HALLGATNI
ARANY
VERESPATAK KÉTES JÖVÔJE SZÖVEG ÉS KÉP: HOLZINGER GÉZA A HOSSZÚ ÉVEK ÓTA HÚZÓDÓ VERESPATAKI ARANYBÁNYA-BERUHÁZÁS OLYAN DÉL-AMERIKAI SZAPPANOPERÁHOZ HASONLÍT, AMELYET VÉGTELENÍTETT SZALAGRA RÖGZÍTETTEK. A PROJEKT ELSÔSORBAN AZ ALKALMAZNI KÍVÁNT CIANIDOS TECHNOLÓGIA MIATT KERÜLT REFLEKTORFÉNYBE, AMELYNEK TILALMÁRÓL AZ EURÓPAI PARLAMENT EGYÉRTELMÛ HATÁROZATBAN FOGLAL ÁLLÁST. A KIALAKULT HELYZET AZONBAN ENNÉL TÖBBRÔL IS SZÓL...
Kaphat-e szabad utat egy beruházás, amely a várt haszon reményében visszafordíthatatlan környezetrombolással járó tevékenységet kíván folytatni? És ha igen, mi áll az ügy hátterében? Ezek a kérdések foglalkoztattak, amikor a romániai Verespatakra (Ros¸ia Montana˘) utaztam, ahol a Ros¸ia Montana˘ Gold Corporation (RMGC) nevû kanadai—román vegyesvállalat Európa legnagyobb külszíni fejtésû aranybányáját tervezi megnyitni. A cég 15—17 év alatt termelné ki a környezô hegyekbôl a mintegy 330 tonna aranyat és ötször ennyi ezüstöt, nyílt cianidos lúgozást alkalmazva. E mennyiséggel a világ harmadik legnagyobb aranybányájává nôné ki magát. A becslések szerint az itt található arany jelenlegi világpiaci értéke meghaladja a 7 milliárd dollárt! A beruházás megkezdéséhez majdnem 2000 embernek kell örökre elhagynia az otthonát, utánuk három, pusztulásra ítélt falu és öt, lebontásra váró hegy marad.
Emil Leahu (57) egy aranytartalmú kôdarabot mutat: ez az egyébként jelentéktelen kô az oka itt mindennek
Menni, vagy nem menni... Az RMGC nemcsak munkalehetôséggel hitegeti, de busásan kártalanítja is a helybélieket. Az évszázados, düledezô házakat és a földterületeket felvásárolja, a térség hat temetôjét szándékában áll elköltöztetni, nem túlzás hát azt állítani, hogy mindent megmozgatnak az ügy érdekében. – Nehéz igazságot tenni – fakad ki János –, mert itt mindenkit becsapnak, akit meg nem tudnak, azt egy kis pénzzel bírják jobb belátásra. Azok, akik idáig eladták a házaikat és vele együtt emlékeiket – meséli –, nem jártak rosszul. A pénzbôl máshol modern házat építenek, új autót vásárolnak, és még marad is bôven mit félretenni. A cég még a költözést is kifizeti 250 kilométeres körzetben. Gyulafehérvárott (Alba Julia) lakóparkot építettek azoknak, akik önerejükbôl nem tudtak – vagy nem akartak – építkezésbe belekezdeni. Magyarországon azon sajnálkoztok, hogy több falunkat le kell bontani, de hát miért kéne ezt sajnálni, mikor az embereknek nincs pénzük a házuk megfelelô karbantartására, renoválására, elôbb-utóbb a fejükre dôl az összes, jobb is, ha elmennek innen, és lebontják az egészet? Itt már semmi sem lesz olyan, mint régen volt! – És mi lesz azokkal, akik „inkább meghalnak, minthogy elmenjenek”? János csak mosolyog. – Várnak. Ez a „kemény mag” most még makacskodik, de ha az árak feljebb mennek, ôk is beadják majd a derekukat. Ha nem hiszed, nézd meg magad, milyen a helyzet!
38
A FÖLDGÖMB
2010/6
VERESPATAK
39
Kísértetföldje János barátja, Emil vállalja, hogy körbevezet a helyszínen, ahol persze már évszázadok óta folyik aranybányászat. A látvány lehangoló. Düledezô házak, omladozó vakolat, beszakadt tetôszerkezetek, gerendákkal aládúcolt falak, csak minden ötödik-hatodik ház állapota kielégítô, új épületeket alig látni. A futballpálya melletti négyemeletes panelház legfelsô szintje leginkább egy rakétatámadás utáni állapotra emlékeztet, pedig csak egy lakás égett ki sok-sok évvel ezelôtt: azóta üresen tátong, a felújítására nincs pénz. Már részben összedôlt vagy éppen leomlani készülô házak között érünk fel a 19. században épült történelmi városközpontba, ahol mûemlék jellegû, gazdagon díszített, patinás épületek sorakoznak, szintén erôsen elhanyagolt állapotban. A fôtér egyik legszebb épületének már csak a homlokzata áll, újjáépítésére kevés a remény. Felmegyünk a külszíni bányába is, amely a község feletti hegy takarásában fekszik, de már távolról látszanak a modern munkagépek, mintegy jelezvén, hogy a bányászat egyszer itt újraindul. Emil és a biztonsági ôrök hosszas egyezkedése után mehettünk csak tovább, mivel a külföldi fotósok nemkívánatos vendégek errefelé. Az út elôbb kellemes erdei sétának indul, de elérve a hegygerincet, már látható az a bányaterület, ahonnan az aranytartalmú köveket kitermelték. A holdbéli tájon életnek nem sok nyoma, annak ellenére, hogy már több éve kapavágás sem történt itt. Nem messze innen indulnak azok a régi bányajáratok, ahonnan egykoron még családi vállalkozásban fejtették az aranyat. Mindenkinek megvolt itt a saját „bányája”, melynek hollétét még a legjobb ismerôsök elôtt is titokban tartották.
A HAJDANI IMPOZÁNS REFORMÁTUS PARÓKIA ÖSSZEDÔLVE, VERESPATAKON — állítólag ezt az épületet is szerette volna felvásárolni az RMGC, ám a református püspök nem engedte
40
A FÖLDGÖMB
2010/6
VERESPATAKI UTCARÉSZLET (jobbra fent) ABRUDBÁNYAI UTCARÉSZLET — öreg, jobb sorsra érdemes házak, bizalmatlan, aggódó és kilátástalan emberek (jobbra lent)
VERESPATAK
41
VERESPATAK LÁTKÉPE — a román kormány 2007-ben függesztette fel az aranybányaprogarm környezetvédelmi engedélyezését, ám ez a folyamat az idén újraindul
42
A FÖLDGÖMB
2010/6
… azért a zagy az úr Szarvaspatakra (Corna) indulunk. A hosszan elnyúló völgy végén, hegyek ölelésében fekvô kis falu több vonásában is hasonlít Verespatakra. A házak ugyanúgy elöregedtek, sok a már összedôlt és megroggyant épület. Ám ennél is szomorúbb, hogy ez a település is a tervezett bánya területén fekszik. Egész pontosan ide szánták azt a zagytározót, amely negyvenszer(!) nagyobb térfogatú, mint a nagybányai, amelynek tartalma tíz évvel ezelôtt – miután a gát átszakadt – komoly pusztítást végzett a Szamos és a Tisza élôvilágában. A völgyet, amelyben a falu is található, 180 méter magas gáttal zárnák el – megépítésére jogerôs bírósági döntés kötelezi a bukaresti Környezetvédelmi Minisztériumot. Bár az ítélet önmagában nem jelenti az aranybánya megnyitását, mindenképpen komoly lépés annak irányba. A bányatársaság min-
VERESPATAK
43
denesetre itt sem tétlenkedik, rengeteg házra rátette már a kezét, amiket többségében le is dózeroltak. Csak az ivóvízkutakat hagyták meg... Az érc kitermeléséhez legalább 220 millió tonna földet és követ kell megmozgatni, és évente mintegy 5000 tonna cianidra van szükség az arany kinyeréséhez. A környezetbarátnak éppen nem mondható eljárás után visszamaradó kb. 100 millió tonna meddô dúskál az instabil és toxikus fémkomplexekben. Ennek elhelyezése – de legfôképp a környezetre gyakorolt hatása – miatt komoly aggályok merülnek fel a környezetvédôkben és Abrudbánya józan gondolkodású lakosaiban egyaránt; ahogyan sokan fogalmaznak: „A jövônk jelenleg nem kiszámítható.” A térség rövid távú fejlesztési terve figyelmen kívül hagy számos olyan, elôre megjósolható környezeti hatást, amelyeknek súlyos, visszafordíthatatlan következményei lesznek. Az RMGC a mai Szarvaspatak helyén létesítendô és az egyik legnagyobb gondot okozó cianidos derítô partjára békakuruttyolást ígér ugyan, azonban a környezetvédôk szerint ez hamis jövôkép. A megközelítôleg 200 millió köbméternyi szennyezett víz nyomása miatt számottevô szivárgásra számítanak. Félelmük nem alaptalan, ugyanis nincs ember, aki pontosan ismerné a rómaiak egykori bányalabirintusát, ami a környezô hegyeket úgy járja át, mint ementáli sajtot a lyuk. Megjósolhatatlan, hogy az ismeretlen járatok meddig fogják majd bírni a rájuk nehezedô óriási súlyt, és ha csak egy is beszakad, az példa nélküli környezeti katasztrófába torkollhat.
Aranybánya a társadalom peremén Nem csak Verespatak, hanem a közeli Abrudbánya is – amit talán nem túlzás az erdélyi aranynégyszög fôvárosának nevezni – az aranynak köszönheti létét. Itt már a Krisztus elôtti 550–450-ben folyt aranykitermelés: elsôként az agathürszosz népcsoport, majd ezt követôen a dákok és a rómaiak vájták a sárga fémért a földet, de még a közelmúltban is az egész térség az aranyból élt. Ám idôvel a nagyüzemi bányászati technológia korszerûtlennek és a környezetre ártalmasnak bizonyult, és – ami a legfontosabb – évi 3 millió euró veszteséget termelt, így végül az összes bánya bezárta kapuit. A munkások az utcára kerültek, a környéken a munkanélküliek aránya 70% körüli, az elszegényedés folyamata megállíthatatlannak tûnik. Az ügy hátterét ismerôk véleménye egyértelmû: a román kormány és állami vezetés felelôs a kialakult
44
A FÖLDGÖMB
2010/6
Az itthon maradottak mobiltelefonon tartják a kapcsolatot a jobb lehetôségek reményében városba költözött utódokkal
VERESPATAK
45
A legjobb és leggyorsabb tömegközlekedési módszer kortól és nemtôl függetlenül az autóstop
Verespatak sokak szerint onnan kapta nevét, hogy a kôzeteken átszivárgó esôvíz nehézfémeket és sókat oldott ki, és festette meg idônként a patak vizét
helyzetért. Az ügy felettébb korrupciógyanús, egy bukaresti napilap szerint a közigazgatási hivatalnokoktól kezdve az Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesületig mindenkit „megvettek”. Hosszú évek óta szándékosan nem fejlesztik a régiót, a terület ipari övezetté való átminôsítése miatt nem adnak ki induló vállalkozások számára engedélyeket, olyan kényszerhelyzetet teremtve, amelyben sokaknak csak egy lehetôség marad: elmenni, helyesebben fogalmazva elmenekülni innen. Mindez komoly dilemmát okoz az itt élô embereknek, akik többségében pontosan tudják, hogy nem helyes elhagyni otthonaikat a súlyos környezeti és társadalmi hatásokkal járó nagyüzemi aranybányászat kedvéért, sokan mégis így tesznek, mivel a vállalat több száz ember számára kínál munkalehetôséget, igaz, csak a kitermelés befejezéséig. Azok, akik kitartanak lakóhelyük és hagyományos értékeik mellett, a bányanyitás napos oldalát hirdetô országos médiakampány és a környezetvédôk, politikusok nemzetközi tiltakozó akciói között ôrlôdve továbbra is bizonytalan helyzetben vannak. Nem csoda, hogy a megszólítottak fele nem hajlandó elmondani személyes véleményét. Hallgatni arany – és ebben az esetben ez szó szerint értendô… Amennyiben az aranybánya ellenzôi sikert érnének el, és az ôrült terv sohasem válna valósággá, az még korántsem jelentene teljes sikert. Megfelelô alternatívák híján Verespatak és környéke ökológiai, gazdasági és társadalmi értelemben éppúgy pusztulásra lesz ítélve, mintha a mérgezô lé öntené el, mindehhez pedig jócskán hozzátett a közösség feje fölött zajló évtizedes huzavona. Még Abrudbányán élveztem János vendégszeretetét, amikor egy több mint 40 évvel ezelôtt bezárt bánya falbeomlása miatt a felszínre feltörô bányavíz narancssárgára festette a községen keresztülfutó patak és az Abrud folyó vízét, nagy riadalmat keltve és természetesen a sajtónak újabb alkalmat adva a tíz évvel ezelôtti tiszai cianidszennyezés felelevenítésére. Az ezúttal „csak” nehézfémekkel szennyezett víz eljutott az Aranyos folyóba, további sorsa azonban ismeretlen maradt...
46
A FÖLDGÖMB
2010/6
VERESPATAK
47
