Tartalom Impresszum. (Széles Orsolya)

Tartalom Impresszum

Kultúra

Beköszöntő

1. old.

(Széles Orsolya) A mi iskolánk

2. old.

Emléktábla-avatás (Nemes Enikő 11. E) Újabb 5 év telt el (Balázsi Veronika 13. B, Gottschall Gergő 9. E) Valahol a Xántusban.. (Lackó Dóra 13. E) Mi kísérgetjük Európát! (Kliss Kinga 12. E) Ál/arc

7. old.

Könyvajánló – Dorottya, vagyis a dámák diadala a Fársángon (Zehetmayer Dávid) Könyvajánló – Őfelsége pincére voltam (Zehetmayer Dávid) Munkácsy kiállítás (Borsa) Zöld oldal Szakma

28. old.

Fire and Ice in Xántus (Tresó Tamara 13. F) Túl a façade-on (Laczkó Dóra 13. E)

Velencei Karnevál (Juhász Gerda)

Diákönkormányzat 10. old.

16. old.

Környezetvédelem, avagy egy bicajos naplója

Igazi arcunk – álarcunk (Nemes Enikő 11. E) Olvasmány

13. old.

32.old.

Diákparlament (Béki Andrea 9. C)

Mosolyogj!! (Laczkó Dóra 13. E)

Dök tábor (Nemes Enikő 11. E)

Like (Nagy Noémi Alexandra 11. C)

Rejtvény (Zelei Szilvia)

Kínrímek (Sóti Benjámin 10. C)

X-AKTÁK A Xántus János Idegenforgalmi Gyakorló Középiskola lapja 1055 Budapest Markó u. 18-20. Felelős kiadó: Kóbor András Főszerkesztő: Széles Orsolya Tanár szerkesztő: Kovács Péter Tördelő szerkesztő: Zelei Szilvia Diákszerkesztők: Laczkó Dóra, Kliss Kinga, Zehetmayer Dávid Megjelenik negyedévente

35. old.

Álarc Velence, forgatag, színes-díszes álarcok, tömeg, 1-1 kivillanó arc. Nálunk busók, maszkok, jelmezek. Miért szeretünk elbújni álarcok mögé? Miért szeretnénk félelmetesnek, titokzatosnak, erősnek tűnni? Nemcsak farsang idején, hanem minden nap. Már egész arc-kollekciónk van. Minden helyzetre más és más. Hol ezt tesszük fel, hol azt. Számításból, megfelelési kényszerből, szeretetből, kíméletből. Sokszor szeretnénk, ha arcunk másmilyen lenne. Szebb, fiatalabb, derűsebb. Egyesek ezért kozmetikázzák, netán átoperáltatják, egyre kevesebben pedig vállalják. Pedig azt nem könnyű. Nem véletlenül válunk cyber-arcokká, s bújunk álnevek, jeligék mögé. Arcunk helyett smiley-k mosolyognak, laza, tét nélküli ismeretségeket kötünk, arcokat gyűjtünk - szinte versenyszerűen – a Facebook-on. Közösségi életet – lassan érzelmit is – portálokon élünk, virtuális világban. Szeretnénk egyediek lenni, de mindig egyformán különbözünk. Néha kitűnni szeretnénk, néha elrejtőzni a tömegben, melyről azt hisszük, biztonságot ad, de mit kiderült, el is tapos, ha érdeke úgy kívánja. Erről és még sok minden más érdekes dologról olvashattok februári számunkban. Szalagavatóról, színes diákéletről, mely mutatja, hogy „nagy arcok” járkálnak iskolánk falai között: írnak, énekelnek, színházat csinálnak, olvasnak, iskolát képviselnek, vendégeket fogadnak. És nem virtuálisan, hanem nagyon is kézzel fogható /látható/hallható módon. Széles Orsolya FODOR ÁKOS: ARCKÉPCSARNOK Van egy arc, amit csak önmagunkat elképzelve látunk — lehet, hogy ez az igazi. És van annyi arcunk, ahányan csak ránknéznek (és: ahányszor!) és még az is lehet, hogy ezekben akad néhány közös vonás — lehet. Akkor ez a valóság. Van egy, amit tükörbe nézve látunk: villámgyorsan alakuló, képlékeny látvány: múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék — efölött hunyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el. És van, van arc, amit csak az lát, aki szeret, akit szeretünk. Ez a legszebb, a legmulandóbb. A legérvényesebb.

1

Emléktábla-avatás Iskolánk rengeteg olyan emberrel dicsekedhet, akikre mind emberre, mind pedig tanárra felnézünk, illetve felnéztünk. Szerény módon próbálunk emléket állítani ezeknek az embereknek, akik oly sokat tettek iskolánkért. Két új emléktáblát is találunk az első emeleti lépcsőfordulóban. Az egyiket nagy becsben tartott volt igazgatónk kapta, Dr. Nagy B. József, aki életének nagy részét áldozta arra, hogy iskolánk olyan formát öltsön, amilyet ma láthatunk. Az emléktábla átadása nem volt nagyszabású, ám annál családiasabb hangulatban zajlott le. A diákönkormányzat tagjai képviseltették magukat ezen az eseményen, az egykori igazgató úr hozzátartozóival és olyan tanárokkal karöltve, akik lyukas órájuk lévén szerették volna az ünnepséget látni. A diákság és a tanárok a lépcsőn sorakoztak fel egymás mögé, hogy onnan szemlélhessék az átadást. Igazgató úr

emléket állítva neki iskolánkban. Igazgató úr még egy „szerenádot” is adott iskolánk volt igazgatójának, melyre sajnálatos módon nem sikerült ezelőtt sort kerítenie. Ily módon tisztelegtünk iskolánk volt igazgatója előtt, akire nagy becsben fogunk gondolni, akárhányszor csak meglátjuk az emléktábláját a lépcsőházban. A másik emléktábla, talán nem mond túl sokat a jelenleg iskolába járó diákoknak, de annál többet jelent azoknak a diákoknak, akik szeretett tanáruk emlékére állították. A téli szünet előtti napon, néhány volt tanulója az iskolának úgy érezte, hogy meg kell osztania a tapasztalatait, emlékeit erről a tanárról, aki oly sokat tett értük. A diákönkormányzat tagjai ismét részt vettek ezen az átadáson, félbeszakítva az önkormányzati ülésüket, hogy megfelelően képviseljék iskolánkat. A volt diákok elfoglalták helyüket a lépcső alján, majd miután igazgató úr mondott pár szót, ők vették át a mesélés fonalát. Történeteket emlegettek fel, méltón emlékezve szeretett tanárukra. Eközben a diákok türelmesen figyelték szavaikat, hátha egyszer nekik is eszükbe jut egy olyan emléket állítani, melyre, ha ránéznek, felrémlenek a kedves emlékeik szeretett osztályfőnökükről, tanárukról. Ha eljön az a pillanat, hogy már nem láthatjuk többé kedvelt tanárunkat, akkor legyen valahol egy olyan emlékmű, amelyre rápillantva eszünkbe jutnak az együtt töltött évek. Nemes Enikő, 11.E

beszédet mondott iskolánk volt igazgatójáról, majd felkérte Penke Bencét, hogy mondjon el egy verset az emlékére. Majd ezek után igazgató úr a diákönkormányzat elnökével lerántotta a leplet Dr. Nagy B. József emléktáblájáról, örök

2

Újabb 5 év telt el 2010. december 3. Reggel nyolc óra van, kint szakad a hó, de nem baj, mert gyönyörű- jegyzi meg Gergő- ráadásul itt bent meleg van és a végzős lányok még gyönyörűbb ruhákban rohangálnak. Én csak mosolygok. Végzős vagyok. Az összes dökös is itt van már. Nem láttad a... hangzanak egymás után a nevek. Hol a táskám és hol a Milán és mekkora ez a csarnok és most hova tűntek a végzősök, és ki az a pici fekete pont ott a színpad közepén. „Na, kedveseim” – hangzik fel az Igazgató úr hangja.” Ja, hogy az ő..” - ébred fel a mélázásból Gergő. És a próba már el is kezdődik. Én akkor már ott sem vagyok. Csak távoli hangfoszlányokból állapítom meg, hogy a maréknyi dökös banda már javában a beosztásról beszél és tökéletesítik a tervet, hogy élesbe már minden simán menjen. Rohanok, mert még ki kell pakolni a táskámat, a fiúkat utasítani kell, hogy az eszméletlenül nehéz osztálytáncruhákat legyenek már szívesek behozni, hogy ne nekem kelljen, bár tudom, hogy ők nem bánnák azt sem. Mire nyitnám a számat, valaki szól, hogy álljak be a sorba, mert indul a próba. Gergő a lelátón megint elmereng: „Már el is kezdték a táncokat…de jól néz ki ez az egész így. De szép! Majd nekünk is ilyen lesz. Remélem. Egyszer. Négy év múlva.” Vigyázz már, az a lábam! Figyelj, most jön a soros térforma! De, mi ez? Nem egyenes! Meghajlás, pukedli és kész. Kivonulás. Beérünk a függöny mögé, ahol már nem látszanánk, ha a közönség kint ülne, de a leplezetlen csalódottság mindenki arcára kiül, mert most nem sikerült túl jól. Titkon remélem, hogy lesz idő még egyre, nehogy a kudarc miatt elrontsuk majd este is. Eközben a lelátón: - Te, ezek a táncok jobbnál jobbak. - Aha. Hallod, ki az a jó csaj ott fehérben? - Melyik fehérben? - így társalog Tomi és Gergő a lelátón csücsülve és reggelit majszolva,

miközben a Dök elnökének eligazítását hallgatják. Mi közben már átöltöztünk és piros - fehérzöldben virítunk, mindenki vigyorog, mert most jön a vicces rész. Míg várunk, tátjuk a többi osztály táncára a szánkat és ámuldozunk, hogy mindenkinek sikerült összehoznia valami fergetegeset. Azonban, míg a többiek pihennek és bambulnak ki a fejükből, én idegszálaimat nem kímélve, magas sarkúban botladozva rohangálok fel-alá az öltözőink, az osztálytársaim és a dökösökkel vegyített tanári csoportok között morzsákat szórva magam után. Előre jelezném, hogy nem azért, mert úgy érzem, hogy nem találok vissza A-ból B-be, hanem azért mert éppen gyenge kísérletet teszek, hogy a Mission Impossible-t még is teljesítsem, magyarul megreggelizzek. De a végén már semmire sincs időm. Szendvics a kukába, én be a helyemre a sorba és indul a mandula. 12.00. „Na, végre vége a próbának. Hányra kell visszajönni? Teljes formaruha kell? Mit kell hozni magunkkal? Hol találkozunk?” – röpködnek a már legalább ezerszer megválaszolt, de annál fontosabb kérdések a dökös - bagázs felett. Fél 5-re. Igen. Tűt és cérnát. Itt. Hogy őszinte legyek már fejből tudom. Az az 5 év a dökben megteszi a hatását. :) 17.55. A lány öltözőkből a következő hangokat hallom, amikor visszaérkezem: ”Kinél van a hajvasalóm? Hol a harisnyám? Hány óra van? Nincs valakinek golyós deója? Vera, szereztél nekem sálgyűrűt? Hát hogyne, Prüntyőkém.”- és még sorolhatnám, de Kóbor tanár úr dörmögő hangja szól az ajtón túlról és halljuk, hogy menni kell… 18.05. Egy ideje már sorban állunk, izgulunk és hirtelen mindenkinek WC-re kell mennie, de ekkor felhangzik a jó öreg Vangelis dala és meg kell hódítani a Paradicsomot, úgyhogy nagy mosoly, mert nincs visszaút „Csak ne essek el” 3

gondolják a tizenegynéhány centis so called „pipicipőbe” tipegő xántusos lányok. Ekkor a bejáratnál… „Ezek a mai szülők. Annak a néninek jobb a haja, mint egy-két végzős lánynak, akik most szabadultak a szépségszalonból. Látszik, hogy ehhez még kicsi vagyok, vagy csak szimplán „túl fiú”- dugják össze a dökös srácok a buksit az ajtóban, de nem sokáig megy a tere - fere, mert munka van. Egy újabb család érkezik. -Szép jó estét kívánunk jegyeket (bérleteket)kuncognak a fiúk magukban. -Ne tessék annyira sietni, a ruhatáros lány nem fut el - szólnak a szülők után igen szellemes dökös barátaink. Pár perccel később, egy másik dökös tűnik fel a Syma csarnok előterének horizontján a hírrel, mi szerint elkezdődtek a keringők. Dökös pajtás ezért gyorsan felváltja Gergőt, aki elrohan, hogy megnézhesse a nővére nyitókeringőjét. Mire Gergő beér a terembe, mi már javában ropjuk. Villognak a fények és mi táncolunk a színpadon, szép fehér csillogós ruhában, egy fiúval az oldalunkon. Ez minden lány álma (de a fiúk sem panaszkodhatnak szerintem). Ma mindenki itt van, aki számít. Miattunk. Ez a mi esténk. Eltáncoltuk. Kivonulás. Mindenkinek fülig ér a szája. Jól sikerült. De máris egy másik osztály van a porondon, hogy melyik az mindegy, mert ez a mi esténk, a xántusosok estéje és ma mindenki boldog és szép, ma mindenkiért szorítunk és csak ez számít.

Gergőék óriás vigyort mázolva a fáradt, dolgos, dökös arcukra, éljenezve tapsolnak miközben fürkésző tekintetük a többi dökösre szegeződik és látják, hogy társaik keze alatt szó szerint ég a munka. Mindenki sürög-forog, gombot varr, fűzőt köt, sálat igazít, nyakláncot kapcsol, virágot oszt vagy szülőt oszt ki, azaz kér meg szépen, hogy ugyan már menjen 3 méterrel arrébb, mert Mancika csak a következő körben jön és még nincs mit fényképezni. Ez alatt, a színfalak mögött, amíg az A osztály táncol a C,D,E és az F osztály fotózkodik, a Bsek lélegzetvisszafojtva várják, hogy Isti csengő hangját követően felcsendüljön a csárdászene és mi díszmagyarban bevonulhassunk. S ekkor elindul. Most figyelj anya! Fordulunk kettőt és máris itt a váratlan fordulat és a ruha már nincs rajtunk, legalábbis a magyaros ruha… és HIPP – HOPP. VÉGE. Nincs több táncpróba, idegeskedés a kölcsönzés miatt, izgalom a műsor miatt, civódás a meghívókért, vita a koreográfiáról, hosszú megbeszélés és egyeztetés az Ofővel, dilemma az afterpartyról. Csak egy álom volt. Egy szép álom. Ma már csak egy kék szalag emlékeztet erre a csodálatos estére minket, de egy biztos: ezt a napot egyik végzős sem felejti el soha. S végül, de nem utolsó sorban szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a végzős évfolyam nevében az igazgatóságnak a KITŰNŐ szervezésért és a diákönkormányzatnak a lebonyolításért. Köszönjük!

Balázsi Veronika 13.b Szeretnénk minden végzős diáknak sok sikert, kitartást és boldogságot kívánni a jövőben! Gottschall Gergő 9.e

A műsor harmadánál járunk, most szusszanunk egyet, mert még három tánc van az osztálytáncig. Itt kattan egy fényképező, ott villan egy másik. Mosolyok bája, parfümök illata és fehér ruhák képének sokasága kavarog a fejemben. El sem hiszem, hogy itt vagyok. Olyan, mint egy véget nem érő tánc. 4

Valahol a Xántusban.... …már másodszorra történt, hogy nem a „hang” szólította fel a diákokat a színházterem feltöltésére. Hanem mindenki saját kíváncsiságának engedvén beült és végignézhette a Xántus diákjainak átdolgozásában Dés László és Nemes István híres musical-ét, a „Valahol Európában”-t. A történet a II. világháború alatti Európában játszódik, ahol berobbantották egy javítóintézet falát és a kiszökött bentlakók élelem és szállás után kutatva járnak romról romra. Ahogy egyre több gyerek áll be a kis csapatba, egyre csak gyarapítva családjukat, míg végül egy suhanc bandaként híresülnek el a környéken, akiket még a rendőrség is köröz. Sok megpróbáltatáson mennek keresztül, míg végül egy elhagyatott kastélyban találnak menedéket - aminek mégis van egy lakója, egy világtól elfordult karmester. Ő az egyetlen, aki kiáll a gyerekekért, mikor a rendőrség néhányukra rájuk akad. Két napig, két felvonásban várta a nézőket a Társulat, ami a plakátok szerint saját magát rendezte - Farkas Péter tanár úr pusztán tanácsokkal látta el őket. A dzsungelből

egymást mesterien maszkírozták koszos kis kölykökké – korommal. Többet játszottak a világítással is – Nagy Szandinak köszönhetően ami teljessé tette a hangulatot a drámai zene és diákok játékával együtt. A koreo-gráfiát, mint a „Dzsungel Könyve”-ben is, Kovács Klaudia állította össze. Szép volt, ahogy a kis árvák csapatokká álltak össze, majd egy bandává és újra szét, mikor begurult rolleren egy felnőtt. Nem kis munka lehetett, de a végeredmény magáért beszélt, remekül össze voltak hangolva. Az ifjú színészek messze felülmúlták a tavalyi előadást. Többen is kaptak apróbb szerepeket, ahol megmutathatták csírázó tehetségüket játékukban – és énektudásukban is! Olyanok, akikről nem is gondoltam volna, mint Sóti Benjámin (Simon Péter) vagy Bakóczy Fanni (Kuksi), hogy van fülük a zenéhez! Úgy illene, hogy az egész szereposztást felsorolom, hiszen akik énekeltek, nagyon jók voltak, még ha egy kicsit halkak is. Ugyanakkor, sokakat magukkal ragadtak az érzelmek a közönség soraiból. Mikor az egyik árva meghalt és megsiratták, majdnem én is elsírtam magam. Kis híján le kellett mondani az előadást, mivel Szűcs István (Hosszú) egy-két nappal a premier előtt eltörte a sarkát és így a szerepét végig mankókkal kellett előadnia. Másnapra pedig belázasodott, így a pénteki előadás előtt két órával Farkas Péter tanár úr ugrott be a helyére, szerencsére az előadás ugyanakkora sikerrel végződött, mint az előző. Sajnálom, hogy a következő előadásra már nem leszek itt diák, pedig de megnézném én! Laczkó Dóra, 13.E

visszamaradt falmaradványok remekül azonosultak az új környezettel. Egyszerű és praktikus jelmezeket használtak, és a szereplők

5

Mi kísérgetjük majd Európát! Xántusosok a Parlamentben kikészített vizespalackok, még senki nem nyúlt hozzájuk, mert őszintén szólva mindenki meg volt egy kicsit szeppenve. No ez pillanatokon belül elmúlt, hála a protokoll- és etikett osztály kedves fogadtatásának. Miután nagy vonalakban meghallgattuk a feladatok leírását, és végzőseink pontos munkabeosztását (hiszen ők kezdték meg először a munkát), kaptunk egy kis körbevezetést az épületben. Természetesen nem szokványos vezetésről volt szó: az alapvető helyiségek (illemvalamint dohányzásra kijelölt helyiségek) felderítése után olyan termekbe mentünk be, amiről turista csak a könyvekben olvashatott. Elérkezve a Képviselőházi Teremhez, a látogatók nem kis megdöbbenésére mi nem álltunk meg ott, ahol ők, hanem kedélyesen továbbsétáltunk és leültünk a képviselők helyére. Természetesen az egyenruha fokozta a hatást itt, és a Szent Koronánál tartott őrségváltásnál is. Lépcsők százainak leküzdése után visszatértünk a tárgyalóterembe és már senki sem hezitált a vizespalackok kinyitásának kérdésében s mindenki reménykedett, hogy a mellé kiosztott képviselő majd inkább a liftet fogja igénybe venni. 6-7 réteg fel, kis pipőből hótaposóba (na jó, azért kicsit túlzok) át, „sziát” köszönve vettünk búcsút a két főosztályvezetőtől (a „viszontlátásra!” náluk nem elfogadott) és léptünk ki a mínusz 10 fokba. Ekkor már nem kellett rendezetten és fegyelmezetten vonulni, úgyhogy mindenki a lehető leggyorsabban igyekezett visszaérni az iskolába (szerintem ilyen nem sűrűn fordult eddig elő), hogy a fűtőtest mellett, már kiolvadás után újra visszabújhasson a farmerba és izgatottan várja azt a napot, amikor ő is sorra kerülhet. Kliss Kinga, 12.E

1. rész: Az előkészületek Két hete csütörtökön, a nagyszünetben az iskola különböző területei alakultak át mobil-öltözőkké: a WC-fülkéktől kezdve az alagsori szekrényekig. Negyven-valahány szerencsés kiválasztott rúgta le a farmert és öltözött fel, Igazgató Úr szavaival élve legformaruhább formaruhájába. A 6. órában véleményem szerint mindenki az átlagosnál is kevésbé koncentrált az adott órára, hisz’ valljuk be, mégis csak érdekesebb az, hogy a Parlamentben várnak minket eligazításra; mert ez a negyven valahány szerencsés kiválasztatott host-ként és hostess-ként fog dolgozni az Európai Parlament képviselői mellett. A megbeszélt időpontra többé-kevésbé mindenki időre megérkezett, és tanári kíséretben viszonylag fegyelmezetten hagytuk el az iskola épületét célkeresztbe véve az Országházat. Na persze nem

terrorista csapatként, bár a Parlament őrei erről nem tudhattak, hiszen igen alapos vizsgálaton mentünk keresztül, amíg ez a negyven-valahány szerencsétlen a mínusz 10 fokból végre beléphetett a már kicsit kellemesebb hőfokú Országházba. Természetesen a megérkezésnek is koreográfiája volt: szolidan, ámde peckesen vonultunk el a látogató kapu előtt, ahol az átlag turisták vártak beengedésre és átmasíroztunk egy, ..hát...”valójában nem tudom definiálni milyen kapuhoz”. Miután mindenki levette az egyenruhára megfázás ellen felvett 6-7 rétegét és a hótaposóból átlépett kis pipőbe, beléptünk az egyik konferenciaterem-szerű helyiségbe. Mindenki leült a két hosszú asztalhoz és bár voltak számunkra

6

Igazi arcunk – álarcunk Minden dolognak két vagy több oldala van. Az embereknek is. Többek között azért, mert van egy igazi arcunk, amit a legbensőségesebb barátainknak, családtagjainknak mutatunk és van egy másik, az álarcunk, mellyel a nagyvilág felé mutatkozunk. Ez az ál/arc melyet nap, mint nap hordunk, mutatja azt a képet rólunk, amit szeretnénk, hogy higgyenek az emberek. Több fajta ál/arc létezik, köztük, amit az iskolában, munkahelyen, összejöveteleken, bulikon hordunk. Mindegyik álarc más és más célt szolgál.

kicsit ne éreznénk így. A vidám álarcot, akkor is bevethetjük, ha valami olyan hírt hallunk, ami teljesen szíven üt minket, de ezt nem szeretnénk, hogy a barátaink, ismerőseink lássák. Ilyenkor persze, el kell fojtani az érzéseinket és az olyan jól begyakorolt mosolygós, hidegen hagy ál/arcot kell feltennünk. Persze, ha túl sokáig van rajtunk ez a maszk, akkor előbb-utóbb az igazi érzéseink felszínre törhetnek, és mindenki rájön az igazságra. Ezért, jobb, ha csak a nagyközönség előtt játsszuk a szerepünket, míg a bensőségesebb köreinkben maszktalanul mondjuk el gondolatainkat. A következő álarc, az agresszív. Ha ezt viseljük, igyekszünk elijeszteni a minket irritáló személyeket, akiket nem igazán kedvelünk. Ezt az álarcot barátaink nem ismerik, hiszen velük szemben lehetetlen alkalmazni, hacsak nem akarjuk, hogy a barátaink legyenek. Elvégre, az agresszív álarc egy védőfal, köztünk és a nem kívánatos személyek között. De alatta mi még ugyanúgy lehetünk kedvesek, akik szeretik a hozzájuk közel álló embereket. Néha azért hordjuk, hogy megvédjük az igazunkat, és senki se merje az megkérdőjelezni. Azonban vannak olyanok, akik könnyedén átlátnak egy agresszív ál/arcon is, és így leleplezik a titkunkat, és könnyedén befolyásolhatnak minket. Tehát csak olyanok előtt alkalmazzuk, akik nem látnak át a szitán, és nem tudják ellenünk fordítani. A harmadik álarc, a visszahúzódó. Ezt csak a barátaink előtt vagyunk képesek levenni magunkról. Az ilyen maszk alatt lévő arcot, ismerőseink sosem látják és el sem tudják képzelni, hogy mi lehetünk nevetősek, pörgősek, bolondok, őrültek ez alatt az álarc alatt. Azonban akik ezt az arcunkat is láthatják, mindennél jobban szeretnek minket, hiszen tudják, hogy ezt csak nekik mutatjuk meg. A negyedik, a kötelességtudó. Minden embernek van olyan időszak az életében, amikor be kell bizonyítania, hogy ő igenis megcsinálja, és mindent megtesz egy bizonyos ügy érdekében. Ezt az álarcot legtöbbször főnökünk,

Az első legyen a vidám álarc. Reggelente felkelve, arra gondolunk, már megint iskola, már megint munka. Ezek az érzéseink kiülnek az arcunkra is, ezért a jól begyakorolt vidám álarcot tesszük fel, mellyel azt sugalljuk a külvilágnak, hogy nagyon szeretek itt lenni, imádom a munkámat, a sulit. Amíg mások ezt az ál/arcot látják, azt gondolják, hogy milyen erősek vagyunk, hiszen még akkor is képesek vagyunk jól érezni magunkat, amikor dolgozunk, tanulunk. Egy ilyen ál/arcot elég nehéz fenntartani anélkül, hogy legalább egy 7

tanárunk előtt alkalmazzuk, az előtt, aki megbízott minket a feladattal. Aztán lehet, hogy teljesen hidegen hagy minket az adott dolog, de igen nekünk lelkes ál/arcot kell öltenünk, hogy miénk legyen a lehetőség a bizonyításra. Aztán mikor elvégeztük a munkánkat, nyugodt szívvel térhetünk vissza kicsapongó életünkhöz, hogy bulikkal, haverokkal színesítsük azt. Az ötödik álarc, általában a tanárokra jellemző. Ez egy olyan álarc, melyektől a diákok rettegnek, e miatt az álarc miatt készítenek házi feladatot, és emiatt nem mernek puskázni az órákon. Amikor ezt az ál/arcot viselik, azt csak és kizárólag a munkahelyükön teszik. Ez az álarc, azért van, hogy a diákok kötelességtudóan viselkedjenek. Persze otthon ők is ugyanolyanok, mint mi és ugyanazokat az ál/arcokat is képesek használni, mint bárki más. Nekik is van igazi arcuk, melyet általában az iskolában mi nem látunk. Hiszen lehet a tanár szigorú, vagy kemény a diákjaival, miközben otthon boldogan játszik a gyerekeivel, akik szintén diákok voltak vagy lesznek.

arcunkat alkotja. Olykor még a családtagjaink, barátaink előtt is van egy vékony maszk, hogy elkerüljük a veszekedéseket, konfliktusokat. A maszkok, ál/arcok lehetnek jók is és ugyanúgy rosszak. Amiket azért hordunk, hogy a másik megkedveljen, megszeressen. Vagy pont az ellenkezője miatt. Fontos, hogy akit szeretünk, az előtt egy idő után felfedjük az igazi arcunkat. Ha tényleg szeret minket, nem fogja zavarni, ha az ál/arc kissé máshogy nézett ki. Az igazi énünket kell szeretnie. Ál/arc – mentesen. Sok olyan ál/arc van, amit csak végszükség esetén teszünk fel, aztán le is vesszük. Másokat folyton hordunk és csak mi magunk, tudjuk, hogy néz ki az igazi arcunk. Mindegyikkel ügyesen kell bánni hiszen egyik sem tartós. Ál/arcokból nem lehet igazi személyiséget építeni, hiszen egyszer úgyis leesnek rólunk és meglátják, azt, amit rejtegettünk. A legfontosabb, hogy amikor már nincs erőnk maszkokból falat emelni magunk elé, az arc, amit rejtegetni próbáltunk olyan legyen, amilyennek mi magunk szerettük volna. Magunknak kell megfelelnünk benne, hogy amikor a tükörbe pillantunk, az az énünk nézzen ránk vissza, akivé válni szerettünk volna. Nemes Enikő, 11.E

Nem bújok többé buta álarc mögé, A színházam ma éjjel bezárt. Már visszaadtam minden főszerepet, Úgy döntöttem nem játszom tovább. Nem hordok többé buta jelmezeket, Nem veszek fel álruhát. Nem érdekel, hogy hányan vettek jegyet, Itt nem lesz több előadás. Ezeket az ál/arcokat rengetegen használják, de még más számos különböző van, amelyeket nap, mint nap használunk és lassan már észre sem vesszük, hogy rajtunk vannak. Vannak olyan álarcok, melyeket annyit hordtunk, hogy már a részünkké vált, és már ez is az igazi 8

mindent elvesznek tőle. Hogy elűzzék a tél rossz szellemét, s hogy valójában véget érjen a mulatozás, szimbolikusan megölik a karnevált. A Karnevál Hercege élt, evett, ivott, tobzódott, kiszórakozta magát kellőképpen, de ekkor stílusosan búcsút vesznek tőle. Elkísérik utolsó útjára és megsiratják. Az álarcosok kendőkkel törölgetik a szemüket, hogy kifejezzék szomorúságukat. Még bíróság elé is cipelik, rákennek minden rosszat, ami a városban történt, kiszabják rá a büntetést, majd a nép elkíséri a máglyához. A máglyánál az élő alak helyet cserél egy felöltöztetett szalmabábúval, amit aztán tűzre vetnek. A nép zokogást mímel, majd visonganak, és a seprűjükkel ütik a földet. A szalmabábú jelképében az önmagukban rejlő rossztól is búcsút vesznek. A karnevál egyik fontos eleme a tűz. A megtisztulást jelképezi, tűzre teszik a rosszat, és mindenki megszabadul a bűntől. Ezzel a pillanattal a természet végre kilép a télből és visszatér az élethez.

Velencei karnevál A velencei karnevál világszerte ismert, sőt még talán a Rio-inál is ismertebb szép történelmi háttere miatt.

Az elnevezés a középkori latin carne levare, „a hús elhagyása” kifejezésből alakult ki. DélEurópában a farsang az év egyik legnagyobb ünnepe volt, olyan kivételes időszak, amikor viszonylag büntetlenül, nyíltan is ki lehetett mondani dolgokat. A farsangi időszak januárban kezdődött és a nagyböjthöz közeledve nőttönnőtt az izgalom. Rendszerint a városközpontban, szabad ég alatt rendezték, Velencében a Szent Márk téren. Hatalmas színjátékhoz volt hasonló, ahol az utcák alkották a színteret, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézők is. A közönség az erkélyekről nézhette az eseményeket. Nem volt éles határ a színészek és a nézők között. A bámészkodó hölgyek például az erkélyekről tojással dobálhatták meg a felvonulókat, az álarcosoknak pedig gyakran megengedték, hogy magánházakba büntetlenül berontsanak. Húshagyókedd a karnevál utolsó napja és egyben a csúcsnapja is. Az utolsó napon búcsúznak el a Karnevál Hercegétől, és ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor

Nem tudom, hogy ez egy biztosan bevett módszer-e vagy a mi busójárásunk a ludas, de az biztos, hogy egy évig tartó telünk még egyszer sem volt. Juhász Gerda

9

Mosolyogj!! X’I :s :+ :) ;) XD :3 <3 o.O (*.*)(-_-)zzz(*.°) (@-@)T.T X# >:) ?.? 8) :o X’(

Néhány keleti emotikon: \(^_^)/ - Hurrá! (karokkal) d(^_^)b - zenét hallgatok (*_*) - lelkes (+_°) - részeg (T_T) - sírok

Nap, mint nap használjuk őket; teljes mondatokat helyettesítünk velük vagy olyan „arcot” adunk mondandónknak, ami félreérthetetlenné teszi szándékainkat a szavakon túl.

19-Sep-82 11:44 Scott E Fahlman :-) From: Scott E Fahlman I propose that the following character sequence for joke markers: :-) Read it sideways. Actually, it is probably more economical to mark things that are NOT jokes, given current trends. For this, use

(+.+) – lélekben máshol járok \m/ (-.-)\m/ -

:-( Az emotikonok először 1982-ben jelentek meg, egy amerikai magánegyetem fórumán. (’51-től lehetett már venni számítógépeket.) Nem egyszer szült félreértést egy oda nem illő hozzászólás, ami heves vitává fajult el. Először Scott Fahlman professzornak jutott eszébe a „ :-) ” jelet használni a vicceinek jelölésére. Ám a smiley már 1963-tól ismert volt; akkor még egy biztosítócég használta. Bernard és Murray Spain népszerűsítette tovább a franchise terjesztésének legalapvetőbb eszközeivel: bögre, póló, kitűző…

Rock’n’Roll ´'`\_(ò_Ó)_/´'` - zombi

Az arcokon túl jóval elterjedtebbé váltak a rövidítések, amelyekkel teljes mondatokat helyettesíthetünk, már négy betűvel. Java az angol-amerikai kultúrából valók, amiket mi rendíthetetlenül magyarosítunk – ezt néhányan lájkolják, néhányan nem – és használjuk mindennapi beszélgetéseinkben. Az eddigi nyelvfejlődéssel ellentétben az írásbeli szokásaink válnak beszédmódunkká. Egyszerűbb hangkombiDe az is lehet, hogy Forrest Gump épp arra járt és beletörölte az nációkkal ugyanazt a tartalmat adjuk át. arcát egy pólóba, amit törülközőnek hitt. :-) Bár a svéd-csavar a beszédben jobbára balul sül el, mintha szimplán kimondanánk, amit gondolunk. Szerencsére már Mostanra ezek a jelek többszörös változáson mentek át. A japánok például „fejeket” küldenek ott van a világhálón az „urbánus-szótár”, ami számomra is tartogatott néhány egymásnak, ezzel egy új törzset képezvén az még emotikonok országában. A főleg állapotokat meglepetést. Tudom ajánlani, hogy mindenki mutató arcok a nyugatiak lépésről lépésre keressen rá saját nevének többlet jelentésére – O.O garantált. átvették, némi módosulással. Laczkó Dóra, 13. E

10

Like Úgy gondolom, senkinek sem mondok újat azzal, hogy „like”. Ezt a jelenséget mindenki ismeri, de aki nem, annak most pár sorban elmagyaráznám. A like, a méltán híres facebook egyik kreálmánya, arra szolgál, hogy emberek állapotát, képeit vagy bejegyzéseit „lájkoljuk”, vagyis a tetszésünket nyilvánítjuk ki vele. Miért is vált olyan világhírűvé ez az alkalmazás? Azt bizony senki sem tudja. A like olyan, mint a yeti, a Loch Nessi szörny vagy a paralelogramma. Még soha senki sem látta az életben, csak a virtuális kiber térben létezik. Ha egy egyszerű földi halandó nézné meg azt, ahogyan mi lájkolunk valószínűleg így szólna: Ezek a mai fiatalok! Mi bezzeg sose’ lájkolgattunk! És ez így igaz! Mivel drága nagyanyáink idejében nemhogy facebook, még internet sem volt, náluk nem volt olyan probléma, hogy nem lesz-e ciki, hogyha túl sokat lájkolunk egy nap. Akkoriban, ha egy fiúnak tetszett egy lány, meghúzta a haját, most meg bejelöli a facebookon és megállás nélkül lájkolja

szegényt. Ott van még az is, amikor egy lánynak tetszik egy srác. Mit csinál? Minden béna poénon idétlenül és magas frekvencián vihog. De a mai modern világban inkább csak bökdösi a közösségi oldalakon. Kár lenne tagadni, a like behálózta az életünket. Szépen lassan mindennapi teendőink részévé vált, és ezért van az, hogyha elmondok egy viccet valakinek, az nem nevet, hanem majd egy óra múlva kiírja az üzenő falára: LOL.

Nagy Noémi Alexandra 11. C

Kínrímek ÁMMONIDÉSZ Roppant csúnya nő Ha Ántipátrá a harcban, múlt szerdán mezítlenül jár csapataink élén: esküszöm, megfutnak tőlünk a perzsák és leugrálnak a földtányér szélén.

BENJÁMINÉSZ SZÓTIOSZ Rokkant csúnya nő (Ámonidész után szabadon) Ha Ilike a baleset után tolószékbe ülne, Esküszöm, a tolószék tőle sírva menekülne. Szegény kicsi négykerekű Afrikáig futna, Így Ilikének jármű nem is nagyon jutna. Délben béna betegnek az ebédet hozzák, Levesből ijedten kiugrálnak a répák. Meglátják, hogy milyen csúnya ez az Ilike, Itt ér mostan véget ez a kényszer-versike.

11

Görög Vers Öreg vagyok, mint egy dinoszaurusz, És ideges, mint egy Minótaurusz. Vigyázni kell, ha jönnek a pelaszgok, Egy szép akháj lánytól én rögtön felizgok. Ellenük támadtak a harcos iónok, Menekülni előlük nem elég jó ok. Barátilag segít minden egyes dór, Nem kell félni addig, míg van elég bor. Legjobb fej uralkodó a wanax, Idegességre ott van neki Xanax. Fontos segédje a bazileusz, A BKV-nál nincsen elég busz. Rendszerük volt a türannisz, A 109-es busz Kőbányáig visz. Igazságtalan-e a politeia? Fontos importcikk náluk a tea. Budapest igazi metropolisz, Van benne metró, van benne police. Volt egy timokratikus időszak, Amikor a thészek is adóztak. Hoplita, hopptomi, hoppista, Énekeseket vár a toplista. 6000 fős a héliaia, A bakancsomnak van téli alja. Népgyűlés volt az areioszpagosz, Lengyel tej miatt tüntet a MAGOSZ. Nem tudtam, hogy mi az az arkhón, Ezért vágott anyám tarkón. Mikor Kleiszthenész létrehozta a phülét, Sokat gondolkodott, s vakarta a fülét. Ezeket tömörítette buléba, Jól járt, ki benne volt a buliba. Köszi, hogy meghallgattátok versem, Sokáig íródótt, néha kicsit nyersen. Sóti Benjámin 10. C

12

Ajánló Hőseposz! Erre a szóra legtöbbünknek a vitézi csaták, önfeláldozások a haza érdekében, dicső tettek a nagyobb jóért, enumeráció, és egyéb érdekességek jutnak eszünkbe, de egy hőseposz nem mindig hősies. Legalábbis nem olyan értelemben. Ugyanis a hőseposz mellett megbújik egy másik fajta eposz típus is. Naaa, persze nem a barokk vagy naiv eposz, hanem a vígeposz. Ami kifigurázza, súlytalanná teszi a hősök hatalmas cselekedeteit, vagy alacsonyabb szintre helyezi a csodák és tettek minőségét.

Ugyanis Érisz belebújik egy kráfliba, (mi az a kráfli?! Magyar croissant??) amit Dorottya megeszik, ezek után pedig bosszút forral a fiatal férfiak ellen, akik őt nem szeretik és kinevetik, sereget gyűjt maga köré a többi öreg dámából és fiatal leányzóból, és rohamot vezet az ifjak ellen. Ezt a rohamot nehéz lenne leírni, inkább idézek belőle: "Szikráznak a tüzek a dámaszemekben, Keblekben kurázs van, fegyver a kezekben: Harnádel, strikknádel, ördögpokol-nádel, Melynek külömb nemét ma sem számlálnád el, Almaevő kis kés, etuis-bicskia, Szemnyilak, csókcsákány, mosolygás-fringia."

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársángon

"Ez esetre a harc nagyobb tüzet kapott. Felzendűlt mind a két népség s összecsapott. Csatáztak a mérész dámák az ifjakkal Szerelem mérgébe mártott szemnyilakkal, De a kézszorítás és sóhajtás heve Sok szépek szívében nagy pusztítást teve. Sok gavallér pénzt is adott a spionnak S kitudta bibéjét a szép kisasszonnak: Mellyért az amazon hullott is a harcon, Koccant a csákány is a keblen és arcon."

Gondolom a volt tizenegyedikeseknek rémlik valami még a cím, vagy legalább a szerző után, de ha nem, hát az se nagy baj. Csokonainak e műve a magyar vígeposzok egyik legjobbja, Petőfi: A helység kalapácsával karöltve. Az eposz főszereplője Dorottya, aki egy nagyon idős, rettenetesen csúnya vénasszony, akinek egy igen nagy problémája van; attól függetlenül hogy ilyen öreg és csúnya, még mindig áhítozik a szerelemre és a férfiúi gyengédségre. Mivel élete során nem sikerült férjet szereznie, ezért aztán egy megkeseredett,szerencsétlen banya lett belőle. Főszereplőnek minimum érdekes, de egy vígeposzban semmi se furcsa! Szóval, ez a vénasszony megjelenik egy februári farsangi ünnepélyen, egy másik rondasággal, Orsolyával, és belépnek a fiatal bálozók közé. Megkérdőjelezhető, hogy ugyan mégis ki és minek hívta meg őket, de mindegy; ők elmennek és részt vesznek a mulatságon. Jó eposzhoz illően előjönnek az istenek és egyéb természetfeletti lények, itt a görög mitológiából sorakoznak elő. Citére, Ámor, Zefír mind megjelennek, sőt még a bonyodalmak kirobbantója, Érisz, a viszály istennője is.

Szóval, nehéz komolyan venni, sőt, nem is lehet. Sajnos, ennek a műnek is megvannak a maga hibái. Talán a legnagyobb a rettenetesen hosszú és unalmas bevezető rész, amiben Csokonai gyakorlatilag önmagát dicséri. Ezenkívül a lezárás is olyan amilyen, a megoldásra szánt az író körülbelül 4 sort aztán viszontlátásra. Valamint néha nagyon lelassul és nem történik semmi, meg nem is túl hosszú. Azért úgy gondolom, hogy aki tanul róla és egy kicsit is megtetszik neki, keresse meg, és szánjon rá két órát az életéből. Nem fogja megbánni. Zehetmayer Dávid 11.C

13

Bohumil Hrabal a 20. század legismertebb cseh írója volt, szatirikus, fekete humorával és kispolgári életszemléletével bárkinek mosolyt csalhat az arcára. Meglepően későn, ötven éves korában kezdett írni, viszont hihetetlenül termékeny volt. Általában a prágai Arany Tigrisben, sörözgetés közben írt. Leghíresebb regényei a Táncórák idősebbeknek és haladóknak, a Sörgyári Capriccio és az Őfelsége pincére voltam, amiről alul olvashattok. Halála olyan volt mintha csak valamelyik regényalakjáé volna; galambetetés közben kiesett egy kórház ablakából, és szörnyethalt.

megszállók. Most ezt úgy képzeljétek el, hogy van egy hatalmas templom, tele milliomosokkal, esténként óriási zabálásokat és ivászatokat rendeznek, a német katonák hazaengedik őket ha szükségük van egy kis pénzre, csak előtte meg kell ígérniük, hogy visszajönnek, vagy ha nem, hát akkor legalább küldjenek valakit maguk helyett hogy a létszám meglegyen. A regény hőse cseh létére egy német tornatanárnőhöz megy feleségül, ezért aztán a barátai kiközösítik, a kollégái megutálják, leköpdösik, kirúgják a munkahelyéről, majd a megszálláskor meggazdagszik, készít egy gyereket... A készít itt a legjobb szó, mert injekciókat, gyógyszereket szednek a feleségével, hogy egészséges, német árja kisgyermekük lehessen, majd az eredmény egy fogyatékos srác lesz, akinek az egész életét szögek beverése tölti ki. A kommunizmust is kifigurázza, a rettenetes SS katonákból is nevetséges bohócokat csinál... Hrabalhoz hozzátartoznak a kilométeres hosszúságú mondatok, (a Táncórák idősebbeknek és haladóknak című novellájában csupán egyetlenegy, 77 oldal hosszú összetett mondat van!) a megbotránkoztatás és a bizarr helyzetek teremtése. Ezt a könyvet 1971-ben írta, de mivel a regényében a nácikat, az oroszokat és úgy általában mindenkit kifiguráz, valamint elég durva szex jelenetek (is) vannak benne, 1789-ig nem adták ki Csehországban. Magát a könyvet 18 nap alatt írta, ami szerintem legalábbis hatalmas teljesítmény tekintve, hogy jó pár tanárnak három hét sem elég hogy kijavítson egy röpdolgozatot.

Őfelsége pincére voltam

Az Őfelsége pincére voltam nem szól semmiről, vagyis inkább mindenről. Az író egyes szám első személyben tárja elénk a regény hősének az életét, aki kis pikolófiúként kezdi pályafutását, majd pincér, még menőbb pincér, milliomos szállodatulajdonos majd végül szerencsétlen öreg útkaparó lesz belőle. Élete alatt rengeteg emberrel találkozik, például az abesszin császárral is, és ezek után mondja állandóan, hogy hát kérem, én Őfelsége pincére voltam... Sok helyet bejár, a kedvencem egy olyan tábor, ahová a cseh milliomosokat küldték a náci

Nekem nagyon tetszett ez a könyv. Tény, hogy kell hozzá egy lelki állapot, és nem lehet csak úgy végigfutni rajta mint egy egyszerű kalandregényen, rendkívül mély, és nem kevésbé kacagtató mondanivalója van. Zehetmayer Dávid, 11.C

14

Úgy gondolom, hogy nem tévedek nagyot, ha kijelentem, hogy többségünket hatalmába kerít egy érzés péntek délutánonként, amely érzet már a nap kezdetétől jelen van, és csak nő és nő és az utolsó óra után robban. Amelynek következménye nem más, mint az, hogy menekülünk az iskola épületétől oly messzire, amilyen messzire csak lehet és kiváltképpen a kulturális programok veszítenek csáberejükből.

lenített világban lehetnék. Miközben egy arisztokrata családot megörökítő képet szemléltem és azon tűnődtem, hogy milyen más szokások lehettek akkoriban, meghallottam két lány beszélgetését, akik ugyanarról beszélgettek, ami engem is foglalkoztatott. Többek közt még szóba kerültek, a részletesen megjelenített díszes bútorok, az elegáns hosszú nemes dekoratív ruhák is. Számomra olyan volt, mintha a megörökített pillanaton kívül, egy az adott pillanatban jelen levő, a festő által megélt érzelem egy töredéke is a festményen vagy jobban mondva a festményben lenne. Ezenkívül a képeken szereplő emberek története is kíváncsivá tett, noha tudom, hogy Munkácsy Mihály több esetben is modelleket használt. Mire a Krisztustrilógiát bemutató terembe értünk, már érzések és gondolatok sokasága cikázott bennem, amelyek az előtte elhatalmasodott melankóliát nyom nélkül söpörték el. Szinte biztos voltam benne, hogy ennél jobban aznap már nem nyűgözhet le semmi, és természetesen tévedtem. Nemcsak a festmények rendkívüli mérete, kidolgozottsága, részletessége, de minden egyes szereplője szinte élt és majdhogynem megmozdult. Annak ellenére, hogy ismertem a képeket, hiszen tanultunk ezekről a remekművekről, roppant meglepő volt számomra az, hogy milyen más hatással voltak rám úgy, hogy eredeti valójukban, méretükben láthatom és csodálhatom ezeket a fantasztikus alkotásokat. Élménybeszámolóm végéhez érve, azon tűnődtem, hogy milyen jó lenne, ha gyakrabban kerülne megrendezésre hasonló múzeumlátogatás, aminek következtében a diákok közelebb kerülhetnének a művészethez. Borsa

Munkácsy kiállítás Azonban a hét elején jelentkeztem a Munkácsy kiállításra. Éppen pár hete tanultunk „müvtörin” az említett festőről és nagyon tetszettek azok a festmények, amelyeket órán vetített nekünk a tanár úr. Ezenkívül kíváncsiságom legyőzte a tél óta rajtam elhatalmasodó tespedtséget. Azért, hogy semmiképpen le ne mondhassam valamilyen ürügyre hivatkozva a péntek délutáni programot, befizettem (a megtakarított zsebpénzemből) a jegyre való összeget. Mondanom sem kell, hogy az évfolyamdolgozat és a szürkés, fényszegény, nyirkos, nyálkás idő milyen alap hangulatot kölcsönzött nekem. Azt gondoltam, hogy jóval kevesebben jönnek, ám meglepetésemre egészen nagy létszámú csapat gyűlt össze. Némi várakozás után, már a festményeket ígérő lépcsőkön haladtam felfelé. Pillanatokkal később pedig a felismerés következett, hogy milyen sok képet ismerek már, és az, hogy élőben látni ezeket a festményeket mennyivel izgalmasabb és élménydúsabb mint 7. órában, nyúzottan, a sötét osztályteremben ülve nézegetni a diákon látható képeket. Nem egy festmény csodálása közben volt az az érzésem mintha egy kis ablakon keresztül látnék egy eseményt és csak egy nagyot kellene lépnem és én is a képben, a képben megje-

15

Környezetvédelem, avagy egy bicajos naplója - folytatás Környezetvédelem, vízzel való spórolás, megújuló energiák hasznosítása, szelektív hulladékgyűjtés… Már a csapból is ez folyik, és pszichológia ide vagy oda, gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akinek kicsit már elege is van az elcsépelt sablonszövegekből, mint például a „Hogyan tehetsz Te is valamit a környezetedért?” És erre olyan választ adnak, amit egy 5 éves gyerek is mondhatott. Ideje kicsit másképp beszélni a környezetvédelemről! A következőkben egy biciklis naplójából olvashattok részleteket.

le partikellékeiket árulni, melyek szinte szilveszteri, vagy farsangi hangulatot idéztek. Anyósnyelvek, dudák, álarcok, konfetti, szerpentinek, petárdák és tűzijátékok… Már mi is alig vártuk, hogy milyen lesz az este! J ”

2009.08.27. „…Még mindig Mariborban ébredtünk, de délután már jó lenne kicsit tekerni valamerre. Bár bizonyosan elég fájdalmas lesz a tegnap megpihent fenekünkkel nyeregbe szállni. A reggeli és kis pakolgatás után elindultunk a városba. Meglepetésünkre mindenki lázasan készülődött az estére. Mi lesz itt? A Főtérre érvén találtunk egy nagy plakátot, mely hatalmas betűkkel angol nyelven is hirdette: 2009.08.27.-29. I. Summer Night Fever in Maribor. Ez azt jelenti, hogy utcabálok lesznek? Sajnos a többi szöveg nem volt angolul feltüntetve, így azt nem értetjük, pedig viszonylag részletes esti programleírás volt a három estéről, és látszólag több helyszínről. Szállásunkra visszatérve a recepción érdeklődtünk a programok felől. Azt mondták, lesznek koncertek, bemutatók, rövid színházi előadások is. Ekkor úgy döntöttünk, este még kilátogatunk, hogy belekóstoljunk a szlovén fesztiválok hangulatába. Mariborral kapcsolatban már amúgy is hallottam a Maribor Lent nevezetű ünnepről és koncertsorozatról, melyet minden évben megrendeznek. Ezért gyorsan megbeszéltük, hogy még egy éjszakát ott maradnánk. Természetesen semmi akadálya nem volt, örömmel láttak minket vendégül…” „…Délután kicsit elmentünk a környéken bicajjal, mert a városban mindenki az estére készült. A standokat kipakolták, felállították kis sátraikat, berendezték székekkel és asztalokkal, a teherautók egymást váltották a szállítmányokkal: ételalapanyagok, italok, söröshordók, papírtányérok és poharak… Az utcákon egyre több árus telepedett

„…Éjfél körül járunk. Muszáj volt hazajönnünk, mert holnap már tényleg el kell indulnunk. Nagyon röviden annyit tudok mondani, hogy szuper volt az este, tényleg jó kis fesztivált csaptak itt! J Viszont részletesebben csak holnap írok róla, mert aludni kéne már!” 2009.08.28. „…Lassan indulunk, fura érzés megint mindent felpakolni a drótszamárra. Kissé kóválygok, de azért Krizevci-ig csak eltekerek! Az a mai cél, kb. 50 km. Nem sok. Utána holnap már átmegyünk Magyarországra, és valószínűleg vonatra szállunk…” „…Pihenő, 20 km után. Mégsem bírtuk olyan jól, mint gondoltam. De megnyugtat, hogy nem csak én, hanem Gábor is eléggé kimerült. Viszont most van időm a tegnapról mesélni. Azt már írtam, hogy szuper volt, több színpad is volt. Némelyiken kis színdarabok, az iskolák között hirdettek meg egy színi versenyt. Érdekes, humoros kis darabok voltak, s a nézők szavazhattak a kedvencükre. Egy másik színpadon pedig együttesek léptek fel zeneszámokkal. Ott jót táncoltunk, körbe pedig sátrak voltak, ahol enni-inni lehetett, természetesen mi sem hagytuk ki. Azonban a ma reggeli városon

16

való áttekerés nem hiányzott a lelkemnek. Rengeteg mocsok, szemét volt, amit a bulizók hagytak maguk után. Bár minden kuka csordultig volt, mégis az utcák, mintha egy kukát se használtak volna! Mindenütt a konfettik, papírmaskarák és eldobott poharak, tányérok… Minden fesztivál után ez van vajon?” „… Másrészt pedig itt bukik ki a nagy szelektív hulladékgyűjtés, meg a tisztaságmánia: egy ilyen hétvégével szinte eltüntetik a föld felszínéről a városkát a rengeteg hulladékkal. Persze ilyenkor mire asszociál a pesti, a magyar? A Szigetre, ami hasonló hatással lehet a szigetre és a városra. De vannak fesztiválok, melyek során – bár talán csak látszólag – igenis odafigyelnek a rendre. Például egy riói karneválon nem vagyok benne biztos, hogy ugyanez van. Pedig ha jobban belegondol az ember… Vagy nem tudom. Nálunk minden ünnep, egy szilveszter, vagy farsang is már hatalmas szemetet tud termelni. Azért is, mert mindenki megveszi a maszkokat, hogy mutassa, neki is van, de valójában ezek az első kukában landolnak, hogy jövő évben újra ugyanannyit legyárthassanak, és ugyanúgy meg kelljen venni…”

jelenet, amikor mindenki mulat és táncol. Néha úgy érzem, én rossz korba születtem, mert annyira szeretnék hasonló bálokon részt venni! Az emberek nem is szemeteltek annyit! Mindenkinek volt egy üvegpohara, amit másnap elmostak és ismét használni tudták. Ma bezzeg…” 2009.08.29. „…Nem tudok tovább aludni. 7 óra, és már egy ideje csak forgolódok. Pedig kényelmes az ágy! Bár elég fura álmom volt. Ilyen kis keverék filmekből, színházi előadásokból és bálokból. A lényege valami olyasmi volt, hogy a régi koroknak is megvoltak a maga környezetellenes trendjeik. Például a szőrmebundák, bár az nem volt olyan nagyon régen. Micsoda divat volt az is! Öljük le az állatokat, hogy szőrméjüket magunkra ölthessük… És akik ilyet tettek, azok voltak a menők, pedig a tetőtől talpig bundaruházatukban inkább egy állatra hasonlítottak. Ami nem annyira dicső dolog (bár manapság, ki tudja!?)... Erről meg eszembe jut az Ace Ventura első része. Amikor arra a fogadásra megy, és az egyik hölgy nyakán valami állatka van. És Ace felkapja a hölgyet kísérő kisöreget, a nyakába dobja, s vele díszeleg. J JVicces rész az is…”

„… Közeledünk a határhoz. Utolsó állomásunk Szlovéniában. Gábornak is kifejtettem véleményemet a régi korok szokásairól és az új korok sokszorozottan rosszabb divathullámairól. És azt mondta, manapság legalább vannak környezetvédelmi megmozdulások a multik részéről. Na igen… A kis marketingfogás: „Mi zöldek vagyunk, vegyél tőlünk!” Közben pedig semmit nem tesznek bolygónkért. Mégis rengeteg emberben ez pozitív érzetet kelt, s inkább választják őket. Hasonló álarcot öltött egy tejetermék gyártó cég is, az egyforintos akciójával, mely szerint minden pohár után egy forint a beteg gyerekeké. De vajon tényleg „…Megérkeztünk Krizevcibe. Szállást is találtunk, megkapják? S ha igen, mire elég az nekik? egy magánházban egy kétágyas szobát. Olcsó, Valószínűleg semmi, amennyit így összegyűjtenek – kényelmes, célnak megfelel. Délután még sokat na jó, több, mint a semmi, de azért mégis…” gondolkodtam az álarcokon és álarcos bálokon. „…Megérkeztünk a rédicsi átkelőhöz. Na, most mi Régen igen nagy hagyománya volt ennek! Mindenki legyen? Zalaegerszeg, vagy Letenye irányába valamilyen jelmezbe bújt, vagy álarcot öltött. A induljunk? Inkább Letenyét választjuk, mert Gábor hölgyek egy pálcán tartották arcuk elé a díszesnél szerint az közelebb van, és Nagykanizsáról meg már díszesebb darabokat. És milyen izgalmas lehetett így biztos haza tudunk vonatozni. Kéne telefonálni egyet, ismerkedni! A fiatalokat valóban kíváncsivá tehette, hogy nézzenek nekünk vonatot...” hogy vajon milyen arcot rejt ez az érces férfi-, vagy csilingelő női hang. Például a Rómeó és Júliában is egy álarcosbálban ismerkedtek meg a fiatalok. Vagy Folytatása következik az Operaház fantomjában is van egy álarcosbál

17

Fire and Ice in Xántus At the turn of November in 2010 Miss Dora Kovacs, our teacher of marketing and tourism invited guests to Xántus. Apart from that, our school abounds in contacts with abroad, mostly thanks to the student exchange programs. Our young Teacher also got to know her Icelandic friends during a similar program, when she was discovering the beautiful landmarks of the “Country of Fire and Ice”. The result of the relationship maintained for ages was an awesome weekend in Budapest: the Icelanders came to the Lindy Shock 2010 organized in our city. Being here, they also found time to come to our school in order to briefly introduce their country to the students and show us that almost unimaginable dance fever which is so usual over there. Miss Kovacs sacrificed some of her lessons in the classes 13.F, 12.E and 12.D and found a class-room where many students could sit down and listen to music and there was also enough space for our Northern Friends to dance, since the most important part of their introductory was the dance proper. After a short informal conversation at the beginning of which we situated the country itself, and could learn about their language: about which other languages it derives from or why it is so interesting. Later on, we also learned how the Icelanders get their names, there is no traditional surname, only receive the first name of the father and put the suffix –dottír, i.e. daughter or –son, i.e. son on the end (according to these I would be Tamara Thomasdottír).

2010. október végén, november elején Kovács Dóra marketing és turizmus tanárunk külföldi vendégeket hívott a Xántusba. Iskolánk egyébként is bővelkedik a külföldi kapcsolatokban, nagyrészt a cserediákos programoknak köszönhetően. Izlandi barátait is egy hasonló utazás alkalmával ismerte meg a fiatal Tanárnő, mikor a “tűz és jég országának” csodás tájait fedezte fel iskolánk diákjaként. Az évek óta fenntartott kapcsolat gyümölcse pedig egy élményekkel teli budapesti hét lett, amikor a Lindy Hop szerelmesei a városunkban megrendezett Lindy Shock 2010 nevű rendezvényre látogattak el. Itt töltött napjaikba pedig azt is belesűrítették, hogy a Xántusba kitérőt tegyenek, s röviden bemutassák országukat az érdeklődő diákoknak, illetve ízelítőt adjanak abból a számunkra elképzelhetetlen táncőrületből, amely náluk olyan megszokott. A Tanárnő néhány óráját feláldozta a 13.F, 12.D és 12.E osztályokban, s megfelelő termet szerzett, ahol sok diák elfér, tudunk zenét hallgatni és északi barátaink táncolni is tudnak, hiszen bemutatójuk leglényegesebb része volt a tánc gyakorlati ismertetése. Rövid, kötetlen beszélgetéssel kezdődött, mely során először elhelyeztük az országot, majd megtudhattuk, hogy az izlandi nyelv miért különleges, mely nyelvek keveréke. Továbbá megismerhettük az izlandi névadás érdekességeit: melyben nincs hagyományos vezetéknév, csak az apa keresztneve, s hozzátéve a –dottír, vagyis lánya, vagy –son, vagyis fia szócska (ez alapján az én nevem Tamara Thomasdottír lenne).

18

And last but not least we could have a view in the other enthusiasm of the Icelanders apart from dancing: that is bathing thanks to their so many thermal springs. We could also watch beautiful pictures and postcards about is. And after all these and a few sentences of theory we arrived at the high time of the show: Gunnar, Minerva, Chris and Elin started to dance Lindy Hop! They were really active, they were jumping several times and from the wide smiles on their faces I can draw the consequence that they enjoyed it very much. However, unfortunately none of the pictures can reproduce the ambience, but let us give it a try. We had our waltz practice that day, and therefore we invited them to participate in it thus letting us show them what we know – or wish to know by “The Day”. They were glad to come and after having put away their things and some rest they joined us. Some girls did not have their partners yet, and we asked Gunnar and Chris to dance with. Then, the hardest part of all the practices started: how to explain a stranger the steps of the waltz? Naturally, we did not manage at once, but by the time they had to go, Chrism had learnt almost every step that we knew, and Gunnar kept on smiling with such enviable enthusiasm that nobody cared even if he missed something. However, as everything in the world, their visit also ended, and after a short farewell they left Xántus, but not surely forever! In the following days, guided by Miss Kovacs they got closer with the city, and also participated the so much expected event: Lindy Shock 2010. In the beginning of November they travelled to home, or to other countries to show their dancing art and the magic of Lindy Hop to as many people as possible.

S végül, de nem utolsó sorban betekintést nyerhettünk az izlandiak egyik szenvedélyébe a tánc mellett: a rengeteg termálvizes fürdőjüket kihasználva legszívesebben állandóan csak fürdőznének. Ezekről csodás képeket is mutattak. Mindezek után a “lényegre tértünk” – bár nehéz megállapítani, mely információ volt a legfontosabb,– s a néhány mondatos felvezetés után a pont felkerült az i-re: Gunnar, Minerva, Chris és Elín párokba álltak, és táncolni kezdtek. Nagyon aktívan, ritmusra ugráltak, s a széles mosolyból következtetve élvezték is. Sajnos a hangulatot egy kép sem tudja visszaadni, de azért mi mindent megpróbáltunk. Nekünk pedig pont aznap, a bemutató után volt keringőpróbánk a szalagavatóra, s meghívtuk őket, hogy mi is megmutassuk, mi mivel készülünk a “Nagy Napra”. Örömmel bólintottak, és kis pakolás és felfrissülés után betértek hozzánk. Néhány lánynak nem volt még ott a táncpartnere, ezért a lelkes Gunnart és Christ kértük fel, hogy ha van kedvük, csatlakozzanak, mi is tanítunk nekik valamit. Ekkor kezdődött a próba legizgalmasabb része: hogyan magyarázzuk el nagyon gyorsan és érthetően angol nyelven a keringő teljes fordulatos “alaplépését”? Nem is sikerült azonnal, de mire mentek, Chris nagyon ügyesen elsajátította a lépéssort, Gunnar pedig teljes beleéléssel mosolygott. Azonban mint minden, az Ő látogatásuk is véget ért, s rövid búcsúzkodás után elhagyták a Xántust, az azonban egyáltalán nem biztos, hogy örökre! Az elkövetkező napokban még megismerkedtek a várossal a Tanárnő kalauzolásában, illetve részt vettek a várva várt rendezvényen is, a Lindy Shock 2010-en. November elején pedig hazautaztak, vagy más országokba, hogy tánctudományukat és a Lindy Hop varázsát minél több emberhez eljuttassák. Tresó Tamara, 13 F 19

20

21

22

Karácsonyi számunkban a megfejtés a következő Charlotte Carpenter idézet volt: „Ne feledd, ha a Karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá.” Sajnos diákok egyáltalán nem adtak le megfejtést, így a sorsolás Medgyesi Jánosné tanárnőnek kedvezett. Övé tehát a 2000 Ft-os könyvutalvány. Gratulálunk!

Szeretnék mindenkit bíztatni a rejtvények megfejtésére, a sorsoláson minden határidőig beérkezett helyes megfejtés részt vesz. Mostani rejtvényünkben az alábbi ábrát kell felosztani három egyenes vonallal öt részre úgy, hogy a keletkezett területek mindegyikében háromhárom álarc legyen. A helyes megfejtéseket Zelei Szilvia tanárnőnek adjátok le.

26

Beszélgető kuckó Csevegőklub indul az élet nagy kérdéseiről Régi, diákok részéről felmerült igény és ötlet alapján született meg a Beszélgető Kuckó. A Beszélgető Kuckó színhelye: az Art- Stúdió, ahol olyan színtér fogadja a diákokat, amely teljesen kötetlen beszélgetésekre, vitákra, véleménycserére és vidám otthonos együttlétre szeretne lehetőséget adni. Közös teázás. A beszélgető klubfoglalkozás időtartama 1 óra, vagy maximum másfél óra. Az ülések programjai mindemellett komoly témák, a diákok iskolán kívüli életét meghatározó személyiség tényezők, a mindennapi életet érintő problémák, a szabadidő, a személyiségfejlesztés, stb. kérdésköreit ölelné fel. Ezért ezekhez alapvetően a diákok véleményeit, javaslatait is figyelembe szeretnénk venni. A beszélgető üléseket vers idézetek, prózai művek felolvasása, népdal éneklés vagy rövid hangszeres játék egészíti majd ki. A programok levezetői: fiatal tanárkollégák. Programtervezők: Magyar Éva, Szász Éva és Száraz Katalin. PROGRAMTERVEK 1. Az első beszélgetés időpontja: 2011 január 28. délután fél 3 -kor Programterv. Programindítás: Palomino-Monroy Gabriella 9/C. tanuló mesél Peruról és indián őseiről. Rövid felolvasás: Mario Vargas. Llosa / Nobel díjas/ perui író: A Beszélő című regényéből. Program témája: A Multikulturális Környezet. Kultúrák Találkozása. A másság és az elfogadás. Érintőleges vitaindító témacímek: társadalmi beilleszkedés, tolerancia, rasszizmus és a cigánykérdés, külföldi diákok helyzete Magyarországon~kétnyelvűség, stb. kérdéskörei. Diákok hozzászólása. Teázás. A beszélgetés levezetője: Száraz Katalin 2. Beszélgetés ~Február vége~Március eleje Programterv. Programindítás: Rövid felolvasások, idézetek: klasszikus és mai magyar irodalomból. Program témája: Mai fiatalok jövőképe. Ki hol képzeli el az életét, Magyarországon, vagy külföldön, Budapesten vagy vidéken? Hagyományőrzés, szokások és példaképek. Milyen emberi példaképek, jellemek és személyiségek kellenek, kit tisztelhetnek és miért a mai fiatalok? Mit jelent ma az „otthon” és az otthon-lét érzése és fogalma? Az individualitás és a közösség problémaköre. Diákok hozzászólása. Teázás. 3. Beszélgetés~Május közepe Programterv. Programindítás: Meghívott fiatal képzőművész-vendég mesél életéről, pályakezdéséről. Program témája: Műveltség-Kreativitás, Művészet és Önkifejeződés. Ki jár ma saját érdeklődésből kiállításra, galériákba, múzeumba? Honnan tájékozódik ma egy fiatal arról, hogy milyen képzőművészeti programok vannak főváros, vagy országszerte? Ki milyen művészeti irányzatot ismer? Az alternatív művelődés lehetőségei. Más művészeti ágak említése: táncprogramok, kortárs tánc, klasszikus tánc, néptánc. Klasszikus zenei programok, jazz koncertek. Népdal, közös éneklés. Diákok véleménye, igénye, érdeklődése e témában. Közös teázás.