Tartalom. MAZSOLÁZÓ Néhány szó a hagyomány megkerülhetetlenségéről

Tartalom MAZSOLÁZÓ Néhány szó a hagyomány megkerülhetetlenségéről HÍREK, ESEMÉNYEK 20 millió liter tej intervencióra Határtalan befektetések 150 éves a kertészeti felsőoktatás Készül a gabonaimport korlátozás feloldása Konferencia és kiállítás a hagyományőrzés jegyében Szőlőtermesztőknek is jár közvetlen támogatás Naponta háromszor Bio-energia konferencia Budapesten Nagyecsedi tanácskozás Szaktanácsadói hálózat állattenyésztőknek Szabadrablás az erdőkben? Jótékonysági bál a gyimesiekért EURÓPA - TRENDEK „Magvakat ültetni a vidék jövőjéért” Hogy jól álljon az Eurobarométer! Közép-európai földügyi munkatalálkozó Milyen lesz az Európai Bizottság jövőre? A Francia Gazdák Egyesülete erősen támadja a saját kormányát „Vidéki szimfónia”, avagy a jövő vidékfejlesztése CSATLAKOZÁSUNK ELŐTT Summa summarum a Kap-reformról 2006-tól egységes élelmiszer-ellenőrzés az Unióban Funkcionális élelmiszer Gondolatok az ökoturizmusról Lesz-e összefogás és megértés az agrárkérdésben? Hogyan állnak a tízek? Tagok és tagjelöltek árszintkülönbségei Ritkítják az erdőpénzt FÓRUM Tejböjtös idők Forró-forrongó tejpiac TÁJGAZDÁLKODÁS Aszályvédelem és árvízgazdálkodás A hazai tájhasználat és tájvédelem Küldetésnyilatkozat RIPORT A bivaly, Erdély szürkemarhája Zöld gyerekszoba a szabad ég alatt

1

KÖRNYEZETVÉDELEM Géntechnológia: a kockázatok kisebb-nagyobb körei Módosító javaslatok az adótörvényekhez Merénylet a Zsámbéki-medence ellen ARCKÉPCSARNOK Frederick (Frits) Bolkestein Mit gondol Frits Bolkestein? INTERNETFIGYELŐ KÖNYVESPOLC Fenntartható fejlődés Johannesburg után Vizeinkről mindenkinek MAG Évkönyv 2003. Fogalomtár az EU Közös Agrárpolitikájáról PIACI HÍREK Szövetkezik Marokkó és az Unió Újra orosz piacon a magyar alma! Az almatermést 800.000 tonnára becsülik A burgonya még mindig a legkedveltebb Carrefour új nekifutást tervez Magyarországon Lidl nemsokára Kanadában is? Ahold: jelentős veszteségek a harmadik negyedévben KÖZLÖNY

2

Contents BROWSER Some words about traditions NEWS, EVENTS 20 million litres of milk for intervention Investments without borders The 150 years old horticultural higher education Lifting of ban on cereal import is under preparation Conference and exhibition in the spirit of traditionalism Vinegrape growers are also subjects to direct payments Three times daily Conference on bio-energy in Budapest Meeting in Nagyecsed Consultant network for animal breeders Pillage in woods? Charity ball for the Gyimes people The poor is the poorest EUROPEAN TRENDS „Planting seeds for the future of the countryside” For the good position of the Eurobarometer! Central European Workshop on Land Issues What does the European Commission look like in the next year? The French government is being attacked by the French Farmer Association BEFORE ACCESSION Summing up all Uniform food control in the Union from 2006 Functional food A few words about eco-tourism The issue of co-operation and understanding in agriculture The position of the Tens Differences between the price levels of Members and Candidates Thinning of wood-money FORUM Times of milk-free diet Hot and disturbed milk market LANDSCAPE MANAGEMENT The base of landscape management’s reform on the Great Plane at Tisza-side Landscape management and landscape protection in Hungary Mission declaration REPORT Buffalo — the “grey cattle” of Transsylvania Watching at Paris

3

ENVIRONMENT PROTECTION Genetic engineering: lesser and greater circles of risks Amending proposals to tax law Odious attempt on the Zsámbék basin ARCKÉPCSARNOK Frederick (Frits) Bolkestein What does Frits Bolkestein think? INTERNET EXPLORER BOOKSHELF Sustainable development after Johannesburg About our waters MAG Yearbook 2003 Dictionary on the Common Agricultural Policy of the EU MARKET NEWS The Union co-operate with Morocco Hungarian apples on the Russian market again! Apple production is estimated at 800 000 tons Potatoes are still the favourite Carrefour: the next run-up in Hungary Lidl: soon in Canada? Ahold: significant losses in the third quarter of the year BULLETIN

4

Az Európai Unió Agrárgazdasága 2003. 8. évfolyam 12. szám A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közreműködésével és támogatásával havonta megjelenő kiadvány. Kiadja az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ Felelős kiadó: Gulácsiné Pápay Erika Szerkesztőség címe: 1012 Budapest, Attila út 93. Postacím: 1253 Budapest 13, Pf.: 15. Tel.: 489-4910, Fax: 489-4976 Főszerkesztő: Tamás Enikő Főszerkesztő helyettes: dr. Székely Sándor Szerkesztőségi titkár: Pálfi Adrienn Szerkesztőbizottság: dr. Vajda László, Jazigián Dikránné Lükőné Őrsi Gabriella, Román Zoltán Készült: AGROINFORM Kiadóház 1096 Budapest, Sobieski János u. 17. HU-ISSN 1416-6194

AgraEconomy of the European Union Volume 2003/8., Issue 12. Monthly publication, published out with the assistance and support of the Ministry of Agriculture and Rural Development. Published by the National Agricultural Library and Documentation Centre Responsible Publisher: Gulácsiné Pápay Erika Address of the Editorial Office: 1012 Budapest, Attila út 93. Postal address: 1253 Budapest 13, Pf.: 15. Tel.: 489-4910, Fax: 489-4976 Editor-in-chief: Tamás Enikő Deputy Editor-in-chief: dr. Székely Sándor Secretary of the editorial office: Pálfi Adrienn Editorial board: dr. Vajda László, Jazigián Dikránné, Lükőné Őrsi Gabriella, Román Zoltán Printed in: AGROINFORM House 1096 Budapest, Sobieski János u. 17. HU-ISSN 1416-6194

5

MAZSOLÁZÓ Megszaporodtak a falopások az idő hidegre fordulásával. Az erdőtulajdonosnak az őrzés kötelessége, azonban sokszor csak hónapokkal a lopások megtörténte után fedezik föl a kárt. Mi a tulajdonos teendője? Megtorpant az erdőtelepítés. Az okokról a … oldalon olvashatnak. A KAP reform adaptációjának több homályos kérdése közül a legkevésbé tisztázott, hogy az uniós közvetlen támogatások mellé adható 30%-os nemzeti kiegészítés milyen rendszerben kerül kifizetésre Magyarországon. (Részletek a … oldalon.) Mi a mezőgazdaság szerepe a magyar nemzetgazdaságban? Csupán egy feneketlen zsák, amely csak nyeli a milliárdokat? A vidék szolgáltathat, nem csupán termel. Szolgáltató funkciója egyre fontosabb, mert a menekülési útvonal a tiszta levegő, a szép táji környezet a vidékre vezetnek. (A … oldalon.) A tejkvóta nem vicc! A tejpiac ellentmondásait boncolgatja Fórum rovatunk. A biztonság, a garancia, a tervezhetőség elengedhetetlen ebben az ágazatban. Hogyan látják a tejpiac egyes szereplői a helyzetet? Mi lesz az ún. tejfölösleg sorsa a továbbiakban? (A … oldalon.) Felszabadulhat-e rabszolgasorsából a Tisza, legkedvesebb folyónk, amely egyben ősi magyar név? Megállítható-e Alföldünk elsivatagosodása, vagy törődjünk bele, mint megváltoztathatatlanba? Van megoldás! Az, hogy már régóta rossz irányba megyünk, nem ok arra, hogy továbbra is arra menjünk! Bővebben a … oldalon. A bivalynak lelke van. Sokhasznú és igénytelen. Türelmes, ezért még mindig elviseli, sőt kedveli az embert… Borját egyedül, emberi segítség nélkül is megelli. A bivalytej értékesebb a szarvasmarháénál. Fehérjetartalma 40%-kal, szárazanyagtartalma 50%-kal magasabb, színe sokkal fehérebb a tehéntejnél. A bivalyhús több foszfort, több fehérjét és vasat tartalmaz. További érdekességek a … oldalon. Frits Bolkestein a belső piacért és az adóügyekért felelős főbiztos. Véleménye szerint az Európai Bizottság megerősítése, hatáskörének bővítése szolgálná a tagországok érdekeit is. Kiszámítható adórendszer bevezetését tartja szükségesnek, amely kiterjed az egész Európai Unióba. Bővebben a főbiztosról a … oldalon. Hibás kezdeményezés az ÁFA 12%-ról 15%-ra emelése, mivel ez elsősorban a hazai mezőgazdaságot és élelmiszeripart, a kultúrát, a környezetvédelmet és egyes szolgáltatásokat sújtja. Az állam jelenleg évente több, mint 1000 milliárd forinttal támogatja a motorizációt, ami a környezetvédelmi károk mellett előbb-utóbb finanszírozhatatlanná válik – véli a levegő munkacsoport. Bővebben a … oldalon. Nagy kiterjedésű, mintegy 5000 hektár zöld területeket pusztítanának el a Zsámbékimedencében, amennyiben megvalósul az ún. „Szilícium völgy”. A medence több védett és fokozottan védett madár élőhelye (többek között fülemüle, gólya fürj, sármány, kerecsensólyom.) A jogszabályok kijátszása nem megengedhető, jelenleg ez történt. Erőteljes lakossági tiltakozás várható az érintett területen. (A … oldalon.) Könyvespolc, piaci információk, Internetfigyelő, is erősíti az év utolsó számát.

6

Néhány szó a hagyomány megkerülhetetlenségéről A Hagyományok Háza a Kárpát-medencei néphagyomány ápolására és továbbéltetésére létrehozott nemzeti intézmény, melyet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztere 2001. január elsején alapított. A Hagyományok Háza szolgáltató központ. Három nagy egysége eltérő eszközökkel, de egyazon céllal és elkötelezettséggel várja a népi kultúra, a hagyomány iránt érdeklődő nagyközönséget és a szakmabelieket, akik útmutatásért, vagy segítségért keresik fel intézményünket. A fél évszázada működő, most újjászervezett Magyar Állami Népi Együttes művészeti munkája során mérvadó, a közművelődést szolgáló művek előadására és létrehozására törekszik, valamint felkarolja a külső, támogatásra érdemes kezdeményezéseket. Közép-Európa legnagyobb folklór dokumentációs központja, a Lajtha László Hagyományőrző Műhelyben hozzáférhetővé teszik régiónk legfontosabb népzenei és néptánc anyagait. A Népművészeti Műhely támogatja a civil szakmai szervezeteket, rendezvényszervező, marketing-, és oktatási szolgáltatásokat nyújt, illetve a szélesíti a népművészeti szakma nemzetközi kapcsolatrendszerét. A Hagyományok Háza feladatának tekinti figyelemmel kísérni a hagyományos kultúrák iránt érdeklődő, a népélet különféle szegmenseire hivatkozó „külső” társadalmi kezdeményezéseket, és keresi az ilyen irányú kapcsolatok, illetve együttműködés bővítésének lehetőségeit is. A társadalmi élet egyik ilyen szereplője a környezet- és természetvédő mozgalom, mely évtizedek óta hangsúlyozza a hagyományos kultúrák, illetve a tradicionális életforma környezetkímélő technikáinak fontosságát. Ezzel szemben az etnográfia eredményeire építő népművészeti mozgalmakban, és egyáltalán a folklorizmus területén ritkán esik szó a környezet-, és természetvédelemről, vagy a hagyományos kultúra környezeti vonatkozásairól. Ezt az aránytalanságot szerettük volna ellensúlyozni azzal, hogy mindkét fél szakembereinek meghívásával megrendeztük a Hagyomány és természet című konferenciát 2003. október 30-án. Milyen példákat mutat a hagyományos kultúra a környezet- és természetkímélő gazdasági stratégiák kiépítéséhez? Hogyan romolhat le a kultúrtáj, ha nem figyelünk a helyi hagyományok környezetalakító tényezőire? Milyen tanulságokkal szolgálhat a népi gyógyítás a gyógyszeripar számára? Hogyan építsünk a népi építészet mintájára modern házakat környezetkímélő, organikus anyagokból? Milyen társadalomnéprajzi okokra vezethető vissza a fogyasztói társadalom környezet-és természetromboláshoz vezető értékválsága? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket vetettek fel az itt összegyűlt szakemberek annak reményében, hogy a válaszok megfogalmazása közben egy-egy lépéssel közelebb kerülünk a civilizáció egészét érintő, közös gondjaink megoldásához. Ma már elég egyértelműen látszik, hogy a sok-sok részterület problémái mögött az a nagy társadalmi változás áll, amelyet a fogyasztói társadalom struktúráinak kiépülésével, és az ezzel párhuzamosan terjedő globalizációval jellemezhetnénk. Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni, hogyan látom az összefüggést a néprajz, mint társadalomtudomány és az ökológia között.

7

Az ember, mint minden egyéb teremtmény, a természeti törvények által meghatározott lény. Ez a determináltság pedig nem csak az egyéni, biológiai szervezetében mutatkozik, hanem az ő szociális, etológiai beállítottságában is, hiszen az ember társas lényként vált emberré. Nem vagyunk „magányos farkasok” (tudjuk, maga a farkas sem az), életünk minden mozzanatát az adott társadalmi környezet szövetében tudjuk csak értelmezni. Az ember társas együttélése a történelem során három társadalmi dimenziót „termelt ki”. Az alapvető, mondhatni természetes társadalmi dimenziónk a közösség. A történelem hajnalán az ősközösség hozta létre azt a szellemi „termékcsaládot” (kódolt és dekódolható jelrendszerek, tárgyi és kifejezésbéli eszköztárak, viselkedésformák és értékrendek bonyolult szövevényét), amit ma kultúrának nevezünk. Erre az eredeti társadalmi dimenzióra épülve alakult ki a további kettő, az egyén és a tömeg. Az ősközösségben, vagy a jelenkort a hagyományos kultúra keretei között megélt lokális csoportokban az egyén érvényesülése csak a közösségi élet viszonyrendszerében lehetséges. A közösségi lét ugyanakkor „egyes számú közellensége” a tömegtermelésnek, azaz a fogyasztói gazdasági rendszernek. A lokális kultúrában kifejlődött egyénnek ugyanis lokálisak az igényei is, ezeket a milliós tételekben előállított tömegtermékekkel nem lehet kielégíteni. A tömegtermékek ideális fogyasztója tehát maga a tömeg, amelyben nincsenek sem egyéni, sem közösségi eltérések, mindenki megelégszik azzal az egysíkú, (és főleg egyféle cégcsoport által előállított) termékcsaláddal, úgymond „egységcsomaggal”, ami a mesterségesen redukált igényeinek kielégítéséhez még épphogy csak elegendő. Ez nemcsak a sokat emlegetett kulturális sokszínűség elvesztése miatt veszélyes folyamat. Ha máshonnan nem, George Orwelltől tudjuk, hogy a tömeg manipulálható. Nincsenek társadalmi szinten beágyazódott szokásai, rítusai, nincs értékrendje, amelyhez viszonyítani tudná a világ dolgait. A fogyasztói világrend kialakulása az elektronikus médiák erőteljes hátszelével nagyobb változást hozott a civilizáció számára, mint az összes eddigi világégés. A történelem nagy katasztrófáit, a háborúkat, a forradalmakat, a járványokat, a természeti csapásokat követő visszarendeződés mindig a közösségek rendszerének újjászerveződése mentén haladt. A korunkat jellemző változás ezzel szemben pont az egyik legsajátosabb emberi vonásunk, a közösségi életforma lerombolásában érdekelt. Nézetem szerint ez a változás immár az egész emberi civilizáció létét veszélyezteti. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ha a történelemnek van vége, akkor ez a kezdete. A közösségi életforma, legplasztikusabb lenyomatát a hagyományos kultúrában, a folklórban látjuk, mondhatni, annak éltető eleme a közösség. A közösségi élet szabályai hozták létre azt az értékrendet és azokat a magatartásformákat, melyeknek egyik alapeleme a személyes felelősség a kulturális és természeti környezet állapota iránt is. Minden hagyományos közösség egy lokális kultúrát hozott létre és ez nem csak a helyi hagyományok sajátosságaiban jut kifejezésre, nem csak a kulturális sokszínűséget biztosító képessége révén ad értéket. Az adott táji környezethez tartozó kulturális sajátosságok ugyanis közvetlenül, megannyi szállal kötődnek a szülőföld mítoszához, így a hagyományos kultúrában kifejlődött személyiség önmeghatározásában különlegesen kiemelt szerep jut a regionális identitástudatnak. Ennek egyik fontos velejárója, külön figyelmet érdemlő értéke az a környezetszemlélet, mely sajátjának, illetve a saját egyediségét meghatározó adottságnak tekinti az őt körülvevő természetes életteret. A globális térszemléletből ez a vonás hiányzik. A fogyasztói társadalmi modell nem vesz tudomást a helyi értékek sajátosságairól, sőt alapvetően ezek ellen irányul. Minden olyan speciális igény, amely a helyi adottságokból táplálkozik a tömegfogyasztás ellen irányul. A fogyasztói társadalmi berendezkedésben ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a környezeti problémák többségét állami, közigazgatási úton próbálják megoldani. Az állam nagy szeméttárolók, szennyvíztisztítók építésével, szemételhordó állami vállalatok létrehozásával próbálja ellensúlyozni a csomagolóipar számára nyújtott előnyök révén keletkezett környezetrombolást. Az elfelejtett hagyományos

8

tudást, pl. a gyógynövények ismeretét, a megélhetés megannyi praktikus, természetközeli megoldását, hatalmas tőkemozgást eredményező iparágak kiépítésével próbálja helyettesíteni. A hagyományos kultúrák ezzel szemben kifejlesztették a környezet-, és természetkímélő magatartásformák organikus, természetes társadalmi kereteit. Az érintett szakemberek összefogásával, a társadalomnéprajz ez irányú tapasztalatait hasznosítva bizonyára ki lehetne dolgozni olyan környezet- és természetvédelmi stratégiákat, melyek figyelembe veszik a népi kultúrában az ember egészséges környezetszemléletének hagyományait is. Csak remélhetjük, hogy a közeli jövőben az államok döntéshozói rádöbbennek a hagyomány megkerülhetetlenségére, ráeszmélnek, hogy a hagyományos kultúra nem a régmúlt emlékeinek raktározására szolgáló statikus múzeum, hanem a természetes életstratégiák kimeríthetetlen iskolája. Agócs Gergely

9

HÍREK, ESEMÉNYEK

20 millió liter tej kerül intervencióra A hazai tejpiacon felhalmozódott tejfelesleg elvezetésének megoldása érdekében megállapodás született a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint a Tej Terméktanács között. A megállapodás értelmében az FVM november első dekádjában 20 millió liter tejre állami tejpor és vaj intervenciót hirdetett meg, melyhez 1,1 milliárd Ft összegben nyújtott forrást. A szaktárca elérte, hogy a felvásárolt tejkvóta értékesítéséből származó árbevételnek a felvásárlás nettó értékén felüli részét a Tej Terméktanács az EU csatlakozási alapjának feltöltésére használja fel. Ezen felül az FVM vállalta a jogszabályi feltételek megteremtését annak, hogy az állami kvóta értékesítési pályázatok leteltével a Tej Terméktanács is közzétehessen tejkvóta értékesítési pályázatot, legfeljebb 20 millió liter ipari felhasználású tejkvóta erejéig. Az így értékesítésre kerülő kvóta 2004. április 1-jétől használható fel. A megállapodó felek egyetértettek abban is, hogy az agrártárca a felvásárolt tejkvóta értékesítési pályázata során az oktatási intézmények kvótaigényét literenként 25 forintos nettó áron elégíti ki. Benedek Fülöp, az FVM közigazgatási államtitkára elmondta, hogy ezekkel az intézkedésekkel 2003. decemberéig nyújthatnak megoldást. A csatlakozást megelőző időszakban és a csatlakozást követően keletkezett tejfejesleg kezeléséről később döntenek. A Tej Terméktanács szeptember végi közgyűlésén döntött arról, hogy a válsághelyzet elkerülése érdekében mind a termelők, mind a feldolgozók 3-3 forintot fizetnek be a szervezet intervenciós kasszájába (EU csatlakozási alap), ez mintegy 3 milliárd forintot tesz ki. A terméktanács szerint a létrehozott alap és az FVM 1,1 milliárd forintos hozzájárulása segítségével kezelhetővé válik a tejfelesleg. (forrás: MTI) -B. B.-

Határtalan befektetések „Az EU bővítés határokon átnyúló előnyei” címmel került megrendezésre a Közép-európai Kezdeményezés (KEK – Central European Initiative) tagországainak Gazdasági Fóruma Varsóban. A november 19-21 között zajló VI. KEK Gazdasági Fórum megfelelő alkalmat adott a gazdasági szakemberek, politikai vezetők és lehetséges partnerek számára, hogy előkészítsék a jövőbeni közös projektek létrejöttét. A rendezvény 1500 résztvevője között egyaránt képviseltették magukat a közép- és nyugat-európai kormányzatok, pénzügyi intézmények, nemzetközi szervezetek, kereskedelmi kamarák és a vállalkozói szféra befektetői. Az idei fórum kiemelt fontosságú kérdései érintették a szolgáltatások, a szállítás, a mezőgazdaság, a közlekedés, a technológia-fejlesztés és a beruházások területét. Forrás: www.ceinet.org -B. B.-

150 éves a kertészeti felsőoktatás Felemelően szép ünnepség keretében emlékeztek meg a kertészeti felsőoktatás megalapításának 150. évfordulójáról a volt Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen. A jubileumi emlékülés keretében felszólalók a kertészeti ágazat múltjáról, jelenlegi helyzetéről és jövőbeli lehetőségeiről beszéltek. A kertészeti felsőoktatás alapkövét Entz Ferenc orvos rakta le 1853-ban, amikor megalapította a Haszonkertészeket Képző Intézetet, a mai egyetem jogelődjét. Az azóta is töretlenül működő, továbbfejlődött intézmény, mely időközben számos szerkezeti változáson ment át, 1968 óta működik egyetemként. Az elmúlt három évben a 10

gödöllői központú Szent István Egyetem része volt, majd innen kiválva 2003. szeptember 1jén a Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem karaival egyesült és mostantól Budapesti Corvinus Egyetem néven működik tovább. Köszöntő beszédében dr. Chikán Attila rektor reményét fejezte ki, hogy az új intézmény karai között hosszú távú gyümölcsöző együttműködés veszi kezdetét. Ezt követően felolvasták dr. Magyar Bálint oktatási miniszter üdvözlő sorait, aki perspektivikusnak minősítette a kertészeti ágazat jövőjét az uniós csatlakozás szempontjából. Dr. Balázs Sándor akadémikus érdekes előadásában az intézmény egyes fejlődési állomásait ismertette, majd az alapító rendkívüli érdemeiről szólt a kertészet hazai fellendítésében. Entz Ferenc, aki maga is akadémikus volt, orvosként felismerte a kertészek elméleti felkészítésének fontosságát, a hagyományos szőlő, gyümölcs, zöldség és dísznövény ágazatok mellett a gyógynövények termesztését is bevezette. Szintén az ő nevéhez fűződik a kertészeti szakma tudományos megalapozása és a kertészeti szaknyelv megteremtése is. Az általa egykor megálmodott intézmény napjainkra oktatás és kutatás szempontjából egyaránt a nemzetközi élvonalba tartozik, három doktori iskolát működtet, és elmondható, hogy itt folyik a legszínvonalasabb kertészeti képzés Közép- és Kelet-Európában. Az ülés során dr. G. Tóth Magdolna, a Kertészettudományi Kar dékánja elmondta, hogy a kar a jövőben is fontos feladatának tekinti a 150 éves hagyományok őrzését és továbbfejlesztését. Dr. Hoschke Ágoston az Élelmiszertudományi Kar dékánja legfőbb célként a tudományosszellemi bázis megőrzését emelte ki az élelmiszeroktatásban. Dr. Jámbor Imre, a Tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési Kar dékánja reményét fejezte ki a közgazdaságtudományi karokkal való kölcsönös együttműködésre az urbanisztikai képzés területén. Dr. Starkl Antal helyettes államtitkár szerint jelenleg az oktatás EU követelményeknek megfelelő átalakítása a fő feladat, vagyis a kétszintű (BSc, MSc) képzés bevezetése, melyben az elméleti és gyakorlati oktatás harmonikus viszonyban van egymással. Ugyanakkor szét kell választani az operatív és a stratégiai irányítást, és az előrelépéshez szükséges finanszírozási rendszert is meg kell változtatni. Dr. Marton István a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese, és Kellér Zita a Környezetvédelmi Minisztérium képviselője a fenntartható fejlődés kérdéseiről beszéltek. Dr. Horn Péter akadémikus csatlakozva az előtte szólókhoz reménytelinek minősítette mind a kertészeti ágazat, mind pedig az egyetem jövőjét. Az ünnepség keretében került sor az 1963-ban alapított Entz Ferenc emlékérmek átadására is, melyeket a három budai kar dékánjai kapták meg az új egyetemi integráció létrehozásában végzett munkájukért. A rendezvény befejezéseként megkoszorúzott Entz Ferenc szobornál dr. Harnos Zsolt rektorhelyettes mondott köszöntőt, végezetül pedig dr. Papp János megnyitotta a jubileumi kiállítást. Papp Mónika

Készül a gabonaimport korlátozás feloldása Konkrét rendelet még nincsen, de az FVM és a Külügyminisztérium szakemberei a gabonára vonatkozó importkorlátozás megszüntetéséről állapodtak meg 2003. november 18-án. Részben azért döntöttek így a szakemberek, mert a gabona felvásárlási árak rendkívül magasak és ez elsősorban a fogyasztók számára okozhat gondot. Másrészt pedig a korlátozás megszüntetésével a spekuláció helyett a nemzetközi árak szabnák meg a piacot. Magyarországon az idén valamivel kevesebb, mint 9 millió tonna gabona termett. Ebből 2,9 millió tonna búza, 4,5-4,6 millió tonna kukorica és mintegy 1,3 millió tonna egyéb gabonaféle. Forrás: MTI -B. B.-

11

Konferencia és kiállítás a hagyományőrzés jegyében 2003. október 30-án a Hagyományok Házában Agócs Gergelynek (a Hagyományok Háza Tárvezetőjének) és munkatársainak köszönhetően egy nem mindennapi konferenciára került sor. A „Természet és Hagyomány” címmel megrendezett előadássorozaton, és az ez után sorra kerülő vitafórumon környezet- és természetvédők, ökológusok, és a néprajz tudomány jeles szakemberei vitatták meg szakterületeik közötti összefüggéseket, együttműködési lehetőségeket keresve. Haraszthy László a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkára, a természetvédelem egyik legfőbb feladataként fogalmazta meg az ökológiai gazdálkodási formák életben tartását, melynek többek között a helyi tájszerkezet megőrzésében és az őshonos állatfajták fennmaradásában kell megnyilvánulnia. Mindezek mellett nagy hangsúlyt kell fektetni a szellemi hagyományok megőrzésére, valamint a hagyománytiszteletre nevelésre. Lányi András (ELTE Társadalomtudományi Kar, Településtudományi és Humánökológia Szakirány), előadásában a természet adta szabadság, és a hagyományok ismerete által adott szabadság analógiáit fejtette ki. Szavait idézve: „...meg kell ismernünk saját és más kultúrák szokásait, hogy többféle szabadság közül választhassunk... mert a hagyomány arra való, hogy többféle jövő közül tudjunk választani. Ennek híján csak sodródunk, és reprodukáljuk a jelent.” Andrásfalvy Bertalan nyugalmazott egyetemi tanár, néprajzkutató „Hagyományos műveltség és természeti környezet” címmel tartott előadásában a gazdálkodási formák, a földhasználat s a földtulajdonformák változását mutatta be végigkalauzolva a magyar nép történelmén a hallgatóságot. Az előadók között tisztelhettük még: Dr. Gyulai Ferencet, a Tápiószelei Agrobotanikai Intézet tudományos főmunkatársát; dr. Sándor Istvánt, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóhelyettesét; Lingauer Jánost, a Környezetgazdálkodási Intézet Természetvédelmi Igazgatóságának vezetőjét; Babulka Péter gyógynövénykutatót, Karácson Gábor költőt, valamint Biczó Gábort, a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszékének tanszékvezető helyettes tanárát. 2003. október 30-án kiállítás is nyílt a Hagyományok Házában, „Természet és hagyomány” címmel, melyen az ember és a természet kapcsolatát archív fotókon, a még élő hagyományokat pedig a 2000. év után készült felvételeken csodálhatták meg a látogatók. Frendl Kata

Szőlőtermesztőknek is jár közvetlen támogatás November második felében Kecskeméten tartották, a „Duna Borrégió tanácskozást”. Németh Imre, az agrártárca vezetője elmondta, hogy az egyszerűsített kifizetési rendszernek, (a csatlakozási szerződésben opcióként megjelölt, a kormány által választott összevont terület alapú kifizetési módnak) köszönhetően a szőlőtermelők is részesülhetnek a közvetlen támogatásokból, ami hektáronként kb. 17 ezer forint uniós támogatást jelent. A miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy a csatlakozást követően a szőlőtermelőknek is szembe kell nézniük a nyitott piac előnyeivel és hátrányaival egyaránt, ezért egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a bor eredetvédelmére, ami a vásárlók meggyőzésének fontos eszköze. A Magyar Távirati Iroda értesülései szerint az uniós támogatások megszerzéséhez nélkülözhetetlen regisztráció jó ütemben halad, már a gazdák mintegy 50 százaléka regisztráltatta magát. Németh Imre elmondta, hogy az uniós támogatások utófinanszírozottak, ezért az átmeneti időszakban kölcsönre szoruló gazdák részére a tárca hitelkonstrukciót dolgoz ki, ami kb. 100 milliárd forintos hitelkeretnek felel meg, 70-80 százalékos állami garanciával, 50 százalékos kamattámogatással, s az elképzelések szerint 5-10 éves 12

futamidővel. A miniszter kitért arra is, hogy a szőlőültetvényeket ért tényleges fagykárokat november 30-ig lehetett igazolni. Már több mint 70 ezren nyújtották be kárigényüket, ami összességében meghaladja a 20 milliárd forintot, és 10 milliárddal lépi túl a költségvetésből rendelkezésre álló keretet. Forrás: MTI -B. B.-

Naponta háromszor Egészségünk védelmében életmód és szemléletváltozásra lenne szükségünk, mint ahogy azt a zöldség- gyümölcs fogyasztást hazánkban népszerűsítő program címe is sugallja. A Naponta 3x programot hat éve indította útjára a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács az FVM Agrármarketing Centrum Kht. támogatásával. A Terméktanács a magyar programot az uniós tagállamokban már régóta működő zöldség-gyümölcs fogyasztást ösztönző programok tapasztalatainak felhasználásával alakította ki. A mostani konferencia keretében Laurent Damiens programigazgató a franciaországi példáról számolt be. A francia viszonyokhoz igazított program a napi tízszeri fogyasztást célozza meg, és 10 éven belül kétszeresére kívánják növelni a fogyasztást. A magyar Naponta 3x program célja kettős: egyfelől megteremti a gazdasági növekedés alapját a zöldség-gyümölcs ágazatban, másrészt elősegíti a lakosság egészségi állapotának javulását. Zajkás Gábor, az Országos Élelmiszer- és Táplálkozástudományi Intézet igazgatóhelyettese arra hívta fel a figyelmet, hogy hazánkban elsősorban a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint a daganatos betegségek felelősek a halálozásért. Mint ahogy azt a kutatási eredmények is bizonyítják, a gyakori zöldség-gyümölcs fogyasztás gátolja ezeknek a betegségeknek a kialakulását, illetve a betegségeket követően a lábadozás időszakában is fontos szerepük van az egészség helyreállításában. A különböző zöldség- és gyümölcsfélék három, egészségvédelem szempontjából fontos alkotóeleme a karotinok, flavanoidok és az élelmi rostok. Ez utóbbinak vér koleszterinszint csökkentő és vastagbéldaganat kialakulását gátló hatása van. Az egészség megőrzése szempontjából naponta minimum 400g zöldség és gyümölcs elfogyasztása javasolt, de az optimális mennyiség 600-800g lenne. Érdemes azonban nem csak a mennyiségre, hanem a változatosságra is odafigyelni, hogy mindhárom alkotóelem egyaránt a szervezetünkbe jusson. Mivel hazánkban a kilencvenes évek elején nagy visszaesés mutatkozott a zöldség- és gyümölcs fogyasztásban, szükség volt egy olyan programra, amelynek segítségével növelhető a fogyasztás. A Naponta 3x program eredményeképpen megindult a fogyasztásnövekedés, a távlati célok között a napi 600-800g-os átlag elérése szerepel. A Terméktanács hangsúlyozta, hogy a program kiszélesítéséhez a társadalom minden rétegét érintő összefogásra van szükség. Jelenleg a három fő célcsoport, a kisgyerekek, az iskolások és a háziasszonyok számára dolgoztak ki tájékoztató programokat. A későbbiekben tervezik a nyugdíjasok és a betegségen átesettek megkeresését is. A médiában való megjelenésen kívül eddig már számos táplálkozással kapcsolatos rendezvény keretében nyílt mód az egészséges életmóddal való megismerkedésre. A Johan Béla Nemzeti Programmal együttműködésben iskolákba, óvodákba, egészségügyi szervezetekhez juttatták el eddig a program üzenetét. Az elmúlt hat hónap során a program népszerűsítésében részt vevő Cora áruházlánc képviselője, Vadász Sándor elmondta, hogy örül a programban való közreműködésnek. A receptkártyák kiosztásával egybekötött kóstoltatások ugyanis nagy sikert arattak a vásárlók körében, és a zöldség-gyümölcs fogyasztást is fellendítették. Az aktuális rendezvényekről és a programmal kapcsolatos további információkról az év végére elkészülő honlap (www.fruitveb.hu) nyújt majd tájékoztatást. A programot egyfelől a Terméktanács, másrészt a FVM Agrármarketing Centrum Kht. (AMC) finanszírozza. Bujdosóné Kertész Judit, az AMC középtávú stratégiájaként a magyar

13

fogyasztói öntudat növelését, a kiváló magyar élelmiszerek támogatását, egyben a hazai termékek előnyben részesítését jelölte meg. Mint mondta, a magyar piacnak vannak még tartalékai, a zöldség-gyümölcs fogyasztást elsősorban a rosszabb anyagi körülmények között élők körében kellene növelni. Papp Mónika

Bio-energia konferencia Budapesten Az Európai Unió idén október közepén a budapesti Kongresszusi Központban rendezte meg BIO-ENERGY Konferenciát, az alternatív energia felhasználása perspektíváiról az Európai Unióban. A konferenciát már az EU jövő évi kibővítésének jegyében szervezték. A 30 országból érkezett 345 regisztrált résztvevőből 185 az Európai Unión kívüli országokból érkezett. A csatlakozó európai országokból érkezett 144 főből természetesen a legnagyobb delegációval, 58 fővel Magyarország képviseltette magát. A kelet-európai országok közül Bulgária (8), Románia (27), Oroszország (2), Ukrajna (1), Törökország (1) szakemberei is bekapcsolódtak a jövő energiaforrásait vizsgáló kutatási témákba. Izland és Új-Zéland is egyegy fővel vett részt. Solti Gábor

Nagyecsedi tanácskozás A jövő háborúi már az édesvizekért folynak majd, így nem mindegy, hogyan gazdálkodunk vízkészleteinkkel, - hangzott el azon a konferencián, amelyet Nagyecseden rendeztek október végén. A vízügyi és vidékfejlesztési szakembereknek megtartott rendezvényt az Ecsedi láp jövőjének érdekében rendezték meg. Az Ecsedi lápot 1898-ban csapolták le a hajdani műszaki felfogásnak megfelelően. Mára a szélsőséges csapadékhiány miatt átértékelődött a vízgazdálkodás alapkoncepciója, így a láp megítélése is. Egyre fontosabb a vízkészletek visszatartása, és az eredeti élőhelyek visszaállítása. Gazdasági szempontból is fontosabbá válik a víz szerepe. A vizes helyek rehabilitációjára az agrár, a környezetgazdálkodási, a vízbiztonsági, valamint az ökológiai célprogramok keretében pályázhatnak a térségek, amely célprogramok számottevő uniós forrásokkal is kiegészülhetnek. Nyíregyházi Kölcsey Televízió

Szaktanácsadói hálózat állattenyésztőknek A Vágóállat és Hús Terméktanács valamint a Károly Róbert Főiskola együttműködésével a sertés és a húsmarha tenyésztésre szaktanácsadói hálózat szerveződik. A feladatok megosztásában a Terméktanács vállalta a finanszírozást és szervezést, míg a gyöngyösi Róbert Károly Főiskola adja az oktatási, kutatási és infrastrukturális hátteret a szaktanácsadói központ létrehozásához. A két szervezet között megkötött megállapodás értelmében az északalföldi, dél-alföldi és észak-magyarországi régiókban vállalják a szakági képzések és tanulmányutak térségi megszervezését, valamint szakmai napok megrendezését. A szervezetek elsődleges célkitűzése egy szakmailag megbízható, jól működő hálózat létrehozása, melyben a szaktanácsadók és a Terméktanács tagjai folyamatos képzésben részesülnek. B. B.

14

Szabadrablás az erdőkben? Tolna megyében megközelítőleg 60 ezer hektár területet borít erdő. Ennek 60%-a állami tulajdonban van, míg 40%-a magántulajdon. Az elmúlt években az erdőtelepítésből az állami szektor 30 hektárral, a magánkézben lévő erdők pedig újabb 90 hektárral bővültek. A fűtési szezon kezdetével minden évben megnő a falopások száma. De nemcsak a magánerdők, hanem tulajdonosaik is veszélyben vannak, ha nem tudják bizonyítani, hogy az erdészeti hatóság által nyilvántartott mennyiség azért kevesebb az erdeikben, mert fatolvajok jártak arra. Az elszenvedett kár mellett még bírságra is számíthatnak, hiszen az erdőtörvény előírja: a tulajdonosnak az őrzés kötelessége. A tulajdonosok sokszor nem is tudják, hogy mekkora a káruk, mert csak tavasszal, a hidegek elmúltával mennek ki az erdőbe. Rotkó Lőrinc, az Állami Erdészeti Szolgálat pécsi igazgatóságának (Baranya és Tolna megyék tartoznak ide) osztályvezetője kérdésünkre elmondta, a tulajdonosok nem nagyon őrzik az erdejüket. Ahol több tulajdonos is van, nem tudják (elég helytelenül), hogy a másik favágást végzett-e a közös területen, vagy idegenek jártak az erdőben. A gazdálkodóknak is érdeke, hogy a megkárosodott faanyag ne menjen veszendőbe, de az illetékes erdő-felügyelőségtől száraz fára vonatkozó kitermelési engedélyt kell kérni. Aki ezt elmulasztja, azt erdőgazdálkodási bírsággal sújtják, melynek mértéke száraz fa esetében 4000 forint/m3, élő fa esetében pedig 10.000 forint/m3. De mi történik akkor, ha a hiányzó fát nem a tulajdonos, hanem ismeretlenek vitték el az erdőből? Ebben az esetben feljelentést kell tenni a tulajdonosoknak, ami már rendőrségi ügy. Jelenleg nincs megoldva a magánerdők őrzése, mondta Rotkó Lőrinc, sőt gyakori, hogy a tulajdonosok egy része nem helyben lakik, idős ember, mire észreveszi, hogy ellopták a fáját, sokszor évek is eltelnek. Általában a magántulajdonú területeket nem kerítik be, mert ez tetemes plusz költségbe kerülne. A falopás főleg a téli hónapokban jellemző, sajnos gyakran soha nem derül ki, hogy hová tűnt a fa az erdőből. De vannak bonyolultabb ügyek is, amikor az egyik résztulajdonos kezdi el kivágni a fákat, arra hivatkozva, hogy az úgyis az övé. A múlt évben, a Sárközben hasonló eset miatt az Állami Erdészeti Szolgálat 20 millió forint bírságot szabott ki, ekkor nemes nyárfát vágtak ki engedély nélkül. Természetesen szerettük volna megtudni azt is, hogy a falopások mennyire gyakoriak megyénk erdeiben. A megkeresett rendőrkapitányságokon arról tájékoztatták lapunkat, hogy a téli időszakban megszaporodik a bejelentések száma, a lezárt ügy viszont ennél jóval kevesebb. Ennek oka, hogy gyakran nehéz megtalálni a tetteseket, a tettenérés kivételével nehéz bizonyítani azt is, hogy valóban a gyanúsított az elkövető. De még ha el is kapják a fatolvajokat, akkor is csak pár ezer forintos a pénzbüntetés, amit a nehéz körülmények között élő családokon még behajtani sem lehet. Ugyanakkor a tolvajok a művészet szintjére emelték a lopást: csak annyit visznek el egyszerre, ami még nem üti meg a bűncselekmény szintjét. Forrás: Tolnai Népújság, 2003. nov. 11.

Jótékonysági bál a gyimesiekért A romániai gyimesfelsőlaki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium és Kollégium javára jótékonysági bált rendezett a debreceni Aranybikában a Debreceni Keresztény Értelmiségi Kör. Az est háziasszonya dr. Keresztes Lászlóné, Helén asszony volt. A gimnázium, amely a magyar kormány hathatós anyagi segítségével épült föl, kitűnő tanári karral működő intézmény, amely egyre népszerűbb. Székelyföldről és Moldvából is érkeznek vele diákok. A gimnázium diákjainak egy kis csoportja a vendégek tiszteletére műsort adott. Eredeti székely és csángó népdalokat énekeltek, a hangszeres kíséretet is ők adták. A jótékonysági bál 15

bevétele meghaladta az 1 millió forintot. Berszán Lajos, a gimnázium igazgatója meghatottan köszönte meg az adományt, amelyre a kollégium továbbfejlesztéséhez égető szükségük van. Az igazgató elmondta, hogy külön figyelmet fordítanak a tehetséges csángó-magyar fiatalok felkutatására és a szülőket eredményesen beszélik rá, hogy anyagi áldozatot vállalva ezek a fiatalok továbbtanulhassanak. -t-

16

EURÓPA – TRENDEK

„Magvakat ültetni a vidék jövőjéért” Ezen jelmondat jegyében rendezték meg november 12-14. között Salzburgban a 2. Európai Vidékfejlesztési Konferenciát, melyen hazánkat dr. Vajda László főcsoportfőnök (képünkön), az FVM Integrációs Főcsoportfőnökségének vezetője képviselte. A konferencia a jelenlegi tagországok vidékfejlesztési helyzetének értékelése mellett már a kibővülő Európa vidékfejlesztési specifikumaival is foglalkozott, olyan közös politikát sürgetve, amely gazdasági, környezetvédelmi és szociális szempontokat egyenlő mértékben figyelembe véve lehetővé teszi Európa vidéki területeinek és a vidék életlehetőségének a fenntartását. Ahogy dr. Franz Fischler, az Európai Bizottság Mezőgazdaságért és Vidékfejlesztésért felelős főbiztosa a konferenciát követő sajtótájékoztatón még külön hangsúlyozta: „Egy olyan vidékfejlesztési politika, mely súlyának megfelelő jelentéssel bír, nyilvánvalóan javítja a mezőgazdaság versenyképességét, különösen az új tagállamok esetében. De a tárgyalásokból az is világos, hogy szükség van diverzifikációra, modernizációra, befektetésekre és munkahelyekre a mezőgazdasági szektoron kívül is ahhoz, hogy életképes vidéki közösségek maradjanak fenn.” Ráadásul ennek a vidékfejlesztési politikának az eddiginél lényegesen egyszerűbbnek és sokkal inkább „felhasználó-barátnak” kell lennie. Kulcsfontosságú a helyi döntéshozóknak és magának a civil társadalomnak a bevonása a folyamatba. Az Európai Unió vidékfejlesztési politikájának a jövőre vonatkozó elvi megközelítéseit 8 pontban foglalták össze a konferencia záródokumentumában: 1. Az életképes vidék nem csupán a vidéki társadalom érdeke, hanem a társadalom egészéé. A beruházások egy szélesebb értelemben vett vidéki gazdaságszerkezetben sokszorosára növelhetik az adott térség vonzerejét, alapját adják a fenntartható fejlődésnek, új munkahelyeket a fiataloknak, egyszerűen életet visznek a térségbe. 2. Európa vidéki tájainak sokszínűsége, e sokszínűség megőrzése, és a multifunkcionális mezőgazdaság szolgáltatásaként való értékelése elsődleges szempont kell legyen. Ez teszi lehetővé, hogy Európa természeti és kulturális öröksége, a maga teljes színpompájában fennmaradjon. 3. Az agrárgazdálkodás versenyképessé tétele kulcsjelentőségű cél, méghozzá a különböző vidéki régiók eltérő mezőgazdasági potenciáljának figyelembe vételével. Különösképpen érvényes ez a majdani új tagállamokra, ahol a mezőgazdaság szükséges átalakításának lényegét jelenti. 4. A vidékfejlesztési politikát a kibővített Európai Unió összes vidéki térségére alkalmazni kell, hogy az agrárgazdálkodók és a vidéki gazdasági élet többi szereplői szembesüljenek a mezőgazdasági szektor folyamatos átalakításának sürgető kihívásaival, a KAP reform hatásaival és a kereskedelmi kívánalmak változásaival. 5. A vidékfejlesztési politika a vidéken élő emberek széles társadalmi rétegeinek igényeit kell, hogy kielégítse, és elő kell segítse azok kohózióját. A vidéki közösségek erősödése a vidék fenntartható fejlődésének mozgatórugója. 6. A vidékfejlesztési politika végrehajtását a közszféra és a privát szervezetek, valamint a civil társadalom együttműködésére kell és lehet alapozni, a szubszidiaritás elvét betartva. 7. Nagyobb teret kell adni a partnerségnek a térségi programokban, hogy a világosan megfogalmazott szándékok és a várható eredmények alapján átfogó, széleskörű stratégiai megoldások érvényesülhessenek. Az előzetes becslések és előrejelzések révén növelni kell az átláthatóságot és kiszámíthatóságot. A partnerség minden esetben lehetőséget ad a tanulásra egymástól és a legjobb megoldások kiválasztására a gyakorlatban.

17

8. Szükségszerű és egyben sürgető feladat is az Európai Unió vidékfejlesztési politikájának lényeges leegyszerűsítése mind a programkészítés, mind a finanszírozás és az ellenőrzési rendszer szintjén. -Sz. S.(Forrás: europa.eu.int/conan/agriculture/events/salzburg/index_en.htm) Summary The 2nd European Conference on Rural Development was held in Salzburg on 12 to 14 November 2003. As the subtitle of the Conference („Rural policy perspectives for a wilder Europe”) shows, they dealt with not only the current situation but mainly the future of the rural areas in the enlarged European Union. The conference suggested eight basic principles to guide the future of rural development policy in the EU. These had involved the needs of preserving diversity of countryside and competitiveness of farming sector, and developing the broad partnerships among the public and private organiaztions and civil society in the rural communities. Strenghtening the rural communities will promote the sustainable development of rural areas. At the end, the participants had stated, that a significant simplification of EU rural development policy is necessary and urgent.

Hogy jól álljon az Eurobarométer! Az Európai Bizottság tájékoztatási stratégiája új irányt vesz 2004. május 1-jét követően. A választásokat megelőzően a főbb kommunikációs prioritás a választók meggyőzése az aktív részvételre és a választás sikerének elérése volt. A továbbiakban arról kell informálni a közvéleményt, hogy milyen előnyökkel jár az uniós állampolgárság. Meglehet, most még több új információra van szükség az Unió működését illetően, hiszen a brüsszeli tapasztalatok szerint a tagállammá válást követően erőteljes csatlakozási depresszió alakult ki a tagállamokban. Így volt ez 2001-ben is, amikor soha nem látott mélypontra zuhant az Európai Unió támogatottsága. Az Eurobarométer felmérése alapján (Eurobarométer - uniós közvélemény-kutató intézet) 2001 őszén az uniós állampolgárok 48%-a nem tartotta a hazája számára hasznosnak az EU-tagságot. Az újabb krízis elkerülése érdekében, felelősségteljes együttműködés szükséges a nemzeti sajtó és a Bizottság között, hogy korrekt tájékoztatás keretében minden magyar állampolgár hozzájuthasson az Unióról szóló ismeretekhez. Az Európai Unió átfogó kommunikációs stratégiáját az Európai Bizottság 2000. május 11-i döntése alapozta meg a 2000-2006-os időszakra. Ennek értelmében a tagjelölt országokban 59,15 millió eurót szánt a Bizottság kommunikációra (ebből 50,05 millió a közép- és keleteurópai országok részére, 5,8 millió euró Törökország részére, 1,5 millió Málta és 1,8 millió Ciprus részére), mely PHARE ill. MEDA programok keretében került finanszírozásra. A Bizottság rendkívül fontosnak tartja, hogy az új uniós állampolgárok információs szolgáltatásai zavartalanul működjenek az átmeneti időszakban is, amikor tagjelöltből tagállammá válik Magyarország. Rendkívül kritikus időszak előtt áll az ország a csatlakozás után, amikor a közvélemény kevésbé stabil „euroforiája” átalakulhat „eurodepresszióvá”. Éppen ezért az Európai Unió magyarországi delegációja arról tájékoztatta a 2003. november 11-i rendezvényen megjelenteket, hogy a csatlakozást követően 2004. május 1. és december 31. között is elérhetőek lesznek Magyarország számára a PHARE támogatások. A tagállamiságunk kezdetekor a uniós információkat jelenleg szolgáltató központi szerv az Unió delegációja átalakul külképviseletté, ami a Bizottság „decentralizált médium hangjaként” folytatja tovább a tevékenységét. Főbb feladata lesz a nemzeti sajtó tájékoztatása a Bizottság munkájáról, valamint egyes politikai kérdésekről továbbra is jelentéseket készít az Unió számára Magyarországról. Wencelas de Lobkovicz a Bizottság Bővítési Igazgatóságának

18

vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy az információs szolgáltatásnak politikai prioritásokon kell alapulnia. A tagállamnak felelősséget kell vállalnia az európai politikáról szóló tájékoztatást illetően. A Magyarországon működő Európai Információs Pontok csatlakozás utáni működésének kérdésében még nem született döntés a Bizottság részéről. A választható alternatívák a következők: 1. megmarad a jelenlegi hálózat, de működésüket közvetlen támogatások nélkül kell megoldani pályázati forrásokból, 2. új információs hálózat épül ki, amihez egy nagyobb összegű induló támogatást ad a Bizottság és ez fokozatosan csökken, 3. a Bizottság megszünteti az információs pontok finanszírozását és tisztán tagállami forrásból kell biztosítani a működéshez szükséges feltételeket. Thomas Glaser, az Európai Unió Bizottsága Magyarországi Delegációjának főtanácsosa a tájékoztatás kiemelten fontos célcsoportjaként említette a mezőgazdaság szereplőit. Továbbá leszögezte, hogy az Európai Tájékoztatási Központ 2004. december 31. után is működni fog, a kérdés csupán az, ki fogja biztosítani a forrást. Balogh Beáta

Közép-európai földügyi munkatalálkozó A budapesti CELK Center (Közép – Európai Földügyi Tudásközpont) október végén magas szintű kormányzati munkatalálkozót szervezett a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumban, amin az érintett országok földpiaci és ingatlanjogi témákért felelős minisztériumainak döntéshozói vettek részt. A Világbank és a Magyar Kormány által finanszírozott projektiroda olyan tudásmenedzsment és tanácsadó központként működik, amelynek feladata segíteni a közép-, kelet- és délkelet-európai országok működőképes földbirtokosi rendszerének kialakítását, a földpiac egészséges fejlődését és javítani a fenntartható földgazdálkodást. A CELK Center szolgáltatásainak középpontjában a web alapú földügyi adatbázis található, amely tartalmazza az érintett országok (Albánia, BoszniaHercegovina, Bulgária, Észtország, Horvátország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Macedónia, Csehország, Lengyelország, Románia, Szerbia és Montenegró, Szlovákia, Szlovénia) földpiaci ingatlanjogi ügyekben érdekelt szakértőinek adatait, aktuális projekteket, szervezeteket, dokumentumokat és eseményeket. A jól kiépített hálózat biztosítja az információ áramlását és a rendszer segítségével a világ bármely pontjáról be lehet kapcsolódni az aktuális projektekbe. A munkatalálkozó célkitűzései között szerepelt a Központhoz tartozó országok kormányzati szintű kapcsolatainak kiépítése, illetve a Központ szolgáltatásai iránti igények felmérése. (Könnyen elképzelhető, hogy a fent említett országok a Világban önzetlen segítsége nélkül is képesek kialakítani a működőképes földbirtok szerkezetet és rendszert. A szerk.) -B. B.-

Milyen lesz az Európai Bizottság jövőre? Az Európai Bizottság jelenleg 20 főből áll, minden tagország delegál egy biztost, plusz a "nagyok", Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország még egyet. 2004. november 1-től azonban gyökeresen változik a helyzet: 25 fős lesz a testület, azaz az Unió minden tagországa 1 biztost delegálhat. 2009. novemberéig a nizzai szerződés értelmében ez a helyzet fog fennmaradni, és a tagállamok száma elérheti a 27-et, Bulgária és Románia csatlakozásával. (Attól kezdve azonban az Európai Alkotmány tervezete szerint, miközben minden országnak garantáltan lenne képviselője a testületben, a szavazattal rendelkező bizottsági tagok számát 15 főben korlátoznák. A többieknek is lennének 19

hatásköreik, de a döntések meghozatala a 15 fős "szavazótestület" tiszte. A szavazati joggal bíró, illetve nem rendelkező biztosok ugyanakkor a tagállamok közötti egyenlőség elve alapján cserélődnének.) A bizottsági tagok mandátuma 5 év, a tagállamok nevezik ki, és az Európai Parlament iktatja be őket. A jelenlegi Bizottság megbízatása 2005. januárjában jár le. Az Európai Bizottság elnökét jelenleg a kormányok konszenzusos alapon kijelölik, de 2004. novembere után minősített szavazattöbbséggel választják majd meg. A hatáskörök elosztása is hasonlóan történik. A Bizottság az Európai Parlamentnek tartozik beszámolási kötelezettséggel, és ez a testület a bizottsági tagokat is visszahívhatja. A jelenlegi elnök az olasz Romano Prodi, az alelnök a brit Neil Kinnock, aki a megvalósítandó intézményi reformokért is felelős. -Sz. S.(Forrás: Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány http://www.eukk.hu/data/fact_files)

A Francia Gazdák Egyesülete erősen támadja a saját kormányát Jean-Michel Lemétayer, a Francia Gazdák Egyesületének (FNSEA) elnöke, erősen támadta a hazai politikát. Beszédében, amelyet a Nemzetgyűlés előtt tartott Párizsban, szemrehányást tett a kormánynak, hogy mostohán bánik a mezőgazdasággal. A jövő évre tervezett agrárháztartás, az egyesület elnöke szerint azt bizonyítja, hogy Franciaország feladja mezőgazdaságát. Lemétayer panaszolja, hogy Franciaország évek óta nem folytat hosszú távra szóló agrárpolitikát. Noha nagy reményeket fektetett a Hervé Gaymard mezőgazdasági miniszter által hirdetett mezőgazdasági modernizálási programba, a kormány eddigi intézkedései Lemétayer szerint hiányosak. A legelő prémium hiányos és a hosszú mezőgazdasági szerződések nem működőképesek. Továbbá, a júniusban eldöntött uniós agrárreformról szóló tárgyaláson, ügyetlen ütemezést hánytorgat fel a kormánynak. Mivel a kormány elfogadta az agrárreformot, viselnie kell a következményeket is. Ki kell dolgozniuk a hathatós alkalmazkodási intézkedéseket, a felélénkítést célzó magyarázatok ideje lejárt. Az FNSEA megfogalmazná konkrét javaslatait és bemutatná a mezőgazdasági minisztériumnak. Tekintettel az idei hosszú, száraz időszakra, Lemétayer felszólítja a kormányt, hogy ne vonják ki magukat a felelősség alól. 35%-os aszály kártérítési tételt követel a tervezett 28% helyett és az aszálytól sújtott üzemek pénzügyi terheinek átvállalását egy évre. Ha a kormány tavaly a pénztartalékait nem csökkentette volna 130 millió euroval, akkor a gazdákat most elfogadhatóan lehetne kárpótolni, anélkül, hogy egy centet kérni is kellene a pénzügyminisztériumtól. Fordította: R. D. Forrás: Fruchthandel magazin 2003. / 44.

20

CSATLAKOZÁSUNK ELŐTT

Summa summarum a KAP-reformról Az év vége felé haladva időszerű feleleveníteni az elmúlt év legfontosabb eseményeit. A csatlakozást érdemileg eldöntő népszavazás után talán az egyik legnagyobb változást hozó fordulópontja volt az évnek június 26-a. Ettől a naptól kezdve szüntelenül tartja izgalomban az ország agrárszereplőit az Agenda 2000 félidős felülvizsgálatának induló átvilágítás, a Közös Agrárpolitika (KAP) reformja. A KAP-reform rengeteg vitát és fórumot élt meg, egy dolog azonban még mindig nem világos: a gyökeresen átalakult közösségi agrárpolitika milyen formában valósul meg az új tagállamokban. A változó feltételek, változó lehetőségeket hordoznak magukban, amelyek alapvető jelentőségűek a magyar agrárgazdaság beilleszkedése szempontjából. Ez volt az alapgondolata a Szent István Egyetem Vezető Továbbképző Intézete által 2003. november 20-án megrendezett agrárszakmai konferenciának. A KAP-reform adaptációjának több homályos kérdése közül legkevésbé tisztázott, hogy az uniós közvetlen támogatások mellé adható, 30%-os úgynevezett nemzeti kiegészítés milyen rendszerben kerül kifizetésre hazánkban. Erre két alternatíva mutatkozik: 1. ezt is terület alapján kapják meg a gazdák, de ebben az estben csak az Unió által is támogatott területek jöhetnek szóba; 2. állatlétszámra vetítve adható támogatás. A kérdésben sürgősen döntést kell hoznia a magyar vezetésnek, hiszen a határozat alapján kell akkreditálni a Bizottság országjelentésében elmarasztalt kifizető ügynökség eljárásrendjét - tudtuk meg, Vajda László az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium integrációs főcsoportfőnökétől. Hasonlóképpen fehér foltként lebeg előttünk a tejintervenció változásai miatt hátrányos helyzetbe került termelők kompenzációjáról szóló egyezség. A koppenhágai kompromisszumhoz képest romló feltételeket eredményező reformról az agrárminisztérium szakmai csoportja tárgyalásokat folytat az EU Bővítési Munkacsoportjával. A magyar álláspont szerint a hazai tejtermelőket is 100%-ban megilleti a tej intervenciós árának csökkenéséből adódó hiányt kompenzáló támogatás. A Bizottság ezt a törekvést már kétszer elutasította, mondván, hogy a csatlakozási szerződésben benne foglaltatott az a kritérium, miszerint az uniós direkt támogatások 25%-a jár a magyar termelőnek 2004-ben, és ez az összeg csak fokozatosan éri el a tagállamok jelenlegi szintjét. A csatlakozással az előcsatlakozási alapok megszűnnek és helyüket átveszik a tagállamokat megillető juttatások. Kérdésre válaszolva Vajda László elmondta, hogy a rendelkezésre álló SAPARD pénzek maximális kihasználása érdekében szeretnék kitolni a 2004. május elsejei dátumot augusztus elsejére, majd a SAPARD helyét átveszi az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP), igaz így a 3 évre szóló AVOP programból elveszítünk 3 hónapot, de vélhetően az addig megszerzett tapasztalatok meggyorsítják az eljárást és ez nem okoz gondot. Vajda László hangsúlyozta azt is, hogy az uniós direkt támogatások mindig utófinanszírozási rendszerként működnek, azaz a 2004-es támogatások a 2004. évi betakarítást követően csak 2005 tavaszán lesznek elérhetők. A tagállamoknak azonban lehetőségük van arra, hogy előleget fizessenek ki a nemzeti támogatásból. Az agrártárca célja, hogy az 55%-nak (30% nemzeti kiegészítés + 25% uniós forrás) legalább a felét már nyár végén kifizessék a gazdáknak, majd a második fele pedig 2005 januárjában lesz elérhető. A KAP-reform közgazdasági hatásait vizsgálva számos jelenséget lehet prognosztizálni. Ezeket foglalta össze előadásában Halmai Péter egyetemi tanár (Szent István Egyetem). Véleménye szerint a félidős felülvizsgálat következményeképpen az EU15-ök gabonatermelése kb. 2%-kal csökken, marhahúskészlete 26%-kal csökkenhet, ezáltal javul a sertés- és baromfihús relatív versenyképessége. A tejtermelés területén a vaj és a sovány tejpor támogatott (intervenciós) árának az Agenda 2000 által előrevetített szinthez képest

21

23%-os csökkenése várható 2009-re, valamint ekkorra az EU25-ben 10%-kal lesz alacsonyabb a tejár. Közgazdasági szempontból a KAP-reform a fenntarthatóság irányába mutat. A szétválasztás eredményeképpen a direkt támogatások maximalizálása helyett a termelői döntések motiváló erejeként a piaci folyamatok lesznek meghatározóak. A KAP-reform vidékfejlesztési vonatkozásai is napirendi pontként szerepeltek a konferencián. A KAP II. pillérének tekintett vidékfejlesztés szerepe egyértelműen növekedni fog, az erre vonatkozó intézkedéseket Maácz Miklós főosztályvezető (FVM) ismertette. Elmondta, hogy a vidékfejlesztést az első pillérből vagyis a termelési támogatásból való forrás-átcsoportosítással (moduláció) kívánják megerősíteni. A kötelező moduláció értelmében a több mint 5000 euró éves közvetlen kifizetésben részesülő gazdaságok esetében a támogatás 2005-től 2007-ig folyamatosan csökkenni fog, és a második pillér forrásai ezen összegek átcsoportosításával bővülnek majd ki. Az így keletkező pótlólagos forrás 20%-át a tagország maga használhatja fel, míg az összeg további részét szétosztják majd a tagországok között a megművelt terület, az agrárfoglalkoztatás és az egy főre eső GDP adatai alapján. 2002-ben az Európai Tanács meghatározta a termelési támogatások plafonját, ennek értelmében 2007 és 2013 között a piaci támogatásoknak és a közvetlen kifizetések összegének a 2006-os szint alatt kell maradnia, ez azonban nem vonatkozik a vidékfejlesztési kifizetésekre. Mivel a jelenlegi finanszírozási rendszer túlságosan bonyolultnak bizonyult, felmerült egy önálló vidékfejlesztési alap felállításának gondolata is a későbbiekben. Ma a hagyományos vidékfejlesztési problémák mellett új jelenségként merült fel egyes vidékeken a városi népesség kiáramlása vidékre, valamint a mezőgazdasági művelésből kivont területek megfelelő hasznosítása tájfenntartás szempontjából. A 2007-től kezdődő finanszírozási időszak tervezése tehát ezeknek a gondoknak a figyelembevételével kell, hogy történjen. A félidős felülvizsgálat során a vidékfejlesztés eszköztárát is bővítették, ezután kiterjed az élelmiszerek minőségének javítására, az állatjóléti intézkedésekre és az EU szabványoknak való megfelelésre. Az új vidékfejlesztési intézkedéseket a Tanács 2003. szeptember 29-i 1783/2003 sz. rendelete tartalmazza. Maácz Miklós a mezőgazdaság csökkenő súlyára hívta fel a figyelmet a vidékfejlesztésben, kiemelte, hogy elő kell segíteni a nem mezőgazdaságból élők életkörülményeinek javítását is a gazdálkodók támogatása mellett, biztosítani kell a munkalehetőségek megteremtését az agrárszektoron kívül. Emellett kiemelkedően fontos szempont a vidéknek, mint a környezet részének megőrzése a környezetvédelem és a tájfenntartás eszközein keresztül. A KAP reform kereskedelmet érintő új intézkedéseiről Elekes Andrea egyetemi adjunktustól (Szent István Egyetem) hallhattunk. Az ún. Harbinsonjavaslat a piacra jutás, az exporttámogatás, valamint a belső támogatás területén egyaránt változásokat fogalmaz meg, de elsősorban a belső támogatás politikájában következik be számottevő változás, ez ugyanis a félidős felülvizsgálat során számos kritikát kapott. A belső támogatás reformjának hatására a piactorzító támogatások túlzottan nagy aránya várhatóan csökkeni fog, és a remények szerint a támogatási rendszer átalakítása is elősegíti majd a WTO célkitűzések megvalósítását. Az exporttámogatás esetében a Harbinson-javaslat nemcsak annak csökkentését, hanem egy átmeneti időszakot követő megszüntetését is kilátásba helyezi. A piacra jutás terén a magas vámok csökkenése várható, ennek mértéke további tárgyalások alapját képezi. A magyar mezőgazdaság távlati kilátásait Pálovics Béláné egyetemi tanár (Szent István Egyetem) foglalta össze. A támogatások rendszerének reformja a jelenlegi 15 uniós tagországot érinti, melynek adaptációja a belépés után az új tagállamok esetében is várható, az adaptálás feltételei azonban majd csak a későbbi tárgyalások során fognak kialakulni. Egyelőre még nem tudhatjuk, hogy milyen kompromisszumos megoldásokra kell majd számítani. Annyi azonban bizonyos, hogy a támogatási rendszer továbbfejlesztésének fő irányzatai nálunk is érvényesülni fognak. Balogh Beáta és Papp Mónika

22

2006-tól egységes élelmiszer-ellenőrzés az Unióban A takarmányozást és az élelmiszer-ellenőrzést, valamint a juh- és a kecskeazonosítást várhatóan 2006. január 1-jétől új uniós rendelet szabályozza - mondta Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter kedden az MTI-nek. A magyar agrárminiszter azt követően nyilatkozott, hogy hazaérkezett az Európai Unió legutóbbi mezőgazdasági miniszteri értekezletéről, Brüsszelből. Elmondta: a rendelettervezetek azért kerültek a miniszteri testület elé, mivel az unió bizottsága kellő időt kívánt hagyni a tagállamok számára a felkészüléshez. A takarmányozásról és az élelmiszer-ellenőrzésről szóló Európa tanácsi rendelettervezet lényege, hogy a hatósági ellenőrzéseket kiterjesszék valamennyi élelmiszerre, a növényi eredetűekre is, továbbá a takarmányok teljes körére. Így egységes rendszer alakulna ki, amelynek nyomán megvalósulna az ellenőrzés a termőföldtől az asztalig, a teljes termékpályán. A rendelet értelmében még a piacokon is lehetne ellenőrizni. A miniszter szerint vita abban alakult ki az agrártárcák vezetői között, hogy teljesen harmonizált legyen-e a rendelet vagy egyes ügyek nemzeti hatáskörben maradjanak. A magyar álláspont az volt, hogy az ellenőrzési normák legyenek egységesek, de a vizsgálati díjak, valamint a szankciók és azok mértéke maradjon nemzeti hatáskör. A juh- és kecskeazonosítás új rendszerének bevezetése azért szükséges, hogy a járványos állat-megbetegedések előfordulásakor az állatokat egyedenként és gazdaságonként meg lehessen különböztetni. Emellett a szállításnak is nyomon követhetőnek kell lennie. A tervezett elektronikus azonosító rendszert akkor kellene bevezetni, ha egy-egy tagállamban a juhok, illetve a kecskék száma meghaladja az 500 ezret. A magyar álláspont e tekintetben az volt, hogy az új rendszer bevezetése igen drága, mintegy négyszerese a jelenleginek, ám akkor elfogadható, ha annak költségeit az EU finanszírozza. A miniszterek tárgyaltak egy újabb reformcsomag keretében a dohány-, a gyapot- és az olivaolaj-termelésről. E növények esetében is elszakítják a támogatásokat a termeléstől. Magyarországot elsősorban a dohánytermesztés érinti, ugyanis mintegy 10 ezer ember él e növény termesztéséből és feldolgozásából. Magyarország az EU déli tagállamainak álláspontját támogatta, miszerint a termelés és a támogatás szétválasztása csak oly mértékben elfogadható, amely még nem jár a termelés megszüntetésével. A cukorrépa-termesztés szintén napirendre került annak kapcsán, hogy az EU-ban a cukor ára a világpiaci ár háromszorosa. Ezért az unió sokallja azt a támogatást, amit a cukorexporthoz adnia kell. A piac megreformálására több elképzelés is a miniszterek elé került. Így például az, hogy a cukoripari rendtartás változzon meg 2006. június 30-tól úgy, hogy csökkentik az árakat a kvótákat hosszabb távon támogatások leépítése mellett. Ez úgy valósulna meg, hogy az unió vizsgálná a termelők és térségek versenyképességét is. Szóba került továbbá a cukorpiac teljes liberalizációja, ám Németh Imre szerint ez azzal járna, hogy az EU-ban megszűnhetne a cukortermelés, mivel a cukornádból előállított cukor lényegesebb olcsóbb a répacukornál. (A témáról Az Európai Unió Agrárgazdasága 2003/11. számában is írtunk Küszöbön a cukor-reform címen, valamint 2003./9-10. számban. A szerk.) Forrás: MTI

Funkcionális élelmiszer A Fodor József Országos Közegészségügyi Központ szervezésében idén október végén tartották a „Funkcionális élelmiszerek, étrendkiegészítők, teák” című konferenciát. Amint azt a cím is mutatja az élelmiszeripar egyik legkényesebb megítélésű területét vette célba a rendezvény. Maguk az előadók is kifejezésre juttatták, hogy a funkcionális élelmiszer kifejezés sokszor nem pontosan meghatározott élelmiszer kategóriát takar. A konferencia védnöke dr. Biacs Péter, az FVM helyettes államtitkára előadásában elmondta, hogy az 23

intenzív termelési technikákból adódóan az élelmiszer alapanyagok beltartalmi értékei hatalmas károkat szenvednek, azaz a felgyorsult növekedésnek köszönhetően az adott gyümölcs vagy zöldség vitamin- és ásványanyag tartalma meg sem közelíti a kívánatos értéket. A mezőgazdaság egyik legnagyobb kihívása olyan minőségű alapanyagok termelése, amelyek egészséges alapokat nyújthatnak a biztonságos, az egészség megőrzését szem előtt tartó élelmiszer feldolgozáshoz. Amennyiben megvalósítható lenne az értékes alapanyag előállítás nem lenne szükség a különböző elszegényítési és dúsítási eljárásokra, amelyek a vitaminokkal, nyomelemekkel stb. dúsított élelmiszerek előállítását jellemzi. Érdekes rámutatni arra a tényre, hogy a magyar vásárlók az amerikai vásárlókkal megegyező mértékben fogyasztják az étrend kiegészítő termékeket. Ennek ismeretében pedig a szakszerű tájékoztatás fontosságát kell hangsúlyozni. Az USA-ban például törvény szabályozza a fogyasztók kitanítását az étrend kiegészítők helyes alkalmazásról. Dr. Bíró György az egészséges táplálkozásban betöltött szerepét vizsgálta a funkcionális készítményeknek. Az Európai Bizottság kérésére felállított tudományos testület a funkcionális élelmiszereket vizsgálva a következő definíciót állapította meg. Az élelmiszer akkor tekinthető funkcionálisnak, ha a megfelelő táplálkozás élettani hatásokon túlmenően a szervezetben egy vagy több cél-funkcióra kimutatható pozitív hatása van, úgy hogy jobb egészségi állapot, kedvezőbb közérzet és/vagy a betegség kockázatának csökkenése érhető el. Funkcionális élelmiszer kizárólag hagyományos élelmiszer formájában kínálható a fogyasztónak. A soron következő előadásban Horacsek Márta, az OÉTI osztályvezetője a funkcionális élelmiszerek uniós rendeletek általi megfogalmazására hívta fel a figyelmet. A funkcionális élelmiszerek azok a készítmények, amelyek a szokásos élelmiszerekben előforduló esszenciális anyagokat sűrített, kondenzált formában tartalmazzák, amiből azt láthatjuk, hogy az uniós megfogalmazás nem tartalmazza a természetes forrásból izolált kitételt, amit a magyar élelmiszer törvényben találunk. A magyar jogrendben a funkcionális készítményekre vonatkozó jelölés előírásait a Magyar Élelmiszerkönyv (MÉ) 11-90/496-os irányelve tartalmazza. Az osztályvezetőnő az uniós csatlakozás hatásait vizsgálva hangsúlyozta, hogy komoly eltérések nem várhatók a funkcionális készítmények területén. Az Országgyűlés október 20-án elfogadta az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvényt, amely biztosítja az unió által Magyarország felé támasztott jogharmonizáció meglétét. Bár a jogharmonizáció teljes, mégis vannak fehér foltok az étrend kiegészítőket illetően. Még az uniós direktívák sem fogalmaznak sok esetben pontosan. Erre jó példa a 2002/46 EC direktíva az étrend kiegészítők szabályozásáról, amelynek mellékletében az étrend kiegészítő készítményekben felhasználható vitaminok és ásványi anyagok listája található. A tagállamoknak 2005-ig kell összeállítani egy olyan gyűjteményt, amelyben szerepelnek azok a viztaminok és ásványi anyagok, amelyek nincsenek az uniós listán. Ezek felhasználhatóságának kérdéséről csak ez után döntenek az uniós szervek. Véleménye szerint, az élelmiszer-feldolgozók a csatlakozás után boldog, szép napokként fognak visszagondolni azokra az időkre, amikor még csak az OÉTI-vel kellett viaskodni egy-egy engedély beszerzése kapcsán. De biztatásul elmondta, hogy azok, akik a szigorú magyar előírásokat betartották szinte, észrevétlenül fogják megtapasztalni a csatlakozás okozta változásokat. Balogh Beáta

Gondolatok az ökoturizmusról Napjainkban jellemzően tévesztik össze az ökoturizmust a falusi vendégfogadással vagy a bakancsos természetjárással. Számos meghatározása ismert, de nem is annyira a megfogalmazás a fontos, hanem a feltételrendszer, ami meghatározza a működést.

24

Magyarországon a természetvédelem állami intézményrendszeréhez kapcsolódik az ökoturizmus és annak fejlesztése. Ennek rendkívül egyszerű oka, hogy hazánk területének csaknem 10%-a áll természetvédelmi oltalom alatt és a 10 nemzeti park területén található az ország turisztikai vonzerejének tekintélyes része. Ma már világszerte egységesnek mondható az a törekvés, hogy egy ország természeti-táji értékekben leggazdagabb területeit, nemzeti parkká nyilvánítva őrizze meg az utókor számára. Tudomásul kell venni, hogy a globalizálódó „turizmusipar” egyre specializálódóbb igényei mind nagyobb mértékben termelik ki a turisták azon tömegeit, akik a természeti területek felé veszik az irányt. Közismert, hogy a turizmus – főleg a korlátok közé nem szorított tömegturizmus – káros hatással van a természeti környezetre. De ne feledjük, az ökoturizmus nem tömegturizmus, akkor és csakis akkor működhet jól, ha tervezetten, szervezetten és ellenőrzötten csináljuk. Éppen ezért az első elhatározástól kezdve az utolsó monitorozásig szem előtt kell tartani a fenntarthatóságot és a természet védelmének elsődlegességét, mert ha a ma turistája tönkreteszi a természetet, akkor felszámolja azt a vonzerőt, amelyt a jövő ökoturistája odalátogatna. De mi is az ökoturizmus ? Az IUCN megfogalmazása szerint: „Az ökológiai turizmus vagy ökoturizmus a környezetért felelősséget vállaló utazás és látogatás a viszonylag zavartalan természeti területeken, azok természeti, valamint jelen és múltbeli kulturális értékeinek élvezete és értékelése céljából, úgy, hogy kíméli azokat a látogatás hatásainak mérséklésével, valamint a helyi népesség társadalmi, gazdasági előnyökhöz juttatásával”. Az ökoturizmus jelent egy gyűjtőfogalmat és egy szemléletet, de egyre inkább jelent célállomást (desztinációt) és turisztikai terméktípust is. Számos jellemzője, követelmény- és feltételrendszere e helyütt felsorolhatatlan, de egy jellemző feltétlenül kiemelendő: az ökoturizmus elősegíti egy térség potenciális értékeinek komplett hasznosítását. Ennek okán – különösképpen az EU-hoz való csatlakozásból adódó lehetőségeket kihasználandó, de egyúttal megküzdve a turizmuspiacon jelentkező új konkurenciával is – a különféle szintű régiós együttműködések kialakításakor érdemes odafigyelni az ökoturizmusban rejlő lehetőségekre. Nekünk nincsenek magas hegységeink, trópusi tengerünk, sivatagunk. (Ámbár az Alföld elsivatagosodása nagyon is fenyeget. A szerk.) Majdnem valamennyi világörökségünk kultúrtáj. De ez a csodás természeti értékeket rejtő táj és a benne élők kultúrája értékes turisztikai termékké alakítható, aminek – ha jól csináljuk – piaca lesz az EU-ban. Lingauer János

Lesz-e összefogás és megértés az agrárkérdésben?

T

alán nem túlzás azt állítani, hogy nem fordítunk kellő figyelmet az EU csatlakozás következtében várható mezőgazdasági átalakulásra, ami később lehetséges, hogy az egyik legfontosabb mezőgazdasági szerkezetváltás időszakaként vonul be a történelemkönyvekbe. Szomorúan tapasztalható, hogy a mai magyar társadalom értékrendjében a fontossági sorrend más. A Magyar Tudomány Napja alkalmából rendezett tudományos konferenciák sorában egyedülálló volt az MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottsága által megszervezett műhelyvita, amelyet az agrárkérdés megtárgyalása hívott életre. A nemzeti vagyont gyarapítja-e vagy apasztja a mezőgazdaság? Így hangzott Sipos Aladár akadémikus provokatív előadásának címe. A mezőgazdaság nemzetgazdaságban betöltött szerepét vizsgálva többféle nézet uralkodik ma Magyarországon. Vannak, akik a jelentéktelen méretűre összezsugorodott mezőgazdaságban pusztán egy feneketlen zsákot vélnek

25

felfedezni, míg mások a nemzetgazdaság húzóágazataként beszélnek róla. A nagyon tisztelt akadémikus véleménye mindkét elmélettől eltérő. A mezőgazdaság szerepét, sem túlértékelni, sem alábecsülni nem szabad. Igaz, hogy a mezőgazdaság bruttó hazai termékből való részesedése 2000-ben alig érte el a 3,7%-ot, és az élelmiszeriparral együtt is csak az össz hazai termék 6,7%-át tette ki. Valójában azonban a mezőgazdaság háttérbe szorulása világméretű tendencia, és nem hazai sajátosság. Ez lényegében nem tekinthető szigorúan közgazdasági folyamatnak, hanem a mezőgazdaság céljainak, szerepének és feladatainak újragondolása vált szükségessé. A nyugati országokban elterjedt, az oktatást, kutatást, raktározást, kereskedelmet és a műtrágyák, gépek előállítását is magába foglaló „agrárüzlet” (agrobussiness) kifejezés is egyfajta új megközelítés. Ilyen szempontból a fejlett országokban az össz hazai termék 20%-át is elérheti az agrobussiness részesedése. agyarországon is erősödik ez a tendencia és ebben a tágabb értelmezésben akár az össz hazai termék 15-17%-áról is beszélhetünk az agárüzlet kapcsán. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Magyarországon az élelmiszeripar a második legfontosabb ipari ágazat, mind a termelést, mind a foglalkoztatottságot illetően, akkor egyáltalán nem elhanyagolható a mezőgazdaság szerepe a nemzetgazdaságban. Bár az előadók sorában mások következtek, mégis itt kell megemlíteni Molnár József egyetemi tanár, az MTA doktora felszólalását, aki arra mutatott rá, hogy az agrárkérdés vizsgálatakor a köztudat formálását kell elsődleges prioritásnak tekinteni. A magyar társadalomnak fel kell ismernie, hogy a vidék szolgáltat és nem csak társadalmi javakat termel, amelyek könnyű szerrel lehetnek helyettesíthetők importált árucikkek által. Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy a vidék közjavakat, pozitív alternáliákat szolgáltat a szépségével, nyugalmával és akár a friss levegőjével, amik nélkül az emberi létezést lehetetlen elképzelni, és amiket meg kell fizetni a társadalom minden egyes tagjának. A felsőoktatásból hozott példája döbbenetes módon szemlélteti az emberek gondolkodásmódjában és világszemléletében zajló átalakulást: egy japán egyetemen a mezőgazdasági kart átszervezték természeti erőforrástudományi karrá, ami magába foglalja a mezőgazdaságot, vízgazdálkodást, kertészettudományt és az összes agráriummal összefüggő tudományegyüttest. Ennek tükrében megemlíthető a mezőgazdaság szó latin megfelelője: agricultura – önmagában is benne foglaltatik a művelésre, tiszteletre, hódolatra való utalás. Jelezve ezzel, hogy az egész emberiség a földnek lehet alárendeltje és természetes használója, de nem kizsákmányolója. Ezt a „kultúrát” ismerte fel az Európai Unió is, ahol a pénzügyi források fokozatos leépítése és átcsoportosítása figyelhető meg a mezőgazdasági termelésből a vidékfejlesztés felé. Ezeknek az új eszméknek a megjelenése vezethet oda, hogy egyetlen tudományt vagy nemzetgazdasági ágazatot sem szabad szűken értelmezni, szükség van a tudományok és jelenségek szintetizálására. A közgazdasági folyamatok nem választhatók el sem a szociológiától, sem pedig a természeti erőforrások vizsgálatától. Ugyanezt a problémát fogalmazta meg Glatz Ferencz, az MTA elnöke a História című folyóirat 2000/03. számában, amikor a természet- és társadalomtudományi elemzések szintetizálásra hívta fel a figyelmet, oly módon, hogy rámutatott a szintézis nehézségére, ami a hagyományos történetíró hiányos természettudományos ismereteiből fakadnak. Hasonló jellegű szintézis felismerésére van szükség a jelenlegi politikában is, ahol hatalompolitikai eszköz helyett végre szakmapolitikai eszközként kellene kezelni az agrárkérdést a mindenkori kormánynak és ellenzéknek egyaránt, ehhez pedig konszenzuson alapuló agrárjövőképre van szükség, fejtette ki Halmai Péter egyetemi tanár előadásában. Az agrárjövőkép valójában egy jól átgondolt, stabil alapokat nyújtó agrárstratégiára épülhet, aminek megalkotója a Magyar Tudományos Akadémia lehet. Sipos Aladárral megegyezően a jelenlevő neves szakemberek egyetértettek abban, hogy a Magyar Tudományos Akadémia az a köztestület, amely valamennyi párttól egyenlő távolságra áll, s ezáltal a szakmai tudományos érdekek vezérlésével hatékony agrárstratégia megteremtésére képes. A magyar

M

26

agrárium többi szereplőitől is hasonló véleményeket lehet gyűjteni. Ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg Borsos János az MTA Agrárközgazdasági Bizottságának tagja az Agrárinnovációs Országos Szövetség 2003. szeptember 25-i értekezletén. Véleménye szerint a tudomány szerepe meghatározni azt a legideálisabb termelési szerkezetet, amellyel a magyar mezőgazdaság képes lesz helyt állni az Unió közös piaci szabályozásokkal irányított belső piacán. Ha a vidék megtalálja a helyét ebben a szerkezetben, akkor az ország nemzetgazdasága is stabil alapokra kerülhet. mindent átfogó agrárstratégia hiánya mellett több tényezőt is megemlítettek a jelenlévő kutatók. Ezek ismeretében további ok-okozati viszonyt lehet felfedezni a mai magyar agrárium helyzetében. Az agrárpiac szereplőinek szervezettségét vizsgálva megállapítható, hogy az agrárgazdaság átalakulása egy olyan átfogó, az egész nemzetgazdaságra kiterjedő transzformációs krízisben következett be, amely megakadályozta az új típusú piaci rendszer létrejöttét. A privatizáció, liberalizáció és dereguláció ugyan végbement, de mindez kevésnek bizonyult az agrárgazdaság stabil átalakulásához. Mindezek következtében a mezőgazdaság szereplőinek szervezettsége került veszélybe, ezzel a mezőgazdaság erős kilengéseit okozva. A kialakult piac szervezetlenségének további következményei között említette Halmai Péter a piac átláthatóságának hiányát, ami állandó súrlódásokat okoz a piac szereplői között. A magyar agrárkérdés jelenlegi helyzetét tovább nehezíti a kockázatkezelés magyarországi gyakorlata, ami nálunk szinte egyedül a nyersanyagtermelőket érinti. Ennek következtében pedig a termelők elvesztették alkuerejüket az erőfölényben lévő felvásárlókkal szemben. Mindezekből egyértelműen levonható következtetés, hogy az agrárstratégia koncepciójának megalkotása mellett a második legfontosabb feladat megszervezni a piaci koordinációt. A piaci koordináció sikeres működéséhez pedig nélkülözhetetlenek a piaci intézmények. Ezt támasztják alá az Európai Unió tagállamainak példái is, ahol a kifizető ügynökségeken felül a piac összehangolását biztosító intézményrendszer épült ki. A magyar agrárpiac szereplőinek koordinációs problémáit uniós szinten is felismerték. Erről tanúskodik az Európai Bizottság 2003-as monitoring jelentése is, melyben az uniós szakértők komolyan kétségbe vonták, hogy Magyarország a csatlakozás időpontjára rendelkezni fog egy auditált eljárásrendek alapján működő, összehangolt munkára képes informatikai rendszerrel bíró, és az érintett szervezetek koordinációját biztosító kifizető ügynökséggel. Rendkívül komoly kihívások előtt áll ma az ország agrárvezetése, oly mértékű szervezettségre és pontos tervezésre van most szükség, amely talán nem volt tapasztalható az elmúlt 50 évben. Egy ilyen helyzetben a politikai ellentéteket félretéve szakmai összefogás kell kormány és ellenzék, agrárvezetés és agrárdolgozók között, valamint megértésre és hitre az egész társadalom részéről. Megértésre, hiszen az újabb rendszereket felépítő folyamatokhoz idő kell. A megértés azonban csak a cselekvés lehetőségét kézben tartó hatalomba vetett bizalmon alapulhat, amely nem létezik remény nélkül, hisz mindenki reménykedik abban, hogy a cselekedetek mögött a jó szándék és a segítő akarat húzódik meg. alán nem túlságosan lírai hangú egy újságcikk, ha megértésre és jó szándékra való törekvés csillan meg benne akkor, amikor az egész emberiség egyik legmeghittebb ünnepe, a Karácsony közeleg. Ilyenkor mindenki számára elérkezik az idő, hogy végiggondolja mit tett, és mit tehetett volna meg az elmúló évben. Számomra egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az egyéni boldogulásunk elválaszthatatlan a közösség, a társadalom egészének boldogulásától. Az egyéni tettek erejére és a felelősségvállalásra figyelmeztet Hamvas Béla is. Üzenete megszívlelendő mindazoknak, akik még tehetnek valamint az ország agrárgazdaságáért. „Amit szerzel, amit elérsz, és tudsz, amit átélsz, oszd meg. Az egész világ a tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak

A

T

27

tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik, legyen szent fény, átokká válik, legyen gyönyör, halállá válik.” Balogh Beáta Summary The function of agriculture can not be presumed too much or underrated. In spite of the fact that produce of agriculture has been lost its importance agrobusiness as a whole makes considerable part of gross domestic product (15-17%). The estimation of agriculture is going to be transformed. Our society have to realize that beyond the agricultural product, beauty and calmness is supplied by the countryside, too. The only way to solve agrarian problems is the solidarity, which is based on stationary, long-terms agrarian strategy.

Hogyan állnak a tízek? Súlyos aggodalmakat okoznak a KAP közvetlen támogatásait intéző kifizető ügynökségek létrehozásának hiányosságai Magyarországon, Lengyelországban, Szlovákiában, Máltán és Cipruson. Nagy erőfeszítésekre lesz szükség ahhoz, hogy a KAP-pénzek beérkeznek a jövő májusi csatlakozás után, írja a bizottsági jelentés. A tíz tagjelölt országról szóló egyes jelentésekben megjelölt másik fő probléma a közegészségügy kérdése, a mezőgazdaságiélelmiszeripari létesítmények fejlesztése (Lengyelországban, Magyarországban, a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában). A Bizottság határozottan emlékeztet arra, hogy jogában áll (februárban) óvintézkedésekhez folyamodni annak érdekében, hogy megakadályozza a szabványoknak nem megfelelő élelmiszertermékek EU-piacra történő bejutását (még ha ez a fenyegetés politikailag túl kényes is ahhoz, hogy a gyakorlatban megvalósítsák). Több tagállam esetében jelentős munkát igénylő további feladat az állati eredetű melléktermékekre vonatkozó szabályozás, a kereskedelmi mechanizmusok, valamint az állategészségügyi és állatellenőrző rendszerek ügye. Az IIER szabályok helyes alkalmazása - a közvetlen támogatások ügyvitelére és ellenőrzésére vonatkozóan - szintén súlyos problémaként merül fel. Mivel azonban az új tagállamok közül 9 az egyszerűsített támogatási rendszert választotta, a szabályok gyakorlati jelentősége csökken. A csatlakozó országok közül Szlovéniában van a legkevesebb még megoldandó feladat, és ez az egyetlen olyan ország, problémamentes az IIER és a kifizető ügynökség. A jelentés európai parlamenti bemutatása során Günter Verheugen bővítési biztos elégedetten hangsúlyozta, hogy milyen sokat fejlődött a tíz tagjelölt az elmúlt néhány év során, és rámutatott, hogy az összesen 1400 ügy közül mindössze 39 (2,4%) olyan van, mely aggodalomra ad okot. Számos olyan jogszabály van, amelyeken még dolgozni kell, hogy 2004 májusára készen legyenek. (Ez az arány nagyon kedvező ahhoz képest, hogy milyen számban fordulnak elő jogsértési eljárások a jelenlegi tagállamokkal szemben, tette hozzá.) Az egyes országok helyzetét a 2. oldalon lévő táblázatban foglaltuk össze. Egy másik stratégiai jelentésben a Bizottság megerősíti azt a szándékát, hogy 2004-ben tárgyalásokat folytat Bulgáriával és Romániával, hogy ezen országok csatlakozása lehetővé váljék 2007-ben. Bulgária nagy előrelépést tett az EU szabályok végrehajtásában a növény- és állategészségügy területén. Románia azonban szerényebb fejlődést mutat az igazgatási szervezetek gyengesége miatt, írja a jelentés. A Bizottság jelezte, hogy 2004 elején bemutatja a Tanácsnak a Románia és Bulgária csatlakozására vonatkozó pénzügyi keretet. A Bizottság nyugtázta, hogy Törökországnak „eltökélt szándéka” az EU kritériumoknak való megfelelés, és közölte, hogy 2004 októberéig értékelik, hogy a Tanács megnyissa-e a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, egyértelmű kapcsolatba hozva az EU-tagságot a ciprusi kérdés megoldásával.

28

A mezőgazdasági jogszabályozás azon területei, melyeken a tagjelölt országoknak további erőfeszítéseket kell tenniük a 2004. májusi határidő betartásához SÚLYOS AGGODALOM MERÜL Fokozottabb erőfeszítésekre van FEL szükség Bor és cukor közös piaci szervezete; Magyarország IIER, kifizető ügynökség; vidékfejlesztés; közegészségügy kereskedelmi mechanizmusok; TSE és (mezőgazdasági-élelmiszeripari állati melléktermékek (feldolgozó üzemek fejlesztése); belföldi állategészségügyi létesítmények fejlesztése) ellenőrzések (állatazonosítók és importellenőrzések); általános intézkedések (maradékanyagok ellenőrzése); növényvédőszermaradványok maximális szintje; Lengyelország Kifizető ügynökség; IIER; TSE Kereskedelmi mechanizmusok; tejtermék, marhahús, tojás és baromfi és állati eredetű közös piaci szervezete; vidékfejlesztés; melléktermékek; állatok állatorvosi ellenőrző rendszerek; élő szállításának ellenőrzése; állatok és állati eredetű termékek növényi károsítók ellenőrzése és védekezés; közegészségügy kereskedelme; általános intézkedések; (mezőgazdasági-élelmiszeripari állatjólét; takarmányozás; növényegészség-ügyi feladatok létesítmények fejlesztése) Közegészségügy Kifizető ügynökség; IIER; kereskedelmi Cseh (mezőgazdasági-élelmiszeripari mechanizmusok; cukor, bor és marhahús Köztársaság közös piaci szervezete; TSE és állati létesítmények fejlesztése) eredetű melléktermékek; állatorvosi ellenőrző rendszerek; élő állatok és állati eredetű termékek kereskedelme; általános intézkedések; állatjólét; állattenyésztési technológia; takarmányozás; növényegészség-ügyi feladatok Kereskedelmi mechanizmusok; cukor, Kifizető ügynökség; IIER; Szlovákia bor és marhahús közös piaci szervezete; közegészségügy (mezőgazdasági-élelmiszeripari állatorvosi ellenőrző rendszer (importellenőrzés és állatazonosítás) TSE létesítmények fejlesztése) és állati eredetű melléktermékek (takarmányozási tilalom); általános intézkedések (maradékanyagok); növényegészség-ügyi feladatok (növényvédő szerek maximális maradékanyag szintje) Kifizető ügynökség; IIER; kereskedelmi Litvánia mechanizmusok; tejtermék és marhahús közös piaci szervezete; TSE és állati eredetű melléktermékek; belföldi állatorvosi ellenőrző rendszerek; közegészségügy (mezőgazdaságiélelmiszeripari létesítmények fejlesztése); általános intézkedések; állatjólét; növényegészség-ügyi feladatok 29

Lettország

TSE és állati eredetű melléktermékek

Észtország

Szlovénia

Málta

Kifizető ügynökség; IIER; kereskedelmi mechanizmusok; TSE és állati eredetű melléktermékek (feldolgozó üzemek használhatósága)

Ciprus

Kifizető ügynökség; kereskedelmi mechanizmusok

Kifizető ügynökség; IIER; kereskedelmi mechanizmusok; cukor, tejtermék és marhahús közös piaci szervezete; állatorvosi ellenőrzések; közegészségügy (mezőgazdasági-élelmiszeripari létesítmények fejlesztése); élő állatok és állati eredetű termékek kereskedelme; állatbetegség-ellenőrző intézkedések; általános intézkedések; állatjólét; növényegészség-ügyi feladatok Kifizető ügynökség; IIER; kereskedelmi mechanizmusok; tejtermék közös piaci szervezete; TSE és állati eredetű melléktermékek; belföldi állatorvosi ellenőrző rendszerek (állatazonosítás és importellenőrzés); élő állatok és állati eredetű termékek kereskedelme; általános intézkedések (maradékanyagok); takarmányozás; növényegészség-ügyi feladatok; közegészségügy (mezőgazdasági-élelmiszeripari létesítmények fejlesztése) Cukor és tejtermék közös piaci szervezete; állatorvosi ellenőrzések; élő állatok és állati eredetű termékek kereskedelme; közegészségügy (mezőgazdasági-élelmiszeripari létesítmények fejlesztése); általános intézkedések (maradékanyagok) Marhahús, bor, zöldség és gyümölcs, olíva olaj közös piaci szervezete; vidékfejlesztés; biogazdálkodás; tesztüzemi rendszer (FADN); állatorvosi ellenőrző rendszerek (importellenőrzések); általános intézkedések (maradékanyagok); közegészségügy (mezőgazdaságiélelmiszeripari létesítmények fejlesztése); takarmányozás; növényegészség-ügyi feladatok Tesztüzemi rendszer; állatorvosi ellenőrző rendszerek; TSE és állati eredetű melléktermékek; közegészségügy (mezőgazdasági-élelmiszeripari létesítmények fejlesztése); általános intézkedések (maradékanyagok); takarmányozás; növényegészség-ügyi feladatok (növényútlevél)

Forrás: A Bizottság Országjelentése az AGRA FACTS összefoglalásában

30

A lengyel mezőgazdasági miniszter válasza. Wojciech Olejniczak lengyel mezőgazdasági miniszter Franz Fischler EU mezőgazdasági biztossal nemrégiben tartott brüsszeli kétoldalú találkozóján a következőképpen reflektált Verheugen szavaira: „Nem vitatjuk, hogy bizonyos területeken fejlődésre van szükség, de most vagyunk a csatlakozási előkészületek utolsó fázisában, és a néhány évvel ezelőtti helyzethez képest nagyon sokat fejlődtünk.” Megragadta ugyanakkor az alkalmat arra, hogy bírálatát fejezze ki azokra a közelmúltban tett bizottsági javaslatokra vonatkozóan, melyek szerint a júniusi reformrendeletet összhangba hoznák a Csatlakozási Szerződéssel (ld. AF 94-03 és 95-03). Kijelentette: „Koppenhágában olyan csomagról tárgyaltunk, melyben a közvetlen támogatások 25%-osak voltak, s ehhez kapcsolódott az intervenciós árak bizonyos szintje. Amennyiben most az intervenciós árakat csökkentjük (a vaj esetében további 10%-kal), felborul az egyensúly, s ez befolyásolja a lengyel gazdák versenyképességét.” Fordította: R. M. AGRA FACTS No. 97-03 05/11/03

Tagok és tagjelöltek árszintkülönbségei Az Európai Unió jelenlegi tagállamaihoz viszonyítva az árszintek a legtöbb csatlakozás előtt álló országban jóval alacsonyabbak. Annyira, hogy a tagjelölt országok felében (köztük Magyarországon is) az EU15-ök átlagszintjének 50%-át sem érik el. Spanyolország és Portugália 1985-ös csatlakozásakor náluk ez 72% és 60% volt az akkori EU12-höz képest. Az előző bővítéseknél robbanásszerű, gyors árkiegyenlítődés következett be, most is ez várható. Sőt, ez a folyamat egyes területeken már el is kezdődött. Az újonnan csatlakozó tagállamokban tapasztalható alacsony árszint nagymértékben az alacsony bérköltségeknek és bérleti díjaknak köszönhető. A helyben gyártott, magas élőmunka tartalmú termékek (pl. a kenyér) ára alacsonyabb, míg az importált termékcsoportoké (üdítőitalok, mosógépek) magas. Általában a szolgáltatások ára alacsonyabb, de például a háztartási elektronikai eszközök már közelebb állnak az Unió árszínvonalához. Ez az árkonvergencia az Unió szerint kívánatos is lenne, hiszen az életszínvonalnak is az EU15-ök színvonalához kell közelítenie. Növekedniük kell a jövedelmeknek és a munkabéreknek is annak arányában, ahogy a csatlakozó országok gazdagodni fognak; ez is felfelé tolja majd az árakat. Lesz néhány olyan terület is, ahol az árak csökkenése várható az új tagállamokban. Magának a gazdaság szerkezetének hatékonyabbá válása is magával hozza ezt. Például a telekommunikáció liberalizálása az Unióban a verseny erősödésével a fogyasztói árak csökkenését eredményezte. Az Unió belső piaca fontos szerepet fog játszani ebben, részint azzal, hogy versenyre késztet, de azzal is, hogy határokon átnyúló befektetésekre serkent, és előmozdítja a termelési know-how-k egymás közti kicserélését, és ezzel olcsóbbá teheti a termékelőállítást. Csatlakozás előtt álló országok

Áruk és szolgáltatások végfelhasználói ára (az EU15-ök átlagának %-ában) 87 82 66 55 54 47

Málta Ciprus Szlovénia Lengyelország Lettország Litvánia 31

Észtország Cseh Köztársaság Magyarország Szlovákia (Forrás: Internal Market Scoreboard, 2003.)

46 46 46 41 -Sz. S.-

Ritkítják az erdőpénzt Megtorpant a magyarországi erdőtelepítés, mert a jövő évi költségvetés tervezetében a korábbiaknál jóval kisebb összegű támogatás szerepel. Ha ez így marad, akkor a szakemberek szerint a csemetekertekben 70-80 millió feleslegessé váló csemetét kell tűzre vetni, a faiskolások szerint a kár értéke meghaladja az egymilliárd forintot. Az erdészeti csemetéket csak egy évig nevelik, ez után ugyanis annyira megnőnek, hogy lehetetlen a telepítésük. Az utóbbi időben évente hatmilliárd forintos támogatással, 15 ezer hektár új erdőt telepítettek az országban, és húszezer hektárnyi kivágott erdőt újítanak fel. 2003-ra 5,54 milliárd forintra csökkent a telepítési támogatás, ezért az idén csak tízezer hektáron telepítettek erdőt. A korábbi tervek szerint, 2004-re 12 ezer hektáros telepítéssel számoltak, s a csemetekertekben ennek megfelelő mennyiségű szaporítóanyagot állítottak elő. Ebből 8000 hektár korábbi mezőgazdasági, s 4000 hektár erdészeti terület lett volna. A költségvetési törvénytervezet benyújtásakor azonban kiderült, hogy jószerivel csak az EU társfinanszírozásban megvalósuló telepítésekre lehet számítani. Az ágazat szereplői eredetileg 3,6 milliárd forintos támogatást szerettek volna kérni, hogy a mintegy 8000 hektár, korábbi mezőgazdasági területen telepíthessenek erdőt. Ezzel szemben a tervezetben 333 millió forint nemzeti forrás, s 1,681 milliárd forint uniós pénz szerepel. (A fölöslegessé váló, erdei csemetekertből kikerülő szaporítóanyagot kár lenne tűzre vetni, azt környezetvédő egyesületek közvetítésével szét lehet osztani az önkormányzatok között szerte az országban. A szerk.) Forrás: Népszabadság 2003. okt. 28.

32

FÓRUM

Tejböjtös idők Körkép a tejtermelés, tejfeldolgozás és tejipar jövőjéről - 2004 Már a nyáron vihart ígérő felhők gyülekeztek a tejágazat szereplőinek feje fölött a túltermelésből következően, s ahogy közeledik az uniós csatlakozás, a külső nehézségek kezelése mellett egyfajta belső bizonytalanságérzéssel is meg kell küzdeniük. Vajon mekkora bajt okozhat jövőre az uniós környezet viszonylagos ismeretlensége? Mit hoznak a versenytársak várható, de rutinszerűen még nem kiszámítható lépései? Megőrizhető-e a versenyhelyzet nagymértékű kiéleződésével a hazai piac? Az ágazat jövőjéről, piaci perspektívájáról és nehézségeiről, a tejszektor optimizmusáról vagy pesszimizmusáról szerettünk volna megtudni minél többet, ezért egy körkérdés-csomagot intéztünk öt különböző, nagyjából a teljes vertikumot reprezentáló szervezethez, illetve vállalkozáshoz. Először is az ágazatban kulcsszerepet betöltő hazai szervezet, a Tej Terméktanács (TejTT) felelős tisztségviselőjét, Sirman Ferenc ügyvezető igazgatót kérdeztük; majd Bognár László ügyvezető igazgatót a Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületéből (HolsTE); egy közvetlenül a gyakorlat "sűrűjében" dolgozó termelési szakembert, Mészáros Vilmos főállattenyésztőt a Csákvári Mezőgazdasági Szövetkezettől (CsákMSz); a tejfeldolgozás, tejtermékek gyártása területén Ötvös Imre ügyvezető igazgatót az Egertej Tejipari Kft.-től (EgerTej); és végül a nagykereskedelmet Gulics Norbert ügyvezető igazgató képviseli az Avonmore-Milkmen Nagykereskedelmi Kft.-től (AvonM). Szíves tájékoztatásaikat ezúton is köszöni a szerkesztőségünk. - Mit gondol, az Európai Unióhoz való csatlakozás rövid távon, azaz az elkövetkező évben milyen hatással lesz a magyar tejágazat teljesítményére? ™ TejTT: A csatlakozás várható hatásairól készítettünk egy részletes, mintegy 100 oldalas tanulmányt. Összességében azt mondhatjuk, hogy a vertikum legnagyobb gondja ma is az, hogy a kapacitások és a belföldi fogyasztás között mintegy 450 millió literes tejfelesleg van, aminek a kezelése hatalmas erőfeszítéseket igényel. A csatlakozás után a piac még nyitottabbá válik, ezért éles versenyben fog eldőlni, hogy a belföldi piacainkat sikerül-e és ha igen, milyen áron - megtartani. ™ HolsTE: A magyar tejágazat helyzetét a csatlakozási tárgyalások során elért kvóta nagyságrendje rövid és hosszú távon is megszabja. A hazai tejtermelésben meghatározó, és minőségi tej előállítására képes holstein-fríz állomány mintegy 225.000 holstein-fríz tehénből áll. E fajta a 2002. év zárásai szerint közel 8.000 liter tejet termelt egy standard laktációban, ami Európa középmezőnyét, a térség vezető pozícióját jelenti. E két paraméter alapján látni kell, hogy az 1,99 millió tonnás termelési kvótakeretünket nem tudjuk kielégíteni! A „tejpiac zavarainak” enyhítése, a média által hangoztatott túltermelési válság kezelése a tenyésztők részéről óriási anyagi áldozatot követelt meg. Ez a helyzet változni fog. A kvóta biztonságot, garanciát és tervezhetőséget hoz a tenyésztők számára, amely a szarvasmarhatenyésztés egyik alapvető követelménye, mert a faj biológiai tulajdonságai, a hosszú generációs intervallum ezt a kiszámíthatóságot követeli meg. További célunk a fajta tenyésztési és termelési teljesítményének javítása, egy jól szervezett nemzeti tenyésztési programmal. Az EU időszakos túltermelést kezelő mechanizmusai várhatóan a csatlakozás után a hazai termelők számára is egyfajta biztonságot jelentenek majd és a környező országok viszonylagosan alacsonyabb értékesítési árai is kiegyenlítődnek, hiszen senki nem fog az intervenciós ár alatt értékesíteni.

33

™ CsákMSz: Egyértelműen erősödik a verseny. Valószínű, hogy egyre több kisgazdaság fog kiesni a termelésből, és tönkremegy. ™ EgerTej: Csökkenni fog a tejtermelés is és a feldolgozás is, bizonyosan több üzem bezárásra kerül. ™ AvonM: Az értékesítés területén az várható, hogy a piac kinyílásával több uniós termék fog Magyarországra bekerülni, mindenképp nagyobb lesz az áruválaszték. Várhatóan növekszik az árverseny is, és ez lejjebb nyomja majd az árakat. - Az Önök vállalkozásának ill. szervezetének működését vagy teljesítményét mennyiben érinti az, hogy az Unió tagjai leszünk? ™ TejTT: A Tej Terméktanács az alapvető érdekegyeztető és szakmai funkciói mellett jelenleg fontos szerepet tölt be a tejpiaci szabályozásban is. Ez a szinte „hatósági” feladat a jövőben háttérbe szorul, mivel elsősorban az uniós követelmények alapján felálló állami szervezetek feladata lesz. Nálunk, a Terméktanácsnál a hangsúly át fog helyeződni a szakmai feladatokra. ™ HolsTE: Várhatóan csökken a tej átvételi ára, és ez csak a hatékonyság növelésével és a költségek csökkentésével kompenzálható. A tudatos tenyésztői munka segítségével az egy tehénre jutó fajlagos termelési mutatók emelhetők, és megfelelő tartás, takarmányozás esetén a gazdálkodás eredményessége még javítható. A telepi, tenyészeti irányítás segítésére olyan feldolgozott és felhasználóbarát információkkal kell tagjainkat ellátnunk, melyek a döntéseket lényegesen leegyszerűsítik és felgyorsítják. ™ CsákMSz: Tehenészetünk a minőségi követelmények nagyfokú szigorodása miatt várhatóan még nehezebb helyzetbe fog kerülni. ™ EgerTej: Valószínűleg más tevékenységi kört kell választanunk, le kell állni a feldolgozási tevékenységről. ™ AvonM: A cégünk működését biztosan fogja érinteni, de bizonytalan, hogy pontosan miben. Az esetleges árcsökkenés megemelheti az értékesítésünk volumenét. - Milyen uniós szakmai szervezetekkel állnak jelenleg kapcsolatban, és kikkel tervezik felvenni a kapcsolatot a közeljövőben? ™ TejTT: Az uniós országok tej terméktanácsaival kapcsolatban állunk, ezt tervezzük szorosabbra fűzni, valamint tagjai vagyunk az Európai Tejszövetségnek (European Dairy Association, EDA). További kapcsolatokat elsősorban a tejtermelők nemzetközi szervezeteivel tervezünk kiépíteni. ™ HolsTE: Az Európai Holstein-Fríz és Vörös Holstein Konföderáció irányító testületének megbecsült tagjai vagyunk. Kiváló kapcsolatokat ápolunk az európai holstein-fríz tenyésztőszervezetekkel, a Holland Gazdaszövetséggel (VEEPRO – Holland), stb. ™ CsákMSz: Közvetlenül uniós szervezetekkel nem állunk kapcsolatban, csak a hazai szakmai szervezeteken keresztül (mint a Holstein-fríz Tenyésztők Egyesülete, Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft., stb.).

34

™ EgerTej: Nem állunk kapcsolatban uniós szervezetekkel, nincs ismeretünk a kapcsolatfelvételi lehetőségekről. ™ AvonM: Nem állunk kapcsolatban uniós területekkel, és némi jogos szkepszisünk is van ezzel kapcsolatban. A weblapunk, teljes termékskála-ismertetéssel, elérhetőséggel 1997 óta fenn van az interneten, de az öt év alatt mindössze két spanyolországi megkeresés érkezett, de az sem pontosan tej-vonatkozásban. Egyértelmű, hogy a nyugati tej- és tejtermék-kereskedelem nem érdeklődik a magyar tejtermékek iránt. - Szükségesnek tartanak-e a saját szervezetüknél valamilyen szemléleti vagy esetleg szerkezeti változtatást az uniós csatlakozást követően? ™ TejTT: Elsősorban szervezeti változtatásokra készülünk. Az adminisztrációs feladataink és az ehhez kapcsolódó létszám is csökkenni fog. Helyette a nemzetközi kapcsolattartás, információ gyűjtés és elemzés, szakmai anyagok, javaslatok készítése kerülnek majd előtérbe. Ehhez további, magasan képzett szakemberekre lesz szükségünk. ™ HolsTE: Nem, tevékenységi körünk és működésünk az EU-ban található hasonló szervezetek munkájával teljes összhangban áll. ™ CsákMSz: Jelenleg szövetkezetként működünk. Valószínűleg eredményesebb gazdálkodást érhetnénk el egy közvetlenebb érdekeltségi formában, például részvénytársaságként. ™ EgerTej: Igen, mindkettőre, szemléleti és szerkezeti változtatásra is szükség van. ™ AvonM: Változásra mindig szükség van, de a jövő évi helyzet dönti majd el, hogy konkréten milyen lépésekre lesz szükség. - Elképzeléseik szerint az Unió belső piacán a magyar tejágazatnak milyen szerep fog jutni? ™ TejTT: Az ágazaton belül egy hatékonysági szempontok alapján történő átrendeződés várható. Ezt követően a megmaradó tejtermelő és feldolgozó cégek nemzetközi mércével is versenyképesek lehetnek. Szeretnénk a rendelkezésünkre álló éves tejkvótát a belföldi piac ellátására és jövedelmező exporttermékek előállítására a lehető legnagyobb mértékben kihasználni. ™ HolsTE: A megállapított kvóta nagyságrendje helyére teszi szárnyaló vágyainkat: Az EU15-ök jelenlegi kvóta mennyisége ~118,9 millió tonna, az új EU10-eké összesen 18,3 millió tonna, és ebből Magyarországé 1,99 millió tonna… Az EU jövőbeni tejágazatában hazánk szerepe bizonyos értelemben sajnos elhanyagolható! A hazai önellátás és speciális termékekkel való piaci megjelenés, ill. a harmadik országok felé történő eredményesebb megjelenés (az export támogatása) jelenthet kiutat. Ennek azonban ellentmondani látszik a rendkívül nagy állatsűrűséggel terhelt nyugat-európai országok tejtermelő gazdáinak érdeklődése térségünk iránt. Az ottani egyre szigorodó állategészségügyi és környezetvédelmi előírások, a rendkívül magas termőföld- és kvóta árak a fiatal vállalkozókat arra kényszerítik, hogy hazájukat elhagyva újabb területeket keressenek. Ennek a folyamatnak az egyik célállomása Magyarország. Az áttelepülő európai gazdák tenyészállataik mellett sokszor modern eszközeiket és berendezéseiket, ill. a fejlett állattenyésztési kultúrát is magukkal hozzák. A régió országaiban - és kiemelten

35

Magyarországon - megvannak az állattenyésztés és minőségi tejtermelés alapvető feltételei. Kár lenne ezt az adottságot kihasználatlanul hagynunk. ™ CsákMSz: Az Uniónak jelenleg nincs szüksége a nálunk, Magyarországon megtermelt tejre. A tejágazat a csatlakozás egyik vesztese lesz. ™ EgerTej: A magyar tej vissza fog szorulni még a belföldi piacon is, mert igen magasak a hazai felvásárlási költségek, az Unió olcsóbb. ™ AvonM: Nincs esélye a magyar tejágazatnak az uniós piacon. - Számítanak-e, és ha igen, milyen új, a tejipart segítő anyagi erőforrásokra a jövő évtől kezdődően? ™ TejTT: A tejpiaci szabályozás kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá válik az uniós forrásokkal és a szabályok átvételével. Jelentős többletforrás a tejtermelő gazdák közül azoknál jelentkezik majd, akik földterülettel rendelkeznek, mivel ők földalapú támogatást kapnak. A feldolgozó cégek számára fejlesztési pályázatok és exporttámogatás lesz elnyerhető, de ez az eddigi forrásokhoz képest nem nyújt számottevő többletet. ™ HolsTE: Mi csak az állattenyésztést érintő támogatásokra számíthatunk. ™ CsákMSz: Jó lenne - mondhatni létkérdés - az ágazat támogatása, de számottevő mértékűre nemigen lehet számítani. A hazai támogatás is csak az ígéretek szintjén valósult meg ez idáig, az uniós támogatási lehetőségekről pedig még keveset tudunk. ™ EgerTej: A jelenlegi forráslehetőségek csak a környezetkímélő megoldások pályáztatásával fognak bővülni. ™ AvonM: Támogatásokra nemigen számíthatunk, a nagykereskedelemnek eddig se nagyon voltak pályázati lehetőségei. Az biztos, hogy a financiális feltételrendszer a jövő évtől kezdődően sokkal nehezebb lesz. - Üzletpolitikai számításaik szerint 2004. végéig növekedni, vagy csökkenni fog Magyarországon a tejfogyasztás? ™ TejTT: Amennyiben az életszínvonal és a fizetőképes kereslet javul, kis mértékben emelkedhet a tejtermékek fogyasztása is. Számunkra fontos, hogy a fogyasztás növekedése a hazai figyelemreméltó termékekből történjen. A várhatóan nagyon kiéleződő verseny miatt az eddigi piaci pozícióink megőrzése is jelentős eredmény lenne. ™ HolsTE: Nagyon bízunk a növekedésben! A tej biológiailag aktív, hasznos és kiváló élelmiszer. A hazai népesség bizonyos korosztályai (gyermekek és idősebbek) súlyos vitamin és ásványianyag-hiányban szenvednek (lásd csontritkulás). A tej- és tejtermékek fogyasztása az egyik leghatékonyabb módja e problémák orvoslásának. Ez nem csak mezőgazdasági kérdés, sokkal inkább egészségügyi és szociális kérdés. Hiányoljuk a tudatos fogyasztásnövelő kampányokat és az iskolatej-program beindítását. ™ CsákMSz: A fogyasztás stagnálására vagy kisebb csökkenésére számítunk.

36

™ EgerTej: Csökkenni fog a tejfogyasztás, mivel a szegénység sokkal nagyobb mértékű lesz, mint jelenleg, és egyre többen kerülnek olyan szintre, hogy még a tejtermékeket sem lesznek képesek megfizetni. ™ AvonM: 1995, a megalakulásunk éve óta a tejfogyasztásban folyamatos "lejtmenet" van, és most ott tartunk, hogy lejjebb már nem csökkenhet a fogyasztás. A havi forgalmazási grafikonunkon pontosan kimutatható, hogy az egyes körzetekben mikor kapják kézhez az emberek a bérüket vagy a nyugdíjukat, mert akkor vesznek több, a szükségleteiket kielégítő tejet, tejfölt. Ennél is kevesebbet fogyasztani egyszerűen nem lehet. Székely Sándor

Forró-forrongó tejpiac Az Európai Unió közelgő bővülésével egyre élesebben rajzolódik ki a kép arról, hogy jövőre milyen piaci közegbe kerül, mi vár a magyar mezőgazdaságra. Például kiderül, hogy a tejkvóta nem vicc. Ugyanis Olaszországnak épp most kellene 260 millió euró büntetést kifizetnie, mert az olasz gazdák ismét túllépték az EU által előírt tejtermelési kvótákat. Pedig a kiszabott határt mindössze 6%-kal haladta meg a termelésük. (Bár az is igaz, hogy a tejtermelési kvóta-rendszer 1984-es Unióbeli bevezetése óta az olaszok eddig még soha nem tartották be az előírásokat, és a felhalmozódott 648 millió euró büntetést több éves részletben, de ki kell fizetnie a 23 ezer olasz tejtermelő gazdának.) Hasonló a helyzet Belgium, Franciaország, Hollandia, Dánia, Ausztria, Portugália, Finnország és Luxemburg tejpiacán is, akikre összességében 320 millió euró büntetést szabtak ki. A korlátozásokat a gazdák csak Németországban, Spanyolországban, Svédországban, Görögországban, Nagy-Britanniában és Írországban tartották be. Ezekben az országokban a tejtermelés összesen mintegy 370 ezer tonnával csökkent a legutóbbi egy esztendőben. A hazai tejpiac sem mentes a forrásközeli állapottól. A Tej Terméktanács likviditási problémákkal küzd, folyton remélve, hogy a földművelésügyi minisztérium által a tejfelesleg kezelésére júniusban megígért kétmilliárd forintot mihamarabb megkapja. Szanyi Tibor, az agrártárca politikai államtitkára efelől meg is nyugtatta őket, időközben azonban a Terméktanács felélte eddigi forrásait, és forráshiányra hivatkozva november 6-ától befagyasztotta a veszteségtérítő kifizetéseket. Az ágazat megsegítésére az FVM a közelmúltban egy 20 millió liter tejfelesleg levezetésére szolgáló intervenciót is kilátásba helyezett. Jövőre sem biztos, hogy javulni fognak a feltételek. A csatlakozás után megtörténhet, hogy akár tíz százalékkal is csökken a tej felvásárlási ára, mivel a környező országokban alacsonyabb az előállítás önköltsége. Még az is meglehet, hogy a tejfeldolgozók import alapanyagból fognak dolgozni, ami a hazai tejtermelésre komoly csapást mérne. A helyzet javításának érdekében elkerülhetetlen szövetségeseket keresni. Szanyi Tibor szerint a tejfronton magyar-lengyel-spanyol együttműködés alakulhat ki. A magyar és a lengyel érdek a koppenhágai megállapodás óta bekövetkezett referenciaár-csökkenés miatt nagyon közel került egymáshoz, közös cél, hogy ne vegye ki a tejtámogatást az Unió a piaci ösztönzők százszázalékos jogosultságú kategóriájából. Ebben számíthatunk Spanyolország támogatására. Talán az a statisztikai jelentés is reményt adhat, hogy megélénkült az élelmiszerek kereskedelme az egyik legnagyobb felvevőpiacon, Németországban. A Szövetségi Statisztikai Hivatal sajtóközleménye szerint különösen szembeszökő a növekedés a tej, a vaj és a sajt piacán. 2003 első felében 39,2%-kal több tejterméket importált Németország, mint az előző év hasonló időszakában. Reméljük, nekünk is lesz ott keresnivalónk. -Sz. S.(Forrás: FigyelőNet okt. 29., HírTV nov.6 www.privatbankar.hu, www.tozsdeforum.hu)

37

TÁJGAZDÁLKODÁS

Aszályvédelem és árvízgazdálkodás A víz- és tájgazdálkodási reform alapjai a Tiszai-Alföldön Balogh Péter1 Mottó: Éppen annyi vizet kell kiengedni az árvízi biztonság megteremtéséhez, mint amennyit a csapadékhiány pótlásához ki kell engedni. Ez a vízmennyiség éppen annyi területen helyezhető el természetszerűen (leghatékonyabban), mint amennyinek a (szántóföldi) művelését át kell alakítani az EU csatlakozás és gazdasági okok miatt. Az árvízi biztonság, a csapadékhiány-pótlás és a gazdaságosság miatt szükséges tájhasználati átalakítások, éppen azok az átalakítások, amelyeket egyébként is meg kell tennünk ahhoz, hogy egészséges tájat és táplálékot „állítsunk elő”. Absztrakt /Ismertető A tanulmány célja, hogy felvázolja egy olyan átfogó megoldási javaslat alapjait, amely hosszú távon képes megoldani a Tiszai-Alföldön felmerült problémákat. Vázlatos helyzetértékelés és alapvetés nyomán bemutatjuk, hogy az aszály- és az árvízproblémák csak egységes rendszerben oldhatók meg, az egész táj funkcionális rendszerének figyelembe vételével, amely konkrétan a mentett oldali árterek bevonásával és egy megfelelő tájgazdálkodási rendszer kialakításával történhet. A tanulmány I. része alapvető tényeket és összefüggéseket villant fel, a II. rész pedig a döntéshozói ingerküszöböt először átlépő árvízi probléma és hullámtéri rendezés példáján mutatja be a javasolt tájhasználati módszereket, amelyek a jelenlegi paradigmán belül is megvalósíthatók, de illeszkednek a fenntartható megoldáshoz szükséges új rendszerbe is. Kulcsszavak: Tisza, vízháztartási egyensúly, tájgazdálkodás, árvízvédelem BEVEZETÉS Úgy látszik a Tiszai-Alföldön az idegen uralomnak százötven év adatik. Eddig húzta a Török, és mostanában felcsillant a remény, hogy az iparszerűség 150 éves korszaka után felszabadulhat rabszolga sorsából a Tisza és a hozzá kötődő-tartozó táj – és ha lehet írni – a hozzá tartozó-kötődő nép(esség) is. Ez persze hiú ábránd. Hiszen a Szép Új Világrendben éppen most – értékeinket feledve és feladva – törjük össze magunkat, ill. törnek össze bennünket, hogy csatlakozhassunk a szakadék felé egyre gyorsulva rohantatott gályára – evezősnek. Mégis az utóbbi években a Tisza kapcsán jelentkező problémák arra figyelmeztetnek, hogy változtatnunk kell a Tiszai-alföldön eddig követett víz- és tájgazdálkodási elveken és gyakorlaton. Eddig az iparszerű-ágazati szemlélet a Tisza ügyét, mint „vízi ügyet” tekintette, és a vízügy kizárólagos fennhatósága alá sorolta. A Tiszát és a Tiszáról leválasztott tájat az iparszerű mezőgazdaság rabszolgájaként használták és használják. Mostanra a problémák nemcsak sűrűsödtek és súlyosbodtak, de az eddiginél szélesebb szakmai és társadalmi kört 1

Nagykörűi Tájrehabilitációs Program – kutatásvezető ELTE Természetföldrajzi Tanszék – doktorandusz [email protected]

38

érintenek meg. Ezek a csoportok új – illetve eddig nem tekintett – nézőpontból, és új szemlélettel lépnek fel a megoldás érdekében. Az átfogó – ágazatokon átívelő – vizsgálat eredménye az, hogy valódi, hosszú távú megoldás egy olyan természetes megoldás lehet – illetve lesz –, melyben nem értelmezhető a jelenlegi paradigma hivatalosan meg sem kérdőjelezhető eszközei, mint pl. a szűk hullámtér vagy a folyómedret keresztben elgátoló duzzasztóművek. De addig is, amíg fellép ennek elfogadásának kényszere, feladatunk az (is), hogy a jelenlegi rendszeren belül mozduljunk el a rendszeren kívüli cél irányába, és a jelen körülmények között, a Természet realitásán túl a bürokrácia realitását is figyelembe véve adjunk javaslatot a valódi megoldást előkészítő és előlegező (rész)megoldásokra. E tanulmány ezt célozza; vázoljuk a szemlélet- és tájhasználatváltás szükségességének és lehetőségének alapjait. Rámutatunk, hogy csakis egységes rendszerben, a problémakör és az ártér2 egészét tekintve kereshetjük a megoldást (I. rész), ill. felvillantjuk a megoldás lehetséges eszközeit és eredményeit (II. rész). Helyzetértékelés A problémák közül legélesebben az árvíz jelentkezett, és így – a jelenlegi védekezési stratégiának megfelelően – a figyelem szinte kizárólag a töltésekre, és a víz levezetését biztosítandó kialakított hullámtérre vetődött. Ez a relatíve túlzott, a többi területet elfedő figyelem, azonban félre is viheti megoldás-keresésünket, ha nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a – táj működésének megfelelően – a problémakör teljességét, összefüggéseit és egyéb alkotórészeit egyaránt tekintsük. Mert az aszály ugyan kevésbé „akciódús”, mint az árvíz, de a víz hiánya (az áradástól /meg/mentett területeken) legalább akkora probléma, sőt! – legalábbis azoknak, akik nem(csak) a tájból, hanem a tájban (is) élnek. Erre legutóbb éppen az idei év figyelmeztet nagyon kíméletlenül. És bár tartja magát az a tudományos elképzelés, miszerint a víz elvezetése nem okoz szárazodást, ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy a víz elvezetése után, az elvezetett víz nem lesz a területen, illetve nem megy ki a területre, tehát szárazodást okoz (hiszen éppen ezért akarták elvezetni a vizet)… Sajnos nem egyszerűen arról van szó, hogy „szükség esetén” több tízmilliárd forintot költünk annak a vízmennyiségnek az elvezetésére, ami – gyakran már ugyanakkor – éppen hiányzik az áradástól megmentett földekről, illetve tájból. A helyzet az, hogy hosszú csapadékhiányos időszakokra, és (közben) hirtelen „túl nagy” árvizekre kell felkészülnünk. Ez nemrégen még egy kellően meg nem „szavazott” tudományos előrejelzés volt, de az elmúlt évek tanulsága az, hogy ez a jövő bizony elkezdődött. A helyzet odáig fajult, hogy már a Magyar Tudományos Akadémia is kutatási programot dolgozott ki – és jelentett be 2003. szeptember 12-én – a legfontosabb kérdések megválaszolására; melyek között már nemcsak az van ott, hogy van-e egyáltalán éghajlatváltozás, hanem, hogy miként tudunk hozzá alkalmazkodni. Ha ez a két kérdés egymás után feltehető, akkor azt is meg kell kérdezni, hogy volt-e értelme az első kérdésnek. A valódi kérdés persze az, hogy megteszünk-e mindent, hogy rosszabb legyen? És mivel tudjuk, hogy igen; a jelenlegi paradigma – globálisan és helyileg is – arra jó, hogy ellehetetlenítsük életfeltételeinket, nyilvánvalóvá válik, hogy a „csővégi” alkalmazkodási logika csak álmegoldásokhoz vezethet. Ahogy a globális válság helyi és konkrét válságokból áll össze, azok pedig helyi és konkrét rossz döntésekből, úgy az alföldi problémákra sem a külső energiaforrásra építő öntözés, és a (tovább)nemesített szárazságtűrő növények elterjesztése hozhat megoldást. A megoldást az okoknál kell keresnünk, és rendszeren belül kell megtalálnunk. Abba kell hagynunk az Alföld kiszárítását, még akkor is, ha (és éppen azért, mert) az infrastruktúrát ehhez építettük ki. Az, 2

Az ártér fogalomba az árvízvédelmi fővonalon kívüli, „mentett oldali” árterek is beletartoznak, hullámtéren a gátak közötti ún. „mentetlen”, jelenleg is aktív árteret értjük. .

39

hogy már régóta rossz irányba megyünk nem ok arra, hogy továbbra is arra menjünk. Hiszen éppen a rendszer rendszerszerűsége sérült, aminek oka a rendszerelemek nem megfelelő használata. A megoldás: ezek újragondolása és szabályozása, a táj és a tájalkotó elemek eredeti funkcióinak megfelelő tájhasználat kialakítása. Jelenleg a szélsőségek növekedésére, és (ráadásul) kiszámíthatatlan jelentkezésükre kell számítanunk. 2001. márciusában 922 cm-t emelkedett a vízszint 48 órán belül Vásárosnaménynál(!). A 2000 áprilisi és a 2002 áprilisi legnagyobb vízállások különbsége Szolnoknál 840 cm volt(!). 2003 februárjában a hóhelyzet katasztrófával fenyegetett. Meg is született a kormánydöntés az új árvízvédelmi beruházásról. És a katasztrófa bekövetkezett, ráadásul duplán, mert éppen az ellenkezője történt (heteken belül!) a vártnak: nem a gátszakadásba, hanem a vízhiányba pusztult bele az élet az Alföldön(!). A közép-Tiszai Nagykörűben március 12 és július 12 között, a vegetációs időszak legfontosabb szakaszában, 4 hónap alatt, összesen 36 mm csapadék hullott – évre vetítve 100 mm(!). Ugyanitt 2002-ben az év első harmadában 50 mm-nyi csapadék esett – évre vetítve 150 mm, amikor a sokéves 500 mm körüli átlag esetében is hiányzik 200-250 mm a vízháztartási egyensúlyhoz. A Tisza átlagos vízszintje Szolnoknál a három nyári hónap egyikében sem érte el a mínusz 200 cm-t (!). Ami nagyon jó volt a fürdőzés szempontjából, hiszen a mélyrevágódott medernek már nincsenek természetesen ellapuló homokos partjai, és most csak akkor „jó a part”, ha kilóg a meder alja! A Tisza így viszont 6-8 méterrel az átlagos terepszint alatt folydogálva mintegy megcsapolja a víztartó talajrétegek tartalmát, tovább apasztva ez által az egyébként is nagyon megfogyatkozott talajvízvagyont. A nyár folyamán Szolnokra megérkező 70 m3/s-os(!) kisvízi hozam nagyjából 10%-a nem Kiskörétől3, hanem a mederoldalon megjelenő rétegforrásokból érkezik. A 70 m3/s-os kisvízi hozam a Duna budapesti hasonló hozamának 8-10%-a, a Szolnoknál mért árvízi hozamnak kevesebb, mint harmincad része. Ebben az új ellentmondásos helyzetben, új, átfogó programmal kell jelentkezni. Óriási a felelősök felelőssége: nem egyszerűen cselekedni kell, de jól kell cselekedni. És az új helyzetben a jó megoldás új megoldás. Az új megoldás viszont hajlamos megfenekleni régi embereken, eszméken, „realitásokon”… Az új realitások részletes elemzésétől eltekintve, csak felsorolásszerűen álljanak itt a legfontosabb kihívások: • Általános és helyi ökológiai válság/katasztrófahelyzet. • Árvíz, belvíz, aszály – gyakran egyszerre. • Számítanunk kell a mederben levonuló drasztikus szennyezésekre. • A jelenlegi (iparszerű) mezőgazdaság gyenge jövedelmezősége, piaci biztonsága. • Az EU csatlakozás új kihívásai és lehetőségei (pl. termelési támogatások helyett tájfenntartási kifizetések). Ebben a helyzetben két éves előkészítő munka után, vélhetően a fenyegető hóhelyzet ösztönző segítségével 2003. február 26-i szolnoki kihelyezett ülésén a Kormány határozott a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) c. terv megvalósításának megkezdéséről. A szakmai és társadalmi nyomásnak és a vízügy rugalmasságának köszönhetően a kormányhatározat (1022/2003. - III. 27.) már nem egyfunkciós árvízvédelmi fejlesztést tűz ki célul, hanem többfunkciós tájgazdálkodási és vidékfejlesztési programot – melynek megvalósítását a vízügyi tárcára bízza, 50 milliárd forintos megígért kerettel (egyharmadnyi bankkonszolidáció, vagy 30-40 km-nyi autópálya költsége) – 5 év alatt. A május végén megjelent tervezői tenderek alcímében e komplex szemlélet tükröződik: „ártér reaktiválás

3

A szolnoki kivétel és hozzáfolyás (Zagyva) figyelembe vételével, ugyanakkor az adatok mérési-számítási pontatlanságai miatt tájékoztató jellegű adat.

40

szabályozott vízkivezetéssel”. A tervezés első részének lezárulásával szeptember végére lett ütemezve az újabb kormánydöntés. A megoldás alapjairól A tervezés alapvető célja és küldetése a helyi lakosság biztonságos megélhetésének garantálása kell legyen – rövid és hosszú távon egyaránt. E cél eléréséhez a helyi közösségek életterén a helyi természeti adottságokhoz igazodó tájhasználatot kell kialakítani. Mert lehet, hogy külső érdek(eltség)eknek hasznot hoz, viszont a helyben lakók megélhetése lehetetlenné válik, ha a helyi adottságokhoz nem igazodó haszonvételi módokat alkalmazunk. A tájhasználati /mezőgazdasági fordulat éppen azt jelentené, hogy a vidék (1. szektor) felszabadul a város (2. és 3. szektor) gyarmati uralma alól, és a helyi ember (és közösség) szabad, felelős gazdájává válik léte keretének, a tájnak, végső soron az „ország testének”. 4 A Tiszához, az árterekhez és a hullámtérhez kapcsolódva a fenntartható tájhasználat kialakításának alapvető feltétele a Tiszához tartozó táj vízháztartási egyensúlyának helyreállítása. A Tiszát, illetve a tőle (büntetlenül) elválaszthatatlan Tiszai-Alföldet érintő beavatkozások elsődleges célja ez kell, hogy legyen, hiszen hiába védjük meg az árvíztől a lakosságot, ha a jelenlegi vízháztartási jellemzők mellett se ökológiai, se ökonómiai téren nem biztosítható az élet normális fenntartása. A medence helyzetből következő rendszerszerű (tehát természetes) csapadékhiányt többféleképpen is meg lehet határozni. A potenciális párolgás és a tényleges csapadék különbségéből számított éghajlati vízhiány (Wd=Ppot–C) értéke évente és átlagosan 250-350 mm, a vegetációs időszakban 3-400 mm (arid /száraz félév). A vízhiány nagyságát mutatják a különböző szárazsági mutatók is. A sugárzási egyenleg/párolgási hő alapján (Ai=Es/L×C), 1800 Mj/m2 érték mellett 720 mm-nyi csapadék adna egyensúlyi helyzetet, vagyis a területünkre jellemző 350-700 mm évi csapadék mellett az ariditási index 1 és 2 között van, átlagosan (500-550 mm csapadékkal számolva) 1,5. Az évi középhőmérséklethez viszonyítva (Ai=100T/C), hasonló értéket kapunk: átlagosan 200-250 mm hiányzó csapadékkal számolhatunk. Ez kevesebb, az éghajlati vízhiány értékénél, és/de reális lehet a tényleges vízigény mindenkori, évre vetített meghatározásánál (a táj működéséből kiindulva érdemes éves ciklussal számolni). Ezen számok és számítások értékelésekor ki kell emelnünk, hogy nem tartalmazzák a lehetséges/ potenciális – és eredendően létező – hozzáfolyást (!), ezért vidékünkön félrevezetők. Hiszen jól mutatják ugyan a rendszerszerűen hiányzó csapadékot, de nem a vízhiányt. Ugyanis vidékünkön a csapadék miatt hiányzó víz természetes úton rendelkezésre áll: mégpedig az árvízi víztöbblet formájában. A Tisza-vidék egészére számolva (15-20 ezer km2) nagyjából éppen annyi többlet víz érkezik az árvizek alkalmával (10-20-30 napig plusz 100-200 millió m3/nap), mint amennyi az árvizek által eredendően elérhető területek számított csapadékhiánya (3-5 milliárd m3), ami jóval meghaladja az új árvízvédelmi koncepcióban (VTT) jelölt szükségtározási igényt (1,5 milliárd m3). Vagyis nem egyszerűen arról van szó, hogy a táj (vagyis a megélhetésünk) szempontjából is szükség van mentett oldali vízkivezetésre, hanem, hogy a táj, és a – nemcsak szántóföldi – mezőgazdaság szempontjából több víz rendszeres kivezetésére van szükség /igény, mint amennyit a jelenlegi árvízvédelmi stratégia biztonságos(abb)á tételéhez a vízügyi szakma megjelölt a VTT-ben. Ez azt is jelenti, hogy átlagos években gyakran, illetve szinte az összes árvízi vízfelesleget ki kellene vezetni a mentett oldali árterekre, mert a tájnak, tehát az embernek szüksége van rá. Ugyanakkor nem lehet cél a vízháztartás pontos és tervben előírt értékre történő mindenévi kiegyenlítése, mert ez nem illik bele a Természet működésébe. A lényeg ezúttal és egyelőre 4

A helyzet katasztrofális mivoltát legjobban az mutatja, hogy ez a fenntarthatósági gondolat – mely nem egyéb, mint az élet folyamatosságának alapelve, és normális esetben említésre sem szoruló evidencia kellene, hogy legyen – jelenleg valami „realitásoktól” elrugaszkodott „alternatív” véleményként van beállítva még a legtöbb „szakértő” gondolatában és tevékenységében is.

41

nem a számok pontos ismerete, hanem a működési elv fel- és elismerése – tekintettel a mai gyökeresen ellentétes helyzetre. Ha azt a vízmennyiséget, amelyik a hullámteret és a töltéseket eddig túlzottan igénybe vette, szinte teljes egészében kivezetnénk, akkor a töltéseink jelenlegi kiépítettsége, de legalábbis magassága is elégségessé válna, és úgy, hogy nem kellene rá költeni többlet milliárdokat. A közgondolkodásban eddig kizárólagosan, és a VTT-ben alternatívaként megjelenített töltésemeléses koncepció nem a természet működésén, hanem a megszokás „realitásán” alapuló hamis alternatíva. Mert nem az a kérdés, hogy emeljük-e a töltéseket vagy vezessük ki a vizet, hanem, hogy jól, a Természet működésébe illeszthetően engedjük ki a vizet, vagy rosszul, az iparszerűség keretein belül maradva, az eddigi rossz rendszerhez igazítva engedjük-e ki. Másképpen, hogy tud-e új lenni az Új Vásárhelyi Terv, vagy megmarad a vízelvezetéses paradigmán belül. Mert a gyakorlat és a „hagyományok” szerint a tározók csak bugyrok lesznek a hullámtéren, a hullámtér, pedig újra csak dréncsővé válik. Ha azt akarjuk, hogy a VTT alcímében megfogalmazott ártér-reaktiválás megvalósuljon, ahhoz a „hagyományos” tervezési hierarchiának is meg kell változnia: vagyis ne a tájtervező véleményezze a műszaki tervező elképzeléseit, hanem a tájtervező által meghatározott célokhoz keressen megfelelő eszközöket a műszaki tervező. Másképpen ne a tájat igazítsuk emberi elképzeléseinkhez, hanem fordítva: használjuk a tájakat eredeti funkcióiknak megfelelően. (A vizes területeket például ne azért szeressük, mert le lehet róluk vezetni a vizet, vagy mert az állam belvízkárt fizet értük, hanem mert vizesek.) Ha azt akarjuk, hogy fenntartható élet alakulhasson ki a Tiszai-Alföldön, akkor a mesterséges tájhatárokat hozzá kell igazítani a természetes tájhatárokhoz, és a működtetési üzemrendeket pedig a Természet által adott működéshez. A döntés sikere a befolyásoló tényezőknek a döntéskor alkalmazott fontossági (prioritási) sorrendjének helyességén múlik: konkrétan például, hogy egy 20 éves rosszul vonalazott emberi infrastruktúrát vagy a 20 ezer éves eredendő működési mechanizmust, illetve az általa létrehozott „infrastruktúrát” (morfológiát) tekintjük-e fontosabbnak… A döntés azért vagylagos, mert sajnos a modern kor, itt a Tisza-szabályozás kezdete óta az infrastruktúra fejlesztése nem a természeti adottsághoz, hanem a tervezők vonalzójához igazodott. Ha az új tározók, hullámterek új töltéseit továbbra is a mélyvonulatokban vezető kátyús utak vagy szabványok által megkötött távvezetékek futásának rendeljük alá, akkor szükségszerűen relatíve magasabb és bizonytalanabb alapú (elhagyott medreket keresztező) töltéseket kell építenünk drágábban, melyek fenntartása, működtetése is drágább és veszélyesebb. A pénzt nem újabb hadiművek építésére, hanem az infrastruktúra és a tájhasználat racionalizálására kell(ene) költeni. És ez a jó megoldás ugyanúgy növelné pillanatnyi GDP-t, vagy a vállalati jövedelmezőségi mutatókat, mint az újabb beavatkozásokat, fogyasztást gerjesztő ma szeretett „fejlesztések”, hiszen (egyelőre) úgyis eleget lehet tenni a bűvös és bűnös (elpusztító) növekedési kényszernek, ha nem a pocséklásra, hanem az élhető jövő alapjainak megteremtésére költünk. A vízháztartás egyensúlyának helyreállítása számunkra tehát elsősorban a rendszerszerű vízpótlás – vízkivezetés és -terítés – megoldását jelenti. A fentieknek megfelelően a szóban forgó vízmennyiségek miatt ez egyben természetesen a megfelelő árvízi biztonság megteremtését is jelent(het)i, de most már nem a víz el- vagy levezetése által, hanem a szabályozott, biztonságos szétterítése, tározása, illetve mozgatása által. Ehhez a Tiszai-alföld meglévő természetes szintkülönbségeire, természetes ár- vagy tározóterületeire, medermaradványaira alapozva létre kell hozni a víz kivezetésére, szétterítésére, időszakos tározására és visszavezetésére alkalmas, megfelelő kapacitású vízrendszert; és ehhez igazítani a táj használatát.

42

Ez ugyan nagy léptékű beavatkozást jelent, de csak egy ilyen rendszerű elképzelés hozhat valódi megoldást – akár az árvízi biztonság megteremtésének problémájára is. Ráadásul most ilyen irányú változtatásra sarkallnak a makrogazdasági és a politikai körülmények is, amennyiben a vidéki népességnek életlehetőséget, mezőgazdálkodásunknak felvevőpiacot, az ország lakosságának pedig egészséges élelmiszert és élhető tájat szükséges biztosítani. Az EU csatlakozás, a biotermékek növekvő kereslete, a természeti értékek és a táj jóléti funkciójának felértékelődése nemcsak a szükségességét, de a lehetőségét is megadja az ilyen értelmű agrárszerkezet-váltásnak (ld: mottó). Másrészt pedig e vízgazdálkodási-tájhasználati reformprogramhoz megvannak a természeti, tudományos, műszaki adottságok és feltételek. A pénzügyi háttér megteremtéséhez kellő politikai döntéshez csak azt kell mérlegelni, hogy évente rendszeresen, de koncepciótlanul költünk (1998-2001 között összesen mintegy 300 milliárd forintot) az elszenvedett károk enyhítésére, illetve a teljeskörű megoldást elodázó látszatmegoldásokra, vagy ennél olcsóbban, mert értelmesen és koncepciózusan megteremtjük a Tiszai-magyarország felemelkedésének infrastrukturális alapjait. E program kidolgozásában és végrehajtásában óriási szerep és felelősség hárul a vízügyi ágazatra, hiszen a magyarországi államigazgatási realitásnak, és a vízügy szervezettségének és felkészültségének köszönhetően ők kapták meg a program irányítását, valamint az infrastruktúra műszaki vonatkozásainak megteremtése is a vízügy szakértelmére és kapacitására hárul. Summary This article presents a fundamental principle of long-term solution to problems incurred in question of Tisza. Results of our theoretical experiment have proved, that problems of flood and drought constitute an integral whole. As a consequence the suitable solution for problems must consider the whole functional system of land. There is a need for correct/appropriate usage of land which is adopt itself to the circumstances of the local region. The reason for transformation of land use is not rooted only in flood preventation, lack of precipitation and economic efficiency. We are faceed with transformation is necessary for healthy food and resourceful land (countryside) which are fundamental requirements for human beings.

A hazai tájhasználat és tájvédelem Az uniós csatlakozás kapcsán felértékelődik a történelmi tájak, tájképi értékek megőrzésének igénye és alapvető változáson mennek át a tájhasználat szempontjai is. Mindezen belül kiemelt szerepe van az épített és természetes környezet védelmének különös tekintettel a természetvédelemre. Az egykori Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen megtartott Lyppay János – Ormos Imre – Vas Károly napok keretében érdekes és elgondolkodtató előadásokat hallhattunk ebben a témakörben a Tájépítészeti, -védelmi és fejlesztési Kar két szekciójában (tájtervezés és területrendezés, Tájvédelem és tájrehabilitáció). A Tájtervezési és területrendezési szekciót Szendrőné dr. Font Erzsébetnek a tájjellegű vidékfejlesztésről tartott előadása nyitotta meg. A vidékfejlesztés lehetőségei között említette a megújuló nyersanyagok, gyógy- és fűszernövények, tájjellegű gyümölcsök termesztését és feldolgozását, valamint a faipari feldolgozást. Emellett fontos szerep juthat az agrárturizmusnak és a tájhoz kötött, speciális tudást igénylő kézműiparoknak is. Az egyes vidékek speciális adottságait figyelembe kell venni a tájhasználat kialakításában, gondoskodni kell a tájfajták és a helyi ismeretek fennmaradásáról. Kiemelte, hogy a kedvezőtlenebb adottságú területeken a népi hagyományok alapján történő gazdálkodás vezethet elsősorban eredményre. Példaként említette a Duna-Tisza közén a szárazságtűrő növények (pl. homoktövis) termesztését, Somogy megyében az erdőgazdálkodást. A Felső-Tisza mentén a 43

hagyományos ártéri gazdálkodás lehetőségei adottak, tájfajták (penyigei szilva, milotai dió) termesztésére kiválóan alkalmas terület. Borkó Károly az EU csatlakozás után várható tájképváltozásokat foglalta össze visszautalva a történelmileg kialakult jelenlegi tájszerkezetre. Egyebek között megemlítette, hogy a csatlakozás után nagyméretű egybefüggő birtokok fognak kialakulni. A rét, legelő és erdő aránya nő, a parlagterületek megszűnnek, az olajos növények (repce) részaránya megnövekszik a szántóföldi kultúrákban. Az ökológiai gazdálkodás előtérbe kerül, fontos feladat lesz a tájrehabilitáció, az extenzív és intenzív tájhasználat szétválik. A németországi tájtervezés helyzetéről Adrian Hoppenstedt német nyelvű előadásában számolt be. Megállapította, hogy egységes EU szabályozás a tájtervezésben nincsen, és nem tartozik minisztériumi hatáskörbe. A direktívák végrehajtását minden tagország egyedi módon oldja meg. Koppenhágában működik egy testület, amely az egyes országok környezetvédelmi stratégiáinak összehasonlítását végzi. Véleménye szerint fontos a nyilvánosság bevonása a tájrendezés és a tájvédelem kérdéseinek eldöntésébe. Dr. Kollányi László Tájtipológia című előadásában a tájkarakter értékelés szerepéről beszélt. Az értékelés célja, hogy az adottságok alapján a különböző típusú területeket meghatározza, a tájtípusokat definiálja. Napjainkban a tájak homogenizálódása, globalizálódása egyedi tájértékek pusztulásához vezet, ezért fontos a tájak egyedivé és elkülöníthetővé tétele, sajátos mintázatuk alapján. A tájkarakter értékelés folyamán a különböző tájalkotó tényezők alapján megkülönböztetésre kerülnek a tájtípusok és a tájegységek. A tájkarakter meghatározása több szinten történhet, országos szinten a nagyobb tájegységek, míg helyi, települési szinten akár néhány hektáros területek is elkülöníthetők. Ez az értékelési rendszer nagy segítséget nyújthat döntéshozóknak és tervezőknek egyaránt a kezelési, tervezési feladatok során. A 21. századi tájtervezés kihívásairól Dömötör Tamás adott átfogó helyzetképet. A globalizáció, a technika fejlődése, a léptékváltás miatt napjainkban a tájhasználat alapvetően átalakulóban van szerte Európában, ez alól a magyar tájhasználat sem kivétel. A tájak tovább homogenizálódnak, összetettségük fokozódik a jövőben. A multifunkcionális táj fogalma utal arra, hogy a táj fenntarthatóságának kulcsa a sokoldalú használat lehet, ugyanakkor a jövő tája fokozott szerepet kap az értékmegőrzésben. Filepné Kovács Krisztina előadásában az európai területrendezés kérdéseivel foglalkozott. Mint mondta, a területrendezés szabályozásának kérdése a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az unió közösségi politikái közül számos lényeges hatást gyakorolhat a területhasználatok változására, ilyenek az agrár-, a környezetvédelmi, a regionális és a közlekedési politika. Példaként két uniós tagország, Ausztria és Finnország területrendezésének rendszerét mutatta be. A Tájvédelem, tájrehabilitáció szekcióban több előadás hangzott el a vizes élőhelyek rehabilitációjával kapcsolatban. Elsőként Göncz Annamária, a VÁTI Kht. képviselője a Tisza-mente vidékfejlesztési koncepciójának tájvédelmi vonatkozásairól tartott előadást. A Vásárhelyi Terv árvízvédelelmi intézkedései újfajta tájhasználatot írnak elő, mivel a jelenlegi területhasznosítás nem felel meg a területi adottságoknak. A természettel együttműködő tájhasználati és gazdálkodási koncepció alapja, hogy az árhullámokat a mélyártéri területekre gravitációs úton kivezetik. Ezeknek a területeknek az összesített befogadó képessége megegyezik a korábban elvezetett vízmennyiséggel. A mélyártéri területeken megszűnik a szántóföldi növénytermesztés, az eredeti élőhelyek újra kialakulnak. A feladat ezek megőrzése, az ökológiai rendszer rehabilitációja. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése, amely a Tisza-völgy árvízvédelmi biztonságának megteremtését szolgálja újabban ezekkel a célokkal bővült ki. A terv négy különböző területhasznosítási szintet jelölt meg a folyó mentén. A mélyárterek évente néhány hétig vannak víz alatt, itt mezőgazdasági művelést nem folytatnak, míg az alacsony ártereken gyepgazdálkodás, állattartás folyik. Az ezt követő szinten időszakos mezőgazdasági termelésre van lehetőség, míg az ármentes szinten továbbra is folytatható szántóföldi növénytermesztés. A tervet jelenleg 6 tározóra dolgozzák ki. (E

44

témát részletesebben fejti ki Balogh Péter a Víz- és tájgazdálkodási reform a Tiszai-Alföldön című cikkében a … oldalon. Pellinger Attila a Fertő-Hanság Nemzeti Park képviseletében a park területén végzett tájrehabilitációs munkákról beszélt. Előadásának bevezetőjében ismertette a Fertő-tó és a Hanság eredeti természetes állapotának jellemzőit és a vízrendezések során létrejött változásokat. A tájrehabilitáció keretében élőhely rekonstrukciós programot indítottak, amely elsősorban a vizes élőhelyek természetes állapotának helyreállítására irányul. A program első üteme 1990-ben kezdődött Mekszikópusztán. 2000-től a hansági lápok kísérleti jellegű visszaalakítása is megkezdődött, a korábbi vízelvezető csatornákon most vizet vezetnek a területre. A változásokat monitoring programok keretében figyelik. Mekszikópusztán a nádas visszaszorítása érdekében legeltetnek (szürkemarha), ill. évenként kaszálnak. Az eredeti növényállományra jellemző fajok betelepítésével igyekeznek gyorsítani a kolonizációs folyamatokat. A terület napjainkra figyelemreméltó vizimadár élőhellyé vált, sirálytelepek jöttek létre, fészkelőként több ritka, védett faj is megjelent (gólyatöcs, gulipán, nagy kócsag). Az ökológiai hálózat védelmének és fejlesztésének területi tervezési szempontjairól dr. Gergely Erzsébet tartott előadást. Az 1992-es riói konferencián aláírt Biodiverzitás Egyezmény, melyhez hazánk is csatlakozott, intézkedéseket fogalmazott meg a biológiai sokszínűség (biodiverzitás) megőrzésésre. Ehhez ökológiai hálózatra van szükség, amely nem más, mint a természetes élőhelyek rendszere. Az európai ökológiai hálózat irányelveit a Natura 2000 foglalja össze, melynek alapján négy védelmi kategóriát különböztetnek meg: magterület, folyosó, rehabilitációs terület és pufferzóna. Hazánkban a Nemzeti Ökológiai Hálózat (NÖH) foglalkozik a biodiverzitás megőrzésének kérdéseivel. A tájvédelem témakörét más oldalról megvilágító előadások között a kultúrtörténeti egyedi tájértékek jelentőségéről dr. Csima Péter tanszékvezető beszélt. A másfél évtizedes kutatómunka során az ország különböző tájegységeiből származó helytörténeti tájértékeket vettek nyilvántartásba, megteremtve azok védelmének alapját. Egyedi tájértéknek azokat a tájelemeket nevezik, amelyeket az emberi tevékenység hozott létre és egy adott közösség számára különleges jelentőséggel bírnak. Az ilyen emlékek között szerepelnek épületek, kutak, foglalt források, kápolnák, útszéli keresztek, szobrok. Dr. Laposa József előadásában a 2000. évi CXII. törvényt értékelte, amely a Balaton kiemelt üdülőkörzet területrendezését, táj- és természetvédelmét szabályozza. Beszédében kiemelt helyen szerepelt a Balaton környéki, elsősorban Balaton-felvidéki szőlőterületek fenntartása, védelme, amelynek gazdasági jelentőségén kívül pótolhatatlan tájesztétikai funkciója is van. A jó minőségű fehérbort adó szőlőnek a környéki idegenforgalomban is fontos szerepe van mint jellegzetes tájalkotó elemnek és gasztronómiai kincsnek. Hangsúlyozta azt is, hogy a szőlőültetvények fennmaradásában tevékenykedő ember nem részesül méltó anyagi és erkölcsi támogatásban. Dr. Miklós László Szlovákia környezetvédelmi minisztere, a tájvédelmi kar tiszteletbeli professzora beszédében a fenntartható fejlődés szempontjait elemezte, egybevetve az uniós előírásokat a szlovák szabályozással. Az integrált tájkezelés fontosságára hívta fel a figyelmet, melyben a tájvédelemnek a környezetvédelmi politikához kapcsolódóan kell megvalósulnia. Utalt arra, hogy a riói konferencián az AGENDA 21 záródokumentumába bekerült a táj erőforrásainak integrált kezelésével foglalkozó fejezet, ennek ellenére az elmúlt évtizedben nem sok előrelépés történt ezen a téren. Kiemelte, hogy a környezetvédelmi közigazgatási ágazatok által irányított területek egyesítése, az őrszolgálatok reorganizációja, az árvízvédelem integrált megközelítése és az információs rendszerek integrációja mind fontos kérdés az integráció megvalósításában. Mindehhez azonban elengedhetetlen az állami és önkormányzati szervek, valamint a lakosság összefogása, együttműködése. Papp Mónika

45

Küldetésnyilatkozat Tájépítészet A fenntartható fejlesztés elve megköveteli, hogy a termelési és gazdasági növekedés, valamint az ezt szolgáló területfejlesztés és a természeti erőforrások használata a táj és a települések gazdagodásával, a környezeti elemek minőségének javulásával, értékeinek megőrzésével, a tartós növekedési folyamatokat hosszú távon biztosító környezet-állapotok fenntartásával és a létfeltételek javításával járjon együtt. Az ezt elősegítő tervezéshez-fejlesztéshez, ill. szakmai irányításhoz olyan területi szemléletű szakemberek képzésére van szükség, akik a környezethasználat, a környezetterhelés és a területfejlesztés, a tájrendezés, az urbanisztika globális, kontinentális, országos és helyi problémáinak felismerésére, előrejelzésére, ezek elvi és gyakorlati megoldására, konfliktusainak kezelésére, valamint az általános tájépítészeti, településrendezési, környezetminőségi, természet- és tájvédelmi, település-értékvédelmi követelmények szakmai érvényesítésére egyaránt felkészültek. A Tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési Kar a szakterületen több mint százéves múltú oktatási-kutatási hagyományaira és tapasztalataira, a táj- és kertépítészet történetében meghatározó szerepet játszó személyiségeinek példájára, oktatóinak a környezettudomány és más szaktudományok területén szerzett ismereteire és kreatív-alkotói képességeire, valamint gyakorlati jártasságára alapozva, felhasználva hazai és nemzetközi szakmai kapcsolatainak egészét, feladatának tekinti, hogy a tájépítészet, a területfejlesztés és a településrendezés szakterületén valamennyi képzési szinten és struktúrában magas színvonalon ellássa a felsőfokú képzés feladatait. A kar oktatói-kutatói testületének meggyőződése, hogy a tájépítészek és a településmérnökök munkájára az országnak rendkívül nagy szüksége van, a táj- és településépítészeti feladatok sokasága, a hosszú évtizedek alatt felhalmozódott és aktuális, megoldást kívánó területfejlesztési, tájrendezési, tájrehabilitációs, településfejlesztési és -rendezési, kert- és szabadtérépítészeti alkotó munkák e szakterületek művelőinek bőséges tennivalót adnak és szakmai felelősségre köteleznek, mind a tervezés-fejlesztés, mind az építés kivitelezés, mind a fenntartás-üzemeltetés területén. E feladata betöltéséhez a kar olyan elveket követ és olyan értékeket tart szem előtt, amelyek megfelelnek a nemzetközi szakmai gyakorlat élvonalának, a hazai sajátosságoknak és az egyetemes emberi érdekeknek és értékeknek. Feladatunk, hogy a hozzánk beiratkozott hallgatóknak lehetővé tegyük és elősegítsük a magas szintű szakmai tudás elsajátítását, a kreatív-alkotói készségek kibontakoztatását és személyiségük fejlődését. E munkánk végső célja, hogy a karon oklevelet szerzett szakemberek tudása és munkája eredményeképpen a táj és a település, az emberi környezet szebb, egészségesebb, értékekben gazdagabb lehessen a ma és a jövő generációi számára. A Kar feladatának tekinti, hogy az ország és a szakterület igényének megfelelően - okleveles tájépítész mérnököket, - okleveles településmérnököket, - tájépítész doktorokat képezzen és részükre a szükséges tudás és készségek elsajátításához folyamatos kutatófejlesztő munkával a leghatékonyabb feltételeket megteremtse. A bolognai folyamat elveinek megfelelően mindkét szakon tervezzük a képzési struktúra átalakítását és a BSc/MSc felépítésű oktatási szerkezet kialakítását a végzettséggel járó jogosítványok szétválasztásával. Dr. Jámbor Imre Dékán, Tájépítészeti-, védelmi és –fejlesztési Kar, SZIE

46

RIPORT

A bivaly, Erdély szürkemarhája A Sárközy Péter Alapítvány a Biokultúráért 8 fős csoporttal vett részt október 5-14. között, a Bioterra - Romániai Biogazdálkodók Egyesülete - által megszervezett, romániai biogazdaságokat megtekintő tanulmányúton. A program során megismerkedhettünk a romániai ökogazdálkodással: szántóföldi művelés, zöldség- és gyümölcstermesztés, tejtermelés és tejfeldolgozás, szarvasmarha, bivaly és juh tartó gazdaságok meglátogatása szerepelt a programban. Ismeretet szereztünk az Erdélyben még ma is háziállatként tartott bivalyról is. Először a Fogarasi havasok lábánál fekvő Sárkányban (Şerkaia, Schirkanyen) Románia egyetlen bivalynemesítő és szaporító telepén tudhattunk meg többet a bivalyok tenyésztéséről, tartásáról, szokásairól. Később a szakmai út utolsó napjaiban egy kalotaszegi kis faluban, Kalotaszentkirályon látogattuk meg Bálint Palkó András biogazdálkodót, aki több évtizede foglalkozik bivalytartással. A látottak, hallottak kiegészítéseképpen felhasználtuk Cseke S. Tibor erdélyi szerző, Ilonka Mária és Cs. Kovács Károly cikkeit is. A bivaly a tulkok (Bos) állatnemzetségének egyik faja. Az Ázsiában itt-ott még megtalálható vadbivaly, vízibivaly vagy arni (Bubalus arnee) leszármazottja, melyet már évezredekkel ezelőtt megszelídítettek. Dél-Ázsiában - főleg a mozsaras vidékeken - a volt Szovjetunió déli részén, Észak Afrikában, a Balkánon, a Kárpát medencében, Romániában és Olaszországban máig is elterjedt, hatalmas erejű, szívós, igénytelen igavonó állat. A Kárpát medencében az avarok már 560-ban tenyésztették igavonó erejéért, de tejét és a borjak húsát is fogyasztották. Hazánkban Erdélyen kívül Somogy, Zala, és Szolnok megyében tenyésztették, olyan gazdaságokban, ahol rendkívüli igavonó erejére volt szükség, ugyanakkor csak silány, rossz minőségű, savanyú széna termett. Bőre és szőre fekete, szarva sarlószerűen hajlott, háromélű, harántul rovátkolt. Vastagabb a bőre, mint a szarvasmarháé, ebből talpbőrt, hámot, gyeplőt, és az újkorban különféle gépi hajtószíjakat- készítettek. Testalkatában a lebernyeg hiánya, és a feltűnően széles far különbözteti meg a szarvasmarhától. A bivaly szaporodásbiológiai mutatói is eltérnek a szarvasmarháétól. 18 hónapos korára válik ivaréretté, az első fedeztetés optimális időpontja 3 éves korára tehető. A bivalynemesítő telepen azt is megtudtuk, hogy bár próbálták a fedeztetés idejét két évre csökkenteni (mint ahogy ez a szarvasmarha esetében van), de az így született borjak csenevészek, kevésbé életképesek lettek. (Hiába, az évezredek óta kialakult rendet nem lehet mesterségesen befolyásolni.) Egy tehén 12-13 borjút „ad le” élete során, és a legoptimálisabb körülmények között akár 20 évig is termékeny lehet. A 120-as létszámú gulyából elénk vezettek egy 18 éves bivaly tehenet, mely még az idén is ellett. A vemhesség időtartama 315 nap, a két ellés között eltelt idő 437 nap. A bivaly, nemi ciklusának időtartama 21 nap. Az ivarzás tünetei nyugtalanságban, étvágytalanságban és gyakori vizelésben nyilvánulnak meg. Az ivarzó bivalytehenek nem ugrálják egymást. Jellemzően a primitív állatokra, a téli hónapokban, főleg rossz takarmányozási körülmények között, gyakori az úgynevezett külső segítség nélkül csendes ivarzás, ami sokszor a vemhesítés elmaradásához vezet. A bivaly a - szarvasmarha tehéntől eltérően - egyedül is megelli a borjút, melynek születési súlya kb. 20 kg. A szopós kisborjak táplálása egyszerű. A telepen naponta 5 liter bivalytejet kapnak, megosztva reggel és este, szénával és búzaőrleménnyel kiegészítve. A tejet üvegből cumiztatva kapják. Az elválasztás a 80. naptól történik, ettől kezdve már a bivalytejet tehéntejjel pótolják. A borjak súlygyarapodása 450-700 g/nap.

47

A telepen való látogatásunk során megismerkedhettünk a kis bivaly borjak kedvességével, barátkozók, nyitottak voltak a vendégek iránt. Nem így a két öreg bivalybika, amelyek egy idő után megunták a nyugalmukat zavaró kíváncsi látogatókat és ennek morgással, és láncaik ráncigálásával adtak nyomatékot. Mielőtt a láncok elszakadtak volna gyorsan elbúcsúztunk tőlük. A két tekintélyt sugárzó, idősebb bika mellett két másfél éves bika várta, hogy az öregek helyére lépjen. A sárkányi gazdaság vezetője elmondta, hogy az ottani bikák indiai eredetű, Murrah fajták, amelyeket román anyaállattal keresztezve jó tejelő teheneket kapnak. A megtermékenyítés mesterségesen történik, a szaporítóanyagot már más farmokra is elszállítják. A bivalyok tartástechnológiája megegyezik a szarvasmarháéval. Súlygyarapodásuk kisebb. Mutatók Az állat értékelési kora (hónap) Élősúly (kg) A hízlalás időtartama (hónap) Napi testtömeg-gyarapodás (g) Vágási érték (%)

külterjes 26-32 400-500 5-24 300-400 47-48

Tartástechnológiák félbelterjes 20-28 450-500 6-18 500-700 49-50

belterjes 16-18 450 16-18 800-900 51

1. táblázat. A bivalyok tartástechnológiáinak jellemző adatai (Forrás: Cseke S. Tibor) 3. kép Karban tartják az elvadult legelőt is Rendkívül igénytelen a takarmányozásra a bivaly. Megél szalmán, kukoricaszáron, de elfogyasztja a nádat, sást is, amit a szarvasmarha már nem. Ugyanakkor örül a jó takarmánynak, a silónak, búza- és árpaőrleménynek. Ezt a tejhozamával és a tej jobb minőségével hálálja meg. Ahogy az ottani emberek mondják: „A bivalytej minősége, tejhozama a bivaly nyelvén van.” A bivaly ellenálló a betegségekkel szemben. Ritka a TBC-s megbetegedés, nem kapja meg a szivacsos agyvelőgyulladást, nincs tőgy-gyulladása. Egyedül egy vérmérgezésszerű betegségre érzékeny. A bivalyra veszélyes az ún. bivalyvész, a Pasteurella baktériumok által okozott, gyors lefolyású fertőző betegsége. (A Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht-nál lévő mintegy 130 bivalynál a betegségek elleni védekezés során valamennyi állat mentessé vált a brucellózistól, tuberkolózistól és a laukózistól. Ha előfordul valamilyen baj, az ökogazdálkodás szabályait figyelembe véve homeopátiás kezelést alkalmaznak. (Ilonka Mária, Kistermelők Lapja 2003/8) A borjak 6 hetes korukban kapják az első TBC elleni oltást, a másodikat a legelőre történő kihajtás előtt, valamint a külső-belső paraziták ellen is kapnak kezelést. A telepen az állatokat az ökoállattartás feltételrendszeréhez közeli módon tartják, ugyanis a legelőket nem műtrágyázzák, a tápanyag-utánpótlás a bivalyok trágyájával történik. A telepet „állatságos” körülmények jellemzik, antibiotikumokat, hozamfokozókat nem kapnak az állatok és nem is szarvatlanítják őket. A bivaly intelligens állat, kapcsolata szorosabb a gondozójával, mint a szarvasmarhának. Miután a gazdaság vezetője megkérte a csobánokat (pásztorokat), hogy hívják elő a távolabbi legelőn legelésző teheneket, pár perc múltán már meg is érkezett hangos füttyszóval terelgetve a kb. 120 bivalytehénből és növendékből álló gulya. A bivalyok fejüket a magasba emelve, a levegőbe szagolva, érdeklődve figyelték a csoportot és szinte „beálltak” a fotózáshoz.

48

Erdélyben évezredes hagyománya van a bivalytartásnak -mint már az előzőekben is említettük-, korábban négyes hasznosítása volt: tartották tejéért, húsáért, bőréért és használták igavonó állatként. Igavonásra jelenleg már kevésbé hasznosítják Az üzemanyagárak növekedése miatt azonban rövidebb távú szállításra, munkára újra befogják. Másfélszer erősebb a szarvasmarhánál, de lustább, makacsabb, nehezebben kormányozható, és sem a hideget (Indiai eredet), sem a forróságot nem bírja jól. Fekete színű bőrük vonzza, begyűjti a meleget, ezért a nagy forróságok idején örömmel merülnek el a vízben, egyébként is jó úszók. Ha hosszabb ideig nem fürdik, vízigénye támad, és még megrakott szekérrel is képes lemenni a folyókba, tavakba, ha társakat lát. Ezért nyáron munkában érdemes locsolni, télen viszont takarót kell ráteríteni. A bivalytej értékei A bivalytej összetételének a szarvasmarháéval összehasonlítva sokkal jobbak a mutatói. Szárazanyag-tartalma 50%-kal, zsírtartalma 100%-kal, fehérjetartalma 40%-kal, hamutartalma 10%-kal magasabb a szarvasmarha tejénél, míg tejcukor tartalma egyenlő, vagy valamivel kevesebb, koleszterin tartalma alacsonyabb. E mutatók alapján megállapítható, hogy a bivalytej kiválóan alkalmas alvadékot képező tejtermékek (joghurt, aludttej, sajtok) készítésére. Általában 6 liter tejből lesz 1 kg sajt, ha házilag készítik. A bivalytejből készült bolgár joghurt, valamint a különféle sajtok (mozzarella, ceddar, karnal, feta, telemea) egész Európában ismert és keresett élelmiszerek. Magas zsírtartalmának köszönhetően vajgyártásra alkalmas. A bivalytej fajsúlya is nagyobb, mint a szarvasmarháé, ami a magasabb kazein- és ásványisótartalmának tulajdonítható. A kalcium és a foszfor magasabb százalékos aránya biztosítja a bivalytej jobb alvadó-képességét, valamint a csontképzésre gyakorolt kedvező hatását. Színéről is könnyen felismerhető a bivalytej, mivel sokkal fehérebb a tehéntejnél. Íze és illata is jellegzetes, enyhén meszes ízű. Víz

Száraz- Zsír Összes Kazein Albumin Tejcukor Hamu Fajsúly anyag fehérje Max(%) 84,23 21,55 10,35 7,78 5,35 0,73 5,36 1,03 1,0364 Min(%) 78,45 15,77 5,56 3,86 3,26 0,52 4,16 0,72 1,0310 Átlag(%) 82,41 17,59 7,51 4,72 4,12 0,60 4,52 0,84 1,0335 2. táblázat. A bivalytej összetétele (Forrás: Cseke S. Tibor)

Tehéntej(%) Bivalytej(%)

K2O 25,71 13,33

Na2O 11,92 8,17

CaO 24,68 33,51

MgO 3,12 3,57

Fe2O3 0,31 -

Cl 16,38 9,19

P2O3 21,57 33,50

3. táblázat. A tehén- és bivalytej ásványisó-tartalmának összehasonlítása (Forrás: Cseke S. Tibor) A laktáció időtartama 8-10 hónap, melyek közül az első két hónapban a tejtermelés emelkedik, a következő 3-4 hónapban állandósul, majd fokozatosan csökken. A legnagyobb tejtermelést általában az 5-6. laktációban érik el. A bivalytej zsírtartalma átlagosan eléri a 8%49

ot úgy, hogy a laktáció folyamán a zsírtartalom fokozatosan emelkedik. Egyes egyedeknél 13, sőt néha még 16%-ra is megnő! Az erdélyi populációknál nem ritka a 19-20 éves kielégítően tejelő bivalytehén sem. Az életteljesítménynek tehát komoly szerepe van a jövedelmező bivalytenyésztésben. A bivaly tejleadása kicsit körülményes, házi körülmények között, ugyanis idegen fejőnek nem szívesen adja le a tejet. Nagy gazdaságokban ez a helyzet már jobb, mert már kis koruktól kezdve szokják az idegenek jelenlétét. Az időjárás változása, valamint a hidegebb ivóvíz vagy a borjúelválasztás kedvezőtlenül befolyásolja a leadott mennyiséget. A telepen a bivalytejet 8.000 lei/liter áron adják le a tejfeldolgozónak, ahol a szarvasmarha tejjel együtt dolgozzák fel. Évente 40-50.000 liter tejet értékesítenek. A telep tejtermelése (egy laktáció ideje alatt) 1.700-2.500 liter. Ezeket az értékeket összehasonlíthatjuk bolgár és olasz adatokkal, amely országok bivalyállományában egyre nagyobb gyarapodás tapasztalható. Bulgáriában, ahol a tejtermelést ugyancsak az indiai Murrah fajtával javították, a bivalyok tejleadása 2500 liter körüli, míg Olaszországban, ahol már 1947-től nagy hangsúlyt kapott a bivalytenyésztés, a tejtermelés egy laktáció ideje alatt 3.000-3.500 liter között mozog. 2. kép Békésen vonuló Bivalycsorda. A bogáncsot, amely megtapad a szőrükön a gondos gazda leszedegeti. Húsa magas biológiai értékű A bivalyhús a szarvasmarha húsánál több foszfort, több fehérjét és vasat tartalmaz. Azonos kalóriaértékek mellett biológiai értéke nagyobb, előnyösen hat a vérképzésre. Csak érdekességből említendő, hogy Bulgáriában az orvosok bivalyhús fogyasztását írják elő a vérszegény betegek számára. A friss bivalyhús színe sötétebb (barnás-vöröses), mint a szarvasmarháé. Faggyúja szemcsésebb, fehér színű. A bivalyhús kalóriaértéke nagymértékben függ az állat hízási fokától. Tudni kell, hogy a bivaly hízlalásra éppoly alkalmas, mint a szarvasmarha, a bikaborjak testtömeg-gyarapodása 7-15%-kal jobb, mint az üszőké. Külön említést érdemel a bivalyborjúhús, amely sokkal ízletesebb, különösen a mája, amely zsírdúsabb, puhább, omlósabb, mivel több glikogént tartalmaz. Emiatt a máj íze fogyasztáskor édesebb, nem érződik rajta a marhamáj gyakran kesernyés íze. Az erdélyi bivalyhúst elsősorban húskészítményekben, pl. szalámiban hasznosítják. Érdekességként említhető, hogy Európa legnagyobb bébiételgyártója és biotermék felhasználója, a német Klaus Hipp, Magyarországról vásárolja a biominősített 3-8 hónapos magyar szürkemarha borjúkat, amelyek húsát csecsemőételekhez használják fel. Csak marketing kérdése, hogy Európa csecsemői fognak-e a sokkal értékesebb bivalyhúsból enni. Ilonka Mária írja Az elfeledett bivaly című cikkében, hogy amikor a cég képviselőjének a hasonló beltartalmú és ízű bivalyhúst ajánlották, inkább a szürkemarha-kínálatot választotta, mondván, a bivaly külalakja kicsit riasztó. (Ha termékmenedzser járna a sárkányi bivalyfarmon vagy a kalotaszegi bivalygazdaságokban és megismerkedne ezekkel a szeretetreméltó, békés állatokkal, akkor biztosan megváltozna a véleménye.) A környezetkímélő extenzív, illetve öko állattartás jelentősége egyre nő, csak vállalkozási kedv kérdése, hogy az ilyen speciális termékek jövedelmezőek és egyre keresettebbek legyenek a nyugati piacokon.

50

A bivalynak lelke van… 1. kép Szabadságra és simogatásra vágyó bivalyborjak. Bálint Palkó András (Kalotaszentkirály) több évtizede foglalkozik bivalytartással. Annyira kötődik ehhez az állatfajhoz, hogy elmondása szerint szarvasmarhát soha nem tartott, de nem is tartana. A bivalyt a tejéért tartják. Az üzemanyagárak emelkedése miatt újabban egyre inkább igavonásra használják. A gazdaasszony a csoport kedvéért aznap nem hajtotta ki a csordával a legelőre Kökényt, az egyik fejőstehenet, és a tavaly, illetve idén augusztusban született borjakat. Megható volt látni azt a szeretet, amellyel a gazdaasszony beszélt a bivalyokhoz, hogy feloldja a nagyszámú csoport élénk érdeklődését kiváltó izgalmat. A bivaly nagyon nyugodt állat, de a közvetlen gondozóin kívül nem nagyon szereti az idegeneket. Ismertek azok a történetek, amelyek a bivalyok érzékenységére jellemzők, melyet inkább úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a „bivalynak lelke van”. Elmeséltek egy történetet, hogy a bivaly fejésekor a kisgyermek mindig felült a bivaly hátára, és ott énekelgetett. A gyermek felnőtt, elkerült a háztól, és a bivalytehén nem adta le tejet. Ezért a gazdaasszonynak kellett a hátára felkapaszkodnia és énekelnie, amíg a gazda végezte a fejést. Vendéglátónk elmesélte, hogy náluk ez a fejésnél megerősödött lelki kapcsolat abban nyilvánul meg, hogy a fejés előtt meg kell simogatni a bivaly orrát, amely néhányszor megnyalja a kezét. Ha ez nem történik meg, nincs tej. A fejés végén a gazdaasszony a tehén farára keresztet vet, és a homlokát hozzáérinti a tehénhez. A tehenet csak a gazdaasszony feji. A gazdaságban a tejhozam 6 liter/nap. A gazda elmesélte, hogy egyre többen vásárolnak a faluból bivalyt Magyarországra és Németországba is. Ebből a faluból vittek nemrégen a Hortobágyi Nemzeti Parkba vérfrissítésre is bivalyt. Egy növendék ára 14-15.000.000 lei (kb. 100.000 Ft), azonban 3-4 éves fejőstehén párját lehet ennyiért megkapni. A kalotaszegi gazdaságból mindenki 1-1 üveg bivalytejjel tért haza. A bivalytartás mai helyzete Románia kb. 90-100.000-es nagyságú bivalyállományának 94%-a Erdély területén található. A legtöbb bivalyt Szilágy megyében tartják, utána következik Kolozs és Brassó megye. Magyarországon jelenleg kb. 350 bivalytehén lehet. Ezek többsége nemzeti parkokban található, de vannak olyan biogazdaságok is, ahol a szürkemarhák mellett, mintegy büszkeségből, a faj fenntartása végett bivalyt is tartanak. Az állatok tartása olcsó, és még a nádas-sásos árokpartokat is legelik, „karbantartják”. Míg 1999-ben csak 2 bivaly volt az ökogazdaságban, addig 2001-ben már 123,5 ökominősítésű bivaly számosállatot jegyeztek fel. A 2002-es nyilvántartás alapján azonban már csak a Győr-Sopron megyében fekvő FertőHanság Nemzeti Park területén 70,3 bivaly számosállatot tartottak öko körülmények között. A jövőben fontos lenne, hogy Magyarországon a csupán turisztikai látványosságként szolgáló bivalyállomány létszáma nőjön, különösen az ökogazdaságokban, és újra hasznosítsák igavonó erejét, húsát, tejét és bőrét. Irodalom Cseke S. Tibor

A bivalytenyésztés. Romániai Erdély Gazda (6) - Biokultúra (4) 1999 pp. 16-17. Cs. Kovács Károly A házi bivaly és a szamár. Magyar Fórum. 1997. július 10. p. 16. Ilonka Mária Az elfeledett bivaly. Kistermelők Lapja (8) 2003 p.12. Dr. Solti Gábor – Karsa Dóra

51

Zöld gyermekszoba a szabad ég alatt A kertet Mary nevezte titkos kertnek, amikor gondolatai ott kalandoztak. Szerette ezt a nevet, de még jobban tetszett neki az az érzés, hogy mikor a gyönyörű, öreg falak maguk közé zárják, akkor senki sem tudja, hová tűnt. Majdnem olyan volt ez, mintha kiszakadna ebből a világból egy mesebeli helyre. Itt a téli vakáció. Csaknem két hosszú hét. Együtt a család. Újra felfedezik egymást a szülők, akik jobban odafigyelnek most a gyermekükre is. Nincs lerázó elhárító hadművelet. Figyelnek egymásra, visszatér a humorérzékük. Meg- és végighallgatják egymást. (A televízió és a számítógép a hideg sarokszobában várja a szürke hétköznapokat.) Karácsony előtt finom porhó esett – elő a szánkót, a sítalpakat, irány a közeli domboldal. Hazatérés kipirulva, jókedvűen, kéz- és lábtörés nélkül. A feldíszített karácsonyfa színes égői elég fényt adnak. Halk háttérzene, karácsonyi gyermekdalokkal. A cserépkályha ontja a meleget, a kályha tetején vízpárologtató edény. Az asztalon töltött csirke, vegyes salátával. Aztán az est fénypontja, nagyanyó remekműve a gyümöcsrizs, később apró sütemény és szép sárga jó szagú körték, piros almák, a kertből. A mi kertünkből! A málnaszörp is a kertre emlékeztet. Nagyapa büszkén kínálta vejét a könnyű, finom fehérborral. Csak egy pohárkával. Ez az ő meglepetése. Vénségére borászkodik, sikerrel és nagy kedvvel. Előkerülnek a nyáron és ősszel készített fényképek. Tervezgetés együtt a nagy, ovális ebédlőasztal körül. - Igen, erősíti meg a családfő, 20004-ben Csenge is kap egy kis ágyat. Oda – nagymama segítségével paradicsompalántát ültet – veszi át a szót a fiatal anya. A palánták közé egy-egy tő apró büdöskét szánunk. – védőnövénynek. Az ágyás szegélyére, pedig sarkantyúkat. De a paradicsomot kötözni kell ám, és a komposzt-mulcs közé friss csalánleveleket is vágunk. - Attila, fordul kis kamasz fiához az apa. A tavasszal együtt metsszük a szőlőt. Ugye megtaláltad a metszőollódat a karácsonyfa alatt…? - Az ásás, fűnyírás és a nehezebb kerti munkák maradnak nekem. Nagyapa Nagymamával ellátja a baromfit, mint eddig. Anyátok, pedig a nyugágyból kormányoz bennünket. És mi nem zavarjuk őt, amíg kis Katát szoptatja, böfizteti. Eddig az áhított idill. A szomorú valóság. Magyarországon majd minden második gyermek csonka családban nő fel, elvált szülők gyermekeként. Pontos statisztika nem ismert, de becslések szerint 150 ezret meghaladja az éhező és alultáplált gyerekek száma. A „közszolgálatinak” csúfolt televízió rossz csatornák legtöbbje, vakvágányra vivő életvezetésre, agresszióra, sivárságra nevel. A döntés (kikapcsolás) és a gondos szelektálás joga a miénk. A mozgásszegény életmód, a számítógép előtt görnyedés miatt a 18 éves ifjúknak több mint 30%-a gerinc és mozgásszerű bajokkal küszködik. Találkoztam már olyan 8 éves kislánnyal, aki számítógépes játékok rabja volt. Tamás Enikő Képaláírás 7. Ez a dinnye azért ilyen finom, mert öntöztem 1. A kert idillis élettér a 8-9. Döntés előtt gyermekeknek 10. Az én kutyám szót fogad 2. Ügyességi próba 11. Az enyém játékos 3. Ebből jó szotyola lesz! 12. A krizantém bírja a hideget 4. Készül a bográcsgulyás 13. Hóemberkék 5. Ezt mind én szedtem 14. Megfigyelés a téli erdőn 6. Akkor szüret! Lükő Gabriella és Tamás Enikő felvételei

52

KÖRNYEZETVÉDELEM

Géntechnológia: a kockázatok kisebb-nagyobb körei A természet rendjét elsősorban profitszerzés céljából átalakítgató cégek munkájának ellenzői számos veszélyre hívták már fel a figyelmet. Legfőbb aggályuk az, hogy a géntechnológia segítségével manipulált növények környezeti, ökológiai, egészségügyi, társadalmi és egyéb kockázatai ma még nem ismertek, ezért óvatosságra van szükség, akárcsak a növényvédő szerek esetében. Minderről a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által szervezett Biotechnológia és Környezetvédelem című kétnapos konferencián hallhattak az érdeklődők. Az 1992-es Riói Biodiverzitás Egyezmény a génmódosítással kapcsolatos tevékenységgel, a kockázatok szabályozásával, kezelésével és ellenőrzésével is foglalkozik. Szándékaik szerint a génmódosítás egész területét részletesen szabályozó jegyzőkönyvet kell alkotni. Ez az úgynevezett Cartagenai Jegyzőkönyv; amelyet 2000-ben, Montrealban fogadtak el. Magyarország is aláírta a dokumentumot, de még nem ratifikálta. Az Európai Unió szabályozása a kilencvenes években kétszer is foglalkozott a témával, amiből az első a GM növények zárt rendszerben történő előállításáról, kezeléséről és a környezetbe való kibocsátásáról szólt. A másodikban már azt is előírták, hogy a kibocsátást megelőzően környezetvédelmi hatástanulmányt kell végezni, melyben ki kell térni az ökológiai hatásokra. A 2001. évben megszületett irányelv még az előzőknél is részletesebben foglalkozik a kockázatfelmérési rendszerrel, és határoz az antibiotikum-rezisztencia gének kivonásáról. További szabályozásokban kitérnek a címkézés kérdéskörére is. Az USA génmódosítással kapcsolatos előírásai némiképp eltérnek az uniós rendelkezésektől. A génmódosított növények környezetbe való kijuttatása itt is engedélyekhez kötött, ám nincsen új szabályozás, a korábbi törvények alapján történnek az engedélyezések. A hazai, génmódosításról szóló 1998. évi törvényben a definíció a mai napig nyitott kérdés, még nem állapították meg, hogy hol húzhatjuk meg a határt, mit nevezünk GMO-nak és mit nem. Magyarországon jelen pillanatban genetikailag módosított élő szervezetek a környezetbe kizárólag kísérleti célból kerülhetnek ki, a hazai fajtalistán GM fajta nincs. A magyar szabályozás igen szigorú, megfelel a lakosság igényeinek és az uniós joganyaggal is összhangban van. A kísérletekre (főként kukoricafajtákra) kiadott engedélyekről a Magyar Közlönyben olvashatnak az érdeklődők. Három évvel ezelőtt, több civil szervezet együttműködésével megalakult a Jövő Nemzedékek Képviselete. Akkoriban Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke előterjesztett egy törvénytervezetet, amely a még meg nem születettek jogait védő intézmény életrehívásáról szólt. Eszerint a jövő nemzedékek érdekeit egy ombudsman képviselné a politikai döntéshozatal során. A szakember olyan esetekben szólalna fel, ha az Országgyűlés által meghozott döntés visszafordíthatatlan vagy nehezen visszafordítható következményekkel járna a jövőben. A biológiai sokféleséget fenyegető kockázatok azt jelentik, hogy nemcsak a kártevő fajok pusztulnak el a géntechnológia alkalmazása következtében, hanem e negatív hatás a táplálékláncba is tovagyűrűzhet. Beláthatatlan következményekkel járhat az is, hogy az idegen gént a módosított faj átadhatja egy közeli rokon vadonélő fajnak, vagy vadonélő változatának. Magyarországon a repce esetében ez reális probléma. Az élelmiszerellátás biztonsága is veszélybe kerülhet. A géntechnológia alkalmazása során viszonylag hamar megjelenhetnek és elszaporodhatnak az ellenálló kártevők, kórokozók, gyomok. Továbbá csökken a haszonélőlények genetikai sokfélesége, amelynek következtében sérülékenyebbek lesznek a biotikus és az abiotikus hatásokra.

53

A jelenlegi helyzet etikailag is kifogásolható, mivel a mezőgazdasági géntechnológiából származó haszon egy szűk csoport (multinacionális cégek és az őket kiszolgáló kutatók) kezébe kerül, miközben a kockázat terhét az egész társadalom viseli. -Sz. S.(Kivonat a "Féljünk vagy ne féljünk a géntechnológia eredményeitől" c. cikkből; EU-Integráció, 2003. július)

Módosító javaslatok az adótörvényekhez A Levegő Munkacsoport konkrét módosító javaslatokat készített a 2004. évre szóló adótörvény-javaslatokhoz. Felhívta a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslatok az Alkotmány és más jogszabályok megsértésével kerültek az országgyűlés elé. Egyebek mellett nem készültek el a szükséges hatásvizsgálatok, ami azzal a következménnyel járhat, hogy egyes rendelkezések súlyos károkat idéznek majd elő a társadalomban, a gazdaságban és a környezetben. Nyilvánvalóan elhibázott az egészségbiztosítási járulék felemelése 3-ról 4 százalékra, hiszen a tragikusan alacsony foglalkoztatottsági helyzet a munkabéren lévő terhek csökkentését követeli meg. Szintén hibás a kedvezményes áfamérték 12 százalékról 15-re emelése hiszen ez elsősorban a hazai mezőgazdaságot (élelmiszeripart), a kultúrát, a környezetvédelmet és egyes szolgáltatásokat sújt. Ráadásul az emelés összességében nem eredményez többletbevételt az államnak. A cégautók adóját és a regisztrációs adót emelni, a személygépkocsi-használat elszámolását jelentősen szigorítani kell, hiszen az állam jelenleg évente több mint ezermilliárd forinttal támogatja a motorizációt, ami a hatalmas környezetvédelmi károk mellett gazdaságilag is ésszerűtlen, és előbb-utóbb finanszírozhatatlanná válik. Az üzemanyag-turizmus fékezése céljából energiaadót kell kivetni a gépjárművek gyárilag beépített üzemanyagtartályában a nem EU-tagországokból behozott üzemanyagokra. A tömegközlekedésben meg kell tartani a kedvezmények eddigi szintjét, vagyis a diákok és nyugdíjasok részére nyújtott árkiegészítést nem szabad csökkenteni, és folytatni kell az eddigi százalékos árkiegészítést a tervezett, összegszerűen meghatározott árkiegészítés helyett. A lakásépítési támogatásoknál szükséges a környezetvédelmi követelmények érvényesítése, továbbá olyan ingatlanadó megállapítása, amely a zöldterületek beépítése helyett a meglévő lakásállomány felújítására, korszerűsítésére ösztönöz. A javaslatok teljes szövege a www.levego.hu honlapon található meg. Forrás: Lélegzet 2003. novemberi szám

Merénylet a Zsámbéki-medence ellen Egy nagy kiterjedésű zöldmezős beruházás a Zsámbéki-medencében rontaná az emberek egészségügyi és életkörülményeit, és megpecsételné növények és állatok sorsát. Az üzlet alapja egy spekulációra épített állami földcsere. Megállapodást írt alá Kenyeres Sándor, a Talentis programiroda, Magyar Bálint oktatási miniszter és Vizi E. Szilveszter, a MTA elnöke egy húszéves programról, melynek keretében épülne a szilícium-völgynek nevezett egyetemi város 5000 hektáron. Az oktatási épületeken kívül kollégiumok, laborok, lovasklub, golfpálya, úthálózat kiépítése, közművesítés, csatornázás és egyéb üzleti létesítmények miatt irtanák ki ezt a nagy kiterjedésű zöldterületet. Ezért a földterületért, melyből 4000 hektár állami tulajdonban van, az elmúlt években spekulációs céllal felvásárolt hasonló méretű természetvédelmi területeket adnának cserébe az államnak. A maradék 1000 hektárból kb. 300 hektár van a Talentis programiroda kezében, a többi 700 hektárt a magántulajdonosoktól készülnek felvásárolni. 54

A természetvédelmi területek megszerzése fontos állami feladat, de ennek érdekében nem szabad máshol feláldozni a növény- és állatvilágot. Reméljük, hogy az érintett vezetőknek nem érdeke, és ezért nem hagyják, hogy kijátsszák a jogszabályokat, mert a környezet- és természetvédelmi törvény alapján ez a vállalkozás nem jöhet létre. A Zsámbéki-medence Pest megyében, a fővárostól északnyugatra, a Gerecse, a Pilis és a Budai hegyek ellaposodó nyúlványai között terül el. (Érintett települések: Zsámbék, Tök, Páty, Biatorbágy, Bicske, Mány, Szomor, Herceghalom, Budajenő, Telki, Tinnye, Etyek, Csabdi.) Hazánk egyik legszebb földrajzi fekvésű területe. Termékeny, lapályos vidék, melyet az oldalt húzódó erdős-sziklás hegyek tövében kisebb községek szegélyeznek. A környező hegyoldalakon, réteken változatos a növényvilág. A patakvölgyekben kiterjedt növényvilág, kiterjedt vizenyős rétek vannak. Gyakori itt az őz, a nyúl, a pézsmamapocok, az ürge és a hörcsög is. A medence több védett és fokozottan védett madár élőhelye. Van itt fülemüle, gólya, haris, fürj, sármány, vízi csibék, parlagi, réti, törpe, békászó sas, kerecsensólyom, kígyászölyv, és vonuláskor a parti madarak is gazdagítják a térséget. A beépítés megpecsételné a sorsát 5000 hektár zöldterületnek, rontva ezzel az itt lakók egészségügyi- és életkörülményeit is. Kérjük a lakosságot, hogy tiltakozzanak a helyi önkormányzatoknál! Forrás: Lélegzet 2003. novemberi szám

55

ARCKÉPCSARNOK

Frederick (Frits) Bolkestein az Európai Bizottság belső piacért és adóügyekért felelős főbiztosa Holland nemzetiségű, 1933-ban született. Matematikai, közgazdasági és jogi tanulmányokat folytatott Amszterdamban, Londonban és az Amerikai Egyesült Államokban. Külügyminiszter és védelmi miniszter is volt Hollandiában. A liberális eszmék elkötelezettje, 1996-1999 között a Liberális Internacionálé elnöke volt. Nős, három gyermeke van. -Sz. S.(Forrás: http://europa.eu.int/comm/commissioners/ bolkestein/curriculum_en.htm)

Mit gondol Frits Bolkestein? -a közös európai piacról: Tíz éves működése során az Európában létrehozott belső piac 2,5 millió olyan új munkahelyet teremtett, amely e nélkül nem lett volna, és 1,8%-os termelésnövekedést adott a térség össz hazai termékéhez. Ez 1992. vége óta összesen 877 milliárd euró értékű gazdasági növekedést eredményezett. A vásárlók is jól jártak, a választék szélesedett, és a megnövekedett verseny számos termék (ruházat, elektronika) árát lejjebb nyomta, miközben minőségemelkedést is hozott magával. Emelkedett a fogyasztóvédelem színvonala. Összességében mondható, hogy a közös piac gazdaságilag átalakította Európát, és Bolkestein, mint a belső piacért és az adóügyekért felelős főbiztos állítja, hogy ez az átalakulás még nem ért véget. -az energiaárakról: A piacnyitás drasztikus árcsökkentésekhez vezetett az energiaszektorban, a telekommunikációban és a szállítási költségeknél. A liberalizált áramszolgáltatású tagországokban a jövedelem százalékában mérve jóval kevesebbet kell fizetni az elektromosságért. A telefondíjak a felére estek, mindez a verseny innovációt serkentő hatásának tulajdonítható. -a nukleáris energiáról: Európa hosszú távú energiapolitikájában a nukleáris energia döntő szerepet játszik. Nagyobb mérvű felhasználása csökkenthetné az Unió külső energetikai függőségét, növelné a diverzifikációt, letörhetné valamelyest az olaj és gázárakat. Környezetvédelmi szempontból nagy segítség lenne a széndioxid-kibocsájtás csökkentését előíró Kyotói Egyezmény betartásához. -az Unió központi kormányzásáról: Szerinte a Európai Bizottság erősítése, hatáskörének bővítése szolgálná a tagországok érdekét is. Egyáltalán nem ért egyet azokkal, akik az EU kormányának méretét, ill. befolyását csökkenteni szeretnék. -a tagországok kötelezettségvállalásáról és a jogszabály-érvényesítésről: A tagországoknál eddig még nem sikerült elérni az Európai Bizottság azon célkitűzését, hogy 1,5 százalék alá csökkentsék azoknak a jogszabályoknak a mennyiségét, amelyeket egy adott ország a közösség döntése ellenére a saját területén nem érvényesít. Jelenleg ez 2,1 százalék körül mozog, de Görögország Portugália és Franciaország esetében a 3 százalékot is 56

meghaladja az elmaradás. A visszaélések megelőzéséhez a jogharmonizáció érvényesítése elengedhetetlen. -az adózás rendszeréről: Az egész Európai Unióra kiterjedő, egységes elvek alapján kiszámítható társasági adórendszert tart szükségesnek. Ez lehetővé tenné, hogy a több országban, ill. a nemzetközi szintéren működő vállalatoknak nem kellene a jelenlegi 15 féle adórendszert figyelembe venniük, megszűnnének a pénz-átváltásból eredő tranzakciós anomáliák, a nyereség-veszteség számítás összehasonlítható uniós alapon történhetne, és minden szinten elkerülhető lenne a kettős adóztatás. -az Unió bővítéséről: Derűlátóan nyilatkozik a 2004-es nagy bővítésről, úgy véli ez "második termést" hoz majd az Unió számára. Ugyanakkor lehetséges veszélyként vetette fel a 25 tagú közösség "felaprózódását". Szeretne még a csatlakozások előtt, a bővítési menetrendtől függetlenül egy egész sor vitás törvénytervezetet kellene megtárgyalni a Bizottságban, az új tagok részvétele nélkül. -az etnikai kisebbségek integrációjáról: A hazájában, Hollandiában élő muszlimokkal kapcsolatban, azok teljes körű állampolgári jogai mellett áll ki, fontosnak tartja, hogy ne csupán egy hátrányos helyzetű, szenvedő kisebbséget lássunk bennük, hanem egy pluralista társadalom hasznos építőit. Ugyanakkor mindenkitől el lehet, és el kell várni az adott országban, ill. kontinensen elfogadott társadalmi normákat (például a nők és férfiak egyenjogúságát), és ezt nem lehet más kultúrákra hivatkozva figyelmen kívül hagyni. A multikulturalizmus befogadása nem rombolhatja azokat az értékeket, amelyeket egy nemzet az évszázadok alatt kialakított. Azt a hármas jelszót tartja követendőnek, ami kimondja, hogy korlátozni kell a bevándorlást, elősegíteni az integrációt, és harcolni a diszkrimináció ellen. -Sz. S.(Forrás: Speeches by Commissioner Bolkestein http://europa.eu.int/comm/commissioners, http://www.politikerscreen.hu)

57

INTERNETFIGYELŐ - HONLAPBÖNGÉSZŐ Ebbe a lapszámba olyan internet-helyeket válogattunk, melyek általános "munkaeszközként" szolgálhatnak az Unióról való információszerzés és az uniós továbbképzések és szakképzések területén. http://www.emenedzser.hu/eu.htm Ez a honlap a tipikusan elfoglalt emberek, menedzserek, üzletemberek és döntéshozók napi munkaeszköze kíván lenni, mert információi tömörek, naprakészek, és készítői nem sajnálják a fáradságot, hogy az aktuális napi hírek mellé háttéranyagokat, ahhoz kapcsolódó linkeket is felderítsenek. Az uniós hírek mellett ismerteti az Európai Unió intézményi rendszerét, az Európai Alkotmány és a csatlakozási szerződés szövegét magyarul. Rendkívül értékes segédeszköz a szervezés, irányítás és vezetés minden területén. http://www.eutanfolyam.hu/ Az EUportal.hu Oktatási Központ az elmúlt két évben Magyarország közvéleményének az Unióra való felkészítésében igen komoly szerepet játszott, a végzett hallgatók statisztikái alapján a nem-intézményi szereplők közül a legjelentősebbnek mondható. A központ e-learning képzési rendszere mellett a mintegy 40 féle európai uniós tanfolyam személyes, tantermi oktatási formában is elsajátítható, országos hálózatban. A www.eutanfolyam.hu honlapon elérhető e-learning képzésben a hallgatók hely- és időmegkötés nélkül végezhetik el a tanfolyamokat, ingyenesen. A tanfolyamok állami nyilvántartásban szerepelnek, a sikeres vizsgát igazoló okirat önköltséges áron megrendelhető. Eddig mintegy 10.000 hallgató végzett vállalkozási, jogi és pénzügyigazdasági EU szaktanfolyamoktól kezdve az Unióban való munkavállalással foglalkozó tanfolyamokig. (Az e-learning képzési rendszer elvéről az Európai Unió hivatalos honlapján is olvashatunk: http://europa.eu.int/comm/education/programmes/elearning/index_en.html) http://www.etf.eu.int/ Humán erőforrás-fejlesztéssel, összeurópai oktatási, szakképzési elvekkel ismertet meg az European Training Foundation (ETF) honlapja, angol nyelven. Hivatalos szakképzési együttműködéseket koordinál, oktatási reformokat javasol, és összehasonlító elemzésekkel megpróbálja összhangba hozni az egyes országokban működő képzési rendszereket. Tevékenysége a jelenlegi tagállamok mellett a csatlakozásra váró országokra is kiterjed. -Sz. S.-

58

KÖNYVESPOLC Láng István:

Fenntartható fejlődés Johannesburg után Ez az összefoglaló kiadvány napjaink egyik aktuális témájával, a környezetvédelemmel foglalkozik. Átfogó képet ad a környezetvédelmi mozgalom kialakulásától kezdve napjainkig eltelt 40 év eseményeiről, melyek az élővilág és környezetünk megőrzése jegyében zajlottak. A szerző kritikus szemmel mutatja be az eddig elért eredményeket, és felhívja a figyelmet a túlzott, környezetet károsító emberi tevékenységek folytatásában rejlő veszélyekre. A könyvben szó esik többek között az 1972-es ENSZ Stockholmi Konferenciáról, amelyen először folyt széleskörű vita az emberi tevékenység okozta környezeti ártalmakról, károkról. A fenntartható fejlődés fogalma viszont 1992-ben az ENSZ Riói Környezet- és Fejlődés Világkonferenciáján került be először a dokumentumokba és ettől kezdve terjedt el a köztudatban is. A szerző külön fejezetet szentel a 2002-es Fenntartható Fejlődés Világtalálkozójának (Johannesburg) ahol a fenntartható fejlődésről szóló elképzeléseket 32 pontot tartalmazó nyilatkozatban rögzítették. A könyvben a ma már ténynek számító globális klímaváltozásról is olvashatunk. Ha továbbra is nő az ipari szén-dioxid kibocsátás, akkor a közeljövőben a nagymértékű felmelegedés fokozódik, amely az egész emberiséget és a Föld élővilágát egyaránt veszélyezteti. A helyzet javításának érdekében eddig kevés tényleges intézkedés történt, az üvegházhatás mértéke az elmúlt évek során tovább nőtt. A meg nem újítható energiaforrásokkal való takarékos gazdálkodás azonban nem csupán klímavédelmi feladat, hanem a fenntartható gazdasági növekedés egyik kulcskérdése is. Az Európai Unió környezetvédelmi alapelvei között szerepel a fenntartható fejlődés elve, mely stratégiáját összefoglaló dokumentumot a Göteborgi Csúcson (2001) fogadták el. A könyv említést tesz a főbb európai zöld mozgalmakról is, valamint ismerteti az európai régió környezetvédelmi minisztereinek konferenciáit. Végül a szerző külön fejezetben tárgyalja hazánk feladatait az uniós csatlakozás után a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés területén, összefoglalva az eddigi eseményeket. A könyv az Agroinform Kiadóház Környezetgazdák Kiskönyvtára sorozatában jelent meg. Terjedelme 147 oldal, a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat támogatásával készült. Papp Mónika Woynarovich Elek:

Vizeinkről mindenkinek Ez a kiadvány hiánypótló mű, amely vizeink és ezek legfőbb tisztítói, a halak védelmében íródott. Írója neves haltenyésztő és hidrobiológus, aki hazánkon kívül számos európai és fejlődő ország egyetemein tanított és évekig a FAO haltenyésztési szakértője volt. A tudományos alapossággal megírt mű első részéből képet kaphatunk a vizek életéről, megismerkedhetünk édesvizeink élővilágával. A második részből kiderül, hogy a vizek élőlényei közül miért kiemelkedő a halak szerepe, a víz biológiai folyamataiban milyen nélkülözhetetlen szerepet játszanak. A halak a vízminőség őrei, gondoskodnak a vizek tisztításáról, ugyanakkor érzékenyen reagálnak a biológiai egyensúly felborulására. A többi élőlényhez hasonlóan a halak is szerves anyagot halmoznak fel testükben, ezért fontos a vizek tisztaságának megőrzése, hiszen a szennyezett vizekből származó halak veszélyforrást jelentenek az őket fogyasztó ember számára is. Ehhez kapcsolódóan könyve harmadik részében a szerző felhívja a figyelmet a vízi környezetvédelem fontosságára, megvilágítva a hidrobiológia és a környezetvédelem kapcsolatát. Többek között hasznos tanácsokat ad a 59

haltenyésztéshez a környezet védelmének ügyét szem előtt tartó hidrobiológusok számára is. Emellett részletesen tárgyalja a szennyvizek kezelésének lehetséges megoldásait. Ez a könyv mindenki számára hasznos és érdekes olvasmány lehet, szakembereknek és a környezetvédelem iránt érdeklődnek egyaránt, de olyanoknak is, akik egyszerűen csak többet szeretnének megtudni a vizek titkairól. Tehát mindannyiunknak, akik szívünkön viseljük az élet egyik létfontosságú elemének, a víznek hosszú távú megőrzését. A kiadvány az FVM támogatásával készült, terjedelme 271 oldal. Nemrég jelent meg az Agroinform Kiadóház gondozásában, megrendelhető ill. megvásárolható ugyanitt. Papp Mónika

MAG Évkönyv 2003 Ez a kiadvány a VETMA Kht. és a MAG Kutatás, Fejlesztés és Környezet című szaklap szerkesztősége közös gondozásában, az FVM Agrármarketing Centrum támogatásával jelent meg. Az évkönyv a MAG című mezőgazdasági és környezetgazdálkodási szakfolyóirat legutóbbi évfolyamaiban már közölt szakcikkek válogatását tartalmazza. A válogatás főként az EU-csatlakozás témaköréhez kapcsolódó írásokból áll, amelyek a belépés küszöbén szakmai közérdeklődésre leginkább számot tarthatnak. Az Európai Unióhoz való csatlakozás alapos előkészítést, átgondolt munkát igényel, ennek az előkészítő munkának a növénynemesítés, vetőmagminősítés területét érintő feladatairól ad tájékoztatást a kiadvány. A vetőmag ősi idők óta folytatott céltudatos, minőségjavító emberi tevékenység eredménye. A magyar vetőmag szakma nagy történelmi múltra visszatekintő hagyományokkal rendelkezik. A hazai növénynemesítés eredményei világszerte elismertek, kutatóink számos nemzetközi együttműködésben vettek részt, a gazdasági növények közül elsősorban a búza, kukorica, napraforgó, lucernanemesítésben értek el figyelemre méltó eredményeket. A küszöbön álló EU-csatlakozás azonban most új feladatok elé állítja a vetőmag szakma egészét, számos kötelezettségnek és előírásnak kell eleget tenni, hogy a magyar vetőmagtermelők a kibővített európai piacon továbbra is megőrizhessék jelenlétüket versenyképességüket. Az előkészítés során időszerűvé vált többek között a fajták elismerése és oltalma terén is a hazai jogszabályiés intézményrendszer korszerűsítése. Erről, valamint a vetőmagminősítés feladatairól is részletes képet nyújt ez a hasznos kiadvány. Az évkönyv megrendelhető a VETMA Kht. címén (1077 Budapest, Rottenbiller u. 33). Papp Mónika

Fogalomtár az EU Közös Agrárpolitikájáról Közelmúltban jelent meg a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Integrációs Főcsoportfőnökségének támogatásával az Európai Unió Közös Agrárpolitikájáról szóló Fogalomtár, melynek címlapját itt mutatjuk be. A kiadvány segítséget nyújt az EU-s alapfogalmak megismerésében. A szócikkek, címszavak angol nyelven – nagyrészt franciául is – megtalálhatók. Tartalmaz táblázatokat a kereskedelemről, valamint főbb közöspiaci szervezetekről. Az agrár szabályozás legfontosabb jogszabályairól is képet kap az olvasó. Ajánljuk az agrártársadalom számára; elsősorban agrárszakemberek, agrár közigazgatásban dolgozók, multiplikátorok (közvetítők), agrár-közép- és felsőfokú oktatás részére. Megvásárolható a kiadónál, illetve az általa megjelölt Budapesti és vidéki szaküzletekben. Jazigián Dikránné FVM, Európai Integrációs Főosztály

60

PIACI HÍREK

Szövetkezik Marokkó és az Unió Az Európai Unió és Marokkó 2003. október 27-én megállapodtak az érintett országokba irányuló mezőgazdasági kereskedelem liberalizálását illetően. Bár a megállapodás még a Bizottság és a Tanács hivatalos jóváhagyása után emelkedhet csak jogerőre, igazi áttörésre lehet majd számítani a mezőgazdasági kereskedelemben. Marokkó hagyományos agrár exportjának 96%-át fogja érinteni a kedvezményes bejutás az EU piacaira, míg az Unió esetében az agrár export 62%-a irányul majd Marokkóba. Franz Fischler, az EU mezőgazdasági biztosa Marokkó és az Unió számára is egyaránt hasznosnak ítélte meg a megállapodást. -B. B.Forrás: http://europa.eu.int

Újra orosz piacon a magyar alma! Háromezer tonna magyar étkezési alma Oroszországba szállításáról írt alá kereskedelmi megállapodást a Kuzminszkoje Rt. valamint az Alma Terméktanács megbízásából az Eurofrukt Kft. nemrégiben Budapesten. A megállapodásban szereplő mennyiség megfelel az idei év étkezési almatermés 5 százalékának. Az FVM adatai az orosz-magyar kapcsolatok fellendüléséről adnak hírt. Az Oroszországba irányuló magyar agrártermékek 2001-ben 159,1 millió dollárt, 2002-ben 166,6 millió dollárt tettek ki, míg az idei év első nyolc hónapjában 105,5 millió dollár volt az Oroszországba irányuló agrárexportunk, ami 15 százalékos növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest. A szerződést azt követően kötötték, hogy Szanyi Tibor, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára és Alekszandr Baburin, Moszkva főváros kormányának élelmiszertartalékokat felügyelő minisztere tárgyalást folytatott Budapesten a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről. Az Oroszországgal folytatott tárgyalások továbbra is napirenden vannak és következő célként a magyarországi baromfiexport fellendítése van megjelölve. Sanyi Tibor az FVM politikai államtitkára az MTI-nek elmondta, hogy a minisztérium a baromfiexport kérdését komplex módon kívánja kezelni, vagyis ösztönözni szeretné a magyar cégek szerepvállalását az oroszországi baromfiüzemek felépítésében és korszerűsítésében. Az államtitkár jelezte, hogy magyar-orosz szakértői csoport vizsgálja az export bővítésének lehetőségét, és várhatóan jövő év január 16-a körül, Berlinben a Zöld hét (Grüne Woche) szakkiállításon elvi keretmegállapodást születik a baromfiexportról. FORRÁS: MTI -B. B.-

Az almatermést 800.000 tonnára becsülik Idén a dél-tiroli almaszüret a megszokottnál tíz nappal korábban kezdődött. Már augusztus elején leszedhették az első „Royal Gala”-t. A nyári hőség és szárazság miatt már május elejétől kezdve gyorsabban nőttek az almák, mint az elmúlt években. Az augusztus utolsó hetében jelentkező nagy hőmérsékletcsökkenés hűvös éjszakákkal és meleg nyári nappalokkal mindent visszaállított a régi kerékvágásba. Az első kimutatások nagyon magas cukortartalmat és kiváló íz-minőséget jeleztek. Ráadásul egy, a fajtájára nagyon is jellemző színárnyalatot ért el a dél-tiroli alma. A betakarított mennyiség azonban az aszály miatt az elmúlt évihez képest kisebb lett. Összesen 10-15%-os terméscsökkenés következett be, részben az időjárás okozta kiesések miatt. Az össz mennyiséget 800.000 tonnára lehet becsülni. 61

R. D. Forrás: Fruchthandel, 2003/44.

A burgonya még mindig a legkedveltebb A burgonya a holland fogyasztóknál az első helyen van. Ezt mutatta a TNS Nipo intézet felmérése. A piaci szakértők ezzel az analízissel ellentmondanak annak a véleménynek, hogy az átlag fogyasztó egyre ritkábban eszik meleget és egyre kevésbé együtt a családdal. A többszemélyes háztartásoknak 85%-a törekszik arra, hogy a családtagok együtt étkezzenek. Hollandiában a vacsora a főétkezés. Este 6 és 8 óra között vacsoráznak. A burgonya fontos szereplője az ételeknek. Míg 1997-ben és 1999-ben a burgonya alárendeltebb szerepet játszott, addig a legutóbbi felmérés szerint a holland családok újra felfedezték a burgonyát. R. D. Forrás: Fruchthandel, 2003./44. Carrefour új nekifutást tervez Magyarországon A Carrefour francia kereskedelmi vállalat egy új nekifutást tervez, hogy a magyar piacon sikeres legyen. Egy 30.000 m²-es hipermarketet építenek rövidesen. A piacra való belépést már 2000-ben tervezték, viszont a nagy konkurencia miatt terveiket visszavonták. Magyarország az egyedüli kelet európai ország, ahol még nem vert gyökeret a vállalat. R. D. Forrás: Fruchthandel, 2003./44. Lidl nemsokára Kanadában is? Médiajelentések szerint jövőre lehetséges a Lidl diszkont kanadai gyümölcs és zöldség piacra való belépése. Kanadai ipari körökben azt mondják, hogy az Ontarioban tervezett nyitás után, egy 200 üzletből álló hálózat létesülhetne. Ez lenne a cég első tengerentúli hódítása. Az 1998as Ausztriai kezdés után, a Lidl ott is tovább akar terjeszkedni. 15 – 20 üzletet kívánnak nyitni. R. D. Forrás: Fruchthandel, 2003./44.

Ahold: jelentős veszteségek a harmadik negyedévben Az Ahold Nv, Zaandam, gyümölcs, zöldség és megkereskedő cég közzétette, hogy a vállalat bevétele a 2003. harmadik negyedében 7.1%-kal csökkent. Ennek okai hivatalosan a valuta(hatásai)ban, a gyenge világgazdaságban és az erős piaci versenyben keresendők. Mindenesetre, ha figyelmen kívül hagynánk a valuta változását a bevétel 7.2%-kal nőne. Ugyanakkor az Ahold ebben az évben több mint 100 millió eurót költött ügyvédekre, gazdasági ellenőrökre és más tanácsadókra! R. D. Forrás: Fruchthandel, 2003./44.

62

KÖZLÖNY

A Hivatalos Lapban (Official Journal) megjelenő rendelkezések Az alábbiakban felsorolt EU rendelkezéseket a Hivatalos Lap L sorozatának szeptemberben és októberben megjelent számaiból válogattuk. A lista teljesség igénye nélkül szelektálja mindazokat a mezőgazdasággal és élelmiszeriparral foglalkozó rendelkezéseket, amelyek hazánkat bármilyen módon a csatlakozásig tartó átmeneti időszakban és az után érinthetik. Magyarország 2003/705/EC A Tanács 2003. szeptember 22-i határozata az Európa Egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvéről, az Európai Közösség és tagországaik, valamint a Magyar Köztársaság közötti csatlakozás megalapozására az ipari termékek elfogadásáról és megfelelőség vizsgálatáról (PECA). Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L256, 2003. október 9. 20. oldal A Bizottság 1811/2003 (EK) számú, 2003. október 15-i rendelete részletesen szabályozza a Tanács 2003/285 (EK) számú rendeletet a Magyar Köztársaságból származó gabona termékek vámkvóta koncessziókra vonatkozóan. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L265, 2003. október 16. 15. oldal Halászat A Tanács 1754/2003 (EK) számú, 2003. szeptember 22-i rendelete harmadszorra módosítja a 2341/2002 (EK) számú rendeletet, amelyben rögzíti 2003-ra a halászati lehetőségeket, egyesülési feltételeket, bizonyos halászati tároló helyeket és hal fajták tároló helyeit a közösségi vizeken és közösségi hajókkal olyan helyeken, ahol a halászat limitálása kívánatos. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L252, 2003. október 4. 1. oldal A Bizottság 1943/2003 (EK) számú, 2003. november 3-i rendelete a 2200/96 (EK) számú tanácsi rendelet végrehajtási szabályairól a halászati szektorban néhány halászati termék pénzügyi kompenzációjának visszavonásáról. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L286, 2003. november 4. 5. oldal Zöldség-gyümölcs A Bizottság 1740/2003 (EK) számú 2003. szeptember 30-i rendelete módosítja a 1555/96 (EK) számú rendeletet a paradicsom kiegészítő vámjának cél szintjéről. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L249, 2003. október 1. 43. oldal A Bizottság 1913/2003 (EK) számú, 2003. október 30-i rendelete pályázati kiírásról a gyümölcs zöldség A3 import engedélyeinek szétosztásáról (paradicsom, narancs, citrom, szőlő és alma). Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L283, 2003. október 31. 25. oldal Cukor A Bizottság 1739/2003 (EK) számú 2003. szeptember 30-i rendelete csökkenti a 2003/2004 piaci évekre a garantált mennyiséget a kvóta rendszer alatti termelt mennyiségre a cukor 63

ágazatban és a feltételezett ellátási maximumot a cukorfinomítóknak a kedvezményes import elrendezésben. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L249, 2003. október 1. 38. oldal A Bizottság 1762/2003 (EK) számú, 2003. október 7-i rendelete rögzíti a termelési lefölözést a cukor ágazatban a 2002/03 piaci évekre. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L254, 2003. október 8. 4. oldal A Bizottság 1763/2003 (EK) számú, 2003. október 7-i rendelete rögzíti a 2002/03 piaci évekre a cukor gyártóknak a cukorrépa eladók részére fizetendő összeget, figyelembe véve a B lefölözés maximális mennyiségi különbségét és a kirótt lefölözés mennyiséget. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L254, 2003. október 8. 5. oldal Gabonafélék A Bizottság 1709/2003 (EK) számú, 2003. szeptember 26-i rendelete a termés és tárolás deklarációjáról rizsre. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L243, 2003. szeptember 27. 92. oldal A Bizottság 1810/2003 (EK) számú, 2003. október 15-i rendelete részletesen szabályozza a Tanács 2003/263 (EK) számú Rendeletet a Lengyel Köztársaságból származó gabona termékek vámkvóta koncessziókra vonatkozóan. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L265, 2003. október 16. 12. oldal A Tanács 1784/2003 (EK) számú, 2003. szeptember 29-i rendelete a gabonapiaci szabályozásáról. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L270, 2003. október 21. 78. oldal A Tanács 1785/2003 (EK) számú, 2003. szeptember 29-i rendelete a rizs piaci szabályozásáról. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L270, 2003. október 21. 96. oldal Állattenyésztés, állati termékek 2003/733/EC A Bizottság 2003. október 10-i határozata a hústermékek importjára Észtországból, Litvániából és Szlovákiából. (C(2003) 3566 szám alatt nyilvántartott listájáról). Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L264, 2003. október 15. 32. oldal 2003/742/EC A Bizottság 2003. október 13-i határozata módosítja a 98/371/EK Határozatot a friss hús importjára Szlovákiából. (C(2003) 3579 szám alatt nyilvántartott listájáról). Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L268, 2003. október 18. 73. oldal A Bizottság 1886/2003 (EK) számú, 2003. október 27-i rendelete módosítja a 2673/2000 (EK) számú rendeletet, amely részletesen szabályozza a 2475/2000 (EK) számú Tanácsi Rendelet által a Szlovén Köztársaság részére alkalmazható vámkvótát marha-és borjúhús importra és felmentést ad a rendelet hatálya alól. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L277, 2003. október 28. 8. oldal

64

Tejtermékek A Tanács 1787/2003 (EK) számú, 2003. október 29-i rendelete módosítja a 1255/1999 (EK) számú rendeletet a tej és tejtermékek piac szabályozásáról. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L270, 2003. október 21. 121. oldal A Tanács 1788/2003 (EK) számú, 2003. szeptember 29-i rendelete a lefölözésről a tej és tejtermék ágazatban. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L270, 2003. október 21. 123. oldal A Bizottság 1881/2003 (EK) számú 2003. október 24-i rendelete lefektet bizonyos részletes szabályokat az export engedélyezésben és az export visszatérítésben bizonyos Ciprusra, Máltára és Szlovéniába szánt tejtermékeknél. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L275, 2003. október 25. 30. oldal A Bizottság 1904/2003 (EK) számú 2003. október 29-i rendelete ideiglenes intézkedéseket fektet le a 2535/2001 (EK) számú rendeletre, a Szlovén Köztársaságból származó bizonyos tejtermék importra. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L260, 2003. október 30. 20. oldal Állategészségügy, takarmányozás A Tanács 1647/2003 (EK) számú 2003. június 18-i rendelete módosítja a 2309/93 (EK) számú rendeletet, amely lefekteti a közösségi eljárást az emberi és állatgyógyászat céljaira használt gyógyszer termékek engedélyezéséről és felügyeletéről és megalapítja a Gyógyszer Termékek Engedélyezésének Európai Hivatalát. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L245, 2003. szeptember 29. 19. oldal 2003/703/EC Az Európai Közösségek és a Svájci Konföderáció közötti mezőgazdasági termékek kereskedelméről szóló 2003. július 29-i egyezmény által felállított Társult Állatorvosi Bizottság 1/2003 számú határozata az eljárási szabályok elfogadásáról. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L254, 2003. október 8. 35. oldal 2003/708/EC A Bizottság 2003. október 7-i határozata módosítja a Tanács 91/68/EGK irányelv E mellékletét és a 93/198/EGK határozat I és II mellékleteit az egészségügyi igazolás modelljének felújítására juh- kecskeféle állatokra vonatkozóan (C(2003) 3511 szám alatt nyilvántartott listájáról).(1) Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L258, 2003. október 10. 11. oldal A Bizottság 1801/2003 (EK) számú, 2003. október 14-i rendelete előzetesen engedélyezi bizonyos mikroorganizmusok használatát takarmányokban (1). Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L264, 2003. október 15. 16. oldal Az Európai Parlament és a Tanács 1831/2003 (EK) számú 2003. szeptember 22-i rendelete az állati takarmányozásban használt adalékanyagokról. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L268, 2003. október 18. 29. oldal 2003/743/EC A Bizottság 2003. október 14-i határozata a Közösség pénzügyi hozzájárulásáról 2004-ben a program listákhoz az állatbetegségek leküzdése és monitoringja

65

és az ellenőrző vizsgálatok igényére az állatbetegségek megelőzésének érdekében (C(2003) 3708 szám alatt nyilvántartott listájáról). Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L268, 2003. október 18. 77. oldal A Bizottság 1847/2003 (EK) számú, 2003. október 20-i rendelete új adalékanyagok használatának ideiglenes engedélyezéséről és folyamatos engedélyezése állati takarmányokban. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L269, 2003. október 21. 3. oldal A Tanács 1786/2003 (EK) számú, 2003. szeptember 29-i rendelete a szárított takarmány piaci szabályozásáról. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L270, 2003. október 21. 114. oldal A Bizottság 1873/2003 (EK) számú, 2003. október 24-i rendelete módosítja a 2377/90 tanácsi rendelet I mellékletét a Közösségi eljárásról az állat gyógyászati szermaradványok maximális mennyiségének elfogadási eljárásáról állati eredetű élelmiszerekben (1). Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L275, 2003. október 25. 9. oldal 2003/772/EC A Bizottság 2003. október 28-i határozata módosítja a 2003/526/EK Határozatot bizonyos védelmi intézkedésekről a sertéspestis ellen Belgiumban, Franciaországban, Németországban és Luxembourgban ((2003) 3943 szám alatt nyilvántartott listájáról). Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L280, 2003. október 30. 21. oldal A Bizottság 1915/2003 (EK) számú 2003. október 30-i rendelete módosítja az Európai Parlament és a Tanács 999/2001 (EK) számú rendelete VII., VIII. és IX. mellékletét a juh és kecske kereskedelemre és importra vonatkozóan és az intézkedésekre a szivacsos agyvelőgyulladás igazolása esetén szarvasmarha, juh és kecskefélékben. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L283, 2003. október 31. 29. oldal A Bizottság 2003/100/EK 2003. október 31-i irányelve módosítja az Európai Parlament és a Tanács 2002/32/EK irányelve I mellékletét a nemkívánatos anyagokról az állati takarmányokban. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L285, 2003. november 1. 33. oldal A Bizottság 2003. október 31-i határozata az állategészségügyi feltételekről és állatorvosi igazolásról az állati belek harmadik országból történő importjánál (C(2003) 3988 szám alatt nyilvántartott listájáról). Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L285, 2003. november 1. 38. oldal Élelmiszer Az Európai Parlament és a Tanács 1642/2003 (EK) számú 2003. január 22.-i Rendelete módosítja a 178/2002 (EK) számú rendeletet, amely lefekteti az élelmiszer törvény általános elveit és kívánalmait, megalapítja az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot és az eljárásokat élelmiszerbiztonsági ügyekben. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L245, 2003. szeptember 29. 4. oldal A Bizottság 2003. szeptember 29-i határozata módosítja a Tanács 92/118/EGK irányelvét az emberi fogyasztásra szánt kollagén követelményeiről és a 2003/42/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (C(2003) 3393 szám alatt nyilvántartott listájáról).

66

Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L260, 2003. október 11. 21. oldal Az Európai Parlament és a Tanács 1829/2003 (EK) számú 2003. szeptember 22-i rendelete a genetikailag módosított élelmiszerekről és takarmányokról. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L268, 2003. október 18. 1. oldal Az Európai Parlament és a Tanács 1830/2003 (EK) számú 2003. szeptember 22-i rendelete a genetikailag módosított organizmusok kimutathatóságáról, jelöléséről, a genetikailag módosított organizmusokkal készült élelmiszer és takarmány termékek kimutathatóságáról és a 2001/18/EC (EK) számú irányelv módosításáról. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L268, 2003. október 18. 24. oldal A Bizottság 2003/95/EK, 2003. október 27-i irányelve módosítja a 96/77/EK irányelvet az élelmiszer adalékanyagok tisztasági követelményeiről a színezékek és édesítőszerek kivételével. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L283, 2003. október 31. 71. oldal Növényvédelem A Tanács 1650/2003 (EK) számú 2003. június 18-i rendelete módosítja a 2100/94 (EK) számú, a közösségi növényfajta-oltalomról szóló rendeletet. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L245, 2003. szeptember 29. 28. oldal A Bizottság 2003/90/EK 2003. október 6-i irányelvet, amely rögzíti a bevezetéshez szükséges intézkedéseket a Tanács 2002/53/EK irányelve 7. cikkelye szerint a minimális vizsgálati jellemzőkre és a minimális feltételekre vonatkozóan bizonyos mezőgazdasági növényfajok vizsgálatához. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L254, 2003. október 8. 7. oldal A Bizottság 2003/91/EK 2003. október 6-i irányelvet, amely rögzíti a bevezetéshez szükséges intézkedéseket a Tanács 2002/55/EK irányelve 7. cikkelye szerint a minimális vizsgálati jellemzőkre és a minimális feltételekre a bizonyos zöldségfélék vizsgálatához. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L254, 2003. október 8. 11. oldal Dohány Az Európai Parlament és a Tanács 2003/33/EK 2003. május 26.-i Irányelve a reklámok, szponzorálás és adminisztratív intézkedések törvényi harmonizációjáról a tagországok között a dohány termékekre vonatkozóan. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L152, 2003. június 20. 16. oldal Szőlő bor A Bizottság 1687/2003 (EK) számú 2003. szeptember 25-i rendelete felhatalmaz a szőlőmust és A és B zóna szőlő termő helyen készített bor savazására a 2003/04-es bortermesztési évben. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L240, 2003. szeptember 26. 10. oldal

67

A Bizottság 1710/2003 (EK) számú, 2003. szeptember 26-i rendelete módosítja a 1623/2000 (EK) számú rendeletet, amely részletes szabályozást ad a 1493/1999 (EK) számú rendelet bevezetésére szabályozott bor piaci rendtartásról. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L243, 2003. szeptember 27. 98. oldal A Bizottság 1795/2003 (EK) számú 2003. október 13-i rendelete módosítja a Tanács 1493/1999 (EK) számú rendelete VI. mellékletét a speciális területeken termelt minőségi borokra. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L262, 2003. október 14. 13. oldal A Bizottság 1841/2003 (EK) számú, 2003. október 17-i rendelete módosítja a 1227/2000 (EK) számú rendelet, amely részletesen szabályozza a 1493/1999 (EK) számú Tanácsi Rendelet a bor piaci szabályozásáról, speciálisan a termelési potenciálra. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L268, 2003. október 18. 58. oldal Egyéb 2003/672/EC Bizottsági Határozat 2003. szeptember 24-én az intézmények megalapításáról a támogatások menedzselésére a Litván Köztársaságban a csatlakozás előtti időszakban, mint előcsatlakozási intézkedések a mezőgazdaságban és vidékfejlesztésben. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L238, 2003. szeptember 25. 37. oldal A Bizottság 1688/2003 (EK) számú 2003. szeptember 25-i rendelete hatályon kívül helyez bizonyos rendeleteket a komló, dohány, bor és juh és kecske ágazatban. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L240, 2003. szeptember 26. 11. oldal Korrekció a Tanács 2264/2002 (EK) számú, 2002. december 19-i rendeletére, amely módosítja a 1255/96 (EK) számú rendeletet, amely ideiglenesen törli az autonóm közös vámtarifa illetékeket bizonyos ipari, mezőgazdasági és halászati termékekre. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L247, 2003. szeptember 30. 26. oldal 2003/689/ECA Bizottság 2003. október 2-i határozata a vállalatok listájáról, amelyekből Észtországból a Közösség friss húst importálhat (C(2003) 3429 szám alatt nyilvántartott listájáról). Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L251, 2003. október 3. 21. oldal A Bizottság 1761/2003 (EK) számú 2003. október 7-i rendelete felmentést ad a 2003/04 piaci évekre a 2461/1999 (EK) számú rendelet hatálya alól bizony tagországokban az ugaroltatási kötelezettségről. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L254, 2003. október 8. 3. oldal 2003/710/EC Bizottsági Határozat 2003. október 9-én az intézetek megalapításáról a támogatás menedzselésére a Litván Köztársaságban a csatlakozás előtti időszakban, mint előcsatlakozási intézkedések a mezőgazdaságban és vidékfejlesztésben. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L258, 2003. október 10. 37. oldal A Bizottság 1747/2003 (EK) számú 2003. szeptember 19-i rendelete módosítja a 2390/1999 (EK) számú rendeletet lefektetve a Bizottság által elfogadott elszámolási információk formai és tartalmi követelményeiről, az EMOGA (Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap) Garancia szekció kifizetések céljából és szintén a monitoring és előrejelzés céljából.

68

Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L259, 2003. október 10. 1. oldal A Bizottság 1812/2003 (EK) számú, 2003. október 15-i rendelete módosítja a 43/2003 (EK) számú rendeletet, amely részletesen szabályozza a Tanács 1452/2001, 1453/2001 és 1454/2001 (EK) számú rendeleteinek alkalmazását a helyi termelés támogatásáról az Európai Unió külső övezeteiben. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L265, 2003. október 16. 21. oldal A Bizottság 1842/2003 (EK) számú, 2003. október 17-i rendelete az intervenciós intézkedések költségszámításánál alkalmazandó kamatlábról, beleértve a felvásárlást, tárolást és eladást az EMOGA (Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap) Garancia szekcióban, 2004-ben . Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L268, 2003. október 18. 60. oldal A Bizottság 1843/17 (EK) számú, 2003. október 17-i rendelete rögzíti az alkalmazható értékcsökkenés százalékát mezőgazdasági termékek felvásárlására a 2004-es piaci évre. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L268, 2003. október 18. 61. oldal A Tanács 1782/2003 (EK) számú 2003. szeptember 29-i rendelete megalapoz egy közös szabályzatot a Közös Agrárpolitika alapján, létrehoz bizonyos sémákat a farmerek támogatásában és módosítja a 2019/93, (EK) ,1452/2001, (EK) 1453/2001, (EK) 1454/2001, (EK) 1868/94, (EK) 1251/1999, (EGK) 1254/1999, (EK) 1673/2000, (EGK) 2358/71 és (EK) 2529/2001 rendeleteket. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L270, 2003. október 21. 1. oldal A Tanács 1783/2003 (EK) számú, 2003. szeptember 29-i rendelete részletesen szabályozza a 1257/1999 (EK) számú Tanácsi Rendeletet az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) által támogatott vidékfejlesztésről. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L270, 2003. október 21. 70. oldal Tanács 1890/2003 (EK) számú 2003. október 27-i rendelete az autonomous és átmeneti intézkedésekről bizonyos feldolgozott a Máltából eredő mezőgazdasági termékek importjára és bizonyos feldolgozott mezőgazdasági termékek Szlovéniára történő exportjára. Hivatalos Lap, 46. évfolyam, L278, 2003. október 29. 1. oldal Készítette: Román Zoltán, EU információs koordinátor Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Európai Integrációs Főosztály Az itt felsorolt jogszabályokról érdeklődni lehet a 301-4055-ös telefonszámon és a [email protected] email címen. További jogszabályok megtekinthetők a www.euinfo.hu oldalon.

69