Repülőterek) Hámozás (Élelmiszeripar) Hangárak, mérési területek (Repülőterek) Hangversenytermek Hasítás, bőrök (Bőr- és bőrdíszműgyártás) Használói felület Hegesztés (Fémfeldolgozás) Helyiség avulási tényezője Helyiségre irányuló világítás Hengerelés (Kerámia stb.) Hengerművek Hengersor (Hengerművek stb.) Hidegalakítás (Fémfeldolgozás) Hideghengerművek Hivatkozási szám Hollandik (Papír- és papírárugyártás) Homokelőkészítés (Öntödék) Hordókba töltés (Élelmiszeripar) Hornyolás (Fafeldolgozás) Hullaházak (Egészségügyi intézmények) Hullaházak, általános világítás (Egészségügyi intézmények) Hullámpapírgépek (Papír- és papírárugyártás) Húsüzemek (Élelmiszeripar) Huzalgyártás (Villamosipar) Huzalhúzás (Fémfeldolgozás) Hűtőhelyiségek Hűtőhelyiségek
Idősek otthona Iktatás (Irodák) Impregnálás, tekercseké (Villamosipar) Indulási csarnokok (Repülőterek) Információs pultok (Repülőterek) Intarzia (Fafeldolgozás) Intenzív osztály (Egészségügyi intézmények) Intenzív osztály (Egészségügyi intézmények) Intenzív osztály, általános világítás (Egészségügyi intézmények)
Oldal
2.1.1
67
3.2 2.3.3 2.4.2 2.13.4
100 79 79 84
2.13.5 2.11.3 2.15.3 2.18.3 2.14.1 2.20.2 2.5.6 2.5
84 83 85 86 85 87 80 80
6.2.9 8.2.1 2.20.4 2.5.5 7.13 7.13.1
114 131 87 80 129 128
6.2.19 2.7.4 2.7.4
115 82 82
2.14.3 8.1.10 2.7.1 8.1.11 5.3 2.12.2 – 2.13.3 – – 2.4.3 2.17 2.17.6 2.13.7 – – 2.14.1 2.8.3 2.7.1 2.20.6 7.15 7.15.1
85 131 81 131 109 83 88, 90 84 50, 56 13, 95, 100 79 86 86 84 84 66 84 82 81 87 129 129
2.14.2 2.7.3 2.6.1 2.13.7 – 1.4
85 81 81 84 71 73
– 3.1 2.6.3 8.1.1 8.1.3 2.20.8 – 7.11 7.11.1
129 100 81 131 131 87 123 127 127
Í J
K
Hiv. szám
Oldal
Intenzív osztály, egyszerű vizsgálatok (Egészségügyi intézmények) Intenzív osztály, éjszakai felügyelet (Egészségügyi intézmények) Ipari és kézműipari tevékenységek Irányított világítás Irattárak (Irodák) Irodák Irodák Irodák (Egészségügyi intézmények) Irodák, tervezési értékek IR-vezérlés műtőkben ISO- és IEC-szabványok, CIE-kiadványok Istállók (Vágóhidak) Istállók beteg állatok részére (Mezőgazdaság) Istállók beteg vagy betegségre gyanús állatok számára (Vágóhidak)
7.11.2
127
7.11.4
127
– – 3.7 – 3 7.2.1 – – – – 2.1.3 –
74 44 100 88 100 125 100 123 138 82 79 82
Írás (Irodák) Írezés (Textilgyártás)
3.2 2.18.2
100 86
Járműgyártás Járműjavító műhelyek Játszószobák (Óvodák) Javítás (Mosodák, vegytisztítás) Jegypénztárak (Középületek) Jegypénztárak (Középületek) Jegypénztárak (Vasúti létesítmények) Jutafonás (Textilgyártás)
2.19 – 6.1.1 2.11.4 5.1.4 5.1.4 8.2.3 2.18.2
87 87 114 83 109 109 131 86
Kábelgyártás (Villamosipar) Kádaknál végzett munka (Textilgyártás) Kalapkészítés (Textilgyártás) Kantinok (Pihenőhelyiségek stb.) Kapcsoló berendezések, épületen belül (Erőművek) Kapcsoló berendezések, külső (Erőművek) Káprázás Káprázás, ernyőzés szöge Káprázás, Söllner-eljárás Káprázás, UGR-módszer Káprázás, zavaró Karbantartás Karosszériagyártás (Járműgyártás) Karosszéria-összeszerelés (Járműgyártás) Kárpitozás (Járműgyártás) Kártolás (Textilgyártás) Kártyaverés (Textilgyártás) Kazánházak (Erőművek) Kék betűs szöveg, kommentár Kemencéknél végzett munka (Cementgyártás stb.) Kenderfonás (Textilgyártás) Képalkotó diagnosztika (Egészségügyi intézmények) Képalkotó diagnosztika képerősítőkkel (Egészségügyi intézmények) Képalkotó diagnosztika TV-rendszerekkel (Egészségügyi intézmények) Képalkotó diagnosztika, általános világítás (Egészségügyi intézmények) Képalkotó diagnosztikai helyiségek Képernyő Képernyő tükröződésmentesítése Képernyőosztályok Képernyőpolaritás Képernyős eszközök (Egészségügyi intézmények)
2.6.1 2.18.1 2.18.13 1.2.1 2.15.4
81 86 87 72 85
2.15.6 – – – – – – 2.19.1 2.19.1 2.19.4 2.18.2 2.18.2 2.15.2 – 2.3.2
85 33, 93 19, 40 34 34 34 59 87 87 87 86 86 85 5, 68 79
2.18.2 7.7
86 126
7.7.2
126
7.7.2
126
7.7.1
126
7.7 – – – – –
126 20 64 64, 93, 94 92 126
Hiv. szám
Képernyős munkahelyek Képernyős munkahelyek, egyedi Képernyős munkavégzés Kerámia Keretfűrészek (Fafeldolgozás) Készredolgozás (Sütőipar) Kesztyűgyártás (Bőr- és bőrdíszműgyártás) Keverőkemencék (Öntödék) Kezelés intenzív osztályokon (Egészségügyi intézmények) Kezelés kórtermekben (Egészségügyi intézmények) Kezelés szülészeteken (Egészségügyi intézmények) Kezelőhelyiségek általában (Egészségügyi intézmények) Kézi csiszolás (Kerámia stb.) Kézi festés (Kerámia stb.) Kézi nyomtatás (Nyomdák) Kézimunkaszobák (Óvodák) Kézimunkaszobák (Tanintézmények) Kiállítási tárgyak, fényérzékeny (Múzeumok) Kiállítási tárgyak, nem fényérzékeny (Múzeumok) Kiállítócsarnokok Kiállítócsarnokok, általános világítás Kihajtás, éjszaka (Parkolóházak) Kihajtás, nappal (Parkolóházak) Kikészítés (Textilgyártás) Kinyújtott karral befogható tér Kisegítő iskolák Kiszabás (Bőr- és bőrdíszműgyártás) Klisék maratása Kohók Kommentár: kék betűs szöveg Kommentár: zöld betűs szöveg Kondenzátorhelyiségek (Erőművek) Konferenciatermek (Éttermek és szállodák) Konferenciatermek (Irodák) Konyha (Éttermek és szállodák) Konyha (Tanintézmények) Konyhai munka (Élelmiszeripar) Konzervgyárak (Élelmiszeripar) Kórtermek (Egészségügyi intézmények) Kórtermek (Egészségügyi intézmények) Kórtermek, általános világítás (Egészségügyi intézmények) Kórtermek, vizsgálat és kezelés (Egészségügyi intézmények) Kovácsolás, prés- (Fémfeldolgozás) Kovácsolás, szabadkézi (Fémfeldolgozás) Kozmetika Könyvespolcok (Könyvtárak) Könyvkötészet (Papír- és papírárugyártás) Könyvtárak Könyvtárak Könyvtárak: könyvespolcok (Tanintézmények) Könyvtárak: olvasótermek (Tanintézmények) Környező terület megvilágítása és egyenletessége Kötés (Textilgyártás) Kötöző (Egészségügyi intézmények) Köveknél végzett munka (Nyomdák) Közepes méretű darabokon végzett munka (Kerámia stb.) Középületek Középületek Közlekedés területei Közlekedés területei
Oldal
– – – 2.4 2.20.3 2.2.2 2.12.9 2.8.5 7.11.3
63 78, 89, 101 89 80 87 79 83 82 127
7.3.4
125
7.8.2
126
7.9
127
2.4.5 2.4.6 2.16.2 6.1.3 6.2.10 5.5.2 5.5.1
80 80 85 114 114 110 110
5.4 5.4.1 5.7.2 5.7.1 2.18.7 – – 2.12.3 2.16.1 2.17 – – 2.15.4 5.2.6 3.5 5.2.2 6.2.26 2.7.5 2.7.1 – 7.3 7.3.1
109 109 110 110 86 74 113 83 85 86 5 5 85 109 100 109 115 82 81 118 125 125
7.3.4
125
2.13.2 2.13.1 – 5.6.1 2.14.3 – 5.6 6.2.21 6.2.22 –
84 84 83 110 85 107 110 115 115 30
2.18.4 7.9.4 2.16.1 2.4.5
86 127 85 80
– 5 – 8
106 109 130 131
Közlekedő felületek (Közlekedő sávok) Közlekedő sávok Közlekedő sávok (Irodák) Közlekedő sávok (Repülőterek) Közlekedő sávok (Tanintézmények) Közlekedő sávok és általános területek Közlekedő utak (Parkolóházak) Közlekedő utak személyforgalom nélkül (Parkolóházak) Közlekedő utak személyforgalommal (Parkolóházak) Közvetett világítás Közvetlen káprázás Közvetlen környező terület Közvetlen világítás Közvetlen/közvetett világítás Kristályüveg (Kerámia stb.) Kronológia: a DIN EN 12464-1 számú szabvány keletkezése Kupolókemencék (Öntödék)
L
Hiv. szám
Oldal
1.1.1 1.1 3.1 8.1.2 6.2.17 – 5.7.3 1.5.1
72 72 100 131 115 70 110 73
1.5.2
73
– – – – – 2.4.5 –
96 33, 40 17, 30, 90 96 96 80 135
2.8.5
82
Laboratóriumok (Egészségügyi intézmények) 7.13 Laboratóriumok (Élelmiszeripar) 2.7.7 Laboratóriumok (Tanintézmények) 6.2.9 Laboratóriumok (Vegyipar stb.) 2.5.4 Laboratóriumok, általános világítás 7.13.1 (Egészségügyi intézmények) Laboratóriumok, fogtechnikai – Lakatos- és bádogosmunkák – Lakkozás (Fafeldolgozás) 2.20.5 Lakkozás (Fémfeldolgozás) 2.13.13 Lámpa avulási tényezője – Lámpák fénysűrűsége – Láncolás (Textilgyártás) 2.18.10 Látási feladat – Látási feladat területe – Látási feladat területe az iparban és a – kézműiparban Látási feladat területe egészségügyi – intézményekben Látási feladat területe eladóterekben – Látási feladat területe irodákban – Látási feladat területe oktatási intézményekben – Látási feladat területe, megvilágítás és – egyenletesség Látási feladat területe, példák – Látási teljesítmény – Látáskomfort – Látásvizsgálat táblákkal (Egészségügyi 7.5.3 intézmények) Látószög álló munkavégzés esetén – Lecsapolóhelyek (Öntödék) 2.8.7 Légiforgalmi irányítótornyok 8.1.8 Lehúsolás, bőrök (Bőr- és bőrdíszműgyártás) 2.12.2 Lemezek feldolgozása, könnyű 2.13.9 (Fémfeldolgozás) Lemezek feldolgozása, nehéz 2.13.8 (Fémfeldolgozás) Lemezeknél végzett munka (Nyomdák) 2.16.1 Lépcsők (Közlekedő sávok) 1.1.2 Lépcsők (Tanintézmények) 6.2.18 Litográfia (Nyomdák) 2.16.3
M Magas csarnokok Magasraktárak Magtár, lásd még Csűr, Pajta (Mezőgazdaság) Malmok (Élelmiszeripar)
– 1.5 – 2.7.3
129 82 114 80 129 128 84 87 85 50, 54 134 86 12, 22 13, 68 74 124 102 88 112 26, 30 14, 75 8, 102 8, 102 126 74 82 131 83 84 84 85 72 115 85
77 73 79 81
143
Függelék
Tárgymutató Hiv. szám
Marás (Fafeldolgozás) Masszázs (Egészségügyi intézmények) Matricagyártás (Nyomdák) Megjelölés (Mosodák, vegytisztítás) Megmunkálás, automata (Fafeldolgozás) Megvilágítás Megvilágítás állandó jellegű munkahelyeken Megvilágítás egyenletessége Megvilágítás egyenletessége a környező területen Megvilágítás egyenletessége a látási feladat területén Megvilágítás és egyenletesség a környező területen Megvilágítás és egyenletesség a látási feladat területén Megvilágítás és életkor Megvilágítás avulási értéke Megvilágítás kedvező ill. kedvezőtlen látási feltételek között Megvilágítás kezdeti értéke Megvilágítás szabadtéri munkahelyeken Megvilágítás, cilindrikus Megvilágítás, csökkenés az üzemidő során Megvilágítás, félcilindrikus Megvilágítás, fénysűrűségre való átszámítás Megvilágítás, horizontális Megvilágítás, nagy Megvilágítás, névleges érték Megvilágítás, új érték Megvilágítás, vertikális Méretre vágás (Nyomdák) Méretre vágás (Vegyipar stb.) Mérőasztalok (Ellenőrző helyiségek) Mérőasztalok (Képernyők) Mérőpontok (Hengerművek stb.) Metszés (Kerámia stb.) Metszés (Kerámia stb.) Mezőgazdaság Mikromechanika (Fémfeldolgozás) Minőségellenőrzés (Bőr- és bőrdíszműgyártás) Minőségellenőrzés (Fafeldolgozás) Mintaasztalos-műhelyek (Fafeldolgozás) Mintarajzolás (Textilgyártás) Modellezés (Öntödék) Modelling Mosás (Élelmiszeripar) Mosás (Mosodák vegytisztítás) Mosás (Textilgyártás) Mosás, termények (Élelmiszeripar) Mosdók (Pihenőhelyiségek stb.) Mosodák Mozgójárdák (Repülőterek) Mozgólépcsők (Közlekedő sávok) Mozgólépcsők (Repülőterek) Mozik Munkafelületek irodákban Munkaterület Munkaterületek irodákban Munkaterületre irányuló világítás Munkavédelem Múzeumok Múzeumok Műanyagipar Műhelyek (Tanintézmények) Műhelyek gépek és berendezések javítására Műhelyek, járműjavító Műstoppolás (Textilgyártás) Műszaki rajz (Irodák) Műszaki rajzolás (Irodák) Műszaki rajzolásra szolgáló helyiségek (Tanintézmények) 144
2.20.6 7.9.6 2.16.1 2.11.1 2.20.1 – – – –
Oldal
87 127 85 83 87 26, 92, 133 27 20 30
–
30
–
30
–
26
– – –
29 18 28
– – – – – – – – – – – 2.16.1 2.5.8 – – 2.17.8 2.4.4 2.4.5 2.1 2.13.14 2.12.6 2.20.9 2.20.5 2.18.6 2.8.11 – 2.7.1 2.11.2 2.18.2 2.7.2 1.2.4 2.11 8.1.2 1.1.2 8.1.2 5.3 – – – – – – 5.5 2.5 6.2.15 – – 2.18.12 – 3.3 6.2.8
18 27 45, 92, 98 18 45 24 92, 98 77 18 18 92, 98 85 80 73 101 86 80 80 67 85 83 87 87 86 82 44 81 83 86 81 72 83 131 72 131 109 90 31 88 95, 100 8 107 110 80 115 84 87 87 99 100 114
Műtéti környező terület (Egészségügyi intézmények) Műtéti terület (Egészségügyi intézmények) Műtő (Egészségügyi intézmények) Műtő, akut helyiségek (Egészségügyi intézmények) Műtő, előkészítők (Egészségügyi intézmények) Műtők (Egészségügyi intézmények) Műtőosztály (Egészségügyi intézmények)
N
Nagyolvasztó (Hengerművek stb.) Nemzeti előszó Névleges megvilágítás Normatív utasítások Nővérszobák (Egészségügyi intézmények)
Ny Nyelvi laboratóriumok (Tanintézmények) Nyomdagépek (Nyomdák) Nyomdák Nyújtás (Textilgyártás)
O Oktatási intézmények Olvasás (Irodák) Olvasótermek (Könyvtárak) Olvasóvilágítás (Egészségügyi intézmények) Orvosi ellátást szolgáló helyiségek (Pihenőhelyiségek stb.) Orvosi fürdők Orvosi rendelők
Ó Óragyártás (automatizált) (Ékszerkészítés) Órakészítés (kézi) (Ékszerkészítés) Óvodák
Ö Öltözők (Pihenő- stb. helyiségek) Öltözők (Színházak stb.) Önkiszolgáló éttermek (Éttermek és szállodák) Öntőcsarnokok (Öntödék) Öntödék Öntvénytisztítás (Öntödék) Összeszerelés (Fafeldolgozás) Összeszerelés (Járműgyártás)
Ő Őrlés (Élelmiszeripar) P
Pajta (Mezőgazdaság) Papír- és papírárugyártás Papírfeldolgozás (Papír- és papírárugyártás) Papírgépek (Papír- és papírárugyártás) Papírgyártás (Papír- és papírárugyártás) Papírszortírozás (Nyomdák) Parkoló felületek Parkoló felületek (Parkolóházak) Parkolóházak Parkolóházak Pénztár (Parkolóházak) Pénztárak (Eladóterek) Pénztárak (Vasúti létesítmények) Pénztárpult (Éttermek és szállodák) Peremzónák (Parkolóházak) Peronok Pihenőhelyiségek
Hiv. szám
Oldal
–
127
7.10.3 7.10.2 7.10.1
127 127 127
7.10.1 – 7.10
127 121 127
2.17.5 – – – 7.2.2
86 6 18 11 125
6.2.14 2.16.1 2.16 2.18.2
114 85 85 86
6 3.2 5.6.2 7.3.2 1.2.6
111, 114 100 110 67 72
7.9.5 –
127 129
2.10.4 2.10.3 6.1
83 83 114
1.2.4 5.3.1 5.2.4 2.8.6 2.8 2.8.4 2.20.4 2.19.1
72 109 109 82 82 82 87 87
2.7.2
81
– 2.14 2.14.2 2.14.2 2.14.2 2.16.2 5.7.4 5.7.4 – 5.7 5.7.5 4.2 8.2.2 5.2.1 – 8.2.1 –
79 85 85 85 85 85 110 110 107 110 110 105 131 109 110 131 71
R
S
Hiv. szám
Oldal
Pihenőhelyiségek Pihenőhelyiségek Pincék (Öntödék) Pincék, járható (Hengerművek stb.) Platinaraktárak (Hengerművek stb.) Poggyászkiadás (Repülőterek) Polírozás, üveg (Kerámia stb.) Portáspult (Éttermek és szállodák) Postázó helyiségek (Ellenőrző helyiségek) Precíziós mechanika (Fémfeldolgozás) Precíziós mérőlaboratóriumok (Vegyipar stb.) Préselés (Bőr- és bőrdíszműgyártás) Préselés (Kerámia stb.) Próbatermek (Színházak stb.) Pultok (Könyvtárak)
1.2 1.2.2 2.8.1 2.17.9 2.17.4 8.1.1 2.4.4 5.2.1 1.3.2 2.13.14 2.5.4 2.12.3 2.4.3 5.3.1 5.6.3
72 72 82 86 86 131 80 109 73 85 80 83 79 109 110
Rádió- és tévészerelő műhelyek Rajztermek (Tanintézmények) Rajztermek művészeti iskolákban (Tanintézmények) Rakodó területek (Közlekedő sávok) Rakodórámpák (Közlekedő sávok) Raktárhelyiségek Raktárhelyiségek Raktárhelyiségek (Raktár- és hűtőhelyiségek) Raktárhelyiségek (Vágóhidak) Recepció (Éttermek és szállodák) Recepció (Irodák) Reflexiós tényező Repülőterek Részfelületre irányuló világítás Rétegeltfa-előállítás (Fafeldolgozás) Retusálás (Nyomdák) Rézmetszés (Nyomdák) Robotgépekkel felszerelt munkaterületek Ruhatárak (Középületek)
– 6.2.6 6.2.7
81 114 114
1.1.3 1.1.3 – 1.4 1.4.1 – 5.2.1 3.6 – 8.1 – 2.20.1 2.16.3 2.16.5 – 5.1.2
72 72 71 73 73 82 109 100 23 131 94, 101 87 85 85 84 109
2.13.14 2.7.1 6.2.24 2.12.3 7.14
85 81 115 83 129
7.14.1 7.9.6 2.2.1 2.2
129 127 79 79
– – 7.12.3 – 2.17.9 1.4.2 1.1.2 – 5.2 6.2.13
27 139 128 103 86 73 72 106 109 114
–
100
– 1.2 2.3.1
71 72 79
Sablon előállítása (Fémfeldolgozás) Sörfőzdék (Élelmiszeripar) Sportcsarnokok (Tanintézmények) Stancolás (Bőr- és bőrdíszműgyártás) Sterilizáló helyiségek (Egészségügyi intézmények) Sterilizálók (Egészségügyi intézmények) Sugárkezelés (Egészségügyi intézmények) Sütés (Sütőipar) Sütőipar
Sz Szabadtéri munkahelyek Szabályrendszerek Szájüreg (Egészségügyi intézmények) Szaküzletek Szalagvágatok, járható (Hengerművek stb.) Szállítási részleg (Raktár- és hűtőhelyiségek) Szállítószalagok (Közlekedő sávok) Szállodák Szállodák Számítógépes gyakorlótermek (Tanintézmények) Számítógépes oktatóhelyiségek, tervezési értékek Szaniter helyiségek Szaniter helyiségek Szárítás (Cement stb.)
Szárítás (Fafeldolgozás) Szárítás (Kerámia stb.) Szárítás, dohány (Élelmiszeripar) Szárítóhelyiség (Textilgyártás) Szedés (Nyomdák) Szekrény- és polcfelületek Szellőző- és fűtőberendezések Szemészeti helyiségek (Egészségügyi intézmények) Szemészeti helyiségek (Egészségügyi intézmények) Szemészeti vizsgálóhelyiségek (Egészségügyi intézmények) Szemfelszedés (Textilgyártás) Szemvizsgálat, általános világítás (Egészségügyi intézmények) Szemvizsgálat, külső (Egészségügyi intézmények) Szerelési munkák (Fémfeldolgozás) Szerelési munkák (Villamosipar) Szerszám előállítása (Fémfeldolgozás) Szerszámkészítés (Fémfeldolgozás) Szerszámok tisztítása (Mezőgazdaság) Szertárak (Tanintézmények) Szíjgyártómunkák (Bőr- és bőrdíszműgyártás) Színellenőrzés (Élelmiszeripar) Színellenőrzés (Textilgyártás) Színellenőrzés többszínnyomtatásnál (Nyomdák) Színházak Színjelölés, lámpáké Színlátás-vizsgálat táblákkal (Egészségügyi intézmények) Színszempontok, színkialakítás, színklíma Szintetikus drágakövek előállítása (Kerámia stb.) Szintetikus drágakövek megmunkálása (Kerámia stb.) Színvisszaadás Színvisszaadási index, jellemző fényforrásfajtáké Színvizsgálat (Bőr- és bőrdíszműgyártás) Színvizsgálat (Egészségügyi intézmények) Színvizsgálat (Vegyipar stb.) Szivar előállítása (Élelmiszeripar) Szivattyúzó helyiségek (Erőművek) Szórófényezés (Járműgyártás) Szortírozás (Bőr- és bőrdíszműgyártás) Szortírozás (Élelmiszeripar) Szortírozás (Mosodák és vegytisztítás) Szortírozás (Papír- és papírárugyártás) Szövegek, kék betűs, kommentár Szövegek, zöld betűs, kommentár Szövés (Textilgyártás) Sztroboszkóp hatás Szülészet (Egészségügyi intézmények) Szülészet, általános világítás (Egészségügyi intézmények) Szülészetek (Egészségügyi intézmények) Szűrés (Élelmiszeripar) Szűrőfenék (Élelmiszeripar)
T
Tábla (Tanintézmények) Takarmányfeldolgozás (Mezőgazdaság) Tanári szobák (Tanintézmények) Tanintézmények Tanműhelyek (Tanintézmények)
Hiv. szám
Oldal
2.20.1 2.4.1 2.7.1 2.18.8 2.16.3 – – –
87 79 81 86 85 89 84 118
7.2
125
7.5
126
2.18.5 7.5.1
86 126
7.5.2
126
2.13.11 2.6.5 2.13.10 2.13.14 2.1.4 6.2.23 2.12.3 2.7.8 2.18.11 2.16.4
84 81 84 85 79 115 83 82 86 85
5.3 – 7.5.3
109 49 126
– 2.4.7
46 80
2.4.7
80
– –
48, 68, 134 48
2.12.7 7.13.2 2.5.7 2.7.5 2.15.4 2.19.2 2.12.4 2.7.6 2.11.1 2.14.3 – – 2.18.4 – 7.8 7.8.1
83 129 80 82 85 87 83 82 83 85 5, 68 5, 68 86 49 126 126
7.3 2.7.1 2.7.3
125 81 81
6.2.4 2.1.4 6.2.20 6.2 6.2.11
114 79 115 114 114 145
Függelék
Tárgymutató
U
Ú Ü
146
Hiv. szám
Oldal
Tantermek a felnőttképzésben 6.2.2 (Tanintézmények) Tantermek általános iskolákban 6.2.1 (Tanintézmények) Tantermek esti iskolákban (Tanintézmények) 6.2.2 Tantermek középiskolákban (Tanintézmények) 6.2.1 Tárgyalás – Tárgyalók (Irodák) 3.5 Tároló helyiségek (Raktár- és hűtőhelyiségek) 1.4.1 Társalgók (Egészségügyi intézmények) 7.1.4 Társalgók (Tanintézmények) 6.2.19 Távműködtetésű technológiai berendezések 2.5.1 (Vegyipar stb.) Teakonyhák (Pihenőhelyiségek stb.) 1.2.1 Technológiai berendezések eseti kézi 2.5.2 beavatkozással (Vegyipar stb.) Technológiai berendezésekben található 2.5.3 állandó munkahelyek (Vegyipar stb.) Téglagyártás 2.3 Tejcsarnokok (Mezőgazdaság) 2.1.4 Tejüzemek (Élelmiszeripar) 2.7.3 Tekercselés (nagy, közepes, finom) 2.6.2 (Villamosipar) Telefonközpontok (Ellenőrző helyiségek) 1.3.2 Telexhelyiségek (Ellenőrző helyiségek) 1.3.2 Termékellenőrzés (Élelmiszeripar) 2.7.6 Termelő berendezések állandó kézi 2.17.3 beavatkozással (Hengerművek stb.) Termelő berendezések eseti kézi 2.17.2 beavatkozással (Hengerművek stb.) Termelő berendezések kézi beavatkozás nélkül 2.17.1 (Hengerművek stb.) Termények osztályozása (Élelmiszeripar) 2.7.2 Természetes fény – Tervezés (Textilgyártás) 2.18.6 Testgyakorlást szolgáló helyiségek 1.2.3 (Pihenőhelyiségek stb.) Tesztelő pontok (Hengerművek stb.) 2.17.8 Tévé- és rádiószerelő műhelyek – Textilfeldolgozás 2.18 Textilgyártás 2.18 Textilnyomtatás, automata (Textilgyártás) 2.18.9 Tisztítás (Élelmiszeripar) 2.7.1 Tisztítás (Textilgyártás) 2.18.10 Tornatermek (Tanintézmények) 6.2.24 Turbináknál végzett karbantartási munkák – (Erőművek) Tükröző káprázás – Tüzelőanyag-ellátó berendezések (Erőművek) 2.15.1 Tűzés (Bőr- és bőrdíszműgyártás) 2.12.3
114
Üvegfúvás (Kerámia stb.) Üvegházak Üzletek
114 114 114 89 100 73 125 115 80 72 80 80 79 79 81 81 73 73 82 86 86 86 81 62, 97 86 72 86 81 86 86 86 81 86 115 85 33, 41, 93 85 83
UGR-határértékek UGR-módszer UGR-referenciaértékek UGR-táblázat Uszodák (Tanintézmények) Utómegmunkálás (Vegyipar stb.)
– – – – 6.2.24 2.5.8
68, 133 34 39 38 115 80
Újszülöttosztályok Útlevélvizsgálat (Repülőterek)
– 8.1.4
125 131
Ügyeleti világítás (Egészségügyi intézmények) Üveg Üvegáru Üvegből készült eszközök előállítása (Kerámia stb.) Üvegek ellenőrzése (Élelmiszeripar)
7.3.5 2.4 2.4 2.4.4
125 79 79 80
2.7.6
82
V
Vágás (Fafeldolgozás) Vágás (Papír- és papírárugyártás) Vágóhidak Vágóhidak (Élelmiszeripar) Vágottáru előállítása (Fémfeldolgozás) Vámvizsgálat (Repülőterek) Ványolás, bőrök (Bőr- és bőrdíszműgyártás) Váróhelyiségek (Egészségügyi intézmények) Váróhelyiségek (Középületek) Várótermek (Repülőterek) Várótermek (Vasúti létesítmények) Varrás (Bőr- és bőrdíszműgyártás) Varrás (Papír- és papírárugyártás) Varrás (Textilgyártás) Vasalás (Mosodák, vegytisztítás) Vasalás (Textilgyártás) Vásárok Vásárok (Általános világítás) Vasúti csarnokok Vasúti létesítmények Végellenőrzés Vegyipar Vegyítés (Élelmiszeripar) Vegytisztítás Vegytisztítás (Mosodák, vegytisztítás) Vezérlőasztalok (Hengerművek stb.) Vezérlőhelyiségek (Ellenőrző helyiségek) Vezérlőhelyiségek (Erőművek) Vezérlőhelyiségek (Képernyő) Vezérlőpultok (Ellenőrző helyiségek) Vezérlőpultok (Képernyők) Vezérlőpultok (Magasraktárak) Világítás a közlekedés területein Világítás egészségügyi intézményekben Világítás eladó- és kiállítóterekben Világítás hangsúlyos vizuális atmoszférájú helyiségekben Világítás ipari és kézműipari tevékenységek során Világítás irodákban Világítás képernyős munkahelyeken Világítás költségei Világítás közintézményekben Világítás közlekedő sávokban Világítás közlekedő sávokban és általános területeken Világítás lakóterekben Világítás minőségjellemzői Világítás munkaterekben Világítás oktatóhelyiségekben és oktatási intézményekben Világítás tervezése Világítás tervezése, a számítási pontok előírt legalacsonyabb száma Világítási koncepciók Világítási követelmények Világítási módok Villamosipar Villogás Vizsgálat, egyszerű, kórtermekben (Egészségügyi intézmények) Vizsgálat, intenzív osztály (Egészségügyi intézmények) Vizsgálat, kórtermek (Egészségügyi intézmények)
Hiv. szám
Oldal
2.4.3 – –
79 79 103
2.20.6 2.14.3 – 2.7.3 2.13.10 8.1.4 2.12.2 7.1.1 5.1.3 8.1.5 8.2.4 2.12.3 2.14.3 2.18.5 2.11.3 2.18.2 5.4 5.4.1 8.2.2 8.2 2.19.5 2.5 2.7.2 2.11 2.11.2 2.17.7 1.3.1 2.15.5 – – – 1.5.3 – – – –
87 85 82 81 84 131 83 125 109 131 131 83 85 86 83 86 109 109 131 131 87 80 81 83 83 86 73 85 101 73 101 73 130 116 22, 104 22
–
74
– – – – – –
88 63 61 106 22 70
– – – –
22 21 22 22, 111
– –
32 31
– – 2.6 – 7.3.3
95 66 96, 111 81 49 125
7.11.3
127
7.3.4
125
Vizsgálat, szülőszobák (Egészségügyi intézmények) Vizsgáló- és javítóhangárak (Repülőterek) Vizsgálóhelyiségek (Egészségügyi intézmények) Vizsgálóhelyiségek általában (Egészségügyi intézmények) Vizsgálóhelyiségek, általános világítás (Egészségügyi intézmények) Vizsgálóhelyiségek, kezelés (Egészségügyi intézmények) Vizsgálóhelyiségek, vizsgálat (Egészségügyi intézmények) Vizsgálópontok (Hengerművek stb.)
W WC-k (Pihenőhelyiségek stb.) WC-k betegek számára (Egészségügyi intézmények)
Z
Zenei gyakorlótermek (Tanintézmények) Zománcozás (Kerámia stb.) Zöld betűs szöveg, kommentár Zöldség osztályozása (Élelmiszeripar) Zöldségaprítása (Élelmiszeripar)
Hiv. szám
Oldal
7.8.2
126
8.1.9 –
131 120
7.4
126
7.4.1
126
7.4.2
126
7.4.2
126
2.17.8
86
1.2.4 7.3.6
72 125
6.2.12 2.4.3 – 2.7.4 2.7.4
114 79 5, 68 82 82
147
TRILUX Hungária Kft. BudaPlaza Irodaház Budafoki u. 111. H-1117 Budapest Tel. +36/1/4 81 04 69 Fax. +36/1/4 81 04 70
[email protected] · www.trilux.hu
