Tartalom. Impresszum. A lap Creative Commons licensz alá tartozó anyagokat

A megújult Cserkész szeptemberben két számmal is jelentkezik, mert egyszerűen lehetetlen vállalkozás volna a nyár minden történését egyetlen számba belesűríteni. A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség számára a nyár a IV. Szövetségi Nagytábor körül forgott, a Cserkész szerkesztőségének nagy része is itt töltötte napjait, táborozott, élvezte a viszontlátás örömét és persze fényképezett, interjút készített, szerkesztett, tördelt és fénymásolt az éjszakában. Nekünk, cserkészeknek a nyár hordozza magában leginkább a lehetőséget a fejlődésre, a szellemi és lelki gazdagodásra. Idén sem volt ez másképp a Vezetőképző Táborokban, a Nagytáborban és minden olyan cserkészrendezvényen, amely a nyarat értékesebbé tette számunkra. bodzi

Tartalom VIII. Tőzeg tábor – Honfoglaló

Munkácsiak a Munkács altáborban….........9

kiscserkésztábor.......................................... 2

600 ember – 600 cserkész –

Impresszum.................................................. 3

600 lélek..................................................... 10

Magyar cserkészek a ROJAM-en.................4

A nap cserkészei.....................................10–11

VK az idén is!.................................................4

Lovagok tábora...........................................12

16. Segédőrsvezető-képző Tábor................. 5

Az év tábori építményei 2011................ 13–14

22. Őrsvezetőképző Tábor........................... 5

Képzelt interjú az első magyar

Segédtisztképző Tábor 2011.........................6

cserkésszel............................................. 15–16

3. Segítő Tábor.............................................6

Magyar cserkész elődeink

Nagytáboroztunk......................................... 7

arcképcsarnoka ..........................................17

Rákóczi népe meg a világ............................. 7

A cserkész. Tréfás természetrajz............... 18

Az SZMCS Nagytábora

Cserkésznagyüzem a Kárpátokban........... 19

a magyar kontingens szemével...................8

Kiscserkészek Meseországban.................. 19

Impresszum A magyar cserkészet lapja 21. évfolyam 7–8. szám. Főszerkesztő: Bodzás Gergely E-mail: [email protected] Munkatársak: Bánó Anna, Bodzás Orsi, Csémi Szilárd (Kismedve), Gaudi Zsófia, Ilijin Kinga, Kál­ mán László (Jamboree), Lengyel Zoltán, Maxim Róbert, Péterfy Tímea, Szabó Csilla, Szalay Zsófia, Szeghő Sándor, Szórád Gábor, Zborai Beáta Grafikai elrendezés: Popovics Pál Lapzárta: Minden előző hónap 15-én. A cikkek lényegét nem érintő változtatás jogát a szerkesztőség fenntartja. A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött fényképeket megőrzi, és szükség esetén illusztrációs céllal felhasználja az SZMCS kiadványaiban.

A lap Creative Commons licensz alá tartozó anya­ gokat tartalmaz. Címlapfotó: Szabó Csilla Hátoldal: Lengyel Zoltán, Szabó Csilla A szerkesztőség címe: Cserkész, Szent István tér 6., 929 01 Dunaszerdahely, Szlovákia E-mail: [email protected] Web: www.szmcs.sk/cserkesz-ujsag Előfizethető a szerkesztőség címén. Számlaszám: 5430122/0200 (VÚB a.s.) IBAN: SK96 0200 0000 0000 05430122 BIC: SUBASKBX  Magyarországon az előfizetést a Wekerlei Cser­ kész Alapítvány intézi: Fejszés Zoltánné csst, tel.: +36 1 2615312; Harmat u. 178, 1104 Budapest.

Az éves előfizetés 7,5 €. A postaköltség: 1-2 db esetén 5,80 €, 3-5 db-nál 6,14 €, 6-8 db-nál 11,46 €, 9-11 db-nál 13,78 €, 12-25 db-nál 18,09 €, 27-35 db-nál 18,76 €, 36-55 db-nál 20,42 €, 56-75 dbnál 24,73 €. Magyarországon az évi 10 lapszám ára 3400,-Ft postaköltséggel együtt, Európán belül 1-2 példány esetében 22,50 €, 3-20 példány esetében 20 €, Európán kívül 33,50 €. Kiadja a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség. Bejegyezve a Szlovák Köztársaság Kulturális Mi­ nisztériumában EV 3175/09-es nyilvántartási szám­ mal. – Registrované na MK SR, reg. císlo: EV 3175/09. Megjelent 1750 példányban. Vytlačil 1750 kus. ISSN 1336-0434

Támogatóink: Fabó Imre Alapítvány Wekerlei Cserkész Alapítvány „Realizované s finančnou podporou Úradu vlády SR – program Kultúra národnostných menšín 2011“. Támogatta a Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma. Bol financovaný z dotácie Ministerstva školstva, vedy, výskumu a športu Slovenskej republiky.

3

RMCSSZ

Magyar cserkészek a ROJAM-en A ROJAM elnevezésű nemzetközi tábor a  Román Nemzeti Cserkészszövetség legnagyobb rendezvénye, mely a maga modern jellegében mégis visszarepít a cserkésztörténet múltjába, hiszen 75 év eltelte után tudták ismét megszervezni. A kudu kürt, mely szerves eleme ezen nemzetközi táborok meg­ nyitójának, ez alkalom előtt utoljára 1936ban szólalt meg. A Romániai Magyar Cserkészszövetség február 26-án kötött együttműködési pro­ tokoll­szerződést a Román Nemzeti Cserkész­ szövetséggel, melyben az a pont is szerepel, hogy részt vesznek egymás olyan rendezvényein, melyekben nem jelent akadályt a különböző nyelvűség. Így ebben az évben az első rendezvény, amibe az RMCSSZ is bekapcsolódott az a Fények Fesztiválja volt. A  második a  nemzetközi nagytábor, amelyikben egy hatszemélyes csapat a tábor állandó résztvevője volt. Ők a táborban zajló programokba első sorban szervezői szinten kapcsolódtak be, némelyikük programkoordinátorként tevékenykedett. A magyar cserkészek nemezelést és gyertyaöntést tanítottak az érdeklődőknek. Így nem csak a román cserkészek próbálhatták ki a nemezelést, ezt

VK az idén is!

a hagyományosan magyar népi mesterséget, hanem a Franciaországból, Spanyolországból, Moldo­vából, Portugáliából, Csehországból, Izraelből, Németországból és Svájcból érkező cserkészek is.

Az RMCSSZ ajándéka

Augusztus 13-14. között, a  látogató napon még 21 cserkész plusz a teljes 9 személyes elnökség képviselte a Romániai Magyar Cserkészszövetséget a táborban. Je­lentős volt ez a  találkozás is, mivel szombaton 16-18

Nyári cserkészéletünk legfontosabb és egyben legtöbb cserkészt, vezetőt megmozgató programja a vezetőképző tábor volt. Annak elle­nére, hogy mindig hasonló elveken nyugszik, az alapok ugyanazok, valamennyiszer nagy kihívásnak minősül megszervezni. Ez nem csak a logisztikai kérdések bonyodalmas világának megoldása miatt gondolom, hanem a vezetőképzés lényege miatt. Minden szövetség életében a legkiemelkedőbb esemény, hiszen mind stratégiai szempontból, mind pedig a fejlődés, a cserkészet célja szempontjából meghatározó. A tábor ebben az évben, figyelembe véve az előtábort és az utótábort is, július 8-23. között zajlott Sepsiszentgyörgy mellett a Vadastetőn, a Vadas Cserkészparkban. 8-án három mikrobusznyi lelkes cserkész és cserkészszimpatizáns érkezett meg a tábor helyszínére, hogy minden szükséges építményt előkészítsenek a segédőrsvezető és az őrsvezető jelölteknek, berendezkedjenek. Reggeltől estig folyt a munka, igazi cserkészies hangulatban: vidáman, de figyelemmel és gyors léptekkel haladva. Míg szombaton elárasztotta a helyszínt a háromtonnányi felszerelés, vasárnapra minden ügyesen a helyére került, sőt párhuzamosan elkezdődött a kemény fizikai munka is. Július 12-én kedden reggel egy órás különbséggel megérkeztek végre a SÖV és az ŐV jelöltek is. Igaz, kicsit megviselve, hiszen szakadó esőben kellett megtegyék az utat. Az ázottság ellenére az arcokra kiült a kíváncsiság és egyben aggodalom is. Vajon mi lesz, vajon mit kell csinálni, vajon nehéz lesz, vajon kibírjuk? – a szo-

Cserkész 2011/7–8

4

óra között a  két szövetség elnökségének volt találkozója, melyen bemutatkozásokra, ismerkedésre került sor. A  találkozó lényeges beszélgetési pontja volt a  partnerségi kapcsolat továbbfejlesztése, felmerülő ötletek megbeszélése. A két óra végig vidám, közvetlen hangulatban zajlott, utolsó momentuma pedig a különböző ajándékok átadása volt. Mindenki kapott személyes tárgyakat, melyek mellett a  Román Nemzeti Cserkészszövetség a  zászlójukat adta át az RMCSSZ-nek, mely múzeumi tárgy lesz, a  Romániai Magyar Cserkészszövetség pedig egy képet ajándékozott, melyen Puskás Lajos, a nagy erdélyi nevelő és cserkészvezető botja szerepel. Ő az az összekötő személy, aki mind a Magyar Cserkészszövetség, mind pedig a Román Cserkészszövetség nemzet­ közi táboraiban is részt vett az 1930-as években, és munkáját mind a két szövetség kitűntetéssel méltatta. Jelmondata volt: “Én úgy véltem, inkább kevesebb tudás, de több életre, emberré nevelés.” Ebben a szellemiségben képzeli el mindkét szövetség a  továbbiakban is az együttműködést. Kerekes-Salánki Orsolya RMCSSZ – PR felelős

kásos VK előtti kérdések járhattak a jelöltek fejében is. Érkeztek Nagybányáról, Szatmárnémetiből, Déváról, Nagyenyedről, Magyar­­ lapádról, Kolozsvárról, Tordáról, Marosvásárhelyről, Marosszent­ györgyről, Csíkmenaságról, Csíkszeredából, Szovátáról, Kézdivásár­ helyről és más erdélyi településről. A nevek alapján végigkövetve a térképet, egész Erdélyből részt vettek a képzésen. A nagy távolságok miatt mindenki igyekezett minimálisra csökkenteni a költ­ségeket. Ki úgy, hogy összekötötte az utazás útvonalát más csapatokkal, hogy közösen utazzanak ki a  tábor helyszínére, ki pályázatírással próbálkozott. Így például a  magyarlapádi csapat hét jelöltje a Communitas Alapítvány támogatásával jutott ki. Nehéz kezdet után, könnyebb volt a folytatás. A jelöltek egyre inkább belerázódtak a tábori életbe, igyekeztek eleget tenni önmaguknak és a kiképzőknek is. Az időjárás közben fenyegette a tábor lakóit, egész idő alatt nagy felhők keringtek az égen. Szerencsére olcsón megúszták, egy szélvihar és egy keményebb éjszakai zivatar zavarta meg csak a megszokott ritmusában zajló programot. A táborban összesen 150 résztvevő volt, majd a  végén 37 végzett segédőrsvezető, 48 őrsvezető tért vidáman, csillogó szemmel, elégedett arccal haza. Megszámlálhatatlan boldog és emlékezetes pillanat van a hátunk mögött! Kerekes-Salánki Orsolya st. 138. Wass Albert cs.cs. RMCSSZ - PR felelős

Vezetőképzés 2011 „Jó pihenést!” Így szól a gyakori elköszönés a kora nyári hónapokban, az iskolai szünidő előtt, vagy csak amikor meglátnak minket, amint nagytáskával a hátunkon indulunk el otthonról. Sokaknak valóban a pihenésről szól a nyaruk, de vannak olyanok is, akik megragadják a felszabadult napok kínálta lehetőséget, és arra használják ki, hogy valami többé váljanak. Ők a vezetőképző táborok résztvevői. Azok a cserkészek, akik idén nem sajnálták a fáradtságot, és nem tántorította el őket semmi attól, hogy ott legyenek július elején a Palást melletti Olvári-völgyben, és részt vegyenek a Segédőrsvezető-, Őrsvezető- vagy a Segédtisztképző Táborban, vagy épp a nagy segítséget jelentő Segítő Táborban és Kiscserkész Mintatáborban. A völgyben járva a parancsnokokat arról kérdeztük, hogy miben más az idei tábor, mint a korábbiak. Két-két táborlakót pedig arra kértünk, hogy jellemeze három szóval a tábort, és mondja el, hogy miért is érdemes részt venni abban a táborban.

16. Segédőrsvezető-képző Tábor Zachar Pál, táborparancsnok Az idei évben a jelöltek létszáma a tavalyihoz nagyon hasonló volt, akkor 31 jelöltünk volt, idén 29. Míg tavaly még nem voltunk felkészülve egy ilyen alacsony létszámra, az idei tábort teljesen átszerveztük, hogy erre a  létszámra üljön, átdolgoztuk a  programokat, a  sorrendeket. A  tavalyi évhez képest eltérés jelent a  törzs létszáma is. Valamivel kevesebben vagyunk, viszont egy kivétellel már mindenki maga is volt Segédőrsvezető-képző Táborban jelöltként. Az a  célunk, hogy csak képzett segéd-

őrsvezetők legyenek a törzsben, és nagyon jó úton haladunk efelé. Az idei táborban volt több újítás is, kipróbáltunk új módszereket, kipróbáltuk a túrázás, az előadások új formáját, és azt tapasztaltuk, hogy nagyon élvezték a jelöltek, és nagyon jól is

teljesítettek, úgyhogy az idei évben nagyon eredményes volt ez a vezetőképző munka. Radziwon Miklós, Komárom A SŐV: kitartás, önfegyelem, össze­ tartás Ez a tábor egy örök élmény számunkra. Az itt egy őrsben lévő segédőrsvezető-jelölteket, későbbi segédőrsvezetőket barátság fűzi majd össze a jövőben. Jó erőnléti edző ez a tábor, és nagyon sokat fejlődünk kitartás terén is. Bazár György, Kassa A SŐV: kitartás, tisztelet, munka Rengeteget tanulunk ebben a táborban, és nagyon jól összekovácsolja az embereket az együttműködés. A végén a sikerek óriási tapasztalatot jelentenek.

22. Őrsvezetőképző Tábor Bodzás Gergely, táborpa­rancsnok Az idei képzésen egy nagyon jó egyensúlyú hangulat alakult ki már a tábor elejétől, mert a jelöltek nagyon felszabadultak voltak. Nagyon jó társaság jött össze, akik egy hullámhosszon vannak, de mindeközben nem feledkeztek el arról, hogy itt a táborban teljesíteniük kell, bizonyítani rátermettségüket, az őrsvezetés, és a tábor követelményeinek a terén. Ennek a hangulatnak köszönhetően egy nagyon hatékony tábor alakult ki. Az idei őrsvezető jelölteken látszik, hogy elindultak egy úton, amelyen fejlődni szeretnének és ezt kellő komolysággal veszik. A tábor alatt tisztázódtak, remélem bennük is, azok a  hiányosságok, amelyekkel rendelkeznek, és ezt igyekezzük itt pótolni, illetve megadni az ahhoz szükséges tudást, hogy ezt a későbbiekben majd a tapasztalat útján ők maguk tudják pótolni. Száraz Bernadett, Tardoskedd Az ŐV: praktikus, élvezet, odafigyelés

Ha valaki őrsöt akar vezetni, vagy feljebb akar jutni a  cserkész ranglétrán, akkor ez a  tábor megadja a  szükséges alapokat. Különböző módszereket, technikákat lehet itt elsajátítani, amelyek megkönnyítik a  további munkánkat a  cserkészetben. Több emberrel megismerkedünk, akik a későbbiekben tudnak segíteni, ha úgy adódik. Megtanuljuk kezelni a  gyerekeket, a  kialakuló helyzeteket, problémákat, amiket lehet, hogy a tábor nélkül nem tudnánk. Greczmajer Péter, Szepsi Az ŐV: igényes, tanító, szeretnivaló Ez egy olyan tábor, ami nagyon sokat tud adni egy olyan embernek, aki majd a jövőjében olyan szerepet akar betölteni, hogy tanítson és átadjon valamit kiscserkészeknek, vagy nagyobb cserkészeknek. Segít abban, hogy megtanuljuk a módszerét annak, hogyan adjuk át úgy az anyagot, azt, amit meg akarunk tanítani, hogy az a legérthetőbb és legkönnyebb legyen a cserkészeink számára is, és a mi számunkra is.

5

Vezetőképzés 2011

Segédtisztképző Tábor 2011 Esse Bálint, táborparancsnok Az idei segédtisztképzőben két különlegességet tudok kiemelni. Az egyik az, hogy ilyen alacsony létszámmal még nem dolgoztam. Ennek minden hátrányával együtt látjuk az előnyét is: olyan intenzíven tudunk foglalkozni velük, és annyit tudunk beszélni egy-egy emberről, személyre szabottan, amire eddig nem volt idő, lehetőség. A  másik különlegesség az, hogy a tábor nemi összetétele a női irányba hangsúlyos, és ezáltal nagyon markánsan előjönnek a női vezetői értékek, amelyeket nem tudnak kompenzálni a férfi vezetői értékek. Ezáltal hangsúlyosabbá válik a gondoskodás, a  harmónia, az érzelmi alapú dolgok, és kisebb arányban tud megjelenni a férfi vezetői értékcsoport. Mindannyiunk számára ez egy érdekes tanulság, és nekem is jó tanulási folyamat. Zöld Erika, Ipolyság A ST: motiváló, megerősítő és inspiráló.

erővel töltik fel a  jelölteket, hogy ha vis�szamennek a csapatba, saját közösségükbe, akkor újult erővel, megerősödve tudnak dolgozni, és ez által előreviszik a csapatot.

Úgy gondolom, hogy azok a  jelöltek, akik ide érkeznek, azok már rendelkeznek nagyon sok cserkésztudással, cserkésztapasztalattal, és ez az a  tábor, ahol ezeket megerősítik. Nagyon sok minden letisztázódik, kiderülnek a miértjei a dolgoknak, és a hogyanra is ugyanúgy választ kapnak. Amellett, hogy az eddig megszerzett elmélyítik, nagyon sok új inspirációt gyűjthetnek egyrészt a tábor vezetői által, másrészt a többi jelölt által, akik együtt vesznek részt ezen a  képzésen. Úgy gondolom, hogy az itteni élmények olyan motivációval, akkora

Antal Attila, Muzsla A ST: mozgalmas, fárasztó és ötletekkel teli. Azért fontos egy cserkész számára a Segédtisztképző Tábor, mivel ez egy következő lépcsőfok a cserkészetben az őrsvezetés után. Itt meg lehet tudni a saját határainkat, a saját korlátainkat, amelyeket más élethelyzetekben, életvitelben nem tudna meg az ember. A tábor fontosságának másik része az a tudás a cserkészeten belül, amelyet itt meg lehet szerezni, ami magasabb szintű, mint az eddig megszerzett tudás, és nélkülözhetetlen, ha az ember vezetőként szeretne a csapatában működni.

3. Segítő Tábor Gál Erik, táborparancsnok Két fő különbséget emelnék ki az idei táborral kapcsolatban. Látszik a létszám, többen vagyunk, és ennek köszönhetően nem is vagyunk annyira fáradtak. Idén sok mindenre tudatosan készültünk, pl. a képek a „Louvre”-ban, az építmények előre ki voltak találva, hogy mik lesznek, a keret nem spontán alakult, hanem úgy jöttünk ide, hogy franciák leszünk, és előre elkészültek a pólók is. Számomra az, hogy a  VK táborokért dolgozunk, kikapcsolódás a  mindennapi realitásból, felfrissülés a szellemi tevékenység alól. Kaland, szórakozás, a sok munka mellett persze, és az egész közeg jónak hat. Van egy varázsa, hogy a mi táborunk tagjai ugyan már nem VK-sok, de belelátnak, hogy mi hogyan zajlik. Borka Andrea, Kisgyarmat A SETA: jókedv, szolgálat, segítőkészség Szerintem ez egy olyan dolog, amit minden cserkésznek egyszer át kell élnie. Nem csak a  dolog egyik végét látja, hogy milyen jó, hogy táborozhatok, hanem belelát abba a sok munkába, ami egy-egy tábor, és még inkább a vezetőképző táborok mögött áll. Itt lehet megismerni az érem másik oldalát.

Cserkész 2011/7–8

6

Szeif József, Bős A SETA: kihívás, kitartás, társaság Kihívás, mert kihívás itt alkotni. Ez nem olyan, hogy pihenő, este elalszol és reggel valamikor 8 tájékán kimászol az ágyadból, hanem 6-kor kirugdosnak, jó esetben kapsz kávét és dolgozz, dolgozz és dolgozz. De megéri dolgozni, mert tízedik napon mondhatom, hogy nagyon jó érzés itt lenni. Kitartás, mert kötélidegek kellenek sokszor, mert sok különböző emberrel vagyunk összezárva. Kitartás kell ahhoz, hogy hatékonyan működjünk együtt. A  jellembeli különbségeket vagy el kell nyomni, vagy meg kell szüntetni, hogy össze tudjunk dolgozni. Társaság azért, mert szerintem életem egyik legjobb táborát élem most itt, először vagyok SETA-ban, és ez fenomenális érzés, nem akarok hazamenni, megmondom őszintén. Hihetetlen fáradt vagyok, itt lefeküdnék a  padra, és el is aludnék, de egyszerűen van egy olyan érzésem, hogy nem akarok hazamenni. Az jöjjön SETA-ba, aki szeret dolgozni, és aki meg akar egy kicsit változni jó irányba. Mert a SETA megváltoztat, megtanulsz viszonyulni az emberekhez, megtanulsz hatékonyan dolgozni, nálunk ez a jelszó. Ha nem lennénk hatékonyak, nem állna össze ez a tábor.

Nagytábor

Munkácsiak a Munkács altáborban

Az év táboraként beharangoztatott Szlovákiai Szövetségi Nagy­ tábor valóban az év egyik legjobbb tábora volt, amelyen a KáMCsSz 5 szerencsés cserkésze is részt vett.Vendéglátóink nagy szeretettel fogadtak, noha a nyitóünnepségről lemaradtunk. A tábor maga Ipolynyék település melletti Csali-völgyben volt megrendezve július 25. és augusztus 3. között, és közel 600 cserkész vett részt rajta. Pontosan a nagy létszám miatt volt szükség több altáborra. És mivel a kuruckor és a Rákóczi-szabadságharc volt a tábor keretmeséje, ezért, természetesen a hat altábor, a Habsburg hatalom alól felszabadított öt felvidéki (Érsekújvár, Léva, Kassa, Trencsén, és Nyitra) várról illetv a várunkról, Munkácsról kapták nevüket. A mi kontingensünk olyan megtiszteltetésben részesedett, hogy itthonról Munkácsra mehettünk. Persze, amikor össztábori programoknál megkérdezték, hogy honnan jöttünk, és mi válaszoltunk, hogy Munkácsról, akkor csak legyintettek, és annyit mondtak: „Jó, jó, Munkácsról, de a táborba honnan jöttetek?” – és persze voltak, akik nem hitték el, hogy tényleg munkácsiak vagyunk, de ha mégis, akkor meg azt firtaták, hogy mennyire veszélyes az ukrán maffia, és, hogy ott vannak mindenhol (hát én még nem találkoztam velük, legalábbis nem tudok róla). Az altáborunkban kissé nehezen ment a beilleszkedés, mivel a legtöbben már ismerték egymást, de a kezdeti nehézségek ellenére a második napra sikerült összehaverkodni szinte mindenkivel, akkor is, ha nem tudtuk megjegyezni a neveiket. Kb. ekkorra tehető a körletünk teljes felépítése, és az is, hogy a kapunk megroggyant, az egyik napostiszt terhelési tesztje során (mivel ráugrott a saját „pehelysúlyával”). Nagyon fontos megjegyezni azt is, hogy egész tábor alatt, mindenki szenvedett a vöröshangyáktól, hiszen a rét, ahol voltunk tele volt velük, sőt a sátrunk környékén legalább két bolyuk volt. Hát igen, amíg mi idehaza a szúnyogoktól, addig a szlovákiai cserkészek a hangyáktól retteghetnek! Olyan szemtelenek voltak ezek a cseppet sem barátságos állatkák, hogy még a zuhanysátorban, tusolás közben is csiptek, ahol értek. De természetesen ez sem árnyékolta be a szabadtéri programok hangulatát, amelyeket néha szakadó eső-

ben, vagy a tűző napon kellett végrehajtanunk. Mint a portya, amelyen a Gazdasszony őrs (azok mi voltunk) az egyik lévai lány őrssel együtt indult, és ahol nem csak sültünk a forróság miatt, de olyan zuhé szakadt a nyakunkba, hogy az esőkabátok ellenére bőrig áztunk, azután pedig a sárban dagonyáztunk. Sőt, még el is tévedtünk, de ennek ellenére is az első lány őrs voltunk (csak megjegyzem, minket indítottak ötödiknként, és hat őrs volt).

Számomra a legnagyobb élmény a Sportnap, a Vásár és a Cserkésznap volt. Ilyenkor az egész tábor a Központi Rétre ment, ahol érdekes programokkal vártak minket, mint például: billogozás, fafaragás, babzsák készítés, arcfestés, különböző sportok és érdekes előadások. És tényleg, mindenki ott volt, kicsik és nagyok, újoncok és öregcserkészek. Fantasztikusan jó volt! Számomra érdekesség volt az is , hogy a tábornak saját napilapja (’Raklap’) is volt, amelyet minden zászlófelvonásnál meg is kaptunk, és a mi őrsünk is írt pár cikket, ezek bele is kerültek a lapba. De a legmeglepőbb a Nyitrai Mozi volt, ahol levetítettek egy túlélésről szóló filmet, és az altáborunkból két őrs is részt vehetett rajta (és kaptunk popcornt is ). De egyszer minden jónak vége, így a tábornak is. Fájó szívvel hagytuk ott a táborhelyünket, ahol majdnem két hetet töltöttünk, és könnyes búcsút vettünk új barátainktó l(de a legtöbbjükkel természetesen tartjuk a kapcsolatot...az Internet csodája). Remélem, hogy a következő SzNT legalább ilyen jó lesz, és, hogy azon is részt vehetek. Kizman Viktória, Munkácsi 1. sz. Zrínyi Ilona Cserkészcsapat

9

Nagytábor

600 ember – 600 cserkész – 600 lélek Iván atya nemcsak a bajuszversenyben ért el előkelő helyezést, hanem a IV. Szövetségi Nagytábor lelki életének motorja, a  lelki programok fő koordinátora is volt. Most vele együtt visszatekinthetünk a tábor lelki életére. Valóban, az SZMCS életében az idei ipolynyéki IV. Szövetségi Nagytábor volt az első olyan, amelyben gondos figyelmet biztosítottak a szervezők a cserkészek lelki igényeire is, hiszen a nyitó-, a  vasárnapi- és a  záró szentmisén kívül hétköznapokon is lehetőség nyílt római katolikus szentmisén, ill. református istentiszteleten való részvételre. A szentmisék más-más altáborban, az istentiszteletek a központi réten kaptak helyet. Mivel inkább az előbbiről vagyok hivatott beszámolni, elmondhatjuk, hogy az öt altáborban bemutatott reggeli szentmise – 6.30 órakor – nemcsak az aktuális altábor cserkészeit húzta ki kora reggel a hálózsákból. Más altáborok lakói is „rákaptak” a lehetőségre beálltak – a néha szemergő, máskor zuhogó esőben – a nagysátor alá, ahol a szentmisét ünnepeltük. Az esti tábortűzi készületek alatt meglátogattuk Varga Zoltán szalézi atyával, (aki a  Vajdsági Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke is egyben) azt az altábort, ahol másnap szentmisét szolgáltunk, lehetőséget nyújtva a  szentgyónásra, lelki beszél-

A nap cserkészei Balázs Attila dolgos, megbízható rover, akit egész biztosan nem találsz a  sátorban fekve, kivéve persze az éjszakát. A szepsi 12. számú Bercsényi Miklós cserkészcsapatból ér­ kezett Léva altáborba. –  Hogy érzed magad itt a táborban? –  Nagyon jól érzem magam, eddig min­ den úgy sikerül, ahogy elképzeltem. Vegyes őrsben vagyok, nagyon tetszik, hogy nem csak szepsiek vagyunk, hanem máshonnan is, kürtiek, nyékvárkonyiak az őrsben. Örülök, hogy új embereket ismerek meg napról napra, és együtt jobban megy a munka is. Nehéz a roverkedés, de örülök, hogy másokat is boldoggá tehetek. –  Mit csinálsz roverként az altábo­ rodban? –  Most éppen egyik helyről a  másikra szaladgálok, és próbálok mindenhol ott lenni. Ásni, gereblyézni, és minden, ami kell, fizikai munka többnyire. –  Számoltad, hány gödröt ástál már ki ebben a táborban? –  Hát, nem számolom, de vagy ötöt biz-

Cserkész 2011/7–8

10

getésre. Az igény láttán örömmel állapítottuk meg mindketten, hogy ennek a  szolgálatnak van helye, és kell, hogy helye legyen a cserkésztáborokban. Nagyszerű élmény volt az egyik altábor zászlófelvonásánál, hogy a zsarátnok (tűzfelelős) és a napszámos (szolgálatos) őrsök mellett bibliások is teljesítettek szolgálatot, akik az reggeli és esti imádság vezetését vállalták magukra az altáborukban. Trencsén altábor színes forgószínpadi programjában a  cserkészek lelki igényeit érintő kérdéseire két cserkészlelkipásztor igyekezett válaszolni. Kassa altábor vezetésének feladatát Halász Imre atya, cserkésztiszt vállalta magára. A családos altáborban Lépes Lóránt atya teljesített szolgálatot két napon keresztül. S este, miután a  gyerekzsivaj alábbhagyott, a szülők is töltekezhettek a  közös imádság és lelki beszélgetések által. Köszönet a  helyi plébános úrnak is a szíves vendéglátásáért és támogatásáért! A NT ideje alatt két református lelkész és 10 római katolikus pap vette ki részét a szolgálatból, ezzel is hozzájárulva a Nagytábor – a nagy élmény idei arculatának és hangulatának kialakításához. Hálás köszönet szolgálatukért. Deo gratias! Borka Iván atya

Válogatás a RakLap interjúrovatából

tos. Plusz a tábortűzhely, a latrina… Nem tudom pontosan. Gál Peti Nyitragesztéről – jelenleg az Érsek­ újvár altáborban tölti napjait. Egy igazi „vasc­ serkész”, aki nem bánja, hogy esőben kell mé­ táznia, vagy akár kaput építenie. –  Hányadszor vagy nagytáborban, és mi az, amiért úgy gondoltad, hogy érdemes ide eljönni? –  Most vagyok másodszor nagytáborban. És, hogy miért is érdemes? Egyszerűen azért, mert szeretek cserkészkedni. Szere­ tem a táborokat, sok az ismerős, jó a buli, közösen jól elbeszélgetünk, ismerkedünk, és mert barátokat szerzek. –  Vannak az altáborotokban résztve­ vők a  külföldi magyar cserkészszövet­ ségekből is. Sikerült már valakivel meg­ ismerkedned? –  Igen, sikerült már megismerkednem az erdélyi csapat több tagjával is. Nagyon jól kijövünk egymással. Szinte olyan, mintha már régebb óta ismernénk egymást. –  Így a harmadik napon már biztosan

kiderült, hogy valamit otthon felejtettél. Ha igen, mi volt az? –  Hát, így hirtelen nem jut eszembe sem­mi. Egy dolgot talán mégis: a  Bibliá­ mat. És több tudást kellett volna hoznom Rákóczi Ferencről, meg az egész kuruc korszakról. –  Ha a  tábor végéig esne az eső, itt ma­radnál, vagy elgondolkodnál azon, hogy hazamész? –  Persze, hogy itt maradnék. Egy tábor ezzel jár. Ez is csak egy próba, amit le kell győzni, és megmutatni, hogy mi akkor is kitartunk. Az öregebb cserkészeknek ez már természetes. Ha fiatalabb volnék, lehet, hogy elgondolkodnék rajta, hogy hazamegyek. Munkács várában Czikó Zsoltot fogjuk meg­ interjúvolni. –  Úgy tudom, a te kezed munkáját dicséri Munkács várának kapuja is. –  Igen, az is. –  Miért pont ezt a formát választottátok, ki volt a kreatív kigondolója?

Nagytábor

–  Zoli és Maros volt. Felmentünk az er­ dőbe, lehurcoltuk a  fákat, megkötöztük, kábé két óra alatt kész is volt. –  Táborunk II. Rákóczi Ferenc korát idézi. Milyen kép alakult ki benned a fejedelemről? –  Nagyon megérintett ez a  nagy magyar államférfi. Sajnos, felületes történel­mi isme­retekkel érkeztem a táborba. Ha haza­ me­g yek, ezeket mindenképp szeretném felfrissíteni.

Mai interjúalanyunk Dékány Niki, aki Nyitra altáborban él. A IV. Szövetségi Nagy­ t­­ábor történetében az első lány, akiből Nap Cserkésze lett. –  Mit kellett feladnod, hogy itt lehess? –  A szabadidőmet, a munkámat, és egy csomó kényelmes dolgot. De számomra ez nem lemondás, nem nagy áldozat. Már nagyon vártam, hogy eljöhessek a Szövetségi Nagytáborba. Tele vagyok energiával, és szí­ vesen foglalkozom az őrsömmel. –  Az előbb az akadályversenyen találkoztunk. Milyen programok tetszenek itt a Nagytáborban? –  Nagyon szeretem a népi játékokat. És nagyon tetszett az új típusú számháború is. Jó volt, hogy mindenkinek megvolt a szerepe, és több taktikát kellett belevinni, és vissza is lehetett menni kiesés után. Felejthetetlen élmény volt a sportnap, megtanultam három labdával zsonglőrködni. Az önkéntes munka is jó volt. Sikerült kitakarítanunk a  cserkészház környékét. Örülök, ha a munkámnak van látszatja. –  Megtennéd, kérlek, hogy bemutatko­ zol nekünk és elmondod, melyik altábor­ ból és melyik csapatból vagy? –  Igen, Fejes Réka vagyok a  Trencsén altáborból és a  16. sz. Széchenyi István cserkészcsapatból vagyok. –  Hogy telnek a napjaid itt a nagytá­ borban? –  Most már egyre jobban, az első napok kicsit kényesek voltak, de egyre jobban élvezem. –  Mi az, ami változott, ami miatt egyre jobban tetszik a nagytábor? –  Hát az első napok, mikor a körletépítés van és a  sátorállítások, sok a  munka, kevesebb a szórakozás – nem szeretem ezeket a részeket. De lassan befejezzük a körleteket és többet játszunk, szórakozunk, beszélgetünk, stb. –  Ti ma voltatok akadályversenyen? Mesélnél erről, hogy milyen volt?

–  Elég hosszú volt. Hetedikként indultunk, olyan nyolc akadály lehetett, elég sáros volt a terep, de ki lehetett bírni, nekem nagyon tetszett. Két altábor volt összevonva, mi a kassai fiúkkal voltunk együtt. –  Hallottam, hogy ma fogod vezetni életed első tábortüzét. Hogyan készültél, mennyire izgulsz, milyen tűz lesz, mi lesz a témája? –  Nagyon izgulok, tegnap kezdtük el meg­szervezni az egészet. A cirkusz a téma, de nem akarjuk azt csinálni, hogy az unalmas – akrobata, bohóc, és hasonló – jelentekkel legyen tele, hanem megpróbáljuk egy kicsit feldobni szokatlan jelenetekkel. Remélem jó lesz. Mit mondhatnék még erről a  tűzről? Félek tőle, mert még sose csináltam ilyet, azt tervezték a  nagyobbak, hogy bedobnak a mélyvízbe, de remélem, nem teszik meg ezt velem, nem kell egyedül csinálnom. A jelenetek már megvannak, az a lényeg.

A mai nap cserkésze Bartalos Bálint lett, az alakuló felsőszeli cserkészcsapat tagja, aki az idén nyáron szerezte meg a segédőrsvezetői képesítést. –  Hogy tetszett a  mai nap, a zsib­ vásár? –  Hát, a  mai nap nagyon tetszett, amiatt, hogy itt találkozhattam SÖV-ös barátaimmal is. A  zsibvásár magában is egy nagyon jó ötlet volt, hogy tudtunk itt dolgokat egymással cserélgetni. Az egész program bejött, főleg a nagy népi játék. –  Mit sikerült cserélned a vásáron? –  Sikerült több embernek örömet szereznem, egy kislánynak cseréltem egy lovacskát, aminek nagyon örült, illetve a  huszonegy éves Marcinak cseréltem egy plüssmacit. –  Száraz ruhád van még? –  Száraz még van, de tiszta az már nincs.

–  Mi az, ami leg jobban fog hiányozni a táborból? –  A barátok, az esti tábortüzek, a jelenetek, hogy a természetben lehetek kint a nap 24 órájában. De a legfontosabb ezek közül a barátok, cserkésztestvérek.

–  Gábor, Andi, mi is pontosan az EÜtím feladata itt a Nagytáborban? Balogh Gábor: Elsősorban a  gyerekek egészségügyi ellátása a  feladatunk, ha megbetegszenek, megvágják az ujjukat és hasonló kis sérüléseket szereznek, esetleg, ha bármi komolyabb baleset történik, szintén elsősegélynyújtásban részesítjük őket. Fontosnak tartjuk, hogy egy majd 600 fős táborban legyen egy ilyen egészségügyi csapat. –  Hányan vagytok a csapatban? Borka Andi: Nyolcan, de hatan vagyunk itt, mert a  főnök urunk (Dudich Tamás-a szerk. megj.) nem tudott eljönni, illetve egy tagunk most kint van Ukrajnában. –  Az EÜ-tím nem csak a Nagytáborra állt össze, jól tudom? –  Igen, Nagytáboron kívül is működünk. Negyedévente egyszer találkozunk, képzéseket tartunk saját magunknak, illetve most júniusban tartottunk egy képzést az egyes altáborok egészségügyi felelőseinek. B.G.: Idővel szeretnénk akkreditáltatni a  kurzusainkat, hogy más csapatoknak is tudjunk előadásokat, képzéseket tartani, valamint nem csak cserkészeknek, hanem más szervezeteknek is akár. B.A.: Az elsődleges kiindulási pont az volt, hogy lefedjük a Nagytáborban az egészségügyi ellátást, a jövőbeli tervek pedig azok, hogy hétvégi képzéseket tartsunk. –  Jelenleg mennyi sérültet, beteget lát­ tatok el a tábor ideje alatt? B.A.: 82-es beírásnál tartunk, abból felefele arányban betegség és sérülés. –  Mi volt a legkomolyabb esetet? B.A.: Most jön az a mondat, hogy az orvosi titoktartás nem engedi meg, hogy… Kimondottan olyan eset, hogy mentőt kellett volna akár hívni, lekopogom, nem volt, de voltak esetek, hogy be kellett menni a sürgősségire. –  Milyen beosztásban, szolgálatban dol­goztok? –  Napi 24 órás szolgálatok vannak. Fel­ váltva, kettesével vagy hármasával vagyunk beosztva. –  Hogy szól a szlogenetek? –  Ha gyötör a  kín, ellát majd az EÜtím.

11

Lovagok tábora

KáMCSSZ

Az idén egy június végi reggelen valami különleges dologra lehettek figyelemesek Munkács városának lakói: sok zöldnyakkendős fiatal igyekezett hatalmas hátizsákokkal keresztül a városon. Nem akárhova indultak ők, az egy hetes nyári csapattáborukba siettek az ifjú cserkészek. Reggel 10 óra előtt már mindenki a busz előtt toporzékolva, nagy izgalommal várta az indulást. A munkácsi 1. számú Zrínyi Ilona cserkészcsapat és a nagyszőlősi 6. számú Sólyom cserkészcsapat közösen kezdte meg csapattáborát egy Fedelesfalva feletti gyönyörű erdővel szegélyezett réten június 28-án. Megérkezés után nem volt idő pihenésre, mert azonnal belekezdtünk a táborhely kialakításába, sátrak felállításába. Már az első nap sok érdekes dologban lehetett részünk. Este, nagy megelepetésünkre, vendég érkezett a  tábortűzünkhöz, egy lovag, akinek a  nagyszerű ajánlatára nem tudtunk nemet mondani: csatlakoztunk becses királyának seregéhez, és ennek fejébe egy hét alatt lovagot nevelt belőlünk.

Fokozatosan ismerkedtünk meg a középkori lovagok életével, lovagrendekbe szerveződtünk, pajzsokat készítettünk. A lovagrendek vezetői felesküdtek a király védelmére, a következő mondatot ismételve: „Lelkem az Istené, életem a királyé, a becsületem az enyém.”

rálynéjával és egész udvartartásával. Egy délután pedig furcsa zajra lettünk figyelmesek, lovagunk a kíséretével egy fiatalasszonyt vezetett végig a táboron megkötve egy kötélen. Szegényt boszorkánysággal vádolták, és máglyára akarták vetni, de nekünk sikerült megmenteni az alaptalanul megvádolt áldozatot. Nem csak a programok alkalmával éreztük jól magunkat, őrsi időben is sok szép pillanatot élhettünk meg. Örömmel sorakoztunk a  konyha előtt ebéd- és vacsoraidőben, a  napok múlásával ugyanis étvágyunk is egyre nagyobb lett. Külön vártuk azokat a  délutáni perceket, amelyeket az irodalomnak áldozhattunk ódáinkkal.

Cserkészeink vidámsága töretlen volt, a  nap minden részében csatakiáltásoktól és dalolástól volt hangos az erdő, a  mező, még akkor is, amikor vasárnapra elért bennünket az eső. Nos, amire biztos emlékezni fogunk, az a tömérdek csapadékmennyiség, ami több napon át hullot nyakunkba égi áldásként. Azok az újoncok, akik tapasztalatlanul végigcsinálták ezt az esős tábor, biztos megállják majd a helyüket bármilyen más táborban is. A hűvös levegő és a vízes fű ellenére mindig voltak mosolygós arcok a táborban. Az ügyes őrsvezetők mindent elkövettek, hogy ne lankadjon cserkészeink víg kedélye. Ennek ellenére, az időjárás viszontagságai miatt a tábort így is egy nappal hamarabb kellett elhagynunk. Összekovácsolta kis közösségünket ez a hat nap, új barátságok kötödtek, újoncaink bebizonyíthatták rátermetségüket, cserkészeink sok új tapasztalattal gazdagodhattak. Az tábor utolsó zászlólevonása után végül hazaindultunk. A ví­ zes ruhán kívül sok élményt is vittünk magunkkal. És bár szomorú volt az elválás, vigasztalást nyertünk abban: jövőre is lesz cserkésztábor... Gajdos Zsuzsanna st

Árpád-fejedelem Díjat kapott a KáMCSSZ Sok új ismeretre tehettünk szert és gazdagíthattuk cserkész tudásunkat is. Hasznos dolgokat tanulhattunk a  tűzrakásról, csomózásról, tájékozódásról, jeladásról, eszközhasználatról. Ha elfáradtunk, énektanulás közben pihentethettük fáradt tagjainkat. Vidám élményekkel gazgdagodtunk, amikor lovagunk harci játékokra hívott bennünket, megismerkedhettünk kedvenc elfoglaltságaival, a métával és a számháborúval. Két nagy csapatra osztott bennünket, így küzdött meg egymással a Pozitív és a Negatív csapat. Majd, miután bizonyítottuk rátermetségünket, elvezetett királya elé seregszemlére, aki hatlamas trónján várta a  népét ki-

Cserkész 2011/7–8

12

A Magyar Művészetért Díj kuratóriuma a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetségnek Árpád-fejedelem díjat adományozott, melyet a munkácsi várban, ünnepélyes külsőségek között, az Ismét Vereckénél c. Rákóczirockballa ősbemutatója előtt adott át Gubcsi Lajos, a kuratórium elnöke Popovics Pálnak, a KáMCSSZ elnökének .

Jubileum A következő oldalakon a Cserkész 2010. 13. számából nyomdahiba miatt kimaradt oldalakat közöljük. A magyar cserkészet 100 éves évfordulója alkalmából így teljes terjedelmében megjelenik egy képzelt interjú a cserkészet kezdeti idejéből, nagy cserkészvezetőinket bemutató arcképcsarnok, valamint egy mókás cserkészleírás is.

Képzelt interjú az első magyar cserkésszel Hitetlenkedve lépek be az alagsori hely­ ségbe. Néhány napja egy névtelen üzenetet kaptam, miszerint, ha ebben az időpontban megjelenek itt, akkor lehetőségem nyílik ta­ lálkozni az egyik első magyar cserkésszel. Ez teljességgel lehetetlen, gondoltam magamban, de a  kíváncsiságom nem hagyott nyugodni. A  félhomályban is látom, hogy egyedül va­ gyok a teremben, egy hatalmas szerkezettel az egyik sarokban, amiből mindenféle vezetékek és tartályok látszanak ki. Rajta egy felragasz­ tott papír cetli: „Fél órád lesz a találkozásra.” Belépek a  gépezetbe, és hirtelen egy villanás támad, és kint találom magam az utcán, egy újságfeliraton pedig meglátom, hogy az idő­ pont 1912. Egy fiú suhan el mellettem, zöldes barna ingben, térdzokniban és rövidnadrágban, nyaka körül pedig zöld cserkésznyakkendő­ ben. Élnem kell a lehetőséggel, utána indulok és megszólítom. –  Szervusz! –  Szia! Miért nézel rám ilyen furcsán? –  Á, semmi, csak tudod ismerős nekem a rajtad lévő ruha. –  Valóban? Ez egy vadonatúj scout egyenruha, egyenesen Angliából. Tegnap

kaptam meg Pistától. Talán csak nem te magad is cserkésző vagy? –  Mondhatjuk, hogy az vagyok. De milyen Pistát említettél? –  Kánitz Istvánra gondoltam. Három évvel felettem jár a gimnáziumban, és ő az őrsvezetőm. Vele kezdtünk el scoutolni. –  És ő honnan szerzett erről tudo­ mást? –  Azt mesélte, hogy egy angol ismerőse adott neki egyszer egy könyvet, amelyet Lord Robert Baden–Powell írt, Scouting for Boys a címe. A Pista pedig ezt a könyvet kiolvasta oda-vissza nem is tudom hányszor, és most ez alapján cserkészik velünk együtt. Egyébként Lord Baden Powellnek tavasszal írtunk egy üdvözlőlapot a születésének a napja alkalmából. A Pista ötlete volt ez is, és mind aláírtuk, és elküldtük egész Angliába, és képzeld, választ is kaptunk rá. –  Egyenesen Angliából? –  Annál sokkal messzebbről, Ausztráliá­ ból. Bi–Pi, ahogy az angol scoutok nevezik őt, egy nagyon kedves levelet írt, amiben buzdított minket a  cserkészésre,

és azt is megígérte, hogy hamarosan Ma­ gyarországra látogat. Rövid időre rá pedig egy nagy küldeményben rengeteg angol cserkészfelszerelést kaptunk. –  A ruhákat, amiket rajtad látok, igaz? –  Így van. Különböző méretű ingeket kaptunk, nekem pont egy kisebb jutott, de szerencsére csak az ujjuk hossza eltérő, én meg azt úgyis feltűrve hordom, mert nem vagyok egy fázós legény. De nem csak ingeket és nadrágokat küldtek. Kaptunk igazi scout sípokat is, amelyek sokkal szebben szólnak, mint a Lornyai tanár úr sípja a tornaórán. Már el is kezdtük a sípjelek a megtanulását. És kaptunk még professzionális bicskákat is, és néhány nagyobb edényt is, de azokat még nem próbáltuk ki. –  Ha jól sejtem, akkor a  nemsokára beköszöntő nyáron telítődnek majd meg azok az edények? –  Pontosan. Bár én még akkor nem scoutoltam, de a  Pista néhány osztálytár­ sával tavaly nyáron két hétig kint volt a Dunán fekvő Háros-szigeten, és teljesen egyedül kint éltek a természetben. Maguk raktak tüzet, odakinn főztek, megfigyelték az ottani növényzetet és állatokat. És persze együtt olvasták Baden–Powell könyvét. Nagyon remélem, hogy idén is megyünk a  szigetre, és akkor ezek a  főzőedények nagyon jó szolgálatot tesznek majd, hogy megtöltsük a bendőnk. –  Hányan vagytok ilyen zöldnyak­ kendősök? –  Pistán kívül még kilencen, akik rendszeresen találkozunk kéthetente, és őrsi találkozót tartunk. Mi vagyunk a Farkas őrs, a  tanáraink szerint azért, mert az iskolai szünetekben mi visszük a  prímet az ordításban, de valójában közösen választottuk ezt a nevet, mert mindannyiunknak tetszik ez a fenséges állat. És mert mi is egy falkában vagyunk. –  És mivel foglalkoztok cserkészként? –  Amikor csak tehetjük, kimegyünk

15

a budai hegyekbe, erdőkbe, és ott figyeljük meg a  természetet. Versenyzünk, hogy ki tud több madárfüttyet felismerni, utána pedig megpróbáljuk utánozni a hangjukat. Vagy a múltkor például a nyomokat figyeltük meg, de volt már olyan is, hogy apró tüzeket raktunk, hogy rájöjjünk a „megfelelő tűzmag megrakásának minden fortélyára”, ahogy Pista mondta. –  Télen is kijártatok a szabadba? –  Ugyebár, hócsatázni nem lehet bent az iskolában?! De az őrsi találkozások egy részét azért bent szoktuk tölteni, mert senkinek sem hiányzik egy tüdőgyulladás. Ilyenkor memóriajátékokat játszunk, morzejeleket tanulunk meg, vagy épp csillagképeket ismerünk meg. De sokszor beszéltünk a Scouting for Boys tartalmáról is.

Jubileum

–  Az alapján, amit meséltél ez egy nagyszerű dolog. Biztosan sokan akarnak csatlakozni hozzátok. –  Az iskolában nagyon irigyek ránk, főleg amióta megjöttek az egyenruhák, és állandóan abban mutatkozunk. Viszont olyan is volt már, hogy az utcán utánunk kiabáltak, hogy angol-utánzó világfik vagyunk, és semmi keresnivalója a  cserkészőknek a  magyar nemzet fiataljai között. Egy alkalommal pedig még kővel is megdobáltak. –  Ennyire durva volna a helyzet? –  Szerencsére azért nem ez a  jellemző. Általában csak a  csendes vagy a  kevésbé csendes kíváncsiskodás tör elő az ismeretlenekből. Mindannyiunknak új dolog a  scouting, aki pedig csak innen-onnan hallott róla

Az első magyar cserkésztörvény tíz pontja 1. A cserkész becsületében mindenkor bízni kell. 2. A cserkész hű koronás királyához és hazájához. (1913ban kiegészítve: ... és vallásához) 3. A cserkész kötelessége, hogy hasznossá tegye magát és segítsen másokon. 4. A  cserkész mindenkinek barátja és testvére minden más cserkésznek, bármely nemzethez, társadalmi álláshoz (1913-tól: „társadalmi osztályhoz”), vagy vallásfelekezethez tartozzék is az. 5. A cserkész lovagias mindenkivel szemben. 6. A cserkész barátja az állatoknak is. 7. A  cserkész feljebbvalói parancsának kérdezés nélkül, feltétlenül engedelmeskedik. 8. A cserkész mindig vidám. 9. A cserkész takarékos. 10. A cserkész tiszta gondolatában, szavában és tettében. (1912) Cserkész 2011/7–8

16

pletykákat nem is tudhatja, hogy mennyire fontos és igenis nemzeti is az, amit mi hétről hétre csinálunk. Hiszem, hogy idővel a  magyar társadalom jobban megismer minket, egyre többen leszünk cserkészők, és beteljesíthetjük Bi–Pi céljait, és embertársaink hasznára válhatunk.

Épp helyeselni akartam, hogy biztosan így lesz, amikor megint egy nagy villanást lát­ tam, és újra ott voltam az alagsori helységben. Letelt a fél óra. Életem egyik leghihetetlenebb fél órája. Szinte kábult voltam, de mielőtt kimentem az utcára, ráírtam a  szerkezetre ragasztott cetlire: Köszönöm! Jó munkát! Bodzi

Az első magyar cserkészinduló Vígan fiúk, cserkész fiúk, Föl a fejet merészen, A lábunk lépjen peckesen, Szemünk a magasba nézzen. Jó sas madár büszkén repes Az őrsünk zászlaján A cserkész bátor és derék, Gyengéd, erős, vidám. Vígan fiúk, cserkész fiúk, Föl a fejet merészen, A lábunk lépjen peckesen, Szemünk a magasba nézzen. (1920)

Jubileum Magyar cserkész elődeink arcképcsarnoka

Szilassy Aladár, a  magyar cserkészet egyik elindítója

Sík Sándor, a cserkészinduló és a Magyar cserkészvezetők könyve szerzője

Králik László, a cserkészet névadója

Kisbarnaki Farkas Ferenc, a  világháború utáni emigrációs cserkészet fő koordinátora

Teleki Pál, főcserkész, a gödöllői jamboree táborparancsnoka

Sztrilich Pál, az első magyar cserkészpark megvalósítója

Lindenmeyer Antónia, a  magyar leány­ cserkészek első elnöke

Bodnár Gábor, a külföldi magyar cserkészet vezetője a  magyarországi kommunizmus évei alatt

Márton Lajos, a magyar cserkészet rajzolója

17

A cserkész

Jubileum

Tréfás természetrajz A cserkész az ember egyik alosztálya. A gerincesek közé tartozik, sőt egyike leg­ gerincesebbeknek. A bölcsőből kikerülve ő is, mint minden ember, először járni tanul, majd iskolába megy, ahol kék pántlikát kötnek a  nyakára. Ebben az időszakban „farkaskölyök” a  neve. (Valószínűleg azért, mert mindig üvölt.) Amint növekszik és erősödik, naprólnapra komolyabb lesz, megtanulja a szabályokat, a  kék pántlikát zölddel cseréli fel, és megkapja a  szépen hangzó „cserkész” nevet. A cserkész szeges sarokkal kezdődik és felül csúcsban végződik. A  hátán púpja van, de nem olyan, mint a  tevének, hanem élelemmel és felszereléssel tele púpja. Közönségesen hátizsáknak hívják. Derekán szíjjal kétfelé van osztva. Alul térdnadrágot és csíkos lábszárvédőt hord, felsőrészét pedig betakarja, hogy a szúnyogok ne csípjék meg. Nyakán zöld csík szalad körül, amely elől a mellen folytatódik, és hogy le ne essék, bőrkarikával van megerősítve. Oldalán bicska lóg, amelyet igen sokféleképen tud használni. Fát vág, fűrészel, lyukat fúr, kenyeret szel és földet ás vele, néha azonban a kezét is megvágja. Ha a bicska elvész, a  cserkész szomorú és addig pityereg, míg másikat nem kap. Kedvenc tápláléka a gulyás és a pörkölt, de kényszerűségből megeszi a mákos tésztát és a  sárgarépa főzeléket is. Előbbitől mélyen alszik, az utóbbitól pedig szépen fütyül. Időnként próbának teszik ki az öregek a fiatalokat, s aki megfelel, külön jelvényt kap. A lustákat és tehetségteleneket kiküszöbölik soraikból. A rendetlenségnek nincs helye a cserkészek között. Ha egy-egy cserkészről hiányzik egy gomb, nem a gombot varrják fel rá, hanem a gombhoz keresnek egy rendesebb cserkészt. A rendetlent szélnek eresztik. A cserkész szereti a társas életet. Csopor­ tokba, rajokba, őrsökbe verődik, és maga ütötte sátrak alatt a  szabadban tanyázik, de csak nyáron, mert télen hideg van és tanulni kell..

Cserkész 2011/7–8

18

Vezérüket parancsnoknak hívják, mert ő mindenkinek parancsol, neki azonban nem parancsol senki. Úgy a  parancsnok, mint az alárendeltek a csapat számát a kalapjukon viselik, hogy más csapatoktól megkülönböztethetők legyenek. Ha kivonulás van, az adott jelre az eset készek katonásan sorakoznak. Meneteléskor a  nagyok mennek elöl, a  kicsinyek pedig hátul. Ez azért van, hogy a  hosszabbak a  rövidebbeket át ne léphessek. Hogy aztán az aprók el ne maradjanak a többitől, kettőt lépnek, vagy akkorát, mint a testük hossza. Felszerelésüket a hátukon viszik akkora zsákban, hogy abba maguk is beleférhetnének. A zsákban legnagyobbrészt kenyér, szalámi és sajt van, mert a cserkesz nagyon szeret enni. Ha egymással találkoznak, feltartják há­ rom ujjukat, és ebben különböznek a kínaiaktól, akik tudvalevőleg az orrukat dörzsölik össze köszöntéskor.

A cserkész igen jó megfigyelő. A  lábnyomokból azt is meg tudja állapítani, hogy hány éves az előtte haladó, vagy evett-e aznap, avagy hány csorba van a bicskáján. Szagló érzéke is rendkívül ki van fejlődve a  cserkésznek. Ötszáz méterről szélellenében is megérzi gulyás illatát. Szeme éles, mint a sasé, messziről meglátja a túróscsuszán a töpörtyűt. Tapintása szintén elsőrendű. Szuroksötétségben is meg tudja különböztetni a szalonnát a kenyértől, a sajtot a vöröshagymától. Ha jó kedve van, vagy valahonnan veszélyt érez, csatakiáltást hallat. Harci kiáltásuk igen különböző. Ahány a  csapat,

annyiféle. Némelyiké hasonlít a kígyó sziszegéséhez, másiké a  csermely zúgásához. Van olyan is, amely a  bagoly huhogását utánozza, ismét másik a bölömbika hangjával kél versenyre, de olyan is akad, amelyhez képest a sziú indiánok csatazaja gyenge aeolhárfa. A cserkesz kedveli a  játékot. Játékaik közül kiemelkedik a  krinolinozás (vastag virsli – szerk.) és a  lasszóvetés. Ez utóbbiban különösen ügyesek. Egyik-másik néha öntenmagát is megfogja a kötéllel. Vannak vízi- és szárazföldi cserkészek. Az elsők állandóan a  vízben lubickolnak, utóbbiak a  szárazon futkároznak. Néha azonban a szárazföldiek is bemerészkednek a  vízbe, de mivel úszni nem tudnak, a víziek kinevetik őket. Nyáron, a  táborozás idején, csak éjjel vannak a  sátorban, ahol hortyogva alusznak, a  nappalt különféle szabad foglalkozással, más híján csatangolással töltik. Ilyenkor barna-pirosra sülnek, vagy csokoládé színűre perzselődnek. Míg a csapat pihen, őr­ söket állítanak ki. Egy-egy őrszem mellé két méter hosszú cöveket vernek, hogy a  szél el ne fújja. Az őrszem rendszerint ébren van, vigyáz az alvóra, néha azonban a nagy hortyogástól ő is kedvet kap és elalszik. Ilyenkor fel szoktak locsolni. Ha táboroznak is, azért soha sem boroznak. A cserkész bort nem iszik, hanem csak vizet, mert az egészséges, és nem fizet érte. Ez az életmód teszi a cserkészt vidámmá, s  úgyszólván örökéletűvé, mert ha megöregszik is, legfeljebb parancsnok lesz belőle, de a cserkész nem hal meg soha. Magyar Cserkész, 1929