Tekerj az egészségért!

2006. április

2

2006. április

TARTALOM

EGYETEMI HÍREK

Kossuth-klub / Az észt ábécéskönyvek........................................ 4 TUDOK 2006 / Kürt Rt. .............................................................. 4 Köszöntés / Protokoll / Kitüntetettek / Rezesek versenye ........... 5 Körúti Színház Debrecenben ..................................................... 6 Gyere be, hogy kimehess! ........................................................... 6 HÁTTÉR

Újra van Közalkalmazotti Tanács ................................................ 8 Régi-új hagyomány....................................................................... 9 Az internethez én is odaférjek .....................................................11 Lélekharang kondul .....................................................................12 Az élet könyvtára ........................................................................13 ZOOM

Top Gun a Kazánházban ............................................................ 15 „Színház az egész világ” .............................................................16 SZÉP-SZELET

Osvát László és Nyírő Gy. Gábor versei ................................... 19 NÉZÕPONT

Határon túli magyar hallgatók a felsőoktatásban ....................... 20 Kistanárok .................................................................................. 21 Zságer-lista ................................................................................. 22 Sörre bor – kocsmateszt ............................................................. 23 A hatásos Placebo / Feltálaló...................................................... 24 COSMO

Bulgária, a cirill írás és az EU ................................................... 26 DE-FICIT

Hogyan keressünk sok pénzt a tőzsdén ...................................... 27 SPORT

Sport és más semmi ................................................................... 29 BALU ......................................................................................... 30

A szerkesztőség a beérkezett hirdetések tartalmáért nem vállal felelőséget.

Tekerj az egészségért! Lázban égve taposom otthon a szobakerékpárt. Fél óra alatt gondolatban eljutok Karakószörcsögig, újabb fél óra, s már itthon is vagyok jól ismert szobámban. Közben repkednek fejemben a jobbnál jobb ötletek, melyeket nem oszthatok meg senkivel, nehogy valaki lenyúlja őket. Koperta Peti haverom hívott a minap, amikor megtudta, már csak néhány nap van hátra a Critical Mass nevű rendezvényig. Tudják, ez az, amikor sok megszállott biciklire pattan, és az eltunyult motorizáció-függőknek megmutatja, milyen is, amikor stramm, egészséges csávók tömege teker át bőszen a városon. Én is köztük voltam, vagyok és leszek, alig várom már, hogy a friss levegőn nyomhassam a pedált. Családunkban nagy hagyománya van ám a drótszamarazásnak. Egyik ősünk például ezerkilencszáztizenháromban felbiciklizett Budapestre, ahol meg sem állt a Városligetben működő vurstliig. Reményei szerint biciklis akrobata számokat mutatott volna be az érdeklődő publikumnak, de a sors és Staimhoffer Gedeon nevű főnöke némileg keresztülhúzta számításait. Ede bácsi évekig kikiáltóként, jegyszedőként és majomketrec-takarítóként kereste meg a bicikliküllőre valót, de egy idő után már nem panaszkodott. Minden vasárnap felpattant kétkerekűjére, és bejárt vele ungot-berket, aztán vett egy üres telket, kölcsönből épített házat, nem is egyet, hanem százat, azt meg aztán jól eladta, s a haszonból élt az ebadta. Attól kezdve mindenki csak úgy emlegette: „A Szerencsés Ember.” Félre a tréfát, óvjuk környezetünket, pattanjunk mindannyian bicajra! Küküllő István

Egyetemi Élet, a Debreceni Egyetem lapja – A Debreceni Egyetem megbízásából kiadja a Debreceni Campus Kht. – Felelõs kiadó: Dr. Nagy János rektor – Fõszerkesztõ: Ölveti László – Lapmenedzser: Bánfalvi Gyõzõ – Fotó: Gerõ Tamás – Olvasószerkesztõ: Szabó Tibor – Állandó munkatárs: Szabó Ivett, Szabó Laci – Korrektor: Kovács Éva – Tördelõ: Barna Ildikó – Levilágítás: Betűvető Bt. – Nyomda: Vider-Plusz Bt. – Terjesztés: Meló-Diák – ISSN 0230 7731 – Megjelenik kéthetente 4000 példányban – A szerkesztõség levélcíme: Pont Szolgáltató Központ, 4010 Debrecen, Pf: 75 – A szerkesztõség telefonszáma: (52) 512-900/ 22884 – A szerkesztõség e-mail címe: [email protected] – Hirdetésfelvétel: 06-(30)-9953-041, [email protected]

Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelõje, az

3

HÍREK

Kossuth Klub Március 30-án, dr. Závodszky Péter akadémikus volt a vendége a Kossuth Klub Tanulságos életutak előadás-sorozatának. A professzor előadásának címe: Fehérjék – a szerkezettől a funkcióig, fizikától a biológiáig. A beszélgetést a KLTE Baráti Köre szervezte a Természettudományi Kar dékáni tanácstermében.

TUDOK 2006 1995-ben egy olyan rendhagyó kezdeményezés indult el az országban, amely jelenleg már csaknem ötezer kiemelkedően tehetséges itthoni és környező országbeli magyar középiskolás diák számára biztosít kutatási lehetőségeket a legjobb hazai kutatóhelyeken, neves mentorok irányításával. A kutató diákok első országos konferenciáját 1997-ben rendezték meg. A Tudományos Diákkörök VI. Országos Konferenciáját (TUDOK 2006) idén a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma szervezte. A konferencián 152 magyarországi és határon túli diák vett rész, összesen 121 előadással, 16 szekcióban. A legjobb diák 2002 óta a Nobel-díj átadás vendége. A rendezvényre április 7-8-án látogathattak el az érdeklődők. A konferencia helyi védnöke professzor dr. Nagy János a Debreceni Egyetem rektora volt, aki a rendezvény megnyitóján emlékérmet adományozott Titkó Istvánnak, aki már 25 éve igazgatja a Kossuth gimnáziumot.

4

2006. április

Az észt ábécéskönyvek A Debreceni Egyetem Finnugor Nyelvészeti Tanszéke a Magyarországi Észt Intézettel közösen kiállítását szervez a Debreceni Egyetemen az észt ábécéskönyvek történetéről. A kiállítás május 9-18-ig tekinthető meg a főépület harmadik emeleti kerengőjén. A téma az észt ábécéskönyvek több mint 400 éves története. A képek az első ábécéskönyvekről sajnos nem maradtak fenn, a tárgyalt anyag nagy része a 19. századot öleli fel, de olyan tv-sorozatokat is felelevenít, mint a „Mackó és az ABC”, mely minden észt generáció kedvence volt.

A világ legjobb vállalkozója Dr. Kürti Sándor, a Kürt Rt. cégalapító-tulajdonosa tartott előadást április 5-én Mitől leszel a világ legjobb vállalkozója címmel? a Közgazdaságtudományi Karon. A Kürt Rt. – adatmentéssel és biztonságtechnikával foglalkozó cég – méltán híres az egész világon, mindenhonnan futnak be hozzájuk hibás winchesterek. Dr. Kürti Sándor 2004-ben elnyerte Az év üzletembere címet, ugyanebben az évben Széchenyi-díjban is részesült.

2006. április

Köszöntés Dr. Borsos Jánost április 4-én ünnepélyes keretek között köszöntötték hetvenedik születésnapján a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum színháztermében, ahol az Életfa Emlékplakett kitüntetést dr. Magyar József, az FVM főosztályvezető-helyettese nyújtotta át. A köszöntésen túl tudományos ülést is rendeztek a professzor tiszteletére „Az agrárinnovációtól a társadalmi aszimmetriáig” címmel.

Rezesek versenye Április 10-11. között 29. alkalommal rendezte meg a Debreceni Egyetem Konzervatóriuma az Országos rézfúvós és ütőhangszeres találkozót és versenyt. Idén az eddigi legtöbb, 73 versenyző lépett pódiumra a következő kategóriákban: trombita, kürt, harsona, tuba és ütőhangszerek. A tízfős zsűriben helyet foglalnak a Zeneakadémia tanárai, valamint neves budapesti és külföldi zenekarok művészei. A legeredményesebb versenyzők a különböző díjak és felajánlások mellett átvehették a Debreceni Egyetem, valamint Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának különdíjait.

Protokoll Március végén a Közgáz Tavasz rendezvénysorozat zárásaként Görög Ibolya protokollszakértő tartott háromnapos kurzust a Közgazdaságtudományi Karon. A hivatalos kapcsolattartás egyik legismertebb hazai szakembere tizenhárom évet töltött a legfelsőbb államigazgatási protokoll szervezésével, ismereteit és tapasztalatait foglalta össze előadásaiban. Kitüntetettek Április 3-án a Rektori tanácsteremben dr. Nagy János rektor köszöntötte a Debreceni Egyetem azon oktatóit, akik a március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából állami kitüntetéseket vehettek át. A kitüntetettek névsora megtalálható az Egyetemi Élet 44/10 számában.

HÍR4 ide kell egy kis szöveg

5

2006. április

HÍREK

Tanulj külföldön az ERASMUS-szal! Az ERASMUS program segítségével a felsőoktatásban tanuló hallgatók tanulmányaik egy részét külföldön tölthetik. Az ERASMUS programhoz szorosan kötődik az Erasmus Student Network hálózat, amely Európa közel húsz országában körülbelül 1230 aktív szekciót fog egybe, s összesen körülbelül 50 000 diákot képvisel évente. A 2006/2007-es évre szóló Erasmus-pályázatok leadási határideje vészesen közeleg, április 28-ig kell benyújtani a pályázatokat a tanszéki ERASMUS-koordinátoroknál. Érdemes tehát gyorsan dönteni a külföldi tanulmányokat illetően, amihez segítséget adhat a http://erasmus.unideb.hu internetes oldal, vagy az itt következő élménybeszámolók: *** „Az egyetemen a tanárok nagyon segítőkészek és toleránsak a külföldiekkel szemben, bár a vizsgákon (tekintve, hogy a teljesített tárgyakat itthon elfogadják) ők is megkövetelik a felkészültséget. Ösztöndíjasnak lenni a tanulmányok szempontjából is előnyös, különösen a nyelvtanulás miatt – hazatérésem után nem sokkal sikeresen letettem a felsőfokú nyelvvizsgámat.” (Harmati Judit) *** „A külföldön való tanulás nagyon jó dolog, nem is értem, miért nem mennek külföldre többen.” (Kovács Balázs) *** „Kár lett volna elszalasztani ezt a lehetőséget, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy egyetem után bármikor is adódik ilyen alkalom. Aki csak teheti, fogjon bele, utazzon ki, a külföldi egyetemen töltse el az időt minél színesebben, minél hasznosabban. Higgyétek el, ha tehetnénk, mindannyian visszamennénk…” összeállította: Szabó Laci

Körúti Színház Debrecenben Telt ház előtt, hatalmas sikerrel játszotta a Körúti Színház Molnár Ferenc A doktor úr című darabját a Lovardában. A társulat előadásainak azonban ezzel még nincs vége. John Patrick Teaház az augusztusi holdhoz című vígjátékát április 24-én nézhetik meg az érdeklődők szintén a Lovardában. A szereposztás igen változatos, találkozhatnak a nézők a színpadon többek között Őze Áronnal, Szakácsi Sándorral, Hadházi Lászlóval, Szabó Erikával és Gyebnár Csekkával is. A Lovardában ez év őszétől egyébként még nagyobb hangsúlyt fektetnek a színházi élet megelevenítésére. Ennek érdekében színházbérleti rendszert vezetnek be, amelynek részleteiről a www.unideb.hu honlapon és a Napló oldalain olvashatnak az érdeklődők. Gyere be, hogy kimehess! Április 4-5. között idén tavasszal immár hetedik alkalommal szervezte meg a Debreceni Egyetem Hallgatói Külügyi Bizottsága a Külügyi börzét, ahol közel húsz kiállító kínált különféle külföldi ösztöndíj- és nyelvtanulási lehetőséget, csereprogramot. A rendezvény idén is sok látogatót vonzott, de ha Te mégsem voltál közöttük, akkor kérdéseiddel nyugodtan megkeresheted a DE Hallgatói Külügyi Bizottságot vagy Külső Kapcsolatok Igazgatóságát, ahol minden külföldi ösztöndíjjal kapcsolatos kérdésedre választ kaphatsz.

6

2006. április

HIRDETÉS

7

2006. április

HÁTTÉR

Újra van Közalkalmazotti Tanács Beszélgetés a

Dr. Mikita János, a II. Belgyógyászati Klinika docense lett a Közalkalmazotti Tanács elnöke a Debreceni Egyetemen. A tanács megalakulásának körülményeiről faggatta lapunk az elnököt. EÉ: — Március eleje óta működik a Közalkalmazotti Tanács a Debreceni Egyetemen. Korábban létezett-e már ez a testület? – A kilencvenes évek elején országgyűlési határozat írta elő, hogy az intézményekben Közalkalmazotti Tanácsot kell választani, így nálunk is megalakult. 2000-ben létrejött az egységes Debreceni Egyetem, ami azt tette szükségessé, hogy egy új, az egyetem és részintézményeit is reprezentáló tanácsot válasszanak. Mindez 2004 őszéig működött, amikor újabb választást kellett kezdeményezni, de az a kis részvétel miatt sikertelen volt. Az említett időszakban az előző tanács elnöke, dr. Fekete Istvánné dr. Csótó Edit rektori megbízottként képviselte

8

a közalkalmazottakat. Másfél évi teljes szünet után 2006 márciusától van újra megválasztott tanácsa a Debreceni Egyetemnek, s a 13 tagú testület első hivatalos ülésén a tagjai közül személyemben választotta meg az elnökét. EÉ: — Miként lett Ön az elnök, hogyan került fel a tanács választási listájára? – Hozzájárulhatott egyetemi és városi közéleti gyakorlatom, s talán az is, hogy klinikusként sok emberrel kerülök kapcsolatba. Mindezen túl feltétlenül élveztem az engem delegáló DOTESZ szakszervezet bizalmát is. EÉ: — Mennyi időre szól a megbízatása? – Eredendően három éves megbízásról van szó, de miután ez ismételt választás volt, két évre szól a mandátum. EÉ: — A Közalkalmazotti Tanácsnak mik a legfontosabb feladatai? – A közalkalmazottak jogainak érdekérvényesítésében kell munkálkodnia. A szabályozás pontosan kö-

rülírja feladatait és lehetőségeit, így együttdöntési-, véleményezési-, tájékozódási joga van a közalkalmazottakat érintő kérdésekben. Kiemelném a részvételi jogot, vagyis az egyetem állami vezetésének minden területű munkájában partnerként, konszenzusra törekedve vehetünk részt. EÉ: — Milyen időközönként találkoznak a Közalkalmazotti Tanács tagjai? – Ezt pontosan ki kellett munkálnunk, ma már úgy látjuk a legracionálisabbnak, hogy havonta, másfél havonta találkozzunk. Természetesen aktuális esetek megtárgyalásakor rendkívüli megbeszélésekre is sor kerülhet. A tanács képviseletében az elnök hivatalból meghívott a Rektori Tanács és a Szenátus ülései mellett a centrumok vezetésének tanácskozásira is. EÉ: — Jelenleg mik azok az aktuális témák, amikkel mindenképpen foglalkozniuk kell? – A legfontosabb feladat a munka újbóli beindítása. Másfél éves kihagyás után ennek nagyon sok formai és tartalmi feltétele van. Rendkívül fontos az egyetem állami vezetésével, a Rektori Hivatallal való szoros kapcsolattartás, de mindennél lényegesebb a választóinkkal, a több ezer közalkalmazottal, a szakszervezetekkel pontosan kimunkálandó formájú és tartalmú párbeszéd. A tanács tevékenységének központját, a rendszeres ülésezést a rektori tanácsterembe kívánjuk áthelyezni a jövőben, ezzel is demonstrálva, hogy a Közalkalmazotti Tanács valóban a Debreceni Egyetem közös feladatait ellátó testülete. Szabó Ivett

2006. április

Régi-új hagyomány A KLTE Baráti Köre azon túl, hogy állandó programokkal várja az érdeklődőket, idén egy régi nagy egyetemi hagyomány feltámasztásába is belefogott. A részletekről dr. Lenkey Bélát, a Baráti Kör vezetőjét kérdeztük. – Milyen rendezvényekkel készül a közeljövőben a Baráti Kör? – A Kossuth Klub rendszeres programjai sorában ebben a félévben 3 akadémikus, illetve egyetemi tanár előadásait hallgathatják meg az érdeklődők. Az előadás-sorozat címe Tanulságos életutak, amiből az következik, hogy idősebb előadók mesélik el az életük legfontosabb állomásait. A legközelebbi a 90. életévét betöltő dr. Vojnárovics Elek professzor úr előadása lesz, aki arról nevezetes, hogy 16 fejlődő országban tanította meg a haltenyésztés fortélyait az embereknek, hogy legyen mit enniük. – Csak hallgatókat várnak ezekre az előadásokra, vagy bárki ellátogathat? – Nem, azoknak a szakmáknak a képviselőit is szívesen látjuk, amit az előadó is képvisel. Már volt fizikus, biokémikus, biológus, néprajzos előadónk és még sorolhatnám a szakterületeket. Elsősorban a hallgatók felé, de a szakma képviselői előtt is nyitottak vagyunk. – Egy régi hagyományt elevenítenek fel most a Debreceni Egyetemen, mely szerint az intézmény ezüst pecsétgyűrűjét megrendelhetik a diplomájuk mellé a végzős hallgatók. – Úgy gondoljuk, egy közösséget arról is meg lehet ismerni, hogy valamilyen szimbólumot, jelképet viselnek. A szívükben, az értelmünkben tudják, hogy hova tartoznak. A ’70-es években a Kossuth Lajos Tudományegyetemen egy pecsétgyűrűt vásárolhatott meg magának minden végzős hallgató. Ezt szeretnénk újból feleleveníteni. Az 1538as egyetemi nagykollégiumi szimbólum, a földgömbön álló, zászlót vivő bárányt álmodtuk rá a gyűrűre, és reméljük, hogy ebből is- mét hagyomány lesz.

– Kik vehetik meg ezt a gyűrűt, bárki, aki a Debreceni Egyetemen végez? – Bárki, hiszen az egyetemnek számtalan kara van, és minden karnak a végző polgára igényt tarthat erre a gyűrűre. – Mitől válhat személyessé a pecsétgyűrű? – A gyűrű két oldalára felvéshető a végzés évszáma, valamint a karnak a monogramja, ahol a hallgató végez. – Mennyire kell jó előre szólni, ha valaki szeretné megrendelni? – Reméljük, hogy kicsit időzavarban szenvedünk majd, hiszen hogyha sok megrendelés van, akkor a gyűrűk elkészítése több időt vesz igénybe. De mindentől függetlenül egy másfél hónapos teljesítési idő elegendő, tehát ha április folyamán leadják a hallgatók a megrendelést, akkor egészen biztosan kézhez vehetik a diplomaosztón a gyűrűjüket. – Hol lehet megrendelni? – A KLTE Baráti Köre ebben az évben magára vállalta a gyűrűk elkészíttetésének lebonyolítását, tehát a kémia épület B/19-es szobájában megrendelhetők. A gyűrűről egyébként fénykép is készül, ami látható lesz az egyetemi hirdetőtáblákra kifüggesztett plakátokon, de a kémiai épületben élőben is megnézhető. A lényege a gyűrűnek – azon túl, hogy egy gyönyörű ékszer – az, hogy kifejezze a debreceni hallgatók együvé tartozását, és szép emléket kapjanak az ifjúkoruk egyik meghatározó időszakáról. Szabó Ivett

9

HÁTTÉR

10

2006. április

2006. április

HÁTTÉR

Az internethez én is odaférjek Manapság az internet szerves részét képezi az életünknek, mégis meglepődtem azon, hogy az egyetemen bóklászva bizonyos helyeken IP-címek és webes felületek próbáltak csak úgy a semmiből betörni a koponyámba. Az Egyetemi Élet utánajárt annak, hogy hol és hogyan foghatók be ezek a hullámok. Az utóbbi időben egy újabb betűszó lépett be az életünkbe, ami nem más, mint a WiFi (Wireless Fidelity): az IEEE 802.11b elnevezésű szabványnak megfelelő, helyi vezeték nélküli hálózatot megvalósító adatátviteli eszközök márkaneve, a hangtechnikából ismert Hi-Fi rövidítés informatikai

párja. A WiFi-nek megfelelő eszközök olyan hálózati eszközök, amelyek segítségével rádiós adatátviteli összeköttetetést tudunk megvalósítani. A hordozható számítógépek, a notebookok, laptopok egyre inkább elérhetőek az egyetemisták számára is, s az új modellekben már gyárilag benne van a Wireless 802.11b/g, ami lehetőséget biztosít számunkra a kósza hullámok befogására. A Debreceni Egyetemen a közelmúltban mikrohullámú bázisállomásokat telepítettek több helyre is, így könnyedén csatlakozhatunk laptopunkkal az internetes hálózathoz. Ennek azonban vannak feltételei, ugyanis ha mindenki használhatná, akkor egy-két hónapon belül az egész város az egyetemre járna ingyen internetezni. Minden egyetemi hallgató rendelkezik Neptun-azonosítóval, ami fontos

szerepet játszik az egyetemi vezeték nélküli internetelérés rendszerében is. Első feladatunk ellátogatni a https:// directory.unideb.hu/adataim/ oldalra, ahol a Neptun-kódunk segítségével létrehozunk magunknak egy hálózati azonosítót, ami jogosulttá tesz minket kapcsolódni az egyetemi WiFi hálózathoz, aminek leírását, beállításait, szükséges technikai paramétereit a http://diszk.unideb.hu/wifi/ oldalon érjük el. Kicsit bonyolultnak tűnik eligazodni az IP-számtól kezdődően a PEAP-on át a DHCP szerverig tartó összes varázslaton, de az ábrák segítenek nekünk, s ha nagyon nem megy, akkor még mindig kérhetünk segítséget az informatikai szakemberektől. Ha laptopunkat felvérteztük a megfelelő beállításokkal, már csak azt érdemes tudni, hogy hol használhatjuk ezt a csuda dolgot. Az új Élettudományi Épület egész területén van alkalmunk előkapni gépünket, és megnézni a postafiókunkat, de a szemben található Könyvtár-Informatika Épület harmadik emeletén is bátran pötyörészhetünk, ráadásul ott igazán kiválóak a technikai feltételek, mert vannak konnektorok, ahova bedughatjuk gépünket, plusz a hagyományos UTP-kábelen folyó adatátvitelre is ott van lehetőségünk. A főépület második és harmadik emeletén szintén elérhető a szolgáltatás, már el is

képzelem, ahogy a hallgatók ülnek az előadótermekben üzembe helyezett notebookokkal, s a tanár azt hiszi, hogy azon jegyzetelnek, miközben ők nagyban nyomják a messengert. Ezeken kívül van még néhány olyan elérési mód és hely, ahol nem kell semmilyen regisztráció, nincs szükség bonyolult beállításokra. A Kémia Épületben, az Elméleti Tömbben és az Agrártudományi Centrumon (például a könyvtár olvasótermében) is vannak bázisállomások, amelyeket el lehet érni: én fél perc alatt csatlakoztam egy ilyen szerverre, hogy pontosan melyikre, azt nem tudom, de működött, s nagyon gyenge jel mellett is gyorsabb volt, mint bármelyik telefonos netelérés. Érdemes azonban a regisztrációt választani, mert egyetemünk éppen csatlakozik az eduroam (Educational Roaming) nemzetközi hálózathoz, ami azt jelenti, hogy Európa legtöbb országában az itt megszerzett hálózati azonosítóval tudunk kapcsolódni az internetre, természetesen kábel s minden extrabeállítás nélkül. Mivel a mai világban még a vitaminok is rákkeltők, én már azt várom, hogy az okosok kitalálják, hogy ez a wireless internetsugárzás legalább annyira agydaganatot okoz, mint a mobilozás. Szabó Laci

11

2006. április

HÁTTÉR

Lélekharang kondul Hiszem, hogy az erő, melyet kaptunk azért adatott, hogy teljesítsük, amire elhívattunk. Hiszem, hogy a Lélek munkálkodik bennünk Megszabadít minket a félelmeinktől és aggodalmainktól. Hiszem, hogy a gyengeségeink alázatosságra tanítanak és arra, hogy ne ítéljünk meg másokat. (Marianne Putallaz, Svájc, ford: Balázsi N.) Az Egyetem központi épületének, az egykori alma maternek mázsás ajtaján szerény gyászjelentés tudatja a szomorú hírt, hogy 90. életévében eltávozott körünkből a kőzettan-vulkanológia, a geokémia és ércgenetika, az agyagásványtan nemzetközi hírű geológus kutatója, Székyné dr. Fux Vilma Széchenyidíjas professor emeritus, akinek élete többszörösen összefonódott szeretett szülővárosával, Debrecennel. A tudóst egyetemünk és a Természettudományi Kar saját halottjának tekinti. Kiemelkedő tehetségével, szorgalmával, hivatástudatával fiatal úttörője lett az akkor még konzervatív tudományos élet fellegvárait ostromló hölgyek nagy generációjának. A természet iránti rajongását a család egykori származási helyéről, a patinás múltú felvidéki Gölnicbányáról hozta, ahol fiatalon több nyarat is eltöltött. Erdélyország vadregényes tájaihoz jogász férjének rokonsági szálai fűzték. Számára természetes volt a határokon átnyúló gondolkodás, így hazánkban elsők között szervezett hallgatóinak külföldi tanulmányutakat. Eseményekben gazdag életútja a humanisztikus lélektan klasszikus példája, ahol az öröklött és a szülőktől, tanítóktól átvett készségek és tudás mellett központi elemmé válik az egyén önfelépítő szerepe. Alapja a tanulás, az átélés, a lehetőségek felismerése, az emberi méltóság, a maga választotta út felelős végigjárása, s ha mindez igényes, akkor ezer szálból fonódik kreatív személyiséggé és maradandó életművé, ahogy ez nála történt.

12

Szülei négy gyermeküket tanári fizetésből nevelték fel a cívis városban. A Debreceni Tudományegyetemen 1939-ben szerzett természetrajz-kémia szakos diplomát, ugyanitt gyakornok, majd tanársegéd 1943 őszéig, s ez alatt védi meg doktori disszertációját kőzettan-földtanból summa cum laude. Ezt követően került a Budapesti Tudományegyetem Ásvány-Kőzettani Intézetébe, ahol Mauritz majd Szádeczky professzorok munkatársa lett. 1946-ban adjunktussá, 1951-ben docenssé nevezték ki. Témaválasztásai, felismerései gyakran bizonyultak úttörő jellegűnek. Sikeres kutatómunkájának csúcspontját jelentette a Telkibánya ércesedését feldolgozó összefoglaló munkája, amely alapját képezte akadémiai doktori értekezésének. Az egykori „aranygombos” bányavároska méltán választotta őt díszpolgárává. 1974-ben került vissza szeretett Debrecenébe, ahol tanszék- és intézetvezetőként az ingázást is vállalva megújította a képzést és a kutatást, akadémiai és társulati szakosztályok, munkabizottságok, nemzetközi szervezetek tagjaként munkatársait is bekapcsolta a szakmai közéletbe. Míg erővel bírta, 85 évesen is aktívan segítette tanítványai munkáját. 100-nál több tudományos közleménye és fontosabb jelentése, számos konferenciai részvétele, akadémiai, társulati és állami kitüntetések sora

jelzi kimagasló tudományos aktivitását, amellyel nemzetközi elismerést vívott ki. Kiváló német és francia nyelvismerete segítette ebben. Az életútját kísérő nehéz történelmi időszakokat szakmaszeretetének, a Magyarhoni Földtani Társulatban és a hazai tudományszervezésben betöltött szerepének, s mindenek előtt férjének és két gyermekének, a belsőséges és meghitt családi közegnek, evangélikus hitének köszönhetően, erős lélekkel élte át. Geológusok, biológusok, vegyészek, földrajz szakosok, tanárok és kutatók sok generációjának nevelésében lelte örömét. Ez volt az a tápláló erő, amely szeretett férjének hosszú hadifogsága, fiának, majd férjének korai halála ellenére újra és újra erőt adott neki. Ajtaja mindig nyitva állt a tehetséges hallgatók, az emberi vagy egyéb problémákkal vívódó kollégák előtt. Sokan büszkék arra, hogy ilyen személyiség ösztönözte életútjukat, nemegyszer a tudományos diákkörtől az akadémiai doktorátusig. Emlékét és szellemi hagyatékát megőrizzük, nyugodjék békében! „Vannak kik a tér és idő mélyére látnak, s ha renddé érik bennük e vetés, szétszórják, erre hivatottak, ez a pedagógus küldetés.” A tanítványok és munkatársak nevében: Dr. Kozák Miklós

2006. április

Az élet könyvtára A felsőoktatási intézmények rangsorolásánál a tanári kar nagy egyéniségei mellett könyvtárállományuk minősége, nagysága és használhatósága mindig fontos szerepet játszott. A híres külföldi egyetemek mindig nagy gondot fordítottak könyvgyűjteményük fejlesztésére. Így volt ez Debrecenben is. A debreceni Református Kollégium tudós tanárainak és az innen kikerült irodalmároknak művei már magyar nyelven jelenhettek meg. Misztótfalusi Kis Miklós Amszterdamban szerzett nyomdásztechnikai tudásával nemcsak a nagynevű egyházi intézetek könyvállományának növelését segítette elő, hanem nyelvészeti és kiadói tevékenysége serkentően hatott minden hazai nyomtatott könyvgyűjtemény fellendülésére is. A Sárospatakon tanító Comenius nagy jelentőségű pedagógiai működése nemzetközi elismerést szerzett, neve a nagy görög, római bölcselők mellett a New York-i Columbia Egyetem Tanárképző Intézetének falán ma is megtalálható. De túllépte az ország határait Karácsony Sándor neve is, aki a Tisza István Egyetemen a neveléstudományok területén végzett munkájával nemcsak szülőfaluját, Földest, emelte ki az ismeretlenség homályából, hanem Debrecen hírnevét is gyarapította. Debrecenben az Egyetem téri központi épületben 1932-ben elhelyezett Egyetemi Könyvtárban az ötvenes években jöttek létre a különgyűjtemények, köztük a Zeneműtár is. Hankiss János professzor, a könyvtár munkatársa, az állami tulajdonba vett értékes, régi kották, könyvek megmentésével megalapozta a könyvtár zenei gyűjteményét. A százezres állomány ekkor már Közép-Európa legjelesebb gyűjteményei közé tartozott. 1958-ban nyit a Zeneműtár a központi épületben, s 1988-tól a kötelespéldányok használatba adása

ideális feltételek között megvalósult azáltal, hogy a zenei gyűjtemény az Egyetemi templom karzatán reprezentatív elhelyezést nyert. Mivel közös megállapodás alapján a Bolyai utcai kápolna építése megvalósult, így a Borsos József által tervezett Egyetemi templomot még ez évben átadták az új zenei könyvtárnak Előadások, koncertek, könyvbemutatók, filmvetítések, nyári egyetemi szemináriumok is helyet kaptak a templom karzatán lévő Zeneműtárban. A zenei anyagok rendszeres növelése, a könyvtári állomány javítása, a legmodernebb technikai felszerelések beszerzése megfelelő infrastrukturális hátteret biztosítottak ahhoz, hogy 1995-re a számítógépes szolgáltatást és az elektronikus katalogizálást bevezethessék. Az utóbbi években ránk zúduló információhalmaz az amúgy is mindig helyproblémával küszködő könyvtárakat ráébresztette arra a szomorú tényre, hogy ma már a régi könyvtári struktúra nem képes ellátni az egyetemes tudományok és művészetek „Repository Library ”-ja szerepét. A debreceni felsőoktatási intézetek egyesülési gondolatának felvetése után a vezetőség – dr. Virágos Mártával az élen –, felismerte, hogy egy új könyvtár felépítése halaszthatatlanná vált. 2006. január 9-én átadták az épületet, és a főigazgatónő megnyitó szavaival elindították a modern, a mai igényeknek mindenben megfelelő Kenézy Élettudományi Könyvtár működését. Az Egyetemi templom újra egyházi célokat fog szolgálni és ezért a zenei gyűjtemény az Élettudományi Könyvtár földszintjén nyert elhelyezést, megújult névvel immár Médiatárként. Az átköltözés éppen Mozart születésének 250-ik születésnapjára fejeződött be. Két tehetséges fuvolista és a nagymester Don Juan című operájának vetítése adott ünnepi hangulatot a megnyitónak. Dr. Virágos Márta főigazgató tárgyalta a könyvtár történetét, és előrevetítette az épületben elvégzendő

feladatokat, aminek megvalósítása naggyá tehet egy gyűjteményt. E szolgáltatásokba bevonni szándékoznak nemcsak a többi tanszakok hallgatóit, hanem a városban és a vidéken lakók zenei igényét is a legmesszebbmenőkig kívánják kielégíteni. A kitűzött célok között szerepel a Jazzbarátok Körének megszervezése, a Videótár fejlesztése. Sürgető feladatnak tekintik a kézikönyvállomány felfrissítését, kották számítógépes feldolgozásának gyorsítását, a kölcsönözhető dokumentumok számának növelését és a többi zenei könyvtárral való szorosabb kapcsolat kibővítését is. Az eddigi tapasztalatokból ítélve, ezen projektek megvalósíthatónak tűnnek, mert a zenei részleg minden dolgozója nemcsak szakmai felkészültséggel és odaadó lelkesedéssel végzi munkáját, hanem rendelkezik azzal a ritka képességgel is, amely udvarias kiszolgáláson keresztül egy életre beoltja a zene szeretetét a könyvtárlátogató szívébe. A Médiatár elkezdte működését: a több mint 21 000 hanganyag – komoly zenétől a könnyű zenéig – CD, kazetta és bakelitlemezek formájában áll az érdeklődők rendelkezésére. Közel ezer művész- és szórakoztató film található meg itt videón és DVD-n. A közelmúltban értékes összkiadásokkal gyarapodott a gyűjtemény: J. S. Bach és W. A. Mozart műveinek, valamint R. Wagner összes operáinak felvételével és egy nagyszabású jazztörténeti sorozattal lett gazdagabb a zenei állomány. Kézikönyveken és szótárakon kívül zenehallgatási és filmezési lehetőség is adva van egy rugalmas nyitvatartási idő alatt: hétfőtől péntekig 8.00–20.00 óra között. Az Egyetemi Könyvtárba beiratkozott olvasók számára (5 CD 5 napra) ingyenes kölcsönzési lehetőség is nyílt. Katalóguselérhetőség interneten: www.lib.unideb.hu Tel.: 52-512-900-6269 Mail: zenemutar @ lib.unideb.hu Dr. Géczy Károly

13

HIRDETÉS

14

2006. április

2006. április

ZOOM

Top Gun a Kazánházban

Április 6-án este a Kazánházban bepillantást nyerhettünk a légierő pilótaképzésébe. A számítógépes repülőgép-szimulátorokon nevelkedett generáció tagjaként egyből érdekelni kezdett az esemény, s titkon azt reméltem, hogy megtanulom olyan hanyagul levenni és cipelni a pilótasisakomat, ahogy azt Tom Cruise tette a Top Gun című filmben. A Hajdú-Bihar Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság és a Mezőgazdaságtudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának szervezésében a Kazánházban informálódhattunk arról, hogy az egyetemisták miként kapcsolódhatnak be a magyar pilótaképzés rendszerébe. Nagy Zoltán őrnagy, a toborzó iroda vezetője tájékoztató előadásában kitért minden fontos tudnivalóra, még a fogtömések problémáját is érintette. Magyarország 2002 márciusában kötött megállapodást Kanadával a légierő pilótáinak képzésről, ami azt jelenti, hogy 2021-ig ott folyik majd a magyar légtér őrzőinek felkészítése. Na persze

nem utazik egyből mindenki a juharfalevelek hazájába, hosszú az út odáig, s csak nagyon keveseknek sikerül, egészen pontosan 100 jelentkező közül mindöszsze 1-nek. Hogy miért? Mert meg kell felelni a szigorú követelményeknek: A jelentkezőnek rendelkeznie kell felsőfokú oklevéllel, középfokú angol nyelvtudással, megfelelő egészségi állapottal. A diploma és a nyelvtudás ma már nem számít akkora extrának, de az egészség annál inkább. A jelentkezők három napon keresztül csak orvosi vizsgálatokon vesznek részt, ahol tényleg mindenhova benéznek. Egészséges kell legyen a gerinc, a szem (max. 0,5 dioptria eltérés a megengedett), bármilyen belgyógyászati műtét kizáró ok, vagyis akinek már kivették a vakbelét, az már pilóta nem lehet. De az sem, aki nem felel meg a 160-189 centiméter közötti magasság-kritériumnak, s túllépi a 89 kilót (ez azért fontos, mert a katapultülés 90 kilónál többet nem visel el). Azt a tévhitet viszont sikerült Nagy Zoltánnak eloszlatnia, hogy pilóta csak az lehet, akinek nincs tömött foga. Tizenöt tömött fog ugyanis megengedett, s extrában még hozzá lehet csapni hat hiányzót is, de azokat már pótolni kell. Ha a sok jelentkező közül megvan az az egy, aki eleget tesz a feltételeknek, akkor ő elkerül Szolnokra, ahol 8-12 hónap alatt felkészítik a katonai szolgálatra. Reggeli csuklógyakorlatok, a katonai hierarchia ismeretének elsajátítása, ejtőernyős ugrások, szóval van ott minden, amit egy átlag egyetemista igyekezett addig elkerülni. A szolnoki felkészítést követi a 23 hónapos kanadai kiképzés, ahol megtanulhatja leendő pilótánk a repülés minden

csínját-bínját. Ide – ha már van neki – a családját is magával viheti, s tisztességes jövedelem mellett ismerheti meg a kanadai kultúrát (is). A tájékoztató előadás után lehetőségünk volt kipróbálni a teljesen élethű repülőgépszimulátort, amit a 102. RICSI Virtuális Vadászosztály segítőkész munkatársai állítottak be nekünk, és repülhettünk egy virtuális MIG-29-es vadászgéppel. Volt minden irányba tekerhető botkormány, tele különféle hasznos gombokkal, amelyeket nagyon jól esett nyomkodni, de funkciójukra nem tudtam rájönni. A bal kezemre esett a gázkar vagy mi a túró, az a valami, amivel a tolóerőt adtam a madárkának, meg lefékeztem, ha éppen le akartam száguldani a kifutóról. Irányítani egy ilyen gépet szimulátoron sem volt egyszerű, hát akkor milyen lehet élőben! Én annyira lelkes voltam az elején, hogy a kifutópályán kétszer is felrobbantam. Harmadik próbálkozásra sikerült csak fölszállnom, ami szép is volt egy ideig, úgy éreztem, hogy nagyon megy, ám valami furát csinálhattam, s elvesztettem az uralmam a gép fölött, kénytelen voltam katapultálni (még jó, hogy nem érem el a 89 kilót). A negyedik és ötödik repülésnél már minden simán ment, bele lehet ebbe tanulni (bár rájöttem, hogy végig kieresztett kerékkel csókolgattam a sztratoszférát), s ekkor már arra koncentráltam, hogy legyenek társak az égen, s lehessen harcolni. De valahogy csak nem érkeztek meg, én meg miután már körberepültem Európát széltébe és hosszába, és még csak egy ellenséges sirály-rajjal sem találkoztam, gyorsan kiugrottam és könnyed ejtőernyőzéssel értem földet. Tanulságként megállapítottam, hogy a sisakomat nem tudom még „tomkrújzian” lazán lengetni, ám a botkormányon található katapultgombot takaró biztonsági fedlapot már nagyon elegánsan pattintom fel. Akinek felkeltettük az érdeklődését, az bővebb tájékoztatást kaphat a debreceni hadkieg 314-200-as telefonszámán. De az se keseredjen el, aki esetleg nem válik be pilótának, mert keres a honvédség elhivatott ejtőernyős-búvárokat is. Egy dolog jutott még eszembe: vajon Kanadában ismerik a Pilóta-kekszet? Szabó Laci

15

ZOOM

2006. április

„Színház az egész világ” Idén május első hétvégéjén ismételten megrendezésre kerül a Nemzetközi Drámafesztivál a kamaraszínházban (volt Víg mozi). A rendezvényre évről évre többen látogatnak el, és nem csak Debrecenből. A fesztivál népszerűsége folyamatosan nő, az viszont kevéssé közismert, hogy mi áll e mögött:az, hogy hét éve az egész csak úgy kezdődött, mint az egyetem Bölcsészettudományi Karának angol szakos, dráma specializációs hallgatóinak „záróvizsgája”.

16

2006. április „Drama Specialisation/Theatre Studies”. Ezek a szavak egyetemünk kevésbé jól tájékozott diákjainak nem mondanak túl sokat, gyakran még az angolosoknak sem, maximum hallottak róla, mikor specializációt kellett választaniuk (feltéve, hogy egyszakosok). Pedig ez itt a Bölcsészettudományi Kar – angolul Faculty of Arts, vagyis a művészetek kara – és mint ilyen leginkább itt kellene, hogy érdekelje az embereket a színház, a színjátszás. Egyszerűen nem lehet, hogy nem érdekli, legfeljebb csak nem tudnak a lehetőségről. Szerencsére a helyzet azért nem „drámai”, mindig vannak jó páran, akik részt vesznek a hallgatói produkciókban. Idén is öt-hat darab készül a drámafesztiválra, csak a mi egyetemünkön. Sajnos ezekben nagyrészt még mindig csak angol szakosok vesznek részt, pedig a lehetőség – elvileg – mindenki előtt nyitva áll. Eredetileg úgy terveztem, hogy cikkem egyfajta napló lesz a saját produkciónkról, de mivel ennek próbái még csak most kezdődtek el igazán, és az egyetemen körbekérdezve a drámafesztiválról, csak üres és kérdő tekintetekbe ütköztem, inkább úgy döntöttem, írásom célja a hallgatók megismertetése lesz a specializációval, a fesztivállal és a tervezett magyar nyelvű képzéssel. Fontos tudni, hogy a „Drama Specialisation/Theatre Studies” jelenleg elsősorban a harmad-negyed éves angol szakos hallgatók számára meghirdetett egyik specializáció. Specializáció létezik több is (Business English, Theatre Studies, General and Literary Translation Studies, English for Information Design), melyek közül minden angol szakos hallgató választhat egyet vagy többet (egyszakosoknak egy kötelező), és így az egyetem elvégzésekor a diploma mellé megkapja a megfelelő oklevel(ek)et is. Maga a „Theatre Studies”-képzés ezért angol nyelven folyik, négy féléves, van gyakorlati és elméleti része is. Ezzel általában eddig mindenki tisztában van, aki egy kicsit is tájékozottabb, az viszont, hogy ez a képzés bárki számára elérhető, még engem is meglepetésként ért. Szilágyi Szabolcstól, a specializáció gyakorlati részének vezetőjétől azt az információt kaptam, hogy bár lehet, a Neptun nem engedi, a kurzus mindenki számára nyitott, bárki végezhet dráma specializáción. Ami a képzés céljait illeti, a lényeg nem a színész, színháziszakember-nevelés – esetleg ilyen is lesz, magyarul, majd később –, hanem egyrészt, hogy

az emberek megismerkedhessenek a színházzal, és megszeressék azt, illetve, hogy pl. nyelvtanárként felhasználhassák tapasztalataikat az órák szórakoztatóbbá, színesebbé tételéhez (Angliában bevett gyakorlat a nyelv drámákon keresztül történő oktatása). Az elméleti részben a színháztörténet és színházelmélet mellett a hallgatók megismerkednek egy írott mű színpadra vitelének nehézségeivel, járnak előadásokra, és írnak „kritikákat”, megismerik a színház részeit, ezáltal egyre közelebb kerülnek hozzá, egyre kézzelfoghatóbbá válik számukra ez a világ. A gyakorlati képzés utolsó fázisa az ún. „Student Production”, ahol az óra során a hallgatók, először segítséggel, majd önállóan, feldolgoznak és színpadra állítanak drámákat, amelyeket – ha készen állnak, és megfelelőnek tartják – be is mutatnak a minden tavaszi félév év végén tartandó drámafesztiválon. Ezzel el is érkeztünk magához a fesztiválhoz, amelynek története 1999-ben kezdődött, amikor az első specializációs osztály végzett. Drámákat addig is gyakran adtak elő az Angol-Amerikai Intézet dolgozói és diákjai, de most, hogy már volt egy „osztály”, aki befejezte az ún. színházi képesítését, kellett egyfajta vizsga. Ez lett a – most már – nemzetközi drámafesztivál. Először persze csak a vizsgadarabokat adták elő a diákok, de később a produkciók száma egyre nőtt, a kör egyre bővült, idén pl. jönnek előadók Nagyváradról, Lengyelországból, Toledóból (USA) és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről is. A fesztivál most már nyitott, tulajdonképpen minden felsőoktatási hallgató számára, aki beszél angolul, ez azért is fontos, mert nemzetközi fesztivál lévén az előadások és az értékelés is angol nyelven zajlanak. Persze az egész „vizsga” nem lenne az igazi zsűri nélkül, ők évről évre rangos szakemberek, a világ minden részéről, akik egyfelől díjazzák a produkciókat, másrészt átadják a British Council különdíját (egyhetes londoni utazást, részvétellel egy ottani „workshop”-ban) a szerintük legkiemelkedőbb alakítást nyújtott diáknak. Már többször szó esett egy későbbi, magyar nyelvű képzésről. Ennek a terve már megvan, jövő szeptembertől indul, struktúrájában az angolos mintát követi, és legnagyobb előnye – nyilván –, hogy azok számára is nyitott, akik nem beszélnek angolul. Viszont ez a képzés nem áll meg itt, a későbbiekben az egyetem – a Csokonai Színház új vezetésével összefogva

– színházi szak indítását, esetleg külön akadémia létrehozását is tervezi. Most, hogy nagyvonalakban már mindenki tisztában van azzal, hogy mi is ez az egész, ideje beszélnem arról is, amiről eredetileg akartam, a mi drámánkról. Másodévesként még csak nagyon kezdőnek számítunk a dráma specializációsok között (hivatalosan még nem is vagyunk azok, csak – paradox módon – az utolsó tárgyát vehettük fel, a „Student Production 2-t”), de közülünk már többeknek vannak színházi tapasztalatai. Sok halogatás és hosszú keresgélés után a választásunk a rendkívül ismert író, D. M. Bocaz-Larson „Somebody Famous” (a tartalma alapján kb. Valami híresség…) című komédiájára esett. A dráma nem rendelkezik igazán nagy, fajsúlyos mondanivalóval, célja a könnyed szórakoztatás, és mint ilyen, első darabnak tökéletesen megfelel. A történetről nem árulok el túl sokat, a lényeg, hogy egy lepukkant színházban játszódik, a főszereplők pedig egy női börtön rabjai és két őr, akik megtudják, hogy „Valaki híres” költözik be nemsoká hozzájuk, a fegyházba, ezzel tökéletes alkalmat teremtve egy fondorlatos terv megvalósításához… Ami nekik végül vagy sikerül, vagy nem. Nekünk viszont a darab tényleges megvalósulásáig még rengeteg teendőnk van. A próbák most kezdődtek, a szerepét nagyjából már mindenki tudja, de még rengeteg munka és gyakorlás van hátra, az időnk pedig egyre fogy, hiszen már csak kevesebb mint egy hónap maradt a fesztiválig. Sok mindent el lehetne még mondani, de a lényegesebb dolgokat már említettem, és a cikk határait már így is meglehetősen kitágítottam, így most jöjjön a leglényegesebb információ: Drámafesztivál 2006: Kamaraszínház (volt Víg mozi) 2006. május 5-6., a belépés nézőknek díjtalan! Laczkovich Attila „Neo” Megjegyzés 1.: Akit érdekel a „Theatre Studies Specialisation”, az keresse fel az intézet honlapját a következő címen: http:// ieas.arts.unideb.hu/specialisationtheatre.htm Megjegyzés 2.: A mellékelt fotók, a Somebody Famous című darab próbáin készültek, író: D. M. Bocaz-Larson, rendező: Szilágyi Szabolcs, szereplők: Tóth Mónika, Tóth Ildikó, Balogh Emese, Lipták Fanny, Sophie Kecskeméti, Simkó László, Laczkovich Attila

17

HIRDETÉS

18

2006. április

2006. április

SZÉP-SZELET

Osvát László: Csöndes árnyak Csöndes árnyak, csöndes vágyak – mint a hajnal enyészetéből kibomló kósza kabátok, bolyonganak, becserkésznek – mind csak egyre, s egyre jő. Csöndes árnyak, csöndes vágyak – táncot lejtő varjak mind az avaron, tetemtesten Csőrkirályok így koncolnak, kis forró patak, bíborsebbel fut már a havon. Csöndes árnyak, csöndes vágyak! Tetemtesten tolluk suhog valcert lejtve, és mikor fagyos rózsája bomlik a hajnalnak, dermedt bíborpatakról rebbennek szerte. Vágyárnyak ha jót mulattak, pőre testet felkoncolva, tollkabátban viszik szerte, messze…

Nyirő Gy. Gábor: Átvivő (n. l. után) Az elem ha végleg lemerült, csak nyelek majd mélyet, keserűt, szemétbe ezt az aparátot, eztán legyek csak a barátod, régen volt, amint fogadkoztam, más foga már, amin fogad koccan, s a dacban abrakra lel a dac: majd letagadlak, ha letagadsz, dúdoljunk feledés-márszejezt, hogy mást szeretek és mást szeretsz, elemünk végleg lemerülve, nyeljünk hát mélyet, keserűt, de mint gólya ölben pici fiát, a szerelmünket ki viszi át? Nyirő Gy. Gábor: Mikora (a biológia érettségi emlékére) Mikor a vizsgán átment a kedves, a tanárra nézett: ne nevettess, mikor tegnap még azt hitte méltán, elhasal a darwini létrán... virágszálakra rá se csekkolt, szívhez, begyekhez kedve sem volt, és pechjére minden tanára férfi: az édes bók árát tudásra méri, de mikor hűsen belépett, egyből galambok lettek a vérebekből, a gyökérnél, ágnál már gyúlt a villany, s mint kisfiúcskát, csodálták vígan, mikor a kettes mint a gipsz állt, a vérnyomása újra fikszált, s ment, mint egy angyal, mint egy kislány, a kedves, mikor átment a vizsgán.

Jelenés – Somlyai Imre felvétele

Az Egyetemi Élet folyamatosan várja verseiteket, prózáitokat a [email protected] vagy a szerkesztõség címére!

19

2006. április

NÉZŐPONT

Határon túli magyar hallgatók a felsőoktatásban A Regionális Kutatócsoport munkájának egyik fontos területét képviseli a határon túli magyar hallgatók hazai, illetve határ menti felsőoktatásban való részvételének feltérképezése. A kutatócsoport korábbi vizsgálataiból kiderült, hogy a Magyarországon tanuló határon túli magyar hallgatók elsősorban a határ menti megyékből származnak, magyar tannyelvű középiskolába jártak, magasabb iskolázottságú szülők gyermekei, jelentősebb mértékben rendelkeznek használható nyugati nyelvtudással, s többségében maguk is munkát vállalnak tanulmányaik finanszírozása érdekében. Fontos számukra a szülőföldhöz való kötődés, de ott érzik otthon magukat, ahol lehetőség van az egy helyen élők közös érdekérvényesítésére, ahol jó elhelyezkedési lehetőségeik vannak, s ahol jól hasznosítható a diplomájuk. Jelen elemzés a határon túli felsőoktatásban tanuló egyetemisták interjús vizsgálatára épül. Az interjúk kolozsvári hallgatókkal készültek, s ezek főbb tanulságaival szeretném megismertetni az olvasót. A megkérdezett diákok döntően magyarlakta vidékekről, úgynevezett tömbmagyar településekről származnak. Szülőhelyükön magyarul beszéltek a családjuk és ismerőseik körében. A román nyelvvel az általános iskolában találkoztak először, ahol anyanyelvi szinten oktatták a román irodalmat, holott a magyar származású diákok még a nyelv használatában sem mozogtak otthonosan. Hasonló középiskolába jártak. Többségük már középiskolás éveik alatt is jelenlegi szakterületét választotta, ki a középiskola hírneve miatt, ki pedig szakmai elhivatottságból. Most a Babes-Bolyai Egyetemen folytatják tanulmányaikat. A magyar nyelvű tagozatok biztosítják számukra az anyanyelvi képzést, és meghatározott napokon magyar nyelvű ügyintézésre is lehetőségük nyílik. A beszélgetésekből kiderül, hogy a Regionális Egyetem kutatási, valamint más, kérdőíves vizsgálatok eredményeihez hasonlóan a kolozsvári diákok erősebb vallási és felekezeti öntudattal rendelkeznek, a családi terveiket illető-

20

en korábbi életkorban szeretnének házasságot kötni, és többet olvasnak – főleg szépirodalmi műveket, ami az identitás megőrzése szempontjából meghatározó jelentőséggel bír – magyarországi diáktársaiknál. Az interjúkból kirajzolódó főbb mondanivaló alapján kiderül, hogy annak ellenére, hogy román irodalomból is érettségiztek, számos problémát vet fel számukra a hétköznapi életben való eligazodáshoz szükséges román nyelv használata. Ebből fakadóan szorongással tölti el őket már egy buszjegy vásárlása is, de legfőképpen az egyetemi és a hivatalos ügyintézésben való eligazodás. Beszámoltak arról, hogy gyakran kerülnek kellemetlen szituációba a nyelvhelyesség miatt, tehát közvetetten a magyarságuk miatt. Ennek következtében szívesebben barátkoznak egymással, ami megjelenik a szórakozási szokásaikban is. A magyar szervezésű, kizárólag magyarok által látogatott bulik élveznek elsőbbséget a körükben, ahol „magyarul lehet például elnézést is kérni” (idézet egy interjúból). A fiatalok a jövőjükkel kapcsolatos terveiket illetően arról számoltak be, hogy elsősorban szülőföldjükön képzelik el életüket. Ott érzik otthon magukat, és oda kötik őket a családtagok, barátok. A bennük rejlő ragaszkodást, összetartást, vendégszeretetet viselkedésük is tükrözte. Összességében elmondható, hogy az anyaországi felsőoktatás a határon túl működő, s a társadalmi igényeket sajnos még mindig nem kielégítő magyar oktatási rendszer kiegészítését szolgálja sok határon túli fiatal számára. Takács Tamara

2006. április

Kistanárok Egyetemünk tanrendje szakonként tizenöt órányi debreceni és tizenöt órányi vidéki tanítást tesz kötelezővé. Sejthető azonban, hogy ez nem mind leányálom. Kalandozásaim első napján, hajnali fél nyolckor egy kisfiú mellett kaptam helyet a trolin. Eleinte azt hittem, a fiú a barátainak integet, de nem: a trolivezető mozdulatait utánozta! Három megállónyit utaztunk együtt, s a kisfiú végig szemmel tartotta az utat, indexelt, amikor kellett, sebességfokozatot váltott, megtett mindent, ami a biztonságos közlekedéshez szükséges. Gondoltam, hogy ez rossz ómen, és ebben nem is csalatkoztam. A gimnáziumba járó diákok ugyanis nem ájulnak el a kistanároktól, sőt! Úgy kell utat törnünk magunknak a folyosón, na meg a gimi kapuja elé dohányozni igyekvő középiskolások között. A kis életkori különbség érezteti hatását, a diákok néha már túl közvetlenek is. Azért jó fejek: mindig kitalálnak valamit. Nem lehet túltervezni-túlszervezni az órát, mert mindig felmerül egy váratlan kérdés. Hogy kerek legyen a világ, a tankönyvek sem jók. Egyik sem. Minél színesebb, annál rosszabb, a legújabb, sokezerszer javított, „mindennel kompatibilis” tankönyvek a leginkább. Így már nem csoda, hogy hiába vetetik meg a gyerekekkel. Jómagam is a saját jegyzeteimből adtam le az anyagot, és öt könyvből állítottam össze, illetve fogalmaztam át a feladatokat. Sok-sok órányi készülés, hospitálás és előadások végighallgatása után eljő a rettegett nap: kiállni harminc gyerek elé, és elmagyarázni nekik a dolgokat. Meg a témát. Meg a hogyishívjákot. Harminc eleven lény, mind a saját gondjával-bajával, ábrándjaival. Egyik sem akar órán lenni, meg kell őket ragadni, meg kell fogni, motiválni őket. És ez nem könnyű feladat. Sokszor még a tanárjelöltnek sincs kedve az órához, mit szóljon a diák? Egy barátom azt mondta az első

tanításom előtt, hogy egyszerűen csak magyarázzam el a diákoknak, amit a témáról el akarok mondani. És ez nagyon is bejött; ha egyszerűen csak emberi lényként (és nem eleven ördögfiókaként) kezeljük a diákokat, meglepő eredmények születhetnek. A legviccesebb az ülésrend kérdése. A kistanár egy osztályt kap általában, és ott kell boldogulni. De a neveket megjegyezni lehetetlen, ráadásul mindig máshová ülnek a gyerekek, a tanteremtől és a kedvüktől függően. Persze a hetes sem a tanár szemszögéből készíti el az ülésrendet, hanem a sajátjából, az első padból, úgyhogy csak kapkodhatjuk a fejünket, hogy ki hol ül. Úgyhogy vidáman el lehet hajítani az ülésrendet, ahová való, és rögtönözni. Jelentkeznek azok a diákok, és nyolc-tíz óra megtartása után csak megtanulja néhányuk nevét az ember. Ne feledkezzünk meg a könyvtárról, ahol kedves könyvtáros hölgyek állnak az eltévedt hallgatók rendelkezésére, és mindig türelmesen elmagyarázzák, mikor lesz a következő előadás, illetve, hogy mit lehet ott a könyvtárban művelni. Sőt a leselejtezett (50 Ft-os) könyvek között igazi kincsekre lehet bukkanni, én például egy amerikai kifejezések eredetével foglalkozó kötetbe ruháztam be, de találtak már ott káoszelméleti, atomfizikai és egyéb hasznos tudományos könyveket is a kollégák. A legjobb mégiscsak dolgozatot íratni: no nem a fenyítési hajlamok kiélése miatt, hisz a kistanárok úgyis lelépnek pár hét elteltével, egy kis

fenyegetőzés nem sokat nyom a latban. Inkább azt érdekes megfigyelni, hogy a diákok mit értettek meg a munkánkból, és mit tudnak belőle visszaadni; hogy a gyerek, aki mindig kiabál órákon, vajon miért nem tudja írásban is átgondolni a megoldást; a sokat hiányzó cicababa vajon hogy pótolja be a lemaradást; végignézni, hogy a harminc kis emberke milyen tükröt tart elénk, mit hibáztunk el. Hisz ők ebből az anyagból érettségizni fognak valamikor. A nyelvszakosok valamivel könynyebb helyzetben vannak a többieknél: mivel a 11-12. osztályos diákok nagy részének van nyelvvizsgája, nem kell nyelvórákra járjanak, így az egész tanóra kiscsoportos foglalkozássá alakul át; az első órán beszélgetésre, ismerkedésre is van idő. Sőt a hírek szerint a BTK-s hallgatók vidéki tanítással kapcsolatos utazási költségeit is állja a kar, méghozzá egy Szent István királyunk arcképével díszített bankóval. Mert bizony, mikor már fellélegezne az ember, hogy végre vége, akkor kezdődik a vidéki tanítás. Ami szintén nem leányálom. kstnr 21

2006. április

NÉZÕPONT

Zságerlista A Zagar Quartet sokadjára varázsolta el a Lovarda közönségét április 8-án, a Fesztelen Fesztivál másnapján. A jó hangulatú buli után Zságer Balázs, a csapat vezetője, billentyűse nyilatkozott lapunk stábjának. EÉ: — Az a fajta zene, amit ti csináltok, azt feltételezi, hogy a zenekar vagy rengeteget próbál, vagy nagyon sokat koncertezik. Hogy áll nálatok össze a dolog? – A lemezkészítések előtt elég sokat próbáltunk, de nem az a zenekar vagyunk, amely rendszeresen próbál. A többiek általában erőltetik, de nekem tetszik az, hogy meghagyjuk a kötetlenséget, a durvaságot vagy a lehetőség esélyét, hogy bármi, bármikor megtörténhet a koncerteken. Tehát inkább az utóbbi igaz: sokat játszunk. Tök mást játszik mindenki az emberek előtt és mást, egy hermetikus térben egymás között. Teljesen más dolgok jönnek elő, amikor tudod, hogy hallgatnak mások. Hagyom a többieket kibontakozni. Úgy vannak a szerkezetek „megépítve” a gépeken, hogy bármikor változtathatok, illetve bármeddig mehet egy téma. EÉ: — Ez érdekes, mert vannak zenekarok, amelyek csak élő hangszereket használnak… – …de fix szerkezeteket. Ezen én is gondolkodtam már… Azt hányják az elektronikus zenészek szemére az élő előadók, hogy a gép meghatározza azt, mit játszol. Nálunk nem arról van szó, ahogy a Quimby mondja, hogy: „Mi már nem muzsikálunk, csak egy jelet adunk a gépnek”. Nem mindegy, mikor és milyen időben használod a gépeket. EÉ: — Úgy tudom, első zenekarodba tizennyolc évesen kerültél.

22

– Igen, elhívtak egy blues bandába zongorázni. Ott indult be számomra az élő zene, az improvizatív jellegű dolgok. Amit most csinálunk, abban is van improvizáció, de már vannak programozott, előre megírt témák. Ez a banda Mercedes Band névre hallgatott, és az tetszett meg benne, hogy az én addigi steril zenei környezetemhez képest kötetlennek, érdekesnek tűnt. Velük játszottam először színpadon… Annak a zenésznek az életében, aki improvizatív dolgokra törekszik, fontosak a bluesgyökerek. Török Feri Szezon című filmjében a Karcag bluesnál volt is egy konkrét visszatekintés erre a műfajra. Én nem vagyok az a zenész, aki megtalálta a hangját, és azon „rajta marad”. EÉ: — Fontos a változás? – Nagyon, legalábbis nekem. Sokan elítélik ezt, meg azt gondolják, zenei kaméleon vagyok, mert mindenbe bele tudok illeszkedni. Most

megmagyarázom a bizonyítványom… Nem kényszerből illeszkedek bele valamibe, hanem azért, mert érdekel. Egy idő után megunom a stagnáló dolgokat. Lehet, hogy ez rossz, meg furcsa a karrier szempontjából. Nem az vezérel, hogy kitaláljak valamit, ami betölt egy piaci rést. Mondhatjuk azt is, hogy sodródom… EÉ: — A saját bandád Yonderboi kísérőzenekaraként állt először színpadra. – Az is egy kísérlet volt. Azelőtt már létezett a Garderobe, ami az első saját zenekaromnak tekinthető. Ez teljesen a saját koncepciómra épülő bandaként funkcionált. Otthon elkészítettem a szólamokat, próbán mondtam, kinek mit kell játszani. Ez is egyfajta útkeresés volt. Megjelent egy bakelitmaxink, a Golden Age, ennyi maradt fenn abból a korszakból. Yonder hallott minket azzal a csapattal, én felkértem egy remixre, tőle akkoriban jelent meg a Future Sound of Budapest albumon a Pink Solidism című Doors-feldolgozás. Amikor csinálta a remixet, rakta fel a sávokat, én kimentem hozzá megnézni, hogyan dolgozik. Tetszett az egész metódus, ő mondta, hogy van még ez, meg az, nem játszanék-e abban. Kialakult valami műhelymunka, így ment tovább a dolog. Tagadhatatlan, hogy ő nagyon nagyot nyitott az én zenei szemléletemen. Előtte is akadtak csapongásaim, de ő egy teljesen új utat nyitott meg. EÉ: — Te vagy a zenész, ő pedig az, aki apró mintákból ragasztgatja össze a muzsikáját. - Nekem az ő hozzáállása nagy újdonság volt. Amit ő csinál, abban én csak egy billentyűs voltam, de ő egy új szemléletet mutatott meg nekem. H. Bóna Zsombor

2006. április

Sörre bor Újra kocsmateszt! Biztos mindenki emlékszik: ez az a rovat, melynek darabjai úgy készülnek, hogy az időnként perrel fenyegetett hős teszterek elmennek az egységbe, és úgy tesznek, mintha ők lennének a huszonhétezer egyetemista.Visszafogottan szórakoznak, közben megjegyzik, milyen volt a fogadtatás, kiszolgálás, felhozatal, berúgás és kirúgás. Mármost azért nem jelentkeztünk jó ideje, mert rém kedvezőtlen tapasztalatainkkal nem akartuk kedvét szegni az ifjúságnak. A következő számban közöljük a rém kedvezőtlen tapasztalatokért felelős helyek listáját, addig még jelentkezhetnek az érintett kocsmák tulajdonosai, hogy már nem úgy van, menjünk megint... Hanem nézzük most már, mi került az fürkész pillantású lakmusz-legények útjába ezúttal! Vagy még ennél is stílszerűbben: mit teszünk a borcső alá? Mert hogy a Batthyány Borozóról van szó. Vezércselként sört kértünk. Tehát sörcső. Zavarba ejtőek akartunk lenni. Április 11-én, a költészet napján telepedtünk le egy sarokasztalhoz, ahol így szóltam: „Nézzük, mire költesz ma!” A főszerkesztő megdöbbent, és kért egy itallapot is. Aggódott kicsit, mert hát mégiscsak a belváros legbelvárosabbában, a Batthyány 14-ben vagyunk, tehát nem kizárt, hogy a sokcsillagos égig érnek az árak, és megint tanácstalanul csapkodhatjuk majd egymás zsebeit. A sörünk megjött, ja igen, volt sör a borozóban, másfél percnyi üveges és csapolt. Ennyi ideig sorolta a listát dekoratív kiszolgálónk, állva közben elrévedt tekintetünket. A csapoltat választottuk, az volt a végén. Szóval megjött a sörünk, hűvösen, habosan, kívánatosan. Ekkor óvatosan körülnéztünk, és láthattuk, sehol egy vakolatba karcolt „kabe köcsög”, vagy egy kitört lábú szék. Hanem derűs színű falak, barátságos asztalok, élvezhető zene és kedves lányok a pult mögött. Ültünk ott a nívóban, és egyre inkább éreztük a vesztünket. A főszerkesztő vesztét, mert ugye ő költ. Aztán megjött az itallap. Úgy vetettük rá magunkat, mint léha bölcsészek a pótvizsgaidőpontokra. Az itallap terjedelmében elmenne egy harmadvonalbeli költő életművének is, az elemzés nem volt egyszerű. Hat sűrűn szedett oldal bort és két rövidekről szóló fejezetet lapoztunk át lázasan, hogy a sörökhöz érjünk, és akkor kis híján porrá zúzta a hamutartót a szívünkről leeső kő. 340 a korsó. Kértünk

gyorsan még egy kört, és immáron higgadtan tekintettünk körbe. Vajon mit vettek észre lelki tusánkból a törzsvendégek? A törzsvendégek arcát fürkészve főleg huszonéves vonások kerültek a látóterünkbe, és egyik láttán sem fogott el minket a rettegés, úgyhogy ezt is pozitívumként vettük föl a teszteredmények közé. Kedd késő délután volt, nem voltak sokan, mondjuk a cirka 80 helyre 30-an. A hangulat családias, mely leginkább a házigazdák szerepét betöltő lányoknak köszönhető. Ők nemcsak a kommunikáció terén mutatott eredményeik okán érdemelnek említést, hanem a fürgeség, kedvesség és persze az esztétikai hatás dolgában való jeleskedésük miatt is. Egyébiránt a jelen lévő vendégek hölgytagjai szintén kellemes nyugvópontokat kínáltak a fáradhatatlanul pásztázó tekinteteknek. Észre is vettük magunkat, hogy ezt azért mégse illik, úgyhogy újra a méltatlanul lap-nak titulált italkönyvbe temetkeztünk. Teszteredmények címszavakban: hetvenféle bor, minden magyar borvidékről, mindenféle típus, üvegben, egyesek kimérve is. Van különösen jeles napokra illő árú palack, de a többsége a megfizethető minőség kategóriába tartozik. 700 Ft alatt egri borokhoz juthat a társaság, kimérve pedig 90/dl áron furmint kapható. Kivéve csütörtökön, amikor csak 60, mert az mindig a tolcsvai borok napja. Rövidezni is lehet a sörökhöz való átvezetésként. Ezt szintén hosszas válogatás után lehet elkezdeni, és a végén nem kell egy ökör

árát kifizetni. Vodka 180, Napóleon 260, Unicum 360, Tequila 340, és még sokan mások. 10-féle üveges sör (szőke, barna, búza, mentes...) 290-től 380ig. Baráti. Üdítők a szokott módon és áron: minden van, 60-80 Ft/ dl áron. Kávé 140, és van koffeinmentes is! De az igazi fegyvertény, hogy lehet enni. Például zsíros kenyeret hagymával, 70-ért. Vagy éppen a HUNburgert, ami teszterkülöndíj-várományos. És itt is még sokan mások. Közben kértünk még sört, aztán egyszer szintén kértünk még, és addigra elég bátrak lettünk, hogy kérdezzünk. Így tudtuk meg, hogy lesz terasz (éljen május egy!), hogy idebent légkondi van, hogy minden nap van akció, amiben vagy az egy áráért kapott második valamiben lehet gyönyörködni, vagy a hostess lányokban, meg abban, amit ők adnak csak úgy. Részleteket nem árultak el... A hallgatóbarát nyitva tartás is kiderült: 10-től hajnal egyig, pénteken, szombaton 3-ig, de hétvégén csak négykor nyitnak, addig tanulás!. Megtudtuk, hogy törzsvendég-centrikusak, ezért inkább csak egy-egy termet (3 van) adnak ki szívesen zártkörű bulihoz, de azt is lehet. Meg asztalt foglalni telefonon, és azt érdemes is bulicsúcsidőszakban. Közben voltunk a sok sörtől pisilni is, de az sem rontotta el a kedvünket. Részünkről az adható öt korsóból ez megkapja mind az ötöt. Freisinger Balázs

23

2006. április

NÉZŐPONT

A hatásos Placebo Nemrégiben kósza hírek terjengtek arról, hogy Brian Molko-ék szünetet tartanak, mert hát mindenkire ráfér egy kis pihenés, azonban egy majd’ tízéves zenekar esetében az ilyesmit hajlamosak vagyunk a feloszlás előszeleként értelmezni. Szerencsére nem kellett ilyesmitől tartanunk, hiszen idén márciusban meg is érkezett erőteljes cáfolatként az új album, a Meds, ami a Billboard európai eladási listáján több héten keresztül állt az előkelő vezető pozícióban. Igazi „placebós” album született hatodikként, nem hazudtolva meg a megelőző korongok hangulatát. Megvan benne az első album (akkor még kissé kidolgozatlan) dühe, a második magányos melankóliája, a harmadik sodró lendülete, a negyedik fülbemászó refrénje, és az ötödik felépített szerkezete, nem is beszélve a szürke, meztelen

testet ábrázoló borítóról, ami szintén ez utóbbit idézi… A vezérfonalat ismét a kapcsolatok, az emberi érzések adják, siker és kudarc, szédítő magasságok és ijesztő mélységek ugyanabban az életben. Ennek megfelelően pörgősebb és lassabb számok jönnek sorban, azonban a teljesen vidám nótát ismét eredménytelenül keresnénk. Brian hangja biztosan szól, nincsenek már elcsuklások, a dobos Steve szokás szerint pontos, és Stefanra sem lehet panasz. Emellett ismét több billentyűs dallam csendül fel, ami jóval változatosabb hangzást eredményez, mint a náluk klasszikusnak számító gitár-dob-baszszus felállás, pl. az első, Placebo című albumon. Az elektronika is nagyobb teret nyer, persze azért stílusváltástól nem kell félni, éppen csak okosan csempészték a megfelelő helyekre, megfelelő mennyiségben, jó példa erre

a Blind című nóta. A lemez tökéletesen megfelel a csúnya, télikabátos tavaszi délelőttökre, de akkor sem kell sutba dobni, ha végre kisüt a nap. Aki pedig szeretné élőben is végigtombolni mindezt, megteheti június 12-én, a Placebo ugyanis harmadjára is meglátogatja hazánkat. Érdemes megnézni, hiszen a zenekar magáénak tudhatja 2005 legjobb koncertjének díját. Ezek után csak egy jó tanács maradt hátra: don’t forget to take your Meds! Sántha Szilvi

Feltálaló A múltkorában igen-igen meglepődtem, mikor Semsey Ödön barátom azért hívott fel telefonon, hogy magyarázzam el neki a palacsintasütés rejtelmeit, mert Oszkár nevű szobatársával rendkívül megkívánták, de lövésük sincs, hogy kell elkészíteni. Gyors közvéleménykutatás után világossá vált számomra, hogy ezzel a problémával nincsenek egyedül. Palacsinta Hozzávalók:  2 tojás  liszt  tej  olaj  só  szénsavas ásványvíz (A hozzávalók árát nehéz meghatározni. Ha nagyon keveset akartok sütni, akkor akár a szomszédoktól is össze lehet szedni minden szükséges alapanyagot.) Első lépésként üssünk fel két tojást, és jól dolgozzuk össze, kavarjuk, amíg

24

tudjuk. Az így kialakult anyaghoz adjuk evőkanalanként a lisztet, amit folyamatosan kavarjunk bele a két tojásba. Ha sok palacsintát akarunk készíteni, akkor ezt sokszor meg kell ismételni. Egy idő után rendkívül sűrű, már-már keverhetetlen lesz a massza, ilyenkor öntsünk bele egy deci tejet. Adjunk hozzá egy deci olajat, és egy kis kanál sót. Kínáljuk meg szénsavas ásványvízzel is, ebből kell vagy két deci (18 palacsintához). Jól kavarjuk el, szép sárga és sima legyen, s ne legyen nagyon sűrű. Ezek után kell elővenni a palacsintasütőt, amit meg kell olajozni, na nem azért, hogy ne nyikorogjon, hanem hogy ne ragadjon le a palacsintánk. Érdemes merőkanállal adagolni bele a löttyöt. Egy merőkanállal zúdítsunk bele a serpenyőbe, és oszlassuk el egyenletesen. Tegyük rá a sütőre, s amikor már egyként mozog benne, akkor fordítsuk meg. Ez tényleg a filmekből ismert „feldobom, és fordítva érkezik vissza”-figura. Nagyon hamar

megsül, úgyhogy figyeljetek rá, nehogy leégjen, mert az már nem lesz finom. Én mikor először készítettem eme eledelt, akkor kettőt sikerült odaégetni, ráadásul a megfordításnál a padlóra is leestek mindketten. Minden egyes elkészült palacsinta után olajozzátok meg egy kicsit a serpenyőt. Addig kell ezt folytatni, amíg van hozzá kikevert alapanyag. Semsey Ödönék nagyon jól szórakoztak az elkészítés közben, párat ők is odaégettek, de azokat megette a macska. Kakaóval tömték tele a kisült palacsintákat. Ja, és a tejen és kakaón kívül nekik tényleg mindent a szomszédok adtak. -scampy-

Az EÉ továbbra is várja ötleteiteket az [email protected] címre.

2006. április

HIRDETÉS

25

2006. április

COSMO

България, кирилицата и ЕС Bulgária, a cirill írás és az EU Точно преди една година бе подписан договорът за присъеди-няване на България към ЕС. В духа на демократичните принципи на Съюза в него е отбелязано, че с признаването на българския за официален и работен език на европейските институции „кирилицата ще стане една от трите азбуки, които ще се използват официално в Европейския съюз. Тази съществена част от културното наследство на Европа представлява специфичен български принос към езиковото и културното многообразие на Съюза”. Българите с особено вълнение и гордост приемат този факт. България е родината на кирилицата и сега именно чрез България тя ще стане азбука и на Съюза. Преди повече от 10 века от България тръгна разпространяването славянската книжнина. Това беше истинска културна революция в живота на тогавашния християнски свят. Безспорно е, че делото на първоучителите се ражда с езика на българските славяни, по българските места, в българска среда. Затова българите повече от 200 години на 24 май честват светите братя Кирил и Методий като основатели на славянската азбука, книжнина и просвета. За тях това е най-красивият, най-светлият празник, който отбелязват с най-голямо въодушевление, където и да се намират по света. Днес е времето на компютрите и комуникациите, време, което изисква да се правят компромиси. Използването на различни азбуки създава препятствия, които се налага да бъдат преодолявани. Доминирането на езици, ползващи латиница, по естествен път наложи съобразяването с нея. Така се стигна до дублирането на надписите по пътищата Pontosan egy évvel ezelőtt írták alá a Bulgária EU-csatlakozásáról szóló szerződést. Az unió demokratikus szellemének megfelelően megemlítik benne, hogy a bolgár mint hivatalos és munkanyelv elismerésével a „cirill írás az Európai Unióban a hivatalosan használt ábécék sorában a harmadik lesz. A bolgár nyelv mint a kulturális örökség egy jelentős eleme az unió kulturális és nyelvi sokszínűségét gazdagítja majd.” A bolgárok különös aggodalommal és büszkeséggel fogadják ezt a tényt. Bulgária a cirill írás hazája, és most éppen Bulgárián keresztül válik az unió egyik ábécéjévé. Több mint 10 évszázaddal ezelőtt Bulgáriából indult el a szláv írásbeliség. Az akkori keresztény világban ez igazi kulturális forradalomnak számított. Kétségtelen, hogy Cirill és Metód, az első tanítók munkája bolgár környezetben, a bolgár szlávok nyelvéből születik meg. Ezért a bolgárok több mint 200 éve május 24-én ünneplik a szláv ábécét, írásbeliséget és oktatást megalapító szent

26

на България, в документите на българските граждани с транслитерирани на латиница, а в регистрационните номера на българските автомобили вече присъстват само кирилски букви, които съвпадат с латинските. Досега обаче липсваше единен държавен стандарт за транслитерация на българските собствени имена на латиница. По-точно се използваха различни стандарти, известни като френска, чешка, английска транслитерация. Така едно и също име по пътищата на България, на пътните карти и в Интернет може бъде видяно изписано по различен начин. Например Велико Търново на латиница съществува във вариантите: Veliko Tarnovo, Veliko Turnovo, Veliko Tyrnovo, Veliko Tirnovo. Също и името България на форумите на ЕС и ООН в момента се изписва по различен начин. За да се преодолее възникналото неудобство съвсем неотдавна по проект с атрактивното име „Разбираема България” бе разработен единен стандарт за транслитерация на българските собствени имена на латиница. Следващата важна стъпка на този проект е създаването на държавен стандарт за кирилизация на клавиатурата, при която местата на кирилските букви до голяма степен ще съвпадат с латинските (така наречената фонетична кирилица). Тогава и Microsoft ще трябва да предложи този начин за кирилизация на клавиатурата като една от възможностите на Windows, защото фирмата работи само с държавни стандарти. Така ще бъде преодоляно едно наистина голямо препятствие за ползване на кирилицата по целия свят. Всичко това безспорно ще направи общуването по-лесно, ще хвърли мост над културната пропаст, създадена през вековете и запазена като богатство.

testvérpárt. A bolgároknak ez a legszebb, legnemesebb ünnep, amit a lehető legnagyobb lelkesedéssel ünnepelnek, akárhol is vannak a világban. Ma a számítógépek és a kommunikáció korát éljük, a kompromisszumok századát. A különböző ábécék használata akadályokat állít, amelyeket le kell küzdenünk. A latin ábécét használó nyelvek dominanciája rányomta bélyegét a cirill írásra is. A bolgár utakon, a bolgár hivatalos dokumentumokban kétféle írást találunk: cirillt és annak latin átírását, a bolgár autók rendszámtábláin pedig csak olyan cirill betűk szerepelhetnek, amelyek egybeesnek a latinnal. Eddig hiányzott egy egységes állami szabvány a bolgár személynevek latin átírását illetően. Pontosabban különféle standardokat használtak, mint a francia, cseh és angol transzliteráció. Így ugyanaz a név a bolgár utakon és térképeken, valamint az Interneten többféle verzióban szerepelhet: Veliko Tarnovo, Veliko Turnovo, Veliko Tyrnovo, Veliko Tirnovo (Велико Търново). Jelenleg Bul-

gária nevét is különféleképpen írják át az EU és az ENSZ fórumain. E kellemetlen helyzet áthidalására az igen attraktív elnevezésű „Megérthető Bulgária” projekt keretein belül kidolgoztak egy egységes transzliterációs standardot a bolgár személynevek latin átírására vonatkozóan. E projekt következő fontos lépése egy olyan állami standard kidolgozása, amely szabályozza a cirill klaviatúrát, ahol a cirill betűk nagymértékben egybeesnek a latin betűkkel (az úgynevezett fonetikus cirill írás). Így a Microsoft is kénytelen lesz felajánlani ezt a fajta klaviatúralehetőséget a Windowsban, mivel csak állami standardokkal dolgozik. Ily módon egy valóban nagy akadály, amit a cirill írás használata jelentett, leküzdhetővé válik az egész világon. Mindez könnyebbé teszi majd a kommunikációt, megszünteti azt a kulturális szakadékot, amelyet évszázadokon keresztül mint értéket őriztünk. Koleva-Zlateva Zsivka (Jivka, Zhivka, Živka), bolgár lektornő

2006. április

DE-FICIT

Egy előző cikkünkben volt már arról szó, hogy milyen könnyen tönkre lehet menni a tőzsdén. A DEFICIT rovatnak ez a cikke azt mutatja be, hogy milyen módszerekkel próbálnak meg minél biztosabban nyerni azok, akik tőzsdézésre adják a fejüket. Amennyiben másképp gondoljátok: visszajelzéseket, bírálatokat és kommentárokat továbbra is örömmel várunk a muhely@dex. unideb.hu elektronikus postacímen.

Hogyan keressünk sok pénzt a tőzsdén Amióta világ a világ, az emberek a nagy vagyonok, a mesés gazdagság bűvöletében élnek. Valószínűleg mindenki elábrándozott már azon, milyen lenne rövid idő alatt, kis befektetéssel hatalmas vagyont szerezni. Mi más magyarázná a középkori alkimisták erőfeszítéseit, az aranyásók fáradozásait, vagy az olyan irracionális játékok népszerűségét, mint a lottó. A modern gazdaság újabb színteret adott hasonló jellegű álmodozásainknak: a tőzsdét. Jelen cikk arra a kérdésre próbál választ találni, hogy létezik-e recept a tőzsdén való biztos meggazdagodáshoz, és ha van, akkor mi az. Mi sem könnyebb feladat annál, mint a tőzsdén sok pénzt keresni. Egyetlen, nagyon egyszerű szabályhoz kell hűnek lennünk: akkor kell venni, mikor egy papír olcsó, és akkor kell eladni, mikor drága. Miután megfogadtuk ezt a meglehetősen bölcs alapigazságot, már csak arra a kérdésre kell választ találnunk, hogy mikor számít egy értékpapír olcsónak, és mikor drágának. A különböző befektetők igen leleményes módszereket találtak ki a fent említett kérdés megválaszolására. Ezeket a módszereket alapvetően két nagy csoportba lehet sorolni, az egyiket fundamentalista elemzésnek, a másikat pedig technikai elemzésnek nevezzük. A két vizsgálati módszert a részvénybe való befektetés példáján keresztül fogom bemutatni. A fundamentalista elemzés a részvények értékelésének hagyományos módja. Egy lelkiismeretes fundamentalista elemző a következő vizsgálatokat végzi el, mielőtt megvásárolja egy vállalat részvényét: először is tájékozódik a gazdaság általános állapotáról, elemzi a kamatvárakozásokat, az inflációs előrejelzéseket és a különböző konjunktú-

ramutatók értékeit. Ezután megvizsgálja a szektort, ahol a vállalat tevékenykedik, milyen a külföldi, belföldi verseny, milyen kilátások vannak. Végül pedig magát a vállalatot veszi szemügyre: megismerkedik a termékszerkezettel, szállítókkal, vevőkkel. Átnézi az éves jelentéseket, negyedéves gyorsjelentéseket, likviditási, tőkeáttétel-, jövedelmezőségi és megtérülési mutatókat számol. Esetleg még néhány interjút is elolvas a cég vezetőjével, hogy megértse mi a vállalat stratégiája. Összefoglalva: egy korrekt fundamentalista elemzés elkészítéséhez át kell rágni magunkat úgy 1500-2000 oldalnyi anyagon a vállalattal kapcsolatban. Így meg tudjuk állapítani, hogy a cég részvénye alulértékelt vagy túlértékelt; érdemes-e befektetni a vállalat papírjába vagy sem. Ha nem szeretnénk ennyit vesződni, próbálkozhatunk a másik módszerrel, a technikai elemzéssel. Egy technikai elemző a fent említett, fáradságos munkával összegyűjtött információhalmazt egy gyors és határozott mozdulattal elhelyezi a szemétkosárban, kihegyezi a ceruzáját, furcsa ábrák rajzolgatásába kezd, miközben olyan különös szavakat mormol, mint „váll-fej-váll”, „oldalszárny” vagy „csésze-

alj”. Miről is van szó valójában? A technikai elemzés csak és kizárólag a részvény árfolyamának alakulására koncentrál, mert az az egyik alapfeltevése, hogy az árban minden olyan információ tükröződik, amit a fundamentalista analízis vizsgálni próbál. Az elemzők a részvény árfolyamára vonatkozó különböző adatokat (például nyitóárfolyam, záróárfolyam, napon belüli legmagasabb, legalacsonyabb árfolyam) ábrázolják az idő függvényében, és az így kapott ún. charton keresnek felismerhető alakzatokat. Teszik ezt mindazért, mert a technikai elemzés másik alapfeltevése, hogy a történelem ismétli önmagát, azaz a piaci szereplők hasonló szituációkban hajlamosak hasonlóan viselkedni. Ezeket az alakzatokat illetik a fent említett fura nevekkel, s pontosan tudják, hogy mi várható, ha valamelyiket felfedezik. Jogosan merül fel a kérdés, hogy mennyire lehet hatásos ez az első hallásra talán meghökkentő módszer. André Kostolany, a magyar származású „tőzsdeguru” írta egyik könyvében a chartokról: „Az árfolyamtrend alapján lehet a legjobban látni, hogy mi volt tegnap és mi van ma. De ez minden. A mai napig húzott görbe a valóság, ha tovább húzzuk, akkor az költészet, méghozzá jó vagy rossz.” Valóban, sokan úgy tekintenek a chartistákra, mint sarlatánokra, a tőzsde önjelölt tenyérjósaira, fekete mágiák művelőire. Továbbá a téma tudományos irodalma sem áll ki teljes vállszélességgel a technikai elemzés hatásossága mellett. Ha összehasonlítjuk a fundamentalista és a technikai elemzést, azt lehet elmondani, hogy a gyakorlatban a befektetők mind a kettőt alkalmazzák. Azonban egyikről sem bizonyosodott be idáig,

27

2006. április

DE-FICIT hogy teljesítménye tartósan fölülmúlja a másikét, vagy hogy segítségével tartósan magas profitra lehetne szert tenni. Sőt vannak olyan elméletek, amelyek egyenesen azt állítják, hogy mindkét elemzési módszer teljes mértékben haszontalan, mert nem nyújtanak plusz információt a jövőben kialakuló árfolyammal kapcsolatban. A Kedves Olvasó most bizonyára csalódott. A cím azt sugallja, hogy biztos receptet nyújtok a tőzsdén való meggazdagodáshoz, erre most kiderül, hogy az eddig vázolt módszerek csak kis mértékben vagy egyáltalán nem járulnak hozzá a hőn áhított mesés vagyonhoz. Nem kell megijedni, az izgalmasabb dolgok még csak most jönnek! Nézzük meg, mit kezdett a „tudomány”, a pénzügyi közgazdaságtan a kérdéskörrel. A történeti hűség kedvéért térjünk vissza 1929. október 24ére. Ez a nap úgy vonult be a pénzügyi piacok történelmébe, mint „fekete csütörtök”, a Wall Streeti összeomlás és a nagy világgazdasági válság kezdetének időpontja. Az események teljesen felforgatták a befektetésekről vallott elképzeléseket, ugyanis addig a részvényvásárlás biztonságos befektetésnek számított. Az ember vásárolt a számára szimpatikus vállalatok részvényeiből, majd ezeket évekig tartotta, bezsebelte az osztalékot, és közben élvezte az árfolyamok folyamatos növekedését is. 1929 világos üzenete az volt, hogy a pénzügyi piacok kockázatosak. A fejlemények emberek ezreinek kedvét vették el a tőkepiacokon történő kereskedéstől, ők más, biztonságosabb befektetési alternatívák után néztek. Azonban akadtak olyanok is, akiknek éppen ez, a pénzügyi piacok kiszámíthatatlansága keltette fel az érdeklődését. Ők alkották a pénzügyi közgazdászok új generációját. Előmerészkedtek egyetemi íróasztalaik mögül, gondosan feljegyezték a kötvények, részvények és más pénzügyi termékek árfolyamadatait, majd visszatértek eldugott irodáikba, s ott teljes fegyverarzenáljukat bevetették, hogy az összegyűjtött adathalmazt beszédre bírják. Nem kisebb fegyverekkel voltak felvértezve, mint a statisztika, a valószínűség-elmélet, a differenci-

28

álegyenletek vagy a sztochasztikus folyamatok elmélete. S hogy milyen kérdésekre keresték a választ? Többek között az érdekelte őket, hogy hogyan lehet jellemezni a hozamok eloszlását, milyen folyamattal lehet leírni az árfolyamok mozgását, hogyan lehet mérni és csökkenteni a pénzügyi eszközök kockázatát, és hogy hogyan lehet meghatározni egy pénzügyi instrumentum árát. Az évtizedekig tartó szorgos munka meghozta gyümölcsét. Számos elmélet született, melyek egyre pontosabban írták le a tőkepiacok viselkedését, s megalkotóiknak nem kis elismerést és jó néhány Nobel-díjat jelentettek. Hogyan vezet ez a tőzsdén való meggazdagodáshoz? A kutatóknak sikerült számos – a kötvényeknél és a részvényeknél kicsit bonyolultabb – pénzügyi eszköz árazási képletét megalkotnia. Mikor ezeket felhasználva kiszámolták, hogy mekkorának kellene lenni ezen instrumentumok árának, rájöttek, hogy a valós árfolyamok ennél kisebbnagyobb mértékben eltérnek. Ahhoz, hogy ezt a különbséget kiaknázhassák, kissé átalakították a cikk elején említett tőzsdei alapigazságot: egy eszközt abban a formában kell megvásárolni, amelyikben olcsó, s ezzel egyidejűleg abban a formában kell eladni, amelyben drágább. Ezt a módszert arbitrázsnak nevezzük, és kockázatmentes profitot jelent az alkalmazójának. Elméletben tehát megszületett a biztos út a meggazdagodáshoz, de vajon mire megyünk vele a gyakorlatban? A kérdés megválaszolásához egy nagyszerű vállalkozás, a Long-Term Capital Management (LTCM) rövid történetét szeretném elmesélni. Az LTCM-et 1993-ban alapították, s a vállalkozás egyetlen célja az volt, hogy a piacon adódó arbitrázslehetőségeket

kíméletlenül kihasználva minél nagyobb nyereséget termeljen. Az alapítók közt sokak mellett ott volt a tudományos pénzügytan két Nobel-díjasa, Myron Scholes és Robert C. Merton. Már önmagában ez is jelezte, hogy valami nagy dolog van készülőben. Az eredmények nem maradtak el. Nem kérdés, hogy az LTCM bizonyult a világ legnagyobb pénzgyárának. Az alapítók milliókat kerestek, a világ legnagyobb befektetési bankjai félelemmel vegyes tisztelettel bámulták. A kormányok értékes partnerként kezelték őket, még Kína nemzeti bankja is stratégiai befektetőjévé vált. 1997 végére százmilliárd dollárnyi eszköz és a különböző piacokon 1 billió dollárnyi névértékű ügylet felett rendelkeztek. Szinte minden pénzt kifacsartak a világ pénzügyi piacaiból, és sokáig úgy tűnt, hogy az egyenlet hibátlanul működik. 1998 szeptemberében azonban az LTCM összeomlott. A világ kötvény- és cserepiacai megbénultak az összeomlás hírére, és csak egy közel négymilliárd dolláros mentőcsomagnak köszönhető, hogy a bukás nem rántotta magával a világ vezető befektetési bankjait. Hogyan történhetett mindez? Az emberek megfeledkeztek arról, hogy modelljeik, árazó-képleteik akkor működnek megfelelően, ha a piacon bizonyos feltételek teljesülnek. Ezzel nincs is gond addig, amíg a piacok a megszokott körülmények között működnek. Azonban 1998-ban az orosz válsággal kezdődő pénzügyi válság következtében bizonyos feltételek nem valósultak meg, ami az LTCM pénzcsináló gépezeteinek leállásához vezetett. A tanulság a következő: Sosem szabad elfelejteni, hogy a különböző elméletek és modellek bizonyos megszorításokkal élnek az általuk leírt világgal kapcsolatban, ezért eredményeiket nem lehet feltétel nélkül alkalmazni a gyakorlatban. A kutatóknak rengeteget kell még dolgozniuk ahhoz, hogy pontosan megértsék, hogyan működnek az egyes pénzügyi piacok. Attól függetlenül, hogy eddig nem sikerült megtalálnunk a pénzügyi piacokon történő meggazdagodás biztos receptjét, próbálkozni azért lehet! Faragó Ádám DEX Műhely

2006. április

SPORT

Sport és más semmi Buzánszky Jenő, vagy ahogy mostanában inkább szólítják, Jenő bácsi, az Aranycsapat egykori 2-es számú játékosa, április 6-án, csütörtökön látogatott el a Debreceni Egyetemre, hogy előadást tartson Sport és/vagy politika címen – főleg – a Bölcsészettudományi Kar negyedéves, történelem szakos hallgatóinak. Nem ő az első a csapatból, aki egyetemünkre látogatott, nem is ő a mostanában legfelkapottabb, de talán az itt tanuló diákok mégis az ő nevét ismerik a legjobban, persze nem véletlenül…1 Jenő bácsi kicsit kevesebb mint egy hónap múlva ünnepli 81. születésnapját, de még ma is fitt és fiatalos. Ahogyan azt előadása elején elmondta, ez annak köszönhető, hogy naponta kétszer tornázik (fut, erősíti a hasizmát, gyakran szobabiciklizik, vagy dolgozik a taposógépén), szerinte mindennek az alapja a mozgás. Az ember egész életét meg kell hogy határozza a sport (És nem csak a foci! Akinek ahhoz nincs tehetsége, találjon mást, valamiben mindenki jó.), hiszen ez frissen tartja a testet és a szellemet is. Viszont sok sportolóval ellentétben szerinte az elme, az észbeli képességek fejlesztése is fontos, ezért nem elhanyagolható a tanulás, az értő(!) tanulás jelentősége. Az előadás (beszélgetés) reggel – vagy, ahogy az egyetemista szlengben inkább elterjedt, hajnali – nyolc órakor kezdődött. Bár ez az időpont a legtöbbeknek még inkább az éjszaka végét, mint egy új nap kezdetét jelentette, és így nem telt meg a

120 fős előadó sem, érdeklődők akadtak szép számmal. Ugyan az előadás Sport és/vagy politika címen futott, Jenő bácsi inkább a saját életéről, élményeiről és tapasztalatairól beszélt, mint hogy politizáljon, de ezért inkább mindenki csak hálás volt, így a kampányidőszak hajrájában. Buzánszky Jenő 17 évesen kezdte profi labdarúgó pályafutását a harmadosztályban, a dombóvári gárdában – már amennyire ez akkor lehetséges volt, abban a korban ez inkább azt jelentette, hogy játszhatott a csapatban, részt vehetett a bajnokságokon, de pénzt nem kapott érte, és mellette még dolgoznia is kellett, hiszen a tényleges profi sportot „elkorcsosult nyugati nyavalyának” tartották. Itt még csatár volt (nem is eredménytelen, a gólok háromnegyedét ő lőtte), csakúgy, mint később az NB II-es Pécsben és először az NB I-es Dorogban is. Az Aranycsapatban betöltött védői szerepet csak azelőtt osztották rá, hogy először válogatott játékos lett. Buzánszky hat éven keresztül viselhette a címeres mezt, ez alatt 48 válogatott mérkőzésen játszott, tagja volt a 1952-ben olimpiai arany-, majd 1954ben világbajnoki ezüstérmes csapatnak. Aktív játékosként eltöltött évei után 17 évig edzőként dolgozott, néhány év kivételével végig Dorogon. Sok helyre hívták (például Iránba is), több pénzért, jobb ajánlatokkal, de nem ment, és még ma is úgy érzi, mindig jól döntött, hogy végül hűséges maradt régi együtteséhez.

Az előadás során sok érdekes dolgot tudhattak meg a jelenlévők. Például, hogy milyen kivételes mentségeket kaptak az Aranycsapat tagjai, többek között a vámszabályok alól (a nejlonharisnya mint prémium, lehet, jobban motiválná a mai játékosokat is), hogy milyen fontos lehetett egy-egy meccs az ország vezetése számára, és hogy mennyivel jobban támogatták régebben központilag a sportot, mint ma, hiszen ún. „profi sport” nem létezett, az „amatőr” csapatokat pedig kizárólag az állam finanszírozta. Az életkép színes elmesélése és az érdekes korrajz után Jenő bácsi felolvasta, hogy miket tart ő a „20. század ujjlenyomatának”. A legkevésbé sem meglepő módon – ezek szerinte a labdajátékok, illetve maga a labda. Ezt követően, a hallgatók kérdezhettek a legendás futballjátékostól, majd az egyetemi bajnokság címerével díszített aranycsapatos képeslapokat dedikáltathattak vele, először a helyszínen, majd az Élettudományi Könyvtár földszintjén lévő kávézóban. Bár a politika nem igazán került előtérbe, a címtől való eltérés senkinek sem tűnt fel – már maga a rendszerváltás előtti korkép is felér egy politikai tanulmánnyal, és a kérdések között is szerepelt ezzel kapcsolatos – egészen a legvégéig. Ekkor Jenő bácsi elővette mappájából a hétoldalas, előre megírt előadását, amelyben minden benne volt, amiről eredetileg beszélni szeretett volna. Ennek valószínűleg több köze lett volna a megadott témához, de nem hiszem, hogy rosszul döntött, mikor nem a politikáról beszélt, hiszen három nappal a választások előtt mindenki szívesebben hallgatta – és hallgatta volna még tovább is – egy élő legenda élménybeszámolóját, mint bármit, aminek a legkisebb köze is van a pártokhoz, politikusokhoz, 4 évhez, megcsináltuk-hoz, Kovács Pisti-hez, felnőtt emberekhez stb. Laczkovich Attila „Neo” Kevésbé tájékozott olvasóink kedvéért: Buzánszky Jenő „amellett”, hogy (illetve pont azért, mert) az Aranycsapat tagja volt, az egyetemi labdarúgó kupa névadója is.

29

2006. április

BALU

A világtörténelem legrövidebb könyvei (extended edition) A kékkabátos utcaseprő A magyar futball jövője  A mongol anyagtudomány eredményei  A német humor ezer éve  A szerénység mint erény megnyilvánulása Rózsa György életében  A vegyipari géptan érdekességei  Albán dollármilliomosok  Arnold Schwarzenegger teljes szókincse  Az angol konyha gyöngyszemei (Nagy Britannia legjobb ételei)  Az ír antialkoholisták címtára  Biztonságos vezetés Olaszországban  Eszkimó fürdőruhamodellek  Liechtenstein rakétaprogramja  Működő demokráciák az ókortól napjainkig  Sylvester Stallone tanácsai drámai színészeknek  Gyors és hatékony Windows-alkalmazások  Teljesített választási ígéretek, i.e. 487-től napjainkig  

30

2006. április

31