ERGONÓMIA
5.1
Irodai munkahelyek ergonómiája Tárgyszavak: ergonómia; iroda; munkahely; munkafeltétel; testtartás; káros hatás; fizikai terhelés.
Minden szakembernek megvan a maga felfogása és filozófiája az irodai munkaállomások optimális kialakítását és elhelyezését illetően, de abban egyetértés van, hogy a dolgozó testének stabilitása, az egyes testrészek tehermentesítése és megfelelő alátámasztása az egészséges irodai munkakörnyezet szempontjából kulcsfontosságú tényezők. De ki a tárgya valójában ezeknek az ergonómiai erőfeszítéseknek? Az irodai munka ergonómiájának fogalma mindenkiben ugyanannak a szemléltető ábrának a képzetét idézi fel. A kép tökéletes testalkatú, hibátlan testi arányokkal rendelkező személyt mutat be, akinek térdei és csípője ülés közben 90 fokos szöget zárnak be, hátgerince kifogástalanul egyenes, könyökei pontosan derékszögben vannak behajlítva, és a számítógép billentyűzete és a monitor, amely előtt ül és tevékenykedik, tökéletesen vannak elhelyezve munkaasztalán. Ez tehát az a kép, amelyet a munkavédelmi és ergonómiai tanácsadók felidéznek hallgatóságuk emlékezetében annak érdekében, hogy bemutassák azt az ideális testtartást, amelyre az irodai alkalmazottaknak törekedniük kellene. Ezzel a felfogással azonban van némi probléma. Függetlenül attól, mennyire tekinthető ideálisnak az említett kép, az etalonnak tekintett személyt aligha figyelték meg alaposabban a számítógéphez kötődő tevékenységének ellátása közben. Ideje ezért a gyakorlat próbájának alávetni a korábbi felfogást, és például egy ügyfélszolgálati iroda fizikai realitásaihoz és a hivatali bútorzat szigorúan merev adottságaihoz hozzáigazítani az eddigi megközelítést. Akár hihető, akár nem, az emberek minden nap és a napi munkaidő során mindvégig mozognak, forgolódnak, áthelyezik vagy átcsoportosítják testsúlyukat. A statikailag helyes, szabályos testtartású, arctalan, szabványegyén paradigmáját át kell tehát alakítani, hogy az ergonómia három egyszerű fogalom segítségével a mozgás szabadságát segíthesse elő. Ezek: a stabilitás, a tehermentesítés és a megtámasztás.
Stabilitás A stabilitás az egyenlet meghatározó tényezője. Ha jelen van, akkor alapjául szolgál mindenféle mozgásnak, ha viszont hiányzik, akkor megbomlik az egyensúly, és veszélybe kerül a hatékony, célirányos mozgás. Irodai környezetben a stabilitás szó szerint az alapok – azaz a lábak – lerakásánál kezdődik – ez az a bázis, amelyre az ülő test tömege ránehezedik. Az egyenes és semleges, feszültség-, illetve terhelésmentes testtartás azzal kezdődik, hogy a dolgozó lábait merőlegesen és szilárdan megtámaszthatja a padlón vagy lábtámaszon. Ha azonban a lábak nincsenek megfelelő helyzetben a padlóhoz képest, akkor az emberi szervezetnek a testtartással kapcsolatos „infrastruktúrájában” alapvető romlás következik be. Ülő helyzetben, ha a lábak himbálóznak, a gravitáció lefelé húzza a dolgozót, amint bizonyos fokú stabilitásra igyekszik szert tenni a padlózat révén. Ha ez a folyamat tartóssá válik, akkor a medence váltakozva előre és hátrafelé mozdulhat el. A medencének ez a váltakozó irányú mozgása közvetlen hatást gyakorol az ágyéki gerincoszlop normális görbületére. Ha a hátgerinc alsó szakasza hátrafelé csúszik, a gerincoszlop többi része – mellkasi és nyaki szakasza – előregörbül. Mindennek együttes következménye a görnyedt, beesett, horpadt, sőt összeroskadt testtartás, amivel együtt jár a fej előrebillenése. A rossz testtartás összetevői bonyolultak, de egyformán fontosak nemtől, életkortól és testalkattól függetlenül. Végső soron mindenki testének stabilitására, szilárd megtámasztására törekszik, amikor feladatokat végez.
Tehermentesítés Ha a munkakörnyezetben létezik valamiféle akadály, a dolgozó mindenképpen megoldásokat és/vagy alkalmazkodást keres az akadály gátló hatásának minimálisra csökkentése érdekében. Ennek eredményeként egy hatékony mozgássémát egy kevésbé hatékony, de az akadályt elhárító módszerrel helyettesít. Időnként ezek a kényszerű alkalmazkodások vagy megváltoztatott mozgássémák megfelelőeknek bizonyulnak, mert alkalmasak arra, hogy általuk az emberi szervezet vázrendszerét (csontrendszer, izomzat, ízületek, inak) érő hatás minimálisra legyen csökkenthető, vagy egyáltalán ne is keletkezzen ilyen. Ám mégis az a gyakoribb, hogy a test alkalmazkodása vagy módosult mozgási lehetőségei a neutrális testhelyzethez
képest kompromisszumhoz vezetnek. A test vázrendszere nagyobb fizikai igénybevételnek lesz kitéve, miközben a mozgás, és így a munkavégzés hatékonysága csökken, ráadásul a dolgozó kockáztatja a baleset, illetve a sérülés veszélyét. Az irodai munkavégzés során elfoglalandó semleges, fizikai feszültségtől mentes ülő testhelyzettel kapcsolatban fontos, hogy az ülés mélysége pontosan illeszkedjen a dolgozó testének méreteihez. Ha a szék ülőfelülete használójához képest túlságosan nagy, kétféle veszély áll fenn: • A székre ülő személy nem korrigálja az ülés mélységét. Ezáltal fennáll annak veszélye, hogy a térdhajlat mögötti testszövetek összenyomódnak. Ezen a térdhez közeli részen haladnak át azok az ütőerek, amelyek biztosítják az alsó végtagok vérellátását, illetve olyan fontos idegpályák, amelyek behálózzák a lábszárat és a lábfejet. E rendszerek összenyomódása az alsó lábszár(ak) fájdalmához, zsibbadásához és/vagy megdagadásához, felpüffedéséhez vezethet. Ezt a helyzetet el kell tehát kerülni. • A szék használója azt a megoldást is választhatja, hogy előrecsúszik az ülésen, eltávolodva a szék – a felsőtest megtámasztására szolgáló – háttámlájától. Ezáltal biztosíthatja azt a szükséges tehermentesítést, ami a térdhajlat mögötti területen az ér- és idegrendszer számára szükséges, azonban egyben meg is fosztja magát a háttámlának az ülő testtartásban igen fontos megtámasztó hatásától. Az idő előrehaladtával ez a testtartás tarthatatlanná válik, és a dolgozó a már jelzett görnyedt, összeroskadt testhelyzetet veszi fel. Ezért a helyes reakció az, ha a dolgozó megváltoztatja a szék ülésmélységét azért, hogy kényelmessé tegye testének alátámasztását, ezáltal biztosítva azt a 6–7 cm-es távolságot, amely ideális a térdhajlat és a szék ülőkéjének pereme között. Hasonlóképpen fontos szempont a munkavégzés síkjának beállítása annak érdekében, hogy sikerüljön fenntartani a kezek és a csuklók semleges helyzetét. Ideális esetben a könyököket egy kissé a számítógép billentyűzete vagy az egérmozgatás síkja fölött kell alátámasztani. Minden helyzetben fontos, hogy a billentyűzet és az egér egyaránt a munkavégzés síkján kapjon helyet. Ha ezeknek a munkaeszközöknek az elhelyezése között szintkülönbség tapasztalható, az problémák forrásává válik. Ha a könyökök a munkavégzés síkja alá kerülnek, akkor a munkaasztal pereme akadállyá válik, aminek kivédéséhez a billentyűzet és az egér használata közben a felhasználónak kényszerűen alkalmazkodnia
kell. A dolgozó ennek érdekében jellemző módon olyan testhelyzetbe kénytelen hozni magát, amely a csuklók görbülésével, behajlításával jár együtt. E testtartás a kompresszióból és a túlzott igénybevételből származó elváltozásokhoz vezethet, pl. ínhüvelygyulladáshoz vagy kéztőcsatorna-szindrómához (CTS). Az irodai munkaállomások bútorzatának lehetőséget kell adnia a testtömeg tehermentesítésére függetlenül attól, hogy az emberi test melyik része érintett a munkavégzésben. Ha a test megfelelő tehermentesítése mint tényező beépül az „ergonómiai egyenletbe”, a dolgozó igénye, hogy balesetveszélyes korrekciós testhelyzetbe hozza magát, a minimálisra csökken.
Megtámasztás A megtámasztás az utolsó és talán a legfontosabb ergonómiai követelmény. A semleges ülőhelyzet tartós fenntartása érdekében lényeges, hogy a dolgozó megtámassza hátgerince alsó szakaszának görbületét. Ezzel tehermentesíti a gerincoszlopára ható erőket, minimálisra csökkentve az összecsuklás lehetőségét. Ha azonban a normális görbületet nem képes felvenni, akkor a gerincoszlop összeroskad és a fej előrebillen. A fej ülő helyzetben bekövetkező előreesése jelentős feszültséggel terheli meg a test vázrendszerét, főként a fejet, a nyakat és a vállakat. Az irodai munkát végzőkről felvett adatok arról tanúskodnak, hogy a számítógépet használók több mint kétharmada a munkával kapcsolatos diszkomfort érzése fő területeiként fejét, nyakát és vállát jelölte meg. Ha viszont az ülő helyzetben előreeső fej jelenségét az ágyéki gerincszakasz megtámasztásával megfelelőképpen közömbösítik, akkor ezek a panaszok lényegében megszűnnek. A megtámasztás aktív vagy passzív módon történhet. Az ágyéki gerincszakasz normális görbületének aktív megtámasztása bekövetkezhet az emberi test izomzata segítségével, amely képes egyenesen tartani a hátat, éppen úgy, mint gyermekkorban, amikor az anyai intelem az ülés közbeni egyenes testtartásra figyelmeztetett. Ez jó, ám csak rövid távon alkalmazható megoldás, az idő előrehaladtával ugyanis mindenképpen tarthatatlannak bizonyul a vázizomzatot erősen megterhelő volta miatt. A passzív megtámasztás sokkal jobb választás. Passzív kényszert használva a gerincoszlop ágyéki szakaszának megtámasztására, tehermentesíthető, azaz nyugalmi állapotban tartható a test vázrendszere. Ekkor az ágyéki gerincoszlop normális görbülete támaszra talál, s a fej, a
nyak és a vállak semleges, feszültségmentes helyzetbe kerülnek. A gerincoszlop alsó szakaszának passzív megtámasztását a manapság használatos, ergonómiai szempontok figyelembevételével megtervezett, változtatható dőlésszögű, állítható háttámlájú irodai székek többsége képes biztosítani. Ha helyesen állítják be e székek háttámláját, akkor képesek arra, hogy teljességgel idomuljanak a bennük ülő személy ágyéki gerincoszlopának görbületéhez. Vajon a kartámasz segít-e a test megtámasztásában az irodai munkavégzés során? Bár e kérdéssel kapcsolatban vannak viták, a kutatások szerint a karok alátámasztása csökkenti az emberi testre irányuló fizikai igénybevételt. Ha a karok megfelelő megtámasztása mellett valósul meg az ülő testhelyzetben végzett munka, akkor csökken az izomzat megterhelése, a túlzott igénybevétel a nyak/váll területén, a felső végtagokon, az alsó karokon, a gerincoszlopon, a csípőn és a térdeken. A karok alátámasztása tehát végső soron jelentősen növeli a komfortérzetet, illetve csökkenti a szükséges erőkifejtést (pl. gépelés vagy adatbevitel során), és általában az észlelt fizikai megerőltetés mértékét. Összeállította: Nagy Károlyné Bossen, D. G.: Office ergonomics: Let’s get practical. = Occupational Hazards, 67. k. 3. sz. 2005. p. 43–47. Mäder, J: Ergonomisch optimale CAD-Arbeitsplätze. = Technische Rundschau, 96. k. 21. sz. 2004. okt. p. 68–70.
BME OMIKK FORDÍTÁSI SZOLGÁLTATÁSAI DÍJTÉTELEK 2004. február 1-jétől Alapdíj Ft/karakter
Fordítási szolgáltatás megnevezése FORDÍTÁS Szakszöveg fordítása magyar nyelvre
1,8
Szakszöveg fordítása magyarról idegen nyelvre
2,5
Szakszöveg fordítása idegen nyelvről idegen nyelvre
3,6
Szakszöveg fordítása képírásról magyar nyelvre
Megállapodás szerint
Fordítás megállapodás szerint
Megállapodás szerint
LEKTORÁLÁS Magyar nyelvű szöveg lektorálása
0,9
Idegen nyelvű szakszöveg lektorálása
1,25
Lektorálás idegen nyelvről idegen nyelvre
1,8
Lektorálás képírásról magyar nyelvre
Megállapodás szerint
Lektorálás megállapodás szerint
Megállapodás szerint
HELYSZÍNI SZAKFORDÍTÁS
Megállapodás szerint
PÓTDÍJAK
Az alapdíj százaléka (%)
Sürgős (8000 karakter/munkanap)
50
Expressz (14 000 karakter/munkanap)
100
Rendkívüli (14 000 karakter felett/munkanap)
200
Nem világnyelvről történt fordításnál, ill. lektorálásnál
25 vagy 50
Nehezen olvasható szöveg fordításánál, ill. lektorálásánál
25
Igen nehéz szakszöveg fordításánál, ill. lektorálásánál
25
Szerkesztett fordításnál (ábra, táblázat, képlet stb. az eredetivel teljesen azonos formájú anyag)
40
● Áraink az ÁFA-t nem tartalmazzák, amelyet 25%-os kulccsal számítunk fel.
● A fordítás terjedelmét karakterben (karakterek száma szóközökkel) határozzuk meg. ● FONTOS! 1150-nél kisebb karakterszámú fordítás esetén szabott ár érvényes: Idegen nyelvről magyarra: 2000,– Ft + ÁFA/oldal Magyar nyelvről idegenre: 2800,– Ft + ÁFA/oldal
Érdeklődni:
Tel.: 4575-314 Fax: 4575-317
[email protected] e-postacím: http://www.info.omikk.bme.hu
