Technikai kommentárok a Verespatak Megvalósíthatósági Tanulmányhoz és a Verespatak Projektleíráshoz David M. Chambers, Center for Science in Public Participation 2003. január 13. Háttér A Verespatak projekt nagyméretű, gyenge minőségű, külszíni fejtésű arany/ezüstbánya. Az eredeti Verespatak Megvalósíthatósági Tanulmány (dátum megjelölése nélkül - 2001. tavasza?) tartalmazta a projektre vonatkozó lényeges technikai jellegű információkat. A Verespatak Projektleírás később (2002. szeptember 30.) módosította a javasolt beruházás néhány fontos pontját. A Megvalósíthatósági Tanulmánnyal ellentétben a projektleírás adatai csak összegzés jellegűek. A változások, röviden összefoglalva, a következők: · · · · · ·
A tőkeigény 430 millió dollárról 350-400 millióra csökkent. A termelési hozam évi 20 millió tonnáról évi 13 millió tonnára csökkent. A projekt élettartama 13 évről 17 évre hosszabbodott (az alacsonyabb termelési ráta következtében). Míg a Megvalósíthatósági Tanulmányban ez csak lehetőségként került említésre, az új terv tartalmazza a kifolyó zagy ciántartalmának csökkentését (kéndioxid/levegő eljárással). A földpadok magassága az aknákban 15 méter helyett 10 méter lenne. Ez előnyös változás, mivel az alacsonyabb padok következtében az akna falai kevésbé meredekek és hosszú távon stabilabbak lesznek. 230 tonnás billenőkocsik és tehergépjárművek helyett 150 tonnás szállítóeszközök, valószínűleg a tőke-megtakarítás érdekében.
Az alábbi kommentárok főként a verespataki javaslat technikai szempontjaival foglalkoznak; ahol szükséges, a projekttel kapcsolatos pénzügyi és társadalmi kérdések is tárgyalásra kerülnek. 1. Gyenge minőségű érclelőhely A verespataki lelőhely gyenge minőségű érctelep. A projekt gazdasági szempontból azért ígérkezik nyereségesnek, mert az előrejelzések szerint a lelőhelyen nagy mennyiségű arany található. Noha a lelőhely gazdag aranykészletet tartalmaz (225,7 millió tonna; tonnánként 1,4 gramm aranyat és 7,5 gramm ezüstöt számolva 297,675 tonna arany és 1547,91 tonna ezüst), a számítások során használt metszési fémtartalom 1,2 gramm/tonna volt, amely igen közel jár a gazdaságos arany-előállítás alsó határához.1 Tekintettel a lelőhely gyenge minőségére, a bányára erősen hatnak a piaci ingadozások; az arany árának esése könnyen vezethet ideiglenes vagy idő előtti bezáráshoz. 1 Megvalósíthatósági Tanulmány, 1.1.1. táblázat, 5. oldal
Az érckészlet alacsony színvonala miatt a projektet érzékenyen érintheti az érckinyerési hányad változása, a becsült és valóságos aranytartalom különbsége, vagy bármely más, a gazdasági számítások során használt feltételezés eltérése a valóságos helyzettől. 2. Kéntartalom; a savas szivárgás2 (AMD) lehetősége Az összes lelőhelyről kinyert érc tekintetében a kéntartalom általános középértékeként 1,9% S volt a számítások eredménye. A cetate-i lelőhely mutatta a legmagasabb középértéket (2,4% S).3 Általában elmondható, hogy az 1%-nál magasabb kéntartalmú anyagok várhatóan savat termelnek, és potenciálisan különféle fémeket hoznak létre az AMD következtében - bár a folyamatot kétségkívül sok változó befolyásolhatja. Savas szivárgás (AMD) akkor keletkezik, amikor szulfid-ásványok vízzel és levegővel érintkeznek. Ennek hatására a szulfid-ásványok, melyek felszíni környezetben instabilak, gyenge kénsavra bomlanak le, és ezzel párhuzamosan a szulfidokban tartalmazott fémek megjelennek a vízben. A fémszulfidok, mint a pirit és a pirrhotin, a leggyakoribb sav-képző szulfid-ásványok, míg az ólom, a kadmium, a réz, a cink és a higany-szulfidok a legkárosabbak, tekintve az általuk kibocsátott fémek hatását a természetes környezetben. A fenti fémek csak alacsony pH (hidrogénion-koncentráció)-érték estében maradnak oldott állapotban, és fejtenek ki káros hatást a vízi környezetre (vagy ha a koncentráció magasabb, emberekre is); ám a szulfidokban tartalmazott fémek másik csoportja akkor is képes oldott állapotban maradni, ha a kifolyó vagy a befogadó víz pH-értéke később megemelkedik. A fémek ezen csoportjába tartozik az arzén, a szelén és a tallium; akárcsak az előbbi fémek, ezek is komoly kárt okoznak a vízi környezetben, és veszélyesek a szennyezett vizet fogyasztó emberek és állatok egészségére. A legjobb módszer az AMD korlátozására vagy megelőzésére, ha az oxigénmennyiség csökkentésével megakadályozzuk a szulfidok oxidálódását, mivel gyakorlatilag lehetetlen elkerülni, hogy a kibányászott anyag vízzel érintkezzen. Ha a savas szivárgás egyszer megkezdődött, szinte lehetetlen teljesen leállítani. A szénbányászatból eredő AMD már több ezer kilométernyi vízfolyás súlyos elszennyeződéséhez vezetett az Egyesült Államokban, és mára a bányászathoz kapcsolódó legnagyobb környezeti problémának tartják. A nehézfémek ismert hatásai miatt az savas szivárgás súlyosan károsíthatja a vízi környezetet a felszíni vizekben; megfelelő intézkedések hiányában az emberi egészséget is nagymértékben veszélyezteti - elsősorban a higany, az ólom és a kadmiumszennyezés jelent komoly kockázatot. Számos országban születtek olyan szabályok, amelyek megkövetelik az AMD okozta szennyezés enyhítését vagy kiküszöbölését, mielőtt a bányaterületen kívüli felszíni és talajvizekkel érintkezésbe kerülhetne. Amennyiben az AMD és/vagy a nehézfém-szennyezés a bányászati tevékenység abbahagyása után is fennmarad, mint nyilvánvalóan így történik Verespatak esetében, a víz megtisztítása is követelmény lehet - különösen, ha az új kitermelés lényegesen nagyobb földterületet vesz igénybe, és fokozza a már létező szennyezési problémákat. A zagytározóba kerülő őrlési hulladék várhatóan viszonylag egységes összetételű lesz, ennél 2 A tanulmány eredeti szövege szerint: ’Acid Mine Drainage’ (AMD) vagy ’Acid Rock Drainage’ (AMD). A kifejezés magyar megfelelojét nem sikerült kideríteni; ha a tisztelt olvasó esetleg jártas ezen a területen, örömmel vesszük, ha a helyes megoldást elküldi a
[email protected] címre /a fordító megjegyzése/. 3 Megvalósíthatósági Tanulmány, 5.o.
fogva a savtermelés megelőzése és a potenciális szennyezés tekintetében könnyebben kezelhető, mint meddő. Feltételezhető, hogy a meddő szulfidtartalma hasonló lesz, mint magáé az ércé, és nagy valószínűséggel számítani lehet AMD-re. A meddő, különösen az elszórt érclelőhelyeken, a kívánt minőséget épphogy el nem érő ércből tevődik össze, és gyakorta ugyanannyi szulfid anyagot tartalmaz, mint az érc maga. A hulladék anyagok mérete nagy változatosságot mutat, a nagyobb kőzetdaraboktól az apró szemcsékig, így a víz és az oxigén szabadon mozoghat az anyagban. Ha nem fedik le, a lehulló csapadék 30-60%-a hatol be hányóba. A terv nem javasol alagcsöveket a meddőhöz. Ha ez a fenti anyag szennyezést eredményez, az vagy bekerül a felszíni és talajvizekbe (1), vagy össze kell gyűjteni, és elpárologtatni vagy kezelni (2). Sem a Megvalósíthatósági Tanulmány, sem a projektleírás nem tartalmaz sav-bázis elemzési (SBE) adatokat a meddőre nézve. A meddőt egyszerűen felhalmozzák az aknák közelében, így a víz és az oxigén könnyedén érintkezésbe léphet a hulladéktároló felületével, és oxidálhatja a szulfid-ásványokat. Tekintettel arra, hogy a potenciális savas szivárgás igen fontos és valószínűleg költséges kérdés a bánya szempontjából, az SBE-adatokat külön függelékben kéne bemutatni. A projektleírás szerint: “A laboratóriumi SBE-tesztek alapján a működés első évei során a meddőhányóból lefolyó és leszivárgó anyagok várhatóan semleges hatásúak lesznek, alacsony oldott fémtartalommal.4” A fenti állítás és a közreadott információk (különösen, mivel az SBE-adatokat nem mellékelték) nem adnak választ arra a kérdésre, vajon elsavasodhat-e a meddőhányó egy későbbi időpontban. Ha ez bekövetkezik - mint már megtörtént a bánya környéki korábbi leművelt területen - az jelentős mértékű újabb szennyezést jelent majd. A projektleírás a következőket tartalmazza az SBE-tesztek és az egyéb geokémiai tesztek részleteiről: “A meddő geokémiai jellemzőinek megállapítására a jövőbeli meddőből összesen 46, míg a korábbi meddőből 24 mintát elemeztek az SBE-tesztek során. A jövőbeli meddőből vett minták arra mutatnak, hogy nagy valószínűséggel savtermelő lesz. Ezzel szemben, mint fentebb megállapítottuk, az újabb keletű (és prolongált) kinetikus tesztek alapján úgy tűnik, hogy az AMD folyamatra legfeljebb a távoli jövőben kell számítani. Mint korábban megjegyeztük: amikor és amennyiben ez szükségesnek látszik, intézkedést teszünk egy AMD-kezelő berendezés felállítására.5” Ez az állítás két nyugtalanító kérdést vet fel. Először is, az SBE-tesztelés során felhasznált minták száma, tekintettel a bányászat során kitermelt meddő várható mennyiségére, felettébb alacsony. Összehasonlításképp: a brit-kolumbiai AMD Task Force (AMD Munkacsoport) irányelvei - melyeket szakmai szempontból irányadónak tartanak ezen a téren - egy ilyen méretű, 4 Projektleírás, 29.o. 5 Projektleírás, 34.o.
várhatóan 170 millió tonna meddőt kitermelő bánya esetében legalább 350 SBE mintát ajánlanak; csak ennyi mintából lehet megalapozott következtetéseket levonni a savtermelő kapacitással kapcsolatban6. Nyilvánvaló, hogy a felhasznált 46 minta messze nem elégséges, és valószínűleg nem eredményezhet reprezentatív SBE-adatokat. Másodszor: ha számításba vesszük a meddőhányó szennyezőanyagainak eltávolításához szükséges szennyvízkezelést, a talaj-helyreállítás/bezárás költségei megduplázódhatnak. A szennyvízkezelés hosszú távú költségeit szinte lehetetlen pontosan felbecsülni; ez nagy kockázatot jelent a román kormány számára. Amennyiben alábecsülik a helyreállítás anyagi terheit, és a bányavállalat távozása után nem lehet a szennyezőre hárítani a költségeket (mint az gyakran előfordul), a minden bizonnyal jelentős összeget a román állam lesz majd kénytelen megfizetni. A verespataki bánya bezárásának költségét 19,53 millió dollárra becsülték - ebben nincs benne a szennyvíz kezelésére fordítandó pénzösszeg.7 Az Egyesült Államokban egy hasonló méretű bánya esetén a költség 30-60 millió dollár között mozog; a víz tisztításának hosszabb távú költségei még további 30-60 millió dollárt jelenthetnek. 3. A tározógát kialakítása a. A gát terve A projekthez választott gát-konstrukciót általában “módosított felvízoldali modellnek”8 nevezik.9 Földrengések esetében ezt a modellt nem tartják kellően stabilnak és biztonságosnak.10 Hegyes terepen nagy valószínűséggel lehet földrengésekre számítani; tározógátak esetében - ellentétben a víztározókkal - elsőrendűen fontos szempont, hogy a tárolt anyag semmiképpen ne juthasson ki a gátak mögül. A jelenlegi gát felső része - melyet a módosított felvízoldali modell alapján kívánnak megvalósítani - földrengés-szempontból sokkal sebezhetőbb lesz, mint az alsó rész, amelynél a középvonalas konstrukciót (centerline design) használták. Ha egy földrengés lerombolná a gátat, a szulfidos zagy belekerülne a gát alatti vízfolyásba. A gát az Abrudbánya nevű városkától (lásd lentebb) a folyó mentén mintegy két kilométerrel feljebb található. Nagyobb vagy katasztrofális sérülés esetén jelentős vagyoni károk keletkezhetnek, esetleg halálos áldozatokra is kell számítani. A legtöbb országban szigorú 6 BC AMD Task Force Technical Guide, Vol. 1, Figure 4.3-1, August 1989 7 Megvalósíthatósági Tanulmány, 88.o. 8 Eredeti kifejezés: “modified upstream design”. A szakszeru magyar kifejezést ezúttal sem találtuk. A szakértoi kommentárokat továbbra is a 2. lábjegyzetnél közölt címen várjuk. 9 Megvalósíthatósági Tanulmány, 1.9.5. ábra 10 A tározógátak három fobb fajtája: (1) Felvízoldali – itt a gát tulajdonképpen a zagyra épül, és a siker részben a zagy stabilitásától függ; (2) Alvízoldali – itt a gát alapvetoen “éket” képez, amely a zagyot visszatartja; ez szilárd talajra épül; (3) Középvonalas – a legstabilabb modell, a víztározók gátjaihoz hasonló szerkezetu, eros alátámasztással a folyás irányába és az ellentétes irányba a gát “középvonalától”.
előírások vonatkoznak a lakott települések felett létesülő tározógátakra: a lakosság és a vagyoni értékek megóvása érdekében a víztározókéhoz hasonló biztonságos konstrukciót kell választani. A gát jelenlegi terve, mint megjegyeztük, nem felel meg ennek a követelménynek.
Abrudbánya és a tervezett zagytározó fekvése (Abrudbányától mintegy két kilométerre Nagyobb kiömlés esetén a feltakarítás komoly költségeket emésztene fel; emellett helyrehozhatatlan környezeti kárra is számítani kéne. A projektleírás szerint a tározógát maximum 0,14 g talajgyorsulást lenne képes elviselni, amely egy nyolcas erősségű földrengésnek felel meg.11 Habár egy nyolcas erősségű földrengés rendkívül súlyosnak számít, hozzá kell tenni, hogy egy ekkora horderejű katasztrófa akár 0,86 g talajgyorsulást is előidézhet az epicentrumtól számított 15 kilométeren belül.12 Így a modellezett földrengés epicentruma, a projektleírás adatainak tükrében, mindenképpen jókora távolságra lenne a verespataki bányától. Annak megítélésére, hogy a feltételezett 0,14g erősségű talajgyorsulás megfelelő kiindulási alape egy földrengés modellezéséhez, tisztázni kellene az említett nyolcas erősségű földrengés epicentrumának távolságát, és bemutatni a bányaterület és a térség geológiai/talajszerkezeti modelljét. Ezen túl azt is vizsgálni kéne, hogy egy kisebb, de közelebbi földrengés nem vezethete súlyosabb károsodáshoz. A legbiztonságosabb a középvonalas konstrukció használata lenne - nemcsak a gát alsó részén, 11 Projektleírás, 26.o. 12 Thenhaus, P.C. et al, ’Probabilistic Estimates of Maximum Seismic Horizontal Ground Acceleration on Rock in Alaska and the Adjacent Continental Shelf’, Earthquake Spectra Vol.1, No. 2, February 1985
de teljes egészében. Mérnöki szempontból a középvonalas szerkezetű gát létrehozása nem lenne nehéz feladat; de mindenképpen növelné a költségeket. Az első szakasz már eleve a középvonalas modell; a 2.-9. szakaszban kerülne alkalmazásra a módosított felvízoldali modell, amely lényegében egy félig középvonalas konstrukció, némi többletanyag hozzáadásával a fél-középvonalas szerkezet felvízi oldalán.13 (Lásd a tervezett tározógát vázlatát a következő oldalon.) A középvonalas szerkezetű gát megépítése, hozzávetőleges számítás szerint, a 2.-9. szakasz építése során nagyjából kétszer annyiba kerülne, mint a Megvalósíthatósági Tanulmányban leírt “hibrid” gáté (alul középvonalas, fentebb módosított felvízoldali).14 A 2-9- fázisra számított kétszeres építési költség valójában nagyon óvatos megközelítést tükröz; a gát két legdrágább részének, a vízzáró zónának és a vízzáró felszínnek a megépítését ugyanis már a jelenlegi költségvetés is előirányozza. Emellett a középvonalas konstrukció alkalmazása esetén az egész gát egyetlen szakaszban készülne el, és a felvonulási költségek egy tekintélyes része megtakarítható lenne. A jelenlegi költségbecslés a 2.-9. szakasz megépítésére nagyjából 30,6 millió dollár.15 Ha ennek az értéknek a kétszeresét vesszük, a gát felépítésének teljes költsége 46 millióról 76,6 millió dollárra növekedne. Mint említettük, valójában ennél valamivel kevesebb lenne a teljes ráfordítás, a fenti megtakarítások következtében.
A tervezett verespataki tározógát. Az alsó rész (1. szakasz) középvonalas konstrukció, míg a 2.-9. szakasz a módosított felvízoldali modell szerint épülne. 13 Lásd az 1.9.5. ábrát a Megvalósíthatósági Tanulmányban az ajánlott gátszerkezetről 14 Megvalósíthatósági Tanulmány, 1.9.5. ábra 15 Megvalósíthatósági Tanulmány, 1.15.7. táblázat; az előirányzott költség az 1-11. évre vonatkozik
b. Az építőanyag A tározógát megépítéséhez a hulladékkőzetet (magát a meddőt) használnák.16 Mint megjegyeztük, a kőzet nagy része minden valószínűség szerint savat termelne. A gáthoz felhasznált hulladékkőzetet a sav- és fémtermelés elkerülése végett gondos vizsgálatnak kell alávetni. A Megvalósíthatósági Tanulmányból és a projektleírásból nem derül ki, számoltak-e ezzel a feladattal. c. A hulladék elkülönítése A derítőbe (tailings management facility, TMF)17 kerülő zagy potenciálisan savtermelő. “A zagy körülbelül négy százalékban tartalmaz szulfidásványokat, és erősen savtermelő képességű. A hatályos Uniós irányelvek szerint a zagy a “reaktív-veszélyes” kategóriába tartozik. A TMF konstrukcióját ennek megfelelően, a veszélyeztetett környezet védelmét szem előtt tartva kell kialakítani.18” Veszélyes anyagnak minősülő hulladék esetében a világ számos országában előírás a szigetelt derítő kialakítása. A földágyra kettős szigetelést - általában szintetikus műanyagból - helyeznek, és a két réteg közé egy réteg sóder kerül; így a felső réteg bármilyen szivárgása kimutathatóvá és helyrehozhatóvá válik. A Megvalósíthatósági Tanulmányból nem derül ki, hogy a zagytározó medencébe szánt “300 mm tömörített réteg” megfelelő burkolatot képezhet-e majd; kérdéses, milyen sűrűségre kívánják összetömöríteni, és vizsgálják-e majd az áteresztő képességét. Legjobb esetben is csak egyrétegű burkolatról lenne szó, többletvédelem és a szivárgás felderítésének lehetősége nélkül. A Megvalósíthatósági Tanulmány szerint: “A derítővel kapcsolatos, Knight Piésold végezte helyszíni vizsgálatok és hidrogeológiai elemzések azt jelzik, hogy sem a fedőréteg, sem az alatt fekvő kréta-üledék nem ereszti át a vizet. Így nincsen szükség szabályszerű szigetelésre a medencében.19” Ezzel szemben a projektleírás szerint a Szarvaspataki-völgyben (ide tervezik a tározómedencét) található hordalékos üledék “...iszapos homokból, homokból és kavicsból áll, valamint különböző vastagságú agyagrétegekből"20. Megfelelő vízzáró rendszer hiányában a zagytározó valószínűleg szivárogni fog. A szivárgás akadályozására építendő töltés - melyet a tározógát alatt kívánnak létrehozni - csak részben lehet hatékony ellenszere a szivárgásnak. Annak érdekében, hogy megakadályozzák a talajvíz szennyeződését Verespatakon, szintetikus szigetelésre (lehetőség szerint kétrétegű szigetelésre, amely egyben alkalmas a szivárgás felderítésére) lenne szükség. A kétrétegű szintetikus szigetelés és a szivárgás-felderítő rendszer 16 Megvalósíthatósági Tanulmány, 26.o. 17 tailings management facility, TMF – lásd 2. lábjegyzet. 18 Megvalósíthatósági Tanulmány, 72.o. 19 Megvalósíthatósági Tanulmány, 74.o. 20 Projektleírás, 24.o.
költsége egy jelenlegi Egyesült Államokbeli bányában mintegy 4,3 dollár négyzetméterenként.21 A tervezett zagytározó területe körülbelül 3 millió négyzetméterre becsülhető.22 Így a kettős szigetelés hozzávetőleg 13 millió dollárnyi többletköltséget jelentene. A jelenlegi költségbecslés a “300 milliméteres tömörített rétegre" és egy “300 milliméter vastag, hulladékkőzetből álló" védőrétegre vonatkozik.23 Az ezekre előirányzott költség részben fedezné a fenti 13 millió dolláros becsült költséget, így a kettős szigetelés és a szivárgás-felderítő rendszer külön költsége valahol 8 és 11 millió dollár között lenne. 4. Bányászat az aknákban A tervezett külszíni fejtés területén régebben jelentős mértékű föld alatti munkálatok folytak.24 A fúrások és a nehéz tehergépjárművek hatására ezek a régi vájatok könnyen beomolhatnak - ami komoly kockázatot jelent a bányászok számára. A Megvalósíthatósági Tanulmány ugyan javasol egy próbafúrást, ám ezzel a módszerrel nem lehet minden omlásveszélyes részt feltérképezni. Ezen felül az is szükséges lenne, hogy a talaj vizsgálatára alkalmas radar vagy más hasonló készülék segítségével átfésüljék a terepet, mielőtt a nehéz felszerelést a régi vájatok fölé telepítik. 5. A bányatérség lezárása A bányamunkálatok során eljön majd az a pont, amikor az aknák elérik a talajvíz szintjét, és az aknák szárazon tartásához szivattyúkat kell használni.25 Mivel a bányászat során még nem oxidált szulfidásványokat hoznak felszínre,26a munkálatok befejezése után savas víz gyűlhet fel az aknákban. A régi vájatokból származó további szennyeződés jelentős mértékben hozzájárulhat az aknákban maradó víz elsavasodásához.27 Ha a bányaművelés befejeztével kialakuló “aknatavakban” savas, fémekkel szennyezett víz marad vissza, további bezárás után fenntartási költségek merülhetnek fel az aknavizek kezelésével vagy semlegesítésével kapcsolatban. 6. A meddőhányó kialakítása A Megvalósíthatósági Tanulmány szerint: “A síklazítás és az összetömörítés olyan vízzáró réteget alakít ki a meddőhányó alatt, amely megakadályozza, hogy a létrejövő savas víz behatoljon a talajvízrendszerbe.28" Ez egy irreális következtetés. Hegyi terepen a talajvízrendszer jellegzetesen sekély, és teljesen valószínűtlen, hogy a meddő termelte savas víz beszivárgását pusztán a síklazítás és a tömörítés megállíthatná.
21 A szerző magánbeszélgetése egy bányaigazgatóval (Tesk-Cominco Pend Oreille Mine, Metaline Falls, Washington, Egyesült Államok, 2002. december 12. 22 A szerző becslése, a Megvalósíthatósági Tanulmány 1.9.3. ábrája alapján 23 Megvalósíthatósági Tanulmány, 74.o. 24 Megvalósíthatósági Tanulmány, 39.o. 25 Megvalósíthatósági Tanulmány, 40.o. 26 Megvalósíthatósági Tanulmány, 39.o. 27 Hasonló probléma folytán kényszerültek egy amerikai bányában (Berkeley Pit, Butte, Montana) több millió dollárt követelő, tartós szennyvízkezelési megoldás kialakítására. 28 Megvalósíthatósági Tanulmány, 40.o.
7. Cianidhasználat Az érc nemesfémtartalmának kinyerése során cianidot használnak aktiváló anyagként. A projekt során mintegy 42.700 kilogramm cianidot használnak majd fel naponta; vagyis hozzávetőleg 15,6 millió kilogrammot évente.29 A cianid szállítása, tárolása és használata során különös elővigyázatossággal kell eljárni. Az utóbbi években világszerte számos, az aranybányák működésével kapcsolatos baleset történt a cianid szállítása során. Mindenképpen össze kell állítani egy hatékony Kiömlés Elhárítási Tervet; a terv kulcsfontosságú - de gyakran elhanyagolt - része a lakosság megfelelő tájékoztatása baleset bekövetkezése esetén. Nem szabad alábecsülni a szállítás során bekövetkező balesetek kockázatát. Példaként megemlíthető az 1998-as kirgíziai eset; a kumtori aranybányába tartó, cianidot szállító konvoj balesete folytán nagyobb mennyiségű cián jutott a folyóba. A szennyezés súlyos következményekkel járt a folyó lejjebbi szakaszán élő két falu lakossága számára. A baleset egyrészt rávilágított arra, hogy milyen kockázatokkal járhat a cianid közúti szállítása olyan utakon, melyeket nem nehéz tehergépjárművekre terveztek (amint az Romániában sem ritka eset); emellett fény derült a Kiömlés Elhárítási Terv gyenge pontjaira - például gyakorlatilag semmilyen kipróbált mechanizmus nem létezett a helyi hatóságokkal való együttműködésre. A cianid használata következtében jelentős mennyiségű lassan lebomló melléktermék keletkezik az eljárás során; elsősorban cianát, tiocianát és cianidos fémvegyületek. Egyelőre kevés ismerettel rendelkezünk ezen anyagok toxicitását, tartózkodási idejét és a vízi élőlényekre gyakorolt hatását tekintve. Lehetséges például, hogy ezek a vegyületek a felelősek a nagybányai baleset egyes következményeiért. A felügyeleti hatóságok a bányákból kibocsátott anyagok vizsgálata során gyakran elmulasztják ezeknek a vegyülteknek az ellenőrzését - részben, mert annyira keveset tudunk az esetleges hosszú távú hatásokról. Fel kell becsülni, milyen mennyiségben keletkezhetnek ilyen vegyületek az őrlési eljárás során; ezt nyomon kell követni, és a kibocsátott mennyiséget megfelelő keretek közé szorítani. A zagytározóban a cianid-koncentráció nem haladhatja meg az 50 mg/litert [(mg/l) WAD30]; ennél több már a vadvilág súlyos pusztulásához vezethet. Az őrlőmalomból a zagytározóba kerülő víz cianidszintjét 100-130 mg/literre tervezik.31 Kezelés hiányában ez a szint elég magas ahhoz, hogy a madarak és egyéb élőlények pusztulását okozza. A projekt tervezői megvizsgálták a cianid kezelésére szolgáló módszereket, amelyekkel elkerülhető lenne az élővilág károsítása, és megállapították ennek költségeit; de ezeket a költségeket nem építették be a Megvalósíthatósági Tanulmányban közzétett költségvetésbe.32 8. Ciánkezelés A módosított projektleírásban (2002. szeptember 9.) már szerepel az INCO kéndioxid/levegő 29 A számítás a Megvalósíthatósági Tanulmány adatain alapul: 0,78 CN kg/t (49.o.) 20 Mt/a termelési szint mellett (2.o.) 30 ’Weak-Acid Dissociable’; lásd 2. lábjegyzet 31 Megvalósíthatósági Tanulmány, 72.o. 32 Megvalósíthatósági Tanulmány, 59.o.
(SO2/levegő) eljárás használata a kifolyó zagy cianidtartalmának csökkentésére a Világbank és Románia által kibocsátott irányelveknek megfelelően (50 mg/l WAD cianid). Ez nem távolítja el a teljes WAD cianid mennyiséget, vagy a cianid-melléktermékeket a kifolyó zagyból, de olyan szintre csökkenti a cianid mennyiségét, hogy a zagytározó vizével kapcsolatba kerülő madarak és emlősök nem pusztulnak el. A kéndioxid/levegő eljárás révén a cianidszint akár 1 mg/literre is visszaszorítható lenne természetesen a működési költségek ennek megfelelően növekednének. Ám még ez a cianidszint is végzetes lenne a halak és egyéb vízi élőlények számára; emellett a cianid-melléktermékek mint a tiocianát - mennyisége is elegendő lenne a vízi élőlények elpusztításához. Ezért a kifolyó zagy semmiképpen sem kerülhet ki a tározómedencéből. A kéndioxid/levegő eljárás alkalmazása - 1 mg/liter eredmény mellett - további 9,1 millió dollárnyi tőkeigényt jelentene a projekt számára; a működési költségek évi 2,95 millió dollárra nőnének.33 Ez 2% növekedést jelentene a projekt tőkebefektetési költségei, és 3% növekedést a működési költségek tekintetében. 50 mg/liter eredmény esetében a kéndioxid/víz eljárás alkalmazása 1,22 millió dollárral emelné a működési költséget.34 Mivel a keverés a zagyszállító csővezetékben történne, nem indítványoznak további tőkebefektetési költségeket.35 A zagyvezetékben történő keverés nem olyan módszer, amelyet gyakorta használnának a ciántartalmú zagy kezelésére; a Verespatakon termelődő nagy mennyiségű hulladék esetében az eljárás ellenőrzése is nehézséget okozhat. Ha a kibocsátott anyag állandó ciánszintjének fenntartása problémásnak bizonyul, további kezelő-berendezés létesítése is szükséges lehet - ez esetben a tőkebefektetési költség hasonlóan alakulna, mint azt a fenti 1 mg/liter eredményű kezelés költségeinél megállapítottuk. 9. Alacsony energiaköltség A verespataki projekt energiaköltségének kiszámításához 0,0225 dollár/kWh értéket vettek alapul.36 A nagy bányászati beruházásoknál az elektromos energia költsége az egyik legjelentősebb tétel az őrlés és az ércanyag aprítására szolgáló egyéb eljárások miatt. A verespataki beruházás energiaköltsége nyugati mércével mérve rendkívül alacsony - ott mindez átlagosan kétszer-háromszor annyiba kerülne. Elképzelhető, hogy az elektromos energia a fent hivatkozott áron lesz beszerezhető. Egy áremelkedés azonban jelentősen megemelné a beruházás működési költségeit, és ideiglenes vagy idő előtti bezáráshoz vezethet. Erre többek között az Egyesült Államokban volt példa; a 2001-es áremelés hatására egy hasonló, alacsony minőségű ércet kitermelő üzem volt kénytelen beszüntetni működését.37 10. Munkalehetőségek
33 Ibid. 34 Ibid. 35 Ibid. 36 Megvalósíthatósági Tanulmány, 5.o. 37 Egy montanai bánya (Montana Resources Continental Mine, Butte, Montana) zárt be 2001-ben az elektromos áram megemelt költsége miatt – azóta sem nyitották meg újra.
A projekt, működése idején, a tervek szerint 500 munkahelyet teremtene.38 Érdemes megjegyezni, hogy bár a tervezett bánya ötvenszer nagyobb, mint a jelenlegi,39a munkahelyek száma 336-ról mindössze 558-ra nőne.40 A külszíni fejtés, a meddőhányók és a zagytározó létesítése további 722 hektárnyi földterületet venne igénybe - a már megbolygatott 625 hektáron felül. Ez több, mint a jelenlegi kétszerese; a projekt a körzet teljes földterületének 17%-át foglalná el,41 és 877 családot kellene áttelepíteni.42 A projektleírás szerint a munkahely-szorzó - amely megadja, hogy egy munkahely a bányában hány egyéb helyi munkalehetőséget teremt - 5 és 7 között lenne.43 Amennyiben ez valósnak bizonyul, akkor a helyi infrastruktúrával szemben támasztott igények (iskolák, egészségügyi ellátás, rendőrség stb.) is jelentősen megnőnek. A hasonló nagyméretű bánya-beruházásokkal érintett helyi lakosság Észak-Amerikában sokszor igen korai időpontban tart igényt a bánya adóbefizetéseire – pontosan azért, hogy fedezhessék az infrastruktúra fejlesztését (például a montanai Hard Rock Mining Impact Act-ben - kb. A kőzetbányászat hatásainak kezeléséről szóló törvény - meghatározott befizetések). Valószínűleg ez a projekt sem különbözik a külföldi társaságok ismert bányászati beruházásaitól; így majdnem biztosra vehető, hogy a jól fizető munkák nagy részét külföldi szakemberek fogják megkapni. Emellett 500 munkahely némiképp több, mint amennyit egy hasonló típusú és méretű bányától várni lehetne. Ha a költségek lefaragására kerül sor, általában az alkalmazottak számának csökkentése az első lépés; így hosszú távon a munkahelyek számának csökkenésétől lehet tartani, és az elbocsátottak valószínűleg a helyi munkások közül kerülnek ki.
38 Megvalósíthatósági Tanulmány, 8.o. 39 Megvalósíthatósági Tanulmány, 90.o. 40 Megvalósíthatósági Tanulmány, 94.o. 41 Megvalósíthatósági Tanulmány, 96.o. 42 Megvalósíthatósági Tanulmány, 101.o. 43 Projektleírás, 11.o.
