TARTALOMJEGYZÉK 2.1 FOGALMI KERETEK 2.2 LEGFONTOSABB NEMZETKÖZI ÉS HAZAI TAPASZTALATOK 2.3 CÉLKITÛZÉSEK

NEJ2004 – Szakértôi Változat

TARTALOMJEGYZÉK

4–2

TÁBLAJEGYZÉK

3

ÁBRAJEGYZÉK

5

1.

KIEMELT MEGÁLLAPÍTÁSOK

6

2.

IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ

7

2.1 2.2 2.3

FOGALMI KERETEK LEGFONTOSABB NEMZETKÖZI ÉS HAZAI TAPASZTALATOK CÉLKITÛZÉSEK

7 8 15

3.

MÓDSZERTAN

16

3.1 3.2

16 17

3.3

ADATFORRÁSOK A NÉPEGÉSSÉGÜGYI JELENTÉSBEN JAVASOLT INDIKÁTOR-RENDSZER ELEMZÉSI MÓDSZEREK

4.

EREDMÉNYEK

18

4.1 4.2

A FÔBB BETEGSÉGCSOPORTOK PREVALENCIÁJA 2002-BEN A MORBIDITÁS VEZETÔ OKAI FÔBB BETEGSÉGCSOPORTONKÉNTI BONTÁSBAN 2002-BEN

18 29

5.

MEGBESZÉLÉS

37

5.1 5.2

KORLÁTOK KÖVETKEZTETÉSEK

37 38

IRODALOMJEGYZÉK

40

ÁBRÁK

43

18

4. fejezet

Morbiditás

TÁBLAJEGYZÉK 1. táblázat: A fô megbetegedések és egészségproblémák Hollandiában, 2000-ben 2. táblázat: Magyarországon végzett morbiditás adatgyûjtési programok, azok tartama és lefedett idôszaka 3. táblázat: A teljes biztosított lakosságra számolt BNO-10 fôcsoportok szerinti beteg-és esetszámra vonatkozó adatok, 1999 4. táblázat: Magas vérnyomás gyakorisága (%-ban kifejezve) az egyes adatbázisokban 5. táblázat: A HMAP és GYÓGYINFOK-adatok (fekvô 1996-2001) összehasonlítása 6. táblázat: A betegségek prevalencia arányszáma (10 000 lakosra) 2002-ben Magyarországon, teljes lakosság 7. táblázat: A vizsgált betegségfôcsoportokhoz tartozó betegségek gyakorisága 0-14 éves fiúk és lányok körében Magyarországon, 2002-ben 8. táblázat: A vizsgált betegségfôcsoportokhoz tartozó betegségek gyakorisága 15-24 éves fiúk és lányok körében Magyarországon, 2002-ben 9. táblázat: A vizsgált betegségfôcsoportokhoz tartozó betegségek gyakorisága 25-34 éves férfiak és nôk körében Magyarországon, 2002-ben 10. táblázat: A vizsgált betegségfôcsoportokhoz tartozó betegségek gyakorisága 35-44 éves férfiak és nôk körében Magyarországon (2002) 11. táblázat: A vizsgált betegségfôcsoportokhoz tartozó betegségek gyakorisága 45-54 éves férfiak és nôk körében Magyarországon (2002) 12. táblázat: A vizsgált betegségfôcsoportokhoz tartozó betegségek gyakorisága 55-64 éves férfiak és nôk körében Magyarországon (2002) 13. táblázat: A vizsgált betegségfôcsoportokhoz tartozó betegségek gyakorisága 65-74 éves férfiak és nôk körében Magyarországon (2002) 14. táblázat: A vizsgált betegségfôcsoportokhoz tartozó betegségek gyakorisága 75-x éves férfiak és nôk körében Magyarországon (2002) 15. táblázat: A rosszindulatú daganatos megbetegedések 10 leggyakoribb oka és azok száma Magyarországon (2002), nemenkénti bontásban 16. táblázat: Az endokrin, táplálkozási és anyagcserezavarok 10 leggyakoribb oka és azok száma Magyarországon (2002), nemenkénti bontásban 17. táblázat: A mentális- és viselkedészavarok 10 leggyakoribb oka és azok száma Magyarországon (2002), nemenkénti bontásban 18. táblázat: A keringésrendszeri betegségek 10 leggyakoribb oka és azok száma Magyarországon (2002), nemenkénti bontásban

4–3

NEJ2004 – Szakértôi Változat 19. táblázat: A légzôrendszeri betegségek 10 leggyakoribb oka és azok száma Magyarországon (2002), nemenkénti bontásban 20. táblázat: Az emésztôrendszeri betegségek 10 leggyakoribb oka és azok száma Magyarországon (2002), nemenkénti bontásban 21. táblázat: A csont-izomrendszer és kötôszöveti betegségek 10 leggyakoribb oka és azok száma Magyarországon (2002), nemenkénti bontásban 22. táblázat: A sérülések, mérgezések és külsô okok fôcsoportba tartozó betegségek 10 leggyakoribb oka és azok száma Magyarországon (2002), nemenkénti bontásban

4–4

4. fejezet

Morbiditás

ÁBRAJEGYZÉK 1. ábra: A 18, 35 és 65 éves korban korlátozottsággal korrigált várható életévek alakulása nemenkénti bontásban, 2000 2. ábra: A 18, 35 és 65 éves korban a jó illetve nem jó vélt egészségben várható életévek alakulása nemenkénti bontásban, 2000 3. ábra: A fôbb betegségfôcsoportok prevalenciájának megoszlása a teljes férfi lakosságban Magyarországon, 2002 4. ábra: A fôbb betegségfôcsoportok prevalenciájának megoszlása a teljes nôi lakosságban Magyarországon, 2002 5. ábra: A betegségek megoszlásának alakulása betegség-fôcsoportonkénti és korcsoportos bontásban a magyar férfilakosság körében, 2002 6. ábra: A betegségek megoszlásának alakulása betegség-fôcsoportonkénti és korcsoportos bontásban a magyar nôi lakosság körében, 2002

4–5


1. KIEMELT MEGÁLLAPÍTÁSOK

A morbiditási helyzet elemzése során a 2002-es évre vonatkozóan a következô fô megállapításokat tettük: 1. A magyar lakosság egészségi állapotát a krónikus nem-fertôzô megbetegedések gyakorisága szempontjából vizsgálva, a megbetegedések döntô többségét olyan betegségek alkotják, amelyek incidenciája a primer prevenciós beavatkozások segítségével jelentôsen csökkenhetô, vagy a megbetegedés megjelenésekor várható életkor kitolható. 2. 2002-ben a magyar lakosság körében a leggyakrabban elôforduló betegségek a keringési rendszer megbetegedései. Ezek gyakorisága háromszorosa a második leggyakoribb betegségcsoportnak. 3. A leggyakoribb okok között vannak még más, magas incidenciával és alacsony letalitással rendelkezô okok, mint a légzôrendszeri és emésztôrendszeri megbetegedések, a sérülések, mérgezések és külsô okok a csont- izom- és kötôszöveti betegségek, valamint a mentális- és viselkedészavarok. 4. Az elemzett megbetegedések gyakoriság szempontjából jellegzetes eltéréseket mutatnak nemenként és korcsoportonként. a. A nemenkénti bontásban a fent említett betegségcsoportok között arányeltolódás volt tapasztalható. A férfiak esetében nagyobb volt a jelentôsége a sérüléseknek, a mérgezéseknek és a külsô okoknak. A nôk esetében a morbiditást vezetô fôcsoportokon belül, az elôbbi csoporttal szemben nagyobb volt a hangsúlya a csont,- izomrendszeri és kötôszöveti betegségeknek. 5. Az életkor változásával az egyes betegségek relatív súlya (a többi betegségcsoporthoz viszonyított relatív gyakorisága) folyamatosan változik. a. Az élet elsô két évtizedében a morbiditás jelentôs részéért a légzôrendszeri megbetegedések felelôsek. A fiatalkortól kezdve, egészen a harmincas évek közepéig nagy a sérülések, mérgezések és külsô okok szerepe a morbiditás alakításában. A fiatal felnôtt férfiak és nôk esetében is, azok 20-as éveitôl kezdve nô a mentális-és viselkedészavarok szerepe, amely trend mintegy két-három évtizeden át fennmarad. b. A keringésrendszeri betegségek szerepe a középkorú lakosságnál kezd nôni, ettôl kezdve minden korcsoportban folyamatosan emelkedik. c. A férfiak esetében az idôs korosztályokban nô jelentôs mértékben a rosszindulatú daganatos megbetegedések elôfordulási gyakorisága. d. A középkorú nôk körében a csont, -izomrendszer és kötôszöveti betegségek relatív jelentôsége nagyobb, mint a férfiak esetében.

4–6

4. fejezet

Morbiditás

2. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ

Az irodalmi összefoglalóban a további fô témákkal kívánunk foglalkozni. Elsôként áttekintést adunk a morbiditás elemzésének népegészségügyi jelentôségérôl, az elemzés fogalmi kereteirôl. Másodsorban összefoglaljuk a morbiditás vizsgálatának legfontosabb nemzetközi és hazai tapasztalatait. A fejezet végén a morbiditás-elemzés célkitûzéseit fogalmazzuk meg.

2.1 Fogalmi keretek

A morbiditás vizsgálatának népegészségügyi jelentôségét több általános és specifikus ok adja. Ezek a következôk: 1. A lakosság egészségi állapotának több szempontból történô ismerete alapot szolgáltat a racionális egészségpolitikai döntések meghozatalának két nagyon fontos lépésében, úgymint a problémák fontossági sorrendjének meghatározásában (prioritások felállítása) és a programok, beavatkozások sikerességének értékelésében. A morbiditási adatok vizsgálata természetesen önmagában nem elegendô a megfelelô következtetések levonására, hanem csak a lakosság egészségi állapotát komplexen bemutató munka részeként. 2. A lakosság megbetegedési viszonyainak elemzése lehetôvé teszi a megbetegedések idôbeni, térbeni és társadalmi csoportok szerinti vizsgálatát. a. A megbetegedések idôbeni alakulásának vizsgálata lehetôvé teszi a jövendô egészségproblémáinak elôrejelzését, a problémák epidemiológiai súlyának meghatározását. b. A megbetegedések térbeni és társadalmi csoportok szerinti eloszlásának vizsgálata segítséget nyújt abban, hogy az egészségi állapotuk miatt különösen veszélyeztetett lakossági csoportokat azonosítani tudjuk és a rájuk vonatkozó célzott programokat megtervezhessük. 3. A megbetegedési viszonyok ismerete nagyon fontos szerepet játszik az egészségügyi ellátórendszer kapacitásainak térbeni és idôbeni tervezhetôségében. A lakosság egészségi állapotából adódó szükségletek objektív felmérése csak a morbiditási mutatók ismeretén keresztül lehetséges. A szükségletek és igénybevétel között mért különbség ismerete lehetôséget nyújt az ellátórendszer racionalizálásában és mûködésének hatékonyabbá tételében.

4–7

NEJ2004 – Szakértôi Változat Fontos mindezek mellett kihangsúlyozni, hogy a morbiditási adatok önmagukban való ismerete nem helyettesíti a lakosság egészségi állapotának más paraméterek mentén történô vizsgálatát, és az értékítélet fontos szerepét az egészségpolitikai döntéshozatal során.

2.2 Legfontosabb nemzetközi és hazai tapasztalatok

Ebben a fejezetben a morbiditás vizsgálatával kapcsolatos legfontosabb nemzetközi és hazai tapasztalatokat gyûjtöttük össze. A nemzetközi szakirodalomnak elsôsorban a morbiditási adatgyûjtés módszertanának különbözô aspektusai kerültek áttekintésre. Ennek oka az volt, hogy még ma is nagyon korlátozott a betegségek gyakoriságának nemzetközi összehasonlítása, amely az adatgyûjtések módszertani eltéréseibôl és a morbiditási vizsgálatok tárgyának heterogenitásából ered. A hazai szakirodalomban mind a jelenlegi adatgyûjtések módszertanát és eredményeit összefoglaltuk.

2.2.1 A morbiditás adatgyûjtésének nemzetközi tapasztalatai

A morbiditási adatgyûjtésre a következô források ismertek a nemzetközi szakirodalomban. 1) Járó és fekvôbeteg intézetek betegfogalmi statisztikáira alapozott adatgyûjtés. Az egészségügyi szakellátásokra alapozott morbiditás monitorozást a nemzetközi szakirodalom kifejezetten ellenzi [1, 2, 3, 4, 5, 6]. Alkalmazásukkal szembeni fô érv az, hogy elsôsorban az igénybevételt és nem az egészségi állapotból adódó szükségleteket reprezentálják, így kevésbé írják le a valós morbiditási viszonyokat. Ennek az adatforrásnak egy további gyengesége az, hogy nem tudja kezelni a rejtett morbiditást. Ezen megállapításokkal kapcsolatban azonban két megállapítást érdemes tenni. Egyrészt viszonylag kevés információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy megfelelô (térbeli és idôbeli) összevonások mellett mennyire javul az adatok validitása. Másrészt kevésbé ismert, mennyire befolyásolja a vizsgált betegség jellege az adatgyûjtés validitását (sok betegség csak szakellátás keretében diagnosztizálható, így azok a szakellátási statisztikákban jelennek meg). A nemzetközi vizsgálatok további fontos felismerése hogy a megbetegedésekre vonatkozó adatgyûjtéseknek vissza kell tükrözniük a megbetegedések etiológiájának és diagnosztikus folyamatának jellegzetességeit. Ez lehetôvé teszi a megbetegedések komplex vizsgálatát [12]. Ezek a rendszerek egyben feltételezik, hogy a morbiditási adatgyûjtés az alap- és szakellátások információs rendszereinek integráltságán alapszik. 2) Betegségregiszterek mûködtetése. Jelenleg ezek a rendszerek szolgáltatják a betegségekkel kapcsolatos legpontosabb és legrészletesebb adatokat. Kezelésük

4–8

4. fejezet

Morbiditás

azonban bonyolult, magas a költségigénye. Éppen ezért csak szelektív betegségcsoportok epidemiológiai monitorozására alkalmasak és semmiképpen nem szolgáltatnak információt a megbetegedési viszonyokról [7, 8, 9]. 3) Háziorvosi adatgyûjtésre alapozott morbiditás monitorozás. A szakellátás adataihoz képest ez a rendszer pontosabb képet nyújt a lakosság egészségi állapotáról és a legtöbb országban ezeket a rendszereket használják és javasolják használatra a morbiditási adatok gyûjtésében [10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21]. 4) Lakossági egészségfelmérésekbôl származó megbetegedési adatok gyûjtésének fô elônye azok reprezentativitása és a gyûjtendô betegségek körének az érdeklôdésnek megfelelôen alakítható rugalmassága. A megbetegedési viszonyokra vonatkozó adatokat sok országban felhasználják az egészségpolitikai döntéshozatali ciklus több fázisában – a népegészségügyi prioritások meghatározása; az egészségpolitikai programok hatásosságának és hatékonyságának elemzése - is [22, 23, 24]. A nemzetközi szakirodalom eredményei meglehetôsen sporadikus módon közölnek adatokat a morbiditásra vonatkozóan. A legtöbb eredményt a keringésrendszeri megbetegedésekkel kapcsolatban publikáltak. Ezek alapján 1994-ben Hollandiában a magas vérnyomás gyakorisága a férfiak körében 10%, a nôknél 13% volt [25]. A prevalencia 1987 és 1995 között 2%-al nôtt [25]. Az Egyesült Államokban, 1996-ban a magas vérnyomás prevalenciája a 45-64 évesek körében 7,7%, a 65 évesnél idôsebbek esetében 18,5% volt [26]. Mindezek az adatok azonban nem adnak lehetôséget arra, hogy a morbiditás alakulásáról átfogó képet kapjunk nemzetközi viszonylatban. Egy nemrégiben megjelent holland publikáció más megközelítést alkalmaz a probléma megoldására. Eredményeik nemcsak átfogóan, de több szempont szerint elemzik a megbetegedési viszonyok alakulását [27]. 1. táblázat: A fô megbetegedések és egészségproblémák Hollandiában, 2000-ben

Forrás [27]

Ezek az eredmények felhívják a figyelmet a következô tényekre: • Az egészségi állapot különbözô aspektusait figyelembe véve más-más fontossági sorrendhez jutunk. Éppen ezért fontos, hogy az egészségpolitikai-program meghatározása elôtt minél több szempontból megismerésre kerüljön a lakosság egészségi állapota.

4–9

NEJ2004 – Szakértôi Változat • A morbiditási adatgyûjtésnek átfogónak kell lennie és nem elégséges, ha csak a halálozási statisztikák vezetô okaira koncentrál.

2.2.2 A morbiditás hazai vizsgálatához rendelkezésre álló adatforrások

M

agyarországon a morbiditás vizsgálatára szolgáló legfontosabb adatforrásokat, azok adattartalmát és a rendelkezésre állásuk idôtartamát a következô táblázatban foglaltuk össze (2. táblázat). 2. táblázat: Magyarországon végzett morbiditási adatgyûjtési programok, azok tartalma és lefedett idôszaka

4–10

4. fejezet

Morbiditás

Amennyiben a Jelentés megfogalmazott céljai szerint vizsgáljuk a fenti adatforrásokat akkor azok következô tulajdonságait kell értékelni: • validitás, • átfogóság, • többrétûség, • fenntarthatóság. A HMAP-program adatgyûjtésének erôssége az adatgyûjtés validitása. Ez az egyetlen adatgyûjtési rendszer jelenleg Magyarországon, amelynek keretében standardizált módon, az adatok validitását ellenôrizve gyûjtenek prevalencia és incidencia adatokat. Az adatgyûjtés gyengesége egyelôre annak korlátozottsága térben (a magyar lakosság 2-3%-ának lefedettsége) és tartalmában (7 betegségcsoportra vonatkozóan gyûjtenek adatokat). Az OEP egészségadattárának erôssége, hogy relatíve régóta, a szakellátásokhoz kapcsoltan gyûjtenek morbiditási adatokat. A lejelentett adatlapok adattartalma lehetôvé teszi, hogy a morbiditásnak és a hozzá kapcsolódó egészségügyi ellátásnak több aspektusát is vizsgálhassuk. Az adatbázis további erôssége annak komplexitása és fenntarthatósága. A legtöbb betegséget magába foglalja, így lehetôvé teszi az összes, jelentôséggel bíró betegség együttes tanulmányozását. Az ország csaknem összes lakosát lefedi. Fenntarthatósága, az adatgyûjtés rendszerének jellegébôl adódóan, nagyon jó. Az adatbázis gyengesége, hogy az adatgyûjtés elsôdleges célja – az egészségügyi szolgáltatók teljesítményének kiszámítása - nagymértékben befolyásolja az adatok minôségét. A rendszerben, az adatbázis méretébôl kifolyólag is kevés lehetôség nyílik az adatok validitásának ellenôrzésére és biztosítására. A diagnosztikus kategóriák megjelölése során pedig nem áll rendelkezésre olyan folyamat, amely a diagnosztikus kategóriák standardizált felhasználását tenné lehetôvé. Ennek következtében, a szakellátásokon keresztül gyûjtött adatok elemezése során, mindig szem elôtt kell tartani azt a tényt, hogy ezek az adatok inkább az igényeket, mint a valós szükségleteket reflektálják. Az Országos Lakossági Egészségfelmérés (OLEF 2000) erôssége a reprezentativitása, jól fókuszált témaválasztása és a standardizált adatgyûjtési módszere. Gyengesége a korlátozott betegségpaletta és a lakossági felméréseken alapuló prevalencia adatok validitásának kérdésessége. Vannak azonban olyan eredmények, amelyek azt mutatják, hogy a megfelelôen elôkészített felmérések eredményeinek validitása kielégítô lehet [28]. Az OSAP-pal kapcsolatos megfigyelések hasonlóak az OEP/GYÓGYINFOK-adatbázissal kapcsolatban tett megfigyelésekkel, annyi kiegészítéssel, hogy az adatgyûjtés alapja a háziorvosi praxisokban vezetett adatbázisok. Az adatokat szolgáltatóknak alacsony a motivációja a pontos adatok szolgáltatására. Ez valószínûleg kedvezôtlenül hat az adatbázis minôségére. Az adatbázis nem teszi lehetôvé a betegségekre történô lebontást, amely az elemzés mélységét és az eredmények felhasználhatóságát nagymértékben korlátozza.

4–11

NEJ2004 – Szakértôi Változat Mindegyik fent felsorolt adatforrásra igaz, hogy egyik forrás sem teszi lehetôvé a betegségekre specifikus, komplex elemzést. Mindegyik esetben hiányzik annak megítélhetôsége, hogy az adott betegség milyen mértékben rontja a betegek életminôségét.

2.2.3 A magyar lakosság morbiditása szakirodalmi adatok alapján

Magyarországon az utóbbi években három jelentôs morbiditás adatforrás feldolgozása során is keletkeztek adatok (1. ábra) [28, 29, 30]. Az OLEF tanulmányt készítô munkacsoport vezetett be Magyarországon elôször olyan módszertant, amelynek segítségével nemcsak a megbetegedések gyakoriságát vizsgálták, hanem a megbetegedések és halálozások együttes hatását is elemezték egyetlen mutatón keresztül, az egészségben várhatóan letöltendô életévekre vonatkozóan. Ezek alapján látható, hogy a férfiak korlátozottságtól mentes várható életéveinek száma kevesebb, mint a nôké, és a korlátozottság jelentôs része a 45 éves életkor után alakul ki. 65 éves kor után a korlátozottságtól való mentesség valószínûsége nagyon kicsi. A lakosság fele csak 40-42 éves korig fogja egészségét jónak ill. nagyon jónak tartani. Habár a fenti mutató nem tisztán a megbetegedési viszonyokat jellemzô mutató, mindenképpen kiemeli azt a korábbi megállapításunkat, hogy a betegségteher rangsorolásakor a betegségek gyakorisága mellett, nagyon fontos azok súlyossága (életminôségre gyakorolt hatása és letalitásuk). Sajnos a jelenleg gyûjtött morbiditási adatok egyike sem teszi lehetôvé betegségek ilyen szempontból történô elemzését. A rendelkezésre álló források megerôsítik azt a szakirodalmi áttekintésben feltárt tényt, hogy a forrás eredete nagymértékben meghatározza az eredményeket, és az igénybevételi adatok nem sok esetben adnak reális képet az egészségi állapotból adódó szükségletekrôl. Ezt mutatják be a következô táblázatban feltüntetett adatok.

4–12

4. fejezet

Morbiditás

3. táblázat: A teljes biztosított lakosságra számolt BNO-10 fôcsoportok szerinti betegszámra és esetszámra vonatkozó adatok, 1999

Forrás: Dr. Paksy András; A fekvôbeteg és a járóbeteg szakellátás morbiditási adatainak felhasználási lehetôsége a lakosság egészségi állapotának vizsgálatában, KSH 2003.

A fenti adatok nem az összes betegség-fôcsoportot fedik le. Amennyiben a rangsort a járóbeteg adatok szerint készítettük volna el, akkor újabb betegségcsoportok kerültek volna be. Ezt a rendkívüli heterogenitást támasztja alá az, ha a magasvérnyomás betegség prevalencia adatait hasonlítjuk össze a különbözô morbiditás-források alapján.

1

A betegek száma. Aki többször került felvételre a vizsgált idôszak alatt az is csak egyszer jelenik meg az adatbázisban. Az adott betegségcsoporthoz tartozó betegségek indikációjával megjelentek száma. Egy beteg azonos indikáció miatt többször is igénybe vehette az egészségügyi ellátást. 2

4–13

NEJ2004 – Szakértôi Változat 4. táblázat: A magas vérnyomás gyakorisága (%-ban kifejezve) az egyes adatbázisokban

* 45 – 64 éves korcsoportban

Széles és Kardos egy 2003-ban publikált tanulmányukban [29] összehasonlították a HMAP-adatgyûjtés során keletkezett prevalencia adatokat a GYÓGYINFOK fekvôbeteg ellátásokra vonatkozóan gyûjtött adataival, a 1996-2001-es intervallumra vonatkozóan. Az összehasonlítás alapját a HMAP-adatgyûjtésébe bevont megyék képezték. Eredményeiket és megállapításaikat az 5. táblázatban foglaltuk össze. 5. táblázat: A HMAP és GYÓGYINFOK-adatok (fekvô 1996-2001) összehasonlítása

Forrás [29]

4–14

4. fejezet

Morbiditás

A magyarországi tapasztalatok áttekintése alapján a következô megállapításokra juthatunk: • Több betegségcsoport esetében is úgy tûnik, hogy megfelelô szintû összevonások (legalább öt év adatainak összevonása) esetén a prevalencia becsülhetôvé válik a fekvôbeteg szakellátási adatok alapján is. • A háziorvosi adatgyûjtési program (HMAP) és az OLEF-vizsgálatok szolgáltatják a legpontosabb morbiditási adatokat Magyarországon. Az általuk lefedett betegségek azonban egyelôre nem teszik lehetôvé a morbiditási problémák átfogó megismerését (lásd a holland vizsgálat eredményét) [27]. • Hiányzik az országos szintre, a krónikus nem-fertôzô megbetegedésekre vonatkozó megbetegedési viszonyok átfogó elemzése

2.3 Célkitûzések

A morbiditás elemzés céljai a következôk voltak. 1. A 2002. 12. 31-én, az 1998-2002 között képzôdött fekvôbeteg adatok alapján, országos szinten a népegészségügyi szempontból legfontosabb megbetegedések prevalenciájának vizsgálata a következô csoportosítás szerint: a. a betegségek prevalenciája a következô fôcsoportok szerinti bontásban: I.

Daganatok (C00 - D48)

II.

Endokrin, táplálkozási-és anyagcserezavarok (E00 - E90)

III. Mentális,-és viselkedészavarok (F00 – F90) IV. Keringési rendszer betegségei (I00 – I99) V.

Légzôrendszer betegségei (J00 – J99)

VI. Emésztôrendszer betegségei (K00 – K93) VII. A csont- és izomrendszer és kötôszövet betegségei (M00 – M99) VIII.Sérülés, mérgezés és a külsô okok bizonyos egyéb következményei (S00 – T98), b. a betegségek prevalenciája nemenkénti bontásban, c. a betegségek prevalenciája korcsoportos bontásban. 2. Annak elemzése, hogy melyek azok a betegségek, amelyek a legtöbb megbetegedésért felelnek az egyes fôcsoportokon belül (a vezetô megbetegedések meghatározása). Habár az elemzett adatok lehetôvé tették volna a morbiditás területi megoszlását, azt két ok miatt sem vizsgáltuk: • Az elsôdleges cél a magyar lakosság morbiditiásának átfogó, áttekintô megismertetése volt. • A legfontosabb megbetegedésekre vonatkozóan a közelmúltban megjelent átfogó elemzés a betegségeket ilyen szempontból már elemezte [29] az országos szintû áttekintés nélkül.

4–15


3. MÓDSZERTAN

Ebben a fejezetben áttekintjük az elemzés során felhasznált adatok forrásait, az ezekbôl képzett és képezhetô mutatókat és az alkalmazott elemzési módszereket.

3.1 Adatforrások

3.1.1 Adatforrás és idôszak

A jelentésben csak másodlagos adatokat használtunk fel, amelyeket a GYÓGYINFOK bocsátott a kutatócsoport rendelkezésére: GYÓGYINFOK fekvô adatbázis 1998-2002 között.

3.1.2 Vizsgált adatmezôk • Ellátás típusa (járó; fekvô-aktív; fekvô-krónikus) • Év • Hónap • BNO-kód (ötjegyû BNO-kód) • Taj (átkódolva) – hogy a különbözô idôszakokban megtörtént megjelenéseket azonos beteg esetében azonosítani tudjuk. • Megye (beteg jelentett lakhelye szerinti megye) • Beteg kora • Beteg neme • Pont / súlyszám / krónikus nap. A fenti adatokat a következô BNO-csoportokra gyûjtöttük le: Daganatok (C00 - D48) Endokrin-, táplálkozási- és anyagcserezavarok (E00 - E90) Mentális- és viselkedészavarok (F00 – F90) Keringésirendszer betegségei (I00 – I99) Légzôrendszer betegségei (J00 – J99) Emésztôrendszer betegségei (K00 – K93) A csont,- és izomrendszer és kötôszövet betegségei (M00 – M99) Sérülés, mérgezés és a külsô okok bizonyos egyéb következményei (S00 – T98)

4–16

4. fejezet

Morbiditás

Az elemzésben azért a fenti betegségcsoportok kerültek kiválasztásra, mert ezek képezik a legfontosabb egészségproblémák alapját a magyar lakosság körében [29]. Az elemzésbôl olyan betegségcsoportok maradtak ki, amelyek által a betegségteher a nagyon alacsony elôfordulási gyakoriságuk miatt (szembetegségek stb.), vagy a nagyon hatásos népegészségügyi kontroll (pl. fertôzô betegségek stb.) miatt alacsony. A fenti BNO-diagnózisokat akkor vettük figyelembe, ha az alábbi feltételt teljesítették: a fekvôbeteg-ellátás (aktív vagy krónikus) során az elsô három diagnosztikus kategória (ápolást indokló fôdiagnózis alapjául szolgáló betegség, az áthelyezést indokló fôdiagnózis, az ápolást indokló fôdiagnózis) bármelyikében elôfordul a felsorolt BNO-k valamelyike. A feldolgozás során öt év fekvôbeteg-ellátás adatait dolgoztuk fel. Azért választottuk a fekvôbeteg-szakellátás adatait, mert ezek a korábbi, a magyar lakosság körében végzett morbiditás elemzés alapján hozzávetôlegesen jó képet biztosíthatnak a betegségek gyakoriságáról [29]. Az ötéves összevonást szintén az elôbb már említett vizsgálat eredményei alapján választottuk.

3.2 A népegészségügyi jelentésben javasolt indikátorrendszer

A Jelentésben olyan indikátorok összegyûjtése a cél, amelyek a következô két feltételnek tesznek eleget: 1. Lehetôséget nyújtanak a megbetegedési viszonyokkal kapcsolatos népegészségügyi problémák több oldalról való megközelítésére és súlyozására. Ennek segítségével elérhetôvé válik, hogy a népegészségügyi prioritások meghatározásakor több szempont és érték együttes figyelembevételével lehessen a döntéseket meghozni. 2. A másik igen jelentôs szempontot az a felismerés kell, hogy irányítsa, hogy a modern egészségpolitikai döntéshozatal egyik alappillére annak mérlegelése, hogy a megoldandó problémákat milyen hatékonyan tudjuk kezelni.

3.2.1 Javasolt indikátorok

A morbiditási fejezet megírása során a következô indikátorokat használtuk fel: • A vizsgált betegségek fôcsoportjaira vonatkozó prevalencia arányszám országos szinten, a teljes lakosságra, nemenkénti bontásban. • A vizsgált betegségek fôcsoportjaira vonatkozó prevalencia arányszám országos szinten, a teljes lakosságra és nemenkénti bontásban a következô korcsoportokra: 0-14, 15-24, 25-34, 35-44, 45-54, 55-64, 65-74, 75-x. • A vizsgált betegségek prevalenciájának megoszlása korcsoportonként és nemenként betegségfôcsoportok szerinti bontásban.

4–17


3.3 Elemzési módszerek

A

GYÓGYINFOK fekvôbeteg adatbázisa alapján megbecsültük a 2002-ben a

vizsgált betegség-fôcsoportonkénti prevalencia arányszámot. A gyakorisági érték kiszámításához a 2002-es év-közepi lakosságszámot használtuk. Az ugyanazon betegség miatt többször felvételre kerülteket az azonos módon átkódolt taj számok alapján azonosítani tudtuk, így azokat csak egyszer számítottuk be a prevalencia arányszám kiszámításába. A gyakoriság kiszámításánál az idôközben meghaltakra vonatkozóan nem gyûjtöttünk adatokat, így emiatt a becsült prevalencia értékek a valós értékeket felülbecslik, fôként a legidôsebb korcsoportokban. A fekvôbeteg intézményekbe nem került betegek betegségei, vagy azok az esetek, amelyek 1998 elôtt kerültek intézetbe, a fenti mutató kiszámításánál kiestek, így a valós prevalencia alulbecslését eredményezték. Az utóbbi két ok elsôsorban a kevésbé súlyos, inkább járó vagy háziorvosi ellátást kívánó betegségtípusoknál jelentkezett. Tekintettel arra, hogy a felül vagy alulbecslés mértéke betegségenként változik és erre vonatkozóan nem áll rendelkezésünkre adat, a közölt prevalencia arányszámok becsült értékeknek fogandók fel.

4. EREDMÉNYEK 4.1 A fôbb betegségcsoportok prevalenciája 2002-ben

Ebben a fejezetben a következôket kívánjuk megvizsgálni. • Hogyan alakult a betegségek prevalenciája a fôbb betegségcsoportokban 2002-ben? • Milyen eltérések voltak az egyes korcsoportokban? • Milyen volt a prevalencia megoszlása a fôbb betegségcsoportonként, korcsoportos bontásban? Ezeknek az eredményeknek a tükrében átfogó képet kaphatunk a magyar lakosság krónikus nem-fertôzô megbetegedések gyakoriságának alakulásáról, valamint a betegségek gyakoriságának változásáról nemenkénti és korcsoportonkénti bontásban.

4.1.1 A betegségek prevalenciája 2002-ben a fôbb betegségcsoportok szerinti bontásban

A betegségek prevalenciáját a fôbb betegségcsoportok szerint a 6. táblázat-ban foglaltuk össze.

4–18

4. fejezet

Morbiditás

6. táblázat: A betegségek prevalencia arányszáma (10.000 lakosra) 2002-ben Magyarországon, teljes lakosság

A táblázat rámutat arra, hogy a vizsgált idôszakban Magyarországon a keringési rendszer betegségeiben szenvedô emberek gyakorisága volt a legmagasabb. Ebben a betegségcsoportban szenvedô betegek prevalenciája háromszorosa volt a második helyen álló betegségcsoportnak, a légzôrendszer betegségeinek. Hasonlóan magas prevalenciájúak voltak még a következô négy fôcsoportba sorolható betegségek: légzôrendszeri betegségek; mentális- és viselkedészavarok; csont,-izomrendszer és kötôszövet betegségei; sérülések, mérgezések és külsô okok. A 3. és 4. ábrán a vizsgált betegségfôcsoportokhoz tartozó gyakoriságok megoszlását nemenkénti bontásban mutatjuk be. A két ábra összehasonlítása rámutat, hogy amíg a legtöbb betegségfôcsoport megoszlásában jelentôs különbség nincsen, így azok gyakorisága alapján meghatározott sorrendje a teljes lakosságétól nem különbözik, addig két csoport megoszlása nemenként jelentôsen eltért egymástól. Míg a csont, -izomrendszer és kötôszöveti betegségfôcsoporthoz tartozó gyakoriság megoszlása magasabb a nôk esetében, a sérülések, mérgezések és külsô okok relatív gyakorisága magasabb a férfiak között. Mindkét nemben kiemelkedô jelentôsége van a keringésrendszeri megbetegedések fôcsoportjához tartozó betegségeknek.

4–19


4.1.2 A betegségek prevalenciájának megoszlása fôbb betegségcsoportonként, korcsoportos bontásban 2002-ben

Fontos azt megvizsgálni, hogy a betegségek gyakorisága fôcsoportonkénti, nemenkénti és korcsoportonkénti bontásban hogyan alakult. Ennek segítségével megvizsgálhatjuk, hogyan változott az egyes megbetegedési fôcsoportok relatív fontossága egymáshoz viszonyítva. Ezen elemzéseink eredményét mutatja be az 5. és 6. ábra. Az 5. ábra jól tükrözi a betegségek súlyának alakulását a férfiak egyes korcsoportjai között. A sérülések, mérgezések és külsô okokhoz valamint a mentális- és viselkedészavarokhoz tartozó megbetegedések kiemelt súlya a 15-44 éves korcsoportban jelentkezik. A légzôrendszeri megbetegedéseknek relatív fontossága a 0-14 éves korcsoportban volt kiemelten fontos. A keringési rendszer megbetegedési és a daganatok fôcsoporthoz tartozó megbetegedések jelentôségének növekedése a 45-54 éves korcsoportban kezdôdött, majd a keringési megbetegedések gyors növekedésével illetve a daganatos megbetegedések jelentôségének stabilizálódásával folytatódott. Érdekes jelenség, hogy az emésztôrendszeri megbetegedések relatív jelentôsége minden korcsoportban hasonlóan magas volt. A nôi lakosságra vonatkozó hasonló eredményeket a 6. ábrán mutatjuk be. A férfi lakosság esetében megfigyeltekhez hasonlóan alakult a keringésrendszeri megbetegedések, a légzôrendszeri megbetegedések, mentális- és viselkedési zavarok valamint az emésztôrendszeri megbetegedések relatív fontossága. Jelentôsen eltért azonban a daganatos megbetegedések csoportja, amik jelentôsége az életkor elôrehaladásával nem növekedett, hanem csökkent. A férfiakétól eltért a csont- és izomrendszer és kötôszövet betegségcsoporthoz tartozó megbetegedések alakulása, amelyek jelentôsége kiemelt volt a 35-74 éves korcsoportban.

4.1.3 A betegségek prevalenciája korcsoportos bontásban fôbb betegségcsoportonként 2002-ben

Ebben az alfejezetben részletesen közöljük azon eredményeinket, amelyek a megbetegedések prevalenciájának alakulását mutatjuk be fôbb betegségcsoportonként korcsoportos bontásban. Ez az elemzés azt teszi lehetôvé, hogy korosztályonként részletesen megismerjük az egyes betegségcsoportok gyakoriságát.

4–20

4. fejezet

Morbiditás

4.1.4 A betegségek prevalenciája fôbb betegségcsoportonként 0-14 éves kor között

A 0-14 éves korcsoportban a betegségek prevalenciáját (10.000 fôre) a fôbb betegségcsoportok szerinti csoportosításban, a 7. táblázatban foglaltuk össze. 7. táblázat: A vizsgált betegségfôcsoportokhoz tartozó betegségek gyakorisága 0-14 éves fiúk és lányok körében Magyarországon, 2002-ben

* 10.000 fôre számítva

A lányok prevalencia értékei általában alacsonyabbak voltak, mint a fiúké ebben a korcsoportban. A három legmagasabb prevalencia értékkel rendelkezô betegségfôcsoport mindkét nem esetében a következôk voltak: légzôrendszer betegségei; sérülések, mérgezések és külsô okok; emésztôrendszer betegségei.

4–21



A 15-24 éves korcsoportban a betegségek prevalenciáját a fôbb betegségcsoportok szerinti csoportosításban, a 8. táblázatban foglaltuk össze. 8. táblázat: A vizsgált betegségfôcsoportokhoz tartozó betegségek gyakorisága 15-24 éves fiúk és lányok körében Magyarországon, 2002-ben


A három leggyakoribb betegségfôcsoport ebben a korcsoportban is ugyanaz, mint az elôzôben. A sorrend azonban lényegesen megváltozott, hiszen míg a fiúk között a sérülések, mérgezések és külsô okokhoz tarozó betegségek fordultak elô a legnagyobb gyakorisággal, addig a lányok esetében a légzôrendszer betegségei fôcsoport maradt az elsô helyen.

4–22

4. fejezet

Morbiditás


A 25-34 éves korcsoportban a betegségek prevalenciáját a fôbb betegségcsoportok szerinti csoportosításban, a 9. táblázatban foglaltuk össze. 9. táblázat: A vizsgált betegségfôcsoportokhoz tartozó betegségek gyakorisága 25-34 éves férfiak és nôk körében Magyarországon, 2002-ben


A vizsgált korcsoportú férfiak esetében a vezetô betegségfôcsoportok: sérülések, mérgezések és külsô okok; emésztôrendszer betegségei; mentális- és viselkedészavarok. A nôknél az emésztôrendszeri betegségek és mentális- és viselkedészavarok mellett a legfontosabbak között továbbra is a légzôrendszeri megbetegedések voltak.

4–23



A 35-44 éves korcsoportban a betegségek prevalenciáját a fôbb betegségcsoportok szerinti csoportosításban, a 10. táblázatban foglaltuk össze. 10. táblázat: A vizsgált betegségfôcsoportokhoz tartozó betegségek gyakorisága 35-44 éves férfiak és nôk körében Magyarországon (2002)

* 10.000 fôre vonatkozóan

A férfiak esetében a megelôzô korcsoportban tapasztalt három betegségcsoport dominanciája mellett megjelent egy újabb fôcsoport, a Keringési rendszerek betegségei. A nôk körében az elsô három fôcsoport között három új fôcsoport jelent meg, a Keringési rendszer betegségei, Daganatos betegségek és a Csont-izom és kötôszövet betegségei.

4–24

4. fejezet

Morbiditás



* 10.000 ôre vonatkozóan

Ebben a korcsoportban, mindkét nemben megerôsödött a Keringési rendszer betegségei fôcsoportba tartozó betegségek fontossága. A férfiak esetében egymáshoz képest relatíve kis különbséggel, de továbbra is nagy jelentôséggel bírtak a további betegségek: Emésztôrendszeri betegségek; Csont-izomrendszer és kötôszövet betegségei; Sérülések, mérgezések és külsô okok, valamint a Mentális és viselkedészavarok. A nôk esetében az elsô három vezetô betegség-fôcsoport mellett a daganatos betegségek jelentôsége nôtt meg.

4–25





A férfiak körében a vezetô betegség-fôcsoportok ismét háromra szûkültek. A keringési rendszer betegségei és emésztôrendszeri betegségek mellett elôször megjelentek a daganatos megbetegedések, mint vezetô morbiditási csoport. A nôk körében a vezetô okok nem változtak a megelôzô korcsoporthoz viszonyítva.

4–26

4. fejezet

Morbiditás



* 10.000 fôre vonatkoztatva

Ebben a korcsoportban a korábbi korcsoporthoz viszonyítva a domináns betegség-fôcsoportok tekintetében nem volt változás. A keringési rendszer betegségei fôcsoporthoz tartozó betegségek gyakorisága jelentôsen nôtt.

4–27


4.1.11 A betegségek prevalenciája fôbb betegségcsoportonként 75 éves kor felett

A 75-x éves korcsoportban a betegségek prevalenciáját a fôbb betegségcsoportok szerinti csoportosításban, a 14. táblázatban foglaltuk össze. 14. táblázat: A vizsgált betegségfôcsoportokhoz tartozó betegségek gyakorisága 75-x éves férfiak és nôk körében Magyarországon (2002)


74 éves kor felett kimagaslóan a legnagyobb prevalenciával a keringés rendszeri betegségek fôcsoport rendelkezett. Míg a férfiak esetében a megelôzô korcsoporthoz képest a prevalencia alacsonyabb, a nôknél magasabb volt. A férfiaknál ki kell emelni a daganatos megbetegedések jelentôségét, amely különösen érdekes annak tükrében, hogy a nôknél ennek a betegségfôcsoportnak a jelentôsége elhanyagolható. A 74 év feletti nôk esetében a férfiaknál jóval magasabb gyakorisággal bírtak a következô három fôcsoporthoz tartozó betegségek: sérülések, mérgezések, külsô okok; emésztôrendszer betegségei; légzôrendszer betegségei.

4–28

4. fejezet

Morbiditás

4.2 A morbiditás vezetô okai fôbb betegségcsoportonkénti bontásban, 2002-ben

Ebben a fejezetben azt kívántuk megvizsgálni, hogy a vizsgált fôbb betegségcsoportokban, melyek a csoportra jellemzô prevalenciát dominánsan meghatározó betegségek, melyek a vezetô megbetegedések. Elemzésünk eredményeit a vizsgált betegségfôcsoportokra specifikusan írjuk le.

4.2.1 Rosszindulatú daganatos megbetegedések (C00-C99) 15. táblázat: A rosszindulatú daganatos megbetegedések 10 leggyakoribb oka és azok száma Magyarországon (2002), nemenkénti bontásban

4–29

NEJ2004 – Szakértôi Változat A rosszindulatú daganatos megbetegedésekhez tartozó prevalencia több mint 60%-át mindkét nemben a fenti betegségek tették ki. A nôk esetében vezetô okként az emlô rosszindulatú daganatai, a férfiak esetében pedig a tüdô és hörgôk rosszindulatú daganatai mutatkoztak.

4.2.2 Endokrin-, táplálkozási- és anyagcserezavarok 16. táblázat: Az Endokrin, táplálkozási és anyagcserezavarok 10 leggyakoribb oka és azok száma Magyarországon (2002), nemenkénti bontásban

4–30

4. fejezet

Morbiditás

Ebbôl a betegségfôcsoportból négy betegségcsoportot kell kiemelni mindkét nem esetében, úgymint cukorbetegséget, elhízást, a pajzsmirigy-betegség különbözô formáit és a lipoprotein anyagcserezavart.

4.2.3 Mentális- és viselkedészavarok 17. táblázat: A Mentális- és viselkedészavarok 10 leggyakoribb oka és azok száma Magyarországon (2002), nemenkénti bontásban

4–31

NEJ2004 – Szakértôi Változat A fenti 10 ok ebben a betegségcsoportban mért prevalencia több mint 75%-áért volt felelôs. A férfiak és nôk vezetô megbetegedései egymástól jelentôs eltérést mutattak, míg a nôk esetében a depresszió, a férfiak esetében az alkoholbetegséggel összefüggô viselkedészavarok okozták a legtöbb megbetegedést.

4.2.4 A keringési rendszer betegségei 18. táblázat: A Keringési rendszer betegségek 10 leggyakoribb oka és azok száma Magyarországon (2002), nemenkénti bontásban

4–32

4. fejezet

Morbiditás

Ebben a fôcsoportban a betegségek háromnegyed részéért a fenti 10 fô ok volt a felelôs. Mindezek közül kiemelt szerepe volt az ischaemias szívbetegségnek, a hypertoniának és az agyérrendszeri megbetegedéseknek.

4.2.5 A légzôrendszer betegségei 19. táblázat: A Légzôrendszeri betegségek 10 leggyakoribb oka és azok száma Magyarországon (2002), nemenkénti bontásban

4–33

NEJ2004 – Szakértôi Változat Mindkét nemben a legmagasabb betegszámért az orr- és garatmandulák betegségeivel kapcsolatos állapotok tartoztak. Hasonlóan kiemelt betegségek voltak a tüdôgyulladás, allergiás légúti megbetegedések és krónikus obstruktív tüdôbetegség.

4.2.6 Az emésztôrendszer betegségei 20. táblázat: Az Emésztôrendszeri betegségek 10 leggyakoribb oka és azok száma Magyarországon (2002), nemenkénti bontásban

A fenti 10 ok a vizsgált fôcsoportban számított betegszám több mint 60%-áért felelôs.

4–34

4. fejezet

Morbiditás

4.2.7 Csont-izomrendszer és kötôszövet betegségei 21. táblázat: A Csont-izomrendszer és kötôszöveti betegségek 10 leggyakoribb oka és azok száma Magyarországon (2002), nemenkénti bontásban

A betegségek döntô többségéért ebben a csoportban az izületek krónikus degeneratív betegségei (arthrosisa), a hátfájdalom és a nôk esetében az osteoporosis volt felelôs.

4–35


4.2.8 Sérülések, mérgezések és külsô okok 22. táblázat: A Sérülések, mérgezések és külsô okok fôcsoportba tartozó betegségek 10 leggyakoribb oka és azok száma Magyarországon (2002), nemenkénti bontásban

Ennek a fôcsoportnak döntô többségéért a törések voltak felelôsek. A nôk körében a csontrendszer traumás sérülései közé még bekerültek az antiepileptikumok vagy nyugtató, altatószerek okozta mérgezések.

4–36

4. fejezet

Morbiditás

5. MEGBESZÉLÉS

A megbeszélés részben elôször áttekintjük a kapott eredményeink mögött meghúzódó feltételezéseinket, elemzésünk korlátait. Ezek után összefoglaljuk az eredményeinkbôl származó legfontosabb következtetéseinket.

5.1 Korlátok

Eredményeink interpretálásakor a következô korlátokat kell figyelembe vennünk: • A nemzetközi szakirodalmi eredmények nem ajánlják az egészségügyi ellátásból eredô igénybevételi adatok felhasználását morbiditási statisztikák elkészítéséhez (fôként a finanszírozás okozta ellenérdekeltség torzító hatása miatt). • Fontos lett volna differenciálni a munka során a vizsgált betegségeket a következô két szempont szerint: • Egyrészt a betegségeket két fô csoportra kellett volna bontani. Az egyikben lettek volna azok, amelyek gyógyíthatatlanok (az egyszer megbetegedettet élete végéig elkísérô állapotot eredményeznek - pl. hypertonia, angina pectoris, arthrosis stb -); a másikban azok, amelyek egyszeri alkalommal megjelenô és gyógyuló megbetegedéseket foglalnak magukba (pl. törések, sérvek stb.). • A másik szempont annak eldöntése, hogy melyek azok a betegségek, amelyek diagnózisához szakellátás igénybevétele szükséges, illetve amelyek diagnózisához nem. Ez alapján elkülönítetten lehetett volna vizsgálni azokat a betegségeket, amelyek esetében az egészségügyi ellátás igénybevételi adatai jobban tükrözik a valós szükségleteket. • Az elemzés során nem volt lehetôség arra, hogy levonjuk a prevalencia értékbôl a vizsgált idôszak alatti elhalálozások értékét. Erre elfogadott módszertani lehetôségünk nem nyílt. Ennek eredményeképpen a valós prevalenciát feltehetôen aránytalanul felül becsültük különösen a nagy letalitású betegségek esetében, pl. keringésrendszeri és -daganatos megbetegedések, stb. és az idôsebb korcsoportokban. Az alacsonyabb letalitású betegségek esetében és a fiatalabb korcsoportokban ennek mértéke feltehetôen szerényebb. • Az öt éves összevonás nem tette lehetôvé a mért morbiditás változásának elemzését. Ezért nincs arra lehetôség, hogy a betegségek fontosságát, prevalenciájuk idôbeni változásának szempontjából is megvizsgáljuk. • Az 1998 elôtt diagnosztizált és 1998-2002 között fekvôbeteg ellátást igénybe nem vett betegek a prevalencia számításában nem jelentek meg. Ezek a valós prevalencia érték alulbecslését eredményezték.

4–37

NEJ2004 – Szakértôi Változat • Azok a betegek, akik nem kerültek intézeti ellátásra, de a vizsgált betegségek valamelyikében szenvednek, szintén nem kerültek be az adatbázisba. Ez a tényezô a valós prevalencia alulbecslését eredményezte. • Ezen munka során nem volt lehetôség arra, hogy a betegségek gyakoriságának térbeni alakulását elemezzük. Erre vonatkozóan azonban részletes értékelést ad a következô forrás [29]. Ennek oka az volt, hogy ebben a munkában elsôsorban az országos szinten jelentkezô legfontosabb problémákat vizsgáltuk.

5.2 Következtetések

Az eredmények és korlátok figyelembevétele mellett a következô konklúziókat lehet levonni. Magyarországon 2002-ben az összlakosság körében a legmagasabb gyakoriságú betegségcsoport a keringésrendszer megbetegedése. Ennek a prevalenciája háromszorosa volt a második legmagasabb gyakorisággal rendelkezô megbetegedési csoportnak. Mindezek mellett azonban olyan betegségcsoportok gyakorisága is magas volt, amelyek alacsonyabb letalitásuk miatt kevésbé tûntek fel a halálozási statisztikák rendszeres vizsgálatakor. Ezek a következôk: mentális-és viselkedészavarok; csont-izomrendszer és kötôszövet betegségei; sérülések, mérgezések és külsô okok, légzôrendszeri megbetegedések és emésztôrendszeri megbetegedések. A fent említett betegségcsoportok az összes megbetegedés több mint 75%-áért voltak felelôsek. Ezek felismerése azért fontos, mert mind népegészség-politikailag mind egészségügy-politikailag a meglevô hangsúlyok áthelyezésére ösztönözhet. Fontos kihangsúlyozni a nemek gyakorisági mutatói között tapasztalt különbségeket. Ezek figyelembevétele annyiban módosítja az elôbbi megállapításokat, hogy amíg a csont,-és izomrendszeri és kötôszöveti betegségcsoportnak kiemeltebb szerepe van a nôk körében, addig a férfiak körében a sérülések, mérgezések és külsô okok fôcsoportba tartozó megbetegedések relatív gyakorisága a magasabb. A nemek között tapasztalt eltérés a korcsoportos bontásban tovább nôtt. Ez alól kivételt képeztek a keringésirendszer megbetegedései és a légzôrendszeri megbetegedések. Míg az elôbbi relatív fontossága a férfiak és nôk esetében is 35 éves kortól kezdve nem csak folyamatosan nôtt, de a vezetô szerepet is átvette a többi betegségcsoport között, addig az utóbbi fontossága a többi korcsoporthoz képest a 0-24 éves korcsoportban volt a legkiemelkedôbb. A mentális-és viselkedészavarok relatív jelentôsége a férfiaknál a 15-44 éves korcsoportban, a nôknél 15-54 éves korcsoportban nôtt meg. A daganatos megbetegedések többi betegségcsoporthoz képest értelmezett relatív fontossága a férfiak esetében a kor elôrehaladásával nôtt, de a keringési rendszer betegségeihez képest jóval szerényebb mértékben. A nôknél ugyanez a jelenség nem volt

4–38

4. fejezet

Morbiditás

megfigyelhetô. Az összes vizsgált korcsoportban a daganatok prevalenciában számított relatív fontossága csekély volt a többi betegséghez képest. A sérülések, mérgezések és külsô okok mindkét nemben a fiatalabb korosztályokat érintették, mivel a 0-44 éves korcsoportban emelkedtek ki a betegség-fôcsoport jelentôsége a többihez képest. Amint azt már korábban említettük, a csont-izomrendszer és kötôszöveti betegségek relatív jelentôsége a nôknél szignifikánsabban jelentkezett, különösen a 35-74 éves korcsoportban. Ez a fajta áttekintés természetesen segít átlátni a fôcsoportok egymáshoz mért viszonyát, de keveset árul el arról, hogy az egyes fôcsoportok morbiditásban betöltött szerepének alakítása mögött milyen betegségek, egészség problémák húzódhatnak meg. Ennek felderítése érdekében a fôbb betegségeket fôcsoportonkénti bontásban, a következô táblázatban foglaltuk össze. Keringésrendszeri betegségek: ischaemiás szívbetegség; hypertonia; agyérrendszeri betegségek. Rosszindulatú daganatos megbetegedések: emlôrák; tüdô-hörgôk rákja; vastagbélrák; méhtest, méhnyak rosszindulatú daganatos megbetegedései; gyomor, végbél rosszindulatú megbetegedései; húgyhólyag; prostata rák; bôr rosszindulatú daganatai; gége daganatai; hasnyálmirigy rákos megbetegedése. Endokrin, táplálkozási- és anyagcserezavarok: cukorbetegség; elhízás; pajzsmirigy rendellenes mûködése; lipoprotein anyagcserezavarok. Mentális-és viselkedészavarok: alkohollal összefüggô viselkedészavarok; depresszió; skizofrénia; hangulatzavarok; dementia; stresszreakció. Légzôrendszeri betegségek: orr- és garatmandulák betegségei; tüdôgyulladás; allergiás légúti megbetegedések; KALB. Emésztôrendszeri betegségek: alkoholos májbetegség; sérv; epehólyag kövesség; gastro-intestinalis gyulladásos eredetû megbetegedések. Csont,- és izomrendszeri és kötôszöveti betegségek: izületek krónikus degeneratív betegségei; hátfájdalom; osteoporosis. Sérülések, mérgezések és külsô okok: törések; antiepileptikumok vagy nyugtató, altatószerek okozta mérgezések. Ezek között a betegségek között csaknem mindazon okok megjelentek, a halláskárosodás kivételével, amelyek a holland felmérés alapján a legmagasabb prevalenciájuak voltak [27]. A magyar morbiditásban azonban jóval nagyobb szerepe volt a keringésrendszeri megbetegedéseknek. Ezt nem feltétlenül a valós morbiditási helyzettel lehet megmagyarázni, mint inkább a jelenlegi morbiditási elemzés forrásadatainak torzító hatásával. A fenti okok további közös vonása az, hogy a tüdôgyulladás kivételével valamennyi krónikus, gyógyíthatatlan megbetegedés. Csaknem mindegyik betegség megjelenésének ideje hatásos primer prevenciós programokkal a késôbbi életkorokra tolható ki [31] és ezzel lakossági szinten jelentôs mértékben növelhetô a jó egészségben letöltött várható életévek száma.

4–39


IRODALOMJEGYZÉK 1. Beard C.M., Yunginger J.W., Reed C.E., O'Connel E.J., Silverstein M.D.: Inter-observer variability in medical record review: an epidemiological study of asthma. J Clin. Epidemiology 1992. 45: 1013-20. 2. Bentsen B.G.: The accuracy of recording patient problems in family practice. J Med. Education 1976. 51: 311-16. 3. Bispham K., Thorne S., Holland W.W.: Information for area health planning. In: Challenges for change. McLachlan, ed. London: Oxford University Press 1971. 235-61. 4. Cherkin D., Phillips W., Gillanders W.: Assessing the reliability of data from patient medical records. J. Fam. Pract. 1984. 18: 937-940. 5. Demlo L., Campbell P., Brown S.: Reliability of information abstracted from patient records. Medical Care 1978. 16: 995-1005. 6. Romm F.J., Putnam S.M.: The validity of the medical record. Medical Care 1993. 19: 310-15. 7. Greenwald P., Lawrence C.E.: Using Cancer Registries for Environmental Research. In: Environmental Epidemiology. Leaverton PE, Masse L, Simches SO, eds. New York: Praeger, 1982. 49-56. 8. Magnus K.: Trends in Cancer Incidence. Washington: Hemisphere, 1982. 9. McLennan R., Muir C., Stenitz R., Winkler A.: A Cancer Registration and its Techniques. Lyon: IARC, 1978. 10. Agarwal G.: Read Codes may prevent UK GPs from using ICD-10. British Journal of General Practice 1998. 48: 1434. 11. Alderson M.: Mortality, Morbidity and Health Statistics. London: Stockton, 1988. 12. Brage S., Bentsen B.G., Bjerkedal T., Nygard J.F., Tellnes G.: ICPC as a standard classification in Norway. Family Practice 1996. 13: 391-6. 13. Bridges-Webb C., Britt H., Miles D.A., Neary S., Charles J., Traynor V.: Morbidity and treatment in general practice. Med. J. Aust. 1992. 157: S1-S56. 14. Bridges-Webb C. (ed): The Australian general practice morbidity and treatment survey 1969 to 1974. Med. J. Aust. 1976. 2: 5-28. 15. Britt H., Angelis M., Harris E., and Bridges-Webb C.: The Reliability and validity of morbidity and reasons for encounter data recorded by general practitioners. A report to the Evaluation Steering Group, General Practice Branch, Department of Human Services and Health. 1994. Canberra. (GENERIC) Ref. Type: Report 16. Britt H., Meza R.A., Mar C.D.: Methodology of morbidity and treatment data collection in general practice in Australia: a comparison of two methods. Family Practice 1996. 13: 462-7.

4–40

4. fejezet

Morbiditás

17. Howie J.G.R.: Diagnosis: the achilles heel? J. R. Coll. Gen. Pract. 1972. 22: 310-15. 18. Kaufman R.: Strategic Panning plus: An organisational guide. London: Englewood Cliffs, 1993. 19. Milne R.M., Taylor M.W., Taylor R.J.: Audit of populations in general practice: the creation of a national resource for the study of morbidity in Scotish general practice. J.Epidemiology Community Health 1998. 52: 20s-24s. 20. Morell D.: Now and then. J.R.Coll.Gen. Pract. 1979. 29: 457-65. 21. Pearson N., O Brien J., Thomas H., Ewings P., Gallier L., Bussey A.: Collecting morbidity data in general practice: the Sommerset morbidity project. BMJ 1996. 312: 1517-20. 22. Bonte J.T.P., van Son P.: Health statistics in the Neatherlands for health policy and evaluation: experieence and developments. Statistical Journal of the United Nations 1988. ECE 5:123-133. 23. Centers for Disease Control. Comprehensive plan for epidemiologic surveillance. Centres for Disease Conntrol, Atlanta, 1986. 24. de Bruin A.: Picavet HSJ, Nossikov A. Health inerview surveys: towards international harmonisation of methods and instruments. WHO Regional Office for Europe. Copenhagen, 1996. 25. Public Health Status and Forecast 1997. National Institute of Public Health and the Environment, 1998. 26. Adams P.F., Hendershot G.E., Marano M.A.: Current estimates from the National Health interview Survey, 1996. National Ceentre for Health Statistics, Vital Health Stat. 1999. 10 (200) 27. Health on Course? The 2002 Dutch Public Health and Forecast Report. National Institute for public Health and the Environment 2002. 28. Országos Lakossági Egészségfelmérés (OLEF), Egészségmonitorozás és nemfertôzô betegségek epidemiológiája Osztály, OEK, 2001 29. A Magyar lakosság egészségi állapota az ezredfordulón. (Szerk) Ádány Róza, MEDICINA, Budapest, 2003. 30. Paksy A.: A fekvôbeteg és a járóbeteg szakellátás morbiditási adatainak felhasználási lehetôségei a lakosság egészségi állapotának vizsgálatában. KSH. Budapest, 2003. 31. The Evidenece of health promotion effectiveness (Shaping Public Health in a New Europe) A report for the EuropeanCommission by the International Union for Health Promotion and Education 2000.

4–41

4. fejezet

Morbiditás

A 4. FEJEZET ÁBRÁI

4–43

NEJ2004 – Szakértôi Változat 1. ábra: A 18, 35 és 65 éves korban korlátozottsággal korrigált várható életévek alakulása nemenkénti bontásban, 2000

2. ábra: A 18, 35 és 65 éves korban a jó illetve nem jó vélt egészségben várható életévek alakulása nemenkénti bontásban, 2000

4–44

4. fejezet

Morbiditás

3. ábra: A fôbb betegségfôcsoportok prevalenciájának megoszlása a teljes férfi lakosságban Magyarországon, 2002

4. ábra: A fôbb betegségfôcsoportok prevalenciájának megoszlása a teljes nôi lakosságban Magyarországon, 2002

4–45

NEJ2004 – Szakértôi Változat 5. ábra: A betegségek megoszlásának alakulása betegség-fôcsoportonkénti és korcsoportos bontásban a magyar férfilakosság körében, 2002

6. ábra: A betegségek megoszlásának alakulása betegség-fôcsoportonkénti és korcsoportos bontásban a magyar nôi lakosság körében, 2002

4–46

TARTALOMJEGYZÉK 2.1 FOGALMI KERETEK 2.2 LEGFONTOSABB NEMZETKÖZI ÉS HAZAI TAPASZTALATOK 2.3 CÉLKITÛZÉSEK

Recommend Documents