TARTALOM. MAGYAR VILÁG KARNER ANDRÁS Ádi TÁJÉKOZÓDÁS

LX. évfolyam, 6. szám

2015. június TARTALOM

GÜNTER GRASS A balkezesek ............................................................................................................ 587 Bika vagy szerelem (Tatár Sándor fordításai) .............................................. 592 Versek (Ircsik Vilmos fordításai) ...................................................................... 595 PATRICK MODIANO Hogy el ne tévedj a környéken (Bodroghi Csilla fordítása) .................... 604 GÜNTER KUNERT versei (Benõ Eszter fordításai) ........................................ 612 JOSÉ EDUARDO AGUALUSA Miért kell megbámulni a csillagokat ................................................................ 617 Az éjszaka, amikor lefogták a Mikulást ............................................................ 618 Borges pokla (Pál Ferenc fordításai) .............................................................. 622 A negyedik angyal (Pál Zsombor Szabolcs fordítása) ................................ 624 PATRICK MODIANO Sodrásban (Kiss Kornélia fordítása) ..........................625

MAGYAR VILÁG KARNER ANDRÁS Ádi .............................................................................................................................. 651

TÁJÉKOZÓDÁS IRCSIK VILMOS Ez õ, még mindig õ – Günter Grass halálára ................................................ 654 PATRICK MODIANO A gyermekkorom bizonyos eseményei rányomták a bélyeget a könyveimre (Beszéd a Nobel-díj átvételekor, 2014. december 8-án) ............................ 659 LEO ROBSON A Patrick Modiano Nobel-díját övezõ értetlenségrõl (Szilágyi Mihály fordítása) .................................................................................. 669

BODROGHI CSILLA A bõrönd elveszett kulcsa .................................................................................. 676 PÁL FERENC José Eduardo Agualusa – angolai író portugál keretben ........................ 681 czesŁaw miŁosz Camus többféle maszkban (Mihályi Zsuzsa fordítása) .............................. 685 Albert Camus és az idõk próbája – Olivier Todd író és Eleanor Wachtel publicista beszélgetése ...................................................... 690

KÖNYVRÕL KÖNYVRE HANZELIK GÁBOR Az ismeretlen fehérorosz költészet – Ivana Slivková: Beloruská poézia na prelome storočí. Interpretácia a recepcia bieloruskej poézie konca 20. a začiatku 21. storočia .............................................................................. 698 MESTERHÁZI MÁRTON Jégszivárvány. Legújabb norvég drámák ...................................................... 701 KÜLFÖLDI SZERZÕINK .......................................................................................... 705

Látogasson el a honlapunkra: www.nagyvilag-folyoirat.hu

A Nagyvilág támogatója

Nemzeti Kulturális Alap

Günter Grass

A balkezesek Erich szemmel tart. Én sem veszem le róla a szememet. Mindkettõnk kezében fegyver, s eldöntött tény, hogy használni fogjuk ezeket a fegyvereket, hogy meg fogjuk sebesíteni egymást. Fegyvereink meg vannak töltve. Hosszú gyakorlatok során kipróbált, majd azok végeztével gondosan megtisztított pisztolyokat tartunk magunk elé, érintésünkkel lassan fölmelegítve a hûvös fémet. Sokáig szemlélve ártalmatlannak tûnik egy ilyen lõfegyver. Nem lehet tán egy töltõtollat vagy egy súlyosabb kulcsot ugyanígy tartani, vagy egy ijedõs nagynénit megfelelõen elrendezett ujjú fekete bõrkesztyûvel rémült felkiáltásra bírni? Soha nem kísérthet meg olyan gondolat, hogy Erich fegyvere netán vak, ártalmatlan, csupán játékszer lehet. Abban is biztos vagyok, hogy Erich sem kételkedik egy pillanatig sem az én fegyverem komolyan veendõ voltában. Ráadásul körülbelül fél órája szétszedtük, megtisztítottuk, újra összeraktuk, megtöltöttük és kibiztosítottuk a pisztolyainkat. Nem vagyunk álmodozók. Elkerülhetetlen akciónk színhelyéül Erich hétvégi házikóját választottuk. Minthogy az egyemeletes épület több mint egy órányira fekszik a legközelebbi vasútállomástól, azaz meglehetõsen magányos, jó okunk lehet föltételezni, hogy minden illetéktelen fül (a szó valódi értelmében) távol lesz a lövéstõl. Kiürítettük a nappalit, és leakasztottuk a falról a többségükben vadászjeleneteket és konyhai vadászzsákmány-csendéleteket ábrázoló képeket. Elvégre nem akarunk kárt tenni a székekben, a meleg fénnyel csillogó komódokban és a díszes keretû festményekben. Nem szeretnénk eltalálni a tükröt, sem megtizedelni a porcelánt. Csak egymásra utazunk. Mindketten balkezesek vagyunk. Az egyesületbõl ismerjük egymást. Nyilván tudják, hogy a város balkezesei, akárcsak mindenki más, aki valamely rokon fogyatékosság terhét viseli, egyesületet alapítottak. Rendszeresen találkozunk, és igyekszünk a másik, sajnos oly ügyetlen kezünket iskolázni. Régebben egy jó szándékú jobbkezes oktatásában részesültünk. Sajnos már nem jár hozzánk. Az urak a vezetõségben kritizálták a tanítási módszereit, és úgy vélték, szoktassuk csak át önerõbõl magunkat. Így aztán a speciálisan nekünk kitalált társasjátékokat közösen és ukázok nélkül ügyességi próbákkal kötjük össze, például jobb kézzel végzett tûbefûzéssel, pohárbatöltéssel, valaminek a kinyitásával és gombok begombolásával. Alapszabályunkban ez olvasható: Nem nyugszunk, amíg a jobb olyan nem lesz, mint a bal. Bármilyen szépen és erõteljesen hangozzék is ez a mondat, valójában színtiszta badarság. Így soha nem fogunk célt érni. És egyesülésünk radikális szárnya már régóta az idézett szentencia lecserélését követeli az alábbira: Büszkék 587

akarunk lenni a bal kezünkre, és nem akarunk szégyenkezni velünk született balkezességünk miatt. Persze ez a jelszó sem találó, és csak a benne rejlõ pátosz, valamint az érzésnek bizonyosfajta nagyvonalúsága választatta velünk ezeket a szavakat. Erich és én (mindkettõnket a radikális szárnyhoz sorolnak) nagyon jól tudjuk, milyen mélyen gyökerezik bennünk a szégyenérzet. Sem a szülõi ház, sem az iskola, sem késõbb a katonai szolgálat nem segített olyan viszonyulást kialakítanunk, amelynek jegyében könnyedén és méltósággal viselnénk e csekély – számos egyéb, elterjedt abnormitáshoz képest csekély – másságunkat. Mindez már a gyermeki kéznyújtással kezdetét vette; ezek a nagynénik, nagybácsik, anyai barátnõk, apáink kollégái, ez a gyermekkor horizontjából kiiktathatatlan, azt elsötétítõ, ijesztõ családi fénykép! És mindegyiküknek kezet kellett nyújtanunk: „Nem, nem a csúnya praclidat; a szépet. Ugye, a jó kezecskédet nyújtod ide, a derék kezecskédet, az okos, az ügyes kezecskédet, az egyedül alkalmas, a jobb kezecskédet?!” Tizenhat éves voltam, amikor elõször érintettem meg úgy egy lányt: „Á, szóval balkezes vagy!” mondta csalódottan, és kihúzta a blúzából a kezemet. Ezek maradandó emlékek, és ha mégis ezt a jelmondatot (amelyet Erichhel együtt találtunk ki) akarjuk a könyvünkbe írni, akkor ezzel csak egy nyilvánvalóan soha el nem érhetõ ideál megnevezésére teszünk kísérletet. Erich most összepréselte az ajkát, és résnyire húzta a szemét. Én ugyanezt teszem. Arcizmaink vibrálnak, homlokunkon megfeszül a bõr, orrnyergünk elvékonyodik. Erich most filmszínészre hasonlít; egész sereg izgalmas jelenetbõl ismerõsek a vonásai. Fel kell hát tételeznem, hogy engem is beszippantott ez a kétes filmvászon-hõsökhöz való fatális hasonlóság? Ijesztõen elszántnak nézhetünk ki; boldog vagyok, hogy nem lát minket senki. Nem kéne-e azt gondolnia a nem kívánatos szemtanúnak, hogy két túlzottan romantikus természetû fiatalember készül épp párbajozni? Ugyanaz a lány a haramiamátkájuk, vagy valamelyikük valami rágalmat terjesztett a másikról. Valami nemzedékek óta tartó, családok közötti viszály, becsületbeli ügy, véres játék életre-halálra. Így csak ellenségek nézik egymást. Nézzétek ezeket a vékony, vértelen ajkakat, ezeket a megbékíthetetlen orrnyergeket. Hogyan rágódnak a gyûlöletükön ezek a halálvágyók! Barátok vagyunk. Ha mégannyira különbözik is kettõnk foglalkozása – Erich részlegvezetõ egy áruházban, én a jól fizetõ finommechanikai mûszerészséget választottam –, van annyi közös érdeklõdési körünk, amennyi egy barátság tartós fennmaradásához szükséges. Erich régebb óta tagja az egyesületnek, mint én. Jól emlékszem a napra, amikor félszegen és túl ünnepélyesen öltözve átléptem az Egyoldalúak törzshelyének küszöbét, ahol Erich fogadott, útbaigazította a bizonytalan jövevényt a ruhatárhoz, élénk és okos tekintettel, ám minden tolakodó kíváncsiság nélkül szemügyre vett, és jellegzetes hangján így szólt: – Bizonyára hozzánk jött. Csak semmi félszegség; azért vagyunk itt, hogy segítsünk egymásnak. 588

Az elõbb azt mondtam, „az Egyoldalúak”. Hivatalosan így nevezzük magunkat. De számomra, statútumaink többségéhez hasonlóan, ez a névadás is elhibázottnak tûnik. A név nem fejezi ki azt, aminek össze kéne kötnie és tulajdonképpen erõsítenie is kellene minket. Bizonyosan szerencsésebb lenne a Balosoknak vagy, jobban hangzóan, a Balhajlamú Testvéreknek neveznünk magunkat. Rá fognak jönni, miért kellett lemondanunk arról, hogy ilyen néven jegyeztessük be magunkat. Mi sem lehetne elvétettebb és sértõbb, mint azokhoz a kétségkívül szánni való emberekhez hasonlítani bennünket, akiktõl a természet megtagadta a szerelem gyakorlásának egyetlen emberhez méltó lehetõségét. Ellenkezõleg; mi éppen hogy tarka-barka társaság vagyunk, s bízvást mondhatom, hogy hölgyeink szépség, sárm és illem tekintetében nem egy jobbkezes hölggyel fölveszik a versenyt, sõt gondos összehasonlítás nyomán, semmi kétség, olyan erkölcsi tabló rajzolódnék ki, hogy némely, gyülekezetének lelki üdvét szívén viselõ papnak ösztönözve kellene éreznie magát így kiáltani a szószékrõl: – Ah, bárcsak volnátok mindnyájan balkezesek! Ez a fatális egyesület-név… Olykor még elnökünk – egy kissé túl patriarchálisan gondolkodó és sajnos ekként is irányító férfiú, a városvezetés (telekkönyvi hivatal) magasabb tisztviselõje – maga is kénytelen elismerni, hogy nem jó ez a név, hogy mennyire hiányozna a bal, és hogy nem vagyunk „az Egyoldalúak”, hiszen, se nem gondolkodunk, se nem érzünk és cselekszünk egyoldalúan. Kétségtelen: politikai megfontolások is belejátszottak abba, hogy jobb javaslatokat elvetve végül úgy neveztük el magunkat, ahogyan tulajdonképpen soha nem lett volna szabad hívni minket. Tekintve, hogy a parlament tagjai a középtõl számítva vagy az egyik vagy a másik oldalra tendálnak, minek folytán már a székek puszta elrendezése fölöttébb sokat elárul a hazánkban uralkodó politikai helyzetrõl, megszokott dologgá vált bármely olyan írásra vagy beszédre, amelyben a „bal” szócska egynél többször fordul elõ, a veszélyes radikalizmus címkéjét ragasztani. Nos, ez a mi esetünkben ki van zárva. Ha van olyan egyesület városunkban, amelyet teljességgel hidegen hagynak a politikai ambíciók, s amely kizárólag a kölcsönös segítségnek és a közösségteremtésnek van szentelve, akkor a miénk az. Hogy egyszer s mindenkorra kitépjük az erotikus eltévelyedéseket illetõ minden gyanú fullánkját, utaljunk itt röviden arra, hogy jegyesemet ifjúsági tagozatunk leányai között találtam meg. Mihelyt fölszabadul számunkra egy lakás, össze akarunk házasodni. Ha életem egy napon megszabadul majd ama sötét árnyéktól, amelyet a nõi nemmel történt elsõ találkozás vetett rá, akkor e jótéteményt Monikának köszönhetem. Szerelmünknek nemcsak a közismert és számos könyvben leírt problémákkal kellett megküzdenie; felül kellett emelkednünk fájdalmas manuális hátrányunkon is, már-már át kellett szellemítenünk, hogy élvezhessük szerény boldogságunkat. Azóta, hogy elsõ zavarodottságunkban, érthetõ módon, 589

megpróbáltunk jobb kézzel egymás kedvére tenni, s szembesülnünk kellett azzal, mennyire érzéketlen e fogyatékos oldalunk, már csakis ügyesen simogatjuk egymást, azaz úgy, amilyennek a Jóisten teremtett bennünket. Nem árulok el túl sokat, s remélem, indiszkréciót sem követek el, ha utalok rá, hogy újra meg újra Monika drága keze ad erõt kitartanom, és segít megtartanom ígéretemet. Rögtön az elsõ közös mozilátogatás után meg kellett ígérnem neki, hogy vigyázni fogok a lányságára, míg föl nem húztuk a gyûrût – ebben engedményt téve és mintegy elismerve, hogy balszerencsés módon mérte ránk a természet a balkezesség iránti hajlamunkat – a jobb gyûrûsujjunkra. Közben pedig a déli katolikus országokban bal kézen viselik a házasság arany jelképét, ahogyan ama napfényes régiókban bizonyára egyébként is inkább a szív, mintsem a könyörtelen értelem kormányoz. Talán, hogy a leányokra jellemzõ módon tiltakozzanak vele, és megmutassák, milyen célratörõ egyértelmûséggel tudnak érvelni a nõk, ha veszélyeztetve látják érdekeiket, egyesületünk fiatal hölgyei serény éjszakai munkával ezt a szentenciát hímezték zöld zászlónkra: Baloldalt dobog a szív. Számtalanszor megbeszéltük már Monikával a gyûrûcserének ezt a pillanatát, de mindannyiszor ugyanarra az eredményre jutottunk: Nem vállalhatjuk, hogy egy tudatlan s nemritkán rosszindulatú világ jegyeseknek tartson minket, ha már rég egybekelt pár leszünk, és mindenben, nagyban és kicsiben, jóban és rosszban egyaránt osztozunk. Monika gyakran sírva fakad e miatt a gyûrûhistória miatt. S bármennyire örüljünk is ezen eljövendõ napunknak, a gyásznak valamelyes árnya bizonyára rá fog vetülni valamennyi ajándékra, a dúsan terített asztalokra és az ilyenkor szokásos egész ünneplésre. Erich most ismét a derék, normális arcát mutatja. Én is engedek, lazítok, ám egy darabig még továbbra is érzem az állkapcsom izmainak görcsös feszülését. A halántékunkon is ráng még az izom, a bõr. Nem, az ellenséges grimaszok egészen bizonyosan nem álltak jól nekünk. Egymást keresztezõ pillantásunk most nyugodtabb, ezért bátrabb is; célzunk. Mindketten a másiknak arra a bizonyos kezére gondolunk. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem fogok hibázni, és Erichben is nyugodtan megbízhatok. Túl sokat gyakoroltunk ahhoz, szinte minden szabad percünket egy városszéli, elhagyatott kavicsbányában töltvén, hogy ma, amikor oly sok mindennek el kell dõlnie, kudarcot vallhatnánk. Hiszen ez már-már szadizmus, fogjátok kiáltani, nem, nem is szadizmus, ez öncsonkítás. Higgyétek el, semmi új nincs számunkra az effajta érvekben. Semmit, semmilyen bûnt nem olvastunk egymás fejére. Nem elõször állunk itt, ebben a kiürített szobában. Négy ízben néztünk már így, fegyverrel a kézben farkasszemet, és, saját szándékunktól megriadva, négyszer eresztettük le a pisztolyunkat. Máig váratott magára a tisztánlátás. Az utóbbi idõk személyes természetû, valamint az egyesületi életben tapasztalt történései igazolják elhatározásunkat; meg kell tennünk. Hosszas vívódás után – kételkedtünk az 590

egyesületben, megkérdõjeleztük a szélsõséges szárny akaratát – ragadunk végül, szilárd akarattal, fegyvert. Bármily sajnálatos is, a továbbiakban lehetetlen együttmûködnünk a többiekkel. Lelkiismeretünk parancsára el kell határolódnunk egyesületi társaink szokásaitól, minthogy szektásság harapózott el sorainkban, s a legértelmesebbek között is mértékvesztett rajongók és fanatikusok tûntek föl. Némelyek a jobbon csüggnek imádattal, mások a balra esküsznek. Amit soha nem hittem volna: politikai jelszavakat harsognak asztaltól asztalig, és úgy ûzik az esküvel felérõ jobbkezes szögbeverés visszataszító kultuszát, hogy némelyik elnökségi ülés orgiára hasonlít, ahol az a cél, hogy a jelenlevõk a megszállottan heves kopácsolás által eksztázisba kerüljenek. Ha senki nem beszél is róla nyíltan, és ha ez idáig a nyilvánvaló módon bûnbeesetteket rövid úton kitaszította is az egyesület, akkor sem tagadható: az azonos nemûek közötti eltévelyedett és számomra teljességgel felfoghatatlan szerelemnek miközöttünk is lettek hívei. S hogy kimondjam a legroszszabbat is: az események a Monikával való kapcsolatomat is beárnyékolják. Túl gyakran hánytorgatja fel, hogy túlzottan engedékeny voltam, és nem voltam elég bátor abban a gyûrûhistóriában, túl gyakran hányja mindezt a szememre ahhoz, hogy azt hihessem, változatlan közöttünk a bizalom, és még mindig a régi Monika az, akit – szó, ami szó: egyre ritkábban – a karomban tartok. Most Erich is, én is igyekszünk egyenletesen lélegezni. Minél inkább szinkronban vagyunk e tekintetben is, annál bizonyosabbak vagyunk abban, hogy helyes érzés vezérli a cselekvésünket. Ne higgyétek, hogy a bibliai szó az, amely arra biztat, hogy vesd el, semmisítsd meg, ami megbotránkoztat. Nem; sokkal inkább a tisztánlátás iránti hõ és örök vágy, a vágy, hogy világosan és egyre világosabban lássunk, hogy tudjuk, mi a helyzet velünk, megváltoztathatatlan-e ez a sors, avagy a kezünkben a lehetõség, hogy beavatkozzunk, és más, normális irányt adjunk az életünknek. Elég volt a gyerekes tiltásokból, a bal kezünk lekötözésébõl és a hasonló trükkökbõl. Becsületesen, szabadon választva és az általánosból semmi által ki nem rekesztve akarjuk újrakezdeni, s így akarunk jogot formálni arra, hogy szerencsés kezünk legyen. Most végre össze van hangolva a légzésünk. Anélkül, hogy bármilyen jelet adtunk volna egymásnak, egyszerre tüzeltünk. Erich talált, és én sem okoztam neki csalódást. Mindketten, szándékunknak pontosan megfelelõen, úgy szakítottuk el lövésünkkel egymás kezének fontos inát, hogy elejtettük immár elég erõsen markolni nem tudott pisztolyainkat, s ezzel bármely további lövés fölöslegessé vált. Nevetünk, és nagy kísérletünk elsõ lépéseként – ügyetlenül, hiszen egyedül a jobb kezünkre utalva – hozzáfogunk sebesült kezünkön rögzíteni a gyorskötést.

591

Bika vagy szerelem Nem akármilyen házat építettem. Építkezésem helye nem ama szokásos földdarab volt, amilyet sokan fáradságos megtakarításaikból vásárolnak, hogy ott tetõt (bármilyen tetszõleges tetõt) húzzanak föl a fejük fölé. Dolgozószobám hosszanti falába egy ötéves bikát falaztak be, majd gondosan bepucolták a csupasz falazatot, két festékréteget vittek föl rá, vidám tapétával vonták be, s én arra a helyre, ahol a bikafej rejtõzött a vakolat alatt, üres barokk képkeretet akasztottam. Önök tudják, hogy korábban nem egy corridán konferálták be a nevemet, hogy egyike voltam a legtöbbre becsült torreádoroknak, és hogy csípõsérülést szenvedtem az arénában, minek következtében kénytelen voltam szögre akasztani szeretett szerszámaimat. Nyilván kitalálták: a barokk képkerettõl jobbra és balra a falra erõsítettem jó öreg fegyvereimet, fölakasztottam néhány fényképet, azaz összességében veteránszoba-jelleget kölcsönöztem a helyiségnek. Kellemes életet éltem. A bikától megszabadultam, virágokat ápoltam a kertben. Sárgákat, fehéreket, halványkékeket, esetleg lilákat; egy bizonyos színt kerültem. Óvatossággal kerítettem el magam, és kerítésekkel. De a kerítések alig tartják össze saját magukat. Mit tehet az ember a posta ellen? Naponta jött ez a barátságos, egyenruhás ember, félig katonásan köszöntött – még a fénykoromból ismert –, és átadott egy könnyû borítékot. Természetesen õrizkedtem attól, hogy felbontsam és elolvassam ezeket a leveleket. Ha nem volt is a borítékon feladó föltüntetve, tudtam: valamikori jegyesem nyitotta ki újra a tintatartóját. Nem, gondoltam, ami a jegyesemtõl jön, nem lehet jó. Botorság volna az ilyen levelet elolvasni – inkább írok neki. Tudniuk kell, hogy az Elvirával való szakításomat véglegesnek tekintettem. Mint minden nagy szerelem, a miénk is banálisan végzõdött. Elvira egy szép napon nem bírta elviselni a hangot, amelyet az almák adnak, ha egészséges fogakkal beléjük harap, majd ünnepélyes nyugalommal magos csutkájukig elfogyasztja õket az ember. Ellenére volt ez a hersegés. Csontok szilánkokra törését hallotta ki belõle, valami õserõ megtört térdrerogyását, röviden: ez az egészséges étkezészáró fogás nem volt egyéb számára, mint arénazaj, abból pedig egy életre elege volt. Ha annak idején a csípõsérülés volt is az oka annak, hogy végleg megváltam a porond veszélyes körétõl, a döntõ momentum mégis Elvira szava volt; Bika vagy szerelem, mondta. A szerelmet választottam. Nemsokára aztán ott álltam, hoppon maradva, se bika, se szerelem; virágokat gondoztam, mint egy jámbor együgyû, ültem a barokk keret elõtt és morfondíroztam. A posta. Nap mint nap jött, én nap mint nap válaszoltam, olvasatlanul. Abban a hiszemben, hogy hozzám hasonlóan Elvira sem kultiválja a levélnyitó 592

használatát, levélstószt levélstószra raktam, s félévente vastag zsinórral átkötve lepecsételtem a levélkötegeket. Buzgó levelezés volt. Védelmembe vettem a hangos almaevést, s õ minden bizonnyal ugyanennek a gyümölcsnek szentelte szép, dõlt írással papírra vetett sorait. Az ördög gáncsot vetett. Egy napon ugyanis ezt találtam írni: lehetõséget látok a kompromisszumra. Ezentúl csak puha körtét, szilvát és barackot szolgáltatok föl desszertként, jöjjön el, és hallgassa, tapasztalja meg, milyen változást hoz ez. Õ pedig jött, Elvira eljött. Valamennyi cédulámat elolvasta, levélnyitó kése révén nap mint nap bejárása volt a gondolataimba, most pedig eljött; körtét akart hallgatni, hozott is magával: sárga vilmoskörtét. Annak elfogyasztására azonban nem került sor. Alig lépett be Elvira a veteránszobámba, már rá is kiáltottam: – Elvira, le a szoknyával! Kérlek, gyorsan le azt a szoknyát; nem tudod, mit cselekszel. – Figyelmeztetõ kiáltásom elkésett. A lány, nem: a szeretett leány nem tudta már lerángatni magáról a paradicsomszínû anyagot. Félelmetes robajjal meghasadt a fal, épp az üres barokk képkeret alatt; vállával letépve a kampóról az aranyozott négyszöget, elõugrott az ötéves, maltert és tégladarabkákat fújtatott, lábával a padlót kapálta, úgyhogy a legrosszabbtól kellett tartani. Ah!, kiáltotta Elvira; ah!, átkoztam el én a rikító ruháját. Az állat már leszegte hatalmas fejét, már vérbe borult a szeme; két ugrással a falnál termettem, letéptem onnan az emlékül odafüggesztett fegyvereket, nagyot suhintottam a szoba levegõjébe, fölvettem az ilyenkorra elõírt jellegzetes pozitúrát, körültáncoltam a felingerelt monstrumot; legjobb tudásomat latba vetve mindent megpróbáltam, hogy e szarvakat, amelyeken ott fityegtek még a tapéta cafatai, elfordítsam Elvira imádott altestérõl. Most, most láttam a homlokot, most tûnt ismerõsnek a szem; ismét fölfogtam a félelmetes háromszöget. Engedtem magam elõtt elsiklani. Óh, Elvira, a szoknyád! Térdelve vártam. A kelméd, Elvira, akár az orrvérzés. Rugó sem tud úgy hajolni, ahogyan én elhajoltam elõle, és ahogyan felékesítettem. Ha kicsi is a szoba, Elvira. Nem ujjong a szíved, amikor megtörni hallod a térdét? Még mindig azokra a fránya almákra gondolsz?! A bika szép szemét elfutja a könny, mellébõl fölszakad az utolsó nehéz sóhaj, a barokk ráma bekeretezi, a díszes lécekrõl lepattogzik az aranyfüst, és ama folyó színén úszik, amelynek a legyõzött nemes állat a forrása. A leány csak aprót lépett az immár nyugalomba dermedt hegy felé: – Van még több bikád is a tapéta mögött? – lehelte alig hallhatóan, ujjával a még ép falakra mutatva. – Száz – hangzott a válaszom. – Vedd le a szoknyád, Elvira. Száz háromszögletû bikafej szeme elõtt lobog és csapdos a kelméd. Elvira egykettõre levetkõzött akkor. Többet is levetett magáról ennél a divatos textilnél; részint, hogy bizonyosan védve legyen ama falrepesztõ erõtõl, részint, hogy érezze bennem a megmentõjét. Elvira most a feleségem. Gondozza a kertet, és kézen fogja a fiamat. A falon támadt rést eltüntettük: nincs több tapéták mögött álmodó bika, nem vár többé képre semmilyen üres barokk képkeret. 593

Engem azonban visszakapott az aréna. Nevem plakátokról köszön vissza, s aki meg akar lepni, annak a kikötõben kell egy szállodaszobát megtalálnia. Ott ülök egy gyalulatlan széken, egy félsötét, nedves lyukban, és létõl duzzadó, érett almákba mélyesztem a fogam, majd szemügyre véve a harapás helyét újra meg újra meg kell állapítanom, hogy vérzik az ínyem. TATÁR SÁNDOR fordításai

Günter Grass dedikál 2010 novemberében. 594

Günter Grass

Homokvár A célzott kérdések a gömbön át életfogytiglan rád merednek: Törvény elõtt állítva falhoz, a tanúk padját hagytam el, posvány fölé magasló földemet, ahol a folyó nem határ. Otthon a borbély tükrére lehel, és ujjával azt írja rá: Mikor és hol születtél? Hát felelj Északkeletre, onnan meg nyugatra. A fotósok még most is kedvelik. Ma más a neve, mint korábban. Ott laktunk, meddig is? Aztán hol is? Betûzöm: Wrzeszcz – régebben így nevezték. A ház, az megmaradt, csak vakolása… A temetõ, amit, az már nem létezik. Ahol kerítés volt, most bárki át… Isten talál ki ilyen gótikát. Most sok pénzért megint a régi. A tûzfalak mind megmaradtak: A középkor beéri önmagát. Az emlékmû, amelynek farka volt, Nyugat felé ellovagolt. Minden szünetjel újra kérdez: Mert a kagylók között homokban piszkolódva, Brenntauban sírkövet találva, levéltárban papírral bajmolódva, hotelban öt nyelven se tudtam: Mikor, hol és miért születtem? Nem volt szavam, s a tollam gyónt helyettem: A járadéki márka idejében. Itt a Mottlau mellékfolyónál, hol Forster ordított és Fajngold* hallgatott, itt szaggattam szét elsõ pár cipõmet, és mikor már beszélni tudtam, homoktól piszkosan dadogni kezdtem, mikor gyermek-Grálom gót tornyai * Forster és a zsidó Hirsch Fajngold A bádogdob szereplõi.

Verdun után húsz évvel összedõltek. És harminc évre rá a fiaim apává tettek – itt a nyelvbõl istállószag és összebújás-ösztön árad, történetpillangókat szúrtam nyársra itt, és szókat halásztam, mik macskamód uszadékon reszkettek, aztán a partra vittem õket, ott fialtak tizenkét vak és szürke kölyket. Mikor? Hol? És miért születtem? Mindenhová magammal ezt cipeltem, Rajnába veszve, Hildesheimnél eltemetve, búvárok, szállítókasok hozták fel sodralék és hordalékként. Pezsgõpor, bükk, borostyán, egy zsebkés és egy matrica, egy darab kis darabja, tonnatartalom, percmutatók és gombok, érmék, és minden helyre egy zacskónyi szél Szélhámosságba visznek talált tárgyaim: Kopott küszöbök, szagok, elévült tartozások, elemek, amik csak zseblámpában boldogok, és nevek, melyek csak nevek: Elfriede Broschke, Siemoneit, Guschnerus, Lusch és Heinz Stanowski Chodowiecki és Schopenhauer is ott születtek. Mikor? És miért? Még mindig jó vagyok történelembõl. Kérdezhetnek ínségrõl, pestisekrõl. Fejbõl tudom, hogy békét hol kötöttek, a svédek dúlását, a lovagrendeket, minden Jagellót ismerek, és minden téglavörös templomot Jánostól Szentháromság ünnepéig. Mi az, hogy hol születtem? A nyelvem balti módra ravasz és meleg. Hogy is csinálja a Keleti-tenger? – Blubb, pfff, psss… És lengyelül és németül is: blubb, pfff, psss… Ám Hannoverben a menekültek külön buszokkal és vonattal táplált,

596

népünnepélybe ernyedõ találkozóján a szervezõket kérdeztem, hiába, mert nem tudták, a tenger hogy csinálja, az óceánt bömböltették helyette, de én nem hagytam annyiban: blubb, pfff, psss.. Öljétek meg! – kiáltottak fel erre. Hisz ez lemond a jogainkról, a nyugdíjunkról, elvett javainkról, és városunkról, lám, hogy jár a nyelve: Ez nem a tengerünk, ez árulás. Kínzókamrába vele, aztán vallatás, kerékbe törni, nyújtani, tüzet alája gyújtani, hogy jobban emlékezzen rá: Hol és mikor? Nem a Városréten, nem is a tónál, a Bors utcában, magtárak között a szigeten születtem én! – a patakparti régi utcán, ma lengyelül a Lelewélán, az ajtón balra még a régi házszám. Vizes homokban piszkolódni: Gral… Homokvárban születtem én, nyugatra attól, ami délre, onnan pedig északnyugatra van. A fények itt gyorsabban váltakoznak, mint. A sirály nem sirály, hanem. A Milch, a Visztula mellékfolyója mézzel folyik s hidakban gazdagon. Keresztség, oltás, bérmálás és iskola. Bombaszilánkkal játszadoztam. A szentlélek és Hitler képe közt teltek el gyermekéveim. Fülemben még hajósziréna zúg, mondatfoszlányok, kiáltás a szélbe, épen maradt harangok, torkolattüzek és egy kevés Keleti-tenger: blubb, pfff, pss…

597

Cseresznye Mikor a szerelem gólyalábon kavicsos úton botorkál és beér a fák közé – szeretném én is felismerni cseresznyében cseresznyeként a cseresznyét, ne éljek többé rövid karral, ne létrásan, amibõl egy fok mindig hiányzik, ne kompótból, ne hullt gyümölcsbõl. Édes, édesebb, szinte fekete: rigó álmodik ilyen pirosat ki csókol itt kit, mikor a szerelem gólyalábon beér a fák közé.

Házasság Ha számolunk, van két gyerek. Moziba legtöbbször külön megyünk. Különélésrõl csak a barátok beszélnek. De érdekeim és érdekeid még mindig egymásra találnak a még mindig közös pontokon. Nemcsak a mandzsettagomb keresésekor, hanem a szolgáltatásokban is. Tartanád a tükröt? Villanykörtét cserélni Elhozni valamit. Vagy addig beszélgetni, míg minden meg van beszélve. Két rádióadó, amelyek néha egy idõben Vételre állnak át. Lekapcsoljam? A kimerültség harmóniát hazudik. Mivel tartozunk egymásnak? Ezzel. És azzal, hogy nem bírom a vécékagylón a szõreid. 598

De azt csinálni — még tizenegy év után is jólesik. Egy testté lenni a hullámzó árak ellenére. És takarékosan kis pénzben játszani. Sötétben mindent elhiszel nekem. Szétnyüstölni és újrakötni. Kitágult óvatosság. Köszönömszépent mondani. Szedd már össze magad. A dühöngésed a ház elõtt. Most megint ironizálsz. Vedd inkább könnyedén. Lépj le, ha tudsz. A gyûlöletünk bírja a gyûrõdést. De olykor, véletlenül, kedvesek vagyunk. Alá kell írni a gyerekek bizonyítványát. Vonakodunk az adót megfizetni. Holnaputánig még kibírjuk. Te. Igen. Te. Ne dohányozz annyit.

Átváltozás Egyszer csak itt volt a cseresznye, pedig már el is felejtettem, hogy egyáltalán létezik, és azt hirdettem hangosan: cseresznye nem is létezett – aztán itt termett hirtelen és méregdrága áron. Szilva hullott és eltalált. Ám aki azt hiszi, hogy megváltoztam, amiért valami rám hullott és eltalált, azt hulló szilva soha nem találta el. Csak amikor cipõmbe diót öntöttek, és futnom kellett, mert a gyerekek dióbelet akartak, csak akkor sírtam vissza a cseresznyét, a záporozó szilvát – és megváltoztam egy kicsit. 599

Az új épület Mikor márciusban az alapot ástuk, cserepek kerültek elõ, amiket elvitt a múzeum. Az átvételt a tévé egyenesben adta. Mikor májusban betonoztunk, egy olasz munkás a zsaluzásba lépett és eltûnt. Emberi mulasztást állapítottak meg. Mikor júniusban és júliusban beemeltük a blokkokat, valaki a falüregek között felejtette az éthordóját, ami a büntetõtáborok szigetelési módszerére vall. Mikor szeptember végén a vezetékeket szereltük, a vakolat alatt fotokópiák és más keleti anyagok tûntek el. Bekötöttük a távfûtést. Mikor padlóztunk, mielõtt novemberben jöttek a mázolók, bedolgoztuk az építésvezetõ államelnök múltját a parketta alá, aztán leplombáltuk. Most decemberben beköltöztek az új épületbe – ám a lakók mellékzörejekre panaszkodnak. Hozzá kell szokniuk.

600

Tengeri csata Egy amerikai repülõgép-anyahajó és egy gótikus katedrális a Csendes-óceán közepén kölcsönösen elsüllyesztették egymást. Az ifjú vikárius az utolsó pillanatig orgonált. Most repülõk és angyalok röpködnek az égen, és nincs hová leszállniuk

Normandia A parton a bunkerek Nem tudnak szabadulni a betontól. Nagy néha arra megy egy félholt tábornok és megsimogatja a lõréseket. Vagy turisták tanyáznak ott Öt gyötrelmesen hosszú percig – Szél és homok és papír és vizelet: még mindig tart az invázió.

Szerencse Egy üres autóbusz belezuhan a csillagokkal ékes éjszakába, miközben a sofõr talán dalol és meglehet, hogy boldog is.

601

Vízre bocsátás Ha a sirály is úgy akarja, hajót építek magamnak, és boldogan bocsátom a vízre majd, vakító inget fogok hordani, és talán pezsgõt könnyezek vagy kenõszappant izzadok, anélkül nem megy. Ki tartja majd az avatóbeszédet? Ki tud papírról olvasni, hogy ne vakuljon meg belé? Az elnök? És milyen névre akarod, hogy kereszteljelek? Hívjam talán Annának süllyedésedet? Vagy Columbusnak inkább?

A költõ Olyan dühödten terjeszkedik a vonalas papírlapon, ahogy csak zsinórírás tud terjeszkedni. Minden gyerek beleolvashat, és aztán elszaladnak, és mesélnek róla a nyulaknak, és a nyulak, a nyulak lassan kihalnak – minek akkor a tinta, ha már nincsenek nyulak?

Dekadencia Noha a friss tojás aszpirint tartalmaz, a kakasoknak mégis fejfájásuk van, de búbolni azért búbolnak – milyen idegesen kelnek ki majd tavasszal a kiscsibék! 602

Veszekedés Négy madár veszekedett. Mikor már nem volt lomb a fákon, jött Vénusz, ceruzának öltözötten és ékes írásával aláírta az õszt és a hamarosan rá következõ esedékes változást.

IRCSIK VILMOS fordításai

Günter Grass Münsterben 2010 novemberében.

603

Patrick Modiano

Hogy el ne tévedj a környéken Egyre csak az a név járt a fejében, és nem hagyta nyugodni. Le Tremblay. Igen, azt a külvárosi lóversenypályát hívták így Párizs délkeleti részén, ahová Chantal és Paul vitték el õt egyszer régen, egy õszi vasárnap. Ott volt egy náluk idõsebb férfi, Paul a forges-les-eaux-i kaszinóból ismerte. Váltott is vele néhány szót a lelátón, kiderült, õ is sokat jár lóversenyre. Aztán a férfi felajánlotta, hogy mindhármukat hazaviszi Párizsba autóval. Akkor igazi õsz volt, nem olyan vénasszonyok nyara, mint most. Itt a szobában olyan fullasztóan meleg van, vajon mikor szabadulhat innen… A nõ becsukta az égszínkék mappát, és az ölébe tette. – Le kellene fénymásoltatnunk a jegyzeteket… Van a közelben egy hely… Ránézett az órájára. – A papírbolt hétkor zár… Még van idõ… Majd késõbb eszébe fog jutni, melyik évben is volt pontosan ez a találkozás. Miután Le Tremblay-ból elindultak, a Marne mellett mentek egy ideig, aztán át a Bois de Vincennes-en, miközben rájuk esteledett. Daragane elöl ült a férfi mellett, a többiek hátul. Bemutatkozáskor a férfi meglepettnek látszott, ahogy meghallotta a nevét: Jean Daragane. Semmi különösrõl nem beszélgettek, talán a legutóbbi futamról a Le Tremblay-n, amikor a férfi odafordult hozzá: – Szóval Daragane-nak hívják? Úgy rémlik, találkoztam a szüleivel valamikor régen… A „szüleivel” megütötte a fülét. Úgy érezte, mintha neki soha nem lettek volna szülei. – Jó tizenöt évvel ezelõtt lehetett… egy házban Párizs mellett… valami gyerekre is emlékszem… A férfi ránézett. – Nem maga volt az a gyerek? Daragane félt, hogy kérdezõsködni kezd, olyan szakasza volt ez az életének, amire nem szeretett gondolni. Különben sem tud mit mondani róla. De a másik hallgatott egy ideig. Aztán még ennyit mondott: – Nem emlékszem, hol volt az a ház… – Én sem. – Aztán rögtön meg is bánta, hogy ilyen nyersen válaszolt. Igen, egyszer úgyis eszébe fog jutni, melyik évben történt. Most azonban még mindig ott ült az ágy szélén, mellette ez a másik Chantal. Mintha az elõbb egy pillanatra félálomba merült volna, és most kezdene ébredezni. Hol is hagyták abba? – Szokta hordani ezt a ruhát? Daragane a sárga fecskemintás fekete selyemruhára mutatott. 604

– Itt találtam, amikor kibéreltem a lakást. Biztos az elõzõ bérlõé volt. – Vagy az öné, még az elõzõ életében. A nõ erre felhúzta a szemöldökét, és gyanakodva ránézett. – Most már indulhatunk – mondta. Felállt és Daragane-nak úgy tetszett, minél hamarabb ki akar jutni a szobából. Mitõl fél ez a nõ? Lehet, hogy nem kellett volna szóba hoznia azt a ruhát. Otthon arra gondolt, lehet, hogy csak álmodta az egészet. Biztos a vénasszonyok nyara meg a meleg miatt. Chantal végül elvitte a boulevard Voltaire-en lévõ papírboltba, ott az egyik sarokban állt a fénymásoló. Gilles olyan vékony papírra gépelte a jegyzeteit, mint a régi légiposta levélpapírok. Kijöttek a boltból, tettek néhány lépést a boulevard Voltaire-en. A nõ szemlátomást nem akarta magára hagyni. Talán attól félt, hogy nem ad több életjelet magáról, és Gilles Ottolini soha nem fogja megtudni, ki is ez a titokzatos Torstel. Egyébként Daragane is szívesebben maradt volna a nõvel, annyira nyomasztotta a gondolat, hogy nemsokára egyedül lesz a lakásában. Ha elovassa a jegyzeteket, talán felelevenednek az emlékei… – rámutatott a narancssárga mappára Daragane kezében, amiben a fénymásolatok voltak. Chantal az elõbb ragaszkodott hozzá, hogy a gyerek fényképét is lemásolják. – Nyugodtan hívjon bármikor, még ma éjjel… Gilles csak holnap délután jön vissza… Tudnom kell, rájött-e valamire… Elõvett pénztárcájából egy névjegykártyát. Rajta volt a neve: Chantal Grippay, a címe: rue de Charonne 118., meg a mobilszáma. – Most már mennem kell… Gilles hívni fog, én meg otthon felejtettem a mobiltelefonom. Megfordultak, és elindultak a rue de Charonne felé. Szótlanul mentek egymás mellett. Nem volt szükségük szavakra. Chantal a legnagyobb természetességgel lépkedett mellette, Daragane arra gondolt, ha most megérintené a karját, a nõ belekarolna, mintha régi barátok volnának. Csak a Charonne metróállomás bejáratánál köszöntek el egymástól. Most, ahogy a dolgozószobájában ülve „a dosszié” lapjait nézegette, semmi kedve sem volt hozzá, hogy belekezdjen az olvasásba. Egyrészt azért, mert a gépelt sorok között nem volt meg a dupla sorköz, a betûtenger megrémítette. Másrészt, közben rájött, ki is ez a Torstel. Azon az õszi vasárnapon a férfi egészen hazáig akart vinni mindenkit Le Tremblayból. De Chantal és Paul kiszálltak a Montparnasse-on, onnan már metróval könnyen hazajutottak. A férfi állítólag nem lakott messze a square du Graisivaudan-tól, ahol Daragane akkoriban szobát bérelt, úgyhogy õ még vele tartott. Az úton szinte végig hallgattak. Végül a férfi szólalt meg: – Úgy kétszer-háromszor járhattam abban a Párizs környéki házban… Az ön édesanyja jóvoltából… 605

Daragane nem válaszolt. Nem akart emlékezni életének erre a régi epizódjára. Az anyjáról pedig azt sem tudta, él-e még egyáltalán. Leparkoltak a square du Graisivaudan-nál. – Kérem, adja át üdvözletemet az édesanyjának… Már nagyon rég nem találkoztam vele… Tudja, volt egy közös baráti társaságunk… egy kicsit olyan volt, mint egy klub. Mi Chrysalides klubnak hívtuk… Tegye el, hátha az édesanyja valamikor meg akar keresni… A férfi átadta a névjegykártyáját, a kártyán a neve, Guy Torstel és – ha Daragane emlékezete nem csal – a munkahelyi címe volt, egy könyvesbolt a Palais Royalban. Meg egy telefonszám. Késõbb a névjegykártya elkeveredett valahol. De õ valamiért beírta a nevet meg a telefonszámot az akkori noteszébe. Leült az íróasztalhoz. A jegyzetek alatt észrevette a Sötétség nyáron címû regényének egy részletét. A 47. oldalt fénymásolták ki belõle, pont azt a részt, ahol éppen errõl a bizonyos Torstelrõl van szó. A nevet valaki aláhúzta, nyilván Gilles Ottolini. Olvasni kezdett. „A Galerie de Beaujolais-n valóban rátalált a könyvesboltra, melynek kirakatában mûtárgyak voltak kiállítva. Belépett. Csak egy barna hajú nõt látott az íróasztalnál. – Morihien urat keresem. – Morihien úr jelenleg nincs az üzletben – válaszolta a nõ. – Ha gondolja, beszélhet M. Torstellel.” Ennyi volt az egész. Nem sok. A név csak egyszer bukkant fel a regényben, itt, a 47. oldalon. Nem, ma éjjel semmiképp nem akarja ezt a nevet a „dosszié” átláthatatlan dupla sorköz nélkül gépelt útvesztõjében keresgélni. Torstel: tû a szénakazalban. Az elveszett névjegykártyán emlékei szerint tényleg egy port-royali könyvesbolt címe volt. A telefonszám is a könyvesbolté lehetett. De eltelt azóta negyvenöt év, mit számít a két adat, ennyi nem elég, hogy nyomára vezessen egy embernek, aki ma már csak puszta név, semmi több. Ledõlt a kanapéra, lehunyta a szemét. Elhatározta, erõt vesz magán, megpróbál gondolatban visszamenni az idõben. Ezt a regényét, a Sötétség nyáront azon az õszön kezdte írni, amikor Le Tremblay-be ment. Emlékszik, hogy még vasárnap este megírta az elsõ oldalt, miután hazament a square du Graisivaudan-i lakásába. Néhány órával azelõtt még Torstellel autóztak végig a Marne partján, aztán át a bois de Vincennes-on, és az õsz – a köd, az avarral borított fasorok, a nedves föld szaga – súlyosan nehezedett a lelkére. Neki most már ez a szó, „Tremblay” mindig ezt az õszt fogja jelenteni. És ezt az õszt jelenti neki a Torstel név is, amit beleírt a regénybe. Csupán azért, mert jól hangzik. Hát ennyi. Torstelrõl ez jut eszébe, semmi több. Gilles Ottolini csalódott lesz. Nem baj. Végül is nem köteles Ottolininek beszámolni semmirõl, nem tartozik rá. 606

Mindjárt este tizenegy. Amikor éjszaka egyedül van otthon, gyakran tör rá az üresség érzése. Ilyenkor rendszerint elmegy hazulról, betér egy közeli kávézóba, amit nyitva talál ezen a késõi órán. Itt lassacskán sikerül leküzdenie ezt a szorongató érzést: a jövés-menés, a zaj, az erõs fény felélénkítik, a beszélgetésfoszlányoknak mintha õ is részese volna. Egy ideje már nem is folyamodott ehhez a szükségmegoldáshoz. Már attól jobban érezte magát, ha kinézett az ablakon, és meglátta a fát a szomszéd ház udvarán. Ez a fa sokkal tovább kitart, mint a többi, egész novemberig nem hullatja le a leveleit. Gyertyán vagy nyárfa, mondták neki, de már nem emlékezett rá, hogy mi. Sajnálta, hogy elvesztegette az éveket, és nem figyelt eléggé se fákra, se virágokra. Most már csak Buffon Természetrajzát volt hajlandó olvasni. De a fákról hirtelen eszébe villant egy eset, amit egy francia filozófusnõ felháborodva idéz az emlékirataiban. A háború alatt egy asszony ezt a megjegyzést tette: „Tudja, háború ide vagy oda, a fûszál még fûszál marad.” A filozófusnõ szemében az asszony felszínesnek, esetleg közömbösnek tûnhetett fel akkor. De Daraganenak egészen mást jelentett a mondat, az volt az üzenete: az embernek valamilyen fogódzót kell keresnie nagy kataklizma és lelki válság idején, hogy el ne veszítse az egyensúlyát. Tekintetünkkel úgy kapaszkodunk egy fûszál, fa vagy virág látványába, mint valami mentõövbe. Ez a gyertyán vagy nyárfa már a létezésével is megnyugtatta, csak azzal, hogy ott volt csendben az ablak mögött. Éjjel tizenegy körül járt, mégis új erõre kapott. Gyerünk, jobb, ha túlesik rajta, még most elolvassa a „dossziét”. Amikor elõször látta Ottolinit, rögtön az ötlött fel benne: megjelenése és hanghordozása is zsarolóra vall. Küzdött ez ellen az elõítélet ellen, de ki lehet-e kerülni az elsõ benyomás hatása alól? Levette a gemkapcsot a lapokról. A fénymásoló papír egészen más vastagságú volt, mint az eredeti. Milyen vékony, szinte áttetszõ volt Chantal Grippay kezében a gépelt papír fénymásolás közben. Daragane-t a légiposta levélpapírjára emlékeztette. Nem, nem egészen pontosan olyan, leginkább az úgynevezett bibliapapírhoz hasonlít, amit a rendõrségen is használnak kihallgatásoknál. Hogy is mondta Chantal Grippay? „Gilles a rendõrségen szerzett információkat…” Még egyszer kinézett az ablakon a fa lombjára, aztán olvasni kezdett. Olyan apró betûs volt a szöveg, mintha régi hordozható írógéppel írták volna, ilyet manapság már senki sem használ. Daragane-nak az az érzése támadt, mintha sûrû, áthatolhatatlan mocsárba kellene belegázolnia. Néha kénytelen volt ujjával megkeresni a sort, ahol tartott, mert átugrott egy részt. Rövid jegyzetek sorjáztak egymás után nagy összevisszaságban, semmiképp sem lehetett összefüggõ beszámolónak nevezni. Jegyzetek egy bizonyos Colette Laurent meggyilkolásával kapcsolatban. A lány életének fõbb állomásai. Vidékrõl jön föl Párizsba egész fiatalon. Egy szórakozóhelyen talál munkát a rue de Ponthieu-n. Egy hotel címe az Odéon környékén. A Képzõmûvészeti Fõiskola diákjaival tart kapcsolatot. Nevek listája: a kihallgatott személyek meg azok, akiket a szórakozóhelyen is607

merhetett meg, végül a képzõmûvészeti fõiskolások. Holttestét egy XVI. kerületi szállodában találták meg. A szálloda igazgatóját kihallgatták. Hát ez volt az az újsághír, ami Gilles Ottolinit annyira foglalkoztatta? Colette Laurent. Semmitmondó név, de erre a névre mégis megmozdult benne valami, amit csak homályosan érzékelt. Mintha látott volna egy évszámot az elõbb, 1951 lehetett, de nem volt ereje megkeresni. Valósággal fulladozott, ha a szinte összeérõ szavakra nézett. 1951. Azóta már eltelt egy fél évszázad, az ügy tanúi és a gyilkos is halottak. Gilles Ottolini késõn kapcsolt. Ez egyszer jól hoppon marad, minek vájkál mások ügyeiben ez a szarkeverõ. Daragane rögtön megbánta, hogy szarkeverõnek nevezte gondolatban. Na jó, már csak néhány oldal. Ugyanaz a szorongás és idegesség fogta el, mint amikor elõször nyitotta ki „a dossziét”. Egy idõre belefeledkezett a falevelek nézésébe, melyek meg-meglibbentek, mintha a gyertyán álmában szuszogna egy kicsit. Úgy érezte, ez az õ fája: Jó barátom, te, fa – jutott eszébe egy verseskötet, amit egy nyolcéves kislány írt. Féltékeny volt erre a vele egyidõs lányra, õ is faragott verseket akkoriban. Mikor is lehetett ez? Ekkortájt volt gyerek, talán épp ebben az évben, 1951-ben jelent meg ez a verseskötet, akkor, amikor Colette Laurent-t meggyilkolták. Az apró betûk megint táncolni kezdtek a szeme elõtt, a dupla sorköz nélkül írt szövegben. Mutatóujjával megkereste, hol tartott. És itt van Guy Torstel neve. Három név között szerepelt, melyek között – legnagyobb megdöbbenésére – ott volt az anyjáé is. A másik kettõ: Bob Bugnand és Perrin de Lara. Csak homályosan emlékezett rájuk ennyi idõ után, hiszen akkortájt ismerte meg õket, amikor az a lány kiadta a kötetét Jó barátom, te, fa címmel. Az elõbbi, Bugnand bézsszínû ruhában, sportos kinézetû férfi. Õt barnának látta emlékeiben, a másikat pedig marcona szoborfejével, római arcélével, amint elegánsan a kandallóra könyökölve szónokol. Gyerekkorunkból gyakran csak apró részletekre emlékszünk, melyek mintha a semmibõl törnének fel. Ottolini felfigyelt ezekre a nevekre, és rájött, hogy van valamilyen kapcsolat köztük és közte, Daragane között? Nem, ez nem valószínû. Ugyanis az anyjának meg neki nem ugyanaz volt a vezetéknevük. A többiek, Bugnand és Perrin de Lara már rég eltûntek a süllyesztõben, Ottolini pedig túl fiatal volt, hogy bármire is emlékezzen. Ahogy haladt elõre az olvasásban, egyre inkább azt érezte, hogy ez a dosszié olyan, mint egy lomtár, amelyben két különbözõ ügy részletei keveredtek össze. A két nyomozást nem ugyanabban az évben folytatták, az elsõt Colette Laurent meggyilkolásával kapcsolatban 1951-ben, de itt, az utolsó oldalakon már az 1952-es év szerepelt. Daragane észrevette, hogy a két ügy vékony szálon, mégis kapcsolódik egymáshoz: „Colette Laurent” többször járt „egy saintleu-la-forêt-i házban”, ahol egy bizonyos „Annie Astrand” lakott. A házat a rendõrség megfigyelés alatt tartotta: Vajon miért? Több név is meg van említve: köztük Torstel, Bugnand, Perrin de Lara neve és az anyjáé. És van még 608

kettõ, ami ismerõs. Roger Vincent neve és fõleg azé a nõé, aki a saint-leu-laforêt-i házban lakott, „azé a bizonyos Annie Astrand”-é. Szeretett volna rendet teremteni a zavaros jegyzetek között, de nem érzett magában elég erõt. Késõ éjszaka az embernek furcsa gondolatai támadnak. És amikor összegyûjtötte az adatokat a dossziéhoz, Gilles Ottolini igazi célja nem az volt, hogy utánajárjon egy régi újságcikknek, hanem az, hogy õutána, Daragane után nyomozzon? Persze nem lehetett könnyû dolga, elõször csak tapogatózott, mellékutakat keresett, nem mert a lényegre térni. Ott szaglászott Daragane körül, hogy támadjon, ha kell. Talán arra játszott, amikor összegyûjtötte ezt a sokféle adatot, hogy Daragane reagál majd az egyikre, ahogy a jó felügyelõ is lényegtelen dolgokkal kezdi a kihallgatást, hogy elaltassa a bûnös éberségét. És amikor az a legkevésbé sem számít rá, akkor csap le a döntõ kérdéssel. Újra kinézett az ablakon a fára, és elszégyellte magát, amiért ilyen gondolatokra vetemedett. Kezdte elveszíteni a józan ítélõképességét. Nem a szöveg az oka, a sok felhalmozott részlet, az csak egy ügyetlen vázlat, mely elfedi a lényeget. Valójában egy név kavarta fel annyira és vonzotta mágnesként: Annie Astrand. Egy alig olvasható név a dupla sorköz nélkül írt sorok között. Annie Astrand. Megszólal egy hang a rádióból késõn este, és olyan, mintha hozzád beszélne, és üzenni akarna. Valaki egyszer azt mondta Daragane-nak, hogy a szeretteink hangját könnyen elfelejtjük. De õ biztos benne, hogy felismerné Annie Astrand hangját, ha most az utcán megszólalna a háta mögött. Vigyáznia kell, hogy Ottolini figyelme rá ne terelõdjön Annie Astrand nevére, amikor újra találkoznak, már ha látják még egymást egyáltalán. Majd ír neki egy rövid üzenetet, és megemlít egy-két dolgot Torstelrõl. Annyit, hogy a galerie de Beaujolais-n volt könyvesboltja, nem messze a Port-Royaltól. Igen, egyszer találkozott vele, ennek már majdnem ötven éve, egy õszi vasárnap este, a Le Tremblay-n. Esetleg megteszi még azt a szívességet, hogy elárul néhány pluszinformációt a másik két férfiról, Bugnand-ról és Perin de Laráról is. Valószínûleg az anyja barátai voltak, ahogy Torstel is. Abban az évben, amikor Daragane a Jó barátom, te, fa verseit olvasva úgy irigykedett a szerzõjükre, a vele egyidõs lányra, Bugnand és Perrin de Lara – de talán Torstel is – mindig maguknál tartottak egy könyvet, mint valami talizmánt, és láthatólag rajongtak érte. Jól emlékezett rá: Fabrizio Lupo volt a címe. Egyszer Perrin de Lara mondta is neki, éreztetve, komoly dologról van szó: „Ha nagy leszel, te is olvasni fogod a Fabrizio Lupót.” Olyan különösen hangzott ez a mondat, hogy élete végéig el fogja kísérni, megfejthetetlenül. Végül soha nem olvasta el a Fabrizio Lupót, mert hiába kereste, nem tudott egyetlen példányt sem szerezni belõle. De úgysem lesz alkalma beszámolni ezekrõl az apró részletekrõl. Ugyanis az a legvalószínûbb, hogy rövid úton megszabadul majd Gilles Ottolinitõl. Ha csöng a telefon, nem veszi föl. Leveleket kap, sokszor ajánlott leveleket. Ottolini még arra is képes, hogy a ház elõtt strázsáljon, arra várva, hogy egy lakó mögött besurranhasson, mivel nem tudja a kapukódot. 609

Aztán becsönget az ajtaján. Igaz is, ki kell húzni azt a csengõt. Ahányszor csak kiteszi a lábát otthonról, mindig Gilles Ottolinibe fog botlani, ott lesz szorosan a nyomában, bárhová megy. Végül a legközelebbi rendõrõrsre kell menekülnie. A zsaruk meg nem fogják elhinni egy szavát sem. Éjjel egy óra körül járt az idõ, ilyenkor az ember, ha egyedül van, és nagy a csönd körülötte, egy kis semmiség miatt is könnyen idegeskedni kezd – gondolta Daragane. Lassan kezdett megnyugodni. Eszébe jutott Ottolini keskeny arca, és alig bírta abbahagyni a röhögést: olyan lópofája van, hogy zabért kiált. A gépelt papírok szanaszét hevertek az íróasztalon. Elõvett egy piros-kék postairónt, amivel a kéziratait szokta javítani. A kék végével egymás után áthúzta az oldalakat, a pirossal pedig bekarikázta a nevet: Annie Astrand. Hajnali kettõkor telefoncsörgésre ébredt. Úgy látszik, elaludt a kanapén. – Halló, Daragane úr? Chantal Grippay vagyok... Egy pillanatig nem tudta, mit mondjon. Az elõbb álmában Annie Astrand-t látta, ami harminc éve nem történt meg vele. – Elolvasta az anyagot? – El. – Elnézést kérek, amiért ilyen késõn zavarom… de annyira kíváncsi voltam, mire jutott… Itt van? – Igen, persze. – Mindenképp találkoznunk kell, mielõtt Gilles visszajön. Felmehetek önhöz? – Most? – Igen, most. Megadta a nõnek a címét, a kapukódot, és megmondta, hányadik emelet. Lehet, hogy még mindig álmodik? Az elõbb Annie Astrand arca olyan közel volt hozzá… Annie autójában ültek a saint-leu-la-forêt-i ház elõtt, Annie a vezetõülésen, õ meg mellette. Annie beszélt hozzá, de õ nem hallotta, mit mond. A fénymásolt papírok szanaszét az asztalon. El is felejtette, hogy egy órával ezelõtt áthúzgálta õket nagy kék vonalakkal. Annie Astrand neve azonnal szemet szúrhat valakinek, pirossal bekarikázva… Semmiképp sem mutathatja meg a papírokat Gilles Ottolininek. A bekarikázott név még nyomra vezeti. Akármelyik zsaru rákérdezne, ha alaposan átnézné a papírokat: miért húzta alá ezt a nevet? A gyertyán mozdulatlan leveleire nézett, és megnyugodott. A fa, õrszem az éjszakában, az egyetlen lény, aki vigyáz rá. Az ablakhoz lépett és kinézett. Ilyen késõn nem volt forgalom, az utcai lámpák hiába világítottak. Egyszer csak észrevette Chantal Grippay-t a szemközti járdán, éppen a házszámokat próbálta kivenni a sötétben. Kezében zacskó. Daragane arra gondolt, vajon gyalog jötte idáig a rue de Charonne-tól. A bejárati ajtó nagyot döndülve becsukódott, és hallotta a nõ lassú, szinte félénk lépteit. Chantal még nem is csöngetett, õ 610

már nyitotta az ajtót, mire a nõ összerezzent. Most is fekete blúz és fekete nadrág volt rajta. Félénknek látszott, mint amikor elõször találkoztak a rue de l’Arcade-i kávézóban. – Nem akartam ilyen késõn zavarni… Nem mozdult a küszöbrõl. Daragane karon fogta és betessékelte. Még a végén sarkon fordul, és elmegy. A dolgozószobában Chantal leült a kanapéra, és a zacskót letette maga mellé. – Szóval olvasta? Ideges volt a hangja. Miért olyan fontos neki ez az egész? – Igen, olvastam, de nem tudok segíteni a barátjának. Nem ismerem ezeket az embereket. – Torstelt sem? A nõ mereven a szemébe nézett. És a kihallgatás ebben a hangnemben fog folytatódni, szünet nélkül reggelig. Aztán nyolckor csöngetnek. Gilles Ottolini jött vissza Lyonból, hogy átvegye Chantal szerepét. – Nem, Torstelt sem. – Ha nem ismerte volna, miért írta volna bele a nevét a regényébe? Chantal hangja hamisan csengett. – A neveket véletlenszerûen szoktam választani, a telefonkönyvbõl nézem ki õket. – Tehát nem segít Gilles-nek? Daragane leüllt a nõ mellé a kanapéra és közelebb hajolt hozzá. Újra feltûnt neki a heg Chantal arcának bal oldalán. – Gilles nagyon számít önre… szeretné megírni azt a… Azt hitte, hogy minden, amit összegyûjtött és leírt, nagyon közelrõl érinti önt… Daragane ebben a pillanatban úgy érezte, mintha a szerepek felcserélõdtek volna, és már nem kell sok ahhoz, hogy „megtörje” a nõt, ahogy bizonyos helyeken mondják. A lámpa fényében jól látszott, milyen beesett a szeme és a keze hogy remeg. Most még sápadtabbnak látszott, mint amikor az ajtóban meglátta. BODROGHI CSILLA fordítása

611

Günter kunert

A krónikás A krónikás az idõtõl szenved, mégpedig krónikusan. Amit a jövendõk számára szó szerint lejegyez, nemrég még vér volt, tûz és zsold, agymassza, abroncsszoknya, nyaktiló, jéghegyütközés, bombázórepülés Hannover– Braunschweig–Nagaszaki fölött Csernobilig. A krónikás verejtékezik, retteg a saját mondataitól: egy napon minden szörnyûséget neki tulajdonítanak majd. Minden egyes sorral veszít ártatlanságából. Végül itt hever lesújtottan; meggyalázta a világ és saját szava.

Reggel hétkor Miután álmomban meghaltam, meglepett az ébredés. Akárcsak azelõtt, a mennyezeten ott lógott a lámpa. És a könyv még mindig az ágy mellett pihent, felütött lapja akár egy beteg madár szárnya. Az ablak felõl a két függöny között fényrés hirdette, a lét újrajátszása azonnal elkezdõdik. Utcai forgalom 612

távoli moraja társult hozzá, a folyton menekülõ közönségé. Ugyanarra az életre ébredünk: egy rejtélyes istenség fenyegetése ez, kinek álcája csupán az anyag a ruhatárban, és egy vállfán függ keresztre feszítve.

Határozott pillanat Amikor az óra megállt, megállt az idõ is. Minden mozdulat egyetlen pillanatba szorult. A meghalás örökre véget ért. A születés nem folytatódott. Megállt az öngyilkos zuhanása. És a szeretõ nem hagyta el soha többé a helyet, ahol testét rugóztatta. A léket kapott hajó nem süllyedt el, az utasok sikolya fennakadt a levegõben. A napok nem múltak többé. Még a férgek is abbahagyták a munkát. Csak Léthe folyója áramlott tovább, és magával sodort engem a képbõl.

613

Mi, normopaták1 Minél többet tapasztalunk, annál kevésbé értjük a világot: mindennapos megszokottsággá válik, mint minden egyéb. Mint a másik nem, a pohár bor, a szokásos önámítás, mint a könyvek: az alvás nélküli álmok. Még az ég is észrevehetõen idegenebb lett számunkra. Megfoghatatlan kékség, és fölötte az anyag könyörtelen süketsége. Micsoda ötlet, hogy az éjszakának kell követnie a nappalt, és nem fordítva. Egyik elháríthatatlan meglepetés követi a másikat. Mégis beérjük az élet egy kis szeletével: azt vesszük, ami adatik, a könnyen romló árut. Kérem, ne táncoljanak a körön kívül, akkor sem, ha már elhal a zene, az elcsépelt énekek éneke.

Csillagászati elmélkedés Mi a világ? Mielõtt felfognánk, elsiklik a megértés elõl. Hiszen õ a megfoghatatlan, csak a hitnek hiteles. Máskülönben töredékek halmaza. Hogy összerakható

1

Normopátia: kényszeres betegség, a normákhoz való feltétlen és merev ragaszkodás.

614

egésszé, a filozófusok és egyéb bolondok tévedése. Nézd, az elfújt levél akar kiállni az erdõért. De mi az erdõ? Mi a világ? Az, aminek csupán tükörképei érnek el téged. Vigasztalásod a barlanghasonlat: szeresd az elvonuló árnyképeket.

Berlin hajnali kettõkor Odalent világítanak a boltok, mintha meg akarnák könnyíteni a holtak útját. A városlakók lassan mumifikálódnak. Álomtalanul alszanak a gépkocsik. Úgy tûnik, nincs többé felébredés. Ami egyik vagy másik ablak mögött mozdul, csak a képzeletünk szüleménye. Ebben az órában lelassul a metropolis szívverése, és vele együtt a tiéd is. Fakó visszfény a szoba mennyezetén. Aki nem egészen e világból való, most életet színlelhet.

615

Gyötrelem Mint csepp a csepp után az áldozat koponyáján. Percre perc, napra nap. Szívdobbanásra szívdobbanás. Irgalmatlan szótlansággal: az idõ megáll, és meg nem áll. Mit vétettem ellene, hogy szorongat szüntelen jelenlétével? Aki nem született, sohasem hal meg: akár a számlap-arcú szörnyeteg.

Máshol viharok tombolnak, tenger árad, hajók süllyednek, vízként folyik a vér, pusztulások sora. A kávé csészénkbe csobog. A macska álmosan nyújtózik. Levelek peregnek csöndesen. A szélárnyékban sorsok: a tied meg az enyém, a fáradságosan, hiábavalóan gyûjtögetett Én. BENÕ ESZTER fordításai

616

José eduardo aGualusa

Miért kell megbámulni a csillagokat Malénak

Ez a legkevésbé sem kitalált történet Fortunato barátommal esett meg, aki egy szerencsétlen hajnalon anyaszült meztelenül ébredt egy nagy londoni szálloda folyosóján. Fortunato, aki az államigazgatás magas rangú tisztviselõje Luandában, azért ment Londonba, hogy részt vegyen egy hivatalnokoknak rendezett nemzetközi konferencián. A barátom jó szakemberként, mûvelt, jó ízlésû, természeténél és neveltetésénél fogva tisztességes emberként mély felelõsséget érez hazája állapotáért és az Angoláról külföldön kialakult képért. Kissé naivan hisz abban, hogy minden tisztességes szakembernek kötelessége ezen a képen javítani. Nyugat-Európa országaiban egy hivatalnok könnyen megõrizheti erkölcsi tartását. Arrafelé igazából az jelent gondot, ha valaki korrumpálódni szeretne. Mindenképpen némi bátorságra és képzelõerõre van szükség hozzá. Egy lényegében korrupt országban viszont éppen ellenkezõleg: a meg nem vesztegethetõ hivatalnokra mindenki gyanakvással és ellenérzéssel tekint; gyanakvással, mert senki nem hisz abban, hogy nem megvesztegethetõ („az ürgének biztos van valami a füle mögött”); és ellenérzéssel, mert zavarja a többiek gyarapodását. Úgyhogy egy korrupt országban élõ feddhetetlen köztisztviselõ számára nem elég, hogy szilárd erkölcsi tartással rendelkezik – kétszer olyan bátornak kell lennie, mint egy megvásárolható európai hivatalnoknak. De vele szemben, ezzel semmit nem nyer. Csak azért mondtam el mindezt, hogy még jobban bemutathassam a barátom személyiségét. Fortunato elment Londonba, hogy bizonyságot adjon az angolai hivatalviselõk szakértelmérõl, fegyelmérõl és tisztességérõl. Már az elsõ este visszautasította portugál kollégái egy csoportjának a meghívását, akik mindenáron el akarták õt vinni egy transzvesztita mûsorra („azok a pasik olyan nõiesek, hogy a valódi nõk elbújhatnak mellettük”), és a szobájába viszszavonulva a magával hozott írásos anyagokba mélyedt. Korán lefeküdt, meztelenül bújt a takaró alá és hamarosan elszunnyadt. Az éjszaka közepén felkelt, hogy vizeljen. Fortunato kiskora óta felriad éjszakánként, és kábán, félálomban kimegy pisilni. Aznap éjszaka is sikeresen könnyített magán, de visszatérõben eltévesztette az ajtót, és a szobából kiment a folyosóra, ahol álomittasan kóvályogva a félhomályban, belebotlott egy kerevetbe, és végignyújtózott rajta. Hajnalban arra ébredt, hogy reszket a hidegtõl, és nem tudta, hol van. Amikor nagy nehezen rájött, hogy mi történt, felpattant, és megindult a szobája felé… De az ajtó zárva volt! 617

– Legszívesebben öngyilkos lettem volna, de nem tudtam, hogyan. Ott álltam hajnali hatkor anyaszült meztelenül, egy néger, London egyik legelegánsabb szállodájának folyosóján. Miután az öngyilkosság gondolatát elhessegette magától, eszébe jutott a nagyanyja. Aki gyermekkorában a nagyanyja ölében sírja ki magát, az kétségbeesett pillanataiban mindig rá gondol. Fortunato nagyanyja Calombolocaban született, és villanyfényt csak felnõttkorában látott, amikor a férje egyszer elvitte Luandába. A várakozással ellentétben egyáltalán nem volt elragadtatva a várostól. Az idõs asszony szerint a nagyvárosok elektromos világítása azzal, hogy elhomályosítja a csillagok ragyogását, kárára van az emberiségnek. Meggyõzõdése volt, hogy amióta az emberek nem látják a csillagokat – és nem szembesülnek éjszakáról éjszakára a világmindenség határtalan, végtelen, fantasztikus nagyságával – kihalt belõlük az alázat és az alázattal együtt a józan ész. Azért fordult ki magából a világ, mondja úton-útfélen, mert az emberek tömegesen hátat fordítottak a természetnek, és az egyik hatalmas város a másik után nõ ki a földbõl. A meztelen Fortunato a szobája ajtajának támaszkodva állt egy darabig, és meghányta-vetette magában a nagyanyja bölcsességét. Arra a következtetésre jutott, hogy lehet benne valami: – Hirtelen rádöbbentem, mennyire nem fontos az, hogy meztelen vagyoke vagy sem. Beszállt a liftbe, lement a portára, és kérte, hogy nyissák ki a szobája ajtaját, mert véletlenül becsukta maga mögött. A portás, egy vörhenyes, hamisítatlan ír férfi fölnézett, és egy ember állt elõtte a maga teljességében. Hogy meztelen lett volna? Ezt a portás nem tudta volna megmondani. Csak egy tekintélyt parancsoló embert látott maga elõtt. Fogta a kulcsot, és kinyitotta neki az ajtót.

Az éjszaka, amikor lefogták a Mikulást Az öreg Pascoalnak hosszú, fehér, nagyon fehér szakálla volt, amely dúsan omlott a mellére. Hogy volt-e valamilyen formája? Nem: csak nõtt, nõtt bele a világba, burjánzott elvadultan. De ennek a szakállnak köszönhette, hogy munkát kapott. Meg annak, hogy albínónak született, olyan volt a bõre, mint egy gyíknak, és hatalmas sötét szemüveg mögé rejtett állandóan hunyorgó piros szemmel nézett a világba. Akkoriban már munkát sem keresett, mert biztos volt benne, hogy hamarosan meghal az utcán, valahol a városban, sokkal inkább az elkeseredés, mint az éhség miatt, mert nem kellett sokkal több ennivaló a számára, mint az a leves, amelyet minden este megkapott a Tábornoktól, meg az a néhány kenyérhéj, amelyet a 618

szemétgyûjtõkben talált. Éjszakánként a sörözõben aludt, egy takaró alatt a biliárdasztalon, amit ugyancsak a Tábornoknak köszönhetett, és az uszodáról álmodott. Negyven éven át dolgozott az uszodában – attól fogva, hogy megnyitották – mint mindenes. Tudott olvasni, számolni, és a missziós iskolából magával hozta a vallásos hitet, a tisztességet, a tisztaságot, meg a munka szeretetét. A fehérek kedvelték, Pascoal, gyere ide, Pascoal, menj oda, mondogatták, rábízták a gyerekeket, volt, hogy futballozni is elhívták (nagyon jó kapus volt), máskor beavatták a titkaikba, kölcsönkérték a szobáját egy-egy pásztorórára. Pascoal szobája a férfiöltözõ mellett volt. Az volt az otthona. A fehérek hátba veregették. – Pascoal az egyetlen néger Angolában, akinek az otthonában úszómedence van. Vagy nevettek: – Pascoal a legfehérebb fekete. Vicceket meséltek az albínókról: – Ismered azt a viccet a segédrendõrrõl, akit felkértek arra, hogy a Fajok Napján beszédet mondjon? Felment az emelvényre, krákogott, és belekezdett: „Itt, Angolában portugálok vagyunk mindannyian, fehérek, feketék, mulattok és albínók, mindegyikünk portugál.” A feketék viszont nem szerették Pascoalt. Az asszonyok összesúgtak, kiköptek, amikor elment mellettük, vagy ami még ennél is rosszabb volt, úgy tettek, mintha nem is látnák. A gyerekek kora reggel átmásztak a falon, és beleugráltak a medencébe. Fel kellett kelnie, és ahogy volt, alsónadrágban kergette ki õket az uszodából. Egy nap azután kéz alatt vett egy sörétes légpuskát, és az akácfák mögött megbújva lõdözött rájuk. Amikor a portugálok elmenekültek, Pascoal számára világossá vált, hogy vége a szép napoknak. Aggodalmasan figyelte a gerillák bevonulását, a lövöldözést, a kifosztott házakat. Igen nehezen viselte el, hogy megszállták az uszodát, és mindenkit „elvtársnak” szólítottak, mintha az embereknek már nem is volna nevük. A gyerekek, akiket Pascoal azelõtt a légpuskával kergetett el, most az ugródeszkáról pisiltek bele a medencébe. Egy napon azután elzárták a vizet. Nem nyitották meg sem másnap, sem harmadnap, soha többé. Nemsokára elfogyott a klór. A medencében elkezdett pangani a víz. Megsárgult, homályos sárga színe lett, majd még homályosabbá vált, és váratlanul beleköltöztek a békák. Pascoal eleinte megpróbálta a puskájával felvenni velük a harcot. De nem sok sikerrel. Hiába pusztította a békákat, még több jött a helyükbe, elégedett, hatalmas békák, amelyek a teliholdas éjszakákon hajnalig kuruttyoltak, elnyomva a távoli lövöldözés és a kutyák ugatásának a hangjait. Valamiféle fásultság költözött a házakba, és a város lassan pusztulásnak indult. Afrika – nevezzük így – visszahódította, ami hozzá tartozott. A veteményeskertekben kutat ástak. Az udvarokban tüzet gyújtottak. A fû kisarjadt az 619

aszfalt alól, benõtte a járdákat, a falakat és az udvarokat. A nõk mozsárban törték össze a kukoricát az ebédlõben. A hûtõszekrényekben cipõt tartottak. A zongorák belsejébe beköltöztették a nyulakat. Kecskék nemzedékei híztak kövérre az összerágott könyvektõl, gyarapodva bölcsességben, rászokva a francia irodalomra, vagy a közgazdaságra, vagy az építészetre. Pascoal leeresztette a vizet a medencébõl, elõvette megtakarított pénzét, és tyúkokat vásárolt belõle. Bocsánatot kért az úszómedencétõl: – Kedves barátom – mondta neki –, csak néhány hónapról van szó. Eladom a tojást, eladom a kiscsirkéket, veszek tiszta vizet, veszek klórt, és olyan leszel, mint annak elõtte. De a dolgok rosszabbra fordultak. Egy délután katonák jöttek, és elvitték a tyúkokat. Pascoal egy szót sem szólt. Pedig lehet, hogy mondania kellett volna valamit. – Mit képzel magáról ez az albínó – mondta ingerülten az egyik katona. – Biztosan fehérnek hiszi magát, nézzétek csak, pont úgy néz ki, mint a fehérek. Jól megverték. Félholtan feküdt a medence alján. Hónapok múlva újabb katonák jöttek. Hallották, hogy volt arrafelé egy albínó, aki tyúkokat tart, és mivel egy tyúkot sem találtak, természetesen megint jól megverték. A háború elmérgesedett. Repülõkrõl bombázták a várost, illetve ami még megmaradt belõle, ötvenöt napon keresztül. A harminchatodik napon egy bomba telibe találta az úszómedencét. Pascoal hetekig bolyongott a romok között. Egy napon dzsipben ülve három férfi jelent meg, egy fehér, egy mulatt és egy néger, mindhárman zakót és nyakkendõt viseltek. – Istenem, istenem – sopánkodott a mulatt, és lemondóan mutatott körbe a kezével. – Micsoda urbicidium történt itt, micsoda urbicidium. Pascoal nem tudta, mit jelent ez a szó, de megtetszett neki. „Micsoda urbicidium” – ismételgette, és még ma is, amikor eszébe jut az uszoda, órákon át csócsálja ezeket a szavakat: „Micsoda urbicidium történt, micsoda urbicidium.” Egy kék sapkás, láthatóan külföldi fehérekbõl álló különítmény egy esõs hajnalon magával vitte õt Luandába. Két napig kórházban volt, ahol ellátták a sebeit, és enni adtak neki. Azután elküldték. Az öreg attól fogva az utcán töltötte a napjait. Egy decemberi napon, amikor elviselhetetlen volt a meleg, Mutambában, a nemrég megnyílt szupermarket indiai vezetõje odalépett hozzá: – Szükségünk volna egy Mikulásra – mondta. – Neked nem kell külön szakállt venni, meg különben is olyan északias formád van, úgyhogy hitelesebb volna a dolog. Napi háromezret fizetnénk. Rendben? Csak annyi volt a dolga, hogy naphosszat ott álljon a szupermarket elõtt piros pizsamában, sipkával a fején. Mivel elég sovány volt, két párnát kötöttek rá deréktájon. Pascoal majd belehalt, olyan melege volt, egész nap izzadt a tûzõ napon, de hosszú évek óta elõször érezte boldognak magát. Beöltözött, és a kezében tartott zsákból ajándékokat osztogatott a gyerekeknek (óvsze620

reket, amiket egy svéd magánszervezet adományozott az Egészségügyi Minisztériumnak), a szülõket pedig befelé terelgette az üzletbe. – Én vagyok a becsali Mikulás – magyarázta a Tábornoknak. A múlt század elsõ felében Angolában becsalinak nevezték azokat a fizetett embereket, akik egy-egy kereskedés ajtajában állva hívogatták befelé a vásárlókat. Pascoalnak napról napra jobban tetszett ez a munka. A gyerekek kitárt karral futottak felé. A nõk nevettek, cinkosan kacsingattak (de egy nõ sem mosolygott rá); a férfiak tiszteletteljesen üdvözölték: – Jó napot kívánok, Mikulás! Mi a helyzet az ajándékokkal az idén? Az öregember leginkább az álmélkodó utcagyerekekkel rokonszenvezett. Körbevették. Megkérdezték tõle, hogy megérinthetik-e a zsákját. Egy csenevész kisfiú megrángatta a nadrágját: – Mikulás bácsi – esengett –, adj nekem egy lufit. Pascoalnak szigorú utasításba adták, hogy csak azoknak a gyerekeknek oszthat az óvszerbõl, akiket felnõtt kísér, de még azok közül sem mindegyiknek. Az utasítás egyértelmû volt: az utcagyerekeket el kellett hajtania. Két héttel késõbb, amikor a bolt bezárt, Pascoal úgy döntött, hogy nem veti le magáról a jelmezt, és abban a maskarában vonult be a sörözõbe. A Tábornok látta, de nem szólt semmit. Némán tette le elé a levest. – Micsoda nyomor van ebben az országban – sóhajtozott az öregember, miközben a levest szürcsölte –, érthetõ, hogy annyi a bûntett. Aznap éjszaka nem álmodott az uszodával. Látta, hogy az égbõl egy csodaszép asszony ereszkedik alá, és megáll a biliárdasztal mellett. Hosszú, csillogó kövekkel ékes ruha volt rajta, a fején pedig aranyos korona. Fény áradt a testébõl, mint egy lámpásból. – Te vagy a Mikulás – mondta neki az asszony –, azért küldtelek ide, hogy segíts a boldogtalan gyermekeken. Menj el az üzletbe, rakd tele a zsákodat játékokkal, és adj belõlük minden gyereknek. Az öregember kábán ébredt. Az éjszaka sötétjében a biliárdasztal körül fénylõ por szállongott. Újra magára húzta a takarót, de nem jött álom a szemére. Feltápászkodott, magára húzta a Mikulás-ruhát, fogta a zsákját, és kiment az utcára. Nemsokára már Mutamba-ban járt. A hatalmas üzlet úgy csillogott-villogott a néptelen téren, mint egy repülõ csészealj. Az elsõ kirakatot megtöltötték a Barbie babák, mindegyiknek más ruhája volt, de mindannyiuk arcán ugyanaz az unott mosoly ült. A másik kirakatban transzformerszfigurák, mûanyag pisztolyok és elektromos autók voltak. Pascoal tudta, hogy ha ennek a kirakatnak az üvegét betöri, akkor átnyúlhat a rácson, és kinyithatja az ajtót. Fogott egy követ, és betörte az üveget. Amikor már kifelé tartott a dugig töltött zsákkal, megjelent egy rendõr. De ebben a pillanatban fénnyel telt meg mögötte a sarkon álló egyik akácfa, és Pascoal meglátta az asszonyt, aki a felsziporkázó virágok közül egyenesen rá mosolygott. A rendõr ebbõl láthatólag semmit nem vett észre. 621

– Vén gazember – kiáltotta. – Megmondanád, mit viszel ebben a zsákban? Pascoal érezte, hogy nyílik a szája, és önkéntelenül ezek a szavak buknak ki rajta: – Rózsákat, uram. A rendõr elképedve nézett rá: – Rózsákat? Részeg vagy, öreg?... Visszakézbõl megpofozta. Kivette a pisztolyát a pisztolytáskából, és az öregember fejére célozva ráüvöltött: – Rózsákat, mi? No, akkor mutasd meg nekem azokat a rózsákat! Az öregember tétovázott. Azután felpillantott a virágzó akácfára, és megint meglátta a csodaszép asszonyt, aki rámosolygott a fénysugarak közül. Megfogta a zsákot, és egész tartalmát odaborította a rendõr lába elé. Rózsák hullottak ki belõle. Igaz, mûanyagból – de rózsák voltak.

Borges pokla Alexandra Lucas Coelhónak

Jorge Luís Borges rögtön tudta, hogy meghalt, amikor lehunyta a szemét, hogy még jobban hallja a Genf fölött megsûrûsödõ éjszaka távoli neszeit, és újra látott. Elõször igen erõs vörös fényt érzékelt, amelyrõl azonnal kitalálta, hogy a szemhéján áttûzõ nap ragyogása. Kinyitotta a szemét, a fejét oldalra fordította, és sûrû zöld árnyak sorára esett a tekintete. A hátán feküdt egy banánültetvényen. Ettõl rögtön rosszkedve támadt. Banánpálmák?! Mindig úgy képzelte el a mennyországot, mint egy hatalmas könyvtárat: folyosók és lépcsõk, újabb folyosók és lépcsõk, amelyeket még újabb folyosók és lépcsõk végtelen sora követ, telis-tele könyvekkel, egészen a mennyezetig. Feltápászkodott. Nagy nehezen kiegyenesedett, elég kényelmetlenül érezte magát saját, váratlanul megfiatalodott testében (amikor meghalunk, ifjan éledünk újjá, de Borges nem emlékezett arra, miért történik így). Lassan megindult a banánpálmák között. Kevéssé volt valószínû, hogy találkozzon egy ismerõssel, azaz valakivel, akitõl olvasott volna bármit is. Vagy olyan valakivel, akirõl valamit is olvasott volna. Ebben az esetben ez a valaki egy kicsit kevésbé ismerõs vagy egy kicsit kevésbé valaki volna, vagy egyik és másik is. Az ültetvény a végtelenbe nyúlt. Kétségei támadtak: lehet, hogy nem is a mennyországba jutott, hanem a pokolba. Amerre csak nézett, hosszú zöld leveleket látott és sárgálló, súlyos banánfürtöket, s az egyhangú tájkép fölé vakító kék ég borult. Sehol egy könyv, állapította meg lehangoltan Borges. Ha 622

járna arra legalább egy tigris – természetesen metaforikus értelemben vett tigris, amelynek elnyúló csíkjaiban titkos ábécé rejtõzik –, vagy volna egy labirintus, esetleg egy rózsaszínû utcasarok (elég volna egy sarok is), de semmi: csak banánpálmák, banánpálmák és banánpálmák. Banánpálmák, ameddig ellátott. Fáradságot nem érzett, de egyre kedveszegettebben gyalogolt a végtelenbe nyúló ültetvényen. De mintha körben járt volna. Mintha nem is járt volna. Bárcsak megint vak lehetne. Egy vak, aki nem lát, jóval több színt képzelt volna maga köré – nem is szólva a sejtelmes árnyalatokról. Hogy van az, hogy valaki Svájcban hal meg, és banánpálmák között réved fel az örök életre? Borges nem szerette Latin-Amerikát. Argentína, ahogy azt mindenki tudja (úgyszólván), európai ország, amely szerencsétlenségére határos Brazíliával, Chilével, Uruguayjal és Paraguayjal. Borges ezt soha nem tudta megemészteni. Ahogy a népes szomszédságot sem. Az indiánokat még úgy-ahogy elviselte. Jó szolgálatot tettek az irodalomban, és különben is már kihaltak. De a négereket és a félvéreket nem szívelte, leginkább azért, mert azt a nagy tragédiát, amit az élet jelentett – az élet, ó, Istenem! – folytonosan zajos mulatságokban oldották fel. Borges európainak érezte magát. Szívesen olvasta a görög klasszikusokat (szerette volna görögül olvasni õket). Szerette a hatalmas székesegyházak roppant csöndjét. Ebben a pillanatban megpillantott valamit. Egy halovány, ruhátlan nõi alak lebegett a banánpálmák fölött. A nõ aludt, arcát a nap felé fordította, két kezét a mellére tapasztotta, és nagyon szép volt, de ez Borgest nem hozta különösebben lázba (a tigriseket mindig érdekesebbnek találta). Szörnyû sejtés támadt benne. Isten összekeverte õt egy másik latin-amerikai íróval. Ezt a mennyországot Gabriel García Márquez számára gondolták el, csak neki készülhetett. Jorge Luís Borges leült a nedves földre. Felnyúlt, leszakított egy banánt, és megette. Gabriel García Márquezre gondolt, és hirtelen megint feltolult benne az irigység. A kolumbiai író egy napon lehunyja a szemét, hogy jobban hallja az éjszaka távoli neszeit, és amikor újra kinyitja, hanyatt fekszik egy könyvtár hûvös kõlapjain. Végigmegy a folyosókon, felkaptat a lépcsõkön, újabb folyosókon halad végig, azután újabb lépcsõk és újabb folyosók következnek, és mindenütt könyvek vannak, ezernyi, milliónyi könyv. Egy végtelen labirintus, amelynek falait mennyezetig érõ polcok borítják, és rajtuk minden már megírt és még megírásra váró könyv, az emberi nyelvek összes szavának valamennyi kombinációja. Jorge Luís Borges egy újabb banánt hámozott magának, és ebben a pillanatban mosoly – vagy valami olyasféle – terült szét az arcán. Váratlanul megvilágosodott elõtte ennek a tragikus tévedésnek a jelentõsége: ha igaz az, hogy a másik mennyországa az most az õ pokla, akkor az õ mennyországa bizonyosan pokol lesz a másik számára. Borges meghámozta és megette a banánt. Ízlett neki. Végeredményben nem is olyan rossz ez a pokol. PÁL FERENC fordításai 623

A negyedik angyal Miután az elsõ angyalt megteremtette, Isten egy pár hatalmas szárnyat ajándékozott neki. Elmagyarázta, hogy a szárnyak inkább a hit, mintsem a repülés eszközei. – A madarak – mondta az angyalnak – a hit által repülnek. Az angyal megfigyelte, hogyan repkednek szárnyaikkal csapdosva és lábaikat maguk alá hajtva a madarak, és utánozta õket. Öt hónap múlva már szert tett némi jártasságra, sõt néhány csavart is meg tudott csinálni, beleértve a zuhanórepülést követõ duplaszaltót. Még nem lehetett azt mondani rá, hogy olyan, mint egy sas, de azért már egy csirkével sem lehetett összetéveszteni. Nos hát: repült. – És most vesd le õket. – mondta neki Isten, aki mindennap tapintatos távolságból csendesen figyelte az angyalt. – Vesd le a szárnyaidat, és repülj. Az angyal hitetlenkedve nézett Rá. Tiltakozni kezdett: – Hát bolond vagyok én, te Isten?! Egy nagy szart veszem le a szárnyaimat! Isten, aki tudvalevõleg brazil, se azt nem furcsállta, hogy az angyal beszél portugálul, se pedig azt, hogy erõs riói akcentusa van. A nyelvet és a kiejtést Tõle tanulta. Mindazonáltal ráébredt, hogy az angyal híján van a legfontosabbnak, vagyis a hitnek, már ha nem számítjuk a kicsit választékosabb neveltetést, végtére is, ha jobban belegondolunk, mégiscsak egy angyalról volt szó, még ha egy igen kezdõ angyalról is, és így aztán egy hirtelen ideges mozdulattal visszaküldte õt a nemlétbe. A második angyal kétségkívül sokkal józanabb és kifinomultabb valaki volt. Hirtelenszõke és törékeny. Minden ízében angyal. Fejét hosszú sörény borította, amit szeretett mindig tisztán és befonva, csinos lófarokban hordani. Sokkal gyorsabban megtanult repülni, mint az elsõ angyal, ráadásul olyan egyedi technikát használt, hogy a madarak elszégyellték magukat, ha látták. Ennek ellenére, mikor Isten megkérte, hogy vegye le a szárnyait, és így, teljesen meztelenül egy szikla tetejérõl rugaszkodjon neki, akkor õ is tiltakozott. – Jaj, Istenem! Az Úr tudja, hogy ezt én nem teszem meg. Az Õ kegyelmébõl bármit megteszek, bármit, érti?, megteszek bármit, de ezt nem, ezt nem teszem meg. Remegõ és alázatos hangon, minden pimaszság nélkül mondta el mindezt, úgyhogy a Teremtõ megszánta, és hagyta elmenni. Az angyal a szárnyait rózsaszínre festette, és csatlakozott egy csapat flamingóhoz. Mondják, még manapság is látni néha vöröslõ alkonyatokon Afrika egy isten háta mögötti mocsarában, ahogy egy angyal szokatlanul kecsesen repül egy flamingófelhõ közepén. Látni, ahogy repül, és nevet. Én még soha nem láttam, de elképzelhetõ, hogy így van. 624

A harmadik angyalt Isten sokkalta gyakorlatiasabbnak és vakmerõbbnek teremtette. Ez az angyal rövid bajuszt viselt, tisztelettudó volt, és csak keveset beszélt. A repüléshez nem kellett erõlködnie, de semmiféle sárm sem volt abban, ahogy csinálta. Letelepedett a mangófák vagy más hasonlóan magas és dús lombú fák ágaira, majd képes volt egész délutánokat ott ülni, miközben erõs bajszát simogatta, mangót evett, és élvezte a hûs árnyékot meg a madarak énekét. Amikor aztán Isten megkérte, hogy menjen fel a szikla tetejére, vegye le a szárnyait, és ugorjon, akkor nem ellenkezett. Nem mondott semmit. Odarepült a sziklához, levette a szárnyait, és ugrott. Abban a tragikus pillanatban nyilvánvalóvá vált, hogy amennyire nagy volt benne a fegyelem, annyira nem volt benne hit. Jobban mondva, ahogy azt Isten megpróbálta neki elmagyarázni, miközben sebesen zuhant a fenyegetõen éles sziklapengék felé, a cél helyett minden hitét az eszközbe vetette. A becsapódás végzetes volt. Az Úristen megundorodott az újabb szerencsétlen eset miatt. Sok idõbe telt, amíg újra összeszedte magát. Végül egy újabb próbát tett. Negyedik próbálkozásából egy vidám, sõt talán egy csöppet együgyû angyal született, aki mindenekelõtt az éneklést és a táncolást szerette, amiket egyébként õ maga talált föl. A repüléshez láthatólag nem volt különösebben nagy a tehetsége. Mindazonáltal, amikor Isten azt mondta neki, hogy vesse le a szárnyait, és próbáljon nélkülük, csakis a hit erejére támaszkodva repülni, mindössze enynyit kérdezett zavartan: – És ez lehetséges? Majd ledobta a szárnyait, lekémlelt a mélységbe, behunyta a szemeit, és elképzelte, ahogy a testében újabb szárnyak bomlanak ki, és kezdenek csapdosni. Ezzel a két kajlábbnál kajla szárnnyal emelkedett fel az égbe. Isten pedig örvendezett. Ezt követõen ebbõl az angyalból számos, többlégiónyi újabb angyalt formázott, de közülük csak kevesen, nagyon kevesen voltak képesek arra, amire a negyedik. Mondják, hogy ez a szárnyatlan angyal itt jár közöttünk, mint egy titkos ügynök. Mint egy harctéri megfigyelõ. Mint egy ismeretlen tanú. De a második angyal valószínûleg sokkal boldogabb. PÁL ZSOMBOR SZABOLCS fordítása

625

Patrick Modiano

Sodrásban Annecyban születtem. Amikor apám hároméves koromban meghalt, anyám egy környékbeli henteshez költözött. Sosem voltam valami jó viszonyban anyámmal. Néha meglátogattam az új férjével, de mindig is éreztem, hogy feszült a viszony közöttünk. Azt hiszem, rossz emlékeket ébresztettem benne. Anyám kemény asszony volt, haragos természetû, egyáltalán nem olyan érzelmes, mint én. Mindig féltem a dühkitöréseitõl. Olyankor habzott a szája, és csak üvöltött azzal a jellegzetes északi akcentusával. Furcsa egy páros voltak, a férje meg õ. A kefefrizurás beesett arcú férfi olyan volt, mint valami szigorú pap, aki csak azt lesi, mikor leplezheti le a bûneidet. Már korábban is észrevettem, hogy anyám egyre maszkulinabb a hatására. Nem voltak szerelmesek egymásba, inkább úgy éltek együtt, mint egyik bajtárs a másikkal, vagy plébános a házvezetõnõjével. Gyerekük sosem született. Volt-e egyáltalán olyan idõ, amikor anyám szerelmes volt apámba? Úgy fest a dolog, hogy a szerelem egyáltalán nem érdekelte anymat, sõt még viszolygott is tõle, a születésem pedig baleset volt az életében. Nagynéém, anyám nõvére úgy-ahogy gondomat viselte gyerekkoromban. Õ sem volt az a kifejezetten érzelmes típus. Nem bízott a férfiakban. Tulajdonképpen senkiben sem bízott. Bennem sem. Igazság szerint vele sem volt valami mély lelki kapcsolatom. Nekem egyik se jelentett sokat. Gyerekkori emlékeim nem voltak sem különösebben jók, sem különösebben rosszak. Azt hiszem, ha apám nem hal meg, jól kijöttünk volna, akkor minden másképpen alakul. Nekem mindig azt mesélték róla, hogy „forrófejû ember”, és bizony hosszú idõbe telt, mire rájöttem, mit is jelent ez pontosan. Ötéves koromtól a Marquisants Szálló közelében lévõ Szent Anna Iskolába jártam. Nagynéném Veyrier-du-Lacban élt. A veyrier-i meg talloires-i villákban élõ tehetõs embereknél dolgozott. Takarított, fõzött, bevásárolt. Fiatalkorában az annecyi Kaszinó közelében lévõ szállodában dolgozott, és késõbb is jó kapcsolatban maradt a tulajjal. A férfi mindig kisegítette, ha pénzügyi nehézségei támadtak. Sosem kellett félteni a nagynénémet, az biztos. A Szent Annában mindig osztályelsõ voltam, az igazgatónõ ezért azt tanácsolta a nagynénémnek, hogy írasson be a lánygimnáziumba. Jó érzékem van a francia nyelvhez és irodalomhoz, mondogatta, „még sokra vihetem”. De a nagynéném nem hallgatott rá. Az apácáknál lettem bentlakó; az internátus nagyjából húsz kilométerre volt Annecytól, Le Grand-Bornard környékén. Nem mintha nagynéném szorosabbra akarta volna fogni a gyeplõt, egyszerûen meg akart szabadulni tõlem. Tizenkét éves voltam. Anyám a kisujját sem mozdította azért, hogy velük éljek. A hentes férje sem. Ha nagy ritkán látogatóba mentem hozzájuk, folyton magamon éreztem a 626

férfi szigorú tekintetét. Késõbb megértettem, nem kifejezetten engem tüntet ki ezzel, minden nõre ugyanígy néz. A pasas a rossz megtestesülését látta a nõkben, és lehet, hogy anyámat is meggyõzte igazáról. Az volt az érzésem, anyámban is inkább férfit szeretett volna látni. Az úgynevezett családi életrõl a leghalványabb elképzelésem sem volt. Ha jobban belegondolok, nem is biztos, hogy tetszett volna az a fajta élet. Túlságosan független személyiség voltam. Gyakran éreztem, hogy legjobb volna egyedül. Ki nem álltam volna a vasárnapi családi ebédeket, a fiú- és lánytestvéreket, unokatestvéreket, családanyákat, az elsõáldozós vacsorákat, születésnapokat, karácsonyokat… Egyetlen dolgot szerettem volna csak, hogy kettesben élhessünk apámmal, már ha el nem veszítem annak idején. Õ biztos beíratott volna a gimnáziumba, akkor most volna érettségim. Az internátusban nagyobb fegyelem volt, mint a Szent Annában. Kezdetben a kicsik, késõbb a nagyok hálótermében aludtam. Az éjszakás nõvér kilenckor fújt takarodót, az éjjeli lámpák kékes fényt árasztottak. Jobb lett volna sötétben aludni. Negyed hétkor ébresztettek minket. Gyors mosakodás a vályúra emlékeztetõ hosszú mosdóknál. Levetkõzni nem volt szabad. Úgy kellett rejtegetni a testünket, mint valami szégyellni való dolgot. Hogy miért, nem értettem, de az a helyzet, hogy nem is nagyon akartam soha megérteni. Felkelés és mosakodás után irány a kápolna. Egy óra tanulás az osztályteremben. Utána reggeli az ebédlõben. Tejeskávé cukor nélkül, egy szelet kenyérrel. Kevés lekvár. Vissza az osztályterembe. Ebéd. Csendes pihenõ. Szilencium. Szünet és uzsonna, szelet kenyér, kis darab étcsokoládé. Este tanulószoba. Vacsorára csak egytálétel, puliszka. Hús soha. Kápolna. Lefekvés. Másnap az egész kezdõdött elölrõl. Minden második csütörtök délután sétálni mentünk a környéken. Vagy otthon maradtunk, és a varrószobában varrtunk, stoppoltunk… Egy kis tranzisztoros rádió volt az egyetlen kapcsolatom a külvilággal, még a nagynénémtõl kunyeráltam, persze, azt is el kellett dugni. Azt hallgattam esténként a hálóteremben, meg az ebéd utáni csendes pihenõ idején, az iskolaudvar valamelyik eldugott zugában. Annak az évnek az áprilisában is ezen a kisrádión hallgattam a híreket, amikor betöltöttem a tizenötöt: két-három napig mindenki azt hitte, valószínûleg be fogják vetni az Algériában állomásozó hadtest ejtõernyõseit Franciaországban. Bárcsak kitörne a polgárháború, reménykedtem. Akkor a felnõtteknek nem lenne többé hatalmuk felettünk, én pedig kihasználnám az általános felfordulást, és megszöknék. Sajnos másnapra, vagyis vasárnap estére minden visszatért a rendes kerékvágásba. Bentlakásos éveimben senki olyannal nem ismerkedtem meg, akirõl legalább valami halvány emléket megõriztem volna. Viszont tizennégy éves koromtól egyre csak a NAGY SZERELMET vártam. Hiába, akkoriban még senki sem dobogtatta meg a szívemet. Azokban az években valamiféle köd takart 627

minden arcot, és köd takarta az életem minden kis részletét is. Olyannyira, hogy néha már azon gondolkodom, nem csak álmodtam-e az egészet. Mint valami gyakran visszatérõ álomban, úgy látom magam újra meg újra a hálóterem kék lámpáinak tompa fényében. * Vasárnap esténként mindig a buszra vártam, azzal utaztam vissza az internátusba. A buszmegálló a veyrier-du-lac-i polgármesteri hivatal elõtt volt, hatalmas platánfa szomszédságában. Valamiért csakis az õszi meg a téli vasárnap estékre emlékszem. Már besötétedett. Felszálltam a buszra, az annecyi végállomáson, persze már az összes ülõhelyet elfoglalták. Középen végig sok utas állt, szorosan egymás mellett. Vasárnapjukat Annecyban töltõ, hazafelé tartó parasztok. Eltávozásról visszatérõ katonák. Gyerekek. Kutyák. Én is mindig álltam, pont a sofõr mögött. A busz elindul. Szép komótosan döcög. Jobb felé, az útelágazás elõtt, egy kicsit lejjebb a Hársfasor-villa díszes bejárati kapuja tûnik fel, nagynéném egyik nyáron az ott nyaraló amerikaiaknál dolgozott. Ahogy a busz rákanyarodik a Bluffy-hágóhoz vezetõ útra, a menthon-saintbernard-i vár úgy néz le a hegycsúcsról, mint valami elvarázsolt kastély. Elhaladunk az alexi temetõ mellett. Következik a glières-i háborús emlékmû meg a katonatemetõ. Nekem úgy mesélték, a fennsíkon apám is harcolt a partizánokkal a németek ellen. Szerintem apám is ugyanolyan hõs volt, mint õk, még akkor is, ha õ nem a háború alatt halt meg, hanem pár évvel késõbb. A busz a falu fõterén állt meg, de nekem még néhány száz métert kellett gyalogolnom, egyenesen elõre. Mindig egyedül utaztam. Soha egyetlen lány sem jött velem a buszon. Õk a környékbeli falvakban laktak. Sylvie-t kivéve, õ Annecyban lakott, vele késõbb is barátnõk maradtunk, a Megyefõnökségen kapott állást. De õt a szülei mindig autón hozták-vitték. Szóval egyedül baktattam az úton, és gyakran eszembe jutott, milyen jó volna innen elmenekülni. Csak sarkon kéne fordulni, és a fõtéren megvárni a kilencórás buszt Annecyba. Ugyanaz az út, csak visszafelé. Fél tízre már ott is volnék az annecyi végállomáson, a pályaudvar elõtt. Ha volna pénzem, egyetlen percig sem maradnék Annecyban. Ahogy leszállok a buszról, rögtön megvenném a vonatjegyet Párizsba, és várnám az éjszakai vonatot. De akkor még nem volt bátorságom megtenni ezt a nagy lépést. Így hát egyszer csak ott találtam magam a többi lány közt a kápolnában, a vasárnap esti istentiszteleten. A padtársam szõke lány volt, az apja Cruseilles-ben volt patikus. Szerintem ez a lány is ugyanolyan boldogtalan lehetett az internátusban, mint én. Néha kölcsönadtam neki a kisrádiót. Sokat beszélgettünk az iskolaudvaron, pedig tilos volt kettesben félrevonulni. Vagy egyedül kellett lennünk, vagy csoportban. Egyre csak esett az esõ, az öt hónapnyi hóval és mindinkább elviselhetetlenebb bezártsággal fenyegetõ, végeérhetetlen novemberi esõ. A cruseilles-i lány két doboz altatót lopott az apja patikájából. Az egyik dobozt nekem adta. Ha öngyilkos akarsz lenni, mondta, csak be kell venni az összes tablettát, 628

és kész. Meg azt is mondta, nem árt, ha magamnál tartom a dobozt. „Így csakis tõlünk függ, mikor akarunk pontot tenni az életünk végére mondta. És akkor soha senki nem tehet ellenünk semmit. Soha senkinek nem tartozunk elszámolással. Szabadok leszünk.” És milyen igaza volt. Attól a pillanattól fogva, hogy a doboz altató ott lapult a zsebem-ben, egészen megkönnyebbültem, és már nem is zavart annyira az internátusi fegyelem, meg az a sok szidás sem, amit az apácáktól kaptam. A cruseilles-i szõke lány egy nap egyszer csak eltûnt. A többiek szerint kirúgták, az apácák „tiltott” könyveket találtak az éjjeliszekrényében. Én persze tudtam, hogy miniatûr lámpával rendszeresen olvasott a hálóteremben. Attól fogva üres volt a mellettem lévõ hely az osztályban. Még ma is megvan viszont az altató, amit kaptam tõle, néha kifejezetten sajnálom, hogy annak idején nem vettem be az egészet. * A vakációkat mindig a nagynénémnél töltöttem, Veyrier-du-Lacban. Segítettem neki a környékbeli villákban takarítani meg bevásárolni. Cserébe adott egy kis zsebpénzt. Tizennégy-tizenöt évesen idõsebbnek néztem ki a koromnál. Egyik délután egy párizsi ügyvéd villájában dolgoztunk, aki minden évben Chavoires-ba jött nyaralni; az ügyvéd, mély hangon, ezt mondta: „Ördögi szépség ez a maga unokahúga.” Ott állt a könyvtárszobában, és csak mosolygott rám, hátrafésült õsz hajában kékesszürke hullámok. Ördögi szépség. Fogalmam sem volt, mit akar ezzel mondani, de elég ijesztõ volt. Ugyanazt a félelmet éreztem, mint amikor apámról azt mondták, „forrófejû ember”. A villákban lakó velem egyidõs fiúk és lányok idõnként szóba álltak velem. De éreztem, hogy ott a távolság közöttünk. Nagypolgárok, tehetõs családok fiai és lányai voltak. Lyoniak, vagy ritkábban párizsiak. Voltak azért környékbeliek is. Az annecyi Sportklub strandjára meg a Marquisats Szálló Jachtklubjába jártak, teniszeztek. Táncesteket is szerveztek. Teniszruha, hosszú elõrehulló haj, mokaszin, blézer. Mondjuk, az igaz, hogy csak távolról nézegettem õket. Tizenhat voltam, nyáron egy nagy talloires-i villában dolgoztunk. Esténként felszolgáltunk a nagynénémmel. A háziúrnál és feleségénél mindig nagy vendégjárás volt. Délutánonként golfozni jártak Aix-les-Bains-be. A szõke nõ igazi finom úriasszony. Négy gyerekük volt, két nagyjából velem egykorú lány, egy tizenkilenc éves fiú meg egy huszonöt éves, õ Algériában töltötte a katonai szolgálatát. Az idõsebbik fiú azon a nyáron azért jött Talloires-ba, mert hosszabb eltávozást kapott. Szõke volt, homlokába hulló hajtinccsel, meg olyan ábrázattal, amit Sylvie barátnõm „romantikusnak” mondott volna. Gyakran vágott álmodozó vagy feldúlt képet, de a testvéreivel mindig foghegyrõl beszélt, kora reggel felébresztette õket, hogy menjenek teniszezni vagy a Marquisats Szálló 629

Jachtklubjába. Reggelenként a villa parkjában a két fiútestvér úgynevezett „fekvõtámaszversenyt” rendezett. Az nyert, aki hosszabb ideig tudott a gyeppel párhuzamosan ki- meg benyújtott kézzel támaszkodni. A szõke fiú szobáját raktam épp rendbe, és miközben bevetettem az ágyat, az éjjeliszekrényen észrevettem egy könyvet, a címére még ma is emlékszem: Hogy megy az idõ… Az ágy fölött a falon jókora fénykép lógott az édesanyjáról, az íróasztalon pedig egy tõr hevert, bõrtokban. Többször is láttam teniszezni, mindig másik lánnyal. Ha jól vettem ki a dolgot, õ volt a mama kedvence, de a fiú is nagyon ragaszkodott az anyjához. Velem nagyon lekezelõen viselkedett. Egyik este érzelemmentes hangon odavetette, hogy hozzak egy pohár narancslevet. Egy reggel meg, kicsit kedvesebben, megkért, mintha teljesen magától értetõdõ volna, ugyan tisztítsam már ki a mokaszinját. Máskor meg azt mondta: „Ha látja Mamát, mondja meg neki, hogy az estét Genfben töltöm…” Életemben elõször hallottam valakitõl a „mama” szót így ejteni. Hát, ha én beszéltem volna valakinek az anyámról, egyszerûen azt mondom: „anyám”. Egyik este, úgy kilenc óra tájban, valahogy kettesben maradtunk. Én a konyhában voltam, épp végeztem a mosogatással. Õ meg azt mondta: – Hozzon nekem, kérem, egy whiskyt a szalonba… Tálcára raktam az üveget, az ásványvizet, jeget, poharat. A szalont félhomályba vonta a mennyezeti lámpa. A fiú a kanapén ült. Leraktam a tálcát a dohányzóasztal közepére. Éreztem, hogy egyfolytában engem néz. Mintha zavarban lett volna, sõt egyenesen félénknek láttam: – Hány éves vagy? Csak így, hirtelen. Tizenhat, válaszoltam. Utána néma csend. – Van barátod? Azt mondtam, nincs. Belekortyolt a whiskybe, én meg csak álltam ott. Nem ültem le, persze. – Nekem a te korodban már egy csomó barátnõm volt… Arrogánsan mondta, mintha leckéztetni akarna. Legszívesebben otthagytam volna. Szenvtelenül így szólt: – Csinos egy lány vagy, hallod… Aztán hirtelen, megmerevedett arccal: – Megtenné, hogy felmegy a szobámba? Ma sem tudnám megmondani, miért mentem fel. Felkapcsolta az éjjeli lámpát. Megfogta a vállamat, és szinte erõszakkal leültetett az ágy szélére. Aztán megcsókolt. Hosszan, kitartóan, mint tizenhárom éves korunkban a fiúk, akik közben nézték az órájukat, mert „ki tud hosszabban csókolózni”t játszottunk. Egy kicsit meg is lepõdtem, hogy az õ korában még így csókolózik. Hirtelen mozdulattal hátralökött az ágyon, és mellém feküdt. Újra megcsókolt, mintha megint valami csókrekordot akart volna megdönteni. Aztán egy kicsit arrább húzódott. Csak feküdtünk, egymás mellett. Felkelni 630

nem mertem. Rágyújtott egy cigarettára. Úgy láttam, egy kicsit ideges. Megkínált. Nem kérek, mondtam. – Te még igazi kislány vagy? – kérdezte. Mi a fenét jelent, hogy igazi kislány? Nem válaszoltam. – Úgy értem… szûz vagy? Olyan hidegen és kutakodón kérdezte, mint valami orvos. Fogalmam sincs, mondtam. Elfordítottam a fejem. Tekintetem hirtelen az anyja fényképére esett. Rám feküdt. Úgy éreztem, mindjárt megfulladok. Hozzám bújt, de mivel ruha volt rajta, semmi sem történt. Megint az „évszázad leghosszabb csókja”. Az égvilágon semmit nem váltott ki belõlem. Éreztem, hogy õ maga sem hisz az egészben, közben pedig egyre az járt a fejemben, amit az orvos- vagy plébános-hangon az elõbb kérdezett. Azon gondolkodtam, lehet, hogy a teniszezõs lányokkal is így szokott viselkedni. Kétszer nem láttam ugyanazzal. Még mindig rám tehénkedett. Kitartóan próbált belecsókolni a nyakamba. Olyan mesterkélt volt az egész. Saját magát is erõltette. Megint nekikezdett, akkor arra gondoltam, muszáj-e nekem itt maradni, hogy miért vagyok ott. Az anyja egyfolytában minket nézett a fényképrõl. – Olvassak valami szépet, akarod? Ezen a kérdésen eléggé meglepõdtem. Az éjjeliszekrény felé nyúlt, és elvette a Hogy megy az idõ… címû könyvet. – Ez nagyon szép… Az a címe a résznek, hogy „Toledói éjszaka…”. Elkezdett olvasni, ugyanazon a kimért orvos- meg plébánoshangon. Egy szerelmespár toledói szállodában töltött éjszakájának leírása volt. „Fekszenek meztelenül, egymás mellett… Mint az ártatlanság kertjében, közben odakint a spanyol éjjel…” Folytatta az olvasást: „Fiatal férfitest, elõtte a zsákmánya hever… Testvéri küzdelem…” Felnevettem. Õ csak bámult rám, álmélkodva. Lerakta a könyvet kettõnk közé. Hirtelen megkeményedett a tekintete, szája a szokásosnál is vékonyabbra húzódott. Én meg csak nem bírtam abbahagyni a nevetést. – Menj a fenébe, kis szutyok… Nevetséges szó volt, szinte senki nem használta már, biztosan meg akart vele alázni. Felkeltem az ágyról, egy pillanatig még ott álltam az ajtó elõtt. Egyenesen belenéztem a fiú szemébe, pedig nagyon szerette volna, ha elkapom a tekintetem. A szája, ha lehet, még jobban elvékonyodott. Azt hittem, fejhangon mindjárt sértegetni kezd. Vagy nõi hangon, mintha az anyja volna. Vagy rám sziszeg, mint valami kígyó. * Az iskolai szünetekben, ha a nagynéném elengedett – hetente két délután és este –, busszal bementem Annecyba. A megálló a nagy platánnál volt, csak 631

épp a másik oldalon, a templom elõtt. Micsoda boldogság volt az internátusi utat visszafelé megtenni… De ilyenkor nem mentem el a végállomásig. A Kaszinónál szálltam le. Ott találkoztam internátusbeli barátnõmmel, Sylvie-vel. Mindig a Le Reganne kávézóba beszéltük meg a találkozót, ez jobb kéz felé van, rögtön a Paquier utca után. Sylvie két évvel volt idõsebb nálam. A karácsonyi szünet után hagyta ott az internátust, és mivel tudott gépelni, a Megyefõnökségen kapott valami állást. Nyaranta, ha a kilencórás filmet néztük meg, mindig nála aludtam. A nagynéném azzal a feltétellel engedett el, hogy másnap reggel pontban hétkor Veyrier-du-Lacban vagyok, a munka miatt. Más nem is számított neki, csak a munka a villákban. Õgyelegtünk az utcákon meg az üzletekben, eljárogattunk a Marquisats Szálló strandjára. Este hat körül megittunk egy pohárkával a Taverna teraszán, az árkádok alatt, vagy a Kaszinó kávézójának teraszán. A napnak ebben a szakaszában az volt a legjobb, hogy tudtuk, éjfélig is elszórakozunk majd. A Tavernában késõ délutánonként mindig nagy volt az élet. A nálunk néhány évvel idõsebb fiúk és lányok is akkor érkeztek meg a Sportklubból. Étvágygerjesztõ italokat meg mindenféle bonyolult koktélokat rendeltek. Voltak, akik csak úgy megálltak a lenyitható tetejû autójukkal a terasz mellett, és a motorháztetõn ülve felhajtottak egy whiskyt vagy egy pohár narancslevet. A körülöttünk üldögélõ fiúk mind mosolyogtak ránk. Sylvie szõke volt, én barna, de a szemünk egyforma színû volt: kék. Én még – állítólag – „ördögi szépség” is voltam, nem mintha ettõl nagyobb lett volna az önbizalmam. A fiúk általában meghívtak az asztalukhoz. Öt, tíz, néha akár húsz évvel is idõsebbek voltak nálunk. A végén már mindet ismertem… Jacques, becenevén „Gróf” magas szõke, fekete szemüveges fiú volt, mindig zöld zakót hordott, és veszedelmes fogadásokat kötött. Pierre Fournier abesszin macskát tartott pórázon, és állandóan a fogantyús sétabotját rázogatta. Vagy ott volt az a lány, a barna hajú Dominique, õ mindig az árkádok alatt járkált, felhajtott nyakú fekete bõrzakóban. Úgy hírlett, Genfben „rejtélyes” életet él… Zazie, Pimpin Lavorel, Szõke Rosy, Claude Brun meg Paolo Hervieu… Ezek egyik este elvittek minket moziba, A szép amerikai nõre, imádták ezt a filmet, szinte betéve tudták a dialógust, mert – ahogy mondták – már legalább „százszor” látták… Na meg a többiek, akiknek a nevére sem emlékszem. Valahogy Sylvie-vel mi egy kicsit különcök voltunk. Leginkább a saját asztalunknál ültünk. Sylvie a terveirõl mesélt. Nem akart a környéken maradni. Arra számított, Párizsban biztosan talál munkát. Apja egyik unokafivére a Vaugirard utca környékén üzemeltetett egy kávéházat. Errõl a névrõl sokat álmodoztunk. VAUGIRARD. És nekem mik a terveim? Sylvie megkérdezte, sokáig akarok-e az internátusban maradni. Reményeim szerint már nem sokáig, válaszoltam. Hozzá hasonlóan én is szerettem volna a Megyefõnökségen dolgozni, függetlenedni a nagynénémtõl. Mindenféle tervet szõttünk. Jövõre Sylvie összeszed annyit, 632

hogy Párizsba mehessen. Szobát bérel, én pedig megyek utána, amilyen gyorsan csak tudok, a Vaugirard utca környékére. Persze az estéinket tölthettük volna azokkal is, akikkel a Tavernában ismerkedtünk össze, meghívtak volna bennünket étterembe, sõt genfi éjszakai bárokba is elvittek volna. De mi jobban szerettünk kettesben lenni. Sylvie sokkal racionálisabb volt nálam. Neki csak annyi vágya volt, hogy elmehessen innen, legyen valami jó munkája Párizsban, a Vaugirard utca környékén. Elmondtam neki, én is el akarok menni innen, akárcsak õ, de azért, hogy megismerjem a NAGY SZERELMET. Mert itt tutira nem fogom megismerni. Ezen Sylvie csak nevetett. Kilenckor általában moziba mentünk. Egyik este a Splendidba, máskor a Sommelier utca sarkán lévõ Hollywoodba. Néha a kicsit drágább Casinóba vagy Voxba, ez utóbbi a Taverna mellett volt. A szünetben jégkrémet ettünk. A séta elején a Paquier utcában odaláncoltuk a biciklinket egy fához. Éjfélkor már minden elcsöndesült. A tó mentén szép lassan, egymás mellett hazakerekeztünk Sylvie-hez, az Albigny sugárút fáinak lombtakarója alatt. * Az a szeptember végi, tanévkezdõs vasárnap, amikor az internátus felé menõ buszra vártam, hát az a vasárnap valahogy a szokásosnál is szomorúbb volt. Korábban, a négyórás busszal kellett visszamennem, hogy még az esti ima elõtt odaérjek. Aznap éjjel, a hálóteremben sehogy sem tudtam elaludni. Elszoktam én már az ilyen korai fekvéstõl. Csak hajnali kettõ-három felé jött az álom, ráadásul idõnként még fel is riadtam, nem tudtam, hol vagyok, és azt se, hogy mi ez a kékes fény. A tanteremben egyik osztálytársam sem ült mellém, a szõke cruseilles-i lány egykori helyére. Nem is volt baj, jobb is így, hogy üres az a pad. Az altató megint ott volt a zsebemben. A két hónapos vakáció alatt nagynéném egyik fiókjának mélyére dugtam. Megint kezdõdött minden elölrõl. Aztán valami furcsa dolog történt. Októberben észrevettem, hogy már nincs szükségem az altatóra ahhoz, hogy bátorságot gyûjtsek. Betartottam a szabályzatot. Hálóterem, osztály, varrószoba, iskolaudvar, ebédlõ, kápolna. Csakhogy kívülrõl néztem mindent. Máshol voltam. Mintha valami ütött-kopott lemezt hallgatnék. Még egy kis erõfeszítés, gondoltam, utoljára meghallgatom ezt a régi zenét, de nemsokára vége. Az apácák is észrevették a változást. Mosolyogtam ugyan, de már nem figyeltem rájuk. Kiment a fejembõl minden elõírás. Egyik reggel meztelenül mentem mosakodni, így is mentem keresztül a hálótermen, egészen az ágyig, ott aztán hanyatt feküdtem egy pillanatra, totál meztelenül. Ha lett volna nálam egy doboz cigaretta, ott helyben, meztelenül rá is gyújtok, az biztos, 633

közben meg csak bámulom a plafont. Az apácák meg a lányok döbbenten néztek. Legalább szórakoztam egy jót. A tisztelendõ anya megszidott. Csak mosolyogtam. Hirtelen azt mondta: – Mintha itt sem volna… Hall maga engem egyáltalán? Azt hittem, mindjárt vállon ragad, és megráz, hátha attól felébredek. De én már olyan messze jártam… Nem is hallottam, mit mond. * A húsvéti néhány napos iskolai szünetben még inkább eltávolodtam internátusbéli életemtõl. A szeptemberi tanévkezdés óta egyfolytában olyan érzésem volt, mintha nem is én mentem volna vissza az iskolába, mintha a nem létezõ ikernénémet küldtem volna magam helyett. Délben megint a Megyefõnökség elõtt vártam Sylvie-t. Elugrottunk szendvicsezni a Le Reganne-ba. Újra terveket szõttünk a jövõnkkel kapcsolatban. Tovább álmodoztunk a Vaugirard utcáról. Sylvie-t meglepte egy kicsit, hogy jövõbeli terveim között már nem szerepel az internátus, igaz, nem mertem bevallani, hogy gondolatban én már régóta otthagytam az egészet. Két órakor elkísértem Sylvie-t a Megyefõnökségig, megbeszéltük, este hány órakor találkozunk majd. Mint nyáron, este most is moziba megyünk, csak mi ketten. Egyedül sétáltam végig az Albigny sugárúton. Ötletem sem volt, mivel üssem agyon az idõt. Sylvie-n kívül nem volt bizalmasom. Apám körül jártak a gondolataim. Annecyban volt valaki, aki annak idején jól ismerte, egy bizonyos Bob Brune, neki a postával szemben volt egy kis kávézója. Ezt a férfit egyetlenegyszer láttam, tizenkét éves koromban. Az orvos sürgõsséggel beutalt a klinikára, heveny vakbélgyulladásom volt. Megoperáltak, egy hétig feküdtem a klinikán. Aznap este, amikor kiengedtek, ez a Bob Brune jött értem, nagyon kedves volt. Észrevettem, hogy az adminisztrációs pultnál papírokat ír alá, majd elõveszi a pénztárcáját. Csak késõbb értettem meg, hogy a zsugori anyám meg a férje Bob Brune-t kérték meg, hogy fizesse ki helyettük a kórházi számlát. Nagyon szégyelltem magam. Nagypénteken dobogó szívvel gyalogoltam felfelé a Royale utcán. Egy darabig csak járkáltam fel-alá a posta elõtt, aztán összeszedtem a bátorságomat. Délutáni fájront volt. Senki nem volt a kávézóban. Kivéve persze ezt a Bob Brune-t, a pult mögött. Zömök, kalácsképû ember volt, vörös hajjal. Tizenkét éves korom óta semmit sem változott. Az újságot olvasta. Közelebb mentem. – Mit adhatok, kisasszony? Felemelte a fejét az újságból. Rám nézett, de mintha nem is látott volna. Mire én: – A… lánya vagyok. Sehogy sem bírtam kimondani apám keresztnevét. Hirtelen belém nyilallt, hogy a férfi talán már nem is emlékszik. 634

Felvonta a szemöldökét, és ez egyszer alaposan megnézett magának. – A Lucien lánya vagy? – kérdezte. Csak álltunk ott, némán, és néztük egymást. Attól tartottam, mindjárt elbõgöm magam. Erre, mint bármelyik vendégtõl, csak annyit kérdezett: – Inna valamit? Próbáltam megnyugodni. Konyakot töltött mindkettõnknek, meg se kérdezte, szeretem-e. * Csak úgy kóválygott a fejem a Royale utcán, nem csak a konyaktól, attól is, amit apámról megtudtam. Igazi forrófejû férfi volt. Húszévesen mindenféle balhéba keveredett. Ezt a háború alatt is folytatta. Ellenálló lett. A háború után sehogy sem tudott beilleszkedni. Hiába, a nyugodt életet nem neki találták ki. Aranyat csempészett a svájci határon. Meg mindenféle nõk. Aztán rosszabb idõszakok következtek. Mindig ugyanazt a Verlaine-verset szavalta: „S elém a sok / Tûnt kéj kél…” – Apád, ahányszor csak kezet szorított velünk, viccelõdve mindig ezt kérdezte: „Na, megvan még mind az öt ujjad?” Aztán ott volt a Balmettes-ben lévõ autószerelõ mûhely… Csak úgy ömlött a férfiból a szó, de sok újdonságot nem tudtam meg, hacsak azt nem, hogy apám ugyanazokat az utcákat rótta annak idején, mint most én. Õ is biztosan lehajtott néha egy pohárkával a Taverna teraszán. Járt a Vox moziba. Amikor visszafelé sétáltam a Royale utcán, olyan volt, mintha apám árnyékában mennék. Anyám meg nagynéném bezzeg soha nem beszéltek róla, mintha csak el akarták volna felejteni, mintha nagy árnyékfolt volna csak. Most azt is megértettem végre, hogy a szemükben én is egy kis darabja voltam ennek az árnyékfoltnak. Ezért voltak velem mindig közönyösek, ezért néztek rám gyanakodva. Nem szerettek. Hát aztán, én sem szerettem õket. Így legalább kvittek vagyunk. Észre se vettem, hogy közben végigsétáltam az Albigny sugárúton, és rég túlmentem a Megyefõnökségen. De csak gyalogoltam tovább, közben esni kezdett. „S elém a sok / Tûnt kéj kél…” Meg kéne tanulnom ezt a verset. * Húsvét utáni elsõ hétfõn Sylvie-vel szokás szerint a Le Reganne-ban találkoztunk. Olyan jó lett volna mesélni egy kicsit apámról, de nem tudtam, hogyan kezdjek bele. Elõzõ nap is, amikor ott lõdörögtünk a Paquier sétányon, és szembejött az a sok ünneplõbe öltözött ember a gyerekekkel meg kutyákkal, szóval, akkor is olyan jó lett volna mindent elmesélni Sylvie-nek. De ki se nyitottam a számat, és egyre csak az járt a fejemben, hogy ezek közül az emberek közül valaki biztosan ismerte apámat. 635

Este moziban voltunk, de nem tudnám megmondani, hogy a film mirõl szólt. Mozi után vissza kellett mennem az apácákhoz, és ettõl a szívderítõ lehetõségtõl, életemben elõször, legszívesebben elnevettem volna magam. Mintha arra kényszerítenének, hogy a kislánykori ruháimat vegyem fel. Azt hiszem, három nap alatt tíz évet öregedtem. * Vártam a buszt a platánfa alatt. Csak én ácsorogtam a megállóban. Már besötétedett. Napközben azon gondolkodtam, vajon elered-e a hó. Mindig ugyanazok az események ismétlõdnek – hóesés, mindenszentek, hulló falevelek, márciusi jégesõ –, és hajszálra ugyanúgy. Nemsokára itt a tél. Megint fázni fogunk a hálóteremben, annyira fogunk fázni, hogy le sem vetkõzünk alváshoz, sõt már ahhoz sem lesz kedvünk, hogy a jéghideg vízben megmosakodjunk. És hóesés miatt az óraközi szüneteket is a fedett udvaron kell tölteni, még szerencse, hogy a vécék ott sorakoznak a fedett udvar végében, bár az ajtajukat nem lehet rendesen bezárni. És senkinek nem mondhatom el, hogy ez az egész mennyire, de mennyire nem érdekel. Az apám legalább megértett volna. Szinte éreztem, ahogy az árnyékában járok. Már fogalmam sem volt, mi a csudára várok a platánfa alatt. Legszívesebben felnevettem volna. Még hogy forrófejû. Neki is lehettek nehezebb idõszakai. Átmentem az út másik oldalára. Megállt a busz a platánfa alatt. A sofõr talán arra várt, hogy felszállok. Más nem is volt ott. Én pedig, ugye, az út másik oldalán álltam. Az ablaküvegeken át láttam a buszon üldögélõ utasok fejét, meg azokét is, akik középen álltak. Mintha nem is volnának többen, mint általában szoktak. Az ajtó halk kattanással bezáródott. A busz szokásos dörmögõ motorhangjával elindult. Most ér mindjárt a Hársfasor-villához, a menthon-saint-bernard-i kastélyhoz meg az alexi temetõhöz. Állandóan ugyanaz az útvonal. * A templom elõtt felszálltam az ellenkezõ irányból érkezõ, Annecyba tartó buszra. Csak három utas volt, három egyenruhás pasas. Nekik a laktanyába kell visszamenniük, ahogy nekem az internátusba kéne. Jó hangosan beszélgettek, volt egy pillanat, amikor azt hittem, mindjárt leszólítanak. Amikor a busz elhaladt a chavoires-i elágazás mellett, és elindult egyenesen elõre, végig a tóparton, hirtelen rám tört a rettegés. Mi a fenét keresek Annecyban? Nincs is nálam pénz. Leszálltam a Kaszinónál. Sehol senki. Mögöttem a kihalt Albigny sugárút, a tar fákkal. Olyan volt a sugárút az utcai lámpák sápadt fényében, mintha menekülne, egyenesen elõre, a nagy semmibe. A Kaszinó kávézója már zárva, de az elsõ emeleti ab636

laküveg mögül még dereng valami fény. Néhány asztal körül üldögélõ sziluettet is kivettem. Tényleg, ebben a klubban bridzselnek hetente egyszer az asszonyok, akikhez a nagynénémmel dolgozni járunk. A mozi bejáratánál is pislákol valami fény. A szökõkút viszont nem mûködik. Sehol egy autó. Minden csendes. Az ablak mögötti árnyakat leszámítva mintha egyedül volnék az egész városban. Valahogy olyan üresnek éreztem magam. Visszatért a rettegés is. Teljesen egyedül vagyok, nincs kihez fordulnom ebben a halott városban. Sylvie-nél sem merném meghúzni magam. A szülei biztosan otthon vannak. Kezdhetnék nekik magyarázkodni, más se hiányzik. És Sylvie-t sem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. Esetleg ha kikászálódnék ebbõl a jó kis álomból. De ugyan minek? Hogy az internátus hálótermében ébredjek? Elindultam a Royale utcán, abban a reményben, hátha összetalálkozom Bob Brune-nel a kávézójában, hát õ ismerte apámat. Megkérhetném, hogy segítsen. Felgyorsítottam a lépteimet. Igyekeztem minél egyenletesebben lélegezni. De a rettegés csak nem akart elmúlni. Ez a posta utcája, a kávézó itt is zárva. Mentem tovább a Royale utcán, csak most a másik irányba. Lépteim zaját visszhangozta a járda. Nem volt azért teljesen sötét. A könyvesbolt kirakata például ki volt világítva. Meg az Anglia Szálló bejárata is. Odaértem a Paquier utca végéhez, a Taverna közelébe. Nekiindultam az árkádok alatt. A Vox bejárata még ki volt világítva. Egy nõ ült a mozi pénztárablaka mögött. Csak mentem az orrom után. Szédelegtem. Az árkádok mentén jobbra fordultam. A lépteim itt még jobban visszhangzottak, mint a Royale utcán. Visszafordultam. Megint elmentem a Taverna elõtt. Benéztem az ablaküvegen. A terem kihalt volt. Mindössze hárman ültek az egyik asztalnál, valahol a helyiség végében. Felismertem a széken ülõ szõke lányt: Gaëllenek hívták, osztálytársak voltunk a Szent Annában. Már akkoriban festette magát. Parfümboltban dolgozik, a Royale utcában. Beléptem, odamentem az asztalukhoz. Gaëlle meg a két pasas fixírozni kezdett, nem tudtak hova tenni. Furcsa képet vághattam, mert az egyik férfi megkérdezte: – Rosszul van? Az a sok neon elvakított. Már nem is nagyon láttam az arcukat. A másik férfi karon fogott, és leültetett Gaëlle mellé. – Konyak kell neki… Attól jobban lesz… Óvatosan ittam a konyakot. De tényleg jobban lettem tõle. A neonhoz is kezdett a szemem hozzászokni. Újra mindent tisztán láttam magam körül. Sõt tisztábban láttam a dolgokat, mint egyébként, az egész olyan volt, mint valami többdimenziós film. A beszédet is sokkal hangosabban hallottam. – Jobb már? A férfi mosolygott. Gaëlle meg a másik pasas is mosolygott. Most ismertem csak fel mindkettejüket. Azt, amelyik az elõbb leültetett, Lafonnak hívják, olyan harmincöt lehet, barna haj, kerek arc, mindig nevetésre álló száj, 637

nagy dumás, hát persze, nyári estéken mindig ott ette a penész a Taverna teraszán. Meghívott egy aperitifre, összehúztuk az asztalokat, õ meg ült középen, mint valami király. Méteráruügynök volt, Lyon és Svájc közt ingázott. A másik is a Tavernába járt nyáron. Szintén barna, de vékonyabb és fiatalabb Lafonnál. Orsininak hívták. Állítólag Genfben lakik. Többet senki sem tudott róla. Gaëlle kérdezte, mit keresek itt egyedül. Azt válaszoltam, nem mentem viszsza az internátusba, lekéstem a buszt. – Ennyi idõs, és még internátusban lakik? – kérdezte Lafon. Ezen Orsini is ugyanúgy meglepõdött. – Miért, maguk szerint hány éves? – kérdezte Gaëlle. – Húsz – vágta rá Orsini. – Csak tizenhat, mint én – mondta Gaëlle. – Nana, kérem, vigyázzunk – emelte fel nagy komolyan mutatóujját Lafon. – Ma este nincs több viccelõdés… Maguk ketten huszonegy évesek… Vagyis nagykorúak. Mondjuk, ez igaz is volt, mármint hogy Gaëlle meg én simán kinéztünk huszonegynek. – Holnap reggel majd visszavisszük az internátusba – fordult felém Orsini. – Miért csak holnap reggel? – kérdeztem. – Ugyan már – mondta Gaëlle. – Nem olyan nagy tragédia, hogy lekésted a buszt… Úgy volt kifestve, mint általában: szemfesték, rúzs, barna haja félhosszúra vágva. Tisztára, mint aki most jött a fodrásztól. Hosszú körme pirosra lakkozva. Kivéve a jobb középsõ ujján, azon tövig le volt vágva a köröm. Jobban örültem volna, ha Sylvie-vel futok össze. Csakhogy Sylvie ilyenkor már régesrég otthon van. – Vacsorázni megyünk, velünk tart? – kérdezte Orsini. Zsibbadásféle jött rám. Felálltam, és, mint valami álomban, elindultam velük az árkádok alatt. Minden olyan egyszerû volt, csak hagytam magam sodortatni az eseményekkel. Az autó a Lac utca sarkán parkolt, nagyon szokatlannak éreztem, hogy ott áll, mintha más autó nem is létezett volna az egész városban. – Én ugyan nem fogok gyalogolni, ahhoz túlságosan lusta vagyok – mondta Lafon. Gaëlle elõreült, Lafon mellé. Hátul kicsit szûken voltunk Orsinivel, az ülésen egy velúrbõrönd is feküdt. Orsini átkarolta a vállam. Lafon beindította az autót. Talán csak a konyak meg a rettegés dolgozott bennem az elõbb. És lehet, hogy a rettegés nemsokára megint elhatalmasodik rajtam. Na jó, nem kell rágondolni, hagyjuk, hadd menjenek szépen maguktól a dolgok, és kész. Igazából már azt sem tudtam, mi a fenét keresek abban az autóban. 638

* A Szavoja Fogadó pont olyan üres volt, mint a Taverna. A fõpincér kihozta az étlapokat. Nem is voltam éhes. Amikor átvágtam a Saint-François téren, gyakran elmentem ez elõtt az étterem elõtt, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer… Valahogy úgy képzeltem, ide csak a villákban élõ gazdagok járnak, azok, akiknél a nagynénémmel dolgozunk. Mindenki választott az étlapról. Gaëlle is. Csodálkoztam, milyen magabiztosan rendel. Libamájat kért meg osztrigát. Gyõzködött, hogy én is ezeket rendeljem, de már a gondolatra is rosszul voltam. Lafon megkérdezte, inkább húst ennék-e. – Nagyon sápadt – mondta. – Mert nem eszik eleget. Olyan kedvesen nézett rám. De ki tudja, hátha nem gondolja komolyan? – Nem utasíthatsz vissza egy vacsorameghívást – korholt Gaëlle. – Udvariatlanság volna… Ez komolyan hangzott. Gaëlle pont úgy beszélt, mint egy jó házból való úrilány. – Régóta ismerik egymást? – kérdezte Lafon, mintha csak olvasna a gondolataimban. – Együtt jártunk iskolába – válaszolt Gaëlle. – Sok szép dolgot taníthattak abban az iskolában – kajánkodott Orsini, és bár kedves volt, biztos voltam benne, hogy valami más is rejlik a mosolya mögött. Addig erõsködtek, míg végül kértem egy gyümölcssalátát meg egy adag fagylaltot. Lafon pezsgõt rendelt. Mindenki ivott a pezsgõbõl, csak én nem. * Féltem, otthagynak egyedül a Saint-François téren. Orsini viszont átkarolt. Megkönnyebbültem. Most már akárhová elmentem volna velük. Beültünk az autóba, mindenki a szokásos helyére. Gaëlle hátrafordult: – Nem kell izgulni az internátus miatt. Elõttünk az egész éjszaka… Különben is, reggel nyolcra én is dolgozni megyek… Lafon indított. A Vaugelas utcai Cintra nevû helyre akartak menni. Orsini keze szorosan a vállamon. Sehol senki. Sehol egy autó. Már a Casino moziban és az elsõ emeleti szalonban is sötét volt. Ahogy az utcai lámpák fényében megláttam a kihalt, nyílegyenes Albigny sugárutat, azonnal visszatért a rettegés. A Vaugelas utcában tök sötét volt. Aztán észrevettem a Cintra kis vörös lámpáját. Beléptünk, a pult mögötti pasas úgy ugrott talpra, mintha szunyókálásból ébredt volna. – Már zárunk… – Na látja – mondta Lafon. – Az életben mindig vannak meglepetések… 639

Leültünk az egyik asztalhoz. Most viszont már kedvem volt inni, gondoltam, hátha elmúlik az a rettegés. Megkérdeztem, kaphatnék-e whiskyt. Gaëlle megsimogatta a hajam, biztosan azt akarta mutatni, hogy õ az én védelmezõm. – Mi van, te is belehúzol? Szódával kéne innod… Koccintottam. Nagyot kortyoltam az italból. Keserû volt, de a rettegés kezdett elpárologni. Már beszélgetnünk sem kellett, a bárpultos pasas berakott valami zenét. Gaëlle odahajtotta a fejét Lafon vállára, és egy kacsintással jelezte, hogy nekem is ezt kéne csinálnom Orsinival. Bármire hajlandó voltam, csak megint rám ne törjön a rettegés. A falon megakadt a szemem egy plakáton: Védjük meg kiskorúinkat a részegségtõl. Kész röhej. Engem ugyan ki a frász védene meg? Össze-vissza kavarogtak a gondolataim. A fiúra gondoltam, a talloires-i villában, ahogy az ágyon fekve épp felolvas a „Toledói éjszaká”-ból. Meg a mamájára, akinek a fényképe ott lógott a falon. Hát az én anyám aztán soha semmitõl nem védett meg. Egyetlenegyszer kísért el az internátusba, akkor is délután négyre vitt vissza este hét helyett, hogy hamarabb megszabaduljon tõlem. Vasárnaponként mindig beszereztem magamnak két tábla étcsokoládét, mert az internátusban állandóan éhesek voltunk. Azon a vasárnapon anyám azt mondta a férjének, álljunk meg egy pékségnél, aztán ketten bementünk, hogy csokoládét vegyen nekem. De amikor fizetni kellett, észrevette, hogy nincs nála pénz. Gondoltam, kimegy, kér a férjétõl. De csak annyit mondott, zavartan: – Ne mondd el neki… Majd máskor veszek neked csokoládét… Nem akart pénzt kérni tõle. Inkább megspórolta a férjének azt a kis pénzt, engem meg hagyott volna éhen veszni. Nem voltam neki senki és semmi. Nagyon gyomorszájon vágott akkor ez a csokoládéügy. – Mintha elszomorodott volna – mondta Orsini. Ezek hárman csak méregettek némán. Gaëlle egyfolytában a cipõmet nézte. – Igazán vehetnél magadnak másik cipõt… Mintha divatleckéket akart volna adni. De talán csak azért szólalt meg, hogy oldja a feszültséget. – Cédricnél igazán csinosakat lehet kapni… Majd holnap megmutatom… Aztán táncolni kezdtek. Gaëlle Lafonnal. Késõbb Orsinivel. Mondtam, hogy én nem tudok táncolni. Lafon meg Orsini is erõsködtek, de csak nem engedtem. Már nem is figyeltem rájuk. Csak a zenét hallgattam, a szomorú, fátyolos zenét, ami mintha nem is kívülrõl, hanem egyenesen belõlem jött volna. Olyasfajta zene volt, amit a beszélgetés zajától szinte meg sem hall az ember, de még sokáig ott visszahangzik a dallama a csöndben, aztán újra elhalkul. A többiek arcvonásai elmosódtak, és bár mozgatták a szájukat, már nem hallottam, mit mondanak. Nem törõdtem vele, hol vagyok, és már nem számított az sem, milyen idegenül viselkedem ebben a környezetben. Egy pár táncol. 640

Újra meg újra ugyanaz történik. Gaëlle és Orsini. Lafon és Gaëlle. Én pedig már csak ez a távoli zeneszó vagyok, amirõl azt gondolná az ember, mindjárt abbamarad, de mégis folytatódik, igaz, egyre lassabban, mintha csak a csendet akarná kihasználni, hogy végre figyeljenek rá egy kicsit. * A Vaugelas utcában hirtelen észrevettem, hogy nincs nálam a kis utazótáskám, vasárnaponként ebben viszem az internátusba a tiszta fehérnemût meg a csokoládét. Ottfelejtettem a Tavernában. A változatosság kedvéért most Orsini ült a volánhoz, én pedig mellé, Lafon megkérte, hogy elõször rakja ki õket Gaëlle-el az Anglia Szállodánál. Aztán, ha a Taverna még nincs zárva, mehetek Orsinivel megkeresni a táskámat. Az autó megállt az Anglia Szálloda elõtt, Gaëlle beletúrt a hajamba. – Nemsokára találkozunk, szépségem – mondta. Azzal elindult Lafon karján a szálloda felé vezetõ kavicsos sétányon. Egy kicsit imbolygott. Orsini megfordult, és elindultunk a Royale utcán. A Tavernát épp akkor zárták. A székeket már felrakták az asztalokra, pincérfiú sepregetett az egy szál neonégõ fényében. Az egyik asztalon ott volt az utazótáskám. – Akarod, hogy visszavigyelek az internátusba? – kérdezett Orsini. Egy ideje tegezett. Elindultunk a kocsival az Albigny sugárúton, én meg arra gondoltam, most megint végigmegyünk ezen a kihalt, nyílegyenes sugárúton, az utcai lámpák fényében, meg hogy újra itt a megszokott útvonal, a vasárnap esti autóbusz megszokott útvonala. De ahogy a Megyefõnökségre értünk, Orsini visszafordult. Ebben a szent pillanatban hirtelen az az érzésem támadt, hogy az életem innentõl kezdve új irányt vesz. Nincs több feszült, várakozással teli idõszak, nem fogom többet úgy érezni, hogy csak üldögélek egy váróteremben, és minden fontos dologból kimaradok. Olyan érzésem volt, mintha az autó egyre lassabban menne, és az elõzõ zenét is hallanám, pedig teljesen kihalt utcákon haladtunk. Az autó az Anglia Szálloda elõtt állt meg. Végigmentünk a kavicsos sétányon, a recepciónál senki. Orsini elindul felfelé a lépcsõn, én mögötte. Az elsõ emeleti folyosót csak egy éjjeli lámpa világítja meg. A kulcs kívülrõl benne a zárban. Orsini elõreenged. Hatalmas, félhomályban lévõ szoba. A szoba másik végében, a résnyire nyitott fürdõszobaajtó mögül háromszög alakban szûrõdik ki a fény. Baloldalt a sarokban Gaëlle és Lafon egy díványon, csak nagy nehezen veszem ki az alakjukat. Gaëlle egyre hangosabban nyög. Orsini bezárja belülrõl az ajtót, és odavezet a rézágyhoz. Késõbb eléggé meglepõdik. Nem is voltam szûz – legalábbis szerinte nem.

641

* Soha nem mentem vissza az internátusba, mint ahogy nagynénémet és anyámat sem láttam többet. Nem mintha nagy veszteség lett volna bármelyik is. Bob Brune, apám régi barátja szerzett nekem egy felszolgálónõi állást, a kávéház és teázó a Lac utcában volt, az árkádok alatt. Ugyanabban az épületben a legfelsõ emeleten kis szobát is kaptam. Sylvie januárban elutazott Párizsba. Azt mondta, a nagybátyjánál fog dolgozni a Vaugirard utca környékén, és majd utána megyek, ahogy olyan régóta tervezgettük. Két hét alatt egyetlen postai levelezõlapot kaptam tõle, ezen ezt írta: „Minden rendben. Nemsokára találkozunk. Puszi.” A címét meg se adta. A postabélyegzõ szerint a Renaudes utcában adta fel a levelezõlapot. Soha többet nem hallottam felõle. Biztosan elfelejtett. Eltelt a tél, a napok nagyon egyhangúak voltak. Hét közben alig volt vendég. Leginkább szombaton és vasárnap jöttek, meg a húshagyókeddi, húsvéti szünetben. Már nem az internátusi piros paszpólos fekete egyenruhát hordtam, hanem egy másikat, fekete szoknyát kis csipkeköténnyel. Minden egyes nap ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok a szavak. A hálóterem, tanulószoba, ebédlõ, kápolna egyhangúsága a múlté. Hogy mi van most? Csokoládés fánk, tejes tea, presszókávé, pisztáciafagylalt, eperfagylalt, macaron, kisasszony, kedves, hozzon még egy kis cukrot. Esténként, munka után mászkáltam az utcákon, moziba mentem. A téli és tavaszi hónapok alatt szinte senkivel sem találkoztam. Jobb szerettem egyedül. Az internátusban töltött majdnem öt év alatt egyfolytában a többiekkel voltam összezárva. Nem volt a napnak egyetlen perce sem, amikor egyedül lehettem volna, mindent csoportban csináltunk: együtt ettünk, együtt aludtunk, együtt mosakodtunk… Az elsõ idõkben furcsa is volt, hogy saját szobám van, éjjelente arra riadtam, hogy a hálóterem kékes színû jelzõfényét keresem. Ilyenkor muszáj volt fel-kapcsolni a villanyt, csak akkor nyugodtam meg. Nem, hál’ istennek vége, tényleg vége. Az esti sétákon tulajdonképpen el is mehettem volna a városi parkba, a Mars mezõre, vagy az Albigny sugárút környékére, ott sok a turista, meg szép a kilátás a tóra. De én mindig ellenkezõ irányba indultam. A lábam szinte gondolkodás nélkül a vasútállomáshoz vitt. Ilyenkor már elég késõ volt, beléptem az elõcsarnokba, és leültem egy padra ahhoz a vágányhoz, ahonnan Párizsba indul a vonat. Egészen bizonyosan tudtam, hogy egyszer felszállok arra a vonatra, és egész eddigi életemet a hátam mögött hagyom. És ha egyszer eljutok Párizsba, még Sylvie-nél is messzebbre akarok menni, olyan országba, ahol nem beszélnek franciául, hogy minden hidat felégessek magam mögött. Hazasétáltam a szobámba. Ahogy mendegéltem a Royale utcán, hirtelen elbátortalanodtam. Mi lesz, ha itt ragadok, mint valami mocsárban, és senkivel nem ismerkedem össze, aki elvisz innen? Csak nehogy elfogyjon napról napra a lendület, amit érzek magamban. 642

* Megjött a szép idõ. Azon a nyáron lettem tizenhét éves. Júniusban szóltak a kávéházban, hogy a következõ hónapban már nem tudnak felszolgálóként alkalmazni. Fogtam magam, elmentem az Impérial Szálló recepciójára, és mondtam, hogy Bob Brune küldött, a portással szeretnék beszélni. Kértem a férfit, szóljon, ha a szálloda gazdag vendégei közül valakinek bébiszitterre van szüksége, vagy volna esetleg felszolgálói vagy más állás. A portás figyelmesen végigmért, megígérte, hogy mindent megtesz az érdekemben. Aztán ezt mondta: – Maga még sokra viszi… Aztán elismételte még egyszer: – Maga még sokra viszi… Persze az is lehet, hogy csak bátorságot akart önteni belém. Aznap valahogy tényleg nagyon levert voltam. Nem láttam túl reményteljesnek a jövõt. Viszont három nappal késõbb a portás értesített, szólt egy hölgynek az érdekemben, és a hölgy látni akar. El-Koutoub asszony legalább hetvenéves volt, vagy még több – viszont ötvennek látszott. Hol Lausanne-ban, hol Párizsban lakott, a nyarakat az Impérialban töltötte. Az lesz a dolgom, hogy afféle „társalkodónõje” legyek. Ja, igen, meg a kutyájával is törõdnöm kell. Már elsõ találkozáskor feltûnt, hogy Koutoub asszony mennyire nem hasonlít azokra a gazdag emberekre, akikkel korábban a tóparti villákban találkoztam. Olyan kedvesen beszélt velem, mintha a lánya vagy unokája volnék, furcsa akcentussal, a portás el is magyarázta, hogy ez a „párizsi külvárosi akcentus”. Azt is elmesélte, hogy a hölgy huszonévesen táncosnõ volt. Most pedig már özvegyasszony. * A Koutoub asszony mellett töltött július volt a nyár egyetlen szép idõszaka. Be kell vallanom, ez az elfoglaltság sokkal kényelmesebb volt, mint a nagynénémmel a villákban végzett munka, sõt még a teázóban való felszolgálásnál is sokkal könnyebb, mert ott egész nap talpalni kellett. Koutoub asszonynak volt egy bokszerja, Fegyenc Fricinek hívta, mert szerinte olyan huligános volt a kinézete. Asszonyomat ebédidõben mindig elkísértem az Impérial tóparti teraszára. Elõtte a szállodai szobában enni adtam a kutyának, aztán levittem a gazdájához az étterembe. Délután négykor meg este hétkor megsétáltattam a kutyát. Esténként elkísértem Koutoub asszonyt a Kaszinóba. Általában tizenegy óráig maradt, a portás elmagyarázta, hogy ilyenkor kártyázik. Én addig a kutyára vigyáztam a szobában, este tízkor pedig levittem a kutyát egy utolsó sétára. Tizenegykor elmentem asszonyomért a Kaszinó elé, és hazakísértem az Impérialba. Mindennap kaptam tõle egy bo643

rítékot, benne három százfrankossal. A borítékban volt egy darab papír is, rajta bal szélen fent kék betûkkel ez állt: ÉLIETTE EL-KOUTOUB Maréchal-Maunoury sugárút 1. XVI. kerület, Párizs A papíron átlósan, jó nagy betûkkel egyetlen szó: KÖSZÖNÖM. Elsõ nap azt hittem, ez a havi bérem. Mondtam is neki, nyugodtan fizethet majd július végén. De õ csak vállat vont, és ezt mondta: – Aranyom, jobb, ha naponta fizetik az embert… Higgy nekem, van ebben tapasztalatom… Jobb az elõvigyázatosság… Hetente kétszer taxin Lausanne-ba mentünk, vittük a kutyát is. Itt töltötte a legtöbb idõt, mégpedig a Beau Rivage Szállodában. Egyébként el is határozta, hogy attól az évtõl kezdve véglegesen odaköltözik. Az Annecyban töltött napok után soha többet nem lépi át a határt. Franciaország és Párizs túlságosan sok emléket idéz fel benne, mondta. Lausanne-ban pedig mintha megállt volna az idõ. Az ember ott valahogy nem gondol semmire. „A magamfajta nõk, akiknek több életük is volt, mind Lausanne-ban végzik.” A taxi a Beau Rivage elõtt rakott le bennünket, Koutoub asszonynak itt volt találkája a barátaival, játszottak egy parti kanasztát. Én addig megsétáltattam a kutyát a parkban. Elsétáltunk a teniszpálya mellett, aztán végig egy úton; az út mentén, egy lejtõs füves részen kis sírok voltak – kutyasírok, rajtuk nevek és néhány mondat angolul, franciául, spanyolul, németül. Az évszámból ítélve a kutyák a század elsõ felében élhettek, és mindenféle országból származtak. Az egyik például Amerikában született. Hát, úgy látszik, nem csak a Koutoub asszonyhoz hasonló nõk végzik Lausanne-ban. Kutyák is. A szállodában Fegyenc Fricivel vacsoráztam. Tizenegy körül megjött értünk a taxi, mindhárman visszamentünk Annecyba. Ezeken a napokon ElKoutoub asszony ötszáz frankot fizetett. Kezdtem ragaszkodni asszonyomhoz meg a kutyához is. Amikor az Impérial Szálloda meg a Beau Rivage parkjában sétáltunk, a kutya idõnként megállt, és olyan furcsán nézett rám. Nem nagyon vett komolyan, és mintha azt akarta volna mondani, kis idõre legalábbis, mindkettõnknek felvitte az isten a dolgát. És bárcsak tartana ez az idõszak még egy kicsit. Gyakran elõfordult, hogy Annecyban este tíz körül elvittem hosszabb sétára is. Egészen a vasútállomás teréig mentünk. Visszafelé már pórázt sem kellett rátenni. Sok mindent tudhatott az életrõl ez a kutya, valahogy úgy, mint El-Koutoub asszony. Lausanne-ba visszamenet a taxiban asszonyom nagyon kedves volt, mindenfélét kérdezett az életemrõl. Emlékszem, egyszer megszorította a karomat, és nevetve mondta: – Az az érzésem, hogy téged is olyan kemény fából faragtak, mint az Éliette El-Koutoub-féléket… 644

Akkor nem nagyon értettem, mit akar ezzel mondani. A férfiak – tette hozzá – õt annak idején „mindennel” elhalmozták, és szerinte én is így leszek ezzel, pedig külsõre nem is hasonlítunk. Az én koromban õ szõke smaragdzöld szemû lány volt. Szívesen adott volna tanácsot, de úgy gondolta, fiatalkora óta nagyot változott a világ. A férfiak már nem viselkednek igazi férfiként. Fösvények és kicsinyesek lettek. Ágrólszakadt mind. Erre mondtam neki, hogy engem nem a pénz érdekel, hanem a nagy szerelem. – Tudod, pénz és szerelem nem feltétlenül ellenségei egymásnak… Elábrándozott, sõt hirtelen mintha el is szomorodott volna. A Lausanne felé tartó úton a sofõr általában bekapcsolta a rádiót. Azon a nyáron gyakran játszottak egy számot, amit mindketten szerettünk El-Koutoub asszonnyal: * Egyik reggel, ahogy a szállodába értem, mondta a portás, hogy El-Koutoub asszony már nem lakik ott. Éjjel összepakolt, és elutazott Fegyenc Fricivel. Hagyott nekem egy borítékot. Ezer frank volt benne, százasokban, meg egy „Köszönöm” az ákombákom betûivel. Fájdalmas volt, hogy még csak el se búcsúzott tõlem. Az emberek valahogy olyan furcsán tudnak eltûnni… A következõ napokban sokat gondoltam ElKoutoub asszonyra, a kutyára, Sylvie-re, apámra… Esténként a lábam egyre csak a vasútállomás meg a Poste utcai kávézó felé vitt. Bob Brune a pult mögött épp a bevételt számolta, zárni készült. Örült, hogy lát. Ugyanis talált néhány emléktárgyat apámtól, és át akarta adni õket. Világosbarna bõr aktatáska. Benne könyvek, fényképek, egy revolver meg hozzá való töltények kis dobozban. Bob kivette a revolvert, elmagyarázta, ez volt apám fegyvere a háborúban, és „még utána is”. Apám kiváló céllövõ volt. Bob ragaszkodott hozzá, hogy megmutassa, hogyan mûködik a revolver, jobban mondva, az „automata pisztoly”. Nem nagyon szeretem a fegyvereket, de azért csak végignéztem a bemutatót. Hiába, ha az ember jobban meg akarja ismerni a sosem látott apját, legalább meg kell próbálni a nyomdokaiban járni, és ugyanazokat végigcsinálni, mint õ. A fényképeken apám mellett gyakran állt nõ, de egyik se anyám volt. Esténként apám könyveit olvasgattam, ezeket találtam az aktatáskában: A halászó macska uccája, Mermoz élete, Hegymászók kézikönyve, Az álcázás tudománya. Volt még egy kis halványzöld könyv: XIX. századi költõk antológiája, ebben aláhúztak két sort: „S elém a sok / Tûnt kéj kél…”, ebbõl nem sok derült ki az apámról. 645

* Augusztus vége felé szólt a szálloda portása, hogy az Impérialban valaki bébiszittert keres. Jobban mondva egy gazdag harmincas házaspár, Aspen úr meg felesége. A szõke nõ eléggé lekezelõen viselkedett, és mintha állandóan duzzogott volna valamiért. Egy szót sem szólt hozzám, egyáltalán, alig láttam. Elsõ ránézésre a férfi sem volt valami szimpatikus: beképzelt francia, mint valami elkényeztetett gyerek. Állandóra bérelte például a teniszpályát, mert nem bírta elviselni a gondolatot, hogy más is játsszon ott, nem csak õ. Motorcsónakot is bérelt, a feleségével egész nap vízisíztek. Mindenkinek csak parancsolgatott, de persze próbálta azokat elbûvölni, akikrõl úgy gondolta, társadalmi rangban alatta állnak. Nekem például ezt mondta: – Ugyan már, ne uramozzon engem… Hülyén veszi ki magát kettõnk között… És csak nézett rám a félig leeresztett szemhéja mögül, a nézésében egyszerre volt megvetés és kajánság. De én továbbra is következetesen uramnak szólítottam. Hullámos, majdnem göndör szõke haj, napsütötte bõr, kék szem, a portás azt mondta, pont úgy néz ki, mint „az olasz trónörökös”, nem mintha a leghalványabb fogalmam lett volna, kirõl beszél. Három napig a két gyerekre vigyáztam. Elvittem õket strandolni a Sportklubba. Késõbb megebédeltettem õket az étterem teraszán, utána felvittem õket a szobába, csendes pihenõzni. Délután ötkor megint pancsolás. Vacsora fél nyolckor a szülõk hálószobája melletti szobájukban. Lefekvés kilenckor. Egészen éjfélig vártam, mire megérkezett Aspen úr és felesége. Közben apám egyik könyvét olvastam: A halászó macska uccája címût. Aztán a három nap elteltével hazavitték a gyerekeket Genfbe. Másnap Aspen úr telefonált a szállodába, hogy egy hétre kellene nekik bébiszitter, amíg a gyerekek nevelõnõje megjön a nyaralásból. És szeretnék, ha én mennék. Fogalmam sincs, miért egyeztem bele. Nyilván azért, hogy keressek még egy kis pénzt, mielõtt végleg elmegyek innen. Hogy hova? Azt még nem tudtam, de minél távolabb, annál jobb. Ráadásul a portás is nagyon rábeszélt, hogy fogadjam csak el a dolgot. Nagyra tartotta „Frédéric urat”, talán az olasz trónörököshöz való hasonlatosság miatt. Elmesélte, hogy Frédéric úr francia nagyapja még a háború elõtt hatalmas vagyonra tett szert Amerikában, feltalált valami mûanyagféleséget, ami azután nagyon elterjedt az iparban. Tíz éve Frédéric úr mindent megörökölt a nagyapjától. A vagyonából Svájcban és Amerikában élt, ez a vagyon egyébként olyan hatalmas, hogy Frédéric úr egy kicsit úgy érzi, rá nem vonatkoznak a törvények, és fölötte áll az összes földi halandónak. Gyakran tölt néhány napot az Impérialban, mert az édesanyja gyakran hozta ide gyerekkorában. Egyébként megható, mennyire szereti Frédéric úr az édesanyját. Ettõl a megjegyzésétõl kellett volna gyanút fognom. Az a másik, a talloires-i, az is hogy imádta az anyját. 646

* Aspen úrnál és feleségénél vacsoraidõ elõtt kellett jelentkeznem. Vasárnap este volt, a buszpályaudvaron a genfi járatra vártam. Kicsit arrább, a vasútállomás elõtt másik autóbusz indult, a sofõr a motort járatta: vasárnaponként mindig ezzel mentem vissza az internátusba. Nem volt valami jó a közérzetem, de megpróbáltam úrrá lenni rajta. Jó, hát végül is nem kell nekem feltétlenül Genfben dolgoznom. De aztán arra gondoltam, egy hét alatt ezernégyszáz frankot keresni, hát, ez talán mégis megéri a fáradtságot. Felszálltam a buszra, a szokásos utazótáskám volt velem, amivel az internátusba is jártam, csak most a ruhák meg a piperetáskám mellé beraktam az apámtól rám maradt tárgyakat is, ezeket ugyanis – a fényképeket, a könyveket, a revolvert meg a lõszert – szinte talizmánként õriztem. A busz elindult. Sokkal kevesebb utas volt, mint az internátusi járaton szokott. Néhány ülés még üresen is maradt. Leghátulra ültem, a táskámat a mellettem lévõ ülésre raktam. Még elég világos volt. Megálltunk Cruseilles-ben. Eszembe jutott a volt osztálytársam, az a szõke lány, aki itt lakik. Mi lett vele? Még mindig õrzöm a kis doboz altatót, de ma nem volt nálam. A szobámban maradt, a Lac utcában. Saint-Julien-en-Genevois. Ez már a határ. Még csak el sem kérték a papírjainkat. A busz az esti félhomályban átment valami külvároson, de nem tudom, hol jártunk. Aztán megállt a buszpályaudvaron. A pénztárban még ült valaki, odaadtam Aspen úrék címét, és kértem, igazítson útba. Gyalog egy kicsit messze van, mondta a jegypénztáros, az EauxVives park után. Így inkább fogtam egy taxit. Megkértem a sofõrt, hogy pár száz méterrel arrább rakjon ki Aspen úr és felesége lakásától. Muszáj volt sétálnom egy kicsit, hogy megnyugodjak. Már besötétedett. Az utcai lámpák fényében a Léman-tó partja pont olyan volt, mint az annecyi tóé. Elsétáltam egy jókora épület vasrácsos kerítése mellett, teljesen úgy nézett ki, mint nálunk a Megyefõnökség. A járda meg a platánok, tisztára, mintha az Albigny sugárutat látná az ember. Lóbáltam a kezemben a táskát, és csak sétáltam, mint a többi vasárnap este, amikor az internátusba mentem vissza. Soha semmi nem fog megváltozni. Minden csak ismétli önmagát, percre ugyanakkor és ugyanúgy. Mit is mondott a portás: „Maga még sokra viszi”, pedig évek óta csak járok körbe-körbe, képtelen vagyok kitörni… Hirtelen elbátortalanodtam, és valamiféle magányérzés lett úrrá rajtam, már nem is próbáltam küzdeni ellene. Annak azért nagyon is tudatában voltam, hogy az is elég lett volna, ha például valaki csak egy kicsit is kedvesen szól hozzám, vagy a vállamra teszi a kezét… Becsengettem a kapun. Néhány másodpercig semmi, majd lépések zaját hallottam a kavicson. Aspen úr nyitotta ki a kaput. Ugyanolyan szõke, ugyanolyan göndör, de, ha lehet, még barnább, mint Annecyban. Köszönt, és rám mosolygott azzal a furcsa mosolyával. A nézése is valahogy olyan különös volt, 647

a félig lecsukott szemhéja mögül. Mintha részeg lett volna. Pulóver volt rajta, kihajtott ingnyakában sál. Elindultunk a ház felé, a kavicsos ösvényt a lépcsõfeljárat melletti lámpa világította meg. Fehér ház volt, hatalmas üvegajtókkal meg oszlopcsarnokos bejárattal – sokkal robusztusabb, fényûzõbb, mint amilyenekben a nagynénémmel nyaranta dolgoztam. A bejáratnál, még a lépcsõ alján, Aspen úr ezt mondta: – A gyerekek nincsenek itthon. Holnap jönnek meg a feleségemmel Gstaadból. Ha gondolja, megmutatom a szobáját. Nagyon fesztelen volt, és az a mosoly, mintha megvetné az embert, vagy gúnyolódna rajta. Fekete-fehér rombuszmintás márványpadló. Belülrõl kulcsra zárta a kovácsoltvas bejárati ajtót. Engem itt most csapdába csaltak, futott át rajtam. Aspen úr elindult a lépcsõ felé: – Akkor megmutatom a szobáját. Elindultam mögötte felfelé a lépcsõn. Abban a pillanatban, amikor láttam, hogy kulcsra zárja az ajtót, nagyon megijedtem, de minden egyes lépcsõfokkal kezdtem visszanyerni a hidegvérem. Az elsõ emeleti lépcsõfordulóban Aspen úr ezt mondta: – Egy barátom van itt. Inna velünk egy pohárkával? Erre nem számítottam. – Ahogy gondolja, uram… – Hagyjuk ezt az uramozást… Vagy legalábbis ma estére… És rám mosolygott. Kisebbfajta szalonba vezetett be, a falon lambéria. Az egyik oldalon végig beépített könyvespolc. A kandalló elõtt kanapé. A teret csillár és a kandallón álló lámpa világítja be. Az ablakokon behúzták a függönyt. A kanapén férfi ült. Feláll. Középtermet, szõke haj, annyi idõs lehet, mint Aspen úr – harmincöt körül. Blézer, nyakkendõ. Csuklóján lapos arany karkötõ. Kezet nyújtva bemutatkozott: – Alain vagyok. Frédéric barátnõje? Vékonyka kis hang. Hozzá gyûrött, élvhajhász agglegényarc. – Az új bébiszitter – válaszolta Aspen úr. Erre a másik végigmért, mint valami haszonállatot. Aztán lehajtotta a fejét. Dohányzóasztal, rajta tálcán félig üres konyakosüveg. Az asztal szélén két pohár. A hamutartóban kialudt szivar. – Üljön le – mondta Aspen úr. Leültem a kanapé melletti bõrfotelbe. Az utazótáskát az ölembe raktam. – Helyezze magát kényelembe. Aspen úr elvette a táskámat, és lerakta a földre, a kanapé meg a fotel közé. A másik férfi mosolyogva még mindig engem fixírozott, de nagyon mûmosoly volt, a szemébõl érzéketlenség áradt. – Tulajdonképpen nem volt valami nagy szám ez az olasz étterem – mondta Aspen úr. 648

A kandalló felett díszes keretben nõi portré. Világos arcbõr, boldog mosoly. Biztosan az anyja, akit nagyon szeretett, és akinek õ volt a kedvence – ha nem az egyetlen fia. – De milyen jól tettük, hogy nem mentünk portyázni a Club 58-ba – válaszolt a másik –, itt van kéznél ez az elbûvölõ hölgyemény… Aspen úr fagyosan rámosolygott, a tekintetében csodálat volt, majdhogynem szerelem. Lehet, hogy volt valami zavaros dolog közöttük. – És mivel a gyerekek nincsenek itthon – mondta a másik férfi –, majd rólunk fog gondoskodni… – És hogy gondoskodjon rólad, Alain? – mosolygott rá szórakozottan Aspen úr. Ebben a szent pillanatban lett minden kristálytiszta: ezek már isznak egy ideje, és mindenre képesek. És, hogy a portás szavajárását idézzem, a másik férfi is úgy érezte, rá nem vonatkoznak a törvények, és fölötte áll az összes földi halandónak. Én pedig bizony csak egy szerencsétlen halandó voltam a szemükben, semmi más. Aspen úr felállt. Odament a csillár villanykapcsolójához, és leoltotta. A kanapé környéke félhomályba borult. A másik férfi a fotel karfájára ült, és éreztem, hogy simogatni kezdi a tarkómat. – Most pedig – mondta –, szépen megmutatja nekünk, hogy is csinálja azt a gyerekfelvigyázást… Aspen úr leült a kanapéra, majdnem mellém, mintha csak valami érdekesnek ígérkezõ elõadást akarna végignézni. Éreztem a tarkómon a másik férfi kezének szorítását. Azt akarta, hogy hajtsam le a fejem, és döntsem elõre a testemet, de én megfeszítettem magam, és nem mozdultam. – Jobban szeretném, ha a szobámban csinálnánk – szólaltam meg szinte közönyösen. Látszott, hogy mindketten meglepõdnek, milyen nyugodt vagyok. – Miért is ne… Igaza van – mondta a másik. – Sokkal jobb lesz a szobájában… És hirtelen már nem szorította annyira a tarkómat. Felálltam. Aspen úr is felállt. Felvettem a földrõl a táskámat. – A szobája a második emeleten van – mondta Aspen úr. – Aztán jól készítsd elõ nekem a mi kis bébiszitterünket – mondta a másik férfi azon a vékony hangján. – Félóra múlva felmegyek… – Megteszem, amit tudok – válaszolta Aspen úr. – Na ja, ez az, amit csak tudsz… És hirtelen elnevette magát, ha lehet, a nevetése még a hangjánál is vékonyabb volt. Kimentünk a szalonból. És már megint megyek felfelé a lépcsõn, Aspen úr után.

649

Nagy szoba, tágas ágy, a falon halványsárga tapéta. A szobából fürdõ nyílik, ajtaja szélesre tárva. A két ablak között fésülködõasztalka, rajta mindenféle fésû, púdertartó, parfümös üveg. Rögtön láttam, hogy ez biztosan nem az én szobám. Az ajtóban kis kulcs. Aspen úr bezárta az ajtót. A kulcsot zsebre tette. Halálosan nyugodt voltam. – Uram, használhatnám egy pillanatra a fürdõszobát? Intett a fejével. Kezembe csúsztatott egy ötvenfrankost, mintha csak borravalót adna. – Ma éjjel még hívhatsz uramnak… Nagyon tetszene… Fogtam a táskámat, bementem a fürdõszobába. Becsuktam az ajtót, kinyitottam a mosdó egyik vízcsapját. Hagytam, hadd folyjon a víz. Leültem a fürdõkád szélére, és keresgélni kezdtem a táskában. Kivettem a revolvert meg a kis dobozt a töltényekkel. Megtöltöttem a revolvert. Úgyis csak ugyanazok a mozdulatok ismétlõdnének. Ugyanazok az évszakok. Ugyanazok a tavak. Ugyanazok a vasárnap esti autóbuszok. Hétfõ. Kedd. Péntek. Január. Február. Március. Május. Szeptember. Ugyanazok a napok. Ugyanazok az emberek. Ugyanabban az idõben. De az öt ujjam még mindig megvan, ahogy apám mondaná. Visszamentem a szobába. Ott várt, a fésülködõasztalka melletti fotelben ült. Felugrott. Végre felemelte azt az álmosan lecsukódó szemhéját. Valószínûleg ugyanolyan tehetséges céllövõ vagyok, mint apám, a nagyságos urat az elsõ lövéssel megöltem. KISS KORNÉLIA fordítása

Patrick Modiano Párizsban 1969-ben.

650

MAGYAR VILÁG

karner andrás

Ádi Gyermekkorom Budán, a Villányi út egyik kétemeletes, kertes házában telt. Igaz, 1949-ben, születésem évében még a Szent Imre herceg útja büszke nevet viselte, de aztán új idõk jöttek, és az ugyancsak Szent Imre nevét viselõ plébániatemplom kis ministránsaként sem tudtam többet a névváltozás fájdalmas történelmi hátterérõl. A házunk elõtti kocsiút akár falusi fõutca is lehetett volna, ha csikorogvacsilingelve nem közlekedik rajta a 61-es villamos. A jármûforgalmat fõképp lovas kocsik jelentették, leszámítva néhány gépkocsit. Így aztán nyugodtan játszhattunk öcsémmel akár az utca közepén, anyánknak elég volt idõnként egy pillantást vetni ránk a konyhaablak magasából. Nyaranta valami bûzös petróleumszagú folyadékkal portalanították az utat, amibe beleragadt a cipõ… Bámultuk a jegest, aki kampós csákányával a háziasszonyok vödreibe porciózta a látványként is hûsítõ jégtömböket. Kora õsszel a Tüzép fuvarosai jelentek meg fûzfa kosaraikba lapátolva a tojásbrikettet. Szénporos testükön az izzadságpatakok világos csíkokat vágtak. A felnõttek árgus szemekkel figyelték, nehogy csaljanak a mérlegelésnél. Csodák csodája, mindig maradt egy kosárra való „többlet”, amit mindkét fél megelégedésére olcsón megszámítottak. A telkek a mai állapothoz képest foghíjasabbak voltak; a sarkon Bucsi bácsi bolgárkertészete mûködött, odébb egy teniszpálya vörös salakja hívogatta a játszókat, és a kerítéseken felfutó vadsóskaindák leveleit a tavaszi záporok után gondtalanul rágcsáltuk. Késõbb, úgy a hatvanas évek elején a Karolina út–Villányi út sarkán megnyílt a Karolina eszpresszó, ahol a cigarettafüstös homályban a környékbeli lumpok és vagányok piáltak, nõztek vagy egyszerûen csak múlatták az idõt. Estelente zongora szólt és fülbemászó sanzonok szüremlettek ki a lefüggönyözött ablakok mögül. Sûrû vendég volt itt a túloldali OTI-házakban lakó Kosztolányi Ádám, az életbõl rég eltávozott költõ fia, kiváló képességû, de idegbeteg és alkoholista ember. A franciául és németül jól beszélõ Ádám vallásbölcseleti írásait és Paul Claudel mûveinek fordítását a Vigilia közölte, de publikált a párizsi Magyar Irodalmi Újságban is. Pénze mindig kevés volt, anyját, özvegy Kosztolányi Dezsõnét, barátait és ismerõseit pumpolta. Volt úgy, hogy apja kéziratait tékozolta el fillérekért. A környék jellegzetes figurájaként, kabátgallérját felhajtva, kalapját csálén a fejébe nyomva, fura testtartásával gyakorta tûnt fel a presszóban. Mindenki csak Ádinak hívta, és a legtöbben ártalmatlan bolondként tartották számon. A mamát, a fehér kontyos Ilonka 651

nénit bevásárlócekkerével a kezében nehezen tudtam az irodalomkönyvben szereplõ múzsaként („Lenge lány, / aki szõ, / holdvilág / mosolya: / ezt mondja / a neved, / Ilona, / Ilona.”) elképzelni. Fiát szeretõ korholással „Kedves Dzsinn fiam”-nak titulálja Ádám kedvenc italára célozva. A sajnálatosan rövid életû homo aestheticus ellentmondásos személyiségérõl, feleségérõl, a Görög Ilona mûvésznéven alkotó Harmos (Schlesinger) Ilonáról és az 1915-ben született Ádám fiukról sok mindent elárulnak a kiadott és még a családi örökség részeként fiókokban sárguló dokumentumok. A szabadkai származású költõ nagyapja nemeskosztolányi és felsõlehotai Kosztolányi Ágoston ’48-as honvéd százados Bem seregében, civilben bankpénztáros. Édesapja Kosztolányi Árpád gimnáziumi igazgató. Az 1885-ben született Dezsõ magántanulóként végezte a felsõiskolát, mert magyartanárára tett megjegyzése miatt kicsapták a szabadkai líceumból. A pesti bölcsészkart, majd a bécsi egyetemet látogatta. A katonaságtól mint reménytelen civilt elbocsátották. (Állítólag kanárisárga nyakkendõben és gyöngyszürke öltönyben parádézott az uniformisban feszítõ újoncok között.) Újságíró, költõ, szépíró. Szabadkõmûves, változó politikai és világnézeti meggyõzõdéseit követõ hitetlen majd hívõ intellektuel. Karinthyval szüntelenül ugratják egymást és környezetüket. Ádám naplójában késõbb errõl így versel: „Frici a tréfamester, / Frici bácsi vicces ember, / mit kezdjen a renddel, csenddel?” A kor õrült történései megengedték, hogy Kosztolányi Kun Bélával és XI. Pius pápával is találkozhasson. A rettegett bolsevik azt mondja neki 1919-es kurta regnálása idején: „Reád semmi szükség a proletárállamban. Versek nem kellenek. …Ha okoskodsz, ki fogunk végezni.” Kosztolányi a szentatyánál Trianon miatt instanciázik. A pápa megáldja a költõt, Ilonát és a kilencéves Ádámot: „Megáldjuk önt, azokkal a vágyakkal és tiszta gondolatokkal együtt, melyeket szívében hordoz, hazája, családja, hivatása iránt és kívánjuk, hogy azok meghallgattassanak.” De a költõ 1933-ban súlyosan megbetegedett és három évvel késõbb szörnyû szenvedések közepette meghalt. A megözvegyült Ilona és a félárva Ádám negyvennégyben sikerrel bujkálnak a nyilasok elõl, az oroszoknak viszont sikerült elvinni a fiút. Anyja vonattetõn, kocsin, gyalog keresi kétségbeesve, míg ki tudja szabadítani a „felszabadítók” karmaiból. Az én életemben ’56 jelenti a találkozást az oroszokkal. Olyan rövid, hogy szinte megijedni sincs idõ. Emlékképeim közt az a bizonyos november 4-i vasárnap élesen rögzült: orosz tankok sorjáznak a házunk elõtt, a kiskatonák csizmájukat tisztogatják a bágyadt õszi napfényben. Az ablakokhoz tilos mennünk, a meglebbenõ függöny is végzetes lehet. A Sas-hegyen lévõ „ellenfor652

radalmárok” és a Gellért-hegy állásaiból tüzelõ oroszok lövedékei háztetõnk felett válaszolnak egymásnak. Persze jöttek házkutatásra, benéztek még az ágyak alá is: „Fasiszti, fasiszti?” A túloldali lakásban a Kosztolányi fiú kucorgott és Ilona. Decemberben már újra iskolába jártunk. A teniszpályán exhumálják a sebtében elhantoltakat. Ádám idõnként megfordult a közeli fodrászüzletben is, ahol Lajossal, a gyomorbajos figaróval irodalmi vitákat folytattak, míg õszülõ haját vágta. Gyerekként én is odajártam apámmal; Lakatos bácsi szelíd kényszerrel minden alkalommal brillantinnal dörzsölte be a hajamat, amitõl azután hetekig szaglottam. Teltek-múltak az évtizedek. A Villányi utat leaszfaltozták, fái megizmosodtak, lombkoronájuk megnõtt és randevúimról hazatérõben az orgonaszagú májusi éjszakákban gyalogosan róttam az utat. Idõvel a szülõi háznak is búcsút mondtam, megházasodtam, elköltöztem Budáról. Ötvenedik életévem betöltésekor a Hajnali részegség nagyszerû sorain merengtem: Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, Úgy érzem én, barátom, hogy a porban, Hol lelkek és göröngyök közt botoltam, Mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak Vendége voltam. Ilona asszony haláláig dédelgette nagyra nõtt csecsemõ fiacskáját, aki sohasem nõsült meg. Hatvannégy évesen, 1980-ban fejezte be zaklatott életét és adta vissza lelkét a Teremtõnek. Hunyt szemhéjam mögül néha újra látom Ádit, amint félrecsapott kalapban, kigombolt felöltõben, hetyke léptekkel egy felesre igyekszik a Karolinába.

653

TÁJÉKOZÓDÁS

ircsik VilMos

Ez õ, még mindig õ Günter Grass halálára

Tart a csillaghullás a német irodalomban: 2011 decemberében Christa Wolf, 2014 októberében Siegfried Lenz, 2015. április 13-án pedig lübecki otthonában Günter Grass halt meg. És ezek csak a legnagyobb nevek. A csillaghullás pedig akkor is igaz, ha mindhárom, immár a szó szoros értelmében is klasszikus szerzõ igazán szép életkort megérve távozott az élõk sorából. Günter Grass 1927. október 16-án született a mai Gdańsk, az akkori Danzig Langfuhr nevû elõvárosában. Szülõvárosához és szülõföldjéhez való viszonyát a Homokvárban fogalmazza meg a legnagyobb költõi erõvel. A több mint százsoros, szabadon áradó, de alaphangjában jambikus lüktetésû, rímtelen, de az érzelmi tetõpontokon rímesre váltó hosszúvers eddig még nem jelent meg magyarul, így a Nagyvilág a most megjelenõ fordítással kíván méltó emléket állítani annak az írónak, aki Lech wałęsa mellett leghíresebb szülötte a keleti-tengeri kikötõvárosnak. A gordiuszi csomót átvágva némi szellemességgel úgy is lehetne mondani, hogy ma wałęsa a legismertebb gdański, Grass pedig a legismertebb danzigi. Ami családját illeti: apja protestáns német volt, katolikus édesanyja a lengyel nemzet egy etnikai csoportjának tartott, de valójában önálló nyugati szláv nyelvet beszélõ és sajátos kultúrával rendelkezõ kasub népcsoportból származott, amelyet azonban különbözõ okok miatt se a Német Birodalom, se késõbb Lengyelország nem ismert el, és ma sem ismer el önálló kisebbségnek. A német sajtóban az 1920-as évek végén született nemzedéket, elsõ tagjában egy több szó összevonásával alkotott mozaikszóval, gyakran Flakhelfergenerationként emlegetik, vagyis a légvédelmi ágyúk kisegítõ személyzetének nemzedékeként. Az elnevezés onnan ered, hogy amikor 1944–45-ben a második világháború már német földön folyt, egyre több tizenéves fiatalt kényszerítettek fegyveres, méghozzá többnyire a légvédelmi ágyúk melletti kisegítõ szolgálatra. Nos, Günter Grass is ennek a végzetes nemzedéknek a tagja volt, és ha valaki figyelmesen öszszeveti életének ezt a szakaszát például a Siegfried Lenzével, megdöbbentõ párhuzamokat fedez fel, amibõl leginkább azt a következtetést kell levonni, hogy mennyire megszûnt mindenféle egyéni érdek és lehetõség ezekben az években, hiszen ez a sokszorosított sors akkoriban nem csak kettõjüknek, hanem több millió hasonló korú fiatalnak jutott osztályrészül, és eltérések csak az árnyalatokban mutatkoztak. A két most elhunyt írónál maradva: a kelet-poroszországi születésû Lenz például tizenhét évesen lép be, vagy inkább léptetik be a náci pártba, a haditengerészetnél szolgál, a dán partoknál dezertál, brit fogságba esik, és többé nem tér vissza szülõföldjére. Az ugyancsak kelet-poroszországi Günter Grass ti654

zenöt évesen önként jelentkezik a Wehrmachtba, elõször a légvédelemhez, majd a Waffen-SS egy páncéloshadosztályához vezénylik, nem dezertál, végül amerikai fogságba esik, és többé nem tér vissza szülõföldjére… Aztán a fogságból való szabadulás után egyedül próbálja megvetni lábát egy romhalmazzá vált országban. Sok hánykolódás után Düsseldorfban egy kõfaragónál talál magának megfelelõ munkát, ami jó elõgyakorlat merészebb céljainak megvalósításához, ugyanis képzõmûvésznek készül. 1948 és 1952 között a düsseldorfi Mûvészeti Akadémián grafikát és szobrászatot tanul, majd 1953–56-ig Nyugat-Berlinben folytatja tanulmányait a Képzõmûvészeti Fõiskolán. Alkotói pályáját szobrászként és grafikusként kezdi, és túl van már több sikeres kiállításon, amikor fokozatosan egyre inkább az irodalom bûvkörébe kerül, és a vésõt felcseréli a tollal. Az új terepen elõször költõként mutatkozik be, majd kisprózai mûvek következnek, de közben már készül nagy regénye, A bádogdob, amely immár a teljes és lezárt életmû ismeretében, legjelentõsebb, legnagyobb hatású és legismertebb mûve maradt. A fõhõst jellemének tökéletesedésében és öneszmélésének folyamatában ábrázoló fejlõdésregény természetesen nem egyszerre, nem elõzmények nélkül pattant ki Grass agyából, mint Pallasz Athéné a Zeuszéból, hanem logikus összegzése volt addigi mûvészi sokoldalúságának. Az alapos filológiai elemzések kimutatták, hogy elsõ lépésben a képzõmûvész plasztikus, szemléletes ábrázolásmódját tudta átmenteni az anekdotikus prózaszövegekre emlékeztetõ verseinek groteszk, parabolisztikus metaforarendszerébe, második lépésben a versek motívumai nyertek új életet A bádogdob gyakran látszólag összefüggéstelen, szabad asszociációiban, töredékes epizódjaiban és fantasztikus, abszurd ötleteiben. A mû fõszereplõje Oskar Matzerath háromévesen megáll a növésben. Attól kezdve végig a gyermek perspektívájából szemléli a világot, és varázserejû bádogdobjának segítségével olyan eseményeket is fel tud idézni – így többek között anyja fogantatásának körülményeit egy kasub krumpliföldön –, amelyeknek nem volt tanúja. Ezenkívül más csodákra is képes, például sikoltásával üveget, ablakot, tükröt repeszteni. A regényt uraló fantasztikus motívumok egy jól kitapintható reális környezetben bontakoznak ki. Az énelbeszélõ Oskar sorsában könnyû felismerni Grass életének egyes elemeit, állomásait, így a megközelítõen azonos születési idõt, a kasub származást és környezetet, Danzigot és Düsseldorfot, Vesztfáliát és a szobrászkodást. Ugyancsak reális a történelmi háttér, a második világháborút megelõzõ és követõ évek, illetve maga a háború, amelynek végén Oskar elveszíti dobját, vele együtt varázserejét, és lassan nõni kezd. A megrázkódtatások miatt kórházba kerül, és ebbõl a jelen idejû síkból a múltba visszatekintve meséli el életét. Grass már az ötvenes évek közepétõl a német háborús múlttal való szembesülést és leszámolást legfõbb feladatának tekintõ Gruppe ’47-hez tartozik, amelynek 1958-ban elnyeri évenként kiosztásra kerülõ díját, A bádogdob megjelenése után pedig Heinrich Böll mellett egyre inkább az írócsoport legjelentõsebb, legreprezentatívabb alakjának kezdik tartani. 655

A bádogdobot 1961-ben a Macska és egér, 1963-ban a Kutyaévek követi. A három regény együtt az úgynevezett danzigi trilógiát alkotja, amely nevének megfelelõen a szülõföld témakörének eposzi méretû feldolgozása. 1965-ben nagy port ver fel az 1953-as kelet-berlini kommunistaellenes munkásfelkelésrõl szóló színpadi mûve, a Die Plebejer proben den Ausfstand (A plebejusok elpróbálják a felkelést), amelyben elítéli a marxista értelmiségiek, köztük a fõszereplõ Fõnök szerepvállalását a kommunista diktatúrában. A Fõnökben sokan Brechtre ismertek, a dráma pedig azért fontos Grass életmûvében, mert pontosan kijelöli baloldali elkötelezettségének határait, amelyek sehol nem esnek egybe a bolsevik baloldalisággal. Politikusi eszményképe Willy Brandt volt, akivel 1961-tõl szoros barátságban állt. I965-ben verseskötetet ad ki Téged énekellek, demokrácia – dicsérõének Willyhez címen, majd több mint egy évtizeden át Brandt beszédírója lesz, jelentõs mértékben hozzájárulva ahhoz, hogy 1969-ben kancellár lehessen. Õ maga csak 1982-ben lesz SPD-tag, de különbözõ politikai nézeteltérések miatt hamarosan ki is lép, mint ahogy hasonló okok miatt fokozatosan Brandtól is elhidegül. Apropó elhidegülés! 1954-ben kötött házasságából négy gyermek születik, aztán elválik, jönnek az újabb kapcsolatok, egy újabb házasság, mindez azonban egy bulvárlap hasábjaira kívánkozik, és nem ide. Itt inkább csak a végeredményt érdemes összegezni, amely hat vér szerinti és két mostohagyermek. Kezdetben lakóhelyeit is elég sûrûn váltogatta, Düsseldorf és Nyugat-Berlin után több évet Párizsban él, majd visszaköltözik Nyugat-Berlinbe, onnan egy schleswig-holsteini kisvárosba, aztán egy évig Kalkuttába megy, vándorlásai befejeztével pedig Lübeck közelében telepszik le végleg. A danzigi trilógia után újabb nagyregények következnek, így 1969-ben a vietnami háborúról és az anarchista diákmozgalmakról szóló Helyileg érzéstelenítve, 1977-ben A hal, amely a Mese a halászról és a feleségérõl címû Grimm-mese alapmotívumából kiindulva, a mitológiai és valóságos síkok váltakozásával fest átfogó tablót az emberiség történelmérõl, A bádogdobéhoz hasonló magas színvonalon. Ennek az összegzõ megemlékezésnek természetesen nem lehet célja az egész alkotópálya tételszerû felsorolása, ám idõrendben a nagy regények közül még feltétlenül meg kell említeni az 1986-ban keletkezett A patkánynõt, amely apokaliptikus látomás az emberiség kipusztulásának rémérõl, illetve az 1995-ben írt A távoli földet (Ein weites Feld). A regény jelen idejû cselekménye a berlini fal megépítésétõl a német újraegyesítéséig tart, és a német nemzeti önvizsgálat egyik legvitatottabb dokumentumaként rendkívüli vihart kavarva nyolc héten belül öt kiadást ért meg. A regényírói életmûvet a danzigi trilógia vezette be, és egy önéletrajzi trilógia, az úgynevezett emlékezés trilógiája zárja le. Ennek darabjai a Hagymahántás közben (2006), A doboz (2008) és a Grimm fivérek szavai (2010). 656

Ebben az idõszakban Grass ismét verseivel kerül az érdeklõdés középpontjába, egész pontosan egy versével. A Nagyvilág 2012/5-ös számában is közölt, Amit ki kell mondani címû lírai pamfletje miatt az addig ütõkártyaként tartalékolt Waffen-SS múltjára hivatkozva nemkívánatos személynek nyilvánítják Izraelben, a német sajtóban ellene indított, hol nyíltan, hol burkoltan újra meg újra fellángoló támadások, kétértelmû célozgatások pedig egészen a sírjáig, sõt úgy tûnik, még a síron túl is elkísérik. A vers egyébként rendkívül óvatos stilisztikai bevezetõ, a lírai hõs önmagával folytatott belsõ vitái, önmarcangoló vívódásai után eufemisztikus módon azt hányja Izrael szemére, hogy atomfegyvereivel veszélyezteti a világbékét. Az csak olaj volt a tûzre, hogy 2013-ban, nem tanulva az elsõ pofonokból, Eintagsfliegen (Tiszavirágok) címû kötetében még egy Izrael-ellenesnek bélyegzett versre vetemedett egy zsidó tudós védelmében, akit meghurcoltak és tizennyolc év börtönre ítéltek, amiért külföldön nyilvánosságra hozta a zsidó állam titkos nukleáris programját. Ebbõl a versbõl is politikai ügy lett. Ezúttal persze az antiszemitizmus vádja szóba sem jöhetett, az túl abszurd lett volna, így az izraeli kormányszóvivõ esztétikai szempontból és kényszeredett humorral reagált az esetre, azzal, hogy a kis szösszenet nem áll ugyan Schiller vagy Rilke színvonalán, de szerzõjénél határozott fejlõdés észlelhetõ, mivel most legalább egy zsidó embert vett védelmébe. A hatalmas prózai életmû ismeretében különös, de Grass a magához legközelebb álló mûfajnak a lírát tartotta, amely szerinte az írásbeli megnyilvánulás legvilágosabb, legegyértelmûbb formája, és amely a kifejezésmód közvetlenségével a legjobban megfelel alkotói személyiségének. Ezek után nem meglepõ, hogy költõként lépett a nyilvánosság elé. Elsõ könyve az 1956ban a Die Vorzüge der Windhühner (A széltyúkok elõnyei) címen megjelent verseskötet, amely a kritikák szerint vizuális látásmódjával, lakonikus tömörségével, groteszk hangjával, a köznapiság és fantasztikum folytonos súrlódásából fellobbanó tüzével, eredeti nyelvezetével és elementáris ritmusával figyelemre méltó költõi tehetséget sejtetett. A bádogdob megjelenése után egy évvel, 1960-ban újabb verseskötet következik Gleisdreieck (Vágányháromszög) címen, ezt követi 1967-ben az Ausgefragt (Kikérdezve), majd 1971-ben összegyûjtött verseinek kiadása. Ezután 2003-ig nem jelentkezik önálló verseskötettel. Ez stílszerûen fogalmazva többek között azzal a prózai okkal is magyarázható, hogy míg hatalmas példányszámban megjelenõ regényei jól jövedelmeztek, addig versei iránt alig volt kereslet, és így nem is hoztak semmit a konyhára. 2003-ra azonban újra feltámad benne a költõ, az újfajta élethelyzetek, így például az öregedés, vagy a felhalmozódott politikai indulatok kifejezésére ismét a lírát tartja a legalkalmasabbnak. Errõl tanúskodnak az ekkor kiadott Letzte Tänze (Utolsó táncok), majd egy évre rá a Lyrische Beute (Lírai zsákmány), 2007-ben pedig a Dummer August (Buta August) címû kötetek. 2012-ben, a pálya vége felé, szinte hattyúdalként újabb verseskötet következik, a már említett Eintagsfliegen (Tiszavirágok), és sajtó alatt van a 657

hamarosan posztumusz megjelenõ Von Endlichkeit (A végességrõl), amely a rövid prózai írások mellett zömében szintén verseket tartalmaz. A lírában rejlõ közvetlen megszólalási lehetõség miatt írta meg verses formában és publikálta napilapban Izraelrõl szóló véleményét, és nem sokkal utána a Nagyvilágban úgyszintén megjelent Európa szégyenét, amely harcos állásfoglalás az EU ellen és Görögország, illetve a görög kultúra örökségének védelmében. Verseiben mindig is a politizáló, a nemzet, az emberiség sorsáért felelõsséget vállaló citoyenként tette le a garast, és a német politikusok, akik, akárcsak más országbeli kollégáik, minden alkalmat megragadnak a tömegek befolyásolása érdekében a követendõ példák felmutatására, most a halálakor erre célozva leginkább az elkötelezett állampolgárt emelték ki Günter Grassban. Így aztán, az életmû áttekintése és a lírai végjáték ismeretében, búcsúzóul magam is megkockáztatok egy elmés zárszót: Günter Grass költõként kezdte, és költõként is fejezte be pályáját. Csak közte több mint fél évszázadig prózaírónak álcázta magát.

Günter Grass (1927–2015).

Patrick Modiano

A gyermekkorom bizonyos eseményei rányomták a bélyeget a könyveimre Beszéd a Nobel-díj átvételekor, 2014. december 8-án

Legelõször is azt szeretném elmondani, mennyire boldog vagyok, hogy itt lehetek, és mennyire megtisztel a kitüntetés, hogy az idei irodalmi Nobeldíjat nekem ítélték. Életemben elõször kell ilyen nagyszámú közönség elõtt beszédet mondanom, amitõl némiképp zavarban is vagyok. Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy mi sem természetesebb, egy író könnyedén megold egy ilyen feladatot. Csakhogy az írók – legalábbis a regényírók – gyakran hadilábon állnak a szavakkal. Az írásbeli és szóbeli teljesítményért az iskolában is külön jegy jár, és a regényírók inkább írásban jók, mint szóban. Egy író rendszerint hallgat, és ha szeretné igazán átlátni környezetét, bele kell olvadnia a tömegbe. A beszélgetéseknél fülel, mintha ott sem volna, és ha mégis megszólal, egyedül azért teszi, hogy diszkréten közbeszúrjon néhány kérdést, amelyek segítségével jobban megértheti a körülötte élõ férfiakat és nõket. De élõszóban félénk, mert megszokta, hogy amit leírt, mindig kihúzhatja. Rengeteg húzás után a stílusa persze letisztultnak tûnhet. De amikor nyilvánosan kell megszólalnia, nincs semmilyen eszköz a kezében, amivel félénkségét orvosolhatná. Ráadásul én a magam részérõl olyan nemzedékhez tartozom, amelynek tagjait gyerekkorukban nem, vagy csak ritkán és engedéllyel hagyták szóhoz jutni. És akkor sem mindig hallották meg, amit mondanak, vagy legtöbbször akkor is a szavukba vágtak. Ezért fejezzük ki magunkat néhányan olyan nehezen, ezért a bizonytalanság, ezért szeretnénk sietve túl lenni a dolgon, mintha attól tartanánk, hogy bármelyik pillanatban félbeszakíthatnak. Sok más sorstársamhoz hasonlóan nyilván bennem is innen ered a vágy, amely a kamaszkor vége felé elkapott, hogy írjak. Meg a remény, hogy a felnõttek majd elolvassák, amit írok. Mert úgy legalább kénytelenek lesznek végighallgatni a mondandómat, és végre tudni fogják, mi foglalkoztat. A kitüntetés híre annyira valószerûtlennek tûnt fel, hogy szerettem volna minél hamarabb megérteni, miért éppen rám esett a választás. Azt hiszem, soha nem éreztem még olyan erõsen, mint aznap, hogy a regényíró mennyire nem látja a saját könyveit, és hogy az olvasók mennyivel többet tudnak nála mindarról, amit leírt. A regényíró soha nem viszonyul önmagához olvasóként, csakis afféle lektorként, aki a kéziratban kijavítja a hibás mondatszerkezeteket, kihúz egy-két ismétlést vagy felesleges bekezdést. Saját könyveirõl csupán valami zavaros és töredékes képet alkot magának, túl közel van hozzájuk, valahogy úgy, mint az a festõ, aki egy mennyezeti freskó pingálása köz659

ben végigfekszik az állványon, és kizárólag az apró részletek kidolgozására figyel, az egészre nincs rálátása. Az írás különös, magányos foglalatosság. Miközben az ember egy regény elsõ oldalait papírra veti, nemegyszer elbátortalanodik. Mindennap megfordul a fejében, hogy talán nem jó irányba indult el. Az ilyen pillanatokban nagy a kísértés, hogy visszaforduljon, és egészen másfelé vegye az irányt. De ennek a kísértésnek nem szabad engedni, haladni kell tovább. Kicsit olyan ez, mint autóval ráhajtani a tükörjégre egy sötét, téli éjszakán. Olyankor az embernek nincs választása, ki nem farolhat, csakis elõremehet, és közben reménykedhet, hogy az útviszonyok idõvel javulnak, és a köd felszakadozik. A befejezéshez közeledve az író egyre inkább szembesül azzal, hogy a könyv kezd leválni róla, mert már érzi a szabadság levegõjét, mint az iskolás gyerekek a tanév végén: a figyelmük lankad, zajonganak, ügyet sem vetnek a tanárra. Megkockáztatom, az utolsó bekezdések elég keservesen születnek, mert a könyv már-már ellenségesen viselkedik írójával szemben, annyira szeretne végre szabadulni tõle. És alighogy kikerül a pont az utolsó mondat végére, a könyv már mintha ott sem volna. Ennyi volt, az íróra nincs többé szüksége, már el is felejtette. Onnantól az olvasók gondjaira bízza magát. Az íróban pedig hatalmas ûr támad utána, úgy érzi, elhagyták. Ami mellé valamiféle kielégítetlenségérzés is társul, amiért a könyv és közte kialakult kapocs olyan hirtelen megszakadt. A kielégítetlenség pedig – és a belõle fakadó hiányérzet, hogy valami befejezetlenül maradt – arra sarkallja az írót, hogy belekezdjen a következõ könyvbe, hátha attól helyrebillen a hasztalan keresett egyensúly. Ahogy telnek-múlnak az évek, és egyik könyv követi a másikat, az olvasók „életmûvet” kezdenek emlegetni. Az író viszont úgy éli meg az egészet, mint aki végig csak menekülni próbált valami elõl. Igen, az olvasó sokkal többet tud bármelyik könyvrõl, mint maga az író. Az a folyamat, amely regény és olvasója közt végbemegy, leginkább a fényképelõhívással állítható párhuzamba, már ahogyan azt a digitális kor elõtt csinálták. A kép a sötétkamrában lassanként tûnt elõ a papíron. Ahogy haladunk egy regény olvasásában, ugyanez a kémiai folyamat játszódik le bennünk. De ahhoz, hogy ez a reakció mûködjön író és olvasó között, az írónak soha semmit sem szabad ráerõltetnie az olvasóra – olyan értelemben, ahogy az énekesek erõltetik a hangjukat –, észrevétlenül kell magával vonnia az olvasót, kellõ mozgásteret biztosítva neki ahhoz, hogy a könyv lassanként át tudja járni, ehhez pedig olyan szakértelemre van szüksége, mint az akupunktúrát végzõ orvosnak, aki ha a tût megfelelõ helyre szúrja a beteg testébe, az impulzus azonnal eljut az idegrendszerbe. Azt hiszem, író és olvasó ilyetén bensõséges, kölcsönösségi viszonyához valami hasonlót a zenében is felfedezhetünk. Világéletemben azt gondoltam, hogy az irodalom nagyon közel áll a zenéhez, csak nem olyan tiszta, ezért mindig is irigyeltem a zenészeket, akik az én szememben a regényírásnál jóval magasabb rendû mûvészetet ûznek – akárcsak a költõket, akik sokkal köze660

lebb állnak a zenészekhez, mint a prózaírókhoz. Az írást gyerekkoromban versekkel kezdtem, minden bizonnyal ezért is érzem át annyira annak a gondolatnak a lényegét, amelyet nem is tudom, hol olvastam: „Regényírók a rossz költõkbõl lesznek.” Visszatérve a zenére, a regényírás valami olyasmibõl áll, hogy az író az évek során megfigyelt embereket, tájakat, utcákat egyfajta zenei partitúrába rendezi, amelynek dallamtöredékei regényrõl regényre visszavisszatérnek, csakhogy ezt a partitúrát soha nem fogja tökéletesnek érezni. Mert a regényíró mindig is bánni fogja, hogy nem válhatott belõle tisztán zenész, hogy nem õ komponálta Chopin noktürnjeit. Az, hogy a regényíró nem tudja kellõ éleslátással és kritikai távolságtartással szemlélni a saját könyveit, egy olyan jelenséggel is magyarázható, amelyet magamnál és másoknál egyaránt megfigyeltem: valahányszor új könyvet írok, az addigiak kitörlõdnek, olyannyira, hogy szinte teljesen megfeledkezem róluk. De még ha úgy hittem is, hogy megírásukban nem volt semmi folytonosság, hogy a feledés idõrõl idõre elvégezte a munkáját, ugyanazok az arcok, ugyanazok a nevek, ugyanazok a helyek, ugyanazok a mondatok egyik-másik könyvemben mégis újra meg újra felbukkannak, és szabályos mintázat rajzolódik ki belõlük, mint valami félálomban – vagy éber álomban – szõtt faliszõnyegen. A regényíró gyakran alvajáróként közlekedik, annyira beleéli magát abba, amit éppen ír; olyankor félõ, hogy ha kimegy az utcára, véletlenül elütteti magát egy autóval. Csakhogy ne feledjük, az alvajárók végtelenül óvatosan lépkednek elõre – soha nem esnek le a tetõrõl. A Nobel-díj odaítélésének indoklásából leginkább az a mondat ragadt meg a fejemben, amely a második világháborúra utal: „Feltárta Franciaország német megszállásának idõszakát.” Akárcsak mindazok, akik velem egyetemben 1945-ben születtek, háborús gyerek, egészen pontosan – mivel Párizsban születtem – olyan gyerek voltam, aki születését a megszállt Párizsnak köszönhette. Azok, akiknek abban a Párizsban kellett élniük, igyekeztek minél hamarabb elfeledkezni róla, vagy csupán olyan részletekre emlékezni belõle, amelyek beleringatták õket abba az illúzióba, hogy a hétköznapi élet tulajdonképpen nem sokban különbözött az addig megszokottól. Rossz álomként élték meg az egészet, valami halvány lelkiismeret-furdalással azért, hogy sikerült átvészelniük. És amikor gyerekeik késõbb kérdezgették õket, milyenek is voltak azok az idõk, és milyen volt akkoriban Párizs, igyekeztek kitérni a válasz elõl. Vagy egyszerûen nem mondtak semmit, mintha szerették volna végleg kitörölni az emlékezetükbõl a sötétség éveit, mintha valamit el akartak volna titkolni elõlünk. De mi beláttunk a szüleink hallgatása mögé, és összeraktuk a képet, mintha mi is a saját bõrünkön tapasztaltunk volna meg mindent. Különös egy város volt Párizs a megszállás alatt. Az élet látszólag ment tovább, „mint annak elõtte”, a színházak, a mozik, a koncerttermek, az éttermek zavartalanul üzemeltek. A rádió folyamatosan sanzonokat sugárzott. Sõt színházba és moziba talán még többen is jártak, mint a háború elõtt, mintha ezek 661

a helyek valamiféle menedéket nyújtottak volna, ahol az emberek összegyûlhettek, és szorosan egymáshoz bújhattak, hogy megnyugtassák magukat és egymást. Csakhogy emellett volt számtalan szokatlan apróság, amely mind arról árulkodott, hogy ez a Párizs már nem ugyanolyan, mint azelõtt. Mivel nem volt autóforgalom, a város elcsendesedett – és a csendben hallani lehetett a fák susogását, a lovak patkóinak kopogását a macskakövön, a körutakon tülekedõ népek lépéseinek zaját, a járókelõk zsibongását. A város mintha elveszett volna az utcák néma rengetegében, fõleg télen, amikor már délután ötkor alkonyodott, és az ablakokban tilos volt fényt gyújtani – a város „elsötétült”, ahogy a náci megszállók mondogatták. Bárki, legyen szó felnõttrõl vagy gyerekrõl, egyik pillanatról a másikra eltûnhetett, nyomtalanul, az emberek még baráti társaságokban is csak félszavakkal beszéltek, soha senki nem mert õszintén megszólalni, mert a veszély érezhetõen ott lebegett a fejük felett. Ebben a rémálomszerû Párizsban, ahol bárkit bármikor feljelenthettek vagy a metróból kijövet elvihettek, a véletlen olyan embereket is összehozott, akik békeidõkben soha nem keresztezték volna egymás útját, az elsötétítés tilalmas légkörében félénk szerelmek születtek, hiszen senki sem lehetett biztos abban, hogy valaha még viszontlátja a másikat. És ezekbõl a gyakran kilátástalan egymásra találásokból, amelyek bizonyos esetekben nem voltak feltétlenül szerencsések, késõbb gyerekek születtek. Ezért tekintettem mindig is úgy a megszállt Párizsra, mint az elsõ, mindent eldöntõ éjszakára. Nélküle meg sem születhettem volna. Az a Párizs végigkísértette az egész életemet, lefojtott fényei belengik egyik-másik regényemet. Mindez annak is bizonyítéka, hogy az írót milyen múlhatatlanul meghatározza születésének ideje meg a kor, amelynek részese, még akkor is, ha a politikai eseményekben közvetlenül soha nem képviseltette magát, és még ha a külvilág felé úgy látszik is, hogy magányosan és elzárkózva él az „elefántcsonttornyában”. És ha versírásra adja a fejét, versei saját korát tükrözik, mert abban a formában semmikor máskor nem íródhattak volna. Érvényes ez a nagy ír költõ, Yeats Coole vadhattyúi címû versére is, amely mind a mai napig mély benyomást tesz rám, valahányszor elolvasom. Yeats egy parkban figyeli a vízen sikló hattyúkat: Tizenkilenc õsz rám jött már, mióta meglátva rajukat, számolni kezdtem õket, s hasztalan: mindannyi megriadt, zajduló szárnnyal mind az égre tört, ziláltan írta a kört. De most fönséges ringásukkal rejtelmes ez a tó. 662

Hazájuk majd micsoda káka lesz, micsoda úsztató, ha majd kitárult pilláim alól nem látom õket sehol?1 A hattyúk gyakran megjelennek a XIX. századi költészetben – például Baudelaire-nél és Mallarménál. Yeats verse mégsem íródhatott volna a XIX. században. Sajátos ritmusa, melankóliája egyértelmûen a XX. századhoz, azon belül is éppen ahhoz az évhez köti, amelyben íródott. Egy XXI. századi íróval az is elõfordul, hogy idõnként saját kora foglyának érzi magát, és amikor újraolvassa a XIX. század regényirodalmának nagyjait – Balzacot, Dickenst, Tolsztojt, Dosztojevszkijt –, valamiféle nosztalgia telepszik rá. Akkoriban lassabban csordogált az idõ, mint mostanság, a lassú tempó pedig jobban megfelelt a regényírónak a munkához, mert összeszedettebben tudta egy dologra fordítani minden figyelmét és energiáját. Az idõ múlása azóta felgyorsult, szakadozottabbá vált, ezért különböznek annyira a mai öszszefüggéstelen, töredezett mûvek a katedrálisok szerkezetére emlékeztetõ nagy regényfolyamoktól. Ebbõl a szempontból átmeneti nemzedékhez tartozom, és kíváncsi volnék, hogy az elkövetkezõ generációk, amelyek beleszülettek az internet, a mobiltelefonok, az e-mail és a tweetelés korába, hogyan tudják majd irodalmilag átadni, milyen ez a világ, ahol mindenki folyamatosan „fenn van a hálón” és ahol a „közösségi oldalak” azt a kevéske bensõségességet és titokzatosságot is kikezdik, ami még megmaradt – azt a titokzatosságot, ami ott sejlett minden személyiség mélyén, és ami nem is olyan régen még elengendõ témát szolgáltatott egy nagyregényhez. De mivel szeretnék továbbra is bizakodóan tekinteni az irodalom jövõjére, meggyõzõdésem, hogy az utánunk következõ írónemzedékek képesek lesznek átvenni a stafétabotot, ahogyan az a Homérosz óta eltelt számtalan emberöltõ alatt történt… Ugyanakkor az író, akárcsak bármilyen más mûvész, hiába gyökerezik olyan szorosan a saját korában, hogy még ha akarna, se tudná kitépni magát belõle, és hiába szívja magába egyedül az adott „kor levegõjét”, amit a mûveiben kifejezésre juttat, az valahogyan mindig idõtlen. Amikor Racine vagy Shakespeare drámái színpadra kerülnek, nem fontos, hogy a szereplõk korhû jelmezt viselnek-e, vagy a rendezõ jobbnak látja farmerba és bõrdzsekibe öltöztetni õket. Ezek mind csupán jelentéktelen részletek. Tolsztoj olvasása közben egyikünk sem gondol arra, hogy Anna Kareninát az 1870-es évek divatjának megfelelõ ruhában képzelje maga elé, a figura másfél évszázad után is annyira közel áll hozzánk. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos írókat, például Edgar Poe-t, Melville-t vagy Stendhalt kétszáz évvel a haláluk után talán sokkal jobban értjük, mint kortársaik valaha is értették. 1

Nagy László fordítása.

663

De tulajdonképpen pontosan mekkora távolságot tart a regényíró a világtól? A szélre húzódik, hogy le tudja írni a történéseket, mert ha belelovalná magát az életbe – a cselekménybe –, csak belezavarodna. Ugyanakkor ez a finom távolságtartás nem akadályozza abban, hogy azonosulni tudjon a szereplõivel és azokkal a férfiakkal és nõkkel, akik a valós életben modellként szolgáltak hozzájuk. Flaubert egyenesen kijelentette: „Bovaryné én vagyok.” És Tolsztojnak sem esett nehezére azonosulni azzal az asszonnyal, aki a szeme láttára vetette magát az éjszakai vonat alá Oroszország valamelyik pályaudvarán. Nála ez az adottság ráadásul nem is merült ki ennyiben, Tolsztoj képes volt belesimulni az égboltba, a leírásaiban szereplõ tájba, ott van Anna Karenina szempillájának legapróbb rebbenésében. Ez az állapot nem tudatos, semmi köze a narcizmushoz, sõt, hiszen ilyenkor az ember egyrészt teljességgel háttérbe szorítja önmagát, másrészt erõsen összpontosít, hogy lehetõleg egyetlen részletet se mulasszon el. Ennek eléréséhez viszont bizonyos fokú magányra van szükség. Ez a fajta magány azonban nem elzárkózást jelent, hanem lehetõséget arra, hogy az író kellõ figyelemmel és metszõ éleslátással szemlélje a rajta kívül álló világot, amelyet szeretne regénybe foglalni. Mindig is úgy tartottam, hogy a költõ és a regényíró képes meglátni a hétköznapi életben megfáradt emberek, a jelentéktelennek tûnõ dolgok rejtélyes oldalát, csupán azáltal, hogy alapos megfigyelés alá veszi õket, hogy hagyja, hogy megigézzék. Addig-addig fürkészi a mindennapok történéseit, míg titokzatossá nem válnak a szemében, amíg fel nem éled a parázs, amely elsõ pillantásra már rég kihunyt, de valahol, rejtve mégiscsak ott izzik bennük. A költõnek és a regényírónak – meg a festõmûvésznek is – az a dolga, hogy ezt a rejtélyt, ezt a parazsat, amely ott hevül minden ember lelkének mélyén, megmutassa. Ebben távoli rokonomra, a festõ Amadeo Modiglianira hivatkozom, akinek éppen azok a legszebb vásznai, amelyekhez ismeretleneket, utcagyerekeket és utcalányokat, cselédeket, parasztokat, inasokat választott modellnek. A toszkán festõiskola hagyományát, Botticelli és a quattrocento sienai mestereinek munkáit idézõ erõteljes ecsetvonásokkal festette meg õket. Ezáltal elegáns és nemes ábrázolást adott nekik, helyesebben ábrázolásukban feltárta azt az eleganciát és nemességet, amely jelentéktelen külsejük alatt eleve ott volt. Munkája során a regényírónak is hasonlóképpen kell eljárnia. Akkor cselekszik helyesen, ha képzeletével nem eltorzítja, hanem mélyen átjárja és leleplezi a valóságot, mintha csak erõs infravörös és ultraviola sugárzásnak vetné alá, hogy a látszat mögül elõvillanjanak a titkolt részletek. Nem áll távol tõlem, hogy ki merjem jelenteni: ideális esetben a regényíró egyfajta látnok, látomásos ember. Akár a szeizmográf, finomra hangolt mûszereivel még a leginkább észrevehetetlen mozzanatokat is képes kiszûrni. Soha nem voltam biztos abban, érdemes-e elolvasnom egyik vagy másik általam nagyra becsült író életrajzát. Az életrajzírók elõszeretettel kapaszkodnak bele jelentéktelen részletekbe, jó eséllyel pontatlan visszaemlékezésekbe, zavarba ejtõ vagy kiábrándító jellemvonásokba, amit ahhoz tudnék hasonlí664

tani, mint mikor valami zavarja a rádióadást, a hangos recsegés pedig elnyomja a zenét vagy a szöveget. Bármelyik íróhoz egyedül a könyvein keresztül kerülhetünk közel, mert csakis saját írásaiban adja igazán önmagát, csakis azokban tud úgy szólni hozzánk, hogy visszafogott hangjába semmilyen zavaró tényezõ ne keveredjen. Ugyanakkor az életrajzból néha fény derülhet valamilyen meghatározó gyerekkori eseményre, amely az író egész életmûvén végigvonul, és noha az író részérõl ez talán nem is mindig tudatos, az a bizonyos esemény különféle megjelenési formákban vissza-visszatér a könyveiben. Errõl pedig Alfred Hitchcock jut eszembe, aki persze nem volt író, de filmjei kifejezõerejüknél és egységes hangvételüknél fogva felérnek egy regényírói életmûvel. Amikor Hitchcock ötéves volt, édesapja megkérte, hogy vigyen el egy levelet az egyik barátjának, egy rendõrfelügyelõnek. Miután a felügyelõ kézhez kapta a levelet, fogta a fiút és rács mögé dugta a kapitányságnak ugyanabban a részében, ahová a legkülönbözõbb bûnözõket szokták éjszakára elzárni. A rémült gyereknek egy teljes órát kellett várnia, mire a felügyelõ a következõ intelemmel útjára engedte: „Most már legalább tudod, mi vár rád, ha az életben valaha is rosszul viselkedsz.” A meglehetõsen sajátos nevelési elveket valló rendõrfelügyelõnek nyilván nem kis szerepe volt annak a feszült és nyugtalan légkörnek a megszületésében, amely Alfred Hitchcock filmjeit áthatja. Igazán nem szeretném önöket a saját személyes történetemmel untatni, de úgy gondolom, hogy a gyerekkorom bizonyos epizódjai késõbb az én könyveimre is alaposan rányomták a bélyegüket. Sokat voltam távol a szüleimtõl, leggyakrabban családi barátoknál, akikrõl alig tudtam valamit, ilyen-olyan házakban, a helyszín állandóan változott körülöttem. Egy gyerek az adott pillanatban nem lepõdik meg semmin, és még ha idõnként különös helyzetekben találja is magát, mindent a lehetõ legtermészetesebbnek vesz. Nekem csak jóval késõbb érkezett el az az idõszak, amikor kezdtem titokzatosnak látni a gyerekkoromat, és próbáltam minél többet megtudni azokról az emberekrõl, akiknek a szüleim a gondjaira bíztak, és a különféle és folyton váltakozó helyekrõl. De az esetek nagy többségében sem a személyeket nem sikerült azonosítanom, sem azokat a helyszíneket és házakat, ahol a múltban megfordultam. Ez vezetett az íráshoz, a vágy, hogy olyan titkok nyomába eredjek, amelyeket teljességgel soha nem fejthetek meg, hogy hátha sikerül végre megoldanom a rejtélyt – mintha az írás meg a képzelet rávezethetne a titok nyitjára. És ha már a „rejtélyeknél” tartunk, gondolataim egy XIX. századi francia regény felé kalandoznak tovább, a címe Párizs rejtelmei. A nagyváros, jelen esetben Párizs, a szülõvárosom, szorosan kötõdik elsõ gyerekkori élményeimhez, amelyek olyan erõsen megmaradtak bennem, hogy „Párizs rejtelmeivel” azóta sem tudtam betelni. Kilenc-, tízéves korom körül gyakran csavarogtam magányosan, és hiába aggódtam, hogy eltévedek, mindig messzebbre és meszszebbre mentem, olyan negyedekbe, amelyeket nem ismertem, át a Szajna 665

jobb partjára. Amíg világos volt, biztonságban éreztem magam. Kamaszkorom elején sokat küzdöttem, hogy legyõzzem félelmemet, ezért éjszaka indultam útnak, még távolabbi kerületekben kóboroltam, metróval. Egy várost csakis így lehet kiismerni, és ebben az általam csodált regényírók többségének példáját követtem, akiknek a XIX. századtól kezdve a nagyváros – legyen az Párizs, London, Szentpétervár vagy Stockholm – jelentette könyveik díszletét és egyik központi témáját. Edgar Poe A tömeg embere címû elbeszélésében az elsõk között adott részletes leírást az emberek hatalmas áradatáról, amelyet egy kávéház ablaka mögül figyel, és amelynek végeérhetetlen hullámzása ellepi a járdaszegélyeket. A tömegben kiszúr magának egy furcsa megjelenésû idõs férfit, egész éjjel követi London különféle kerületeibe, hátha megtudhat róla valamit. De az ismeretlen férfi csak egy a sokaságból, kár volt követni, örök idõkre névtelen marad, lehetetlen bármit is megtudni róla. Az egyén nem létezik, az az ember is csak ugyanolyan járókelõ, mint a többi, aki sûrû, tömött sorokban menetel vagy éppenséggel céltalanul lökdösõdik a nagyváros utcáin. És egy másik epizód is beugrik, amely egész életemre nyomot hagyott bennem, a költõ Thomas de Quincey ifjúkorából. Londonban, az Oxford Street sokaságában megismerkedett egy lánnyal, csak úgy, véletlenszerûen, ahogyan az egy nagyvárosban lenni szokott. A rá következõ napokat vele töltötte, majd egy idõre kénytelen volt elhagyni Londont. Megegyeztek, hogy egy hét elteltével a lány minden este ugyanabban az órában ugyanott fogja várni, a Tichfield Street sarkán. De soha többé nem találkoztak. „Ha élt szegény, úgy London hatalmas labirintusában talán egy és ugyanazon az órán is kutathattunk egymás után, s talán csak pár lépésnyire voltunk egymástól néha, de egypár lépés Londonban (…) örökre elválaszt minket.”2 Azoknak, akik ott születtek és ott éltek, az évek múlásával az adott város minden negyedéhez, minden egyes utcasarkához kötõdik valami, emlék, találkozás, szomorú vagy boldog pillanat. Sõt sokszor ugyanaz az utca egyszerre több dolgot is felidéz bennünk, így a város topográfiáján keresztül visszamenõlegesen egész életünkre ráláthatunk, rétegesen, mintha csak egy palimszeszt egymásra írt szövegeit próbálnánk kiolvasni. És nemcsak a saját életünkre, de másokéra, annak az ezer meg ezer ismeretlennek az életére is, akivel az utcák vagy a metró aluljáróinak forgatagában valaha szembetalálkoztunk. Ezért kutattam fiatalkoromban, hogy könnyebben menjen az írás, régi telefonkönyvek, azon belül is fõleg olyanok után, amelyekben a nevek pontos címmel, utcával és házszámmal szerepeltek. Minden oldalnál az volt az érzésem, mintha röntgenfelvételt néznék, amely – akárcsak Atlantisz – egy elsülylyedt városról készült, és mintha az idõ nehéz illatát szívnám magamba. Mert 2

Thomas de Quincey: Egy angol ópiumevõ vallomásai. Tandori Dezsõ fordítása. Cartaphilus, Budapest, 2001, 77–78.

666

ahogy teltek az évek, az az ezer meg ezer ismeretlen nem hagyott maga után más nyomot, csak a nevét, a címét és a telefonszámát. Elõfordult, hogy valamelyik név egyik évrõl a másikra hirtelen eltûnt. Volt abban valami szédítõ, ahogy a régi telefonkönyvek lapozgatása közben belegondoltam, hogy azokon a számokon talán már senki sem venné fel a kagylót. Késõbb nyilván ezért ütött meg annyira Oszip Mandelstam versének következõ pár sora: Hazajöttem, a könnyekig ismerek itt mindent, a toroklobig, az erekig. […] Pétervár! […] õrzöd te, tudod telefonjaimat. Pétervár! tudom a címet, ahol a halottak erõs eleven szava szól.3 Igen, azt hiszem, hogy elsõ könyveim megírásához ténylegesen a régi párizsi telefonkönyvek tanulmányozásából kaptam kedvet. Elég volt fogni egy ceruzát, a több száz- meg százezer ismeretlen név közül kiválasztani egyet, címmel és telefonszámmal együtt aláhúzni, és máris mögé képzeltem egy egész életet. Egy nagyvárosban bárki eltévedhet és eltûnhet. Akár személyazonosságot is válthat, és új életet kezdhet. És ha az ember kizárólag egy-két régi cím alapján szeretne valakinek valamelyik elhagyatott környéken a nyomára akadni, igencsak hosszas nyomozásnak néz elébe. Az eltûnt személyek hollétét firtató falragaszok gyakori szûkszavúsága mindig is kíváncsivá tett: utolsó ismert lakcíme. A hiány, az identitás és a múló idõ tematikája szorosan hozzátartozik a nagyvárosok külsõ megjelenéséhez. A regényírók a XIX. századtól kezdve javarészt birtokba is vették ezeket a témákat, ezért van az, hogy a legnagyobbak neve a fejünkben egy-egy városhoz társul: Balzacé Párizshoz, Dickensé Londonhoz, Dosztojevszkijé Szentpétervárhoz, Nagai Kafúé Tokióhoz, Hjalmar Södebergé pedig Stockholmhoz. Olyan nemzedékhez tartozom, amelyre ezek a regényírók voltak hatással, és amelynek tagjai, amikor végre rájuk került a sor, szerették volna maguk is bejárni – ahogyan Baudelaire nevezte – a „vén metropoliszok zugrengetegét”.4 Persze az elmúlt ötven évben, vagyis azóta, hogy kortársaim, az akkori kamaszok erõs szívdobogással felfedezõútra indultak, a városok rengeteget változtak. Amerikában és az úgynevezett harmadik világban némelyikük 3 4

Oszip Mandelstam: Leningrád. Lator László fordítása. Charles Baudelaire: A szegény anyókák. Szabó Lõrinc fordítása.

667

nyugtalanító méretû „megapolisszá” duzzadt. Az ott lakók sok helyütt elszigetelten élnek, elhanyagolt kerületekben, beszorultak a társadalmi háborúskodásba. A nyomornegyedek egyre szaporodnak, és egyre messzebbre nyújtogatják csápjaikat. A XX. századig a regényírók egyfajta „romantikával” szemlélték a nagyvárost, ami nemigen ütött el Dickens vagy Baudelaire látásmódjától. Ezért is érdekel annyira, vajon hogyan festenek majd ezek az összenõtt óriástelepülések a jövõ regényíróinak mûveiben. Nagy tisztesség ért, amikor könyveim kapcsán kiemelték „az emlékezés mûvészetét, amellyel megidézik a legfelfoghatatlanabb emberi sorsokat”. De ezért személy szerint engem nem illet dicséret. Az emlékezésnek ez a sajátos formája, a törekvés, hogy egybegyûjtsem a múlt néhány foszlányát és azt a kevés nyomot, amelyet névtelen és ismeretlen emberek hagytak maguk után a világban, szintén a születésem évébõl következik: 1945. A puszta tény, hogy 1945-ben születtem, közvetlenül azután, hogy egész városok dõltek össze, és teljes népcsoportok tûntek el a föld színérõl, kortársaimmal együtt kétségkívül engem is érzékenyebbé tett az emlékezet és a felejtés kérdéseire. Sajnálatos módon úgy tûnik, hogy ma már képtelenség ugyanazzal az erõbedobással és szókimondó õszinteséggel faggatni a múltat, amellyel annak idején Marcel Proust az eltûnt idõ nyomába eredt. Az a XIX. századi társadalom, amelyet Proust leírt, még szilárd lábakon állt. Proust emlékezete élõképszerûen tárta elénk a múlt legapróbb részleteit. Érzésem szerint az emlékezés manapság már nem megy olyan magabiztosan, az amnéziával és felejtéssel szembeni küzdelem állandósulni látszik. És a felejtés mindent beborító, mindenre ránehezedõ rétege miatt a múltból nem érzékelünk mást, csupán töredékeket, részleges nyomokat, már-már a felfoghatatlanságig elhalványult emberi sorsokat. De nyilván ez a regényíró feladata, hogy valahonnan elõhúzzon néhány félig elmosódott szót, és kitöltse velük a felejtés hófehér lapját, valahogy úgy, ahogyan azok az eltévelyedett jéghegyek sodródnak az óceán felszínén, amelyek egyszer csak elõbukkannak a semmibõl. MOLNÁR ZSÓFIA fordítása

668

leo roBson

A Patrick Modiano Nobel-díját övezõ értetlenségrõl Néhány saroknyira a Királyi Mûvészeti Akadémiától, ahol tömegeket vonz Anselm Kiefer gyûjteményes kiállítása, egy nagy múltú központi könyvtárban Patrick Modiano mûvei hidegen hagyják a közönséget. Pedig õ is 1945-ben született, Párizsban él, korán befutott, már húszévesen felhívta magára a figyelmet, termékeny, és õt is foglalkoztatja a nácizmus, a hiányos egyéni és közösségi emlékezet, és honfitársai második világháborús magatartása. De miközben Kiefer hatalmas festményeit dicsérik, becsben tartják, Modiano vékony kötetei olvasatlanul porosodnak. Azt mondhatná valaki, hogy könynyebb Kiefer mûveinek, mert azokat a britek vagy a franciák éppúgy megérthetik, mint a németek vagy az osztrákok, csakhogy miután Modiano egyik mûve fordításban is megjelent, nem lett ismertebb tõle. Az említett The London Library egyike annak a néhány könyvtárnak, ahonnan az olvasó akár haza is viheti a Missing Person kölcsönpéldányát – Modiano Rue des boutiques obscures1 (1978) címû, Goncourt-díjas regényének (1980-ban megjelent) angol fordítását –, erre azonban 1981–98 között senkinek nem volt igénye. Ennek az általános helyzetnek vetett véget a bejelentés, hogy Modiano, mintegy huszonnyolc könyv – köztük egy önéletrajz, önéletrajzi ihletésû regények és illusztrált gyermekkönyvek – szerzõje kapta a Nobel-díjat, sok nála ismertebb írót, például honfitársát, Michel Tournier-t is megelõzve. Modiano egy szempillantás alatt világhíres lett, pedig Franciaországon kívül nem volt számottevõ olvasóközönsége. A francia irodalom szakértõi és a frankofil értelmiségiek megosztottak a tekintetben, hogy ez várható, illetve helyes döntés volt-e. „Kétségkívül komoly meglepetés volt” – mondja Colin Davis, a francia irodalom professzora (Royal Holloway, University of London), és hozzáteszi, hogy õ Ásszija Dzsebár2 algériai regényíróra fogadott volna. „Biztos vagyok benne, hogy maguk a franciák is meglepõdtek” – így John Sturrock, a francia szépprózára szakosodott irodalomkritikus. És ahogy Sturrock annak idején dicsérte Modiano korai regényeit a Times Literary Supplementben, de a „többit már nem olvasta el”, úgy Davis is „elgondolkodtatónak és nagyon olvasmányosnak” tartja Modiano mûveit, de szerzõjüket nem tekinti kulcsfigurának. (Egyszer azt írta róla, hogy a kutatóknak még sokat kell ta-

1 2

Patrick Modiano: Sötét boltok utcája. Déva Mária fordítása. Magvetõ, 1980. (A fordító jegyzetei) Francia írásmódban: Assia Djebar (sz. 1936) író, mûfordító és filmkészítõ.

669

nulmányozni Modianót ahhoz, hogy eldönthessék, hova kerüljön az irodalomtörténetben.) Mások is hangot adtak értetlenségüknek. Jonathan Meades kritikus –dokumentumfilmet forgatott Vichy-Franciaországról3 – felidézi, hogy mit mondott költõbarátjának, Geoffrey Grigsonnak, amikor Modiano Les Boulevards de ceinture (1972) (Külvárosi körutak) címû, a Francia Akadémia nagydíjával jutalmazott regényét olvasta: „Robbe-Grillet, csak Chandler modorában. De mindkettõtõl elmarad.” Most azért dicséri Modianót, mert „van olyan szerény, hogy mint mások, õ is csodálkozik”, és hozzáteszi: „Tournier sokkal inkább megérdemelte volna (a Nobel-díjat), de hát hosszú a listája azoknak, akik megérdemelték, mégsem kapták meg. Olyan ez, mintha folyton egy alsóbb osztálybeli csapat nyerné a ligakupát.” Mások, Meadesszel ellentétben, úgy vélik, méltó helyre került a rangos díj. „Nagyon örülök” – mondja a francia származású angol író, Gabriel Josipovici, aki szerint a Dora Bruder4 (1998), az üldözés egyik tizenöt éves áldozatáról szóló dokumentumregény „rendkívül megindító” könyv. John Flower, a Kenti Egyetem volt franciaprofesszora is örül a hírnek, és azzal érvel, hogy „korunk jeles regényírói közül Modiano az egyik, akinek a neve fenn fog maradni”. Flower, mint sok Modiano-rajongó, „finom szövésûnek” tartja prózáját – az ellentábor inkább „komornak”. Gerald Prince, a francia irodalomelmélet és széppróza neves szakértõje pedig azt mondja, hogy „az utóbbi ötven évben Modianóé a legelegánsabb francia próza, õ kutatja legavatottabban az emlékezet labirintusait és rezdüléseit”. Prince is elismeri Tournier erõs jogosultságát a díjra, és megjegyzi, hogy Le Roi des Aulnes5 (1970) címû regényének elsõ fele „egyenesen óriási”. Tournier-val azonban gondok is vannak, fõleg ahogy a fetisizmust és a pedofíliát ábrázolja. * Ha maguk a franciák is meglepõdtek, mint Sturrock állítja, az lehet amiatt is, hogy igazságos döntés született. A regényíró Edmund White szerint az 1980-as évek Franciaországában, amikor ott élt, „nagyra értékelték” Modiano regényeit. Nevébõl általánosan használt szó képzõdött, a „modianesque”, amelyet rejtélyes alakok és helyzetek jellemzésére használnak. Könyvei, melyeket a Gallimard kiadó jelentet meg, hosszan jelen vannak népszerûségi listákon. (Legutóbbi regényét 100 000 példányban indították útjára.) John Flower annak tulajdonítja sikerüket, hogy egyrészt „változatlanul és õszintén

A németekkel 1940-ben kötött egyezség alapján létrejött csonka-Franciaország, melyet Pétain marsall kormánya Vichy városából igazgatott. Fokozatosan elvesztette önállóságát, majd 1944ben végleg megszûnt. 4 Patrick Modiano: Dora Bruder. Röhrig Eszter fordítása. Vince, 2006. 5 Michel Tournier: A Rémkirály. Barta András fordítása. Európa, 1983. 3

670

érdekli az embereket a megszállás és az ellenállás idõszaka”, másrészt „a detektívregény népszerû mûfaj”– merthogy Modiano gyakran ebben a formában írja történeteit. Angliában és Amerikában, ahol kevesek érdeklõdési területe a náci megszállás, de milliószám fogynak a detektívtörténetek, Modiano szinte semmi figyelmet nem keltett az elmúlt harminc év alatt. Spanyolul huszonnyolc mûve jelent meg, németül huszonegy, svédül tizenkettõ, de a négy kiadótól és öt fordítótól származó öt brit kiadás egyike sem kapható már. A Nobel-díj bejelentésekor az egyetlen angol nyelvû kiadó, amely Modiano-könyvet jelentetett meg, a bostoni David R. Godine volt. Amikor a cég alapítója az 1990-es évek elején a Frankfurti Könyvvásáron megkérdezte a Gallimard-t, kik a legjobb francia szerzõk, akiktõl alig jelent meg valami angolul, három nevet kapott: Sylvie Germain, Jean-Marie Gustave Le Clézio (õ 2008-ban nyerte el a Nobel-díjat), és Modiano. A Rue des boutiques obscures (Sötét boltok utcája) és a Voyage de noces (Nászút) angol fordításából az utóbbi húsz évben Godine épp annyi példányt adott el, hogy megérje utánnyomni. Mindkettõ a Verba Mundi sorozat részeként jelent meg, Germain Le Livre de nuits (Éjszakák könyve) és Le Clézio Désert (Sivatag) címû sikerkönyve mellett. E kettõt leszámítva az összkép enyhén szólva is felemás, a brit kiadások rég nem kaphatók. Az amerikai Yale University Press „Mûfordítások” sorozatában 2015 tavaszán akart kiadni egy három Modianoregényt tartalmazó kötetet. A megjelentetés idõpontját elõrehozták, vélhetõen másodpercekkel azután, hogy a történész Peter Eglung, a Svéd Akadémia örökös titkára, egy gyûrött A4-es papírról felolvasta az idei nyertes nevét. Ahhoz, hogy Modiano kevéssé tudott teret nyerni Angliában, valószínûleg kevés köze van a kollaboránsoknak és a detektíveknek. Gyakorlatilag az egész francia szépprózával ez a helyzet az Oulipo6 háború utáni tündöklése óta. Az Oulipo társalapítója, Raymond Queneau geometriát tanított Modianónak, és amellett, hogy biztatta az írásra, a nouveau roman7-t is támogatta. Bár csoportba soha nem tömörültek (holott ez nyilván segíthette volna érvényesülésüket), Modiano, Le Clézio és az új regényt zsákutcának tartó Tournier indította el a francia szépprózában az úgynevezett narratív fordulatot. A regényíró François Nourissier 1975-ben hármukat nevezte meg mint „tartósan magas színvonalon” megnyilvánuló új szerzõket. Ám ennek a hagyományos elbeszélésmódot célzó fordulatnak– vagy visszafordulatnak – úgy kellett megküzdenie az Oulipo és az új regény híveinek rosszallásával, hogy nemigen tu-

OULIPO – OUvroir de LIttératurePOtentielle [Lehetséges irodalom mûhelye]: a kísérleti irodalom mûvelõinek 1960 óta létezõ laza társulása. 7 Új regény: a hagyományos elbeszélésmódot és jellemábrázolást elutasító irodalmi irányzat a francia prózában. Az 1950-es évektõl a 70-esekig tartott. 6

671

dott mit felhozni Robbe-Grillet hangzatos kijelentésével szemben, mely szerint végleg a múlté a balzaci minta és „a mélységek régi mítosza”. Noha Modiano nemzetközileg sosem lett népszerû, sokan tanulmányozzák. Flower, miközben elismeri, hogy Tournier A Rémkirályban nagyobb magaslatokat hódított meg Modianónál, azt is elmondja, hogy a hallgatói mindig „nagyon lelkesen reagáltak” Modiano regényeire. Gerald Prince arról tájékoztatott, hogy készülõ mûve, az 1951–2000 közti francia regényhez írt kalauz, minden más írónál többször említi Modianót. Több mint húsz monográfia jelent meg Modianóról, címükben gyakoriak az olyan szavak, mint „az én”, „mítosz”, „posztmodern”, „életrajz”, „emlékezet”, „történelem”. És egyáltalán nem mind francia szerzõ munkája. Van ausztrál, finn, holland, kanadai és svéd Modiano-szakértõ is, és oly nagy a szakmai érdeklõdés, hogy Flower 2004ben nemzetközi Modiano-konferenciát szervezett Kentben, majd megszerkesztette és kiadatta az ott elhangzott elõadások anyagát. Néhány fejezetcím: „A soá emlékezete: Dora Bruder”; „Elhomályosodás: a sejtelmesség mintái Modiano regényeiben”; „Patrick Modiano fiktív életrajzai: mítosz és történelem határán”. * A Nobel-díj szokásos rövid indoklása az „emlékezés mûvészetéért” dicsérte Modianót, „mellyel elõhívja a legfelfoghatatlanabb emberi sorsokat és feltárja a megszállás mindennapjait”. A díj története során most elõször hivatkoznak az „emlékezésre”, pedig hát Meades hosszú „panaszlistáján” Marcel Proust is ott van a díjazatlanok között, akiket olyan másodvonalbeliek elõztek meg, mint Carl Spitteler.8 Proust állandó összehasonlítási alap Modiano mûveihez. A neves kritikus, Jean Pierre Salgas a kortárs francia regényrõl írott egyik eszszéjében úgy fogalmaz, hogy egy másik Eltûnt idõ nyomában kerekedik ki Modiano mûveibõl a La place de l’étoile-tól (1968) a Dora Bruderig (1997). Edmund White, Proust monográfusa azonban más véleményen van: „Proust hosszú, nyelvtanilag bonyolult, Modiano rövid, dísztelen mondatokban, style blanc-ban fogalmaz, mint a kortárs szerzõk többsége. Míg Proustot nyíltan foglalkoztatták a Dreyfus-ügy és az elsõ világháború társadalmi hatásai, Modiano általában apolitikus, kivéve a náci megszállást. Proust alakjai színesek és az emlékezetbe vésõdnek, Modiano figurái inkább vázlatosak.” Viszont Modiano a modern francia író ideális típusa: „évente megír egy új könyvet, rövid mondatokat és egyszerû nyelvezetet használ, elõszeretettel alkalmazza és variálja a detektívregény népszerû mûfaját, sose tréfál, könyvei egy nagyregény fejezeteiként is felfoghatók”. Gerald Prince szerint Modiano „sajátos világot teremtett, egy ködbe burkolt labirintust” – homály fedi apja megszál-

8

Carl Spitteler (1845–1924) svájci költõ, az 1919. évi Nobel-díjas.

672

lás alatti tevékenységét is, különösen a Gestapóval való esetleges együttmûködését. (Apja könyvtárában olyan antiszemita könyvek voltak, mint Brasillach9 Notre avant-guerre címû könyve és Céline röpiratai.) Modiano örömmel vallotta meg – talán, mert lehetetlen volna tagadni –, hogy mindig „ugyanazt a regényt” írja. A Modiano-regényfolyamot és különféle részeit egy író beszéli el, aki elidegenedett a szüleitõl, egy eltûnt éteri lányba szerelmes, fogékony a telefonszámokra és az Európa-szerte elõforduló szokatlan nevekre. Eljár a rue Lauristonba, a Carlingue – a francia Gestapo – egykori fõhadiszállására: a pitiáner csaló vezetõkkel az elbeszélõ apja akár kapcsolatban is lehetett, de nem bizonyosan. Gyászolja rég halott öccsét, akit imádott. Tiszteleg ifjúkora elõtt, amikor a maga örömére folyton olvasott, szabadnak érezte magát és nem sok vizet zavart a bal parton10 az 1960-as évek elején. Modiano egyik kulcsszava, a „ceinture” (öv, körgyûrû) az idõ elhomályosító körforgására, a másik, a „jeunesse” (fiatalság) ennek ellensúlyaként a helyes idõrend felidézésére utal. Modiano célja az volt, hogy a saját egyéni sorsának szélesebb társadalmi hátteret adjon. „Trágyadombon nõtt virág vagyok” mondta magáról, vagy közvetlenebbül, legalábbis eleinte, „a megszállás terméke, azé az idõszaké, amikor valaki egyszerre lehetett üzér a feketepiacon, gestapós a Lauriston utcában, és üldözött személy. Ekkor találkoztam apámmal, egy kozmopolita zsidóval, és Belgiumból származó anyámmal, a háború elõtti filmek egyik komikájával. (Modiano elõször flamandul tanult meg. A szülei nem sokkal a háború után szakítottak egymással.) E célzást, hogy már a születése elõtt találkozott szüleivel, részben érthetõvé teszi egy megjegyzése, amely a Livret de Famille (1977) (Anyakönyvi kivonat) címû regényében található: „Emlékezetem születésemnél korábbra nyúlik vissza. Meggyõzõdésem, például, hogy közvetlen tapasztalataim vannak a megszállás alatti Párizsról, emlékszem bizonyos figurákra, és olyan bizalmas és kínos részletekre, melyeket nem említenek a történelemkönyvek.” Modiano több regényhõse a múlttal való leszámolás árán próbál meg békét találni a jelenben, pedig múlt és jelen sosem engedi magát teljesen szétválasztani. A detektívregény-technika sokszor olyan egzisztenciális végkifejlethez vezet, amelynek ritkán van megoldása. A legjellegzetesebb Modiano-mondat a Sötét boltok utcájában található: „S az épületek, lépcsõházak, felvonók, e százával sorakozó sejtecskék útvesztõjében rátaláltam arra, aki talán…” A lezárás, a megnyugvás szempontjából legrosszabb forgatókönyv valósul meg az Un cirque passe (1992) (Megy a cirkusz) címû

Robert Brasillach (1909–1945) fasiszta francia író, újságíró. A Notre avant-guerre (A mi elõháborúnk, 1941) a fasizmus európai éledését és kibontakozását üdvözlõ memoár. 10 1956–63 között a beatnemzedék kulcsfigurái – Burroughs, Corso, Ginsberg, Norse, Orlovsky és idõnként Kerouac – egy ütött-kopott, az általuk Beat Hotelként híressé lett negyvenkét bérszobás házban laktak a Szajna bal partján. 9

673

regényében: „A rue de Raffet 14.-nél történt. A helyrajzi részletek azonban fordított hatással voltak rám: ahelyett, hogy közelebb hozták és megvilágították volna a múltat, a gyökértelenség és az üresség szívszorító érzésével töltöttek el.” Regényeiben gyakran folyamodik telefonkönyvekhez és dokumentumokhoz, hogy megalapozottabbá vagy reményteljesebbé tegye az emlékezést. Amellett, hogy Robbe-Grillet után a francia széppróza több mûvelõjével együtt visszatért a hagyományos elbeszélõmódhoz, Modiano szorosan kapcsolódik a „rétró”-nak nevezett történelmi divathoz, amely azzal, hogy megmutatta a Trente Glorieuses-t11 beárnyékoló années noires-t,12 eloszlatta az ellenállás de Gaulle-i mítoszát. Modianónak bûntudata volt amiatt, hogy írással töltötte a diák- és munkáslázadások idõszakát, de mint kiderült, amivel foglalkozott, egybeesett azok törekvéseivel, akik – gyakran archív forrásokból származó – adatok tömegével mutatták be, hogy a megszállás alatt mennyire kiterjedt volt az együttmûködés a nácikkal. Modiano már korán bekapcsolódott abba az újraértékelõ vállalkozásba, amelynek része volt Marcel Ophüls hosszú dokumentumfilmje, a Le Chagrin et la Pitié (Bánat és szánalom) és Robert Paxton 1972-ben megjelent és egy évvel késõbb franciára fordított könyve, a Vichy France: Old Guard and New Order, 1940–1944 (Vichy-Franciaország: A régi gárda és az új rend, 1940–1944) is. Elsõ két regénye után Modiano már eléggé járatos volt e téren ahhoz, hogy a Zazie a metrón13 címû Queneau-regényt megfilmesítõ Louis Malle felkérje, mûködjön közre egy kollaboráns fiúról szóló forgatókönyv megírásában. Modiano még harminc sem volt, de már szaktekintélynek számított a Vichy-korszak bemutatásában. Malle elmondta Philip Frenchnek, hogy Modiano „óriási” segítség volt, különösen a zsidó család ábrázolásában. A családbeli lány szájába adott egyik mondat, melyet Malle Modianónak tulajdonított, vagy rótt fel – „Unom, hogy zsidó vagyok” –, okozott némi gondot, de a film, a Lacombe Lucien, érdemi módon járult hozzá a rétro-divathoz, és (1975-ben) elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat. (Késõbb, még ebben az évtizedben, Malle és Modiano – Susan Sarandonnal együtt – Conrad Gyõzelem címû regényébõl írt forgatókönyvet, ebbõl azonban nem lett film.) 1974-ben Modianót a megszállás regényírójaként tartották számon, és õ nem sokat változtatott témáján. A következõ évtized elején egyik kritikusa – és Voyage de noces (Nászút) címû regényének késõbbi fordítója – azt mondta róla, azt ugyan nem állítaná, hogy „a francia kritikusok kedvence”, mint író „lemeztelenedett”, de maradék „kevés ruhája” kezd „viseltes” benyo-

Dicsõséges harminc [év]– Franciaország 1945–75 közötti felvirágzásának idõszakát jelölõ elnevezés, célzással a francia forradalom 1830. július 27–29. közötti Les Trois Glorieues-nek nevezett dicsõséges három (nap)jára. 12 A (megszállás alatti) sötét évek. 13 Raymond Queneau: Zazie a metrón. Klumák István fordítása. Magvetõ, 1973. 11

674

mást kelteni. Miközben a kritikusok regényei csökkenõ újdonságerejére panaszkodnak, az akadémikusok örülnek a visszatérõ témáknak, a díjosztók pedig, különösen a Nobel-bizottság, kifejezetten szeretik a következetességet és kitartást. Nobel végakarata szerint a díjjal olyan írókat ismernek el, akik akár egyetlen témakörben is kiemelkedõt alkotnak. Orhan Pamuk esetében azt emelték ki, hogy „új szimbólumokat alkotott a kultúrák ütközésének és egymásba fonódásainak leírására”, Harold Pinter „feltárta a hétköznapi fecsegések alatt tátongó mélységeket”. Modiano korábban mellékesnek tartott, zavarba ejtõ nyomozásai mára éppoly lényegbevágónak bizonyultak, mint Pamuk kelet– nyugati paradoxonjai és Pinter vészjósló tereferéi. (Az egyik különbség közte és a korábbi két díjazott között, hogy õ élõben nem mestere a szavaknak, a kiadója nyíltan aggódott Modiano díjátvevõ beszéde miatt.) Modiano évtizedeken át értékes regényeket írt, többnyire mégis mûveinek összességét ismerték el, inkább a regényfolyamot, mint az egyes darabokat, melyekbõl eddigi életmûve összeáll. 2000-ben megkapta a 300 000 frankos Paul Morand Nagydíjat (melyet 1980-ban elõször Le Cléziónak ítéltek oda), 2012-ben a 25 000 eurós Ausztria Állami Díja, „Az Európai Irodalomért” elismerést és a 300 000 eurós Cino Del Luca Nemzetközi Díjat. Tavaly a Gallimard egy kötetben adta ki tíz regényét. A jelentõségét azonban általánosságokkal méltatják. A Del Luca-díjat bármely nemzetiségû író megkaphatja, aki egyetemes emberi értéket képvisel, a Nobel-díj „a legkiemelkedõbb idealista szellemiségû mûért” jár, de Modianót egyszer sem jelölték a Man Booker Nemzetközi Díjra, amelynél az „irodalmi kiválóság” az egyedüli szempont. (Tournier 2007-ben ott volt a várományosok között.) Az interjúalanyként meglehetõsen különc Modiano egyszer a francia szépségkirálynõi címhez hasonlította a Goncourt-díjat. Idei gyõzelme a Nobeldíj értékének leszólásához vezethet. Akik egy posztmodernizmusra és önéletrajziságra hajlamos, családi fájdalmakat és titkokat boncolgató zsidó írónak tartják, azok Philip Roth újbóli, tudatos, megátalkodott mellõzésének látják majd gyõzelmét. Akik nem hisznek Roth amerikai elsõségében, megkérdezhetik, miért nem Thomas Pynchon kapta a díjat, akinek az életmûve tele van mulatságos nevekkel, erkölcsi kétértelmûséggel és a romantikus kalandtörténetek újraértelmezéseivel. A Murakami-pártiak csodálkozni fognak, hogy egy világszerte kedvelt szerzõ helyett miért a második világháborús sérelmeket elfojtó nemzeti emlékezet, a boldog kamaszkor iránti nosztalgia, a bátran bejárt sötét sikátorok, a merengve nézett japán zongoristák és az örömmel felfedezett régi tüzek krónikására esett a választás. Akik még nem olvasták – miközben Modianóhoz hasonlóan a hívei és a bírálói is magukhoz térnek a meglepetésbõl –, egyelõre csupán reményre is okot adó kétkedéssel tudnak viszonyulni a frissen koronázott „szépségkirálynõhöz” és a Nobel-bizottsághoz. SZILÁGYI MIHÁLY fordítása 675

BodroGhi csilla

A bõrönd elveszett kulcsa Patrick Modiano: Pour que tu ne te perdes pas dans le quartier. Gallimard, Párizs, 2014

Patrick Modiano legújabb regénye – mely huszonnyolcadik a sorban – 2014. október 2-án jelent meg, pontosan egy héttel azelõtt, hogy szerzõje megkapta a Nobel-díjat. A regény elején a fõszereplõt, Jean Daragane-t azzal hívja fel telefonon egy férfi, Gilles Ottolini, hogy megtalálta az író elveszett noteszét, és szeretné visszajuttatni neki. A cselekmény tehát egy elvesztett tárgy megkerülésével kezdõdik. Találkozót beszélnek meg egy kávézóban, ahol a gyanús férfi Daragane segítségét kéri. Ottolini régi újságcikk kapcsán nyomoz bizonyos személyek után, akik közül az egyik Guy Torstel, Daragane noteszében is szerepel. De Daragane nem emlékszik már, ki volt ez a Guy Torstel. Ez a név indítja el „dominóelvszerûen”1 az emlékezés folyamatát, melynek során eljutunk múltjának legfontosabb szereplõjéhez, Annie Astrand-hoz, akivel Jean Daragane gyerekkorában egy Párizs környéki házban élt. A történet 2013-ban játszódik, de Daragane két múltbeli idõszakra emlékszik vissza: 1952-re, amikor a saint-leu-la-forêt-i házban lakott Annie Astrand-nal, és 1967-re, amikor írni kezdte elsõ regényét, és viszontlátta Annie Astrand-t tizenöt év után. Modiano útvesztõvilágában egy elem mindig egy másikra utal, már maga a cím is visszautal Modiano 1985-ös Quartier perdu (Elvesztett városrész) c. regényére. A cím – Hogy el ne tévedj a környéken – Annie üzenetének töredékben maradt részlete. Annie-val kis ideig egy párizsi lakásban laknak, és hogy a kis Jean el ne tévedjen, ráírja a címet és ezt a rövid üzenetet egy papírra. A kisfiú ezzel a papírral a zsebében sétál egyedül az utcákon. Daraganenak egy félálomszerû állapotban jut eszébe a félmondat, mintha Annie mondana neki valamit, de õ csak ennyit hall meg belõle. A regény „ikerdarabja” az 1988-as Remise de peine (A büntetés csökkentése), mint ahogy a Dora Bruderé a Voyage de noces (Nászút), amelyben a gyerek szemszögébõl, egyes szám elsõ személyben elmesélve ismerhetjük meg a Párizs környéki házban töltött idõszakot. Az új regényben a narrátor egyes szám harmadik személyben beszéli el a történetet. A narrátor azonban nem mindentudó, mindent az író nézõpontjából láttat, az õ belsõ monológja és az elbeszélõ szólama váltják egymást. Másik különbség, hogy a Remise de

1

Szabó Marcell, in Mûút, Kikötõi hírek, 2014. november 24.

676

peine-ben Patoche-sal, a kisfúval együtt van a testvére is, ez jobban utal az önéletrajzi tényekre, Modiano öccsére, Rudyra. Nagyon sok a párhuzam a két regény között: ebben is szerepel egy könyv, amit Annie barátja olvasásra ajánl a kisfiúnak, itt a Touchez pas au grisbi (El a kezekkel a szajrétól!) címû krimit, az új regényben a Fabrizio Lupót. Itt is és ott is meg akarja írni késõbb a gyerekkorát egy regényben.

A MÚLT KULCSFIGURÁI ÉS A KULCSPROBLÉMÁK

A könyv Stendhaltól vett mottója: „Nem tudom visszaadni a tények realitását, csak az árnyékukat.” Az árnyék több jelentést is mozgósít a szövegben. Egyrészt a fikcionálásra hívja fel a figyelmet, másrészt a múltra vonatkoztatható. A múlt alakjai árnyékká, szellemmé válnak, akik a jelenben már idegenül mozognak, megfosztva valóságos dimenziójuktól, mint Perrin de Lara. Mintha árnyék állna Annie és Daragane közé, és akadályozná meg, hogy tudjanak egymással beszélni. De az idõs író rádöbben, hiába tette volna fel neki a kérdéseit, nem kapott volna semmi választ. Ahogy az emlékezet nem képes megragadni a hajdanvolt eseményeket, és nem lehet megfejteni a rejtélyeket, úgy a szereplõk sem tudják egymással közölni a legfontosabb érzéseket, gondolatokat. Ennek a tapasztalatnak ismétlõdése álmaiban, amikor látja, hogy Annie beszél hozzá, de a hangját nem hallja, vagy õ beszél, és halott szerettei nem hallják. A kritikusok szerint a Modiano-regényekben már maguk a nevek is rejtélyesek. Azt is láthatjuk, hogy a regénybeli nevek sajátos utalásrendszerbe épülnek, ez is nyomkeresõ játék, amely izgalmas lehet az olvasó számára. Jean Daragane neve utalás az életmû többi darabjára: a Remise de peine-ben Jean D.-nek hívják az egyik férfit, aki a Párizs környéki házba jár Annie-ékhoz; Annie-nak vele a legközvetlenebb a kapcsolata. Vezetéknevét pedig Kiki Daragane-tól a Pedigré egyik szereplõjétõl kölcsönözte. (A Jean keresztnév Modiano másik keresztneve, amit születésekor kapott.) Modiano visszatérõ témája az identitásprobléma és az idegenség. A névcserék, amelyekkel itt is sûrûn találkozunk, ennek a problémának az egyik vetületét adják. Chantal Grippay például, aki Ottolini cinkostársa, megváltoztatta a keresztnevét, elõtte Joséphine-nek hívták. Chantal elhiteti Daraganenal, hogy a Flaneur hippique (Séták a lóversenyen) Ottolini könyve, de kiderül, mégsem õ írta, csak névazonosságról van szó, nem ugyanaz a keresztnevük. Annie Astrand-t – aki idõközben feleségül ment Roger Vincent-hoz – Daragane már agnès Vincent-ként látja viszont. Neki tízévesen azt kell megszoknia, hogy hamis útlevelén nem a saját neve szerepel, hogy õ most már Jean Astrand. Vagy egy másik példa: édesanyjának nem ugyanaz a vezetékneve, mint neki, Daragane-nak. Párizs idegennek tûnik Daragane-nak és ön677

maga is saját magának. Az, aki a Sötétség délbent írta, valaki más, nem azonos az idõs íróval, aki egy ideig nem ismeri fel magát a gyerekkori képén. Máskor elgondolkozik, hogy az az Annie, akit tizenöt év után végre újra lát, ugyanaze, mint akit gyerekkorában ismert. A gyerekkori eseményeket azért sem lehet megfejteni, mert a felnõtt és a gyerek máshogy látja a világot, más nyelvet beszél: „a gyerekek nem tesznek fel magukban kérdéseket”. Egyszer úgy rémlik a fõhõsnek, hogy az idõ legyõzhetõ a térbeli azonosság segítségével, ha bejárja a múlt helyszíneit. Amikor tizenöt évvel késõbb ugyanazokon az utcákon sétál, mint gyerekkorában, furcsa érzése támad: „…tizenöt év kellett ahhoz, hogy átjusson az utca túloldalára.” Aztán eldönti, hogy soha többet nem megy vissza ezekre a helyekre. Daragane az elbeszélés jelenében torzítva éli át a múltat: Chantal és Ottolini párosa a múltbeli párra, Annie-ra és Roger Vincent-ra emlékeztet, de Chantalra és Paulra, Daragane ifjúkori barátaira is. Összeköti õket a kaszinó, a lóverseny meg a bûnözés világa. Még sok más párhuzamosság is van, például Gilles ugyanazt a lakást bérli, mint annak idején Daragane, amikor Chantallal és Paullal tartotta a kapcsolatot. Ezek az ismétlõdések és változatok a végtelen tükrözõdés és mise en abyme alakzatát hozzák létre. A valóság helyett a fikcióra, az álomra és a lehetségesre, a hipotetikusra kerül a hangsúly. Daragane képzeletében megjelenik, mi fog történni, Ottolini mit fog csinálni. Valóság és fikció keverednek a regényben, vannak valós utcanevek, létezik a Fabrizio Lupo címû regény. De a referencialitás keresése csapda. Daragane két fejezetet ír elsõ regényéhez, melyeket aztán mégsem használ fel. Ez a fikció – a két megírt fejezet – visszahat arra, ahogyan a valóságot látja, nehéz elkülönítenie a kettõt. Hol a megtörtént események tûnnek úgy Daragane-nak, mintha csak álmodta volna õket, hol rossz álmai jutnak eszébe. Álmodik arról, hogy ismerõs helyen jár, de a valaha szeretett személyek nem hallják a hangját. Sokszor vannak rémálmai arról, hogy súlyos baleset tanúja, esetleg elkövetõje vagy arról, hogy elveszít egy bõröndöt. A veszteség, a hiány érzése végig jelen van különbözõ formában, egy helyen annak tudása, hogy elvesztett valamit a saint-leu-la-forêt-i házban, de mégsem lehet meghatározni, hogy mit. Daragane, az író álmodozni szeret, emlékezni nem. Emlékezni nehéz, fõleg azért, mert a fájdalmas emlékeket akaratlanul is elfelejti. Ennek metaforája az a bõrönd, amelyben a gyerekkori emlékeit (az iskolai füzeteit, képeslapokat, az akkoriban olvasott könyveket tartotta), de nem tudja kinyitni, mert a kulcsát elvesztette. Van másik tárgy is, ami végigkísérte az életét, „ifjúsága kék Volkswagenje”, melynek szintén elvesztette a kulcsát.

678

AZ ÉRTELMEZÉS KULCSAI

A könyvnek jó volt a kritikai fogadtatása, fõképpen tömörségét, nyelvi erejét és fájdalmas melankóliáját dicsérték. Van, aki Modiano egyik legjobb, legerõsebb szövegének tartja. Csak egy visszafogott kritika jelent meg, mely több hibát ró fel a regénynek: egyrészt azt, hogy Modiano az unalomig ismétli magát, másrészt azt, hogy ez a rövid szöveg nem is nevezhetõ regénynek: „…az olvasónak néha az az érzése, hogy útvonaltervet olvas.”2 A Le Monde címû napilap kritikusa szerint a regény olvasás közben szétfoszlik, semmivé válik. Érdekes, hogy ami nála negatívum, az másnál a szöveg legfõbb jelentésével van kapcsolatban. Ugyanis Cristophe Bigot szerint3 a regény igazi témája az írás, az írás törékenysége, olvashatatlansága, ezért szünteti meg saját magát a végére. Daragane Ottilini „dossziéját” többször olvassa el, de mindig nehezen megy neki, az íráskép miatt. Az olvashatatlanság metaforáivá válik a „betûtenger”, a „mocsár”, az „útvesztõ”; a szorosan egymásra írt betûk „táncolnak” a szeme elõtt. Utolsó olvasáskor a gépelt szöveget a palimpszeszt alakzataként ismeri fel, és ekkor válik teljesen olvashatatlanná: „Szeme elõtt egy palimpszeszt rajzolódott ki, ahol az egymás után írt sorok egymás fölé rendezõdtek, és folyton izegtek-mozogtak, mint mikroszkóp lencséje alatt a bacilusok.” Az írás több másolási eljáráson megy keresztül: Ottilini a rendõrségi anyagokat átírja, és legépeli, Chantal lefénymásolja, Daragane belefirkál. Modianónak egyébként fontos az írás külalakja, a mai napig kézzel írja a mûveit. Egymásra rétegzõdnek az írás különbözõ rétegei, ahogyan az idõ és a város rétegei is, ezért nem lehet eligazodni és megragadni a végsõ jelentést: „A házak fala mindkét oldalon újnak tûnt, mintha fehér vakolat- vagy celofánréteggel vonták volna be, mely eltünteti a múlt repedéseit és foltjait.” Az írás mellett a nyelv szerepe is fontos. Azonban a szavaknak nem a jelentésük a lényeges, hanem az, ahogyan elvesztik jelentésüket. Daragane íróként a szó hangalakját tartja fontosnak, ezért írja a Torstel nevet a regényébe. Talán nem véletlen, hogy amikor a Le Tremblay-i lóversenypályán történteket felidézi, lejegyzi a fáról, amit az ablakon át lát, hogy gyertyán vagy nyárfa, azaz tremble. Az elsõ szavak, melyeket gyerekként ki tud betûzni – belladone et jusquiame (nadragulya és beléndek) – élénken élnek emlékezetében, de jelentésükkel gyerekkorában nem volt tisztában. Az internet korában hiába szeretne Annie nyomára bukkanni, mert számítógépe hamis nyomra vezeti: vagy Svédországban hoz találatot a keresés vagy túl sok hasonló nevû adatát adja ki, akiket lehetetlen azonosítani. A regényben a múlt szereplõi már csak mint 2 3

Eric Chevillard: Créateur d’ambiance, in Le Monde, 2014. 10. 03. http://bibliobs.nouvelobs.com/romans/20141205.OBS7105/modiano-ecrit-il-toujours-le-memelivre.html

679

név léteznek (például Torstel) és nevek a névazonosság vagy a megsokszorozódás által elvesztik egyedi jelentésüket. Névazonosság van a két Chantal között, az egyik a múltbeli fiatal lány, Paul társa, a másik a jelenbeli nõ, Ottolini társa. A regény a legnagyobb tudatossággal van megszerkesztve, a nyelvi ismétléseknek – melyek folyamatosan jelen vannak a szövegben – fontos szerepük van. Ugyanaz a kép és szövegszerûen ugyanaz a nyelvi egység („semmi az egész”) fogja keretbe a regény elejét és a végét. Így kezdõdik:„Semmi az egész. Csak egy szúnyogcsípés, amire oda sem figyel az ember”, és ezzel a mondattal fejezõdik be: „Az elején semmi az egész, csak a kerék csikorgása hallatszik a kavicsos úton, és a távolodó motor hangja, aztán beletelik egy kis idõ, amíg rájön, hogy rajta kívül nincs már senki a házban.” A szövegben fokozatosan egyre nagyobb teret kap a múlt, eleinte csak egyegy bekezdés erejéig, késõbb már oldalakon keresztül. A regény igazi tétje talán az, hogy Daragane-nak sikerül-e visszamennie az idõben, vissza a gyerekkorába, amikor átélte az elhagyatottságot, és szembesülnie a legfájdalmasabb pillanattal. Az utolsó fejezetben vissza is megy a gyerekkorába, és a gyerek nézõpontjából látja az eseményeket. A regény hirtelen, szinte csattanószerûen és katartikusan ér véget, amikor Daragane-t gyerekként egyedül hagyták. Ezért olyan fájdalmas, és a megfejthetetlenség mellett ezért hagy ûrt az olvasóban. A regény zárlatának fényében, újraolvasva már érthetõ, miért érzi olyan rosszul magát az idõs író egyedül a lakásában, miért fogja el idõrõl idõre olyan szorongatóan az üresség érzése. Sok kérdés merül fel: miért hagyta Annie egyedül a gyereket Èze-sur-merben, és Daragane mit kezd a fájdalommal a szembesülés után? De az olvasó egyedül marad ezekkel a kérdésekkel.

Patrick Modiano keze. 680

Pál Ferenc

José Eduardo Agualusa – angolai író portugál keretben Angola, az egykori portugál gyarmat, majd tengerentúli tartomány irodalma beteljesíteni látszik azt a lassan már negyven éve megfogalmazott jóslatot, miszerint megtörténhet, hogy a következõ nagy, a latin-amerikai irodalom/irodalmak 1960-as évek derekán történt „boom”-jához hasonló, a világirodalmat felfrissítõ megújulás Afrikából indul útjára. Ez a meglepõ jóslat azoknak a kiadói szakembereknek a szájából hangzott többször is el, akik a frissen függetlenné vált portugál nyelvû országok irodalmának kiadásában mutatkozó hiányosságokat akarták sietõsen – meglehet, az egykori gyarmattartó ország lelkiismeret-furdalásától is hajtva – pótolni. A függetlenség elnyerésével – bár a szervezõdõ nemzeti erõk évtizedes harcot folytattak a gyarmatosítók ellen, a küzdelmük betetõzését jelentõ döntõ lépést mégiscsak az 1974-es portugáliai ún. „szegfûs forradalom” gyõzelme jelentette – lehetõvé vált, hogy ezek az országok, és ilyenképpen kultúrájuk, irodalmuk is kilépjen a gyarmattartók évszázados, olykor mindenen keresztülgázoló befolyása alól. A portugálok uralta öt afrikai terület – a Zöld-fokiszigetek, Bissau-Guinea, Angola, são Tomé és Príncipe szigete és Mozambik – közül mindig is Angola volt a legfejlettebb, mert itt már a XIX. század második felében jelentõs irodalmi kezdeményezésekrõl beszélhetünk. Nemcsak a költészet és a nemegyszer az afrikai szerzõk által helyi nyelveken mûvelt irodalmi újságírás virágzott, de megszületett az elsõ Angolához kapcsolódó prózai mû is, Alfredo Troni Nga Mutúri (Özvegyasszony) címû regénye. Ezt az ígéretes irodalmi kibontakozást törte derékba a XX. század elsõ évtizedeiben bevezetett új gyarmati politika, hasonlóan ahhoz, ahogyan fél évszázaddal késõbb a gyarmati háború, majd a független ország létrejötte is megakasztotta az ötvenes években szárba szökõ irodalmi kibontakozást. Angola második világháború után megváltozott státusa ugyanis magával hozta az irodalmi élet felpezsdülését. Ebben igen nagy szerepet játszott a Liszszabonban és Coimbrában tanuló afrikai diákok kulturális önszervezõdése, amely hozzájárult az irodalmi alkotások megjelentetéséhez, kiegészítve ezzel a Luandában és más angolai városokban meginduló kiadói tevékenységet, amely a függetlenségi harcok megindulása után visszaesett, noha az angolai próza ebben az idõszakban fénykorát érte, és egymás után jelentek meg olyan figyelemre méltó írók, mint Cochat Osório, Arnaldo Santos vagy Henrique Abranches mûvei. Sajnálatos módon a függetlenedés sem hozott lényeges változást, mert az új államrend építése során elõtérbe kerültek a közvetlenül politizáló, elkötelezett mûvek, amelyek esztétikai értéke megkérdõjelezhetõ 681

volt. A korábban publikáló írók nem tûntek el, de társadalmi, politikai szerepvállalásuk nagyon sokszor lehetetlenné tette, hogy értékes alkotásokat hozzanak létre, ahogy ez az ötvenes évek végén feltûnõ Luandino Vieira, nemzedékének legjobb prózaírója esetében is történt, aki az angolai televízió, majd az írószövetség elnökeként a hetvenes évek közepétõl a nyolcvanas évek végéig terjedõ idõszakban jóformán semmit nem publikált. A folyamatosságot és a kibontakozás lehetõségét lényegében egy író, Pepetela (polgári nevén: Artur Carlos Maurício Pestana dos Santos) képviselte, aki a hetvenes években írt regényeiben (az Aventuras de Ngungában, majd a Mayombéban) még a portugálok ellen folytatott gerillaharc epizódjait elevenítette fel a párthatározatokban sugallt új irodalom szelleméhez közeledve, de az 1992-ben megírt A Geração da Utopia (Az utópia nemzedéke) címû regényében már az egykori forradalmas nemzedék csalódásairól és meghasonlottságáról ír, utat nyitva ezzel a kifulladt proszovjet és marxista ideológia szorításából szabaduló íróknak, akik már megváltozott szemlélettel közeledtek a függetlenségért folytatott küzdelmek tematikájához, és ironikusan nemegyszer komoly kritikával ábrázolták a hetvenes évek derekán hatalomra került rendszert és következményeit, ahogy errõl Ondjaki (polgári nevén Ndalu de Almeida) regényei és João melo elbeszélései és krónikái tanúskodnak. Az elmúlt negyedszázadban megjelent írók közé sorolható José Eduardo Agualusa is, aki bár Angolában született, és lényegében angolainak vallja magát, életét mégis az egykori portugál gyarmatbirodalomban ide-oda utazgató „világpolgárként” éli, és ebben a szellemben írja változatos tematikájú, multikulturalitástól áthatott, nemegyszer a luzotropikalizmus hatására fogant mûveit. Amíg az angolai régmúlt iránt érzékeny Pepetela az angolai történelem eseményeibõl: egy benguela-i bevándorló család több nemzedékre elnyúló történetébõl (Yaka, 1985), négyszáz év távolából összekapcsolódó asszonysorsokból (Lueji, 1990), vagy a XVII. századi, átmeneti holland uralom megidézésébõl (A gloriosa família, Dicsõséges család, 1997) próbálja megrajzolni országának szellemi-kulturális valóságát, a szovjet–kubai segítségnyújtás éveiben eszmélõdõ Ondjaki pedig azt vizsgálja, milyen változásokat hozott az angolaiak önmagukra ébredésében a mindvégig idegennek tekintett portugál kulturális befolyás és örökség helyébe lépõ marxista ideológia erõszakos terjesztése, amely együtt járt a brazil és amerikai tévéregények térhódításával (Bom Dia, Camaradas, Jó napot, elvtársak, 2001), Agualusa az egykori portugál világ kontextusába helyezve, az egykor közösnek tekinthetõ kulturális hagyományokra építve hozza létre mûveit. Az ebbõl a szempontból példaértékûnek tekinthetõ Nação Crioula: A Correspondência Secreta de Fradique Mendes (Kreol nemzet: Fradique Mendes titkos levelezése) címû 1997-ben írt regényében a XIX. századi portugál realista író, Eça de Queirós hasonló címû mûvének (A Correspondência de Fradique Mendes) címadó figuráját vezeti el Afrikába, kiteljesítve az eredeti mû egy kósza megjegyzését Fradique Mendes afrikai kalandozásairól. A vi682

lágutazó portugál dendi néhány hetes angolai tartózkodás után Brazíliába szöktet egy szép afrikai rabszolganõt, akibõl ott tehetõs földbirtokos válik, s három országot megjáró levelezésükbõl felsejlik az Agualusa által keresett angolai identitás felé vezetõ út lehetõsége: „Mit is gyarmatosítottunk? Brazíliát, mondhatnád nekem. De ez így nem igaz. Brazíliát azokkal a rabszolgákkal népesítettük be, akiket Afrikából vittünk át, és akik azután fiakat szültek nekünk, és Brazília magát népesítette be. Négy hosszú századéven át építettük a birodalmunkat, amely hatalmassá nõtt, ez igaz, de sajnos csak képzeletben. […] Ahhoz, hogy portugál Afrikát hozhassunk létre, az kellene, hogy Portugália afrikaivá legyen.” Bár Agualusa hõsei a földrajzi távolságoknak fittyet hányva keresztül-kasul beutazzák és belakják az egykori portugál világot, hiszen az O Ano em que Zumbi tomou o Rióban (Az év, amelyben Zumbi bevette Riót) az állambiztonsági minisztérium egy Angolából elmenekült ezredese és egy újságíró kerül kapcsolatba a Rio de Janeirót elfoglalni készülõ favela-lakókkal, az Um Estranho em Goában (Idegen Goában) pedig a saját regényében szerepet kapó, José nevû újságíróként megjelenõ író a távol-keleti városba utazik, hogy a három földrészen otthonosan mozgó egykori titkos ügynök, Agualusa egyik, több mûvében is feltûnõ alakja, Plácido Domingo nyomára akadjon, s a nyomozás során feltárulnak elõtte az egykor portugál fennhatóság alá tartozó indiai város titkai, a posztmodernnek elkötelezett író az angolai identitás felkutatása során nemegyszer leás a múltba is. Az 1990-ben megjelent Dom Nicolau Água-Rosada e outras estórias verdadeiras e inverosímeis (Dom Nicolau Água-Rosada valamint más valóságos és hihetetlen történetek) címû elbeszéléskötetében bevezeti a „megesett történet” fogalmát, azáltal, hogy régi újsághírekbõl kiindulva ír elbeszéléseket, s így a XIX. század közepétõl fogva újraépítse az angolai identitást. Elbeszéléseiben és regényeiben – amelyekben a valóságnál jobban érdekli a valószerûség – a történelem átírását tekinti céljának, hasonlóan a 2010-ben magyarul is megjelent A múltkereskedõ címû regényének antikváriusához, Félix Venturához, aki az ország függetlensége után hatalomra került és meggazdagodott vezetõ rétegek tagjainak gyárt fiktív múltat és családtörténetet, egy olyan idõszakban, amikor már kényelmetlen azzal dicsekedniük, hogy valamikor bazookával a kezükben, mezítlábasan trappoltak az õserdõben a felszabadító harcok idején. A nem véletlenül albínó múltkereskedõ el is készíti parvenü megrendelõi számára ezeket a költött családtörténeteket, kifehérítve a múltjukat, de óva inti õket attól, hogy valóságosnak tekintsék õket, és megpróbáljanak megbizonyosodni a bennük foglaltakról vagy kapcsolatba lépjenek az esetlegesen mégis létezõ személyekkel. Az egyik kritikusa szerint a történelmet „visszafelé fésülõ” Agualusa nem tényleges angolai történelmet ír, hanem olyan múltba csavarodó történeteket, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a több évszázados portugál kulturális befolyás negatív hatásait levetkõzve az angolaiak kialakíthassák a saját és a 683

portugál országok kulturális emlékezetébõl fölépülõ identitásukat (nehogy úgy járjanak, ahogy Ondjaki leírja Bom Dia Camaradas címû regényében: a függetlenség után ledöntött portugál nemzeti hõsnõ, Maria da Fonte szobrának helyébe egy szovjet harckocsit állítottak fel a talapzatra). „Megesett történeteinek” megformálásában az író abból indul ki, hogy a történelmi múlt bemutatásához nem feltétlenül szükséges tudni, hogy ténylegesen milyen volt egy-egy múltbeli esemény, elég egy reminiszcenciára támaszkodni, amely felvillan egy-egy feszült pillanatban, s azt kiteljesíteni. Ez a posztmodernre hajazó alapállás az angolai író mûvészetében tág teret ad a transztextualitásnak, az abszurdnak és a fantasztikumnak. Agualusa alakjai együtt élnek az irodalommal, lételemük az irodalmiasság és a szövegköziség, ahogyan a Vida escrita (A megírt élet) címû elbeszélésében ki is mondja az egyik szereplõ: „A könyvekben élek […] Ma reggel úgy döntöttem, hogy úgy élem az életemet, mintha csak nekem írta volna Eça de Queirós”. A valóság és a képzelet közötti határvonal ezáltal elmosódik, ahogy erre az író 1999ben megjelent elbeszéléskötetének, a Fronteiras Perdidas-nak (Elveszett határok) a címe is utal, így eshet meg, hogy egy 1997-es krónikában az író mellett a repülõn ülõ zairei varázsló hirtelen kígyóvá változik, Dom Nicolau Água Rosada II. Henrik kongói király örököse az éter segítségével a levegõbe emelkedik, és eltûnik az üldözõi elõl, a Brazíliába számûzött Pessoa behatóan tanulmányozza a candoblét vagy II. Miklós cár egy tisztjének a fia a fiatal James Dean kíséretében egy ócska vetítõgéppel járja a dél-angolai falvakat (Catálogo de Sombras, Árnyak katalógusa, 2003). Az angolai irodalmi kánon kialakításán dolgozó irodalomtörténészek és kritikusok nemegyszer a szemére vetik Agualusának, hogy három földrészen kalandozó, a valóságnál az irodalomhoz és a fikcióhoz sokkal jobban kötõdõ elbeszélései és regényei nem felelnek meg az „angolaiság” kritériumainak, pedig Agualusa – noha írásai hangvételükkel és kidolgozottságukkal nemegyszer a lektûr határán mozognak – jóval összetettebben és árnyaltabban fogja fel az angolai tudatot, mint azok, akik pusztán a hivatalos angolai történelembõl kiindulva próbálják megfogalmazni, mert tisztában van vele, hogy a hazáját a portugál nyelvvel és világgal, Portugáliával és Brazíliával összekötõ fél évezredes múlt mindmáig jelen van. Egy-egy mûvében – ezért vagy ennek ellenére – mégis képes túllépni az intertextualitáson és a fantasztikumon. Az Estação das Chuvas (Esõs évszak, 1996) címû regényében például megalkuvás nélkül mutatja meg egy hagyományos portugál családból származó költõnõ, az elsõ angolai választások elõestéjén nyomtalanul eltûnt Lídia do Carmo Ferreira életén keresztül Angola XX. századi történelmét, a 2009-es Barroco Tropicalban (Trópusi barokk) pedig 2020-ra idõzítve a regény cselekményét, egy felsõ körökben mozgó modell erõszakos halálának okait felderítve mutatja meg az új angolai társadalom kaotikus világát, amelyet a maga põre valóságában ábrázol Ondjaki és Pepetela is az Os Transparentes (Az áttetszõek, 2012), illetve a Predadores (Ragadozók, 2013) címû regényében. 684

Czesław Miłosz

Camus többféle maszkban Albert Camus 1957-ben, negyvennégy éves korában kapta meg a Nobeldíjat. Nem sokan vannak, akiket ilyen fiatalon ér el a világhír. Egészséges, szép férfi volt, körülrajongták a nõk, mégsem adatott neki hosszú élet. Autóbalesetben hunyt el 1960-ban. Ekkor került elõ utolsó, befejezetlen regényének kézirata. A család sokáig habozott és mérlegelt, végül a lánya véleménye gyõzött, és megjelent a regény, de csak 1994-ben. Gondolhatnánk, hogy nem illendõ elõvenni az író fiókjából a maradékokat, ezúttal viszont az derült ki, hogy helyesen döntött az író lánya. Az elsõ embert Camus egyik legfontosabb mûvének tartják, és az olvasó mindenképpen egyetért ezzel a véleménnyel. Ez a leginkább önéletrajzi könyve, amelyben olyan aprólékos hûséggel mutatja be az Algírban töltött gyerekkort, hogy nincs igazán jelentõsége a fikciós keretnek. Jacques, a fõszereplõ elindul, hogy megkeresse az apja után maradt nyomokat, aki 1914-ben, a Marne melletti csatában halt meg. Jacques most döbben rá, hogy az apja fiatalabb volt akkor, mint õ most, amikor próbál megtudni róla valamit. Ki volt ez az ember, aki akkor halt meg, amikor Jacques egyéves volt? A fõszereplõ Algériába megy, hogy ott gyûjtse össze a nyomokat, ezzel kezdõdik Camus idõutazása. Camus apja algériai „szegény fehér ember” volt, valahol a mezõgazdasági munkás és a munkafelügyelõ között helyezkedett el a társadalmi hierarchiában. Az anyja Menorca szigetérõl származott, vagyis spanyol volt, nem tudott írni-olvasni. Amikor megkapta a hírt, hogy elesett a férje, az anyja vette pártfogásába, de nem merõ szívjóságból. Camus anyja azzal kereste a kenyerét, hogy gazdag házakhoz járt takarítani és mosni. A gyerek Camus ezt írta be az anyja foglalkozásához: „Szolgáló”. A családhoz, amelyben Camus felnõtt, hozzátartozott a zsarnok (szintén analfabéta) nagymama, aki korbáccsal tartott rendet – a fiúk, Camus és a bátyja csupasz lábszárára húzott, ha rosszalkodtak –, a nagybácsi, vagyis az anyja bátyja, aki bognár volt, az anyja és a két kisfiú. A regény nagyobbik fele nem más, mint a szegénységben töltött gyerekkor gondos leírása. Kicsit ahhoz hasonlít ez a megoldás, amelyet Zbigniew Uniłowski alkalmazott Életem húsz éve címû könyvében, ahol a varsói Powiśle városrészben, proletárkörnyezetben töltött gyerekkorát írja le, Camus viszont továbbmegy ennél, amikor milliók sorsát mutatja be, amirõl sejtelmük sincs a nem sokkal fölöttük álló rétegeknek. Itt nem is a nélkülözés puszta ténye a lényeges, hanem az, hogy milyen elképesztõen beszûkítik a tudatot a mindennapos gondok és a létharc. Bizonyos fogalmak egyszerûen fel sem merülnek, mert nincs rá hely, a nagyvilág mintha nem is létezne, olyasmirõl, mint a történelem vagy a politika, csak zavaros és homályos hírek érkeznek. Talán a legelemibb szükségletekre korlátozott élet ábrázolása a legnagyobb erénye 685

ennek a Camus-regénynek, hiszen az olvasóközönség el sem tudja képzelni, mi zajlik a közvetlen közelében, akár mellette, a vele egy villamoson utazók fejében. Mégsem ez a szociológiai vetület adja Az elsõ ember jelentõségét, bár ez is megkerülhetetlen. Ez a könyv az élet szenvedélyes szeretetérõl szól, ugyanakkor Camus anyjához írt szerelmi költeménye. Segít jobban megérteni Camus filozófiáját is, aki nem volt túlságosan irodalmi író, vagyis többre tartotta az életet, mint az irodalmat. Ebbõl a szempontból azok az oldalak a legfontosabbak, ahol a ruganyos test örömét ábrázolja, amikor összejönnek a fiúk a tengerparton, úsznak, napoznak, vagy futballoznak az iskolaudvaron. A nagymama kúpos szögeket veretett a fiúk cipõjébe, hogy kíméljék a cipõ talpát, és ellenõrizte, hogy megint fociztak-e, nem törõdve a tiltással. Ha kopottak voltak a szögek, a csupasz lábszárak megismerhették a korbácsot. Camus ügyesen focizott, szerették a társai, és hamar kiderült, miben tûnik ki közülük: büszkeségben, testi ügyességben, intelligenciában, munkabírásban és csapatjátékban. A tanító úrnak, aki fölismerte ezeket az erényeket, és kijárt a kisfiúnak egy líceumi ösztöndíjat, le kellett gyõznie a család ellenállását: a tanulás ugyanis azt jelenti, hogy eggyel kevesebb keresõ lesz otthon. A líceumnak köszönhetõen fedezhetett föl Camus olyan világokat, amelyek egy proletárcsalád számára elérhetetlenek voltak. A regény fõhõse, Jacques nem sokat tudott kideríteni az apjáról. Olyanok a gyerekkori emlékei, mint egy hatalmas zárójel, de egészet alkotnak, és ebben az értelemben egy önéletrajz elsõ, befejezett részének tekinthetõ a könyv. Aligha mondható meg, meddig akart eljutni a szerzõ a következõ részben. Nyilván benne lettek volna az algíri egyetemen töltött diákévek, a színházi tevékenység (ami igazán csapatmunka), az arab diáktársakkal kötött barátságok, amelyek alapján tudatosíthatta magában az algériai–francia konfliktus mélységét és erejét. Diákkorában Camus belépett a Francia Kommunista Pártba, majd 1936-ban ki is lépett belõle, mert túlságosan engedékenynek tartotta a francia kolonializmus kérdésében kialakított politikáját. A könyv további fejezeteiben feltehetõleg egyre nagyobb hangsúlyt kapott volna az a kérdés, amely elsõrendû volt Camus számára: az anyjához fûzõdõ kapcsolata. A kézirat lapjai között megindító, gyónásszerû vallomásokat találunk, ezek magyarázzák, miért említettem a szerelmi költeményt: „Az élet császára volt, csillogó tehetség, vágy, erõ, öröm koronázta, s ezért jött bocsánatot kérni az anyjától, mert anyja, a napok s az élet rabszolgája, nem tudott semmit, nem kívánt, s nem is mert kívánni semmit, s mégis érin-

1

Albert Camus: Az elsõ ember. Vargyas Zoltán fordítása. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003.

686

tetlenül megõrizte azt az igazságot, amit õ elvesztett, s ami egyedül igazolja életünket.”1 A második világháború befejezésének évében robbant ki Párizsban, majd gyorsan végig is söpört a világon az egzisztencializmus divatja, amely JeanPaul Sartre és Albert Camus nevéhez fûzõdik. Valójában érzéki csalódás, hogy villámgyors volt ez a jelenség, mert a háború alatt megjelent könyveknek köszönhetõen terjedt el. Franciaországban nagyon más volt a német megszállás, mint Lengyelországban, a könyvkiadók és a színházak a szokásos rend szerint mûködtek. 1942-ben jelent meg Camus L’Étranger címû regénye, vagyis Az idegen* még orosz fordításban is kiadták 1942-ben, Nyeznakomec címmel), illetve a Sziszü-phosz mítosza címû tanulmánya. 1943-ban jelent meg Sartre alapmûve, A lét és a semmi, és ugyanebben az évben jutott el a párizsi színházakba A legyek, majd egy évvel késõbb, 1944ben a Zárt tárgyalás címû drámája. 1942-tõl kezdve Camus kettõs életet élt, a Combat címû illegális lap szerkesztõje és nyomdásza volt. Visszatekintve hatalmas az újság jelentõsége, ha figyelembe vesszük, milyen gyöngék voltak az ilyen típusú vállalkozások Franciaországban. Elég, ha annyit mondok, hogy Jacques Maritain kollaborációellenes könyve, az À travers le désastre, amelyet Amerikában írt, 1942 elején jelent meg Varsóban A bukás útjain címmel, két évvel korábban, mint hogy kiadta volna az illegálisan mûködõ Éditions de Minuit Párizsban. Az elképesztõ mennyiségben elõállított lengyel földalatti lapok persze nem jelentettek kiadói forgalmat, az ujjaimon meg tudnám számolni, hány könyvet nyomtattak ki. Nem mintha nem lett volna elég szöveg, de mind a londoni kormány képviseletének köreiben, mind a különféle szervezetek vezetõségében heves ellenállásba ütköztek az „értelmiségi merengések”, vagyis az olyan filozófiai elmélkedések, amelyek nem álltak közvetlen összefüggésben a harci feladatokkal. Tehát egyfajta folyamatosság jellemezte a francia egzisztencializmust, Lengyelországban viszont teljesen megszakították ezt a háborús évek. Sartre gondolkozása Heidegger hatására formálódott, Camus nézetei Kierkegaard-ral és Lev Sesztovval vitázva alakultak ki (aki 1939-ben halt meg Párizsban, ott ismerték is a francia fordításoknak köszönhetõen). Most, fél évszázad után az „egzisztencializmus” szó már elvesztette azt az érzelmi többletet, amelyet a táncos pincehelyiségek, a fekete pulóverek és az Abszurd szertartásainak divatja adott neki. Inkább csak néhány filozófusra alkalmazzák, írókra nem, bár jelenthet egy hangosabb típusú, nyilvános filozofálást is, amely éppen az angolszász analitikus filozófia ellentéte. Camus nem tekintette magát sem filozófusnak, sem „egisztencialistának”. Sziszüphosz mítosza címû esszéjében mégis fontos kísérletet tett arra, hogy fölismerje, milyen elvek szerint lehet élni egy olyan világban, amely teljes mértékben abszurd, és hiányzik belõle minden szilárd alap. Az ember abszolútuméhsége, egység iránti sóvárgása találkozik benne a minden ésszerû sza* Magyarul Közöny címen jelent meg.

687

bálynak ellenálló lét káoszával. Sesztovval polemizálva Camus azt állítja, hogy az orosz filozófus szerint „hiú az ész, de van még valami fölötte. Az abszurd szellem számára szintén hiú az ész, de semmi sincs fölötte”.2 Ez azt jelenti, hogy a hitben nem lehetséges semmiféle „ugrás”, csak a tisztán ateista álláspont fogadható el, nem lehet hivatkozni semmilyen törvényre vagy normára. Nem marad semmi, csak a saját „lázadásunk, szabadságunk, szenvedélyünk”. Ebben a tisztánlátásra való sóvárgásban és a reményvesztettségben Camus Nietzsche és a Dosztojevszkij-hõsök követõjének mutatkozik. Említettem, hogy nem tulajdonított nagy jelentõséget az irodalomnak. A lét egyik módjának tartotta, olyannak, mint a színészmesterség, a donjuanizmus vagy a cselekvés. Vagyis tökéletes ellentéte volt az olyan mûvésznek, aki abban talál kárpótlást, hogy a mûben teljesedik ki. Camus mindenekelõtt élni akart („A föld lángjai érnek annyit, mint a mennyei illatok”),3 ment elõre, de mindvégig a halál járt a fejében, és kihívta maga ellen a sorsot: „Szemben áll velünk a sorsunk, õt provokáljuk.”4 Minden mítosz és minden vallás egyöntetûen a körülöttünk kavargó és a cselekedeteinket figyelõ hatalomba és erõbe vetett hitet plántálja belénk. Ezek az erõk nem szeretik, ha az ember azt mondja: „Nem törõdöm az ítéleteitekkel.” Amikor Camus meghalt autóbalesetben, az olyan volt, mintha ezek az erõk álltak volna bosszút rajta. A pestis, Camus 1945-ben megjelent kisregénye a mai napig az évszázad legfontosabb irodalmi mûve, amely arról szól, hogyan viselkedik az egyén a tömegkatasztrófában. Egy élete van minden embernek, elvileg az a dolga, hogy mindenekelõtt ezt védje meg. De adódhatnak olyan körülmények, amikor kénytelen feláldozni az életét, annak ellenére, hogy nem vár jutalmat a halála után. Az ateista Rieux doktor az emberek testvériségének érzésétõl áthatva szervezi a járvány elleni harcot. Paneloux atya vallásos hitét az teszi próbára, hogy az Ég tûri az ártatlanok szenvedését, de az atya cselekszik, akárcsak Rieux doktor, és életét veszti. Ez a regény nem kerüli meg a legalapvetõbb kérdéseket. Öt évvel a hitleri pestis után indokot találtak (az indok hiánya miatt) a Hitlerrel szembeszálló hõs csapatok és egységek döntéseire ebben a parabolikus történetben. Az ellenállási mozgalomban való részvétele és A pestis alapozta meg a moralista Camus tekintélyét. Éppen ezt a szót, a megvetõen elsziszegett „moralistát” vágta az arcába egykori barátja, Sartre. Azt a támadást, amelyet 1951-ben Sartre indított Camus ellen a Les Temps Modernes címû folyóiratban, a szellemi és morális aberráció példájaként kellene elemezni és hirdetni az iskolákban. Ötven év után világosan látni, kinek volt igaza a vitában. A lázadó ember címû esszékönyvében Camus nem a Történelem vagy a Történelmi Szükségszerûség néven fellépõ istennõt sértegette, hanem egyszerûen, Albert Camus: Sziszüphosz mítosza. Vargyas Zoltán fordítása. Magvetõ Kiadó, Budapest, 1990. Id. mû, 281. 4 Id. mû, 280. 2 3

688

meggyõzõdésének megfelelõen kimondta az igazságot, mely szerint az író a XX. században köteles megszólalni „mindazok nevében, akik szenvednek, tekintet nélkül arra, milyen nagyszerû lenne a múlt és a jövõ, és milyen zászlókat lengetne az õket szorongató társadalom. Egy mûvész szemében nincsenek privilegizált hóhérok” (ezt egyébként abban az esszéjében írta, amelyet külön a varsói Twórczość címû folyóiratnak írt, az 1957. évi 4. számában jelent meg). Sartre érvei (aki a Szovjetuniót bírálja, az – objektíve – az amerikai imperializmust támogatja) ma már muzeális kuriózumok. Akkori viselkedését aligha nevezhetjük másnak, mint aljasnak. Írt ugyanis egy színdarabot (ki emlékszik már rá?) arról, hogy megszökik valaki egy tökéletes rendszerbõl, és az állítólagos sztálini terrorról beszél, de valójában szélhámos az illetõ. Ugyanezt a módszert követte Simone de Beauvoir a Mandarinok címû könyvében: a politikai elhajlást magánéleti ballépéssel kapcsolta össze. Egész Párizs kulcsregényként olvasta a mûvet, amely Camus-t veszi célba: Perron (Camus), a moralista bírálja a Szovjetuniót, és arra használja fel a befolyását, hogy megvédje a törvény elõtt színésznõ barátnõjét (maria casarest), aki németekkel állt kapcsolatban. Akkor mégis hogyan adhatnánk hitelt moralizáló szónoklatainak? Nem könnyû manapság visszaadni az akkori idõk légkörét, ezért meglepõ lehet, milyen diktatúrát gyakorolt Sartre a gondolkodás fölött, és milyen hajtóvadászatot folytatott Camus ellen. Amikor az írónak ítélték a Nobel-díjat, a szellemi élet gyûlöletét is megkapta mellé. Azonkívül ott volt az a szerencsétlen algériai háború, és Camus entellektüel társai véleményével ellentétben világosan amellett foglalt állást, hogy a franciák vonuljanak ki Algériából. A legnagyobb szentséget kétségkívül az anyja jelentette számára, többek között azért voltak fenntartásai, mert az olyan szegény fehér embereknek, mint az édesanyja, egyszerûen nem volt hova menniük – és az anyja nem akart elmenni Algériából. „Az élet császárának” felszínes sikerei ellenére tehát keserûek voltak az ötvenes évek Camus életében. 1958-ban jelent meg A bukás címû kisregénye, ez a legtalányosabb mûve. Mennyire állt szándékában, hogy levesse a ráragasztott moralistamaszkot? Ezért azonosult a nem túl megnyerõ narrátorral? Mennyi volt ebben a gyónásban a személyes vallomás és a saját morális gyötrõdése? Az elsõ ember további részei, ha megírta volna õket, valószínûleg segítenének abban, hogy jobban megértsük A bukást. (1995) MIHÁLYI ZSUZSA fordítása

689

Albert Camus és az idõk próbája Olivier Todd író és Eleanor Wachtel publicista beszélgetése

– Albert Camus az egyik legolvasottabb és legkedveltebb XX. századi francia író. Mitõl ennyire népszerûek, vonzóak a mûvei? – Két okból. Egyrészt világosan, remekül ír. Többféle stílusban, és az elsõ regénye, Az idegen oly rövid és gyorsan pergõ, hogy szinte mindenkinek érthetõ. Még az irodalmilag képzetlenek, még a gyengébb francia nyelvtudással rendelkezõk számára is. És valahogy egyetemes érvényû. Amikor külföldi – nem francia szakos – diákok azt mondják, négy-öt könyvet olvastak francia eredetiben, biztos lehetek abban, hogy Camus regényei vannak a lista tetején. Leginkább Az idegen, helyes és hibás megfontolásból egyaránt. A hibás nyilván az, hogy igen rövid, és korlátozott franciatudással is elolvasható egy-két órán belül. Ám a történet felsõ rétege alatt újabb fontos rétegek húzódnak, melyekbõl ki-ki az érdeklõdése szerint választhat. Népszerûségének – szinte azt merném mondani, egyetemességének – másik oka, hogy Camus legendás alak lett, a fiatalon elhunytak nimbusza övezi. Egyfajta Humphrey Bogartja lett a francia irodalomnak, némi James Dean-beütéssel. De jóval túl mindezen, túl a legendán, az igazmondás mintaképének tartják, fõként politikailag. Az 1950-es években is rendíthetetlen antikommunista maradt. Barátaival, Beauvoirral és Sartre-ral ellentétben, nem hunyt szemet a szovjet rendszer valósága felett. Emiatt aztán szakítottak is vele. Camus mindvégig az igazat mondta. – Camus sosem tartotta magát filozófusnak vagy egzisztencialistának, pedig sokan így tartják számon. Miért? – Mert így könnyû és sikkes. A maga idejében a második helyre, Sartre mögé sorolták az egzisztencializmus terén. Camus ugyanis eljátszott az abszurd gondolatával, ami nagyon érdekes és valós megközelítés volt az 1940-es években, fõleg egy franciától. Az 1940-es években abszurd dolog volt franciának lenni. Nem hiszem, hogy az abszurd különösebben érdekes filozófiai felfogásként; mindössze leírja a világ esetlegességét. Sartre ennél sokkal többet hozott ki belõle, Camus pedig messze túllépett az abszurdon. Ne feledjük, hogy elsõ regénye, Az idegen, a Caligula címû színmûve, a Sziszüphosz mítosza címû esszéje az abszurd eszméjét járja körbe. Aztán, úgymond, fellázadt. Fellázadt önmaga, a saját eszméi ellen, és ebben a szellemben írta meg A pestist és A lázadó ember címû esszéjét. – Camus Algír munkásnegyedében nõtt fel. Korán félárva lett; nyolc hónapos volt, amikor az apja meghalt az elsõ világháborúban. Az anyja takarítónõ volt, írni-olvasni nem tudott. Hogyan hatott rá ez a gyerekkor? 690

– Mondhatni, az alsó népréteg sarja volt, egy csóró fehér Észak-Afrikában. Az apja vincellér az algériai ültetvényeken, az anyja – Albert gyerekkorának legérdekesebb alakja – bejárónõ, analfabéta és majdnem teljesen süket.1 Úgy gondolom, ez nagyon fontos, mert a gyermek Camus mindvégig az anyjához beszélt és nem vele. Sok mûvében találkozni nehezen megközelíthetõ, elvont nõalakokkal, anyákkal is. Albert-nek volt egy nyomorék nagybácsija is, aki ácsként dolgozott és szintén analfabéta volt. Az ifjú Albert Algír egyik szegénynegyedében lakott, ahol az emberek a helyi zsargont beszélték, nem a szabályos franciát. Egyik tanára támogatásával azonban ösztöndíjhoz jutott, és bentlakásos gimnáziumba küldték, ahol nemcsak általában a kultúrát – költészetet, idegen nyelveket, antik nyelveket – fedezte fel, hanem a francia nyelv szépségét is. Ha szemügyre vesszük Camus – precíz, tömör, néha kissé kimódolt – stílusát, akkor érthetõvé válik, hogy olyan emberrõl van szó, akinek meg kellett hódítania azt a francia nyelvet, amelyet anyanyelvként kellett volna megkapnia. Az olyanoknak, mint Sartre, polgári származásuk folytán, születési jogon járt a francia nyelv. Camus-nek meg kellett küzdenie a nyelvtudásáért. Azt hiszem, ez részben megmagyarázza, hogy miért különböznek annyira egymástól a mûvei. Ha megnézzük a regényeit és a történelmi drámáit, ott Az idegen a maga szaggatott stílusával, vagy a késõbbi, nagyon klasszikus Caligula a csiszolt dialógusaival, aztán A bukás, mely – az én nagyon személyes szempontjaim szerint – a csúcsteljesítménye. És ebben az utolsó mûvében szatirikus szemlélettel találkozunk, egy sor öngúnnyal. Azután ott a halála után kiadott regénye, Az elsõ ember, melyben mintegy írói pályája összegzéseként, minden stílusfajtáját felvonultatja, még a kamasz- és ifjúkorában használtakat is. Az elsõ emberben akad néhány túlírt rész, amelyben azt fejtegeti, hogy viszonyát a nyelvhez alapvetõen meghatározta a gyermekkora és annak módja, ahogy meg kellett hódítania a francia nyelvet. – Algéria másképp is hatott a szemléletére és az írásaira. Felidézi a szegénységüket és az anyjához való kötõdését. Késõbb ezt írja: „Elkeseredetten szeretem anyámat. Mindig is elkeseredetten szerettem.” Miért van ez? – Mert csak hozzá tudott beszélni, vele nem. Halála után megjelent, utolsó mûvének ajánlása anyjához szól: „Neked, aki sosem fogod tudni elolvasni e mûvemet.” Képzeljünk el egy olyan tehetséges írót, akinek szeretett édesanyja sosem fogja elolvasni a mûveit, sem megérteni, hogy mivel foglalkozik. És mindennek tetejébe ott voltak a nagyothallás okozta nehézségek. Noha ezt nem taglalom a könyvemben, úgy vélem, a magánélete – fõleg számos nõügye – jobban érthetõ az anyjához fûzõdõ kapcsolata ismeretében. Õ nem kapta meg azt, amit a legtöbb gyerek, fõleg a fiúk elvárhatnak egy édesanyától. Az anya, mint mondják, a legfontosabb nõ az ember életében, és õ mindenfelé ezt a különleges kap1

Francia apja és spanyol származású anyja 1871-ben telepedett le Algériában. (A fordító jegyzetei.)

691

csolatot kereshette. És persze egy szerelmi viszonyt nem lehet az anya-fiú kapcsolatra egyszerûsíteni. Szerintem tényleg el volt keseredve, és ha az elkeseredés túl erõs szó az érzésére, akkor is óriási hiányérzete lehetett. – Az, hogy Algériában nõtt fel, nyilván outsiderré tette a párizsi életben, ugyanakkor érzéki vonatkozásban nagy hatással volt az írásmûvészetére – a nap, a homok, a tenger, a fények. Miért volt ennyire mély ez a hatás? – Bármely észak-afrikai országban járva látni való, hogy nagyon más civilizáció, egészen más ott az életmód, melyet az éghajlat, a környezet alakít. Hogy csak egyet mondjak: elélhetsz odakint a szabadban. És Camus, nagyon szegény családból jött emberként, roppant hálás volt ezekért az örömökért. Késõbb elmeditált azon, hogy Észak-Afrikában ingyen lehet napozni, semmibe nem kerül a tengerpart, a fürdõzés. Mediterrán embernek tartotta magát, szemben a hideg északiakkal. Talán egy kicsit eltúlozta a mediterrán civilizáció ilyetén felfogását, viszont megpróbált összegzést adni róla. Úgy érezte, sajátos békessége van annak az életmódnak: „a délidõ békessége” – szokta volt mondani. Camus mindig ilyesfajta békességre törekedett az életében, és azt hiszem, közvetlenül a halála elõtt el is érte. Nyugvópontra jutott zavaros magánéletében. Egyidejûleg több nõ volt az életében, akik végül elfogadták egymást. Az elsõ embert írta, mely – azt gondolta – az õ Háború és békéje lesz. És szemérmesen hozzátette: „Igen, de remélem, kiderül belõle, hogy több humorérzékem van, mint Tolsztojnak.” És azt is mondta, hogy sok nõalak lesz a kétkötetes mûben. Elismerte, hogy voltak hiányosságai a nõk ábrázolásában. – Engem is meglepett, hogy ahhoz képest, amennyire odavolt a nõkért, milyen kevés nõalak van a mûveiben. – Hát a Don Juanok és a Casanovák nem mind avatott lélekbúvárok. Camus felismerte, hogy kevés erõs nõi egyéniség van az írásaiban. Ezért elhatározta, hogy megadja a nõknek, amivel – érzése szerint – tartozik nekik. Én nagyon meghatónak találom e szándékát. – Tény, hogy Camus nagy hatással volt a nõkre, és sok kapcsolata volt élete során. Többek között két házassága is. Elõször húszévesen nõsült, a felesége, Simone tizenkilenc volt. Mondana valamit róla? – Nagyon furcsa nõ volt. Tragikus csehszlovákiai utazásuk során, véletlenül felnyitott egy Simone-nak címzett levelet, és megtudta belõle, hogy az ifjú feleség drogfüggõ. Késõbb az is kiderült, hogy lefekszik az orvosaival, hogy biztosan hozzájusson a kábítószerhez. Ezzel vége is lett a házasságuknak, de nem a kapcsolatuknak. Camus sosem tért vissza hozzá, de mint kiderült, évekig törõdött vele. Pénzzel támogatta, megpróbált segíteni neki munkát találni és megszabadulni a függõségétõl. De soha nem beszélt Simone-ról. A második felesége, Francine2 egészen más nõ volt; sokkal mûveltebb, sokkal õszintébb és hosszú távon sokkal súlyosabb eset. 2

Francine Fauré (1914–1979), matematikus és Bach mûveire specializálódott zongorista, Oránban született. Súlyos depresszióban szenvedett. Camus-vel egy sírban nyugszik a dél-franciaországi Lourmarinban.

692

– Miért vette el Francine-t? Ön a könyvében idéz Camus egyik 1940-bõl származó levelébõl, melyben közvetlenül a házasságkötés elõtt arról ír, hogy úgy érzi, katasztrofális vége lesz. – Azért vette el, mert szerelmes volt bele, vagy azt hitte. És, azt hiszem, kettõs félreértés volt közöttük, amikor egybekeltek. Camus úgy érezte, Francine elfogadta a szépítõleg „nyitott házasságnak” nevezett elvet – a jogot a hûtlenségre. Francine pedig azt hitte, hogy hûséges férjet tud faragni az õ Don Juanjából. E két homlokegyenest eltérõ felfogás törvényszerûen mûködésképtelenné tette a házasságukat. Életük vége felé lényegében megbékéltek egymással, de külön éltek. Néhány héttel halálos autóbalesete elõtt Camus szeretetteljesen ezt mondta: „Ó, Francine, igazság szerint te a húgom vagy, és a húgát senkinek nem szabadna feleségül vennie.” – A halála elõtti napokban, miközben a feleségével és a gyerekeivel töltötte a karácsonyt Dél-Franciaországban, egyszerre négy szeretõjének3 írt szerelmes levelet, és mindegyik szenvedélyes és õszinte. Vajon mi mehetett végbe benne? – Tény, hogy nem a zsidó-keresztény házasságelv szerint élt, és több szempontból szüksége volt e nõkre az életében, és nagyon eltérõ kapcsolata volt velük. Nem tudom, egy pszichoanalitikus mit mondana errõl. Talán, hogy az anyjával való kapcsolata nem volt kielégítõ, és minden nõben valami elérhetetlent keresett. Csak annyit mondhatok, hogy sokukkal többször is találkoztam, különösen az utolsó hárommal, akik „a három özvegy”-ként emlegették magukat. Õszintén gondolom és mondom, hogy egyiküknek sem ártott, és más-más téren ugyan, de sokat köszönhettek neki. – Térjünk át a politikai formálódására. Az 1930-as évek elején egy baloldali algériai lapba írt, és az egész algíri idõszaka nagyon izgalmas volt neki és a baráti körének. Milyenek voltak az akkori közállapotok? – Az 1930-as években haladó szellemû ifjú volt. Elborzasztották az északafrikai õslakosok körülményei. Riporterként bejárta Kabilia hegyeit, és hoszszú történetekkel tért vissza, melyekben leírta, idézem: „A helyiek úgyszólván rabszolgasorban élnek.” Sok arabnak is a védelmére kelt, akit a bíróság elé idéztek. Akkoriban lépett be az Algériai Kommunista Pártba, melybõl késõbb kizárták – nem sokkal azután, hogy lemondott tagságáról. Ennek Moszkvában, az állambiztonság archívumában találtam meg az okait. Azzal vádolták meg, hogy trockista. Valójában ez történt: Moszkva – nehogy meggyengüljön a Szovjetunió és a nyugati demokráciák szövetsége a tengelyhatalmakkal szemben – mind a francia, mind az algériai kommunistákat felszólította, hogy ne képviseljenek harcosan gyarmattartó-ellenes vonalat, mérsékeljék antiimperialista megnyilvánulásaikat. Camus tiltakozott, mert megalkuvásnak tartotta. 3

A Mi mûvésznevû dán festõnõnek, Catherine Sellers (alias Jacqueline Toubiana-Tabbah) francia színésznõnek, Maria Casares spanyol színésznõnek (Résidente privilégiée címmel 1980-ban jelent meg a memoárkötete) és Patricia Blake amerikai újságírónõnek.

693

Az egész epizód nagyon érdekes a késõbb történtek szempontjából, amikor is olyanok, mint Edward Said „öntudatlan gyarmattartói érzékenységgel” vádolták õt, amiért nem tudta elfogadni Algéria függetlenségének gondolatát. Ma úgy látom, Camus tévedett ebben, elodázhatatlan volt a függetlenség. Szerintem 1954, a felkelés kitörése után elvesztette a kapcsolatát az algériai fejleményekkel. Ám azt nem lehet mondani rá, hogy kolonialista volt. Érzékenyen érintette, vívódásra késztette, megviselte a konfliktus. – Tehát Camus belépett az Algériai Kommunista Pártba, melybõl aztán kizárták, miután lemondott. De miért lépett be? Milyen reményeket táplált akkoriban? – Azt hiszem, nemcsak az észak-afrikai õslakosok, hanem ács nagybácsija, bejárónõ anyja jogaiért is küzdött. Camus ösztönösen idegenkedett a gazdagoktól, a jólétben élõktõl. Még azután is, hogy ismertté vált. Amikor Algírban egyik barátja elvitte egy gazdag, liberális franciához, elmenekült meglátva fényûzõ otthonát. Azok közé tartozott, akiknek mély meggyõzõdésük, hogy az alsóbb osztályokból kerülnek ki az igazán tisztességes emberek. Ebben közös George Orwell-lel. – Ahogy balról és jobbról egyaránt nekirontottak, az is Orwellre emlékeztet. – Valóban. Csínján kell bánni a nagy szavakkal, de Camus a nagyon kevesek egyike: igazi értelmiségi hõs, olyan író, akinek a politikai nézetei kiállták az idõk próbáját. – 1940-ben, nem sokkal a háború kitörése után, Camus megtette élete egyik legfontosabb lépését. Elhagyta Algériát és Párizsba költözött. Miért? – Alapvetõen azért, mert nemkívánatos személy lett Algériában és nem tudott elhelyezkedni. Haladó szellemû újságja bezárt, majd betiltatott, és máshova nem vették fel. Még az is nehézségekbe ütközött, hogy magánórákat adjon. Ám az egyik legfontosabb barátja – Pascal Pierre, az Algiers Republicain szerkesztõje – bejuttatta a Paris-Soir nevû esti laphoz. A Paris-Soir nem vonzotta különösebben Camus-t, de javító-szerkesztõként biztos állása lett. És mert fix jövedelme volt, be tudta fejezni Az idegent, amely aztán nagyon híressé tette. De azt hiszem, az is ösztönözte, hogy Algériában az ifjú tehetségek tudták: Párizsban lehet megalapozni a tekintélyt. Igen érdekes volt a háború elõtti algériai társadalom, de még nagyon provinciális. És Camus-nek minden téren nagy tervei voltak. – Camus 1943-ban csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz. Mi történt életének ebben az idõszakában? – Egy évvel azután, hogy visszatért Párizsba, aktív tagja lett az ellenállásnak, amit az bizonyít, hogy hamis papírjai voltak. Összehasonlítva az õ szerepét Sartre-éval, Camus nem volt az ellenállás jelképes vagy kimagasló alakja, de tette a dolgát. És a hamis papírjai azt igazolják, hogy része volt egy szervezetnek. Sartre-nak sosem voltak hamis papírjai. Szerintem õ inkább a nevét adta az ellenálláshoz, mint mûködött benne. 694

– Mégis, noha Camus az ellenállásban tevékenykedett, a felszabadulás után nyilvánosan kérte, hogy bocsássanak meg a megszállókkal együttmûködõ íróknak. Miért? Általánosságban ellenezte a halálbüntetést, de mintha többrõl lett volna szó a kollaboránsokkal kapcsolatban. – Igen, de nem mindig volt így. Közvetlenül a felszabadulás után, mint sokan mások, amellett volt, hogy meg kell büntetni a nácik kiszolgálóit, különösen a bûnös értelmiségieket. Ám az emberi élet iránti tisztelete és híres ellenfele, François Mauriac érvelése megváltoztatta a véleményét és megerõsítette meggyõzõdésében, hogy el kell törölni a halálbüntetést. Késõbb Arthur Koestlerrel közösen írt egy könyvet a guillotine ellen,4 és azt hiszem, az erõfeszítései hozzájárultak ahhoz, hogy Franciaországban 1981ben megszüntették a halálbüntetést. – Párizsi élete korai idõszakában baráti viszonyba került Sartre-ral és Beauvoirral. Milyen volt a kapcsolatuk? – Sartre és Camus már írt egymásról azelõtt is, hogy találkoztak Sartre egyik darabjának bemutatóján. Nagyon hamar bajtársi kapcsolat alakult ki közöttük. És – ha hiszi, ha nem – nem Engelsrõl vagy Marxról, hanem a nõkrõl és a borokról beszélgettek. Együtt ittak és jöttek össze másokkal, és nagyon egyenrangú partnerek voltak, mert Sartre kezdetben nagyon nagyra tartotta Camus-t. Minden amerikai elõadásában elmondta, hogy Camus az egyik legfontosabb író az ellenállásból érkezettek közül. Camus is nagyra értékelte Sartre-t, nyilván csodálta élénk szellemét, ugyanakkor mindig gyanúsnak tartotta. Már akkor mutatkoztak figyelmeztetõ jelek, mielõtt találkoztak. Az ifjú Camus még a háború elõtt, amikor irodalmi esszéket írt az algériai újságjába, nagy irodalmi jövõt jósolt Sartre-nak, viszont kételkedett mûveinek filozófiai hátterében. Amikor 1942-ben Sartre Az idegenrõl írt esszét, azt mondta, hogy az ifjú Camus nagyon tehetséges író, de egyáltalán nem filozófus. 1951/52es nagy vitájuk során aztán mindez a felszínre jött. – Amikor 1957-ben Camus megkapta a Nobel-díjat, és mindenki azt gondolta, hogy André Malraux-nak kellett volna kapnia (kivéve Sartre-t, aki szerint neki), tényleg akkora meglepetés volt, hogy õ lett a díjazott? – Franciaországban igen, mert nagyon fiatal volt. Többnyire olyanokat díjaznak, akik hosszú pályafutásuk végéhez közelednek. Kipling után a második legfiatalabb Nobel-díjas lett. Azért is váratlanul hatott, mert sok ellensége volt. Ugyanakkor majd összeroskadt a nagy nyilvánosság és a sok méltatás súlya alatt. Egyenesen megrémült, amikor egy minisztériumi tisztviselõ levélben érdeklõdött, mit szólna, ha kormánykitüntetést kapna. Azzal hárította el, hogy felettébb korainak tartja. 4

Albert Camus–Arthur Koestler: Réflexions sur la peine capitale (Calmann-Lévy; Párizs, 1957), benne Albert Camus: Réflexions sur la guillotine. Magyarul: Gondolatok a halálbüntetésrõl (Ferch Magda fordítása), a Sziszüphosz mítosza – válogatott esszék és tanulmányok c. kötetben (Magvetõ Kiadó; Budapest, 1990).

695

– Camus 1960-ban, negyvenhat évesen, autóbalesetben halt meg azok után, hogy a barátainak többször is kijelentette, semmi nem abszurdabb, mint autóbalesetben meghalni. Halálakor nála voltak utolsó papírra vetett szavai, Az elsõ ember kézirata. Harmincöt évbe telt kiadni. Miért tartott ilyen sokáig? – A lánya, Catherine Camus szerkesztette meg a szöveget. A család többi tagjával együtt úgy ítélte meg, hogy túl sok zavart és vitát okozna, ha mindjárt Albert halála után teszik közzé. Catherine sok idõt töltött a szöveg értelmezésével és pontosításával. 1995-ben már úgy érezte, eléggé elcsitultak az indulatok ahhoz, hogy e töredékre ne Camus politikai megítélése alapján, hanem irodalmi mûként tekintsenek. Úgy vélem, helyesen döntött és jól idõzített. – Camus-t ma a posztideológiai korszak prófétájának tartják. Mi az, ami õt egy ennyire egyéni látásmódra képessé tette? – Azt hiszem, különös érzéke volt annak felismeréséhez, hogy mi hamisan valódi és mi valósan elvont, és fordítva. És, hogy nagyon kritikusan tudott viszonyulni a nagy gondolkodókhoz, akár Engelshez, akár Marxhoz, akár Sartre-hoz. Mindig tájékozódott. Nem az állítólagos eredményei vagy céljai alapján ítélte meg a kommunistákat. Beszélt a szemtanúkkal. Beszélt a vasfüggöny mögött élõkkel, nem vett készpénznek semmit. A szovjet propagandától hiszékenységbõl lettek hívei a szovjeteknek Párizsban. Tavaly Magyarországon jártam, és közismert írókkal beszélgettem, akik nem értették, miért állt olyan sok baloldali értelmiségi Sartre, és nem Camus mellé, amikor õk kezdettõl fogva tudták, hogy az utóbbinak van igaza. Hogyan tudta kihámozni az igazságot? Informálódott és alázattal hallgatta a beszélgetõpartnerét. Sartre nem tudott alázatos lenni, nem így hallgatott másokat. Különben hogyan térhetett volna vissza az 1950-es évek Moszkvájából úgy, hogy azt állítja, nincs szabadabb ember a szovjet értelmiséginél? Ezt a hibát Camus sosem tudta volna elkövetni. Amellett Camus-t úgy tartjuk számom, mint aki elkötelezte magát, annak ellenére, hogy nem szerette volna. Igazság szerint Sartre is. Mindketten ezt tették. Camus gyakran mondogatta, hogy utálja az elkötelezett irodalmat, mert olyan, mint a kötelezõ katonai szolgálat. De mindketten úgy éreztek, viszonyulniuk kell a világ társadalmi és politikai problémáihoz. Úgy történt, hogy Camus-nek lett igaza, és nem Sartre-nak. A vasfüggöny mögött élõk õt igazolták, és nem Sartre-t. SZILÁGYI MIHÁLY fordítása

696

Albert Camus.

KÖNYVRÕL KÖNYVRE

hanZelik GáBor

Az ismeretlen fehérorosz költészet ivana slivková: Beloruská poézia na prelome storočí. Interpretácia a recepcia bieloruskej poézie konca 20. a začiatku 21. storočia. Filozofická Fakulta Prešovskej Univerzity, 2012 Mivel Magyarországon nincsenek szakértõi a fehérorosz irodalomnak, a közeli országokban végzett kutatómunka eredményei is érdekesek lehetnek számunkra. Az Eperjesi Egyetemen tanító fiatal irodalomtörténész tanulmánykötete kis terjedelme ellenére hatalmas anyagot ölel fel, még akkor is, ha nem volt célja a fehérorosz költészet teljes áttekintése. Ez nem is baj, hiszen nem tankönyvvel, hanem tudományos mûvel van dolgunk. Így is igen sok, a fehérorosz költészet szempontjából kulcsfontosságú, a helyi olvasók számára közismert, a kívülállók elõtt viszont ismeretlen fogalmat és jelenséget tisztáz a monográfia. A továbbiakban csak ezekre térek ki. Mint a bevezetõbõl megtudhatjuk, a köteten végigvonul az a gondolat, hogy a legújabb fehérorosz költészetben jól összeegyeztethetõ a hagyományos mitologikus világkép a modern költészet eszköztárával és elvárásaival. A hasonlóan fontos szerepet játszó politikát, amennyire ez a fehéroroszok esetében lehetséges, most elfelejthetjük. Bár egyes motívumoknak lehetnek politikai vonatkozásai, e költészet itt bemutatott jellemzõ jegyei esetében ezek inkább csak esetlegesek. A könyv elsõ fejezete a fehérorosz–szlovák kulturális kapcsolatokról szól. Slivková leírja, hogyan érintkezhet a hagyományosan „keleti” fehérorosz a nyugati szlovák kultúrával. Ebben a témában szinte teljességre törekedik, így arról is beszámol, hogy egy fehérorosz költõ a szovjet írók delegációjával együtt a baráti Csehszlovákiába látogatott. Ennél persze sokkal nagyobb figyelmet érdemel az, hogy a szlovák romantika nagyjai közül Šafárik és Kollár is ír a fehéroroszokról, méltatva a költõiket és a hagyományaikat, ugyanakkor nem tulajdonítanak nekik olyan erõs kulturális eredetiséget, amellyel rászolgálnának arra, hogy külön népként definiálják õket a szláv tömbön belül (bár ez önmagában még nem jelent semmit a pánszláv nyelvi és kulturális unifikáció két jeles képviselõjénél). Sokkal jelentõsebb és érdekesebb a két világháború közötti fehérorosz emigrációs hullám. Sokan választották Csehszlovákiát, egy részük pedig Szlovákiába került. A fehérorosz emigráció emblematikus alakja ekkor Larisza Henyijus (1910–1983) költõnõ és politikus. 1937-tõl 1948-ig élt Prágában, majd letartóztatták és kiadták a szovjet hatóságoknak. Bebörtönözték és kínvallatásnak vetették alá, majd huszonöt év lá698

gerre ítélték. 1956-ban, az olvadás kései szakaszában térhetett vissza Fehéroroszországba, a férje családjához, de élete végéig megfigyelés alatt tartották. A legtöbb mûve csak halála után jelenhetett meg. Nem volt hajlandó felvenni a szovjet állampolgárságot, megtartotta a csehszlovákot. Ilyen körülmények között is rendszeresen találkoztak a házában a mûvészet, az irodalom és a tudomány képviselõi. A Fehérorosz Helsinki Bizottság 1999-tõl 2003-ig harcolt a rehabilitálásáért, eredménytelenül, hiába kérték Lukasenka közbenjárását. Slivková ezután két fejezetet szentel a fehérorosz irodalomban fontos szerepet játszó két identitásformáló komplexumnak. Az elsõben Polacki Szent Eufrozsina, Fehéroroszország patrónájának élettörténetét és irodalmi jelentõségét tárgyalja. Ebben hangsúlyozza, hogy szülõföldje, a fehérorosz államiság legfontosabb elõzményének tekinthetõ Polacki Fejedelemség kulturális értelemben is független volt Kijevtõl. A fehérorosz kultúra kiemelkedõ értékei a szent élettörténetéhez köthetõ kegytárgyak: az I. Manuél bizánci császártól kapott Istenszülõ-ikon (Szentpéterváron van) és a polacki Lazar Bohsa mester ereklytartóként használatos, drágakövekkel díszített hatágú aranykeresztje, rajta az elsõ fehérorosz nyelvû felirattal (1941-ben tûnt el, szovjet vagy német katonák prédája lehetett). A költészettõl a filmig szinte minden jelentõsebb mûfajban feldolgozták a fehérorosz szent életét. Slivková minden jelentõs mûvet felsorol, ezek közül Antanyina Hatenka költeményét szeretném kiemelni, amely a szent nõi természetén keresztül közelít a szülõföld témája felé. De Eufrozsina mint irodalmi alak ennél több mindent idéz fel: a régi pogány szokásokat (gyerekkorából ismerhette õket), a tisztaságot (felnõtt korában szülei akarata ellenére apáca lesz), a világtörténelem „nagy” szereplõivel tartott kulturális kapcsolatot (lásd az említett bizánci császártól kapott ikont), a mûveltséget (a legenda szerint nagy tudást szerzett, a Biblia mellett világi témájú könyveket is szívesen olvasott). A másik, hasonlóan fontos fejezetben a nemzeti klasszikus Janka Kupala (1882–1942) azonos címû drámájáról elnevezett tutejsija fenomént jellemzi. A leírtak alapján nehéz eldönteni, hogy létezik-e a jelenség az irodalmon kívül is, hiszen olyan sok szálon kötõdik hozzá, és a természetébõl adódóan is tipikusan irodalmi probléma. Nyersfordításban idevalósi, itteni, itteniség, helyi, helybeliség, földi vagy ezzel rokon értelmû jelenség; a fogalom a fehérorosz irodalmár egyik legfontosabb öndefiníciós eszköze. Története a népnyelvben nagyon régre vezethetõ vissza, írott formában a nemzeti ébredés idején jelenik meg elõször. Janka Kupala többször említi a kifejezést, és elég átfogó magyarázatot is ad hozzá. Így épül fel a gondolatmenete: saját (tehát nem idegen), egyfajta beállítottság (a szomszédokkal, lengyelekkel, oroszokkal, egyszóval az „urakkal” szemben), hitvallás (sem kelet, sem nyugat, hanem a kettõ határán lévõ görög katolikus nép), nyelv (mint öröklött érték, amelyet nem választ az ember, de a használatától lesz az ilyen értékeket hordozó „idevalósi”), szülõföld (öröklött, egy, mint az Isten, és így az ember nem ismeri a 699

valódi nevét, csak mint helybeliséget ismeri), álom (a két pólus közötti állapot felfokozottsága). Az 1980-as években élte reneszánszát a mozgalom, a szovjet birodalmi központról való leválást, a periféria öntudatra ébredését fejezte ki. Slivková eztután a fehérorosz költészet legfontosabb témái köré csoportosítja a sok-sok ismeretlen szerzõt. A meditatív bölcseleti lírával rokon a biblikus-filozófiai vonulat, idetartozik Alesz Razanau, akit Ihar Babkou Európa utolsó metafizikai költõjének nevezett, és az a költõ, akit rajongói a Nobeldíjra is esélyesnek tartanak, Rihor Baradulin. Mások a társadalmi problémákat helyezik elõtérbe, a publicisztika jegyeit próbálják integrálni a költõi nyelvbe. Gyakori a történelmi és a szerelmi téma, a paraszti kultúrákra jellemzõ természeti lírát érdekesen egészíti ki az urbánus tematika, bár az utóbbi még mindig ritkaságnak számít a falusi versek mellett. Nem hiányozhat a posztszovjet lét két sajátos témája, a lágerek világa és a csernobili természeti katasztrófa sem. A költõ néha sokkolni akarja olvasóit, hogy megértesse velük, hol húzódnak a fehéroroszokat és az oroszokat elválasztó földrajzi és kulturális határok, és láthatóvá tegye a háttérbe szorított fehérorosz identitást. Jó példa a régióhoz és a létében veszélyeztetett nemzethez való kötõdésre Leanyid Dranyko-Majszjuk szerelmi lírája, melyben a virágok egyben a hazaszeretet szimbólumai is. Mivel a könyv egyedülálló a témájában, nemcsak a szlavisták, hanem a világirodalmi érdeklõdésû olvasók is jó hasznát veszik. Aki túljut az alapvetõ ismeretek elsajátítását szolgáló bevezetõ szakaszon, és kezdi érdekelni ez a költészet, színvonalas verselemzéseket is talál benne.

700

MesterháZi Márton

Jégszivárvány Legújabb norvég drámák. Közreadja Kovács katáng Ferenc. Napkút Kiadó, Budapest, 2014

Személyes élmény is fûz a modern (legújabb) norvég drámához: 2004-ben dramaturgja voltam Terje Nordby (1949) Come back, Liza (Prix Italia, 1995) címû hangjátékának, s a számos dalszövegnek fordítója. Kitûnõ darab, jó magyar szöveg (Bernáth István); Kaszás Attila remek alakítása. Lélekemelõ élmény volt a csapatban dolgozni. Nos, ez a drámakötet a hajdanihoz fogható élményt aligha kínál. Jegyezzük meg, Borka László és Kovács katáng Ferenc tisztességes fordítói munkát végzett. A válogatással (K. k. F.) van a baj. Arne Lygre Eltûnök örökre (2011, Ibsen-díjas) Semleges fejlett országbeli helyszín, jelenkor. A fõszereplõ nõ egyes szám elsõ személyben beszél, néha mások nevében, ilyenkor a szöveg félkövérrel van szedve. Nyugalom után betegség következik, aztán baleset, kényszerû menekülés, tömegszállás, a közelállók elszakadnak egymástól, tûzvész. Lezárásul „Férjem”, aki mindezt biztonságosan túlélte, „Idegen nõvel” új életet kezd. „Mi lenne, ha a világ nyomorúsága ránk szakadna” típusú fõiskolai helyzetgyakorlatok, érdektelen szereplõk elõadásában. Tore Vagn Lid: Pusztíts el mindent! (Kill them All!, rendezõi díjas „gyászjáték” 2013) Semleges helyszín, 2010–13. A jelenetsor a (ki tudja, miféle) „Afrikai gyémánt” társasjáték (ki tudja, milyen) szabályai szerint rendezõdik. Idézetek Hobbes Leviatánjából, Brecht tandrámájából (A rendszabály) és az Ószövetségbõl (a Vízözön). A görög Nyugdíjast és Énekest, a spanyol Bizcayát, a meghatározatlan nemzetiségû Örök Diákot a társadalmi kényszerû egzisztenciális ellehetetlenülés, néha a puszta nyomor hajszolja öngyilkosságba; de a folyamatokat cinikusan szemlélõ Befektetõ útja is oda torkollik. A szöveget gyakran monológok alkotják, a dialógus ritka – a párbeszéd lehetõségét az eltökélten publicisztikus stíl eleve kizárja. A szereplõk bábuk, a társasjáték bábui (erre mondta Karinthy Frigyes, hogy „szándékosan elrajzolt fülekkel”). Maria Tryti Vennerod: Országos felmérõ (2012) 701

Mai norvég középiskola. A jelen nem lévõ fõhõs, Vidar, „különleges”, nem alkalmazkodik, mert „sötétség van benne”, felháborítja „a mellébeszélés, a csevegés”, s ezért „agresszív” lett; átirányították egy másik középiskolába, ahol – mint hírlik – géppisztollyal fenyegeti a diákokat és a tanári kart. Egykori osztálytársai felmérõt írnak, ez a keret; a cselekmény során a legjobb barát, a szerelmes, a jó tanuló, a viszolygó, a dadogós mind szenvedélyes színt vall a fõhõs ellen, illetve mellett; a folyamat logikáját firtató tanár módszeresen szítja az indulatokat, a rajongó tanárnõ reménykedik Vidar megtérésében – a darab végén kivert fogakkal látjuk viszont (nem tudni, ki intézte el). Egyvalamiben egylelkûek a szereplõk: az alig artikulált gyûlölet – ha verbálisan is – mindenkibõl kirobban a darab során hol itt, hol ott. Gyakorlatilag mindenki mindenkit „fel akar kenni a falra”. A régi színházi szólást idézve: itt is megszûnik embernek ember általi ábrázolása. Olang Nilssen: Nagy és csúnya (2013) Nyilván nem színpadi, hanem tévéjáték: két és fél éves autista gyereket színpadon, akárcsak tucatnyi elõadásban, valóságosan autista gyerek éppoly kevéssé alakíthatna, mint egészséges. A két és fél éves Arve egy mai norvég városban játszódó történet szereplõje. Adva van két házaspár. Arve szülei, Sverre és Maria eltökélten igyekeznek – néha kétségbeesetten küszködnek – hogy a kisfiút a korszerû (és politikailag korrekt) módszerekkel normálisként neveljék. A szomszéd házaspár, Ole és Silje elsõ gyermekét várja napokon belül; egyelõre könyvekbõl tanulmányozzák ugyanazokat a korszerû és politikailag korrekt elveket; és borzasztóan zavarja õket, ahogy a szomszédék „a kisfiúval bánnak”. A játék tetõpontján a szomszédból áthallatszó éjszakai ordítozáson és csapkodáson felháborodva Ole – a norvég agresszivitás maximumát tanúsítva – bedörömböl Sverréékhez, és a rendõrséggel fenyegeti õket; majd a gyerek és a gyerekszoba állapotát látván megszégyenülten elkullog. Aztán hazahozzák a kórházból az újszülöttet, és mosolygós szülõi szolidaritás zárja a játékot. Jól megkülönböztethetõ, bár a legkevésbé sem bonyolult figurák, világosan kibontott problematika (a gyermekvállalás traumái, a megértés, a türelem) – tisztességesen megírt tandráma. Fredrik Brattberg: A visszatérések (2011, Ibsen-díjas) Középkorú norvég szülõk. Tizenhat évesen eltûnt fiukat, Gusztávot várják vissza, majd két hónap múltán jelképesen eltemetik. Ám a fiú egyszer csak beállít: túlélt egy lavinaomlást, és farkaséhes. Újrakezdõdnek a békés hétköznapok.

702

De Gusztáv ismét eltûnik: a jelek szerint a tengerbe veszett. Ismét eltemetik az üres koporsót. Aztán egyszer csak beállít: túlélt egy csónakbalesetet, és farkaséhes. Folytatódnak a békés hétköznapok. Telik az idõ, és Gusztáv álmában elhuny, a kórházban sem bírják újraéleszteni. De pár hét múlva egyszer csak beállít. Aztán autóbaleset éri, meghal. De mikor az Anya karjába veszi a tetemét, föléled. És farkaséhesen egy fõtt krumplit töm magába, amitõl nyílt színen megfullad. De hamarosan föléled. Akkor az Anya és az Apa viribus unitis beléfojtja a szuszt. Föléled, megfojtják, egyre gyorsuló ütemben, míg meg nem semmisül. Teherbíró – az egész rövid darabot elbíró – ötlet, pontos technika. Az elsõ jelenet atmoszférája fojtott, szinte csehovi; az utolsó jelenet (az autóbaleset utáni föléledéstõl) abszurd bohózat. A két végpont között a hihetõn erõt vesz – a reálist egyre inkább áthatja – a fekete humor. Az átmenet fokozatainak beállítása hibátlanul pontos. Nézõpont kérdése, hogy fõiskolai helyzetgyakorlatok sorának, vagy valami személyes gyász bohócfintoros megvallásának tekintjük a darabot. Az utóbbi értelmezéshez erõs tehetségû rendezõ kívántatnék. Johan Harstad: Satöbbi (2013, regényváltozat 2009) A kötet legerõsebb darabja. 1994. február, az apa, a fia és a lánya más-más helyszínen. Terjedelmét és eseményeit tekintve legkiadósabb a fiú története. Alan haditudósító fényképész, az ostromlott Szarajevó egyik – orvlövészeknek kitett – szállodájában kuksol három társával. A dán kollégát eltalálják, lassan elvérzik (mentõautó alig van, áldozat naponta több tucat), ezt egy másik kolléga videóra veszi, mert – ha a város és a városbeliek szenvedése nem is hír – egy dán tévériporter halála mégiscsak kap pár percet a világ híradóiban. A tudósítók és egy városbeli felcser vitáiból hiteles képet kapunk a háború verte (közel-keleti, afrikai, jugoszláviai) emberiség menthetetlen nyomorúságáról. A vietnami veterán apa naponta kijár a washingtoni Emlékfalhoz, hogy vízzel-szappannal lemossa. Megismerkedik a szuvenírbolt szintén veterán tulajdonosával, elsétálnak az arlingtoni temetõbe. Csöndes beszélgetésük hitelesen feltárja a hajdani háború rémes nyomorúságát és talán valami gyászmunkát is elvégez. A lány cselekményszála sajnos vérszegény. Nola balesetben fél éve meghalt férjét és kisfiát gyászolja; a gyászmunkában anyja próbálja segíteni, az utolsó jelenet érezteti, hogy talán nemhiába. Ám a kettõs baleseti halál írói önkényt sejtet (régi színházi szlenggel „most jön a hajókötél”), a színi hókuszpókusz pedig – fellép a halott férj mint emlékkép, sõt mint egyfajta angyal, az „Intergalaktikus Vigasztaló Bizottság” munkatársa – semmivel sem teszi tartalmasabbá a jelenetsort. 703

A kötetbeli hat drámából háromnak semmi köze Norvégiához. De a maradék három sem tekinti a színpadi izgalmak földjének. Derék, jámbor szülõk országa – mondja Olaug Nilssen és Fredrik Brattberg; gyûlölködõ diákok országa – mondja Maria Tryti Vennerod. Igen jellemzõnek érzem, hogy Johan Harstad a háború verte nyomorú világ kontrasztjául hozza fel (némi gúnnyal) a lillehammeri téli olimpia kicsinyes intrikáit. Érzésem szerint viszont Norvégia semmilyen nemzetnél sem alábbvaló terepe a színpadi izgalmaknak. De ennek bizonyítását más drámáktól kell várnunk.

704

KÜLFÖLDI SZERZÕINK MARGARET ATWOOD (1939) kanadai írónõ angol nyelven ír. 1961-ig minden évben hosszabb idõt töltött el Ontario és Québec északi részén; e tájak sajátos, vad vidéke meghatározó szerepet kapott írói képzeletében. Több egyetemen is tanított, számos irodalmi díjat kapott. A Nagyvilág többször közölte elbeszéléseit. JOSÉ EDUARDO AGUALUSA angolai író. 1960-ban született Huambo-ban. Lisszabonban agronómusnak és erdõmérnöknek tanult, de szakmáját nem folytatta. Az Angolai Írószövetség tagja. Több portugál és brazil újság munkatársa, életét Angola, Brazília és Portugália között utazgatva tölti. Lapunk 2008-as novemberi számában már közölte három elbeszélését. A mostani számunkban szereplõ elbeszéléseinek eredeti címe: Porque é tão importante ver as estrelas, A noite em que prenderam o Pai Natal, O inferno de Borges, O quarto anjo. ZELDA FITZGERALD (1900–1948) Amerikai írónõ, 1920-tól F. Scott Fitzgerald felesége. Fiatalkorában az amerikai Dél társasági életének középpontja, híres szépség. Házasságuk viharos volt. 1924-tõl Antibes-ban, majd Rómában és Caprin éltek. Párizsban találkoztak Hemingwayjel; a két férfi azonnal összebarátkozott, Zelda és Hemingway azonban kölcsönösen gyûlölték egymást. Zelda leghíresebb mûve a Save me the Waltz (Ígérd nekem a keringõt). A félig önéletrajzi regényben sok mindent kitereget házasságukról. Ezt Scott igencsak zokon vette, és félig-meddig reakcióképpen, a saját változatát írja meg Az éj szelíd trónján címû regényében. Scott alkoholizmusa és Zelda súlyosbodó skizofréniája miatt egyre jobban eltávolodnak egymástól. Scott halála után Zelda elmegyógyintézetbe kerül. Az intézetben tûzvész üt ki – Zelda itt leli halálát. GÜNTER GRASS (1927–2015) Nobel-díjas német író. GÜNTER KUNERT Németországban élõ költõ, író. Berlinben született 1929-ben. Rendkívül termékeny szerzõ: több mint félszáz verseskötete és számos prózakötete jelent meg. Életmûve sokszínû: írt elbeszéléseket, esszéket, önéletrajzi írásokat, regényt, drámát, aforizmákat. Festõként és grafikusként is ismert.

Szépirodalmi munkásságát számos díjjal tüntették ki, többek között Georg Trakl-díjjal, Heinrich Heine-díjjal, a Német Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével és az EU Prix Aristeion díjával. Egyesült államokbeli és olaszországi egyetemek díszdoktora. A külhoni német PEN-klub elnöke. E számunkban közölt verseinek eredeti címe: Der Chronist, Morgens um sieben, Entschiedener Augenblick, Wir Normopathen, Astronomische Meditation, Berlin morgens zwei Uhr, Die Folter, Anderswo. czesŁaw miŁosz (1911–2004) Nobel-díjas lengyel költõ, esszéista, mûfordító és irodalomtörténész. Metafizikai pauza c. esszékötetét a Nagyvilág Könyvkiadó jelentette meg, mûveibõl lapunk rendszeresen közöl. Albert Camus búcsúja címû esszéjét lapunk 2015. májusi száma közölte. PATRICK MODIANO francia író 1945-ben született a Párizs melletti Boulogne-Billancourt-ban. Elsõ regényét, a La Place de l’Étoile-t 1968-ban írta. 1972-ben megkapta a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját, a Les boulevards de ceinture címû alkotásért. A Sötét boltok utcája (1980, La Rue des Boutiques obscures) c. regényét 1978-ban Goncourt-díjjal jutalmazták. A Nagyvilág többször közölte, több alkalommal méltatta munkásságát. 2014-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Lapunk legutóbb 2014. decemberi számában közölte és írt róla. OLIVIER TODD író, publicista 1929-ben született Párizsban, angol édesanyja nevelte fel. Egyetemi tanulmányait a Sorbonne-on és Cambridge-ben végezte. A Le Nouvel Observateur és a L’Express riportere, kolumnistája és szerkesztõje volt. The Times Literary Supplement, a London Review of Books és a Newsweek International közölte kritikáit és esszéit. Dolgozott a BBC-nek és a Francia Televíziónak. Párizsban él. Eddig nyolc regénye és négy életrajza jelent meg. Albert Camus-rõl írott kétkötetes mûvét a világ számos nyelvére lefordították, köztük magyarra is: Albert Camus élete, Európa Könyvkiadó; Budapest, 2003 (ford. Mihályi Zsuzsa és Lõrinszky Ildikó). A lapszámunkban olvasható interjút 1999-ben adta Eleanor Wachtel kanadai publicistának.

705

Kedves Olvasóink! Albert Camus: Az idegen címû regényének I–II. része a 2015. februári, a III–IV. része a márciusi, az V–VI. része az áprilisi számunkban olvasható.

706

KEDVES OLVASÓINK! TISZTELT ELÕFIZETÕINK!

Kérjük, fizessenek elõ a Nagyvilágra, minél hamarabb újítsák meg elõfizetésüket. Önök nélkül nem tudna létezni a lap. Támogatásukat szívbõl köszönjük.

Egy példány ára 690 Ft. Elõfizetés egy évre 8280 Ft.

A Nagyvilág Baráti Társaság tagdíja egy évre 7500 Ft, nyugdíjasoknak és diákoknak 7000 Ft.

Kérjük, támogassák a Nagyvilágot! Minden támogatást hálásan elfogadunk és köszönünk.

Új Világ Alapítvány OTP Bank 11740023-20055318

Fõszerkesztõ: Fázsy Anikó Munkatársak: Ádám Péter, Imreh András, Ircsik Vilmos, Lackfi János, Lukács Laura, Pálfalvi Lajos Olvasószerkesztõ: Hernád Imre Cím: H-2517 Kesztölc, Malom utca 76. Telefon: 06 33 484 293 E-mail: [email protected] Számlaszámunk: Új Világ Alapítvány 11740023-20055318 A Nagyvilág olvasható a www.nagyvilag-folyoirat.hu internetcímen Kiadja az Új Világ Alapítvány Felelõs kiadó: Fázsy Anikó Tördelte: Puskás Ferenc Nyomta a Borsodi Nyomda Kft. ISSN 0547-1613 Terjeszti a HIRKER Rt., az NH Rt. és az alternatív terjesztõk. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. Elõfizethetõ a postai kézbesítõknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és a Központi Hírlap Centrumnál (Bp., VIII. ker. Orczy tér 1. tel.: 06 1 477 6300; postacím: Bp., 1900). További információ: 06 80 444 444; [email protected] Elõfizetési díj egy évre 8280 Ft, fél évre 4140 Ft. Külföldön terjeszti a Batthyány Kultur-Press Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. Mindazoknak, akik adójuk 1%-ával támogatták lapunkat, ezúton mondunk köszönetet. Adószámunk: Új Világ Alapítvány 18186062-1-11