Tartalom. A villám- és túlfeszültség-védelem. alapjai W.1. Jobb a megelőzés, mint a gyógyítás W.2. Mik azok a túlfeszültségek? W.4

A villám- és túlfeszültségvédelem alapjai

Tartalom

A villám- és túlfeszültségvédelem alapjai A villám- és túlfeszültség-védelem alapjai

Jobb a megelőzés, mint a gyógyítás

W.2

Mik azok a túlfeszültségek?

W.4

Hogyan keletkeznek a túlfeszültségek?

W.5

Hogyan lehet túlfeszültség-védelmet megvalósítani?

W.8

A túlfeszültség-védelem elve

W.9

Osztályba sorolás és védelmi zónák

W.11

Védelmi osztályok

W.12

Az SEV 4022 útmutató

W.13

Hálózattípusok

W.14

A 3+1 kapcsolás: univerzális megoldás

W.16

Általános telepítési útmutató

W.18

Túlfeszültségvédelem-telepítési előírás

W.21

Szövegek anyagkiíráshoz

W.25

Irodaépületek túlfeszültség-védelemmel

W.26

Ipari épületek túlfeszültség-védelemmel

W.27

Túlfeszültség-védelmi alkatrészek

W.28

Vizsgálati követelmények

W.31

Elektromágneses összeférhetőség

W.32

Kérdések és válaszok a túlfeszültség-védelemről

W.34

Szójegyzék

W.38

Országonként különböző szabványok és előírások

W.42

A szabványok és előírások áttekintése

W.44

W

1296370000 – 2012/2013

W.1




Ez a mondás nemcsak az emberek esetében érvényes, hanem a villamos és elektronikus alkatrészek és berendezések „egészsége” esetén is. Aki a jó gazda szemléletével gondolkodik, költ a túlfeszültség-védelemre is. Ez a befektetés csak töredéke annak, amibe a kár kerülhet. Egy gyártóberendezés leállása a vezérlés meghibásodása vagy az ipari adatátvitel összeomlása miatt nagy veszteséget okozhat. Nemcsak a jelentős ráfordítással elhárítható hiba vagy a javítás, hanem a kiesett idő is terheli a könyvelést. Ezen túl ilyenkor lerövidül az MTBF is (mean time between failure – az alkatrészek élettartama). A túlfeszültség veszélye igen nagy. Ezt nemcsak a biztosítók kárstatisztikája mutatja.

A túlfeszültség oka

Közvetlen villámcsapás Távoli villámcsapás Villám elektromágneses tere Kapcsolási tevékenységek

Az alábbi szabványban ismer- Az alábbi szabtetett védelmi intézkedések ványban ismertetett védelmi készülékek telepítése DIN V VDE V DIN V ENV DIN VDE E DIN 0100-534: 61024-1 0185-103 VDE 1999-04 0100 443. rész X

X X

X

X

X X X

X

X

Általánosságban minden villamos gyártmányt veszélyeztet a túlfeszültség: a szabadban álló nagyfeszültségű kapcsoló berendezéstől kezdve a legkisebb elektronikus alkatrészig. A kisfeszültség területén ez a veszély különösen a tápfeszültségellátást, a mérés-, vezérlés-, szabályozástechnikát, a távközlést és az adatátvitelt érinti. Ezért a villám- és túlfeszültség-védelemben védelmi elvekről vagy védelmi rendszerekről is beszélünk. Csak egy teljes körű rendszer tud hatásos védelmet biztosítani minden terület – az energia-, jel- és adatátvitel számára. Mi mindezen felhasználási területre tökéletes túlfeszültség-védelmet kínálunk. A túlfeszültség-védelem témája egyre növekvő jelentőséghez jut, egyrészt a villamos és elektronikus alkatrészek egyre kisebbek lesznek, másrészt az automatizálás az ipar területére, sőt a fogyasztói elektronikába is bevonul. Csökkennek a szigetelésnél a biztonsági távolságok, és a tűréshatárok is egyre kisebbek lesznek. A néhány volt értékű kis feszültséggel üzemelő elektronikus áramköröket ezért az a túlfeszültség, amely csupán csekély 100 voltot tesz ki, már komoly veszélybe sodorja. A törvényalkotók is felismerték a túlfeszültség elleni védelem fontosságát. A készülékek elektromágneses összeférhetőségéről szóló törvényben meghatározták a villamos és elektronikus készülékek EMC-nek megfelelő méretezését.

W

A túlfeszültség-védelem részévé vált ezeknek az elektromágneses összeférhetőségi intézkedéseknek. Az ennek a védelemnek az elérését célzó intézkedéseket a különböző IEC/

W.2

1296370000 – 2012/2013



VDE előírások tartalmazzák, és ezek hozzájárulhatnak a CEjelölés megszerzéséhez. A felhasználók biztonságának garantálása érdekében a különböző termékszabványok eszközt kínálnak ahhoz, hogy biztosítsák a termékek világszerte egységes színvonalát. Ez az erősáramú védelem területén az IEC 61643-1 és az IEC 61643-11, míg a mérés-, vezérlés-, szabályozástechnika védelme területén az IEC 61643-21 szabvány. Ezek olyan „játékszabályokat” határoznak meg, amelyek minden túlfeszültség-védelmi elem gyártójára nemzetközileg érvényesek. A szabványrendszer a felhasználók részére is megfelelő segédletet biztosít. Az erősáramú védelmi készülékek beépítésére az IEC 6164312 szabvány vonatkozik, míg ugyanez a mérés-, vezérlés-, szabályozástechnika védelme esetén az IEC 61643-21. Mindezek felett áll az összes villám- és túlfeszültség-védelemmel kapcsolatos alkalmazásra vonatkozó IEC 62305 jelű szabvány. Ez a szabvány az összes paramétert kezeli: a kockázatelemzést, valamint a külső és belső villámvédelmet. A túlfeszültség-védelem témája meglehetősen összetett, és speciális ismereteket követel. Ebben a katalógusban ezért segítségül megadunk néhány információt. A részleteket mélyebben érintő kérdések esetén szívesen állunk az Önök rendelkezésére. Forduljon hozzánk bizalommal!

W

1296370000 – 2012/2013

W.3




A túlfeszültségek olyan, a μs-os tartományban levő, meredek felfutású, különösen nagy feszültségek, amelyek károsítják vagy akár tönkre is tehetik a villamos és elektronikus alkatrészek szigetelését és működését.

Ezeket a túlfeszültségeket „tranziens“ feszültségnek is nevezik. Ez annyit jelent, hogy ezek rövid időtartamú, átmeneti kiegyenlítő áramingadozások. A lefutásuk és frekvenciájuk az áramkör impedanciájától függ.

Minden villamos alkatrészt szigeteléssel látnak el a feszültség földtől vagy más feszültség alatt levő résztől való elszigetelése céljából. A szigetelési szilárdságot a méretezési feszültség és a villamos alkatrész fajtája függvényében az IEC/VDE előírásai határozzák meg. A gyártmányokat az előírt feszültséggel meghatározott ideig vizsgálják. Ha a feszültség az üzemelés során ezt a vizsgáló feszültséget túllépi, a szigetelés biztonságossága nem garantálható. Az alkatrész megsérülhet vagy teljesen tönkre is mehet.

Az egyedi túlfeszültség-impulzusok (ideiglenes túlfeszültségek), amelyek keletkezésük fizikája miatt nagy frekvenciájúak, az 50 Hz-es feszültséggel összehasonlítva olyan áramfelfutásúak, amely kb. 10.000-szer meredekebb. Ha az áram felfutási idejét az 50/60 Hz tartományában 5 ms-nak vesszük, akkor ez az ilyen túlfeszültség esetén 1 μs nagyságrendű.

Túlfeszültség-impulzus 20.000 15.000 10.000 Feszültség V

A túlfeszültségek olyan, a vizsgáló feszültség feletti feszültségimpulzusok, amelyek károsíthatják az aktuális villamos gyártmányt. Ez azt jelenti, hogy ugyanazt a túlfeszültséget a magasabb méretezési feszültségű alkatrész esetleg elviselheti, míg ezzel szemben az alacsonyabb méretezési feszültségűre különös veszélyt jelent. Egy olyan túlfeszültség, amely ez villamos motor számára elviselhető, egy „elektronikus áramkör” számára végzetes lehet. Előfordulnak tartósan magas, 50/60 Hz hálózati frekvenciájú feszültségek (állandósult túlfeszültségek) is. Ezek a feszültségek csatolás útján vagy esetleges hibás kapcsolások következtében léphetnek fel. Az így létrejövő folyamatos zavarfeszültségek szintén a túlfeszültség-védelem egyik esetét képezik.

Túlfeszültség-impulzus / hálózati feszültség felfutó szakasza 25.000

5.000

350 300 250

50 Hz-es hálózati feszültség

200 150 100 50 0

0

1

2

3

4

5

5.000

10.000

Idő µs

Felfutás meredeksége egy 50 Hz-es szinuszos feszültség és egy túlfeszültség-impulzus között

W

W.4

1296370000 – 2012/2013




A túlfeszültségek túlnyomórészt az alábbi okok miatt keletkeznek: • Kapcsolási tevékenységek • Légköri kisülésekből kialakuló villámok • Elektrosztatikus kisülések • Hibás kapcsolások Villámok A villámcsapások különösen nagy energiájú impulzusok. Az épületek vagy berendezések jó minőségű földelésén a kis földelési ellenállás ellenére is nagy feszültségesést, és ennek megfelelően nagy potenciálemelkedést okozhatnak. Ennek hatására azután a túlfeszültségek galvanikus, induktív vagy kapacitív csatolás útján bejuthatnak a villamos vagy elektronikus berendezések áramköreibe, továbbá előfordulhat a szigetelések átütése is. Ezért a galvanikus elválasztás nem nyújt biztonságos védelmet a túlfeszültségek ellen. Az analóg jelátalakítók, relék vagy optocsatolók fontosak a potenciál-elválasztás szempontjából, azonban egyáltalán nem túlfeszültség-védelmi elemek. A természetes villámcsapás egy fő kisülésből és egy később fellépő utókisülésből áll, amely energiáját tekintve legtöbbször jelentősen kisebb energiájú a főkisülésnél. Ennek ellenére mindkét kisülés elegendő energiával rendelkezik ahhoz, hogy nagy károkat okozzon. A gyakorlatban villámáram-generátorokat fejlesztettek ki, hogy a villámimpulzust modellezni lehessen. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan jelentkezik a villámimpulzusok hatása, elemezni kell a különféle csatolási lehetőségeket.

Galvanikus csatolás i1 i2 Zg

ig

A közös földelési impedancián keresztül közvetlenül juthat túlfeszültség az áramkörbe. A túlfeszültség nagysága a villámcsapás áramerősségétől és a földelési körülményektől függ. A frekvenciát és a rezgési tulajdonságokat főként az induktivitás és az áram felfutásának meredeksége határozza meg. Távolabb becsapó villámok is okozhatnak túlfeszültséget galvanikus úton a különböző villamos berendezésegységekbe jutó vándorhullámok formájában. Induktív csatolás H iS iind

A nagy áramú villámcsapás erős mágneses teret hoz létre. Ez az indukciós hatás miatt túlfeszültséget gerjeszthet a közel levő áramkörökben (például: nullavezetőben, betáplálási vezetékekben, adatátviteli vezetékekben, stb.). A transzformátor-elv szerint a nagy frekvenciájú áram di/dt értéke miatt jelentős az indukált feszültség – még úgy is, ha a primer és szekunder tekercselés csak egyetlen menetből áll, azaz az induktivitás kicsi. Kapacitív csatolás

I/kA

CP

Fő kisülés

CP CP

-

Kisülések közötti idő néhány utókisüléssel bezárólag

Iimp

0

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

t/µ

110

Egy természetes villámcsapás kisülésének lefolyása (piros) és annak leképezése villámáram-generátorral (zöld)

1296370000 – 2012/2013

Lehetséges a túlfeszültségek kapacitív csatolása is. A villámcsapás nagy feszültsége nagy térerejű elektrosztatikus teret hoz létre. Ez azután kapacitív csatolással, az alacsonyabb potenciálon levő áramkörökbe történő elektronbejuttatás útján tud megszűnni, és az így érintett potenciált a túlfeszültség szintjére megemelni.

W.5

W



Sugárzásos csatolás E /H

Hibás kapcsolások Az 50/60 Hz-es hálózatban mindig előfordulnak hibás kapcsolások. Ennek oka lehet egy nem működő tápegység-szabályozó vagy vezeték elkötés a kapcsolószekrényben. Az ilyenkor esetlegesen fellépő nagy feszültségek szintén olyan veszélyes túlfeszültségek, amelyek ellen védekezni kell.

Az elektromágneses hullámok mezője (E/H mező), amely villámláskor is keletkezik (távoli mezők kapcsolata, az E/H térerő vektorok egymásra merőlegesen állnak), csatolást hoz létre a vezetékes rendszerekbe, ezért nem közvetlen becsapás esetén is számolni kell csatolt túlfeszültséggel. Erős adóberendezések tartós tere is képes zavaró feszültségeket indukálni a vezetékekbe és kapcsoló áramkörökbe Kapcsolási folyamatok – tranziensek A kapcsolási folyamatok gyakrabban okoznak zavarokat, mint a villámok. Különösen a nagy áramerősségek kikapcsolása tud a hálózatban figyelemre méltó mértékű túlfeszültségeket okozni (pl. hegesztőkészülékek). A kapcsolási folyamatok azért okoznak túlfeszültségeket, mert a kapcsoló érintkezőin az áram megszakítása vagy a bekapcsolása sem történik a váltakozó áram nullátmenetével egyidőben. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb esetben nagyon gyors áramerősség-változás lép fel egy magas értékről nullára (di/dt). Az illető áramkörben levő impedancia miatt ez nagy frekvenciájú és nagy feszültségcsúcsokkal rendelkező tranziens túlfeszültséghez vezet. Ez galvanikus, induktív vagy kapacitív csatolás útján bejuthat a villamos készülékekbe, és veszélyeztetheti, vagy tönkre teheti ezeket. Hasonló a helyzet a hálózatban keletkező rövidzárlat esetén, mivel a rövidzárlat szintén gyors kapcsolási folyamat.

A zavarfeszültségek megnevezése Azokat a túlfeszültségeket, amelyek az áramot vezető alkatrészek között vagy áramot vezető alkatrész és a nullavezető között lépnek fel, keresztirányú feszültségnek vagy szimmetrikus zavarnak nevezzük [UQ]. iS UQ iS

Azokat a túlfeszültségeket, amelyek áramot vezető alkatrész és a védővezető között lépnek fel, hosszirányú feszültségnek vagy aszimmetrikus zavarnak nevezzük [UL]. iS

iS

UL

UL

A zavarfeszültségek megjelenési formái Az indukálódott tranziens túlfeszültségek esetén alapvetően szimmetrikus (ellenütemű) vagy nem- /aszimmetrikus (azonos ütemű) zavarról beszélünk, amelyet hosszirányú vagy keresztirányú feszültségként mérhetünk.

Elektrosztatikus kisülések – ESD Ellenütemű zavar (szimmetrikus zavar)

W

A súrlódás okozta feltöltődés miatt az elektrosztatikus kisülések már régóta ismertek. A jelenség pl. autóból történő kiszálláskor vagy szőnyegen való futáskor tapasztalható. Ezek a feltöltődések több 10.000 volt feszültségűek lehetnek. Az alacsonyabb feszültség felé történő kisüléskor elektrosztatikus kisülésről (angol röv.: ESD) beszélünk. Amennyiben egy ilyen impulzus például bejut egy készülékbe, tönkreteheti az alkatrészeit. Az elektronikus kártyák gyártásánál például különösen figyelni kell az elektrosztatikus kisülésekre.

W.6

Ez a készülékhez és onnan visszavezető vezetékek közötti feszültség, amely ellenütemű áramot okoz (differential mode current). Főként kis zavarfrekvencia esetén lép fel a meglevő vezetékeken. Az ellen hibaáram UQ nagyságú zavarfeszültséget okoz közvetlenül a hibahelyen (a bemenő kapcsok között). A hasznos és zavarforrások galvanikus vagy induktív csatolás esetén sorba vannak kötve. Szimmetrikus áramkörökben (földfüggetlen vagy középpotenciálon földelt) az ellenütemű zavarok szimmetrikus feszültség-

1296370000 – 2012/2013



TÚ LF ES ZÜ LT SÉ G-V ÉD EL EM

ként jelentkeznek. Nem szimmetrikus áramkörökben (egyik oldalon földelt) az ellenütemű zavarok aszimmetrikus feszültségként jelentkeznek.

TÚ LF ES ZÜ LT SÉ G

0

1

2

3

4

5

MSR

TÚ

LF

ES

ZÜ

LT S

ÉG

-VÉ DE LE M

Ilyenkor két aktív vezető között levő csatolt tranziens zavarfeszültségről van szó. Földpotenciállal rendelkező nem szimmetrikus áramkörök esetén a keresztirányú feszültség megegyezik a hosszirányúval [UQ = UL]. Segíthet, vagy a feszültséget korlátozhatja az összetartozó erek és az árnyékolás sodrása vagy a kábelköpeny segítségével megvalósított többszörös árnyékolás. Az indukált keresztirányú feszültségek így megakadályozhatók.

-VÉ DE LE M

Villamos rendszer

Keresztirányú feszültség UQ (normal mode voltage)

Azonos ütemű zavar (aszimmetrikus zavar) Ez a vezetők és a viszonyítási potenciál között fellépő feszültség (common mode current). Főként kapacitív csatolással keletkezik (elektrosztatikus tér). Említésre érdemes azonos ütemű hibaáramok ezért csak magasabb zavarfrekvenciák esetén folynak. A hibahelyen a zavarfeszültség a készülékhez- és visszavezető éren eső különböző feszültség miatt keletkezik (mindegyiken a bemenő kapocs és a viszonyítási pont/földelés között). A zavarforrás a jelet vivő ér és a viszonyítási ér közé kapcsolódik, és kapacitív csatolással vagy a potenciál megemelésével térben elkülönülő testpontokat vagy földpontokat okoz. Szimmetrikus áramkörökben az azonos ütemű zavarok aszimmetrikus feszültségként jelentkeznek a kapcsolás villamos középpontja és a viszonyítási pont között. A készülékhez- és visszavezető ereken ugyanakkora a zavarfeszültség a viszonyítási ponthoz. Nem szimmetrikus áramkörökben az azonos ütemű zavarok aszimmetrikus feszültségként jelentkeznek az egyes vezetők és a viszonyítási pont között.

Következtetés Ideális kapcsolásokban az impedanciák és a szórt kapacitások egyforma nagyok, így az indukált feszültségek által keltett áramok is megegyeznek a készülékhez- és a visszavezető vezetékben, és nem okoznak zavarfeszültséget. A valóságban azonban az impedanciák és a szórt kapacitások a készülékhez- és a visszavezető ágban különbözők, és az emiatt nem egyenlő áramok különböző feszültségeket hoznak létre az oda- és a visszavezető ágban a földhöz képest. Az azonos ütemű feszültségek tehát a nem egyenlő impedanciák miatt legnagyobbrészt ellenütemű feszültséggé alakulnak, mivel az oda- és visszavezető ágban különbözik a feszültség a földhöz képest.

Z /2 Usym.

Ugeg. Uunsym. 1

Hosszirányú feszültség UL (common mode voltage)

Z /2 Uasym.

Ilyenkor egy aktív vezető és a földpotenciál között levő csatolt tranziens zavarfeszültségről van szó. A hosszirányú feszültség rendszerint nagyobb, mint a keresztirányú (a keresztirányú feszültség a kábel árnyékolása és az erek sodrása miatt kisebb). A hosszirányú feszültség, amit a villámáram okoz a kábel árnyékolásában, meglehetősen nagy értékű lehet, különösen hosszú, az épületbe kívülről bevezetett vezetékek esetén.

1296370000 – 2012/2013

Ugleich.

Uunsym. 2

W

W.7




EM

A túlfeszültség-védelmet két szempontból kell megközelíteni:

Már az épületek létesítése valamint a villamos és elektronikus berendezések telepítése során is sokat lehet tenni a túlfeszültség okozta károk ellen. Bár így csak egy alapszintű védelmet lehet elérni, azonban költséget lehet megtakarítani a hatékony, teljes körű védelmi elv kidolgozásához. Nagyon fontos már az építés első fázisában egy megfelelően méretezett földelő berendezés, ill. potenciálkiegyenlítés létesítése. Csak ez biztosítja a tökéletes potenciálkiegyenlítést hiba esetén. A villámvédelem nyelvhasználatában is ezért már csak villámvédelmi potenciálkiegyenlítésről beszélünk. Az összes vezetéket össze kell kötni a villámvédelmi potenciálkiegyenlítéssel, pl. az erősáramú betáplálást, a mérés-, vezérlés- és szabályozás jeleit, a telefonvezetékeket, de a víz-, ill. gázvezetékeket is. A villamos tervezés során figyelni kell arra, hogy a különböző névleges feszültségű villamos berendezéseket térben is elkülönítve kell elrendezni. Ezután létre lehet hozni a megfelelő védelmi zónákat, és ezzel kedvezőbb költségűvé válik a túlfeszültség-védelem. Ezen felül célszerű azokat a vezetékeket, amelyek egymást befolyásolhatják, árnyékolni vagy térben is elkülönítve fektetni, hogy a lehető legjobb potenciál-elválasztást elérjük. Jó lehetőség a háromfázisú rendszerek egyes fázisainak szétosztása is a betáplálás funkciójának megfelelően – pl. egy fázis csupán a mérő-, vezérlő-, szabályozó berendezések számára. Mindezek az elsődleges intézkedések természetesen nem biztosítanak teljes védelmet. Ehhez plusz védelmi készülékekre van szükség. Túlfeszültség-védelmi készülékek

W

A túlfeszültséget úgy kell távol tartani a veszélyeztetett villamos alkatrésztől, hogy azt ez előtt az alkatrész előtt ártalmatlan szintre kell csökkenteni. Ehhez olyan túlfeszültség-védelmi levezető használható, amely gyors megszólalású. Ennek már a túlfeszültség legfontosabb felfutási fázisában – tehát mielőtt az elérné a veszélyes értéket – működésbe kell lépni, és a túlfeszültséget leve-

W.8

LF TÚ

Építészeti és villamos tervezés

ES

ZÜ

LT S

ÉG

-VÉ DE L

• Általános védelmi intézkedések az építészeti és villamos tervek, valamint azok kivitelezése segítségével • Speciális védelmi intézkedések a túlfeszültség-védelmi elemek utólagos telepítése segítségével

zetni. A megszólalási idő a nanoszekundumos időtartományban van. Magától értetődik, hogy a túlfeszültség-védelmi készülékeknek nagyon nagy áramokat kell elviselni, mivel egy túlfeszültség-forrás bizonyos körülmények között több ezer A áramot is gerjeszthet. Egyidejűleg nem szabad – még ha a munkaáram nagyon nagy is –, hogy túl magas, azaz veszélyes maradékfeszültsége legyen. A túlfeszültség-védelmi elemeknek tehát a levezetés során nagyon kis ellenállásúnak kell lenni. Ezen kívül feltétlenül szükség van arra, hogy a túlfeszültség földelésen keresztül történő levezetése után a túlfeszültségvédelmi készülék nagyon gyorsan ismét villamosan rendelkezésre álljon, hogy a védett áramkör működőképessége megmaradjon. Egy jó túlfeszültség-védelmet tehát a • gyors megszólalás, • nagy áramvezető képesség, • csekély maradék feszültség, • rövid feléledési idő jellemez. A Weidmüller olyan védelmi készülékeket kínál, amelyek teljesítik ezeket a követelményeket. A feladat függvényében a leggyakrabban egyedi elemek kombinációjából állnak, mint azt a Túlfeszültség-védelmi elemek című fejezetben le is írjuk. Az, hogy melyik védelmi eszköz kombináció kapható az aktuális alkalmazáshoz a B, C és D fejezetben található. A védelmi elemek felépítése is utal továbbá arra, hogy hol és hogyan használható a termék. Az első védelmet mindig az épületbe történő bevezetésnél kell beépíteni, hogy az első csatolásokat közvetlenül az érzékeny fogyasztók előtt „el lehessen fogni“.

1296370000 – 2012/2013




-VÉ DE LE M

0

1

2

3

4

5

1. Betáplálás

MSR

TÚ

LF

ES

ZÜ

LT S

ÉG

-VÉ

DE LE M

TÚ LF ES ZÜ LT SÉ G

Villamos rendszer

TÚ LF ES ZÜ LT SÉ G-V ÉD EL EM

A hatékony túlfeszültség-védelem alapfeltétele egy jól működő, a DIN VDE 0100 540. rész szerinti vonal vagy inkább csillag kiépítésű, ill. hurkolt potenciálkiegyenlítés megléte. Az energiaellátás és –elosztás túlfeszültség-védelmét a DIN VDE 0110 (szigeteléskoordináció) a következő három területre osztja:

A betáplálástól az épületbe vezető földkábelen vagy szabadvezetéken keresztül a főelosztóig (Előtét biztosítós és –számláló tartomány) a szigetelés állandó lökőfeszültség-állósága 6 kV. A villámvédelem elve és a fizikai adottságok miatt itt kell levezetni a nagy energiájú túlfeszültségeket. A felhő-föld közötti villámkisülések, de a felhő-felhő közötti villámok is akár 200 kA feletti lökőáramot is tudnak gerjeszteni. Rendszerint az áram 50 %-át vezeti le a meglevő villámvédel-

Alapvető védelmi elv A túlfeszültség-védelem egyik fontos része az energiaellátás és –elosztás. A védelmi zónák elve szerinti következetes besorolással és a túlfeszültség-levezetők megfelelő koordinációjával a módszer adott. A betápláló vezetékek védelme az alapja minden villamos és elektronikus készülék védelmének a legkisebb és legérzékenyebb alkatrészt is beleértve.

mi berendezés, míg a maradék 50 % bejut az épületben levő vezetékekbe és vezetőképes alkatrészekbe, és egyenletesen eloszlik. Minél közelebb található a vezeték a villámvédelmi berendezéshez, annál nagyobb az akár 100 kV-ot is meghaladó beindukált feszültség. Az impulzus időtartama legfeljebb 0,5 ms lehet. Ezeket az erős zavarimpulzusokat a közvetlenül a betáplálásnál vagy a főelosztónál elhelyezett I-es osztályú villámáram-levezetők levezetik a föld felé, és a feszültséget 6 kV alá korlátozzák. Itt ügyelni kell többek között a hálózati követőáramokra és a biztosítóértékekre. A helyi adottságok és a várt levezetőáramok függvényében szikraköz vagy varisztoros levezető alkalmazható, a hálózat formájának figyelembe vételével. Meglevő villámvédelmi berendezés, szabadvezetékes betáplálás, nagy kiterjedésű épület vagy gyártelep és magaslaton vagy síkságon egyedül álló épület esetén mindenképpen nagy teljesítményű, I-es osztályú levezetőt kell használni.

1296370000 – 2012/2013

W.9

W



3. Fogyasztók/dugaljak 2. Alelosztó A főelosztótól az alelosztókkal bezárólag a szigetelés állandó lökőfeszültség-állósága 4 kV. Az összehangolt levezetők használata miatt itt II-es osztályú túlfeszültség-levezetőt lehet használni, és adott esetben fojtókkal kell azt az I-es osztályú levezetőktől leválasztani. A leválasztó fojtó használata csak akkor szükséges, ha az I-es osztályú levezető egy db szikraközből áll, és a vezetékhossz az I-es és II-es osztályú levezetők között kevesebb, mint 10 m. A Weidmüller I-es és II-es osztályú levezetői között nincs szükség leválasztásra. Az itt fellépő impulzusszerű áramok már nem olyan nagyok, mivel az I-es osztályú levezető már elnyelte a legtöbb energiát. Ennek ellenére a vezetékek impedanciája miatt még nagy zavarfeszültségek keletkeznek, amelyeket varisztor alapú II-es osztályú levezetőkkel 4 kV alá kell korlátozni. A varisztor alapú II-es osztályú levezetőket szokásosan az alelosztóban, az áramvédő-kapcsoló előtt kell telepíteni.

Az alelosztótól a fogyasztóig a szigetelés állandó lökőfeszültség-állósága 2,5 kV. Itt III-as osztályú túlfeszültséglevezetőket lehet alkalmazni, amelyek a felhasználás függvényében egyedi védelmi elemekből vagy gáztöltésű levezetőből, varisztorból, szupresszor diódából és leválasztó elemekből összeállított kombinált áramkörökből állnak. Ezeket a levezetőket a legjobb közvetlenül a védendő készülék előtt telepíteni. Ez lehetséges a dugaljba vagy dugaljelosztóba, de a készülék csatlakozó- vagy elosztódobozába is. Ezen felül a más rendszerek okozta tartósan csatolt zavarok elleni védekezéshez, mint pl. a „ripple“ vagy „noise“, a készülékek tápfeszültség-ellátásához szűrőkapcsolások állnak rendelkezésre. A fogyasztó szigetelésének állandó lökőfeszültség-állósága 1,5 kV.

A levezető kiválasztásának alapjai az IEC 664 DIN VDE 0110-1 szerint

W

W.10

1296370000 – 2012/2013




A túlfeszültség-védelemmel szemben támasztott követelményeket és a túlfeszültség-védelmi készülékek megkövetelt vizsgálatát nemzeti és nemzetközi szabványok rögzítik. Csak teljes körűen ellenőrzött termékszabvánnyal lehetséges biztonságos terméket létrehozni. Max. 1.000 V AC méretezési feszültségig a szabványok mind a túlfeszültség-védelmi készülékek gyártójára, mind a berendezésben telepített túlfeszültség-védelem létesítőjére vonatkoznak. Az érvényes szabványok az ebben a katalógusban levő szabványjegyzékben találhatók. A túlfeszültség-védelem tervezését jelentősen befolyásolja a kisfeszültségű berendezések villamos gyártmányainak VDE 110 szerinti szigeteléskoordinációja. Ez egy villamos berendezésen belül különbséget tesz a feszültségállósági szintek között. Ez az alapja az egyedi villámvédelmi zónák létrehozhatóságának az IEC/EN 62305-3 ill. VDE 0185 szerint. Villámvédelmi zónák Egy védelmi zónát az jellemez, hogy teljesen földelt burkolat veszi körül. Tehát olyan zárt árnyékolása van, amely teljes körű potenciálkiegyenlítést tesz lehetővé. Ez az árnyékolás építőanyagokból is állhat, mint pl. fém homlokzatok vagy burkolatok. Azokat a vezetékeket, amelyek ezeken az árnyékolásokon keresztülvezetnek, levezetőkkel úgy kell biztosítani, hogy elérjenek egy előre megadott védelmi szintet. Egy ilyen védelmi zóna belsejében további védelmi zónákat lehet létrehozni, amelyeket már csak a fölérendelt védelmi zóna védelmi szintje alatt kell biztosítani. Ez a védendő objektum védelmi szintjeinek összehangolását eredményezi. Tehát nem szükséges minden egyes részt a legmagasabb fokú védelemmel ellátni (pl. villámcsapás ellen). Az egyedi védelmi zónák sokkal inkább biztosítják azt, hogy a túlfeszültség egy bizonyos szintet nem fog túllépni, és így nem tud a zónába bejutni sem. Ez a védelmi elemek költségét tekintve gazdaságos védelmi koncepciót eredményez.

Osztályba sorolás Eredetileg a védelmi zónákat durva-, közepes- és finom védelem szerint osztályozták. A DIN VDE 0675 6/A1. részben ezeket a védelmi zónákat a B, C és D osztályba sorolták be. Létezett a szabványban egy A osztály is a külső levezetőkkel szemben támasztott követelményekre (pl. kisfeszültségű szabadvezetékekre), amelyet azonban töröltek. Az IEC 61 643-1:2011 I-es, II-es és III-as osztályt határoz meg. A túlfeszültség-védelem osztályba sorolásának összehasonlítása – sok nemzeti szabvány, mint pl. az ÖVE a fent említett VDE vagy IEC szabványból ered: Eddig DIN VDE 0675 6. rész / A1

Új IEC 61 643-1

B követelményosztályú levezető, villámvédelmi potenciálkiegyenlítés a DIN VDE 0185 1. rész szerint („B-levezető“)

„I-es osztályú” levezető

C követelményosztályú levezető, túlfeszültség-védelem fix telepítésnél, állandó lökőfeszültség-állósági kategória (túlfeszültség-kategória) III („C-levezető“)

„II-es osztályú” levezető

D követelményosztályú levezető, túlfeszültség-védelem nem helyhez kötött / fix telepítésnél, állandó lökőfeszültségállósági kategória (túlfeszültség-kategória) II („D-levezető“)

„III-es osztályú” levezető

A Weidmüller minden túlfeszültség-védelmi terméket független vizsgálólaborokkal vizsgáltat be a megfelelő termékszabványok szerint. Ezt típusvizsgálati jegyzőkönyvekkel és megfelelő terméktanúsítványokkal dokumentálja.

1296370000 – 2012/2013

W.11

W


Védelmi osztályok

Villámvédelmi szint – lightning protection level (LPL) Védelmi osztály

A védelmi osztály csak a 10/350 μs impulzus-áramra, ill. az I-es osztályra vonatkozik

I

I-es villámvédelmi szint Az I-es védelmi osztály esetén 200 kA nagyságú impulzusból indulunk ki. Ez a feltételezett legrosszabb eset, „Worst Case“, közvetlen villámcsapás esetén. Ez éri a külső villámvédelmi berendezést. Ott ennek az impulzusnak a fele levezetődik a föld felé, fele a villamosan vezetőképes berendezésrészeken folyik át. Ha csak négy vezetékes a hálózat, akkor az áram 25-25 kA erősséggel megoszlik az összes vezető között. Öt vezetékes hálózat esetén ez 20 kA. Ez alá a villámvédelmi osztály alá tartoznak pl.: petrokémiai berendezések (robbanásveszélyes tér), robbanóanyag tárolók, ...

200 kA

100 kA

PAS

100 kA

II-es villámvédelmi szint II

150 kA

75 kA

A II-es védelmi osztály esetén 150 kA nagyságú impulzusból indulunk ki. Ez éri a külső villámvédelmi berendezést. Ott ennek az impulzusnak a fele levezetődik a föld felé, fele a villamosan vezetőképes berendezésrészeken folyik át. Ha csak négy vezetékes a hálózat, akkor az áram 19-19 kA erősséggel megoszlik az összes vezető között. Öt vezetékes hálózat esetén ez 15 kA. Ez alá a villámvédelmi osztály alá tartoznak pl.: kórházak részei, szállítmányozási raktárak, távközlési tornyok, ...

PAS

75 kA

III/IV-es villámvédelmi szint III/IV

100 kA

50 kA

PAS

50 kA

A III-as védelmi osztály esetén 100 kA nagyságú impulzusból indulunk ki. Ez éri a külső villámvédelmi berendezést. Ott ennek az impulzusnak a fele levezetődik a föld felé, fele a villamosan vezetőképes berendezésrészeken folyik át. Ha csak négy vezetékes a hálózat, akkor az áram 12,5-12,5 kA erősséggel megoszlik az összes vezető között. Öt vezetékes hálózat esetén ez kiszámítva 10 kA, azonban itt is a 12,5 kA értéket használjuk. A III-as villámvédelmi osztály alá tartozik az összes alkalmazás kb. 80 %-a, mint pl.: házak, lakások, gazdasági épületek, ipari berendezések, …

W

W.12

1296370000 – 2012/2013

Táblázat 2.2.1 Villámvédelemre kötelezett épületek, védelmi osztályok, ellenőrzési időszakok Védelmi osztály Ell. időszak (év) II

10

II

10

III

10

II

10

d Éghető építési módú építmények, több mint 3.000 m³ beépített térfogat esetén;

III

10

e Nagyobb (több mint 3.000 m³) mezőgazdasági célú gazdasági- és üzemi épületek, beleértve a vele összeépített

III

10

II – I

10 – 3

– tűzveszélyes terek

II

10

– fedett robbanásveszélyes terek

I

3

h Olyan építmények és berendezések, amelyek különös értéket tartalmaznak (pl. archívumok, múzeumok, gyűjtemények);

II

10

i Építmények és berendezések érzékeny műszaki berendezésekkel (pl. informatikai és kommunikációs technika

II

10

III – I

10 – 3

Épület, berendezés, zóna, területek


Az SEV 4022 útmutató

a Nagy személyforgalmú terekkel rendelkező épületek (pl. színházak, koncerttermek, táncos mulatók, mozik, többcélú-, sport- és kiállítócsarnokok, üzletek, éttermek, templomok, iskolaépületek, közlekedési célú létesítmények, mint pl. pályaudvarok és hasonló, sok ember tartózkodására szolgáló helyek, beleértve a hozzátartozó építményeket is, amelyekre a villámcsapás negatív befolyást gyakorolhat); Megjegyzés Különösen többcélú-, sport- és kiállítócsarnokok, színházak, mozik, éttermek és hasonló, sok ember tartózkodására szolgáló helyek, olyan helyiségekkel, ahol egyszerre 100 fő vagy több tartózkodhat, üzletek, kevesebb, mint 1.200 m2 összes elárusító területtel, amennyiben a személyek számított létszáma a 100-at meghaladja, üzletek, több mint 1.200 m2 összes elárusító területtel. b Szállás céljára is szolgáló létesítmények (pl. szállodák, otthonok, nevelőintézetek, kórházak, börtönök, laktanyák); Megjegyzés Különösen olyan kórházak, öregotthonok és beteggondozók, amelyekben tartósan vagy átmenetileg 10 vagy több olyan személy tartózkodik, akik mások segítségére vannak utalva; különösen olyan szállodák, panziók és üdülők, amelyekben tartósan vagy átmenetileg 15 vagy több olyan személy tartózkodik, akik nincsenek mások segítségére utalva. c különösen magas építmények, a hozzá tartozó, vele összeépített normál magasságú épületekkel együtt; magas házak, amelyeket lakó- és irodaháznak használnak;magas kémények és tornyok (templomtornyok) Megjegyzés Építmények, amelyek az építési törvény rendelkezései szerint magasháznak számítanak, vagy amelyeknek a legfelső szintje több mint 22 m-rel a tűzoltásra szolgáló határos terület felett van, ill. amelyeknek több mint 25 m az ereszmagassága.

és szomszédos hozzá tartozó silókat és lakóépületeket, amelyekre a villámcsapás negatív befolyást gyakorolhat; biogáz-fejlesztő berendezések fermentálói f Ipari- és kereskedelmi építmények veszélyeztetett terekkel (pl. olyan létesítmények és berendezések, amelyekben tűz- vagy robbanásveszélyes anyagokkal dolgoznak, vagy amelyekben ilyen anyagot tárolnak), famegmunkáló üzemek, malmok, vegyi üzemek, textil- és műanyagüzemek, robbanóanyag- és lőszerraktárak, csővezetéki létesítmények, üzemanyagtöltő állomások;

g Tűz- vagy robbanásveszélyes anyagok tartályai (pl. éghető folyadékok vagy gázok), folyékony hajtó- és tüzelőanyagok tárolói a hozzá tartozó építményekkel és berendezésekkel együtt (pl. gépműhely, gázmű, raktárépületek töltőberendezéssel);

berendezései); számítógép központok; j veszélynek kitett topológiai helyzetű építmények és berendezések (pl. szabadon álló épületek [alpesi házak] a hegységekben)

Kivonat az SEV 4022, Villámvédelmi rendszerek 2008 útmutatójából; kérjük, tartsa be az egyes országokban érvényes létesítési előírásokat és szabványokat.

W

1296370000 – 2012/2013

W.13


Hálózattípusok

Hálózattípusok a DIN VDE 0100 300. rész (DIN 57100 310. rész) szerint A betűk a földelési viszonyt írják le:

1. betű Földelés az áramforrásnál

2. betű A villamos berendezés „testének” földelése

3. betű Az N- és PE vezető közötti viszony (csak TN hálózatokra)

TAz áramforrás (a transzformátor) közvetlen földelése

TA villamos berendezés „teste” közvetlenül földelt

C„Kombinált“ (Combined): az N vezetőt és a PE vezetőt PEN vezetőként közösen vezetik az áramforrástól a villamos berendezésig

IAz áramforrás szigetelt felépítésű

NSA villamos berendezés „teste” össze van „Elkülönített“ (Separat): az N vezetőt és a kötve az áramforrás földelésével PE vezetőt külön vezetik az áramforrástól a villamos berendezés „testéig”

4 vezetékes rendszerek:

TN-C-S rendszer („modern nullázás“)

A VDE szerint még érvényben vannak, azonban elektromágneses összeférhetőségi szempontból információtechnikai berendezésekhez nem kedvezők (VDE 0100 T444 / T540 T2)

A nullavezető, PEN vezető és a potenciálkiegyenlítő rendszer egyetlen alkalommal, a főelosztóban, ill. az épület betáplálása után van összekötve. Így a TN-C rendszer ettől a ponttól fogva TN-S rendszerré alakul (TN-C-S rendszer).

TN-C rendszer („klasszikus nullázás“) A nullavezető és védővezető funkciókat a teljes hálózatban egyetlen vezetővel, a PEN vezetővel valósítják meg.

W

W.14

1296370000 – 2012/2013


Hálózattípusok

5 vezetős rendszerek:

TT rendszer

A tápforrás csillagpontja földelt (N és PE). Mindkét vezetőt a betáplálástól kezdve szétválasztva, elszigetelve kell fektetni. Ezekben a rendszerekben a PE vezetőn (védővezető – föld) nem folyik üzemi áram, csak levezetőáramok.

Egy pont közvetlenül földelt (üzemi földelő); a villamos berendezés teste olyan földeléssel van összekötve, amelyek elkülönülnek az üzemi földeléstől.

TN-S rendszer A nullavezető és a védővezető a teljes hálózatban szét van választva.

Elválasztott rendszer: Például a gyógyászat területén IT rendszer Nem áll fent közvetlen összeköttetés az aktív vezetők és a földelt részek között; a villamos berendezés teste földelt.

W

1296370000 – 2012/2013

W.15



Túlfeszültség-védelem 3+1 kapcsolással TT hálózatban levő fogyasztói berendezéseknél A 3+1 nem mindig 4. TT hálózatban levő levezetős védelmi kapcsolások esetén ez legalábbis így van. A TT hálózatban a betáplálás a 3 fázisvezetőn (L1, L2, L3) és a nullavezetőn (N) történik, tehát külön vezetett PE vezető nélkül. A potenciálkiegyenlítést a fogyasztói berendezésen belül, földeléssel külön kell megvalósítani. Ennek az a következménye, hogy a nullavezető a földpotenciálhoz képest emelt feszültségre kerülhet. A nullavezető és a földpotenciál között a túlfeszültségek elleni védelem céljából ezért itt is levezetőt kell alkalmazni. A „4-es kapcsolás” nem elégít ki minden biztonsági szempontot. Eddig a TT hálózatban levő fogyasztói berendezésekbe 4 levezetőt építettek be, azaz egyet-egyet a földpotenciál és az L1, L2, L3 ill. N közé. Ezt a „4-es kapcsolást“ azonban ma már nem tekintjük optimálisnak, mert az alkalmazott varisztorok fizikai tulajdonságai esetlegesen megengedhetetlenül nagy érintési feszültséghez vezethetnek a fogyasztói berendezésben levő PE vezetőn. A varisztorokon olyan mértékű, az öregedéstől függő szivárgó áramok folyhatnak, amelyek a földelési ellenálláson okozhatnak ekkora túlfeszültséget. A TT hálózatokba beépített áramvédő-kapcsoló (fi-relé)

az ilyen szivárgó áramokat nem tudja mérni, és ezért nem is tud kioldani. Sőt, egy esetlegesen túlméretezett, azaz kis ellenállású varisztor ezen felül összeköttetést hozna létre az N és PE között. Segítséget nyújthatna, ha a varisztorokkal sorba kötnénk egy levezető leválasztó kapcsolót. Egy levezető leválasztó kapcsoló, amely a varisztorokat felügyeli, helyet igényel, és költséges. Ha a varisztorok helyett a vezetők és a potenciálkiegyenlítés közé szikraközt használnánk, az sem lenne ideális megoldás. A nagyobb megszólalási idő és a szikraköz karakterisztikája miatt magasabb maradékfeszültségek adódnának. 3+1 kapcsolás esetén a három fázisvezető és a nullavezető közé egy varisztort, valamint a három varisztor nullavezetőn levő közös pontja és a potenciálkiegyenlítő sín (PE) közé egy szikraközt kapcsolunk. A szikraközt úgy kell méretezni, hogy a három fázisvezető és a nullavezető összegzett áramát el tuja viselni. A szikraköz megszólalási feszültsége 230 V feszültségű hálózatokban 1,5-tól 2 kV legyen. A szikraközön keresztül a három varisztor galvanikusan le van választva a PE-től, így a varisztorokon folyó szivárgó ára-

TN-S-hálózat

W

W.16

1296370000 – 2012/2013



mok nem tudnak feszültségemelkedést okozni a PE-n. A 3+1 kapcsolás mögött levő áramvédő-kapcsoló minden esetben megbízhatóan véd a veszélyes érintési feszültség ellen. A VDE 0100 534.rész (534.2.2 bekezdés) szabványban ismertetett 3+1 kapcsolás ezért biztonságtechnikailag fontos megoldásnak tekinthető a TT hálózatokban történő túlfeszültségvédelemre. Megjegyzés: bár a TN-S hálózatokban a VDE 0100 534. rész (524.2.1 bekezdés) a fogyasztói berendezésekre a „4-es kapcsolást“ írja elő, azaz egy-egy varisztort a három fázisvezető

és a nullavezető valamint a PE között, azonban a 3+1 kapcsolás itt is lehetséges lenne a veszély növekedése nélkül. Az ÖVE/ÖNORM E 8001-1/A2:2003-11-01 szabványban a 3+1 kapcsolást már felsorolták a TN-S és TT hálózatokban történő használatra.

TT-hálózat

W

1296370000 – 2012/2013

W.17




Az optimális védelmi funkció elérése érdekében a túlfeszültség-védelem és a berendezés telepítése során sok részletre kell ügyelni. A kapcsolószekrényben történő elrendezés és elosztás Az acéllemez kapcsolószekrények jó mágneses árnyékoló tulajdonságokkal rendelkeznek. A következő pontokat kell a telepítésnél betartani: • Kerülni kell a felesleges vezetékhosszakat (különösen nagy adatforgalmú vezetékek esetén) • Az érzékeny jelátviteli vezetékeket elkülönítve kell fektetni a nagy zavaró potenciálú vezetékektől • Az árnyékolt vezetékeket közvetlenül a készülékhez kell vinni, és az árnyékolást ott bekötni (nem pedig a kapcsolószekrény sorkapcsainál) • A készülékeket különböző érzékenységű csoportokra kell osztani, és összerendezni

Beépítési hely A túlfeszültség-védelmi készülékeket ott kell felszerelni, ahol a vezetékeket és kábeleket a kapcsolószekrénybe bevezetjük. Ez a legalsó tartósín legyen, közvetlenül a kábelbevezetés fölött. Ennek során el kell kerülni, hogy a zavarok a kapcsolószekrénybe juthassanak. A zavarokat a kapcsolószekrény határánál le kell vezetni. Árnyékolt vezetékek használata esetén ezen a helyen Weidmüller szorítókengyel segítségével az árnyékolást le lehet kötni.

A termékek és a csatlakoztatott termékek földelése Minden túlfeszültség-védelmi készülék rendelkezik földelő kapoccsal. Ehhez kell csatlakoztatni a hozzá tartozó potenciálkiegyenlítő sín földelő vezetékét. A földelő vezetéket lehetőleg nagy keresztmetszettel a lehető legrövidebbre kell kivitelezni. A vezetékhossz minden centimétere megnöveli a túlfeszültség-védelmi készülék maradék feszültségét (1 m vezeték = 1 kV feszültségesés). A földelő kapcson túl a mérés-, vezérlés-, szabályozás területén használt túlfeszültség-védelmi termékek azt a lehetőséget is kínálják, hogy a földelést tartósín-érintkezőn keresztül hozzák létre a TS 35 sínhez. Az optimális földelés elérése érdekében a tartósínt a földelt fém hátlapra kell szerelni. Alacsonyabb védelmi szint eléréséhez a mérés-, vezérlés-, szabályozás területén használt túlfeszültség-védelmi termékek földelő kapocslécét 60 cm-enként a potenciálkiegyenlítéshez kell csatlakoztatni. Az IEC 62305 szerint megengedett a csupán 0,5 m távolság a PE csatlakozás és a túlfeszültség-védelmi készülék leágazása valamint a villámvédelmi potenciálkiegyenlítés között. Az út lehető legrövidebb kialakításához olyan lehetőségek léteznek, amelyekkel megvalósítható az úgynevezett V csatlakozás vagy az együtt vezetett PE vezetékkel történő összekötés. Vezetékhosszak F1

F2

a

L1 L2 L3 N PE

c

b

Ha az alábbiak teljesülnek a + c ≤ 0,5 m akkor b = nem lényeges

A vezetékek fektetése

W

A jelátviteli vezetékeket a berendezésen / kapcsolószekrényen belül a legrövidebb úton kell a túlfeszültség-védelemhez, majd tovább a csatlakoztatott készülékhez vezetni. A védelem nélküli és védett vezetékeket elválasztva kell vinni. A földelő vezetéket védelem nélkülinek kell tekinteni. Kábeltálcák vagy kábelcsatornák esetén az elválasztásra fém válaszfal használható. A jelátviteli vezetékek erősáramú vezetékekkel párhuzamosan történő fektetésekor legalább 0,5 m távolságot kell tartani. A fém kábelcsatornák megfelelő fém tetővel ideális árnyékolást biztosítanak.

W.18

a

a + b ≤ 0,5 m

ÜSG b

b ≤ 0,5 m ÜSG b

1296370000 – 2012/2013



50

Villám lökőárama

15,6…29,8 kA

10/350 µs

13,2…16,4 kA

Ihatár kA

A mérés-, vezérlés-, szabályozás területére készült túlfeszültség-védelmi készülékek gyakran az alkatrészek közötti leválasztással működnek. Ez a leválasztás induktivitással vagy ellenállással történhet. A leválasztást a vezeték fajtája és fektetése mellett egy, a túlfeszültség-védelmi készülékek névleges áramának maximális értéke szerinti biztosító határozza meg. A PU sorozat erősáramú betáplálási oldalán levő biztosítót a DIN VDE 0298 4. résznek megfelelően (vezeték-keresztmetszet, a vezetők száma és fajtája valamint a fektetés módja) kell méretezni. Ez az információ a csomagolásban található útmutatón és az aktuális PU modul termékein fel van tüntetve. A villámáram-levezetőket és túlfeszültség-levezetőket (SPD) a villámok részáramai vagy a transzformátorok rövidzárási áramai miatt fellépő túlterhelések esetére előtét biztosítóval kell megvédeni, ha az F1 nagyobb, mint a gyártó által megadott érték. Az 1: 1,6 arány betartásánál a túlfeszültség-védelmi készülékre a lehető legnagyobb névleges értéket kell tervezni. A csatlakozó vezetékek méretezésének függvényében az F1 egy berendezés életciklusa során egyre nagyobb lehet. Ki gondol akkor már a túlfeszültség-védelemre? Ha a beépítési útmutatóban megkövetelt olvadóbiztosító helyett megszakítót vagy fő biztosító automatát használunk, akkor a kioldási karakterisztikát figyelembe kell venni.

NH biztosítók villámáram-állósága 10/350 μs lökőáramok esetén

10 6,8…10,3 kA 4,4…6,1 kA 2,3…3,7 kA

1 10

------Értékek az 1 ms-os kiolvadási integrálból

35 63 100 160 250 Biztosító névleges értékei A-ben

NH biztosítók villámáram-állósága 8/20 μs lökőáramok esetén 60 50

Imax kA

Biztosítás

Villám lökőárama

820 µs

43…55 kA

40 28…34 kA

30

18…24 kA

20

------Értékek az 1 ms-os kiolvadási integrálból

12…14 kA

10

2,7…4,3 kA

0 0 10

35 50 63

100

150 160

200

Biztosító névleges értékei A-ben

W

1296370000 – 2012/2013

W.19



NH biztosítók viselkedése villámok lökőárama esetén (10/350 μs) A fontos annak megértése, hogy nem az a kérdés, milyen kis értékű legyen a túlfeszültség-védelmi készülék biztosítója, hanem a lehető legnagyobb előtét biztosítót kell használni. A kérdés abban a megvilágításban válik nagyon jelentőssé, hogy éppen a kis biztosítók villámárammal való terhelhetősége erősen korlátozott. Csak a maximális érték szerinti méretezés kínálja a korlátok nélküli védelem lehetőségét egy túlfeszültség-védelmi készülékkel. Névleges áramok és felépítés 250A/1

25 kA

75 kA

22 kA

200A/1

70 kA

20 kA olvadás

160A/00 9,5 kA

100A/C00

5,5 kA

63A/C00

50 kA robbanás

25 kA 20 kA

4 kA 15 kA

35A/C00

1,7 kA

20A/C00 0

10

8 kA

20

30

40

50

60

70

I/kA

100

SPD

W A villám- és túlfeszültség-védelmi termékek beépítési helye

W.20

1296370000 – 2012/2013

Telepítési előírás a Weidmüller PU-I, PU-II és PU-III villám-, ill. túlfeszültség-védelemhez erősáramú hálózatokban A túlfeszültség-védelmet csak szakember telepíthet. Kérjük, tartsa be a telepítés során az országára jellemző csatlakoztatási követelményeket is.



kell beépíteni, hogy meg tudja valósítani a szükséges villámáram potenciálkiegyenlítést a villámvédelmi berendezés és az erősáramú elosztó között. Az összes levezetőt villamos szakembernek kell telepíteni. A PU I LCF ill. PU I TSG+ készüléket előre számláló területre lehet beépíteni. A túlfeszültség-védelmi berendezéssel ellátott létesítmények létesítését a VDE 0100 534. rész (1999.04.) „Gyártmányok kiválasztása és létesítése“ írja le. Ez összhangban áll az alábbi szabványokkal: a. IEC 60364-4-43: „Védelem légköri befolyásoló tényezők és kapcsolási tevékenységek következtében létrejövő túlfeszültségek esetén“ b. IEC 60364-5-53: „Villamos szerelvények kiválasztása és létesítése“ c. IEC 61024-1: „Épületek védelme villámcsapás ellen“

1. Felhasználás A PU I I-es osztályú villámvédelem és a PU II II-es osztályú túlfeszültség-védelem kisfeszültségű fogyasztói berendezések és elektronikus készülékek védelmére szolgál túlfeszültségek ellen, amelyek légköri kisülések (zivatar) vagy kapcsolási tevékenységek következtében keletkeznek. A PU I egy, az IEC 61643-1:2009, ENV 61024-1 (1995.01.) és az IEC 1312-1 (1995.02.) szerinti I-es és II-es osztályú villámáram-levezető. Villámcsapás esetén a beépített varisztorok hozzák létre a szükséges potenciálkiegyenlítést (villámvédelmi potenciálkiegyenlítés az IEC 62305 1. résznek megfelelően) az épület villámvédelme és az energiaellátás földelési rendszere között. A PU II megfelel az IEC 61643-1:2009 valamint az ÖVE SN60 4. rész és 1. rész szerinti II-es osztálynak. Feszültségkorlátozó alkatrészként nagy teljesítményű fém-oxid varisztorokat használunk. A PU III és PO-DS III-as osztályú fogyasztói túlfeszültség-védelem megvédi a kisfeszültségű fogyasztói berendezéseket és elektronikus készülékeket a túlfeszültségekkel és kapcsolási tevékenységekkel szemben. A PU III vagy a PO DS készülékek járulékosan PU II készülék után építhetők be kisméretű elosztókba / szintenkénti elosztókba / kábelcsatornákba / közvetlenül a dugalj mögé. A készülékek megfelelnek az IEC 61643-1:2009 követelményeinek. 2. A telepítés helye

d. IEC 61312-1: „Villám okozta elektromágneses impulzus elleni védelem“ 3. Villamos csatlakozás A PU I villámáram-levezetőt valamint a PU túlfeszültség-védelmet lehetőleg rövid vezetékkel kell a fogyasztói berendezés fázisvezetői (L1, L2, L3) ill. a nullavezetője (N) valamint a földelése (PE) közé. El kell kerülni, hogy a védelem nélküli vezetékek a védett vezetékekkel párhuzamosan haladjanak (A csatlakozási példák az utolsó oldalon találhatók).

A PU II készüléket úgy kell beépíteni a számlálószekrénybe vagy elosztóba, hogy a csatlakozó kapcsokhoz illetéktelen ne tudjon hozzáférni. A PU I készüléket a betáplálás közelébe

1296370000 – 2012/2013

W.21

W



3.1 Csatlakoztatás a fázisvezetőkhöz és a nullavezetőhöz A PU-I, PU-II levezetőkhöz előírás szerint ugyanolyan keresztmetszetű csatlakozó vezetéket kell választani, mint a fázisvezetők (L1, L2, L3) és a nullavezető (N). Ha a keresztmetszet csökkentése szükséges, védelmi készüléket (pl. fő csatlakozó biztosító) kell felszerelni a csatlakozó vezetékek rövidzár elleni védelmére. A levezető csatlakozó kapcsait nem szabad leágazó kapocsnak használni. Előtét biztosítót a PU II készülékhez legfeljebb 125 A gL értékig, a PU I készülékhez legfeljebb 160 A gL értékig lehet választani. Az előtte levő S építési módú (3 kA, 8/20 μs) áramvédő-kapcsoló (RCD) lökőáram-álló kivitelű legyen.

ÜSG b

ható. II-es osztályú túlfeszültség-védelem esetén követelmény a legalább 4 mm2 keresztmetszet. 4. A fogyasztói túlfeszültség-védelem telepítése (III-as osztályú levezető) A PU-III, ill. PO-DS típusú levezető összehangoltan a PU II után telepíthető. A PU III vagy a PO DS készüléket a védendő vezetékbe kell beépíteni, és azok legfeljebb 16 A-es áramköröket tudnak megvédeni. A PU-III telepítése kisméretű elosztókba, egy áramkörbe történhet, amely pl. egy monitort véd. A PO DS alkalmas a helyszínen, készülékekbe vagy kábelcsatornákba történő beépítésre.

W

W.22

Before conducting isolation measurement, remove plug-in protective elements!

I

Prima di misurare l‘isolamento scollegare il sezionatore o i fusibili di protezione!

FR

Avant toute mesure d’isolation déconnectez les éléments de protection ou de séparation.

E

CN

OT EP R

EN

EC

Vor Isolationsmessung Trennen oder Schutzelement ziehen!

RG

A levezető földelő vezetékét a legrövidebb úton vezetve kell a fogyasztói berendezés földeléséhez csatlakoztatni. A hos�szabb csatlakozó vezeték csökkenti a túlfeszültség-védelem hatásosságát. Kerülni kell a más villamos vezetékkel párhuzamosan történő vezetést. Potenciálkiegyenlítéssel tervezett villamos fogyasztói berendezésekben csatlakozási helyként földelt potenciálkiegyenlítő sín áll rendelkezésre. Mindig biztosítani kell, hogy a levezető földelése össze legyen kötve a fogyasztói berendezés földelésével. TN hálózatok esetén a PEN vezetőt és a levezető földelő vezetékét egymással össze kell kötni. Az áramszolgáltató PEN vezetékét nem szabad földelésnek használni. Ha egy elosztó PE sínjét, ill. PEN sínjét használjuk földelési csatlakozónak, akkor az a követelmény, hogy ezeket a síneket külön földelő vezetékkel kell a fogyasztói berendezés földelőjével összekötni. A PU I LCF 30 kA és a PU I TSG+ esetén két földelő csatlakozó található. Mindkét csatlakozási pontot be kell kötni. Az egyiket az épület potenciálkiegyenlítő csatlakozásához, a másikat a világítási hálózat PE vezetőjéhez kell csatlakoztatni. I-es osztályú villámáram-levezetőhöz a villámáramot vezetni képes vezetéket kell használni, amely 16 mm2 felett garantál-

D

SU

3.2 Csatlakozás a földeléshez

TIO

N

Útmutató: A TN-C-S hálózatban hárompólusú PU II készüléket lehet használni (a TN-C oldalon). Ha a PEN vezetőt egyedileg PE és N vezetőként vezetik, négypólusú PU II készüléket kell használni (a TN-S oldalon). TT hálózattípus esetén a DIN VDE 0100-534/A1 (1996.10.) szabvány szerint egy db PU II 3+1 280 V védelem telepíthető. 400 V fázisfeszültségű IT hálózatban 385 V feszültségre a PU II 3+1 385 V telepíthető.

a + b ≤ 0,50 m

a

Antes de realizar la medición de aislamiento, retirar el descargador.

在做绝缘测试前 , 请先断开保护回路或拔下保护模块！

1267670000/01/2011

5. A működés ellenőrzése A PU típusú villámáram-levezetőt és túlfeszültség-védelmet – különösen zivataros időszakban – szemrevételezéssel ellenőrizni kell. Ha a figyelőablak vagy a LED színe pirosra változik, a túlfeszültség-védelmi eszközt ki kell cserélni. A varisztorok öregedése a varisztorok hőmérsékletének növekedéséhez vezethet, amely kisfeszültségű hálózatokban tüzet okozhat. Minden túlfeszültség-védelmi készülék ezért beépített hőmérséklet-felügyelettel rendelkezik, amely veszély esetén automatikusan leválasztja a varisztort a tápfeszültségről. A lekapcsolásról LED vagy látjelzés tájékoztat. Egy plusz kapcsoló-érintkező (jelző érintkező) jelzést ad a le1296370000 – 2012/2013



kapcsolásról (minden termékjelölésben az R betű jelöli). 5.1 Csere Ha az 5. pontban említettek szerint a levezető ablaka piros vagy a piros LED világít, a levezetőt villamos szakemberrel ki kell cseréltetni. Az egyedi I-es és II-es osztályú levezetők dugaszolhatók, és a feszültségük szerint kódoltak. A szigetelési ellenállás mérésekor a túlfeszültség-védelmi eszközt a mérés időtartamára a berendezésből el kell távolítani, pl. kihúzni a felső részt, vagy a levezetőt a hálózatról leválasztani. Ehhez a Weidmüller speciális útmutató matricát kínál a kapcsolószekrénybe (rendelési szám: 1287670000). A névleges feszültséghez illeszkedő levezetőt ismét be kell építeni 6. A jelző érintkező csatlakoztatása (R) A jelző érintkező váltó kivitelű, és a 11 valamint 14 jelű csatlakozó kapcsokra van kötve. A 11/12 kapocs normál üzemben (az ablak zöld) zárt, a 11/14 kapocs nyitott. Hiba esetén (az ablak piros) a 11/14 csatlakozó kapocs zárt, és a 11/12 nyitott. A PU III esetén a leválasztó berendezés megszólalását egy nem reverzibilis hőbiztosító nyitása jelzi. A jelzőkört legfeljebb 1,5 mm2 keresztmetszetű vezetékkel lehet bekötni. A csatlakozó vezetékek és a földelő vezeték párhuzamos vezetését kerülni kell. A feszültségszintnek megfelelő, finom túlfeszültség-védelemmel történő (III-as osztály) védelmi kapcsolás csökkenti a zavarokat a kiértékelő készüléknél és a készülékben. 7. Előtét biztosító A PU I és PU II sorozat villám- és túlfeszültség-védelmi készülékei normál üzemben passzív viselkedésűek. Áramot nem vesznek fel. Emiatt a rövidre zárás és túlterhelés ellen szükséges védelem olyan biztosítóval történik, amelyet a csatlakozó vezeték fektetési módjához és keresztmetszetéhez méretezünk. A PU sorozat termékeit ezen felül egy maximális előtét biztosítóval bevizsgáltuk. Ez az előtét biztosító érték a termékre vonatkozó műszaki adatok között vagy az oldal fejlécén található. Ha a berendezésben használt biztosító kisebb vagy egyenlő, mint ez az érték, (PU I esetén ≤ 160 A, PU II esetén ≤ 125 A), akkor ez vezetékvédelemként használható a betáplálási áramkörben. Ha ez a betáplálási biztosító azonban nagyobb, mint a műszaki adatok között megadott biztosító, akkor plusz biztosítót kell beépíteni a csatlakozó vezeték függ-

1296370000 – 2012/2013

vényében a PU modul vezetékágába. Ilyenkor arra kell figyelni, hogy az ágba beépített biztosító ténylegesen el tudja viselni a villámáramot, és a biztosítót ne válasszuk túl kicsire, nehogy a túlfeszültség-védelmi készülék túlfeszültség esetén hatástalan legyen. 8. Használat A PU I LCF, PU I és PU I TSG+ meglevő villámvédelmi berendezés és betáplálás esetén hozza létre a szükséges villámvédelmi potenciálkiegyenlítést. A tokozott PU I LCF, PU I és PU I TSG+ készüléket elsősorban épületinstallációs elosztókban lehet használni. A kifúvó típusú, 330 V vagy 440 V feszültségű PU I TSG készüléket gyakran ipari alkalmazásokban, pl. szélturbináknál telepítik. A PU I LCF és PU I TSG+ termékek fogyasztásmérő előtti területen használhatók, mivel ezek üzem közben nem vezetnek szivárgó áramot. A PU I LCF és a PU I mind villámvédelem, mind túlfeszültség-védelem céljára bevizsgált, azaz az I-es és a II-es osztályra is engedélyezett, továbbá a PU II túlfeszültség-védelem II-es és III-as osztályra is rendelkezik engedél�lyel, tehát túlfeszültség-védelem és fogyasztói túlfeszültségvédelem is egyben. A PU III és PO DS készülékek III-as osztályú fogyasztói túlfeszültség-védelmek. 9. Engedélyek A PU-I és PU-II sorozat CB jegyzőkönyvvel rendelkezik, és így az országonként jellemző engedélyekbe átvehető. Minden termék rendelkezik CE jelöléssel. 10. A villám- és túlfeszültség-védelem (SPD) telepítési előírása röviden Az alap a VDE 0100-534 (2009.02.) szabvány, amely az európai műszaki szabályozásból HD 60364-5-534 néven jött létre. Ez a szabvány rendelkezik arról, hogyan kell túlfeszültség-védelmet telepíteni 2011 májusától (I-es ill. II-es osztály). A HD 60364-5-534 szabvány nem feltétlenül azonos az egyes országok átvett szabványaival. A telepítésnél tehát be kell tartani az országonként eltérő szabványokat, valamint az alkalmazást szabályozó szabványokat/előírásokat. A telepítést kizárólag a telepítés helyszínén engedéllyel rendelkező szakemberek végezhetik. A VDE 0100-534 szabványban A, B és C csatlakozási vázlatot

W.23

W



különböztetünk meg. A gyakorlatban ebből az alábbiak következnek: A = 3+0 kapcsolás (PU I 3 ill. PU II 3 TN-C hálózatban) B = 4+0 kapcsolás (PU I 4 ill. PU II 4 TN-S hálózatban) C = 3+1 kapcsolás (PU I 3+1 ill. PU II 3+1 TN-S/TT, ill. N vezetővel szerelt IT hálózatban). A VDE 0100-534 szabványban az szerepel, hogy a túlfeszültség-védelmi készüléket a beépítési hely közelében, a készülék beépítési helye és az N ill. PE vezetőhöz való közvetlen csatlakozás között ≤ 0,5 m távolságban kell elhelyezni. A HD 60364-5-534 előírja, hogy a földelés a túlfeszültség-védelmi készüléktől a potenciálkiegyenlítő sínhez vagy a PE vezetőhöz történjen – annak függvényében, hogy melyik összeköttetés a rövidebb. A VDE szabvány mindkét vezetéket előírja. A témához bővebb anyagot a W fejezetben találhat. A szigetelés vizsgálatnál a túlfeszültség-védelmi készüléket a mérés időtartamára le kell választani a berendezésről. Túlfeszültség-védelmi készülék létesítése áramvédő-kapcsoló után nem megengedett. L1

F1

L2 L3 PEN

F2

PU

Védelem a túláram ellen

W

A túlfeszültség-védelmi készülékek zárlata esetén a védelmet az F2 biztosító látja el. A biztosítót a túlfeszültség-védelmi készülék gyártójának beépítési előírásában megadott méretezési áram figyelembe vételével kell kiválasztani. Az F2 biztosító elhagyható, ha az F1 biztosító jellemzői – amely a villamos berendezés része – megfelelnek a túlfeszültség-védelmi készülék gyártója által megadott méretezési áramának is.

W.24

1296370000 – 2012/2013




A www.weidmueller.com című internetes oldalunkon az „Information for Tenders” menüpontban olyan angol nyelvű, aktuális szövegeket találhat, amelyek megkönnyítik az Önnek megfelelő technika specifikációját. Ez az Ön számára azt az előnyt jelenti, hogy mindig letöltheti az aktuális állapotú, pontos műszaki adatokat az internetes oldalunkról. A tervkiírás magyar nyelvű változtáért kérjük, keresse kollégáinkat’

Termékeinkkel kapcsolatos további termékinformációkat honlapunkon, online katalógusunkban találhat. www.weidmueller.hu

W

1296370000 – 2012/2013

W.25


Irodaépületek túlfeszültség-védelemmel

Alkalmazások/felhasználási helyek: Alkalmazás irodaépületeknél LPZ OA LPZ OB

3

3 9

LPZ OA

6

8

6

8

7

8

6

8

7

8

4

3 9 EMA

4

BMA

3

RV

HAK

3

1

8

9

2

PAS

5

6

W

LE DE -VÉ ÉG ZÜ LT S ES LF TÚ

Adatátvitel 8. Túlfeszültség-védelem adatátviteli vezetékekhez, pl. Ethernet Cat.5

M

Energia (kisfeszültségű ellátás) 1. I-es osztályú levezető szikraközzel, nagy teljesítményű varisztorral vagy -nélkül, PU I LCF, PU 1 TSG+ 2. I-es osztályú levezető nagy teljesítményű varisztorral, PU I sorozat 3. II-es osztályú levezető nagy teljesítményű varisztorral, PU II sorozat 4. III-es osztályú levezető alelosztóba történő beépítésre, PU III sorozat 5. III-es osztályú levezető dugaljba építhető túlfeszültség-védelem, PO DS

Energia és adatátvitel 6. III-as osztályú VSPC levezető 7. III-as osztályú VSPC levezető Mérés, vezérlés és szabályozás 9. Túlfeszültség-védelem mérési, vezérlési és szabályozási áramkörökhöz, pl. MCZ OVP sorozat vagy VSPC ill. VSSC

W.26

1296370000 – 2012/2013


Ipari épületek túlfeszültség-védelemmel

Alkalmazások/felhasználási helyek: Alkalmazás ipari épületeknél

LPZ OA LPZ OB

3

3 6

8

7

8

9 6

8

7

8

3 4 9

4

4

EMA

4

BMA

HAK

6

3

RV

3

1 2

PAS

8

9 5

6

8

Szabványok IEC 61643-1 Ed.2 2005-03, SPD’s connected to low-voltage power distribution systems (Kisfeszültségű energiaellátó rendszerekhez csatlakozó túlfeszültség-védelmi készülékek). E szerint a szabvány szerint kell vizsgálni az I-es, II-es és III-as osztály termékeit. IEC/EN 62305-1 - 4,- Protection against lightning (Villámvédelem). Ez a villámvédelmi szabvány mindent alaposan meghatároz a belső és külső villámvédelem területén, és jelenleg 4 részt tartalmaz: • „Villámvédelem – 1. rész: Általános alapok“ • „Villámvédelem – 2. rész: Kockázatkezelés: Építmények kárkockázatának becslése“ • „Villámvédelem – 3. rész: Építmények és személyek védelme“ • „Villámvédelem – 4. rész: Építményekben levő villamos és elektronikus rendszerek“ Létesítési előírások IEC 60364-5-53: 2002-6, Electrical installations of buildings (Épületek villamos installációja) Part 5-53 (5-53. rész) (Tartalom a VDE 0100-534-ben). Szabvány kisfeszültségű berendezések létesítésére VDE 0800, VDE 0843-T5, VDE 0845 tartalmazza a kommunikációs elektronikára vonatkozó kiválasztási és létesítési előírásokat. SEV Villámvédelmi berendezések útmutató, SN 4022:2004 és SEV 4113 Alapföldelők 1296370000 – 2012/2013

Áram Távközlés Gáz Víz LPZ OA Nem védett terület az épületen kívül. A villám közvetlen hatása, nincs árnyékolás elektromágneses zavarimpulzusok ellen. LPZ OB Külső villámvédelmi berendezéssel védett terület Nincs árnyékolás LEMP ellen.

W.27

W




Túlfeszültség-védelmi berendezések (ÜSE – SPD surge protection devices) Nincs olyan tökéletes alkatrész, amely a túlfeszültség-védelem összes műszaki követelményét ugyanolyan hatékonyan teljesíteni tudja. Éppen ezért különböző elemeket használunk, amelyek fizikai működésükben különböznek, és kiegészítik egymást. Ezeknek különböző a jellemző védelmi hatásuk. A szupergyors megszólalási időt, a nagy árammal való terhelhetőséget, a kis maradékfeszültséget és a hosszú állásidőt nem lehet egy elemben egyesíteni. A gyakorlatban három, elvben különböző alkatrészt használnak: 1. Szikraközök / gázkisülési csövek (GDT) 2. Varisztorok / fém-oxid varisztor (MOV) 3. Szupresszor diódák / transzorb diódák (TAZ) A túlfeszültség-védelem optimalizálására ezért gyakran ezeknek az elemeknek a gondosan összehangolt kombinációját egy védelmi modulba építik össze: 4. Kombinált kapcsolások

W

W.28

1. Szikraköz / GDT

Lehetséges típusok: Kifúvó szikraköz Tokozott szikraköz Gáztöltésű szikraköz

Az impulzus alakja szikraköz nélkül Az impulzus alakja szikraközzel U (kV) 1,0

U (kV) 1,0

0,5

0,5

1 µs

t

1 µs

t

A megnevezés már elárulja: az impulzust begyújtott szikraköz (pl. GDT – Gas Discharge Tube) vezeti le a föld felé. A szikraközök levezetési képessége a típus függvényében nagyon magas lehet, és kétirányú felépítéssel a legfeljebb 100 kA áramot is elérheti. A gáztöltésű szikraközöket üveg vagy kerámia (alumínium-oxid) szigetelő házba építik be. A szikraközök elektródáit speciális ötvözetből készítik. Az alakjukat és távolságukat tekintve úgy helyezik el őket, hogy a rákapcsolt feszültség hatására olyan térerősség-eloszlás alakuljon ki, hogy a szikraköz átütése viszonylag pontos feszültségértéken következzen be. A házat gáztömör módon nemesgázzal, pl. argon vagy neon, töltik fel. A szikraköz bipolárisan működik. A gyújtási feszültség értéke alapvetően a rá jutó túlfeszültség meredekségétől függ. A gáztöltésű szikraközök gyújtási jelleggörbéje azt mutatja, hogy a gyújtási feszültség meredekebb túlfeszültség-felfutás esetén megnövekszik. Ennek az a következménye, hogy nagyon meredek túlfeszültség esetén a gyújtási feszültség – azaz a védelmi szint – viszonylag magas lesz, és számottevően a szikraköz névleges feszültsége fölött (kb. 600-800 V) lehet. Hátrányos hatású lehet a begyújtott szikraköz problémás oltási viselkedése. Az ív nagyon alacsony égési feszültséggel rendelkezik, és csak akkor alszik ki, ha a feszültség ez alá csökken. Ezért a szikraköz geometriai kialakításánál arra is ügyelni kell, hogy az ív égési feszültségét hosszú szakaszok és hűtés segítségével lehetőleg magas értéken kell tartani, és így viszonylag korán kioltani. Mindezek ellenére ez hosszabb utóáramhoz vezethet, amelyhez az energia járulékosan a védendő áramkör betáplálásából származik. Hatásos segítség lehet ilyenkor egy szikraköz és egy gyors működésű olvadóbiztosító sorba kapcsolása.

1296370000 – 2012/2013



2. Varisztorok / MOV

3. Szupresszor diódák / TAZ

U

U

t

U

t

A túlfeszültség-védelmekben alkalmazott varisztorok (MOV – Metal Oxid Varistor) fém-oxidból (cink-oxid) készült, korong alakú feszültségfüggő ellenállások. Az elem kicsivel névleges feszültsége felett kis ellenállásúvá válik. Miközben a varisztoron keresztül áram folyik, a túlfeszültség korlát alatt marad. A varisztor mindkét irányban működik. A varisztorok a típus függvényében közepes vagy nagy levezetési képességgel rendelkeznek, amely a 40 kA-80 kA (8/20 Hs) nagyságrendben található. A megszólalási idejük 25 ns alatt van. A varisztorok sincsenek azonban hátrányok nélkül. Figyelembe kell venni az öregedési jelenséget és az alkatrész viszonylag nagy kapacitását. A megszólalás gyakoriságának függvényében idővel szivárgó áramok keletkeznek, mivel egyedi vezetőképes csatornák jönnek létre. Ez melegedéshez, sőt egészen a készülék tönkremeneteléhez vezethet. Ez az egyik oka, hogy a Weidmüller termékekbe hőbiztosítást építünk be. A varisztorok nagy kapacitása zavart okoz a nagy frekvenciájú áramkörökben. Kb. 100 kHz feletti frekvenciák esetén a jelek csillapításával kell számolni. Az adatátviteli berendezésekben ezért nem javasolt a használata.

U

t

t

A szupresszor diódák hasonlóan működnek, mint a Zenerdiódák. Létezik egyirányú és kétirányú kivitel is. Egyenáramú áramkörökben gyakran egyirányú szupresszor diódákat használnak. A szupresszor diódák a hagyományos Zenerdiódákkal szemben nagyobb áramterhelhetőséggel bírnak, és jelentősen gyorsabbak. Egy meghatározott átütési feszültségtől kezdve nagyon gyorsan vezetni kezdenek, és így levezetik a túlfeszültséget. Az áramterhelhetőségük azonban nem túl nagy, néhány 100 A-t (8/20 Hs) tesz ki. Ezzel szemben különösen gyors a megszólalási idejük, amely a pikoszekundum tartományban van. Ez különösen a vezetéken levő „Burst” vagy „Spikes” jellegű zavarok (sorozatos vagy egyedi tűimpulzusok) esetén jelent előnyt. Sajnos a szupresszor diódáknak sem elhanyagolható a saját kapacitása. Ezért használatuk során, mint a varisztoroknál is, nagy frekvenciák esetén figyelni kell a lehetséges csillapító hatásra.

W

1296370000 – 2012/2013

W.29



4. Kombinált kapcsolások A fent említett elemek kombinációja olyan különleges túlfeszültség-védelmi termékeket eredményez, amelyeket az egyedi követelményekhez lehet alakítani. Ha egy feszültség impulzus egy ilyen kombinált kapcsolás bemenetére jut, akkor begyújt a gáztöltésű levezető és levezeti a nagy áramot. A maradék impulzust az utána kapcsolt induktivitás csillapítja, végül a varisztorra és/vagy a szupresszor diódára kerül, amely azt korlátozza. Ha a gáztöltésű levezető nem szólal meg, tehát lassabb feszültségemelkedés esetén, az impulzust csak a varisztor, ill. szupresszor dióda vezeti le. Az egyedi elemek sorba kapcsolásából csökkenő megszólalási érzékenység adódik a kimenet irányába. A bemeneten levő 1 kV/μs felfutású és 10 kV csúcsértékű zavarfeszültséget a gáztöltésű túlfeszültség-levezető kb. 600700 V-ra korlátozza. A második fokozat, amelyet egy induktivitás választ le az elsőtől, ezt az értéket kb. 100 V-ra csökkenti. Ezt a feszültség impulzust ezután a szupresszor dióda kb. 35 V-ra vágja le (24 V-os kombinált védelem esetén). Az ezután következő elektronikának csupán 1,5 x Uüzemi feszültség impulzust kell tudni elviselni.

kV 10

8

6

V

V

V

600

600

600

500

500

500

400

400

400

300

300

300

200

200

200

100

100

100

4

2

Surge voltage wave 0

0 0

W

20

UB

W.30

40

60

µS

0 0

1

2 µs

0 1

0

2 µs

0

1

2 µs

U

1296370000 – 2012/2013




Az osztályba sorolás az „I-es osztályú” levezetők különösen nagy igénybevétellel történő túlterhelési lehetőségének, valamint a villámjelenségek újabb vizsgálatainak a tapasztalatain alapul. Emiatt adódott az „I-es osztályú levezetők” árammal történő vizsgálatára a 10/350 μs-os szabványosított áramgörbe. A vizsgálati paraméterek 12,5 és 25 kA Icsúcs vagy Iimp között vannak. A „10/350 μs“ adat azt jelenti, hogy a lökőáram 10 μs alatt eléri a maximum 90 %-át, majd 350 μs múlva a fele értékre csökken. A görbe alatti terület megfelel a vizsgálati áram energiájának. A „II-es osztályú levezetőket (korábban „C” típusú levezetők) továbbra is a 8/20 hullámalakkal vizsgálják. A méretezési levezetési lökőáram a levezetőinkre kétpólusú betáplálásra max. 75 kA, a négypólusú betáplálásra max. 100 kA. A „III-as osztályú levezetők (eddig „D” típusú levezetők) a készülékek védelmére szolgálnak.

Osztályba sorolás korábban VDE IEC 0675

Vizsgálati értékek

Felhasználás

37A

Durva védelem

Blevezető

I-es osztály

IIMP = 25 kA Hullám alakja 10/350 μs

Közepes védelem

Clevezető

II-es osztály

1 pólusú IN = 20 kA Hullám alakja 8/20 μs 3 vagy 4 pólusú IN = 100 kA Hullám alakja 8/20 μs

Finom védelem

Dlevezető

III-as osztály

Uoc = 20 kV max. Is = 10 kA max. Hibrid generátor

Védelem közvetlen villámcsapás ellen (betáplálás, főelosztó stb.) Fixen telepített eszközök védelme (villamos elosztó, stb.)

Készülékek védelme (dugaljak, stb.)

Ezekre 2 ohmos hibrid lökőáram-generátorral történő vizsgálat vonatkozik, 0,1 kV-tól max. 20 kV-ig terjedő kapocsfeszültséggel, amely rövidzárás esetén 0,05 kA-től 10 kA-ig terjedő 8/20 μs formájú áramot biztosít.

A 10/350 μs és 8/20 μs közötti viszony 100 kA 80 kA

1

2

Hullám alakja

10/350

80/20

Imax [kA]

100

5

[µs]

60 kA 50 kA 40 kA

1

20 kA

2

Q [As]

50

0,1

W/R [J/Ω]

2,5 – 106

0,4 – 103

Modellezett túlfeszültség-impulzus 8/20 µs

Szabvány DIN V VDE V DIN V VDE 0185-1 0432 T.2

20

200

350

600

800

1000 t

Modellezett villámimpulzus 10/350 µs

US

Feszültség %-ban

Vizsgáló impulzus 10 / 350 µs 100 90

50

10 0 0

10

50

100

150

200 350

350

t µs-ban

100 90 Feszültség %

100 90 Feszültség %

300

Vizsgáló impulzus 1,2 / 50 µs

Vizsgáló impulzus 8 / 20 µs

50

10 0

250

0

5

15

8

1296370000 – 2012/2013

W 10 0

25 t µs

20

50

0

10

20

30

1,2 50

40

50 t µs-ben

W.31




0

1

2

3

4

MSR

5

0

1

2

3

4

MSR

5

Villamos rendszer 2

Villamos rendszer 1

Az elektromágneses összeférhetőség (EMC) a villamos és elektronikus készülékek és berendezések problémamentes egymás mellett működését jelenti anélkül, hogy egymást kölcsönösen zavarnák. Ennek során minden villamos berendezés egyidejűleg adó (zavarforrás) és vevő (zavarfogadó) is lehet. A villamos vagy elektronikus berendezések EMC-nek megfelelő kialakítása EMC-nek megfelelő alkatrészekkel rendszerint nem elegendő ahhoz, hogy garantálja a zavarmentes üzemet. Csak a túlfeszültség-védelmi készülékeknek egy berendezés megfelelő helyein történő célzott alkalmazása esetén lehet a csatolt túlfeszültségek miatti kiesésektől mentes üzemet elérni. A túlfeszültség-védelmi készülékek alkalmazása során folytatandó eljárást szintén bele kell vonni a zavarfogadó és zavarforrás hatásmodellbe, és a villámvédelmi koncepcióval valamint a szigeteléskoordinációval együtt rés nélküli védelmi rendszerré kell egyesíteni.

EMC törvények/-irányelvek Számos szabvány és jogi előírás létezik, amelynek a kölcsönös zavarásmentes üzem betartásáról kell gondoskodnia. A közös európai belső piac létrehozásával az elektromágneses összeférhetőségről szóló EGK irányelv (EN 50-370 1. és 2. rész) 1989-ben hatályát vesztette, és átkerült a nemzeti jogba. Németországban 1992-ben született meg a törvény az elektromágneses összeférhetőségről (EMVG), amelynek a legaktuálisabb állapota a 2008. évből való, valamint az IEC 61000 jelű nemzetközi szabvány. Az elektromágneses hatásokat mind természetes jelenségek, mint pl. villámcsapás, mind pedig műszaki folyamatok, mint pl. áram- és feszültségértékek állapotának nagy változási sebessége is kiválthatják. Megkülönböztethetünk periodikus zavarokat (hálózati brumm, nagyfrekvenciás sugárzás), tranziens zavarokat (rövid, gyakran nagy energiájú impulzusokat) és zajokat (a zavaró energia frekvenciatartományban széles eloszlású). Az EMC esetében használt vizsgálati modellnél a zavar kibocsátóját zavarforrásnak, a zavarás elszenvedőjét zavarfogadónak nevezzük. A zavar átvitele vezetékhez kötött és/vagy mezőhöz kötött (mágneses tér/elektromos tér) csatolási mechanizmusok útján történik. Zavarforrásként szemlélve egy készüléknek vagy berendezésnek nem szabad túllépnie az EMC szabványokban meghatározott kibocsátási határértékeket. Zavarfogadóként szemlélve ugyanannak a rendszernek rendelkeznie kell a szabványokban előírt zavarállósággal. A különböző villamos rendszerek egy komplex berendezésen vagy téren belül történő elrendezésével, valamint az energiaellátásra, a vezérlések be- és kimeneteire és a buszrendszerekhez szolgáló vezetékek miatt azonban sokféle befolyásolási lehetőség áll elő. A különböző csatolási utakon keresztül villámcsapás, kapcsolási tevékenység, stb. által okozott túlfeszültségek juthatnak be. Ennek során az alábbi hatások keletkezhetnek: • funkciócsökkenés • hibás működés • funkciókiesés • tönkremenetel.

W

W.32

1296370000 – 2012/2013



Mindkét utóbbi működési zavar a termelő berendezések leállásához vezet, és nagy leállási költségeket okoz. Annak érdekében, hogy elérjük egy berendezés vagy egy rendszer elektromágnesesen összeférhető üzemét, az alábbi pontokat kell figyelembe venni: • villámvédelmi berendezés • földelés • vezetékek elhelyezése/-fektetése • kábelek árnyékolása • kapcsolószekrény felépítése • érzékelők és beavatkozók • adók és vevők • frekvenciaváltók • busz- és terepi készülékek • elektrosztatikus kisülések.

Induktív csatolás 0

1

2

3

4

5

0

MSR

1

2

3

4

MSR

Kapacitív csatolás

5

Villamos rendszer 2

Villamos rendszer 1

Galvanikus csatolás

Sugárzásos csatolás Zavarforrás

Zavarfogadó

W

1296370000 – 2012/2013

W.33



Gyakran ismételt kérdések

Mikor van szükségem I-es osztályú levezetőre, és mikor II-es osztályúra? Egy épületen létesített villámvédelmi berendezés esetén az I-es osztályú levezetővel a betáplálási feszültség villámvédelmi potenciálkiegyenlítését hozzuk létre. Az I-es osztályú levezetővel nagyobb impulzusokat lehet levezetni, ezt a levezetőt a betáplálás közelébe kell felszerelni. Az I-es osztályú levezető villámvédelmi potenciálkiegyenlítésben történő használatát a DIN VDE 0185 1. rész és az IEC 62305 szabványoknak megfelelően határozták meg. Az I-es osztályú levezető teljesíti a DIN VDE 0675 szabvány I-es (B) osztályra vonatkozó és az IEC 61643-1 szabvány I-es osztályra vonatkozó követelményeit. A II-es osztályú levezető kisfeszültségű fogyasztói berendezések és elektronikus készülékek olyan túlfeszültségek elleni védelmére szolgál, amelyek légköri kisülések (zivatarok) vagy kapcsolási tevékenységek következtében keletkeznek. A II-es osztályú levezető megfelel a VDE 0675 6. rész, II-es (C) osztály, tervezet, a DIN VDE 0675 6. rész, A2 valamint az IEC 61643-1-1 II-es osztályra vonatkozó szabványoknak. Mikor van szükség leválasztó induktivitásra? A Weidmüller varisztor alapú I-es és II-es osztályú levezetőinek használata során nincs szükség leválasztó induktivitásra. A PU I TSG+ vezérelt szikraközzel működik. A gyors megszólalás és az alacsony védelmi szint miatt itt sincs szükség leválasztásra.

W

W.34

Miért létezik 3, ill. 4 pólusú változat? A hálózatok kialakításától függően különböző levezetőket használunk. Széles körben elterjedt hálózattípus a TN hálózat. A TN-C rendszerben az együtt vezetett PEN vezetőn a kisfeszültségű feszültségforrás (transzformátor) üzemi földelőjének potenciálja eljut az áramszolgáltatótól egészen a fogyasztói berendezésig. Itt a PE ugyanazzal a potenciállal rendelkezik, mint az N vezető. Itt használjuk a 3 pólusú levezetőt. A TN-S hálózat esetén a PE és az N elkülönül. Ezáltal potenciál eltolódás jöhet létre a PE és N között. Itt kell alkalmazni a 4 pólusú levezetőt. Milyen hálózattípusok léteznek még? TT-rendszer A TT rendszerben az I-es és II-es osztályú levezetők túlfeszültség-védelmi készülékeit nem az aktív vezetők és a földpotenciál között üzemeltetjük, mint a TN rendszerben, hanem az L1, L2 és L3 fázis valamint a semleges vezető között. A fázisok és a földpotenciál közötti túlfeszültség-védelmi készülékek „klasszikus“ elrendezése esetén ezek az élettartamuk végén már nem voltak képesek a hálózati utóáramokat kioltani, elöregedhettek, sőt rövidzárlatot is okozhattak. Ekkor a fogyasztói berendezés fennálló földelési ellenállása függvényében hibaáram folyik vissza a betáplálási forrás felé. A TT rendszerekben levő viszonylag nagy hurokellenállás miatt az üzemi áramot vezető biztosítók rendszerint nem érzékelik hibának ezt a hibaáramot, és nem választanak le időben. Ez az épület teljes potenciálkiegyenlítő rendszerének potenciálemelkedéséhez vezethet. Ha ebből a

fogyasztói létesítményből távolabb fekvő épületet táplálnak be, vagy mozgatható vezetéken az épület potenciálkiegyenlítő rendszerének hatókörén kívül eső fogyasztót üzemeltetnek, akkor veszélyes feszültség-eltolódás léphet fel. Itt alkalmazzuk a 3+1 kapcsolást. IT-rendszer Néhány fogyasztói létesítményben rendelkezésre állási okból IT rendszert létesítettek. Egy egyfázisú földzárlat fellépésekor itt gyakorlatilag TN rendszer alakul ki. Az energiaellátás nem szakad meg, hanem továbbra is fennmarad. IT rendszerek például az egészségügy területén találhatók. Egy, a szigetelés ellenőrzésére szolgáló berendezés felvilágosítást ad az aktív vezetők és a csatlakoztatott fogyasztók földpotenciálhoz képest mérhető szigetelésének minőségéről. A túlfeszültségvédelmi készülékeket az aktív vezetők és a fő potenciálkiegyenlítés közé kell csatlakoztatni. A biztosítást, vezeték keresztmetszetet, és a vezeték fektetését ugyanúgy kell végezni, mint a T rendszereknél. Az áramköri elosztókban szintén minden aktív vezetőt védeni kell a helyi földpotenciálhoz képest. Az érzékeny fogyasztók védelmére III-as osztályú PU típusú túlfeszültség-védelmi készüléket – fogyasztói túlfeszültség-védelmet – kell alkalmazni, pl. PU III vagy PO DS típusút. A levezetőt a fázisvezetők feszültségére kell méretezni.

1296370000 – 2012/2013



Mi a jellemzője a 3+1 kapcsolásnak? Ha a TT rendszerekben a II-es osztályú levezetőt nem a helyi földeléshez, hanem a nullavezetőhöz csatlakoztatjuk, akkor kis ellenállásúvá váló levezető esetén már csak a nullavezető ellenállása korlátozza a fellépő utóáramot. Ezt a hiba keletkezése után egy pillanat alatt megszakítja a leágazási vezetékbe épített, ill. az üzemi áramot vezető főbiztosító. A földelő berendezés ellenállásától függő hibaáramból tiszta rövidzárási áram lett! A nullavezető és a fő potenciálkiegyenlítés közötti kapcsolatot szikraközzel kell megvalósítani. Ennek képesnek kell lenni a beépítési helyen fellépő összegzett lökőáram vezetésére anélkül, hogy túlterhelődne. A 3+1 kapcsolást az áramköri elosztóknál is alkalmazni kell. Az L1, L2 és L3 fázisvezetőt a nullavezetőn keresztül kell bekötni. Onnan szikraköz vezet a PE sínhez. A helyileg meglevő potenciálkiegyenlítő rendszerek valamint a potenciálkiegyenlítéshez kötött külön levezetők kezelésére, és a túlfeszültség-védelmi elemek áramvédő-kapcsolók előtt történő elrendezésére ugyanaz érvényes, mint amit a TN rendszereknél leírtunk. Hogyan működik a PU típusú levezetők esetén a felügyelet? A PU levezetők minden egységét termikus felügyelettel láttuk el. Jelenleg ez a műszakilag legkorszerűbb megoldás, amely az elöregedett levezetőt leválasztja a tápláló hálózatról. Így meg lehet akadályozni a tűz keletkezését. Ez a termikus felügyelet egy speciális forraszanyaggal működik, amely a varisztoron átfolyó kb. 0,2 A áram esetén kb. 30 másodpercen belül kiolvad. A működőképességet a kémlelő ablakban látható zöld mező vagy a PU soro-

1296370000 – 2012/2013

zat R-rel jelölt levezetői esetén egy váltó érintkezőt működtető jelző kimenet mutatja. A villám-, ill. túlfeszültség-védelem tovább működik a túlfeszültség miatti megszólalás után is? Igen, ha a levezetett áram pl. PU II esetén 40.000 A alatt maradt pólusonként. Minden levezetés során öregszik azonban a varisztor. Ez a levezető élettartama alatt összeadódik, és több év alatt a meghibásodását okozza. Ez távjelzéssel vagy egy megfelelő EWS jelű előjelző készülékkel felügyelhető. A másik tennivaló, amelyet az IEC 62305-3 megkövetel, a villámvédelmi rendszer periodikus felülvizsgálata. Ilyenkor a V-TEST készülék segít minden egyes modul működésének vizsgálatánál. Milyen előírások szerint vizsgálják a PU modulokat? A PU I és PU II készülékeket az IEC 61643-1:2009 szerint vizsgáljuk. A PU-I sorozat levezetői megfelelnek az I-es és II-es osztálynak, valamint a PU-II sorozaté a II-es és III-as osztálynak. A PU-III és PO-DS sorozatot az IEC 61643-1 követelményei szerint fejlesztettük és vizsgáltuk, így azok megfelelnek a III-as osztálynak.

lően meg kell követelni a berendezés részeinek megfelelő szigetelési szilárdságát. Ezt többek között az I-es, II-es és III-as osztályú levezetők lépcsőzetes alkalmazásával lehet elérni. Mit kell figyelembe venni a PU modulok telepítése során? Az IEC 60364-5-53 szabvány világszerte meghatározza az épületben levő túlfeszültség-védelem kiválasztását és létesítését. A DIN V VDE V 0100-534 német szabványtervezet a túlfeszültség-védelmi berendezések gyártmányainak kiválasztását és létesítését írja le. Mi a különbség a szikraköz és a varisztor között? A varisztor egy feszültségfüggő ellenállás, és „lágyan” vágja le a túlfeszültséget. A szikraköz egy mechanikus elem vagy egy tokozott, gáztöltésű kerámiaegység azzal a tulajdonsággal, hogy a szikraköz szinte teljes keresztmetszetében átüt, és a begyújtás után már csak az ívfeszültség áll fenn (80-120 V). A szikraközök típusa függvényében figyelembe kell venni az 50 Hz-es hálózati utóáram oltási képességet. A varisztorok ezzel szemben nem váltanak ki hálózati utóáramot.

Hol lehet a PU modulokat telepíteni? A PU modulok a DIN 43 880 A1 tervezet (1981.06.) szerinti, az installációs elosztókra vonatkozó méretekkel rendelkeznek. Az I-es osztályú levezetőket a betáplálás és a fő potenciálkiegyenlítés közelébe, a II-es osztályú levezetőket az elosztóba, a PU III készüléket az alelosztókba, közel a védelem tárgyához kell telepíteni. A DIN VDE 0110 szerinti szigeteléskoordinációnak megfele-

W

W.35



Mik azok a vezérelt szikraközök? Ezek a szikraközök egy kiegészítő elektronikával rendelkeznek. Ezeknél a gyújtás elektronikusan történik meg, és egy rögzített gyújtási időpontban gyújtanak be. Ezáltal alacsonyan lehet tartani a védelmi szintet, és csökkenteni lehet a megszólalási időt. Mikor kell alkalmazni a mérési-, vezérlési- és szabályozási célú túlfeszültség-védelmi elemek esetében a CL- vagy SL kapcsolást? 2 CL védelmi áramkör A CL- (current loop = áramhurok) és SL(symmetrical loop = szimmetrikus hurok) kapcsolás között a szupresszor diódák bekötése a különbség. A CL kapcsolás egy diódával rendelkezik a vezetők között. Ezt a kapcsolást áramhurkok esetén alkalmazzák, és közvetlen védelmet biztosít az analóg jeladó be- vagy kimenetén. Az SL kapcsolás a földhöz képest szimmetrikusan működik, azaz két transzorb dióda kapcsolódik a földponthoz. Ha ezt a kapcsolást a CL helyett építenénk be az áramhurokba, akkor a két dióda miatt kétszeres értékére növekedne meg a maradékfeszültség a CL kapcsolásnál levő egyszeres helyett.

1

4

5 TS 2

3

2 SL védelmi áramkör

1

4

5 TS 2

3

W

W.36

1296370000 – 2012/2013

W

1296370000 – 2012/2013

W.37 A villám- és túlfeszültségvédelem alapjai


Szójegyzék

Szójegyzék

3+1 kapcsolás

Túlfeszültség-védelem TT-/TN-S hálózatok számára 3 varisztorral és egy N-PE szikraközzel. Megakadályozza a feszültség-eltolódást meghibásodott varisztorok esetén.

Aszimmetrikus zavarfeszültség

Feszültség a „villamos közép” és a viszonyítási potenciál (föld) között

Azonos ütemű zavar

A zavarforrás a jelet vivő ér és a viszonyítási vezető közé kapcsolódik (pl. térben elkülönülő testek / földpontok kapacitív csatolása vagy potenciálemelkedése).

B / T1 / I-es osztály követelménykategória Villámvédelmi potenciálkiegyenlítés céljára meghatározva a DIN VDE 0185-1 szerint, lásd még: I-es osztály

W

Beiktatott csillapítás

Decibelben megadott csillapítás, amelyet egy beiktatott négypólus pótlólagosan okoz

Belső villámvédelem

Belső villámvédelem alatt a villamos üzemi berendezések túlfeszültség elleni védelmét értjük.

Biztosító, előtét

Előtét biztosító szükséges, ha a készülék előtt levő F1 biztosító nagyobb, mint a gyártó által megadott max. érték. Ilyenkor arra kell figyelni, hogy az F1 és F2 (előtét biztosító a túlfeszültség-védelmi készülék előtt) viszony = 1 : 1,6 betartása esetén a lehetséges legnagyobb névleges értéket válasszuk. Ha a beépítési útmutatóban megkövetelt olvadóbiztosító helyett vezetékvédő kapcsolót használunk túláramvédelmi berendezésként, akkor a kioldási karakterisztikára ügyelni kell.

Biztosító, javasolt

Annak a biztosítónak a névleges értéke, amelyet a gyártó javasol, és a műszaki adatlapon található.

„Burst“ -sorozatos zavarimpulzus

Egy bizonyos időközön belül ismételten fellépő túlfeszültség-impulzusok.

C / T2 / II-es osztály követelménykategória

Rögzített elhelyezésű berendezésben történő túlfeszültség-védelem céljára meghatározva, elsősorban III-as állandó lökőfeszültség-kategóriában történő használatra, lásd még: II-es osztály

D / T3 / III-as osztály követelménykategória

Rögzített elhelyezésű berendezésben történő túlfeszültség-védelem céljára meghatározva, elsősorban II-es állandó lökőfeszültség-kategóriában történő használatra, lásd még: III-as osztály

Ellenütemű zavar

A zavarforrás és a hasznos forrás sorba van kapcsolva (pl. mágneses vagy galvanikus csatolás).

Előtét biztosító

A csatlakozási keresztmetszet és/vagy a hosszirányú leválasztás függvényében tervezendő max. biztosító

EMC


FI-relé (áramvédő-kapcsoló, RCD)

Ha a hibaáram túllép egy bizonyos küszöböt, akkor a FI-relé 0,2 másodpercen belül lekapcsol.

Galvanikus csatolás

A zavaró áramkör és a hasznos áramkör közös impedanciával rendelkezik (vezetékes összeköttetés).

Gáztöltésű levezető

Feszültségfüggő, tokozott kapcsoló, nagy áramvezetési képességgel

HAK

Ház csatlakozó szekrény

Határfrekvencia

Megadja azt a frekvenciát, ameddig az átvitel működőképes. Magasabb frekvencia esetén a védelmi kapcsolásnak olyan nagy a csillapítása, hogy már nem lehetséges átvitel.

Hosszirányú feszültség

Az aktív vezetők és föld közötti zavarfeszültség

I-es osztály

Villámvédelmi potenciálkiegyenlítés céljára meghatározva az IEC 37A/44/CDV szerint, lásd még: B követelménykategória

II-es osztály

Rögzített elhelyezésű berendezésben történő túlfeszültség-védelem céljára meghatározva, elsősorban III-as állandó lökőfeszültség-kategóriában történő használatra, lásd még: C követelménykategória

W.38

1296370000 – 2012/2013


Szójegyzék

III-as osztály

Rögzített elhelyezésű berendezésben történő túlfeszültség-védelem céljára meghatározva, elsősorban II-es állandó lökőfeszültség-kategóriában történő használatra, lásd még: D követelménykategória

IMAX

Az a maximális áram, amelyet egy levezető kapcsolni tud

Induktív csatolás

Két vagy több áram átjárta vezetékhurok miatti csatolás

INSTA

Installációs ház a DIN 43880 szerint, alkalmas installációs elosztókba történő beépítésre

Ipeak = Iimp

Egy vizsgálóimpulzus áramának csúcsértéke

Isn

A névleges levezetési áram csúcsértéke

IT hálózat

Háromfázisú hálózattípus, amelyet a földpotenciáltól elszigetelten építenek ki. Az épület PE-je nincs összekötve a hálózati rendszerrel

Jelző érintkező (FM)

Potenciálfüggetlen érintkező az energetikai termékek esetében a kioldott/ meghibásodott levezető jelzésére. Az MSR-SPD-/VSPC- termékeknél ez a csatlakozó a VSPC CONTROL UNIT eszközzel való összeköttetéshez szükséges, hogy a jelzést ki lehessen alakítani. A Weidmüllernél ezt egy R mutatja a megnevezésben, ami a „remote signal contact“ (távjelző érintkező) kifejezést jelenti.

Kapacitív csatolás

Zavaró áramkör és hasznos áramkör csatolása csatoló kapacitásokon levő potenciálkülönbségek hatására

Keresztirányú feszültség

Egy áramkör két vezetéke közötti zavarfeszültség

Készülékház védettsége (IP kód)

Védettségi fok, amelyet a burkolat a feszültség alatt levő részek érintése, valamint szilárd idegen testek vagy víz bejutása ellen biztosít. Vizsgálat az IEC 529 7.4 fejezet szerint.

Kétállapotú jelek

Be- és ki állapottal rendelkező kapcsolt jelek

Kombinált kapcsolás

Pl. Gáztöltésű levezetőből, varisztorból és/vagy szupresszor diódából álló védelmi áramkör

Kombinált lökőhullám

A hibrid generátor üresjárásban 1,2/50 μs-os, míg rövidzárásban 8/20 μs-os impulzust állít elő. Az Uoc üresjárási feszültség csúcsértékének és az Isc rövidzárási áram csúcsértékének hányadosa 2 Ohm.

Külső villámvédelem

A külső villámvédelem fontosabb részei a felfogó berendezés, a levezetők valamint a földelő, és az a feladata, hogy az épített létesítményeket a villámcsapás okozta tűztől vagy mechanikus károktól megvédje.

Legmagasabb tartós feszültség, Uc

A váltakozó feszültségnek az a legnagyobb effektív értéke vagy az egyenfeszültségnek az a legnagyobb értéke, amely a túlfeszültség-védelmi készülék védelmi útvonalát tartósan igénybe veheti. Tartós feszültség = méretezési feszültség

LEMP

Lightning Electromagnetic Pulse = elektromágneses zavarimpulzusok

Leválasztó berendezés

Olyan berendezés, amely meghibásodás esetén leválasztja a hálózatról a levezetőt, és ezt ki is jelzi

Levezető

Olyan védelmi eszköz, amely a vezetékek között szimmetrikusan vagy a vezetékek és a föld között aszimmetrikusan le tudja vezetni az energiát

Lökőáram, 10/350 μs

Villámvédelmi vizsgálóáram 10 μs homlokidővel és 350 μs félérték-idővel

Lökőáram, 8/20 μs

Villámvédelmi vizsgálóáram 8 μs homlokidővel és 20 μs félérték-idővel

Lökőfeszültség, 1,2/50 μs

Lökőfeszültség 1,2 μs homlokidővel és 50 μs félérték-idővel

W

1296370000 – 2012/2013

W.39


Szójegyzék

W

LPL

Lightning Protection Level – Villámvédelmi szint: LPL I = 200 kA, LPL II = 150 kA, LPL III = 100 kA maximális belépő villámáram közvetlen villámcsapásként a külső villámvédelembe. Ezek szerint a védelmi osztályok szerint sorolják be a különböző alkalmazásokat, ill. épületkategóriákat. 10 / 350 μs: vizsgálóáram villámáramlevezetőkhöz (I-es típusú, ill. -osztályú termékek), a villám modellezésére, ill. leképezésére. 8 / 20 μs: vizsgálóáram túlfeszültség-levezetőkhöz (II-es típusú, ill. -osztályú termékek), a túlfeszültség modellezésére, ill. leképezésére.

LPS

Lightning Protection System (villámvédelmi rendszer) – teljes körű rendszer, amelyet az épített létesítmény közvetlen villámcsapás okozta fizikai károsodásának csökkentésére használnak

LPZ

Lightning Protection Zone = villámvédelmi zónák. A villámvédelmi zónák felosztása a következő: külső villámvédelem LPZ 0 / 0A / 0B és belső villámvédelem LPZ 1, 2, 3.

Maximális levezetési lökőáram, Imax

A 8/20 μs alakú áram csúcsértéke a II-es osztály szerinti működésvizsgálat tesztje esetén (tipikusan 40 kA)

Megszólalási idő

A védelmi elemek fajtájától és felépítésétől függően néhány μs-tól ps-ig terjedő nagyságrendű reakcióidők léteznek.

Mért korlátozási feszültség

Max. feszültség a megadott alakú és amplitúdójú lökőhullámmal történő igénybevétel alatt a vizsgálat során

MOV

Lásd varisztor.

MSR

Mérés-, vezérlés- és szabályozástechnika

Névleges levezetési lökőáram, In

A 8/20 μs alakú lökőáram csúcsértéke a II-es osztály szerinti vizsgálat esetén (tipikusan 20 kA)

Öregedés

Az eredeti teljesítményadatok megváltozása, amelyet zavarimpulzusok, az üzemeltetés vagy kedvezőtlen környezeti körülmények okoznak

PAS fő földelő sín

Olyan, az alapozással összekötött fémsínek, amelyekkel a telepített fém berendezések, külső vezető részek, energiaellátási- és távközlési- valamint más vezetékek (pl. víz vagy gáz) a villámvédelmi rendszerrel összeköthetők

PE

Védelmi- és földelési rendszer, amelyhez az energiát levezetjük

RCD

Lásd FI-relé.

Robbanásbiztos áramkör

A robbanásbiztos áramkörök bizonyos mértékig veszélyeztetettek, mert már kis energiamennyiség is elegendő a robbanásbiztosság megszüntetésére. Ilyen esetben be kell tartani, hogy robbanásbiztos áramkörök létesítése során – a kábeleket és vezetékeket is beleértve – ne lépjük túl a maximálisan megengedett induktivitást, kapacitást vagy L/R hányadost, valamint a felületi hőmérsékletet.

Rövidzár-állóság

Az a legnagyobb befolyásolás nélküli rövidzárási áram, amelynek a túlfeszültségvédelmi készülék ellen tud állni

RSU

Pattintható foglalatú túlfeszültség-védelem gáztöltésű levezetővel, varisztorral és szupresszor diódával 6 A-es és 10 A-es áramhurkokhoz

SPD

Surge Protection Device (villám- és túlfeszültség-védelmi berendezés)

Sugárzásos csatolás

Elektromágneses tér csatolódik egy vagy több vezetékhurokkal.

Szigeteléskoordináció, ill. méretezési állandó lökőfeszültség

A szigetelés állandó lökőáram-állósága a berendezés részeiben a DIN VDE 0110 1. rész szerint

Szimmetrikus zavarfeszültség

Feszültség az oda- és visszavezető vezetékág között (ellenütemű feszültség)

W.40

1296370000 – 2012/2013


Szójegyzék

Szivárgó áram

Az az áram, amely névleges feszültség esetén a PE felé folyik

Szupresszor dióda

Feszültségfüggő, gyorsan kapcsoló félvezető dióda

Tartós üzemi áram, Ic

Védelmi útvonalankénti áram Uc tartós feszültség esetén

TAZ

Lásd szupresszor dióda.

TN hálózat

Négy- vagy ötvezetékes rendszerű hálózat, 3 fázisvezető és a PEN érkezik az épületbe. Az épülettől és a hálózattól elmenő PE egymással összeköttetésben van.

TT hálózat

Négyvezetékes rendszerű hálózat, 3 fázisvezető és az N vezető érkezik az épületbe. Az épület PE-je nincs a hálózatéval összeköttetésben.

Túlfeszültség

Nem kívánt tartós vagy rövid potenciálkülönbség a vezetők között vagy a vezetők és a föld között, amely zavart vagy meghibásodást okoz.

Túlfeszültség-védelem (OVP/SPD)

Egy áramkör kapcsoló áramköre/kapcsolása a kimenő feszültség korlátozására, valamint a villámvédelmi intézkedések teljessége abból a célból, hogy a műszaki berendezéseket meg lehessen védeni a villámáramok és tranziens túlfeszültségek okozta hatásoktól.

Túlfeszültség-védelmi berendezés (ÜSE)

Az egy berendezésben levő túlfeszültség-védelmi és a túlfeszültség-védelmet szolgáló egyéb készülékek a vezetékeikkel együtt, amelyek a túlfeszültség-védelemhez tartoznak

Túlfeszültség-védelmi készülék (ÜSG)

Készülék, legalább egy nem lineáris alkatrésszel, a tranziens túlfeszültségek korlátozására és a lökőáramok levezetésére

Túlfeszültség-védelmi osztályok

A villamos gyártmányok besorolása feszültségállóságuk szerint a névleges feszültségükre vonatkoztatva, EN 50178

UC méretezési feszültség

A váltakozó feszültségnek az a maximális effektív értéke, amely tartósan fennállhat egy levezetőn

Utóáram If

Az a hálózatból jövő áram, amely közvetlenül egy levezetés után a túlfeszültségvédelmi készüléken folyik keresztül

Varisztor

Feszültségfüggő fém-oxid ellenállás, amelynek ellenállása a feszültség növekedésével csökken.

Védelmi szint, Up

Megadja azt a maradék feszültséget, amely egy túlfeszültség-impulzus esetén a kapcsokon még mérhető (előnyben részesített érték, nagyobb, mint a legnagyobb mért korlátozási feszültség). Fontos paraméter, amely a túlfeszültség-védelmi készülék teljesítőképességét jellemzi.

Védelmi útvonal

Egy túlfeszültség-védelmi készülék alkatrészeinek kapcsolódása: „vezető a vezetőhöz képest”, „vezető a földhöz képest”, „vezető a nullavezetőhöz képest”, „nullavezető a földhöz képest” megnevezésekkel adjuk meg a védelmi útvonalat.

Vezérelt szikraköz

Egy olyan gáztöltésű szikraköz, amely egy kapacitív feszültségosztó segítségével egy beállított feszültségértéknél gyújt be

Vezetékhosszak

A villámáram-levezetők leágazó vezetékkel történő bekötése esetén a fázis- és földelésoldali vezetékek hosszát lehetőség szerint röviden kell kialakítani, és az ne legyen hosszabb 0,5 méternél. Mindenekelőtt a földelésoldali csatlakozás legyen a lehető legrövidebb. Beépítési hely: I-es és II-es osztályra a berendezés betáplálási pontján. III-as osztályra a védendő fogyasztó közvetlen közelében.

Villámáram, Iimp

Az I-es osztály szerinti, 10/350 μs impulzussal történő vizsgálatoknál az áram Ipeak csúcsértéke és a Q töltés által meghatározott áram

Villámvédelmi-potenciálkiegyenlítés

Egymástól különálló fémrészeknek a villámvédelmi rendszerrel közvetlenül vagy túlfeszültség-védelmi eszközön keresztül történő összekötése útján létesített potenciálkiegyenlítés a villámáram okozta potenciálkülönbség csökkentésére.

1296370000 – 2012/2013

W.41

W



Túlfeszültség-védelmi fórum Létesítési szabványok / irányelvek / jogi szabályozások A villamos és elektronikus berendezések és rendszerek rendelkezésre állása az üzemeltető számára döntő, néha létfontosságú tényező. Ezért a károkat és zavarokat, amelyek jelentős részben túlfeszültségek miatt keletkeznek, el kell kerülni. Ebből az okból a megfelelő szabványok és előírások megkövetelik az épületek, épületrészek, épített és műszaki berendezések (tárgyak) villám- és túlfeszültség-védelemmel történő ellátását. A villámvédelemmel világszerte az IEC TC 81 műszaki bizottsága foglalkozik. Egy 2001. októberben született döntéssel bevezették az IEC 62305 új szabványsorozatot. 2006. január óta az IEC 62305 sorozatnak négy része van: • IEC 62305-1: Általános elvek • IEC 62305-2: Kockázatkezelés • IEC 62305-3: Épített létesítmények és személyek védelme • IEC 62305-4: Villamos és elektronikus rendszerek épített létesítményekben A nemzeti átvételért felelős német K 251 bizottság eldöntötte, hogy az új DIN EN 62305 szabványsorozat VDE osztályozását VDE 0185-305 1-4.rész néven megtartja

Országonként különböző szabványok és irányelvek • DIN EN 62305-1 (VDE 0185-305-1):2006-11 • DIN EN 62305-2 (VDE 0185-305-2):2006-11 • DIN EN 62305-3 (VDE 0185-305-3):2006-11 • DIN EN 62305-4 (VDE 0185-305-4):2006-11 A szabványtervezet 5. része kidolgozás alatt áll. Ismert tény, hogy a villámvédelmi potenciálkiegyenlítés önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a villamos berendezések egységeit megóvja a túlfeszültségektől. Ezért az olyan szabványok, mint a: • DIN VDE 0100 410. rész • DIN VDE 0100 540. rész • DIN VDE 0100 443. rész • DIN V VDE V 0100 534. rész • DIN VDE 0800 1. rész • DIN VDE 0800 2. rész • DIN VDE 0800 10. rész • DIN VDE 0845 1. rész • DIN VDE 0845 2. rész konkrét intézkedéseket követelnek meg a túlfeszültségek elleni védelem céljából. A DIN VDE 0100 szabvány a kisfeszültségű berendezésekre vonatkozó, a DIN

VDE 0800 sorozat a teljes kommunikációs technikára vonatkozó túlfeszültségvédelmi intézkedéseket írja le. A DIN VDE 0100-534 „A” függeléke bemutatja a fő betáplálásnál levő I-es osztályú (B típusú levezető), az áramköri elosztókban levő II-es osztályú (C típusú levezető) és a fogyasztói áramkörök területén levő III-as osztályú (D típusú levezető) túlfeszültség-levezetők szelektíven egymásra épülő alkalmazását. DIN V VDE V 0100 534. rész „A” függeléke 2002 óta létezik az IEC 61643-5-53 szabvány. Ezt átvették a VDE 0100-534 szabványba, és a villamos berendezésekben levő túlfeszültség-védelmek kiválasztását és létesítését írja le. Ez a DIN VDE 0100-534. rész kiegészítésének tervezték. A nemzetközi megfelelője az IEC 60364-5-53:(2002.06.). Az 534. fejezet: „Túlfeszültség-védelmi berendezések“ tartalmazza a túlfeszültség elleni védelmi készülékeket, azok kiválasztását és alkalmazását az épületinstalláció területén. Mindazt, ami a kisfeszültségű oldalra érvényes, a 0800 1., 2. és 10. rész, valamint a 0845 1. és 2. rész nemzeti szabványsorozatok írják le tükörszerűen a teljes kommunikációs elektronikára. A DIN VDE 0800 szabvány az általános dolgokat, mint pl. földelés, potenciálkiegyenlítés, stb. írja le, míg a DIN VDE 0845 az összes fajtájú túlfeszültség elleni védelmi intézkedéseket. A biztosítótársaságok irányelvei Az irányelveket alkalmazni kell annak eldöntésére, hogy kell-e tervezni villámés túlfeszültség-védelmet az épületek, épületrészek, épített és műszaki berendezések számára. Az irányelvek a biztosító és biztosított közötti megegyezéssel válnak a biztosítási szerződés köte-

W

W.42

1296370000 – 2012/2013



lező érvényű részévé. Alkalmazásuk nem mentesít a törvények és rendeletek, hatósági előírások, valamint a műszaki élet elismert szabályainak (mint pl. DIN-VDE szabványok) betartása alól. Az egyes országok építési jogszabályai és a hatályos törvényi és hatósági előírások valamint kivitelezési irányelvek bizonyos épületekre a nyilvános biztonság garantálása céljából villámvédelmi berendezést követelnek meg, pl. az üzletekre vonatkozó rendelet, a kórházak, iskolák és otthonok építési irányelvei, stb. A konkrét műszaki kivitelezés során alkalmazni kell az általánosan elismert műszaki szabályokat, ebben az esetben a DIN EN 62305 (VDE 0185305):(2006.11.), ill. átmenetileg még a DIN V VDE V 0185:(2002.11.) szabványokat. A konkrét kivitelezéssel kapcsolatos kérdések nemcsak a hatósági követelményekkel kapcsolatban, hanem akkor is felmerülhetnek, ha a biztosító kéri a villámvédelmet, pl. magas polcos raktárak vagy robbanásveszélyes üzemi telephelyek esetén. A túlfeszültség-védelemre hasonló viszonyok érvényesek: például a DIN VDE 0100-443 olyan kockázati tényezőket sorol fel, amelyek túlfeszültségvédelmi intézkedések megtételét határozzák meg. Egyedi területekre, pl. villamos berendezések, elektronikus adatfeldolgozó berendezések, mezőgazdasági üzemek és lakóépületek, léteznek megfelelő VdS publikációk: • VdS 2192: Túlfeszültség-védelem – Kármegelőzési segédlet • VdS 2014: Villám- és túlfeszültség okozta károk okának meghatározása • VdS 2258: Túlfeszültségek elleni védelem • VdS 2006: Villámvédelem

1296370000 – 2012/2013

villámvédelmi levezetővel • VdS 2017: Villám- és túlfeszültség védelem mezőgazdasági üzemek részére • VdS 2031: Villám- és túlfeszültség védelem villamos berendezésekben • VdS 2028: Alapföldelés potenciál kiegyenlítésre és villámvédelmi földelő • VdS 2019: Túlfeszültség-védelem lakóépületekben • VdS 2569: Túlfeszültség-védelem elektronikus adatfeldolgozó berendezések számára • VdS 2010: Kockázatszempontú villám- és túlfeszültség-védelem • VdS 2007: Az információs technika berendezései (IT berendezések) • VdS 3428: Túlfeszültség-védelmi készülékek Ezen felül léteznek a szövetségi államok építési jogszabályai valamint a villámvédelemre vonatkozó, minden szövetségi államban érvényes szabályozások. Az előzőekben megnevezett tényezők miatt a VdS (Verband der Sachversicherer – Szakmai Biztosítók Szövetsége) létrehozott egy táblázatot, amely egyszerű módon összerendeli a villámvédelmi osztályban szereplő objektumokat és a túlfeszültség-védelmi intézkedéseket (VdS irányelv, 2010: 2005.07.). Itt a kármegelőzési tapasztalatok és ismeretek mellett figyelembe vannak véve a törvényi alapok, hatósági előírások és szabványok is. Jogi álláspont A villám- és túlfeszültség-védelem alapvetően nem kötelező meghatározás törvény formájában, még ha a villám- és túlfeszültség-védelem az elektromágneses összeférhetőségre vonatkozó törvény egy része is. Fontos azonban tudni, hogy nagyon is

létezik jogi álláspont, méghozzá akkor, ha káresemény következik be, és ennek következtében jogvita keletkezik. A következő jogi szempontokat kell figyelembe venni: Polgári jog: • BGB § 633 Kivitelezési szerződés § 276 Saját felelősség kötelezettsége § 278 A teljesítési segéd felelőssége § 459 Tárgyi hiányosságokért történő felelősség § 823b Nem megengedett tevékenységek • Termékfelelősségi törvény § 3 A hiba/szakszerűség felismerhetősége • Készülékek biztonsága §3 A műszaki élet szabályai • Rendelet a villamosenergia-ellátás általános feltételeiről (AVBEltV) A szabványok betartásának kötelezettsége Rendeletek: • Vállalkozásokra vonatkozó rendelet § 24 Felügyeletre kötelezett létesítmények § 120a Az életet és egészséget érintő veszélyek • VOB § 3 Gyanítható hiányosság § 4/2 A technika felelőssége/ szabályai § 4/3 Írásbeli kifogás Alapvetően a gyártó vállalkozó felel azért, hogy a terméke hibátlan legyen. Egy termék hibátlanságának döntő kiindulópontja a műszaki élet elismert szabályainak betartása.

W.43

W




Ugyanarra a témára vonatkozó nemzeti és nemzetközi szabványok valamint előírások esetén a legnagyobb területi hatályú szabvány a kötelező érvényű (pl. nemzetközi „IEC“, európai „CENELEC“ ill. „CNC“, nemzeti „DIN VDE“ vagy „ÖVE“ (hasonlóan a TÜV Deutschland Ausztriában is érvényes). EC

EN EN 60728-11

VDE

IEC 60364-5-53

HD 60364-5-53

VDE 0100-534

IEC 60364-5-54

HD 60364-5-54

VDE 0100-540

IEC 60664-1

EN 60664-1

VDE 0110-1

IEC 61241-14

EN 61241-14

VDE 0165 2. rész

IEC 60079-11

EN 60079-11

VDE 0170 7. rész

IEC 62305-1

EN 62305-1

VDE 0185-305-1

IEC 62305-2

EN 62305-2

VDE 0185-305-2

IEC 62305-3

EN 62305-3

VDE 0185-305-3

IEC 62305-4

EN 62305-4

VDE 0185-305-4

IEC 60529

EN 60 529

VDE 0470-1

IEC 60099-1 DIN IEC 37-197-CDV IEC 60099-4

EN 60099-1

VDE 0675, 1. rész

EN 60099-4

VDE 0675, 4. rész

IEC 60099-5

EN 60099-5

VDE 0675, 5. rész

IEC 61643-1

EN 61643-11

VDE 0675-6-11

egyéb Kábeles hálózatok televíziós jelekhez, hangátvitelhez és interaktív szolgáltatásokhoz – 11. rész: Biztonsági követelmények Kisfeszültségű berendezések létesítése – 5-53. rész: Villamos gyártmányok kiválasztása és létesítése – Leválasztás, kapcsolás és vezérlés – 534. fejezet: Túlfeszültség-védelmi berendezések Kisfeszültségű berendezések létesítése – 5-54. rész: Villamos gyártmányok kiválasztása és létesítése – Földelő berendezések, védővezető és védelmi potenciálkiegyenlítő vezető Szigeteléskoordináció villamos gyártmányokra kisfeszültségű berendezésekben – 1. rész: Alapok, követelmények és vizsgálatok Villamos gyártmányok éghető port tartalmazó környezetben történő használatra – 14. rész: Kiválasztás és létesítés Robbanásveszélyes környezet – 11. rész: Robbanásbiztos készülékvédelem, „I“ Villámvédelem – 1. rész: Általános alapok Villámvédelem – 2. rész: Kockázatkezelés Villámvédelem – 3. rész: Épített létesítmények és személyek védelme Villámvédelem – 4. rész: Villamos és elektronikus rendszerek épített létesítményekben IP kód, burkolat által nyújtott védettségi módok Túlfeszültség-levezetők – 1. rész: Túlfeszültség-levezetők nemlineáris ellenállással, váltakozó feszültségű hálózatokhoz Túlfeszültség-levezetők – 4. rész: Szikraköz nélküli fém-oxid levezetők váltakozó feszültségű hálózatokhoz Túlfeszültség-levezetők – 5. rész: Útmutató a kiválasztáshoz és az alkalmazáshoz ÖVE SN 60 1+4. rész

VDE 845, 1. rész IEC 61643-21

EN 61643-21

VDE 845-3-1

IEC 61643-22

TS 61643-22

VDE V 845-3-2

IEC 60038

HD472

VDE 0175

Túlfeszültség-védelmi készülékek kisfeszültségre – 11. rész: Túlfeszültség-védelmi készülékek kisfeszültségű berendezésekben történő használatra – Követelmények és vizsgálatok Távközlési berendezések védelme a villámcsapás hatása ellen, erősáramú berendezésekből származó sztatikus feltöltődések és túlfeszültségek; túlfeszültség elleni intézkedések Túlfeszültség-védelmi készülékek kisfeszültségre – 21. rész: Túlfeszültség-védelmi készülékek távközlési- és jelfeldolgozó hálózatokban történő használatra – Teljesítménykövetelmények és vizsgálati eljárások Túlfeszültség-védelmi készülékek kisfeszültségre – 22. rész: Túlfeszültség-védelmi készülékek távközlési- és jelfeldolgozó hálózatokban történő használatra – Kiválasztás és alkalmazási elvek IEC szabványos feszültségek

KTA 2206, 06.92 VDE kiadványsorozat, 44 DIN-VDE-zsebkönyv

Atomerőművek méretezése a villámcsapás hatásai ellen Villámvédelmi berendezések, magyarázatok a DIN 57185/VDF 01 85 szabványhoz, VDE-Verlag DIN-VDE zsebkönyv DKF kiválasztási sorozat, 519. szám: Villámvédelmi berendezések 1, Külső villámvédelem, VDE-Verlag Villámvédelmi berendezések 1, Külső villámvédelem, VDE-Verlag

DKE kiválasztási sorozat, 520. szám ÖVE 8001 §18 DIN IEC 88/117CD (VDE 0127 Teil 24): 2000-06 IEC 61400-24

W

VdS 2010:2005-07 (03)

Villámvédelmi berendezések 2, Belső villámvédelem, VDE-Verlag Villamos berendezések védelme tranziens túlfeszültségek ellen Túlfeszültség-védelmi készülékek távközléshez, kiválasztás és alkalmazási elvek

Szélenergia termelő berendezések – 24. rész: Szélenergia termelő berendezések villámvédelme Szélturbinás generátor-rendszerek, szélturbinák villámvédelme

Ez a felsorolás nem a teljesség igényével készült.

W.44

1296370000 – 2012/2013



Kockázatszemléletű villám- és túlfeszültség-védelem, kármegelőzési irányelvek; VdS Schadenverhütung, a Gesamtverband der Schadenversicherer e.V. (GDV) tagja VdS 2031 Villám- és túlfeszültség-védelem villamos berendezésekben VdS 2019 VdS 2258 VdS 2569 DIN EN 61647-321 (VDE 0845-5-2):2003-02 DIN EN 61647-331 (VDE 0845-5-3):2004-03 DIN EN 61647-341 (VDE 0845-5-4):2002-11 VdS 3428: 2005-04 UTE C 61-740-51 DIN CLC/TS 50539-12

prEN 50539-11

Túlfeszültség-védelem lakóépületekben Védelem túlfeszültség ellen Túlfeszültség-védelem elektronikus adatfeldolgozó berendezésekhez Alkatrészek túlfeszültség-védelmi készülékekhez kisfeszültségre Meghatározások Lavinadiódák (ABD) Alkatrészek túlfeszültség-védelmi készülékekhez kisfeszültségre Meghatározások Fém-oxid varisztorok (MOV) Alkatrészek túlfeszültség-védelmi készülékekhez kisfeszültségre Meghatározások Szupresszor diódák (TSS) Irányelvek villamos gyártmányok részére – túlfeszültség-védelmi készülékek (levezetők) Francia szabvány túlfeszültség-védelmi készülékek vizsgálatára a fényelektromosság területére Kisfeszültségű túlfeszültség-védelmi készülékek – túlfeszültség-védelmi készülékek különleges alkalmazásokra, beleértve az egyenfeszültséget is – 12. rész: A kiválasztás és alkalmazás alapjai – túlfeszültség-védelmi készülékek fényelektromos berendezésekben történő használatra Szabványtervezet túlfeszültség-védelmi készülékek vizsgálatára a fényelektromosság területére

Ez a felsorolás nem a teljesség igényével készült.

W

1296370000 – 2012/2013

W.45

W

W.46

1296370000 – 2012/2013


Tartalom. A villám- és túlfeszültség-védelem. alapjai W.1. Jobb a megelőzés, mint a gyógyítás W.2. Mik azok a túlfeszültségek? W.4

Recommend Documents