Téri viszonyok és tanulás írta: Carol Stockdale and Carol Possin PhD Néhány Turner Szindrómával élő nő és kislány számára az olyan dolgok mint térképet olvasni, vagy irányítást követni („Fordulj balra a következő sarkon, aztán jobbra”), labdát elkapni és hasonló feladatok kihívást jelenthetnek. A következőkben az amerikai Ark Foundation honlapján megjelent szemelvény adaptációját ismertetjük, ami hasznos lehet. További információk a <www.newhorizons.org/spneeds_arkspatial.html> weboldalon. A kapcsolat két térbeli vagy időbeli pont között lehet egyszerű vagy összetett. Ez lehet saját maga és a környezete között, vagy közte és kettő vagy több önmagán kívüli dolog között. Ezeket a kapcsolatokat nevezzük térbeli viszonyoknak. Például valaki székének a helye az osztályteremben, a távolság a sorban lévő emberek között, vagy a tárgyak elhelyezkedése egy szekrényben vagy a padlón, és egy levél vagy kiadvány szövegének tagolása. Ugyanilyen a betűk elhelyezkedése egy szón belül, vagy szavaké egy mondaton belül, ilyen az események sorrendje egy napi vagy heti rendben, egy óra hosszúsága, a szünetek a központozás által tagolt nyelvben, vagy a 25 osztása 5tel. A térbeli viszonyok magukban foglalnak olyan minőségeket mint a méret, távolság, térfogat, sorrend és idő. Hogyan fejlődik a téri gondolkodás? A téri gondolkodás csecsemőkorban fejlődik. A kisbaba a világot először közvetlen fizikai kontaktuson keresztül ismeri meg érintés és ízlelés által. A fejlődés egyik feladata az, hogy megértsük, hogyan foglalnak helyet a tárgyak, és felfogni a tárgyak méretét az emberi testhez viszonyítva. A gyerek képes lesz a saját testét mérőeszközként használni. Milyen magas egy sütis doboz? Elég keskeny az asztal, hogy átérjem? Be kell húznom a fejem, hogy átmenjek egy zongoraszék alatt? A világ nagy részét az által értjük meg, hogy a tárgyak méretét a legalapvetőbb mérőpálcához, a saját testünkhöz hasonlítjuk. Ez nem csak a méretek megbecsülésére vonatkozik, hanem a hely, forma, mennyiség, irány, távolság, és mozgás. Ezeknek a minőségeknek mindegyikét kapcsolat rendszerek kiépítésén keresztül értjük meg. Minden rendszer az emberi testben gyökerezik, vagy hozzá kötődik, minden és minden érzékünkből vesz fel információt. A gyerek úgy tanul a formáról, mennyiségekről, térfogatról, helyzetről, távolságról, mozgásról, térközről, és időről, hogy minden fogalmat a saját személyes bázisához kapcsol. Ahogy a tárgyakat, és a tőlünk való távolságukat a szemünkkel mérjük fel, a vizuális memóriánkat a környezetünkből formáljuk. Megjegyezzük hogy mekkora, és milyen erőfeszítésre van szüksége az izmainknak hogy megmozdítsanak egy labdát vagy egy ceruzát, vagy akár a testünket a térben így formálva emlékeket az izmok mozgásos aktivitásán keresztül. Végül is át tudunk menni a szobán, anélkül, hogy megbotlanánk a bútorokban, és első próbálkozásra elfordítunk egy kilincsgombot. Szintén megírunk leveleket, és szavakat ceruzával, anélkül, hogy megállnánk visszaemlékezni, minden egyes ceruzavonásra. Végül is ezt olyan jól megtanuljuk, hogy tudunk egyszerre írni, és a tanárt vagy táblát figyelni. Amíg a kisbaba a világot a közvetlen fizikai kapcsolaton keresztül ismeri meg, a nagyobb gyerekek a nyelv szimbolikus reprezentációján keresztül. Ugyanakkor még a nyelvelsajátítás után is a téri viszonyok alapvetőek lesznek a gondolkodásban, és a világ megértésében. Például nagyon sokféle problémát megoldunk kapcsolatok elképzelése által mint ok és okozat, tervezés, összehasonlítás és megkülönböztetés, előre látni hogy mire van szükségem pl. a közértben, összeállítani egy fogalmazást, vagy egy levelet és megérteni, hogy mikor ki beszél egy párbeszédben. Az emberek
gyakran térképet gyártanak az ilyen problémák megoldásához. Például ha összehasonlítanak két dolgot, vizualizálják a dolgok jellemzőit és megjegyezik, hol kereszteződnek a jellemzők. Egy tanuló például vizualizálhatja az iskolai órarendjét, hogy amikor eldönti, hogy melyik könyveket viszi haza, hogy megcsinálhassa a másnapi házi feladatát. Egy dolgozó például egy TV műsor hosszához mérheti az ebédszünetig hátralévő időt. A téri viszonyok megértése éppúgy alapvető a napi tevékenységek végrehajtásához mint a tanulmányi feladatokhoz. Hogyan értjük meg a téri elemeket mint a méret, távolság, és sorrend? Összehasonlítás egy standarddal - A méret és a távolság megértése egy ismert standardhoz való hasonlításon alapul. Ez a hasonlítás lehet lehet tárgyak közötti: egy ember áll a kerítés mellett egy képen, ad egy skálát a kerítés méretének megítéléshez. Az ember mérete standardul szolgál. Vegyük le az embert a képről, és vele együtt az összehasonlítási alapunk is eltűnik a kerítés méretének megítéléséhez. A távolságot is standarddal való összehasonításon keresztül mérjük fel. Ha az ember magasabb mint a ház a képen, tudjuk, hogy ház messze van. A méret és a távolság úgy mutatkoznak meg, mint kapcsolatok: összehasonlítás és kontraszt által. Természetesen ez a módszer csak akkor működik, ha az egyik tárgy méretét ismerjük. Két szikláról készült kép nem ad támpontot a megítéléshez, hacsak nincs rajta legalább egy összehasonlítási alap, akár fűszál is. A fizikai világban, és a róla készült képeken is a méretet és távolságot az ismert dolgokhoz mérjük. A standard, ami a legalapvetőbb minden összehasonlításhoz az emberi test. Pozíció és sorrend – Egy sorrendben elfoglalt helynek is jelentést tulajdonítunk. A betűk és a számok sorrendjének is jelentésmegkülönböztető ereje van: az „eb” nem „be”, a „lát” nem „tál” és a „zene” nem „ezen” . A számok sorrendje elárulja az értéküket. Ez mennyiségviszony egy rendszerbe épül be. A 101 különböző értéket jelöl mint a 10. A helyiértékek megtanulása és a számok jelentésének bevésése az általános iskolai tanulók fontos feladata. A számok helye meghatározó az olyan műveltekben mint az összeadás, kivonás, szorzás, osztás. Tulajdonképpen minden műveletnek megvannak a maga viszonybeli szabályai és követelései. Például a kivonáshoz arra van szükség, hogy a felső számból kivegyük az alsó szám értékét és az átvitelnél felismerjük a helyiértékeket. A tárgyak helyzetét a térben mindig egy másik tárgyhoz viszonyítva írjuk le, olyan szavakkal jobb, bal, felett, alatt, és mellett. Forma – Az előző példákban a jelentés a helyzetből, és sorrendből származott. A másik jelentéstulajdonító jellemző a forma. Az írott nyelvben minden egyes szimbólum formája jelentéssel bír. Minden betűnek és számnak különböző formája és különböző iránya van a térben. A „b” nem „d” „g” vagy „p”. A 2 nem S, a 3 nem E. Minden emberi képességrendszer különböző mértékben működik, beleértve a téri képességeket. Bizonyos emberek tehetségesek téri képességeben, bizonyosak pedig tanulási nehézségekkel küzd. Vannak tehetséges balett-táncosok, és tornászok, és vannak, akik megtorpannak a legkisebb akadálynál is. Néhány ember nehezen ír, tulajdonképpen szinte képtelen az írásra.
Vizuális -Téri és Mozgásos – téri kategóriák A téri képességeknek két fajtája van. A vizuális - téri teljesítmény arra utal, amikor a látást használjuk a különbségek felállítására. A motoros – téri teljesítmény pedig arra utal, hogy testünket pontosan és simán tudjuk mozgatni. Természetesen sok cselekvés megköveteli a vizuális téri és a mozgásos téri képességek kombinációját. Ha valakinek az egyik területen gyengék a készségei, általában a másikkal kompenzál. Téri megértéshez kapcsolódó tanulási problémák A téri megértés nagyon fontos az eredményességekhez sok területen, beleértve a matematikát, helyesírást, központozást és nagybetűs írást, térképezést, az idő megértését, rajzolást, másolást, rendezést, szempontváltást, és kézírást. Ezek a készségek megkövetelik az olyan fogalmak téri megértését mint a mennyiség, irány, térköz, forma, hely, mozgásirány, folyamatosság, és irány. Például a folyóírás megköveteli a forma, folyamatosság és irány megértését. A központozás megköveteli térköz és a hely észlelését. Tehát az iskolai készségek jelentősen a téri megértéstől függenek. Az olvasott szöveg értése szintén téri képességeket igényel. Az olvasónak komplex szintaktikus szerkezeten keresztül kell követnie a jelentést. Például az olvasónak az állítmányhoz kell kapcsolnia az alanyt akkor is, ha tucatnyi szó választja el a kettőt egymástól. A rugalmas, értő olvasás igényli azt, hogy állításokat kérdésekké alakítsunk át, és kérdezzünk a szövegről. A sikeres olvasó kíváncsi és megáll kérdezni, ha a szöveg nem érthető, vagy váratlan fordulatot vesz. Az olvasó téri készségeket használ, hogy kövesse egy állítást irányát egy szövegben. Ehhez hasonlóan a körülírás, az egyik alapvető olvasási készség megköveteli a szöveg, kombinálást, válogatását, és újraértelmezését, hogy másképpen újra fogalmazzuk a különböző pontokat. Végül a jó olvasó megért különböző szempontokat, ami azt jelenti, hogy értjük, hogy egy esemény vagy egy kijelentés hogyan jelenik meg egy másik emberben. A szempontok megosztása szükségesé teszi, hogy lássunk valamit egy másik perspektívából, helyzetből, ami tulajdonképpen téri feladat. A matematika szintén rengeteg téri képességet követel, olyan fogalmakkal kell foglalkozni, mint a helyi-érték, jelek (X, +) átvitel, és osztás. A törteket úgy foghatjuk fel mint egy egész vizuális részeit. Az algebra szoros ragaszkodást kíván egymást követő szabályokhoz, több lépésben megoldható problémákon keresztül haladva. A hatékony matematika tanuló egy egyenlet két oldalát úgy képzeli el, mint egy egyensúlyban lévő mérleget, óvatosan kezelve az egyenlet mindkét oldalát. Ha szöveges feladaton dolgozik, a tanulónak az eseményeket képpé kell átfordítani, a képeket pedig mennyiségekké, hogy tudjon a számokkal dolgozni. A geometria pedig megkívánja az olyan fogalmak megértését, mint a szögek, fokok, és a bizonyítások logikai sorrendjét. Az idő szintén térbeli: olyan egymást követő sorrendben lévő fogalmak megértését kívánja, mint a hét napjai, az év hónapjai, és az évszakok. Ha valakinek gondjai vannak térérzékeléssel, problémái lehetnek az olyan fogalmak megértésével, mint a tegnap, múlt, hét, múlt hónap. A digitálisan kifejezett idő épp olyan térbeli, mint a mozgó óramutató által mutatott, de a digitális órák mentesítenek az óramutatók pozíciójának számokká alakításától. Az este 7:15 megértése ugyanakkor megkívánja egy egymást követő sorrend felfogását, az általunk használt óra típusától függetlenül. A központozás, és hogy ne is menjünk ennyire messze, a nagybetűs írás, szükségtelennek tűnhet egy téri diszfunkciókkal élő tanuló tanuló számára. Tulajdonképen a központozás a beszélt nyelv szüneteinek írott szöveggé alakítása. Ha a tanuló nem észleli ezeket a szüneteket az írott beszédben, nem valószínű, hogy írás közben szükségét érezné a vesszőknek és pontoknak. Az aposztróf (az angol nyelvben) a birtokos és birtokolt kapcsolatát jelzi. A birtokos és birtokolt közötti kapcsolat felfogható térbeli képként is, mint a kocsi és vontató, vagy a kéz és ujjak összekapcsolása. Az a személy, aki nem vizualizálja ezt az összekapcsolódást, kihagyhatja az aposztrófot, mint eme
kapcsolat jelképét. A nyelvtani megértés megkívánja a szavak közötti kapcsolatok észlelését, mint pl. alany-állítmány, főnév – melléknév, és határozó – ige. A komplex szerkezetek és elöljárós kifejezések megértése is a mondatrészek közti téri kapcsolatok elemzésén keresztül történik. A kézírás könnyű és erőfeszítés nélküli megfelelő mozgásos – téri kontrollal, és nagyon nehéz nélküle. Az íráshoz és rajzoláshoz két készségre van szükség: hogy tudjuk, hogy hova helyezzük a ceruzát (vizuális - téri), és hogy képesek legyünk odairányítani, ahova szeretnénk. (motoros - téri). Néhány tanuló nem érzékeli pontosan a formákat, és nem tudja hova irányítsa a ceruzát. Másoknál hiányzik a motoros- téri kontroll, nem engedelmeskedik nekik a ceruza. Sok tanulónál keverten jelentkezik a két téri diszfunkció, komoly nehézségeket eredményezve az írás és rajzolás területén. Sok más feladat is igényel viszonyrendszerbeli megértést: térképolvasás, cipőkötés, és bármilyen más mozgássoros feladat, lépésben maradni egy menetelő csapattal, visszaadni 5 dollárból vagy kitalálni egy ismeretlen bevásárló központból. Téri megértéshez kapcsolódó társas problémák A téri zavarokkal küszködő ember küzd a környezetében lévő rendért is. Rendet rakni és tartani egy íróasztalon, szekrényben, vagy egy szobában, berendszerezni egy fogalmazás tartalmát nehéz feladatnak számítanak. Néhány ember erre úgy reagál, hogy merev és rugalmatlan rendet alakít ki, amit sokáig fenntart. Mások ugyanerre a problémára úgy reagál, hogy nem vesz tudomást a rendről, és rendezetlen környezetben él, kaotikus teljesítménnyel. A társas kapcsolatok nagyon nehezek lehetnek egy téri zavarral élő számára. A személy nagyon merev és rugalmatlan lehet, játékszabályokkal, vagy elvárásokkal a másik viselkedését illetően. A modoruk elég szegényes lehet. Egy téri zavarokkal élő személy betörhetnek a másik személyes terébe, túl nagy falat ételt vehetnek, vagy nem látják be kijelentéseik és cselekvéseik hatását másokon. A tanárokkal való kapcsolat különösen nehéz lehet. A tanulónak szüksége lehet a szigorú ragaszkodásra ugyanahhoz a rendhez, vagy nehézségi lehetnek annak megértéséhez, hogy mit szeretne pontosan a tanár a beadandóban, és nagyon precíz, modellezett utasításokra van szüksége például, hogy 2,5 oldalt írjon. Minden gyerek vagy felnőtt téri tanulási nehézséggel egyedi. Valakinek például lehet csőlátása, nagyon jó motoros teljesítménnyel, bármi egyéb jel nélkül. Másvalakinek téri – vizuális nehézségei vannak. Másoknál különböző kombinációkban jelentkezik más nehézségekkel társulva. Néhányan megtanulják elkerülni a tanulási zavar hatásait. Másoknak nagyon jól működik néhány készsége. Bemutatunk néhány embert akik élete nagyon jól példázza, a téri viszonyokkal kapcsolatos nehézségeket Denise- a legjobb hokikapus a ligában a kulcsjátékos Denise-nek minden éveben könyörögnie kell az edzőjének, hogy játszhasson csapata kapusaként. Denise-nek csőlátása van. Nagyon jól koordinált abban, hogy teste ritmikusan mozog, és a testrészei együttműködnek, ahogy mozognak. Erős, és jó az egyensúlya. Ugyanakkor a helyének meghatározása nagyon nehezen megy. Nem tudja monitorozni a helyzetét, amikor mozog. Ez különösen akkor jelent problémát, ha a tárgyak körülötte, mint például a csapattársai, mozognak. Tehát olyan pozíciókat keres, mint a kapus, ahol egy fix területen belül marad, leköveti a labdát, és felé mozog. Nem kell a pályán mozognia. Sikeres kapus, mert ezen a poszton fix helyzetben van. Mindig ugyanarról a helyről követi a felé menő labdát.
Dorie- nincs rövidebb út Dorie a könnyeivel küszködött amikor táblát nézte a kis fehér templom előtt: „Vasárnapi Szentbeszéd” megtalálni az Utat.” Ez volt a harmadik alkalom hogy elment a templom előtt keresve a rikító táblát, ami jelezte, hogy hol forduljon rá az utcára, ahol Kenneth várt rá. Rántott egyet a kormányon meglepetésében, mert a mellette lévő mobiltelefon elterelte a figyelmét. Leparkolva kocsit egy buszoknak fenntartott helyen, és a telefonjáért nyúlt. Mélyet sóhajtva a füléhez emelte. Természetesen Kenneth volt az. „Hála istennek, hogy rendben vagy. Ugye rendben vagy? Hol vagy? A hangja olyan precíz volt, mint mindig. Csak hadarása árulta el haragját és aggodalmát. Dorie félt a közelgő jelenettől. Hogyan fogja megmagyarázni, hogy a tábla eltűnt? Kenneth valószínűleg valami teljesen logikus válasszal fog szolgálni, mint például: befordulhattál Olive-nál, és odaértél volna.” „Ugye elkéstem? Bocsánat.” Most a harag volt az egyetlen, ami hallatszott a hangjában, hallotta, ahogy köpköd rá : „Hol voltál? 90 percet késtél.” Dorie a hömpölygő forgalom mögé nézett jelek, vagy valami után kutatva, mielőtt válaszolt volna „ Nos itt vagyok a buszmegállóban, tehát nem maradhatok itt. A sarkon lévő jelek azt mutatják, hogy Pine, és dél felé. Kenneth hangja tovább lassul. „Hála Istennek már csak másfél háztömbnyire vagy. csak fordulj jobbra. Várj, inkább kimegyek eléd. Van egy IGA bolt előtted. Várj meg ott. Meggyőződve arról, hogy látja a jelet és nem megy semerre, Kenneth letette a telefont. Dorie félrehúzódott, amint egy nagy busz betöltötte a visszapillantója képét. Miután leparkolt az élelmiszerbolt előtt, átcsusszant az anyósülésre. A másfél háztömbnyi séta láthatóan lenyugtatta Kenneth-et, mire átcsusszant Dorie kocsijában a sofőrülésre. Ahogy odafordult felé, lecsendesítette egy nagy medveöleléssel. „Most tényleg azt gondoltam, hogy valami történt veled.” Mormolta a lány hajának. Egyiküknek se volt kedve az általuk megnézni tervezett filmhez. Ehelyett vacsorázni mentek. A pincér letörölte az asztalt, és visszatért, hogy bögrét készítsen Kenneth elé. Kenneth zakójába simította narancssárga nyakkendőjét, amikor leírt egy tanulót a gazdasági óráról, amit a főiskolán tartott. Dorie megosztotta aggodalmait azzal kapcsolatban, hogy a high tech cégnél, ahol a HR osztályon dolgozik, újabb szalagmunkásokat vesznek fel. Csend telepedett rájuk. Dorie kiegyenesítette Kenneth gesztenyeszínű zakójának a hajtókáját. Pörgette a vizespoharát. Kenneth a kávésbögréjét nézte. Egymásra néztek. Mindketten tudták, hogy eljött az idő, hogy beszéljenektényleg beszéljenek arról, ami történt. Ez volt a harmadik alkalom a hónapban, hogy Kennethnek várnia kellett. Dorie sóhajtott: „Sajnálom. Háromkor elindultam a munkából, hogy időben ideérjek” „Háromkor! De hát csak félórányi útra van innen. Legfeljebb negyven percnyire. Merre jártál? 5:30-ra értél ide.” Dorie tudta, hogy ez egyike a különösen rossz alkalmaknak, mint a szociológia óra, amit nem talált a egyetemen. Fenébe! Nem találta az Eslinton Hall-t, amíg a szobatársa el nem vitte. Vagy az állásinterjú, amire nem talált oda. „Azt hittem... Tényleg azt hittem, hogy megbízhatok ebben a rendszerben. A munkahelyemről az Industrial Park jelzésnél elfordulok, és az kivisz az autópályára. Ha ráfordulok a felhajtónál a zöld és sárga ingatlanügynökség előtt, jó irányba megyek. Aztán lejövök az első lehajtónál a Szent Margaret után, tudod az a templom a kerek ablakkal. Aztán elmegyek a tábláig, amin autók vannak... A hangja elcsuklott ahogy meglátta, ahogy Kenneth néz rá, a száját, mint általában, szigorúan, résnyire nyitva. Próbálta megmagyarázni: „az ingatlanügynökség elköltözött, így rosszul indultam el, és nem találtam a táblát.... Kenneth még mindig nézett rá. Most a bal keze ujjaival dobolt az asztalon. „Dorie-mondta végül-
merre van innen a Sydney Harbour Brigde?” Dorie grimaszolt: „Én nem tudom. Soha nem tudom, addig, amíg oda-vissza nem megyek néhányszor. Vagy persze, amíg nem látom.” Aztán lágy hangon hozzátette: „De ezt ugye tudod te is?” Kenneth bólintott. Miután meggyőződött arról, hogy Dorie nem tudja, hogy a külváros ahol a szülei élnek, össze van kötve Sydney központjával, és azt sem, hogy a környék ahol Kenneth otthona kapcsolatban van a főiskolával ahol tanított. „táj alapján tájékozódom, és nem irányok, és főleg utcák szerint.” -magyarázta Dorie. „A problémák akkor jönnek, ha valami történik tájjal, vagy lemaradok róla. Nem túl gyakran történik ilyen, de ma ez volt. Azzal, hogy az ingatlanügynökség elköltözött, rossz lehajtón jöttem le, végig a 7 -es csatorna tv-tornya felé, addig, amíg rá nem jöttem, és lejöttem.” „De te... mi van a... egyszerűen csak.. Te nem olvasol térképet?” -mondta Kenneth. Most Dorie következett, hogy tudatosan megválogassa szavait. „Hát, természetesen el tudom őket olvasni, csak éppen nem mondanak nekem semmit.” Kenneth elővett egy ceruzát az inge zsebéből, és megfordította a papír tányéralátétet. Hamarosan a főbb utcák térképe feküdt közöttük. Bejelölte rajta Sydney-t és tett oda egy nagy x-et, ahol a Harbour Bridge van. Dorie komoran csöndben volt. „Tudom”-mondta.- „Neked térkép van a fejedben. Ezt harmadik óta tudom, amikor eltévedtem az edzőteremnél, amikor későn jöttem el a fogorvostól. A többi gyerek egyszerűen tudta merre kell menni, akkor is ha egyedül volt. Tehát kitaláltam, hogy ilyen térképük van. Úgy értem, a fejükben. De nekem nem. Én azoktól a dolgoktól függök amiket az úton látok.” aztán hozzátette- „Általában működik. Természetesen mindig ugyanonnan kell mennem. Tehát, ha például, ha a plázába megyek munka után, először haza kell mennem. Természetesen tudom az utat otthonról, de a munkahelyemről nem. Oh- és soha nem vághatok le az útból. De odajutok. ” Általában”-tette hozzá pár pillanat múlva A következő hetekben Kenneth megtanulta a tájakat, ami alapján Dorie tájékozódni tudott. Módszeresen bejelölt mindet a nagy térképen. Néhány alkalommal megpróbálta Dorie-nak használni a térképet. A színkódolás nem működött. Az sem, hogy kiemelte a főbb utakat. Dorie türelemmel hallgatta magyarázatait, bólogatva a megfelelő pillanatokban. De amikor beültek a kocsiba, és Kenneth megkérte őt, hogy irányítsa el a szüleihez, így válaszol: csak menj el az R.S.L Klub mellett és fordulj... Táj, az egyetlen ami működött a táj volt. Egy nap a plázában pihentek a padon. Mostanra a lekésett találkozó frusztrációja elhalványodott. Kenneth mosolygott, ahogy nyúlt, hogy megfogja Dorie kezét. „nos, ez nem nagy dolog. Csak valami amit át kell gondolni. Van valami, amit nagyon régóta szerettem volna neked elmondani magamról. Az hiszem ez most épp olyan jó pillanat, mint bármikor máskor. Onnan származik, amikor a légierőnél voltam.” Dorie nézett rá, nem tudta, mit várjon. Kenneth folytatta: „Emlékezz rá, hogy nem kerültem be az felügyelő tiszt képzésbe. De azt sose mondtam el, hogy miért.” itt szünetet tartott. „Színvak vagyok” Dorie megszólalni se tudott. Visszaemlékezett a gesztenye színű zakóra narancssárga nyakkendővel, a zöld kanapéra piros tulipánokkal, ami a kék szőnyeggel együtt virított a nappalijában. „ Hála Istennek”- gondolta- „Már azt hittem, hogy nagyon-nagyon rossz ízlése van.” Kommentár: - Dorie nem tudja felmérni a téri kapcsolatokat. Csak az ismerős helyeken boldogul, mint az otthona vagy az irodája. A térképek nem ugyanazok, mint a valóság. Csak képviselik az utakat, a városokat, hegyeket, és folyókat vonalak, vagy más jelek által a papíron. A térképek kétdimenziósak. A világ 3 dimenziós. Ugyanilyen problémája van a háztervek értelmezésével, vagy azzal, hogy összerakja karácsonykor a játékokat, írott útmutató alapján, vagy hogy összerakjon egy repülőmodellt az unokaöccsével.
Dorie az irányokat sem érzi. Ugyanígy a távolságot sem. Ezt értette az alatt, hogy neki nincs térkép a fejében. Tehát ezért történhetett az, hogy jobbra fordult bal helyett, és ment délnek, észak helyett, és nem is vette a hibát egészen addig, amíg a táj fel nem hívta erre a figyelmét. Mérföldekkel túl ment volna célján, ha lemarad a tájról, és nem veszi észre, hogy túlment. Dorie talán sikeres lehet a magánéletben és a munkahelyén egyaránt, ezek nélkül a téri képességek nélkül. Valószínűleg képes lehet elsajátítani őket, ha kap segítséget, kiindulási alapot a 3 dimenziós világban, hogy meg tudja tenni a szükséges összehasonlításokat. Kenneth fel fog fedezni más területeket, amiben képes lehet kreatív utakat találni. Például Dorie soha nem volt képes vázlatot készíteni, és ezt írásbeli munkái alapjául használni. Ennek ellenére sikeres írásbeli munkákat írni. Egészben el kellett képzelnie a munkát, mielőtt tollat ragadott volna. Amikor a középiskolai tanára kérte a vázlatot is a munkával együtt, a fogalmazás befejezése után készített egyet. És 5-öst kapott rá. A geometria is megpróbáltatás volt, mielőtt megtanulta fordítva csinálni, és testeket épített fogpiszkálóból. De ez egy másik történet.
