UNIVERSITATEA „BABEŞ-BOLYAI”, CLUJ-NAPOCA FACULTATEA DE PSIHOLOGIE ŞI ŞTIINŢE ALE EDUCAŢIEI DEPARTAMENTUL DE PEDAGOGIE ŞI DIDACTICĂ APLICATĂ SPECIALIZAREA: PEDAGOGIA ÎNVŢĂMÂNTULUI PRIMAR ŞI PREŞCOLAR (ÎN LIMBA MAGHIARĂ, LA SATU MARE) EXTENSIA UNIVERSITARĂ: SATU MARE ANUL UNIVERSITAR: 2015/2016 SEMESTRUL: III.
TEATRU DE PĂPUŞI ŞI CONFECŢIONAREA MATERIALELOR DIDACTICE DISCIPLINĂ OPŢIONALĂ 3.2. ÎNDRUMĂTOR DE STUDIU COD: PLM 3318
Titularul disciplinei: Lect. univ. Dr. Baranyai Tunde Elaboratorul îndrumătorului: Asist. drd. Stark Gabriela
BABEŞ-BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM TÁVOKTATÁSI KÖZPONT PSZICHOLÓGIA ÉS NEVELÉSTUDOMÁNYOK KAR ÓVODA- ÉS ELEMI OKTATÁS PEDAGÓGIÁJA SZAK SZATMÁRNÉMETI KIHELYEZETT TAGOZAT
Félévi követelmények – távoktatás Bábjáték és didaktikai eszközök készítése Választható tantárgy, távoktatás 2015/2016, III. félév Tantárgyfelelős: Baranyai Tünde Tutor: Stark Gabriella Tananyag kidolgozója: Stark Gabriella Órakeret: 1x4 kontaktóra Felmérés módja: kollokvium Tantárgy honlapja: https://sites.google.com/site/babozassm/
Szemináriumi követelmények szakképzett pedagógusként dolgozó hallgatók számára: 1. Bábkészítési technika bemutatása A II. kontaktóra alkalmával minden hallgató bemutat egy általa választott bábkészítési technikát. A bemutatásra hallgatónként csak 5-6 perc jut, ezért a munkafázisokat is szemléltetni kell vagy képekkel, vagy félkész bábokkal. Az a hallgató, aki nem tud jelen lenni a kontaktórán, a vizsga alkalmával pótolhatja majd a bábkészítési technika bemutatását, viszont ebben az esetben nem szabadon választ bábkészítési technikát, hanem az oktató jelöli ki neki. 2. Saját bábkészlet bemutatása (bábok, paraván) A vizsga alkalmával minden hallgató bemutatja a saját bábkészletét. A bábkészlet kötelező módon tartalmaz legalább 4 különböző technikával készített bábot, s egy paravánt. (Ha a paraván túl nagy, nem kell behozni a vizsgára, csak lefényképezni.) 3. Bábozási foglalkozás szervezése a saját osztályban/csoportban (választani lehet a 3 lehetőség közül) a) A félév végéig a hallgató összeállít egy bábelőadást az osztályával/csoportjával, melyet bemutat vagy a szülőknek, vagy az iskola/óvoda gyermekcsoportjának. A bábelőadást a szövegkönyvvel és az előadáson készült 5 fényképpel vagy rövid videóval kell dokumentálni, s ezt a vizsgán bemutatni. b) A hallgató beiktat 3 bábkészítő foglalkozást a saját osztályában/csoportjában a félév során. A foglalkozásokat és a produktumokat fényképekkel dokumentálja, melyeket a vizsgán bemutat. c) A hallgató 2 olyan tanórát/tevékenységet tervez és valósít meg a félév során, amely főként bábozásra épül. A tanórákat/tevékenységek megtervezését lecketervekkel dokumentálja, a megvalósítást pedig fényképekkel, melyeket a vizsgán bemutat. 4. Önreflexió a leggyakrabban használt didaktikai eszközökről A hallgató esszét ír az általa leggyakrabban használt 5 didaktikai eszközről (rövid leírás fényképpel, felhasználási mód, fejlesztő jelleg, stb), illetve saját óvodája/iskolája didaktikai eszközfelszereltségéről. Minimális terjedelem: 3 oldal. Az esszét CD-re teszi fel, melyet a vizsgára hoz.
Megjegyzés: minden „dokumentáló anyagot” (szövegkönyv, fénykép, video, esszé, stb) egy CD-re kell felírni, s a vizsgán leadni. A vizsga során a bemutatás történhet adathordozóról (stickről), de az anyagokat egy névvel ellátott CD-re felírva le kell adni.
Szemináriumi követelmények pedagógusi diplomával nem rendelkező hallgatók számára: 1. Bábkészítési technika bemutatása A II. kontaktóra alkalmával minden hallgató bemutat egy általa választott bábkészítési technikát. A bemutatásra hallgatónként csak 5-6 perc jut, ezért a munkafázisokat is szemléltetni kell vagy képekkel, vagy félkész bábokkal. Az a hallgató, aki nem tud jelen lenni a kontaktórán, a vizsga alkalmával pótolhatja majd a bábkészítési technika bemutatását, viszont ebben az esetben nem szabadon választ bábkészítési technikát, hanem az oktató jelöli ki neki. 2. Saját bábkészlet bemutatása (bábok, paraván) A vizsga alkalmával minden hallgató bemutatja a saját bábkészletét. A bábkészlet kötelező módon tartalmaz legalább 4 különböző technikával készített bábot, s egy paravánt. (Ha a paraván túl nagy, nem kell behozni a vizsgára, csak lefényképezni.) 3. Didaktikai eszközleltár készítése a pedagógiai gyakorlat helyszínén A hallgató készít egy leltárt abban az osztályban és óvodai csoportban, ahol a félévi tanítási gyakorlatát végzi. A leltár tartalmazza a tanteremben/csoportszobában található összes didaktikai eszközt. Segédlet a leltárhoz a honlapon található majd. A leltárt a dokumentáló fényképekkel CD-re kell felírni, s a vizsgán leadni. 4. Interjú készítése egy pedagógussal a leggyakrabban használt didaktikai eszközökről A hallgató interjút készít egy óvodapedagógussal vagy tanítóval az általa leggyakrabban használt
didaktikai
eszközökről,
ill.
a
pedagógus
óvodájának/iskolájának
eszközfelszereltségéről. A honlapon található majd interjúrács-segédlet. Az interjút dokumentálni vagy hanganyaggal kell (hangfile), vagy az elhangzott beszélgetés legépelt változatával. 5. Multifunkcionális óriás társas játék készítése gyermekeknek Saját ötlet alapján minden hallgató egy nagy méretű társas játékot készít gyermekeknek, melyet legalább háromféle módon lehet használni az óvodai vagy iskolai tanítás során. A vizsgán a hallgató bemutatja az elkészült társasjátékot, illetve a felhasználási lehetőségeit. A félévi végső jegy arányos lesz majd a jelenléttel.
Megjegyzés: minden „dokumentáló anyagot” (szövegkönyv, fénykép, video, esszé, stb) egy CD-re kell felírni, s a vizsgán leadni. A vizsga során a bemutatás történhet adathordozóról (stickről), de az anyagokat egy névvel ellátott CD-re felírva le kell adni.
Elméleti összefoglaló A bábjáték
művészeti bábjáték dramatikus jelleg szimbólumképzés alulról mozgatható báb hátulról mozgatható báb
pedagógiai bábjáték animációs szemlélet játékosság felülről mozgatható báb árnyjáték
1. A bábjáték eredete A gyermekek körében kedvelt tevékenység a bábozás. A bábjáték művészet, mely az egyes társadalmak kultúrájának kialakítását segítette elő. A báb jelenlétét fellelték az emberi történelem legősibb idejétől, gyakorlatilag a világ minden táján megjelent, ahol az emberek társadalmat alkottak. A legrégibb nyomok Kínába vezetnek i.e. 200-ig s Indiába i.e. XI. századig. A legkülönbözőbb módon alkalmazták: temetési rítusokban, mint áldozati adományt; mágikus praktikákban, mint rontás tárgyát; jóslásban, jövendőmondó gyakorlatban beavató eszközként. A szent tárgy az isteneket képviselte a kultuszokban vagy a vallási ceremóniáknál. Később részt vett a szent történetekben, illusztrálta a nagy vallási misztériumokat. A bábjáték keleti eredetű. Indiában egyszerű szerkesztésű marionettek voltak. A kínai bábjáték több ezer éves múltra tekint vissza. Japánban később, vásári bábjátékként jelent meg. Ezek a bábuk ember nagyságúak, egy-egy báb mozgatásához több személyre volt szükség. A török bábjátékot „karagőz”1 játéknak nevezik. Az arabok is ismerték a marionett bábut, melyet zsinórral felülről mozgattak.
1
Karagőz egyszerű, furfangos népi hős, aki bátor szókimondásával ítéletet mond az uralkodó osztály felett
A bábjáték Indián, Elő-Ázsián keresztül jutott el a Földközi tenger vidékére, majd innen terjedt el Európában. A bábjáték nem független a kortól, melyben született, mindig a kor uralkodó eszméinek megerősödését, elterjedését szolgálta. A bábjátszás az egyes vidékek sajátosságát hordozza, mint például a betlehemjárás, mely egyházi szertartás jellegű, Itáliából terjedt el; ősi hagyomány a magyarországi Mohácson a farsangi busójárás. Ma is élő szokás az ember nagyságú szalmafigura készítése – a Kisze-bábu – amely a telet jelképezi, s melyet a tavasz örömére elégetnek és a folyóba dobnak. Bábszínház kedvelők közül megemlíthetők: Napóleon, Dickens, Goethe, stb.
2. A bábjáték feltételei -
nevelői tudatosság, tapintat, türelem
-
élmény
-
paraván vagy ezt helyettesítő takarás
-
színhelyet jelző díszletek
-
bábok/mozgatás technikai szempontból: bábok, marionettek, ujjbábok, stb.
3. Bábfajták A bábjáték megjelenési formái megszámlálhatatlanok. A tartalom kifejtéséhez, és az üzenet megfogalmazásához, tolmácsolásához nélkülözhetetlen a megfelelő forma megválasztása. Mindez feltételezi a bábok fajtáinak ismeretét. Szentirmai László, a bábos és a bábu közötti fizikai kapcsolat alapján, négy csoportot különböztet meg: felülről, hátulról, alulról mozgatható bábok csoportját, valamint az árnyjátékot.
3.1. A felülről való mozgatás
A
felülről
mozgatott
legismertebb
nevükön
marionettfigurák
mozgatásának,
mozgathatóságának legfőbb tényezője a gravitáció.
A bábnak súlyosnak kell lennie ahhoz, hogy a zsinóron való „lógásból”származó tehetetlenség hasznot hajtson. Ha nem jön létre a kedvező arány a test tömege és súlya között, a figura saját akarata szerint fog mozogni. A legegyszerűbb marionett bábuk zsinórra vannak felfüggesztve. Ezek, mivel egy szálon keresztül kontrollálhatók, viszonylag szerény repertoárral rendelkeznek. Mégis lehetséges mozdulatok egész sorozatát produkálni velük, a figura szerkezetének köszönhetően, ami nem más, mint csomózott textil. Ha a bábut csípőjénél, nyakánál, vállánál elég mozgékonnyá tesszük, az állás, ülés, fekvés árnyaltabb változatait is meg fogja csinálni. Nem fogja viszont a kézzel, lábbal megtehető bonyolultabb mozdulatokat. Ha bonyolult összetettségű mozdulatokat várunk el tőlük, meg kell növelnünk a kontroll alá vont testrészek számát, ami a zsinórok számának szaporodásával jár. A zsinórok száma attól függ, hogy hány testrészt akarunk mozgatni, és attól a döntéstől, hogy ezek a mozdulatok mennyire kifinomultak legyenek. A marionett elkészítésekor fontos ismerni a mintát adó emberi test felépítését, legfőképp a törzs és a végtagok, valamint ezek elemeinek összekapcsolódását. A
mozdulatok utánzása csak akkor történik meg, Ha a bábu szerkezete is azon az elven működik, amit utánozni kíván. Nem elég csak a mozgáslehetőségek korlátait ismerni, hanem késznek kell lenni mindezek fentről való irányítására is. Egy ízületeiben mozgó kar, ha csupán figyelmeztetni akarunk vele, megmozdítható a mutatóujj végére kötött egyetlen zsinórral is. De ha ugyanennek például hegedülnie is tudni kell, ehhez már három zsinór szükséges. A zsinórokat az ún. kereszthez kötjük. Azon túl, hogy felerősítési pontot ad a bábut tartó zsinegeknek, megakadályozza azok összegabalyodását. Választhatunk: függőleges, döntött, ferde tartású és vízszintes változataik közül, amelyek lehetnek egyszerűek, összetettek, és egy speciális feladatra létrehozott komplex szerkezetűek. Külön feladat a marionett bábok által használt tárgyak, kellékek mozgatása. Általánosan elfogadottak az ún. horogszerű megoldások, hurkok használata. Az összekapcsoláshoz mind a kelléken, mind a báb kezén megfelelő találkozási pontokat kell kialakítani. Ekkor már létrejöhet a megfogás, felemelés, a felnyitás effektusa. Minél egyszerűbb szerkezeteket használunk, azaz minél kevesebb a zsinórok száma, annál darabosabbak, durvábbak a mozdulatok. Az óvodai, iskolai keretek között történő alkalmazása a marionetteknek mérsékelten ajánlott. A felülről mozgatásnak azonban van más módja is, a bábokat a fejbe, illetve törzsbe vezetett pálcával is mozgathatjuk. Ezzel a megoldással, villámgyors mozdulatokat végezhetünk, nem kell attól tartanunk, hogy a báb késve reagál a parancsokra, így a gyerekek által is könnyen manipulálhatóvá válik. A felülről mozgatható báb előnye, hogy a bábos itt tudja a legkönnyebben bejátszani a teret, mivel nem közvetlenül a kézen van a báb, így nagyobb a rálátása a játéktérre. Hátrányuk azonban az, hogy nem fektethetők le nyílt színen, anélkül, hogy a közönség meg ne látná a kezünket. Ez a mozgatás sok egyszerű változatban ismeretes. Ide taroznak a hurkapálcikákra vagy hosszabb vesszőre, nádra applikált anyagokból – különféle textilből, krepp- és újságpapírból, termésekből, levelekből stb. – készített rögtönzött vagy tartósabb bábok, a fakanálfigurák azon családja, ahol feltartjuk, nem „lógatjuk” a fakanalat és a rászerelt
testet. Ilyen elven működik a dobozszínházak szereplőinek egy része, ha a figurák mozgatásához bicikliküllőt, hajlított huzalt, szívószálat stb. használunk. Ismeretes az árnyjátékban is, ahol síkmarionettként jelennek meg angyalkák, tündérek és rakéták. A fentről mozgatás nagyon közel áll a gyerekekhez, hiszen ily módon könnyedén irányíthatják a bábokat, maguk vehetik át a „nagy mozgató” szerepét. A marionettbábok kiterjedt családjában nagy csoportot alkotnak a zsinegen függő változatok. Ezek az ősibb vonulatot jelentik, és a legelsőket, minden bizonnyal, a zsinórt közvetlenül kézben tartva mozgatta a bábos. A zsinórok tartópálcákra, majd egyre bonyolultabb, kereszt alakú szerkezetekre való felfüggesztése csak később terjedt el. Az ún. primitív marionettbábok, egyszerű „dróton rángatott figurák” kiválóan alkalmasak az óvodai oktatásban való felhasználásra, dramatizálásra, hiszen egy kisméretű báb elkészítését feltételezi, melyet a fején átfúrva, fentről egy pálca segítségével mozgat a játékos. Paravánként, háttérként egy asztalra helyezett, szétnyitott papírdoboz is megteszi, mellyel a különböző helyszínek váltakoztatása is megoldható, azzal, hogy megfordítjuk a dobozt, így a szegénylegény otthonát elhagyva, már hetedhét országon túl járhatunk. A kevésbé ismert marionettbábuk közé tartoznak azok, amelyekbe felülről nyúl be a bábos. A meglepő ebben a változatban a lábak finom mozgásra való képessége. Mivel a bábos ujjai közvetlenül a bábu lábába csatlakoznak, a valódi lábakkal meg nem tehető mozdulatok sora követi egymást, ami sajátos groteszkséget kölcsönözhet a jelenetnek. A marionettbáb közkedvelt, de nem eléggé elterjedt, pedig ezek egyszerű változatai kiválóan alkalmasak az óvodai irodalmi nevelés vonzóbbá és eredményesebbé tételéhez.
3.2. Hátulról mozgatható bábok
Ez a technika a bábuba való benyúláson vagy azok megfogásán alapszik, s mint ilyen, a tárgyakkal, babákkal végzett legegyszerűbb manipulációban gyökerezik. Itt a figurák mögött helyezkedünk el. Hátulról mozgatható báb a bunraku, a vietnámi vízibáb, de ide tartozik a tárgyjáték, a kézjáték és az asztali játék különféle babákkal.
a). A bunraku Japán nagyon sajátos bábjáték színháza. A bábuk mintegy egy, másfél méter magasak, fából készülnek, élénk színes, hagyományos ruházatot öltenek rájuk, és közvetlenül
kézzel
irányíthatók.
Jellegzetességük, hogy csak a fejet és a kezet készítik el különös gondossággal. A valódi hajjal ékesített, belül furfangos szerkezeteket rejtő fej a legváratlanabb változásokra képes. A kéz pontos mása az emberének, így szinte valamennyi emberi mozdulat hű felidézésére alkalmas. A törzs és a végtagok eléggé elnagyoltak. A tíz, tizenhét kilós bábukat három bábos mozgatja, kettő alacsonyabb rangú mozgató, fekete ruhában, csuklyában (a lábak és a bal kéz mozgatója), míg a fő mozgató (a fej és a jobb kéz életre keltője) ünnepi kimonóban rezzenéstelen arccal teszi a dolgát.
b). A vietnami vízibábszínház az egyébként is formagazdag keleti bábjátszás egy sajátos formáját jelenti. A vízből kiemelkedő, vízfelszín alatti úszóra szerelt figurákat a bábos távolról, egy hosszú, szintén a víz alá merülő bambuszrúd segítségével mozgatja úgy, hogy ő maga is vízben áll. Előadás közben a figurák nagy loccsanással kiemelkednek a vízből, és ijesztő fröcskölések közepette végzik összecsapásaikat.
Az előadást mesemondó kommentálja, aki maga is a vízben áll, akárcsak a templomot, palotát formázó díszletek. A hátulról mozgatott bábok fejéből a tarkó tájékán markolatszerű fogó emelkedik ki, és a könyökénél is találhatunk a kéz mozgatására szolgáló pálcát. E bábok közös vonása az anatómiai szerkezeti hűség, amely nem jelenti az arányok merev megtartását is.
c). A tárgyjáték. A tárgyjáték lényege abban rejlik, hogy nem az élőszínház kicsinyített mása, hanem magából az animációból, a megmozdulás csodájából sarjad. Élettelen dolgok „megelevenedéséről” van szó, amelyek bár hétköznapi használati tárgyak, mégis, kisebb átalakítással vagy akár anélkül, a játék, a mozgatás révén egy történet izgalmas szereplőivé válhatnak. A két-három éves gyerekek zavartalanul elbeszélgetnek különféle tárgyakkal és játékokkal. Ez a határtalan fantázia időszaka, amikor megelevenednek a dolgok, és élőként viselkednek. A tárgyjáték fontos szerepet tölt be a psziché zökkenőmentes fejlődésében. Az asszociáció, az újítás a teremtés motorja, amely a már meglévő, létező dolgokból meglepő, de kivitelezhető társítások nyomán hoz létre újat, a dolgok új szerepben való használatának ötletéből, a funkció kiterjesztéséből indul. A tárgyjáték ennek az egyik legalkalmasabb terepe, ráadásul játékos formában működik. A tárgyak általában szinte változás nélkül alkalmasak arra, hogy a bábszínpadon megjelenjenek. Klasszikus példa erre az üvegpalack, amely számtalan lehetőséget nyújt egy-egy karakter megformálásához, de kedvelt tárgyjátékos szereplők a takarítóeszközök és a különböző
szerszámok vagy konyhai eszközök (pl. villa, kés, hústű stb.) is. Ide sorolhatjuk még azokat a kis síkfigurákat is, amelyek akár egy darab kartonpapírból is elkészíthetők. A lehetőségeket befolyásolja maga a kartontest, s a puszta kéz, az ujj megjelenése is lehet a bábjáték tárgya. Egyszerűségükből adódóan kiválóan alkalmasak az óvodai oktatásban való felhasználásra.
3.3. Az alulról mozgatható bábok
A technika lényege, hogy a bábos a figurát közvetlenül a kezére húzva vagy áttétellel, maga fölé tartva, alulról mozgatja. Az ok többnyire a takarás, ami mögött a mozgató nem látszik, így a takarás felett megjelenő bábuk élőnek tűnnek. A technika hagyományosan fontos eleme a megelevenedés illúziója, amit a holt anyag megmozdításával érünk el, ami megkívánja a mozgató láthatatlanságát. Az alulról mozgatott figurák nem tudnak lebegni, alárepülni, leereszkedni, csak akkor, ha gondoskodunk a bábos bújtatásáról. Az alulról mozgatott figura Szentirmai szerint legalább négy különféle méretben ismeretes: legkisebb, a kéz méreténél is kisebb, az ujjakra húzható gyűszűbáb, ennél egy kategóriával nagyobb, a kézre húzható kesztyűvagy zsákbáb, a következő a fej és a kéz mozgatását áttételekkel megvalósító pálcásvagy vayangbáb, és a legnagyobbak az esetenként az emberi testnél is nagyobb óriásbábok, amelyeket nemegyszer több, bennük elbújt ember mozgat, valamint ide sorolható a maszkos játék is. Az egyszerű, közvetlenül a kézre húzott figurák az emberi kéz és kar mozgékonyságára
támaszkodva
a
bábszínpadon
létrehozható
legszélsőségesebb
dinamikát képesek produkálni. A bábos közvetlenül az ujjaival foghatja meg a kellékeket, erejét áttétel nélkül viheti át bármire, meggyőzően forgathatja a kardot, hadonászhat a serpenyővel, de a bábok hűen tudnak szuszogni alvás közben, vagy lihegni a futás után. Már a kesztyűsbábnál is előfordulnak a már említett ún. áttételek, ezek olyan kifinomult szerkezetek, amelyek segítségével az emberi test arányait, egyes mozdulatait, a mind teljesebb illúzió érdekében, jobban létre lehet hozni. Ezek az áttételek fölöttébb gyakoriak a pálcásbáboknál, amelyek ezek nélkül a szerkezeti elemek nélkül nem is léteznek. Egyszerűbb vagy bonyolultabb mechanikákkal elérhető, hogy a fej minden
irányba mozogjon, de összetett kézmozdulatok is produkálhatók a csuklón rögzített vékony mozgatópálca segítségével. A pálcásbábok családja igen nagy. Ismeretes egyszerű síkbáb változatuk, amelynek öltözete készülhet különböző textildarabokból. Mozgatásuk nem nehéz, könnyen elsajátítható és begyakorolható.
a) Síkbábok: A gyűszű- vagy ujjbábok többnyire egy, alkalmanként kettő ujjra húzható apró figurák. Anatómiájukat az emberi ujj felépítése határozza meg, így annyit tudnak amennyit a játékos ujja: egyenesen állni, meghajolni, és feküdni. Sok másik egyszerű figurához hasonlóan a beszédművelés, a nyelvtanulás területén hasznosítják magukat. Az utolsó ujjperc a fej alsó határa, a második ujjpercnél van a báb dereka, ezekre a korlátozó tényezőkre figyelve lehet csak tervezni, ha figyelembe vesszük, hogy milyen a rendelkezésre álló méret, gondolkodni kell a mozgáslehetőségek kereteiről. Ennek megfelelően csak a legritkább esetben kerülhet sor végtagok készítésére. Az ujjbábok túlnyomó részt szemből ábrázolják a megjelenített figurát, de ez nem jelenti azt, hogy ne készíthetnénk profilból ábrázolt karaktert, főleg akkor, amikor a legjellemzőbb forma éppen így hozható létre.
A botbábok ujjnyinál nagyobbak, arasznyi méretűek, amelyeket a játékos markában tartva mozgat. Testük igen egyszerű, legtöbbször ceruzaméretű pálca, bot, gally, amire a bábos a darab stílusához alkalmazkodó kosztüm kerül. Ezek a figurák derékban nem hajlanak meg, többnyire egyszerű, lötyögős karokat kapnak, amely korlátot jelent a mozgásban, de ez nem érvényes a párbeszédre, a jövés-menésre. Ajánlott tehát mindenhol, ahol kifejező, tiszta beszédre, jó kiejtésre tanítunk. Tulajdonképpen a fakanálbáb is botbáb. A síkbábokkal együtt a figuráknak abba a nagy családjába tartoznak, amelyekre globálisan jellemző, hogy a térben elfordítva sokat veszítenek láthatóságukból, ezért sok odafigyelést követel aprólékos megtervezésük, majd a velük való játék is.
A síkbábok nagy családjába tartoznak a hurkapálcikákra applikált, rajzból kivágott figurák is. Ezek a bábok akkor tölthetik be feladatukat, ha jelszimbólum voltukban kiteljesedhetnek. Ennek komoly akadálya az, ha igen konkrét mozdulat (pl. ugrás, futás) közben ábrázolják a karaktert. Ezért sose másoljunk át könyvillusztrációt, jelenetet, inkább egyszerűsítsük az alakokat, ha lehet, ne szúrjuk át hastájékon a kivágott figurát, és készítsük el a bábu hátulnézeti változatát, ezt ragasszuk az elölnézet túloldalára, és a kettő közé helyezzük a hurkapálcikát. Síkbábként felhasználhatjuk a gyerekek rajzait is.
b) A zsákbábok vagy kézibábok kesztyűbe bújtatott kezek, ezeket öltöztető apró kosztümök. Alakja a kéz anatómiájával szoros összefüggésben van. A bábu fejét a
mutatóujjra vagy a középső ujjal együttesen mindkettőre húzzuk. Felső teste a bábos tenyere, dereka pedig a csuklóizület. Minden, ami a csukló alatt van, az a báb lába. A fej és test egymáshoz arányítására nincs merev szabály. A legismertebb bábtípusok közé tartozik.
c) A vayang vagy pálcásbáb a XIII. században jelent meg, Nyugat- Jáván. Szigorú szabályok alapján készülnek, egy előadáshoz ötven, kilencven darab. Fejük, törzsük, karjaik fából vannak, lábuk nincs. A törzset tartópálcára rögzítik, ezt fogja a bábos, akinek kezét a bábu viseletével rokon ruhadarab takarja el. Ennek
leszármazottai
pálcásbábok,
a
melyeknek
nálunk jellemzője
is
alkalmazott a
zsákbábot
meghaladó méret, amelyet legtöbbször azzal érnek el, hogy a fejet egy bot vagy rúd segítségével a magasba emelik. Az a pont lesz a báb dereka, ahol a rudat markolják.
Vállszerkezetükhöz illeszkedik
a
kar,
amelyet a bábu kezének csuklóizületénél csatlakoztatott pálcával emel a magasba a játékos. A pálcásbábok mozgatása sok gyakorlást kíván, ezek a bábuk valamit megfogni, markolni rendszerint nem tudnak, ezért a kellékeket szintén pálcára kell szerelni, és hozzáfogni a kezet mozgató pálcához.
d)
Az
óriásbábok
jellemzője,
hogy
közös
méretük
az
emberével megegyező, vagy azt meghaladja. A testükben elbúvó (egy vagy több ember) nem látszik. Az előbukkanó kezekre a figura méreteihez
arányított
kesztyű
kerül, az arcot maszk takarja. Az óriásbábok a bábszínpadok és a szabad
térre
kivitt
játékok
szereplői. A
maszkos
játékok
különösen
kedvelt és hasznos elemei az óvodai (iskolai) nevelőmunkának. A maszk mögé bújt szereplő könnyebben nyilatkozik meg. A maszkok
alapanyaga
lehet
hullámpapír, papírzacskó vagy egyszerű kartonlap, amit fonalakkal, papírcsíkokkal egészíthetünk ki. Gyermekek által is könnyen elkészíthető, így a dramatizálások során is kiválóan hasznosítható.
3.4. Az árnyjáték Az árnyjáték lényege a dolgok, események vetítőernyőn, vetítőfelületen fény segítségével való megjelenítése. A vetítőfelület méretétől függően változtathatjuk a fényforrás erősségét, hiszen egy doboz(árny)színházban már egy erős zseblámpával is vakító fény teremthető. Fényforrás lehet bármi: fénycsövek, izzók, de még a tábortűz is szolgáltathat
világítást az árnyjátékhoz. A fényforrások igénylik a célszerű kialakítást. Szórt fényben a figurák körvonalai csak akkor lesznek élesek, ha rátapadnak
a
vetítővászonra.
Ha
eltávolodunk az ernyő felületétől
a
kontúrok
elmosódnak; egy ponton túl a sziluett már fel sem ismerhető. szereplőket
Itt
a reális
méretűre kell elkészíteni, és ezek a méretek az előadás alatt nem fognak változni. Szórt fényt adnak a közismert fénycsövek, tejüveges izzólámpák. A pontfény előtt bármilyen állatfigura árnyéka az ernyőn mindig élesen fog megjelenni, helyezkedjék el az bárhol a vetítővászon és a fényforrás között. Itt már a méretek is megváltoznak attól függően, hogy a figura a fényforrás vagy az ernyő felé közeledik. Ha az ernyőtől elindul a fényforrás felé, képe az ernyőn többszörösére növekedik. Így a „díszletet” tenyérnyi vagy írólap méretben is elkészíthetjük, s ha a fényforrás előtt állítjuk fel, óriásivá nőnek. Pontfényt adnak a diavetítőkben használt halogénizzók, egyes gépkocsi-izzók, valamint a közismert zseblámpaizzók. Az árnyjáték elmaradhatatlan szcenikai eleme a fehér vetítővászon, amelyen a kép létrejön. A vetítőernyőt ajánlatos széles, fekete kerettel ellátni, hogy a játékosok alulról, oldalról kényelmesen elhelyezkedve tarthassák be a fénykévébe a figurákat. Az árnyfigurák mindenből készülhetnek, ami nem engedi át a fényt. Ezek két félék lehetnek: tömör sziluettek és áttört figurák. A tömör sziluetteken általában csak a szemet és a szájat jelöljük, vagy azt sem. A bábuk méretüktől függően készülhetnek vastag kartonpapírból, hullámpapír lemezekből vagy vékony farostlemezekből. Végtagjaikat csak akkor mozdíthatják meg, ha külön
elkészítjük azokat. A figurát tartóbotra rögzítjük, végtagjait közvetlenül pálcával vagy zsinegekkel mozdíthatjuk meg. Az előbbiektől lényegesen eltérnek azok a figurák, amelyek áteresztik a fényt. Ezeknél nem ritka megoldás, hogy a kivágott, csipkézett mintát színes celluloidlemezek fedik be, így a megvilágított figura színes fényekben pompázik. A legegyszerűbb, óvodában is alkalmazható árnyjátékokat azonban a kezünkkel tudjuk produkálni. Eszközként egy egyszerű diavetítő fénye is elég hozzá. Ugyancsak ezzel a módszerrel eljátszhatunk rövid történeteket,
melyekhez
egyértelmű,
jól
kivehető
állatfigurákat
és
díszletet
használhatunk.
4. A bábjáték kategóriái Horváthné Fülep Éva a bábjátéknak a következő két kategóriáját határozza meg (Horváthné, 2003): művészeti bábjáték pedagógiai bábjáték
4.1. A művészeti bábjáték A bábjáték önálló műfaj, stilizált művészet, tárgya nem az emberi cselekvések utánzása, hanem a gondolatok, érzések jelképezése, kiábrázolása. Összetett művészet: a groteszk és tragikus egyesülése. Célja tökéletes illúziókeltés, melyet elhitető, meggyőző erejével ér el. Érzelmünkre, nem értelmünkre hat, ezért nem a szó, hanem a cselekmény leglényegesebb alkotó eleme. A bábszínpadon a gondolatot, érzést nem a szavak, hanem a cselekmények jelképezik. A színházi és bábszínházi előadás műfaji lényegeként az ábrázolást említhetjük, míg a filmnek a műfaji sajátossága a bemutatás.
4.2. A pedagógiai bábjáték A pedagógiai bábjáték a pedagógus és a gyermek folyton megújuló, olyan egymásra ható tevékenysége, amelyben a gyermek az elsődleges. A korszerű pedagógiai bábjáték nem célja, hanem eszköze a nevelésnek. A bábjáték segítségével lehet tudatosan végiggondolt nevelési feladatokat legsokoldalúbban és leghatásosabban megoldani. A pedagógiai bábjáték elősegíti a gyermek társadalmi beilleszkedését, a szocializációt, mert a gyermek az emberek megismerését segítő modelleket kaphat és gyakorolhat általa. Ez a szemléletmód a gyermek tapasztalatszerzését helyezi előtérbe. Ez a pedagógiai módszer az ismeretanyag átadása és visszakérdezése helyett a gyermek gondolatait, vélekedését igyekszik megismerni. A pedagógiai bábjáték alkalmas az anyanyelvi nevelés feladatainak megvalósítására, a nyelvi kommunikációs készségek fejlesztésére éppúgy, mint az esztétikai nevelés személyiségfejlesztő hatásának erősítésére. A gyermekek a tapasztalatok gyűjtése közben csodálkoznak rá mindenre, és belső késztetéssel fordulnak a világ felé. Mindez annak az örömnek a forrása, amelyben élvezik a gondolat- és véleménynyilvánítás szabadságát, a meghallgatás és meghallgattatás nyugalmát, a feléjük irányuló őszinte érdeklődést, a tévedések – elmarasztalás nélküli – lehetőségét. A bábjátékos foglalkozás különféle tevékenységformái, műveletei közben a gyermekek felszabadulnak a
kötöttségek
alól. A
pedagógus
minden
gyermeknek olyan
megnyilvánulási lehetőséget teremt, amelyekben jól megfigyelhetők, érzékelhetők a gyermekek közötti különbségek. A játékos helyzetek csak akkor fejlesztő hatásúak a gyermek számára, ha a bábjátékban résztvevők bele tudják élni magukat a játék adta helyzetekbe, azonosulni tudnak a felajánlott szerepekkel. A pedagógiai bábjáték sajátosságai a következők:
dramatikus jelleg
animációs szemlélet
szimbólumképzés
játékosság
a) Dramatikus jelleg A pedagógiai bábjátékban a pedagógus olyan szituációkat teremt, amelyekben a gyermek emberi tulajdonságokat ismerhet meg. Saját cselekedetei közben különböző szituációkban szerepeket élhet át és azonosulhat a szereplőkkel vagy elutasíthatja őket. A bábjátékban résztvevő gyermek megtanulhatja azt is, hogy ugyanahhoz a jelenséghez és dologhoz különbözőképpen viszonyulnak az emberek. Ő maga is eldöntheti és kiválaszthatja azt a cselekvésmódot, amely az adott szituációban a saját képességeinek, tulajdonságainak a legjobban megfelel. Ezáltal fejlődik az értékítélete, alakul és formálódik a világról alkotott képe. A pedagógus mindenkor tudatosan építhet a népi játékokra, hiszen szinte mindegyik tartalmaz dramatikus elemeket. Dramatikus játékok elősegítik a gyermek (Horváthné, 2003: 56-57.): éntudatának és emberismeretének kialakulását térbeli tájékozódásának, mozgásának alakulását önálló gondolkodásának fejlődését szép és kifejező, tiszta beszédének kialakulását a társas kapcsolatainak fejlődését alkalmazkodását az aktuális beszédhelyzethez aktivitásának fokozását viselkedési bátorságát, biztonságát szerepelsajátítását társaival való kommunikációját a metakommunikációs jelek felismerését és gyakorlását
b) Animációs szemlélet Az animáció az anyagok életre keltését, átlelkesítését, átváltoztathatóságát jelenti. Az animációhoz a gyermeknek és felnőttnek is gazdag tapasztalatra, élénk képzeletre van szüksége. Mindazt, amit a gyermek belelát, beleképzel a tárgyakba, jelenségekbe, az általában kifejezője és következménye annak a környezetnek, amelyben él.
A gyermek és felnőtt animációs szemlélete akkor fejleszthető, ha rávezetjük őt a környezetében lévő tárgyak, jelenségek megfigyelésére és megengedjük, sőt késztetjük is arra, hogy ezekbe belelássa, amit látni akar és tud, amit azok kifejeznek számára.
c) Szimbólumképzés A gyermek – fejlődése során – fokozatosan jut el a konkrétumoktól a szimbólumokig. Szimbólumok segítségével gazdagítja tevékenységét. A szimbólum a valóságos tárgy leglényegesebb tulajdonságait testesíti meg, a legegyszerűbb elemeivel közelíti meg a valóság egy-egy részletét. A szimbólumképzésben a gyermeket legjobban a bábu segíti. A bábu mindig a leglényegesebb külső ismertetőjegyek és belső tulajdonságok hordozója. Mindezeket az alakjával, a formájával, a méreteivel, a színeivel, a hangjával, a mozgásával juttatja kifejezésre.
d) Játékosság A játékosság az óvodai tanulás alapeleme. A játékosság feltételei között a legfontosabbak: a játék, az önkéntesség, az önállóság, a kezdeményezés, az aktivitás és az örömteli részvétel. A pedagógiai játékban interpretálódnak a korábban különálló tevékenységek, a gyermekkel való bánásmód pedig differenciálódik. A pedagógus és a gyerekek kapcsolatát a játékban a nyitottság, egymás elfogadása, elismerése, segítése jellemzi. Ennek eredményessége a nevelőn múlik. A játékos tevékenységek közben válnak a gyerekek egyre nyitottabbakká és kreatívabbakká.
5. A pedagógiai bábjáték felhasználási lehetőségei az óvodában/iskolában A gyermek sokoldalú személyiségének fejlődéséhez és fejlesztéséhez a lehetőségek többféleségét kell biztosítani, hogy képességei, készségei kialakuljanak és formálódjanak. A bábjátékot oktatási és nevelési eszköznek is felhasználhatjuk. Rendkívüli pedagógiai jelentőségét az adja, hogy érdekes.
Az érdekességből, az érdeklődésből fakad minden nagy szenvedély, tanulás, kutatás. Minden oktatási és nevelési folyamat az érdeklődés felkeltésével kezdődik. Erre azért van szükség, mert az érdeklődés biztosítja a spontán figyelmet. A bábjátékkal való nevelés nagyon könnyű és hálás feladat. Felhasználhatjuk szemléltetésként a bábok minden fajtáját: a kesztyűs bábot (zsákbáb), a papír- vagy textilragasztással készült pálcás síkbábot, a botbábot (pl. fakanálbáb), a rögtönzött bábokat (készülhet dobozból, pillepalackból, tollakból, termésből, gyümölcsökből, zöldségféléből, levelekből, golyókból, stb.). Bizonyos korban a bábjáték a legjobb eszköz a helyes erkölcsi magatartás kialakítására. Gyermekek, akik a sokszor hallott intelmeket nyugodtan elengedik a fülük mellett, a bábu szájából áhítattal hallgatják ugyanazokat a szavakat, boldogan szót fogadnak és a bábut szívesen utánozzák. A testi tisztaságra és általában a viselkedésre való nevelésnek kitűnő eszköze lehet akár egyetlen bábu is, amit a nevelő kezére húz és színpad nélkül játszik vele. Az erkölcsi nevelésnél a szóbeli utasítás, magyarázat nem sokat ér. Különösen, ha szabályokba foglaljuk, vagy intelmekként közöljük. Az ilyesmi unalmasan hat és sokszor inkább csak ellenállást vált ki. Az erkölcsi nevelésnél a példa, az élmény az, ami meggyőző. A bábok a testnevelésen kívül minden nevelési ágban jól használhatók. Anyanyelvi nevelésnél a nyelvfejlesztő játékokat színesíti. A gyerekek kényszer nélkül, játszva tanulnak meg új szavakat, kifejezéseket. A gyermekirodalmi művek bemutatásakor a szemléltetőeszköz többnyire kiegészítés, ráadás. A bábbal való szemléltetés még nem bábjáték. Egyes bábfigurák motiválhatnak, a szemléltetés alatt félretehetjük vagy a bemutatás alatt is a kezünkben tarthatjuk ezeket. Követelmény azonban, hogy amíg a kezünkben van, beszéljen, mozogjon, cselekedjen, éljen, mert a báb fontos eleme a mozgás. A zenei nevelés során elősegíti a zenei fogalmak elsajátítását, azok használatát. A különböző karakterű bábok szerepeltetése során, magyarázat nélkül megértik a gyermekek a feladatot, és szívesen utánozzák őket. A bábkészítés fejleszti az esztétikai érzéket, a finommotorikus képességeket, kézügyességet, formaérzéket. A pedagógusnak ismernie kell a bábjáték gyakorlatát,
törvényszerűségét, éppúgy, mint a rábízott gyerekeket, hogy olyan hatásokat érjen el, amelyek pedagógiai céljával egybecsengnek.
6. Az óvodai bábok jellegzetességei Az óvodában alkalmazott bábok két nagy csoportot képeznek: hagyományos óvodai bábok, valamint, az újabban népszerűvé vált, rögtönzött bábok. A hagyományos óvodai bábok körébe többféle bábfajta tartozik. (zsák-, marionett, botbáb, gyűszű-, átváltozó ujjbáb stb.). Valamennyit ismert anyagból (textíl, papír, stb) szabással, varrással, ragasztással vagy faragással alakítjuk ki. Általában ezek népesítik be az óvodák bábospolcait. Az óvodai bábok egyik jellemző sajátossága a kicsinységük. Az óvodás korú gyerek szereti a kedves kis figurákat, "akik" a színpadról az ő segítségét, tanácsát, véleményét, olykor ítéletét kérik, s akikkel szemben ő maga erős, okos és segítőkész lehet. Amikor meg ő maga a mozgatójuk - azok az ő akaratát, elképzeléseit, legtitkosabb vágyait valósítják meg, ellenkezés nélkül. A kisméretű bábok javára írható a gazdag mozgáslehetőségük is, amivel a legfinomabb érzés-megnyilvánulásokat is ki tudják fejezni. A kíváncsi egérke előrenyújtja a nyakát, a gondolkozó apó megvakarja a füle tövét stb. Viszont az is tény, hogy nagy teremben, nagy színpadon szerepeltetésre nem alkalmasak. Alakjukat elnyeli a megnövekedett színpad tere s a közönségtől való távolság. Más a helyzet az óvodában, ahol csak néhány méter az egész nézőtér, hiszen az óvónők rendszerint a mesesarokban, közel a gyerekekhez játszanak. A jó báb függetlenül funkciójától - mindig szép. Még a mesebeli „csúnya lány”sem lehet visszataszító. Ugyanúgy, a mesebeli szegénylegény bábujának ruhája nem lehet piszkos, rongyos. Elég néhány színes folt a nadrágon a szegénység érzékeltetésére. Az óvodai bábok készítésekor fokozottan kell ügyelnünk az életkor jelzésére. A gyermek erre igen érzékeny, s elidegenítő effektusként hat rá, amikor például a mackópapa a vele azonos méretű és külsejű „kisfiával” jelenik meg a színen. Ezért fontos, hogy a nagy rókának kisrókája legyen, a lónak csikója, a tyúknak meg csibéje. A
kor jelzésére különösen az emberfiguráknál kell ügyelnünk. A jó báb fő jellegzetessége a stilizáltsága. A bábok jellemüket tekintve jók vagy rosszak, de még a legtündöklőbb királylány is, a stilizáltság folytán, groteszkké válik. Ez nem hiba, hanem sajátosság, amitől a figura kedvessé, bábossá válik. Az óvodai bábok tervezésekor nagy vonalakban azt is meg kell fontolnunk, hogy a stilizálásban milyen fokig menjünk el. Az eligazodásban az óvodás gyerekek rajzai segíthetnek. Ezek a rajzok is erősen sűrítettek, stilizáltak, és pontosan tükrözik azokat a jegyeket, melyeket az emberalak jelzésére és felismerésére a gyerekek fontosnak tartanak. A gyerekek számára a felismerésben a formának lényegesen nagyobb a jelentősége, mint a színeknek, amelyeknek számukra alig van naturális kötöttsége. Ezért nem ritkák a gyermekrajzokban a kék hajú tündérek, piros pettyes kiskutyák. A gyermeki ábrázolásokban azt is megfigyelhetjük, hogy a színek nem annyira karaktert, mint inkább a lerajzolt személyhez való kötődésük milyenségét, érzelmi hőfokát jelzik. A melegbarna nadrágos és világító sárga pulóveres apa például felfelé ívelő piros vonal szájával merőben más érzelmi töltésű, mint a másik gyermek méregzöld „szerelésű” hatalmas, piroskezű apafigurája. Az efféle rajzok jelzéseiből pontosan megismerhetjük a gyermeki látásmód iratlan szabályait, jellegzetességeit, melyeknek ismerete segítségünkre lehet az óvodai bábok készítésében. Tudjuk például, hogy a száj vonala belső tartalomnak is lehet a jele. Ha felfelé ível, az jókedvet, a lefelé hajló vonal pedig haragot vagy sírást fejez ki. A kisgyermek számára rendkívül fontos, hogy a báb puha, kellemes tapintású anyagból készüljön. Örülnek annak, ha a kisnyúl puha talpával megcirógatja az arcukat, vagy kezet fog velük. Az óvodákban kedvelt rögtönzött bábok valójában terményekből, ismert tárgyakból alakított bábfigurák. A tárgyakat meglelkesítő gyermek szereti, magához közel érzi és megérti ezeket a különös, fantázia teremtette figurákat. Az óvodákban ezért nő a népszerűségük. Báburögtönzésre a gyermek környezetében számos anyag kínálkozik. A háztartásokban felhalmozódott, különböző formájú és színű flakonok, dobozok, zacskók stb. szinte maguktól kívánkoznak a bábok stilizált világába. A műanyag flakonbábok merész formájukkal és élénk színükkel rendkívül mutatósak, és
erős stilizáltságuknál fogva „bábosak” - gyorsan és könnyen készülnek. Ugyanez vonatkozik a gyermek környezetében adódó egyéb tárgyakra is. A hagyományos anyagokból készült bábok a gyerekeknek éppúgy, mint saját rajzaiknak alakjai, egyértelműek. Csak kutyát, gyereket, madarat - tehát az ábrázolt figurát juttatják eszükbe. Ezeknél igénylik a kerek fejet, a szemet, a szájat. Viszont, ha egy tárgyat, pl. egy bojtos sapkát elevenítünk meg előtte, akkor az egyidőben báb és sapka a gyerek számára, tehát a játékban is megtartja tárgyi mivoltát. Ilyen esetben nyugodtan elhagyhatjuk az arc jelzését, mert a sapkának, még ha emberként viselkedik is, sem a száj, sem a szem nem jellemzője. Ugyanez a tapasztalat a terménybábok esetében is. Ezeknél a termény az ihlető. Egy bibircsókos burgonya láttán könnyen a boszorkány képe villódzik fel a gyerek képzeletében. Az sem megy ritkaságszámba, amikor alkotás közben módosul a téma. A tündérnek szánt piros alma könnyen válhat Jancsi bohóccá. Amikor a különböző terményeket bevisszük az óvodába, valójában régi gyermekjátékhagyományainkat keltjük életre. A mai gyerekek, közöttük az óvodások, örömüket lelik a terményekkel való alkotó munkában. Örömük azonban csak akkor válik teljessé, ha nemcsak létrehoznak egy bábot vagy kis hegedűt, hanem azt játékukban a bábszínpadon is felhasználhatják. A gyermeki alkotó munka a bábszínpadon kap értelmet. A megalkotott figurák életre kelnek, s az elkészített eszközök is megtalálják funkciójukat. A terménybáboknál, kellékeknél a bábszínpadon azzal is kell számolnunk, hogy amilyen könnyen és gyorsan készülnek, élettartamuk is olyan rövid. Ezért főleg illusztrálásra, egyszerűbb jelenetek és népi játékok eljátszására használjuk őket. A gyerekek leginkább bábok sugallta párbeszédeket rögtönöznek velük. Később érdeklődve figyelik őket, s mulatnak a megráncosodó, kicsírázó figurákon, amik máról holnapra eltűnnek a paravánról, mert rövid életűek: de számukra nem a tartósságuk a fontos, hanem a játék örömét jelentő voltuk.
Javasolt könyvészet Horváthné Fülep Éva (2oo3): Báb – Játék – Bábjáték. Didakt kiadó. Szentirmai László (1998): Nevelés kézzel-bábbal a felsőfokú pedagógusképző intézmények hallgatói számára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Bakkay Tiborné, Bagi Rózsa, Daróczi Erzsébet (1995): Az óvodai bábjáték. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Mészáris Vincéné (1987): Az óvodai bábjáték. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Ajánlott linkek http://adattar.vmmi.org/fejezetek/125/09_hogyan_keszitsunk_babokat.pdf - 38 oldaltol http://otthonipraktikak.hu/kezimunka/35-kezimunka/64-babkeszites-kesztyubol.html http://www.xn--hzilag-pta.hu/keszty%C5%B1b%C3%A1b-h%C3%A1zilag.hazilag http://pavaka-hobby.blogspot.ro/2011/03/kesztyubab-gyorsan-hazilag.html http://kreativanyuka.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1153713 http://kreativanyuka.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1150499 http://aranytulipan.gportal.hu/
