Magyarságkutató Tudományos Társaság Naučno društvo za hungarološka istraživanja The Scientific Association for Hungarology Research 24000 Szabadka - Subotica, Branislava Nušića 2/1 Szerbia – Srbija E-mail:
[email protected] www.mtt.org.rs
Tartalmi beszámoló a Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) 2010. évi tevékenységérıl Támogató: MTA Elnöki Titkársága mőhelytámogatás Szerzıdésszám: H-17/2010. Iktatószám: 27.781/2010.
Szabadka, 2011. 02. 13.
1
Zárbeszámoló a Magyarságkutató Tudományos Társaság 2010. évi kutatásairól1 A Magyarságkutató Tudományos Társaság a 2010. évi MTA mőhelytámogatásnak köszönve kutatási csoportokat alakított, idıszerő társadalomtudományi témákat dolgozott fel, majd publikálta azokat, vagy nyilvánosan prezentálta konferenciákon. Az MTA Titkárságának támogatásával létrejött tevékenység így foglalható össze:
A.) Kutatómunkák és a velük kapcsolatos publikációk Kutatási háttéranyag: I. A szerb-magyar határon átívelı kapcsolatrendszer és migrációs hajlam I/A- Interjú Szerbiából emigráló fiatalokkal – Magyarországon tanuló egyetemisták és friss diplomások Vajdaságban Megbízott: Gábrity Molnár Irén, Interjú biztos: Szügyi Éva Az interjúalanyok megoszlása felsıoktatási intézmény/végzettségük és élethely szerint Intézmény neve Ország Megkérdezettek száma Szabadkai Közgazdasági Kar Szerbia, Szabadka 3 „Fabus” Menedzserképzı Egyetem Szerbia, Szabadka 2 Szegedi Közgazdasági Kar Magyarország, Szeged 1 Pécsi Közgazdasági Kar Magyarország, Szeged 4 Mőszaki Fıiskola Szerbia, Szabadka 4 Újvidéki Mőszaki Egyetem Szerbia, Újvidék 1 Budapesti Mőszaki Egyetem Magyarország, Budapest 5 Összesen 20 Az interjúk nyelve: magyar (legépelve) Helyszín: Szabadka, Zenta, Magyarkanizsa, Ada, Mohol, (Szeged) Interjú ideje: 2010 Kutatási cél: A vajdasági magyar fiatalok, egyetemisták elvándorlási hajlamának és az emigrációs motívumoknak a feltárása. Kutatási eredmény: lásd a mellékletben Szügyi Éva tanulmányát I/2: Szerbiai ingázóval, Magyarországra áttelepülttel/emigráns készítendı interjú Megbízott: Gábrity Molnár Irén, Gábrity Eszter Interjú-biztosok: Verebes Sára, Ágoston Olga Interjúk száma: 20 Az interjúk nyelve: magyar, szerb Helyszín: Szabadka, Zenta, Magyarkanizsa, Palics, Ada, Horgos Interjú ideje: 2010 decembere-2011 január Kutatási cél: Az áttelepülés vagy ingázás motívumai, okainak és a visszatérési hajlandóság elemzése Kutatási eredmény: lásd a mellékletben Takács Zoltán tanulmányát I/3: Szerbiába érkezı menekülttel, áttelepülttel készítendı interjú Megbízott: Gábrity Molnár Irén, Interjú-biztosok: Bosnyák Natália és Török Lídia 1
A részletes tartalmi beszámolót CD-n lásd a mellékletben. A beszámoló csak azt a tevékenységet foglalja magába, amit az MTA Titkársága támogatott
Interjúk száma: 20 Az interjúk nyelve: szerb Az interjúalanyok megoszlása származásuk és lakhelyük szerint Interjúalany neve és származása, Lakhelye Megkérdezettek száma nemzetisége Boszniai szerb Kikinda és Szabadka 8 Horvátországi szerb Szabadka és 4 Magyarkanizsa Koszovói menekült Szabadka 2 Boszniai szerb Bajmok 3 Horvátországi szerb Palics 3 Összesen 20 Interjú ideje: 2011 január-március Kutatási cél: A menekültek és áttelepülık életútja alapján elemezni a beilleszkedési problémáikat Szerbiában (Észak-Vajdaság) Kutatási eredmény: lásd a mellékletben Gábrity Molnár Irén és Dimitrijevics Anna tanulmányát Elızetes eredmények: – Szerbiában nincs nyílt idegengyőlölet, de jelen van a rejtett idegenellenesség. – A vegyes mikro-helyszíneken élı emberek nyitottabbak. Vajdaságban a multikulturális életszokások segítik a közösséget a másság elfogadásában, de egyes etnikumok nem egyformán élik meg a kulturális kapcsolatokat és nem egyformán toleránsak különbözı nemzetiségekkel, vagy kisebbségekkel szemben; – A sztereotipia elemzések alapján a lakosság zöme elıítéletekkel él, miközben nem ismeri eléggé szomszédjai nyelvét és kultúráját; – A délszláv válság és háború hozott a szerbség és az etnikai kisebbségek körében is új, meglepı magatartási elemeket. A szerbségnél etnocentrizmust észleltünk, a kisebbségek pedig etnikai csoportosulást/bezárkózás mutattak. – A nacionalista politikusok Szerbiában befolyásolták/ják a tömegeket; Az interetnikus vitákban a média-effektus erıs szerepet játszik. A nemzettel való azonosulás fontosságának, és ennek kimutatásának mértéke a legkifejezettebb a szerbeknél, utána következnek a Vajdaságban élı kisebbségek. – Vajdaságban az ıshonosokat a betelepültektıl, kevésbé etnikai, inkább szociális problémák különböztetik meg. A konfliktusok az egyes etnikai csoportokat ért sérelmekbıl, vagy hátrányos megkülönböztetésbıl fakadnak; – A másság elfogadását a másság megismerésével erısíteni lehet. Az ıshonos vajdaságiaknak a multikulturalizmus elınyt jelent, viszont hátrányként éli meg ugyanezt a háborús környezetbıl érkezı menekült, vagy a frissen betelepült személy. Narratív interjúszakasz Indítás: Minket a Szerbiába települt emberek sorsa érdekel. Kérjük, mesélje el, hogyan került ide! Az alábbi témaköröket kell az interjú során érintenünk, a kérdések segítenek ezek feltárásában. A. A migrációt/áttelepedést kiváltó okok Mikor települt át Szerbiába? Mi késztette arra, hogy elhagyja a korábbi országot (megnevezni ahonnan jött)? Származása vagy nemzetisége közrejátszott-e a döntésében? Korábban is tervezte-e az elvándorlást? Az áttelepülést megelızıen élt-e hosszabb-rövidebb ideig külföldön? Ha igen, hol, mennyi ideig, milyen célból? Abban, hogy végül a kivándorlás/költözés mellett döntött, volt-e szerepe már kivándorolt/itt élı, illetve áttelepedést tervezı rokonoknak, barátoknak? 3
Amikor az elköltözésrıl döntött, Szerbia mellett szóba jött-e más ország is? Ha igen, melyik ország? Végül miért döntött Szerbia mellett? B. A migráció/bevándorlás körülményei Hogyan indultak útnak, hogy keltek át a határon? Elı tudta-e készíteni az utat, vagy hirtelen kellett dönteni? Egyedül kerekedett fel, vagy családdal, hozzátartozókkal, barátokkal, ismerısökkel? Együtt indultak és maradtak is, mi lett a többiekkel? Kapott-e akár formális, akár informális segítséget, ami megkönnyítette az áttelepülést? Fel tudja-e idézni, hogy melyek voltak az elsı benyomásai, élményei, amikor megérkezett? Volt-e menekülttáborban? Ha igen, meséljen arról, milyen viszonyok jellemezték abban az idıben a tábort! Hogyan, mikor sikerült onnan eljönnie? Tart-e kapcsolatot valakivel az egykori táborlakók közül? A táborban kialakított kapcsolatai segítették-e a beilleszkedését Szerbiában? C. A küldı társadalom: veszteségek és nyereségek, kapcsolatok Mielıtt áttelepült Szerbiába, hol, melyik településen élt? Milyen etnikai viszonyok jellemezték a lakóhelyét? Hogyan jellemezné a különbözı nemzetiségek együttélését? A szüleivel, nagyszüleivel milyen nyelven beszéltek otthon? A családjának voltak-e más nemzetiségő tagjai? Ha igen, melyik kultúra volt mérvadó a családjukban? A vegyes etnikai összetételbıl adódtak-e a családon belül konfliktusok? Szülei mivel foglalkoztak, milyen életszínvonalon éltek? Ön hol tanult, milyen iskolákat végzett, hol dolgozott? Az ottani baráti, társasági, közösségi életét hogyan jellemezné? Kikkel járt össze, milyen nyelven beszélgettek a társaságban? Az élet- és munkakörülményei alapján hol helyezné el magát és a családját abban a társadalomban és közösségben, ahonnan eljött? Mi az, amit sajnált otthagyni akkor, s mi az, aminek elvesztését ma is sajnálja? Mi az, amit örömmel hagyott maga mögött? Az otthon maradottak közül kikkel tartja a kapcsolatot, milyen rendszerességgel és módon? Milyen gyakran, milyen alkalmakkor látogat haza? Vannak-e üzleti érdekeltségei származási országában és/vagy Szerbiában – vagy más utódállamban? Amennyiben vállalkozó, akiknek vannak üzleti érdekeltségei, üzlete, meséljen a vállalkozásáról: a vállalkozás kialakulása, története, mivel foglalkozik, hogyan épül fel a cége, hová, mit termel, értékesít, kikkel áll munka- és piaci kapcsolatban? Vannak-e alkalmazottai között származási országából áttelepültek, vagy ott élık és ide ingázók? Üzletei partnerei között vannak-e származási országából áttelepültek, vagy ott élık? Üzleti vállalkozása elindításában, mőködtetésében jelentett-e bármilyen elınyt vagy hátrányt a származása, otthoni háttere? Van-e származási országában /volt lakóhelyén vagy most Szerbiában ingatlana? Ha igen, hogyan hasznosítja? Milyen feltételek mellett telepedne vissza származási országába/volt lakóhelyére? D. Jogi státusz Mesélje el, hogy miként jutott menekültstátuszhoz/tartózkodási, bevándorlási, betelepedési engedélyhez/állampolgársághoz! Milyen tapasztalatai voltak a hivatali eljárás során? A hatóságok mennyire segítették/segítik a dokumentumok megszerzését? Szerb nemzetiségőként élvezett-e valamilyen elınyt az eljárás során? E. Szerbia: befogadás és integráció Az áttelepülés elıtt milyen gyakran és alkalmakkor járt át Szerbiába? Voltak-e itt rokonai, barátai, üzleti partnerei? Amikor áttelepült, tudott-e építeni ezekre a kapcsolatokra? 4
Mesélje el, hogy hogyan és hol tudott elıször munkához jutni! Vegyük sorra, hogy áttelepülése óta milyen munkahelyen mit dolgozott! Az elhelyezkedés, munkaszerzés érdekében az áttelepülést követıen elvégzett-e valamilyen iskolát, tanfolyamot? Ha összehasonlítja a jelenlegi és a hajdani helyzetét, munka, fizetés, megbecsülés, életkörülmények tekintetében hol boldogul jobban? Mióta áttelepült, hány településen élt? Miért éppen arra a településre költözött, ahol éppen lakik? Kérjük, meséljen arról, hogyan s minek köszönhetıen változtak a lakáskörülményeik az áttelepülés óta! Sikerült-e barátokat szerezni Szerbiában? Hogyan ismerkedtek meg, kik ık, milyen gyakran és alkalmakkor járnak össze? A közvetlen szomszédságában kik élnek, milyen velük a kapcsolata? Összejárnak-e, segítenek-e egymásnak? Ismer-e a településen vagy másutt élı más szerbiai áttelepülteket? Kik ık, honnan ered az ismeretség? Kikkel s milyen gyakran és módon tartja a kapcsolatot közülük? Összejár-e s milyen gyakran más származási országából érkezett emberekkel, családokkal? Milyen (szakmai, vallási, kulturális stb.) közösségekbe jár/nak/ többé-kevésbé rendszeresen? Ha vállalkozása van itt Szerbiában, jellemezze az üzleti kapcsolatait! Milyen különbséget lát az üzleti kultúra, magatartás között Szerbiában és onnan ahonnan jön? Milyen kedvezı és kedvezıtlen tapasztalatokat szereztek Szerbiában, milyen problémákkal kellett szembesülniük, azok mibıl fakadtak, s hogyan tudták megoldani ıket? Elızetes elvárásaihoz/elképzeléseihez képest mennyire látja befogadónak/elutasítónak a vajdasági társadalmat? Mennyire teljesültek az áttelepüléshez főzött reményei? Ha újból útnak indulna, mit tenne másként? Az áttelepülés, Szerbiában tartózkodás milyen változásokat hozott az életében? Szeretne-e változtatni jelenlegi helyzetén? (lakás, állás-munka, karrier…) Véglegesre tervezi-e az itt tartózkodást, vagy átmenetinek tekinti? Ha elmenne, hová menne és miért? Ha vannak gyermekei, hogyan illeszkedtek be az itteni óvodai, iskolai közösségbe? Voltak-e nehézségeik, azok mibıl fakadtak, hogyan sikerült megoldaniuk? A családon belül milyen nyelvet használnak? Fontosnak tartja-e, hogy a gyerekek a szerb mellett a magyar környezetnyelvet is megtanulják és használják? Kínálkozik-e a településen lehetıség arra, hogy a gyermekei a környezetnyelvet tanulják? Ön, a házastársa és a gyermekei milyen idegen nyelven tudnak, illetve tanulnak? A gyermekei számára milyen jövıt kívánna? S ezt a jövıt Szerbiában, vagy másutt képzeli el? F. Nyelvi kérdések Mi az anyanyelve? Mi a szülei anyanyelve? Milyen nyelven beszéltek otthon? Milyen nyelvő oktatásban részesült? Milyen nyelveken beszél még és milyen szinten? Milyen gyakran és kivel használja ezeket a nyelveket? Milyen elınye van a két/többnyelvőségnek? Önnek személyesen milyen elınye származott belıle élete során? Példa! Milyen hátránya van a két/többnyelvőségnek? Önnek személyesen milyen hátránya származott belıle élete során? Példa! Milyen nyelven beszélnek/tanulnak/szeretné, ha tanulnának a gyermekei? Akadtak-e kommunikációs nehézségei, amikor ide érkezett? Miben különbözött az Ön nyelvhasználata az itt ıshonos lakókétól? Szóvá tették-e már vagy éreztették-e Önnel, hogy másképpen beszél, mint az ıshonos lakosok? Hogyan történt ez? Például? Ugyanúgy kommunikál-e itt mint szülıvárosában? Miben tér el a nyelvhasználata? Erıfeszítést tett-e annak érdekében, hogy úgy beszéljen mint az itt lakók? Hol beszélnek szebben itt vagy szülıvárosában? 5
I/4: Határon átívelı intézménykapcsolatok (Észak-vajdasági, magyarországi intézmények vezetıi) Megbízott: Takács Zoltán, PhD hallgató Interjúk száma: 27 (Interjúalanyok 4 csoportra oszthatók) Az interjúk nyelve: magyar Helyszín: Szerbia és Magyarország Interjú ideje: 2010 A. Terepmunka Vajdaságban, a helyi-regionális elit körében, 2010. január-február Interjúk száma: 5, teljes idıtartam 170:35 perc (3 interjú), és két hanganyag nélküli interjú Interjúalanyok: Dr. Jeges Zoltán (Tartományi oktatás-ügyi Titkár), Dr. Káich Katalin (Magyar Tannyelvő Tanítóképzı Kar dékánja), Lengyel László (Kertészeti Kar kihelyezett tagozatvezetı), Dr. Gábrity Molnár Irén (az Újvidéki Egyetem, Közgazdasági Karának rendes egyetemi tanára), Dr. Somogyi Sándor (EDUCONS magánegyetem FABUS Karának magántanára). Az interjúk nyelve: magyar Helyszín: Szabadka, Zenta, Szerbia Tervek: további 3 interjú elkészítése (Korhecz Tamás – MNT elnök, Községi oktatási felelıs, Magánkar képviselıje) Kutatási cél: Kisebbségi (illetve multietnikus) közegben vizsgálni egy felsıoktatási intézmény létrehozásának lehetıségeit a felsıoktatás-politika hatalmi harcában (állami bürokrácia, akadémiai oligarchia, piac- piaci hiénák, felsıoktatás menedzsment, egyéb stake holderek). A kisebbségi felsıoktatás-politizálás elemzése, változás-menedzserek (changing agents) felkutatása. Intézményalapítási nehézségek, oktatók biztosítása, finanszírozás, támogatások. Elızetes következtetések: a felsıoktatási közeg erısen átpolitizálódott, a lokális izoláltság elkerülése érdekében, nyitott, dinamikusan változó, a gazdaság igényeit szem elıtt tartó felsıoktatásra van szükség, multietnikus (több nyelven oktató) intézményre, a határon átívelı tudományszervezés feltételeinek kikutatására, biztosítására, B. Terepmunka Vajdaság, a regionális tudományszervezés intézményi háttere (2010. május-július + 2011 eleje) Interjúk száma: 10. Eddig elkészített hanganyag teljes idıtartama 848:60 perc Interjúalanyok: Dr. Takács Márta (Újvidéki Egyetem, Magyar Tannyelvő Tanítóképzı Kar, Szabadka, dékán-helyettes), Dr. Kiss Tibor (Újvidéki Egyetem, Közgazdasági Kar, Szabadka, dékán-helyettes), Fursztner Stevan (Szabadkai Mőszaki Szakfıiskola, megbízott igazgató), Lengyel László (BCE Kertészettudományi Kar zentai konzultációs központja, intézetvezetı), Dr. Láncz Irén (Újvidéki Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelv- és Irodalom Tanszék Újvidék, tanszékvezetı), Dr. Gábrity Molnár Irén (Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, Elnök), Dr. Csányi Erzsébet (Vajdasági Magyar Felsıoktatási Kollégium, Újvidék, elnök), Dr. Papp Árpád (Kis Lajos Néprajzi Társaság, Szabadka, vezetı), Dr. Mészáros Zoltán (Szabadkai Városi Múzeum/Levéltár, történész-levéltáros), Fodor István (Zentai Levéltár, levéltáros, igazgató). Az interjúk nyelve: magyar 6
Helyszín: Zenta, Szabadka, Újvidék, Szerbia Kutatási cél: felsıoktatási intézmények regionális beágyazódottságának vizsgálata, kutatói intézetek (mőhelyek) szerepe a tudományszervezésben, az anyaországi (Magyarországi) kapcsolatok feltárása. Elızetes következtetések: nincs regionális beágyazódottság, nincs határozott és hathatós regionális együttmőködés, a felsıoktatási intézmények (karok és fıiskolák) önálló entitásokként mőködnek és léteznek. a kutatóintézetek (mőhelyek) munkássága ad hoc. jellegő, improvizatív, viszont széles regionális és hálózatszerő intézményi hálóval rendelkeznek. Magyarország felé (a határon átívelı tudományszervezés szempontjai alapján) csak kevés intézmény nyitott. Az állami intézmények inkább csak tanár-diák csereprogramok formájában, a kutatás területén egyáltalán nem. elvesztek a gazdasággal egykor kialakított megrendelıi kapcsolatok a régióban. Tervek: a terepmunka folytatása; Közös interjúvázlat az intézményi kapacitások felmérésére, illetve a már meglévı kutatás kiterjesztése a határon túlra (Magyarország). Fókuszban a felsıoktatási intézményeken vannak, mivel gazdaságélénkítı hatásuk van, továbbá a migrációs folyamatokban is szerepet játszhatnak. C. Terepmunka – kontrollvizsgálat egy másik határon túli térségbıl; a kutatási eredmények összehasonlítási szempontja céljából a Selye János Egyetemen, Komarom, Szlovákia (2010. októberében). Interjúk száma: 7, teljes idıtartam 307:63 perc. Interjúalanyok: Dr. Albert Sándor (alapító rektor), Dr. Tóth János (rektor), Dr. Sikos T. Tamás (Gazdaságtudományi Kar dékánja), Dr. Szabó Ingrid (GTK dékán-helyettes), Dr. Szarka László (Tanárképzı Kar dékánja), Dr. Fabó Mária (Rektori Hivatalvezetı), Antalík Imre (GTK Dékáni Hivatalvezetı). Az interjúk nyelve: magyar Helyszín: Komarno, Szlovákia Kutatási cél: multietnikus környezetben vizsgálni egy felsıoktatási intézmény tevékenységét, az intézmények „nyitottságát”, határon átívelı tudományszervezési lehetıségeit. elemezni regionális beágyazódottságát (lokális izoláltságát), a helyi- regionális elit egyetemalapítási kondícióit (állami bürokrácia, akadémiai oligarchia, piac- piaci hiénák, felsıoktatás menedzsment, egyéb stake holderek). nemzetközi kapcsolatait, új intézményalapítási és mőködtetési körülményeit, aktuális szervezési problémáit, munkaerı-piaci mobilitás és migrációs csatornák karakteres megnyilvánulásait. Elızetes következtetések: a multietnikus közegben mőködtetett kisebbségi tannyelven mőködı határmenti felsıoktatási intézmény tevékenységérıl a szlovákiai magyar hallgatók számára megfelelı lehetıség a felsıoktatásba történı bekapcsolódáshoz (alternatíva és opció), munkaerı-piaci mobilitás jellemzı, viszont a hallgatók migrációs szándéka (fıleg a tanulási célú migráció) csökkent, ugyanis lehetıség van helyben tanulni, az etnikailag tiszta egyetem izolálódik, nincsen hathatós regionális hálózati együttmőködés országon belül, viszont a határokon átívelı tudományszervezés funkcionál (vendégtanárok, kutatási projektek, stb.). Tapasztalati (adaptálható) kontroll-eredmények:
7
– A határon átívelı tudományszervezés hatékony mőködtetése során mobilissá válik (mindkét országban) az értelmiség, létrejöhetnek közös képzési programok, közös kutatási projektek. – A multietnikus oktatásszervezés nélkülözhetetlen a multilingvista régiókban. – A határon átnyúló oktatási együttmőködés belesegít a gazdasági és munkaerıpiaci mobilitásba is. IV. Terepmunka Vajdaság, a gazdasági érdekeltség intézménykapcsolatai (magyar-szerb határon átívelı folyamatos regionális kapcsolat) Interjúk száma: 5 Interjúalanyok: Gazdasági kamara, Térségfejlesztési ügynökségek, Consalting, Szabadkai Fıkonzulátus és néhány jelentıs gazdasági szubjektum (pl. MOL, Fornetti, szerbiai kisvállalatok) Kutatási cél: felfedni a gazdasági kapcsolatok szintjét az egyes vállalati körökben, tıkebefektetési lehetıségek nemzetközi cégek, kis-közép vállalkozások nemzetközi kapcsolatait, alapítási és mőködtetési körülményei, aktuális gazdálkodási problémái, a határon átívelı kapcsolattartás jellegzetességei, munkaerı-piaci mobilitás és migrációs csatornák karakteres megnyilvánulásait. Elızetes következtetések: a nagyvállalatoknál nincs határozott és hathatós regionális együttmőködés. a tıkebefektetés bizonytalan és elégtelen, habár az üzleti érdekeltségeket ismerik hiányzik a közlekedési és kereskedelmi cégek regionális és hálózatszerő intézményi hálózata. elvesztek a gazdasággal egykor kialakított megrendelıi kapcsolatok a régióban nincsenek hasznosítva a szerb-magyar országhatár közelében tevékenykedı kisvállalkozások tapasztalatai. Narratív interjúvázlat Cél a kapcsolatok, hálózatok feltárása ezért az erre vonatkozó kérdések (Szerbia): A. FELSİOKTATÁS - KUTATÁS a.) a vezetık (a kérdezettek) származása, társadalmi mobilitása (kétlakisága) Iskolai és munka életút rövid ismertetése b.) a kérdezett szakmai életútja (magyar-szerb viszony) Szakmai és tudományos életút, esetleg politikai karrier-beszámoló c.) az intézmény/szervezet funkciója, küldetése Mi az iskolavezetés véleménye a kar, vagy a kihelyezett tagozatok szerepérıl a térségben, intézményük integrálódásának lehetıségeirıl egy önállósuló felsıoktatási intézmény létrehozása során? d.) az intézmény/szervezet szakmai elismertsége Hogyan ítéli meg az állami bürokrácia erejét, szerepét a régió/Szerbia felsıoktatásában (irányítás, ellenırzés)? Mennyire jutnak kifejezésre más érdekcsoportok: így a piac, és az akadémiai körök? Hogyan lehet ezen akadályokkal számolni, akár a kisebbségi felsıoktatási mechanizmusok esetében? Milyen ellenállásokkal, gáncsoskodásokkal szembesül egy kisebbségi felsıoktatási intézmény? Az intézmény regionális elfogadottsága/ismertsége és beágyazódottsága Vajdaságon belül, és a Kárpát-medencében? e.) az intézmény/szervezet szerepe a magyar, illetve az adott ország tudományosságában Az intézmény kutatási profilja… Melyek a legsikeresebb alap és alkalmazott kutatási területek, amelyekkel foglalkoznak? 8
A regionális (Horvátország, Románia, Magyarország) kapcsolatok milyen formákat öltenek? Vannak-e közös kutatási projektumok? Nagyobb nemzetközi hálózatos projektek beindításához is rendelkezik az intézet, kar vagy a kihelyezett tagozat megfelelı szakemberekkel? Milyen kapcsolatok irányulnak Szeged, Pécs, Debrecen és Budapest felé? f.) az intézmény/szervezet kutatóinak, oktatóinak, hallgatóinak szakmai karrierje Az oktatás megszervezésére, menedzselésére vonatkozó humánerıforrás kapacitások milyen szinten vannak? Mi a véleménye a hallgatói kontingens alakulásáról, a demográfiai folyamatokról? Mi a véleménye a szükséges tanári gárdáról? Hogyan lehet biztosítani a szükséges emberi erıforrást? Mi a helyzet a fiatal kutatók és tanársegédek toborzásával? A frissen diplomás hallgatók karrierjében melyek a kezdeti akadályok esetleg mik az elınyök? g.) szakmai-tudományos önállóság Az intézmény hány szakot akkreditált? Mennyire fedi a kompetens oktatói gárda az intézmény oktatási szükségleteit? Beszélhetünk-e szakemberhiányról? Milyen elképzelések vannak a jövı oktatói generációinak kinevelését illetıen? Az anyaországbeli vendégprofesszori lehetıségek esetleges akadályairól kérem, számoljon be! h.) együttmőködés a magyarországi kormányzati intézményekkel, közalapítványokkal Milyen kapcsolatban állnak az anyaországi kormányzati/állami szervekkel? Melyek a rendszeresnek mondható magyarországi támogatások? Uniós pályázási lehetıségekrıl mi a véleménye? Van-e kompetens, felkészült pályázati ismeretekkel rendelkezı iroda vagy csapat erre? i.) együttmőködés a magyarországi szakmai szervezetekkel, tudományos-oktatási intézményekkel Milyen együttmőködést ápolnak az anyaországi intézményekkel? Terveznek-e diákcsere programokat? Hány egyetemmel ápol bilaterális (akár csak szerzıdéses) együttmőködést? Miben nyilvánul ez meg? Párhuzamosság, közös képzések? Hol vannak együttmőködési pontok, konkrét példák, szándék? j.) az intézmény/szervezetfejlesztési, együttmőködési stratégiái Hogyan történne a régióban lévı egyetemi karok tagozódása vagy együttmőködése? Kutatatás intézményesítése, alkalmazott kutatás, innováció, gyakorlat? Van-e bármilyen regisztrált kapcsolat az egyetemi kar és a reális gazdaság között? Miben látja ezen intézmények megalakulásának, létrejöttének korlátait? Van-e kapcsolat a gazdasággal? Milyen eredető a jövedelmi struktúra? Milyen megrendeléseik vannak? B. GAZDASÁGI INTÉZMÉNYKAPCSOLAT 5 interjú a vezetıkkel: Gazdasági kamara, Térségfejlesztési ügynökségek, Consalting, Szabadkai Fıkonzulátus és néhány jelentıs gazdasági szubjektum (pl. MOL, Fornetti, kis- és középvállalkozók) Vannak-e üzleti érdekeltségei Magyarországon és/vagy Szerbiában – vagy más Jugoszláv utódállamban? Amennyiben vannak üzleti érdekeltségei, meséljen a gazdasági tevékenységeirıl, ezek tartalmáról? Miben nyilvánul meg az együttmőködés? Kikkel áll munka- és piaci kapcsolatban? Vannak-e alkalmazottai között Szerbiából/Vajdaságból áttelepültek, vagy ott élık és ide ingázók? Üzletei partnerei között vannak-e Szerbiából/Vajdaságból áttelepültek, vagy ott élık?
9
### B.) A kutatásból eredı tanulmányok (lásd a mellékletben):
I. A szerb-magyar határon átívelı kapcsolatrendszer és migrációs hajlam 1. Gábrity Molnár Irén PhD, Vajdaság népességének háború okozta attitődjei (34 oldal) 2. Dimitríjevics Anna: A többnemzetiségi együttélési hajlandóságot és a toleranciakészséget befolyásoló tényezık a Vajdaságban 3. Kincses Áron-Takács Zoltán: Szerb állampolgárok Magyarországon (27) 4. Szügyi Éva, PhD hallgató: Vajdasági fiatalok határon átívelı mobilitása kar- és szakválasztás motívumával (26) II. Munkaerıiac elemzés a vajdaságban – a magyarok esélye és képzettségi szintje 1. Takács Zoltán, PhD hallgató: Munkaerı-kompetencia és az oktatás viszonya Szerbiában (13)
C.)
Mentorálás és tutormunka
A fiatal doktorandusok bevonását a kutatómunkába a Magyarságkutató Tudományos Társaság fontos és folyamatos feladatának tartja, ezért három doktorandus fejlıdését és szakmai tevékenységét támogatjuk folyamatosan: o Takács Zoltán, a Pécsi Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola 3. éves PhD. hallgatója, aki átadta doktori munkájának téziseit; fı kutatásterülete: A Vajdaság, mint régió – a munkaerı-kompetencia és az oktatás viszonya szempontjából. Tevékenységével jelentısen hozzásegít a Magyarságkutató kutatási eredményeinek publikálásához, elemzései szakszerőek és alaposak, ezért a Társaság kutatási szakarchívuma teljesen a rendelkezésétre áll. o Ágyas Réka, és Koós Gabriella, a Pécsi egyetem hallgatója, Kutatói Szakkollégium ösztöndíjasa Támogató: Balassi Intézet MÁSZ Budapest o VMTDK egyetemistáinak felkészítése – 3 hallgató részvétele és kutatásának felügyelete (Mohácsi Huba, tanítóképzıs hallgató). Támogató: Vajdasági Magyar Felsıoktatási Kollégium, Újvidék.
D.)
Új diplomás fiatalok kiképzése terepmunkára
A 2010. év során két empirikus kutatáshoz szükségeltetett kiképezni a kérdezıbiztosok hálózatát: migrációszándék kutatás és életminıség kutatás. A kérdezıbiztosi hálózat egyetemistákból toborzódott, az adattárolók (SPSS programban) közül pedig új diplomás informatikus kiképzésére került sor, adatelemzıként pedig Veres Sára került újként elıtérbe. Workshopok – kiképzések Kérdezıbiztosi kiképzés, Támogatók: MTA Titkársága; kéthavonta fókuszcsoport-vizsgálatok Helyszín: MTT iroda
10
E.) Tehetségversenyek – zsőrizés A Magyarságkutató Tudományos Társaság elnökségéhez több felkérés érkezett a Vajdaság szerte megszervezett tudományos diákkonferenciák szervezésekor. 1. A Vajdasági Magyar Diákszövetség (VaMaDiSz) kilencedik középiskolásoknak szóló, „1 BIZTOS” elnevezéső általános mőveltségi vetélkedı zsőritagja Gábrity Molnár Irén; 2010. január 28-án. Népkör, Szabadka. 2. Zsőritagot delegáltunk a XI. TUDOK Vajdasági Regionális Konferenciára, Zentai Gimnázium épülete, 2010. november 20. 3. A 9. VMTDK Tudományos Bizottságának elnöke és a Társadalomtudományi szekció zsőritagja az MTT elnöke Gábrity Molnár Irén; Újvidék, Technológiai Kar, 2010. 11. 26-28.
F.) Konferenciaszervezés és –részvételek 1. Képzés–esélyek–lehetıségek elıadás az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete III. Közoktatási Konferenciája Szabadka, 2010. február 20. 2. A civil szervezetek szerepe a változó politikai légkörben, kontaktmősor a Szabadkai Rádióban, 2010. március. 2-án, Szabadka. 3. Az oktatási rendszerek felépítése és a kisebbségi oktatás sajátosságai, egésznapos elıadás az Identitás Kisebbségkutató Mőhely Oktatás-kutató képzésén, Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium, Zenta, 2010. március 13. 4. Vallási tudat és magatartás a multietnikus Vajdaságban, elıadás a Vajdasági Pax Romana „Keresztény értékek a nevelésben” tematikus tanulmányi napján. Szabadka, 2010. június 19. 5. Szerbia, Vajdaság emberi erıforrása és a fiatalok esélye a térségben, elıadás a Szegedi Társadalomtudományi Szakkollégium hallgatói elıtt, Szabadka, Diákkollégium könyvtára, 2010. október 9. 6. Istraživanje kvaliteta života na severu Vojvodine, moderatror sekcije br. 4 i predavanje na 4. meñunarodnom simpozijumu „Akademik Berislav Beta Berić” Održivi regionalno-demografski razvoj. Organizator: IV Vojvodine, Pokrajinski Sekretarijat za socijalnu politiku i demografiju, Univerzitet Novi Sad, Matica Srpska. 11-12. novembar. 2010. Velika sala Skupštine, Novi Sad. 7. Oktatás és ifjúság a régiókapcsolatokban, INNOAXIS projekt-nyitó konferencia: A határ, mint innovációs megújulási tengely, Helyszín: Szabadka, Szakegyesületek és Társulatok Szövetségének székháza, 2010. november 16. Szabadka, 2010. 02. 13. Szakmai témafelelıs: Mirnics Károly, alelnök Támogatott részérıl:
Gábrity Molnár Irén MTT elnök Megjegyzés: Pénzügyi elszámoláshoz lásd a mellékelt MTA támogatási adatlap kitöltött formanyomtatványát és a mellékelt igazolások, számlák, megbízási szerzıdések fénymásolatát. 11
MELLÉKLETEK Gábrity Molnár Irén PhD,
Vajdaság népességének háború okozta attitődjei2 Abstract: The number of people living in Vojvodina has constantly risen between 1948 and 1981, however, since then this number stagnates. Today more than 2 million people live in Vojvodina. The number of autochthonous inhabitants has been gradually decreased. The population density increased during the last 20 years (especially in Backa), although due to immigrants. There has been a serious change in demography as the result of wars on the Balkans. The Serbian emigrational wave has significantly escalated the “Serbianization” of the region also modifying the local political attitude. The multicultural existence in Vojvodina was welcome before, however, as a result of the “great Serbian” nationalism conflicts became obvious and one part of the “Vojvodinians” began to show resistance towards multiculturalism. Minorities faced the need to unite (ethnic homogenization, while the emphasis of the regional and national identity was present). Keywords: migration, multiculturalism, Minorities, nationalism conflicts Összefoglaló: A vajdasági3 lakosság száma 1948-1981 között folyamatosan növekedett, majd attól kezdve stagnál. Ma körülbelül 2 millió lakosa van. Autochton4 lakos a népesség fele. A bácskai lakosság száma az utóbbi húsz évben az betelepülıknek/menekülteknek köszönve növekszik. A délszláv háború hatására jelentısen megváltozott a térség demográfiai arculata. A menekültek Vajdaságba telepedése megváltoztatta az etnikai struktúrát, amelyhez hozzájárult az is, hogy az itt élı nemzetiség egy része elhagyta az országot. A térség „elszerbesítése” hatott a lokális társadalom viselkedéselemeire is. Az interetnikus kapcsolatok alakulása Vajdaságban 10 évvel a háború után továbbra is szociológiai kutatások tárgya. A vajdaságiak a multikulturális5 létet valamikor elınyként élték meg, míg mostanában az itt élık egy része kényszerként kezeli ezt a tényt. A kisebbségeknél megfigyelhetı az etnikai begubózás6, az etnikai és a regionális tudat egybekapcsolt megélése (Gábrity Molnár, 1988b: ). 2
A Szociológia Szemlének (Budapest) 2010-ben leadott kézirat publikálás céljából. A Vajdaság (szerbül Vojvodina), teljes nevén Vajdaság Autonóm Tartomány, Szerbia északi, Magyarországgal határos, részben magyarok által lakott területe. 4 Autochton = ıslakó, esetleg bennszülött (eredete: görög. Forrás: Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára), vagyis esetünkben a Vajdaságban született egyének, akiket a demográfiai adatokban megkülönböztetünk a jövevénytıl, a betelepülıktıl. 5 A meglehetısen bonyolult etnikai és közösségi kapcsolatok szabályozó elve a multikulturalitás. A vajdasági multikulturalitás az interetnikus kapcsolatokban nyilvánul meg, amit legtöbbször a különbözı nemzetek nyelvi és egyéb kommunikációs és együttélési készségén keresztül mérünk. 6 A mindennapi életben (munkahely, szórakozás, vásárlás stb.), a más nyelvi és etnikai közösségek felé irányuló nyílt kommunikáció helyett a nemzeti kisebbségek képviselıi a saját csoport kommunikációt tartják elınyösebbnek. Felfoghatjuk ezt konfliktus-elhárítási eszközként is más nemzetek (esetünkben a szerbség) irányába. Példaként említem, azt, amire felfigyelhettünk az utóbbi két évtized során. A vajdasági fiatalok szórakozási szokásaik során kialakították az úgynevezett „szerb kocsmák” vagy a „magyar diszkók” fogalmát. A különbözı nemzetiségőek sérelmei sokasodtak a diszkó-verekedések során. Az éjszakai bulikra immár homogén, egy nemzetiségő baráti körök járnak el. Környezetemben még arra is felfigyelhettem, hogy a szabadkai zöldség piacon a vevık legtöbbször azokat az árusokat preferálják, akik ıshonosak, vagy akikkel anyanyelvőkön kommunikálhatnak, azzal a kifogással, hogy „megbízhatóak”. Saját tapasztalatomból említem, hogy a Titói idıben a munkatársaim nemzetiségi hovatartozástól függetlenül kezdeményezték az együttmőködést, sıt igyekeztek az akkoriban proklamált „testvériség-egység” jelszónak is eleget tenni. A Milošević-i idıben azonban a szerbség (azután pedig a kisebbségek is) tüntetıen inkább egymást preferálta, nem csak a politikai életben, hanem a kommunikáció és a társadalmi önszervezıdés különbözı terén is. 3
12
Problémafelvetés A dolgozatban, elsısorban, résztvevı megfigyelés módszerét és a statisztikát, valamint kutatási eredményeket elemezve, az elmúlt évtizedekben lezajlott délszláv háború és migrációs jelenség hatásának következményeit szeretném megközelíteni, mégpedig a frissen betelepültek (menekültek) és az ıshonos lakosság egymás közötti viszonyát taglalva. A probléma feldolgozásához a délszláv háború utáni évek kutatásait veszem elı, tehát gyakorlatilag a politikai hatalomváltás (Milošević bukása) utáni idıszakban jelentkezı etnikai magatartásvizsgálatokkal foglalkozom. Igen nehéz találni hivatalos statisztikát, amely teljes képet adhat az etnikai incidensek számáról7. Maradok az empirikus adatok és a cselekvések gyakorlati elemzése szintjén, fıleg abból az okból kifolyólag, hogy Vajdaságban életvitelszerően, közvetlen szemlélıje lehetek a történéseknek. A magyarság sem a bőnüldözı szervekben, sem a politikusokban, sem a nyilvánosság erejében nem bízik, mert az elkövetık csak a legritkább esetben nyerik el méltó büntetésüket8. A tényleges okokról, Vajdaság etnikai arányainak tudatos megváltoztatásáról, kevés szó esik a médiában és a tudományos elemzésekben is. Az etnikai incidenseknek egyébként, a magyarokon kívül szép számban voltak más nemzetiségő (elsısorban horvát, de szlovák, ruszin és román) áldozatai is. Nem szándékozom pontot tenni a Vajdaságban folyamatosan aktuális vita végére, hogy vajon elınyös9 vagy hátrányos10 a régió, vagy egy település lakossága számára a változó etnikai 7
Az egyik adatforrás: Izbeglički korpus u Srbiji, prema podacima popisa stanovništva 2002. godine (2004). Gyakran különbözı civil szervezetek és média honlapok győjtik az egyes nemzetiségi összetőzésnek minısített verekedéseket, de hogy mi számít „hivatalosan” vagyis, a rendırség és a bíróság által is elismert magyarverésnek, azt már nehéz eldönteni. Tény az, hogy a magyarellenes kilengések nem szőntek meg, csupán annyi történt, hogy a hivatalos jelentésekben még kevesebb szó esik róluk. Forrásként lásd: http://www.humanrightscenter.net/atrocitasok/content/blogsection/4/26/ 8 A hatóságok minden esetben lassan reagáltak, lehetıséget adva a manipulációra és az érvek nélküli vitára. 2005. február közepére még egyetlen etnikai incidens vizsgálata sem jutott el a bírósági szakaszba. A nacionalista események belgrádi irányítására utaló jel nincs, már azért sem, mert a Milošević-i hatalomhoz képest a mostani demokrata beállítottságú belgrádi kormány a vajdasági magyarságban egyik stabil szavazóbázisát tudja maga mögött. Forrás: Vajdaság nem Koszovó. FÓRUM 2005/2. szám. http://www.zmne.hu/Forum/05masodik/vajdasag_.htm 9 Az aktuális politikai körök általában pozitív jelenségként ítélik meg a multikulturális jelleget. Ha el is ismerik a nacionalizmus jelenlétét, a nemzeti alapú összetőzéseket nem tartják tragikus veszélyeztetettséget jelentı eseményeknek. Néhány példát hozok fel. Lásd Egeresi Sándor, a Vajdaság AT Képviselıház elnökének felszólalását a nyugat-balkáni parlamenti elnökök csúcstalálkozóján (Budapest, 2009. szeptember 18.): „A soknemzetiségő, soknyelvő és vallású Vajdaság Szerbia európai arca. Büszkén mutatjuk be Vajdaságot Európának a kultúrák közötti megértés és 26 nemzeti közösség tagjai együttélésének modelljeként.” Forrás: http://www.vojvodina.gov.rs/index.php?option=com_content&task=view&id=3593 (2010. 02. 20) A vajdasági etnikai viszonyok nem romlottak meg olyan mértékben, mint ahogy azt gyakran a nyilvánosságnak bemutatják – állapítja meg Dr. Korhecz Tamás, a tartományi kormány alelnöke. „A fiatalok esetében a nemzeti győlölet és türelmetlenség még sem olyan mértékő, mint ahogyan az incidensekrıl szóló egyes hírek alapján feltételezni lehetne... léteznek elıítéletek, ám ezek egymás meg nem ismerésének a következménye. A fiatalok keveset tudnak egymásról, azokról, akik nem tartoznak nemzetükhöz, nem ismerik egymás nyelvét, kultúráját, történelmét”. Forrás: http://www.humanrightscenter.net/atrocitasok/content/view/597/32/ (2010. 02. 20) Ivica Dačić belügyminiszter és Egeresi Sándor, a tartományi parlament elnöke 2010 nyarán elégedettségüket fejezték ki a nemzeti indíttatású incidensek 25 százalékos csökkenése miatt (nem volt világos mely korábbi évekhez viszonyítva – a szerzı megjegyzése). – közölte a szerb belügyminisztérium. Forrás: http://www.vajma.info/cikk.php?ar=vajdasag&id=10478 (2010. 08. 25) 10 A Vajdaságban élı kisebbségi és ıshonos lakosság értelmisége, civil szervezetei gyakran kihangsúlyozzák, hogy rendszeresek az etnikai összetőzések, miközben a rendırség által kiadott közleményekben az összetőzés kiváltó oka az alkoholfogyasztás. Lásd: http://www.humanrightscenter.net/atrocitasok/ honlapon (2010. 02. 20). A térség szerbek, magyarok, horvátok, szlovákok, románok, (a második világháborúig svábok) együttélésének néha példamutató, vagy éppen elrettentı (délvidéki vérengzések 1944-45-ben) példája volt. Tény az, hogy a tartományban élı lakosság évszázadok óta többnemzetiségő, de az etnikumok közti feszültségek sosem szőntek meg, legfeljebb lappangtak.
13
szerkezet, a multikulturális jellegő népesség-összetétel. Az a feltételezés, hogy a kulturális, nyelvi, etnikai, vallási sokszínőség Vajdaságban, az emberi gazdagság szempontjából a fejlıdés mozgatórugója, a történelem kivételes idıszakaiban bizonyult csak igaznak. A multikulturális jellege gyakran nem vált elınyére, különösen, amikor az aktuális hatalom megkísérelte a térséget egy domináns etnikum érdekének alárendelni. Ilyenkor a gond legtöbbször az újonnan betelepültekkel adódik, ugyanis ık néhány generáción keresztül képtelenek beilleszkedni a multikulturális hagyományokkal bíró vajdasági társadalomba11. Az állami intézkedések e téren nem bizonyultak elegendınek. A demográfiai adatok a Balkánon komoly emigrációs és imigrációs folyamatokat jeleznek. A hajdani titói Jugoszlávia felbomlását kísérı háborúk során, 1991 májusa és 1995 szeptembere között, több mint 2 millió lakos vált földönfutóvá és menekült többnyire a saját etnikuma által katonailag ellenırzött területre. A boszniai háború legádázabb periódusában, 1992. július elejéig az ENSZ Menekültügyi Fıbiztosságának (UNHCR12) adatai szerint a hajdani Jugoszlávia polgárai közül 2 060 000 volt kénytelen az etnikai-vallási jelleget öltött háború következményei elıl elmenekülni. Utólagos becslések alapján közülük 694 000 Horvátország, 643 000 Bosznia-Hercegovina, 471 000 (kis)Jugoszlávia (Szerbia és Montenegró), 252 000 pedig egyéb állam területén próbált menedéket találni. Az 1996 júniusában megjelent adatok szerint, a menekültek és a háború által veszélyeztetett személyek száma a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban (JSZK) elérte a 646 066 fıt13, akiknek 95,6%-a Szerbiában, 4,4%a Montenegróban (Crna Gorában) tartózkodott. Az északi, gazdaságilag legfejlettebb szerbiai tartomány területén, a Vajdaságban, a Szerbia menekültjeinek 42%-a (több mint 250 ezer fı14) került összeírásra15. Az 1999. évi bombázások után Koszovóról tovább érkeztek a menekültek, kb. 350 ezren (becslés, mert saját országukban nem regisztrálták ıket menekültként). 2000 tavaszán Szerbiában a családi házukat kényszerbıl elhagyók száma összesen: 996 066 fı volt (a nem hivatalos adatok szerint több mint 1 millió). Vajdaságban a lakosság viselkedését az elmúlt néhány évtizedben több olyan társadalmipolitikai tényezı befolyásolta, amelyet Európa más népei nem éltek meg. Ezt szemléltethetjük a népesség interkulturális16 magatartását tükrözı attitődökkel17, vagy akár a szociális (ezen 11
Amikor a vajdasági magyarok elleni atrocitások kérdése az Európai parlament elé került, Józsa László, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács akkori elnöke kijelentette, hogy Szerbiában azért burjánzik a nacionalizmus, mert a szerb többségi társadalom súlyosan frusztrált az elmúlt másfél évtized kudarcai miatt. Egy belgrádi napilap a NIN, 2005 októberében, idézi Boško Kovačević szabadkai politológust, aki szerint az Európai Parlamenti határozat "paca a kormánynak". Szerinte, valami nincs rendjén a többségi nemzet és a kisebbségi közösségek viszonyában, Szerbia köztársasági szinten pedig nincs olyan intézmény, amely megelızı intézkedéseket tudna tenni. Nem képesek erre a kisebbségi nemzeti tanácsok sem, mert ık csupán "demokratikus díszítmények", így a terep át van engedve a pártoknak, amelyek tıkét kovácsolnak mindebbıl. Kovačević szerint az incidensek jelentısen megszaporodnak, amióta a magyarok parlamenti képviselet nélkül maradnak. Elıször a falfirkák hozták a kisebbségek tudomására, hogy nemkívánatosak, és miután a politikai vezetık viszonylag könnyedén elsiklottak e felett, jelentkeztek az összetőzések és az incidensek is. Forrás: MTI http://kulfold.ma.hu/tart/rcikk/b/0/131453/1 12 UNHCR teljes elnevezése: United Nations High Commissioner for Refugees 13 A menekültügyi összeírás eredményeit a Belgrádi Városi Statisztikai Hivatal tette közzé az alábbi címen: Census of Refugees and other War-affected Persons in the Federal Republic of Yugoslavia, UNHCR – Commissioner for Refugees of the Republic of Serbia, Beograd, 1996. 14 Az UNHCR adatai szerint 1996 közepén a Vajdaságban 259 719 menekült tartózkodott, akik közül 229 811 személy nemzetközileg is elismert menekült státussal (C1) rendelkezett, míg 29 908-an „háború által veszélyeztetett személyként” (C2) lettek nyilvántartva. 15 A szerbiai menekültek 27,7%-át Belgrádban, 27%-át Közép-Szerbiában és 3,3%-át Koszovó-Metóhiában vették nyilvántartásba. A többi Vajdaságba jött. 16 Interkulturalizmus a különbözı kultúrák kapcsolatrendszerét felfedı/kutató elv. A kulturális különbségek (másság) tudományos elemzésével foglalkozó kutatók pl. Hofstede, Trompenaars, Hall és a GLOBE kutatás. Végel László szerint a mai társadalomtudósok különbözı elıjelekkel látják el a multikulturalizmust. Vajdaságparadigmaként emlegeti azt, hogy „vannak, akik konzervatív etnoprogramot látnak benne, amely elıbb vagy utóbb zsákutcába torkollik, mások pedig liberális eredetére utalnak, arra, hogy a liberalizmus nem csupán az
14
belül az etnikai) distancia mérésével18. Szerbiában és Vajdaságban a nemzetiségek viszonyában változások történtek. Így, az utóbbi évtizedekben közvetetten negatív hatással voltak az egyes emberek viselkedésére a szerb állam (háborút irányító) intézkedései, a politikai pártok propagandája, sıt az iskolai hatás és a családok szociális pozicionálása (leszegényedés, munkanélküliség). A leghatásosabb befolyást a lakosságra, a közvetlen környezetükben megélt attitődök okozták: a településre érkezı menekült hullámok, etnikai incidensek megélése, a kortársak és a médium-propaganda hatása. Az egyes etnikumoknál (mint például a szerbeknél) jelentıs még a nemzeti érdekvédelem érvényesítésének sikere és a családban szerzett elıítéletek. E tanulmányban legfıképp a menekültek/betelepültek által kiváltott attitődökre utalok majd, amelyeket majd egy évtizeddel a délszláv háború után kutattak a társadalomtudósok19 egy-egy kistérségben, vagy konkrét társadalmi csoportban (pl. fiatalok). Szeretném hangsúlyozni, hogy a kényszer-migrációk okozta be- és kitelepülések, nem csak a térség ıslakosságának a demográfiai szerkezetére hatottak. A frusztráció, a megélhetési nehézségek, az általános kilátástalanság felszínre hozták a közember rejtett komplexusait is, sıt fogékonnyá tették ıt a szélsıséges gondolkodásra20.
egyéni szabadságjogok szószólója: méltányos választ talál a hatalomgyakorlás módjára is, arra, hogy miként korlátozza a többség hatalmát, olyképpen, hogy a mindenkori kisebbségnek csorbíthatatlan jogokat biztosítson, ami a többségi despotizmus megfékezésének biztosítéka. Az információs társadalmakban a modern tömegdemokráciában rendszerint fennáll ennek a veszélye, fıleg akkor, ha a társadalom demokratikus intézményrendszerei kiforratlanok. A közép-kelet-európai és a balkáni társadalmakban ez hatalmas kísértést jelent, hiszen ezekben az államokban a többségi despotizmus szervezıdési formája rendszerint nemzeti alapú. Szerbia megdöbbentı példát szolgáltat erre. A populizmus nemzeti alapú volt, mint ahogy Milosevics tekintélyuralma is a nemzeti mozgalomra alapozott, és valójában ezzel szerzett magának széles társadalmi legitimációt, amely biztosította uralmát, mindaddig, amíg ezt a nemzeti legitimációt nem kérdıjelezte meg egy hasonlóan erıs, de némileg demokratikusabb nemzeti legitimáció.” Végel László: Multikulturális régiók: a 20. század adóssága, In: Provincia: Kulturális és politikai havilap, 2002. III. évf. 6-7 sz. (Románia) 15. old. Forrás: http://epa.oszk.hu/00200/00266/00022/pdf/t000023.pdf A szerbiai/vajdasági multikulturalizmusról lásd még a CMK folyóiratát: Habitus (1450-8710) Novi Sad. Forrás: http://www.ceeol.com/aspx/publicationdetails.aspx?publicationId=ceb510fb-1cbb-46fe-8bcd-afb6d3a876b0 17 A magatartásvizsgálat során az attitődök kerülnek elıtérbe. Az attitődök egyéni mentális folyamatok, értékre irányuló lelkiállapot, amelyek meghatározzák a személyek aktuális és potenciális reakcióit a szociális világban. (Thomas és Znaniecki) 18 A szociális distancia fogalmát R. Park szociológus használta, de leginkább Emory Bogardus nevéhez kötjük, aki e jelenség vizsgálatához jellegzetes skálát alkotott és az egyének vagy csoportok egymás közötti megértésérıl és pszichológiai közelségrıl (távolságról) beszélt. Legismertebb attitőd-skála a Bogardus-skála, amely a „szociális distancia" megállapítására szolgál: hétféle élethelyzet hét különbözı intimitási szintet képvisel a teljes elutasítástól a teljes elfogadásig (pl.: ugyanabban az országban sem élve vele együtt" vagy „hajlandó volna házasságkötésre is"). Az etnikai sztereotípia fogalmat Walter Lippmann (Public Opinion, 1922) publicista vezette be. İ a sztereotípiában különbözı véleményeket és elképzeléseket látott, amely segítségével tájékozódunk a társadalomban. Vele szemben a pszichológusok a sztereotípiában az elıítéletek megjelenését látják az etnikai csoportok irányában (Gordon Allport, Hans Jürgen Ajzenk, vagy Szerbiában Nikola Rot, ðorñe ðurić, Bora Kuzmanović, Dragomir Pantić). 19 A társadalomtudósok Szerbiában számos intézet, a média és civil szervezet kutatásaiból merítik véleményüket. A belgrádi állami intézmények (Institut društvenih nauka Beograd) mellett a Helsinški odbor za ljudska prava u Srbiji, Centar za regionalizam, Vojvoñanski klub i Centar za multikulturalnost (CMK), Vojvoñanski centar za ljudska prava (VHRC); újabban Vajdaság Tartományi Titkárságok, továbbá egyes civil tudományos társaságok mint például a Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) is foglalkoznak ilyen elemzésekkel. Megjegyzem, hogy a kutatásösszegzések nem térnek el egymástól jelentısen, de konstatálásukban érezhetı, hogy mely szemszögbıl szemlélik az interetnikus problémákat: finom értékeléskülönbségeket fedezhetünk fel az szerint, hogy a kutatók vajon a központi hatalom, a szerb nép érdekeinek aspektusából, vagy inkább a kisebbségek vagy a menekültek/betelepülık oldaláról értekeznek. 20 A menekültek és imigránsok szocio-pszichológiai állapotvizsgálatairól több kutatás készült Szerbiában. A Škola o prisilnim migracijama 2006-ban íródott. A kutatáskoordinatorok Zagorka Aksentijević és Ivana Vidaković voltak. Projektum eredményeiket a Grupa 484 és IAN adta ki (Vesna Golić) Dosije, Beograd nyomdában. Forrás: http://www.grupa484.org.rs/files/Skola_o_prisilnim_migracijama.pdf (2010. 09. 09)
15
Egy kis történelem és interetnikus kutatások Az ország21 demográfiai és etnikai-földrajzi helyzetét az utóbbi fél évszázadban jelentısen befolyásolták a kolonisták, hullámokban érkezı betelepülık. Az utóbbi évszázadban a tartomány autochton lakosainak száma folyamatosan csökkent, ami a különbözı hullámszerő betelepítések következménye22. Így például, az 1920 és 1941 közötti földreform keretében becslés szerint, 80-100 ezer szerb parasztcsaládot telepítettek le Vajdaságban (Mirnics, 2001:15)23. A földreformban, annak ellenére, hogy elsısorban magyar nagybirtokokat osztottak fel, magyar nemzetiségő nem kaphatott agrárföldet (Mesaroš, 1981:99). Agrárföldet kizárólag szerb dobrovoljacok (önkéntesek) és harcosok kaphattak. A pártutasításra végrehajtott betelepítések után, 1948-tól kezdetét vette még egy bevándorlási hullám, amelyet szekuláris vándormozgalomként ismer a demográfia. A Vajdaságba települık a családegyesítés lehetıségét keresve, tovább is kapcsolatot tartottak fenn szülıföldjükön élı rokonaikkal, barátaikkal. A kolonizációnak és a késıbbi szerb vándormozgalomnak ott mutatkozott meg a hatása, hogy a beköltözöttek családok átlag 5-6 tagúak voltak; természetes szaporodásuk nagyobb volt, mint az ıshonos szerbeké. Az 1961 utáni vándormozgalom közvetett majorizációs hatása a természetes népmozgalomban úgy mutatkozik meg, hogy megjavította a szerbek születési arányszámát. Azóta, tudatosan és folyamatosan, tízezres nagyságrendben kolonizáltak fıleg szerbeket és montenegróiakat a magyarság lakóterületére (Tisza-mente és Nyugat-Bácska)24. Érkezésük és letelepedésük több községben megbontotta a magyarság homogenitását, illetve a magyar–többségi egyensúlyt25. A belgrádi Társadalomtudományi Intézet kutatói26 több felmérést végeztek az interperszonális viszonyokról (házasság, barátok, szomszédok, kollégák, fınök-vezetı), (nagy)Jugoszláviában27, Szerbiában és Vajdaságban is: 1966-ban, 1979-ben, 1988-ban, majd 1993-ban és 1995-ben. A kutatások egy részében külön figyeltek a fiatalok magatartására28. 21
Szerbia lakosságának száma 2002. évi népesség-összeírás alapján (Koszovó nélkül): 7 498 001 lakos. A Vajdaság Autonóm Tartomány népessége 1948-1981 között folyamatosan növekedett, azóta azonban stagnál (kb. 2 millió), ami nem zárja ki az élénk migrációs folyamatokat a régióban. A migrációk egyértelmően negatív szaldót mutatnak, hiszen jóval többen hagyták el a térséget azoktól, akik érkeztek. A térséget elhagyók zöme gazdasági emigráns, kisebb részük politikai okokra hivatkozott. 22 A szerb népesség államilag szervezetten kezdett betelepedni. „Ez az egyetlen, átfogó etnikai és megbízható biztosíték a határ menti területek tartós birtokbavételének” – írja Vladan Jojkić Nacionalizacija Bačke i Banata (Novi Sad, 1931) címő mővében (112. oldal). Megjegyzem, hogy Jojkić azok közé a polgári gondolkodású szakemberek közé tartozott, akik Vajdaság kolonizációját nem parancsra képzelték el, hanem a betelepülık szabad akaratából. Véleménye szerint a szerb népesség gazdasági elınyökhöz való juttatásával aránylag rövid idın belül elérhetı lesz a szerb népesség dominanciája is. Számításai szerint Vajdaságba tíz év alatt 435 000 szerbet kellene áttelepíteni az ország déli részeibıl, mert csakis így érhetı el mindenütt szerb többség (78. oldal). 23 Családonként 5 ha-t kaptak, a hajdani magyar földbirtokosok földjeit is. 24 A 2005. évi statisztikai évkönyv adatai alapján az imigrációs ráta (1000 lakosra jutó bevándoroltak száma) évrıl évre növekedett; 2002-ben 19,17 volt, Közép-Szerbiában ugyanakkor a bevándorlási mutató 4,9. A különbség jelentıs. 25 A betelepülések mellett, az 1991-es népszámlálási adatokból az is kiderül, hogy a magyarok 34,3%-a – mintegy 117 834 fı – költözött át szabad akaratából, fıleg a szerbiai községekbıl más községbe, elsısorban északra, a többségében magyarlakta területekre (Szabadka és Zenta). Bıvebben lásd a Magyarságkutató Tudományos Társaság Fészekhagyó vajdaságiak kötetét (2001). Forrás: http://www.mtt.org.rs/publikaciok/mtt_konyvsorozatok/04_Feszekhagyo_Vajdasagiak.pdf 26 Centar za politikološka istraživanja i javno mnenje Instituta društvenih nauka Beograd honlapja www.idn.org.rs. Ezzel kapcsolatos: J. Komšić, Šanse interkulturalizma i iskušenja etnodemokratije, Otvoreni univerzitet, Subotica, 1997, 39. oldal. 27 A nemzetek közötti távolságtartást a (nagy)Jugoszlávia területén is kutatták. Ljiljana Baćević szerint, a hetvenes években, az etnikai distancia nagyon alacsony különösen a soknemzetiségő Vajdaságban és BoszniaHercegovinában, amit a nagyszámú vegyes házasságok is bizonyítottak (Pantić, 1987 vagy Baćević, 1990: 147172). A nyolcvanas évek közepén azonban, már hangsúlyozzák a megnövekedett etnikai távolságtartás jeleit, amelyet élethely és korosztályok szerint elemeztek. A kutatók megállapítása alapján „domináns hatótényezık, a vallás és a kulturális hovatartozás, történelmi legitimitás, nemzeti sztereotípiák és az elıítéletek“. Az empirikus adatok, a délszlávok a „kölcsönös elfogadását“ bizonyítják, de az albánokat kizárják (vice versa). Viszonylag
16
1) A Vajdaság Autonóm Tartomány adatait figyelve észleljük, hogy 1966-ban a hat legfontosabb interperszonális kapcsolatokról a vajdasági lakosok jelentısen kevesebb nemzetiség-közötti distanciát mutattak ki, mint a Szerbia délebbi területein. Kiragadva a kutatási adatokat: 71% semmilyen megkülönböztetést nem mutatott ki, sıt a magyarok 85% elfogadta a más nemzetiségő honfitársait. A distancia akkori jugoszláviai átlaga 59% volt (Pantić, 1967). A vajdaságiak 80%-a viszonylag elégedett volt saját társadalmi közösségével, ami azt jelezte, hogy az ország délebbi területeihez viszonyítva a tartományban a "pozitív emberi viszony-orientáció dominált", különösen a fiatalok között. 2) Az 1979-beli kutatások kimutatták, hogy Vajdaságban jelen volt a kulturális paralelizmus és tolerancia is, a kulturális közeledés és egybekapcsolódás jeleivel. A kutatók szinte teljes bizonysággal akkor azt állították, hogy "...Vajdaságban megvannak a feltételek a pluralista (paralel) kultúrák kialakulásához – egy rendszerre, ami az összes vajdasági nemzetiségek29 kulturális értékein alapul, amelyben egyensúlyban van az univerzális és a nemzeti kultúrák sajátosságai..." (Baćević, 1979: 95-98). Errıl az idıszakról írja ðorñe ðurić,30 hogy Vajdaságban dominál az identifikáció internacionalista formája, ami a kulturális pluralizmus fejlıdésének legmegfelelıbb alapja. Ez adatokkal illusztrálható Pantić kutatásaiból (Pantić, 1979: 74-75): a nemzeti kisebbségek heterogén nemzeti barátkozási szokásai magas szinten voltak (a szlovákok és ruszinok 9/10-e, a magyarok 3/4-e), míg a szerbek 45%-a közepes szinten barátkozott más nemzetiségőekkel. A nyolcvanas években végzett empirikus kutatások szerint a lakosság 80%-a elégedett volt a tartományi státussal és 71%-nak nem volt nacionalista érzéskilengésük. Ezután következett Slobodan Milošević hatalomrajutása. 1987 áprilisában feltőnik a jugoszláv politika színpadán, mint a Kommunista Szövetség új embere, akit 1989-ben a szerb köztársasági elnökség elnökévé választanak. 1990 júliusában Milošević megalapítja a Szerbiai Szocialista Pártot, amelynek haláláig ı volt az elnöke. 3) 1988-1990 között Jugoszláviában a Tito halálát követı politikai események felzavarták a nemzetiségi viszonyok addigi békésnek hitt állapotát. A politikai hangulattól függıen változott a vajdasági lakosság etnikai attitődje. A nemzetiségi tolerancia mellet a kutatók bizonyos kulturális differenciálódást észlelnek, ami szerintük szociális természető és csak kivételesen nacionalista színezető: a nyolcvanas évek végén a tartomány lakosságának elfogadó közelség áll fenn a muszlimok és az albánok között és magas fokú elfogadottság a szerbek és a montenegróiak között (Baćević, 1996). A kilencvenes évek elején (a háború intenzív idıszakában) az újabb kutatások szerint (Pantić, 1991) drasztikusan növekedett az etnikai distancia az akkori (nagy)Jugoszláviában (SzFRJ). Ennek az oka az „etno-nemzeti manipuláció“, amelyet a harcban álló köztársaságok politikai oligarchiája folytatott hatalmi harcában. A kilencvenes évek közepétıl (a délszláv háború intenzitásának csökkenése révén, 1995. november 21-én írta alá a délszláv háborúnak véget vetı boszniai béke-megállapodást az amerikai Dayton város közelében Alija Izetbegović bosnyák, Franjo Tuñman horvát és Slobodan Milošević szerb államfı) az etnikai distancia intenzitása csökkent. A különbözı nemzetiségek közötti házasodási hajlam még nem emelkedett, de az egy országban vagy kistérségben való együttélés más nemzetiségiekkel már nem volt kizárt. Jellemzı, hogy a minta 45,2% (ennek 4/5 szerb és montenegrói volt) nem volt hajlandó a horvátokkal kapcsolatot létesíteni (Golubović–Kuzmanović–Vasović, 1995). 28 Lásd többek között: Pantić, D. (1987): Nacionalna svest mladih u SR Srbiji bez SAP (National Consciousness of the Youth in the SR of Serbia without provinces), Belgrade: IIC SSO Srbije; (1990): Vrednosti mladih u vreme krize (Values of the Young in the Crisis), in: Mihajlović et al. (eds.): Deca krize (Children of the Crisis), Belgrade: IDN i Centar za politikološka istraživanja i javno mnenje; (1991): Nacionalna distanca grañana Jugoslavije. Jugoslavija na kriznoj prekretnici (National Distance of the Citizens of Yugoslavia. Yugoslavia at the Critical Crossroads), Beograd: Institut društvenih nauka, pp. 168-186; (1996): Changes in ethnic stereotypes of Serbs. In: Sociologija, XXXVIII, 4, 561-583. 29 Abban az idıben a „nemzeti kisebbségek” helyett a „nemzetiségek” fogalom volt használatban (szerzı megjegyzése) 30 Lásd ðurić ðorñe doktori disszertációját: Psihološka struktura etničkih stavova dece i roditelja u različitim nacionalnim sredinama Vojvodine, Filozofski fakultet Beograd, 1978.
17
csak 10%-a mutat fel „nacio-kulturális bezártságot” (Baćević, 1990: 107-115). A házasodás szempontjából például a magyarok 1990-ben a szerbek felé így nyilatkoztak: 76% pozitívan, 9% negatívan. Ugyanakkor a szerbek a magyarok, mint házastárs irányába 57%-ban pozitív, 29%-ban negatív álláspontot mutatnak ki. Ez már az etnikai distancia jeleit mutatja (Baćević, 1991: 180, 236). 4) 1993-ban a délszláv háború már kemény nemzeti összetőzésekkel járt. A volt Jugoszlávia területén és Szerbiában dúló nacionalizmus a vajdasági népességen is érzıdött. A kutatók31, különösen a szerb lakosság körében fedezték fel a nemzeti identifikálódás feltörését. Sıt "jelentıs autoritárius-tradicionalista szindróma" mellett magas fokú „xenofobiás jellegő“ bezártságot állapítottak meg. Konkrétan, a szerbiai lakosság egyharmada latens vagy kifejezett ellenszenvet, türelmetlenséget, vagy győlöletet érzett más nemzetiségi csoportokkal szembe. Legmagasabb fokú intolerancia az albánok irányába (77,8%), a muszlimok (73,1%), horvátok (69,1%), magyarok (56,6%), és a macedónok (44,1%) mutatkozott (Golubović–Kuzmanović–Vasović, 1995). Ugyanaz a kutatás a vajdaságiak körében szintén erıs (26,1%) nacionalizmust regisztrált, de kevesebb intenzitással, mint Szerbia déli területein (41,7%). A vajdasági lakosság 17%-os kifejezetten erıs, 9,1%-os erıs nemzetiségi orientáltsága a korábbi évekhez képest emelkedett. Az összesített eredmények a nem nacionalista orientáltak, bizonytalanok és a gyenge nacionalisták számáról (74,5%) azt mutatták, hogy a tartomány lakossága körében jelentkezett az ú.n. "alternatív szindróma" (autoritással szembeni álláspontok, modernizmus, liberalizmus és a kiegyensúlyozott nemzetiségi viszonyokat elfogadók) (Golubović, 1995: 159, 206, 219, 248, 252). 5) 1995-ben a horvátországi menekültek tömeges érkezése nyomán a vajdaságiakban erısödött a nacionalizmus, de a saját etnikai csoportba való bezárkózás a szerb kutatókat nem aggasztotta, mert ez a jelenség szerintük nem dominált és nem okozhat nemzetiségi összeütközéseket (Ilić–Cvejić, 1997). Kutatásaik alapján a románok például gyenge nemzetiségi tudatot mutattak fel, sıt „csoportos passzivitást“ és "magas színtő toleranciát". A szlovákoknál „etnikai szegregálást" észleltek, potenciális politikai akciók nélkül, de "kimutatható identitásmegırzı képességgel". A magyarok kimutatták a viszonylag magas nemzeti tolerancia képességüket, de ezzel párhuzamosan elégedetlenségüket a kollektív és individuális jogaikról, „világos etnikai egyenlıtlenségi percepciójukról". A szerb kutatók szerint nıtt körükben a nacionalizmus, de elsısorban annak a "polgári típusa, legális intézményekbıl kanalizálva". A kilencvenes évek közepétıl a vajdasági szerbek körében a társadalomkutatók a nacionalizmus csökkenését vélték felfedezni. Ugyanakkor azonban, a más nemzetek iránti bizalmatlanság foka nem lanyhult. Részleges vagy teljes etnikai bizalmatlanság volt kimutatható a szerbek 45%-a körében. İket a szlovákok követték (15,2%), majd a magyarok (13,2%) és a románok (11,2%). Például, amikor a nemzeti kisebbségek anyanyelvő oktatásának bıvítésérıl kérdezték a szerbeket, azok 40%-a negatív választ adott. Mivel a vajdasági nemzetiségi térséget a szerb-magyar viszonyok határozták meg legerıteljesebben, a kutatók szerint e relációban lehetségesek a potenciális és nyílt etnikai konfliktusok. Ezeket a jelenségeket jelentısen befolyásolták nem csak a Vajdaságban lezajló politikai események, hanem a háborús események és a szerbiai és magyarországi történések is (Ilić– Cvejić, 1997: 51, 126, 170-171). 6.) A politikai váltás után (Milošević menesztése és Zoran ðinñjić hatalomra jutása 2000-ben) a menekültek és a kisebbségek irányába is hozott némi (nem elegendı) szemléletváltást. A multikulturalizmus elemzı intézmények32 és a kutatók is, a tényfeltárás 31
A projektum eredeti címe: Istraživanje društvenog karaktera i društvenih promena u svetlu meñunacionalnih sukoba na terenu Srbije bez Kosova (1993) 32 Lásd a Helsinki Committee for Human Rights "Minorities in Serbia" vagy a Centre for Multi-culturality Novi Sad kutatócsoportjának az eredményeit (Habitus folyóirat), 2000, 2003
18
mellett, igyekeztek a megoldásokra fókuszálni33. 2001 márciusában a kisebbségek és a menekültek pozícionálásával, politikai szervezıdésével és egymás közötti értékelésekkel kapcsolatosan végeztek interjús felméréseket. Vladimir Ilić megállapította, hogy Vajdaságban elterjedt vélemény, hogy a menekültek nem arányos letelepítésével etnikai szerkezetbontás történt, s ez miatt változtak a nemzetiségi sztereotípiák, sıt a politikai szervezetek is akcióba lendültek. A szociológus szerint a kisebbségek szórványosodása okán „nincs egységes területi humán erıforrás koncentráltság” sem (Ilić, 2002: 6). Vajdaság autochton és betelepült népessége a kilencvenes években Vajdaság Autonóm Tartomány, Szerbia északi tartománya, a Pannon-síkság déli részén fekszik. Területe 21506 km², vagyis Szerbiának 24.9%-a. Lakosainak száma a 2002-es népszámlálás adatai szerint 2 031 992. Az mellett, hogy egész Szerbia területérıl többen emigrálnak, mint imigrálnak, a tartományban a legmagasabb a bevándorlási ráta. Az 1000 lakosra jutó immigrációs ráta évrıl évre folyamatosan növekedett; 2002-ben a bevándorlási ráta 19,17 volt. Összehasonlítva Vajdaság adatait Közép-Szerbiáéval, a különbség jelentıs, hiszen ott a bevándorlási ráta 4,9, ugyanabban az évben. Vajdaság lakosságára jellemzı az etnikai sokszínőség, habár folyamatosan homogenizálódik, ugyanis több mint a fele szerb nemzetiségő. Legszámosabb nemzetiségek a magyarok, horvátok, szlovákok, montenegróiak, románok és ruszinok, de élnek itt romák, bosnyákok, muzulmánok, ukránok, macedónok, albánok, szlovének, németek, vlachok és mások is34. A szerb nyelv mellett hivatalos használatban van a magyar, a horvát, a szlovák, a román és a ruszin (rutén) nyelv is. A délszláv háború alatt jelentıs népmozgalmi változások történtek35. A menekültek több alkalommal érkeztek Vajdaságba: 1991-ben (46585 regisztrált menekült) Szlovéniából és Horvátországból, 1992-ben Horvátországból, majd tömegesen 1995-1996-ban (152230 regisztrált36 menekült) Boszniából és Horvátországból37, majd 1999-ben a bombázások után Koszovóról38. A bevándorlás csak a hiperinflációs idıszakban (1993–1994) lanyhult. Az 1995. évi menekülthullámmal 133 829 fı települt a tartományba, s ez volt a legnagyobb mérető áttelepülés39. A betelepülık 94%-a szerb nemzetiségő volt, akik fıleg (51%) barátoknál, rokonoknál húzódtak meg, 22,9% albérletbe kényszerült. A hivatalos összeírás 33
Bıvebben lásd National communities and ethnic groups in Vojvodina címő projektmunkát és tanulmányt (Samardžić, 2000) 34 Vajdaság lakosságának nemzeti összetétele 2002-ben: 67% szerb, 15% magyar, 3% horvát, 3% jugoszláv, 3% szlovák, 2% montenegrói, 2% román, 1% bunyevác, 1% ruszin és a lakosság 3 százaléka nem nyilatkozott e témakörben. 35 A szerbiai statisztika menekültekkel kapcsolatos egyik legalaposabb adattárát az Emberi- és kisebbségi jogok minisztériuma adta ki 2004-ben, a 2002 évi lakosság összeírás adatai alapján: Izbeglički korpus u Srbiji, Beograd, 2004 (egy 126 oldalas táblázatos kiadvány). 36 Regisztrált menekültnek számít az a személy, aki e státust kéri a hivatalos állami szervektıl és a Menekültügyi Bizottság felveszi az adatait, bejegyzi az életkörülményeit. Megjegyzem, hogy a háború és a menekülés forgatagában sokan nem jelentkeztek be menekülti státusba, különösen, ha alkalmuk volt rokonoknál meghúzódni, vagy ha mindenáron a visszatérést tervezték. 37 Horvátországból legtöbben Kninbıl, Eszékrıl és Vukovárról érkeztek. 1995. nyarán a Horvát hadsereg akciói «Bljesak» (villámlás) és «Oluja» (zivatar) indították el a szerb menekültek Szerbiába jövetelét. 38 Lásd: Izbeglički korpus u Srbiji, Beograd, 2004, adatait ahol 230 ezer koszovói menekültrıl írnak. Ebbıl legalább 13 ezer Vajdaságba érkezett, míg legtöbben Beográdban maradtak. 39 A menekültek letelepedése néhány településen megváltoztatta az etnikai összetételt, ami az ingatlanok cseréjének is köszönhetı (például azokon a szerémségi településeken ahol eddig a horvátok voltak többségben). A felfegyverzett szerb menekültek számos helyi atrocitást provokáltak, elsısorban horvát- és magyarlakta településeken. Amikor megkezdték az eltávozottak, vagy ideiglenesen távol lévık ingatlanainak összeírását, sıt fizikai birtokbavételét, az ıshonos lakosság joggal volt felháborodva.
19
szerint csupán 5,6% élt közös (erre kijelölt) szálláson, menekülttáborban és 11,3% (vásárolt, kiutalt, egyéb módon megszerzett) magánlakásban. Vajdaságban még 2002-ben is 186463 menekült volt. Háromnegyed részük Bácska délnyugati részén és Szerémségben telepedett le végleg40. Igyekeztek a nagyvárosokba41: Újvidékre, a 300 ezer lakosú székvárosába (37599 menekült), a kb. 67 ezer lakosú Ópazovára (12582), ötvenezres Inñija-ba (10444), százezer lakosú Zomborba (11912), Rumába 60 ezer lakossal (9859), Sidre kb. 39 ezer lakossal (9133). Eljutottak a horvát-szerb határtól távolabb esı kb. 130 ezres városokba, Pancsovára (8294), Zrenjaninba (Nagybecskerek – 7252). Mitrovica, ahol 86 ezren éltek 7348 menekültet és Bácska Palánka 60 ezer lakóssal 5997 menekültet fogadott be. Szabadkán – egy 150 ezer lakosú kistérségben – a számuk majdnem tízezer (9534); legtöbbjük Horvátországból érkezett szerb nemzetiségő menekült. Temerin községben ahol körülbelül 28 ezer lakos élt, 3826 menekült volt, és ezrével települtek át Óbecsére, Palicsra, Topolyára is. (Az 1. számú térkép a kistérségek magyar részarányát mutatja). A menekültek életkörülményeit a foglalkoztatási helyzetük mellett új lakáskörülményeik határozzák meg. A NATO jugoszláviai akcióját (bombázások 1999) követıen, a vajdasági magyar szervezetek becsült adatai szerint, kb. 10– 15 ezer újabb menekült (elsısorban koszovói roma) érkezett a tartomány területére. Nagy részük véglegesen letelepedési szándékkal jött, kisebbik hányaduk visszaköltözési érdekekkel, vagy más országba kívánt emigrálni. A legutóbbi szerb imigrációs hullám jelentısen felgyorsította a tartomány elszerbesedésének és multietnikus jellege csökkenésének korábbi ütemét42. A vajdasági magyarok lélekszáma 1961 óta folyamatosan csökkent: 1961-ben 442 561 magyar élt Vajdaságban, számuk 2002ben pedig már csak 290 207 fıt tett ki. Az elöregedett népességő, a természetes fogyás és nagy emigrációs veszteség sújtotta magyarok aránya 14,28%-ra43, a horvátoké pedig 2,78%-ra (56 546 fıre) zuhant44. Az alábbi térképen megfigyelhetı a magyarok részaránya községenként. Jelentıs a számuk a magyarországi országhatár felé nyíló tömbterületen: Szabadka, Topolya, Kishegyes, és a Tisza-mentén, Kanizsa, Zenta, Ada, Óbecse községekben. Szórványmagyarság él Bácska és Bánság többi területein (Zombor, Csóka), a szigetmagyarság pedig Temerinben (Újvidék fölött) és Muzslyán (Nagybecskerek mellett).
40
2002. elején 388 kollektív menekült központ létezett 26.863 lakóval. A Menekültügyi Biztos (Komesarijat za izbeglice) fokozatosan megoldva a menekültek életvitelszerő gondjait, tervszerően bezáratta ezeket a központokat. Ma körülbelül 120 kollektív központ mőködik még, egy részük Szerbiában, vagy Koszovón (10.500 menekült személlyel). 41 Beográdban a 2002. évi lakosság összeírás 111300 menekültet regisztrált. Forrás: Ministarstvo za ljudska i manjinska prava SCG, 2004, 125 oldal 42 A szerbek aránya Vajdaság területén, a három nagy bevándorlási hullám eredményeként az alábbiak szerint változott: 1. hullám (1918-1931): szerbek aránya 33,8%-ról (1910) 37,8%-ra (1931) nıtt, 2. hullám (1945-1948): szerbek aránya 35,3%-ról (1941) 50,4%-ra (1948) nıtt, 3. hullám (1991-1996): a szerbek aránya 56,8%-ról (1991) 64,3%-ra (1996) nıtt. 2002-ben a szerbek száma 1 321 807 volt, ami a tartomány lakosságának a 65%-a. 43 Egész Szerbiában, 2002-ben 293 299 magyar nemzetiségőt írtak össze. A magyar nyelven beszélık száma ettıl több volt, akik között többen bunyevácnak, horvátnak, vagy jugoszlávnak, esetleg romának vallották magukat, vagy nem nyilatkoztak nemzetiségükrıl. 44 Lásd bıvebben a Magyarságkutató Tudományos Társaság kutatásai nyomán született kötet tanulmányait a népesség számadatairól: Kisebbségi létjelenségek (Szórvány és szociolingvisztikai kutatások), 2003.
20
1. térkép: A magyarok községenkénti45 részaránya Vajdaságban (2002. évi népszámlálás) Forrás: Magyarságkutató Tudományos Társaság archívuma Egyébként, Vajdaságban nagyon különbözıek a magyarlakta települések típusai az egyes kisrégiókban (Mirnics 2003: 44-45). Legsúlyosabb helyzetben a dél-bánáti és szerémségi magyar népesség van, amely megmaradt falusi szórványtípusában, így a közösségi élete csaknem teljesen szétesett, anyanyelvő intézmények nélküli jelleget kapott, fıleg mezıgazdaságból él (Zombor, Újvidék, Pancsova, Versec környéke). Utánuk következik a városi szórványban élı magyar népesség, amely kénytelen volt a megélhetés miatt átköltözni a nagy ipari központokba. A külvárosokban, külsı telkeken laknak szétszórtan, és a városok másik részébe telepített ipartelepre járnak dolgozni, s ha van még magyar tannyelvő általános iskola, oda viszi gyermekét tanulni. Identitásának megırzése szempontjából könnyebb helyzetben van a magyarság a bácskai oldalon elhelyezkedı és a Tisza-menti, akár falusi, akár várossá fejlesztett településeken (Szabadka, Magyarkanizsa, Zenta, Ada). A negyedmilliós letelepedett menekültáradat eredményeként Vajdaság össz népességének 2/3a szerb lett, amelyen belül az ıshonosok és bevándoroltak közötti arány kiegyenlítıdött. Ez nem csupán az etnikai arányokat, hanem a helybeli népesség politikai magatartását is jelentısen módosította, rontva az autochton népesség autonómia törekvéseinek esélyeit, a központosított Belgrád felé46. A magyaroknál érezhetı lett a bizalmatlanság és távolságtartás a közintézményekkel szemben (különösen a rendırség és a katonaság intézményei iránt), a pártpolitika pedig az emberek többségét nem érdekli.47 A Helsinki Bizottság 2003-ban leadott beszámolójában a helyzetjavító intézkedések között találjuk: „A kisebbségi jogok hatékonyabb védelme érdekében, az illetékes állami hatóságoknak kell idıben reagálni, különösen a nemzeti és vallási győlöletet és intoleranciát érintı esetekben.“ 48 45
Szerbiában a község nem települést, hanem településcsoportot jelent és a statisztikai adatok nagy részét ezen a lokális (kistérségi) szinten mutatják ki. 46 Lásd bıvebben a szerzı Kisebbségi autonómia-törekvések a Vajdaságban (a tartomány új alapokmányának tükrében) (2009) címő tanulmányát. Pécs. 117-129. 47 Lásd bıvebben Gábrity Molnár Irén: A választópolgárok véleménye a reformtörekvések ütemérıl tanulmányát (2005). 21-25. 48 Saját fordítás a 165. oldalról. Forrás: Helsinki Committee for Human Rights in Serbia, HUMAN RIGHTS AND ACCOUNTABILITY, Serbia 2003, Belgrade 2004
21
A menekülthullámok okozta változások A menekültek Vajdaságba telepedése megváltoztatta a térség etnikai struktúráját, amelyhez hozzájárult az is, hogy az itt élı nemzetiség egy része elhagyta az országot49. A magatartásvizsgálatok50 regisztrálhatták, de a médiumok is felfigyeltek azokra az új és eltérı viselkedésformákra, amelyek a kisebbségek által lakott községekben jelentkeztek, különösen, ha oda jelentıs számú jövevény érkezett. Míg korábban, a titói korszak jelentıs részében, a multikulturális létformát viszonylag széleskörően elfogadták a vajdasági polgárok, újabban azonban, a lakosság bizonyos rétegeiben (különösen a szerbségnél), az etnocentrizmus51 jelei mutatkoztak. A valós gondok a 90-es években, „nagyszerb" nacionalizmus és sovinizmus52 erısödésével, majd késıbbi a délszláv háború kiteljesedésével jelentkeztek. Milošević idején a kulturális sokszínőséget, a szerb nacionalista érdekekre és állami célokra irányuló akadályozó jelenségként ítélték meg, és nem gyızték hangoztatni az etnikailag homogén területek elınyeit. Ebben a helyzetben, a térségben ıshonos kisebbségek is veszélyeztetve érezték magukat, és arra kényszerültek, hogy spontánul, vagy szervezetten tömörüljenek, etnikailag homogenizálódjanak. Az etnikai distancia53 jelei erısen megmutatkoztak. Vajdaság határai mentén zajló háborús események ellenére nem került sor a kisebbségek szélsıséges megnyilvánulásaira (pl. katonai szervezıdésre, fegyveres lázadásra, terrorista cselekedetek végrehajtására, ami Koszovón viszont megtörtént). (Korhecz–Gábrity-Molnár–Deli 2007: 13) A kilencvenes években, a soviniszta állampolitika hatásának eredményeként a vajdasági szerbség nagy része erıs ellenállást tanúsított a multikulturalizmussal szemben54, amihez hozzájárult a többszázezer boszniai és horvátországi szerb betelepülése is. İk olyan területekrıl érkeztek (teli bizalmatlansággal), ahol szörnyő nemzeti tisztogatások történtek, így integrációjuk az új, többnyelvő vajdasági környezetbe nehézkes volt. A háborúban leszegényedett állam ugyan igyekezett oltalmába venni ıket, de a menekülttáborok ellátása hatalmas gondot okozott, az újonnan érkezettek lelki zavaraival pedig mit sem törıdtek. A
49
Lásd bıvebben, Gábrity Molnár Irén: Vajdaság népességmozgása az utóbbi fél évszázadban, tanulmányát a Közép-Európai Közlemények folyóiratban. 74-85. 50 Esetünkben a nemzetiségek viselkedésének különbözıségét és dimenzióit kutató empirikus adatokra gondolunk, mint például más-más reakciók a szerb állam intézkedéseire a szerbek vagy a magyarok esetében, (lelkes vagy elutasító vélemények a hatalomról) a háború idején, vagy a menekültek iránti befogadó készség. 51 Az etnocentrizmus az a szemlélet, amely szerint a saját nemzet vagy etnikai csoport mindennek a középpontja, és minden más csoport kultúráját, dolgait, viselkedését, értékeit stb. ehhez viszonyítva becsülik. Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon 52 Sovinizmus = a népek között indulatot szító nemzeti elıítélet 53 Forrás: http://goclenaus.freeblog.hu/archives/2009/04/13/Bacskai_Erzsebet_Pszichologiai_kisszotar/. Distancia: távolság, az egyén másoktól való elkülönülésének érzése, nehézség közeli jelentıs kapcsolatok kialakításában. Ilyen távolságtartás fellelhetı az egyes etnikai közösségek között is, aminek komplex társadalmi elızményei vannak. Szociológusaink ezt a jelenséget összekötik a sztreotípia és az elıítéletek fogalmával is. Bora Kuzmanović az etnikai sztereotípia alatt azokat a sematizált és gorombán megfogalmazott elképzeléseket érjük, amelyeket egyes személyi tulajdonságok alapján egy egész csoport (ezúttal egy etnikai közösség) irányába visszük át. Az elıre elfogadott személyiség képet tehát kiszélesítjük az egész etnikai csoportra. (Kuzmanović, 1992: 120). 54 Ezt az állítást alátámasztja a Helsinki Bizottság tribünjén elhangzottak: A szerb nacionalizmus az utóbbi 20 évben egyszerően marginalizálta a kisebbségeket, elıidézte a szegregálásukat. Most arról van szó, hogy létezik-e a többség részérıl politikai hajlandóság hogy bekapcsolják a kisebbségeket a politikai életbe. Hiányzik az az állampolitika, amely pozitív módszerekkel bekapcsolná a kisebbségeket. Szerbia kulturális modellje kizárólagosan szerb, amelyben nincs helyük a magyar íróknak, vagy akármilyen alkotásnak a magyar, vagy a horvát, vagy bármely más kisebbség részérıl. Ez természetesen a kisebbségek radikalizálódásához vezetett, ami szerintem természetes reakció. A kisebbségi elit nagy része elmegy az országból, ott tanulnak, mondjuk Magyarországon vagy Horvátországban vagy máshol és csak kis százalékuk jön vissza (a szerzı szabad fordítása szerbrıl).(Sonja Biserko,2009: 26-27) Forrás: http://www.helsinki.org.rs/serbian/doc/madjari.pdf
22
beilleszkedésük elsısorban a megélhetési és munkalehetıségek esélyeitıl függött55. A multikulturalizmus, a többnyelvőség, új értékrendszer vagy a vajdasági életforma elfogadása nem történhetett meg máról holnapra. A vajdasági nyelvi, kulturális, sıt a vallási többszínőség a szerb autochton lakosság számára továbbra is megszokott értékként jelent meg, de a menekültek ezt „leküzdendı” akadályként fogták fel. A tartományi állami szervek többször hangoztatták, hogy toleranciaprogramokra és a letelepítési stratégia kidolgozására van szükség. S szakemberek szerint, szembenézve a múlttal és a hozzá főzıdı tragikus eseményekkel, „a múltbéli történések pluralisztikus átvilágítása jelenthetne jó kiindulópontot az elıítéletek és sztereotípiák leküzdése, illetve kialakulásuk megelızése céljából. (Korhecz– Gábrity Molnár–Deli 2007:14) A menekültek beilleszkedésének megkönnyítése céljából 2001 februárjában életbe lépett a módosított jugoszláv állampolgársági törvény, amelynek alapján szokatlanul rövid idı alatt megszerezhetıvé vált a jugoszláv állampolgárság. Összesen 125 ezren kapták meg néhány hónap alatt az állampolgárságot, ebbıl 80 ezer személy lett kettıs állampolgár. Megjegyzem, hogy 2007 folyamán Szerbiában újra könnyítettek a szerb állampolgárság megszerzésén, és lehetıvé tették a kettıs állampolgárságot valamennyi kérvényezınek (pl. az összes külföldön élınek is).56 Az állampolgárság felvételével és egyéb beilleszkedési formákkal (pl. rokonoknál, vagy házasodással) a 2002. évi népesség összeíráskor az országban még mindig 379135 regisztrált menekült élt. Szerbiában, a Belgrádtól délre esı részében 192672 vagy a menekültek 50,8%-a volt, míg Vajdaságban 186463 (49,2%). A legutóbbi lakossági összeírás alapján a vajdaságiak 9,2% friss menekült, míg az ország középsı és déli területein a menekültek részaránya az össz lakosságban 3,5% (Ministarstvo za ljudska i manjinska prava SCG, 2004: 95). Egyes vajdasági községekben, a magyarság körében aggodalmat keltett a szélsıséges szerb nacionalista erık jelenléte, amely folyamatosan dolgozott a menekültek végleges elhelyezésén, nem törıdve a települések átstrukturálásával és az eredeti etnikai arányok megváltoztatásával. Ha megfigyeljük a kilencvenes évek menekültjeinek területi eloszlását a tartományban (a 2. számú grafikonos térkép sötétebb színei alapján), a tömeges betelepülések fıleg Szerémségben, Nyugat- és Közép-Bácskában történtek. Az „új-szerbek” megoszlásának aránya megmutatja melyek voltak azok a kistérségek, amelyek vonzották a menekülteket (az 1. számú térképre visszatérve látható az egyes községek magyarjainak, mint a legtömegesebb kisebbségnek a részaránya). Elsısorban fıleg azok a községek, amelyek közelebb vannak a boszniai vagy a horvátországi szülıföldjükhöz (Nyugat-Bácska, Szerémség); másodsorban a korábban idetelepült (szerb) rokonság élethelye (Apatin, Síd, Ruma, Ürög, Inñija, Ópazova), harmadsorban a munkát ígérı nagyvárosok környéke (Újvidék–Temerin, Zombor, Szabadka), végül pedig az ingatlanvásárlásra kedvezı (kisebbségek által elhagyott) települések (Doroszló, Bácskossuthfalva Nyugat-Bácskában).
55
Lásd a részleteket: FACT-FINDING MISSION BY THE EUROPEAN PARLAMENT AD HOC DELEGATION TO VOÏVODINA AND BELGRADE (28 - 31 January 2005) Európai Parlamentnek benyújtott beszámolójában: „Currently, 12,8% of the province's population are refugees, only 1% of whom have registered jobs.“ 6. oldal. 56 Lásd bıvebben a Szerb Menekültügyi Tanács anyagát: Integracija kao dugoročno rešenje za izbeglice i raseljena lica u Srbiji - analitički izveštaj - Srpski savet za izbeglice. 11-12. oldal
23
2. térkép: A menekült lakosság eloszlása községenként Vajdaságban – kilencvenes évek Forrás: Korhecz–Gábrity-Molnár–Deli 2007:113. Az ıshonos szerbek aránya a tartományban ma az összes szerbség felét képviseli. Mindössze egy évtized alatt a szerbség részaránya 56%-ról (1991) 65%-ra emelkedett (2002). Ha figyelembe vesszük a Tito halála utáni idıszakot, néhány évtized alatt a magyar népesség csökkenése néhány nagyvárosban így szemléltethetı: 1. táblázat: A magyar népesség csökkenése és az etnikai szerkezet megváltoztatása a Vajdaság nagyobb városaiban (1981, 1991, 2002) évek Újvidék % Szabadka % Zenta % 1981 19 163 11,3 44 016 43,8 18 738 79,1 1991 15 778 8,8 39 749 39,6 17 888 78,3 2002 11 538 6,0 34 983 35,0 15 860 78,1 évek Magyarkanizsa % Óbecse % Topolya % 1981 10 410 88,5 14 763 54,5 12 634 74,2 1991 10 183 88,2 13 464 50,5 11 176 66,9 2002 8 825 86,5 11 725 45,5 9 852 60,9 évek Törökkanizsa % Törökbecse % Becskerek % 1981 3 572 43,7 5 955 37,0 16 804 20,8 1991 3 119 38,7 4 657 30,2 14 312 17,6 2002 2 657 35,0 3 849 26,6 11 605 14,5 évek Zombor % Kúla % Temerin % 1981 5 815 12,0 3 964 21,0 9 803 66,2 1991 4 736 9,7 3 362 17,4 9 495 55,6 2002 3 743 7,2 2 738 14,2 8 187 42,6 Forrás: Mirnics Károly 2003: 68-69 Húsz év alatt, a magyarság részarányának a csökkenése a nagyvárosokban, elsısorban az elvándorlásuk (külföldi emigráció, ideiglenes munkavállalás) miatt, majd a menekültek letelepedése miatt történt. Másodsorban hatott a gyenge natalitás és az asszimiláció is, de nem erısebben, mint a korábbi idıszakokban. Az etnikai szerkezetváltás terén kiemelhetjük elsısorban: Temerint (ahol a magyarok részaránya 23%-ot esett), majd Topolyát (14% 24
csökkenés), Törökbecsét (több mint 10 % csökkenés), Szabadkát és Óbecsét (majdnem 10% viszonylagos csökkenések). Ha az 1991-2002 éves periódust figyeljük, akkor észlelhetjük a menekültek okozta etnikai szerkezetváltást, fıleg Temerinben (a magyarság 13%-os csökkenése), majd Topolyán, Szabadkán és Óbecsén (5% körüli az apadás). Ahol nagyjából sikerül megırizni az etnikai szerkezetet, az Zenta és Magyarkanizsa. Megjegyzem, hogy Miodrag A. Jovanović, a belgrádi egyetemen jogi karának professzora a Jugoszlávia szétesését megelızı boszniai, és koszovói szerb atrocitásokat az „emberjogi kultúra hiányával” hozza kapcsolatba (Jovanović, 2003). Szerinte a „Human Rights International” keretein belül, az osztrák külügyminisztérium, és az Európai Unió anyagi segítségével Belgrádban is mőködtetett Délkelet Európai Emberjogi központok feladata, hogy az Osztrák Magyar Monarchia, az Ottomán, valamint a Cári Oroszország nemzetiségi politikájának következtében keletkezett nemzeti feszültségekre megoldást találjon.
A menekültek „beilleszkedési” folyamata és a politika szerepe A menekültek beilleszkedési zavarai (még évtizeddel a délszláv háború után is) megmutatkoztak az ıshonos lakossággal (különösen a nemzeti kisebbségekkel) való vitákban és összetőzésekben is. Az Európai Parlament felfigyelt arra, hogy a nemzetek közötti incidensek intenzitása 2003 szeptembere és 2004 decembere között volt a legerısebb. A 2005. évi Európai Parlament határozat57 meghozatala a politikusok szerint, megfelelı lépés volt, mert a dokumentum megállapításai tényeken alapulnak. Fontos hangsúlyozni, hogy a közéletben a lakosság (a politikusoknál is) többet foglalkozik a kérdéssel, hiszen a problémák nem új keletőek: 1988-ban (az uralkodó párt élére Slobodan Milošević került) kezdtek kialakulni, és ez a folyamat mind a mai napig tart. Nézzük, mit mutatnak a hivatalos adatok. A Szerb Belügyminisztérium állítása szerint, 2003. január 1-tıl, 2004. június 30-ig, Vajdaságban a magyarokat sértı incidensekbıl mindössze 49 esetben állítható, hogy etnikai indíttatású: 19 katolikus temetırongálás, 12 falfirka, vagy röpcédula, 7 templomgyalázás, 4 verekedés, 4 verbális támadás és 3 fizikai tettlegesség. A magyar pártok, civil szervezetek és plébániák feljegyzései58 szerint sokkal több zaklatás történt nemzetiségi és vallástürelmetlenségi alapon, amit a rendırség nem vizsgált ki. A 57
Az Európai Bizottság határozottabb hatósági fellépést tartott szükségesnek a vajdasági incidensek ügyében, de a Szerbia-Montenegróról készített friss országértékelésében az Európai Unió brüsszeli végrehajtó testülete azt is jelezte, hogy „csak szórványos kilengésekrıl“ van szó, amelyek „semmiképp sem szándékos politika következményei“. Olli Rehn bıvítési biztos hozta nyilvánosságra az értékelést, amely alapvetıen pozitív hangú, és foglalkozott a kisebbségi jogok és a kisebbségvédelem kérdéseivel is. Ennek keretében megemlítette, hogy szórványos incidensekrıl érkeztek beszámolók – Szerbia más részei mellett – a Vajdaságból, és ezek kisebbséghez tartozókat, fıleg magyar nemzetiségőeket érintettek. Nem szándékos politika eredményeként elkövetett kilengésekrıl van szó, de a hatóságok részérıl határozottabb és jobban idızített fellépés szükséges – áll a szövegben. A brüsszeli bizottság méltatta, hogy tavaly ısszel, a vajdasági incidensek után. felállt a nemzeti kisebbségek ügyeivel foglalkozó tanács, bár eddig korlátozott eredménnyel dolgozott. (Forrás: Veres Béla, az MTI brüsszeli tudósítója, HTMH, Reggeli sajtófigyelı, 2005. november 10. Határozottabb fellépést a vajdasági incidensek ügyében, Magyar Szó, 2005. november 10., 1. o., Árgus) 58 Minden incidenseket számláló statisztikának megvan az a hátránya, hogy egyes intézmények (rendırség, a magyar pártok, önkormányzat-vezetık stb.) nem ugyanazon mérce alapján ítélték meg a kilengéseket, vagy az atrocitásokat, illetve az incidenseket. A dolgozatomban kénytelen vagyok mindössze két hivatalos statisztikára támaszkodni: a Szerb Belügyminisztérium adataira, amit a Tartományi Kisebbségügyi Titkárság is elfogadott, és a magyar pártokéra. A vajdasági magyar pártok a kérdés nemzetközisítését akarták elérni, amitıl azért berzenkedett a Szerb Kormány, mert attól tartottak, hogy éppúgy, mint ahogyan annak idején az albánkérdésben ez a koszovói albánoknak sikerült, a magyarok is a kisebbségi hátrányos helyzetre, avagy az idegengyőlöletre hívják fel majd a világ figyelmét. A többi nem összegzett becslés, a sajtóhírekre pedig nem támaszkodhatok. Az egyik kísérlet az, hogy az Emberi Jogi Központ honlapján összegyőjtik az atrocitásokról szóló sajtónyilatkozatokat: http://www.humanrightscenter.net/atrocitasok/
25
rendırségi/belügyi szervek szerint a helyzet „nem aggasztó” (!), mert 294 esetben nem bizonyítható a nemzeti győlölet jelenléte; 129 esetben közönséges vagyonsértés és rongálás volt (érdekes módon fıleg albánok, muzulmánok ellen 2004. március 17-e után, a koszovói szerbüldözés idején); 56 síremlékgyalázás (16 katolikus sír, 14 pravoszláv, 8 egyéb); 42 sértı vagy fenyegetı jelszó, jelmondat, szimbólum kiírása és pamfletosztogatás; 20 templomgyalázás (5 katolikus, 2 pravoszláv, 13 protestáns); 7 tettlegesség; 5 épületrongálás; 1 többszörös névtelen fenyegetés (Hrvatske riječi újság horvát szerkesztıje kapta).59 A Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság 2005. januárjában kidolgozta a jelentését60, 2003–2004-ben nemzeti alapon történt incidensekrıl Vajdaságban. Az alábbi táblázatot hozták nyilvánosságra: 2. táblázat. Nemzeti alapon történt incidensek 2003-2004-ben, megjelenési forma szerint Megjelenési forma 2003. év 2004. év január–június július–november 1. Sértı tartalmú grafiti 4 16 19 2. Sovén tartalmú szórólapok 1 3. Plakátok kiragasztása 4 4. Vallási épületek, emlékmővek, 12 22 8 emlékhelyek és sírok rongálása 5. Javak rongálása 7 12 5 6. Szóbeli sértés, fenyegetés, testi sértés 12 23 27 7. Hátrányos faji megkülönböztetés 1 ÖSSZESEN: 41 73 59 Forrás: Korhecz–Gábrity Molnár–Deli 2007:39. A magyarellenes cselekmények alapvetıen három kategóriába sorolhatók: verekedések (általában magyar iskolások zaklatása), magyarellenes falfirkák és röplapok, illetve temetı- és templomgyalázások (sírok felborítása/összetörése, magyarellenes feliratok a sírokon, templomokon, a mővelıdési házak, színház ablakainak betörése, benzines palackokkal elkövetett gyújtogatások). Az etnikai alapon történı incidensek legnagyobb számban a magyarokat érintették, majd a megfogyatkozott horvátokat, leginkább a szerbek irányából. A hivatalos adatok igyekeztek kimutatni a szerbek ellen is a nemzeti kilengéseket. Az albánok száma Vajdaságban igen alacsony, mégis érezhetı volt irányukban a nemzeti intolerancia. Megjegyzem, hogy a rendırségi adatok igencsak hiányosak voltak, mert a fiatalok verekedéseit sokszor nem voltak hajlandóak nemzeti alapon kezelni (ugyanúgy ahogy a romák elleni diszkriminációt). 3. táblázat: Nemzeti alapon történt incidensek 2003-2004-ben irányultságuk szerint NEMZET Incidensek száma 1. Magyar 82 2. Horvát 19 3. Szerb 15 4. Albán 14 5. Roma 12 6. Zsidó 7 7. Szlovák 6 59
A Szerb Belügyminisztérium sajtóban és honlapon megjelent adatai, 2004 közepén. 60 Lásd: Projekat AFIRMACIJA MULTIKULTURALIZMA I TOLERANCIJE U VOJVODINI mere za jačanje meñusobnog poverenja kod mladih – treca faza - Republika Srbija Autonomna Pokrajina Vojvodina Poktajinski Sekretarijat za propise, upravu i nacionalne manjine, Novi Sad, 2007. 12-13 oldal. http://www.puma.vojvodina.gov.rs/dokumenti/projekat/Projekat_Afirmacija_III_faza.pdf
26
8. Ruszin 3 9. Ashkali 2 10. Bunyevác 1 11. Vlach 1 12. Német 1 13. Kisebbségek ellen általában 6 14. Nem besorolható 9 ÖSSZESEN: 178 Forrás: rendırségi jelentések alapján 2003-2004. (Korhecz–Gábrity Molnár–Deli 2007:40). “...Hol kezdıdik az etnikai konfliktus, mi az elsı csírája? A kérdés igen komplex, általánosságban azonban elmondható, hogy elsı intı jelnek a kötekedést, azaz a kis eltérések agresszív-rosszindulatú emlegetését tekintjük. A saját csoport és másik csoport közti eltéréseket békében általában kedvezıen, pozitívan éljük meg, vagy legalábbis – megértés hiányában is – el tudjuk fogadni. Ellenséges érzéseinket szőkebb közösségünkben kanalizáljuk, nyíltan nem szoktuk megmutatni ıket. A radikális, szélsıséges viszonyulás és az azzal összefüggı kötekedı, verbálisan agresszív viselkedés veszélye ugyanakkor elsısorban abban áll, hogy a feszültség elhagyja a szőkebb közösséget, és a szemben álló csoportban közvetlenül konfliktust generál, valamint szükségszerően agresszív reakciót kelt – ahogyan a kisebb etnikai sértegetések, verekedések, atrocitások is ellenreakciót provokálnak. Az agresszív kötekedés feszültséget fokozó hatását példázzák az újabb és újabb magyarverések Vajdaságban, melyek 2003-ban kulmináltak; állami, sıt államközi (magyar diplomáciai) közbelépésekre volt szükség, hogy alábbhagyjanak. A magyar csoportok, kisebbségként, inkább nemzetközi védelemért folyamodtak, mintsem ellenreakciót kezdeményeztek volna, hiszen a rendırség a többség részérıl érkezı agressziót toleránsabban kezelte, mint a kisebbségi, nacionalista megnyilvánulásokat“ (Mirnics, 1988:90). Nem véletlenül figyelt fel az Európai Parlament is az elszaporodó, 2003. évi etnikai színezető falfirkákra és a magyarverésekre Vajdaságban61. Öttagú tényfeltáró bizottság járta a terepet 2005. január 28–31. között.62 A nekik szóló beszámolókban zömében ez állt: a fiatal, a háborús években felnıtt nemzedék nem tanulta meg a toleranciát; másrészt az újonnan betelepülıknél tapasztalható leginkább az atrocitások szítása. Tény, hogy a mai kamaszok háborús-kaotikus körülmények között nıttek fel. Számukra „természetes dolog“, hogy létezik nemzeti türelmetlenség, léteznek összetőzések. Elsısorban ıket kell meggyızni arról, hogy mindez nem természetes állapot és vesztére van mindenkinek63. Tanulságos az a tény, hogy 5 évvel késıbb 2010. elején újra és újra aktuális a téma: „Az egyetlen megfelelı választ a bandákba verıdött, nemzetiségi alapon történı verekedésekre a börtönbüntetésben látom – mondta Korhecz Tamás a vajdasági kormány alelnöke, tartományi kisebbségjogi titkár. – Az, aki néhány ezer dináros szabálysértési bírsággal megússza az ilyen 61
Figyelemre méltó volt a vajdasági magyar pártok (Vajdasági Magyar Szövetség, Vajdasági Magyar Demokrata Párt), a vajdasági történelmi egyházak, a vajdasági civil szervezetek, illetve a vajdasági magyar tömegtájékoztatás határozott, karakteres fellépése e cselekmények ellen, kiállásuk a magyar kisebbség egyenjogúságának, egyenrangúságának igénye mellett. 62 Az Európai Parlament Dél-kelet Európával megbízott delegációja 2005. január 28–31. között Szabadkára, Temerinbe, Újvidékre és Belgrádba látogatott, és több száz személyt hallgatott meg. A küldöttség tagjai: Doris PACK, az EU délszláv ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke, a Vajdasági incidenseket feltáró bizottság elnöke, az EPP alelnöke; Johannes Oboda (Ausztira, APO PES) Becsey Zsolt (Fidesz, EPP-ED), Hegyi Gyula (MSZP, PES) és Jelko Kacin (Szlovénia, ALDE). Lásd: FACT-FINDING MISSION BY THE EUROPEAN PARLIAMENT AD HOC DELEGATION TO VOÏVODINA AND BELGRADE (28-31 JANUARY 2005) REPORT, Brussels, 2 March 2005, DV\559830EN.doc PE 350.475 63 Lásd Kostres Bojan Vajdaság Tartományi Képviselıház elnökének interjúját, http://www.vmsz.org.rs/search.php 2005.10.08. Nem söpörhetjük szõnyeg alá a problémákat
27
incidenseket, ezzel közvetve motivációt kap arra, hogy ismételje meg, rendszeresítse az ilyen viselkedést. Emellett nem lehet szó nélkül elmenni. A Tartományi Képviselıház biztonsági tanácsában a kérdést felvetem, és kezdeményezek egy tanácskozást az igazságügyi szervek új vezetıivel annak érdekében, hogy az állam megfelelı módon reagáljon ezekre a történésekre. A felderítés vonatkozásában a rendırség munkája javult, most az igazságszolgáltatáson a sor, hogy megfelelı büntetést mondjon ki azokra, akik erre rászolgáltak.“64 Másodsorban, a nemrég letelepült menekültek (tekintet nélkül korukra) frusztráltsága gyakran meggondolatlan, vagy éppen szervezett kisebbségellenes akciót szül a „Szerbiát a szerbeknek!“ jelszóval. A vajdasági magyarok emlékeznek még az 1995 kora ıszi erıszakos házfoglalásokra a Vajdaságba irányított boszniai, hercegovinai és krajinai menekültek részérıl Szilágyiban, Bácskertesen, Apatinban, de más településeken is. 1999-ben, nem a NATO-bombázások heteiben, hanem a szerb kapitulációt követıen, az esztendı második felében, látványosan sokszorozódott a magyarellenesség. 2000 októberében a politikai fordulat után Szerbiában, Zoran ðinñić miniszterelnöksége idején, a magyarverések mintegy másfél éven át, mérséklıdtek. ðinñić erıszakos halálát követıen több hónapos rendkívüli állapotot vezettek be, amely feloldásával újra aktivizálódnak a különféle nacionalista huligánbandák is. Ugyanakkor látványos, hogy a magyarverések problémája szoros összefüggésben van Szerbia Koszovó-politikájával. Abban az intenzív és összetett alkudozási folyamatban, amit Belgrád folytat a nyugati hatalmakkal, de mindenekelıtt az USA-val és az Európai Unióval, gyakran politikai mérlegelés tárgya nem csak a Szerbiában élı albánok, de a magyarság helyzete is. Szerbia azt igyekszik bizonygatni, hogy helyes kisebbségpolitikát folytat, a szerb népesség egy része azonban mindezzel nem törıdik, hiszen szembesül azokkal az elkeseredett nacionalistákkal, akik a területek elvesztését nem tudják feldolgozni. A 3. térképen látható legsötétebb foltok a leggyakrabban elıforduló etnikai incidensek és kilengések területét jelzik: a tartomány közepén Újvidék–Temerin, Nagybecskerek (szórványmagyarok) és északi határmenti részén, Zombor, Szabadka (tömbmagyarság). Láthatóan, a magyarlakta községek és ugyanakkor a menekültek által „elfoglalt” térség esik egybe. Az etnikai incidensekkel kapcsolatban az egyik hivatalos adatforrás a Vajdaság Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság (Újvidék) térképe (honlap-forrás 2005).
3. térkép: Etnikai incidensek gyakorisága Vajdaság területén (2003, 2004) Forrás: Korhecz, Gábrity-Molnár, Deli 2007:111.
64
Lásd: Magyar Szó, Méltó büntetést a győlöletszítóknak! Góbor Béla, 2010. január 28. Forrás: http://www.humanrightscenter.net/atrocitasok/content/blogsection/4/26/9/9/
28
Mirnics Zsuzsanna pszichológus65 2007-ben a térség magyarságának a viselkedését, etnikai identitáselemeit elemezte: „A vajdasági magyarok, akik a háborús hátország viszontagságait (hiperinfláció, nélkülözés, erıszakos mozgósítások, bombázás) csaknem egy évtizeden át testközelbıl élték meg, szintén kialakítottak Volkan66 megfigyeléseihez hasonló szokásokat, melyek a kulturális kohézió megnyugtató érzését jelentették számukra. A jugoszláviai háború idején a történelmet elferdítve a szerb hadfiak a közhangulatban azt propagálták: a magyarok egy része a II. Világháborúban fasiszta volt, más részük 1956-ban menekült ide. A magyarok figyelme válaszként – többek között – a honfoglalás kori, 1100 éves aracsi Pusztatemplom felé fordult, mely a többségben levık támadásaival szemben, megfogható realitásként, évezredes ittlétüket igazolta. Az aracsi Pusztatemplom azóta egyfajta kollektív szimbólummá vált, zarándokhelyként keresték és keresik fel, esküvıt is tartanak itt – a szülıföldhöz való jogot jelzi. Hasonlóan példázza a lélek társadalom-átalakító erıinek kitartó próbálkozását kilátástalan élethelyzetekben, hogy a vajdasági magyarok egy része hasonló, konstruktív lelki reakcióval próbált védekezni Vajdaság NATO-bombázásainak traumatizáló létbizonytalansága ellen is. A bombázások által sújtott területeken élı családok minden éjjel végiglátogatták barátaikat, ismerıseiket. A légiriadó és a NATO-gépek rohama1 miatt képtelenek voltak aludni, a háborús propagandát sugározó televíziót nézni, vagy más tevékenységgel foglalkozni, a várakozás viszont elviselhetetlen volt. Az elsötétített városok utcáin a magyar családok egymást keresték, éjszakánként akár öt-hat családot is végiglátogattak, és beszélgetéssel töltötték idejüket. A késı éjszakába nyúló beszélgetések után a bombázás elmúltával fáradtan, de megkönnyebbülten baktattak haza a kísértetiesen sötét utcákon, annak tudatában, hogy rokonságuk, barátaik és ık maguk is túlélték a napot.“ (Mirnics, 2008: 98-99)
Empirikus kutatások A számos magatartásvizsgálat közül – a teljesség igénye nélkül67 – ezúttal négy olyan projektum eredményeirıl számolok be (idırendi sorrendben), amelyek az utóbbi években készítettek felméréseket Vajdaság területén, egyrészt a fiatalok körében, másrészt a felnıtt lakosság álláspontját firtatva. 1.) kutatás: Minorities and Refugees in a Tangle of Nationalistic Radicalization - 2001
65
Az érdeklıdık érdekes adatokat találhatnak a Volkan-elmélet alapján bemutatott etnikai-társadalmi identitásról dr. Mirnics Zsuzsanna tanulmányában, ami a Regionális erınlét címő kiadványban jelent meg. (Mirnics Zs: Ami összeköt, ami elválaszt, Szabadka, 2008. 73–120. old.) 66 A pszichológusok szívesen idézik Vamık D. Volkan (1932-) pszichoanalitikust. A pszichózis okozóit interaktív elemekkel analizálja. Szerbiában, ahol a mostani tizen- és huszonésvesek gyermek- és fiatalkorát beárnyékolta az országot sújtó gazdasági- és politikai válság, a háború, a NATO-bombázás és az általános létbizonytalanság, különösen fontos segíteni az ifjak önbizalmának és akaraterejének fejlesztését, tompítva bennük a (társadalmi krízisek elemeit) az ellenségképet, a pszichében megjelenı agresszív, pusztító érzést, a győlöletet. Volkan elméletének egyik legfontosabb hozadéka, hogy a társadalmunkért való felelısségvállalás jelentıségét közvetlenül és több síkon is a mi kezünkbe helyezi: a felelısségvállalást saját lelki egészségünkért, környezetünk és a felnövekvı generációk lelki életéért, veszteségeink meggyászolásáért, másokkal szembeni toleranciánkért, választott vezetıink mentális épségéért. Fontosabb idevágó munkái: (1.) Volkan V. (1988): The Need to Have Enemies and Allies. Northvale, Jason Aronson. (2.) Volkan, V. (1997): Bloodlines: From Ethnic Pride to Ethnic Terrorism. Boulder, CO: Westview Press. (3.) Volkan, V. (2004): Blind Trust: Large Groups and Their Leaders in Times of Crisis and Terror, Charlottesville, VA: Pitchstone Pub. 67 Csak azokra az empirikus és szociológiai kutatások eredményeire figyelek oda, amelyek az utóbbi néhány évben Vajdaságban zajlottak és az interetnikus együttélési hajlandóságra, vagy a menekültek beilleszkedési problémáira is rámutattak.
29
2001 tavaszán szerb egyetemisták járták a településeket Vajdaságban azzal a céllal, hogy lekérdezzék a nemzeti kisebbségeket68 a menekültek iránti magatartásuk kapcsán, miközben egyéb társadalmi és szociális, sıt önszervezıdési kérdésben is nyilatkozhattak. A szervezık maguk bevallották, hogy a terepmunka során a kérdezıbiztosok némi kommunikációs gondba ütköztek, mert nem beszélték a kisebbségek anyanyelvét. A magyarok esetében történt, hogy esetleg a kérdezett nem beszélte jól a szerb nyelvet és válaszai hézagosak, vagy esetleg nem teljesen autentikusak (Ilić, 2002: 5). Ez a kutatás megerısítette a korábbi kutatási eredményeket, mely szerint a nacionalizmus a vajdasági kisebbségi mintában viszonylag alacsony (Ilić, Cvejić, 1993; Ilić, Cvejić, 1997). A helyzet azonban korán sem ideális, ugyanis figyelembe kellett venni azt a tényt, hogy még 2001-ben arra a kérdésre, hogy a kisebbségi jogok megvalósulása milyen mértékő igen változatos választ kaptak a Helsinki Bizottság kutatói69. Egyrészt, szerbiai állampolgárok szerint a kisebbségek, de a menekültek is „túl sok jogot élveznek” (43%); a lakosság egyharmada ezért csak az alapvetı polgári jogokat biztosítaná (35%). Mindössze 12% biztosítana speciális kollektív jogokat a kisebbségeknek. Ugyanakkor a kisebbségek válaszai arra a kérdésre, hogy vajon a menekültek, vagy a saját státusuk jobb e Szerbiában, így alakult: a románok 39%, a horvátok 38%, a szerbek 38%, a szlovákok 26% és a magyarok 24% azt állították, hogy saját helyzetük rosszabb, mint a menekülteké. A szolid, vagy közepesen jó státusról a szlovákok 49%, a szerbek 43%, a horvátok 40%, a románok 37% és a magyarok mindösze16%-a nyilatkozott. Csak 13% román, 4% szerb és 3% magyar válaszolta azt, hogy a társadalmi helyzetük jobb a menekültekénél. A következı grafikon70 a Vajdaságban letelepedett menekültek státusáról adott válaszokat összegzi.
1. grafikon: Hogyan ité li me g a me ne külte k státusát Vajdaságban? (Ilić, 2002: 10). Nincs válasz 13%
Rossz 33%
Nem t udja 13%
Jobb mint az öshonos lakosságnak 4%
Szolid, jó 37%
68
A reprezentatív minta szerkezete: 481 lekérdezettbıl 90 román, 100 szlovák, 97 horvát, 98 szerb és 96 magyar nemzetiségő volt. A válaszadók nagy többsége falun (65%), csak kevesen kisvárosokban és 21%-uk Újvidéken, Szabadkán és Nagybecskerek él. Megjegyzem, hogy az azonos nemzetiségő házastársak erısen jelen voltak a megkérdezettek körében: a szerbeknél 90%, a magyaroknál 87%, a szlovákok esetében 80%, a románoknál 62% és a horvátok esetében 44%. 69 Ilic, V., 2001, "Otpor"- More than Politics, or Even Less than Politics, Belgrade, Helsinki Committee for Human Rights in Serbia 70 A grafikonok Ilić Vladimir tanulmányából származnak, átalakított szerkesztésben.
30
Arra a kérdésre, hogy mi a menekültek és a lokális lakosság közötti legnagyobb probléma, a válaszok szóródása megmutatta, hogy fıleg az anyagi források körüli versengés okozza a nézeteltéréseket.
2. grafikon: Milyen területen okoznak a menekültek problémát a helybéli lakosoknak? (Ilić, 2002: 11). Nincs válasz 25%
Egyik sem 23%
Nem tudom 13% Verseny és gazdasági okok 26% Egyéb válasz 8%
Nacionalizmus és kulturális különbségek 5%
Megjegyezendı, hogy a menekültek viselkedése körüli probléma esetében a megkérdezettek fele gyakorlatilag nem válaszolt semmit: nincs válasz, nem tudom, egyik sem. Fıleg a magyarok kerülték a válaszadást. Nemzetiségekre lebontva: legtöbb horvát (46%), majd szerb (31%), a szlovákok ¼-e, majd a románok és a magyarok 11% a versengést és a kommunikációs konfliktust emelte ki. Egyébként, a románok 15%, a szerbek és a szlovákok 22%, a magyarok 26% és a horvátok 32% állította azt, hogy a menekültek nem okoznak semmilyen problémát. Mi zavar a menekültekkel kapcsolatban?- kérdésre a nyílt válaszok érdekesen alakultak. A magyarok 41%, a horvát és szerb válaszadók 38%, a románok 25% és a szlovákok 16% mentalitásbeli tulajdonságokat sorolt fel a menekültekre vonatkozóan: arrogancia, nárcizmus, nacionalizmus. A magyarok és a szerbek válaszai között találkoztunk ilyen megjegyzésekkel: a menekültek jellemzıje a nárciszod vonás, a lustaság és hogy gazdagok (!), lopnak, kéregetnek, fölvágnak a korábbi gazdagságukkal és hírnevükkel, túlhangsúlyozzák a menekült státusukat. 3. grafikon: Igaz-e, hogy a menekülteknek elınyük van a miunkahelyszerzés terén? (Ilić, 2002: 17). Nem tudja 18%
Nincs válasz 1% Igen 44%
Nem tudja felmérni 17% Nem 20%
31
Arra a kérdésre, hogy igaz-e, hogy favorizálják a menekülteket a munkerıpiacon, pozitív választ adott a minta 44%-a (románok 52%). Ide kívánkozik egy adatsor, amely arra ad választ, hogy kit választanának a megkérdezettek legszívesebben kollégaként. A nem fontos opciót a magyarok 72%, románok 69%, szerbek 63, szlovákok 61% és a horvátok 39%-a választotta. Érdekes adat, hogy magyarok vannak a top listán, akikkel legszívesebben együtt dolgozna a tartomány többi lakosa. Egyébként a megkérdezettek szerint a menekülteknek jobb esélye van a lakás és a földosztás terén is, de a szerb megkérdezettek relatív többsége ezt nem hiszi. Az összesített válaszok az alábbi grafikonon találhatók.
4. grafikon: Van-e különbség a menekültek és a helybéli lakosság munkaszokása között? (Ilić, 2002:18)
Nincs válasz 28%
Más válasz 17%
Nincs különbség 21% A vajdaságiakhoz képest a menekültek lezserek (lazier) 34%
A munkaszokások kapcsán a szerbek 30%-a állította, hogy van jelentıs különbség (vagyis hogy lezserebbek a menekültek), majd ugyanígy negatívan nyilatkozott a horvátok 28%, a szlovákok 26%, a magyarok 15% és a románok 3%-a. A kérdıív során fontos kérdésnek bizonyult, hogy vajon a menekülteket a 90-es évek során felsıbb politikai rendelet szerint telepítették-e Vajdaságba. A válasz igen a magyarok 30% és a szerbek 36%-nál is (!). A helyzetük megoldására a válaszadók többsége inkább visszatelepítené a szülıföldjükre a menekültek javát, de ha ez nem megoldható, mihamarabb szerb állampolgárságot adnának nekik. A kutatás összegzésében a szociológus megállapítja, hogy Vajdaságban az ıshonosokat a menekültektıl, kevésbé etnikai, inkább szociális problémák különböztetik meg. Többségük szociális kategóriaként tekint a betelepítettekre, nem pedig az elszerbesítés politikai eszközeire. Ugyanakkor a politikai pártok kampánya során a menekültek az etnikai politizálás bővös körében kerülhetnek, ezért ık a vajdasági lakosság igen sérülékeny csoportja. Legjobban a szegénységük és a frusztrációs helyzet ad lehetıséget a politikai manipulációkra. A kutatás végül megállapítja, hogy Szerbiában és Vajdaságban látens extrémizmus és radikalizmus lappang a demokratizálódás mögött.
2.) kutatás: Tolerancia-program a középiskolások körében – 2006 2006 tavaszán kérdıíves felmérés zajlott, a Tartományi Végrehajtó Tanács (Újvidék) támogatásával, a vajdasági iskolás fiatalok körében. Gábrity Molnár Irén egyetemi tanár 32
vezetésével azzal a céllal végeztek felmérést, hogy feltérképezzék, milyenek a nemzetek közötti viszonyok a diákság körében. A lekérdezést azon iskolák tagozataiban végezték el, amelyek már részt vettek a tartományi Tolerancia-program elsı, 2005-ös szakaszában (A multikulturalizmus és tolerancia erısítése Vajdaságban – A fiatalság nemzetek közötti bizalmát erısítı intézkedések címet viselı projektum keretében71). A kutatás a következı hipotéziseket tudta igazolni (Korhecz–Gábrity Molnár–Deli 2007: 18): (1) A multikulturális életszokások segítik a közösséget a másság elfogadásában, de egyes etnikumok nem egyformán élik meg a kulturális súrlódásokat, és nem egyformán toleránsak különbözı nemzetiségekkel, vagy kisebbségekkel szemben; (2) A sztereotip felfogás alapján a lakosság zöme elıítéletekkel él, miközben nem ismeri eléggé szomszédjai nyelvét és kultúráját; (3) A tolerancia foka a környezet- vagy idegen nyelvtanulási hajlam fokmérıje is, aminek van ugyan korábbi gyakorlata a térségben, de nem kielégítı mértékben. Az angol nyelven kívül nemigen van érdeklıdés más közösségi nyelvtanulás iránt; (4) A nacionalista politikusok Szerbiában befolyásolták/ják a tömegeket; a konfliktusok az egyes etnikai csoportokat ért sérelmekbıl, vagy hátrányos megkülönböztetésbıl fakadnak; a konfliktusok alkalmat szolgáltatnak arra, hogy a közemberek a saját, személyes sérelmeiket orvosolják; (5) Nincs nyílt idegengyőlölet, de jelen van a rejtett idegenellenesség. Az iskolás fiatalok elvileg elfogadják az idegent (számukra gyakran egy idegen az, akit nem ismer, vagy külföldi), de a gyakorlatban tartózkodók, vagy elutasítók velük szemben; (6) Egy multikulturális, sıt etnikai színezető háborút viselt közegben a személyes ismeretség és a mindennapos kontaktusok csökkenthetik a más nemzet és az idegenekkel szembeni tartózkodást és bizalmatlanságot. Ezzel különösen a tömegtájékoztatási és oktatási intézményeknek és a közértelmiségnek72 kellene törıdni. A projektumcsapat javaslatai között voltak a következı megállapítások: - A nemzetek közötti megromlott viszonyok, a kilencvenes évek kisebbségi politikája és a délszláv háború eredményeként Vajdaságba települt nagyszámú menekült társadalmi integrációja, valamint Vajdaság multikulturalizmusáról és nemzetei együttélésének történelmi és kulturális hátterérıl szóló ismeretek hiányossága indokolttá tette egy hosszú távú, átfogó beilleszkedési stratégia kidolgozását. Feltétlenül szükséges olyan célirányos intézkedések megtétele, melyek hatására a fiatalok, a szociális és kulturális integrációt, interkulturális és interetnikus kommunikációt részesítik elınyben, a területi és kulturális bezárkózás helyett. Fontos a lakosság multikulturális tájékoztatása és edukációja. - Több nemzetközi szervezet73 Szerbiáról készült ország-jelentésébıl egyértelmően kitőnik, hogy az etnocentrizmus vonatkozásában a 20–23 év közötti fiatalok tanúsították a legkifejezettebb nemzeti távolságtartást. Ez az a nemzedék, amely Jugoszlávia szétesése és a véres háborúk idején járt általános iskolába és keveset utazott külföldre. A Belgrádi Emberjogi Központ 2004-es adatai szerint (UNDP 2005:41) a 15–25 év közötti nemzedék 51,5%-a 71
A program általános célkitőzése Vajdaság többnemzeti és multikulturális társadalmi értékeinek ápolása és fejlesztése. A projektum a 14–18 év közötti fiatalokat célozta meg, azzal számolva, hogy a projektum üzenete rajtuk keresztül és a média jelenlétének köszönhetıen a vajdasági lakosság szélesebb rétegeihez is eljut, ezzel is jelentıs mértékben kiszélesítve az eredeti célcsoportot. A projektum megvalósítása helyszíneinek kiválasztásakor figyelembe vették az adott terület nemzetiségi összetételét, a menekültek arányát, és megvizsgálták azokat a területeket, ahol az elmúlt idıszakban a leggyakrabban került sor nemzeti és vallási indíttatású incidensekre. A minta 275 tanulóból állt. 72 Jobb híján „közértelmiséginek” neveztem azt a csoportot, akik rendszeresen hallatják hangjukat a társadalom széles rétegeit foglalkoztató ügyekben. 73 A menekültekkel kapcsolatban legteljesebb adatközlést a Belgrádban székelı UNDP végzett: Human Development Report Serbia 2005: The Strengths of Diversity
33
sohasem járt külföldön, 14,2%-a csak egyszer utazott külföldre, és mindössze 31,1% volt külföldön már több alkalommal. - A nyelvtudás kapcsán, a megkérdezetteknek csak a fele beszél valamilyen idegen nyelvet, fıként angolt, feleakkora arányban oroszt, míg németül és franciául elenyészı százalék tud. A kisebbségi nyelveket, szinte csak kizárólag, maguk az illetı kisebbséghez tartozók beszélik. A többség nem mutat érdeklıdést a kisebbségi nyelvek elsajátítása iránt, de a vajdasági kisebbségek sem ismerik egymás nyelvét. Megállapítható, hogy a viszonylagos etnikai (nyelvi) távolságtartás nem csak a többség és kisebbségek, hanem a különbözı kisebbségek egymás közötti viszonyában is jelentkezik. - Az a meggyızıdés, hogy a másság gazdagság, nem pedig fenyegetı veszély, akkor alakul ki a legsikeresebben, ha személyes tapasztalaton alapul; sokan azonban nem szerezhetnek ilyen élményeket, mivel az etnikailag színes társadalmi környezeten belül, gyakorlatilag egy etnikailag homogén közegben mozognak (etnikai begubózás jelei az ugyanazon nyelvőek kereteiben). A kutatók javaslata szerint, különösen a fiataloknak lehetıvé kell tenni azt, hogy barátkozzanak és együttmőködjenek más etnikumok és kultúrák képviselıivel (Korhecz– Gábrity Molnár–Deli 2007: 1-122). 3.) kutatás: Diákok közötti nemzetiségi viszonyok – 2007 A Tartományi Jogalkotási-, Közigazgatási- és Kisebbségügyi Titkárság és a Vajdasági Pedagógiai Intézet, 2007-ben, felmérést végzett az általános iskolák nyolcadik osztályos diákjai, valamint a középiskolák második és negyedik osztályos tanulói körében74. Többek között, a következı eredményekhez jutottak (Radivojević 2007: 3-6): - Fıleg a megörökölt kollektív kulturális normák képezik a társadalmi viselkedési képleteket, amelyek meghatározzák az egyén viselkedésének, öltözködési szokásainak, lakókörnyezetének, szórakozási szokásainak és az érzelmi kifejezéseinek formáját. Ezek szerint a fiatalokra is jelentıs hatással lehetnek a közelmúlt kollektív nacionalista eszméi. - Ugyanakkor, a kutatók feltételezték, hogy a modern társadalmakban az oktatási rendszerek expanziója, a városi és globális kultúra együttes hatása, meggyengítette a nemzeti identitást, mint társadalmi identitásformát. Az egyén társadalmi integrálódása a lokális normák helyett univerzális normák mentén történik, amelyek megnehezítik a nemzeti viselkedésminta befogadását. - A vajdasági lekérdezés (2007) bebizonyította, hogy a fiatalság soraiban a nemzeti identitás, mint társadalmi, és mint személyes identitás, veszített szerepébıl. Ugyanakkor, a tartomány területén élı fiatalok, és a szülık viszonyulása a nemzeti identitáshoz különbözıséget mutat. A nemzeti közösségek és kultúrák keretei túl szőkké válnak a fiatalság társadalmi és személyes identitásának megerısítéséhez. A megkérdezett tanulók 60,88%-a érezte magát teljes egészében saját nemzetéhez tartozónak, 19,52% csak fıként érzi magát saját nemzetéhez tartozónak, 9,76% indifferens saját nemzetével szemben, 2,10% általában, 1,49% pedig egyáltalán nem tartja magát a saját nemzetéhez tartozónak. Az etnikai identitás foka, a szülık vajdasági tartózkodásának idıintervallumán keresztül vizsgálva azt mutatja, hogy saját nemzetükkel kevésbé azonosulnak azok, akiknek szülei nagyon régóta élnek Vajdaságban, mint azok, akiknek szülei késıbb költöztek ide. 74
A kutatás vezetıje: dr. Radoš Radivojević (szociológia professzor), dr. Gordana Vuksanović (szociológia professzor), dr. Mirjana Franceško (pszichológia professzor), és Tijana Vučević (okleveles szociológus, asszisztens). A minta 60 középiskolát, és 59 általános iskolát foglalt magába a Vajdaság területén. Minden iskolában, két-két osztályban történt felmérés egyetemisták segítségével. Összesen 4310 tanuló töltött ki kérdıívet.
34
- A nemzettel való azonosulás fontosságának, és ennek kimutatásának mértéke a legkifejezettebb a szerbeknél, mint többségi nemzetnél, utána következnek a montenegróiak, továbbá a ruszinok, szlovákok, románok, végül a horvátok és a magyarok. Arra a kérdésre, hogy milyen mértékben érzik magukat a nemzetük részének a szerb nemzetiségőek 73,85%-a kiemeli, hogy teljes mértékben a saját nemzetükhöz tartozónak vallják magukat. Míg a montenegróiak 86,49%-a adott azonos választ. A szerbek és a montenegróiak után következnek a ruszinok, szlovákok, románok és a vegyes házasságból születettek. A ruszinok 67,57%-a teljes mértékben saját nemzetéhez tartozónak érzi magát; a szlovákok 63,87%-a, a románok 60,40%-a; és a vegyes házasságból származók 49,34%-a. A nemzetekhez való azonosulás harmadik kategóriáját a magyarok és a horvátok képezik. A magyarok azonosulnak legkisebb mértékben a nemzetiségükkel (43,60%); a horvátok 45,16%-a. - Az egy tannyelven tanuló diákok fele azt nyilatkozta, hogy nagyon közelinek érzi magát saját nemzete tagjaihoz. A többnyelvőség megteszi a magáét, hiszen a két nyelven tanulók 43,14%-a; három nyelven tanulók 40,70%-a; négy nyelven tanulók csak 39,39%-a nyilatkozta azt, hogy nagyon közelinek érzi magát saját nemzete tagjaihoz.
4.) kutatás: Felnıtt lakosság együttélési hajlandósága – 2008 Egy újabb felmérés a Cambridge-i Egyetem munkatársa, Dimitrijevics Anna jóvoltából készült, 2008-ban. A kérdıíves felmérésében, 702 válasz győlt össze: 486 szerb nyelven és 216 magyar nyelven. A felmérést három fı vajdasági kistérségben/terepen végezte el (helyszín Topolya, Temerin, Szıreg, Szávaszentdemeter/Sremska Mitrovica)75, három csoportra összpontosítva: ıslakos szerbek (akik legalább egy nemzedék óta a Vajdaságban élnek); az 1990-es években menekült szerbek; és az ıslakos magyarok76. Az eredmények kiértékelése jelenleg is folyamatban van. A vajdasági sajtóban bemutatott eredmények többek között a következı konklúziókat tartalmazzák (Dimitrijevics 2009)77: – A megkérdezettek vagyoni állapota igazolta, hogy a menekültek szociális helyzete ingatag. Ugyanakkor extrém helyzet áll fenn: az adataik szerint a menekültek a legalacsonyabb és a magas jövedelmi kategóriákban is az átlagnál nagyobb arányban vannak jelen. A tulajdonértékelési pontszám szerint csak az alacsony jövedelmi kategóriákban vannak felülreprezentálva. Ennek az adatnak a kiértékelésénél figyelembe kell venni, hogy földet, vagy újabb házat, vagy lakást sem volt annyi alkalma menekülteknek vásárolni, mint többgenerációs vajdasági lakosoknak. A magyarok szintén az átlagnál nagyobb arányban vannak jelen a legalacsonyabb jövedelmi kategóriában, de az átlagnál kevesebben vannak a magas jövedelmi kategóriákban. Az eltérés még kiemelkedıbb, mint a menekültek esetében. A magyarok 37%-a jelöli magát a legalacsonyabb jövedelmi kategóriában, a menekülteknek pedig 21-30%-a (attól függıen, 75
Az adatok nem képviselik a tartomány teljes lakosságát. Vajdaság három régiója közül a Bánátban nem győjtöttek adatokat. A székvárost sem fedték le és a falusi lakosság létszámon alul volt képviselve. Ez a felmérés szerkezetének tudatos következménye, mert a cél az volt, hogy azonosítsák a változókat, amiknek esélye van a temerini és a topolyai etnikai viszonyokkal kapcsolatos különbségek megmagyarázására, Sremska Mitrovica kérdezettjeit használva kontrollként. 76 A kérdezıbiztosok többsége párban dolgozott, amik tervszerően egy szerb és egy magyar anyanyelvő biztosból álltak. A szerb anyanyelvő biztos kezdte a kérdıívek bemutatását, a magyar biztos akkor vette át a szót, ha az elsı kérdésre adott válasz szerint a családjukban a leggyakrabban használt nyelv a magyar. Ez a stratégia arra szolgált, hogy a vegyes területeken megnövelje a válaszadói hajlandóságot, bizalmat és a válaszok pontosságát. 77 Dr. Dimitrijevics Anna kutatásának elızetes kiértékelését, Identitásvizsgálat a vajdasági szerb és magyar felnıtt lakosság körében címmel a rendelkezésemre bocsátotta. A Magyarságkutató Tudományos Társaság a készülı tanulmányt a jövıben publikálni szeretné.
35
hogy melyik változót használták a menekültek azonosítására). Az összesített válaszok alapján a szerbek 18%-a jelöli magát a legalacsonyabb jövedelmi csoportba. Egyes kategóriák szerint, a többgenerációs szerb lakosok 16.4%-a, a bácskai szerb lakosoknak pedig 27%-a. − A kérdések között szerepelt a felkérés, hogy a válaszadó ossza meg a saját benyomását a szerbek, a magyarok és azok gazdasági helyzetét, “akik 1990 óta települtek be Boszniából, Horvátországból és Koszovóból” külön-külön egy 1-tıl 10-ig terjedı skálán. Ennek alapján megbecsülhették a csoportok egymás relatív jólétérıl alkotott benyomásait. A válaszokból kitőnt, hogy mindegyik csoport úgy érzékeli, hogy a saját csoportja helyzete a legrosszabb. Minden csoport erısen alábecsüli a magyarok jóléti hátrányát, beleértve magukat a magyarokat. A szerb válaszadók többsége nem érzékel különbséget a szerbek és a magyarok helyzete között. A menekültek úgy érzékelik, hogy a többgenerációs szerb lakosokhoz viszonyítva is enyhén hátrányos a helyzetük. Minden más csoport, a többgenerációs szerbeket is beleértve, úgy érzékeli, hogy a menekültek helyzete jobb, mint a többi szerbé. A kisebbségek nagyobb különbséget érzékelnek itt, mint a szerb lakosok. Kitőnt tehát, hogy a többgenerációs lakosok általában nincsenek tudatában annak, hogy a menekültek is az átlagosnál nagyobb arányban szerepelnek a legszegényebb jövedelmi kategóriában. − A kutatás során érdekes összefüggést fedeztek fel: a szerbek és a magyarok jólétérıl alkotott benyomás messze a legbefolyásosabb tényezı a vegyes házasságokról formált vélemény kialakításában, függetlenül a valós adatoktól. A magasabb jövedelem ugyanis megtöbbszörözi a vegyes házasságok támogatásának esélyét és az etnikailag vegyes területektıl távolodva, felére csökken ennek az esélye. Ezen felül, a benyomások a magyarok alulképviseltségérıl a rendırség kötelékében igen erısen csökkenti a vegyes házasságok támogatásának esélyét. − Amikor az etnikai hovatartozáshoz kapcsolódó érzelmeket aktiválták, azok, akik magabiztosabbak a csoportjuk politikai pozíciójában, kevésbé hajlottak arra, hogy a többséggel való együttélést hangsúlyozzák, vagy legalábbis hajlamosak az elszigetelıdésre. − Arra a kérdésre, hogy hallottak-e az „etnikai alapon elkövetett incidensekrıl a Vajdaságban, beleértve az erıszakot és fenyegetéseket is”, a szerb válaszadók 66%-a, míg a magyarok 93%-a válaszolt igennel. Egyébként más szerbiai felmérések is (Belgrádi Emberi Jogi Központ 2001, 2004) azt firtatták, hogy a válaszadó elismeri-e, hogy valóban problémáról van szó. Egyes elhíresült incidensek részleteirıl lényegesen más kép él a szerb és a magyar válaszadók körében, a szerb válaszadók között mégis sokan voltak, akik hozzátették, hogy az áldozatok fıként a kisebbségek sorai közül kerülnek ki. A tanulság az, hogy tulajdonképpen a szerbek és a magyarok mást értenek etnikai alapon elkövetett incidens alatt. A magyar válaszadók többségének az a benyomása, hogy a szerb elkövetıket általában vagy nem próbálják kézre keríteni, vagy jelképes büntetéssel engedik el ıket. A szerbek viszont azt is „hallották”, hogy a magyar elkövetıket igen könnyő büntetésekkel engedték el, a szerbekre meg súlyosabb ítéleteket mérnek ki. – A szerb válaszadók jobban vonakodtak, hogy beismerjék, hogy ismernek elkövetıket. A szerb nyelvő válaszadók 6%-a személyesen ismer olyant, aki etnikai alapon elkövetett erıszakos incidens áldozatául esett, míg a magyar nyelvő válaszadók esetén ez 30%-ra emelkedik. Nagy részük temerini, ahol a szerb válaszadók 11,8%-a közvetlenül ismeri az erıszakos incidens áldozatát, míg a magyarok 55%-a. Ezzel összevethetjük a topolyai adatokat, ahol a szerbek 1,6%-a számol be ugyanerrıl, a magyaroknak pedig 10,6%-a. 36
Dimitrijevics megállapítja, hogy „Az viszont elhihetı, hogy a magyarok több szerb elkövetıt “ismernek” abban az értelemben, hogy olyan incidensekrıl számolnak be, amiknek szemtanúi voltak, és többségüknek magyar volt az áldozata. Az eddig elvégzett mélyinterjúk alátámasztják ennek a magyarázatnak a fontosságát”. – Az interetnikus vitákban a média-effektus erıs szerepet játszik. A kutatók szerint a szerb nyelvő média nemigen számolt be az egyes incidensekrıl (több temerini eset kivételével), azt a benyomást keltve, hogy ha létezik incidenshullám, azt általában a kisebbségek követik el a szerbek ellen. Ezzel szemben a magyar nyelvő média78 részletesen beszámolt minden incidensrıl, ahol az áldozatok vállalják a nyilvánosságot. A temerini eset nagyobb nyilvánosságot kapott a magyar közösségben is, de itt a magyar fiúk ellen elkövetett igazságtalan bánásmódról alkotott benyomás játszotta a fıszerepet. – A vegyes mikro-helyszíneken élı emberek nyitottabbak. Például, a magyarlakta temerini adatokból azt látjuk, hogy azok, akik ismerısebbek Vajdaság tradicionális multietnikus történelmében, azok között megnövekszik a vegyes házasságok támogatásának az esélye. – Minél erısebb a másik csoporttal való tényszerő ismeretség, annál kisebb a feszültségek veszélye79. A felszínes érintkezés és a „külcsoportról”80 szerzett tudomás a valódi ismeretség hiányában, különösen, ha az egyénhez kizárólag a politikailag elkötelezett média szőrıjén keresztül érkezik az információ, termékeny talajt teremt a bizalmatlanságra és félelemre, amit a politikai elit manipulálhat az etnikai feszültségek gerjesztésére.
Magatartásbefolyásoló modellek Vajdaságban Az elmúlt években elvégzett empirikus kutatások Vajdaságban, a fiatalok és a felnıtt népesség magatartásáról azt mutatják, hogy a délszláv válság és háború, igenis hozott a szerbség és az etnikai kisebbségek körében is új, meglepı magatartási elemeket. A szerbségnél legtöbb kutatásban etnocentrizmust észleltünk, a kisebbségek pedig etnikai csoportosulásról adtak tanúvallomást. A legfontosabb attitődök szemléltetése céljából, a teljesség igénye nélkül, vázolom az interkulturális viselkedés (néhány) változóinak összefüggéseit.
78
A Magyar Szó napilap például, riportokban, interjúkkal és illusztrációkkal is követte az eseményeket. Dimitrijevics Anna szerint, nemcsak a menekültnegyedben, de Topolyán és Temerinben a város többi részében is erısebb a spontán szegregáció. 80 Külcsoportnak neveztük el a más nemzethez tartozókat. A magyarok esetében ezek fıleg a szerbek, a szerbek esetében pedig a Szerbiában élı többi kisebbség. 79
37
1. diagramm: A szerbség etnocentrizmusát befolyásoló jelentıs attitődök Etnocentrizmust dirigáló pártok és egyház Leszegényedés, a szerb menekültek beilleszkedési nehézségei
Kulturális normák, elıítéletek a családból
A szerbség magatartását befolyásoló tényezık
Szerb állam nemzetközi izoláltsága, háborúvesztés, vízumkényszer
Multietnikus élet negatív megélése, rejtett idegenellenesség
Interkulturális kontaktus- és nyelvtudás hiány
Ferde médiahatás, informáltság hiánya
2. diagramm: A vajdasági magyarság begubózását befolyásoló legfontosabb attitődök
Kisebbségi pártok, civil szervezkedés, nemzeti érdekvédelem
Megöröklött kulturális normák, elıítéletek a családból
Globális kultúra és külföldi médiahatás
Emigrációs hullám, etnikai fogyatkozás, hátrányos státusmegélés
A vajdasági magyarság etnikai csoportosulását befolyásoló attitődök
Interkulturális kontaktusok, többnyelvő kommunikáció hiány
Anyanyelvő oktatási és mővelıdési intézmények sorvadása
Szerb állam centralista intézkedései és nemzetközi izoláltsága
Szerb menekülthullámok és etnikai atrocitások megélése
38
Összesített konklúziók: 1. Kulturális, nyelvi, etnikai, vallási sokszínőségét tekintve, Vajdaság az emberi gazdagság a fejlıdés mozgatórugója is lehetne, de ez csak a történelem kivételes idıszakaiban bizonyult elınynek. Az utóbbi évszázadban a mindenkori központi hatalom megkísérelte a térséget egy domináns etnikumnak alárendelni. Ez történik a jelenlegi elszerbesedési folyamatban is. 2. A múlt század kilencvenes éveiben, amikor az ágyúk hangja még hallatszott a régióban, a kutatások azt mutatták, hogy a nacionalizmus és a konfliktusok forrása nem Vajdaságban volt/van, hanem a tartományon kívüli fıvárosokban. A térségben akkor is, a voltak (Jugoszlávia egyéb térségeihez viszonyítva hatékonyabb) modern kozmopolita társadalmi trendek és demokratikus politikai versenyszellem élt a tartományban mőködı érdekszervezetek között. A nemzettudat természetesen Vajdaságban is felértékelıdött, az etnikai bizalmatlanság emelkedett. 3. A magyarság sem a bőnüldözı szervekben, sem a politikusokban, sem a nyilvánosság erejében nem bízik, mert az elkövetık csak a legritkább esetben nyerik el méltó büntetésüket A nyilvánosság mind jobban támogatja a civil szervezetek, az iskola és a média megfelelı beavatkozását a problémába. A nemzeti alapú atrocitások gyakorisága miatt szükségessé váltak a tolerancia-programok Szerbiában. Kölcsönös megismerési programokra és szisztematikusan interaktív válság- és változáskezelı foglalkozásokra van szükség az iskolákban, a médiumokon keresztül is. 4. Az életminıség és életfelfogás fokozatos változásával részben enyhíthetı a nacionalizmus burjánzása és a kisebbségi érzés is. A kutatáseredmények megmutatják, hogy minél nagyobb különbséget vélnek észlelni a válaszadók a saját etnikai csoportjuk javára, annál nagyobb a toleranciakészségük; minél nagyobb különbséget észlelnek a másik csoport javára, annál kisebb a toleranciakészségük. Ez az eredmény arra utal, hogy a félreinformáltság csökkentése a valós társadalmi és szociális helyzetekrıl, várhatóan kihatással lenne a toleranciakészségre. Megjegyzem, semmit sem ér az anyagi jólét, ha nem épülnek rá a kulturális, nyelvi/kommunikációs, erkölcsi szempontok, amelyek a kölcsönös, nem pedig az egyoldalú toleranciát érlelik. 5. A másság elfogadását a másság megismerésével erısíteni lehet. Az ıshonos vajdaságiaknak a multikulturalizmus elınyt jelent, viszont hátrányként éli meg ugyanezt a háborús környezetbıl érkezı menekült, vagy a frissen betelepült személy. Tény az, hogy csakis a példás büntetés az, ami a nacionalista forrófejőt elriasztja attól, hogy olyasmit cselekedjen, ami a törvény szavának, az emberi együttélés szabályainak ellentmond. Ha Szerbiában az állami szervek mindig következetesen reagálnának az etnikai atrocitásra, akkor nem hangzana üres szólamnak a sokat emlegetett békés együttélés és banális szólamnak a demokrácia és Európa felé törekvés. Szerbiának sokkal többet kellene tennie a kisebbségek védelme érdekében, mert továbbra is eltérés mutatkozik, egyrészrıl az elvileg elfogadott nemzetközi kötelezettségek és másrészrıl a kisebbségek normatív és tényleges helyzete között.
Tanulság: Ernest Gellner81 a nacionalizmust olyan politikai elvként határozta meg, amelynek, fı törekvése, hogy az állam és a nemzet határai egybeessenek. A nacionalizmuskutató azt vallotta, hogy a hatalmon levı politikai apparátus egy multikulturális közösségben az etnikai 81
Ernest Gellner elmélete világított rá, hogy a társadalomtudományok központi fogalma nem a nemzet, hanem a nacionalizmus. A kutatások immár a nacionalizmussal, mint a társadalmi intézményesülés folyamatának elemzésével foglalkoznak. Immár magyarra fordított A nemzetek és a nacionalizmus könyve a Napvilág Kiadó jóvoltából 2009-ben jelent meg.
39
csoportok öntudatát mégsem olvaszthatja be az „állam-nemzet” fogalmába, mint egy „sok tojásból készült rántottát”. Ezek a forszírozott módszerek erıszakos asszimilációhoz vezetnének, amelyben a többség és a kisebbség is szerencsétlenné válna, a demokratikusnak vélt rendszer pedig sose stabilizálódna. Gellner véleménye az, hogy a nacionalizmus, a nemzeti identitás nem természetes, hanem egy bizonyos történelmi szituációban mesterségesen életre hívott, "elıszedett tradíciók, történelmi események, személyiségek segítségével gyártott ideák, szimbólumok együttese, amely a valóságot leegyszerősítve, kollektíven átélhetıvé, elérhetıvé és érthetıvé teszi." Meghatározása szerint „a nacionalizmus lényegében politikai alapelv, amely azt tartja, hogy a politikai és a nemzeti alapegységnek kongruensnek kell lennie.” (Gellner, 1996:1). Ennek az elméletnek a jegyében a szerb központosított állam "elitje" mesterségesen is gerjesztett eszközökkel (például a közös nyelv megalkotásával, hadkötelezettséggel, a közös oktatással, kulturális minták pl. cirill írásmód követésével) igyekezett nemzetet teremteni. Megjegyzem, hogy a szerb nacionalizmus a körülményeknek megfelelıen két dimenzióban mutatkozott. Egyfelıl, a történelem során tanúi voltunk és vagyunk a szerbek változó formájú, de majdhogynem folyamatos küzdelmének az idegen hatalmak (török uralom, váltakozó orosz vagy nyugat-európai befolyás, USA nagyhatalma) ellen; ezt a küzdelmet a nacionalisták az idegen befolyások elhárításaként elıszeretettel emlegetik. Másfelıl, a szerbek természetesnek vett elıjoggal kormányozták a határaikon belül élı nemzeti kisebbségeket (albánok, bosnyákok, magyarok stb.), miközben magukhoz akarták asszimilálni a nemzetiségeket. A fenti kutatások elemzése során feltehetı a kérdés, hogy vajon Szerbia lakossága a nemzetállam koncepciója helyett végleg megérett-e arra, hogy végleg elfogadja a kulturális pluralizmus elvét. Ez azt jelentené, hogy sem az autochton kisebbségek, sem pedig a nemrég érkezett menekültek esetében nem kérdıjelezik meg azt, hogy joguk van-e funkcionálisan integrálódni az ország gazdasági, politikai, kulturális, társadalmi életébe, mint teljes jogú állampolgároknak. Itt nincs helye megkérdıjelezni az egyes etnikumok jogát a politikai szervezıdésre, vagy a teljes anyanyelvő oktatásra, de a menekültek jogát sem a szociális segélyekre. A kisebbségek és a menekültek esetében is a társadalmi és a szociális integráció esélye ne azon múljon, hogy (minduntalan) bizonyították-e lojalitásukat az államhoz. Valamennyi kutatás azt mutatta, hogy a Vajdaságban a nemzettel való azonosulás fontosságának, és ennek kimutatásának mértéke a legkifejezettebb a szerbeknél, mint többségi nemzetnél. A legutóbbi délszláv háborúban minden igyekvésük az volt, hogy kiépítsék a homogenizált kollektív, állam-nemzeti öntudatukat. A probléma azzal komplikálódik, ha egyes etnikai csoportok és nemzetiségek a saját etnikumuk irányába erısebb lojalitást éreznek, mint a Szerb állam felé. Ilyen esetben a szerbek attól tartanak, hogy a nemzetiségek folyamatosan „pozitív diszkriminációt” követelnek. A nemzeti kisebbségeknek és a hátrányos helyzető menekülteknek is könnyebb esélyt adni az integrálódásra, egy stabil és erıs államban, amely egész területén gyakorolhatja szuverén hatalmát. Ez jelenleg Szerbiában nem alkalmazható, mert Koszovó eldöntetlen nemzetközi státusa miatt nem véglegesítette jogállami formáját. Miközben a nemzetközi diplomácia terén az ország az elszakadó tartományért küzd, külpolitikájában nem tudja mindig a békés koegzisztencia elvét gyakorolni a szomszédállamokkal sem (amelyek viszont az egyes etnikai közösségek anyaországát képviselik). Újabban, a kormányintézkedések során remélhetıleg lesz esély mielıbb elfogadni az európai regionalizálódás gyakorlatát is és az országhatárokon átívelı nemzetközi és regionális kapcsolatokkal enyhíteni az ország bezártság traumáját.
40
Irodalom: 1. Baćević, Ljiljana (1979): Komuniciranje kulturnih sadržaja u programima Radiotelevizije Novi Sad In: Uloga Radio-televizije Novi Sad u razvoju i saradnji kultura naroda i narodnosti Vojvodine, Novi Sad: RTV Novi Sad, 2. Baćević, Ljiljana és munkatársai (1990): Neposlušni medij, Novi Sad: RTV Novi Sad, 3. Baćević, Ljiljana (1990): Nacionalna svest omladine (National Consciousness of the Youth). In: Decakrize: omladina Jugoslavije krajem osamdesetih (Children of the Crisis: Youth of Yugoslavia in the Late Eighties, Belgrade: Institut drustvenih nauka. 147-172. 4. Baćević, Ljiljana és munkatársai (1991): Jugoslavija na kriznoj prekretnici, Beograd: Institut društvenih nauka 5. Baćević, Ljiljana (1996): Patterns of relations toward one’s own and other nations, In: Bianchini, S. Beograd. 6. Dr. Dimitrijevics Anna (2009): Többnemzetiségi együttélési hajlandóság. In Magyar Szó Üveggolyó melléklete, 2009. 10. 12. Újvidék: Forum Kiadó. Internet-forrás: http://www.magyarszo.com/fex.page:2009-10-12_Tobbnemzetisegi_egyuttelesi_hajlandosag 7. Etničke manjine u Vojvodini tokom intervencije (2000); In: Zbornik Manjine u Srbiji, Beograd: Helsinški odbor za ljudska prava u Srbiji. 8. Fact-Finding Mission by the European Parliament ad hoc Delegation to Voivodina and Belgrade (28-31 January 2005) Report, Brussels, 2 March 2005, DV\559830EN.doc PE 350.475 9. Gábrityné Dr. Molnár Irén (2001): A jugoszláviai magyarok vándormozgalmának okai és méretei. In Gábrity Molnár Irén, Mirnics Zsuzsa (szerk.): Fészekhagyó Vajdaságiak, Szabadka: Magyarságkutató Tudományos Társaság. Internet-forrás: http://www.mtt.org.rs/publikaciok/mtt_konyvsorozatok/04_Feszekhagyo_Vajdasagiak.pdf 10. Gábrity Molnár Irén (2005): A választópolgárok véleménye a reformtörekvések ütemérıl In Gábrity Molnár Irén – Mirnics Zsuzsa (szerk.) Közéleti barangoló (Mőhely és elıadástanulmányok) Szabadka: Magyarságkutató Tudományos Társaság. 13-36. 11. Dr. Gábrity Molnár Irén (2006): Szerbia és Vajdaság demográfiai mutatói – migrációk. In Gábrity Molnár Irén–Ricz András (szerk.): Kistérségek életereje – Délvidéki fejlesztési lehetıségek, Szabadka: Regionális Tudományi Társaság, Internet-forrás: http://www.rtt.org.rs/anyagok/1Tordeles-001-100.pdf 12. Gábrity Molnár Irén (2008a): Vajdaság népességmozgása az utóbbi fél évszázadban, In: Gulyás László (szerk.): Közép-Európai Közlemények Történészek, geográfusok és regionalisták folyóirata, Szegedi Tudományegyetem), 1. évf. 2. szám, 2008/2, Szeged, 74-85. 13. Gábrity Molnár Irén (2008b): Tájidentitásunk a materiális és immateriális tényezık ölelésében, In Gábrity Molnár Irén – Mirnics Zsuzsa (szerk.) Regionális erınlét, A humánerıforrás befolyása Vajdaságban, Szabadka: Magyarságkutató Tudományos Társaság, 9-72. 14. Gábrity Molnár Irén (2009): Kisebbségi autonómia-törekvések a Vajdaságban (a tartomány új alapokmányának tükrében), In Kupa László (szerk.) Kisebbségi autonómiatörekvések Közép-Európában – a múltban és a jelenben konferenciakötet. Pécs: BD Stúdió, 117-129. 15. Gábrity Molnár Irén (2010): A vajdasági magyarok emigrációs motívumai. In Kupa László (szerk.) Vándorló kisebbségek. Etnikai migrációs folyamatok Közép-Európában történeti és jelenkori metszetben. Pécs: Pécsi Tudományegyetem, Bookmaster Kft. 117-126. 16. Gellner, Ernest (1996): Nations and Nationalism. Blackwell. Oxford –Cambridge: Publishing Ltd.,. 17. Golubović, Z., B. Kuzmanović i M. Vasović (1995): Društveni karakter i društvene promene u svetlu nacionalnih sukoba (Social Character and Social Changes in the Light of National Conflicts), Belgrade: Institut za filozofiju i društvenu teoriju i Institut Filip Višnjić. 18. ðurić, ðorñe (1978): Psihološka struktura etničkih stavova dece i roditelja u različitim nacionalnim sredinama Vojvodine, Beograd: Filozofski fakultet (doktori disszertáció). 41
19. Human rights and accountability, Serbia 2003, (2004) Belgrade: Helsinki Committee for Human Rights in Serbia, 20. Human Development Report Serbia (2005, 2009): The Strengths of Diversity, Belgrade: UNDP. Internet-forrás: http://hdr.undp.org/en/ 21. Ilić, Vladimir; Cvejić, Slobodan (1997): Nacionalizam u Vojvodini, Zrenjanin: Gradska narodna biblioteka "Žarko Zrenjanin". 22. Ilić, Vladimir (2002): Minorities and Refugees in a Tangle of Nationalistic Radicalization, Belgrade: Helsinki Committee in Serbia Files, http://www.Helsinki.org.yu/hcs/HCSfiles8complete.htm. 23. Izbeglički korpus u Srbiji, prema podacima popisa stanovništva 2002. godine (2004). (Petar Lañević, Vladimir Stanković i saradnici) Beograd: Ministarstvo za ljudska i manjinska prava Srbije i Crne Gore. 24. Izveštaj koji se podnosi na osnovu Člana 25, paragraf Okvirne konvencije za zaštitu nacionalnih manjina (2003), Centart za multikulturalniost (CMK) – Vojvoñanski centar za ljudska prava (VHRC), Srbija i Crna Gora – Vojvodina, Mart 2003. Forrás: http://www.vojvodina-hrc.org/files/Alternativni%20izvestaj.pdf (2010. 09. 03.) 25. Jojkić, Vladan (1931): Nacionalizacija Bačke i Banata (etno-politička studija), Novi Sad: Jovanović i Bogdanov. 26. Jovanović, A. Miodrag (2003): Obstacles to Building a Human Rights Culture in the South East Europe Region. Belgrade: Human Rights Tribune, Spring 2003, Vol 9, No. 3. http://www.hri.ca/tribune/viewArticle.asp?ID=2708 27. Komšić, Jovan (1977): Šanse interkulturalizma i iskušenja etnodemokratije, Subotica: Otvoreni univerzitet. 28. Dr. Korhecz Tamás–Dr. Gábrity Molnár Irén–Deli Andor (2007): Tolerancia-építık Graditelji tolerancije – Constructors of tolerance, Szabadka: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Pannónia Alap, Pannon füzetek 1: 1-122. 29. Korać Mandić, Danijela (NSHC) Opačić, Nenad (NSHC) Škorc, Bojana (Zdravo da ste) Ćirić, Danica (Zdravo da ste) Volarević, Siniša (Grupa 484) Muždeka, Nada (IAN) (2006): Integracija kao dugoročno rešenje za izbeglice i raseljena lica u Srbiji - analitički izveštaj Novi Sad: Srpski savet za izbeglice. 30. Kuzmanović, Bora (1994): Socijalna distanca prema pojedinim nacijama (etnička distanca) In: Lazić, M. (ed.): Razaranje društva: jugoslovensko društvo u krizi 90-tih, Beograd: Filip Višnjić. 31. Mesaroš, Šandor [Mészáros Sándor](1981): Položaj Mañara a Vojvodini 1918–1929. [A magyarok helyzete a Vajdaságban 1918–1929.] Novi Sad: Filozofski fakultet i Institut za istoriju. 32. Mirnics Károly (2001): Betelepítések, kitelepítések és vándormozgalmak, In Gábrityné dr. Molnár Irén–Mirnics Zsuzsa (szerk.) Fészekhagyó Vajdaságiak, Szabadka: Magyarságkutató Tudományos Társaság. 9-75. 33. Mirnics Károly (2003): Nemzeti kisebbségbıl szórványnépesség, In Gábrityné dr. Molnár Irén–Mirnics Zsuzsa (szerk.) Kisebbségi létjelenségek (Szórvány- és szociolingvisztikai kutatások) Szabadka: Magyarságkutató Tudományos Társaság. 25-84. 34. Mirnics Zsuzsanna (2008): Ami összeköt, ami elválaszt, In: Gábrityné dr. Molnár Irén– Mirnics Zsuzsa (szerk.) Regionális erınlét, Szabadka: Magyarságkutató Tudományos Társaság. 73–120. 35. Pantić, Dragomir (1979): Efekti delovanja RTV Novi Sad na kulturnu afirmaciju i saradnju naroda i narodnosti u SAPV. In: Uloga Radio-televizije Novi Sad u razvoju i saradnji kultura naroda i narodnosti Vojvodine, Novi Sad: RTV Novi Sad. 36. Pantić, Dragan (1987): Nacionalna svest mladih u SR Srbiji bez SAP (National Consciousness of the Youth in the SR of Serbia without provinces), Belgrade: IIC SSO Srbije 37. Pantić, Dragan (1991): Nacionalna distanca grañana Jugoslavije. Jugoslavija na kriznoj prekretnici (Natuonal Distance of the Citizens of Yugoslavia. Yugoslia at the Critical Crossroads), Beograd: IDN, pp. 168-186. 42
38. Projekat Afirmacija multikulturalizma i tolerancije u Vojvodini, mere za jačanje meñusobnog poverenja kod mladih – treća faza (2007), Novi Sad: Republika Srbija Autonomna Pokrajina Vojvodina Poktajinski Sekretarijat za propise, upravu i nacionalne manjine. www.puma.vojvodina.gov.rs/dokumenti/projekat/Projekat_Afirmacija_III_faza.pdf 39. Dr. Radivojević, Radoš (2007): Evaluacija stanja meñuetničkih odnosa kod mladih u Vojvodini. In Konferenciaanyag, 2007. november 8. Újvidék, Projekat Afirmacija multikulturalizma i tolerancije u Vojvodini - mere za jačanje meñusobnog poverenja kod mladih, četvrta faza 2008-2009. Novi Sad: Republika Srbija Autonomna Pokrajina Vojvodina, Pokrajinski sekretarijat za propise, upravu i nacionalne manjine, istraživanja o stavu mladih prema drugim kulturama, kulturnoj različitosti i pripadnicima drugih etničkih zajednica u Vojvodini. Internet-forrás: http://www.pzv.org.yu/files/sr/Osnovni_rezultati_istrazivanja_Dr_Rados_Radivojevic_7.pdf; 40. Sekelj, Laslo (2000): Etnička distanca, ksenofobija i etnonacionalistička manipulacija (Ethnic Distance,Xenophobia and Ethnonationalist Manipulation), Beograd: Sociologija, XLII, 1. 41. Uloga mañarske zajednice u Srbiji (2009), Beograd: Helsinški odbor za ljudska prava u Srbiji, januar 2009. Forrás: http://www.helsinki.org.rs/serbian/doc/madjari.pdf (2010. 09.09) 42. Vajdaság Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság adatarchívuma. (2005). Újvidék: Internet-forrás: http://www.puma.vojvodina.gov.rs/dokumenti/projekat/Projekat_AF_4faza.pdf 43. Veres Béla (2005): Határozottabb fellépést a vajdasági incidensek ügyében, HTMH, Reggeli sajtófigyelı, az MTI brüsszeli tudósítója, 2005. november 10. Magyar Szó, 2005. november 10., 1. o., Novi Sad: Árgus 44. Végel László (2002): Multikulturális régiók: a 20. század adóssága, In: Provincia: Kulturális és politikai havilap, 2002. III. évf. 6-7 sz. (Románia) 45. Egyéb Internet-források: http://www.vojvodina.gov.rs/index.php?option=com_content&task=view&id=3593 (2010. 02. 20) http://www.vojvodina-hrc.org/files/Alternativni%20izvestaj.pdf (2010. 09. 03.) http://www.humanrightscenter.net/atrocitasok/content/view/597/32/ (2010. 02. 20) http://www.humanrightscenter.net/atrocitasok/ (2010. 02. 20) http://www.zmne.hu/Forum/05masodik/vajdasag_.htm (2010. 03. 04.) http://www.google.com/search?ie=UTF-8&oe=UTF8&sourceid=navclient&gfns=1&q=http%3A%2F%2Ffodns%2C+fodns.+opennet.org%2Fcm k (2010. 09. 06.)
43
Dimitríjevics Anna
A TÖBBNEMZETISÉGI EGYÜTTÉLÉSI HAJLANDÓSÁGOT ÉS A 82 TOLERANCIAKÉSZSÉGET BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZİK A VAJDASÁGBAN 2008 nyarán egy kérdıíves felmérés keretében arra keresett a szerzı választ, hogy milyen tényezık befolyásolják Vajdaságban a többnemzetiségi együttélési hajlandóságot. Az etnikai viszonyok minıségérıl, az etnikai alapú incidensek83 elterjedtségérıl, jelentıségükrıl és mozgatórugóikról eltérı, ugyanakkor sarkos véleményekkel találkozhatunk a térségben. Kutatásunk adatai is megerısítik azt, hogy ebben a politikailag érzékeny témakörben a valóságról alkotott vélemények és a tények között csoportokra bonthatóan jelentıs, és jelentıséggel bíró eltérések mutatkoznak. A kérdéskör megvizsgálása így több síkon indokolható. Az új adatok leíró jelleggel hozzájárulhatnak meglévı objektív tudásanyagunk kibıvítéséhez. A valóságképek egymáshoz közelítésének megfelelı körülmények között gyakorlati vonzatai is mutatkozhatnak, mint azt maga a kutatás eredményei is alátámasztják: vagyis, az objektív tények megismerése hatással van az emberek hozzáállására. Ezen túlmutatva, a gyakorlati-normatív következtetésekhez elıkészítheti a talajt az adatokból nyert kép a toleranciakészség dinamikus alakulásáról, vagyis annak a változásáról kontrollált körülmények mellett. A felmérés nemzetközi kutatásokhoz illeszkedı megtervezése pedig elısegíti eredményeink általánosíthatóságát, ezáltal is csatlakozva az elméleti irodalomban folytatott vitákhoz. A felmérés legjelentısebb eredményei a következıképpen összegezhetıek: 1. A legnagyobb hatással bíró befolyásoló tényezı az etnikai csoportok gazdasági helyzete közötti különbségrıl alkotott vélemény. Minél nagyobb különbséget vélnek észlelni az egyének a saját etnikai csoportjuk javára, annál nagyobb a toleranciakészségük. Minél nagyobb különbséget észlelnek a másik csoport javára, annál kisebb a toleranciakészségük. 2. Több témakörben is jelentıs eltérések akadnak a valóságról alkotott vélemények és a tények között. Szintén jelentıs eltérések mutatkoznak a válaszok között etnikai hovatartozástól függıen. Ez politikailag érzékeny témakörökben információs szegregáltságra utal, ami viszont kihatással van az együttélési hajlandóságra. 3. A menekültstátus egymagában nem befolyásolja jelentısen a toleranciakészséget. 4. A kisebbségekkel való ismeretség a mindennapi életben viszont jelentıs befolyásoló tényezı. Minél nagyobb a kisebbségek aránya az adott területen, és minél vegyesebb mikroterületen élnek, annál nagyobb a toleranciakészség mind a többségi, mind a kisebbségi etnikumok tagjai között. 5. Etnikailag érzékeny (potenciálisan nacionalista töltető) témák aktiválása markáns hatással bír a toleranciakészségre. Ez a hatás összetett, és megnyilvánulása egy sor körülménytıl függ.
82
A szerzı a tanulmány írásakor a Queens College, Cambridge-i Egyetem fellow-ja (kutató-elıadó) volt. A felmérés a Nuffield Foundation támogatásával készült. A jelen kézirat a Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) megrendelésére íródott publikálás céljából. 83 Kutatásunk az „incidens” szót részesíti elınyben az „atrocitással” szemben. Más nyelveken sokkal erısebb töltete van a hasonhangzású szavaknak, mint az „atrocities”, mint magyarul, és volt rá példa, hogy emiatt a pontatlan fordításból fakadó félreértés visszás fényt vetett a magyar diplomácia erıfeszítéseire.
44
A továbbiakban bemutatjuk az alkalmazott módszertant, majd kifejtjük és illusztráljuk a kutatás eredményeit. 1. MÓDSZERTAN 1.1 A felmérés szerkezete Felmérésünk fı célja az volt, hogy megvizsgálja a változókat, amik befolyásolják a többnemzetiségi együttélési hajlandóságot, illetve a konfliktuskészséget. Erre olyan környezetek a legalkalmasabbak, ahol huzamosabb idın keresztül fokozottan jelentkeztek etnikai feszültségek, de ezeknek szintje nem érte el a nyílt konfliktust. Ilyen esetekben az etnikai csoportok tagjai nagy mennyiségő, nyíltan vagy burkoltan negatív üzenettel találkoznak a másik csoportról (a „külcsoportról”), gyakran a nemzeti mítoszok és jelképek megidézésével társulva. Ugyanakkor a mérsékelt szempontok is nyíltan képviselve vannak, és a „belcsoportban” nincs látszólatos egyetértés abban, hogy a külcsoport sürgetı veszélyt jelentene. Mindez azt jelenti, hogy az egyén számára a konfliktussal-erıszakkal való fenyegetés, illetve az abban való részvétel is, és a többi etnikummal való békés együttélés, illetve keveredés is lehetséges, választható gyakorlat. Az adatok fı forrása egy kérdıíves felmérés volt, amit a Vajdaság területén vezettünk le. A kérdéscsoportok lefedték a fı irányzatokat az etnikai konfliktus elméletében, a racionális választáselmélettıl a horizontális egyenlıtlenség-elméletig84. A kérdıív megtervezésében korábbi helyi felméréseket (CeSID 2007, SMR and KIPRED 2006) és a CRISE globális felmérését is figyelembe vettük, helyi és nemzetközi szakemberek visszajelzéseivel egyetemben. A kérdıív egyik szakasza azokkal a változókkal foglalkozott, amik a helyi vállalkozásokat és a vállalkozói szellemet akadályozzák. Ez a szakasz a szabvány kontrollkérdések és az etnikai viszonyulásra vonatkozó kérdéscsoport között helyezkedett el. A felmérésnek egy kísérleti eleme is volt. A cél az volt, hogy teszteljük a nacionalista dimenzió mesterséges erısítésének a hatását azáltal, hogy nemzetileg rezonáns témákat vonunk be, mielıtt feltesszük a kulcskérdéseket. A kérdıívnek két változatával dolgoztunk randomizáltan, amik két kérdés megjelenési sorrendjében különböztek. Az elsı változatban a nemzetileg rezonáns témát a fı kérdéscsoport elıtt vontuk be. A második változatban az ezt magában foglaló kérdés a kérdıív végén jelent meg, és az eredeti helyén arra kérdeztünk rá, hogy milyen volt az élet Tito alatt. A szerb nyelvő változatban a tesztkérdés a Szerb Radikális Párt akkori helyettes vezetıjétıl, Tomislav Nikolićtól származó idézetbıl állt, ami Koszovó idıszerő és érzékeny témáját hozta az elıtérbe. A magyar nyelvő változatban a tesztkérdés a Trianonról készült dokumentumfilm vetítésére vonatkozott. Trianon érzékenysége a magyarok számára hasonló, mint amit Koszovó jelent a szerbeknek. A szerzı nem talált megfelelı, nemzeti töltető idézetet Trianonnal
84
Röviden összefoglalva és jelentısen leegyszerősítve: a racionális választáselmélet (ami a jelen témánál sokkal tágabban, a társadalomtudományok számos ágában alkalmazott) szerint az emberek társadalmi érintkezéseik során döntéseiket annak alapján hozzák, és viselkedésüket aszerint igazítják, ami individualista számításaik szerint személyes hasznukat maximalizálja. Az etnikai konfliktusban való részvételt magyarázhatja például anyagi javak vagy hatalom megszerzésére irányuló törekvés (pl. elvenni a szomszéd házát, megszerezni az üzletét, az én etnikai csoportom kezében összpontosuljon a politikai hatalom). Ld. Collier and Hoeffler 2004, Fearon and Laitin 2003, Sambanis 2004, Walter 2006. A horizontális egyenlıtlenség-elmélet szerint a csoportok közötti egyenlıtlenség (az egyének közötti, vertikális egyenlıtlenséggel összehasonlítva: tehát pl. az én csoportom, a romák hátrányos megkülönböztetése, és nem az én személyes szegénységem a szomszédomhoz vagy a társadalmi átlaghoz képest) az, ami jelentıs hatással lehet az emberek viselkedésére. Ld. Stewart et al (2008), Kaufman (2006, 2001), (Østby 2007), Wood (2003). Ennek továbbfejlesztéseképp, egy „csoportközpontú” megközelítésben jelentıs szerepet kaphat a csoport kultúrája abban, hogy hogyan értelmezik az emberek a társadalmi folyamatokat és érintkezéseiket, és hogy mit tartanak kívánatosnak. A közösségi kultúra és annak hatásai viszont nincsenek kıbe vésve, és ennek tudatos manipulálhatósága a véleményformálók és a politikai elit által érdekes kérdéseket vet fel. Ld. Stewart et al (2008), Kaufman (2006, 2001), (Østby 2007), Wood (2003).
45
kapcsolatban a vajdasági magyar politikusoktól, illetve elittıl, ami szintén a téma érzékenységét domborítja ki. 1.2 Etikai megfontolások A válaszadóknak teljes névtelenséget garantáltunk, amit a bevezetıben kihangsúlyoztunk. Hogy elkerüljük a válaszadók befolyásolását magával a kérdıív megválaszolásának tapasztalatával, a kérdıív legvégén a külcsoportra vonatkozó pozitív témákat, társításokat vontunk be: például Rúzsa Magdi énekesnı Megasztár-szereplésére vonatkozóan, amiben szerbül énekelt a magyarországi tehetségkutató versenyben. 1.3 Módszer A felmérést három fı vajdasági terepen vezettük le, három csoportra összpontosítva: ıslakos szerbek és azok, akik legalább egy nemzedék óta a Vajdaságban élnek, az 1990-es évek háborújából menekült szerbek, és végül az ıslakos magyarok. A kérdıív szerkezete miatt egy kisebbséget kellett kiemelni, és a választás a magyarokra esett, mint a legnagyobb létszámú kisebbségre, akik a közelmúlt etnikai incidenseiben központi szerepet töltöttek be. Mind Topolya, mind Temerin város nagyszámú szerb és magyar lakosságot foglal magába, jelentıs számú menekülttel. De Topolyával ellentétben, Temerinben jóval több incidenst jelentettek, beleértve néhány elhíresült esetet, amirıl a szerb és a magyar média is részletesen beszámolt. Az itt végzett felméréseket kiegészítettük a környezı településekrıl származó adatokkal, aminek különösen a Temerin közeli Szıreg esetében volt jelentısége. A harmadik fı terep Sremska Mitrovica (Szávaszentdemeter) volt. Ezen a környéken szintén jelentıs a menekültpopuláció, de a kisebbségek, különösen a magyarok, elenyészı számban vannak jelen. A felmérést magyar nyelven végeztük azok esetében, akik a magyart jelölték meg a családjukban beszélt elsı nyelvként, és szerb nyelven mindenki más esetében. A kérdıív szövegezése néhány esetben szükségszerően eltért a két nyelv között, mint a tesztkérdések esetében. Számos kérdés érzékeny témát érint, amit figyelembe vettünk a kérdések megszövegezésében és sorrendjének meghatározásában. Például a menekültstátus esetében úgy ítéltük, hogy erre nem lenne célravezetı egyenesen rákérdezni, és helyette két különbözı kérdésbıl igyekeztünk ezt kikövetkeztetni. Az egyik arra kérdezett rá, hogy a válaszadó élt-e ezelıtt legalább tíz évig a volt Jugoszlávia egy másik tagállamában, a másik pedig arra, hogy hány nemzedék óta él a válaszadó családja a Vajdaságban. Az adatokat a háztól házig sétálós módszerrel győjtöttük össze. A kikérdezendı háztartásokat randomizált módszerrel választottuk ki. Véletlenszerően generált számsorokat használtunk az utcák, és azokon belül a házszámok kiválasztására. Ez a módszer alkalmat adott arra, hogy olyanokat is elérjünk, akiknek nincs telefonjuk, és nem szerepelnek a telefonkönyvben. A nem válaszoló háztartásokhoz egy-egy alkalommal látogattunk vissza. A kérdezıbiztosok többsége párban dolgozott, amik tervszerően egy szerb és egy magyar anyanyelvő biztosból álltak. A szerb anyanyelvő biztos kezdte a kérdıívek bemutatását, és a magyar biztos akkor vette át a szót, ha az elsı kérdésre adott válasz szerint a családjukban a leggyakrabban használt nyelv a magyar. Várakozásunk szerint ez a stratégia arra szolgált, hogy a vegyes területeken megnövelje a válaszadói hajlandóságot, a bizalmat, és a válaszok pontosságát a kérdezıbiztos azonos nemzetiségének köszönhetıen. A szerzı személyesen készítette fel a kérdezıbiztosokat, és írásban is adott emlékeztetıket. Az adatgyőjtést két nap próbafelmérés elızte meg, hogy ennek segítségével módosíthassuk a kérdıíveket, ha erre szükség mutatkozik. Topolyán és környékén július közepétıl augusztus közepéig győjtöttünk adatokat, Temerinben és környékén július végétıl augusztus végéig, és Sremska Mitrovicán augusztus végétıl szeptember közepéig. Az adatokat a Stata program segítségével elemeztük ki, és a rivális elméleteket logisztikai regressziókon keresztül teszteltük. Az elızetes elemzések után a válaszadók egy részével mélyinterjúkat készítettünk, az eredmények kiértékelését elısegítendı. 46
2. EREDMÉNYEK 2.1 Az adatok 702 válasz győlt össze: 486 szerb nyelven és 216 magyar nyelven. Az összesített válaszadói ráta 59%: Sremska Mitrovicán valamivel 50% felett volt a válaszadói ráta, mindenütt máshol pedig 60% felett, egészen 68%-ig. Ez a szerbiai és a vajdasági átlagtól jelentısen magasabb: helyi kutatók elmondása szerint a 30%-os válaszadói ráta egyáltalán nem kirívó, és még a 10%-os ráta sem meglepı, különösen politikai töltető kérdések esetén. A kielégítıen magas válaszadói rátánkat a kevert párban dolgozó kérdezıbiztosi stratégia sikerének tudjuk be, valamint a kérdezıbiztosok felkészítésének, és annak, hogy a felmérés nyilvánvalóan egy független, távoli és megbízható egyetem segítségével történt (Cambridge-i Egyetem). Az adatok nem reprezentatívak a tartomány teljes lakosságát tekintve. Vajdaság három régiója közül a Bánátban nem győjtöttünk adatokat. A két legnagyobb várost sem fedtük le, és a falusi lakosság létszámon alul van képviselve. Ez a felmérés szerkezetének tudatos következménye: célunk az volt, hogy azonosítsuk a változókat, amiknek esélye van a temerini és a topolyai tapasztalatok közötti különbségek megmagyarázására, Sremska Mitrovicát használva kontrollként. Válaszadóink között nagyobb arányban szerepelnek magyarok és menekültek is, mint a tartomány teljes lakosságában, ami szintén a felmérés szerkezetének szerves része. Ennek segítségével könnyebben vonhatunk le kövezkeztetéseket ezeknek a csoportoknak a jellegzetességeirıl, amit megnehezített volna, ha több változó esetén is túl kevés a cellaszám. A 2002-es népszámláláshoz és más felmérésekhez viszonyítva ebben a felmérésben túlreprezentáltak a diplomások, és alulreprezentáltak azok, akik nem járták ki az általános iskolát. Az ennek megfelelıen súlyozott és a súlyozatlan adatokkal is megismételtük az összes regressziót. 2.2 Kiértékelés 2.2. 1. Az adatok feldolgozása és kiértékelése során többféleképpen csoportosítottuk azokat a tényezıket, amik elképzelhetıen befolyásolhatják a többnemzetiségi együttélési hajlandóságot és a toleranciakészséget. Az egyetlen tényezı, amelyik minden modellben erıteljesen szerepelt, az az etnikai csoportok gazdasági helyzete közötti különbségrıl alkotott vélemény. A kérdıív az ıshonos szerb lakosság, az ıshonos magyar lakosság és a menekültek gazdasági helyzetére kérdezett rá. A kérdıívben szerepelt egy kérdés az etnikai alapon elkövetett erıszakhoz való hozzáállásról. A válaszok szórása azonban nem volt kielégítı statisztikai szempontból, így az adatokat nem használtuk a toleranciakészség kiértékelésében. Helyette a vegyes házasságokról formált véleményt használtuk dependens (függı) változóként a regressziókban. Bár azt nem feltételezhetjük, hogy ugyanazok a tényezık határozzák meg a vegyes házasságokhoz való hozzáállást, mint az etnikai incidensek elkövetését, azt megkockáztathatjuk, hogy az elkövetık valószínőleg nem támogatják a vegyes házasságokat, és hogy létezik kapocs az independens változók között, amik a két kategóriához való tartozást befolyásolják. Felmérésünk során megkérdeztük a válaszadókat, hogy megengednék-e, hogy gyermekeik szerbbel (magyarok esetén), illetve magyarral (szerbek esetén) házasodjanak, és unokáikat mindkét nemzetiséghez tartozóként neveljék fel. Ennek a szövegezésnek oka, hogy a kisebbségi asszimiláció gyakori a vegyes házasságok esetén, és azokra a véleményekre voltunk kíváncsiak, ahol hangsúlyozott a mindkét csoporthoz való tartozás. Nem szolgáltatott nagy meglepetést, hogy a vegyes és egyéb nyelvő háztartásokból származó válaszadók 93%-a megengedné az ilyenfajta vegyes házasságokat. A magyarok 79%-a értett 47
egyet, amit a szerb válaszok szorosan követtek 77,4%-kal. Topolyán a szerbek és a magyarok 86%-a ért egyet. Temerinben ezek az arányok 71,3%-ra csökkennek a szerbek esetén, 70,5%-ra a magyarok esetén, és 85,7%-ra a többi válaszadó között. A toleranciakészséget befolyásoló tényezıket, amennyire ezt a vegyes házasságokról alkotott vélemény is tükrözi, három modellen keresztül mutatjuk be. Ezek a racionális választáselmélet, a horizontális egyenlıtlenség-elmélet, és a csoportközpontú modell (l. 2. lábjegyzet): ennek megfelelıen választottuk ki az independens változókat a regressziókhoz. A regressziókat megismételtük mindkét nyelv és mindkét kérdıívváltozat szerint, modellenként tehát négy regresszióval számolva: az S1 és az M1 oszlopok azokat az eredményeket mutatják be, ahol az etnikailag érzékeny tesztkérdés a kérdıív elején szerepel. (A racionális választáselmélet esetében csak az S1 kérdıívváltozat válaszai mutattak statisztikailag szignifikáns összefüggéseket.) Mindezt régiókra, illetve városokra leszőkítve is megismételtük. Az 1. táblázat öszegzi a fı eredmények további részleteit.
Vegyes Rac. Horizontális egyenlıtlenség-elmélet Csoportközpontú modell házasságok vál. támogatása S1 S1 S2 M1 M2 S1 S2 M1 M2 életkor – – – – – 1,19 1,99** 0,75 1,76* iskolázottság 0,62** 0,63** 0,69 1,26 0,68 0,44** 0,62 0,94 0,58 javak 0,97 0,73 0,93 0,86 1,43 0,67 0,78 1,08 1,77 jövedelem 1,52 1,3 0,85 2,16 1,06 3,9*** 1,74 1,14 1,74 fiatal férfi 0,17* – – – – – – – – munkanélküli 0,56 – – – – – – – – nem – 0,84 0,98 1,7 1,52 – – – – önkormányzati – 1,26 0,72 0,43*** 1,33 1 0,3* 0,49** 1,24 arány rendırségi – 1,06 0,60 7,73*** 1,43 1,57 0,99 2,1 0,75 arány magáncégben – 0,47** 1,18 0,96 1,24 0,31** 1,6 1,1 1,29 vezetıi arány Szerb–magyar – 2,51*** 1,54* 0,84 0,46*** 2,9*** 1,93* 0,95 0,54** jóléti különbség menekült – – – – – 0,71 0,32 (coll.) (coll.) együttélésük – – – – – 0,3 0,69 0,35 0,06*** toleráns értékeket mutat nacionalista – – – – – 1,18 0,84 0,75 1 történelem helyszín – – – – – 0,5*** 0,6 1 0,88 P>F 0,0140 0,0002 0,0012 0,0107 0,0462 0,0052 0,0103 0,0208 0,0226 n 108 123 111 90 82 105 90 76 64 Logisztikai regressziók segítségével számított esélyhányadosok, iskolai végzettséggel súlyozva N=702 * : 10%-os szinten szignifikáns ** : 5%-os szinten szignifikáns *** : 1%-os szinten szignifikáns (coll): kollinearitás miatt eltávolítva 1. táblázat 48
A szerbek és a magyarok jólétérıl alkotott benyomás messze a legbefolyásosabb tényezı a vegyes házasságokról formált vélemény kialakításában, függetlenül a valós tényadatoktól. Minden modellben és minden kérdıívváltozatban statisztikai jelentıséggel bír, kivéve az a magyar nyelvő kérdıív elsı változatát (M1). A szerb nyelvő válaszadók között ennek a különbségnek egyegységnyi növekedése a szerbek javára másfél-háromszorosára növeli a vegyes házasságok jóváhagyásának az esélyét (odds) (kérdıív- és modellváltozattól függıen). A magyar válaszadók között ugyanez felére csökkenti a vegyes házasságok jóváhagyásának esélyét.
2.2.2. Több kérdéscsoport esetén feltőnı eltérések mutatkoznak a válaszok között etnikai hovatartozás szerint, de a tények (amennyire ezek megállapíthatóak) és a valóságról alkotott vélemények között is. Tájékozottság a vajdasági etnikai incidensekrıl. A válaszadókat megkérdeztük, hogy hallottak-e a hírekben „etnikai alapon elkövetett incidensekrıl a Vajdaságban, beleértve erıszakot és fenyegetéseket is”. A szerb válaszadók 66%-a, és a magyarok 93%-a válaszolt igennel. Más szerbiai felmérések eredményei arra utalnak, hogy a hasonló kérdések esetén a válaszok egy része azt tükrözi, hogy a válaszadó elismeri-e, hogy valóban problémáról van szó. Például a Belgrádi Emberi Jogi Központ 2001-ben és 2004-ben megismételt felmérése szerint az idıközben eltelt évek során csökkent azoknak a száma, akik hallottak a Boszniában elkövetett háborús bőnökrıl. Mivel valószerőtlen, hogy a második felmérés idejére valóban kevesebben hallottak a háborús bőnökrıl, mi a fenti értelmezés felé hajlunk. Áldozatok. A válaszadókat megkérdeztük, hogy személyesen ismernek-e olyan személyt, aki áldozatul esett etnikai alapon elkövetett incidensnek a Vajdaságban. Az igenlı válaszok számát jelentısen duzzasztja, hogy voltak olyanok is, akik csak a hírekbıl vagy hallomásból tudtak áldozatokról, mégis úgy válaszoltak, hogy ismernek áldozatokat. A válaszadók egy elenyészı része tágan értelmezte az idıszakot, amire a kérdés vonatkozott, és a szüleik nemzedékében elkövetett incidensekre gondolván feleltek igennel. Az alább közölt adatok a legkomolyabb incidensekre szorítkoznak. Ha a válaszadók erıszakos cselekményrıl és szóbeli megfélemlítésrıl is tudtak, csak az elıbbi kategóriában soroljuk ıket. A szerb nyelvő válaszadók 6%-a számolt be arról, hogy ismernek olyan személyt, aki etnikai alapon elkövetett erıszakos incidens áldozatául esett. Ez a szám a vegyes, illetve más nyelvet beszélı háztartásokba tartozó válaszadók esetén 16%-ra emelkedik, és a magyar nyelvő válaszadók esetén kerek 30%-ra. Az igenlı válaszok nagy százaléka Temerinbıl származik. Itt a szerb válaszadók 11,8%-a ismer erıszakos incidens áldozatát, és a magyar és egyéb válaszadók 55–57%-a. Ezzel összevethetjük a topolyai adatokat, ahol a szerbek 1,6%-a számol be ugyanerrıl, a magyarok 10,6%-a, és a többi válaszadó 5%-a. A kérdıív nem jelölte meg az áldozat etnikai hovatartozását, de a mélyinterjúk megerısítették várakozásunkat, miszerint általában a saját etnikai csoportjukba tartozó áldozatra gondoltak a válaszadók. A szerb interjúalanyok többsége megemlítette, hogy mindkét oldalon szenvedtek el incidenseket, és néhányan úgy gondolták, hogy az áldozatok általában a magyarok közül kerülnek ki. A temerini interjúalanyok általában ugyanarra az esetre utaltak, bár a részletek nem feltétlenül ugyanúgy szerepeltek. Ebben az esetben öt temerini magyar fiatal (az egyik válaszadó szerint újvidékiek voltak) erısen bántalmazott egy szerb férfit, aki nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az egyik válaszadó hozzátette, hogy az áldozat részben maga kereste a bajt, de az elkövetık megúszták jelképes büntetéssel, fejenként 1000 dinárral. 49
Válaszadónk szerint, ha fordítva lett volna a helyzet, a szerb elkövetıket sokkal keményebben büntették volna meg, ami igazságtalan. Azok közül, akik személyes ismeretségrıl számoltak be szóbeli fenyegetés esetén, több férfi labdarúgó-mérkızést említett példaként. A magyarokkal készített mélyinterjúink között volt, aki olyan személyesen átélt esetet említett, amikor ismeretlenek támadtak meg magyar férfit a vonaton, amiért anyanyelvén beszélt. Interjúalanyaink általában vonakodtak részletezni az incidenseket.
100
Szerb ajkúak
50
84.36
9.487
100
Magyar ajkúak
50
64.04 30.05 5.911
0
százalék
0
6.154
100
Egyéb ajkúak/vegyes
50
83.87
0
16.13
eroszak
szóbeli incidens
nem/nem tudja
Személyesen ismer áldozatot Percent
1. ábra: Személyes ismeretség etnikai alapon elkövetett incidens áldozatával, etnikai hovatartozás szerint
Ezekbıl az adatokból két következtetés vonható le. Az egyik, hogy a többségi és a kisebbségi etnikumokban merıben eltérı kép él az etnikai alapon elkövetett incidensek természetérıl. Ez erıs és aggasztó információs szegregáltságra utal, amiben a média bizonnyal nagy szerepet játszik. A másik, hogy aggasztóan magas azoknak az aránya, akik válaszuk szerint személyesen ismernek olyan személyt, aki erıszakos incidens áldozatául esett. Ez a számarány különösen a magyarok között kirívó. A tény, hogy sokan a hírekbıl szerzett „ismeretségre” alapozták a válaszukat, csak óvatos következtetéseket enged az incidensek valós elterjedtségére vonatkozóan. Ettıl függetlenül nyilvánvaló, hogy a kisebbség kézzelfoghatóan közelinek érzékeli az etnikai alapon elkövetett erıszakot és fenyegetéseket. Jövedelmi különbségek. Elızetes várakozásaink alapján arra készültünk fel, hogy a válaszadók a valósnál kevesebb jövedelmet vallanak be. Azonban, ha létezett is egy tendencia a valósnál kevesebb jövedelem megjelölésére, nincs okunk azt feltételezni, hogy ennek mértéke különbözött volna etnikai hovatartozás szerint. Ezért a legtöbbet a különbözı csoportok bevallott jövedelemmegoszlásának az összehasonlítása fed fel. 50
0 20 40 60
Szerb ajkúak 41.18 29.41 18.1 8.371
2.941
százalék
0 20 40 60
Magyar ajkúak 37.07
42.93 17.07 1.463
1.463
0 20 40 60
Egyéb ajkúak/vegyes 48.39 35.48 12.9 3.226
<20 000
20-40 000
40-60 000
60-80 000
>80 000 RSD
jövedelem Percent normal income
2. ábra: az etnikai csoportok jövedelemmegoszlása – Bácska és Szerémség
Szerb ajkúak
60 40
47.97 26.94
19.19
20 0
37.07
1.463
1.463
42.93
20
17.07
0
Egyéb ajkúak/vegyes
60 40
2.214
Magyar ajkúak
60 százalék 40
3.69
46.67 36.67
20
13.33 3.333
0 <20 000
20-40 000
40-60 000
60-80 000
>80 000 RSD
jövedelem Percent normal income
3. ábra: az etnikai csoportok jövedelemmegoszlása a Bácskában Adataink szerint a menekültek a legalacsonyabb és a magas jövedelmi kategóriákban is az átlagnál nagyobb arányban vannak jelen. Egy másik, tulajdonértékelési index szerint csak az alacsony jövedelmi kategóriákban vannak felülreprezentálva. Ennek az adatnak a kiértékelésénél figyelembe kell venni, hogy átlagosan szólva mezıgazdasági megmővelésre alkalmas földet, és bizonyos mértékig második házat, vagy lakást sem volt annyi alkalma menekülteknek vásárolni, mint a többgenerációs lakosoknak, és ezek az egyszerő ötpontos 51
skálán egy-egy pontot értek. Ezen felül adataink szerint az otthoni internetcsatlakozás elterjedtebb a magyar ajkúak körében, ami viszont a magyar tulajdonértékelési pontszámot lendítette meg. A magyarok szintén az átlagnál nagyobb arányban vannak jelen a legalacsonyabb jövedelmi kategóriában, de az átlagnál kevesebben vannak a magas jövedelmi kategóriákban is. Az eltérés még kiemelkedıbb, mint a menekültek esetében. A magyarok 37%-a jelöli magát a legalacsonyabb jövedelmi kategóriában, a menekülteknek pedig 21–30%-a, attól függıen, hogy melyik változót használjuk a menekültek azonosítására. Az összesített válaszok alapján a szerbek 18%-a jelöli magát a legalacsonyabb jövedelmi kategórában (a többgenerációs szerb lakosok 16,4%-a), a bácskai szerb lakosoknak pedig 27%-a (a többgenerációs lakosokra vonatkoztatva ez az arány 23%).
30
32.5
28.33
20
40
60
>10 évet élt más tagállamban
0
2.5
Nem élt más volt YU tagállamban 60
százalék
6.667
40
44.06 24.1
20
23.56
2.338
0
5.935
<20 000
20-40 000
40-60 000
60-80 000
>80 000 RSD
jövedelem Percent normal income
4. ábra: jövedelemmegoszlás azok között, akik legalább 10 évig éltek a volt Jugoszlávia más tagállamában, és akik nem A jóléti különbségekrıl alkotott benyomások azonban eltérnek a valószerősíthetı tényszerő helyzettıl. A kérdések között szerepelt a felkérés, hogy a válaszadó ossza meg a saját benyomását a szerbek, a magyarok és azok gazdasági helyzetérıl, „akik 1990 óta települtek be Boszniából, Horvátországból és Koszovóból” külön-külön egy 1-tıl 10-ig terjedı skálán. Ennek alapján megbecsülhettük a csoportok egymás viszonylagos jólétérıl alkotott benyomásait. Átlagosan szólva mindegyik csoport úgy érzékeli, hogy a saját csoportja helyzete a legrosszabb. Azonban minden csoport erısen alábecsüli a magyarok jóléti hátrányát, beleértve magukat a magyarokat. Az átlag magyar válaszadó 10% különbséget észlel a szerbek javára. A szerb válaszadók többsége nem érzékel különbséget a szerbek és a magyarok helyzete között, az etnikailag vegyes területekre vonatkozó adatokra szorítkozva sem. Az elsı- és másodgenerációs válaszadók nagyon enyhén, de abba az irányba hajlanak, hogy a magyaroknak némileg jobb a helyzetük.
52
A menekültek úgy érzékelik, hogy a többgenerációs szerb lakosokhoz viszonyítva is enyhén hátrányos a helyzetük. Minden más csoport, a többgenerációs szerbeket is beleértve, úgy érzékeli, hogy a menekültek helyzete jobb, mint a többi szerbé. A kisebbségek nagyobb különbséget érzékelnek itt, mint a szerb lakosok. A többgenerációs lakosok általában nincsenek tudatában, hogy a menekültek is az átlagosnál nagyobb arányban szerepelnek a legszegényebb jövedelmi kategóriában. A tartomány multietnikus történelmében való tájékozottság. A kérdıívben szerepelt egy kérdés Vajdaság történelmérıl, ahol négy lehetséges válasz, illetve a „nem tudom” lehetıség között lehetett választani. Ezek közül egyik válasz sem volt teljesen pontos, bár némelyek közelebb voltak a történelmi tényekhez, mint mások, és a negyedik válasz részigazságként értelmezhetı. Akiknek eltért a véleménye a megadott választási lehetıségektıl, azok válasza a „nem tudom” alatt lett megjelölve. A megadott válaszokat a nacionalizmus teljes hiányától az erısen nacionalistáig terjedı sorrendbe lehetett rendezni. Ezzel a stratégiával fokozni akartuk a válaszokat azoktól a személyektıl, akik többé-kevésbé nacionalista történelmi változatban hisznek. Mint várható volt, a menekültek másfélszer nagyobb arányban válaszoltak „nem tudommal”, mint a többi válaszadó: 74%-uk választotta ezt a lehetıséget. A 4-ik ábra a többgenerációs válaszadók véleményének eloszlását mutatja be. A legfeltőnıbb eredmény, hogy minden lehetséges válaszra akadt jelentkezı, különösen a magyarok között. A szerb válaszadók 18%-a választotta a részigazságot tartalmazó választ, a legnépszerőbb válaszként, miszerint „Vajdaság a 16. században lett többnemzetiségő, amikor nagyszámú szerb telepedett itt le”. A második legnépszerőbb válasz ezt az idıszakot a 18. századra tette, amikor „nagyszámú magyar telepedett itt le” (8%). A magyarok 31%-a választotta a részigazságot tartalmazó lehetıséget. Érdekes, hogy 11%-uk gondolta, hogy Vajdaság a 18. században lett többnemzetiségő, nagyszámú magyar letelepedésével – ez 3%kal több, mint a szerbeknek az aránya, akik ugyanezt a választ gondolták helyesnek. A magyarok 13%-a gondolt olyan választ helyesnek, ami szerb nacionalista történelmi értelmezésnek felel meg, és a szerbek 6%-a választott a magyar nacionalista történelmi értelmezések közül. 0 20 40 60 80
Szerb ajkúak 69.45
6.444
4.773
5.967
13.37
százalék
0 20 40 60 80
Magyar ajkúak
25.48 11.06
30.29
30.77
43.75
37.5
2.404
0 20 40 60 80
Egyéb ajkúak/vegyes
6.25
3.125
9.375
1
5
Vajdaság multikulturális történelme Percent
5. ábra: a tartomány történelmére vonatkozó vélemények megoszlása etnikai hovatartozás szerint, többgenerációs válaszadók között 53
2.2.3. Az utóbbi évtizedben elszaporodott etnikai incidenseket a Vajdaságban sokan azzal magyarázzák, hogy ezekért a háborúk alatt és után betelepült menekültek felelısek. Adataink a felmérés egészére vonatkoztatva nem támogatják ezt az értelmezést. Az elsı pont alatt bemutatott 1. táblázat szerint a menekültstátus nem befolyásolja jelentısen a toleranciakészséget. Ha az adatokat csak Temerinre szorítkozva mutatjuk be, a menekültstátus erısen jelentısnek mutatkozik. Itt a menekültek tizenegyszer kevésbé hajlandóak a vegyes házasságok támogatására, mint a többgenerációs szerb temerini lakosok. Vegyes házasságok támogatása
Temerin S életkor 1 iskolázottság 0,78 javak 0,45* jövedelem 0,94 Szerb–magyar jóléti különbség 0,92 menekült 0,09 *** együttélés toleráns értékeket mutat 0,23 nacionalista történelem 0,55** P>F 0,0276 n 78 Logisztikai regressziók segítségével számított esélyhányadosok, iskolai végzettséggel súlyozva N=702 * : 10%-os szinten szignifikáns ** : 5%-os szinten szignifikáns *** : 1%-os szinten szignifikáns 2. táblázat 2.2.4. A temerini adatok is beleilleszkednek abba az értelmezésbe, miszerint a valójában befolyásos tényezı nem maga a menekültstátus, hanem a kisebbségekkel való ismeretség a mindennapi életben. Temerinben külön menekültnegyed áll, ahol felmérésünk keretében is egy Koszovóból áttelepült kérdezıbiztos kérdıívezett. Megfigyelésünk szerint a város többi részében is erısebb a spontán szegregáció, mint például Topolyán. Azokban az utcákban, ahol egy-egy etnikai csoport dominál, kevésbé toleráns válaszokat regisztráltunk, mint a vegyes utcákban. Az 1. táblázat szerint minden más tényezı figyelembevétele mellett az etnikailag vegyes területeken kétszer akkora a hajlandóság a szerb válaszadók körében a vegyes házasságok támogatására, mint a többségi homogén területeken. (Ez az adat azokra a válaszadókra vonatkozik, akiknek ez megelızıen egy nemzetileg érzékeny töltető kérdést tettünk fel.) Kihangsúlyozandó, hogy adataink arra mutatnak, hogy a gyakorlati, mindennapi ismeretség, illetve szegregáció nagyobb befolyással van az emberek hozzáállására, mint a kisebbségekkel való elméleti ismeretség.
2.2.5. Mint fentebb már bemutatásra került, felmérésünk tartalmazott egy kísérleti elemet is, ami a nemzeti érzelmi töltető, illetve nacionalista befolyásra való érzékenységet volt hivatott 54
lemérni. Az etnikailag érzékeny téma, vagyis Koszovónak a bevonása egy Nikolićtól származó idézet keretében a szerb válaszadók között egy sor további tényezıt aktivál. Ezek az iskolai végzettség – a magasabb képzettséggel rendelkezı válaszadók ekkor kevésbé hajlanak a vegyes házasságok támogatására –, és a magyarok vélt aránya a magánvállalatok vezetıségében, ami még inkább csökkenti ezt az esélyt. Ezenfelül a csoportközpontú modell szerint a magasabb jövedelem megtöbbszörözi a vegyes házasságok támogatásának esélyét, és az etnikailag vegyes területektıl távolodva felére csökken ennek az esélye. Ezek a változók általában inaktívak, ha a Nikolić-idézet helyett a titoi idıkre teszünk utalást a kulcskérdések elıtt. A magyarok között nem tapasztalunk hasonló mértékő növekedést az aktív változók számában, ha Trianon etnikailag érzékeny témáját vonjuk be. Elképzelhetı, hogy ez az utalás sok válaszadót óvatosságra hangolt, kivéve azokat, akik magabiztosabbak és nacionalistább hajlamúak. Az elsı kérdıívváltozatban aktív tényezı a magyarok önkormányzati képviseleti arányáról alkotott benyomás. Ez azt sugallhatja, hogy amikor az etnikai hovatartozáshoz kapcsolódó érzelmeket aktiváljuk, azok, akik magabiztosabbak a csoportjuk politikai pozícióját tekintve, kevésbé hajlanak arra, hogy a többséggel való együttélést hangsúlyozzák, vagy legalábbis hajlamosak az elszigetelıdésre. Ezenkívül a horizontális egyenlıtlenség modell eredményei szerint az a vélemény, miszerint a magyarok alulképviseltek a rendırségben, igen erısen csökkenti a vegyes házasságok támogatásának esélyét. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy akik a végrehajtó hatalom letéteményeseit elfogultnak gondolják a kisebbségekkel szemben, azok hajlamosabbak reagálni az etnikailag érzékeny témák elıtérbe helyezésére. Teljesen más tényezık lépnek életbe, ha Trianon helyett a titói életre vonatkozó, „biztonságos” állítással kezdünk. A szerbek és magyarok közötti jóléti különbségrıl alkotott benyomáson kívül a csoportközpontú modell eredményei szerint csökkenti a vegyes házasságok támogatását az is, ha a válaszadó hiányt tapasztal a többségi oldal részérıl mutatott tolerancia terén. Elképzelhetı, hogy ennek a tényezınek a fontosságát elfedi az etnikailag érzékeny témával felkészített válaszadók között a vágy, hogy a tolerancia fontosságát hangsúlyozzák, vagyis erre a kérdésre normatív szándékkal adtak igenlı választ. A válaszadók között voltak olyanok, akik úgy értelmezték a kérdést, hogy csak a magyarok között tapasztalható tolerancia.
3. ÖSSZEGZÉS A jelen rövid tanulmány azokat a tényezıket ragadta ki, amelyek a legrobusztusabbaknak bizonyultak a felmérésünkbıl nyert adatok kielemzésében, és ugyanakkor fıszereplık azokban az adataink által mutatott összefüggésekben, amelyek érdeklıdésre tarthatnak számot a helyzet háttérfolyamatainak ismeretében. Ezek közül is kiemelkedıen jelentısnek bizonyultak az etnikai csoportok közötti jóléti különbségekrıl alkotott benyomások. Összességében véve, ez következetesen erısebb hatást mutat a toleranciakészségre (mint ahogyan ezt a jelen tanulmány a vegyes házasságokhoz való hozzáálláson keresztül mutatta be), mint bármely más tényezı. Ugyanakkor a jóléti különbségekrıl alkotott vélemények erıs szórást mutatnak, és csoportosan is jelentısen eltérnek a tényleges helyzettıl. Figyelemre méltó az is, hogy az etnikailag érzékeny téma puszta érintése érdemben befolyásolja az emberek felfedett véleményét, toleranciahajlamát. Több érdekes következtetés is levonható ebbıl. Például valószínősíti azt, hogy egy nacionalismussal, nacionalista retorikával átitatott környezetben hajlamosak más hozzáállásról tanúságot tenni az emberek, mint egyébként. Attól függetlenül, hogy ez a valós magánvélemény változását tükrözi-e, vagy sem, ez önmagában jelentıséggel bír, mivel a közemberek nyilvános támogatása legitimizáló 55
hatással lehet mind a nacionalista politikusok szempontjából, mind a konfliktusgerjesztı, és a külcsoportok tagjait célzó erıszakos tettek szempontjából. Továbbá, egy etnikailag érzékeny téma az ahhoz közvetlenül kapcsolódó kontextuson kívül más, attól látszólag független környezetben is megváltoztathatja a toleranciakészséget: Koszovó függetlenségének témája nem kellene, hogy elsı olvasatra összefüggésben legyen a magyar kisebbséggel, hiszen az nem támogatta nyilvánosan a déli tartomány szecesszióját. A téma megpendítése, „aktiválása” mégis befolyásolta a magyarok felé mutatott irányultságot a szerb ajkú válaszadók körében. Ez talán részben ahhoz a feltételezéshez illeszkedik, miszerint az etnikai, csoportos síkon érzett fenyegetettség növekedése, elıtérbe kerülése hajlamos általánosságban szólva a tolerancia csökkenését eredményezni. Kutatásunk eredményei több soron, és nyomatékosan kihangsúlyozzák az objektív tényfeltárás és tájékoztatás fontosságát. Akár az etnikai incidensek elterjedségérıl, akár a tartomány multikulturális történelmérıl való tájékozottságról, akár az etnikai csoportok relatív jólétérıl van szó, a vélemények szórása önmagában elgondolkoztató. Mindez pedig sürgetı jelentıséget ölt, ha határozott összefüggésekre bukkanunk az olyan változók, mint az etnikai csoportok relatív helyzetérıl alkotott vélemények és maga az együttélési hajlandóság között.
56
KINCSES ÁRON 85–TAKÁCS ZOLTÁN86
Szerb állampolgárok Magyarországon A szerb állampolgárok alkotják az egyik legjelentısebb külföldi népesség-csoportot Magyarországon. Ezért is fontos megvizsgálni, milyen tulajdonságok jellemzik ıket, milyen területi hatásuk van Magyarországon, illetve hiányuknak Szerbiában. Karakteres kapcsolatok mutathatók ki az elvándorlás és a célterületek között, azaz jellemzı, hogy Szerbia melyik részeirıl Magyarországon hová, milyen tulajdonságú migránsok mozognak. A cikk ennek a migrációs hálózatnak a területi tulajdonságait igyekszik bemutatni. A kutatásunkban konkrétan a 2001-2008 közötti idıszak adatait elemezzük, azonban egyrészt a folyamatok mélyebb megértése érdekében, másrészt az elızmények adott idıszakra gyakorolt hatása miatt, harmadrészt a Szerbia felıl Magyarországra érkezı áramlások társadalmi-gazdasági hátterének feltérképezése okán lényegesnek tartjuk a szerbiai migráció XX. századi fıbb vonulatainak ismertetését, illetve a Vajdaság jelenkori migrációs szerepének leírását is. A szerbiai migránsok ezredforduló utáni területi eloszlásainak analízise azt mutatja, hogy a szerb és magyar (migrációs) centrum és (földrajzi) periféria területeknek jelentıs hatásuk van a nemzetközi vándorlás alakulására. Budapest és Pest megye Magyarország általános dinamikus bevándorlási központja, míg a Vajdaság a kivándorlás központi térsége. Jelentıs földrajzi motívum a határ közelsége, amely nem elválasztó elem, hanem kontaktzónaként viselkedik a migrációs áramlások szempontjából. 1. Bevezetés A magyarországi értelmezés szerint a nemzetközi vándorlás az eredeti (szokásos) lakóhely országának olyan tartós elhagyása, amelynek célja egy más országban való lakóhely létesítése letelepedés, vagy jövedelemszerzı tevékenység végzése céljából (Demográfiai Évkönyv, 2007). A fenti definíciót egészíti ki Rédei Mária a tanulási célú migráció fogalmának bevezetésével (Rédei, 2007), valamint Illés Sándor az idıskori vándorlással (Illés, 2008), melynek célja lehet a nyugdíjak vásárlóerejének jobb kihasználása, vagy a kedvezıbb éghajlat keresése (mediterrán térség). A szerbiai megfogalmazás a migrációt nagyobb lélekszámú lakosság egyik területrıl a másik területre való tartós vagy ideiglenes elvándorlásaként magyarázza, jogi szempontból semleges jelenségként említi: nem szankcionálható cselekedetként (Szalma, 2001). Ez 2009-re merıben megváltozik: az európai migrációs politika értelmében „illegális migrációt” szankcionálni kell, büntetıjogi kategóriaként kezelni (ðorñević, 2009). 87 Grečić az emberek kiköltözését (permanent settlement), földrajzi elhelyezkedését – mobilitását (movement of population) érti migráció alatt (Grečić, 2001). Összegezve a nemzetközi vándorok tehát önálló döntésük alapján változtatják meg a lakóhelyüket, mely választásra az általuk felmért külsı és belsı tényezık, a vonzó és taszító hatások meghatározó szereppel bírnak. A migránsok így tevékenyen résztvesznek a világ demográfiai, gazdasági struktúrájának gyors ütemő átalakításában. Tehát a nemzetközi vándorlás látható formáját jelenti számos gazdasági, demográfiai erıtérnek. 85
KSH, vezetı tanácsos,
[email protected] A Szabadkai Magyarságkutató Tudományos Társaság kutatója,
[email protected] 87 ðorñević „nem reguláris migrációt“, „dokumentumok nélküli migrációt“, „nem engedélyezett migráció“ említ szivesebben. Az IOM (International Organization for Migration, 2008) három szintjét különbözteti meg ennek a kategóriának: reguláris, „félegyesség“, nem reguláris. Tanulmányában ðorñević az EU migrációs politikáját restriktívnek és igazságtalannak titulálja, fıleg a Szerbiát is érintı readmissziós egyezmény (illetve több bilaterális egyezmény) következményeit kilátásba helyezve (ðorñević, 2009). 86
57
Véleményünk szerint a keresetek regionális különbségei mellett (Hatton – Williamson, 2005) a migránsok területi megoszlásában meghatározó magyarázó ereje van a célterületek földrajzi helyzetének. A lakóhely választásában a földrajzi és gazdasági centrum és periféria területek fontos szerepet játszanak. Hipotézisünk szerint a szerb állampolgárok Magyarországra történı vándorlásának területi eloszlásában jelentıs tényezı Budapest, Magyarország fıvárosa, gazdasági centrum terület, amely a nemzetközi vándorlás tipikus dinamikus fogadó központja is. A települések országos átlaghoz képest Budapest erıteljesen felülreprezentált a külföldiek mennyiségét és 1000 lakosra jutó arányát tekintve is, mely egybeesik a nemzetközi trendekkel, azaz a migráció elsıdleges célterületei a fıvárosok. A foglalkozások és az eredetországok széles spektruma találhatók ezeken a helyeken. A másik lényeges tényezı a határ közelsége, mely sok migráns számára többlet értéket hordoz. Csak gondoljunk az otthon maradt családtagokkal a könnyebb kapcsolattartásra. Fontos megjegyezni, hogy megfigyelhetjük e jelenségeket az eredet országokban is, nevezetesen a migránsok a szerb határ közelébıl sokkal inkább a határhoz közel telepszenek le, mint mások. A szerbiai migránsok, akik többségében a Vajdaság területérıl érkeznek, inkább Budapest és a szerb határ alkotta területen élnek. A határrégiókat a telephelyelméletek (location theory) tradicionálisan hátrányos területként szemlélték, a nemzetközi kereskedelmi határok és a katonai inváziók fenyegetése miatt (Anderson, O’Dowd, 1999). A nemzeti határok negatívan érintették a regionális gazdaságot a növekvı tranzakciós költségek miatt. Adók, különbözı nyelvek, kultúrák és üzleti gyakorlatok általában gátolták a határon átnyúló kereskedelmet, csökkentve az igényt a hazai vagy külföldi gyártók elhelyezkedésére ezekben a régiókban (Hansen, 1977). Ennek a kedvezıtlen képnek a megváltoztatása, a nagyobb nemzetközi gazdasági integráción keresztül – a kereskedelmi korlátok mérséklésével – egy új növekedést generálhat a határrégiókban. E régióknak több olyan tulajdonsága van, mely aktív kontakt-térnek definiálható (Nijkamp, 1998; Van Geenhuizen, Ratti, 2001). A Szerbiából Magyarország felé áramló nemzetközi vándorlás jelentıs célterületei (a fıvárosi térség mellett) éppen ezek a határközeli települések, megyék. A szerb migrációkutatás megfelelı adatok hiányában nem tekinthetı folyamatosnak. Az 1991-2002 közötti idıszak eseményei pontos számadatokkal nehezen argumentálhatók, a 2000-utáni szerb szakirodalom becslésekre hagyatkozik. 2002-ben, az elızı népszámlálások adataitól eltérıen, részben a megváltozott módszertan miatt kevés kivándorlási statisztikát találhatunk. Így a legfontosabb kutatási eredmények az cél-országok statisztikai adatbázisaira alapozhatók. A befogadó országok 1998-ig általánosságban az emigránsok elvándorlási helyéül a „volt Jugoszláviát” jelölték meg, megnehezítve a régió-specifikus kutatásokat. A magyar releváns migrációs adatbázisok (Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal-, illetve a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisai) tartalmazzák az elvándorlás helyének települését is. A települések darabonkénti beazonosítása után lehetıségünk nyílt a területi vizsgálatok részletesebb elemzésére is. A cikkünkben külföldi állampolgárok alatt azokat a Magyarországon élı személyeket értjük, akik az adott év január 1-jén tartózkodási, bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkeznek (azaz az egy évnél rövidebb ideig Magyarországon tartózkodók, turisták, diplomaták nem képezik a vizsgálat tárgyát). 2. Szerbia és a nemzetközi vándorlás Gredelj szerint öt migrációs hullám különböztethetı meg Szerbiában a XX. század elejétıl: az 1920-as évek, a legszegényebb rétegek emigrációs hulláma (1.), majd 1945-öt követı háború utáni Jugoszlávia politikai emigránsai (2.), a Gredelj által „új diaszpórának” nevezett kései ’60-as évek gazdasági emigránsai (3.). Gábrity Molnár a munkaképes jugoszláv lakosság szervezett és folyamatos kivándorlásával jellemzi ezt az idıszakot. Az akkori jugoszláv 58
szocialista államapparátus által „ideiglenesen külföldön munkát vállalóknak (temporary labour migrants: (Grečić, 2001))”88 nevezett emigránsok száma 1971-tıl, a népszámlálási adatokat figyelembe véve folyamatosan növekedett. 1991-ben 1971-hez viszonyítva 51,1%kal több jugoszláv állampolgár keresett külföldön személyes és egzisztenciális érvényesülést (Gábrity Molnár, 2006). Becslések szerint 2,5 millió (további becslések szerint pedig négy millió)89 szerb, illetve szerb származású ember él Szerbián kívül (Gredelj, 2006). A volt jugoszláv régiók (Montenegró, Koszovó, Szerbia, Vajdaság, stb.) összlakosságának 1,9-3,9%át tették ki 1971 és 1991 között az emigránsok. Regionális összehasonlításban, a Vajdaságban csökkent csak 1991-ig a kivándorlók száma (47 522 fı), míg a többi régióban folyamatosan növekedett. (Laki – Gábrity Molnár – Kovač Žnideršič, 1997). Ennek oka a régió fejlettségével, regionális identitással, önrendelkezéssel egyaránt magyarázható. Gredelj az emigránsok „virtuális hullámának” nevezi az emigránsok gyermekeit, akik esettıl függıen a szülıkkel együtt emigráltak, illetve már külföldön születtek (4.). 250 000-re becsli számukat. Ötödik generációként a délszláv háborúk kényszerő szorításában külföldre távozó (becslései szerint 200 000 – 500 000 ember), politikai, gazdasági és biztonsági motívumokkal vezérelt menekültek hullámát (5.) említi (Gredelj, 2006). A háborús összetőzések eredményeként fıképp a szomszédos országokba (Magyarország, Horvátország) emigráló lakosság emelhetı ki (Marinić – Bugarin, 2006). Tehát a szerbiai migrációs cél-országok közé a ’90-es évek változásait követıen Magyarország is bekerült.90 1988 és 1999 között Magyarországra 155 105 menekülı érkezett (Tóth Pál, 2001). Az említett idıszakban a menekülık 54,7%-a volt jugoszláv állampolgár. 1991-ben volt a legtömegesebb a menekültáradat: 48 485, ami késıbb a frontvonal eltolódásával csökkent, miután 1998-1999tıl ismét politikai indíttatású migráció vette kezdetét (Koszovói problémák miatt). Tóth Pál a ’90-es években végzett kutatásaiban kiemeli, hogy az 1993-94-ben Magyarországra érkezık legnépesebb tábora épp az értelmiségi elit volt, majd a tanulók és a középiskolát végzett munkások (Tóth Pál, 1997: Idézi: Gábrity Molnár, 2001.). Magyarország egyik legjelentısebb szerepe a fiatalok oktatásában nyilvánult (és nyilvánul) meg. 1988 és 1994 között (Tóth Pál, 1997) az összes Magyarországon tanuló külföldi 10,3%-a jugoszláviai magyar volt. Gábrity kutatásaiban az 1999/2000-res tanévrıl tesz említést, amikor is Magyarországon 395 általános iskolás, 676 középiskolás és 600 egyetemista tanult (Gábrity Molnár, 2001). Az egyetemisták migrációs motivációt T. Mirnics 2001-ben a következıképpen összegezte: elsıdleges ok az anyanyelv (az iskoláskorúak szerb nyelvvel kapcsolatos problémái (Nagy, 2006)), színvonal, otthoni rossz életkörülmények. Szinte kivétel nélkül minden fiatalt foglalkoztat a migráció gondolata, legtöbbjüket a kedvezıbb anyagi 88
Az emigránsokat elıszeretettel minısítették érdekes jelenségnek a szocialista ország társadalmi fejlıdésében. Gábrity Molnár tanulmányaiban az JSZSZK területén a szervezetlen és spontán kivándorlás megengedett, de váratlan volt. A pártdokumentumokban késıbb a munkaerı más országoknak való „átengedésérıl" beszéltek, melyet az indokol, hogy elhárítsák a túlnépesedés és a munkaerı-felesleg kedvezıtlen következményeit, az agrárlakosság túlnépesedését, a felszínre kerülı regionális különbségeket (Gábrity Molnár, 2006). Gredelj jelentıs „kiviteli cikként” jellemzi ıket 1,2 milliárd DM átlagos évi devizatranszferrel (Gredelj, 2006). Tóth Pál Magyarország esetében a rendszerváltást megelızı idıszakban „korábban letagadott” és „szemérmesen elhallgatott” jelenségként definiálja a népességmozgás ezen formáját, amelyet a bolsevik típusú hatalmipolitikai rendszer összeomlása „kelt életre” (Tóth Pál, 2001). 89 Strategija za upravljanje migracijama = Službeni Glasnik RS. Br. 59/2009. 90 Az áramlás iránya a ’80-as évek végéig a nyugat- és közép-európai országok voltak: NSZK, Ausztria és Franciaország. 92%-uk Európa, míg 7,2%-uk Európán kívül, a tengerentúlra távozott (Gábrity Molnár, 2006, 2008a). Németország a legattraktívabb ország a jugoszláv migránsok, munkások, menekültek, és politikai emigránsok számára. Pavlica 1990-ben 600.000 jugoszlávról számol be, amely a hazai emigránsok 25%-a, az 1991-es Népszámlálás adatai szerint. Németország után Ausztria (22,5%), Svájc (14,1%), Franciaország (7,7%), Svédország (3,5%), USA (6,3%), Kanada (2,2%), Ausztrália (1,9%) területén éltek a jugoszláv emigránsok. 1990-et követıen Németország tömeges menekültáradatot jegyez: 1994-ig 316 243 fıt, majd 1995-1999 között pedig újabb 156 645 menedékjoggal rendelkezı személyt (Pavlica, 2005). Megjegyzés: Öt év alatt megközelítıleg annyi jugoszláv menekült érkezett Németországba, amennyi menekült 1988 és 1999 között összesen Magyarországra érkezett: Európából, a világból.
59
körülmények, szakmai lehetıségek. Elképzelt cél-országok sorrendjében Magyarország az elsı helyen, majd Nyugat-Európa, és a tengerentúl, Ausztrália, Kanada (T. Mirnics, 2001). Az 1991 és 1993 közti idıszakot Nagy az értelmiségiek távozásának idıszakaként, a Kft.alakítás, tıkekimenekítés idıszakaként jellemzi (Nagy, 2006). Fontos hangsúlyozni, hogy kényszerhelyzetben, túlélési megoldást keresve a jugoszlávok határ menti vállalkozásalapításba kezdenek, tıkebefektetıkké válnak, a politikai mellett, gazdasági okokkal is magyarázható volt külföldi tartózkodásuk. Ezt támasztja alá, hogy a fenti 12 év alatt Magyarországon 3 982 jugoszláv befektetés valósult meg, az összes külföldi cégalapítás 16%-a. 70%-uk a Dél-Alföld régióban, míg mindössze 20%-uk Budapesten (1993-ban éri el a csúcspontot, mintegy ezer vállalkozással) (Szónoky Miklósné Ancsin, 2001). Gábrity Molnár hazai vállalkozóink jelentıs mennyiségő anyaországba, elsısorban Csongrád megyében befektetett pénztıkéjét emeli ki. A vállalkozások térbeli terjedését illetıen pedig két irányt határoz meg: a települési hierarchia mentén az ország-központ felé, illetve a határ mentén a határátkelık vonzáskörzetében (Gábrity Molnár, 2008b). Az ezredforduló új migrációs hulláma - a határmenti migráció hatásait figyelembe véve a határon átnyúló érdekkapcsolatok felélénkítésével, közös regionális fejlesztési elemek kidolgozásával, a határokon átívelı munkaerı-fluktuáció problémájának közös megoldásával vált a két ország közös térségfejlesztési lehetıségévé (Gábrity Molnár, 2008b). Ezt a hullámot a menekültek számának folyamatos visszaszorulása és a szabad migráció felerısödése jellemzi. 3. Vajdaság befogadó/kibocsátó szerepe Vajdaság történelmi fejlıdését a lakosság jelentıs migrációja jellemzi (Marinić – Bugarin, 2006). 2002-ben az ıshonos lakosság a régió populációjának 53,1%-a, 45,9%-a betelepülı. A betelepülık 8,5%-a Szerbiából érkezett, 17,9%-a pedig az egykori JSZSZK tagköztársaságaiból (Népszámlálás, 2002). Vajdaság a ’90-es évektıl „a néhány százezer menekült fı desztinációjává“ vált. A „’40-es évek kolonizációját is felülmúló“ mértetei miatt 2002-ben a lakosság 9,2%-át a menekültek teszik ki (ðurñev, 1995. Idézi: Penev, 2006). A tartomány 45 községe közül 43-ban növekedett meg a betelepülık száma az elızı Népszámlálás adataihoz viszonyítva (Popis, 2002). A betelepülık közül legnagyobb számban Horvátországból, valamint Bosznia és Hercegovinából érkeztek. A betelepülés oka gazdasági és politikai (az állam aktív szerepvállalásával), a kitelepülés pedig „kényszer helyzetek“ eredménye. A 2002-es adatokat megfigyelve, a vajdasági népességmozgás egyik sarkalatos pontja, hogy Újvidékre több betelepülı érkezett, mint Belgrádba. 1991-tıl válik legintenzívebben a „külsı és belsı migráció” célpontjává (Marinić – Bugarin, 2006). Savić a Vajdaság belsı migrációs potenciáljára figyelmeztet, Újvidék egyben a városközi migráció fı célpontja is, elsısorban gazdasági okok miatt (Savić, 2008). A Vajdaság demográfiai és népességmozgása ellentmondásos: a régióra jellemzı az elnéptelenedés, a lakosság gyorsuló elöregedése, a mortalitás növekedése, illetve a natalitás csökkenése (a természetes szaporulat -4,7‰), ugyanakkor a jelentıs immigrációs folyamatok, a menekültek betelepedése a lakosság abszolút növekedését eredményezték. A betelepülı lakosság natalitásra gyakorolt esetleges hatása elenyészı, annak ellenére, hogy a migránsok általánosságban a reproduktív lakosság körébıl kerülnek ki (a politikai migráció esetében ugyanis inkább férfiakról, önálló egyénekrıl van szó) (Golubović – Marković, Krstić, 2006). Etnikai összetételben a régió minden nemzetisége lakosságcsökkenést jegyez, két nemzetiség kivételével: a szerb és a cigány. A Vajdaság etnodemográfiai képének alakításában nagy 60
szerepet játszanak a volt JSZSZK területérıl betelepülı szerbek, és az emigráló magyarok, etnikailag egyre homogénebb területi egységeket kialakítva (Golubović – Marković, Krstić, 2006, Rauški, 2001). A szerbiai népességmozgást egészében vizsgálva fontos megemlíteni Szerbia másik tartományát, Koszovót, ahol a Vajdasággal ellentétes folyamatok zajlanak (Gábrity Molnár, 2006). Ezekre a folyamatokra Radovanović már 1998-ban felhívja a figyelmet: a ’60-as évektıl a koszovói albánok (Európában egyedi jelenségként) demográfiai robbanásának lehetünk a szemtanúi, amely következményeként a szerb és montenegrói lakosság tömeges emigrációja következik be (Koszovó és Metóhiai Ó-Szerbia „elszerbetlenedése” és „albanizálódása”) (Radovanović, M., 1998). Az emigráló lakosság nyomon követhetı mozgásiránya Koszovó-Közép-Szerbia-Vajdaság-Magyarország-Nyugat-Európa. A hivatalos statisztikáktól eltérıen a valós népességmozgás jóval nagyobb méreteket öltött. Erre a befogadó országok adatbázisai szolgálnak legjobb példával.91 A 2002-es népszámlálás adatai szerit a Vajdaságból mintegy 70 000 ember távozott, ami mintegy 50%-kal növelte meg a kivándorlók számát a két népszámlálás közötti idıszakban. Letelepedésükben az anyaország, határmenti térségek játszanak nagy szerepet. Az emigrációból származó veszteségek között Gábrity Molnár emberi, anyagi, illetve demográfiai jellegőeket említ, amely következményeképp a „régió erıtlensége, fejlıdési lehetıségeinek hiánya” jelenik meg (Gábrity Molnár, 2008b). A szakemberhiány számos további probléma forrása: lassuló gazdasági fejlıdés, munkatermelékenység csökkenés, innováció hiánya, technológiai elmaradás, versenyképesség fokozatos vesztése, stb. 1997-ben Komatina általános társadalmi veszteségként említi a drasztikus méreteket öltı szakember-elvándorlást (Komatina, 1997). További – az értelmiségi elit távozását kiváltó okok: háborúk során kialakult személyiség kultusz, korrupció, polgárháború (Nagy, 2006). A fiatal férfiak hiánya demográfiai veszteség, amellyel gazdasági is párosul (potenciális profitkiesés, anyagi, erkölcsi és biológiai reprodukció), mindent összevetve civilizációs és irreverzibilis veszteségekként összegezhetık az emigráció eredményei (Gredelj, 2006). Mihailović a fejletlen és tranzíciós országok kifejezetten erıs jelenségeként számol be a „brain drain“ jelenségrıl, amelyet a Balkánon már „brain flight-nek“ neveznek (Mihailović, 2004). A ’90-es évektıl Jugoszláviát mintegy 30 000 magasan képzett 92 szakember hagyta el (Grečić, 2001). Gredelj a „tudományos és kutatói gárda újratermelésének“93 „az intellektuális tıke szétszóródásának“, Gábrity Molnár a „profilok pótolhatatlanságának“ problémáját említi (Gábrity Molnár, 2008b). A fejlıdésben lévı országok „tehetetlenek“ az EU „szelektív immigrációs politikájának rendeleteivel“ szemben. A „kék könyvben“ lefektetett - a magasan szakképzett emberek bevándorlására és tartózkodására vonatkozó irányelveket az „agyelszívás“ szabályozott megoldásainak is tekinthetjük (ðorñević, 2009). Ezzel ellenben a szülıföld (illetve az értelmiségi elit néhány tagja) elfogult, reméli az emigránsok részleges, vagy teljes visszatérését. Gredelj kutatásaiban a szakemberek, a szerb 91
A szerb statisztikák 4,2 ezer Magyarországra távozó emigránsról számolnak be 1992-t követıen, míg Magyarországi forrásokra támaszkodva 1994-2001 között 9,2 ezer szerb és montenegrói állampolgárt említ Vukmirović – Prokić. (Vukmirović – Prokić, 2005. Idézi: Penev, 2006). 92 highly qualified personnel, highly skilled workers, qualified personell, human resources in science and technology, sciences and engineers, IT workers, vagy egyszerően „brain“ (Grečić, 2001). 93 1979-1994 között Szerbia kutatóintézeteibıl 1 256 (a tudományos elit 10%-a) szakember távozott. Ezen emigránsok több mint fele 40 év alatti, többnyire természettudományokkal foglalkozó (fizika, kémia, matematika, egészségügy és elektronika területei) kutató volt. Az oktatásukba befektetett mintegy három milliárd dollár direkt veszteséget jelent Szerbia számára, az indirekt következményeket nem is számolva (Gredelj, 2006.).
61
intellektuális tıke „virtuális visszatérésének”, „interaktív virtuális hálózatépítésének” lehetıségeivel foglalkozik. Különbözı csoportjaikat különbözteti meg: „reális visszatérık”, „half-breed”, „szezonos emigránsok”, „költözı madarak”. Tudásuk, tapasztalati és kapcsolati tıkéjük mozgósítására hívja fel a figyelmet (Gredelj, 2006). Grečić 2001-ben a rendszer reformátorait látja a potenciális visszatérıkben, illetve mint a „professzionális munka depolitizálásálásának megtestesítıit“, vendégtanárokat, tudományos-kutatómunkát irányító, segítı szereplıket. Két lehetıséget lát a jugoszláv emigránsok által képviselt „szakmai, anyagi potenciál“ kihasználására: a visszatérést (return option), illetve az intellektuális hálózati diaszpóra megoldását (diaspora option, diaspora network) (Grečić, 2001). A Vajdaságban élı magyar közösség migrációs vesztesége Kocsis Károly számításai szerint 1948-1991 között 69 193 fı volt (Kocsis, 2002: Idézi Gábrity Molnár, 2006). Az újgenerációs értelmiségi elit „eltőnésével” pedig éppen Szerbia ezredfordulós népességmozgásának elemzése során szembesülünk. Fercsik tanulmányában becslésekre hivatkozik, amelyek szerint a Magyarországon felsıfokú végzettséget szerzı határon túli fiatalok megközelítıleg 50%-a nem tér haza (Gödri – Tóth, 2005. Idézi: Fercsik, 2008), így a tanulás, illetve a továbbtanulás valóban egy migrációs csatorna, amely a letelepedés elıkészítı szakaszaként is értelmezhetı (Fercsik, 2008). A 2008-ban végzett empirikus kutatások viszont már olyan következtetéseket fogalmaztak meg, amelyek értelmében Magyarország ugródeszka késıbbi migrációhoz (Nyugat-Európa felé). A délvidéki magyar közösség migrációs veszteségének kárpótlásához, illetve a további csökkenés megállításához nélkülözhetetlen a tartós szülıföldön maradás, szülıföldhöz való visszatérés feltételeinek megteremtése. A délvidéki magyarság tanulási-célú migrációja visszafordítható, illetve racionálisan hasznosítható jelenségként kell, hogy tudatosuljon a politikai elit képviselıiben. Az anyaországban tanuló, diplomát-szerzı fiatalok visszatérésére, illetve meglévı tapasztalatuk, kapcsolati tıkéjük mobilizálására nagy szükség van a délvidéki magyar helyi-regionális elit egyetemalapítási törekvéseiben. Megfelelı felsıoktatási kínálattal, anyanyelvő oktatással, továbbá a regionális gazdaságfejlesztés eszköztárával egy délvidéki (multietnikus) egyetem felszámolhatná a tanulási célú migráció, majd emigráció további hullámait. 4. Szerb állampolgárok Magyarországon A szerbiai migrációs helyzet ismertetése után térünk rá konkrét analitikai vizsgálatunkra, melyben a migrációs folyamatokat az eredeti (szerb) és jelenleg (magyar) lakóhely, korcsoportok, foglalkozás, iskolai végzettség, adófizetık aránya szerint fogjuk vizsgálni 2001 és 2008 között. A tanulmányozott területi szint NUTS3, ahol releváns részletesebb (települési szintő) adatokat is adunk. Három iskolai végzettségi szintet különböztettünk meg, az alap(ISCED 1-2) a közép- (ISCED 3-4) és a felsıfokot (ISCED 5-7), míg a foglalkozási osztályozások az ISCO-88-as struktúrán alapulnak. A rendszerváltás óta hazánk nemzetközi vándorlási többlettel rendelkezik. Azaz, több külföldi érkezik hazánkba, mint ahány honfitársunk elhagyja azt. Ez a korábbi küldı országhoz képest paradigmaváltás volt. A tartós folyamatok következményeként a külföldiek hatása egyre nagyobb. Míg 30-40 000 fıre tehetı az éves természetes fogyás, addig 10-20 000-es éves, pozitív migrációs egyenleg jellemzi Magyarországot. 2008 január 1-jén 174 697 külföldi állampolgár tartózkodott huzamosan hazánkban, ez a lakónépesség 1,7%-a. Azaz, száz Magyarországon élı ember közül majdnem kettı külföldi. Az ezredforduló utáni nyolc évben a külföldiek aránya 61%-kal növekedett országos átlagban.
62
1. Táblázat: Összefoglaló adatok Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok Év (január 1.)
Lakónépesség száma
az össznépesség százalékában
2001
10 200 298
110 028
1,08
2002
10 174 853
116 429
1,14
2003
10 142 362
115 888
1,14
2004
10 116 742
130 109
1,29
2005
10 097 549
142 153
1,41
2006
10 076 581
154 430
1,53
2007
10 066 158
166 030
1,65
2008
10 045 401 174 697 Forrás: KSH
1,74
Azt tapasztaljuk, hogy a hazai népesség egy részének helyét folyamatosan a külföldiek veszik át, magukkal hozva saját „személyes tereiket”, szokásaikat, eltérı demográfiai összetételüket. Így a migráció gazdasági, társadalmi, demográfiai hatásai is jelentkeznek. Azonban az országos hatásokat jelentısen felülmúlják a területi, különösen a kistérségi szintőek. Vitathatatlan tény az, hogy a nemzetközi vándorlás közvetlen és közvetett hatásai Magyarország népesedésének meghatározó folyamatát jelentik. Mindez megállapítható az elmúlt két évtizedben lezajlott, és növekvı mértékben a jövıben valószínősíthetı folyamatok alapján. A közvetlen hatás a lakosságszám mennyiségi növekedésében, a munkaképesek és bizonyos mértékig az idısek számának növekedésében és az érkezık életkori, nemek szerinti összetétele alapján bekövetkezı fiatalító hatásában foglalhatók össze. A közvetett hatást azok az életkorhoz kapcsolódó és a befogadó országban bekövetkezı jelenségek jelentik, mint pl. a születések, házasságok emelkedése, ingatlan -és munkaerı piaci módosulások, studentifikáció. A 2008. január 1-jén Magyarországon tartózkodó külföldiek 10%-a szerb állampolgár (2. táblázat). Ez az arány növekedett az elmúlt három évben. Amint látjuk a Magyarországon tartózkodó külföldiek között a szomszédos országok súlya erıteljes és folyamatosan növekszik. Így 2008. január 1-jén mintegy 17 186 szerb állampolgár tartózkodik Magyarországon, továbbá 1993 óta majdnem ugyanannyi (12 556) vált magyar állampolgárrá (97%-uk magyar anyanyelvő). Tehát összességében 15 év alatt mintegy 30 000 szerb állampolgár települt át Magyarországra a hivatalos statisztikák szerint. Az körülbelül egy évi magyarországi természetes népességfogyásnak fele meg (élveszületés mínusz a halálozások száma).
63
2. Táblázat: Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok állampolgárságok szerint Ország
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
Ausztria
694
785
750
780
544
1 494
2 225
2 571
Franciaország
511
601
711
765
330
1 316
1 506
1 481
Hollandia
324
346
373
415
236
666
1 096
1 201
Nagy-Britannia
624
700
872
963
440
1 451
1 911
2 107
7 493
7 676
7 100
7 393
6 908
10 504
15 037
14 436
542
563
545
551
404
777
1 020
1 207
11 723
12 181
11 629
12 143
9 714
18 357
25 394
25 490
917
931
800
902
837
778
813
852
2 279
2 227
1 945
2 196
2 178
2 364
2 681
2 645
Németország Olaszország EU–15 Horvátország Lengyelország Oroszország
1 893
2 048
1 794
2 244
2 642
2 759
2 760
2 787
Románia
41 561
44 977
47 281
55 676
67 529
66 183
66 951
65 836
Szerbia
12 664
11 975
11 693
12 367
13 643
12 111
12 638
17 186
Szlovákia
1 576
2 213
1 536
2 472
1 225
3 597
4 276
4 944
Szlovénia
82
88
65
81
34
79
115
133
Törökország
455
544
469
557
615
756
886
1 120
8 947
9 835
9 853
13 096
13 933
15 337
15 866
17 289
Egyéb európai
20 584
21 088
21 552
22 915
24 493
24 307
25 314
26 272
Szomszédos országok
66 359
70 716
71 913
85 293
97 711
99 579
102 769
108 811
Európa
93 197
97 640
98 230
110 915
122 261
130 535
140 827
146 145
Ázsia
22 356
Ukrajna
12 603
14 401
13 480
14 715
15 121
18 543
19 733
Amerika
2 488
2 557
2 434
2 535
2 667
2 989
3 075
3 557
Afrika
1 233
1 318
1 281
1 455
1 556
1 800
1 783
1 913
Egyéb és ismeretlen Összesen
507
513
463
489
548
563
612
726
110 028
116 429
115 888
130 109
142 153
154 430
166 030
174 697
Forrás: KSH
Magyarország külföldi lakosai között, sokkal magasabb az aktív korúak aránya, míg a magyar népesség a 0-14 és az 50-X évesek között felülreprezentált, ahogy az elsı ábrán is láthatjuk. A szerb állampolgárok között magasabb a 15-24 évesek aránya, mint a teljes külföldi- és a lakónépesség esetén. A déli szomszédunktól érkezık között nagyobb arányban találunk még 25-59 éveseket, mint a magyar állampolgárok esetén, azonban a külföldiek teljes csoportját jellemzı 25-49 évesek magas rátája csak mérsékelten jellemzı.
64
1. ábra: Magyar lakónépesség állampolgárság és korcsoportok szerint, 2008. január 1. % 30 Magyar népesség Összes külföldi Szerb állampolgárok 25
20
15
10
5
0 0-14
15-19
20-24
25-29
30-39
40-49
50-59
60-X
Korcsoportok
A munkaképes korúak magas arányából következıen magasabb az adófizetık aránya is. A külföldi adófizetık megyei eloszlása nem egyenletes, ott magasabb az arányuk, ahol nagyobbak az egy fıre esı adóköteles jövedelmek, így Budapesten az adófizetık több mint 4%-a külföldi. A szerb állampolgárokra ez a trend kevésbé jellemzı. Míg Budapesten és Pest megyében él a Magyarországon élı külföldi adófizetık 62%-a, addig a déli szomszédunknál ez az arány a 40%-ot sem éri el. Jelentıs azonban Csongrád megye szerepe, ahol közel azonos számban fizetnek adót a fıvárossal.
65
3. Táblázat: Adófizetık összehasonlító táblázata állampolgárság és megyék szerint, 2007 Megyék
Adófizetık száma
Egy fıre jutó adóköteles jövedelem (Ft)
Külföldi adófizetık Szerb
Összes
Budapest
759 360
638 083
1109
32036
Baranya
169 041
289 332
131
1334
Bács-K
227 188
263 798
339
2015
Békés
161 601
237 811
79
1151
Borsod-A-Z
277 197
288 442
13
1196
Csongrád
182 817
298 582
968
2984
Fejér
207 272
367 202
142
2118
Gyır-M-S
212 858
340 320
68
2864
Hajdú
226 311
287 685
30
1802
Heves
135 760
310 157
21
1187
Komárom-E
151 416
358 457
31
2146
87 407
264 147
6
521
514 948
421 507
255
10735
Nógrád Pest Somogy
136 964
253 000
59
830
Szabolcs-Sz-B
211 950
250 575
8
1983
Jász-N-Sz
168 124
272 844
18
803
Tolna
104 360
291 682
53
708
Vas
130 716
300 813
23
705
Veszprém
174 841
289 702
30
1063
Zala
138 475
279 140
Külföld Összesen
4 378 606
373 033
76
862
220
18034
3679
87077
Forrás: APEH
5. Területi vizsgálatok A szerb-magyar migrációs kapcsolatok tradicionálisan erısek. A migráció az összes szerb- és magyar megyét érinti. Azaz Magyarországra mindegyik szerb megyébıl érkeznek migránsok, és mindegyik magyar megyében megtalálhatók. A folyamat a szerb települések 5,3, míg a magyar települések 24%-ára terjed ki. Így erıs regionális hatásokat figyelhetünk meg. A Magyarországra vándorlás leginkább érintett szerb települések Szabadka (3365 fı), Zenta (1951), Újvidék (1020), Topolya (705), Magyarkanizsa (694), Óbecse (524) és Nagybecskerek (508); a leginkább érintett körzetek pedig az Észak-Bácskai (5 869), az ÉszakBánsági (4 661), a Dél-Bácskai (2 429) és a Nyugat-Bácskai (1 005). A Szerbiából érkezık körülbelül 88%-a a Vajdaság területérıl vándorolt el. Másrészrıl Magyarország, mint célterület települései között leginkább preferált Szeged (4481), Budapest (3 896), Kecskemét (499) és Baja (336); és megyék szerint Csongrád (6 270), Budapest (3 896), Bács-Kiskun (2 522) és Pest (945), ahol a migránsok 80%-a él. Fontos megjegyezni, hogy a szerb állampolgárokat inkább jellemzi az eredeti lakóhely szerinti nagyobb konvergencia és az aktuális lakóhely szerinti nagyobb divergencia.
66
2. ábra: Magyarországon élı szerb állampolgárok az elvándorlás települése szerint, 2008. január 1.
Kartográfia: Dr. Bottlik Zsolt, MTA FKI 3. ábra: Magyarországon élı szerb állampolgárok a jelenlegi magyar települések szerint, 2008. január 1.
S # S # S S # #
S #
S #
S # S #
S # S #
S #
S # S # S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S S # #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
# S S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
# S S #
S #
S #
S # S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S S# S# #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S # S# # S
S #
S# # S
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S # S #
S #
S # # S S #
S #
S #
S #
S ## S S #
S #
S #
S #
S # S #
S #
S #
S #
S # S #
S #
S #
S # S #
S #
S #
S #
S #
S # # S
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S # S #
S #
S #
S #
S #
S #
# S S # S # S # S #
S# # S
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S # # S
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S S# #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
# S S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S # # S
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S # # S
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S S # #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S# # S
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S# # S
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S # # S
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S S# # S # # S
S #
S #
S # S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S # S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S # S #
S #
S #
# S S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S# # S
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S # S #
S #
S #
S #
S #
S #
S # S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S # S #
S #
S S # # S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S # S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
# S S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S # # S
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S # S ## S S #
S #
S #
S #
S #
S #
S # # S
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S # S # S # S S# S# S# # S S # # S# S S# # S# S# # S # # S S S # S # S # S # S # # S S S# # # S S S # S # # S # # S S # # S SS # S # S# # S # S S # S # # S # S# # S # S S # S # S# S # S S # S# S # # S # S # S # S # S # S # S # S # S # S # # S # S S # S # S # S # S # # S S # S # S # # S S # S # S # S S # S# S # S # S # # S # S S # # S # S # S# # S # S # S # S S# # S # ## S S# S S # S # S # S S # # S S # S # S # S # S # S # S # # S S # # S # S # S # S S # # S # S S S# # S # S # S # S # S # S # S # S # S # S S # S # S # # # S S # S # # S # S S # S # S # # S S # S S# S# # S# # S S# # S S# # S S # # S # S # S # S S# # S S # S # # S S # S # S # S # S # S S # S # # S # S # # S S # S# # S S # S # S # S # S S # S# # S # S # S # S S # S# # S S# # S # S S # S # # S # S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
S # # S
S #
S #
S #
S #
S # S #
S #
S #
S #
S ## S S #
S # S #
S # S #
S #
S # S #
S #
S #
S #
S #
S #
S #
## S S# S
S #
S #
15 6 - 100 101 - 250 251 - 1000 1001 -
Célunk kapcsolatot találni az eredeti szerb körzetek és a jelenlegi magyar megyék között, illetve a nemzetközi vándorokat e jellemzıik alapján vizsgálni. A honnan-hová vándorlás mátrixa alapján az eredeti (szerbiai) lakóhely körzeteit három csoportba soroljuk. Az elsı csoport, a határhoz közel esı Észak-Bácskai-, Észak-Bánsági és Nyugat-Bácskai körzetek, a második a Dél-Bácskai-, Dél-Bánsági-, Közép-Bánsági- és Szerémségi területek, harmadik az egyéb körzetek csoportja. Magyarországon is három csoportot különböztethetünk meg a 67
vizsgált migrációs rendszer jellemzésére. Így a határmenti megyéket (Csongrád, BácsKiskun), a migrációs centrum területeket (Budapest és Pest megye), és egyéb megyéket. Fontos megjegyezni, hogy a vizsgált országok között erıs, koncentrált áramlás valósul meg Észak-Vajdaság és Csongrád-, Bács-Kiskun megye között 6 532 emberrel, mely az összes vándor 40%-a. Így a migráció erıs területi koncentrálódást mutat. A kivándorlás területi vetülete szignifikáns kapcsolatot mutat a magyarul beszélık aránya és az eredeti szerbiai településekrıl történı kivándorlási hajlandóság között. Kimutatható, hogy szerb állampolgárok, akik most a határ közelében élnek (a magyar oldalon) nagyobb számban a határhoz közelrıl érkeztek (78%). Azonban a szerb migránsok, akiknek a születési helye nem a Vajdaságban van, legnagyobb számban a magyar migrációs központi területeken élnek (49, 4%). Budapestet és Pest megyét más állampolgárságú migránsok is elıszeretettel választják Magyarországon lakóhelyül, függetlenül az eredeti lakóhely országától. 4. Táblázat: A Magyarországon tartózkodó szerb állampolgárok eredeti szerb csoportok szerinti megoszlása, 2008. január 1. Szerb oldal Észak-Vajdaság Dél-Vajdaság Egyéb Szerbia Összesen
Közép-Magyarország 67,2 23,7 9,1 100,0
Magyar oldal Határmenti megyék Egyéb 78,0 19,9 2,0 100,0
62,7 29,7 7,7 100,0
Összesen 71,9 22,9 5,1 100,0
5. Táblázat: A Magyarországon tartózkodó szerb állampolgárok jelenlegi magyar csoportok szerinti megoszlása, 2008. január 1. Szerb oldal Észak-Vajdaság Dél-Vajdaság Egyéb Szerbia Összesen
Közép-Magyarország 26,0 28,8 49,4 27,8
Magyar oldal Határmenti megyék Egyéb 56,6 45,4 20,8 52,2
17,4 25,8 29,8 19,9
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0
A kialakított csoportokat iskolai végzettségek, foglalkozási fıcsoportok és korcsoportok szerint vizsgáljuk tovább. Megállapítottuk, hogy a magasabb iskolai végzettségőeket a magyar migrációs központ nagyobb távolságokból is képes vonzani. A befejezett közép- és felsıfokú végzettségőek leginkább itt élnek. A magyar határhoz közel átlagosan alacsonyabb képzettségő szerb állampolgárok telepedtek le, mint más helyeken, de emellett jelentıs a befejezett felsıfokú végzettségőek aránya is. Az adatokból megállapítható, hogy az iskolai végzettségek inkább a jelenlegi magyar lakóhelytıl függenek, mint az eredeti szerbtıl.
68
4. ábra: 18 éven felüli Magyarországon tartózkodó szerb állampolgárok a területi osztályozások és az iskolai végzettségek szerint, 2008. január 1. alap
közép
felsı
100%
90%
80%
70%
60%
50%
40%
30%
20%
10%
0% Észak-Vajdaság
Dél-Vajdaság Közép-Magyarország
Egyéb Szerbia
Észak-Vajdaság
Dél-Vajdaság Határmenti megyék
Egyéb Szerbia
Észak-Vajdaság
Dél-Vajdaság
Egyéb Szerbia
Egyéb magyar
A korcsoportok szerinti vizsgálat (3-as ábra) jelentısen eltérı területi képet mutat. KözépMagyarországon élı szerb állampolgárok többsége munkaképes korú, de jelentıs az idısek aránya is. Vajdaságból érkezettek között sokkal magasabb az idısek aránya, mint Szerbia egyéb területeirıl, függetlenül attól, hogy Magyarországon hol élnek. A határ közelében több fiatal él, mint az ország más tájain, magasabbak az arányok a 19-24 évesek között is, így feltételezhetjük, hogy ık a felsıfokú képesítéseiket igyekeznek megszerezni Magyarországon. A korcsoportok szerinti megoszlások mind az eredeti szerb települési osztályoktól, mind a jelenlegi magyaroktól függenek.
69
5. ábra: Magyarországon tartózkodó szerb állampolgárok területi osztályozások és korcsoportok szerint, 2008. január 1.
00-18
19-24
25-39
40-49
50-59
60- X
100%
90%
80%
70%
60%
50%
40%
30%
20%
10%
0% Észak-Vajdaság
Dél-Vajdaság Közép-Magyarország
Egyéb Szerbia
Észak-Vajdaság
Dél-Vajdaság Határmenti megyék
Egyéb Szerbia
Észak-Vajdaság
Dél-Vajdaság
Egyéb Szerbia
Egyéb magyar
A foglalkozásokat vizsgálva a felsıfokú képzettség önálló alkalmazását igénylı foglalkozások (12%), az ipari és építıipari foglalkozások (10,7%), egyéb felsıfokú vagy középfokú képzettséget igénylı foglalkozások (7,4%), szolgáltatási jellegő foglalkozások (7,4%), irodai és ügyviteli (ügyfélforgalmi) jellegő foglalkozások (5,4%),a szakképzettséget nem igénylı (egyszerő) foglalkozások (5,1%), törvényhozók, igazgatási, érdekképviseleti vezetık (3,5%), gépkezelık, összeszerelık, jármővezetık (2,4%), mezıgazdasági és erdıgazdálkodási foglalkozások (2%) jellemzik a hazánkban élı 18 éven felüli szerb állampolgárokat. Ezenfelül a munkanélküliek, nyugdíjasok, családsegítık, háztartásbeliek aránya 28,5%, míg a diákoké 15,5%. A diákok aránya jelenlegi lakóhely csoportját vizsgálva Közép-Magyarországon a legmagasabb (20%), míg az elvándorlás helye szerint a 18 év feletti Észak-Vajdaságból érkezık 16%-a diák, Dél-Vajdaságra ez az arány 14%, míg Szerbia többi részére 10,8%. Közép-Magyarországon a felsıfokú képzettség önálló alkalmazását igénylı foglalkozások (az itt élı 18 év feletti szerb állampolgárok 16,5%-a), a törvényhozók, igazgatási, érdekképviseleti vezetık (5%) vannak túlsúlyban az országos átlaghoz képest, míg a határ mentén a szolgáltatás jellegő (8,3%)-, mezıgazdasági és erdıgazdálkodási (2,5%)-, és a szakképzettséget nem igénylı (egyszerő) foglalkozások (6,3%) a jellemzıbbek.
6. Összefoglalás Kutatásunkban a szerbiai állampolgárok népességmozgását elvándorlási településeik szerint vizsgáltuk 2001-ben és 2008-ban. A kutatási eredményekbıl láthatjuk, hogy 2001 után fokozatosan növekszik a Magyarországon tartózkodó szerb állampolgárok száma. A délszláv 70
háborúk lezárásának 10 éves történelme még nem jelenti a szerb emigrációs szándék csökkenését. Valójában a 2008-as Koszovói történések következményei is tartogatnak további politikai indíttatású kivándorlási motívumokat. Véleményünk szerint az ezredfordulót követı (Magyarország felé irányuló) szerbiai/vajdasági emigráció a következı okokkal magyarázható: - a gazdasági térszerkezet (át)alakulása, a rendszerváltást követı privatizáció, annak sikertelenségei, munkanélküliség, regionális fejlettségbeli különbségek, újabb bizonytalanság (gazdasági migráció) - kétlaki vállalkozások, Magyarországon, illetve Szerbiában történı üzletelés, tıkebefektetés (gazdasági migráció, ingázás) - új generációk tanulási célú (meghatározott ideig tartó, vagy tartós) kitelepülése, ingázása (tanulási célú migráció, ingázás) - a délvidéki magyarok esetében kifejezett etnocentrikus migráció (kontaktzóna) - Nyugat-Európa felé irányuló tranzit migráció (politikai és gazdasági motívumokkal indokolva) A migrációs nyereség/veszteség a határ két oldalát mérlegelve: emberi, anyagi és demográfiai. Az eredményeket összefoglalva, erıs kapcsolatot tudunk felmutatni szerb -magyar migrációs viszonyban, mintegy 17 186 szerb állampolgár tartózkodik Magyarországon, továbbá 1993 óta majdnem ugyanannyi (12 556) vált magyar állampolgárrá (97%-uk magyar anyanyelvő). Tehát összességében 15 év alatt mintegy 30 000 szerb állampolgár települt át Magyarországra a hivatalos statisztikák szerint. A vizsgált országok között erıs, koncentrált kistávolságú, határmenti áramlás valósul meg Észak-Vajdaság és Csongrád-, Bács-Kiskun megyék között 6 532 emberrel, mely az összes vándor 40%-a. Kimutattuk, hogy a szerb állampolgárok, akik most a határ közelében a magyar oldalon élnek, a legnagyobb számban (78%) a határ túloldalának közelébıl, pontosabban a Vajdaságból érkeztek. Így a határ nem elválasztó elemként, hanem kontakt-zónaként funkcionál. Budapest és Pest megye a migránsok legkedveltebb letelepedési helye függetlenül az eredeti lakóhelytıl. Itt változatos foglalkozású és képzettségő vándorokat találhatunk, azonban ez a migrációs áramlás elmarad a határ közeli értékektıl. Feltételezhetjük, hogy az eredeti szerb és a jelenlegi magyar megyék elhelyezkedése, a migránsok demográfiai és gazdasági tulajdonságai, és az ismertségi kapcsolataik együttesen meghatározzák a migráció szerkezetét. 7. Irodalomjegyzék: 1. 2. 3.
4.
5.
6. 7.
Anderson, J. - O’Down, L. (1999): Borders, Border Regions and Territoriality: Contradictory Meaning, Changing Significance, Regional Studies, Vol. 33(7), pp. 593-604. ðorñević, B. (2009): Evropska politika upravljanja migracionim tokovima i Srbija kao njen deo. = Bezbednost zapadnog Balkana. 12. sz. pp. 78-91. Fercsik Rita (2008): Szülıföldrıl a hazába – és vissza? In: Szarka László – Kötél Emıke (szerk.): Határhelyzetek. Külhoni magyar egyetemisták peregrinus stratégiái a 21. század elején. Budapest, Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium. pp. 124-138. Gábrity Molnár Irén (2001): A jugoszláviai magyarok vándormozgalmának okai és méretei. In: Gábrity Molnár Irén – Mirnics Zsuzsa (szerk.): Fészekhagyó vajdaságiak. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság. pp. 115-161. Gábrity Molnár Irén (2006): Migrációs folyamatok. In: Gábrity Molnár Irén – Ricz András (szerk.): Kistérségek életereje – Délvidéki fejlesztési lehetıségek. Szabadka, Regionális Tudományi Társaság. 69-72. o. Gábrity Molnár Irén (2008a): Vajdaság népességmozgása az utóbbi fél évszázadban. Közép-Európai Közlemények. 1. évf. 2. sz. pp. 74-85. Gábrity Molnár Irén (2008b): A szerbiai emigráció fél évszázada. „Határtalan határok” jubileumi Nemzetközi Földrajzi Konferencia, Dobogókı. http://gabritymolnariren.com/emigracio.pdf (2009. november 15.)
71
8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24.
25. 26. 27. 28. 29.
30.
31. 32. 33. 34.
35. 36.
Golubović, P – Marković Krstić, S. (2006): Kretanje stanovništva Vojvodine tokom XX i početkom XXI veka. Zbornik Matice srpske za društvene nauke. 121 sz. pp. 39-48. Grečić, V. (2001): Migracije sa prostora SR Jugoslavije od početka 90-tih godina XX veka. Ekonomski anali. 44. évf. 153-154. sz. pp. 57-84. Gredelj, S. (2006): Virtuelni povratak „četvrte“ i „pete“ generacije migranata. Filozofija i društvo. 29. sz. pp.77-88. Halmi Erzsébet – Kincses Áron – Nagyné Forgács Eleonóra (2006): Nemzetközi vándorlás 1995-2005. KSH Budapest, p.112. Hansen, N. (1977): Border Regions: a Critique of Spatial Theory and a European Case Studies, Annals of Regional Science, Vol 11, pp. 1-12. Hatton Timothy J. –Williamson Jeffrey G. (2005): Global Migration and the World Economy: Two Centuries of Policy and Performance, Mass.: MIT Press, Cambridge Illés Sándor (2008): Indirect estimation on the types of internatoinal elderly migration in Hungary, Romanian Review on political Geography Vol 8. No 1. pp 55-63. Komatina, S. (1997): Odliv stručnjaka iz Jugoslavije. = Stanovništvo. 35. évf. 1-2. sz. pp. 25-46. Központi Statisztikai Hivatal (2007): Demográfiai Évkönyv, 2006 p. 191. Laki, L – Gabrić Molnar, I – Kovač Žnideršič, R (1997): Sociologija za ekonomiste. Subotica, Ekonomski fakultet Subotica. pp. 243-255. Marinović, I. – Bugarin, R. (2006): Migracione karakteristike stanovništva Vojvodine. Zbornik Matice srpske za društvene nauke. 121 sz. pp. 59-67. Massey, D.S – Taylor J. E. (2004): International Migration: Prospects and Policies in a Global Market. Oxford University Press: Oxford p.376 Nañ, I. (2006): Nekoliko obeležja migracije vojvoñanske elite. Zbornik Matice srpske za društvene nauke. 121 sz. pp. 445-456. Nemes Nagy J. (2009) Terek, helyek, régiók, Akadémiai kiadó Zrt., 2009; p350 Nijkamp, P. (1998): Moving Frontiers: a Local-global Perspective, Vrije Universiteit of Amsterdam, Faculty of Business Administration and Econometrics, Research Memorandum no. 22. p.22. Pavlica, B. (2005): Migracije iz Jugoslavije u Nemačku – migranti, emigranti, izbeglice, azilanti. Meñunarodni problemi. 57. évf. 1-2. sz. pp. 121-158. Penev, G. (2006): Vojvoñanske migracije tokom 1990-ih godina: više doseljenih, manje odseljenih. Zbornik Matice srpske za društvene nauke. 121 sz. pp. 77-84. Popis (2002). Beograd, Republički zavod za statistiku Srbije. Radovanović, M. (1998): Desrbizacija i albanizacija kosovsko-metohijske stare Srbije. Arhiv za pravne i društvene nauke. 84. évf. 3. sz. pp. 38-49. Rauški, N. M. (2001): Etnocentrične migracije stanovništva Vojvodine krajem XX veka – uzroci i posledice. = Zbornik Matice srpske za društvene nauke. 110-111. sz. pp. 157-166. Rédei Mária (2005) A nemzetközi migráció folyamatának irányítása. Statisztikai Szemle 83. 7. pp. 662680. Rédei Mária (2007): Mozgásban a világ-a nemzetközi migráció földrajza (Eötvös Kiadó, Budapest.) p.568. Rédei, M. – Kincses, Á. (2008). A szomszédból érkezı migránsok hatása a hazai gazdasági és társadalmi különbségekre. Közép Európai Közlemények, Geográfusok, regionalisták és történészek tudományos szemléje. 1. évf. 1. szám. pp.3-17. Szalma József (2001): Migráció, kisebbségi jogok, nemzetközi jogszabályok. In: Gábrity Molnár Irén – Mirnics Zsuzsa (szerk.): Fészekhagyó vajdaságiak. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság. pp.77-88. Savić, M. (2008): Potencijalni pravci migracija tipa grad-grad u Vojvodini. = Stanovništvo. 46. évf. 2. sz. pp.63-80. Szónoki Miklósné Ancsin Gabriella (2001): A jugoszláv mőködı tıke a Dél-alföldön. Szeged, FÁROSZ Nyomda. pp. 18-30. Strategija za upravljanje migracijama Službeni Glasnik RS. Br. 59/2009. T. Mirnics Zsuzsanna (2001): Hazától hazáig. A Vajdaságban és Magyarországon tanuló vajdasági magyar egyetemi hallgatók életkilátásai és migrációs szándékai. In: Gábrity Molnár Irén – Mirnics Zsuzsa (szerk.): Fészekhagyó vajdaságiak. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság. pp. 162204. Tóth Pál Péter (2001): Jugoszláviából Magyarországra. In: Gábrity Molnár Irén – Mirnics Zsuzsa (szerk.): Fészekhagyó vajdaságiak. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság. pp. 251-269. Van Geenhuizen, M. – Ratti, R (2001): Gaining Advantage from Open Borders. An active Space for Regional Development, Ashgate, Aldershot. p. 398.
72
Szügyi Éva: Vajdasági fiatalok határon átívelı mobilitása kar- és szakválasztás motívumával94 A vajdasági magyar fiatalok továbbtanulási készsége viszonylag emelkedik az utóbbi években, ennek ellenére is elmarad a többségi nemzet fiataljaiéhoz képest. Ez magyarázható azzal, hogy a magyar anyanyelvő fiatalok gyakran rosszul beszélik a többségi nemzet nyelvét, emiatt behatárolódnak a szakválasztási lehetıségeik, valamint az elhelyezkedési esélyük is befolyásolva van ezáltal. A fiatal pályakezdık szembesülnek azzal a ténnyel is, hogy a szülıföldön való érvényesüléshez a munkakereséskor, elengedhetetlen az államnyelv magas szintő ismerete, ami sok esetben, a szerbiai felsıoktatásban végzett friss diplomásoknak problémát jelent, függetlenül attól, hogy tanulmányaikat részben anyanyelvükön vagy akár szerb nyelven végezték. Ez fıként a magyarlakta Észak-Vajdaságban, a kistelepüléseken fordul elı, ahol fıleg magyarul kommunikál a lakosság. Energiakímélı magatartást tanúsítva, gyakran választanak a fiatalok magyarországi felsıoktatási intézményt, így anyanyelvükön tanulhatnak és tanulmányaik végeztével még mindig dönthetnek a hazatérés mellett. Ezirányú döntéseikre hatással lehetnek azonban a külföldi tanulóévek alatt győjtött tapasztalataik, illetve a hazai kerrierépítés lehetıségének megítélése. A kutatás célja feltárni azokat a közvetlen motívumokat, amelyek kihatással vannak a vajdasági magyar fiatalok oktatási intézményválasztására, továbbá kiegészítı adatokkal felmérni a jelenlegi munkaerı-piaci állapotokat és kivizsgálni a munkába állás és karrierépítés lehetıségeit a térségben. Magyar nyelvő felsıoktatás Vajdaságban A Vajdaság Autonóm Tartomány felsıoktatását a következı intézmények alkotják:95 1. Az egyetlen állami egyetem az Újvidéki Egyetem, 14 karral (Újvidék, Szabadka, Nagybecskerek és Zombor székhellyel); 2. Az állami, átalakulóban lévı fıiskolai intézmények (Újvidék, Szabadka, Nagybecskerek, Nagykikinda, Sremska Mitrovica, Versec székhellyel); 3. Új, tartományi, magán felsıoktatási intézmények;96 4. Szerb magán felsıoktatási intézmények egyes, tartományban mőködtetett karai (akkreditált és nem akkreditált programokkal97); 5. Magyarországi kihelyezett tagozat Zentán; 6. Dél-szerbiai állami/alapítványi egyetemi kar konzultációs központjai a Vajdaságban (Novi Pazar-i Egyetem). 94
A terepmunkát és az interjúkat Szügyi Éva, PhD hallgató végezte el 2010 tavaszán a BI MÁSZ által is támogatott kutatás keretében. 95 Gábrity-Molnár, 2008: 113. o. 96 Az elsı vajdasági magánegyetem az Univerzitet Educons, Sremska Kamenica-n, amely egy önálló magánkarból (FABUS - Fakultet za uslužni biznis cca. 6 éves pályafutásával) nıtte ki magát, és 4 karon folyik oktatás a 2008/2009-es tanévtıl, mintegy 500 hallgatóval, a teljes képzési vertikumon (alap, mester- és doktori képzés). A négy kar: a szolgáltatói biznisz, az ügyviteli gazdaságtan, a környezetvédelmi karok és a klasszikus festészeti akadémia. Az új magánegyetemen 11 rendes egyetemi tanár, 5 rendkívüli egyetemi tanár, 10 docens és 55 segédmunkatárs van munkaviszonyban. A Környezetvédelmi Kar alapképzésében 4 rendes egyetemi tanár, 1 rendkívüli egyetemi tanár, 6 docens és 12 segédmunkatárs vesz részt. Forrás: http://www.educons.edu.rs (Letöltve: 2009. április 1.) 97 A felsıoktatásról szóló törvény 116. szakasza értelmében a szerb felsıoktatási intézmények elsı akkreditációja 2009 júniusával bezárul. Véglegesen az ötödik ciklusba 2009. március 5-i határidıvel jelentkezhettek azok az intézmények, amelyek eddig még nem vettek részt az akkreditációban. (Komisija za akreditaciju i proveru kvaliteta: http://www.kapk.org (Letöltve: 2009. április 1.). Az Újvidéki Egyetem a többi szerb egyetemhez viszonyítva az akkreditáció és a bolognai folyamatok terén az elsı helyen van Forrás: Gábrity Molnár, 2008
73
2. táblázat: Állami felsıoktatási intézmények a Vajdaságban (2008/09) Felsıoktatási intézmény
(1)
(9)
Székhely
Jelentke- Állami zık száma finanszí (maxi-rozás mális kvóta)
Költségtérítés
Jelentke -zés %
438
304
156
74
6
55
180
668
103
221
284
161
386
124
81
147
108
60
868
437
na
83
27
136
362
25
117
110
134
67
38
12
na
127
15
72
120
180
na
434
200
110
na
na
Na
na
222 (380) na
159
57
58
na
Na
na
na
60
34
na
na
na
Na
na
93 (66)
66
27
141
328 (175)
81
94
187
na
na
Na
na
825 (630)
200
523
131
1. Állami egyetem Újvidéki Egyetem (Univerzitet u Novom Sadu) Bölcsésztudományi Kar Újvidék 1 421 (Filozofski fakultet) (913) Építımérnöki Kar Szabadka 80 (Grañevinski fakultet) (144) Jogtudományi Kar Újvidék 903 (Pravni fakultet) (880) Közgazdaságtudományi Kar Szabadka 1 062 (Ekonomski fakultet) (660) Mezıgazdasági Kar Újvidék 556 (Poljoprivredni fakultet) (685) Mihajlo Pupin Mőszaki Kar Nagybecskerek 291 (Tehnički fakultet Mihajlo Pupin) (485) Mőszaki Tudományok Kara Újvidék 1 517* (Fakultet tehničkih nauka) Mővészeti Akadémia Újvidék 240 (Akademija umetnosti) (177) Orvostudományi Kar Újvidék 613 (Medicinski fakultet) (525) Pedagógiai Kar (Pedagoški fakultet) Újvidék 178 (265) Magyar Tannyelvő Tanítóképzı Kar (Učiteljski Szabadka na fakultet na mañarskom nastavnom jeziku) Technológiai Kar Újvidék 173 (Tehnološki fakultet) (240) Testnevelési Kar Újvidék na (Fakultet sporta i fizičkog vaspitanja) Természettudományi-matematikai Kar Újvidék 1 030 (Prirodno-matematički fakultet) (940) 2. Állami fıiskolák Mőszaki Szakfıiskola (Visoka tehnička škola Nagybecskerek strukovnih studija u Zrenjaninu) Mőszaki Szakfıiskola (Visoka tehnička škola Szabadka strukovnih studija u Subotici) Mőszaki Szakfıiskola (Visoka tehnička škola Újvidék strukovnih studija u Novom Sadu) Óvóképzı Szakfıiskola (Visoka škola Nagykikinda strukovnih studija za obrazovanje vaspitača u Kikindi) Óvóképzı Szakfıiskola (Visoka škola Sremska strukovnih studija za obrazovanje vaspitača u Mitrovica Sremskoj Mitrovici) Óvóképzı Szakfıiskola (Visoka škola Szabadka strukovnih studija za obrazovanje vaspitača u Subotici) Óvóképzı Szakfıiskola (Visoka škola Újvidék strukovnih studija za obrazovanje vaspitača u Novom Sadu) Óvóképzı Szakfıiskola (Visoka škola Versec strukovnih studija za obrazovanje vaspitača u Vršcu) Ügyviteli Szakfıiskola (Visoka poslovna škola Újvidék strukovnih studija u Novom Sadu)
74
3. táblázat: Magán egyetemek és önálló magánkarok** 1. „Educons” Egyetem (Univerzitet Educons), Sremska Kamenica Klasszikus Festészeti Akadémia (Akademija klasičnog slikarstva) Sremska Kamenica Környezetvédelmi Kar (Fakultet zaštite životne sredine) Sremska Kamenica Szolgáltatói Menedzsment Kar (FABUS - Fakultet za uslužni biznis) Sremska Kamenica (2002 óta) Ügyviteli Gazdaságtan Kar (Fakultet poslovne ekonomije) Sremska Kamenica 2. Gazdasági Akadémia (Privredna akademija), Újvidék Fogorvosi Kar (Stomatološki fakultet) Gazdasági és Mőszaki Menedzsment Kar (Fakultet za ekonomiju i inženjerski menadžment) Újvidék Igazságszolgáltatási és Alkalmazott Gazdasági Jogi Kar (Pravni fakultet za privredu i pravosuñe) Újvidék Kis és Közepes Vállalkozások Menedzsmentjének Kara (Fakultet za menadžment malih i srednjih preduzeća), Újvidék Menedzsment Kar (Fakultet za menadžment), Újvidék 3. Önálló magán karok Gyógyszerészet és Gyógyszerészeti Menedzsment Magánkar (Fakultet za farmaciju i menadžment u farmaciji), Újvidék Jogi és Ügyviteli Tudományok Kara (Fakultet za pravne i poslovne studije) USEE, Union of South Eastern Europe Faculties, Újvidék Mezıgazdasági Szakfıiskola (Visoka poljoprivredna škola strukovnih studija), Topolya „TIMS” Sport és Turizmus Magánkar (TIMS Fakultet za sport i turizam), Újvidék 4. Belgrádi magánegyetemek kihelyezett karai Biogazdálkodási Kar (Fakultet za biofarming) Megatrend univerzitet primenjenih nauka, Zombor, Topolya Jog és Politikatudományi Kar (Fakultet za pravno-političke studije) Univerzitet Singidunum, Sremska Kamenica Vállalkozói Menedzsment Kar (Fakultet za preduzetni menadžment) Univerzitet „Braća Karić”, Újvidék
4. táblázat: Magyarul (is) oktató felsıoktatási intézmények kihelyezett tagozatai*** Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Zentai Kihelyezett Tagozata, Zenta Szolgáltatói Menedzsment Kar (FABUS - Fakultet za uslužni biznis) Sremska Kamenica – Szabadkai Kihelyezett Tagozata (2007/08 tanévtıl) – hallgatóinak száma körülbelül 100. Megatrend Univerzitet (Beograd), Faculty of Biofarming Kihelyezett Tagozata Topolya; ( 2007/08 tanévtıl) Megjegyzés: Na - Nincs rendelkezésre álló adat * 2006/2007-es tanévre vonatkozó adat ** A magánkarokra vonatkozólag nincsenek rendelkezésre álló adatok. Vajdaságban a magánhallgatók számát 4 000-re becsülhetjük (2009). Forrás: Takács Zoltán szerkesztése honlapról98 *** A kihelyezett tagozatok közül a Gábor Dénes Fıiskola a 2008/09-es tanévben már nem nyitott új tagozatot. 2004/05-ben a hallgatók száma 128 volt, míg a Kertészettudományi Karon 166 vajdasági magyar hallgató tanult anyanyelvén. (Gábrity-Molnár, 2008)
Vajdaságban és egész Szerbia területén is tömegesedik a felsıoktatás. 5. táblázat: A diplomás egyetemisták száma szerbiai és tartományi szinten99 Évek 1990 1995 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Szerbia 15.368 15.194 16.601 17.006 18.079 19.810 22.047 27.537 Vajdaság 3.034 3.469 3.559 3.558 3.895 4.268 5.205 6.770
2006 29.406 8.164
A megmaradás egyik fontos feltétele a képzettség és az anyanyelvő oktatás. Az iskolastatisztika kimutatása alapján, a vajdasági magyarok képzettségi szintje fokozatosan elmarad a többségi nemzet iskolázottsági szintjéhez viszonyítva. 98 99
Prijemni. Infostud. Vredi studirat: http://prijemni.infostud.com (Letöltve: 2009. április 1.) Forrás: Szerbiai Oktatási, Mővelıdési és Sportminisztérium, Újvidék, 2003, www.mos.gov.rs (Letöltés ideje:
2009. november 21.) 75
6. táblázat: A magyar fıiskolások és egyetemisták együttes száma az összes hallgatók számához viszonyítva (%)100 Év A magyar hallgatók részaránya az összes hallgatókhoz viszonyítva A magyarság aránya Vajdaság lakosságában
1964 4,80
1984 10,30
1992 6,70
2000 7,01
2002 6,60
23,86
18,94
16,90
15,00 (becslés)
14,28
2004 6,02 11,25 Egyetem Fıiskola 14,00 (becslés)
A magyar diákok aránya a különbözı oktatási szinteken
8% 12,31% Posztgraduális
5,72%
Egyetem Fıiskola Középfokú oktatás
10,87%
8,31%
Általnos iskola
1. grafikon: A magyar diákok részaránya oktatási szintek szerint - 2008. évben101 A továbbtanulási hajlam elégtelensége a magyarok esetében kimutatható, ami sajnos pozícióvesztést is jelenthet. Ennek több oka lehet, például, hogy a magyarok többségükben a kisvárosokat illetve a falvakat lakják, ahol egyébként is alacsonyabb az iskolázottsági szint. Továbbá, különösen a szórványban az anyanyelvő közoktatás sincs mindenütt megoldva, egyetemi szinten pedig alig létezik. A felsıoktatásban a magyar hallgatók túlnyomó többsége államnyelven folytatja tanulmányait. 7. táblázat: A magyar hallgatók tanítási nyelv szerinti megoszlása az állami felsıoktatásban102 Képzési szint Magyar nyelven Részben magyar nyelven Szerb nyelven Összesen Egyetemi szint 117 449 1399 1965 Fıiskolai szint 309 114 415 838 Összesen 426 563 1814 2803 % 15% 20% 65% 100% Szakértıi becslések szerint, a 2006-os évben mintegy 2200 egyetemi hallgató tanult Magyarországon (Forrás: Gábrity-Molnár).103 Ez azt eredményezi, hogy évente kb. mintegy 300-400 hallgató szerez diplomát Magyarországon és közel ugyanennyi diplomás értelmiségirıl kell lemondania a vajdasági magyar közösségnek, mivel évente hozzávetılegesen ennyi friss diplomás keres Magyarországon illetve Nyugaton egzisztenciát. Ennek következtében a magyar értelmiségi réteg fokozatosan csökken. Ez negatívan hat a 100
Forrás: Tartományi Oktatásügyi és Mővelıdési Titkárság, Újvidék, 2003. www.obrazovanje.vojvodina.gov.rs (Letöltés ideje: 2009. november 21.) 101 Forrás: Vajdasági Oktatásügyi és Mővelıdési Titkárság adatai www.obrazovanje.vojvodina.gov.rs (Letöltés ideje: 2008. áprilirs 9.) 102 Forrás: Vajdasági Oktatásügyi és Mővelıdési Titkárság, www.obrazovanje.vojvodina.gov.rs (Letöltés ideje: 2009. november 21.) 103 2003-as adatok szerint (Forrás: Gábrity-Molnár, 2008: 130.): a vajdasági egyetemisták, fıiskolások 35%-a tanult Magyarországon, a hazatérési ráta 25% volt. Magyarországi felsıoktatási intézményekben 1655 fı tanult, ezek közül mintegy 500 állami ösztöndíjjal, a többség – közel 70% - költségtérítéses képzésben vett részt.
76
magyarság társadalmi-, gazdasági helyzetére. Mindezt tetızik az elmúlt évtizedek migrációs hullámai, a lakosság (köztük nagyszámban a magyarság) külföldre távozása, elıször a 90-es évek elején dúló balkáni háborúk miatt, majd a 99-es NATO bombázás miatt. Bár nem tömeges méretekben, de az elvándorlás ma is érzékelhetı, ami az elmúlt években sem stabilizálódott politikai-, gazdasági helyzetnek tudható be. Szerbiában a felsıoktatatási intézmények fıként állami tulajdonban vannak. A szerbiai törvények104 értelmében az oktatás államnyelven vagy valamely világnyelven szervezhetı meg, illetve az adott oktatási intézmény kisebbségi nyelven is megszervezheti a tanítást. Vajdaságban egyetlen Újvidéki Egyetem van 14 karral, amelybıl 10 Újvidék városában székel. Keretében van a Magyar Tannyelvő Tanítóképzı Kar, Szabadka székhellyel. A többi karon nincs intézményesített teljes magyar tannyelvő oktatás, legfeljebb részleges. Az állami egyetem öt intézményében folyik tanítás magyar nyelven, vagy részben magyar nyelven: Szabadkán a Közgazdasági Karon és az Építımérnöki Karon, az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén, a Mővészeti Akadémián, Újvidéken. A tartományi alapítású szakfıiskolákon szintén tanulnak magyarul, elsısorban a Mőszaki Szakfıiskolán (Szabadka). 2008-ban a tartományi alapítású intézmények közül az újvidéki Ügyviteli Szakfıiskola, az újvidéki, Sremska Mitrovica-i és a verseci Óvóképzı Szakfıiskola, az újvidéki, a szabadkai és a nagybecskereki Mőszaki Szakfıiskola vehette át a tartós munkaengedélyét, ezzel is bıvült a vajdasági fiatalok továbbtanulási lehetıségeinek skálája. A vajdasági magyar felsıoktatásban megjelennek az anyaországi felsıoktatási intézmények kihelyezett tagozatai is (pl. Zentán a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészmérnöki Karának Határontúli Kihelyezett Tagozata), de az ott végzettek száma nem jelentıs. Ezen fıiskolák az 1996/97-es tanévtıl mőködnek legálisan, jogilag konzultációs központként kezelik ıket. Mőködésükre vonatkozó törvény nem létezik. Néhány belgrádi magánkar (Megatrend) is nyitott magyar tagozatot a szabadkai és topolyai kihelyezett intézményekben (FABUS közgazdasági és a mezıgazdasági fıiskolák). Az utóbbi években növekszik a diplomázottak száma, úgyszintén a beiratkozók száma is. Kérdés, hogy ennek az oka vajon az oktatás színvonalának emelkedése, vagy a fiatalok új karrierépítı elképzelései, vagy formális jogi keretek. A bolognai felsıoktatási reformfolyamatok bevezetésének köszönhetıen ugrásszerően emelkedett a hallgatók száma, mert egyrészt azok, akik az új program szerint tanulnak, az alapszintő diplomájukkal utolérték azokat, akik még a régi program szerint tanultak, így, akik az alapdiplomázás után tovább tanultak, azok megkétszerezték diplomáik számát, a mesterképzés során. 8. táblázat: A vajdasági fıiskolások és egyetemisták száma a 2004/05-ös tanévben105 Tanév Összes Magyar Arányuk % Összes Magyar Arányuk % fıiskolás fıiskolás hallgató hallgató 1997/1998 6 468 579 8,95 26 672 1 703 6,38 1998/1999 7 698 657 8,53 28 515 1 875 6,58 1999/2000 11 811 816 6,91 32 293 2 032 6,29 2000/2001 10 083 838 8,31 34 338 1 965 5,72 2001/2002 11 656 855 7,33 35 257 2 078 5,87 106 2002/2003 8 747 867 9,91 35 424 2 124 5,99 2003/2004 7 859 846 10,76 37 822 2 447 5,99 2004/2005 7 501 844 11,25 38 169 2 298 6,02
104
Zakon o visokom obrazovanju, 2005. Megjegyzés: a törvény módosítása jelenleg folyamatban van. Forrás: Vajdasági Oktatásügyi és Mővelıdési Titkárság adata, www.obrazovanje.vojvodina.gov.rs (Letöltés ideje: 2009. november 21.) 106 Az ismétlıkkel együtt 12 348 fıiskolás volt, de a statisztika ettıl az évtıl a „tiszta generációt” kezdte jegyezni 105
77
Érdemes megemlíteni, hogy a legtöbb vajdasági magyar elsıéves hallgató olyan szakot választ, ahol magyarul vagy legalább részben magyar nyelven tanulhat107. Ennek megfelelıen legtöbben a szabadkai Közgazdasági Kart vagy a szabadkai Mőszaki Szakfıiskolát választják. 9. táblázat: Az elsıéves jelentkezık aránya karok szerint a meghirdetett létszámhoz viszonyítva 2000/01-es tanévben108 Kar neve, székhelye Jelentkezési arány Mővészeti Akadémia, Újvidék 161% Bölcsészettudományi Kar, Újvidék 156% Testnevelési Kar, Újvidék 120% Orvostudományi Kar, Újvidék
120%
Magyar Tannyelvő Tanítóképzı Kar, Szabadka
95%
Mihajlo Pupin Mőszaki - Pedagógiai Kar, Nagybecskerek Közgazdasági Kar, Szabadka Technológiai Kar, Szabadka Mezıgazdasági Kar, Újvidék
70% 81% 72% 70%
Építımérnöki Kar, Szabadka Mőszaki Kar, Újvidék
62% 60%
Szerbiai szinten az utóbbi néhány évben, a társadalomtudományok és a humántudományok terén nı az érdeklıdés, míg a mezıgazdasági és a mőszaki tudományok iránt csökken.109 Vajdaságban a társadalom- és a humántudományok mellett továbbra is az érdeklıdés középpontjában maradt a természettudományok és a mőszaki mesterképzés. Csökkenı számban specializálnak az egészségügyi végzettségőek, de a posztgraduális képzésben még mindig ık vannak a legtöbben, majd a társadalomtudományi, közgazdászmenedzseri és a jogi szakmabeliek. A legtöbb magyar hallgató közgazdász-, mérnöki- és pedagógiai képzésben vesz részt. Ezzel szemben jogi, valamint mezıgazdasági- és egyes bölcsészeti szakokon pedig kimondottan alacsony a magyar ajkú diákok száma. 10. táblázat: A magyar hallgatói megoszlás a vajdasági állami felsıoktatásban szakmák szerint a 2000/2001-es évben110 Összes Összes hallgatói létszámhoz Szakma hallgató Magyar hallgató viszonyított százalékos arány (%) Mérnök (mőszaki) 10 735 2 803 8,03 Közgazdász, üzleti fıiskola 10 948 604 10,95 Tanító, óvónı 2 996 343 11,45 Bölcsész 3 619 254 7,02 Természettudomány 3 650 235 6,44 Orvos 3 090 164 5,31 Mezıgazdasági 3 637 146 4,01 Jogász 4 013 97 2,42 Mővészet 696 61 8,76 Testnevelı 1 037 37 3,57 Összesen 44 421 2 803 6,31 107
Vö. Gábrity-Molnár, 2006: 103-129 Forrás: Vajdasági Oktatásügyi és Mővelıdési Titkárság adatai alapján 109 Gábrity-Molnár, 2008: 94. 110 Forrás: Vajdasági Oktatásügyi és Mővelıdési Titkárság adatai, www.obrazovanje.vojvodin.gov.rs (Letöltés ideje: 2009. november 21.) 108
78
Iskolai életút, iskolaválasztási motívumok Az empirikus kutatást a leíró statisztikák és egyéb statisztikai adatok és adatsorok elemzése, továbbá a témában megjelent szakirodalom és az eddigi kutatások áttekintése elızte meg, majd mélyinterjús kutatás következett. 2009 decembere és 2010 májusa között 20 diplomás vagy egyetemi illetve fıiskolai hallgató megkérdezésére került sor. Olyan 24-34 éves magyar fiatalokkal beszélgettem, akik közgazdasági vagy mérnöki111 képzésben vesznek/vettek részt Szerbiában vagy Magyarországon.112 Az alanyok kiválasztása véletlenszerő volt.113 Fontos megjegezni, hogy olyan fiatalok lettek megkérdezve, akik tanulmányaik végeztével visszatértek Szerbiába, vagy nem zárkóznak el a visszatérés lehetıségétıl. 11. táblázat: Az interjúalanyok megoszlása felsıoktatási intézmény/végzettségük és ország szerint Intézmény neve Ország Megkérdezettek száma Szabadkai Közgazdasági Kar Szerbia, Szabadka 3 „Fabus” Menedzserképzı Egyetem Szerbia, Szabadka 2 Szegedi Közgazdasági Kar Magyarország, Szeged 1 Pécsi Közgazdasági Kar Magyarország, Szeged 4 Mőszaki Fıiskola Szerbia, Szabadka 4 Újvidéki Mőszaki Egyetem Szserbia, Újvidék 1 Budapesti Mőszaki Egyetem Magyarország, Budapest 5 A megkérdezettek neme nem volt befolyásoló tényezı, viszont meg kell jegyezni, hogy a mérnöki szakokat fıleg a fiúk választják,114 a közgazdasági szak pedig inkább a lányok által preferált. A lakhely kérdése azáltal válik fontossá, hogy Észak-Bácska valamint a Tisza-mente rendelkezik egy viszonylag stabil fennállású magyar tannyelvő általános iskolai és középiskolai hálózattal. Tehát a felsıoktatási intézmény kiválasztásáig nemigen találkoztak a tannyelv problematikájával. Vajdaságban nyelvtudás alatt az államnyelv, a környezetnyelv, valamint az idegen nyelvek tudását értik a fiatalok. A szórványban és a nagyobb városokban relatív jól beszélik az államnyelvet, mivel szerbül kommunikálnak a környezetükben, az iskolában. Viszont a tömbben ez ritkán fordul elı, ezért az államnyelvet csak gyengén sajátítják el.115 Ez hátrány lehet késıbb a munkavállaláskor. „... praxában csak szerbül kell, többnyire csak szerbül beszélek, és szerbül kell elmondanom azt, amit magyarul tanultam. Tehát most egy kicsit nehézkesebb... Átfordítani mindig...”116 A magyarországi felsıoktatási intézmények külföldi hallgatóinak többségét alkotják a határon túli magyarok, akik fıként nyelvi, kulturális okokból választják ezeket az egyetemeket illetve fıiskolákat. A Magyarországgal szomszédos országokra vonatkozó jelentkezési mutatók összefüggésben vannak az adott országban létezı magyar nyelvő 111
Szerbiában a mérnöki képzés keretein belül történik az informatikai képzés is, ezért a mintába informatikai végzettségő fiatalok is belekerültek. 112 A választás két szegmensre esett, mert, egyrészt a fiatalok által leginkább preferált szakok közé tartoznak, másrészt Vajdaságban mindkét szak esetében lehetıség van részben (közgazdasági képzés) vagy egészében (mérnöki képzés) magyar nyelven folytatni a tanulmányokat, valamint lehetséges a társadalomtudományok illetve a természettudományok területén szerzett diplomák összehasonlítására a késıbbi karrierépítés lehetıségének figyelembevételével. 113 Az esetek többségében vállalták az interjút, viszont volt, aki nem egyezett bele a beszélgetés diktafonnal történı rögzítésébe. Saját meglátásom szerint ennek csak az volt az oka, hogy fesztelenebbül beszéltek így. Ezt támasztja alá, hogy sok esetben a diktafon kikapcsolása után még kibıvítették az elmondottakat és hangsúlyozták is, hogy ezt is vegyem figyelembe. 114 Kivétel az informatikai mérnöki szak 115 Gábrity-Molnár, 2007 116 27 éves gépészmérnök hallgató
79
felsıoktatási lehetıségekkel is. 2008-ban Szerbiából 317-en jelentkeztek magyarországi felsıoktatási intézménybe, bár valószínőleg a valós szám ettıl nagyobb, azzal, hogy nem mindenki jelöli meg feltétlenül jelentkezés alkalmával azt, hogy határon túli magyar.117 A megkérdezettek közül, a magyar nyelven történı tanulás igényét fıleg a mérnökök említették, amikor a felsıoktatási intézmény választásának okairól kérdeztem ıket. „...Igazából az egyik fı ok volt, hogy szerettem volna magyar nyelven tanulni...” 118 „...Lehetett volna még egy lehetıség, Novi Sad-ra, dehát valahogy a szerb nyelv miatt szerintem... Mert csak magyar az anyanyelvem és akkor könnyebben tanultam...”119 „...a második okom a nyelv, tehát különösebb problémám még nem volt vele, de úgy láttam, hogy a jövıben lehet...”120 „...Itt néhány tantárgy magyarul volt...”121 Függetlenül a szerb nyelvtudástól is - a 20 megkérdezettbıl 20 esetben - jelentkezett az anyanyelven történı továbbtanulás igénye. „...döntı volt, hogy sok magyar él ott, bár én már akkor anyanyelvi szinten beszéltem szerbül.”122 Európában országonként jelentısen eltérı a hallgatók átlagéletkora. Belgiumban, Franciaországban és Nagy-Britanniában átlagosan 18-23 évesek a hallgatók, míg Hollandiára, Svédországra, Finnországra, Németországra, Ausztriára jellemzı, hogy sok a 25 éven felüli diák.123 A szerbiai egyetemeken a diplomázás ideje jelentısen kitolódik. Átlagosan 27-28 évesen végeznek a fiatalok, de nem ritka, hogy még késıbb. Általában (és az általam megkérdezettek esetében mindig) a középiskola elvégzése után azonnal jelentkeznek felsıoktatási intézménybe. Ennek ellenére (interjúalanyaim esetében fıként a mérnöki képzésnél) elıfordul, hogy csak a húszas éveik végén diplomáznak. Itt magyarázatként jelentkezett az a tényezı, hogy a diplomázás késését a munkába állás hátráltatta. „...most például középiskolai végzettséggel dolgozok, de fıiskolai, tehát egyetemi szintő munkát végzek. Szerintem nem feltétel a diploma megszerzése jelen, tehát az én esetemben...” 124 Ennél a kérdésnél az is elıfordul, hogy a jelentkezés után intézményt váltanak a fiatalok. Ez vagy azért következik be, mert már eredetileg is máshová akartak bejutni vagy idıközben gondolják meg magukat. A váltás viszont (interjúalanyaim esetében) szakra nem vonatkozik, csak intézményre. „...‘99 az egy speciális év, akkor volt a NATO bombázás, tehát ezért más lehetıség híján a Szabadkai Közgazdasági Egyetemre, de nem oda akartam járni már akkor sem, csak nem tudtam már máshova jelentkezni...”125 „...én a budapesti közgázra szerettem volna menni még úgy alapból, de nagyon nehéz volt bejutni abban az idıben és akkor meg sem próbáltam, hanem Szabadkán kezdtem az egyetemet és utána, az elsı adandó alkalommal átmentem Szegedre és ott folytattam...”126 Tény, hogy a szakmát anyanyelven a legjobb elsajátítani, viszont a munkába állást követıen ez már esetleg hátrányt jelent. „A sikeresebb karrier szempontjából elınyösebb, ha a fiatalok alap- és középfokon anyanyelvükön tanulnak, miközben kielégítıen megtanulják az államnyelvet és késıbb szerbül, hiszen a felsıoktatási szinten válogathatnak a piacigényes szakok közül a tannyelvtıl függetlenül.”127 A továbbtanulási szándék, a családi háttér és a felvételi esély között feltételezhetünk összefüggést. A diplomás szülık jóval nagyobb arányban taníttatják tovább a gyerekeiket, lehetıleg neves intézményekben. Ugyanakkor a vállalkozók is egyre gyakrabban gondolják 117
Fábri, 2008: 96. 27 éves villamosmérnök hallgató fiú a Budapesti Mőszaki Egyetemen, aki a Szabadkai Mőszaki fıiskola elvégzése után kezdte el egyetemi tanulmányait Budapesten 119 27 éves gépészmérnök hallgató 120 30 éves mőszaki informatika szakos hallgató 121 26 éves közgazdaságtan hallgató a Szabadkai Közgazdasági Karon 122 26 éves fiú, a szabadkai „Fabus” magánegyetem hallgatója. 123 Mit kínál a magyar felsıoktatás?, 2002: 644. 124 27 éves fiú, gépészmérnök hallgató 125 29 éves fiú, a Pécsi Közgazdaságtudományi Karon szerzett diplomát 126 31 éves fiú, a Szegedi Közgazdaságtudományi Karon diplomázott, jelenleg a Pécsi Közgazdaságtudományi Karon PhD képzésben vesz részt 127 Gábrity-Molnár, 2008. 118
80
úgy, hogy a diploma megkönnyíti gyerekeiknek az érvényesülést. Számos vizsgálat kimutatta, hogy egyre több esetben megy egyetemre, fıiskolára a szakképzetlen vagy alacsonyabb végzettségő szülı gyermeke is.128 Interjúalanyaim továbbtanulási szándékát nem befolyásolta szüleik iskolai végzettsége abban az esetben, ha azok nem rendelkeztek diplomával. Ettıl függetlenül volt meg bennük a továbbtanulási szándék és döntésük önálló döntés volt. „...támogattak, de igazából nem volt olyan nagy befolyásuk erre az egészre. Tehát én úgy érzem, vagy legalábbis inkább akkor úgy éreztem, hogy talán van egy kis különbség abban, hogyha valakinek a szülei egyetemet végeztek, vagy nem végeztek egyetemet, mert azt látom, hogy olyan ismerıseim, akinek a szülei egyetemet végeztek, még hogyha nem is ugyanarra a szakirányra ment, egy kicsit jobban tudták befolyásolni vagy tanácsokat adni ebben. Én azt látom, hogy nekem nem volt ebben akkora, hogy mondjam,... szülıi befolyásolás, mert ık igazából nem tudtak ebben komolyabb tanácsot adni. Ellenezni nem ellenezték. Úgy voltak vele, hogy ha ezt tudom csinálni, meg szeretem, akkor így támogattak ebben...”129 Ellenben abban az esetben, mikor a szülık is rendelkeztek diplomával, ez befolyásoló tényezıként jelentkezett. „...Apa jogász, egyetemi végzettségő, anya technológus, de neki csak fıiskolája van. De a nagyszüleim is mind a négyen egyetemet végeztek...”130 Abban az esetben,amikor a szülı maga is diplomával rendelkezik, érzıdött némi befolyásolási szándék, de nem csupán ez volt a döntı a fiatalok részérıl. Maga az intézményválasztás esetében a megkérdezettek önálló döntést hoztak, saját bevallásuk szerint, egyedül két esetben tapasztaltam ennek ellenkezıjét: „...Anyu. Valójában ı erıltette a közgazdaságtant. Én szívesebben mentem volna pszichológiára, de oda nem vettek volna fel állami költségre. Valójában mindenképpen be kellett fejeznem valamilyen egyetemet, de kevés lehetıségem volt. Kevés egyetem van és szinte semmi sincs magyarul...”131 „...Elıször is a családi vállalkozást szerettem volna továbbvinni...” 132 Szerbiában a szakválasztást egyébként, a magyar tannyelven történı tanuláson és az érdeklıdési körön kívül, még az intézmény közelsége is befolyásolta a továbbtanulók esetében. „...Ez állt hozzám legközelebb, nem is gondolkodtam máson. Mindig is ezt akartam csinálni. Apukámnak is ez a munkája, engem is ez vonzott. Közel is volt, ha lett volna Adán, akkor oda megyek...” 133 „...Elıször is, mert közel van,...”134 Ugyanakkor a társaság, ismeretség is erısen befolyásolta a fiatalok döntését. „...Mert közel volt és sok osztálytársam jelentkezett szintén oda. Jó volt a társaság...”135 „...Olyan egyetemre akartam menni, ami közel van. Szabadkára pedig sok barátom járt már akkor, meg a generációmból is sokan mentünk. Az is döntı volt, hogy sok magyar él ott, bár én már akkor anyanyelvi szinten beszéltem szerbül. Ráadásul lényegesen olcsóbb volt, mintha elmentem volna például Magyarországra...”136 „...Fıleg a nyelv miatt, meg a másik, hogy szintén a társaság. Tehát, ha nem is abban az évben, de végül mindenki otthagyta az újvidéki egyetemet, akit én ismertem...” 137 Befolyásoló tényezı volt még a Szerbiában tanulók esetében a továbbtanulás költsége is: „...külföldön nem kaptam volna támogatást. Meg nulladik évre kellett volna mennem és azt sem akartam. A fölvételik is jóval korábban voltak, mint itthon és nem tudtam felkészülni és sokat kellett volna pótolni is, mert mást kértek Magyarországon mint itthon...” 138
128
Mit kínál a magyar felsıoktatás?, 2002: 642. 29 éves fiú, a Pécsi Közgazdaságtudományi Karon szerzett diplomát 130 26 éves fiú, a szabadkai „Fabus” magánegyetem hallgatója. Külön kihangsúlyozta, hogy a nagyszülık is rendelkeznek diplomával. 131 26 éves lány, a Szabadkai Közgazdasági Kar hallgatója 132 24 éves lány, a Szabadkai „Fabus” magánegyetem hallgatója 133 26 éves lány, a Szabadkai Közgazdasági Karon diplomázott 134 24 éves lány, a Szabadkai „Fabus” magánegyetem hallgatója 135 25 éves fiú, a Szabadkai Mőszaki Fıiskola elvégzése után a Budapesti Mőszaki Egyetemen szerzett diplomát 136 26 éves fiú, a szabadkai „Fabus” magánegyetem hallgatója. 137 30 éves mőszaki informatika szakos hallgató 138 26 éves lány, a Szabadkai Közgazdasági Kar hallgatója 129
81
Az általam megkérdezettek nem akartak évet veszteni, kihagyni. Ellenben több mérnök szakos hallgató elmondta, hogy a Szabadkai Mőszaki Szakfıiskola elvégzése után úgy ment át a Budapesti Mőszaki Egyetemre, hogy valójában korábbi évfolyamba iratkozhatott csak be: „...Mert mindenképpen egyetemi végzettséget szerettem volna szerezni és Szabadkán meg csak fıiskola volt... Hát, Budapest megtetszett, meg hallottam róla elıtte is és akkor így tudtam a legfájdalommentesebben átiratkozni. Tulajdonképpen egy évet vesztettem... Meg eleve magyarul akartam tanulni...”139 „...Az érettségi után rögtön Szabadkára adtam be, egyedül Szabadkára jelentkeztem a fıiskolára, villamosmérnöki szakra, oda jártam három évig, majd végül is mikor ott befejeztem a vizsgákat, akkor jelentkeztem Budapestre a Mőszaki Egyetemre, szintén villamosmérnöki szakra, ahol végül is újra kellett kezdenem, tehát elsı évre kellett iratkoznom.140 A Magyarországi felsıoktatási intézményben tanulók esetében viszont már egy új tényezı jelentkezik - a képzés minısége. Míg a mérnök szakos hallgatók meg voltak elégedve a szerbiai oktatási intézményekkel, addig a közgazdászhallgatók erısen bírálták a szerbiai módszereket: „...nem volt közvetlen kapcsolat a tanárok és a diákok között, nem voltak talán érdekeltek abban, hogy mi többet megtudjunk az adott témáról, egy ilyen párhuzamos síkon ment az egész. Nem minden tanár, de... Nagyon sok diák is járt, nyilván nem várható el az, hogy ezer embert személyesen ismerjenek, dehát inkább a sokat, de rosszul, mint a keveset, de jól elv érvényesült. Ez mindenképp rossz volt, a tananyagok sem voltak korszerőek, ugye egykét tantárgyból igen, de másokból meg nem. Tehát egyrészt egészen más volt a könyvben, mint ami a való életben. Gondoljunk az informatikára, hogy mi még a ’70-es évek számítógépeit tanultuk, közben meg már a 2000-es év közeledett és már egész más volt. Az órákon nem feltétlenül az hangzott el, mint ami a könyvben van, de hát akkor minek is volt a könyv, ugye? Tehát sok ilyen apróság... a szegedi egyetemet mindenképp színvonalasabbnak tartom, mint a szabadkait.”141 A közgazdászok a szerbiai intézményekben a tanárok érdektelenségét, motiválatlanságát kifogásolták. Megjegyezték, hogy ebbıl fakadóan a hallgatók is elvesztik motivációjukat. Külön hangsúlyozták, hogy túl nagy létszámúak az évfolyamok és ez a minıséges oktatás kárára megy. A különbözı felsıoktatási intézmények különbözı esélyeket biztosítanak a hallgatóknak, de Szerbiában általában elismertebbek az állami egyetemek. Magánegyetem142 még csak elvétve található és a megítélésük hallgatói részrıl elég negatív, mégis a Szerbiában végzett közgazdászok esetében ötbıl ketten magánegyetemre íratkoztak át az állami képzésbıl és pozitívan nyilatkoztak az ott tapasztaltakról: „...Két év alatt letettem annyi vizsgát, mint amennyit a közgázon a négy év alatt. Sokkal jobban meg van szervezve az egész oktatás. Üzenetben értesítenek a vizsgákról, sokkal flexibilisebbek, törıdnek a hallgatókkal. Sok vizsgaidıszak van. Kötetlenebb az egész. Minden egyes hallgatóra külön figyelmet fordítanak az elıadók, emberközelibb az egész. Nekem nagyon tetszik. A közgázon a tanárok összekeverték a tanár szerepét a zsarnok szerepével. Egy egyetemre már nem dedósok járnak. Megalázóan beszéltek velünk. A „Fabuson” ilyen nem fordulhat elı... Ja, és a tandíjban benne van az összes könyv is. Az állami egyetemen is kellett volna ennyit fizetnem és az csak a tandíj. Nem jár vele semmi.” 143 Ennek ellenére – beleértve a „Fabus” magánegyetem hallgatóit is - a megkérdezettek úgy gondolják, hogy a magánegyetemen szerzett diploma hátrányt jelent a munkaerıpiacon, ebben megegyezett a véleményük. „...el tudok mesélni egy olyan esetet, ahol a kedves hölgy velem volt állásinterjún. Nem akarok 139
25 éves fiú, a Szabadkai Mőszaki Szakfıiskola elvégzése után a Budapesti Mőszaki Egyetemen szerzett diplomát 140 27 éves fiú, villamosmérnök hallgató a Budapesti Mőszaki Egyetemen 141 31 éves fiú, a Szegedi Gazdaságtudományi Karon diplomált, jelenleg a Pécsi Közgazdasági Karon PhD képzésben vesz részt 142 A Vajdasági magánegyetemek magyar hallgatóinak számát csak becsülni lehet, mivel a magánkarok nem mutatják ki a nemzetiségi hovatartozást. Az össz magyar hallgató kb. 10-15%-a tanul magánegyetemeken, 8590% pedig állami intézményben - egyetemeken vagy fıiskolákon. Sokan az állami képzésbıl vándorolnak át magánjellegő intézményekbe, ha nem tudnak megfelelni az ottani elvárásoknak. Szerbiában a magánkarok nem akkreditáltak. 143 26 éves fiú, a szabadkai „Fabus” magánegyetem hallgatója.
82
hazudni, öt másodperc után ki lett tessékelve. Velem fél óráig beszélgettek,...” 144 A köztudatban a magánegyetem fogalma úgy él, mint a diploma megvásárlása a tandíj által. Az általános vélemény az, hogy nem kell sokat tanulni, alacsonyak az elvárások, vagyis ez a „könnyebbik megoldás”. Általában a kudarckerülı magatartás formájaként jelentkezik. „De vannak olyan esetek is, akik például magán egyetemekrıl jöttek át a mienkre ezt a mastert, vagyis a mestervizsgát csinálni, és sajnos tátva maradt szemük-szájuk, amikor megkapták, hogy még mennyi plusz vizsgát kell, hogy tegyenek, különbözetit. Egyrészt nem haladnak semmire se, minden nehéz nekik, nem tudják feltalálni magukat és egyszerően nem tudják elhinni, hogy igenis meg kell tanulni egy s más dolgokat, s avval jönnek, hogy hát, ınáluk is volt ilyen meg olyan tantárgy és újból ezt kell vizsgázniuk! Hát, vajon miért? Mindenki tudja, hogy miért... Nem? Füzetekbıl tanulnak, nálunk meg azért van egy s más könyv, azért is hívják egyetemnek, hogy tessék utánanézni a dolgoknak.” 145 Az általam megkérdezett két magán egyetemen tanuló közgazdászhallgatóból mindkettı az állami oktatásból iratkozott át magán egyetemre, miután többször évet ismételt. Bár szerintük is rosszabb esélyekkel indulnak a munkaerıpiacon, mégis úgy gondolják, hogy részükrıl a döntés jó volt, hiszen, ha egyszer sikerül munkába állniuk, utána már lehetıségük lesz bizonyítani. „...az államin tanultaknak végül csak egy kis részét tudom késıbb hasznosítani. Itt kevesebbet tanulok, de azt bár tényleg tudom. Fölösleges megtanulni fejbıl egy több száz oldalas könyvet, úgysem fogok rá emlékezni. Lehet, hogy soha az életben nem fogok találkozni azokkal a fogalmakkal, amiket visszakértek tılem... Biztos, hogy nem helyezik elınybe az államival szemben. Sıt. Elítélik. De ez csak az elsı benyomás, a végén úgyis az számít, hogy mit tudsz, mire vagy képes. Egyébként meg, aki jó kapcsolatokkal rendelkezik, az kap munkát.”146 A megkérdezettek osztották azt a véleményt, miszerint a munkahely megszerzésétıl már csak a „tiszta tudás” számít. Ez mindkét megkérdezett csoportra igaz, de a mérnökök esetében hangsúlyozottabb volt. Egy jó, gyakorlattal rendelkezı mérnök saját bevallása szerint is könnyebben kap munkát, míg egy közgazdász gyakorlati tapasztalatai ellenére is nehezen jut jó álláshoz, munkaerı-kereslet híján. „...szerintem a tudás az egy nagy hatalom, nagyobb, mint a papír maga. Tehát az mindenféleképp, ha valakinek tudása van, szerintem annak mindene megvan.” 147 „...Manapság nagyon sok közgazdász van különben, tehát lassan ez a piac, úgymond, kezd telítıdni, hát, nem tudom, hogy a többi szakirányban, hogy mennyire van hiány szakemberekben, de tény és való, hogy közgazdászból nagyon sok van...” 148 Az újvidéki és szabadkai karok ismertek a fiatalok körében. Különösebb tájékoztatás nélkül is tudnak a létezésükrıl és általában azok választják, akik szeretnének magyarul tanulni, de nem vállalják/vállalhatják a költségesebb magyarországi egyetemeket. Döntı tehát az intézmény közelsége, fıként az elfogadható utazási költségek miatt, de az elfogadható árú lakásköltségek is befolyásolóak. A magyarországi egyetemeket általában színvonalasnak tartják, ez már magában vonzó, hiszen könnyebb elhelyezkedést remélnek magasabb szaktudással. Nem szabad figyelmen kívül hagyni viszont azokat a fiatalokat, akiknek a döntését erısen befolyásolta a Szerbiában uralkodó gazdasági- és politikai helyzet. A mintába olyan fiatalok is kerültek, akik a 99-es évben, a NATO bombázás ideje alatt kezdték meg egyetemi vagy fıiskolai tanulmányaikat. Továbbá ık (mint az általam megkérdezettek „idısebb” képviselıi) még emlékezhettek az országban dúló háborúra és annak következményeire. „...Helyileg Szerbiában azért nem szerettem volna, mert tehát az akkori 90-es években... Tehát én 80-ban születtem, 90 körül, amikor egyre rosszabbra fordult itt a helyzet, akkor voltam tíz éves, tehát 90-tıl 2000-ig én tehát tíz és húsz év közötti voltam, ami azt jelenti, hogy elég sok mindent megértem: áramszüneteket, háborúkat, határlezárásokat, gazdasági válságot, hiperinflációt, tehát az érettségi elıtt hazaküldtek bennünket és igazából mi a háborúban érettségiztünk. Jó, az már a végén volt, tehát addigra már így kialakult 144
25 éves közgazdászhallgató, Újvidéki Egyetem Közgazdasági Kar. 25 éves közgazdászhallgató, Újvidéki Egyetem Közgazdasági Kar. 146 26 éves fiú, a „Fabus” magánegyetem hallgatója 147 27 éves gépészmérnök hallgató 148 25 éves közgazdászhallgató 145
83
bennem, de sok minden egyéb ilyen társadalmi-, gazdasági- és egyéb körülmény, az ország széthullása, szerintem nagyban befolyásolt abban, hogy... Láttam azt, hogy igazából nem jó felé tart ez a világ, és van egy-két év, amikor rossz, de igazából már tíz éve rossz volt és még akkor sem, amikor én érettségiztem, akkor sem az látszódott, hogy épp a legjobb felé tart, hanem még rosszabb volt, mint azelıtt bármelyik évben, és úgy voltam, hogy szeretnék egy olyan irányba mozdulni, ami esetleg lehet, hogy jobb jövıt tud nekem biztosítani. S ezért úgy döntöttem akkor a lehetıségekhez, tehát anyagi és egyéb elérhetı lehetıségekhez képest. Például egy magyarországi fıiskola vagy egyetem az jó irány lett volna, mert az nyitottabb a... hát, nem csak a nyugati, de bármerre a világra. Tehát 98-99-ben azért az már egy teljesen nyitott háborúmentes terület volt, míg Szerbiában még egész más világ volt 99-ben... nem láttam semmi perspektívát az itteni dolgokban, tehát hogyha azt láttad volna, hogy 90-tıl 95ig nagyon rossz volt, de már 96-7-ben mozgolódik valami jó irányba, akkor lehet, hogy azt mondod, hogy hát, igen, akkor megéri ezt csinálni tovább és majd valami lesz belılem. Persze az emberben vannak olyan dolgok, hogy igen, ha egyetemet fejeznék be akkor valószínő, hogy magasabb társadalmi helyzetbe is kerülhetek, de pont 99-ben, amikor rosszabb volt, mint elıtte bármikor, fıleg erre felénk, egyáltalán nem láttad azt, hogy jó irányba tartana a dolog és igazából a tanáraink még a gimnáziumban, szerintem a 90-es évek második felében biztattak, hogy majd jobb lesz, meg minden, de volt olyan tanár, aki a bombázások kezdetének a napján, amikor hazaküldtek bennünket az iskolából, akkor azzal fogadott bennünket, hogy eddig bármit vártunk - ık már tíz éve várják, hogy javuljon itt a helyzet- menjünk, amerre látunk a világba, csak minél messzebbre ebbıl az országból. Volt olyan tanárunk, aki a végsıkig tartotta bennünk a lelket, magyar anyanyelvő, de azzal szerintem mindenki megkapta a kegyelemdöfést, abban az évben, úgyhogy... az mindenkinek egy nyomós érv volt arra, hogy próbáljon bárhol boldogulni, visszajöhet, bármit csinálhat, de, hogy itt egyelıre ne pazarolja el az éveit arra, hogy várja azt, hogy majd történik valami. Tehát én például úgy voltam mindig vele, hogy arra nincs idım, hogy várjam azt, hogy történjen valami. Ha én látom azt, hogy tudok valamit csinálni, akkor én csinálom. Gyakorlatilag ilyen dolgok vezéreltek akkor.” 149
Összegzésként elmondható, hogy a megkérdezettek személyes véleménye szerint az intézményválasztást döntıen befolyásolja a magyar nyelven történı tanulás lehetısége, még akkor is, ha a fiatal nem küzd nyelvi nehézségekkel, tehát beszéli az államnyelvet. Egyrészt könnyebb elsajátítani a szakmát anyanyelven, másrészt egyfajta kudarckerülı magatartást is jelöl a magyar nyelven történı továbbtanulás választása, hiszen ezáltal elkerülhetık a kezdeti nehézségek. Ez azért is fontos, mert a felsıfokú képzés az addig megszokott képzési formától merıben eltérı. A továbbtanulás sok fiatal esetében egyúttal környezetváltozást, költözést, önállósodást is jelent. Meg kell felelni egy új követelményrendszernek, a felsıoktatásban már úgy tekintik, hogy a fiatalok rendelkeznek önálló tanulási stratégiával és képesek nagymennyiségő információ feldolgozására, képesek az összefüggéseket egyedül átlátni és megérteni valamely probléma kapcsán, képesek rendszerezni a kapott információkat. Érthetı, ha mindezzel a feladattal szívesebben birkóznak meg anyanyelvükön. A vajdasági fiatalok jellemzıen nem hagynak ki évet az érettségi és a felsıfokú képzés megkezdése között. Ebben valószínőleg az is közrejátszik, hogy nehéz munkát kapni (gimnáziumi végzettséggel különösképpen) és a „továbbtanulás is jobb a munkanélküliségnél” elv alapján inkább beiratkoznak valamely felsıfokú intézménybe. Ez nem csak azért jelentıs mert „idıt nyernek” a fiatalok, hanem azért is, mert a munkaerıpiaci elvárások egyre változnak, egyre nagyobb rugalmasságot és egyre bıvülı tudást és képességeket, szakmaváltást vagy folyamatos önképzést várnak el a munkavállalóktól. A szülık iskolai végzettsége nem befolyásoló tényezı a továbbtanulásról való döntés meghozatalakor. Szakképzetlen és középiskolai végzettségő szülık gyerekei is választják a továbbtanulást. Az intézményválasztáskor többnyire fontos a baráti kör választása, hogy az intézmény ne legyen távol a szülıvárostól, aminek megtakarítási oka is van, hiszen így 149
29 éves fiú, a Pécsi Közgazdaságtudományi Karon szerzett diplomát
84
elkerülhetı a költséges „bentlakás” az egyetemnek/fıiskolának otthont adó városban, illetve ingázás esetén a rövidebb táv alacsonyabb útiköltséggel is jár. Az érdeklıdi kör esetleg a fent felsoroltakhoz idomul olyan formában, hogy elıbb tisztázódik a felsıoktatási intézmény helye és csak azután a konkrét szak. Az oktatás minısége külön helyet kap az intézményválasztás során. Ez okot adhat a külföldön történı továbbtanulásra, illetve arra, hogy a fiatalok a magánegyetemen történı tanulás „könnyebbik megoldása” helyett az állami egyetemek/fıiskolák közül válasszanak. Anyagi feltételek Az OECD országok felsıoktatásában egyrészt növekszik a specializált szakmai képzettséget nyújtó képzések iránti kereslet, másrészt ugyanolyan fontos, hogy a munkaerıpiacon megjelenı fiatal rendelkezik a minden magasabb menedzseri és adminisztratív jellegő funkció ellátásához szükséges általános kulturális, szociális, szervezıi és elemzıi technikákkal. Az Amerikai Egyesült Államok felsıoktatása alkalmazkodott ezekhez az elvárásokhoz. Az amerikai fiatalok nagy része beiratkozik valamilyen felsıoktatási intézménybe, ezért a szakmai specializálódás inkább az MA-fokozatú graduális képzésre jellemzı. Európában a felsıfokú oktatás elkülönülése „alsó” illetve „felsı” szintre, nem jellemzı. A felsıoktatásban résztvevık életkora is rendkívül eltérı országonként. A 1823 éves átlagtól a 25 éves átlag életkorig változó. A felsıoktatásban való részvételt befolyásolja az intézményrendszer szerkezete és finanszírozása is. Svédországban, Finnországban és Ausztriában a felsıoktatás ingyenes, Hollandiában államilag garantált kölcsönök fedezik a tanulmányi költségeket, az Egyesült Államokban viszont a egyes intézmények nagyon drágák és általában a szülık viselik a költségeket. A legtöbb európai országban mőködı ösztöndíjrendszer van. 150 Az általam megkérdezett fiatalok szívesen folytatnák tanulmányaikat valamilyen formában, dominánsan továbbképzésben vennének részt. Mindez azonban szorosan összefügg anyagi helyzetükkel, hiszen munka mellett már sokkal nagyobb erıfeszítést jelent a tanulás, de a Szerbiában végzettek esetében befolyásoló tényezı az is, hogy átlagosan kitolódik a diplomázás ideje. Legtöbben a szakmájukban szeretnék tovább képezni magukat, de egyes esetekben átképzés is szóba jöhet, amit az érdeklıdési kör is befolyásol, de a munkaerı-piaci lehetıségek felismerése is (például közgazdászok esetében). „...Történész lennék. Az érdekel még. Abban nem kellene... nem is tudom..., az egy egész más világ, a lényeg az.”151 „...Ha újra kezdeném, kozmetikusnak, divattervezınek vagy lakberendezınek tanulnék. Ezeket szeretném csinálni és úgy gondolom, hogy van rá igény is.”152 „...én a logopédiát választanám, imádom a gyerekeket, tehát nekem ez miatt is van az, hogy egyszer lehet, hogy majd továbbtanulok vagy megpróbálok úgy valahogy elhelyezkedni, hogy a tanügyben tudjak dolgozni, hogy gyerekek közelében legyek. Énnekem a logopédia egyébként így magában egy nagyon szép munka, meg egy nagyon szép foglalkozás.”153 „...Turisztikát. Hogy lássam a világot. Nem mondom, hogy eddig nem utazgattam, utazgattam, természetesen, de tehát az idegen nyelvet, azt jobban használnám, többet tudnék, utaznék, jobban megismerném az embereket, más szokásokat, kultúrát, hoznák is haza belıle, természetesen. Esetleg csinálnék ilyen kis szakköröket, ahol a fiatalokkal ismertetném a különbözı helyek kincseit és érdekességeket, mert sokan vannak országunkban, akiknek még útlevele sincs. Úgyhogy kicsit közelebb hoznám nekik a nagyvilágot.” 154 A vajdasági fiataloknál a több diploma még nem megszokott jelenség. Maga a diploma sem garantál munkahelyet és biztos megélhetést. „...volt olyan tapasztalatom 150
Mit kínál a magyar felsıoktatás?, 2002: 643-644. 33 éves gazdasági agrármérnök, jelenleg PhD képzésben vesz részt a Pécsi Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskolában 152 26 éves lány, a Szabadkai Közgazdasági Kar hallgatója 153 24 éves lány, a szabadkai „Fabus” Menedzserképzı Egyetem hallgatója 154 25 éves közgazdász, az Újvidéki Közgazdasági Egyetem hallgatója 151
85
állásinterjú közben, hogy egyrészt nagyon jó, másrészt nagyon félnek az emberek ettıl, hogy ha megmondjuk, hogy valaki olyan szeretne bejutni a cégükbe, akinek magasabb a végzettsége, mint magának az igazgatónak. Azonnal ki van tessékelve, vagyis csodálják, hogy hő, de jó és milyen okos ön, de köszönjük!” 155 Vajdaságban a fiatalok késın önállósodnak, egyrészt, mivel a tanulmányaik elhúzódnak, másrészt, a biztos és az alkalmi munkahely sem biztosít megfelelı anyagi hátteret. Az általam megkérdezettek közül ugyan a nagytöbbség részesült valamilyen ösztöndíjban és/vagy állami költségen tanulhatott, de ez elmondásuk szerint igen csekély összeg volt, nem tudták fedezni belıle a költségeiket. „Ez zsebpénznek volt elég.” 156 „...körülbelül elég lett volna szőkös keretek között, de a szüleim támogattak.” 157 Egyetlen esetben nyilatkozott úgy az interjúalany, hogy már egyetemi évei alatt saját vállalkozásba kezdett. „Eleinte a szüleim segítettek, harmadéves koromtól pedig én már indítottam itt Szerbiában vállalkozást és akkor párhuzamosan végeztem a kettıt.” 158 Magyarországon az egyetemi-fıiskolai tanulmányokat az állam normatív rendszeren keresztül támogatja. A tanulmányi ösztöndíjon kívül egyéb ösztöndíjak is léteznek. A juttatás mértéke a tanulmányi eredménytıl függ. Felsıfokú képzésben résztvevı diákok diákhitelhez is juthatnak.159 Magyarországon nem ismeretlen a diákmunka fogalma. Ez is egy alternatíva a fiataloknak a költségek fedezésére, bár ez sem elegendı önmagában, viszont jó esetben szakmai gyakorlatot biztosít és friss diplomásként ezáltal jobb esélyekkel konkurálhat a munkaerıpiacon. „...Tehát diákmunkával kezdtem, utána egy szakmai gyakorlatra jelentkeztem egy céghez,... Ott végül is mint villamosmérnök dolgoztam. Ez jó volt, szakmai szempontból sokat fejlıdtem,...” 160 Elmondható tehát, hogy az anyagi feltételek nagymértékben meghatározóak a továbbtanulással kapcsolatos döntések esetében. Ez a kérdés elıször magánál az intézményválasztásnál jut kifejezésre (közeli intézmény – alacsonyabb költségek, kedvezı tandíj, állami finanszírozás), másodszor pedig befolyásolja a másoddiploma, továbbképzés lehetıségét. A fiatalokban megvan a hajlandóság arra, hogy továbbképezzék/átképezzék magukat, ez azonban anyagi fedezet hiányában nem valósulhat meg. Vajdaságban ritka az, hogy egyidejőleg több szakot végezzen valaki és mivel a diplomálás ideje átlagosan kitolódik, a másoddiploma megszerzését már esetlegesen a családalapítás, karrierépítés is befolyásolja. Míg az elsı diploma megszerzésének költségeit a szülık vállalják, addig a másoddiploma, átképzés anyagi terhét már a fiatalok maguk szeretnék viselni. Ehhez azonban biztos anyagi forrásra, munkahelyre, megfelelı fizetésre van szükség. A friss diplomások viszont gyakorlat hiányában hátrányban vannak a munkaerıpiacon. Mindez komplexebbé teszi ezt a kérdést. A fiatalok gyakran diplomálás után is szüleik segítségére szorulnak, ezáltal nem tudják viselni egy újabb tandíj terhét. Munkavállalási lehetıségek és karrierépítés A magyar nyelvő képzést folytató határon túli felsıoktatási intézményeket eltérı mértékben érintik a munkaerıpiac új kihívásai, és ezzel szoros összefüggésben azok eltérı módon befolyásolják az intézményfejlesztést, a képzés átalakítására és bıvítésére vonatkozó rövid és hosszú távú stratégiákat. Egyes intézménytípusok az oktatott szakterület jellegébıl (pl. mőszaki, közgazdasági) adódóan a képzési kínálat kialakítása során sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a felhasználói szféra igényeire, a munkaerıpiac terén elıre 155
25 éves lány, az Újvidéki Egyetem Közgazdasági Karán mesterképzésben vesz részt, több mint egy éve aktívan keres munkát 156 25 éves fiú, a Szabadkai Mőszaki Fıiskola elvégzése után a Budapesti Mőszaki Egyetemen szerzett diplomát 157 27 éves fiú, villamosmérnök hallgató a Budapesti Mőszaki Egyetemen 158 31 éves fiú, a Budapesti Mőszaki Egyetemen végzett, szülıvárosában sikeres vállalkozó 159 Mit kínál a magyar felsıoktatás?, 2002: 36-37. 160 27 éves fiú, villamosmérnök hallgató a Budapesti Mőszaki Egyetemen
86
jelezhetı trendek legfontosabb jellegzetességeinek a figyelembevételére. A tudatos tervezés, a különbözı képzési formák eladhatóságának vizsgálatára irányuló ”piackutatás” azonban csak elvétve jellemzı néhány intézményre.161 „Hogy mérséklıdjön az egyre intenzívebb marginalizálódás, olyan humán erıforrásra van szükség, amely motivált, alkalmazkodó-képes, innovatív, de legfıképpen megfelelı tudású, szakképzettségő és hajlandó a folyamatos fejlıdésre, továbbképzésre. Egy terület regionális fejlesztésének is fontos eleme az emberi erıforrás, a munkavállalók magas iskolai képesítése, a kedvezı munkaerı-piaci potenciál.” 162 A vajdasági magyar fiataloknak a munkába álláshoz elengedhetetlen a tudástıke, az anyagi háttér, a nyelvtudás, a tapasztalat és nem utolsósorban a kapcsolati tıke. A tudástıke163 megszerezhetı az alap- és középfokú oktatásban, de ehhez társul még a továbbtanulási hajlam, amely a fiatalok önálló döntésén alapszik az egyéni szakmai érdeklıdésétıl, a felsıoktatási intézmény közelségétıl és/vagy tannyelvétıl függıen. Bizonyos karokra nehéz bejutni a nagy érdeklıdés miatt, vagy mert esetleg presztízsszakmát is nyújthat. Ezek a jogi, orvosi, mérnöki, programozói szakok, továbbá a bölcsészetin az angol és a pszichológia szak. Az általam megkérdezettek bizonytalan választ adtak arra a kérdésre, hogy mi számít ma presztízsszakmának, viszont többen is elhatárolták a kis- és a nagyvárosok presztízsszakmáit. Így a kisvárosokban egy tanár, tanító mindenképpen presztízsszakmának számít, ugyanígy az orvos is. Ugyanakkor ezek erkölcsileg is megbecsült szakmák. Anyagi szempontok szerint a jogászok, ügyvédek szerepeltek leggyakrabban a válaszok között, de a mérnökök a saját szakmájukat is említették (villamos164-, gépész165-, informatikai mérnök), továbbá felmerült a közgazdász, marketing, menedzsment szak is. Az anyagi feltételek két módon jelentkeznek: az egyik, amikor a fiatal olyan kar hallgatója, aminek elvégzéséhez van anyagi fedezete, mivel nem túl magas a tandíj, kedvezıek a lakhatási és utazási költségek. Ilyenek például a Közgazdasági Kar vagy a Mőszaki Kar. A másik módja, amikor a szülıknek kell biztos anyagi hátérrel rendelkezniük a magas tandíj és egyéb költségek miatt. Ilyen helyzetekben döntı és befolyásoló a szülık anyagi helyzete. A fiatalok gyakran diplomával a kezükben is szülıi segítséggel boldogulnak, hiszen a munkába állás nehéz, a kezdı fizetések szerények és olykor a biztos munkahely sem nyújt megfelelı hitelképességet számukra. A tapasztalat, a gyakorlati tudás mindenképpen megnöveli a fiatalok munkaerıpiaci versenyképességét. Ezt interjúm során fıként a mérnökök esetében tapasztaltam. „...ilyen tudással, amit már az egyetem óta szereztem,... Hat éve diplomáltam és én az a hat év alatt nagyon aktívan dolgoztam, úgyhogy ezzel a tudással én most a németeknél a tízezrest simán megkeresném.”166 „...a praxa, az mindenféleképpen,... Tehát a munkában való tapasztalatok, ismeretség, mindenféleképpen elıny. Tehát ez, szerintem majdnem hogy megduplázta az esélyeimet. Meg, hát az iskolai tudás, az szerintem nem egyenlı a szakmai tapasztalattal és tudással keverve. Tehát az nagyon pozitív elıny.”167 A nyelvtudás (ez alatt Vajdaságban az anyanyelv mellett a környezetnyelvet és az idegen nyelveket értik a fiatalok) elengedhetetlen a boldoguláshoz. A gyakorlatban mindenképp szükséges az államnyelv magas szintő ismerete, hiszen sok esetben a fiatalok munkájuk során fıként szerb nyelven kommunikálnak. Az államnyelv ismeretének hiánya 161
Fábri István, 2001: 132-157. Szlávity, 2008: 246. 163 Gábrity-Molnár, 2008: 221. 164 „...Hát, igazából Magyarországon a mérnököket elég jól keresik. Többször tudjuk azt olvasni, hogy mérnökhiány is van. Meg, hát Magyarországon egy pályakezdı mérnök el tud helyezkedni.” (27 éves villamosmérnök hallgató a Budapesti Mőszaki Egyetemen) 165 „...úgy látom, hogy ezzel bármikor, bárhol, szinte bárhol el lehet helyezkedni.” (27 éves gépészmérnök hallgató a Szabadkai Mőszaki Szakfıiskolán) 166 31 éves számítástechnikai mérnök, Újvidéki Mőszaki Kar 167 27 éves fiú, gépészmérnök hallgató a Szabadkai Mőszaki Szakfıiskolán 162
87
mindenképpen hátrányt jelent munkavállaláskor. Bár a szakmát elınyösebb anyanyelven elsajátítani, mégis az elhelyezkedés alkalmával a tapasztalat már mást mutat. „...Lehetett volna még egy lehetıség, Novi Sad-ra, dehát valahogy a szerb nyelv miatt szerintem... Mert csak magyar az anyanyelvem és akkor könnyebben tanultam, de most így utólag, szerintem belevághattam volna nyugodtan a Novi Sad-i egyetembe is, ami szerb nyelven folyik...”168 A nagyobb karrierlehetıség szempontjából jobb, ha a fiatalok az általános- és a középiskolát anyanyelvükön végzik, miközben kielégítıen elsajátítják az államnyelvet is. Ha viszont valaki gyengén tud szerbül, az késıbb már nehezebben pótolja a hiányosságait. Az idegennyelvtudás ma már szintén fontos követelmény. Az általam megkérdezettek általában erre a kérdésre azt válaszolták, hogy legalább egy idegen nyelvet beszélnek, viszont nem feltétlenül rendelkeznek nyelvvizsgával. Többnyire a tényleges tudást elıbbre valónak tartják, mint magát a tudást igazoló bizonylatot. 12. táblázat: Jellegzetes nyelvtudástípusok Vajdaságban169 Nyelvtudás típusok vajdasági karrier-utakhoz Karrierút Sikeres karrier
Anyanyelv Kitőnı vagy jeles
Tovább képezhetı Közepes karrier Gyenge karrier Sikertelen karrier
Nyelvtudás
Kitőnı vagy jeles
Államnyelv Kitőnı vagy jeles Jeles vagy jó
1. idegen nyelv Közép vagy felsıfokú Középfokú
Jó és használható Jó vagy használható keveri az államnyelvvel
Jó és elégséges Jó vagy használható keveri az anyanyelvvel
Középfokú Elégséges vagy gyenge Gyenge, infunkcionális
2. idegen nyelv jó Elégséges vagy infunkcionális nincs nincs nincs
Kétfajta magatartásformát különböztethetünk meg, mikor a karrierépítésrıl beszélünk: a racionálisan gondolkodó és a kudarckerülı magatartást.170 Az elsı fıként a falusi fiataloknál tapasztalható, akik minimális anyagi befektetéssel kívánnak diplomához jutni. A lakóhelyükhöz legközelebb esı intézményt választják, így a drága albérleti lakás helyett a mindennapos ingázást választják, ami olcsóbb. A kudarckerülı magatartás a nyelvtudás függvénye. Akkor választják a fiatalok, mikor az intézmény tannyelve alapján döntenek, attól függıen, hogy mennyire beszélik az államnyelvet. Például, ha egy lány rosszul beszél szerbül, akkor Tanítóképzıbe iratkozik, ha fiú, akkor Mőszaki Szakfıiskolára. Mindkét intézményben lehetıségük van az anyanyelvükön tanulni. A tömbben élı magyar fiatalok körében gyakori ez a jelenség. İk valójában önhibájukon kívül nem tanulnak meg szerbül, mivel magyar nyelvkörnyezetben nem használják az államnyelvet a mindennapi életükben. Ez valójában egy energiatakarékos lehetıség. Arról viták folynak, hogy vajon melyik a járhatóbb út egy magyar fiatalnak: magyarul tanulni és a munkavállaláskor ütközni nehézségekbe, vagy szerbül tanulni nagyobb energia-befektetéssel, de mindkét nyelven kommunikálva.171 Az elhelyezkedési esélyükrıl kérdezve a fiatalokat, a mintától erısen elütött a Szerbiában végzett közgazdászok csoportja. Míg a mérnökök szerint gyakorlatilag bárhol, bármikor el tudnak helyezkedni végzettségükkel, addig a közgazdászok borúlátóak. Az elhelyezkedési esélyek: „...Nagyon rosszak. Nagyon nagy a konkurencia. Nekem szerencsém van, mert az anyámnak magánvállalata van és ott tudok dolgozni, de különben nem kapnék munkát. Kapcsolatok nélkül ma nem lehet elhelyezkedni.” 172 „...egy év és két hónapja nem kapok munkát,...” 173 Tulajdonképpen itt meg is fogalmazódott a kapcsolati tıke fontossága. 168
27 éves fiú, gépészmérnök hallgató a Szabadkai Mőszaki Szakfıiskolán Gábrity-Molnár, 2007. 170 Uı. 171 Gábrity-Molnár, 2008: 228. 172 26 éves közgazdászhallgató 173 25éves közgazdászhallgató 169
88
Félig-meddig negatív felhanggal ugyan, de mint fontos tényezı jelentkezik. „...Szerintem munka van, csak az a baj, hogy mindenki kapcsolatokon keresztül tud csak bejutni különbözı helyekre, úgyhogy... Dehát a közgazdászok, azok mindig is kellettek és kelleni is fognak.” 174 Szerbiában a közgazdászok közül ketten a családi vállalkozást tovább tudják vinni, a Magyarországon végzettek közül pedig saját vállalkozással (is) próbálkoznak. A munkanélkülieknek pedig alternatív megoldásként még mindig ott a továbbképzés lehetısége, mint annak a közgazdász lánynak az esetében, aki mesterképzésben vesz részt, mivel nem talált megfelelı munkát. Általában a fiatalok reálisan látják munkaerıpiaci helyzetüket annak nehézségeivel és buktatóival együtt. Vannak a jövıre vonatkozó terveik, elképzeléseik, van bennük vállalkozói hajlam, ugyanakkor tudatában vannak a kockázatvállalás és a mobilitás fontosságának. Lényeges megemlíteni azt is, hogy gyakori jelenség a fiatalok sőrő munkahelyváltása, illetve a feketemunka. Egy Magyarországon végzett közgazdász jelenleg harmadik munkahelyét tölti be, egy Szerbiában végzett gépészmérnök „hivatalosan” szintén a harmadik munkahelyén dolgozik jelenleg. A munkaerıpiaci helyzetük változásának kérdése összetett. A középiskolai végzettséggel összehasonlítva jobbnak tartják most, magasabb végzettséggel az esélyeiket. Ha viszont a magas szintő képzés megkezdésétıl eltelt éveket vesszük figyelembe, akkor megoszlanak a vélemények a közgazdászok és a mérnökök esetében. A közgazdászok szerint jelenleg rosszabb helyzetben vannak a nagy konkurencia és az alacsony munkaerı kereslet miatt. „...Rengeteg cég tönkrement meg magánvállalatok keletkeztek belıle, sıt, külföldi cégek vették meg és akkor, ugye természetesen hozzák a saját munkásaikat, hogy beinduljon...” Az amúgy is rossz helyzetet csak tetızik a gazdasági válság munkaerıpiacot sújtó negatív hatásai. „mindenki, úgymond, próbál a munkásoktól megszabadulni, nemhogy még munkásokat vegyenek föl, és még ráadásul, ugye még friss diplomások vagyunk és nincs, úgymond, tapasztalatunk, így nagyon óckodnak tılünk, vagy nagyon félve veszek fel a munkaadók,...”175 A közgazdász hallgatók a munkanélküliség problémájának tekintetében bíznak az állami segítségben, mely a 2010-es évben már másodjára hozta meg a gyakornokok alkalmazásáról szóló törvényt, a pályakezdık gyakorlatszerzésének megkönnyítésére.176 A mérnökök ebben az esetben is optimisták az elhelyezkedési lehetıségeiket tekintve. Bár a megkérdezettek valójában presztízsszakmát választottak, elmondásuk szerint azonban a tanulmányaik kezdetén különösebben nem gondoltak a munkába állás lehetıségein. A fiatalok általában bíznak abban, hogy a diplomájuk, amelyet színvonalas intézményben szereztek, elınyt biztosít számukra a munkaerıpiacon. Bár mindannyian egyértelmően állítják, hogy a munkáltatók negatív irányban tesznek különbséget az állami, illetve a magán egyetemen szerzett diplomák között, a hazai és külföldi diplomák megkülönböztetése megosztja a véleményeket. A Szerbiában végzettek többnyire meg vannak elégedve a hazai képzéssel, de nem zárkóznak el annak lehetısége elıl sem, hogy a másoddiplomát viszont Magyarországon szerezzék meg. Az viszont tény, hogy a Vajdaságban megszerzett diplomának külföldön177 csak akkor van értéke, ha konkrét munkahelyen alkalmazható. Fontos azonban az EU szinten elismert diploma. A Magyarországon végzettek úgy gondolják, hogy magasabb minıségő oktatásban részesültek, mint ha Szerbiában tanultak volna és nem értenek egyet a honosítás kötelezı és hosszadalmas, költséges folyamatával. „...nem az egyetemek hatáskörébe van rendelve és be kell szerezni a képzési programot, sok fordítási költsége van, illetve 20-30.000 dinár a díja is ennek az egésznek. A másik az, hogy tényleg ezt kidobott pénznek tartom. A másik oldalról ez egy macerás dolog is. De azért nem annyira, hogy ne lehessen megcsinálni. Én emlékszem, mikor Magyarországon honosítottam a szerb érettségimet, az oktatási minisztériumba kellett elvinni a diplomát és postán visszaküldték a honosítottat. Úgy gondolom, hogy ezt itt is lehetne. Egy világszintő, elismert 174
25éves közgazdászhallgató, Újvidéki Egyetem 24 éves lány, a szabadkai „Fabus” Menedzserképzı Egyetem hallgatója 176 Zakon o pripravnicima, Sl.gl. RS. 19. február 2010., Br. 7 177 Gábrity-Molnár, 2007. 175
89
egyetem által kiadott oklevelet szerintem fölösleges macerálni, hogy az most jó-e vagy nem. Nem hiszem, hogy gyakorlati elemzés történik itt, hogy tényleg összevetik, ez az én saját véleményem. Viszont nem látnék okot arra, hogy miért ne. Sıt olyat is hallottam, hogy fıiskolát itthon egyetemnek honosítottak, tehát ilyet is tudok. A másik az, hogy elıször azért nem honosítottam, mert az én master diplomámat nem tudták volna masterra honosítani... Lefelé fokozták volna és azt semmiképp nem akartam. Most már tudnák, gondolom masterra honosítani, de most meg nincs miért.” 178 A munkába állási lehetıségeknél elınyt élvez a többszakos képzéssel rendelkezı fiatal (például villamosmérnöki fıiskola után számítástechnikai szakon végzett fiú, aki már a fıiskola elvégzése után munkába állt és többek közt a munkáltatója hatására folytatta magasabb szinten a tanulmányait). Hátrányként jelentkezett a férfiak esetében a katonakötelezettség, mint annak a gépészmérnök fiúnak az esetében, akinek emiatt jó álláslehetıséget kellett elszalasztania Budapesten. Gyakori akadály a munkatapasztalat hiánya, nehéz pályakezdıként elhelyezkedni. Ráadásul a magáncégekben a munkaadók elvárásai olykor irreálisak, a munkások jogi sérelme nehezen orvosolható, a fizetések szerények viszont a túlórázási kötelezettség gyakori. A megkérdezettek közül csak a szerbiai közgazdászok számoltak be kudarcélményekrıl a munkavállalással kacsolatban. A mérnökök akár Szerbiában, akár Magyarországon végeztek, el tudtak helyezkedni vagy, ha még nem fejezıdött be a képzésük, úgy látják, hogy a jövıben nem fog gondot okozni nekik az munkába állás kérdése. A Magyarországról hazatért közgazdászok szintén tudtak érvényesülni, akár saját vállalkozásuk beindítása által, akár úgy, hogy valamely intézmény vagy vállalat alkalmazta ıket. Egy 2006-ban elvégzett kutatás179 szerint a munkakeresés alkalmával hasznosítható kompetenciák a következık: kommunikációs készség, jó megjelenés, megnyerı viselkedés, önbizalom, kitartás, talpraesettség, határozottság, kiváló szakmai tudás, rugalmasság, gyakorlatias tudás és ötletek, lojalitás, alázatosság, kreativitás, szakmai tapasztalatok, gyakorlat, rugalmas munkaidıvállalás-túlóra, terhelhetıség. Ugyanezen kutatás szerint a munkaerıpiacon Vajdaságban hátrányban vannak a szakképzetlenek vagy alacsony iskolai végzettségőek, a gyakorlattal nem rendelkezı pályakezdık, az ötven év feletti nık és azok akik gyengén beszélik az államnyelvet. Elınyt jelent a rugalmasság, áldozatkészség, az átképzésre, továbbtanulásra való hajlam, de mindez nem garancia arra, hogy az álláskeresı szakmájában helyezkedik el illetve, hogy jól fizetett állást fog kapni. Egyes szerbiai elemzık szerint180 az ipari korszaknak vége és megkezdıdött az információ és kommunikáció korszaka. Ezt a „tudásalapú társadalom” korszakának is nevezik. A munkaerıpiaci elemzések szerint a munkáltatók olyan dolgozókat alkalmaznak szívesen, akik hatékonyan kommunikálnak és önállóak, rendelkeznek problémamegoldó készséggel, képesek az önálló, de a csoportmunkára is. Egyre gyakrabban kerül szóba a dolgozók esetében a tanulásra, továbbképzésre/átképzésre való hajlandóság kérdése. Vagyis Szerbiában (más európai országokhoz hasonlóan) megnıttek a munkaerıpiaci elvárások, ehhez azonban növekvı munkanélküliségi ráta társul181. Migrációs szándék Egy 2007-es európai közvélemény kutatás adatai szerint182 az általános orvosi, a mőszaki informatikai, a gazdálkodás és menedzsment, valamint a gépészmérnöki szakon gondolják úgy a hallgatók, hogy intézményük külföldön is elismert képzést biztosít számukra.
178
31 éves PhD hallgató a pécsi Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskolában Gábrity-Molnár, 2007. 180 Strategija karijernog voñenja i savetovnja u Republici Srbiji, Sl. Gl. 20. mart 2010. Br. 16. 181 A 2010. március 20-án megjelent Hivatalos Közlöny adatai alapján a 25-34 éves korosztály esetében 2008ban a munkanélküliségi ráta 19,4% volt, míg 2009-be 21,9%. 182 Kiss Paszkál, 2007: 37-38. 179
90
Ezen hallgatók többségének tervei között szerepel, hogy külföldön folytatassa tanulmányait, viszont kevésbé jellemzı a késıbbi külföldi munkavállalásra vonatkozó elképzelés. Vajdaságban az elmúlt háborús, zavargásos két évtized, a gazdasági hanyatlás, majd stagnálás krízisekkel átszıtt idıszakában a fiatalok az „elmenni vagy ittmaradni” kétségei közt találták magukat. A kilencvenes években a lakosság veszélyeztetettsége miatt tömeges és gyors menekültáradat indult meg a környezı országokba. Sok család vándorolt el – végleg. A háborút az ország még ki sem heverte, a lakosság még épphogy csak reménykedni kezdett a fejlıdésben, a NATO elkezdte bombázni Szerbiát. Az általános elszegényedés, bizonytalanság és kilátástalanság újabb menekülthullámot indított el. Becslések szerint az elmúlt évtizedben 40-50.000 magyar hagyta el Vajdaságot. A célországok többnyire Ausztria, Németország, Svédország, Franciaország voltak, a tengerentúlon pedig Kanada és Ausztrália.183 „A gazdasági migráció fıképp a fiatalokat érintette: az ideiglenes munkavállalás céljából külföldön tartózkodók háromnegyede 40 év alatti. Különösen nagy a 20 és 40 év közötti fiatalok aránya (a Szerbiából kivándoroltak közel negyede). Az európai országoknak az újonnan érkezettek iránti restrikciós politikája következtében megnı a bevándorlók átlagéletkora. Ma, amikor ismét a fiatalok kelnek a legkönnyebben útra, megfigyelhetjük, hogy a külföldön élı idısebbek velük együtt megpróbálják elodázni a visszatérés idıpontját, mert semmiképp sem felelnek meg számukra a hazánkban uralkodó gazdasági és politikai körülmények, lassúnak tartják a változásokat.”184 Míg a 90-es években külföldön a szakképzetlen vagy szakképzett munkaerıt fogadták szívesen, ma sokkal inkább a tehetséges, magasan szakképzett fiataloknak van esélye a legkönnyebben munkába állni. A kivándorlás lehetıségét erısen befolyásolja a befogadó ország munkaerı-kereslete. Elsısorban az informatikai szakemberek, a mérnökök, a programozók, a mikrobiológusok, az orvosok a keresettek külföldön. Interjúalanyaim közül többen is a NATO-bombázás évében kezdték meg magas szintő képzésüket. A bizonytalanság és a háború (fiúk esetében a katonakötelezettség), a kilátástalan helyzet, az alacsony életszínvonal nagyban befolyásolta elvándorlási hajlamukat. A kivándorlás okai lehetnek munkavállalással kapcsolatosak, anyagi okok, szakmai lehetıségek, tapasztalatszerzés, a nagyobb biztonságérzet.185 Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az általam vizsgált fókuszcsoportban senki nem mondta azt, hogy a jövıjét mindenképpen külföldön tervezi, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a megkérdezettek Szerbiában élnek és dolgoznak. A tíz Magyarországon végzett fiatalból heten visszatértek Szerbiába a tanulmányaik végeztével (vagy végéhez közeledve). A Magyarországon munkaviszonyban lévık is nyitva hagyták a hazatérés kérdését. „...Valószínőleg anyagilag kellene, hogy meggyızzenek elsısorban, de sokat számítana az is, hogy milyen körülményeket tudnának biztosítani, milyen környezetben. Tehát valószínőleg a munkakörnyezet, a társadalmi környezet is sokat számítana...” 186 „...úgy érzem, megtaláltam a helyem itthon és sajnálnám ezt az egészet, úgymond, a vízbe dobni. Persze ez nem zárja ki azt, hogy esetleg lennének okok, amik útra indítanának, hát... Azok lennének azok az okok, amik eddig is segítették a munkahelyváltással kapcsolatos döntéseimet, ez pedig a magasabb bérezés, illetve a szakmai tapasztalatszerzés.” 187 Azok, akik hazatértek, tudtak Szerbiában érvényesülni, még ha esetenként kissé csalódottak is, nem annyira a saját lehetıségeik, mint inkább az ország helyzete miatt: „...Terveztem a visszatérést akkor is. Akkor azért nagyobb potenciált feltételeztem Szerbiában, mint amennyi ténylegesen van, tehát én emlékszem azért, hogy ez 2003-ban volt, most már közelebb van a tíz évhez mint az öt évhez, tehát hét éve volt és akkor, amit terveztem, tehát, hogy a két-, hároméves intervallumban be fog következni, sajnos most is azt kell mondjuk, 183
Gábrity-Molnár, 2003: 217-256. Uı. 185 Gábrity-Molnár, 2007. 186 29 éves közgazdász, Pécsi Közgazdasági Kar 187 30 éves Informatikai mérnök, Szabadkai Mőszaki Szakfıiskola 184
91
hogy talán majd most két-, három év múlva bekövetkezne., Ebbıl az következik, hogy van itt egy elveszett hét év, ami a gazdasági fejlıdésbıl valahol hiányzik. Hát, nem tudom,... nem biztos, hogy jó ötlet volt visszajönni. Most ezt így nem tudom megítélni... Nem csalódtam, csak realistább lettem.” 188 Egyértelmően erıs a szülıföldhöz való kötıdés az általam vizsgált fókuszcsoportban. Ahhoz, hogy külföldre távozzanak azok, akik rendelkeznek Szerbiában is bizonyos szintő egzisztenciával, vagy különösen jó lehetıséget kell, hogy kapjanak külföldön, vagy a hazai helyzet drasztikus romlása kell. „...Gondolkodtam rajta, de nagy motívum kellene, ahhoz, hogy én elmenjek. Tehát ragaszkodom a szülıfalumhoz is elsısorban, a társasághoz, ismerısökhöz, nehezen tudom elképzelni, hogy én elmenjek messzebbre, külföldre, csak a munka miatt.” 189 „...Nagyon-nagy oknak kellene annak lenni. Nem jó kérdés, mert én továbbra is Magyarországon is élek. Elvileg nem élek ott, de ott van továbbra is vállalkozásom, lakásom van, mindenem van, tehát nekem mondjuk, azt mondom, hogy egy nap föl kellene kerekedni és menni, akkor rögtön lehetne menni, tehát ez nem egy olyan, hogy menjek vagy ne menjek, de ahhoz, hogy teljesen elpakolni, ahhoz nagyon-nagy dolognak kellene történni a világban...” 190 A jó külföldi munkalehetıség illetve annak teljes mértékő hiánya Szerbiában általában elvándorlásra sarkallná a megkérdezetteket, de nem feltétlenül. A migráció helyett egyesek szívesebben választanák az átképzés lehetıségét. „...akár más munkakörökben föl tudnám találni magamat. És fontosabbnak tartom ezt, minthogy elmenjek.”191 A családos fiatalok döntését már párjuk is befolyásolja, hiszen, ha legalább az egyik félnek van megfelelı állása Szerbiában, akkor a másik inkább alkalmazkodik és a maradás mellett döntenek. Ha mégis szó lenne az elvándorlásról, más lehetıség hiányában, akkor Vajdasághoz minél közelebb szeretnének letelepedni, például Dél-Magyarország mellett döntenek, vagy elmennének valamely nyugat-európai országba is, de csak meghatározott idıre, tapasztalatszerzésre, nyelvtudásuk tökéletesítésére, aztán a kapott többlettudást Szerbiában kamatoztatnák. „...Miért szeretnék külföldre menni? Nem is tudom... Kimennék, amíg fiatal vagyok, megnézzem, hogy mőködnek ott a dolgok, tapasztalatot szeretnék szerezni. Esetleg lehet, hogy látok olyasmit, amit haza tudok hozni, és itt még nem csináltak vagy nem nyitottak olyan üzletet vagy nem tudom, valamit,...”192 ”...Egyedül DélOlaszországba mennék el, de nem örökre, csak egy idıre,...”193 A vizsgált szegmensben volt egy mobilabb csoport is, akik bátrabban közelítik meg ezt a kérdést. „...Azt gondolom, hogy még ilyen fiatalon nagyon sok mindent bevállalnék. A világlátás és tapasztalat miatt is és nem csak Európára kell gondolni... Akár másfelé is.”194 Komolyan foglalkoztak az elvándorlás gondolatával, mérlegelték a lehetıségeiket és a migráció reális alternatívaként szerepel a jövıre vonatkozó terveiket illetıen. „...valahova nyugatabbra. Nyugat-Európába. Írország, talán Anglia.” 195 „...Belgiumba vagy... Esetleg Svájcba... Többször voltam Brüsszelben és tetszett az a hely. A másik az, hogy az unió fıvárosa is, multikulturális környezet, amit én szeretek, meg a változatos lehetıségek.” 196 Mivel a migráció hatalmas méreteket öltött Vajdaságban az elmúlt évtizedekben, minden megkérdezettnek akadnak ismerısei, rokonai, barátai külföldön. Általuk kaphatnak egy relatív tiszta képet a megélhetésrıl, az életszínvonalról, lehetıségekrıl más országokban. Azonban az általam vizsgált szegmens legkevésbé erre a kérdésre volt érzékeny. Az eltávozottak sikerei kevésbé vonzóak, mint az itthoni környezet. A magasabb migrációs hajlam ettıl függetlenül van meg, vagy hiányzik a fiatalokból. „Szeretem ezt az itteni életet, 188
31 éves PhD hallgató a pécsi Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskolában 30 éves informatikai mérnök, Szabadkai Mőszaki Szakfıiskola 190 33 éves PhD hallgató a Pécsi Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskolában 191 30 éves informatikai mérnök, Szabadkai Mőszaki Szakfıiskola 192 29 éves közgazdászlány, Újvidéki Közgazdasági Kar 193 26 éves közgazdászlány, Szabadkai Közgazdasági Kar 194 29 éves közgazdász, Pécsi Közgazdaságtudományi Kar 195 31 éves Budapesti Mőszaki Egyetem 196 31 éves PhD hallgató a Pécsi Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskolában 189
92
van család, ház, nem vagyok annyira nagyravágyó, hogy most... Ha van egy autóm, amibe befér a család, akkor nem kell most egy háromszor akkora autó. Tehát nincs rá szükségem, úgy érzem. Nem, nem vágyok külföldre. Jó ez a nyugalom nekem itt, kisvárosban.”197 „Azon fölül, hogy örülök a sikereiknek, nem igazán csábít, de itt azért megjegyezném, hogy sokan vannak, akik inkább panaszkodnak.”198 A családtól és a szerbiai barátoktól való elszakadás már valamivel érzékenyebb téma volt, ugyanígy a szülıföldhöz való ragaszkodás. A megkérdezettek közt voltak, akik a család, barátok biztonságát nem tartották befolyásoló tényezınek, voltak viszont, akiknél ez a döntı az elvándorlás kérdésében. „...manapság már a technológia annyira elıre fejlıdött, hogy mindenféleképp el tudjuk érni egymást és, ha valakivel akarsz beszélgetni, akkor nem kell várni. Megesik, hogy itthon sem látom ıket, csak egy évben egyszer. De hát ez nem nagyon okoz gondot.” 199 „Családnak, mint olyannak ez lehet, hogy nem jön ki szépen tılem, nagy megkötı ereje esetemben nincs, mert mobilisak vagyunk.”200 Egy informatikai mérnök elmondása szerint, már több alaklommal is kapott magyarországi állásajánlatot olyan cégnél, ahol több ismerıse is dolgozik. Az informatikusok, programozók iránti kereslet a nyugati országokban is magas. İ mégis az itthonmaradás mellett döntött: „Hívnának ki. Tehát Budapesten három-négyszer fölkerestek, hogy csak adjam be a CV-met és száz százalék, hogy fölvesznek, tehát ez egy hatalmas multi cég, ami nagyon jól keres-keresnek benne, nagyon nyakkendıs munkahely. Többször hívtak ki, hogy ık biztosan tudják, hogy engem ott ezzel a tudással kapásból fölvennének és nem. Tehát ez az egyik, a másik meg, hogy látom rajtuk, hogy azért például az, aki Pesten van, a kollegám annyira nem érzi jól magát, tehát magát Budapestet nem szereti, viszont jól keres. Na, most hacsak teheti, akkor menekülne ide haza. Tehát hétvégenként, vagy amikor teheti, akkor jön... Tisza-part, nyugalom, elmegy egyet vadászni, pecázni, ilyenek. Itt nıtt föl húsz évig, aztán elment Budapestre, ahol lehetıségek vannak, viszont ilyen szép, nyugalmas élet nincs, hogy elmegyek és pecázok egyet a Tiszában.” A migrációval kapcsolatosan felmerülnek olyan okok, mint a szakmai tapasztalatszerzés, ismeretbıvítés, a nyelvtudás fejlesztése, a látókör bıvítése, ötletszerzés. Konkrét okot az elvándorlásra a biztos megélhetés, a magasabb életszínvonal vagy a szerbiai gazdasági-, politikai helyzet drasztikus romlása jelentene. Nyelvi-, kulturális okokból migráció esetén elsı helyen célországként Magyarország jelentkezik. A 2006-os kutatás eredményei201 szintén azt mutatják, hogy a vajdasági magyar elköltözni vágyók kb. 20%-a Magyarországra gondol migrálni, fıleg azok, akik ott is tanultak/tanulnak. A külföldi munkavállalás, a munkavállalói engedély megszerzése azonban nem zökkenımentes egyetlen ország esetében sem. A legtöbb fiatal családja, barátai, a szülıföldhöz való ragaszkodás miatt szándékozik Szerbiában maradni. A Szerbiában való maradás – megmaradás szoros érzelmi kapcsolatokat eredményezett. Erıs a közösségi szellem, az évtizedek alatti egymásrautaltság, aközösségi kultúra szoros köteléket jelent. Ez befolyásolta a hazatérıket is magyarországi tanulmányaik végeztével és ez tartja itthon azokat is, akik szerbiai felsıoktatási intézmény hallgatói/voltak. A fiatalok általában reálisan átlátják az ország kedvezıtlen helyzetét. A migráció motívumai202 Vajdaságban a következık: háború és bizonytalanság, kilátástalan élet a szülıföldön, külföldi vállalkozási lehetıség, magasabb életszínvonal, jobb kereset, rossz hazai gazdasági helyzet, külföldi munkalehetıség, tanulás, szerbiai bizonytalan lét.
Összegzés 197
31 éves számítástechnikai mérnök, Újvidéki Egyetem Mőszaki Kar 29 éves számítástechnikai mérnök Szabadkai Mőszaki Szakfıiskola 199 25 éves közgazdászlány, Újvidéki Egyetem Közgazdasági Kar 200 29 éves informatikai mérnök, Szabadkai Mőszaki Szakfıiskola 201 Gábrity-Molnár, 2007. 202 Uı. 198
93
A vajdasági magyarság az elmúlt évtizedek alatt identitástudatában és számában is sokat veszített. A vajdasági magyarok életterét az Észak-Vajdasági régió és a Tisza-mellék magyar tömbje képezi, ahol elérhetı a minıségi anyanyelvi oktatás, összlétszámának közel fele pedig a „szórványban” él, Vajdaság teljes területén. Az utóbbi évek szerbiai reformtörekvéseinek eredménye, hogy más európai országokhoz hasonlóan, Szerbiában is új munkaerıpiaci elvárások fogalmazódtak meg, megnıtt az igény a gyakorlatias, rugalmas tudás iránt, a multidiszciplináris képzettség jelentısége hangsúlyozottá vált, általános elvárás az átképzési, továbbképzési igény. A vajdasági magyarok szakválasztását döntıen elsısorban az anyanyelven történı tanulás lehetısége befolyásolja, ezt az anyagi okok követik, amely két irányban hat: egyrészt az alacsony tandíjú szakok felé irányítja a felvételizı fiatalt, másrészt pedig a lehetı legkisebb távolságban levı intézmény választására sarkallja. Ezen kívül fontos a minıséges oktatás, erre hajlandóak pénzt áldozni, valamint elmenni a szomszédos Magyarországra, ahol ezt megkaphatják. Vajdaságban a diplomálás ideje átlagosan kitolódik, ez befolyásolja egyrészt a fiatalok önállósodását, ami ezáltal késik, másrészt a másoddiploma megszerzését – bár a hajlandóság megvan a tanulásra, továbbképzésre, de nincs megfelelı anyagi fedezet, illetve esetenként nem jut rá idı a munkába állás után. A több diploma jelensége Vajdaságban nem megszokott. A tanulás költségei rendszerint a szülıket terheli, abban az esetben is, ha a fiatal ösztöndíjban részesül, melynek összege Szerbiában és Magyarországon sem fedezi a fiatalok tanulmányainak költségeit. Munkába állás során elınyt jelent az államnyelv magas szintő ismerete, esetenként feltétel, továbbá a gyakorlat, munka tapasztalat, a versenyképes szakválasztás, tudás segíti az érvényesülést. A kedvezı munkalehetıségekért a fiatalok hajlandóak a továbbképzésre, átképzésre, megvan bennük a képzés minıség iránti igény. A Magyarországon végzett interjúalanyok szinte mindegyike hazatért és a „kinnmaradtak” sem zárkóztak el a Vajdaságban való letelepedés lehetısége elıl. Ennek oka az erıs kötıdés a családhoz, a barátokhoz és magához a szülıföldhöz. Migráció esetén a célország elsısorban Magyarország, aminek szintén elsısorban a nyelvi-, kulturális tényezıkön kívül, a lehetı legkisebb távolságra való távozás az oka. Az elvándorlási hajlamot a szerbiai gazdasági-, politikai helyzet romlása tudja erısíteni. A megkérdezettek ideiglenesen vállalnák a külföldön való letelepedést szakmai tapasztalatszerzés, ismeretbıvítés, a nyelvtudás fejlesztése, a látókör bıvítése, ötletszerzés céljából. A megváltozott munkaerıpiaci igényekhez igazodva a magas szintő képzésben az elméleti oktatás mellett hangsúlyozni kell a gyakorlati jellegő tudáselemeket is, az oktatás hatékonyságának javítására és minıségének növelésére kell törekedni, hogy az európai normáknak megfelelı felsıoktatási intézmények mőködjenek Szerbiában. A karok, szakok külföldi elismertségének elérése érdekében minıségellenırzés bevezetésével kiszelektálhatók a kevésbé versenyképes vagy kevésbé elismert intézmények. A diplomás fiatalok karrierútjának követésével képet kaphatnak az egyetemek, fıiskolák a diplomák hasznosulásáról. Hatékony ösztöndíjrendszer kialakításával tágítható lenne a fiatalok szakválasztási lehetısége azok számára, akik esetében az anyagi feltételek egyébként döntıek lennének a szakválasztás szempontjából.
Felhasznált szakirodalom Fábri, 2001a Fábri, 2008a
Fábri István: Magyar nyelvő felsıoktatás és tudományosság a Kárpát-medencében, Régió, 4., 2001 Fábri István: Kik tanulnak tovább? In: Felsıoktatási mőhely – Felvételi, Fábri György (Szerk.), Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht./Országos Felsıoktatási Információs 94
Fábri, 2002a
Gábrity-Molnár, 2008a
Gábrity-Molnár, 2007a
Gábrity-Molnár, 2003a
Gábrity-Molnár, 2006b
Gábrity-Molnár, 2008c
Gábrity-Molnár, 2008d
Kiss, 2007
Zakon, 2005 Strategija, 2010
Központ, Budapest, 2008. Mit kínál a magyar felsıoktatás? – Felvételi tanácsadó, Fábri György (Szerk.) Országos Felsıoktatási Felvételi Iroda, Budapest, 2002 Gábrity Molnár Irén: Oktatásunk látlelete. Újvidék – Szabadka, Fórum Könyvkiadó, Újvidék és Újvidéki Egyetem, Magyar Tannyelvő Tanítóképzı Kar.), 2008. Gábrity-Molnár Irén: Karrierutak vagy parkolópályák? – Friss diplomások karrierje, migrációs tendenciája, felnıttképzési igényei a Kárpát-medencében, 2007. Gábrity-Molnár Irén: A kisebbségi lét és érvényesülés, In: A magyar lakosság munkaerıpiaci kihívásai a Kárpátmedencében), Fábri István (Szerk.). Lucidus Kiadó, Budapest, 2003. Gábrity-Molnár Irén: Oktatásügy – a tudásalapú társadalom felé, In: Kistérségek életereje – Délvidéki fejlesztési lehetısége, Dr. Gábrity-Molnár Irén – Ricz András (szerk.), Regionális Tudományi Társaság Szabadka, 2006. Gábrity-Molnár Irén: Képzetteké a jövı – A felnıttképzés háttere Észak-Bácska iskolahálózatában, Dr. GábrityMolnár Irén (Szerk.), Regionális Tudományi Trsaság Szabadka, 2008. Gábrity-Molnár Irén: A bolognai folyamat Szerbiában az Újvidéki Egyetem példáján In: Kozma Tamás – Rébay Magdolna (szerk.): A bolognai folyamat Közép Európában. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 2008. Kiss Paszkál: Pillanatfelvételek a nemzetközi mobilitásról, In: Felsıoktatási Mőhely – „A magyar Bologna”, Fábri György (Szerk.) Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht./Országos Felsıoktatási Információs Központ, Budapest, 2007. Zakon o visokom obrazovanju (2005)= Szerb Köztárság Hivatalos Közlönye. 76. sz. Strategija karijernog vodjenja i savetovanja u Republici Srbiji (2010)= Szerb Köztárság Hivatalos Közlönye. 16. sz.
95
Takács Zoltán, PhD hallgató: Munkaerı-kompetencia és az oktatás viszonya Szerbiában A szerb oktatási rendszerrıl elöljáróban A szerb oktatási rendszer centralizált, és jellemzıen nincs megfelelı konvergencia az oktatás és a piac valós szükségletei között. Az alapfokú oktatás mindenki számára biztosított, mégis az írástudatlanok részaránya a 10 év fölötti lakosság körében igen magas: 3, 5%. Az aktív lakosság kicsivel több, mint 2/3-a rendelkezik középfokú végzettséggel, és ezek csoportjának mindössze 10%-a fejezett be gimnáziumot. Sokkal nagyobb az érdeklıdés a szakközépiskolák iránt. A felsıfokú végzettséggel rendelkezık részaránya elmarad az európai átlagtól. Az oktatásra fordított kiadások alacsonyabbak az átmeneti országok átlagától203. Ilyen és még más hasonló hiányosságokkal szembesül a szerb oktatási rendszer. Oktatási rendszerünk törvényes kerete sem mondható teljesnek. Az oktatásügyet jelenleg négy szerbiai törvény rendezi: az általános iskolai törvény, a középiskolai törvény, az átmeneti jellegő fıiskolai törvény, valamint az új (2005-ben meghozott) felsıoktatási törvény (Gábrity, 2006). Láthatjuk, hogy a törvények sorából hiányzik a felnıttoktatásról szóló törvény. Fontosságával azonban, egyre inkább szembesül a szerb társadalom. A felnıttoktatás, tehát nem csak törvényes szempontból képez „szabályozatlan” területet a térségben, de megfelelıen akkreditált intézményi infrastruktúrával sem rendelkezik. A Foglalkoztatásügyi Hivatalok nyilvántartásain szereplı munkaerı esetében, azonban az átképzések/továbbképzések képeznék az egyetlen lehetséges, optimális megoldást, véget vetve ez által a munkaerı-piaci pangásnak, és a népes (szakképzett) munkaerı-feleslegek gyarapodásának. A Nemzeti foglalkoztatási stratégia 2005-2010 (Nacionalna strategija zapošljavanja) nem illeti teljes értékő elemként az oktatást (foglalkoztatás-ügyi szempontból). Az oktatás konstruktív szerepe azonban éppen a foglalkoztatás terén jut kifejezésre. Még mindig külön kategóriákként kerül vizsgálat alá a munkanélküliség, mint probléma, illetve az oktatás, mint másik társadalmi kategória. Nem érezhetı semmilyen párhuzambeli vizsgálódás204. A kettı kategória kapcsolatának elemzése, a kapcsolat árnyoldalainak bemutatása, taglalása képezi a jelen tanulmány tárgyát. A demokratikus változásokat követıen, ugyan megkezdıdtek a közoktatás és felsıoktatás reformkezdeményezései; e reformok nyomdokain a reformhordozók az oktatás és a gazdasági igények összekapcsolását, a tudásalapú szükségletek kielégítését tervezik, ahol a „tömegoktatás és a piacigények figyelembevétele már a minıség korát jelentik” (Mandel, 2004). Az új – privatizációval, gazdasági átszervezésekkel, modernizációval tarkított – gazdasági szerkezet állandó változásokkal szembesül. A változásokhoz történı alkalmazkodást nem csak egyszeri iskolareformok kihirdetésével nyugtázzuk, sokkal inkább a munkaerıpiac képviselıinek állandó átképzését, továbbképzését értjük az alkalmazkodás alatt.
Kompetencia-harc 203
Szerbiában a 2005-ös évben a GDP 3,5%-át fordították az oktatásra. Forrás: Štruljek, B.: Budžet, diktira tempo = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 1. sz. 6. p. 204 Forrás: Ministarstvo rada, zapošljavanja i socijalne politike, Vlada Republike Srbije: Nacionalna strategija zapošljavanja za period 2005-2010. godina. Beograd. 2005. 44-48. p.
96
A piac, illetve a munkáltatók munkaerıvel szemben állított egybehangzó követelménye az illetékesség – kompetencia. Mindez egyben az oktatási rendszerrel szemben állított alapkövetelmény is, amely értelmében az oktatási rendszer feladata, hogy végérvényesen felszámolja és semmiképpen ne gyarapítsa a munkanélküli szakemberek hadseregét, és véget vessen olyan értelmetlen, igazságtalan szabályok mőködésének, ahol a jó kapcsolatok képesek helyettesíteni minden ügyességet, képességet, tudást. Megszőnik létezni az állandó munkahelyek által szavatol jólét, szociális biztonság, és némi nyugtalanság jelenik meg a foglalkoztatottak körében205. A kompetencia nem más, mint az oktatás és munkaerı-piac közti kapcsolat. A piaci igények irányítják az oktatási rendszert a megfelelı emberi kapacitások „kitermelésében”. A formális és nem formális, oktatással foglalkozó intézmények feladata, hogy mind több embert megtanítsanak mind arra, ami a munkáltató követelményi között szerepel: idegennyelvismeret, számítógép-használat, továbbá a megfelelı szakmai végzettség és jártasság mellett további követelmények sorakoznak: jó kommunikációs képességek, interperszonális adottságok, analitikus tulajdonságok, innovatív hozzáállás, kezdeményezıkészség, kitartás, stb., amelyek álláshirdetések szövegeiben szinte kivétel nélkül fellelhetık. Maximálisan felvértezett, kompetens munkaerıtıl maximális eredményt remél a munkáltató. Dél-kelet Európában kissé ideologizáltnak, és idegennek tőnik ez a kép. Sajnos, még mindig olyan felfogás él a köztudatban, amely szerint „az oktatás: sokba kerül, reformjai nehezen kivitelezhetıek, minıségi változása nehezen mérhetı, és, hogy az aktuális oktatási rendszer úgy jó, ahogyan van”. 206 Az oktatási rendszer hatékonyságának megbízható mutatója a munkaközvetítı irodák nyilvántartásai. A változásokra érzéketlen oktatási infrastruktúra, valamint az iskolák, egyetemi karok nem megfelelı képzései, programjai képezik a feltörekvı munkanélküliség alapját. Az elmúlt évek történései nagyon sokban hozzájárultak a helyzet romlásához, olyannyira, hogy az egyes irodák nyilvántartásai ugyanazon oktatási profil több generációjának képviselıit is felsorakoztatják. Ha figyelembe vesszük milyen potenciális munkaerı hagyja el a szakközépiskolák, fıiskolák, egyetemek padjait, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy munkaadóink munkaerıvel szemben állított követelményei irreálisak. Alig találkozhatunk olyan álláshirdetéssel, ahol nem fiatal, (mégis) több éves tapasztalattal rendelkezı, angolul és további két idegen nyelven beszélı, kitőnı számítógépes ismeretekkel, jogosítvánnyal rendelkezı munkaerıt keresnek, aki mindez mellett ambiciózus, szorgalmas, jó szervezési- és kommunikációs készségekkel rendelkezik, csapatjátékos, intellektuális kíváncsiságát bizonyítani kész, és persze cél- és eredményorientált. Irreálisnak tőnhet az is, amikor a munkáltató kimagasló fizetést, rendkívüli, a szakma elismerésével rendelkezı team munkatársaként regisztrált, kihívásokkal teli munkahelyet kínál cserébe. Gyakran olyan megszégyenítıen kevés pénzt kínálnak a munkáltatók, amelyért a fiatalok véleménye szerint: nem is érdemes dolgozni. A piac és a munkáltatók diktálják a föltételeket. A munkáltatók olyan „komplett személyeket” keresnek, amelyekbıl, sajnos hiány van. Jogosan vetıdik fel a kérdés: Mi a probléma oka, hol marad a szükséges kompetencia?207 Oktatási ágak és a munkaerıvel kapcsolatos illetékességek - diplomák a mérlegen A középfokú oktatás alapproblémája, hogy a kilencvenes évek elejétıl egyáltalán nem került sor az oktatás ezen ágazatának revíziójára. Senki sem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy 205
Forrás: Šećibović, R.: Balkanski nemiri = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 3. sz. 3. p. Forrás: Uo. 207 Forrás: Pejić, R.: Poslodavci traže kompletne ličnosti = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 3. sz. 10-11. p. 206
97
vajon eleget tesznek-e ezek az iskolák a gazdaság követelményeinek, vagy csak a szociális nyugalom megırzésének funkcióját töltik be, gondoskodva a gyerekek névleges iskoláztatásáról. Könnyen be lehetett jutni a fıiskolákra, egyetemi karokra, arról azonban senki sem vezetett számot, hogy mi fog történni a diplomásokkal. Idıközben megváltozott a gazdasági struktúra, többé nincsenek nagy rendszerek, viszont a mi szakiskoláink jellegzetessége, hogy éppen a „nagy” rendszer, a szocializmus korának vívmányai, így nem csoda, hogy az ezredfordulóra olyan középfokú oktatás rajzolódott ki, amely a ’80-as évek gazdaságának szükségleteit tudná/tudja kielégíteni. Szerbiában a legnagyobb számban a gépészeti szakiskolák vannak, viszont éppen ezen profilú szakemberek iránti kereslet csappant meg az utóbbi idıben. Az elavult tantervek és programok, motiválatlan, passzív tanári gárda, nehéz anyagi helyzet negatív hatással voltak az oktatási rendszerre, pontosabban az egész társadalomra. A munkáltatók elégedetlenkednek, tapasztalatuk szerint a fiatal káderek érdektelenek, nincs elegendı gyakorlati tudásuk, és legalább egy, illetve kettı éves külön képzésen kell, hogy részt vegyenek, ahhoz, hogy be tudjanak kapcsolódni a munkafolyamatokba208. A tanulók a középiskolát, fıiskolát, egyetemet nagy elméleti tudással fejezik be, viszont gyakorlati tudásuk nagyon hiányos. A törvényes keretet értelmében209 a gyakornoki idıszak: hat, kilenc, illetve tizenkét hónap fokozattól függıen. A munkáltató köteles fizetni a gyakornokot, viszont az esetek többségében volontıri munkavállalásra kényszerülnek a fiatalok, és az anyagi terheket a munkaügyi hivatal vállalja magára. A szerbiai szakközépiskolákra általánosságban jellemzı, hogy nem készítik fel a tanulókat sem a munkába állásra, sem a továbbtanulásra. A szakközépiskolák tanulói nehezen találják fel magukat az egyetemeken, mivel szerényebb elméleti tudással rendelkeznek. A gimnazistáktól, nem mutatnak elegendı kitartást, nincsenek a folyamatos tanuláshoz hozzászokva. Az is bebizonyosodott, hogy ezen tanulók az iskolapad elhagyását követıen, nem rendelkeznek a munkáltatók által elvárt specifikus tudással/képességekkel. Ebbıl is látszik, hogy a középfokú oktatás reformjai mind nélkülözhetetlenebbé válnak. A szakközépiskolák reformja Szerbiában 2003-ban kezdıdött meg. A változások öt területet érintenek: mezıgazdaság és élelmiszer-elıállítás, egészségügy, gépészet, építészet és elektronika. A reformok egyik alapkövetelménye, hogy a kezdeményezett programokba a társadalom minden szegmense bekapcsolódjon, kezdve a tanulótól, átképzéseket abszolváló tanárokon keresztül a községek és a gazdaság más képviselıi, akik ez alkalommal lehetıséget kapnak arra, hogy aktívan hatást gyakoroljanak a régió fejlıdésére, illetve a munkaerıpiac alakulására. 210 Az új tantervek és programok iránti szükségletet maga a munkaerıpiac generálta az újonnan megjelent szakmakeresletnek köszönhetıen. Az új program összetételét tantárgyak és modulok képezik. A tantárgyak továbbra is a diszciplináris megközelítés hordozói, míg a modulok (funkcionálisan összekötött tudás, ügyesség, képesség halmaza, amely bizonyos feladat ellátásához szükséges) lehetıvé teszik az elmélet és gyakorlat egybeolvadását. További újdonság a középiskolai oktatásban az elmélet és gyakorlat közti megosztott viszony: hároméves szakmunkásképzıkben ez az arány 70% (gyakorlat) a 30%-hoz (elmélet), míg a négy éves iskolákban ez az arány 60 : 40-hez. (Pejić, 2005) Az 1991-es és 2002-es népszámlálás adatait összehasonlítva némi pozitív változás tapasztalható a felsıfokú végzettséggel rendelkezık statisztikájában. 9,4%-rıl 11,0%-ra 208
Forrás: Uo. Forrás: Zakon o radu = Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönye 2005. 24. sz. módosítás: 2005. 61. sz. 210 Forrás: Pejić, R.: Poslodavci traže kompletne ličnosti = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 3. sz. 10-11. p. 209
98
emelkedett a felsıfokú végzettséggel rendelkezı lakosság száma211. Ez valójában még mindig nagyon szerény mutatószám. A humán erıforrások minıségét tekintve az Európai Unió tagországai között a következı különbségek figyelhetık meg: Németországban a 25-64 év közötti népesség 23%-ának, Görögországban 20%-ának, Nagy-Britanniában 18%-ának, Spanyolországban 13%-ának, Portugáliában 10%-ának, Olaszországban pedig 8%-ának van egyetemi végzettsége (az EU átlaga 1991-ben 18% volt). Az Unió népességének egyharmadát kitevı elmaradott térségekben az egyetemet végzettek aránya viszont csak 12% (Horváth, 2003). Szerbia is ezen „elmaradott” kategóriába sorolható, de sajnos a lakosság még ettıl is kisebb része rendelkezik csak diplomával (6, 52%). Viszont a munkanélküliség a populáció ezen körét sújtja a legkevésbé. Az egyetemisták száma évrıl évre permanens jelleggel növekszik, csökkentve ezáltal a középfokú végzettségőek „piacképességét”. Tény, hogy felsıoktatásunkat határozottan reformálni kell, mégis a fiatal, képzett szakemberek nagyobb esélyekkel rendelkeznek a munkaerıpiacon. İk nagyobb kiépített kapcsolati tıkével rendelkeznek, rugalmasabbak, könnyebben alkalmazkodnak a követelményekhez, készek az átképzéseken, továbbképzéseken való részvételre, relatív nagy elméleti tudással rendelkeznek. A gyakorlat hiánya itt is olyan problémát jelent, amely felett a munkáltatók sem hunynak szemet, és maguk az érintettek is alátámasztják azt: a belgrádi Centar za Monitoring i Evaluaciju tanulmányt készített – az egyetemista gyakorlat rendszerének vizsgálata a szerbiai egyetemeken címmel212, amely eredményének összegzése: - gyakorlat létezik, de nagyon kis mértékben, - az egyetemisták a gyakorlatot szükséges (nemkívánatos) rosszként élik meg, - nincs rendszer jellege, a tanárok, diákok, illetve a vállalatokban/intézményekben dolgozó illetékes, felelıs személyek motivációjának, akaratának függvénye, - mindössze 30 nap tartamú, és a nyári szünidı része. Az európai országok gyakorlata jóval eltér ettıl. Minden egyetemista köteles szakmai gyakorlaton részt venni, általában 6 hónapos idıtartamban, és gyakran több alkalommal az egyetemi évek alatt. Ez a diplomaszerzés egyik feltétele. Sokkal jelentısebb viszont az a motiváció és egészséges konkurencia-harc, amely az egyetemisták körében uralkodik, ugyanis mindenki érdeke, hogy a legnevesebb cégeknél kapjon szakmai gyakorlatról szóló igazolást, valamint referenciát. Ez nagyban meghatározza további karrier-urukat/elhelyezkedésüket is. A szintén belgrádi, Közgazdaságtudományi Karon mőködı Centar za voñenje karijere i savetovanje – Karrier- és tanácsadási központ a Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szolgálattal közös kutatást kezdeményezett a friss diplomások elhelyezkedésének vizsgálatával kapcsolatban:213 a kutatásba minden, a 2003-as év során oklevelet szerzett egyetemista be lett kapcsolva (762 okleveles közgazdász). A rendelkezésre álló adatokból merítve kiderült, hogy a 762 egyetemistából 529 jelentkezett be a Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szolgálatnál (69,4%). Még a diplomázás évében az egyetemisták 87%-a (460 diplomás) elhelyezkedett, míg 13%kuk majd csak a következı kalendáriumi évben (2004) talált állandó munkahelyet. Az átlagos munkábaállási/elhelyezkedési idı 6 hónap körüli az említett egyetem diplomásai körében. Az említett adatok mellett, érdekes megfigyelni az elhelyezkedés földrajzi lokációját, illteve a gazdasági tevékenység/szektor struktúráját a munkábaálló fiatalok esetében. Az egyetemisták 84,8% Belgrádban kezdte meg a szakmai karrier-építést, míg mindössze 15,2% helyezkedett el a diploma megszerzése után Közép-Szerbiában. A legtöbb közgazdász a bankszektorban talált munkát (35,7%), majd a kereskedelemben (23,9%). Ennek egyértelmő háttéreseményei voltak a 2003-as bankszektor expanzió és a kereskedelem nagymértékő nyitása Szerbiába (a külfödi bankok piacra jutása, továbbá a hazai kiskereskedelmi láncok átszervezése, fejlesztése). A szektorokat illetıen, legtöbben (48,7% helyezkedett el a hazai 211
Forrás: Republički Zavod za Statistiku: Statistički Godišnjak Srbije. Beograd: 2005. 78 p. Forrás: http://www.cme.org.yu -Centar za Monitoring i Evaluaciju – Studenti i Praksa (Az Egyetemisták és a Szakmai gyakorlat); istraživačko akcioni projekat (kutatási akcióterv) (2006. 01. 20.) 213 Forrás: Radovan, B.: Nema nezaposlenih = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 4. sz. 9. p. 212
99
magánszektorban (elsısorban a bankokban, illetve a kereskedelmi vállalatokban), 25,4% a külföldni magánszektor foglalkoztatottja lett (külföldi bankok, üzleti tanácsadással foglalkozó irodák, stb.), a fennmaradó 25,9% pedig a közszférában helyezkedett el (minisztérium, közintézmények, iskolák, egyetemek, stb.) Vitathatatlan, hogy magasabb kompetencia/magasabb iskolai végzettség jobb érvényesülési, egzisztencia-építési lehetıségeket biztosít. Fontos megemlíteni a diploma utáni – Master’s degree és Ph.D.fokozattal rendelkezık érvényesülési lehetıségeit a picon uralkodó kompetencia-harcban. Szerbiában ezen fokozatok egyike sem mondható – a nyugati tapasztalatokkal ellentétben – populárisnak, sem a munkáltatók, sem az egyetemisták körében. A programok megszervezése ugyan a bologna-i folyamat értelmében szinte minden egyetemen megkezdıdött, viszont a fiataloknak kételyeik vannak a fokozat munkerı-picai affirmációjával kapcsolatban. Sok esetben a rendes egyetemi tanulmányok befejezésével az egyén (amennyiben anyagi helyzet azt megengedi) - folytatja tanulmányait magiszteri kurzuson, kikerülve ezáltal a munkerıpici esetleges kudarcot, amely a frissdipomásokat az elsı munkábaállást megelızıen gyakran elszomorít. Az új értelmezéső, tartalmú Ph.D. kurzusok sem mondhatók népszerőknek. Szerbiában még itt is tapasztalható hiányosság – a kurzusok, programok szervezésével, lebónyolításával kapcsolatban elsısorban. Magyarországon 2001-ben kutatást végeztek Ph.D. fokozatot szerzettek között, azok munkaerı-piaci esélyeinek feltárásáról214. Mélyinterjú és kérdıíves empírikus kutatás alapján történt a doktorok véleményének felmérése: - a fokozattal rendelkezık több mint 2/3-a elégedett szakmai elımenetelével, ık azt állítják, hogy megérte a Ph.D. fokozat megszerzése, különösképpen az egzisztenciális érvényesülés terén. A kérdezettek ¾-e elégedett munkájával és azokkal a feladatokkal, amelyeket végez. A doktori képzés nyújtotta elınyök több, mint hatvan százalékuknál érzékelhetık voltak A megkérdezettek 93%-a a karrier-építés, 82% munkábaállás, új munkahely, 72% pedig a jó fizetés miatt mondja azt, hogy kifizetı a képzést elvégezni. - A Ph.D. fokozat beépült a felsıoktatási-tudományos rednszerbe. A karrierépítés, tudományos elırehaladás alaptényezıje. A megkérdezettek ezt úgy definiálták, mint a szakma „szerves része“, továbbá „kötelezı jelzıvel illették“. A karrier továbbépítésének perspektívái ugyanakkor nem alakultak ki. - Az akadémiai szférán kívüli munkaerıpiacon a doktori fokozat elismertsége, értéke lényegesen kisebb. Nem jelentenek a fokozattal rendelkezık önálló munkaerı-piaci tényezıt, a fokozat ismertsége alacsony; sem a piaci, sem a közszféra számára nem tőnik eléggé attraktívnak. A munkáltatók hozzászoktak, ismerik a „konvencionális” oktatásból (rendes, graduális képzések) kikerülık kompetenciáit, viszont nem tudnak mit kezdeni a kevésbé ismert kurzusokról kikerülı, kisebb számú specialista által kínált, tudományos alapú ismeretekkel. - A képzés tényezıi közül az oktatók gyakorolják a legnagyobb pozitív hatást a szakmai és karrier-építésre. Kifejezésre jut az oktatók kapcsolati rendszere, míg az egyetemen kívüli kapcsolatépítés jelentısége kicsi. A doktori iskolák nem rendelkeznek a fokozattal rendelkezık karrier-egyengetéséhez szükséges menedzsment-funkciókkal (nyilvántartás, karrierkövetés, kapcsolattartás), illetve ezen funkció nem kiforrottak. A kutatás beszámol az egyes gazdasági ágazatok és a fokozat közti viszonyról is. A Ph.D.fokozat elınyt jelent a természettudományi és az agrárágazatokban, viszont a technikai tudományokban érezhetı ennek legkisebb elınye. A dolog anyagi vonzatát vizsgálva, a társadalomés orvostudomány honorálja legkevésbé a végzettséget, a természettudományokban szerzett fokozat számít viszont a legjobban fizetettnek. A 214
Forrás: Fábri György: Mit tudunk a doktoráltakról?: http://www.unipresszo.hu/anyagok/PhDtanulmany.pdf (2006.01.22)
100
kelendıséget tekintve több érdekcsoportot lehet felsorakoztatni: a doktorokat leginkább a külföldi és hazai kutatóintézetek keresik, míg a legindifferensebb a nonprofit és a piaci szféra. A külföldi cégek mind nagyobb érdeklıdést mutatnak, a fokozatott szerzettek iránt. Érdekes megfigyelni a magyarországi példaértékő kutatást. Szerbiában valószínősítve (primer adatok hiányában) hasonló a helyzet. A fokozatott szerzett személyek elsıdleges munkahelye a tudományos szféra, így az egyetemi karok, kutatóintézetek. Munkaerı-piaci problémákról statisztikai számokban - mirıl árulkodnak a munkaügyi hivatalok nyilvántartásai A tanulmány második részében bemutatásra kerül az egyes szakmák, szakképzettségi szintek, tevékenységi ágak munkaerı-piaci honoráltsága. Adott esetben az egyes szakmák, képzettségi szintek feltörekvı kínálatát képviselı munkanélküliek statisztikáit elemzi a tanulmány. Szerbiában a Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai alapján a 2005-ös évben 2 015 946 foglalkoztatott személy volt nyilvántartva. A munkanélküliek száma 975 412 volt ugyanazon év januárjában, ebbıl az aktív munkakeresık 865 678 személy. Ezzel a hivatalos, regisztrált munkanélküliségi ráta 26,64%. Az aktív munkát keresık közül 459 823 személy elıször keres munkát, ık a munkanélküliek 53, 1%-a, míg a tapasztalattal rendelkezı munkanélküliek 46, 9%-ot tesznek ki. 1. Táblázat és Grafikon: A munkanélküliség néhány jellemzıje és a munkába állás idıtartama Szerbiában215
Szakképzetlen munkaerı
III IV V VI VII-1 VII-2 VIII Szakképzett munkaerı
Összesen:
Munkanélküliek száma % 263086 30,4 48271 5,6
A munkába állás idıtartama és a munkerı száma 8-10 év 5-8 év
311357
36
241115 243621 9936 30053 29078 481 37
27,9 28 1,1 3,5 3,4 0,1 0
554321
64
865678
100
3-5 év idıtartam hossza
Szakképzettségi szint I II
2-3 év 1-2 év 1 év
elsı elhelyezkedés 0
50000
100000
150000
200000
250000
300000
350000
400000
450000
500000
munkaerı
A munkába állás sikeressége években
A munkanélküliek között legnagyobb számban azok vannak, akik mintegy teljes évig várakoznak az elsı munkába állásra. İk a munkanélküliek 30,2%-t teszik ki. A munkanélküliek kor-összetételét vizsgálgatva, látható, hogy a munkanélküliség legjobban a 31-40 éves korcsoportot érinti, hiszen a munkanélküliek 29, 8%-a ezen generáció képviselıje. A 41-50 évesek csoportja a munkanélküliek 21, 8%. A tartós munkanélküliek, azaz azon munkanélküliek, akik az elhelyezkedésükre több mint két éve várnak, az összlétszám 52, 2%-t képezik. A szakképzettségi szinteket illetıen, a munkanélküliek megoszlását a 2. számú grafikon mutatja be. Legtömegesebben a középfokú végzettséggel rendelkezık vannak, a III. és IV. fokozattal rendelkezı személyek képezik az összes munkanélküli 56, 0%-át. 215
Forrás: Nacionalna Služba za Zapošljavanje: Nezaposlenost i zapošljavanje u Republici Srbiji = Mesečni Statistički Bilten. 29. br. Januar. 2005. 5-8. p.
101
IV 28%
A m unkanélküliek m egoszlása szakképzettségi szintek szerint VI VII-1 Szerbiában V VIII 4% 3% VII-2 1% 0% 0% I 30%
I II III IV V VI VII-1
II 6%
VII-2 VIII
III 28%
2. Diagramm: A munkanélküliek megoszlása szakképzettségi szintek szerint Szerbiában, 2005ben216 2005 januárjában 42 046 szabad munkahelyet regisztráltak Szerbiában. A szabad munkahelyek képezik a tanulmány egyik alapkategóriáját, mivel ezek jelentik a munkaerıpiaci igényeket – a szakmakeresletet. Ez a szám valójában a munkáltatók regisztrált, bejelentett igényét jelöli a bizonyos profilú munkaerı iránt, amelyet a Nemzeti Foglalkoztatásügyi Hivatal tart nyilván. A munkáltatók szabad munkahelyek, ill. azok oktatási szintek szerinti igényei a következık: elsı helyen a középfokú szakmakereslet áll, az összes munkahely 55, 7%-a, majd a szakképzetlen és fél-szakképzett munkaerıt igénylı munkahelyek (27, 8%), és végül a fıiskolát, egyetemet igénylı munkahelyek 15, 2%-kal. A teljes szakmakereslet a fentiek alapján 72, 2%-ban szakképzett munkaerı iránti igényekben manifesztálódik, míg 27, 8%-ban szakképzetlen munkaerı iránti igény formájában jelentkezik. Ebbıl is látszik, hogy a szakképzett munkaerı iránti kereslet jóval nagyobb. 3. Grafikon: A szakmakereslet szakképzettségi szintek szerinti megoszlása217 Szabad munkahelyek szakképzettségi szintek szerint 30
28,07 27,68
25
%
20
21,02
15
11,75
10
6,73 3,45
5
0,17
1,13 0 I
II
III
IV
V
VI
VII
VIII
Szakképzettségi szintek 216 217
Forrás: u.o. 5-8. p. Forrás: u.o. 28-29. p.
102
Összesen Mezıgazdaság, élelmiszeripar Erdészet és fafeldolgozás Geológia, bányászat és metallurgia Gépészet és fémmegmunkálás Elektrotechnika Vegyészet, nem-fémek és grafika Textil- és bıripar Kommunális és kisipari szolgáltatások Geodézia és építészet Közlekedés Kereskedelem, vendéglátóipar és turizmus Közgazdaság, jog, adminisztráció Oktatás és nevelés Társadalmi és humán területek Természettud.-matem. területek Kultúra, mővészetek és tájékoztatás Egészségügy, gyógyszerészet és szociális védelem Testnevelés és sport Egyéb
Összesen: % 42046 100 1657 3,94 335 0,8 227 0,54 3293 7,83 1414 3,36 851 2,02 1593 3,79 1132 2,69 1056 2,51 2227 5,3 8353 19,87 6777 16,12 1442 3,43 315 0,75 162 0,39 371 0,88 2035 4,84 18 0,04 8788 20,9
Index 2004-2005
Szakképzettségi szint
2004/2005 I II III IV V VI VII VIII 123,1 8842 2831 11673 11638 11801 473 1449 4941 71 30373 129,6 52 268 320 490 488 3 29 325 2 1337 104,7 25 83 108 149 45 3 1 29 0 227 163,3 11 39 50 88 24 3 1 61 0 177 123,8 17 187 204 1972 82 264 2 3089 648 121 134,2 4 26 30 559 480 81 58 206 0 1384 115,6 15 214 229 201 310 2 17 89 3 622 124,7 44 374 418 875 151 106 35 8 0 1175 1312 976 28 1004 115 10 2 0 1 0 128 130,2 34 162 196 349 200 22 37 251 1 860 132 55 127 182 1308 633 47 10 45 2 2045 119,9 222 830 1052 4652 2440 24 94 91 0 7301 135,2 0 422 422 25 6355 699 3532 20 568 1511 114,2 0 0 0 0 19 26 372 1009 16 1442 141,9 0 0 0 0 104 0 6 204 1 315 128,6 0 0 0 0 55 0 0 105 2 162 97,1 0 1 1 0 152 11 30 176 1 370 120,7 6 29 35 31 1304 1 101 548 15 2000 100 0 0 0 0 3 0 6 8 1 18 114,9 7381 41 7422 150 1203 1 2 10 0 1366
2. Táblázat: Szabad munkahelyek tevékenységi területek és szakképzettségi szintek szerint, 2005-Szerbia218
218
Forrás: u.o. 28-29. p.
Szakképzett munkások
Szabad munkahely
Szakképzetlen munkások
Tevékenységi terület
A 2. számú táblázat árnyékolt soraiból látszik, hogy a legtöbb szabad munkahelyet a kereskedelem, vendéglátóipar és turizmus területén regisztrálták (a teljes szakmakereslet 19, 9%-a). A közgazdaság, jog és adminisztráció területén szintén jelentıs munkaerı-igényrıl tanúskodnak a statisztikai adatok (16, 1%), míg a gépészet és fémmegmunkálás tevékenységi körökben 3 293 (7, 8%) munkahellyel kapcsolatban jelezték igényüket a munkáltatók. A 4. helyen a közlekedési tevékenység, majd az 5. helyen az egészségügy, gyógyszerészet és szociális védelem állnak. Tovább elemezve a szabad munkahelyeket, fontos megnézni a szakképzettségi szintek közti kereslet-eltéréseket. Amint azt a fejezet elején láthattuk, kiemelt helyzetben van a középfokú szakképzettségi szint. Ezt összevetve a tevékenységi területekkel, láthatjuk, hogy a már említett „deficitárus”tevékenységek esetében is az azokat képviselı középkáderek munkájára van igény. A munkanélküliek 56%-a szakmunkás illetve technikumi végzettséggel rendelkezı, akik nagy valószínőséggel és a Foglalkoztatásügyi Hivatal aktív szerepvállalásával minden probléma nélkül képezhetnék a szakmakínálatot, megfelelı kompetencia esetében. Amennyiben az említett, munkáltató igényeinek megfelelı kompetencia hiányzik, az oktatási rendszer segítségére van szükség, megfelelı képzések, átképzések azonnali kezdeményezéséhez. Itt nyilvánul meg mindkét oldal aktív szerepvállalásának kötelezettsége, tehát a munkaügyi hivatal és az oktatás kapcsolatának fontossága. A legtöbb szabad munkahelyre kereskedelmi, vendéglátó-ipari és turisztikai szakmunkásokat, ill. technikusokat keresnek (4 652 szakmunkást és 2 440 technikummal rendelkezı személyt). A III. és IV. szakképzettségi szinten belül az összes munkahely 30,26%-át a kereskedelem, vendéglátóipar és turizmus kínálja. Viszonyítva a két szakképzettségi szinten belüli szabad munkahelyeket a teljes, minden profilt felölelı szabad munkahelyekhez, szintén jelentıs részarányt kapunk: az összes szabad munkahely 16, 87%-át a kereskedelemben, vendéglátóiparban, turizmusban jelentkezı III és IV. fokú szakmakínálat alkotja. A létezı szabad munkahelyek 1/10-ét (10,02%) a közgazdasági, jogi és adminisztratív tevékenységeken belül, szintén középkáderek számára kínálják. A technikummal rendelkezı munkaerı 29,93%-a, és szakmunkás diplomával rendelkezık 6,01%-a számára van munkahely a közgazdasági, jogi, adminisztratív munkakörökben. A harmadik kiemelkedı tevékenységi terület a gépészet és fémmegmunkálás. A tevékenység a szakmunkásoknak a munkahelyek 16,94-%-ával áll rendelkezésére. Az 1972 szakmunkás mellett, 648 technikusnak is tud munkát biztosítani az ágazat. A két mőszaki középprofil keretein belül koncentrálódik a szabad munkahelyek 6,23%-a. A nyilvántartásból kiszőrt szakmakereslethez kell felállítani a megfelelı szakmakínálatot. Érdemes végigelemezni a munkanélküliek részarányát a fentiekben említett tevékenységi területeken. A kereskedelem, vendéglátó-ipar és turisztika ágazatában a munkanélküliek 85,84%-át a III. és IV. fokozattal rendelkezı személyek képezik. Ez nagyon jelentıs arányt képez a teljes munkanélküliséghez viszonyítva, ugyanis több mint 1/10-e (11,79%) a munkanélkülieknek ebbıl az ágazatból és ebbıl a profilból (közép) származik. Tehát, a kereskedelem, vendéglátó-ipar, turisztika területérıl származó munkanélküliek száma legalább olyan jelentıs, mint az ágazatban jelentkezı szabad munkahelyek száma. Hasonló a helyzet a közgazdaság, jog és adminisztráció területén is. Az ágazatban a munkanélküliek 84,71%-át a középkáderek képezik. Ez a kategória képezi a munkanélküliek 8,15%-át. A gépészet és fémmegmunkálás tevékenységeknél a munkanélküliek 65,04%-át a szakmunkások és technikusok alkotják. Az ágazat középkáder-kategóriájának jelentıssége a teljes munkanélküliséghez viszonyítva szintén jelentıs, 5,44%-át adja a munkanélkülieknek.
104
Ha azt is feltételezzük, hogy a nyilvántartáson szereplı adott tevékenységi területen regisztrált munkanélkülieknek semmi közük sincs a szintén azonos területen bejelentett szabad munkahelyekhez, akkor is jogosan vetıdik fel a kérdés, mért nem létezik hatékony képzési program az azonos tevékenységi területen jegyzett munkanélküliek szabad munkahelyre történı irányításához. Ha pedig a tapasztalattal nem rendelkezı, 19-25 éves középkáder munkanélküli korosztályt vesszük alapul, akik a munkanélküliek 12,1%-át teszik ki (az összes tevékenységi területre értve), valószínősíthetı az oktatási rendszer hiányossága, passzivitása e téren. A fiatal szakképzett, szakközépiskolai, technikumi diplomával rendelkezı munkaerı több, mint 1/10-e munkanélküliként egzisztál a munkaügyi hivatalok nyilvántartási listáján, míg több ezer munkahely-igényt regisztrálnak az érintett profilú káderek irányában. Megfelelı felnıttképzési infrastruktúra/piacképes oktatás esetében, továbbá a munkaügyi hivatalok aktív szerepvállalása mellett, a hivatalok nyilvántartásain szereplı munkanélküliek eleget tudnának tenni a szabad munkahelyek, ill. a munkáltatók igényeinek. Munkahely-csúcsok - hol regisztrálunk mértéktelen kapacitás-kihasználatlanságokat? Az egy tevékenységen belül koncentrálódó nagyszámú szabad munkahely megjelenésének több oka is lehet: reformok/leépítések/átszervezések árán kialakult újszerő gazdasági ágazatok jelentıssége megnı, húzóereje kifejezettebbé válik, nagyobb piaci kapacitásokkal számol a tevékenységi terület, továbbá a munkaerı szemszögébıl esetleg az ágazat egzisztenciálisan nem kielégítı, hiányszakmák, a szakmával szemben tanúsított indifferens hozzáállás/nem piacképes szakma. A nem megfelelı kompetencia eredményeként is értelmezhetjük a bizonyos tevékenységi területen jelentkezı számottevı munkanélkülit, de ugyanakkor a sok szabad munkahelyet is. A munkáltató más kompetenciákat remél, más képességekre, tudásra, jártasságra vár. Tevékenységi terület
Munkanélküliek
Szabad munkahelyek
%
%
KAPACITÁSOK-%
Összesen: Mezıgazdaság, élelmiszeripar Erdészet és fafeldolgozás Geológia, bányászat és metallurgia Gépészet és fémmegmunkálás Elektrotechnika Vegyészet, nem-fémek és grafika Textil- és bıripar Kommunális és kisipari szolgáltatások Geodézia és építészet Közlekedés Kereskedelem, vendéglátóipar és turizmus Közgazdaság, jog, adminisztráció Oktatás és nevelés Társadalmi és humán területek Természettudomány, matematika területei Kultúra, mővészetek és tájékoztatás Egészségügy, gyógyszer.és szoc.védelem Testnevelés és sport
865678 49727 10416 5458 118925 39933 27349 58885 4859 17397 21745
100 5,74 1,2 0,63 13,74 4,61 3,16 6,8 0,56 2,01 2,51
42046 1657 335 227 3293 1414 851 1593 1132 1056 2227
100 3,94 0,8 0,54 7,83 3,36 2,02 3,79 2,69 2,51 5,3
4,86 3,33 3,22 4,16 2,77 3,54 3,11 2,7 23,3 6,07 10,24
83324 72455 11912 5653
9,63 8,37 1,38 0,65
8353 6777 1442 315
19,87 16,12 3,43 0,75
10,02 9,35 12,1 5,57
10694 9254 19077 348
1,24 1,07 2,21 0,04
162 371 2035 18
0,39 0,88 4,84 0,04
1,51 4,01 10,67 5,17
Egyéb
298267
34,45
8788
20,9
2,95
105
3. Táblázat: A munkanélküliek és szabad munkahelyek közti összefüggések – kapacitásvizsgálatok219 A 3. számú táblázat adatait elemezve, szembe tőnnek az egyes tevékenységi területeken jelentkezı hatalmas számú munkanélküliek, valamint az ezekkel párhuzamba állított szabad munkahelyek az egyes tevékenységi területeken. A 4. számú grafikon csak ezeket a nagy munkahely kapacitásokat mutatja be. Látható, hogy a már korábban említett gépészet és fémmegmunkálás, kereskedelem, vendéglátó-ipar és turizmus, valamint közgazdaság, jog és adminisztráció a három legtöbb szabad munkahelyet regisztráló, legnagyobb kapacitású tevékenység. Sajnos, a legtöbb munkanélküli is ezekrıl a területekrıl kerül ki. Ha azonban a nyilvántartott munkanélküliek a szabad munkahelyek formájában manifesztálódó piaci igényt kielégíthetnék megfelelı képességeikkel, kompetenciáikkal, jelentıs kapacitás kihasználatlanságnak vethetnének véget. Ehhez azonban nélkülözhetetlen az oktatási rendszer - intézményrendszer segítsége, képzési, átképzési, felnıttképzési rendszer legitimálása. Ebben az esetben lehetıség nyílna akár 23,3%-os kapacitás kihasználatlanság fölszámolására is a kommunális- és kisipari szolgáltatások területén, de további munkanélküliségi ráta csökkenést lehetne kieszközölni az oktatás és nevelés (12,1%), egészségügy, gyógyszerészet és szociális védelem (10,67%), közlekedés (10,24%), kereskedelem, vendéglátó-ipar és turizmus (10,02%), és a közgazdaság, jog és adminisztráció (9,35% ) területein is. 10000 9000
szabad munkahely
8000
Munkahely-csúcsok
7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000
G
M
ez
ıg
az
da eo Erd sá g és , ló gi ze éle a, t é lm i s G bán fa sz e ép y fe ri és ás l do par z e za l t g té és oz s Ve fé m e á s gy m m t all és e g ur ze m gi a t, E ne l e unk Ko k m ál m á - fé tr o t m ec s un m hn ek ál ik is T e és a és k is xti l- g ra f Ke ip és i ka ar re bı G is sk e rip z ed od o ar éz lgá ele l ia t m és atá ,v Kö e ép s ok z g ndé íté az gl K öz s ze d a á tó t le sá ip ke ar g, dé jog és Te s , a tur rm T és árs O dm i zm a k ze in u ttu dal m tatá is z s Eg Ku do m i é s é trác s é s l túr án s h n ió a, zs u m ev y , el ég m m á és őv n üg at t é e e y, sz m rü gy at et l et ik óg e e y s k é a te k s ze r ü t á r.é le jé k o te i s Te s z zta o stn c. tá ev véd s el e és lem és sp or t Eg yé b
0
tevékenységi terület
szabad munkahelyek
4. Grafikon: Munkahely-csúcsok – munkahely kapacitások220 Következtetések és összegzések a témával kapcsolatban A szakképzettségi szintek közti kereslet-eltérések társadalomgazdasági igényként fogalmazódnak meg a munkaerı-piaci hivatalok nyilvántartásaiban, és egyben ösztönzıleg 219
Forrás: Nacionalna Služba za Zapošljavanje: Nezaposlenost i zapošljavanje u Republici Srbiji = Mesečni Statistički Bilten. 29. br. Januar. 2005. 26-29. p. 220 Forrás: u. o. 26-27. p.
106
hatnak, hogy vegye már észre az oktatási rendszer a munkaerı-piaciváltozásokat. A változásokra érzéketlen oktatási infrastruktúra, valamint az iskolák, egyetemi karok nem megfelelı képzései, programjai képezik a feltörekvı munkanélküliség alapját. Az elmúlt évek történései nagyon sokban hozzájárultak a helyzet romlásához, olyannyira, hogy az egyes irodák nyilvántartásai ugyanazon oktatási profil több generációjának képviselıit is felsorakoztatják. Itt nélkülözhetetlen az oktatási rendszer intervenciója. Már amikor a 19-25 éves, iskolapadból kikerülı generációk jelennek meg csoportosan a nyilvántartásokban, egyértelmő, hogy az adott profil/szakképzettség nem piacképes. Mégsem nyílik évrıl évre esetleg több/kevesebb szak azon tevékenységi területeken, ahol a legtöbb munkanélküli koncentrálódik, ill. a legtöbb szabad munkahelyet regisztrálnak. Nem találkozik a munkaerıpiaci igény az oktatási szférával. Tény, hogy az emberi erıforrás megfelelését a piacgazdaság követelményeivel szemben, szervezett, szisztematikus és folyamatos képzés nélkül nem lehet biztosítani. Szerbiában a legnagyobb problémát a szakközépiskolák szakmakínálata képezi. Az iskolák merev programjai, a régi gazdasági rendszer alapjaira épülı szakosodási rendszerek, stb. kilátástalan helyzetbe juttatták a munkanélküliséggel küszködı emberi erıforrást. A reformok nélkülözhetetlenek, rövidtávon eredmény nem igazán várható, de mindenképpen csökkenteni kell a mélyülı különbségeket. Ezek megvalósításához a következı intézkedések foganatosítása szükséges: - teljes körő munkaerı-piaci szükséglet-felmérés, valamint a várható kereslet alakulás elırevetítése, - a szakmakínálat megtervezéséhez szükséges párbeszédek kezdeményezése, az oktatási rendszer lokális és központi képviselıi, valamint a Foglalkoztatásügyi Hivatal alkalmazottai, továbbá a gazdaság képviselıi és a munkaadók között. - széleskörő szakoktatást kell biztosítani, flexibilis – a változásokat hordozó programokkal, multidiszciplinális megközelítéssel, - gyakorlat fontosságának eleget tenni (hiánya minden szakképzettségi szint esetében közös), és fejleszteni az együttmőködést a munkáltatókkal. A nyilvántartáson szereplı felnıtt munkanélküliek számára kilátástalan helyzetük megoldását egy megfelelı, intézményesített felnıttképzési infrastruktúra tudja csak biztosítani. Az oktatási rendszer innovatív kiigazításai – piaci szükségletek revíziója a felnıttoktatás új modellezésével valósítható meg. Szerbiában sajnos, nincs megfelelı törvényes keret ehhez, hiányzik a munkaerıpiac szereplıi közti párbeszéd. Hiányzik az ágazathoz kapcsolódó intézményi infrastruktúra is. Hiányzik az egységes egész életen át tartó tanulási koncepció, illetve annak operatív programjai. Hiányzik a rugalmasabb, multidiszciplináris, európai szellemő oktatási, képzési magatartás. A probléma fokozódásának elkerülése érdekében, minél elıbbi megoldások definiálása és menedzselése válik nélkülözhetetlenné, mert az „Egy egész életre szóló állást nem lehet biztosítani, amit viszont lehet: mindenkori felkészültséget új állások követelményeihez” (Bertil-Olof Svanholm). A minıséges oktatás végkifejlete az elhelyezkedés/munkába állás. Olyan tudás, ügyesség, kompetencia halmaz, amely növeli a munkaerı képességeit, hogy munkahelyet szerezzen, illetve azt megtartsa, hogy munkahelyi elırehaladását megalapozza, hogy mindig felkészülten nézzen szembe a változásokkal, hogy biztosítani tudjon magának másik munkát, amennyiben azt ı maga jónak látja, vagy ha munka nélkül marad, és hogy életciklusának bármelyik periódusában tudja biztosítani a minél könnyebb és fájdalomtól mentesebb munkaerıpiacra jutást. Mindezek értelmében, az oktatás csak abban az esetben képes növelni a foglalkoztatottak számát, amennyiben a megfelelı – a gazdaság és a munkaerıpiac által elvárt - tudást, ügyességet, kompetenciát és álláspontokat átörökíti a foglalkoztatottakra. Az oktatási
107
rendszernek kötelezı, hogy állandó információ birtokában legyen azzal kapcsolatban, hogy mi az a tudás, ügyesség, kompetencia, amelyet a gazdaság és a munkaerıpiac igényel. Az adekvát módon megfogalmazott oktatási rendszer eredménye olyan emberi erıforrás, amely az egész gazdaság szolgálatában áll, és elısegíti a társadalom fejlıdését.
Irodalomjegyzék: 1. Centar za Monitoring i Evaluaciju – Studenti i Praksa (Az Egyetemisták és a Szakmai gyakorlat): http://www.cme.org.yu (2006. 01. 20.) 2. Fábri György: Mit tudunk a doktoráltakról?: http://www.unipresszo.hu/anyagok/PhDtanulmany.pdf (2006.01.22) 3. Gábrity Molnár Irén: Oktatásunk jövıje. In: Gábrity Molnár Irén – Mirnics Zsuzsanna (szerk.): Oktatási oknyomozó. Szabadka: MTT könyvtár 12., 2006. 63-64. p. 4. Hotváth Gyula: Európai regionális politika. Budapest – Pécs: Dialog Campus Kiadó, 2003. 193. p. 5. Ministarstvo rada, zapošljavanja i socijalne politike, Vlada Republike Srbije: Nacionalna strategija zapošljavanja za period 2005-2010. godina. Beograd. 2005. 4448. p. 6. Nacionalna Služba za Zapošljavanje: Nezaposlenost i zapošljavanje u Republici Srbiji = Mesečni Statistički Bilten. 29. br. Januar. 2005. 5-8. p. 7. Pejić, R.: Poslodavci traže kompletne ličnosti = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 3. sz. 10- 11. p. 8. Radovan, B.: Nema nezaposlenih = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 4. sz. 9. p. 9. Republički Zavod za Statistiku: Statistički Godišnjak Srbije. Beograd: 2005. 78 p. 10. Šećibović, R.: Balkanski nemiri = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 3. sz. 3. p. 11. Štruljek, B.: Budžet, diktira tempo = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 1. sz. 6. p.
Az MTA Titkárságának 2010. évi támogatását tisztelettel megköszönjük, mert lehetıvé tette és elısegítette a Magyarságkutató Tudományos Társaság tevékenységét a Vajdaságban.
108
