TARTALomjEGyzék ELÕSZÓ: HIDAK ÉPÜLNEK... 4 ELÕSZÓ: ERÕSEBB KÖTELÉKEK... 5 A PROJEKT ÁLTALÁNOS BEMUTATÁSA - REINTEGRÁCIÓ LÉPÉSRÕL LÉPÉSRE

Ökumenikus segélyszervezet

TARTALomjEGyzék ELÕSZÓ: HIDAK ÉPÜLNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 ELÕSZÓ: ERÕSEBB KÖTELÉKEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 A PROJEKT ÁLTALÁNOS BEMUTATÁSA - REINTEGRÁCIÓ LÉPÉSRÕL LÉPÉSRE . . . . . . . . . . . . 6 A PROJEKT ÁLTAL ELÉRT EREDMÉNYEK BEMUTATÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 I.

A PROJEKT EREDMÉNYEINEK BEMUTATÁSA A SZÁMOK TÜKRÉBEN: . . . . . . . . . . 13

II.

REINTEGRÁCIÓ A FÉLUTAS PROGRAM SZOLGÁLTATÁSAIVAL . . . . . . . . . . . . . . 18

III. GYEREKEK FEJLESZTÉSE A CSALÁDOK ÁTMENETI OTTHONÁBAN . . . . . . . . . . . . 24 IV. A PROGRAM CSALÁDOK ÁTMENETI OTTHONRA GYAKOROLT HATÁSA:. . . . . . . . 29 V.

NEHÉZSÉGEK ÉS MEGOLDÁSOK A PROGRAM LEBONYOLÍTÁSA SORÁN . . . . . . . . . 32

A PROGRAM KÜLSÕ SZEMMEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 A SEGÍTSÉGNYÚJTÁS CIVIL KERETEI - ESETLEÍRÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 „A TÖRÕDÉS EREDMÉNYE” – SZAKEMBEREK SZEMÉVEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 GYAKORLATRA, SZABÁLYOZÁSRA VONATKOZÓ VÁLTOZTATÁSI JAVASLATOK . . . . . . . . . 46

–3–


Nem vagy egyedül! Egy dán-magyar modellprogram eredményei és tanulságai.

ELõSzó: ERõSEbb kÖTELékEk

ELõSzó: HIdAk éPüLnEk „Senki sem él szigeten” tartja a mondás. Mégis, nagyon so-

Hosszú ideje húzódik képzeletbeli híd Dánia és Magyarország

kan, akiknek segítséget nyújtott ez a projekt, sokáig mintha ott él-

között, sokszor találkoztunk egymással a történelem során. Dánia

tek volna. Elszigetelten; kirekesztve; magukra hagyva. Nem vá-

törõdéssel fogadta az ’56-os menekülteket, és figyelemmel kísér-

lasztásuk, hanem szerencsétlenül alakult sorsuk miatt. Nincs an-

te integrációjukat. Ezen az együttmûködésen alapul a dán egyházi

nál megdöbbentõbb, amikor egy gyermekrõl vagy fiatalról van szó.

segélyszervezet és az Ökumenikus Segélyszervezet közös projekt-

A legerõsebb benyomásom a projekt kapcsán – ami hitem sze-

je. Amikor az NDK-ból és Romániából érkezett menekülteket be-

rint egyben fõ eredménye is – az a sok híd, amelyet felépített. A

fogadtuk, és megindítottuk a romániai és erdélyi humanitárius se-

’társadalom szigetlakói’ és a közösség szárazföldje között. Az el-

gélyakcióinkat, akkor támogatták munkánkat. Ugyanezt a támoga-

szigetelt szociális munkás és a szélesebb körû szakmai hálózat kö-

tást és segítséget megkaptuk a Segélyszervezetünk létrehozásakor

zött. Az újító civil kezdeményezések és a fenntartó állami hatósá-

is. Egy nagy család lettünk. A képzeletbeli híd újabb erõsítõ kapcsa

gok között – a helyi közösségektõl egészen a minisztériumokig. A

ez a projekt, amelyet a dán Velux Alapítványok támogat.

jogosultak és a kötelességteljesítõk között. Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy minden gyermeknek és családjának alapvetõ joga legyen a szociális védelemhez:

Eddigi közös tapasztalatainkat újabb szintre emeljük ezennel, újfajta segítségnyújtást kínálunk a rászoruló családoknak. Az eddigi gyakorlattal szemben a családokat nem kívánjuk közös-

„A helyzet javításához a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés felszá-

ségi szállásokon tartani, inkább kiléptetõ házakba helyezzük el õket, hogy visszatérhessenek

molását alapvetõ emberi jognak kell tekinteni…. A gyermekek biztonságának és egy

végre önálló, hétköznapi életükhöz. Nem célunk, – nem lehet célunk – és nem is megoldás újabb

jobb jövõ reményének megteremtéséhez megfelelõ lakhatásra, családi jövedelemre, jó

és újabb intézmények nyitása. Mi nem csak a felszínen akarunk beavatkozni, sokkal inkább az

minõségû egészségügyi ellátásra és családi támogatásra egyaránt szükség van.” Andor

alapproblémákat kell megszüntetni.

László – A Gyermekszegénységrõl Európában, 2010. Andor László a foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelõs EU biztos.

Kezdeményezésünkre felfigyelt a szakminisztérium is. Az eddigi pozitív visszajelzések alapján a projektünknek helye van a rendszerben. Meggyõzõdésünk, hogy ott kell beavatkozni, ahol

A hidak kapcsolatot építenek. A kapcsolat megakadályozza a kirekesztést. Legyenek ezek a

a legnagyobb szükség van rá. Fontos, hogy a rászorulóknak legyen munkájuk, saját bevételi for-

hidak elég erõsek ahhoz, hogy összekössék az embereket és megadják nekik mindazt, amire szük-

rásuk, és megélhetésük ne az állami segélyektõl függjön. A stabil lakhatási lehetõség jót tesz az

ségük van a problémák legyõzéséhez!

önbecsülésüknek, és erõt ad a mindennapi munkához. A közös hídépítést folytatjuk tehát dán partnerszervezetek egyre bõvülõ körének közremûködésével, melybe a Velux Alapítványok is bekapcsolódtak. Az összefogás pedig erõt és Jørgen Thomsen projekt vezetõ DanChurchAid, Koppenhága

bátorítást ad ehhez a munkához. Lehel László elnök-igazgató Ökumenikus Segélyszervezet

–4–

–5–



A PRojEkT áLTALánoS bEmUTATáSA (REInTEGRáCIó LéPéSRõL LéPéSRE) 1990 óta Magyarország jelentõs gazdasági, társadalmi és intézményi változásokon ment keresztül. Ez a folyamat nemcsak felgyorsította a gazdasági fejlõdést, de növekvõ egyenlõtlenséget és kiszolgáltatottságot is eredményezett. Az állami ellátórendszer nem tudott megbirkózni a legkiszolgáltatottabb emberek egyre nagyobb arányú ellehetetlenülésével, melynek következménye, hogy továbbra sem lehet megállítani azon folyamatokat, melynek eredményeképpen egyre több ember kerül mélyszegénységbe és ezzel reménytelen, kilátástalan helyzetbe. Az önkormányzatok eszközrendszere, törvényileg meghatározott intézményrendszere nem tud megfelelõ megoldásokat és lakhatási lehetõségeket biztosítani a nélkülözõ, kiszolgáltatott családok számára. A projekt tervezésének idején (2005-2007) hiányoztak a speciális rehabilitációs és integrációs programok, így alig volt esély a szociális, gyermekvédelmi ellátórendszer elhagyására. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet 2000-tõl kezdve krízis- és hosszú távú reintegrációs segítséget nyújt a hátrányos helyzetû gyerekek és családok számára azokban a kelet-magyarországi városokban – Miskolc, Szolnok, Orosháza -, ahol korábban már családok átmeneti otthonát nyitott krízishelyzetben lévõ gyermekek és családok részére. Ezek a települések Magyarország legszegényebb keleti régióiban helyezkednek el, melyek problémáit a gazdasági válság még inkább mélyítette. Az átmeneti otthonokban folytatott munka során kiderült, hogy a célcsoport társadalmi beilleszkedési esélyeinek növelése érdekében az ellátás kiszélesítésére van szükség. 2007-ben az Ökumenikus Segélyszervezet régi partnerével a DanChurchAid-del (DCA – dán egyházi hátterû segélyszervezet) lehetõséget kapott a Velux Alapítványoktól (Velux Foundations), hogy korábbi tapasztalatai alapján beindítson egy komplex, társadalmi integrálódást elõsegítõ programot Miskolcon, Szolnokon és Orosházán. A projekt intervenciós stratégiája komplex és egységes megközelítést tükröz, amely a célcsoport fenntartható fejlõdésére, rövid távú problémáinak megoldására és hosszú távú társadalmi beilleszkedésének elõsegítésére irányul a következõk szerint: (1) gyorsan reagálni a krízishelyzetben lévõ gyerekek, fiatalok és szüleik legsürgetõbb szükségleteire, beleértve a társadalomba való beilleszkedést ösztönzõ szociális támogatást; és (2) elõsegíteni a gyerekek, fiatalok és szüleik iskolai, szakképzési és munkaerõ-piaci reintegrációját és bekapcsolni õket az állami ellátórendszerbe. A projekt 2007. november 1-én indult és három fõ területet érintett: • krízisambulanciák, • átmeneti otthonok, • kiléptetõ házak.

–6–

A projekt általános bemutatása (reintegráció lépésrõl lépésre)

A már mûködõ családok átmeneti otthonai által nyújtott szolgáltatások mellett a Velux Alapítványok támogatásából a Segélyszervezet 3 krízisambulanciát hozott létre, ahol a családok krízisintervenciós segítséget kapnak, valamint vásárolt két-két-két lakást, illetve házat a szociális központok területén kívül, amelyek kiléptetõ házakként mûködnek. Ezen házakban a családok önállósága biztosított, de továbbra is segítséget kérhetnek a projekt szolgáltatásaiból a teljes társadalmi beilleszkedésük megvalósítása érdekében. Minden projekthelyszínen egyegy szociális munkás, pszichológus és jogász dolgozik a kedvezményezettekkel a szakmai vezetõ, valamint az Ökumenikus Segélyszervezet és a DCA projektkoordinátorainak támogatásával, irányításával. Ezen felül további szakértõk, szakemberek és trénerek bevonására van lehetõség a programban speciális tevékenységek végrehajtásához (pl. logopédus a gyerekek fejlesztéséhez, munkaügyi elõadó a munkakeresés támogatásához). A Segélyszervezet felel a teljes programvégrehajtásért, s a DCA a program átfogó ellenõrzését látja el. A DCA koordinátor évente ellenõrzi a projektet (az elsõ évben hathavonta), a Segélyszervezet koordinátor félévente. A DCA koordinátor támogatásával és felügyeletével került sor a projektirányítási rendszer kialakítására, illetve a DCA folyamatos segítséget nyújt a Segélyszervezet koordinátornak a végrehajtás során. A Segélyszervezet és a DCA közösen felelnek a féléves szakmai és pénzügyi jelentésekért a donor felé. 2011. októberében végsõ értékelés zárja le a programot.

Tevékenységek és eredmények oktatás- támogatás és krízisintervenció szolgáltatásainak fõ céljai: - gyermekek iskolai teljesítményének javítása - a problémák gyors feltárása után tevékenységi terv kidolgozása a krízisben lévõ gyermekek és családjuk részére - természetbeni segítségnyújtás, - jogi, pszichológiai és szociális tanácsadás, - munkakeresési támogatás és munkalehetõségek felkutatása

A projekttevékenységek eredményei a program kezdetétõl 2010. június 30-ig: személy vett részt a programszolgáltatásokban, esetet jelent. - amely fõ kapott átmeneti szállást, fõ. - természetbeni juttatást - a krízisintervencióban részt vevõ sze-a sikeremélyek problémáinak sen rendezõdött

4.873 711


12,923

1,482 80%

–7–



Egyéni és csoportfoglalkozások zajlanak a többi érintettel, ahol a gyermekek tanulásával, problémamegoldásával és motiválásával kapcsolatos kérdések kerülnek megvitatásra. A gyerekekkel és szülõkkel közösen számos olyan tevékenység megtervezése és végrehajtása történik, amelyek erõsítik a motivációt és javítják a gyerekek iskolai elõmenetelét az általános iskolában és késõbb a szakközépiskolákban. A krízisintervenció az egész családot érinti az azonnali és hatékony segítségnyújtás céljával. Az ellátás a krízishez vezetõ közvetlen tényezõkkel foglalkozik szociális munkás, pszichológus és jogász segítségével és probléma-megoldási alternatívákat ajánl. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Családok Átmeneti Otthonaiban a krízisintervenció része a szociális munkának az otthonban lakó ellátottak kapcsán. Emellett a kríziskezelõ központokban (Szolnokon és Miskokcon,) a családon belüli erõszak áldozatai kapnak 30 napos komplex ellátást. A Velux Alapítványok támogatásával a krízisintervenciós szolgáltatásokat kiszélesíthette a Segélyszervezet és az ambulancia létrehozásával partnerszervezeteken keresztül külsõ ügyfelek számára is elérhetõvé tette. A fenti ellátás eredményeként a krízisintervencióban részt vevõ személyek problémáinak 80%a sikeresen rendezõdött 2010. június 30-ig. A reintegrációs szolgáltatások és gyerekek fejlesztése témakörébe tartozó foglalkozások iskolaidõn kívül kerülnek megszervezésre a programban résztvevõ gyerekek számára. A fejlesztõ tevékenységek a gyermek projektbe való belépésekor készített felméA programban részt vevõ gyermekek: -ánál csökkentek, vagy meg-szûntek az iskolába járási problémák -ánál pozitív irányban változott az iskolához való hozzáállásuk, magatartásuk (jól kidolgozott cél- és mutatórendszer teszi lehetõvé az eredmények ellenõrzését, mérhetõségét). -ánál javultak az iskolai eredmények és részképességek.

68%

68%

81%

–8–

rés eredményeire összpontosítanak. A projekt részeként egy új felmérõ teszt került kidolgozásra, amely megmutatja, hogy a gyermek mely részképességeit kell fejleszteni. A Segélyszervezet munkatársai számos anyagot gyûjtöttek, játékokat és eszközöket készítettek a gyerekek meghatározott készségeinek fejlesztéséhez. Mára a Segélyszervezet központjai jelentõs fejlesztõeszköz gyûjteménnyel rendelkeznek, amely modellként szolgálhat a többi átmeneti otthon munkájához a jövõben. Az egyéni és csoportfoglalkozások a gyerekek logikai, érzelmi, mentális, kognitív és mozgáskoordinációs készségeit fejlesztik. Nemcsak a projekt alapstábjához tartozó munkatársak (szociális munkások és pszichológus) dolgoznak a gyerekekkel, hanem fejlesztõ pedagógusok, logopédusok és más szakemberek is részt vesznek a munkában. A fenti tevékenységek eredményeként az iskolai osztályzatok és fejlesztési teszteredmények azt mutatják, hogy a programban résztvevõ gyermekek 81%-ánál javultak az iskolai eredmények és részképességek. Elhelyezkedési és munkába állási támoga- A programban részt vevõ szülõk esetén: tás: Ez a szolgáltatás nagyon fontos a projektbe bevont - a krízishelyzetben lévõ felnõttek szülõk számára, mivel a tapasztalatok azt mutatják, -a munkanélküli vagy alkalhogy a krízishelyzetben lévõ felnõttek 95%-a munkanélmi és feketemunkából él küli vagy alkalmi és feketemunkából él. A projektstáb fõ vette igénybe az elhelyezketámogatja a célcsoportot elhelyezkedési esélyeik növelé- dési és munkába állási szolgáltatást sében a különbözõ ellátásokhoz való hozzáférés és azok fõnek azaz -nak sikerült igénybevételével kapcsolatos intéznivalókban nyújtott elhelyezkednie. segítséggel (pl. telefonhívások lebonyolítása, jelentkezési anyagok elkészítése, nyomtatványok kitöltése, utazási költségek térítése). Ezen túlmenõen nemcsak a Segélyszervezet keresi meg a vállalkozói szektort és használja fel a munkaadói kapcsolatait, hanem a kedvezményezettek is profitálhatnak a helyi munkaügyi hivatalokkal már korábban kialakult együttmûködésbõl. A munkába állási támogatás az adott személy igényeihez szabottan mûködik, méghozzá úgy, hogy a kedvezményezettek minél jobban el tudják kerülni a lehetséges kudarcokat. A projekt segít a célcsoportnak olyan egyszerû akadályok elhárításában, mint pl. a munkahelyre való eljutás költségeiben nyújtott támogatás, munkaruha-vásárlás, pénzügyi gondok megoldása az elsõ fi zetésig (élelmiszer, tüzelõ), ha erre szükség van. Külsõ munkaügyi tréningek szervezésére is sor kerül, ahol önismereti, kommunikációs készségeket fejlesztõ és munkakeresõ tréningek keretében adják át a megfelelõ tudást és technikákat a munkanélküli szülõknek. Megtanulják, hogyan kell önéletrajzot írni, mire kell figyelni az állásinterjúk során, hogy néz ki egy munkaszerzõdés, milyen pontokat kell tartalmaznia. Ismertetik velük a jogaikat és kötelezettségeiket, azon aktív és passzív eszközöket, amelyek segítik a munkakeresést, valamint azt, hogy milyen szolgáltatások állnak rendelkezésükre a munkakeresés során. A program elsõ két évében nemcsak a fent leírt tevékenységek voltak fontosak, hanem az is, hogy a munkanélküli szülõket aktív munkanélküli helyzetben tartsa a projekt stáb, mivel a gazdasági és globális válság még nehezebb helyzetet teremtett a munkakeresõ célcsoport számára. A projekt tapasztalatai alapján elmondható, hogy nagyon fontos a szülõk aktivitásának megõrzése a munkanélküliség ideje alatt is, mert ez teszi lehetõvé, hogy azonnal elfoglalják a munkahelyüket, ha egy új lehetõség adódik. 2010 elsõ félévéig 135 fõ vette igénybe

95% 135 96


71%

–9–



az elhelyezkedési és munkába állási szolgáltatást, amely közül 96 fõnek sikerült elhelyezkednie, azaz a munkakeresési problémákkal küzdõ szülõk kb. 71%-a talált állást a program eredményeként. Reintegráció a kiléptetõ házak segítségével szolgáltatás fõ célja, hogy olyan környezetet teremtsen, amely elõsegíti a gyermekek családba való teljes beilleszkedését és támogassa a családokat társadalmi státuszuk visszaszerzésében. A szolgáltatás keretében a Segélyszervezet 1-5 éves lakhatást biztosít a családok számára a kiléptetõ házakban. A kiléptetõ házakban való elhelyezés azon családok számára nyújt lehetõséget, akik hajlandók továbbköltözni az átmeneti otthonból és teljesítik az ehhez szükséges alapfeltételeket, vagyis a szülõk rendelkeznek bejelentett állandó munkahellyel, elõ-takarékossággal, reális jövõképpel és hosszú távú tervekkel. A pályázatokat a projekt stáb bírálja el. A sikeres pályázóknak fizetniük kell a lakások rezsiköltségét és egy minimális térítési díjat, valamint továbbra is igénybe vehetik a projekt egyéb szolgáltatásait. A cél, hogy a családok nagymértékû önállósága biztosítva legyen. A hat kiléptetõ otthon egyike egy kis faluban található, míg a többi öt városban, amely különbözõ tapasztalatokat eredményezhet a társadalmi beilleszkedés legjobb gyakorlata terén. Mostanáig 51 fõ került elhelyezésre a hat kiléptetõ otthonban a program keretein belül.

A programban keretein belül: kiléptetõ otthon került kialakításra fõ került elhelyezésre kiléptetõ lakásokban -

6 51

Szociális Fórumok létrehozása és szervezése: A Segélyszervezet a program végrehajtása során a következõ együttmûködésekre törekszik: - helyi szinten (önkormányzatok, egyházak, helyi szociális intézmények, iskolák, civil szervezetek), - országos (minisztériumok, civil szervezetek) - nemzetközi szinten (nemzetközi civil szervezetek, szövetségek, ernyõ szervezetek, EU intézmények, programok és ENSZ tagszervezetek). Természetesen ez a szándék különbözõ intenzitással valósul meg, de a mindennapi gyakorlatban mûködik. A projekt célja, hogy megerõsítse a társadalmilag gyenge és kiszolgáltatott csoportok jogait – nem a hivatalos rendszeren kívül, vagy annak alternatívájaként, hanem a hatóságokkal, a többi civil szervezettel és a szociálpolitika országos szintû döntéshozóival való szoros együttmûködésben. Ezen a módon a legjobb tapasztalatok

– 10 –


beilleszthetõk az állami szociális ellátórendszerbe, ami a projekt hosszú távú célja. A projekt célkitûzésének elérése érdekében minden projekthelyszínen egy ún. ”szociális fórum” jött létre helyi szinten, ahol a fórumtagok azon érintett szervezetek munkatársai, akik a projekt célcsoportjával dolgoznak, és akik a projektbe küldik a kedvezményezetteket. A tagok különbözõ szektorokban tevékenykednek (önkormányzat, illetve állami szociális szektor, non-profit vagy egyházi terület), de közösen foglalkoznak az adott társadalmi jelenséggel és az aktuális ellátási problémákkal. Minden fórumon hozzávetõleg hat állandó tag képviselteti magát háromhavonta. Szeminárium – tapasztalatok megosztása/átadása: A program végrehajtása során a megszerzett tudás, tapasztalatok továbbadása céljából egy országos szeminárium kerül megrendezésre 2010 negyedik negyedévében, melynek szoros részét képezi jelen kiadvány is. A szemináriumon szakemberek, minisztériumok, helyi hatóságok, civil szervezetek képviselõi vesznek részt, hogy megosszák a rendelkezésre álló információkat és kicseréljék véleményüket a projektben felvetett problémákról. Az azonos területen dolgozó érintettek bevonásával és a projekt eredményeinek bemutatásával a Segélyszervezet célja a meglévõ problémákkal kapcsolatos tudatosságnövelés és hatásgyakorlás a döntéshozókra. A rendezvény keretében a programban alkalmazott módszertan is értékelésre kerül. Párbeszéd-találkozók a helyi szervekkel, politikusokkal és állami intézmények képviselõivel: A szociális fórumok kiegészítõ tevékenységeként, a Segélyszervezet rendszeres párbeszéd-találkozókat kezdeményez a három város helyi hatóságaival, helyi és országos szintû politikusokkal és az illetékes állami intézmények, minisztériumok képviselõivel. A cél az, hogy különbözõ típusú megközelítéseket alkalmazzanak a célcsoport sikeres beilleszkedésének elõsegítése érdekében. Az állami képviselõk bevonása az alternatív megközelítésekkel kapcsolatos megbeszélésekbe azért történik, hogy láthatóvá váljon a megnõtt igény a forrás-elkülönítésre, és hogy az állami rendszeren belüli szemléletváltás hatására fenntartható, pozitív változások történjenek a célcsoport életében. A párbeszéd-találkozók olyan fórumként szolgálnak, ahol a civil szervezetek, a helyi önkormányzat és az állami rendszer együtt tud új megoldásokat kidolgozni a célcsoport szociális és gazdasági problémáinak megoldására. A Segélyszervezet munkatársai rendszeresen részt vettek minisztériumi bizottsági- és munkacsoport üléseken, konferenciákon, kistérségi találkozókon és önkormányzati üléseken, ahol nem csak más szervezetekkel nyílt alkalom a kapcsolatfelvételre, de a jogi, illetve szakértõi gyakorlatot is befolyásolni tudták.

Összefoglalás Saját kezdeményezése és kísérleti jellegû szakmai munkája alapján a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet régi partnere, a DanChurchAid támogatásával kiépített egy négyéves, társadalmi beilleszkedést elõsegítõ programot Magyarországon, amely támogatást nyújt kirekesztett, krízishelyzetben lévõ családoknak. A program-tevékenységek fontos része párbeszédek kialakítása érintett szervezetekkel és döntéshozókkal, annak érdekében, hogy a kialakított szolgáltatások, tapasztalatok és eredmények bekerüljenek az állami törvényhozásba, illetve ellátórendszerbe. Több éves érdekérvényesítõ tevékenység eredményeként a Szociális és Munkaügyi Minisztérium nemcsak elkezdte a kiléptetõ házak beépítését a saját rendsze-


– 11 –



rébe és más szervezetek támogatását hasonló szolgáltatások bevezetésére, hanem megbízta a Segélyszervezetet azzal, hogy felállítsa, és öt évig mûködtesse a Családok Átmeneti Otthonainak Országos Módszertani Központját Miskolcon. A Módszertani központ elsõdleges célja a Magyarországon mûködõ, több mint 110 átmeneti otthon munkájának összefogása, az átmeneti otthonokban felhalmozott tapasztalatok és eredmények megosztása, közös szakmai protokoll és legjobb gyakorlatok kialakítása, valamint a családok átmeneti otthonaira vonatkozó törvényi változtatásokkal kapcsolatos változtatási javaslatok összegyûjtése és kommunikálása a törvényhozók felé. A Segélyszervezet az új kormánnyal is erõs partneri viszony kialakítására és fenntartására törekszik. A projekt idõkerete alatt a projekttevékenység jelentõsége láthatóbbá vált: - a globális gazdasági válság hatására egyre több család került kiszolgáltatott helyzetbe magyarországon, - a munkanélküliek száma jelentõsen megnõtt, A kísérleti kezdeményezésként alkalmazott projektmódszer Európa más területein is elterjeszthetõ a globális válság hatására felmerülõ hasonló problémák kezelésére. Ugyanakkor, a projektben használt együttmûködési struktúra is újszerû: a DanChurchAid projekten belül átadott szakértelme jelentõs hozzáadott értéknek bizonyult a tevékenységben. A Velux Alapítványok támogatási formájának egyik fõ értéke, hogy a tervezett szolgáltatások, programelemek a megvalósítás alatt módosíthatóak és alakíthatóak, illetve ha szükséges, akkor új elemek is behozhatóak. Ez a szemléletmód ma még újszerû a magyar támogatási rendszerben.

– 12 –

A PRojEkT áLTAL ELéRT EREdményEk bEmUTATáSA I. A projekt eredményeinek bemutatása a számok tükrében: A Segélyszervezet a projekten belüli szolgáltatásait a nehéz életkilátással, halmozott problémákkal küzdõ családok elérésére és megsegítésére hozta létre 2007 novemberében. Az ügyfelek kiválasztásakor kiemelt fókuszt jelent azon családok megszólítása, elérése, ahol a gyerekek iskolai teljesítményével, az iskolába járással különbözõ nehézségek merültek fel. Rendszertelen iskolába járás, csellengés, illetve olyan problémák, melyek megnehezítik a gyerekek megfelelõ szintû, minõségû iskolába járását. Szolgáltatásokban való eddigi részvétel: A program eredeti célkitûzése volt, hogy a négy év alatt 4.000 fõ vegyen részt a különbözõ szolgáltatásokban. Ezt a számot a program a második év vége felé megközelítette és 2009 év végén pedig már át is lépte. 2010 júniusáig 4873 fõ vett részt a program szolgáltatásaiban.

Rácsok Balázs „Nem vagy egyedül” program szakmai vezetõje, Módszertani Központvezetõ, Országos Módszertani Családok Átmeneti Otthona, Miskolc mióta dolgozol a Segélyszervezetnél? 1994 óta dolgozom a Segélyszervezet miskolci központjában, a VELUX programban 2007 óta veszek részt. milyen végzettséggel, milyen szakmai háttérrel kerültél ide? Végzettségem szerint szociális munkás és szupervízor vagyok. Szakmai munkámat tekintve eddig számtalan EU-s pályázat és projekt lebonyolításában vettem részt. miben különbözik számodra a „nem vagy egyedül” program a többitõl? Ez volt az elsõ nemzetközi projektem. Tapasztalatom szerint a hazai pályázatok döcögõsen mennek. A dán partnerrel az együttmûködés inkább egy párbeszédhez hasonlítható, ahol a felmerülõ problémákra közösen tudunk megoldást találni. A program rugalmas, alakítható, Magyarországon ezzel szemben minden túlbürokratizált: az új igényeket például a legtöbb esetben nem lehet beleépíteni a programba. Tudnál mondani egy meghatározó esetet? Volt egy családom, két gimnazista gyerekkel, akik a 20 kilométerre lévõ iskolába jártak. Kitûnõ tanulók voltak, csak éppen nem volt pénzük. Egy bérletet tudtak venni, egyik nap az egyik gyerek használta, másnap a másik. A magyar bürokráciában elvesztünk problémamegoldás közben, miközben csak a több kiadással járó fûtési szezonban, pár hónapra kellett volna havi tíz ezer forint ahhoz, hogy a gyerekeknek ne sérüljenek a jogaik, és ne maradjanak ki az iskolából.

A közel féléves idõintervallumos bontásban az adatokból jól kivehetõ egyfajta ciklikusság. Az évek elsõ féléveiben (januártól júniusig) kevesebb fõ vesz részt a szolgáltatásokban, mint az évek második felében (júliustól decemberig ). Ennek fõ oka, hogy a segítésnyújtás formáit, a szolgáltatásokat nagyrészt az iskolába járás elõsegítése, a felmerült akadályok leküzdése érdekében alakította ki a projektstábunk. Ennek köszönhetõen a programba többen lépnek be az augusztus – október idõintervallumban, amikor a családok költségvetése plusz kiadásokkal terhelõdik meg az iskolakezdet magas költségei miatt. A tankönyvek, megfelelõ A projekt által elért eredmények bemutatása a számok tükrében

– 13 –

Ökumenikus Segélyszervezet


Szolgáltatásokban részt vettek száma (fõ) 1600 1400 1200 1000 800 600 400

ruhanemû megvásárlása, utazási költségek biztosítása, megvásárlása jelentõsen megterheli a családi költségvetést és más területeken (rezsi, osztálypénz, gyógyszer, bérlet, hiteltörlesztés) is fizetésképtelenséget okoz. Szolgáltatások igénybevétele, segélyezési elvek:

A táblázat adata200 it figyelve még egy érdekes folyamatra pillant0 2008. 2008. 2009. 2009. 2010. hatunk rá. Az elsõ két jan.-jún. júl.-dec. jan.-jún. júl.-dec. jan.-jún. idõintervallumban egy 1.sz. ábra: A szolgáltatásokban részt vettek száma félévenkénti bontásban – egy fõ az egyes szolgáltatásokat átlagban közel (pontosan 1,8 – szor) kétszer vette igénybe. Ez azt jelenti, hogy egy család vagy egyén például két alkalommal vette igénybe a krízisintervenciós szolgáltatásokat, egy alkalommal vett igénybe információs tanácsadást közel négy alkalommal kapott természetbeni támogatást. A következõ intervallumokban ez az arány megváltozott. A harmadik félévben ez a mutató már meghaladta a 3-at az utolsó félévben pedig elérte a 3,5-öt. Mire lehet következtetni ezekbõl a számokból? A Segélyszervezet egyik fontos szakmai elve, hogy nem tartós segélyezési formákban gondolkodik. Nem cél egy – egy család hosszú távú segélyezése, függõvé tétele. A szolgáltatásokkal célja egy adott helyzet, probléma gyors és komplex kezelése, illetve azon helyzetekben való segítés, ahol egy rövid idejû támogatással a kialakult helyzet még orvosolható. Egy segélyezési folyamat például összeállhat egy szociális és információs tanácsadásból, egy kétalkalmas pszichológiai tanácsadásból, valamint egy hét-alkalmas természetbeni támogatásból. Közel egy év kellett ahhoz, hogy a projektben résztvevõ munkatársak megtalálják, kialakítsák, azokat az optimális kereteket (alkalom, idõtartam, gyakoriság) , amely hatékony segítség lehet egy – egy krízishelyzetben (munkahely elvesztése, téli idõszakban megnövekedett rezsi fizetési gondok, válás, haláleset, egyéb rendkívüli kiadások). A hatékonyság elérése érdekében fontos, hogy a segítség a lehetõ legrövidebb idõn belül jusson el a családokhoz, illetve hogy rugalmas legyen és vegye figyelembe a család szükségleteit. Településszintû igények, adottságok megjelenése a programban: A projekt helyszíne a Segélyszervezet által mûködetett 3 családok átmeneti otthona, melyek területén kerültek kialakításra a szolgáltatásoknak helyet adó krízisambulanciák. A települések (Orosháza, Szolnok és Miskolc) adottságai, lehetõségei, nehézségei, a szervezetek

– 14 –

A projekt által elért eredmények bemutatása a számok tükrében

együttmûködései, informális rendszerek és intézményrendszerek mûködései számos különbséget mutatnak. A projekt célja, hogy ezen különbözõségeket az egyes projekthelyszínek figyelembe vegyék és a szükségletekhez mérten alakítsák programjaikat, helyezzenek elõtérbe vagy háttérbe egy – egy szolgáltatást. Ezen sajátosságok, igények figyelembe vétele nem hárul kizárólagosan a Segélyszervezet központjaira. Minden projekthelyszínen szociális fórumok megtartására kerül sor. A szociális fórumokban azon partner szervezetek vesznek részt, akik ügyfeleket küldtek a programba. Családsegítõ központok, gyermekjóléti szolgálatok, oktatási intézmények. A célcsoport igényei, a szolgáltatások tartami elemei ezen szociális fórumokon is formálódnak, alakulnak.

Természetbeni segítségnyújtás és szociális információs tanácsadás (esetszám) 5000 4500 4000 3500 Természetbeni segítségnyújtás esetszámai

3000 2500 2000

Szociális és információs tanácsadás esetszámai

1500 1000 500 0 Miskolc

Orosháza

Szolnok

Összesen

2. sz. ábra: A természetbeni segítségnyújtás és szociális információs tanácsadás esetszámai

A helyszínenként eltérõ igények és adottságok jól nyomon követhetõek az egyes szolgáltatások igénybevételével kapcsolatban is. A projekt lebonyolítása során a kisvárosi jellegnek köszönhetõen a projekt orosházi helyszíne a pályázatból rendelkezésre álló forrás mellett számos plusz forrást tudott bekapcsolni annak érdekében, hogy a hozzá fordulókat természetben segíteni tudja. Ezen központot kereste meg a legtöbb kis cég, helyi vállalkozás, akik hozzá kívántak járulni a program sikeréhez. A megnövekedett lehetõségek még célzottabb segélyezést tesznek lehetõvé az orosháziak számára, és a több forrásnak köszönhetõen szinte kétszer többször történt természetbeni segélyezés, mint Magyarország harmadik legnépesebb városában Miskolcon. A szociális fórumok alkalmával kristályosodott ki az is, hogy az adott településen a szolgáltatások lévén milyen kapacitáshiányokat orvosolhat egy – egy projekthelyszín. A szolnoki központunkhoz fordultak a legtöbben szociális információs tanácsadásért. Ennek fõ oka volt, hogy ebben a projektidõszakban ment át jelentõs változásokon a település, térség családsegítést és a gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó intézményrendszere. Az átalakulással, a változással megter-


– 15 –



helt idõszak egyes területeken kapacitás problémákat idézett elõ, melyet a Segélyszervezet szolnoki központja szolgáltatásaival tudott kompenzálni.

Összes ügyfél

Saját ügyfélkör 63%

Küldött ügyfelek 37%

3.sz. ábra: Összes ügyfél bekerülés szerint

A projekt eddigi idõszakában a partnerek közel 37%-ban küldtek ügyfeleket a programba (1784 fõ) . A többi 3089 fõ a Segélyszervezet saját ügyfélkörébõl került ki. Ezen a területen is láthatunk különbségeket. A miskolci központ fogadta a legtöbb ügyfelet a partnerszervezetektõl, mely egyben azt is jelenti, hogy a saját ügyfélkörébõl kevesebben kerültek be a programba. Ennek oka lehet Miskolc nagyvárosi jellege. Amíg Szolnokon vagy Orosházán kön�nyebben keresik meg közvetlenül a központokat az ügyfelek, addig Miskolcon ez a folyamat fõként a partnerszervezeteken keresztül biztosított.

sokat, akik a rendelkezésre álló eszközeikkel próbálják meg orvosolni a problémákat, melyek sokszor vezetnek szerepkonfliktusokhoz (tanár – segítõ szerep), valamint a szakmai határok átlépésével is járhatnak. Másrészt jellemzõ, hogy a családok, gyerekek nem ismerik a különbözõ segítõ rendszereket, illetve nem szívesen fordulnak külsõ intézményhez segítségért. A helyzetre megoldásként kínálta fel az intézmény iskolai szociális munka programját, amely a szolgáltatások egy részét helybe viszi, valamint nem csak a családokra fókuszál, hanem a problémákat az adott rendszerben összefüggéseiben (tanár, diák, szülõk, iskola, … ) kívánja orvosolni. Mára az iskolai szociális munka program keretében több mint 360 diák vehetett részt konfliktuskezelõ tréningeken, 200 diák kaphatott betekintést az önismeret rejtelmeibe, valamint 40 pedagógus ismerkedhetett meg a konfliktusok típusaival, okaival, lehetséges megoldási alternatívákkal. Több mint 50 gyermek és fiatal vehetett részt terápiás ellátásban, hogy a tanulást hátráltató pszichés sérüléseikben javulás történjen. Ezen a területen a bizalom, a kapcsolat lassan épül. A Segélyszervezet fokozatosan kapcsolódhat be az iskolák életébe, a munkatársak lépésrõl – lépésre kapnak teret arra, hogy szakmai munkát végezhessenek.

Partner szervezetek által küldöttek száma (fõ)

Pszichológiai szolgáltatás igénybevétele (esetszám) 250

2000

200

1500

Esetszám

1000 500 0 Miskolc

Szolnok

Orosháza

Összesen

4.sz. ábra: A partner szervezetek által küldött egyének száma

Iskolai szociális munka - egy kísérleti program a projekten belül: A projekt egyik tulajdonsága, hogy a tervezett szolgáltatások, programelemek a megvalósítás alatt módosíthatóak és alakíthatóak, illetve ha szükséges, akkor új elemek is behozhatóak. Ez a fajta szemlélet, rugalmasság, nem csak lehetõséget jelentett a Segélyszervezet számára, hanem egyfajta elvárásként is jelentkezik. A Segélyszervezetnek és a projektnek képesnek kell lennie arra, hogy a felmerült igényeket ki tudja elégíteni, az adódó lehetõségekkel élni tudjon. Jó példa erre a Miskolcon beinduló iskolai szociális munka programelem, melynek szükségessége a projekt elindulását követõ 1,5 év múlva fogalmazódott meg a Segélyszervezet munkatársaiban. A szükségletet maguk az iskolák, illetve az iskolákban dolgozók jelezték, a szolgáltatások kidolgozását a Segélyszervezet végezte el, megvizsgálva azt, hogy a felmerült szükségetek a jelenlegi intézményrendszerekkel kielégíthetõek-e. A tapasztalatok azt mutatták, hogy az oktatási intézményekben a gyerekekkel, szülõkkel való problémák nagy mértékben megterhelik a pedagógu-

– 16 –


150

Miskolc Orosháza

100

Szolnok

50

0

2008. jan.-jún.

2008. júl.-dec.

2009. jan.-jún.

2009. júl.-dec.

2010. jan.-jún.

5. ábra: Pszichológiai szolgáltatás igénybevétele

Az iskolai szociális munka térnyerése a program szolgáltatásaiban is jól nyomon követhetõ. Miskolcon az egy – két alkalmas pszichológiai tanácsadás, mely az elsõ két félévben volt jellemzõ, szépen lassan átalakult és alkalmazkodott az iskolából érkezõ ügyfelek terápiás igényeihez. A többi központban – ahol nem folyik iskolai szociális munka – sokkal inkább megmaradt a szolgáltatás tanácsadói jellege. Az iskolai szociális munka ezen formája, ahol a tevékenységeket külsõ független stáb, szervezet végzi hatékony megoldásokat kínálhat olyan szociális, gyermekvédelmi, viselkedéssel, magatartási formákkal kapcsolatos, konfliktusokkal terhelt viszonyokban, amely jellemzõ az oktatási intézmények mindennapi életére.


– 17 –



II. Reintegráció a Félutas program szolgáltatásaival: A szolgáltatás indokoltsága és elõzményei:

Tóth Edit Családgondozó, Családok Átmeneti Otthona, Szolnok mióta dolgozol a Segélyszervezetnél? 2001 óta dolgozom a szervezetnél, a programban a kezdetektõl, 2007 novemberétõl vagyok benne. milyen végzettséggel, milyen szakmai háttérrel kerültél ide? Négy évvel ezelõtt végeztem szociális munkásként. Azóta szakvizsgát tettem, a témám a gyermekjóléti alapellátás volt. miben különbözik számodra a „nem vagy egyedül” program a többitõl? Elsõsorban az „azonnaliságot” emelném ki. A programban van arra mód, ha egy kliens beesik valahonnan, azonnal tudunk neki segíteni. A hivatalos segítség lassú és bürokratikus, sok vele a papírmunka és a várakozás. Összességében jóval hatékonyabban tudunk dolgozni, segíteni. Tudnál mondani egy meghatározó esetet? Volt egy családunk, papa, mama meg négy gyerek. Az éves villanyszámla-leolvasáskor kaptak egy 50 ezer forintos csekket, amire részletfizetést kértek és kaptak – három hónapjuk volt törlesztésre. Mi azonnal elvállaltuk, hogy ebben a három hónapban élelmiszercsomaggal és tisztítócsomaggal támogatjuk õket. Ezzel kompenzáltuk az extra kiadást, és így nem kellett lemondaniuk a gyerek iskolai menzájáról, a gyógyszerrõl, vagy a többi számla befizetésérõl, egyenesben tudtak maradni.

Ma Magyarországon a szociális és gyermekvédelem területén hiányoznak azok a programok, amelyek hatékonyan tudják biztosítani az ellátottak hosszú távú reintegrációját. A meglévõ ellátások túlnyomó többsége - sokszor tûzoltásként - kezeli azon problémákat, melyekkel az ügyfelek bekerülnek az intézményekbe, de a továbblépéshez, a sikeres társadalmi beilleszkedéshez nem tudnak megfelelõ alternatívákat biztosítani. Állandó kérdés továbbá, hogy egy – egy ellátási típust milyen irányban fejlesszen a szociálpolitika. Vannak hangok, akik a mellett érvelnek, hogy ha egy intézmény típus országosan túlterhelt (pl.: nincs elég hely a hajléktalan szállókon, 300 – 400 %-os a túljelentkezés a családok átmeneti otthonaiba), akkor új intézményeket kell nyitni. Mások a hatékony prevenciót és az ellátások reintegrációs lábainak (pl.: kiléptetõ lakás hálózat létrehozása) megerõsítését, kialakítását tartják megfelelõ lépésnek.

A reintegrációs lépcsõfokok szükségessége: Miért is van szükség egy ellátórendszeren belül lépcsõfokokat kialakítani? Miért nem elengedõ másfél év egy ellátástípusból, hogy a családok hozott problémái megoldódjanak? A családok átmeneti otthonába egyre kevesebb olyan család kerül be, akiknek azon problémái, melyek miatt igénybe kell vennie az ellátást, valamilyen krízishelyzetnek, vagy néhány hónapja fennálló élethelyzetnek köszönhetõk. Többségük tartós, sokszor a nem megfelelõ szocializációval összefüggõ problémák miatt kerül olyan helyzetbe, hogy igénybe kell venniük a családok átmeneti otthonát. Egy - egy szülõ 20 – 30 éve él abban a helyzetben, amibõl most éppen menekülni kényszerül. A folyamatok már a gyerekkorában elkezdõdtek, amikor rosszul berögzült magatartásmintákat látott. A szülõk esetében gyakori az a helyzet is, hogy hiába 30 – 40 év közötti felnõttekrõl beszélünk, munkatapasztalatuk minimális, de gyakori, hogy még egyáltalán nem jelentek meg a munkaerõpiacon. Nagy számban fordulnak elõ azok a családok is, ahol a szülõk állami gondozottak voltak és alapvetõ készségeik hiányoznak ahhoz, hogy meg tudjanak küzdeni mindazon kihívásokkal, melyek ma fenyegetik a családok túlnyomó részét. Ezen családoknak az átmeneti otthonba kerülve egy nagyon hosszú utat kell bejárniuk ahhoz, hogy életükben jelentõs változások menjenek végbe. A szociális szakembereknek is kitartó, következetes, s intenzív munkát kell végezniük ahhoz, hogy képessé tegyék a családokat a társadalomba való sikeres visszailleszkedésre. A családokkal való együtt mûködés területei lehetnek többek között a család, mint rendszer megerõsítése, a gyerekneveléssel kapcsolatos problémák átbeszélése, gazdálkodási ismeretek átadása, a hozott hibás, berögzült magatartásminták, eljárásmódok változtatása, a szülõk képessé tétele a munkahelykeresésre, elhelyezkedésre, a munkahelyek megõrzésére, megfelelõ, tartós lakhatási lehetõségek megtalálása.

Az Ökumenikus Segélyszervezet is ezen utóbbi szemlélettel végzi szociális munkáját intézményeiben. Amikor 2000-ben a szervezet létrehozta az elsõ családok átmeneti otthonát, - amit hamarosan másik kettõ kialakítása is követett - nagyon hamar világossá vált, ha nem épülnek ki további lépcsõk a gondozott családok számára, akkor az átmeneti ellátásban elért eredmények (elõtakarékosság, családi rendszer megerõsítése, gyerekek fejlesztése, tartós jelenlét a munkaerõpiacon, …) hamar semmivé válhatnak.

A Segélyszervezet 2003-ban alakította ki Reintegrációs modellprogramját, melyet ennek a projektnek a keretében tudott továbbfejleszteni és mind a három átmeneti otthonára kiterjeszteni. A programon belül hat lakóingatlan megvásárlására és felújítására nyílt lehetõség, valamint az utógondozás lehetõségét biztosítandó szakemberek (pszichológus, jogász, szociális munkás) alkalmazása is biztosítottá vált. A Segélyszervezet ezen lakhatási lehetõséget nevezi kiléptetõ lakásoknak, vagy félutas házaknak.

– 18 – A projekt által elért eredmények bemutatása: Reintegráció a Félutas program szolgáltatásaival

– 19 –



A legtöbb esetben a rendelkezésre álló 1,5 év elegendõ ahhoz, hogy bizonyos folyamatok elinduljanak, s a családok életében egy – egy új tudás, készség, gondolkodásmód belsõvé, és ezáltal tartóssá váljon.

ládtól. Az erre való átállás sok gondot tud okozni akkor, amikor a szülõk már 1 éven túl nem vesznek részt a munkaerõpiacon, nem beszélve azokról az esetekrõl, amikor még nem is volt munkahellyel kapcsolatos tapasztalatuk.

A családok kikerülése az átmeneti ellátásból sokszor azt is jelenti, hogy más településre kell elköltözniük, így megszûnik a megszerzett munkahely, ennek következtében pedig a kialakított, megálmodott tervek hiúsulnak meg. Továbbá gyakori, hogy a család az otthonban felhalmozott tartalékait kell, hogy felélje, mert további lakhatása csak piaci alapokon mûködõ albérletben biztosított. Az otthon elhagyásával megszûnik az a segítõ kapcsolat, amelyet a túlterhelt gyermekjóléti szolgálatok nem tudnak biztosítani - nincs akkora bizalom, támogató légkör és idõ.

• Családi gazdálkodás átalakítása, szülõi felelõsséggel kapcsolatos kérdések átbeszélése, gyerekek helyzetének stabilizálása: A Segélyszervezet otthonaiban dolgozó szociális munkások tapasztalják, hogy a családok jövedelmében bekövetkezett pozitív változás nem jelenti automatikusan azt, hogy ezzel a család anyagi helyzete is pozitív irányba változik. Gyakran elõfordul például, hogy a családnak ugyanakkorra fogy el a pénzbe, ha szociális segélyt kap és akkor is, ha munkabérrel rendelkezik. Ezért is nagyon fontos, hogy a bekerülés után áttekintésre és átbeszélése kerüljön a családok gazdálkodási szokása, pénzhez való viszonyulásuk. Ez az egyik legnehezebb feladat, hiszen ahhoz, hogy a család önként motivációt érezzen erre, egy nagyon erõs bizalmi kapcsolatot kell kialakítania a szociális szakemberrel. Ugyanilyen fontos feladat a gyerekek helyzetének átbeszélése, annak feltérképezése, hogy õk milyen lemaradásokkal, sérülésekkel rendelkeznek. Ehhez célszerû pszichológust és fejlesztõ pedagógust is bevonni.

Reintegrációs modellprogram lépései: 0. Krízisellátás a Regionális Kríziskezelõ Központban 1. Családok Átmeneti Otthona 2. Félutas házas ellátás ( Kiléptetõ lakások ) 3. Szociális bérlakás vagy egyéb tartós lakhatási lehetõség biztosítása

0 – 1. szint A reintegrációs modellprogram 2003-as kidolgozásakor még csak 3 lépcsõfokról beszélhettünk. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2005-ben létrehozta a családon belüli erõszak elõl menekülõ családok és egyedülálló nõk 30 napos krízis ellátását, így a családok átmeneti otthona mellett (1. szint) egy újabb bemeneteli lehetõség adódott a reintegrációs programba való bekerülésre. Ezt neveztük el 0. szintnek. A reintegrációs modellprogram szempontjából a családok átmeneti otthonában a következõ feladatokat kell elvégeznünk: a) Család, mint rendszer feltérképezése, nehézségek, problémák összegyûjtése, természetes és mesterséges támogató rendszer felmérése (0- 3 hó): Ebben a szakaszban fontos, hogy a szociális munkások megismerjék a család mûködésmódját, az átmeneti otthonba kerülés okát, a családok erõforrásait, problémamegoldó képességeit. Ebben a szakaszban eldõl az is, hogy milyen kapcsolatot tud kialakítani a szociális szakember a családdal és ennek következtében milyen felhatalmazást kap az együttmûködésre. b) Lehetséges megoldási alternatívák összegyûjtése, átbeszélése, kikerülési terv elkészítése (3 hó – 6 hó) : Fontos egy alapos mind két fél számára mérhetõ (család, intézmény) kikerülési terv elkészítése, mely azon feladatokat tartalmazza, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a család helyzete pozitív irányba változhasson. Ezen munkában a következõ fókuszterültek szerepelnek: • A családi rendszer megerõsítése, átalakítása ahhoz, hogy a szülõk képesek legyenek bekapcsolódni a munkaerõpiacra: Ennek érdekében nem csak a munkahelykeresés technikáit kell elsajátítani, hanem a szülõket is képessé kell tenni arra, hogy meg tudjanak felelni a rendszeres munkába járás követelményeinek. A munkába járás egy teljesen más rendszert követel meg a csa– 20 –

A projekt által elért eredmények bemutatása: Reintegráció a Félutas program szolgáltatásaival

c) Stabilizációs idõszak (6 hó – 1 év – max. 1,5 év): A stabilizációs idõszak egyik jellemzõje, hogy a szülõknek már konkrét, reális elképzeléseik vannak arról, hogy mit is akarnak elérni az otthonban, ahhoz milyen eszközökre, lépésekre van szükségük és ezek közül már részben meg is valósult néhány. ( pl.: munkahely ) A stabilizációs idõszaknál fontos, hogy a család lássa a munkájának gyümölcsét és értelmét. Lássa az elõtakarékosságát, a gyerekek fejlesztésének pozitívumait, az iskolához való viszonyulásuk eredményeit. A stabilizációs idõszak végén üres kiléptetõ lakás esetében pályázat kiírására kerül sor, melyet az otthon szakemberei bírálnak el. A Segélyszervezet tapasztalatai azt mutatják, hogy az otthonban lévõ családok 20%-a képes olyan kondícióba kerülni, hogy eséllyel pályázzon a félutas lakásra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2 – 3 család nyújt be egyszerre pályázatot egy – egy lakásra. d) Pályáztatás: Ahhoz hogy valaki pályázatot nyújtasson be a félutas lakásokra a következõknek kell megfelelnie. A pályázás feltételei a következõek: • Állandó bejelentett munkahely • Minimum fél éves idõszak eltöltése az átmeneti otthonban. • Család által önként vállalt rendszeres havi elõtakarékosság • Térítési díj hiánytalan és idõre való teljesítése • Határozott jövõbeli tervek. A szülõk egy 15 oldalas pályázati adatlapot kapnak kézhez, melyet minden segítség nélkül kell kitölteniük. A pályázat kitér a család eddig elért eredményeire, gazdálkodására, jövõbeli terveire évenkénti bontásban. A család határozza meg, hogy mennyi idõre kéri a lakhatási lehetõséget (max. 5 év), s mekkora elõtakarékosságot tud vállalni. Fontos szempont annak bemutatása is, hogy a család milyen módon tud majd továbblépni a félutas házból.

A projekt által elért eredmények bemutatása: Reintegráció a Félutas program szolgáltatásaival – 21 –


2. szint: Félutas házak és az azokban folyó munka bemutatása: Nyertes pályázat esetében a család szerzõdést köt az intézménnyel, melyben meghatározásra kerülnek azok a szolgáltatások, melyeket a család továbbra is igénybe vehet ( pszichológiai, jogi tanácsadás, családgondozás ). A szerzõdésben rögzítésre kerülnek az elérendõ célok, feladatok, a rezsi és különbözõ költségek fizetésének módja, illetve az az idõintervallum, amelyre a család igénybe kívánja venni a félutas házat. A családok havonta beszámolnak az adott hónap történéseirõl, a gyerekek helyzetérõl, következõ havi tervükrõl. A családok részvételét a programban a szakmai team évente felülvizsgálja, figyelve arra, hogy az eredeti célok megvalósulnak-e. A félutas házba való kiköltözés után a család egyik fontos feladata, hogy le tudjon válni, függetlenedni tudjon az intézménytõl. Azok a heti találkozások – szükséges esetben gyakrabban -, melyek az otthonban jellemzõek voltak, egyre ritkábban történnek meg, havi egy beszélgetésre redukálódnak. A családok életére nagyon pozitív hatást gyakorol az, hogy látják, érzik, hogy hosszabb idõszakra lakhatási lehetõséghez jutottak. Ez újabb tervek elkészítéséhez, megvalósításához vezethet. A szülõk közül ekkor vállalnak be többen valamilyen képzést, iskolát (pl.: érettségi, vagy olyan végzettség megszerzése, mely stabilizálhatja, megerõsítheti helyzetét a munkaerõpiacon). Vannak nehézségei ennek a szintnek is. Elõfordul, hogy a család nehezen bírja azt a megfeszített tempót, amely ahhoz kell, hogy az elért célok teljesítve legyenek. Szigorú gazdálkodás, határidõre befizetett közüzemi díjak, megszûnõ támogatások, melyek az otthonban még jártak a család számára.

3.szint: Szociális bérlakás, vagy egyéb tartós lakhatási lehetõség biztosítása: A családok nagyon különbözõ tervekkel pályáznak a kiléptetõ otthonokra. Valakinek a saját tulajdonú lakás vásárlása a cél, van, aki szociális bérlakáshoz szeretne hozzájutni. Elõfordult olyan család, aki havi 50.000 Ft elõtakarékosságot vállalt, mellette lakáskasszában is gyarapította vagyonát, céljuk saját tulajdonú lakás vásárlása volt. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kiléptetõ lakásokból a legtöbben saját tulajdonú lakást tudtak venni kiköltözésük után, néhányan vagy albérletbe, vagy önkormányzati bérlakásba költöztek, és egy család a rokonainál talált megoldást jövõbeli lakhatásának a megoldására. A Segélyszervezet komoly szakmai eredménynek tartja, hogy az eddig kikerült családok egyike sem került vissza családok átmeneti otthonába.


nem biztos, hogy a másik településen újra el tud helyezkedni. Az is elõfordulhatott volna, hogy a szervezet által gondozott egyszülõs család a kiléptetõ lakás helyett albérletbe költözik. Havi kiadásait annak ellenére sem fedeznék a család bevételei, hogy az édesanya munkabérrel rendelkezik. Hónapról hónapra felélik azon tartalékaikat, amelyeket még az otthonban gyûjtöttek össze. Ezen összeg 6 – 8 hónapon belül elfogy, a család újra kéri felvételét egy átmeneti otthonba. A mókuskerék újra indul. Fontos azt is látni, hogy milyen jelentõs kiadások keletkeznek újra és újra akkor, ha ezen családok nem kapnak újabb és újabb kapaszkodókat, lépcsõket, és vándorló családokká válnak, akik más megoldási alternatívák hiányában hosszú évekig átmeneti otthonról átmeneti otthonra költöznek. Minden egyes otthonban újra fel kell építeni az életüket. A Segélyszervezet álláspontja szerint a szociális bérlakás rendszer újragondolásával, kibõvítésével az átmeneti ellátásban élõk kiléptetése a jelenleginél sokkal hatékonyabbá válhat. Át kell gondolni, hogy a lakásuA jelenlegi rendszerben egy négytagú család ellátása kat elvesztett, vagy lakhatási lehetõséggel egy év alatt egy átmeneti otthonban közel 3 millió forintegyéb okok miatt nem rendelkezõ családok ba kerül, s ez ellátás megszûnte után a család nagy esélyéletében milyen ellátásokat kínálunk fel. Fonlyel egy másik átmeneti otthonban folytatja, de még intos lenne, hogy a családok átmeneti otthokább kezdi újra az életét. na, a félutas ház rendszer automatikusan ráépüljön az adott térség önkormányzatainak Egy félutas házban a családok ellátása 50%-kal keveszociális bérlakás rendszerére, valamint tusebbe kerülhet, s sokkal nagyobb az esély arra, hogy a datos, átgondolt programok szervezésére reintegráció sikeres lesz. van szükség a lakhatási lehetõségek felkutatásával kapcsolatban (pl.: az elnéptelenedõ falvak és a családok átmeneti otthonainak együttmûködési lehetõségei).

Egyéb észrevételek: A Segélyszervezet félutas házaiba költözött családok közül senki sem igényelte a maximálisan rendelkezésre álló öt éves idõtartamot. Átlagosan két évig vették igénybe a segítséget. Érdemes belegondolni, hogy mi történt volna, ha ezen lehetõséget nem tudják a családok igénybe venni: lett volna olyan család, aki azért, hogy a szülõk a gyerekekkel továbbra is együtt maradhassanak, egy 200 km-rel távolabb lévõ családok átmeneti otthonába költözött volna. Ez együtt járt volna azzal is, hogy a férj elveszíti munkahelyét és

– 22 – A projekt által elért eredmények bemutatása: Reintegráció a Félutas program szolgáltatásaival

– 23 –



III. Gyerekek fejlesztése a családok átmeneti otthonában: Elõzmények:

Balogh Zoltánné Intézményvezetõ, Családok Átmeneti Otthona, Orosháza mióta dolgozol a Segélyszervezetnél? 2001-ben kezdtem el a munkát, a ”Nem vagy egyedül” programban pedig a kezdetek óta részt veszek. milyen végzettséggel, milyen szakmai háttérrel kerültél ide? Végzettségem szerint pedagógus vagyok, és mentálhigiénés területen is van képzettségem. Korábban pedagógusként 25 évig dolgoztam. miben különbözik számodra a „nem vagy egyedül” program a többitõl? Nagyon sok olyan lehetõséget ad, amit normatív keretekbõl nem tudtunk volna biztosítani. A fejlesztõ munka a legfontosabb számomra: problémás gyerekeket kezelünk, akiknél nem a tanulmányi elõmenetel a legfontosabb szempont. Rugalmasnak kell lennünk, minden gyerekünkre másfajta elvárások, elõítéletek, nehézségek várnak, mindemellett új közösségbe is be kell illeszkedniük. A gyerekek nagyon sok dologra ráébresztenek minket is. Tudnál mondani egy meghatározó esetet? Konkrét történet helyett inkább csak annyi, hogy itt minden nap történik valami, egyik nap sem olyan, mint az azt megelõzõ. Rengeteg a keserûség, nem egy vidám munka ez, de minden nap vannak apró sikereink, amiket megtanultunk értékelni. Az apró örömök miatt érdemes ezt csinálni.

A családok átmeneti otthonai az ellátott családok számára szükség szerinti teljes körû ellátást nyújtanak. Ez magába foglalja a lakhatási lehetõség biztosítását, az étkezést, iskolába, óvodába járás költségeinek részbeni vagy teljes megtérítését, szabadidõs programok szervezését, a gyerekneveléssel és a családi élettel összefüggõ egyéb költségek különbözõ mértékû biztosítását. Az intézményben felsõ-, közép- és alapfokú szociális végzettségû munkatársak dolgoznak a törvényi elõírásoknak megfelelõen. Az átmeneti otthonokban végzett szociális munka középpontjában a család áll, a Segélyszervezet munkatársai szakmai munkájuk során a rendszerszemléletû megközelítést használják, mégis rátekintve munkájukra, látható, hogy a hangsúlyok folyamatosan változnak. Hol jobban fókuszálnak, több energiát fektetnek a gyerekekbe, mert ebben látják a megoldást, hol pedig a szülõk megerõsítését tartják üdvözítõ megoldásnak. Szinte minden esetben dilemmák sorával találják szembe magukat.

Állandó szakmai dilemmaként jelentkezik, hogy elég-e a családok átmeneti otthonainak szakmai stábja - végzettségek és létszámok tekintetében is - arra, hogy a gyerekek testi, lelki fejlõdése biztosított legyen. Képes-e az oktatási, egészségügyi rendszer pótolni, korrigálni a felmerülõ hiányosságokat, fejleszteni a halmozottan hátrányos helyzetû gyerekeket? Kell-e, szükséges-e plusz erõforrásokat, szakembereket bevonni a gyerekek fejlesztésébe, lehet-e ennek színtere egy családok átmeneti otthona? A „Nem vagy egyedül” projektben több olyan programelem is található, amely a gyerekek fejlesztési lehetõségeit próbálja meg szélesíteni. A Segélyszervezet egy „mini programként” – 24 – A projekt által elért eredmények bemutatása: Gyerekek fejlesztése a családok átmeneti otthonában

mérni kezdte az otthonban élõ gyerekek képességeit és különbözõ technikákkal fejleszteni azokat. A programon belül is különösen érdekes az orosházi program, hiszen ott a fejlesztésekbe fejlesztõ pedagógus munkatárs is bekapcsolódott. Ezen programnak az eredményei kerülnek most bemutatásra. Gyerekek helyzetérõl: Az otthonba bekerülõ gyerekeknek több problémával kell megküzdeniük, különösen, ha még más településrõl érkeztek. Ilyen például az új környezet felfedezése, az itt lévõ szabályok betartása, az új óvoda, iskola megismerése, társak, pedagógusok elfogadása. Az iskolákban nehézséget jelenthetnek az ismeretelsajátítás folyamatában az új tankönyvek, módszerek, eszközök. Ne feledkezzünk meg azonban arról sem, hogy milyen lelki sérüléseket szenvednek el a fiatalok, mire ezekbe az intézményekbe bekerülnek. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a családok halmozottan hátrányos helyzetûvé válnak, mire segítséget kapnak. Szülõként, pedagógusként, gondozóként a Segélyszervezet munkatársai tapasztalják, hogy a gyermekek mennyire különböznek egymástól, fejlõdésük és kibontakozásuk útja mennyire más és más. Azok, akik különösen tehetségesek vagy feltûnõ gyengeségeket mutatnak, kitûnnek társaiktól, a figyelem középpontjába kerülnek. Idõ kell azonban, mire a munkatársak megismerkednek velük, észreveszik sajátosságaikat, szembesülnek problémáikkal. Az Otthonba kerülõ gyermekek jelentõs része tanulási nehézségekkel küzd, amely adódik szociokulturális hátterükbõl, emocionális sérüléseikbõl, tanórai hiányzásaikból, az oktatási intézmény változtatásából. Komoly hátrányt jelenthet a gyermekek megsegítésében, hogy nem ismertek a képességeik, nincsenek birtokában a Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság által kiállított vizsgálati eredménynek. Így a program elején problémaként merült fel, hogyan lehetne gyorsan, hatékonyan feltérképezni a bekerülõ fiatalokat. Gyerekek felmérése az otthonokban: Több éves kísérletezésre támaszkodva a „Nem vagy egyedül” program keretén belül a Segélyszervezet munkatársai kidolgoztak egy a gyerekek kulcskompetenciáit meghatározó mérõanyagot, amelyet a szakemberek kiegészítenek részképességeket felmérõ vizsgálatokkal (pl. a dyscalculia, dyslexia vizsgálatokat). A vizsgálat eredményét befolyásolja a gyermek aktuális emocionális, motivációs, kognitív állapota. Az orosházi intézményben foglalkozásokat vezetõ gyógypedagógus és fejlesztõpedagógus készítette el a mérõlapokat 3 korcsoportra: a 6-7-8 évesek, 9-10-11 évesek és a 12-13-14 évesek. A méréseket azóta a program mindhárom helyszínén folyamatosan elvégezik. A kontrollmérések is megtörténnek háromhavonta, de a fejlesztés mértékérõl valós eredmények minimum fél év elteltével, optimális esetben egy év után kaphatóak. A szûrõlapok által 16 képességterület feltárására kerül sor, melyek a következõk: általános tájékozottság, írásmozgás koordináció, gondolkodási képességek, testséma vizsgálata, jobb-bal diszkrimináció, szem - kéz koordináció, alak háttér megkülönböztetése, téri információ elrendezése, számemlékezet, akusztikus emlékezet, vizuális emlékezet, szerialitás, alaklátás és téri helyzetek, nehéz szavak utánmondása, hallási differenciáló képesség.

A projekt által elért eredmények bemutatása: Gyerekek fejlesztése a családok átmeneti otthonában – 25 –



Eredmények a számok tükrében: A bemeneti és kimeneti mérések azt mutatják, hogy azon gyerekek esetében, akik jártak valamilyen szintû fejlesztésre a részképességek 81%-ban javultak. A mérésekbõl az is kiderült, hogy azon gyerekeknél, akik nem vettek részt foglalkozásokon, részképességeik 90%-ban romlottak, annak ellenére, hogy a családok átmeneti otthonai próbáltak nyugodt környezetet biztosítani a családok számára.

Alak-háttér megkülönböztetése (%) 97

100 89 80

81

94

94

83

60

Írásmozgás koordináció (%) 40 100 20

80

80

71 62

60

60

0 Miskolc I.

52

51

Miskolc II.

Orosháza I.

Orosháza II.

Szolnok I.

Szolnok II.

8. ábra: Alak-háttér megkülönböztetése

40

20

Téri információ elrendezése (%)

0 Miskolc I.

Miskolc II.

Orosháza I.

Orosháza II.

Szolnok I.

Szolnok II.

98

96

100

91 82

80

6. ábra: Írásmozgás koordináció

71

71

60

Jobb-bal Jobb-baldiszkrimináció diszkrimináció(%) (%) 40 100 85

89

93 86

82

85

20

80 0 60

Miskolc I.

Miskolc II.

Orosháza I.

Orosháza II.

Szolnok I.

Szolnok II.

9. ábra: Téri információ elrendezése

40

A központok eredményeit nézve az is világossá vált a Segélyszervezet munkatársai számára, hogy Orosházán, ahol heti két alkalommal fejlesztõ pedagógus tartotta a foglalkozásokat sokkal nagyobb arányú volt a részképességek fejlõdése. Volt olyan részterület (pl.: szerialitás) ahol a fejlõdés 10%-os volt, de az írásmozgás koordinációnál Orosházán a fejlõdés elérte a 60%-ot.

20

0 Miskolc I.

Miskolc II.

Orosháza I.

Orosháza II.

Szolnok I.

Szolnok II.

7. ábra: Jobb-bal diszkrimináció

– 26 – A projekt által elért eredmények bemutatása: Gyerekek fejlesztése a családok átmeneti otthonában

A gyerekek életébe hamar beépül, hogy délutánonként különbözõ programok vannak, közöttük fejlesztõ tevékenységek is. A játékos tartalmakat, a személyre szabott foglalkozásokat gyorsan megszerették a gyerekek, s várják mikor mehetnek újra. A projekt által elért eredmények bemutatása: Gyerekek fejlesztése a családok átmeneti otthonában – 27 –



100

100 90

97

93 93

100

80

80

86

96

98 95

79 83

82

87

80

78

87

85

64

50

51

90

79 51

70

60

Az Ökumenikus Segélyszervezet életében ez az elsõ olyan nemzetközi projekt, amelyben három ugyanolyan intézménytípus vesz részt. A projekt szorosan kapcsolódik az átmeneti otthon munkájához, így az ott dolgozó munkatársak is belelátnak, a „bõrükön” tapasztalják a projekt egyes hatásait, módszereit, nehézségeit. A következõkben két olyan hatás kerül bemutatásra, amelynek hozadékai hosszú távon hatással lesznek a Segélyszervezet szakmai munkájára.

97 94

62

70

%

IV. A program családok átmeneti otthonra gyakorolt hatása:

Orosházi felmérések eredményei (%)

100

Indikátorok jelentõsége a normatív finanszírozásban részesülõ ellátások területén:

57

44

40

I. felmérés

30

II. felmérés

20 10 Hallási diff. kép.

Nehéz sz. utánm.

Alakl. téri h.

Szerialitás

Vizuális emlék.

Akusztikus emlék.

Számemlék.

Téri info.

Alak-háttér m.

Szem-kéz k.

Jobb-bal d.

Testséma

Gondolk. kép.

Írásm.

Ált. tájék.

0

10. ábra: Orosházi felmérések eredményei

A vonaldiagram jól tükrözi, hogy milyen eltérõ szinten vannak a gyermekek egyes képességterületei. A bemeneti és a kontrollmérések görbéje igen hasonló, de mutatja, hogy fejlõdés történt minden területen. Ennek mértéke természetesen eltérõ. A bemeneti méréseket tekintve igen gyenge a gondolkodási képességek, írásmozgás koordináció, szerialitás, szem- kéz koordináció területe. A fejlesztés megtervezésekor ezek a részképességek kaptak nagyobb hangsúlyt, melynek eredménye az igen pozitív változás. A gondolkodási képességek kivételével sikerült az elvárható 75% fölötti teljesítmény elérése. Jelentõsebb fejlõdés történt még az alak-, háttér megkülönböztetése, téri információ elrendezése, alaklátás, téri helyzetek, nehéz szavak utánmondása és a hallási differenciáló képesség területén is. A vizsgálatok tükrében további fejlesztésre szorul a gondolkodási képességek, szem- kéz koordináció és az akusztikus emlékezet. A többi terület 80%-os vagy a fölötti eredménye megfelelõ. A vizsgálatok során a program fejlesztõ pedagógusa tapasztalta, hogy a gyermekek többsége nehezen nyílik meg, általában bizonytalanok, feladatértésük gyenge, figyelmük szórt. A fejlesztések során ezért nagy hangsúlyt fektetett a jó kapcsolat kialakítására, megfelelõ motivációs környezet elõteremtésére. A vizsgált részképességeken kívül kiemelt feladat minden esetben a figyelem fejlesztése, mivel ennek gyengesége nagymértékben befolyásolja a gyermekek egyéb teljesítményét. Az emlékezet fejlesztése, szinten tartása minden foglalkozáson jelen van, hiszen az iskolai ismeretanyag elsajátításában jelentõs szerepe van. Az eredmények tükrében elmondható, hogy a céltudatos szakmai fejlesztés szükséges lenne a családok átmeneti otthonaiban és látványos eredmények érhetõek el, ami a gyerekek jövõbeli életútját jelentõsen befolyásolja. A három projekt helyszín mérései alátámasztják azt, hogy van létjogosultsága a fejlesztõ / gyógypedagógusoknak az ilyen típusú intézményekben is.

– 28 – A projekt által elért eredmények bemutatása: Gyerekek fejlesztése a családok átmeneti otthonában

Magyarországon az indikátorok fogalma az Európai Uniós pályázatokkal terjedt el és kapott többnyire negatív értelmezést. Az indikátor egy szükséges rossz képében van jelen többnyire a szervezetek életében, amit teljesíteni kell, amihez mindenképpen ragaszkodni kell, aminek a nem teljesülését tagadni kell, ami rengeteg adminisztrációval jár. A Segélyszervezet szakmai munkája során tapasztalja, hogy az ellenõrzések fókuszában a számok tengere áll és ha hibátlan a táblázat, akkor a projekt ellenõrzés szempontjából sikeresnek mondható. A jelen projektben is meghatározásra kerültek mutatószámok, de egy kicsit másképpen, mint ahogyan az egy pályázatban szokásos. A program indulásakor a DanChurchAid (DCA) munkatársával együtt a Segélyszervezet koordinátora és szakmai csapata közösen dolgozta ki, hogy a pályázatban vállalt célokat milyen ésszerû indikátorokkal lehet alátámasztani, s a programban elért valós eredmények, hatások hogyan mérhetõek. A monitoring látogatások („ellenõrzések”) alatt a Segélyszervezet és a DCA koordinátora órákat töltött el azzal, hogy egy – egy célhoz megtalálják a megfelelõ indikátort.

– 29 – A projekt által elért eredmények bemutatása: A program családok átmeneti otthonára gyakorolt hatása


Habár ez a folyamat fárasztó, kemény munka volt mégis elgondolkodtatta a Segélyszervezet szakembereit, hogy mennyire nincsenek meghatározva a normatív támogatásban részesülõ ellátásoknál, hogy a jogszabályokban megfogalmazott célokat hogyan mérjék. Sok tekintetben még a célok sem egyértelmûek. Ezekben a helyzetekben a különbözõ protokollok próbálnak meg valamilyen szintû útmutatás adni. Ugyanakkor amennyiben nincsenek meghatározva, mérve a bemeneti adatok, akkor nehéz megállapítani volt-e fejlõdés, léptünk-e elõre, kerültünk-e közelebb a tervezett célokhoz. Sok szó esik mostanában a reintegrációról. Hogyan lehet mérni, kimutatni, hogy helyes úton jár-e a módszer, szolgáltatás, ami az ügyfelet a sikeres társadalmi beilleszkedéshez hozzá segíti? Lehet, hogy nem is olyan bonyolult, mint ahogyan azt gondolnánk. Az egyik mutató például lehet egy ilyen esetben az is, hogy „Hány új emberrel ismerkedett meg az ügyfelünk az elmúlt egy hónapban?” A gyermekvédelemben különösen fontos lenne, hogy megfelelõ, minõségi mutatókkal dolgozzanak a szakemberek. Évrõl - évre tapasztaljuk, hogy egy család már a harmadik vagy negyedik családok átmeneti otthonát járja végig, de sem a gyerekek, sem a szülõk tekintetében nincsenek bemeneti mutatók, viszonyítási alapok. Jelen projektbõl a szakmai stáb megtanulta, hogy a mutatóktól nem kell félni, azok megfelelõ meghatározása segíti a szakmai munkát, mérhetõvé teszi az eredményeket. Ez a szociális munkában, ahol nem nagyon vannak látványos eredmények nagyon fontos, illetve az sem mindegy, hogy az állam mire adja oda az intézményeknek a normatív pénzeszközöket. A jövõben a Segélyszervezet, mint országos módszertani Családok átmeneti otthona jelentõs szerepet kíván a tekintetben betölteni, hogy a családok átmeneti ellátásában megfogalmazásra kerüljenek azok az indikátorok, amely biztos alapot adhatnak a szakmai munkának. Fontos lenne, hogy a normatív állami támogatásban részesülõ ellátásoknál pontosan megfogalmazásra kerüljenek a mérhetõ célok és az ehhez kapcsolható ésszerû indikátorok.


partnerszervezetétõl, hogy a rendelkezésre álló források tekintetében fordítson nagyobb figyelmet a projekt arra, hogy a családok önállósága minél inkább megmaradjon, illetve, hogy a kapott támogatás motiváló jellegû legyen. Ugyanez volt a kérésük a családok átmeneti otthonaiban ellátott ügyfelekkel kapcsolatban is. A magyar Ökumenikus Segélyszervezet módszertani központja jogszabály módosítást is kezdeményezett az ellátással kapcsolatban és kérte az illetékes minisztériumtól, hogy a jogszabályok adjanak nagyobb kompetenciát, teret a családok átmeneti otthonában dolgozóknak ahhoz, hogy milyen intenzitású támogatásban részesítik az ellátottakat. A javaslatokat elfogadták, a jogszabály módosult a teljes körû ellátás rendeleti szinten is szükség szerinti teljes körû ellátássá vált. Sajnos a területrõl számos olyan jelzés érkezik a Módszertani Központhoz, hogy az ellenõrzések folyamán az ellenõrzést végzõk, nem tudnak mit kezdeni ezzel a megengedõ, rugalmas kerettel. Ennek következménye, hogy továbbra is a maximális ellátást kérik számon az intézményektõl. A háttérben meghúzódik az a félelem, beidegzõdés is, hogy attól félnek az ellenõrzõ hatóságok, hogy az intézmények az ellátottakon próbálnak meg spórolni, melynek következtében nem kapják meg a szükséges ellátásokat. Mit szólnak ehhez az ellátottak? Megkérdezte õket errõl valaki? Hogyan veszik figyelembe az ellátottak szempontjait egy – egy ellátás megszervezésekor? Hogyan vehetnek részt az ellátások kialakításában, hogyan jelenhetnek meg az õ igényeik, gondolataik a jogszabályokban? Ezek is fontos kérdések, amikor az „empowerment” kerül szóba. A DCA-val folytatott szakmai konzultációk elõtérbe helyezték a fenti kérdéseket, s a programban és az átmeneti otthonokban nyújtott szolgáltatásokat ebbõl a szempontból is fejleszteni szükséges.

„Empowerment” lehetõségei az ellátások jogi szabályozásában: Az „empowerment” angol szó jelentése „képessé tenni”, „erõvel felruházni”, erõt átadni az ügyfélnek annak érdekében, hogy képes legyen döntéseket hozni ügyei vitelében, hogy olyan eszközöket, támogatások kapjon, amivel megerõsödve hatékonyan képes megoldani a nehézségeit. Az egyes szociális és gyermekvédelmi ellátásokban a jogszabályok megfogalmazzák az ellátás kereteit. Szakemberek számát, tárgyi feltételeket, lakóterek méreteit, a fizikai ellátás minimumait. Ezek a keretek kötelezõ feltételként jelentkeznek egy – egy ellátottal kapcsolatban. A keretek védelmet jelentenek az ellátottnak, hogy milyen ellátásban fog biztosan részesülni , valamint védelmet jelent az adott intézménynek is, hogy mit kell nyújtania. A jogszabályi keretek ugyanakkor nagyfokú merevséget is jelentenek. Nem veszik figyelembe az ellátásba bekerülõk önállóságát, erõforrásait. Elõfordulhat, hogy olyan ügyfél válik függõvé a kötelezõen nyújtott ellátások hatására, aki eddig képes volt maga és családja számára elõteremteni az élelmiszert, megvásárolni tisztítószereket, biztosítani a ruházatot. A projekt monitoring ellenõrzésein a Segélyszervezet számos visszajelzést kapott a dán

– 30 –A projekt által elért eredmények bemutatása: A program családok átmeneti otthonára gyakorolt hatása

A projekt által elért eredmények bemutatása: A program családok átmeneti otthonára gyakorolt hatása – 31 –



V. Nehézségek és megoldások a program lebonyolítása során: A célcsoport elérése A célcsoport kiválasztásánál a projekt célja volt, hogy olyan ügyfelek kerüljenek kiválasztásra, ahol a program szolgáltatásaival rövid és a hatékony beavatkozásnak köszönhetõen a hozott problémák, krízishelyzetek rövid idõn belül (max. 3 hónap) megoldódnak. A Segélyszervezet mindenképpen el kívánta kerülni a tartós segélyezést, illetve nem kívánt olyan helyzetekben szolgáltatásokat nyújtani, ahol a nyújtott programok csupán tûzoltást jelentenek és a valós problémákra nem tud pozitív hatással lenni. A célcsoport szûrésében a programba ügyfeleket küldõ partnerszervezetek is részt vettek. A megfelelõ célcsoport kiválasztása, azon helyzetek meghatározása, hogy mikor tud hatékony lenni a szolgáltatás és mikor nem, nagy nehézségeket jelentett. A projekt kezdete után egy évvel a partnerszervezetek számára még mindig nem volt egyértelmû, hogy kiken tud a program elsõsorban segíteni, kiket küldhetnek. A program tapasztalata, hogy a halmozott problémák, a szociális szakemberek szûkös, nem megfelelõ eszköztára automatikussá tette a tûzoltást. Elõfordult, hogy volt olyan partnerszervezet, aki több hónapon keresztül nem tudott olyan ügyfelet küldeni a programba, akiknek a projekt tartós segítséget tudott volna adni. A folyamatos szakmai megbeszélések, telefonos konzultációk, a szigorú szakmai keretek betartása, hogy ki veheti igénybe az ellátást meghozta a kívánt eredményt. A projektben résztvevõ szervezetek megtanulták, megérezték, hogy mely ügyfelek számára lehet hatékony az ellátás. Gazdasági és szociális válság hatásai A gazdasági világválság a projekt eredményeire és ügyfélkörére is hatással van. Azok a célok, melyek az ügyfelek elhelyezkedésére irányultak nagymértékben megkérdõjelezõdtek. Munkahelyek ezrei szûntek meg azokban a régiókban is, ahol a projekt helyszínei vannak. A központok megtapasztalhatták, hogy a válság hírére a családok átmeneti otthonaiban azon lakók közül, akik dolgoztak egy hónapon belül 90%-uk vált munkanélkülivé. Megtapasztalták azt is, hogy az eddig idénymunkára nõket foglalkozató cégek (ami sok ellátott édesanyának jelentett munkalehetõséget az otthonokban) kizárólag férfi munkaerõt kezdtek el keresni. Szembesültek a központok azzal is, hogy szinte lehetetlen volt elhelyezni a 8 általánossal rendelkezõ ügyfeleket, mert megszûntek azon cégek, akik összeszerelõ gépsorokon betanított munkásként eddig alkalmazni tudták õket. A válság más területeken is érezteti hatását. A partnerszervezetek küldései között megjelentek azon esetek, ahol a családok, egyének nem tudják, hogy a következõ nap mit is fognak enni. Egyre több olyan történettel találkoztak a munkatársak, ami gyerek tényleges éhezésérõl, cukorbetegek élelmiszer hiányáról, életmentõ gyógyszerek anyagi okok miatti ki nem váltásáról szólnak. Ezen problémával a válság után olyan számban jelentek meg ügyfelek a központoknál, hogy valamennyi igény kielégítésére már nincs lehetõség, a megoldásban a kormányzatnak kell részt vállalnia. A Segélyszervezet más forrásokból megnövelte a rendelkezésre álló természetbeni juttatásokat, valamint az EU Élelmiszer programból és saját gyûjtéseibõl is próbálta kielégíteni a szükségleteket.

– 32 – A projekt által elért eredmények bemutatása: Nehézségek és megoldások a program lebonyolítása során

A program külsõ szemmel A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet a projekt során ellátott célcsoportot két módon érte el. 1. A Segélyszervezet által ellátott, s intézményeihez forduló ügyfelek közül a megadott szempontok alapján kiválasztásra került ügyfelek. 2. A Segélyszervezet projekthelyszínenként 5 – 7 olyan intézménnyel kötött együttmûködési megállapodást, akik saját ügyfeleik közül elõzetes egyeztetés után küldhettek résztvevõket a szolgáltatásokba. A Segélyszervezet Szolnoki Családok Átmeneti Otthonának egyik ilyen partnere a Szolnoki Kistérség Többcélú Társulása Humán Szolgáltató Központ Módszertani Gyermekjóléti Központja lett. Az intézmény a gyermekvédelmi törvényben foglalt alapfeladataiból adódóan évek óta jó munkakapcsolatban áll a Családok Átmeneti Otthonával. A jó munkakapcsolatnak köszönhetõ, hogy a Segélyszervezet a „Nem vagy egyedül” programban is felajánlotta, illetve kérte az intézmény együttmûködését. A gyermekjóléti központ kliensköre a városban élõ veszélyeztetett gyermekek és családjaik. Veszélyeztetett az a gyermek, akinek az egészséges testi, lelki, erkölcsi, érzelmi fejlõdése nem biztosított az õ vérszerinti családjában. Bakóné Kácsor Anna, a partnerszervezet vezetõje, az alábbi néhány mondatban foglalja ös�sze, hogy milyen is külsõ szemmel ez a projekt. Miért tartotta fontosnak a programban való részvételt? Megismerve a programban kínált szolgáltatásokat, teljesen egyértelmû volt számunkra az együttmûködés, mivel a városban olyan hiányzó szolgáltatásokat pótolt -, amely a hatékonyabb ellátást teszi lehetõvé és kiegészíti az ellátórendszer egyes hiányzó elemeit. Hatékonyabban kezeli a program a krízishelyzeteket? A gyermekek veszélyeztetettségének kialakulását sokszor a családban hirtelen fellépõ egzisztenciális veszteség-munkanélküliség, betegség, válás, családi konfliktus, családon belüli erõszak idézi elõ. Ezekben az esetekben ennek a célcsoportnak az azonnali konkrét és komplex segítségadás szükséges, amit városunkban csak a „Nem vagy egyedül” program keretében tudtunk biztosítani. Mely területeken rugalmas és gyors az együttmûködés? A rugalmas hozzáállás, az azonnali konkrét segítségnyújtás hozzájárult a hátrányos helyzetû, veszélyeztetett gyermekek és a krízishelyzetbe került családok problémáinak megoldásához. Központunk ügyfelei közvetítõ lap segítségével kerülhettek be a programba. Az azonnali telefonos konzultációt és idõpont egyeztetést követõen a célcsoport tagjai rövid idõn belül, mondhatni azonnali konkrét segítséget kaptak. Miben segít a szociális fórumok (rendszeres szakmaközi egyeztetések) megszervezése? A programban együttmûködõ szervezetekkel a rendszeres találkozások elõsegítették a Gyermekjóléti Központ együttmûködését más intézményekkel, hozzájárulva ezzel a gyermekvédelmi jelzõrendszer hatékonyabb mûködtetéséhez. A program kapcsán más minõségû kapcsolat alakult ki az intézményeket képviselõ szakemberek között is. A program külsõ szemmel

– 33 –



A Segítõ személyiségére milyen hatást gyakorolt? A program által nyújtott gyors, hatékony segítségadásnak köszönhetõen a más minõségben, közösen megélt sikerélményekben volt részünk. A Gyermekjóléti Központ munkatársai a programban elért szolgáltatásokkal eszköztáruk bõvülését tapasztalták meg, mely pozitív hatással volt a munkatársak szakmai személyiségére is. kik kapcsolódhattak be a programba? Családgondozói munkánk során egyre gyakrabban találkozunk olyan gyermekeket nevelõ családokkal, akiket a társadalmi problémák, a gazdasági válság súlyosan érintett: - munkanélküli lett az egyik szülõ - banki hitelük törlesztõ részlete olyan mértékben megemelkedett, hogy nem tudják fizetni - gyermekvállalás idején az anya keresete nagymértékben lecsökken - válás, súlyos családi konfliktus - családon belüli erõszak megjelenése - rezsitartozás - váratlan súlyos betegség a családban Ezek és a hasonló problémahelyzetek a családok életében olyan súlyos mûködési zavarokat idéztek elõ, ami veszélyeztette a családokban nevelkedõ gyermekek egészséges testi, lelki, érzelmi, erkölcsi fejlõdését. Ezeknek a családjainknak tudtunk hatékony segítséget nyújtani a program szolgáltatásaiba való közvetítéssel. milyen ”morzsákat” emelne ki a segítségnyújtásból?

1. morzsa: Egy halmozottan hátrányos helyzetû családban öt gyermeket neveltek a szülõk. Az anya gyes-en volt, az apa dolgozott, majd bekövetkezett a tragédia: az apa elveszítette az állását. A baj nem jár egyedül, az egyik iskolás gyermeket kiszûrték egészségügyi vizsgálaton, sürgõsen szemüvegre volt szüksége. Az apa keresetének a kiesésével a megélhetésük is veszélybe került. A gyermeknek a szükséges szemüveg megvásárlására pedig kilátástalan volt a helyzet. Szervezetünk nem rendelkezik olyan lehetõségekkel, melyek ezen esetekben forrásokat tudnának biztosítani a családok számára. A program segítségével a szükséges idõben megkapta a gyermek a szemüveget, amivel egy esetlegesen visszafordíthatatlan károsodást sikerült elkerülni. Ezzel a tehermentesítéssel a család átvészelte a mélypontot, nem kellett hitelt felvennie vagy döntenie arról, hogy a rezsit fizetik-e be vagy a gyerek számára a szemüveget. A család nem került adósságcsapdába, az apa rövid idõn belül elhelyezkedett, így a család megszokott mûködésmódja hamarosan helyreállt.

– 34 –

A program külsõ szemmel

2. morzsa: Egy kétgyermekes család kereste meg szolgálatunkat, ahol az anya Gyes-en volt, az apa hivatásos katonaként dolgozott. A család jövedelmi helyzete, a kiadások szerkezete a kisgyermek születésével jelentõsen megváltozott, így a fiatal házaspárnak azzal kellett szembesülnie, hogy nem tudják fizetni a korábban felvett deviza hitelt. A család a program keretében kapott rövid távú ( 3 hónapos ) támogatási csomaggal ( élelmiszer, és rezsitámogatás ) átvészelte a kritikus idõszakot. Ezen idõszak alatt a család átstrukturálta a kiadásait, s plusz erõforrásokat mozgósított, így a család meg tudta tartani lakását.

3. morzsa: Gyermekét egyedül nevelõ édesanya albérletben élt, a munkajövedelme a válságnak köszönhetõen egy átmeneti idõre olyan mértékben lecsökkent, hogy fennállt a veszélye az utcára kerülésnek. A program keretében a rezsi költségek kifizetéséhez kapott segítséget a kritikus idõszakban.

4. morzsa: Egy anya egyedül neveli középiskolás gyermekét. Munkáját nemrég elveszítette. Nagyon nehéz anyagi helyzetbe kerültek, kétségessé vált, hogy a gyermek tudja-e folytatni tanulmányait. A program keretében a család természetbeni támogatásban részesült, mely magában foglalt élelmiszer segítséget, valamint hozzájárulást az iskolai kiadásokhoz. Az édesanya a helyzet feldolgozásához mentálhigiénés segítséget is kapott. milyen következménnyel járhat, ha nincsenek ezek a szolgáltatások? A program elõtt a hasonló helyzetû családok elhúzódó krízishelyzete mélyítette a gyermekek veszélyeztetettségét, esetleg a családok széthullásához, szélsõséges esetben a gyermekek családból való kiemeléséhez is hozzájárult. milyennek tartja a szolgáltatások jövõjét a szociálpolitikában? Fontosnak tartom, hogy a jövõben minél több olyan szolgáltatási forma alakuljon, amely gyors, rugalmas, igazodik az egyének, családok igényeihez, kellõ szakmai kereteket hagy a hatékony beavatkozáshoz. Különösen értékesnek tartom a krízisintervenciós szolgáltatást kombinálva a természetbeni juttatásokkal, valamint a hátrányos helyzetû gyermekek reintegrációs szolgáltatásaival. Hasonló eszközökkel dolgozik a gyermekjóléti központunk is, de a mi szakmai létszámunk kapacitása nem elégséges a megjelenõ szükségletekhez képest. (pl. korrepetálás, közösségi programok szervezése, gyermekek egyéni és csoportos fejlesztése, pár és családterápia).

A program külsõ szemmel

– 35 –



A segítségnyújtás civil keretei – esetleírás „Vállaltam olyan csodadolgot, mire senki sem kért, Énekelek melegebb fényû, romlatlan csillagokért” (Ratkó József) Annak idején, amikor az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai által a „Nem vagy egyedül” – támogató szolgáltatások beindítása a hátrányos helyzetû gyerekek, fiatalok és családtagjaik számára projekt szakmai céljait rögzítettük, illetve megfogalmaztuk azt, hogy miben tud ez többet nyújtani a mûködõ szolgáltatásoknál, a jogszabályokban rögzített (gyermekvédelmi, szociális) intézményrendszereknél, az alappillérek között elõkelõ helyen szerepelt a rugalmasság és a gyorsaság. Rugalmasság alatt azt a személyre szabott gondozási folyamatot értjük, amely túlmutat egy – egy intézményes ellátás jogszabályi keretein (kötelezõ ellátásain, szolgáltatásain, idõkeretein). A szolgáltatások intenzitása folyamatosan alkalmazkodik a kliens igényeihez, meghagyva önállóságát, autonómiáját. A gyorsaságot a probléma észlelése, definiálása és a beavatkozás közötti idõ tekintetében értelmezzük. Az idõben érkezõ segítség, megelõzheti, hogy a kialakult helyzet még súlyosabbá váljon, hogy újabb nehézségek alakuljanak ki, illetve, hogy a probléma jelenléte természetessé, „normává” váljon az egyének, családok életében. A következõ eseten – mely egyfelõl szomorú családi tragédia, másfelõl pedig az ügyfél „igényeit” maximálisan figyelembe vett segítési folyamat – keresztül mutatjuk be e két tényezõ hatását az Ökumenikus Segélyszervezet által végzett szociális munkában. Az esetleírásban az elfogadott szabályoknak megfelelõen megváltoztattuk a család nevét, valamint néhány a személyükkel kapcsolatos adatot. Elõzmények: Az édesanya (Eszter) egy tavaszi napon négy gyermekével érkezett a Segélyszervezet egyik családok átmeneti otthonába. Az ok, amiért el kellett hagyni az eredeti lakóhelyet az élettárs agresszivitása volt. A férfi folyamatosan zaklatta, testileg, lelkileg bántalmazta Esztert, valamint az utolsó idõkben teljesen elzárta õt a külvilágtól, elszigetelte mindenkitõl. A kialakult helyzetnek köszönhetõen a gyerekek iskolai tanulmányi eredményei is romlottak. Családok Átmeneti Otthona: A család a gyermekjóléti szolgálathoz fordult segítségért, annak érdekében, hogy megszabaduljanak a bántalmazótól és nyugodt körülmények között élhessenek tovább. A gyermekjóléti szolgálat a Segélyszervezet egyik családok átmeneti otthonához irányította õket, ahova a probléma jelzését követõen néhány nap múlva beköltözhettek. Eszterék hamar beilleszkedtek az otthon mindennapi életébe. Az agresszortól való távollét nagyon pozitív változásokat indított be a család életében. A gyerekek láthatóan felszabadultak, az édesanyja megnyugodott. A család belsõ mûködése megerõsödött, mely mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a család újra felépítse életét, megtervezze jövõjét. Az ellátás adta

– 36 –

A segítségnyújtás civil keretei (esetleírás)

1 éves lakhatási lehetõség, az otthonban lévõ szakmai stáb és az általuk nyújtotta szolgáltatások (pszichológiai és jogi tanácsadás, családgondozás) plusz eszközök voltak arra, hogy család megvalósítsa a következõ célokat: • bántalmazás okozta traumák feldolgozása • a család stabil mûködésének és jövõképének a kialakítása • lakhatási lehetõség felkutatása, a biztos lakhatás feltételeinek a megteremtése • gyerekek tanulási nehézségeinek a kezelése Ahhoz, hogy ezek a célok megvalósuljanak egy aktív családgondozási folyamatra van szükség és a feladatok ismeretében az 1 éves idõtartam sem tûnik nagyon soknak. Egy család életét kell újraépíteni, akik elvesztettek szinte mindent: lakást, biztonságot, kialakított kapcsolatokat, kortárscsoportokat. Egy betegség, amely megváltoztatta a kereteket: A beköltözés követõ néhány hónap múlva kiderült, hogy Eszternek daganatos elváltozás van a szervezetében, amit mûteni kell, és ezután a kemoterápiás kezelést is fel kell vennie. Eszter kilátástalannak érezte helyzetüket. Erõt a gyerekeibõl merített, valamint abból a ténybõl, hogy amíg õ a kórházban van, a gyerekei biztonságos helyen vannak. A megváltozott helyzetben tágítani kellett a segítségnyújtás kereteit. Ezen keretek már túlmutattak a családok átmeneti otthonának szolgáltatásain. A kezelésekre való eljutás, a gyógyszerek és speciális étrend, a vitaminok költségei több százezer forintba kerültek. Az anya a költségek elõteremtéséhez a következõ megoldási lehetõségeket gondolta végig: - Nem vagy csak részben szerzi be a szükséges gyógyszereket, vitaminokat, étrend kiegészítõket - A természetes támogató rendszer (család, rokonok, barátok) segítséget nyújt a költségek elõteremtéséhez - Az édesanya hitel felvételével teremti elõ a szükséges költségeket - Rendkívüli segélyért fordul az önkormányzathoz - Kezdeményezi a közgyógyellátást, mely részben segít az anyagi gondokon A gyógyulás szempontjából fontos volt, hogy minél hamarabb sor kerüljön a mûtétre, valamint a felépüléshez szükséges gyógyszerek és kiegészítõk is rendelkezésre álljanak. A természetes támogató rendszer ebben az esetben csak Eszter édesanyjára korlátozódik, de anyagilag õ sem tud segíteni. Rendkívüli segélyhez az önkormányzatok rossz anyagi helyzete miatt nagyon nehéz hozzájutni, illetve egyszeri alkalommal kérhetõ, amely nem oldja meg a jelen problémát. A közgyógyellátás részben fedezi a gyógyszerek költségeit, de a kiegészítõket nem fedezi. Amennyiben a család hitelt vesz fel, ezzel belekerül egy vissza nem fordítható eladósodási folyamatba. A keretek kitágításához lehetõséget a „Nem vagy egyedül” program adott, mely a váratlan helyzetben nyújt átmeneti segítséget.


– 37 –



Szolgáltatások: A betegség átírta azokat a terveket, amelyeket az anya meghatározott annak érdekében, hogy az 1 év lejárta után kikerülhessen az otthonból. A segítség nyújtás fókusza kettõs volt. 1. A család az otthon munkatársával közösen szigorú családi költségvetés készített el annak érdekében, hogy a plusz költségeket fedezni lehessen. A Segélyszervezet egy 6 hónapos támogatási keretet határozott meg, mely fedezni tudta a kiegészítõ vitaminok, étrend kiegészítõk költségeit. 2. A betegség miatt az anya csak részben tudta ellátni azokat a feladatokat, melyek a 4 gyermek mellett egy apa nélkül az anyára hárulnak. Szociális munkás, pszichológus segítette a családot a krízis helyzetek átvészelésében. A kialakult helyzet miatt a gyerekeknél tanulási nehézségek is megjelentek. Ezek kezeléséhez fejlesztõ pedagógust alkalmazott a Segélyszervezet. A gyerekek gondozásába, nevelésébe a Segélyszervezet minden munkatársa besegített. A feladatok hónapról - hónapra kiosztásra kerültek, természetesen egyeztetve a teendõket, figyelve arra, hogy soha ne vegyen át a Segélyszervezet az anyától több feladatot, mint amennyit a helyzet megkívánt. A mûtét után az anya egészségi állapota gyorsan javult, hónapról-hónapra erõsödött, az orvosok gyógyultnak nyilvánították az anyát. Reintegrációs modellprogram – kiléptetõ lakások szerepe az ellátásban: Eszter felgyógyulásával újra lehetett a család jövõbeli elképzeléseivel is foglalkozni. Ez azért is volt különösen fontos, mert a család átmeneti elhelyezése az otthonban 3 hónap múlva lejárt. A család az eddig eltelt idõszakban bebizonyította, hogy tudott élni a felkínált lehetõségekkel. Az eddig megtett út – kiszakadni egy bántalmazói kapcsolatból, megküzdeni egy súlyos betegséggel, újra strukturálni a család életét, megküzdeni a napi kihívásokkal (pénzbeosztás, gyerekek iskolai teljesítménye) – eredményei megmutatták, hogy a család képes az önállóságra, arra, hogy megszervezzék mindennapi életüket. Képesek lennének arra is, hogy egy lakást fenntartsanak, fizessék a rezsit és jövõbeli terveik megvalósítására érdekében elõtakarékosságot vállaljanak. Ezekkel a kondíciókkal a család lehetõséget kapott arra, hogy a Velux Alapítványok támogatásával megvalósított programban megpályázzanak egy kiléptetõ lakást, ahol további 5 évig tartózkodhatnak és erõsödhetnek annak érdekében, hogy saját lakhatási lehetõséget teremtsenek a maguk számára. A család pályázatát a szakmai stáb elfogadta, és a család készülhetett arra, hogy 2008 nyarán kiköltözzenek a lakásba. Amennyiben Eszterék nem kerülnek be egy ilyen programba, akkor a következõ lehetõségek közül választhattak volna: - Albérletbe költözés, mely egyben azt is jelenti, hogy összes megtakarításukat elviszi a kb. 30.000 Ft – os albérleti díj

– 38 –


- Elköltözés egy másik város családok átmeneti otthonába újabb 1 – 1,5 éves idõtartamra. Ebben az esetben a család kezdhet mindent újra. Az új iskola, új hely újabb traumát jelent a gyerekeknek és az anyának egyaránt. A család újra megismerkedhet az új város adta lehetõségekkel, újra kell építenie a kapcsolatrendszerét. Mikorra ezek megvannak, lehet, hogy megint letelt az ellátás ideje és újabb költözés vár a családra egy újabb otthonba. - A család visszaköltözik a bántalmazóhoz és újból kezdõnek a borzalmak. új kezdet, új lehetõségek: A család beköltözését az új házba alapos elõkészítés elõzte meg. A településen a Segélyszervezet az érintetteket (szomszédok, iskola, önkormányzat) megismertette a programmal, annak érdekében, hogy a családnak minél kevesebb elõítélettel kelljen megküzdenie. Többször történt egyeztetés az önkormányzattal és intézményeivel is. A család sikeresen beilleszkedett elõször az utca, majd a falu életébe. Jóérzéssel tapasztaltuk, hogy elõítélet, elutasítás helyett a segítõkészség szólalt meg elõször a közeli, majd a távolabbi szomszédokban is. Örömmel hallottuk, hogy mennyi szeretetet és odafigyelést kaptak az utcabeli emberektõl. A településen mindenki segített, ki gyümölccsel, ki süteménnyel, ki biztató mosollyal.

A kiléptetõ lakás egy újfajta modell értékû kezdeményezés, amely hatékony megoldást tud nyújtani azon családok számára, akik az átmeneti ellátásban megerõsödnek, munkahelyhez jutnak, családi költségvetéseiket optimalizálni tudják, a családtagok képesek együttmûködni a jövõbeli reális célok elérése érdekében. A kiléptetõ rendszer nagyobb önállóságot, felelõsséget ad a családok számára, ugyanakkor megmarad a segítõ kapcsolat a korábbi szakmai stábbal is. A minimális úgynevezett szociális albérleti díj, a fenn maradó szakmai támogatás lehetõséget teremt a család számára, hogy a felszabaduló erõforrásait ( anyagi és mentális ) a stabil, hosszú távú lakhatás megteremtésére használhassák fel.

Ez újabb erõt adott a családnak ahhoz, hogy hoszszabb távú terveket szõjenek. Úgy érezték otthonra találtak. Azt tervezték, hogy a havi elõtakarékosságukból a településen vásárolnak majd saját ingatlant.

Az otthonra találás nagyon fontos egy család életében. Érezni azt, hogy biztonságban vannak, hogy nem máról-holnapra élnek, hogy hosszú távon keresztül biztos fedél van a fejük fölött. Érezni azt, hogy pontosan tudják fedezni a kiadásaikat, hogy marad pénzük jövõbeli terveik megvalósítására. A gyerekek is megérezték ezt a biztonságot. Barátokra találtak, bekapcsolódtak a település életébe, a sport területén eredményeket is hoztak a falu számára. Érezték õk is fontosak, rájuk is lehet számítani, segítséget kaptak, de õk is adtak, amikor lenyírták a szomszéd bácsi füvét, amikor elmentek egy másik szomszédnak leszüretelni a gyümölcsfáit. A biztonság a gyerekek tanulmányi eredményeire is pozitív hatással volt.

A sors újabb nehéz helyzetet teremtett: Sajnos az anya betegsége 1 év után újra kiújult. Megint elkezdõdtek a kezelések, de a család bizakodó volt. A Segélyszervezet igyekezett minden támogatást megadni a családnak, újra


– 39 –



gyógyszerek, étrend kiegészítõk megvásárlásával, valamint természetbeni adományokkal, mint ruha, tartós élelmiszer - kiadásaik csökkentésével. A betegség erõsödésével óriási lelki teher nehezedett a családra, nemcsak a felnõttekre, hanem a gyerekekre is. A Segélyszervezet segédkezet nyújtott ezek megélésében, és a továbblépésben is. Eszter ápolásába az édesanyja is bekapcsolódott, odaköltözött a családhoz. Eszter hosszantartó, súlyos betegség után hunyt el 2010 tavaszán. Halála nemcsak a hozzá közel álló családtagokat viselte meg, hanem minden munkatársat is. A gyász feldolgozásában pszichológus segítette a gyerekeket és az õket, gondozó nagymamát. Emberi méltóságot minden helyzetben: Az olvasóban joggal merülhet fel kérdések sorozata ezzel az esettel kapcsolatban. Beszélhetünk-e eredményrõl ebben az esetben? Miért egy ilyen eseten keresztül mutatja be a Segélyszervezet a projektjét? Mi értelme volt a kiléptetõ lakásnak? ... Ha visszatekintünk a család elmúlt néhány évére, akkor azt láthatjuk, hogy krízisek, nehézségek sorozata érte a családot. Zaklatások, bántalmazások, költözések, súlyos betegség, édesanya elvesztése. Mit jelentett mégis a segítés a családnak? A nyújtott szolgáltatások megteremtették annak a lehetõségét, hogy a nehézségekkel szemben felvegyék a harcot a családtagok úgy, hogy közben az anya együtt maradhatott a gyerekekkel. A család nem esett szét, a gyerekek nem kerültek bele deviáns csoportokba, nem váltak iskolakerülõkké. A család új otthonra talált. Együtt élhették át egy új jövõ kezdetét. Az édesanya méltó családi körben harcolhatott az utolsó percig, gyerekeitõl és édesanyjától kapva a legnagyobb támogatást. Nehéz idõszak volt ez a gyerekeknek, nehéz, de nem értelmetlen. Van tovább, van alap, van cél, minta a gyerekek elõtt, ami erõt ad a továbblépéshez. A család egy olyan folyamatosan változó segítõi, támogatói keretet kapott, amely lehetõvé tette/teszi, hogy ne adják fel az eddig elért eredményeket. Az édesanya „szerepét”, feladatait a nagymama vette át. Ennek jogi teendõiben a Segélyszervezet koordinálása mellett az egész ellátórendszer példásan együttmûködött. A legnagyobb eredmény, hogy most – noha az édesanya már nincs a gyerekekkel – is beszélhetünk családról, összetartásról, tervekrõl, jövõképrõl. Jövõképrõl, melyhez biztos alapot adhat a program, a kiléptetõ lakás és szolgáltatásai. Engem ne emeljen a magasba senki, Ha nem tud addig tartani, Míg tényleg megnövök… Guggoljon ide mellém, Ha nemcsak hallani, De érteni akar, Hogy közel legyen a szívdobogásunk” (Birtalan Ferenc)

– 40 –


„A TÖRõdéS EREdményE” – SzAkEmbEREk SzEmévEL A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Országos Módszertani Családok Átmeneti Otthona 2007-tõl kezdõdõen kiemelt figyelemmel kíséri a családok átmeneti otthonába kerülõ gyerekek képességeinek alakulását. A vállalt cél - miszerint a gyerekek iskolai teljesítménye az otthonban tölthetõ másfél év alatt pozitív irányban változik - új feladatot állított a központ munkatársai elé. A családok átmeneti otthonában rendelkezésre álló idõ olyan lehetõség, amely az adott korosztály érési folyamatához igazított támasznyújtást teszi lehetõvé. A Segélyszervezet munkatársai feladatuknak tekintik, hogy elérhetõvé váljon mindaz a szociális és tárgyi feltétel is, ami a gyerekek belsõ éréséhez, fejlõdéséhez szükséges. kezdeti lépések A gyerekek képességeinek megismerése érdekében a Segélyszervezet Miskolci Családok Átmeneti Otthonában dolgozó pszichológus intelligenciatesztet (MAWGYI-R) vett fel a gyerekekkel. Ennek eredménye alapján elmondható, hogy a 2007-2010 közötti idõszakban a gyerekek IQ hányadosa 58 és 126 közötti eredményt mutatott. A hatalmas eltérések miatt az egyéni bánásmód az egyik legfõbb kritériummá vált a fejlesztõ foglalkozások során. 2008-ban ezt az értékelõ eszközt kiegészítette egy olyan tesztrendszer, amely 6 éves kortól méri a tanulás sikerességéhez szükséges pszichikus funkciók fejlettségi szintjét. Ennek kidolgozását gyógypedagógus – fejlesztõ pedagógus végezte. Három életkori övezetre elkészített teszt segíti a képességprofil megismerését (6-8 év; 9-11 év; 12-14 év). Felvételét és kiértékelését a szociális munkás is elvégezheti, amelynek eredménye iránymutatást adhat a gyerekek fejlõdésének elõsegítésével kapcsolatban. A pedagógus, pszichológus, szülõ, fejlesztõ pedagógus és szociális munkás team munkája által lehetõvé válhat a gyermek képességeinek fejlõdése, illetve a tanulandók szilárd és tartós elsajátítása. Tapasztalatok: Szülõk bevonásának nehézségei: A családok átmeneti otthonában a szülõ bevonása, együttmûködése a gyerek képességfejlõdésének tudatos segítésébe változó intenzitású. Azt minden esetben támogatják, hogy a gyerek az otthon szabadidõs tevékenységében, fejlesztõ foglalkozásában részt vegyen, azonban a további együttmûködés sokszor nehézségbe ütközik.

„A törõdés eredménye” - szakemberek szemével

– 41 –



Vörösné Dajka Rita Családgondozó, Családok Átmeneti Otthona, Miskolc mióta dolgozol a Segélyszervezetnél? 2000 óta dolgozom a Segélyszervezetnél és 2009-ben kapcsolódtam be a programba. milyen végzettséggel, milyen szakmai háttérrel kerültél ide? Szociálpedagógus a végzettségem, de korábban megszereztem az óvodapedagógusi diplomát is, valamint egészségfejlesztõ mentálhigiénés szakember vagyok. miben különbözik számodra a „nem vagy egyedül” program a többitõl? Korábban otthonban lakó családokkal dolgoztam, ehhez képest nagyobb lett a tér körülöttem. Most sokkal szélesebb a spektrum, több küldõ intézménnyel, iskolákkal, otthonokkal állunk kapcsolatban és a szorosabb együttmûködésnek köszönthetõen átfogóbban tudunk segíteni a hozzánk fordulókon. Tudnál mondani egy meghatározó esetet? Egyszer fogadtunk egy apukát is egy négyhónapos csecsemõvel és egy ötéves kislánnyal, akiket otthagyott az anyjuk. A férfi a gyerekek gondozása miatt elvesztette a munkáját. Tõlünk kért segítséget, hogy amíg elintézi a különbözõ juttatásait, és talál munkát, addig el tudja látni a gyerekeket. Néhány hónapig biztosítottunk neki pelenkát, tápszert, tartós élelmiszert, hogy túljusson a krízisidõszakon.

(Benji 7 éves óvodás volt, amikor az édesapjával az otthonba költöztek. A részképesség feltérképezésekor gyengeség mutatkozott nála az írásmozgás koordináció, a testséma, a jobb-bal diszkrimináció és a szerialitás terén. Mindezek az alap kultúrtechnikák elsajátításának nehézségét vetíthették elõre. Ehhez társult a kisfiú bizonyos helyzetekben elõforduló dadogása is, amit általában valamilyen stressz váltott ki nála. Az apa tájékoztatása megtörtént az ügyben, hogy mi segíthetne Benjinek a sikeresebb iskolakezdésben: egyrészt a gyermekpszichológus felkeresése a dadogás gyökerének megtalálása és kezelése érdekében, másrészt olyan foglalkozásokon való részvétel, ami eredményezheti a gyengébb részképességek fejlõdését. Emellett az apa olyan játékötleteket, javaslatokat is kapott, melyek a közös játék során a gyermeket fejlesztik. Az apa idõpontot egyeztetett a gyermekpszichológussal, azonban ezeket az idõpontokat több esetben nem tartotta be. Az apa a család otthonlétekor a játszóházi foglalkozásokra ugyan behozta a fiát, azonban az otthonra javasolt feladatokat, játékokat nem próbálta ki gyermekével.

Kilenc hónap telt el úgy, hogy az igénybe vehetõ szolgáltatások adta lehetõséggel az apa csupán idõszakosan élt, aminek nem volt szembetûnõ eredménye. Benji elkezdte az elsõ osztályt, a dadogás továbbra is megfigyelhetõ volt, szabálytalan volt a ceruzafogása, tévesztette a jobb-bal irányokat, betû felismerési nehézségei voltak … A rendelkezésre álló idõ alatt a szülõ szoros együttmûködése mellett lehetõség adódhatott volna Benji dadogásának kezelésére, valamint testsémájának, ceruzafogásának, sorrendiségének, tájékozódásának fejlõdésére is. Az apa ebbe belegondolt?)

– 42 –


Fejlesztõ foglalkozások az otthonban: A teszt felvételét követõen láthatóvá válik, hogy mely képességek terén szükséges az adott gyereknek a támasznyújtás. Az otthon munkatársai egyéni és kiscsoportos munkaformában szerveznek foglalkozásokat, amik minden alkalommal egy-egy részképesség fejlõdésének segítésére épülnek. Ezen foglalkozások alkalmával a munkatársak azokra a képességekre támaszkodnak, melyek a gyerek szintjén kiemelkedõ teljesítményt mutatnak. A gyerekek heti rendszerességgel találkoznak a munkatársakkal az elõbb említett formában. Egy – egy foglalkozás idõtartama körülbelül 45 perc. Az élményre ható foglalkozások színesebbé tételét foglalkoztató füzetek, kézmûves foglalkozások, labdajátékok, mozgásos tevékenységek szolgálják. Lényeges kiemelni, hogy a foglalkozások olyan játékos feladatok tervezett és tudatos szervezését jelentik, melyek a mért részképességek fejlõdését támogatják. A gyerekek fejlõdésének hatékonyságához rendkívüli módon hozzájárultak a segítõ szakemberek (pedagógus, pszichológus, fejlesztõ pedagógus, szociális munkás), akik a gyermek átlagtól eltérõ teljesítménye esetén korrektív módszerekkel segítették a munkát, illetve szükséges esetben a szakvélemény, esetleg a szakértõi vélemény elkészítésére tettek javaslatot. (Délután 3 óra van. Az iroda ajtaján kopogtat Laci. A Segélyszervezet munkatársa megkérdezi kihez jött. Laci mosolygós arccal válaszolja: Betti nénihez jöttem játszani. Betti néni pár perc türelmet kér, a foglalkozáshoz szükséges eszközöket összeszedi, hiszen ma Laci figyelme kerül a középpontba. Máris nyílik a csoportszoba ajtaja. Laci már tudja, hogy ez a 45 perc csak az övé és kíváncsian várja, mit fognak ma játszani. Azonnal asztalhoz ül a megszokott helyére, ahol látja a neki elõkészített játékokat. Elõször persze mesélni kezd, hogy mi történt vele, mióta nem találkozott Betti nénivel, majd örömmel kezébe veszi a színes pálcikákat és a korongokat, amikbõl ugyanolyan formákat fog kirakni, mint Betti néni. Boldogan ujjong, mikor ugyanúgy sikerül. Az elsõ játék élményét második, harmadik… követi. Laci tudja, hogy a társasjáték jelenti a foglalkozás végét. Mindenképp nyerni szeretne, ezért nagyon figyel a szabályok betartására. Amikor sikerül legyõznie Betti nénit, hirtelen felugrik és megöleli õt. Csillogó szemekkel kérdezi: Mikor találkozunk legközelebb? Betti néni persze – mint minden héten – elmondja most is, hogy: Hétfõn, 4 órakor. Elköszönnek egymástól, bezáródik a csoportszoba ajtaja, ahol az örömmel töltött pillanatok élménye várja õket egy hét múlva is.) Gyerekek részképességeinek alakulása: Minden 6. életévét betöltött gyerek esetén a beköltözést követõ 1 hónapon belül elvégzik az elsõ szûrõvizsgálatot, melynek segítségével 15 részképesség aktuális fejlettségi szintjérõl kapnak képet. (A 12 éves kortól használatos értékelõ eszköz nem méri az írásmozgás-koordinációt, illetve a testsémát.) Kiegészítésképpen a Goodenough féle emberalak-ábrázolás módszerével dolgoznak, aminek segítsé-


– 43 –



gével a gyermeki intelligenciát új oldalról lehet megismerni. Ennek eredménye alapján a gyerekek rajzban megnyilvánuló intelligenciája 43 és 116 közötti (a gyerekek rajzban megnyilvánuló átlag intelligenciája 77), rajz szerinti életkoruk tényleges életkorukhoz képest 24 %-kal gyengébb teljesítményt mutat (pl.: 9 éves gyerek rajz szerinti életkora 6,8 évesnek felel meg). A teszt felvételére 3 havonta kerül sor, ami ellentmond a fejlesztõ munkát végzõ szakemberek véleményével, hiszen legalább 6 hónap különbséggel javasolt ugyanazon teszt megismétlése. A családok átmeneti otthonában azonban a be- és kiköltözés folyamatos és a 6 hónap sok esetben tág idõintervallum a gyerek fejlõdésének figyelemmel kísérése szempontjából. Ez ugyanis azt a rizikótényezõt jelentheti, hogy a család korábban kiköltözik, minthogy a gyerek fejlõdési ívét, a foglalkozás hatékonyságát megismerhetnénk. A képességprofilban bekövetkezõ változást ugyanis minden esetben az elsõ és az utolsó teszt eredményeinek összehasonlításából nyerjük:

Gyerekek részképességeinek alakulása I. felmérés

79

83

81 81

II. felmérés 89

88

85

92

91 85

81

71 60

65

65

55

73

68 67

65 65

62

63

61

60

83

79

76

53

hallási differenciáló képesség

nehéz szavak utánmondása

alaklátás és téri helyzetek

szerialitás

vizuális emlékezet

akusztikus emlékezet

számemlékezet

téri információ elrendezése

alak-háttér megkülönböztetése

szem-kéz kooridnáció

jobb-bal diszkrimináció

testséma

gondolkodási képesség

írásmozgás koordináció

általános tájékozottság

46

11. ábra: A családok átmeneti otthonában végzett fejlesztõ foglalkozás eredménye

A táblázat 25 gyerek összehasonlított eredményét mutatja, ebbõl 11 fiú és 14 lány (6-8 éves kor között 40 %, 9-11 éves kor között 16%, 12 év felett 44 %). Az elsõ felmérés eredménye alapján a gyerekek 32 %-a (8 fõ) teljesített az általános tájékozottság területén optimális szint alatt (75 %) alatt. Hiányos ismerettel rendelkeznek a napok, napszakok, évszakok ismeretében. A foglalkozások hatására azonban a gyerekek 44 %-a jobb eredményt ért el az otthonban töltött idõ alatt. További eredmények A Segélyszervezet Családok Átmeneti Otthonának szerepvállalása a részképességek figyelemmel kísérésében olyan terület mélyebb rálátását eredményezte, melynek következtében a gye-

– 44 –

rekek átlagtól eltérõ fejlõdésmenetét a szükséges szakemberek bevonásával hatékonyabban tudja észlelni. A gyermek képességeinek megfigyelése, iskolai haladása, pszichológiai vizsgálata több esetben a tanulási zavar veszélyére utaló jeleket mutatott, esetleg beilleszkedési, magatartási zavarokat jelzett. Azoknál a gyerekeknél, ahol az iskola nem kérelmezte a Nevelési Tanácsadó szakvéleményének elkészítését (holott tanulási zavar veszélyére utaló jelek tapasztalhatók) személyes konzultáció alkalmával az otthon szociális munkása igyekezett a gyermek mindenek felett álló érdekében eljárni, ezáltal kezdeményezni azt, hogy a fejlõdését segítõ szolgáltatások elérhetõvé váljanak számukra is. A részképességek vizsgálata és fejlesztése nem a szociális munkás kompetenciakörébe tartozik, így a program eredményeképpen az otthonban fejlesztõ pedagógus segíti a munkát, aki a korai fejlesztés prevenciós jellegére helyezve a hangsúlyt TSMT terápiát folytat (Tervezett SzenzoMotoros Tréning).


A Segélyszervezet dolgozóinak munkájában külön fókuszt kapott a gyerekek fokozottabb, tudatosabb megfigyelése, aminek következtében gyorsabban felismerhetõbbé váltak a fejlõdésbeli fáziskülönbségek. Így segítették a munkatársak annak a kislánynak a korai fejlesztését, akinek beszédfejlõdése 2 évesen még nem indult meg; ezáltal részesült mozgásterápiában 4 hónapos korától az a kisfiú, aki bal oldali végtagjait nehezen tudta mozgatni; a tudatos megfigyelés eredményeképpen szorgalmazták a munkatársak annak a 7 éves, óvodába járó kislánynak a nevelési tanácsadó általi vizsgálatát, akinél a tanulási zavar veszélyének gyanúja fennállt (végül logopédiai osztályba került); ezáltal helyeznek hangsúlyt annak az 5 éves kislány finommotorikájának fejlesztésére, aki másodpercekben mérhetõ ideig képes ceruzát fogni a kezében … Reméljük, hogy a felsorolás a jövõben egyre hosszabb lesz!

További tervek között szerepel a fejlõdést segítõ eszközök repertoárjának bõvítése, mely a több oldalról megközelíthetõ élménynyújtás általi hatékonyabb segítést eredményezheti. Költségcsökkentõ eljárásként az otthon munkatársai saját készítésû játékokat alkottak, melyek színesítik a foglalkozások anyagát. A fejlesztõ foglalkozások nagyon rövid idõn belül beépültek a Családok Átmeneti Otthonának mindennapi életébe. A munkatársak látják a fejlõdést, látják az igényt, hogy ezen tevékenység állandó részévé kell, hogy váljon a családok átmeneti otthonában folyó munkának. A Segélyszervezet reméli, hogy a pozitív eredmények kapcsán jogszabályi szinten is bekerülhetnek azon szakemberek a családok átmeneti otthonainak kötelezõ létszámába, akik végzettségünknél fogva hatékonyan vehetnek részt a fejlesztésben. másrészt abban is bizakodnak a Segélyszervezet módszertani munkatársai, hogy ennek forrásoldala is megteremtõdik minden otthon számára.


– 45 –



Gyakorlatra, szabályozásra vonatkozó változtatási javaslatok Teljes körû ellátás helyett szükség szerinti teljes körû ellátás Háttér: 133/1997. (VII. 29.) - a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások térítési díjáról és az igénylésükhöz felhasználható bizonyítékokról szóló Kormányrendelt 13. § (4) bekezdés: „Ha a gyermekek vagy a családok átmeneti otthonában elhelyezett gyermek számára a gyermekétkeztetést más intézmény biztosítja, a gyermekek vagy családok átmeneti otthona az ellátás költségeit megtéríti a szolgáltatást nyújtó intézmény számára az ott fizetendõ személyi térítési díj mértékéig.” Ez alapján, amennyiben a család nem tudja vállalni a gyermekek étkeztetésének díját, azt a családok átmeneti otthona köteles kifizetni. Javaslat: A 133/1997. (VII. 29.) - a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások térítési díjáról és az igénylésükhöz felhasználható bizonyítékokról szóló Kormányrendelet 13. § (4) bekezdése kerüljön ki a rendeletbõl. Indoklás: A családok átmeneti otthonai 2010. január 1.-je elõtt teljes körû ellátást kellett, hogy nyújtsanak az ellátást igénybe vevõ családok számára. Az erre vonatkozó törvény és a rendelet nem engedte meg, hogy a szociális szakemberek figyelembe vegyék a családok helyzetét, erõforrásaikat, jövedelmi helyzetüket, és ez alapján alakítsa ki az intézmény azt, hogy milyen szolgáltatásokat, segítségeket ajánl fel a családok számára. A törvényben megfogalmazott teljes körû ellátás sok esetben csökkentette a családok motivációját abban, hogy megoldják a hozott problémájukat és az „empowerment”, valamint a minimális beavatkozás elve érvényesüljön a családgondozás során. A Segélyszervezet módszertani központja az összegyûjtött szakmai tapasztaltok alapján sikeresen érvelt a teljes körû ellátás megszüntetése mellett és a törvény 2010. január 1-jétõl szükség szerinti teljes körû ellátást ír elõ. Ez alapján indokolt fent hivatkozott rendelet módosítása is.

Létszám-finanszírozás helyett férõhely-finanszírozás Háttér: 2009. évi CXXX Törvény 3. sz. mellékletének 12. pontjának bcb) bekezdésében a családok átmeneti otthonainak normatív támogatás elszámolásával kapcsolatban a következõ szerepel: „Az ellátottak számának meghatározása: tervezéskor az intézményben ellátottak éves becsült gondozási napjainak száma osztva 365-tel, elszámolásnál az ellátottak gondozási napokra vonatkozó nyilvántartása szerint összesített éves gondozási napok száma osztva 365-tel.” A Segélyszervezet módszertani központjának jelzése alapján ez kiegészítésre került a következõképpen: „A helyettes szülõnél, gyermekek, illetve családok átmeneti otthonában ellátottak száma éves átlagban nem haladhatja meg a mûködési engedélyben meghatározott férõhelyszám 100%-át.” – 46 –

Gyakorlatra, szabályozásra vonatkozó változtatási javaslatok

Javaslat: Férõhely finanszírozás bevezetése. Indoklás: Jelen szabályozás továbbra is rákényszeríti az átmeneti otthonok fenntartóit és vezetõit, hogy gazdasági szempontok alapján válasszák ki, mekkora létszámú családot vesznek fel. A törvényi szabályozás alapján 1 szobába 1 család helyezhetõ el, így elõfordul, hogy egy 5 fõ befogadására alkalmas szobába 3 tagú családot vesz fel az intézmény. Ebben az esetben hiába van tele a 40 fõs otthon minden szobája, normatívát csak 38 fõre vehet igénybe. Az egyre romló finanszírozás miatt elõfordulhat, hogy a családok felvétele nem szakmai alapon történik, hanem az intézmény a családtagok száma alapján veszi fel vagy utasítja el a családokat azért, hogy produkálni tudja a maximális férõhelyszámot. A módosítás mellett szól, hogy ezen ellátás jelenleg az egyetlen ma Magyarországon, ahol nem egy – egy embert vesznek fel, hanem teljes családokat.

Családok átmeneti otthonai – a rendszer újragondolása Háttér: Az átmeneti gondozás olyan esetben kínál megoldást, amikor az egyén vagy a család az adott helyzetben komplex szakmai segítség nélkül nem képes problémáját megoldani. Az átmeneti elhelyezés fõ célja, hogy a klienst vissza lehessen integrálni a társadalomba, hogy újra aktív tagjává válhasson annak. Javaslat: • Új családok átmeneti otthonai a jövõben korlátozott számban, kizárólag a regionális, illetõleg stratégiai szempontokat és igényeket figyelembe véve kerüljenek kialakításra • Az átmeneti ellátásban eltöltött idõ a célcsoportoktól függõen kerüljön meghatározásra • A családok átmeneti otthonai mellé kerüljön be a normatív finanszírozási rendszerbe a kiléptetõ modell, mint a családok átmeneti otthona rendszerének szerves része • A kiléptetõ rendszerbe tartozó lakások számát kell növelni, - lehetõség szerint az önkormányzati bérlakások felhasználásával - mivel ez az a modell, amely olcsó és hatékony lehetõséget tud felkínálni az integrációhoz, s megakadályozza, hogy a kliensek visszaessenek a szociális ellátórendszerbe Indoklás: A törvények arról nem rendelkeznek, hogy az átmeneti gondozás végén milyen problémákkal szembesülhetnek az igénybe vevõk, illetve az esetleges problémákat a szakemberek hogyan elõzhetik meg, vagy a megjelent problémákra milyen szolgáltatásokkal felelhet a rendszer. Sajnálatos módon a jelenlegi rendszerben a klienskör egy része – mintegy 30 %-a - „körbeforog a rendszerben”, egyik otthonból vándorol a másikba (ezt a Segélyszervezet módszertani központja által 2010–ben elkészített országos felmérésnek adatai megerõsítik). Az átmeneti gondozás befejezése után gyakran tapasztalható, hogy az intézményekben elért eredmények egy része segítõ háttér nélkül elveszik és gyakran a kikerült kliensek néhány hónap leforgása alatt közel olyan helyzetbe kerülnek, mint a gondozás elõtt. Ennek elkerülése miatt fontos lenne alkalmazni a fokozatosság elvét. E szerint a segítõ tevékenységnek fokozatosan, a kliens igényeinek, felépített képességeinek és készségeinek megfelelõen kellene kivonulnia az életébõl. Ez azonban csak úgy valósítható meg, ha az átmeneti gondozás intézményei mellé bevezetésre kerülne a kiléptetõ rendszer. Gyakorlatra, szabályozásra vonatkozó változtatási javaslatok

– 47 –


Oktatási támogatás biztosítása rászoruló gyermekek számára Háttér: A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet intézményeinek mûködtetése során egyre gyakrabban tapasztalja, hogy a családokban jelentkezõ krízishelyzetek akadályozzák a gyermekeket az iskolába járásban. Sok esetben a család mindent megtesz annak érdekében, hogy gyermekeiket megfelelõen neveljék, mégsem jut arra elegendõ forrás, hogy gyermekeik iskolába történõ eljutását lehetõvé tegye. Az anyagi nehézségek miatt rendszertelenül iskolába, óvodába járó gyermekek életében ennek negatív hatásai lesznek: a rendszertelenség mintává válhat a családban és a hos�szabb távon a gyermekek elszigetelõdéséhez vezethet. Javaslat: A Segélyszervezet javasolja, hogy rászorultság alapján, bizonyos csoportok természetbeni utazási hozzájárulást (bérletet) kaphassanak annak érdekében, hogy a gyermek rendszeres iskolásba járása fenntartható legyen.


Javaslat: A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet javasolja, hogy törvényi szinten kerüljön meghatározásra, az iskolai szociális munka kerete, melyben meghatározásra kerül a szakmai stáb összetétele, a nyújtott szolgáltatások rendszere, a szolgáltatások finanszírozási módja, és az oktatási intézménytõl való függetlenség kötelezõ megléte. Indoklás: Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala szerint, „olyan fizetett szociális munkásra van szükség az iskolában, aki nincs függõ viszonyban az iskola vezetésétõl, adott esetben bérezését sem a fenntartón keresztül kapja. Nem tanít az iskolában, így a diákokkal kizárólag olyan kommunikációs helyzetekben találkozik, amelyekbõl hiányzik az alárendeltség. Az iskolai szociális munkás feladata a prevenció és a kommunikáció egyaránt. Ilyen munkatárs kapcsolatokat tart a civil szervezetekkel (adott esetben a rendõrséggel, gyámhivatallal, a gyermekvédelem intézményeivel), s oly módon végez megelõzõ munkát, hogy eljut a diák hátteréül szolgáló családi környezethez is.”

Indoklás: A szervezet véleménye szerint sérül a gyerekek, fiatalok oktatáshoz való joga akkor, amikor az iskolába járás csak nagy nehézségek árán valósulhat meg, illetve, ha a gyerekek azért nem tudnak megjelenni az oktatási intézményben, mert a családnak nincsen rá pénze. Ilyen helyzetekben felmerül az a kérdés is, hogy biztosított-e az oktatáshoz való egyenlõ hozzáférés. Nem szenvednek-e azon gyerekek hátrányt, akiknek sokkal nagyobb erõfeszítésébe kerül, hogy eljussanak az oktatási intézménybe? Az oktatáshoz való hozzáférés minden gyermek alanyi joga, s ezen jogok sérülése hosszú távon olyan hátrányokat okoz, melynek kezelése nagyobb terhet ró az államra, mint a probléma preventív jellegû kezelése.

Iskolai szociális munka Háttér: A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet a „Nem vagy egyedül” programjában kísérleti jelleggel indította el iskolai szociális munka programját. A szolgáltatások között megtalálható az egyéni esetkezelés és információs tanácsadás, pszichológiai és jogi tanácsadás, családokkal végzett szociális munka, csoportmunka, szakmai munkát (pedagógusokat) segítõ szolgáltatások. A résztvevõ iskolák számos esetben kérték a Segélyszervezet segítségét. Népszerûek a gyerekek számára különféle témákban (konfliktusok, agresszió, kapcsolatok) szervezett csoportos foglalkozások, pszichológiai tanácsadások, szociális információs tanácsadások, valamint a pedagógusok számára szervezett tréningek. A Segélyszervezet, mint külsõ független intézmény hatékony szakmai segítséget képes nyújtani a pedagógus, iskola, diák, szülõ kapcsolatrendszerében. Az iskolai szociális munka során gyakran tapasztalják a Segélyszervezet munkatársai, hogy az iskolákban jelenlévõ problémák megoldásában gyakoriak a szereptévesztések (pedagógus, mint segítõ van jelen a folyamatban), s a kompetencia határok rendszeresen sérülnek. A jelenleg mûködõ intézményrendszerek (családsegítõ központok, gyermekjóléti szolgálatok), túlterheltségük miatt nem képesek a preventív feladatok elvégzésére, csak súlyos esetekben kapcsolódnak be korrektív módon.

– 48 –

Gyakorlatra, szabályozásra vonatkozó változtatási javaslatok

– 49 –

Hungarian aid


ConTEnT FOREWORD - SOCIAL BRIDGE BUILDING . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 FOREWORD: STRONGER TIES. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53

YOU ARE NOT ALONE!

RESULTS AND LESSONS OF A DANISH-HUNGARIAN PILOT PROGRAM

PROJECT DESCRIPTION - REINTEGRATION STEP BY STEP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54 DISCUSSION OF PROJECT RESULTS. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 I.

DISCUSSION OF PROJECT RESULTS IN THE LIGHT OF NUMBERS: . . . . . . . . . . . . 61

II.

REINTEGRATION THROUGH THE SERVICES OF THE HALFWAY PROGRAM:. . . . . . . 66

III. CHILDREN DEVELOPMENT IN TEMPORARY FAMILY SHELTERS: . . . . . . . . . . . . . . 72 IV. PROGRAM’S IMPACT ON TEMPORARY FAMILY SHELTERS: . . . . . . . . . . . . . . . . 77 V.

DIFFICULTIES AND SOLUTIONS DURING PROGRAM IMPLEMENTATION . . . . . . . . 80

THE PROGRAM FROM THE POINT OF VIEW OF A REFERRAL INSTITUTION .

. . . . . . . . . . . . 81

ASSISTANCE WITHIN THE NGO SECTOR - CASE STUDY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 “RESULT OF CARE” – FROM AN EXPERT ’S POINT OF VIEW . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 PROPOSALS TO AMEND LAW REGULATIONS AND PRACTICES . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94

– 50 –

– 51 –

Hungarian aid

You are not alone - results and lessons of a Danish-Hungarian pilot program

FoREwoRd: STRonGER TIES

FoREwoRd - SoCIAL bRIdGE bUILdInG “No person is an island”, we say. However, many of those who

An imaginary bridge has been spanning the distance between

benefited from this project have been living as if they were. Iso-

Denmark and Hungary for a long time; the two countries have

lated; outside; on their own. Not by choice, but by misfortune.

been interconnected several times in the course of history. Den-

Never is that more frightening to see than when the person in

mark received refugees of the 1956 Revolution with great care and

question is a child or young person

their integration was followed with attention. Joint project of the Danish church-based aid organisation and Hungarian Interchurch

My strongest impression from this project – and it’s main

Aid is based on this cooperation. When we received refugees from

achievement, I believe – is the many bridges it has built. Between

GDR and Romania and launched our humanitarian aid programs

the ‘social islanders’ and the mainland of community. Between

in Transylvania and Romania, the Danish partner supported our

isolated social workers and the necessary wider professional net-

work. The same support and assistance was given when HIA was

work. Between innovative NGO initiatives and sustainable public

founded. We became part of one big family. This project, which is

authorities - from local communities all the way up to ministries.

supported by the Danish Velux Foundations, is a further strength-

Between rights holders and duty bearers. And we must insist that all children and their families have a fundamental right to social protection:

ening link in the imaginary bridge. Our joint and former experiences are being raised to a higher level hereby; we provide a new type

“If the situation is to improve, eradicating child poverty and social exclusion must

of assistance to needy families. Contrary to former practice, we do not want to accommodate families

be considered a fundamental human right…. Adequate housing and family income,

in community shelters but to provide them with the opportunity to live in halfway apartments in or-

quality healthcare and family support are all necessary to ensure our children’s security and give them hope for a better future.” László Andor on Child Poverty in Europe 2010. Mr Andor is the EU Commissioner for Employment, Social Affairs and Inclusion Bridges build relations. Relations prevent prevent exclusion. May these bridges be strong enough to link individuals and equip them with what is necessary to cope.

der that they could return to their independent, everyday life as soon as possible. It is not – it cannot be – our goal to open further and further institutions. We want to intervene not on the surface but to eliminate roots of the problem. Our initiative aroused the interest of the competent ministry as well. Based on the positive feedbacks received, our project has its place in the social care system. We believe that intervention must be performed where it is needed most. It is important that needy individuals have jobs, own incomes and they should not depend on state allowances. Stable accommodation facility is good for their selfesteem and gives them strength to everyday work.

Jørgen Thomsen

We are determined to continue the joint bridge-building by the help of a broadening circle of Dan-

Project Manager

ish partner agencies and the Velux Foundations. This collaboration gives strength and encouragement

DanChurchAid, Copenhagen

to our work. László Lehel President – Director Hungarian Aid

– 52 –

– 53 –

Hungarian aid


PRojECT dESCRIPTIon REInTEGRATIon STEP by STEP Since 1990 Hungary has gone through substantial economic, social and institutional changes. This process has accelerated economic development but also resulted in growing inequalities and vulnerability. The system of public services has been unable to cope with the increasing marginalisation of the most vulnerable; as a result, the process that pushed more and more people into deep poverty and hopeless situation without future prospects could not be stopped, either. Means and institutional system of local governments defined by law are unable to provide proper solutions and find accommodation for destitute and vulnerable families. At the time of project planning (2005-2007), specific rehabilitation and reintegration programs were missing thus chances of leaving the system of social provision were very small. Hungarian Interchurch Aid (HIA) has provided crisis and longer-term reintegration assistance to vulnerable children and families since 2000, where HIA opened temporary shelters for children and their families at risk in the Eastern towns of Miskolc, Szolnok and Orosháza. These settlements are situated in Hungary’s poorest Eastern region where problems have been further deepened by recession economy. Experiences from the work in the shelters have revealed a need for a widened involvement in order to strengthen the chances for the target group of social inclusion. In 2007, Hungarian Interchurch Aid (HIA) with its long term partner, DanChurchAid (DCA) received the opportunity from Velux Foundations, to build on its own previous experience a complex, social inclusion program in Miskolc, Szolnok and Orosháza. The project’s intervention strategy reflects a complex and integrated approach that is directed to the sustainable development of the target group, to solving their shortterm needs and enabling their long-term social reintegration as to the following: (1) responding promptly to urgent needs of children, youth and their parents in crisis situations including social support for stimulating reintegration into society; and (2) supporting the reintegration of children, youth and their parents into school, vocational training and the labour market, and enabling them to access public services. The project started on 1 November 2007 with three main activities: • drop-in centres, • temporary shelters, and • halfway homes.

– 54 –

Project description (reintegration step by step)

In addition to the already operating temporary shelter services HIA established 3 drop-in centres - with the funding of Velux Foundations - where families can receive crisis intervention services, and purchased 2+2+2 flats or houses outside the social centres operating as halfway homes. Families can live independently in these flats/houses but still are supported by the project staff in order to achieve their full social inclusion. At each project location a social worker, a psychologist and a lawyer work with the project’s target group with the support of the social expert, the HIA’s and DCA’s project coordinators. Additionally, special experts, professionals and trainers can be involved in programs for specific activities (i.e. speech therapist for children’s development, employment trainer for employment support). HIA is responsible for the overall project implementation with the support of DCA who is responsible for the overall monitoring of the program. The DCA’s coordinator monitors the project annually (six monthly in the first year) and the HIA’s coordinator every six months. From the beginning, the DCA’s coordinator supervised the establishment of project management system, and gives continued support to HIA’s coordinator during implementation. HIA and DCA are jointly responsible for narrative and financial reporting to the donor every six months. A final evaluation will close the program in October 2011.

Activities and results Educational support and crisis intervention; the main goals are the following: - to reveal problems quickly and elaborate action plans for the children and their families, - assistance in kind, - legal, psychological and social counselling, - job search support and assistance in searching for job opportunities.


Results of project activities from the beginning of the program until 30 June 2010: individuals were involved in program services, cases. - which included persons were provided with temporary accommodation individuals received material assistance of the problems of individuals involved in crisis intervention have been settled successfully.

4.873 711

12,923

1,482 80%

– 55 –

Hungarian aid


Individual and group meetings are conducted with other stakeholders, where problems are discussed relating to the education, problem solving, and motivational support of children. Together with children and parents a number of activities on motivation and improvement of the education of their children at primary schools and further vocational/technical schools are planned and implemented. The crisis intervention addresses the entire family by providing them prompt and effective assistance. The service is directly dealing with factors leading to crisis by the help of a social worker, a psychologist and lawyer and it offers alternatives for problem solution. In temporary homes for families of Hungarian Interchurch Aid crisis intervention is part of the social work provided for clients living in the homes. In Crisis Centres (Szolnok and Miskolc) victims of family violence receive 30 days of complex care. HIA could widen its crisis intervention services with the material assistance of the “You are not alone” project and made it available to outside clients through partner organisations by the help of drop-in centres. As a result of the above services 80% of the problems of individuals involved in crisis intervention were successfully settled by 30 June 2010. Reintegration services and development of children - these services are organised after school-time for children involved in the program. Development activities focus on the result of the assessment done when a child enters the project. As part of the project, an The following results have been achieved with children enrolled in the program: - chool attendance problems decreased or ceased at

68% of children

- Attitude and behavior towards school has changed for the positive at

68% of children

(well-elaborated framework of objectives and indicators allow monitoring and measuring of results) - School results and partial skills of children improved

– 56 –

81% of

innovative assessment test was elaborated that shows which partial skills of the given child should be developed. The HIA’s staff members collected and created several materials, prepared toys and tools to develop certain skills of the children. By today, the HIA’s centres have a development tool collection that can serve as a model for the work of temporary homes in the future. The individual and group activities develop the children’s logical, emotional, mental, and cognitive skills, as well as motion coordination. Not only the basic project staff members (social workers and psychologists) work with the children, but developmental teachers, speech therapists and other special experts are also involved in this work. As a result of the above activities, school reports and development test results show that 81% of the children involved in the programme have improved their school results and partial skills. Employment and job search support: These acParents involved in the program are tivities are very important to the parents who are incharacterized as follows: volved in the project, as experiences show that 95% of of adults in crisis are unemadults in crisis situation are unemployed or live on cas- ployed or live on casual or black ual or “black” work. The target group is assisted by the work project staff in improving their employment opportuniindividuals used employment ties by receiving help in how to access and use different types of care services (e.g. arranging phone calls, presupport and job finding service paring applications, filling in forms, paying travel costs). individuals, that is of parAdditionally, not only HIA addresses the business sector ents could find employment and uses its comprehensive connections with employers, but also the beneficiaries can benefit from the cooperation already existing with the local employment bureaus. Employment assistance is cut to the needs of the given person in a way that clients could avoid potential failures as much as possible. The project supports the target group to overcome simple barriers such as covering travel costs to the working place, procuring working-clothes, solving financial difficulties until the first salary (foodstuffs, fuel), if needed. External job trainings are organised such as self-knowledge, communication skills and job finding courses - which transfer knowledge and techniques to unemployed parents. They learn how to write CVs, what is important during the interviews, how a working contract looks like, what should be included in it. They also learn about their rights and responsibilities, active and passive instruments to ease their search for jobs and also what services are available to find employment. During the first two years of the program, not only the above described activities were important, but also to keep the unemployed parents in an active unemployed status by the project staff as the economic and global crisis caused even more difficult situation for the target group to find new jobs. According to project experiences, it is very important to keep people active in their lives while unemployed in order they could start working if a new opportunity appeared. By first half of 2010 a total of 135 individuals used the employment support and job finding service; 96 persons of them could find jobs so approx. 71% of the parents fighting with jobseeking problems found employment as a result of the program.

95% 135

96


71%

– 57 –

Hungarian aid


Reintegration by the help of halfway houses/apartments: the main goal of the service is to create an environment that supports the full integration of children into their families and supports the families to regain their social status. Within the framework of the service HIA provides 1-5 years of accommodation for families in the halfway houses/apartments. Accommodation in halfway houses is a possibility to families that are ready to move on from the temporary shelter and meet basic requirements, such as parents having permanent registered job, pre-savings, realistic future prospects and long-term plans. Applications are judged by the project team. Successful applicants pay the overhead costs of the flats and a minimal amount of rent, and still can benefit from and participate in project services. The objective is to ensure large-scale independence for the families. One of the 6 homes is based in a small village while the other fi ve are in towns that can result in different experiences of best practices of social inclusion. To date 51 persons have been accommodated in the 6 halfway homes within the program.

Within the framework of the program: - halfway apartments/houses have been established individuals have been accommodated in halfway apartments/houses

6

51

Establishing and organising Social Forums: HIA is striving to cooperate during program implementation with the following stakeholders: - local level (municipality, churches, local social providers, schools, NGOs) - national level (ministries, NGOs) - international level (international NGOs and alliances, umbrella organisations, EU institutions and programs, UN member agencies) Of course this ambition is being realised with different intensity, but it actually works in everyday practice. The project is about strengthening the rights of socially weak and vulnerable groups – not outside of or as an alternative to the official system, but in close cooperation with the authorities, other NGOs and decision makers in social policy at national level. This way the best practices can be integrated into the public social service that is the project’s long term goal. In order to achieve the aim of the project, at each project site a so-called “social forum” has been established locally where the forum’s members are the employees of those stakeholder or-

– 58 –


ganisations, which also work with the project’s target group and refer beneficiaries to the project. The members are experts working in different sectors (local government, non-profit or church sectors), but dealing jointly with the given social phenomenon and actual problems of provision. Approximately six permanent members are represented in each meeting organised every three months. Seminar – sharing/disseminating experiences: During program implementation a national seminar will be organised in the fourth quarter of 2010 in order to disseminate the know-how gained – current publication is an essential part of the event. The seminar will be attended by experts, representatives of ministries, local authorities and NGOs in order to share information available and exchange views on the problems dealt with in the project. With involving all stakeholders in the line and presenting the results/experiences of the project HIA wishes to raise awareness towards the existing problems and influence relevant decision makers. Methodology applied in the program will also be evaluated in the frame of the seminar. dialogue meetings with local authorities, politicians and representatives from public institutions: As complementary activities to the social forum and the seminar, HIA initiates regular dialogue meetings with local authorities in the three cities, politicians from local and national level and relevant representatives from state institutions and ministries. The intention is to promote various types of approaches for successful reintegration of vulnerable groups. By including politicians and state representatives in the discussion of alternative approaches, the need for increased resource allocations and a change of attitudes within the state system towards the most marginalised is met and this is expected to have a positive impact on sustained social changes for the target group. The dialogue meetings serve as a forum where NGOs, the local municipality and the state system can jointly develop new solutions to address the economic and social problems of the target group. The staff members of HIA regularly took part in sessions of ministerial commissions and workgroups, conferences, micro-regional and municipality meetings where they not only had the chance to establish contacts with other organisations but could also influence the legal and professional practices.

Summary Based on its own initiative and piloting professional work, Hungarian Interchurch Aid with the support of DanChurchAid as its long term partner, could establish this four-year, social inclusion program in Hungary supporting the most marginalised group, families in crisis. An important part of program activities is to start dialogues with affected organisations and decision makers in order to include the established activities, experiences and results in state legislation and the overall social provision system. As a result of several years of advocacy work, the Ministry of Social Affairs and Labour not only started to include crisis centre and halfway house services in their own system and to support other organisations to implement similar services, but also mandated HIA to set up and oper-


– 59 –

Hungarian aid


ate the National Family Temporary Shelter Methodology Centre in Miskolc for fi ve years. The primary goal of the Methodology Centre is to co-ordinate the work of the 110 family temporary shelters already existing in Hungary, to share accumulated experiences and results, create common protocol and best practices, and to communicate and advocate recommendations about legal act amendments related to the family temporary shelter activities. HIA is striving to establish and maintain strong partnership with the new government as well. during the timeframe of the project the relevance of project activities became more visible: - due to the global economic crisis more and more families became vulnerable in Hungary, - the number of unemployed increased significantly. As a pilot initiative the method applied in the project can be disseminated in other parts of Europe, as well, to handle similar problems deriving as a result of the global crisis. At the same time the cooperational structure applied in the project is innovative, as well: the professional expertise of DanchurchAid that is transferred within the project has proved to be an added value to the activities. The main value of the form of assistance applied by the Velux Foundations is that the planned services, program elements can be modified and transformed during implementation and also new elements can be added if necessary. Today this approach is highly innovative within the Hungarian support system.

– 60 –

dISCUSSIon oF PRojECT RESULTS I. Discussion of project results in the light of numbers: HIA established its services within the project in November 2007 to assist families struggling with multiple problems and awkward life prospects. In beneficiary selection the priority aspect is to reach and address families where there are difficulties with the children’s school performance and school attendance - irregular school attendance, truancy and other problems that throw difficulties in the way of proper level and quality of the children’s school progress. Participation in services until now: The original goal of the program is to involve 4,000 individuals in different services during the four-year timeframe. This number had almost been reached by the end of the second program year and it was exceeded at the end of 2009. The six months intervals’ breakdown of the above data shows a kind of cyclic character. During the first six months of the years (from January to June) less individuals took part in services than in the second half of the years (from July to December). It is mainly explained by the fact that assistance and services were mainly organised to promote school attendance and overcome

Mr. Balázs Rácsok Social Expert of the project “You’re not alone”; Head of the National Methodology Temporary Family Shelter, Miskolc Since when have you been working for HIA? I have been working in HIA’s Miskolc center since 1994 and I have been participating in the “You’re not alone” program since 2007. what qualification do you have and what is your professional background? I am a qualified social worker and supervisor. My professional experience is based on participation in implementation of several EU applications and projects. what is the aspect of the project “you’re not alone” that distinguishes it from other programs in your opinion? It was my first international project. My experience is that domestic programs are advancing slowly, with frequent stops. Cooperation with the Danish partner was rather a conversation in which we could find solution for the emerging problems together. The program is flexible and plastic. In Hungary it is just the opposite – everything is too bureaucratized in most cases for example, new needs cannot be built in the program. Could you tell us about a decisive case from your program experiences? I had a family with two high-school children who attended a school 20 kilometers away. They were eminent students but did not have money at that time. They could buy only one monthly ticket, one day it was used by one child, next day by the other. We were lost in the labyrinth of Hungarian bureaucracy to find a solution for their problem while this family would have only needed HUF 10 thousand per month during the winter period for the extra heating costs and so that the rights of children had not suffered at all; they should not have stayed away from school.

Discussion of project results in the light of numbers

– 61 –

Hungarian Aid


Number of people involved in the services 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0

2008. jan.-jun.

2008. jul.-dec.

2009. jan.-jun.

2009. jul.-dec.

Diagram 1: Number of people involved in the services

2010. jan.-jun.

difficulties connected to it. Thanks to it, more people joined the program in the period from August to October when families’ budgets are burdened with extra expenses due to the high costs of starting the school year. Purchasing school-books, covering travel costs, procuring proper clothes significantly increases the families’ budgets and causes insolvency in other areas (overhead costs, classroom bank, medicines, monthly tickets, instalments) as well.

Using services, principles of assistance: Based on the data of Diagram 1, another interesting process can be observed. During the first two time intervals each person used the given services twice (1.8 times to be exact). It means that a family or an individual used crisis intervention services twice, information counselling once and received in kind assistance four times. During the next intervals this rate has changed. In the third six months this indicator exceeded three and reached 3.5 during the last half-year. What can be concluded from these numbers? One of HIA’s main professional principles is that it is not thinking in terms of long-lasting forms of assistance. HIA does not intend to provide long-term assistance and make the family dependant on aid. The services rather aim to settle a given situation or problem quickly, in a complex way or to assist in situations that can be restored through a short-term support. A relief process, for example, might consist of one social and information counselling, two sessions of psychological counselling and in kind assistance provided 7 times. Staff members needed almost one year to find and shape optimal frames (occasion, duration, frequency) of efficient assistance in crisis (losing employment, increased overhead costs during winter, divorce, death, other unexpected expenses). In order to achieve maximum effectiveness it is important to forward the assistance to the family within the shortest time and it should also be flexible and cut to the family’s needs. Needs and features of settlements reflected in the program: The project is located in HIA’s three temporary family shelters; drop-in centres that give place to project services established in their territories. Features, opportunities, difficulties, cooperation of organisations, operation of informal and institutional systems differ in several aspects in the three

– 62 –


settlements (Orosháza, Szolnok, Miskolc). The project’s intention is to take these specific features and needs into account in each location and shape their programs, highlight certain services or push them into the background according to it. It is not only the task of HIA’s centres to take these characteristics and needs into account. Social forums are held in each project location. The forums unite those partner agencies that refer clients to the program – family assistance centres, child welfare services, educational institutions. Target group’s needs, content elements of services are taking shape and being formed in the social forums as well.

Number of cases in material assistance and in social and information counselling services 5000 4500 4000 3500 No. of cases in material assistance

3000 2500 2000

No. of cases in social information counselling services

1500 1000 500 0 Miskolc

Orosháza

Szolnok

Total

Diagram 2: Number of cases in material assistance and in social and information counselling services

Different needs and specific features that differ location by location may also be traced if we compare the level of use of each service. During project implementation the location of Orosháza – thanks to its small town character - could call in several other resources in addition to the funds available from the project thus appealing clients could be provided with material assistance. This centre has been offered the biggest assistance by small companies, local enterprises who wished to contribute to program success. Increased chances allow even better-aimed assistance for dwellers of Orosháza and thanks to the higher level of resources in-kind aid could be provided almost two times more often than in Hungary’s third most populated town, Miskolc. It has also become evident in the social forums what capacity shortages of the given settlement may be taken over by the different services in each project location. Social information counselling was requested by the most individuals in Szolnok. Its main reason is that the settlement’s and the region’s institutional system responsible for family assistance and child welfare services had been going through significant changes during the project period. This period was burdened with trans-


– 63 –

Hungarian Aid


formation and changes and produced capacity problems that could be compensated by the services of HIA’s centre in Szolnok.

Total no. of beneficiaries

HIA’s own clientele 63%

Referred beneficiaries 37%

Diag. 3: Total number of beneficiaries by source

During the elapsed project period 37% of clients were referred to the project by partners (1784 persons). The remaining 3089 persons came from HIA’s own clients. There were differences between project locations in this respect as well. The Miskolc centre received the most clients sent by partner agencies; it also means that less clients of its own were enrolled in the program. It could be explained by the big city character of Miskolc. While in Szolnok or Orosháza clients find it easier to visit the centres directly, this process in Miskolc is mainly ensured through partner agencies.

leads to role conflict (teacher – helper role) or overstepping professional boundaries. On the other hand it is also characteristic of families and children that they are not familiar with the school’s social work program that offers certain services on the spot and focuses not only on families but intends to solve the problems in its given context (teacher, student, parents, school…) as well. By today more than 360 students have taken part in conflict treatment training, 200 students were given an insight into the secrets of self-knowledge and 40 teachers have become acquainted with types, roots and solution alternatives of conflicts within the frame of school social work. More than 50 children and youngsters have been involved in therapy sessions in order to treat their psychic injuries. Trust and relationship are being built slowly in this field. HIA can join school-life gradually; staff members are given a chance to carry out professional work step-by-step.

Number of people referred by a partner organisation

Using psychological services 250

2000

200 No. of cases

1500 1000 500 0 Miskolc

Szolnok

Orosháza

Total

Diagram 4: Number of people referred by a partner organisation

School social worker – a pilot program within the project:

150

Miskolc Orosháza

100

Szolnok

50

0

2008. jan.-jun.

2008. jul.-dec.

2009. jan.-jun.

2009. jul.-dec.

2010. jan.-jun.

Diagram 5: Using psychological services

One of the project’s features is that designed services and program elements can be modified and shaped during program implementation and even new elements can be added if necessary. This kind of attitude and flexibility is not only an opportunity but also an expectation towards HIA. HIA and the project must be able to meet the emerging needs and have to make use of the arising opportunities.

Headway of school social work among program services can be traced well in the above tables. The first two months were characterised by one or two sessions of psychological counselling in Miskolc, but later it slowly changed, and were adjusted to therapy needs of clients arriving from schools. In other centres – where there is no school social work – this service rather preserved its counselling nature.

The program element of school social work in Miskolc is a good example for that; this idea presented itself in HIA’s staff members 1.5 years after the program starting. The need was expressed by school workers then HIA elaborated plan of the service and examined if the arising needs could be satisfied with the current institutional system. Experiences showed that problems of children and parents in educational institutions put a big burden on teachers who try to find solutions for these with the means available for them, but it often

This form of school social work, where activities are carried out by an external, independent staff and organisation, can offer effective solutions in a social, child protection environment which is connected with behaviour, forms of attitude and is burdened with conflicts as a typical phenomenon in everyday life of educational institutions.

– 64 –



– 65 –

Hungarian aid


II. Reintegration through the services of the halfway program: justification and background of the service:

Ms. Edit Tóth Family Care Worker, Temporary Family Shelter, Szolnok Since when have you been working for HIA? I started my work in HIA’s centre in Szolnok in 2001 and I have been involved in the program since the very beginning, namely November 2007. what qualification do you have and what is your professional background? I finished my studies and obtained my social worker qualification 4 years ago. Since then I have taken a special examination; the topic of my thesis was basic child welfare service. what is the aspect of project “you’re not alone” that distinguishes it from other programs in your opinion? First of all I wish to emphasize “promptness”. This program allows us to provide prompt assistance to a client if it drops into our centre. Official help is slow and bureaucratic and involves a lot of paperwork and waiting time. As a whole, we can work and help much more effectively within this program. Could you tell us about a decisive case from your program experiences? There was a family - father, mother and four children. Following the annual reading of the electricity-meter they received a pay-check for HUF 50,000. They requested payment in instalments and it was approved by the electric company. We undertook immediately to support them with food packages and hygiene kits during these three months. Their extra costs were compensated this way and they did not have to do without child catering at school, medicines or paying other bills and they did not lose their stability.

Today in Hungary social and child protection services badly need programs that can ensure long-term and effective reintegration of clients. Most of the existing services treat the clients’ problems – often in a fire-fighting mode - that made them get into the institutions but do not offer any alternatives for advancement or successful social reintegration. Additionally, there is a constant question of social policy – to what direction shall it develop a certain type of service. Some say that if an institution type is overloaded (e.g. there are not enough places in homeless shelters, applications to temporary shelters exceed the quota by 300-400%), then new institutions should be opened. Others think that effective prevention and reinforcement and creation of reintegration ‘legs’ (e.g. network of halfway apartments) would be the right steps to take.

and reconstructed and employment of experts (psychologist, lawyer, social worker) who were in charge of follow-up care was also covered from project funds. HIA calls this type of accommodation halfway apartments or halfway houses. necessity of reintegration steps/phases: Why is it necessary to create different steps within a social service? Why is it not enough to spend one and a half year in a certain type of provision to solve the problems brought by the families? There are less and less families who get into temporary shelters due to problems that originate from a crisis or a life situation evolved a few months ago. Most of them are forced to use this service based on lasting problems connected to improper level of socialisation. A parent usually had been living in the given situation that he/she intends to escape from for 20-30 years. This process usually starts during their childhood when he/she saw badly fixed behaviour patterns. It is also a frequent phenomenon that though the parents are 30-40 years old, they have minimal work experience or they have never appeared on the labour market before. There are a great number of families where parents grew up under state care and they lack basic skills to tackle all the challenges that threaten most of the families nowadays. Families that move into temporary shelters have a long way to go in order to achieve significant changes in their lives. Social experts have to perform a hard, consistent and intensive work to make these families able to reintegrate into society successfully. Fields of work with the family include strengthening the family as a structure, discussing problems connected with education of a child, offering housekeeping knowledge, changing incorrectly fixed behaviour patterns brought by them, making parents capable of finding and keeping a job or finding a proper and permanent accommodation.

Hungarian Interchurch Aid performs its social work in its institutions in the spirit of the latest approach. When the agency established its first temporary family shelter in 2000 – that has been soon followed by opening of another two – it became soon clear that if there are no further steps of assistance for the accommodated families then all the results achieved during the temporary care (pre-savings, strengthened family structure, development of children, lasting presence in the labour market, …) might dissolve into thin air.

HIA elaborated its Reintegration pilot program in 2003 which was further developed within current project and expanded in all the three homes. Six residential properties were purchased – 66 –

Discussion of project results: Reintegration through the services of the halfway program

– 67 –


In most cases the available period of 1.5 years is enough to start certain processes and gain new knowledge, new skills and way of thinking deepen inside and become permanent in lives of families. When families leave under temporary care, they often have to move to another settlement so they lose their jobs obtained and all their plans that they dreamed about come to nothing. It also happens very often that the family is obliged to eat up its reserves collected in the home as the only form of accommodation for them is a rented flat with market rates. When leaving the home, the assisting relationship is also over as the overloaded child welfare services are unable to provide the same care – the level of trust, supporting atmosphere and time is much less than in the temporary shelter. Steps/phases of the reintegration pilot project: 0. Crisis intervention in the Regional Crisis Centre 1. Temporary Family Shelter 2. Halfway Care (halfway homes) 3. Ensuring flats maintained by local governments or other permanent accommodation

Level 0– 1: At the time of elaborating the reintegration pilot program in 2003, there were only 3 phases in the process. The Ministry of Social Affairs and Labour established a 30 days’ crisis care for families and single women escaping from family violence in 2005 thus a new possibility emerged to enter the reintegration program in addition to the temporary family shelter (level 1.) This phase was labelled as level 0. From the aspect of the reintegration pilot program, family shelters are to perform the following tasks: a) Surveying the family as a system, collecting problems, difficulties and measuring natural support system (0-3 months) During this phase it is very important that social workers could discover the operation of the family, reasons of getting into the home, resources and problem-solution skills of the family. It is also seen during this phase what connection may social experts establish with the family and to what extent they are authorised to elaborate ways and fields of cooperation. b) T hinking over and discussing solution alternatives, preparing an exit plan (3-6 months) It is important for both parties (family, institution) to make a thorough exit plan which outlines tasks to be done to change the family’s situation into positive direction. This work includes the following priority areas: • Strengthening and transforming the family system in order that parents could appear in the labour market: For the sake of the above goal, parents should not only acquire job-seeking techniques but they also must be able to meet requirements connected with regular work attendance. Getting to work every day requires different functioning of the family. The period of switching to this new lifestyle might cause a lot of troubles when parents had not been present in the

– 68 –


Hungarian Aid

labour market for more than a year, not to mention those cases when they never had any work experience. • Transforming the families’ housekeeping structure, discussing issues connected with parental responsibility, stabilising children’s situation: Social workers of HIA’s institutions often experience that positive changes in families’ incomes do not automatically mean that families’ financial situation turns to positive. For example it often happens that the family runs out of money at the same time of the month independently of the fact that they receive unemployment benefit or wages. Therefore it is very important to overview and discuss the families’ housekeeping habits and attitude to money when they move into the home. This is one of the hardest tasks as the families will feel motivated to do this only if a strong feeling of trust is created with the social expert. It is similarly important to discuss children’s situation, to survey what shortcomings or mental injuries they have. Involvement of a psychologist and a developmental teacher is usually necessary and reasonable in this process. c) Stabilisation period (6 months – 1 year – max. 1.5 years): A main feature of the stabilisation period is that the parents already have concrete and realistic ideas on what to achieve during their stay in the home, what means they need and what steps must be taken for it; a few of their plans have already been realised (e.g. finding job). During this period it is essential that the family should see the outcome and sense of working. They should see their saved funds, positive results of children’s development and their positive attitude towards school. If there is an empty halfway apartment at the end of the stabilisation period, applications are invited which are judged by the home’s professional team. According to HIA’s experiences 20% of families staying in the home are able to get into a condition to apply successfully for moving into a halfway apartment. In practice it means that 2-3 families submit applications at the same time for one apartment. d) Application process: In order that a family could apply for a halfway home, it has to meet the following conditions: • Registered permanent job • Staying for a minimum of six months in the temporary shelter • Regular monthly pre-savings undertaken by the family • Complete and duly payment of the symbolic rent • Clear-cut plans for the future Parents receive a 15-page application form that they have to fill in alone without any help. Application data cover all the results of the family that have been achieved so far, its housekeeping and plans for the future in yearly breakdown. The family decides how long they wish to live in the halfway apartment (max.5 years) and how much money they can save. It is also important to demonstrate how the family can move on from the halfway apartment.


– 69 –


Level 2: Description of halfway apartments and the work performed in them: In case of successful application the family undersigns a contract with the institution; it contains the services that are still available for the family (psychological, legal counselling, family care). The contract also stipulates objectives to be reached, way of payment of the overhead and other costs and the duration of the family’s stay in the apartment. Families report monthly on the events of the month, children’s situation and their plans for the next month. Participation of the family in the program is being supervised by the professional team annually, paying attention to the fact if the original objectives are being realised or not. After moving to the halfway home the most important task of the family is to separate itself from and become independent of the institution. Weekly – or even more frequent - meetings that were typical in the home are becoming rarer and are finally reduced to one monthly conversation. Lives of families are positively affected by the fact that they get accommodation for a longer period. It can lead to creating and realising new plans. Most of the parents undertake some kind of training or school (e.g. obtaining GCE or a qualification that can stabilise and strengthen their stand in the labour market). However, this level also has its difficulties. Sometimes families can hardly cope with the strained tempo which is necessary for realising their goals - strict housekeeping, duly paid public utility costs and ceasing services that used to assist the family while they had been living in the temporary home.

Level 3: Ensuring ﬂats owned and maintained by local governments or other permanent accommodation: Families applying for halfway apartments have all kinds of plans. Some of them intend to buy an own flat, some wish to move into a flat maintained by local government. There was a family that undertook to save HUF 50,000 every month and also increased its family cash month by month; they wanted to purchase a flat of their own. Experiences of the project show that most families could buy self-owned flats when they left halfway apartments, some families moved to rented flats or flats maintained by local governments and only one family moved to relatives to solve its accommodation. It is a big professional achievement for HIA that none of the families that had left halfway apartments had to return to temporary family shelters later.

Hungarian aid

ment and the danger of not finding a new job in the other settlement. Single parent families that had been under HIA’s care would have moved to rented flats. Their monthly expenses could not be covered by their incomes even if the mother has a job and salary. They would eat up their savings collected in the home. This sum would run out in 6-8 months and the family would apply for admission to another family shelter. And the vicious circle continues. It is important to see what significant expenses arise again and again if these families do not get further handholds, stairs where they can step on and become wandering families who move from one temporary shelter to the other for years in absence of other alternatives. They have to restart their lives in each home. HIA’s standpoint is that rethinkThe complex care of a 4-member family for one year ing of and expanding the system of costs HUF 3 million in a temporary family shelter in the so-called ‘social tenement flats’ (i.e. present system and when this care is over, the family flats maintained by local governmost likely continues or rather restarts its life in another ments and rented by families in need) temporary shelter. could make exit of those living under In a halfway apartment care of families would cost permanent care much more efficient. 50% less and the chances of successful reintegration are It should be considered what services are much higher. offered for families that lost their homes or do not have accommodation due to other reasons. Temporary family shelter and the system of halfway apartments/houses should automatically be built on the system of social tenement flats maintained by local governments of the given region and it is also necessary to organise deliberate and reasoned programs to search for other possible accommodations (e.g. cooperation chances of depopulated villages with temporary family shelters).

other comments: None of the families applied for the five years’ maximum period among those who moved into HIA’s halfway apartments. They used the assistance for an average of two years. It is worth considering what would have happened if families hadn’t been able to use this service: some families would have moved to another family shelter 200 km away in order to stay together with the children. It would have also caused the husband’s loss of employ– 70 –


– 71 –

Hungarian aid


III. Children development in temporary family shelters: Mrs. Zoltán Balogh Head of Social Centre, Temporary Family Shelter, Orosháza Since when have you been working for HIA? I have been working for the organisation since 2001 and I have been involved in project “You’re not alone” since the very beginning. what qualification do you have and what is your professional background? I am a teacher by profession and I also have a qualification in mental health. I used to work as a teacher for 25 years. what is the aspect of project “you’re not alone” that distinguishes it from other programs in your opinion? It provides several opportunities that we wouldn’t have been able to offer from normative support. Development work is the most important part of the program for me: we treat problematic children and our main consideration is not simply their school results. We must be flexible, each of these children is confronted with different expectations, difficulties, prejudices and they also have to fit in a new community. The children make us realize and rethink a lot of things. Could you tell us about a decisive case from your program experiences? Instead of a concrete story I have to tell that none of the days are the same here in the shelter. There is a lot of bitterness, it is not a joyful job but we have our little successes every day and we learnt to appreciate these.

Antecedents: Temporary family shelters provide complex care for the client families according to needs. It includes accommodation, contribution to or paying the whole amount of catering, travelling to school, kindergarten, organising free-time activities and covering other costs connected with family life to a certain extent. Staff members working in the institutions have high-medium and basic level of social qualifications in accordance with law regulations. Social work performed in HIA’s temporary shelters focuses on families and HIA’s staff members apply system-based approach during their professional activities but emphases are changing. Sometimes they focus and put more energy into children as it is the right solution in the given situation, sometimes they consider strengthening of parents more important. They usually face a lot of dilemmas almost in all cases.

It is a constant professional dilemma if the professional staff of temporary family shelters is sufficient – both in respect of qualifications and numbers – to ensure proper physical and mental development of children. Are the educational and health systems able to replace, correct shortcomings and develop children with multiple disadvantages? Is it necessary to involve extra resources and experts into children’s development; may a temporary shelter be the right scene for that? In project “You’re not alone” there are several program elements that try to widen children’s development opportunities. HIA started a kind of ‘mini’ program to survey abilities of children staying in the home and development activities were also

– 72 –

Discussion of project results: Children development in temporary family shelters

launched with different techniques. The program in Orosháza is of special interest within the program as it could involve developmental pedagogue in the activities. Results of this program are represented hereunder. Children’s situation: Children who get into the home are confronted with several problems especially if they arrived from another settlement. These problems include discovering their new environment, keeping rules prevailing in the home, getting acquainted with the new kindergarten, school, accepting their classmates and teachers. The new schoolbooks, methods, tools might cause further difficulties at school in the process of learning. It should also be added that these children and youngsters had gone through mental traumas before they got to these institutions. Experiences show that these families have become multiply disadvantaged by the time they receive assistance. As parents, teachers and care workers, HIA’s staff members see how much these children differ from each other, ways of their development and unfolding are widely unlike. Those who are particularly talented, show extreme shortcomings or conspicuous among others are given accentuated attention. However, it requires time for staff members to get acquainted with them, to know their characteristics and understand their problems. Most of children staying in the home struggle with learning disabilities that derive from their socio-cultural background, emotional traumas, school absences and change of educational institution. It is a considerable disadvantage in proper assistance of children that there are no known data about their abilities, they do not have the test results issued by Committee for Assessing Learning Abilities and Rehabilitation. Thus the problem of how youngsters and children could be assessed effectively emerged in the beginning of the program. Children’s assessment in the homes: Based on several years’ experimentations, the HIA’s staff members elaborated a test material measuring key competences of children within the program “You’re not alone” and it was completed with other tests proposed by experts to survey partial skills (e.g. tests for dyscalculia and dyslexia). The test results are influenced by the actual emotional, motivational and cognitive state of the child. Assessment sheets were prepared in the centre in Orosháza by special needs educator and developmental teacher for three age groups: 6-7-8 years old, 9-10-11 years old and 12-13-14 years old children. These assessments have been being performed in all three project locations since then. Control tests are also made every three months but real results of development may be seen after six months only or in optimal case after one year. Screening forms help to disclose 16 partial skills which are the following: general knowledge, writing motion coordination, cognitive abilities, body scheme, left-right discrimination, eye-hand coordination, figure-ground discrimination, arranging spatial information, numeric memory, acoustic memory, visual memory, seriality, figure-sight and spatial situations, repeating difficult words, auditory differentiating ability.


– 73 –

Hungarian Aid


Results reflected by numbers: Input and output testing show that partial skills improved in 81% of children who received any kind of development. It also became evident from the assessments that partial skills of children who did not participate in any development activities declined in 90% of cases despite the fact that temporary family shelter did their best to provide peaceful atmosphere for the families.

Figure-ground discrimination (%) 97

100 89 80

81

94

94

83

60

Writing motion coordination (%) 40 100 20

80

80

71 62

60

60

0 Miskolc I.

52

51

Miskolc II.

Orosháza I.

Orosháza II.

Szolnok I.

Szolnok II.

Diagram 8. Figure-ground discrimination

40

20

Arranging spatial information (%)

0 Miskolc I.

Miskolc II.

Orosháza I.

Orosháza II.

Szolnok I.

Szolnok II.

98

96

100

91 82

80

Diagram 6. Writing motion coordination

71

71

60

Left-right discrimination (%) 40 100 85

89

93 86

82

85

20

80 0 60

Miskolc I.

Orosháza I.

Orosháza II.

Szolnok I.

Szolnok II.

Diagram 9. Arranging spatial information

40

Analysing results of temporary shelters, it became also clear for the HIA’s staff members that rate of partial skills’ development was much bigger in Orosháza where sessions were held by developmental teacher. There was one partial field (e.g. seriality) where level of development was 10% but writing motion coordination reached 60% in Orosháza.

20

0 Miskolc I.

Miskolc II.

Orosháza I.

Orosháza II.

Szolnok I.

Szolnok II.

Diagram 7. Left-right discrimination

– 74 –

Miskolc II.


Different programs and development activities are integrated into children’s lives very quickly and easily. Children became fond of playful atmosphere and sessions tailored to individual needs and they eagerly wait for the next occasion. Discussion of project results: Children development in temporary family shelters

– 75 –

Hungarian Aid


100

100

100 90

97

93 93

100

80

80

86

96

98 95

79 83

82

87

85

51

90

79 51

64

50

87

80

78

70

60

Current project is the first international project in life of Hungarian Interchurch Aid that involved three institutions of the same type. The project is closely connected to the work of temporary shelters thus staff members working in the homes have a direct insight into and experience of its impacts, methods and difficulties. Two of these impacts will be presented hereunder; they will have a long-term effect on HIA’s professional work.

97 94

62

70

%

IV. Program’s impact on temporary family shelters:

Orosháza: Changes in children’ partial skills (%)

57

44

40

Survey I.

30

Survey II.

20 10 Auditory differentiating ability

Seriality

Figure-sight spatial situations Repeating difficult words

Visual memory

Acoustic memory

Numeric memory

Arranging spatial information

Figure-ground discrimination

Eye-hand coordination

Left-right disc.

Body scheme

Cognitive abilities

Writing motion coordination

General knowledge

0

Diagram 10. Changes in children’ partial skills

The line chart reflects very well the varying levels of children’s partial skills. Curves of input and control assessments are similar but show development in each area. Their degrees are naturally different. Input test data show low levels in fields of cognitive abilities, writing motion coordination, seriality, eye and hand coordination. While planning development activities, these were given bigger emphasis which resulted in very positive changes. Apart from cognitive abilities, the expected 75% performance was exceeded in all other fields. Significant development occurred in fields of figure-ground discrimination, arranging spatial information, figure-sight and spatial situations, repeating difficult words and auditory differentiating ability. On the grounds of tests further development is needed in cognitive abilities, eye-hand coordination and acoustic memory. 80% or 80+% results of other areas are appropriate. During assessments developmental teacher of the program experienced that most of children find it difficult to open up, they are usually uncertain, their task comprehension is weak, and attention is diffuse. Therefore big emphasis was laid on establishing good relationships and properly motivating environment. Apart from partial skills that were tested, attention has to be developed in each case as it significantly influences performance of children. Development of memory and its maintenance is also present in each session as it has significant role in school studies. Based on the above results it can be stated that aimed professional development is necessary in temporary family shelters and remarkable advancement may be achieved that has significant influence on children’s future walk of life. Assessment tests of the three project locations show that developmental teachers and/or special needs educators are highly needed in this type of institutions as well.

– 76 –


Importance of indicators in field of services receiving normative state support: Concept of indicators started to spread in Hungary parallel with the possibility to submit applications to the European Union. Indicators are usually present as the necessary bad in lives of organisations; something that should be reached, something they have to stick to; the failure to realise them must be denied and it also requires tremendous administration work. HIA experiences in its professional work that supervision focuses on the sea of numbers and if the charts are perfect the project is considered successful from the aspect of monitoring. Indicators are determined under current project as well but not the way it is usual. At the beginning of the program DanChurchAid (DCA) staff-member and HIA’s coordinator together with the professional staff defined what reasonable indicators could prove realisation of goals undertaken in the application and how the actual results and impacts reached by the program can be measured. During monitoring visits HIA’s and DCA’s coordinator spent hours to find the right indicator to the right goal.

– 77 – A projekt által elért eredmények bemutatása: A program családok átmeneti otthonára gyakorolt hatása


This process – though it was tiring and hard – made HIA’s professionals think of how much it is missing in case of services receiving normative support where it is not really determined how to measure realisation of goals stipulated by law. Even the goals are not unambiguous in many ways. In these situations different protocols try to offer some kind of guidance. At the same time, if the input data are not determined, it is very difficult to measure whether there is any development or leap forward and whether we got closer to the originally set-out objectives or not. The question of reintegration comes up very often nowadays. How it may be measured if a given service or method goes to the right direction and it is really able to contribute to successful reintegration of clients? Maybe, it is not that difficult as one would think. One indicator could be, for example, “How many new individuals did the client get acquainted with during the last one month?” In child protection service it would be especially important that experts could work with proper, qualitative indicators. HIA staff experiences year by year that a family is staying in the third or fourth temporary family shelter but there are no input indicators, base of comparison either for the parents or for children. Professional staff has learnt from current project that there is no need to be afraid of indicators because if we determine them properly, they make professional work and results measurable. It is very important in social work where results are not spectacular but it does make a difference what the normative funds are spent for by the institutions.

Hungarian Aid

Hungarian Interchurch Aid’s Methodology Centre initiated amendment of legal regulations in connection with the service and requested the ministry in charge to allow more competence and space for workers of temporary shelters to decide the level and intensity of assistance to be provided for the clients. Proposals were accepted, the regulation was amended and the ‘full range service’ has become ‘full range service according to needs’ by decree. Unfortunately the Methodology Centre receives several warnings from this field that those who perform monitoring are unable to handle this permissive and flexible frame. As a consequence, they still haul institutions up for a full range of service. It might be explained by the fear and bad habit of monitoring authorities who think that institutions try to save money on clients and that is why they do not get the necessary services. What do clients think about it? Has anyone asked them? How are the clients’ standpoints taken into account when planning a certain service? How do they take part in developing different services and how their needs and thoughts appear in regulations? These are also important issues when the question of “empowerment” comes up. Professional consultations with DCA highlighted these issues and it is evident that services provided by temporary family shelters are to be developed in this respect as well.

HIA, as a National Methodology Temporary Family Shelter intends to play a significant role in drafting those indicators that might serve as a firm ground for professional work. It is important to draw up measurable goals and the related reasonable indicators for services that receive normative state support. Chances of “empowerment” in legal regulation of services: The word “empowerment” means to “enable” and “delegate power” to the client in order it could be able to make decisions in its own businesses and to obtain means and support for effective solution of its difficulties. Legal regulations formulate frames of care in certain social and child protection services - number of experts, material conditions, size of dwelling spaces, minimum levels of physical care. These frames appear as compulsory conditions for each client. Frames imply protection for the client as he knows what care he is supposed to get and frames imply protection for the given institution as it knows what to provide for the client. Legal frames, however, also imply intense rigidity. They do not take into account the independence and resources of clients getting into care. It might happen that a client who used to be able to get foodstuffs, purchase detergents and ensure clothes for his family will become dependent on aid due to the compulsorily provided services. During project monitoring, HIA got several feedbacks from its Danish partner agency to leave independence of families as much as possible and to maintain motivating nature of the assistance received. They had the same request concerning clients being accommodated in the temporary family shelters. – 78 –



– 79 –


V. Difficulties and solutions during program implementation: Reaching the target group The project intended to select beneficiaries whose problems and crisis may be solved within a short period (3 months) by the help of short and effective intervention offered by program services. HIA wanted to avoid long-lasting assistance and did not want to provide services in situations where these could only serve as fire-fighting and would not have had a positive effect on actual problems. Partner organisations sending clients into the program also took part in the screening process. It was very difficult to select the right target groups, and determine the situations when the service can be effective and when it cannot. One year following the beginning of the program it was still not clear for partner organisations whom the project can help, whom can be referred to it. It is an experience of the program that multiple problems, restricted and improper means of social experts made the fire-fighting approach automatic. For several months some partners had not been able to refer clients to whom the project could have provided lasting assistance. However, regular professional discussions, phone consultations and keeping strict professional frames concerning who may use the service, brought the intended result. Stakeholder organisations finally understood and sensed to which clients the service might be beneficial. Impacts of economic and social crisis The economic world crisis influences project results and its clients as well. Objectives that were set out in connection with clients’ employment became questionable. Thousands of workplaces ceased to exist in the regions where projects are located. HIA’s centres could experience that 90% of adults living in the homes and having had jobs became unemployed within a month at the news of the crisis. Companies that employed mainly women as seasonal labourers (that was almost the only employment opportunity for a lot of women accommodated in the homes) started to search for male labourers only. Centres also had to face with the fact that clients who had finished only 8 grades of elementary school could not get any employment, as companies that used to employ them on assembly lines as trained workers also closed down. Crisis has its effects on other areas as well. Partner organisations started to send clients (families and individuals) who do not know what they will eat next day. Staff members hear more and more stories about real starving of children, lack of foodstuffs of diabetic patients, failure to purchase life-saving drugs due to lack of money. Number of clients visiting institutions with these kinds of problems reached such a high level following the crisis that it is impossible to meet their needs; the government has to take part in the solution. HIA increased its available in-kind donations from other sources and tried to satisfy needs by the help of the EU’s Food Security Program and own collections.

Hungarian Aid

the program from the point of view of a referral institution

Hungarian Interchurch Aid reached the target group to be involved in the project in two ways: 1. Clients were selected from HIA’s beneficiaries and individuals applying to HIA based on the given criteria. 2. HIA concluded cooperation agreements with 5-7 institutions (per project location) that could send participants to project services from their own clients based on preliminary accord. The Methodological Child Welfare Centre of the Szolnok Micro-region HR Shared Service Centre’s Multi-Purpose Association has become one of the partners of HIA’s temporary home for families in Szolnok. The Child Welfare Centre has been in good working contacts with the Temporary Home for Families due to its basic tasks stipulated by law. Thanks to the good working relationship, HIA offered and requested the institution to take part in the program “You’re not alone”. Beneficiaries of the child welfare service include endangered children and families living in the town. A child is considered endangered if his/her healthy physical, mental, moral and emotional development is not ensured in the blood-related family. The following few sentences reflect and summarise the outside point of view of Mrs. Bakó, Anna Kácsor, leader of the partner organisation, about HIA’s project. Why did you consider it important to take part in the program? Having read about the services offered by the program, cooperation was quite evident for us as this program completed the town’s missing services that allow more effective provision and fills up gaps in certain elements of the care system. Is this program more effective in treating crisis situations? Children usually become endangered due to the sudden appearance of existential loss–unemployment, sickness, family conflict, violence within the family. In these cases target group requires prompt, concrete and complex assistance which is available in our town only within the frame of the “You’re not alone” program. In which field do you think cooperation is quick and flexible? Flexible approach, prompt and concrete assistance have greatly contributed to solving the problems of disadvantaged, endangered children and families facing crisis situations. Clients of our centre could join the program with the help of intervention sheets. Following prompt phone consultation and making an appointment, target group members were provided with assistance within a very short time, I dare also say immediately. In what way did organising social forums (regular inter-professional meetings) help you? Regular meetings of all cooperating organisations promoted cooperation of the Child Welfare Centre with other institutions which contributed to the more effective operation of the signalling system. In connection with the program higher level of contacts has also been established between professionals representing different institutions. What impact did the program have on the personality of Helpers? Thanks to the prompt and effective assistance provided by the program, we could experience

– 80 –

Discussion of project results: Difficulties and solutions during program implementation

Summarising experiences of the program from the point of view of a referral institution

– 81 –


feeling of success together in a different quality. Staff members of the Child Welfare Centre could widen the range of their professional tools by the help of services that were available within the program and it had a positive impact on the professional personality of staff members. who could join the program? In our family care work we more and more often see families with children that are seriously affected by social problems and economic crisis: - one of the parents became unemployed - monthly instalment of their bank loan increased to such a high amount that the family is unable to pay it - the mother’s income decreases significantly during baby-care - divorce, serious family conflict - appearance of violence within the family - arrears in payment of public utility costs - unexpected serious disease in the family These and other similar problem situations generated so serious disturbances in lives of families that healthy physical, mental, emotional and moral development of children being raised in these families became endangered. We could provide effective help to our families through directing them to the program services. what “bits” of the assistance would you like to highlight? Bit 1: Parents were raising five children in a family with multiple disadvantages. The mother was receiving child care allowance, the father was working but then the tragedy occurred: he lost his job. But trouble does not come alone – one of the school-age children took part in a medical screening and he was found to be in urgent need of eye-glasses. The family’s living was in danger due to the missing salary of the father. Buying the necessary eye-glasses for the child was totally beyond hope. Our organisation does not have any possibility to provide material assistance to families in such cases. By the help of HIA’s program, the child received his eye-glasses in due time thus a potentially irreversible damage could be avoided. Owing to this relief the family could tide over the most difficult times and did not have to raise loans or decide whether to pay the overhead costs or buy the glasses for the child. The family did not get into debt-trap; father soon found employment thus the family’s normal functioning was restored.

– 82 –


Hungarian aid

Bit 2: A family with two children turned to our service – the mother received child care allowance, the father was working as regular. The income situation and expenditure structure of the family has substantially changed when their baby was born thus the young couple had to realise that they are not able to redeem their foreign currency loan that had been borrowed earlier. The family could tide over this critical period by the help of a short-term (3 months) assistance package (foodstuffs and contribution to overhead costs) provided by the program. During this term the family could restructure their expenses, mobilised extra resources and they could keep their apartment. Bit 3: A single mother with one child was living in a rented flat and her incomes had temporarily decreased to such a low level due to the crisis that they were in the danger of losing their accommodation. She received help in paying her overhead costs during the critical period in the frame of the program. Bit 4: A mother is raising her secondary school student alone. She lost her job not long ago. They got into a very difficult material situation; it was questionable if the child could continue his studies. She received in-kind assistance within the program including food aid and contribution to school expenses. The mother also received mental health support so that she could treat her situation. what would be the consequences if these services were not available? Before the program, the similarly prolonged crisis situation of families deepened the endangerment of the children and sometimes led to break-up of families or removing the child from the family in extreme cases. what do you think about the future of these services in social politics? I consider it very important that more and more service-types should be created in the future which are prompt, flexible, tailored to the needs of the individuals and the families and allow due professional frames for effective intervention. I consider the crisis-intervention service combined with in-kind donations and reintegration services especially valuable for disadvantaged children. Our child-welfare centre is working with similar tools but our professional capacity is insufficient to meet the existing needs (e.g. coaching, organising community programs, development of children in groups and individually, couple and family therapy).


– 83 –

Hungarian Aid


Assistance within the NGO sector - case study At the time of fixing and wording professional goals of the project called “You’re not alone” – launching support services for disadvantaged children, youth and families with staff members of Hungarian Interchurch Aid and when trying to draw up in what way it offers more than the available services and the operating institutional system (child protection and social institutions) stipulated by law, flexibility and promptness were highlighted among keystones of the project.

for building a new life. The one year’s accommodation offered by the social care, the home’s professional staff and the services provided by them (psychological and legal counselling, family care) were all extra tools for the family to achieve the following goals: • Processing traumas caused by abuse • Creating a stable family structure and plans for the future • Addressing learning difficulties of children An active family care process is needed to realise all these goals and considering the tasks to be

Under flexibility we mean a care process tailored to individual needs that goes far beyond legal frames of a given institutional care (its compulsory provisions, services and time frames). Intensity of services constantly follows the beneficiary’s needs and does not deprive him/her of independence and autonomy.

performed, the one-year period does not seem to be too long. Life should be restored for a family that had lost almost everything: home, safety, companionships and peer groups. An illness that changed the frameworks: A few months after moving into the home, it turned out that Eszter has a tumour in her body that

Promptness refers to the time that passes by between problem realisation, definition and intervention. Timely assistance may prevent further aggravation of the situation and appearance of further difficulties and it also helps individuals and families to take presence of problems in their lives as a natural and ‘normal’ phenomenon.

should be operated on and then she should receive chemotherapy. Eszter felt that their situation was hopeless. She, however, could take courage from her children and from the fact that while she is in hospital, her children are in a safe place. Owing to the new situation, the frameworks of assistance had to be widened. These frames ex-

Impacts of the above two factors in HIA’s social work will be presented through the following case – which is a sad family tragedy on the one hand and a helping process on the other that takes clients’ “needs” into account as much as possible. According to the generally accepted rules, names and some personal data were changed in the case report.

ceeded the range of services provided by temporary homes. Costs of travelling to the hospital for treatments, medicines, special diet and vitamins amounted to several hundred thousand Hungarian forints. The mother was considering the following solution alternatives: - she does not obtain or obtains only part of the necessary medicines, vitamins and supplements - the natural support system (family, relatives, friends) provides assistance in covering these costs

Background: A mother (named Eszter) with her four children arrived to HIA’s temporary family home on a

- she raises the necessary funds with the help of a loan

spring day. The reason that forced them to leave their original home place was the aggressiveness

- she applies for extraordinary social support at the local government

of the life partner. The man constantly molested and abused Eszter both mentally and physically

- she applies for public health benefit that could partly solve her financial problems

and recently shut her off from the outside world, isolated her from others. Owing to the situation evolved, scholastic records of children also declined.

With a view to recovery, it was important to undergo the operation as soon as possible and also to have the necessary medicines and supplements at hand. The natural support system, in this case, is

Temporary Family Home:

limited to Eszter’s mother but she is unable to provide material help. Due to the bad financial situation

The family requested help of the child welfare service in order to get rid of the abuser and

of local municipalities, it is also difficult to get extraordinary social support and it can be applied for

continue their life under peaceful conditions. The child welfare service directed them to one of

only once that would not solve the present problem of the family. Public health benefit would partly

HIA’s temporary homes where they could move in a few days following the signal of the problem.

cover costs of medicines but does not cover that of the supplements. If the family takes out a loan,

Eszter and her children could soon fit into the home’s everyday life. Absence of the aggressor launched very positive changes in the life of the family. Children were evidently relieved, the mother calmed down. Inner operation of the family has strengthened which is a necessary base

– 84 –

Assistance within the NGO sector - case study

they might get into irreversible indebtedness. The possibility to widen the frames was offered by the “You’re not alone” program, which provides temporary assistance in emergency situations.


– 85 –

Hungarian aid


Services:

- Moving to a rented flat - in this case all the family’s savings are paid for the rent which is about

The disease rewrote plans that were defined by the mother in order they could leave the home after the expiry of the one year.

HUF 30,000 per month. - Moving to the temporary home of another town where they can stay for another one-one and half year. In this case the family should restart everything from the very beginning. New school

Assistance to the family had a twofold focus: 1. Strict family budget was prepared together with the family to cover extra costs. HIA determined a 6 months’ frame of material assistance to cover the costs of vitamins and supplements. 2. The mother – due to her illness - could only partly meet her tasks that should be performed by a single mother with four children. Social worker and psychologist helped the family to tide over crisis situations. Learning difficulties were also faced by the children due the situation evolved. HIA employed a special-need teacher in order to overcome these problems. All staff members helped in nursing and education of children. Tasks were distributed and coordinated among the staff workers month by month paying attention not to take over more duties from the mother than required by the situation.

and new place is a further trauma both for the children and the mother. The family must become familiar with all the opportunities offered by the new town and rebuild its interrelationships. By the time it is all done, the care period might expire again and they would be obliged to move to the next home. - The family moves back to the abuser and the dread starts again. new beginning, new chances: Moving of the family into the new house was preceded by careful preparations. HIA introduced its program to all the affected parties in the settlement (neighbours, school, and the municipality) in order that the family

Following the operation, the mother’s state improved very quickly, she became stronger month by month and finally she was declared recovered by doctors. Reintegration model-program – role of halfway homes in social care: Eszter’s recovery allowed dealing with the future plans of the family. It was especially important as the family’s temporary accommodation period was to expire in three months. The family had proved during the former period that they could take the opportunities offered by HIA. Results of the road that they had made so far - breaking out from an abusing relationship, overcoming a serious disease, restructuring the family’s life, fighting everyday challenges (economising money, school achievements of children) – showed that the family was up to independence and was able to organise everyday life. They would also be able to maintain a flat, pay the overhead costs and undertake pre-savings to realise their future plans. Based on the above conditions, the family was offered an opportunity to apply for a halfway apartment in the frame of the program realised from the support of the Velux Foundations; they can stay

should cope with as little prejudice as possible. Co-ordination meetings were held with the local government and its institutions as well. The family could successfully fit into the life of the small community of their street first and that of the village as well. It has been a joyful experience that instead of prejudice or rejection, both close and far neighbours expressed their helpfulness. It was glad to hear how much love and attention was received by the family from the people living in their street. Everyone in the settlement helped the family, some with fruits, others

Halfway apartment is a new pilot initiative which is able to provide effective solution for families that become stronger, find employment, optimise their family budgets during the temporary care and family members are willing to cooperate for the sake of achieving their realistic future goals. The halfway system provides bigger independence and responsibility to families but the assisting linkage with the former professional team does not break off. The minimal amount of the so-called “social” rent and the available professional support allow the family to use their remaining resources (mental and financial) to establish the conditions of their stable and long-term accommodation.

with small cakes or a reassuring smile. It gave further strength to the family to build long-term plans. They felt that they found their home.

for another 5 years in this apartment and further strengthen themselves until they find a chance to

They planned to buy a house of their own from their pre-savings in the settlement in the future.

move to their own property.

Finding a home is extremely important in the life of a family – feeling that they are safe, knowing that they do not live from day to day and they have a place to lay their head in the long run. Feeling that they can accurately and duly cover their expenses and they have some extra money for their future plans. Children felt this safety. They found friends, joined in the life of the settlement and even yielded sport results for the village. They felt that they were important, they could be relied on; they got support but they also gave help when they cut the grass of their neighbour or went to gather the crops of the fruit trees of another neighbour. This feeling of safety also had positive effects on scholastic records of children.

Application of the family was accepted by the professional team thus the family could get ready to move to the halfway house during the summer of 2008. If Eszter and her children had not been involved in a program like this, they could have chosen from among one of the following opportunities:

– 86 –



– 87 –

Hungarian aid


Fate creates another difficult situation: Unfortunately the mother’s illness broke out again after one year. Treatments started again but the family was optimistic. HIA did its best to support the family through purchasing medicines and supplements and decreasing their expenses by the help of in-kind donations like clothes and nonperishable foodstuffs. As the illness became stronger and stronger, mental burden of the family – including both grownups and children - was also growing. HIA lent a helping hand in undergoing and surviving all these. Eszter’s mother also joined the family and took part in nursing her. Eszter died after prolonged and serious illness in spring of 2010. Her death tried not only close family members but staff members as well. Children and grandmother, who was taking care of them, were provided help by HIA’s psychologist to process their great loss.

Human dignity in all circumstances: The reader may well ask several questions concerning the above case. May we talk about results in this case? Why does HIA present its project through this story? What was the point of halfway apartment?... If we look back to the last few years of the family, we see that it had to face a series of crises and difficulties – molestations, abuse, moving, serious illness, losing the mother. What did, however, assistance mean to this family? The services provided allowed family members to take up the fight with the difficulties while the mother could stay together with her children. The family did not fall apart, children did not get into deviant groups, did not become truants. The family found a new home. They could live through together the beginning of a new future. Mother could fight in a worthy, family circle until the last minute receiving the biggest help from her mother and children. It was a difficult but not senseless period for the children. There is tomorrow, there is a base and there are goals and a model in front of the children and it gives them strength to move on. Family was surrounded by a constantly changing helping and assisting environment that allows/ allowed them not to give up their results having achieved so far. Grandmother took over the “role” and tasks of the mother. The whole provision system exemplarily cooperated in the legal procedure connected with it under HIA’s coordination. The greatest result is that – though the mother cannot be with her children any longer – we still can talk about family, togetherness, plans and image of the future. The firm base to this image is offered by the program, the halfway home and its services.

– 88 –


“RESULT oF CARE” – FRom An EXPERT’S PoInT oF vIEw National Methodology Temporary Family Shelter run by Hungarian Interchurch Aid has been following ability development of children staying in the temporary homes with distinguished attention since 2007. Staff members of the centre were confronted with new tasks due to the undertaken job – that is to change school results of these children into positive direction during the one and a half year of their stay in the home. The time being spent by these children in the temporary home for families is a good opportunity to provide support adjusted to the maturation process of the given age-group. HIA’s staff members consider it their main task to make all social and material conditions available that are needed for internal maturation and development of children. Initial steps The psychologist working in HIA’s Temporary Home for Families in Miskolc first of all performed intelligence testing (MAWGYI-R) in order to measure children’s abilities. Its results showed that IQ of children was between 58 and 126 during the period of 2007-2010. Due to the huge differences between children, individual treatment has become a priority criterion of development sessions. In 2008 the above evaluation tool was completed with a test method that is able to measure development level of psychic functions necessary for successful learning from 6 years of age. It was elaborated by a special needs educator – developmental teacher. The test is elaborated to survey the ability profile of children in three different age groups (6-8 years, 9-11 years and 1214 years old). The test can be taken and interpreted by social workers and its result shapes the course of how to assist the child’s development. Teamwork of teacher, psychologist, parent, developmental teacher and social worker allows development of the child’s abilities and contribute to firm and lasting acquiring of studies. Experiences: Difficulties to involve parents: Involvement of parents and their willingness to cooperate in purposeful ability development of the child is of changing intensity in the temporary homes for families. Parents usually encourage the child to take part in free-time activities and development sessions offered by the home but further cooperation often encounters difficulties.

“Result of care” – from an expert’s point of view

– 89 –

Hungarian aid


Mrs. Vörös, Rita Dajka Family Care Worker, Temporary Family Shelter, Miskolc Since when have you been working for HIA? I was employed by HIA in 2000 and I have been participating in the program since 2009. what qualification do you have and what is your professional background? I am a social pedagogue by profession but I also have a qualification of preschool teacher and I am specialised in mental health improvement as well. what is the aspect of project “you’re not alone” that distinguishes it from other programs in your opinion? I used to work with families accommodated in the shelter earlier. Compared to it, now I have a much more free scope within this program. The spectrum of activities is much wider; we are in contact with several sending institutions, schools and homes. Thanks to this closer cooperation, we are able to help our clients in a more complex way. Could you tell us about a decisive case from your program experiences? Once we received a father with a four month’s old baby and a five years old girl who had been left by their mother. The man lost his job as he was forced to take care of his children. He asked our assistance in order he could cater for his children until he arranges different allowances that are due to him and finds a new job. He has been supplied with diapers, baby formula, and non-perishable foodstuffs to tide over these hard times.

(Benji was a 7 years old kindergarten pupil when they moved in the home with his father. When partial skills were surveyed, disturbances were found in fields of writing coordination, body scheme, left-right discrimination and seriality. These problems predicted difficulties in acquiring basic culture techniques at school. In addition to these, the boy was stuttering under certain circumstances, usually caused by stress. Father was given the necessary information on what could help Benji in successful school starting: visiting a child psychologist to find and treat roots of his stuttering on one hand, and participation in sessions that promote development of weaker partial skills on the other hand. Besides father got advice and suggestions concerning what games and exercises could develop the child during their playing together at home. Father made an appointment with the child psychologist but he did not keep the dates on several occasions. Though father brought his son to the playroom activities when they were in the home but he did not try the exercises and games suggested by experts.

Nine months had passed and father only periodically used the available services thus these did not have any conspicuous results. Benji started first grade, his stuttering was still present, he could not hold the pencil orderly, he often confused left and right directions and he also had letter recognition problems… During the available timeframe there would have been an opportunity to treat Benji’s stuttering, developing his body scheme, pencil-holding, seriality and orientation skills in close cooperation with the father. (Did the father think about it?)

– 90 –


Development activities in the home: Following the test-making, it becomes obvious which skills of the given child should be strengthened. Staff members of the home organise individual and small-group sessions that always focus on developing a certain partial skill. During these sessions staff members lean on abilities of the child in which he/she showed outstanding performance. Children meet staff members every week within the above-mentioned frames. Each session lasts about 45 minutes. Experience-based activities are made more exciting by the help of illustrated exercise books, arts and crafts occupation, ball games and movement activities. It is important to stress that the sessions imply planned and deliberate organising of playful tasks which support development of partial skills surveyed. Helping professionals (pedagogue, psychologist, developmental teacher, social worker) greatly contributed to the efficiency of children’s development; in case the child’s performance was below the average, they used corrective methods and if it was necessary, they proposed to prepare an expert opinion. (It is 3 o’clock p.m. Laci is knocking on the office door. HIA’s staff member asks whom he wants to see. Laci answers with a smiling face: I came to play with aunt Betti. Aunt Betti asks for a few minutes until she collects tools necessary for the activities as it is Laci’s attention that will be in the focus today. The door of the group study-room is opening. Laci knows that the following 45 minutes is only his and he is eager to see what they will play today. He sits to the table to his usual place where he sees the toys prepared for him. First he starts telling what happened with him since the last meeting with aunt Betti, then takes the colourful small sticks and disks in his hands to make the same pattern as aunt Betti. He is shouting with joy when he succeeds. Experience of the first game is followed by a second, a third… Laci knows that board game means the end of the session. He would like to win anyhow so he pays all his attention to observing the rules. When he is able to get the victory over aunt Betti, he suddenly jumps up and hugs her. He is asking with bright eyes – When will we meet again? Aunt Betti tells him – like every week – at 4 p.m. on Monday. They say goodbye to one another, the door of the study-room is closing but the experience of joyful moments will be theirs again one week later.) Process of developing children’s partial skills: The first screening test is made with each child who completed 6th years within 1 month following their moving in; by the help of the test actual development level of 15 partial skills may be surveyed. (The measuring tool used from 12 years of age does not survey writing motion-coordination and body scheme.) As an addition to the above the Goodenough method of Draw-a-person-test is also applied which helps experts to learn about new aspects of


– 91 –

Hungarian aid


the child’s intelligence. Based on its results, intelligence of children showed in drawing is between 43 and 116 (average intelligence level manifested in drawings is 77); the age showed by drawings is 24% lower than the actual age of children (e.g. a 9 years old child’s age is equivalent to 6.8 years based on his drawing). The test is being repeated every three months which contradicts to the experts’ opinion who claim that the same test should be made at least with 6 months’ intervals. However, moving in and out from temporary homes is a steady process and the 6 months’ interval is too wide to follow the child’s development in several cases. It might be a risk factor that the family moves out earlier than the child’s development span and efficiency of the development activities could be seen. The change in ability profile is always evaluated by comparison of the first and last test results:

Changes in children’ partial skills Survey I.

79

83

81 81

Survey II. 89

88

85

92

91 85

81

71 60

65

65

55

73

68 67

65 65

62

63

61

60

83

79

76

53

Auditory differentiating ability

Repeating difficult words

Figure-sight spatial situations

Seriality

Visual memory

Acoustic memory

Numeric memory

Arranging spatial information

Figure-ground discrimination

Eye-hand coordination

Left-right discrimination

Body scheme

Cognitive abilities

Writing motion coordination

General knowledge

46

Diagram 11 – Results of development activities carried out in temporary home for families

The diagram shows comparison results of 25 children, out of them 11 boys and 14 girls (40% aged between 6-8, 16% aged between 9-11, 44% over 12). Based on the results of the first survey, 32% of children (8 persons) performed under optimal level (75%) in the field of knowledge in general. They have incomplete knowledge of the days, times of the day and seasons. Thanks to the development sessions 44% of children, however, gained better results during their stay in the home. Further results Role-taking of HIA’s Temporary Family Shelter in following partial skills of children resulted in

– 92 –


a deeper overview of a field that helped to observe children’s development progress differing from the average more efficiently with the involvement of the necessary experts. Observing children’s skills, their school progress and psychological testing showed signs of learning difficulties, integration and behaviour problems in most cases. If the school did not request expert opinion of the Educational Counselling Service (though there were signs of learning disability), social worker of the home tried to act on the child’s behalf, in the child’s best interest in the frame of personal consultation and initiated that development services were made available to him/her. Testing and developing partial skills do not belong to the social worker’s competences thus a developmental pedagogue was employed by the program; she assists work of the project team in the home by doing PSMT therapy (Planned Sensomotor Training) focusing on the prevention aspect of early development. Special attention was given in the work of HIA’s staff members to an increased, conscious observation of children which helped a lot in the recognition of differences in their development phases. This attitude helped staff members to assist early development of a little girl whose speech development did not start at the age of 2; movement therapy was provided for a little boy who could move his left-side extremities only with difficulties since his 4 months’ age; as a result of this conscious observation staff members suggested to take a 7 years old girl who had attended kindergarten at that time, to the Educational Counselling Service as they suspected learning disability (finally she was admitted to a class specialised in speech-therapy); the same approach helped a 5 years old girl to develop her fine motor skills as she was able to hold a pencil only for a few seconds … Hopefully this list will be longer and longer in the future!

Further plans include widening stock of development tools as they may result in a more effective assistance by offering multiple experiences from different aspects for children. As a cost-saving method the home’s staff members created toys with their own hands that made the sessions even more colourful. Development activities were soon integrated into the everyday life of the Temporary Family Shelter. Staff members see the development and see the existing need to make these services a permanent part of the work that is being carried out in the temporary shelter. HIA hopes that professionals who took part in development activities based on their qualification and achieved positive results with the children will be included in the obligatory staff of temporary family shelters by the help of new regulations. on the other hand HIA’s methodology staff members trust that the necessary resources will also be available for all temporary homes to employ these professionals.


– 93 –

Hungarian Aid


proposals to amend law regulations and practices “Need-base, full range service “instead of” full range service” Background: Government Decree No.133/1997. (29.07.) on fees and compensations of basic child welfare services and specialised child welfare services providing personal care and the evidences necessary for claiming these; Article 13(4) “If the child accommodated in temporary shelter for children or families receives catering in another institution, the temporary shelter for families or children refunds costs of catering for the service-providing institution to the extent of the amount of personal compensation to be paid there.” Based on the above, if the family is unable to cover the costs of child catering, the temporary shelter for families is obliged to pay it. Proposal: Article 13. (4) of Government Decree No. 133/1997. (29.07) - on fees and compensations of basic child welfare services and specialised child welfare services providing personal care and the evidences necessary for claiming these – should be removed from the order. Justification: Temporary family shelters had to provide full range service before 1st January 2010 for client families. The related law and order did not allow social experts to consider situation, resources, income of families and decide what services should be offered for them based on these details. The full range service stipulated by law often decreased the families’ motivation to solve their brought problems thus “empowerment” and principle of minimal intervention could not prevail in family care. Based on its gathered professional experiences HIA’s Methodology Centre successfully argued for ceasing the ’full range service’ and the law specifies ’full range service if necessary’ from 1st January 2010. It also justifies the amendment of the above mentioned government decree.

Capacity-based financing instead of headcount-based financing Background: Bcb) section of Article 12 of Appendix No. 3 to Act CXXX/2009 says the following in connection with accounting normative state support provided for temporary family shelters: “Determining number of clients: during planning phase estimated annual number of service days divided by 365; during accounting phase total number of service days based on client registration forms divided by 365”. Based on the signals of HIA’s methodology centre it has been completed with the following: “Number of clients provided for by foster parents or temporary family shelters cannot exceed 100% of the capacity stipulated in the operation permit.” – 94 –

List of HIA’s proposals to amend law regulations and practices

Proposal: Introducing capacity-based financing Justification: The current regulation forces maintainers and leaders of temporary shelters to select families based on their numbers due to economic considerations. According to legal regulations 1 family must be accommodated in 1 room thus it often happens that a family of 3 members is admitted by the institution into a room for 5. In this case all the rooms of the home (with total capacity for 40 persons) are occupied but the institution may apply for state norms only for 38 persons. Due to the declining public financing, admission of families might be decided not on professional grounds but based on number of family members and some families might be rejected so that the home could perform maximum capacity. Amendment is also supported by the fact that currently this is the only social service in Hungary that admits whole families and not individuals.

Temporary family shelters – rethinking the system Background: Temporary care offers solution in cases when the given individual or family would not be able to settle its problem without complex professional help. Main objective of temporary accommodation is to make client’s reintegration into society possible and make him/her an active member of society again. Proposal: • New temporary shelters should be established in limited number, taking only regional and strategic standpoints and needs into account • T he period of stay in temporary care should be determined depending on the target groups • In addition to the temporary family shelter the halfway model should also be integrated into the normative financing system as an essential part of the system of temporary family shelters • Number of apartments included in the halfway system should be increased – utilising flats owned by local governments according to possibilities – as this is a model which may offer cheap and effective opportunity for reintegration and prevents clients from falling back to the social provision system. Justification: Legal regulations do not contain provisions about the problems that clients might face at the end of temporary care or how these problems could be avoided by experts and what services could respond to the emerged problems. Unfortunately some of the clients - 30% - “go round and round” under current system, wandering from one home to the other (it is confirmed by data of a nationwide survey made by HIA’s Methodology Centre). When temporary care is over, some of the results achieved by institutions are lost within a few months and clients get into almost the same situation as they had been before temporary care. Principle of gradualness should be applied to avoid it. According to it the assisting activity should withdraw from the client’s life gradually, cut to his needs, gained abilities and skills. It could, however, be realised only if the halfway system is introduced among institutions of temporary care.


– 95 –


Providing educational support for children in need Background: Hungarian Interchurch Aid experiences it more and more often in its institutions that crisis emerged in lives of families prevents the child from school attendance. In most cases families do their best to educate their children in the right way but they do not have the necessary funds to get their children to school. The irregular school and kindergarten attendance caused by material difficulties will have negative effects on lives of children: irregularity might become a pattern in the family and might lead to isolation of children in the long run. Proposal: HIA proposes that certain groups should get material contribution to travel costs (monthly tickets) based on the level of needs in order that regular school attendance could be ensured.

Hungarian Aid

by law stipulating content of professional staff, system of services to be provided, financing of services and compulsory independence from the educational institution. Justification: According to the Office of the Commissioner for Educational Rights “schools need paid social workers who have no any dependence from school management and receive their wages not from the maintainer if possible. They do not teach at the school thus meet students exclusively in communication situations that lack any subservience. Tasks of school social worker include both prevention and communication. These workers maintain contacts with civil agencies (also with the police, the guardian’s office and child protection institutions if necessary) and through their work they also get in touch with the family environment which serves as the student’s background.”

Justification: According to the organisation’s opinion children’s and youngster’s right to education suffers damage if school attendance may be realised only with big difficulties and children are unable to appear in the educational institution because the family has no money. The question of equal access to education comes up in these cases. Aren’t these children disadvantaged if they have to make tremendous efforts to get to the educational institution? Access to education is a fundamental right of each child and violating these rights causes long-term handicaps whose treatment is a much bigger burden on the state then preventing the problem.

School social work Background: Hungarian Interchurch Aid launched its school social work program as a pilot initiative within its project “You’re not alone”. Services include individual case treatment, information counselling, psychological and legal counselling, social work with families, working in groups, services to support professional work (teachers). Schools involved in the program requested HIA’s help in several cases. Group sessions organised for children in different topics (conflicts, aggression and relationships) are very popular, just like psychological counselling, social counselling and training for teachers. HIA, as an independent external organisation is able to provide effective assistance in the linkage system of teachers, students and parents. HIA’s staff members often experience that mistaken roles (the teacher is also a helper) are quite frequent in the process of solving existing problems at schools and competence boundaries are regularly stepped over. Externally operating institutional systems (family assistance centres and child welfare services) are unable to perform preventive tasks and they intervene only in serious cases in a corrective way due to their overloadedness. Proposal: Hungarian Interchurch Aid proposes that frames of school social work should be determined

– 96 –


– 97 –


– 98 –

TARTALomjEGyzék ELÕSZÓ: HIDAK ÉPÜLNEK... 4 ELÕSZÓ: ERÕSEBB KÖTELÉKEK... 5 A PROJEKT ÁLTALÁNOS BEMUTATÁSA - REINTEGRÁCIÓ LÉPÉSRÕL LÉPÉSRE

Recommend Documents