Tartalom. Impresszum. A lap Creative Commons licensz alá tartozó anyagokat

Kedves Olvasók! Nyári szünetről tér vissza a lap. Ha valaki, hát mi cserkészek tudjuk, hogy a nyár nem csak a pihenésről szól. Fáradtan esünk haza a táborból, másokért dolgozunk át órákat, napokat, és közben életre szóló élményekkel és barátságokkal gazdagodunk. Mindannyiunk cserkészújságja sem egy pálmafa árnyékában töltött két hónapot, hanem komoly tatarozáson esett át. Az utóbbi egy évben megújult a lap tartalma. Bár e folyamat soha nem ér véget, eljött az idő, hogy a „csomagolást” is lecseréljük. Olvassátok, hát továbbra is nagy örömmel! Bodzás Gergő, főszerkesztő

Tartalom Jamboree testközelből............................................2 Impresszum...........................................................3 Legek útja..............................................................4 Éjjeli túra..............................................................4 Csapatunk Londonba utazott................................5 Sportnapok...........................................................6 Kiscserkész est.......................................................7 Temerini cserkészek az önkéntesség évében............7 Túlélőtúra Szimőre................................................8 Kémek a Sasfészekben...........................................9 CSABOvár – mozgótábor (rovertúra)....................9 Gandalf, Sarumán és a többiek…........................10 Nógrádi gyerektábor a NOE és az MCSSZ szervezésében.....................................10 Cserkésztüzek......................................................11

Kiscserkészeknek...........................................12–13 Névjegy...............................................................14 Interjú Egy tál eper, egy doboznyi emlék.................. 15–16 Becsöngetés után is zölden...................................17 Természet A zerge................................................................18 Önkéntesség – a felhajtóerő.................................19 Sárkány ellen sárányfű.........................................19 Néprajz Szeptember..........................................................20 Nem adom fel Primitív ételkészítés....................................... 21–22 Vicc.....................................................................22 Zöld Ház Tábor, Torockó 2011...........................23

Impresszum A magyar cserkészet lapja 21. évfolyam 9. szám. Főszerkesztő: Bodzás Gergely E-mail: [email protected] Munkatársak: Bánó Anna, Bodzás Orsi, Csémi Szilárd (Kismedve), Gaudi Zsófia, Ilijin Kinga, Kál­ mán László (Jamboree), Lengyel Zoltán, Maxim Róbert, Péterfy Tímea, Szabó Csilla, Szalay Zsófia, Szeghő Sándor, Szórád Gábor, Zborai Beáta Grafikai elrendezés: Popovics Pál Lapzárta: Minden előző hónap 15-én. A cikkek lényegét nem érintő változtatás jogát a szerkesztőség fenntartja. A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött fényképeket megőrzi, és szükség esetén illusztrációs céllal felhasználja az SZMCS kiadványaiban.

A lap Creative Commons licensz alá tartozó anya­ gokat tartalmaz. Címlapfotó: Hodek Zoltán Hátoldal: 22nd Jamboree Flickr A szerkesztőség címe: Cserkész, Szent István tér 6., 929 01 Dunaszerdahely, Szlovákia E-mail: [email protected] Web: www.szmcs.sk/cserkesz-ujsag Előfizethető a szerkesztőség címén. Számlaszám: 5430122/0200 (VÚB a.s.) IBAN: SK96 0200 0000 0000 05430122 BIC: SUBASKBX  Magyarországon az előfizetést a Wekerlei Cser­ kész Alapítvány intézi: Fejszés Zoltánné csst, tel.: +36 1 2615312; Harmat u. 178, 1104 Budapest.

Az éves előfizetés 7,5 €. A postaköltség: 1-2 db esetén 5,80 €, 3-5 db-nál 6,14 €, 6-8 db-nál 11,46 €, 9-11 db-nál 13,78 €, 12-25 db-nál 18,09 €, 27-35 db-nál 18,76 €, 36-55 db-nál 20,42 €, 56-75 dbnál 24,73 €. Magyarországon az évi 10 lapszám ára 3400,-Ft postaköltséggel együtt, Európán belül 1-2 példány esetében 22,50 €, 3-20 példány esetében 20 €, Európán kívül 33,50 €. Kiadja a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség. Bejegyezve a Szlovák Köztársaság Kulturális Mi­ nisztériumában EV 3175/09-es nyilvántartási szám­ mal. – Registrované na MK SR, reg. císlo: EV 3175/09. Megjelent 1750 példányban. Vytlačil 1750 kus. ISSN 1336-0434

Támogatóink: Fabó Imre Alapítvány Wekerlei Cserkész Alapítvány „Realizované s finančnou podporou Úradu vlády SR – program Kultúra národnostných menšín 2011“. Támogatta a Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma. Bol financovaný z dotácie Ministerstva školstva, vedy, výskumu a športu Slovenskej republiky.

3

SZMCS

Legek útja A LEG-ek útja az udvardi cserkészek LEG­ frissebb élményeinek forrása volt. Péntektől vasárnapig sok kilométert és látnivalót kínált az autóbuszos kirándulás, melyet a 28. sz. Kaszap István Cserkészcsapat szer­ vezett. A résztvevők életkora 6-tól 60 éves korig terjedt. Igen, a cserkészszülők is elkísérték a legkisebbeket. Az első nap a liptói víztározó (Liptovská Mara) fölött megbúvó ősrégi skanzent tekintettük meg, ahol 2000 éves emberi csontokat is láthattunk. Az estét Nagybobrócon (Bobrovec) vészeltük át a Magas-Tátra fölött cikázó villámok csattogása fényében. Szombaton rövid túrát tettünk a LEG­ szebb tátrai tó, a Csorba-tó (Štrbské pleso)

A Szepesi vár ormai alatt

Éjjeli túra

környékén, majd Lőcse (Levoča) ar­chai­ kus városát vettük célba. Itt a LEG­nagyobb gó­­tikus stílusban faragott faoltárt, Pál mes­ter művét csodáltuk meg. A  főtéren megte­k intettük a  néhai városháza árkádos épü­letét, majd Pál mester műhelyében beren­dezett kiállítást is, ahol testközelből vehettük szemügyre az utolsó szlovák 100 koronáson látható Szűz Mária szobrát. Korgó gyomrunkat egy tipikus szepesi „salaš”-on tömtük meg, majd az út porát a poprádi Aquacity-ben mostuk le. Ekkor már javában szakadt a májusi „aranyat érő” zivatar. Éjjel Szepestamásfalván (Spišské Tomášovce) hajtottuk álomra fejünket. A vasárnapi szentmise után a  Szlovák Pa­radicsom LEGszebb és a szülők számára talán LEGfélelmetesebb kilátójához baran­ goltunk el. Ekkor már éreztük lábainkban a megtett kilométereket, de utunkat töret­ lenül folytattuk a  Szepesi vár (Spišský

4

hrad) felé. Közép-Európa LEGnagyobb várromját a  Szürke-Szakál (Sivá Brada) nevű forrás érintésével közelítettük meg. Az érdekes természeti képződmény láttán megújult erővel másztuk meg a  méretével és gazdagságával lenyűgöző várromot. Késő este gurult be az autóbusz Udvardra, ahol az itthon maradottak már türelmetlenül vártak minket. Fárasztó, élménnyel teli és léLEGzetelállító kirándulás volt. Jó munkát! Dandi, Zolti

A Szlovák paradicsom legszebb szegletében - Tamásfalvi-kilátón hasalva

2011. május 25., Kassa, 21:00. Egy csapat bátor, fejlámpás fiú gyülekezik a városból kivezető út buszmegállójában. Egy igazi meg­ mérettetésnek néznek elébe: teljesíteniük kell a túrát az éjszaka fo­ lyamán. „Az erdő nagyon félelmetes éjjel, nem látni szinte semmit. Egy­ mást is csak a  láthatósági mellényeknek köszönhetően láttuk. Persze a bokorban is állandóan szöszmötöl valami, visszafelé talál­ koz­tunk is 4-5 kis vadmalaccal. Ha a sor elején mentem, mindig volt bennem egy kis aggodalom, hogy vajon mi fog kiugrani elém a bo­korból. A túrát viszont a társaság egyértelműen elviselhetőbbé tette, egyrészt, ha kevesebben vagyunk félelmetesebb lett volna, másrészt pedig valószínűleg el is tévedünk, hiszen annak ellenére, hogy ismerjük a környéket, egyszer így is rossz ösvényre tértünk. Persze azért egy kissé az is számított, hogy lányok nem jöttek velünk, így nem tartottunk túl sok pihenőt, és talán még gyorsabban is mentünk.

Cserkész 2011/08

Nád a házam teteje... rászállott a Lacike...

Alapjában véve a túra nem volt megerőltetőbb, mint nappal. Nem éreztem, hogy fáradok. Eb­ ben talán az is közrejátszott, hogy éjjel nem lehet messziről látni a  végcélt, így soha nem tudtuk, mennyi van még előttünk. Ennek A sötétben is világító résztvevők ellenére az éjjeli túrát mégis vehetjük egyfajta megpróbáltatásnak, hiszen feltétlenül tudni kell tájékozódni sötétben, pár zseblámpával.” Konky elbeszélései alapján, Vajányi Orsi, 17.sz. Rákóczi Ferenc cscs.

Debrecenben zajlott a  XVII. Ma­ gyar Öregcserkész Találkozó. A szerve­ zők idén is gazdag programot biztosí­ tottak az anyaországi és határon túlról érkező résztvevőknek.

Magyarország Miniszterelnöké­ től a  Ki­sebbségekért Díj Külhoni Ma­ gyar­ságért Tagozat kitüntetést kapott a  Kül­földi Magyar Cserkészszövetség ifjúságnevelő és magyarságmegőrző munkájáért.

Augusztus 20-án Schmitt Pál köz­ társasági elnök átadta a  legmagasabb állami kitüntetéseket. A  Magyar Köz­ társasági Érdemrend nagykeresztjét Hor­váth János képviselő, cserkésztiszt vehette át, aki a Külföldi Magyar Cser­ készszövetség tagja. Az SZMCS történetének első FLP önkéntese a  pályázati évének vé­ géhez érkezett. Kukor Tamás kulcsok rendszerezésével kezdett, később életre hívta a Cserkész Fitnesz sorozatot, ro­ vatot indított a  Cserkészben, és egész a  nagytábori GH vezetői posztig is el­ jutott. Példája annak, hogy az önkéntes program mekkora lehetőségeket rejt magában. Köszönjük Tamás munkáját az elmúlt évben!

Megújult a kosárlabda palánk a Szlo­­ vá­­kiai Magyar Cserkészszövetség szék­­­házának udvarán. A  24 óra alatt elért eredményért köszönet az önkénteseknek!

Csapatunk Londonba utazott Egy péntek délután a cserkészotthon előtt már lelkes kiscserkészek (anyukáikkal) és őrsvezetők várakoztak a buszra, amely elvitt bennünket Londonba. (Palástra) Itt máris mosolyra húzódik a szám, mert csapatunk java része, mikor meglátta a tanyázásra készült plakátot, tényleg azt hitték, Londonba utazunk 3 napra.  Végül elmagyaráztuk mindenkinek, hogy London a ke­ret, Palást a helyszín. Késő délután érkeztünk meg az Ivánka kastélyba, ahol már London főpolgármestere várt bennünket. A zászlófelvonást követően ünnepi vacsorára hívta meg az egész várost. A napot tábortűzzel majd zászlólevonással zártuk. Szombati napunk sűrű volt, programokkal teli és nagyon kemény! Természetesen az ébresztés, a reggeli csontropogtatás a zász­ ló­felvonás és a  finom reggeli sem maradt el. London főpolgármestere a reggelinél hi­ hetetlen félelemmel és aggodalommal lépett be a  terembe,

majd közölte velünk, hogy valakit elraboltak. A  nép egy szívvel-lélekkel nekiindult Bogi keresésének. Árkon-bokron, hegyen-völgyön, tűzön-vízen (szó szerint) mentek és keresték a  Gazember által hagyott nyomokat és Bogi keserves, hangos „HELP!!! HELP!!! HELP!!!” kiáltásait követték. A hosszas menetelésnek, gyaloglásnak, vízen járásnak, fárasztó keresésnek meg lett a  gyümölcse, Bogit egy erdőben találtuk meg. Nagy vidáman, énekszóval, az utolsó csepp erőnkből elindultunk hazafelé, hogy végre késő délutáni ebédünket elfogyaszthassuk. A polgármesteri hivatalban tartottuk a  nagy lakomát, ahol a  három lelkes szakács finom bográcsgulyással várt bennünket. Erőt gyűjtöttünk, majd újabb programokkal telt a  nap. London városában népdaltanítás volt, kézügyeske­ dés, menetelés, alaki kiképzés. Ezután pedig a  polgármester segédje moziba hívott meg mindannyiunkat. A híres RIO mesét néztük meg, ami mindenkinek nagyon tetszett. A mozizást játékok és újabb kihívások követték. Most nem tűnt el senki, de a Gazembert még nem kaptuk el. Így aztán a polgármester körözést adott ki ellene, és jutalmat ígért annak, aki elkapja, és élve elébe hozza. Sajnos késő estig nem lett meg a Gazember, egy óvatlan pillanatban, amikor senki sem gondolt rá, valaki ordibálva, lökdösve másokat, elrohant a  nép között.

Mindenki tudta, hogy ő a Gazember, ezért utána rohantunk, és a  képviselő testület tagjai végig kergették egészen a  Temzéig, ahol a  Gazember vízbe A főpolgármester ug­rott…, majd eltűnt a habokban. Népünk ezután a  kalandos nap után zászlót vont, majd elvonult aludni és annyit mondhatok, hogy egy pisszenés sem hallatszott, mikor a Big Ben a 23:00-át ütötte. Vasárnap új nap kezdődött, ám tudtuk, hogy ez már a  búcsúzás napja. Zászlófelvonáskor egy küldemény érkezett, egy levél a  polgármester számára, amelyben az állt, a búvárok egész éjjel dolgoztak és keresték a vízbe ugrott embert, akit meg is találtak, ő maga volt a Gazember. Így aztán boldogok voltunk, hogy a jók elnyerték jutalmukat, és a rosszak megbűnhődtek. Ezért elmentünk a  templomba hálát ad­ni, hogy ilyen szép 3 napot tölthettünk Londonban, mindenféle gond-baj, sérülés nélkül. 12:00-kor London városában levontuk a  zászlót, majd egy hatalmas csatakiáltással megköszöntük a polgármester­ nek a  fogadtatást és a  KÉK-BUSSZAL elindultunk hazafelé. Katica

A gazember üldözői

5

Sportnapok Főszervező: Szekeres Dénes Riporter: Péterfy Tímea Az idén volt az első alkalom, hogy majdnem nem lett, különböző okok miatt, őszintén kicsit szurkoltam is, hogy ne legyen, de a jó Isten úgy akarta, és összejött. – Eddig hányadik alkalommal került megszervezésre a Sportnapok rendezvény? – Hatodik. 2005-ben volt az első. – A résztvevők terén, milyen az érdek­ lődés? – Körülbelül 150-en voltunk. Vegyünk egy középarányt, az 130–140 résztvevő, mert volt, amikor 90-en voltunk, mert néhány csapat lekéste a jelentkezési határidőt. Én nem engedtem azokat a csapatokat, hogy tanuljunk az esetből, másképp még lett volna 60 ember. Ez inkább olyan figyelmeztetés volt.

Párbaj

– Egy ilyen rendezvény megszervezése mennyi időt igényel? – Annak köszönhetően, hogy már megvan a forgatókönyv, 2 héttel előtte kezdjük a  szervezést. De az első alkalommal, 1–2 hónappal a  rendezvény előtt, már elkezd-

Cserkész 2011/08

6

Kupák a legjobbaknak

RMCSSZ

A színfalak mögött tük a  szervezéseket. Most már csak 1–2 hét. A terem kivételével, azt már több mint 1 hónappal előtte le kell foglalni, hogy az biztos legyen. Az idén lemaradtunk, valakik már hamarabb lefoglalták, de szerencsénk volt, mert a  marosszentgyörgyi iskola termét megkaptuk. – Idén volt az első alkalom, hogy a ren­ dezvényt nem a sportiskola termében szer­ veztétek? – Nem, nem. Az első két alkalom egy általános iskola kültéri pályáján volt megszervezve. Harmadik alkalommal gondolkodtunk azon, hogy mi lesz, ha esik az eső? Azóta mindig a sportiskola fedett termében rendeztünk, csak az idén történt ez másként. – Hány ember dolgozik a színfalak mö­ gött? – Maga a  szervezés olyan 8–10 embert igé­nyel, a bírókat is beleszámítva pedig 15. Mára már kialakult egy forgatókönyv, és így könnyebb. Nekem van egy gyengeségem és egy erősségem, ami gyakorlatilag ugyanaz. Egyedül csinálom a  legtöbbet, mert a  fejemben megvan minden. Ez az első két alkalommal okozott kis fejtörést, de ma már csapatmunkaként megy minden, mindenkinek megvan a maga feladata és tudja, hogy azt ő intézi. – Ha már sportnapokról beszélünk, meg­ kérdem, hogy voltak-e balesetek, kisebb sérülések? – Hála Istennek, nagyobb baj nem volt.

Kéz elvágás volt kajálás közben, játék közben pedig olyan volt, hogy elesett, megrúgták, de szerencsére nagyobb baj nem történt. – Ilyen esetben van valaki, aki ezt or­ vosolja? – Mindig van egy képzett ember, Attila, viszont ő az idén nem tudott jönni, viszont tartott nekem egy gyorstalpalót, mikor mit

Szurkolók

kell csinálni. És volt még egy képzett személy is a helyszínen. – A rendezvénynek volt sajtóvissz­ hang ja? – Volt, habár nem szoktam foglalkoz­ni ilyen dolgokkal. De tudom, hogy a  Co­ munitashoz kell vinni beszámolót és fény­ képet. Két helyi lapban jelent meg cikkünk, de azt Bori intézte, akinek ezt meg is köszöntem. Én visszafogott vagyok, in­ kább kerülöm a  sajtót. Mikor jöttek, pár gondolatot mondtam, aztán mentek a cserkészekhez. Inkább készítsenek interjút a fiatalokkal. – Az utómunkálat miből áll nálatok? – Az egész rendezvény egy nap, reggel megkezdődik és este lejár. Volt olyan, hogy szállást kellett biztosítani, de mára már a legtöbb csapat buszt fogad és akkor este haza is tudnak utazni. Így az utómunkák sem vészesek, mivel, hogy egy kis teremben zajlik az egész. Mikor távoznak a  résztvevők, takarítunk, és azzal le van zárva. A rendezvény után kb. egy óra másfél a takarítás, és utána mindenki szabad. A többit bevállalom, van otthon pince, oda leviszem a dolgokat, két edény van, azt kimosom. – Jövőben lesznek sportnapok? – Hát nem is tudom. Az idén volt az első alkalom, hogy majdnem nem lett, különböző okok miatt, őszintén kicsit szurkoltam is, hogy ne legyen, de a  jó Isten úgy akarta, és összejött. Hogy jövőben mi lesz, mondjuk 75%, hogy igen, lesz.

SZMCS

Kémek a Sasfészekben

A nagymegyeri 23. számú Arany János cserkészcsapat titkos feladatot kapott MZ/ X-től, a titokzatos titkos ügynöktől. A csapat nem veszélytelen, komoly feladatban vett részt. Ki kellett kémlelniük, és fontos adatokat kellett szerezniük a  bevehetetlen Komárom környéki erődrendszerről. 2011. június 25-én, kora hajnalban indult a 13 fős csapat, hogy megtegye a lehetetlent, bejusson a híres komáromi erődbe. Főhadiszállásul a komáromi csapat otthonát rendezték be maguknak, de nem sokáig maradtak fedezékben, az érkezés után egy órával már megindultak a célpont felé. A napsütés és a kellemes idő jókedvre de­ rítette a már amúgy is lelkes csapatot – ami az Európa-udvaron keresztül jutott el egyik célpontjához, a  Klapka-térre – így nem csoda, ha a  tér közepén kitörő örömmel és egy hatalmas öleléssel fogadták a csapat Debrecenben tanuló tagját, a mindig vidám Napsugarat. Sőt, mi több, a dunavarsányi csapat egy őrsével is összefutottak a  mieink, ezáltal röpke két órára nemzetközivé vált a kaland.

Közösen tekintették meg Komárom két nagy szülöttének, Jókai és Lehár életének, munkásságának kiállítását a  Zichypalotában. Igyekezetük, hogy bejussanak a  Szent András templomba, sajnos nem ho­zott szerencsét, ugyanis zárva volt – de még így is lenyűgöző látvány az épület. Egy kis séta után a két csapat útjai elváltak, de mindkét félről ígéretek hangzottak el a kapcsolatok további építésére és ápo­lására. A Tiszti-pavilon körbejárása után a  kis kommandó megállt, hogy felfrissítse ma­ gát, és pihenjen a nagy út előtt, majd hatalmas levegővétellel vágtak neki a külde­ tés legfontosabb pontjának – el kellett érniük a  Monostori erődöt, hogy titkait kikémlelhessék. A hosszú út felcsigázta a  kémek képze­ letét, és már majdhogynem középkori csatát képzeltek maguk elé. Amikor a  sötét alagutakban, meredek falak tetején, és halálos csapdák közt járták be az erődöt pincétől-padlásig, az erőd udvarán jól esett a cipőkből kiönteni a belejutott homokot, és mindazt, ami nem belevaló.

A rövid pihenő és fotózások után a  kis sereg megkezdte visszavonulását a szálláshelyére. Útközben élelmet vásároltak, hogy vacsorájuk és reggelijük is legyen, de arra nem számítottak, hogy a  főzőcskézés a  komáromi csapatotthonban kicsit körülményes. Sok nevetés, kacagás után az este érkező erő­sítésnek köszönhetően gyors ellátásban részesültek, majd mindannyian fáradtan ejtették fejüket az álmok tengerébe. Másnap reggel korán kellett kelni, mert az információt minél gyorsabban el kellett juttatni MZ/X-nek. Szóval már a  reggeli 06:28-as vonaton ott ült a kis csapat, útban hazafelé, ahol még annyi, de annyi dolog várt rájuk. Ezt a küldetést a csapat sikeresen végrehajtotta. Mivel azonban MZ/X ötven évre titkosította a dokumentumokat (hisz megtették, amit mások nem tudtak!!), többet a küldetésről nem mondhatunk el. De történjék bármi is, MZ/X mindig szemmel tartja kémeit! Ollé Tamás 23. sz. Arany János cscs – Nagymegyer

CSABOvár – mozgótábor (rovertúra) – „Kibírjuk? Nem lesz hosszú? A hátizsák nem lesz nehéz?” – „Nem, nem, nem… Jó lesz, csak gyertek!“ – szólt buzdítás a to­ borzáskor. De mi se gondoltuk volna, hogy olyan ideális napokat fogunk ki, mint amilyen július 8-10. között volt. A palásti ro­ vercserkészek és pár vezető 1 kutya kíséretében indultak a  nagy útra. – „Hát, én nem bírom ezt a  nagy hátizsákot! Pedig már pár cuccot kipakoltam reggel belőle, mert kétszer ilyen nehéz volt.” Ez az egy tucatnyi vakmerő ifjonc, 10-15 kilós csomaggal a hátán a tikkasztó melegben csak úgy szelte a  dombokatvölgyeket. Időközönként délibáb jelent meg egyesek előtt: – „Nézd, ott a kút! (lihegés) Ivóvíz!” – „Ha-ha-ha, még nem tudja. (R.)” – volt erre a válasz. Az átlagsebességünk egyre csak csökkent. 17 km után láttuk

meg a csábrági várat és az alvóhelyünket egyszerre. Második nap 15 km-t gyalogoltunk le. Félúton megálltunk egy tónál felfrissíteni magunkat. Betértünk egy kis tanyára, ahonnan már aszfaltúton folytattuk túránkat. Kb. 7 óra gyaloglás után elértük 2. célpon­ tunkat a bozóki várat. A  vár falai mellett ütöttünk tábort. 3. nap volt a  legnehezebb indulás szempontjá­ból, már kiütött rajtunk a fáradtság. Végig aszfaltúton mentünk (10 km) Hontnémetiig, ahol buszra szálltunk és haza vitettük magunkat Palástra. Mindkét estét, amit kint töltöttünk a  természetben, tábortűzzel tettük hangulatosabbá, sütögetéssel és beszélgetéssel keverve. Úgy érzem, a  túránk még jobban összekovácsolta kis csoportunkat, és az itt szerzett tapasztalatok hasznunkra válnak majd a legközelebbi túránkon. M.M.

9

Gandalf, Sarumán és a többiek… A királyhelmeci cserkészcsapatban ilyen még nem volt ez idáig, de még biztosan lesz. A  Gyűrűk Urából ismert Gandalf, Gimli, Boromir, Aragorn vagy éppen a gonosz erőket képviselő Sarumán társaságában töltöttünk el egy hétvégét, melyen úgy éreztük, mi is részesei vagyunk a  kalandnak. Kis cso­portunk jelmezeket öltött, és ezúttal mi magunk alakítottuk a tanyázás kerettörténetét.

Időközben Kassáról érkező beugró vendégünkről kiderült, hogy nem kicsi rajongó ő sem, és egy 12 kilós kovácsolt Sauron sisakot tudhat magáénak, sajnos ezt nem cipelte magával. Találtunk ehelyett egy Mordor stílusú edénytartót, mely a hétvége hivatalos kabalája lett. A bemutatkozós fegyveres reggeli torna, a Sarumán – Boromir páros Activity mérkőzése Gandalfékkal, vagy a jól bevált várvédős játékunk, mind-mind megfűszerezték a  sok egy helyben ülést igénylő filmhétvégét.

Gandalf vs Saruman

A mordori edénytartó

Az első este még sikerült időben takarodót fújni, a második napon azonban a vacsoránkat tűz felett sütöttük, így kicsit később vágtunk bele a  trilógia befejező részébe. A  technikai problémákból sem volt hiány, de minddel megbirkóztunk. A filmszünetek alatt pedig mi más szólhatott volna, mint jó

kis Gyűrűk Ura muzsika, amit a végére már néhányan kezdtek megunni. A film har­madik részénél egy idő után észrevettük, hogy a rendezői változat került hozzánk, így a  legtapasztaltabb fanoknak is tudtunk újat mutatni. Én személy szerint nagyon örültem ennek. A  hátránya az volt, hogy az amúgy sem rövid film, így 4 óra 12 perc játékidőre nyúlt, és a  kései kezdéssel ez az éjjeli 2 órai takarodót eredményezett volna, ha Sarumán nem tartogat még valamit a tarsolyában, vagy inkább a varázsbotjában. Kint egy akkora tűzijátékot varázsolt az égre, hogy az tetszett a hobbitkáknak. Ez után már tényleg nyugovóra tértünk 2:30 magaslatában. Meglepetésre, másnap rendet raktunk, érkeztük a zászlót is levonni még a szentmise előtt, bár a reggeli tornán volt, akinek szeme többet volt csukva, mint nyitva. Ákos

Nógrádi gyerektábor a NOE és az MCSSZ szervezésében 2011. augusztus 11-13 között a Családjainkért Alapítvány és az MCSSZ jutalomtábort szervezett Nógrád megyében élő szegény gyerekeknek. A  táborban a  Csulánó színdarab szereplői vettek részt jutalomként. (Eme színdarab remélhetőleg 2011 őszén ismét előadásra kerül Budapesten.) Az első nap rövid ismerkedést követően cserkészjátékokkal örven­ deztettük meg a gyerekeket, majd délután egy mozgalmas hajóépítő verseny következett, ahol különböző feladatok teljesítésével sikerült egyre szebb hajókat építenünk. Pénteken Vas-Zoltán Iván rendező úr foglalkozott a táborlakók­ kal: felelevenítették a  próbák és az előadások közös emlékeit, beszélgettek a  jövőbeni folytatás lehetőségeiről, majd „Ki mit tud?”-ot játszottak. Szombaton egy nagy kiránduláson vettünk részt a Medves-fenn­ síkon. A túra egy tisztáson ért véget, ahol a szülők már frissen sült, szabad tűzön készült húsokkal vártak bennünket. A nagy kirándulás fáradságait kipihenve jót métáztunk, fociztunk, beszélgettünk a gyerekekkel, majd estefelé fáradtan, de nagyon boldogan indultunk haza Budapestre. Hatalmas élmény volt számunkra, hogy szegény sorsú gyerekekkel tölthettünk el egy pár napot. Őszinte mosolyokkal, hihetetlen

Cserkész 2011/08

10

Nagy élmény volt a táborozás

családtörténetekkel, tehetséges gyerekekkel találkoztunk. Talán többet is kaptunk, mint amennyit adtunk! Köszönjük! Bízunk a folytatásban! (Köszönetet mondunk a Cogito Általános Művészeti Központ­ nak, hogy rendelkezésünkre bocsájtotta az iskolát!) mcssz.hu

Cserkésztüzek V. RÉSZ: Tűztípusok Az alábbiakban csupán néhány tippet, tapasztalatot szeretnék átadni az olvasónak. S egyben kérlek Benneteket, keressetek meg Ti is ötleteitekkel, hogy ezt a „forró” témát még jobban kibővíthessük. Íme! 1. Tűznézés és meditáció Bármilyen fura is, ez esetben is fel kell készülnie a tábortűz vezetőjének. Nem fontos azonban, hogy ő mókamester legyen, hiszen komoly témáról van szó. És persze arról, hogy cserkészeink lelkét gondozzuk és ápoljuk. A legjobb, ha az ilyen típusú tüzet pap, lelki vezető vagy maga a parancsnok vezeti, kezében zsoltáros könyvvel, bibliával. A  tűznéző meditáció leginkább a roverek igényeit kell hogy kielégítse, ezért kezdődhet az éjszakai órákban is. 2. Bibliai tüzek Amit többször is szívesen megnéztem cserkészeink előadásában az talán Az irgal­ mas szamaritánus és A tékozló fiú történetei voltak. Ahány ház, annyi szokás alapon, ahány cserkész őrs, annyi feldolgozás. De nagyon jókat tudtunk nevetni Noén és az állatok sokaságát befogadó bárkáján, vagy elmerengtünk és elcsendesedtünk Krisztus urunk szenvedéstörténetének láttán. Szak­ könyv, irodalom, énekanyag bőven áll rendelkezésünkre a  jelenetek előkészítéséhez, valamint jó, ha a tűz közelében felcsendülnek hangszereink is. 3. Történelmi és irodalmi tábor­ tüzek Ezen tüzeink által gazdagodhat cserké­ szeink tudása a magyar irodalom és történelem terén, vagy akár a tűz körül ül­ve, dalolva és szerepelve bepótolhatjuk mindazt, amit elmulasztottunk, elszórakoztunk tanáraink tantermi magyarázata során. Kimondottan jó módszertani fogás egyébként ez a játszva tanulás, mármint, hogy cserkészeinket jelmezekbe bújtatva, megtanítva őket egyszerű szövegekre, kiállni a  megvilágított rétre és a  komoly arcú igric gitárjátéka mellett énekelni, hogy „Summáját írom Eger várá­ nak…” Az ilyen komoly jelenetekben bizony nem lehet felületesség, s még a legkisebbek számára is nyitott történelemkönyvvé válik a tábortűz. Figyeljünk azonban arra, hogy irodalmi témáink – gondolok én itt most az adys

mélységekre – ne „száradjanak bele” az éjszakába, tehát változó, színes előkészülettel biztosítsuk be a  hangulat hullámzását. A  szavalatok mellett álljanak ott az „ébresztő” énekek (esetleg saját alkotások a költő ifjúkorát megénekelve), az életrajzi vonatkozású jelenetek s nem utolsó sorban az ügyes őrsvezetők által kreált dramatizált élettörténetek. „Játsszunk a  tűzzel”… azaz, hogy játsszunk a  tűznél Balassival, Csokonaival, a  forradalmár Petőfivel, és a többiekkel, s valamennyi irodalmi nagyságunk műveivel! Nem fogunk csalódni. 4. Vicc- és paródiatüzek Na, ez az, amit oly türelmetlenül szoktunk várni, s amelyre olyan nagy gonddal készülünk, főként akkor, ha jelenetünk céltáblája a  táborparancsnok vagy a  szigorú napostiszt. Kimondottan remek hangulata van ezeknek a  tüzeknek, ám azt is számba kell venni, hogy ezekkel a  tűztípusokkal búcsúzunk leggyakrabban nyári táboraink­tól, ami nagyban hozzájárul a  hangulat fokozásához. Ha egy fárasztó tábori nap után vagyunk, és nincs jobb ötletünk, a vicctéma bármikor rendelkezésünkre áll. Kifogyhatatlan tárház, remekül variálható és dramatizálható, bár manapság alapos szelektálást igényel. Még a „szakállas” viccek is nagyot szoktak csattanni, s  még akkor is nagy nevetést váltanak ki, ha már a tizenkettedik alkalommal hallottuk, láttuk őket. A vicc- és paródiatüzekkel azonban legyünk óvatosak. Még a cserkészberkekben

oly gyakran „alkalmazott” spontaneitás sem sérthet meg senkit. S ha egy mód van rá, ebben a  témakörben ne szerepeltessük cserkészeinket a nyilvánosság előtt, feltéve, ha a  parancsnok előtte nem egyeztetett a jelenetet rendező őrsvezetővel. Ki tudja, a falu népe érti-e majd a poént? Nem tudom, milyen hatással lehetett egyszer a tábortűzhöz meghívott falusi plébánosra, mikor a roverfiúk a bibliai témához „illeszkedve” disznót vágtak a  jelenet csúcspontjaként. (…és most mindenki szépen őrizze meg magának az ilyen és ehhez hasonló tábori emlékeit; ha-ha.) 5. Tüzek spontán témára (pl. El­ lentétek) Korábban már írtam (a II./2. fejezetben), hogy ezek is mentőtémákként rejtőzködnek tarsolyunkban. És ha már ott vannak, miért is ne vennénk elő őket néha. Feldolgozásukat, betanulásukat az nehezíti, hogy nincs hozzájuk előkészített írott anyag, s ez elsősorban az őrsvezetőnek kihívás. Ezért az ötletgazda mindenképpen segítsen. Nyújtson némi támpontot az induláshoz, adjon tippeket, és mindezt már a zászlófelvonáskor vagy azt követően a reggeli közbeni sorbaálláskor. Nehogy már az legyen, hogy „lesz, ami lesz”. A  spontán témára épülő tüzek felszabadítják a  fantáziát, és – ami fontos egy már több éve együtt dolgozó csapat esetében – feltörik az elfásultság s a megszokottság érzését. Zalka Lóránt

11

Kiscserkész Rendezzünk egy „állati” versenyt! – Egy verőfényes reggelen Okos Tóni ezzel a  gondolattal ébredt. A  gondolatot máris tett követte. Azt is rögtön kiötlötte, hogy ez most egy agytorna lesz, sok-sok vidám és érdekes feladattal. Neked volna kedved benevezni erre a versenyre?

Azt mindenki tudja, hogy az elefántnak hány lába van. Vajon mindegyik elefánt egyforma? Szá­ mold meg, hány lába van a következő ormányos állatnak!

Cserkész 2011/08

12

Milyen szólásokra, közmondásokra ismersz rá a ké­ pek alapján?

Az autó pillanatokon belül lerobban, ha nem jut üzemanyaghoz. Te megtalálod, melyik a helyes út?

Kiscserkész

Breki mielőbb a tóhoz szeretne jutni, de csak a kép tetején jelölt sorrendben ugorhat mindig előbbre. Merre találja a megfelelő utat?

bréve – …………………... tacarips – ………………......

Ha rendbe ra­kod a betűket, egyegy madár nevét kapod meg!

leyksűe – ………………….. inraká – …………………… griságóra – ………………… dacvasak – …………………

A négyzetháló segítségével rajzold át Guri képét, majd színezd is ki!

A két kép csak látszólag egyforma. Keresd meg az 5 különbséget a két kép közt!

13

Ďuríček Tamara Születési hely & idő: 1995.12.19., Komárom Csapatod: 35. számú Baranyai Já­ nos cserkészcsapat, Marcelháza

Család

Hány testvéred van? Írj róluk pár szót! Egyke vagyok. Ez néha előnyömre válik, de sokszor jól jönne egy tesó.

Cserkész

Személyes

Hol tanultál? Mit dolgozol? Idén végeztem el az alapiskolát Marcelházán, és ősztől a Selye János Gimnázium diákja leszek. Tanultál hangszeren játszani? Zenélsz valahol? 4 évig tanultam egy művészeti iskolában gitározni, de kitartás híján ma már csak hobbi szinten játszom magamnak. Sportolsz (sportoltál) valamit? Csak hobbiszinten. Szeretem a csa­ patjátékokat, és szabadidőmben el­ járok futni. A legtávolabbi ország, ahol jár­ tál: Anglia volt a legtávolabbi hely. Egyéb hobbik, kedvtelés: Nem szeretek otthon ülni, mindig mehetnékem van, szóval fő hobbim a  csavargás, azonkívül a cserkészet, a tánc, a zene. Kedvenc szín: Változó, mindig mást szeretek. Kedvenc étel: Hú, óriási evő vagyok, és kajából jöhet minden. Kedvenc zenekar/ zenei stílus: A kedvemtől függ, a könnyű zenétől a rockig mindent meghallgatok, de Adele zenéi és hangszíne különösen tetszik. Kedvenc olvasmányod: Többször átnyálaztam már a Twi­

Cserkész 2011/08

14

Születési hely & idő: Kovászna 1993.09.30. Csapatod: 109 sz. Havadtőy Sándór cs.cs.

Család

Milyen házban laktok? Kertes, családi házban.

Mióta vagy cserkész? 5 éves korom óta látogatom az őr­ siket, szóval kb. 10 éve Őrsvezetőd neve: Gál Angelika Vezetsz-e őrsöt? Egyelőre nem Mely VK táborokban voltál? 13. SŐV, 21. ŐV Legnagyobb cserkészélményed: Természetesen a  2010-es KözépEurópai jamboree, a ConCordia.

Névjegy Bukovinszky Géza

light Saga-t, de nem állnak tőlem távol Steven Spielberg könyvei sem. Kedvenc film: Will Smith összes filmje. Legviccesebb vagy érdekesebb do­ log, ami veled történt: Rengeteg vicces dolog történt ve­ lem már, de talán az egyik legemlékezetesebb az volt, mikor barátnőmmel, Kianek Dórival kitaláltuk, hogy elmegyünk evezni az 1. Cserkésznapon, mert mi azt hittük, hogy az milyen könnyű dolog. Hát a  tó közepéig be is jutottunk, csak ki nem tudtunk jönni. Fél órát ott köröztünk a tó közepén, és úgy kellett egy másik csónakot beküldeni értünk, hogy valahogy kijussunk. Azóta is nagyokat nevetünk ezen a történeten. Írd le kedvenc őrsi játékodat (hogy kell játszani), és küldj magadról egy fényképet. Hát a számháború annak számít, akkor az a kedvencem, és azt szerintem mindenki tudja játszani. Czakó Veronika kérdése hoz­ zád: „Ha megdörzsölnél egy lám­pást, és előjönne egy dzsinn, mi lenne az a 3 dolog, amit kí­ vánnál tőle?” Hát, ami az első kívánságom lenne, az maradjon az én titkom, néha jól jönne, hogyha beleláthatnék az emberek fejébe, így másodiknak azt kívánnám, és harmadiknak pedig, hogy legyen még számtalan kívánságom. Ki legyen bemutatva a  követ­ kező névjegyben? Mit kérdezel tőle? (Minimum SŐV, ellen­ kező nemű, és ne a saját csapa­ todból): Bartók Zoltán és a  kérdésem, hogy miket ,,cséndzseltél” a Jam­ boree-n?

Kertesház vagy tömbház? Kertesházban lakom. Hány testvéred van? Írj róluk pár szót! Egy testvérem van. 14 éves, és ki­csit szelebudri, de azon kevesek közé tartozom, akik szót értenek vele. Ird le pár mondatban az egyik legnagyobb családi élményedet! Sokat gondolkodtam, hogy melyik családi élményem a  legnagyobb, végül egy balatoni vitorlázásra esett a választásom, mikor kivitorláztunk egyik családi ba­ rátunkal és átszeltük a  Balatont. Nagyon jól telt, és ugyérzem, azért ez a legnagyobb élményem a családommal, mert távol itthonról mindent el tudtunk feledni, és elképesztóen jól telt.

Cserkész

Mióta vagy cserkész? Hm… jó kérdés, nem emlékszem pontosan, azt hiszem 10 éve. Csapatvezetőd neve: Bukovinszky Csáky Tünde. Vezetsz-e őrsöt? Volt egy őrsöm, de leadtam őket a  lelkes új őrsvezetőknek, úgyhogy most nem vezetek őrsöt. Mely VK táborokban voltál? Az Egervári VK táborban voltam 2009-ben.

Személyes

Hol tanultál? Mit dolgozol? Még tanulok. Sepsiszentgyörgyön a Mikes Kelemen Főgimnáziumban. Tanultál hangszeren játszani? Zenélsz valahol? Sose volt tehetségem a  zenéhez, egyszer megpróbáltam, de nem volt olyan sikeres, mint szerettem volna, így abbahagytam. Melyik a kedvenc helyed város­ odban, és miért? Kedvenc helyem a  városomban a Bistro Pub. Ami igazán megfogott ebben a helyben: a zene, nem mindenhol hallható igazi zene egy pubban. Másik dolog, amiért sze­retem, mert barátaimmal oda szoktunk beugrani egy két órára, mikor szabadok vagyunk. Fiúval vagy lánnyal egyezel jobban (baráti alapon)?

Mind a  két nemmel nagyon jól egyezem. De ha választanom kell, akkor az erősebbik nemet választom, fiúkkal. Kedvenc országod: Svájc. Hobbik, kedvtelések: Szeretek teniszezni, asztalitani­ szezni, motorozni. Kedvtelésből néha rádiózom a suli rádióban. Melyik a kedvenc zeneszámod: Keverem a  stílusokat, nehezen tudnék kedvenc zeneszámot vá­ lasztani. De egy örök emlék ma­ rad számomra: Parov Stelar: Chambermaid Swing. Kedvenc filmed: A Gladiátor. Kedvenc leves: Pacalleves. Kedvenc internetes oldal: www.google.hu Kedvenc játékod: Tenisz. Legkedvesebb dolog, ami meg­ történt veled: Egyik legkedvesebb dolog, ami megtörtént velem, mikor a  szüleim beleegyeztek, hogy egyedül éljek egy albérletben. Írd le kedvenc őrsi játékodat (hogy kell játszani), és küldj ma­ gadról egy fényképet Nincs kedvencem. Zsófi kérdése hozzád: Mi szá­ modra a  három leg fontosabb dolog? Számomra a három legfontosabb dolog: családom, barátaim, közérzetem. Ki legyen bemutatva a  követ­ kező névjegyben? Mit kérdezel tőle? (Minimum SŐV, ellen­ kező nemű cserkész legyen, és ne a saját csapatodból): Constandache Eszter – Kézdi­ vásárhlyeről.A kérdésem: Melyik a  legőrültebb dolog, amit éltedben csináltál?

Interjú

Egy tál eper, egy doboznyi emlék

Ezt az interjút még június elején készítettem, annak ellenére, hogy csak most kerül nyomtatásba. Azért közlöm ezt előre, hogy ne legyen furcsa, ha azzal indítok, hogy miután megettem egy tál epret… Tehát. Miután megettem majd´ egy tál friss epret Juhász Gergelyéknél, előkerült a doboz. Gergő fogta, és kifordította a tartalmát. Számára is meglepő dolgok kerültek elő belőle. A ,,kincsek” irányította beszélgetés alatt pedig számomra meglepő dolgok derültek ki őróla. –  Gyűjtesz tárgyakat? Vagy ez­zel a dobozzal ki is merül az egész? –  Nem, én csak nagyon nehezen dobok ki dolgokat. Néha szelektálok, de sok mindent megtartok. Igazából azért nem dobom ki őket, mert minek is dobnám. Elfér. Amikor már nem férek el tőlük, akkor elkezdek válogatni, de addig általában nem. –  Élményeket kötsz a  tárgyak­ hoz, és avégett nem dobod ki őket? –  Nem igazán. Már nagy részére nem emlékszem, hogy miért tartottam meg őket. Inkább azért őrzöm meg őket, mert tudom, még ha már nem is emlékszek rá pontosan, hogy valamikor jelentettek nekem valamit.

–  Ez is amolyan aktuális hóbort volt csak. –  Nézzük még, mi van itt. –  Ez a néhai nagypapám zsebórája volt, nagyon tetszett gyerekkoromban, és addig könyörögtem, míg nekem adta. A nővéremnek sikerült mindjárt aznap, mikor megkaptam, eltörnie benne a rugót, és nem is lehetett megjavítani. –  Ez milyen kő? –  Ez egy dalmata kő. Abból az apropóból vettem, hogy milyen jól néz ki. Nem hordtam magammal soha. –  Ezen már meg se lepődök. Van esetleg valamilyen jótékony hatása? –  Nem hiszek az ezotériában, alap­ jában véve racionális gondolkozású vagyok. –  Van itt két cserkész kötődésű dolog is. –  Jé, ez a  vascserkész jelvény! Ez egy „jó” emlék. Utólag jó élmény, de nagyon durva volt. –  A nyakkendőgyűrű? –  Ez a  7 SŐV-ös nyakkendőgyű­ rűm.

–  Nézzük ezeket az érméket, em­ –  Ezek a  kukacok miből van­ lékszel, hogy mikor, hol kaptad/ Juhász Gergely, érsekújvári segédtiszt, nak? vetted őket? –  Ezek modulidból készültek, ak–  Az első érmém, amit igazá- a Segédőrsvezető-képző Tábor törzsének tagja ból a  legjobban szeretek, az egy ezüst érme. Apu hozta nekem koriban a  Worms számítógépes játék volt a  menő, azért csinálSzecsuánból, Kínából, és nagyon megtetszett. Több ideig kabala- tunk ilyet. Ezt is én csináltam, valamelyik táborból van, üvegfújás ként hordtam magammal, főleg a gimiben, de volt, hogy vizsgán foglalkozáskor készítettem. Elcsippentettem a végét, vörösbor van is velem volt az egyetemen. Mostanában már nem hordom, de benne, az a  különlegessége. De amúgy soha nem voltam kéz­ még mindig fontos. Amikor ezt kaptam, akkor elkezdtem érméket ügyes. gyűjteni, de látod, hat-hét darabnál tovább nem jutottam. –  Ez egy nyaklánc? –  Igen. –  Említetted, hogy van egy papírpénzgyűjteményed is… –  A papírpénzgyűjtés még az érmék előtt volt, alapiskolás vol–  Hordtad valaha? tam. Osztálytársammal gyűjtöttük, egész sokáig, de aztán az is va–  Nem, én sosem hordok magamon semmit. Nyakamban talahogy elfelejtődött. Ott vannak a szobámban eltéve egy pénztárcába. Általában ilyeneket nem szoktam sokáig gyűjteni. Egy ideig lán soha nem viseltem semmit, órám volt talán három hónapig. csinálom, aztán már valahogy nem érdekes. Az érmegyűjtés is így Gyűrűm is volt talán ugyanennyi ideig. Nem szeretem igazából, maradt abba. Gyerekkoromban mindig kardokat akartam gyűjteni, ha van rajtam valami ékszer. abból is csak egy darabig jutottam el. Hasonlóan kezdődött, mint –  Hah, és hogy leszel majd a jegygyűrűvel? az érmegyűjtés. Kaptam egy tőrt Szecsuánból. –  Hát, az azért más. –  Kardot? –  Nem hordasz órát. Nem hiányzott soha? Én nagyon –  Minden kisfiú kardot akar gyűjteni. órás vagyok, furcsa, ha nem tudom megnézni az időt egy karmozdulattal. –  Lehet, én nem voltam kisfiú.

15

Interjú

–  Akkor meg van, honnan van ez a tulajdonságod. Te is sze­ reted a keleti kultúrát? Jártál már ott? –  Én még nem voltam Keleten. Nagyon szívesen elmennék. Amit aputól hallottam, az nagyon tetszett, nagyon szimpatikus ez a világrész.

–  Ha már édesapádról beszélünk (Juhász R. József, felvidéki kortárs magyar költő – a szerk. meg j.), az az irodalmi vonal, amelyet ő képvisel, téged mennyire érintett meg? Vannak előt­ ted irodalmi célok? –  Ezzel én úgy vagyok, ahogy Umberto Eco írja egyik regényében, ahol a főszereplő azt mondja magáról, hogy ő inkább hozzáértő nézőnek tartja magát, és nem akar alkotni. Viszont én nem vagyok hozzáértő. Nem tanultam soha behatóbban irodalmat, nem értek hozzá, de szeretek olvasni, és talán a modern irodalmat egy kicsit jobban meg tudom érteni, mint azok, akik olyan családban nevelkednek, ahol nem volt mindig a levegőben ez a fajta avantgárd, modernizmus. Olvasni, megfigyelni, hallgatni egyaránt szeretem, attól függően éppen milyen művészeti ágról van szó. Nem törekedtem soha arra, hogy alkossak. –  Van kedvenc versed édesapádtól? –  Van egy, amelyet nagyon szeretek, a  Korszerű szendvics kötetében található, címe a Közép-európai idő. Ezt egyszer még a gimis suli újságba is beletettem. Illetve van még egy verse, amit kedvelek, az egy képvers igazából.

–  Mindig tudom, hogy mennyi az idő, mert a telefonom általában mindig velem van. Szeretem tudni, mennyi a  pontos idő, hogy tudjam, mennyit kések valahonnan…, de órához soha nem ragaszkodtam. Valószínűleg azért, mert soha nem is szoktam hozzá. Pár hónap óraviselés éppen elég idő volt arra, hogy rájöjjek: nem szeretem. –  A telefonodhoz viszont ragaszkodsz? –  Igen, mindenhova magammal viszem. Viszont nem telefonálok, nem küldök sok sms-t, csak az óra funkcióját látja el. Nagyon monomán vagyok ebben is, mint több más dologban. Lassan 4 éve, hogy megkaptam ezt a  telefont, betettem egy hátteret, egy csengőhangot, és azóta azt használom. Számítógépen is egy hátterem van 4 éve, nem látom értelmét, minek változtassam. –  Az ébresztő hang ját se változtatod? Én egy idő után meg­ szokom, és rezzenés nélkül alszok tovább, mikor megszólal. –  Azt az egyet igen. Abból kettőt váltogatok. Amikor az egyiket már nagyon megutálom, beteszem a másikat. Az egyik a Copycon Jó reggelt c. száma, a másik Amelie csodálatos élete c. film egyik betétdala. Mindig karnyújtásnyi távolságba teszem a  telefont, fejjel lefelé, hogy ne tudjam egy mozdulattal lenyomni, mert már előfordult velem. –  Gyufa? –  Ez is apu valamelyik japán vagy kínai útjáról van. Nem tudom elolvasni rajta az írást, semmilyen általam ismert nyelven nincs rajta. Itthon rengeteg ilyen dolog van, például az a kígyós pálinka a polcon, meg ezek a makkok is valahonnan keletről vannak. Apu is ilyen, egy időben gyűjt bizonyos dolgokat, azután abbahagyja.

Cserkész 2011/08

16

–  Foglalkoztat az újságírás? Kommunikációt tanulsz… –  De nem újságírást. Nem szeretem, ha a kommunikáció szakot az újságírással hozzák mindjárt kapcsolatba, mert sosem érdekelt az újságírás igazából. Igaz, szerkesztettem iskolaújságot, írtam pár cikket is már, de én inkább az voltam mindig, aki véleményt mondott a dolgokról. Irányítottam, hogy mi kerüljön bele, és mi az, ami inkább ne. –  Mit is tanulsz pontosan most? –  Interkulturális kommunikációt angol nyelven. –  Ha elvégzed az iskolát, milyen területen szeretnél elhe­ lyezkedni? Ha jól tudom, már most is dolgoztál. –  Igen, dolgoztam, a Millenáris parkban. –  A szakodból kifolyólag mi érdekel jobban, az elmélet vagy a gyakorlat? –  Szeretem a kommunikációelméletet, nagyon érdekesnek tar­tom, de azt nem döntöttem még el magamban, hogy szeretném-e kutatni. Gondolkodok a PhD képzésen is, de ez majd még elválik. Az elméleti kommunikációról nagyon jól el is lehet beszélgetni, er­ ről megbizonyosodtunk az elkövetkező tíz (vagy több?) percben, és az eperrel teli tál is kiürült. csilla Sajnos, a tárgyak elképzelését a fantáziátokra kell, hogy bízzam, mivel a technika nem mindig van jóban az emberrel. Vagy lehet csak velem, nem tudom.

Önkéntesség – a felhajtóerő „Az ember csak neveléssel válik emberré.” Gárdonyi Géza

Akik szeretnek előre tervezni, tudják, hogy a  IV. Szövetségi Nagytábor után is van élet. Így szeptemberben ismét elkezdődik az oktatás, és újabb 10 hónapot kell várni, hogy ismét cserkésztáborba pakolhassuk meg hátizsákjainkat. A  rovatunkban most az önkéntesség oktatásban betöltött szerepéről lesz szó. Az egyik legegyszerűbb formája az, ha lehetőségeinkhez mérten igyekszünk bekapcsolódni a diákönkormányzatok, hallgatói önkormányzatok munkájába. Számos lehetőség adódik szervezési munkákban, újság szerkesztésben, vagy fizikai jelenlétünkkel is. Ha azonban olyan kedvező a  helyzet, hogy nem csak egy vagy két cserkésztestvérünkkel koptatjuk az iskola padjait, akkor a legjobb, ha megszervezzük magunkat. Jó példája ennek a  kollégiumokban alakult cserkészcsapatok, vagy a  pozsonyi Szent György cserkészklub, amelyet Pozsonyban tanuló magyar cserkészek hoztak létre, új lehetőséget nyújtva a  találkozásra és

a  közös élmények szerzésére. Ami ennél még jobb, ha maga az iskola működtet egy cser­készcsapatot, mint ahogy az történik a  nagyenyedi Bethlen Gábor Gimnázium falai közt is. A  továbbiakban viszont arra építünk, hogy egy őrsnyi cserkésznek milyen lehetőségei lehetnek.

Egy iskolai program keretében jó alka­lom lehet a  cserkészet megismertetése másokkal, például egy rohampálya megszervezése a  saját iskolánkban vagy egy kisebbeknek szóló meseerdő más iskolákban. Ha az adott városban működik cserkészcsapat, mindenképp vegyük fel a  parancsnokával a kapcsolatot, mert a helyi közegben főleg

Ahogy vége a  nyárnak és elkezdődik az éves cserkész munka, a természet most is vár benneteket. A szüret és a betakarítás ideje ez. A vadon termő növények is bőségesen ontják gyümölcsüket a természetbe kilátogató cserkészeknek. Lássunk is egy ilyen gyógynövényt, a szedret (lat.: Rubus idaeus, szlov.: Ostruzina malinová - Malina), amelynek szintén ehető termése van. Erdőszéleken, erdővá­gásokban fordul elő. Hamvas ívelt hajtású, rövid, sarlós tüs­­kékkel rendelkező nö­­­vény. Levelei szórt el­helyezkedésűek, hár­masan összetettek. A  levélkék enyhén karéjosak, fű­­részes szélűek. Fehérlilás virá­gai sátorozó álernyőben állnak. A virágok öttagúak (Rosaceae), me­lyek május–júniusban nyílnak, s  virág­ zás után hamvas kék csonthéjas terméscsoporttá alakulnak.

őket ismeri mindenki, és hozzájuk lehet küldeni az érdeklődőket. Több helyen szerveznek színjátszó fesztiválokat is. Miért is ne lehetne egy cserkészekből álló társulattal elindulni, amikor olyan sok tehetséges ember van a sorainkban. A felkészülési időszakban a rendszeres találkozások a  próbák alatti egymáshoz csiszolódás csak segítheti a további együttműködéseket a mozgalomban is. Nyugat-európai országokban már működnek délutáni foglalkozásoknak nyújtó intézmények, ahol a  gyerekekkel a  kinti csoportos játékok mellett segítenek is a tanulásban a  fiatal önkéntesek. Akár szervezhetünk hasonló foglalkozást az ismerős cserkészekkel egy városon belül, ahol a szülők késő estig dolgoznak, hogy a gyerekek közösségben és ne a számítógép előtt legyenek. Teljesen mindegy, hogy milyen programokat szervezünk, a  lényeg az, hogy kihasználjuk a cserkészet által való találkozásokban a lehetőségeket. Jó Önkéntes Munkát! Lengyel Zoltán

A leveleket májustól szep­tember elejéig gyűjtik, ter­­mése júniustól fol­yamato­san szedhető. Fel­­­használása a leveleknek: híg teája kellemes ízű, valódi tea pótlására. Enyhe görcsoldó hatású, ezért idült vastagbélgyulladásra is javasolt. Hasmenésre és köhögésre is kéA szeder virága szítenek belőle teát. A  forrázatot, a  levelet külsőleg is használják pattanásos gyulladt bőrre. A  forrázat hajfestésre is alkalmas, barnásfekete színt fest. A termése fogyasztható frissen is, de készítenek belőle szörpöt, gyümölcslevet, bort és pálinkát is. A leveleket árnyékos helyen szárítjuk. Remélem, most is kedvet kaptatok ahhoz, hogy a szabadban tartsátok az őrsi gyűléseket. Fogd a fényképezőgépet, ceruzát, cserkészfüzetet, a határozó könyvet és irány a természet! Kukor Tamás kertészmérnök

19

Néprajz

SZEPTEMBER – SZENT MIHÁLY HAVA – FÖLDANYA HAVA – ŐSZELŐ Ha Lőrinckor sár ragad, Eheted a dinnyét magad.

Szeptember a szüret kezdetének, a gyümölcsszedésnek az időszaka. A  tavasztól végzett munka ilyenkor kapja meg jutalmát a beérő termésben. Elmúlt a nyár itt az ősz, Szőlőt őriz már az csősz. Kipattant a búza szeme, Vajon a babám szeret-e? Ha nem szeret, megbánja, Leszek a más babája.

Kisboldogasszony napja (szeptember 8.) - egyházi ünnep, Szűz Mária születésének napja. Ezen a  napon kezdik szedni a fűszerpaprikát és leverik a diót. A Muravidéken éjjel a  vetni való búzát harmatra tették, hogy meg ne üszkösödjön. Mária napja (szeptember 12.) - A fecskék és vándormadarak kezdenek indulni hosszú útjukra. Ha éjjel nem fagy, akkor hosszú, meleg ősz várható.

és a pásztorünnep. „Szent György vetkőztet, Szent Mihály öltöztet” – tartja a  mondás, miszerint április 23-án melegre, szeptember végén pedig hidegre fordul az időjárás. E  két nap különösen fontos a  pásztorok, gulyások számára: Szent György napján hajtják ki a legelőkre a nyájat, hogy aztán Szent Mihály napján visszatérjenek a  téli szállásukra. Aki ilyenkor mos, kisebesedik a keze, aki pedig mángorol (lapít, présel, simít), annak egész évben dörögni fog a háza felett az ég. Ha Szent Mihály éjszakáján a  juhok vagy a  disznók összefeküdtek, hosszú, erős telet vártak, ellenkező esetben

Egyed napja (szeptember 1.) – régen ezen a  napon a  paraszt népnek tilos volt szekérrel járni a  szőlőbe. Úgy tartották, hogy ha esik és hideg van, akkor gyenge lesz a  tél, viszont, ha szép az idő, akkor ízletes lesz a bor. E napon kezdték a búza, másutt a  rozs vetését. Ilyenkor fogják hízóra a disznót, ha karácsony táján le akarják vágni.

Szüret Vác vidékén, olajfestmény, Canzi Ágost, Szépművészeti Múzeum

Máté napja (szeptember 21.) – ha ezen a napon tiszta idő van, jövő évben bőséges szőlőtermés várható. Voltak vidékek, ahol ezen a  napon vetették a  búzát, de voltak, ahol nem szántottak, mert úgy vélték, akkor a földet fel fogja verni a gaz.

enyhét. Bácskában úgy mondják: „Szent Mihálykor keleti szél, igen komoly telet ígér.“ Ha nagy vihar támad, akkor szép őszt, de kemény telet jósoltak. „Szent Mihály lova deres, az behozza a telet.” Ha fecskét látunk, akkor újévig nem lesz nagy hideg. Ha Szent Mihály napján Még itt van a fecske, Karácsonyig vígan Legelhet a kecske.

Szüreti felvonulás Kapolcson (Veszprém megye)

Lőrinc napja (szeptember 5.) – régen ezen a  napon fürödtek utoljára a  szabadban, mivel még meleg volt. Ezután a  nap után leszedett dinnye már nem ízletes.

Cserkész 2011/08

20

Szőlőszedés Melencében

Szent Mihály napja (szeptember 29.) – ezen a napon veszi kezdetét az őszi szüretelés

E nappal megkezdődött az ún. kisfarsang ideje, a lakodalmak őszi időszaka, mely Katalin napjáig (november 25-ig) tartott. És Szent Mihály nap után kezdetét vette a kukoricatörés. Zborai Beáta (Beus), st.

Nem adom fel

Primitív ételkészítés

A primitív főzési technikák létfontosságú ismeretet jelentenek. Sok élelmiszer csak átsütve fogyasztható biztonságosan. Az is előfordulhat, hogy az ízletes étel az egyetlen lelkierőt fokozó örömforrás a  terepen, s ily módon is növeli életben maradásunk esélyeit.

Nyers krumpli a parázsban…

A dolog másik érdekes vonatkozása, hogy olyan technikákat őrizhetünk meg és gyakorolhatunk, melyek jórészt a feledés homályába vesztek, holott népünk kultúrtörténetének szerves részei. A  szalonnasütés, pl. az egyik legmagyarosabbnak tartott ételkészítési módunk, de szinte senki sem tudja, hogyan kell a  nyársat szakszerűen faragni. Cikkemben a  parázson sütés különféle módjait igyekszem áttekinteni. Gyakori hiba az erdei ételkészítés során, hogy nem várják meg a parázsképződést. A  lángok fölé tartják az ételt, amely megperzselődik, de belül nyers marad. Sütéshez rakjunk jó sok keményfát a tűzre, majd hagyjuk leégni. Amikor már megfelelő mennyiségű parazsunk van, a  tüzet ketté kell osztani. A  nagyobb, égő ágakat a tűztér egyik végében egy kupacba rakva, tartsuk meg a  melegedésre, világításra alkalmas tüzet. A parazsat rendezzük össze, s így órákig megtartja a hőjét. Az egyetlen étel, amelyet tűzben készítünk, a sült krumpli. A gumót egyszerűen tegyük a  máglyába. Csupán arra kell vigyázni, hogy minden irányból hőt kapjon. Amikor már a  feketére égett héja repedezik, egy bottal ki lehet piszkálni. Pár perces hűlés után vastag, erős kérge könnyedén leszedhető. Említettem a  nyárson sütést. Mindenki úgy érzi, hogy tud nyársat készíteni, pedig ez nem is olyan egyszerű feladat. A  sütni

kívánt étel súlyának és méretének megfelelő vastagságú, nem túl hosszú, nem mérgező és nem keserű ízű egyenes ágra van szükségünk, melyet olyanná kell formálni, hogy ne csússzon le róla, és ne foroghasson el rajta a  hús. Ehhez a  vastagabb végéről hántsuk le a  kérget, majd faragjunk rá körülbelül 45-60 fokos hegyet. Ezután két oldalát pengeszerűen laposra kell vékonyítani. A  húst úgy kell ráhúzni, hogy szimmetrikusan helyezkedjen el rajta, és szilárdan álljon. Ha lehetséges, csont mellett vezessük a nyársat. A főzésnek ez a  módja szórakoztató, de időigényes. Ha türelmetlenségünkben túl közel tartjuk a hőhöz, kívül megég az étel, belül nyers marad. A földdel párhuzamosan tartva lassan forgassuk. A  hús akkor van kész, amikor színe szép piros, megszúrva lágyan halad bele a  kés, vér nem szivárog a csont mellől sem, s a kést kissé elfordítva rostjaira válik szét.

…és készen a tányéron.

Pillanatok alatt elkészíthető primitív étel a  pirítós kenyér. Sütéséhez vékonyra faragott pengéjű nyársat lehet használni. Igazi pirítóssütő nyársat úgy készíthetünk, ha egy vékony ágat meghegyezünk, majd három-négyujjnyi hosszan, a hegyes végén behasítjuk. Ezt a  részt villaszerűen, finoman szétfeszítjük, és a két ágra húzzuk rá oldalról a vastag szelet kenyeret. Még ez az egyszerű étel is fenséges csemegévé válik a füstölgő parázson aranybarnára pirulva.

tileg fából készült rácsos ágybetétet jelent - a bennszülöttek ezt teszik a parázs fölé, ha roston akarnak sütni. A barbecue-hoz készítsünk a parázs két oldalán párhuza­mos, körülbelül két tenyérrel a parázs fölé magasodó emelvényt. Lehet gyeptéglából, földből, kövekből, farönkből, vagy akár összeeszkábálhatunk egy állványt is. Csupán arra kell vigyázni, hogy ne égjen le. Erre keresztbe vékony (körülbelül félujjnyi átmérőjű) ágakat párhuzamosan egymás mellé rakva készítsünk egyszerű rostélyt. Fontos, hogy ezek az ágak frissen vágottak legyenek - így nem égnek el. Ha kész vagyunk, rakjuk rá a nyers ételt, amely időnként forgatva hamar átsül. Az ágak könnyen szétcsúszhatnak, ezért érdemes egy kis plusz energiabefektetéssel a  végeiket zsinórral egy-egy keretet adó rúdhoz rögzíteni. Egyik kedvenc módszerem a kövön sütés. Ehhez két-háromujjnyi vastag, lapos követ kell keresni, melyre ráfér a  sütni kívánt mennyiségű hús. Nagyon észnél kell lenni a  kiválasztásánál, nehogy olyat használjunk, amely borotvaéles repeszekre robban a  hő hatására. Boldog ifjúkoromban egyszer bazalttal gyönyörűen kibélelt gödörben raktam tüzet a bogrács alatt. Egy lövészteknőben fekve, rohamsisakban és ballisztikai védőmellényben kellett megfőzni a  vörösboros lábszárpörköltet (legalábbis így szoktam mesélni). Hasonló következménye lehet annak is, ha közvetlenül a patakból szedünk ki követ. Az edény a forró hamuban melegszik

Nyárson süthetünk oly módon is, hogy mindkét végén megfaragott, a tűz mellett ferdén földbe szúrt rövid botokra húzzuk az ételt, melyeket időnként meg kell forgatni. Ennek a módszernek az a legnagyobb előnye, hogy kevés törődést igényel. A barbecue is egy elég egyszerű és kellemes ételkészítési eljárás. A szó maga erede-

21

Nem adom fel Tűzhely forró köveken

Amikor már kellő mennyiségű parazsunk van, tegyük rá a  követ, majd rakjunk a tetejére is égő ágakat, hogy alulról és felülről is hevítve legyen. Körülbelül háromnegyed óra elteltével el kell távolítani a  tüzet a  kőről, s  lombokkal leseperve és fújva meg kell takarítani felületét. Ezután rakjuk rá a  húst. Felületét a  kiolvadó zsiradék megkeni, és nem tapad, nem ég oda az étel. Olyan, mint a teflon, viszont nem karcolódik. Az a legérdekesebb, hogy még fűszerezni, sőt sózni sem kell a húst, tökéletes lesz. Ennek az eljárásnak is a sütnivaló forgatása a legnehezebb pontja. Tapasztalataim szerint ugyan kissé kínos, de a  legjobb eljárás kézzel megfogni az ételt a  sütő alkalmatosságokon. Bármely kisegítő eszköz használata során könnyen a  parázsba lökhetjük, ejthetjük az ételt. Engem baráti körben Azbesztkezűnek szoktak becézni. Azt hiszem, csupán arról van szó, hogy nem szabad félni a hőtől. Azt a pár pillanatot kibírja az ember, amíg gyors, határozott mozdulatokkal átfordítja, pl. a csirkecombot. Ha mégis féltjük kezünket, kihegyezett vagy villás ágat használhatunk. Igen hasznos lehet, ha tudunk kínaiul enni, ugyanis két rövid pálcika segítségével ügyesen lehet fogni, rakni, forgatni az ételt. Nem szívesen mondom, de egy-egy pillanatra késünkkel is az ételhez nyúlhatunk. Látványos eljárás, s  némi köret is nyerhető akkor, ha levelekbe csavarva főzünk. Először is minél nagyobb méretű csalánleveleket kell gyűjteni, jó sokat. Általában kesztyűben szoktak idétlenkedni a  legények, de ez teljesen fölösleges. Száránál megfogva a  levél ügyesen letéphető, igaz, némi elviselhető fájdalom árán. A  csalán mellé lapuleveleket kell gyűjteni. Tegyünk egymásra egy-két nagyméretű lapulevelet, erre rakjuk egyesével a  csalánt, úgy, ahogy a  tetőn fedik át egymást a  csere-

Cserkész 2011/08

22

pek. Az egymás mellett lévő levelek részben takarják egymást, majd a  következő sor is takarja a felette lévő alját. Ezt minél több (három-négy) rétegben végezzük el. Gondoljunk arra, hogy a  külső levelek át fognak égni. A  növények közepére rakjuk a húst. Borítékszerűen csomagoljuk össze, csalánszárral többször kössük át, s  máris mehet a parázsba. A hús remekül megpuhul, a csalán pedig, kiváló köret. A fenti módok bármelyike jól használható a  terepen. Hangulatunk, erőtartalékunk és főként a  lehetőségek határozzák meg, hogy melyik módszert használjuk. Egyébként el kell árulnom egy titkot: úgy is elkészíthető az étel, hogy simán beletes�szük a  parázsba. Nem lesz túl gusztusos, de ehető. Ez a legősibb sütési mód. Egyes primitív népek úgy, ahogy van, szőrüstülbőrösül rádobják a tűzre az elejtett állatot. Okos dolog. Apropó, parázsban sütés. Az a bizonyos mesebeli, hamuban sült pogácsa, létező dolog. Elkészítése nem éppen különleges hadviselési feladat, de jó szórakozás, mellyel tartalmas, kiváló és tartós kenyérféle készíthető. Egy nejlonzacskóba körülbelül 25 dkg teljes őrlésű lisztet szórok (ne lepődjön meg a  kedves olvasó, túlélőhelyzetben, főként fogságból szökve is előfordulhat, hogy lehet búzát szerezni, és azt kövön megőrölni - szoktunk ilyet játszani az erdőben). Sót teszek bele és kevés vizet öntök rá, majd elkezdem gyömöszölni a lisztet, hogy összekeveredjen a vízzel. Addig kell gyúrni,

amíg rugalmas tésztát kap az ember. Én a combomra szoktam fektetni a zacskót. A gyúrás során egy sajátos mozdulatot kell alkalmazni. Képzeljük el, hogy a zacskóban van egy tésztadarab. Az alsó szélét a  hüvelykujj párnás tövével, egy mas�szírozó mozdulattal feltoljuk, oly módon, hogy közben bele is dörzsöljük a  felette lévő rétegekbe. Ezt addig ismételjük, amíg egy hosszúkás cipó formájú alakot kapunk. Ekkor átfordítjuk, és az aljáról újra kezdjük a munkát. Minél többször gyúrjuk át, annál jobb lesz a  tészta. Persze lapos kövön, fakérgen, vagy nagyobb lapulevélen is dolgozhatunk. Aki a leírtak alapján nem értette meg, kérdezze meg nagymamáját, édesanyját vagy a barátnőjét, feleségét a  tésztagyúrás fortélyairól. Némi pihentetés után „gondolomforma” darabot kell leszakítani belőle, és ezt zsemleszerűre kell gyúrni, majd lángos- vagy pizzaszerűen ellapítva kell a  hamura tenni. Igen, kérem!

Hámozás után fogyasztható a sült paprika

Ezt már inkább hamura és nem parázsra kell rakni. Akkor jó a hamu, ha még forró, de már nem izzik vörösen. Be is takargathatjuk vele. Jó elfoglaltság az éjszakai tűzőrségnek. Makrai Tibor István – MTP

Meghalt az anyós A paraszt szánt a  földjén. Arra megy a barátja. –  Hé, Józsi, meghalt az anyósod! A paraszt nem válaszol, csak szánt tovább. –  Hé, Józsi, süket vagy? –  Nem, csak előbb a  munka, aztán a szórakozás!

–  Nem – felel a kiskatona. – Kivel? –  Kovács ezredessel. –  Kovács ezredes, és maga tudja, kivel beszél? –  Nem. –  Akkor mázlim van – mondja és lecsapja a kagylót.

Ha csörög a telefon A kaszárnyában csörög a telefon. A kiskatona felveszi: –  Melyik barom telefonál már megint? –  Tudja maga, kivel beszél? – kérdezi a telefonban lévő hang.

Légkondi Két szőke nő utazik egy helikopteren. Azt kérdezi az egyik: –  Te, mi ez a bigyó itt felettünk? –  Valószínűleg a légkondi. Amióta nem pörög, nagyon izzad a pilóta.