TARTALOM. Szecskő Tamás: Kommunikációs gyanakvás 3 GYÚJTÓPONTBAN

TARTALOM Szecskő Tamás: Kommunikációs gyanakvás A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓS KUTATÓKÖZPONT FOLYÓIRATA MEGJELENIK NEGYEDÉVENKÉNT VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Forgó Mihály Hajdú János Karcagi Sándor Lázár I s t v á n Liszkai T a m á s Matúz Józsefné Márton A n n a Márton Miklós Sándor György Tábori András Szecskő T a m á s főszerkesztő A SZERKESZTŐSÉG MUNKATÁRSAI: Gerelyes E n d r é n é főszerkesztő -helyettes Wisinger I s t v á n televízió r Mester Ákos rádió Balogh E l e m é r irott sajtó H a n á k Katalin kutatás Zöldi László kultúra Bogdán É v a könyv Varga Zsuzsanna folyoirat Frank Ernőné tördelés

3

GYÚJTÓPONTBAN A politizálás (és a t á j é k o z t a t á s ? ) ú j lehetőségei. — Mester Ákos beszélgetése a választás után Pozsgay Imrével, a N é p f r o n t Országos Tanácsa f ő t i t k á r á v a l J a k a b Zoltán: Tájékozatlan és informált választópolgárok szavazói döntései Szabó László: Mit t a p a s z t a l t az újságíró 1 Faragó JenŐ: A publicisztikáról Az újságírás sem más, mint a társadalmi érdekek szolgálata. -—- Wisinger István beszélgetése, Megyeri Károllyal, a MÚOSZ főtitkárával

5 14 19 27 33

KÖZELKÉP Vásárhelyi Mária: Ü j eszköz a t á j é k o z t a t á s b a n : a Képújság Szilágyi Erzsébet: Meditációk a tévékritikáról S. Nagy Katalin: Törődjenek többet egészségünkkel !

40 49 55

FÓRUM Domány András: Szerep Üzlet-e az újság ? Vicsek Ferenc rádióműsora Gálik Mihály: E l t ű n t milliók Fekete Sándor: Ave Business! Vince Mátyás: Ahelyzet megérett a változtatásra „Többnyire a p á r t o k szorulnak anyagi támogatásra, nem az újságok". — Beszélgetés Lipovecz Ivánnal Avar János: Ujság-e az üzlet ?

61 67 72 74 77 80 82

M Ű H E L Y E K , MÓDSZEREK Kábeltelevízió Dr. Szombathy Zoltán: Alapítsunk televíziót! Ballai József: A mesebeli televízió Mekis János: Gól — szerencsés szögletből Benedek Miklós: Televízió az Avas tetején Bakó Endre: Az ú j k e r t i f ó r u m Avar János: A kábel meg a dinoszauruszok A kábeltelevízió Hollandiában és Belgiumban A vitatkozás szelleme. — Gömöri Endrével beszélget Nádor Tamás

86 96 98 100 102 104 107 110 1

kep ^ JEL #

SZERZŐINK KÖZÜL: Avar J á n o s újságíró, Magyar Nemzet; B a k ó E n d r e újságíró, Hajdú-Bihari Napló; Hullai József újságíró, Petőfi Népe; Benedek Miklós újságíró, Észak-Magyarország; D o m á n y A n d r á s újságíró, Magyar Rádió; F a r a g ó J e n ő újságíró, Népszabadság; Fekete Sándor főszerkesztőhelyettes, Új Tükör; Gálik Mihály újságíró, Magyar Rádió; J a k a b Zoltán, a TK főmunkatársa; Mekis J á n o s újságíró, Fejér Megyei Hírlap; S. N a g y K a t a lin, a TK munkatársa; Szabó László újságíró, Népszabadság; Szilágyi Erzsébet, a TK munkatársa; Szomb a t i n Zoltán, a Kecskeméti Városi Televízió stúdióvezetője; Vásárhelyi Mária, a TK munkatársa; Vicsek Ferenc újságíró, Magyar Rádió; Vince Mát y á s főszerkesztő, Heti Világgazdaság.

MEG EGYSZER Mécses Sopronkőhidáért lékműsora)

(Rapcsányi László em11"

KITEKINTÉS Európai körkép Villámcsapta t e h é n texasban

126

134

MULTUNK Levendel Ádám: Tallózás a Magvar Közvéleményk u t a t ó Intézet jelentéseiben (1945—1949), X I . rész 142

SZONDA P a t a k i Judit—S. Molnár Edit: Vélemények a lakáshoz jutásról és a lakásproblémákról Mi lesz az űrrel? „Még többet kellene tennie a világért" N e m sokat változott a helyzet Gazdasági helyzetünk a tájékoztatási eszközök tükrében

159 166 172 175 176

TALLÓZÓ Könyvekről Lapokból Rövidre fogva

Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest V., Akadémia u. 17. 1054 Telefon: 327-745 Levélcím: Budapest, 1054 — Pf. 587 2

178 188 193

LAPOZGATÓ J o h n Updike: Tévéreklám

199

Kommunikációs gyanakvás

Szegény Butler úr, hiába győzködik, hogy a Maitland-jelentés teljesen ártalmatlan« sőt jó s z á n d é k ú — a S t a t e D e p a r t m e n t és a F e h é r H á z n e m túlságosan hisz nekiA jelentés olvastakor W a s h i n g t o n b a n egy második MeBride-jelentés kísérletét vélik feltűnni, az I T U - n á l — a Nemzetközi Távközlési Uniónál — az U N E S C O csapdáitól félnek, Richard B u t l e r — az I T U f ő t i t k á r a — személye pedig n é h á n y amerikai kommunikációs d i p l o m a t a szentében m á r - m á r az U N E S C O főigazgatójára, Amadou M a h t a r M'Bow-ra hasonlít. Azzal k e z d ő d ö t t az egész, h o g y az I T U - b a n , ebben az erősen t e c h n i k á r a irányuló s ennek k ö v e t k e z t é b e n a f e j l e t t tőkés országok s z á m á r a t ö b b n y i r e „ n y e r t e s játszm á k " terepéül szolgáló nemzetközi szervezetben n é h á n y éve egy bizottságot hozt a k létre, a világ — s ezen belül f ő k é p p a fejlődő országok — távközlési rendszerének állapotát megvizsgálandó. A b b a n a r e m é n y b e n , hogy az elemzésből a j á n l á s o k , javaslatok is születnek. (Az U N E S C O á l t a l k i k ü l d ö t t McBride Bizottság jelentése, amely a világ szélesebben értelmezett k o m m u n i k á c i ó s helyzetét v e t t e kritikai elemzés alá, e k k o r még csak hároméves v o l t . Közéleti szkepszisem így azt s ú g t a , hogy itt v a l a m i „ellen-McBride"-ról lesz szó, n é h á n y n y u g a t i k o r m á n y és a k o m munikációban érdekelt multinacionális n a g y m o n o p ó l i u m o k lelki egyensúlyát helyreállítandó.) El is készült a Maitland-jelentés — szövegét a J e l - K é p utolsó s z á m á b a n közölt ü k * —, a m e l y a telefonhálózat fejlesztésében jelöli meg a h a r m a d i k világ k o m munikációs és informatikai fejlesztésének most aktuális, legfontosabb f e l a d a t á t . Filozófiája, politikai-ideológiai alapállása s o k k a l t e c h n o k r a t á b b jellegű, mint a McBride-jelentésé,s R i c h a r d B u t l e r sietett r á m u t a t n i , hogy jó n é h á n y v o n a t k o z á s a kifejezetten az ú j nemzetközi gazdasági r e n d n e k és az ú j nemzetközi információs rendnek a fejlődő országok á l t a l t á m o g a t o t t elképzeléseivel szemben jelenthet ellensúlyt. Sőt — amint a Chronicle of I n t e r n a t i o n a l C o m m u n i c a t i o n az I T U f ő t i t k á r á n a k szavait értelmezi — , a Maitland-jelentés j a v a s l a t i részében ,,a h a n g s ú l y a harmadik világ vállalkozási szellemén, a termelékenységen, a h a t é k o n y vállalatvezetésen, a magánszektor kezdeményezésein, a piaci expanzión és a beruházási h a j l a m f o k o z á s á n v a n " — v a g y i s csupa o l y a n elemen, a m e l y nagyon jól illeszkedik a R e a g a n - k o r m á n y z a t n a k a k o m p e t i t í v , „ s z a b a d " vállalkozási szellemet előmozd í t ó gazdaságpolitikájába.

* A hiányzó láncszem, Jel-Kép, 1985/3. 3

SZERKESZTŐI LEVÉL

A Reagan-kormányzat mégis gyanakszik. Egy másik folyóirat, az International Communication News, idézi a S t a t e Department egyik felelős tisztviselőjét, aki választékos diplomáciai nyelven így fogalmazott: „Arra törekszünk, hogy az I T U - t távol t a r t s u k a fejlesztési területtől. Különben igen könnyen egy UNESCO-típusú patkányfészekké v á l h a t . " Az amerikai g y a n a k v á s t az táplálja, hogy a Mait land jelentés egy távközlési fejlesztési központ alapítását is előirányozza, amely évi 10 millió dolláros költségvetéssel k u t a t á s o k a t , szakmai képzést és technikai segítséget finanszírozna, hogy — a jelentés szavaival — „ a jövő század kezdetére az egész emberiséget könnyen elérhető (járó-)távolságra hozza egy működő telefonkészülékhez". Bármennyire nagy befolyásuk van az amerikaiaknak az I T U - b a n , egy ilyen ú j intézmény létrehozása mindenképpen a multilateralizmust erősítené a kommunikációs fejlesztésben, holott az Egyesült Államok — amint ezt az UNESCO körüli viták is bizonyították — h a t á r o z o t t a n a (politikai nyomásra is felhasználható) kétoldalú segélyezési és segítségnyújtási kapcsolatok fejlesztése mellett van. A kommunikációs gyanakvásnak ily mérvű elharapózása, persze, meglehetősen labilissá teszi az USA pozícióit a nemzetközi kommunikációs fórumokon. E sorok írása közben zajlik Genfben az ORB—85, vagyis az ITU-nak az a világértekezlete, amelyen a geostacionárius műholdak működéséről egyezkednek. Az Egyesült Államoknak ügyelnie kell arra, nehogy valamely elsietett állásfoglalása következtében a fejlődő országok egységes blokkjával t a l á l j a magát szemben. A Reagan-kormányzat t o v á b b á épp most teszi szabaddá a magántőke számára a távközlési m ű h o l d a k világát, ezzel megnyirbálva az Intelsat lehetőségeit, amelynek t ö b b t a g j a v a n a fejlődő világból. (Ennek egyenes következménye persze az is, hogy az Intelsat ú j mozgásteret keres magának: a Szovjetunióval kötött szerződéséről m á r hírt is a d o t t a világsajtó.) Végül amerikai fejjel az is meggondolandó, hogy a javasolt t á v közlési fejlesztési központ évi 12 milliárd dollárja — s ez bizony a legnagyobb multinacionálisok számára sem. elhanyagolandó nagyságrend — piaci expanzió gerjesztő ereje lehet a harmadik világban. Végül is úgy tűnik, a Reagan-kormányzat nemzetközi kommunikációs p o l i t i k á j a következetes. Ellentmondásaiban következetes: belpolitikai célokra kihasználható nemzetközi kommunikációs lépéseket tesz akkor is, ha ezek általános külpolitikai céljait nem segítik elő; a multinacionális nagymonopóliumok érdekeit előmozdító kombinációkat épít fel még annak árán is, hogy ezek a szűkebben vett „ n e m z e t i " érdekekkel n e m mindenkor esnek egybe. Tulajdonképpen nem más ez, mint az UNESCO-val szemben kialakított amerikai politika f o l y t a t á s a !

4

GYÚJTÓPONTBAN

A politizálás (és a tájékoztatás?) új lehetőségei Mester Ákos beszélgetése a választás után Pozsgay a Népfront Országos Tanácsa főtitkárával

— Hogy kezdődött: Mikor, hol, miért és milyen körülmények között vetődött fel első ízben, hogy változtatni kellene a magyar választási rendszeren! Mi tette időszerűvé, és a korábbi években miért nem volt időszerű? — Hogy hol, mikor •—- erre én nagyon nehezen tudok válaszolni, de az biztos, hogy m á r 1980-ban, a párt X I I . kongresszusán az újonnan megválasztott Központi Bizottság azt k a p t a feladatul, hogy tekintse át a politikai intézmények helyzetét és benne a választási rendszert, a tanácsok, a parlament m u n k á j á t . A választási törvény megváltoztatását, megújítását az indodolta, hogy egyre jobban és gyorsabban csökkent a hitele az előző választási törvénynek és választási metódusnak az állampolgárok szemében. — Ennek mi volt az okar — Az, hogy olyan új meg ú j nemzedékek léptek a választópolgárok sorába, amelyeknek nem volt történelmi élményük arról, hogy az előző választási rendszer miként jött létre. így mind többen voltak, akik kétségbevonták az addig működő választási rendszer demokratizmusát. Egyre ink á b b szorgalmazták, hogy a tanácsok és a törvényhozás ú j módon és a társadalom a k a r a t á t , törekvéseit jobban kifejező, az érdekképviselet elvét is tartalmazó módszerekkel jöjjön létre ebben az országban. — Korábban ez a gondolat nem volt aktuális?

Imrével,

— Az a g y a n ú m , hogy ezt m á r régebben így gondolták és így érezték az emberek, de a kontinuitás jegyében, meg bizony néha a megcsontosodás o k á n is megesik, hogy egy-egy intézm é n y túléli saját érvényességi idejét. Az első nekirugaszkodás 1949-ben volt, amikor úgynevezett népfrontválaszt á s r a , vagyis a pártok nélküli választásra állt át a politikai rendszer. Vitatható, hogy így kellett-e csinálni, de mindenesetre megvolt az a jelentősége, hogy népszavazási jellegénél fogva állásfoglalást váltott ki az állampolgárokból; a rendszer melletti szavazás volt tulajdonképpen. Később viszont egyre többször, egyre erőteljesebben fogalmazták meg a kívánságot, hogy választhassanak is az emberek. így a választási t ö r v é n y kezdeményezésével e g y ü t t t á m a d t az a gondolat, hogy t ö b b jelöltes rendszert kell általánossá tenni, minden tanácstagi és országgyűlési választókerületben legalább k é t jelöltet kell állítani. — Ön úgy fogalmaz, hogy ,,támadt az a gondolat", de engem sokkal konkrétabban érdekel, hogy a társadalmi igény hívta végül is életre a gondolatot, vagy éppen fordítva történt; a reformgondolat ment elébe a társadalmi igényeknek? — J ó a kérdés, és rögtön t e t t e n é r t az a l a n y elbizonytalanításával; el akart a m mismásolni, hogy hogy is volt ez. Szerintem az első a közvélemény nyomása volt, a kezdeményezés mégis reformjellegű kezdeményezésnek számít, 'j

A POLITIZÁLÁS (ÉS A TÁJÉKOZTATÁS!) ÚJ LEHETŐSÉGEI

mert az ország vezetése, döntésre hivatott szervezetei, testületei megérezték ezt a nyomást, és megelőzték azzal, hogy ú j t ö r t é n y t kezdeményeztek a választásokra. É n ezt t a r t o m reformjellegű m a g a t a r t á s n a k . -— A reformgondolat tehát azért talált kedvező visszhangra, mert végül is a közvélemény saját kívánságát tükrözte vissza. Jól értem'? — Jól. — Viszont azt hiszem, nem lenne célszerű elhallgatni azt, ami amúgy is köztudomású, vagy legalábbis valószínűsíthető, hogy voltak a gondolatnak ellenőrzői is. Kik, hol, milyen fórumon mondhatták el észrevételeiket? — Nyílt fórumok álltak rendelkezésre. A t ö r v é n y tervezetét országos vitára b o c s á t o t t a a Hazafias Népfront 1983 őszén, és ebben a vitában szót k a p t a k olyan vélemények is, amelyek elégedetlenek voltak a törvény tervezetével. Azt is őszintén meg kell mondani, hogy legtöbben az ellenvéleményt a korábbi gyakorlat védelmében fogalmazták meg, valószínűleg azért, mert helyzetük, egzisztenciális kapcsolataik, érdekeik a korábbi intézmény fenntartásához k ö t ö t t é k őket. Ezek közül némelyek túlzásnak és veszélyes kezdeményezésnek t a r t o t t á k az ú j választási törvény tervezetét. Mások meg azért voltak elégedetlenek a törvény tervezetével, mert nagyobb jelentőségű „előrelépést" vártak — az előrelépést most idézőjelbe teszem —, és bizonyosfajta polgári demokratikus intézmények jegyében képzelték el a magyar választási rendszer megújítását. — Ezek szerint kicsit zavarbaejtő, hogyha az ember végig akarja gondolni, hogy voltaképpen milyen szempont szerint határozható meg azoknak a köre, akik nem lelkesedtek az ügyért. Mert hiszen teljesen különböző nézőpontból és különböző érvekkel támasztották alá ellenvéleményüket; szó sincs valamiféle azonos szemléletű csoportról. — Különböző csoportok ezek, de cselekedeteikkel egyazon irányba húztak. Akik polgári demokratikus kritériumok a l a p j á n k u t a t t á k a törvény lehetőségeit, azok további érveket szol6

g á l t a t t a k azoknak, akik még ezt a választási törvényt is soknak t a r t o t t á k , és akik azt hangoztatták, hogy lám, itt az ellenségnek n y i t o t t u n k t e r e t , amikor vitát kezdeményeztünk az ú j választási törvényről. — A vita milyen fázisában tartották szükségesnek a társadalmi nyilvánosságot? A kérdésemben nyilvánvalóan benne van az is, hogy föltételezem: volt a vitának olyan része, amely nem került a társadalmi nyilvánosság elé. Kérem, mondja meg, hogyha rosszul gondolom. Másrészt érdekel az is, hogy kik döntöttek erről, megelőzte-e ezt a döntést is valamiféle eszmecsere, vagy nem? — Volt a vitának olyan része, amelyik nem került a nyilvánosság elé. Legalábbis nem olyan széles nyilvánosság elé, mint aztán később az úgynevezett társadalmi vita. Ez a t ö r v é n y előkészítésének politikai és szakértői szakasza. A Központi Bizottság kezdeményezte a törvény előkészítését, adott politikai intenciókat az általa kiküld ö t t szakértői és munkabizottságnak arra, hogy milyen követelmények szerint tervezzék meg a t ö r v é n y t . U t á n a következett egv kodifikációs szakasz, ami minden törvényelőkészítésnek elkerülhetetlen része, hogy a politikai a k a r a t o t szakszerű, jogszerű f o r m á b a öntse. E z u t á n lehet csak kiállni a nyilvánosság elé, megtudni, hogy a nyilvánosság előtt kiállja-e a próbát ez az előkészítő munka. Tehát politikai akar a t , annak jogi, kodifikációs kifejezése és u t á n a nyilvános vita. Ez volt az én t u d o m á s o m szerint a történelmi meg a logikai sorrend is. — Ne haragudjék, mégis konkrétan érdekelne, hogy kik döntöttek arról, hogy most a társadalmi nyilvánosság elé viszszük az új magyar választási törvény tervezetét? Hogyan határozták el, milyen információk vagy milyen szempontok alapján? — Nagyon nem szeretnék b ü r o k r a t i k u s választ adni, m e r t ilyenkor mindig n a p t á r i tervek és munkatervek k a varognak az ember fejében. Jól emlékszem ezekre a munkatervi stációkra. 1980 őszén, a Központi Bizottság döntése u t á n szakértői t a n u l m á n y o k ké-


szültek, bizottságok alakultak, megkezdődtek a szakmai előkészületek, és körülbelül úgy 83 májusában, júniusáb a n már szóba kerülhetett, hogy mint reális kínálatot a közvélemény elé viszik. Nem t u d o m , erre irányul-e a kérdés, mert n e m szeretném csupán menetrendi ügyre leegyszerűsíteni . . . — Igen, önnek igaza van, amikor hátsó szándékot vél fölfedezni a kérdés mögött; elmondom hát nyíltabban, hogy tulajdonképpen mire vagyok kíváncsi. Amikor egy felelős politikai testület ágy dönt, hogy megkínál valamiféle választási alternatívával egy széles társadalmi közvéleményt, és társadalmi vitára bocsát egy tervezetet, akkor fönnállhat a veszély, hogy szeretné a társadalmi vita. után viszszaigazolva látni azt, amit ö elképzelt. Volt ilyen veszély? — Világos kérdés. Ön nyilván abból indul ki, hogy még mindig vannak olyan rossz társadalmi-politikai hagyományok, amelyek miatt esetenként m á r eleve konszenzus-dokumentumok a t készítünk. Vagyis oly mértékig elkötelezi magát a hatalom., vagy hatalmi pozícióban lévő emberek kisebbn a g y o b b csoportja egy tervezet, egy gondolat mellett, hogy aztán m á r csak a r r a van gondja, hogy annak visszaigazolását megszerezze a közvélemény kisebb-nagyobb köreitől. Nem tudom, hogy itt volt-e ilyen szándék, de nem ez az alapgond véleményem szerint. H a n e m , hogy ne legyenek olyan fórumok, amelyek szolgai alázattal igazolják vissza a politikai vezető testületek kezdeményezését. Még világosabb a n : ne lehessen egy tervezet fenyegetés azokkal szemben, akiket vitára szólítanak fel. A tervezet legyen nyílt a b b a n az értelemben, hogy a n n a k ellenzői is, kritikusai is, a javaslatok megtoldói is kifejezhessék a véleményüket. E h h e z persze az is kell, hogy akik a tervezetet előkészítették, azok n e erre tegyék föl saját egzisztenciális biztonságukat és érdeküket, hanem a r r a , hogy végül is a legracionálisabb megoldás jöjjön ki a vita végén. — Ebben az esetben, így utólag megítélve, ez történt

— Utólag megítélve ez t ö r t é n t , b á r nem. t a g a d o m , bizonyos b ü r o k r a t i k u s körökből volt kísérlet arra, hogy csak szűk körű látszatvita legyen, és pár ezer p é l d á n y b a n kibocsátott t ö r v é n y t e r v e z e t , és minden csak mintaszerűen k i v á l o g a t o t t társaság előtt bonyolódjék le. Véleményem szerint, akik ezt így képzelték, azok valóban csak hivatkozási alapként a k a r t á k fölhasználni a közvéleményt. — Mihez' — Alihoz, hogy szentesíthessék akar a t u k a t . É s persze nem l á t t á k előre azt, ami szerencsére bekövetkezett, hogy a t ö r v é n y vitája, amely százezreket é r i n t e t t , nagyobb politikai haszonnal j á r t , mint hogyha elzártuk volna az embereket ettől a vitától. — Igen, de ez talán nemcsak ennek köszönhető. Hanem például annak az ígéretnek, hogy ha a társadalmi vita során olyan ötletek, javaslatok, új elképzelések születnek, amelyek valóban hasznosíthatóak, akkor lesz mód arra, hogy ezek beépüljenek a törvénytervezetbe. — Rosszul m o n d j a ; nem a tervezetbe, h a n e m a törvénybe! Az ú j s á g b a n ez is olvasható volt. — Kapóra jön, hegy az újságokat említi, hiszen ez a mi mostani interjúnk egy tömegkommunikációs folyóirat megbízásából készül; érthetően engem a dolognak a tömegkommunikációs része most egy kicsit jobban foglalkoztat. Például az, hogy önök tudatosan gondoltak-e arra, hogy a választási rendszer reformjával kapcsolatban kialakítsanak bizonyos tájékoztatási stratégiát? Gondoltak-e arra, hogy mikor, mit, mennyit és miért éppen annyit fognak tudatni a közvéleménynyel? — Igen, volt ilyen s t r a t é g i á n k , és ezt a stratégiát érvényesíteni is tudt u k . Az egyik az volt, hogy n e m háromezer példányos szűk körű terjesztésre k i a d o t t törvénytervezettel rendeztünk bizonyos népfrontbizottsági v i t á k a t , h a n e m m á r a t ö r v é n y t e r v e z e t e t a legszélesebb körű nyilvánosság elé bocsát o t t u k , fölkeltve ezzel a politikai érdeklődést. E z é r t minőségi különbség is van a b b a n a nagy mennyiségben, amivel előálltunk. Hiszen végül is t ö b b 7


mint két és fél millió p é l d á n y b a n megjelent a választási t ö r v é n y tervezete, amit a napilapok, és a politikai hetilapok is közöltek. Azonkívül, hogy számos k i a d v á n y b a n , meg egyéb formában is megjelenhetett. Nem beszélve arról, hogy milyen n a g y h a t á s ú volt az, amikor a t é v é — és a rádió is — bekapcsolódott ebbe a vitába. — Ilyenformán önöknek sikerült olyan helyzetbe hozni magukat, hogy az egész választási szisztéma nemcsak újságtéma lett, mert az Magyarországon kevés. Beszédtéma is lett: és ez Magyarországon sokkal több. Számítottak-e az informális csatornák működésére, kívánták-e azokat befolyásolni, vagy legalábbis figyelemmel kísérni? — Igen, s z á m í t o t t u n k az informális csatornákra is, de itt vissza kell mégis kényszerülnöm a kiindulóponthoz; a két és fél millió példányszám és az ennek nyomán elindult társadalmi vita már eleve visszavonhatatlanná t e t t e az ú j választási t ö r v é n y t . H a csak maga a közvélemény el nem u t a s í t j a az abban rejlő ú j gondolatokat, akkor a politikának nincs többé lehetősége arra, hogy visszalépjen a választási törvény kezdeményezésétől, hiszen ország-világ előtt elhangzott a javaslat. Az, hogy minden országgyűlési és tanácstagi választókerületben legalább k é t jelölt legyen, hogy elöljáróságok jöjjenek létre, hogy országos lista legyen, és most n e m is sorolom t o v á b b , mi minden került a közvélemény elé. Ez, bár így is eléggé új és figyelemkeltő, önmagában azonban még n e m jelent politikai akceptálást. Ezért a korántsem informális vitafórumokat fölhasználva informális módon is beboc s á t o t t u n k n é h á n y problémát a közt u d a t b a , a közvéleménybe. Fölerősített ü k a spontán elkezdődött szóbeszédet, hogy lábon m a r a d n a k - e majd a tanácselnökök ezek u t á n , hogy vezető f u n k cionáriusok megpróbáltatnak-e ? É s miközben hivatalos fórumokon is n y í l t a n folyt a vita, egy ilyen második t a r t a l m a is, a személyekhez szóló t a r t a l m a is kialakult. A nyilvános fórumok mögötti szóbeszéd világában és a szóbeli közlés világában m á r a személyekig hatoló 8

mérlegelések kezdődtek, és ez egy kicsit izgalmasabbá is t e t t e az egészet . — Arról van szó, hogy önök szándékosan kiszivárogtattak bizonyos személyre szóló és a választásokkal összefüggő problémákat, hogy az emberek az egész ügyet közelebb érezzék magukhoz? — Igen. Volt ilyen szándék. — Es ezt tudatosan csinálták? — Hogy kik mennyire t u d a t o s a n csinálták, nem tudom, de mi a n é p frontbizottsági üléseken ezeket a problémákat szóba hoztuk, f ö l v e t e t t ü k és kiszivárogtattuk, ha szabad ezt a k i fejezést használni. — Valóban? — Valóban. Miért ? — Csak azért vagyok ilyen nagyon csodálkozó . . . — Szkeptikus ? •— Nem szkeptikus, csodálkozó, mert ez a magyar politikai gyakorlatban — azt hiszem, nagyon enyhén fejezem ki magam, ha azt mondom — nem szokásos. — Olyannyira nem szokásos, hogy azt hiszem, ez az első alkalom, hogy én is ezt kimondom. A televízió k a m e r á j a e l ő t t nem biztos, hogy így beszélnék róla, de h á t h a egy szakma folyói r a t á b a n ilyen oldalról is érdemes ezt szemügyre venni. — Voltaképpen már eljutottunk addig, hogy mennyire akarták kézben tartani a központi kommunikációs fórumokat. Volt-e valami célirányos egyeztetés, munkamegosztás, volt-e lehetőség arra, hogy azok a vélemények is hangot, illetve megjelenési lehetőséget kapjanak, amelyek nem vágtak egybe a központi elképzelésekkel, és végül még mindig idetartozó kérdés: egyáltalán tudták-e pontosan, hogy a központi elképzelés vajon hű kifejezője-e a társadalmi közmegegyezésnek, amiről ön az imént már beszélt? — Először is köztudomásúvá t e t t ü k azt, hogy az ellenvéleményeket is közöljük. Országos, nagy napilapok is közöltek ellenvéleményeket, a t ö b b e s jelölés elleni észrevételeket, javaslatok a t arra, hogy az országos lista m i n t á jára helyi listák készüljenek, meg arra, hogy a társadalom összetételének kifejezésére továbbra is a s t a t i s z t i k á t kell alkalmazni, és így t o v á b b . T e h á t


a napilapok, politikai hírközlő szervek tudósítást a d t a k az ellenvéleményekről is. Ez is eléggé szokat lan volt és felt ű n ő eleme a törvény társadalmi vitájának, t ú l a nagy részvételi arányon . . . — Bocsásson meg, de ön nyilván jól tudja, hogy ez a koncepció nem mindenütt aratott osztatlan sikert. Vagy túl merész ötletnek tartották, vagy látványos trükknek. Azt mondták például, hogy önök úgy tesznek, minthogyha odadobnák a gyeplőt, de igazából a kezükben van, és bármikor szorosra húzhatják. — Pedig ez egyáltalán nem így volt. Mi t u d a t o s a n kezdeményeztük, hogy a nyilvánosság előtt -— benne a sajtóban is — hangot kapjanak az ellenvélemények, és ennek ellenére, vagy éppen ezáltal kézben t a r t s u k a dolgokat. De nem úgy, hogy bármi visszavehető legyen. T e h á t a gyeplőt meghúzni m á r nem volt lehetőség. Megzabolázni a közvéleményt oly módon, hogy a n n a k éppen ellenkező irányt adjunk, arra nem volt lehetőség, hál'istennek. De ettől még nem a rendszer borult fel, hanem legfeljebb azoknak a képzete és gondolkodásmódja sérült meg, akik azt hiszik, hogy egy t á r s a d a l m a t irányítani csak úgy lehet, hogyha egy erre rendelt csoport vagy t e s t ü l e t kezében t a r t j a a gyeplőt. Nem gyeplővel kell — és nem is pásztorbottal — ezt a társadalmat irányítani, h a n e m más módon. — Ott maradt még az a kérdésem: tudták-e pontosan, hogy a központi elképzelés hű kifejezője-e a társadalmi közmegegyezésnek? — Ebből a feltételezésből indultunk ki, és az alapkérdésekben szerencsére ez igazolódott. — Például, nem kellett-e attól tartani, hogy az új választási törvény előkészítése során a sajtóban megjelenő közlések gyanúsan hasonlítani fognak egymásra, és ebből esetleg majd arra lehet következtetni, hogy — idézőjelbe téve — ,,kottából játszik a zenekar''''? — H á t . . . nem is t u d o m . . . — Indokolatlannak tartja a kérdést? — Nem tartom indokolatlannak, sőt nagyon elgondolkodtatónak, és bizony törnöm kell a fejem, hogy is válaszoljak, mert bizonyos k o t t a természetesen

létezett. Azért tétovázok, mert nagyon jó a kotta hasonlat, de szeretném folyt a t n i . . . Volt kerete a vitának, politikai kondíciói szerint a rendszer alapjait érintő kérdéseket nem kezdhette ki. Vagyis, hogy itt szocializmus legyen, hogy itt a politikai intézmények fő iránya a szocialista építésre, a társadalmi tulajdon t á m o g a t á s á r a irányuljon, és így tovább. De nem volt k o t t a a b b a n az értelemben, hogy sem ü t e m szabályokat, sem hangfekvést és o k t á vot nem a d t u n k meg a sajtónak, hogy ki mivel foglalkozzék, milyen gondolatot tart fontosnak. Beértük azzal, hogy önmagában azt a gondolatot elfogadta — márpedig a s a j t ó elfogadta —, hogy az új választási t ö r v é n y tervezete az jó dolog, mert előrelépést jelent az intézményekben. É s meggyőződésein, hogy akik problémákról, ellenvéleményekről, vitákról tudósítottak, azok is ebből a feltételezésből indultak ki, és hitelesítették a választási törvénnyel kapcsolatos v i t á t , nem pedig g y a n ú b a hozták. — Voltaképpen kiszélesítette a kérdésemet, és én persze egyáltalán nem bánom, hogy többre válaszolt, mint amit kérdeztem. Mert én igazából csak arra voltam kíváncsi, hogy nem aggódtak-e amialt — engedjen meg egy önkritikus megjegyzést —, hogy a magyar belpolitikai újságírásban kialakult gyakorlat szerint, hogyha van valami fontos kérdés, akkor arról olyan rettentő komolyan beszélünk, hogy az már kicsit unalmassá is válik, hs minél komolyabb a téma, annál terjedelmesebben szoktunk foglalkozni vele; meglőttünk újságoldalakat, pedig tudjuk, hogy az embereknek nincs kedvük, idejük kolumnákat olvasni. Tehát engem voltaképpen az érdekelt, hogy önök gondoltak-e erre, amikor elindították ezt a tájékoztatási stratégiát? — Ha nem is így, de valami hasonló j á r t a f e j ü n k b e n . É s ha már szóba hozta, akkor azt hadd m o n d j a m el, hogy a belpolitikai újságírás állapotáért nem a belpolitikai újságírást, hanem a belpolitikát illeti a bírálat. Ez a legkényesebb újságírói terület, m á r csak azért is, m e r t i t t nálunk — most ezért viszont az írott sajtó ne b á n t ó d 9


jék meg — a leírt szónak olyan mágikus hatást t u l a j d o n í t a n a k , ami nincs benne véleményem szerint. De ennél még fontosabb, hogy néha a politika nem t u d j a fölismerni, hogy egy bonyolult helyzet okos, polemikus ábrázolása a s a j t ó b a n hasznosabb, mint a mindig tisztán egyértelmű, úgynevezett vonalas beszéd leírása. N a g y o b b haszna van a politikára nézve egy problematizáló, gondolkodó, elgondolkodtató és itt-ott esetleg még kifogásolható írásnak is, mint annak, amelyik mindig megfelel az éppen aznapi politikai kritériumoknak, csak — m á r bocsánat a kifejezésért — a k u t y á t se győzi meg arról, a m i t mondani akar. — Engedje meg, hogy egy kérdéssel meghosszabbítsa m az ön gondolatmenetét: nem kellett attól tartani, hogy az új választási törvény időszerűsége mellett szóló hivatalos okfejtések — beszédekre, nyilatkozatokra gondolok —, és félhivatalos közlések — szerkesztőségi cikkekre, kommentárokra gondolok — túlságosan összemossák az információt az agitációval? Másképpen fogalmazva: összemossák azt, ami az ügy megértéséhez kell, azzal, ami az ügy társadalmi elfogadtatásához szükséges. Ez ugyanis két különböző, bár kétségkívül egymással kölcsönhatásban lévő dolog. Ön ezt hogy látja? — É n úgy látom, hogy az a rossz agitáció, amely az információ helyett akar agitálni. A jó agitáció elsősorban információval agitál. T e h á t , ha az információs t a r t a l m a k megfelelnek a valóságnak, a mondanivaló ellenőrizhető, és igazságtart alma vagy a gyakorlat által, vagy logikai úton megállapítható, az már jobb agitáció, mint minden rábeszélés. É n a rábeszélési, megvilágító szándékot nem t a r t o m elvetendőnek, az agitációt nem t e k i n t e m rossz és ördögtől való dolognak, csak azt az agitációt, amelyik az információ helyébe akar lépni, ahelyett, hogy az információra támaszkodva agitálna. — Nem vagyok benne biztos, hogy elég egyértelműen és világosan tettem fel a kérdést, szeretném egy kicsit egyértelműbbé tenni. Én arra gondolok, hogy az ember kinyitja az újságot, és szeretné 10

megtudni, hogy mi van. Ehelyett azt tudja meg belőle, hogy miért van az, ami van . . . — . . . és hogy erről neki hogy kell gondolkodnia. — Pontosan. Pedig az ember előbb kíváncsi a hírre és csak utána a kommentárra. Es nem lehet ezt a két fázist fölcserélni, nem szerencsés egy időben közölni a kommentárt a hírrel. Talán időt kell hagyni az embereknek ahhoz, hogy eltűnődhessenek, kialakíthassák a maguk véleményét a hír nyomán, és jobb, ha csak ezután jönnek a szerkesztőségi cikkek, a kommentárok, a félhivatalos közlések, nem? — H á t igaz, de hát ez a politikai progresszió közös történelmi n y a v a l y á j a , hogy végül is állandóan bizalm a t l a n az emberek gondolkodásával szemben, és t ö b b n y i r e katedráról képzeli el a felvilágosító pozíciót, ahelyett, hogy föltételezné az érettséget az állampolgárról, aki ezt valóban érettséggel honorálná. Mihelyt infantilisnak nézik az embereket, infantilisán kezdenek viselkedni. É s a kommentárról szólva, ez a szájbarágás és bőbeszédű t e r j e n gősség, ami némely tömegkommunikációs eszközt jellemez, nem más, mint pocsékolása a drága időnek. Elfeledkeznek arról, vagy nem. a k a r j á k elhinni, hogy az emberek a rövid, lényegretörő, igaz v a l ó s á g t a r t a l m ú információra é r e t t e n szoktak reagálni. — Ön már szóba hozta korábban a kockázatot. Az új választási rendszer elveinek kidolgozása során, vagy esetleg a gyakorlati alkalmazás döccenői, zavarai közben eszükbe jutott-e, hogy netán a politikai kudarc eshetőségeivel is számolni kell? — Ilyesmi nem nagyon járt az eszünkben. É n politikai kudarcnak azt t a r t o t t a m volna, ha a közvélemény e l u t a s í t j a a t e r v e z e t e t . Márpedig nem hiszem, hogy t ú l z o t t a n nagy előrelátóképesség kellett volna ahhoz, hogy lássuk: az alapkezdem.ényezéseket illetően s z á m í t h a t u n k a közvélemény t á m o g a t á s á r a . Ez nem. azonos azzal, hogy eleve csak azt fogadjuk el, amelyik t á m o g a t j a ezt az alapkezdeményezést.


— Nem azt akarja üt finoman értésemre adni, hogy tegyek különbséget a politikai magabiztosság és a politikai előrelátás között? — Ilyesmiről van szó. — Igen. Ertem a különbséget. Valami azonban még mindig nem világos. Önök azon voltak, hogy a rizikótényezőket lehetőség szerint kizárják az új választási szisztéma első próbájának biztonsága, stabilitása érdekében, vagy éppenhogy szántszándékkal beépítették a kockázatot is a rendszerbe? — Volt kockázat, ez azonban elsősorban n e m a rendszer kockázata volt — ezt meg kell őszintén mondani —, hanem bizonyos emberek, nómenklat ú r á k kockázata, aminek a következményei láthatók is voltak a választásokon. — Mire gondol? — Arra, hogy emberek elvérezhettek a választásokon, de a rendszer nem v é r z e t t el. — Talán akkor éppen ez volt az oka, hogy voltak, akik úgy gondolták: ez túlságosan merész vállalkozás, és azt állították, hogy a többes jelöléssel nem kevesebb forog kockán. mint a politikai stabilitás. Ön viszont ezzel szemben most éppen arról győz meg, hogy a politikai stabilitás egyáltalán nem forgott kockán. Jól gondolom? — Sőt, az a véleményem, hogy n a g y m é r t é k b e n hozzájárult a politikai stabilitáshoz az ú j választási törvény azzal, hogy néhány fontos p o n t j á n élet ü n k n e k aktivitást kezdeményezett. Talán a tétovázókat is meggyőzte arról, hogy ha tudatos reformelőrelátással terveznek meg ilyen politikai lépéseket és keltenek föl érdeklődést, társadalmi a k t i v i t á s t , akkor az politikai stabilitással jár. — Es az ettől való tartózkodás? — Az óvatoskodás és az ellentmondások felhalmozásának eltűrése destabilizálhatja a rendszert. — Kétségtelen, hogy sokkal többen voltak azok, akik azt mondták, hogy itt a politikai stabilitás egyáltalán nincs veszélyben, de nem arra hivatkoztak, mint amire most ön. Hanem példának okáért arra, hogy itt a politikai stabili-

tás már csak azért sem foroghat kockán, mert kizárólag azok léphettek föl jelöltként, akik egyetértettek a népfront programjával. Megint mások erre meg hozzátették, hogy ,,akkor meg minek ez az egész nagy fölhajtásf" — H á t azért megmutatkozott, hogy volt értelme a „nagy f e l h a j t á s n a k " . A stabilitás tényezői között bizonyára szerepe volt a n n a k is, hogy a n é p f r o n t program a l a p j á n legitimálták, fogadt á k el a jelölteket, még az állampolgári kezdeményezésre jelölteket is. Am valami mégiscsak t ö r t é n t ezen túl. Az emberek belekóstoltak az ú j lehetőségekbe. R á j ö t t e k arra, hogy nem fenyegeti veszély őket, ha meggyőződésük, véleményük szerint kezdeményeznek a jelölőgyűléseken, a közvetlen demokrácia fórumain. É s u r a m bocsá' észreveszik azt is, hogv nincsenek, vagy nem lehetnek a hatalomnak olyan eldugott, elzárt labirintusai és folyosói, ahol ők nem közlekedhetnek. — Áttetszőbbé vált a rendszer? — Igen, és ezzel, hogy áttetszőbbé vált, megmutatkozott az is, hogy ki nem tud politizálni ebben az országban; ki az, aki a hatalmával visszaélve akar politizálni, vagy úgymond politizálni, és kik azok — nagyobb számban szerencsére —, akik már az új helyzethez alkalmazkodva is t u d n a k politizálni. Én ebben látom a jelentőségét. — De azért helyenként és időnként tapasztalható volt értetlenkedés, kételkedés és tanácstalanság. Más esetben — erről egyébként szót váltottunk önnel a nyilvánosság előtt, a televízió Hírháttérműsorában is —, tehát más esetben tapasztalni kellett a vitakultúra tökéletes hiányát, érvek híján az agresszív viselkedést. Megint más esetben a nagyképű magabiztosság, a felelőtlen ígérgetés, provinciális és az országos ügyek összetévesztése volt tapasztalható. Mindebből következik, hogy a közéleti szerepet és közéleti szereplést vagy túlságosan hagyományos módon értelmezték a fellépő jelöltek, vagy pedig a realitásoktól túlságosan elszakadó értelmezést kellett megfigyelnünk. Nem tudom, hogy mennyire időszerű most ezekről a jelenségekről beszélni. Lehet, hogy ön ezt még korainak tartja . . . 11


— Még korainak t a r t o m , de meg kell beszélni. N e m azért t a r t o m korainak, mert tilalmas dolgokról van szó, hanem azért, mert kell bizonyos t á v l a t megítélni ezeket a m a g a t a r t á s o k a t , benne még a t ö r v é n y esetleges fogyatékosságait is. Van azonban, a m i t kétségbevonhatatlanul már most föl lehetett fedezni. Például amit ön is említett, a vitakészségnek a hiányát sokakban. Némely helyen valóban úgy képzelték, hogy hát ezentúl a k e t t ő lesz az egy, de ugyanazon a módon kell a választásokat végigcsinálni, m i n t ahogy azelőtt is t ö r t é n t . És igaza v a n , nagyon szembetűnővé vált a helyi érdek túlságosan markáns megfogalmazása, ami a választókerületi rendszernek majdnem logikus következménye. Most derült ki igazán nyilvánosan és n a g y nyilvánosság előtt, hogy az állampolgárok többségének ú j r a kell t a n u l n i a a demokráciát. Meg kell tanulnia a partikulárist az egyetemessel valami módon kapcsolatba hozni, hogy amikor képviselőt választ, akkor gondoljon arra is, hogy törvényhozót is választ, nemcsak kijárót a saját választókerülete vagy a s a j á t ügyei számára. — De vajon a demokratikus elvek nem azt kívánnák-e, hogy ilyen alapon mindezt a sajtó is megírja, a rádió is beszéljen róla, a tévében is vitázzanak erről? Tehát mindazokról a jelenségekről, amelyekről ön is elismeri, hogy kétségkívül léteznek vagy léteztek, de amelyekre azt mondja, hogy a pontos megítélésükhöz nagyobb történelmi távlat kell. Egy év, öt év, tíz év? — Eg3 r -két év. Mindenképpen el kell végezni ezt a m u n k á t , nekeni is ez a véleményem. Mindenképpen el kell végezni két okból. Az egyik: a most megválasztott tanácstagok, képviselők nem dolgozhatnak eredményesen, ha ha nem t u d j á k azt, hogy milyen problémákkal kell szembenézniük megbízatásuk teljesítése közben. A m á s i k : öt év múlva ú j r a választás lesz. Ostoba az, aki az előző t a p a s z t a l a t o k a t nem a k a r j a hasznosítani a következő lépés megtételekor. — Az az élénkség, nyitottság, vitázó hajlam, ami a magyar belpolitikai életet 12

jellemezte ebben az évben, vagy inkább azt mondanám, hogy ebben a félévben, úgy hiszem, hogy főként a tavaszi pártkongresszusnak és a választásnak köszönhető. Hogy lehetne ezt tartósítani politikailag szélcsendesebb időszakokra? Van-e ezzel kapcsolatban konkrét elképzelése a népfrontnak, és elképzeléseik szervesen beépülnek-e a párt politikájába? — Van ilyen elképzelésünk, és hogy a politikai ébrenlét változatlan legyen, erre v a n bizonyos t e r v ü n k is. Már csak azért is, m e r t az idén népfrontkongresszus is lesz. Erre a népfrontkongresszusra már a X I I I . pártkongresszus és a választás nyomán keletkezett t a pasztalatokat, tanulságokat, és persze az aktivitást is szeretnénk érvényesíteni. A kérdés további részére válaszolv a : a n é p f r o n t legfontosabb feladata most az lesz, hogy állandó éber kísérője, ha kell, segítője legyen a választott tanácstagok, országgyűlési képviselők és a választópolgárok közötti kapcsolatoknak, és ehhez információs készletet halmozzon fel. Erre azért van szükség, hogy a képviselők, tanácstagok feladat u k megoldásához ne kizárólag azoknak a végrehajtó szerveknek az információira támaszkodhassanak csupán, amelyeknek a bírálatát is előbb-utóbb el kell végezniük. — Még volt a kérdésnek az a része is, hogy mennyire épül bele a népfront elképzelése a párt politikájába? — A n é p f r o n t országos tanácsa m á r a pártkongresszus u t á n állást foglalt, de még inkább ez a feladat vár a népfront V I I I . kongresszusára. Az, hogy kiemelje a pártkongresszus dokumentumaiból, mondanivalójából azokat az egész országra vonatkozó terveket, koncepciókat, amelyeket világnézetre és pártállásra t e k i n t e t nélkül minden magyar állampolgár magáénak vallhat, ezzel is megerősíteni azt a közmegegyezést és nemzeti egységet, amiről az előbb beszéltünk. Nem t a r t o z u n k átvenni a pártszervezésre és a pártszervezetre vonatkozó elgondolásokat, ez ellentmondana a n é p f r o n t elvének, ellentmondana a p á r t törekvéseinek is. Viszont a nemzeti programot alkotó részeket szeret-


nénk valóban nemzeti programmá változtatni a népfront V I I I . kongresszusán. Hozzáteszem még azért azt, hogy jó lenne, ha a társadalmi reálfolyamat, vagyis magyarán szólva a gazdasági teljesítmény is a l á t á m a s z t a n á azt a mondanivalót, amit a kongresszus megfogalmazott. A 85-ös terv teljesítésének a feltételei ugyanis beszélgetésünk idején, 85 júliusában nem úgy alakulnak, ahogy azt a kongresszus megkívánta volna. — Ahhoz, hogy a népfront elképzeléseit képes legyen megvalósítani, ahhoz partnerek kellenek. A sok partnernek csak egyike a tömegkommunikáció. Milyen feladata van az elképzelések érvényesítésében ön szerint a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak? Most nem arra gondolok, hogy hogyan tudná a népfront munkáját segíteni a sajtó, a rádió és a televízió, hanem a politikai elképzelések érvényesítésében hogyan tudna az eddiginél jobban dolgozni? — Ha sokszínűbb lenne! Persze nem akarom aforizmával és egyetlen szóval megadni a választ, elmondom részletesebben is, mire gondolok. Ugye az országban társadalmi-politikai egység van, arra is törekszünk, annak a megerősítésére. De gondolkodásbeli sokféleség is van és polemikus helyzetek és viták. É s ezekből a helyzetekből — ahhoz, hogy az egység szilárdabb legyen — többet kellene föltárnia a sajtónak is. Merészebben, élesebben is, ha kell. Jól tudom, hogy ilyen megrendelést föladni és ilyen óhajt megfogalmazni népfrontos szellemben könnyű. Sajtóirányítási szellemben m á r nehezebb, mert ez nem csupán a sajtón múlik, hanem egyben politikai belátáson. Azon a belátáson, amelyik felfedezi azt, hogy a polemikus helyzetek nyílt föltárásából gyorsabban kovácsolható a társadalmi egység, a polémia elhagyása pedig gyengíti ezt a folyamatot.

— Akkor tehát ön optimális esetben milyen rádiót, milyen televíziót, milyen sajtót képzel el mondjuk 1995-bení — A rádiót, a televíziót persze hogy kormányintézményként képzelem el a jövőben is. De ez se azt jelenti, hogy a rádiónak és a televíziónak valami bornirt bürokrata szintjén kell állandóan leutánozni — bocsánat az ilyen rossz igeköt ős szerkezetért — a korm á n y intencióit. Fölfoghatja i'igy is a szerepét, hogy akkor segít ek leginkább a kormánynak, ha részt vállalok a valóság feltárásából. Mert hiszen a rádió és a televízió — m a j d az írott sajtóról még valamit szeretnék mondani — nemcsak az egyirányú közlekedés eszközei, nemcsak arra valók, hogy a kormány meghosszabbított k a r j a k é n t a k o r m á n y intencióit eljuttassák az állampolgárokhoz, hanem arra is, hogy az állampolgárokról, gondolkodásukról, .szükségleteikről időnként tudósítsák a k o r m á n y zatot. Nem lerontva a kormányzati intenciók hatását, de nem úgv fogva fel a szerepet, hogy mindegyik állandó igazolása a feladata a rádiónak és a televíziónak. Ami az újságokat illeti, arról pedig az a véleményem, hogy akkor töltik be társadalmi szerepüket és akkor funkcionálnak jól, ha az eddiginél nyíltabban, eredményesebben követik azokat az érdekképviseleti elveket, amelyek adottak a mögöttük lévő szervezetek számára. A szakszervezeti sajtó szakszervezeti sajtó legyen, a népfront s a j t ó j a a n é p f r o n t s a j t ó j a legyen, a p á r t s a j t ó p á r t s a j t ó legyen. A szervezetek életében világos a szereposztás. Nem ennyire világos a sajtó működésében. — Szóval, ön arra biztatna bennünket, hogy próbáljunk meg különbözni egymástól, jól értem? — Próbáljunk meg különbözni egymástól az egység érdekében. — Köszönöm szépen.

13

Jakab Zoltán

Tájékozatlan és informált választópolgárok szavazói döntései Egy empirikus vizsgálat során a T K két munkatársa a választói döntések motivációit kereste. Az elemzés során a szerző ahhoz a következtetéshez is eljutott, hogy az idei választások tapasztalatai a tájékoztatási eszközrendszer olyan gyengeségeire is rámutatnak, amelyek eddig nem vagv talán csak kevésbé voltak láthatóak. 1985. június 10-én reggel azzal kezdtem a n a p o m a t , amivel — mint u t ó b b kiderült — sok más átlagos állampolgár is, aki érdeklődik a közügyek iránt, és általában szeretné legalább valamelyest érteni is az eseményeket. F o g t a m t e h á t az aznapi újságot, amelyben az országgyűlési választások eredményei szerepeltek, előkerestem a Magyar Nemzet május 25-i számában közölt jelöltlistát, és elkezdtem böngészni az a d a t o k a t . Kit v á l a s z t o t t a k meg és kit nem, a budapesti 1. sz. választókerülettől a zalai 10. számúig? A visszatérő jelenségekből t á m a d t néhány benyomásom, nagyrészt hasonlóak, mint az ugyanígy böngésző és értelmező következtetéseket kereső többi újságolvasónak. Csak nekem megvolt az a foglalkozásomból eredő helyzeti előnyöm, hogy lehetőségem nyílt a benyomások ellenőrzésére egy k u t a t á s keretében. Az immár vizsgálati eredményeknek számító t a p a s z t a l a t o k összefoglalása u t á n elmondom néhány következtetésemet is, amolyan k u t a t ó i és újságolvasó állampolgári szemszögből.

p r ó b á l t u k rekonstruálni — a választókerületenkénti jelölési helyzet, a jelöltekről közzétett információk és az első fordulóban született eredmények alapján. Másképp kifejezve, a kutatásban csakis olyan információkat haszn á l t u n k fel, amelyek bármely szavazópolgárnak rendelkezésére álltak, ha elolvasta a képviselőjelöltek sajtóban közzétett listáját, vagy legalább a választókerületben kifüggesztett fényképes falragaszok szövegét. Jelölési helyzeten azt értettük, hogy hány jelölt indult az a d o t t kerületben és — különféle szempontokból nézve — kiegyensúlyozott vagy kiegyensúlyozatlan volt-e a szituáció. Ez utóbbit — a rövidség kedvéért — egy szemléltető példával lehet értelmezni. Az egyik budapesti választókerületben a következő két jelölt indult :

Az alapkérdés: Hogyan szavazott a tájékozatlan választó?

A sajtóközleményből vett információk a l a p j á n e jelölési helyzetet kiegyensúlyozottnak t e k i n t e t t ü k a nem, az aktív keresői mivolt, foglalkozás, beosztás (és ezek a l a p j á n társadalmi státus) szerint. (S hadd tegyem hozzá, még továb-

E Tölgyesi J á n o s részvételével végzett vizsgálatban tulajdonképpen a választói döntések motivációit kerestük, 14

„ D . Sándor, a MÁV Rákosrendezői Körzeti Üzemfőnökség Hámán Kató Vontatási Üzemegységének mozdonyvezetője; D. Ádám, a M Á V Rákosrendezői Körzeti Üzemfőnökség Hámán Kató Vontatási Üzemegységének mozdonyvezetője."

T Á J É K O Z A T L A N ÉS INFORMÁLT V Á L A S Z T Ó P O L G Á R O K S Z A V A Z Ó I DÖNTÉSEI

bi nyolc olyan jellemző tekintetében is kiegyensúlyozott volt ez a jelölési helyzet, amelyek e két induló egyikére sem vonatkoztak.) A jelöltről szóló információk körében — az említetteken kívül — elsősorban a tevékenységi területek gyakori eseteit (például: állam-, párt-, tanácsi, szakszervezeti apparátus, egészségügy, alap- és középfokú oktatás) v e t t ü k figyelembe, másrészt pedig névsor szerinti helyüket a szavazólapon. A választási eredmények közül csupán két alapinformáció szerepelt a vizsgálatban : az, hogy eldőlt-e a m a n d á t u m sorsa az első fordulóban, illetve megválasztották-e képviselőnek az adott jelöltet vagy sem. Bár az előzőekből m á r kiolvasható, t a l á n mégsem szükségtelen kimondani valamit. Semmi olyan információt sem vettünk figyelembe a jelölteket illetően, amit a választások kapcsán nem t e t t e k róluk közzé. Bár tudható volt t ö b b jelöltről, hogy például tagjai a párt Politikai Bizottságának, e tényt mégsem használtuk fel a vizsgálatban, mert — k u t a t á s i eredményekből ismeretesen — az állampolgároknak csak elég kis része tudja ténylegesen az ilyesf a j t a információkat. Ugyanezért nem v e t t ü k számításba azt sem, hogy a jelölt az előző parlamenti ciklusban képviselő volt-e vagy sem. (Kulcsár László és Szurkos Mária 1984-ben végzett felmérést az ú j választójogi törvénnyel kapcsolatban, s akkor azt t a p a s z t a l t á k , hogy a fővárosiaknak csak 12 százaléka, a vidéki városokban élő felnőtteknek 38, a községieknek pedig 30 százaléka t u d t a megnevezni országgyűlési képviselőjét.) A vizsgálat alapvető kérdése tehát az volt, hogy vajon miképpen választottak azok a szavazópolgárok, akik csak annyit tudtak körzetük jelöltjeiről, amennyit a jelöltlistából, a falragaszból kiolvashattak: Másképp fogalmazva, nem azt tételeztük fel, hogy az állampolgárok túlnyomó vagy jelentős része csak eme igen szűkös információk alapján választott a jelöltek közül, hanem arra kérdeztünk rá, hogy ténylegesen jelentős m é r t é k ű volt-e az ilyesfajta

(végül is alul-) informáltság, s ha igen, akkor hol és milyen következmények származtak belőle. A választ a szavazók motivációiból kívántuk kiolvasni. (A „hol ?" kérdése indokolta, hogy a választókörzeteket három csoportra t a goltuk, s a fővárosi, megyei jogú városi, illetve az összes többi esetében külön is elvégeztük az elemzést). A vizsgálat fő módszeréül a lépésenkénti többszörös regresszió-számítást választottuk. Tartalmi és formális motivációk Az elemzés eredményei azt igazolták — ami ezúttal valóban szemmel l á t h a t ó volt —, hogy a jelöltek száma igen erőteljesen befolyásolta, hogy a mandátum sorsa eldőlt-e az első fordulóban, vagy pótválasztást kellett kiírni. ( K é t jelölt indulása esetén a választókerületek 97,6 százalékában, három jelölttel m á r csak 43,6 százalékukban dőlt el a választás az első fordulóban, a négy jelöltet felléptető körzetek közül pedig egyetlen esetben sem.) A vizsgál a t b a bevont tényezők (változók) közül másnak nem is volt e t e k i n t e t b e n érdemi szerepe. I t t most csak annyit jegyeznék meg, hogy nyilván nem az volt „a b a j " (ha n e t á n valaki a n n a k t e k i n t e n é a pótválasztást), hogy „ t ú l s o k " jelölt indult a kétfordulós körzetekben. Végtére is több ízben volt pótválasztás a k é t jelöltet indító körzetekben is, és a szavazók három jelölt közül is igen gyakran t u d t a k dönteni. Nyilvánvaló, hogy a jelöltek szám a más köriilmény(ek) fennállása m i a t t vált ilyen jelentőssé a pótválasztások szempontjából, amire még visszatérek. Az egyfordulós választókerületekben induló jelöltek közötti választásban jó n é h á n y vizsgált tényező érdemi szer e p e t játszott. Nagyon széleskörűen befolyásolta a szavazói döntéseket a jelöltek közötti státuskülönbség. A foglalkozás, beosztás alapján egyértelm ű e n magasabb társadalmi helyzetű jelölteknek csaknem 80 százalékát képviselővé választották az első for15


dulóban. A körzetükben induló többi jelölthöz képest ilyen előnnyel nem rendelkező, vagy éppenséggel s t á t u s h á t r á n y b a n lévők közül viszont csak 40 százalék jutott m a n d á t u m h o z . A státuskülönbség erőteljesen motiválta a megyei jogú városok szavazóit és a kisebb városokban, illetve községekben élő állampolgárokat, s érdemleges — bár az előzőeknél kisebb — szerepe volt a fővárosban is. E t a p a s z t a l a t o t jól magyarázza az a közvélemény-kutatásokból (is) ismeretes t é n y , hogy az emberek túlnyomó többsége közvetítői szerepet t u l a j d o n í t az országgyűlési képviselőnek, a választókörzet érdekeinek képviseletét, g o n d j a i n a k intézését v á r j a tőle. S a magasabb státusú, nagyobb befolyású jelöltek e tekintetben nyilván alkalmas a b b n a k is m u t a t k o z h a t t a k a választók szemében a kijárói szerep betöltésére. A vizsgálat további fontos eredményének gondolom, hogy rávilágított a főváros és az ország többi része között mutatkozó jelentős különbségekre. Budapesten ugyanis a következő tényezők — sorrend szerint csökkenő erősséggel — együttesen igen számottevően meghatározták a m a n d á t u m sorsát: — a jelölt névsor szerinti helye a szavazólapon, — a jelölt neme, — nem szerint kiegyensúlyozatlan helyzetben a névsor szerinti hely pótlólagos h a t á s a , — a p á r t a p p a r á t u s b a n betöltött (és a jelöltlistán f e l t ü n t e t e t t ) státus, — a státusbeli előny és a névsor szerinti hely együttes hatása, — aktív kereső (illetve nyugdíjas) mivolt. A fővárosban t e h á t igen jelentős befolyásuk volt a formális, esetleges körülményeknek (névsor szerinti első helynek), illetve a, társadalmi sztereotípiáknak. Olyannyira, hogy még a képviselő lokális érdekképviselői, közvetítői szerepe is csak formális (betűrend szerinti) előnnyel társulva motiválta a választókat. 16

A társadalmi sztereotípiák h a t á s á t a b b a n ismerhetjük fel, hogy a n e m szerint kiegyensúlyozatlan helyzetben (amikor férfi és nő indult ugyanazon körzetben) rendre a férfiak k a p t á k meg a m a n d á t u m o t . S ez nem a s t á t u s különbségek következményének t e k i n t hető, hiszen a választott m a t e m a t i k a i elemzési eljárás az egyes tényezők önálló hatását m u t a t j a ki. A fővárosi v á lasztók döntéseiben igenis az a nagyon konzervatív vélekedés játszott közre, hogy „a politika a férfiak dolga." E sztereotípia létéről m á s szociológiai k u t a t á s o k (például H . Sas J u d i t vizsgálatai) tanúskodnak, s tápláló gyökereit nemcsak a m ú l t b a n , hanem legalább annyira a jelenkori társadalmi gyakorlatban is kereshetjük. A fővárosi választókerületek sajátossága nemcsak a fentiekből világlik ki, h a n e m az ország t ö b b i részétől v a l ó m a r k á n s eltérésekből is. A névsor szerinti hely, a nem, az aktív keresői mivolt ugyanis csak Budapesten volt jelentős motiváló tényező. A vidéki nagyvárosokban és az egyéb településeken nem lehetett befolyásukat k i m u t a t n i . Az utóbbi két csoporttal kapcsolatban m á r volt szó a jelöltek közötti státuskülönbség számottevő döntésalakító hatásáról. H a megemlítem, hogy a kisebb vidéki városokban és a községekben csökkentette a jelölt megválasztási esélyeit, ha pedagógus volt — ú j a b b jelzést adva a p á l y a presztízsének csökkenéséről —, tulajdonképpen végére is értem a fővároson kívül felszínre hozott választási motivációs t é nyezőknek. Ez t ö b b tekintetben is sajátos t a pasztalat. Most csupán egyet említve, aligha gondolná bárki komolyan, hogy a nők politikai hozzáértésével kapcsolatos sztereotípiák kizárólag Budapesten^ léteznek, a f a l v a k b a n például nem. Am, ha például legalábbis azonos mértékűnek t e k i n t h e t j ü k a sztereotípia elterjedtségét és átlagos intenzitását Budapesten és az ország m á s részeiben, akkor v a j o n miért csak az egyik esetben m u t a t k o z o t t meg a v á lasztói döntésekre gyakorolt befolyása ?

T Á J É K O Z A T L A N ÉS I N F O R M Á L T V Á L A S Z T Ó P O L G Á R O K S Z A V A Z Ó I

DÖNTÉSEI

S nyilvánvaló, hogy hasonló kérdés közöltek ugyan a fővárosi eseményekv á r válaszra a jelöltek névsor szerinti ről, de (szükségképp) meg k í v á n t a k maradni országos o r g á n u m o k n a k . Máshelyével kapcsolatban is. szóval a központi kiadású lapok főváros-centrikussága nem t ű n t el a választások kapcsán sem, de arról szó sem Közösség, kommunikáció, informáltság volt, hogy budapesti helyi lapokká v á l t a k volna. K ö v e t k e z é s k é p p a főváA sztereotípiák valószínűségi változók. rosi választási eseményekről, a jelölBizonyos körülmények k i m u t a t h a t ó a n tekről stb. jóval töredékesebb t á j é k o z előmozdítják, mások pedig mérsékelik t a t á s t a d h a t t a k a budapestieknek, egy-egy sztereotípia befolyásának ér- mint amilyet a vidéki városi lapok vényesülését. S jól ismert t é n y , hogy n y ú j t h a t t a k a maguk hatókörének azok az előítéletek, sztereotípiák, a t t i - történéseiről, személyiségeiről. Nem létűdök, amelyek általános esetben („ilye- vén sem fővárosi hely'i lap, sem m á s csanak a n ő k " ) erőteljesen közrejátszanak érdemien helyi tömegkommunikációs valamely szituáció értelmezésében, torna, a budapestiek tájékozódási lehemegítélésében, sokszor h á t t é r b e szorul- tőségei szükségképp kedvezőtlenebbek volnak egy-egy adott, konkrét helyzetben tak, mint a megyeszékhelyek s n é h á n y (,,ez a nő más, mint a t ö b b i " ) . Ilyenkor más város lakóié. (Futólag megjegyt ö b b n y i r e előbukkan, hogy a különb- zem, hogy k o r á b b i k u t a t á s o k szerint a ségtétel (egyik) oka a személyes k a p - megyei lapok is igencsak megyeszékcsolatból, konkrét t a p a s z t a l a t b ó l vagy hely-cent riku sak.) más forrásból származó ismeret. S a tömegkommunikációs helyzet Rövidre fogva, az e m l í t e t t férfi/nő eltéréséhez t á r s u l t a k a személyes komsztereotípiával s a névsor szerinti hely- munikáció különbségei is. ivel kapcsolatos t a p a s z t a l a t o k a válaszNem ismerem az ország különböző tók t á j é k o z a t l a n s á g á r a , p o n t o s a b b a n , részeiben lezajlott jelölőgyűlések résza fővárosi szavazóknak a többi állam- vételi statisztikáit — ez csak r a j t a m polgárhoz képest általában alacsonyabb múlik —, s így n e m tudom, hogy Budainformáltságára m u t a t n a k . Ez az állítás pesten milyen volt az aktivitás más szögesen ellentétes azzal, amit a buda- városokhoz és a falvakhoz k é p e s t . (Töpestiek és a lakosság többi része között redékes információim azt sugallják, — különféle politikai közvélemény-ku- hogy az u t ó b b i a k b a n volt a nagyobb.) tatásokból már-már unalomig — is- Am még azonos mérvű részvétel esetén merős eltérésnek m o n d h a t u n k az ál- is biztosra v e n n é m , hogy a jelölőgyűtalános jellegű esetekben. K o n k r é t a n lések információi, a jelöltekről ott kialaazonban mégis helytállónak vélem a kult benyomások a fővárosban kevésbé és feltevést. S azt hiszem, hogy a kom- kisebb hatékonysággal terjedtek el a szecsatornáin, mint munikációs csatornák eltérő hozzáfér- mélyes kommunikáció Például egyszerűhetősége és az érdeklődés, érintettség fel- más településeken. ismerésének különbségei körül érdemes en azért, mert egy-egy budapesti váasztókeriilet á l t a l á b a n sokkalta kevésa tényleges magyarázatot keresni. A belföldi t á j é k o z t a t á s r ó l , az orszá- bé fogott át o l y a s m i t , amit organikus gos tömegkommunikációs eszközökről közösségnek n e v e z h e t ü n k , mint máshol. már sokszor leírták és igencsak jogosan, S itt nyilván nem a választókerületi hogy a l a p j á b a n véve Budapest-cent - határok megvonásáról van szó (első-, rikusak, néha m á r a parochializmus másod- és harmadsorban sem), hanem szintjén. Az országos lapok olvasása a közösségszerveződés különbségeiről. a l a p j á n azonban az a benyomásom, A munkahely és a lakóhely eltérése hogy a választási előkészületek k a p - vagy egybeesése, az érzelmi, illetve ércsán az ún. központi lapok s a j á t o s , dek-természetű személyes kapcsolatok, ellentmondásos helyzetbe kerültek. és az ismeretségi hálózatok lakóterüEgyrészt aránylag még mindig t ö b b e t leti kiépülése vagy attól való fiigget17


lenedése bizonyára más-más rendszerbe szervezi a személyes k o m m u n i k á ció csatornáit. Egy-egy t é e s z m a j o r b a n , vidéki városi m u n k a h e l y e n a képviselőjelölt sokkal i n k á b b s z á m í t h a t o t t arra, hogy választóival — és n e m csupán o t t a n i dolgozókkal — találkozik, ha jelölőgyűlésen kívüli beszélgetésre hívt a az embereket. É s sokkal i n k á b b szám í t h a t o t t arra is, hogy az e l m o n d o t t a k t ú l j u t n a k a jelenlévők családjainak körén, a meghallgatott problémák pedig n e m csupán n é h á n y ember b a j a i , m i n t a hasonló vállalkozásra n e t á n Budapesten is kész képviselőjelölt. (A „vid é k e n " kialakult és területileg inkább szerveződő informális érdekcsoportok tevékenységéről, jelöltállításban és szavazatszervezésben t a n ú s í t o t t — sokféle meglepetést keltő — hatékonyságáról is érdemes lenne hosszabban írni, ha nemcsak hallomásaim lennének az ilyen jelenségekről.) A társadalmi szerveződés eltérései, persze, a helyi érdek tudatosulásának különbségeit is eredményezik, ami az események és személyek iránti érdeklődést, az információk nagyobb m é r v ű t o v á b b í t á s á t és felvételét is előidézik. (Ennek olyan kvázi-tömegkommunikációs megjelenései is voltak, mint például a jelöltekről részletesen informáló téeszlapok, helyi kiadványok egyes esetei.) Összességében: az informálatlan állampolgár szavazott az esetlegességek, sztereotípiák pillanatnyi befolyásának engedve. S erre kedvező lehetőségeket n y ú j t o t t a k azok a jelölési helyzetek is, amikor az esélyegyenlőség megteremtésének szándéka a jelöltek sokszoros kiegyensúlyozásának eredményével j á r t . Ezen a ponton azonban elég kézenfekvő, hogy a választásokkal kapcsolat o s t á j é k o z t a t á s és tájékozódás nemcsak érintettség, érdeklődés és kommunikációs csatornák dolga.

18

Választási kommunikáció: eszközrendszer és funkció Az előzőekből t a l á n kiviláglott, hogy véleménvem szerint az 1985-ös országgyűlési választások t a p a s z t a l a t a i a t á jékoztatási eszközrendszer olyan gyengeségeire is r á m u t a t n a k , amelyek eddig nem, v a g y t a l á n csak kevésbé voltak l á t h a t ó a k . S i t t nem csupán a főváros helyzetére gondolok, h a n e m arra is, amit csak igen f u t ó l a g érintettem az előzőekben, a megyei lapok „ a l a t t i " szint, a kisebb városok, nagyobb községek kommunikációs eszközeinek hiányára is. A formális motivációkkal kapcsolatos t a p a s z t a l a t o k azonban másra is u t a l n a k , ami kommunikációs kérdés is, de elsődlegesen politikai természetű probléma. Állampolgárként úgy látom (s meglehet, hogy nagyot t é v e d e k ) : mintha a választási kommunikáció kapcsán tisztázatlan m a r a d t volna egy lényeges kérdés. A jelöltek valamennyien a H a zafias N é p f r o n t általános programja a l a p j á n , a n n a k elfogadásával Indultak, ami szükségszerű is. E z e n belül azonban valahogy bizonytalannak tűnik a jelöltek „személyes választási progr a m j á n a k " mibenléte, politikai státusa. Hogy volt-e ilyen a választókerületi érdekek képviseletére t e t t ígéreteken belül vagy túl, ezt például megvilágítja az a — T K - b a n most készülő — tartalomelemzés, amely a jelöltek sajtóban megjelent „ p o r t r é i t " m u t a t j a m a j d be. E k u t a t á s egyben t á m p o n t o t n y ú j t hat a n n a k megítéléséhez is, hogy a tömegkommunikáció m e n n y i b e n tükrözte a politikai egységen belüli konkrét változatosságot. A tömegkommunikáció ilyen vonatkozású funkcionálása, fejlődése ugyanis alighanem nélkülözhetetlen a demokrácia további kibontakozásához, s a formális, sztereotip választói döntések mérséklődéséhez.

Szabó László

Mit tapasztalt az újságíró? A sajtó és a választások Az ú j választási törvény ú j feladat elé állította a sajtót is. A Népszabadság m u n k a t á r sa személyes tapasztalatai alapján sorolja fel, milyen ú j jelenségekre kellett reagálniok az újságíróknak és mi az, amit a jövőben jobban csinálhatnának.

Az újságíró, aki részt vett a választási előkészületek propagálásában, még jav á b a n rendezi a gondolatait, hiszen egy sereg olvan jelenséggel találkozott az 1985-ös választások során, amely a mi viszonyaink között eleddig szokatlan volt, merőben új, és szinte bizonyos, hogy a következő, a fél évtized m ú l v a esedékes választásokhoz is ad tapaszt a l a t o k a t . Gondoljunk csak olyan, most, az ú j választójogi törvény alkalmazása során megjelent fogalmakra és azok gyakorlati kivitelezésére -— hogy mást ne említsek —, mint az esélyegyenlőség vagy a személyes korteskedés. E n g e d j e meg az olvasó, hogy e z ú t t a l teljesen személyes jellegű újságírói t a p a s z t a l a t a i m a t adjam, közre, előrebocsátva, hogy az ebből levont következtetéseim is egyéniek, nincs egyik mögött sem politikai állásfoglalás, jogi érvényű döntés. Azt hiszen\, szembetűnő volt mindenki s z á m á r a , hogy a m a g y a r s a j t ó a választási előkészületekkel kapcsolatos információkat, ú t m u t a t ó k a t , magyarázó és elemző cikkeket csak az első jelölőgyűlések előtt alig 10-—15 n a p p a l kezdte közölni. A b e a v a t o t t a k t u d t á k , hogy ennek egyetlen oka v o l t ; a p á r t X I I I . kongresszusa március utolsó n a p j a i b a n ért véget, s közvetlenül ezt k ö v e t t e a felszabadulás 40. évfordulója. Mindkét kivételi s, országra szóló

esemény hónapokig t a r t ó f e l a d a t o k a t adott a s a j t ó n a k , a televíziónak és a rádiónak. A p á r t kongresszusa a szervezeti szabályzat szerint volt esedékes ebben az időszakban, a választások lebonyolítása pedig az Alkotmányból fakadóan esett éppen 1985 t a v a s z á r a , t e h á t sem az előbbit, sem az utóbbit nem lehetett más időpontra á t t e n n i . Bizonyára sokat mérlegelték vezető politikai testületek, hogy a választások a t megelőző k é t , az egész t á r s a d a l m a t átfogó és foglalkoztató politikai esemény mellett mennyire lehet m a j d az ú j választójogi törvény ú j felfogását — és persze ú j előírásait — ilyen gyorsan á t ü l t e t n i a gyakorlatba, pontosabban a „ f e j e k b e " . Ma m á r t u d j u k , hogy jórészt sikerült, hiszen a választási k a m p á n y eredményes volt, a választások mindhárom szakasza — ideértve a jelölőgyűléseket, a választási gyűléseket és a választásokat — sikerre v e z e t e t t . Mégis, utólag mérlegelve, valószínűleg még mélyebbre „ á s h a t t u n k " volna a társadalmi t u d a t ban, s még t ö b b általánosan hasznosítható, további t a p a s z t a l a t o t hozh a t t u n k volna a felszínre, főleg a jövőt illetően, ha nem ilyen rövid a rendelkezésünkre álló idő. Mert végül is alig két hónap alatt kellett az új választójogi t ö r v é n y t megismertetni t ö b b mint hétmillió, választásra jogosult 19

MIT TAPASZTALT A Z ÚJSÁGÍRÓ?

m a g y a r állampolgárral, s biztosítani a t ö m e g p r o p a g a n d á b a n , hogy az emberek valóban t u d j á k , milyen lehetőségek nyíltak számukra a népképviseleti szervek megválasztásában. Ügy gondolom, a m a g y a r s a j t ó és tömegkommunikáció p á r a t l a n m u n k á t végzett ez ügyben. S amint az immár az azóta n a p v i l á g r a került választási adatok és az erről szóló politikai állásfoglalások jelzik, nem is rosszul. A rendelkezésre álló rövid időszak a l a t t is olyan írások jelentek meg a n a p i l a p o k b a n , amelyek igyekeztek oldani a korábbi rossz beidegződéseket, f e l t á r t á k a v á r h a t ó veszélyeket, különösen ami a polgári parlamentarizmus iránti illúziókat, a politikai pluralizmus eszmei előkészítését és esetleges ideológiai becsempészését illeti. Részleteiben is megismertették az olvasókkal az ú j t ö r v é n y t . Különösen a kötelező többes jelöléssel kapcsolatos, széles körben érzékelhető viszolygást kellett feloldani, s a közvélemény felfogását rövid idő a l a t t átalakítani olyanná, a m e l y nemcsak t á m o g a t j a a t ö r vényes előírás gyakorlati megvalósítását, hanem felismeri azokat a t á r s a d a l mi összefüggéseket is, amelyek a kötelező többes jelölés és a szocialista demokrácia kiszélesítése között objekt í v e n jelentkeznek. E n g e d j e meg az olvasó, hogy ezek u t á n a Népszabadság ezzel a területtel foglalkozó m u n k a t á r s a k é n t m o n d j a m el t a p a s z t a l a t a i m a t . Rossz beidegződések Mint minden ilyen terjedelmű és m é l y ségű politikai k a m p á n y n á l , most is tervet készítettünk, amely meghatározta a szükséges „ v e z é r f o n a l a t " az április 13-tól, a Hazafias N é p f r o n t Országos Tanácsa választási felhívásának megjelenésétől június 8-ig, a választás n a p j á i g t e r j e d ő időszakra. H á rom gondolatkörben kellett írásainkat előkészíteni: az ú j t ö r v é n y részletes és folyamatos ismertetése, a jelölőgyűlések mint események megjelenítése és egyes „jelölt-típusok" b e m u t a t á s a , vé20

gül a szavazás korábbihoz képest eltérő m ó d j a , figyelembe véve, hogy a választónak ezúttal m á r választania is kell, nemcsak szavaznia. Eközben persze azt a politikai kívánalmat is teljesíteni k e l l e t t , hogy az olvasók megism e r j é k a szocialista demokrácia f e j lesztésének általános összefüggéseit, s ennek kedvező kihatásait a t á r s a d a lom gazdasági alapjainak a gyarapít á s á r a . Gondolom, ilyen tervet más napilapok is készítettek, nem szólva a televízióról és a rádióról, ahol az anyagkészítés á t f u t á s i ideje is hosszabb, t e hát az ilyen értelmű tervszerűség még kívánatosabb. Már a kezdet kezdetén világos volt, hogy a jelölőgyűléseket megelőző cikkeinkben legalábbis három nemkívánatos jelenségre, úgymond beidegződésre kell felhívni a figyelmet. A többes jelölés másfél évtizedes m ú l t j a kedvezőtlen tapasztalatot hozott a többes jelölés lehetőségéről. Kiderült ugyanis, hogy három választáson — 1970, 1975, 1980 — azért csökkent a t ö b b jelölttel induló választókerületek száma — s ez a csökkenés folyamatos volt —, mert a közéleti tevékenységre alkalmas emberek azt l á t t á k , hogy b u k o t t embernek tekintik őket, amennyiben ők m a r a d n a k „ a l u l " a választási versengésben. E n n e k a félelemnek volt is a l a p j a . Egyes helyi szervek k o r á b b a n kissé s a n d á n néztek azokra, aki másod- v a g y harmadmagukkal indultak a választásokon, s végül nem lett belőlük képviselő vagy tanácstag. „ L á m , nem n y e r t e meg az emberek bizalmát, nincs tömegbázisa" — szólt az egyáltalán nem megalapozott ítélet. S m i u t á n az illetők á l t a l á b a n olyan politikai vagy gazdasági funkciót t ö l t ö t t e k be, amelyben a tömegkapcsolat kétségkívül fontos, a „második" hely, ilyen felfogás mellett, nem v e t e t t valami túl jó fényt az előmenetelükre. Pedig a többes jelölésnek más területeken m á r régi hagyományai voltak, mint példáid a termelőszövetkezeti mozgalomban. A párttisztségek elnyeréséné] is mind t ö b b helyütt alkalmazták az utóbbi években. Arról n e m is szólva, hogy a vállalati életben h o v a t o v á b b


egyik meghatározó demokratikus vezetőkiválasztó módszerré válik a pályázati rendszer, és ezzel együtt a jobb jelölt. Nem kétséges, a szocialista demokráciát is úgy kell fejleszteni, hogy mind t ö b ben vállaljanak részt a közéleti tevékenységben. Ezzel a lehetőséggel élve mind szélesebb körben, minél „ m é lyebbről" merítve,biztonságosabb módszerekkel v á l a s z t h a t j u k ki a lehetséges legjobbakat. A tömegpropagandának sikerült eloszlatnia a félelmet, sőt akkora lett n a g y hirtelen a többes jelölés ázsiója, hogy amikor elkezdődtek a jelőlögyűlések, jó néhány helyen önkéntes jelentkezők is a k a d t a k . „ É n úgy érzem, t u d n á m vállalni a képviselőséget, s nem félek attól, hogy bukott embernek tekintenek m a j d " — érkezett hasonló a j á n l kozás még hozzánk, a Népszabadság szerkesztőségéhez is. De tudok m á s hasonló „ a j á n l a t o k r ó l " is, nemcsak kéviselői helyekre, hanem még a kevésbé látványos-csillogó tanácstagi m a n d á t u m o k r a is. Sokan — szakmánkb a n is! — viszolyogva gondoltak az ilyen önkéntes jelentkezőkre. „ U g y a n , milyen ember lehet az, aki képes t o l l a t ragadni, telefont felemelni és s a j á t magát beajánlani a választási a r é n á ba ? " — h a l l o t t a m egy alkalommal valakitől. És akkor elkezdtem t ű n ő d n i azon, v a j o n a kötelező többes jelölés nem tételezi-e fel eleve azt az egyéni ambíciót, ami a népképviseleti politizálásra, az államügyekben való tevékenyebb részvételre irányul ? Arra a következtetésre kellett jutnom, hogy a közéleti a l k a t megkíván egy csipetnyi — ne értse senki félre, jó értelemben mondom, ha nem is passzol t e l j e sen a fogalom — önmutogató késztetést. A nyilvánosság előtti jó szereplés igenis együtt jár a közéleti tevékenységgel. Önmagunk nyilvános, minél szélesebb körben való megismertetése és elfogadtatása olyasfajta belső indítt a t á s , ami normális keretek k ö z ö t t egyenesen kívánatos, enélkiil nem lehet elképzelni egyetlen népképviseleti funkció betöltését sem. H a t e h á t azt a k a r j u k , hogy a népképviseleti helyekre valóban az erre legalkalmasab-

bakat válasszák ki a tömegek, nem szabad számításon kívül hagyni ezt az emberi tényezőt sem. Ami persze külön felelősséget ró a sajtóra, a tömegkommunikációra is.

Hatásos propagandával Mert könnyen eshetünk ilyen „önként ajánlkozások" csapdáiba. S ezzel m á r egy m á s f a j t a veszélyt is jeleztem. Erre ugyancsak r á m u t a t t a k a Népszabadságban megjelent írások szerzői. Nevezetesen: népképviseleti szerveinket meg kell védeni attól, hogy azok a párt politikájával, a Hazafias Népfront programjával ellentétes álláspontok fórumaivá válhassanak. Miután az ú j választójogi törvény lehetővé t e t te, hogy a Hazafias Népfront helyi bizottságain kívül bárki javaslatot tehessen további jelöltre vagy jelöltekre, az említett veszély valóban o t t leselkedett minden jelölőgyűlés a j t a j á b a n . Mert ugyebár dőreség lenne a z t hinni, hogy — a legszélesebb nemzeti egység mellett is — n é p h a t a l m u n k ellenfeleinek a t á b o r a arra a n é h á n y t u c a t , ellenzékinek ismert személyre korlátozódik, aki nyíltan is porondot keres, ellenséges nézeteinek a kifejtésére, propagálására. Nagy gondot okozott, hogy írásainkban hogyan p r ó b á l j u k e veszélyre felhívni a figyelmet, de úgy, hogy ne szűkítsük a t ö r v é n y szélesre n y i t o t t k a p u i t , s bízzunk a tömegek politikai érettségében, szocializmus iránti elkötelezettségében, hűségében. A tömegek politikai érettsége ú j r a bebizonyosodott. Sehol nem k a p t a k rendszerünk ellenfelei annyi szavazat o t , amennyi elégséges lett volna a jelöltségükhöz. Ehhez azonban erős politikai szervezőmunka és hatásos propaganda is kellett. Olyan, a m e l y jelzi, hogy bár a veszély a d o t t , mégsem szabad a törvényes lehetőségeket csorbítani, hiszen ez ütközés lenne a törvénnyel, viszont a jelölőgyűléseken részt vevő tömegeket mégis meg kell 21


győzni arról, miért nem kívánatos egyik vagy másik ellenzéki felfogású személy indítása képviselőjelöltként vagy t a n á c s t a g j e l ö l t k é n t . Mindezt nehezítette, hogy még a közismert ellenzékiek is k i j e l e n t e t t é k : ők a népfront p r o g r a m j á t vállalva akarnak indulni. Holott teljesen nyilvánvaló volt a politikát értő ember számára, hogy ez a fügefalevél az igazság t a k a r á s á r a , valódi céljaik eléréséhez. Ugyanakkor a b b a n az irányban is formálni kellett a k ö z t u d a t o t , hogy befogadja és elfogadja a közmegegyezés jegyében fellépő, de ideológiai síkon a marxistáktól eltérő felfogású embereket, egyházi személyiségeket vagy olyan más pártonkívülieket, akik a szocializmus igenlésén túl, t ö b b kérdésben más véleményen vannak, mint a p á r t tagjai. A s a j t ó ez irányú tennivalóira ugyancsak a közelmúlt választási t a p a s z t a l a t a i hívták fel a figyelmet. A helyi közfelfogásban bizony bőven volt ellenállás az 1980-as választásokon is, amikor a t ö b b jelöltet indító választókerületekben helyileg csak a legritkábban f u t o t t be egy egyházi vagy az említetthez hasonló pártonkívüli személyiség, hanem a legtöbbször k o m m u n i s t a , a közéletben marxista nézeteiről ismert ember. Főleg helyi személyiség. De ezen nincs is különösebb csodálkozni való, hiszen évtizedeken á t arra neveltük a tömegeket, hogy a p á r t t a g j a i — bármilyen poszton legyenek is — értük, a tömegekért küzdenek, a p á r t az elhivatott vezető ebben az országban, s tagjai kötelesek azt a szigorú politikai, erkölcsi, magatartásbeli normarendszert képviselni, s eszerint élni, ami mindig is oly vonzó volt az emberek szemében. (Más kérdés, hogy a p á r t tagjai is emberek, nemegyszer v é t e t tek már e n o r m á k ellen.) S a mostani választási előkészületek is azt m u t a t t á k , hogy g y a k r a n jobban hittek az emberek egy p á r t t a g jelölésében —,,ez biztosan jól fog bennünket képviselni" —, mint egy pártonkíviiliében. Ezért is javasoltak s p o n t á n oly sok helyileg ismert k o m m u n i s t á t . 22

A sajtó dilemmái H a végiggondoljuk, h á n y és hány jelölőgyűlésen csúszhattunk volna el n e m k í v á n a t o s irányokba, hiszen a törvény széles keretei tulajdonképpen erre is lehetőséget adtak, utólag jóleső érzéssel n y u g t á z h a t j u k , hogy rendszerünk választási sikereiben a sajtó, a tömegkommunikáció alaposan végiggondolt, a helyzethez igazodó m u n k á j a is benne van. Igen, a helyzethez kellett igazodni a jelölőgyűlések során. Például azzal, hogy amikor olybá t ű n t , a jelöltek között egyre t ö b b a mezőgazdasági tsz-elnök — nemcsak az országgyűlési jelöltekre, hanem a tanácstagjelöltekre is gondolok —, vagy egyáltalán, mind t ö b b és t ö b b gazdasági, állami tisztséget b e t ö l t ő személyiséget javasolnak az állampolgárok, váltani kellett a tem a t i k á b a n , s olyan jelölőgyűlésekről tudósítani, ahol kifejezetten fizikai dolgozókat hoztak szóba a lakosok. Ezzel is „ t e r e l n i " a k a r t u k a közfelfogást, méghozzá a kívánatos irányba. Az újságíró számára is nagy kérdés volt a jelölőgyűlések egész időszaka alatt, hogyan lehet m a j d biztosítani a társadalom rétegződésének népképviseleti tükröződését. Nevezetesen azt, hogy — az osztályszempontokat sem mellőzve — megfelelő számú munkás, paraszt, értelmiségi, alkalmazott, sőt férfi és nő, fiatal és idősebb, ateista és vallásos érzületű ember, nemzetiségi és egyházi személyiség, politikus és a köznapok dolgozója k a p j o n m a n d á t u mot az Országgyűlésben, a tanácsokban. Azt ugyanis már előre lehetett tudni, hogy az emberek a szavazás n a p j á n n e m azt nézik m a j d a név meghagyásánál, hogy az milyen foglalkozási ágat t a k a r , hanem, hogy alkalmas-e v a g y sem. A végső összegzés mégsem l e h e t e t t közömbös. S ezt már a jelölőgyűléseken kellett kedvező irányba befolyásolnia a propagandának. Aki figyelemmel kísérte a lapok közl é s e i t ^ televízió vagy a rádió ez irányú adásait, gyorsan r á j ö h e t e t t , mennyire vigyáznak az újságírók, a szerkesztők az arányokra, az lígvnevezett esélyegyenlőségre, nehogy a propaganda

MIT T A P A S Z T A L T A Z ÚJSÁGÍRÓ?

„csúsztassa" el a kedvezőnek ígérkező a r á n y o k a t . Mert addig nem is volt ilyen irányú gond, amíg a népfront jelöltjeit fogadták el a jelölőgyűlések. De a spontán elhangzó nevek — értelemszerűen — kizárólag arra voltak tekintettel, hogy az illető mennyire képes vagy n e m képes népképviseleti tisztet ellátni. J ó n é h á n y jelölőgyűlésen elhangzott spontán javaslatot néztem meg közelebbről is, s arra kellett rájönnöm, hogy szinte valamennyinek van egy közös vonása. Ez pedig az, hogy az illetőt az adott választókerületben, t e h á t helyben elég sokan ismerik, vagy azért, m e r t állatorvos, vagy azért, mert a televízió szerkesztő riportere, vagy azért, mert p á r t t i t k á r , vagy azért m e r t . . . A javaslattevők indítéka teljesen érthető. Abból indult a k ki, hogy nekik olyan képviselő, t a nácstag kell, akit jól ismernek, ennélfogva m á r eleve t u d j á k róla, milyen erényei és milyen gyengéi v a n n a k . Igen ám, de belépett a „sajtó-dilemm a " : szabad-e és lehet-e „reklámozni", úgymond, a másik rovására azt, akit helyben ennyire nyomnak ? S m á r el is j u t o t t u n k a következő sajtógondhoz, az esélyegyenlőség biztosításához. N e m felejtem el, mekkora v i t a volt szerkesztőségünkben annak a cikknek a közléséről vagy félretételéről, melyet egy olyan városi párt bizottsági első t i t k á r írt, aki m á r az első jelölőgyűlésen kellő szavazatot kapott a képviselőjelöltséghez. A kérdés úgy vetődött fel, hogy ha neki megadjuk ezt a lehetőséget, mármint a cikke közlését a jelölőgyűlések kellős közepén, t ö b b százezer példányban, feltétlenül t o v á b b erősítjük nevét és rangját abban a választókerületben, ahol jelöltként elindult. Méghozzá jelölttársával szemben tesszük ezt, hiszen a n n a k nem a d t u k meg a lehetőséget egy hasonló cikk megírására és közlésére. L á t szólag végletes a példa, valójában nagyon élő. Ü g y d ö n t ö t t ü n k , hogy a cikk közlését elhalasztjuk a választások u t á n r a . Más módon is felvetődött, kellően t u d j u k - e biztosítani az esélyegyenlőséget ? Különösen a jelölőgyűlések időszakában, amikor tudósításo-

k a t , riportokat közöltünk, hogyan zajlottak le a választási k a m p á n y n a k e fontos aktusai. Szinte mérlegen méricsk é l t ü k , hány sor jut az egyiknek, m e n y nyi a másiknak, ugyanolyan m ó d o n rajzoltuk-e le egyiknek a p o r t r é j á t , mint a másiknak ? S bár úgy v é l e m , nagyobb hibát nem követtünk el, alapjában véve elégedetlen vagyok. Teljesen bizonyos, hogy az elkövetkező v á lasztások előkészítése során sokkal b á t r a b b a n kell szembenézni azzal a t é n n y e l , hogy kristálytiszta esélyegyenlőséget biztosítani még a s a j t ó ban, a tömegkommunikációban sem lehet. Tudomásul kell venni, hogy m á r azzal megdől az esélyegyenlőség, h a valakinek meg kell szólalnia! R á adásul a választók egy t e k i n t é l y e s h á n y a d a egyáltalán nem ismeri jelöltj é t , még a szavazás n a p j á n sem, és teljesen szubjektív indítékokra h a g y a t kozva kénytelen eldönteni, kire a d j a a voksát, mert előzőleg nem k a p o t t kellő t á j é k o z t a t á s t a szóba k e r ü l t személj'ékről. Ez igaz volt még a k é p viselőjelölteknél is, hát még m e n n y i r e a tanácstagjelölteknél. így különösen hasznosnak bizonyult egy-egy t a n á c s vagy népfrontbizottság kezdeményezése: azok a helyi írásos választási t á j é k o z t a t ó k — jobbak és gyengébbek —, amelyek az esélyegyenlőség érvényesítését k í v á n t á k előmozdítani. Nem tudom, találkozott-e valaki e sorok olvasói közül a Csepeli H í r a dóval, melyet a kerületi tanács és a Hazafias N é p f r o n t helyi bizottsága a d o t t ki, címlapján a kerület u t c á k r a bontott térképével, a térképen bejelölve a három országgyűlési és 65 t a n á c s i választókerülettel ? Aki ezt a híradót kézbe vette, az mindent m e g t u d o t t a csepeli választások szervezeti és t a r talmi előkészületeiről. Megismerhette, hogy milyen körzetek tartoznak egyegy képviselőhöz, és milyen utcák hat á r o l j á k egy-egy t a n á c s t a g választók e r ü l e t é t . H á r o m országgyűlési v á lasztókerület hat képviselőjelöltjének a f é n y k é p é t , életrajzát és a velük készült röpke interjút is közölte a híradó, amit minden csepeli lakos p o s t a l á d á j á b a bedobtak. Természetesen a 65 23


t a n á c s t a g i választókerület jelöltjeinek a f é n y k é p é t , életrajzát is közreadták ebben az alkalmi lapban. Nem kétséges, jó „böngészde" volt a Csepeli Híradó mindazoknak, akik egy csöppet is érdeklődtek olyan f o n t o s közjogi aktus iránt, mint a választás. A s a j t ó , a tömegkommunikációs rendszer milliók érdeklődését t u d t a ébren t a r t a n i , sőt fokozni is a többes jelölés iránt. Egészen odáig, hogy egyikmásik választókerületben m á r amolyan jó értelemben vett „ h a r c " is folyt a m a n d á t u m é r t . Ebben a küzdelemben sok ígéret hangzott el -—-a legtöbbször tiszta szándékkal —, de nem mindig teljesen megalapozottan. Akadtak választási kortesfogások is, m i n t azé a jelölté, aki n e m volt rest kapualjakba, t e m p l o m a j t ó k b a is kiragasztani a választóihoz szóló felhívását: szavazzan a k r á ! H a b á t r a b b a k l e t t ü n k volna a választási küzdelem ecsetelésében, talán még ilyesmiről is hírt adunk. Nem biztos, hogy támogatólag. Talán csak a híradás erejéig, hírértékkel. Jelezve, hogy a jelöltek tényleg síkraszálltak a voksokért. De olykor a hírnek is jelentősége v a n . Ennek a küzdelemnek olyan é r t e l e m b e n volt mozgatórugója a jó értelmű közéleti ambíció, hogy senki nem szeret veszteni, alulmaradni, második lenni . . . H a el is t ű n t a közélet levegőjéből a korábbi félelem a „ b u k o t t e m b e r " bélyegétől, m a r a d t a k egzisztenciális szorongások ebben a választási k a m p á n y b a n . Például azoknál, akiknél kifejezetten egzisztenciális kérdést j e l e n t e t t , hogy megválasztják-e őket t a n á c s t a g n a k , vagy sem. K ö z t u d o t t , hogy példáid a helyi tanácselnökök csak akkor t ö l t h e t i k be e közjogi tisztséget, ha egyben tagjai a n n a k a t a n á c s n a k , a m e l y n e k az élén tevékenykednek. Ha n e m választják meg őket, ó h a t a t l a n u l m á s munkakör u t á n kell nézniök. S bizony ilyen is előfordult, h a nem is n a g y s z á m b a n ; az 1970 helyi tanácselnökből t a l á n negyvennél. S a „ k i b u k t a t á s " a jelek szerint nem azért t ö r t é n t , m e r t az illető, mondjuk, basáskodott, „kiskirály" volt a p o r t á j á n , megfeledkezett a vá24

lasztóival való élő kapcsolatokról s t b . Előfordult, hogy azért kapott kevesebb szavazatot a jelöltként induló tanácselnök, mert k o r á b b a n valamilyen font o s , nyomasztó gond enyhítésére n e m e t kellett mondania, m e r t nem volt r á p é n z . Az emberek nehezen é r t e t t é k meg, miért nem valósult meg ez vagy az, s úgy gondolták, egy másik ember t a l á n m a j d jobban harcolna ü g y ü k é r t , érdekeikért. Erről a jelenségről nemcsak a Népszabadságban lehetett olvasni, hanem más lapokban is. De igazán n e m t u d t u k mi sem, mások sem felszínre hozni és a „helyére t e n n i " a valódi, a mélyben rejlő i n d u l a t o k a t , amelyek olykor nemkívánatos jelenségként kísérték a mostani választásokat. A többes jelölésnek bizony ilyen következményei is vannak, amivel szembe kell nézni. A s a j t ó n a k is. Egészen odáig, hogy sokkal n y í l t a b b a n , egyértelműbben, világosabban kell kiállni az olyan tanácselnökök m e l l e t t , akiknek a helyzete alaptalanul elbizonytalanodott. Utólag végiggondolva, egy-két ilyen szituáció bemut a t á s a bizonyára világosabbá t e t t e volna azt is, hogy választási rendszer ü n k demokratizmusa nem p a r t t a lan, az esélyegyenlőséget sem lehet a végletekig abszolutizálni, nem szabad még látszólag sem p á r t a t l a n n a k m a r a d ni. Hiszen lehetnek emberek, akik kif e j e z e t t e n kívánatosak lennének az a d o t t népképviseleti testületben. Mell e t t ü k kiállni egyenesen közérdek. Még a k k o r is, ha ezzel valamelyest h á t t é r b e kerül a másik jelölt. Jól tudom, r o p p a n t nehéz m e g t a lálni a helyes a r á n y o k a t , elkerülni az ezzel járó b u k t a t ó k a t , s megkímélni a másik jelöltet attól, hogy teljesen a víz alá b u k j o n . Hasznosítható t a p a s z t a l a t o k A választások t a p a s z t a l a t a i bizonyára hosszú ideig a hazai politika, köztük a s a j t ó beható vizsgálódásának „szövetm i n t á i " maradnak. I t t v a n például egy másik k é r d é s : hogyan lehet igazán érvényesíteni a


jelölőgyűléseken a lakóterületi képviseleti elvet, amely ú j választójogi törv é n y ü n k egyik vezérfonala ? Emlékezzünk csak vissza arra a t á r s a d a l m i vitára, melyet k é t évvel ezelőtt a választójogi t ö r v é n y tervezetéről folyt a t t a k szerte az országban! Milyen élesen vetődött fel az ágazati képviselet mint igény, s a politikai elemzés milyen egyértelműen vette le a terítékről, s m a r a d t a lakóterületi képviseletnél. Márpedig a jelölőgyűlésekről szóló tudósításainkból az is kiderült — s jó n é h á n y tucat ilyen l á t o t t napvilágot —, hogy a tanácstagi jelölőgyűléseken még csak-csak az adott utca vagy u t c á k lakói v e t t e k részt. De az országgyűlési jelölőgyűlések résztvevőinek a többsége sok helyütt az adott választókerületben található munkahelyek dolgozóinak a képviselőiből t e v ő d ö t t össze. Egyik tudósításunk közlésekor élesen szembe t a l á l t u k m a g u n k a t ezzel a problémával, mert az írásból kid e r ü l t , hogy még csak nem is az ott lakók vagy ott dolgozók v e t t e k részt tömegesen a jelölőgyűlésen, h a n e m máshonnan ,,odavándorolt", illetve odacsalogatott emberek, s t e t t e k különféle, névre szóló javaslatokat a politikailag egyenesen szembenálló jelöltekre, m a j d szavaztak arról, kik legyenek a n n a k a választókerületnek képviselőjelöltjei, amelyhez egyébként nekik semmi közük nem volt. Más kérdés, hogy végül is győzött az o t t lakók a k a r a t a . A t ö r v é n y világosan kimondja, kik vehetnek részt a jelölőgyűléseken: a választókerület lakói és a választókerület üzemi, intézményi, vállalati dolgozóinak a k é p viselői. Csakhogy milyen íródon lehet ezt ellenőrizni ? Gondolkodtunk r a j t a , t e g y ü n k - e javaslatot a nyilvánosság előtt, hogy például a személyi igazolv á n y f e l m u t a t á s á v a l ? Csakhogy nyomban lefogta a tollat az attól való félelem, mit fognak szólni, azt fogják mondani egyesek itthon és n y u g a t o n , hogy lám, még erőre sem k a p o t t az ú j választójogi törvény, máris korlátozni p r ó b á l j á k az érvényre j u t á s á t . El is t e k i n t e t t ü n k ennek firtatásától, a gon-

dolat b e n n ü n k m a r a d t . Majdhogynem kézenfekvő a jövő számára a t a n u l s á g . A jelölőgyűlések szervezése során ugyanúgy értesítést kellene e l j u t t a t n i a választókerület jogosult lakóihoz — s ezzel lehetne ellenőrizni a részvételi jogosultságot —, valamint ilyet lehetne küldeni az o t t lévő m u n k a h e lyekhez, mint t ö r t é n t ez a választás n a p j á r a szóló értesítéssel. Valószínűleg még a jelenleginél is t ö b b e n vennének részt, ami — szerintem — egyáltalán nem lenne hátrányos az ügyre nézve. A választási előkészületek során az újságíró szembe t a l á l t a m a g á t olyan jelenségekkel is, amelyekről úgy érezte, hogy feltétlenül kritikailag kell szóvá tenni a lapjában. A N é p s z a b a d ságban t ö b b ilyen írás jelent meg, Bács, Szabolcs, P e s t megyei és b u d a p e s t i példákkal. E kritikai észrevételek segítettek a b b a n , hogy a választásokban részt vevő politikai szervezetek felfigyeljenek a kisiklásokra, és segítsenek azokat helyretenni. Bírálni kellett olykor kis helyi manipulációkat is, főleg tanácstagjelöltek esetében. De nem t u d t u n k mit kezdeni azzal, hogy mennyire támogassuk vagy sem a személves korteskedést, agitációt. Őszint é n szólva, nekem semmi ellenérzésem nem volt a n n a k a pótválasztáson induló képviselőjelöltnek a levelét olvasva, aki a borítékra mindössze a n n y i t í r t : „Tisztelt választóm!", s a levélben, amit t ö b b ezer választójának j u t t a t o t t el, közölte: „Képviselőjelöltjük vagyok. Köszönöm a június 8-i választáson és a jelölőgyűléseken k a p o t t bizalmat. Bizalmukat ú j r a és ezúton is kérem a június 22-i pótválasztáson, miután a m a n d á t u m sorsa nem dőlt el. H a a köszönő soraimat olvasó tisztelt választó az első alkalommal nem rám gondolt, kérem a pótválasztásig t á j é kozódjon személyemről, felfogásomról, munkámról . . . " A jelölt e levélben elmondta még, hogy ő k o m m u n i s t a , mióta dolgozik közszolgálatban, és mit tenne, ha megválasztanák országgyűlési képviselőnek. Befejezésül ezt írta: „ J ó egészséget, kellemes, nyugodt életet, . . . megfontolt választást k í v á 25


nok v a l a m e n n y i kedves v á l a s z t ó m n a k ! " E k i e g y e n s ú l y o z o t t szellemi „ k o r t e s f o g á s " m i n t ö t l e t is t á m o g a t h a tó a s a j t ó b a n . S bár nem h o z t u k n y i l v á n o s s á g r a , valószínűleg egyáltalán nem e l v e t e n d ő módszer. I g a z , h a sok a n a l k a l m a z z á k , m á r é r t é k é t veszti. I)e az 1985-ös v á l a s z t á s o k egyik n a g y t a p a s z t a l a t a é p p e n az volt, hogy az e m b e r e k — v á l a s z t ó k és jelöltek — a n n y i ö t l e t t e l , k ö z é r d e k ű és egyéni jav a s l a t t a l g a z d a g í t o t t á k a közéleti m u n k a p a l e t t á j á t , a m i r e k o r á b b a n soha nem v o l t e n n y i p é l d a . K é s ő b b i p o l i t i k a i elemzések dolga lesz a z t is t i s z t á z n i , v a j o n h o g y a n lehet a l e g i n k á b b e l f o g a d t a t n i a közv é l e m é n n y e l a z o k a t , akik n e m holmi személyes ügyek k i j á r ó i k é n t , p u s z t á n helyi gondok szószólóiként léptek fel, s ezzel n y e r t é k el n é h á n y ezer e m b e r bizalmát, hanem tágabb, nagyobb l é p t é k ű , t á r s a d a l m i f o r m á t u m ú ügyekben is f e l v á l l a l t a k — olykor n e m is mindig n é p s z e r ű — politikai t i s z t e t . Már csak a z é r t is, m e r t az ilyen n a gyobb f o r m á t u m ú feladatvállalásnál sokkal n e h e z e b b e n érzékeli a közvélem é n y , m e n n y i h a s z n a v a n abból köz-

v e t l e n ü l az egyes e m b e r n e k , m i n t m o n d j u k azoknál, akik a helyi szorong a t ó g o n d o k b a n v á l l a l j á k az „ a p o s t o l " s z e r e p é t . Azt hiszem, n e k ü n k , újságí r ó k n a k is lesz részünk az ebbéli közös g o n d o l k o d á s b a n , hiszen r á n k is h á r u l majd tennivaló a járható utak kijelölésében. A h a s z n o s í t h a t ó t a p a s z t a l a t o k leszűrésére, a s a j t ó , a t ö m e g k o m m u n i káció t e n n i v a l ó i n a k p o n t o s a b b megjelölésére ú j a b b öt év áll a rendelkezés ü n k r e . N e m biztos persze, hogy g o n d o l a t a i n k hosszú ideig az asztal a l á söpörhet ők. Talán időben kellene hozzálátni egy szélesebb eszmecseréhez, a m e l y b e n a s a j t ó természetesen eszköz. A p o l i t i k a eszköze. Meg a segítője. (1985. július.) * *

*

Az eltelt n é h á n y h ó n a p jó n é h á n y , a cikkben jelzett félelmet eloszlatott, a kedélyek m e g n y u g o d t a k . De a tanulságok t o v á b b r a is érvényesek. (1985 október).

ABSTRACT: The new lawon elections gave new tasks to the press as well. A journalist of the daily Népszabadság enumerates all those phenomena t h a t should have been recognized by the journalists and could be done better in the future — according t o Iiis own experiences.

26

Faragó Jenő

A publicisztikáról Az alábbi írás egy napilapnál dolgozó újságíró tapasztalatait tükrözi, s ily módon inkább a vitára serkentés, mintsem a publicisztika jelenlegi helyzete átfogó és általánosító értékelésének az igényével íródott.

Előrebocsátom: elsősorban azzal kívánok foglalkozni, amit a mai magyar sajtó leginkább elhanyagolt területének érzek, nevezetesen a politikai, társadalmi, közéleti, morális témákkal foglalkozó publicisztikával. Az ugyancsak a publicisztikai műfajok közé sorolt szakcikkeket ugyanis — és gondolok itt elsősorban a közgazdaságiakra — n a g y számban közölnek lapjaink, viszont késedelem és politikai elbizonytalanodás, b á t o r t a l a n s á g tapasztalható azon írásoknál, amelyek a gazdasági, az irányítási, az intézményi változások társadalmi, politikai, morális hatásait h i v a t o t t a k bemutatni, értékelni, és egyben jelezni — akár előre is — a változásoknak nemcsak pozitív hatásait, h a n e m a n y o m u k b a n t á m a d t szükségszerű és nem szükségszerű ellentmondásokat, társadalmi feszültségeket. Tapasztalatom a l a p j á n mindenekelőtt cáfolni szeretném azt a véleményt, illetve látszatot, hogy olvasói közvéleményünkben csökkent volna az érdeklődés a politikai, társadalmi, közéleti, etikai t é m á k k a l foglalkozó publicisztikai írások iránt. Elegendő ennek bizonyítására belelapozni a szerkesztőségekbe érkező levelekről készült t a r t a l m i ismertetőkbe, vagy figyelemmel kísérni a lapokban közölt olvasói leveleket. H a mindehhez hozzászámítjuk, hogy a közvéleményben

erőteljes az érdeklődés, illetve a várakozás a gazdasági változások megérlelte demokratikus intézményi reformok iránt (elegendő i t t utalni a választási rendszerben és a vállalatok irányításában bekövetkezett, illetve végbemenő változásokra), a publicistában jogosan válik már-már lelkiismereti — és nemcsak szakmai — kérdéssé: vajon kielégítjük-e, és megfelelő szinten annak a politikusán gondolkodó, szemlélődő, olvasói rétegnek az igényét, amely a sajtótól nemcsak informálást vár, hanem eligazítást, orientálást alapvetően fontos politikai, társadalmi témákban? Nincs s a j t ó m ű f a j , amely oly érzékenyen reagálna a politikában végbemenő változásokra, amellyel szemben a politika olyan magas igényeket támaszt a n a , mint a publicisztika. Következik ez a m ű f a j sajátosságaiból: gondolati elemekből építkezik, értékelő, elemző, állást foglaló, illetve állásfoglalásra késztető, direkt vagy indirekt módon politizáló és mindezek folytán, akarva, nem akarva, általánosító jellegű. É p p e n ezért igen nagy a publicista felelőssége, miről, mikor és hogyan szól. Már a témaválasztást is m e g h a t á rozza, hogy az adott társadalmi, morális probléma, amelyről szólni k í v á n , jelenségnek minősíthető-e csupán, avagy m á r tendenciát tükröz, n e t á n általánossá kezd válni. Ennek eldön27

A PUBLICISZTIKÁRÓL

tése még fontosabb a feldolgozás módja, a műfaj megválasztásánál. Miért ? Vegyük a sokat v i t a t o t t kisvállalkozások p é l d á j á t . Tegyük fel, hogy az újságíró egy adott helyről, riportban számol be a vállalati munkaközösségekben, illetve a gmk-ban tapasztalt visszásságokról. A m ű f a j a p é l d á t egyedivé, helyileg körülhatárolhatóvá avatja. (Még akkor is, ha az olvasók n e t á n úgy érzik: szélesebb körben t a p a s z t a l t jelenségre hívta fel a figyelmet.) H a ugyanez a példa a kisvállalkozások kapcsán felvetődő gazdasági, politikai, morális kérdésekről, feszültségekről szóló vezércikkben, belső vezércikkben k a p helyet, súlya, jelentősége megnő, általánosító jelleget k a p , az újságírónak n e t á n a szándéka ellenére is. Ez a dilemma egyébként a publicist a örökös gondja, amikor az ún. negatív, antiszocialista jelenségekről ír. A szóbanforgó jelenségek ugyanis kísérői a gazdasági reformmal együttjáró vállalkozói, kezdeményezési szabadság bővülésének. Milyen publicisztikai m ű f a j b a n , hogyan, mikor szóljon róluk az újságíró — nem könyn y ű f e l a d a t eldönteni. Az újságíró a közvélemény nyomásának a hatása alá kerülhet, hiszen a negatív jelenségek azonnal szembetűnnek, és sokszor a jelentőségükhöz képest is nagyobb m é r t é k b e n foglalkoztatják a közvélem é n y t , a m e l y a sajtótól reagálást, állásfoglalást vár. Az újságírónak ugyan akkor számításba kell vennie, hogy a morális devianciák, az ügyeskedések szinte elkerülhetetlen velejárói a születő ú j n a k — hiszen mindent nem lehet azonnal rendelkezésekkel szabályozni —, és n e m lehet harcolni ellenük úgy, hogy elriasszunk a kezdeményezésektől, hogy — a szólással élve — a fürdővízzel e g y ü t t kiöntetik a gyereket is. A publicistának tehát — éppen azért, mert az á l t a l a művelt m ű f a j o k t ö b b sége általánosító jellegű — nagyobb türelmet kell tanúsítania írásaiban e jelenségek iránt. Ami viszont szükségszerűen azzal jár, hogy az olvasók szemében a n e m mindig népszerű ,,igen is, n e m is", „alapvetően rendben mennek a dolgok, bár vannak hibák, tor28

zulások" alapállást képviseli írásaiban, vagy nem ír még arról, amiről a riporter már tudósít, beszámol.

Politikus vagy interpretátor? A publicistának igen jól kell ismernie az élet változásait, a születő ú j a t v a pozitív és negatív t e n d e n c i á k a t . Am kétségkívül igaz — és ezt sokszor érezzük —, hogy a politika szívesebben veszi, ha a publicisztika pozitív jelenségekre hívja fel a figyelmet, és kevésbé a negatívumokra, az ú j társadalmi, korm á n y z a t i kezdeményezések, intézkedések fogyatékosságaira, a gyakorlati megvalósítás torzulásaira. Ez a nehézség, ha úgy tetszik kockázatvállalás, egyeseket visszatart attól —- s inkább a szerkesztők, mint a publicisták közül -—, hogy a sajtó ne csupán a gazdasági változások, reformok szűken v e t t szakmai, közgazdasági p r o b l e m a t i k á j á v a l , h a n e m azok társadalmi, politikai, morális hatásaival, a n y o m u k b a n t á m a d t ú j ellentmondásokkal, társadalmi feszültségekkel is foglalkozzék. Ez a viszszafogottság, bátortalanság meg is látszik lapjainkon. A vezércikkek gyakran periférikus t é m á k k a l foglalkoznak, negligálva azt a zsurnalisztikái hagyományt, hogy ez a m ű f a j a szerkesztőség által legfontos a b b n a k t a r t o t t politikai, társadalmi t é m á t feszegeti. Sajtótörténetileg külön t a n u l m á n y t igényelne, hogyan jut o t t u n k el az ötvenes évek m i n d e n n a p megjelenő musz-vezércikkeitől — amelyeket senki nem kíván vissza —, az egyhasábos vagy a k é t h a s á b o n közölt két vezércikktől a s a j á t l a p o m b a n vezérglosszának elkeresztelt műfajig, a m e l y se nem vezércikk, se nem gloszsza, inkább kommentár, illetve jegyzet. Érdemes lenne sajtótörténetileg végigkísérni a belső vezércikkek, a harm a d i k oldalas publicisztikák t e m a t i kájának változását. Kimutatható minden egyes szakaszban a mögöttes politikai szituáció: a politika által megfogalmazott igény vagy a polit i k a bizonytalansága, ellentmondásai,


esetleg a meglévő ellentétes álláspontok, a feszültségek. A gazdasági, politikai fellendülés, a változások időszakai szinte vonzzák a lapok legfontosabbnak t a r t o t t oldalaira a publicisztikai írásokat, hiszen a s a j t ó m u n kásai érzik: meg kell nyerniök a közvéleményt a megérlelődött változásoknak. Ezek a periódusok — m i n t például az ellenforradalom u t á n i megbékélés, megbékéltetés, m a j d a szövetségi politika kialakításának, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, az ú j gazdasági irányítási rendszer 1968-cal induló reformja előkészítésének periódusa — a magyar p u b licisztika termékenységének, felfelé ívelésének időszakai voltak. Az volt az 1968-as gazdasági reform beindulásának első periódusa is, amikor a p u b licisztika, ha ugyan késésekkel is, de egy idő u t á n m á r erőteljesen foglalkozott a reform társadalmi, politikai, morális t a p a s z t a l a t a i v a l , annak pozitív és negatív hatásaival, egészen addig, mígnem bekövetkezett a reform lefékezésének időszaka, és vele az áldatlan, sokszor elvtelen viták a reform folyt a t á s á n a k hívei és ellenzői között. E r r e a törésre a publicisztika reagált a legérzékenyebben, a publicisztikai műf a j o k a t művelő újságírók helyzete v á l t a legnehezebbé. H a v a n n a k újságírói műfajok, a m e lyeknél élesen vetődik fel a kérdés: a politika alakító képviselője avagy csak egyszerű interpretálója-e az újságíró, akkor ezek éppen a publicisztikai műfajok. P] máig is eldöntetlen v i t á b a n én arra szavazok, hogy az újságíró •— legfőképpen a publicista — a politikát úgy képviseli, hogy hozzájárul annak formálásához, alakításához is. A hozzájárulást k e t t ő s értelemben gondolom: hozzájárul a n n a k népszerűsítéséhez, elfogadtatásához, de alakításához is, amennyiben felszínre hozza a politika t a p a s z t a l a t a i t , „ l e n t r ő l " is jelez, esetleg nem is hatás, következmény nélk ü l „ f e n t r e " , vagyis a politika alakítóinak. Az újságíró — de k i v á l t a publicista — politikus, politikusi alk a t t a l bíró egyén, politikai szándékkal interpretál, bírál, javasol, jelez. Di-

lemmái, illetve m u n k á j á n a k a nehézségei éppen ez utóbbiakból erednek. Anélkül, hogy az újságírót, a p u b licistát különleges politikai tényezőnek t ü n t e t n é m fel, el kell mondani, hogy bizonyos helyzeti előnyöket élvez, á m nehézségei — bármily ellentmondásosnak tetsző is — éppen ebből erednek. A publicista újságíró birtokában v a n a felső szintű, a szűkebb körben ismert információknak, és bőven van birtok á b a n ún. háttérinformáció is. Minthogy szoros kapcsolatban van az élettel, a valósággal, és egy szerkesztőség mindig is t á r h á z a a „lentről" szerzett t a p a s z t a l a t o k n a k , nyilvánvaló, hogy m á r keletkezésük első fázisában felismerheti a születő ellentmondásokat, a pozitív és negatív jelenségeket, a politika változásainak hatásait. A t á r sadalmi problémákra igen érzékeny publicistában már ekkor jelen van az igény a jelzésre; vagyis abban a szakaszban, amikor a jelenségek még n e m v á l t a k tendenciákká. S ha az adott ú j jelenségekről szinte feltűnés nélkül lehet szólni más újságírói m ű f a j o k b a n , rögtön észrevevődik és kiemelt jelentőséget k a p , ha ugyanezekről a t é m á k ról publicisztikai m ű f a j o k b a n szól az újságíró. Jelzése a politika számára értékes lehet, de korainak minősített a nagy nyilvánosság számára. Még nehezebb a helyzete az újságírónak, ha olyasmit kell jeleznie, ami egy p á r t határozat vagy kormányzati döntés megváltoztatásának igényét vetíti előre. Az újságírót ilyenkor feszíti a szólás kényszere, de visszafogja, óvatosságra inti a politikai megfontolás, n e t á n a sajtóirányítás vagy éppen a szerkesztőség vezetése, amely olykor nem meri vállalni a szólás k o c k á z a t á t , holott nemegyszer bebizonyosodik: senki nem állított volna sorompót egyegy v i t a t o t t írás megjelenése elé, vagyis hogy a bizonytalanság m a g á b a n — ahogyan mondani szokás — a „szerkesztésben" van. Az e f f a j t a bátortalanság nemcsak ellentétes a sajtóra váró funkcióval, hivatással, hanem elsziirkíti, érdektelenné is teszi a lapot. Olykor tapasztalni, hogy az olvasók jelzik, kérik, hogy fog29

A

PUBLICISZTIKÁRÓL

lalkozzon a lap egyes politikai, társadalmi, morális témákkal, á m a szerkesztőség fáziskésésben van, mert ,,fent" még nem született határozat, állásfoglalás a szóbanforgó kérdésekben. Az előbb említett gond ú j gondot szül éppen a n n a k folytán, hogy a magyar s a j t ó ma m á r nem uniformizált, hogy erősen rétegorientált, s a közlési kötelezettségek, illetve ajánlások másként realizálódnak az egyik, és másként a másik lapnál. Evidens bizonyítéka volt ennek a maga idejében az az ajánlás, hogy a s a j t ó egyelőre ne foglalkozzék a kisvállalkozásokkal, v á r j u k ki azok t a p a s z t a l a t a i t . Az a paradox helyzet állt elő, hogy a sajtóban tömegével jelentek meg írások a kisvállalkozásokról, m i n t h o g y a szerkesztőségek többsége nem t a r t o t t a magára nézve kötelezőnek az a j á n l á s t , míg m á s lapok hoszszú időn át n e m foglalkoztak a témával. A p r o b l é m a kettős v o l t : egyfelől a közvélemény nem t u d t a mire vélni a pártlapok hallgatását, másfelől fontos sajtóorgánumok m a r a d t a k ki abból a jelentős szerepből, amelyet a közvélemény helyes orientálásában játszhatt a k volna a szóbanforgó kérdés kapcsán. A publicista számára igy t a b u maradt jó n é h á n y olyan lényeges gazdasági, társadalompolitikai, morális kérdés, amelyről egyébként a közvéleményben élénk viták folytak. Az e f f a j t a differenciálódás a lapok témakörében, az ilyen értelmű „profilirozás", „ m u n k a m e g o s z t á s " zavart okoz az újságírói m u n k á b a n , és politikailag elfogadhatatlan. „Az értelemig és tovább" A publicistát olykor azzal a váddal illetik, hogy hajlamos a moralizálásra, m á r p e d i g a moralizálás nem visz előre sem a gazdasági, a társadalmi feladatok megoldásában, sem a feszültségek, az ellentmondások feloldásában. Nem t a g a d o m , a publicista olykor valóban WL öncélú moralizálás hibájába esik. Á m n e m lehet megtagadni tőle azt a jogot, hogy figyelemmel kísér30

ve a gazdasági, társadalmi, közéleti változások t u d a t i , morális hatásait, szóljon a közerkölcsök, az értékrendek, az emberi m a g a t a r t á s f o r m á k változásairól, köztük a nem kívánatos, a n e m szocialista jelenségekről is. Az újságíró érti a politika d i l e m m á j á t : attól t a r t , hogy a gyors reagálás a negat í v jelenségekre, az erélyes fellépés elriaszt az ú j vállalásától. Jogos aggodalom ez, miként indokolt az a bírálat is, hogy az újságíró, a hatáskeltés vonzásának engedve, olykor szívesebben szól a változások negatív, mintsem pozitív hatásairól, vagy indokolatlanul türelmetlen a születő, n e t á n bírálatot, elítélést érdemlő jelenségekkel szemben. Több évtizedes t a p a s z t a l a t a i m arra t a n í t a n a k , hogy ezek elkerülésében sokkalta szorosabb e g y ü t t m ű k ö désre lenne szükség a p á r t - és állami irányító szervek és a sajtó között. Beleértendő ebbe az is, hogy adassék meg az újságírónak a lehetőség: ne csak akkor szólhasson a változások a k á r pozitív, a k á r negatív hatásairól, amikor azok m á r tendenciákká érlelődtek, h a n e m k a p j a meg az előrejelzés jogát is. Példával szemléltetem mondanivalóm lényegét, a vállalati irányítás ú j rendszerével. Miközben még csak az alakulás folyamatában vagyunk, hiszen az új irányító szervek 1986 végére alakulnak meg m i n d e n ü t t , máris sok megoldásra váró gond jelentkezik. Ezek egyike az üzemi, a vállalati p á r t szervezetek, alapszervezetek szerepének változása á l t a l á b a n , de főként a gazdasági irányítás területén. Merőben ú j helyzet alakult ki, melyben a p á r t szervezetek még nem t a l á l j á k fel mag u k a t , bizonytalanság t a p a s z t a l h a t ó a felső szintű irányító szerveknél is. Az ú j helyzethez való alkalmazkodást, az ú j szerepet csakis a gyakorlat során lehet m a j d kialakítani; a mit és liogyan-ra nincs sem h a t á r o z a t , sem recept. Az újságíró sokat segíthet a t a p a s z t a l a t o k felszínre hozásával, a gondok előrejelzésével. Ugyanez vonatkozik a vállalati tanácsokra, amelyeknek h a t á s k ö r é t ugyan előírják a megfelelő rendelkezések, működésük azonban számos, ma még nehezen megválaszol-


h a t ó problémát vet fel. Mindenekelőtt a z t : miképpen garantálható, hogy az ott született döntések valóban hozzáértő, helyes és ugyanakkor demokratik u s módon született döntések legyenek, hiszen a vállalati tanácsok választott t a g j a i n a k egy része még csak most próbálja meg, mit jelent felelősen dönteni, és most szerzi meg az ehhez szükséges tájékozottságot, vezetési, irányítási tapasztalatot. E kérdés még élesebben vetődik fel o t t , ahol a k ü l d ö t t - , illetve a közgyűlés dönt a vállalat irányításának kérdéseiben. Sorolhatnánk a jelentős változás f e l v e t e t t e gondokat, amelyek előrejelzése és az első t a p a s z t a l a t o k gyors felszínre hozása az újságírónak nemcsak joga, hanem kötelessége. A p u b licistáé is, akinek értékelő, elemző, állásfoglaló módon kell népszerűsítenie, bírálnia, és ez sokkalta nehezebb, mint b e m u t a t n i az egv-egy vállalatnál szerzett t a p a s z t a l a t o k a t . Ezek között vannak olyanok, amelyeknek politikai, sőt morális aspektusuk van. Mert etikai kérdés is az igazgatóválasztás előkészítése, a voksokért f o l y t a t o t t küzdelem m ó d j a , vagy az arra vonatkozó döntések meghozatala, hogy az azonnal, a gyorsan teljesíthető kedvezményekkel, vagy inkább a fejlesztés bizt a t ó t á v l a t a i v a l n y e r j ü k meg magunkn a k a dolgozók t á m o g a t á s á t . A p u b licista mindezekről szólva ó h a t a t l a n u l a „moralizálás" ösvényére „ t é v e d " , á m az e f f a j t a moralizálás t ö m é n y e n társadalmi, politikai töltésű, és távolról sem öncélú. Miként nem érheti a moralizálás v á d j a a publicistát akkor sem, ha írásaiban különböző módon érzékelteti : a termelésben, a gazdaságban n e m csupán a piaci mechanizmusok, az áru- és értékviszonyok törvényei igazg a t n a k , jelen v a n n a k a b b a n a politika befolyása és a társadalmi, az emberi, köztük az etikai tényezők is. Az igazán jó publicisztika mindig irodalmi — szoktuk mondani. Mégis különbséget szokás tenni az irodalmi lapok és a politikai napilapok p u b licisztikái között ; az előbbieknek t a r t v a f e n n a publicisztikai rangot, és olykor lekicsinylően nyilatkozva az utóbbi-

akról. Az e f f a j t a szembeállítással nem értek egyet. A publicisztikai írások ért é k é t az olvasókra t e t t hatásukon kell és lehet mérni. A h a t á s mércéje pedig az, hogy mennyire találkozik az írások p r o b l e m a t i k á j a az olvasók t a p a s z t a lataival, mennyire tükrözi a valóságot, és mennyire t u d megoldásokat a j á n lani. Ilyen értelemben pedig éppoly hatásos lehet a direkt módon politizáló, főként az értelemre ható és kevesebb irodalmi eszközzel élő vezércikk, belső vezércikk, mint az irodalmi eszközök gazdag alkalmazásával főként az érzelmekre ható publicisztikai m ű . Mindk e t t ő r e szükség van, m i n d k e t t ő alapos élet- és valóságismeretet, politikai felkészültséget és elkötelezettséget k í v á n . H a a publicistának gondja v a n , az olykor abban m u t a t k o z i k meg, hogy kifejezetten irodalmi köntösbe öltözt e t e t t politikai, társadalmi m o n d a n i v a lót könnyebb közreadni, m i n t u g y a n azt a t é m á t direkt módon politizáló cikkben megírni. Az utóbbi u g y a n i s j o b b a n észrevevődik, nemcsak a z é r t , m e r t politikai l a p b a n jelenik meg, han e m mert direkt módon, és nem irodalmi eszközökkel közvetíti mondanivalóját.

Holnap, holnapután A szocializmus-kép módosulása és a velejáró társadalmi, nemzedéki gondok leginkább a publicisztikai m ű f a j o k r a hatnak. Magától értetődő ez, hiszen az elméleti, propaganda-jellegű kérdéseket tárgyaló, a politikáról gondolatokat közlő, érvelő, abban állást foglaló írásoknak sokkal inkább t é m á j a a szocializmus-kép módosulása, mint a többi műfajé. Ezek az írások azok, amelyekben a leginkább b e m u t a t h a tok, magyarázhatók a szocializmus-kép változásának okai, társadalmi hatásai. A jövőkép, a távlatok felvázolását is elsősorban ezektől az írásoktól v á r j a az olvasó. A múltbéli szocializmus-kép módosulásának magyarázatában, h a t á s á n a k b e m u t a t á s á b a n a publicisztika inkább 31

A

PUBLICISZTIKÁRÓL

b e t ö l t ö t t e a f e l a d a t á t , mint a t á v l a t o k előrevetítésében, m á r p e d i g a t á v l a t o k hiánya n e m c s a k e l b i z o n y t a l a n í t , hanem visszafog, h á t r á l t a t , lefékezi a t á r s a d a l m i , emberi h a j t ó e r ő k e t . Senki sem á l l í t h a t j a , hogy a j ö v ő k é p k i m u n k á l á s á b a n nincsenek adósságai a t á r sadalomtudományoknak (az elmúlt években a v i l á g b a n , a belső h e l y z e t ü n k ben t a p a s z t a l t óriási nehézségek, bizonytalanságok aligha k e d v e z t e k ennek a m u n k á n a k ) , de hogy a publicisztika e l m a r a d á s a ezen a t e r ü l e t e n még nagyobb m é r t é k ű , ez t é n y . A n a p i gazdasági-politikai gondok visszafogó, fékező, e l b i z o n y t a l a n í t ó h a t á s a itt még jobb a n érezhető, holott f e j l ő d é s ü n k n e k abban a s z a k a s z á b a n v a g y u n k , a m i k o r tömegigény a p e r s p e k t í v a felvázolása, a t á r s a d a l m i f e j l ő d é s változó és k o n s t a n s elemeinek b e m u t a t á s a , m a g y a r á z a t a . A k ö z v e t l e n , a szorosan v e t t mai g o n d : m i k é n t reagáljon az újságíró a publicisztikai m ű f a j o k b a n azokra a gazdasági nehézségekre, amelyekkel most, a h a t o d i k ötéves t e r v utolsó évében k e r ü l t ü n k szembe, s a m e l y e k veszélyeztetik a hetedik megalapozott indulását. Az a s a j á t o s helyzet alakult ki — é p p e n a nehézségek h a t á s á r a —> hogy m i k ö z b e n a közgazdasági cikkekben egy meglehetősen őszinte feltáró m u n k a folyik, a t á r s a d a l m i , a politikai k é r d é s e k k e l foglalkozó publicisztika elbizonytalanodott. K i lehetne m u t a t n i , a k á r s t a t i s z t i k á k k a l is, hogy n e m volt m é g pártkongresszus, a m e l y u t á n oly k e v é s , a kongresszus f ő t é máit t á r g y a l ó p r o p a g a n d a - és agitációs jellegű írás j e l e n t volna meg, m i n t m o s t , a X I I I . kongresszus u t á n . A publicisztika é r z é k e n y reagálása ez a politika nehézségeire, e l b i z o n y t a l a n o -

d á s á r a , a m e l y n e k gyökere természetesen gazdasági t e r m é s z e t ű . D e e b b e n a h e l y z e t b e n még i n k á b b szükség l e n n e a r r a , hogy t ú l a szakcikkeken, a politikai, t á r s a d a l m i kérdésekkel foglalkozó p u b l i c i s z t i k á b a n is r á d ö b b e n t s ü n k h e l y z e t ü n k nehéz v o l t á r a , és mozgósítsunk m i n d a n n a k behozására, p ó t l á s á ra, a m i r e még reálisan lehetőségünk nyílik a gazdasági év h á t r a l e v ő részében. A p u b l i c i s t a itt n e m kis gonddal t a l á l k o z i k , hiszen t u d j a , a felhívásokkal, az i m p e r a t í v u s z o k k a l t e l i t ű z d e l t vezércikkekkel nem éri el a k í v á n t h a t á s t , sőt. H a pedig elemzéssel közelít az okokhoz, a t e n n i v a l ó k h o z , a v a lóságban azt l á t j a , t a p a s z t a l j a , hogy nem b o n t a k o z t a k ki még azok a fő fol y a m a t o k , a m e l y e k r e a kongresszusi h a t á r o z a t o k oly nagy s ú l y t f e k t e t t e k . Ezek f ő k é n t gazdasági jellegűek, de elindít á s u k b a n , f e l g y o r s í t á s u k b a n jelentős szerepük v a n a politikai, a t á r s a d a l m i az e m b e r i t é n y e z ő k n e k . Az intenzív, fejlesztés, a f ő m u n k a i d ő becsületének helyreállítása, a t e l j e s í t m é n y szerinti differenciálás, a k o c k á z a t vállalása, a munkafegyelem megszigorítása, az ügyeskedések, a manipulációk megfékezése •— és f o l y t a t h a t n á n k a sort — mind olyan feladat, amelynek támogat á s á b a n a közgazdász újságírók és a politikai, t á r s a d a l m i , morális kérdésekkel foglalkozó p u b l i c i s t á k összefogására, e g y ü t t m ű k ö d é s é r e v a n szükség. E l m a r a d á s a i n k , nehézségeink reális bem u t a t á s a , a veszélyek, és a belőlük kivezető út megismerésének szükséglet e t ö m e g i g é n y , és így m i n d e n tömegk o m m u n i k á c i ó s eszköz, k ö z t e az írott sajtó, céltudatos, koncentrált munkáját k í v á n j a meg.

ABSTRACT: The following article reflects the personal experiences, observations of a journalist working a t a daily. Therefore it is rather a s t a r t of a debate than a profound overview or appraisal of contemporary publicism.

32

Az újságírás sem más, mint a társadalmi érdekek szolgálata Wisinger István beszélgetése Megyeri a MÚOSZ főtitkárával

Fotó: Soós Lajos

— Hozott-e valamilyen alapvelő változást a MÚOSZ közgyűlése a magyar újságíró-társadalom életében? — B á n j u n k csínján az „ a l a p v e t ő " szóval. Folyamatokról és tendenciákról van szó. Magyarázat helyett tén y e k : a közgyűlés előtt jómagam és a szövetség más vezető tisztségviselői csaknem egy éven át végiglátogattuk a fővárosi és megyei szerkesztőségek zömét. Ez tájékozódás és t á j é k o z t a t á s volt, élő kapcsolat, amely egyfelől kölcsönösen előzetes bizalmat k e l t e t t , másfelől lehetővé t e t t e , hogy élő, valóságos problémákat t á r j u n k a közgyűlés elé — persze ú j a b b megbeszélé-

Károllyal,

sek u t á n , amelyek a v á l a s z t m á n y b a n , az intézkedő-irányító szerveknél, lapkiadó vállalatoknál és a szakszervezeteknél folytak. A közgyűlés szervezésén és légkörén egyaránt kedvezően m u t a t k o z o t t meg az a politikai t a p a s z t a l a t , amely a p á r t - és állami vezetés stílusában, tetteiben tükröződik. Nyugodtan megállapíthatom, hogy a közgyűlés légköre nyílt, problémaközpontú, formális megnyilvánulásoktól szinte mentes és demokratikus volt. Olyan közéleti felelősséget és nyíltságot m u t a t o t t , mely alighanem szövetségünk vezető szerveinek m u n k a stílusán is érződni fog. Óvatosan bár, de hadd hangsúlyozzam a fő tendenciákat : a szövetség választott szerveinek és a p p a r á t u s á n a k közvetlen, élő kapcsolata a szerkesztőségekkel, ahol az újságírás feladatai és feltételei a valóságban kibontakoznak és h a t n a k ; olyan a k t í v és demokratikus újságíró-közélet ösztönzése a tagság szakosztályi, illetve helyi tömörülésein belül, amely nyílt és felelős módon élénkíti a m u n k á t , képviseli az újságíró-társadalom és hivatásteljesítése érdekeit ; széles körű együttműködés rendszeres építése mindazokkal a szervekkel, szervezetekkel, amelyek az újságírás és az újságírók politikai, szervezeti és személyi feltételeit kedvezően befolyásolhatják. Ezek a valóságos lehetőségek és a jogos követelmények összhangját rugalmasan, de következetesen segítenek megvalósítani. 33

A Z ÚJSÁGÍRÁS SEM MÁS, M I N T A TÁRSADALMI ÉRDEKEK S Z O L G Á L A T A

— A szervezeti felépítésben hogyan érzékelhető ez a stílusváltás? — Nem beszélnék ú j szervezeti felépítésről, inkább csak pozitív változtatásokról az említett i r á n y o k b a . Vegyünk például egy újdonságot. A szövetségnek eddig is voltak szerkesztőségi összekötői. Most — párhuzamosan a közgyűlés előkészítésével — mindenütt helyi vezetőségek alakultak, élükön a titkárral. Ez nem jelent alapszerveket, vagyis íij szervezeti felépítést, mégis jelentős változás volt. Ösztönzés a helyi lehetőségek rugalmas kihasználására és segítheti a politikai, szakmai és érdekvédelmi m u n k a magasabb színvonalra emelését. Következetes, demokratikus és a k t í v közreműködést tesz lehetővé a v á l a s z t o t t testületek m u n k á j á v a l . Hogy k o n k r é t u mokban beszéljek: lehetőséget n y ú j t arra, hogy m o n d j u k a megyei szervezetek — e g y ü t t m ű k ö d v e a helyi politikai szervezetekkel — k l u b é l e t e t fejlesszenek ki, saját belátásuk szerint bevonva esetleg a helyi értelmiségnek a sajtó számára értékes rétegeit, vagy a helyben összegyűlő problémákat jelezzék a v á l a s z t m á n y n a k , az elnökségnek, amely testületi üléseken, sőt közvetlen látogatások ú t j á n mindezt érzékeli és m e g v i t a t j a . Ezek a helyi szervezetek már a közgyűlés előkészítésének időszakában m e g v i t a t t á k a közgyűlés dok u m e n t u m a i t , értékes megjegyzéseiket a választmány figyelembe v e t t e . Továbbra is ilyen közvetlen eszmecserére t ö r e k s z ü n k : például akkor, amikor a v á l a s z t m á n y és az elnökség kidolgozza — a közgyűlésen e l h a n g z o t t a k a t figyelembe v é v e — cselekvési p r o g r a m j á t . És még egy, n e m hangsúly nélküli moment u m : a szövetség anyagi lehetőségei egy részét a helyi szervezetek közvetlen rendelkezésére bocsátja, és véleményüket ilyen v o n a t k o z á s b a n is kikéri. Mondjuk az üdülési helyek elosztásánál ők döntsenek, segélyezésre ők javasoljanak, hiszen ők ismerik a konkrét helyi viszonyokat. Hasonló a helyzet a szakosztályi tevékenységet illetően. Ok is keresik és demokratikusan a l a k í t j á k az új f o r m á k a t . Ú j szakosztályok alakul34

n a k , tagozatok kezdik meg működésüket — saját szükségleteik belátása szerint. A lényeg persze i t t is a tartalmi tevékenység gazdagítása, ú j és irányított tájékozódási lehetőségek kialakítása, közvetlen személyi kapcsolatok kiépítése az intéző szervek vezetőivel, szakértőkkel, tudósokkal, művészekkel, az egyes újságírócsoportok munkalehetőségeinek bővítése. Megint csak azzal a kiegészítéssel, hogy problémáik, m u n k á j u k időnként a választ o t t szervek elé kerülnek. H a d d bővítsem ki azonban a t é m á t a kérdés megfogalmazásán túlmenően is. Mindez a szövetség belső kapcsolatrendszerében rejlő tartalékok feltárására irányul, és többek között azt a célt szolgálja, hogy az egyes kérdésekben kialakuló viták, döntések nem egynemű egypozíciójú, hanem tág körű kérdésfeltevésekre, érdekmegnyilvánulásokra épüljenek. Nem közömbös azonban külső kapcsolataink hatékonysága sem. Például az országban működő hét kiadóvállalat és az újságírókat tömörítő két szakszervezet potenciális p a r t nereink lehetnek számos olyan kérdésben, amelyben eddig nem eléggé kerestük az együttműködés lehetőségeit. Most m á r együttműködési megállapodásaink v a n n a k velük, és a közös fellépés módjait dolgozzuk ki számos kérdésben. A legjelentősebb ebből a szempont ból természetesen a s a j t ó p á r t - és állami irányításával való együttdolgozás. llészt vesznek vezető szerveink ülésein, elénk t á r j á k véleményezésre az újságírást, az újságírókat érintő dok u m e n t u m o k a t . E l m o n d h a t o m , hogy ezt a tendenciát — m á r a g y a k o r l a t b a n is — meglepően kedvező visszhang fogadta. — Vajon a tagság, az újságírók is érzik-e ezt a kedvező légkört? — Ilyen mértékben, ilyen átfogóan t a l á n még nem. Sorra vennék n é h á n y kérdést. Mindenekelőtt egy elvi vonatkozást tisztáznék. Azt m o n d j á k : az újságírás politika, az újságíró tehát politikus. E n n e k egyik fele igazság: az újságírás se nem szépirodalom — bár f o r m á j á b a n rokon vele —, se nem t u d o m á n y — bár t a r t a l m á b a n a tudo-

A Z ÚJSÁGÍRÁS SEM MÁS, MINT A TÁRSADALMI ÉRDEKEK S Z O L G Á L A T A

m á n y felismeréseit hasznosítja —, hanem közéleti tevékenység, t e h á t politika. A politikán belül azonban az újságíró speciális funkciót t ö l t be: a közvélemény közegében dolgozik, a politikát szolgálja, közvetíti, t á j é k o z t a t , a közvélemény és a való élet jelenségeiről pedig jelzéseket ad a politikának. Ez azonban nem jelentheti sem valamiféle politikaalakító igény jogosultságát, sem az intéző hatalom valamiféle helyettesítését. É s most a lényegre: amire az újságírónak elsősorban szüksége van, az a jól informáltság, az előre informáltság, a felkészítés, bevonása a döntési folyamatokba a közvélemény állapotának, megértő képességének és reagálási m ó d j á n a k szakértőjeként. Az informálás terén, úgy látom, a politika nemcsak hogy készséges, h a n e m egyenesen igényli az újságírók bevonását. Alig fordul elő, hogy bárki, vezető személyiség vagy szakember ne állna készséggel rendelkezésre az újságírók t á j é k o z t a t á s á b a n , beleértve ebbe a szövetség vagy a szakosztályok felkéréseit. Társadalmi vezető személyiségek és újságírók itt egyaránt t ö b b e t akarn a k — a kereteket hozzá pedig bővítjük. A döntéshozatalba való bevonás nehezebb kérdés. Már megvalósult, és készség, sőt igény mutatkozik rá, hogy az újságírók és szervezetük véleményét kikérjük a sajtót érintő kérdésekben, például a készülő sajtótörvényt illetően. Nem valósult meg következetesen, de keressük a m ó d j á t — a jóindulatot nem nélkülöző partnerekkel —, hogy legalábbis a társadalmi vitára bocsátandó problémákat illetően az előkészítési és döntési folyamatban az újságírók megfelelő helyet k a p j a n a k . Ez azonban átvezet egy másik problémához, ami a közgyűlésen is úgy került szóba, mint ,,az újságírók megbecsülése". E n n e k talán legfőbb tényezője a p á r t tájékoztatási h a t á r o z a t á n a k következetes érvényesítése. A felszólalók beszédeiben ez úgy j u t o t t kifejezésre, hogy sok helyütt megtagadják vagy szépítik, esetleg elferdítik az információkat, hogy „nincs elég védelme az újságírónak, ha a politikai vagy a szo-

ciális igazságért k ü z d " . Nos, én ezekre azt mondom, hogy az újságírás mindig is a közélet harcmezeje volt és m a r a d , az érdekek -— részérdekek — keresik a maguk érvényesülési módját, az objektív feltárás r i t k á n megy nehézségek nélkül. Az akadályok l á t t á n a z o n b a n n e m szabad meghátrálni. E b b e n elvileg is, gyakorlatilag is szövetséges a mi szövetségünk, p a r t n e r a T á j é k o z t a tási Hivatal, bázis a t á j é k o z t a t á s i h a t á rozat, és érvényesüléséért dolgozik az agit.-prop. osztály. Az újságírók megbecsülésének v a n n a k azonban közvetlenebb igényei is. A közgyűlésen például szóba került — és a MÚOSZ nem veszi le a n a p i r e n d ről —, hogy nívódíjak és k ö z é p f o k ú k i t ü n t e t ő címek is jussanak az a r r a érdemeseknek. A fizetések, jövedelmek alakulását sem h a g y h a t j u k m é l t ó figyelmünkön kívül. Mindezekkel összefüggően k é t kérdést kell feltennünk. Az első: m e n n y i ben szolgálja az újságíró-társadalom, az egyes újságíró a szocializmus építésének ügyét ? H a pedig kézenfekvőnek érzem a választ, hogy legalábbis az óriási többség, a zöm meggyőződéssel és jó képességekkel, akkor hadd említsem meg, amit első tájékozódásaim és t a pasztalatgyűjtésem alapján főkérdésk é n t rögzítettem: „Miért érdemes egy újságírónak a szövetség t a g j á n a k lenn i ? " Nagyon remélem, hogy mindaz, ami elhangzott a közgyűlésen, választ jelent arra nézve, hogy kiknek az érdekében dolgozunk, milyen eszközökkel és módszerekkel, milyen m u n kastílusban, hol a helye a szövetségnek az újságíró -társadalom élet ében, melyek a tartalékai kapcsolatrendszerünknek, és milyen lépéseket kell t e n n ü n k politikai, szakmai, anyagi érdekképviseletünk hatékonyságáért. Mert végül is alapvetően n e m azon múlik a szövetség m u n k á j á n a k értéke, hogy milyen az étterem színvonala, hogy h á n y a n k a p h a t n a k üdülési lehetőséget, esetleg soron kívüli kocsikiutalást, segélyt vagy akár szervezett egészségügyi ellátást —, bár biztos, hogy ezek nélkül a szövetség néni t u d n á betölteni a feladatát. 35


— Ön említette az újságírók anyagi helyzetét. Milyen összefüggésekre hívta fel a figyelmet a legutóbbi elemzés, a közgyűlés? — Tény, hogy ha a főállásban megkereshető összegeket nézzük, akkor az újságíró m u n k a t á r s a k komoly lemaradásban v a n n a k . A közgyűlés előtti vizsgálódásunk adatai szerint mintegy ezerötszáz újságíró 30—35 százalékkal kevesebb jövedelemhez j u t , mint a népfront vagy a szakszervezet apparátusában dolgozó politikai m u n k a t á r s a k . Jól t u d j u k , hogy a kereseti aránytalanságok nemcsak a mi szakmánkat érintik, és hogy a központi keretek szűkösek. Mégis, volt m á r r á precedens, hogy különösen elmaradt rétegek központi segítséget k a p t a k , és ezt a kérdést sem vesszük le a napirendről, márcsak azért sem, m e r t elvi megértés m i n d e n ü t t mutatkozik. Mindazonáltal a közgyűlés elé terjesztettünk egy olyan javaslatot, amely a pillanatnyilag rendelkezésünkra álló béralappal — t e h á t meglévő pénzzel — próbál kialakítani egy, a jelenleginél igazságosabb bérezési rendszert. Számítunk i t t a szerkesztőségek célszerűbb gazdálkodására is, a kiadók belátására is, hiszen ha közelről megnézzük, a lapok előállítási költségeinek legföljebb néhány százaléka az újságírók jövedelme, holott tartalnúlag, még eladhatóságban is ők szabják meg a sajtótermékek é r t é k é t . Anélkül, hogy vitatni akarnám a nyomdai, a papír- és terjesztési költségek indokoltságát, mégiscsak ezek növekedtek jóval nagyobb arányban, mint az újságírás dotálása. — Nincs-e túlságosan sok újságíró Magyarországon? — Időnként ez is szóba kerül, de sommásan nem válaszolható meg a kérdés. Például a szocialista országokkal körülbelül azonos az újságírók aránya az összlakossághoz képest. A szövetségnek m a öt és fél ezer tagja van, de mintegy harmaduk nyugdíjas, vagy más területen végez olyan munkát, amely szövetségi tagságra jogosítja. Személyes tapasztalatom pedig eltérő képet m u t a t , hiszen például a megyei szerkesztőségekben nagy a túl36

terhelés, és ezt súlyosbítja, hogy még v a n n a k szülési szabadságok, betegségek is. Szerintem az általánosságok kinyilvánítása helyett minden szerkesztőség konkrét helyzetét kell felmérni és itt bővíteni, ott szűkíteni. — Tehát kedvezőtlenek a terhelési arányok. Van-e ebben szerepe a kiválasztás, képzés egyik alapkérdésének: vajon az arra alkalmasak, a hivatást komolyan vevők kerülnek-e be az újságíró-iskolába? — Először is helyesbíteném a kérd é s t : ők kerülnek-e be a szerkesztőségekbe! Ugyanis gyakornokokat a szerkesztőségek vesznek fel, az iskola csak o k t a t j a őket, körülbelül egyesztendős gyakorlat és főszerkesztői ajánlás u t á n . A szerkesztőségek abból válogathatnak, ami rendelkezésükre áll: kiválóak közül is, de t e k i n t e t b e véve azt is, hogy az újságírás anyagilag nem a legvonzóbb lehetőség kiválóan végzett diplomások számára. Az iskola azonban felvételi vizsgát követel meg. Az elmúlt öt esztendő a l a t t 60—80 kolléga lett egy-egy évfolyam hallgatója — ez csökkenő tendenciát jelez. E b ben az esztendőben a jelentkezőknek csupán h a t v a n százalékát vették fel, alig t ö b b , mint ötven hallgatót. Vagyis e g y h a r m a d u k már az első lépésnél sem v á l t o t t a be a hozzájuk fűzött reményeket. — De azért továbbra is újságírók maradtak ? •—- Hacsak a főszerkesztő a k u d a r c a l a p j á n meg nem vált tőlük. Az alkalmazás az ő joguk, gyakornokként tov á b b dolgozhatnak, d e újságíróvá csak az iskolát végzetteket lehet átminősíteni. Számunkra az az alapkérdés, hogy mit t e h e t ü n k az u t á n p ó t l á s egészének m a g a s a b b színvonalra emelése érdekében. A szövetség gondoskodik az okt a t á s színvonaláról, a felvételnél vélem é n y t mond. A nevelés alapbázisa azonban a szerkesztőség volt és m a rad. A szövetség a b b a n t u d segíteni, hogy a p á l y á r a kerülés megalapozottabban, tervszerűbben t ö r t é n j é k . Van központi stúdiónk. Segítjük tanerőkkel is, akár anyagilag is a megyei stúdiókat. Ösztöndíjjal támogatunk iskolai hallgatókat.


— Mennyire van szerejpe a protekciónak a pályára kerülésben? — Nem látom ezt alapkérdésnek. Találkoztam nem is olyan régen például olyan hangulati elemmel, hogy újságíró gyermekét ne „protezsálják b e " szerkesztőségbe. De miért ne lehetnének éppúgy újságíró-dinasztiák, mint orvos- vagy mérnökdinasztiák ? Amellett társadalomban élünk, ahol mindig is volt szerepük az ismeretségeknek is. De azt állítani, hogy ez súlyos teher a szerkesztőségek számára, tájékozatlanság. H a k a p o t t is valaki némi támogatást a felvételhez — egy nem a bő dotálásról nevezetes szakma kezdőjeként — meg kell felelnie a felvételi bizottság előtt, végig kell j u t n i a különböző vizsgaszakaszokon, ahol a képesség és alkalmasság hiánya kitűnik. Nem is szólva a szerkesztőség és a n n a k kollektívája t a pasztalatairól. Nem látom ezt az ú j ságírás tehertételének. — Ön szólt az újságírás presztízséről. Mi lehet az oka annak, hogy ez 1985ben szinte minden fórumon hangot kapott? — Elsősorban az, hogy a politika rendkívül intenzíven igényli az újságírók közreműködését a társadalmi célok és programok megvalósításában, súlyt helyez az újságírók segítésére, színvonalas m u n k á j á r a , a tömegtájék o z t a t á s hatékonyságára, az alkotóm u n k a lehetőségeinek és feltételeinek biztosítására. Mi magunk, a szövetség, ugyanez hangsúlyozzuk, és mint mond o t t a m , v a n n a k elgondolásaink, amelyek m á r a megvalósítás s t á d i u m á b a kerülnek. — Úgy érzem, hogy a jelenlegi helyzetben ez egyben az egyik legfontosabb szakmai kérdés is, ezért a továbbiakban szeretnék kicsit közösen gondolkodni egy engem — és sok kollégámat is — foglalkoztató jelenségről. A tisztább megfogalmazás helyett ezúttal a „politika" szó helyett a ,,politikust''' használom, hiszen minden ilyen viszony meghatározott személyek kapcsolatán múlik. Tapasztalataim szerint vannak olyan politikusok, akik úgy látják, hogy a sajtó intézményrendszer és benne az újságíró

személye nem egyfajta közvetítője a valóság bizonyos jelenségeinek, hanem éppen ő jelenti az akadályt, hogy a politikus a valósággal találkozhasson. Általánosabban fogalmazva, hogyan lehetne a tömegtájékoztatás összekötő funkciójának érvényesülését gördülékenyebbé tenni a politikai vezetés és a társadalom széles rétegei között? És ebbe beletartozna az újságírók társadalmi szereprendszerének alaposabb tisztázása is. Hiszen nem ismeretlen az a nézet, amely szerint az újságíró valamiféle „szükséges rossz", akit jobb híján „el kell viselni", de talán még jobb elkerülni. S ez talán azzal is összefüggésben van, hogy a szocialista társadalom még nagyon az elején jár a saját érdekeit optimálisan szolgáló tömegkommunikációs rendszer kialakításában. Hogyan válhatnának maradéktalanul közös céljaink megvalósításában jól használható eszközzé — és nem teherré — a tömegkommunikációs csatornák? •—- Ezt a gondolatmenetet én erőszakolt általánosításnak t a r t o m . Sem kifejezéseiben, sem következtetéseiben nem osztom, nem tartom a valóság kifejezésének. Különböző dolgok kerülnek itt együvé. Először is létezik a politika, annak felelős képviselői és az újságírás közti viszony. Ez r e n d e z e t t , és mondhatom, hogy a politikusok t a l á n még soha nem keresték ennyire a kapcsolatot az újságírással, n e m kív á n t á k alkotó felvilágosító, d e m o k r a t i kusan közvetítő m u n k á j á t . H a ebben a vonatkozásban hiányosságról beszélhetünk, ennek oka sokkal i n k á b b egyes — kis számú — újságírók olyan m a g a t a r t á s a , amelyről már beszéltem, hogy tudniillik ők akarnak lenni a politikusok, ők akarnak s a j á t platformot kidolgozni, persze töredékesen, egyes negatív jelenségeket abszolutizálva. Az ilyesmi az egész újságíró-társadalom t e k i n t é l y é t , az e g y ü t t m ű ködési készséget is befolyásolhatja. Más kérdés, hogy az a személy, akit ön politikusnak nevez, tisztségviselő, egy részterület vezetője és mint ilyen -— amiről szintén szóltam — védi s a j á t területe vélt vagy valóságos érdekeit. Teszem azt külkereskedő, és azt állítja, hogy egy gyártmány bírálata 37


ártana exportlehetőségeinknek. Az ilyen esetek e l k e r ü l h e t e t l e n e k — k o n f liktushelyzetek, de mindig k o n k r é t a k . Ugyanaz az általánosítás, amely az ön gondolatmenetében ,,a politikusok" kifejezéshez vezet, vezethet n á l u k „az újságírók" kifejezéshez. Mindkettő helytelen. A t á j é k o z t a t á s érdekeit meg kell védeni, és méltányolni kell éppen a közérdek, a politika, a társadalom átfogó és közös érdekében. É s itt e l j u t u n k a szakmai megközelítéshez. Nem elég az újságírónak felkészültsége, jó szándéka, közéleti alk a t a , remek tolla, meg kell értenie azt is, hogy a társadalomban érdekek, azt képviselő kollektívák és személyek működnek, akik tőle s a j á t érdekeik, nézőpontjaik képviseletét v á r n á k . Az újságíró a z o n b a n sem pozitív, sem negatív i r á n y b a n nem lehet egyoldalú, nem dicsérhet, de nem is kritizálhat korlát nélkül. Vezérlője a közérdek, és szakmai fegyvere különösen konfliktushelyzetben a valóság mély feltárása, a tényekkel igazolt, kellően indokolt ábrázolás. A szubjektív ellenérzés megnyilvánulásaival szemben pedig éppen a politikusokhoz fordulhat, beleértve a sajtópolitika képviselőit is, a központi vezetőket is. Ami ugyanis őket és az újságírókat igenis összeköti, az az, hogy m i n d k e t t e n nem a részérdekek, nem a m u n d é r , h a n e m a közérdek képviselői. H a d d tegyem még ehhez hozzá, hogy másodrendű, nem teljesen világos kérdésekben léteznek még kompromisszumok is, nem szabad minden egyéni sérelmet, részigazságot felnagyítani és zászlóként lobogtatni — a közérdek, a közvélemény reagálása a mérce. — A közgyűlés egyik dokumentuma az új etikai kódex volt. Ez ösztönöz arra, hogy egy-két modellszerűnek tartott példával utaljak az újságírói munka néhány etikai kérdésére. A közelmúltban egyik napilapunk, egyetlen szóval sem említve a bhopali tragédiát interjút közölt az Union Carbide amerikai vegyi konszern egyik nálunk járt vezetőjével. Jólértesülten csevegtek aktuális gazdasági kérdésekről, miközben az olvasónak nyilván az járhatott a fejében, hogy „mitől ilyen 38

tapintatos ez az újságíró". Milyen érdeknek köszönhető, hogy nem is kíváncsi arra, ami korábban — igaz, ekkor még nem első kézből — vezető témái közé tartozott ugyanennek a lapnak. De az sem ismeretlen, amikor különféle sajtóviták nem adott elvek, nézetek ütközését jelentik, hanem vagy olcsó személyeskedést a részletekről, vagy adott csoportok érdekei szerint álvitákat — netán ügyetlenül leplezett súgások alapján —, anélkül, hogy a résztvevő kollégák észlelnék: egy mesterség, egy szakma tekintélye az igazi tét. Ugyanez érvényes azokra a helyzetekre, amikor valutahiány miatt egyes nagy cégek utaztatnak újságírókat, tévés forgatócsoportokat, és a végeredmény valós elemző kép helyett silány reklám, és ez még mindig jobb, mintha például egy adott tévériport azért sikerül a megszokott magas színvonalnál lényegesen alacsonyabbra, mert készítője a ,,kölcsönös költségekbe''' beleszámítja maga és családja esetleges kedvezményes nyaralását. Aki pedig utána következik, az nem érti, hogy mitől ütközik falakba, ha tisztességesen próbálja végezni a munkáját, hiszen az illető ország vagy cég joggal hiszi azt, hogy ő ,,korrekf'' üzletet kötött. — Ami gondolatmenetét, példáit illeti: csak a főszerkesztő, az adott műhely felelősségét kell hangsúlyozni, hiszen m i n d e n f a j t a minőségi, objektivitási probléma itt orvosolható. Márpedig az említett anomáliák legalább a n n y i r a az újságírói m u n k a minőségével v a n n a k összefüggésben, mint etik á j á v a l . Tehát azt, hogy hol v a n n a k a tisztességes kompromisszumok h a t á rai p é l d á u l egy közös u t a z t a t á s b a n , csak a szerkesztőségben lehet eldönteni. É s azt is, hogy az elkészült p u b likáció milyen m é r t é k b e n szolgálhat vállalati reklámcélokat is. A szövetség lehetőségét én inkább a b b a n látom, hogy az E t i k a i Bizottság m u n k á j a — erre a módosított etikai kódex még több lehetőséget kínál — legyen körültekintő. Tehát ne csak a szűkebb és hagyományosabb {értelemben v e t t etikai normákat sértő ügyekkel foglalkozzanak, h a n e m bizonyos jelenségeket is p r ó b á l j a n a k a viták

»

A Z ÚJSÁGÍRÁS SEM MÁS, MINT A T Á R S A D A L M I ÉRDEKEK S Z O L G Á L A T A

k ö z é p p o n t j á b a állítani és megkísérelni ezek tisztázását. És a szövetség foglaljon állást, mondjon véleményt bizonyos jelenségekről. Elsősorban nem a személyes felelősségre vonás a lényeg — bár szükség esetén ezt is meg kell tenni —, hanem az ésszerű következtetések levonása. Ez valóban meg kívánja az erőteljesebb szövetségi közéletiséget, kiállást. Tehát bármennyire is összetett és nehéz feladatról van szó, a szövetség t a l á l j a meg annak a módját, hogy a sorozatban t a p a s z t a l h a t ó etikátlan 11'.agatartásformáktól hogyan t u d j a magát elhatárolni. É p p e n az újságíró-társadalom döntő többségének érdekében. Komolyan hiszem, hogy az általános etikus m a g a t a r t á s megőrizhető, ha a „ b u l i s t á k a t " legalábbis megszólják az adott munkahelyeken, és akikről tényleg kiderül, hogy a s a j á t zsebükre dolgoznak, azokat egyszerűen kiszorítják a visszaélésre alkalmat kínáló területekről. Ami az elsőként említett amerikai cég példáját illeti, hát én bizony el t u d o m képzelni, hogy lehetnek — főként külkapcsolatainkat érintő — kérdések, amelyek egy adott időpontban nemcsak hogy nem viselik el a nyílt rákérdezést, hanem egyszerűen nem tűrik el azt, hogy minden lapot kitegyünk az asztalra. Az újságírás sem más, mint az érdekek szolgálata, t e h á t adott esetben eg}7 olyan ágazati ér-

dek mellé kell állni, amely egyben öszszefügg az egész társadalmat érintő érdekekkel. Nincsen p a r t t a l a n újságírás. É s ha ez igaz, akkor vállalnunk kell, hogy bonyolult társadalmi érdekeket szolgálunk. Sőt az újságíró felkészültségéhez az is hozzátartozik, hegy felismeri az egyéni, csoport- és össztársadalmi érdekek összefüggéseit, és igyekszik — adott esetben valóban szövevényes rendszerükben — eligazodni. — Mire ez az interjú megjelenik, addigra majd két év is eltelik azóta, hogy ellátja a szövetség főtitkári posztjának teendőit. Mit hozott ez a két esztendő? — A k é t esztendőről már e l m o n d t a m a lényeget, amikor a programról, t e t tekről és lehetőségekről szóltam. Személyes vonatkozásban pedig azt mondhatom el, hogy jól érzem magam. Örülök, hogy a szövetség keretében az újságírókért — akiknek ma elvárom bizalmát — az újságírásért, a fejlődésért, a munkalehetőségek és az elért színvonal javításán dolgozhatom. És ha például az x'ij technikát is hozó jövőre gondolok, van itt feladat bőven. Úgy érzem, a feladatok teljesítése — széles körű együttműködés kibontakoztatása a l a p j á n — nagy eredményeket ígér. J ó m a g a m pedig nem az eszköz, hanem a politika mellett köteleztem el magam.

%

39

KÖZELKÉP

Vásárhelyi Mária

Üj eszköz a tájékoztatásban: a Képújság A tavalyi év végén h a z á n k b a n kb. 13 000 h á z t a r t á s b a n működött olyan tévékészülék, amellyel a Képújság lapozható oldalait is fogni lehet. Az ú j médium olvasóinak körében végzett vizsgálat a r r a keres választ, hogyan használják ezt a szolgáltatást és miként vélekednek róla.*

Kinek van m a dekóderes készüléke? A d e k ó d e r e s készülékkel rendelkezők t á r s a d a l m i - d e m o g r á f i a i jellemzői erősen k ü l ö n b ö z n e k a f e l n ő t t lakosság á t lagát jellemző m u t a t ó s z á m o k t ó l . A legélesebb k ü l ö n b s é g e k e t az iskolai végzettség, és ennek megfelelően a foglalkozás és az egy f ő r e j u t ó jövedelem e s e t é b e n t a p a s z t a l h a t j u k . A dekóderes készülékkel rendelkezők 44 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel (az országos á t l a g 8 százalék), 36 s z á z a l é k u k v é g z e t t középiskolát (országosan 21 százalék), ugyana k k o r a 8 o s z t á l y t v a g y e n n é l kevesebbet v é g z e t t e k a r á n y a mindössze 18 százalék (országosan 71 százalék). Vizsg á l a t u n k b ó l a z is e g y é r t e l m ű e n kider ü l t , hogy az ilyen k é s z ü l é k e k birtoklása h a z á n k b a n n a p j a i n k b a n csak az anyagilag l e g j o b b a n s z i t u á l t réteg p r i v i l é g i u m a ; ez az eszköz olyan l u x u s c i k k n e k számít, a m e l y n e k t ö m e ges e l t e r j e d é s e a közelebbi jövőben sem v á r h a t ó . Azok, akik m a ilyen készülékkel r e n d e l k e z n e k , a z e l e k t r o n i k u s t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s eszközök mind-

egyikével az országos átlagot jóval m e g h a l a d ó m é r t é k b e n és színvonalon v a n n a k ellátva. D ö n t ő többségük a m a g a s a n iskolázott, középkorú, m a g a s j ö v e d e l m ű , városlakó népesség köréből k e r ü l ki. Ugyanakkor a mintánkba kerültek saját társadalmi-demográfiai csop o r t j u k o n belül n e m t ű n n e k ki az á t lagosnál aktívabb eszközhasználati szokásaikkal, illetve információfog y a s z t á s u k k a l . E z u t ó b b i t é n y teszi i n d o k o l t t á , hogy részletesebben foglalkozzunk azzal a kérdéssel, milyen t é n y e z ő k m o t i v á l j á k a vásárlási d ö n tést. A vásárlási motiváció Először azt k é r d e z t ü k meg, vissza t u d n a - e emlékezni a k é r d e z e t t arra, hogy hol l á t o t t először m ű k ö d é s közben ilyen készüléket. A legtöbben a B u d a p e s t i N e m z e t k ö z i Vásáron ismerkedt e k m e g ezzel, ami egyben azt is m u t a t j a , hogy ez a r e n d e z v é n y igen a l k a l m a s ú j t e r m é k e k , szolgáltatások bevezeté-

^ * A vizsgálathoz szükséges m i n t á t a Képújság szerkesztősége bocsátotta rendelkezésünkre. 1984 őszén 1500 embernek küldtünk ki kérdőívet, amelyekből 772 érkezett vissza kitöltve. 40

ÚJ ESZKÖZ A T Á J É K O Z T A T Á S B A N : A KÉPÚJSÁG

sere, megismertetésére. A másik forrás, amelyből a legtöbben tájékozódtak, a kiskereskedelmi üzlethálózat volt. Azok közül, akik a vásárlás előtt láttak ilyen készüléket, és így ismerték az általa n y ú j t o t t többletszolgált a t á s t , 30 százalék válaszolta, hogy a BNV-n, 22 százalék pedig, hogy az üzletekben hívták fel a figyelmét erre. További 14 százalékuk külföldön ismerkedett meg ezzel a lehetőséggel, a többiek pedig barátoknál, ismerősöknél vagy egyéb helyen. Meglepő, és a vásárlói, illetve fogyasztói szokások egy speciális — korántsem általános — aspektusára hívja fel a figyelmet, hogy a kérdéseinkre válaszolók 56 százaléka úgy vásárolta meg ezt a készüléket, hogy előtte soha nem látott ilyet működés közben. Figyelembe véve a készülékek igen magas árát és azt, hogy az árkülönbözet mögött kizárólag az a többletszolgáltatás áll, hogy ezekkel a készülékekkel a Képújság lapozható oldalait is fogni lehet, mindenképpen figyelemre méltó t é n y , hogy a dekóderes készülékkel rendelkezők t ö b b mint fele úgy d ö n t ö t t ennek az esetenként akár tízezer forintos vagy még nagyobb többletkiadásnak a vállalásáról, hogy tulajdonképpen nem is t u d t a , mit k a p cserébe. Ez éppen ellentéte a hazánkban ma általánosnak t e k i n t h e t ő fogyasztói mag a t a r t á s n a k : annak, hogy egy-egy tartós fogyasztási cikk beszerzését, kicserélését hosszabb ideig t a r t ó t a k a rékoskodás előzi meg. A családok többségében — figyelembe véve az árak és jövedelmek alakulását és egymáshoz viszonyított a r á n y á t — még egy n a g y képernyős fekete-fehér televízió cseréje is takarékoskodási feltételekhez köt ö t t , holott ebben az esetben még a fogyasztás színvonalának emelkedéséről sem beszélhetünk. A fent leírt t é n y már jelzi azt a tendenciát, hogy ennek az átlagosnál jóval magasabb jövedelmű rétegnek a fogyasztási és vásárlási szokásai jelentősen eltérnek az általánosan jellemzőtől, döntéseit kevésbé körültekintően hozza egy-egy ilyen volumenű beruházás esetén, amelyre nem kell hosszú

ideig készülődnie, takarékoskodnia. A vásárlásban — amint majd a t o v á b b i akban részletesebben is l á t h a t j u k , legalábbis jelen esetben — nem az előzetesen felmerült szükséglet kielégítése játssza a döntő szerepet, h a n e m t u l a j d o n k é p p e n csak vásárlás után alakul ki a szükséglet. Vizsgálatunkból ugyanis kiderül, hogy a későbbiekben a dekóderes készülékkel rendelkezők körében erős ragaszkodás alakul ki ez iránt a szolgáltatás iránt, így ez a mesterségesen létrehozott szükséglet t e r mészetessé válik számukra, és szervesen integrálódik tájékozódási forrásaik közé. Érdemes á t t e k i n t e n i , találhatók-e m i n t á n k b a n olyan társadalmi-demográfiai csoportok, amelyeket j o b b a n vagy kevésbé jellemez az ilyen t í p u s ú vásárlási döntés. Első látásra szembetűnő, hogy bár némileg differenciálják bizonyos objektív változók a vásárlás előzményeit, t e h á t azt, hogy a vásárló előzetesen tájékozódott-e — alapvető különbségekről nem beszélhet ü n k . Csupán halvány tendencia utal arra, hogy a magasabb életkor és az alacsonyabb iskolai végzettség együttes hatása n a g y o b b mértékben valószínűsíti az ilyen típusú v á s á r l á s t , elsősorban a nők körében. Mivel azonban éppen ez a réteg az, amely mint á n k b a n a legerőteljesebben alulreprezentált a felnőtt lakosságban elfoglalt arányához képest, ez a tendencia nem általánosítható eredményeink alapján. Mielőtt r á t é r n é n k a vásárlási döntés konkrét motivációinak elemzésére, előre kell bocsátanunk, hogy a válaszokban valószínűleg gyakran összemosódik az indok és az, hogy a használat során milyen pozitívumait fedezték fel a használók a Képújságnak, vagyis mintegy utólagosan ideológizálják meg vásárlási d ö n t é s ü k e t . A vásárlás motivációinál sokkal többen említenek olyan t a r t a l m i szempontokat, amelyek feltételezik a készülék ismeretét, mint ahányan a vásárlás előtt m á r l á t t a k működésben ilyen készüléket. Másrészt igen n a g y tartalmi átfedések vannak a vásárlás motivációi és a k ö z ö t t , 41

ÚJ E S Z K Ö Z A T Á J É K O Z T A T Á S B A N : A KÉPÚJSÁG

hogy jelenleg m i t tart a K é p ú j s á g a legnagyobb hasznának saját életében a válaszoló. A vásárlási döntés indoklásánál a motivációnál két alapvető kategóriába s o r o l h a t j u k : a válaszok egyik része tartalmi, funkcionális indokokat fed (a K é p ú j s á g mint információs forrás pozitívumait emeli ki), másik n a g y csoportja pedig különböző technikai előnyökre utaló megfontolásokat t a k a r . A funkcionális indokok közül a legt ö b b e t említett a Képújság azon előn y e , hogy gyorsabban, frissebben informál, mint más tömegtájékoztatási eszközök: erre utal az összes említés 16 százaléka, és az is, hogy a válaszolóknak éppen egynegyede említette ezt a pozitívumot mint a vásárlás indokát. E kategóriában a második leggyakrabban e m l í t e t t motiváció az, hogy a K é p újság színesebb, érdekesebb információkat n y ú j t , m i n t a többi m é d i u m ; a válaszok 10 százaléka utal erre, és a válaszolók 14 százaléka említi meg. 6—6 szézalékos gyakorisággal előforduló motiváló tényező az, hogy a K é p újságból akkor t á j é k o z ó d h a t n a k , amikor a k a r n a k , bizonyos időintervallumon belül, illetve az, hogy a K é p ú j s á g információi á l t a l á b a n jobbak, mint más eszközökéi. A technikai t a r t a l m ú moticáviók között az első helyen, 14 százalékos említési gyakorisággal szerepel az a megfontolás, hogy a dekóderes készülék jelenleg a legkorszerűbb, legmodernebb a hazai választékban. A második leggyakrabban említett technikai pozit í v u m előfordulási gyakorisága ennél jóval a l a c s o n y a b b : a japán képcsövek miatt vásárolta ezt a készüléket a válaszolók 8 százaléka, vagyis az említések 5 százaléka utal erre. Szubjektív elemek és technikai megfontolások keverednek a b b a n a 10 százalékos g y a korisággal előforduló válaszban, amely a válaszolók újdonságok iránti érdeklődését, illetve fokozott technikai érdeklődést jelöli meg a vásárlást motiváló t é n y e z ő k é n t . A dekóderes készülékkel rendelkezők 55 százaléka n a p o n t a többször, 22 százaléka n a p o n t a egyszer, 15 százaléka 42

h e t e n t e többször, 5 százaléka hetente egyszer-kétszer, 1 százaléka pedig ennél r i t k á b b a n olvassa a K é p ú j s á g o t . H a a K é p ú j s á g használatának gyakoriságát összevetjük más t ö m e g t á j é k o z t a tási eszközökével, azt t a p a s z t a l j u k , hogy mind ebben, mind pedig az országos reprezentatív m i n t á b a n a rádiót átlagosan kb. 10 százalékkal többen használják naponta, m i n t amennyien a K é p ú j s á g o t fellapozzák. A sajtót és a televíziót mindennap használók aránya jelen mintában csaknem pontosan egyezik azok arányával, akik a K é p ú j ságot is minden adásnapon fellapozzák, országosan viszont az ilyen rendszerességgel t évézők, illet ve napi lapolvasók a r á n y a valamivel alacsonyabb.

Használati szokások A K é p ú j s á g h a s z n á l a t á n a k gyakorisága a vizsgálatba bevont társadalmidemográfiai változók m e n t é n sehol nem m u t a t említésre m é l t ó különbséget. Az általános olvasási gyakoriság u t á n k ü l ö n rákérdeztünk, hogy milyen g y a k r a n és mely időpontokban olvassa a kérdezett a K é p ú j s á g o t hétköznapokon és hétvégén. Hétköznapokon a kihasználási csúcs a késő délutáni, 18.00 és 20.00 óra közötti időszakra esik. A következő periódus, amikor leggyakrabban fellapozzák a K é p ú j s á g o t , m u n k a n a pokon, a 20.00 óra u t á n i időszak. Az előbbi intervallumban a válaszolók 71 százaléka az utóbbiban 56 százaléka fordul valamilyen rendszerességgel (naponta, vagy h e t e n t e többször) a K é p ú j s á g h o z információért. A legkevésbé kihasznált időszak a délelőtti periódus. Ekkor átlagosan a válaszolók 19 százaléka olvassa a K é p ú j s á g o t . A délelőtti olvasótábor a társadalmilag inaktív rétegekből verbuválódik, elsősorban a nyugdíjasokból, és ennél jóval alacsonyabb a r á n y b a n a gyesen lévőkből, háztartásbeliekből. Ugyan-


akkor némileg meglepő, hogy a dekó- lamelyest, de ennek iránya éppen elderes készülékkel rendelkező nyugdí- lentétes, mint ahogyan azt a hétközjasok közül is viszonylag milyen keve- napokon t a p a s z t a l t u k . A napközbeni sen kapcsolják be délelőttönként ké- periódusokban az életkor növekedésészüléküket a K é p ú j s á g kedvéért. Erre vel párhuzamosan csökken azok aránem találhatunk más m a g y a r á z a t o t , nya, akik egy-egy korcsoport t a g j a i mint azt, hogy a nyugdíjasok köré- közül fellapozzák a Képújságot. ben a Képújság használata szorosan kapcsolódik a tévénézési szokásokhoz, ezért többségük azokban az időpontok- Tájékozódás b a n veszi csak igénybe, amikor egyébk é n t is tévézik. A kora d é l u t á n i órák közönségmegoszlása életkor szerint fel- A Képújság rovatainak felsorolásával tűnően egyenletes, de a társadalmi ak- arra k é r t ü k válaszolóinkat, hogy jet i v i t á s sem differenciálja számottevő- löljék meg, hogy az egyes témaköröket en. Ügy tűnik, a 18.00 és 20.00 óra milyen gyakran olvassák el. A k ö v e t közötti időszakot tekinti a közönség kező oldalon lévő t á b l á z a t az erre a a tájékozódás, információszerzés szem- kérdésre adott válaszok megoszlását pontjából a legkedvezőbbnek, hiszen szemlélteti. t ú l azon, hogy ebben a periódusban Amint a t á b l á z a t adataiból kiderül, nézhetik a Tv-Híradót, h a l l g a t h a t j á k a a K é p ú j s á g leggyakrabban olvasott olrádióban az Esti K r ó n i k á t , még a Kép- dalai azok, amelyek a meteorológiai újságot is ilyenkor lapozzák fel a leg- helyzetről adnak jelentést. Ezt követik többen. Azt, hogy a későbbi időpontok- a kül- és belpolitikai hírek, a tévé műban az 50 éven felüliek közül keveseb- soráról szóló t á j é k o z t a t á s és a napi ben olvassák a K é p ú j s á g o t , mint az információ. A használók elsősorban az ennél fiatalabb korosztályok tagjai esemény orientált tájékozódás lehetőségéi közül, valószínűleg ezek eltérő élet- fedezik fel a K é p ú j s á g b a n , és minritmusa magyarázza. dennapi tájékozódásuk során is a könyHétvégeken, amint ez v á r h a t ó volt, nyen hozzáférhető, friss információkat egyenletesebben oszlik el a közönség a keresik azokon a területeken, amelyekülönböző napszakok k ö z ö t t . A 18.00 ken a hírek t a r t a l m a gyakran változik. és 20.00 óra közötti időszakban a váAz olvasás i t t t a p a s z t a l t preferenlaszolók 57 százaléka olvassa a K é p ú j ciái csaknem teljesen megegyeznek a ságot, de 50 százalék körül mozog délmás országokban végzett vizsgálatok előtt, kora délután és este is az olvasók tapasztalataival. Az egyetlen emlíaránya, itt t e h á t a nézettségi csúcs tésre méltó különbség az, hogy a sajtóalig válik el a többi időszak átlagától. szemle rovat a n y u g a t i országokban az A hétvégék olvasási szokásainak ismerolvasás gyakoriságának t e k i n t e t é b e n tetése előtt meg kell jegyeznünk, hogy általában közvetlenül a kül- és belbár válaszolóink e g y h a r m a d á n a k van politikai hírek u t á n foglal helyet, míg hétvégi háza, ahol feltételezhetően nálunk ezt a rovatot r i t k á b b a n laszabad idejének nagy részét tölti, mégpozzák fel. is mindössze 3 százalékuk válaszolta azt, hogy hétvégeken á l t a l á b a n nem olvassa a K é p ú j s á g o t . Ebből arra következtethetünk, hogy indulásuk előtt Alternatív vagy komplementer haszés hazaérkezésük u t á n rendszeresen nálat fellapozzák a K é p ú j s á g o t , ami ismét arra utal, hogy ez az eszköz integráló- Arra a kérdésre, hogy a K é p ú j s á g töd o t t használóinak tájékozódási szo- meges elterjedése esetén kihívást jelent-e a t ö m e g t á j é k o z t a t á s hagyomákásrendszerébe. A hétvégék olvasóközönségét szin- nyos eszközei számára, olyan kont é n csak az életkor differenciálja va- kurenciát, amely csökkenti a t ö b b i 43


Az egyes rovatok olvasásának gyakorisága a Képújság olvasóinak körében N—772 naponta

külpolitikai hírek belpolitikai hírek gazdasági hírek közlekedési hírek kalendárium, névnap piac, recept napi információk tévéműsor figyelmükbe ajánljuk hangverseny, színház múzeumok, filmek holnapi tévéműsor meteorológia orvosmeteorológia megyei tudósítások napi- és hetilapokból hallássérültek inform. totó-lottó hobbi slágerlista sakk, bridzs, ulti rejtvények orvosi tanácsok jogszabályok az olvasó oldala tarka-barka menedzser-szolgálat hová forduljunk? távoktatás

hetente többször

46 44 23 28 21 23 44 40 16 3 4 24 66 37 7 14 1 6 24 8 6 23 27 15 10 13 17 7 13

eszköz használatának hagyományos gyakoriságát, vagy csupán k o m p a r a tív lehetőséget teremt az információszerzésben, jelen vizsgálat n e m adhat általánosítható és m e g n y u g t a t ó választ. A komplementer használat jelentheti egyrészt azt, hogy az olvasók elsősorban kiegészítő információkért fordulnak a Képújsághoz a z o k b a n a tém á k b a n , témakörökben, amelyekről már más médiumokból értesültek, másrészt jelentheti azt is, hogy b á r bizonyos információkat elsősorban innen szereznek meg, de ez nem v á l t o z t a t j a meg a többi eszközhöz fordulás gyakoriságát. Ez utóbbi változat elsősorban azokban a témakörökben v á l h a t jel44

20 23 25 25 14 19 22 15 20 5 7 19 20 18 8 17 1 5 21 12 7 14 20 14 11 15 17 8 8

kétszer

16 16 22 16 16 19 12 9 20 17 19 9 7 13 15 16 2 34 20 16 10 15 17 21 17 20 19 15 13

ritkábban

soha

11 9 19 20 29 24 11 17 25 41 40 23 3 19 30 26 18 21 22 29 26 27 21 29 29 25 24 42 33

3 3 4 4 8 6 2 10 7 21 17 15 1 7 26 16 62 24 5 23 39 11 8 12 16 11 14 17 23

lemzővé, ahol az információk t a r t a l m a óráról órára is v á l t o z h a t , ilyenek pl. az időjárásra vagy az útviszonyokra vonatkozó jelentések. Annak, hogy a vizsgálat eredményei a l a p j á n nem t u d j u k biztonsággal valószínűsíteni egyik használati forma dominálását sem, t ö b b oka is van. Az első ezek közül a dekóderes készülékek igen alacsony szintű elterjedtsége, és az, hogy a használók n a p j a i n k b a n a t á r sadalom egy igen szűk rétegéből verbuválódtak, de szerepet játszik e szolgált a t á s újdonságértéke is, amely feltételezhetően befolyásolja a használat gyakoriságát. Ahhoz, hogy prognosztizálni t u d j u k a K é p ú j s á g domináns

ÚJ E S Z K Ö Z A TÁJÉKOZTATÁSBAN: A KÉPÚJSÁG

funkcióját az információszerzésben, széles körű ismeretekkel kellene rendelkeznünk az egyének, illetve egyes társadalmi csoportok átfogó tájékozódási szokásairól. Jelen vizsgálatban t ö b b kérdéssel próbáltuk megközelíteni a probléma-

A Képújság előnyei Válaszolóinkat arra kértük, először jelöljék meg, miben látják ennek az új médiumnak a legfontosabb pozitívumait az újságokkal, a rádióval és a televízióval szemben. A válaszok mindhárom. eszköz esetében két-három pozitívum köré koncentrálódnak, ami arra utal, hogy a használat során gyorsan és viszonylag egyértelműen kirajzolódik, melyek azok az előnyök, amelyeket más eszközök nem t u d n a k nyújtani. Ezt bizonyítja az is, hogy az említett előnyök n e m m u t a t n a k szignifikáns összefüggést azzal, hogy a válaszolónak mióta van ilyen készüléke. Számszerűen a Képújság és a napilapok összehasonlításánál említették a legtöbb előnyt az előbbi javára válaszolóink. Minden harmadik, erre a kérdésre válaszolónk legalább két pozitívumot említett a napilapokkal szemben. E b b e n az összehasonlításban a Képújság leggyakrabban említett pozitívuma a gyorsaság, a frissesség; az említések 42 százaléka vonatkozik erre, ami azt jelenti, hogy a kérdésre válaszolók 58 százaléka említi. Az ezt követő pozitívumok említési gyakorisága már jóval alacsonyabb ennél. A második helyen a tömöri, lényegretörő híradást emelték ki (az említések 15 szézaléka utal erre, vagyis a kérdésre válaszolók közel egyötöde emelte ki ezt a pozitívumot), és csaknem ugyanenynyien vélekednek úgy, hogy a K é p ú j ság színesebb, többféle információt n y ú j t , mint a napilapok. 11 százalékos gyakorisággal fordul elő az a vélemény, hogy a K é p ú j s á g használata, olvasása kényelmesebb, mint az újságoké. Ezen általában azt értik a válaszolók, hogy

könnyebben megtalálják a keresett információt, de azt is, hogy nem kell lenienni az újságért, és valószínűleg átfedések vannak a tömör, lényegretörő informálódás lehetősége és e k a tegória között is. Társadalmi-demográfiai csoportok szerint vizsgálva az előnyök rangsorát, az összes változó mentén ugyanazt a megoszlást k a p t u k , ami arra u t a l , hogy a Képújság előnyei a napilapokkal szemben elég egyértelműek és kézenfekvőek. A gyors és friss informálódás lehetőségét az adott rangsoron belül legtöbbet a legmagasabban iskolázott, fiatalabb rétegek említik. Az életkor növekedésével és az iskolai végzettség csökkenésével párhuzamosan csökken ennek említési gyakorisága, de még a legkevesebb említést m u t a t ó társadalmi-demográfiai csoportokban is csaknem kétszerese az ezt követő pozitívuménak: a tömör, lényegretörő informálódás lehetőségének. A Képújság második előnyét az 50 éven felüli, 8 osztályt végzettek és a középkorú, egyetemi végzettségűek említik leggyakrabban. Azt a vélem é n y t , hogy a Képújság információi színesebbek, változatosabbak, mint a napilapoké, arányaiban legtöbben a 29 év alatti, középfokú végzettséggel rendelkezők közül említik. A kényelmesség mint pozitívum említési g y a korisága nem m u t a t jelentős k ü l ö n b séget az egyes rétegek között. A k é t elektronikus tömegkommunikációs eszközzel szemben a K é p ú j s á g leggyakrabban említett, legtöbbre ért é k e l t pozitívuma az, hogy időbeli és tartalmi függetlenséget n y ú j t használói számára. A függetlenség időbeli dimenziója azt jelenti, hogy a t á j é k o z ó dás lehetősége nincs időhöz kötve, legalábbis annyiban, hogy nemcsak a m ű s o r s t r u k t ú r a által meghatározott időpontokban lehet hozzájutni azokhoz az információkhoz, amelyek a hallgatót (nézőt érdeklik, a tartalmi függetlenség pedig abból fakad, hogy c s u p á n azokról a hírekről, eseményekről t á jékozódhat a használó, amelyek őt valóban érdeklik, és ehhez nem kell vé45

ÚJ E S Z K Ö Z A T Á J É K O Z T A T Á S B A N : A KÉPÚJSÁG

gighallgatnia) néznie a teljes hírműsort, h a n e m a tartalomjegyzék áttekintése u t á n szelektálhat az oldalak között. A t á j é k o z ó d á s függetlenségének e két dimenziója közül elsősorban az időbelit értékelik a K é p ú j s á g olvasói, mind a rádióval, mind pedig a televízióval szemben. A válaszolók közel 50 százaléka említette ezt a pozitívumot. Az említések gyakorisági sorában a második helyen a t a r t a l m i függetlenség szerepel: a rádióval szembeni előnyként a válaszolók 14 százaléka, a televízióval szemben pedig 16 százaléka jelölte meg. A harmadik helyen már eltérést t a p a s z t a l t u n k a rádió és a televízió esetében. A rádióval szembeni harmadik leggyakrabban említett előnye a K é p ú j s á g n a k az ismételhetőség, t e h á t hogy egy-egy információt ú j r a és újra fel lehet lapozni, el lehet olvasni. Az, hogy é p p e n a rádióval szemben említik leggyakrabban ezt a pozitívumot, egyrészt m a g y a r á z h a t ó a rádió mint tájékoztató eszköz sajátosságaival, vagyis, hogy közlései csak hallás ú t j á n rögzíthetőek, szemben a televízióval, amely vizuálisan is közvetíti információit, és azok így több érzékszervre hatva j o b b a n rögződnek. E n n é l is fontosabb szerepet játszanak a rádióhallgatási szokások. N a p j a i n k b a n már döntően háttérrádiózásról beszélhetünk. E z a megosztott figyelem arra vezet, hogy a hallgató az őt érdeklő hírekre, információkra is csak részlegesen vagy későn figyel fel. A televízióval szembeni harmadik leggyakrabban e m l í t e t t előnyként viszont a válaszolók azt jelölték, hogy a K é p ú j s á g színesebb, többféle információt n y ú j t . E kategória pontos leírása azért ütközik nehézségbe, mert az érdekesség — hiszen i t t végső soron erről van szó — nagyon különböző várakozásokat rejt maga mögött, és csaknem egyénenként különbözik, hogy kinek mit jelent ez az informálódásban. Annyi azonban bizonyos, hogy emögött elsősorban a t ö b b „ t a r k a - b a r k a " , „inneno n n a n " t í p u s ú információra gondolnak. A válaszolók 15 százaléka vélekedik így a Képújságról. Az információ46

szerzés időbeli és t a r t a l m i függetlenségét — mind a rádióval, mind a televízióval szemben — az iskolai végzettség növekedésével párhuzamosan egyre n a g y o b b arányban említik az egyes rétegeken belül. Életkor szerint vizsg á l v a : az időbeli függetlenség említési gyakorisága az egyes csoportokon belül — é r t h e t ő módon — csökken; a legalacsonyabb az 50 éven felüli korosztályoknál, a legmagasabb pedig a 30—39 éves korúak körében. Ezt a t e n denciát az egyes korosztályok szabad idejének eltérő mennyisége magyarázza, és részben ebből fakadhat az is, hogy a tartalmi függetlenség, a szelekt á l á s lehetősége is a fiatalabb korosztályok körében éri el arányaiban a legmagasabb említési gyakoriságot. A rádió harmadik leggyakrabban említ e t t pozitívumát, az ismételhetőséget a középfokú iskolai végzettséggel rendelkezők értékelik az átlagosnál jobb a n ; életkor szerint itt nem m u t a t koznak említésre méltó különbségek. A t é v é információs műsorainál színesebbnek, érdekesebbnek elsősorban az alacsonyabb iskolázott, fiatalabb rétegek t a g j a i t a r t j á k a K é p ú j s á g o t .

Változó eszközhasználat Az előzőekben leírtak u t á n kézenfekvőnek t ű n i k a kérdésfeltevés: vajon vált o z t a k - e válaszolóink tájékozódási szokásai, amióta a Képújsággal b ő v ü l t s z á m u k r a az információs források v á lasztéka. Természetesen az a t é n y , hogy valaki k o n s t a t á l j a ezen eszköz pozitívumait a többivel szemben, n e m jelenti feltétlenül azt, hogy megváltozt a t j a tájékozódási szokásait, hiszen ezt számos más tényező is befolyásolhatja, így pl. az egyén rugalmassága, változt a t á s r a való hajlama e téren, az időbeosztása stb. A kérdéseinkre válaszolók közül a legtöbben napilap olvasási szokásaik változását észlelték, nevezetesen a válaszolók 41 százaléka vélekedik úgy, hogy kevésbé rendszeresen olvas újságot, mióta a Képújságból is t á j é k o z ó d h a t


egy-egy hírről, eseményről. Használati szokásaikon elsősorban a legfiatalabb és legidősebb korosztályok alacson y a b b a n iskolázott t a g j a i v á l t o z t a t t a k . Míg a 8 osztályt végzetteknek összesen 55 százaléka, addig az egyetemi végzettségűeknek 36 százaléka válaszolta azt, hogy a K é p ú j s á g használat á t megelőzően rendszeresebben olvasott újságot. Az iskolai végzettség és az életkor együttes hatása t o v á b b differenciálja a válaszolókat: a legfiatalabb 8 osztályt végzetteknek 62 százaléka válaszolta azt, hogy megváltoztak újságolvasási szokásai, mióta a Képújságból is informálódhat, és csaknem ugyanennyien válaszoltak így erre a kérdésre a legidősebb korosztályok alacsonyabban iskolázott t a g j a i is. (A változás i t t az újságolvasás gyakoriságának csökkenését jelenti.) A használati szokások változása legkevésbé- a rádióhallgatást érinti. A válaszolóknak csak 31 százaléka vélekedik úgy, hogy a Képújság mellett ritkábban hallgatja a rádió információs műsorait. Ez a tendencia első látásra meglepő, hiszen úgy gondolhatnánk, hogy gyors, aktuális t á j é k o z t a t á s á v a l éppen a rádiónak jelenthetne elsősorban kihívást a Képújság. (A Tömegkommunikációs K utat óközpont ban k o r á b b a n végzett vizsgálatok, amelyek a tájékoztatási eszközök megítélését próbálták felderíteni, azt mut a t t á k , hogy a rádió legfontosabb pozit í v u m á n a k éppen a gyors, friss információk közlését t a r t o t t á k a hallgatók.) Hogy ez a konkurencia — egyelőre legalábbis — a rádiónál érvényesül a legkevésbé, annak m a g y a r á z a t a egyrészt ismét a rádiózási szokásokban kereshető. Nevezetesen a háttérrádiózás dominánssá válásában, ami jelen esetben azt eredményezheti, hogy bizonyos információkért, amelyeket korábban a rádióból szereztek meg a válaszolók, most ugyan a Képújsághoz fordulnak, ez azonban nem változt a t j a meg azt, hogy mennyit van bekapcsolva a rádiójuk. A jelenség másik m a g y a r á z a t a az lehet, hogy a rádióhallgatási csúcsidők egy része — reg-

gel és délben •—- éppen azokban a periódusokban van, amikor a K é p ú j s á g n e m sugározza a d á s á t . A rádióhallgatási szokások változásának társadalmi-demográfiai változók szerinti bontása hasonló tendenciát m u t a t , mint a m i t az újságolvasási szokásoknál t a p a s z t a l t u n k . Vagyis a Képújság használata i t t is elsősorban az alacsonyabban iskolázott, idősebb rétegeknél v á l t o z t a t j a meg a hagyományos eszközhasználati szokásokat. A különbség a b b a n van, hogy a legfiat a l a b b rétegek tagjairól ugyanez n e m mondható el, sőt éppen a fiatalok azok, akik legkevésbé v á l t o z t a t t a k rádióhallgatási szokásaikon iskolai végzettségüktől függetlenül. Összefoglalva: a domináns tendencia itt is az, hogy az iskolai végzettség csökkenése és az életkor növekedése együttesen a hallgatási szokások erőteljesebb v á l t o z t a t á s á t v o n j a maga után. Tévénézési szokásainak változását a válaszolók 37 százaléka észlelte, vagyis ennyien vélekednek lígy, hogy amióta rendelkezésükre áll a K é p ú j s á g , ritkábban nézik a televízió hírműsorait. Az iskolai végzettség differenciáló hatása itt erőteljesebb, m i n t a másik két eszköznél t a p a s z t a l h a t t u k : a 8 osztályt végzettek közül k é t s z e r annyian (60 százalék) válaszolták azt, hogy megváltoztak tévézési szokásaik, mint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők közül. Az életkor és az iskolai végzettség együttes hatása hasonlóképpen nyilvánul meg, mint az előbbi k é t esetben. Végül kísérletet t e t t ü n k a n n a k számbavételére is, hogy az összehasonlítások során említett előnyök befolyásolják-e, és ha igen, milyen m é r t é k b e n az eszközhasználati szokások változását. Szignifikáns összefüggésre azonban nem a k a d t u n k , vagyis nem m o n d h a t juk azt, hogy bizonyos előnyök említése nagyobb m é r t é k b e n valószínűsíti a használati szokások változását, m i n t másoké. 47


A fentieket összefoglalva m e g á l l a p í t h a t j u k , hogy a jelenleg d e k ó d e r e s készülékkel rendelkezők k ö r é b e n az eszk ö z h a s z n á l a t i szokások v á l t o z á s a elsősorban a n a p i l a p o k o l v a s á s á n a k gyakoriságát érinti, de a K é p ú j s á g hatással van a többi tömegkommunikációs eszköz h a s z n á l a t á r a is. A rendszeres újságolvasás, t é v é n é z é s és rádióhallgatás csökkenését a magasabb életkor és a z a l a c s o n y a b b iskolai végzettség n a g y o b b m é r t é k b e n valószínűsíti.

E z a konklúzió k ö z e l e b b visz a n n a k a k é r d é s n e k a megválaszolásához is, hogy a l t e r n a t í v vagy k o m p l e m e n t e r eszköze e a K é p ú j s á g a t á j é k o z ó d á s b a n . Eszerint az, hogy a K é p ú j s á g a jövőben milyen szerepet j á t s z h a t az információszerzésben, r é t e g e n k é n t különbözik, mert míg az a l a c s o n y a b b a n iskolázott, idősebb populáció k ö r é b e n az a l t e r n a tív, addig a m a g a s a b b a n iskolázott f i a t a l a b b réteg t a g j a i k ö z ö t t a k o m p lementer használat v á l h a t jellemzővé.

ABSTRACT: L a t e last year there were some 13 000 households in which teletext pages could be turned over by the user on the tv screen. The survey among the users of this new medium is dealing with using habits and opinions.

48

Szilágyi Erzsébet

Meditációk a tévékritikáról A szerző egy „ n a g y h a t a l o m m á " előlépett intézmény és a k r i t i k á j á r a vállalkozó, igen heterogén „ t e s t ü l e t " kapcsolatát próbálja meg értelmezni.

A Tömegkommunikációs Kutatóközp o n t b a n t ö b b m i n t tíz éve, 1972-ben k e z d ő d ö t t egy t ö b b évig t a r t ó k u t a t á s sorozat a rádió- és a t é v é k r i t i k a m a gyarországi helyzetéről.* A vizsgálatok é p p ú g y elemezték magát a krit i k á t , m i n t a k r i t i k u s t vagy a k r i t i k á t olvasó befogadót. Az 1970-es évtized k ö z e p é t ő l egyre t ö b b n a p i l a p és h e t i lap biztosított állandó rovatot a r á d i ó és a t é v é k r i t i k á n a k . Az ezzel a t e r ü l e t t e l foglalkozó k r i t i k u s o k n a g y o b b része h u m á n érdeklődésű és k é p z e t t s é gű v o l t , ami é r t h e t ő módon azt eredm é n y e z t e , hogy a d r á m a i , a m ű v é s z e ti, a szórakoztató műsorok v á l t a k elsősorban a kritika tárgyává. A kutatássorozat helyzetfelmérése mind a krit i k a , m i n d a k r i t i k u s , mind a befogadó oldaláról azt rögzítette, hogy nincsenek n o r m á k , specifikumok ezen az ú j t e r ü l e t e n és sok a bizonytalanság, v a jon m ű k r i t i k á r a , v a g y pedig i n t é z m é n y működési, szerkesztési elvek s t b . elemzésére v a n - e szükség. Az 1970-es évek közepén — m i n t az összefoglaló t a n u l m á n y rögzítette -—• mintha pontosabban kirajzolódott volna a tömegkommunikációs kritika helye, b á r módszerei igen kevéssé alak u l t a k ki. É s még mindig t i s z t á z a t l a n v o l t , hogy kik is a k r i t i k á k c í m z e t t e i :

a közönség, az alkotók, v a g y m a g a a tömegkommunikációs intézmény ? Ekkor, az 1970-es évtizedben még fel s e m merül az a u t o n ó m rádió- és t é v é k r i t i k a , a m e l y önálló, s a j á t o s a n szerveződött testület. Az összefoglaló t a n u l m á n y m é g n e m h e l y e z e t t elég h a n g s ú l y t azokra a t e l e víziós k r i t i k a s z e m p o n t j á b ó l f o n t o s t á r s a d a l m i feltételekre, a m e l y e k j e lentősége, különösen így, egy é v t i z e d e s távlatból, meghatározóvá vált. Ezen t á r s a d a l m i f e l t é t e l e k közül m i k é t v á l t o z á s n a k t u l a j d o n í t u n k kiemelt j e lentőséget : az eszköztelítettségi á l l a p o t n a k és a k r i t i k a , a v i t a egész t á r sadalmi é l e t ü n k b e n v a l ó h a n g s ú l y o zásának. Az 1970-es é v t i z e d b e n a m a g y a r családok szinte m i n d e g y i k é b e n megjelenik a rádió m e l l e t t a televízió is.** E z az eszköztelítettség óriási jelentőséget kölcsönöz az M T V - n e k . S z i n t e h a t a l o m m á válik, mely egy ország k ö z hangulatát, közvéleményét, szórakozását, m ű v e l ő d é s é t b e f o l y á s o l j a , k ö z gondolkodását m e g h a t á r o z z a . C s u p a olyan f e l a d a t ellátására kell v á l l a l k o z nia, a m e l y önmaga t ú l h a n g s ú l y o z á s á t é p p ú g y k i v á l t h a t j a , m i n t a görcsök k i a l a k u l á s á t , vagy az á l l a n d ó t ú l b i z tosításra való t ö r e k v é s t . E g y i l y e n

* Nagy Márta: A rádió- és a televíziókritika a70-es években, TK Tanulmányok, 1977I X . évfolyam 7. sz. ** 19 70-ben "a közel 3 000 000 családban 1 769 000 tévékészülék található, míg 1974-re 2 295 000-re nő a készülékek száma. 49

M E D I T Á C I Ó K A TÉVÉK. RITIKÁRÓL

h e l y z e t b e n m i n d e n értékelés, minősítés, a m e l y a t é v é k r i t i k á b a n leíródik, egészen m á s h a t á s t v á l t ki, m á s k é n t nyer é r t e l m e z é s t , és nemegyszer t ú l érzékeny e l u t a s í t á s r a is t a l á l . Az i n t é z m é n y ö n m a g á n belül alakít ki o l v a n f o r m á k a t , s z e r v e z e t e k e t , amelyekre j o b b a n odafigyel, a m e l y e k e t j o b b a n elfogad. K i é p í t i a s a j á t értékelőm i n ő s í t ő szervezeti f o r m á i t , m e r t erre van szüksége ahhoz, h o g y m ű k ö d é s é t görcsök n é l k ü l t u d j a biztosítani, hogy a sikert e g y é r t e l m ű e n átélhesse. 1 Íven k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t a televíziók r i t i k a jelentősége ismét h á t t é r b e szor u l h a t (és t a l á n az 1980-as é v e k b e n éppen ezt k o n s t a t á l h a t j u k ) , m e r t maga a hatalommá növekedett intézmény k í v á n j a e l d ö n t e n i j ö v ő j é n e k fejlődési útjait. Az 1972-es MSZMP K B állásfoglalás a v i t a és a k r i t i k a jelentőségét, módszereit, h e l y é t és s z e r e p é t az irod a l o m m a l és a m ű v é s z e t t e l kapcsolatb a n e l e m e z t e . N e m t é r t ki a tömegk o m m u n i k á c i ó s k r i t i k á r a , m i n t h a azt n e m t a r t a n á o l y a n ö n á l l ó n a k , mint a film-, a zene-, az irodalom- v a g y a k é p z ő m ű v é s z e t k r i t i k á t . Az MTV-vel mint i n t é z m é n n y e l is a szórakoztatással, a közművelődéssel kapcsolatban foglalkozott, s n e m k ö z e l e d e t t a televízióhoz, m i n t az audiovizuális n y e l v és az ezen a n y e l v e n fogalmazó m ű v é s z e t i kifejezési f o r m a legnagyobb t ö m e g e k r e h a t ó t u d a t f o r m á l ó eszközéhez. Érzésem szerint m i n d a televízió, mind a vele foglalkozó k r i t i k a t á r s a d a l m o n belüli h e l y é t és szerepét, a k e t t ő viszon y á t is ezen szempontok figyelembevételével l e h e t n e t i s z t á z n i és pontosan a h e l y é r e t e n n i . E z természetesen soha n e m végérvényes t é t e l e k megfog a l m a z á s á t j e l e n t h e t n é , h a n e m a dinam i k u s e g y m á s r a u t a l t s á g és a d i n a m i k u s e g y m á s t ó l v a l ó függőség állandó hangsúlyozását.

M i n t h a a televízió-kritika önállós á g á n a k a u t o n ó m i á j á n a k v é d e l m é r e és k i n y i l v á n í t á s á r a t ö b b kísérletet is t e t t v o l n a . E z e k közül a l e g f o n t o s a b b a k n a k a k r i t i k a intézményesülését és a k r i t i k u s o k t e s t ü l e t k é n t való f u n k c i o n á lását t a r t j u k .

Partnerek? A tévékritika intézményesülése a M U O S Z filmkritikusi szakosztályán belül z a j l o t t , a m e l y m a m á r film- és televízió-kritikusi s z a k o s z t á l y k é n t m ű ködik (bár n e m minden televíziós krit i k á t , j e g y z e t e t író újságíró a t a g j a ) . A t e s t ü l e t k é n t való f u n k c i o n á l á s t jelzik a közel egy évtizede k i a d á s r a k e r ü l ő t é v é k r i t i k u s i d í j a k is. É p p e n ez u t ó b b i szerep k é s z t e t e t t e n g e m a m e d i t á l á s r a , m e r t úgy érezt e m , hogy ez a t e s t ü l e t i díj n e m k a p j a m e g a neki k i j á r ó f i g y e l m e t . P a r a d o x o n n a k t ű n i k , hogy egy n y i l v á n o s ságot a l a k í t ó t e s t ü l e t n e m k a p j a meg a z t a nyilvánosságot, a m e l y a televízió értékelési aktusának kijárna. A legnagyobb elzárkózás a n y i l v á n o s s á g m e g t e r e m t é s é t ő l é p p e n az MTVre jellemző. M i n t h a az i n t é z m é n y n e m l e n n e kíváncsi arra, hogy a k e r e t e i n k í v ü l m ű k ö d ő kritikusi t e s t ü l e t m i t ítél m u n k á j á b ó l az a d o t t é v b e n m a g a s s z í n v o n a l ú n a k . Kielégítené a s a j á t belső é r t é k e l é s e (nívódíj f o r m á j á b a n ) ? U g y a n a k k o r arról sem s z a b a d elfelejtkezni, hogy az MTV-t erősíti a közg o n d o l k o d á s u n k b a n meglevő „díj-ellen e s s é g " is. D e erről a k é s ő b b i e k b e n . S a j á t t a p a s z t a l a t a i m a t igyekeztem kiegészíteni a televízió-kritikusok érzéseivel, véleményével, ezzel e g y ü t t azt is v á l l a l v a , hogy meditációim s z u b j e k t í v e k lesznek (de a meditációk t e r m é szete m á r ilyen!).*

* Mivel csupán néhány tájékozódó kérdésre kértem választ a tévékritikusoktól, a m i n " t a leírásától, a módszer ismertetésétói eltekintek. 50


Elsőként arra f i g y e l t e m fel, hogy az MTV mint i n t é z m é n y és a t é v é k r i t i k u sok m i n t t e s t ü l e t k ö z ö t t nincs kialak u l t , szabályozott viszony. E z t erősít e t t é k meg a k r i t i k u s o k válaszai is. É r z é s ü k szerint a viszony u g y a n valób a n n e m s z a b á l y o z o t t , de egyénileg k i a l a k í t h a t ó a j á r h a t ó , az i n f o r m á l t s á got segítő kapcsolat. „ A vitafórumokon az derül ki, hogy rossz. Ami engem illet, a személyemet é r i n t ő véleményeket nem ismerem, nem is kívánok foglalkozni ezekkel. Egyébként eddig minden alkalommal, amikor együtt kellett működnünk, segítőkészek voltak, illetve jó partnerek. (Igaz, ezek az esetek nem a kritikusi, inkább a tévés-újságírói tevékenységem során fordultak elő.) Alapvető baj — ezen kéne változtatni—, hogy nincs tisztázva, mi várható a televíziós k r i t i k á t ó l (ami nem par exellence m ű k r i t i k a , de nem is lehet recenzálás) és a televízió-kritikustól. Ha az »elvi alapok« tisztázódnának, tisztázandó lenne az is, hogy mikor és meddig (úgy é r t e m , a műsor után még hány nap múlva érdekes a róla szóló írás), kinek szóljon a l a p k r i t i k a . " (országos napilap kritikusnője).

Az elmúlt évtizedhez k é p e s t éreznek bizonyos v á l t o z á s t a t é v é k r i t i k u s o k , de szinte egyik sem t a r t j a megfelelőnek a jelenlegi k a p c s o l a t o t . „ A múltat t e k i n t v e : siralmasnak, nevetségesnek, gyermekdeden ellenségeskedőnek. Egy ideje tapasztalataim szerint osztálya, főosztálya válogatja: ma már nem érvényesül, általánosan a kritikusellenes, ravasz »lincshangulat«, ahogyan megszűntek az egyeduralkodói t e o r i t ó r i u m o k a tévében. Egy felnőttebb, értelmes és intelligens partnerviszony van alakulóban." (országos napilap kritikusnője) „Egy kicsit rosszabbnak, mint általában az alkotók és k r i t i k u s o k kapcsolatát. Vannak személyi rokonszenvek és — lényegesen többen — személyi ellenszenvek. Félreértés ne essék: a kritikus is ember, ő is rokonszenvezhet vagy sem azokkal, akiknek műveiről ír, de a kritikusi tisztesség alapja, hogy a k r i t i k a írásakor erről megfeledkezzék. A televíziósok nemcsak nem feledkeznek meg erről, o l y k o r a maguk módján t e r e t

adnak (sajnos, csak) ellenszenvüknek." (országos napilap kritikusa) „ A közművelődési, a dokumentum — , a gyermekosztállyal kifejezetten jónak, a szórakoztató, illetve a drámai osztállyal és a Stúdió '85-tel nem jónak." (orszdgos napilap kritikusa)

Azok, akik a m a g u k részéről n e m t a r t j á k f o n t o s n a k az egyéni k a p c s o l a tok ápolását, azok n e m is értékelik, és valószínűleg n e m is t u l a j d o n í t a n a k neki jelentőséget (vagy s a v a n y ú a szőlő ?!). „ J ó n a k . . . Ő k csinálják a dolgukat, én szorgalmasan nézem őket és b í r á l o m " , (vidéki napilap kritikusa) „ K e z d e t t ő l fogva rossznak. A m i az intézményt i l l e t i . " (fővárosi kritikus)* „ Á l i g van kapcsolat, ezért ráfoghatjuk, hogy kissé hűvösen, kissé nyájasan k o r r e k t , vagy arra t ö r e k v ő . " (országos napilap kritikusa).

A válaszok is a z t erősítik, hogy a „kissé hűvösen, kissé n y á j a s a n korr e k t " k a p c s o l a t erősen k i s z o l g á l t a t o t t á teszi a feleket. A t é v é k r i t i k u s o k helyzetét nehezíti, hogy nincs szabályozott, bejáratott intézményi út, amely — az é r d e k l ő d é s ü k n e k megfelelően -— nemcsak a n a p i televíziózást t e n n é lehetővé a saját készüléken, hanem a művek egyedi m e g t e k i n t é s é r e is m ó d o t n y ú j t a n a (a s a j t ó t á j é k o z t a t ó k o n , a szemléken kívül). E g y e t é r t e k azzal, hogy a televízióról n e m úgy kell írni, m i n t ahogy m ű k r i t i k á t ír valaki, d e mégis, az egyéni a l k o t á s o k , a m ű s o r szerkesztés, a m ű s o r p o l i t i k a s t b . elemzése e g y ü t t kell, hogy létezzen. Mindegyik más és m á s k a p c s o l a t t a r t á s i form á t igényelne. E h h e z is az segíthetne, h a az i n t é z m é n y (MTV) és a t e s t ü l e t (tévékritikusok) szorosabb és p o n t o s a b b a n s z a b á l y o z o t t viszonyt a l a k í t a n a ki. „Szerintem ezt intézkedéssel javítani nem lehet, az 1984-es veszprémi négynapos leckéztetéshez vagy az 1979-es egyenes adásban t ö r t é n t pocskondiázáshoz hasonló cselekvé-

* A kiemelés itt és a továbbiakban is a kritikustól származik. 51


sekkel csak rontani lehet. Javaslat? A k r i t i kus mondjon le arról a t é v h i t r ő l , hogy neki kell nyilvánosan megtanítani a tévést. A tévés meg ne higgye, hogy kizárólagos nagyhatalom." (vidéki napilap kritikusa) ,,Meggyőződésem, ez a kapcsolat legnagyobbrészt a vezető személyétől, intelligenciájától, kielégületlen hiúságától függ. Érvényes ez a másik oldalra, a k r i t i k u s o k r a is. Valószínű a t y ú k — t o j á s effektus, bár úgy hiszem, ha a „ f e l e k " eltekintenek a személyeskedő érzelmi szemlélettől, és objektív, logikus érvrendszerre alapozzák a párbeszéd menetét, akkor valóban jutnak valamire a vitában. Az egyéniséget ne tévesszük össze a személyeskedéssel, és a rációt részesítsük előnyben az emóciókkal szemben — ez az egyetlen célravezető m ó d . " (országos napilap kritikusnője) „Nincsenek javaslataim. Meggyőződésem, hogy ezen a helyzeten nem lehet változtatni. M i e l ő t t televízió lett volna, így állt a dolog í r ó k - k ö l t ő k és kritikusok között is. Tisztelet a kivételnek: de ez a kivétel nem foglalható szabályba, nem írható receptre." (országos napilap kritikusa)

Az intézmény és a testület kapcsolattartási m ó d j á n a k kiszélesítését, az esetlegességek mennyiségének csökkent é s é t a tévékritikusok maguk is szükségesnek t a r t j á k . „Közös munkák, közös akciók — tévében és sajtóban — hozhatnak csak (átmeneti) enyhülést, esetleg tartósabb békés együttélést." (országos napilap kritikusa) „Semmi esetre sem a kritikusok lekenyerezése, manipulálása az út. Az egyik elfogadható és ígéretes megoldás: független tévéújság megjelentetése, melyben végre részletesen elemezhetnék a kritikusok a műsorokat. Az újságokban az igazi kritikára nincs elég hely, illetve csak akkor van, ha az ítész egyetlen produkcióval foglalkozik. Minden ismert szakmabélinek meg kellene tiszteletpéldányként kapnia a Jel-kép magazint. Én például három éve nem kapom." (fővárosi kritikus) „Közelebb kellene vinni a k r i t i k u s o k a t a televíziós műhelymunkához (például műt e r m i látogatások." (vidéki napilap kritikusa)

A kapcsolattartás javítására t e t t javaslatok m u t a t j á k azt a f o l y a m a t o t , amely valószínűleg az 1980-as évtized egyik lényeges motívuma. 52

A szakma t e s t ü l e t t é szerveződésének egyik formájaként é r t é k e l t e m az egy évtizede kiadásra kerülő televízió-kritikusi d í j a k a t is. De hogy ekörül mind a testületen belül, m i n d a testületen kívül elég sok zavar v a n , az igen erősen érzékelhető. E n n e k egyik lényeges oka ismét a televízió k u l t ú r a t e r e m t ő és közvetítő, illetve művészetteremtő és közvetítő eszköz jellegében kereshető. Szorongások A televízió-kritikus n a p i műsorfolyamból választ, mikor a mindennapi m u n k á j á t végzi. Több órás televíziónézést vagy egy-egy műsort elemez, értékel, és hangsúlyozottan nem műk r i t i k á t ír. De mint az év legjobb alkot á s á t kiválasztó kritikus, nagyon erősen műelemzést kell, hogy végezzen, és a kialakulatlan esztétikai elvek, a kialakult művészi módszerek ellenére minősíteni. Hogy ítéletei pontosak, azt a nívódíjak, a veszprémi vagy a külföldi televíziós találkozók, fesztiválok díjai bizonyíthatják, hisz szinte mind e n ü t t m a j d n e m p o n t o s a n ugyanazok a művek k a p n a k elismerést. Ä televízió-kritikusi díjak azonban nem kapnak popularitást, csak egyénileg, az alkotók „jegyzik". E g y é b k é n t is ezen a területen érződik a leginkább a kritikusok hátrányos helyzete: az évi termésből korábbi élményeikre támaszkodva kell választaniok. N e m megoldott az ú j r a megtekintés lehetősége, többszörösen hátrányos helyzetűek a vidéken dolgozó tévékritikusok.

„ A f i l m k r i t i k u s o k díja kialakult és bevált módszerével élünk i t t is, és a rendszerint eleven vitát követi a szavazás. Ezt helyesnek és jónak t a r t o m . Előfordult, hogy előzetes, írásbeli véleménynyilvánítást javasolt valaki. A többség nem helyeselte, az említett módszer javára voksolt. Ezt azért t a r t o m jónak, m e r t így nem csak egy-egy műről van szó, hanem egy esztendő (lehetséges) összképéről és tendenciákról, jelenségekről. Hozzá t a r t o z i k a »ceremóniához«, hogy aki csak teheti, lapjában áttekintést ír a díjkiosztásk o r ! " (országos napilap kritikusa)

MEDITÁCIÓK A TÉVÉK. RITIKÁRÓL

A szavazás rendszerének hiányosságait maguk a kritikusok is érzik, sőt nem egy közülük a leginkább attól félt, hogy éppen ők a legelmarasztalhatóbbak ebben a kérdésben. A probléma felvetésekor aggályaikat is kifejezték, hogy még a meditáció szintjéig sem kellene a témához nyúlnom, m e r t hiába az etikus szakmai törekvésük, ha a szavazási rendszer hiányosságait maguk is érzékelik és t á m a d h a t ó n a k érzik. „ ( A szavazás rendszerét) nem a legjobbnak (tartom). De egyelőre — a nagyszámú bemutató miatt — nem t u d o k jobbat." (országos napilap kritikusa)

„ N e m tudom, milyen segítséget adhatna ehhez a televízió. Jelenleg tőlük kapjuk a címjegyzéket (az előző naptári évben sugárz o t t filmekről, adásokról stb.). Ennél t ö b b e t véleményem szerint a tévé aligha segíthetne. Más kérdés, de ennek etikai kérdései nyitva vannak, hogy a televízió nemcsak tárgya, de fóruma is lehetne e vitának. Tudjuk azonban, hogy rendszerint három-négy órás vita »zanzásítása« enyhén szólva zavart okozhat, etikátlan is lehet. És a t ö b b milliós nyilvánosság, amelyben túlságosan sokan nem esztétikai szempontok szerint ítélik meg a látottakat, aligha használna ennek a jó esetben egyenlők közötti vitának." (országos napilap kritikusa)

Hogyan tovább?

„ N i n c s erre kitaposott út, és nem biztos, hogy az MTV-nek kell kezdeményeznie ez ügyben. Egy viszont biztos: vannak információink, de a meglevőeknél jóval t ö b b információra lenne szükség, akár egy-egy műsor (az előre tudhatóan jelentősekre gondolok!) készüléséről, televízión belüli történésekről, tájékoztató jelleggel." (országos napilap kritikusnője)

Az előbbiekben érintett néhány görcs, a szorongásos hangulat érthetővé teszi a tévékritikusok a m a bizonytalanságát, hogy nem t u d j á k , mennyire h a t n a k mint testület, mint szakma.

„ A jelenlegi (szavazási rendszer) aligha t ü k r ö z i a többségi véleményt. Talán alaposabb felmérések és nagyobb felelősség kellenének. Mint vidéken élő kritikus nem járok be a tévéhez, a rendszertelenül küldött tájékoztató anyagok bizony kevésnek tűnnek. Az előzetes bemutatók mintha lecsökkentek volna, talán meg is szűntek, vagy csak én nem kapok meghívót. A veszprémi ősbemutatók rendszere jó, de csepp a tengerben." (vidéki napilap kritikusa)

„Fogalmam sincs, hogy mekkora (a díjaknak a televíziós szakmán belüli presztízse). Valamekkora, az biztos, még ha az illetékesek tagadják is. De hogy kétes, annak nyilván az az oka, hogy a tévékritikának nincs t e k i n t é lye; mindenki mást vár tőle. Sokan m ű v e l i k , akik színvonaltalanul dolgoznak, vagy még kvalitásérzékük sincs. Mivel az újságírás presztízse alacsony, alacsony a t é v é k r i t i k u s é is. A z újságíráson belül a kritikusi presztízs magas, de a tévékritikusé a film- és a színházi k r i t i k a után k ö v e t k e z i k . " (országos napilap kritikusnője)

A tévékritikusokban nem kis szorongás él, vajon n e m mennek-e a jó művek mellett, v a j o n minden olyan ú j és jó kezdeményezést ismernek-e, amely nagyobb odafigyelést kíván, és éppen a jövő szempontjából fontos. Ezek a szorongások, aggályok is azt erősítik bennünk, hogy szükség lenne mind a kritikusi specializálódásra, mind az MTV és a szakmaként elfogadott tévékritika kapcsolattartásának pontosabb szabályozására. Ezek t ű n n e k az 1980as években a televíziókritika leginkább neuralgikus p o n t j a i n a k , amelyek megoldására azonban a kritikusok egyedül nem képesek.

„ N e m tudom, milyen. Mindenesetre indokoltnak tartanám, ha lenne presztízse, m e r t meggyőződésem, hogy aránylag eléggé igazságos és megfontolt díjazást csinálunk, semmivel sem rosszabbat, mint mondjuk a veszprémi tévétalálkozó. Annak nagyobb a presztízse? Csak kérdezem, m e r t azt sem t u d o m . (országos napilap kritikusa) „Félve m o n d o m : a tévések a legkisebb gyermek érzékenységével, rosszabb esetben az újgazdag gőgjével reagálnak a k r i t i k á k r a . Majd ha megjön az újabb vetélytárs, a video vagy a szatellit-adás, legalább annyira javulhat a kapcsolat, m i n t most a filmesek és a f i l m k r i t i k u s o k kapcsolata . . . A t é v é k r i t i k a össznépi kritika tárgya. A xenekritikát zenekedvelők olvassák, a f i l m k r i t i k á t filmbar á t o k , az irodalmi k r i t i k á t könyvbarátok. 53

MEDITÁCIÓK A TÉVÉK. RITIKÁRÓL

S m e r t minden néző bölcsebb mindenkinél, presztízse csak egy-egy kritikusnak lehet, a vele egyívású olvasói körben. Bármiféle változás csak a közműveltség javulásától várhat ó . " (országos napilap kritikusa) ,,Nem lehet lemérni, milyen a presztízse. A k i kapja, ö r ü l , az a nagyon sok ember, aki nem, nem t a r t j a fontosnak. Ő k vannak többen. De ha a Televízió vezetői fontosabbnak tartanák, nagyobb nyilvánosságot adnának e díjaknak, t ö b b e n be mernék vallani, hogy fontos számukra a díj." (országos napilap kritikusa)

A t é v é k r i t i k u s o k d í j a a z o n b a n nemcsak a t e s t ü l e t k é n t való elismerés hián y a , v a g y a televízió n a g y h a t a l o m k é n t v a l ó viselkedése m i a t t n e m rendelkezik kellő presztízzsel. Még h a n a g y o b b n y i l v á n o s s á g n a k örvendene is, akkor is felmerül egy á l t a l á n o s a b b t á r s a d a l m i p r o b l é m a : a d í j a z á s (legyen szó a k á r fesztivál, állami, külföldi díjról is) hazai k ö z v é l e m é n y ü n k b e n , v a g y a s z a k m á b a n v a l ó elismerésének kérdése. M i n t h a jelenleg egy, a d í j a k r a n a g y o n odafigyelő sznobizmus állna szemben egy s a j á t értékelést t ú l h a n g s ú l y o z ó m a g a t a r t á s s a l . Túlságosan e k é t ellenpólus k a p h a n g o t , és a t ö b b f é l e szemp o n t egyszerre való elemzése és figyelembevétele h á t t é r b e szorul. „ N á l u n k semmilyen művészeti díjnak nincs társadalmi presztízse. Eleve gyanakvással fogadják, hogy az ilyen mű valamilyen hivatalos kívánalomnak tesz eleget, de nem az kapja, ami a közönségnek is kell. Fokozottabban érvényes ez a kritikusok díjaira. A kritikusokról gyakran csakis úgy gondolkodnak, hogy azt dicsérik, ami unalmas, még azok is, akik számtalan esetben hasonló véleménnyel vannak egy m ű r ő l . " (országos napilap kritikusa)

A t é v é k r i t i k u s o k k o n k r é t nehézségei egy á l t a l á n o s a b b , az 1980-es é v t i z e d r e jellemző közművelődési, m ű v é s z e t i h e l y z e t b e á g y a z ó d v a jelennek meg. í g y t a l á n azt is lehetne m o n d a n i , hogy é p p e n akkor v á r r á j u k a s z a k m á v á v á lás, a t e s t ü l e t t é szerveződés e g y é b k é n t

is n a g y o n nehéz f o l y a m a t a , a m i k o r egy sor ez ellen dolgozó t é n y e z ő erősödött fel t á r s a d a l m i k ö z é l e t ü n k b e n . í g y a televíziót a közönségre h i v a t k o z v a sokkal i n k á b b a s z ó r a k o z t a t á s f ó r u m á n a k t a r t j á k , mint m ű v é s z e t t e r e m t ő eszköznek. Ennek a túlhangsúlyozása ugyancsak a t é v é k r i t i k u s o k á l t a l o d a í t é l t m ű v é s z e t i díjak ellen hangol. D e h á t akkor az is bolond, aki Magyarországon t é v é k r i t i k á t ír? (Hát még a k i m e d i t á l róla?!) V a g y a t e s t ü l e t t é szerveződés, a f ó r u m o k s z á m á n a k növelése mégis csökkentené a nehézség e k e t ? A televíziókritikát u g y a n sehol sem t a n í t j á k , a k r i t i k u s o k a „ m a g u k b ő r é n " t a n u l n a k m e g m i n d e n t , mégis lassan differenciálódik ,— v a g y szebb e n : — s z a k m á v á válik a televíziók r i t i k a is. í g y é r t h e t ő módon egyéni stílusok, érdeklődési profilok a l a k u l n a k ki, melyek a televízió sokszínűségéből képesek k ö z v e t í t e n i az eszköz jellegzetességeit é p p ú g y , mint a t e levíziószerűség specifikumait v a g y é p p e n a televíziós n y e l v fejlődését s t b . E n n e k a szakmává válásnak a feltét e l e lenne az önálló lap, és a televízión belüli — mindenki s z á m á r a e g y a r á n t lehetőséget n y ú j t ó — kritikusi f ó r u m megteremtése. A jövő esetleg úgy a d j a meg a v á laszt n y i t o t t kérdéseimre, hogy tíz év távlatából visszatekintve talán m a j d a k ö v e t k e z ő k e t m o n d h a t j u k e l : Az 1980-as évtized előrelépést j e l e n t e t t az 1970-eshez k é p e s t , hisz a t é v é k r i t i k á k n a p i l a p o k b a n v a l ó mennyiségi n ö v e k e d é s e u t á n minőségileg m a g a s a b b s z i n t ű írások megjelenésére is lehetőséget n y ú j t o t t (hol?). E m e l l e t t a televíziós kritikusi d í j a k ü n n e p é l y e s á t a d á s á n a k f ó r u m a az MTV lett". E z e n először az év t e r m é s é n e k é r t é k e l é s e h a n g z o t t el, m a j d a MUOSZ f i l m - és televízió szakosztályának elnöke á t a d t a a d í j a k a t az a l k o t ó k n a k , szerkeszt ő k n e k és az egyéb televíziós m u n k a t á r s a k n a k (mikortól?).

ABSTRACT: The author tries t o analyze the relationship of a "super power" institution and a very heterogenous " b o d y " of critics. 54

S. Nagy Katalin

Törődjenek többet egészségünkkel! Egészségügyi felvilágosítás a tömegkommunikációs

eszközökben

Négy közlési eszköz egészségügyi „ ü z e n e t e i n e k " — a különféle betegségekkel, a megelőzéssel, az egészséges életmóddal foglalkozó rádió- és t é v é m ű s o r o k n a k , ú j s á g cikkeknek és p l a k á t o k n a k — a fogadtatásáról, hatékonyságáról ad összefoglaló képet a TK m u n k a t á r s a .

Az Országos Egészségnevelési I n t é z e t felkérésére először 1975— 76-ban 1 k é s z ü l t felmérés a T ö m e g k o m m u n i k á c i ó s K u t a t ó k ö z p o n t b a n az egészségügyi felvilágosítással k a p c s o l a t b a n (különös t e k i n t e t t e l a t é v é rövidfilmjeinek fog a d t a t á s á r a ) . 1983-ban a k u t a t á s t 2 m e g i s m é t e l t ü k (kiterjesztve m á s t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s eszközök egészségügyi felvilágosító tevékenységének h a t á s á r a is). 1982-ben v é g i g k ö v e t t ü k a d o h á n y zás elleni televíziós filmsorozat fogadt a t á s á t . 3 1984-ben a 10—18 év k ö z ö t t i t a n u l ó k körében t á j é k o z ó d t u n k egészségügyi k u l t ú r á j u k r ó l , szokásaikról 4 és ezen belül a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s eszközök k ö z v e t í t ő szerepéről. 1984-ben

1 2

3 4

5 6

egy v e s e á t ü l t e t é s i televíziós műsorelemzése is m e g t ö r t é n t . 5 1982—84-ben egészségügyi dolgozókkal készült int e r j ú k b ó l t á j é k o z ó d h a t t u n k arról, hog y a n l á t j á k az orvosok és az ápolók" a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s eszközök szer e p é t az egészségügyi felvilágosításban. Az a l á b b i t a n u l m á n y a k u t a t á s i zá= rójelentések a l a p j á n k é s z ü l t , összegezni szándékozik a t a n u l s á g o k a t a t ö m e g kommunikációs eszközökben folyó egészségügyi felvilágosításról a p a n e l mintából kérdőívvel megkérdezettek (533—360 kérdőív) és az i n t e r j ú s beszélgetésekben (200 t a n u l ó , 200 orvos— ápoló) r é s z t v e v ő k v é l e m é n y e a l a p j á n .

Barcy M.-—Erdélyi I . : Törődjön többet egészségével. Soksz. TK. 1977. Barcy M.: Pszichés egészség és egészségkultúra. Soksz. T K . 1985. S. N a g y K . : Az egészségügyi felvilágosítás közönsége. Soksz. TK. 1985. Barcy M.—Szilágyi E . : Az egészségügyi kisfilmekről. Soksz. TK. 1985. S. Nagy K . : Az egészségügyi plakátokról. Soksz. T K . 1985. Kapusy Gy.—S. Nagy K . : „Leszokni nehéz". Kézirat, T K . 1983. Barcy M.—Szilágyi E . : Egészségügyi kisfilmek fogadtatása szakértők körében. Soksz. TK. 1985. S. Nagv K . : Értékek és minták. A 10—18 évesek egészségi kultúrájáról. Kézirat, T K . 1985. Földvári E . : Szervátültetés. Egy dokumentumfilm fogadtatása a tévénézők körében. T K . 1985. Lévai J.—S. Nagy K . : Orvosok és ápolók az egészségügyről. Kézirat, T K . 1984. 55

TÖRŐDJENEK TÖBBET EGÉSZSÉGÜNKKEL!

„Vitray csináljon egészségügyi filmet!" Vizsgálataink ugyanazt bizonyítják, mint a T K 1982—83-as országos reprezentatív, 9000 fős m i n t á n felvett a d a t a i : a televízió egészségügyi műsorainak (főként a kisfilmeknek) a nézettsége á l t a l á b a n alacsony. A nők között t ö b b e n v a n n a k , akik gyakrabban nézik az egészségügyi kisfilmeket, mint a férfiak között (36—28,4 százalék). Az életkor előrehaladtával nő azok a r á n y a , akik mindig minden egészségügyi m ű s o r t megnéznek a tévében (a 18—30 év közöttiek 1,2 százaléka, a 60 éven felüliek 20 százaléka). Az alacsonyabb végzettségűek inkább érdeklődnek az egészségügyi műsorok iránt, mint az iskolázottabbak (minden egészségügyi műsort megnéz a nyolc osztályt sem végzettek 14 százaléka, az általánost iskolát végzettek 12,1 százaléka, a középiskolát végzettek 6,7 százaléka és az egyetemet végzettek 2,4 százaléka). A k é r d e z e t t e k k b . fele nem t u d megnevezni egyetlen konkrét műsort sem, melyet megnézett volna, nem emlékszik semmilyen címre vagy t é mára. Többen kifogásolják a műsoridőt, azt, hogy olyankor közvetítik az egészségügyi m ű s o r o k a t , amikor nagyon szűk réteg, főként csak a nyugdíjasok nézhetik meg őket. A Leszokni nehéz sorozat ellen a legtöbb kritika épp ez v o l t : nyári szombat d é l u t á n 4 és 7 óra k ö z ö t t változó időpontban került adásba, holott nagyon sok embert érintett a t é m a . A legnagyobb sikere Czeizel E n d r e sorozatainak volt, ő a legnépszerűbb egészségügyi felvilágosító. „Czeizel n e m olyan, mint az életben az orvosok" — fogalmazza meg sokak véleményét egy néző. A legkedveltebb „egészségügyi" filmsorozat a vizsgált időszakban a K ó r h á z a város szélén. Óriási tömegek nézték végig, igazi siker volt. Többet t e t t az egészségügyi ismeretterjesztésért, mint az összes kifejezetten egészségügyi propaganda célzatú filmsorozat. Szerették a nézők azért, mert bepillantást n y ú j 56

t o t t a kórház mindennapi életébe, mert az egészségügy aktuális problémáival foglalkozott, mert azonosulhattak orvos-eszményképükkel. Többen meg is jegyzik, hogy a magyar orvosok példát vehetnének a sorozatban látottakról. (A Kórház a város szélén sikere bizonyítja, hogy a tömegkommunikációs eszközökben nem mindig a direkt közlések érik el a tömeghatást, hogy egy irodalmi forgatókönyv a l a p j á n rendezett játékfilm h a t é k o n y a b b egészségügyi propagandaeszköz lehet, mert lehetőséget ad az azonosulásra, a beleélésre, mert érzelmileg és intellektuálisan egyszerre mozgat meg, és a szereplőkön keresztül élőbb, közvetlenebb, mélyebb hatást biztosít, mint a sematikus propagandafilmek.) A kórházi környezetben, orvosok között játszódó, s így szükségszerűen egészségügyi problémákkal is foglalkozó sorozat mellett a Családi kör, a Delta és a Főzőcske sorozat volt az adott időszakban rendkívül népszerű. Melléjük még felsorakozik az Ablak is. Népszerűségük oka a b b a n rejlik, hogy többféle közlemény között sor kerül az egészségügyi tájékoztatásra is, amely ezekben a műsorokban nem didakt ikus, mint a legkevésbé kedvelt, csak kevesek által nézett egészségügyi filmek, hanem tényszerű, higgadt bemutatás, információközlés jellemzi. A kérdezettek többsége egy adást sem l á t o t t a Pszi-fi-ből (81,9 százalék), a H é t k ö z n a p o k anatómiájából (72,2 százalék), a Szókimondóból (68,6 százalék) és a Diagnózisból (7,8 százalék). Nem mondhatók népszerűnek a Vöröskereszt kisfilmjei: a kérdezettek kb. h a r m a d a (36,7 százalék) egyetlen ilyen filmet se nézett meg. E g y á l t a l á n nem t e t s z e t t e k az O K B T kisfilmjei sem. Az Egészségünként sorozat egyetlen adását sem látta a kérdezettek k b . harmada, és kb. ötödük (18,3 százalék) nézett meg minden részt. A nézők mindössze 7,2 százalékának tetszik a sorozat. Az egészségügyi kisfilmek népszerűbbek az alacsonyabb végzettségűek között, s kevésbé népszerűek az egyetemet végzettek körében. A pozitív


véleményeket is inkább a kevésbé iskolázottak, a negatív véleményeket pedig inkább a magasabb végzettségűek írták a kérdőívekben, m o n d t á k az interjúkban. Az idősebb korosztályokból t ö b b e n nézik a tévé egészségügyi műsorait, és népszerűbbek is közöttük, mint a fiat a l a b b korosztályokban. E n n e k csak részben oka az, hogy az idősebbek á l t a l á b a n is többet néznek televíziót, mint a fiatalabbak, valószínűleg hozzájárul az is, hogy az idősebbeket jobban foglalkoztatják az egészségügyi problémák. Sok olyan egészségügyi t é m a van (pl. a megelőzés problémája, a szexuális élet, a csecsemőgondozás stb.), amivel viszont kifejezetten a fiatalabbakhoz kellene szólni. A t é v é egészségügyi műsorai nem eléggé differenciáltak, nem életkor- (társadalmi csoport- és életmód-) specifikusak, ömlesztve szólnak mindenkihez, ahel y e t t , hogy meghatározott csoportoknak készülnének. A 10—18 év közöttiek gyakran nézik a televíziót. „Üresnek érzem a lakást tévé nélkül" — vallják t ö b b e n is. „Nagyon sokat nézek t é v é t és nagyon szeretem. Az a probléma, amikor hétfő van, és nincs m ű s o r " — m o n d j á k ugyancsak sokan. Leginkább a beatzenei műsorokat, a sorozatokat, a krimiket és a Deltát kedvelik. Az egészség t é m á j á v a l foglalkozó műsorokat külön megnézni vagy meghallgatni n e m szokták, csak akkor, ha az a D e l t á b a n , az Ötödik sebességben vagy az ifjúsági műsorokban sok minden egyéb mellett hangzik el. Azt á l l í t j á k , hogy nem is szívesen néznének önálló műsorként egészségügyi t é m á j ú t , de ha kedvenc tévésztárjuk vagy ha kedvenc énekesük, beategyüttesük vállalkozna erre, azt mindegyikük figyelemmel kísérné. „ H a például S t r a u b Dezső reggel tornázna a Csepregi Neoton Aerobicra, az jókedvre derítene m á r kora reggel, és vele t o r n á z n é k " •— állítja egy 11 éves lány (szakmunkás szülők gyermeke). „ V i t r a y csináljon egészségügyi filmet mindenről, alkoholról, infarktusról, nyilatkozzanak az E d d á -

sok, hogy miért isznak vagy miért nem isznak, azt megnézem" — mondja egy 17 éves fiú (értelmiségi szülők gyereke).

A rádiós sztár: Buga doktor A rádió egészségügyi műsorait a kérdezettek 23,3 százaléka nem hallgatja, s szinte minden e témával kapcsolatos műsort meghallgat 15,6 százalék. A nők körében népszerűbbek e műsorok, mint a férfiak között. A nők ötöde, a férfiak h a r m a d a soha nem hallgatja az egészségügyi rádióműsorokat. Az életkor szerint hasonló a megoszlás a televízió egészségügyi sorozatainál mért arányhoz, leginkább a legidősebb, legkevésbé a legfiatalabb korosztály hallg a t j a a rádió egészségügyi műsorait. Nincs lényeges különbség viszont az iskolai végzettség szerinti csoportokban. A leggyakrabban felsorolt t é m á k , címek vagy emlékezetes egészségügyi műsorok a r á d i ó b a n : Buga doktor és egyél) orvosi tanácsok, Bioritmus, Egészségünkért, Eke K á r o l y műsorai, Családi t ü k ö r , 01-05-07 jelenti, N a p közben, Táskarádió, Szonda, Idősebbek hullámhosszán, Segíthetünk, Ötödik sebesség. A rádióban is kedveltek a „vegyes" műsorok. Buga doktor népszerűsége egészen kimagasló, hozzá csak Czeizel Endréé fogható. Ók ketten az egészségügyi felvilágosító tevékenység sztárjai. A rádió a kérdezettek szerint éppen a legfontosabb társadalmi problémákat okozó t é m á k k a l — kábítószer, öngyilkosság, szexualitás, neurózisok — nem foglalkozik, vagy nem úgy foglalkozik, hogy az m a r a d a n d ó h a t á s t keltsen a hallgatókban. (Az említett gondok közül a rádió valójában foglalkozik pl. szexuális témákkal, azonban úgy t ű nik, nem olyan módon, hogy a kérdezettek felfigyelnének rá. Ez az ellentmondás is felhívja a figyelmet az egészségügyi ismeretterjesztés problémáira.) 57


Az újság népszerűbb fórum A kérdőívet kitöltők 78,1 százaléka, több, mint háromnegyede olvassa el az újságokban az egészségügyi t á j é k o z t a tással kapcsolatos cikkeket (17,5 százalék nem olvassa el). A férfiak közül kétszer annyian hagyják figyelmen kívül az újságok egészségügyi cikkeit, mint a nők közül. Legkevésbé a legfiat a l a b b korosztály, a 18—30 év közöttiek olvasnak ilyen t é m á j ú cikkeket. A 10—18 évesek közül meglepően sokan olvasnak rendszeresen t ö b b f é l e újságot is (81 százalék). Átnézik a szüleiknek járó napilapokat (Népszabadság, Magyar Nemzet, E s t i Hírlap, Magyar Hírlap — az említ ések sorrendjében) és hetilapokat (Nők L a p j a , Ú j Tükör, Film, Színház, Muzsika, Ország-Világ, É l e t és Irodalom) és a folyóiratokat is (Budapest, Szovjetunió, Interpress Magazin, Valóság, Autó-Motor, Autós Élet). Rendszeres olvasói a gyerekek és a kamaszok részére készülő újságoknak (legtöbben az Ifjúsági Magazint említik). Ú g y tűnik azonban az interjúkból, hogy az egészséges életmód, a betegségek t é m á j á b a n túlságosan nem befolyásolják őket az újságok, nem is n a g y o n emlékeznek arra, hogy bármelyik újság különösebben foglalkozott volna e témával. Leginkább még a szexproblém á k a t említik, de csak nagyon óvatosan, érintőlegesen. Legtöbben az egyetemet végzettek közül, legkevesebben az általános iskolai végzettséggel sem rendelkezők közül olvasnak az újságokban egészségügyi t é m á j ú cikkeket, de még az u t ó b b i a k között is nagyon magas az olvasók aránya. Lakóhely szerint nagyjából hasonló a megoszlás: a budapestiek 19, a vidéki városban élők 17, a falusiak 20,3 százaléka nem olvassa az újságok egészségügyi cikkeit. Az egyedül élők 22,2, a családban élők 17,3 százaléka t a r t o zik az e t é m á b a n nem olvasók közé. Úgy t ű n i k , hogy az egészségügyi ismeretterjesztésben az újság n é p s z e r ű b b f ó r u m , mint a televízió és a rádió, s az alábbi egészségügyi témák a legked58

veltebbek: szexológia, gyereknevelés, dohányzás, táplálkozás, szív- és érmegbetegedések, bőr- és hajápolás, az idősebb korosztály betegségei, orvosmeteorológia, gyógynövények, mozgássérültek, szervátültetés. Különösen kedvelik az Orvos válaszol rovatot (a Nők L a p j á b a n , a Szabad Földben, a Családi L a p b a n , a Magyar I f j ú s á g b a n , az Ú j T ü k ö r b e n és a Képes Újságban). Népszerű a Népszava egészségügyi t a n á c s a d ó j a , a Népszabadság szombati számának egészségügyi rovata, az I f j ú s á g i Magazinban a „válogatott m a g á n ü g y e k " , a Nők L a p j á b a n a tornagyakorlatok, az étrend és a szabad idő r o v a t . (Más kut a t á s u n k b ó l t u d j u k , hogy az Interpress Magazin előfizetőinek és olvasóinak nagyon tetszik az a mód, ahogy az IPM az egészségügyi t é m á k a t kezeli). A legtöbben a Családi L a p és a Nők L a p j a egészségüggyel kapcsolatos írásait olvassák. A napilapok közül a legg y a k r a b b a n a Népszabadság, a Népszava és a Szabad Föld, a hetilapok közül a Képes Újság, a Magyar I f j ú ság, az Élet és T u d o m á n y és az OrszágVilág szerepelt a felsorolt újságok között. Egyetlen szerzőt neveztek meg, akit nagyon kedvelnek: a rádióból is ismert Buga doktort.

Plakátok az egészségért A kérdezettek 8,3 százaléka azt állítja, hogv niég soha nem l á t o t t egészségvédelemre vonatkozó p l a k á t o k a t . A leggyakrabban megnevezett, felsorolt p l a k á t t é m á k : dohányzás, alkohol, fogápolás, véradás, rákszűrés, t á p lálkozás, gyümölcsmosás, tisztálkodás, tiidőszürés, balesetelhárítás s t b . Egészen torznak t ű n i k a plakátokkal t ö r t é n ő egészségügyi felvilágosítás: nagyon fontos a dohányzás elleni küzdelem (bár épp a Leszokni nehéz sorozat kapcsán próbáltuk bebizonyítani, hogy a dohányzás ellen t e n n i b á r m i t : t ü n e t i kezelés, a dohányzás okait kell feltárni és megszüntetni), de elég meg-


h ö k k e n t ő , hogy míg a k é r d e z e t t e k 27 százaléka ismer dohányzásellenes p l a k á t o k a t , addig csak egy s z á z a l é k u k l á t o t t cukorbetegséggel vagy köhögéssel, fertőzéssel kapcsolatos p l a k á t o k a t , c s u p á n 3 százalék infarktusról szóló és 4 százalék balesetelhárítás t é m á j ú p l a k á t o k a t . A rákszűréssel, rákos m e g b e tegedéssel k a p c s o l a t b a n is csak a k é r d e z e t t e k 8 százaléka emlékszik v a l a m i l y e n p l a k á t r a . A kérdezettek szerint s o h a n e m f o r d i d elő a p l a k á t o k o n a k á bítószer-fogyasztás, a szexuális felvilágosítás, a neurózis, idegrendszeri megbetegedés t é m á j a . A k é r d e z e t t e k n e k k b . fele l á t o t t orvosi r e n d e l ő k b e n , egészségügyi intézm é n y e k b e n p l a k á t o k a t — úgy t ű n i k , az orvosi r e n d e l ő k b e n veszik észre legi n k á b b az emberek az egészségügyi p l a k á t o k a t . E z t k ö v e t i az u t c a i p l a k á t o k népszerűsége (kb. 44 százalék). A m u n k a h e l y e k e t m á r csak a k é r d e z e t t e k k b . ö t ö d e nevezi meg. Miközben v a l ó b a n s o k a n t a r t j á k a p l a k á t o k a t f o n t o s inf o r m á c i ó f o r r á s n a k az egészségügyi p r o p a g a n d á b a n , meglepő v a g y legalábbis e l g o n d o l k o d t a t ó , hogy m i n d e n m á s o dik e m b e r veszi csak észre az orvosi r e n d e l ő k b e n az egészségügyi p l a k á t o k a t , és az u t c á n is csak k b . 44 százalékuk figyel fel r á j u k . L e g i n k á b b Bud a p e s t e n és a megyeszékhelyeken lévő városokban találhatók egészségügyi p l a k á t o k a k ó r h á z a k b a n , az orvosi rendelőkben, a m u n k a h e l y e k e n és az u t cán is. Szóvá is teszik a f a l v a k b a n élők, hogy egészségügyi p l a k á t o k a t csak a k k o r l á t n a k , h a nagy r obb v á r o s b a u t a z n a k v a l a m i é r t , v a g y ha a városi, m e gyei k ó r h á z a k b a mennek gyógykezelésre.

egészségügyi m ű s o r a i n a k n é z e t t s é g e + a t é v é s o r o z a t o k nézettsége + az egészségügyi rádióműsorok h a l l g a t o t t sága -f az ú j s á g b a n megjelenő egészségügye cikkek olvasottsága + az egészségügyi p l a k á t o k ismertsége + egészségügyi r e n d e z v é n y e n , f i l m v e t í t é s e n v a l ó részvétel.* A k é r d e z e t t e k k é t h a r m a d részének (67,6 százalék) m é d i u m f o g y a s z t á s a az egészségügyi t é m á k b a n közepesnek m o n d h a t ó , míg ötödrészét (21,1 százalék) alacsony és t i z e d é t (11,3 százalék) m a g a s m é d i u m f o g y a s z t á s jellemzi. (Ez azt is jelenti, hogy a k ü l ö n b ö z ő t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s eszközök nem m ű k ö d n e k elég h a t é k o n y a n az egészségügyi felvilágosítás t e r é n ) . A n ő k m é d i u m f o g y a s z t á s a az egészségügyi t é m á k b a n j o b b , m i n t a f é r f i a k é . Az e g y e t e m e t v é g z e t t e k k ö z ö t t nagy T obb a magas médiumfogyasztásúak aránya (19,5 százalék), m i n t az a l a c s o n y a b b végzettségűek k ö z ö t t (11,3, illetve 9,0 százalék). A legkevésbé i s k o l á z o t t a k k ö z ö t t v a n n a k a legtöbben az a l a c s o n y m é d i u m f o g y a s z t á s ú a k (28,3 százalék). Az egészségügyi t é m á k i r á n t legkevésbé érdeklődők ötöde (19,7 százalék) nyolc osztályt sem v é g z e t t , tizedük (Í0,5 százalék) diplomás. A b u d a p e s t i e k és a községekben élők médiumfogy T asztása k ö z ö t t igen n a g y a különbség. Az alacsony m é d i u m f o gyasztók 40 százaléka Budapesten, míg a m a g a s m é d i u m f o g y a s z t ó k csakn e m ugyanennyd százaléka (39) f a l v a k b a n él, és csak ö t ö d ü k b u d a p e s t i . Az egyedül élők között m a g a s a b b , c s a k n e m k é t s z e r annj T i a magas m é d i u m f o gyasztók a r á n y a , mint a c s a l á d b a n élők k ö z ö t t .

Összegezve m e g á l l a p í t h a t ó , h o g y az egészségügyi felvilágosítás, p r o p a g a n d a t e r é n a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s eszközök Az adatfeldolgozás során m é d i u m f o - n e m h a s z n á l j á k ki a b e n n ü k rejlő leg y a s z t á s i indexet k é p e z t ü n k , a m e l y hetőségeket. Az egészségügyi t é m á k h a t t é n y e z ő b ő l tevődik össze: a t é v é i r á n t az e m b e r e k b e n n a g y az érdeklőK i h a s z n á l a t l a n lehetőségek

* A maximális pontszám így: 12. E z t a pontszámot osztottuk el az értékes választ tartalmazó kérdések számával, így az optimum: 2. (2-nek vettük az 1,51—2 közötti t a r t o m á n y t , l-nek a 0,51—1,5 közötti t a r t o m á n y t és 0-nak a 0,5 alatti t a r t o m á n y t ) . 59


dés, rendszeres fogyasztói az újságokn a k , p l a k á t o k n a k , d e n e m ezek bei i a m é d i u m o k b ó l s z á r m a z n a k ismereteik. A legvonzóbb, legfontosabb egészségügyi fel világosítónak a televíziót t a r t j á k , a t é v é b e n is a legszerencsésebb m ű f a j n a k a 15 perces k i s f i l m e k e t . D e sem a televízió, sem a rádió, sem az xijságok, sem a p l a k á t t e r v e z ő k n e m foglalkozn a k elég h a t é k o n y a n — v a g y e g y á l t a lán n e m t ö r ő d n e k — o l y a n tömegeket érintő p r o b l é m á k k a l , m i n t a k á b í t ó szer-fogyasztás, az öngyilkosság, az emberi kapcsolatok, konfliktusok, a neurózis és az i n f a r k t u s . A t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s eszközkö-

n e k az egészségügyi felvilágosító t e v é k e n y s é g b e n is figyelembe kellene venniük, h o g y más-más t é m á k érdeklik a k ü l ö n b ö z ő életmódú, különböző kult ú r á j ú társadalmi csoportokat. Ennek megfelelően a homogén p r o p a g a n d a t e v é k e n y s é g e t d i f f e r e n c i á l t a b b á kellene t e n n i , s módszertani v á l t o z t a t á s o k r a v a n szükség. A túlságosan fiziológiai szemléletű, betegségcentrikus felvilágosító t e v é k e n y s é g h e l y e t t a h a n g s ú l y t át kellene helyezni az é l e t m ó d , a mind e n n a p i k u l t ú r a , az e m b e r i kapcsolat o k , k o n f l i k t u s o k szerinti szemléletre, BiZdjZ QJ p r e v e n t í v felvilágosító t e v é k e n y ségre.

ABSTRACT: The author summarizes the findings of a research dealing with the health educational messages of four media — radio and television programs, news articles and posters on different diseases, prevention, and safeguarding health.

60

FÓRUM

Domány András

Szerep A sajtó szerepe elképzelhetetlen partnerek nélkül. A szerző azon töpreng, mit tehet az újságíró, h a az „illetékesek" nincsenek tisztában partnerszerepükkel, a tájékoztatás kötelezettségével.

Egy idő óta a lélektan szakkifejezései beszivárognak a köznyelvbe. 1 lyen kifejezés a „szerepzavar" is — talán mert „színház az egész világ, s színész benne minden férfi és n ő " ? . . . Mindenesetre t ö b b olyan vitára emlékszem az utóbbi hónapokból, amelyben a sajt ó szerepének értelmezéséről esett szó, és a szerepzavarról kétféleképpen is: ahogy a s a j t ó félreértelmezi néha s a j á t dolgát, és ahogy mások nem értik a mi f e l a d a t u n k a t . Nekem most főleg e második esetről jutott eszembe néhány gondolat. Természetesen szó sincs arról, hogy megkísérelném t u d o m á n y o s igénnyel kidolgozni a szocialista sajtó szerepét vagy elkészíteni e szerep „rendezői p é l d á n y á t " . Csupán néhány eset jár a fejemben. Kötelező kockázat Azt hiszem, t ú l mechanikusan emlegett é k évtizedeken á t a sajtó szervezői, agitátori és propagandistai szerepét, és emellett elsikkadt néhány más, nem kevésbé fontos dolog. Például az, hogy a s a j t ó t á j é k o z t a t . Idősebbek emlegetik, hogy nem véletlenül hívták régen az összes újságot „hír-lapnak". Ha ez a szerep világos lenne, a nyilatkozatot megtagadó hivatalos emberek nem hivatkoznának n a p mint n a p arra, hogy

egy témát k á r bolygatni, hiszen arról úgysem t u d senki. Csodálkozni szokt a k arra a replikára, hogy nekem épp e n az a dolgom, hogy t u d a s s a m az emberekkel azt, amit még nem t u d n a k , de szerintem tudniuk kellene. E m ö g ö t t a furcsa vita mögött nagyon rossz és súlyosan káros beidegződés rejlik, amelyet egyébként az MSZMP Politikai Bizottságának t á j é k o z t a t á s politikai állásfoglalása is felszámolni rendelt. Arról van szó tudniillik, hogy aki az előbb idézett választ a d j a , aszerint t u l a j d o n k é p p e n nem kell semmiről beszélni, csak ami már k i p a t t a n t , lelepleződött, úgyis kiderült. (Túlzok persze azzal, hogy „semmiről", de n e m akarom bonyolítani a dolgot.) Akk o r , egye fene, beszéljünk, de miért kellene elébe menni a t á j é k o z t a t á s t igénylő és hiányoló mozgásnak ? Márpedig az ilyen m a g a t a r t á s hallatlanul hitelrontó, ezt — gondolom — nem kell részletesen bizonyítanom. Mégpedig — és erre is gyakran hivatkozom az ilyen v i t á k b a n , bár kevés eredménnyel — n e m egy konkrét hivatal vagy ember hitelét r o n t j a , még nem is csak az ú j ságíróét vagy a s a j t ó egészéét. Annak a hitelét r o n t j a , aki-ami k ö z t u d o t t a n az összes hivatal és az egész s a j t ó mögött áll: a p á r t é t , a szocialista állam é t , társadalmi rendszerünkét. Nem véletlenül m o n d t a ki az általam hivat61

SZEREP

kozott és m a is sűrűn megszegett hat á r o z a t , hogy a tényekről — főleg a hazai vonatkozásúikról — mindig beszélni kell, és gyorsan. Ami nálunk t ö r t é n i k , arról mi a d j u n k hírt elsőként. A k o m m e n t á l á s aztán jöhet, természetesen a mi felfogásunk, világnézet ü n k és a mi érdekeink szerint. De csak a tény után. Az is b a j , hogy nálunk a felelős tisztségeket betöltő emberek kötelezettségei és „kötelező k o c k á z a t a i " közé nincs besorolva az, hogy t á j é k o z t a t n i kell. Fehér holló az a minisztériumi középvezető, aki a következőt m o n d t a nekem a magnófelvétel elkészítése u t á n , egy úgynevezett kényes témáról nyilatkozva : „Nézze, lehet, hogy a főnököm le fogja szúrni, és a partnerintézm é n y b e n valaki megsértődik m a j d . Ennek én nem örülök, de az én állásomba, fizetésembe szerintem ez bele van kalkulálva. Magának ugyanis igaza van a b b a n , hogy erről a témáról mondani kell valamit a rádióhallgatóknak, ezért v á l l a l t a m az i n t e r j ú t . " Ismétlem, ilyen száz közül egy ha akad. Ezért válik mindennapossá a következő érvelés: „Miért éppen ez olyan fontos? Azt hiszi, valaki is hiányolni fogja, ha nem hangzik el semmi a maga á l t a l erőszakolt témáról ?" E r r e r o p p a n t nehéz értelmes választ adni. Ugyanis valóban kevés olyan t é m a v a n , amelynek elmaradását észrevehetően tömegek hiányolnák. (Mondjuk, ha arról nem lenne hajlandó senki beszélni, hogy lezárják az Erzsébet-híd két-két s á v j á t , és megbízható információ híján mi sem mondanánk erről semmit — ez az esemény e sorok írásakor t ö r t é n t , tudniillik a lezárás —, akkor nyilván b o t r á n y lenne, és kigyulladnának mind a Rádió, mind egy sor hivatal telefonvonalai a felvilágosítást követelő és átkozódó hívásoktól. De szerencsére ilyesmi n e m fordul elő, az ilyen ügyeket jól előkészítik a t á j é k o z t a t á s b a n is.) Mit t u d o k hát m o n d a n i ? Az egyik, elég fellengzősen hangzó, de szerintem igaz válasz az, hogy az a k t u a l i t á s megítélése az én szakmám. Ahogy a tisztelt válaszadó, vagy éppen választ adni nem akaró ért a maga t é m á j á h o z , 62

úgy én, azt hiszem, ahhoz értek, hogy mikor miről kell-(ene) beszélni. T e h á t ennek megítélését legyen szíves r á m és persze az én műsoraimat elbíráló főnökeimre bízni, és ne önmagának csináljon ebből gondot. Az pedig igaz lehet, hogy a magyar n é p zöme egész jól megvan az általam kért t á j é k o z t a t á s nélkül is, ám ez nem bizonyítja a z t , hogy e t á j é k o z t a t á s birtokában n e m lenne még jobban; szerintem ugyanis igen (legalábbis a népnek az a töredéke, amely éppen azt a műsort hallja).

Amikor „helyzet v a n " Az e m l í t e t t eset alváltozata az a — némi demagógiát sem nélkülöző — vélemény, amely valamilyen t á j é k o z t a t á s t azzal az indokkal utasít el, hogy az úgyis csak egy szűk réteget — t ö b b n y i r e az értelmiséget, diákságot vagy a n n a k egy kisebb részét — érdekel. E g y könyv vagy folyóiratcikk körüli viták vagy „ z ű r ö k " , színházi b o t r á n y o k (lásd Kecskemét) stb. esetén k ö n n y e n kész a gúnyos válasz: miért, azt hiszi, hogy ez érdekli a csepeli melóst ? Mármost van-e e g ú n y ban igazság? H á t , egy kicsi van. H i szen az újságíró értelmiségi — az ú j a b b generációk zöme alapvetően és kiindulásától fogva az —, kapcsolatai és érdeklődése is inkább ilyen irányba m o z g a t j á k . Kétségtelen t e h á t , hogy sok újságíró hajlamos eltolni az a r á n y o k a t , és izgalmasabb kérdésnek t e kinteni valamely, valóban zömmel egyes értelmiségi csoportokat izgató t é m á t , mint más fontos dolgokat. Ez hiba is lehet. De persze, hogy az-e, az függ a laptól, a műsortól, amelynek számára az illető dolgozik. Nyilván jogos számon kérni az ilyesféle arányeltolódást a Szabad Föld vagy a K é p e s Újság m u n k a t á r s á t ó l — vagy a rádió, a t é v é kifejezetten n a g y tömegeknek szóló műsoraiba dolgozótól —, és teljesen alaptalan attól, aki mondjuk a Valóságnak ír egy t a n u l m á n y t . (És a k e t t ő között rengeteg az átmenet.) Akárhogy is van, az azonban semmi-

SZEREP

képp nem igaz, hogy az értelmiség egy részének érdeklődését nem kell kielégíteni, hiszen e réteg gondolkodásának, hangulatának, tájékozottságának hatása nyilvánvalóan sokszorosa a lakosságon belüli számszerű a r á n y á n a k . Még mindig ide tartozik a konfliktusoknak az az eleme, hogy az „esem é n y " többször „negatív", mint „pozitív". A jelzőket kedvem ellenére használom, még idézőjelben is, de nem t u d o k jobbat. Arról van szó, amit az ősi a n e k d o t a úgy fejez ki, hogy az a hír, ha a postás h a r a p j a meg a k u t y á t . Vagy méginkább a gyerektörténetről, amely szerint a gyerek ötéves koráig nem szólalt meg, akármit csináltak az orvosok. Aztán egyszer csak azt mondja a reggelinél, hogy „Anyu, ez a tojás büdös!" A kérdésre, hogy ha t u d beszélni, miért hallgatott eddig, ezt válaszolja: „Hiszen eddig minden rendben v o l t . " Nem azt akarom mondani, hogy ha „minden rendben v a n " , arról nem lehet és nem kell írni, műsort készíteni. Lehet és kell! Azonban elsősorban hosszabbat, elemzőt, b e m u t a t va a folyamatot, a sikerek okát és a leküzdött nehézségeket, konfliktusokat (mert azok a siker mögött is o t t vannak), a részt vevő emberek portréját. Ami viszont a hírt, a tudósítást illeti, ott bizony á l t a l á b a n arról kell beszélni — bocsánatot kérek —, ha „büdös a t o j á s " . Nekem t e h á t n e m hír az — hiába jelenik meg a napilapok első oldalán —, hogy „vágják m á r a repcét X megyében". H a akkor vágják, amikor szokták, akkor hadd vágják, n e m érdekel. Hír az, ha t á j é koztatnak a v á r h a t ó termésről és arról, hogy elég lesz-e, vagy v á r a t l a n intézkedésekre lesz szükség, De ugye termésről nem nyilatkozik előre senki — talán, hogy ki ne derüljön, hogy az USA mezőgazdasági minisztériumának műholdfelvételes becslései jobbak, mint amit a m a g y a r MÉM csinál. Hír az, hogy késve kezdték a b e t a k a r í t á s t , az időjárás vagy a gépalkatrészgondok m i a t t . Hír az — hogy ne csak negatívumot m o n d j a k —, hogy először alkalmaznak egy ú j , jobb f a j t á t , vagy egy most kifejlesztett gépet, és ez érdekes

t a p a s z t a l a t o t m u t a t . Szóval sok m i n den lehet hír, de az, hogy az t ö r t é n i k és akkor, ami és amikor minden évben szokott, az nem hír. R á a d á s u l az eseményeknek az a turpisságuk, hogy azok bizony g y a k r a n kicsit kuriózumjellegűek. Azt hiszem, eltúlozták nálunk a „szenzációhajhász" sajtó elítélését is. Persze az elítélés részben jogos, főleg ami a „ h a j h á s z á s t " illeti. Mi ne t a l á l j u n k ki és ne f ú j j u n k fel t ö r t é n e t e k e t , ne legyünk embertelenek a „szent sztori" érdekében (lásd Günter Walraff és a BILD-Zeitung) stb. De azért szenzációra a szocialista s a j t ó n a k is szüksége van néha. Mármost ez á l t a l á b a n magával hoz valamilyen aránytorzulást. Vegyünk egy p é l d á t . Valamelyik külkereskedelmi vállalat néhány dolgozóját visszaélések, sikkasztások m i a t t l e t a r t ó z t a t j á k . Vagy: botrány van egy iskolában, mert egy t a n á r csúnyán megvert egy gyereket, és a szülők feljelentették. A riporterek megrohanják a helyszínt. Milyen jogos szemrehányásokat tesz ekkor a vállalat vagy az iskola igazgatója és főhatósága ? — Ez a vállalat (iskola) jól dolgozik, kiváló eredményeket ér el, erről jó ideje mégsem írt senki. Most bezzeg i t t hemzsegnek. Ez igazságtalan. — Az eset egyedi, mégis a l k a l m a t ad a közvélemény egy részének a b á n t ó általánosításra, a külkereskedők (pedagógusok) sommás elítélésére. Elismerem, hogy mindez igaz. É s mégis: ha m e g t ö r t é n t az ügy, a k k o r arról kell beszélni, és arról beszélni k e l l ! Akkor k é p t e l e n kívánság, hogy az írás (riport) k é t h a r m a d a szóljon a t e r v t e l j e sítésről, a kiváló eredményekről, és csak a végén legyen n é h á n y szó arról, hogy v a n n a k még hibák is. Nem, a k k o r bizony csak arról fog szólni az egész, hogy milyen disznóság t ö r t é n t . A tisztességes újságíró k é t dolgot t e h e t : igyekszik kerülni az olyan fogalmazásokat, amelyek valóban általánosítóak lennének, a konkrét eset ürügyén n e m uszít á l t a l á b a n — és ha valóban ú g y l á t j a , hogy az egy jó vállalat (iskola), amelyre az ügy nem jellemző, akkor 63

SZEREP

egy idő múlva esetleg visszamegy oda, és ír róluk egy m u n k á j u k a t , eredményeiket egészében b e m u t a t ó cikket. De erre később van csak idő. Amikor „helyzet v a n " , akkor az a t é m a : nagy b a j u n k , hogy ezt az emberek nem értik. Döntés előtt, döntés u t á n ? Van a közelmúltból egy érdekes t ö r t é netem arról, hogy miért nem készülhet e t t el egy műsor. Az érvek az érdekesek. Szakmai berkekben évek óta sok szó esett a bankrendszer reformjáról. Egy darabig senki nem volt hajlandó semmit mondani erről, a z t á n megszülettek az alaphatározatok, előbb a szaksajtóban, m a j d azon t ú l is t á r gyalni k e z d t é k a dolgot. Aztán a döntések is napvilágra k e r ü l t e k , például a Nemzeti B a n k átszervezéséről, és látványosan működni kezdtek az x'in. kisbankok. Nos, ennek során, valamikor 1984-ben egy nyilatkozat egyik félm o n d a t á b a n azt mondta valaki, hogy egyes t e r v e k szerint az O T P monopolhelyzete is meg fog szűnni, más szerv is kíván lakossági t a k a r é k p é n z t á r i tevékenységet folytatni. R ö g t ö n nyomozni kezdtem, hiszen a hír érdekes, sokakat érinthet és érdekelhet. U t á n a n é z t e m , és m e g t u d t a m , hogy a Postáról van szó, amely létre akarja hozni az önálló P o s t a t a k a r é k o t . (Most is lehet postai b e t é t k ö n y v e t váltani, de olyankor a posta csak az OTP m e g b í z o t t j a k é n t szerepel). Ám kértek, hogy erről most még ne. Hónapok múlva elkezdtem telefonálgatni, u t á n a j á r n i , és megt u d t a m , hogy a Postának valóban elkészült egy ilyen terve, éppen a Pénzügyminisztériumban van véleményezés a l a t t . (Hiszen bankalapításhoz az ő hozzájárulásuk szükséges.) Nosza, m o n d t a m , meséljék el, mi a tervük. Több heti könyörgés u t á n is csak azt a választ k a p t a m a Posta illetékeseitől, nem. Miért nem ? Mert még nincs döntés. Mert hátha v i t a lesz a Pénzüggyel. Visszakérdeztem: nem elég felelős és önálló szerv a P o s t a ahhoz, 64

hogy az elképzeléseit ismertesse a közvéleménnyel, még végleges döntés e l ő t t ? Talán légbőlkapott, megalapozatlan tervek ezek ? Art a szocializmusnak, ha kiderül, hogy két k o r m á n y z a t i szerv között vita van ? B a j az, ha a Pénzügyminisztériumnak esetleg nyilvánosan is érvelnie kell, mert a közvélemény már t u d o m á s t szerzett az általa nem egészen helyeselt tervről ? Válaszokat nem k a p t a m , csak elutasítást. (A PM később nyilatkozott.) A magyarázat egyszerű: a mi korm á n y z a t i szerveinknél rengeteg ember számára tökéletesen mellékes a közvélemény, nagyon fontos viszont az, hogy a p a r t n e r meg ne sértődjön. Márpedig — és ez a fő baj, amely a demokratikus hagyományok a n n y i t emlegetett hiányával is összefügg —— megsértődhet. Megsértődhet, ha a p a r t n e r „kitereget", és emiatt esetleg „ k i f e l é " is kell vitatkoznia, nem hivatali szobák kis létszámú értekezletein vagy azok szüneteiben dől csak el a dolcg. Erre viszont a s a j t ó joggal kérdezi az olvasók, hallgatók, nézők nevében is: ha az el nem d ö n t ö t t elképzelésekről azért nem lehet beszélni, mert még nincs döntés, a kész döntéseket viszont nem illik bírálni, mert azok m á r el vannak döntve, és a s a j t ó ink á b b magyarázni és mozgósítani legyen szíves ezek v é g r e h a j t á s á r a — akkor mikor lehet beszélni, vitázni, véleményt mondani ? Nagyon okos dolgot mondott nekem egy kerületi pártbizottsági t i t k á r , amikor megkérdeztem a vállalati igazgatóválasztások kapcsán, nincs-e i t t ellentmondás a párt káderhatáskörével. Azt m o n d t a , nincs. H a a p á r t - v b nem ért egyet egy jelölttel, azt eddig a minisztériumnak m o n d t a meg, most a vállalati tanácsnak fogja. A különbség óriási: nem n é h á n y állami tisztviselővel, fegyelmezett vezetővel kerül vit á b a a p á r t t e s t ü l e t , hanem választott emberekkel, 20—30 munkással és vállalati vezetővel. De ez nem b a j akkor — f o l y t a t t a —, ha érveink v a n n a k . Igyekszünk meggyőzni a vállalati t a nácsot, amelyben sok helyen a p á r t tagok nincsenek is többségben, Nos, ez

SZEREP

a nyilvános meggyőzés az, amelytől rengeteg intézmény ódzkodik, és ezért véli egyszerűbbnek, ha nem beszél. H a m á r minden pecsét mindenen r a j t a van, akkor igen. És ha három év múlva mégis megváltozik az a dolog, akkor m a j d azt mondjuk el a tisztelt riporternek — csak azt ne bolygassa, hogy miért változott az álláspont. Egyszóval megint a hitelnél, a szavahihetőségnél t a r t u n k . Kiadó és kritika Mellesleg szólva, a s a j t ó pártirányítása, k o r m á n y t támogató jellege egy pillanatig sem jelenti ma sem minden egyes felső intézkedés lelkes üdvözlését és támogatását. Noha sokan szeretnék ezt így értelmezni ezen int ézkedések kiadói közül. A sajtónak a szocialista demokrácia viszonyai között is van figyelemfelhívó, bajfeltáró, riadóztató szerepe, és sokan erről is elfeledkeznek. Hogy ez a hivatali szervek k r i t i k á j a is, hiszen nekik kellene észrevenniük a t e rületükön mutatkozó gondokat, n e m az újságíróknak ? Részben igen. De én azt hiszem, sokkal kisebb b a j az, h a egy intézmény figyelmét a sajtó hívja fel valamire, pedig maga is észrevehette volna, de ezek u t á n akcióba lép — mintha a sajtó fellépése u t á n akár évekig a b b a fekteti minden energiáját, hogy a mundért védje, a problémát lekicsinyelje, és csak azért se csináljon semmit. Emlékszem például arra, hogy sok-sok évvel ezelőtt milyen eredménytelen harcot vívott a még I p p e r P á l szerkesztette 168 óra a mozgássérültek érdekvédelmi szervezeteinek létrehozásáért. Tán még most se lenne semmi, ha az ENSZ ki nem t a l á l j a a mozgássérültek évét. Pedig ma m á r v i t a t h a t a t l a n , hogy minden g o n d j u k ellenére is milyen eredményeket értek el ezek a szervezetek. A m az Egészségügyi Minisztérium csak ismételgette a maga képtelen és értetlen válaszait. Vagy: micsoda mozgalom lett R á d a y Mihály tévéműsora n y o m á n ? Ma m á r városok t u c a t j a i b a n működik városszépítő egyesület (nem városvédő, d e

hát talán nem is ez a lényeg), és egyre többen tekintik segítőtársnak, n e m ellenségnek R á d a y t és a hozzá hasonló rokonszenves megszállottakat. A tanácsoknak és egyéb szerveknek maguktól nem j u t o t t ez eszükbe, és nem is t u d t a k volna t a l á n ilyen mozgalmat kibontakoztatni. B a j ez? Szerintem nem. Meggyőződésem az is, h o g y a t a nyasi öregek helyzetéről készült megrázó tévéfilmsorozat fontos politikai szerepet is játszott . Sok mindenre rádöbbentette a nézők közül azokat is, akik inkább papírokból ismerték a helyzetet, pedig nekik is el kellett volna menniük oda. Amikor nemrég az Országgyűlés ú j terület- és településfejlesztési határozatot fogadott el, lényegesen m e g v á l t o z t a t v a a k o r á b b i t , kimondva a kistelepülések „népességmegtartó e r e j é n e k " fejlesztését, a kisvárosok urbanizálását stb., emögött ott volt az újságírók, szociográfusok, filmesek sok éves kiáltozása, figyelemfelhívása is. (A G v ű r ű f ű elnéptelenedéséről készült játékfilmet annak idején retrográdnak nevezték, m e r t „egy helyes és elkerülhetetlen folyamat ellen ágált" — m a m á r mindent megtesz a kormány is, hogy ne szülessenek ú j a b b Gyűrűfűk.) B a j ez? Miért lenne ? Az, hogy nálunk nincs ellenzék -—- a polgári demokrácia értelmezésében —, miért jelentené, hogy sok konkrét kérdésben n e m lehet vita a közvélemény egyes rétegei és csoportjai, egyes társadalmi szervezetek, egyes sajtóorgánumok és a kormányzati, irányító szervek között ? Van ilyen, és igen hasznos lehet. Gazdasági p é l d á k : állítom, hogy a sajtó sikoltozása is szerepet játszott a számítás- és videotechnika „ m a g á n i m p o r t j a " körüli szemlélet változásában. Sok újságíró, sok cikk és műsor (köztük, hadd vágjak fel, az enyémek is) m u t a t t a ki a merev fiskális szemlélet okozta k á r o k a t , az önkényes és nevetséges ár- és árfolyam-megállapítások bukfenceit, a behozatal hasznát, vagy azt, hogy miközben állami szervek próbálják gátolni a behozatalt, más állami szervek és vállalatok könyörögnek a kiutazóknak, hogy hozzanak 65

SZEREP

be bizonyos cikkeket, mert á l l a m i csat o r n á n nem megy a beszerzés. Sok oka volt persze a v á l t o z á s n a k , de a b b a n bizonyos vagyok, hogy a s a j t ó és a s a j t ó befolyásolta k ö z v é l e m é n y nyomása n é l k ü l legalábbis sakkal l a s s a b b a n t ö r t é n t volna meg. És végül egy — e p i l l a n a t b a n — még el n e m d ő l t iigv: a g m k - k r a és az őket f o g l a l k o z t a t ó k r a 19S5. j a n u á r 1-től k i r ó t t 10 százalékos k ü l ö n a d ó . E z a mind gazdaságilag, mind jogilag erősen v i t a t h a t ó , politikailag p 'dig bizalomromboló intézkedés s a j t ó b í r á l a t o k k e r e s z t t ü z é b e k e r ü l t (megintcsak jólesik, hogy az elsők egyike egy á l t a l a m szerkesztett m ű sorban h a n g z o t t el), és m a , 1985 októk.

berében még mindig érdeklődéssel várom a f e j l e m é n y e k e t . Persze, biztosan n a g y o b b szerepet j á t s z i k itt m o n d j u k a Kereskedelmi K a m a r a m i n t é r d e k k é p viseleti szerv, mint a s a j t ó — de azért mi is b e n n e leszünk, ha t ö r t é n i k valami. Szerepről beszélek, a s a j t ó szerepéről. Bizonyára h a j l a m o s vagyok e l t ú lozni ezt, m i n t m i n d e n k i , ha szereti a s z a k m á j á t . Mégis azt hiszem, érdemes lenne n é h á n y lózungnál mélyebben is foglalkozni ezzel a dologgal, mert t ö b bet érne, ha a szerep betöltésére fordít a n á n k e n e r g i á n k a t , és n e m a szerep betöltését akadályozó t é n y e z ő k elleni küzdelemre.

W ABSTRACT: The role of the press is unimaginable without partners. The author is meditating what a journalist can do when the "person in charge" does not appreciate Iiis role in the partnership and t h e d u t y of information.

66

Üzlet-e az újság? A „Jelenidőben" című rádióműsor 1985. április 21-i adása arra keresett választ, hogy mennyiben befolyásolják a m u n k á t az üzleti szempontok két lapkiadó vállalatnál, egy napi- és egy hetilapnál, valamint a posta hírlapterjesztőinél. A m ű s o r vezető-szerkesztő Vicsek Ferenc volt. Az alábbiakban közöljük a műsor erede ti szövegét, majd a vitát kibővítve néhány más véleménynek is nyilvánosságot adunk.

Vicsek Ferenc rádióműsora

YTicsek Ferenc: Üzlet-e ma Magyarországon egy gazdasági hetilapot csinálni? Vince Mátyás, a H e t i Világgazdaság főszerkesztője. Vince Mátyás: Az a véleményem, hogy Magyarországon t u l a j d o n k é p p e n az újság nem üzlet. E n n e k t ö b b oka van. Azt mindannyian t u d j u k , hogy az újságnak milyen komoly politikai szerepe van a tömegkommunikáció mai fejlettségi szintjén, t e h á t egyértelműen n e m is t e h e t j ü k Magyarországon fel úgy a kérdést, hogy az újságkészítés, az újsággyártás tiszta üzleti vállalkozás-e. A probléma az, hogy az újságkészítés nálunk még elemeiben sem üzleti jellegű, vagy csak nagyon kevés elemében az. Vicsek Ferenc: Szeretnéd-e azt, hogy a Heti Világgazdaság üzleti vállalkozás legyen ? S lehetne-e az ? Vince Mátyás: É n szeretném, ha a H e t i Világgazdaság üzleti vállalkozás lenne, m á r csak azért is, mert t u d o m , hogy a lapban — ha üzletileg nézem — komoly lehetőségek rejlenek szemben a mai szabályozással, szemben a mai h a t a l m a s elvonásokkal, a másik oldalon pedig a j u t t a t o t t támogatásokkal, amelyek eléggé áttekint hetelen helyzetet produkálnak. Noha mi nem minden k á r t y á b a látunk bele az elvonások és a támogatások dolgait illetően, mégis az az érzésünk, hogy ez a környezet ma nem ösztönöz takarékosságra, ez

a környezet igazából nem ösztönöz a példányszám növelésére. Csak a saját példánknál m a r a d v a : a H e t i Világgazdaság kis példányszámú, viszonylag szűk körben terjesztett lapként indult 1979 n y a r á n . Hiába sokszoroztuk meg a példányszámunkat, hiába l e t t ü n k egy viszonylag széles kör által olvasott lap, a fizetésünk n e m emelkedett eléggé. Nemhogy nem nőtt a példányszám emelésével arányosan, hanem csak éppen hogy lépést t a r t o t t a t ö b b i kiadóvállalati lapéval. Magyarán: az az érzésünk, hogy az a gazdasági környezet, amelyben dolgozunk, nem ösztönöz több és jobb munkára. Vicsek Ferenc: Ha a Heti Világgazdaság önálló lenne, mint egy kisvállalkozás, akkor képes lenne-e f e n n t a r t a n i önmagát ? Vince Mátyás: Szerintem bőven nyereséges lenne egy tiszta üzleti környezetben a lap, részben olvasottsága, részben a beérkező hirdetések nagy száma m i a t t . Vicsek Ferenc: Visszafizette-e a Heti Világgazdaság azokat a támogatásokat, amelyeket az induláskor k a p o t t ? Vince Mátyás: Végeztem számításokat, s mindent összevetve bőven nyereséget p r o d u k á l t u n k a fennállásunk hat éve a l a t t . Tehát pénzt nem v i t t ü n k az államkasszából, hanem hoztunk az államkasszának. Úgy érzékelem lapunknál, a HVG-nél, hegy valahol a 67

VICSEK FERENC R Á D I Ó M Ű S O R A

h a t v a n a s évek végefelé vagy inkább az eleje t á j á n járunk a belső érdekeltség kialakítását tekintve. N e m mondom azt, hogy teljesen üzleti alapokra kell helyezni a magyar újságírást, a lapkészítést, csak azt mondom, hogy jelenleg így ez a helyzet n e m jó. Meg kellene vizsgálni, hogy m i k é n t lehetne valamelyest áramvonalasítani, jobban a nyolcvanas évek vállalkozói, gazdálkodásra érzékeny szelleméhez igazítani a sajtó belső érdekeltségi-elszámolási rendszerét, beleértve ebbe a kiadóvállalatokat éppúgy, mint a szerkesztőségeket. Vicsek Ferenc: Lehetne-e sokkal inkább üzlet a kilencvenes évek felé t a r t v a az újság, mint a h a t v a n a s , hetvenes években ? Nekem úgy t ű n i k , hogy a sajtó lemarad a gazdaságirányítás folyamatos reformja mögött. Vince Mátyás: E g y e t é r t e k . É n is gy r akran úgy fogalmazok, hogy lemar a d t u n k . Abszolút nem t a r t o m ugyanis összeegyeztethetetlennek egy ilyen politikailag érzékeny, fontos szférában a gazdálkodás szempont jait a politika, az agitáció szempontjaival. E b b e n a szakm á b a n így ötvöződnek ezek a szempontok. Vagyis az, hogy ebben a szakmában az előbb említett szempontok ötvöződnek, n e m jelenti azt, hogy ezt a szakmát csak abszolút k ö t ö t t módon, mintegy tervutasításos rendszerben, adminisztratív módon lehet irányítani gazdasági oldalról. Mégha sokan vannak is, akik továbbra is így szeretnék. Vicsek Ferenc: Kell a t t ó l félni, hogy — ha a nem frekventált politikai lapoknál — a gazdálkodás lenne az újságcsinálás szervező ereje, akkor ezeknél a lapoknál a politikai feladatok ellátásán csorba esne. Vince Mátyás: Nem feltétlenül, hiszen ez egy ú j helyzet lenne, amelyhez a sajtó politikai irányításának is alkalmazkodnia kellene. H a ez az alkalmazkodás megfelelő, akkor az ú j helyzetben sem kellene félni attól, hogy a sajtó politikai f e l a d a t a h á t t é r b e szorulna vagy csorbulna. Vicsek Ferenc: A Lapkiadó Vállalat csaknem négyszáz lapot ad ki. Siklósi 68

Norbert, a vállalat vezérigazgatója; t e h á t az egyik legilletékesebb a kérdés megválaszolására: milyen üzlet ma Magyarországon az újság ? J ó vállalkozás-e, érdemes-e újságot csinálni ? Siklósi Norbert: Azt hiszem, hogy az újságkiadás, az egy misszió. Bizonyára furcsán hangzik más gazdasági vezetőknek, de nekünk egy veszteséges lap kiadása is „ ü z l e t " . A lapkiadás, az egy különleges gazdasági feladat . Vicsek Ferenc: A missziót végül is ki vállalja ? A vállalat bizonyos lapjai nyereségesek és abból t á m o g a t j á k a veszteségeseket, vagy külső szervezetek is hozzájárulnak a veszteségek fedezéséhez ? Siklósi Norbert: A L a p k i a d ó Vállalat nyereségérdekeltségű. E b b ő l logikusan következik, hogy a végtelenségig mi sem a d h a t u n k ki olyan k i a d v á n y o k a t , amelyek veszteségesek. Amikor egy kia d v á n y megjelentetése napirendre kerül, végig kell gondolnunk valamennyi k i a d v á n y u n k helyzetét, és ki kell találnunk azokat az ú j kezdeményezéseket, amelyekkel elő t u d j u k teremteni a veszteséges lap kiadásához szükséges összeget. Vicsek Ferenc: Nyereséges volt-e 1984-ben a Lapkiadó ? Siklósi Norbert: A vállalat a tavalyi évet 73 millió forint nyereséggel zárta. Ez 23 millió forinttal volt t ö b b az előző évinél. Vicsek Ferenc: Van-e k ö z p o n t i támogatás ? Siklósi Norbert: A központi támogat á s 1968 óta megszűnt a s a j t ó b a n . Hosszú időn keresztül az állam d o t á l t a a p a p í r t , a nyomdákat, a p o s t á t , de ezt a gyakorlatot — nagyon helyesen — megszüntették, és azóta a lapkiadás nem k a p támogatást. Vicsek Ferenc: Egyetlenegy politikai napilap sem k a p t á m o g a t á s t — p é l d á u l a Lapkiadó Vállalatnál ? Siklósi Norbert: Mi a d j u k ki a Hazafias N é p f r o n t n a p i l a p j á t , a Magyar Nemzetet, és a kormány félhivatalos n a p i l a p j á t , a Magyar H í r l a p o t . Amenynviben a napilapok kiadásánál veszteség keletkezik, akkor a költségek a

VICSEK FERENC RÁDIÓMŰSORA

Lapkiadó nyereségét terhelik. A k é t napilap a vállalat nyereségét növeli vagy csökkenti. Vicsek Ferenc: Kérdezem én: növeli vagy csökkenti ? Siklósi Norbert: Az egyik csökkenti, a másik növeli. Vicsek Ferenc: Érzik-e a szerkesztőségekben, hogy a m u n k á j u k t ó l függően a Lapkiadó Vállalat nyeresége nő vagy csökken ? Siklósi Norbert: E z komplikált. H a egy szerkesztőség, amelynek a gazdasági tevékenysége veszteséges, arra törekszik, hogy az á l t a l a előállított termék iránt megnőjön a kereslet, akkor ezt a kiadóhivatalnak gazdasági megfontolásból akadályoznia kellene. Mi mégsem akadályozzuk, m e r t legfontosabb f e l a d a t u n k n a k a t u d a t f o r m á lást t a r t j u k . T e h á t : ha a veszteséges lapok példányszáma nő, akkor az nekünk, a t u d a t f o r m á l á s szempontjából, nyereség, mégha ugyanakkor anyagilag veszteséget jelent is a vállalatnak. Sok olyan k i a d v á n y u n k van, amelynek propagandát csinálunk, hogy az olvasottsága növekedjék, pedig a példányszám-növekedés a pénzügyi mérlegünkben veszteséget okoz. De az emberek tudatformálása szempontjából — m e r t azt is nézni kell egy ilyen kulturális jellegű vállalatnál — mindez bevételt jelent. Vicsek Ferenc: A Magyar Nemzet n a p o n t a átlagosan 110 ezer p é l d á n y b a n jelenik meg. Az ekkora példányszám m á r olyan nagy, hogy a lap képes fennt a r t a n i önmagát. A szerkesztőség m u n k á j á t befolyásolja-e az, hogy a lapkészítés hasznot hoz ? Soltész István: A lap m u n k á j á t jelentősen befolyásolja az, ha t u d j a , hogy az újságot sokan olvassák, népszerű a lap, és ez ugyanakkor gazdasági hasznot is hoz. Az újságíró, e hivatásánál fogva eredendően h u m á n beállítottságú ember — nem üzletember, nem kereskedő. Amikor ezt a szót halljuk, hogy gazdaságosság, akkor mindenekelőtt, hiszen hiúak is vagyunk, a r r a gondolunk, hogy hányan olvasnak bennünket, h á n y a n ismerik a n e v ü n k e t , és hogy az újság-

nak milyen visszhangja van az olvasót á b o r b a n . Vagyis: érdekünk, hogy minél többen olvassanak bennünket. Belső kötése így van a h u m á n értéknek, vagy a t á j é k o z t a t á s i értéknek és a gazdaságosságnak. Vicsek Ferenc: Soltész I s t v á n a Magyar Nemzet főszerkesztője. É n most Soltész Istvántól, a Tájékoztatási H i v a t a l egykori elnökhelyettesétől kérdezem: e l t a r t j á k - e Magyarországon a lapok s a j á t magukat ? Soltész István: Akkori információim szerint, és én azt hiszem, hogy ez most is így áll, Magyarországon nem deficites a lapkiadás. Állami segítségre nincsen szükség. Azt hiszem, hogy ez összefügg azzal, hogy a tájékoztatáspolitika eredményeképpen elég színes a lapkínálat — a hobbilapoktól a politikai kiadványokig kedve szerint mindent megtalálhat az ember, a m i t olvasni akar. Az önfenntartás egyrészt ebből ered, másrészt abból az éhségből, abból a fokozódó igényből, hogy a mai magyar t á r s a dalomban az emberek szeretnek m i n denről tudni. Gyakorlatilag, a kisebb visszaesésektől eltekintve, még az áremelések sem rendítették meg ezt a szokást, és a lapok iránt változatlanul igen nagy az érdeklődés. Vicsek Ferenc: Ezek szerint az emberek kíváncsiságának kielégítése jó üzlet ? Soltész István: N e m félek kimondani azt a szót sem, hogy üzlet, bár elsődlegesen természetesen tájékoztatáspolitikai, kulturális érdekekről v a n szó, hiszen ezek szorosan összefüggnek egymással. De ha elismerem, hogy üzlet, akkor azért azt is elismerem, hogy sokat t e t t ü n k a tájékoztatási és kulturális igények kielégítéséért, és így a lapkiadó vállalatok nyereségesen t u d j á k önmagukat f e n n t a r t a n i . Vicsek Ferenc: H a valakinek a felvételek hallgatása közben, hirtelen lapot alapítani t á m a d t volna kedve, jó, ha t u d j a , hogy bármilyen ú j heti-, napivagy havilap kiadásához hatósági engedélyre van szükség. Az engedélyt a Minisztertanács Tájékoztatási H i v a t a lától lehet megszerezni, amelyben pon69

VICSEK FERENC RÁDIÓMŰSORA

tosan meghatározzák a lap struktúráját, a kiadás módját és a lap árát. És most t é r j ü n k vissza a Lapkiadó Vállalathoz. Egy hetilaptól például megkövetelhető lenne, hogy gazdálkodjon önállóan. Vince Mátyás például szívesen vállalkozna is erre. T)e nem nagyon van rá módja. Elképzelhető, hogy a Lapkiadó Vállalatnál néhány év múlva már ugyanolyan önálló gazdálkodási keretek alakulhassanak ki, mint például a gyárakban, egy-egy üzemben ? Siklósi Norbert: Perspektívában erről is szó lehet. Néhány év múlva egyes szerkesztőségek akár önálló elszámolású egységgé alakulhatnak á t . Vicsek Ferenc: Visszatérnék egy gondolat erejéig a beszélgetés elején elhangzott kifejezéshez, a misszióhoz. Ki a vállalatnál a missziófelelős ? Vagy missziós bizottság van-e ? K i k azok, akik eldöntik, hogy például egy irodalmi lap mennyi támogatást k a p j o n , és hogy m e n n y i pénzt vonnak el egy nyereséges laptól ? Siklósi Norbert: Az igazság az, hogy a Lapkiadó Vállalat a p á r t és a k o r m á n y intenciói a l a p j á n tevékenykedik. A társadalom fejlődése következtében nem. egy esetben létesítünk, szervezünk ú j k i a d v á n y o k a t . É s a t t ó l függően, hogy ezeknek a kiadványoknak ki lesz a gazdája, hogy ki vállalja az apaságot, attól függően döntenek a lapkiadás költségeinek fedezéséről. N e m egy esetben előfordult, hogy egy-egy ú j kiadv á n y megjelenésekor a felmerült terhek e t a Lapkiadó Vállalat pártbizottsága, szakszervezeti bizottsága és a vállalat állami vezetése vállalta magára, azzal, hogy egyéb nyereséges tevékenységből fedezi az ú j kiadvány megjelentetésének költségeit. Például a nagyon népszerű Film, Színház, Muzsika veszteséges k i a d v á n y a a vállalatnak. 1984-ben a lap vesztesége 12 millió forint volt. Ugyanakkor a Fürge U j j a k , ez a népszerű, kötéssel, horgolással foglalkozó havilapunk, nyereséges k i a d v á n y . Az 1984. évi nyereségük csaknem 15 millió forint volt. Az Édes Anyanyelvünk, amit m á r K o d á l y Zoltán kezdeménye70

zett és mi m e g j e l e n t e t t ü k — cg.Y" milliónál t ö b b veszteséget jelent a vállalatnak. A F o t ó című lap vesztesége t a v a l y 1,7 millió forint volt. Ugyan akkor a Sportfogadás 21 millió forint nyereséget hoz a v á l l a l a t n a k . Vicsek Ferenc: Üzlet-e a postának a terjesztés ? Akik egy kicsit járatosak a szakmában, t u d j á k , hogy minden lap á r á n a k 31 százalékát k a p j a a posta a terjesztésért. Fedezi-e ez a 31 százalék a terjesztés költségeit ? Reich Rudolfné, a postaközpontban a hírlapügyosztály vezetője. Reich Rudolfné: A Magyar Posta 1984-ben t ö b b mint 1,3 milliárd lapot t e r j e s z t e t t . H a csak a gazdasági eredm é n y t tekintem, akkor a posta nagyon komoly veszteséggel terjeszti a kiadván y o k a t . 1984-ben t ö b b mint 250 millió forint volt a veszteségünk. Az eladott 1,3 milliárd p é l d á n y 68 százaléka előfizetéssel kerül az olvasóhoz és egy előfizetői példányra 40 fillért fizetünk rá. Vicsek Ferenc: Miből fedezik a veszteséget ? Reich Rudolfné: K o r á b b a n k a p t u n k állami támogatást, egészen 1977-ig. A negyvenszázalékos lapáremelés után jó p á r évig a Magyar P o s t a nyereséggel t e r j e s z t e t t e a lapokat. De jött az ötnapos m u n k a h é t , igen komoly béreket kellett fizetni a hírlapkézbesítőknek, ezért a terjesztés ismét veszteséges lett. Most az egyéb üzletágak nyereségéből fedezi a posta a hírlapágazat veszteség é t . Például a telefonéból. Vicsek Ferenc: Mennyit kellene fizetnie egy előfizetőnek egy napilapért, ha a lap árában teljes m é r t é k b e n benne foglaltatna a terjesztés költsége ? Reich Rudolfné: Az előbb említettem, hogy a veszteségünk napilaponként körülbelül 47 fillér körül van. H a cgv n a p i l a p ára 1,80, t e h á t ehhez kellene hozzáadni a csaknem ötven fillért. Vicsek Ferenc: Kiszámították-e azt, hogy mennyibe kerül a városban egy lap kézbesítése és mennyibe falun ? Reich Rudolfné: A kézbesítési költségeinket nagyon nagy m é r t é k b e n meghatározza a megtett út, a települések szétszórtsága. A m i k o r a hírlapterjesztés


ismét veszteséges lett, kiszámítottuk, hogy a tanyavilágban, a hétvégén egy lap kézbesítése 7—8 forintba kerül. Viesek Ferenc: A világ más t á j a i n a terjesztés nyereséges üzlet ? Ileich Rudolfné: Tavaly v o l t a m Svédországban és nagyon meglepődtem: ott is a posta csinálja az előfizetést, igen k o m o l y ráfizetéssel. A terveik szerint 1990-re érik el, hogy a pénzüknél legyenek. Vicsek Ferenc: Ott is az állam támog a t j a azt, hogy az emberek sokat olvassanak ? Reich RndoIfné: Ezt k o n k r é t a n tud o m a francia postánál: ők is és a svéd p o s t a is t á m o g a t á s t kap. Más nemzetközi t a p a s z t a l a t o m nincs. Vicsek Ferenc: H á n y t o n n a papírt kell a terjesztőknek egy évben a standokig, a lakásokig elvinni ? Reich Rudolfné: Körülbelül 85—86 ezer tonnát szállít a Magyar Posta. T ö b b mint hárommillió napilap jelenik meg Budapesten és a m t g y é k b e n , és körülbelül hatmillió fölött van a hetent e kézbesítendő lapok száma, t e h á t n a p o n t a körülbelül négymillió olvasóval találkozunk. Vicsek Ferenc: A legnagyobb m a g y a r lapkiadó a Hírlapkiadó Vállalat. Nap o n t a körülbelül kétmillió p é l d á n y b a n jelentet meg napilapokat és körülbelül hárommillió példányban hetilapokat. Nyereséges vállalkozás-e ez ? Horácski József: Hosszabb t á v o n a lapkiadás e l t a r t j a önmagát. Ez az eltartóképesség abból származik, hogy a k á r emelkednek a lapok árai, akár nem, az olvasók ragaszkodnak a lapjaikhoz. Az elmúlt tíz évet tekintve a napi- és hetilapok példányszáma t ö b b mint húsz százalékkal emelkedett. A megyei napilapok példányszáma ötven százalékkal magasabb, mint tíz évvel ezelőtt. Vicsek Ferenc: Horácski József, a Hírlapkiadó Vállalat gazdasági vezérigazgató-helyettese. Beszélgettem Vince Mátyással, a Heti Világgazdaság főszerkesztőjével. O úgy fogalmazott, hogy a h a t v a n a s évek eleje t á j á n jár a belső szabályozás a sajtóban, ha a gaz-

dasági reformhoz hasonlítjuk. Vagyis e l m a r a d t ahhoz képest, ahogy a gazdasági szabályozás az idők folyamán m á s területeken korszerűsödött. Horácski József: Az igaz, hogy sok vonatkozásban eltér a lapkiadás szabályozása a népgazdaság más t e r ü l e t é n m ű k ö d ő egységek szabályozásától. E z t u l a j d o n k é p p e n kedvezőbb bánásmódot jelent. Hangsúlyozom, hogy ez nemcsak a lapkiadásra érvényes, hanem, p é l d á u l a könyvkiadásra, a zeneműkiadásra, filmgyártásra és így t o v á b b . Mit jelent ez ? A lapkiadóknak példáid nem kell vagyonadót fizetni, felhalmozási adót fizetni, nem kell béradót fizetni — most csak a három leglényegesebb adónemet emeltem ki, és ez egyben azt is jelenti, hogy erre a fedezetet nem kell megtermelni. Vicsek Ferenc: A nyereség h á n y százalékát tenné ki, h a a felsorolt kedvezményeket nem k a p n á k meg, vagyis be kellene fizetniük ? Feltehető, hogy körülbelül még egyszer ekkora nyereségre lenne szükség ? Horácski József: Feltehető. Vicsek Ferenc: Visszatérnék a H e t i Világgazdaságra. Miért kizárt az Ön elképzelése szerint, hogy a nyereséges lapok viszonylag önállóan gazdálkodhassanak, amíg a n e m nyereségesek ugyanazokból a forrásokból szereznének t á m o g a t á s t , amelyekből eddig is szereztek ? Horácski József: Szeretnék visszakérdezni. Mit ért azon, hegy a szerkesztőség önállóan gazdálkodhasson ? Vicsck Ferenc: Nagyon egyszerű dolgokat. Például, hogy bértömeg-gazdálkodás lenne a szerkesztőségben. Vagyis ha kezdetben 30 embernek megfelelő bért k a p t a k , akkor, ha a f e l a d a t u k a t meg t u d j á k oldani húsz fővel, oszthassák el az összes b é r t . Ez most csak egy példa volt, de a p é l d á k jellegzetesen hasonlóak. Horácski József: Ehhez egy generális felső elhatározás szükséges. Már azzal is rugalmasabbá és könnyebbé lehetne t e n n i a szerkesztőségi gazdálkodást, h a fel lehetne szabadítani a merev k e r e t rendszereket. Jelenleg pontosan meghatározzák, hegy milyen létszámhoz 71


milyen bérkeret t a r t o z i k , és ettől teljesen független a külső honoráriumkeret. A k e t t ő egymással n e m keverhető. Pedig végül is mindkét f a j t a kassza fizetőképes keresletet jelent. Vicsek Ferenc: A gazdaságosság kapcsán többször szóba került a példányszám. Ezért úgy gondoltam, hogy például a Népszabadság, a m e l y messze a legnagyobb példányszámú napilap Magyarországon, rendkívül gazdaságos vállalkozás. í g y van-e? Horácski József: Mindaddig, amíg a

Gálik

Szikra L a p n y o m d a új, nagy nyomóbázisa el nem készült , addig a Népszabadság az a d o t t 700—750 ezres példányszáma mellett tisztességesen nyereséges volt. A Népszabadság most nem nyereséges, mert az ú j nyomdabázis üzemeltetése, fenntartása, az óriási amortizációs költségek azt eredményezt é k , hogy megnövekedett a Népszabadság és — t u d o m á s o m szerint — az u g y a n o t t készülő Népszava előállítási költsége. De a többletköltségeket mi a s a j á t forrásainkból fedeztük.

Mihály

Eltűnt milliók

Bocsánatkéréssel kezdem: a címet kölcsönvettem szeretett hetilapom, a Sportfogadás szerzőjétől, O'by-tól. A titokzatos O ' b y a közelmúltban hosszú hetekig t a r t ó f o l y t a t á s o k b a n , E l t ű n t milliók címen a d t a közre írását, amire — mármint a milliók e l t ü n t e t ő j é r e — a T. Olvasó t i p p e l h e t e t t is. N e m emlékszem, mi volt a helyes megfejtés jutalma, mint ahogy a b b a n sem vagyok bizonyos, b á r valami azt súgja, hogy az O'by szerzői szignó Obersovszky Gyulát, a lap felelős szerkesztőjét sejteti. Azt is bevallom, hogy egyetlen folytatást sem o l v a s t a m el O'by írásából, ami lehet ugyan súlyos elfogultság az ismeretlen szerzővel szemben, de hát nekem kriminek ott a lap t e r r é n u m a , a sportfogadás, azon belül is a totó. Igen, a totó, milliók pénzének e l t ü n t e t ő j e és kevesek millióinak forrása. A totó, a költségvetést évente súlyos százmilliókkal g y a r a p í t ó össznépi j á t é k . A totó, heti reménységünk önmagunk zsenialitásának igazolására és anyagi szanálá72

sára. A totó, amelynek a világa — legalábbis számomra — minden k r i m i nél izgalmasabb és kiszámíthatatlanabb. „Csupa sport a totó meg a labdarúgás, S ami még velejár, az a sportfogadás . . . " — a reklámcsasztuska két sora — R á t o n y i R ó b e r t előadásában ma is a f ü lembe cseng, a k á r le is k o t t á z h a t n á m , de minek. Aki h a l l o t t a valaha is — é r t s d : a 60-as években, a futballmecscsek szüneteiben a stadionban — úgv se felejti. Igaz, akkor még nem totózt a n i , nem v e t t e m a Sportfogadást, egyá l t a l á n , optimistábban néztem a jövőbe. Akárhogy is volt, ne nosztalgiázzunk. Vicsek Ferenc rádiós műsorából m a m á r tudom, hisz a lapot kiadó L a p k i a d ó Vállalat vezérigazgatója maga m o n d t a , hogy a Sportfogadás nagy üzlet. 1984ben 21 millió forint nyereséget hozott a Lapkiadó Vállalatnak, ami önmagában

ELTŰNT MILLIÓK

is csinos összeg, hát még ha ahhoz viszonyítjuk, hogy a cég az évi össznyeresége 73 millió forint volt. Bravó, Sportfogadás, bravó, fiúk, csak így t o v á b b ! — mondanám, ha nem t u d n á m , hogy a Sportfogadás monopolhelyzetben van, hogy másnak nincs lehetősége hasonló profilú lapot kiadni. Bravó — mondanám, ha nem t u d n á m , hogy a 9 forint é r t vesztegetett lap terjedelme olyan 3 normál újságoldal, s hogy a lap a szó szoros értelmében föl sincs vágva, s ha n e m lenne az a gyanúm, hogy terjedelméhez képes alighanem rekordot dönt a nem pusztán értelemzavaró, hanem a fogadási esélyeket is befolyásoló sajtóhibákban, hogy riportnak álcázott d a j k a m e s é k és reklámok veszik el a helyet az érdemi információk elől, és — m a r a d j o n ez a végére, bár a legfontos a b b — ha nem t u d n á m , hogy a lap pocsékul tippel. Az utóbbi k é t év adatait alapul véve ugyanis a Sportfogadás szerkesztősége száz esetből egyszer volt képes olyan tippeket összeállítani és leközölni, ami behozta (behozta volna, ha akadt volna, aki megjátssza a tippeket) a közölt tippek „levételének" á r á t . Ezek u t á n logikus a kérdés, miért veszik tízezerszám mégis h e t e n t e a lapot ? Erre nem adható egzakt válasz, de számomra meggyőző magyarázat, hogy a h á t t é r b e n a „fogadó lelkivilága" áll. Ugyan melyikünk nem ad h e t e n t e 9 forintot, azért hogy megnyugtassa magát, mindent megtett a sikerért. A végkövetkeztetés pedig m á r a gondolatkísérlet világába t a r t o z i k : a mai Sportfogadásnak csak konkurencia híj á n van helye a nap a l a t t ! Továbbmenve: a Lapkiadó Vállalat is csak ilyen mesterséges, az üzleti élettől idegen feltételek között t u d j a a maga á l t a l vállalt politikai, kulturális és egyéb miszsziót betölteni. Magam úgy vélem, hogy az ehhez hasonló társadalmi misszió betöltése nem feltétlenül egy nyereségérdekelt üzleti vállalkozás dolga. Sőt, állítom, hogy a két funkció — a társadalmi misszió és a nyereségre törekvés — le is r o n t j a egymást! I t t is eltűnnek a milliók, mint a társadalmi-gazdasági szféra annyi

más helyén, csakhogy szinte észrevétlenül. Ismerős a paradoxon. Ahogy K a rinthy í r j a : egyénileg mindenki Krisztust kiáltott, mégis B a r a b á s t zúgott a tömeg. Úgy egyedenként minden a helyén v a n a lapkiadásban is, van nyereség is és misszió is, van hidegfejű vállalkozó és önfeláldozó misszionárius, csak a f r á n y a olvasó k a p kézbe silány t e r méket. Tézisszerűen megpróbálom összefoglalni, milyen rendszerben képzelem el az üzlet és az újság, a finanszírozás és az újságírás összefüggéseit. Megenge-* dek magamnak annyi szabadságot, a m i jóval túlmegy a mai szabályozáson — hisz azt adottnak és v á l t o z t a t h a t a t l a n n a k véve kár is lenne a szóért — de csak annyit, hogy a felvázolt szabályozás mai társadalmi viszonyaink közé beilleszthető legyen. Konzisztens modell felvázolására törekszem, esetenk é n t evidenciákat hangoztatva. Ezek u t á n a tézisek, a maguk legáltalánosabb formájában: 1. Minden társadalmi egyesület, int é z m é n y , vállalat, jogi személy jogosult lapkiadásra. A Minisztertanács T á j é koztatási Hivatala a lapengedély megadásánál kizárólag az alkotmány és a m a j d megszülető s a j t ó t ö r v é n y a l a p j á n jár el, csak ezek rendelkezéseibe ütköző kérelmeket utasít el. Az alapítás u t á n a Tájékoztatási H i v a t a l törvényességi felügyeletet gyakorol a lapok működése felett. 2. A példányszám, a f o r m á t u m , a terjedelem, az ár megállapítása a kiadó hatáskörébe tartozik. 3. A lapot a kiadó szerv t a r t j a el saját költségvetéséből. E három általános alapelv a gyakorl a t b a n a legváltozatosabb f o r m á b a n érvényesülhet. Például egy társadalmi egyesület maga is kiadhat lapot, de azt szakosodott lapkiadó vállalatra is bízh a t j a . Ami a kardinális változás, az a szakosodott lapkiadó vállalatok monopóliumának megszűnése és a Tájékozt a t á s i Hivatal nem hatósági jellegű jogainak (például ármegállapítás, példányszám etc.) megnyirbálása. Ezek u t á n nézzük —-a teljesség igénye nélkül 73

ELTŰNT MILLIÓK

—, hogy milyen szisztémában működhetne az előbbi alapelvekre építő lapkiadás: a) Politikai napilapok. Az egyes napilapok mögött álló társadalmi, politikai szerv vagy egyesület (a négy országos l a p n á l : az MSZMP, a népfront, a k o r m á n y és a SZOT) költségvetéséből t a r t j á k fönn a lapot. E költségvetés bevételeit természetszerűleg g y a r a p í t j a a lap eladásából befolyt összeg. A lap mögött álló társadalmi-politikai szerv vagy egyesület dönti el, hogy maga a d j a Jii a lapot, vagy szakvállalatra bízza. H a maga a lapkiadó is, akkor tetszése szerinti érdekeltségi formában működt e t h e t i a lapot, a szakosodott lapkiadó vállalat viszont ab ovo csak nyereségérdekeltségű lehet. b) Üzemi lapok: az „ ü z e m " , t e h á t a vállalat, intézmény költségvetését terhelő, nem nyereségérdekelt lapok. c) Tudományos, művészeti, kulturális havi folyóiratok vagy kisebb gyakorisággal (két hónap, n e g y e d é v ) m e g jelenő kiadványok. A lapot a kiadó szerv, döntő többségében költségvetési szerv t a r t j a f ö n n ; a lap n e m nyereségérdekelt.

d) Összes egyéb k i a d v á n y : a lapot a kiadó t a r t j a fönn, lett légyen az bárki is, és a lap nyereségérdekeltségben működik. A kultúrpolitikilag t á m o g a t a n dónak ítélt lapok a Művelődési Minisztérium költségvetéséből dotációt k a p nak, ennek a m é r t é k é t 5 évre előre rögzítik. A dotáció elnyerésére 5 évenként kell pályázni. A dotációban részesülő lapok profiljukat nem v á l t o z t a t h a t j á k meg szabadon. A dotációt egy, e célra alakult, a kultúrpolitika irányítóiból álló testület ítéli oda. A dotáció t e h á t éves bevétel, ettől függetlenül a lap minden további költségét saját bevételből kell fedezni. A szabályozás technikai részleteibe fölösleges belemenni. Az újságírói jövedelmek szabályozásáról annyit azért még hozzáteszek, hogy a nem nyereségérdekeltségben dolgozó lapoknál a költségvetési intézményeknél szokásos keresetszabályozás alkalmazható (tarifabesorolás, évente egyszeri vagy kétszeri fizetésarányos jutalom), míg a nyereségérdekeltségben dolgozó lapoknál a személyes jövedelmek egy jelentős része a nyereséghez k ö t h e t ő .

Fekete Sándor

Ave Business! Nem vagyok jó alany egy ilyen vitához, t ö b b oknál fogva sem. Közeledem a visszavonulás pillanatához, äzäz a nyugdíjkorhatárhoz, amikor letehet e m a szerkesztői m u n k a egyre nyomasztóbb terheit, s egy jó évtizedes sajtókaland u t á n megtérhetek félbehagyott irodalom- s eszmetörténeti feladatomhoz, vagy hogy ne legyek ilyen fellengzős — hobbimhoz. Magyarán szólva, m a j d n e m közömbös számomra, hogy n é h á n y év m ú l v a mi74

k é n t fogják szabályozni üzlet és politika viszonyát a magyar s a j t ó b a n . Amennyiben és amennyire elvileg mégis érdekel az ügy, érdemleges v i t á r a ez sem sarkall, mert semmi esélyét nem látom annak, hogy nézeteim bármiféle hatást gyakorolhatnának a jelenlegi — csakug\ T an tisztázatlan, sőt ellentmondásos — gyakorlatra. H a egyT t á r sadalomban kialakul valamiféle h a t á rozott irányzat (ha tetszik: trend), prédikációkkal ez nem befolyásolható,

AVE BUSINESS!

csak hatalmi eszközökkel. Ez utóbbiakkal pedig, szerencsére, nem rendelkezem. S a j á t „gazdasági szempontomból" sem izgat eléggé a szóban forgó kérdés, mert ha az általam is szerkesztett lap pénzügyileg nyereséget hozna, s emelkedne jelenlegi bérem, lényegileg ez sein v á l t o z t a t n a „anyagi helyzetemen". Ez utóbbit eddigi 58 évem nagyobb része alatt nélkülözések jellemezték, majd az utolsó tizenkét év a l a t t kezdt e m „ f e l t ö r n i " . Mostani fizetésem a „mozgóval" együtt nagyjából általában kétszerese a bérből élők átlagos fizetésének, de sokszorta kevesebb a tízmilliós villák építőintík jövedelménél. Ha az U j Tiikör nyereségessé válna, s fizetésem megkétszereznék (ami persze ki van zárva), akkor is ugyanolyan csillagászati távolságra maradnék ú j milliomosainktól, mint jelenleg vagyok. Nem szeretném, ha bárki is ironikusnak érezné e vallomást, vagy éppen siránkozónak. Életem első tíz évét egy nádtetős, egyszobás falusi vályogházban éltem le, de immáron 31 éve fővárosi bérlakásom van, egy nagyobb és egy kisebb szobával, 69 négyzetméteren, ami felemelkedés, s engem ki is elégít. Egy időben ugyan, 1970 körül, szerettem volna cserélni egy nagyobb lakásra, de az ehhez szükséges százezer forint megszerzése elképzelhetetlennek látszott. Ma volna annyi pénzem, de most m á r egy nullával t ö b b kellene -—• az ember megnyugszik, s nem cserél. É n sosem lottóztam, de meg t u d o m érteni, ha egy gondolkodó lény abbahagyja, miután évtizedeken át hármasnál többre sosem v i t t e a szerencséje. Van, akinek még egy találata sem akadt. A Heti Világgazdaság kitűnő szerkesztője szerint hiába n ő t t lapjuk példányszáma, a munkatársak fizetése „nem emelkedett eléggé". E n n e k következtében úgv érzik, hogy „az a gazdasági környezet", amelyben dolgoznak, „nem ösztönöz t ö b b és jobb m u n k á r a " . Ami engem illet, vállalt funkciómnak igyekszem tisztességesen

megfelelni, ez a vállalás ösztönöz, erőm szerint „ t ö b b és jobb m u n k á r a " , és semmiféle pénzért nem volna kedvem, n e m is t u d n é k a jelenleginél ínég t ö b b időt és energiát fektetni az Ú j Tükörbe. Sejtem, hogy ez teljességgel korszerűtlen szemléletre vall, de csak úgy gondolkodhatom, ahogy gondolkodom. Tudom azt is, hogy a népet nem lehet agitációval jóllakatni: „vállaltad a szocializmust, építsd hát akkor is, ha fizetésed nem emelkedik eléggé, sőt . . .". De t a l á n mégiscsak más kérdés, hogy miként lehet egy népet termelékeny, „ h a t é k o n y " m u n k á r a serkenteni, s némileg megint más, hogy mi „ösztönöz" egy szerkesztőt j o b b munkára . . . Lehet persze, hogy azért vágok kedvetlen képet a kérdéshez, mert „savanyú a szőlő", hiszen az Ű j Tükör gazdaságilag nem nyereséges lap — e n y h é n fogalmazva. Hogy más t e k i n t e t b e n nyereséges-e, a n n a k eldöntésére nem vagyok illetékes, de hadd emlékeztessek egy t é n y r e : amikor 1975 végén az Ű j Tükör megalapításának esélyei kezdtek ígéretesebben körvonalazódni, komoly szakemberek azt á l l í t o t t á k , hogy kultúrával tömeglapot eladni nem lehet, s újságunk a tervezett program alapján n é h á n y hónap alatt fog szétesni, körülbelül a 30—60 ezres példányszám között. Nos, 1976 májusa ó t a nem néhány hónap, hanem csaknem tíz esztendő telt el, s lapunk nem esett szét. Ez mindenekelőtt a közönség érdeme, amely a sorozatos áremelésekkel járó ciklikus lemorzsolódások ellenére százezres tömegben k i t a r t o t t mellettünk. Érdeme a kiadó Lapkiadó Vállalatnak, személyesen Siklósi Norbertnek is, aki az Ú j Tükör-t elutasító vállalattól á t v e t t e a griindolás k o c k á z a t á t . Az alapításkor kiderült, hogy 300 ezres példányszám mellett lehetne nyereséges lapunk. (Azóta m á r ez sem volna elég). Mivel a népszerű magazin, a régi Tükör legjobb pillanataiban sem haladta túl a 180 ezret, „ k u l t ú r á v a l " eleve nem vehettük célba a rentabilitást. Az egymást követő elég drasz75

AVE BUSINESS!

tikus, négytől tíz forintig ívelő áremelések során azután kiderült, hogy az ú j lapárak sem t u d j á k ellensúlyozni a papír, a festék stb. drágulásának nyomdai „ k i h a t á s a i t " , s hogy a példányszám növelése nem is kívánatos, mert az csak a deficitet növelné. í g y stabilizálódtunk -— nem az igénytelenség, a krimi, a szex stb. irányában fejlődve — az u t ó b b i négy-öt éven át szinte mozdulatlanul a 105—108 ezres példányszám között. Az egyelőre utolsó, az idei áremelés az év végéig várhatóan ú j a b b n é h á n y ezer olvasót fog leszakítani. Nem szívesen jósolgatok, de nem hiszem, hogy u t ó d a i m nyereségessé tehetik a lapot. A jelenlegi s hamar meg n e m v á l t o z t a t h a t ó gazdasági helyzetben mai olvasó tömegünk nem növelhető t ö b b százezerre. A színes technika, amely a rotációs papíron előállított fekete-fehér lapokénál sokkal költségesebb eljárás, nem fog olcsóbbodni. Társadalomkritikai s a kulturális életet bíráló r i p o r t j a i n k , publicisztikáink, glosszáink á l t a l á b a n kihasználják az adott szóláslehetőségeket, azokat egyszer-másszor t a l á n bővíteni is segít e t t é k , e t e k i n t e t b e n ugrásszerű fejlődésre a közeljövőben nem számítok. Maradna k é t dotációcsökkentő eszköz, amelyet eddig nem alkalmaztunk kellően: 1. a m u n k a t á r s i gárda csökkentése; 2. a hirdetések szaporítása. Kétségtelen, hogy néhány m u n k a társunk viszonylag sokba kerül a váll a l a t n a k : ha külső riporterként dolgoznának n e k ü n k , egy-egy r i p o r t j u k é r t kevesebbet kellene fizetnünk, mint jelenleg. De a m a g y a r sajtó túltelepítettsége általános, évek óta minden illetékes által jól ismert, sőt bírált jelenség. H a az irányítás nem vállalja a sajtó m u n k a t á r s a i egy részének leépítését, az Ú j Tükör szerkesztői nem t u d n a k p é l d á t m u t a t n i a m a g y a r államnak. Annál is kevésbé, m e r t jórészt fiatal és tehetséges emberekről v a n szó, akik nevelődnek is a szerkesztőségben, ahol mégiscsak olyan idősebb kollégákkal találkozhatnak, akik műveltségük, gyakorlati t a p a s z t a l a t a ik és szocialista elkötelezettségük alap76

ján t a l á n hasznos befolyást gyakorolh a t n a k r á j u k , ami esetleg nem mellékes körülmény a jövő szempontjából. A hirdetések sem kínálnak megoldást. Közismert tény, hogy a nyugati képeslapok gazdáinak k a s s z á j á t milyen jótékonyan dúsítják a magazinok reklámoldalai. Az igen színvonalas Ev.ropeo 1985. augusztus 17-i számát lapozgatva úgy látom, a 116 oldalból harmincat szánnak hirdetésre, köztük imponáló színes oldalakat, s az elsőhátsó borító négy színes oldalából is h á r m a t nyílt reklám foglal el — ebből komoly summa jöhet be, mégha csak lírában is. De az ilyen sajtóhoz kapitalista „gazdasági k ö r n y e z e t " kell. Nem szeretnék senkit sem megbántani, de a magyar reklám jórészt epigon jellegű, művi intézmény, azon egyszer ű oknál fogva, hogy gazdaságunk olyan — amilyen. Hogy például amíg Ausztriában — a HVG-ban olvastam egy megosztrákosodott hajdani magyartól — kedvezményt k a p , aki készpénzben vesz autót, nálunk az azonnali kápé-vásárláskor plusz tíz százalék pótdíjat kell fizetnünk, s ehhez is protekció szükségeltetik . . . E g y ilyen gazdasági életben a reklám tekintélyes része ü r e s j á r a t , amely p u s z t á n arra jó, hogy a vele foglalkozók viszonylag t ű r h e t ő e n keressenek. Az újságíró például minden bizonnyal t ö b b e t keres, ha m ó d j a van néhám r percig m é l t a t n i a tévében a fürdőruhák n y á r végi árleszállítását, mint ha t ö b b n a p i munkával mélyinterjút készít valamelyik rock-, pop-, vagy mobsztárral. Mindezek ellenére elhiszem, hogy a HVG komoly hasznot húz a hirdetésekből, amelyek — ha jól figyeltem meg — számonként a 48 oldalnak csaknem egyharmadát foglalják le. Még azt is hozzáteszem, hogy egy gazdasági hetilaphoz valahogyan szervesebben illik az általában gazdasági tárgyú reklám, m i n t mondjuk egy kulturális laphoz. Ráadásul a kulturális vállalatok, intézmények, színházak, múzeumok, k é p t á r a k á l t a l á b a n maguk is pénzügyi nehézségekkel küszködnek, g y a k r a n állami dotációra szorulnak, s igen szerény hajlandóságot m u t a t n a k

AVE BUSINESS!

arra, hogy produkcióikat reklámozzák. Felmérve, hogy komoly haszonnal nem számolhatunk, s más, elvi okokból is, sokáig elzárkóztunk a hirdetések közlése elől. Később azonban, mivel némely laptársunknál ziígolódtak „kivételezettségünk" miatt, egy oldal kulturális hirdetést vállaltunk. Nos, az eredmény szánalmas: a befolyt; összeg (leszámítva a nyomdai költséget ; ti. a reklámot is szedni, tördelni s nyomni kell, az is papíron jelenik meg), szóval a haszon csekély, maga a reklám á l t a l á b a n primitív közlemény, nem említhető egy napon a fentebb említett Europeo mutatós, szellemes, nézhető hirdetéseivel. Megtehetnénk-e, hogy terjedelmünk nagyjából egyharmadát mi is hirdetéseknek szenteljük ? Természetesen. Feltéve azonban, hogy t u d n á n k szerezni 15 oldal reklámot (ami kétséges), az eredmény a legbrutálisabb áremeléssel érne f e l : az olvasók u g y a n a n n y i t fizetnének a lapért, mint eddig, de nagy többségük 15 oldallal kevesebbet k a p n a , m e r t ezt a többséget nem érdekelné, hogy ki kínál „átadó pincer a k t á r b é r l e m é n y t " , és így t o v á b b . Vagyis újra a lottónál v a g y u n k : a sokaság fizetne azokért az oldalakért is, amelyekből nem k a p n a semmit, csak az elenyésző kisebbség járna jól. A márciusi ifjak, akik általában nem te-

Vince

kinthetők „egyenlősítőknek", b á r P e tőfi és Vasvári világnézetében kommunisztikus befolyások nyomai észlelhetők, ezért harcoltak a lottó ellen. Amennyiben módjuk nyílna szemlélődni egy kicsit a mai Magyarországon, e l t ű n ő d h e t n é n e k azon, hogy miközben terek, utcák, évente fényes ünnepségek dicsőítik emléküket, a lottó erősebb, mint valaha. Nem is beszélve a \ottószellemről, amely diadalmasan t ö r előre, nevezetes Tizenkét P o n t j u k első követeléséről viszont nem esik sok szó. Ezt a szellemet persze feszélyezik a meglevő szocialisztikus keretek, de ez a kérdés m á r messze t ú l m u t a t a hetilapok, a sajtó és üzlet témakörén. Összefoglalva: nem hiszem, hogy kapitalista rendszer nélkül alkalmazhatók a k a p i t a l i s t a sajtó üzleti módszerei. De nem szeretnék semmi jónak elrontója lenni, s nem vagyok fanatikus, aki a maga véleményéről szentül meg van győződve; teljességgel lehetséges, hogy kihalásra ítélt nézeteket védelmezek. Ám tessék üzleti alapokra helyezni a tömegkommunikációt, én ezt már úgyis csak olvasóként-nézőként fogom élvezni (ha fogom), nem szerkesztőként. Suetonius megbocsát nekem, ha e t á v l a t o k k a l számolva némileg átírom az á l t a l a híressé t e t t köszöntést: „Ave Business, morituri t e s a l u t a n t ! "

Mátyás

A helyzet megérett a változtatásra Méltánytalan előnyben vagyok a t é m á hoz hozzászóló kollégáimmal szemben, hisz a közölt rádióriportban -— ha nem is összefüggően —, de már véleményt n y i l v á n í t h a t t a m erről az izgalmas, szerteágazó és igencsak időszerű problémakörről. A riportban nyilatkozók

közül ráadásul most csupán nekem nyílott lehetőségem álláspontom részletesebb kifejtésére, amire — reményeim szerint — a többi riportalanyn a k is m ó d j a lesz a későbbiekben a J e l — k é p hasábjain, hisz a szakma színe előtti nyilvános gondolkodás, az 77

A HELYZET MEGÉRETT A V Á L T O Z T A T Á S R A

efféle vita esak a különféle álláspontok felvázolása u t á n kezdheti keresni a közös nevezőt, a kibontakozás ú t j á t . Elöljáróban — a félreértések elkerülése végett is — szeretnék tézisszerűen visszautalni arra, amit a riportban a mai helyzetről elmondtam. — Az újságkészítés ma nálunk csak kevés elemében üzleti jellegű, a környezet a l a p v e t ő e n nem ösztönöz sem takarékosságra, sem jobb munkára, sem bevételnövelésre. — Az újságkészítés gazdasági környezete nia korlátokkal terhes, szinte á t l á t h a t a t l a n , ellentmondásos szabályozódzsungel. — Az újságkészítés mai helyzete t á volról sem felel meg a nyolcvanas évek magyar gazdaságában érvényesülő, a vállalkozásra, a nyereségességre odafigyelő szellemnek. — Igenis összeegyeztethetőnek tartom az újságkészítés politikailag érzékeny s z f é r á j á b a n a gazdálkodás, a politika és az agitáció szempontjait. Még mindig az á l t a l a m elmondottaknál m a r a d v a : az újságkészítést tágan értelmezem: a problémakörhöz sorolom a lapelőállítás folyamatán kívül a hirdetési és a terjesztési tevékenységet is, s mi sem áll távolabb tőlem, mint hogy az „üzleti jelleg"-en valamiféle leegyszerűsített, direkt nyereségérdekeltséget értsek. Olyan környezetet kívánok, a m e l y b e n lehetőség van az ésszerű gazdálkodásra az élőmunka és a h o l t m u n k a költségeivel minden területen: a nyomdában, a szerkesztőségben, a kiadóvállalatnál és a lapterjesztés f o l y a m a t á b a n . „Még mindig nő az információ iránti i g é n y " — nyilatkozta N é m e t h Jenő, a Tájékozt a t á s i H i v a t a l elnökhelyettese a Népszabadságnak idén júliusban. Egyetértek, s azt kérdezem: vajon egy ilyen keresleti helyzetben miért n e m lehet nyereségesebb, a fogalom tág értelmében üzletszerűbb nálunk az újságkészítés? A mai bonyolult helyzetet megérteni, azt érdemben s jó irányban meghaladni csak akkor lehet, ha a problémakört lehetőleg teljes terjedelmében s mély78

ségében feltárjuk. Tudomásul kell ugyanis venni, hogy egy érdekeltségi konfliktusokkal terhes, sokszereplős, szerteágazó témát veszünk nagyító alá, amelynek leszűkítése törvényszerűen elvezet a felszínes és az egyszerűsítő következtetésekhez, s megakadályozza az előrelépést. De valójában kik is a tágan értelmezett lapkészítési folyamat szereplői ? A főszereplők első ránézésre adottak : a n y o m d a , a kiadóvállalat, a szerkesztőség és a terjesztő a p p a r á t u s (Magyarországon a posta). De vajon nem kell-e a főszereplők közé sorolnunk a sajtó irányítószerveit, a s a j t ó r a vonatkozó — s feltételezhetően népgazdasági elvárásokat megfogalmazó — közgazdasági szabályozó-rendszert, illetve az ezt megtestesítő Pénzügyminisztériumot, és végül, de nem utolsósorban az ú j s á g n a k mint terméknek a vevőjét, fogyasztóját, azaz az olvasót, akire a n n y i a n hivatkoznak, de akinek jogos igényei .sokszor annyira h á t t é r b e szorulnak. É s akkor még nem is beszélt ü n k t o v á b b i fontos szereplőkről: a szakszervezetről, a MUüSZ-ról, a papíriparról, vagy éppen a tanácsokról, akik a lapterjesztés kapcsán lépnek elő főszereplővé helyenként bürokratikus és t i l t ó intézkedéseikkel. A folyamat fő- és mellékszereplő 1 között persze nemcsak gazdasági jellegű érdekellentétek (és érdekazonosságok) v a n n a k , hanem a gazdaság körén kívül eső érdekkonfliktusok is tördelik, á r n y a l j á k a képet. Ezért is lenne elsődleges fontosságú a szereplők érdekeinek világos körülhatárolása, illetve leírása, a szerepek tisztázása, hisz enélkíil a legzseniálisabb rendező sem képes összefogott előadásra. Mindez hozzásegíthet a teljes problémakör felt á r á s á h o z , ahhoz, hogy a szereplők közti valós konfliktusok helyett ne látszatellent étekre b u k k a n j u n k , hogy például a kiadóvállalat és a pénzügyi i r á n y í t á s között feszülő gondokat ne úgy lássuk, mint a szerkesztőség és a s a j t ó i r á n y í t á s közti konfliktust. A szerepek sajnos ma összekeverednek, a szempontok összekuszálódnak,


ahelyett, hogy a kötelezettségeket, az önállóság és felelősség határait világosan megfogalmazó közegben tevékenykedhetnénk. Ezért kell vitatkoznom Siklósi Norberttel, aki azt mondja a rádióriportban: „Az újságkiadás misszió". Igen, misszió, de véleményem szerint főleg a sajtóirányítás és a szerkesztőség szempontjából, nem pedig a kiadóéból. A kiadó vállalatként működő szervezet, amelynek mai gazdaságirányítási rendszerünkben elsősorban nyereséget kell(ene) felmutatnia, s erőfeszítéseit maximálisan ebbe az irányba kell(ene) összpontosítania, amit természetesen aligha kell magyaráznom a Lapkiadó Vállalat közismerten vállalkozó szellemű, üzletre fogékony vezérigazgatójának. Hisz a későbbiekben ő maga m o n d j a : „A végtelenségig mi sem a d h a t u n k ki olyan kiadványokat, amelyek veszteségesek". Ugyancsak Siklósi Norbert m o n d j a : „Nekünk egy veszteséges lap kiadása is üzlet". H á t nem szerepkonfliktus az, ha ma egy kiadóvállalatnak egyaránt üzlet a végelszámolásnál nyereséges vagy veszteséges lap kiadása ? A pénzügyi irányítás vajon hogyan tölti be szerepét akkor, ha a kiadóvállalatoknak lehetővé teszi érdekeltségi alapok képzését minden egyes kiadott lap u t á n a végső eredménytől függetlenül ? S vajon mennyire áll helyzete magaslatán a pénzügyi irányítás akkor, ha olyan „érdekeltséget" teremt, amit ma sok helyütt tapasztalunk a kiadóvállalatoknál: a kiadói jutalék a szerkesztőségi kiadásokkal, és nem a bevételekkel arányos! Ilyen helyzetben kinek érdeke a nyomdaköltségeket vagy éppen az anyagköltségeket lefaragni ? De vegyük a posta á l t a l a terjesztés u t á n felszámított, a lap árára v e t í t e t t 31 százalékos jutalékot. Messzire vezetne, ha azt feszegetnénk: ez sok-e vagy kevés, s hogy a posta mennyiben érdekelt a t a k a r é k o s gazdálkodásban akkor, amikor — legalábbis az utóbbi néhány év t a p a s z t a l a t a erre m u t a t — szinte ellenállás nélkül tud — érdekeit érvényesítve — lapáremelést elérni. De nyugodtan tegyük fel a kérdést:

vajon miféle logika indokolja a lapok árával arányos terjesztési jutalékot ? Aligha kell ugyanis bizonyítani: egy drága havilap terjesztése töredéknyi energiát és költséget emészt fel a viszonylag olcsó napilapok terjesztéséhez képest. Vagy v e g y ü k a szerkesztőségi gazdálkodás lehetőségeit, pontosabban szólva n é h á n y k o r l á t j á t . Közismert, hogy a s a j t ó b a n ma t u l a j d o n k é p p e n létszámstop van — más kérdés, hogy ezt ki és miként kerüli meg. Vajon n e m szorul-e felülvizsgálatra ez a rendelkezés ? Ebben a helyzetben u g y a n i s miféle lehetőségek maradnak az észszerű létszámgazdálkodásra ? Más: hosszú idő óta feszítő gond, hogy a honoráriumot, a mozgóbért és az alapbért szinte á t h a t o l h a t a t l a n falak választják el egymástól. Vajon ezeket a falakat nem lehetne-e ledönteni az ésszerűbb gazdálkodás érdekében ? Vagy miféle takarékosságot tesz lehetővé a gépkocsiköltségekkel az a helyzet, amelyben noha a kiadóvállalatok számára a legolcsóbb megoldás a kiloiuéterpénz kifizetése lenne az újságíróknak (olcsóbb a taxinál, és még olcsóbb a vállalati gépkocsinál), mégsem fizethetnek egy bizonyos összegnél többet erre a célra, sőt a főszerkesztő és helyettese ki van zárva a magángépkocsi-térítésből ? Kerül amibe kerül, a főnök járjon állami kocsin, mert ez így elegáns ? Vagy itt van a lapárbevételi (különbözeti) adó. Gondolom, a s z a k m á b a n eléggé közismert, hogy az 1981-es lapáreinelésből származó többletbevét e l t nem hagyták a lapoknál (kiadóknál), mert a költségvetés elvonja. De meddig ? Örökké ? S miért kell központosítani ezt az összeget, a m i t végül veszteséges lapok támogatására fordít a n a k ? Nem inkább a kiadóknál kellene maradnia ennek a pénznek, akik gazdálkodhatnának vele ? És nem mélt a t l a n versenyelőny-e, hogy az 1981 u t á n indult lapok (vannak ilyenek) ezt az adót nem fizetik ? Avagy vegyünk egy érzékeny(?) tém á t , a lapok á r á t . Miért nem lehet 79


az ármegállapítást alapvetően a kiadóvállalatok hatáskörébe utalni, legalábbis a lapok többségénél ? H a az újságot árucikknek is tekintem, akkor kézenfekvő lenne az analógia: legyenek központilag meghatározott árú (támogat o t t ) újságok, de legyenek m a x i m á l t á r a s és szabadáras lapok is. N e m azt m o n d o m t e h á t , hogy a lapok bizonyos körében nem kell az á r t á m o g a t á s •—igenis vannak támogatásban részesít e n d ő orgánumok. É p p ezért v i t a t k o zom a Népszabadság 1985. július 20-is számában, a „ R i t k á b b a n rikkant a rikk a n c s " című cikkben megjelent, következő állítással: „A ( l a p k i a d á s ban kényszerűen sok az üzlet i . . . elem, s az a törekvés, hogy az újság t a r t s a el ö n m a g á t . Márpedig ez még sehol a világon n e m sikerült, illetve csak úgy, hogy különféle helyeken különböző módon t á m o g a t j a az állani a s a j t ó t . " Nem értem, hogy mire gondolt az á l t a l a m nagyrabecsült Szántó J e n ő , a Hírlapkiadó Vállalat terjesztési főoszt á l y á n a k vezetője. Gondolom, a szo-

cialista országokról beszélt, ahol az állam valóban sokoldalúan, sok csat o r n á n keresztül szubvencionálja a sajtót. Lehet, hogy a cikkíró jegyzetelt figyelmetlenül, de t u d o m (mindanyn y i a n t u d j u k ) , hogy a tőkés világban nem ez a helyzet; ott a lapok igenis e l t a r t j á k magukat, m e r t ha nem, megb u k n a k s eltűnnek a standokról. De nem folytatom t o v á b b , hisz szándékom csupán az volt, hogy r á m u t a s sak a kérdéskör komplex voltára, s hirtelenjében feltegyek néhány kérdést, amelyek megválaszolása előbbre viheti a közös gondolkodást. Vallom, hogy a helyzet megérett a változtatásra, s t u d o m , hogy az összes érdekeltek véleményét, javaslatát meghallgatva s figyelembe véve lehet csak előrelépni. S hadd fejezzem be egy utolsó (költői) kérdéssel! Vajon nem volna-e célszerű az __ összes érdekelt bevonásával a MUOSZ égisze alatt az ügynek valamiféle fórumot teremteni, amely — felteszem —, hosszú és keserves m u n k a u t á n épkézláb javaslatokkal állhat elő ?

„Többnyire a pártok szorulnak anyagi támogatásra, nem az újságok" Lipovecz Ivánnal beszélget Vicsek Ferenc

— Összevethető-e a ,,nyugati''' lapkiadás gazdasági mechanizmusa a hazai gyakorlattal? — A fejlett tőkés országokban a sajtó nem olyan formában jelenik meg direkt hatalmi tényezőként, mint a mi világunkban. É n a N é m e t Szövetségi Köztársaság gyakorlatát ismerem közelebbről, ahol az elmúlt esztendőket t ö l t ö t t e m , a megfigyeléseim tehát on80

nét származnak. Ami ebből a politikai s t r u k t ú r á k közötti lényeges eltérést jellemzi: a NSZK-ban nincs ol\ T an újság, amelyikről azt lehetne mondani, hogy az egyik vagy a másik p á r t nak a lapja. Leszámítva azokat a hivatalos kiadványokat, amelyeknek a befolyása a széles olvasóközönségre meglehetősen csekély. A tulajdon szempontjából tehát többsége egyik

„ T Ö B B N Y I R E A PÁRTOK S Z O R U L N A K A N Y A G I T Á M O G A T Á S R A , NEM A Z

párthoz sem tartozik. A napilapokra pedig kivétel nélkül igaz a megállapítás. Az persze közismert, hogy v a n n a k lapok, amelyek konzervatívabbak a többségnél, esetleg reakciósak vagy jobboldaliak, és ilyen értelemben a hasonló színezetű p á r t o kéval azonos vagy azokhoz közel álló platformon vannak. Ugyanígy vannak lapok, amelyek liberálisak, esetleg haladóak, amelyek ebben az értelemben a politikai spektrum másik oldalához állnak közelebb. De sem az előbbiekre, sem az utóbbiakra nem mondható, hogy a kérdéses lap bármelyik p á r t szócsöve lenne, illetve, hogy a lap mögött valamelyik párt áll. — Az egyes érdekcsoportok, azért, akár közvetlenül is, támogathatják a saját világnézetükhöz közelebb álló lapot. Kialakul-e anyagi közmegegyezés a lapok és a hozzájuk közel álló körök között? — Szó sem lehet róla. Már csak azért sem, m e r t többnyire a pártok szorulnak anyagi támogatásra, nem az ú j ságok. Az utóbbi időben erről nagyon sokat lehetett olvasni. A pártok a bevételeik egy részét a gazdaságból szerzik, az újságok szintúgy. Vagyis, ha az újságkiadás esetleg nem lenne ö n f e n n t a r t ó , akkor a kiadóvállalatok a gazdasági életben való terjeszkedéssel kell, hogy előteremtsék a hiányzó összegeket. A p á r t o k és a kiadócégek között bármiféle anyagi függőséget keresni csacsiság volna és sehova sem vezetne. — Még arra sem érdemes gondolni, hogy a Kereszténydemokrata Párt mögött álló tőkés csoportok szívesen támogatják a Frankfurter Allgemeine Zeitungot, tudván, hogy az áll hozzájuk a legközelebb• — Legfeljebb a b b a n az értelemben, hogy ez a csoport szívesen olvassa a F r a n k f u r t e r Allgemeine Zeitungot, ebből következőleg vásárlója a lapnak, t u d j a , hogy az üzleti élet más résztvevői is szívesen olvassák, ezért szívesen hirdet a lapban, és így közvetve t á m o g a t j a azt. Harmadsorban elképzelhető, hogy tőkéstársként részt vesznek közös vállalkozásban. Most például a magántelevízió és a műholdas

ÚJSÁGOK"

televízió-hálózat létrehozása ilyen vállalkozás, amelyben a F r a n k f u r t e r Allgemeine Zeitung az egyik éllovas. Bizon y á r a vannak tőkés csoportok, a m e lyek megbízván a lapban, t u d v á n , hogy az nekik elfogadható politikai és erkölcsi nézeteket vall, szívesen szálln a k be üzleti társként a lap nevével fémjelzett gazdasági csoportosulásba. D e egészen biztos, hogy a kiadóknak nem a fő bevételi forrása az üzleti vállalkozásokban való részvétel. A n a g y kiadóvállalatok elsősorban a hirdetésekből, valamint a lapok eladásából t a r t j á k fenn m a g u k a t . — Miközben magukra vállalják az esetleg veszteséges lapok kiadását is? Ha nem éri meg kiadni egy kulturális hetilapot, folyóiratot, mert amennyibe az előállítása kerül, annyiért már nem lehet eladni, akkor meg sem jelentetik? Csak piac a dönt ilyen esetekben? — Lényegében igen. Mondok egy konkrét példát. A Német Szövetségi Köztársaságban t ö b b éves tradíció u t á n a m ú l t év végén kihalt egy folyóirat, a Frankfurter Hefte. Ez egy alapvetően irodalmi, esztétikai töltésű, de ezen t ú l azért politizáló, szociológiai t a n u l m á n y o k a t is közlő, zömmel baloldali anyagokat megjelentető kiadvány volt. A F r a n k f u r t i F ü z e t e k anyagilag életképtelenné v á l t . Nem t u d o t t önfinanszírozó maradni. A lap egyetlen kiadóvállalathoz sem t a r t o z o t t , és amikor azok t u d o m á s t szereztek arról, hogy a F r a n k f u r t e r H e f t e tönkremegy, egyik sem volt hajlandó kiadni, és aztán úgy gazdálkodni a költségekkel, hogy a más lapokból származó nyereségből t á mogassa a lapot. Végül az S P D elméleti folyóirata, a Nene Gesellschaft „szívt a fel" magába a F r a n k f u r t i F ü z e t e k e t . — Még a liberálisnak t a r t o t t kiadóvállalatot sem érdekelte a F r a n k f u r t i Füzetek sorsa. A lapot eltemették. — Amikor elmentél egy újságosstand előtt az NSZK-ban, akkor sokkal kevesebb irodalmi, kulturális lapot láttál ott, mint például Magyarországon? — Nem. Amire közönség v a n , azt a kiadók k i a d j á k . Vannak cégek, a m e lyek kifejezetten intellektuális írásokat és baloldali publikációkat jelentetnek 81

„ T Ö B B N Y I R E A PÁRTOK S Z O R U L N A K A N Y A G I T Á M O G A T Á S R A . NEM A Z

meg. Ezek persze kisebb kiadóvállalatok. — Esetleg azért kisebbek, mert így kisebb a cég rezsije, így olcsóbban állíthatnak elő egy-egy lapot, amelyek alacsony példányszáma el sem viselné a nagy önköltséget. Végül is milyen a kulturális lapok kínálata az NSZK-ban? — K i f e j e z e t t e n kulturális lap nincs. Viszont sok lapnak n a g y o n jó kulturális melléklete van (a F r a n k f u r t e r Allgemeine Zeitungnak, a Zeitnek, a Süddeutsche Zeitungnak és még sorolhatnám). De kifejezetten k u l t u r á l i s hetilap és folyóirat — amennyire én ismerem a k í n á l a t o t — nem jelenik meg. ü l v a n legalábbis n a m , amely érdemleges hatással lenne a politikai közéletre. Persze vannak szakfolyóiratok. Szinte minden művészeti ágnak megvan a maga szakfolyóirata. Színház, film és így tovább. Ezek a lapok jobbára szűk szakmai közönséghez szólnak, t ö b b n y i r e a szak-

Avar

ÚJSÁGOK"

mabeliek vásárolják. A nagyközönség kulturális igényét a napi- és hetilap o k magas színvonalon és naprakészen kielégítik. •—- A kulturális szaklapok önfenntartóak? — Egyetlen kiadóvállalat könyvelésébe sem volt betekintésem. Csak a n n y i t tudok, hogy amennyiben egy cégnek sokáig veszteséges egy kiadv á n y , akkor megszünteti. — Nincs egyetlen szervezet sem, amelyik szívesen támogat például egy színházi kiadványt? — De van. Azonban az állam és app a r á t u s a i , valamint a pártok nincsenek közöttük. Létezik támogatás az N S Z K - b a n is. Lehet pénzt szerezni az egyházaktól, a k á r egy kulturális kia d v á n y r a is, továbbá sok a l a p í t v á n y v a n , amelyek közül t ö b b kifejezetten szívesen támogatja a kulturális és tudományos művek megjelentetését.

János

Űjság-e az üzlet? Amerikában alighanem megmosolyognák az olyan kérdést, hogy vajon „üzlet-e az újság ?" Hiszen ott a válasz csakis egyértelmű igen lehet, végtére, is a laptulajdonosok azért f e k t e t i k pénzüket éppen az újságcsinálásba, mert keresni ó h a j t a n a k rajta. Pedig még az Egyesült Államokban is előfordul, hogy egy k i a d v á n y veszteséges: a k a d n a k nagy cégek, amelyek — számos publikációt forgalmazván — ráfizetnek egyik vagy másik lapjukra, folyóiratukra, s azt mégis fennt a r t j á k , t ö b b n y i r e tekintélyi okokból. A hetvenes években például a Life magazin, ez a gyönyörű kiállítású, a 82

szakma csúcsának minősített képes hetilap éveken át megterhelte a kiadó, a Time—Life tröszt kereteit, ám hosszú ideig ragaszkodtak hozzá, s csak f á j ó szívvel szüntették meg (hogy a z t á n p á r év múlva más terjesztési rendszerben, inkább szűk p é l d á n y s z á m ú elitlapként, megint megjelentessék). A n a g y tévétársaságok híradóműsorai is rendszerint inkább veszteségesek, mintsem nyereséget hoznának a részvényt u l a j d o n o s o k n a k ; e műsorokat viszont egyszerűen nem is lehetne mellőzni, mi t ö b b : a hálózatok olykor •— rendkívüli események során — hatalmas összegeket „herdálnak el" a minél hatásosabb,

ÚJSÁG-E A Z ÜZLET?

látványosabb hírműsor sugárzására. Merthogy e — hirdetési bevételeket csak módjával hozó — híradók jelentik „cégünk r e k l á m j á t " , a d j á k a CBS és társai szakmai r a n g j á t ; a konkrét bevétel itt másodlagos jelentőségű. S még az is előfordul Amerikában is, hogy egy tröszt — többnyire számos lap-, könvv-, lemezvállalkozás stb. kiadója — tudatosan kultúrmissziót vállal, tudományos igényeket elégít ki, s ha ezért k a p is adókedvezményeket, csökkentve a ráfizetést, a haszna mindenképpen elmarad, s akkor hol az üzlet ? Alapjában véve azonban Amerikában mégiscsak üzlet az újság, csakúgy, mint bármi egyéb, pontosabban szólva, mint a legtöbb tevékenység. De jócskán a k a d n a k közpénzekből és adományokból finanszírozott közszolgálati televíziók, operák, zenekarok és más művészeti közösségek. (Igaz, a Reagank o r m á n y költségvetési takarékossága alaposan lefaragott a keretekből.) Majdnem kétezer napilap jelenik meg az Egyesült Államokban, az egyéb publikációk száma szinte végtelen. Tartósan azonban csak az képes lapot kiadni, aki azon keres, legalább a n n y i t , hogy a vállalkozását fennt a r t s a és némi jövedelme is legyen belőle. Csak ritkán fordul elő, hogy tehetős emberek ez utóbbiról lemondanak, élvezvén a kiadás gyönyörét. Sok vidéki lapocskát évtizedek óta ugyanaz a személy, család publikál, tisztes, vagy csupán minimális haszonnal, és maximálisan leesökkentve az előállítás költségeit, elsősorban a munkaerővel t a k a rékoskodva. A nagyobb városi, körzeti lapok elsősorban a hirdetési bevételekből élnek. Nem ellentmondás, hogy eközben mindent megtesznek az előfizetői kör bővítéséért, mert a reklámszövegek feladói árgus szemmel figyelik, melyik lapnak mekkora (és milyen összetételű) az olvasótábora, aszerint hajlandók megfizetni a hirdetési d í j a t . Egy amerikai napilap hatvannyolcvan oldalon jelenik meg, igaz, a hasábok felét-kétharmadát betöltik a hirdetések. A hangsúly a helyi üzleti

reklámon van, a magánszemélyek a p róhirdetése nem számottevő tényező. S éppen e sajátosság vezet oda, hogy az Egyesült Államokban az utóbbi években sorra szűnnek meg p a t i n á s lapok is; gyakran százévesnél is idősebb publikációk kényszerülnek leállni. A hirdetési üzlet vastörvénye ugyanis, hogy a vállalkozók — érthetően — előnyben részesítik a nagyobb példányszámú lapot. Az amerikai metropoliszokban egymás u t á n alakul ki az „egy város, egy ú j s á g " helyzet, hiába panaszkodnak politikusok és hírlapkiadók a káros következmények m i a t t . E fejlődés még a domináns pozíciójú újságok szerkesztőinek sem mindig tetszik, főként ha elég liberális beállítottságúak, mint például a The Washington Posté, amely szó szerint megsiratta kisebb fővárosi v e t é l y t á r sát, a The Washington Star című délu t á n i újságot. Az utóbbit egymást követ ő vállalkozócsoportok próbálták megmenteni, rangos hírlapírógárdájára bárki büszke lehetett volna Amerikáb a n , ám a hirdetők előnyben részesít e t t é k a nagyobb példányszámú P o s t o t . (A Star utóda a moonista szekta, vagyis a dél-koreaiak által pénzelt, The Washington Times című szélsőjobboldali lap próbál lenni, amelynél a külső és politikai célú támogatás f o l y t á n nem számítanak a jövedelmezőségi szempontok.) Az újsághirdetési szakma f e l e t t é b b sajátos Amerikában. Nemcsak az országos hálózatok, hanem a helyi tévéés rádióállomások versenyét is állnia kell, s hát az utóbbiak is a reklámból t a r t j á k fenn m a g u k a t . Alapjában véve k é t f a j t a hirdetéssel számolnak: az „ált a l á n o s " érdeklődési körűvel és a „megcélzottal". H a viszont valaki mindenkihez akar szólni, akkor számára a legnagyobb lap a fórum, és persze a televízió „családi" műsorai. Mert aki vadászpuskát vagy sportcikket a k a r eladni, kert észholmit, miegymást, az megkeresi a rétegműsort és a szakosod o t t magazinokat, amelyek Amerikában is gombamódra szaporodnak (például csak a body-buildingről vagy öt kiadványt számláltam, minden hobbi83

ÚJSÁG-E A Z

ÜZLET?

n a k jut h á r o m - n é g y , a női magazinok egész polcokat t ö l t e n e k meg, olykor minimális t a r t a l m i eltéréssel versenyezve a v e v ő k é r t ) . A hirdetési ügynökségek n a g y o n k i f i n o m u l t módszerekkel dolgoznak, és az újságok kénytelenek ehhez alkalmazkodni, avagy •— megszűnni. E g y d é l u t á n i lap, a Philadelphia Bulletin a m ú l t század dereka ó t a volt k e d v e l t o l v a s m á n y a t ö b b milliós városban, és megszűnésekor is t ö b b százezerre r ú g o t t előfizetőinek száma, á m nem állhatta a fenti szabályok szerint zajló versenyt a reggeli The Philadelphia Inquirer-Te\. Egy a m e r i k a i lapot olcsóbb előfizetni, m i n t p é l d á n y o n k é n t megvenni. A képeslapok, magazinok pedig komoly e n g e d m é n y t a d n a k a fél-egyéves díjból azoknak, akik t ö b b esztendőre hajlandók lekötni m a g u k a t o l v a s ó k é n t : a biztos t á b o r nemcsak m e g n y u g t a t ó üzletileg, h a n e m rengetegbe kerül a megújítási felszólítások postázása. Már a lejárati idő előtt h ó n a p o k k a l érkeznek a noszogató levelek, és h a valaki h a g y t a k i f u t n i az előfizetését, m é g hetekig k a p j a a lapot, és az „ u t o l s ó — legutolsó f i g y e l m e z t e t é s e k e t " , amelyek e t aztán k ö v e t egy-két „ h á t nem gondolta meg ?" jellegű n y o m t a t v á n y . Mindez természetesen t ö m é r d e k pénzbe kerül, s n e m az olvasókör mint olyan f e n n t a r t á s á t szolgálja, hanem a hirdetési közönségét, s a k e t t ő csupán f o r m á l i s a n ugyanaz. A képeslapok t e r j e s z t é s é t részben a posta végzi, részben a n a p i kihordok. A reggeli ú j s á g rendszerint m á r reggel h a t órakor az a j t ó előtt v a n : t e h á t a bérházakban is minden emelet minden lakása elé kiviszik a hírlapot, az elővárosok k e r t e s h á z a i b a n pedig vagy a k a p u előtti p o s t a l á d á b a d u g j á k , vagy o t t is az a j t ó elé h a j í t j á k a kerítésen túlról. A k i h o r d á s t t ö b b n y i r e egyetemisták, nők v a g y éppenséggel m u n k a nélküliek v á l l a l j á k . A díjbeszedés fel e t t é b b egyszerű: k é t - h á r o m h a v o n t a (tehát nem s ű r ű időközönként) a lapp a l együtt egy kis boríték érkezik, m á r megcímezve, a b b a kell t e n n i a k i t ö l t ö t t csekket, s i'ij évkor egy másik mellékelt borítékocskába némi jutalé84

kot „az ön k é z b e s í t ő j é n e k " . H a v a l a k i n e t á n nem leli ú j s á g j á t a j t a j a e l ő t t , reggel fél tízig telefonálhat a ?nega d o t t számra, s k ü l ö n küldönc m é g a d é l e l ő t t folyamán kihozza! M e r t h o g y : az ú j s á g — üzlet, és a többi k ö z ö t t e t t ő l üzlet. T é v e d é s volna a z t hinni, hogy a szélsőséges szenzációhajhászás m i n d e n v e r s e n y t á r s a t kiszorít az újságpiacról. A n n a k idején ez a Hearst-lapoknak is csak korlátozott m é r t é k b e n sikerült, s b á r az utóbbi é v e k b e n meglehetős sikereket ért el az ausztrál s a j t ó c á p a , az Angliát, is részben meghódító R u p Murdoch, sorra szerezvén pert meg t ö b b amerikai nagyváros l a p j a i t , a szélsőségek t e r j e d é s é n e k sajátos módon h a t á r t szab az újságüzlet lényege — a hirdetés. Hogyne, bizonyos olvasór é t e g igényeit kielégítik Murdoch semmivel sem törődő, rámenős — és g y a k r a n aljasul felületes — lapjai, d e p é l d á u l az általa á t v e t t The New York Post sohasem fogja kiszorítani a r a n gos Times-t. A t ö b b i között persze azért sem, mert a T h e New York Times v a l ó j á b a n óriásvállalkozás. A 370. h e l y t á j á n t a n y á z i k az 500 legnagyob a m e r i k a i tröszt l i s t á j á n , hiszen a l a p c s u p á n a névadó. E g y sor kiadó és t é v é á l l o m á s tartozik a k o n g l o m e r á t u m hoz, a m e l y n e k v o l t a k é p p e n saját hírügynöksége is van, hiszen a New York-i l a p b a n megjelent anyagokat szindik á t u s f o r m á j á b a n á t a d j a sok száz m á sik ú j s á g n a k . (Ezért tévedés az a n á lunk közkeletű nézet, hogy az amerikaiak t ú l n y o m ó többsége nem az E u r ó p á b a n ismert elit-lapok anyagait olv a s s a : rengeteg vidéki ú j s á g b a n a T h e New Y o r k Times-szal egvidőben jelenik m e g a n n a k számos tudósítása, cikke.) D e ami a Times-t és a többi komol y a b b lapot élteti, az a viszonylag igén y e s e b b olvasóközönsége. Az u t ó b b i u g y a n i s zömmel az úgynevezett középosztályhoz t a r t o z i k , márpedig a h i r d e t ő k szemszögéből nézve nem csup á n az olvasók száma a fontos, h a n e m — a p é n z t á r c á j u k is. Valamivel k e vesebb, d e n a g y o b b jövedelmű olvasó s z á m á r a érdemesebb reklámot közölni.

ÚJSÁG-E A Z ÜZLET?

N e m lenne teljes a kép, még megközelítőleg sem, ha figyelmen kívül h a g y n á n k , hogy az amerikai s a j t ó jelentős része — elsősorban a t é v é társaságok, a n a g y lapok — h a t a l m a s , szerteágazó monopóliumok r é s z e k é n t funkcionál. Az N B C t é v é h á l ó z a t p é l dául az RCA elektronikai tröszt alvállalkozása. A k a p c s o l a t o k bonyolult a k és nehezen á t t e k i n t h e t ő k , á m a dolognak az a lényege, hogy számos üzleti érdek is beleszól a s a j t ó „ t i s z t a képletébe": nagy vállalkozásoknak, csoportoknak a k á r a lapüzlet vesztesége v a g y n e m t ú l nyereséges v o l t a eset é n is érdemes f e n n t a r t a n i a közvélem é n y - f o r m á l á s eme eszközét. D e még családi vállalkozások esetében is előf o r d u l , hogy m a g a az ú j s á g csak viszonylag minősíthető üzletnek, a bel é f e k t e t e t t pénzt n e t á n j ö v e d e l m e z ő b b

f o r m á b a n is lehetne szaporítani. A hangsúly persze a viszonylagosságon v a n : a l a p e l v k é n t és á l t a l á b a n mégiscsak az érvényes, hogy az ú j s á g o t tartósan veszteséggel kiadni nem érdemes% Azt sem s z a b a d elfelejteni, hogy az „egy város, egy l a p " k é p l e t e g y ú t t a l politikai m o n o p o l h e l y z e t e t is jelent, miáltal az ü z l e t i n t ú l m e n ő megfontolások is k é s z t e t h e t n e k b e f e k t e t ő csop o r t o k a t az a d o t t újság f e n n t a r t á s á r a . Az viszont k é t s é g t e l e n , h o g y a veszteséges v á l l a l k o z á s b a n e m k ö n n y e n törődnek bele: létszámleépítésekkel, korszerűsítésekkel, és persze áremelésekkel p r ó b á l j á k j ö v e d e l m e z ő b b é t e n n i az újságot. N e h o g y megelőzzék őket a v e t é l y t á r s a k , nehogy v a l a k i olcsóbb a n jelenjen meg egy hasonló profilú lappal.

ABSTRACT: The April 21'1 broadcast of the radio series " I n present t e n s e " tried to answer how much business aspects influence the work of a daily and weekly newspaper, two publishing houses and the newspaper distribution a t the Post. The reporter-editor was Ferenc Vicsek. Here we give t h e original text of the broadcast then let different opinions enter into debate.

85

M Ű H E L Y E K , MÓDSZEREK

Kábeltelevízió Hogyan működik a kábeltévé Kecskeméten, Székesfehérváron, Miskolcon és Debrecenben — erről számolnak be alábbi írásaink. A kecskeméti helyzetet két nézőpontból is megismerhetjük: egy lelkesedéssel teli naplóból és egv borúlátóbb ténvleírásból. Összehasonlításképpen egy amerikai helyzetképet is közlünk, s a Media Perspektiven című folyóirat cikke alapján ismertetjük a hollandiai és belgiumi problémákat is.

Dr. Szombathy

Zoltán

Alapítsunk televíziót! Részletek

egy

naplóból

1983. december 1. A városi tanács vb-ülése. 5. napirendi p o n t : a végrehajtó bizottság megtárgyalja az Ingatlankezelő és T á v f ű t ő Vállalat igazgatójának t á j é k o z t a t ó j á t a Kecskeméten létesülő nagyközösségi antennarendszer megvalósításának állásáról. Tények: 1982 folyamán a Kecskeméti I n g a t lankezelő és T á v f ű t ő Vállalat t a p a s z t a latcseréken győződött meg a kábeltelevízió hazai eredményeiről. Ezt követően t a n u l m á n y t e r v e t rendeltek meg a keszthelyi Híradástechnikai Kisvállalattól kecskeméti antennarendszerre. Kecskemét ugyanis úgynevezett „fehér f o l t " a tv-műsorsugárzás t e r ü l e t é n : valamennyi adótól messze esik, s a város beépítettsége is hátrányosan befolyásolja a vételi lehetőségeket. A javasolt megoldás: egy központi ant e n n a a megyei tanács épülete t e t e j é n , s onnan kábelen j u t t a t n i el a jeleket a lakásokba. Ehhez felhasználhatók a postai kábelalagutak. A rendszer sa86

játossága a visszút kiépítése is, ez sok egyéb hasznosítást is lehetővé tesz. Felállításra került a központi antenna, s a pénzügyi alapok is megteremt ő d t e k : a megyei tanács illetékes osztályai a beruházás első üteméhez engedélyezték a vállalat t á v f ű t é s i amortizációja egy részének felhasználását. Megkezdődtek a lakásbekötések is. A t á j é k o z t a t ó megemlíti, hogy fennt a r t a n a k egy csatornát egy esetleges helyi adásnak, s utal arra, hogy a Magyar Televízió szakemberei vállalkoznak a helyi műsor feltételeinek kialakítására is. Gondolatok: Még friss a Kecskeméti Szemle alapításának sikerélménye, a várakozáson felüli f o g a d t a t á s : közel ötezer példányos havi folyóirata van a városnak május ó t a ! A sikerek büszkeséget szültek, no lám, saját erőből t u d t u n k újságot csinálni saját m a g u n k n a k . Talán televíziót nem t u d n á n k ? Hiszen az nyilvánvaló, mit a k a r u n k mondani a város lakosságának. Helyi híreket ! Megismertetni az embereket

A L A P Í T S U N K TELEVÍZIÓT!

azzal, mi történik közvetlen környezetükben. H a erről szólunk az újságunkban, s ez érdekli (már pedig úgy látszik, érdekli) az embereket, akkor ugyanerről kell szólnunk a helyi televízióban is! S mennyivel nagyobbak a tévé lehetőségei! 1983. december 1. —1984. március 1. Megkezdődik a tájékozódás. Olyanokat keresünk, akiknek már v a n fogalmuk a videózásról. Többet ismerünk is: a volt megyei filmstúdió m u n k a t á r sai rendszeresen filmeznek a tv-híradónak, s most gondolkoznak a videotechnikára való áttérésen. A T I T m u n katársai is g y ű j t ö t t e k már egy csokorravaló ismeretet, s javaslatot is dolgoztak ki, igaz, zömében az ismeretterjesztésre koncentrálva. Folyik a videózás t ö b b oktatási intézményben. Ezek a l a p j á n felvesszük a kapcsolatot az említettekkel, s személyes ismeretségeink kihasználásával a Magyar Televízió n é h á n y szakemberével. Úgy tűnik, az Erdei Ferenc Művelődési Központ is jó p a r t n e r lesz: helyet is ajánlanak a stúdiónak. Kiké,szítjuk hevenyészett műsort e r v ü n k e t . E b b e n a s t á d i u m b a n a következő műsorokra gondolunk: — rajzfilm (a P a n n ó n i a Filmstúdió Kecskeméti Műterme alkotásaiból) — Kecskeméti H é t (mi t ö r t é n t az elmúlt héten, mi lesz a jövő héten), — sportösszefoglaló, — várostörténeti műsor, — vetélkedő (ez sokat foglalkozt a t j a gondolataimat), — reklám (helyi reklám!). Azzal tisztában vagyunk, hogy elképzeléseinkhez meg kell nyernünk az elvi irányítás egyetértését is, ezért az illetékes munkatárshoz fordulunk segítségért, közvetítésért. Nagy lelkesedéssel áll mellénk, hamarosan a kanadai kábeltelevíziós eredményeket is á t t a n u l m á n y o z t a volt, s dolgozik a

közös előterjesztés folyamatos csiszolásán. Helyzeténél fogva rövid időn belül egyeztetési kötelezettségek sorával t a l á l j a m a g á t szemben, ezekkel próbál viaskodni. Az idő sürget, mi (Kecskeméti Szemle) egy gyors húzással röviden, írásban tesszük le j a v a s l a t u n k a t a Legfőbb Asztalra. A p a p í r még meg sem melegedhet, máris rövid úton érkezik a válasz: az elképzelés jó, r a j t a , megvalósítani ! 1984. február 28. Közzétessziik programnyilatkozatunkat. . Tények: A Kecskeméti Szemle márciusi száma vezércikkének címe: „NEM UTÓP I A ! A k á b e l t é v é nagy lehetősége: helyi a d á s K e c s k e m é t e n ! " A szerkesztőségi cikk (formába öntője Ballai József) szó szerinti idézését azért t a r t o m fontosnak, mert gondolataink pontos megfogalmazása. Gondolatok: „Nincs messze az az idő, amikor végre Kecskeméten is jó minőségben lesz vehető a Magyar Televízió első és második p r o g r a m j a , s mellette jó n é h á n y külföldi adás. Minderről korábban részletes cikkben számoltunk be. Akkor épp csak megemlítettük, hogy a hálózat kiépítése megnyit egy további lehetőséget is: a városi tévéműsor sugárzására ad módot. Mármost ezt eddig sem vit a t t á k , és mi sem. azért v e t j ü k fel, m e r t most j u t o t t eszünkbe. Azért fontos a t é m a , mert lassan időszerű lesz a műsor megvalósításáról beszélni, s h a döntés születik, megteremteni a szükséges feltételeket : sürget az idő, hisz az év végére — ha minden jól megy — a Széchenyi-városi lakótelepen t a l á n kész lesz a hálózat. Helyi adás Kecskeméten ? Ne gondolja senki, hogy ez utópia. Szerény anyagi eszközökből, ha nem is fillérekből, de forintokból megvalósítható. Alapjaiban minden szükséges technikai feltétel már most a d o t t : színes zártláncú tévérendszere van az 87


Óvónőképző Intézetnek, van képmagnólánc a Pedagógiai I n t é z e t b e n , a K o d á l y Intézetben, a GAMF-on, a Kertészeti Főiskolán. Képmagnóval a legt ö b b intézmény rendelkezik, s értesüléseink szerint nemrég döntés szület e t t arról, hogy megyei hasznosítású stúdiófelszerelést vásárolnak. H a tehát a kecskeméti stúdió nem k a p n a saját technikát, akkor is megkezdődhetne az adás. Mit sugározna a kecskeméti kábeltévé? Véleményünk szerint egy városi adó nem versenyezhet a nemzeti adóval — s ez meghatározza a t a r t a l m a t : azt már t e h á t t u d j u k , hogy m i t ne sugározzon. Először is nincs értelme annak, hogy egész estés filmet mutasson be. A tévé fő műsorainak t a p a s z t a l a t a i alapján nem kecsegtet eredménnyel a közművelődési célú hasznosítás (nyelvt a n f o l y a m , ilyen-olyan előadás): ehhez a »nagy« tévének nagyságrendekkel nagyobb személyi és anyagi lehetőségei vannak. (Ugyan ki finanszírozna egy világkörüli u t a t mondj u k a földrajzi szabadegyetem adásain a k »láttatására« ?) I n d u l j u n k t e h á t abból ki, ami a »nagy« programból kimarad, s ami ezáltal a »nagv« műsor igazi konkurenciájává tenné a »kis« kecskemétit : helyi programot kell készíteni, arról, ami érinti és érdekli a hírős város lakóit. H e t i egy alkalommal — véleményünk szerint hétfőn, amikor a kecskeméti t é v é »pótolná« a »központi« t é v é hiányát — egy-másfél órás magazinok számolhatnának be a m ú l t hét történéseiről. H a ennek nincs szerzői jogi akadálya, sorozatot lehetne kezdeni a P a n n ó n i a Filmstúdió kecskeméti műtermében készült rajzfilmekből — k i t ű n ő csemege a gyerekeknek. Meg lehet szólaltatni a tanácselnököt a testületi ülés előtt és u t á n — természetesen ott lehet a k a m e r a magán az ülésen is — s persze szót kaph a t n a k a tanácstagok éppúgy, mint az »egyszerű« várospolgárok. Valamikor két-három n a p i l a p megélt Kecskeméten, s versengésük inkább izgalmasabbá, mint unalmasabbá t e t t e az olvasni88

valót. (Mellesleg szólva: a Petőfi Népe mellett a Kecskeméti Szemle példányszáma is folyamatosan emelkedik a városban, ami arra utal, hogy egy csárd á b a n több dudás is megférhet: tömegigény van a helyi hírekre.) Miért ne lehetne a t á j é k o z t a t á s p a l e t t á j á t televízióadással színesíteni ? Nincs hatásosabb tömegkommunikációs eszköz, mint a tévé — ha tehát van lehetőség rá, majdhogynem kötelező kihasználni! N a p j a i n k b a n alig van fontosabb fela d a t , mint az állampolgárok bevonása a közös ügyekbe. Ez természetesen az információ továbbításával kezdődik: a n n a k van véleménye, aki már t u d valamit, az tud lelkesedni, meggyőzni, cselekedni, aki t u d j a , hogy mi a cél, miért az a cél. Kecskeméti t ü k ö r ? Akár ez is lehetne a h é t f ő esténkénti adás címe. Bizonyos, hogy jól járna vele a néző — gondoljunk csak bele: lassításban is megnézhető a kedvenc csapat vidéki meccsén lőtt gól! — jól j á r n a vele a város: vezetői és vezetettei egyaránt." 1984. március 8. Megbeszélést hívunk össze a városi televíziózás iránt érdeklődők részvételével. Tények: A résztvevők: a városi pártbizottság, az Erdei Ferenc Művelődési K ö z p o n t , a T I T , a Pedagógiai I n t é z e t , az Óvónőképző Intézet, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola, a P e t ő f i Népe, a Forrás, az SZMT Művelődési Központ, a K a t o n a József Színház, a Városi Tanács V. B. Művelődési Oszt á l y a munkatársai és n é h á n y intézm é n y t ő l független jó b a r á t . Körülbelül harmincan-harmincöten gyűlünk össze, s közfelkiáltással elhatározzuk: közösen dolgozunk a városi televízió megvalósításán. Gondolatok: Már e stádiumban is fontos kérdés a terminológia, hogy valamennyien ugyanazt értsük azon, amit kimondunk. Kábeltelevízió: a műszaki le-

ALAPÍTSUNK TELEVÍZIÓT!

hetőség, tehát egy antenna, s onnan több csatornás kábel a lakásokhoz. Városi televízió: a helyi adás. 1984. március 16. Találkozás Horváth Miklóssal, az MTV műszaki igazgatóhelyettesével, akitől fontos — elsősorban műszaki — információkat kapok. Gondolatok: Technikai téren a sötétben tapogatózunk. Nincs mese, be kell indítani az ismeretségi kört, kapcsolatot kell teremteni az ehhez legjobban értőkhöz, akik nyilvánvalóan valahol a Magyar Televíziónál dolgoznak. Tények: Régi számítógépes kapcsolat. Az Államigazgatási Szervezési Intézetnél Czapolai Imre barátom éppen egy televíziós-számítógépes vetélkedő szervezésén munkálkodik. Beajánl Horv á t h Miklóshoz. Régen vettem részt ilyen célratörő megbeszélésen! Tíz percig társalogtunk — többnyire én hallg a t t a m —, de többet hallottam a televíziózás műszaki feltételeiről, mint eddig néhány hónap alatt. Kezemben egy nagy, kézzel írott lepedővel távozom. Még nem tudom, hogy felbecsülhetetlen kincs birtokában vagy r ok: egy helyi stúdió minimális eszközszükségletének felsorolása. Az utolsó sor mindenesetre döbbenetes: 1983. évi árszinten 15 millió 30 ezer forint. 1984. március 29. A megyei tanács állást foglal a Kecskeméti Városi Televízió ügyében. Tények: A megyei tanács 13/1984. Tan. számú határozatában szerepel: „ K i kell dolgozni a kábeltelevíziózás működtetésének feltételrendszerét. A műsorszüneti napokon sugárzott adások szolgálják a lakosság politikai ismereteinek bővítését, a tájékoztatás meggyorsítását, vélemények, javaslatok közzétételét."

Gondolatok: Már megint a terminológia! Szerencsére a második mondat egyértelműen igazolja, hogy a magas testület a városi televízióra gondolt, amikor a kábeltelevíziózásról szólt.

1984. április 10. Terepszemle az Erdei Ferenc Művelődési Központban. Tények: Sajtos Géza, a művelődési központ igazgatója jelezte, hogy7 teljes mértékben egyetért a városi televízió gondolatával. Hajlandó helyet is adni a stúdiónak intézményében, s részt venni a létrehozásban — működtetésben. Gondolatok: Az ötlet nagyon tetszetős. A művelődési otthon közvetlenül a megyei t a nács mellett van, ahol az antenna került felállításra, nyilván a legegyszerűbb innen megszervezni az adást. A központ területén belül elszeparálható, megfelelő alapterületű helyiségeket keresünk. Vannak is ilyenek: az ún. zeneterem, valamint egy raktárhelyiségekből álló blokk.

1984. április 12. Látogatás az Óvónőképző Intézetben. Tények: Az Óvónőképző Intézet egy7 házi stúdiót üzemeltet. Házilag hangszigetelt helyiség, hozzá kapcsolódóan vezérlő. Óvodásfoglalkozásokat figyelnek meg és rögzítenek BETAMAX rendszerű képmagnóra. I)r. Krajcsovszky József, az intézet igazgatója rendkívül készségesen ajánlja fel együttműködését, a munkatársak pedig közreműködésüket . Gondolatok: Szükség esetén egy-egy kisebb konzervműsort i t t is el lehet készíteni á t m e netileg, a stábot pedig természetesen folyamatosan foglalkoztatni kell helyi műsorrészek készítésével. K á r , hogy az 89


intézet messzire esik a kábelfejlesztéstől és a fejállomástól, így távlatilag nem sokra m e g y ü n k a kiépített stúdióval.

1984. április 15. Terepszemle az Erdei Ferenc Művelődési Központ filmstúdiójában. Tények: A k o r á b b a n önálló intézményként üzemelő Bács-Kiskun megyei Filmstúdió n é h á n y éve gazdasági integráció során került valamennyi eszközével és helyiségével, dolgozóival együtt a művelődési központ keretei közé. Azóta is viszonylagosan önállóan üzemel. Munkatársai rendszeresen dolgoznak a Magyar Televízió h í r a d ó j á n a k : megyei híreket rögzítenek — egyelőre filmre. Munkatársai: K a r á t h I m r e operatőr és Antalfalvi J á n o s technikus gyakorlott, tehetséges fiatalemberek. Gondolatok: Imre és Jancsi megszállott tévések. Kulcsszereplők a városi televízió létrehozásánál! Nyilvánvaló, hogy a helyi műsorkészítőknek kell hosszú távon szolgáltatnia a kimenő műsorokat is, az erőt koncentrálni kell!

1984. április 19., éjjel Kész a jövendő városi televízió emblémája. Tények: Szokásos társadalmi m u n k á s grafikus tervezőm (feleségem) j a v í t j a , osztályozza a nebulók rajzait, van belőlük egy kazal. így rövid szakmai tanácsadás u t á n magam esem neki a fela d a t n a k . Az eredmény: a városi tanács szecessziós épülettömbje, körülötte a f e l i r a t : „Városi Televízió, Kecsk e m é t " , úgv, hogy a televízió T-je az épület csúcsára kerül, m i n t egy antenna. Gondolatok: Jó, ha bármilyen apró külsőség segít evidenssé tenni a városi televízió jövendő l é t é t . 90

1984. április 22. Találkozás és tanácskozás Zimmersmann Róbert főkonstruktőrrel, a kecskeméti kábelrendszer tervezőjével. Tények: Zimmersmann Róbert jónak t a l á l j a a stúdió tervezett elhelyezését. Minél közelebb van a stúdió a fejállomáshoz -— mondja —, annál megfelelőbb az elhelyezése, nem kell külön csatornát lefoglalni a műsorsugárzás részére. Rövid idő alatt be t u d j á k kapcsolni — ideiglenesen — a művelődési központ o t , s attól kezdve k é p ú j s á g jellegű adás folyamatosan üzemelhet. Gondolatok: A tervező is lelkesedik a helyi adásért, ez jó dolog. Az is jó, hogy a tervező és kivitelező is érdekelt a műsor műszaki feltételeinek minél színvonalasabb kialakításában, hiszen Kecskemét szájunkra referenciahely, az itteni eredményektől függ további sorsuk.

1984. m á j u s 7. Beszélgetés Leitner Lászlóval, a SZÜV kecskeméti számítóközpontja igazgatójával a kecskeméti k é p ú j s á g mikrogépes megvalósításáról. Tények: Kapcsolatunk t ö b b éves, az államigazgatás számítógépesítésén dolgozunk együtt a S Z ü V és a Kecskeméti Városi Tanács együttműködési szerződése alapján. Gondolatok: Egy új üzleti vállalkozás lehet ez a SZÜV számára. J ó , ha ebben a jövendő városi televízió is érdekelt. Szerződés esetén mindenképpen k i k ö t j ü k a továbbértékesítés bevételéből való részesedést .

1984. m á j u s 10. A SZÜV M E T A K Ó D Leányvállalat programozója, Jeszenszky József t á r sadalmi m u n k á b a n elkészítette COMMODORE 64 mikrogépen a városi te-

ALAPÍTSUNK T E L E V Í Z I Ó T !

levízíó emblémájának mozgó változa- 1984. július 1.—július 25. t á t . Rendkívül impozánsnak találjuk a 25,2 másodperc alatt építkező in- Készül az előterjesztés a városi t a n á c s zertet. Az elképzelések szerint kísérő- v b augusztusi ülésére a Kecskeméti Városi Televízió létrehozásáról. zenéje a harangjáték dallama lesz. Tények: A testület t a g j a i n a k — k e v é s kivételtől e l t e k i n t v e — n e m sok ismerete v a n a 1984. m á j u s 20. televíziós elképzelésekről. A döntés nem lesz könnyű, több mint tízmillióTalálkozás Horváth Gézával, az MTV ról van szó. műszaki osztályvezetőjével. Gondolatok: Tények: Röviden,de meggyőzően kell szólni, s A stúdiót és az egész helyi televízió- a teljes körű előzményt ismertetni. Aligzást SONY U-matic rendszerre kell ala- hanem nagy v i t a lesz. Komoly t á m o pozni. Az indok: a megbízhatóság, az gatásra számítunk a megyei t a n á c s t ó l üzembiztonság. Az üzemeléshez t ö b b is. olyan „ a p r ó s á g " is szükséges (kamer a t á p , szervizberendezések, kábelek, CCU stb.), amely nélkül nincs adás, s 1984. augusztus 9., délelőtt bizony, nem fillérekbe kerül. Megegyezünk a folyamatos konzultációA vb-iilés n a p j a . Gyorsfutár hozza a ban. megyei tanács v b tervosztálya — á l t a Gondolatok: lános elnökhelyettessel egyeztetett — Rendkívül fontos az MTV-vel való írásbeli véleményét. Lényege: p é n z t kapcsolat műszaki vonalon is, üze- nem t u d n a adni jelenleg, a filmmelésben és szervizellátásban egy- stúdiósok részére biztosított k a m e r á t és aránt. hordozható képmagnót viszont a városi televízió céljaira hagyták jóvá. Ez is valami. 1984. j ú n i u s 9. Terepszemle a Petőfi Sándor Általános Iskolában. Jövendő együttműködők.

1984. j ú n i u s 11. Terepszemle a l l . Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. Szintén jövendő együttműködők. Ez utóbbi sportcsarnoka a jövendő sportközvetítések egyik színhelye.

1984. j ú n i u s 25. Találkozás Zimmersmann R ó b e r t t e l . Időpont-egyeztetés: október 31-re a k é p ú j s á g kísérleti adását be lehet tervezni.

1984. augusztus 9., délután Parázs vita a vb-n. A testület végül is nem fogadja el a pénzügyileg egyébként indokolható leállítást, úgy dönt, hogyr a televíziót meg kell valósítani. Hogy haladjon az ügy, a kísérleti jellegű üzemeltetést kell szorgalmazni, és ki kell dolgozni az ehhez szükséges pénzügyi feltételeket. „A Végrehajtó Bizottság megbízza és felhatalmazást ad dr. Szombathy Zolt á n n a k , a Szervezési és Jogi Osztály vezetőjének a szervező munka végzésére, az előzetes megállapodások megkötésére, a szükséges engedélyek beszerzésére, a rendelkezésre álló anyagi eszközök mértékéig a megrendelések teljesítésére." Az adott helyzetben az elképzelhető legnagyobb lépés. 91


1984. augusztus 10.

1984. szeptember 6.

Beszélgetés Leitner Lászlóval, a SZÜV kecskeméti számítóközpontja igazgatójával. A képújságra vonatkozó részletes elképzeléseket egyeztetjük.

Vb-ülés. Különösebb v i t a most nincs, mindenki egyetért lényegében a céllal, s azzal, hogy addig nyújtózkodj u n k , amíg a takarónk ér. A testület megszavaz a legsürgősebb kiadásokra 1 4 7 0 000 forintot, a t ö b b i t ismét e l t e n a megyétől k é r j ü k . P á r n a p m ú l v a kiderül — eredménytelenül.

1984. augusztus 30.

A programozás kezdetén. A lehetséges megoldásokat nézzük meg a v b egyik tagjával (dr. Lovas Béla főiskolai ta- 1984. szeptember 10. nár, ért a számítástechnikához), és kiválasztjuk a megfelelő betűtípuso- Telefonkonzultáció a tervezőkkel. Megk a t , meghatározzuk a képernyőter- v a n a fedezet, mehet a tervezés. A H ű t ő g é p g y á r képviselője közli: sajveket. nos, az előzetes tájékoztatáshoz képest a v á r h a t ó költségekhez n y u g o d t a n hozzátehetünk egv nullát. Te jó is1984. szeptember 1. ten! Megbeszélés az I K T V igazgatójával és Zimmersniann Róberttel. Megállapodunk, hogv a művelődési központ ideiglenes bekötését október 31-ig elvégzik.

1984. szeptember 12.

Elkészült a képújság programja. Egyelőre még ékezet nélküli, az angol abc karakterkészletére alapozott, az ékezetes magánhangzók ezután következnek. Gyors döntés: m u t a s s u k be az 1984. szeptember 2 - 3 . elkészült programot a következő h e t i Elkészíteni a kísérleti adás minimális székesfehérvári államigazgatási szofteszközszükségletének t e r v e z e t é t , és v e r - b e m u t a t ó n . annak költségkihatásait is kidolgozom. Szükséges 1 d b kamera és képmagnó (hordozható), de ezt a megyei tanács 1984. szeptember 18. már v á l l a l t a fedezni. Mindenképpen kell egy szerkesztő-editáló egység a Gyors út Székesfehérvárra. A kiállítóműsorok készítéséhez („vágáshoz"). t e r e m b e n sokan csoportosulnak a kecsFedezni kell a stúdiótervezés költségeit k e m é t i képújság képernyője előtt. Neis. A k é p ú j s á g h o z szükséges egy COM- k e m n e m tetszik igazán, most vagyok MODORE 64 mikrogép a floppy- igazán meggyőzve az ékezetek szükségességéről. Az első hír ugyanis arról m e g h a j t ó egységgel. szól, h o g y : „Kecskemet díszpolgárává Ez így e g y ü t t 2,8 millió forint. v á l a s z t o t t a k Nyers R e z s ő t . " Több város képviselőivel tárgyalok a helyszínen. 1984. szeptember 5. Megérkezett a SONY U - m a t i c DXC 3 M kamera és a VO 4800 hordozható 1984. szeptember 20. képmagnó. Egyelőre természetesen a művelődési központ veszi leltárba, A l á í r t a m és visszaküldtem az akuszhiszen városi televízió még nincs. t i k á r a és a légkondicionálásra v o n a t 92


Végre sikerül! Az Alföld Áruház telekozó tervezői szerződéseket. A többi tervet valószínűleg kecskeméti terve- víziós készülékén megjelenik az inzert, zők készítik — társadalmi m u n k á b a n . m a j d az első hír: holnap, október 31én, a város felszabadulásának negyvenedik évfordulóján ünnepi t a n á c s ülés lesz. 1984. szeptember 21. Megbeszélés Mormer Miklóssal, a kecskeméti AGROKER igazgatójával. Hosszú meggyőző beszédre készültem, de m á r az első szavaknál félbeszakít: „Azt hiszed, meg kell nekem magyarázni, miért fontos a helyi televízió ?" Perceken belül megállapodunk a támogatásban.

1984. október 31. A Kecskeméti K é p ú j s á g első, kísérleti adása 31 lappal a n a p folyamán t ö b b ször is adásba megy. Semmi meghibásodás.

1984. szeptember 24. Megbeszélés Horváth Jánossal, a F é m - 1984. november 1. munkás igazgatójával. Őt elsősorban az érdekli, milyen lehetőség v a n a vállalat csarnoképítő technológiájának be- Váratlan fordulat, de igen kellemetlen. A művelődési központ építész tervezőm u t a t á s á r a . Megegyezünk. je — értesülvén a tervezett belső változtatásokról — h a t á r o z o t t a n t i l t a kozik azok ellen, elsősorban s t a t i k a i 1984. szeptember 25. okokból. H a n t o s Józsefet, a Konzervgyár igazg a t ó j á t minden részlet érdekli. Mindenre rákérdez, látszik, alapos ember. 1984. november 6. Szeretné, ha a nagy m ú l t ú vállalat belső életét jobban megismerné a körGyors intézkedés u t á n a tervezők egy nyezet, a város. Megegyezünk. asztalnál. Az építész „győz", kiderül, hogy csak rendkívüli többletköltséggel oldható meg a légkondicionálás, az 1984. október 10—20. között akusztikai követelmények pedig egész Tapasztalatcserére, az eddigi elképze- egyszerűen csak úgy teljesíthetők, h a a lések megismerésére Szolnok, Miskolc, meglevő helyiségekbe egy ú j a b b kisebb Gödöllő, Kiskunhalas lelkes munkásai helyiséget építünk, de a k i a l a k í t o t t érkeznek a városba. Sokat tanidok „ d o b o z n a k " semmi szerves kapcsolata n e m lehet az eredeti szerkezettel. tőlük. 1984. október 30. Szerelünk. Ingajáratban, a művelődési Központ és az Alföld Áruház között, előbbiben két SZüV-ös fiú egy COMM O D O R E 64 mellett, és a központ műszaki vezetője a modulátorral, az utóbbi műszaki osztályán meg a kont a k t u s t próbálják megteremteni a keszthelyiek.

1984. november 6 — 10. É p ü l e t e t keresünk. Ú t t ö r ő és I f j ú s á g i O t t h o n ? Helyőrségi Művelődési Központ ? A fejállomástól nem távolodh a t u n k el jelentősen. Időnként azon k a p o m magamat, hogy a városházát szemlélgetem, milyen jó stúdiót lehetne benne kialakítani. 93


1984. november 13.

1984. december 5.

A városi p á r t - v b állást foglal a városi Valamennyi tervező a fedélzeten. Kitelevízió szerkesztőbizottságáról, fel- egészülnek még egy helybeli szakterveadatáról, összetételéről. zővel (társadalmi munka!) az AGROB E R - t ő l . Hogy a m u n k a is haladjon, résztervek folyamatos leadásáról is egyezkedünk. 1984. november 15. A végrehajtóbizottság ülésén bemutatjuk az ünnepi tanácsülésről készült — nem szerkesztett — a n y a g o t . A fog a d t a t á s kedvező, mindenki szívesen fedezi fel ismerőseit és s a j á t magát a képernyőn.

1984. november 16. Levél érkezik. Feladó az MTV kábeltelevíziós csoportja. É r t e s í t e n e k arról, hogy j a n u á r b a n tanfolyamot rendeznek jövendő városi televíziósok számára. Benevezünk. Könyvesboltba menet elhaladok a Luther-palota mellett. Belémvillan a gondolat: az épületben nemrég átmenetileg megürültek a Moziüzenii Vállalat irodái! A fejállomástól a távolság még éppen elfogadható, az alapterület kb. 170 m 2 , k é t szinten, s v a s t a g falak! Meg sem állok a tanácselnök irodájáig.

1984. november 17.

1984. december 13. A szolgálati út betartásával levél a MTTH-hoz. K é r j ü k egy szolgáltató gépkocsi üzemben t a r t ó i engedélyét biztosítani a jövendő stúdióhoz. Lada Combi lenne a legcélszerűbb, de a jogszabály nem engedi, igaz, hogy amikor készült, még városi televíziókról sem volt szó.

1984. december 15. Folyamatosan ad a képújság. Üzembe helyezték a pesti k é p ú j s á g automatikus lapozóberendezését. Ez folyamatosan a hatos csatornára f o r d í t j a át a teletex híreit. Az adást megszakítjuk n a p o n t a háromszor, és kecskeméti híreket sugárzunk. Szerkeszti a Kecskeméti Szemle, a képernyőterveket a Petőfi N é p e egyik m u n k a t á r s a készíti, a SZÜV-ösök programozzák és a Művelődési Központ munkatársai gondoskodnak az adásról. Igazi csapatmunka.

A városi t a n á c s v b igazgatási osztálya kiutalja a moziüzemi vállalat volt 1 9 8 5 . j a n u á r 2. helyiségeit a városi televízió jövendő stúdiója céljára. A l a p r a j z o k a t , met- Történelmi pillanat számunkra: felszetrajzokat keresiink-másolunk, és vonul a brigád a Luther-palotába. expressz k ü l d j ü k a tervezőknek. Szerszámuk egyelőre főként a csákány; csak az eredeti, 70 cm-es falak maradh a t n a k meg. 1984. november 18. Megbeszélés az Ingatlankezelő és Táv- 1 9 8 5 . j a n u á r 10. f ű t ő Vállalatnál. Vállalják a tervezéskivitelezés összefogását, a tervek egy Műsorterveket és forgatókönyveket részének elkészítését t á r s a d a l m i mun- kreálok a tanfolyamvezetők felszólíkában. tására. 94


1985. j a n u á r 21—27. A tanfolyam. A szállás a Római-parton, s naponta ingázunk Gazdagrétre, az ideiglenes lakótelepi stúdióba. Onnan rajzunk ki a kerületbe, műsort készíteni. Közben szakmai előadások, este tévés szakemberekkel találkozó, beszélgetések, m á r elkészült helyi műsorok megt eki nt ése-megvit at ása. Végül értékeljük a hét folyamán ált a l u n k készített műsorokat is.

1985. február 6. Elkészült a városi televízió alapító határozatának tervezete. Sok konzultáció előzte meg. F o n t o s n a k t a r t o t t u k , hogy a létrejövő intézmény közvetlenül a végrehajtó bizottság irányítása alá tartozzék, ezért a kérdést tanácsrendeletben kell szabályozni. Lényeges, hogv kis létszámú -—• 5-6 fős — elsősorban műszakiakból álló főállású gárdát hozzunk létre, de ugyanilyen fontos, hogy minél t ö b b „bedolgozó" működési lehetőségét biztosítsuk. Fel kell készülni arra is, hogy az intézmény minél nagyobb bevételt is t u d j o n produkálni az idők folyamán, hogy a költségvetést minél kisebb m é r t é k b e n terhelje.

„ A Városi Tanács elhatározza a Városi Televízió intézményének létesítését. Az intézmény elnevezése: Városi Televízió. Kecskemét. Székhelye: Kecskemét, Szabadság t é r 3. Alapító neve: Kecskemét város Tanácsa. Felügyeleti

szerve:

Kecskemét

Városi

Tanács V. B. Szakmai ágazati irányító szerve: Magyar Televízió Intézmény típusa: részben önálló költségvetési szerv. Gazdálkodását a Városi Tanács V.B. Gazdasági Hivatala végzi. Intézmény jogállása: önálló jogi személy Tevékenységi köre: lakosságtájékoztatás, műsorok sugárzása, reklámsugárzás, külső megrendelésre komplett videós munkák vagy részmunkák végzése."

1985. f e b r u á r 28. Elkészült a városi televízió költségvetés-tervezete. Végösszege évi 3,5 millió, ebből személyi kiadásokra k b . 1,4 millió forint. Felterjesztjük a megyei pénzügyi osztályra, s ugyanakkor ismételten támogatást kérünk a létrehozáshoz is.

1985. m á r c i u s 7.

Megérkezett a szerkesztő-editáló berendezés, azaz két SONY U-matic képmagnó VO 5800 és VO 5850 típusú, valamint az RM 660-as a u t o m a t a szerkesztő, amivel a másodperc 1/3-a 1985. február 7. pontossággal beállítható az elektroniA végrehajtó bizottság egyetért a ter- kus vágás. vezettel és elrendeli a városi televízió alapítása kérdésének tanácsülés elé 1985. március 1 1 - 2 1 . terjesztését.

1985. február 27.

Tervezzük első, kísérleti műsorunkat. Talpalunk hely után, eszközök után, mindenki segít, lassan összehordjuk a teljes szükségletet.

Tanácsülés. Többen nem értik igazán, mi a különbség a kábelhálózat kiépítése és a helyi stúdió létesítése között. A 1985. március 27. kérdésekre igyekszem meggyőzően válaszolni. Úgy t ű n i k , sikerült, a tanács A művelődési központ kábelvégére ráhatároz: kapcsoljuk hordozható k é p m a g n ó n k a t , 95


m a j d villámgyorsan a Széchenyi-városba t á v o z u n k egy telefonnal és kábellel rendelkező szerencsés polgár lakásába. A színes tévékészüléket mi visszük. Telefon: n y o m d meg a g o m b o t ! Rövid c s a v a r g a t á s u t á n megjelenik a hálóz a t r a kiadott kép, minősége I. osztályú. Visszafelé beszólunk a P e t ő f i N é p e szerkesztőségébe, a szombati lapban meghirdetjük az adást.

A rövid összeállítás a felszabadulási emlékmű avatásáról és a Szimferopol testvérvárosi látogatásról szól, azu t á n jeleneteket m u t a t be egy rögbimeccsről, végül beszámol a kecskem é t i lakástűzről. Ez utóbbi műsorunkat azóta is többször, t ö b b fórumon v e t í t e t t ü k , a bravúros felvételekért K a r á t h Imre m é l t á n k a p o t t magas elismerést.

1985. március 28.

1985. m á j u s

Kiderül, hogy a művelődési központ (amióta a stúdió helye megváltozott, lazább a kontaktus) csak pénzért, bérbe hajlandó biztosítani a k a m e r á t és képmagnót. Megrendelem, s egyúttal aláírom azt a nyilatkozatot is, mely szerint a bérlet ideje alatt a berendezéseket nem használom — káros ideológiájú, n e t á n szocializmus-ellenes, horror- vagy pornófelvételek készítésére.

Vérszemet k a p t u n k , elhatároztuk a legnehezebb tévés m ű f a j kipróbálását, második kísérleti adásunk élő műsor, tanácstagjelöltekkel, közönségtelefonokkal együtt. E n n e k előkészítése azonban külön t ö r t é n e t .

*

Most, amikor e sorokat írom, befejezés előtt áll a stúdió építése, a hírek szerint megkapjuk a kért megyei támogatást és az igényelt költségvetést, elküldésre Forgatás, költözködés, szerkesztés. vár engedélykérelmünk a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalához. 1985. április 8. 19 óra 30 pere H a semmi nem jön közbe, hamarosan A Kecskeméti Városi Televízió első, levesszük inzertünkről a „ K Í S É R L E kísérleti adása. Műszaki hiba nélkül. T I " feliratot. 1985. április 3 - 7 .

Ballai József

A mesebeli televízió Papíron és elvben olyan tökéletes a Kecskeméti Városi Televízió, hogy messzi földről csudájára j á r n a k . Hogy is ne j á r n á n a k ! A b a j csak az, hogy az érdeklődő kecskemétiek egyelőre azt érzik: sokkal nagyobb a f ü s t j e a kábeltévé96

nek, mint amekkora a lángja. Azaz: az európai mércével is p á r a t l a n technikai lehetőségek (egyetlen jellemző a d a t : a kábel egyidejűleg 400 egymástól független adatot képes továbbítani) kihasználatlanul állnak. H i á b a a kiépített rendszer, ha nincsenek rend-

A MESEBELI TELEVÍZIÓ

szeres adások — azt a néző nem köte- lett lehetséges városi adás is, inkább és les tudni, hogy a mindenféle országos jobbára csak azokat izgatja, akik szefórumon példának állított Kecskeméti retnék, ha ezzel az ú j fórummal t o v á b b Városi Televíziónak október végén gazdagodhatna a demokrácia fegymég .nincs költségvetése, nincs egyet- vertára. Az átlagembert az érdekes len kinevezett (státusba vett) m u n - műsorok érdekelnék. katársa, bár a lapok kötelességszerűen Ezt pedig szakember nélkül nem beszámoltak arról, hogy a tanács ú j lehet csinálni. intézményként megalapította a város Tudom, hogy feladatom szerint a televízióját . H a r m a d s o r b a n : azok a szekecskeméti televízió pillanatnyi helyrencsések, akiknek lakásába már bekö t ö t t é k a kábelt, egyelőre el vannak fog- zetéről illene beszámolnom, de nem lalva a pozsonyi t é v é vagy a belgrádi hallgathatom el általános aggályaimat: műsor nézésével, ám csak nagyon végül is honnan veszünk hirtelen anykevesen kapcsolnak a hatos csator- nyi tévést, hogy az összes helyi stúdiót nára, ahol — színes televízión ki- hozzáértő szakemberekkel töltsük fel ? fejezetten gyenge, fekete-fehér ké- Nem kimondottan és nem elsősorban szüléken úgy-ahogy elfogadható mi- riporterek hiányoznak, hiszen egy jó nőségben — a városi képújság „ m ű - kiállású, jól beszélő népművelő termésora" g y a n á n t megtekinthetik a mozik szetesen ugyanolyan alkalmas (lenne) e aznapi műsorát vagy a pesti k é p ú j - feladatra, mint egy „ k i k é p z e t t " tévés. ságból relézett kiil-, bel- és vegyes- A technika kezelése igényel komoly és alapos ismereteket, a szerkesztés kíván politikai oldalakat. Az eddig sugárzott három műsor meg — nem alapfokú — tévés t u d á s t . minden t e k i n t e t b e n magán viselte a Enélkül a helyi műsor az első adás u t á n kísérleti jelleget, s bár a visszhang megbukik: az a néző, aki kedvére vámeglehetősen jó volt, nem szabad fi- logathat f é l t u c a t n y i program közül, gyelmen kívül hagyni, hogy nézettsé- legföljebb egyszer-kétszer kapcsol oda géről semmiféle pontos k i m u t a t á s a félamatőr színvonalú, ügyetlen helyi nincs. Annyi csak a bizonyos, hogy adásra, boncoljon az akármilyen fona választások előtti — példátlan bá- tos kérdést. torsággal élőben közvetített — beszélÚgy látom, hogy a szándék Kecsgetés negyvenöt perce alatt (hétfői, keméten is h a m a r a b b született meg adásmentes napon) kb. tucatnyian tele- „tévécsinálásra", mint ahogy ehhez fonáltak, bár ezzel szemben az is tény, akárcsak a technikai feltételek is meghogy az Akadémia körúti tűzvészről valósultak volna. (A stúdiónak legalább szóló jelentésről hónapokig beszéltek. négy-öt helyet kellett kiszemelni, míg Aki a kecskemétiek kábeltévével elfogadtatott egy ) Nem feltétlenül kapcsolatos véleményét térképezi fel, szakemberimportra gondolok, bár ők, a nagyfokú fásultságot tapasztal. (Első- profik, ebben látták volna az üzletet. sorban azért, m e r t a lakásokba sokkal- Nem tudom, máshová hány tévés s t á b sokkal az ígért határidő u t á n féléves és érkezett üzletet kötni és ajánlatot tenni ennél nagyobb késéssel kötötték csak (méltányos „szakértői", „tanácsadói" be a kábelt, és az első időkben a kép díjért — ú g y m o n d — „ b e t a n í t j á k " a heminőségét is komoly — és jogos — ki- lyieket, n e t á n „ á t a l á n y b a n " elkészífogások érték.) Az átlagember ugyanis tik a műsorokat), mindenesetre Kecsnem azért fizetett m a j d n e m ezer forin- keméten egy időben egymásnak a d t á k a tot a csatlakozás fejében, hogy kecske- kilincset a fővárosi és nem fővárosi üzm é t i televíziót nézzen-nézhessen, ha- letkötők, akarom mondani tévések. nem hogy zavarmentesen élvezhesse a Nem r a j t u k m ú l t , hogy végül is helyi a belgrádi tévében péntek este a krimit, ember intézi az ügyeket, de persze egy vasárnap este az újvidéki sportössze- fillérnyi költségvetés, tiszteletdíj, egyfoglalót, a pozsonyi műsorban a F o r m a szóval a létminimum nélkül. (A bül-es világbajnokságot. Az, hogy emel- rokrácia sajátos útvesztőjére jellemző: 97

A MESEBELI TELEVÍZIÓ

a város eldönthette, vesz-e sokmillióért képmagnót, k a m e r á t , editálót, de csak főhatósági engedéllyel [juthat riporterkocsiként használható, száznegyvenvalahánv-ezer forintos Lada-kombi birtokába, de hogy még ez se legyen ilyen

Mekis

egyszerű: Niva terepjárót viszont — százezerrel többért — minden fakszni nélkül m e g v á s á r o l h a t . . . ) Milyen a Kecskeméti Városi Televízió? Amolyan mesebeli: van is,.meg nincs is.

János

Gól — szerencsés szögletből A székesfehérváriak a heti t é v é m ű s o r kedvéért vásárolják szívesen a hétfői Fejér megyei H í r l a p o t . E z n e m t ú l z á s : ebben az egyetlenegy t e k i n t e t b e n aligha lehetnek e vidéki n a p i l a p n a k versenytársai az országos s a j t ó b a n . A fehérváriak kábeltelevíziója ugyanis egyszerre nyolc csatornán kínál műsorvál a s z t é k o t : a k é t budapesti program mellett legtöbben a k é t osztrák műsor színvonalas s p o r t a d á s a i t , v a d o n a t ú j eurovíziós átvételeit szokták nézni, ám akinek nincsenek nyelvi nehézségeik, v á l o g a t h a t n a k a k é t jugoszláv és a két szlovák program k í n á l a t á b ó l is. A városi televízió h é t f ő n k é n t jelentkező adásai többé-kevésbé újdonságszámba mennek, így arra egyelőre külön rovat hívja fel a megyei l a p b a n százezer székesfehérvári figyelmét. E l ő b b - u t ó b b n y i l v á n v a l ó a n a városi műsor is elveszti m a j d az újdonság v a r á z s á t , a m i é r t most a fehérváriak zöme lelkiismeretesen végignézi a városcímert formázó délutáni nyitóinzerttől az esti műsorzárásig. Akkor ez is egy lesz a városi kábelre csatlakozó képernyők hétfői választékából, s a kísérleti szakaszból kilépve olyan hamisítatlanul f e h é r v á r i a k n a k és olyan érdekeseknek kell m a j d lenniük a városi stúdióból érkező m ű s o r o k n a k , hogy a fehérvári néző ne kapcsoljon át egy u n o t t m o z d u l a t t a l a „ S p o r t am M o n t a g " Grazból érkező képeire. Divatos közgazdasági közhellyel élv e : a fehérvári televíziózásnak ez a 98

„versenyhelyzete" remélhetően színvonalas műsorokat kényszerít m a j d ki a 12-es, városi csatorna a d á s á n a k szerkesztőiből. Panaszkodni mindenesetre nincs okuk a külföldi „ p r o f i " adók konkurenciája m i a t t , hiszen ezeknek a külföldi adásoknak a szinte p á ratlanul jó vételi lehetősége t e r e m t e t t e meg Székesfehérvárott az ország mindmáig legnagyobb televíziós kábelrendszerét, s ezzel együtt a városi televíziózás k i t ű n ő műszaki lehetőségeit. Hogy miért v a n ez így, a n n a k belátásához szükséges elébb egy p i l l a n t á s t vetni Magyarország térképére. Budapesttől kiindulva parabolavonalakat h ú z h a t u n k r a j t a g o n d o l a t b a n a négy v i l á g t á j felé. Az északi h a t á r t e r ü l e t e ken, le a főváros mélységéig, a szlovák műsor fogható viszonylag k ö n n y e n . Északkeletre a szovjet, keletre a rom á n , délen a jugoszláv tévéműsorok vételi lehetőségének h a t á r á t jelzik a parabola görbéi. A nyugati határszélen, például Szombathelyen, szobaant e n n á v a l is nézhető osztrák tévéműsor. De csak egy keskeny sáv halad végig a D u n á n t ú l t é r k é p é n , Székesfehérvárral k ö z é p ü t t , ahol a nyugati, déli, északi parabola-vonalak metszik e g y m á s t . Ez volt az az adottság, amely a h e t v e n e s évtized közepétől az ország legnagyobb nagyközösségi antennarendszerének létrehozására (és költségeinek előteremtésére) c s á b í t o t t a a f e h é r v á r i a k a t . Ez j u t t a t j a el 1981-től a fehérvári készülékekhez — műholdas adást befogó

G Ó L — SZERENCSÉS S Z Ö G L E T B Ő L

p a r a b o l a a n t e n n á v a l — a Moszkvában sugárzott t é v é a d á s t , s legújabban imm a r 23 ezer székesfehérvári lakásba a városi televízió műsorait is. A fehérváriak „világvevő" (legalábbis magyar viszonylatban a n n a k nevezhető) tévézése viszonylag lassan érlelte ki a helyi televíziózás gyakorlatát. Pedig a városi televízió „ ő s k é p e " 1981. m á j u s hetedikén megjelent m á r a kábelhez csatlakoztatott fehérvári készülékek k é p e r n y ő j é n : ekkor egy szövegszerkesztő számítógép segítségével sugároztak képújság-rendszerű híradást a C—2-es csatornán az Alba napok épp zajló rendezvéRegia nyeiről. A „ h i v a t a l o s " kísérleti adás kezdő d á t u m a mégis 1984. február 5. Ekkor kezdte el a városi csatorna a budapesti képújságot „lapozni". Eleinte fekete-fehérben és némán, később színes adásban s hangosan. (Mivel a magnószalagok rekordidő a l a t t elhaszn á l ó d t a k , a zenét rövidesen a magyar első program hangjával v á l t o t t á k fel.) Következő lépésként a helyi k é p ú j ság jelentkezett. E z t — az 1981-es „ősadáshoz" hasonlóan — szövegszerkesztő komputerrel a d t á k be a k á belrendszerbe. K i s v á r t a t v a a képújság szerkesztősége vállalkozott rá, hogy rendszeresen n é h á n y oldalas „fehérv á r i m u t á c i ó t " ad le, amelyet m á r helyi újságírók szerkesztenek. Mindennek, persze, gyakorlatilag alig volt más kommunikációs jelentősége, mint az, hogy a városi t é v é által jelenleg is használt 12-es csatorn á r a irányította a fehérvári közönség figyelmét. Az igazi „nagy u g r á s " az volt a szó valódi értelmében vett helyi televíziózás felé, amikor a kábelrendszer Horvát I s t v á n utcai központjából megtört é n t az első képmagnós bejátszás, m a j d az egészségügyi szakközépiskolában helyet k a p o t t kísérlet i st údió sorra-rendre elkezdte adni a képmagnóra rögzített „ k o n z e r v m ű s o r o k a t " és első élő adásait. A jelenlegi fehérvári stúdió a d o t t ságait — amelyek egyelőre igencsak

szerények — a városi televíziózást végző kis létszámú s t á b igyekszik t a l p r a esetten felhasználni. Leglátványos a b b „góljuk" egy rendhagyó, keddi adás volt. Ekkor, a Videoton-—Real Madrid szerdai fehérvári j á t é k á n a k előestéjén v e t í t e t t é k le a vendégcsapatnak az Internazionaléval játszott k é t mérkőzését, felvételről. F é l Fehérvár a 12-es csatorna izgalmas képeit nézte, mikor a meccsközvetítést félbehagyva beékeltek egy aznap este készített t é vériportot a Real fehérvári f o g a d t a t á sáról. Olyan friss, rugalmas volt ez a vállalkozás, hogy m á r a valódi városi televíziózás lehetőségeit v i l l a n t o t t a fel. A Videoton Kupa-karrierje m e l l e t t azonban valódi érdeklődést kiváltó, igazi fehérvári témái voltak a városi televíziónak a helyi választásokkal kapcsolatos műsorok vagy a városvédő egyesület m u n k á j á t , céljait b e m u t a t ó adás is. Az ilyenfajta riportok a valódi vonzóerői a dunaújvárosi k á b e l t é v é (a fehérvári „öccse") hétfői magazinjain a k is, nem pedig a fehérvári tévéhez hasonlóan töltelékanyagként gyakran sugárzott rajzfilmek és más konzervműsorok, amelyeknek nincs helyi kötődésük. Nem is szólva arról, hogy a közönség helyi érdekességeket, a v á rosi problémák megvitatását v á r j a a „ s a j á t " televíziójától — valódi információértéke, politikai hatása is csak a helyben készített (vagy helyi aktualitású) műsoroknak v a n igazán. Legú j a b b a n Fejér megye harmadik városa, Mór is csatlakozott a helyi televíziózáshoz, sőt igény volna ilyesmire a megye n é h á n y gazdagabb nagyközségében is. Más kérdés, hogy hol a h a t á r a — h a zai viszonylatunkban — a helyi televíziózásnak. Úgy tűnik, s a városi televízióadások székesfehérvári, d u naiijvárosi kezdetei is arról t a n ú s k o d nak, hogy a helyi televíziózás lehetőségei korántsem parttalanok. E l t e k i n t ve most a hivatalos megkötöttségektől, amelyekről nemrég a kábeltelevíziósok Dunaújvárosban m e g t a r t o t t első országos találkozóján n y o m a t é k kal szóltak a Magyar Televízió illetékesei, a gazdaságossági megfontolá99

GÓL -

SZERENCSÉS SZÖGLETBŐL

sok is h a t á r t szabnak a magyar települések „ s a j á t " tévé iránti vágyainak. Városi televízió ugyanis csak ott alapítható, ahol a nagyközösségi antennarendszer megadja ehhez a műszaki alapfeltételeket. Ilyen háttérét pedig, még a távolabbi jövőben is, legfeljebb a 40—60 ezer lakosú középvárosokban t u d lelni a helyi televíziózás. H i á b a n y ú j t a n a k m a j d a szatellitprogramok a m a g y a r nézőknek is — elvileg — „világvevő" tévézési lehetőséget, a jelenlegi fehérvári műsorvételnél szélesebb skálát aligha lesz pénz a nézőkhöz e l j u t t a t n i . É s kérdéses, hogy azokban a városokban, ahol a külföldi adások vétele nem n y ú j t elegendő össztönzést, csupán a „ s a j á t " tévé kedvéért megkockáztatják-e a kábelrendszer építésének vagy kiterjesztésének nagy költségeit.

A helyi televíziót ilyen módon b á t r a n n e v e z h e t j ü k t o v á b b r a is városi televíziózásnak, sőt elsősorban a nagyobb városok mulatságának — lévén költséges mulatság. A mennyiségi helyett a minőségi fejlődés ú t j a i t érdemes a helyi televíziózásban is keresnünk. Hiszen épp a közelmúltban rendezett első országos találkozó m u t a t t a meg maguknak a televíziósoknak is: mennyire a kezdet e k n é l jár még a, városi televíziózás Magyarországon. Am az is igaz, hogy éppen ez a találkozó m u t a t t a meg azt is, hogy mennyi vonzó, jelenlegi eszközeikkel is könnyen megvalósítható lehetőség áll előttünk. S erre nemcsak a budapesti „ p r o f i " kollégák „súgásából", hanem egymás ötleteinek megismeréséből, sőt egymás hibáiból is rájöhettek.

Benede k Miklós

Televízió az Avas tetején A J e l - k é p 1985. évi 1. s z á m á b a n olvasható Kecskés Sándor írása A kábeltelevízió: új eszköz és lehetőség címmel. Nem sokkal e m u n k a megjelenése u t á n — tizenkettedikként az országban — megjelent a miskolci avasi lakótelep lakói egy részének képernyőjén egy ú j embléma, az avasi tévéadóés kilátótorony vázlatos rajza és r a j t a a felirat: Miskolc városi Televízió. Az ú j intézmény vezetője Kecskés Sándor, aki április óta a gyakorlatban próbálh a t j a ki az ú j eszközt és a lehetőségeket, a kábeltelevíziózást Miskolcon. Ez év április 15-én, h é t f ő n este jelentkezett először adásával a Miskolc városi Televízió, s a városi tanács akkori elnöke, Rózsa K á l m á n köszöntötte elsőként a nézőt, m a j d a stúdió mun100

k a t á r s a i b e m u t a t t á k önmagukat, a m u n k a h e l y ü k e t , beszéltek terveikről. E z t követően Az Avas. ahol élünk címmel összeállítást sugároztak, és abban elsősorban azokról a dolgokról szóltak, amelyek e szinte különálló városrészben élő lakosságot leginkább érdeklik. í g y például a helyi közlekedés gondjairól, s az e t é m á b a n f ö l t e t t kérdésekre rögtön válaszolt is a közlekedési vállalat igazgatóhelyettese; szó e s e t t az Avas kulturális ellátottságáról, illetve annak kiáltó hiányosságairól meg a változtatás lehetőségeiről, a lakótelepre tervezett középiskola és művelődési h á z „ k o m b i n á t " terveiről, a g y e r e k e k játszási lehetőségeiről. í g y kezdődött, és azóta július elejéig — e sorok írásáig — kilenc alka-

TELEVÍZIÓ A Z AVAS TETEJÉN

lommal jelentkezett a Miskolc városi Televízió, de m á r nemcsak az eredetileg tervezett szűk városrészben, az épülő avasi lakótelep harmadik ütemének lakásaiban, hanem korábbi építésű avasi bérházakban is. A kezdést követően két esemény is segített az avasi kábeltelevízió műsorellátásában: a 25. miskolci filmfesztivál, amelyről igen sok felvételt készített és sokoldalú beszámolót adott különböző m ű f a j ú anyagokból készült összeállításban, főleg interjúkkal, a másik pedig az országgyűlési és tanácsi választások előkészületeinek időszaka. Ehhez kapcsolódva m á j u s 6. és június 10. között hetenként k é t — k é t és fél órányi műsort adt a k , amelyben b e m u t a t t á k a jelölteket, beszélgettek velük, a választási agitációt s a j á t o s a n egybekapcsolva a szűkebb környezet, a lakótelep fejlesztési gondjaival, lehetőségeivel. A Miskolc városi Televízió egy tizenegy szintes bérház szerviz-szintjén kapott ideiglenes elhelyezést, a lakótelep legmagasabb pont ján, amely egyben Miskolc város egyik legmagasabb p o n t j a is. Valami másfél kilométerre lehet tőle a posta tévéadó-tornya, az idősebb „ n a g y t e s t v é r " . A szerkesztőség egy része még a Nehézipari Műszaki Egyetemen dolgozik, de az avasi stúdióban mindig van valaki, mert v á r j á k a környék és egész Miskolc közönségének segítségét, javaslatait, szeretnének mind intenzívebb, mind élőbb kapcsolatot a lakossággal, azokkal is, akik n a p j a i n k b a n még nem t u d j á k lakásukon fogni adásukat. N y i t o t t a stúdió, akár adás közben is jöhet bárki ötlettel, kívánsággal, javaslattal. A környékbeliek élnek is ezzel a lehetőséggel. A stúdió m u n k a t á r s a i f e l a d a t u k n a k tekintik, hogy a szűkebb körben, a lakossághoz közelebb élve, mint a Magyar Televízió, helyi érdekeltségű műsorokat sugározzanak, helyi információkkal szolgáljanak; sajátos technikai és zsurnalisztikái eszközeikkel, az audiovizuális lehetőségek felhasználásával sokoldalúan j á r j á k körül a avasi közös ügyeket, segítsék az előbbrelépést. A stúdió vezetésére az indu-

láskor társadalmi szerkesztőbizottság alakult, amefynek elnöke dr. Kovács László, a városi pártbizottság azóta városi tanácselnökké választott — t i t k á r a lett, a bizottság titkára pedig Kecskés Sándor. De várnak mindenkit, aki a szerkesztésben segíteni tud, k í v á n ; lehetőséget biztosítanak arra is, hogy aki s a j á t videokésziilékén akar m ű s o r t csinálni, és szinopszisát előzetesen b e n y ú j t j a a stúdióhoz, segítséget k a p j o n a forgatáshoz s az esetleges publikáláshoz is. A szerkesztésben rádiós és televíziós m u n k a társak, újságírók, technikai szakemberek szintén részt vesznek. Az eltelt három hónap a l a t t — n o h a a gyakorlatlanságból még természetszerűen adódnak nehézségek, hibák, kisebb-nagyobb szerkesztésbeli a r á n y talanságok, egyéb „gyermekbetegség e k " — a városrész életének számos kérdését j á r t á k körül. A szinte önálló városi életet élő, negyvenezres település sok gondját fogalmazták meg, segítettek abban, hogy az ott élők ne csak a nagyvilág mindennapjait kísérhessék figyelemmel, hanem a szomszédos háztömb vagy utca eseményeiről is tájékozódhassanak. Elsősorban a Magyar Televízió Ablak című magazinműsorának módszeréhez hasonló szerkesztéssel élnek, a nyitottság a jellemzőjük. Állandó t é m a a városrész kulturális élete — a hatalmas lakótelepnek nincs közművelődési intézménye, művelődési klubja, mozi is csak n y á r o n és száraz időben m ű k ö d h e t iskolák udvarain —, t é m a a közlekedés, a helyi közélet, a kereskedelmi ellátás stb. Legutóbb — július 8-án — például a Miskolci nyár '85 elnevezésű rendezvénysorozatról volt színes t á j é k o z t a t á s , a Tapolcán bemut a t o t t , A certaldói vásár című zenés komédia előadását m é l t a t t á k és részleteket m u t a t t a k be belőle; szó volt a ny r ári napközis táborokról, a lakótelep tisztaságáról, az azzal kapcsolatos teendőkről, gondokról, az avasi kispiac szükségességéről, a miskolci népkerti motocross-versenyről stb. A Miskolc városi Televízió most k é t h e t e n t e sugározza műsorát az ép101

TELEVÍZIÓ A Z AVAS TETEJÉN

pen esedékes adás t a r t a l m a megkívánta időterjedelemben, á l t a l á b a n két órában. Mint jeleztem, a vételkörzetet máris sikerült bővíteni, s szeretnék azt hamarosan az egész avasi lakótelepre kiterjeszteni, azaz mind a negyvenezer lakosnak lehetővé tenni a vét e l t . Távolabbi terv, hogy a t ö b b i , meglehetősen szétszórtan elhelyezkedő miskolci lakótelep házaiba is eljuttassák az adást, és még távolabbi

vágy, hogy a műsor egész Miskolcon fogható legyen. Egy negyedév igazán kevés érdemi következtetések levonására. E g y bizonyos : a Miskolc városi Televízió igen h a m a r természetessé lett a vételkörzetben, megszokták, v á r j á k adásait. É s ha m a j d szélesebb körben lesz vehető, a területi határokkal bizonyára nő a nézettsége, de a vele szemben támaszt o t t igények sora is.

Bakó Endre

Az újkerti fórum A kétszáztízezer lelket számláló alföldi városban 1984-ben vetődött fel először a n n a k a gondolata, hogy szükség lenne egy újabb forrásra, amely segít a meglévő információs hálózatnak, t e h á t a megyei napilapnak és a Debreceni Hívogató című h a v o n t a megjelenő m ű s o r f ü z e t n e k a lakosság t á j é k o z t a t á s á b a n . (A csaknem harminc üzemi lap ilyen szempontból n e m jöhet számításba, azokat zárt körben terjesztik.) A felismerést különösen az a t a p a s z t a lat sürgette, hogy Debrecen lakóinak legalább a fele hatalmas lakótelepeken él, amelyek zsúfoltságuk ellenére mégis elszigetelik az embereket a várostól, és elszakítják őket egymástól is. E b ben a környezetben soha nem látott méreteket ölt az önzés, az elmagányosodás, a deviancia. A városi tanács e szociológiai tüneteket meglátva a maga m ó d j á n , főleg kulturális intézményei révén megpróbálkozott kis közösségeket teremteni, több-kevesebb sikerrel. A lakótelepi művelődés egyik céljaként a tájékozódás, a közélet és a demokratizmus iránti igény felkeltését jelölték meg. így j u t o t t a k el addig a pontig, hogy mindezekről nem elég beszélni, fórumra v a n szükség, amelyen az emberek 102

is megszólalhatnak. A megyei napilap u g y a n minden héten helyet ad az olvasók ügyes-bajos leveleinek egy teljes oldalon, de a videotechnika nagyobb lehetőségeket ígér, közvetlenebb, hatásosabb f o r m á j a lehet a megszólalásn a k , az érdekérvényesítő törekvéseknek. A város vezetőinek is v a n olyan igénye, hogy közvetlenül, a tömegkommunikációs fórumok sajátosságait kikapcsolva tájékoztassák egyben-másban a lakosságot . De nemcsak részletesebb információkra gondoltak, a közérdekű kérdésekre adandó válaszokra, a kérdések megelőzésére, hanem a közélet valóságos fórumaira, vitákra, közös tervezgetésekre, a városszépítési mozgalom kiterjesztésére. A terveket t e t t e k k ö v e t t é k ! A városi tanács végrehajtó bizottsága a gondolatot magáévá téve elhatározta, hogy stúdiót létesít Debrecenben. Már 1984 októberében (a város felszabadulásának n a p j á n ) próbaadást t a r t o t t a k , s a Debreceni Városi Televízió 1985 áprilisában megkezdte rendszeres adását. A stúdió az Ú j k e r t i Általános Műve-

A Z ÚJKERTI FÓRUM

lődési K ö z p o n t b a n kapott h e l y e t . A Magyarországon hozzáférhető legkorszerűbb technikát vásárolták meg, t ö b b mint négymillió forintot költött e k csak az eszközökre. Az Ú j k e r t (Debrecen legnagyobb lakótelepe) „bekábelezése" t ö b b mint egymillió for i n t b a került, ennek nyomán jelenleg hétezer lakásban fogható az adás. A választás azért esett az Újkertre, mert o t t a legjobbak a feltételek. A t a nács terve szerint a közeljövőben ú j a b b lakótelepeket fognak bekapcsolni a sugárzásba, elsőnek a Vénkertet, a z t á n a legújabb lakótelepet, a Tócóskertet, m a j d a többi lakónegyedet is. A vételkörzet kiterjesztése a pénzen múlik. K ö z b e n azonban a stúdiót t o v á b b kell fejleszteni, mert a lakosság megköveteli a Magyar Televízióból megszokott technikai színvonalat. Olykor nem a pénzen múlnak a beszerzések, hanem az árukínálaton. A stúdió egy k a m e r a b i r t o k á b a j u t o t t — legalább k e t t ő kellene; a másikat azóta is kölcsönkéri az A g r á r t u d o m á n y i Egyetemtől, de ez olykor bajos. Egyszóval, a megnyugt a t ó műszaki színvonalhoz és üzemeléshez ú j a b b néhány millióra van szükség. A t á v l a t i tervek szerint a stúdió önálló intézmény lesz. Jelenleg még nem a z : a művelődési központ része, megbízott felelős vezetője dr. Tar K á r o l y , a városi tanács osztályvezetője. Astúdióvezető, aki a gazdasági m ű k ö d t e t é s é r t felel — a művelődési központ igazgatója. Főállásban végzi f e l a d a t á t a szerkesztő-riporter, a gyártásvezető, a műszaki vezető és két operatőr. A bemondók, berendezők, riporterek, világosítók, kisegítők (körülbelül húsz ember) úgynevezett külső m u n k a t á r s a k . A sti'idió h a v o n t a egyszer jelentkezik, egy-két órás műsorral. Kezdetben a hó-

n a p első hétfőjén csendül fel a szignálja, ú j a b b a n , a nézők kérésére, a második hétfőn sugározza adását, így n e m konkurál a rádiókabaréval. Májusban, a választásokra való t e k i n t e t t e l , minden h é t e n volt adás. A közeli tervek k ö z ö t t szerepel az adásnapok sűrítése, m e r t a t a p a s z t a l a t o k szerint sok esemény m á r messze t ű n t , sok még messze v a n a h a v o n k é n t i adás esetén. A k ö v e t k e z ő , , l é p c s ő " a k é t hetenkénti jelentkezésre való á t t é r é s . Természetesen ez is a pénzen múlik. . . A városi televízió p r o g r a m j á t húsz fős, negyedévenként a kulturális elnökhelyettes vezetésével ülésező szerkesztőbizottság határozza meg; az operatív m u n k á t a szerkesztőség önállóan végzi. Sem. a stúdiónak, sem a városi t a n á c s nak nincs pontos k é p e a nézettségről, de a reagálásokból, a visszhangokból ítélve a lakosság kedvezően f o g a d t a a városi televíziót. A megyei lap a t a v a l y októberi és az idei első adást elemezte, sok mindent elmarasztalt, de t a l á l t dicsérnivalót is a műsorokban. Mivel a városi televízió csecsemőkorát éli, természetes, hogy a legtöbb kifogás a beszéd érthetőségét érte. A műsor szerkezete és t a r t a l m i színvonala adásról adásra javult. A nézők sok ötletet a d t a k , különösen szívesen v e t t é k a bíráló, a rendellenességet szóvá tevő s a rövid, pergő műsorokat. Igénylik az élő adást, amennyire az lehetséges, s az élő műsorvezetést egyenesen megkövetelik. Ennek érdekében folynak és rövidesen befejeződnek az önálló stúdió kialakításának munkálatai, a h o n n a n élő adást is t u d n a k m a j d adni. Úgy t ű n i k , a városi televízió i r á n t a v á r t n á l sokkal nagyobb az érdeklődés. Ez növeli a s t á b felelősségét.

103

Avar

János

A kábel meg a dinoszauruszok

A képernyőn egy törött kereszt látható, előtte egy férfi a sokszoros gyilkos Charles Manson álarcában táncol, miközben összefüggéstelen szöveget k á n t á l a szexről és a vallásról. E s t e fél tizenegy van, s ez a texasi Austinban a 10-es kábelcsatorna m ű s o r a : ,,Himnusz a pogányokért". A lejátszott videoszalagot a punkzene egyik helyi kedvelője „ t e r m e l t e " , a m ú g y magánszórakozásként, ám, az előfizetők boldogítására vagy bőszítésére. P á r estével később ugyanezen a csatornán egy K u - K l u x Klan-vezető interjúvol meg egy t a g t á r sat, aki 1973-ban börtönbe került, mert a detroiti faji lázongások során tűzbombákat d o b o t t a néger gyerekeket a fehér elővárosokba szállító iskolabuszokra. Ez a program is egy buzgó austini magánvállalkozó műsora, bár a lejátszott videokazettát — és természetesen a rárögzített beszélgetést •—• egy dél-kaliforniai Klan-főnök produkálta. Hasonló jelenetek egyre g y a k r a b b a n fordulnak elő az amerikai városokban. Végtére is az 1984 decemberében hozott k á b e l t ö r v é n y kiköti, hogy minden „ b e k á b e l e z e t t " körzetben biztosítani kell n é h á n y csatornát „közhasználatr a " . Márpedig ki m o n d j a meg, hogy mi számít közérdeknek, pontosabban szólva, mi n e m m o n d h a t ó a n n a k ? Utóvégre az alkotmány első kiegészítése biztosítja a szólásszabadságot, s ha egyszer az adott kábelcsatorna a közmegnyilvánulások fóruma, akkor milyen jogon lehetne cenzúrázni az egyéni programelképzeléseket ? Hogyne, ezt a túlságosan szélesre értelmezett jogot máris sokan v i t a t j á k . Nemrég Memphisben t ö b b mint hat104

ezren t ü n t e t t e k , követelve, hogy egy helyi kábelcsatornán ne lehessen t ö b b é fogni a P l a y b o y címmel f u t ó m ű s o r t , amelynek természetesen korántsem erotikus — egyértelműen pornó — jellege van. U t a h államban és a floridai Miamiban m á r hoztak is t ö r v é n y t a kábelpornó betiltására, hogy a z t á n az állami felsőbíróság alkotmányellenesnek minősítse. A dolog elkerülhetetlenül a szövetségi főbíróság ítélőszéke elé kerül. Semmi kétség, a kábelesítés alapvetően m e g v á l t o z t a t t a az amerikai televíziózást. A bíróságok szavára váró gond, hogy mind a kereskedelmi vállalkozások egy része, mind pedig a p u b likum rendelkezésére álló „közhasznú c s a t o r n á k " műsorainak nem e l h a n y a golható száma meglehetősen kétes, av a g y egyszerűen sérti a kialakult közízlést. A K l a n n a k eddig aligha lett volna m ó d j a elárasztani a képernyőket a f a j i gyűlölet propagandájával, most ezt a szólásszabadságra hivatkozva egyelőre megteheti. Lényeg a pénz Az amerikai televíziózás a nyolcvanas évek elejéig „tiszta ü g y " volt és legfőképpen egyértelműen nagy üzlet, amelyet a három országos tévéhálózat, az ABC, a CBS és az NBC t a r t o t t a kezében. E hálózatok élvezték az „eladók piacá"-nak minden előnyét, hiszen még csak közönséget sem kellett verbuválniuk, mint a többi szórakoztatóipari vállalkozónak: a nézők o t t ültek a készülék előtt, s a CBS és társai legfeljebb azon vetélkedtek — t e r m é -

A KÁBEL MEG A

szetesen késhegyig menő küzdelemben —, hogy adott p i l l a n a t b a n melyikük műsorát figyelik többen. Ahogy az amerikai üzleti életben mondták, ez volt az eladás legtökéletesebb mechanizmusa, a hirdetők tolongtak, és borsos á r a t fizettek a nekik kiszabott reklámpercekért, amelyeket a monopolhelyzetben lévő társaságok egyre drágábban mértek, de hát végtére is — előfizetési díjak híján — ez volt működésük alapja. Ebben a n a g y elektronikus faluban a CBS és társai j e l e n t e t t é k a főutcát, s mindenki m á s a mellékutcába szorult: a nap minden ó r á j á b a n előre meghatározható számú ember ült a készülék előtt, s estére ez rendszerint t ö b b mint százmillió biztos nézőt jelentett. H a például, m i n t többnyire, az NBC lemaradt k é t vet é l y t á r s a mögött, még gyenge h a r m a dikként is új meg ú j profitrekordokat t u d o t t elkönyvelni. S aztán jött a kommunikációs forradalom. A legfrissebb Nielsen-jelentés szerint az amerikai háztartásoknak imm á r 43,7 százaléka j u t hozzá a kábelt é v é h e z — a fejlődés ütemére jellemzően 8 százalékkal több, mint t a v a l y . R á a d á s u l még mindig jelentős népességi centrumok „feltáratlanok", a kábeltársaságok és a helyi hatóságok bonyolult vitái késleltetik az új tömegközlési forma bevezetését. A tavaly év végi t ö r v é n y bizonyos kompromisszumot jelent, amelynek értékét és értelmét még csak most pedzegetik, bár első látásra is úgy t ű n i k , hogy a helyi hatóságok valamivel több pénzt és a kábeltársaságok csak kevéssel t ö b b ú j kötelmet k a p t a k . Jelenleg vagy ötven ú j „ h á l ó z a t " m ű k ö d t e t a földrésznyi ország minden sarkát műsorral besugározni képes mesterséges holdakat, amelyeknek adásait a lakóhelyenkénti t á n y é r - és egyéb vevők fogják fel, hogy a z t á n kábelokon át t o v á b b í t s á k az előfizetők o t t h o n á b a . Rendszerint n a g y házról nagy házra, utcáról u t c á r a halad a kábelesítés. Ezek az ú j hálózatok t ú l n y o m ó többségükben kifejez e t t e n rétegműsort sugároznak, pont o s a b b a n szólva valamilyen érdeklődésű kör szolgálatába á l l t a k : az egyik

DINOSZAURUSZOK

filmkínálatot n y ú j t , a másik sporteseményeket közvetít, a harmadik viszont kizárólag híreket avagy éppenséggel csakis az üzleti világ fejleményeit a d j a , és így tovább. A kábeltévé elsősorban azokra a műsorteriiletekre t ö r t be, amelyeket a nagy kereskedelmi tévéhálózatok jószerivel „ ü r e s e n " hagytak, s e k k é n t akad köztük, amely szüntelen rockzenét szolgáltat, a másik a képzőművészet híveinek kínálja p r o g r a m j á t , de olyan is akad, amelyik p é n z é r t iskolatévét kínál. A lényeg természetesen a pénz, vagyis az előfizetési díj, amely havonta á l t a l á b a n 15—20 dollár, körzettől és műsortól függően. (A fővárosba, Washingtonba nemrég betört Super TV Network például olcsóbb t a r i f á t szab azoknak, akik csupán az est derekáig foghatják m ű s o r á t , s t ö b b e t kér az éjszakai ó r á k b a n j á t szott „felnőtt szórakoztatást" jelentő félig vagy egészen pornó filmekért.) Bocsánatos bűnök? Különböző kódolási formákkal igyekeznek biztosítani az ingyen t é v é v é t e l t , tehát a televíziós kalózkodás megakadályozását, bár egyelőre kétes sikerrel. A jelek szerint az előfizetéses tévézés elorzását az amerikaiak olyan b ű n n e k tekintik, mint a sebességtúllépést, és a jövedelmi adóstikliket, vagyis bocsánatosnak. A szakértők szerint jelenleg legalább tíz százalékot tesz ki azoknak a száma, akik illegálisan fogják a kábelcsatornák m ű s o r á t , s a városi területeken, ahol mindez egyszerűbb, ez a szám legalább 25 százalék; ekként a fentebb említett a d a t o t is megtoldhatjuk az orvnézők számával. Mivel a kábelműsorok egy jelentős részét lakókörzetek vagy nagy házak központi a n t e n n á j a veszi, azokba viszonylag könnyű „becsatlakozni", nem szólva arról, hogy kis üzletemberek m á r évekkel ezelőtt ráálltak az a n t e n nák és átkódolok gyártására (némely a n t e n n á k m á r 200 dollár körüli öszszegért megkaphatók, tehát kevesebbért, mint amennyibe kerülne a véte105

A KÁBEL MEG A

DINOSZAURUSZOK

nyítója, Ted Turner legújabban elh a t á r o z h a t t a : megpróbálja maga alá gyűrni a legnagyobb kereskedelmi tévéhálózatot, a CBS-t. A CNN csupán Turner egyik vállalkozása, az a t l a n t a i kábelbirodalom oly rohamosan fejlődik, hogy őt tekintik az ú j ágazat jelk é p é n e k . Ennek alapján v e t e t t e fel a televíziózás egyik amerikai szakértője, hogy n e t á n a nagy hálózatok voln á n a k a kipusztulásra ítélt dinoszauruszok, amelyek végül is képtelenek lesznek alkalmazkodni a megváltozott környezethez. Egyelőre erről szó sincs (s maguk a nagy hálózatok is igyekeznek beszállni az ú j üzletágba, bár eleddig nem különösebb sikerrel), viszont az kétségtelen, hogy a kábeltévé és a videózás egyidejű gyors elterjedése egészen ú j piaci lehetőségeket kínál, némileg hasonlóan ahhoz, ahogyan „egymásra t a l á l t " a rockzene, az U R H - r a dió és a sztereókészülék. Az is bebizonyosodott, hogv az évtizedeken á t ingyen televízióvételhez szokott amerikaiak igenis hajlandók pénzt áldozni kedvelt — és a megszokott hálózatok által gyakran mellőzött vagy nem elégszer kínált — műsortípusokért, kedvelt szórakozási f o r m á j u k é r t . Már javában t a r t a sportprogramokat kínáló k á b e l t é v é marakodása a CBS-ékkel, s egyre t ö b b fontos esemény látható csupán az előfizetéses csatornákon. Természetesen a legnagyobb, a legt ö b b pénzbe kerülő és — a hirdetési bevételek révén — a legtöbb hasznot h a j t ó sportesemények (olimpia, f u t balldöntő, kosárlabdadöntők stb.) még elérhetetlenek a különböző helyi kábeltársaságok számára, viszont kezd kialakulni —- a saját p r o f i t b a n reménykedő klubok ösztönzésére — az a szokás, hogy a helyi csapat küzdelmeit csakis azok l á t h a t j á k , akik leszurkolVevők piaca ják az előfizetési díjat. (Elősegíti ezt S ha pár évvel ezelőtt, tehát még év- a régóta érvényben lévő szabály is, tizedünk kezdetén is csupán n é h á n y amely szerint az ingyentévék csak akkor kábeltársaság könyvelhetett e szá- k ö z v e t í t h e t t é k a stadiontól 75 mérmottevő hasznot, mostanra ez már földes körzetben a kérdéses mérkőzést, olyannyira megváltozott, hogy az at- ha a meccs előtt három n a p p a l m á r lantai székhelyű — és elsősorban hír- minden jegy elkelt.) műsorokat sugárzó — Cable News A nyolcvanas évek eleje ó t a egyfolyNetwork mindenkinél rámenősebb irá- t á b a n csökken az adott nézettségi

lükre való előfizetés és a féléves szolgáltatási díj). A másik gond, hogy a különböző cégek ugyanazt a kábelt használják, s meglehetősen bonyolult megakadályozni, hogy az orvnézők — előfizetve az egyikre — hozzájussanak a többi csatorna műsorához. Máris komoly piaca v a n a dekódoló készülékeknek, s ebben szerepet játszanak a kábeltársaságok saját alkalmazottai is, akik némi megvesztegetési pénzért elősegítik a kalózkodást. Kétségtelen, e helyzet kialakulásában szerepet játszott az is, hogy a kábelipar oly rohamosan növekedett, s a cégek nem tudtak még törődni a maguk piacrészének biztosításával, hiszen legfőbb céljuk minél t ö b b h á z t a r t á s bekapcsolása volt. Ráadásul évekig éppen a cégek igyekeztek t i t o k b a n t a r t a n i a kalózkodási lehetőségeket, hogy ne csináljanak ingyenreklámot, és ne a d j a n a k tippeket. A kalózellenes k a m p á n y azonban nemrég lendületet k a p o t t , s élén a meszsze legnagyobb hálózat, a Time tröszt birtokában lévő H B O , H o m e Box Office (Házi Mozipénztár) áll, amely perek sorát kezdte indítani a dekódolási üzletben résztvevő kis cégek ellen. S a szövetségi kongresszusban is beterjesztettek t ö b b javaslatot,melyek közül az egyik akár 50 ezer dollár pénzbüntetéssel és k é t é v i elzárással is b ü n t e t n é az orvnézést. A H B O azonban ú j a b b a n az ésszerűbb megoldást választotta, és tökéletesítette kódolási t e c h n i k á j á t , aminek eredményeként képtelenség — képet fogni a készülékben. (Viszont t a v a l y óta megjelentek a főleg j a p á n g y á r t m á n y ú „kábelkész" televíziók, amelyek m á r a „levegőből" veszik a kódolt műsort is.)

106

A KÁBEL MEG A

időben a három nagy részesedése, s a kábellel jól ellátott körzetekben esténként olykor m á r csak a készülékek alig fele fogja az ingyentévék műsorát. Kor á b b a n a technika is egyértelműen a CBS-éknek dolgozott, hiszen a három nagy hálózat voltaképpen egyenként vagy kétszáz helyi állomásból áll, amelyek a társaságok New York-i központjából közönséges telefonvonalon k a p t á k a programot, és sugározták azt a maguk vételi körzetébe. Jellemző módon soha egyetlen független, t e h á t a nagy hálózatokhoz nem tartozó, azok műsorait részben vagy egészben át nem vevő helyi állomás sem t u d o t t domináns helyzetbe kerülni egyetlen „nézői piacon" sem. A műholdak mindezt megváltoztatták, s még az ingyen televíziózásban is „ f e l s z a b a d í t o t t á k " a kicsiket a három nagy társaság jobbágyrendszeréből : egy-egy sikeresebb producer már maga is k í n á l h a t j a progr a m j á t , amelyet helyi vállalkozók a hálózatok kiiktatásával átvehetnek és t o v á b b sugározhatnak. Vagyis nemcsak a kábel t ö r t előre, hanem — szintén a műholdak jóvoltából — a különböző országrészekben ténykedő független társaságok is vérszemet kapt a k . Hiszen a kábel létrehozta a vevők piacát a tévé nézői számára, a műhold hasonlót t e r e m t e t t a helyi állomásoknak és persze a kábelcégeknek. S mivel a CBS és társai m á r évtizedek óta megveszik a helyi állomások műsoridejét, a nagy társaságoknál esetleg többet kínáló helyi vállalkozók előnybe kerülhetnek. S ne feledjük, a háló-

DINOSZAURUSZOK

zatok valójában amolyan közvetítők az állomások és a programcsináló producerek között, s ekként kiiktatásuk — a dinoszauruszi sors — egyáltalán nem fantazmagória. A küzdelem, persze, nem egyoldalú. A hálózatok t a g a d h a t a t l a n előnye a kábeltévékkel szemben, hogy semmiféle bekapcsolás nem szükséges, az ő műsorukat a nézők a „levegőből" fogh a t j á k , s persze ingyen. Ha azonban az évtized végére az egész országot „bekábelezik", akkor a helyzet nyilvánvalóan alapvetően megváltozik. A helyi állomások a műholdakat f e n n t a r t ó cégekkel közvetlen kapcsolatba léphetnek, s ekként csak tulajdonosaik elhatározásának kérdése, hogy az ABC vagy a Cable News Network híradóját veszik-e á t . Hogyne, a három nagy mindegyike milliárdos vállalkozás, s ennélfogva műsoraik kiállításával, t a r talmával, egyáltalán lehetőségeikkel éppen a fő területeken nehéz vetélkedni (ezért is t ö r t be a legtöbb kábel a programok réseibe), így könnyen elképzelhető, hogy adinoszauruszok a túlélés érdekében maguk válnak m a j d kábelműsorok szállítóivá. Mindenesetre a technológia hihetetlenül gyors fejlődése f o l y t á n nagyok és kicsik egyaránt ismeretlen tájékon járnak, felfedezetlen terepen. Paradox módon a CBS és társai csak akkor menekülhetnek nieg a televíziózás lejárt korszakánakdinoszauruszi sorsától, ha maguk sietnek átalakítani az eddigi hálózati tévézés feltételrendszerét.

A kábeltelevízió Hollandiában és Belgiumban A nyolcvanas évek közepét mint a régi és az új médiumok között i éleződő küzdelem korát jegyzik fel a médiumtörténészek. Ennek oka a kábeltelevízió megjelenése, használata, elterjedéss, illetve az ezzel együtt fellépő jogi, műsorpolitikai, pénzügyi problé-

mák, a kábel- és a nemzeti hálózat eltérő érdeke, a kereskedelmi és a nemzetközi médiumhatások erősödő befolyása. A holland tömegkommunikáció szervezetét kb. 15 éve ú j í t o t t a meg a két új hálózat belépése, amely ideo107

A KÁBELTELEVÍZIÓ H O L L A N D I Á B A N ÉS BELGIUMBAN

lógiailag és vallásilag semlegesnek m u tatkozott, műsorpolitikája középp o n t j á b a a szórakoztatást állította, és k e z d e t b e n elítélte a kereskedelmi és profithajszoló t e n d e n c i á t . Aztán j ö t t e k a r e k l á m k a m p á n y o k , a drága műsorújság, a bekapcsolódás a szabadidő-tevékenységekbe. A belga t á j é k o z t a t á s i r e n d s z e r t a kétnyelvűség határozza meg: a francia n y e l v ű R T B F az ú j m é d i u m o k r a é p í t , a f l a m a n d B R T e l l e n b e n passzív m é d i u m p o l i t i k á t f o l y t a t (pedig 1980 ó t a a t ö r v é n y m i n d k é t közösségnek m e g n ö v e k e d e t t a u t o n ó m i á t biztosít). A bevételeket m i n d k é t o r s z á g b a n az előfizetési d í j a k jelentik, a reklám B e l g i u m b a n tilos, H o l l a n d i á b a n igen erősen k o r l á t o z o t t . Maga a kábelrendszer u g y a n a h a t v a n a s évek ó t a megvan, de a k k o r a holland h á z t a r t á s o k alig 10 százaléka k a p c s o l ó d o t t ezekhez; 1970-ben 20, 1983-ban m á r 70 százalék, 1985-re pedig 85 százalék csatlakozott a kábelhálózathoz. Belgiumban ez az a r á n y még n a g y o b b , 1990-re az ország teljes bekábelezésére s z á m í t a n a k . Ma mindk é t helyen a koaxiális k á b e l az egyeduralkodó, de az üvegszállal is f o l y n a k kísérletek. A belga g y a k o r l a t b a n a fahálózat, a hollandban a csillaghálózat t e r j e d t el. Hollandia kábelrendszere igen s z é t t a g o l t , 17 ezernél is t ö b b f ü g g e t l e n kábeltársaság működik, többnyire minden község külön kábeltelevízióval rendelkezik. A k i v é t e l A m s z t e r d a m , a m e l y a m a g a 320 ezer h á z t a r t á s á v a l E u r ó p a legnagyobb kábelrendszere (a város 92 százalékát behálózza). H o g y a kábelhez ki f é r h e t hozzá, erről a postai, a telefon- és a t á v í r á s z a t i hatóságok rendelkeznek; ők a d n a k eng e d é l y t h i v a t a l o s és m a g á n t á r s a s á g o k n a k . Az előfizetési díj alacsony, H o l l a n d i a városaiban 12 h o l l a n d for i n t körüli, B e l g i u m b a n a d í j a k még kisebbek, a k á b e l t á r s a s á g o k r á f i z e t é sesek, az a n y a k o n s z e r n t á m o g a t á s á r a szorulnak. A holland és a belga kábeltelevízió egészen 1985-ig nem f i z e t e t t j o g d í j a t , ez évtől a külföldi film- és rádiós szer108

vezetek n y o m á s á r a a jogdíjról is megállapodás s z ü l e t e t t (ez az előfizetési d í j a t k b . 18 f o r i n t r a f o g j a növelni). Belgiumban k o r á b b a n csak a belga m ű v e k é r t fizettek jogdíjat. A holland kábeles m ű s o r k í n á l a t b a n szerepel k é t - h á r o m N S Z K műsor, k é t belga, egy angol és egy f r a n c i a , a belga k í n á l a t hasonló — t ö b b f r a n c i a műsorral. 1984 ó t a 13 holland k á b e l á l l o m á s veszi á t az angol S k y C h a n n e l m ű h o l d a s p r o g r a m o t . A belgák a f r a n c i a T V 5 m ű h o l d m e l l e t t a szovjet Horizont m ű sorát is szeretnék venni. M i n d k é t ország kizárólag a „vezeték nélküli rádiójelzések" t o v á b b í t á s á r a h a s z n á l j a a k á b e l r e n d s z e r t , amelyhez információs szolgálat n e m k a p c s o l ó d i k : ezt H o l l a n d i á b a n u g y a n „ t e r v e z g e t i k " , de Belgiumban egyenesen a t ö r v é n y t i l t j a . E s b á r a helyi k á b e l a hetvenes évek eleje ó t a létezik, az ú n . n y i t o t t c s a t o r n a fogalma ismeretlen. A holland helyi kísérletek 1971-ben i n d u l t a k , először h a t v á r o s b a n , 20—30 százalékos részvétellel. B á r a kábelrendszer g y ő z ö t t , k ö z ö n s é g f o n n á l ó ereje „ m é g n e m n y e r t b i z o n y í t á s t " . A kísérleteket egészen 1983-ig helyi erőből f i z e t t é k , de a helyi hatóságok inkább helyi rádióadót s z e r e t t e k volna létesíteni, így ekkor az elvi-gazdasági döntést a p a r l a m e n t h o z t a m e g : központilag oszt ják el a működési engedélyeket, de a helyi hatóságok j a v a s l a t á r a ; a k á b e l k í n á l a t n a k k u l t u r á l i s a n reprezent a t í v n a k kell lennie; r e k l á m sugárzása tilos; a gazdasági f e n n t a r t á s helyi és körzeti pénzből t ö r t é n j é k . 1984 végéig 50 adó szerveződött, 36 ezekből televízió- és rádióállomással e g y a r á n t rendelkezik. Belgiumban videokísérletek után 1973-ban a vallon v i d é k e n kilenc f r a n cia n y e l v ű körzeti kísérleti adó a l a k u l t . E z e k b e n t u d a t o s a n a d t a k h e l y t a vélem é n y e k sokféleségének ( a m i t a t ö r v é n y előír!), de az adások k u l t u r á l i s és szociális t é m á k r a k o r l á t o z ó d t a k , így t ö b b nyire n e m vált igazi „ t á r s a d a l m i k a t a l i z á t o r r á " (kivéve Liége-ben, ahol a „Canal E m p l o i " m u n k a n é l k ü l i e k szakmai k é p z é s é t t ű z t e ki céljául). A flam a n d elképzelések i n k á b b az „egységes

A KÁBELTELEVÍZIÓ H O L L A N D I Á B A N ÉS BELGIUMBAN

belga" tájékoztatáspolitikát támogatt á k , itt n e m kísérleteztek a helyi a d ó k kal. A helyi a d á s o k o n p r ó b á l t á k t e h á t ki (ha nem is sok sikerrel), hogy m i t v á r n a k a kábeltelevíziótól. A f l a m a n d — vallon e l l e n t é t a f i z e t ő t é v é megítélésében is felemás h e l y z e t e t t e r e m t e t t : a vallonok a f r a n c i a f i z e t ő t é v é á t v é t e l é t sürgetik — erős állami ellenőrzés mellett —, a f l a m a n d o k egyelőre elzárkózn a k ettől. A hollandok a f i z e t ő t é v é t t i s z t á n kereskedelmi vállalkozásnak t e k i n tik, a m e l y n e k f o n t o s szerepe v a n (lehet) az európai m ű h o l d p r o g r a m b a n , de n e m a helyi k á b e l h á l ó z a t b a n . Ma egy-két összevont, erős t á r s a s á g m a r a d t meg a fizetőtévét kezdeményező nyolcból, ezek (pl. a r e k l á m b a n ) erősen k o r l á t o zott m a g á n t á r s a s á g o k , h e l y z e t ü k és jövőjük e g y a r á n t ellentmondásos. Korszerű és sikeres vállalkozás viszont a k á b e l h e z kapcsolódó i n f o r m á ciós szolgálat , a m e l y b e n (1993-ig t e r j e d ő tízéves k u t a t á s i t e r v b e n ) , L i m b u r g t a r t o m á n y b a n száznál t ö b b k ö z i n t é z m é n y és kereskedelmi cég vesz részt. A szolg á l t a t á s d ö n t ő e n egvi r á n v ú , csak egyes részleteiben válaszcsa t o r n á s (biztosítás, k ö z v é l e m é n y - k u t a t á s k é p ú j s á g ) . Bankügyletekre v a g y bevásárlások intézésére csak a tervidőszak legvégén fog sor kerülni. A l i m b u r g i t e r v e t egyelőre a használók f i z e t i k , ami aligha j á r h a t ó ú t , az információszállítók állami t á m o gatást, a résztvevők alacsonyabb csatlakozási k ö l t s é g e t v á r n a k . Egy másik holland kísérlet az interaktív kábellel az „ e l e k t r o n i k u s lapkia d ó " , a m e l y h a t újság cikkeit s z á l l í t j a

házhoz, 1985-ben indul, és az első k é t é v b e n d í j t a l a n szolgáltatás lesz. E g y e s politikai és vallási körök n y o m á s á r a eddig alig j u t h a t o t t szerephez a kereskedelmi rádiózás, ami f ő k é n t a reklám korlátozásában mutatkozott meg. A kereskedelmi adásokat k á b e l e n „ i m p o r t á l j á k " L u x e m b u r g b ó l és F r a n ciaországból. A m á r m a is alig b e t a r t h a t ó t ö r v é n y t m o s t meg k í v á n j á k v á l t o z t a t n i . E n n e k o k a egyrészt a k á b e l és m ű h o l d - m ű s o r o k nemzetközi n y o m á s a , másrészt az, hogy a m é d i u m o k d ö n t ő e n csak a reklámból t u d n a k m e g élni, h a r m a d r é s z t f é l n e k attól, h o g y a k i v é t e l e s szigorúság m i a t t a k ü l f ö l d érdeklődése elfordul a k é t országtól. A kábeltelevízió lényege, hogy n ö v e l je a közölt információ mennyiségét. K é t t é n y e z ő ennek mégis ellene h a t : a k á belen közvet ít e t t a n y a g döntő t ö b b s é g e külföldi, f ő k é n t amerikai film (Belgiu m b a n j ó r é s z t francia). A k o r m á n y o k m o s t t ö r v é n y i l e g szabályozzák, hogy l e g a l á b b egy s z á m o n kérhető m i n i m u mot t e g y e n ki a h a z a i eredetű m ű s o r , és így korlátozzák a „ k u l t ú r i m p e r i a l i z m u s t " . A p r o b l é m a persze i n k á b b az, hogy a hazai t e r m é k e k (főként a szórak o z t a t ó p r o d u k c i ó k b a n ) szintén az a m e r i k a i m i n t á t utánozzák. A m á s i k g á t l ó k ö r ü l m é n y a n a g y előállítási k ö l t ség, a m i a kábelvállalkozókat s ú j t j a és ezzel p á r h u z a m o s a n a részvételi k ö l t ség, a m i alacsony létszám esetén a csatlakozókat terheli. Ez a h a g y o m á n y o s rádióelőfizetési d í j öt-hatszorosa. A v á sárlóerőt — s a j n o s — i t t sem k a l k u l á l t á k be a kábelrendszerekbe. (Media

Persj>ektiven,

1985/6.)

ABSTRACT: How does cable television function in Kecskemét, Székesfehérvár, Miskolc and Debrecen — this is the topic of these documents. W e can see the situation in Kecskemét from two viewpoints: from an enthusiastic diary and a more pessimistic report. For t h e sake of comparison we attach an American report and review the Dutch and Belgian problems according to an article from Media Perspektiven.

109

A vitatkozás szelleme Gömöri Endrével beszélget Nádor

Tamás

Fotó: Moldvay József — Gondolkodásrajzot szeretnék felvázolni párbeszédünkkel, ehhez azonban — természetesen — életrajzának körvonalait, néhány jellemző pontját, fontos, meghatározó vonását is ismernem kell. Tehát: mikor, hol, hogyan kezdődött? — 1922-ben születtem, ős-budapesti kispolgári családba, melv tisztes anyagi megállapodottságából éppen világra jövetelem idején k e z d e t t lefelé csúszni, elszegényedni. Apám a Hitelbank tisztviselője volt, de az 1929-es tőzsdekrach következtében tönkrement, s nem is t udott t ö b b é t a l p r a állni. Ezért hát nélkiilözések k ö z e p e t t e éltünk 1940-ben bekövetkezett haláláig — akkor érettségiztem —, a z u t á n még szűkösebben. Szegénységünk a második világháború végéig t a r t o t t . A nehéz körülmények azonban — a későbbiekből is kiderül m a j d , hogy ilyen a természetem — energiát, felhajtóerőt a d t a k a kitörési szándékhoz. Otthonról különben nem hoztam semmiféle irodalmi vagy másféle — feljegyzésre érdemes — intellektuális ind í t t a t á s t . Szüleim nem voltak rendszeres könyvolvasók, arra sem emlék110

szem, hogy könyvekről bármikor beszélgettünk volna. Igaz, apám legszűk ö s e b b korszakunkban is ragaszkodott az akkori kávéházi Budapest szokásaihoz. Rendszeresen átböngészte például a liberális lapokat, az E s t i Kurirt vagy Az Újságot. Megesett, hogy — m e r t n e m volt pénzünk a vasárnapi Újságra •— kölcsönkértük a sarki rikkancstól a lapot. Aztán szépen összehajtogatva visszavittük, hogy azért el t u d j a adni. Ami a t a n u l m á n y a i m a t illeti: a Marko utcai Bolyai reálba, vagyis K a r i n t h y Frigyes egykori iskolájába j á r t a m . Még t a n í t o t t is a Tanár úr kérem egyik-másik o k t a t ó j a . Szemközt velünk ott állt a Berzsenyi, s a két szomszédvár állandóan rivalizált egymással. Ott V a j t h ó László t a n á r úr t a n í t o t t , minálunk az ugyancsak kiváló Lányi E r n ő volt a m a g y a r t a n á r . Az eminensek közé szám í t o t t a m , és „egykettedes" m a g y a r dolgozatot írtam, mint K a r i n t h y Goldfinger Rezsője, a VT/b-ből. Vagyis ismeretközlés helyett novellisztikus m u n k á k k a l próbálkoztam. Föltehetőleg újságírói v é n á m előjeleként . . . A Bolyai egyébként érdekesen ötvözte a reális-

A V I T A T K O Z Á S SZELLEME

kólákra jellemző racionalizmust s a liberális szellemet. E kettőből adódott a vitatkozó szellem, amelyre kifejezetten neveltek bennünket. Még konzervatív, sőt erősen jobboldali történelemt a n á r u n k is megengedte, elvárta, hogy az órán a szó klasszikus, p a r l a m e n t á r i s értelmében nyílt vitát folytassunk a történelem, a politika, az élet legkülönfélébb kérdéseiről. Gondolkodásra készt e t t é k t e h á t a diákságot a Bolyai reálban, és jó érvelésre . . . Olvasásra ink á b b az önképzőkör s z o k t a t o t t . A kör tagjai kivált sok verset olvastak, jómagam szavaltam is. S figyeltünk persze az akkori idők minden irodalmi szenzációjára. (Thomas Mann bibliatrilógiájának heves vitáin kívül, furcsa mód, legjobban Szántó György Stradivarijának visszhangjára emlékszem.) Tanít á s után pedig mi is é l t ü k a szokásos diákéletet. H a valamelyik szigorú t a n á r épp nem teljesített őrszolgálatot a Szent I s t v á n körúti korzón, a Bocskai egyensapka helyett kalapot ö l t ö t t ü n k , s a környék iskoláslányainak próbáltuk csapni a szelet. Legtöbbször Mácsai I s t v á n barátommal, o s z t á l y t á r s a m m a l — a mai festőművésszel — csavarogt u n k , nagyokat beszélgetve. (Barátságunk egyébként mindmáig k i t a r t o t t . ) Érettségi után — minthogy nem t a n u l h a t t a m tovább, inaskodtam, elsaját í t o t t a m az elektroműszerész mesterséget. Felszabadult szakmunkásként gyalugépen dolgoztam egészen 1944-ig. Vas-Witteg Miklós volt a művezetőm, a Szociáldemokrata P á r t jelentős szakszervezeti személyisége. Kétszer is behívtak a z t á n munkaszolgálatba, de a n y á m valahogyan mindkétszer — nem is tudom, hogyan — családfenntartói mentességet szerzett. J á r t a m Újvidéken is •— az emlékezetes vérengzés utáni évben —, brutálisan b á n t a k ugyan velünk, de megmaradtam. Aztán gyárunkat hadiüzemmé nyilvánít o t t á k , s én a gvári munkásszázad t a g j a lehettem. Odabenn laktunk, de Pesten m a r a d h a t t u n k ; aki á t é l t e az akkori időket, t u d j a , hogy mekkora szerencse volt ez. Az 1944. március 19-i német megszállás u t á n a n y á m a t — valakinek a feljelentésére — elhur-

colták, amint h a l l o t t a m , a Sváb-hegyre. Minthogy nem t u d t a m Éichmannról, az SS-villák szörnyűségeiről, ma már őrültnek tetsző ötlettel, elindultam, hogy a n y á m sorsa felől érdeklődjem. Szerencsére a szörnyű emlékezetű épület felé vezető út első stációján egy osztrák Wehrmacht őr strázsált, aki nyomban elzavart. É d e s a n y á m aztán örökre eltűnt. A továbbiakat viszonylag szerencsésen vészeltem át. E g y Krecsmár L a j o s nevű fiatal segédmunkás —- akit azóta sem sikerült megtalálnom —, odaa d t a a papírjait. Ezekkel sikerült — egyik, ma Brazíliában élő barátommal — elrejtőznünk. Albérleti szobát vett ü n k ki a Gyulai P á l u t c á b a n — jelenlegi szerkesztőségem szomszédságában. A nagy udvarú ház pincéjében a D a n t e Könyvkiadó krúdái magasodtak. í g y t e t t nekünk jó szolgálatot R e y m o n t : Parasztok című könyvének p a p í r j a melegített benünnket az ostrom hoszszú és keserves éjszakáin.Mint a n n y i a n mások, mi is á t é l t ü n k néhány életveszélyes kalandot. De — mindent egybevetve — megint csak ezt m o n d h a t o m : szerencsém volt. Akkoriban szerettem bele későbbi első feleségembe, így csak azon járt az eszem, hogy túl kell élni az egészet. Nem voltak munkásmozgalmi kp.pcsolataim. Legföljebb olyan radikális polgár módján gondolkodtam, aki a veszélyeztetettek közé tartozik. Arra azonban r á j ö t t e m , hogy krízishelyzetekben megkeményedem, sőt, bizonyos fizikai-szellemi bátorságot tudok felm u t a t n i . Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hegy sikerült megmaradnom. É s persze az is, hogy másokkal sokkal súlyosabb — t ú l é l h e t e t l e n — dolgok estek meg. -—• Elszegényedés, gyalupad, a túlélés leckéje — ilyen káderlappal az új kor forgatókönyv-divatja szerint gyors karriernek kellett következnie. ,,Kiemelték'''' talán? Vagy másféle kor- és sorsparancs irányította az eladdig — az elmondottak szerint — képzeletében sem fölvillanó pályára? — A dolgok mindig egyszerűbbek a látszatuknál. Az t ö r t é n t , hogy szerel111


nies v o l t a m egy jómódú b u d a i polgárlányba. S a szülők — e g y é b k é n t jogosan — azzal hessegették el házassági próbálkozásaimat, hogy „ M u t a s s előbb fel valamit, f i a m ! " így h á t én — tudom, e t é n y nem túl felemelő — m á r pusztán a nősüléshez szükséges egzisztenciális okok m i a t t is f e l a k a r t a m valamit mutatni. Akkor t ö r t é n t , hogy az angolok — a győzelem m á s n a p j á n — m e g b u k t a t t á k Churchillt, a győzőt. Mondván, hogy más időkhöz m á s ember kell. É n pedig, kicsit „ b e l e m á s z v a " az angol munkásmozgalom t ö r t é n e t é b e , s összevetve mindezt m á s példákkal, cikket í r t a m , előbb még szinte önmagamnak, a politikai érettségről. S aztán, mert vonzott a Boldizsár I v á n szerkeszt e t t e Ü j Magyarország című hetilap — úgy d ö n t ö t t e m : elviszem az írást Boldizsárnak. 0 akkor a P a r a s z t p á r t lapját, a Szabad Szót is „jegyezte", s előszobájában, mint verebek a dróton, ültek a hozzám hasonlók. í g y h á t én is odaültem a sürgönydrótra, a többi veréb közé. Boldizsár á t v e t t e a cikket, megköszönte, s azt m o n d t a : m a j d visszatérünk rá. És három h é t múlva egyszer csak megtaláltam az Ú j Magyarországban a cikkemet, s a l a t t a szépen ott állt a nevem. K é p t e l e n érzés volt; mintha a földszintről l é p t e m volna egyenest az ötödik emeleti liftbe. Boldizsár a z t á n közölte v e l e m : azért jelent meg az írás, mert lát bennem fantáziát. S ha kedvem v a n a hivatásszerű tollforgatáshoz, megpróbál nekem állást szerezni. Természetesen nyomban megfordult velem a világ, és — bármily hihetetlenül hangzik, így e s e t t — tüst é n t t u d t a m , hogy ezt a k a r o m , mindeddig erre készültem. N o h a , persze, még nem t u d t a m semmit. Igenlő válaszomra Boldizsár megkereste Aranyossi P á l t , a n a g y m ú l t ú kommunista újságírót (a N a g y v á r a d i Napló, a P e s t i Napló, a Világ, a Vörös Újság, m a j d — emigrációja idején — a l ' H u m a n i t é és a Regards egykori m u n k a t á r s á t , a k i odakinnKárolyi Mihállyal, Henri Barbusse-szel és Bölöni Györgygyei is kapcsolatban állt), a Szabadság, majd az akkor induló J ö v e n d ő szerkeszt ő j é t , s javasolta, hogy vegyen fel. 112

Mindez 1945 szeptemberében t ö r t é n t . Fölvettek, s 1946 elejére már a Jövendő — a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság lapjának — külpolitikai rovatvezetője lettem. Nem kellett tehát hírfejeket meg egymondatos kishíreket írnom, mindjárt a mélyvízbe löktek. De hát ez ilyen kor volt, és ezek ilyen emberek voltak. Pezsgett az élet a koalíciós s a j t ó b a n , s mi, e lapok ú j munkatársai, rákényszerültünk, hogy a mindennapi m u n k á b a n , a kézirat fölött vitatkozva t a n u l j u k meg a mesterséget. Szeretettel és türelemmel foglalkozott velünk Aranyossi s elképesztő élett a p a s z t a l a t t a l és dinamizmussal Békés I s t v á n . Aranyossi mélyen gondolkodó, magas fokon m ű v e l t , kényes erkölcsi érzékkel megáldott, franciás k u l t ú r á j ú , cizellált úr volt, a szó legnemesebb értelmében. Békés mindentudó, ropp a n t u l kedves és jó humorú „ h a j c s á r " . Ők k e t t e n kísérték első lépéseimet. Aztán Aranyossinak — minthogy közben a Szabadság külpolitikai rovat á t szerkesztette — segítségre volt szüksége; így k e r ü l t e m a kommunista délutáni laphoz. Ezt akkor Haraszti Sándor főszerkesztette. Nem feladatom e v i t a t o t t , sokféle börtönt megjárt személyiség értékelése, csupán azt mondh a t o m : én meggyőződéses kommunist á n a k , s erkölcsös, független szellemű, harcos embernek ismertem meg, és ma is egyik emberi mintaképemnek t a r t o m . N a g y sajtógyakorlata volt, mesterségbeli tudást s önállóságot követelt . . . U g y a n o t t dolgozott egy egészen másf a j t a ember: L e s t y á n Sándor, aki Miklós Andorék, vagyis az Est-lapok világából érkezett. Idegen lehetett számára a k o m m u n i s t a sajtó, de mindazt, a m i t t u d o t t a zsurnalizmusról — és mindent t u d o t t —, a n n a k szolgálatába állította, akinek dolgozott. Igazi professzionista volt. É s nagyszerűen írt. Tőle tehát a mesterségbeli elkötelezettséget lehetett — magas fokon — eltanulni. Viszonylag korán, a Mihály király- és a Sztálin-arcképek árnyékában megtartott első romániai választáskor, újoncként tapasztalnom kellett, menynyire csúszós mesterség a külpolitika.


Elküldtek P e t r u Grozához, s én „egy az egyben" kellemetlen kérdést szögeztem neki — az akkori r o m á n jobboldal magyarellenes akcióinak t á r g y á b a n . S e cseppet sem diplomatikus kérdés, a reá adott kényszerű válasszal egyetemben, óriási betűkkel megjelent lapunk első oldalán. K i t ö r t a b o t r á n y : F a r k a s Mihály a p á r t k ö z p o n t b a h í v a t o t t . Akkor még szabadon b e m e h e t t e m hozzá. — Micsoda ostobaság volt ez ? — kérdezte. E l m o n d t a m az eseményeket. — Máskor ilyen marhaságot ne csinálj! — m o n d t a , és elzavart. A h a j a m szála sem görbült . . . Mindez 1946-ban tört é n t . Ma m á r tudom, hogyan végződött volna mindez — k é t évvel később. Akkor viszont épp csak megperzselődtem. 1947-ben is volt egy cifra esetem. A hazai választások, az ú j forint indulása alkalmából itt járt William Rusk, akkor a Daily Worker, az angol K P lapjának főszerkesztője. A tolmácsa lettem. Az volt a feladatom, hogy végigvigyem néhány választási helyiségen, m a j d pedig este kísérjem el Vas Zoltán v i l l á j á b a . Amikor megérkeztünk, o t t volt m á r az M K P egész vezetése — R a j k t ó l Rákosiig. Rákosi a szoba közepén állt. Odaléptem hozzá, és — szó szerint — így m u t a t k o z t a m b e : — J ó e s t é t , Rákosi elvtárs, azt hiszem, mi még n e m ismerjük egymást . Köszöntésemre — amint mondani szokás — megállt a kés a levegőben, mindenki megdermedt. N é h á n y hónap múlva már bolondnak nézték volna, aki hasonlót tesz. Ártatlanságom is terméke volt a kezdeti idők légkörének: akkor mi még nem ismertük a félelmet, amely nemsokára a csont jainkig h a t o l t . Rákosi is „lezseren" reagált. — Örvendek. Rákosi — mondta. E s először s utoljára kezet fogott velem. E z t a jelenetet — így, utólag — akár jelképnek is tekinthetem. Más idők jöttek. — Tehát a romlatlan szabadság érzet s a „mindenközlés" tudatával és szándékával dolgoztak, nem ismerve még a sajtó kötelező vagy legalábbis ésszerű diplomáciai fogásait sem. További sorsa mégis azt látszik igazolni, nem nehezteltek az ilyen botlásokért, sőt, az újságíróranglistán saját területének akkori leg-

magasabb fokára, a Szabad Nép külpolitikai rovatának élére kerülhetett . . . — Számos karrier indult akkor ilyen rakétaszerűén, s az említett ügyetlenkedéseknek még semmiféle jelentőséget n e m t u l a j d o n í t o t t a k . 1948-ban m e n t e m á t a Szabad Néphez. Az a Szőnyi Tibor káderezett, aki rövidesen a R a j k - p e r másodrendű v á d l o t t j a lett. H u s z o n h a t éves voltam mindössze, és persze, még sem t u d t a m megfelelően értékelni fela d a t a i m a t , a követendő módszert, a személyiségeket, eseményeket. Szerkesztőségünkben, rövid időre, egészen rendkívüli szellemi erők sűrűsödtek — függetlenül attól, hogy politikai ú t j a i k a későbbi válságokban merre v e z e t t e k . Révai József, Horváth Márton, Losonczy Géza, Gimes Miklós, Vásárhelyi Miklós, K o r n a i János és mások hallatlan intellektuális vitalitást a d t a k á t környezetüknek . . . Rövidesen kik ü l d t e k Párizsba, ahol — a Chaillot p a l o t á b a n — az E N S Z ülésezett. H á lyogkovács m ó d j á r a dolgoztam: a szovj e t külügyminiszter beszédét például angol szinkrontolmácsolásban hallgatt a m , jegyzeteltem, s így t o v á b b í t o t t a m t ü s t é n t haza, telefonon. S a beszéd a m á s n a p reggeli lapban megjelent . . . Ugyanakkor t ö r t é n t , hogy R é v a i J ó zsef nyílt telefonvonalon felhívott, s megkért : menjek el Jacques Ducloshoz, s kérdezzem meg, miért nincs á l t a lános sztrájk Franciaországban. Elm e n t e m , megkérdeztem, s Duclos válaszolt is: elmondta, hogy ez szükséges t a k t i k a , most szektoronként folyik a s z t r á j k . Ezt a t é m á t még aznap, az akkor Párizsban dolgozó külföldi komm u n i s t a újságírók törzsasztalánál viharosan m e g v i t a t t u k . Másnap K á r o l y i Mihály vezette nagykövetségünk t a n á csosa, H a v a s E n d r e — egyébként k o r á b b a n , az emigrációban K á r o l y i személyi t i t k á r a és bizalmasa —, kérte, hogy jöjjek be a követségre, m e r t egy kolléga feljelentett (ekkor első ízben, de n e m utoljára) és a francia k o m m u n i s t a vezető a fejemet követeli.Károlyi a z t á n csöndesen közölte, hogy megpróbál megmenteni, én viszont kövessem meg Duclos-t. E l m e n t e m , s a „ s é r t e t t " lángolójéghegyként fogadott: •—Mondja, 113


maga hülye vagy provokátor? Természetesen t ü s t é n t vállaltam, hogy csak h ü l y e vagyok. Duclos kegyesenmegboc s á t o t t , d e h o z z á f ű z t e : — M a g u k n a k , újságíróknak megengedhetetlen szakmai torzulásuk, hogy folyton informálni akarnak . . . K á r o l y i és H a v a s a z u t á n igen tisztességes táviratot k ü l d ö t t Budapestre. í g y megúsztam a dolgot. Közölték Pestről: még egy hónapig kint m a r a d h a t o k Párizsban. De hazatérésem u t á n a K E B elé kell állnom. Szigorú megrovást k a p t a m , utolsó figyelmeztetéssel. Nem sokkal később m á r kezdődött a R a j k - ü g y , s elkezdődtek a személyi változások. Rövidesen én is azon v e t t e m észre magam, hogy állás nélkül m a r a d t a m . Igaz, csak n é h á n y hónapig. Akkor H o r v á t h Márton — aki a felmondólevelemet aláírta •— fölhív o t t telefonon, s állást a j á n l o t t a Rádióban. 1949-ben t ö r t é n t mindez. 1957 márciusáig v e z e t t e m a Rádió külpolitikai r o v a t á t . — Olyan években volt külpolitikai újságírásunk egyik vezető személyisége, amikor — amint a fenti példa is igazolja — meglehetősen torz elképzelések éltek az információról. Nemrégiben vita folyt az ötvenes évek ,,tiszta" és ,,tisztátalan" embereiről; ebből is kiderült: könnyű utólag bölcsnek lenni; ki tudja, valójában volt-e bárki bűntelen. Azt azért talán megkérdezhetem: hogyan dolgozott akkor a rádiós külpolitikus? Annyi változást, váltást, vargabetűt látva és művelve, számot tud-e adni mindenről a lelkiismeretének? Van-e egyáltalán újságírói lelkiismeret? — Újságírói lelkiismeret természetesen van, gondolom, amúgy is csak megerősítést vár e „költői kérdés". De v a n n a k olyan történelmi helyzetek — ha az önkényuralom túllép minden racionális h a t á r o n —, amelyekben a polit i k a nyersanyagával, a hatalom matériájával dolgozó újságíró olyasmire k é n y szerül, amit nehéz — kivált utólag — morálisan megítélni. Nem sok olyan ember akadt az ötvenes években, aki felállt, hogy kérem, én holnaptól n e m újságíró, hanem lisztesmolnár akarok lenni. Nem állt fel, m e r t nem csupán az egzisztenciáját, hanem a családját, sőt, az 114

életét kellett féltenie. Hősök is voltak, persze, de azt hiszem, az újságírónak nem az a dolga, hogy hős legyen, hanem az, hogy tehetsége és meggyőződése felső f o k á n — megint csak ezt mondom — : informáljon. Sajnos, azokban az években olyan óriási darálóba kerültünk valamennyien, amely épp ezt t e t t e lehet e t l e n n é . Az i l y e n f o l v a m a t b a n a z ember személyisége, sőt, az értelme is torzul. Emlékszem: például 1945-ben teljesen tapasztalatlanul, egyszerű Bolyai-reálista aggyal elolvastam és felületesnek, ellentmondásosnak t a l á l t a m az S Z K P rövid t ö r t é n e t é t . Aztán m e g t a n u l t a m á h í t a t t a l olvasni ugyanezt a k ö t e t e t . Nincs mentség tévedéseinkre. E g y lágyabb korban sem t e h e t ü n k mást, csupán azt, hogy mindebből próbálunk okulni. Még azt sem állíthatom, hogy a t a p a s z t a l a t hiányzott, hiszen mi magunk — kezdettől — j ó l informálódhatt u n k . H a l l h a t t a m én is mindenről, o l v a s h a t t a m a világsajtót . A Rádió külpolitikai munkatársai elől nem zártak el semmit. Az újságíró t e h á t arra nem hivatkozhat, hogy nem volt elég t ö r t é nelmi, n a p i politikai ismerete. I s m é t hangsúlyozom t e h á t : kinek-kinek vállalnia kell azt, amit t e t t , helyenként t a l á n még azt is, ami megesett vele. Az ú j generációk erkölcsileg akár el is ítélhetik ezt. Ami a kor rádiózását illeti: csupán a tálalás árnyalásában j u t t a t h a t t u k érvényre — olykor-olykor — a vélemén y ü n k e t . I t t - o t t , r i t k á n , szolidabb hangvétellel szóltunk erről-arról. De a visszafogottságot is számon k é r t é k r a j t u n k . Voltak azért, akiknek véres jelzői voltak, mások csak savas jelzőket haszn á l t a k . Igazi informálásra nem volt mód . . . Mindemellett ebben a korszakban számos későbbi kiváló újságíró „ n e v e l ő d ö t t " a külpolitikai rádióműsorokban. Mindenki dolgozott nekünk, aki később jelessége lett szakmánknak. F o r d u l a t csak a politika változásaival, Sztálin halála u t á n , a X X . kongresszust követően, az olvadás időszakában következett. A Rádió, mint hatalmi szerv, lázas viták és összecsapások színhelye lett. Ezekben a belső harcok -


l

ban a Nagy Imre nevével f é m j e l z e t t álláspontot t á m o g a t t a m . A fordulatok során tiltások és megengedések hullámzását kellett tapasztalni a s a j t ó b a n is . . . Rákosi lemondásakor épp külföldön v o l t a m : a Nehru—Nasszer—Tito találkozóról tudósítottam. Amint közöltem kollégáimmal értesülésemet, ez lett az esemény, mindenki erről kérdez e t t . Akkortájt m á r rendszeresen járh a t t a m külföldre; ez is újdonság volt számomra, mert „kiilpolitikus" létemre, 1949 és 1955 között mindössze egyszer léphettem át a h a t á r t , egy rövid kelet-berlini ú t erejéig. 1950 októberében a Rádió az akkori válság egyik gócpontjába, Lengyelországba küldött, tudósítónak. Október 23-án még telefonon beszéltem az „ o s t r o m l o t t " Rádióban dolgozó egyik m u n k a t á r s a m m a l . Azután megszakadt a kapcsolat. Öt nappal később a Lengyel Rádió és a T r y b u n a Ludu fela j á n l o t t a , hogy egy vérplazmát szállító repülőgépen hazajöhetek Magyarországra. A varsói repülőtér b e t o n j á n elért Benke Valériának, a Rádió elnökének telefonja; azt tanácsolta, hogy v á r j a k , ne jöjjek még haza. Nem fogadt a m meg a t a n á c s á t , t ö b b okból. Bár, ha hallgatok rá, az talán megóvott voln a sok mindentől. Hazatérésem u t á n beválasztottak a Rádió ú j szerkesztőbizottságába. Ez lett a gyökere minden további, sorsomat érintő bonyodalomnak és politikai vitámnak. Magam is áté l t e m aztán azt a válságot, amely m i n d a n n y i u n k a t s ú j t o t t . A Magyar R á d i ó a Parlamentben m ű k ö d ö t t , és sodródott az eseményekkel. Állandó fáziskésésben v o l t u n k , t ú l l é p e t t r a j t u n k az ellenőrizhetetlen zűrzavar. A tömegkommunikáció e tragikus n a p o k b a n — legenyhébben szólva — csak vergődött. S z e m t a n ú j a voltam mindannak, ami a P a r l a m e n t b e n t ö r t é n t . Losonczy Géza utolsó, immár kaotikus helyzetben m e g t a r t o t t sajtóértekezlete u t á n végül minden rádiós, újságírói tevékenységnek vége lett. Aztán — Gács László irányításával — újjáalakult a Rádió. E z e k b e n a napokban egy taggyűlésen o l y a n külpolitikai koncepciót a d t a m elő, mely sem akkor, sem most nem

felelt-felel meg a helyzet a d t a realitásoknak. Azt hittem, politikaformáló vagyok, holott csak külpolitikai újságíró voltam. Ennek ellenére t o v á b b dolgozhattam, viták közepette, 1957 t a v a száig. Akkor kellett távoznom, hétköznapi körülmények között, a Rádiótól. Racionalizáltak. — Az említett funkciótévesztés — sok szó esett már erről — nem csupán újságíróinkat jellemezte. Közismert tény például, hogy hazánkban váteszek, lángoszlopok kívántak lenni a költők, és sokáig meg is kívánták tőlük a közvetlen cselekvést. A konszolidációval kialakuló újságírásban •—• úgy tetszik — Gömöri Endre is megtalálta a helyét. Hogyan „konszólidálodott". Milyen újságírást művel, és milyenben reménykedik a Magyarország nemzetközi rovatának irányítójaként? — Nem kevés naivitás is volt magat a r t ásu nkban-magat art ásómban. Nem számoltam például eléggé a hatalom mechanizmusával, mozgásának természetével, kialakult reflexeivel. És, bizonyos határokon túl, engedményekre nem vállalkoztam . . . Ami a funkciótévesztést illeti: ha a politika nem l á t j a el feladatait, az így keletkezett rés nem m a r a d h a t betöltetlen. Az ilyen funkciózavar természetesen mindig konfliktusokat okoz. A mai, lényegesen tárgyiasabb légkörben is megmutatkozó súrlódások, összeütközések szintén jelzik, hogy ú j r a át kellene gondolni a s a j t ó és a sajtóirányítás szerepét és funkcióját a modern szocialista társadalomban. Kétségtelen azonban: a közélet nyilvánossága, az országot, nemzetet érintő — sokszor gyötrelmes — kérdések nyílt megvitatása egyike a legbonyolult a b b feladatoknak. A t é m a ugyanis számos érzékenységet, elfogultságot, hagyományt, felfogást érint. Nálunk e tárgyban, vitathatatlanul történtek kedvező lépések. A mai sajtóhelyzetet össze sem lehet hasonlítani a korábbiakkal. Lenne azért bőven teendő még. Mondjuk, a politikusok arculatának nyílt megismerésében. Nem t u d j u k például, mert nincs hiteles információ róla, hogy politikai életünkben, ebben vagy a b b a n a kérdésben ki, milyen álláspori115


tot vall magáénak. A nézetkülönbségek ezért lesznek mendemondák, találgatások tárgyai. Vagy — „szerencsés" esetben — jó n é h á n y év múlva, cikkből, könyvből értesülhetünk ezekről . . . Pedig jó lenne, ha — például a reformfolyamat dolgában — nagyobb nyilvánosság e l ő t t folyna az eszmecsere, így a közvélemény is t u d n á , hogy kihez-mihez t a r t s a magát, s hogy a döntéshozók körében ki mit képvisel. Nemcsak a m ú l t a t kell t e h á t tisztáznunk, a jelent sem á r t közösen végiggondolnunk. Sorsom alakulására visszatérve: 1957 u t á n vagy másfél évre szilenciumot k a p t a m . 1960-ban a Figyelő című világgazdasági lapnak lettem rovatvezetője. G a r a m József mellett dolgozt a m , s ez a m u n k a igen jót t e t t nekem: m e g t a n u l t a m a külpolitika és a világgazdaság összefüggéseire figyelni. 1964ig, a Magyarország megalakulásáig dolgoztam a Figyelő szerkesztőségében. Akkor v e t ő d ö t t fel a gondolat, hogy ú j hangú, a k o r á b b i a k n á l elemzőbb külpolitikai lapot kellene indítani. H e t i lapot, amely az addig megszokottnál nagyobb k o m b i n a t í v és mozgási lehetőséget k a p n a . Szirmai I s t v á n , a Rádió hajdani elnöke v e t e t t e fel a gondolatot — ő volt a főnököm, amíg 1952-ben le nem t a r t ó z t a t t á k —, s valószínűleg javaslatára k e r ü l h e t t e m az indító trióba, P á l f y József és Gárdos Miklós mellé. H á r m a n jelentünk meg Szirmainál, s beszéltük meg az ú j lap tartalmi-formai elveit, ha úgy tetszik, a szerkesztési koncepciót. Az informálást szolgálni kívánó, tárgyilagos elkötelezettséget, a hiteles kitekintésre való törekvést, a nyíltabb és o b j e k t í v a b b elemzés igényét. Az objektív kifejezést — elnézést a hivatkozásért — lenini értelemben használom. Ő említette ugyanis az azóta oly sokszor idézett, kevésszer alkalmazott módszert: a t é n y e k sok-

116

oldalú b e m u t a t á s á t és elemzését. Tehát először a tények jönnek . . . A modern szocializmus, hullámzásai ellenére, mint ismeretes, jelentékeny eredményeket ért el az elmúlt m a j d harminc évben Magyarországon. L a p u n k is próbált ez ügyben — lényegében eredeti elképzelésünkhöz ragaszkodva — tevékenykedni. Mai sajtónk a t össze sem lehet hasonlítani, mondjuk, az ötvenes évek elejének magyar s a j t ó j á v a l . Azonban •— megítélésem szerint — a gazdasági-társadalmi változásokhoz képest most is fáziskésésben dolgozunk. Sőt, szerintem, az informatikai robbanás korszakában nagyobb e fáziskésés, m i n t más területen. N e m v a g y u n k eléggé informatívak, s nem vagyunk eléggé nyíltak sem, n o h a számos elemzésünk törekszik erre. I)e v a n , amit csak „szőrmentén", rejtjelezve, v a g y késve mondhatunk el, például éppen a mi térségünket illető, b e n n ü n ket leginkább érdeklő t é m á k b a n . Mindezt az érett, olvasó közvélemény megérzi. Ezért is mondom ú j r a : a s a j t ó mozgásterének újragondolása is beleillik a reformfolyamatba. Mi több, egyik legfontosabb feltétele annak. Az újragondolást valószínűleg nem lehetne egyedül, nemzeti keretek között végreh a j t a n u n k . Alighanem a szocialista világ országaival közösen, v i t á b a n érlelődhetne csak az olyan korszerű álláspont, amely tisztázhatná: miként m ű k ö d j é k a s a j t ó a modern szocializm u s b a n . A nemzetközi légkör alakulása, a különböző szomszéd-országokban t a p a s z t a l h a t ó belső erjedés, s nem utolsósorban a technológiai fejlődés — meggyőződésem — előbb-utóbb napirendre kell, hogy tűzze ezt a t é m á t . Úgy érzem, n y i t o t t a b b , lényegesen inform a t í v a b b , konfliktusos véleményeket n y í l t a b b a n ütköztető t á j é k o z t a t á s t kellene n y ú j t a n i . Hasznos lenne ezt nem a következő nemzedékekre hagyni.

MÉG EGYSZER

Mécses Sopronkőhidáért 1944 karácsonya a fegyházban

Készítette Rapesányi László. Munkatárs: Vámos György. Szakértő: Karsai Elek. Elhangzott: Kossuth Rádió, 1984. december 23.

Tari Ferenc, a mai fegyházigazgató: Ahol most állunk, a fegyházépülettel szemben, valamikor 1944-ben i t t volt a főbejárati k a p u . Később ezt befalazták. Az elmúlt évben t a t a r o z t u k ezt a bást y a f a l a t , előkerült a boltív, ahol bejárt a k a főkapun, és úgy történt ú j r a a vakolás, hogy ez megmaradjon. Riporter: A fényképekről nagyjából meg lehet állapítani, hogy v a s a j t a j a lehetett. Tari Ferenc: Nagyon jól látszik korabeli fényképeken, hogy viszonylag díszes vaskapu volt, felette Királyi Országos Fegyintézet felirattal, és körülbelül a mai bástyafaltól jó másfél méterrel kiemelkedett az egész k a p u . I t t a b á s t y a f a l o n volt egy kisebb k a p u , körülbelül 50 méterre. Amikor a politikai foglyok, illetve a védőőrizetesek idekerültek a Margit körúti fegyházból, ide v á g t a k egy kiskaput, m e r t a szemben lévő iskolaépületben folytak a t á r gyalások. E n n e k a kiskapunak egyébként ma itt semmi nyoma nincsen; onnan t u d u n k róla, hogy korabeli naplójegyzetek rögzítik ezt, illetve ennek is megtaláltuk a nyomait, amikor t a t a roztuk a b á s t y a f a l a t . Riporter: A fegyház épületén belül vagyunk, a falon belül. Tari Ferenc: 1950-ben, mikor megszüntették a börtönökben az istentiszteletet, akkor a toronynak a felső részét lefűrészelték, és ez a csonka torony m a r a d t meg egészen addig, míg le nem b o n t o t t á k . Riporter: Most i t t vagyunk benn a zárkaépületben, a H betű két szárának

az összekötő részénél. Ahol most állunk, itt volt egy deszkapalánkkal elválasztva az épületnek az a szárnya, ahol a köztörvényes elítéltek voltak, a t t ó l a szárnytól, ahol a politikai foglyokat őrizték. Háromemeletes maga az épület, ez a függőfolyosó, az úgynevezett szakzsargonban trepni. A folyosó szélessége négy m é t e r , az épület belmagassága tizenkét m é t e r nyolcvan centi. Ugyanúgy v a n n a k ma is a zárkák, m i n t a b b a n az időszakban, ezen semmit n e m v á l t o z t a t t a k , ugyanaz, ahogy 1884—86ban megépítették. Ez u g y a n a z a tölgyfadeszkából készült a j t ó . Tari Ferenc: J ó kemény! Riporter: J ó kemény, súlyos, nehéz. Tari Ferenc: Egyedül a z á r a k a t cserélték r a j t a . Riporter: Mekkora a zárka ? Tari Ferenc: Négy méterszer k e t t ő méter nyolc centisek a nagyobb m é r e t ű zárkák. É p ü l t e k ettől kisebbek is, azok négy méterszer egy méter ö t v e n h a t centis alapterületűek. Amikor ez az épület fölépült, 686 zárka volt az é p ü l e t b e n . Riporter: Elég sok újságcikk és beszámoló jelent meg Sopronkőhidáról és a börtönről, a 44-es eseményekről. G y a k r a n olvasom, hogy az újságíró kollégák szinte meg t u d j á k h a t á r o z n i a cellaszámot. Tari Ferenc: Teljes bizonyossággal meghatározni, hogy melyik z á r k á b a n voltak, én úgy gondolom, hogy nem t u d j u k . É n is olvastam t ö b b cikket, jártak i t t többször olyan s z e m é l y e i , akik maguk is itt töltötték 44 végét 117

MÉCSES SOPRONKŐHIDÁÉRT

novembertől, miután a Margit körútról i d e j ö t t e k . Riporter: Tehát akik politikai foglyok v o l t a k . Tari Ferenc: Politikai foglyok voltak, s ők maguk sem tudták megmutatni, hogy melyik zárkában t ö l t ö t t é k akkor itt ezt az időszakot. Riporter: A fegyintézet parancsnoka átkísért b e n n ü n k e t az egykori iskolába, szemben a börtönfallal. Tari Ferenc: Dominich bírósága i t t hozta azokat az ítéleteket, amelyek következtében Bajcsy-Zsilinszky Endre, Pesti Barnabás, Kreutz R ó b e r t és a többi m á r t í r h a l á l t halt. P o n t o s a n megállapítani, hogy7 melyik az a terem, amelyben a bíróság ítélkezett, nem lehet. *

Riporter: Almásy P á l altábornagy úr, itt v a n e l ő t t ü n k a kőhidai fegyház t e r v r a j z a . K é r e m , vezessen úgy a rajzon, a h o g y a n visszaemlékezik ott tölt ö t t fogságára. Almásy Pál: A kőhidai fegydiáznak a főépülete egy H alakú épület, amelynek az egyik s z á r n y á b a n — a m i t k e t t e s osztályának neveztek az igazságügyei hatóságok •—- lettek elhelyezve a Budapestről lehozott politikai foglyok. Ezzel a k e t t e s osztállyal szemben volt akkor egy k a p u a nagy kőfalon, ezen a k a p u n keresztül gördült be az autóbuszunk december 12-én az esti órákban. Lehetett úgy tíz, fél tizenegy körülbelül. E n n e k az osztálynak a földszintjén sorakoztatták fel a Pestről négv-öt autóbuszon lehozott politikai foglyokat, névsorolvasást t a r t o t t a k , és u t á n a a földszinten, az első, második és harmadik emeleten helyezték el a foglyokat. Hartz Gáspár nyugalmazott főtörzsőrmester: Autóbuszokon hozták ide őket, é j s z a k á n a k idején, a hátsó udvarnál v a n egy k a p u , ott jöttek be. Előre m e g m o n d t á k , hogy jönnek a nehéz foglyok. K a t o n á k jöttek velük, nyilas katonák. A k ó r h á z b a n , a második osztályon helyezték el őket, az a volt fegyencosztály, addigra kitelepítették, 118

elvitték innen az embereket m u n k a szolgálatra. Riporter: Kikre emlékezik személy szerint ? H a r t z Gáspár: Bajcsy-Zsilinszky Endrére, üdescalchi hercegre, J á v o r P á l r a . Titkos Ilona fenn volt a kórházépületben, ezenkívül még itt volt Nagybaczoni N a g y Vilmos altábornagy, azt ismert e m személyesen, mert a n n a k a lánya ott volt iskolában, ahol én voltam iskolaszolga, a lánynevelőben, most ruhagyár. Horváth István nyugalmazott fegyőr: Az én beosztásom a b b a n az időben m á r hol ez volt, hol az volt, osztályvezető is v o l t a m vagy helyettes. Bajcsy-Zsilinszk y t én fogadtam be. E s t e tíz órakor j ö t t e k meg vele a nyilasok Pestről. Az öregnek leesett a pokróca, a csöndör meg beletiporta a sárba. Másnap megk é r t , hogy mosassam ki. Riporter: Hol volt elhelyezve Bajcsy, hányadik emeleten ? H o r v á t h István: Nem t u d n á m megm o n d a n i . Ezek le voltak választva a rendes őrségtől. Például hogyha a folyosón találkoztunk velük, kísérte a k a t o n a , nekem h á t r a a r c o t kellett csinálni, a fal felé fordulni. Nem is l á t h a t t a m . Teljesen el v o l t u n k különítve. A nyilasok ezt a szárnyat lefoglalták a politikaiaknak. Riporter: Molnár Tibor, a Magyar R á d i ó szerkesztője m á r nincs az élők sorában. Évtizedeken át dolgoztunk e g y ü t t , de csak néhányan t u d t á k , hogy fiatal egyetemistaként ő is politikai fogoly volt Kőhidán. Sosem a k a r t érd e m e k e t szerezni a m ú l t j á b ó l . Karsai Elek kérésére elmondott n é h á n y részletet akkori napjairól. Molnár Tibor: A sopronkőhidai fegyintézet politikai foglyai t u l a j d o n k é p pen el voltak készülve a legrosszabbra. A beszivárgó hírek nem h a g y t a k kétséget. A németek és a velük lepaktált nyilasok körül egyre szorult a hurok. Lehet, hogy az utolsó p i l l a n a t b a n kiirtanak m i n d n y á j u n k a t . N a g y j á b ó l ismert ü k is egymást, hiszen a séták alkalmával azért néhány szót sikerült v á l t a n u n k , és ugyanakkor kihasználtuk azt a lehetőséget is, hogy vasárnaponként el-

MÉCSES S O P R O N K Ő H I D Á É R T

m e h e t t ü n k a fegyház t e m p l o m á b a , ahol kevésbé az istentisztelettel t ö r ő d ö t t a társaság, mint inkább azzal, hogy vélem é n y t cseréljen, vagy különböző híreket egymásnak átadjon, ami a hadihelyzetet vagy a különböző politikai híreket illeti. R a j k László éppúgy ott volt, mint K á l l a y Miklós, azzal a k ü lönbséggel, hogy Kállay Miklós mindig fönt a karzaton foglalt helyet két SS-őr kíséretében. Egy kicsit t ü n t e t é s s z á m b a is ment az az aktus, amikor ő megjelent, jelezvén azt, hogy mi a nyilas korm á n y t semmiképpen nem ismerjük el, fölállt a társaság, és fejével bólintott Kállay felé. A misét t a r t ó , Sopronból bejáró plébános nagyon rendes ember volt, mert amit csak t n d o t t , e l j u t t a t o t t hozzánk, elsősorban a moszkvai és az angol rádió híreit, ezt az éppen akkor ministrálónak á t a d t a , aki természetesen pillanatok alatt t o v á b b a d t a a társaságnak. Olyan kis aktusok is lezajlott a k , hogy a helybéli fegyházlelkész, ez a katolikus pap, bizony nemegyszer j u t t a t o t t a foglyoknak t i t o k b a n egy-egy falat malacpecsenyét vagy egy d a r a b kenyeret. Riporter: Dr. Berki Feriz, a m a g y a r ortodox egyház esperes adminisztrátora i f j ú teológiai tanárként került a kőhidai fegyházba. I)r. Berki Feriz: Mi védőőrizetesek voltunk. Ez azt jelenti, hogy nem volt ellenünk konkrét v á d , hanem egyszerűen őrizetben t a r t o t t a k , nehogy valamit tegyünk az akkori rendszer ellen. R a b k ó r h á z b a n helyeztek el b e n n ü n k e t a fegyház területén, ennek a rabkórháznak négy nagy kórterme volt. H á r m a t ü r í t e t t e k ki a mi számunkra, a negyediket m e g t a r t o t t á k a köztörvényesek számára, akik betegek voltak. Azokkal nem érintkezhettünk természetesen. A három kórterem közül a mienk a bej á r a t t ó l jobbra feküdt. Üveggel volt elválasztva a folyosó, ott volt a rendelő (s amellett pedig ott voltak az őrök is, akik SS-egyenruhát viseltek), azon keresztül kellett menni a mi k ó r t e r m ü n k höz, ahol tizenheten voltunk. El t u d n á m sorolni nagyjából, m i n t h a most is látnám ő k e t : tőlem balra volt Bárdos Ferenc, szakszervezeti ember, szocdem

képviselő volt valamikor; mellette volt Rakowszky Tibor kisgazda képviselő, mellette Simon Mihály P á l ügyvéd, s akkor volt az a j t ó , de hogyha emerre megyek, jobbra, a sarokban volt herceg Montenuovo Nándor, Erődi Harrach Tihamér, Nagybaczoni Nagy Vilmos, Nagybaczoni Nagy Béla, Egyed Zoltán, Töreky Géza, Erődi H a r r a c h Béla, Jeszenszky Sándor miniszteri osztályfőnök, ő volt az én közvetlen főnököm a kultuszminisztériumban. Ott volt Szent-Miklóssy és Popovits I s t v á n , az én kollégám, teológiai t a n á r szintén. J a ! P a t t a n t y ú s Ábrahámot f e l e j t e t t e m el, a korelnököt. Miniszterelnök is volt nagyon rövid ideig. Kommunista egyébként nem is volt k ö z t ü n k egysem, k é t szociáldemokrata volt a mi t e r m ü n k b e n , a többiek arisztokratáktól kezdve újságíróig . . . egyetemi professzor, miniszteri osztályfőnök, a z t á n ügyvéd, vezérezredes, vezérőrnagy . . . É n voltam a kórteremben a legfiatalabb . . teológiai t a n á r . Kállay külön szobában volt, ővele nem lehetett érintkezni, lent a földszinten őrizték őt is. Fönt az emeleten is volt egy kis szoba, amelyikbe később hölgyek kerültek, abban v o l t u n k mi ott egy-két éjszakát Popovits I s t v á n n a l , a kollégámmal e g y ü t t . Eredetileg fürdőszoba volt, k i v i t t é k a f ü r d ő k á d a t , kályhát, és k é t ágyat t e t t e k be, úgy aludt u n k ott. U t á n a o t t volt K e n d e f f y Ádámnak a felesége, Edelsheim-Gyulai Éva, Titkos Ilona lent volt a földszinti szobában a kórteremben, mielőtt mi bekerültünk volna. Előzőleg veit ott még valaki, akit aztán kiengedtek: K á n y a K á l m á n volt külügyminiszter. Őket együtt engedték k i : K á n y a ^Kálmánt és Titkos Ilonát. K r ú d y Á d á m a földszintnek a másik kórtermében volt az összes repülőkkel e g y ü t t : Nagy Mihállyal, Szemes I s t v á n n a l , Budai Lajossal, Tímár Gyulával. Jugoszláv — úgy emlékszem szlovén — partizánok is voltak. Szlovénul nem, de szerbül, horvátul tudok, úgyhogy összebarátkoztam ott néhányaikkal és elbeszélgett ü n k . Nagyon rövid ideig v o l t a k o t t , nem tudom, a z t á n hova k e r ü l t e k . Fiatalok voltak, nők is voltak köztük, öriil119


tek, hogy érdekes módon t a l á l t a k Magyarországon, Sopronkőhidán benn még valakit, aki szintén le van tartózt a t v a , és t u d velük beszélni. Riporter: Mit t u d t a k egyéb hírekről ? Dr. Berki Feriz: Mindent t u d t u n k jóf o r m á n ! Volt egy nagyon-nagyon kedves régi jó b a r á t u n k , aki ott a fegyház épület ében elég szabadon j á r t - k e l t , az irodán dolgozott: Almásy P á l . Őtőle sok mindent m e g t u d t u n k . Ő is megtudott tőlünk, mert nekünk viszont volt rádiónk, és azon hallgattuk a londoni adást. Riporter: Hogy lehetett rádiójuk ? Dr. Berki Feriz: Ez kicsit furcsa. Lakatos Géza miniszterelnök, mikor letart ó z t a t t á k , nem m e n t á t semmiféle szűrésen, egyenesen került be oda Sopronkőhidára minden csomagjával együtt. A csomagok között volt egy kis koffer, amelyikről senki nem is sejtette, hog}' az telepes rádió. Mikor őt szabadon engedték, akkor a rádiót a mi szob á n k r a hagyta. Riporter: A rádió sose derült ki ? Dr. Berki Feriz: Nem. A végén kimerültek az elemek, úgyhogy o t t is hagytuk Kőhidán. Riporter: R a j k László nevét hallotta ? Dr. Berki Feriz: Igen, tudniillik ő jelentkezett időnként betegvizsgálatra. Ült a szaletliben, v á r t a , hogy sor kerüljön rá. A másik szociáldemokrata (szint é n a mi kórtermünkben), Reisinger Ferenc vagy szívességből, vagy barátságból vállalta a szűzdohánynak a vágását, és akkor b e t e t t e egy p a p í r b a , általában nekem a d t a oda, és azt mondt a : Te, a R a j k n a k add o d a ! " Mondom: „ K i az a R a j k ?" „Mindegy, t e ne is t ö r ő d j vele, jobb, hogyha nem t u d o d . Az a hosszú sovány, aki ott ül, a n n a k add oda, de ne vegyék észre!" Ú g y h o g y a R a j k n a k én szállítottam a d o h á n y t . * Riporter: R a j k Lászlóval találkozott ? Almásy Pál: T u d t a m m i n d j á r t az első napokban, hogy ő a Kirgiz fedőnevű ember. Neki csak egyetlen egy kérdése volt hozzánk, írnokokhoz, hogy ne teg y ü n k be t á r s a t melléje. Ő végig egyes 120

cellában volt. Általában mindenki szer e t e t t társat kapni, hogy ne legyen egyedül a b b a n a hidegben, unalomban . . . R a j k pedig azt k é r t e direkt, hogy intézzük úgy a dolgot, hogy ő egyedül maradhasson, s ezt sikerült is úgy megcsinálni. Riporter: Az altábornagy urat hogy v á l a s z t o t t á k ki írnoknak ? Almásy Pál: Egy szakaszvezető, aki még ma is él, legalábbis p á r évvel ezelőtt meglátogatott, az j ö t t be, és beszólva a zárkába azt m o n d t a : „Alezredes ú r ! Szükség van egy írnokra, volna kedve l e j ö n n i ? " Mire én azt feleltem: „ É d e s fiam, azonnal." Csak legyen valami elfoglaltság! Miért pont rám esett a választása ? Ezt ő se t u d t a most se, mikor meglátogatott, megindokolni. Nem emlékezett már rá, hogy valaki a j á n l o t t volna. így k e r ü l t e m le írnoknak. Amikor m á r bemelegedtünk mint írnokok, akkor a jobbindulatú kulcsárok segítségével üzenetközvetítést, kis csomagok ide-oda vitelét intéztük. H a valaki k a p o t t egy csomagot, a b a r á t j á nak is k ü l d ö t t egy kis részt belőle, ezeket a kulcsárok segítségével főképp R é v a y K á l m á n , Zerkovitz P é t e r bonyolították le. Riporter: Mi volt a m u n k á j a mint írnoknak ? Almásy Pál: Mindenféle haszontalan k i m u t a t á s gyártása, a m i t a lehetőség szerint fölsokszoroztunk, hogy minél elfoglaltabbaknak látsszunk, láttassuk m a g u n k a t . Névsort, anyakönyvet vezettem. Aztán pár n a p u t á n addig jajg a t t a m , hogy nem bírom egyedül a m u n k á t , hogy sikerült R é v a y K á l m á n t is lehozatnom írnoknak, és aztán rövidesen (januárban) Zerkovitz Pétert is. Mikor én lekerültem írnoknak, akkor P a t a k y P i s t á t már ismertem a Margit körútról. Őt rögtön k i v e t t e m házimunkásnak, akkor még nem is sejtvén, hogy ilyen súlyos az ügye. Könnyíteni akart a m a sorsán, és mint házimunkást vitt é k a z t á n decemberben — 22-én vagy 23-án, erre pontosan nem emlékszem — tárgyalásra, és kapott sajnos halálos ítéletet. Riporter: Geisbiihl Mátyás, ma Fertőrákos aranymisés p a p j a , pápai káp-


Ián k i t ü n t e t ő címmel, abban az időben fegyházlelkész volt Kőhidán. Geisbühl Mátyás: K o r á n reggel átm e n t e m P a t a k v Istvánhoz. Fiatal ember volt, ült a szalmazsákon. Melléje ültem, kezdtünk beszélgetni. Először egyr kicsit bizalmatlan volt, de a z t á n kértem, hogy beszéljen a múltjáról. É n azzal kezdtem, hogy most sok magyar fiatal kint a fronton meghal, t u l a j d o n k é p p e n azt sem t u d j á k , hogy miért, mert számukra ez az egész háború értelmetlen. 0 elmondta azt, hogy társaival sokat beszélgettek arról a sok igazságtalanságról, ami nálunk van. „Arra hat á r o z t u k el magunkat, hogy i t t m á r tenni^ is kell valamit, nemcsak beszéln i . " É s valóban: ő a front mögött hidakat robbantott, és emiatt ítélték halálra. Riporter: Ő katolikus ember volt ? Geisbühl Mátyás: Katolikus ember volt, igen. Riporter: Gyónt és áldozott, vagy nem ? Geisbühl Mátyás: De igen, rávezett e m lassacskán. Azt m o n d j a : „Gyermekkoromban vallásos voltam én is, d e aztán ahogy lenni szokott, elhagy r t a m . " Mondom: „Az Úristen szereti m a g á t , mert kereste az igazságot. Ő az igazság maga és szereti azokat,akik keresik az igazságot. Maga is kereste az igazságot, tulajdonképpen az I s t e n p á r t j á n állott és kereste ő t . " Riporter: Hogy fogadta ő ezeket a szavakat ? Geisbühl Mátyás: Azt m o n d j a : ,,Az imádságokat elhanyagoltam persze, és azt gondoltam, hogy az nem érdekel. Most azonban szinte irigylem azokat, akik t u d n a k imádkozni, bele t u d n a k kapaszkodni az I s t e n b e . " Mondom: „Máris megtette e z t . " Közben letelt a k é t óra. J ö t t e k az őrök, k o p o g t a k : m e n n i kell! Fölugrottunk mind a k e t ten, a n y a k a m b a borult és megköszönte. Azt m o n d t a : „Köszönet, plébános úr, hogy velem volt az utolsó ó r á b a n . " Riporter: Kikísérte ? Geisbühl Mátyás: Egészen nem, mert közben a kinti misére kellett sietnem. Már nyolc óra volt, nyolc órakor kezdőd ö t t a k i n t i kápolnában az én misém.

Azt mondtam, én most a szentmisét magáért fogom felajánlani. Mikor megkezdtem, ott kinn a híveknek megm o n d t a m , hogy h o n n a n jövök, imádkozzunk érte. Riporter: Mondta a nevét ? Geisbühl Mátyás: N e m , így nem. P e r sze meg volt h a t ó d v a a hívősereg, k ö n n y e k közt . . . Érdeklődtem, azt m o n d t á k , nagyon b á t r a n halt meg. Ó t agyonlőtték. *

Almásy Pál: L e h e t e t t beszélgetni, h a az őröknek jókedvük volt, és nem éppen bal lábbal keltek föl. Bajcsy-Zsilinszky Endre engedélyt kapott, hogy sebes léptekkel egy belső kis körön mérje az udvart állandóan. Akkor mindig egy-egy ember csatlakozott hozzá és beszélgetett vele. Markos f e l a j á n l o t t neki téli fehérneműt, m e r t elég gyengén volt Bajcsy-Zsilinszky Endre felöltözve, akkor elég hidegek voltak m á r december közepén. N e m fogadta el, és azt a kijelentést t e t t e , hogy olyan mindegy, hogy az ember n á t h á s a n megy-e az akasztófára vagy pedig n e m . Ő t u d a t o s a n készült a halálra. Amikor e l j ö t t december huszonharmadika, és Bajcsy-Zsilinszky E n d r é t tárgyalásra állították elő, óriási izgalom vett erőt az egész fegyházon, m e r t rögtön elterjesztettük a hírt az ebédbeadásnál, a csöbrözésnél, hogy b a j van, B a j c s y Zsilinszky E n d r é t tárgyalásra viszik. 23-án volt a tárgy T alás napközben, s akkor Dominich elment (legalábbis így t u d t u k mi, írnokok) Kőszegre, megerősítésre. Kőszegen volt Beregfy és F e k e tehalmv-Czeydnernek a főhadiszállása, a „gyepűszállás". Estefelé jött vissza Dominich, s akkor ú j r a elővezették Bajcsy-Zsilinszky E n d r é t . Rövid tizenöt-húsz perc után h o z t á k vissza az iskolából. Akkor mi R é v a y v a l mind a k e t t e n az irodaajtóban álltunk, és próbált u k leolvasni az arcáról, hogy vajon mi t ö r t é n t . De nem l e h e t e t t az arcáról semmit leolvasni, m e r t teljesen merev tartással, egyenesen — semmi roskatagság nem látszott r a j t a — ment visz121


sza a siralomházzá á t a l a k í t o t t zárkájába a harmadik emeletre. Riporter: Hogy a l a k í t a n a k át egy cellát siralomházzá ? Almásy Pál: Semmi m á s t nem jelent, nyitva h a g y j á k már az a j t ó t ; két szuronyos honvéd állt az a j t ó előtt, hozták a feszületet és a két g y e r t y á t , letették az asztalra. Hoztak vacsorát, ha az illet ő d o h á n y z o t t , akkor k a p o t t cigarett á t , és n y i t v a m a r a d t egészen reggelig az a j t ó . Riporter: Lelkész e l ő t t e is járt be ? Almásy Pál: Nem. Csak akkor, mikor az ítélet volt, akkor jött Bárdosi Jenő, az evangélikus lelkész hozzá. Bárdosi Jenő: December huszonharmadikán az esti ó r á k b a n engem arról értesítettek, hogy t o v á b b i rendelkezésig m a r a d j a k benn szolgálatban. Körülbelül nyolc órakor k a p t a m az igazságügyminisztérium nyílt parancsát, hogy a hajnali órákban végre fogják h a j t a n i az ítéletet. E s t e tíz órakor ú j a b b rendelkezést k a p t a m , amelynek az volt a lényege, hogy további rendelkezésig m a r a d j a k benn a lelkészi hivatalban. Bajcsy-Zsilinszkynek a halálos ítéletét akkorra m á r s e j t e t t ü k . Még pontosan nem t u d t u k , de s e j t e t t ü k . E n fölment e m Dominich hadbíróhoz, és be akart a m jelenteni neki azt, hogy mint lelkész, kérni akarom, hogy h a kivégzésről van szó, akkor a kivégzést halasz-, szák el. Az akkori t ö r v é n y e k rendelkezései ugyanis azt írták elő, hogy senkit a saját ü n n e p n a p j á n kivégezni nem lehet. Mikor a szolgálattevő tiszt megt u d t a , hogy milyen ügyben járok, egyszerűen k i d o b o t t . Jóval éjfél elmúlt, i n k á b b már hajnal felé közeledett az idő, amikor értem jöttek azzal, hogy m e n j e k fel a zárkaépületbe, mivel a kivégzésig már csak pár óra v a n hátra. Közölték velem, hogy Bajcsy-Zsilinszky m á r korábban kérte, hogy menjek be hozzá, de ezt a kérését megtagadták. Értésemre adták, hogy mikor bemegyek, vigyázzak, hogy mit mondok, mert Bajcsy-Zsilinszky még nem t u d j a , hogy az ítéletet végre fogják most hajtani. Bajcsy-Zsilinszky Endre a földszinten volt elhelyezve ideiglenesen a zárkaépületben, zsámo122

lyon ült és leveleket írt. Egészen bizonyos, hogy ő m a g á b a n tudt a, miről van szó, hiszen hogy hajnali órákban megy be hozzá egy lelkész, ez annyira rendkívüli dolog, hogy feltétlenül v a l a m i egészen rendkívüli okra kellett gondolni. Viselkedésén határozottan látszott, hogy ő teljesen tisztában van a helyzetével, és gerinces keménységgel vállalja ezt a sorsot. Azt kérte, hogy v á r j a k még, azt a pár levelet megírja, mert le a k a r j a adni. Amikor a leveleket megírt a , beszélgettünk, csak egészen á l t a l á nosságban. Akkor közölték velünk, hogy a hadbíróság hívatja. Amikor visszajött a hadbíróságtól, mondta nekem, hogy a halálos ítéletét kihirdett é k előtte, két órán belül az ítéletet végre fogják h a j t a n i . Akkor jött oda az egyik fegyőrünk, aki ilyen szolgálatra volt beosztva, közölte, hogy a siralomh á z a t elkészítették a zárkaépület harm a d i k emeletén egy zárkában. Belémk a r o l t , úgy m e n t ü n k fel. É n megkérdeztem tőle, hogy akar-e úrvacsorát venni. Mondta, hogy igen. Aztán elk e z d t ü n k beszélgetni, ő a nevelés kérdésére terelte a szót. Kintről behallatszottak a fegyverdörrenések, akkor m á r d r á m a i gyorsasággal peregtek az események. Kért engem, hogy van még neki egy levele, ebben a politikai végrendelete van benn és a feleségének szóló üzenet, ahogyan én ezt k é s ő b b m e g t u d t a m . Amikor ezeket e l m o n d t a , rosszul lett. N á l a m volt több bor, szám í t o t t a m rá, valahogy ösztönösen éreztem. Riporter: Miből állott a rosszullét ? Bárdosi Jenő: Gyomorbánt almak, bélbántalmak. Idegdolog. Arra k é r t , hogy menjek ki egy kicsit. U t á n a nems o k á r a jöttek, hegy mennünk kell. E z egy t a r p a i fiú volt, amint később megt u d t a m . Bajcsy-Zsilinszky kezet n y ú j t o t t neki, a k a t o n a pedig elsírta m a g á t , s a z t á n lehajolt és megcsókolta ott az a j t ó b a n Bajcsy-Zsilinszkynek a kezét . . . É n csak a zárkaépületnek az a j t a j á i g kísérhettem, engem t o v á b b nem engedt e k . Csak akkor kerültem a kivégzés színhelyére, amikor a kivégzést m á r végrehajtották.

MÉCSES SOPRONKŐHIDÁÉRT

Almásv Pál: Nekem véletlenül volt még reggel egy utolsó találkozásom vele. Egy át nem aludt éjszaka u t á n (Révayval akkor már közös zárkában a földszinten laktam) reggel fölöltöztem. Lehetett olyan fél hét, hét óra, elindult a m az iroda felé, amely a földszinti folyosónak a túlsó végén volt. Amikor közeledtem oda, l á t t a m , hogy BajcsyZsilinszky E n d r e két őr között a fal felé fordulva, h á t r a t e t t kézzel áll az irodaajtóval szemben. Amikor közel jöttem, önkéntelenül kiszakadt belőlem: „Bandi bácsi!" és fölkiáltottam, mire ő hátrafordult, s mielőtt az őrök megakadályozhatták volna, kezet fogtunk. Akkor az egyik őr durván r á m k i á l t o t t , hogy: „ T a k a r o d j innen! Nem szabad beszélg e t n i ! " E k k o r már elővezett ék a három k o m m u n i s t a i f j ú m u n k á s t , azoknak a kivégzése m á r m e g t ö r t é n t , P a t a k y é , Pesti Barnabásé és K r e u t z Róberté, és onnan a z t á n visszajött az úgynevezett eszkort, t e h á t a sorfal. Az állt, azt hiszen^ három-három katonából, ezek között középen menve t ű n t el BajcsyZsilinszky a szemein elől az egyik kijárati ajtón, m á r a vesztőhely felé.

*

Hartz Gáspár: Az akasztás úgy tört é n t , hogy odavitték azt a zsámolyt, amin a p a p az oltáriszentséget szokta m u t a t n i fönn a templomban. Mikor felolvasta az ítéletet, Sós főtörzsőrmester azt m o n d t a neki: „Megértette, Bajcsy, az ítéletet ?" Azt m o n d j a : „Igen, megé r t e t t e m - " Ott mindjárt nekiestek kötéllel, összekötötték a kezét, lekötötték a bal lábához, és a k ö t é l n e k volt egy másik része, az lógott u t á n a , úgy kísérték föl; fölért, megint r á t e t t é k a kötelet, nem a nyakára, hanem az ál Iára, így k ö t ö t t é k fel. Az utolsó szava az volt, hogy „Isten szeme mindent l á t ! " E l r á n t o t t á k a zsámolyt alóla, meghalt már. Ott volt az orvos, nézegette, hogy a halál beállt-e, míg be nem állt, nem vehette le. Mikor aztán beállt a halál 15—17 perc a l a t t , akkor levetette.

Almásy Pál: N e m voltak hivatásos ítéletvégrehajtók, hanem 20—25 pengő vérdíjért N é m e t Mihály tizedes, Sztasák Mátyás és Veszeli honvédek vállalkoztak a kivégzés végrehajtására. Ezeknek a sorsuk az lett, hogy mikor kifelé m e n t ü n k deportálásra Németországba, N é m e t Mihály főbel ő t t e magát. Sztasákot elfogták, és Győrben a Népbíróság 1948-ban halálra ítélte. Veszeli sorsáról nem tudok. *

Lékai László: 1944 adventjében egy autóbusznyi fogoly érkezett meg a veszprémi fogházból a sopronkőhidai fegyházba. Nem egészen harmincan voltunk, valamennyien reverendába öltözve, élünkön a veszprémi püspök atyával. Voltak köztünk kanonokok, aulisták, én m i n t püspöki t i t k á r , a magam harmincnégy évével, középen álltam, mert mögöttem jöttek a teológiai tanárok, elöljárók, majd a nemrégiben a veszprémi fogházban fölszentelt fiatal papok és a kispapok, teológusok. Az első benyomásunk a Szent Család szálláskeresésére emlékeztetett bennünket. Világos, analóg módon, m e r t a Szent Családról azt olvassuk a Szentírásban, hogy számukra nem volt hely a fogadókban. A mi számunkra pedig nem volt hely a sopronkőhidai fegyházban. Zsúfolásig tele volt a fegyház, és ezért a sopronkőhidai fegyőrök gyermekeinek az iskolájában helyeztek el bennünket. Később átköltöztettek az egykori lovardába, ez m á r a sopronkőhidai fegyháznak az épület é b e n volt, elég tágas ahhoz, hogy valamennyiünket befogadjon. Sőt! a püspök atyának a számára még egy elkülönített kis helyet is t u d t u n k készíteni. Amikor ide b e j ö t t ü n k , akkor éppen a fegyencek t a k a r í t o t t á k ezt a lovardát, és hihetetlenül elcsodálkoztak, hogy ilyesfajta t á r s a k r a találnak, sőt az egyiken még püspök-reverend a és püspöki kis sapka, pileusz is ott ékesked e t t . Az egyik fegyőrnek az arcát nem tudom elfelejteni, ahogy olyan 123


érdekesen, hitetlenkedve nézett h á t r a : „ H á t hogyan? H á t ezek is itt vannak ?" A többi politikai fogolytól teljesen el voltunk zárva, t u d t u k , hogy vannak közöttük igen nagy t e k i n t é l y ű emberek és mindenféle-fajta foglalkozásúak. Ebbe a gomolyagba mi is belepasszolt u n k a mi reverendánkkal. Karácsony éjszakáján mi is szeretetre gyűltünk össze a főpásztorunk mellé. Nagyon megható volt a számunkra, hogy a fegyőrök feleségei igen kiadós és nagyon jól megfőzött tyúkhúslevest küldtek. De csak egyetlen evőkanalunk volt. A püspök a t y a , mikor megtart o t t a a karácsonyesti elmélkedést valamennyiünk számára a kisded Jézusnak az elhagyatottságáról, ő v e t t elsőnek az imádság u t á n a levesből. U t á n a megtörölte a k a n a l a t és t o v á b b a d t a . Mindegyikünk, ugyancsak megtörülve a k a n a l a t , t o v á b b a d t a egészen a legfiatalabb kispapig. É n e k e l t ü n k karácsonyi énekeket. Rágondoltunk a mi távoli szeretteinkre, azokra is, akik meghaltak a háborús cselekmények következtében, rágondoltunk azokra, akik i t t vannak, akiknek a szívét átj á r j a a félelem érzése: vajon karácsony éjszakája m i t hoz nekik ? B é k é t ? De az aktív életnek a békéjét vagy pedig az örök nyugalomnak öldöklő békéjét ? Valamennyiükért így fohászkodtunk és magunkért is, hogy vissza t u d j u n k térni az életbe, amely a b é k é t megbecsüli az alkotásoknak a szeretetével. Ez volt a mi karácsonyunk 1944 szomorú, sötét decemberében. (íeisbiihl Mátyás: V a s á r n a p szentmise volt, és a hívők összesereglettek nagy számban, úgyhogy el se fértek a kápolnában, és az udvaron gyülekeztek. Dominich megállított engem, és azt m o n d j a : „Maguk i t t lázadást csinálnak, annyi népet összecsődít i t t ! " Mondom: „ H á t ez természetes dolog, ez a katolikus hívőknek a részvéte a püspökökkel szemben, nem szabad csodálkozni." Azt m o n d j a : „Majd gondoskodom, hogy bevigyék őket a fegyházba." 124

Alniásy Pál: Nekem volt egy kellemes meglepetésem előtte való nap. Az egyik beosztott tisztem, Pécsi József főhadnagy, jó b a r á t o m is (nálam jóval fiatalabb, él ma is Budapesten), 23án d é l u t á n egyszerre csak megjelent a börtönben. Engedélyt kért, hogy meglátogasson engem. Az engedélyt az ügyészségtől megkapta, s némi p á linkásüvegek és cigeratták osztogatásával egész odáig e l j u t o t t , hogy lejött az irodába. A főfoglár is kapott persze egy üveg pálinkát és cigerattát bőven. . . Ott beszélgethettem legalább egy félórát Jóskával, aki hozott egy kis csomagot, hozott egy pár fenyőgallyat. Azt is megengedte Sós főfoglár, hogy megnézze a zárkámat. E z t a zárkát díszítettük aztán fel R é v a y K á l m á n n a l fenyőgallyakkal, és o t t t ö l t ö t t ü k a karácsonyestét. Riporter: És a t ö b b i zárka ? Almásv Pál: H á t akiknek akkor még Budapesttel létezett az összeköttetése, sokan k a p t a k csomagot előzőleg. Előző napokban még jöttek a u t ó buszok, teherautók Budapestről. B a j csy-Zsilinszky E n d r é n e k elég n a g y élelmiszerkészlete m a r a d t , a felesége sok mindent adott neki, ezt t u l a j d o n k é p p e n ránk hagyta, Révayra, Makaira meg rám. De mi n e m fogadtuk el, hanem kiosztottuk olyanoknak, a k i k nem k a p t a k karácsonyi csomagot, mert n e k ü n k volt. Aztán közbejött még egy utolsó m o m e n t u m , mert m á r zárás u t á n R é v a v t meg engem ú j r a kiszólítottak a zárkából. Akkor f u t o t t be, karácsony estéjén az utolsó rabszállítmány, amely Budapestről a körülzárás előtt indult még el, és huszonnegyedikén este (olyan nyolc-kilenc óra t á j b a n ) érkezett Sopronkőhidára. E z e k e t törzskönyvezni kellett, el kellett helyezni, úgyhogy mi R é v a y v a l megint másfél-két órára el voltunk foglalva, nem értünk r á gondolkozni. *

Dr. Berki Feriz: J á v o r Pál az emeleten volt balra, mellette volt gróf E s t e r h á z y Móric, személyükhöz fűző-


dik az, hogy ünnepi karácsonyi vacsoránk volt. Sonkából állt, amelyet gróf E s t e r h á z y Móric a j á n l o t t fel az egész társaságnak. Karácsonyfánk is volt, a díszeket magunk készítettük konzervdobozokból. Elénekeltük a Mennyből az angyalt és a Himnuszt. É n o t t t ö l t ö t t e m be szilveszterkor a huszonhetedik évemet.

Riporter: Kőhidán kevés nő volt a politikai foglyok között. R a j k László felesége, Földi J u l i a o t t raboskodott. Miután a női és férfi foglyokat k ü l ö n helyezték el, Ön, J ú l i a asszony, hogy találkozott a férjével ? Rajk Lászlóné: Az első találkozásunk férjemmel 44 karácsonya u t á n t ö r t é n t . K i n y i t o t t á k a cellaajtókat, megkérdezték, ki milyen vallású, és templomb a vittek bennünket. É n azt gondolt a m , miután férjem református, én k a tolikus vagyok, hogy jelentkezem a református istentiszteletre, mert valószínűleg férjem is oda fog menni. Nagyon megrémültem, amikor megérkeztünk a templomba, és nem t a l á l t a m meg a férjemet. Később megizente az egyik őrmesteren keresztül, hogy m e n j ü n k inkább a katolikus templomba, m e r t oda sokkal többen mennek el, és amikor felsorakozunk, o t t is lehet egy p á r szót beszélni. A t e m p l o m a j t ó b a n is mindig torlódás van, ott is lehet beszélgetni egymással. í g y a katolikus templomba j á r t u n k el vasárnaponként. I t t szeretném elmondani, nagy megh a t ó dolgok t ö r t é n t e k Sopronkőhidán. Csáktornyáról nagyon sok p a r t i z á n t vagy partizánokat rejtegető parasztot hoztak Sopronkőhidára. Vasárnap, az istentiszteleten ezek a parasztasszonyok, férfiak ott térdepeltek és imádkoztak. R é v a v K á l m á n , akit B a j c s y Zsilinszky Endre csoportjában t a r t ó z t a t t a k le, s aki egy tündéri, aranyos, kedves ember volt, fellopózott a kórusba, megszólaltatta az orgonát: „Magyarországról, romlott hazánkról, ne feledkezzél meg, szegény magyarokról . . ." énekeltük mi könnyezve a templomban . . .

Riporter: 1944 karácsonya is elmúlt, de a műsor készítése során bennem maradt a kérdés: altábornagy úr, meg lehet e t t volna szökni a kőhidai fegyházból? Almássy Pál: Nem hiszem. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes állandóan arra biztatott engem, hogy szökjünk meg, mert itt v a n n a k a közelben az ő huszárjai, azok m a j d őt el fogják bújt a t n i . . . É n erre azt feleltem mindig neki, hogy L a j o s bácsi, én nem szököm, mert engem halálra ítéltek. H a én megszököm, és véletlenül egy vérbeli nyilas kezébe kerülök, menthetetlenül falhoz állítanak, márpedig én meg akarom úszni. Ezek u t á n a h á b o r ú végét meg akarom érni. Nem volt o t t ellentét kommunista, kisgazda, polgári, nagybirtokos vagy nem nagybirtokos között, mindenki csak arra törekedett, hogy á t é l j e a háborút, mert hiszen t u d t u k , hogy vége lesz ennek, t e h á t ezt kell átélni. J ó barátságban volt mindenki mindenkivel. Riporter: Igen. Túlélni. Ez a remény kötötte össze, ez t e t t e szövetségessé, b a r á t t á a fegyház politikai foglyait. 1944 karácsonya u t á n hosszú hónapok teltek el kétséggel és bizalommal, mert a Dominich Vilmos hadbíró őrnagy vezette vérbíróság, hivatalos nevén a Magyar K i r á l y i Honvéd Főparancsnokság H a r m a d i k Bírósága megtébolyodott gépezetként szinte az utolsó napokig szórta a halált. 1945. március 28-án, három n a p p a l virágvasárnap u t á n a kőhidai fegyház politikai foglyainak m e n e t é t elindították N é m e t országba. E g y hét múlva a Vörös Hadsereg az utolsó magyar településről is k i ű z t e a fasiszta csapatokat. Magyarország felszabadult. De ez már egy másik t ö r t é n e t . Negyven esztendő m ú l t á n az emlékezet is megkopik. A sopronkőhidai utolsó háborús karácsony politikai foglyainak, áldozatainak és meghurcoltjainak emlékére százak és százak nevét sorolhatnánk. Mi most g y ú j t s u n k mécsest valamennyiükért. 125

KITEKINTÉS

Európai körkép Rádiózás, televíziózás, új közlési eszközök és 1984-ben

közönségkutatás

1985 májusának végén, Barcelonában tartották a GEAR, az európai közönségkutatók szokásos évi konferenciáját. A következőkben az összejövetelre készített beszámolók alapján, országonként ismertetjük a míísorközlés legfontosabb 1984. évi eseményeit és változásait.

Ausztria Az osztrák háztartások 94—95 százalékában volt tévé, többnyire egy d a r a b (74 százalék) és színes. Az év végére 20 százalék alá süllyedt a csak feketefehér készülékkel rendelkezők h á n y a da. A kábeltévé-hálózatokhoz csatolt háztartások a r á n y a kereken 10, a közösségi antennákról e l l á t o t t a k é pedig mintegy 20 százalékot t e t t ki. EgyT-egy napon a háztartások 58 százalékában kapcsolták be (éves átlagban) az osztrák tévé 1. műsorát, 44 százalékukban a 2. műsort és némileg 5 százalék felett volt a valamelyik külföldi — főleg n y u g a t n é m e t -— műsorra is rákapcsolok h á n y a d a . B á r 1982-höz képest némileg szélesedett a külföldi programok összesített nézőtábora, a t é v é átlagos hatóköre k i m u t a t h a t ó a n csökkent. Az év legérdekesebb műsorújdonságának a Mini-ZiB címmel jelentkező gyermek tv-híradót t e k i n t e t t é k . A 16.55-től 17.05-ig t a r t ó adásnak ugyanaz a műsorvezetője, mint aki az esti hírműsorban is jelentkezik. A műsor nyelvezete természetesen jóval egyszerűbb, és az időjárásjelentést Quaxi, egyr béka mondja el. Az adást nagyon sikeres kísérletnek könyvelték el, hiszen a gyermekeknek 30 százaléka nézte, nagy tetszéssel. 126

Az új közléstechnikák Ausztriában még csak elég szűk körben terjedtek el. A kábeltévé évente alig több, mint 1 százalékkal bővíti hatókörét, m e r t a nézők sokallják a csatlakozási költséget (mintegy 11 ezer schilling) és a havi előfizetési díjat (140 schilling). A képrögzítő berendezések ára seni alacsony, a legolcsóbb is azonos összegbe került, mint a havi családi jövedelmek középértéke. Ez összefügg a kormány iparvédő, protekcionista politikájával. A képmagnókkal való ellátottság a háztartások 8 százalékára t e r j e d t ki, többségüket 1983—1984-ben szerezték be. A teletext-adásokat a háztartásoknak csupán 3 százalékában t u d t á k fogni, a Videotext hálózatba pedig mindössze 3000 előfizető kapcsolódott be. Az otthonok 2 százalékában volt mikroszámítógép, 4 százalékában pedig valamilyen videojáték. Az O R F rádióműsorai naponta a háztartások 72—78 százalékát érték el, évszaktól függően, míg a külföldi adók valamelyikét bekapcsoló otthonok aránya 2—4 százalék között ingadozott. Olaszországból mintegy 10 reklámból finanszírozott rádió szórt műsort az osztrák hallgatóság számára. Hatókörük együttesen sem h a l a d t a meg a közönség 15 százalékát, ám máris felmerült a gondolat, hogy e konku-

EURÓPAI KÖRKÉP

renciával szemben a m ű s o r t r u k t ú r á k módosítása révén kell majd felvenni a versenyt. A televízió közönségét önkitöltéses naplók révén mérték. A külföldi adók hatókörét és a képmagnók elterjedtségét még nem t e k i n t e t t é k olyan jelentősnek, hogy a módszer megvált o z t a t á s a szóba került volna. Mindenesetre figyelemmel kísérik az NSZKban és Svájcban folyó kísérleteket a nézés a u t o m a t i k u s mérésével kapcsolatosan. Belgium Mind a francia, mind a flamand nyelven sugárzó televízió számára a hirdetések bevezetése jelentette az év p r o b l é m á j á t . A francia nyelvű tévétársaság olyan tervezettel foglalkozott, amely lehetőséget n y ú j t a n a vegyes (magán- és állami) tulajdonú műsorközlő szervezetek létrehozására, az állami részesedés dominanciájának f e n n t a r t á s á v a l . Ekképp teremtenék meg a műsorok kommercizálódásának korlátait és az előfizetési díjon felüli tarifáért nézhető külön program kereteit. 1985 végén egyébként működni kezd egy ilyen „ f i z e t ő t é v é " rendszer, meglehetősen borsos áron, évi 250 dolláros részvételi díjjal. Ugyanakkor a képmagnók és a teletext-dekóderrel ellát o t t televíziók elterjedése lassú, a kábeltelevízió és a rádió előfizetőinek száma némileg csökkenő tendenciát m u t a t , különösen a nagyvárosok legszegényebb negyedeiben. Tovább növekszik viszont a hordozható és az autórádiók száma. A kábeles műsortovábbítás természetesen t o v á b b r a is uralkodó helyzetben v a n ; a készülékek 80—90 százaléka csatlakozik vezetékes hálózathoz. Számos városban t o v á b b í t j á k nemcsak a hazai és a környező országok műsorait, hanem a BBC mindkét progr a m j á t is, a népesebb olasz lakosságú helyeken pedig a R A I adásait is. A k é t belga tévészervezet kooperációban fejleszti az automatikus közön-

ségmérő műszert. A flamand n y e l v e n sugárzó társaság olyan műszerrel kísérletezik, amely a tévénéző szemmozgásait rögzíti, s ezáltal lehetőséget n y ú j t a vizuális figyelem finom részleteinek megismerésére. Dánia D á n i á b a n is kidolgoztak olyan tervezeteket, amelyek a kábeltévé-rendszerek, optikai kábelhálózat kiépítésével összefüggésben lehetővé t e n n é k a vegyes (köz- és magán) t u l a j d o n ú műsorterjesztés kialakulását. (E s k a n d i n á v országban változatlanul nincs hirdetés sem a rádióban, sem a televízióban. A D á n Televíziónak csak egy p r o g r a m j a van.) A közszolgálati típusú rádió- és t e levízió-műsorszórásra számottevő nyom á s t gyakorol az 1985-ben is m ű k ö d ő 30 helyi televízió-állomás és a 90(!) rádióprogram. E kísérleti alapon m ű ködő konkurensek m a g á n t u l a j d o n b a n vannak, de hirdetéseket nem sugározhatnak. A háztartások 15 százalékában használnak képmagnót, a további t e r j e d é s elég lassú. A teletext sikeresen t e r j e d , míg a videotex eddig kudarcot v a l l o t t a háztartásokban. A rádiózásban á t s t r u k t ú r á l ó d á s z a j lik. Az első műsort a komoly szöveges műsorok, a másodikat a regionális adások, a harmadikat a könnyűzene plusz hírek és szolgáltató anyagok, a negyediket a komoly zene jellemzi. Finnország 1985 j a n u á r j á b a n a finn Á l l a m t a n á c s 21 körzetben 33 igénylőnek a d o t t engedélyt helyi rádiós műsorszórásra, líísérleti jelleggel k é t évre. Az adóteljesítmények a 0,01 és 1,0 kW-os s á v b a n mozognak, ami 3—30 kilométeres vételkörzetnek felel meg. A televíziózásban a képrögzítő berendezések terjedése a leginkább szembetűnő. 1985 elején a h á z t a r t á sok 18 százalékában használtak ilyen 127

EURÓPAI KÖRKÉP

berendezést. Mintegy 1000 árusító és kölcsönzőhelyen körülbelül 3000 különféle programot kínálnak, többnyire játékfilmeket. (A Finn Televízió kísérleti jelleggel h a t videotékát hozott létre az országiján, egyelőre mintegy 60 műsort k í n á l v a kölcsönzésre.) A teletext-adásokat a háztartások 5 százalékában t u d j á k fogni. A négy videotex-hálózat összesen 1500 előfizetővel működik.

1984-ben jóváhagytak egy dokument u m o t , amely arra kötelezi a J R T - t (a műsorszórók koordináló szervét), hogy 1993-ig foglalja el az 1977-es W A R C által Jugoszláviának műsorszórásra kijelölt műholdpozíciót. A ljubljanai televízió rendszeresen sugároz teletext-adásokat, s Belgrádban is f o l y t a t t a k már sikeres kísérletet e szolgáltatással. Lengyelország

Franciaország 1984 végén a T F 1 tévétársaság megkezdte a reggeli műsorok sugárzását, szombaton és vasárnap 8-tól 9-ig. 1985 elején az Antenne 2 indított hasonló programot munkanapokon háromnegyed 7-től háromnegyed 9-ig terjedő időszakban. 1984 novembere óta sugároz műsort a Canal Plus, az első „ f i z e t ő t é v é " program, csaknem az ország területének felén. 1985 márciusában az előfizető h á z t a r t á s o k száma kereken 270 ezer volt. 1984 végén 310 ezer háztartásban volt elérhető a Minitel nevű videotex-csatorna. A teletext elterjedtsége — a francia rendszer kifejlesztése ellenére — igen szűk körű, lassú. 1985 végére jeleznek 200 ezer dekóderrel ellátott készüléket a háztartásokban. Az országban 1163 engedély van érvényben helyi rádiós műsorszórásra. E m a g á n t u l a j d o n ú állomások 1984 augusztusa ó t a hirdetéseket is sugározhatnak. A közönségkutatásban fejlesztik a nézettség műszeres mérését. 1986 elejétől 1000 h á z t a r t á s b a n mérik ekképpen a készülékek bekapcsolt állapotának időtartamát. Jugoszlávia Az ország hat köztársasági és k é t autonóm t a r t o m á n y i műsorszóró k ö z p o n t j a összesen 14 rádióprogramot és 13 tévéprogramot kínál. Ezen felül még 206 helyi rádió és 5 körzeti televízió is működik. 128

1984-ben ismét sugározni kezdte progr a m j a i t az előző évben takarékossági megfontolásokból felfüggesztett második tévéműsor. Adásai közül t ö b b ismeretterjesztő sorozat vált népszerűvé, példáid a „Vallások és egyházak Lengyelországban" és a szexuális élet problémáival foglalkozó „Bizalmas beszélgetések". A fiatal nézőket pedig a hazai és külföldi rock-video műsorok vigasztalták a program egyébként meglehetősen komoly hangvételéért. 1984 végén létrehozták a harmadik program adminisztratív s t r u k t ú r á j á t . Egyelőre nem önálló csatornán dolgozik, h a n e m az oktató, ismeretterjesztő és gyakorlati tanácsadó, valamint a fiataloknak készített művészeti műsorokért felelős, és a második program adásidejében k a p o t t helyet. Az 1984-ben végzett felmérések során a f e l n ő t t lakosság 30 százaléka minősítette jónak a televízió műsorait, 16 százalék rossznak és 50 százalék a d o t t „is-is" választ. (Az 1982-ben k a p o t t a d a t o k ugyanazon sorrendben: 21, 27 és 47 százalék.) A helyi tanácsválasztások — a lengyel belpolitikai helyzetben — különleges alkalmat kínáltak a közönségkut a t ó k n a k a felmérések mintavételének és egyéb eljárásainak ellenőrzésére. Politikai közvélemény-kutatásaik egyikek é n t felmérést végeztek a lakosság szavazáson való részvételi szándékáról. A választás n a p j a előtt k é t héttel végzett k u t a t á s alkalmával a megkérdezettek 75 százaléka válaszolta, hogy szándékozik szavazni. A tényleges részvételi arány 74,95 százalék volt.

EURÓPAI KÖRKÉP

A közönségkutatók azért t e k i n t e t t é k az esetet különösen jelentősnek, mert a lengyel műsorkészítők — akárcsak m á s u t t a világon — g y a k o r t a kétségbe v o n j á k a hallgatottsági, nézettségi eredmények megbízhatóságát, ha azok alacsonyabbak az á l t a l u k v á r t szintnél. Nagy-Britannia Az új közlési eljárások elterjedése — egy kivétellel — még igencsak kezdeti s t á d i u m b a n volt 1984-ben. Tizenegy városban a d t a k ki engedélyt széles sávú, nagy átviteli k a p a c i t á s ú kábelhálózat létrehozására, ám egyelőre egyetlen rendszer k e z d e t t csak működni — 350 h á z t a r t á s számára. A kevésbé fejlett kábeltévé, amely legfeljebb 4 többletcsatornán kínál műsort, még csupán a háztartások 1 százalékába van bekapcsolva, s további 3 százalék részére érhető el, ha megfizetik a csatlakozási költségeket. A kis- és nagyközösségi antennákra kapcsolt háztartások h á n y a d a 5 százalék, ezek azonban csak a négy BBC/ITV m ű s o r t k a p j á k . Megakadt a brit műsorszóró műhold létrehozása is. A k o r m á n y erőteljesen t á m o g a t j a a British Aerospace /British Telecom á l t a l kifejlesztett Unisat műholdat, amely nagy teljesítménnyel sugározna m a j d műsorokat. A közös vállalkozás lehetőségét fontolgató BBC és ITV viszont t ú l drágának t a r t j a a rendszert s a felbocsátástól számított tíz éves időszakban semmilyen pénzügyi haszonnak nem l á t j a lehetőségét. Más a helyzet a képmagnóval, amely 1984-ben is további t e r e t nyert, és ma m á r minden harmadik b r i t háztartásb a n megtalálható. A műsorszórás viszonylagos újdonsága, a reggeli tévéműsor legmagasabb nézet tsége (8-kor) 8 százalékot ér el, s h e t e n k é n t átlagosan a közönség 28 százaléka kapcsolja be egy vagy több alk alommal. A rádiózásra f o r d í t o t t időtartam 1984-ben is t o v á b b csökkent, a mérséklődés a r á n y a néhány éven belül már 7 százalék körül mozog. 1982-ben még a

lakosság 92 százalékát t e t t é k ki azok, akik hetenként legalább egyszer bekapcsolták r á d i ó j u k a t . 1984-ben e csoport m á r csak 86 százalékos volt, s tagjai ráadásul rövidebb ideig is hallgattak műsorokat. A rádió hatókörének szűkülését a napközben sugárzott tévéműsorok népszerűségével, különösen pedig a reggeli adások nézettségével magyarázzák. Az elektronikus tömegkommunikáció felülvizsgálatával megbízott legutóbbi parlamenti bizottság javaslatai nyom á n , 1980 óta igencsak átalakult a közönségkutatás rendszere a szigetországban. Mindenekelőtt, megszűnt a műsorok nézettsége körüli, korábban örökös huzavona és v i t a a BBC és az ITV között. A korábbi kétszeres, más-más eljárásokkal végzett közönségmérés helyébe a B A R B (Műsorszórók Közönségk u t a t ó Bizottsága) vizsgálatai léptek, amelyeket a k é t szervezet közösen szervez. A 3000 háztartást felölelő reprezentatív mintában 1984 n y a r á n vezették be a műszeres mérést. A másodkészülékek használatának és a családokhoz érkező látogatók televíziózásának jobb számbavétele következtében úgy t ű n i k , mintha nőtt volna a nézéssel t ö l t ö t t idő. A csaknem 25 százalékos növekedés túlnyomó része azonban p u s z t á n abból adódik, hogy korábban a nézési naplók kitöltése során t ö b b n y i r e megfeledkeztek az említett fogyasztási lehetőségekről. A műszeres mérést 1985 nyTarán továbbfejlesztették, s ma már kiterjed a képmagnókkal rögzített műsorok későbbi megnézésének regisztrálására is. (A 30 százalékon felüli képmagnó-ellátottság körülményei közepette ez az időtartam várhatólag számottevőnek bizonyul.) A tévé műsorainak fogadtatását a BBC k u t a t ó osztálya méri a B A R B megbízása a l a p j á n , kérdőíves módszerekkel. Tetszésindexeket csak azokra a műsorokra számítanak, amelyeknek nézettsége elérte a 2 százalékot. (1984ben az ITV műsorainak fogadtatását még nem vizsgálták ilyen módon). A rádióadások hallgatottságát a BBC csak s a j á t műsorai esetében méri. (A 129

EURÓPAI KÖRKÉP

helyi kereskedelmi rádiók közönségét az I L R felmérései mérik.) A BBC nap o n t a végezteti a hallgatottság vizsgál a t á t a 4 éves és idősebb népesség 1000 fős m i n t á j á n , az eredményeket azonban nem k o n k r é t adásonként közlik, h a n e m egv-egv hónap adatait napok (s ezen belül időszakok) szerint átlagolják. (A BBC helyi adóinak közönségét évente kétszer, ősszel és tavasszal mérik fel.) A műsorok tetszését 1984 m á j u s a ó t a h e t e n k é n t , a napi hallgatottsági vizsgá1 -tok során felkért személyek naplói révén mérik. Természetesen mind a BBC, mind az I T V számos konkrét célkutatást f i n a n szírozott 1984-ben is. A BBC például a televíziós hírek érthetőségéről és közönség á l t a l észlelt objektivitásáról/elfogultságáról készíttetett tanulmányt amerikai k u t a t ó k k a l . (Másképpen fogalmazva, a BBC f o l y t a t t a a progresszív szemléletű angol k u t a t ó k k a l szembeni diszkriminációs p o l i t i k á j á t . ) Az I T V arról készíttetett felmérést, hogy elég ízlésesnek és illedelmesnek t a r t j á k - e a britek a képernyőn megjelenő a n y a g o k a t . Az eredmények sokkal kedvezőbbek és v á r a t l a n a b b a k v o l t a k , mint gondolhatnánk. Még a meztelenséget, a szexuális aktusokat és a d u r v a sportok közvetítését is 20 százaléknál kisebb h á n y a d kifogásolta csak. Az előbbieket a férfiak és a f i a t a l a b b a k , míg az u t ó b b i a k a t a nők és az idősebbek kedvelik jobban. Norvégia Az északi országban igencsak s a j á t o s a tömegkommunikációs színtér. Egyrészt, csupán 1984-ben kezdte meg működését a rádió második p r o g r a m j a , s változatlanul folyik a vita a televízió második programjának indításáról és finanszírozásáról. (Az 1981-ben h i v a t a l b a lépett konzervatív kormány — más országokban tapasztalható törekvésekhez hasonlóan — az országos műsorszóró szervezet monopóliumának megszüntetését szeretné elérni és be a k a r j a vezetni a televízióban, de legalábbis a második műsorban a hirdetéseket.) 130

Másrészről, a norvég háztartások 18 százalékának van s a j á t és további 11 százalékának bérelt képmagnója, 8 százalékának mikroszámítógépe, 5 százalék használ teletext-dekóderes televíziót és a lakosság 10 százaléka jut hozzá a távközlési műholdról sugárzott „Skv Channel" és „TV 5 " (angol és francia) műsoraihoz. Ma r ár a lakosság fele hallgathat helyi rádióműsorokat is, amelyek egy részét 1985 j a n u á r j a óta reklámból finanszírozott adók közvetítik. Német Szövetségi Köztársaság 1985 végén az NSZK-ban m á r hat műholdról sugárzott tévéprogramot lehet e t t nézni — mintegy 100—150 ezer h á z t a r t á s b a n . Az ECS—1 távközlési műhold t o v á b b í t j a a 3 Sat a Sat 1 és a Teleclub Pay TV adásait, núg a Sky Channel és a Music Box angol, a TV 5 pedig francia eredetű program. A 3 Sat adásait 1984 novembere ó t a a Z D F , valamint az osztrák és a svájci televízió műsorainak ismétléseivel töltik ki. A Sat 1 — üzleti vállalkozás, bankok és kereskedőházak, napilap- és hetilapkiadó cégek konglomerátuma finanszírozza a hirdetésekből és szórakoztató anyagokból álló kínálatot. A Teleclub 1985 szeptembere óta működik; 51 százalékban nagy n y u g a t n é m e t kiadóvállalatok, 49 százalékban pedig három amerikai film- és szórakoztatóipari konszern (Columbia, Warner, 20th Century Fox) t u l a j d o n á b a n van, s évente 200 játékfilmet szándékozik sugározni. 1986 tavaszán fellövik, néhány hónap m ú l t á n pedig kísérleti műsorszórásra kezdik m a j d használni az első nyugatnémet műsorholdat. A teletext-adásokat a Z D F és az A R D kooperációban sugározza, a házt a r t á s o k 5—7 százaléka számára. A képmagnóval való ellátottság kb. 17 százalékos, a berendezések használati idejének bő háromnegyed részét műsorok rögzítése és visszajátszása teszi ki. 1985 j a n u á r j á b a n kezdte meg működését az ú j műszeres közönségmérő

EURÓPAI KÖRKÉP

rendszer. A 2000 h á z t a r t á s t átfogó mintában a televízió-készülékekre kapcsolt mérőeszköz a d a t a i t telefonon, automatikusan t o v á b b í t j á k a rendszer központjában lévő számítógépbe. A részt vevő háztartások tagjai nyomógombos távirányító készülék révén közlik adataikat a mérőműszerrel. 1986-ra pedig egy egészen új közönségkutatási feladatot tervezett meg az A R D és a Z D F : létrehozzák a műholdról sugárzott műsorok nézettségét mérő, műszeres felmérés rendszerét. Egyelőre 250 háztartás közreműködését tervezik. Olaszország Itáliában 1984 decemberében a törvényhozás is tudomásul vette az akkor már jó nyolc esztendeje fennálló valóságos helyzetet: a műsorszórásban vegyes rendszer alakult ki a közszolgálati típusú R A I és a több ezer magántulajdonú adóállomás részvételével. Az új törvény egyben bizonyos kötelezettségeket is kirótt a magántelevíziókra: műsoridejük negyedrészében kötelesek olasz, illetve közös piaci produkciókat sugározni,s a hirdetések aránya egy-egy műsorórában n e m h a l a d h a t j a meg a 12 percet. E m é r t é k t a r t ó korlátozások jelentősége a műsorszórási helyzet néhány jellemzőjének ismeretében válik világossá. 1984 novemberében 778 magántelevízió működött Olaszországban, ebből 600 volt helyi jellegű, 178 pedig különféle — immár országos jellegű — hálózatokba szerveződött. (A magánhálózatok közül 5 számított jelentősnek.) A 15 éves és idősebb népesség 1985 f e b r u á r j á b a n kereken 2,5 órát t ö l t ö t t naponta a televízió előtt. Ennek jó 60 százalékában a R A I , 38 százalékában a magántelevíziók műsorait nézték. E számok azonban nem fejezik ki az egykor monopolhelyzetű országos szervezet helyzetének tényleges nehézségeit. A reklámbevételre orientált magántelevíziók ugyanis főleg a nagyobb vásárlóerejű városi lakosság számára sugároznak műsorokat, mindenekelőtt

könnyű szórakoztatást. Saját p r o d u k cióik a r á n y a — még a legjelentősebb hálózatok esetében is — elenyésző, mivel adásaik 81—96 százalékát vásárolt s főleg importált anyagokkal töltik ki. (A R Ä I k í n á l a t á b a n a vásárolt műsorok h á n y a d a nem éri el a 20 százalékot.) Műsortípus szerint a helyzet a következőképp alakult 1983-ban. Az öt n a g y magánhálózat műsoridejének 77 százalékát t ö l t ö t t é k ki a mozifilmek, tévéfilmek és a sorozatok, míg a R A I kínál a t á b a n e kategóriák csupán 24 százalékot képviseltek. Másképp kifejezve, a magántelevíziók felnyitották a zsilipeket az angolszász, mindenekelőtt amerikai programok beözönlése előtt. (1983-ban 116 millió dollárért importáltak Olaszországba tévéműsorokat, ebből az amerikai behozatal h á n y a d a 77, az angolé pedig 9 százalék Volt.) A pénzügyi eredmény nem is m a r a d t el. 1981-től 1984-ig a magántelevíziók hirdetési bevétele megtízszereződött, míg a RAI-é csupán kétszeresére növekedett. A rádiózásban még sajátosabb az olasz helyzet . A működő adóállomások számát gyakorlatilag lehetetlen pontosan megállapítani. 1985 elején valahol 4000 fölött ingadozott, a piaci helyzet változásai szerint. (Összehasonlításul: az említett szám az Egyesült Államokban működő rádióállomások számának nagyságrendjéhez közelített.) így a z t á n aligha t e k i n t h e t ő meglepőnek, hogy a 15 éves és idősebb népességnek 1984ben m á r csak egyharmad része kapcsolt a be bizonyos időre a rádióját valamely RAI-műsor meghallgatása kedvéért, s kevesebb időt szánt rájuk, mint a magánrádiók adásainak hangkulisszájára. Ilyen körülmények közepette a RAI 1984 elején megkezdett kísérleti teletext-adásainak, az igen szűk körű videotex-hálózatoknak éppúgy csekély a jelentősége, mint az 1987-re tervezett Olympus műhold-prcgramban való egyharmados olasz részvételnek. A R A I tíz évvel ezelőtt, de még később is személyes megkérdezéssel m é r t e fel a vizsgálatot megelőző nap tévéműsorainak nézettségét. A nyolcvanas 131

EURÓPAI KÖRKÉP

Music Box, New World Channel, Teleclub). A „ f i z e t ő t é v é " rendszerű Teleclub 1984-ben m á r a potenciális közönség 5 százalékát m o n d h a t t a magáénak. Az 1983 vége óta folyó helyi műsorszórás még kísérleti s t á d i u m b a n van. A legfeljebb 10 kilométeres sugarú k ö r b e n fogható helyi rádiók egy átlagos m u n k a n a p o n a 15 éves és idősebb népességnek összesen seni érik még el a 14 százalékát, A helyi televíziózás egyelőre inkább csak szimbolikus jelentőségű. A képmagnók elterjedtsége számott e v ő ; a népesség 12 százaléka él ilyen berendezéssel ellátott h á z t a r t á s o k b a n . 1985 j a n u á r j a óta pedig a francia nyelvű kantonokban venni lehet a francia t e l e t e x t adásait is. Ugyancsak 1985 j a n u á r j a óta Svájcban is műszeres eljárással mérik a televízióval töltött időt és a nézők számát. A Telecontrol elnevezésű rendszer 1000 h á z t a r t á s t fog át. A készülékhez csatolt mikroszámítógép 30 másodperces időközökben rögzíti a bekapcsolt műsorcsatornát, illetve a képmagnó, képlemez, videojáték használatát. A nézők számát távkapcsoló révén kell a regisztráló berendezéssel közölni. Az adat o k a t telefonon hívják le minden éjjel, s reggelre a központi számítógép m á r prezentálja is a statisztikai összesítő jelentést. (A felmérés éves költsége 1985-ben mintegy 870 ezer svájci frank.) A rádióhallgatást évente mindössze egyetlen alkalommal vizsgálják, 5600 fős reprezentatív mintával. A rádió- és televízió-műsorokkal kapcsolatos t a r t a l m i reagálásokat rendszeres telefonos kérdezések révén vizsgálják. E k é t Svájc h e t e n k é n t zajló felmérések során 950 emberrel készül interjú. A svájci rádió és televízió (SBC) Az SBC kutatásainak elég egyedülpapíron t o v á b b r a is monopolhelyzetet álló sajátossága, hogy évente 8—12 élvez, valójában azonban a műsor- alkalommal írásban kérnek műsorelemszolgáltatás gyökeres változásokon zést a nézőktől, hallgatóktól (5075 fős ment át az elmúlt években. E n n e k leg- reprezentatív mintával dolgoznak; vávilágosabb jele, hogy a különböző — laszolási arányról nincs információ). immár a h á z t a r t á s o k nagyobbik hánya- Hasonlóképp kvalitatív elemzésre d á t elérő — kábeles rendszerekbe hét n y ú j t a n a k lehetőséget az évente 5—10 távközlési műholdról érkező programot alkalommal rendezett csoportos intertáplálnak be (3 Sat, TV 5, Sky Channel, j ú k .

évek elején a z t á n k u t a t á s t végeztek a családok műsornézés közben t a n ú s í t o t t viselkedéséről. A megfigyelt h á z t a r t á sok tagjaival együtt televíziózó pszichológusok azt tapasztalták, hogy a t á v irányítóval kapcsolható készülékek eset é b e n egy-egy estén 50—60 (!) alkalommal is át-átkapcsoltak a nézők az egyik műsorcsatornáról a másikra. Nyilvánvalóvá vált, hogy az egy-egy körzetben megsokasodó programok nézettségének vizsgálatára kizárólag a műszeres mérések lehetnek alkalmasak. 1500 háztartásból álló vizsgálati m i n t á t állítottak össze, s ezeket ellátták nyomógombos néző-regisztrálóval (hán y a n nézik éppen a programot a családból és mely családtagok), a vevőkészülékhez kapcsolt műszerrel (amely az éppen n é z e t t csatornát, az időpontot stb. rögzítette), s a mérőeszközöket telefonvonallal kapcsolták a R A I öt körzeti k ö z p o n t j á b a n elhelyezett számítógépekhez. Lényegében 1984-ben is ez volt a nézettségi vizsgálatok módszere, bár az év közepén létrehozt ak egy olyan konzorciális társaságot — a R A I , a magántelevíziók, a hirdetési vállalatok és egyéb szervezetek részvételével —, amelynek az elfogultság g y a n ú j á t ó l is mentesen kell majd egységes közönségadatokat szolgáltatnia minden érdekelt számára. (Ettől függetlenül, 1985 tavaszán t o v á b b r a is működött a R A I műszeres nézettség-regisztráló rendszere, fennállt k é t további nézőket számláló vállalkozás és természetesen f o l y t a t ó d t a k a rádiók hallgatottságát vizsgáló felmérések is.)

132

EURÓPAI KÖRKÉP

Svédország 1985-ben 37 kísérleti jellegű k á b e l t é v é hálózat m ű k ö d ö t t az országban, a b e kapcsolt h á z t a r t á s o k számát százezerre becsülik. A hálózatok m i n t e g y fele műholdról sugárzott p r o g r a m o k a t is kínál, leggyakrabban a Sky Channel, a TV 5 és a Music Box a d á s a i t . 1985 elején a svéd h á z t a r t á s o k 19 százalékáb a n volt képrögzítő berendezés. B á r a k é p m a g n ó k a t t ú l n y o m ó részben m ű sorok felvételére használják, t e r j e d a műsorkazetta-kölcsönzés is; az erre ford í t o t t pénzösszegek 1984-ben m á r megh a l a d t á k a mozijegyek v á s á r l á s á t . A televízió hatóköre ingadozó, de 1979 óta valamelyest m i n t h a csökkenne. A rádió esetében e t r e n d még egyé r t e l m ű b b . (Hatéves t á v o n növekvőnek bizonyult a könyvek, folyóiratok és

a d é l u t á n i napilapok olvasása és s t a b i lan m a g a s szinten m a r a d t a reggeli lapoké. Csökkenő i r á n y z a t ú volt viszont a lemezjátszók és a k a z e t t á s magnetofonok h a s z n á l a t a . ) A svéd rádiónak h á r o m körzeti progr a m j a van, rövid ideje m á r egész n a p sugároznak m ű s o r t . A kis v é t e l k ö r z e t ű ú n . szomszédsági rádiók 63 településen m ű k ö d n e k , az országos műsorszóró szervezettől függetlenül. N a p i rendszerességgel hallgató közönségük m i n t egy 3 százalékos n a g y s á g ú . A pénzügyi helyzet k ö v e t k e z t é b e n a svéd k ö z ö n s é g k u t a t á s változatlanul személyes i n t e r j ú k r é v é n méri a m ű sorok hallgatását és nézését. (Elég szokatlan módon, a k é r d e z é s t megelőző h á r o m , illetve négy n a p műsorfogyasztásáról kérnek felvilágosítást a kérdezők.)

A B S T R A C T : I n 1984—85 commercial broadcasting continued spreading in WestEurope. Except video, using the new technologies is still at the first stage. Audience measurement tends towards the instrumental methods — where financial circumstances render them possible.

133

Villámcsapta tehén Texasban A címként kiemelt képet a Szabad Európa Rádiótól kölcsönöztük. A Szerkesztők Fóruma című műsoruk 1985. július 24-i adásában használták, amelyben a Jel-kép idei második számának Hírek öt hullámhosszon című tanulmányára reagáltak. Az alábbiakban a SZER műsorának teljes szövegét közöljük. A szerkesztői ceruza még az élőbeszéd szükségszerűen pongyolább fordulatait sem javította ki, hogy olvasóinknak megadjuk azt a, lehetőséget, ami a műsor hallgatóinak nem adatott meg: nevezetesen, hogy a második számunkban közölt tanulmány teljes szövegének ismeretében a Szerkesztők Fórumának egész adásával találkozzanak. A Szabad Európa Rádióval nem szoktunk vitatkozni. (Kutatás-módszertani kérdésekről különösen nem.) Ezen az álláspontunkon a jövőben sem kívánunk változtatni. A Szerkesztők Fóruma szövegének kritikai megjegyzések nélküli közlése mellett szól viszont az, hogy a műsor bepillantást enged a SZER hírszerkesztőinek érvrendszerébe, tükrözi szakmai színvonalukat, és részben nyílt, részben burkolt formában — különösen néhány elszólásban — következtetni enged arra, amit a SZER-ben folyó hírszerkesztés direktíváinak nevezhetnénk. S ha a figyelmes olvasó összeszámlálja a műsorban említett konkrét példákat, további elmélkedésre is alkalma nyílik. Közöttük ugyanis csupán egyetlen olyat talál — a külügyminiszterünk hágai tárgyalásairól szólót —, amely nem szövetségeseinkkel kapcsolatos. A példatár döntő többsége, 10—12 konkrét példa viszont egytől egyig a baráti szocialista országok eseményeire és a magyar tömegtájékoztatás ezeket visszatükröző tevékenységére vonatkozik. A példák valóságtartalmától teljesen függetlenül is figyelemre méltó ez az arány, mert markánsan mutatja meg a SZER műsorpolitikájának egyik stratégiai alapelvét: a szövetségesek egymással szembeállítására való törekvést. Persze, érthető, hogy a Szerkesztők Fórumának ez az adása is belesimul a stratégiai fővonalba. Mert a felszínen ugyan a hírszerkesztők szakmai-módszertani eszmecseréjéről van szó, de a beszélgetés végül mégiscsak egy rádióműsor, amely hatni kíván hallgatóira — a SZER műsorpolitikai céljainak megfelelő irányban. Es ehhez a hatáshoz a szerencsétlen sorsú, villámcsapta texasi tehén mégsem a legszuggesztívebb példa!

Mit árul el a hírek vizsgálata? — észrevételek egy Magyarországon készült felméréshez — A mikrofonnál Vadász János. Kedves hallgatóim! Egy rádió szerkesztőségében a hírosztály — m o n d h a t n i — külön világot alkot. Ez pedig nem a hírszerkesztők s a j á t elhatározásából vagy n e t á n valamilyen zárkózott karakteréből következik, hanem megköveteli a hírek rendszeres összeállításának fel134

adata, ami megfeszített m u n k á t , állandó figyelmet, sajátos rendet és fegyelmet kényszerít a hírosztály tagjaira. Az a feladatuk, hogy rendszeres időközönként — a mi esetünkben óránként — tíz percbe sűrítsék mindazt, ami a világban történik. K i kell hagyniok a világ folyó ügyeiből mindazt, ami viszonylag kevésbé fontos; és ami fontos, azt úgy kell csoportosítaniok, ahogy indokolja az óránként változó fontossági sorrend. Végül — de elsősorban — olyan híreket kell írniok,

VILLÁMCSAPTA TEHÉN T E X A S B A N

amelyek külön-külön is és összességükben is megbízható, tárgyilagos, manipulációtól mentes t á j é k o z t a t á s t a d n a k a világ eseményeiről. Természetesen mint mindenki másnak, a hírszerkesztőnek is megvan a s a j á t maga egyéni, külön véleménye. Szeretné is kommentálni a dolgokat, de ezt nem teheti meg. A hírek személytelen m ű f a j á b a n ennek nem lehet helye. R i t k a alkalom t e h á t , hogy az e heti Szerkesztők Fórumán mellettem ül a stúdióban három hírszerkesztő kollégám, hogy a megszokott személytelenség közegéből kilépve a véleményét kifejtse. Török Tamás, hírosztályunk vezetője, valamint Budai György és B u j t á s Pál. A t é m a ugyanis, a m i t megvitatunk, a hírosztályunk m u n k á j á t is érinti. A Magyarországon negyedévenként megjelenő J e l - k é p című folyóirat idei második számában látott napvilágot a „Hírek öt hullámhosszon" című t a n u l m á n y . Ennek a szerzői öt m a g y a r nyelvű rádióállomás hírszolgálatát hasonlították össze, és ebből következtetéseket vontak le. Az öt adó a következő v o l t : a Magyar Rádió, az Amerika H a n g j a , a BBC és a Deutschlandfunk m a g y a r adása és a Szabad E u r ó p a Rádió. A szerzők hangsúlyozták: felmérésük célja korlátozott, úgymond, csak azt kívánták összehasonlítani, hogy milyen m é r t é k b e n élnek az egyes adók a részrehajlás, ha úgy tetszik, a propaganda k ö z v e t e t t eszközeivel híradásaikban is. Vagyis ez a részrehajlás, manipuláció, az, hogy végeredményben minden szentnek maga felé hajlik a keze, hogyan nyilvánul meg a hírek látszólag tárgyilagos, semleges közegében is, hogyan tükröződik a híranyag összetételében, súlyozásában, mennyire élnek a hírszerkesztők olyan technikai eszközökkel, amelyek ezt a célt szolgálják. Egyébként — szerintem — e n n e k a sugalmazása, ez a magától értetődőnek beállított feltételezés a t a n u l m á n y lényege és megjelentetésének politikai célja is, miszerint — állítja a t a n u l m á n y — minden rádióadás m a n i p u l á l j a a híreket rejtett eszközökkel, kegyesen megengedvén, hogy ettől nem mentes a

budapesti rádió sem. De a szerzők ügyelnek arra, hogy a budapesti rádió viszonylag jól kerüljön ki az összehasonlításból a nyugati adások, és főleg a Szabad E u r ó p a Rádió hírszolgálatának rovására. Indokolt t e h á t , hogy a hírszerkesztő kollégáim erről a véleményüket kifejtsék. Mindenekelőtt arról, ami nincs benne a t a n u l m á n y b a n . Ez a felmérés ugyanis n e m tér ki arra, hogy először, mi m a r a d ki a hírekből és másodszor, hogy milyen gyorsan történik a t á j é k o z t a t á s . A t a n u l m á n y szerzői ezt indokolva olyan utalást t e t t e k , mintha az említett cél (a propagandisztikus indítékok feltárása, összehasonlítása) szempontjából ez a k é t kritérium nem lenne egyáltalán fontos. De lehet-e ezt állítani, ki lehet-e hagyni ilyen célú vizsgálatból ezt a két szempontot ? Török Tamás: Először egy talán kissé humorosnak t ű n ő megállapítás: azt m o n d o t t a d , Vadász János, hogy a hírosztály egy külön világ. Nos, itt t u l a j d o n k é p p e n X I V . Lajos mondását kellene idéznem. „ L ' E t a t c'est moi". Az állam én vagyok. Azt kellene mondanom, hogy a hírosztály a világ, mi vagyunk a világ, t e h á t nem vagyunk egy külön világ, hanem igenis a világ, a h a t á r o z o t t névelővel. Ugyanis a hírosztály feladata az, hogy tükrözze a világ eseményeit, és mint ahogy t u d j u k , hogy a t ü k ö r sem szelektál, a tükör is a világot a maga valóságában a d j a vissza (most nem gondolok a görbe tükörre, a m e l y torzítja, hanem egy sima tükör a világot a maga valóságában adja vissza), úgy a hírosztály, és különösen a Szabad E u r ó p a hírosztályának a fala d a t a : primér az, hogy ezt a világot a maga valóságában, a maga realitásában, a tényeknek megfelelően tükrözze. Nos, hogy r á t é r j e k a kérdésedre, hogy elképzelhető-e egy felmérés különféle rádiók hírosztályainak munkájáról anélkül, hogy arra a kérdésre rátérnénk, hogy mi maradt ki a hírekből, és hogy milyen gyorsan történik a tájékoztatás, erre csak határozott nemmel lehet válaszolni. Végeredményben a kihagyás egy halálos bűn minden hírszerkesztő számára. A feladatunk — 135


mint m o n d o t t a m — a teljes valóság visszavetítése, tükrözése, összefoglalása, és szerintem minden kihagyás, tehát minden szelekció, és itt sok szó esik a szelekciós szempontokról, minden szelekció elítélendő, és gyakorlatilag a hírosztálynak minden hírt kellene közvetítenie.

gatóink felé, hanem az egész almát, és az egész almát csak akkor lehet felmérni, hogy szép vagy nem szép, hogy jó vagy kukacos, vagy jóízű, ha az egész alma megítélés céljából rendelkezésünkre áll. Biijtás Pál: Néhány m o n d a t b a n szer e t n é m vázolni, hogy a Szabad Európa V. J.: De nem tud minden hírt . . . Rádiónál hogyan történik a hírszerkesztés. Van egy úgynevezett központi T. T.: Na most, ugye ennek h a t á r t hírosztályunk, amely előfizetője a nagy szab az időkorlát, nálunk az óránkénti hírügynökségeknek. Na most ennek kötízperces keret, a tízperces k e r e t e t . vetkeztében minden lényeges vagy lén e m t u d j u k túllépni. T e h á t mit te- nyegtelen jelentés befut a központi hírhet a hírosztály ilyenkor ? p]lőször azt osztályra. Bizonyos szelekció ott is teheti, hogy tömöríti a h í r e k e t , tehát vtörténik, de nem politikai szempontból. nem szószátyár módon a d j a azt a hírt, ; Tehát — jobb példa nem j u t eszembe amelyet a távirati irodáktól k a p o t t , ^ — , hogyha Texas államban e g y villám hanem igyekszik összefoglalni, rövi- > talál el egy t e h e n e t , ugye akkor . . . és díteni. A másik, amit úgy neveztél, azt leadják uborkaszezonban, nekem is hogy súlyozás, t e h á t ha el kell hagyni «elvileg tovább kell adni a magyar híreket, akkor olyan híreket, amelyek - hallgatónak. Véleményem szerint ez súlya objektív szempontok szerint nem - Magyarországon senkit n e m érdekel. olyan nagy, mint azoké, a m e l y e k beke- Tehát ha szelektálásról beszélünk, a rülnek az adásba. -3 szerkesztőnek meglehetősen szabad V. J.: És még egy kérdés, ami a gyor- keze van. S a j á t magamból kiindulva saságot illeti, hogy mily r en gyorsan -5 feltételezeni, hogy a dél-afrikai hírek t á j é k o z t a t egy hírosztály, egy adó, ez vagy az észak-írországi hírek a magyar v. w is összefügg a manipulációval, ha pél- hallgatóságot nem érdeklik olyan mért é k b e n , mint ahogyan mi k a p j u k . De i dául késleltetnek egy hírt. semmiféle politikai h á t t e r e nincs anT. T.: A hírek késleltetése n e m vitá- j n a k , hogy egy hírt leadunk vagy nem san manipuláció, sőt, a legrosszabb ér- adunk le. telemben vett manipuláció. Mert végV. J.: Illetve attól függ, hogy milyen eredményben gyakorlatilag mi törtémás hírek érkeznek be azzal egyidőnik akkor, hogyha a hírt nem azonnal ben. t o v á b b í t j a a hírszerkesztő, hanem — B. P.: Természetesen. mint ahogyan a szocialista országokban V. J.: Tehát mennyi a n n a k , amit történik, — meg kell várnia előbb egy felsőbb politikai t e s t ü l e t n e k a jóvá- kihagysz, m e n n y i annak a r e l a t í v fonhagyását ? Akkor ezzel m á r gyakor- tossága. B. P.: Igen. Amit tíz percbe bele latilag a hallgatót megcsalta, mert a hallgatónak az az igénye, hogy azon- ,lehet sűríteni, és amiről feltételezem nal értesüljön arról az eseményről, , ' a z t , hogy a magyar hallgatót érdekli. a m e l y a világban t ö r t é n t . Budai György: Visszatérve erre, hogy . . . erre az összehasonlításra, eleve kiV. J.: Illetve egy azzal összefüggő hagyták tehát azt a szempontot ebből esemény is torz megvilágítást k a p h a t , a felmérésből, hogy mi n e m kerül be ha az ahhoz kapcsolódó másik fontos a híradásokba. N a most persze a tahírt nem közli az adó. nulmányról még így is érdemes beT. T.: Igen, és ezzel megint ott va- szélgetni. De egy lényeges szempont gyunk, hogy végeredményben nem az kiesett az összehasonlításból, úgyhogy almának, t e h á t a világnak egy bizonyos azt mondhatnánk, hogy m a x i m u m a szegmensét a k a r j u k közvetíteni a hall- t é m a felit tárgyaljuk ennek a tanul136


mánynak az alapján, m e r t hiszen ha között. El t u d o m képzelni extrém formegnézzük, hogy mik maradnak ki m á b a n ezt . . . egyes híradásokból, akkor derül ki, V. J.: És hát egyébként ez a t a n u l hogy a manipulációnak milyen eszkö- m á n y maga elismeri, hogy ami a keletzei vannak. Mert hogyha az előbbi európai országok belső ügyeit illeti, a példát használjuk, hogy a „Texasban budapesti rádió csak akkor a d j a le a villámcsapta t e h é n " hírt kihagyjuk, hírt, ha a n n a k az illető kelet-európai és még ennél fontosabb híreket is ki- országnak a nemzeti hírügynöksége hagyunk esetleg, hogy mondjuk öt ezt leadta. Tehát valahogy a legkisebb ember meghalt vagy megsebesült sú- közös többszörös elve alapján szűrik lyosan valahol, meghalt, azt már ál- ki a dolgokat, és ezen nem v á l t o z t a t talában bevesszük, de megsebesült . . . az se, hogy számtalan nyugati tudósító és sok a hír, kihagyjuk azt a szerencsét- van ott, és egybehangzóan egy értelenséget, de a magyar vagy a szovjet sülésről beszámolnak — ez egyszerűen vagy a kelet-európai rádiókban rend- elvből kimarad a híradásból. szeresen m a r a d n a k ki olyan hírek, T. T.: Szabad itt még egy másik amelyek elsőrangú politikai érdekeltségűek. Erre p é l d a : kimarad rendsze- szempontot is b e v e t n e m , minthogy az kapcsán resen minden államfő és pártvezető általad e m l í t e t t t a n u l m á n y esetében a betegség, a betegséget meg- beszélünk a hírszerkesztés, a híradás struktúrájáról, problematikáiról, hogy a előző fázis, a hatalmi dulakodás . . . T. T.: . . . és mondjuk azt, hogv ki- a t a n u l m á n y szerzői eleve megmondták, maradnak például a szovjet hírekből hogy mennyiségi mutatók alapján t e a repülőszerencsétlenségek ezek szik meg az összehasonlítást. Szerint e m ez alapvetően hibás kiindulás, nem léteznek egyáltalán. mert végeredményben a minőségi érB. Gv.: Vagy nagy késéssel jönnek tékelés legalább ugyanolyan szerepet meg, esetleg véletlenül valaki . . . kellene, hogy játsszon, mint a menyV. J.: . . . esetleg t ö b b hetes késés" nyiségi értékelés. É s ez a minőségi erse, több hónapos késéssel. tékelés, ez bizony egészen megváltozT. T.: Kimaradnak az ellenzéki cso- t a t h a t j a azt a k é p e t , amely a t a n u l portok tevékenységéről szóló jelenté- m á n y vagy egy ilyen összehasonlító sek is, példáid kimaradnak a Magya r m u n k a végén kialakul. A minőségi érRádióból is. tékelés fogalomkörébe bevonnám t e r B. Gy.: Igen. És aztán hát k é t óriási mészetesen az információs értéket, a példát említsek, ugye: a magyar hall- hír információs értékét, az érthetőségató a Magyar Rádióból bizony édes- gét, a tömörségét, a stílusát, a jó fokeveset t u d o t t volna meg, mikor tör- galmazását. Tehát ezek mind olyan tént '68-ban Csehszlovákiában, mi tör- faktorok, olyan tényezők, amelyek t é n t az e l m ú l t években Lengyelor- abszolút nem elhanyagolhatók, ha valaki bármely rádió hírosztályának a szágban. m u n k á j á t meg a k a r j a ítélni. T. T.: É s azt hiszem, nem túlzás, hogyha még ehhez hozzáteszem., hogy V. J.: Ez természetes. Na most ami az a t é n y , hogy mi e z e k e t adjuk, az a hírek összetételét illeti, ez a t a n u l kényszeríti sok esetben valószínűleg a m á n y azt állítja, hogy minden adó magyar hírszerkesztőket arra, hogy — úgymond — a maga világnézete valamit szintén hozzanak. Mert ha szerint csoportosítja és súlyozza a hísemelyik külföldi adó erről nem adna r e k e t . Például a nyugati magyar adámagyarul a hallgatóknak, még az is sok híreiben — mondja a t a n u l m á n y — elképzelhető extrém esetben, hogy a jóval nagyobb súllyal szerepelnek ve'68-as csehszlovákiai eseményekről egy zető amerikai, nyugati politikusok, és rövid közlemény jelent volna meg, hogv kisebb súllyal a szovjet vezetők. A kisebb összecsapások t ö r t é n t e k rend- budapesti rádió híreiben fordított a zavarók között és a k a r h a t a l m i erők helyzet, bár a t a n u l m á n y állítása szerint 137


a budapesti rádió aránylag azért még mindig méltányosabban súlyoz, mint m o n d j u k a Szabad E u r ó p a Rádió hírszolgálata. Erről szeretném a vélem é n y e t e k e t hallani. Van-e ilyen súlyozás, és ha igen, mitől függ ? T. T.: É n szeretném a kérdést megfordítani. Amennyiben . . . ugyanis az a helyzet, az a látszat, hogy a nyugati adók m a g y a r adásaiban jóval nagyobb súllyal szerepelnek vezető amerikai és nyugati politikusok, bizonyos fokig arra a t é n y r e vezethető vissza, hogy nem szerepelnek ugyanilyen mértékben és súllyal a kelet-európai rádiók adásaiban. Tehát ez egy ilyen arányeltolódás, ami talán úgy is fogalmazható lenne, vagy úgy is kérdezhető lenne, hogy miért nem szerepelnek nagyobb mértékben a nyugati vezető, amerikai politikusok a magyar rádió híreiben. Tehát végeredményben ez egy t e l j e s e n relatív összehasonlítás, ahol a h a t á r elmosódik, és mozgó, és t u l a j d o n k é p p e n abszolút objektív és megbízható összehasonlításra csak akkor lehetne lehetőség, ha valaki felszámolná azt, hogy hányszor szerepel a híranyagban, tehát a hírnyersanyagban, a világeseményben az az amerikai politikus, hányszor szerepel a szovj e t politikus, és most ennek az abszolút számnak az alapján hasonlítaná össze, hogy most van-e i t t súlyozás és eltolódás a Szabad Európánál, vagy van-e eltolódás a Magyar Rádiónál. V. J.: H á t itt s z e r i n t e m . . . itt a b a j az, hogy a tanulmány eleve feltételezi azt, hogy egy bizonyos politikai szempont szerint történik súlyozás. É s nem aszerint, hogy mi történik a világban. B. P.: Erről szó sincsen. É n nem t a r t o m azt hírnek, például, hogyha leadnánk, hogy bolgár küldöttség utazik m a j d a jövő hónapban P r á g á b a . Más lenne, hogyha mit t u d o m én, az Ogarkov marsall magához kéreti a Ceausescut vagy vice versa, ugye, ez hír lenne. De olyan kelet-európai tém á k a t , amit hát . . . nem t u d o m másk é p p megfogalmazni, de a k u t y á t se érdekel Magyarországon, nem adunk le. Ennyi az egész. ez. i'&.a-.l táv , ií letnct -Coraa-thi . x 138

V. J.: De hát egyszer az a körülm é n y , hogy a világban mi van, m i megy végbe, milyen hírek érkeznek, ettől függ az, hogy mi milyen súllyal szerepel. Nem ? B. P.: Feltétlenül. Feltétlenül. B. Gv.: Na most ugye itt fölhozza, ugye leírja, hogy melyik hetet elemezte. Persze ugye hogyha az ember igazán akar vitatkozni, először is meg kell nézni, hogy ő hogyan, mit nézett meg, mit statisztikázott, és hogyan jelölte meg. Én mondjuk egy egészséges gyanakvással tekintem a száma d a t o k a t . De mondjuk, vegyük azt, hogy egy olyan egy h e t e t v e t t , ami énszerintem, igazában nem adhat átfogó eredményt. Tehát legalább t ö b b ször kellett volna egy év folyamán egy-egy hetet összehasonlítani. Mert az lehet, hogy egy olyan hét volt, amikor az volt az ENSZ-közgyűlés időszaka például . . . V. J.: . . . rányomta a bélyegét egy bizonyos fontos esemény, és az állandóan szerepelt. B. Gv.: Mert ha előszedték volna azt a hetet, ami Gorbacsov föltűnést és hatalomra jutása körül volt, akkor megállapították volna, hogy szinte mi foglalkoztunk többet név szerint a szovjet vezetők javára, a legismeretlenebbek nevét is egymás u t á n kellett írnunk és mondanunk, talán t ö b b e t foglalkoztunk, mint a budapesti rádió, niert a ténia érdekes volt. Az egész világ fölizgatta magát, mindenkit érdekelt az, hogy mi történik Moszkvában, milyen érdekes, ú j emberek kerülnek elő, ezt az egész nyugati sajtót és rádiót uralta. Tehát mondjuk h a ezt a hetet szedték volna elő, akkor nem lenne ez a végeredmény. u .A',,'- / B. P.: És érdekes, előbb adtuk le azt a hírt, hogy Gromikót választott á k meg vagy jelölték a legfelsőbb t a nács élére, mint a pesti rádió, egy órával ! Ugye ? V. J.: És ez egy szovjet vonatkozású hír volt. B. Gy.: Igen. Szóval nekem, mint hírszerkesztőnek, inkább az az érzésem, hogy néha, éppen az objektivitást bizonyítandó olyan kelet-európai és


szovjet híreket is leadunk, amiről t u d o m , hogy nem érdekel senkit, o t t hon úgy is meghallották a rádióban, és o t t se akarják hallgatni, újságban se a k a r j á k látni, de mi itt leadjuk azért, hogy szerepeljen nálunk, hogy egy kerek egységet adjon az eseményekről. Tehát sokszor szinte mi az igazi újságírói szempontok rovására szerepeltetünk növeket és eseményeket azért, hogy a magyarországi hallgatóban az a látszat mindenképp megm a r a d j o n , hogy ez a rádió az ő országukkal, az ő világukkal iä foglalkozik. V. J.: I)e ebben a t a n u l m á n y b a n a z t á n állandóan végigvonul ez a sugalmazás, feltételezés, hogy itt van valami súlyozás . . . nagyhatalmak szerint, személyek szerint, földrajzi körzetek szerint, és teljesen figyelmen kívül h a g y j a azt, hogy7 a súlyozást a világ eseményei szabják meg, nem pedig az, hogy egy adott személy vagy ország mennyire fontos. H á t most egy példát említhetek, ti is t a lán nálam jobban t u d j á t o k : m o n d j u k tíz évvel ezelőtt, a hetvenes évek közepén Portugália, amely nem t e k i n t hető a világ rendkívül fontos országán a k , u r a l t a a híreket hosszú ideig, m á s f é l — k é t esztendeig állandóan az o t t a n i hatalomváltozás után, egyszerűen azért, mert Portugáliában álland ó a n t ö r t é n t e k dolgok, és a hírügynökségek állandóan jelentették, hogy most milyen változások mentek végbe. T. T.: Még egy szót talán a súlyozás és a Szabad Európa Rádió hézagpótló szerepére. Talán nem kell messzire m e n n ü n k Portugáliáig vissza, h a n e m az e l m ú l t napokra, amikor kinevezték a Szovjetunió ú j magyarországi nagyk ö v e t é t , Sztokalint, A budapesti rádió — ha nem tévedek — mind a m a i napig nem jelentette ezt. Ez egy kihagyás, t e h á t itt visszakanyarodunk megint a beszélgetés elején említett szelekciós szempontokhoz, és u g y a n a k kor választ adunk arra is, hogy ez a vád t a l á n nem is vád, hanem t a l á n csak egy megállapítás, hogy a Szabad E u r ó p á n á l többet szerepelnek a n y u gati, amerikai személyiségek, igenis a tr «n *ole iMÍerb

et-tkí*.i ,

n/u' «

visszájára fordítható, mert most például nálunk szerepelt a szovjet személyiség, és a budapesti rádiónál nem. Tehát valahol ez az egész t a n u l m á n y ott sántít, hogy egy bizonyos korlátozott időszakot vizsgál, és a korlátozott időszak csak . . . és a megállapítások csak akkor lehetnének általános érvényűek, ha egy hosszú periódusra vonatkoznának. Tehát, ha egy év híradásait vizsgálták volna meg, akkor esetleg t a l á n más konklúziókra j u t o t t a k volna. V. J.: É s van egy nagy irónia is a dologban, egyrészt a t a n u l m á n y számon kéri a nyugati adóktól és főleg tőlünk, hogy7 mi nem elég súlyban hozunk kelet-európai és főleg szovjet vonatkozású híreket. Viszont az ő kihagyásaik előszeretettel a Szovjetunió ügyeivel kapcsolatosak, t e h á t annyival kevesebbet adnak ők. Ezeket vi1 szont wi a d j u k . [if.'ZaLc.fókU B. P.: Apropó, kihagyás: Várkonvi P é t e r magyar külügyminiszter július 10-én H á g á b a n járt. A pesti rádió jelentette, hogy nem volt mindenben nézetazonosság van den Broek holland külügyminiszterrel. A valóság viszont az volt, hogy a van den Broek közölte a Várkonyival, hogy Hollandiában hadrendbe á l l í t j á k a r a k é t á k a t . Az európai . . . "örJlnltAtl" l ' A V. J.: E z volt az é r d e m i . . . része a dolognak. B. P.: Ez volt a nézeteltérés, ugye. De hát erről Pest egy szót nem szólt. B. Gy.: N a igen. H á t szóval itt viszszatérnék még egy dologra a súlyozásnál, hogy természetes, hogy az a hír, és azt játsszuk sokszor, ami érdekes, és az egész világközvéleményt foglalk o z t a t j a . N a most ez lehetséges, hogy egész évi átlagban, hogyha statisztikázunk a nevekben, akkor a nyugati politikusok tettei, mondásai többször fognak szerepelni. De ennek az oka nem az, hogy mi súlyozzuk ám, hanem az egyik oka az, hogy ezekkel az emberekkel sok minden történik, mert ezek egy demokratikus társadalomban élnek, ezeket egyfolytában 139


t á m a d j á k a p a r l a m e n t b e n , az ellenzéki t a l a n s z o r csinálunk, és a m i m a j d p á r t o k , a s a j t ó , e g y f o l y t á b a n védekez- n e m h o g y u n a l m a s r u t i n n á válik, hogy niük kell, e l l e n t á m a d á s . . . t e h á t min- az Afganisztánból érkező hírekhez hozdig v a l a m i t csinálni kell. Védik ő k e t , zátesszük, hogv semleges forrásból mások megint t á m a d j á k , és ez ú j r a ezt a hírt megerősíteni n e m lehet, és ú j r a megy. Á l l a n d ó a n t ö r t é n i k a k k o r ezzel a hírszerkesztő k u t y a kövalami. H á t m i t ö r t é n i k , m o n d j u k , telességét teljesíti, és n e m manipulál. most a Gorbacsov egy kicsit fölka- T e h á t i t t teljesen vissza kell u t a s í t a n i M v a r t a az érdeklődést, m e r t ugye hát a a m a n i p u l á l á s n a k még csak a g o n d o - . felesége Gucci t á s k á t hord, ő t pedig l a t á t is. Ami a h á t t é r t á j é k o z t a t á s t ilegy úriembernek t a r t j á k , és így to- leti, ez rendszerint — és erre nagyon v á b b , ugye ezek a n y u g a t i felületes ü g y e l ü n k a Szabad E u r ó p a R á d i ó megjegyzések, n a de a t ö b b i , az elődei m a g y a r n y e l v ű hírszolgálatában — unalmas, szürke e m b e r e k v o l t a k , ren- a r r a korlátozódik, hogy m e g m o n d j u n k geteg . . . alig beszéltek v a l a m i t , szi- o l y a n t é n y e k e t , amelyek a hírekben gorúan a szövegre csüggesztették a nincsenek benne. T e h á t a m i t Mari szemüket, nehézkesen o l v a s t á k föl, néni, ha most először h a l l g a t j a azt a és a m i t f ö l o l v a s t a k , a z is m á r k i j ö t t h í r a d á s t , n e m t u d h a t , m e r t k é t hóvolna egy hangszalagról, m á r rég n a p p a l ezelőtt nem h a l l g a t t a a rádiót, m e g u n t á k e l ő t t e ötször. T e h á t lénye- v a g y e g y á l t a l á b a n nem figyelt oda, v a g y n e m t u d az eseményről, t e h á t ha gében n e m volt érdekes. e l m o n d j u k a z t , hogy a C o n t a d o r a csoV. J.: L a s s a n k i f o g y u n k az időből' p o r t , és e l m o n d j u k h á t t é r i n f o r m á c i ó még v a n v a g y ö t - h a t p e r c ü n k , és szen a k a z t , hogy m e l y államok ennek a r e t n é m , ha időnk lenne röviden a r r a c s o p o r t n a k a tagjai, akkor ezzel meis kitérni, a m i v e l a t a n u l m á n y szintén gint csak szolgálatot t e t t ü n k , kötelesfoglalkozik, és ez az, hogy a t a n u l ségünket t e l j e s í t e t t ü k , és n e m manim á n y szerint a hírszerkesztők a hír- •nulftltnnlr c « f f *o,* c 4. » u«£* .«-«,,-.» szerkesztés t e c h n i k á j á b a n , a hírek írá- pUiaiMinK. VÍR „e\~v B. P.: N a most ami a manipulációt s á n a k t e c h n i k á j á b a n is t u l a j d o n k é p pen felszínre hoznak bizonyos p r o p a - illeti, h á t megmondom őszintén, negandisztikus s z á n d é k o k a t , indítéko- hezemre esne leírni hírben a z t , hogy megállapította. k a t . P é l d á u l a b b a n , h o g y a n idéznek I d i Amin u g a n d a i elnök V. J.: Mert megállapítás szó egy bizobizonyos k i j e l e n t é s e k e t , vezető politikusok k i j e l e n t é s e i t , v a g y m i l y e n h á t - n y o s t é n y t , t é n v r a n g o t kölcsönöz entérmagyarázatot fűznek a hírhez. n e k ? B. P.: Igen. Igen. H á t ennyiben, T. T.: E h h e z t a l á n a n n y i t , hogy t u " ha t e t s z i k , akkor m o n d j á t o k , hogy l a j d o n k é p p e n a r a n y s z a b á l y a hírszer- m a n i p u l á l o k , Idi Amin, az n e m megkesztésben, h o g y ha a hírszerkesztő állapít, K h o m e i n i a j a t o l l a h sem, és a idéz, akkor mindig m e g m o n d j a a z t , K a d h a f i sem. D e hát ez . . . hogy ez i d é z e t . T e h á t mindig azt V. J.: Még egy apróság, az úgynevem o n d j a : k é r e m , ez a p o l i t i k u s ezt és zett „kiemelt i d é z e t " h a s z n á l a t a . A ezt m o n d t a . I t t m a n i p u l á c i ó r a nagyon kevés lehetőség v a n , és a m i a t a n u l m á n y szerint ez is egy m a n i p u Szabad E u r ó p a R á d i ó t illeti, az egyes lációs módszer lehet, vagyis a hírt az jelzők . . . t e h á t h a azt í r j a , hogy ez idézettel kezdi a hírszerkesztő, mielőtt és ez a p o l i t i k u s állítólag ezt m o n d t a , m e g m o n d a n á , hogy ki m o n d t a , és ezakkor ezzel n e m a m o n d a n i v a l ó t kér- zel — ú g y m o n d — a t é n y r a n g j á r a dőjelezi meg, h a n e m a hírforrás meg- emeli ezt a kijelentést. B. Gy.: Mi ezt nemigen h a s z n á l j u k . bízhatóságát. É s ez egyenesen kötelessége. T e h á t akkor, a m i k o r az a T. T.: N e m . A m a g y a r hírszerkesztés hírszerkesztő egy o l y a n hírt ad le, s t r u k t ú r á j a o l y a n — szemben az a m e l y e t , m o n d j u k , h i v a t a l o s a n nem angolszász hírszerkesztéssel, ahol ez a erősítettek meg, a m i t p é l d á u l szám- d i v a t , t e h á t az angolszász hírszerkesz140


t é s szeret egy kiemelt idézettel kezdeni, és a z t á n a második v a g y a harm a d i k bekezdésben megmondani, hogy kitől származik ez az i d é z e t ; ezt m i k o n z e k v e n s e n e l u t a s í t j u k . Mi azzal k e z d j ü k , h o g y Kiss P i s t a v a g y N a g y P á l ezt m o n d t a , és hozzátesszük — lehetőleg precízen, p o n t o s a n — a K i s s P i s t a és a N a g y P á l n a k a r a n g j á t , beosztását, és hogy milyen minőségében m o n d t a ezt. V. J.: Mindehhez még a n n y i t f ű z n é k hozzá, hogy a hírekből való teljes

tárgyilagos t á j é k o z ó d á s n a k megvan egy n y i l v á n v a l ó lehetősége még, a t á jékozódás pluralizmusa, t e h á t m i n denkinek m ó d j á b a n áll t ö b b f a j t a hírszolgálatot egyidőben hallani, és ennek a l a p j á n m a g a m e g t e h e t i az összehasonlítást, miközben t e l j e s t á j é k o zódást n y e r , maga m e g t e h e t i az összehasonlítást ezen rádióadók k ö z ö t t . Megköszönöm kollégáim k ö z r e m ű ködését. K e d v e s hallgatóim, a viszonthallásra a Szerkesztők F ó r u m á n , a jövő h é t e n .

ABSTRACT: On J u l y 27th, 1985 the programme Editors' Forum of Radio Free Europe dealt with the s t u d y " News on Five Wave-lengths" published in the 2nd issue of Jel-Kép this year. Above we present the complete t e x t of the R F E programme in order td offer our readers the opportunity t h a t the listeners were denied: to meet the whole programme of Editors' F o r u m while knowing the complete t e x t of the study in question.

141

MÚLTUNK

Levendel Adám

Tallózás a Magyar Közvéleménykutató Intézet jelentéseiben (1945-1949) Sorozatunk XI. része a személyes gondokkal, célokkal kapcsolatos közvéleménykutatásokból ad válogatást.

Mi az ön legnagyobb gondja? (Budapesti a d a t f e l v é t e l 194(3 június második felében) férfi 40-en alul

táplálkozás, élelem ruha, cipő napi szükségletek kielégítése lakás, b ú t o r családfenntartás (gyerekek) pénzszerzés kulturgondok politikai gondok infláció (pénzhiány) tüzelő állásával együtt járó gondok egészségügyi állapot, orvosság személyes gondok egyéb, nincs válasz

40-an alul

40-en felül

15,2 22,1 23,1 2,5 8,3 3,6 2,3 2,2 2,7 3,7 3,3 1,1 3,3 6,6

18,6 17,0 23,2 2,2 9,0 1,6 1,9 2,6 2,2 2,2 4,5 4,5 4,1 6,4

14,1 24,5 23,5 2,2 9,9 6,2 1,1 0,6 2,4 3,0 2,6 5,2 4,7

1,5 3,9 9,4 3,1

100,0

100,0

100,0

100,0

A n a p i szükségletek kielégítése a köt ö t t j ö v e d e l m ű e k n é l n a g y o b b gondot okoz, m i n t a szabadfoglalkozásúaknái, h a s o n l ó a n a ruházkodási és cipőgondokhoz. Örömét leli-e a munkájában ? ( B u d a p e s t i a d a t f e l v é t e l 1946 j ú n i u s második felében) A közönség t ú l n y o m ó többsége, közel k é t h a r m a d a ö r ö m é t leli m u n k á j á 142

nö 40-ert felül

—

16,6 14,2 32,9 1.5 8,5 2,3 3,1 1.5 1.5 —

ban. A legkevesebb megelégedésről, m u n k a ö r ö m r ő l a negyven éven felüli nők t e s z n e k t a n ú b i z o n y s á g o t . A szabadfoglalkozásúak közel húsz százalékkal n a g y o b b m é r t é k b e n lelik örömük e t m u n k á j u k b a n , mint a k ö t ö t t jövedelműek. Ha 3 lány közül kellene választania, akik közül az egyik még soha nem volt állásban, a másik dolgozott ugyan, de nem túl-

T A L L Ó Z Á S A MAGYAR K Ö Z V É L E M É N Y K U T A T Ó INTÉZET JELENTÉSEIBEN ( 1 9 4 5 - 1 9 4 9 )

ságos sok sikerrel, a harmadik pedig ügyességével, rátermettségével, vezető helyre jutott, melyiket venné feleségül? (Budapesti a d a t f e l v é t e l férfiak körében 1946 n o v e m b e r végén) F i g y e l e m b e véve, hegy 13,3 százalék nem a d o t t választ, a többség, 47 százalék a h a r m a d i k a t v á l a s z t j a , vagyis a z t a nőt, aki kenyérkereső foglalkozásában sikert é r t el. Sokan á l l á s t a l a n l á n y t v á l a s z t a n á n a k (33 százalék), a sikert el n e m ért dolgozó nőt csak igen kevesen választják. Feltéve, hogy a férfi nem keres eleget a h hoz, hogy családot alapíthasson, v á r j a nak-e az esküvővel, vagy pedig nézzen a nő is kenyérkereset után? (Budapesti a d a t f e l v é t e l 1946 november végén) várjanak keressen a nő is egyéb, nincs válasz

férfi 41,0 56,4 2,6

nő 26,0 68,2 5,8

100,0

100,0

Helyes-e, hogy a nő ugyanannyit kapjon ugyanolyan munkateljesítményért, mint egy férfi? (Budapesti a d a t f e l v é t e l 1946 n o v e m b e r végén) férfi igen nem egyéb, nincs válasz

nő

76,6 22,7 0,7

85,3 11,6 3,1

100,0

100,0

Kinek érdekesebb az élet, a dolgozó nőé vagy a háziasszonyé? ( B u d a p e s t i a d a t f e l v é t e l 1946 november végén) férfi dolgozó nőé háziasszonyé nincs válasz

nS

51,9 36,6 11,5

61,2 26,4 12,4

100,0

100,0

Leköti-e a háztartási munka a nő egész napját, vagy marad-e ideje arra is, hogy akár fizetett, akár önkéntes munkát vállaljon? (Budapesti a d a t f e l v é t e l 1946 november végén) férfi

leköti marad ideje egyéb, nincs válasz

nS

46,4 41,8 11,8

49,0 32,8 18,2

100,0

100,0

(A dolgozó n ő k k ö r é b e n v é g r e h a j t o t t k ö z v é l e m é n y - k u t a t á s szóról szóra megismételte egy amerikai közvéleményk u t a t ó intézet u g y a n a b b a n az időben lefolytatott k u t a t á s á n a k kérdéseit. É r demes megemlíteni, hogy míg az amerikai k ö z v é l e m é n y - k u t a t á s eredményei szerint A m e r i k á b a n a többség a nem dolgozó, ú n . „ h á z i a s n ő t " v á l a s z t o t t a , addig B u d a p e s t e n e l ő n y b e n részesít e t t é k azt a n ő t , aki ügyességét, rátermettségét k e n y é r k e r e ső foglalkozásban is b i z o n y í t o t t a . B u d a p e s t e n a férfiak és a n ő k t ö b b sége úgy v é l e k e d e t t , hogy h a a férfi k e r e s e t e n e m elég a családalapításhoz, igyekezzék a nő is keresni. A m e r i k á b a n a nők többsége u g y a n í g y gondolkodott, míg a férfiak többsége úgy d ö n t ö t t , hogy akkor a házasulandók i n k á b b várjanak. Budapesten a túlnyomó többség, ugyanúgy, m i n t A m e r i k á b a n , helyesli, ha a nő m u n k á j á é r t u g y a n a n n y i t k a p , mint a f é r f i ; a férfiak e t e k i n t e t ben még egy fokkal lojálisabbnak bizonyultak, m i n t az a m e r i k a i férfiak. A m e g k é r d e z e t t e k többsége úgy vélte, hogy a h á z t a r t á s i m u n k a a n ő egész n a p j á t leköti, úgyhogy nemigen m a r a d ideje m u n k á t vállalni, de ez a többség számszerűleg lényegesen kisebb, mint A m e r i k á b a n , összegezve, B u d a p e s t e n á l t a l á b a n t ö b b r e é r t é k e l t é k a dolgozó n ő t , mint A m e r i k á b a n . ) 143

T A L L Ó Z Á S A M A G Y A R K Ö Z V É L E M É N Y K U T A T Ó INTÉZET JELENTÉSEIBEN ( 1 9 4 5 - 1 9 4 9 )

Kivel barátkozik, társul legszívesebben? ( B u d a p e s t i a d a t f e l v é t e l 1947 f e b r u á r j á b a n ) Kor szempontjából férfi ért. egykorú fiatalabb idősebb mindegy, nincs válasz

nő kisp.

kisp.

munk.

ért.

54,6 16,2 21,0 8,2

51,8 20,6 20,6 7,0

57,6 18,8 18,4 7,2

53,6 13,8 27,0 5,6

50,4 14,8 26,3 8,5

57,2 16,2 20,3 6,3

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0"

ért.

nö kisp.

munk.

Nemek szempontjából

egynemű másnemű mindegy, nincs válasz

ért.

férfi kisp.

munk.

49,6

53,0

59,5

48,3

61,0

63,5

29,1

34,0

22,5

37,3

24,8

24,1

21,3

13,0

18,0

14,4

14,2

12,4

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

Iskolázottság ért.

ugyanolyan isk. magasabb iskolázottságú alacsonyabb iskolázottságú mindegy, nincs válasz

munk.

szempontjából férfi kisp.

munk.

ért.

nő kisp.

munk.

50,3

50,9

55,7

49,0

42,4

47,7

32,2

42,0

34,2

42,7

45,8

36,0

6,7

1,5

3,7

0,9

1,3

3,3

10,8

5,6

6,4

7,4

10,5

13,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

ért.

nő kisp.

Foglalkozás szempontjából ért.

ugyanolyan foglalkozású tekintélyesebb foglalkozású szerényebb foglalkozású mindegy, nincs válasz

férfi kisp.

munk.

munk.

48,5

47,8

53,2

51,8

50,4

53,5

23,2

22,6

22,3

28,8

29,4

28,3

8,3

8,8

9,9

1,5

5,9

5,9

20,0

20,0

14,6

17,9

14,3

12,3

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

nő kisp.

munk.

Jövedelem szempontjából

ugyanolyan jövedelmű nagyobb jövedelmű kisebb jövedelmű mindegy, nincs válasz

144

ért.

férfi kisp.

41,0

46,0

50,5

50,8

47,0

44,8

23,5

18,6

23,5

24,6

22,0

28,8

7,2

8,3

10,2

1,9

5,9

8,2

28,3

27,1

15,8

22,7

25,1

18,2

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

munk.

ért.


Megjelenés szempontjából ért.

férfi kisp.

ugyanolyan megjelenésű

46,1

42,8

49,2

47,5

40,3

42,7

jobb megjelenésű

30,2

36,9

26,5

33,2

33,8

39,2

rosszabb megjelenésű

3,0

3,0

4,3

2,5

2,7

2,3

mindegy, nincs válasz

20,7

17,3

20,0

16,8

18,2

15,8

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

munk.

ért.

nő kisp.

munk.

Barátkozás, rokonszenv szempontjából

ért.

férfi kisp.

munk.

ért.

nő kisp.

munk.

nyelvi közösség

33,0

43,8

47,5

38,8

38,0

vallási közösség

15,8

18,0

24,3

17,9

27,0

50,4 32,0

társadalmi helyzet közössége

43,3

35,0

50,1

40,0

38,7

48,5

műveltségbeli közösség

77,2

67,0

62,0

75,0

32,5

60,6

viselkedésbeli (modorbeli) közösség külső megjelenésbeli (ápoltság) közösség

47,5

30,0

38,2

50,0

51,6

45,0

28,2

30,0

39,4

28,8

36,3

42,7

munkakörbeli (hivatás) közösség

34,5

28,8

48,0

35,3

29,2

34,5 48,5

életnézeti közösség

55,7

39,2

47,5

51,0

53,3

kedélyvilág egyezése

48,7

40,7

51,3

55,8

55,3

67,5

kedvtelések, szokások, egyezések

32,0

24,2

50,2

34,8

35,5

46,0

az emberekkel szemben általában tanúsított magatartás közössége

33,8

30,4

43,5

34,8

30,5

36,8

a másiknak az ön személyével kapcsolatos magatartás (közelség)

33,8

36,0

41,5

37,8

37,3

28,6

1.3 484,8

1,5

1,1 544,6

4,5

1,0

1,9

504,5

495,2

543,0

egyéb, nincs válasz

T e k i n t e t t e ] arra, hogy a kérdőíven előre megadott 12 alternatíva közül ált a l á b a n egy-egy megkérdezett ötöt jelölt meg, fontosnak t ű n t , hegy a fenti szempontok közül a 3 legfontosabbat külön is megjelöltessék. így a b a r á t kozás, rokonszenv szempontjából a legfontosabb a műveltségbeli közösség. Ezt a szempontot á l t a l á b a n minden második ember megemlíti. A másik leg-

424,6

fontosabb szempont az életnézeti közösség, a m i t különösen az értelmiségi férfiak hangsúlyoznak. Minden harmadik-negyedik ember súlyt helyez a kedélyvilág egyezésére, és k b . ugyanennyien f e k t e t n e k súlyt a társadalmi helyzet közösségére is. A három, legkevésbé fontos m o m e n t u m : a vallási közösség, a külső megjelenésbeli közösség és a kedvtelések, szokások egyezése. 145


Mi akadályozza leginkább az összemelegedést, mitől idegenkedik legjobban? ( B u d a p e s t i a d a t f e l v é t e l 1947 f e b r u á r j á b a n ) férfi kisp.

ért. testi külső megjelenés viselkedés erkölcsi magatartás butaság, műveletlenség elfogultság világnézet vagyoni helyzet társadalmi helyzet érdekütközés lelki ellenszenv a másiknak az ön személyével kapcsolatos magatartása (intrika) kedvtelések, szokások különbsége egyéb, nincs válasz

munk.

ért.

nS kisp.

munk.

22,2

22,7

27,7

24,6

17,0

23,4

56,3

57,8

54,4

60,2

60,4

62,2

71,7

63,8

70,0

65,0

70,5

76,2

70,5

53,6

56,8

57,8

62,8

67,0

51,0

40,2

41,1

35,8

43,7

50,0

38,3

34,5

34,7

35,8

41,6

40,4

12,6

13,4

24,8

12,4

19,5

25,8

22,8

27,3

45,1

20,9

29,5

28,7

26,9

17,5

40,5

21,9

31,6

33,5

56,0

50,1

58,4

50,8

57,2

49,0

29,1

35,0

38,8

23,4

29,5

41,4

16,4

18,0

30,6

16,9

22,0

34,0

0,6

1,5

1,2

1,5

0,7

474,4

435,4

427,0

486,0

Mint a b a r á t k o z á s n á l szükséges t u l a j donságoknál, i t t is m e g k é r d e z t é k , hogy a megjelölt szempontok közül m e l y i k a h á r o m legfontosabb. Az a d a t o k b ó l k i t ű n i k , hogy a b a r á t kozást g á t l ó szemp o n t o k közül legfontosabb az erkölcsi m a g a t a r t á s k a t e g ó r i á j á b a t a r t o z ó valamilyen t u l a j d o n s á g . Igen lényeges gátló m o t í v u m a b u t a s á g , műveletlenség. E g y f o r m a a r á n y b a n jelölték meg a leglényegesebb szempontok k ö z ö t t a viselkedést és a lelki ellenszenvet.

524,1

—

531,6

Csak igen kis m é r t é k b e n játszik szer e p e t a f i k t í v személynek a megkérdezettel szemben tanúsított „kellemetlen" magatartása, nyilvánvalóan azért, m e r t ilyen viszony esetén l e g t ö b b n y i r e fel se m m e r ü l a barátság k i a l a k í t á s á n a k lehetősége. A b a r á t k o z á s t g á t l ó szemp o n t o k k ö z ö t t legkevésbé t e s t i külső megjelenés, valamint a k e d v t e l é s e k , szokások különbsége j ö h e t s z á m í t á s b a .

Miért jár társaságba, egyesületbe, klubba, általában nagyobb csoportba, mit vár tőlük? Budapesti a d a t f e l v é t e l 1947 f e b r u á r j á b a n ) férfi kisp.

ért. lelki közösséget szórakozást, kikapcsolódást egyéb problémáiból műveltségének gyarapítását, eszmei erősödést emberekkel való bánásmódban tanultságot, emberismeretet társadalmi előnyöket anyagi előnyöket egyéb, nincs válasz

146

munk.

ért.

nS kisp.

munk.

34,2

36,0

40,5

35,0

32,0

36,4

60,5

53,7

65,4

63,0

56,0

56,8

44,4

40,8

40,5

37,8

42,0

34,4

40,5

28,8

21,4

28,8

28,1

24,7

13,3

14,4

16,8

9,4

12,1

10,7

10,4

8,3

11,0

3,0

6,7

6,3

6,6

10,3

9,3

6,5

13,1

11,6

290,7

192,3

204,9

183,5

190,0

180,9


Könnyebbnek látja gyermekének boldogulási lehetőségeit anyja boldogulási lehetőségeinél ?

Könnyebbnek látja saját boldogulási lehetőségeit apja boldogulási lehetőségeinél? ( B u d a p e s t i férfiak k ö r é b e n végzett a d a t f e l v é t e l 1947 július elején) igen, könnyebbnek

30

nem, nehezebbnek

61,6

ugyanolyannak

( B u d a p e s t i nők k ö r é b e n végzett a d a t f e l v é t e l 1947 július elején)

0,6

nincs válasz

7,8 100,0

igen, könnyebbnek

29,7

nem, nehezebbnek

60,5

ugyanolyannak

3,7

nincs válasz

6,1

100,0 Ha van, vagy ha lenne fia, könnyebbnek látja fia boldogulási lehetőségeit saját maga boldogulási lehetőségeinél?

H a van, vagy lenne lánya, könnyebbnek látja lánya boldogulási lehetőségeit saját maga boldogulási lehetőségeinél?

( B u d a p e s t i férfiak k ö r é b e n végzett a d a t f e l v é t e l 1947 július elején)

( B u d a p e s t i nők körében v é g z e t t a d a t f e l v é t e l 1947 július elején)

igen, könnyebbnek

47,0

igen, könnyebbnek

48,4

nem, nehezebbnek

35,8

nem, nehezebbnek

32,5

ugyanolyannak

ugyanolyannak

0,6

nincs válasz

2,7

nincs válasz

16,0

16,1

100,0

100,0

H a azt kivánja, hogy legyen foglalkozása, állása leányának, — figyelembe véve az ön jelenlegi anyagi körülményeit —, milyen foglalkozást szánna leányának? ( B u d a p e s t i a d a t f e l v é t e l 1947 július elején) nS

férfi ért.

átlag

munk.

kisp.

ért.

kisp.

munk.

kisiparos

26,9

20,0

32,8

37,0

17,6

23,2

31,1

tisztviselő

15,8

12,3

16,5

19,3

12,3

16,9

15,6

tanítónő

14,6

30,9

17,4

6,6

12,3

8.2

11.2

orvos

6,8

7,7

2,6

4,4

17,6

5,6

2,7

szabad pálya

5,7

10,8

4,3

2,2

7.0

7,3

2,1

vegyész

2,1

3,1

1.7

—

7.0

-

0.5

—

0,9

2,0

-

—

6,4

munkás

1.7

fodrász

1.4

—

0,9

1,1

—

2,1

4,3

iparművész

0,8

1.5

1,7

0,6

-

1,4

0,5

művész

1.3

1.5

0,9

1,1

—

1,4

2,1

egyéb

5,1

3,0

4,3

3,4

8,7

5,6

5,9

amit akar

9,9

7.7

7,8

12,7

15,8

11,3

6,4

nem tudja

7,9

1,5

8,7

8.8

1,7

15,5

11,2

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

TALLÓZÁS A MAGYAR KÖZVÉLEMÉNYKUTATÓ INTÉZET JELENTÉSEIBEN (1945-1949)

Szerencsés sorsú, vagy üldözött egyének keltik fel inkább rokonszenvét? ( B u d a p e s t i a d a t f e l v é t e l 1947 f e b r u á r j á b a n ) férfi kisp.

ért.

műnk.

ért.

nő kisp.

munk.

szerencsés sorsú

20,5

23,7

29,3

21,9

21,5

26,2

üldözött egyének

63,7

68,5

59,8

64,3

65,1

65,0

mindegy, nincs válasz

15,8 100,0

7,8

10,9

13,8

13,4

8,8

100,0

100,0

ÍÖÖÖ

100,0

100,0

Ha van, vagy lenne fia — figyelembe véve az ön anyagi körülményeit — milyen foglalkozást választana részére legszívesebben? (Budapesti a d a t f e l v é t e l 1947 július elején) férfi ért.

átlag

kisp.

munk.

ért.

nő kisp.

munk.

mérnök

17,8

29,2

14,2

11,4

23,8

17,9

9,6

orvos, állatorvos

13,7

18,3

11,4

5,7

26,0

14,6

5,3

kézműiparos

13,0

4,5

18,5

18,8

6,5

12,0

17,7

mechanikus

8,1

5,4

10,4

13,2

2,2

5,8

11,7

szabadfoglal kozású

5,5

13,6

12,4

5,3

7,6

4,4

5,7

magántisztviselő

3,3

3,7

3,8

4,3

1,1

3,1

3,6

ügyvéd

2,1

2,7

2,8

1,8

2,2

2,2

0,7

tanár, tanító

1,9

3,7

1,9

1,1

2,2

1,8

0,7

művész

1,3

2,7

0,5

—

1,1

2,2

1,1

munkás

1,2

—

0,9

2,8

—

0,4

3,2 1,1

kisiparos

1,1

2,7

0,5

-

-

2,2

állami hivatalnok

1,0

0,9

—

—

2,2

1,8

1,4

pap

1,0

—

0,9

0,4

3,3

1,3

1,1

vállalkozó

0,7

1,8

0,9

0,7

—

0,4

0,7

vasutas, portás

0,4

-

—

0,7

-

0,4

0,3

—

0,4

0,3

katona

0,3

0,9

0,5

egyéb

3,1

4,5

3,3

5,0

2,2

4,0

1,8

amihez kedve van

8,1

2,7

6,6

11,0

10,9

9,3

7,8

nincs válasz

15,4

2,7

10,5

17,8

8,7

15,8

26,2

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

Ha van, vagy lenne lánya, mit tart helyesnek: a leánynak az iskola elvégzése után, legyen foglalkozása vagy ne legyen foglalkozása? (Budapesti adatfelvétel elején) 148

1947

július

•

A többség, közel az összes m e g k é r d e z e t t e k k é t h a r m a d a , azt t a r t a n á helyesn e k , h a a l e á n y g y e r m e k é n e k az iskola elvégzése u t á n lenne valamilyen foglalkozása. A n ő k kevéssel m a g a s a b b a r á n y b a n helyeslik ezt, mint a f é r f i a k .


Véleménye szerint mi hiányzik önnek a boldogsághoz? (Országos adatfelvétel 1947 decemberében) Budapest átlag

ért.

férfi kjsp.

munkás

ért.

nő kisp.

munk.

41,1

30,4

38,8

34,9

28,8

32,3

55,5

félelem-mentes élet, szabadság, béke, nyugalom

9,4

24,6

10,8

8,1

5,9

13,7

7,3

családi élet, o t t h o n

6,1

3,9

2,7

9,7

1,8

3,9

6,6

f é r j , feleség

4,9

1,9

2,7

10,6

9,5

10,3

l e l k i megnyugvás, kiegyensúlyozottság, ..boldogság"

4,9

6,2

9,0

1,6

14,2

6,4

0,7

egészség, gyógyulás

4,7

4,6

4,5

4,1

11,8

2,6

6,6

szeretet, megértés, sze relem

4,2

11,3

4,5

3,3

5,3

6,8

4,4

világbéke, társadalmi problémák megoldása, közerkölcs javulása, humanizmus

4,4

7,9

9,0

0,8

4,1

0,4

5,8

szülők, gyermekek, f é r j e k , foglyok visszanyerése

2,5

0,6

2,7

3,3

5,3

3,4

0,7 —

pénz, anyagiak, jólét

—

gyermek

2,1

1,3

0,9

4,1

3,0

4,7

munka, állás

1,5

2,6

2,7

-

0,6

1,3

2,2

lakás, családi ház

1,5

-

0,9

1,6

2,4

0,9

2,2

gyerekek, rokonok jövője

1,3

—

—

3,3

1,8

0,4

0,7

szabadidő, szórakozás, alvás, pihenés

0,8

1,3

0,9

0,8

1,2

0,9

0,7

fiatalság

0,6

0,6

1,8

—

-

-

0,7

családtagok egészsége

0,6

-

-

-

1,2

0,9

1,5

szerencse, siker

0,5

-

-

0,8

1,8

1,3

-

gyors, szép halál, üdvösség

0,3

0,6

—

0,8

0,6

—

—

jóbarát

-

-

-

-

-

0,4

-

—

—

0,4

—

kultúrigények teljesítése

—

1,6

—

-

egyéb, sok minden

0,8

2,3

1,6

1,8

1,7

nincs válasz, semmi

7,8

8,3

8,1

10,6

8,9

7,3

4,4

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

—

149

TALLÓZÁS A M A G Y A R K Ö Z V É L E M É N Y K U T A T Ó INTÉZET JELENTÉSEIBEN ( 1 9 4 5 - 1 9 4 9 )

Vidék i'l'E

pénz, anyagiak, jólét szabadság, béke nyugalom

34,5

írt;

férfi kisp.

műnk,

33,6

38,8

43,5

32,4

24,9

földműnk.

ért.

nS kisp.

munk.

föld munk.

37,0

40,0

28,4

12,5

27,2

20,2

13,9

12,2

12,3

10,2

11,2

8,3

f é r j , feleség

7,1

1,9

4,7

3,0

3,0

12,3

12,8

7,3

5,9

egészség. gyógyulás

5,6

3,4

2,9

4,9

5,3

6,1

5,1

6,7

6,9

4,9

1,1

0,6

1,1

1,5

1,5

3,2

5,3

13,1

4,5

2,7

4,1

1,4

2,0

7,7

3,8

9,3

2,0

2,1

5,4

szülők, gyerekek férfiak, foglyok visszanyerése családi élet. otthon

lelki megnyugvás, kiegyensúlyozottság, „boldogság" 3,6 szeretet, megértés, szerelem

«

2,3

3,5

2,2

3,6

6,1

1,9

3,1 2,8

3,4

4,7

2,2

3,4

1,5

2,6

2,7

3,9

4,2

4,1

7,1

2,7

1,5

0,6

2,1

2,5

világbéke, társadalmi problémák megoldása, erkölcs javulása, 2,2 humanizmus

2,7

0,6

2,7

3,3

7,7

1,9

1,3

0,5

gyermek

1.7

1,1

2,3

0,8

1,9

—

1,9

2,1

2,0

föld

1,3

1.2

0,5

4,3

—

0,6

—

2,9

0,8

—

1,5

1,3

0,7

0,5

—

1,1 0,8

0,9

0,4

1,1

—

0,6

1,3

—

—

0,3

3,3

—

—

—

—

—

0,8

—

—

munka, állás

—

gyermekek, rokonok jövője 0,8 iatalság 0,5 állatok, mezőgazdasági felszerelés

0,3

nyugodt öregség

—

0,3

0,4

0,6

gyors, szép halál. üdvösség

0,3

—

—

—

—

1,5

—

—

0,5

szerencse, siker

0,2

—

—

—

—

1,6

—

—

—

jó barát

0,2

—

—

0,3

2,0

—

—

—

—

kultúrigények teljesítése

0,2

—

—

—

2,5

—

—

—

—

s

—

0,5

zabadidő,

szórakozás 0,1 egyéb, sok minden 6,1

0,8

0,6

0,3

0,2

—

—

8,7

8,2

7,4

5,4

—

12,0

3,3

6,4

nincs válasz semmi

5,3

8,9

6,5

7,5

13,9

4,5

4,6

10,3

100,0

100,0

100,0

10,0

100,0

100,0

100,0

100,0

7,2

100,0 150

—

—

T A L L Ó Z Á S A M A G Y A R K Ö Z V É L E M É N Y K U T A T Ó I N T É Z E T JELENTÉSEIBEN ( 1 9 4 5 - 1 9 4 9 )

Átlageredmények Országos

pénz, anyagiak, jólét félelemmentes élet, szabadság, béke nyugalom férj, feleség családi élet, o t t h o n szülők, gyermekek, f é r j , foglyok visszanyerése lelki megnyugvás, kiegyensúlyozottság, „boldogság" egészség, gyógyulás szeretet, megértés, szerelem munka, állás világbéke, társadalmi problémák megoldása, közerkölcs javulása, humanizmus gyermek föld gyermekek, rokonok jövője fiatalság nyugodt öregség gyors, szép halál, üdvösség állatok, mezőgazdasági felszerelés szabadidő, szórakozás, pihenés, alvás szerencse, siker jó barát kultúrigények teljesítése lakás, családi ház családtagok egészsége egyéb, sok minden nincs válasz, semmi

budapesti

vidéki

35,5 12,2 6,8 4,8 4,4 3,6 5,5 3,2 2,6

41.1 9,4 4,9 6,1 2,5 4,9 4,7 4,2 1,5

34,5 12,5 7,1 4,5 4,9 3,6 5,6 3,1 2,8

2,5 1.7 1.1 0,9 0,4 0,3 0,3 0,3 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,1 5,4 7,4

4,4 2,1

2,2 1,7 1,3 0,8 0,5 0,3 0,3 0,3 0,1 0,2 0,2 0,2

—

1,3 0,6 —

0,3 —

0,8 0,5 — —

100,0

1,5 0,6 0,8 7,8

6,1 7,2

100,0

100,0

— —

H a három kívánsága teljesülne, mi lenne a három kívánsága? (Országos a d a t f e l v é t e l 1947 decemberében)

Budapest

pénz, anyagi gondoktól való mentesség, jó megélhetés, nyerjen sorsjegyen, t o t ó n

átlag

férfi ért.

kisp.

munk.

ért.

nő kisp.

62,4

53,4

64,6

59,0

60,6

61,5

66,0

29,5

38,8

34,4

21,4

24,6

32,9

33,3

munk.

európai béke, világbéke ne legyen háború, demokrácia, szociális jólét, az emberek egymással való bánásmódjának javulása, nyugalom

151


átlag egészség, erő, szépség, fiatalság családi élet, o t t h o n gyermekek, r o k o n o k jövője lakás, családi ház gyermek

férfi kisp.

ért.

munk.

ért.

nő kisp.

munk.

27,4

27,8

20,8

30,4

21,8

33,9

28,6

13,9

14,6

12,5

18,8

11,3

13,6

11,1

11,5

8,1

4,2

17,8

18,3

18,4

7,1

11,3

7,0

7,3

10.7

7,7

10,6

16,6

17,6

10,6

4,0

10,3

6,9

2,9

3,1

12,5

nyugodt öregkor, hosszú élet

7,0

3,6

9,4

8,0

2,8

1,9

é r j , feleség

6,8

1,5

4,2

1,6

17,6

19,4

7,9

állás, munka utazás, kirándulás, sport kivándorlás

6,7

7,7

3,1

4,5

9,9

4,4

11,1

6,1

11,0

7,3

2,7

16,9

7,7

4,8

szülők, gyermekek, f é r j e k foglyok visszanyerése

5,9

2,6

2,1

8,9

12,0

9,2

3,2

szabadság, függetlenség egyenlő jogok

4,9

2,6

6,2

3,6

1,4

0,5

7,9

4,9

10,6

5,2

1,8

14,1

7.3

4,0

politika megértés, szeretet, szerelem, lelki egyensúly

3,9

6,6

6,2

0,9

3,3

1.5

6,2

2,7

4,9

5,8

0,8

élelem

1,6

1.5

—

1,8

—

0,5

3,2

r uha

1,4

1.5

—

3,6

—

2,4

autó, rádió, hangszer siker a végzett munkával kapcsolatban

1,3

5.5

5,1

1,1

6.6

1,8

3,5

0,5

az árak olcsóbbodása

1,0

—

1,0

0,9

—

0,5

1.6

b iztos jövő

0,7

0,7

3,1

—

—

—

—

t

anulási lehetőség, kultúra, tehetség

szép, gyors halál

0,7

1,1

—

1,8

0,5

—

—

—

állatok, mezőgazdasági felszerelés, jó termék,

0,5

egyéb semmi, nincs válasz

152

—

1.6

föld

jó időjárás a t e r mésnek

7,1

1,4 —

—

—

—

1,6

3,4

0,8

1,8

0,3

0,4

2,2

4,1

0,9 5,2

—

3,5

3.1

5,1

4,2

3,6

2,8

3,4

1,6

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

TALLÓZÁS A M A G Y A R K Ö Z V É L E M É N Y K U T A T Ó I N T É Z E T JELENTÉSEIBEN ( 1 9 4 5 - 1 9 4 9 )

Vidék férfi kisp.

átlag

pénz, anyagi gondoktól való mentesség, jó megélhetés, nyerjen sorsjegyen, t o t ó n 53,3 európai béke, világbéke, ne legyen háború, demokrácia, szociális jólét, az emberek egymással való bánásmódjának javulása 32,7 egészség, szépség, erő, fiatalság 28,4 ruha 10,6 férj, feleség 10,1 szülők, gyermekek, férjek, foglyok visszanyerése 10,1 lakás, családi ház 10,0 állás, munka 8,9 családi élet, otthon 8,3 gyermekek, rokonok jövője 8,1 egyetértés, szeretet, szerelem, lelki egyensúly 7,1 gyermek 6,2 szabadság, függetlenség, egyenlő jogok 6,1 utazás, sport, ki- 5,0 rándulás jó termés, jó időjárás a termésnek 4,8 4,4 élelem nyugodt öregkor, 3,9 hosszú élet állatok, mezőgazdasági fel3,7 szerelés 3,6 föld politikai siker 2,1 autó, rádió, 2,0 hangszer

munk.

ért.

föld m u n k .

nö kisp.

munk.

földműnk.

49,8

54,3

52,4

37,2

61,9

65,0

52,2

49,5

38,6

37,7

42,0

29,0

23,6

40,7

26,8

31,4

23,2 3,7 5,6

30,5 5,1 11,6

25,1 9,4 6,3

22,4 11,4 5,9

25,5 7,3 16,4

25,5 11,5 15,3

32,6 14,8 8,7

30,9 12,3 8,4

2,8

2,9

2.4

5.3

1,8

8,3

15,2

12,6 11,6

12,4

16,8

9.4 2,9

7,3 5,5

9,6 8,3

8,0

25,0

9,4

8,8 4,4

2,7

4,9

12,7

10,2

10,8

7,4

4.5

2,9

12,7

12,1

13,1

4,9

7,0 8,8

10,9 7,3 4,3

21,6

10,2

7,0

2,2

1,0

5,3 2,2

7,3 16,4

8,3 9,6

6,5 2,2

5,4 8,8

14,0 11,2

11,6 4,3

9,4 1,4

13,6 2,4

5,5 11,6

7,6

1,5 2,9

4,9 2,5

0,9 0,9 4,2

2,2 9,4 6,5

2,7 9,1 2,7

16,8 2,6 2.8

1,8 1,8

1,9 2,5 0,6

2,2 1,5 8,7

8,4 5,9 2,9

2,9 2,2 2,9

3,8 2,7 5,6

14,1 11,4 3,5

—

—

0,9 2,8

—

3,6 1,5

1,8

1,3 3,2

—

4,4 6,9 0,5

1,9

2,9

3,8

2,2

5,5

1,3

0,7

0,5

9,8 3,7

—

—

153


Vidék átlag

tanulási lehetőség kultúra, tehetség 2,0 siker a végzett munkával kapcsolatban 1,6 árak

férfi kisp.

munk.

6,0

0,7

2,1

0,2

5,5

—

3,6

1,0

10,2

5,8

3,5

2,5

—

—

—

—

ért.

földműnk.

ért.

nä kisp.

munk.

földműnk.

olcsóbbodása

1,3

—

2,2

4,5

2,6

—

—

0,7

1,0

szép, gyors halál

1,2

2,8

1,5

1,4

1,5

5,5

—

—

0,5

0,4 14,2

— 11,6

2,2 10,9

0,3 10,4

1,4 19,4

— 14,6

— 16,0

— 14,5

— 14,8

5,1

3,7

1,5

7,0

5,7

5,5

1,9

4,3

8,8

255,2

248,3

259,1

265,0

241,5

260,5

260,7

246,0

256,8

biztos jövő egyéb semmi, nincs válasz

Átlageredmények országos

pénz, anyagi g o n d o k t ó l való mentesség, jó megélhetés, nyerjen sorsjegyen, t o t ó n európai béke, világbéke, ne legyen háború, demokrácia, szociális jólét, az emberek egymással való bánásmódjának javulása egészség, erő, szépség, fiatalság lakás, családi ház f é r j , feleség szülők gyermekek, férjek, foglyok visszanyerése ruha családi élet, o t t h o n állás munka gyermekek, r o k o n o k , jövője, megértés, szeretet, szerelem, lelki egyensúly gyermek szabadság, függetlenség, egyenlő jogok utazás, sport, kirándulás nyugodt ö r e g k o r , hosszú élet jó termés, jó időjárás a termésnek élelem föld állatok, mezőgazdasági felszerelések politikai siker tanulási lehetőség, kultúra tehetség, autó, rádió, hangszer siker a végzett munkával kapcsolatban az árak olcsóbbodása szép, gyors halál biztos jövő egyéb semmi, nincs válasz

154

budapesti

vidéki

54,4

62,4

53,3

32,1 28,3 10,6 9,6 9,5 9,2 9,1 8,6

29,5 27,4 11,3 6,8 5,9 1,4 13,9 6,7

32,7 28,4 10,0 10,1 10,1 10,5 8,3 8,9

6,6 6,4 5,8 5,2 4,5 4,2 4,0 3,2 3,2 2,4 2,4 1,9 1,5 1.2 1,1 0,4 12,4 4,0

3,3 7,9 4,9 6,1 7,9 0,3 1,6 0,5 0,5 3,9 4,9 1,3 1,1 1,0 0,7 0,7 2,2 3,1

7,1 6,2 6,1 5,0 3,9 4,8 4,4 3,6 3,7 2,1 2,0 2,0 1.6 1,3 1,2 0,4 14,2 5,1

251,4

228,7

255,2


Mi foglalkoztatja önt jelenleg legfőképpen, miről gondolkodik, beszél legtöbbet? (Országos a d a t f e l v é t e l 1947 decemberében) Budapest átlag.

ért.

férfi kisp.

munk.

ért.

n6 kisp.

22,9

15,5

28,9

28,7

13,5

26,6

28,5

háború, béke politikai helyzet és események ( T i t o látogatása, londoni konferencia) 22,0

23,8

19,8

8,7

16,9

9,6

26,3

a foglalkozással kapcsolatos dolgok

9,8

13,1

5,9

5,2

5,5

7,8

10,5

családi ügyek

5,6

5,5

4,9

19,1

10,8

13,3

2,3

napi események, általános helyzet

5,3

4,1

3,9

2,6

6,1

2,8

8,3

népnevelés, ifjúsági problémák, tanulás

5,3

7,2

3,9

0,9

8,1

4,1

3,8

anyagiak, pénz, megélhetés, fizetés, háztartás, árak

munk.

szerelem, nő, férfi, jövő

4,7

6,9

6,9

1,7

2,0

4,1

1,5

családalapítási t e r v e k

3,6

1,4

3,0

5,2

5,5

10,5

3,2

művészet, irodalom színház, sport,

2,8

5,5

1,0

—

2,0

1,8

1,5

2,2

1,0

4,9

2,6

2,0

0,5

2,3

saját sorsa, saját maga

2,0

2,1

2,0

4,4

2,0

0,5

2,3

isten, vallás, üdvözülés, megértés az emberek között

1,9

2,1

2,0

1,7

_

4,1

1,5 3,0

szórakozás

testi-lelki egészség

1,8

1,7

1,0

1,7

1,4

1.4

utazási lehetőségek

1,6

2,1

2,0

2,6

4,0

1,8

0,7

beszerzési gondok termés, időjárás, állatok, takarmány

1,6

0,7

1,0

7,0

4,0

4,6

1,5 0,7

1,0

0,4

filozófia, társadalomtudomány

1,4

1,7

1,0

—

7,5

—

—

hadifoglyok

0,2

—

-

1,7

0,7

1,8

-

jó barátja

0,1

—

—

0,9

—

0,9

-

4,0

egyéb semmi, nincs válasz

2,0

2,1

4,9

0,9

-

-

2,8

3,5

3,0

4,4

4,0

3,8

1,5

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0 155


Vidék átlag anyagiak, pénz, fizetés, megélhetés, ház26,7 tartás, árak háború, béke, politikai helyzet és események ( T i t o látogatása, londoni konferencia) 20,0 család, gyermekek r o k o n o k családi ügyek 8,2 napi események, általános helyzet 7,8 foglalkozással kapcsolatos 7,6 dolgok szerelem, nők. 4,0 férfi, jövő 3,9 hadifoglyok karácsonyi bebeszerzések. beszerzési 3,9 gondok családalapítási 1,8 tervek isten, vallás üdvözülés 1,7 állatok, 1,4 takarmány testi-lelki egészség 0,8 filozófia, társ. 0,8 tudomány sport, színház, film, szó0,6 rakozás népnevelés, ifjúsági problémák, 0,5 tanulás művészet, 0,3 irodalom 0,3 tél utazási lehetőségek 0,1 saját sorsa, saját maga 0,1 adófizetés, beszolgáltatás 0,1 egyéb 5,5 semmi, 3,9 nincs válasz 100,0

156

férfi kisp.

munk.

15,0

20,5

24,7

22,2

15,7

31,9

32,7

32,3

36,0

32,3

26,0

24,7

24,5

14,0

13,0

13,8

4,2

2,7

4,1

7,0

12,8

11,6

10,3

7,1

13,0

8,8

4,0

1,8

5,7

8,7

9,6

12,2

2,5

19,2

ért.

10,4

földműnk.

3,8

ért.

nő kisp.

7,0

munk.

3,7

földmű

8,3

3,9

5,8

4,8

1,9

2,7

10,6

1,9

5,8

1,0

4,0

2,0

0,3

1,3

1,8

0,6

4,3

10,8

2,1

1,4

1,6

0,7

7,0

1,9

2,2

1,5

1,2

2,7

1,6

0,7

1,8

3,2

2,2

1,0

2,5

1,4

1,6

3,1

—

2,5

1,4

1.9

0,4

—

2,2

18,2

—

1,3

1,4

1,5

0,4

—

0,6

1,3

—

0,6

2,2

0,5

2,1

—

—

0,2

3,5

—

1,4

—

1,2

2,7

2,2

—

—

—

—

—

2,9

0,7

—

1,1

1,8

—

—

—

1,7

—

0,3

—

1,3

—

—

—

0.7

1,6

1,1

—

—

—

—

0,4

—

0,6

—

—

—

—

—

0,8

—

0,3

0,3

—

—

—

—

0,4

—

0,6

0,7

—

—

—

—

7,5

4,8

7,4

5,2

1,8

10,8

2,2

7,8

2,9 100,0

0,7

1,3

100,0

100,0

—

2,5

3,5

100,0

100,0

4,5

7,2

5,4

100,0

100,0

100,0


Átlageredmények országos

budapesti

vidéki

anyagiak, pénz, megélhetés, fizetés háztartás, árak

26,2

22,9

26,7

háború, béke, politikai helyzet és események (Tito látogatása, londoni konferencia)

20,4

22,0

20,0

7,9

9,8

7,6

a foglalkozással kapcsolatos gondok család, gyermekek, r o k o n o k , családi ügyek

7,8

5,6

8,2

napi események, általános helyzet

7,4

5,3

7,8

szerelem, nő, f é r f i , jövő

4,1

4,7

4,0

karácsonyi beszerzések, beszerzési gondok

3,5

1,6

3,9

hadifoglyok

3,4

0,2

3,9

családalapítási t e r v e k

2,1

3,6

1,8

Isten, vallás, üdvözülés, megértés az emberek között

1,7

1,9

1,7

termés, időjárás, állatok, takarmány

1,3

0,4

1,4

népnevelés, ifjúsági problémák, tanulás

1,2

5,3

0,5

testi-lelki egészség

0,9

1,8

0,8

filozófia, társ. tudomány

0,9

1,4

0,8

művészet, irodalom

0,6

2,8

0,3

jó barátja

0,5

0,1

0,6

sport, színház, film, szórakozás

0,4

2,2

0,1

saját sorsa, saját maga

0,4

2,0

0,1

utazási lehetőségek

0,3

1,6

0,1

tél

0,3

-

0,3

egyéb

5,0

2,0

5,5

semmi, nincs válasz

3,7

2,8

100,0

7ÖÖ7Ő

3,9 100,0

Hisz ön a babonában, a kísértetekben, a spiritizmusban? (Országos a d a t f e l v é t e l 1947 decemberében) Budapest

a babonában

átlag

férfiak ért.

nők kisp.

munk.

ért.

kisp.

munk.

10,4

4,8

6,3

7,9

9,9

15,0

15,2

a kísértetekben

2,5

0,7

2,1

3,2

0,8

2,4

2,7

a spiritizmusban semmiben nem hisz, nincs válasz _

8,6

12,8

8,3

7,2

21,8

17,4

3,6

78,5

81,7

83,3

81,7

67,5

65,2

78,5

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0 157


Vidék

a babonában a kísértetekben a spiritizmusban semmiben nem hisz, nincs válasz

átlag

ért.

férfiak kisp.

munk.

16,0

2,7

7,3

7,1

16,0

8,4

0,9

5,8

5,7

7,5

12,4

16,3

14,5

15,1

6,3

63,2

80,1

72,4

72,1

100,0

100,0

100,0

100,0

Átlageredmények

a babonában a kísértetekben a spiritizmusban semmiben nem hisz, nincs válasz

ért.

I

70,2

TÖ(M)

3,6

18,2

nők kisp.

munk.

(földműnk.

35,4

15,6

13,8

7,2

7,2

19,0

6,6

13,8

11,2

78,2

70,6

65,2

34,4

100,0

100,0

100,0

100,0

országos

budapesti

vidéki

16,0

15,2

10,4

7,6

2,5

8,4

11,9

8,6

12,4

65,3

100,0

78,5

63,2

100,0

100,0

A B S T R A C T : The II 1 " p a r t of our series is a selection from studies dealing with personal problems and aspirations.

158

SZONDA Pataki

Judit—S.

Molnár

Edit

Vélemények a lakáshoz jutásról és a lakásproblémákról Az emberek nagy része ma is azt hiszi, hogy az új lakások nagyobbik részét az állam építteti. Ám a közvélemény azzal is tisztában van, hogy a lakásszerzéshez kifejezetten jó anyagi körülmények szükségesek.

A lakáskérdés Magyarországon — immár t ö b b évtizede — a közvélemény érdeklődésének homlokterében áll. Az 1970-es évtizedre, valamint az 1980-as évekre — elejétől végéig — jellemző, hogy a t á r s a d a l o m k u t a t á s b a n felduzzadt a lakáshelyzettel foglalkozó kutatások, illetve publikációk száma. Ezek c e n t r u m á b a n a lakáselosztás elveinek szociológiai, közgazdasági irányultságú elemzése állt.

Hátrányok és előnyök

Arról nyilatkozva, hogy kik j u t n a k m a az átlagosnál sokkal nehezebben lakáshoz, kérdezetteinknek mindössze 3 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ilyenek nincsenek. Legtöbben azt említették, hogy a lakáshoz j u t á s t anyagi okok n e h e z í t i k meg (50 százalék). Ez mindenekelőtt a k i s k e r e s e t ű e k e t , továbbá azokat érint i k , akiket a szülők, a család n e m k é A Tömegkommunikációs Kutatópesek támogatni (e k e t t ő mellett más, a központ — ugyancsak az 1970-es évtijó anyagi helyzetre utaló kijelentések is zed elejétől kezdve — rendszeresen elhangzottak). vizsgálja a lakáshelyzettel kapcsolatos Csaknem ugyanilyen a r á n y b a n emközvélemény alakulását, változásait. Ezek egyik fő t é m á j a visszatérően a la- l í t e t t e k nehezítő tényezőként demográkáshoz j u t á s esélyeinek társadalmi fiai jellemzőket (46 százalék). E z e k közt megítélése volt, amely mind a lakás- legnagyobb súlyt a pályakezdő, családpolitika, mint a propagandatevékeny- alapító fiatalok k a p t á k (31 százalék), ség legfeszítőbb kérdései közé tartozik. d e felsorolásra került a Különböző deLegutóbbi, 1984. évi országos reprezen- mográfiai h á t r á n y o k szinte teljes „ t a b tatív közvélemény-kutatásunk alkal- l ó j a " : öregek, egyedülállók, gyermekümából is f e l t e t t ü k a következő kérdé- k e t egyedül nevelők, sokgyermekesek, állami gondozottak, betegek, városiak, seket: vidékről városokba költözők, egyes A k é r d e z e t t e k szerint ki azok, akik foglalkozások, cigányok. Társadalmi hátránynak nevezhetők — az átlagosnál sokkal nehezebben azok az — a r á n y u k b a n kisebb súllyal j u t n a k lakáshoz; jelentkező — említések (a k é r d e z e t t e k — az átlagosnál sokkal könnyeb- 18 százaléka válaszolt így), amelyek arben j u t n a k lakáshoz; r a u t a l t a k : a lakáshoz jutást nehezíti, — akiket az állam előnyben részesít h a valakinek nincsenek jó kapcsolatai, a lakáshoz jutásnál. összeköttetései, illetve ha olyan m ű n 159

SZONDA

k a h e l y e n dolgozik, amely n e m t u d j a támogatni a lakásszerzésben. Végül t ö r e d é k e s e n olyan vélemények is hangot k a p t a k (összességében 11 százalék), a m e l y e k azt h a n g o z t a t t á k : ki-ki saját maga az oka, ha nem jut lakáshoz, mert „ n e m t u d takarékoskodni", „fél az építkezéstől", „várja, hegy ölébe hull m a j d a lakás", vagy éppenséggel „ t ú l s z e r é n y " , „nem könyököl", „nem lop-csal". Csaknem mindenkinek v a n határozott véleménye arról is, hegy bizonyos e m b e r e k az átlagosnál sokkal könnyebben j u t n a k lakáshoz, csupán a kérdezettek 2 százaléka szerint nincsenek ilyenek. A legnagyobb könnyítő tényezőt a jó anyagi körülmények jelentik (51 százalék), a „ s e k pénz", a „gazdaság", a „ m a s z e k o k " helyzete, t o v á b b á a biztos támegató családi, szülői h á t t é r . Jóval k i s e b b szerepet t u l a j d o n í t a n a k a demográfiai tényezőknek a lakáshoz jutás megkönnyítésében (23 százalék e n d í t e t t csak ilyet), k ö z ö t t ü k legtöbben egyes, k i e m e l t foglalkozásokra gondoltak (pl. bányászok, orvosok, t a n á rok), illetve a sokgyermekesekre, de a konkrét t a p a s z t a l a t o k k ö v e t k e z t é b e n sok m á s demográfiai kategória is említést n y e r t , pl. egyesek szerint előny, könnyebbség, ha valaki gyermektelen, vagy csak egy gyermeke v a n , ha falun lakik, v a g y h a cigány. Ennél s ű r ű b b e n e m l í t e t t e k kérdezetteink társadalmi jellemzőket, mint a lakáshoz j u t á s előmozdító tényezőit (38 százalék). Kiemelkedik közülük az összeköttetés, a protekció mint „társadalmi e l ő n y " (17 százalék), valamint a magas beosztás, illetve a hatalom, a politikai rendszer szempontjából fontos pozíció betöltése (9 százalék) — pl. tanácsi alkalmazottak, illetve p á r t t a gok, K I S Z - e s e k , a HM, a BM dolgozói stb. A v é l e m é n y e k szerint egyéni tulajdonságok is megkönnyíthetik a lakáshoz jutást (10 százalék): egyrészt a takarékosság, a szorgalom, másrészt pedig az élelmesség, a könyöklés, a korrupció•sás. 160

A kedvezményezettek Az előzőekhez képest kevésbé nyilván í t o t t a k véleményt az emberek arról, hegy kiket részesít előnyben az állam a lakáshoz jutásnál. Kérdezetteinknek 10 százaléka m o n d t a azt, hogy „ilyenek nincsenek", 14 százaléka pedig nem t u d j a , hogy vannak-e ilyenek. A válaszadóknak csak igen kis a r á n y a (9 százalék) gondolja úgy, hogy a z állani a lakáshoz jutni kívánók anyagi helyzetét mérlegeli. Akik azonban ezt az a s p e k t u s t emelték ki, különböző t e r mészetű dolgokra g o n d o l t a k : pl. a r r a , h r g y az állam segítséget n y ú j t a n n a k , akit elemi csapás, k á r ért, de arra is, hegy az állam azokat segíti, akiknek m a g u k n a k is van valami anyagi t a r t a lékuk. Az állam által kedvezményezettek demográfiai jellemzőinek kiemelése t ú l súlyba került (63 százalék), ezen belül 52 százalék a sokgyermekes családokat e m l í t e t t e és/vagy a cigányokat (15 százalék), továbbá — kisebb a r á n y b a n — a társadalompolitikának t u l a j d o n í t o t t egyéb szempontokat, pl. az egyedülállók, az egyes foglalkozások, a fizikai dolgozók, a gyermeküket egyedül nevelők, az állami gondozottak stb. t á m o gatását. Társadalmi aspektusból alkotnak véleményt azok, akik szerint az állam, a szocialista rendszer iránt lojálisakat részesíti előnyben: a vezetőket, a f u n k cionáriusokat, a HM és a BM dolgozóit, a k i t ü n t e t e t t e k e t , veteránokat, illetve — m á s megfogalmazásban — a p r o t e k ciósokat. További társadalmi e l ő n y t j e l e n t h e t n e k azok a munkahelyek, amelyek képesek dolgozóikat t á m o g a t ni a lakáshoz jutásban. Az állam á l t a l n y ú j t o t t kedvezményekről, előnyökről ilyen aspektusból alkotott vélemények igen m a r k á n s együttese az említések 46 százalékát teszi ki. Végül, ha kisebb a r á n y b a n , de említ e t t e k olyan „egyedi", „egyéni" helyzeteket is (4 százalék), amelyek esetében az állam kedvezményeket n y ú j t : pl. szanálás előtt álló házak lakóinak,

SZONDA

azoknak, akik maguk is hozzájárulnak a lakás felépítéséhez, felújításához stb. Alt alánosságban elmondható t e h á t , hogy kérdezetteink számára az anyagi természetű tulajdonságok említése a legkézenfekvőbb magyarázat, amikor a lakáshoz jutásról alkotnak véleményt. E b b e n önmagában nincsen s e m m i meglepő, csupán abból a szempontból érdemel figyelmet, hogy az elmúlt évekhez képest a vélemények még jobban koncentrálódtak e megközelítésmód köré. Öt évvel ezelőtti közvéleményk u t a t á s u n k n á l is 20—30 százalék között volt a k i f e j e z e t t e n anyagi helyzetre, a „sok p é n z r e " , „gazdagságra", vagy éppenséggel ezek hiányára történő utalások aránya. N a p j a i n k r a sokkal egyértelműbbé vált az, hogy kifejezetten jó anyagi körülmények szükségesek a lakás megszerzéséhez, s akinek ez nincs meg (pl. „csak" fizetésből él), az ebből a szempontból nehéz helyzetbe kerül. Jellegzetes, hogy az állami kedvezmények — a vélemények szerint — nem a lakásnélküliek anyagi helyzetéből indulnak ki, hanem demográfia i -t ársadalmi ho vat art ozásukat mérlegelik, illetve — ha mégis figyelembe veszik — abban nem kizárólag a „rászorultság" szempontja dominál, hanem például az is, hogy a lakásigénylő — az ú j rendelkezéseknek megfelelően — elő t u d j a - e teremteni a lakásigénylés benyújtásához szükséges l e t é t összegét.

Vélemények pro és kontra Amennyire, tiszta s egyértelmű a véleményalkotás a lakáshoz j u t á s esélyei és az egyének anyagi teljesítőképessége összefüggésében, annyira t ö b b r é t ű és bonyolultabb a vélemények t a r t a l m a , amikor a demográfiai és társadalmi t u lajdonságokat próbálják elrendezni az e m b e r e k e témakörben. Vizsgáljuk most ezt a lakáspolitikán a k t u l a j d o n í t o t t elvekből kiindulva. A vélemények szerint a lakáspolitika (az állam által n y ú j t o t t előnyök) két vezérlő elve:

— bizonyos demográfiai természetű tulajdonságok p r e f e r á l á s a (63 százalék); ez elsősorban a sokgyermekes családok, k i s e b b mért é k b e n a cigányok, s még kevesebb említéssel egyéb „demográf i a i " hátrányok figyelembevételét jelenti; és — bizonyos társadalmi t e r m é s z e t ű tulajdonságok p r e f e r á l á s a (43 százalék), amelyek között kiemelkedik a rendszerhez közelállók (párttagok, funkcionáriusok, vezetők, a HM és a BM dolgozói, k i t ü n t e t e t t e k ) említése. E vélemények konkrét megfogalmazásai „semlegesek", n e m t a r t a l m a z n a k helyeslő vagy elítélő utalásokat, úgy t ű n i k fel, hogy elsősorban ismeretelemeket hordoznak. A m i n t h c g y a tömegkommunikációból, a lakásrendeletekből jól ismert a sokgyermekes családok lakáshoz j u t t a t á s á n a k követelménye, de az is, hogy pl. az állami k i t ü n t e t é s t a lakásigénylésnél figyelembe veszik. Mármost ha feltételezzük, hogy a lakáshoz sokkal nehezebben jutókat a közvélemény részéről inkább a megértés, együttérzés, sajnálkozás, tolerancia kíséri, a lakáshoz könnyebben jutókat pedig az irigység, elítélés, előítéletesség — erre számos konkrét véleménym.egfegalmazódás alapján g o n d o l h a t u n k —, akkor a következő összefüggéseket t é t e l e z h e t j ü k fel: A lakáshoz nehezen j u t ó k között a vélemények az anyagiak hiányával jelleniezhetőekkel csaknem, azonos súllyal e m l í t e t t e k bizonyos, demográfiai ism é r v e k k e l körülírt rétegeket és csoport o k a t is, közöttük jórészt olyanokat, melyeknek — a vélemények szerint — a lakáspolitika is kedvezményeket n y ú j t . Biztosra v e h e t j ü k , hogy ha az emberek nehéznek ítélték meg demográfiai szempontból egy-egy réteg, csoport helyzetét, akkor nyitottak az olyan elosztási elvek iránt, amely ezeket felkarolni kívánja. Teljesen más a helyzet, ha társadalmilag ítéli a közvélemény „ n e h é z n e k " a h e l y z e t e t . Mint l á t h a t t u k , e n n e k megfogalmazásai inkább n e g a t í v a k : előny161

SZONDA

telen, nehéz társadalmilag az a helyzet, amikor valaki n e m ül közel a tűzhöz, nincsenek összeköttetései, nincs protekciója, a m u n k a h e l y e nem támogat ja. Ugyanakkor viszont — más oldalról •— a lakáspolitikának t u l a j d o n í t o t t elvek kardinális s z e m p o n t j a a „rendszerhez közelállók" preferálása. A k e t t ő között kétségkívül egy gondolati feszültség húzódik meg, a m i t az táplál, hogy a „rendszerhez közel állókról" eleve feltételezik az emberek, hogy azok „közel vannak a t ű z h ö z " , többszörösen „előn y ö s " helyzetben vannak. Állítható tehát, hogy a társadalmi természetű ismérvek szerinti differenciálás elve a vélemények egy jelentős részéről nem számíthat elfogadásra. Ha azokat a v é l e m é n y e k e t vizsgáljuk meg, amelyek a „sokkal k ö n n y e b b e n lakáshoz j u t ó k " jellemzésével kapcsolatban n y i l v á n u l t a k meg, az előzőekhez hasonló összefüggésekre következtethetünk. Önmagában is igen érdekes, hogy demográfiai t e r m é s z e t ű tulajdonságok kevésbé játszanak szerepet az előnyös lakáshoz j u t á s b a n (23 százalék). Ez a véleményegyüttes igen t a r k a : említést nyernek benne egyes kiemelt foglalkozások; egyes településtípusok; a cigányok. A konkrét kérdésmegfogalmazások meglehetősen diplomatikusnak mondhatóak, nehezen lehet eldönteni, hogy bennük ismeretelemek vagy előítéletek dominálnak-e. Kétségkívüli ugyanakkor, hogy g y a k r a n találkoznak össze ugyanazokkal a kategóriákkal, amelyek — m i n t a lakáspolitika kedvezményezettjei — ott ú j r a megjelennek. Csak s e j t e n i lehet, hogy míg egyes esetekben „ a dolgok rendjébe való beletörődésről" lehet szó (pl. a községi orvosnak k é n y t e l e n lakást adni a t a nács, mert k ü l ö n b e n nem lenne orvosa a helyi lakosságnak, jóllehet ő akár jövedelméből is lakáshoz j u t h a t n a ) , más esetekben eléggé éles előítéletességről (pl. a cigányok, akik pedig n e m érdemlik meg, n e m t u d j á k megbecsülni, tönkreteszik a szépen felépített lakásokat). Az m o n d h a t ó t e h á t , hogy meglehetősen ellentmondásosan fogadja a közvélemény azokat a lakáspolitikai elveket, 162

amelyek kedvezményeket nyújtanak olyanoknak, akik a maguk erejéből is képesek lennének lakást szerezni. Ez ugyancsak összefügg a „rendszerhez közelállók" megítélésével is, hiszen őróluk valóban úgy g o n d o l h a t j á k , hogy jobb az anyagi helyzetük. Ami pedig a „nem érdemlik meg a l a k á s t " megfogalmazású véleményt illeti, ennek veszélyességére t a lán fölösleges is felhívni a figyelmet : benne m á r önmagában a „lakáshoz való jog" is megkérdőjeleződik. „Ismeretek" innen-onnan Az eredmények alapján következteth e t ü n k a t á j é k o z t a t á s , a propaganda hatására is. Abban a kérdésben, hogy kinek n y ú j t előnyöket az állam a lakáshoz jutásnál, igen különböző szintű és különböző forrásokból táplálkozó információk játszanak szerepet. A válaszok egy jelentős részében az tükröződik, hogy sokan ismerik (személyesen vagy ismerőseik révén) a tanácsi bérlakáskiutalás m ó d j á t , azokat a szempontok a t , a m e l y e k alapján egy adott pontszámmal a lakásigénylő felkerülhet a listára. Elsősorban innen erednek azok az ismeretek, amelyek mind a „rászorultság", mint pedig az „ é r d e m e k " (munkabeosztás, munkásmozgalmi múlt) s z e m p o n t j a i t magukban foglalják, amikor a k é r d e z e t t e k az állam á l t a l n y ú j t o t t előnyökről alkotnak vélem é n y t . Azt m á r inkább a tömegkommunikáció hatásának t u d h a t j u k be, hogy a „rászorultság" szempontja, az ún. szociális kedvezmények jobban ismertek a lakosság előtt — ilyen pl. a sokgyermekes családok lakáshoz j u t t a tásának követelménye. F e l t ű n ő ugyanakkor, hogy ezeknek az „ i s m e r e t e k n e k " a s t r u k t ú r á j a n e m változott lényegesen az elmúlt évek során, holott a lakáshoz jutás esélyeiben ugyanezén időszakban elég jelentős változások történtek. Egyik oldalról az, hogy a szociális szempontok nem t u d t a k megvalósulni a tervezettnek megfelelő m é r t é k b e n és ütemben, másik oldalról pedig, hogy a magánerőből t ö r t é n ő lakáshoz jutás állami t á m o g a -

SZONDA

t á s á n a k t ö b b f o r m á j a is kialakult. Ezek ciálpolitikai kedvezmények ellenére is a változások a véleményekben lényegé- kiszorulnak a lakáshoz jutás esélyeiből. ben egyáltalán nem tükröződtek. Ke- Veszélyessége éppen a b b a n van, hogy vés említés t ö r t é n t a fiatal pályakez- az i l y e n f a j t a demagógia iránt azok a dők, családalapítók lakáshoz jutásának rétegek a legfogékonyabbak, amelyek problémáiról, jóllehet a lakáshelyzettel n a g y erőfeszítéseket tesznek azért, hogy foglalkozó dokumentumok az elmúlt a társadalom peremére jutást elkerülé v e k b e n igen hangsúlyosan foglalkoz- jék. Ellentmondásos helyzet az is, hogy az t a k ezzel. Léhetséges, hogy e n n e k nyomai a tömegkommunikációban 1984-ig e m b e r e k nagy része ma is úgy t u d j a : halványabbak voltak — napjainkra, az épülő lakások nagyobbik részét az különösen a X I I I . pártkongresszus állam építteti, vagy legalábbis egyforu t á n már erőteljesebben jelent meg m a az állam által, illetve a magánerőmaga a probléma. (Érdekes t a l á n még ből épülő lakások a r á n y a . itt azt megjegyezni, hogy a hiányos isK é r d e z e t t e ink 37 százaléka szerint mereteket az is okozhatja: a „fiatal az épülő lakások többsége állami, t a n á házas", „ p á l y a k e z d ő " s t á t u s önmagá- csi bérlakás, 39 százalék szerint magánban még n e m elegendő indok ahhoz, erőből épül, 16 százalék szerint pedig a hogy a fiatalok lakásigénylést adhas- k é t forrásból származó építkezések arásanak be, hiszen ha a jövedelmük ma- n y a nagyjából egyforma. (1979-ben a gasabb, g y e r m e k ü k pedig — még — lakáskiutalásra várók 70 százaléka, a nincsen, bármennyire is reménytelen magánépítkezők 49 százaléka h i t t e azt, az, hogy lakást vásároljanak v a g y épít- hogy a lakások többségét az állam építsenek, nem igényelhetnek tanácsi bér- t e t i . Bár a minták n e m összehasonlítlakást.) hatóak, elég valószínűtlen lehet, hogy a A korábbiakban r á m u t a t t u n k már véleményekben változás t ö r t é n t az elarra, hogy a kedvezményezett rétegek, m ú l t öt esztendőben, jellegzetessége csoportok, egyének megítélése a köz- azonban, hogy akkor is, ma is messze vélemény részéről gyakran ellentmon- esik a valóságos helyzettől.) dásos, előítéletekkel terhelt. E n n e k kiA kérdésekről való véleményalkotás a alakulásához maga a tömegkommuni- t á j é k o z o t t s á g szintjének függvénye. Az, káció is hozzájárulhat. P é l d a erre a hogy az épülő lakások többségének forMagyar Hírlap 1984. július 3-án meg- rása magánerő — csupán a diplomásokjelent melléklete, amely „A lakásgaz- nál válik többségi véleménnyé (62 szádálkodási jogszabályok gyakorlati ér- zalékuk gondolja ezt), de még ezen a vényesülése" címet viselte. Ismeretes, csoporton belül is 25 százalék szerint hogy 1983. j a n u á r 1. és június 30. kö- az állam építtet t ö b b lakást napjainkzött került sor mintegy 338 településen ban, 13 százalékuk szerint pedig az a lakásigénylések megújítására. Az új- arányok nagyjából egyformák. í g y teségmelléklet négy pontban foglalta ösz- h á t még a „ l e g t a j e k o z o t t a b b a k " - n a k sze a felmérésben tapasztalt, azon oko- mondható, e g y e t e m i végzettséggel renk a t , amelyek ekkor a lakásigénylések delkezőknek is t ö b b mint egyharmada számának csökkenéséhez vezettek. A k i f e j e z e t t e n rosszul informált ebben a negyedik ok így szólt: „Az igénylők kérdésben. (A középiskolát végzettek egy részénél szerepet játszott az a kö- körében az a modális vélemény, hogy rülmény is, hogy a rendelkezésre álló nagyjából fele-fele az állam által, illetve határidő ellenére nem t u d t á k előterem- a magánerőből é p í t e t t lakások aránya.) t e n i az igénylés benyújtásához szükséE z a példa egyrészt arra m u t a t rá, ges letét összegét. Ma már köztudott, hogy a tömegkommunikáció, a propahogy takarékosság nélkül kár várni a g a n d a csak nagyon lassan képes változ»sült galambot«." (Kiemelés tőlünk.) t a t n i azokon a sztereotípiákon, ameA megfogalmazás kifejezetten diszk- lyek a véleményekben korábban, egy rimináló, ellenszenvet kelt azokkal olyan időszakban a l a k u l t a k ki, amikor szemben, akik a legkülönbözőbb szo- az állami lakásépítésnek szinte kizáró163

SZONDA

lag csak a p o z i t í v u m a i k a p t a k n y i l v á nosságot. (Lásd: K ö z v é l e m é n y - k u t a t á s és s a j t ó - t a r t a l o m e l e m z é s , 1977. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, J e lentések.) Másrészt joggal k ö v e t k e z t e t h e t ü n k a r r a , hogy az e m b e r e k egy részében disszonanciát t á m a s z t , h a úgy t u d j á k : az állam, „ s o k " lakást é p í t , az á l l a m építi a lakások „ t ö b b s é g é t " , és mégsincsen e l e g e n d ő lakás. A disszonancia feloldásának egyik m ó d j a azoknak a „ b ű n b a k o k n a k " a megkeresése, akik l e h e t e t l e n n é teszik a lakásigények kielégítését, mivel „ n ö v e k e d n e k igényeik", „ n e m a k a r n a k e g y ü t t lakni a szüleikkel", „ t ú l sok g y e r e k ü k v a n " , „elv á l n a k " , „megöregedve egyedül foglalják el a l a k á s o k a t " , „vidékről városba költöznek" stb.

A feszültségek áttolódhatnak Hogy m i l y e n a lakáshelyzet v á r h a t ó , jövőbeli alakulása, i l l e t v e mikorra old ó d n a k m e g az ország lakásproblémái, arról az e m b e r e k p e s s z i m i s t á b b a n gond o l k o d n a k , m i n t 1977-ben a városi lakosság, i l l e t v e 1979-ben a lakáskiutalásra v á r ó k , v a l a m i n t a magánerőből építkezők. Összesen 11 százalék azok a r á n y a , akik ezt 10 évnél r ö v i d e b b időn belül lehetségesnek t a r t j á k . (1977-ben a v á rosi lakosság 20 százaléka gondolta azt, hogy 10 év m ú l v a — v a g y i s 1987-re — nem lesznek lakásproblémák, 1979-ben a k i u t a l á s r a várók 14 százaléka, a m a gánépítkezők 6 százaléka t e t t e ezt 1989-re.) Tíz és húsz év k ö z ö t t i időtávra gondol a válaszadók közel egyötöde (19 százaléka), e n n y i e n r e m é l i k t e h á t azt, hogy k b . az ezredforduló idejére oldódn a k m e g a lakásgondok. M i n t á n k n a k 24 százaléka n y i l a t k o z o t t úgy, hogy a lakásproblémák l é n y e g é b e n soha n e m oldódnak meg (ilyen válaszként értelm e z t ü k a z o k é t is, a k i k v é l e m é n y ü k e t u g y a n é v s z á m m a l f e j e z t é k ki, de irreálisan t á v o l i időszakot jelöltek meg — pl. „100 év m ú l v a " ) . 164

1977-ben a városi lakosságnak csup á n 9 százaléka, 1979-ben a lakáskiut a l á s r a várók 23 s z á z a l é k a és a m a g á n é p í t k e z ő k n e k 14 százaléka volt e n n y i r e pesszimista. Ezt a d e k l a r á l t a n is b o r ú á t ó megítélést növeli, hogy a kérdésre „ n e m t u d o m " - m a l válaszolók a r á n y a is igen magas, 28 százalék — ez a k o r á b b i k ö z v é l e m é n y - k u t a t á s o k b a n is hasonló nagyságrendű v o l t . A v é l e m é n y e k megoszlását vizsgálva azt t a p a s z t a l h a t t u k , hogy minél iskoláz o t t a b b a k r ó l van szó, annál t á v o l a b b r a teszik a l a k á s p r o b l é m á k megoldásának idejét, illetve a községi lakosoktól a fővárosiak felé h a l a d v a h a t á r o z o t t a n növekszik a l a k á s h e l y z e t igen késői r e n d e z ő d é s é t jósolók a r á n y a . Azoktól, akik szerint a lakásproblém á k megoldáshoz tíz e s z t e n d ő n é l t ö b b idő szükséges, a z t is m e g k é r d e z t ü k : v é l e m é n y ü k szerint m i az oka a n n a k , hagy erre ilyen hosszú idő kell. A válaszokat t a r t a l m u k szerint h á rom c s o p o r t b a s o r o l h a t t u k . L e g t ö b b e n •— hasonlóan az 1979. évi k ö z v é l e m é n y k u t a t á s h o z — a lakások, illetve az é p í t kezések mennyiségével m a g y a r á z t á k ezt (32 százalék). Ezen belül is a l e g t ö b b említés „az ország nehéz gazdasági helyzetére" v o n a t k o z o t t , a m e l y n e m teszi leh e t ő v é t ö b b lakás é p í t é s é t (az összes, e t í p u s b a sorolt említések 16 százaléka), t o v á b b á „a magas építkezési költségekre" (az említések 11 százaléka), m o n d v á n : a m a g a s árak m i a t t kevesen m e r n e k belevágni az építkezésbe. J e l e n t ő sebb m é r t é k b e n t e t t é k még szóvá az építőipar hibáit (az e m l í t é s e k 7 százaléka), k i s e b b hangsúllyal pedig azt, hogy sok a szanálásra v á r ó ház, kevés a t e l e k . E z a megközelítésmód u g y a n c s a k a m a g a s a b b a n iskolázottakra és a városi lakosságra jellemző leginkább. A n y o l c o s z t á l y n á l k e v e s e b b e t végzettek 24 százaléka, a nyolc osztállyal rendelkezők 36 százaléka, a középiskolát v é g z e t t e k 43 százaléka, a d i p l o m á s o k n a k pedig 56 százaléka gondolja azt, hogy a lakásp r o b l é m á k a kevés és drága é p í t k e z é s m i a t t n e m oldódnak meg r ö v i d e b b idő alatt. Az indoklások másik m a r k á n s (a válaszadók 29 százalékára jellemző)

SZONDA

e g y ü t t e s e a lakásigények v á r h a t ó alakulására, a lakásigények társadalmi h á t t e r é r e u t a l t . Ez u g y a n c s a k az iskol á z o t t a b b és a városi e m b e r e k r e n a gyobb m é r t é k b e n jellemző megközelítésmód, b á r az eltérések n e m túlságosan nagyok az alacsonyabb és magasabb iskolai végzettségű, v a l a m i n t a községi és a városi-fővárosi v é l e m é n y m o n d ó k között. Magas a r á n y ú annak a z említése is, hogy a lakásgondok korai megoldódását „az igények növekedése''' a k a d á l y o z z a meg (az összes, e c s o p o r t b a sorolható e m l í t é s e k n e k ez 12 százaléka). Csaknem u g y a n e k k o r a súllyal j e l e n t k e z e t t az a vélemény, hogy a p r o b l é m á k a t ,,a magas népszaporulat'''' okozza (10 százalék), illetve a f i a t a l o k azon t ö r e k v é s e , hogy ,, külön lakjanak", ne maradjanak e g y ü t t az idős szülőkkel (6 százalék). Végül a h a r m a d i k — a r á n y á b a n csekély7 — v é l e m é n y csoport (ez kérdezet t e i n k n e k mindössze 4 százalékára jellemző) valamiféle bizakodásról, sajátos ,,optimizmusról" árulkodott, ami ugyancsak a diplomásokra jellemző elsősorban. V a n n a k t e h á t o l y a n o k , akik a r r a s z á m í t a n a k , hogy a megjósolt időr e „javul az ország gazdasági helyzete", ,,levonul a demográfiai hullám", „nem emelkednek már tovább az árak", illetve „több pénzük lesz az embereknek". A jövőre vonatkozó lakossági becsléseket érdemes szembesíteni azokkal a s z á m í t á s o k k a l , a m e l y e k e t a Központi S t a t i s z t i k a i H i v a t a l végzett a főbb demográfiai f o l y a m a t o k f i g y e l e m b e v é t e l é vel a l a k á s i g é n y e k 1990-ig v á r h a t ó alakulásáról. ( L á s d : A lakáshelyzet nemzetközi megközelítésben; A v á r h a t ó hazai lakásszükséglet. I n : Lakáspoliti-

k á n k r ó l , K o s s u t h K ö n y v k i a d ó , 1983. 234—249. old.) E számítások szerint a népesség szám á t , korösszetételét és családi állapot á t befolyásoló n é p e s e d é s i f o l y a m a t o k r é s z b e n k ö z v e t l e n ü l , részben k ö z v e t e t t m ó d o n — hosszabb t á v o n h a t n a k a lakásviszonyok a l a k u l á s á r a . E f o l y a m a t o k k ö v e t k e z t é b e n az v á r h a t ó 1990-re, hogy7 a lakáshiány 7 (az ún. „ l a k á s p r o b l é m a " ) s ú l y p o n t j a i t e r ü l e t i l e g eltolódn a k , mégpedig oly m ó d o n , hogy7 a főv á r o s b a n lény 7 egében megszűnik a lakáshiány, s csaknem kétharmada a városokra, e g y h a r m a d a p e d i g a községekre jut. A statisztikai, demográfiai előreszámítások t e r m é s z e t e s e n elsősorban az országos Likásépítési t e r v e k kialakítása szempontjából veendők figyelembe. N e m érdektelen a z o n b a n ez t a l á n a t á jékoztatás, a propagandatevékenység t e r v e z é s e s z e m p o n t j á b ó l sem. Az előreszámítások a l a p j á n f e l t é t e l e z h e t j ü k azt is, hogy a l a k á s h i á n n y a l e g y ü t t j á r ó , a v é l e m é n y e k b e n t ü k r ö z ő d ő feszültség e k is á t t o l ó d h a t n a k a lakosság más rét e g e i r e , mégpedig azon rétegeire, a m e l y e k — mint az e l ő z ő e k b e n l á t h a t t u k — m a még kevésbé érzéke ny7ek e problém á k iránt. A k ö z s é g e k b e n és a kisebb v á r o s o k b a n élő e m b e r e k — a m i n t a d a t a i n k m u t a t t á k — m a még o p t i m i s t á b b a k a l a k á s p r o b l é m á k végleges m e g o l d á s á t illetően, t ö b b s é g ü k ezt é p p e n arr a az időszakra teszi, a m i k o r ezek a g o n d o k őket m e g u k a t is i n t e n z í v e b b e n f o g j á k érinteni. H a c s a k n e m előzi ezt nieg m i n d e n e k e l ő t t a lakásszükségletek előrelátó, t e r v s z e r ű kielégítése, valam i n t a megfelelő felkészülés a t ö m e g kommunikációban, a tájékoztatásban^

ABSTRACT: Most people still believe t h a t t h e majority of houses are state built. I t became apparent in public opinion t h a t acquiring a flat requires extremely good financial circumstances.

Hibaigazítás: Folyóiratunk 1985/3. számának 158. oldalán a. „ N e m tudom, mikor oldódik m e g " című cikkben értelem zavaró sajtóhiba csúszott. A második bekezdés tizenegyedik sorában kezdődő mondat helyesen így hangzik: A kérdezettek mindössze 20 %-a bízik abban, hogy a lakásprobléma megoldása az ezredfordulóig lehetséges. 165

SZONDA

Mi lesz az űrrel? Közvélemény-kutatás a nemzetközi helyzetről és a genfi megbeszélésekről Egy-két hónappal a fegyverzetkorlátozási tárgyalások megindulása után a közvélemény valamivel kedvezőbben ítélte meg a béke fennmaradásának esélyeit, mint a korábbi években. Ugyanakkor az emberek többségében téves elképzelések alakultak ki az űrfegyverkezés jelenlegi állásáról, és az öt évvel ezelőttihez képest alapvetően megváltozott az űrkutatás megítélése.*

Nem fokozódott a feszültség 1985 t a v a s z á n a lakosság t ú l n y o m ó t ö b b s é g e , 81 százaléka t o v á b b r a is úgy l á t t a , hogy a v i l á g b a n vannak olyan f e g y v e r e s konfliktusok, összeütközések, a m e l y e k a világbékét v e s z é l y e z t e t i k : ezek az e m b e r e k most is a k é t világrendszer, a k é t n a g y h a t a l o m szembenállását és az Egyesült Á l l a m o k , a n y u g a t i országok m a g a t a r t á s á t t e k i n t e t t é k a legfőbb háborús v e s z é l y n e k - U g y a n akkor a k ö z v é l e m é n y n a g y o b b i k része úgy t a p a s z t a l t a , hogy az e l m ú l t évben nem fokozódott a n e m z e t k ö z i feszültség: 1984 t a v a s z á r ó l 1985 t a v a s z á r a 55-ről 37 s z á z a l é k r a csökké nt a z o k n a k az arán y a , akik azt m o n d t á k , h o g y az u t ó b b i é v e k b e n n ő t t e k egy ú j a b b világháború k i t ö r é s é n e k az esélyei, és 24-ről 39 százalékra n ő t t azoké, a k i k ú g y nyilatkozt a k , hogy ezek az esélyek v á l t o z a t l a n o k m a r a d t a k . Azt, hogy az e l m ú l t é v b e n nem romlott tovább a kelet—nyugati

viszony, az e m b e r e k egy része m á r úgy é l t e meg, hogy Magyarország s z e m p o n t jából javult a h e l y z e t : ugyanebben a z időszakban 37-ről 26-ra csökkent a z o k n a k az a r á n y a , a k i k ú g y l á t t á k , h o g y v a n n a k olyan országok, amelyek h a zánk b é k é j é t , b i z t o n s á g á t veszélyeztetik. 1985 t a v a s z á n a közvélemény, a k á r csak az előző k é t é v b e n , úgy látta, h o g y a Szovjetunió, az E g y e s ü l t Államok és K í n a közötti k a p c s o l a t o k közül a szovjet—amerikai kapcsolatok a legrosszabb a k , és a kínai—amerikai kapcsolatok a legjobbak. U g y a n a k k o r a Moszkva é s W a s h i n g t o n k ö z ö t t i viszonyt most v a l a mivel j o b b n a k t a r t o t t á k az e m b e r e k , m i n t az előző é v e k b e n , miközben a m á sik k é t viszony megítélése nem v á l t o z o t t . A kelet- és nyugat-európai országok közötti kapcsolatokat m o s t is o l y a n o k n a k t a l á l t á k az e m b e r e k , m i n t a k í n a i — a m e r i k a i k a p c s o l a t o k a t , vagyis t o v á b r a ís azt g o n d o l t á k , hogy ezek j o b b a k ,

* A vizsgálatra 1985 m á j u s á b a n került sor, az ország felnőtt lakosságát reprezentáló, 1000 fős mintán. 166

SZONDA

m i n t a szovjet-—amerikai kapcsolatok.* Arra a kérdésre, hogy az elmúlt é v e k ben h o g y a n alakult a szocialista és a n y u g a t i országok k ö z ö t t i viszony, a m e g k é r d e z e t t e k fele most is azt v á l a szolta, hogy javult, és csak e g y t i z e d ü k a z t , hogy romlott. A javulást észlelők a k o r á b b i k u t a t á s o k t a p a s z t a l a t a i szer i n t elsősorban a politikai, gazdasági, k u l t u r á l i s k a p c s o l a t o k bővítésére g o n dolhattak. Az, hogy az e m b e r e k valamivel j o b b nak t a r t o t t á k a nemzetközi helyzetet, a b b a n is m e g n y i l v á n u l t , hogy egy f o k kal d e r ű l á t ó b b a n í t é l t é k meg a leszerelés t á v l a t a i t : 1984 tavaszáról 1985 t a v a s z á r a 30-ról 26 százalékra c s ö k k e n t a z o k n a k az a r á n y a , a k i k attól t a r t o t t a k , h o g y a k ö v e t k e z ő öt évben f o k o zódik a fegyverkezés, és 43-ról 48 s z á -

zalékra n ő t t azoké, akik a r r a s z á m í t o t t a k , hogy f e n n m a r a d a jelenlegi helyzet. A k ö v e t k e z ő tíz, illetve húsz évről m á r a k o r á b b i vizsgálatok során is azt m o n d t á k a l e g g y a k r a b b a n a megkérdez e t t e k , h o g y e z e k b e n az időszakokban megvalósul a részleges leszerelés, és ezeknek a kérdéseknek a megítélésében nem k ö v e t k e z e t t be változás. Az atomháború könnyebben kirobbanhat A k ö z v é l e m é n y legnagyobb része nem nagyon t a r t j a valószínűnek, hogy a köv e t k e z ő é v t i z e d e k b e n h á b o r ú t ö r j ö n ki a szocialista és a n y u g a t i országok köz ö t t . E z e n belül azonban j e l e n t ő s k ü lönbségeket f i g y e l h e t t ü n k m e g aszerint,

1985 tavaszán a megkérdezettek az iskolai osztályozás analógiájára 2,69-re értékelték a szovjet—amerikai kapcsolatokat, 2,97-re a szovjet—kínai kapcsolatokat, 3,24re a kínai—amerikai kapcsolatokat és 3,26-ra a kelet- és a nyugat-európai országok közötti kapcsolatokat. 167

SZONDA

hogy az e m b e r e k a h a g y o m á n y o s fegyv e r e k k e l v í v o t t háborúról v a g y az atomháborúról nyilatkoztak-e: a hag y o m á n y o s h á b o r ú r ó l 65 s z á z a l é k u k m o n d t a azt, hogy biztosan n e m fog kitörni, az a t o m h á b o r ú r ó l v i s z o n t csak 43 százalékuk. Az e m b e r e k t e h á t az a t o m h á b o r ú s v e s z é l y t érzik n a g y o b b n a k , a m i m ö g ö t t elsősorban az a gondolat h ú z ó d h a t m e g , hogy az a t o m h á b o r ú t k ö n n y e b b e n k i r o b b a n t h a t j a egy v é l e t len. Az e m b e r e k homlokegyenest ellent é t e s módon í t é l t é k meg az a m e r i k a i és a s z o v j e t k o r m á n y t abból a s z e m p o n t ból, hogy m i n d e n tőlük t e l h e t ő t megt e s z n e k - e az a t o m h á b o r ú e l k e r ü l é s é é r t : az előbbiről d ö n t ő többségük azt m o n d t a , hogy n e m t e s z meg m i n d e n t a n u k leáris k a t a s z t r ó f a e l h á r í t á s á é r t (70 százalék), az utóbbiról p e d i g a z t , hogy m i n d e n t m e g t e s z ennek é r d e k é b e n (78 százalék). U g y a n a k k o r az is igaz, hogy a magasabb végzettségű válaszadók mindkét nagyhatalmat kedvezőtlenebbül í t é l t é k m e g ebből a s z e m p o n t b ó l , m i n t az a l a c s o n y a b b v é g z e t t s é g ű e k ; az a m e r i k a i erőfeszítéseket az e g y e t e m e t , főiskolát v é g z e t t e k 88 százaléka t a r t o t t a e l é g t e l e n e k n e k , a s z o v j é t erőfeszítés e k e t pedig csak 65 százalékuk t a r t o t t a elegendőknek. A m a g y a r k o r m á n y r ó l m á r a m e g k é r d e z e t t e k 92 százaléka m o n d t a azt, h o g y mindent m e g t e s z az a t o m h á b o r ú elkerüléséért, és e b b e n a t e k i n t e t b e n n e m v o l t a k lényeges k ü lönbségek az i s k o l á z o t t a b b és a k e v é s b é iskolázott k é r d e z e t t e k válaszai k ö z ö t t . * E h h e z a z o n b a n azt is hozzá k e l l t e n n ü n k , hogy az e m b e r e k t ö b b s é g e , 57 százaléka úgy l á t t a : a v i l á g h e l y z e t alak u l á s a kizárólag a n a g y h a t a l m a k polit i k á j á t ó l függ, és csak 34 s z á z a l é k u k g o n d o l t a azt, hogy az o l y a n kis országok, mint Magyarország, h a t á s s a l l e h e t n e k a világhelyzet alakulására.

A m e g k é r d e z e t t e k d ö n t ő többsége mind a n y u g a t i , mind a szocialista országokban élő emberekről a z t m o n d t a , hogy tehetnek valamit a békéért (75, illetve 73 százalék). A n y u g a t i országokban kínálkozó lehetőségek közül főleg a tiltakozó m e g m o z d u l á s o k b a n való részv é t e l t e m l í t e t t é k . A szocialista országokban kínálkozó lehetőségek közül — ha sokkal kise b b említési a r á n n y a l is —• szintén a t i l t a k o z ó megmozdulásokban való részvétel k e r ü l t az első helyre, és a m u n k a , a szocializmus építése a másodikra.

Hosszú tárgyalásokra kell számítanunk Az 1985-ös g e n f i t á r g y a l á s o k — m i n t ismeretes — az 1983-as megbeszélésektől e l t é r ő e n a nyilvánosság kizárásával folynak, és a t á r g y a l ó f e l e k k ö z ö t t i nyilvános polémia k ö z é p p o n t j á b a , a megbeszélések m e n e t é t ő l többé-kevésbé függetlenül, az űrfegyverek kerültek. Ezek a t é n y e k a vizsgálat eredményei szerint n a g y m é r t é k b e n m e g h a t á r o z t á k azt, hogy a lakosság m i t t u d o t t és hog y a n v é l e k e d e t t ezekről a tárgyalásokról. Míg 1983 t a v a s z á n az e m b e r e k 91 százaléka t u d t a , hogy a s z o v j e t e k és az amerikaiak tárgyalásokat folytatnak egymással a r a k é t á k s z á m á n a k korlátozásáról, 1985 t a v a s z á i g csak 73 százalékuk értesült arról, hogy a k é t fél átfogó leszerelési tárgyalásokba k e z d e t t egymással. U g y a n a k k o r a s z o v j e t — a m e rikai megbeszélések színhelyét most j o b b a n i s m e r t é k az e m b e r e k , mint k é t évvel e z e l ő t t : 1983 t a v a s z á n csak 51 százalékuk t u d t a , hogy ezek a t á r g y a lások G e n f b e n folynak, 1985 t a v a s z á n pedig 65 százalékuk.

* 1980-ban egy finn iparvárosban végzett vizsgálat során az amerikai kormányról a megkérdezettek 14 százaléka mondta azt, hogy minden tőle telhetőt megtesz az atomháború elkerüléséért; a szovjet kormányról 26, a finn kormányról pedig 64 százalékuk nyilatkozott így. 168

SZONDA

Arra a kérdésre, hogy miről folynak a genfi tárgyalások, a megbeszélésekről tudók 85 százaléka (az egész minta 63 százaléka) t u d o t t válaszolni, és ezeknek az embereknek a legnagyobb része vagy azt az egészen általános feleletet a d t a , hogy a leszerelés, a béke kérdéseit v i t a t ják meg, vagy csak a n n y i b a n konkretizálta válaszát, hogy az atom-, illetve a rakétafegyverek számának a korlátozására u t a l t . Azoknak az a r á n y a , akik a három vitatémának legalább az egyikét megemlítették, csak 31 (24) százalékot t e t t ki. Ezek az emberek elsősorban az űrfegyverekre utaltak, másodsorban pedig a közepes hatótávolságú fegyverekre, és csak elvétve említették a nagy hatótávolságú fegyvereket. Ugyanakkor az e m b e r e k többsége úgy ítélte meg, hogy a genfi tárgyalások sokáig fognak t a r t a n i : 27 százalékuk arra számított, hogy k é t - h á r o m évet vesznek m a j d igénybe, 19 százalékuk arra, hogy négy-öt évig fognak t a r t a n i , 31 százalékuk pedig arra, hogy ennél is jobban elhúzódnak m a j d , és csak 9 százalékuk gondolta azt, hogy már ebben az évben véget érnek. A genfi tárgyalásokkal kapcsolatos bizonytalanság abban is megmutatkozott, hogy a megkérdezetteknek csak a 71 százaléka foglalt határozottan állást a b b a n a kérdésben, hogy a szovjetek és az amerikaiak megegyeznek-e majd egymással. Ezeknek az embereknek a k é t h a r m a d a viszont a tárgyalások sikeres kimenetelére számított. Az 1983-as genfi tárgyalások óta némileg módosultak a vélemények a b b a n a kérdésben, hogy a s z o v j e t e k vagy az amerikaiak erősebbek-e katonailag: 36ról 45 százalékra emelkedett azoknak az aránya, akik úgy l á t t á k , hogy a k é t fél egyformán erős, és 30-ról 21 százalékra csökkent azoké, akik azt gondolták, hogy a szovjetek az erősebbek. E véleményváltozás mögött elsősorban a nyugat-európai rakétatelepítések húzódhattak meg. Ugyanakkor a közvéleményben továbbra is az az álláspont uralkodott, hogy a hagyományos fegyverek t e k i n t e t é b e n a szovjetek az erő-

sebbek (45 százalék), a rakétafegyverek tekintetében pedig az amerikaiak (35 százalék). Már most is vannak űrfegvverek A vizsgálat eredményei szerint az emberek túlnyomó többsége, 83 százaléka hallott az űrfegyverekről, és nagyrészük meg van győződve arról, hogy ezek a fegyverek már ma is léteznek; nemcsak az Egyesült Államokban, hanem a Szovjetunióban is. Az amerikaiakról a megkérdezettek 70 százaléka (az egész mint a 58 százaléka) m o n d t a azt, hogv vannak űrfegyvereik, a szovjetekről pedig 60 százalékuk (az egész minta 50 százaléka). Ezek az adatok arra utalnak, hogy az ű r k u t a t á s hatására az emberek jelentős része a rakétafegyvereket is űrfegyvereknek tekinti, és ezért azt gondolja, hogy az űrkutatásokkal foglalkozó országoknak m á r most is v a n n a k űrfegyvereik. Ugyanakkor az a t é n y , hogy az Egyesült Államokat az emberek nagyobb a r á n y b a n t a r t o t t á k űrfegyver-hatalomnak, mint a Szovjetuniót, az amerikai űrfegyverkezési program ellen f o l y t a t o t t propaganda hatását m u t a t j a . Áz iskolai végzettség emelkedésével a középiskolát végzettekig emelkedett azoknak az aránya, akik úgy t u d t á k , hogy az amerikaiaknak vannak űrfegyvereik, és az általános iskolát végzettekig azoké, akik a szovjetekről hitték ezt. Az, hogy az emberek másképpen ítélt é k meg az Egyesült Államok és a Szovjetunió űrfegyverkezési politikáját, más tényekben is megnyilvánult. Azoknak a kérdezetteknek a 76 százaléka, akik t u d t á k , hogv az Egyesült Államoknak nincsenek űrfegyverei, azt mondta, hogy az amerikaiak ki akarják fejleszteni ezeket, és csak 3 százalékuk válaszolta azt, hogy az USA akkor valósítja meg az űrfegyverkezési programot, ha nem tud megegyezni a másik féllel. A Szovjetunió esetében ezek az aránvok 43, illetve 21 százalékot t e t t e k ki. ' Ennél is fontosabb, hogy amíg a — létezőnek vélt vagy tervezett — amerikai űrfegyverekről az emberek 52 169

SZONDA

% az űrkutatás hozzájárul a népek békés egymás mellett éléséhez

az űrkutatás növeli a háborús veszélyt

az űrkutatás eredményei hozzájárulnák a jólét megteremtéséhez

addig nem lenne szabad ürkutatasra költeni, amig a Földön milliók éheznek

az űrkutatásnak elsosorban tudományos értéke van

az űrkutatás nem hoz a mindennapi életben hasznosítható eredményeket

SZONDA

százaléka azt m o n d t a , hogy t á m a d ó jellegűek, és csak 10 százalékuk a z t , hogy védelmi célokat szolgálnak, a szovjet ű r f e g y v e r e k e t 14 s z á z a l é k u k m i n ő s í t e t t e t á m a d ó k n a k , és 41 százalékuk védekezőknek. Az a m e r i k a i űrfegyverkezési t e r v e k h o z z á j á r u l h a t t a k ahhoz, hogy az elm ú l t öt évben n a g y m é r t é k b e n megvált o z o t t a k é t n a g y h a t a l o m k ö z ö t t i űrkutatási verseny megítélése. 1980-ban, a m a g y a r ű r h a j ó s fellövése a l k a l m á b ó l végzett k ö z v é l e m é n y - k u t a t á s s o r á n a m e g k é r d e z e t t e k 66 százaléka m é g azt m o n d t a , hogy a S z o v j e t u n i ó b a n fejlett e b b az ű r k u t a t á s ; 12 s z á z a l é k u k úgy n y i l a t k o z o t t , hogy a k é t ország k ö z ö t t holtverseny alakult ki, és csak 5 százalékuk v é l e k e d e t t úgy, hogy az E g y e s ü l t Államok előzte meg a S z o v j e t u n i ó t . A m o s t a n i vizsgálat során viszont t e l j e sen megoszlottak a v é l e m é n y e k ebben a k é r d é s b e n : az emberek 28 százaléka a szovjet ű r k u t a t á s t m i n ő s í t e t t e fejlett e b b n e k , 25 százalékuk az a m e r i k a i t , és 30 százalékuk m o n d t a azt, h o g y egyik fél sem előzte meg a m á s i k a t . U g y a n ilyen változásokat f i g y e l h e t t ü n k meg a n n a k a k é r d é s n e k a megítélésében, hogy 10 év m ú l v a melyik o r s z á g b a n lesz f e j l e t t e b b az ű r k u t a t á s . A fegyverkezési verseny fokozódása a z o n b a n m a g á n a k az űrkutatásnak a megítélésére g y a k o r o l t a a legnagyobb h a t á s t . 1980-ban a m e g k é r d e z e t t e k többsége elfogadta azokat a megállapít á s o k a t , amelyek az ű r k u t a t á s hasznosságát e m e l t é k ki, és e l v e t e t t e azokat, a m e l y e k káros v a g y felesleges v o l t á t hangsúlyozták. 1985-ben viszont az e m b e r e k m á r jóval kisebb a r á n y b a n

é r t e t t e k egyet a kedvező m e g á l l a p í t á sokkal, és — egy kivételével — jóval nagyobb arányban tették magukévá a kedvezőtleneket. A legszimptomatikus a b b v á l t o z á s az ű r k u t a t á s b é k é s v a g y h á b o r ú s jellegének a megítélésében köv e t k e z e t t b e : 1980-ról 1985-re 78-ról 43 s z á z a l é k r a csökkent a z o k n a k az e m b e r e k n e k az a r á n y a , akik e l f o g a d t á k azt a m e g á l l a p í t á s t , hogy az ű r k u t a t á s h o z z á j á r u l a népek békés e g y m á s mellett éléséhez, és 32-ről 62 százalékra e m e l k e d e t t azoké, akik e g y e t é r t e t t e k azzal, h o g y az ű r k u t a t á s a h a d i t e c h n i k á t fejleszti, növeli a h á b o r ú s v e s z é l y t . E m e l l e t t az ű r k u t a t á s jóléti h a t á s á t kérdőjelezték meg a l e g i n k á b b az e m b e r e k : u g y a n e b b e n az i d ő s z a k b a n 69-ről 42 százalékra csökkent a z o k n a k az a r á n y a , akik úgy l á t t á k , hogy az űrk u t a t á s eredményei h o z z á j á r u l n a k a jólét megteremtéséhez, és 34-ről 67 százalékra n ő t t azoké, akik úgy vélek e d t e k , hogy addig n e m lenne s z a b a d ű r k u t a t á s r a költeni, amíg a F ö l d ö n milliók éheznek. Az űrkísérletek hasznosságába v e t e t t hit megrendülése az ű r k u t a t á s t u d o m á n y o s presztízsét is k i k e z d t e : míg 1980-ban az e m b e r e k 88 százaléka gondolta azt, hogy az űrk u t a t á s n a k elsősorban t u d o m á n y o s ért é k e v a n , 1985-ben m á r csak 70 százalékuk f o g a d t a el ezt az á l l á s p o n t o t . U g y a n a k k o r azzal, hogy az ű r k u t a t á s n e m hoz a m i n d e n n a p i é l e t b e n hasznos í t h a t ó e r e d m é n y e k e t , t o v á b b r a is csak kisebb részük é r t e t t e g y e t (31, illetve 29 százalék).

Dobossy Imre—Lázár

Guy

ABSTRACT: A few months a f t e r the arms limitation talks started public opinion considered the ebances of peace somewhat better t h a n before. I n the meantime most people hold false views on t h e present stage of outer space armaments. Opinions on space research changed essentially compared to t h a t five years ago.

171

SZONDA

„Még többet kellene tennie a világért" Közvélemény-kutatás

az

ENSZ-ről

1972 óta növekedett a világszervezetre vonatkozó ismeretek szintje, de az ENSZ tevékenységét továbbra is főleg a magasabb végzettségű emberek kísérik figyelemmel. Többségük úgy látja, hogy az ENSZ sokat tesz a világért, és azt a véleményüket, hogy még többet kellene tennie érte, inkább a világgal, mint a világszervezettel való elégedetlenségük motiválja.*

1972-ben a m e g k é r d e z e t t e k 18 százaléka t u d t a p o n t o s a n megmondani, minek a rövidítése az ENSZ. 1985-re ez az a r á n y jelentősen e m e l k e d e t t : ekkor az emberek 29 százaléka m o n d t a , hogy ez a szó az Egyesült Nemzetek Szervezetének a rövidítése. 25 százalékuk ugyan nem s z e r v e z e t e t e t , h a n e m szövetséget emlegetett, a továbbiakban azonban őket is azok k ö z é soroltuk, akik fel t u d t á k oldani a r ö v i d í t é s t , azaz „ i s m e r t é k az E N S Z - t " . A m e g k é r d e z e t t e k 13 százaléka egyél) választ a d o t t ; a legt ö b b e n azt m o n d t á k , hogy az E N S Z világszervezet, békeszervezet, a világbéke szervezete. Az emberek 33 százaléka e g y á l t a l á n n e m t u d o t t válaszolni a kérdésre. Az á l t a l á n o s iskolát nem végzett kérd e z e t t e k t ú l n y o m ó többsége, 77 százaléka e g y á l t a l á n n e m t u d t a feloldani a rövidítést. Az á l t a l á n o s iskolát végzett e k n e k v a l a m i v e l t ö b b , m i n t a fele, 52 százaléka nem r e n d e l k e z e t t a megfelelő ismeretekkel. Az E N S Z - n e k m i n t rövidítésnek az i s m e r e t e csak a m a g a s a b b végzettségűek k ö r é b e n volt á l t a l á n o s : a középiskolát v é g z e t t e k 85 százalékos arány T ban, a főiskolát, e g y e t e m e t végzettek pedig szinte k i v é t e l n é l k ü l t u d t á k , hogy m i t j e l e n t .

1972-ben azt, hogv tagja-e Magyarország az ENSZ-nek, azoknak is felt e t t é k , akik nem t u d t á k , hogy m i n e k a r ö v i d í t é s e az E N S Z ; ekkor a megkérdez e t t e k 56 százaléka válaszolt igennel. Most csak azokat k é r d e z t ü k meg, a k i k fel t u d t á k oldani a rövidítést (54 százalék), és az egész m i n t á r a v e t í t v e 49 s z á z a l é k n y i igenlő választ k a p t u n k . A helyes válaszok a r á n y a ebben az esetben is n a g y m é r t é k b e n f ü g g ö t t a válaszadók iskolázottsági szintjétől. T i z e n h á r o m évvel ezelőtt a m a g y a r lakosság 14 százaléka t u d t a , hogy ki az ENSZ főtitkára. Most a m e g k é r d e z e t t e k 25 s z á z a l é k a a d t a meg P é r e z d e Ctiellar n e v é t . 2 százalékuk W a l d h e i m et v a g v U T h a n t o t említette, t o v á b b i 2 s z á z a l é k u k pedig egyéb s z e m é l y e k e t n e v e z e t t meg. A világszervezet legfontosabb fela d a t á n a k a világbéke megőrzését m o n d t á k az e m b e r e k . Ezt a f e l a d a t o t v a g y e n n e k egy r es elemeit: a k o n f l i k t u s o k t á r g y a l á s o s rendezését, a fegyverkezési h a j s z a megfékezését, a n e m z e t e k közötti e g y ü t t m ű k ö d é s e l ő m o z d í t á s á t , a n e m z e t i szuverenitás és a n e m z e t e k közötti egyenjogúság biztosítását 95 százalékuk e m l í t e t t e meg.

* A vizsgálat 1985 tavaszán készült a 18 évon felüli lakosságot reprezentáló, 1000 fős mintán. 172

SZONDA

Az E N S Z többi feladata közül a szociális és a gazdasági teendőket emelt é k ki nagyobb a r á n y b a n a megkérdezettek (31, illetve 26 százalék). A szociális feladatok körébe az éhezés és a nyomor megszüntetését, az éhezők, a katasztrófa s ú j t o t t a vidékek lakóinak segélyezését, az élelmezési, népesedési problémák megoldását soroltuk, a gazdasági feladatok körébe pedig a fejlődő országok megsegítését és általában a segélyezést. A kulturális, oktatási, tudományos feladatokra jóval r i t k á b b a n utaltak az emberek (8 százalék). Még ritkábban említették az egészségügyi teendőket és a gyermekvédelmet (3, illetve 2 százalék). A válaszadók 3—3 százaléka utalt a fajüldözés megszüntetésére, az emberi jogok védelmére és a nemzetközi bíráskodásra, a tengerjogi viták eldöntésére. „Az ENSZ-t ismerő" kérdezettek inkább elégedettek voltak a világszervezet tevékenységével: 56 százalékuk azt mondta, hogy az ENSZ nagyobb részben ellátja feladatait, és csak 29

százalékuk nyilatkozott úgy, hogy kisebb részben l á t j a el ezeket. E m e l l e t t 7 százalékuk adott hangot annak a véleményének, hogy a világszervezet teljesen eleget tesz hivatásának, és 3 százalék u k h a n g o z t a t t a azt, hogy egyáltalán nem tesz eleget neki. A válaszadók iskolázottsági szintje — amely az esetek többségében nagymértékben befolyásolja a politikai kérdésekben való állásfoglalásokat — most nem gyakorolt hatást a válaszok megoszlására. A vizsgálat eredményei tehát azt mut a t j á k , hogy a magyar közvélemény elég kedvezően ítéli meg az ENSZ-t, és ez minden valószínűség szerint összefügg azzal, hogy nagyon fontosnak t a r t j a azokat a feladatokat, amelyeket a világszervezetnek el kell látnia. Ugyanakkor az a kérdés, hogy az E N S Z mennyire l á t j a el feladatait, nem foglalkoztatja különösebben az embereket, nem vált ki k ö z ö t t ü k v i t á k a t , aminek elsősorban az lehet az oka, hogy a m a g y a r lakosságot nem érintik közvetlenül azok a kudarcok, amelyeket a világszervezet e feladatok ellátása során

Hogyan látja el feladatait az E N S Z ?

173

SZONDA

szenved el, vagyis nem érinti k ö z v e t lenül az, h o g y az E N S Z n e m t u d j a megoldani a helyi k o n f l i k t u s o k legn a g y o b b r é s z é t , és n e m t u d s z á m o t t e v ő e n h o z z á j á r u l n i a h a r m a d i k világot s ú j t ó p r o b l é m á k megoldásához. Főleg az E N S Z h a t é k o n y s á g á n a k a h i á n y á r a h i v a t k o z t a k azok a válaszadók, a k i k i n k á b b elégedetlenek v o l t a k a világszervezet tevékenységével. Ezzel k a p c s o l a t b a n elsősorban azt e m l í t e t t é k meg, hogy az E N S Z - h a t á r o z a t o k a t az é r i n t e t t országok nem h a j t j á k végre, és a világszervezetnek nincs is elég h a t a l m a ahhoz, hogy v é g r e h a j t a s s a ő k e t . Ezenkívül a r r a u t a l t a k , hogy az E N S Z n e m is t u d megfelelő h a t á r o z a t o k a t hozni, m e r t a n a g y h a t a l m a k , elsősorban az a m e r i k a i a k megvétózzák őket. E z e k hez a válaszokhoz k a p c s o l ó d t a k azok a megjegyzések, amelyek a világszervezet e n belüli véleménykülönbségekre, érd e k e l l e n t é t e k r e vagy á l t a l á b a n a k e l e t nyugati szembenállásra vonatkoztak. A h a t é k o n y s á g h i á n y á n kívül a megoldatlan v i l á g p r o b l é m á k r a u t a l t a k n a g y o b b a r á n y b a n a válaszadók. A k o n k rét p r o b l é m á k a t említők arról beszéltek a l e g g y a k r a b b a n , hogy még mindig v a n n a k (helyi) h á b o r ú k , k o n f l i k t u s o k , a z u t á n p e d i g arról, hogy még mindig v a n éhezés, n y o m o r , még mindig v a n n a k e l m a r a d o t t országok. Az, hogy az emberek a l a p j á b a n véve elégedettek az ENSZ tevékenységével, akkor is k i d e r ü l t , amikor a r r a k é r t ü k őket, hogy nyolc, a világszervezetre v o n a t k o z ó megállapításról m o n d j á k meg, e g y e t é r t e n e k - e velük v a g y sem. Ekkor ugyanis a megkérdezettek túlnyomó t ö b b s é g e e l f o g a d t a a z o k n a k a m e g á l l a p í t á s o k n a k a n a g y o b b i k részét, amelyek kedvező színben t ü n t e t t é k fel a világszervezetet, és e l v e t e t t e a z t , amelyik rossz f é n y t v e t e t t r á : 92 százalékuk e g y e t é r t e t t azzal, hogy az ENSZ

nélkül még nagyobb lenne a nemzetközi feszültség, 88 százalékuk azzal, hogy a világszervezet sokat tesz az elmaradott országok gondjainak enyhítéséért, és 84 s z á z a l é k u k azzal, hogy sokat tesz a nemzetek közötti egyenjogúság megvalósításáért; emellett 77 százalékuk elu t a s í t o t t a azt, hogy az ENSZ elsősorban a nagyhatalmak érdekeit szolgálja. U g y a n a k k o r a m e g k é r d e z e t t e k fele e l v e t e t t e azt a m e g á l l a p í t á s t , hogy az ENSZ nélkül már kitört volna a harmadik világháború, és 84 százalékuk m a g á évá t e t t e azt, hogy a világszervezetnek jobban kellene segítenie az elmaradott országokat. Az emberek t e h á t , b á r eli s m e r t é k az E N S Z t e v é k e n y s é g é t , n e m b e c s ü l t é k t ú l ezt, és azt g o n d o l t á k , hogy a világszervezetnek még többet, az eddigieknél is többet kellene t e n n i e a világért. A megál lapít ások f o g a d t a t á s á b ó l az is kiderül, hogy az E N S Z - t n e m c s a k azok n e m t a r t j á k elég h a t é k o n y n a k , a k i k a z t m o n d t á k , hogy csak k i s e b b részben vagy e g y á l t a l á n n e m l á t j a el f e l a d a t a i t (32 százalék), h a n e m m á s o k is: a megkérdezettek 92 százaléka egyet é r t e t t azzal, hogy a világszervezetn e k nagyobb hatalommal kellene rendelkeznie, és 56 százalékuk azzal, hogy az ENSZ-határozatok többségének nincs foganatja. Abból, hogy az előbbi m e g á l l a p í t á s t sokkal t ö b b e n f o g a d t á k el, m i n t az u t ó b b i t , az is kiderül, hogy a világszervezetet a z o k n a k az e m b e r e k nek a z egy része is n a g y o b b h a t a l o m m a l r u h á z n á fel, akik úgy l á t j á k , h o g y az E N S Z - h a t á r o z a t o k t ö b b s é g é t végreh a j t j á k . E m ö g ö t t nemcsak az a meggondolás h ú z ó d h a t o t t meg, hogy m i n d e n E N S Z - h a t á r o z a t o t végre kellene h a j t a n i , h a n e m az is, hogy a világszerv e z e t n e k még nagyon sok t e n n i v a l ó j a lenne. Lázár Guy•—Dobossy Imre

ABSTRACT: The level of knowledge about the activity of the UNO rose since 1972 but the higher educated still pay more attention. Most of them say t h a t the UNO does a lot for the world but should do even more. This latter opinion is motivated by their discontent with the world rather t h a n with the organization. 174

SZONDA

Nem sokat változott a helyzet 1985 tavaszán az emberek egy árnyalattal jobbnak tartották az ország gazdasági helyzetét, mint 1984 őszén, és továbbra is rossznak látták a saját anyagi helyzetüket.*

A két időszak között az ország g a z d a sági helyzetének megítélése n e m v á l t o zott jelentősen. U g y a n a k k o r n é h á n y százalékkal csökkent a k i f e j e z e t t e n kedvezőtlen vélekedések a r á n y a . P é l dáid kevesebben gondolták azt, hogy az ország gazdasági nehézségei n a g v o k (1984 őszén 27, 1985 t a v a s z á n 22 százalék), illetve t a r t ó s a k (1985 őszén 35, 1985 t a v a s z á n 32 százalék). A v a l a m i vel k e d v e z ő b b v é l e m é n y e k k i a l a k u l á s á b a n az is szerepet j á t s z h a t o t t , h o g y a k é t vizsgálat k ö z ö t t (a X I I I . k o n g resszus e l ő t t és a l a t t ) a t á j é k o z t a t á s i eszközökben megszaporodtak a g a z d a sági helyzet javulásáról szóló, az eredm é n y e k e t b e m u t a t ó közlések. Ami a személyes anyagi h e l y z e t e t illeti, erről az emberek d ö n t ő t ö b b s é g e t o v á b b r a is b o r ú l á t ó a n n y i l a t k o z o t t . 86 s z á z a l é k u k a r r a s z á m í t o t t , h o g y 1085-ben az árak jobban fognak emelkedni, mint a keresetek. Az e m b e r e k 51 százaléka a z t g o n d o l t a , hogy 1985-ben a k e r e s e t e k emelkedése csak k i s e b b részében f o g j a fedezni az á r a k é t , 18 százalékuk pedig a z t , hogy e g y á l t a l á n n e m t u d j a fedezni ezt. Mindössze 16 s z á z a l é k u k a d o t t viszonylag k e d v e z ő v á l a s z t : ennyien m o n d t á k , hogy e b b e n

az évben a z á r a k emelkedését n a g y o b b részt ellensúlyozni fogja a k e r e s e t e k emelkedése. A f e l n ő t t lakosság 74 százaléka i s m é t arról számolt be, hogy csökken a reáljövedelme. A csökkenést elég n a g y n a k m i n ő s í t e t t é k az emberek: 21 s z á z a l é k u k azt m o n d t a , hogy az egy évvel e z e l ő t t i hez képest valamivel k e v e s e b b e t t u d n a k v á s á r o l n i a j ö v e d e l m ü k b ő l , 39 százalékuk a z t , hogy érezhetően k e v e sebbre f u t j a , 15 százalékuk pedig a z t , hogy lényegesen kevesebbet ér a p é n zük. Az á r u e l l á t á s megítélése j a v u l t egy kicsit: 1984 őszéről 1985 t a v a s z á r a 51-ről 46 s z á z a l é k r a csökkent a z o k n a k az a r á n y a , a k i k azt t a p a s z t a l t á k , h o g y a mindennapos vásárlási-beszerzési nehézségek nőttek, és 34-ről 38 s z á z a l é k r a növekedett azoké, akik úgy l á t t á k , h o g y ezek nem változtak. Ez a kis j a v u l á s egy máskor is megfigyelhető szezonális h a t á s eredménye. Az év első f e l é b e n az emberek v a l a m i v e l j o b b n a k hiszik az e l l á t á s t ; ez a z o n b a n az év vége felé n e m igazolódik be egészen, és a k k o r a v é l e m é n y e k kedvezőtlenebbekké v á l n a k . Pataki

Judit

ABSTRACT: In the spring of 1985 t h e Hungarian population considered the economic situation of the country slightly better t h a n in the fall of 1984. They consider their personal economic situation still bad.

* A felmérés az ország felnőtt lakosságát reprezentáló, 1000 fős mintán készült. 175

SZONDA

Gazdasági helyzetünk a tájékoztatási eszközök tükrében A gazdasági közhangulat alakulását, a gazdasági közvélemény-kutatások eredményeit nagymértékben befolyásolja az, hogy a tömegkommunikációs eszközök milyen előjellel foglalkoznak a gazdasági élet különböző jelenségeivel. Ezért az erre vonatkozó vizsgálat eredményeit is Szonda-rovatunkban közöljük.

A t á j é k o z t a t á s i eszközök — az elmúlt évtizedben kibontakozott tendencia folytatásaként — 1984-ben is megk ü l ö n b ö z t e t e t t figyelmet fordítottak a gazdasági élet alakulására. A figyelem intenzitását jelzi, hogy a s a j t ó b a n és az elektronikus eszközökben a belföldi hírés publicisztikai anyag 51 százalékának valamilyen gazdasági kérdés volt a fő t é m á j a , és a társadalmi p r o b l é m á k a t tárgyaló közlések 42 százaléka is gazdasági gondokat állított a középpontba. A t á j é k o z t a t á s i eszközök gazdasági t e m a t i k á j á b a n 1984-ben az volt a legjelentősebb változás, hogy az áprilisi KB-iilés n y o m á n a gazdaságirányítás általános kérdéseivel foglalkozó közlések a r á n y a m a j d n e m a kétszeresére emelkedett az előző évekhez képest. Ennek ellenére a gazdaságirányítás korszerűsítésével foglalkozó közlések a gazdasági t e m a t i k á n a k csak 0 százalékát t e t t é k ki. A tömegkommunikációs eszközök, a korábbi évekhez hasonlóan, 1984-ben is az ipari és a mezőgazdasági termelés helyzetével foglalkoztak a legtöbbet (19, illetve 15 százalék). A nehézipari termelésről és az ipari nagyvállalatokról t o v á b b r a is jóval kevesebb információ látott napvilágot, mint az ipar egyéb ágazatairól, a közép- és kisüzemekről, ipari szövetkezetekről. A számítógépipar és a számítástechnika alkalmazása az írott és az elektronikus sajtó érdeklődésének az előterébe került. A mezőgazdasági ágazatok közül 176

az állattenyésztés továbbra is nagyon h á t t é r b e szorult a növénytermesztés mellett. A zöldségtermesztés — nem utolsósorban a fogyasztói áremelkedések m i a t t — nagyobb figyelmet kapott. A külgazdasági kapcsolatok, az export témakörét a gazdasági közlések 36 százaléka érintette valamilyen formában. Miközben a t á j é k o z t a t á s i eszközök a fizetési egyensúly javításának a szempontjából egyre jobban hangsúlyozták a kivitel növelésének a jelentőségét, az emögött meghúzódó ráfordításokról rovábbra is alig-alig esett szó. Az előző évekhez képest a tömegkommunikációs eszközök kisebb érdeklődést m u t a t t a k a szolgáltatások iránt (8 százalék). Ezzel szemben jóval nagyobb figyelmet fordítottak az életszínvonalra, az életkörülményekre (9 százalék), és a lakáshelyzetre (4 százalék). Ezekkel kapcsolatban jobban hangsúlyozták egy egységes szociálpolitika kidolgozásának szükségességét . A kisvállalkozók, bár szerepüket egészében véve kedvezően értékelték, 1984-ben valamivel r i t k á b b a n kerültek szóba, mint a megelőző években (4 százalék). Az idegenforgalom fejlődését tárgyaló közlések aránya viszont tov á b b növekedett (5 százalék). 1984-ben a tájékoztatási eszközök — a korábbi évekhez hasonlóan — kedvező összképet alakítottak ki gazdasági életünkről: a gazdasági eredményekkel,

G A Z D A S Á G I HELYZETÜNK A TÁJÉKOZTATÁSI ESZKÖZÖK T Ü K R É B E N

sikerekkel t ö b b mint kétszer a n n y i a l k a l o m m a l foglalkoztak, mint a problémákkal, nehézségekkel, és a pozitívum o k a t hangsúlyozó közlések t ú l s ú l y b a n v o l t a k a n e g a t í v a k k a l s z e m b e n (80 százalék). A g y a r a p o d á s t sugalló összk é p e n belül a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s eszközök az e x p o r t t e l j e s í t m é n y e k e t , a h a t é k o n y s á g fokozására t e t t erőfeszít é s e k e t és a t e r m e l é s mennyiségének a l a k u l á s á t í t é l t é k meg a legkedvezőbben. A t e r m é k e k minőségében néni. látt a k lényeges j a v u l á s t , a termelés m ű szaki-szervezési színvonalát pedig a korábbi éveknél is k r i t i k u s a b b a n ítélték meg. Az életszínvonallal és á l t a l á b a n az emberek személyes anyagi lehetőségeivel kapcsolatos közlések szintén borúlátóbbakká váltak.

Gazdasági eredményeink m a g y a r á z a t á b a n — a k o r á b b i években k i b o n t a k o z o t t tendencia f o l y t a t á s a k é n t — a gazdaságosságnak és a h a t é k o n y s á g n a k azok az elemei uralkodtak, a m e l y e k elsősorban nem az extenzív f e j l e s z t é s t k í v á n t á k meg, h a n e m a meglévő k a p a citások ésszerűbb k i h a s z n á l á s á t ; a kezdeményezőkészség, az önállóság, a versenyszellem, a piacorientáltság, a jó szervezés, a takarékosság, a m u n k a fegyelem.. Gazdasági p r o b l é m á i n k a t a t á j é k o z t a t á s i eszközök — a világgazdasági helyzet kedvezőtlen a l a k u l á s a m e l l e t t — a k o r á b b i éveknél n a g y o b b a r á n y b a n v e z e t t é k vissza a t ő k e h i á n y r a és s t r u k t u r á l i s gyengeségeinkre. Terestyéni

Tamás

ABSTRACT: Shifts of the economic atmosphere and the results of public opinion research are highly influenced by the way of handling economic phenomena in tho mass media. This is why the results of the concerning content analysis are published in our Public Opinion columns. 177

TALLÓZÓ

Könyvekről A valóság és képmása

c. lapnak, tudnia kellett, mennyire h á t rányos helyzetű e terület, miiven kevés jól felkészült szakembere s milyen kevés önálló kiadványa van e témának. Azon kevesek közé tartozik, akik kompetensként kezdhetnek bele egy ilyen vállalkozásba. A szerző a fénykéj) fontosságát, hatásának sokrétűségét a n y o m t a t á s felfedezésének jelentőségéhez hasonlítja. Létrejöttének körülményeit hozzákapcsolja az urbanizáció, a tömegközlekedés, a nagy példányszámú újságok (az információ tömegesedése), a nagyipari dömpingáruk, ti tömegkommunikációs rendszerek megszületéséhez. Kettős szerepűnek tekinti a f é n y k é p e t : egyrészt megszámlálhatatlanul sok magánember és hivatalos személy, dokumentátor, riporter által gyakorolt cselekvésforma, mely elképesztő mennyiségű végterméket eredményez, másrészt szemléletek, viselkedési minták terjesztője, továbbéltetője. Ez utóbbiban is megnyilvánuló kettősség: a fénykép a m i n t á k közvetítésére szolgáló médium és egyben a populáris értékeket vizuálisan hordozó, követendő minta. A szerző kifogásolja, hogy miközben fényképek tömege árat] az emberek felé, sem az iskola, sem a televízió nem tanít, terjeszt olyan ismeretanyagot, amely segítené eligazodni az embereket a képdömpingben (hogy menynyire szükséges megtanulni „látni", arra Montvai Attila: Fotográfia és kultúra* kiv áló bizonyíték Gombrichn&k és munkatársainak az ún. természeti népek köréljen Kossuth Könyvkiadó, 1985. végzett kísérlete: a fényképezést nem ismerő törzsek csak hosszabb tanulás u t á n t u d t á k azonosítani s a j á t képüket és közvetlen ismerőseik fényképét). Munkájának szinte alapkategóriája a fotó közvetíMontvai Attila a fotózást m u n k á j á b a n is t e t t e „ m i n t a " , olykor már-már mintha az hasznosító fizikus (a K F K I - b a n dolgozik), „ é r t é k " helyettesítődne a „ m i n t a " megelismert fotográfus (nagy sikerű kiállítása jelöléssel. volt 1984-ben) és a fotográfia elméleti szakembere (a Magyar Fotóművész SzöMontvai vállalkozik arra is, hogv végigvetség Elméleti Bizottságának titkára). gondolja, miként „tükrözi", „másolja", Amikor könyvírásra vállalkozott e témá- „közvetíti" a fénykép, a képmás a „valóban, a bennfentesek biztonságával kezd- ságot". Az idézőjelek a probléma bonyohetett hozzá : mint gyakorló fotós és mint lultságának szólnak. A szerző sem t e h e t évek óta szerzője a Magyar Fotóművészet mást, mint megpróbál korrekt módon 178

KÖNYVEKRŐL

megfogalmazni egy lehetséges értelmezési változatot, és nem zárkózik el másféle magyarázatok létjogosultságának elismerésétől sem. „Csak a b b a n az esetben tekinthető objektív és tényszerű közlésnek a fotográfia — í r j a — , h a minden fotografikus jelenet egy valóságos jelenet lenyomata, és ezek között a kapcsolat egyértelmfiségi-azonossági viszony." Valószínűleg fizikus alapképzettségéből következik az a filozófiai h á t t é r , amely alapján fénykép és valóság kapcsolatát vizsgálja (a fotografikus képmás térbelisége és időbelisége; kép és emlékkép rendszere; u külső és belső idő). Talán ebből is következik, hogv mindvégig hangsúlyosabb könyvében az ideologikus, sőt a szociologikus megközelítés, m i n t az, amit hagyományosan esztétikainak nevezünk. Azonban bármennyire is hiánypótló és gondolatgazdag, problémafeltáró az írás, változatlanul számos lényeges kérdés m a r a d t n y i t o t t a n , megválaszolatlanul. A k ö t e t címéből ugyan az derül ki, hogy Montvai elsősorban t á g a b b keretbe k í v á n j a elhelyezni a fotográfiát (kultúra), m i n t amilyen az esztétikai megközelítés, a k u l t u rális, ideologikus, némelykor szociológiai, kommunikáció-elméleti elemzési hálóba mégis ú j r a és ú j r a belekeveri az esztétikait is (lásd pl. a fotó realizmusa), ez utóbbinak azonban sokkal kevésbé tud eleget tenni, mint az előzőeknek. Elemzi a különböző funkciókban megjelenő fotográf i á t : a fényképet m i n t d o k u m e n t u m o t , a fotót a magánszférában, a közterületeken l á t h a t ó fényképeket. „A d o k u m e n t u m ként felhasznált fénykép — írja — az információk és ismeretek egy meghatározott rendszerét a l a k í t j a ki a l á t v á n y valódiságába v e t e t t hit bizonyító erejével." Némi etikai naivitásról tesz tanúságot a szerző, amikor kijelenti, hogy a valóságot nem lehet fényképek segítségével meghamisítani (92. oldal), h a mégis, az „főbenjáró b ű n " (93. oldal). Ennek épp dokumentumfotók ezrei m o n d a n a k ellent, amelyek manipulációs eszközök is lehetnek a megrendelők kezében. Montvai s a j á t magának is ellentmond később, amikor — nagyon helyesen — a fotóról mint a valóság elé t a r t o t t megszépítő, felértékelő képmásról s a n n a k szerepéről beszél. Nagyon pontos, fontos megállapítások a t tesz a magánszférában tömegesen létrejövő fényképekről (pl.: „az ú t o n mindenki azt hiszi, hogy soha nem l á t o t t jeleneteket fényképez le, és otthon, a lakásb a n Alabamától Tokióig, P r á g á t ó l Kispestig azonos Eiffel-tornyok tekintenek

le a vetítővászonról, azonos benyomásokat és lényegében hasonló asszociációkat keltve"). Dürkheim, Bourdien, Barthes, Sontag n y o m á n elemzi a „fényképezési kényszert" és a fényképnézési kényszert", a fotó funkcióit a mindennapokban. A fényképezést az autózáshoz hasonlítja, b e m u t a t v a a mindennapi kommunikációban és a családi életben betöltött szerepeit. M a j d eljut a tömegkommunikációs eszközökben, az újságokban és a televízióban k ö z v e t í t e t t „közösségi" fényképek problémáinak felvázolásáig. „A fotográfia ezen a területen azért különösen hatékony — í r j a —, mert a magánszférában játszott szerepére visszautaló hatásmechanizmusa a közösségi megnyilvánulást közvetlenül az intim szférához tartozó, abba illeszkedő eseménnyé a l a k í t j a . " Szerinte a fénykép szerepkörének fontosságát a hír, a m i n t a és a mítosz iránti igény t e r e m t e t t e meg. Messzemenően nem értek egyet Montvaival, amikor leszögezi, hogy „ a tömegkommunikációs rendszerek . . . mintaközvetítő szerepüket tekintve egységesek, így a bennük közölt fényképek is a közösség t a g j a i n a k megnyilvánulásait homogenizálják". Nem elnagyoltságból, a gondolkodás felületességéből adódik ez s az ehhez hasonló értelmű kijelentések sora, h a n e m Montvai alig t i t k o l t pesszimizmusából következik (lásd pl. a 21. és McLuhan oldalon a Kierkegaard-idézet ízlésemhez képest túl gyakori idézése). A közterületeken l á t h a t ó fényképet (plakát, reklám, fotografikus ábrák stb.) a látvány és az ember kapcsolatában m i n t kommunikációs a k t u s t tárgyalja. „Kollázsvalóságnak" nevezi az így közvetített valóság-tartományt. Hangsúlyozva a fotográfia kommunikáció-elméleti megközelítésének jogosságát és fontosságát, mélyebb elemzésekbe azonban nem bocsátkozik. A szerző m á r könyve legelején leszögezi, hogy értelmetlennek t a r t j a a szokásos s ú j r a visszatérő kérdést: művészet-e a fotográfia? Szerinte az elmúlt 150 évben azért is nem születhetett egyetlen mértékadó felelet sem, mert a kérdés ily módon való feltevése, maga a kiindulási p o n t helytelen. Mai napig nem alakult ki a fotográfia s a j á t o s fogalom- és kategóriarendszere. Könyvének vége felé, amikor egyre i n k á b b megkísérli az esztétikai megközelítést, s a j á t maga is nehezen tud ellenállni a „mikor m ű t á r g y a f é n y k é p ? " kérdés feszegetésének. Különösen az utolsó előtti két fejezetben érződik ez, azokban, amelyekben a fotográfiai al179

KÖNYVEKRŐL

bumokról, képeskönyvekről és a fotókiállításokról ír. Nem eléggé meggyőző az utolsó fejezet sem, amelyben a s a j á t m a g a által készített fekete-fehér és színes fényképek értelmezésére vállalkozik. Szimpatikus viszont, ahogy megfogalmazza: „ebben a könyvben nem a dolgok tisztázására t ö r t é n t kísérlet, hanem csak a problémák felvetését t ű z t ü k ki célul. S nem t ö b b e t ! " (233. oldal). í g y a könyvismertető írását sem terheli a n n a k felelőssége, hogy számon kérhesse mindazt, ami e kötetből kimaradt. Letéve a könyvet,

magunk is úgy érezzük, Montvai m u n k á j a f o l y t a t á s t igényel. S az egy-két megjelent hazai fotótörténeti, fotópszichológiai mű u t á n végre elemző, alapos tanulmányok sorának kellene következnie a fotográfia több rétegű funkciórendszeréről, a fényképezés és a mindent elárasztó fényképek társadalmi hatékonyságáról, a fotóról mint tömegkommunikációs eszközről, a fényképezésnek a vizuális k u l t ú r á b a n bet ö l t ö t t szerepéről. <S. Nagy

Katalin

A csodálkozó kritikus Ungvári T a m á s — úgy vélem •— mosolyogva t ű r t e el, hogy betessékeljék a kötelek közé, a tévékritikusok ökölcsatáinak színterére. E ringben aztán a józan kétely pajzsa mögül osztogatta az ütéseket. Megfontolt harcmodorának hála, p o m p á s könvet sikerült a tévénéző asztalára letennie. Szeszélyes kötet, t a g a d h a t a t l a n u l . Belekap ebbe-abba, három c s a p o t t horog u t á n — hogy a boksznyelvnél m a r a d j u n k — percekig olykor csak szelíden pofozg a t . Ám ezt a t a k t i k á t tiszteletre méltó szellemi elszántság diktálja. Ungvári látszólag hajlékony. Lényeges dolgokban azonban nem ismer könyörületet. Egyazon harci kedvvel használja az irónia és a szarkazmus fegyverét, a d o t t esetben az öniróniát sem mérve fukaron.

a,2iarmaulik

——

Ungvári T a m á s : A h a r m a d i k csatorna. Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest 180

Könyve nemcsak magvas és szellemes, de a komponálás izgalmával is megragad. Egybeszerkeszti a megszerkeszthetetlent. Szépen tagolt, jól á t t e k i n t h e t ő fejezetsorban engedi szabadjára gondolatait, és az egymástól olykor igen-igen távol eső tém á k között belső rímekkel t e r e m t kapcsolatot. A kötet borítólapján — Ducki Krzysztof k a j á n ötlete jóvoltából — tőgye nőtt a tévékészüléknek. A varázsdoboz t e h á t megfejhető. Csakugyan, hazai zsurnalisztikánk is haszonélvezője a képernyő gazdag tejhozamának. A kritikusnak jóform á n egyebet sem kell tennie, csak fejő-

KÖNYVEKRŐL

széket kerítenie maga alá, és ezt m i h a m a r a b b ítélőszékké változtatni. Élvezetes játék ez. Ungvári már-már belefeledkezik, de a kellő pillanatban m é r t é k t a r t á s t parancsol magára. Az igazságosztó t ó g á j á t — nyilvánvaló -— nem szívesen viseli. Eszelősen vagdalkozni sem szeret, a higgadt megfigyelő szerepét testhezállóbbnak érzi. Ezzel a felfogással az ember, persze, csak alkalmi ( m o n d h a t n i : beugró) televíziókritikus lehet. Valóban, Ungvári a Film,Színház,Muzsika hasábjain mindössze fél esztendeig volt h a j l a n d ó képernyőfogsága t a p a s z t a l a t a i t megosztani. É hat hónap feljegyzéseiből m e r í t e t t e a bátorságot, hogy megnyissa különbejératxi harmadik csatornáját. Ami számomra különösen rokonszenves: nem megjelent kritikáit a d j a közre, t e h á t nem a róka másik bőrét nyúzza le. Mindabból, a m i t tévénézés közben fél év a l a t t papírra v e t e t t , alaposan újragondolt és elegánsan ú j r a írt eszmefuttatásokat kínál az olvasónak. Elcseni ugyan egy-egy s a j á t m o n d a t á t , ötletét, m e t a f o r á j á t , egészében mégis merőben m á s t kerekít kötetté. Szabályszerű tévékritikát alig-alig ír. Sokkal inkább esszét, publicisztikát, tárcát. Mondandója ezáltal is időálló veretet kap, kiszabadul a pere és az óra fogságából. Es ha már ,,a televíziónak nincs emlékezete", csak azért is megpróbálja rögzíteni a múlandót. Ungvári T a m á s t sok minden i z g a t j a e t á g témakörben, de talán semmi sem úgy, m i n t a tévészemélyiség szerepe. Maga is érdekelt ez ügyben, miért is t a g a d n ó k . Leplezni ő sem kívánja. Sőt, éppen i t t forg a t j a legelegánsabban az öngúny fegyverét. Megjegyzi például,hogy olykor,, az izg a t o t t foxikutyák minden vibrálásával" ült le a kamerák elé. Ellenpontként — bevallása szerint mélységes irigységgel — Vitr a j ' t említi, aki „kötélidegzetének csendességével" ú j r a meg ú j r a véghezviszi a c s o d á t : o t t is van, meg nincs is o t t , bele is olvasztja m a g á t a képbe, de ki is komponálja belőle magát. Ungvári a lényegre t a p i n t . Az „eltűnve jelen lenni" fortélyához csakugyan kevesen értenek a hazai televízióban. S akik mégis kilesték a titk á t , azok — kétség nem férhet hozzá — verhetetlen egyéniségek. Arra is képesek, hogy ö n m a g u k a t játsszák el a stúdióban, méghozzá olyan körülmények között, amelyek szinte kényszerítenek a természetellenes viselkedésre. Ungvári sokak nevében f á j d a l m a s a n ismeri el: szemközt a kamerával gyakorta „zsírból m i n t á z o t t

szobor, szociológiai k a r i k a t ú r a , szirup, lépesméz, v a t t a c u k o r " lesz belőlünk. Ki-ki maga d ö n t h e t i el, találva érzi-e magát. Máskor viszont pontos címzettje v a n a kritikájának. Például o t t , ahol a tévé •—sajtószerte f e n n t a r t á s nélkül m é l t a t o t t —nagyszabású vállalkozásáról, a nemzetközi karmesterversenyről esik szó. Ungvári sem tagadja meg a tiszteletet e sorozattól. Ám miközben „nagyszerű műsor"-nak minősíti, kendőzetlenül m o n d j a el kifogásait. Kegyetlen iróniával m u t a t r á : „A rendezőség azt a k a r t a elhitetni velünk, hogy ebben a versenyben, m i k é n t a teremtésben, nincs vesztes; ehhez képest egy maratoni, éjfélbe nyúló gálaesten ünnepelték a győzteseket." Ez az est aztán -— főként n é h á n y szerénytelen mozzanata — alaposan m e g k a p j a a magáét. Egyebek közt így: „ T ö b b e n megköszönték a televíziónak azt, hogy v a n ; m i n t h a a bal kéz szorongatta volna a jobbot forró gratulációval." A hosszú idézettel azt a gunyorosságot. szeretném érzékeltetni, amely a k ö t e t egészére r á n y o m j a bélyegét. Az imént kiragadott részletnél, persze, jóval epésebb passzusai is v a n n a k a könyvnek. A legkeményebben a műsorszerkesztést ostorozza a szerző. Idevágó e s z m e f u t t a t á s á t azzal indítja, hogy minden élvezetben kettős inger munkál: a megszokásé és az újdonságé. Sajnos, állapítja meg, televíziónk nem találta meg e két ingerhatás üdvös arányát. Sebtiben végiglapozva egy hét programját, hirtelen kifakad: „Szeretném tudni végre annak a t i t k á t , hogyan lehet műsort szerkeszteni úgy, hogy az egész ismétlésnek h a s s o n ? " Meggyőzően m u t a t j a ki i t t Ungvári, miképp öli meg az egyhangúság a változatosságot. A képernyőn e monotónia „ a z t sugallja,hogy amit nézni fogunk, a z t egyszer már l á t t u k " . Egyszerűbb lenne mindezt a televízió számlájára írni, és csak a televízió számlájára. A szerző a z o n b a n nem éri be ezzel a kényelmes megoldással. A — szerinte — konzervatív műsorszerkesztés hátterében sejlő társadalmi szemléletet k u t a t j a . Tüzetes elemzésre nincs helye, így a műsorstruktúra k e l t e t t e benyomásaira hagyatkozik. Ezekből pedig azt szűri le, hogy a tévéprogram „ ü z e n e t e " az örök időkre változatlan élet képét szuggerálja. „A műsorszerkesztés egyházi liturgiákra emlékeztet. Azokból is el-elhagynak olykor feleslegessé vált i m á t . . . De a liturgiákban is csak látszólagos a változás. Lényegükhöz tartozik, hogy a bekövetkezett meg181

KÖNYVEKRŐL

váltás tényéből indulnak ki. Volt már feltámadás. A többi változatlan passiójáték." Ungvári tévéjegyzeteit g y a k r a n zárja ilyesfajta csattanó. Jeléül a n n a k , hogy a szerző nem h a j l a n d ó a tömegkommunikációt környezetéből kiszakítva vizsgálni. Szóljon bármiről, akár műhelykérdéseknek vélhető ügyekről, lehetőség szerint odarajzolja, de legalábbis odavázolja köréjük szellemi életünk egy-egy térképszeletét. Összefüggéseiben veszi szemügyre azt a nézetet is, amely a kulturális kritik á t távol t a r t j a a képernyőtől. Elismeri ugyan, hogy egymagában m á r a válogatás is értékítélet, de a szelekciót — m i n t közv e t e t t bírálatot — nem t a l á l j a kielégítőnek. Ügy véli, a televíziónak közvetlenül is véleményt kellene m o n d a n i a alkotásokról és jelenségekről. H a p u s z t á n a szerkesztés r o s t á j á r a bíz mindent ( t e h á t a ma is érvényben lévő gyakorlatot követi), lemond az á r n y a l t a b b megítélésről. Amiről beszél, vagy a m i t b e m u t a t , azt automatikusan értéknek, sőt remekműnek nyilván í t j a , amit viszont nem érdemesít említésre vagy b e m u t a t á s r a , azt s o m m á s a n elmarasztalja. Ez a fejtegetés egybevág azzal, a m i t — s z e m r e h á n y á s k é n t — m á s kritikusok is h a n g o z t a t n a k . A m korántsem ezért elgondolkoztató. A kifejtés m ó d j a a v a t j a izgalmassá. Legfőképpen pedig az, hogy Ungvári ezt a kérdéskört is t á g a b b összefüggésrendszerbe i k t a t j a : a tévé tekintélyének és tekintélyféltésének problémakörébe. A „ h a t á r o z o t t , egyenes" kulturális kritika igényét úgy fogalmazza meg, hogy bátorítani igyekszik a televíziót: h a m á r f e n n t a r t j a a műsorváltoztat á s jogát, éljen b á t r a b b a n a tévedés jogával is. Ungvári T a m á s — m a g á t sem rekesztve ki e jogból — néhány k r i t i k á j á b a n szinte keresi az útvesztőket. Erre kínál lehetőséget például az ismeretterjesztés témaköre. A szerző úgy látja, hogy a műveltség gyarapítására szánt a d á s o k a t sok-sok műsorórában sugározza ugyan a tévé, valójában mégis mostohán bánik velük, csúcsidőn kívülre szorítja őket. Ezzel nehéz lenne vitatkozni. Az e s z m e f u t t a t á s o t t veszít erejéből, ahol a hazai televíziós ismeretterjesztés tárgyközpontú szemléletét kissé differenciálatlanul k á r h o z t a t j a . Ungvári szerint a képernyőn csak az emb e r — a személyiség— a d h a t n y o m a t é k o t egy-egy ügynek. Maga az ügy v a g y a t á r g y bizonytalan hitelű, m i h e l y t sze-

182

mélytelenül jelenik meg. A Deltát említi a szerző példaként. E n n e k a műsornak —el kell ismernie — izgalmas a képanyaga, de u n a l m a s a „személyiséganyaga". Márpedig —- úgy véli — a tudományos élet híreinek személytelen tálalása végső soron oda vezethet, hogy a néző még a rák gyógyszerének felfedezését is közönnyel veszi tudomásul. A Delta sok éves népszerűségi m u t a t ó i , bizony, ellentmondanak ennek a megállapításnak. Ungvári itt ráadásul túl merészen általánosít. Televíziónk m ű s o r a — írja— sokkal inkább tárgyközpontú, semmint szeinélyiségcentrikiis. A k ö t e t írója t ö b b n y i r e mégis jól érez rá televíziózásunk gyengéire. Nyilván azért is, m e r t a kamerák világát „kívülről és belülről" egyaránt m ó d j a volt megismerni. E z felbecsülhetetlen előny. E s semmiképpen sem jogosulatlan. Ungvárinak mindenesetre le kellett gyűrnie aggályait, amelyek abból f a k a d n a k , hogy időnként maga is közreműködik tévéműsorokban. A k ö t e t e t végigolvasva m e g á l l a p í t h a t j u k : sikerült feloldania a d i l e m m á t . Méghozzá azzal, hogy semmilyen módon nem t e t t féket a tollára. Félreértés ne essék: a „harmadik csat o r n a " nem a gáncsoskodás csatornája. Nem a bántani akarásé, hanem a tévén (is) edzett felnőtt gondolkodásé. így azt á n ez a csatorna bárki s z á m á r a hozzáférhető, h a úgy tetszik: korlátlanul és megbízhatóan hajózható. Veszélyes vizei csak hellyel-közzel igazán veszedelmesek. Ungvári — m o n d h a t n i — t á r s a s hajókirándulásra h í v j a meg m i n d a z o k a t , akik hajlandók vele e g y ü t t csodálkozni. Mert kritikusi m a g a t a r t á s á n a k alighanem ez a lényege. V i t r a y ötletét kölcsönvéve és kissé m ó d o s í t v a : csak ül és ámuldozik. Nem akar hinni a szemének. Tévészereplőket lát, akiket a r á t e r m e t t s é g hiánya m i a t t nyomatékosan ki kellene tiltani a stúdióból. A K i m i t tud a d á s a i t figyelve tehetségfelmérő szemlét remél, és szembeszökő tehetséghiányt kell észlelnie. L á t egy t é v é j á t é k o t , mely „súlyos és vad klisékből építkezik" de, m i n t h o g y a magyar színművészet legjavát v o n u l t a t j a fel, feledni kell gyengeségeit. A legjobban mégis akkor csodálkozik el Ungvári, amikor — kritikusi p á l y a f u t á s a során egyetlenegyszer — r e m e k m ű v e t lát a tévében. Méghozzá hazai alkotású mesterművet. A csodálkozásnak ezt a m ó d j á t érdemes lenne eltanulni e k i t ű n ő kötetből. Ocsovai Gábor

KÖNYVEKRŐL

A hírek objektivitásának fejlődéstörténete Két amerikai

megközelítés

Michael Schudson: Discovering the News — A Social History of American Newspapers. Basic Books, New York, 1978.

Dan Schiller: Objectivity and the News — The Public and the Rise of Commercial Journalism. University of Pennsylvania Press, Philadelphia, 1981.

Aligha nevezhetők ritkának azok az esetek a társadalomkutatásban, amikor sok szó esik, heves viták zajlanak valamiről, amiről tulajdonképpen kevés a tényleges ismeret. H a e tiszteletlen véleményben van bármi igazság, akkor a hírek, a tájékoztatás objektivitása bizonyára a szóbanforgó esetek közé tartozik. Az angolszász szakirodalomban például Shaw az 1880-as évekre teszi az objektív hírközlés kezdeteit. 1 Carey szintén a X I X . század kései szakaszára szavaz, 2 míg Siebert és szerzőtársai egyszerűen csak a,,valamikor a X I X . században" kialakuló 3 objektív

tudósításokról írnak. Bagdikian 4 viszont az 1914—1940 közötti időszakra helyezi az objektív hírek „kommerciális imperatívuszának" érvényesülését. Szóval, „így állnak a dolgok", hogy stílszerűen W a l t e r Cronkite egykor minden este elhangzott szavait idézzük. így aztán különösen érdemes — még megkésve is — felfigyelni Schudson és Schiller könyveire, amelyek vállalkoznak a fogalom s főleg a jelenség történeti kibontakozásának vizsgálatára. A történeti megközelítés oly ritka a tömegkommunikáció szociológiájában, amilyen unikum 183

KÖNYVEKRŐL

Habermas monográfiája a ,,Társadalmi nyilvánosságiról. A két amerikai szerző ugyan nyomába sem lép a német szociológusnak, de megismerésre érdemes mondanivalójuk azért jócskán van. Schudson még a hetvenes évek elején, David Riesman biztatására kezdett el foglalkozni a „fontos jelenkori értékek társadalomtörténetével", s ennek nyomán készült el A hírek felfedezése is. Éppen időben, amikor a Vietnam—Watergate sokkok nyomán fellendült hírkutatások 5 hulláma a könyvkiadásban is tetőzni kezdett. A kötetből három utánnyomás látott napvilágot,fűzött változata is kapható, a kritikai fogadtatás pedig szembetűnően kedvező volt. Schiller könyve annyival későbbi, hogy már vitatkozik Schudsonnal, méghozzá alapvető kérdésekben. A hírek iránti érdeklődési divat csökkenésének időszakában, kis egyetemi kiadónál megjelent műve szellemiségében is lényegesen más. Legalább annyira, mint amekkora az eltérés a szerző apjának, Herbert I . Schillernek és David Riesmannek a szemléletmódja között. S a visszhangban is csaknem ekkora volt a különbség. Schudson értelmezése szerint az újságírói objektivitás hite és ideálja a sajtó mintegy százéves fejlődésének és a társadalmi körülmények eközben végbement átalakulásainak termékeként jött létre századunk harmincas éveire. Könyvében ezen évszázados előtörténet szakaszait, illetve az újságírói objektivitás történetét tekinti á t körülbelül a hatvanas évek végéig. Az objektivitás ideálján azt érti, hogy a hírek készítése során szigorúan különbséget tesznek a tények és az újságíró értékei, értékítéletei között. Az utóbbiakat teljesen kizárják, míg a tényekből konszenzuálisan igazolható megállapításokat hoznak létre. A közmegegyezés azon szabályok és eljárások alapja, amelyeket az újságírónak m u n k á j a során követnie kell, hogy személyes értékeitől mentes beszámolókat készíthessen a világról. Az ily módon (szimpla logikai pozitivista álláspontra emlékeztetően) értelmezett objektivitásnak intézményes előfeltételekre, illetve garanciákra van szüksége. Egyrészt az újságírásnak mint professzionális foglalkozásnak függetlenné kell válnia mind a piactól, mind a népakarattól, másrészt az újságírónak — szakmai képzése révén s kollégáinak ellenőrzése nyomán — függetlenítenie kell m u n k á j á t személyes értékeinek befolyá184

sától. Hogyan alakultak ki mármost ezen intézményes körülmények ? Az 1830-as években forradalmi átalakulás ment végbe az amerikai sajtóban. A pénz- és kereskedelmi nagytőke drága, szűk körű réteg- és p á r t s a j t ó j a mellett megjelent és mindinkább hegemón helyzetűvé vált a filléres sajtó (penny-press). Ez az olcsó, bevételeit a lapeladásokból és a — politikai vagy morális megfontolásokat t u d a t o s a n mellőző — hirdetési tevékenységből finanszírozó s a j t ó pártoktól független volt, de politikailag nem semleges. A városokban élő ipari és kereskedelmi középosztály fejlődése úgy 1815-től kezdve mindinkább aláásta, majd átalakított a az Egyesült Államok addigi „liberális kereskedő-köztársaságát" egy „egalitárius piacdemokráciává", m o n d j a Schudson. A filléres sajtó a demokratizálódó gazdaságban egyre jobban előtérbe nyomuló középosztály érdekeit, érdeklődését és tevékenységét tükrözte és mozdította elő. A foglalkozásként, fizetésért végzett riporteri munka bevezetésével, a hírek „feltalálása" és felkutatása által, a mindennapi élet bemutatása és a személyes kíváncsiság extreinitásokkal való kielégítése révén a filléres sajtó történetileg új irányú fejlődést indított el. Az objektivitás szempontjából, mondja Schudson, közvetlenül a hírek „feltalálása" volt a legfontosabb mozzanat. (Megjegyzendő, hogy a filléres sajtó sajátosságainak tárgyalása a könyvben sem sokkal konkrétabb, m i n t amennyire e recenzió jelzi.) E z u t á n még hosszabb időbe telt az újságipar létrejötte és az újságíró mint foglalkozási csoport kialakulása. (Az utóbbit az újságírók növekvő iskolázottsága és jövedelme, a szakmai fórumokat jelentő sajtóklubok megjelenése, a kezdők számára írott kézikönyvek szaporodása jelezte — minden esetben az 1870-es évektől kezdve.) Az amerikai polgárháború a helyszíni tudósítások iránti kereslet révén jelentősen növelte az újságírói személyiségek fontosságát; a hatvanas években megjelent ú j m ű f a j , az interjú is ebbe az irányba mut a t o t t . A riporter mint főszereplő azonban csak az 1880—1890-es években lépett fel, összefüggésben a századforduló körüli reformidőszak, az ún. „progresszivizmus" vizsgálódó, leleplező újságírásával is. E k k o r r a már a sajtó két ágra szakadt: a filléres sajtó örökségét folytató informatív újságírásra (pl. New York Times) és a szenzációkereső szórakoztató újságírásra (pl. a Pulitzer és a Hearst-lapok). Az informatív sajtó a magasabb jövedelmű és

KÖNYVEKRŐL

iskolázottsági! olvasókra (és az őket célba vevő hirdetőkre) t á m a s z k o d o t t elsősorban, míg a másik irányzat jórészt az újonnan érkező, nyelvi nehézségekkel küszködő bevándorlókra, illetve az alacsonyabb társadalmi helyzetű rétegekre. (Schudson a nyelvi nehézségek áthidalásával, a tömegközlekedés által t e r e m t e t t ú j olvasási szituációval és a lapok önreklámjával magyarázza az illusztrációk, növekvő méretű címsorok, az ún. lead-es hírszerkezet kialakulását.) Mindkét laptípusra jellemző volt azonban, m o n d j a Schudson, a „tényközpontúság", az a hit, hogy a tények ö n m a g u k é r t beszélnek, még akkor is, h a k o n t e x t u s nélkül prezentálják őket. A fotografikus realizmus (v. ö. Schiller álláspontjával) újságírói törekvéssé vált. Az 1890-es években már a ,,ki, mit, hogyan, mikor és h o l " algoritmusa szerint t a n í t o t t á k a kezdő újságírókat a hírkéBzítésre. Mindez azonban még mindig nem tekinthető az újságírói, hírközlési objektivitás érvényesülésének. E z még csupán e g y f a j t a „naiv empiricizm u s " volt. A századforduló u t á n egyre fokozódó mértékben kezdték kétségbe vonni a racionális közvélemény létét, szerepét, s az I. világháború után teljesen nyilvánvalóvá lett, hogy elveszett a hit a „demokratikus piactársadalomban". S ahogy megkérdőjeleződött, hogy „független egyének szavazása a demokráciában helyes dönt é s t eredményez", úgy kérdőjeleződött meg az is, írja Schudson, hogy „ a független egyének által, véletlenszerű módon felszínre hozott tények f e l t á r j á k az igazs á g o t " . A demokrácia és a piac iránti bizalom megrendülése és a tényekbe v e t e t t „naiv empiricista" hit elvesztése között két tényező t e r e m t e t t kapcsolatot. A háborús propaganda, illetve a public relations mind szélesebb körű gyakorlata. Az újságírók immár nem maguk á s t á k elő, tárt á k fel a tényeket, hanem készen k a p t á k azokat, közvetlen munkafeltételeik pedig egyre jobban arra csábították és kényszerítették őket, hogy elfogadják és továbba d j á k a „tényeket", amelyekben már n e m bízhattak. A s a j t ó többféleképpen reagált az ú j helyzetre, amikor immár a tények nem beszéltek önmagukért. Egyrészt fokozottan elismerték az újságírói szubjektivitás lét é t , a m i t az aláírt tudósítások megjelenése, sokasodása jelzett. Másrészt ú j műfajok nyertek teret, m i n t például az „értelmező tudósítás", amely már nemcsak a tényeket, hanem h á t t e r ü k e t , összefüggé-

seiket is igyekezett bemutatni. Erősödött továbbá a specializációra való törekvés, a készen k a p o t t tények felülvizsgálata, kritikus értelmezése végett. S mintegy menedéket kerestek az újságírók a tudom á n y b a n is, a h o n n a n — vagy amelynek analógiájára — az objektivitás ideálja is kialakult. Az objektivitás ideálja a kétely és hitvesztés terméke, annak elismerése — írja Schudson — , hogy a szubjektivitás kiküszöbölhetetlen. Ezért és nem ennek ellenére vélt a harmincas évek közepére közhasználatúvá az objektivitás ideologikus eszméje. Az újságíróknak szemléleti keretre, t á m p o n t r a volt szükségük munkájuk végzéséhez a tényekbe v e t e t t hit elvesztésének időszakában. „A h a t v a n a s években az »objektivitás« a visszaélés szinonimájává vált . . . Az újságírás objektivitását addig az elfogultsággal szembeni ellenszernek t a r t o t t á k , s most mindennél körmönfontabb elfogultságként tekintettek rá. Az »objektiv« tudósítás ugyanis olyan víziót reprodukált a társadalmi valóságról, amely elutasította a hatalom és az előjogok alapvető struktúráinak vizsgálatát. Nemcsak hiányosnak, hanem . . . torzítónak t e k i n t e t t é k . " E lényeges változást, Schudson értelmezése szerint, két tényező idézte elő: a kormányzat mind erőteljesebb „hírmenedzselési" tevékenysége és az „ellenkultúra" kritikája. A Roosevelt-kormányzat által létrehozott minisztériumi sajtóosztályok, Joseph McCarthy ravasz manipulatív t a k tikázása a sajtóval, a Vietnamról szóló kormányzati hírek szolgálnak Schudson fő érveiül. E m e l l e t t ilyen megfigyeléseket is tesz: „A kormányzati hírmenedzselés volt az, aminek a s a j t ó ellenállt. Mert egy dolog volt az, amikor a sajtó t a r t o t t viszsza a nyilvánosságtól a híreket a korm á n y z a t t a l való együttműködésében, s egészen más dolog volt, hogy a kormányzat t a r t o t t a vissza az információt a sajtótól." Schudson r á m u t a t , hogy az objektivitás álláspontjának válsága felélesztette az irodalmi újságírás, illetve,a leleplező újságírás régi hagyományait. Ám a h a t v a nas évek t á r s a d a l m i mozgalmainak hanyatlása és elenyészte nyomán az újságírás bírálatának, reformjának erőforrásai is kimerültek. Az amerikai „újságírásban nincs olyan ú j ideál, amely eredményes kihívást intézhetne az objektivitás ellen" — fejezi be gondolatmenetét a szerző. Schudson szerint t e h á t az objektivitás ideálja, ideológiája, és az ennek megfelelő praktikus eljárások tulajdonképpen egy t a r t ó s és mélyülő válsághelyzetre a d o t t 185

KÖNYVEKRŐL

reakciók. Kétségkívül elgondolkodtatóan hangzik, amit mond, de igen h a m a r felb u k k a n n a k az olvasóban a kételyek is. Általában véve a megközelítés és elemzés m ó d j a látszik — m o n d j u k ki — eléggé felszínesnek, impresszionisztikusnak. (Nem túlzás azt mondani, hogy ,,A magányos tömeg" olvasói el t u d j á k képzelni Schudson munkamódszerét, h a a riesmani eljárások kevésbé érzékeny, kevésbé szellemes és kevésbé szisztematikus változat á t próbálják elgondolni.) Az 1830-as évek tárgyalásakor a társadalmi h á t t é r még viszonylag konkrét a könyvben, a vizsgált probléma és a „ h á t t é r " összefüggései még viszonylag plasztikusak és összetettek. Á m ahogy közeledünk a jelen felé, az elemzés mindinkább á t m e g y e g y f a j t a — jobb szó h í j á n — „eszme-" és „közérzet"történetbe, amely önmagában sem igazán pregnáns, a társadalmi mozgások pedig mindinkább jelzéssé válnak, s az újságírás intézményi valósága is nagyon hiányos, fakó ködképként dereng fel. (Csup á n két mozzanatot említve: a sajtókoncentráció folyamata egyáltalán nem kerül szóba, a televízió léte pedig éppen hogy előbukkan.) A számos idézet ellenére igen kevés a kötetben az empirikus tény, amely alátámasztaná az újságírás változásairól m o n d o t t a k a t . így a z t á n a korszakok elkülönítése, jellemzőik megkülönböztetése (példátd a „tényközpontús á g " és az „objektív t u d ó s í t á s " közötti eltérések) is elég bizonytalannak látszik. Esetenként pedig a szerző által felidézett tendenciák egyszerűen nem érvek az állít á s alátámasztására. (A harmincas évek eleje óta létező kormányzati „hírmenedzselés" például miért csak a h a t v a n a s években járult hozzá az objektivitás intézményesült ideológiájának válságához ? E z t legalábbis magyaráznia kellene a szerzőnek.) !

D a n Schiller kevesebbre vállalkozott Schudsonnál. Tulajdonképpen csak a polgári s a j t ó objektivitásának kibontakozási időszakát szándékozik b e m u t a t n i és elemezni, azaz az 1830—1840-es éveket. Már ez az időszak is jelzi felfogásának gyökeres eltérését, elemzési módszere pedig még inkább. (Mielőtt erre r á t é r n é n k , érdemes megjegyezni, hogy Schiller könyvének utolsó fejezete megkísérli felvázolni a későbbi fejlődést és változásokat. A szerző némileg kényszerül is erre, hiszen az objektivitás „sajátosan evolúciós jelleg é t " hangsúlyozza. Másrészt, az 1850-től 1935 t á j á i g terjedő időszak felvázolása 186

alig húsz oldalon — szükségképp igen elnagyolt.) A szerző lényegében azzal kezdi gondolatmenetét, hogy a Schudson által tételezett középosztály egyszerűen „nem létez e t t " az 1830-as években. A kereskedelmi nagytőke ellen fellépő ipari tőkések, kézművesek, iparossegédek, gyári munkások és napszámosok csupán átmenetileg képeztek viszonylag egységes csoportot, amelyen belül azonban k i m u t a t h a t ó feszültségek érvényesültek. S a filléres s a j t ó sem előzmények nélkül jelent meg, hanem építhetett annak a rövid életű, de mégis szembetűnően sikeres radikális sajtónak tapasztalataira, amely t ö b b évvel Benjamin D a y lapja, az első filléres újságnak számító „The New York S u n " előtt kipróbálta a penny-press később népszerűvé váló megközelítésmódjának számos elemét. (1827 és 1832 között mintegy 50 munkáslapot alapítottak, amelyhez újabbak csatlakoztak az 1837-ig terjedő időszakban, amikor is egy gazdasági depreszszió lényegében v a l a m e n n y i t e l t ü n t e t t e a piacról. Tegyük hozzá, e lapok nemigen tették ki az akkor k i a d o t t újságok 10 százalékát.) Schiller lényegében azt á l l í t j a — és részletesen dokumentálja is — , hogy a pennypress a korabeli társadalmi küzdelmekben elfoglalt helyzete m i a t t vált népszerűvé. A gazdasági lehetőségekhez való egyenlő jogok, a tudásbeli monopólium elleni fellépés, a törvény előtti egyenlőség és a választójog kiszélesítésének követelése éppúgy széles kispolgári és munkásrétegek érdekeit és konkrét törekvéseit fejezte ki, m i n t a kereskedelmi n a g y t ő k e monopóliumai elleni t á m a d á s o k . A s a j t ó „becsületessége", „ p á r t a t l a n s á g a " , a tények bem u t a t á s a — a korabeli p á r t s a j t ó kritikáját, az a d o t t uralmi viszonyok bírálatát szolgálták. Nagyon szellemesen m u t a t j a ki Schiller egy hírhedt hírlapi kacsa (a New York Sun-ban a holdbéli denevér-emberekről és társadalmukról közölt „tudósítás"sorozat elemzésével), hogy az újságírói objektivitás számos technikai eljárása —például a tekintélyes forrásokra való hivatkozás, aprólékos részletek ismertetése — m á r az 1830-as évek közepén ismert volt. Schiller is hivatkozik — m o n d j u k így — korszellemre, a századforduló közepén uralkodó naiv empiricista közfelfogásra, mint amely a tények problémátlan felt á r á s á b a v e t e t t hitet megalapozta. Rám u t a t a fényképezés szerepére a filléres

KÖNYVEKRŐL

s a j t ó tényközpontúságának ideállá és önideológiává válásában. A pontosság ekkor a tények közvetlen és egyetemes felismerhetőségét jelentette, nemcsak a baconi elvek népszerű változatainak, hanem a dagerrotípiák hatásának is tulajdoníthatóan. E g y korabeli, viszonylag nagy példányszámú lap, a National Police Gazette elemzése révén m u t a t j a be Schiller a tényszerűség világa sajtóbeli megteremtésének m ó d j á t , eljárásait. A korrupt köztisztviselők leleplezése, a „ k ö z j ó " sajtóbeli védelm e kapcsán konkrétan érthetővé válik az empiricista ténybeliség politikai-társadalmi jelentősége. A Police Gazette-ben közölt bűnügyi tudósítások elemzése ré-, vén pedig a szerző finoman d o k u m e n t á l j a , hogy a kor uralkodó értékei — mindenekelőtt a vagyon tisztelete és az anyagi felemelkedés törekvése — miképp egyesítettek olyan társadalmi csoportokat, amelyek később élesen elkülönülő rétegekké, osztályokká fejlődtek. Ezen uralkodó értékek közössége, a politikai viszonyok — reformjellegű — átalakításának célja s a köznapi lét érdekességeinek b e m u t a t á s a együttesen hozta létre a kommerciális jellegű filléres s a j t ó széles olvasóközönségét. A gazdaság gyors fejlődése pedig a

hirdetői keresletet t e r e m t e t t e meg az olvasók figyelme iránt. Az á r n y a l t a b b társadalmi összefüggések felrajzolása, a korabeli s a j t ó elemzése s az eközben t e t t élesszemű megfigyelések jelentik Schiller könyvének erősségeit. Az analízisre kiválasztott időszak valóban relevánsnak látszik, a filléres s a j t ó társadalmi-kísérleti előzményeinek felvillantása igen érdekes (különösen, h a az olvasó emlékezik a korabeli angol sajtóviszonyok hasonlóságaira és eltéréseire is). N a g y o n rövid azonban a vizsgált időszak, s az elemzés minősége ellenére is kételyeket támasztó a legrészletesebben analizált lap kiválasztása. Valahogy intellektuális torzó a könyv, amelyet a szerző — azóta megjelent írásainak t a n ú s á g a szerint — nem kíván továbbdolgozni. Schudson és Schiller megközelítéseiben vannak olyan elemek, amelyek eltéréseit az olvasó meg t u d j a ítélni, el t u d j a rendezni •— m o n d j u k a kor társadalomtörténeti tényeinek ismeretében. Az objektivitás történeti lokalizálásában meglévő különbségeik azonban — a rendelkezésre álló más publikációk ismei'etében — egyelőre feloldhatatlanok. Jakab

Zoltán

J egyzetek 1 2

3 4 6

Shaw, D. L . : News Bias and t h e Telegraph. Journalism Quarterly, 1967/1. 3—12. old. Carey, J . W . : The Communication Revolution and t h e Professional Communicator. I N : Halmos, P. (ed.): The Sociology of Mass Media Communicators. The Sociological Review Monograph, University of Keele, 1969. 23—38. old. Siebert, F. S.—Peterson, T.—Schramm, W . : Four Theories of t h e Press. University of Illinois Press, Urbana, 1963. Bagdikian, B. H . : The I n f o r m a t i o n Machines. H a r p e r and Row, New York, 1971. E z az az időszak, amikor az egyik amerikai recenzens fordulata szerint a „Gerund plus N e w s " szinte szabványos könyvcímmé vált. Csak a figyelemre méltó szerzők köteteire gondolva, vagy f é l t u c a t m ű jelent meg „Making . . .", „Creating . . .", „Manufacturing . . .", „Deciding . . . " s hasonló kezdetű címekkel.

187

Lapokból A video forradalma

MEDIA DEVELOPMENT Szép csendben egy olyan tömegkommunikációs forradalom zajlott le az utóbbi tíz év során a világ iparilag f e j l e t t országaiban, amelyet alig vettünk észre: a video detronizálta a m i n d e n h a t ó n a k vélttelevíziót, m e g v á l t o z t a t t a a szórakozási szokásokat, bizonyos vonatkozásban magát a családi életet is. A videorobbanás a kanadai tájékoztatási minisztérium szerint legalább annyira á t fogja alakítani egész kommunikációs környezetünket, mint annak idején a televízió. R á a d á s u l a videotechnika ú j kap u k a t nyit meg a filmkészítés, s talán leginkább az o k t a t á s előtt. Egyszer csak azt fogjuk észrevenni, hogy gyökeresen á t a l a k u l t a k o k t a t á s i intézményeink, módszereink is. Eddig elsősorban a világ négy nagyobb régióját á r a s z t o t t á k el a képmagnók: Észak-Amerikát, É s z a k n y u g a t - E u r ó p á t , a Közel-Keletet és Délkelet-Ázsiát. S a legérdekesebb az, hogy m i n d e n ü t t másmás megfontolásból használják az emberek. Amerikában elsősorban kölcsönzött filmeket néznek, s főleg a fiatalok rock- és popkoncertek ugyancsak kölcsönzött felvételeit. Az amerikaiak jó része számára maga a „ v i d e ó " szó egyre i n k á b b ilyen jellegű zenei felvételt jelent. E u r ó p á b a n eddig Nagy-Britanniában t e r j e d t el leginkább a video, m a j d az NSZK, Hollandia és a s k a n d i n á v térség következik. I t t úgy tűnik, az emberek elsősorban arra használják a képmagnót, hogy televíziós műsorokat vegyenek fel, hogy azokat később, tetszésük szerinti időpontban játsszák le m a g u k n a k . Mindazonáltal E u r ó p á b a n is t e r j e d ő b e n van a játékfilmkölcsönzés. 188

A Közel-Kelet különleges eset: a video terjedésének fő oka az olajgazdagság és az a t é n y , hogy ezeknek a mohamedán országoknak egy részében a vallási tilalmak m i a t t mozik nem működnek. A lakosság számához viszonyítva a világon Kuwaitban van a legtöbb videokésziilék (90 százalékos telítettség), de például egy korábbi t á j é k o z t a t á s i minisztere Szaúd-Arábiát ,,a világ első video-társadalmának" nevezte. Az arabok elsősorban Egyipt o m b a n készült filmeket, zenés, táncos látványosságokat néznek videón. A Közel-Kelet ráadásul fontos szerepet játszik a b b a n is, hogy az itteni gazdag országokban dolgozó vendégmunkások révén India, Thaiföld és a Fülöp-szigetek felé terjessze t o v á b b a videokultúrát. A délkelet-ázsiai országokban (Malaysia, Hongkong, Taivan, Dél-Korea, Indonézia) a video meglepően széles körű elterjedtségének oka az, hogy a televíziós adások szigorú állami ellenőrzés a l a t t állnak, a készülékek viszonylag olcsón beszerezhetők, s a video-kalózkodás igen jól megszervezett üzletág. H a a video „ m ű f a j a i n a k " statisztikáját vizsgáljuk, elrettentő képet kapunk. Az N S Z K - b a n például egy 1983-as vizsgálat a d a t a i szerint a videózok többsége (45 százalék) horror- és háborús filmeket nézett m e g ; a további sorrend: kalandfilm, western, krimi (25 százalék); erotikus és pornográf filmek (12 százalék); gyermekfilmek (7 százalék); vígjátékok (6 százalék); zenei — klasszikus és popzenei — felvételek (2 százalék), oktatófilmek (2 százalék). Ez a helyzet (máshol is nagyjából hasonló) joggal aggasztja azokat, akik féltik az emberiséget a videótól, annál is inkább, mert például a televíziós adásokat vagy a k o r m á n y o k vagy más társadalmi szervezetek (vagy csak egyszerűen: a nyilvánosság) valamilyen formában ellenőrizték. A video a z o n b a n kirekeszti a nyilvánosságot, s a kalózkodás segédletével „elszabad u l h a t a pokol". (1985/1.)

LAPOKBÓL

A japán dilemma: kormánytámogatás vagy kereskedelmi műsorszórás ? A múlt. Mikor a húszas évek elején a jap á n kommunikációs minisztérium megh a t á r o z t a a műsorszórási politikát és irányelveket, két modell — a brit és az amerikai — közül választhatott. F ő k é n t társadalmi megfontolásból végül is az angol m i n t á t követte, és a központosított műsorszórás mellett döntött. Közigazgatási egységenként csupán egy műsorszórót engedélyezett, megtiltotta a reklámot, s kizárólag az előfizetési díjakból származó bevételt engedélyezte. A beruházások a t szervezetenként 200 yenre korlátozta, és úgy h a t á r o z t a meg a műsorszóró szervezeteket, mint a kommunikációs minisztérium felügyelete alá tartozó jogi személyeket. E megszorítások ellenére a k a d t a k merész vállalkozók. 1925. március 22-én megkezdte rendszeres adásait a tokiói műsorszóró állomás, s még ugyanebben az évben csatlakozott hozzá a nagoyai és az osakai adó is. Egy év múlva a három szervezet összeolvadt, így j ö t t létre a Nippon Hoso K y o k a i (NHK), azaz a J a p á n Műsorszóró Társaság. A csendes-óceáni háború kritikus éveiben a kormány mindent elkövetett, hogy növelje a rádiókészülékek s z á m á t J a p á n b a n és az uralma alá tartozó országokban egyaránt. „Vevőkészüléket minden h á z b a " jelszóval k a m p á n y t indított a rádió népszerűsítéséért. Anyagi haszna ugyan nein származott ebből, a politikai p r o f i t azonban elég jelentős volt ahhoz, hogy ösztönözze a műsorszórási technika fejlődését. A háború végén J a p á n már tekintélyes műsorszóró szervezettel rendelkezett, amely a technikai fejlődés magas f o k á r a j u t o t t el. Lényegi feladatát, a közszolgált a t á s t tekintve azonban — technikai tökéletessége ellenére — a műsorszóró rendszer megbukott. 1945-ben a szövetséges csapatok főparancsnoka megszabadította a s a j t ó t minden kötelékétől, amely a kormányhoz fűzte, és ösztönözte a szabad —• sőt bizonyos határok között az ellenzéki — véleménynyilvánítást is. E z fordulójxint volt a japán műsorszóró rendszer történetében. Megindult egy fo-

lyamat, mely 1950-ben ú j műsorszórási törvényhez vezetett. Megszűnt a műsorszórás monopóliuma, megjelentek a kereskedelmi adók, az N H K független szervezetté vált, melyet „ a nemzet t a r t f e n n " , s a műsorszórás adminisztratív irányítását a Rádiószabályozási Bizottság hatáskörébe utalták, amelyet az USA Szövetségi Kommunikációs Bizottságának mint á j á r a hoztak létre. A jelen. Az országos hálózat, az N H K jellemzőit a következőkben lehet összefoglalni : aj Ez az egyetlen műsorszóró szervezet, amely egész J a p á n t besugározza. K é t rádió- és két televízió-hálózatot é p í t e t t ki, s a hazai közvetítéseken kívül felelős a Radio J a p a n működtetéséért is, amely 21 nyelven ad m ű s o r t heti 37 ó r á b a n . 1984ben fellőttek egy műholdat, és az N H K megkezdte a közvetlen műsorsugárzást az otthonokba. De mivel a p a r a b o l a a n t e n n a még mindig drága, és mivel az N H K u g y a n a z t a m ű s o r t a d j a műholdról is, mint hagyományos eszközökkel, műholdas tevékenysége m a még nem számottevő. b) P a p í r f o r m a szerint az N H K a külső (politikai vagy pénzügyi) erőktől teljesen függetlenül működik, s a gyakorlatban is nagyfokú autonómiával. Az, hogy az igazgató tanács 12 t a g j á t a miniszterelnök nevezi ki a p a r l a m e n t mindkét házának jóváhagyásával, némiképp kétségbe v o n j a ugyan az intézmény a u t o n ó m i á j á t , de a műsorszórási törvény a politikusokat kizárja a tanács tagjai közül. c) Az N H K bevétele csaknem teljes egészében (98 százalékban) előfizetési díjakból származik. A műsorszórási törvény értelmében bárki, akinek „az N H K adásainak vételére alkalmas felszerelése van, köteles szerződést kötni az N H K - v a l " . A társaság így havonta 980 y e n t szed be közvetlenül a szerződést aláíró h á z t a r t á soktól. R e k l á m o t vagy más jövedelemforrást nem engedélyeznek. d) Az N H K Általános H á l ó z a t á n a k az információs és szórakoztató m ű s o r o k a t illetően öt kereskedelmi tévéhálózattal kell állnia a versenyt. A Közművelődési Hálózat igen sokféle kulturális és oktatóműsort kínál, amely semmilyen m á s csatorna választékában nem szerepel. Az Általános Hálózat közönsége óriási (gyakran nagyobb, mint az öt versenytársé együttvéve), a Közművelődési H á l ó z a t műsorait természetesen kevesebben nézik. 189

LAPOKBÓL

A jöv6. A dicső m ú l t és a sikeres jelen ellenére az N H K ege korántsem felhőtlen. Aggodalomra ad okot többek között a pénzügyi helyzet. Mivel a televízió m á r minden j a p á n h á z t a r t á s t meghódított, az N H K nem reménykedhet a bevétel növekedésében. Csupán a vételi díj emelése enyhítene pénzügyi nehézségein, ez a döntés azonban, h a j ó v á h a g y j a is a Parlament, más szempontból fogja károsan befolyásolni az N H K működését: például a díjbeszedést illetóen. A törvény értelmében a tévékészülék tulajdonosa szerződést köt az N H K - v a l , amely alkalmazottaival beszedeti a díjat. Néhány év ó t a kevés, de egyre növekvő számú néző m e g t a g a d j a a díjfizetést. A nem fizető háztartások száma szigorú titok, s a becslések erősen eltérőek. Az N H K úgy d ö n t ö t t , nem viszi bíróság elé az ügyet, és a k o r m á n y h i v a t a l o k a t sem kéri az összeg b e h a j t á s á r a . E h e l y e t t ,,rábeszélőket" küld, hogy csendben meggyőzzék a makacs nézőket, és aláírassák az előfizetési szerződést. Most félnek, hogy a j a p á n t á r s a d a l o m b a n m u t a t k o z ó ú j tendenciák csak o l a j a t öntenek a tűzre: azok, akik állításuk szerint csak a kereskedelmi a d á s o k a t nézik, nem hajlandók fizetni olyasmiért, aminek semmi hasznát nem veszik. H o g y kimozduljon a holtpontról, az N H K előtt két lehetőség áll: vagy támog a t á s t kér a kormánytól, vagy hirdetéseket közvetít. Mindkettő lemondást jelent a hagyományokról, melyekre a társaság joggal büszke. A k o r m á n y t á m o g a t á s függetlenségét és szavahihetőségét veszélyeztetné, a reklám bevezetése pedig — bár h a t a l m a s bevételeket hozna — kiváltaná a magánadók tiltakozását, és tönkretenné az N H K image-ét: olyan szervezetként ismerik, amely soha nem fogadott el pénzügyi segítséget a k o r m á n y t ó l vagy egyes csoportoktól. Ráadásul, amikor a műsorszórási törvény megszületett, nem gondolták, hogy a kereskedelmi adók v a l a h a is komoly konkurenciát jelentenek m a j d az N H K nak. A reklámpiac növekedésének köszönhetően azonban számuk egyre nőtt, és m a már gazdag és változatos program o t kínálnak, beleértve a híreket és a kulturális műsorokat is. 1985 áprilisától pedig működik már az Egyetem az É t e r b e n is, e speciális állami vállalkozás, melynek 18 ezer beiratkozott hallgatója van. H a t á s á t természetesen 190

még nehéz felmérni, de az kétségtelen, hogy véget vet az N H K monopóliumának, melyet az oktatóműsorok terén élvezett. B á r az N H K eltűnése a kommunikációs színtérről m a még elképzelhetetlen ( k ö z p o n t j á t több, mint kétmillióan keresik fel évente, és több, mint négymillió levelet és telefonhívást k a p országszerte), senki sem t u d j a megjósolni, mennyire kell megváltoznia, hogy a jövőben eleget tegyen az emberek elvárásainak. (1985/2.)

Kis országok — tömegkommunikációs kihívások

The

NORDICOM REVIEW of Nordic Mass Communication Research

Dánia, Finnország és Svédország közös tömegkommunikációs folyóiratának, a Nordieom Reviewnek ez évi első száma bepillantást enged e skandináv országok tömegkommunikációjának helyzetébe, céljaiba és gondjaiba. Szorosabb vagy lazább szálon, de szinte valamennyi tanulm á n y azzal foglalkozik, hogy milyen az érintett országok tömegkommunikációs politikája, stratégiája és az ú j tömegkommunikációs technikák, jelenségek kihívásaira. Adottságaikat és a lehetőségeiket a realitások talajáról vizsgálják. Ilyen a d o t t s á g a nagy országok tömegkommunikációs eszközeinek növekvő behatolása e kis országok tömegkommunikációs rendszerébe, a multinacionális szórakoztatóipari vállalatok befolyásának erősödése, a műholdas műsorszórás megjelenése, a videózás rohamos terjedése. A f e l t a r t ó z t a t h a t a t l a n folyamatokkal szemben a struccpolitika nemcsak hatástalan, hanem káros is. Veszélyezteti az alapvető célok elérését. A tömegkommunikációs politika ilyen céljának, talpkövének tekintik a nemzeti nyelvi kultúra ápolásán kívül a regionális kulturális hagyományok, az északi országok sajátos k u l t ú r á j á n a k őrzését is. E z azonban csak igen rugalmas,

LAPOKBÓL

az ú j jelenségekre szüntelen — s kívánatosan h a t é k o n y — tömegkommunikációs politikával érhető el. Olyannal, a m e l y nem elégszik meg a nemzeti kultúra fontosságának puszta hangoztatásával, hanem optimális feltételek mellett építi be saját arculatú tömegkommunikációs rendszerébe az ú j eszközöket és módszereket. A folyóirat élén Preben Sepstrup a nemzetközi televíziós hirdetések gazdasági következményeit, a dán fogyasztókra gyakorolt h a t á s á n a k perspektíváit vizsgálja. Az olyan kis országokat, mint különösképp Belgium és Dánia, már k o r á b b a n is elárasztották főként a francia és a n y u g a t n é m e t tév écsatornák hirdetései. E gondok megsokszorozódtak az 1983 júniusa ó t a működő, műholdról sugárzott angol nyelvű tévécsatorna, a Sky Chanel m i a t t . B á r az európai műholdas műsorszórás progr a m j a i és reklámjai természetesen nemcsak a kis országokat érik el, mégis szám u k r a t ű n t a leginkább „kellemetlenn e k " a reklámverseny. Ez utóbbiból Dán i á b a n a n y u g a t n é m e t televízió (elsősorban a ZDF) is kiveszi a részét. I l y e t é n körülmények között a külföldi reklámok s t r u k t ú r á j á t behatóan vizsgáló k u t a t á s nak arra is választ kellett adnia,célszerű-e a d á n hirdetési tőkének átáramolnia a nemzetközi tévés hirdetésekbe, hogy e kerülő xiton érje el a hazai fogyasztókat. A válasz: nem. Egyrészt a nemzetközi tévéreklám erősebb csábító h a t á s t gyakorolhat a fogyasztókra a nagyobb, m i n t a kisebb országokban. Másrészt a tévéhirdetések kevésbé befolyásolják a vásárlói m a g a t a r t á s t , mint a portékáról részletesebb információkat n y ú j t ó újsághirdetések. Ezek zöme viszont hazai l a p o k b a n jelenik meg hazai termékekről. Marja-Leena Kalkkinen és R a i j a Sarkkinen a nemzetközi szórakoztatóipar expenziós törekvését, az ú j tömegkommunikációs technikák rohamos terjedésének tényeit és következményeit ismerteti. Részletes a d a t o k a t közölnek a kiemelkedő szórakoztató társaságok dinamikus növekedéséről a 70-es években. Ezek fejlődésére az jellemző, hogy nemcsak hagyom á n y o s és ú j tömegkommunikációs termékeket, filmeket, tévéműsorokat, hanglemezeket, magnó- és videokazettákat állít a n a k elő, hanem kozmetikai cikkeket, sportszereket, élvezeti cikkeket is (és még sok minden mást). A Columbia Pictures filmvállalat lett például a Coca-Cola jelenlegi tulajdonosa. A sokféle gazdasági forrásból táplálkozó vezető tömegkommuni-

kációs nagyvállalatok legvirágzóbb üzletágát képezi a videojátékok, filmek forgalmazása, a kábeltelevízió. Az USA filmtársulatai mind nagyolib szerepet játszanak az európai kábeltelevízió-programokban s hasonlóképp az európai videopiacon. Mindez olyan tömegkommunikációs stratégia kidolgozását teszi szükségessé, amely időben és rugalmasan reagál a multinacionális szórakoztatóipar mozgására, térhódítására. Az elzárkózás ugyanis lehetetlen. Csak a sokféle szempontot figyelembe vevő, átgondolt tömegkommunikációs politika csökkentheti a nemkív ánatos hatásokat. J a n Ling a tömegkommunikációnak a zenei ízlésre gyakorolt befolyásáról ír az európai perspektíva szemszögéből. A zene terjesztésének technológiai feltételei kor á b b a n is meghatározóak voltak, s még inkább azok a jelenben. A klasszikus zene és a népszerű zene közti szakadék ugyan változatlanul fennáll, de m i n d k e t t ő kölcsönösen megtermékenyítheti egymást. Az európai művészi zene és az afro-amerikai népszerű zene — amely kiváltkép]) a fiatalok zenei ízlését formálja — egymásra találásának egyik eszköze lehet a tömegkommunikáció. A folyóirat egyik legolvasmányosabb c i k k e — K e i t h Roe t o l l á b ó l — az 1980— 1984-ben a video körül kirobbant svéd erkölcsi p á n i k szociológiája, szociálpszichológiai hátteréről tudósít. A 80-as évektől viharos gyorsasággal t ö r t e k be Svédországba a videokazetták, amelyek csakh a m a r elnyerték a fiatalságot megrontó „ördög" (folk devil), á r m á n y címkéjét. Az újságok mind nagyobb t e r e t a d t a k a főként a pedagógusok által szított s a szülők körében terjedő morális p á n i k n a k : az „ á r t a t l a n " fiatalok megrontásának szimbólumává v á l t a video. S visszatérő képpé az ifjú, aki az iskolából hazatérvén, a hálószobában nézi órák hosszat — még szerencse, hogy főként csak üdítő italok fogyasztása közben — a pornográf videofilmeket. A vészharangok megkongatása semmiképp nem volt a r á n y b a n azzal, hogy a hisztéria tetőződésekor a svéd háztartások 7 százaléka rendelkezett képmagnóval, és ezek egyharmada nézett csak n a p o n t a videofilmeket. A szerző idézi Cohen (1980) tanulmán y á t a széles körben elterjedő ú j eszközök negatív indulatokat, beállítódásokat kiváltó motivációiról és J . Halloran videózásról írt véleményéről. Az „ ú j " , a „ m á s " gyakorta v á l t ki morális köntösbe öltözött hiszteroid f o g a d t a t á s t . É p p ú g y , 191

LAPOKBÓL

amiként a hiedelmek, az előítéletek erőre k a p n a k minden szokatlannal, „mással", „idegennel" szemben. Így lehet — ironizál a szerző — , hogy a Nordicom Review 1990-ben megjelenő egyik cikke m á r ezt a címet viselhetné: „Svéd erkölcsi pánik a bevándorló fiatalok m i a t t ! " R o e egyáltalán nem becsüli le az erőszakot elfogadó (dicsőítő) és a pornográf videofilmek veszélyét. De ezek aránya a videózás terjedésével mind szűkebbre csökkent. 1984-ben alább is hagyott a video körül mesterségesen k e l t e t t pánik, hiszteroid reakció, és a videózásról egyre több pozitív hivatkozás l á t o t t a s a j t ó b a n napvilágot. Ezek fényében a videotechnikával rendelkező háztartások tagjai nem tűnnek deviáns m a g a t a r t á s ú a k n a k . Sőt, inkább a „ n o r m á l " családok magatartásmintáinak felelnek meg. Ezzel a video az ördög szerkentyűjéből „tiszteletre m é l t ó " eszközzé vált. Külön figyelmet érdemel a cikk elemzése az erkölcsi felháborodásnak hangot adó pedagógusok magatartásáról, a szocializációs intézmények reagálásának bemutatásáról. Értelmezésükben, értékítélet ü k b e n a video hosszabb ideig alkalmas bűnbak volt arra, hogy elterelje a figyelm e t a szocializáció egyes kudarcairól, a kedvezőtlen helyzetű „ i f j ú s á g i " — így egyes m u n k á s — csoportok objektív körülményeiről. A dán p a r l a m e n t eddigi történetében — hangsúlyozza cikkében Erik Lund —- a legnépesebb bizottságot a l k o t j a a Media Oomission, amely 1984-ben hozta nyilvánosságra a hatodik s egyben végső javasl a t á t a dán tömegkommunikációs politika fejlesztéséről. Dániában komolyan veszik

192

a tömegkommunikációt. A róla folyó vit á k korántsem maradnak m e g szűkebb szakmai körökben, hanem megmozgatják a közvéleményt, a parlamentben tömörülő p á r t o k a t . A legutóbbi d o k u m e n t u m a közlés szabadsága, a művészet, a szórakozás iránti igények kielégítése, a d á n , az északi országok nemzeti karakterét kifejező kult ú r a terjesztése mellett áll ki, úgy, hogy a tömegkommunikáció egyben eszköze legyen más országok, kultúrák megismerésének, megértésének is. A tömegkommunikációs eszközökre fontos szerep vár az egyén és a kisebb-nagyobb közösség közti kommunikáció fejlesztésében, az állampolgár és a kormány közötti kapcsolatban. A bizottság tagjainak többsége meg k í v á n j a törni a dán rádió és televízió monojjolhelyzetét, az ú j a b b — s egymással versenyző — csatornáktól is v á r v a a tömegkommunikáció színvonalának emelkedését csakúgy, mint a demokratikus nyilvánosság erősítését. Az előterjesztés — kiemelt helyen -— foglalkozik a helyi tömegkommunikáció fejlesztésével, a videózással, az ú j tömegkommunikációs technológiák alkalmazásának szerteágazó kérdéseivel. Ami mindenképpen vonzó benne: nem defenzív, hanem átgondoltan offenzív p r o g r a m ; szüntelenül a világ kihívására való válaszok alternatíváit keresi. S e tekintetben különösen érdemes a Nordicom Review számait forgatnunk. Nem kisebb hasznot ígér a folyóirat gazdag könyvszemléje. Ezúttal különösen a nálunk is jól ismert Kaarle Nordenstreng ú j könyvéről (The Mass Media Declaration of UNESCO) írt recenzió gazdagíth a t j a ismereteinket. (1985/1. szám)

Rövidre fogva

Tájékoztatás A Reuternek nem kell az UPI. B á r az utóbbi súlyos anyagi nehézségekkel küzd, most kedvező feltételek mellett bekebelezhetné a Reuter. A nemzetközi hírügynökség azonban az USA tömegkommunikációs piacának m á s részein próbál szerencsét. Die Presse Minden párt saját képújságot akar kialakítani az NSZK-ban. Az SPD hosszabb ideje kísérletezik a tervvel, a CDU viszont igen erős, 500 oldalas programot valósít o t t meg. Ebben alapvetően napi politikai információk kapnak helyet, amelyekhez „dialóguslapként" kommentárok kapcsolódnak, valamint aktuális személyi lexikon és a CDU főbb politikusainak rövid életrajza. A képújságok két-két telefonszámot is kapnak. Neue Medien Dávid és Góliát.Nyilván politikai meggondolások is vezették a kínai rádió vezetőit, amikor a Luxemburgi Rádió és Televízióval léptek szoros kapcsolatra: kezdetben csak a zenei műsorok cseréjéről és az európai reklámadások átvételéről van szó. Később rádiós licencek cseréjét tervezik. A tárgyalás komolyságát m u t a t j a , hogy legelőször a szerzői jogdíjak kérdését tárgyalták meg. Neue Medien Terroristák szolidaritása. Az elmúlt évek leghírhedtebb terrorakcióit elemezte a negyedik brit csatornán „Terror" címmel b e m u t a t o t t dokumentumfilm — megállapítva, hogy a terroristák szolidaritása sokkal nagyobb volt, mint a cselekményeiket felderíteni és büntetni hivatott szervek összefogása. A film alkotói felelőssé teszik

a hírközlő szerveket is, amelyek a terrorcselekményeket gyakran csupán híranyagnak tekintették, s megfeledkeztek azok erkölcsi oldaláról. The Times Húszmillió dolláros koprodukciós alapot hoztak létre a Közös Piac országai azzal a céllal, hogy ú j film- és tévéalkotások révén megakadályozzák az amerikai műsordömping beáramlását Európába. Az alap felhasználásáról írókból, rendezőkből, producerekből és más szakemberekből álló bizottság fog dönteni. TV World „Kulturális és technológiai közös piac" alapítása céljából munkaközösséget hozott létre Firenzében a svájci és az olasz televízió. A Communita delle Radiotelevisioni Italiane elnevezésű szervezetnek 47 külföldi •— főleg tengerentúli — t a g j a is van. Céljuk: műsorok közös gyártása, beszerzése és szinkronizálása, jelentős sport- és hírjellegű események átvétele, technológiai információk cseréje és közös kutatások lebonyolítása. TV World

Műsorszórás 44 prognózis született a Neue Medien körkérdéséből, amelyet az NSZK legismertebb tömegkommunikációs szakembereinek t e t t e k fel: Hogyan fejlődnek a tömegkommunikációs eszközök 1990-ig? Többségük legfeljebb 4 magán televízióadást lát megvalósíthatónak, ehhez társul 2—3 állami program, de valamennyi a mai szervezési formák között. A háztartások bekábelezésének mértekét 20—30 százalék közé v á r j á k , csak a posta képviselője 193

RÖVIDRE FOGVA

számít 60 százalékra. Valamennyien az ú j médiumok térnyerésére számítanak, illetve a mozik és a n y o m t a t o t t médiumok visszaszorulására. Hogy a televíziózás mértékére hogyan h a t n a k az ú j eszközök, ebben teljes a bizonytalanság. A műholdak elterjedésében a közvetlen műsorszóróknak (DBS) a d n a k nagyobb perspektív á t . A közeli fejlődést a műsorszerkesztésben a kis műsorkészítők bevonásával l á t j á k megoldhatónak (akik azonban később konszernekbe tömörülnek). A képújságnak viszont alig jósolnak komolyabb befolyást. Neue Medien A ZDF éves mérlegében az adásidő terén az aktuális műsorok vezetnek közel 32 ezer perccel, ezt követi a szórakoztató adások együttese 18 ezerrel, m a j d 15 ezer körüli a gyermek- és ifjúsági műsorok, a tévéjátékok és a sport. 10 ezer adásperc körül van a kulturális, a társad alompolitikai és a műsorok ismertetése. Ami a költségeket illeti, az évi közel 500 millió márkás kiadásból a szórakoztató műsorok viszik el a legtöbbet (120 millión felül), azután a tévéjátékok (93), m a j d a g.yermek- és a dokumentumműsorok (46— 47 millió). Media

Perspektiven

Megindult a fizetőtévé adása Hollandiában is. A műsor az A T N — F i l m n e t kezében van. A belga ECS -1 csatornán keresztül azonban a programot Belgium és Svédország is nézheti. A svédek azért, mert a csatornát korábban az Esselte svéd cég bérelte. World Broadcast News Az ötvenéves Ghanai Műsorszóró Társaság 1986. február 1-én kezdi meg színes tévéadásait. A 12 millió lakosú országban jelenleg 62 ezer tévékészüléket t a r t a n a k nvilván. TV World Lapkiadók rádiója. A fizetőtévé piacán m á r eddig is együttműködő nagy nyugatn é m e t sajtókonszernek, a Burda, a Springer és a Bertelsmann most a rádiózásban is összefognak, hogy a Münchenben rendelkezésre álló három vezeték nélküli frekvencia egyikét megszerezzék. Kirche und 194

Rundfunk

Sokrészes tévésorozatok közös gyártására szakosodott szervezet létrehozásáról állap o d o t t meg h a t nyugat-európai tévétársaság: a brit Channel 4, a francia Antenne—2, a n y u g a t n é m e t ZDF, az olasz R A I , az osztrák O R F és a svájci SRG. Az egyes produkciókhoz a fentieken kívül más országok televíziói is betársulhatnak. ORV „Mi ketten egyedül", a régi filmcím a jelszava az idén meginduló francia magántelevízió-adásnak. í g y a francia televízióműsorok száma hét lesz. Befolyásos politikusok, reklám- és filmügynökségek, az Europe-1 rádióadó — mind t á m o g a t j á k a magán televíziókat. E z t a rendszert 40— 50 helyi televíziós adás tenné teljessé, vélik a tájékoztatáspolitika vezetői. Die Presse Nagy-Britannia kutyabajnokságáról a BBC minden évben helyszíni közvetítést ad. Az idén is nagy érdeklődés mellett, főműsoridőben közvetítették a 40—45 perces elődöntőket, melyeken Anglia, Wales, Skócia és Írország legjobban idomított juhászkutyái bizonyították engedelmességüket, okosságukat és bátorságukat. Radio Times Tévéablak címen egy-egy külföldi tévéállomással ismerteti meg nézőit a Belgrádi Televízió — a hangsúlyt a m u n k á r a és a specialitásokra helyezve. A műsorban a vendégtelevízió ismert személyiségei szerepelnek, és természetesen műsorösszeállításokat is vetítenek. A sorozat készítésében valamennyi jugoszláv szövetségi állomás részt vesz. RTV

Újság,

Jugoszlávia

Őfelsége születésnapja volt — a brit műsorújság szerint — „az év legnagyobb és leglátványosabb katonai eseménye". A II. Erzsébet tiszteletére rendezett katonai p a r á d é t a BBC egyenes adásban közvetítette. Radio Times

Kábel Az angoloknak nem kell a kábeltelevízió ? A 1 1 tervezett kábelrendszerből az első, a ,,Swindon Cable" mindössze 300 résztvevőt csábított a v á r t 2600-ból, ami mesz-

RÖVIDRE FOGVA

sze elmararl a rentabilitás alsó h a t á r á n a k számító 20 százaléktól. Pedig a Thorn— EMI 2 millió fontot invesztált a 16 csatornás rendszerije, s most azt reméli, hogy egy nagy reklámkampánnyal két hónap a l a t t legalább 24 százalékra feltornásszák a részvételi arányt. Kirche und

Rund,funk

Berlini kábel-kerekasztal. A mintegy 45 ezer nyugat-berlini kábelháztartás műsorellátáBát 1985 tavaszán rendezték — viharos vita során. 41 televíziós és 12 rádiós műsorkészítő-engedélyt a d t a k ki. A 12 rádiós szállítónak öt csatornán kell a műsoridőt egyeztetnie. A műholdas műsorszórás kérdése még szintén n y i t o t t , i t t a szerzői jogi problémák mellett még az előfizetési árakról is vita folyik az R T L és a SAT1 között.

ból az Intelsat nűhold ú t j á n [érkeznek Londonba, a h o n n a n a British Telecom az Eutelsat műhold révén egész E u r ó p á b a t o v á b b í t h a t j a azokat. A tulajdonos, Ted Turner kedvcsinálóként az idén még ingyenesen, de később is csupán a „technikai műholdas közvetítési d í j é r t " bocsátja híranyagát az EBU-tagállamok rendelkezésére. A t o v á b b i a k b a n elsősorban 130 ezer európai szálloda, az amerikai követségek és más USA-intézmények jelentik a CNN potenciális reklámpiacát. Végül — a tévéjelek PAL-rendszerbe való átalakítása révén — az európai kábeltévé-társaságokat veszi célba a CNN. Media

Perspektiven

Képújság

Fernseh-Informationen A Canal Plus ez évi deficitje a v á r t 200 millió f r a n k duplája lesz. A közönség érdektelenségéhez hozzájárul, hogy Mitterrand elnök bejelentette: a jövőben további (ingyenes) magántévé-adások engedélyezését helyezi kilátásba. A Canal Plus-nek most a filmipar sietett a segítségére: az ú j szerződésben hozzájárult, hogy a csatornán a jövőben napi két játékfilmet vetítsenek (szombat kivételével). Cserébe a bevételek egynegyedét a filmipar k a p j a . Kirche und

Rundfunk

Százezer kábelháztartás.sal gazdagodik ebben az évben a francia főváros. 1986 januárjától — egyelőre — 15 állomást lehet fogni a havi 12 frankos előfizetési díjért. Tíz éven belül a kábelháztartások száma 1,2 millióra emelkedik, s akkor már 30 csatorna között válogathatnak a párizsiak. TV World Magyarország az első a szocialista államok között, amely hozzájárult ahhoz, hogy kábelhálózatához nyugati műholdadások csatlakozzanak. Belátható időn belül több mint százezer magyar kábelháztartás veheti a ZDF, valamint az osztrák és a svájci televízió által g y á r t o t t 3—SAT műsort. Grenzpost Európában is megjelent az egész napos hír- és dokumentumfilm-szolgáltató amerikai kábeladó, u CNN. Az adások Atlantá-

A „kisember képújságja" még v á r a t magára; Ausztriában egyelőre többnyire a bankok a d j á k az alig 3 ezer fogyasztó nagyobb részét. Ö t év a l a t t fejlesztői 80 ezer jelentkezőre számítanak, bár ennek is csak 8 százaléka lesz a magánelőfizető. A napi 300 oldal anyagot ma kb. 600 intézmény állítja elő. Die Presse

A lehetőségek skálája egyre nagyobb a képújságnál is. Az egyszerű szöveges információ mellett megjelennek a sematikus ábrák, ezek a szöveg közé épülhetnek, helyüket komoly grafikák v á l t j á k fel, amelyek végül uralkodó információhordozók is lehetnek— s a szöveg csupán magyarázat. A képújság egyes szakterületei már szinte képzőművészeti kézikönyv lapjaihoz hasonlítanak, amelyeket az offenbachi képzőművészeti főiskola hallgatói terveznek — a jiosta külön kívánságára. 1PTC

News

Az NBC beszüntette „Videotext" szolgáltatását, konkurense, a CBS viszont tovább folytatja teletext-kísérletét. A CBS országos ajánlata alapvetően 50 oldal terjedelmű, amelyhez a helyi állomások további 20—30 oldalt tehetnek hozzá. Kirche und

Rundfunk

195

RÖVIDRE FOGVA

Film Fizetnek a nézőnek!— h a t á r o z t a el a nyugatnémet gazdasági minisztérium. Aggasztóan csökken ugyanis a mozinézők száma az NSZK-ban (is), ezért a jegy árának egy részét visszatérítik azoknál a filmeknél, amelyek már szerepeltek a televízió műsorán. A tervet az állami és a magán forgalmazók egyaránt erős kritikával illetik. Neue Medien Fele áron — dupla közönség. Amíg Európa-szerte évtizedek óta csökken a mozik közönsége, Angliában a 80-as évek eleje ó t a szemlátomást növekszik. 1985 első felében 40 százalékkal volt t ö b b a tavalyi évhez képest. Míg az 50-es években 2 millió volt az évente elfogyott mozijegyek száma, a 60-as évek végére m á r csak 350 millió, a 80-as évekre ennek alig egyötöde. A közönség visszacsalogatására a két nagy angliai mozilánc: az EMI és a Rank (együtt az angol mozik 60 százalékát tartják kezükben) közös akcióba kezdett. 1985-öt „Az Angol Film É v é n e k " kiált o t t á k ki, a moziba járást „szép szokásn a k " nevezik, amelyet a közönségnek újra meg kell szoknia, a mozijegyek á r á t a felére csökkentették és ez sem lehet több egy fontnál. A „fele árért d u p l a közönség" kívánság nehezen valósítható meg abban az Angliában, amely a világon a legjobban ellátott képmagnóval és ahol a játékfilmek kazettáinak kölcsönzése olcsó és jól megszervezett. Az olcsó mozijegy mégis versenyképessé teszi a mozit — persze, csak ha a film is versenyképes! Die Presse A Xinhua jelenti, hogy a régi kínai császárváros, Xian mellett hollywoodi méretű filmvárost készülnek felépíteni — az amerikai Universal Studios m i n t á j á r a . A tervezett költség 70 millió dollár. Neue

Medien

Az első német—szovjet koprodukcióban készült filmet 1926-ban f o r g a t t á k Csehov tizenegy novellája alapján „Felesleges emberek" címmel. A Z D F televízió a közelmúltban b e m u t a t t a a n y u g a t n é m e t nézőknek e filmtörténeti érdekességet. TV Hören und Sehen 196

Peter Ustinov Az én Oroszországom című könyve alapján, azonos címmel, hatrészes d o k u m e n t u m f i l m e t készít a Kanadai Televízió. A felvételek m á r folynak a Szovjetunióban. Ustinov, akinek családja a múlt század h a t v a n a s éveiben vándorolt Amerikába, úgy nyilatkozott, hogy a filmet a N y u g a t n a k szánja, amely a Szovjetuniót agresszív nagyhatalomnak tünteti fel. „ E n bebizonyítom, hogy ez nem igaz" — m o n d t a az író. Szovjetszkaja

Rosszija

Tízórányi animációs filmet a d o t t el a Telexport (a csehszlovák és a lengyel televízió közös vállalata) a Thorn EMI cégnek, t o v á b b i tízórás m ű s o r t pedig egy kanadai k á bel tá rsaságn a k. TV World

Video „Isteni szoftver" is lehetne a neve annak a videoprogramnak, amelyre L. Miller dél-carolinai táljori lelkész a Bibliát dolgozta fel. „A legérdekesebb részletek" után hamarosan az egész Biblia is kapható lesz. A vállalkozó kedvű Miller ú j céget alapított a bibliai műsorok kiadására. World Broadcast News Klipeket Amerikának, ezt a célt szolgálja a Londonból közvetített „Rockfeed" nevű szolgáltatás, amely európai videoklipeket közvetít műholdon á t az USA-ba. Az európai hanglemez- és videocégek nagy reklámlehetőséget látnak az ingyen sugárzott összeállításban. TV-Courier

Hálózatok Az ötven legnagyobb amerikai médiumkonszernről a d o t t a S t a n d a r d and Poor's Comp, részletes listát a Neue Medien folyóirat felkérésére. Közli a cégek székhelyét és tevékenységi körét és éves bevételét. Az első helyen a CBS (New York, rádió-televízió, hanglemez, kiadói tevékenység, 4925 millió dollár) áll, követi az ABC (szinte azonos paraméterekkel, 3707 millió) és a Time Inc. (könyvkiadás, papírgyártás, fizetőtévé, 3067 millió). A sor végén a Rollins Communications áll (At-

RÖVIDRE F O G V A

lanta, rádió-televízióreklám, 85 millió dollár). Az ötven Nagy médium tevékenységében szerepel még tankönyvgyártás, kábelhálózat, klubszervezés, képmagnó, lexikonkiadás és műholdprogram. Neue

Medien

A három nagy, az ABC, a CBS és az NBC a maga 626 leányvállalatával az amerikai háztartások 98 százalékát uralja. A CBS 5 televízióállomással, 2 rádióhálózattal, 13 rádióállomással rendelkezik és világméretű hanglemez-forgalmazó. Az NBC hálózatai hasonló méretűek, a fogyasztási elektronika nagy forgalmazója és igen erős a részvétele az ú j médiumokban. Az ABC 210 leányvállalattal rendelkezik, 7 rádióhálózata van, döntően a nagyvárosokban; a társaság a film- és kábelüzletben is érdekelt. Fernseh-Informationen Áprilistól magánhálózatot alapíthat több j a p á n távközlési eég. A jogi döntés oka a kormány félelme a hatalmas beruházási költségektől, az egyre hosszabb üzleti telefonálásoktól és a posta megnövekedett egyeduralmától. Az állami és az engedélyezett magánhálózatok között még további á t m e n e t i formák is léteznek J a p á n ban. Neue Medien Az optimizmus vége vajon az a tendencia, hogy az amerikai cégek, m i n t a HBO, a Viacom vagy az United International Pictures, amelyek az európai kábel- és műhold-perspektíva m i a t t települtek á t Londonba, most végleg visszatérnek az USÁba ? Követi őket az Oak Industries, amely szintén ez évben vált el angol partnerétől és a nehezen kibontakozó fizetőtévé üzlettől. World Broadcast News

lozzák meg, m i n t a legfőbb vásárlókat. „ K o r á b b a n háztartásokkal kereskedtünk, most fiatal asszonyokkal, a h á z t a r t á s csak r á a d á s " — véli az NBC közönségk u t a t ó szolgálat vezetője. Newsletter Uj eredményekhez új generáció kell a közönségkutatásban is. A Teleskopie kutat á s visszaesésének az oka éppen az, hogy régi készülékein csak a nézői átlagot volt képes mérni, míg az ú j GfK-rendszer speciális célcsoportokat is vizsgálhat, a m i t az ú j „eszközgeneráció" t e t t lehetővé. A Teleskopie azonban m a képtelen az óriási beruházásra. Planuni] und A nalyse Mit ér a kutatás? — kérdezi a ZÜF televíziótársaság, h a az állandó közönségvizsgálat ellenére öt év a l a t t több mint 40 százalékkal csökkent olyan műsorok népszerűsége, mint „Az állampolgár kérdez . . . " a „Diákexpressz", a „Bonni körkép", de még 24 százalékkal a , , H i t p a r á d é " i s . N ő t t viszont a gyermekműsorok, a tárakereső, a tudományos és sportműsorok, t o v á b b á a kvízek iránt az igény. TV Courier A fiatalok és a politika viszonyát vizsgált a az az osztrák közvélemény-kutatás, amely szerint 88 százalékuk hazugnak t a r t j a az uralmon lévő pártok politikusait. Az 1020 megkérdezett bécsi fiatal szerint a „ n a g y p á r t o k " között nincs semmi lényeges különbség. A. Salcher ifjúsági vezető szerint az osztrák fiatalok nem a „politika ellenzői, hanem a pártviszályok ellenzői". Die Presse Növekszik a tévénézés ideje az USA-ban. A Nielsen intézet jelentése szerint a heti átlagos nézési idő 40 óra 25 perc, magasabb, mint a törvényes heti munkaidő. Neue Zürcher

Kutatások Kétéves kortól számít a piackutatók szemében az amerikai ember televíziónézőnek. A gyermek és az idős néző azonban „nem elég piacképes". A reklámadások t e h á t a 18—34 éves háziasszonyokat cé-

Zeitung

Uj seprő jól seper — t a r t j á k a közönségk u t a t á s b a n is: az NSZK-beli ú j G f K társaság a televíziós háztartások 88—89 százalékában végez állandó napi televízióhasználati vizsgálatot, míg a korábbi Teleskopie társaság csak 83 százalékban. A vizsgálat szerint 1984-ben a televíziózás évek ó t a csökkenő tendenciája meg-

197

RÖVIDRE FOGVA

fordult és az előző évihez képest á tlagosan napi 4 perccel (összesen napi 183 perc) nőtt. E n n e k o k á t az olimpiai j á t é k o k b a n és az esős nyárban látják. Kirche und

Rundfunk

Technika ITT: „a holnapra gondolunk, amikor piacra dobjuk a DBSC kétrészes készülékét". Az amerikai ITT-konszern készüléke a direkt műholdas vételt a parabolaantennához erősített egyik műszerével alacsony frekvenciájúvá teszi, a másik a vevőkészülék számára közvetíthetővé alakítja. A berendezéspárból N y u g a t - E u r ó p á b a n 9 millió darabos üzletre számítanak. World Broadcast

News

Csak egy telefon. . . , amely karóra méretű és mfihold közbeiktatásával bárhol és bármikor felhívható -— mindez még a tervezőasztalon fekszik. A mai prototípus még félkilós, táskában, esetleg zsebben hordozható és végül is kényszerhelyzetet old m e g : csúcsidőben nem terheli a központot, mivel 3 kilométeres körzetben a rádiócsatornán keresztül működtethető. Die Presse A különös előolvasó. J a p á n b a n a vakírás felváltását v á r j á k attól az ú j rendszertől, amely igen érzékeny félvezető-szenzorokkal képes már m a is rövidebb levelekről és újságszövegekről precíz hangjelzéseket adni — ami a bonyolult j a p á n írás esetében különösen nehéz. A drága gépet még csak az iskolákban használják, végleges kifejlesztése legalább 4 évet igényel. Die Presse

Műhold „Pozitív és kívánatos" lenne Svájc számára a s a j á t műholdrendszer. 1985 áprilisában hozta a kormány a döntést, a nyár közepére m á r a megfelelő törvényjavaslat is kész lett, most a megvalósítás és a rendszerbeállítás kérdéséről döntenek. IPTC News 198

„Hosszú Menetelés 3" (Long March) lesz a neve annak a kínai rakétának, amely amerikai és európai kereskedelmi műh o l d a k a t fog földkörüli pályára állítani. A rendszeresnek szánt ú j „szolgáltatás" költségeiről még most tárgyalnak, m e r t lehetségesnek t a r t j á k Luxemburg részvételét is a „Hosszú Menetelésben". Neue Medien

Szolgáltatás Életmentő „életkártya" (Lifecard) az amerikai Blue Cross biztosítótársaság legújabb szolgáltatása — egyelőre csak alkalmazottai számára. A hitelkártya méretű lapocskára 800 oldalnyi t a r t a l o m fér rá, amelyet lézerrel visznek fel. A tulajdonos kórleírása mellett a legújabb EKG-felvétel és röntgenkép, valamint egyéb — az esetleges orvosi beavatkozást segítő — a d a t található. A viszonylag olcsó k á r t y a adatai személyi számítógéppel is lehívhatók. US News and World Tieport Halló, képernyő? 1985 őszétől az NSZK minden telefonállomásáról hívható a képernyőn keresztül minden személyi telefonszám. A „tele-Auskunft" h á t t é r a n y a g á t a Német Postareklám Szövetség és 100 telefonkönyvkiadó alkotja. A betűrendes névjegyzék u t á n 1986 közepére mintegy 10 ezer szakágazat teljes NSZKbeli telefonszám-rendszere is hívható lesz a Btx-rendszeren keresztül. Neue

Medien

Sok az adat, kevés a védelem! — állapítja meg a képviselő, a jogtudós és a kereskedelmi tanácsos. Bár jelentős számú (43 ezer) a d a t b a n k t a r t a l m a z Ausztriában személyes jellegű (egészségügyi, vallási, politikai, szexuális életre vonatkozó) a d a t o k a t , ezek védelme sem törvényileg, sem műszakilag nincs biztosítva. Az a d a t t á r o l á s egyes csoportokra koncentrálódik, de szinte teljesen hiányzik belőlo a parasztok, katonák és a diákok a d a t rendszere, ellenőrizhetetlenek a biztosít á s a d a t a i és hézagosak a médiumok adatai. Die Presse

LAPOZGATÓ

John Updike

Tévéreklám

Minden este adják, úgy valahogy a tizenegy órás Krónika közepe táján. Egy G Y E R E K rohan le a LÉPCSŐN. Lent egy kövérkés, korosodó H Ö L G Y áll, fölkapja a G Y E R E K E T , megrázza (barátságosan), aztán lehuppant ja. Közben persze szól a zene. „Kacagó gyermek", „bolyhos t a k a r ó " és a többi — ilyesféle szóvirágok rejlenek a szövegben. A LÉPCSŐHÁZ meglepően valódinak tűnik. Tölgyfaburkolatú és göcsörtös és meredek, mintha gyermekkorunk ódon házaiban járnánk. Ismerjük ezt a lépcsőházat. Garádics. Imittamott nyikorog, és a tetején szerteszét ágazik a sötétség, zugaiban a biztonság és az álom honol. H a hozzányúlnánk a tapétához (virágkosárkák, ötletszerűen váltakozva repkénnyel

körülfuttatott medáliákkal), me legnek éreznénk. A G Y E R E K kiszökken a képből. Annyi időnk volt, hogy megállapítsuk: hosszú haja van. Apródfrizura, a homlokán egyenesre vágva. A kamera megállapodik a korosodó HÖLGYÖN, akiről most már t u d j u k , hogy ő a NAGYMAMA. Olyan szeretetteljesen néz a (feltehetően) távolodó G Y E R E K R E , hogy akaratlanul is magunk előtt látjuk a forgatókönyv ide vonatkozó utasítását („szeretetteljesen néz"). Szorongató pillanat: az a veszély fenyegeti a NAGYMAMÁT, hogy eddigi ragyogása most hirtelen elszáll. Megérinti őt is a bizonytalanság, de fel is villanyozza mindjárt. Persze nem t u d h a t j u k , hogy vajon a rendező ötlete volt-e vagy a 199

LAPOZGATÓ

színésznőé: lassan megcsóválja a fejét, mintha csak ezt mondaná: Istenem, ó, Istenem! micsoda javíthatatlan kis kópé, micsoda drága kis poronty! Szíve, érezzük, csordultig tele van szeretettel. Annyira, hogy kövérkés teste, ha csak egy parányival is kevésbé lenne egészséges és tömör, ha a NAGYMAMASÁG páncélzata nem védené ennyire, szétpukkadna. A NAGYMAMASÁG pamacsai simogatják őt, mint nagy kefék az autót a mosóban. És most (mennyi minden látnivaló van itt!) k a r j á t megpihenteti maga előtt, egyik kezének ujjaival finoman bilincsbe fogja a másik kezén a csuklóját. Ez a mozdulata elárulja, hogy angolszász fajta. Hiszen, mondjuk, egy olasz mama a keble alatt fonta volna össze a karját. Azonkívül a mediterrán asszonyi kacérság nem tiltakoznék-e az ellen, hogy egy nő kötényt viseljen a konyhán kívül is, ráadásul egy nyilvánvalóan az utcára' nyíló lépcsőházban ? Vagyis, hogy elébe vágjunk a dolgoknak: rájöttünk, hogy ez nem spagettireklám. De nem is fiatalító arckrémé vagy h a j szeszé. A kamera ugyanis a NAGYMAMÁRÓL a FIÚRA vált át, A F I Ú egy szobán ugrál keresztül. Illetve 200

nem is annyira ugrál, mint inkább, hogy pontosak legyünk, szökdécsel. Különös, kótyagos mozgás ez, a F I Ú hajában hullámzik a haj leszorító szalag, ez szokta kiváltani bizonyos fajta diákok és bizonyos fajta tanárok dialektikus összetűzéseit. Ennek a gyereknek—aki ugyancsak egy gyerekszerepet játszó gyerekszínész, mindazonáltal maga is valódi gyerek — a szájába rágták, hogy gyerek módjára kell átszökdécselnie a termen. Ő meg tartotta magát az utasításhoz, némileg megbéklyózva a nem természetes helyzettől, mégis azzal a ruganyos életerővel, amelyet a Természet adományozott neki, és amelyet semmiféle felnőtt utasítás nem képes teljesen széttaposni. Csak az idő, az tudja széttaposni. Nem sejthetjük, hány felvételt szűrtek át, míg megállapodtak éppen ennél a mozdulatsornál. Es bár a valóságban (annak ellenére, hogy gyerekek milliárdjai rohannak át szobák miihóin) nincs két gyerek, aki pontosan ugyanúgy nyargalna át egy szobán, a GYERMEKK O R varázsa elragadott bennünket. Megkaptuk tehát az „üzenet e t " : a NAGYMAMA háza meghitt, biztonságos (a montázs

LAPOZGATÓ

persze olyan gyors, hogy a bútorzatot nem vagyunk képesek tételenként részletezni, csupán észleljük, hogy némiképpen áporodott és zsúfolt) és olyan hely, ahol élvezet tartózkodni. De vajon miért ? Ez itt a kérdés. Másik helyiségben vagyunk. A konyha. Egy fénylő FAZÉK uralja az előteret. A F I Ú valahonnan a háttérből belejt azzal a különös, affektáló ugrálással, közelebb jön, rémületesen nagy arccá változik, majd kézzé, amely felemeli a F A Z É K R Ó L a fedőt. Feltornyosul a GŐZ. A F I Ú színpadiasan kigúvadó szemmel szétfújja a GŐZT. Az „üzenet" ? Megégette magát ? Rossz szag van ? A rendező kintről rákiáltott ? Nem tudjuk. Ráadásul kényelmetlenül érezzük magunkat attól a lehetőségtől, hogy végül mégiscsak spagettireklámot látunk. Rövid bevágás: a NAGYMAMA mossa a F I Ú arcát. A háttérben fürdőszobakellékek. Tudatalattink a meleget (meghitt OTTHON, forró FAZÉK) érzékeli. Vacsoraidőben járnánk ? A vacsorának nem vagyunk tanúi. Ismét a LÉPCSŐHÁZ tárul ki előttünk. Új szereplők érkeznek: egy nyúlánk, tettre kész I F J Ú PÁR sikkes felöltőben. Kik ezek ? Arra is alig van

idő, hogy a kérdés felvetődjék bennünk. A F I Ú a F É R F I karjaiba veti magát (valósággal repül, hiszen lábát, amely szállítja őt, nem is látjuk). A F I Ú S Z Ü L E I . Amint megpillantjuk őket, mi magunk is örülünk nekik. De hogy ennyire ? Igen. Mert eddig valami irtózás is ott bújkált bennünk. Most rádöbbenünk, hogy irtózunk is a morbid bezártságtól. Irtózunk is az öreg háztól, annak ravaszul hangsúlyozott biztonságától és a ház népétől, a jóságos vén boszorkánytól és az elkényeztetett, színpadias kölyöktől. A két újonnan érkezőből sugárzik a külvilág friss levegője. Ruházatukból ítélve: kint hideg az idő — és ennek a benyomásunknak jelentősége van. Áz összefüggéseket tudatunk alatt sejtjük meg. Az ÜDVÖZLÉS VIHAROSSÁGÁT, amellyel az I F J Ú P Á R N A K örültek és örültünk, összekapcsoljuk az ő szexuális energiájukkal, azzal, hogy milyen magabiztosan érkeztek meg, egész tartásukkal, amely azt sugallja, hogy mekkora nagy szerencse amerikainak és modernnek és hitelképesnek és termékenynek lenni, és rendelkezni egy ilyen, a képeskönyvekből kilépő NAGYMAMÁVAL, aki vigyáz a gyerekre, amikor ők — persze csak módjával és nagyon ritkán — KIR Ú G N A K A HÁMBÓL. 201

LAPOZGATÓ

De melyiküknek az anyja a NAGYMAMA ? Az IFJÚ ATYÁÉ vagy az IFJÚ ANYÁÉ ? Minden kérdésünkre választ kapunk. A színész, aki az I F J Ú ATYÁT alakítja, a vérrokon közönyével nem is vesz tudomást a NAGYMAMÁRÓL. A színésznő ellenben, aki az I F J Ú ANYÁT játssza, átöleli az öregasszonyt. Átöleli, aztán hátrahimbálja magát, aztán ú j r a ölel, majd újra előrelejt, és a zsírosan csillogó arcra egy puszit euppant — és a NAGYMAMA erre nem is számított, kövérkés, fénylő arca egy pillanatra fellobban, mint a gyertyaláng, amikor egy távoli ajtó kinyílik. A MENY most újra hátralejt, nem képes megszabadulni gyengédsége sugallatának leleményétől. Akár a lámpaláz feszültsége hozta ezt magával a szerep kívánalmainak eleget tenni akaró színésznőben, akár gyötrődik amiatt, hogy keresnie kell a szerep megformálásának árnyalatait (hiszen képzelhetjük, milyen elnagyolt lehetett a forgatókönyv: „a szülők hazaérkeznek"; üdvözlik egymást"; ,,a kamera középállásban"), a ténykedés kínos pontossága kerekedett ki belőle, a nyilvánvaló jó szándék kidomborítása mellett persze. A családi kép összeállt. És most, most: az eddig rej202

tőzködő csoda feltárulkozik. A harminc másodperc valódi HŐSE leveti álorcáját. A család „átúszik" egy kékesen kisatírozott lángba, és a ZENE, amelyet többé nem nyomnak el a vizuális hatások, fölszabadul, a harsonák fénylő pompával zengik: „A FÖLDGÁZ csudajó!" *

Egy F É R F I , kitakarózva az ÁGYBAN, a felesége mellett, még elviseli a HÍRADÓ hátralevő részét, aztán kikecmereg az ÁGYBÓL, és lekapcsolja a TÉVÉT. A készülék elsötétedve izzadja ki magából a mára rendelt sugárzásmennyiség utolsó adagját. A szobát ennek következtében elárasztja a H O L D halovány fénye. Á F É R F I , ha már egyszer fölkelt (óvatos tartással csoszog az ÁGY körül, és ez bizonyos rugalmatlanságra vall és arra, hogy ezt a csendet ő nem is akarta), elindul a fürdőszobába. Vizel. Érezzük, hogy nem is annyira fizikai szükségből teszi ezt, mint inkább lelkiismeretességből, sőt, elvi alapokon álló puritanizmusból, hogy testét és lelkét megtisztítsa, előkészítse az alvásra. Lerínak róla a gondolatai is — eleven montázst látunk: Mint mindig, amikor csak ez előtt a homályba vesző porcelánkagyló előtt áll, most is fel-

LAPOZGATÓ

idézi magában a legeslegszebb pillanatot, amivel élete negyven éve folyamán a sors megajándékozta őt: New Yorkban történt egyszer, egy nagy ebéd után. Az ebéd vidám volt, elhúzódó, boros, túlságosan is kótyagos. Azután taxiba ült. A West Side Highway felé tartottak. Az Ötvenhetedik utca elágazásánál már halványan érezte, hogy baj lesz; a Hetvenedik utca tájékán (ahol a Riverside Drive emelkedni kezd, mint egy repülőgép) már valóságosan is érezte a nyomást; a Kilencvenedik utca közelében pedig (ahol a Katonák és Matrózok Emlékműve málladozik, a Riverside Parkban meg egy zöldesszürke szirt emelkedik a magasba) szükségének elvégzése gyilkos parancscsá vált. .Jó kis slamasztika, a F É R F I bevallotta gyötrelmeit a sofőrnek, aki, fokozatosan félretéve gyanakvását, végre a Százötvennyolcadik utcánál lekanyarodott az autóútról, és egy kis macskaköves emelkedő után (persze nem azonnal) rálelt egy mocskos, háromszögletű műhelyre. A szerelők, színesek vagy szurtosak, fehér szemekkel lesték, amint az ismeretlen férfi átvergődik közöttük az olajos vicik-vacakokkal teli háromszögletű épület túlsó végébe. I t t , a trágár freskók között, elcsi-

gázva pillantotta meg a legcsodálatosabb dolgot, amit valaha is látott. Vagy amit valaha is láthat még. Egy VÉCÉKAGYLÓ volt az, a maga repedezett fehérségében, benne némi nedvesség, a maga lényegi befogadóképességével, széttörhetetlen és megváltoztathatatlan entitásának harmonikus csodájában. Szép az, egészen pontosan fogalmazva, amire éppen szükségünk van. Domborműves korsók gyors képsora. A korsókon Platón, Aqinói Szent Tamás, Santayana és a szépség többi teoretikusa. Valamennyien vastag ikszekkel áthúzva. Megcáfoltattak. Egy rövid jelenet: a F É R F I fogat mos, kiöblíti a száját, köp. Bevágva: a HOLD. Közömbös. Ismét a F É R F I . Zavarodottan áll a fürdőszobaszekrény előtt. Kinyitja a szekrényke tükörajtaját. A kamera egy parányi vörös DOBOZKÁT hoz be. Mi van a DOBOZKÁBAN ? Olyasmi, érezzük, aminek ő ellenáll, mert nem illik bele az egészséges életről vallott felfogásba. Becsukja a szekrényajtót. Szimatol. Amint ott áll zavartan, saját testének szagát érzi. Krumpliszag. Nemigen büszkélkedhet vele. Amikor még gyerek volt (mint az a G Y E R E K a 2f6

LAPOZGATÓ

tévéreklámban), felnőttek között élve azt hitte, a nagyok azért bocsátják ki ezt a szagot, hogy őt kordában tartsák, megneveljék. Most, hogy ez a szag a saját illata, nem tűnik úgy, mintha valakinek a kordában tartására szolgálna. Inkább csak arra való, hogy kellemetlenséget okozzon, mint az a felvágott borítékkupac, ami minden délután ott tornyosul a konyhaasztalon. Felvillanó állókép a BORÍT É K O K R Ó L . Aztán egy visszajátszás : a G Y E R E K rohan le a lépcsőn kitárt karral. Tudatalattinkra ez is hatással van. A F É R F I sántikálva (hiszen beverte a lába ujját valamibe, vagy rálépett egy gombostűre) kimegy a fürdőszobából, és az ágy felé indul. A TÉVÉ már kihűlt. A H O L D is kihűlt. Mintha egy elolvasott levelet csúsztatna vissza az egyik felvágott borítékba, visszaereszkedik az ÁGYBA, a F E L E S É G E mellé. Karját óvatosan a F E L E S É G E hálóinge alá dugja, megdörzsöli az asszony hátát. Rituális mozdulat. S a rituális válasz: a F E L E S É G álmában megmozdul — ahhoz eléggé ébren, hogy ő is megállapítsa: a szoba kihűlt —, testét szorosan a F É R F I HOZ tapasztja, aztán visszazuhan az álomba. Megint alszik. Alszik megint. Alszik. 204

Most az ÁGYBAN a F É R F I térfele harmadára csökkent. Harmadára, ráadásul összegyűrve, feltúrva a magukról megfeledkező könyököktől, térdektől. A F É R F I szeme becsukódik, ám füle kitárul. Rémületes érzékszerv a fül, hatalmas, mély kút, fedője nincs, csak úgy nyeli a VILÁG suttogásait, roppanásait. A F É R F I hol az egyik, hol a másik F Ü L É T takarja el a párnával, de nem tudja egyszerre elszigetelni mind a kettőt. Arra gondol, hogy maszturbálnia kellene, de úgy dönt, hogy mégsem, hiszen erre nincs elég hely. Valamelyik fűtőtest sípol: gőzfűtés. A kazánházban olajtüzelésű kazán. A FÖLDGÁZ talán zajtalan lenne. A távolban egy autó zúg el. Hullámverés. Vagy a szél susog ? Vagy talán egy helikopter ? Most a MACSKA — ú j szereplő! — nyávog egy verset a F É R F I képébe. Karcsú és törleszkedő. A MACSKA, ki akar menni. A F É R F I , szinte hálás ezért, fölkel. Még ez is jobb, mint a semmi, gondolja. Agyonhajszolt korunk jellegzetes figurája. A MACSKA bajuszszőrei — villamosak, borzongatóak — elzsibbasztják, mint a fagy, a F É R F I pucér bokáját.

LAPOZGATÓ

A F É R F I es a MACSKA együtt sétál lefelé a LÉPCSŐN. De itt nincsen tölgyfaburkolat. Dísztelen, szinte sivár, modern stílus. A F É l i F I megérinti a falat: hideg vakolat.

zéketlen teste területi igényének ösztönös érvényesítése vagy egy meglehetősen tudatos számításnak a következménye ? Ezen a gyűrött házastársi terepen is ott lennének a felségjelek ?

Kinyitja a bejárati ajtót. FŰ, FÁK, MENNYBOLT, CSILLAGOK, minden ésszerűség nélkül egymás mellé állítva. Színük sincsen, és mintha nem is a térben helyezkednének el, mintha csak, és ezért meglepőek leginkább, mintha valami miatt éppen csak annyi idejük lett volna, hogy körvonalaik úgyahogy kialakuljanak. Különösen a csillagok tűnnek elkapkodottaknak: golyó ütötte lyukak egy hangár tetőszerkezetében. A MACSKA kirohan a képből.

Ekkor a F É R F I , történetünk hősi szerepre alkalmatlan hőse, ahhoz a kritikus ponthoz érkezett, amely kisöpri agyunkból a nyüzsgő gondolatokat. Ez már az álom territóriuma. A test tuskója gondolattalan üdvözülésbe zuhan. Áj tilt reménykedés, elpattanó buborékok, szétfutó zsibbadás, az irgalmas végső feloldódás előhírnökei.

Újra az ÁGYBAN. A F É R F I megfordítja a párnát, hogy arcával kitapasztalja a másik oldalát is. Tapintatosan, ám a MACSKA példájából eltanulva az állhatatosságot, nekilát, hogy F E L E S É G E testét visszataszigálja a saját térfelére, centiről centire. Még percekig tartó türelmes lökdösésre lenne szüksége, amikor az asszony, az ébrenlét küszöbén, odaadóan a F É R J É H E Z simulva, visszahódít egy kis területet. Fölébredt volna ? Yagy azért alszik ? Es az, hogy visszaköveteli az ágy kétharmadát, vajon ér-

Váratlan bevágás: a gyerekszobában a felhúzható HÖRCSÖG, engedve a tér és a rohanás szeszélyének, kattogva elszabadul, felgyorsul benne a rugós szerkezet forgása. A kattogás eposzba illő: a HÖRCSÖG pörgeti egy madzagon a VILÁGOT. Ismét az ÁGY. A HOLD az ablakban összezsugorodott. Viszont tüzesebbé vált; sápadtan izzik, mint a Nap. A F É R F I visszafészkelődik a párnák közé. Fülét betapasztja a viaszból készült FÜLDUGASZOKKAL. A lármának a sötétbe vésett rideg távíródrótjai szürke cérnaszálakká puhulnak, „bolyhos" takaróvá szövődnek 205

LAPOZGATÓ

egybe. A F É R F I megfoghatónak érzi ezt a takarót, úgy tudatosodik benne, mint minden jó forrása: a M E N N Y B O L T O T érinti meg. F E L E S É G E titokzatos módon önként áthelyezi testét, nem is a saját térfelére — a széles horizontra, ahol a kényszerűségek is össze- és elmosódnak. Földöntúli, sípoló neszek vibrálnak fölötte, s a j á t lélegzésének zajaira. Mára eltemette

206

magát, entitása megszűnt, koponyaüregét képtelenségek bélelik ki. A kamera követi, a kép halványodik, elúszik. És ez így megy estéről estére. Egyetlen kérdés van még hátra : Mit is hirdetünk valójában ? 1. a füldugaszt ?.2. a földgázt ? 3. Lucifer bukását ? 4. semmit ? Fordította: Balogh Elemér

CONTENTS Tamás Szecsko:

Suspicions regarding communications

COflEPÄAHHE 3

FOCUS New possibilities of politics (and information ?) — Conversation with Imre Pozsgay, Secretary General of the National Council of the Patriotic People's F r o n t after the elections. Ákos Mester

TaMaui CracS: Il0fl03peHHe k KOMMyHHKaujm

B

LJEHTPE

BHHMAHHH

HOBbie B03M05KH0CTH nOJTHTHKH (h HH(J)OpMaUhh?) — AKOIU Meiumep pa3roBapRBaeT c

5

reHepajibHbiM ceKperapcM Hapoanoro <j>poHTa, Miwpe Ilo>Ki aH, nocjie Bbißopax 30JITaH jlKaC: PeWCHHH KH(})OpMHpOBaHHbIX h

HeHH(J)opMHpoBaHHbix raÖHpaTejieií Ha Zoltán Jakab: Elections -— well-informed and uninformed voters' choice 14 Bbiöopax László Szabó: A journalist's experience 19 Jlacjio Ca6o: Orn.iT acypHajincTa Ha Bbiöopax Jenő Faragó: On publicism 27 EHe aparo: O nyÖJnmHCTHKe „Journalism is nothing else b u t serving social interests" — Conversation with Károly Megyeri, Secretary General of the ^CypHajiHCTHKa — cjiyacemie HHTepecaM National Association of Hungarian o6mecTBa. Hiumeau BtnuHzep pa3roBapbiBaeT Journalists after the General Assembly c reHepajTbHbiM ccxpeTapcM BeHrepcKoro István Wisinger 33 06mecTBa JtCypHauBCTOB, KapoiieM M e a e p a

KPYOHblM

CLOSE-UP

IIJIAHOM

MapHH Bauiapxeiiu: HoBoe cpejjCTBO Mária Vásárhelyi: A new medium of getting information: the Teletext 40 opneHTaunn: BjmcoTeKCT Erzsébet Szilagyi: Meditations on television critique 49 3pace6eT CH.ia.HH: MeaHTamm o TejieKpHTme Kara.iHH III. Haflb: 3^paBooxpaHHTe;ibHoe npocBCmeHHe B neKOTopbix cpe^CTBax Katalin S. Nagy: Health information in the media 5 5 MaccoBoä KOMMraucaiutH

OOPYM

FORUM András Domány: The role Is newspaper a business ? The radio broadcast of Ferenc Vicsek Mihály Gálik: Disappeared millions Sándor Fekete: Ave Business! Mátyás Vince: The situation is ready for change ,,It is generally the parties to be supported financially rather t h a n the newspapers" János Avar: Is business news ?

61 AHapaiu /lOMaHb: Pojn. 67

n e t á n . , KOMMepnecKaa? PaflHonporpaMMa ®epenifa BUHCKCI

72 Muxall TajiHK: McHe3inHC mhjuuiohw 74 Illau/iop CKCTe: Abc Emme! Mamiii Bhhuc: HojiWKeHHe Hapeino nun 77

H3MeHeifflH

80 82

«Cxopee napTHH Tpe6yK>T MaTepaajibHoi noanepacKH, mcm ra3eTM» ä h o i h Aßap: BuiHec, nenanrbift? 207

WORKSHOPS, METHODS Cable-tv Zoltán Szombathy: Let's establish a television ! József Ballai: The fabulous television János Mekis: Goal — from a lucky angle Miklós Benedek: Television on the top of Avas Hill Endre Bakó: The new suburb forum János Avar: The cable and the dinosaurs Cable-tv in Holland and Belgium

MACTEPCKME,

METO/U»!

KaöejibHoe TCjieBH^enne 3oiiTaH CoMóaibi: /JaBaiíTe, co3^aeM 80 TejieBjmeHHe! 96 Moikc(J) Eajijiaii: CKa30HH0e TejiCBHACHiie ÍIhoui MeKHiu: Toji — c xopowero 98 KopHepa M h k j i o u i Echc/pk: TejieBHfleHHe Ha

100 BepuiHHe ropbi Aßaui 102

3NAPE EUKO: opyM B »chjiom KBapTajie

104 Hhoui Aßap: KaSejib h flUHOiaßpu 107 KaöejibHoe lejiCBH^CHne b rojinaHAHH h Ee/ibrjot

T h e spirit of discussion — ß y xflHCKyCCHH— Conversation with Endre Gömöri C Eii.ipe TéMépn pa3roBapbiBaer Tauaui (Tamás Nádor) 110 Hadop

ONCE MORE

EII^É P A 3 JlaMna.ua 3a ssepTBaM B IflonpoHKexane — Candle for t h e prisonersof Sopronkőhida 117 PaflnonporpaMMa naMiiTH

THE WORLD OUTSIDE

IIAHOPAMA

European outlook 1 2 6 EBponeäcicaH naHopaina The lightning struck Texas cow 134 K o p o B a nopaaceHHaH MOjnnieií B Teiccace

MEDIA HISTORY

n p o u i J i o E

A/iaM JleBeii.ie.i: VÍ3flOKnaflOBBeHrepcKoro Ádám Levendel: The Hungarian InHHCTHTyTa no myneHnio oöineCTBCnnoro stitute for Public Opinion Research (1945—49), P a r t X I . 142 MHeHHfl (1945—1949), nacTb XI

PUBLIC OPINION Judit Pataki—Edit S. Molnár: Opinions on housing And what about space ? „Should do even more for the world" Situation unchanged

159 166 172 175

Our economic situation in the media 176

PERISCOPE

lOflHT riaTaKH—3ami III. Mo.ibiiap: CyxcaeHHH o nojiyHemm KBaprupw h HCHnHmHbix npoőjieMax H T O őyaeT c KOCMOCOM Cyameiow 06 OOH-e riOJIOKCHHC HeMHOrO H3MeHHJ10Cb SKOHOMHHCCKOe nOJlO'/KXHHC BeHTpHH - B cpe^cTBax MaccoBOfi KOMMyHMKauHii CMECfe

Books 178 O KHHrax From periodicals 188 Ü3 ÄypnajioB News in brief 193 KOPOTKO

BROWSING

AJIÄ

HTEHMH

John Updike: Commercial 199 /J.JKOH AnfleÜK: TejiepeiejiaMa 208

Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Post, hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. József nádor tér 1. — 1900 —, közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H E L I R 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 évre: 100,— Ft, egyes szám ára: 25,— Ft. Megjelenik: évente négyszer. H U ISSN 0209—584X

85. 54106 Petőfi N y o m d a , Kecskemét Felelős vezető: Ablaka István igazgató I N D E X : 25 424

A Tömegkommunikációs Kutatóközpont kiadványaiból A Membrán-sorozatból kapható még:

ára: 5!) I*'l

ára: I.'! Ft

Előkészületben: Nyelvészet és tömegkommunikáció I — I I . kötet. Szerkesztette: Grétsy László A Membrán-könyvek megvásárolhatók a Tömegkommunikációs Kutatóközpont kiadói osztályán is: Budapest V., Akadémia u. 17.

TARTALOM. Szecskő Tamás: Kommunikációs gyanakvás 3 GYÚJTÓPONTBAN

Recommend Documents