TDK dolgozat. Állatvédelem kontra veszélyes ebek

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási jogi tanszék

TDK dolgozat Állatvédelem kontra veszélyes ebek

Konzulens: Dr. habil. Paulovics Anita Intézeti tanszékvezető, egyetemi docens

Készítette: Jámbor Adrienn Neptun-kód: LR9I4D Tankör: J-401 Lezárva: 2010. november 3.

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék .....................................................................................................................2 I.

fejezet: Az Amerikai pit bull terrier bemutatása és a dolgozat megszületésének okai .......4 1. Az Amerikai pit bull terrier története és jellemvonásai....................................................5 2. A dolgozat megszületésének egyéb okai .........................................................................6

II. fejezet: Az állatvédelem jogi szabályozásának előzményei Magyarországon.......................8 1. Az 1989 előtti állapot......................................................................................................9 2. Az 1989 utáni állapot....................................................................................................11 III. fejezet: Az állatvédelem általános szabályai, és a veszélyes ebek tartása az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény értelmében..............................................................15 1. Általános rendelkezések................................................................................................16 2. Az állatvédelem általános szabályai ..............................................................................17 2.1. Az állattartás általános szabályai ............................................................................17 2.2. Az állat kímélete, az állatkínzás tilalma..................................................................18 3. Az egyes álaltok védelmének külön szabályai ...............................................................22 3.1. A veszélyes eb tartása és az állatviadalok tilalma ...................................................22 4. Az állatvédelmi feladatok pénzügyi fedezete, az állatvédelmi bírság.............................25 5. Állatvédelemi hatóságok az Ávt. veszélyes ebekkel kapcsolatos rendelkezéseinek tekintetében ......................................................................................................................28 5.1. A jegyző ................................................................................................................28 5.2. Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal központja és területi szervei ......................29 IV. fejezet: A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartása és a tartás engedélyezésének szabályai ..............................................................................................................................31 1. Veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásának engedélyezése................................33 2. A veszélyes eb ivartalanítása.........................................................................................37

2

3. A veszélyes és a veszélyessé minősített eb tartására szolgáló eszközök és előírások......38 3.1. A biléta ..................................................................................................................38 3.2. A kennel ................................................................................................................38 3.3. „Vigyázat! Veszélyes eb!” .....................................................................................38 3.4. Fém szájkosár, kibújást akadályozó fojtó nyakörv, legfeljebb két méter „hosszú”, nem kihúzható póráz és a tartásra jogosult felügyelete ..................................................39 3.5. Egyéb előírások......................................................................................................39 4. Elkobzott veszélyes vagy veszélyessé minősített eb elhelyezése, megfigyelése .............40 5. Veszélyessé minősített ebekkel kapcsolatos rendelkezések ...........................................40 6. A veszélyes és a veszélyesnek minősített eb egyedi azonosítása és nyilvántartása .........42 7. Ellenőrzés .....................................................................................................................43 8. A nem törzskönyvezett pit bull terrier jellegű ebek általános jellemzői..........................44 V. fejezet: A jelenlegi helyzet előnye, hátrányai és a „de lege ferenda” javaslatok................45 1. A jelenlegi helyzet és előnye.........................................................................................46 2. A jelenlegi helyzet hátránya és annak kiküszöbölése.....................................................47 Összefoglaló gondolatok.......................................................................................................49 Felhasznált szakirodalom .....................................................................................................50 Felhasznált jogszabályok......................................................................................................52

3

I. fejezet: Az Amerikai pit bull terrier bemutatása és a dolgozat megszületésének okai

„Ne szégyelld te azt, hogy szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van a lelkedhez mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz.”

/Márai Sándor/

4

1. Az Amerikai pit bull terrier története és jellemvonásai

Az Amerikai pitbull terrier (továbbiakban: APBT) elődjét az angol és ír gyarmatosítók vitték az Amerikai Egyesült Államokba az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején. Az 1600-as évekig általánosan bulldognak nevezték őket, de ez nem jelenti azt, hogy igazi egységes fajtát képeztek volna. Ezek a bulldogok nem azonosak a mai bulldoggal, amelyek mindössze távoli őseiket tisztelhetik bennük. Az akkori példányok sokkal hosszabb lábúak, karcsúbbak voltak és kevésbé hasonlítottak a későbbi utódaikhoz. Csak a XVIII. század második felében született meg az az ötlet, hogy olyan fajtát hozzanak létre, amely legfőbb jellemzője az agresszivitás, az erő, a gyorsaság, a kitartás és a fájdalom tűrése. Az akkori bulldog rendelkezett ugyan ezen tulajdonságok némelyikével, de az agresszivitás és a gyorsaság nem tartozott közéjük, éppen ezért olyan kutyákkal akarták keresztezni, amelyek rendelkeztek ezen tulajdonságokkal. Így esett a választás a terrierekre – hiszen általános jellemzőjük az agresszivitás – és így születtek meg a bullterrierek, de valódi fajtáról még mindig nem lehetett beszélni, mivel tenyésztői továbbra is a harci készséget tartották szem előtt és a többi tulajdonságokkal nem törődtek. Azonban a kutyatenyésztés fejlődésével akadtak olyan emberek, akik a bullterrierekre támaszkodva új kiállítási típus megjelenésére törekedtek és formálni kezdték az egyes tulajdonságokat, beleértve az állatok agresszivitását is. Ennek a tenyésztői munkának az eredménye a mai Amerikai staffordshire terrier. Voltak azonban olyan tenyésztők is, akik nem akarták elvesztegetni az értékes genetikai örökséget képviselő harci kutyákra jellemző adottságokat. Mindezek hátterében elsősorban a pénz állt. A titkos kutyaviadalok fogadói csak a pénzzel törődnek olyannyira, hogy különböző nagyságú és súlyú kutyákat ugrasszanak egymásnak. Az ennél sportszerűbb versenyeken legalább azonos súlyú kutyák között, meghatározott szabályok szerint folyt a küzdelem. Ezen emberi akarat szülötte lett az APBT, amely fajta acélizmokkal és páratlanul erős fogással rendelkezik, hihetetlenül gyors és bátorsága a vakmerőség határát súrolja. Mindeközben igazán lágyszívű és az emberrel a leggyengédebb házi kedvenc módjára viselkedik. Az APBT makacsul elutasítja, hogy az embert megharapja, ahhoz, hogy a csibészkart megtámadja előbb meg kell győzni arról, hogy ez az egész csak játék, valójában senkinek nem fog semmi bajt okozni. Csak így érhetjük el, hogy jó őrző-védő kutya váljon belőle és ugyancsak hatékony segítőtársnak bizonyul, hisz nincs még egy másik kutya, amelyik ennyire erős állkapoccsal rendelkezik. Az APTB szájberendezése szinte már cápához illő. Zápfogai rendkívül fejlettek és satuszerű állkapcsából semmi sem szabadulhat, ezért aztán sokan veszélyesnek tekintik és

5

inkább megszabadulnának tőle. Tény, hogyha a póráz másik vége egy „dühöngő őrült” kezébe kerül, annak súlyos baleset lehet a következménye, de ha a póráz másik végén egy kiegyensúlyozott, biztos ítéletű gazda áll, az APBT még a tolvajokat is nyájas fogadtatásban részesíti és boldogan simogattatja magát az útjába kerülő összes emberrel, mert ez az igazi természete. Még amikor harci kutyaként használták, akkor sem volt szabad soha emberre támadnia. A legelvakultabb viador kutyatulajdonosok is egy pillanat alatt megfékezték állataikat, ha az esetleg megkockáztatta, hogy rávicsorítson egy emberre. Annál is inkább, mert a vicsorgás félelmet jelent, ami egy APBT-nél elfogadhatatlan tulajdonság. Mindebből az következik, hogy ami az emberrel való kapcsolatát illeti az APBT egyike a világ legkevésbé agresszív természetű kutyáinak. Persze a gazda kedvéért képes arra, hogy a saját természete ellenére cselekedjen. Így aztán lehet belőle őrző-védő kutya és nyilvánvaló, hogy sok-sok munkával igazi gyilkossá is alakítható. De ez akár egy törpe uszkárral is megtörténhet, elég, ha egy őrült kezébe kerül. Először ezen gondolatok miatt született meg bennem az elhatározás e dolgozat megírása mellett.

2. A dolgozat megszületésének egyéb okai

Ami tovább erősítette bennem a téma és az írás iránti vágyat az az emberek ismerethiánya volt e téma tekintetében. Száz embernek tettem fel azt a kérdést, hogy tudja-e, ha nem, írja le, hogy szerinte mi a különbség a veszélyes és a veszélyesnek minősített eb között. Ezt követően 13 fajta kutyát ábrázoló képet mutattam fel és kértem, hogy írják le a fajtát, illetve azt, hogy veszélyes, veszélyesnek minősített eb vagy egyik sem, indokokkal alátámasztva. A képek az alábbi fajtákat ábrázolták: amerikai pitbull terrier, amerikai staffordshire terrier, argentin dog, angol bull terrier, rottweiler, dobermann, kuvasz, magyar vizsla, si-cu, yorkshire terrier, csivava, mopsz, máltai selyemszőrű kutya. A száz emberből ketten tudtak helyes választ adni a kérdésre. Nyolcvanketten az első hat, tizenhatan pedig az első tíz képet jelölték meg veszélyes és veszélyesnek minősített ebként. Választásuk indoka az volt, hogy ezeknek a fajtáknak egy része harci kutya és ezért veszélyes, másik részük pedig túl nagytestű és valószínű ezért lehet veszélyesnek minősített eb. További kérésem az volt, hogy válasszák ki az APBT-t ábrázoló fényképet. A nyolcvankilencen a bull terriert azonosították APBT-ként. Egy ember az APBT és az amerikai staffordsihre terriert emelte ki és azt állította, hogy a két fényképen lévő kutya ugyanaz a fajta. A válaszok kiértékeléséből 6

levonható következtetés, hogy az emberek nem ismerik a veszélyes ebeket és még kevesebbet tudnak a veszélyes és veszélyesnek minősített ebekkel kapcsolatos szabályokról és ez ellen szeretnék tenni. A harmadik ok, amiért e témát választottam az az, hogy ennek a fajtának az elnevezését félreértik az emberek. Azt tekinthetjük az APBT keverékének, amely megjelenésében és vélhetően a magatartásában is pontosan olyan mint a fajtatiszta társa. Mivel a kutyák szinte akadálytalanul képesek a fajták között keveredni, így külső megjelenésében a többedik keresztezés után az APBT keverék már szinte akármilyen méretű, szőrzetű és formájú lehet, amit értelmetlen lenne automatikusan veszélyes ebnek tekinteni. A kutyák fajtákba sorolását külső megjelenésük és egyéb belső tulajdonságuk teszi lehetővé. Hazánkban a kutyatenyésztés gyakorlatilag kizárólag a Nemzetközi Kinológiai Szövetség (Fédération Cynologique Internationale, továbbiakban: FCI) alárendeltségében működik, melynek Magyarországi partnere a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE). Az FCI és ennek megfelelően a hazai ebtenyésztő szervezetek tíz fajtacsoportba sorolják be az egyes fajtákat, de az APBT-t nem ismerik el önálló fajtának. Ezzel szemben a United Kennel Club (UKC) a világ legnagyobbnak tartott fajtaregisztrációt nemzetközileg végző szervezete – amely az FCI-nél is régebbi alapítású – APBT-ként nyilvántartja a fajtát. Az FCI-vel egyidős, szintén a XX. század elején alapított American Dog Breeders Association (ABDA) és az amerikai kutyatenyésztés érdekeit képviselő, alig két évtizede alapított American Rare Breed Association (ARBA) is elismeri önálló fajtának. Mindezek alapján az APBT-t akkor is alapunk van önálló fajtának tekinteni, ha a hazánkban legtekintélyesebbnek tartott nemzetközi szervezet ezt valamilyen okból nem teszi. Mindezek alapján döntöttem el, hogy a veszélyes és a veszélyesnek minősített ebekről alkotott – vitatható – rendeleteket, a hozzájuk kapcsolódó vonatkozó jogszabályokat és az emberekben helytelenül kialakult képet prezentálom, hiszen az ebtartás mindennapjainkat befolyásoló tényező immár hosszú idők óta.

7

II. fejezet: Az állatvédelem jogi szabályozásának előzményei Magyarországon

„… és amikor elfogadjuk, hogy még a kevésbé fejlett aggyal rendelkezők is éreznek fájdalmat, új megvilágításban kezdjük majd átgondolni a többi állathoz fűződő kapcsolatunkat. Nem csak alázatosak leszünk, hanem szégyenkezni is fogunk, mivel nemtörődömségünk és tudatlanságunk oly sok kegyetlenséget okozott.”

/Jane Goodall/

8

1. Az 1989 előtti állapot Az állatvédelemmel kapcsolatos rendelkezések szabályozás-történetének kezdete a XVIII. századra tehető. Ekkor került sor a vadászat és madarászat szabályozására III. Károly 1729. évi dekrétumának 22. cikkelyében, mely rögzítette, hogy bármely nem-nemesnek és nem-honosítottnak Ulászló 5. dekrétumának XVIII. cikkelyében (azoknak a büntetése, akik a szökevény jobbágyokat befogadják s nem akarják visszaadni) kijelölt büntetés terhe alatt, tiltva van az agarak és vizslák tartása. A törvénycikk a földesuraknak és nemeseknek tiltotta a Sinkorán nevű angol vadászkutyák tartását és az azokkal való vadászat űzését. E szabály indoka az volt, hogy a mezőkön a vetésekben a vadászattal okozott károkat jobban el lehessen kerülni. A XVIII. század másik jelentős állat- és természetvédelemmel kapcsolatos, az élővilág védelmét szolgáló normája az 1790/91. évi LVII. törvénycikk az erdők pusztításának megakadályozásáról. A XIX. században részletes szabályok születtek többek között a vadászatról, az erdőgazdálkodásról, a vízjogról, a halászatról, valamint az állategészségügy rendezéséről (1888. évi VII. törvénycikk). A korábban hatályos jogszabályok közül még kiemelendő az: ● 1935. évi IV. törvény az erdőkről és a természetvédelemről, ● 1961. évi 18. törvényerejű rendelet a természetvédelemről, ● 1976. évi II. törvény az emberi környezet védelméről, ● 1982. évi 4. törvényerejű rendelet a természetvédelemről1. Az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. törvény jelentősége, hogy hatályba lépését megelőzően még nem volt olyan jogi norma, amely kifejezetten rendelkezett a természetvédelemről. E jogszabály részletekbe menően szabályozta az erdők fenntartását és az erdőgazdálkodást, az erdők megosztását, az erdei termékek szállítását, a közérdekű erdőtelepítéseket, az erdőbirtokossági társulatokat, a természetvédelmet, az erdőrendészeti hatóságokat, a jogorvoslatokat, a rendes bírói út igénybevételét, az erdészeti igazoltatás szervezetét, az Országos Erdei Alapot, valamint ismerteti a büntető rendelkezéseket.

1

Paulovics Anita: Állatvédelem az EU jogharmonizáció tükrében. Virtuóz Kiadó, Budapest, 2002. 23. oldal

9

A természetvédelem körében meghatározta a természetvédelem tárgyait, melyek közül kifejezetten a témához kapcsolódnak „azok a vadon tenyésző állat- és növényfajok, amelyek a kipusztulás veszélyével szemben oltalomra érdemesek, valamint általában a természetben jelentősen hasznos vadon tenyésző állatfajok2”. A jogszabály a védett állat- és növényfajok tenyésző helyét természetvédelmi területnek, a védelem alá vont egész tájék területét pedig természetvédelmi körzetnek nyilvánította. Kimondta, hogy a természet védett tárgyait elpusztítani, megrongálni vagy azoknak eredeti állapotát megváltoztatni, védett fajhoz tartozó állatot vagy növényt elpusztítani, vagy tenyészetében megzavarni, ily állatot bántalmazni, elfogni vagy fogságban tartani, ily növényt a földtől elválasztani tilos. E szabályt követően azonban rögzítésre került, hogy a természetvédelem a vadászatnak a fennálló jogszabályok szerint megengedett gyakorlását nem érinti, a természetvédelem nem terjed ki használt épületeken rakott madárfészkekre, valamint a földmívelésügyi miniszter a védett állatnak, növénynek vagy a védett madár tojásának kizárólag tudományos célra való megszerzésére engedélyt adhat.3 A természetvédelemről szóló 1961. évi 18. törvényerejű rendelet szabályozta a természetvédelem tárgyait, szólt a védetté nyilvánításról, meghatározta a természetvédelem szervezetét valamint rendelkezett a természetvédelmi területek és tárgyak kezeléséről, nyilvántartásáról. E törvényerejű rendelet hatályába lépésével az 1935. évi IV. törvénynek a természetvédelemre vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztették. Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény jelentősége abban rejlett, hogy szabályozta egyrészt a környezetvédelemre vonatkozó rendelkezések megsértése miatti polgári jogi felelősséget, ugyanis kimondta, hogy „aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz, a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint köteles a kárt megtéríteni4”. A polgári jogi felelősség mellett megjelent a büntetőjogi felelősség is, mégpedig egy új büntetőjogi tényállás keretében. E törvény szubszidiárius bűncselekményként iktatta be a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény rendelkezései közé a környezetvédelmet sértő bűncselekményt. A tényállást az valósította meg, aki az emberi környezet védelem alatt álló tárgyait úgy szennyezte, ártalomnak vagy károsodásnak tette ki hogy ezzel az ember életét vagy egészségét jelentős mértékben

2

Az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. törvény 212. § d) pont

3

Az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. törvény 214. §

4

Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény 46. §

10

kedvezőtlenül befolyásolta. Az elkövető minősített eset miatt volt felelősségre vonható, ha a bűncselekmény folytán emberi életre veszély származott. A jogalkotó a bűncselekmény szándékos és gondatlan alakzatát szabadságvesztés büntetéssel sújtotta. A természetvédelemről szóló 1982. évi 4. törvényerejű rendelet célul tűzte ki a természetvédelem hagyományainak megőrzését, eredményeinek továbbfejlesztését, az emberi környezet védelme érdekében egyes természeti értékek különleges oltalmát, megőrzését és fenntartásának alapvető szabályainak megállapítását. A jogalkotó az általános rendelkezések között rögzítette, hogy a természetvédelem érdekeit a nemzetgazdasági tervezés és szabályozás, továbbá a gazdasági döntések és a hatósági intézkedések során figyelembe kell venni. A törvényerejű rendelet további jellegzetessége az a normatív szabály, hogy „gondoskodni kell arról, hogy a természetvédelem célkitűzéseit az egész társadalom megismerje és tevékenyen vegyen részt azok megvalósításában. Ennek érdekében: – biztosítani kell, hogy az állampolgárok a természetvédelemmel összefüggő alapvető ismereteket és feladatokat a közoktatás, ismeretterjesztés és tájékoztatás útján megismerjék, – az állami, társadalmi szervek a természetvédelmi feladatok megvalósítása során kérjék, igényeljék a

lakosság közreműködését,

gondoskodjanak a társadalom öntevékeny

5

részvételének megszervezéséről. ” Ebből az időszakból további jelentőséggel bír az 1973-ban megalkotott Washingtoni egyezmény (a továbbiakban: CITES), amely a fokozott védelmet igénylő élőlények kereskedelmét szabályozza. Hazánk 1985-ben csatlakozott az egyezményhez [1986. évi 15. sz. törvényerejű rendelet és a 4/1990. (XII. 7.) KTM-rendelet]. A nemzetközi egyezmény közel 36 ezer faj kereskedelmét tiltja. A CITES a kipusztulás közvetlen közelében lévő fajok szabadon élő egyedeinek befogását vagy kereskedelmét tiltja szigorúan, hasonlóképpen az ezen egyedekből készült bármilyen termék kereskedelmi forgalomba hozatalát is.6

2. Az 1989 utáni állapot

Hazánkban az állatvédelem jogi szabályozására az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvénnyel került sor. E törvény megszületését több mint két évtizedes emberi, társadalmi összefogás előzte meg. 5

A természetvédelemről szóló 1982. évi 4. törvényerejű rendelet 4. §

6

Ragályi J. Róbert: Illegális állatkereskedelem. Belügyi Szemle, 1997. évi 4. szám 75-76. oldal

11

Az első komolyabb megmozdulás a Herman Ottó Országos Állat- és Természetvédő Egyesülethez fűződik, amely civil szervezet 1987-ben készített el egy teljes állatvédelmi törvénytervezetet, amit megküldött a Környezetvédelmi Minisztériumnak. Az állatvédelmi törvényjavaslat koncepcióját 1991-re alkotta meg a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium. A tervezetet 1992-ben az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága megvitatta és el is fogadta, azonban – a nemzetközi szerződések előírásaival kiegészült – tervezet nem került az Országgyűlés elé. A második komolyabb megmozdulás az 1990-es évek közepére tehető. Az állatvédő szervezetek, a média, valamint a közvélemény egyaránt igényelték az állatvédelmi törvény megalkotását. Ezen előzmények hatására született meg a jelenleg is hatályos, többször módosított állatvédelmi törvényünk7. Ezen jogi norma keretjellegű szabályozást tartalmaz, a részletszabályok kormányrendeletekben és miniszteri rendeletekben kerültek szabályozásra. Példaként említem a dolgozat fő témáját is alkotó a veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. (II. 26.) Korm. rendeletet, a veszélyes és a veszélyesnek minősített eb tartása engedélyezésének díjáról szóló 15/1997. (III. 5.) BM rendeletet, valamint az ebek veszélyessé minősítésével összefüggő szakhatósági eljárásokról és az ebek egyedi azonosításának díjáról szóló 15/1997. (III. 5.) FM rendeletet. Az állatvédelemmel kapcsolatos szabályozás egyre részletesebbé, korszerűbbé válik. A közigazgatási jogban és a büntetőjogban is növekszik azon tényállások száma, melyek szankciókat helyeznek kilátásba az állatok védelmét szolgáló rendelkezések megsértőivel szemben. A 2004. évi X. törvény az állatkínzást büntetőjogi tényállásként iktatta be a Büntető Törvénykönyvbe, míg a 244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet rendelkezik az állatvédelmi bírságról. Az állatvédelem magyar jogi szabályozása sem történhet meg Európára való kitekintés nélkül. Az állatvédelmi gondolat előretörését jelzik az Európai egyezmények is: -

a 65. sz. Egyezmény az állatok nemzetközi szállításáról (Párizs, 1968. december 13.),

-

a 87. sz. Egyezmény a haszonállatok védelméről (Strasbourg, 1976. március 10.),

-

a 102. sz. Egyezmény a vágóállatok védelméről (Strasbourg, 1979. május 10.),

-

a 103. sz. Jegyzőkönyv az állatok nemzetközi szállításáról szóló Egyezményhez (Strasbourg, 1979. május 10.),

-

a 104. sz. Egyezmény a vadon élő állatvilág és a természeti környezet védelméről (Bern, 1979. szeptember 19.),

7

1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről

12

-

a 123. sz. Egyezmény a kísérleti vagy más tudományos célokra használt gerinces állatok védelméről (Strasbourg, 1986. március 18.),

-

a 125. sz. Egyezmény a kedvtelésből tartott állatok védelméről (Strasbourg 1987. november 13.).8 Magyarország csatlakozott 1989. november 16-án a vadon élő állatok védelméről

szóló Berni egyezményhez, amely 1990. március 1-jén lépett hatályba9. Célként tűzte ki, hogy megvédjék a vadon élő növényeket és állatokat és azok természetes élőhelyeit, különösképpen azon fajokat és élőhelyeket, amelyek védelme különböző államok együttműködését igényli. Hazánk továbbá aláírta a kísérleti állatok védelméről szóló Strasbourg-i egyezményt, amely ratifikálására a 66/2009. (IV. 2.) Kormányrendelettel került sor. Annak, hogy öt európai egyezményt Magyarország miért nem írt alá, illetve ezekhez miért nem csatlakozott, különféle okai lehetnek. Így szóba jöhet az is, hogy a nemzetközi egyezmények rendelkezéseinek végrehajtását a magyar gazdasági helyzet még nem teszi lehetővé. Az azonban bizonyos, hogy a magyar állatvédelmi törvénynek feltétlenül be kell illeszkednie az Európában kialakult és egyre nagyobb erővel érvényesülő állatvédelmi törekvésekbe.10 Az Európai Unió kiemelt jelentőséget tulajdonít az állategészségügynek, azaz a határokon átterjedő állatbetegségek megelőzésének és megfékezésének. Az Európai Unió szabályanyagát figyelembe véve született meg hazánkban 2005-ben az állategészségügyi törvény11, mely 2006. január 1-én lépett hatályba. Bár a közép-kelet európai országok közül Magyarország alkotta meg utolsóként az állatvédelmi törvényt, összességében elmondható, hogy a jelenleg hatályos állatvédelemmel kapcsolatos szabályok megfelelnek az Európai Unió elvárásainak, ennek ellenére elkerülhetetlen e terület jövőbeni továbbfejlesztése. Az állatvédelmi szabályok megalkotása során érdemesnek tartom figyelembe venni Desmond J. Morris angol zoológus és etológus által összefoglalt „tízparancsolatot”. Véleménye szerint az ember és az állatvilág között új szerződésre van szükség12, amelynek kötelező tartalmi elemei a következők: ● Az állatokat nem szabad felruházni képzeletbeli jó és rossz tulajdonságokkal, hogy tápot 8

Zoltán Ödön: Az állatvédelem jogi szabályozásáról. Magyar Jog, 1992. évi 7. szám 404. oldal

9

1990/7. Nemzetközi szerződés a Környezetvédelmi Minisztertől

10

Zoltán Ödön: Az állatvédelem jogi szabályozásáról. Magyar Jog, 1992. évi 7. szám 404. oldal

11

2005. évi CLXXVI. törvény az állategészségügyről

12

Desmond J. Morris: The Animal Contract. Virgin Books, London, 1990.

13

adjunk saját babonás hiedelmeinknek vagy vallásos előítéleteinknek. ● Az állatokat nem szabad az ember szórakoztatására leigázni vagy megalázni. ● Állatokat nem szabad fogságban tartani, illetve csak akkor, ha megfelelő fizikai és társas környezetet tudunk nekik nyújtani ● Állatot nem szabad társként tartani csak akkor, ha képes alkalmazkodni gazdája életstílusához. ● Állatfajt közvetlen üldözéssel vagy az emberi népesség további növekedésével nem szabad kipusztulásra kényszeríteni. ● Állatoknak emberi sport céljából nem szabad fájdalmat vagy szorongást okozni ● Állatoknak szükségtelen kísérletek céljából nem szabad testi vagy lelki gyötrelmet okozni ● Gazdasági állatokat nem szabad nyomorúságos környezetben tartani azért, hogy élelemmel és más termékkel lássanak el bennünket. ● Állatokat nem szabad kihasználni a prémjükért, a bőrükért, az elefántcsontért, vagy bármi más luxustermékért. ● Munkavégző állatokat nem szabad nehéz feladatok teljesítésére kényszeríteni, ami stresszt vagy fájdalmat okoz nekik.

14

III. fejezet: Az állatvédelem általános szabályai, és a veszélyes ebek tartása az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény értelmében

„Az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége.”

/Részlet az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényből/

15

Az Országgyűlés 1998. március 16-án elfogadta az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvényt (a továbbiakban Ávt.). Ez a magas szintű jogszabály csak 1999. január elsején lépett hatályba. A törvény címe különbséget tesz az állatvédelem és az állatok kímélete között, holott az állatvédelem fogalmi körébe az állatok kímélete is szorosan beletartozik. Ez egyébként a törvény számos rendelkezéséből kitűnik.13 Az Ávt. preambulumában rögzítésre került az Országgyűlés azon álláspontja, hogy: - az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége, valamint - az állatvilág és minden egyede nagy értéket jelentenek az emberiség számára, továbbá - a Magyar Köztársaság aktívan szerepet vállal a nemzetközi törekvésekből az állatok védelme és kímélete érdekében.

1. Általános rendelkezések

A törvény célja14 az állatvédelem, az emberi felelősségtudat fokozása, valamint az állatvédelem alapvető szabályainak meghatározása. Mindebből általánosságban három lényeges következtetést kell levonni: - az ember erkölcsi kötelessége az állatvédelem és az állatok kímélete, - szükséges az emberi felelősségtudat növelése, - rendkívül fontosak az állatvédelmet szolgáló – a törvény céljainak megfelelő – további jogszabályok, annak érdekében, hogy az állatvédelem és az állatok kímélete egyre teljesebbé váljék.15 A törvény szabályozási körébe vonja: ● a gazdasági haszon céljából tartott, igénybevett állatokat, ● a kutatási-kísérleti célra szolgáló, illetve a tudományos és oktatási célból tartott állatokat, ● a verseny- és sportcélra tartott állatokat, ● a vadászatra alkalmazott állatokat, ● a mutatványos vagy bemutatási célra szolgáló állatokat, ● az őrszolgálatok feladatainak ellátását szolgáló állatokat,

13

Zoltán Ödön: Az állatvédelmi törvény után. Magyar Jog, 1999. évi 4. szám 215. oldal

14

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 1. §

15


16

● a kedvtelésből tartott állatokat, ● a veszélyes, kóbor- és tenyésző állatokat, valamint a vadon élő fajok bármilyen célból fogva tartott egyedeit16. A törvény taxatív módon sorolja fel azokat az állatokat, amelyeket védelemben kíván részesíteni, azonban ez nem célszerű megoldás, hiszen az állatvédelem lényege épp abban rejlik, hogy az állatvilág minden egyedét óvni kell. Mivel a jogszabály negatív taxációt nem tartalmaz, felmerül az a kérdés, hogy azok az állatok, amelyek a pozitív taxációba nem esnek bele nem élveznek védelmet? E kérdésre azonban nem adható igenlő válasz. Nyilvánvalóan jogalkotási hiba történt, hisz a jogalkotó tudatosan nem vonhat ki egyes egyedeket a szabályozás alól, melyre következtetni is lehet a jogszabály preambulumából. A törvény nem szól pl. az ellenőrizhetetlen módon szaporodni tudó rovarokról (legyekről, szúnyogokról, csótányokról, stb.) .17 A törvény általános rendelkezései közt találhatók alapfogalmak18, melyek közül az állattartót emelném ki. „Állattartó az állat tulajdonosa, illetve aki az állatot vagy az állatállományt gondozza, felügyeli.”19 Vagyis ő az a személy, aki az állattal rendelkezni jogosult és ő az, aki az állat gondozására köteles.

2. Az állatvédelem általános szabályai

2.1. Az állattartás általános szabályai

Az állattartás általános szabályai20 lényegében az állattartó kötelezettségeit rögzítik. Az állattartó a jó gazda gondosságával köteles eljárni. Kérdésként merülhet fel, hogy ki a jó gazda? A törvény értelmében a jó gazda az az állattartó, aki az állat szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodik és ennek során tekintettel van az állat korára, nemére és élettani állapotára. Az állat tartójának kötelezettségei közt szerepel továbbá:

16

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 2. § (1) bekezdés

17


18

Lásd részletesen az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 3. §

19

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 3. § 1.

20

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 4-5. §

17

● az állatok elkülönített tartása, amennyiben azok veszélyt jelentenek egymásra, ● az állat ideális és biztonságos elhelyezéséről, szakszerű gondozásáról és gondoskodnia kell szökésének megakadályozásáról, ● az állat igényeinek megfelelő rendszeres, de legalább napi egyszeri ellenőrzése, ● a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás lehetőségének biztosítása a megkötve tartott, vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára, ● a szabadon tartott állat védelme a kedvezőtlen időjárástól és az egészségre ártalmas hatásoktól, ● az állat számára megfelelő mozgástér biztosítása, amennyiben az állatot állandóan zárt körülmények között tartja, ● az állatkímélő technológiák előnyben részesítése a gazdasági haszon céljából tartott állat tartása során, ● a „hobbiállat” ürülékének közterületről való eltávolítása.

2.2. Az állat kímélete, az állatkínzás tilalma

Az állatkínzás fogalmát a törvény az alapfogalmak között határozza meg, mégpedig akként, hogy „az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő - nem kísérleti célra szánt - állategyed tenyésztése, szaporítása.”21 Az állatkínzás körében a törvény további tilalmakat is rögzít, mégpedig tilos: ● kíméletlen módon mozgatni, szállítani, elhelyezni, ● az állatnak indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni (kínozni), ● természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni, ● emberre vagy állatra uszítani, illetve állatviadalra idomítani, ● kényszertakarmányozásra fogni, kivéve az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás esetét, ● teljesítőképességét meghaladó teljesítményre kényszeríteni.22

21

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 3. § 4.

22

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 6. § (1)

18

Itt kiemelném, hogy a Btk.-t módosító 2006. évi X. törvény indokolása szerint nem minden jellegű testi vagy lelki bántalmazás tekinthető állatkínzásnak: a nevelés, az idomítás, a hasznosítás céljából történő fizikai ráhatás szükségszerű lehet.23 Véleményem szerint ezen esetekben sem szükségszerű a bántalmazás, hiszen neveli, idomítani jutalmazó módszerrel és az állat iránti tisztelettel, szeretettel is lehet és sok esetben ez a megoldás célravezetőbb. Részemről nem elfogadható és nem támogatható, hogy az állat engedelmességét a gazda iránt érzett félelem alapozza meg, a bántalmazással elért nevelés pedig épp ezt vonja maga után. Ugyanakkor elismerem, hogy indokolt a bántalmazás, ha az az állat támadásának elhárítása érdekében történik. Az Ávt. a fentiekben felsorolt tilalmak alól kivételeket is megállapít, ugyanis kimondja egyrészt, hogy az állat kínzása nem terjed ki az érett libatoll házilagos vagy az engedélyezett

technológia szerint

végzett

tépésére,

másrészt

pedig azt,

hogy a

kényszertakarmányozásra fogás kiterjed házilagos vagy az engedélyezett technológia szerinti liba- és kacsatömésre. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény az állatkínzást külön tényállásban szabályozza. E különös részi tényállás elemeinek ismertetését is indokoltnak tartom e körben. A bűncselekmény jogi tárgya az állat életének, egészségének védelme. A cselekmény elkövetési tárgyai egyrészt általában a gerinces állatok, továbbá a háziasított emlősállat és a veszélyes állat. A bűncselekményt az követi el, aki: a) a gerinces állatot indokolatlanul bántalmazza, illetve olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas az állat maradandó egészségkárosodásának vagy pusztulásának előidézésére. A bántalmazás az állat testére irányuló erőszakos ráhatás, amelynek nem feltétele a sérülés okozása. Az állat maradandó egészségkárosodásának vagy pusztulásának előidézésére alkalmas bánásmód minden olyan magatartás, amely nem esik a bántalmazás körébe.25 b) állattartóként háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja, illetve kiteszi. E fordulatban a törvényhozó egyrészt a megunt háziállatok (kutya, macska), illetve a sokszor terhessé vált veszélyes állatok (skorpió, egyes pókfajták) sorsukra hagyása ellen kíván fellépni.25

23

A Büntető Törvénykönyvet módosító 2006. évi X. törvény indokolása

24

Fehér Lenke – Görgényi Ilona – Gula József – Horváth Tibor – Lévay Miklós – Sántha Ferenc – Váradi Erika: Magyar büntetőjog. Különös Rész. CompLex Kiadó, Budapest, 2009. 375. oldal

25

Fehér Lenke – Görgényi Ilona – Gula József – Horváth Tibor – Lévay Miklós – Sántha Ferenc – Váradi Erika: Magyar büntetőjog. Különös Rész. CompLex Kiadó, Budapest, 2009. 375. oldal

19

c) tiltott vadászati eszközzel vagy módon vadászik, illetve tiltott halfogási eszközzel vagy módon halászik vagy horgászik. Ilyen lehet bizonyos esetekben a méreg alkalmazásával történő vadászat, avagy a mérgező vagy kábító hatású anyaggal történő halászat. A jogalkotó súlyosabban rendeli büntetni azt a bűncselekményt, amely az állatnak különös szenvedést okoz.26 Különös szenvedésként értékelendő az átlagosat lényegesen meghaladó, rendkívüli brutalitással véghezvitt, illetve az állatnak az átlagosnál lényegesen nagyobb szenvedést okozó cselekmény. Így pl. ha a bántalmazás hosszantartó, elhúzódó, illetve ha az elkövetéskor az állat szenvedése láthatóan rendkívüli mértékű27. Ezen túlmenően az Ávt. deklarálja az állatviadalok tilalmát. „Az első állatviadalt Kr. e. 2. század első felében tartották meg amikor állítólag 63 afrikai elefánt, 40 medve, továbbá elefántok, szarvasok, vadkanok, bikák törtek egymásra és agyontépték egymást.”28 Az állatviadalok, azok közül is elsősorban a kutyaviadalok és a harci kakasviadalok napjainkban is gyakoriak. Jellemzőjük, hogy ezen események helyszínét és időpontját a szervezők nem hozzák nagy nyilvánosságra, a fogadások során hatalmas pénzek forognak és az állatok között ténylegesen élet-halál küzdelem folyik. A kutyaviadalokon résztvevő állatokat durva, az állatkínzás Btk.-beli különös részi tényállását kimerítő módokon, magatartásokkal képezik. A kutyának ugyanis nem tartozik a természetes ösztönei közé az, hogy egy másik kutyára rátámadjon és szétmarcangolja azt. Ennek a magatartásnak az előidézése csakis az ember céltudatos tevékenységének az eredménye lehet. Egyrészt az által, hogy a tenyésztés során a legagresszívebb egyedeket kiválogatja, másrészt azáltal, hogy ezen egyedeket olyan viselkedésre képzi, hogy azok kutyaviadalra alkalmazhatóvá váljanak. Ez esetben a kutyát már nem nevezhetjük az ember társának.29 Ha adott esetben még sikerül is egy rendkívül agresszív ebet a gazdájától elkobozni, valószínűsíthető, hogy ez az állat nem lesz örökbe adható, átnevelése a legtöbb esetben sikertelen. „A kutyaviadal a kutya számára egy élet-halál harc. Az állatnak nincs arról tudomása, hogy ennek a küzdelemnek bármi más tétje lehetne mint a másik legyőzése. A kutya azt sem tudhatja, hogy a harcnak vége lesz-e. Ezt akkor sem tudja, amikor a másik az ő torkát harapja el a fojtóhuroknál nagyobb fájdalmat okozva. A kutya nem számíthat arra, hogy a gazdája

26

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 266/B. §

27

A 2008. évi LXXXIV. törvény indoklása

28

http://mek.niif.hu/03400/03410/html/8937.html

29


20

majd nem engedi elpusztulni és az utolsó pillanatban majd megmenti. Ezért aztán semmi sem akadályozza meg, hogy igazi halálfélelmet is átéljen a rendkívüli fájdalmak mellett.”30 A tilalmak ismertetése előtt meg kell határozni az állatviadal fogalmát, mely nem más mint „az állat fizikai, pszichikai állapotának olyan megterhelése, küzdelemre késztetése egy másik állattal vagy emberrel, amely sérülést vagy halált okozhat.”31 A fogalom értelmében tilos: ● állatviadalon való közreműködés, részvétel, fogadáskötés, ● állatviadal szervezése, tartása, ● állatviadal céljára területet vagy anyagi eszközt rendelkezésre bocsátani ● állatviadal céljára állatot tartani, tenyészteni, kiképezni, más személynek átadni, forgalmazni32. E tilalom azonban nem vonatkozik a vadászatra alkalmazott állat kiképzésére, vadászaton való alkalmazására. E körben hívnám fel a figyelmet arra, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben külön tényállást képez a tiltott állatviadal szervezése33. A Btk. bűntetti és vétségi alakzatban is szankcionálni rendeli e magatartást. Bűntettként rendeli büntetni az állatviadal szervezését, tartását, fogadás szervezését vagy kötését, illetve vétségként az állat állatviadal

céljára

történő

tartását,

tenyésztését,

kiképzését,

idomítását,

valamint

forgalmazását. A tényállásnak a Btk. 2004. évi X. törvénnyel történt módosítását követően bármely gerinces állat részvételével tartott állatviadallal kapcsolatos magatartás tilalmazott. A korábbi jogszabály a bármely gerinces állat helyett csak az eb részvételével tartott állatviadalt rendelte büntetni. Ezen új szabály mindenféleképpen pozitív jelentőséggel bír, hiszen így már pl. a harci kakasviadalok is bűncselekménynek minősülnek. Kijelenthető tehát, hogy állatvédelmet kifejezésre juttató büntetőjogi tényállás született.

30

Lorászkó Gábor c. egyetemi docens, kisállat-gyógyász szakállatorvos, toxikológus, igazságügyi szakértő (kézirat)

31

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 7. § (1) bekezdés első mondat

32

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 7. §

33

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 266/A. §

21

3. Az egyes álaltok védelmének külön szabályai

3.1. A veszélyes eb tartása és az állatviadalok tilalma

Az Ávt. meghatározza, hogy veszélyes eb a Kormány által rendeletben meghatározott, az életre és testi épségre természetes hajlamainál fogva fokozottan veszélyes eb. A veszélyes ebbel kapcsolatban az Átv. tilalmakat sorol fel. E tilalmazott megatartások a következők: ● szaporítás, tenyésztés és vétlen szaporulat, ● export-import, ● elidegenítés, ● versenyeztetés, ● őrző-védő feladatokra tartás, képzés és alkalmazás. Veszélyesnek minősített eb az olyan eb, amelyet az állatvédelmi hatóság embernek vagy állatnak ingerlése nélkül okozott súlyos sérülés miatt egyedileg veszélyesnek nyilvánított. A veszélyes és a veszélyesnek minősített eb kizárólag az állatvédelmi hatóság által kiadott engedéllyel, a kormányrendeletben meghatározott feltételek fennállása esetén és módon, egyedi azonosítóval tartható. A veszélyes és veszélyesnek minősített ebet vadállatnak kell tekinteni. Polgári jogi szempontból a vadállat tartása szigorúbb felelősséget jelent, mert ezen állatok tartója úgy felel mint az, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat. A Polgári Törvénykönyv ugyanis előírja, hogy aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Csak akkor mentheti ki magát, ha bizonyítja, hogy a kárt fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső és elháríthatatlan ok idézte elő.34 Ezeket a szabályokat alkalmazni kell abban az esetben is, ha az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységgel okoz kárt másnak a károkozó. Nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott. A német szabályozás elsősorban az állattartó felelősségére helyezi a hangsúlyt abban az esetben, ha az állat támadóan lép fel. Érdekessége, hogy ebből a szempontból nem tesz különbséget házi állat és vadállat között: ha az állat embernek sérülést, vagy halált okoz,

34

Ujváriné Antal Edit: Felelősségtan. Novotni Kiadó, Miskolc, 2002. 114. oldal

22

akkor az állat tartója kártérítést köteles fizetni.35 Vannak olyan országok, ahol a kutya tulajdonosoknak felelősség-biztosítást kell kötniük. Ausztriában, Spanyolországban, Portugáliában és Angliában a veszélyes ebekre kötelező. A szabályozás szerint olyan állatokra kell kötelező felelősség biztosítást kötni, amelynél fennáll az esélye annak, hogy a társadalomban veszélyt, illetve kárt okoznak.36 A veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése37 a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény Különös Részében meghatározott tényállás. A Btk. rendelkezései szerint veszélyes eb a törvényben, törvény felhatalmazása alapján kormányrendeletben, valamint hatósági határozatban veszélyes ebbé nyilvánított eb. A jogalkotó megkülönbözteti e bűncselekmény vétségi és bűntetti alakzatát. Vétséget követ el a veszélyes eb: ● tenyésztője, ● exportálója és importálója, ● versenyeztetője, ● engedély nélküli tartója, ● elidegenítője, ● megszerzője, ● ivartalanítására vonatkozó jogszabályi kötelezettségének megszegője, ● tartására vonatkozó biztonsági előírás megszegője. Bűntettet követ el, aki a veszélyes ebet őrző-védő feladat végzésére tartja, kiképzi, illetve a veszélyes ebbel ilyen feladatot végeztet. Az állatvédelmi hatóság jogosult egyrészt kezelni a veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartására vonatkozó engedélyezési eljárásban az alábbi adatokat: ● az eb tartási helye (település neve, kerület, házszám), ● az eb tartójának neve, lakcíme, születési helye és ideje, ● az ebtartó nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy nem áll cselekvőképességet érintő gondnokság alatt.

35

Raymond Youngs: English, French and German comparative law. Cavendish Publishing Limited, London, 1998. 255. p.

36

Insurance in the Baltic countries. In: Policy issues in insurance. Ed: Organisation for Economic Co-operation and Development. No. 7. 204. p.

37

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 266. §

23

Az állatvédelmi hatóság további jogosultságai közé tartozik a veszélyes és veszélyessé minősített ebekről való nyilvántartás vezetése, mely tartalmazza: ● az eb tartási helyét, ● az ebtartó nevét, lakcímét, születési helyét és idejét, ● az eb fajtáját, születési idejét, nemét, színét, névét, mikrochip számát, marmagasságát, ● az eb egyéb egyedi jellemzőit, ● az ivartalanítás időpontját. Ezen adatokat az eb elpusztulásától, elvesztésétől, tulajdonosváltozásától számított három évig kell nyilvántartani. E tekintetben állatvédelmi hatóságként a 334/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet a jegyzőt, valamint a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal központját és területi szervét jelöli ki. Az Ávt. rendelkezik továbbá az előírt szabályok megszegése esetén alkalmazandó szankciókról38. Vagyis, ha a veszélyes ebre vonatkozó ebtartás szabályait megszegik és emiatt az eb embernek vagy állatnak sérülést okoz, az eb életének kioltását rendeli el az állatvédelmi hatóság. Ha a veszélyesnek minősített ebre vonatkozó ebtartási szabályokat megszegik és emiatt az embernek könnyű testi sérülést vagy állatnak kisebb sérülést okoz az eb ivartalanítását, illetve ha ismételten okoz ilyen jellegű sérüléseket, vagy embernek, illetve állatnak súlyos sérülést okoz, az eb életének kioltását rendeli el az állatvédelmi hatóság. További szankcióként szerepel a törvényben az eb életének kötelező kioltása, melyre akkor kerül sor, ha az ilyen eb tulajdonosa ellen indított büntető- vagy szabálysértési eljárás során jogerős határozattal az ebet elkobozták. Személy szerint nem értek egyet ezen szankciók alkalmazásával. Miért az állat életét kell kioltani az emberi felelőtlenség miatt?! Az állat életének kioltását csak akkor tartom indokoltnak, ha az állat már olyannyira elvadult, hogy életben tartása állandó veszélyt jelent a társadalom tagjaira, mert sajnos ilyen is előfordul. A törvényben írt szankciók meghatározása a jogalkotó részéről kicsit sem tekinthető állatvédő megoldásnak, sőt. A fent említett esetekben az állat büntetése helyett a gazda felelősségét kellene szigorúbban értékelni. Az eb életének kioltása helyett az alábbi hátrányos jogkövetkezményeket javaslom: -

a gazdát a tartás szabályainak megszegése miatt állatvédelmi bírsággal kell súlytani, ezzel egyidejűleg

38

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 24/E. §

24

-

tőle az ebet ideiglenesen el kell kobozni és ideiglenesen el kell helyezni más, tartásra alkalmas személynél vagy állatmenhelyen, mindaddig,

-

amíg a gazda a hatóság előtt számot nem ad a tartási szabályok alapos ismeretéről és biztosítja azt.

Amennyiben az állatvédelmi bírságot megfizeti és az előírt szabályok ismeretéről számot ad, számára az ebet vissza kell adni. Az ideiglenes elhelyezés időtartama alatt az eb tartásával kapcsolatosan felmerült költségeket az eb tulajdonosa köteles viselni. Ha az eb ismételten sérülést okoz, a gazdától végérvényesen el kell kobozni és örökbeadásra kell sort keríteni, mellyel egyidejűleg a gazdát az eb által okozott sérülés jellegétől függően meghatározott időre el kell tiltani az ebtartástól. Más tartásra alkalmas személy az eb tulajdonosának hozzátartozója, amennyiben az ebet ideiglenesen befogadja. A tartás költségei a tulajdonost terhelik. Nem tudom elfogadni azt a megoldást, hogy ki kell oltani az eb életét, ha a gazdától büntető- vagy szabálysértési eljárásban jogerős határozattal elkobozták. Azért mert az adott ebtartó a tartásra alkalmatlan, az nem jelenti azt, hogy az eb veszélyt jelent az emberekre, illetve állatokra. Szükségtelen e szankció léte.

4. Az állatvédelmi feladatok pénzügyi fedezete, az állatvédelmi bírság

Az

állatvédelemmel

kapcsolatos állami

feladatok

ellátásának,

valamint

az

önkormányzati feladatok támogatásának három állami pénzügyi forrása van: a) a központi költségvetésben állatvédelemre előirányzott pénzösszegek, b) az állatvédelmi hozzájárulás, c) az állatvédelmi bírság. A központi költségvetésben előirányzott összeg függ az állam gazdasági helyzetétől, hiszen a költségvetésben elsősorban az állami feladatok finanszírozása történik, ami rendkívül szerteágazó és ezen belül az állatvédelmi feladatok nyilván csak egy csekély területet jelentenek. A központi költségvetésben az állatvédelemre előirányzott összeg megállapításánál ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az állatvédelmi szabályozás korszerűsítése Magyarországnak az Európai Közösséghez tartozás, valamint a nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettségek teljesítése szempontjából

25

nélkülözhetetlen.39 Az állatvédelmi hozzájárulás az állami finanszírozás második területe. Az Ávt. értelmében az állatok védelmével kapcsolatos feladatok ellátásához állatvédelmi hozzájárulást kell fizetni. Az állatvédelmi hozzájárulásra kötelezett termékek körét, a hozzájárulás mértékét, valamint fizetésének és felhasználásának szabályait külön törvény állapítja meg. Az állatvédelmi hozzájárulást mint fizetési kötelezettséget az Ávt. ahhoz hasonlóan kívánja szabályozni, mint ahogy a vadászatról szóló törvény előírja, hogy az elejtett vad mennyiségéhez és fajtájához igazodó vadvédelmi hozzájárulást köteles fizetni a vadászatra jogosult. Ez utóbbi fizetési kötelezettség arra szolgál, hogy ellentételezze a vadvédelmet veszélyeztető magatartást. Az állatvédelmi hozzájárulás esetén más jellegű anyagi szolgáltatásról van szó.40 Csak olyan termékek előállítóinak, forgalmazóinak állatvédelmi hozzájárulás fizetésére

való

kötelezése

tekinthető

indokoltnak,

amelyek

veszélyeztetik

vagy

veszélyeztethetik egy hatékony állatvédelem megvalósítását.41 Más termékek esetében az előállító, illetve a forgalmazó állatvédelmi hozzájárulás fizetésére kötelezésének nincs megfelelő jogalapja, sőt ellentétben áll az állatvédelem céljával.42 Az állatvédelmi feladatok pénzügyi fedezetének harmadik forrása az állatvédelmi bírság, melyet az Ávt. keretjelleggel szabályoz.43 Az, aki tevékenységével vagy mulasztásával az állatok kíméletére, védelmére vonatkozó jogszabály vagy hatósági határozat előírását megsérti – magatartásának súlyához, ismétlődéséhez igazodó – állatvédelmi bírságot köteles fizetni.44 Ezt az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv szabja ki. A bírság kiszabására a szervnek a magatartásról történt tudomásszerzéstől számított egy éven túl nincs lehetősége. Főszabály szerint az elkövetéstől számított öt éven túl nem szabható ki a bírság. A főszabály alól azonban van kivétel. Mégpedig, ha a magatartás jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapot fennáll.45 39


40


41

Zoltán Ödön: Az állatvédelem jogi rendje. KJK. Bp. 2000. 183. oldal

42


43


44


45

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 43. § (2)-(3) bekezdés

26

Az állatvédelmi bírság mértékét, megállapításának módját, a kiszabására és felhasználására vonatkozó részletes szabályokat a 244/1998. (XII. 31.) kormányrendelet állapítja meg. A kormányrendelet szerint, aki tevékenységével, vagy mulasztásával az állatok védelmére és kíméletére vonatkozó jogszabály rendelkezését, vagy hatósági határozat előírását megsérti - magatartásának súlyához, ismétlődéséhez igazodó állatvédelmi bírságot köteles fizetni.46 A bírság összege ötezer forintról százötvenezer forintig terjedhet. A bírságot feladatkörében: a) a települési, fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat jegyzője, b) a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal illetékes területi szerve, valamint c) a természetvédelmi hatóság szabja ki.47 Állatvédelmi bírság kiszabását állatvédelmi szervezet is kezdeményezheti.48 A kormányrendelet a 4.§ a)-v) pontokban határozza meg, hogy kivel szemben lehet az állatvédelmi bírságot kiszabni. A bírság az azt kiszabó szerv bevételét képezi, amelyet kizárólag az állatvédelemmel kapcsolatos kiadási többletének fedezeteként lehet felhasználni. Az állatvédelmi bírságból befolyt összeget elkülönítetten és ellenőrizhetően kell kezelni.49 Egyetértek Zoltán Ödönnel abban, hogy a kormányrendeletnek a bárki által könnyen elérhető rendőrséget is fel kellene jogosítania az állatvédelmi bírság kiszabására.50 A bírság megfizetése nem mentesít más jogkövetkezmények alól. A bírságtól függetlenül indítható indokolt esetben pl. büntető vagy polgári peres eljárás.51

46


47

244/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet az állatvédelmi bírságról 3. § (1) bekezdés

48

244/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet az állatvédelmi bírságról 3. § (2) bekezdés

49

244/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet az állatvédelmi bírságról 5. §

50


51


27

5. Állatvédelemi hatóságok az Ávt. veszélyes ebekkel kapcsolatos rendelkezéseinek tekintetében

5.1. A jegyző

A települési önkormányzat jegyzőjének az állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköreiről az Ávt. mellett a 245/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet rendelkezik. A szakirodalomban is elterjedt az a felfogás, mely szerint „az önkormányzatoknál működő környezetvédelmi hatóság valójában a jegyző”.52 A jegyző az állattartót az állat megfelelő és biztonságos elhelyezése, valamint szökésének megakadályozása érdekében meghatározott építési munka elvégzésére kötelezheti. Ha a jegyző az állat kíméletére, az állatkínzás tilalmára vonatkozó rendelkezések megsértését észleli, illetve ezek megsértése miatt hozzá bejelentés érkezik, köteles haladéktalanul eljárni, illetve az illetékes hatóság intézkedését kezdeményezheti. A jegyző az állatvédelmi és az állattartási szabályok megsértése esetén meghatározott cselekmény végzésére, tűrésére avagy abbahagyására kötelezheti az állattartót. A jegyzőt megilleti az állatvédelmi bírság kiszabásának joga, valamint indokolt esetben kezdeményezheti az állat életének kioltását is. A jegyző határozatát, ha az természetvédelmi oltalom alatt álló állatot érint, köteles közölni a természetvédelmi hatósággal is. A jegyző köteles nyilvántartást vezetni az önkormányzat illetékességi területén tartott veszélyes állatokról. A nyilvántartásnak a következő adatokat kell tartalmaznia: ● az állat tulajdonosának és tartójának nevét, címét, ● az állat azonosítását szolgáló adatokat és az állat tartási helyének adatait, ● az állat faját, fajtáját, esetleges egyedi azonosításra szolgáló adatait, ● az állattartás kezdetének és megszűnésének időpontját,

52

Miklós László: A környezeti jog és igazgatás új törekvései. In: A magyar jogrendszer átalakulása 1985/1990-2005. II. kötet, (szerk.: Jakab András – Takács Péter) Gondolat – ELTE ÁJK, Budapest, 2007. 874. oldal

28

● az állattartásra vonatkozó hatósági határozatok számát, kibocsátójának megnevezését, továbbá ● a veszélyes állat országba való behozatala esetén az állat származási (előző tartásának) helyét. A veszélyes ebekkel kapcsolatos feladatokba Angliában közreműködnek a helyi hatóságok is, de eltérően a hazai szabályozástól nem rendelkeznek jogalkotói hatáskörrel. Feladatuk úgynevezett „dog warden service” (eb igazgatási szolgáltatás) működtetése. Ezek a „szolgáltató irodák” hatósági és nem hatósági hatáskörrel egyaránt rendelkeznek.53

5.2. Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal központja és területi szervei

A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (továbbiakban: MgSzH) a vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt álló központi hivatal, székhelye Budapest. A hivatalt az elnök vezeti. A hivatal feladatát központja és területi szervei útján látja el. Az MgSzH központja és területi szervei is önálló jogi személyiséggel rendelkeznek. A 19 megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivatal élén főigazgató áll. Az MgSzH központ az egész országra kiterjedő illetékességgel rendelkezik, az MgSzH területi szerveinek illetékességi területe pedig - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - a nevében megjelölt közigazgatási területre terjed ki. Ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az MgSzH hatáskörébe tartozó közigazgatási hatósági ügyben első fokon a területi szerv, másodfokon a központ jár el. A központ közigazgatási hatósági ügyben országos illetékességgel jár el. Döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A Ket. rendelkezései alapján ugyanakkor a hatósági döntés bírósági felülvizsgálata kezdeményezhető, a Ket. ugyanis „a bírósági felülvizsgálatot teljes körűvé tette a közigazgatási határozatok körében”.54

53

Henry Hurrel Clay – W. H. Basset: Clay’ s handbook of environmental health. E and FN Spon, London, (Eighteenth edition) 1999. 244. p.

54

Szalai Éva: A jogorvoslathoz való jog érvényesülésének néhány problémája a közigazgatási jogban. In: Ünnepi kötet Sári János egyetemi tanár 70. születésnapja tiszteletére. (szerk: Dezső Márta – Kukorelli István) Rejtjel Kiadó, Budapest, 2008. 342. oldal

29

Az MgSzH alapfeladatai keretében ellátja 

a növénytermesztéssel, az állattenyésztéssel, a genetikai anyagok megőrzésével;



a növényfajták állami elismerésével, a növényi szaporítóanyagok minősítésével;



a vegetatív szaporítóanyagok és vetőmagok növény-egészségügyi ellenőrzésével;



a borgazdálkodással, a borellenőrzéssel, borminősítéssel;



a vadgazdálkodással és halászattal;



az erdőgazdálkodással és az erdővagyon védelmével, az elsődleges faipari termeléssel; valamint az ezekhez kapcsolódó szolgáltatásokkal;



a mezőgazdasági termékforgalommal;



az agrár-környezetvédelemmel, a növényvédelemmel, a talajvédelemmel;



a zöldség–gyümölcs minőségellenőrzéssel, a növényvédő szerek és termésnövelő anyagok engedélyezésével;



az állategészségüggyel, az állatvédelemmel;



a takarmánybiztonsággal, takarmányhigiéniával, takarmányminőséggel;



az élelmiszer-higiéniával, -biztonsággal, -minőséggel;



az állatgyógyászati termékekkel;



a vágóállatok vágás utáni minősítésével;



a mezőgazdasági célú vízgazdálkodással; továbbá



az agrárpiaci rendtartás működésének szervezésével és ellenőrzésével kapcsolatban külön jogszabályban hatáskörébe utalt hatósági és mezőgazdasági szakigazgatási feladatokat, valamint a külön jogszabály szerinti földügyi igazgatási és hatósági feladatokat.

Az MgSzH továbbá 

ellátja a miniszter által meghatározott, alaptevékenységéhez tartozó kutatási, fejlesztési, laboratóriumi, vizsgálati, tanácsadási, szakértői tervezési és egyéb feladatokat;



közreműködik a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségek végrehajtásában;



szakmai Oktatási Tervet készít, és szervezi a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által jóváhagyott terv végrehajtását;



55

szakkönyvtárat működtet, könyvtári kölcsönzést végez.55

Forrás: http://www.mgszh.gov.hu/a_hivatalrol/bemutatkozas

30

IV. fejezet: A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartása és a tartás engedélyezésének szabályai

"...egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél." /Antoine De Saint-Exupéry/

31

A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól a 35/1997. (II. 26.) kormányrendelet (továbbiakban: rendelet) rendelkezik. A rendelet hatálya56 egyrészt a veszélyes eb és a veszélyesnek minősített eb tartására, továbbá az eb tulajdonosára, illetve az eb felügyeletét ellátó természetes személyekre terjed ki. A jogszabály veszélyes ebnek minősíti a pit bull terriert és annak keverékeit. A pit bull terrier jellegű ebek általános jellemzőit a rendelet 1. számú mellékletében találjuk. Angliában 1991-ben törvényi szinten került szabályozásra a veszélyes ebek kérdése. A törvény a magyar szabályozáshoz hasonlóan határozta meg a veszélyes ebek körét. Eszerint veszélyes eb a „pit bull terrier” és a „Japanese Tosa” (Magyarországon: tosa inu) továbbá bármely más kutya, amelyet miniszteri rendelet annak nyilvánít, azon az alapon, hogy küzdelem céljából tenyésztik.57 E fejezet elején tartom fontosnak rögzíteni, hogy a rendelet nem tartalmaz utaló szabályt arra vonatkozóan, hogy a veszélyes és veszélyessé minősített ebekkel kapcsolatos ügyekben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) az irányadó norma. Bár nem kötelező, hogy a rendelet tartalmazzon utaló szabályt, de én mindenképpen javaslom a beiktatást, hiszen egyértelműbbé teszi, hogy melyek az általános eljárási szabályok. A veszélyes és veszélyesnek minősített ebek tartásával, a tartás engedélyezésével kapcsolatos ügyek – véleményem szerint - közigazgatási hatósági ügynek minősülnek, ugyanis a Ket. rögzíti, hogy közigazgatási hatósági ügy: ● minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenőrzést végez, ● a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés - a fegyelmi és etikai ügyek kivételével - ha törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti.58

56

A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. (II. 26.) Korm. rendelet 1. §

57

Christian Bouscaren – Rosalind Greenstein – Alexandre Cordahi: les bases du droit anglais: textes, vocabulaire et exercises. Ophrys, Paris, 1993. 323. p.

58

A hatósági ügy tudományos megközelítéséről lásd részletesen Patyi András: A hatósági eljárási jogviszony fogalma és tárgya: a hatósági ügy a Ket. szerint. In: Közigazgatási jog II. (szerk: Patyi András) Dialog – Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2007. 55-56. oldal

32

1. Veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásának engedélyezése

A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásának engedélyezésére az eb tartási helye szerint illetékes jegyző hatáskörébe tartozik. Az engedély kiadását az eb tulajdonosa vagy az eb felügyeletét ellátó személy a tulajdonossal együtt kérheti. A rendelet meghatározza a kérelem kötelező tartalmi elemeit59, melyek a következők: ● az eb tartási helye, ● a tartási helyének leírását, ● az eb fajtáját, születési idejét, nemét, színét, nevét, mikrochip számát és marmagasságát, ● az ebtartó nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, lakcímét, ● az ebtartó arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy nem áll cselekvőképességét érintő gondnokság alatt.60 A kérelemhez csatolni kell az ebtartó erkölcsi bizonyítványát, amely egy hónapnál nem lehet régebbi, a veszélyes eb ivartalanítását, illetve a veszélyesnek minősített eb egyedi azonosítóval való ellátását

igazoló dokumentumot, a tulajdonostársak hozzájáruló

nyilatkozatát, amennyiben a lakás közös tulajdonban van, valamint a többlakásos házban vagy egy lépcsőházban lakók nevét, címét, a tartáshoz történő hozzájárulását. Az engedély a kiállítástól számított egy évig érvényes, melybe kérelemre be kell jegyezni az eb felügyeletét ellátó személyt. Ez azt jelenti, hogy az engedély egy meghatározott időtartamra szóló hatósági döntés.61 Az ilyen ebek tartása engedélyezésére, illetve az engedély meghosszabbítására irányuló eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Az engedélyezésre irányuló eljárás és a tartás engedélyezésére irányuló fellebbezési eljárás díja egyaránt 25 000 Ft, a meghosszabbításra irányuló eljárás és a meghosszabbításra irányuló fellebbezési eljárás díja pedig 20 000 Ft. A díjat a tulajdonos a tartás helye szerint

59

A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. (II. 26.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés

60

A rendelet a Ket. szabályaihoz képest kiegészítő jellegű, mivel több kötelező tartalmi elemet is felsorol, amelyekről a Ket. nem rendelkezik. A kérelem általános szabályairől: Kilényi Géza: Az elsőfokú eljárás. In: A közigazgatási eljárási törvény kommentárja. Complex Kiadó, Budapest, 2009. 176. oldal

61

A közigazgatási döntésekről ír részletesen Ivancsics Imre: Döntések a közigazgatási hatósági eljárásban. In: Formatori Iuris Publici. Ünnepi kötet Kilényi Géza professzor hetvenedik születésnapjára. Szent István Társulat, Budapest, 2006. 195-206. oldal

33

illetékes önkormányzat költségvetési elszámolási számlájára az eljárás kezdeményezésekor köteles befizetni és a díj befizetését igazolni. A díj az ügyben eljáró első és másodfokú hatóságot illeti meg.62 A veszélyes ebek vonatkozásában nem értek egyet az előírt díjfizetési kötelezettséggel, mert álláspontom szerint nem létezik veszélyes eb. A jogalkotónak nem lenne szabad egy fajtát a negatív történelmi háttere és típusjegyei alapján kategorizálni, hiszen a fajtán belül minden egyed más és más egyéniség. Az engedély csak annak a természetes személynek adható ki, aki: ● 18. életévét betöltötte, ● nem áll cselekvőképességet érintő gondnokság alatt, ● nem ítéleték el szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt, vagy ha igen, már mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, ● biztosítja az eb biztonságos tartásának feltételeit. Biztonságos a tartás, ha az eb tartása helyén az eb elzárása a házon belül vagy zárt ketrecben, illetőleg kennelben történik, amely megakadályozza elsősorban a gyermekek, de bármely más illetéktelen személy bejutását, és alkalmas arra, hogy meggátolja az eb kijutását, illetve felügyelet nélküli közterületre kerülését. A ketrecnek, kennelnek tetővel kell rendelkezni, és védelmet kell nyújtania az eb számára az időjárás ellen.63 A biztonságos tartás szabályaival teljes mértékben egyetértek. Míg az első mondatban írtak az ember érdekét szolgálják elsődlegesen, addig a második mondatban foglaltak az eb érdekeit rögzítik. A biztonságos tartás szabályai körében tartom indokoltnak bemutatni a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.) Kormányrendelet (továbbiakban: kormányrendelet) ebtartással kapcsolatos rendelkezéseit. Ezen szabályok megszületésével az állatvédelem hazai szabályozásának területén újabb jelentős előrelépés történt. Elmondható, hogy teljes mértékben az állatok érdekeit kifejező szabályok születtek. Először is tisztázni kell a kedvtelésből tartott állat fogalmát. Kedvtelésből tartott állat a rendszertani besorolásától függetlenül minden olyan állat, amelyet nem kizárólag

62

A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartása engedélyezésének díjáról szóló 15/1997. (III. 5.) BM rendelet

63

A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. (II. 26.) Korm. rendelet 17. § a)

34

tudományos

kutatás,

állati

eredetű

termék

előállítása,

igavonás,

teherhordás,

természetvédelem, géntartalék- védelem és - eb és macska kivételével - közcélú bemutatás céljából tartanak, tenyésztenek, forgalmaznak, továbbá az az állat, amelyet más kedvtelésből tartott állat táplálása céljából tartanak és szaporítanak, valamint a nem gazdasági céllal tartott haszonállat, és a vadászatra használt állat. A kormányrendelet rögzíti, hogy: ● az állat tartásának lehetővé kell tennie az állat természetes viselkedését, ugyanakkor a környező lakóközösség kialakult élet- és szokásrendjét tartósan és szükségtelenül nem zavarhatja, ● a kedvtelésből tartott állatot és az állat tartási helyét az állattartónak naponta legalább egy alkalommal ellenőrizni kell, ● az állat tartási helyén a környezeti viszonyoknak meg kell felelnie az állat szükségleteinek, mely környezeti viszonyok megfelelőségéről az állattartónak kell gondoskodnia, ● nem szabad állatot állandó fényben vagy állandó sötétségben, valamint állandó zajban tartani, ● az állat tartási helyének alkalmasnak kell lennie arra, hogy az állat fajára jellemző mozgási igényét ki tudja elégíteni: eb esetében a mozgási igény az állat mozgatása útján is kielégíthető, azonban esetükben is törekedni kell az olyan tartási módra, amely lehetővé teszi az állat kedve szerinti mozgását, ● tilos ebet tartósan 10 m2 -nél kisebb területen, illetve tartósan 4 m-nél rövidebb eszközzel kikötve tartani, ● ebek csoportos tartása esetén számukra egyedenként legalább 6 m2 akadálytalanul használható területet kell biztosítani (nem minősül csoportos tartásnak a szuka együtt tartása a kölykeivel, azok hathetes koráig), ● amennyiben ebet futólánccal - vagy ahhoz hasonló elven működő szerkezettel – kikötve tartanak, a feszített és futó részek hosszának összege nem lehet kevesebb 5 m-nél, valamint a futó rész nem lehet rövidebb 3 m-nél, ● a csoportosan tartott állatok esetében a tartási helyet úgy kell kialakítani, hogy mindegyik egyed versengés és agresszió nélkül egy időben hozzáférjen az etető-, itató-, fürdő-, pihenő-, illetve búvóhelyhez,

35

● ebet állandó jelleggel kikötve tartani tilos: az ebek kikötéséhez, illetve vezetéséhez használt eszközöknek az állatra történő rögzítésére kizárólag nyakörv vagy hám használható oly módon, hogy az az állat egészségét ne veszélyeztesse, ● az állatokat úgy kell tartani, hogy ne veszélyeztethessék más állatok - kivéve a ragadozó állatok táplálására szánt élő egyedek -, illetve az ember biztonságát, ● különböző fajhoz tartozó állatok csak akkor tarthatók együtt, ha az állatok egymás testi épségét nem veszélyeztetik, az együtt-tartás idegi megterhelést egyik fajhoz tartozó egyed számára sem okoz, továbbá ha minden egyed rendelkezik olyan tartózkodási hellyel, ahol zavarás nélkül nyugalomban táplálkozhat és pihenhet, ● agresszív viselkedésű állatokat tilos más állatokkal együtt tartani, ● a kedvtelésből tartott állatokkal kíméletesen kell bánni, azoknak szükségtelenül fájdalmat, szenvedést, illetve félelmet okozni nem szabad, ● a kedvtelésből tartott állat tartója köteles az állat életfeltételeinek kialakítása és a tartása során a) az adott faj viselkedési és szociális igényeit is figyelembe venni, b) az állatot a fajának (fajtájának), korának, fiziológiai állapotának és tartási céljának (használatának) megfelelően olyan takarmánnyal ellátni, amely annak jólétét szolgálja, ● a kedvtelésből tartott állat tartójának meg kell akadályozni azon állatok szaporodását, amelyeken olyan küllemi, illetve viselkedésbeli hibák fordulnak elő, melyek szenvedést okoznának az utódaiknak, vagy káros egészségügyi hatással lennének rájuk nézve, ● belterület közterületén - kivéve az ebek futtatására kijelölt területet - ebet csak pórázon lehet vezetni, ● közterületen ebet csak olyan személy vezethet, aki az eb irányítására, kezelésére és féken tartására képes, ● közterületen az eb tulajdonosának biztosítania kell, hogy az eb sem más állatot, sem embert harapásával ne veszélyeztethessen, ● szájkosarat használni, ha külön jogszabály a szájkosár használatát nem írja elő - kizárólag az egyed jellemzően agresszív magatartásának ismerete esetén kell. A veszélyes és veszélyesnek minősített ebek tartásával kapcsolatban kibocsátott engedélyt vissza kell vonni, ha: ● a kérelmező az engedély kiadását követően cselekvőképességet érintő gondnokság alá kerül, ● a kérelmező szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt elítélték és még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, 36

● a kérelmező az eb biztonságos tartási feltételeit nem biztosítja, ● az engedéllyel rendelkező kötelezettségeit megszegi, ● az eb tartási helye véglegesen megváltozik, ● más tulajdonába kerül a veszélyesnek minősített eb. A jegyző feladatai: ● az engedély kiadása előtt helyszíni szemlét tart, amelyen meghívása esetén részt vesz a hatósági állatorvos és a rendőrség megbízottja, ● szükség esetén tenyésztési és más szakértő bevonásával vizsgálja az engedély kiadásának előfeltételeit, ● az ebtartás engedélyezéséről határozatot hoz és a határozat jogerőre emelkedése után kiállítja az engedélyt. Végül, de nem utolsó sorban a rendelet az ebtartó kötelezettségévé teszi a tartási körülmények ellenőrzésének elősegítését és tűrését.

2. A veszélyes eb ivartalanítása

Az ivartalanítás fogalmát a rendelet az értelmező rendelkezések között határozza meg. Az ivartalanítás nem más mint hímivarú ebeknél a herék, nőivarúaknál a petefészkek eltávolítása.64 A veszélyes és veszélyessé minősített eb ivartalanítása a tulajdonos kötelezettsége, írásban kell kérnie az állatorvostól. A veszélyes ebek ivartalanítását csak magángyakorlatra jogosult, működési engedéllyel rendelkező állatorvos végezheti el. Az ivartalanításra akár a tulajdonos kérésére, akár államigazgatási határozat alapján sor kerülhet. Az ivartalanítás megtörténtét a műtétet végző állatorvos köteles meghatározott formanyomtatványon igazolni és hét munkanapon belül az illetékes állomásnak jelenteni. A jelentésben közölni kell a tulajdonos és az eb adatait.65

64

Az ebek veszélyessé minősítésével összefüggő szakhatósági eljárásról és az ebek egyedi azonosításának díjáról szóló 15/1997. (III. 5.) FM rendelet 17. § b)

65

Az ebek veszélyessé minősítésével összefüggő szakhatósági eljárásról és az ebek egyedi azonosításának díjáról szóló 15/1997. (III. 5.) FM rendelet 3-4. §

37

3. A veszélyes és a veszélyessé minősített eb tartására szolgáló eszközök és előírások

3.1. A biléta

A veszélyes és a veszélyessé minősített eb nyakörvén jó látható bilétát kell elhelyezni. A biléta beszerzésének költségei az eb tulajdonosát terhelik. A biléta egy piros szegélyű fehér korong, amelynek legalább öt cm átmérőjűnek kell lennie és tartalmaznia kell: ● egyik oldalán a tulajdonos nevét, lakcímét, ● másik oldalán az eb azonosító számát és „Veszélyes!” fekete színű feliratot.66

3.2. A kennel

A veszélyes és veszélyesnek minősített ebeket kennelben kell tartani. A kennel az eb tartására szolgáló zárt, bekerített vagy elkerített hely, melynek rendeltetése, hogy megakadályozza az ebnek közterületre történő, felügyelet nélküli kijutását, valamint azt, hogy az eb embernek vagy állatnak sérülést okozzon.67

3.3. „Vigyázat! Veszélyes eb!”

Az alcímben szereplő figyelmeztetést tartalmazó táblát a veszélyes és a veszélyessé minősített eb tartására szolgáló ingatlan be-, illetve kijáratain kell elhelyezni. A szöveg mellett támadó ebet ábrázoló grafikát kell feltüntetni. A táblát jól látható helyen, megfelelő módon kell elhelyezni.

66


67


38

3.4. Fém szájkosár, kibújást akadályozó fojtó nyakörv, legfeljebb két méter „hosszú”, nem kihúzható póráz és a tartásra jogosult felügyelete

A veszélyes és veszélyesnek minősített ebet közterületen vezetni, tömegközlekedési eszközön szállítani csak a felsorolt eszközök együttes meglétével lehet, azonban a fuvarozási szabályok szigorúbb követelményeket is megállapíthatnak. A rendelet tiltja, hogy az ebet a pórázról elengedjük, valamint azt is, hogy a szájkosarat levegyük róla.68 Véleményem szerint e rendelkezések túl szigorúak. A kibújást akadályozó fojtó nyakörv használatával azért nem értek egyet, mert a felelős állattartó gondoskodik arról, hogy a kedvence ne tudjon kibújni a nyakörvből, hisz ez azzal a veszéllyel járna, hogy az eb elszökik, elkóborol. Márpedig az ebtartónak épp ennek az ellenkezője a célja. Az általánosan elterjedt nyakörvek is képesek elérni a kitűzött célt. A két méternél nem hosszabb, nem kihúzható póráz sem szükségszerű eszköz, hiszen egy több órás közterületen való tartózkodás esetén az állat mozgását jelentős mértékben korlátozza, ami hatására a kutya akár nyugtalanná, ingerültté válhat. A rendeletben rögzített „a harapás lehetőségét megakadályozó, biztonságos fém szájkosár” rendelkezést a fém szó használata miatt vitatnám. Nem tartom indokoltnak, hiszen számos féle-fajta (pl. bőr) szájkosár áll az ebtartók rendelkezésére, melyek szintén biztonságosak és alkalmasak a harapás lehetőségét megakadályozni. Környezetemben vannak olyan kutyák, amelyek a bőr szájkosarat különösebb problémák nélkül elviselik, míg a fémszájkosár használata esetén problémássá válnak. Ezek a problémák a veszélyes és veszélyesnek minősített ebeknél is előfordulhatnak. Esetükben sem szükséges kizárni a bőr szájkosarak alkalmazását, hiszen egy nyugodt kutya könnyebben kezelhető.

3.5. Egyéb előírások

A veszélyes és veszélyesnek minősített eb felügyelete még ideiglenesen sem ruházható át a tartási engedélyben meg nem jelölt személyre. 68


39

Az ebek elhullását, elveszését, valamint a biztonságos tartás feltételeinek hiánya esetén a tulajdonos megváltozását huszonnégy órán belül vagy ha az adott nap munkaszüneti nap, akkor a következő munkanapon jelenteni kell a jegyzőnek. A rendelet a veszélyes vagy veszélyesnek minősített eb találójának, illetve befogójának bejelentési és átadási kötelezettséget ír elő. Mégpedig, aki ilyen ebet talált vagy befogott huszonnégy órán belül köteles ezt a jegyzőnek bejelenteni és az ebet a hatóság képviselőjének átadni. A kóbor veszélyes vagy veszélyessé minősített ebet a lehető legrövidebb időn belül be kell fogni és meg kell kísérelni a tulajdonos értesítését. Ha az állat tulajdonosa a felmerült (befogás, őrzés, megfigyelés) költségeket megtéríti, az ebet részére vissza kell adni. Ha az értesítés eredménytelen, vagy a tulajdonos a költségek megfizetést elmulasztotta, az ebet ki kell irtani. A kiirtást tizennégy napos hatósági állatorvosi megfigyelés előzi meg. E rendelkezéssel kapcsolatban megjegyezném, hogy a kiirtás csak a legvégső megoldás lehet, az állat szocializálására, családba adására is sort kellene keríteni.

4. Elkobzott veszélyes vagy veszélyessé minősített eb elhelyezése, megfigyelése

A szabálysértési vagy büntetőeljárás során elkobzott, lefoglalt, továbbá a leadott, befogadott veszélyes vagy veszélyessé minősített ebet állategészségügyi telepen tizennégy napos állategészségügyi megfigyelés alatt kell tartani. A jogerős határozattal elkobzott eb kiirtását a tizennégy napos állategészségügyi megfigyelés elteltével az állategészségügyi hatóság által kijelölt állatorvos hajtja végre. Az eb állategészségügyi megfigyelésével, lefoglalásával, elkobzásával és kiirtásával járó költségeket az eb tulajdonosa köteles megfizetni és nem tarthat igényt kártalanításra.

5. Veszélyessé minősített ebekkel kapcsolatos rendelkezések

Az eb veszélyessé minősítésére irányuló eljárás hivatalból vagy kérelemre indul. Az eljárás során fokozott gondossággal kell vizsgálni az eb által okozott súlyos sérülés bekövetkezésének körülményeit, különösen a sértett magatartását. A veszélyessé minősített eb tulajdonjogának átruházását huszonnégy órán belül vagy ha az átruházás napja munkaszüneti

40

nap, akkor a következő munkanapon kell bejelenteni a jegyzőnél.69 E szabályokat a rendelet rögzíti. Itt fontosnak tartom tisztázni az ügyfél fogalmát. A Ket. szabályai szerint ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti, akit hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz. Az ügyfél jogai megilletik az ügy elbírálásában hatóságként vagy szakhatóságként részt nem vevő szervet is, amelynek feladatkörét az ügy érinti. A Ket. szabályait alkalmazva tehát ügyfél lehet a tulajdonos, az akit, illetve akinek állatát az eb megtámadta. A veszélyessé minősítésre irányuló eljárás során hozott határozat ellen a Ket. rendelkezései szerint jogorvoslatnak van helye. A jogorvoslat célja, hogy az ügyfél szempontjából megfelelő döntés szülessen. A jogorvoslati eljárás kérelemre indul. Az igénybe vehető jogorvoslatok: a fellebbezés, a bírósági felülvizsgálat és az újrafelvételi eljárás. Az ügyfél az elsőfokú határozat ellen fellebbezhet. Fontos rögzíteni, hogy a fellebbezés nincs meghatározott jogcímhez kötve, fellebbezni bármely okból lehet, amelyre tekintettel az érintett a döntést sérelmesnek tartja. Fellebbezés során lehet jogszabálysértésre, ténybeli kérdésre, új tényekre, új bizonyítékokra hivatkozni. A fellebbezést a döntés közlésétől számított tíz munkanapon belül lehet benyújtani a jegyzőhöz, aki azt az ügy összes iratával együtt a fellebbezési határidő leteltétől számított öt munkanapon belül felterjeszti a megyei közigazgatási hivatalhoz. A másodfokú hatóság a döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti, és új eljárásra utasítja a jegyzőt. Bírósági felülvizsgálattal az ügyfél és az élhet, akire nézve a döntés rendelkezést tartalmaz. A határozat közlésétől számított harminc napon belül lehet benyújtani a jegyzőhöz jogszabálysértés esetén. Minden esetben a megyei bíróság jár el, mely a döntést helyben hagyhatja, hatályon kívül helyezheti és új eljárásra utasíthat. Újrafelvételi eljárással az ügyfél, jogerős határozattal szemben élhet. Alapja olyan új tény vagy bizonyíték, amely az eljárásban elbírálásra nem került, de az alapeljárás lefolytatásának idejében már megvolt. Várhatóan ennek ismeretében az ügyfélre nézve pozitív döntés fog születni. A tények illetve bizonyítékok létéről való tudomásszerzéstől számított tíz munkanapon belül, de maximum a jogerőre emelkedéstől számított hat hónapon belül kell a jegyzőhöz benyújtani, aki a döntést visszavonhatja, és ha szükséges új eljárást folytat le, illetve a döntést módosíthatja. Az ügyfél különös méltánylást érdemlő érdekének esetében három éven belül kell benyújtani (jogvesztő

69

A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. (II. 26.) Korm. rendelet 11-12. §

41

határidő). Fontos kiemelni, hogy ha a hatóság az újrafelvételi kérelemnek helyt ad, az ügyfelet olyan eljárásjogi helyzetbe kell hozni, mint amilyenben akkor lenne, ha már a korábbi határozat meghozatalakor ismerte volna az újrafelvételi eljárás alapjául szolgáló tényt, adatot vagy bizonyítékot.

Angliában az állatvédők és a közvélemény nyomására 1997-ben enyhítettek a törvény szigorán. Ez elsősorban a veszélyessé minősítési eljárást – azon belül is a jogorvoslati szakaszt – érintette. A módosítás értelmében a veszélyessé minősítő határozat elleni bírósági felülvizsgálatnak ebben az ügyfajtában a végrehajtásra halasztó hatálya lett, legalábbis abban az értelemben, hogy a bíróság döntéséig nem lehet az ebet elpusztítani.70 A hazai szabályozásban ilyen nincs, mert a bírósági felülvizsgálatnak a Ket. szerint a végrehajtásra nincs halasztó hatálya, de arra van lehetőség, hogy az ügyfél a végrehajtás felfüggesztését kérje a bíróságtól. Ilyen esetben a végrehajtás felfüggesztése a bíróság mérlegelésén múlik. Ebből a szempontból véleményem szerint az angol szabályozás garanciálisabb jellegű, jobban figyelembe veszi az eb érdekét, ha ugyanis a jogorvoslati eljárás folyamán az ebet elpusztítják, akkor legfeljebb a tulajdonos kaphat elvileg kártalanítást, de a kutya helyzetét tekintve az eljárás eredménye visszafordíthatatlan.

6. A veszélyes és a veszélyesnek minősített eb egyedi azonosítása és nyilvántartása

A veszélyes és veszélyesnek minősített eb egyedi azonosítására a mikrochip szolgál, melyet minden állat esetében a nyak bal oldalán, a bőr alá kell elhelyezni. Az ilyen ebek egyedi azonosítását kizárólag az MgSzH területi szerve által kijelölt állatorvosok végezhetik. Minden állatorvosnak biztosítani kell mikrochipet és behelyező készüléket. A mikrochip leolvasására alkalmas készülékkel kell ellátni: ● az eb tartási helye szerint illetékes állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomásokat, ● a kerületi főállatorvosokat és ● az állategészségügyi határállomásokat. Az MgSzH területi szerve és a jegyző nyilvántartást vezet a veszélyes és veszélyessé minősített ebekről. Az ilyen ebek számítógépes nyilvántartása az MgSZH központjában 70

Henry Hurrel Clay – W. H. Basset: Clay’ s handbook of environmental health. E and FN Spon, London, (Eighteenth edition) 1999. 244. p.

42

történik. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell: ● a tulajdonos adatait (név, születési hely és idő, anyja neve, lakcíme), ● az eb fajtáját, születési idejét, nemét, színét, nevét, ● a mikrochip adatait, ● az eb egyedi jellemzőit (leírása, tartási helye), ● az ivartalanítás időpontját, ● a nyilvántartásba vétel időpontját.71 Az adatokat az eb elhullásától, elvesztésétől számított három évig kell megőrizni. A jegyző az ebtulajdonos és az eb adatainak kezelésére jogosult. Az ebek egyedi azonosításának díja egyedenként 6 000 Ft, amely ÁFA-t nem tartalmaz. A díj az állomás bevételét képezi, melyet az eljáró állatorvos a tárgyhót követő hónap ötödik napjáig köteles az állomás számlájára befizetni. Az állatorvos az egyedi azonosításról igazolást állít ki az ebtartónak, melynek másolatát köteles megküldeni az állomásnak hét munkanapon belül.72

7. Ellenőrzés

A tartási feltételek megtartásának ellenőrzésére: ● a jegyző és meghívása esetén a hatósági állatorvos, a rendőrség megbízottja, valamint szükség esetén tenyésztési és más szakértő a tartás helyén évente legalább egyszer, ● közterületen a jegyző és a rendőrség jogosult/köteles. Ha a jegyző elrendeli a hatósági állatorvos végez ellenőrzést az eb tartási helyén, illetve állatorvosi rendelőben, az eb azonosítására és egészségi állapotára (veszettség elleni oltás is) vonatkozóan. Az ebtartó köteles bemutatni a tartási engedélyt, amennyiben erre az ellenőrzésre jogosult felszólítja. Az állatorvos köteles tájékoztatni - a tulajdonosra és az ebre vonatkozó rendelkezésre álló adatok közlésével - a jegyzőt, ha tevékenysége során pit bull terrier vagy keveréke ivartalanításának hiányát észleli.

71


72

Az ebek veszélyessé minősítésével összefüggő szakhatósági eljárásról és az ebek egyedi azonosításának díjáról szóló 15/1997. (III. 5.) FM rendelet 7. §

43

8. A nem törzskönyvezett pit bull terrier jellegű ebek általános jellemzői

A 35/1997. (II. 26.) Kormányrendelet az 1. számú mellékletében fajta-független jellemzőket fogalmaz meg, amely alapján a fajtához nem sorolt kutyák esetében is megítélhető, hogy ez a kormányrendelet vonatkozik-e rá vagy sem. Testalkat Szőrzet Fej

Orr Szemek Fülek Nyak Mellső rész Törzs Lábak Farok

Izmos, erőt sugárzó, atletikus, de nem túl sovány, 35-51 cm marmagasság Sima Szögletes, a testhez viszonyítva viszonylag nagy, nehéz, doboz formájú, az állkapcsok szélesek, a koponya széles, szemek alatti terület feltűnően széles, erősen fejlett rágóizmos, pofa nem kiugró Erősen fejlett orrnyereg Kerekek, mélyen ülők, aránylag kicsik, egymástól távol vannak Magasan helyezkednek, hegyesek és vágottak, ránctalanok Erős, izmos, egészen a koponyáig, rövid Nehéz, erőteljes, mély, lefelé kúpot formáló íves bordák, széles Könnyű far, oldalról négyszögletes, izmos, rövid hát Mellső lábak egyenesek, erősek, a csípő széles és hosszú, a hátsó lábak viszonylag hosszúak Mélyen tűzött, vékony, a testhez viszonyítva rövid (vagy csonkolt), kúp formában, kis pontban végződik

A pit bull terrierről mint önálló fajtáról fajtaleírást még a legkomolyabb kutyás könyvekben sem találhatunk. Azt pedig, hogy melyik kutya minősíthető pit bull jellegű ebnek vagy ilyen fajta keveréknek hazánkban nem sok mindenki tudja megállapítani. A kormányrendelet 1. számú melléklete tesz erre kísérletet, ez a leírás azonban túl általánosra sikerült.73 Létezik ugyanis egy olyan, a pit bull terriertől csak genetikai vizsgálattal (DNSteszt, ami a gyakorlat számára nem érhető el) elkülöníthető fajta, amely nem minősül veszélyes ebnek, így legálisan, külön engedély nélkül tartható: az Amerikai staffordshire terrier.74

73


74

Lorászkó Gábor c. egyetemi docens, kisállat-gyógyász szakállatorvos, toxikológus, igazságügyi szakértő (kézirat)

44

V. fejezet: A jelenlegi helyzet előnye, hátrányai és a „de lege ferenda” javaslatok

„Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták.”

/James Herriot/

45

1. A jelenlegi helyzet és előnye

Az Alkotmánybíróság (továbbiakban: AB) a 49/2010. (IV. 22.) AB határozatában 2010. szeptember 30-ával megsemmisítette a veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. (II. 26.) Kormányrendelet (továbbiakban: Korm.r.), mert nincs összhangban az Átv. vonatkozó szabályaival. Az indítványozó a Korm.r. mellékletének megsemmisítését indítványozta az ABnál. „Az indítványozó úgy véli: a problémát az okozza, hogy a pit bull terriert és a staffordshire terriert a mellékletben lévő felsorolás alapján nem lehet egyértelműen megkülönböztetni. Az indítványhoz csatolt szakértői véleményekkel igazolta, hogy nincsenek olyan objektív külső jegyek, amelyek alapján az e fajtához nem értő személyek egyértelműen meg tudnák különböztetni az amerikai staffordshire terriert és a pitt bull terriert egymástól. Mind a két fajta lényegében azonos ősöktől származik, ezért a génállományuk jelentős része azonos. Küllemükben olyan jelentős hasonlóság van, hogy a megkülönböztetésük még néhány szakember számára is nehézséget jelent. A szakértői álláspontok egységesek abban, hogy a megkülönböztetésre csak DNS vizsgálat segítségével van lehetőség. Kártérítési vagy szabálysértési, büntetőjogi felelősség esetén mindez jogbizonytalanságot okoz, ezért a Korm.r. melléklete alkotmányellenes.”75 Az AB az indítványban megjelölt indokokat nem vizsgálta, mert úgy ítélte meg, hogy az egész jogszabály alkotmányellenes. Az AB határozata alapján tehát 2010. szeptember 30-ától nincsenek hazánkban veszélyes ebek, ugyanis még nem született új szabályozás. Ez a helyzet állatvédelmi szempontból mindenképpen előnyt jelent, hiszen így már nem beszélhetünk hátrányos megkülönböztetésről az ebek között. Így az APBT engedély nélkül tartható, gazdáját 2010. szeptember 30-tól nem terheli az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésének kötelezettsége és nem kell alkalmazni a tartásra szolgáló eszközöket és – meglehetősen szigorú - előírásokat sem. Szerintem nem veszélyesebb az egyik fajta kutya a másiknál, mert nem maga a fajta hordozza magában a veszélyes jegyeket, hanem az egyed. Ebből kifolyólag nem tartom jó megoldásnak és támogathatónak a fajta alapú besorolást. Mindig az adott egyedet kell vizsgálni és erre a célra szolgál a veszélyes ebbé minősítési eljárás. 75

49/2010. (IV. 22.) AB határozat (Magyar Közlöny 2010. évi 59. szám, Budapest, 2010. április 19.)

46

2. A jelenlegi helyzet hátránya és annak kiküszöbölése

Azzal, hogy az AB megsemmisítette a veszélyes és veszélyessé minősített ebek tartásáról és a tartás engedélyezéséről szóló 35/1997. (III.5). Kormányrendeletet, a jogrendszerben joghézag keletkezett. Az említett kormányrendeletre hivatkoznak magasabb és alacsonyabb szintű jogszabályok is. Mivel jelenleg nincsenek veszélyes ebek szükséges lenne az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. évi törvény, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény, a veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartása engedélyezésének díjáról szóló 15/1997. (III. 5.) BM rendelet, illetve az ebek veszélyessé

minősítésével összefüggő

szakhatósági eljárásról és

az ebek egyedi

azonosításának díjáról szóló 15/1997. (III. 5) FM rendelet módosítása is, ezeket ugyanis a jogalkotó nem igazította hozzá a kialakult helyzethez. További problémát okoz, hogy nincs szabályozva megfelelően a veszélyes ebbé minősítési eljárás, amire álláspontom szerint szükség lenne. Jelenleg ugyanis, ha egy eb embernek vagy állatnak sérülést okoz és az érintett személy hatósághoz fordul, a jegyző nem fog tudni hatékonyan, megfelelően, jogszerűen eljárni. Erre pedig szükség lenne, mert bármennyire is elhivatottak vagyunk az állatvédelem iránt, be kell látnunk, hogy vannak olyan egyedek, amelyek problémásabbak társaiknál. Az említett hátrányok megfelelő, az állatok védelmét is szem előtt tartó szabályok megalkotásával kiküszöbölhetőek. A probléma megoldásaként javaslom egy új, a veszélyesnek minősített ebek tartásáról és a tartás engedélyezéséről szóló kormányrendelet megalkotását és a felsorolt törvények és miniszteri rendeletek módosítását. Az Átv. veszélyesnek minősített ebekkel kapcsolatban alkalmazandó szankciói tekintetében elengedhetetlennek tartom a módosítást. Ezzel kapcsolatos javaslataim a dolgozat 23. oldalán olvashatók részletesen. Az Átv. 49. § (3) bekezdése ad felhatalmazást a Kormánynak arra vonatkozóan, hogy mely kérdésekben alkothat rendeletet. A felsorolás azonban nem terjed ki az ebek veszélyessé minősítésével kapcsolatos eljárásra, ezért javaslom, hogy az Átv. 49. § (3) h) pontjában kerüljön rögzítésre, hogy „felhatalmazást kap a Kormány, hogy a veszélyesnek minősített eb tartásának és a tartás engedélyezésének szabályait rendeletben állapítsa meg”. A veszélyesnek minősített ebek tartásáról és tartása engedélyezéséről szóló új kormányrendeletben fontosnak tartom annak rögzítését, hogy: -

a Kormány az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 49. § (3) h) pontjában kapott felhatalmazás alapján alkotta meg a rendeletet,

47

-

a tartásra szolgáló eszközök, előírások megnevezései a következők: a biléta, kennel, „Vigyázat! Veszélyesnek minősített eb!” figyelmeztető tábla, szájkosár, nyakörv és póráz,

-

amennyiben a jogszabályból más nem következik, a veszélyessé minősítési eljárásra a Ket. szabályait kell megfelelően alkalmazni.

48

Összefoglaló gondolatok Véleményem szerint indokolatlan a kutyafajták között különbséget tenni aszerint, hogy eb vagy veszélyes eb. A jogalkotó a veszélyes eb kategóriába csak a pit bull terriert és annak keverékeit „száműzte”, majd hozott a tartásukkal kapcsolatban olyan rendelkezéseket, melyek az állatvédelemmel össze nem egyeztethetők. Véleményem szerint semmiféleképpen sem lehet állatbarát rendelkezésnek tekinteni a fojtó nyakörv és a maximum két méter hosszúságú póráz alkalmazását, illetve az eb életének kioltását bármiféle megelőző, átnevelő megoldás kísérlete előtt. Ha pl. egy pit bull terrier súlyos sérülést okoz, életét el kell venni. De ha ugyanezt a sérülést egy Amerikai stafforshdire terrier okozza, legfeljebb veszélyes ebbé minősítik. Érthetetlennek és szakmailag megalapozatlannak tartom, hogy miért pont ezt a fajtát választotta ki a jogalkotó. Ha mindenképpen szükségesnek tartotta e kategória megalkotását miért nem terjesztette ki több fajtára, többek között az amerikai staffordshire terrierre is. Ugyanis e két fajta lényegében közös ősöktől származik, génállományuk nagy része

azonos,

szemmel

látható

különbségtétel

küllemüket

illetően

meglehetősen

problematikus még a szakértők számára is. Azért mert egy fajtának van egy erős, negatív történelmi háttere nem szabad nekünk, embereknek a fajta minden egyes egyedére diszkrimináló rendelkezéseket hoznunk. Ha már fajtákat kell e szabályozás körébe vonnunk, nézzük meg például a médiában is elhíresült kutyatámadások sorát. A legtöbb esetben a támadó fajta: rottweiler, németjuhász, dobermann és keverék eb volt. E fajtákat előszeretettel alkalmazzák őrző-védő feladatok ellátására. Ha a jogalkotó valamilyen megfontolásból indokoltnak tartja a veszélyes eb kategória létrehozását, akkor javaslatom szerint figyelembe kellett volna vennie a statisztikákat is. Ebben az esetben viszont arra a megállapításra jutna, hogy meg kellene tiltani pl. a rottweiler, a németjuhász, stb. – mint veszélyes eb - fajták szaporítását,

tenyésztését,

vétlen

szaporulatát,

elidegenítését,

export-importját,

versenyeztetését, őrző-védő feladatokra tartását, képzését és alkalmazását. Ilyen értelmezés ugyanakkor azzal a következménnyel járna, hogy a veszélyes eb kategória egy folyamatosan bővülő keret lenne, és néhány év alatt a jogi szabályozás eljutna oda, hogy szinte minden kutyafajta veszélyes eb lenne. Már pedig ez nem így van. Azt gondolom, hogy mindig csak az adott egyedet szabad vizsgálat alá vonni veszélyes ebbé minősítési eljárás keretében, egy fajtát – legyen az bármely is – ugyanakkor nem. Ebből következik, hogy indokolatlan a továbbiakban veszélyes ebekről, mint fajtáról beszélnünk.

49

Felhasznált szakirodalom ● Christian Bouscaren – Rosalind Greenstein – Alexandre Cordahi: les bases du droit anglais: textes, vocabulaire et exercises. Ophrys, Paris, 1993. ● Desmond J. Morris: The Animal Contract. Virgin Books, London, 1990. ● Fehér Lenke – Görgényi Ilona – Gula József – Horváth Tibor – Lévay Miklós – Sántha Ferenc – Váradi Erika: Magyar büntetőjog Különös Rész, CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2009. ● Henry Hurrel Clay – W. H. Basset: Clay’ s handbook of environmental health. E and FN Spon, London, (Eighteenth edition) 1999. ● Insurance in the Baltic countries. In: Policy issues in insurance. Ed: Organisation for Economic Co-operation and Development. No. 7. ● Ivancsics Imre: Döntések a közigazgatási hatósági eljárásban. In: Formatori Iuris Publici. Ünnepi kötet Kilényi Géza professzor hetvenedik születésnapjára. Szent István Társulat, Budapest, 2006. 195-206. oldal ● Kilényi Géza: Az elsőfokú eljárás. In: A közigazgatási eljárási törvény kommentárja. Complex Kiadó, Budapest, 2009. 176. oldal ● Lorászkó Gábor c. egyetemi docens, kisállat-gyógyász szakállatorvos, toxikológus, igazságügyi szakértő (kézirat) ● Miklós László: A környezeti jog és igazgatás új törekvései. In: A magyar jogrendszer átalakulása 1985/1990-2005. II. kötet, (szerk.: Jakab András – Takács Péter) Gondolat – ELTE ÁJK, Budapest, 2007. 874. oldal ● Patyi András: A hatósági eljárási jogviszony fogalma és tárgya: a hatósági ügy a Ket. szerint. In: Közigazgatási jog II. (szerk: Patyi András) Dialog – Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2007. 55-56. oldal ● Paulovics Anita: Állatvédelem az EU jogharmonizáció tükrében. Virtuóz Kiadó 2002. ● Ragályi J. Róbert: Illegális állatkereskedelem. Belügyi Szemle, 1997. évi 4. szám 74-78. oldal ● Raymond Youngs: English, French and German comparative law. Cavendish Publishing Limited, London, 1998. ● Szalai Éva: A jogorvoslathoz való jog érvényesülésének néhány problémája a közigazgatási jogban. In: Ünnepi kötet Sári János egyetemi tanár 70. születésnapja tiszteletére. (szerk:

50

Dezső Márta – Kukorelli István) Rejtjel Kiadó, Budapest, 2008. 342. oldal ● Ujváriné Antal Edit: Felelősségtan. Novotni Kiadó, Miskolc 2002 ● Zoltán Ödön: Dolgok és állatok. Magyar Jog, 1990. évi 11. szám 912-917. oldal ● Zoltán Ödön: Az állatvédelem jogi szabályozásáról. Magyar Jog, 1992. évi 7. szám 401405. oldal ● Zoltán Ödön: Az állatvédelem jogi rendje. KJK Bp. 2000. ● Zoltán Ödön: Az állatvédelmi törvény elé. Magyar Jog, 1997. évi 7. szám 407-415. oldal ● Zoltán Ödön: Az állatvédelmi törvény után. Magyar Jog, 1999. évi 4. szám 215-222. oldal ● http://mek.niif.hu/03400/03410/html/8937.html ● http://www.mgszh.gov.hu/a_hivatalrol/bemutatkozas

51

Felhasznált jogszabályok ● III. Károly 1729. évi dekrétumának 22. cikkelye ● 1790/91. évi LVII. törvénycikk az erdők pusztításának megakadályozásáról ● Az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. törvény ● A természetvédelemről szóló 1961. évi 18. törvényerejű rendelet ● Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény ● A természetvédelemről szóló 1982. évi 4. törvényerejű rendelet ● Az 1973-as Washingtoni egyezmény ● 1990/7. Nemzetközi szerződés a Környezetvédelmi Minisztertől ● Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény ● A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény ● A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény ● A Büntető Törvénykönyvet módosító 2006. évi X. törvény indokolása ● A 2008. évi LXXXIV. törvény indoklása ● 2005. évi CLXXVI. törvény az állategészségügyről ● 244/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet az állatvédelmi bírságról ● A települési önkormányzat jegyzőjének az állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköreiről szóló 245/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet ● A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. évi (II. 26.) Kormányrendelet ● 41/2010 (II. 26.) Kormányrendelet a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról ● A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartása engedélyezésének díjáról szóló 15/1997. (III. 5.) BM rendelet ● Az ebek veszélyessé minősítésével összefüggő szakhatósági eljárásról és az ebek egyedi azonosításának díjáról szóló 15/1997. évi (III. 5.) FM rendelet ● 49/2010. (IV. 22.) AB határozat

52

TDK dolgozat. Állatvédelem kontra veszélyes ebek

Recommend Documents