MINDENNAPI ÉLETÜNK Ergonómiailag optimális irodai munkahelyek Tárgyszavak: ergonómia; iroda; munkakörnyezet; munkafeltétel; tervezés; egészségvédelem; szabályozás. Az ergonómia a klasszikus definíció szerint a munkahely és a munkaeszközök kialakításának és a munkahelyi környezetnek az emberre, az emberi testre és annak működésére gyakorolt hatását vizsgálja. Célja a munkahelyeken az emberek egészségének, jó közérzetének és biztonságának megőrzése, és ezáltal a termelékenység növelése. Lapunkban az elmúlt két évben többször is foglalkoztunk az ergonómia alkalmazásának lehetőségeivel az irodai környezetben dolgozók munkafeltételeinek javítására. A téma fontossága miatt az alábbiakban ezekből a cikkekből olvashatnak összefoglalót, néhány új információval kiegészítve.
Az irodai ergonómia fiziológiai alapjai Minden szakembernek megvan a maga felfogása és filozófiája az irodai munkaállomások optimális kialakítását és elhelyezését illetően, de abban egyetértés van, hogy a dolgozó testének stabilitása, az egyes testrészek tehermentesítése és megfelelő alátámasztása az egészséges irodai munkakörnyezet szempontjából kulcsfontosságú tényező. De ki a tárgya valójában ezeknek az ergonómiai erőfeszítéseknek? Az ergonómiai tervezés általában olyan tökéletes testalkatú, hibátlan testi arányokkal rendelkező személyből indul ki, akinek térdei és csípője ülés közben 90 fokos szöget zárnak be, hátgerince kifogástalanul egyenes, könyökei pontosan derékszögben vannak behajlítva, s a számítógép billentyűzete és a monitor, amely előtt ül és tevékenykedik, tökéletesen vannak elhelyezve munkaasztalán. Ezzel a felfogással azonban van némi probléma. Függetlenül attól, mennyire tekinthető ideálisnak az említett kép, az etalonnak tekintett személyt aligha figyelték meg alaposabban a számítógéphez kötődő tevékenységének ellátása közben. Ideje ezért a gyakorlat próbájának alá-
vetni a korábbi felfogást, és például egy ügyfélszolgálati iroda fizikai realitásaihoz és a hivatali bútorzat szigorúan merev adottságaihoz hozzáigazítani az eddigi megközelítést. Az emberek minden nap és a napi munkaidő során mindvégig mozognak, forgolódnak, áthelyezik vagy átcsoportosítják testsúlyukat. A statikailag helyes, szabályos testtartású, arctalan, szabványegyén paradigmáját át kell tehát alakítani, hogy az ergonómia három egyszerű fogalom segítségével a mozgás szabadságát segíthesse elő elő. Ezek: a stabilitás, a tehermentesítés és a megtámasztás. Tehermentesítés Ha a munkakörnyezetben létezik valamiféle akadály, a dolgozó mindenképpen megoldásokat és/vagy alkalmazkodást keres az akadály gátló hatásának minimálisra csökkentése érdekében. Ennek eredményeként egy hatékony mozgássémát egy kevésbé hatékony, de az akadályt elhárító módszerrel helyettesít. Időnként ezek a kényszerű alkalmazkodások vagy megváltoztatott mozgássémák megfelelőeknek bizonyulnak, mert alkalmasak arra, hogy általuk az emberi szervezet vázrendszerét (izomzat, ízületek, inak stb.) érő hatás minimálisra legyen csökkenthető, vagy egyáltalán ne is keletkezzen ilyen. Ám mégis az a gyakoribb, hogy a test alkalmazkodása vagy módosult mozgási lehetőségei a neutrális testhelyzethez képest kompromisszumhoz vezetnek. A test vázrendszere nagyobb fizikai igénybevételnek lesz kitéve, miközben a mozgás és így a munkavégzés hatékonysága csökken, ráadásul a dolgozó kockáztatja a baleset, illetve a sérülés veszélyét. Az irodai munkavégzés során elfoglalandó neutrális, fizikai feszültségtől mentes ülő testhelyzettel kapcsolatban fontos, hogy az ülés mélysége pontosan illeszkedjen a dolgozó testének méreteihez. Ha a szék ülőfelülete használójához képest túlságosan nagy, kétféle veszély áll fenn: • A székre ülő személy nem korrigálja az ülés mélységét. Ezáltal fennáll annak veszélye, hogy a térdhajlat mögötti testszövetek összenyomódnak. Ezen a térdhez közeli részen haladnak át azok az ütőerek, amelyek biztosítják az alsó végtagok vérellátását, illetve olyan fontos idegpályák, amelyek behálózzák a lábszárat és a lábfejet. E rendszerek összenyomódása az alsó lábszár(ak) fájdalmához, zsibbadásához és/vagy megdagadásához, felpüffedéséhez vezethet. Ezt a helyzetet el kell tehát kerülni.
• A szék használója azt a megoldást is választhatja, hogy előrecsúszik az ülésen, eltávolodva a szék – a felsőtest megtámasztására szolgáló – háttámlájától. Ezáltal biztosíthatja azt a szükséges tehermentesítést, ami a térdhajlat mögötti területen az ér- és idegrendszer számára szükséges, azonban egyben meg is fosztja magát a háttámlának az ülő testtartásban igen fontos megtámasztó hatásától. Az idő előrehaladtával ez a testtartás tarthatatlanná válik, és a dolgozó a már jelzett görnyedt, behorpadt, összeroskadt testhelyzetet veszi fel. Ezért a helyes reakció az, ha a dolgozó megváltoztatja a szék ülésmélységét azért, hogy kényelmessé tegye testének alátámasztását, ezáltal biztosítva azt a 6–7 cm-es távolságot, amely ideális a térdhajlat és a szék ülőkéjének pereme között. Hasonlóképpen fontos szempont a munkavégzés síkjának beállítása annak érdekében, hogy sikerüljön fenntartani a kezek és a csuklók semleges helyzetét. Ideális esetben a könyököket egy kissé a számítógép billentyűzete vagy az egérmozgatás síkja fölött kell alátámasztani. Minden helyzetben fontos, hogy a billentyűzet és az egér egyaránt a munkavégzés síkján kapjon helyet. Ha ezeknek a munkaeszközöknek az elhelyezése között szintkülönbség tapasztalható, az problémák forrásává válik. Ha könyökök a munkavégzés síkja alá kerülnek, akkor a munkaasztal pereme akadállyá válik, aminek kivédéséhez a billentyűzet és az egér használata közben a felhasználónak kényszerűen alkalmazkodnia kell. A dolgozó ennek érdekében jellemző módon olyan testhelyzetbe kénytelen hozni magát, amely a csuklók görbülésével, behajlításával jár együtt. E testtartás a kompresszióból és a túlzott igénybevételből származó elváltozásokhoz vezethet, pl. ínhüvelygyulladáshoz vagy kéztőcsatornaszindrómához (CTS) is. Az irodai munkaállomások bútorzatának lehetőséget kell adnia a testtömeg tehermentesítésére függetlenül attól, hogy az emberi test melyik része érintett a munkavégzésben. Ha a test megfelelő tehermentesítése mint tényező beépül az „ergonómiai egyenletbe”, a dolgozó igénye, hogy balesetveszélyes korrekciós testhelyzetbe hozza magát, a minimálisra csökken. Megtámasztás A megtámasztás az utolsó és talán a legfontosabb ergonómiai követelmény. A semleges ülőhelyzet tartós fenntartása érdekében lényeges, hogy a dolgozó megtámassza hátgerince alsó szakaszának görbületét.
Ezzel tehermentesíti a gerincoszlopára ható erőket, minimálisra csökkentve az összecsuklás lehetőségét. Ha azonban a gerincoszlop normális görbületét nem képes felvenni, akkor a gerincoszlop összeroskad és a fej előrebillen. A fej ülő helyzetben bekövetkező előreesése jelentős feszültséggel terheli meg a szervezet vázrendszerét, főként a fejet, a nyakat és a vállakat. Az irodai munkát végzőkről felvett adatok arról tanúskodnak, hogy a számítógépet használók több mint kétharmada a munkával kapcsolatos diszkomfort érzése fő területeiként fejét, nyakát és vállát jelölte meg. Ha viszont az ülő helyzetben előreeső fej jelenségét az ágyéki gerincszakasz megtámasztásával megfelelőképpen közömbösítik, akkor ezek a panaszok lényegében megszűnnek. A megtámasztás aktív vagy passzív módon történhet. Az ágyéki gerincszakasz normális görbületének aktív megtámasztása bekövetkezhet az emberi test izomzata segítségével, amely képes egyenesen tartani a hátat, éppen úgy, mint gyermekkorban, amikor az anyai intelem az ülés közbeni egyenes testtartásra figyelmeztetett. Ez jó, ám csak rövid távon alkalmazható megoldás. Az idő előrehaladtával ugyanis mindenképpen tarthatatlannak bizonyul a vázizomzatot erősen megterhelő volta miatt. A passzív megtámasztás sokkal jobb választás. Passzív kényszert használva a gerincoszlop ágyéki szakaszának megtámasztására, tehermentesíthető, azaz nyugalmi állapotban tartható a test vázrendszere. Ekkor az ágyéki gerincoszlop normális görbülete támaszra talál, s a fej, a nyak és a vállak semleges, feszültségmentes helyzetbe kerülnek. A gerincoszlop alsó szakaszának passzív megtámasztását a manapság használatos, ergonómiai szempontok figyelembe vételével megtervezett, változtatható dőlésszögű, állítható háttámlájú irodai székek többsége képes biztosítani. Ha helyesen állítják be e székek háttámláját, akkor képesek arra, hogy teljességgel idomuljanak a bennük ülő személy ágyéki gerincoszlopának görbületéhez. Vajon a kartámasz segít-e a test megtámasztásában az irodai munkavégzés során? Bár e kérdéssel kapcsolatban vannak viták, a kutatások szerint a karok alátámasztása csökkenti az emberi testre irányuló fizikai igénybevételt. Ha a karok megfelelő megtámasztása mellett valósul meg az ülő testhelyzetben végzett munka, akkor csökken az izomzat megterhelése, a túlzott igénybevétel a nyak/váll területén, a felső végtagokon, az alsó karokon, a gerincoszlopon, a csípőn és a térdeken. A karok alátámasztása tehát végső soron jelentősen növeli a komfortérzetet, illetve csökkenti a szükséges erőkifejtést (pl. gépelés vagy adatbevitel során), és általában az észlelt fizikai megerőltetés mértékét.
Az irodai munkahelyek ergonómiai kialakítása A fejlett gazdaságokban a munkából kieső napok kereken egyharmadát a mozgásszervi és a gerincbántalmak okozzák. Ebben különösen érintettek azok a számítógépnél dolgozók, pl. a CAD-programokat használó tervezők, illetve ügyfélszolgálati irodák, call centerek és vezérlőtermek monitorai előtt dolgozók, akik az átlagosnál hosszabb ideig ülnek a képernyő előtt. A gép lehet tökéletes, a program szintén, de ez az irodabútorról a legtöbb esetben sajnos nem mondható el. A szakemberek becslései szerint pl. Svájcban foglalkozás-egészségügyi szempontból nézve a számítógépes munkahelyek 80%-a problémás vagy alkalmatlan. A szabad pénzeszközöket sokkal szívesebben fektetik be még nagyobb teljesítményű hardverbe és szoftverbe, az irodabútor azonban "másodlagos fontosságú" befektetésnek számít. Érthetetlen ez a szemlélet, hiszen a legtöbb üzemben a legnagyobb költségtényező a munkabér. Már csak gazdaságossági okból sincs értelme annak, hogy jól fizetett szakembereket a legolcsóbb irodai székeken, teljesen alkalmatlan íróasztalok elé ültessenek, ha onnan rövid időn belül kiesnek a munkából. A helyes ülésmód Ülj egyenesen – ki nem hallotta ezt számtalanszor gyermekkorában. Kétségtelen, egyenesen jobban lehet ülni, mint görbe háttal. Az ember hajlamos arra, hogy görbe háttal üljön, mert az kevésbé fárasztja a hátizmokat, mintha ortopédiailag helyesebben, egyenes háttal ülne. Elmondható, hogy "érdekellentét" áll fenn az izomzat és a porckorongok igényei között. Egy jó széknek az ajánlott méretek és biztonsági előírások betartása mellett mást is kell nyújtania: a hajlékony háttámasz minden mozdulatot követ, emellett azonban állandóan meg is támaszt. A háttámasz "ellennyomását" a testsúlynak megfelelően be lehet állítani, vagy pedig az automatikusan be is áll. A támla alakja és/vagy elhelyezése a deréktájat optimálisan megtámasztja. Az állítható dőlésszögű ülőfelület anatómiai kialakítású, és elősegíti a hozzádőlést a háttámlához. Az ülőfelület és a háttámla dőlésének öszszehangolása megakadályozza, hogy az ülő ember előre csússzon, ha felső testével hátradől. Légáteresztő bevonat biztosítja az egészséges ülést.
Az ülő és álló testhelyzet váltogatása A skandináv országokban, amelyekre az egészséges életmód és a munkahelyi ergonómia hagyományosan jellemző, az új irodai munkahelyeknek több mint a felét olyan irodabútorokkal rendezték be, amelyek az ülő- és az állómunkát egyaránt lehetővé teszik. Más országokban viszont a legtöbb helyen még luxusnak számít az álló- és ülőmunkára egyaránt beállítható irodabútor. Pedig egy iroda felszerelésének költségeit asztalokkal, székekkel és szekrényekkel csak kis mértékben növeli, ha az asztalok magassága állítható. Az 50 cm-rel változtatható magasságú munkaasztal sokkal korszerűbb megoldás, mint az állópult vagy más rögzített magasságú bútormegoldások. Az asztallap magassága - minden rajta lévő munkaeszközzel és géppel együtt - tetszőlegesen átállítható, mellette több féle munka is végezhető. Ajánlatos lenne, ha a dolgozók óránként 3-4-szer váltogatnák ülő és álló testhelyzetüket. Az ergonómiai tervezés biztonságos Üzleti szempontból nézve, az ergonómiai tervezés idő és pénz kérdése. A vállalatok húzódoznak azoktól a többletköltségektől, amelyekkel az egészséges ergonómiai elvek alapján készült eszközök és bútorok választása jár. Nem tudják ugyanis, hogy a lehetséges megtakarítások ellensúlyozhatják ezeket a költségeket, és talán azt sem tudják, hogy az eszközök fakultatív és javított kivitelben kaphatók. Az alkalmazottak szemszögéből nézve az ergonómiai modell biztonságot jelent. Az ergonómiai elvek célja biztonságos munkakörnyezet kialakítása, amely mentesíti a dolgozót a szükségtelen fizikai és lelki stressztől és fáradtságtól. Azok az eszközök, amelyek tervezésénél sok új ergonómiai jellemzőt alkalmaztak, csökkenthetik a dolgozókat érő sérüléseket és baleseteket és javítják a kezelők közérzetét. Mindez megmutatkozik a gyár termelékenységének növekedésében és az önköltség csökkenésében.
Az ergonómiai tervezési elvek alkalmazásának bemutatása vezérlőterem kialakításánál Az ergonómiai tervezésnek az az alapelve, hogy elő kell segíteni a dolgozó egészségének és biztonságának megőrzését. A gazdaságosság is ezt kívánja, mivel a vezérlőterem munkakörülményeinek ja-
vítása befolyással lehet a kezelő munkavégzésére, teljesítményére és általában a munkával való elégedettségére. Ezek a tényezők tükröződnek a hiányzások csökkenésében és a gyár nagyobb termelékenységében. A vezetők, a dolgozók és a vezérlőterem tervezői sokszor szem elől tévesztik, milyen hatással van a vezérlőpultok kialakítása a gyár biztonságára, termelékenységére és a kezelő teljesítményére, így vezérlőcsarnokok fejlesztésekor vagy építésekor nincsenek tekintettel az ergonómiai szempontokra. A tervezőknek azonban nemcsak a vezérlőterem irányítási követelményeit kell szem előtt tartaniuk, hanem a kezelők munkakörnyezetét is. Az optimális munkakörülmények még a teljesítmény és a termelés növelésénél is fontosabbak. A munkahelyi biztonságra fordított fokozott figyelem eredményeképpen ritkábban fordul elő sérülés és baleset, így csökkennek a vállalat biztosítási költségei és a dolgozók részére fizetett kártérítések összege. Ezeket a megállapításokat az USA Országos Foglalkozás-egészségügyi és Munkabiztonsági Intézetének (NIOSH) nemrég készült tanulmánya is alátámasztotta. Az intézet öt olyan vállalatot vizsgált, amelyek ergonómiai szempontok szerint alakították ki helyiségeiket, hogy megelőzzék dolgozóik izom- és csontrendszeri megbetegedését. A tanulmány szerint ezeknél a cégeknél 91%-kal csökkent a dolgozók részére kifizetett kártérítések összege.
A vezérlőpult kialakítása A vezérlőpult kialakítása és megválasztása megmutatja az ergonómiai tervezés előnyeit. A kezelő nagyobb munkabírása és a gyár biztonságos működése függ attól, milyen gondosan választották meg, helyezték el és tervezték meg a kezelő munkaeszközeit. A vezérlőterem megtervezése során különös gondot kell fordítani a kezelőnek a gyár vezérléséhez használt munkaeszközeire – a billentyűzetre, a munkaasztalra, a monitorokra stb., magára a pultra. A pultot (asztalt) sohasem szabad véletlenszerűen, vagy a felhasználó megkérdezése nélkül kiválasztani. Kívánatos lenne, ha ez a kérdés már a tervezés lehető legkorábbi szakaszában szerepelne. A pult megtervezésekor alkalmazott ergonómiai elvek befolyásolják a kezelő munkaterületének kialakítását, a vizuális kijelzők elhelyezését, valamint az egyes pultok méretét, alakját és a kijelzőkhöz viszonyított elhelyezését.
A jó ergonómiai tervezési elvek arra is tekintettel vannak, hogy a pult hogyan viszonyul a pultsor egyéb jellemzőihez, mint például a világításhoz, a terem elrendezéséhez, könnyen megközelíthető és elhagyható-e, és milyen a terem szellőzése. Az ergonómiai elvek időbeni alkalmazásának elmulasztása mindezeket érintheti, és kihatással lehet a vezérlőterem általános költségeire és hatékonyságára. Az ergonómia tág fogalom, amely az ember és a gép munkahelyi kapcsolatának minden vonatkozására kiterjed. Alkalmazása a vezérlőasztal-tervezés sajátos területére nem kevésbé átfogó feladat Nagyon sok tényezőt kell figyelembe venni még olyan egyszerű eset vizsgálatához is, hogy az ember fizikailag és szellemileg milyen kölcsönhatásban áll a vezérlőpult alkotóelemeivel. Ahhoz, hogy a pult kiválasztásakor az ergonómia eredményeit alkalmazni lehessen, először tudni kell, milyen feladatokat végez az ember, és milyen ergonómiai tervezési elvek játszanak szerepet azoknak a feladatoknak a teljesítésében. Az ergonómiai tervezés alapelvei Az ergonómiai szempontból megfelelő vezérlőasztal kiválasztása a munkafolyamat gondos elemzésével kezdődik. Az elemzés során részletesen tanulmányozni kell, hogyan végzik a gépkezelők munkájuk egyes mozzanatait, és milyen kölcsönhatást gyakorolnak egymásra, valamint azokra a gépekre és berendezésekre, amelyeket munkájuk teljesítéséhez igénybe vesznek. A munkafolyamat elemzéséhez tartozik – a teljesség igénye nélkül – az általános munkaterhelés, az adott feladat okozta terhelés, a vállalati kultúra, a helyzetfelismerés és a kommunikáció vizsgálata. A gépkezelők feladatainak gondos elemzése után az ergonómiai tervezés általános elveit kell alkalmazni, hogy megtaláljuk az emberi teljesítmény maximalizálását eredményező legbiztonságosabb és a leghatékonyabb módszereket. Egy vezérlőpult ergonómiailag helyes megtervezése során számításba kell venni a kezelő testtartásának változásait, mozgását és kényelmes rálátását a képernyőre. Nem szabad szem elől téveszteni olyan környezeti tényezőket sem, mint a teremzaj és a megvilágítás. A vezérlőasztal ergonómiai szempontból helyes megválasztásának az a célja, hogy csökkentse a kezelőkre ható stresszt és fokozza éberségüket, hogy figyelmüket mindenkor munkájukra összpontosíthassák. Az ergonómiailag megtervezett vezérlőpultok kiválasztásakor a következő elveket kell szem előtt tartani:
Változtatható testtartás A vezérlőterem dolgozói rendszerint hosszú időt töltenek ülő helyzetben. Az ülő helyzet fokozhatja a fáradtságukat és csökkentheti éberségüket, mert lelassítja a vérkeringést, és álmosságot okoz. A legjobb vezérlőpultok enyhíthetik a fáradtságot azzal, hogy számtalan kényelmes testtartást tesznek lehetővé. Ez megoldható • állítható magasságú asztalok használatával, amelyek lehetővé teszik, hogy a kezelő ülve és állva is tudjon vezérelni; • hanyattegér (trackball) vagy joystick használatával; • a billentyűzet optimális elhelyezési távolságával, ami feleslegessé teszi a túl nagy mozdulatokat és a test elfordítását; • ergonómiailag helyes székek alkalmazásával, amelyek különböző személyi paraméterekhez állíthatók. Kényelmes rálátás a képernyőre A munkafolyamatok egyre nagyobb mérvű automatizálása azzal jár, hogy a kezelők idejük nagyobb részét számítógépek előtt töltik. Ezért alapvető fontosságú a képernyők vagy a vizuális kijelző egységek optimális elhelyezése, hogy a kezelők szemük megerőltetése nélkül jól teljesíthessék feladataikat. A kényelmes rálátásban a következő tényezők játszanak közre: A képernyő elhelyezési magassága A monitorok optimális elhelyezési magasságára nézve két vélemény ismert. Az első szerint a monitorokat úgy kell elhelyezni, hogy a képernyő teteje szemmagasságba kerüljön, így a fej függőleges helyzetben maradhat, ami csökkenti a nyakizmok megerőltetését. Ez a testtartás azonban, ha valaki hosszú ideig megőrzi, kényelmetlen lehet és fáradtságot okozhat. A második vélemény szerint a monitort középre kell helyezni úgy, hogy az alja a munkaasztalon legyen. A monitor alacsonyabb elhelyezése csökkenti a nyak megerőltetését, mert számtalan kényelmes nyaktartást tesz lehetővé. Az alacsonyabban lévő monitorok közelebb is vannak a munka tárgyához, így szükségtelenné teszik a szem túlzott megerőltetését.
A szem és a képernyő távolsága A kezelő szeme és a monitor közötti optimális távolság a kezelő szemének átlagos alkalmazkodó készségétől és éleslátásától függ. Kipihent szem általában 80 cm távolságból lát élesen egy tárgyat. Idősebb korban ez a távolság megnő, ha a tárgy közelebb kerül, homályossá válik, és nézése megerőlteti a szemet. Kipihent szem előre nézve 115 cm-ig lát el élesen, 30 fokos szögben lefelé nézve pedig 89 cm-ig. Túl közeli tárgy nézésekor a szemizomnak az éleslátáshoz nagyobb erőfeszítést kell kifejtenie. Oldalirányú elhelyezés A vezérlőteremben dolgozóknak több vizuális kijelzőt kell nézniük, amelyek velük szemben, vízszintesen félkörívben helyezkednek el. A monitoroknak a kezelő közvetlen látóterében kell lenniük, mert ha a szem sokszor oldalra néz, akkor egy idő után a fej is automatikusan arra fordul. A fej és a nyak túlzott forgatása kényelmetlen és fáradtságot okoz. A billentyűzetet és más irányító szerkezeteket a monitorokkal szemben kell elhelyezni, az író és raktározó felületnek pedig a munkaasztal egyik oldalán kell helyet kapnia. A képernyő döntése A kezelő kényelmes testtartása és látása a monitor döntésétől is függ. Az előre döntött monitorok kényelmetlenebbek a nyaknak, a hátnak és a látás szempontjából, mint a hátrafelé döntöttek. A monitorok optimális dőlésszöge a függőlegeshez képest 5–20 fok. Fontos azonban, hogy a teremvilágítás ne okozzon tükröződést vagy csillogást a képernyőn. Környezeti tényezők Vannak olyan környezeti tényezők, amelyek behatolnak a kezelő személyes munkaterületére és elvonják figyelmét munkájáról. Egy kezelő személyes munkaterének a körülötte lévő 3–6 lábnyi terület tekinthető. A jól elhelyezett pultok csökkentik a környezeti tényezők káros hatását, védik a kezelő személyes munkaterületét, és csökkentik a munkával járó stresszt.
Közlekedés A vezérlőteremben lévő pultok elrendezése nagymértékben befolyásolja a közöttük folyó közlekedést. A vezérlőpultokat úgy kell kiképezni, hogy elválasszák a látogatókat és egyéb kívülálló személyeket a kezelőktől, ugyanakkor minimálisra kell korlátozni minden olyan akadályt, amely gátolhatja a kezelők közötti kommunikációt. Zajcsökkentés A folyamatirányító kezelők óriási stressznek vannak kitéve, ami a több műszakos munka során kifáradásuk egyik legfőbb oka. A teremzaj, a riasztók, a nyomtatók és a termen átmenő forgalom elvonhatja a kezelők figyelmét és növeli a rájuk ható stresszt. Vészhelyzetekben a túlzott teremzaj a kommunikációt is zavarja. Mérsékelhető a teremzaj, ha a közlekedést a vezérlő munkahelyektől távolabbra irányítják, a nyomtatókat és a berendezéseket a vezérlőteremtől elszigetelik, a vezérlőpult körüli területen pedig akusztikai védelmet alkalmaznak. A megvilágítás erőssége A fényerő jelentősen befolyásolja az ember lelkiállapotát és teljesítményét. A kezelőknek elegendő fényt kell kapniuk ahhoz, hogy szemük megerőltetése nélkül lássák az előttük lévő feladatokat. A vezérlőteremben 300–750 lux a megfelelő megvilágítás, a terem megvilágítása a kezelő éberségére is hat. Minden vezérlőasztal munkaterületén 600 lux fényerejű helyi megvilágítást kell alkalmazni az olvasási és írásbeli munkákhoz. Az asztal megválasztásakor fontos szempont a helyi és a környezeti megvilágítás elhelyezése, hogy el lehessen kerülni a képernyő csillogását.
Az ergonómiai vezérlőpult-tervezés további fontos elemei Tekintettel a várhatóan egyre szigorodó előírásokra, sok gyártó már most ergonómiai szempontok szerint tervezi munkaállomásait. Ez lehetővé teszi, hogy a vezérlőterem tervezője ideális konfigurációt alakítson ki, mert a vezérlőpultok most több fakultatív tulajdonsággal kaphatók. Ezek a korszerű ergonómiai tulajdonságok fokozzák a kezelők munka-
képességét és éberségét. A következőkben néhány olyan tulajdonság következik, amely egyre gyakrabban jellemzi az újonnan tervezett pultokat: Beépített munkalámpa Egyes gyártók termékeikbe beépítik a megvilágítást. Az egyéni munkalámpák megvilágítják a kezelő munkaasztalát, de nem zavarják a szomszédos kezelőt abban, hogy jól lássa a kijelzőjén szereplő információt. A munkalámpa a munkafelületet világítja meg, nem pedig a monitor képernyőjét, vagy a kezelőt. A lámpa fényereje állítható, hogy íráshoz és olvasáshoz is legyen elegendő fény, így az elégtelen megvilágítás nem erőlteti meg a szemet és nem okoz kifáradást. Egyéni fűtés- és szellőzésszabályozás Egyes vezérlőasztalokon egyénileg szabályozható a munkahely szellőzése és fűtése. Az egyik gyártó típusába – a repülőgépek mintájára – egyénileg szabályozható szellőzést épített be. A kezelő kényelme érdekében egyénileg állítható hősugárzók is összehangolhatók a pult elhelyezésével. Akusztikai szempontok A munkahely-konfigurációba beépített speciális riasztórendszerek csökkentik azt a zűrzavart, amelyet a fel nem ismert forrásból származó vészjelzések okoznak. Ezek a vészjelzők a jelet a pultkonfiguráció egy meghatározott pontjára irányítják, ami lehetővé teszi, hogy a vezérlőszemélyzet megállapítsa, honnan származik a jelzés. A zajt még jobban csökkenti, ha a kevésbé sürgős riasztásoknál hangjelzés helyett villogófényt alkalmaznak. Állítható magasságú munkafelület Bármely testtartás – ha hosszú ideig nem változtatunk rajta – kényelmetlenné válik és fáradtságot okoz. A vezérlő dolgozóknak tudniuk kell változtatni testtartásukat, hogy kevésbé fáradjanak el és éberek maradjanak. Ennek egyik módja olyan munkapult alkalmazása, amelynek magasságát a felhasználó változtathatja. Ezek a hidraulikus vagy elektro-
mos meghajtású munkapultok álló- és ülőmunkához egyaránt alkalmasak. Ez különösen olyan vészhelyzetekben hasznos, amikor a kezelők gyakran azért állnak, mert szükség van arra, hogy mozgékonyak maradjanak és áttekinthessék a képernyőket. A vezérlőpult mozgathatósága Az ideális pultkonfigurációnak eléggé mozgathatónak kell lennie ahhoz, hogy különböző teremelrendezésekhez és munkákhoz megfeleljen. A hagyományos típusok statikus keretből állnak, amelyben helyet kapnak a kijelzők és a vezérlő műszerek. Mivel ezek a munkapultok rögzítettek, egyéni igényekhez csak nehezen és nagy költséggel lennének hozzáigazíthatók. A rendelésre készített típusok viszont rugalmasabbak, mert keretük állítható, hogy jobban megfeleljenek az ergonómiai követelményeknek. Az áttekintés biztosítása Amikor a vezérlőtermekben még nem számítógépekkel dolgoztak, a kezelők grafikonregisztrálók, mérőeszközök, kapcsolók és a gyárban lévő egyéb hasonló vezérlőberendezések segítségével követték nyomon a különböző folyamatokat. A számítógépek bevezetése átfogóbb információt nyújtott ugyan a kezelőknek, de korlátozta, hogy mennyit láthatnak egy adott helyen a gyár működéséből. Ennek ellensúlyozására a kezelők megpróbálták növelni a pultokon lévő monitorok számát, hogy láthassák mindazokat a helyeket, amelyeket látni szerettek volna. Mivel azonban egy kezelő biztonsággal és hatékonyan csak korlátozott számú képernyőt tud figyelemmel kísérni, a gyár pedig gyakran távol esett a vezérlőteremtől, a kezelők elveszítették áttekintésüket és elszakadtak a gyár munkafolyamataitól. A tervezők újabban nagy áttekintő kijelzőket építenek be a vezérlőtermekbe, hogy a kezelők ismét „képbe kerüljenek”. Az áttekintő kijelzők a pultokkal szemben helyezhetők el, és 10 méteres távolságról láthatók. Így egyidejűleg több kezelő láthatja ugyanazt az információt. Kritikus időszakokban és vészhelyzetekben csökken a kezelőkre ható stressz, ha egyszerre mindig azonos mennyiségű és típusú információt kapnak. Az áttekintő kijelzők növelik a kezelők mobilitását is, mert közös hivatkozási pontként szolgálnak, ha a kezelők egyik munkaállomásról átkerülnek egy másikra. Az áttekintő képernyők, előnyeik mellett, hátrányokkal is rendelkeznek. Költségük az a legfontosabb tényező, amely eldönti, alkalmazásra
kerülnek-e a vezérlőcsarnokban, vagy sem. Ezenkívül értékes helyet foglalnak el, és megközelítésükhöz is helyre van szükség a szellőző és karbantartó egységek mögött. Gondosan meg kell választani az áttekintő képernyők elhelyezését és azoknak az asztalokhoz viszonyított magasságát, mert nem megfelelő elhelyezés esetén a kezelők túlerőltetik szemüket és rosszul látják a képernyőt.
Összegzés Az ergonómiailag helyes tervezés jól összeegyezteti a vállalat pénzügyi és a dolgozók biztonsági szempontjait. A termelés növekedése és a működési költségek csökkenése gyakran ellensúlyozza a munkakörnyezet javítása érdekében az ergonómiai elvek alkalmazására fordított többletköltséget. Ha a vállalat a tervezés korai szakaszában ergonómiai elveket alkalmaz, akkor időben felismeri a munkahely tervezett kialakítása és a gépkezelők szükségletei között várhatóan jelentkező konfliktusokat. Így a legalacsonyabbra mérsékelheti az ergonómiai tervezés költségeit és elkerülheti azokat a kiadásokat, amelyekkel az ergonómia figyelmen kívül hagyásával tervezett irodai munkahely átalakítása jár. Összeállította: Pál András Bossen, D. G.: Office ergonomics: Let’s get practical. = Occupational Hazards, 67. k. 3. sz. 2005. p. 43–47. Smith, K.; Walker, B.: Integrating ergonomics. = Intech, 51. k. 3. sz. 2004. p. 38–41. Mäder, J: Ergonomisch optimale CAD-Arbeitsplätze. = Technische Rundschau 96. k. 21. sz. 2004. okt. p. 68–70. Ruthenberg, R.: Hohe dynamik. = Das Industrie Magazin, 37. k. 8. sz. 2003. szept. p. 42–47.
