Tartalmi beszámoló a Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) évi tevékenységéről, amit az MTA Elnöki Titkárságának támogatásából fedezett

Magyarságkutató Tudományos Társaság Naučno društvo za hungarološka istraživanja The Scientific Association for Hungarology Researches 24000 Szabadka - Subotica, Branislava Nušića 2/1 Szerbia – Srbija E-mail: [email protected] www.mtt.org.yu

Tartalmi beszámoló a Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) 2007. évi tevékenységéről, amit az MTA Elnöki Titkárságának támogatásából fedezett Szerződés száma: 26953/2007 Pályázatszám. 18-2007

mtt PROJEKT A kutatási projektum címe: Az autonómia illúziója, A magyarság eszme- és irodalomtörténete a Délvidéken (1972-1989) A kutatási projektum címe: Kisebbségi létjelenség a Vajdaságban, amelynek része az összehasonlító kutatás: Régió összehasonlítás, a humán erőforrás magatartása tükrében – Vajdaság adatai alapján: Regionális fejlődés a humán erőforrás magatartása tükrében

Lásd a mellékleteket

Dr. Vajda Gábor ösztöndíjas kutató publikált könyve - 2007 Lásd a publikálás alatt levő (Régiónk életereje című 13. mtt kötet, Szabadka) kéziratokat a mellékletben: dr. Gábrity Molnár Irén, Mirnics Károly magiszter és a doktoranduszok: Takács Zoltán, Szlávity Ágnes

1

A Magyarságkutató Tudományos Társaság 2007. évi kutatásából: Kisebbségi létjelenség a Vajdaságban címmel a következő tanulmányok születtek (kéziratok a mellékletben) 1. Dr. Gábrity Molnár Irén1: Vajdaság népességmozgására jellemző alapadatok2 2. Takács Zoltán3: A területi szervezkedés és regionalizáció Szerbiában 3. Mirnics Károly magiszter: Vajdaság és a magyar nemzeti kisebbség népességének gazdasági szerkezete és változásai (1953–2002) 4. Takács Zoltán: A munkaerő-kompetencia és az oktatás viszonya 5. Gábrity Molnár Irén: Munkaerőpiac igények Vajdaságban 6. Mgr. Szlávity Ágnes4, PhD hallgató: Észak-Bácska munkaerő-piaci tendenciái mtt FORUM Konferencia 2007. 10. 15. Szabadka Tolerancia-építők Konferencia 2008. 02. 14. Szabadka, Értelmiségünk életközelből

mtt SOROZAT Kiadói tevékenység a Pannónia Alappal közösen: Toleranciaépítők, tanulmány magyar-szerb-angol nyelven Kiadói tevékenység Régiónk életereje

Kiadói tevékenység: Az autonómia illúziója

Lásd a meghívókat és a konferenciaképeket Nyilvános könyvbemutató Dr. Korhecz Tamás, dr. Gábrity Molnár Irén, Deli Andor, Árpási Ildikó a Városi Könyvtár olvasótermében részvevők: Magyarságkutató Tudományos Társaság tagjai, ösztöndíjas kutatók, egyetemisták, értelmiségiek

Publikált kötetek a beszámoló mellékletében Szerzők: Dr. Korhecz Tamás, dr. Gábrity Molnár Irén, Deli Andor Nyomda: MM Print Szabadka - 2007 MTT sorozat 13. kötete publikálás alatt. Szerzők az ösztöndíjas kutatók Szerkesztők: G. Molnár Irén és Mirnics Zsuzsa, Műszaki szerkesztő: Csernik Előd Verzál Nyomda Újvidék - 2008 Szerző: Dr. Vajda Gábor, Szerkesztő: Mirnics Zsuzsa, Műszaki szerkesztő: Csernik Előd Verzál Nyomda Újvidék - 2007

1 Az Újvidéki Egyetem szabadkai Közgazdaságtudományi Kar rendes tanára, kutatáskoordinátor 2 A tanulmány az MTA Titkárságának támogatásával készült, amelyből előadást tartott a szerző a Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék szervezésében – Magyarok a Kárpát-medencében Nemzetközi Földrajzi Konferencia - 2008. március 6. Szeged 3 PhD hallgató - Pécs, PTE KTK Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola 4 Az Újvidéki Egyetem szabadkai Közgazdaságtudományi Kar tanársegéde, PhD hallgató - Budapest

2

Kisebbségi létjelenség a Vajdaságban Regionális fejlődés a humán erőforrás magatartása tükrében Kutatás célja: A Kárpát-medencében a határon túli magyarok eltérő társadalmi és gazdasági feltételek körülmények között élnek, ami miatt lehetetlen a teljes határon túli magyarság számára egyetlen egységes megmaradási/fejlesztési gazdaságpolitikai nemzetstratégiát és viselkedési modellt megfogalmazni. A vajdasági magyarság egészének érdekeit és elvárásait megfogalmazó, a mindenkori regionális-lokális erőforrásokra és komparatív előnyökre támaszkodó és a különböző populációtípusok specifikus körülményeit messzemenően figyelembe vevő, de ugyanakkor a makro-regionális gazdasági környezet irányadó és korlátozó feltételrendszerét is érvényesítő, többváltozatú régiófejlesztési stratégia megfogalmazása mindenképpen egyike a Kárpát-medencei magyar értelmiségi elit legsürgősebb feladatainak. Kutatás tárgya: Vajon a Vajdaságban élő, az anyaországon kívül eső magyarok számára az egyetlen túlélési esélyt az Európai Unióhoz való közeledés és csatlakozás jelenti? Annak ellenére, hogy ez az alternatíva már évekkel ezelőtt, a szórványban élő magyarokban is tudatosodott, úgy tűnik, hogy az ehhez szükséges általános közhangulat és magatartás átformálása még évekig eltarthat. Másrészt, a nemrég elért EU csatlakozás gazdaságpolitikai, kisebbségi és emberjogi feltételei egyes régiókban különböző irányt vettek fel: Felvidék, Erdély esetében; míg a vajdasági magyarok esetében a délszláv háborús örökség miatt ez a csatlakozás egyhamar még nem várható. Kutatás módszere: 1. Dokumentumelemzés - keresve megmaradásuk, fejlődésük és életminőségük kérdéseinek megoldását, meg kell állapítani, hogy döntő politikai hatalommal és döntési jogkörökkel a határon túli magyarok nem rendelkeznek, saját fejlesztési erőforrásaink gyengék, (sokszor vesztesei a privatizációnak is) és sem a saját országuk, sem pedig az anyaországuk kiemelt támogatásával reálisan és folyamatosan nem számolhatnak. Ezért, ha a régiók gazdasági fejlődésében alapvető prioritás a külföldi tőke gyors/intenzív beáramlása, akkor azt is látni (kutatni) kellene hogyan érdemes „fogadni” és hatékonyan kanalizálni ezt a tőkét, a kistérségek fejlesztésére. Azokat az alapvető feltételeket érdemes előzetesen is megfogalmazni, amelyekre a határon túli magyaroknak ráhatásuk lehet. 2. Statisztikai adatok másodelemzése, a munkaerőpiaci helyzetelemzéssel, az Észak-vajdasági régiókra fókuszálva. 3. Tudományos konferencia előadások – vitafórumok és műhelymunkák eredményeinek lejegyzése Az eddigi projektumeredmények előre vetítik a határon túli magyarok távlati céljait, vagyis a projektum dinamizálását, stratégiai programok kidolgozását. Az adatsorokat évenként bővítjük és a döntő jelentőségű elemzéseket szükség szerint, megismételjük, gazdagítjuk, a jövőképet az új ismeretek alapján pontosítjuk, korrigáljuk. Célunk, a környezetünk magyarságának az igények szerint minél aktuálisabb viselkedési kereteket ajánlani, pozitív magatartásformát sugallani. Szabadka, 2007. február

Gábrity Molnár Irén, mtt elnök 3

Összefoglaló tanulságok a kutatásból: 1. A népszámlálás adatai szerint Szerbiában 7.498.001 ember él (2002-ben), valamivel kevesebb, mint a legutóbbi, 1991-ben megtartott népszámláláskor. Átlagosan 96,7 lakos jut egy km2-nyi területre. A háztartások száma állandóan növekedett, a háztartások átlagos lélekszáma viszont fokozatosan csökkent. A férfiak átlagos életkora 38,9 év, várható élettartama 69,9 év, míg a nők átlagos életkora 41,4 év, várható élettartama pedig 75,2 év. A városban élő lakosság aránya fél évszázad alatt megháromszorozódott. Vajdaság lakosainak száma 1948 és 1981 között folyamatosan növekedett, azóta azonban stagnál a népesség száma. Ma kb. 2 milliót tesz ki. A vajdasági autochton lakosok száma 1961 óta folyamatosan csökken. Az elmúlt 11 évben Vajdaság népsűrűsége (főleg Bácskában) növekedett, de a betelepülőknek köszönve. A délszláv háború eseményei miatt jelentős népmozgalmi változások történtek. Az adatok komoly emigrációs és imigrációs folyamatokat jeleznek. Teendők: • A teljességigényű, működőképes infrastruktúra • Regionális fejlesztési tervek kidolgozása az elitemigráció csökkentése céljából • Együttműködő határmenti kapcsolatok - a beruházási és vállalkozási hajlam emelése • Intézményhálózatok kiépítése: pl. az oktatás- és a művelődési intézmények hálózata • Településkapcsolatok - a régiófejlesztési stratégia és együttműködés kidolgozása (folyamatos határon túli szakemberi közreműködés) • Az EU csatlakozás elősegítése. 2. Politikai eszmefuttatástól nehéz eltekinteni az elemzés során, mivel egy olyan országról van szó, ahol a politikusok néphős-kultusza még mindig él. Legyen az alkotmány meghozatala, területi tervezés, helyi önkormányzatokról szóló törvény, regionális fejlesztés, sőt minden egyéb más politikai manipuláció eredménye. Szerbiában az évek óta „szereplő” autoritárius, centralizált hatalom miatt nem tudott fejlett önkormányzati rendszer kialakulni. A regionális berendezést illetően Szerbia aszimmetrikus rendszert örökölt, ahol névleges autonómiával egy tartomány rendelkezik: Vajdaság. Ez a rendszer hatalmas aránytalanságok kialakulásához vezetett az ország regionális fejlődésében. A fejlettségi szintet illető regionális különbségek elérik az 1: 10-hez arányt. Az amúgy is kifejezésre jutó regionális különbségek létezését még jobban felerősíti a gyenge területi kohézió, valamint a kihasználatlan, és nem adekvát módon hasznosított területi tőke, amely természeti erőforrások, emberi erőforrások, materiális erőforrások, illetve nem materiális – kulturális, etnikai, és egyéb sokszínűségből fakadó erőforrások formájában manifesztálódik. Vajdaság Szerbia etnikailag legplurálisabb része, ahol a régióidentitás határozott, erős és jelentős - „integratív és fejlődési potenciál”. Ezt kellene tudni hasznosítani. Sajnos, azonban a régión belül létező érdekek nem/nehezen egyeztethető össze a „régión kívüli” érdekekkel. 1990-ig a tartományok alkotmányban rögzítették a nemzetek és nemzeti kisebbségek egyenjogúságát, emellett sor került a gazdasági, politikai és kulturális autonómia megfogalmazására is. Az tartományok ilyen jellegű alkotmányos jogainak 4

meghatározása, egyrészt megfelelő alapja lehetett volna a további regionálizációnak Szerbia területén. Szerbiának 2006 októberében ismét lehetősége nyílt arra, hogy ezen értékek mellett tegye le voksát. Bebizonyosodott azonban, hogy (új) Szerbia nem érett egy kulturális, etnikai alapokon elinduló regionalizációs folyamatra. Nem tud és nem is akar központosított hatalmából veszíteni, politikai érdekérvényesítésre csak így tud jogot formálni. A kétmilliós, kifejezett (tanulmányokkal alátámasztott) regionális identitással rendelkező, magukat „vajdaságiaknak” nevező lakosság nem képezne megfelelő táptalajt a kevésbé demokratikus vonalakon mozgó politikai hatalomnak. Vajdaság civilizációs, kulturális, gazdasági és multietnikai öröksége folytán európai régió és Szerbia Európára nyíló kapuja, és a Vajdaság autonómiatörekvései egy demokratikus és decentralizált jogállam keretei között képzelhetők csak el. Az új Szerb Alkotmány semmiféle garanciát nem biztosít decentralizációs és regionalizációs témakörökben. Márpedig Jugoszlávia utódállamaiban nyilvánvalóan szükség van alkotmányos garanciákra. Ha „egyszerű” törvény határozza meg pl. a tartomány hatásköreit (omnibusz), melyet szavazati többséggel bármikor változtatni, megvonni, felszámolni lehet, akkor ezeket a jogokat semmi sem szavatolja. Félő, hogy - egy funkcionális területekről, makrorégiókról, új térstruktúra kialakításáról szóló tervezet, törvényjavaslat - képes lehet a meglévő (történelmi hagyományokra, identitásra épülő) regionális intézményrendszer leépítésére, megsemmisítésére. Sajnos, olyan folyamatoknak vagyunk szemtanúi, amelyek a még létező „látszatdecentralizációt” képesek lehetnek egy erős központi hatalmi irányításba komponálni, ahol a kvázi-régiók képzése a helyi elit számára csupán a hatalom megszerzésének eszköze lehet. 3. A magyarok hátrányos helyzetének, társadalmi és gazdasági kirekesztettségének bemutatása e táblázat segítségével is érvényt szerez önmagának. A mezőgazdaságból mint legkevésbé jövedelmező gazdasági tevékenységből (deprimált árak, egyre nyitottabb árolló a mezőgazdasági és ipari termékek között, a mezőgazdaságot működtető ipari termékek árának rohamos emelkedése, a mezőgazdasági termékek árának gazdaság- és szociálpolitikai módszerekkel történő olcsón tartása) a szerb népesség tömegesen menekül, s ez kínál munkalehetőséget a magyaroknak, a nem jövedelmező és rosszul fizetett munkahelyeken. Önmagáért beszél az a tény, hogy kisajátíthatják maguknak az államigazgatást, katonaságot, állambiztonsági pozíciókat, társadalom és vagyonbiztosítást, a pénzforgalmat, az ingatlanközvetítést – és azokat a munkahelyeket is az iparban, amelyek a táblázatban nem látszanak. Ha mégis jelen vannak a magyarok ezekben a gazdasági tevékenységekben is, úgy legfeljebb középfokú végzettséget igénylő munkahelyeken dolgoznak, vagy elemi munkát végeznek. Ezek után csak egyetlen egy és rövid következtetés lehetséges: a magyar népesség gazdasági szerkezete kiszorító jellegű a gazdasági tevékenységek peremrészei felé. E gazdasági szerkezet nem kedvez sem a magyar vállalkozóknak, sem a munkavállalóknak. 4. A szakképzettségi szintek közti kereslet-eltérések társadalomgazdasági igényként fogalmazódnak meg a munkaerő-piaci hivatalok nyilvántartásaiban, és egyben ösztönzőleg hatnak, hogy vegye már észre az oktatási rendszer a munkaerőpiaciváltozásokat. A változásokra érzéketlen oktatási infrastruktúra, valamint az iskolák, egyetemi karok nem megfelelő képzései, programjai képezik a feltörekvő 5

munkanélküliség alapját. Az elmúlt évek történései nagyon sokban hozzájárultak a helyzet romlásához, olyannyira, hogy az egyes irodák nyilvántartásai ugyanazon oktatási profil több generációjának képviselőit is felsorakoztatják. Itt nélkülözhetetlen az oktatási rendszer intervenciója. Már amikor a 19-25 éves, iskolapadból kikerülő generációk jelennek meg csoportosan a nyilvántartásokban, egyértelmű, hogy az adott profil/szakképzettség nem piacképes. Mégsem nyílik évről évre esetleg több/kevesebb szak azon tevékenységi területeken, ahol a legtöbb munkanélküli koncentrálódik, ill. a legtöbb szabad munkahelyet regisztrálnak. Nem találkozik a munkaerő-piaci igény az oktatási szférával. Tény, hogy az emberi erőforrás megfelelését a piacgazdaság követelményeivel szemben, szervezett, szisztematikus és folyamatos képzés nélkül nem lehet biztosítani. Szerbiában a legnagyobb problémát a szakközépiskolák szakmakínálata képezi. Az iskolák merev programjai, a régi gazdasági rendszer alapjaira épülő szakosodási rendszerek, stb. kilátástalan helyzetbe juttatták a munkanélküliséggel küszködő emberi erőforrást. A reformok nélkülözhetetlenek, rövidtávon eredmény nem igazán várható, de mindenképpen csökkenteni kell a mélyülő különbségeket. Ezek megvalósításához a következő intézkedések foganatosítása szükséges: - teljes körű munkaerő-piaci szükséglet-felmérés, valamint a várható kereslet alakulás előrevetítése, - a szakmakínálat megtervezéséhez szükséges párbeszédek kezdeményezése, az oktatási rendszer lokális és központi képviselői, valamint a foglalkoztatásügyi hivatal alkalmazottai, továbbá a gazdaság képviselői és a munkaadók között. - széleskörű szakoktatást kell biztosítani, flexibilis – a változásokat hordozó programokkal, multidiszciplinális megközelítéssel, - gyakorlat fontosságának eleget tenni (hiánya minden szakképzettségi szint esetében közös), és fejleszteni az együttműködést a munkáltatókkal. A nyilvántartáson szereplő felnőtt munkanélküliek számára kilátástalan helyzetük megoldását egy megfelelő, intézményesített felnőttképzési infrastruktúra tudja csak biztosítani. Az oktatási rendszer innovatív kiigazításai – piaci szükségletek revíziója a felnőttoktatás új modellezésével valósítható meg. Szerbiában sajnos, nincs megfelelő törvényes keret ehhez, hiányzik a munkaerőpiac szereplői közti párbeszéd. Hiányzik az ágazathoz kapcsolódó intézményi infrastruktúra is. Hiányzik az egységes egész életen át tartó tanulási koncepció, illetve annak operatív programjai. Hiányzik a rugalmasabb, multidiszciplináris, európai szellemű oktatási, képzési magatartás. A minőséges oktatás végkifejlete az elhelyezkedés/munkába állás. Olyan tudás, ügyesség, kompetencia halmaz, amely növeli a munkaerő képességeit, hogy munkahelyet szerezzen, illetve azt megtartsa, hogy munkahelyi előrehaladását megalapozza, hogy mindig felkészülten nézzen szembe a változásokkal, hogy biztosítani tudjon magának másik munkát, amennyiben azt ő maga jónak látja, vagy ha munka nélkül marad, és hogy életciklusának bármelyik periódusában tudja biztosítani a minél könnyebb és fájdalomtól mentesebb munkaerőpiacra jutást. Mindezek értelmében, az oktatás csak abban az esetben képes növelni a foglalkoztatottak számát, amennyiben a megfelelő – a gazdaság és a munkaerőpiac által elvárt - tudást, ügyességet, kompetenciát és álláspontokat átörökíti a foglalkoztatottakra. Az oktatási rendszernek kötelező, hogy állandó információ birtokában legyen azzal kapcsolatban, hogy mi az a tudás, ügyesség, kompetencia, 6

amelyet a gazdaság és a munkaerőpiac igényel. Az adekvát módon megfogalmazott oktatási rendszer eredménye olyan emberi erőforrás, amely az egész gazdaság szolgálatában áll, és elősegíti a társadalom fejlődését. 5. A magyar fiataloknál pluszenergia befektetése szükséges, majd tudatos jövőépítés, továbbá piacorientált szakválasztás, integrálódás az európai felsőoktatási-kutatási térségbe. A fiatalok többsége törődik a továbbképzésével, de szívesen vesznek részt gyorstalpalló és olcsó kurzusokon; viszonylag kevesen gondolkodnak másoddiploma, vagy specializálás szerzésén (20%-a), ez összefügg az anyagi helyzetükkel és a környezeti hatásokkal is, hiszen a városban élők kedvezőbb feltételek mellett képezhetik tovább magukat a szakmában. A megkérdezettek közül leginkább a bölcsészszakosok képzik át magukat, míg a közgazdászok alapképzés után is tovább tanulnak. Jellemző a térségre a hosszú ideig tartó munkakeresés. Ehhez hozzájárul:
A munkaközvetítői irodák főleg az alacsony iskolavégzettségű, szakiskolát végzett, leghátrányosabb munkanélküli rétegnek szerveznek át- és továbbképzést. A diplomás magyar fiatalok zöme nem jelentkezik be a munkaközvetítő irodába.
A felsőoktatási diplomával rendelkezők, az ismerősök és barátok által, vagy újságban, interneten meghirdetett alkalomra várnak.
A munkaviszonyban levő fiatalok viszonylag rövid idő alatt sok munkahelyen dolgoztak már. Átlagosan évenként váltottak munkaadót, akár ugyanabban a szakmában is. Az ok: a megfelelően fizetett, biztos munkahely keresése, vagy az utólagos átképzés. Teendők: • Szükséges, hogy a versenyképességre fókuszáljunk - minőségi és akkreditálható új felnőttképzési formákra • Széleskörű szakoktatás, flexibilis, interdiszciplináris és gyakorlatias képzés kell • Szükséges: a szakmakínálat megtervezéséhez szükséges párbeszédek kezdeményezése: munkakereső-munkaközvetítő, iskola-munkaadó, munkaközvetítő-iskola, • Karrierépítő Információs Koordinációs Irodák megnyitását tervezni a határmenti régiókban • A határon át ívelő munkaerőpiac és képzés rendszer, a felnőttoktatás új keretek közötti modellezésével valósítható meg • A „magyar felsőoktatási térben”, regionális felsőoktatási tömörülés és a felnőttoktatás, interdiszciplináris intézményközi modellje szükségeltetik! 6. Észak-Bácska munkanélküli lakosainak gazdasági ágazatonkénti eloszlását vizsgálva, a 2006-os nyilvántartási adatok alapján szembetűnő, hogy valamelyest nőtt a mezőgazdaságból kikerült munkanélküliek aránya, de a kereskedelemi és közgazdasági területeken is jelentős változások tapasztalhatóak. Az eltelt három év alatt ugyanis nőtt a kereskedelemben levő szabad munkahelyek száma, de kissé csökkent a munkába állás százalékaránya, bár még mindig itt található a legtöbb szabad munkahely és itt is helyezkednek el a legtöbben. A közgazdasági területen csökkent a szabad munkahelyek száma és a munkába állás aránya is, valószínűleg a költségcsökkentő, racionalizálási törekvések eredményeként.

7

Észak-Bácskában a 2004-es évben a munkanélküliségi ráta 33,6%, a munkanélküliek száma 26 525, míg a foglalkoztatottak száma 47 230 volt. Vajdaság egészétől eltérően a foglalkoztatottak nagyon jelentős része a feldolgozóiparban dolgozott, de a tartományi átlagtól jóval nagyobb volt a mezőgazdaságban dolgozók aránya is. A munkanélküliek 51,2%-a nő, első munkahelyére pedig a munkanélküliek 40%-a várt Ugyanennyi volt az 1 évnél rövidebb ideje munkanélküliek aránya is. A 10 évnél hosszabb ideje munka nélkül levők aránya 8% volt. A munkanélküliek legnagyobb része a 31 és 40 valamint a 41 és 50 éves korcsoportúak közül került ki. A munkát keresők 46%-a szakképesítés nélküli egyén, de jelentős volt a középiskolai végzettségű munkanélküliek aránya is. Kedvező körülmény, hogy a szabad munkahelyek is e kategóriákból kerültek ki nagy számban. A munkanélküliek gazdasági ágazatok szerinti elemzése is Észak-Bácska sajátos helyzetére mutat rá, hiszen a tartományi szinten is jelentős gépészet mellett, a munkanélküliek nagy része a mezőgazdaság és a feldolgozóipar területéről került ki. A legtöbb szabad munkahely a kereskedelem és a közgazdaság területén volt található. A 2006-os év adatait elemezve megállapítható, hogy az eltelt három év alatt javulás tapasztalható a foglalkoztatás és a munkanélküliség területén, hiszen a munkanélküliségi ráta 31,05 %, a munkanélküliek száma 30 142, míg a foglalkoztatottak száma 55 450 volt. Azonban a körzet még mindig jelentős gondokkal szembesül, hiszen a 10 évnél hosszabb ideje munka nélkül levők aránya 9%. A munkanélküliek legnagyobb része az 50 évnél idősebbek közül került ki, sőt, a munkát keresők csaknem fele 41 évnél idősebb. A munkát keresők 47%-a szakképesítés nélküli egyén. Jelentős a középiskolai végzettségű munkanélküliek aránya is. A legtöbb szabad munkahely 2006-ban is a kereskedelem és a közgazdaság területén volt található. A körzet gazdasági fejlesztéseinek körében külön hangsúlyt kell, hogy kapjanak a munkanélküliséget csökkentő tervek és cselekvési programok. A munkanélküliek nagy száma miatt elengedhetetlen olyan új munkahelyeket teremtő programokat kidolgozni, amelyek a munkaerő-piacon legnehezebb helyzetben levő egyének, az általános iskolai végzettségű középkorú munkanélkülieknek nyújtanak munkalehetőséget. Emellett, nagyon fontos lenne összehangolni körzet oktatáspolitikáját a munkaerőpiac mindenkori helyzetével és a fiatal szakemberek képzése során átadni minden olyan ismeretet, mely javítja munkába állásuk esélyeit.

Szabadka, 2008. 03. 17.

Beszámolót készítette: Gábrity Molnár Irén, mtt elnök [email protected]

8

A Magyarságkutató Tudományos Társaság 2007. évi kutatásából:

Kisebbségi létjelenség a Vajdaságban Tanulmányok kéziratai a mellékletben 1. Dr. Gábrity Molnár Irén5: Vajdaság népességmozgására jellemző alapadatok6 2. Takács Zoltán7: A területi szervezkedés és regionalizáció Szerbiában 3. Mirnics Károly magiszter8: Vajdaság és a magyar nemzeti kisebbség népességének gazdasági szerkezete és változásai (1953–2002) 4. Takács Zoltán: A munkaerő-kompetencia és az oktatás viszonya 5. Gábrity Molnár Irén: Munkaerőpiac igények Vajdaságban 6. Mgr. Szlávity Ágnes9, PhD hallgató: Észak-Bácska munkaerő-piaci tendenciái

5 Az Újvidéki Egyetem szabadkai Közgazdaságtudományi Kar rendes tanára, kutatáskoordinátor 6 A tanulmány az MTA Titkárságának támogatásával készült, amelyből előadást tartott a szerző a Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék szervezésében – Magyarok a Kárpát-medencében Nemzetközi Földrajzi Konferencia - 2008. március 6. Szeged 7 PhD hallgató - Pécs, PTE KTK Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola 8 Az mtt alelnöke, nyugdíjas szociológus - demográfus 9 Az Újvidéki Egyetem szabadkai Közgazdaságtudományi Kar tanársegéde, PhD hallgató - Budapest

9

Dr. Gábrity Molnár Irén10 Vajdaság népességmozgására jellemző alapadatok11 1. Gazdaság-földrajzi alapadatok Vajdaságban a Bácska és Nyugat-Bánság egy folyók által feltöltött homokos síkság, a magyar Alföld folytatása. A Kárpát-medence nagy folyói erre folynak össze. A Szerémségben a Tarcal-hegység (Fruška Gora) húzódik, amely keletre tereli a Dunát. A Bánságban található a tartomány legmagasabb pontja, a Kudrici tető (641 m), amely a romániai Krassó-Szörényi-Érchegységhez kapcsolható Verseci-hegység csúcsa. Közigazgatási szempontból Vajdaság hét körzetből áll: Észak-Bácska, NyugatBácska, Dél-Bácska, Észak-Bánát, Közép-Bánát, Dél-Bánát, Szerémség. A hét vajdasági körzet összesen 45 községet12 ölel fel. A községek a legkisebb közigazgatási egységek, jellemzően egy várost és közvetlen vonzáskörét jelentik, de terület és népesség szempontjából igen eltérőek. A 45 község összesen 467 települést számlál, melyek közül 52 településnek városi státusa van. A lakosság túlnyomó többsége a tartomány városaiban koncentrálódik, viszont a mezőgazdasági népesség továbbra is a kistérségeken van jelen. A lakosságnak csak kis százaléka él kistelepüléseken: 0,9% él 500 fő alatti településeken; 2,2% 500–999 között; jelentősebb szám, 8,4% lakik 1000–1999 közötti lélekszámú falvakban, a lakosság e része elsősorban mezőgazdaságból él. Jóval nagyobb számban képviselteti magát Vajdaság lakossága a 2000–4999 lélekszámú településeken: 1/5-e, azaz 20,3%-a; 15,4% lakik 5000–9999 lakosú településen. Az összes településhez viszonyítva a városok Vajdaság településeinek 11,13%-át alkotják, a lakosság túlnyomó többsége viszont éppen ezeken a településeken koncentrálódik. Ennek számos oka van. Elsőként említhető a II. világháború utáni erős iparosodási folyamat, a mezőgazdasággal foglalkozó kistérségek erőteljes leépítése. Ma a lakosság nem egész 2/3-a él városban, s vezetnek a 10 000–49 999 lakosú városok: Vajdaság lakosságának kb. 1/3-a, azaz 28,2% él itt. A lakosság további százalékos megoszlása az 50 000–99 999 lakost számláló városokban 15,2%; a lakosság 1/10-e a tartományi fővárosban, Újvidéken lakik.13 A 100 km²-re jutó település-indikátor14 Vajdaság esetében 2,2, míg a Duna–Körös– Maros–Tisza Eurorégióban15 ez a mutató 2,8; ezzel szemben Dél-Alföld megyéi még ritkábban lakottak (Csongrád megye, Békés megye): a statisztikai indikátor 1,3 és 1,4 között mozog.

10 A szerző az Újvidéki Egyetem Szabadkai Közgazdaságtudományi Kar rendes tanára és a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnöke 11 A tanulmány az MTA Titkárságának támogatásával készült 12 Statistički godišnjak Srbije 2005. 75. o. (Szerbia statisztikai évkönyve 2005) 13 Uo. 73. o. 14 Duna–Körös–Maros–Tisza Regionális Együttműködés. Eurorégió kiadványa, 2002, 12. o. 15 A DKMT Eurorégiót Magyarország és Románia négy-négy megyéje (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok, illetve Arad, Hunyad, Krassó-Szörény, Temes) és Vajdaság alkotják. Az integráció célja a határokon átnyúló és regionális együttműködés erősítése.

10

2. A tartomány lakosságának alakulása A tartomány lakosságának és azon belül a magyar lakosság számának alakulása 1948-tól, nagyjából követi a környező országok és régiók lakosságmozgását. 1. számú táblázat: Vajdaság népességének alakulása 1948-tól 2002-ig Régió neve 1948 1961 1971 1981 1991 2002 Vajdaság 1 663 212 1 854 965 1 952 533 2 034 772 2 013 889 2 024 487 Magyarok 428 932 442 561 423 866 385 356 339 461 290 207 Bácska 822 195 910 981 960 001 1 010 640 984 511 1 076 438 Magyarok 306 578 318 867 311 379 286 732 256 795 223 081 Bánát 615 788 664 3011 666 559 673 735 680 347 612 845 Magyarok 113 371 1112 785 103 093 911 259 76 629 62 890 Szerémség 225 229 279 683 325 973 350 396 349 031 335 204 Magyarok 8 983 10 909 9 394 7 365 6 037 4 236 A tartományi lakosság összlétszáma tehát az utóbbi fél évszázadban eleinte (1981-ig) növekedett16, majd folyamatosan stagnál. A magyarok száma 1961-ben érte el a csúcsot (442 561) majd attól kezdve rohamosan csökken, amit nem lehet elmondani a szerb népességről, hiszen a számuk a folyamatos (hullámokban szervezett) betelepülés okán gyarapodott. A magyarság számcsökkenéséhez mindenképpen hozzájárult az alacsony szaporulat és főként a fiatalok elvándorlása, valamint az asszimiláció különböző formái. Az 1991. évi és a 2002. évi népszámlálási adatokat összehasonlító elemzés azt mutatja, hogy a tartomány lakosságának nemzeti összetétele egészében véve megváltozott, oly módon, hogy a kisebbségi közösségekhez tartozók száma csökkent, míg a szerbként nyilatkozók száma növekedett. Vajdaságban, 2002-ben 170454-el több szerb él, mint az 1991-ben, vagyis a százalékos arányuk Vajdaság lakosságában 57.21%-ról 65.05%-ra nőtt (miközben a lakosság száma az elmúlt 11 évben mindössze 19 475-el nőtt).

1. grafikon: Néhány vajdasági nemzetiség lélekszáma az utóbbi évszázadban 16

Tito 1980 májusában halt meg. Nagyvalószínűséggel nem csak ez az esemény, hanem inkább az elvándorlási tendencia növekedése és a(z Európában is) gyenge gyermekvállalási hajlam okozta a lakosságcsökkenést.

11

Vajdaság lakosainak száma 1948 és 1981 között, a Titoi korszakban, folyamatosan növekedett. Mivel a vajdasági magyarok lélekszáma 1961 óta folyamatosan csökken, számuk 2002-ben csak 290 207 főt tett ki. Kifejezetten gyenge természetes szaporulatot mutatnak:

2. grafikon: Vajdasági népek természetes szaporulata 1953-1999 között

Az őshonos szerb lakosság és a nemzeti kisebbségek lélekszámát a vajdasági népesség 1989 óta megfigyelhető (1991-ben évi -1,9‰, 1992-ben évi -2,9‰, 2002ben -4,6‰-es) természetes fogyása is jelentősen csökkentette. A magyarok természetes szaporulata a délszláv háború alatt már -10 alá esett. Vajdaságon belül Bácska a legnépesebb tájegység, itt él a legtöbb magyar is. 2. táblázat: Vajdaság kistérségeinek népessége 1991-ben és 2002-ben Lakosok Lakosok száma Index Körzetek száma 20021991-ben 1991=100 ben Észak-bácskai körzet 202 287 199 413 98,6 Nyugat-bácskai 210 372 213 242 101,4 körzet Dél-bácskai körzet 543 185 591 752 108,9 Közép-bánáti körzet 216 251 207 493 96,0 Dél-bánáti körzet 314 321 311 765 99,2 Észak–bánáti körzet 177 351 165 618 93,4 Szerémség körzet 302 600 335 204 110,8 Forrás: Statistički bilten, Beograd, 2002.

Vajdaság kistérségeinek népességében jelentős eltérések vannak. A két népszámlálás közötti 11 év alatt (1991-2002) Észak-Bácska, Közép-Bánát, DélBánát és Észak-Bánát lakosainak száma csökkent, míg Nyugat-Bácska, Dél-Bácska és Szerémség lakosainak száma nőtt. A lakosság száma csökkenésének oka az észak-bánáti körzetben főleg az alacsony natalitás és az elvándorlás, emiatt kb. 7%kal csökkent a népesség. E körzeten belül Ada és Zenta községekben a legsúlyosabb a lakosság fogyása, ahol jelentős a magyarok lélekszáma (kb. 10%-kal kevesebb, mint 1991-ben). A legveszélyeztetettebb község a közép-bánáti Magyarcsernye, ahol a lakosok száma 11%-kal csökkent. A lakosság számának 12

legnagyobb növekedése a szerémségi körzetben történt, oka a betelepítés. Itt átlag 15,8%-kal nőtt a népesség. A község, ahol a legnagyobb mértékben nőtt a lakosok száma, Stara Pazova: itt 2002-ben 21,11%-kal éltek többen, mint 1991-ben). Ide három hullámban tömegesen érkeztek a menekültek Horvátországból, Boszniából, de Kosovóról is. 3. táblázat: Népsűrűség a Vajdaságban (fő/km²) Évszám Vajdaság Bácska Bánát Szerémség

1991 93,64 109,9 76,6 90,9

2002 94,48 120,2 69,0 87,3

Forrás: Euroregion számokban, 2002.

Az elmúlt években Vajdaság népsűrűsége növekedett. A legjelentősebb növekedés Bácskában történt, ahol 1 km2-en 2002-ben 10 lakossal él több, mint 1991-ben. Bánát népsűrűsége jelentősen csökkent, ma ott egy km2-en átlag 7,6 lakossal él kevesebb, mint 1991-ben. Szerémség népsűrűsége is csökkent, de nem olyan drasztikusan. 3. A tartomány etnikumai A tartomány etnikai összetétele rendkívül változatos: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. Vajdaságnak 6 hivatalos nyelve van, amely tükrözi a vidék sokszínű etnikai és nyelvi összetételét, kulturális hagyományait.

3. grafikon: Vajdaság nemzetiségi összetétele (2002) 4. táblázat: Vajdaság nemzetiségi összetétele 2002-ben Nemzetiség fő % szerbek 1 321 807 65,05 magyarok 290 207 14,28 szlovákok 56 637 2,79 horvátok 56 546 2,78 nem nyilatkozott 55 016 2,71 jugoszlávok 49 881 2,45 montenegróiak 35 513 1,75 románok 30 419 1,50 romák 29 057 1,43 13

bunyevácok ruszinok macedónok ukránok egyéb Összesen

19 766 15 626 11 785 4 635 55 097 2 031 992

0,97 0,77 0,58 0,23 2,71 100

4. grafikon: Vajdaság etnikai térképe (2002), Kocsis K. MTA 4. Vajdasági magyarok számokban17 A 2002. évi népszámlálás adatai szerint Szerbia területén – Koszovó nélkül – 295.379, a Vajdaság területén 290.207 magyar élt. Részarányuk megközelíti a 15%ot. A legutóbbi összeírás idején a vajdasági magyarság 76,86 %-a Bácska, 21,67 %a Bánát és 1,45 %-a Szerémség területén élt. Észak-Bácskában és Észak-Bánátban él a tömbmagyarság. E két régióban a lakosság részarányának majdnem a felét (kb. 45%-át) alkotja (összes számuk itt 165 732). Itt él a délvidéki magyarok 57%-a. A többi régió szórvánnyá válása elkerülhetetlen. A közösségi érdekeket képviselők mind hangosabban emlegetik, hogy az a feladatunk, hogy optimális magyar iskolahálózat segítségével, új munkahelyekkel és vállalkozási lehetőségekkel csökkentsük az elvándorlást, s mindezzel elősegítsük a nemzeti kisebbség szülőföldön maradását. Szabadka a legnagyobb magyar tömb: több mint 57 ezer magyar él a községben. Az elmúlt évtizedben a szerbek különösen kedvelt célpontjává vált ez a határ menti, 1961-ig abszolút magyar többségű nagyváros. A művelődési, oktatási és kulturális központként működő Szabadkán a magyarok már nem képviselnek abszolút, csak relatív többséget. Vajdaságon belül a többnyire a Tisza-melléken és Szabadka környékén elterülő magyar etnikai blokk községei (együttesen 2 810 km²) Vajdaság 13%-ára terjednek ki. Ezen a területen a magyarság a 18. század dereka óta a

17

Lásd: Szerbia és Vajdaság demográfiai mutatói – migrációk; tanulmány a Kistérségek életereje – Délvidéki fejlesztési lehetőségek kötetben, 2006. 57-71 oldal

14

lakosság abszolút többségét képviseli.18 A jelenlegi közigazgatási beosztás szerint Vajdaság területe 7 körzetre19 és 44 községre oszlik. A magyarságot az Újvidék, Nagykikinda és Szabadka székhelyű körzetek között osztották szét úgy, hogy a vidék magyarjainak 48,9%-a maradt a természetes vonzásközpont, Szabadka alárendeltségében, 40% pedig Nagykikinda, illetve 11,1% Újvidék körzetéhez került. Hat községben (Településcsoport) – Zentán (Senta), Adán (Ada), Magyarkanizsán (Kanjiža), Kishegyesen (Mali Iðoš), Topolyán (Bačka Topola) és Csókán (Čoka) – abszolút többséget, további két községben – Óbecsén (Bečej) és Szabadkán (Subotica) – relatív többséget alkot. 5. grafikon: A magyarok községenkénti részaránya (2002. évi népszámlálás)

A magyar érdekeltségű önkormányzatok képviselik a régió tömbmagyarságát (Szabadka, Kishegyes, Topolya, Magyarkanizsa, Zenta, Ada, Csóka, Óbecse), míg a többi magyar lakosú község igyekszik megőrizni a nemzeti megmaradáshoz oly fontos oktatási, művelődési és egyéb érdekszempontokat. 5. táblázat: A vajdasági magyar népesség demográfiai állapotát mutató néhány jelzőszám Határérték Magyarok 65 évnél idősebb népesség 10,0% 1991-ben 16,59% aránya az összes népesség 2002-ben 19,25% százalékában Átlagéletkor 30 év 1971-ben 37,7 év 1991-ben 41,5 év 2002-ben 43,1 év Az öregedési index (a 60 évesek 0,40 1971-ben 0,743 1991-ben 1,142 és idősebbek aránya a 0–19 éves korcsoporthoz viszonyítva) 2002-ben 1,363 Átlagos gyermekszám 2,3 1991-ben 1,62 2002-ben 1,50 alatt (becslés) Nemzetisége szerint magyar … 1991-ben 339 490 18

Bácska, a történeti Bács és Bodrog vármegyék teljes területe a honfoglalástól a 16. század közepéig szinte kizárólag magyar lakosságúnak számított. 19 Okrug

15

Anyanyelve szerint magyar

…

Magyar nemzetiségű és … anyanyelvű Magát jugoszlávnak valló, de … magyar anyanyelvű Születési ezrelék 14,3

2002-ben 1991-ben 2002-ben 1991-ben 2002-ben 1991-ben 2002-ben 1991-ben 2002-ben 1991-ben 2002-ben

Halálozási ezrelék

…

Születés és halálozás egymás közti aránya

1,00

1991-ben 2002-ben

Vitális index (0–14 évesek és 60 évesek és idősebbek aránya

1,00

1961-ben 1991-ben 2002-ben

290 207 344 667 284 205 325 396 … 14 789 … 10,68 9,60 18,89 21,13 (becslés) 0,52 0,50 (becslés) 1,37 0,71 0,51

Forrás: Mirnics Károly, mtt kötet Oktatási oknyomozó, 38. oldal

5. Migrációs hullámok20 A korábbi időszakok kivándorlási hullámairól tudjuk21, hogy a két világháború között, az 1918–24-es időszakban 45 000 magyar értelmiségit, közigazgatási alkalmazottat, birtokost és tőkést utasítottak ki az országból, 1921–29 között 14 442-en vándoroltak ki Amerikába. Itthon maradt a földnélküli magyar paraszt (a magyarok 44%-a), ők lettek az idénymunkások, kubikosok, napszámosok és cselédek. A szegény falvakból több ezer magyar költözött be városba, még Belgrádba is (egy időben, a fővárosban 30 000 magyar élt). A munkakeresés során a vajdasági magyarok bányákba, turistaközpontokba stb. is eljutottak. Az értelmiség egy része csakis az ország déli részein kapott állást. Az 1920 és 1941 közötti földreform keretében százezer szerb parasztcsaládot telepítettek Vajdaságba (családonként 5ha-t kaptak, a hajdani magyar földbirtokosok földjeit is). A 2. világháború alatt megkezdődött a délszláv kolonisták (betelepítettek) kiűzése és a bukovinai csángók betelepítése. A 2. világháború után Jugoszláviából a többi kelet-európai államhoz viszonyítva átlagos mértékben távoztak azok, akik nem értettek egyet az új, kommunista rezsimmel. Mintegy harmincezer magyar elköltözött, de egyes adatok szerint húszezer vérbosszú áldozata lett, köztük ártatlanok is (1945 őszén). Voltak, akik a szülőföld elhagyása mellett döntöttek, de az országhatáron belül változtattak lakóhelyet. A jugoszláv lakosok (köztük a magyarok) kivándorlása három évtizede tart. Ennek első hulláma, illetve a fejlett tőkés országokban való ideiglenes munkavállalás 1965 után kezdődött, egy (viszonylagosan sikertelen) társadalmi-gazdasági reformfolyamat 20

Lásd részletesebben: Gábrityné Dr. Molnár Irén: A jugoszláviai magyarok vándormozgalmának okai és méretei In: Fészekhagyó Vajdaságiak, 2001, 115-162 oldal. 21 Lásd bővebben: Mirnics Károly: Betelepítések, kitelepítések és vándormozgalmak, In: Fészekhagyó Vajdaságiak, 9-76 oldalak.

16

beindításakor. Az állam a határok megnyitásával, új gazdasági és rendszerbeli intézkedésekkel kívánta megoldani az agrárlakosság túlnépesedésének, a munkanélküliségnek és a szakképzetlen munkaerőnek a problémáját. Az áramlás iránya a nyugat- és közép-európai országok: NSZK, Ausztria és Franciaország. A szervezetlen és spontán kivándorlás megengedett, de váratlan volt. A pártdokumentumokban a munkaerő más országoknak való „átengedéséről” beszélnek, melyet az indokol, hogy elhárítsák a túlnépesedés és a munkaerőfelesleg kedvezőtlen következményeit. A hatvanas évek második felétől a gazdasági migráció szervezetten folyt, a munkaképes lakosság mind tömegesebben távozott. A rendszer azt várta ettől, hogy rendbe jönnek a kedvezőtlen gazdasági folyamatok, az országnak haszna származik a visszatérők vagyonából. 1965-ös gazdasági reform közvetlen célja a gazdálkodás felélénkítése, a foglalkozottak improduktív munkájának megszüntetése, az állami gazdasági fejlesztési tervek (meghirdették a piac keresletkínálat gazdasági törvényszerűségének bevezetését, a hitel- és pénzügyi rendszer reformját) csökkenése révén. A nyugat-európai országokban ekkor viszonylag magas volt gazdasági fellendülés, s nagy a kereslet a szakképzetlen, betanított és olcsó munkaerő iránt. A reformerők elképzelése szerint a szakképzetlenek, munkanélküliek távozásával csökkenni kellett volna a mezőgazdasági túlnépesedésnek, javulnia a munka minőségének, és a külföldről visszatérő munkások révén enyhülni kellett volna az egyes régiók között a gazdasági fejlődésben mutatkozó aránytalanságok. A nyolcvanas évek végéig a kivándorlás anyagi indíttatású volt, tehát gazdasági migrációról beszélhetünk. A kilencvenes években változott az ok: a távozás politikai és pszichológiai jellegű; a háború és a katonai mozgósítás veszélye, valamint a félelem háború sújtotta vidékeken új dimenziót ad a jugoszlávok kivándorlásának. A távozás tömeges volt, fiatal szakemberek, egész családok települtek át azokba az országokba, amelyek hajlandóak menekültként vagy politikai, illetve gazdasági bevándorlóként befogadni őket (Kanada, Ausztrália, Németország, Magyarország stb.). A belső vándorlásokhoz képest a tartomány területét elhagyó, többnyire külföldre irányuló külső migráció súlyosabb veszteségeket okozott az itteni magyarságnak, mint az asszimiláció. Kocsis Károly számításai szerint a magyar migrációs veszteség 1948–1991 között 69 193 fő volt, melyből 25 228 az 1980-as évekre esett. A nyugati munkavállalás lehetőségével és a jugoszláv gazdasági válság kibontakozásával összefüggésben, az akkor még csak ideiglenes jellegűnek, csupán munkavállalási célúnak gondolt első nagy kiáramlás 1965–1970 között történt: 16 627 magyar, a tartományból származó vendégmunkások 27,5%-a vállalt munkát Nyugaton.22 Legtöbb magyar a szabadkai, újvidéki, topolyai, zombori és adai községekből kelt útra, legnagyobb arányban a bánsági és bácskai nyelvszigetekről. A kilencvenes években a háború közelsége és a háborús veszélyeztetettség következtében a Nagy-Jugoszlávia területén a migráció nagymértékben megváltoztatta a lakosság nemzetiségi és szociális összetételét. A lakosság veszélyeztetettsége miatt tömeges és gyors menekültáradat indult meg az országon belül és külföldre is. A huszadik század végén a bombázások előzményei és következményei (elszegényedés, mozgósítás, bizonytalanság) betetézték a tömeges

22

Bukurov, B.: 1977 Etnička struktura radnika koji su na privremenom radu u inostranstvu. Zbornik radova Geografskog instituta „Jovan Cvijić” 29. 135–156. o.

17

emigrációt. Mérsékelt becslések szerint az utóbbi tíz évben kb. 50 000 magyar vándorolt ki Vajdaságból, de van, aki ennél többre becsüli a külföldön élők számát. Migrációs okok összefoglalása: a titói Jugoszlávia, mint a keleti tömbhöz nem tartozó szocialista ország, földrajzi-politikai nyitottságához viszonyítva, szinte képtelenségnek hatott, hogy a kilencvenes években éppen az ország bezártsága, gettóvá válása okozta a lakosság emigrálását. Fontos tényező a külföldre távozók esetében a szegénység, a munkanélküliség, a reformok elmaradása, ami egyirányúvá teszi e törekvéseket. A magyar szakemberek külföldre távozását – az agyelszívást – serkentette a szakemberek tudásának, tehetségének kihasználatlansága, a tudományos kutatás kedvezőtlen helyzete, az elégtelen befektetések az újításokba, találmányokba, az anyagi megbecsülés hiánya. Ugyanakkor az egyesült Európa új, kreatív törekvéseknek adott mind nagyobb teret, ahol tehetséges szakembereink versenybe állhattak. A leszűkült szociális-kulturális kisebbségi élet- és fejlődési tér lehetetlenné tette a megfelelő hagyományőrző életmód megtartását, megnyirbálta az anyanyelvű oktatást (óvodától az egyetemig). A politikai emigránsok a kilencvenes évek elején jelentek meg, általában arra hivatkoztak, hogy nem akarnak eleget tenni a katonai behívónak, alapvető polgári jogaikat érzik veszélyeztetve kisebbségi nemzethez tartozásuk miatt. A magyarok többsége nem érezte szükségét, hogy részt vegyen a délszláv viszály bármely formájában. A Szerbiából távozó magyar emigránsok kezdetben, célországként, kevés kivételtől eltekintve, európai országot választottak: Németország, Ausztria, Svédország és Franciaország, s kisebb számban indultak Európán kívüli országba, például Kanadába. Legújabban, amikor az európai országokat ellepték a menekültek és vendégmunkások, emigránsaink nemigen válogatnak, oda mennek, ahol befogadják őket: Kanadába, Új-Zélandra vagy éppen Ausztráliába. 6. Menekültkérdés - atrocitások 1990 és 1993 között, majd 1995-ben több mint 270 ezer menekült telepedett le a tartományban, ami az összes szerbiai menekült 40%-a, Vajdaság lakosságának pedig 13%-a. A menekültek 92%-a szerb nemzetiségű volt, akik a délszláv háborúk során több hullámban érkeztek, elsősorban Horvátországból, majd Boszniából. Elsősorban Bácska délnyugati részén és a Szerémségben telepedtek le, valamint a nagyobb városokban. A menekültek száma Újvidéken 25 000, Rumán 6-8000, Zomborban, Pancsován, Indijában, Szabadkán 6000 fő. Az 1990-es évek elején Szerbiából mintegy 200 000 fiatal szakember távozott. A kivándorlás Vajdaságban volt a legnagyobb arányú, noha ez az ország gazdaságilag legfejlettebb része. Itt is elsősorban a fiatalokat és a magyarokat érintette, akik a katonai kötelezettség és a háborús veszély elől, valamint gazdasági okokból távoztak. Emiatt a helyi magyarság termékenysége erősen lecsökkent. Mára tehát, a horvátországi és boszniai szerb „menekült”-ek Vajdaság területére történő betelepítése – a becslések szerint – megközelíti a 250 ezret. Az 1995. évi augusztusi horvát katonai akció következtében a knini „Krajina”-ból Jugoszlávia mintegy 150 ezer menekültet fogadott be, közülük mintegy 110 ezret, vagyis a menekültek 75%-át a Vajdaságba irányították. (A tartományi Vöröskereszt adatai szerint a Vajdaság több mint 200 ezer menekültet, a Szerbiába érkező menekültek 42%-át fogadta be. Az UNHCR nyilvántartása szerint 1995-ben 259.719 menekült 18

tartózkodott a Vajdaságban.) Az 1920-as évek óta tudatosan és folyamatosan alkalmazott asszimilációs gyakorlatnak megfelelően tízezres nagyságrendben telepítették le a menekülteket a tömbben élő magyarság lakóterületén és NyugatBácskában. Érkezésük és letelepedésük több községben megbontotta a magyarság homogenitását, illetve az 50 % körüli (magyar–többségi nemzet) egyensúlyt. A felfegyverzett szerb menekültek számos helyi atrocitást provokáltak elsősorban horvát- és magyarlakta településeken. Megkezdték az eltávozottak vagy ideiglenesen távol lévők ingatlanainak összeírását, sőt fizikai birtokbavételét. A Krajinai Szerb Köztársaság összeomlását és a boszniai szerb csapatok visszavonulását követően, 1996 tavaszáig közel negyedmilliónyi szerb menekült érkezett a Vajdaságba; 3/4-ed része Délnyugat-Bácskába és a Szerémségbe telepedett le. Főként az 1945–48 között kolonizált rokonai településeibe érkezett, és a kb. 30 ezer főnyi elűzött, elköltözött szerémségi, bácskai horvát falvakba, és természetesen a kedvező életkörülményeket kínáló városokba (pl. 24 487 szerb Újvidékre, 6-8 ezer Rumába, Zomborba, Pancsovára, Indjijába, Mitrovicára). A Tiszavidéki magyar etnikai tömb területére viszonylag kisszámú (5891 főnyi) szerb, az összes vajdasági szerb menekültnek 2,4%-a telepedett le. A kedvező fekvésű, jó közlekedésű magyar többségű városokban és urbanizált térségekben viszont számottevő szerb menekült talált új otthonra (pl. Szabadka 6401, Temerin 3444, Óbecse 1471, Palics 1359 és Topolya 1200). A magyar-szerb, horvát-szerb népcsere eredményezte a szerbek arányának jelentős (több mint 10 százalékpontnyi) növekedését a tartomány nyugati határvidékein, Északnyugat-Bácskában és az 1991-ben még magyar többségű Temerinen, Bácstopolyán és Szabadkán.23 A magyarság körében továbbra is aggodalmat kelt a szélsőséges szerb nacionalista erők jelenléte, amelyek egyes vajdasági községekben, ahol hatalmon vannak, folyamatosan hajtják végre a menekültek végleges elhelyezését, valamint a nyugati országokból hazatoloncoltak letelepítését, a települések átstrukturálását és az eredeti etnikai arányok megváltoztatását. A NATO jugoszláviai akcióját (bombázások 1999) követően megindult a koszovói menekültek Vajdaságba érkezése. A vajdasági magyar szervezetek becsült adatai szerint kb. 10–15 ezer új menekült (elsősorban koszovói roma) érkezett a tartomány területére. Az egykori JSZK területén az UNHCR adatai szerint kb. 800.000 menekült tartózkodik, akik nagy része véglegesen itt szeretne letelepedni, kisebbik hányaduk vissza szeretne költözni szülőföldjére, vagy más országba kíván emigrálni. Ezt a folyamatot látszik erősíteni a 2001 februárjában életbe lépett módosított jugoszláv állampolgársági törvény is, amelynek alapján szokatlanul rövid idő alatt megszerezhetővé vált a jugoszláv állampolgárság: összesen 125.000-en kapták meg az állampolgárságot, ebből 80.000 személy lett kettős állampolgár. 2007 folyamán újra könnyítettek a szerb állampolgárság megszerzésén és lehetővé tették a kéttős állampolgárságot minden kérvényezőnek (pl. az összes Montenegróban élőnek is). 6. grafikon: A menekült lakosság eloszlása Vajdaságban – kilencvenes évek

23

Kocsis Károly megjegyzése.

19

A Szerb Belügyminisztérium állítása szerint 2003. január 1-jétől 2004. június 30-áig Vajdaságban a magyarokat sértő incidensekből 49 esetben állítható, hogy etnikai indíttatású: 19 katolikus temetőrongálás, 12 falfirka, vagy röpcédula, 7 templomgyalázás, 4 verekedés, 4 verbális támadás és 3 fizikai tettlegesség. A magyar pártok, civil szervezetek és plébániák feljegyzései szerint sokkal több zaklatás történt nemzetiségi és vallástürelmetlenségi alapon, amit a rendőrség nem vizsgált ki. A belügyi szervek szerint 294 esetben nem bizonyítható a nemzeti gyűlölet jelenléte: 129 a vagyonsértés és -rongálás (főleg albánok, muzulmánok ellen a kosovói szerbüldözés idején, 2004. március 17-e után); 56 síremlékgyalázás (16 katolikus sír, 14 pravoszláv, 8 egyéb); 42 a sértő vagy fenyegető jelszó, jelmondat, szimbólum kiírás és pamfletosztogatás; 20 a templomgyalázás (5 katolikus, 2 pravoszláv, 13 protestáns); 7 tettlegesség; 5 épületrongálás; 1 névtelen fenyegetés (Hrvatske riječi újság szerkesztője kapta). A magyarellenes cselekmények alapvetően három kategóriába sorolhatók: verekedések (általában magyar iskolások zaklatása), magyarellenes falfirkák és röplapok, illetve temető- és templomgyalázások (sírok borogatása és összetörése, magyarellenes feliratok a sírokon templomokon, a művelődési házak, színház ablakainak betörése, benzines palackokkal elkövetett gyújtogatások). Figyelemre méltó volt a vajdasági magyar pártok (Vajdasági Magyar Szövetség, Vajdasági Magyar Demokrata Párt), a vajdasági történelmi egyházak, a vajdasági civil szervezetek, illetve a vajdasági magyar tömegtájékoztatás határozott, karakteres fellépése e cselekmények ellen, bátor kiállásuk a magyar kisebbség egyenjogúságának, egyenrangúságának igénye mellett. Nem véletlenül figyelt fel az Európai parlament is – az anyaország felszólítására – a 2003. évi etnikai színezetű falfirkákra, magyarverésekre Vajdaságban. Öttagú tényfeltáró bizottság (Doris Pack vezetésével) járta a terepet 2005-ben, január 28–31. között.24 A fiatal, a háborús években felnőtt nemzedék nem tanulta meg a toleranciát. Másrészt a Vajdaságba 24

Az Európai Parlament Dél-kelet Európával megbízott küldöttsége delegációja 2005. január 28–31. között Szabadkára, Temerinbe, Újvidékre és Belgrádba látogatott, és több száz személyt hallgatott meg. A küldöttség tagjai: Doris PACK, az EU délszláv ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke, a Vajdasági incidenseket feltáró bizottság elnöke, az EPP alelnöke; Johannes Oboda (Ausztira, APO PES) Becsey Zsolt (Fidesz, EPP-ED), Hegyi Gyula (MSZP, PES) és Jelko Kacin (Szlovénia, ALDE).

20

betelepülőknél tapasztalható leginkább a toleranciahiány. Valószínű, hogy Szerbia lakosságának nagy része most éli át a veszélyeztetettség pszichózisát, sőt a vesztes lelki zavarát, s ez kihat a fiatalok és a gyerekek magatartására is. 7. grafikon: Incidensek Vajdaság területén (2003, 2004)

Összefoglaló: A népszámlálás adatai szerint Szerbiában 7.498.001 ember él (2002-ben), valamivel kevesebb, mint a legutóbbi, 1991-ben megtartott népszámláláskor. Átlagosan 96,7 lakos jut egy km2-nyi területre. A háztartások száma állandóan növekedett, a háztartások átlagos lélekszáma viszont fokozatosan csökkent. A férfiak átlagos életkora 38,9 év, várható élettartama 69,9 év, míg a nők átlagos életkora 41,4 év, várható élettartama pedig 75,2 év. A városban élő lakosság aránya fél évszázad alatt megháromszorozódott. Vajdaság lakosainak száma 1948 és 1981 között folyamatosan növekedett, azóta azonban stagnál a népesség száma. Ma kb. 2 milliót tesz ki. A vajdasági autochton lakosok száma 1961 óta folyamatosan csökken. Az elmúlt 11 évben Vajdaság népsűrűsége (főleg Bácskában) növekedett, de a betelepülőknek köszönve. A délszláv háború eseményei miatt jelentős népmozgalmi változások történtek. Az adatok komoly emigrációs és imigrációs folyamatokat jeleznek. Teendők: 1. A teljességigényű, működőképes infrastruktúra 2. Regionális fejlesztési tervek kidolgozása az elitemigráció csökkentése céljából 3. Együttműködő határmenti kapcsolatok - a beruházási és vállalkozási hajlam emelése 4. Intézményhálózatok kiépítése: pl. az oktatás- és a művelődési intézmények hálózata 5. Településkapcsolatok - a régiófejlesztési stratégia és együttműködés kidolgozása (folyamatos határon túli szakemberi közreműködés) 3. Az EU csatlakozás elősegítése.

21

Használt irodalom: 1. Bukurov, B.: 1977 Etnička struktura radnika koji su na privremenom radu u inostranstvu. Zbornik radova Geografskog instituta „Jovan Cvijić” 29. 2. Duna–Körös–Maros–Tisza Regionális Együttműködés. Eurorégió kiadványa, 2002 3. Gábrityné Dr. Molnár Irén: A jugoszláviai magyarok vándormozgalmának okai és méretei In: Fészekhagyó Vajdaságiak, 4. kötetsorozat, Kiadó: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, 2001 4. Kocsis Károly - Bottlik Zsolt - Tátrai Patrik: Vajdaság, In: Etnikai térfolyamatok a Kárpát-medence határainkon túli régiókban (1989-2002); CD - kiadja MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2006 5. Mirnics Károly: Az iskolaköteles kontingens alakulása, In: Oktatási oknyomozó, 12. mtt kötetsorozat, Kiadó: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, 2006 6. Mirnics Károly: Betelepítések, kitelepítések és vándormozgalmak, In: Fészekhagyó Vajdaságiak, 4. kötetsorozat, Kiadó: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, 2001 7. Szerbia és Vajdaság demográfiai mutatói – migrációk; tanulmány a Kistérségek életereje – Délvidéki fejlesztési lehetőségek kötetben, Szerk. Dr. Gábrity Molnár Irén és Ricz András, Kiadó: Regionális Tudományi Társaság Szabadka, 2006. 8. Statistički godišnjak Srbije 2005. 75. o. (Szerbia statisztikai évkönyve 2005). www.statserb.sr.gov.yu

22

Takács Zoltán25:

A területi szervezkedés és regionalizáció Szerbiában26 Bevezető gondolatok Szerbia hosszú idők óta a politikai bizonytalanság, manipulatív jogalkotás színtere, amely a gazdasági fejlődés teljes mértékű mellőzését eredményezte. Az egységes nemzetállam megalkotásának minduntalan hajszolt utópiája, megtalálta ugyan a támogató tömeget, mégis, szerencsétlenségére több tiltakozás (etnikai alapú bojkott, nemzetközi szervezetek szankciói) árnyékolta a sikerét. Szerbia, az ezredfordulóra kénytelen volt belátni, hogy a történések forgatókönyvét többé nem csak és kizárólagosan ő írja, mivel ez egy „többszereplős” (és több felvonásos) „darab”. Szerbia nem egy nemzet állama. Multikulturális térség, ahol mintegy harminc nemzeti kisebbség képviselteti magát. A Vajdaság kérdése jelentős akadály a centralizált államigazgatási, politikai törekvésekkel szemben. Vajdaság civilizációs, kulturális, gazdasági és multietnikai öröksége folytán európai régió, és Szerbia Európára nyíló „kapuja”, ebből kifolyólag a Vajdaság autonómiatörekvései egy demokratikus és decentralizált jogállam keretében gazdasági, politikai, demokratikus és civilizációs kérdés is egyben. Számos, regionalizációs törekvés, decentralizációról szóló tervezet, etnikai alapú önszerveződés sikerét árnyékolja az országban eluralkodó politikai, „többségében”radikális nézeteket valló, antidemokratikus, Európa ellenes politikai felépítmény. Jónak, rossznak egyaránt megvannak a maga hősei… egyre inkább igaz ez a több értelemben is kettészakadt országra. Ilyen körülmények között esetleges statisztikai régiók lehatárolása is feszültségeket okozhat… A tanulmány módszertanilag egy kettős tér-összefüggésben vizsgálja a Vajdaság, mint régió létjogosultságát: • Először is nemzetgazdasági szinten: az (új) Szerb Köztársaság decentralizációs, illetve centralizációs törekvéseinek regionalizmusra gyakorolt hatását elemzi a tanulmány. A Szerb Köztársaság vitatott közizgatási egységeinek, így a Vajdaság-státuszának kérdése, az új alkotmányba foglalt szerepének rövid bemutatása egy további megvitatásra szoruló kérdés. A nemzetgazdaság szemszögéből az európai integrációs folyamatok jelentőssége (normál esetben) felértékelődik; az EU regionális politikáját „belülről” szemlélve, az országban aktuálisan színen lévő pro-Európa -, ill. teljes, a nemzetközi szinten magát „kontra” megjelenítendő Balkánmegnyilvánulások kavalkádjában kiigazodni kívánó regionálizált tér néhány forgatókönyve kerül bemutatásra. • A Vajdaság, mint régió, közigazgatási egység, földrajzi tájegység szerepe kerül mérlegre, mint önálló régió, kialakult regionális identitással, megfosztott hatáskörökkel. Van-e esélye egy kompetenciákban megcsonkított térségnek „a” régió szerepét elnyerni?! Netán visszahozni? „Létrehozni, vagy felismerni a régiót?”(Tóth, J. 2003) 25 26

PhD hallgató - Pécs, PTE KTK Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola A kutatást támogatta a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága (Budapest)

23

A szerb nyilvánosságban egyre több regionalizmussal kapcsolatos tervezet, akcióprogram, publikáció lát napvilágot, érezve a probléma aktualitását. Nem tud azonban egyik esetben sem a téma politikailag neutrális maradni. Kérdéses, sőt egyre valószínűtlenebb a tényleges konszenzus megteremtése. Ezen munkákból merít a tanulmány is. Amikor a „tér” taglalása (néha csak hipotetikus megközelítésben) kerül szóba, feszültségek kerekednek felül a szerb társadalmon, politikai elit képviselőin. Szerbiában szigorú közigazgatási kategóriaként kell a tér fogalmát értelmezni, amely lehatárolásának alapját, hatáskörét egyértelműen a Köztársaság alkotmánya határozza meg. Külön fejezetben lesz szó az aktuális körülmények között fennálló, új alkotmány által „értelmezett” Vajdaságról, mint közigazgatási egységről. A vélemények megoszlanak. Előrevetítve, nem is olyan egyértelmű az a szerep, amelyet a Vajdaság, mint régió a Vajdaság Autonóm Tartomány jogutódjaként tölthetne be. A közigazgatási reformok (külön figyelmet szentelve a magyarságot érintő kérdéseknek) rövid bemutatása precízen körvonalazza „a mindenki Vajdasága” centralizált Szerbiába olvadó, elhalványuló, úgy politikai, mint hatásköri határait. Destruktív, tudatosan vezérelt folyamat ez, amely során a Vajdaságból mindenki szeretne „részesüli”. Jogosan vetődik fel a kérdés a kifejezett regionális identitással rendelkező, autochton vajdasági lakosság, így a vajdasági magyarság körében is: mi lesz a Vajdaság sorsa?! Addig még politikusaink kemény nemzeti identitási argumentumokkal, kvázi gazdasági érdekekkel, politikai szózatokkal szórakoztatják nagyközönségüket, a Vajdaság példátlan gazdasági és szociális súlyvesztés áldozata lesz. Ezzel együtt, pedig a mintegy 300 000 vajdasági magyar (tömbben élő, valamint szórvány) jövője válik kérdésessé. 1.1. A Szerb Köztársaság területi szervezettsége - különös tekintettel a Vajdaság Autonóm Tartomány területi jellemzőire

Miután Montenegró népszavazás útján önálló állammá lett (a szerb és montenegrói államszövetség megszűnt), 2006. június 5-én Szerbia is deklarálta függetlenségét, valamint azt, hogy a korábbi államalakulat jogutódjának tekinti magát. Így jött létre az „új” Szerb Köztársaság, mely közigazgatásilag 29 körzet (okrug), 194 községet (opština) és összesen 4 706 települést (amelyből 169 város) tart nyilván. Szerbián belül két autonóm tartomány létezik, Koszovó és a tanulmány vizsgálódási tárgyát képező Vajdaság. Területi tagoltságát illetően a következő képen néz ki: Vajdaság Autonóm Tartomány, Szerbia északi tartománya, területe 21 506 km2, területi részesedése 24, 9 %, viszonyítva Szerbia területéhez. Lakosainak száma a 2002-es népszámlálás adatai szerint 2 031 992. Vajdaság Autonóm Tartomány tagja az Európai Parlament keretében működő Európai Régiók Szövetségének. Emellett társalapítója a Duna – Tisza – Körös - Maros Euroregió tanácsának, amelynek célja a gazdasági, kulturális és környezetvédelmi együttműködés és a fejlődés elősegítése. Közigazgatási szempontból Vajdaság hét körzetből áll: Észak-Bácska, Nyugat-Bácska, Dél-Bácska, Észak-Bánát, Közép-Bánát, Dél-Bánát, Szerémség. A hét vajdasági körzet összesen 45 községet27 ölel fel. A 45 község összesen 467 települést számlál, melyek közül 52 település rendelkezik város-státusszal. Mindkét tartományt az 1974-es Titói alkotmány hozta létre, teljes közigazgatási, 27

Forrás: Republički Zavod za Statistiku: Statistički Godišnjak Srbije. Beograd: 2005. 75. p.

24

törvényalkotási és igazságszolgáltatási autonómiával. Milošević igazán soha nem szüntette meg őket, de 1988-ban Vajdaság autonómiáját az ún. „joghurtforradalommal” de facto felszámolta, Koszovót pedig katonai megszállás alá helyezte. A 2000-es fordulatot, illetve rendszerváltást követően, Koszovó az ENSZ igazgatása, felügyelete alá került, állandó és határozott harcot üzenve a tényleges függetlenség mielőbbi elnyeréséért. Vajdaságban pedig a szerbiai kormány a 2002es ún. omnibusz törvénnyel megpróbált hatásköröket visszaszármaztatni. Bár Vajdaság rendelkezik saját parlamenttel, annak nincs törvényalkotó hatásköre, rendelkezik saját kormánnyal és költségvetéssel, az mégis eltörpül a mostani köztársasági, illetve a valamikori vajdasági mellett. A tanulmány fő témája a Vajdasági tartomány regionalizációs folyamatokban betöltött szerepe, illetve a centralizált államhatalom viszonya ehhez a kicsit sem egyszerű többjátszmás szerephez. A két névleges autonóm tartomány létezése, valamint a kifejezett régióképző tényezők jelenléte miatt aszimmetrikus helyzet alakul ki Szerbia más területi egységei és az érintett tartományok között. A centralizált államhatalom esetleges decentralizációval kapcsolatos szándékai kerülnek mérlegre Szerbia regionális folyamatainak vizsgálatakor. 1.2. A regionalizáció aktuális kérdései Szerbiában Szerbia regionális kérdéseket illetően számos problémával szembesül. Az országban hatalmas regionális különbségek jelentkeznek, a fejlettségben jelentkező különbségek elérik az 1: 10-hez arányt. Az ország keleti, nyugati és nem utolsó sorban déli részei jelentős elmaradottsága, demográfiai és gazdasági problémái hatást gyakorolnak az egész ország fejlettségére/fejletlenségére. Az amúgy is kifejezésre jutó regionális különbségek létezését még jobban felerősíti a gyenge területi kohézió, valamint a kihasználatlan, és nem adekvát módon hasznosított területi tőke, amely természeti erőforrások, emberi erőforrások, materiális erőforrások, illetve nem materiális – kulturális, etnikai, és egyéb sokszínűségből fakadó erőforrások formájában manifesztálódik. Ilyen körülmények között nem beszélhetünk versenyképes régióról, amely globálisan szemlélve, más régiókkal történő összehasonlítás esetén megint csak alul marad, nem része a versenynek. A 2003-ban megjelent Szerbia regionalizációja cimű tervezet28 mindörökre nyílt kérdésként tárgyalja Szerbia régiókra történő tagolását. Elismeri ugyan Szerbia alkotmányban meghatározott (határokat súroló) centralizáltságát29, amelyet valójában az „autoritárius politikai rezsimmel, állami teljhatalommal, továbbá az elementáris demokratikus procedúra hiányával” magyaráz. A regionalizációt, mint szükséges rosszat tárgyal, amely elsősorban az európai elvárások, egyezmények értelmében, az országban tovább fenn nem tartható feltételek megszüntetését szolgálná. Jogilag azonban nem ismer el semmiféle aszimmetriát – a regionalizációt „Szerbia minden egyes polgárának egyenjogúságának fundamentális elveként” 28

Forrás: Vacić, Z. et al.: Regionalizacija Srbije. Beograd: Goragraf, 2003. 31-34. A tanulmány a belgrádi Liberál-demokrata Tanulmányok Központja, továbbá a Fridrich Ebert Stiftung támogatásával készült a hozzáértő helybeli szakértőcsoport munkái alapján. 29 A „meghirdetett decentralizáció – valójában a fennálló centralizáció ésszerűtlenségeit lenne hivatott elkerülni – amely az utóbbi évtizedben a szerbek fogalmi meghatározásában a szeparatizmust megakadályozó mechanizmusként legitimálódott.” Forrás: Mitrović, M. M.: Kontroverze oko decentralizacije, regionalizacije i lokalne samouprave u Srbiji = Sociološki Pregled Vol. 36. 2002. Br. 1-2. 81-90. p.

25

értelmez, és hangsúlyoz. A vertikális hatalommegosztás nem maradhat „egyesek” privilégiuma. Annak ellenére, hogy Vajdaság történelmi, etnikai, kulturális sajátosságai vitathatatlanok, nem vonhatják meg Szerbia további részeitől a regionalizációra való jogot, amelyen keresztül az önigazgatás joggyakorlása válik lehetővé. A (határozott névelővel és némi cinizmussal hangsúlyozott) „vajdaságidentitás” nem állandó kategória, teljes mértékben történelmileg változó. Némi objektív argumentum között említhető Szerémség és Dél-Bánát gazdasági és infrastrukturális viszonya Belgráddal, amit az említett tanulmány erősebb régiószervező erőnek emel ki, a tartomány többi részéhez viszonyítva. Politikai megközelítésből elképzelhetetlen az ország regionalizálódása, még pedig abból a politikai realitásból kiindulva, hogy a Vajdaság státusza „nem redukálható tovább”. Szerbia további területeinek átszervezése, régiókba történő besorolása pedig a föderalizációtól való kifejezett félelem szellemében inkább nem kívánatos jelenség. Eltérések és némi hasonlóságok fedezhetők fel a 2007 áprilisában, Belgrádban megjelent, ugyan a témát más szemszögből megvilágító tanulmány30 és a fenti regionalizációs tervezet között. Az említett tanulmány ugyanis úttörő jellegű a területi tervezéssel kapcsolatos publikációk sorában. Objektíven rámutat a szerb kormány decentralizációról szóló adekvát koncepció, esteleges stratégia meghozatalának felkészületlenségére. Elhamarkodott elismerés lenne a szerb kormány 2006. december 28-án elfogadott, a Szerb Köztársaság területi szervezettségéről szóló törvényjavaslatának kihirdetése, amely sokkal inkább politikai érdekek által vezérelt, választási kampány-lépésnek tudható be, mintsem Szerbia jövőbeli, megújult területi szervezettségének és a lényegbeli regionalizáció valós alapjának. A városok, települések státuszának mielőbbi „letisztázása” nélkül elképzelhetetlen bárminemű előrehaladás. A városra, mint a regionalizáció és decentralizáció eredményére, „végtermékére” tekint. A fenti (sokkal inkább radikálisabb, politikai érdekeket szem előtt tartó) tervezettel ellentétben, a regionalizmus ebben az esetben más szerepet ölt: „a sikeres államirányítás eszköze, a kiegyenlített regionális fejlődés alapja, illetve a territoriális tőke hatékony használatának eszköze”(Stojkov, 2007). Adminisztratív (tartomány, körzet), funkcionális (turisztikai, ipari) és tervezés-statisztikai régiókat különböztet meg, ezeket legitimálja Szerbia esetében. A tanulmány egyik példaértékű tézisét idézve: „a régió által könnyebben identifikálható a területi tőke, illetve annak objektív erőforrásai, valamint szubjektív sajátosságai. A régió identitása (földrajzi, kulturális, gazdasági) szolgáltat alapot a versenyképesség és vonzáskörzet erősítéséhez, illetve magához a sikeres fejlődéshez”. Olyan meghatározás ez, amelyben már fellelhető ráció Szerbia jövőbeli területfejlesztéséhez, de csak akkor, ha ez az elv érvényesülni is fog, a gyakorlatba is beépül, amelyre azonban sem alkotmányos, sem törvényes garancia (eddig még) nem létezik. A városok köré szerveződő funkcionális környezet (lásd 2. számú Melléklet) alakítja ki a regionális centrum-térségek hálóját. Kérdés azonban, hogy mit tekintünk városnak, és hogyan határozható meg ez az ún. funkcionális környezet. A policentrikus fejlesztési stratégia kidolgozása egy új közigazgatási- és területi felosztásból indul ki. A központi hatalom akaratától, erejétől függő területi egységek helyett decentralizált, a régiók és lokális közösségek sikerességétől függő területi entitások mellett foglal állást. A policentrikus fejlesztési politika a teljes körű 30

Forrás: Stojkov, B.: Status gradova, decentralizacija i policentričnost Srbije. In: Milenković, D. – Damjanović, D.(szerk.): U susret novom statusu gradova u Srbiji - realnost i potrebe. Beograd: Dosije, 2007. 11-24. p.

26

decentralizációból indul ki. Az irányítási funkció alacsonyabb szinteken (város, település, lokális közösség) koncentrálódik. Szerbia rendelkezik ugyan kiépült policentrikus hálóval, viszont nem rendelkezik a policentrizmust támogató állami politikai mechanizmussal. A fejlett, többpólusú fejlesztési politikára tud csak a decentralizált államhatalom építeni. A decentralizált rendszer fejlett, önálló lokális közösségei/községei egyesülve természetes módon hozzák létre a régiókat. Az eddigi öt város helyett (Belgárd, Újvidék, Kragujevac, Niš, Priština) lehetőséget próbál biztosítani több, kisebb város köré szerveződő regionális térség fejlődéséhez, amely szem előtt tartja a belgrádi agglomeráció hatásának polarizálását, a gazdasági központok regionális térszerveződését, a határtérségek városi településeinek megkülönböztetett fejlesztését, stb. Szerbia területi tervének31 készítése során végzett tanulmányok a következőkben összegezhetők: •

• • •

• •

•

Szerbia 7 makrorégióra oszlik (Vajdaság, Timočka Krajina, Podrinje, Šumadija, Južna Srbija, Koszovó és Metóhia és Belgrád városa). Státuszuk autonóm vagy(?)statisztikai-tervezési (két potenciális változat); Szerbia 34 körzete 34 regionális centrum (város - körzetközpont) köré szerveződne; Szerbiának 1 fővárosa van, 5 makroregionális központja (Újvidék, Kragujevac, Niš, Priština, Užice – pontenciális) – Melléklet 4.; Szerbiának 34 urbánus központja van a regionális központok szintjén, további sor urbánus központja szubregionális szinten, és alacsonyabb rangú városi települések „szériája”- Melléklet 1.; Az urbánus központok megoszlása policentrikus; A városi települések és regionális központok Szerbia fő fejlődési övein helyezkednek el, ami valójában előfeltétele a köztársaság kiegyensúlyozott regionális fejlődésének – Melléklet 3.; A policentrizmus nemzeti ösztönző politikája járul hozzá az ország leghatékonyabb regionális fejlődéséhez, és a régiók területi tőkéik leghatékonyabb mozgósításához;

Szerbiában ez idáig a területi tervezés némiképp háttérbe szorult. A kifejezett politikai érdekérvényesítési hajsza nem tudott kellő alapot szolgáltatni a racionálisabb, gazdasági érdekeket figyelembe vevő területi stratégiák készítéséhez. Félő, hogy ez a jövőben sem fog sokat változni. A fentiekben bemutatott két tanulmány, tartalmilag is, megjelenésük időpontjában is eltérő. Az első tervezetből világosan látszik a kvázi decentralizációs törekvések sora, az unitárus, centralizált hatalmi szerkezet megtartásának szándéka, a hatásköri aszimmetria eltörlése. A második, mondhatni liberális, demokratikus hangvételű tanulmány, nem tesz különbséget autonóm és statisztikai régió között, utalva a téma körüli hatalmas politikai bizonytalanságra. Két zavaró dolog miatt nem tud a politikai, törvényhozó elit a szerb regionalizációs folyamatokkal, törekvésekkel zöld ágra vergődni - nem tud mit kezdeni a Vajdaság és Koszovó Autonóm Tartományainak kérdésével. Alkotmányos garanciákat kapott mindkét tartomány. Ebből kifolyólag kérdésessé válik „a” regionalizált Szerbia létrehozása is. Ami az aktuális politikai érdek, pontosabban az aktuális nemzetközi, 31

Forrás: Prostorni Plan Srbije (PPS) http://www.urbanizam.kg.co.yu/prostplan.html (2007.05.12), valamint Stojkov, B.: Status gradova, decentralizacija i policentričnost Srbije. In: Milenković, D. – Damjanović, D.(szerk.): U susret novom statusu gradova u Srbiji - realnost i potrebe. Beograd: Dosije, 2007. 19-21. p.

27

vagy (radikális) nemzeti pressziókhoz idomított, politikai akterek által képvisel „közösségi érdek” – az hatja át a gazdasági, társadalmi szférát is. Ebből is látszik, hogy a szerbiai értelmiségi elittől sem ál távol a stratégia-, ill. tervezetgyártás, ha a szükség úgy hozza. Márpedig, statisztikai régiók létrehozására (adott esetben nemzetközi „tenzió” hatására) szükség lesz. 1.3. A regionális fejlesztés lehetőségei - potenciális területi entitások Ahhoz, hogy az EU strukturális alapjaiból való potenciális részesedés szempontjából a területi entitásokat össze tudjuk hasonlítani más Uniós országokon belüli régiókkal, nélkülözhetetlen a statisztikai-tervezési egységek lehatárolására. Az ország regionalizálódása a gazdasági térszerkezet átalakításához is nyújthat pótlólagos erőforrásokat. Mindez alapot szolgáltathat a gazdasági tevékenységek térbeli kiterjedésének ösztönzéséhez, az ország külgazdasági orientációjának erősítéséhez, a nemzetközi munkamegosztásba való sikeres bekapcsolódáshoz, a nemzetközi versenyképességet befolyásoló tényezők kiterjedt fejlesztéséhez. Ezzel együtt a területi decentralizációnak a régiók belső kohézióját is erősíteni kell. Ennek előnyei megnyilvánulhatnak a régiókra vonatkozó fejlesztési koncepciók összehangolásában. A területi entitások statisztikai-tervezési szerepe sokban módosul, ha a regionalizmus, mint funkcionális kategória tud teret hódítani, és amennyiben kapcsolódni tud a térségi gazdaságfejlesztéshez. Ebből a szempontból a funkcionális régiók kialakítását a középtávú területfejlesztési programok koordinálása is indokolja, amely lehetővé teszi, hogy a gazdasági szerkezetük összetettsége és heterogenitása ellenére a régiókat alkotó körzetek/községek közösen határozzák meg fejlesztési prioritásaikat, és egyesítsék az ehhez szükséges erőforrásaikat. A fentiekben vázolt policentrikus fejlesztési koncepcióval összhangban, a regionális együttműködés feltételeként valamennyi régióban léteznek olyan többfunkciós urbánus települések/nagyváros, amelyek, erősíthetik a regionális kohéziót és képesek bekapcsolni a térséget az európai városi munkamegosztásba. 1. táblázat: A területi szervezési egységek kategorizációja NUTS- kategóriák Populációs határok: NUTS-1 – Szerbia NUTS-2 – Vajdaság

3 milliónál több 800 000 – 3 000 000

NUTS-3 – Bácska, Bánát, Szerémség 100 000 – 800 000 NUTS-4 – különböző mikrorégiók

10 000 – 100 000

NUTS-5 – települések

10 000 alatti lakosságszám

A NUTS32 lehatárolások jellemzője Szerbia esetében: 33 Az Európai Unió adminisztratív területi szervezettségre vonatkozó szabványaihoz 32

Nomenclature d’unités territoriales statistiques – Nomenclature of Territorial Units for Statistics Forrás: Zakon o planiranju i izgradnji = Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönye 2003. 47. sz. változások: 2006. 34. sz. Megjegyzés: Már 2003-ban az európai „átszellemülés” kezdeti fázisában megjelenik a hazai törvénykezésben, említésképpen, a régiók, mint statisztikai egységek fogalma. 33

28

történő alkalmazkodás szükségszerűvé teszi az EUROSTAT rendszer, illetve annak 5 területi egységének vizsgálatát:34 • E rendszer értelmében Szerbia képezi a NUTS 1-es lehatárolást. Ez olyan területi egységre vonatkozik, amely 3 milliótól több lakót tart nyilván. • A NUTS 4 és NUTS 5 kategóriába olyan községek tartoznának, amelyek a decentralizáció folyamatának végrehajtását követően, meghatározott funkciókkal látnák el a kisebb-nagyobb községeket. A kisebb, néhány vidéki településsel rendelkező urbánus központok képviselnék a NUTS 4-es területi kategóriát olyan funkciók hordozójaként, mint: kommunális szükségletek, területi tervezés, faluváros problematika, szociális és gazdasági fejlődés, stb. Az ilyen funkciókat betöltő, 10 000 és 100 000 lakót számláló területi egységek/községek saját, jövedelemmel, forrásokkal rendelkező önkormányzatok lennének. • A kisebb, falusi községek/települések kategóriája csoportosítható a NUTS 5 kategóriába. Ezek olyan urbánus funkciókkal rendelkező falusi települések, településcsoportok, amelyek 10 000-től kevesebb lakót regisztrálnak; funkciójuk: napi adminisztráció, kisebb regulációs tervezetek, falusi lakosságot érintő problémák; gazdálkodásuk: helyi járulékokból megvalósított források igénybevételével. • A NUTS lehatárolások e két szintje szolgáltatna alapot a kisebb régiók (körzet) létrehozásához, regionális integrációhoz, vagyis a NUTS 3-as szint létrehozásához. Az így meghatározott régió egy nagyobb, illetve funkcionális urbánus központ köré szerveződő területi entitás, választott önkormányzati struktúrával, Gazdasági és szociális fejlődésre, regionális tervezetekre, területi tervezésre vonatkozó intézményi és adminisztratív funkciókkal, forrásokkal. 100 000 és 800 000 lakost számlál a területi entitás. • A körzetek makrorégiókba (tartományokba, provinciákba) tömörülnének, amelyek a NUTS 2-es területi egységek szerepét töltenék be. Ezek az egységek egy nagyobb város, makroregionális központ, illetve nagyobb urbánus centrum köré szerveződnének. Attól függően, hogy a területi egység milyen regionális identitással, tradíciókkal, történelemmel rendelkezik, lehet autonóm vagy tervezés-statisztikai egység (kifejezett jövőre vonatkozó autonómiaperspektívákkal, törekvésekkel). Végrehajtó, részleges törvényhozó és bírósági hatalommal rendelkezne a makrorégió, amennyiben autonóm egységről van szó, illetve maradna állami irányítás alatt álló tervezés-statisztikai régió. A fejlesztési tervezetek hordozója, a fejlődésért felelős, az EU strukturális alapoknál pályázó, pénzügyileg önálló, intézményileg felkészült, saját forrásokkal rendelkező regionális egység. Az interregionális együttműködés potenciális hordozója, 800 000 és 3 millió populációs határ közé eső területi egység. Vajdaság önmagában kielégíti a NUTS II. besorolás követelményeit, ami lehetővé teszi számára, hogy önálló státusa legyen az országhatárokon belül. Valószínűsíthető 34

Megjegyzés: A legproblematikusabb térségek támogatásokkal való lehatárolása sokkal összetettebb és finomabb statisztikai elemzést követelt meg, ami kihívás elé állította a regionális politikát. Ennek eredménye a területi statisztikai egységek rendszerbe foglalása. Az Európa Tanács Strukturális Alapokról szóló rendelete alapján háromfokozatú statisztikai rendszer, a Területi Statisztikai Egységek Nómenklatúrája lépett életbe, melyet az Európai Unió Statisztikai Hivatala, az Eurostat a Bizottság más főigazgatóságaival együttműködésben az 1970-es évek elején hozott létre. Fontosságát hangsúlyozza a számtalan területen való alkalmazása: adatfeldolgozás, gazdasági és társadalmi folyamatok elemzése ezen egységek alapján, valamint programozási, finanszírozási és fejlesztési feladatok kereteként szolgál. (Horváth, 2003) A NUTS legfőbb jellegzetességei: statisztikai, tervezési célra készült, működő intézményi beosztáson alapul, hierarchikus, szintenként lefedi az adott ország teljes területét Forrás: Horváth Gyula: Európai regionális politika. Budapest – Pécs: Dialog Campus Kiadó, 2003. 340. p.

29

Szerbia további öt – egyelőre csak statisztikai-tervezési régióra (NUTS 2) történő tagolása: 1. Vajdaság, székhelye Újvidék – lakossága 2 031 974 fő, autonóm tartomány 2. Kosovo-Metohija, székhelye Priština - lakossága 2 000 000 fő. Korábban autonóm tartomány volt, jelenleg ENSZ-közigazgatás alatt áll, letisztázatlan státussal. 3. Šumadija, székhelye Kragujevac – lakossága 1 252 091 fő 4. Podunavlje, székhelye Niš – lakossága 1 521 732 fő 5. Podrinje, székhelye Užice – lakossága 990 072 fő 6. Belgrád – főváros lakossága 1 465 106 fő 1. ábra: Szerbia (potenciális, tervezés-statisztikai) NUTS 2 régiói35

1.4. Decentralizációs és regionalizációs törekvések Szerbia hosszú idők óta az autoritárius centralizált hatalom, illetve a hatalmi egység koncepciójának hordozója. Így nem tudott sohasem fejlett önkormányzati rendszer kialakulni az országban. A regionális berendezést illetően Szerbia aszimmetrikus regionaizációs rendszert örökölt, a névleges autonómiával rendelkező Vajdasággal. Ez a rendszer hatalmas aránytalanságok kialakulásához vezetett az ország regionális fejlődésében. Az európai decentralizációs trendek átörökítésében a középkelet európai tranzíciós országokhoz viszonyítva Szerbia jóval lemaradt. Így a decentralizáció kérdése egyike az évek óta tartó alkotmányalkotási folyamat legjelentősebb problémájának. Nem véletlen nyúlnak a témához óvatosan a politikai elit képviselői sem, érezve a dolog súlyát. A postmilosevicsi centralizált államberendezéshez hozzászokva, egyre nehezebb a hatalom kiengedése a politikum aktereinek kezéből – esetleges tényleges decentralizáció, illetve arra épülő regionalizáció kezdeményezése céljából. „A különböző bázisú regionalizációs jelenségek körében jól szétválaszthatóak a felülről vezényelt reformok, amelyet top-down vagy ún. modernizációs regionalizmusnak neveznek, és a helyi erők által kezdeményezett (bottom up) decentralizációs mozgalmak. A legelfogadottabb politikai értékrendet az új 35

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szerbia

30

regionalizmus követi, amelyik a helyi társadalmak, gazdaság és a régiók egymással való együttműködését, a régiók demokratikus beágyazottságát igényli (Keating, 1997). A fentiek alapján határozottan elkülöníthető tehát Nyugat-Európában is az ún. funkcionális és a politikai regionalizmus. Ez utóbbi a regionális politikai elit célja, amennyiben a regionális szint felértékelődésében a nemzetállami központosítási törekvések ellensúlyát látják (Kohler-Koch, 1998), míg a funkcionális alkalmazkodás stratégiáját többnyire a központi állam alakítja ki.”36 Kelet-közép Európánál maradva, meg kell barátkoznunk a ténnyel, hogy Szerbia politikai érdekérvényesítés terén csak nemzetállamban, centralizált hatalomban tud gondolkodni. Politikai szintéren csak az új szerb alkotmány tudná (illetve tudta volna) megfelelően szerteoszlatni a decentralizációval kapcsolatos polémiákat. 2006 őszére olyan tervezettel kellett volna előrukkolni, amely minden létező kritériumnak megfelel: decentralizál, autonómiát ad, kisebbségbarát, és egyben az európai integrációs folyamatok szerbiai hírnöke, továbbá, ami a legfontosabb, hogy referendum útján történik a felelősségteljes/felelősségmentes elfogadtatása. Érdekes összevetni azokat a különbségeket, amelyek a Milošević utáni, demokratikusnak tekinthető szerb politikai szereplők között a decentralizáció értelmezésében jelen vannak. Vojislav Koštunica és Szociáldemokrata pártja gyakran hangsúlyozza Szerbia decentralizációja és regionalizációja iránti elkötelezettségét, de szigorúan kerüli, hogy Vajdaság autonómiáját bármilyen formában is külön megemlítse. Tervezetükben Szerbia új alkotmányának lehetővé kell tennie „az államigazgatás ésszerű decentralizációját”, és éppen ezért a hangsúlyt a regionális autonómiára és a fejlett helyi önkormányzatra helyezik. Az Szerb Demokrata Párt37 javaslata szerint a Szerb Köztársaság területe hat régióból állna, azzal a kikötéssel, hogy a hatodik régió, Priština-i székhellyel, Koszovó és Metóhia lenne, „státusának végső rendezése után”. A többi öt régió székhelye: Belgrád, Kragujevac, Niš, Újvidék és Užice lenne. A régiók elnevezését az illetékes regionális közgyűlések állapítanák meg, így ez a dokumentum sehol sem említi a Vajdaság elnevezést. Az alkotmány magában foglalná a régiók létrehozásának a feltételeit is (de kizárólag az alkotmánymódosítási eljárás részeként), továbbá megállapítaná a régiók, mint autonóm területi közösségek hatáskörét. A helyi önkormányzat egységei a községek és a városok. A régióknak statútumuk lenne, amely a szerb képviselőház hozzájárulásával készülne. Az egy-kamarás, regionális parlamentek törvényhozói tevékenységet folytatnának saját hatáskörükben, a végrehajtó szerv a regionális kormány lenne, amelynek elnöke lenne a kapcsolat a regionális autonómia és az államhatalom között. A régiók hatalmi struktúráját köztársasági törvény fogalmazná meg, pontosan megállapítva, „milyen hatalmi szervei lehetnek, illetve nem lehetnek a régióknak”. Az SZDP javaslata szerint a régiók pénzügyi autonómiával rendelkeznének, jövedelmük a regionális adókból és illetékekből, valamint a köztársaság jövedelméből való részesedésből állna össze. Szembeötlő, hogy a regionális autonómia rendelkezik törvényhozási és végrehajtó hatalommal, de bírói hatalommal már nem. A régiók együttműködhetnek idegen országok megfelelő területi közösségeivel. A Köztársaság köteles (lenne) biztosítani a nemzeti és etnikai közösségek egyenjogúságát, és elősegíteni azok fejlődését, hangsúlyozva, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogvédelméhez hozzátartozik a pozitív diszkrimináció 36

Forrás: Pálné Kovács Ilona: A közigazgatási http://www.matud.iif.hu/04sze.html (2007.05.10.) 37 Az SzDP vezetője jelenleg (2007) a Szerb Kormányfő

régiók

esélyei

hazánkban.

31

elvének az alkalmazása is. A hivatalos nyelv a szerb és az írás a cirill betűs írás, de a nemzeti kisebbségeknek szavatolnák a jogot, hogy hivatalosan is használhassák saját nyelvüket. Az alkotmány külön fejezetben szavatolná az emberi és a kisebbségi jogok védelmét szolgáló ombudsman intézményének létrehozatalát.38 Egy belgrádi - a belgrádi Emberjogi Központ mellett megalakult - hattagú független szakértői csoport 2001-ben komoly figyelmet keltő új szerb alkotmánytervezetet39 dolgozott ki. A részletesen kidolgozott javaslat készítőinek az volt a fő üzenete, hogy szakítani kívánnak a többségi nemzet etnonacionalista államának az elvével, amelyben „a kisebbségeknek minden joguk megvan”. Egy olyan Szerbiáért szállnak síkra, amely „a területén élő minden polgár és nép multikulturális, demokratikus állama”, ami egyben azt is jelenti, hogy a nemzeti kisebbségek közvetlen alkotmányos védelem alatt állnak, és hogy a kisebbségi csoportoknak külön (kollektív) jogokat biztosítanak. A tervezet másik fontos üzenete Szerbia magas fokú decentralizációval párosított regionalizálására vonatkozott, „abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a hatalom különböző szintjei közötti egyensúly a demokratikus átalakulás elengedhetetlen feltétele”. A javaslat szerint Szerbia egész területe községekre, körzetekre, kerületekre és autonóm tartományokra bomlana, de a meglévő tartományok autonómiája érintetlen maradna. Miközben a vajdaságiak a regionális autonómiára vonatkozó és egymásnak gyakran ellentmondó belgrádi elképzelések többségét jó adag szkepticizmussal szemlélik, a fenti javaslatot még a vajdasági autonomisták is jó kiindulópontnak tekintik, amely elvezethet egy elfogadható kompromisszumhoz. A vajdasági autonómia hívei elsősorban azt tartják e dokumentumban figyelemre méltónak, hogy belgrádi szájból először hangzott el, hogy a tartományoknak joguk van saját alkotmányos alapokmányhoz. A vajdasági közvélemény a végleges alkotmánytervezet kihirdetésének pillanatáig nagy érdeklődéssel várta a bizonyos kérdésekben radikálisan megoszló vélemények mindenkori konszenzusát. A vitatott és fontos kérdések közé tartozik a tartományi autonómia alkotmányos státuszának, vagyis a külön tartományi alkotmányoknak a kérdése, a hatáskörök pontos meghatározása (például a tartományi szintű bíróságok, az igazságszolgáltatás), végül pedig, de távolról sem utolsósorban: Vajdaság különleges (aszimmetrikus) státusának a kérdése a jövőben. Ugyanis nem olyan régióról van szó, amely a XXI. század „regionalizálódási nyomása” alatt jött létre. Számos történelmi előzmény járult hozzá a régió identitásának bizonyos szintű kiforrásához, ebből kifolyólag nem egy új keletű dologról beszélünk. Milan Tripković tanulmányában részletes bemutatást ad a Szerbiában végbement regionalizálódási folyamatokról, döntő tényezőként kiemelve a térség multikulturális jellegét. 40 „A regionalizációnak ebben a térségben hagyományai vannak... Bár ezt a folyamatot akkor nem regionalizációnak hívták, de mai szemmel nézve felfogható a régióképződés kezdeti szakaszának is, és mint ilyen, abban a korban, a kelet-középeurópai térségben haladó lépés volt.” A szerző a mai helyzetet a szerbiai regionalizácó ötödik fázisaként említi, mégpedig a 2000-es októberi forradalmat emelve ki döntő tényezőként. Megérett a felismerés arra, hogy csak a 38

Forrás: Az alkotmánytervezetről lásd részletesebben: http://www.dss.org.yu – Demokratska Stranka Srbije – A Szociáldemokrata Párt honlapjának archívuma (2007.05.12.) 39 Az alkotmánytervezetről lásd részletesebben Szerencsés Zsuzsanna tanulmányában: Szerencsés Zsuzsanna: Decentralizáció és autonómia a postmilosevicsi Szerbiában = Provincia 3. évf. 2002. 8-9. sz. 11-12. p. 40 Forrás: Tripković, M.: Regionalizálódás Szerbiában, különös tekintettel a Vajdaság helyzetére = Tér és Társadalom 17. évf. 2003. 4. sz. 117-125. p.

32

regionalizációval lehet a centralizáció káros következményeit felszámolni. Vajdaság az EU közvetlen szomszédja lett, és ebből a helyzetből kiindulva szeretne bekapcsolódni az európai regioanlizációs folyamatokba. Faragó László regionalizációs és decentralizációs kérdéseket illetően a következőt emeli ki: „a gyakran provincionalizmussal vádolt hagyományos (vagy még újabb) regionalizmus sokkal inkább szolgálhatja a decentralizációt, a területi érdekek érvényesítését, a területi érdekek védelmét, a másság fenntartását, amely ütközik a jelenlegi törekvésekkel”.41 Viszont az „új regionalizmus sokszor vitatott paradigmája sem okoz gondot azokban a decentralizált országokban, ahol a régiók már integrálódtak a közigazgatásba, és a regionális intézmények megfelelő hatáskörökkel rendelkeznek.” (Faragó, 2005). Szerbia esetében ez a folyamat (megközelítés) sem egyértelmű, annak ellenére, hogy két tartomány kiépült, tradicionálisnak mondható regionális intézményrendszerrel rendelkezik. Nyilvánvaló, hogy a problémát az ország „fennmaradó részének” sorsa képezi, ahol ilyen „pozitív” megkülönböztetés nem érvényesül. A korlátozások olyan keresztmetszetével szembesül a regionalizációs törekvések tükrében Szerbia, amely a következőkben összegezhető: •

•

•

Aszimmetria – a még létező, néhai Titói alkotmány „maradványait” képviselő tartományok megléte, azok alkotmányban meghatározott státuszát, hatásköreit illető „aránytalanságok”42 felszínre kerülése, valamint a 2 régió Közép-Szerbiához (mint további régió) viszonyított „megkülönböztetett” aránytalansága (függetlenül attól, hogy mára már ezek a kompetenciák maximálisan leszűkültek) . Nyugati, európai értékrendek átörökítése – az Európai Unió által szorgalmazott új (egységes) regionális szintek létrehozása – amellyel lehetőség nyílik, egyrészt új területi egységek számára jogkörök és források megszerzésére, másrészt a meglévő területi (regionális szintet kielégítő) egységek mindennemű megreformálására. Anti-europanizációs belpolitikai törekvések – „új föderalizált állam, csak kicsiben”- nevezhetnénk némi cinizmussal így is a politikai szféra által tolmácsolt Európa és decentralizáció ellenes fellépést. Szeparatizmustól való félelem eluralkodása miatt, mindennemű decentralizációs törekvést elutasít, a tartományok autonómiájának megszüntetését, hatásköreinek leépítését pedig, elsődleges célként tűzi ki a mindenkori nemzetállam-utópia megalkotásának

41

Forrás: Faragó László: A jövőalkotás társadalom-technikája. Budapest – Pécs: Dialog Campus Kiadó, 2005. 198-201. p. – a szerző a jelenlegi törekvések alatt az „új regionalizmus” jelenségét értelmezi, amely nem más, mint egy megváltozott fejlesztéspolitika, támogatáspolitika „EU értelmezésben”. (erről lásd részletesebben: 198-201. old.) 42 Szerbia 2006 május végétől nemzetközi kampányt kezdett annak érdekében, hogy a nemzetközi közösséggel elfogadtassa azon, már korábban is meglebegtetett, de most jobban kidolgozott javaslatát, hogy Koszovónak Szerbián belül legyen olyan autonóm státusa, ami minden tekintetben a legszélesebb jogokat biztosítja Koszovónak és az ott élő albánoknak. Az úgynevezett „az autonómiánál többet, de a függetlenségnél kevesebbet” szlogen alapján ismertté vált javaslat szerint helyreállították volna a Koszovó parlamentjének, kormányának, elnökének intézményét, Koszovó jogokat kapott volna arra, hogy alkotmányt dolgozzon ki maga számára, hogy kapcsolatokat tartson fel más országokkal, valamint teljes illetékességet a pénzügyek terén, beleértve a központi bank létrehozását is. Szerbia viszont fenntartotta volna magának az önálló helyet az ENSZ-ben, a határ- és a vámellenőrzést, valamint az emberi jogok, a kisebbségi közösségek, a kulturális és történelmi örökségek feletti illetékességet. Forrás: Szilágyi Imre: Szerb alkotmánytervezet = Külpolitikai Tanulmányok Központja – Hírlevél 2. évf. 2006. 17. sz. 1-8. p.

33

fényében. Ilyen szélsőséges körülmények között, régióképzési folyamatokról, regionális önszerveződésről nem beszélhetünk. Pálné Kovács I. tanulmányában utalást tesz a szakirodalomban, és a gyakorlatban fellelhető, kulturális, ill. etnikai alapú regionális szerveződésekről: „A szakirodalom megkülönbözteti a regionalizmus integratív, autonomista és dezintegratív változatát (Keating, 1997). Az egyes államokon belüli regionális mozgalmak eltérő identitásokra és motivációkra épültek, ritkán kötődnek össze szeparatista igényekkel. A kulturális, etnikai alapú regionalizmus, az esetek többségében, a belső szolidaritást és kohéziót inkább erősíti, mint gyengíti. Ennek ellenére tény, legalábbis a spanyol, olasz, belga folyamatok erre utalnak, hogy a nyelvi, kulturális bázisú regionalizálódás kikezdheti az egységes állami struktúrát (Loughlin, 2001).”43 Ez jelenti a szerb politikai elit legfájóbb pontját is. Sajnos, az állam mindennemű- lassan két évtizede tartó „súlyvesztésén”, a nagy „nemzetállam-utópia” sem tudott felülkerekedni, problémát megoldani. Viszont a - nevezhetjük akár nemzeti tudatnak (Koszovó esetében), akár regionális identitásnak, jelentősen hátráltatták, és egyre inkább hátráltatják a szerb nemzetállamról alkotott ideológiát, a vele kapcsolatos politikai kezdeményezéseket. Ellenben a magyar társadalommal (Pálné, 2004), a szerb társadalom regionális identitása egyáltalán nem mondható gyengének, régióinak történelmi jelentőssége nem vitatott, multikulturalitása sem44, viszont a politikai intézményrendszer, közigazgatás, úgy ahogy van, centralizált, decentralizációra utaló hajlandóságot egyáltalán nem tanúsít. Az demokratikus hatalom majdnem teljes hét éve után, a 2000-res évet követően, elmondható, hogy Szerbiában jóformán semmi sem történt a megígért decentralizáció és regionalizáció alkotmányos- és jogi rendezése érdekében, legkevésbé azok részéről, akiknek alkotmányos és törvényes kötelezettsége lett volna az új alkotmányos berendezkedés részleteinek kidolgozása. A Szerb Parlamentben ugyanis ez a munka meg sem kezdődött. Időközben minden más prioritást élvezett. A szövetségi alkotmányra és az egykori Jugoszláviát alkotó két köztársaság államközösségére vonatkozó szerbiai és montenegrói elképzelések háttérbe szorították a decentralizációval foglalkozó, Vajdaságot érintő, bárminemű kérdéseket. 1.5. Hatáskörök „A régió a gazdaság fenntartható növekedését és a térszerkezet korszerűsítését szolgáló, önálló finanszírozási forrásokkal rendelkező, autonóm fejlesztéspolitikát megvalósító, önkormányzati jogosítványokkal felruházott területi egység” /Horváth Gy./

43

Forrás: Pálné Kovács Ilona: A közigazgatási régiók esélyei hazánkban. http://www.matud.iif.hu/04sze.html (2007.05.10.) 44 A legutóbbi, 2002-es népszámlálás adatai szerint, a Vajdaság összlakosságának 65,05 százaléka szerb, 34,95 százaléka pedig más nemzetiségű, mintegy 30 nemzeti kisebbséggel színesítve a szerb „nemzetállami” palettát. Igaz azonban, hogy a nemzeti kisebbségek összetételbeli változása negatív tendenciát mutatott az elmúlt 10 évben. Az 1991-2002-es népszámlálások adatait összehasonlítva a szerbek aránya 57,21%-ról 65,05%-ra nőtt, viszont az összlakosság száma mindössze 19 475 fővel több. Tehát a kisebbség részaránya jelentősen csökkent. Többek között a magyarság száma is jelentős mértékben csökkent, még pedig 15%-kal, viszonyítva a 1991-es adatokhoz. Ma a Vajdaság összlakosságának 14,28%-a magyar nemzetiségű, ami 290 207 magyart tesz ki, ami annyit jelent, hogy 49 284 fővel csökkent a magyarság száma a Vajdaságban. Forrás: Republički Zavod za Statistiku: Popis 2002 - Népszámlálás 2002. Beograd: Republički Zavod za Statistiku Srbije, 2002.

34

A Köztársaság alkotmánya értelmében az „autonóm tartományok alkotmánnyal alapított területi közösségek, melyekben a polgárok a tartományi autonómiára való jogukat valósítják meg”45. A Szerb Köztársaságnak 2 autonóm tartománya (Vajdaság Autonóm Tartomány, valamint Kosovo-Metohija Autonóm Tartomány) van. Az Alkotmány 182-187.46 szakasza rendelkezik e területek hatásköreit illetően: Az autonóm tartományok, így a Vajdaság Autonóm Tartománya is, az alkotmánnyal és statútumukkal összhangban, szabályozzák az általuk alakított szervek és szolgálatok jogkörét, megválasztását és munkáját. Az autonóm tartományok, a törvénnyel összhangban, szabályozzák a tartományi jelentőségű kérdéseket: 1. területrendezést és –fejlesztést, 2. mezőgazdaság, víz- és erdőgazdálkodás, vadászat, halászat, turizmus, vendéglátóipar, gyógyfürdők és gyógyhelyek, környezetvédelem, ipar és kézművesség, közúti, folyami és vasúti közlekedés és közútrendészet, vásárok és egyéb ipari rendezvények szervezését, 3. tartományi szintű oktatás, sport, művelődés, egészségügyi- és szociális védelem valamint a tájékoztatás kérdéseit, illetve annak területeit. Az autonóm tartományok gondoskodnak az emberi- és kisebbségi jogok érvényesítéséről, a törvénnyel összhangban. Meghatározzák a tartomány jelképeit és azok használati módját. Kezelik a tartomány vagyonát, a törvényben előirányozott módon. Az autonóm tartományok, az alkotmánnyal és törvénnyel összhangban, eredeti bevételekkel rendelkeznek, meghatározzák a helyi önkormányzati egységeknek az átruházott feladataik ellátására kiszabott eszközöket, meghozzák saját költségvetésüket és zárszámadásukat. Az autonómia megfogalmazására Scelle két definíciót is ad: a vallási vagy oktatási autonómiák esetében „a kulturális közszolgáltatások igazgatását az egész kisebbségi közösség képviselőinek kezébe adják”. A politikai autonómia pedig „a helyi autonómia számára az összes fontos kérdésben (nyelv, oktatás, vallás, közigazgatás) törvényhozási és szabályozási hatáskört jelent. Ugyanezen szférákban az autonómia a végrehajtó hatalmi ágra is kiterjed, és ezekben az esetekben, akárcsak a megelőzőkben, az autonómia magától értetődően bizonyos kormányzati kompetenciát is tartalmaz, oly módon, hogy az állam hatalmi szervei érvényesíthetik a törvényességi kontrollt, hogy reagálni tudjanak a helyi hatóságok hatáskör 45

A Szerb Köztársaság 2006. november 10-én közzé tett alkotmánya – Ustav Republike Srbije = A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye 2006. 98. sz.. 46 Megjegyzés: a 182-187. szakasz általánosan rendelkezik mindkét autonóm tartomány hatásköreit illetően, néhány kivétellel. Már az Alkotmány autonóm tartományokra vonatkozó legelső (182.) szakaszában jelentkeznek némi ellentmondások, amelyek a létező társadalom-politikai bizonytalanság, esetleg egyéb manipulatív jellegű törekvéseknek tudhatók be. A (teljesen?) lecsupaszított Szerb Köztársaság újonnan meghozott alkotmányának a kihirdetésekor még mindig nem tisztázott Kosovo-Metohija helyzete, amelyre egy mondat erejéig történik utalás az alkotmányban: „Kosovo-Metohija Autonóm Tartomány lényegi autonómiáját törvényben „fogják” szabályozni, melyet az alkotmánymódosítással, azonos eljárással hoznak meg.” Az autonóm tartományok pénzelése (184.) szakasz viszont csak Vajdaság AT költségvetését értelmezi, sőt azt egész precízen: Vajdaság Autonóm Tartomány költségvetése a Szerb Köztársaság költségvetésének legalább 7%-át teszi ki, azzal, hogy ebből a 7%-ból 3%-ot a nagymunkálatok pénzelésére fordítanak. Koszovó esetében a „nagymunkálat” valószínűleg más értelmezést kap, és az a nagyfalat megemésztése fogja a szerb államnak a „nagymunkálatot” jelenteni, amit Koszovó elvesztése okoz majd… belátható időn belül.

35

túllépéseire, nem érvényesíthetnek azonban célszerűségi szempontú ellenőrzést az egyes döntések felett.”47 Az 1990. szeptember 28-án elfogadott Szerb Köztársasági Alkotmány48, amely Szerbiát többpárt-rendszerű polgári államként határozza meg, valamint a Vajdaság Autonóm Tartomány 1991-ben meghozott Alapszabálya (illetve annak egyes paragrafusai), továbbá a Jugoszláv Szövetségi (Szerbia és Montenegró) Köztársaság jóval később, 1992. április 27-én elfogadott Alkotmánya49 megvonta a tartományoktól az alkotmányozás és törvényalkotás jogát, csupán véleményező szerepet hagyott meg számukra. Megszüntette a tartományok önálló pénzforrásait, a tartomány és a községek önálló költségvetéseit, amely a legnagyobb érvágást jelentette a térség számára. A Vajdaság névleg továbbra is megmaradt önálló tartománynak, valójában azonban földrajzi fogalommá (statisztikai egységgé) vált, ugyanis az erősen központosított köztársasági hatalom minden fontosabb döntési jogkört a maga kezében tart (és részben, az omnibusz-törvény meghozatala, és kodifikálása után is, csak korlátozott jogkörök érvényesítésére jogosítja fel a tartományt), a végrehajtást pedig az újonnan kialakított körzetekre bízta, amelyek élére kormányzókat nevezett ki. Valójában azonban, minden hatalom a szövetségi köztársasági elnök kezébe összpontosult. A Vajdasági és a vajdasági magyarság szemszögéből a szerbiai demokratikuséra legjelentősebb törvényi produktuma a szerbiai parlament által, 2002. február 4-én megszavazott - az egyes autonóm tartományi hatáskörök meghatározásáról szóló törvény - Omnibusztörvény50, amellyel a Vajdaság 24 államigazgatási területen visszakapta azokat a jogköröket, amelyek a miloševići rendszer alatt szűntek meg. Ugyanakkor e törvény elfogadása egyáltalán nem jelentette az 1974-es jugoszláv alkotmány által szavatolt jogok teljes mértékű visszanyerését. A törvény meghozatalakor a vajdaságiak keveset kértek, még kevesebbet kaptak, a gyakorlatban pedig még annál is kevesebb valósult meg. A Vajdaság történelmi fejlődése azt igazolja, hogy a tartomány a gazdaság, a kultúra, az oktatás, az egészségügy és más területeken akkor fejlődött a leggyorsabban, amikor önállósága a legmagasabb szintű volt. Az elmúlt csaknem két évtized alatt, tönkrement szinte minden, gazdasági, társadalmi, kulturális súlyvesztés folyamatát szenvedte el a tartomány. Jankov D. „Vajdaság – egy régió pusztulása”51 című könyvében részletesen leírja az 1989-től bekövetkezett destruktív folyamatokat. A fejlődés Vajdaság esetében az autonómia függvénye! 1.6. Vajdaság, mint régió 47

Forrás: Kovács Péter: Egyéni és kollektív kisebbségi jogok az alkotmányos fejlődésben – pozitivista szempont. http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg (2007.05.06.) 48 Forrás: Ustav Republike Srbije = Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönye 1990. 1. sz. 49 Forrás: Ustav Savezne Republike Jugoslavije = JSZK Hivatalos Lapja 1992. 1. sz. 50 Forrás: Zakon o utvrđivanju određenih nadležnosti Autonomne Pokrajine = Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönye 2002. 6. sz. 51

A szerző összehasonlítást tesz Szlovénia és Vajdaság között. 1918-ban a gazdasági fejlettséget illetően a Vajdaság és Szlovénia viszonya megközelítőleg 1:1 volt. Már 1986-ban ez a viszony 1:1,47, vagyis a térség lemaradása 47 százalék körüli. A 2000-res évben Szlovénia hattól – nyolcszorosan fejlettebb. Ez a „vesztes” elmúlt évtizednek tudható be. Ha az autonómia maradt volna, nem lett volna esélye a milosevicsi vesztes politikának, háborúknak, ui. nem lett volna korlátlan hozzáférés a Vajdaság erőforrásaihoz, pénzéhez. A szerző másik fontos megállapítása, pontosabban üzenete Szerbiához: „Szerbia sokkal többet kaphatna egy valóban gazdag, autonóm Vajdaságtól, annál amit „ebből” az elszegényedett, alárendelt Vajdaságból próbál (még) kifacsarni. Forrás: Jankov, D.: Vojvodina – propadanje jednog regiona. Sremska Kamenica: SZR „WEST”, 2005.

http://www.danas.co.yu/20061007/vikend4.html (2007.05.03.)

36

A tanulmány záró fejezete „külső” és „belső” régióképző tényezőket vizsgálva, próbál a Vajdaság, mint régió létjogosultsági kérdésére választ adni. „A régióvá avanzsálás szükséges kritériumai” (Rák, 2002)52 között (a nemzetközi politikai viszonyok elmélete értelmében) négy olyan meghatározó elem különíthető el, melyek hiányában nem beszélhetünk régiókról: • földrajzi elem (területi egység), • politikai elem (közös érdekek, illetve problémák), • gazdasági elem (a nemzetgazdaság komplementaritás-kényszere és a gazdasági anarchia lehetetlensége), • történelmi elem (kulturális és szociális homogenitás, a politikai viselkedés hasonlósága, hasonló gazdasági fejlettség). Földrajzi szempontból Vajdaság három nagy tájegységre osztható, mégpedig a Tisza, Duna és Száva térségformáló hatásának köszönhetően: Bácska, Bánát és Szerémség. Pálné véleménye szerint „a település határaitól eltávolodva a területi döntéshozás egységeinek kialakítása számtalan tényező függvénye a történeti tradícióktól, a táji, település-földrajzi adottságokon át a legnyersebb politikai érdekekig. A felsoroltak közül az első és az utolsó tényező például azon ok, melyek miatt külön lehet venni a komplex földrajzi régiótól a közigazgatási régiót. Bár elvileg a térszervezés próbálja követni a térszerveződést, de bizony ez egy több szereplős „játszma” (Pálné K. I. 2001).53 A politikai elem, mint régió-meghatározó tényező Vajdaság esetében nem választható külön (sajnos) a gazdasági tényezőtől. A 2006. október 28-án és 29-én megtartott szerbiai népszavazáson a polgárok 53,04 százaléka támogatta Szerbia új alkotmányát, Ennek az alkotmánynak a meghozatalára Koszovóban a szavazók 85,29%-a, Vajdaságban 43,93%, Közép-Szerbiában pedig 55,33% szavazott Ez azt jelenti, hogy Vajdaság polgárai nem fogadták el Szerbia új alkotmányát. A tartomány polgárai világosan kinyilvánították: „nem fogadják el az olyan helyzetet, amelyben csak akkor jók, amikor alkotni és jövedelmet kell teremteni, arról viszont senki sem kérdezi őket, hogyan kell elkölteni azt, amit megkerestek és teremtettek (Bozóki, 2007)54. Nehezen elfogadható tény, hogy a Vajdaság nem rendelkezhet a bevételei felett, nincs törvényhozói hatalma és saját vagyona. Vajdaság a köztársasági költségvetéshez több mint 40 százalékkal járul hozzá, az alkotmány alapján pedig csak 7 százalékot juttatnak vissza neki. Itt már messze nem anarchiáról van szó, hanem sokkal inkább, egy kézzel-körömmel tartott gazdaság-politikaifüggőségről, amelyben az önellátó régió ország-ellátó régióvá (sokszor emlegetett éléskamrává) válik, és az erős, évtizedes politikai-érdekérvényesítési folyamatok során kialakult „több szereplős játszmában” csak a „néma” hős szerepét játszhatja alázattal. Másik jellemző, hogy erős régióképződési kötödés lelhető fel a történeti dimenziókban. „A régiók hosszú történelmi folyamat eredményeként jönnek létre, amelynek során a régió polgáraiban sajátos összetartozási tudat fejlődik ki”55; A. 52

Forrás: Szabó Pál: Régió: „meghatározott területi egység”. In: Nemes Nagy József (szerk.): Régiók távolról és közelről. H. n.: Macropolis Bt., 2005. 32. p. 53 Forrás: uo. 39. p. 54 Forrás: Bozóki Antal: Mi maradt az autonómiából? –elmélet és gyakorlat. http://www.magyarszo.co.yu/ (2007.03.15.) 55 Forrás: Szabó Pál: Régió: „meghatározott területi egység”. In: Nemes Nagy József (szerk.): Régiók távolról és közelről. H. n. : Macropolis Bt., 2005. 19-20. p. (Kovács, 2001)

37

Gergely A. (1998) szerint pedig ott, ahol nem a térfelfogás, nem valamely topológiai kiterjedés a meghatározó, hanem a teret belakó emberek karaktere, identitása, mozgása, értéktudata, ott valóban a történelmi idő adja meg valamely földrajzi egység zsánerét, s válik a többitől megkülönböztethetővé”.56 Tipković a Vajdaság esetében a régióképződés kezdeti szakaszára, mint létező történelmi hagyományra hívja fel a figyelmet, amely az 1946-ban meghozott Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság alkotmányával kezdődött meg. Az alkotmány előírta, hogy a kulturális sokszínűségből, illetve a térség nemzeti sokszínűségéből két autonóm tartomány szerveződik a JSZSZK területén, amelyek egyike Vajdaság volt. Faragó a valós regionalizáció alapjait – az Európai gyakorlatot alapul véve – a kulturális közösségekben találja meg. A vajdasági „kulturális közösség” körében 2000 és 2002 között vizsgálatot57 folytattak abból a célból, hogy megtudják mi a lakosság véleménye a tartomány státuszáról. Az eredményekből kiderül, hogy a lakosság abszolút többsége Vajdaságot önálló (státuszát Szerbián belüli gazdasági, politikai és kulturális autonómiával rendelkező régióként képzeli el) kulturális entitásként szeretné „látni”. Ez kifejezi a kulturális közösség együvé tartozását. A Vajdaság „sajátos kulturális sokszínűségének történelmi gyökerei vannak…ez a sokszínűség megmutatkozik gazdasági, politikai, kulturális és nemzetiségi téren is.” A 2006-ban megtartott „nagyobb horderejű közvélemény kutatás”, nevezetesen a népszavazás alkalmával Vajdaság polgárai ugyanezt a z álláspontot fejezték ki, azzal, hogy nem szavaztak az alkotmány elfogadása mellett. A régió fogalmát gyakran az identitás fogalmával társítják. A. Gergely András (1998) mentális egységként értelmezi a régiót: „inkább a lokalitások képzetei, igényei, belső motivációi alapján tudnám elfogadni a maguk saját régióját, melyet identitás vállalásával megnyilvánítanak”, elismerve, hogy a mentális reprezentáció és a térbeliség kapcsolatában sok elem nehezen definiálható. Ő azt is kiemeli, hogy a legszélesebb értelemben véve az etnoregionális térfogalmak alapja az a régió, amely lényegében területi és kulturális egység, határoló fogalmai nem gazdaságiak, nem politikaiak, hanem kulturálisak, úgyis, mint életmód, vallás, kapcsolati kultúra, nyelv, művészet, mitológia, mentalitás, értékrend – vagyis valamely specifikus és sajáttá tett (elsajátított, értékként megőrzött) kultúra.58 Vajdaságban 2006-ban készült identitásvizsgálati tanulmánysorozat összegyűjti és rendszerezi az elmúlt időszakban a Vajdaság, mint Szerbia etnikailag legplurálisabb részével kapcsolatos tanulmányokat, objektíven is kifejezve ezáltal, és egyértelművé téve a kifejezett, határozott régióidentitását jelenlétét. Úgy tekinthetünk a vajdaság-identitás fogalmára, mint jelentős, erős „integratív és fejlődési potenciálra”59

56

Forrás: uo.19-20. p. Tripković kutatása: 2000 október 9-15.között és 2002 októberében egy longitudinális vizsgálatot folytattak a Vajdasági lakosság körében. A kutatás két időponthoz kötődik: az újkori (2000-res) Szerbia „2000. október 5.-ei változásai”, vagyis a Milosevicsi rezsim bukása, és a Szerb Demokratikus ellenzék elsöprő parlamentáris választásokon aratott győzelme. Már a két éves időszakban is megfigyelhető volt a belpolitikai helyzet javulása, és a nyugat-Európai orientáció megjelenése, amely azonban tovább fokozta a Vajdaság, mint kulturális közösség, „integratív” státuszáról kialakított közvélemény pozitív alakulását. (2000-ben 55,1% tette le voksát az önálló (Szerbián belüli!) közösség kialakítása mellett, majd 2002-ben 57.9%) 58 Forrás: Lásd részletesebben: Szabó Pál: Régió: „meghatározott területi egység”. In: Nemes Nagy József (szerk.): Régiók távolról és közelről. H. n. : Macropolis Bt., 2005. 19-20. p. 59 Forrás: Domonji, P.(szerk.): Vojvođanski identitet. H.n.: Biblioteka Helsinške Sveske, 2006. http://www.danas.co.yu/20061007/vikend4.html (2007.05.03.) 57

38

A fejezet bevezetőjében megfogalmazott kritériumok, láthatjuk, minden pontban a „régióvá avanzsálás” mellett szólnak. Ez azonban nem/nehezen egyeztethető össze a „régión kívüli” érdekekkel. Konklúziók: Politikai eszmefuttatástól nehéz eltekinteni az elemzés során, mivel egy olyan országról van szó, ahol a politikusok néphős-kultusza még mindig él. Legyen az alkotmány meghozatala, területi tervezés, helyi önkormányzatokról szóló törvény, regionális fejlesztés, sőt minden egyéb más politikai manipuláció eredménye. Szerbiában az évek óta „szereplő” autoritárius, centralizált hatalom miatt nem tudott fejlett önkormányzati rendszer kialakulni. A regionális berendezést illetően Szerbia aszimmetrikus rendszert örökölt, ahol névleges autonómiával egy tartomány rendelkezik: Vajdaság. Ez a rendszer hatalmas aránytalanságok kialakulásához vezetett az ország regionális fejlődésében. A fejlettségi szintet illető regionális különbségek elérik az 1: 10-hez arányt. Az amúgy is kifejezésre jutó regionális különbségek létezését még jobban felerősíti a gyenge területi kohézió, valamint a kihasználatlan, és nem adekvát módon hasznosított területi tőke, amely természeti erőforrások, emberi erőforrások, materiális erőforrások, illetve nem materiális – kulturális, etnikai, és egyéb sokszínűségből fakadó erőforrások formájában manifesztálódik. Vajdaság Szerbia etnikailag legplurálisabb része, ahol a régióidentitás határozott, erős és jelentős - „integratív és fejlődési potenciál”. Ezt kellene tudni hasznosítani. Sajnos, azonban a régión belül létező érdekek nem/nehezen egyeztethető össze a „régión kívüli” érdekekkel. 1990-ig a tartományok alkotmányban rögzítették a nemzetek és nemzeti kisebbségek egyenjogúságát, emellett sor került a gazdasági, politikai és kulturális autonómia megfogalmazására is. Az tartományok ilyen jellegű alkotmányos jogainak meghatározása, egyrészt megfelelő alapja lehetett volna a további regionálizációnak Szerbia területén (Tripković 2003). Szerbiának 2006 októberében ismét lehetősége nyílt arra, hogy ezen értékek mellett tegye le voksát. Bebizonyosodott azonban, hogy (új) Szerbia nem érett egy kulturális, etnikai alapokon elinduló regionalizációs folyamatra. Nem tud és nem is akar központosított hatalmából veszíteni, politikai érdekérvényesítésre csak így tud jogot formálni. A kétmilliós, kifejezett (tanulmányokkal alátámasztott) regionális identitással rendelkező, magukat „vajdaságiaknak” nevező lakosság nem képezne megfelelő táptalajt a kevésbé demokratikus vonalakon mozgó politikai hatalomnak. Vajdaság civilizációs, kulturális, gazdasági és multietnikai öröksége folytán európai régió és Szerbia Európára nyíló kapuja, és a Vajdaság autonómiatörekvései egy demokratikus és decentralizált jogállam keretei között képzelhetők csak el. Egyértelmű tehát, hogy az új alkotmány semmiféle garanciát nem biztosít decentralizációs és regionalizációs témakörökben. Márpedig Jugoszlávia utódállamaiban nyilvánvalóan szükség van alkotmányos garanciákra. Ha „egyszerű” törvény határozza meg pl. a tartomány hatásköreit (omnibusz), melyet szavazati többséggel bármikor változtatni, megvonni, felszámolni lehet, akkor ezeket a jogokat semmi sem szavatolja. Félő, hogy - egy funkcionális területekről, makrorégiókról, új térstruktúra kialakításáról szóló tervezet, törvényjavaslat - képes lehet a meglévő (történelmi hagyományokra, identitásra épülő) regionális intézményrendszer leépítésére, megsemmisítésére. Sajnos, olyan folyamatoknak vagyunk szemtanúi, 39

amelyek a még létező „látszatdecentralizációt” képesek lehetnek egy erős központi hatalmi irányításba komponálni, ahol a kvázi-régiók képzése a helyi elit számára csupán a hatalom megszerzésének eszköze lehet. Irodalomjegyzék: Bozóki Antal: Mi maradt az autonómiából? – elmélet és gyakorlat. http://www.magyar-szo.co.yu/ (2007.03.15.) Domonji, P.(szerk.): Vojvođanski identitet. H.n.: Biblioteka Helsinške Sveske, 2006. Faragó László: A jövőalkotás társadalom-technikája. Budapest – Pécs: Dialog Campus Kiadó, 2005. p.198-201. Horváth Gyula: Európai regionális politika. Budapest – Pécs: Dialog Campus Kiadó, 2003. p. 340. Jankov, D.: Vojvodina – propadanje jednog regiona. Sremska Kamenica: SZR „WEST”, 2005.

http://www.danas.co.yu/20061007/vikend4.html (2007. 05. 03) Kovács Péter: Egyéni és kollektív kisebbségi jogok az alkotmányos fejlődésben – pozitivista szempont.http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg (2007.05.06.) Mitrović, M. M.: Kontroverze oko decentralizacije, regionalizacije i lokalne samouprave u Srbiji = Sociološki Pregled Vol. 36. 2002. Br. 1-2. p. 81-90. Pálné Kovács Ilona: A közigazgatási régiók esélyei hazánkban. http://www.matud.iif.hu/04sze.html (2007. 05. 10.) Prostorni Plan Srbije (PPS) http://www.urbanizam.kg.co.yu/prostplan.html (2007.05.12) Republički Zavod za Statistiku: Popis 2002 - Népszámlálás 2002. Beograd: Republički Zavod za Statistiku Srbije, 2002. Republički Zavod za Statistiku: Statistički Godišnjak Srbije. Beograd: 2005. 75 p. Régiók Szerbiában http://hu.wikipedia.org/wiki/Szerbia (2007. 05. 25) Stojkov, B.: Status gradova, decentralizacija i policentričnost Srbije. In: Milenković, D. – Damjanović, D.(szerk.): U susret novom statusu gradova u Srbiji - realnost i potrebe. Beograd: Dosije, 2007. 11-24. p. Szabó Pál: Régió: „meghatározott területi egység”. In: Nemes Nagy József (szerk.): Régiók távolról és közelről. H. n. : Macropolis Bt., 2005. 31-39. p. Szerencsés Zsuzsanna: Decentralizáció és autonómia a postmilosevicsi Szerbiában = Provincia 3. évf. 2002. 8-9. sz. 11-12. p. Szilágyi Imre: Szerb alkotmánytervezet = Külpolitikai Tanulmányok Központja – Hírlevél 2. évf. 2006. 17. sz. 1-8. p. A Szociáldemokrata Párt honlapja. http://www.dss.org.yu (2007.05.12.) Tripković, M.: Regionalizálódás Szerbiában, különös tekintettel a Vajdaság helyzetére = Tér és Társadalom 17. évf. 2003. 4. sz. 117-155. p. Ustav Republike Srbije = Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönye 1990. 1. sz. Ustav Republike Srbije = A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye 2006. 98. sz.. Ustav Savezne Republike Jugoslavije = JSZK Hivatalos Lapja 1992. 1. sz. Vacić, Z. et al.: Regionalizacija Srbije. Beograd: Goragraf, 2003. 31-34. A Vajdaság, mint régió – tájegységek: http://www.hhrf.org/htmh/021_terkepek/text027/doc_upload/vajdtaj.jpg (2005.05.15.) Zakon o utvrđivanju određenih nadležnosti Autonomne Pokrajine = Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönye 2002. 6. sz.. Zakon o lokalnoj samoupravi = Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönye 2002. 9. sz. Zakon o planiranju i izgradnji = Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönye 2003. 47. sz. változások: 2006. 34. sz. A mellékelt térképek forrása: Prostorni Plan Srbije (PPS) http://www.urbanizam.kg.co.yu/prostplan.html (2007.05.12) 40

Melléklet – 1.

Centrum-háló és funkcionális területek60

Magyarázat: Belgrád- főváros, állami központ, majd 5 makrorégió városaikkal, 34 regionális centrum

Melléklet – 2.

A városi települések funkcionális területeinek térképe61

60

Forrás: Stojković, B.: Status gradova, decentralizacija i policentričnost Srbije. In: Milenković, D. – Damjanović, D.(szerk.): U susret novom statusu gradova u Srbiji - realnost i potrebe. Beograd: Dosije, 2007. 11-24. p. és http://www.urbanizam.kg.co.yu/prostplan.html (2007.05.12) 61 Forrás: uo.

41

Melléklet – 3.

Intenzív fejlődési övek62

Magyarázat: első-, másod- és harmadjelentőségű fejlődési övek megoszlása

62

Forrás: uo.

42

Melléklet – 4. A makroregionális központok intenzitás övezetei, az ország területein kifejtett hatásuk63

63

Forrás: uo.

43

Melléklet – 5.

A Vajdaság, mint régió64

64

Forrás: http://www.hhrf.org/htmh/021_terkepek/text027/doc_upload/vajdtaj.jpg (2007.05.15)

44

Mirnics Károly magiszter65: Vajdaság és a magyar nemzeti kisebbség népességének gazdasági szerkezete és változásai (1953–2002)66 Vajdaság és a délvidéki népesség gazdasági szerkezetét és változásait legmegbízhatóbban a népszámlálások alapján lehet tanulmányozni. Az 1953 és1991 közötti népszámlálások vonatkozó adatai módszertani szempontból nem mindenben hasonlíthatók össze. A legutóbbi, a 2002. évi népszámlálás adatainak egybevetése az 1991. évi és a még korábbi népszámlálások eredményeivel pedig már teljes egészében lehetetlen. A 2002. évi népszámlálás feldolgozása módszertani szempontból teljesen megváltozott, és más alapokon nyugszik (új fogalmak bevezetése, európai uniós és más nemzetközileg elfogadott statisztikai klasszifikációk, melyet Szerbia is bevezetett). A 2002. évi népszámlálás feldolgozásánál elsősorban megváltozott az állandó népesség fogalma. Az 1991. évi népszámlálás feldolgozásából ismert az országban tartózkodó népesség fogalom állna legközelebb hozzá, ha az akkor használt állandó népesség részeként értelmeznénk. Az aktív népesség esetében a 2002. évet megelőző népszámlálások kizárólag az országban tartózkodókat értelmezték. A 2002. évi népszámlálás feldolgozásánál viszont rajtuk kívül magában foglalja az egy évnél rövidebb ideig külföldön dolgozókat is; vagyis, az utóbbiak is az állandó népesség és az aktív népesség részéi. Teljesen új megvilágításban látjuk az aktív népesség megoszlását gazdasági tevékenység és foglalkozás szerint. Mindezt állandóan figyelembe kell venni, ami nagyon megnehezíti a változások értelmezését. Ez azonban nem mentesít a feladat elvégzése alól. Minden „titkok titka” a politikai akarat szférájából indul el, de elsődlegesen s később legmeghatározóbban a gazdasági szerkezetben csapódik le. Vajdaság népességének gazdasági szerkezete Az 1945 utáni időszakot gyors gazdasági átalakulás jellemzi. A gyermekmunkát betiltották, az ifjúságot a tanulás és intézményesített iskolai szakképzés felé irányították, a női népességet bevonták a termelésbe és a közélet minden területére. Az egész népességet a nem mezőgazdasági tevékenységek felé irányították. A kezdeti változások üteme felgyorsult olyannyira, hogy a legnagyobb változások idején, 1971–1981 között, az akkori Európában ez példátlan volt; a hagyományos patriarchális termelési módot új, európai civilizációs vívmányokra támaszkodó életmód váltotta fel. Ennek függvényében állandóan és folyamatosan csökkent a mezőgazdasági népesség. Vajdaságban 1953-ban az összes népesség száma 1 712 619 fő volt, ami 2002-re 2 031 992 főre nőtt. Az aktív népesség szintén erőteljesen megnőtt: 1953-ban 778 479 főt tett ki (az összes népesség 45,5%-a), hogy azután 2002-ben 912 800 főt mutasson (az összes népesség 44,9%-a). Ennek ellenére elmondható, hogy gazdasági szempontból Vajdaságban még mindig nem kielégítő a munkaképes és aktív népesség aránya és foglalkoztatottsága. Az emberi erőforrásoknak egy jelentékeny részét nem mozgósítják. 65 66

Az mtt alenöke, kutató, nyugdíjas szociológus - demográfus A kutatást támogatta a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága (Budapest)

45

Az aktivitás aránya ellenkező irányú volt a nemek esetében: a férfi munkaképes és aktív népesség aránya fokozatosan csökkent, a női munkaképes és aktív népesség aránya viszont fokozatos emelkedést mutatott. A férfiak esetében ennek az okát az idősebb korcsoportoknál kell keresni (a nem mezőgazdasági népesség korábban felhagy a foglalkozásával, mint a mezőgazdasági, ide tartoznak a korai és kedvezményesített, valamint a kényszerhelyzetekből való nyugdíjba vonulás különböző lehetőségei stb.). Megállapítható tehát, hogy az aktív népesség száma és aránya állandó csökkenést mutatott a munkaképes kontingens határterületein és az idősebbeknél. (Vajdaságban a munkaképes kontingenshez tartoztak a 15–64 éves férfiak, a nők esetében pedig a 15–59 évesek). A munkaképes kontingens 1981-ig növekedést mutatott, utána csökkent. A népesség elöregedése következtében a munkaképes kontingens is öreggé vált. Az átlagos életkora 38,5 év; a szerbek esetében 38,3 év, a magyaroknál 40,5 év). A munkaképes népesség nagyságára objektív tényezőként hat az iskoláztatás és szakképzés időtartama, a gazdaságpolitika lehetőségei, a női népesség termékenysége, szubjektív tényezőként pedig a nők és fiatalok diszkriminációja foglalkozási lehetőségeik valamennyi területén, de úgyszintén a szakképzés minden szintjén jelentkező aránytalanságok is, amelyek nem veszik figyelembe a gazdasági ágazatoknak emberi erőforrások iránt támasztott valós igényeit. Az aránytalanságok kiküszöbölése átképzést igényel, ami időt rabol, és tőkét vesz el a permanens továbbképzéstől stb. Mindez társadalmi-gazdasági veszteséggel és pazarlással párosul. Megengedhetetlenül nagy volt a férfi és női munkaképes népesség aktivitása közötti különbség. E különbség közel sem a népesség reprodukciós tényéből fakad, hiszen nem biztosított egyik sem: sem a népesség reprodukciója, sem a női népesség aktivitása. A női népesség reprodukciós szerepét nem segíti igazán kritikus tömegű kedvezménnyel egyetlen egy politikai intézkedés sem, de a munkavállalását sem a reprodukciós szerep betöltése alatt, és még kevésbé utána. Hasonlóképpen kihathatott az aktív népesség nagyságára az a politikai készség – vagy annak hiánya –, amely Vajdaság gazdasági fejlődését visszatartotta; Vajdaságban csupán mezőgazdasági területet látott, amely lehetővé teszi az állandóan alacsonyan tartott mezőgazdasági termékek ára útján Szerbia más közigazgatási területeinek és tájegységeinek ipari fejlesztését, felemelkedését, s végül Belgrád hatalmas szolgáltató központként történő működtetését. A különböző gazdasági és területi statisztikák ebbe kitűnő betekintést nyújtanak (árolló elemzések). Nem célom, hogy ezzel foglalkozzam, mert ugyan ennek a jelentősége óriási vajdasági szempontból, nemzetiségi szempontból mégis csak közvetett (és ezért mindig vitatható). Bár a szerb és magyar népesség ma már szinte minden területi egységben elvegyülve él, mégis külön-külön kell megvizsgálni gazdasági szerkezetüket és helyzetüket. Olyan megdönthetetlen bizonyítékokra van tehát szükség, amelyek valóban igazolják a magyar nemzeti kisebbség hátrányos helyzetét, társadalmi kirekesztettségét, gazdasági elnyomását és kizsákmányolását. Vajdaságban az inaktív népesség (mint nem foglalkoztatott népesség) száma és aránya állandóan nő. Tágabb értelemben és meghatározásban az inaktív népesség felöleli a foglalkozását nem gyakorló, de önálló jövedelmi forrással rendelkező (például nyugdíjas) személyeket, és az eltartott (tehát önálló jövedelmi forrással nem rendelkező) személyeket. Szerbiában – Vajdaságban egészében véve 1953-ban 100 gazdaságilag aktív személyre 98 gazdaságilag inaktív kereső személy jutott; 1991-ben 108 fő és 2002ben már 120.

46

Az inaktív keresők, vagyis az önálló jövedelmi forrással rendelkezők száma 1953–2005 között csaknem háromszorosára nőtt (1953-ban 68 948 fő, 2002-ben 221 165 fő). Részesedésük az összes népességben: 1953-ban 4,0%, majd 2002-ben az elképesztő 21,1%. Vajdaságban tehát 2002-ben minden ötödik lakos nyugdíjból, más jellegű önálló jövedelmi forrásból, állandóan folyósított munkanélküli vagy szociális segélyből élt. Ennek az inaktív kereső népességnek 94%-a nyugdíjból tartotta fenn magát. A nyugdíjasok hovatovább legnagyobb része (59,9%) a nagy városokban élt tömbházakban és agyonzsúfolt lakótelepeken, akik szabadidejükben nem tudtak produktív munkát végezni. A Közép-Szerbia és Vajdaság közötti ötszörös, illetve csaknem háromszoros növekedés magában véve is az utóbbi terület nagymértékű kizsákmányolására utal. Mint ahogyan említettem Szerbiában–Vajdaságban eltartott népességen azt az inaktív, nem kereső népességet értjük, amely önálló jövedelmi forrással nem rendelkezik: függő jövedelmi viszonyban van. Vajdaságban az eltartottak száma 1953-tól 1971-ig gyorsan növekedett, ezután mérséklődött. Számuk 1953-ban 865 192 fő (az összes népesség 50,5%-a, 2002-ben pedig 706 843 fő (az összes népességnek már csupán 34,8 a). Az eltartott népesség 53,9%-a 2002-ben városokban élt. A városi népesség aránya is az összes népességben 56,4% volt. Az eltartott népesség háztartásbeli nőkből, iskoláskor előtti gyerekekből, tanulókból, egyetemistákból, munkaképtelenekből és másokból tevődött össze. Például 2002-ben az összes eltartott 25,5%-a háztartásbeli volt, 68,6%-a gyermek, tanuló, egyetemista, 3,3%-a jövedelem nélküli, munkanélküli és 2,7%-a egyéb. Az aktív népesség összetevői, jellemzői és szerkezete Vajdaságban az aktív népesség összetevői a következők voltak: a) törvényesített, szerződéses munkaviszonyban vagy másként foglalkoztatottak és szabad foglalkozásúak, b) munkanélküliek, c) katonák, rendőrök, d) bebörtönzött és más kényszerhelyzetben lévő személyek. Az aktív népesség gyors elöregedése korcsoportonként is megfigyelhető az 1953–2002-es időszakban. Csökkent a fiatal 15–30 éves korcsoportokhoz tartozók, és növekedett a 30–50 éves korcsoportokhoz tartozók száma. Például 1981-ben a 25–35 éves aktív népességi korcsoport aránya az összes aktív népességben 30,0% volt, a 35–55 éveseké pedig 34,0%. Ez az arány 2002-ben 23,9%-ot mutatott a 25– 35 évesek és 42,2%-ot a 35–55 évesek korcsoportjában. Világos, hogy a Vajdaságban belátható időn belül munkaerőhiánnyal kell számolni. A rejtőzködő emberi erőforrásokat mozgósítani és átcsoportosítani kell utólagos pótképzéssel, átképzéssel, továbbképzéssel, vagy máshonnan kell munkaerőt hozni. A népesség elöregedése sürgős intézkedéseket (főleg távlati tervezést) tesz szükségessé. Máskülönben Szerbia még a zsíros bácskai fekete földet is szakértelem nélkül és főleg alacsony hatékonysággal fogja kihasználni. Nyilvánvaló az is, hogy az Európai Unió ezt nem fogja tűrni Európa kellős közepén, és regionalizáló politikájával közbe fog lépni. (Vajdaságot más területi egységekkel egy közös régióba fogja szervezni.) Létezik emberi erőforrás-tartalék is, mert 1981-ben csupán a 25–29 éves fiatalok 81,4%-a, a 30–34 évesek 82,3%-a, az 50–54 évesek 53,6%-a, az 55–59 évesek 36,5%-a volt aktív. Ez az arány 2002-ben sem javult: egészében a 43,8%-ról csak 44,9%-ra javult – tehát a 22 év alatt 1%-kal. Mint ahogyan arról már szó esett a gazdaságilag nem foglalkoztatottak (munkanélküliek) is az aktív népesség részét képezik. A népszámlálások szerint Vajdaságban, 1981-ben a munkanélküliek száma 55 900 fő volt (az aktív népesség 47

száma 871 407 fő volt). A 2002. évi népszámlálás szerint a munkanélküliek száma 211 688 főre nőtt (az aktív népesség száma 912 800 fő volt). Az 1981-es népszámlálás szerint arányuk az aktív népességben 6,4% volt, 2002-ben azonban 22,2%. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a munkanélküliek minden korcsoportjában nagymértékű növekedés történt a kapitalizmus restaurációja következtében. A primitív módon végrehajtott tőkekoncentráció, a rablótőke, a fosztogató privatizáció tömeges elbocsátásokhoz vezetett. A vadkapitalizmus a munkanélküliek korösszetételében elsősorban az idősebbeket sújtotta. Az 1981– 2002-es időszakban a 30–39 évesek korcsoportjában az inaktívak száma 6654 főről 50 001 főre duzzadt, a 40–49 évesek korcsoportjában 3103 főről 36 097 főre, az 50nél idősebbeknél 1114 főről 19 316 főre. Szerbiában a mezőgazdaság, halászat és erdőgazdaság a statisztikai és gazdasági kimutatásokban primáris, az ipar, bányászat, építőipar és kisipar szekunder, a szolgáltatások tercier besorolásúak. Ezt a klasszifikációt alapul véve az 1953–2002 közötti kezdeti arányok az időszak végére teljesen megfordultak: Vajdaság aktív népessége termelési szektorok szerint, 1953–1991 között Termelési szektorok Év

Összesen¹

Primáris

Szekunder²

Tercier és más

szám

%

Szám

%

szám

%

szám

%

1953 728 567

100,0

520 536

71,4 108 303

14,9

99 728

13,7

1961 769 720

100,0

457 646

59,5 190 260

24,7

121 814

15,8

1971 768 526

100,0

369 714

48,0 232 305

30,1

166 507

21,9

1981 788 645

100,0

260 141

33,0 286 724

36,4

241 780

30,7

1991 767 259

100,0

204 052

26,6 296 127

38,6

267 080

34,8

Magyarázat: 1) A termelési szektorokon kívüli aktív népesség nélkül, 2) A kisiparral együtt. Forrás: Stanovništvo i domaćinstvo Srbije prema popisu 2002 godine. Repulički zavod za statistiku Srbije, Beograd 2006., 237. o.

Az aktív népesség zöme előbb áttevődött a primáris gazdasági tevékenységből a szekunder gazdasági tevékenységbe (1953–1971 között), onnan pedig a tercier tevékenységekbe (1971–1991 között). Mivel a 2002. évi népszámlálás nem 14 gazdasági tevékenységet különböztet meg, hanem 17-et, megszakad, megakad az azonos alapú besorolás és összehasonlítás lehetősége. Hasonlóképpen nehézségek jelentkeznek a foglalkozások szerinti számsoros besorolás és összehasonlítás megkísérlése esetén is. Az 1953–1991-es időszak a népesség foglalkozási szerkezetét gyökeresen átalakította. Szinte minden foglalkozásban a tudományos-műszaki forradalom következtében állandósult a szakértelemszint növelése és szakmai továbbképzés szükséglete. Az 1953–1991-es időszakban – ennek is az első részében – az tapasztalható, hogy az aktív népesség gyors ütemben szabadult meg a nehéz mezőgazdasági kézi munkától. Adatokkal bizonyítható, hogy Vajdaságban 1991-ig az aktív népesség 35,8%-a hagyott fel a mezőgazdaságban a nehéz kézi termeléssel, és ipari jellegű foglalkozásokba kezdett. A 2002. évi népszámlálás azt mutatja, hogy a vajdasági mezőgazdaságban már ugyanolyan volt a szakképzettségi összetétel és szint, mint az ipar legtöbb ágazatában. 48

Az iparosodás és iparosítási gazdaságpolitika kezdeti szakaszában a mezőgazdasági népesség volt az, amely az ipar és később a szolgáltatások számára biztosította a szükséges emberi erőforrást. A mezőgazdasági népesség ipari tevékenységekbe történő beözönlése közel sem volt tervszerű folyamat a szocialista szerb államban. Sokáig megmaradt a szakképzetlen és elemi foglalkozásokra felkészítő, betanító jellege. A szakképzetlenség és betanítás az elemi munkák elvégzésére volt a jellemzője mindvégig egy gyors és tervszerűtlen iparosításnak; csak munkaerőt mozgat, és számát minél nagyobbra igyekszik duzzasztani az iparban. A mezőgazdasági népesség transzfere az iparba a fentiek folytán hovatovább gyorsabban történt, mint a tényleges urbanizáció. Szerbiában a mezőgazdasági népesség számának csökkenése ötször gyorsabb folyamat volt, mint a faluról a városba költözés folyamata. A falvaknak – mint eredetileg a mezőgazdasági népesség igazi szálláshelyeinek – a városokká alakítása csupán 1,4-szeres növekedést mutatott. Kezdetben elképesztő számú munkaerő kényszerült ingázni naponta a lakást nyújtó falu és munkát adó város között. A mezőgazdasági népesség az összes népesség százalékában hatszorosával csökkent akkor, amikor a falusi (falun élő) népesség csak 1,8-szeresével. Az 1953. évi népszámlálás szerint Vajdaságban a mezőgazdasági népesség 1 077 983 főt tett ki, s ez Vajdaság akkori összes népességének 62,9%-át adta. Ez az arány 2002-re gyökeresen megváltozott: 215 147 főre csökkent, vagyis az összes népesség 10,6%-a volt. Az 1971–1981 közötti időszak hozott talán legnagyobb változást az emberi erőforrás átcsoportosításában. (A hidegháború időszaka volt ez, amikor egyszerre tömték az országot hitelekkel főleg Nyugatról, de Keletről is.) A Nyugat és a Kelet főleg stratégiai és katonai megfontolásból, minden gazdasági logikát nélkülözve támogatta Szerbia népessége gazdasági szerkezetének átalakulását. Ennek a változásnak haszonélvezője volt – az állami politikai akarattól függetlenül – nem csupán a számbeli fölényét rohamosan és mindenáron növelni igyekvő szerb népesség, hanem a magyar nemzeti kisebbség is. A városokban, de a falvakban élő magyar népesség jelentős száma is jobb lakáskörülmények közé került. Mindenekelőtt előbb kapcsolatba került javakkal, majd később tömeges méretekben hozzá is jutott jelentős civilizációs javak megvásárlásához. A mezőgazdasági népesség helyzete is javult egészen 1991-ig, 1991–2007 között azonban megint katasztrofálissá vált. Az árolló ismét szélesre nyílt, de a kárára: a mezőgazdasági kistermelőket sújtja elsősorban, akik képtelenek kivédeni a szélesre nyílt árolló kedvezőtlen hatását. Ez majd a mezőgazdasági népesség további csökkenését fogja eredményezni. A mezőgazdasági népesség ilyen irányú átrétegeződése a szocializmusban is állandó volt, de a mostani átalakuláshoz képest mégis viszonylag lassúbb folyamatút. Ez a transzfer az 1991–2007-es privatizációs időközben hatalmas méretekben felgyorsult, amelynek következtében óriási 20 000–60 000 hektáros, szerb kézen lévő dél-amerikai típusú latifundiumok jöttek létre Vajdaságban. Tulajdonosaik kizárólag szerbek, a munkaerő pedig (az összes népességhez és az aktív népességhez viszonyítva) jelentős arányban magyar és más nemzeti kisebbség. Újabban az is tapasztalható, hogy a nagy latifundiumok szerb tulajdonosai KözépSzerbiából hozzák a munkaerőt, és a vajdaságit elbocsátják. Az aktív mezőgazdasági népesség száma az 1953-ban megállapított 534 494 főről (ami az összes aktív népesség 68,7%-át adta) 2002-re 125 506 főre csökkent, s az aktív népesség 13,7%-át tette ki. A foglalkoztatott mezőgazdasági népesség azonban a mezőgazdasági népességnek csupán 49,%-át (1953), illetve 58,3%-át 49

(2002) ölelte fel. Ez arra utal, hogy az említett időszakban, a mezőgazdaságban nagy munkaerő-felesleg volt, amivel a falvak lakossága továbbra is szembesül. Sőt, a hatalmas latifundiumok létrejötte jelentősen csökkentheti a foglalkoztatott mezőgazdasági népesség számát. A foglalkoztatott mezőgazdasági népesség nemek szerinti aránya mindig nagyon rossz volt: 1953-ban a férfiak 68,8%-a és a nők 32,1%-a tartozott a foglalkoztatottak közé, 2002-ben a férfiak 70,0%-a és a nők 45,2%-a. Mindez arra utal, hogy egészében véve megoldatlan maradt a mezőgazdasági népesség helyzete, s a mezőgazdaság további korszerűsítése újabb munkaerő-felesleget fog kibocsátani. Hasonlóképpen egészében véve még kevésbé megoldott magának falusi népességnek a helyzete, hiszen számuk jóval nagyobb volt, mint a falun élő mezőgazdasági népességé. A falvakban megoldatlan maradt a férfiak 40%-ának és a nők 55%-ának a foglakoztatása. A mezőgazdaságot és falut ezért elsősorban a fiatal korcsoportokhoz tartozó népesség hagyta el. A mezőgazdasági népességben, 1953-ban a nők többségben voltak, 2002-ben azonban férfiak aránya volt nagyobb a kézi munka kiszorulása miatt. Ők vették át a hatalmas kapacitású mechanizáció irányítását, ezért a nők egyre nagyobb számban váltak munkanélkülivé a falvakban, és a városra költöztek. Ez a folyamat tovább nehezítette a mezőgazdasági és falusi népesség reprodukcióját. A falvak tömeges elnéptelenedése már előrevetíti árnyékát. Várható tehát a falvak népességének, a mezőgazdasági népességnek és az aktív mezőgazdasági népességnek is az elöregedése. A mezőgazdaságban foglalkoztatott minden második termelő 2002-ben már 50 évnél idősebb volt. Ugyanakkor az iparban az összes foglalkoztatottnak csak 10,9%-a volt 55 évnél idősebb. A magyar kisebbség népességét közvetlenül érintő szerkezeti változások Vajdaság egészére vonatkozó adatok – a szerb állami és politikai érdekeknek megfelelően – nagymértékben megszépítik és kifehérítik annak a megkülönböztető és alattomos nemzetiségi politikának a következményeit, amely 1918–1945-ig, majd 1945–1991-ig és végül 1991–2002-ig tartott, sőt napjainkban is tapasztalható. A magyar nemzeti kisebbség népességének a helyzete jóval nehezebb a vajdasági összképnél. A magyar nemzeti kisebbség népességének gazdasági szerkezetében beállt változások tanulmányozásakor figyelembe kell venni, hogy Vajdaságban, 1948-ban már megtörtént a többszázezres tömegű szerb betelepítés, a németek jogfosztása és kitelepítése. A szerbek száma még így is csak 827 000 fő volt. (Bácskában továbbra is kisebbségben maradtak.) A szerbek száma azonban 2002-re 1 322 000 főre gyarapodott; a növekedési index 2002/1948-ra 160,0 volt. Mindez úgy történt, hogy az azonos időközben a horvátok száma 133 000 főről 76 000 főre csökkent (a csökkenési index -57,1); a magyaroké 429 000 főről 290 000 főre csökkent (az index -67,1); a szlovákoké 73 000 főről 57 000 főre csökkent (az index -78,0); a románoké 58 000 főről 30 000 főre csökkent (az index -51,7). Mint a korszakváltás egyik legjobb fokmérője, a következő táblázat rávilágít a mezőgazdasági népesség csökkenésére. A mezőgazdasági népesség csökkenése nemzetiség szerint, 1948–2002 között

Vajdaság

1948

1953

1961

1971

1981

1991

2002

61,1

62,9

52,8

39,0

19,9

13,7

10,6 50

1948

1953

1961

1971

1981

1991

2002

Szerb

69,5

63,4

49,4

37,9

22,6

14,8

10,6

Horvát

50,6

53,1

42,6

36,1

23,9

21,4

101

Szlovák

70,8

70,7

61,6

55,9

43,3

35,7

20,1

Magyar

47,3

53,6

45,2

41,1

32,5

25,3

16,0

Román

84,4

84,0

81,1

71,4

70,0

60,0

35,6

Forrás: Népszámlálási adatok alapján összeállította a szerző a Szerbiai Statisztikai Intézetnek az aktív népességre vonatkozó kötetei alapján, 1948 és 2002 között.

Bár nem homogén adatokról van szó, hiszen a módszertan többször is változott, és 1981-től nem a mezőgazdasági tevékenységben foglalkoztatottakat, hanem a mezőgazdasági foglalkozásúakat mutatják ki, a vizsgált időszak kezdetén a szerb népesség több mint kétharmada mezőgazdasági munkából élt. Az időszak végén a szerbeknek már csak kevesebb mint egytizede foglalkozott mezőgazdasággal és élt belőle; 1991-ben 13,7%-uk. Nyilvánvaló, hogy az államalkotó szerb népességet a területfejlesztési és gazdaságpolitika olyan előnyökhöz juttatta, amelyek csakis a kisebbségek kárára történhettek, és kirekesztésükből származhattak. A magyar népesség jelentős részét még 1918–1945 között megfosztották a termőföldtől és kizárták az úgynevezett földreformból; kisebb mértékben ez folytatódott 1945 után is. Nincstelen falusi és városi proletariátussá tették. Innen ered az 1948-ban megállapított, viszonylag alacsony 47,3%-os aránya a mezőgazdasági népességnek az összes népesség százalékában. A mezőgazdasági népesség számának és arányának további csökkenése később már túlnyomórészt az összes népesség csökkenéséből ered, és abból, hogy morzsákhoz juttatták más gazdasági tevékenységekben. A többi, semmilyen politikai súllyal nem rendelkező nemzeti kisebbség látszólag többet kapott a terület- és gazdaságfejlesztési politikától, mint a komoly politikai súlyú magyar kisebbség, melyek azonban akkor már a megszűnés reális veszélye fenyegetett. Természetesen azt is érzékeljük, hogy egy, az összes szerb népességhez viszonyítva kisszámú szerb mezőgazdasági népesség is szintén osztozott a nemzetiségek sorsában azzal, hogy a kevésbé jövedelmező mezőgazdaságban vállalt munkát, de attól mindig könnyebben meg is szabadulhatott. Az azonban sohasem történt – történhetett meg –, hogy a magyar népesség válogathatott a szerbeknek nyújtott előnyök és munkalehetőségek között akár a mezőgazdaságban, akár az iparban. A következő táblázat lesújtó képet nyújt a magyar népesség gazdasági szerkezetéről – és korszakos kiszolgáltatottságáról. Az aktív és az aktív kereső (foglalkoztatott) népesség változása nemzetiségek szerint 1961–2002 között Összes népesség (000)

Aktív népesség (000)

Aktív kereső Az aktív keresők százaléka (foglalkoztatott) (000) % az összes % az aktív népességben népességben

1854

816

400

Vajdaság 1961

21,6

49,0 51

Az aktív keresők százaléka 2002

2031

912

701

34,5

76,9

1961

1018

441

216

21,2

49,0

2002

1322

600

457

34,6

76,2

1961

145

66

37

25,5

56,1

2002

77

33

26

33,7

78,8

1961

74

33

11

14,8

33,3

2002

57

26

21

37,5

80,8

1961

35

12

9

25,7

75,0

2002

35

16

12

34,3

75,8

1961

443

198

102

24,4

51,1

2002

290

126

102

35,2

81,1

1961

57

30

4

8,0

14,3

2002

30

13

11

36,7

84,6

Szerb

Horvát

Szlovák

Montenegró i

Magyar

Román

Forrás: Demografska kretanja i karakteristike stanovništva Jugoslavije prema nacionalnoj pripadnosti. Centar za demografska istraživanja, Institut društvenih nauka, Beograd 1978. – Za internu upotrebu, 445. o. – Etnički mozaik Srbije prema podacima popisa stanovništva 2002. Ministarstvo za ljudska i manjinska prava Srbije i Crne Gore, Beograd 2004, 155–263. o.

A fenti táblázat szerint az 1961–2002-es időszakban a szerb nemzetiségű összes népesség és aktív népesség a harmadával növekedett. Ugyanakkor az aktív kereső népesség száma megkétszereződött. A szerbek közül valóban csak az nem kapott munkát ott, ahol akart, aki végképpen nem akart semmit sem dolgozni, hanem mint inaktív kereső is szépen megélhetett ingyen, és még lakást is adtak neki különböző előjogok és jogcímek alapján. A szerbek tehát könnyűszerrel, csupán a politikai hatalom kényszerítő erejének köszönve (és nem a gazdaságosság, jövedelmezőség és termelékenység következményeihez igazodva) az aktív kereső népesség arányát (az összes népesség 33%-os növekedése ellenére is) tovább növelték 21,2%-ról 34,6%-ra; magában az összes aktív népességben pedig 49,0%ról 76,9%-ra. A szerb aktív népesség fele már 1961-ben és kétharmada 2002-ben gazdaságilag foglalkoztatott volt, és anyagi biztonságot kapott. Nem így a magyarok és a többi nemzetiségek! Itt éppen ellenkező népmozgás zajlott le. Mindegyik nemzeti kisebbség csak úgy tudott megkapaszkodni, hogy egy része állandóan kivándorolt, vagy csökkentette a vállat gyermekek számát. Csakis 52

ennek és nem valami (nem létező) politikai jóakaratnak köszönhetően maradtak meg egészen napjainkig a nemzeti kisebbségek. A magyar aktív népesség száma több mint 33%-kal csökkent az említett időszakban. Ugyanakkor az aktív keresők száma szó szerint azonos maradt! Ha nem létezett volna a kivándorlás lehetősége a nemzetiségeknél, felüthette volna a fejét az éhség is. Minden bizonnyal a szegénységi küszöb alá – afrikai nyomorszintre kerültek volna. Az egyharmadával csökkent aktív népességben viszonylag megnőtt az aktív keresők száma; arányuk csaknem azonos lett a szerbekével. Valójában ennek az ára az egész és aktív népesség 30–40%-ra csökkenése, a munkaképes családokon belüli kapcsolatok elzüllesztése, felszabdalása, lehetetlenné tétele (ingázás a falusi lakhely és a távoli, szerb környezetben kialakított ipari központok között). Általános jelenséggé vált szinte minden családban, rokonságban, hogy legalább egyvalaki külföldön próbált szerencsét. Nem azért, mert akár itthon is dolgozhatott volna kis fizetésért, hanem még a kis fizetést vállalva sem juthatott munkahelyhez, megélhetéshez. A többi nemzeti kisebbség esetében is olyan folyamatok zajlottak le, amelyek csak csökkenő számú és létszámú háztartás számára adtak megélhetést. Figyelembe véve a szerbek számának folyamatos növekedését (a menekültek 1991 után szinte elözönlötték Vajdaságot; többszázezres számuk az összes és állandó népesség részét képezi!), meg kell állapítani, hogy mindennek ellenére az összes aktív kereső népesség tömegében elsősorban ők jutnak a legjobb munkahelyekhez. Ez látható a következő táblázatban is. Szerb és magyar aktív kereső népesség foglalkozás szerint (2002. évi népszámlálás) Szerb Szám

Magyar Szerkezet %

Szám

Szerkezet %

Összesen

457 436

100,0

102 794

100,0

Törvényalkotó, közigazgatási és gazdasági vezető

22 157

4,8

2679

2,6

Szakember (önálló értelmiségi)

32 309

7,1

3985

3,9

Szakmunkatárs (beosztott értelmiségi)

84 187

18,4

13 275

12,9

Irodai dolgozó

32 007

7,0

5 205

5,1

Szolgáltató és kereskedelmi foglalkozású

56 105

12,3

8425

8,2

Mezőgazdasági magántermelő

59 718

13,1

24 978

24,3

Kisiparos

52 538

11,5

14 792

14,4

Gép- és 53

Szerb

Magyar

gépsorkezelő és -szerelő

65 743

14,4

15 913

15,5

Elemi foglalkozás

39 773

8,7

12 635

12,3

Egyéb

12 899

2,8

910

0,9

Forrás: Ednički mozaik Srbije prema podacima popisa stanovništva 2002. Ministarstvo za ljudska i manjinska prava Srbije i Crne Gore, Beograd 2004., 192–193. o.

Valamennyi politikai eszközt és erőszakos állami módszert igénybe véve és polgári formába öltöztetve, a szerbek számukat gyors ütemben növelték, és minden bizonnyal tovább fogják növelni az aktív foglalkoztatott népességben. A szerbek túlreprezentáltsága az igazán jó munkahelyeken csak részben látható a táblázatban: csupán csak a jéghegy csúcsát érzékelteti. A magyarok, ha vezetői beosztásba is kerültek, csupán az igazi, elsőszámú vezető helyettesének rangjáig vitték. Általában osztályvezetők és alsóbb szintű főnökök voltak. Az önálló értelmiségiek száma tekintetében nemcsak egy behozhatatlan lemaradásról beszélhetünk, hanem minőségi különbségekről. A magyarok önálló értelmiségiek elsősorban a tanügy és egészségügy alsó szintjein. Szinte jelentéktelen a szerepük a gazdasági élet tervezésében és szervezésében, az összetettebb irodai munkában. Annál inkább felülreprezentáltak mezőgazdasági magántermelőkként (24,3%) akikkel valamilyen formában az egész magyar kisebbség továbbra is szoros kapcsolatban van. Általában 2-3 hektáros törpebirtokon folytatnak intenzív mezőgazdasági termelést. A szerbek viszont féltve gazdasági és politikai szerepüket az Európai Uniótól, egyre több hatalmas mezőgazdasági birtokot hoznak létre. A következő táblázat is bizonyos szerb gazdaságszerkezeti előnyökre mutat rá a magyar kisebbség kárára. A szerb és magyar aktív kereső népesség a foglalkozásában betöltött szerepkör szerint (2002. évi népszámlálás) Szerb

Magyar

Szerepkör

Szám

Szerkezet %

Szám

Szerkezet %

Összesen

457 436

100,0

102 794

100,0

Munkaviszony

347 969

76,1

69 141

67,3

Más szerződéses viszony 21 999

4,8

5 367

5,2

Munkaadó

15 264

3,3

2 017

2,0

Mezőgazdasági magántermelő

54 765

12,0

23 085

22,5

Szabad foglalkozású

10 939

2,4

2 057

2,0

Háztartási bedolgozó

941

0,2

141

0,1

Egyéb

5 559

1,2

986

1,0 54

Forrás: Etnički mozaik Srbije prema podacima popisa stanovništva 2002. Ministarstvo za manjinska i ljudska prava Srbije i Crne Gore, Beograd, 2004., 213– 214. o. A magyar népesség elsősorban a tömegében kétszer nagyobb szerb nemzetiségű munkaadók számától függ. Sokkal nehezebben létesíthet nála munkaviszonyt, mint a szerb nemzetiségű munkavállaló. Ez a táblázat is bizonyítja, hogy éppen ezért kénytelen mint mezőgazdasági magántermelő tengetni az életét kisbirtokán. A magyar munkaadók száma nem lenne jelentéktelen, ha ismeretes lenne területi szerkezetük és tőkeerősségük. Erre azonban a táblázat nem ad választ. Feltételezhető, hogy elsősorban mikrogazdaságot működtető vállalkozókról lehet szó, amelyeknél a foglalkoztatottak száma nem éri el az 50 főt sem; délvidéki magyar nagyvállalkozókról nem tudunk. A vadkapitalizmus szerbiai természetrajzából ered, hogy a magyar munkavállalókat mind a szerb, mind pedig a magyar munkaadók kegyetlenül kizsákmányolják (a tőkekoncentráció még mindig és még sokáig a kezdeti tőkehalmozás szakaszában van és marad). A magyar munkaadók és munkavállalók helyzetét nagymértékben megbénítja területi elhelyezkedésük. Mind a magyar munkáltatók és vállalkozók közötti kapcsolattartást, mind a munkavállalók egymás közti kapcsolattartását rendkívüli megnehezíti a szórványjelleg; nagyszámú településre szóródnak szét, ezért önálló szervezeti formák és intézmények, érdekegyeztetés és érdekvédelem megszervezésére és létrehozására képtelenek. (A szerbeknél éppen ellenkező dinamikus folyamat történik: bárhol képesek formális és nem formális kapcsolatteremtésre és a kapcsolataik megújítására.) A következő táblázat a szerb és magyar aktív kereső népesség gazdasági tevékenység szerinti megoszlását mutatja be. Szerb és magyar aktív kereső népesség gazdasági tevékenységek szerint (2002. évi népszámlálás) Tevékenység

Szerb

Összesen

Magyar

457 436

100,0

102 794

100,0

89 886

19,6

34 143

33,2

606

0,13

188

0,18

2 739

0,6

276

0,3

117 774

25,7

28 431

27,7

6 358

1,4

1 627

1,6

Építőipar

21 553

4,7

4 988

4,9

Kiskereskedelem

62 318

13,6

10 124

9,8

11 075

2,4

1668

1,6

25 789

5,6

3 311

3,2

Mezőgazdaság, vadászat, erdészet Halászat Bányászat Feldolgozóipar Energiagazdaság

Szállodavendéglátóipar

és

Közlekedés és raktárgazdálkodás

55

Tevékenység Pénzforgalom

Szerb

Magyar 7 971

1,7

823

0,8

Ingatlanközvetítés

12 049

2,6

1 682

1,6

Államigazgatás, katonaság, társadalombiztosítás

24 028

5,3

2 382

2,3

Oktatás

20 975

4,6

4 158

4,0

Egészségügy és népjólét

27 967

6,1

5 545

5,4

Kommunális és személyi szolgáltatás

13 032

2,8

2 457

2,4

Vállalkozó háztartási mikrogazdaság

295

0,06

142

0,14

33

0,01

7

0,01

12 988

2,8

842

0,8

Exteritoriális gazdasági egység Egyéb

Forrás: Etnički mozaik Srbije prema podacima popisa stanovništva 2002. godine. Ministartstvo za ljudska i manjinska prava Srbije i Crne Gore, Beograd 2004., 235. és 240. o.

A magyarok hátrányos helyzetének, társadalmi és gazdasági kirekesztettségének bemutatása e táblázat segítségével is érvényt szerez önmagának. A mezőgazdaságból mint legkevésbé jövedelmező gazdasági tevékenységből (deprimált árak, egyre nyitottabb árolló a mezőgazdasági és ipari termékek között, a mezőgazdaságot működtető ipari termékek árának rohamos emelkedése, a mezőgazdasági termékek árának gazdaság- és szociálpolitikai módszerekkel történő olcsón tartása) a szerb népesség tömegesen menekül, s ez kínál munkalehetőséget a magyaroknak, a nem jövedelmező és rosszul fizetett munkahelyeken. Önmagáért beszél az a tény, hogy kisajátíthatják maguknak az államigazgatást, katonaságot, állambiztonsági pozíciókat, társadalom és vagyonbiztosítást, a pénzforgalmat, az ingatlanközvetítést – és azokat a munkahelyeket is az iparban, amelyek a táblázatban nem látszanak. Ha mégis jelen vannak a magyarok ezekben a gazdasági tevékenységekben is, úgy legfeljebb középfokú végzettséget igénylő munkahelyeken dolgoznak, vagy elemi munkát végeznek. Ezek után csak egyetlen egy és rövid következtetés lehetséges: a magyar népesség gazdasági szerkezete kiszorító jellegű a gazdasági tevékenységek peremrészei felé. E gazdasági szerkezet nem kedvez sem a magyar vállalkozóknak, sem a munkavállalóknak.

56

Takács Zoltán67: A munkaerő-kompetencia és az oktatás viszonya68 1. A szerb/vajdasági oktatási rendszer illeszkedése a regionális igényekhez A szerb oktatási rendszer centralizált, és jellemzően nincs megfelelő konvergencia az oktatás és a piac valós szükségletei között. Az alapfokú oktatás mindenki számára biztosított, mégis az írástudatlanok részaránya a 10 év fölötti lakosság körében igen magas: 3,5%. Az aktív lakosság kicsivel több, mint 2/3-a rendelkezik középfokú végzettséggel, és ezek csoportjának mindössze 10%-a fejezett be gimnáziumot. Sokkal nagyobb az érdeklődés a szakközépiskolák iránt. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők részaránya elmarad az európai átlagtól. Az oktatásra fordított kiadások alacsonyabbak az átmeneti országok átlagától69. Ilyen és még más hasonló hiányosságokkal szembesül a szerb oktatási rendszer. Oktatási rendszerünk törvényes kerete sem mondható teljesnek. Az oktatásügyet jelenleg négy szerbiai törvény rendezi: az általános iskolai törvény, a középiskolai törvény, az átmeneti jellegű főiskolai törvény, valamint az új (2005-ben meghozott) felsőoktatási törvény (Gábrity Molnár, 2006). Láthatjuk, hogy a törvények sorából hiányzik a felnőttoktatásról szóló törvény. Fontosságával azonban, egyre inkább szembesül a szerb társadalom. A felnőttoktatás, tehát nem csak törvényes szempontból képez jogilag „szabályzatlan” területet a térségben, de megfelelően akkreditált intézményi infrastruktúrával sem rendelkezik. A Foglalkoztatásügyi Hivatalok nyilvántartásain szereplő munkaerő esetében, azonban az átképzések/továbbképzések képeznék az egyetlen lehetséges, optimális megoldást, véget vetve ez által a munkaerő-piaci pangásnak, és a népes (szakképzett) munkaerő-feleslegek gyarapodásának. A Nemzeti foglalkoztatási stratégia 2005-2010 (Nacionalna strategija zapošljavanja) nem illeti teljes értékű elemként az oktatást (foglalkoztatás-ügyi szempontból). Az oktatás konstruktív szerepe azonban éppen a foglalkoztatás terén jut kifejezésre. Még mindig külön kategóriákként kerül vizsgálat alá a munkanélküliség, mint probléma, illetve az oktatás, mint másik társadalmi kategória. Nem érezhető semmilyen párhuzambeli vizsgálódás70. A kettő kategória kapcsolatának elemzése, a kapcsolat árnyoldalainak bemutatása, taglalása képezi a jelen tanulmány tárgyát. A demokratikus változásokat követően, ugyan megkezdődtek a közoktatás és felsőoktatás reformkezdeményezései; e reformok nyomdokain a reformhordozók az oktatás és a gazdasági igények összekapcsolását, a tudásalapú szükségletek kielégítését tervezik, ahol a „tömegoktatás és a piacigények figyelembevétele már a minőség korát jelentik” (Mandel, 2004). Az új – privatizációval, gazdasági átszervezésekkel, modernizációval tarkított – gazdasági szerkezet állandó változásokkal szembesül. A változásokhoz történő alkalmazkodást nem csak 67

PhD hallgató - Pécs, PTE KTK Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola A kutatást támogatta a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága (Budapest) 69 Szerbiában, 2005-ben a GDP 3,5%-át fordították az oktatásra. Forrás: Štruljek, B.: Budžet, diktira tempo = Obrazovanje i Razvoj 1. évf. 2005. 1. sz. 6. p. 70 Forrás: Ministarstvo rada, zapošljavanja i socijalne politike, Vlada Republike Srbije: Nacionalna strategija zapošljavanja za period 2005-2010. godina. Beograd. 2005. 44-48. p. 68

57

egyszeri iskolareformok kihirdetésével nyugtázzuk, sokkal inkább a munkaerőpiac képviselőinek állandó átképzését, továbbképzését értjük az alkalmazkodás alatt. 2. Kompetencia-harc A piac, illetve a munkáltatók munkaerővel szemben állított egybehangzó követelménye az illetékesség – kompetencia. Mindez egyben az oktatási rendszerrel szemben állított alapkövetelmény is, amely értelmében az oktatási rendszer feladata, hogy végérvényesen felszámolja és semmiképpen ne gyarapítsa a munkanélküli szakemberek hadseregét, és véget vessen olyan értelmetlen, igazságtalan szabályok működésének, ahol a jó kapcsolatok képesek helyettesíteni minden ügyességet, képességet, tudást. Megszűnik létezni az állandó munkahelyek által szavatol jólét, szociális biztonság, és némi nyugtalanság jelenik meg a foglalkoztatottak körében71. A kompetencia nem más, mint az oktatás és munkaerő-piac közti kapcsolat. A piaci igények irányítják az oktatási rendszert a megfelelő emberi kapacitások „kitermelésében”. A formális és nem formális, oktatással foglalkozó intézmények feladata, hogy mind több embert megtanítsanak mind arra, ami a munkáltató követelményi között szerepel: idegennyelv-ismeret, számítógép-használat, továbbá a megfelelő szakmai végzettség és jártasság mellett további követelmények sorakoznak: jó kommunikációs képességek, interperszonális adottságok, analitikus tulajdonságok, innovatív hozzáállás, kezdeményezőkészség, kitartás, stb., amelyek álláshirdetések szövegeiben szinte kivétel nélkül fellelhetők. Maximálisan felvértezett, kompetens munkaerőtől maximális eredményt remél a munkáltató. Dél-kelet Európában kissé ideologizáltnak, és idegennek tűnik ez a kép. Sajnos, még mindig olyan felfogás él a köztudatban, amely szerint „az oktatás: sokba kerül, reformjai nehezen kivitelezhetőek, minőségi változása nehezen mérhető, és, hogy az aktuális oktatási rendszer úgy jó, ahogyan van”.72 Az oktatási rendszer hatékonyságának megbízható mutatója a munkaközvetítő irodák nyilvántartásai. A változásokra érzéketlen oktatási infrastruktúra, valamint az iskolák, egyetemi karok nem megfelelő képzései, programjai képezik a feltörekvő munkanélküliség alapját. Az elmúlt évek történései nagyon sokban hozzájárultak a helyzet romlásához, olyannyira, hogy az egyes irodák nyilvántartásai ugyanazon oktatási profil több generációjának képviselőit is felsorakoztatják. Ha figyelembe vesszük milyen potenciális munkaerő hagyja el a szakközépiskolák, főiskolák, egyetemek padjait, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy munkaadóink munkaerővel szemben állított követelményei irreálisak. Alig találkozhatunk olyan álláshirdetéssel, ahol nem fiatal, (mégis) több éves tapasztalattal rendelkező, angolul és további két idegen nyelven beszélő, kitűnő számítógépes ismeretekkel, jogosítvánnyal rendelkező munkaerőt keresnek, aki mindez mellett ambiciózus, szorgalmas, jó szervezési- és kommunikációs készségekkel rendelkezik, csapatjátékos, intellektuális kíváncsiságát bizonyítani kész, és persze cél- és eredményorientált. Irreálisnak tűnhet az is, amikor a munkáltató kimagasló fizetést, rendkívüli, a szakma elismerésével rendelkező team munkatársaként regisztrált, kihívásokkal teli munkahelyet kínál cserébe. Gyakran olyan megszégyenítően kevés pénzt kínálnak a munkáltatók, amelyért a fiatalok véleménye szerint: nem is érdemes 71 72

Forrás: Šećibović, R.: Balkanski nemiri = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 3. sz. 3. p. Forrás: Uo.

58

dolgozni. A piac és a munkáltatók diktálják a föltételeket. A munkáltatók olyan „komplett személyeket” keresnek, amelyekből, sajnos hiány van. Jogosan vetődik fel a kérdés: Mi a probléma oka, hol marad a szükséges kompetencia?73 3. Diplomák a mérlegen A középfokú oktatás alapproblémája, hogy a kilencvenes évek elejétől egyáltalán nem került sor az oktatás ezen ágazatának revíziójára. Senki sem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy vajon eleget tesznek-e ezek az iskolák a gazdaság követelményeinek, vagy csak a szociális nyugalom megőrzésének funkcióját töltik be, gondoskodva a gyerekek névleges iskoláztatásáról. Könnyen be lehetett jutni a főiskolákra, egyetemi karokra, arról azonban senki sem vezetett számot, hogy mi fog történni a diplomásokkal. Időközben megváltozott a gazdasági struktúra, többé nincsenek nagy rendszerek, viszont a mi szakiskoláink jellegzetessége, hogy éppen a „nagy” rendszer, a szocializmus korának vívmányai, így nem csoda, hogy az ezredfordulóra olyan középfokú oktatás rajzolódott ki, amely a ’80-as évek gazdaságának szükségleteit tudná/tudja kielégíteni. Szerbiában a legnagyobb számban a gépészeti szakiskolák vannak, viszont éppen ezen profilú szakemberek iránti kereslet csappant meg az utóbbi időben. Az elavult tantervek és programok, motiválatlan, passzív tanári gárda, nehéz anyagi helyzet negatív hatással voltak az oktatási rendszerre, pontosabban az egész társadalomra. A munkáltatók elégedetlenkednek, tapasztalatuk szerint a fiatal káderek érdektelenek, nincs elegendő gyakorlati tudásuk, és legalább egy, illetve kettő éves külön képzésen kell, hogy részt vegyenek, ahhoz, hogy be tudjanak kapcsolódni a munkafolyamatokba74. A tanulók a középiskolát, főiskolát, egyetemet nagy elméleti tudással fejezik be, viszont gyakorlati tudásuk nagyon hiányos. A törvényes keretet értelmében75 a gyakornoki időszak: hat, kilenc, illetve tizenkét hónap fokozattól függően. A munkáltató köteles fizetni a gyakornokot, viszont az esetek többségében volontőri munkavállalásra kényszerülnek a fiatalok, és az anyagi terheket a munkaügyi hivatal vállalja magára. A szerbiai szakközépiskolákra általánosságban jellemző, hogy nem készítik fel a tanulókat sem a munkába állásra, sem a továbbtanulásra. A szakközépiskolák tanulói nehezen találják fel magukat az egyetemeken, mivel szerényebb elméleti tudással rendelkeznek a gimnazistáktól, nem mutatnak elegendő kitartást, nincsenek a folyamatos tanuláshoz hozzászokva. Az is bebizonyosodott, hogy ezek a tanulók az iskolapad elhagyását követően, nem rendelkeznek a munkáltatók által elvárt specifikus tudással/képességekkel. Ebből is látszik, hogy a középfokú oktatás reformjai mind nélkülözhetetlenebbé válnak. A szakközépiskolák reformja Szerbiában, 2003-ban kezdődött. A változások öt területet érintenek: mezőgazdaság és élelmiszer-előállítás, egészségügy, gépészet, építészet és elektronika. A reformok egyik alapkövetelménye, hogy a kezdeményezett programokba a társadalom minden szegmense bekapcsolódjon, kezdve a tanulótól, átképzéseket abszolváló tanárokon keresztül a községek és a 73

Forrás: Pejić, R.: Poslodavci traže kompletne ličnosti = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 3. sz. 10-11. p. 74 Forrás: Uo. 75 Forrás: Zakon o radu = Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönye 2005. 24. sz. módosítás: 2005. 61. sz.

59

gazdaság más képviselői, akik ez alkalommal lehetőséget kapnak arra, hogy aktívan hatást gyakoroljanak a régió fejlődésére, illetve a munkaerőpiac alakulására. 76 Az új tantervek és programok iránti szükségletet maga a munkaerőpiac generálta az újonnan megjelent szakmakeresletnek köszönhetően. Az új program összetételét tantárgyak és modulok képezik. A tantárgyak továbbra is a diszciplináris megközelítés hordozói, míg a modulok (funkcionálisan összekötött tudás, ügyesség, képesség halmaza, amely bizonyos feladat ellátásához szükséges) lehetővé teszik az elmélet és gyakorlat egybeolvadását. További újdonság a középiskolai oktatásban az elmélet és gyakorlat közti megosztott viszony: hároméves szakmunkásképzőkben ez az arány 70% (gyakorlat) a 30%-hoz (elmélet), míg a négy éves iskolákban ez az arány 60:40-hez. (Pejić, 2005) Az 1991-es és 2002-es népszámlálás adatait összehasonlítva némi pozitív változás tapasztalható a felsőfokú végzettséggel rendelkezők statisztikájában. 9,4%-ről 11,0%-ra emelkedett a felsőfokú végzettséggel rendelkező lakosság száma77. Ez valójában még mindig nagyon szerény mutatószám. A humán erőforrások minőségét tekintve az Európai Unió tagországai között a következő különbségek figyelhetők meg: Németországban a 25-64 év közötti népesség 23%-ának, Görögországban 20%-ának, Nagy-Britanniában 18%-ának, Spanyolországban 13%-ának, Portugáliában 10%-ának, Olaszországban pedig 8%-ának van egyetemi végzettsége (az EU átlaga 1991-ben 18% volt). Az Unió népességének egyharmadát kitevő elmaradott térségekben az egyetemet végzettek aránya viszont csak 12% (Horváth, 2003). Szerbia is ezen „elmaradott” kategóriába sorolható, de sajnos a lakosság még ettől is kisebb része rendelkezik csak diplomával (6,52%). Viszont a munkanélküliség a populáció ezen körét sújtja a legkevésbé. Az egyetemisták száma évről évre permanens jelleggel növekszik, csökkentve ezáltal a középfokú végzettségűek „piacképességét”. Tény, hogy felsőoktatásunkat határozott reformok alá kell vetni, mégis a fiatal, képzett szakemberek nagyobb esélyekkel rendelkeznek a munkaerőpiacon. Ők nagyobb kiépített kapcsolati tőkével rendelkeznek, rugalmasabbak, könnyebben alkalmazkodnak a követelményekhez, készek az átképzéseken, továbbképzéseken való részvételre, relatív nagy elméleti tudással rendelkeznek. A gyakorlat hiánya itt is olyan problémát jelent, amely felett a munkáltatók sem hunynak szemet, és maguk az érintettek is alátámasztják azt: a belgrádi Centar za Monitoring i Evaluaciju tanulmányt készített – az egyetemista gyakorlat rendszerének vizsgálata a szerbiai egyetemeken címmel78, amely eredményének összegzése: - gyakorlat létezik, de nagyon kis mértékben, - az egyetemisták a gyakorlatot szükséges (nemkívánatos) rosszként élik meg, - nincs rendszer jellege, a tanárok, diákok, illetve a személyek vállalatokban/intézményekben dolgozó illetékes, felelős motivációjának, akaratának függvénye, - mindössze 30 nap tartamú, és a nyári szünidő része.

76

Forrás: Pejić, R.: Poslodavci traže kompletne ličnosti = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 3. sz. 10-11. p. 77 Forrás: Republički Zavod za Statistiku: Statistički Godišnjak Srbije. Beograd: 2005. 78 p. 78 Forrás: http://www.cme.org.yu -Centar za Monitoring i Evaluaciju – Studenti i Praksa (Az Egyetemisták és a Szakmai gyakorlat); istraživačko akcioni projekat (kutatási akcióterv) (2006. 01. 20.)

60

Az európai országok gyakorlata jóval eltér ettől. Minden egyetemista köteles szakmai gyakorlaton részt venni, általában 6 hónapos időtartamban, és gyakran több alkalommal az egyetemi évek alatt. Ez a diplomaszerzés egyik feltétele. Sokkal jelentősebb viszont az a motiváció és egészséges konkurencia-harc, amely az egyetemisták körében uralkodik, ugyanis mindenki érdeke, hogy a legnevesebb cégeknél kapjon szakmai gyakorlatról szóló igazolást, valamint referenciát. Ez nagyban meghatározza további karrier-urukat/elhelyezkedésüket is. A szintén belgrádi, Közgazdaságtudományi Egyetemen működő Centar za vođenje karijere i savetovanje – Karrier- és tanácsadási központ a Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szolgálattal közös kutatást kezdeményezett a friss diplomások elhelyezkedésének vizsgálatával kapcsolatban:79 a kutatásba minden, a 2003-as év során oklevelet szerzett egyetemista be lett kapcsolva (762 okleveles közgazdász). A rendelkezésre álló adatokból merítve kiderült, hogy a 762 egyetemistából 529 jelentkezett be a Nemzeti Fogalakoztatásügyi Szolgálatnál (69,4%). Még a diplomázás évében az egyetemisták 87%-a (460 diplomás) elhelyezkedett, míg 13%-kuk majd csak a következő kalendáriumi évben (2004) talált állandó munkahelyet. Az átlagos munkábaállási/elhelyezkedési idő 6 hónap körüli az említett egyetem diplomásai körében. Az említett adatok mellett, érdekes megfigyelni az elhelyezkedés földrajzi lokációját, illteve a gazdasági tevékenység/szektor struktúráját a munkábaálló fiatalok esetében. Az egyetemisták 84,8% Belgrádban kezdte meg a szakmai karrier-építést, míg mindössze 15,2% helyezkedett el a diploma megszerzése után KözépSzerbiában. A legtöbb közgazdász a bankszektorban talált munkát (35,7%), majd a kereskedelemben (23,9%). Ennek egyértelmű háttéreseményei voltak a 2003-as bankszektor expanzió és a kereskedelem nagymértékű nyitása Szerbiába (a külfödi bankok piacra jutása, továbbá a hazai kiskereskedelmi láncok átszervezése, fejlesztése). A szektorokat illetően, legtöbben (48,7% helyezkedett el a hazai magánszektorban (elsősorban a bankokban, illetve a kereskedelmi vállalatokban), 25,4% a külföldni magánszektor foglalkoztatottja lett (külföldi bankok, üzleti tanácsadással foglalkozó irodák, stb.), a fennmaradó 25,9% pedig a közszférában helyezkedett el (minisztérium, közintézmények, iskolák, egyetemek, stb.) Vitathatatlan, hogy magasabb kompetencia/magasabb iskolai végzettség jobb érvényesülési, egzisztencia-építési lehetőségeket biztosít. Fontos megemlíteni a diploma utáni – Master’s degree és Ph.D.fokozattal rendelkezők érvényesülési lehetőségeit a picon uralkodó kompetencia-harcban. Szerbiában ezen fokozatok egyike sem mondható – a nyugati tapasztalatokkal ellentétben – populárisnak, sem a munkáltatók, sem az egyetemisták körében. A programok megszervezése ugyan a bologna-i folyamat értelmében szinte minden egyetemen megkezdődött, viszont a fiataloknak kételyeik vannak a fokozat munkerő-picai affirmációjával kapcsolatban. Sok esetben a rendes egyetemi tanulmányok befejezésével az egyén (amennyiben anyagi helyzet azt megengedi) - folytatja tanulmányait magiszteri kurzuson, kikerülve ezáltal a munkerőpici esetleges kudarcot, amely a frissdipomásokat az első munkábaállást megelőzően gyakran elszomorít. Az új értelmezésű, tartalmú Ph.D. kurzusok sem mondhatók népszerűknek. Szerbiában még itt is tapasztalható hiányosság – a kurzusok, programok szervezésével, lebónyolításával kapcsolatban elsősorban. Magyarországon 2001-ben kutatást végeztek Ph.D. fokozatot szerzettek

79

Forrás: Radovan, B.: Nema nezaposlenih = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 4. sz. 9. p.

61

között, azok munkaerő-piaci esélyeinek feltárásáról80. Mélyinterjú és kérdőíves empírikus kutatás alapján történt a doktorok véleményének felmérése: - a fokozattal rendelkezők több mint 2/3-a elégedett szakmai előmenetelével, ők azt állítják, hogy megérte a Ph.D. fokozat megszerzése, különösképpen az egzisztenciális érvényesülés terén. A kérdezettek ¾-e elégedett munkájával és azokkal a feladatokkal, amelyeket végez. A doktori képzés nyújtotta előnyök több, mint hatvan százalékuknál érzékelhetők voltak A megkérdezettek 93%-a a karrier-építés, 82% munkábaállás, új munkahely, 72% pedig a jó fizetés miatt mondja azt, hogy kifizető a képzést elvégezni. - A Ph.D. fokozat beépült a felsőoktatási-tudományos rednszerbe. A karrierépítés, tudományos előrehaladás alaptényezője. A megkérdezettek ezt úgy definiálták, mint a szakma „szerves része“, továbbá „kötelező jelzővel illették“. A karrier továbbépítésének perspektívái ugyanakkor nem alakultak ki. - Az akadémiai szférán kívüli munkaerőpiacon a doktori fokozat elismertsége, értéke lényegesen kisebb. Nem jelentenek a fokozattal rendelkezők önálló munkaerő-piaci tényezőt, a fokozat ismertsége alacsony; sem a piaci, sem a közszféra számára nem tűnik eléggé attraktívnak. A munkáltatók hozzászoktak, ismerik a „konvencionális” oktatásból (rendes, graduális képzések) kikerülők kompetenciáit, viszont nem tudnak mit kezdeni a kevésbé ismert kurzusokról kikerülő, kisebb számú specialista által kínált, tudományos alapú ismeretekkel. - A képzés tényezői közül az oktatók gyakorolják a legnagyobb pozitív hatást a szakmai és karrier-építésre. Kifejezésre jut az oktatók kapcsolati rendszere, míg az egyetemen kívüli kapcsolatépítés jelentősége kicsi. A doktori iskolák nem rendelkeznek a fokozattal rendelkezők karrier-egyengetéséhez szükséges menedzsment-funkciókkal (nyilvántartás, karrierkövetés, kapcsolattartás). A kutatás beszámol az egyes gazdasági ágazatok és a fokozat közti viszonyról is. A Ph.D. fokozat előnyt jelent a természettudományi és az agrárágazatokban, viszont a technikai tudományokban érezhető ennek legkisebb előnye. A dolog anyagi vonzatát vizsgálva, a társadalom- és orvostudomány honorálja legkevésbé a végzettséget, a természettudományokban szerzett fokozat számít viszont a legjobban fizetettnek. A kelendőséget tekintve több érdekcsoportot lehet felsorakoztatni: a doktorokat leginkább a külföldi és hazai kutatóintézetek keresik, míg a legindifferensebb a nonprofit és a piaci szféra. A külföldi cégek mind nagyobb érdeklődést mutatnak a fokozatott szerzettek iránt. Érdekes megfigyelni a magyarországi példaértékű kutatást. Szerbiában valószínűsítve (primer adatok hiányában) hasonló a helyzet. A fokozatott szerzett személyek elsődleges munkahelye a tudományos szféra, így az egyetemi karok, kutatóintézetek. 2.4. Munkaerő-piacinyilvántartás A tanulmány második részében bemutatásra kerül az egyes szakmák, szakképzettségi szintek, tevékenységi ágak munkaerő-piaci honoráltsága. Adott esetben az egyes szakmák, képzettségi szintek feltörekvő kínálatát képviselő munkanélküliek statisztikáit elemzi a tanulmány. Szerbiában a Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai alapján a 2005-ös évben 2 015 946 foglalkoztatott személy 80

Forrás: Fábri György: Mit tudunk a doktoráltakról? http://www.unipresszo.hu/anyagok/PhDtanulmany.pdf (2006.01.22)

62

volt nyilvántartva. A munkanélküliek száma 975 412 volt ugyanazon év januárjában, ebből az aktív munkakeresők 865 678 személy. Ezzel a hivatalos, regisztrált munkanélküliségi ráta 26,64%. Az aktív munkát keresők közül 459 823 személy először keres munkát, ők a munkanélküliek 53,1%-a, míg a tapasztalattal rendelkező munkanélküliek 46,9%-ot tesznek ki. 1. táblázat és grafikon: A munkanélküliség néhány jellemzője és a munkába állás időtartama Szerbiában81 A munkába állás időtartama és a munkerő száma 8-10 év 5-8 év

időtartam hossza

3-5 év 2-3 év 1-2 év 1 év

első elhelyezkedés 0

50000

100000

150000

200000

250000

300000

350000

400000

450000

500000

munkaerő

A munkába állás sikeressége években

Szakképzettségi szint I II Szakképzetlen munkaerő III IV Szakképzettségi szint I II Szakképzetlen munkaerő III IV át képezik.

Munkanélküliek % száma 263086 30,4 48271 5,6 311357 36 241115 27,9 243621 28 Munkanélküliek % száma 263086 30,4 48271 5,6 311357 36 241115 27,9 243621 28

A munkanélküliek között legnagyobb számban azok vannak, akik mintegy teljes évig várakoznak az első munkába állásra. Ők a munkanélküliek 30,2%-át teszik ki. A munkanélküliek kor-összetételét vizsgálgatva, látható, hogy a munkanélküliség legjobban a 31-40 éves korcsoportot érinti, hiszen a munkanélküliek 29,8%-a ezen generáció képviselője. A 41-50 évesek csoportja a munkanélküliek 21,8%. A tartós munkanélküliek, azaz azon munkanélküliek, akik az elhelyezkedésükre több, mint két éve várnak, az összlétszám 52,2%-

A szakképzettségi szinteket illetően, a munkanélküliek megoszlását a 2. számú grafikon mutatja be. Legtömegesebben a középfokú végzettséggel rendelkezők vannak, a III. és IV. fokozattal rendelkező személyek képezik az összes munkanélküli 56,0%-át. 2. grafikon: A munkanélküliek megoszlása szakképzettségi szintek szerint Szerbiában, 200582 81

Forrás: Nacionalna Služba za Zapošljavanje: Nezaposlenost i zapošljavanje u Republici Srbiji = Mesečni Statistički Bilten. 29. br. Januar. 2005. 5-8. p.

63

IV 28%

A m unkanélküliek m egoszlása szakképzettségi szintek szerint VI VII-1 Szerbiában V VIII 4% 3% VII-2 1% 0% 0% I 30%

I II III IV V VI VII-1

II 6%

III 28%

VII-2 VIII

2005 januárjában 42 046 szabad munkahelyet regisztráltak Szerbiában. A szabad munkahelyek képezik a tanulmány egyik alapkategóriáját, mivel ezek jelentik a munkaerő-piaci igényeket – a szakmakeresletet. Ez a szám valójában a munkáltatók regisztrált, bejelentett igényét jelöli a bizonyos profilú munkaerő iránt, amelyet a Nemzeti Foglalkoztatásügyi Hivatal tart nyilván. A munkáltatók szabad munkahelyek, ill. azok oktatási szintek szerinti igényei a következők: első helyen a középfokú szakmakereslet áll, az összes munkahely 55,7%-a, majd a szakképzetlen és félszakképzett munkaerőt igénylő munkahelyek (27,8%), és végül a főiskolát, egyetemet igénylő munkahelyek 15,2%-kal. 3. grafikon: A szakmakereslet szakképzettségi szintek szerinti megoszlása83 Szabad munkahelyek szakképzettségi szintek szerint 30

27,68

25

%

20

28,07

21,02

15 10

11,75

6,73

5

1,13

3,45

0,17

0 I

II

III

IV

V

VI

VII

VIII

Szakképzettségi szintek

A teljes szakmakereslet a fentiek alapján 72,2%-ban szakképzett munkaerő iránti igényekben manifesztálódik, míg 27,8%-ban szakképzetlen munkaerő iránti igény formájában jelentkezik. Ebből is látszik, hogy a szakképzett munkaerő iránti kereslet jóval nagyobb. 2. táblázat: Szabad munkahelyek tevékenységi területek és szakképzettségi szintek szerint, 2005-Szerbia84 Tevékenységi terület

Szabad munkahely

Index 2004-

Szakképzettségi szint

82

Forrás: u.o. 5-8. p. Forrás: u.o. 28-29. p. 84 Forrás: u.o. 28-29. p. 83

64

Összesen Mezőgazdaság, élelmiszeripar Erdészet és fafeldolgozás Geológia, bányászat és metallurgia Gépészet és fémmegmunkálás Elektrotechnika Vegyészet, nem-fémek és grafika Textil- és bőripar Kommunális és kisipari szolgáltatások

42046

%

2004/ 2005

I

II

100 123,1 8842

III

IV

2831 11673 11638 11801

V

VIII

Szakképzett munkások

Összesen:

Szakképzetlen munkások

2005

VI

VII

473

1449

4941

71

30373

1657 335

3,94 129,6 0,8 104,7

52 25

268 83

320 108

490 149

488 45

3 3

29 1

325 29

2 0

1337 227

227

0,54 163,3

11

39

50

88

24

3

1

61

0

177

3293 1414

7,83 123,8 3,36 134,2

17 4

187 26

204 30

1972

648

559

480

121 81

82 58

264 206

2 0

3089 1384

851 1593

2,02 115,6 3,79 124,7

15 44

214 374

229 418

201 875

310 151

2 106

17 35

89 8

3 0

622 1175 128

1132

2,69

1312

976

28

1004

115

10

2

0

1

0

Geodézia és építészet

1056

2,51 130,2

34

162

196

349

200

22

37

251

1

860

Közlekedés Kereskedelem, vendéglátóipar és turizmus Közgazdaság, jog, adminisztráció Oktatás és nevelés Társadalmi és humán területek Természettud.-matem. területek Kultúra, művészetek és tájékoztatás Egészségügy, gyógyszerészet és szociális védelem Testnevelés és sport

2227

132

55

127

182

1308

633

47

10

45

2

2045

8353 19,87 119,9

222

830

1052

4652

2440

24

94

91

0

7301

6777 16,12 135,2 1442 3,43 114,2

0 0

422 0

422 0

699 0

3532 19

20 26

568 372

1511 1009

25 16

6355 1442

Egyéb

5,3

315

0,75 141,9

0

0

0

0

104

0

6

204

1

315

162

0,39 128,6

0

0

0

0

55

0

0

105

2

162

371

0,88

97,1

0

1

1

0

152

11

30

176

1

370

2035 18

4,84 120,7 0,04 100

6 0

29 0

35 0

31 0

1304 3

1 0

101 6

548 8

15 1

2000 18

8788

20,9 114,9 7381

41

7422

150

1203

1

2

10

0

1366

A 2. számú táblázat árnyékolt soraiból látszik, hogy a legtöbb szabad munkahelyet a kereskedelem, vendéglátóipar és turizmus területén regisztrálták (a teljes szakmakereslet 19,9%-a). A közgazdaság, jog és adminisztráció területén szintén jelentős munkaerő-igényről tanúskodnak a statisztikai adatok (16,1%), míg a gépészet és fémmegmunkálás tevékenységi körökben 3 293 (7,8%) munkahellyel kapcsolatban jelezték igényüket a munkáltatók. A 4. helyen a közlekedési tevékenység, majd az 5. helyen az egészségügy, gyógyszerészet és szociális védelem állnak. Tovább elemezve a szabad munkahelyeket, fontos megnézni a szakképzettségi szintek közti kereslet-eltéréseket. Amint azt a fejezet elején láthattuk, kiemelt helyzetben van a középfokú szakképzettségi szint. Ezt összevetve a tevékenységi területekkel, láthatjuk, hogy a már említett „deficitárus” tevékenységek esetében is az azokat képviselő középkáderek munkájára van igény. A munkanélküliek 56%-a szakmunkás illetve technikumi végzettséggel rendelkező, akik nagy valószínűséggel és a foglalkoztatásügyi hivatal aktív szerepvállalásával minden probléma nélkül képezhetnék a szakmakínálatot, megfelelő kompetencia esetében. Amennyiben az említett, munkáltató igényeinek megfelelő kompetencia hiányzik, az oktatási rendszer segítségére van szükség, megfelelő képzések, átképzések azonnali

65

kezdeményezéséhez. Itt nyilvánul meg mindkét oldal aktív szerepvállalásának kötelezettsége, tehát a munkaügyi hivatal és az oktatás kapcsolatának fontossága. A legtöbb szabad munkahelyre kereskedelmi, vendéglátó-ipari és turisztikai szakmunkásokat, ill. technikusokat keresnek (4 652 szakmunkást és 2 440 technikummal rendelkező személyt). A III. és IV. szakképzettségi szinten belül az összes munkahely 30,26%-át a kereskedelem, vendéglátóipar és turizmus kínálja. Viszonyítva a két szakképzettségi szinten belüli szabad munkahelyeket a teljes, minden profilt felölelő szabad munkahelyekhez, szintén jelentős részarányt kapunk: az összes szabad munkahely 16,87%-át a kereskedelemben, vendéglátó-iparban, turizmusban jelentkező III és IV. fokú szakmakínálat alkotja. A létező szabad munkahelyek 1/10-ét (10,02%) a közgazdasági, jogi és adminisztratív tevékenységeken belül, szintén középkáderek számára kínálják. A technikummal rendelkező munkaerő 29,93%-a, és szakmunkás diplomával rendelkezők 6, 01%-a számára van munkahely a közgazdasági, jogi, adminisztratív munkakörökben. A harmadik kiemelkedő tevékenységi terület a gépészet és fémmegmunkálás. A tevékenység a szakmunkásoknak a munkahelyek 16,94-%-ával áll rendelkezésére. Az 1972 szakmunkás mellett, 648 technikusnak is tud munkát biztosítani az ágazat. A két műszaki középprofil keretein belül koncentrálódik a szabad munkahelyek 6,23%-a. A nyilvántartásból kiszűrt szakmakereslethez kell felállítani a megfelelő szakmakínálatot. Érdemes végigelemezni a munkanélküliek részarányát a fentiekben említett tevékenységi területeken. A kereskedelem, vendéglátó-ipar és turisztika ágazatában a munkanélküliek 85, 84%-át a III. és IV. fokozattal rendelkező személyek képezik. Ez nagyon jelentős arányt képez a teljes munkanélküliséghez viszonyítva, ugyanis több mint 1/10-e (11,79%) a munkanélkülieknek ebből az ágazatból és ebből a profilból (közép) származik. Tehát, a kereskedelem, vendéglátó-ipar, turisztika területéről származó munkanélküliek száma legalább olyan jelentős, mint az ágazatban jelentkező szabad munkahelyek száma. Hasonló a helyzet a közgazdaság, jog és adminisztráció területén is. Az ágazatban a munkanélküliek 84,71%-át a középkáderek képezik. Ez a kategória képezi a munkanélküliek 8,15%át. A gépészet és fémmegmunkálás tevékenységeknél a munkanélküliek 65,04%-át a szakmunkások és technikusok alkotják. Az ágazat középkáder-kategóriájának jelentőssége a teljes munkanélküliséghez viszonyítva szintén jelentős, 5,44%-a, a munkanélkülieknek. Ha azt is feltételezzük, hogy a nyilvántartáson szereplő adott tevékenységi területen regisztrált munkanélkülieknek semmi közük sincs a szintén azonos területen bejelentett szabad munkahelyekhez, akkor is jogosan vetődik fel a kérdés, mért nem létezik hatékony képzési program az azonos tevékenységi területen jegyzett munkanélküliek szabad munkahelyre történő irányításához. Ha pedig a tapasztalattal nem rendelkező, 19-25 éves középkáder munkanélküli korosztályt vesszük alapul, akik a munkanélküliek 12,1%-át teszik ki (az összes tevékenységi területre értve), valószínűsíthető az oktatási rendszer hiányossága, passzivitása e téren. A fiatal szakképzett, szakközépiskolai, technikumi diplomával rendelkező munkaerő több, mint 1/10-e munkanélküliként egzisztál a munkaügyi hivatalok nyilvántartási listáján, míg több ezer munkahely-igényt regisztrálnak az érintett profilú káderek irányában. Megfelelő felnőttképzési infrastruktúra/piacképes oktatás esetében, továbbá a munkaügyi hivatalok aktív szerepvállalása mellett, a hivatalok nyilvántartásain szereplő munkanélküliek eleget tudnának tenni a szabad munkahelyek, ill. a munkáltatók igényeinek.

66

Munkahely-csúcsok - hol regisztrálunk mértéktelen kapacitáskihasználatlanságokat? Az egy tevékenységen belül koncentrálódó nagyszámú szabad munkahely megjelenésének több oka is lehet: reformok/leépítések/átszervezések árán kialakult újszerű gazdasági ágazatok jelentőssége megnő, húzóereje kifejezettebbé válik, nagyobb piaci kapacitásokkal számol a tevékenységi terület, továbbá a munkaerő szemszögéből esetleg az ágazat egzisztenciálisan nem kielégítő, hiányszakmák, a szakmával szemben tanúsított indifferens hozzáállás/nem piacképes szakma. A nem megfelelő kompetencia eredményeként is értelmezhetjük a bizonyos tevékenységi területen jelentkező számottevő munkanélkülit, de ugyanakkor a sok szabad munkahelyet is. A munkáltató más kompetenciákat remél, más képességekre, tudásra, jártasságra vár. 3. táblázat: A munkanélküliek és szabad munkahelyek közti összefüggések – kapacitás-vizsgálatok85 Tevékenységi terület

Szabad munkahelyek

Munkanélküliek %

KAPACITÁSOK%

%

Összesen: Mezőgazdaság, élelmiszeripar Erdészet és fafeldolgozás Geológia, bányászat és metallurgia Gépészet és fémmegmunkálás Elektrotechnika Vegyészet, nem-fémek és grafika Textil- és bőripar Kommunális és kisipari szolgáltatások Geodézia és építészet Közlekedés Kereskedelem, vendéglátóipar és turizmus Közgazdaság, jog, adminisztráció Oktatás és nevelés Társadalmi és humán területek Természettudomány, matematika területei Kultúra, művészetek és tájékoztatás Egészségügy, gyógyszer.és szoc.védelem Testnevelés és sport

865678 49727 10416 5458 118925 39933 27349 58885

100 5,74 1,2 0,63 13,74 4,61 3,16 6,8

42046 1657 335 227 3293 1414 851 1593

100 3,94 0,8 0,54 7,83 3,36 2,02 3,79

4,86 3,33 3,22 4,16 2,77 3,54 3,11 2,7

4859 17397 21745

0,56 2,01 2,51

1132 1056 2227

2,69 2,51 5,3

23,3 6,07 10,24

83324 72455 11912 5653

9,63 8,37 1,38 0,65

8353 6777 1442 315

19,87 16,12 3,43 0,75

10,02 9,35 12,1 5,57

10694 9254

1,24 1,07

162 371

0,39 0,88

1,51 4,01

19077 348

2,21 0,04

2035 18

4,84 0,04

10,67 5,17

Egyéb

298267

34,45

8788

20,9

2,95

A 3. számú táblázat adatait elemezve, szembe tűnnek az egyes tevékenységi területeken jelentkező hatalmas számú munkanélküliek, valamint az ezekkel párhuzamba állított szabad munkahelyek az egyes tevékenységi területeken. A 4. számú grafikon csak ezeket a nagy munkahely kapacitásokat mutatja be. Látható, hogy a már korábban említett gépészet és fémmegmunkálás, kereskedelem, vendéglátó-ipar és turizmus, valamint közgazdaság, jog és adminisztráció a három legtöbb szabad munkahelyet regisztráló, legnagyobb kapacitású tevékenység. Sajnos, a legtöbb munkanélküli is ezekről a területekről kerül ki. Ha azonban a 85

Forrás: Nacionalna Služba za Zapošljavanje: Nezaposlenost i zapošljavanje u Republici Srbiji = Mesečni Statistički Bilten. 29. br. Januar. 2005. 26-29. p.

67

nyilvántartott munkanélküliek a szabad munkahelyek formájában manifesztálódó piaci igényt kielégíthetnék megfelelő képességeikkel, kompetenciáikkal, jelentős kapacitás kihasználatlanságnak vethetnének véget. Ehhez azonban nélkülözhetetlen az oktatási rendszer - intézményrendszer segítsége, képzési, átképzési, felnőttképzési rendszer legitimálása. Ebben az esetben lehetőség nyílna akár 23,3%os kapacitás kihasználatlanság fölszámolására is a kommunális- és kisipari szolgáltatások területén. További munkanélküliségi ráta csökkenést lehetne kieszközölni az oktatás és nevelés (12,1%), egészségügy, gyógyszerészet és szociális védelem (10,67%), közlekedés (10,24%), kereskedelem, vendéglátó-ipar és turizmus (10,02%), és a közgazdaság, jog és adminisztráció (9,35% ) területein is. 10000 9000

szabad munkahely

8000

Munkahely-csúcsok

7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000

M ez őg az

da sá G Er eo g, dé ló él sz gi el et a, m is és bá ze G rip ép n yá fafe s ar és ld z o at ze l g és té oz ás s m Ve fé et m al gy m l u és eg rg ze ia m t, un ne El e ká Ko m k l ás m -fé tro m m tec un ek hn ál és ika is és Te gr af ki xti si ik l pa é a Ke ri s b re sz G őr sk eo ol ip ed gá ar dé el lta zi em a tá ,v és so e k Kö ép nd íté zg ég sz az lá K et tó öz da ip sá ar le k g, ed é s jo g, tu és Te riz ad rm T m m és árs us in ad Okt ze i s a al ttu zt t á rá do mi s K ci é Eg é u m ó án s h s n é s ltú u m ev y, zs ra, e ég m m lé at án űv üg em te s és y, at rüle gy ze ik te óg tek a ys te k és rü ze t l et r.é ájé ei k s sz oz oc ta t Te ás .v st éd ne el ve em lé s és sp or t Eg yé b

0

tevékenységi terület

szabad munkahelyek

4. grafikon: Munkahely-csúcsok – munkahely kapacitások86 Következtetések és összegzések A szakképzettségi szintek közti kereslet-eltérések társadalomgazdasági igényként fogalmazódnak meg a munkaerő-piaci hivatalok nyilvántartásaiban, és egyben ösztönzőleg hatnak, hogy vegye már észre az oktatási rendszer a munkaerőpiaciváltozásokat. A változásokra érzéketlen oktatási infrastruktúra, valamint az iskolák, egyetemi karok nem megfelelő képzései, programjai képezik a feltörekvő munkanélküliség alapját. Az elmúlt évek történései nagyon sokban hozzájárultak a helyzet romlásához, olyannyira, hogy az egyes irodák nyilvántartásai ugyanazon oktatási profil több generációjának képviselőit is felsorakoztatják. Itt nélkülözhetetlen az oktatási rendszer intervenciója. Már amikor a 19-25 éves, iskolapadból kikerülő generációk jelennek meg csoportosan a nyilvántartásokban, egyértelmű, hogy az adott profil/szakképzettség nem piacképes. Mégsem nyílik évről évre esetleg több/kevesebb szak azon tevékenységi területeken, ahol a legtöbb munkanélküli koncentrálódik, ill. a legtöbb szabad munkahelyet regisztrálnak. Nem találkozik a munkaerő-piaci igény az oktatási szférával. Tény, hogy az emberi erőforrás megfelelését a piacgazdaság követelményeivel szemben, szervezett, szisztematikus és folyamatos képzés nélkül nem lehet biztosítani.

86

Forrás: u. o. 26-27. p.

68

Szerbiában a legnagyobb problémát a szakközépiskolák szakmakínálata képezi. Az iskolák merev programjai, a régi gazdasági rendszer alapjaira épülő szakosodási rendszerek, stb. kilátástalan helyzetbe juttatták a munkanélküliséggel küszködő emberi erőforrást. A reformok nélkülözhetetlenek, rövidtávon eredmény nem igazán várható, de mindenképpen csökkenteni kell a mélyülő különbségeket. Ezek megvalósításához a következő intézkedések foganatosítása szükséges: - teljes körű munkaerő-piaci szükséglet-felmérés, valamint a várható kereslet alakulás előrevetítése, - a szakmakínálat megtervezéséhez szükséges párbeszédek kezdeményezése, az oktatási rendszer lokális és központi képviselői, valamint a foglalkoztatásügyi hivatal alkalmazottai, továbbá a gazdaság képviselői és a munkaadók között. - széleskörű szakoktatást kell biztosítani, flexibilis – a változásokat hordozó programokkal, multidiszciplinális megközelítéssel, - gyakorlat fontosságának eleget tenni (hiánya minden szakképzettségi szint esetében közös), és fejleszteni az együttműködést a munkáltatókkal. A nyilvántartáson szereplő felnőtt munkanélküliek számára kilátástalan helyzetük megoldását egy megfelelő, intézményesített felnőttképzési infrastruktúra tudja csak biztosítani. Az oktatási rendszer innovatív kiigazításai – piaci szükségletek revíziója a felnőttoktatás új modellezésével valósítható meg. Szerbiában sajnos, nincs megfelelő törvényes keret ehhez, hiányzik a munkaerőpiac szereplői közti párbeszéd. Hiányzik az ágazathoz kapcsolódó intézményi infrastruktúra is. Hiányzik az egységes egész életen át tartó tanulási koncepció, illetve annak operatív programjai. Hiányzik a rugalmasabb, multidiszciplináris, európai szellemű oktatási, képzési magatartás. A probléma fokozódásának elkerülése érdekében, minél előbbi megoldások definiálása és menedzselése válik nélkülözhetetlenné, mert az „Egy egész életre szóló állást nem lehet biztosítani, amit viszont lehet: mindenkori felkészültséget új állások követelményeihez” (Bertil-Olof Svanholm). A minőséges oktatás végkifejlete az elhelyezkedés/munkába állás. Olyan tudás, ügyesség, kompetencia halmaz, amely növeli a munkaerő képességeit, hogy munkahelyet szerezzen, illetve azt megtartsa, hogy munkahelyi előrehaladását megalapozza, hogy mindig felkészülten nézzen szembe a változásokkal, hogy biztosítani tudjon magának másik munkát, amennyiben azt ő maga jónak látja, vagy ha munka nélkül marad, és hogy életciklusának bármelyik periódusában tudja biztosítani a minél könnyebb és fájdalomtól mentesebb munkaerőpiacra jutást. Mindezek értelmében, az oktatás csak abban az esetben képes növelni a foglalkoztatottak számát, amennyiben a megfelelő – a gazdaság és a munkaerőpiac által elvárt - tudást, ügyességet, kompetenciát és álláspontokat átörökíti a foglalkoztatottakra. Az oktatási rendszernek kötelező, hogy állandó információ birtokában legyen azzal kapcsolatban, hogy mi az a tudás, ügyesség, kompetencia, amelyet a gazdaság és a munkaerőpiac igényel. Az adekvát módon megfogalmazott oktatási rendszer eredménye olyan emberi erőforrás, amely az egész gazdaság szolgálatában áll, és elősegíti a társadalom fejlődését. Irodalomjegyzék: Centar za Monitoring i Evaluaciju – Studenti i Praksa (Az Egyetemisták és a Szakmai gyakorlat): http://www.cme.org.yu (2006. 01. 20.) 69

Fábri György: Mit tudunk a doktoráltakról?: http://www.unipresszo.hu/anyagok/PhDtanulmany.pdf (2006. 01.22) Gábrity Molnár Irén: Oktatásunk jövője. In: Gábrity Molnár Irén–Mirnics Zsuzsa (szerk.): Oktatási oknyomozó. Magyarságkutató Tudományos Társaság könyvtár 12., Szabadka:2006. 63-64. p. www.mtt.org.yu Horváth Gyula: Európai regionális politika. Budapest – Pécs: Dialog Campus Kiadó, 2003. 193. p. Ministarstvo rada, zapošljavanja i socijalne politike, Vlada Republike Srbije: Nacionalna strategija zapošljavanja za period 2005-2010. godina. Beograd. 2005. 44-48. p. Nacionalna Služba za Zapošljavanje: Nezaposlenost i zapošljavanje u Republici Srbiji = Mesečni Statistički Bilten. 29. br. Januar. 2005. 5-8. p. Pejić, R.: Poslodavci traže kompletne ličnosti = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 3. sz. 10- 11. p. Radovan, B.: Nema nezaposlenih = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 4. sz. 9. p. Republički Zavod za Statistiku: Statistički Godišnjak Srbije. Beograd: 2005. 78 p. Šećibović, R.: Balkanski nemiri = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 3. sz. 3. p.

70

Gábrity Molnár Irén: Munkaerőpiac igények Vajdaságban Kulcsszavak: munkaerőpiac, versenyképes diplomák, felnőttoktatás 1. Munkanélküliség és foglalkoztatottság Szerbiában a Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai alapján a 2005-ös évben 2 015 946 foglalkoztatott személy volt nyilvántartva. A munkanélküliek száma 975 412 volt ugyanazon év januárjában, ebből az aktív munkakeresők 865 678 személy. A hivatalos, regisztrált munkanélküliségi ráta 26,64%. Az aktív munkát keresők közül 53,1%-a először keres munkát és legtöbbjük egy teljes évet vár az első munkába állásra. A tartós munkanélküliek, akik az elhelyezkedésükre több, mint két éve várnak, az összlétszám 52,2%-át képezik. A munkanélküliség legjobban a 31-40 éves korcsoportot érinti (29,8%), majd a 41-50 éveseket (21,8%). A szakképzettségi szinteket illetően, legtömegesebbek a középfokú végzettséggel rendelkezők (III-IV. iskolai fokozattal az összes munkanélküli 56,0%-a). 2005 januárjában 42 046 szabad munkahelyet regisztráltak Szerbiában. A munkáltatók igényei: első helyen a középfokú szakmakereslet áll, az összes munkahely 55,7%-a, majd a szakképzetlen és fél-szakképzett munkaerőt igénylő munkahelyek (27,8%), és végül a főiskolát/egyetemet igénylő munkahelyek 15,2%kal. A teljes szakmakereslet a fentiek alapján 72,2%-ban szakképzett munkaerő iránti igényekben manifesztálódik, míg 27,8%-ban szakképzetlen munkaerő iránti igény formájában jelentkezik. A legtöbb szabad munkahelyet a kereskedelem, vendéglátóipar és turizmus területén regisztrálták (19,9%). A közgazdaság, jog és adminisztráció területén szintén jelentős munkaerő-igény (16,1%), míg a gépészet és fémmegmunkálás tevékenységi körökben 3 293 (7,8%) munkahelyigény volt. A 4. helyen a közlekedési tevékenység, az 5. helyen az egészségügy, gyógyszerészet és szociális védelem állnak. A szakképzettségi szintek közti kereslet-eltéréseket elemezve: a munkanélküliek 56%-a szakmunkás illetve technikumi végzettséggel rendelkező, de szakmakínálatként mégsem sikeresek, a kompetencia hiány miatt. Ezért, az oktatási rendszer segítségére van szükség, megfelelő képzések, átképzések azonnali kezdeményezéséhez. A legtöbb szabad munkahelyre kereskedelmi, vendéglátó-ipari és turisztikai szakmunkásokat, ill. technikusokat keresnek (4 652 szakmunkást és 2 440 technikummal rendelkezőt, az összes munkahely 30,26%-). Ugyanakkor, az összes szabad munkahely 16,87%-át a kereskedelemben, vendéglátó-iparban, turizmusban jelentkező III és IV. fokú szakmakínálat alkotja. A létező szabad munkahelyek 1/10-ét (10,02%) a közgazdasági, jogi és adminisztratív tevékenységeken belül, szintén középkáderek számára kínálják. A harmadik kiemelkedő tevékenységi terület a gépészet és fémmegmunkálás. A tevékenység a szakmunkásoknak a munkahelyek 16,94-%-ával áll rendelkezésére. A két műszaki középprofil keretein belül koncentrálódik a szabad munkahelyek 6,23%-a. A nyilvántartásból kiszűrt szakmakereslethez kell felállítani a megfelelő szakmakínálatot. Érdemes végigelemezni a munkanélküliek részarányát a tevékenységi területeken. A kereskedelem, vendéglátó-ipar és turisztika ágazatában a munkanélküliek 85,84%-át a III. és IV. fokozattal rendelkező személyek képezik. Ez 71

nagyon jelentős arányt képez a teljes munkanélküliséghez viszonyítva, ugyanis több mint 1/10-e (11,79%) a munkanélkülieknek ebből az ágazatból származik. Tehát, a kereskedelem, vendéglátó-ipar, turisztika területéről származó munkanélküliek száma legalább olyan jelentős, mint az ágazatban jelentkező szabad munkahelyek száma. Hasonló a helyzet a közgazdaság, jog és adminisztráció területén is (főleg középkáder), akik a munkanélküliek 8,15%-át képezik. A gépészet és fémmegmunkálás tevékenységeknél a munkanélküliek 65,04%-át a szakmunkások és technikusok alkotják. Vajdaságban a munkanélküliek legnagyobb csoportja a fémiparból és a kereskedelem, vendéglátóipar és turizmus területéről kerül ki, de jelentős a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban tapasztalható munkanélküliség is. Szabadkán pl. sok a gépésztechnikus, fodrász, ápoló. A munkanélküliek kb. 6,5%-a Jelentős számú a kerül ki a kereskedelmi és a közgazdasági területekről. mezőgazdasági és közgazdasági szakterületű munkanélküliek csoportja is, de kedvező körülménynek tudható be, hogy a legtöbb szabad munkahely a kereskedelem és közgazdaság területén van. Sok szabad munkahely volt a közgazdasági, jogi és adminisztrációs szakterületen belül is (11%). A fémiparban is számos szabad munkahely volt, és a munkát talált dolgozók 10,6% ezen a területen helyezkedett el.87 3. A magyar fiatalok elhelyezkedési esélyei a többségiekhez viszonyítva88 Az államalkotó nemzet minisztériumok, közigazgatási irodák, tanfelügyeletek segítségével részben ellenőrzése alatt tartja a kisebbségeket érintő oktatási intézményeket, a közigazgatási szervekben és fontos állami posztokon89 való munkába állást, ami miatt a magyaroknál alulreprezentáltság észlelhető a felsőoktatásban és a munkaerőpiac privilegizált szféráiban is. A magyar fiatalok elhelyezkedési esélyei Szerbia/Vajdaság, illetve a térség munkaerőpiacától és igényétől függ90. Az oktatásban és a munkakeresés terén a vajdasági magyarok a többségi nemzettel veszik fel a versenyt, nem pedig a magyarországi vagy európai mintát követik. Szakma- és munkahelyválasztás terén a szerbiai/régióbeli munkaerőpiaci tényezők a döntőek nem pedig az európai normafeltételek. A régióban felfedhető gazdasági húzóágazatokról megoszlik a vélemény. A városban élő fiatalok a szolgáltatásokat választják, míg a falun és kisvárosban élők inkább a mezőgazdaság és a feldolgozóipar lehetőségeit látják. Keresett szakmák és húzóágazatok a régióban: közgazdász-menedzser, informatikus, logisztikai szakember, építészmérnök, könyvelő, pénzügyi szakértő, marketingszakember, reklámszakértő, pszichológus, gyógyszerész, szakorvos, fogorvos, állatorvos, szimultán fordító, turisztikai szakember (vendéglátóipar) vállalkozó, építész, szobafestő, kőműves, textilmunkás. A presztízsszakmák: 87

Vajdaságban, a 2004-es esztendőben 269 910 munkanélkülit tartottak nyílván, így a munkanélküliségi ráta 30,65% volt. A munkanélküliek között a nők és az első munkahelyüket keresők is kb. 53%-ban voltak jelen. 88 Lásd: Gábrity Molnár Irén: Vajdasági magyar fiatal diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási igényei, című tanulmányt a Karrierutak vagy parkolópályák? a Kárpát medencében nemzetközi projektumban, a MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet honlapján, 2007. 211-272 oldal. 89 Rendőrség, bíróság, posta, áramszolgáltatás, gázművek, iskolák igazgatói stb. 90 Lásd a szabadkai székhelyű Regionális Tudományi Társaság regionális fejlesztési stratégiához hozzájáruló (Szülőföld Alap támogatásával készült) projektum anyagát, Gábrity Molnár Irén és Szlávity Ágnes kéziratai, 2006.

72

menedzser, banki/pénzügyes munkák, marketing-, informatikai munkák, programozó, vállalkozó, közgazdász, képzett könyvelő, ügyvéd, egyetemi tanár, logista, építészmérnök, szakorvos. Nem igényelt (viszonylag telítődött) szakmák a régióban: fémmegmunkáló munkás, gépésztechnikus, fodrász, ápoló, vegyész, gépkocsivezető, kertész- és a bölcsészszakok (kivéve a pszichológust és az angol nyelvészt), kereskedő-eladó. 4. Oktatás és a szakirányok A középfokú oktatás alapproblémája, hogy a kilencvenes évek elejétől nem került sor a teljes revíziójára. A szerbiai szakközépiskolákra általánosságban jellemző volt, hogy nem készítették fel a tanulókat sem a munkába állásra, sem a továbbtanulásra. Újdonság a középiskolai oktatásban az elmélet és gyakorlat közti megosztott viszony: hároméves szakmunkásképzőkben ez az arány 70% (gyakorlat) a 30%-hoz (elmélet), míg a négy éves iskolákban ez az arány 60:40-hez. A szakközépiskolák tanulói nehezen találják fel magukat az egyetemeken, mivel szerényebb elméleti tudással rendelkeznek a gimnazistáktól, nem mutatnak elegendő kitartást, nincsenek a folyamatos tanuláshoz hozzászokva. A szakközépiskolák reformja Szerbiában, 2003-ban kezdődött, de a szakmai standardok még nem születtek meg (tudás+képesség mutatói). A változások öt területet érintenek: mezőgazdaság és élelmiszer-előállítás, egészségügy, gépészet, építészet és elektronika. Megváltozott a gazdasági struktúra, többé nincsenek nagy rendszerek, viszont a mi szakiskoláink jellegzetessége, hogy a szocializmus vívmánya, így nem csoda, hogy ma olyan középfokú oktatás rajzolódott ki, amely a ’80-as évek gazdaságának szükségleteit tudná/tudja kielégíteni. A legnagyobb számban a gépészeti szakiskolák működnek, viszont éppen ezek a szakemberek iránti kereslet csappant meg a régióban. A munkáltatók elégedetlenkednek, tapasztalatuk szerint a fiatal káderek érdektelenek, nincs elegendő gyakorlati tudásuk, és legalább egy, illetve kettő éves külön képzésen kell, hogy részt vegyenek, ahhoz, hogy be tudjanak kapcsolódni a munkafolyamatokba. A törvényes keretet értelmében a gyakornoki időszak: hat, kilenc, illetve tizenkét hónap fokozattól függően. A munkáltató köteles fizetni a gyakornokot, viszont az esetek többségében volontőri munkavállalásra kényszerülnek a fiatalok, és az anyagi terheket a munkaügyi hivatal vállalja magára. Az 1991-es és 2002-es népszámlálás adatait összehasonlítva pozitív változás tapasztalható a felsőfokú végzettséggel rendelkezők statisztikájában: 9,4%-ről 11,0%-ra emelkedett a felsőfokú végzettséggel rendelkező lakosság száma91 (az EU átlaga 1991-ben 18%). A fiatal, egyetemet képzett szakemberek nagyobb esélyekkel rendelkeznek a munkaerőpiacon, rugalmasabbak a követelményekhez, készek az átképzéseken, továbbképzéseken való részvételre, de a gyakorlat hiánya itt is probléma. 5. Oktatástámogatási igények A gazdasági fejlesztés és az oktatástámogatás közös eleme a feltörési lehetőségeknek a kistérségekben. A teljes magyar népesség iskolai és szakmai képzésének hatékony feljavítása a munkaerőpiac igényeinek megfelelően, saját erőforrásaink bevetésével és az elérhető anyaországi/külföldi(EU) támogatások tudatos összpontosításával lehetséges, emelve a továbbtanulási szándékot. Át kell 91

Forrás: Republički zavod za statistiku: Statistički godišnjak Srbije. Beograd: 2005. 78 p.

73

gondolni az oktatási intézmények régióban működő hálózatát, kikerülve ezzel az átfedéseket, párhuzamos szakok és szakirányok létesítését (Szabadka-ÚjvidékSzeged-Pécs-Eszék-Temesvár). A többnyelvű egyetemek keretében is nélkülözhetetlen folyamatosan fenntartani a magyar (részben magyar) intézményeket. Prioritást élvezhetnek: - az identitásőrző felsőoktatási intézmények (Szabadkán a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar (az alapképzéses pedagógusszakmát kívánatos mesterkurzussal vagy másoddiplomával kiegészíteni!), valamint a tanár- és színészképzés (Újvidéken), - a presztízsszakmákat kibocsátó karok (Közgazdaságtudományi-, Építőmérnöki Kar, Műszaki-informatikai Főiskola és a kertészképzés Zentán, egy szakkollégiumi rendszerrel a szórványban (Újvidéken, Nagybecskereken) és a tömbben (Szabadkán és Zentán). Az oktatás és regionális intézmények támogatásában a versenyképességre fókuszáljunk. Előnyös volna, ha a határon túli magyar felsőoktatás (a vajdasági is) integrálódhatna egyfajta „magyar felsőoktatási térbe”, rajta keresztül pedig az egységesülő európai felsőoktatási térbe. Az egységes európai felsőoktatási térség új összefüggéseket helyez előtérbe, melynek következtében nemzeti felsőoktatási stratégia kidolgozására van szükség. E célból újragondolandó a térség magyarmagyar és magyar-nem magyar nyelvű intézményei közötti regionális együttműködések gyakorlata, finanszírozása, amely nyomán egy olyan regionális felsőoktatási tömörülés jöhet létre a Kárpát medencében, amely az egységes európai felsőoktatási piacon is megállja helyét. 6. Munkaerőpiac igények Vajdaságban és a regionális felnőttoktatási modell szükségessége Empirikus kutatások mutatják (MTT-2006), hogy Vajdaságban a fiataloknak bizonytalan jövőképe van, sőt az egyetem választásakor „kudarckerülő magatartást” mutatnak:
a legközelebbi városban tanul - szülői sugallat (költségkímélő megoldás) – gyakori a fárasztó és költséges ingázás
magyar nyelven – energiakímélő
hálózathatás/városvonzás (tömb magyar térség – Szabadka, Zenta)
alkalmi munka mellett, magán karokon, vagy kihelyezett tagozaton távoktatással próbálkozik
a magyar fiatal munkavállalók karrierje akadozik, ha a szerb nyelvtudásuk gyenge, vagy nem tudnak legalább egy világnyelvet is. Ebből ered az a tanulság, hogy a magyar fiataloknál pluszenergia befektetése szükséges, majd tudatos jövőépítés, továbbá piacorientált szakválasztás, integrálódás az európai felsőoktatási-kutatási térségbe. A fiatalok többsége törődik a továbbképzésével, de szívesen vesznek részt gyorstalpalló és olcsó kurzusokon; viszonylag kevesen gondolkodnak másoddiploma, vagy specializálás szerzésén (20%-a), ez összefügg az anyagi helyzetükkel és a környezeti hatásokkal is, hiszen a városban élők kedvezőbb feltételek mellett képezhetik tovább magukat a szakmában. A megkérdezettek közül leginkább a bölcsészszakosok képzik át magukat, míg a közgazdászok alapképzés után is tovább tanulnak. 74

Jellemző a térségre a hosszú ideig tartó munkakeresés. Ehhez hozzájárul:
A munkaközvetítői irodák főleg az alacsony iskolavégzettségű, szakiskolát végzett, leghátrányosabb munkanélküli rétegnek szerveznek át- és továbbképzést. A diplomás magyar fiatalok zöme nem jelentkezik be a munkaközvetítő irodába.
A felsőoktatási diplomával rendelkezők, az ismerősök és barátok által, vagy újságban, interneten meghirdetett alkalomra várnak.
A munkaviszonyban levő fiatalok viszonylag rövid idő alatt sok munkahelyen dolgoztak már. Átlagosan évenként váltottak munkaadót, akár ugyanabban a szakmában is. Az ok: a megfelelően fizetett, biztos munkahely keresése, vagy az utólagos átképzés. Emigráció?
A mintából legtöbb válaszadó friss diplomás az alkalomra vár és vállalna munkát külföldön. Igazából azonban nem látják a külföldi munkavállalás módját, és nem terveznek hosszú időre.
Nagyobb migrációs hajlammal rendelkeznek azok, akiket egy potenciális célország be is fogadna: orvos, műszaki informatikus, programozó, művész, sportoló, újságíró, építőmunkás, szimultán fordító, főleg a határmenti területekről (heti ingázás Magyarországra, vagy közeli EU-s országba). Régióspecifikumok:
a

magyaroknál alulreprezentáltság észlelhető a felsőoktatásban és a munkaerőpiac privilegizált szféráiban is. Az oktatásban és a szakma terén a vajdasági magyarok a többségi nemzettel veszik fel a versenyt, nem pedig a magyarországi vagy európai mintát követik.
A magyar fiatalok elhelyezkedési esélyei Szerbia/Vajdaság munkaerőpiacától és igényétől függ. Szakma- és munkahelyválasztás terén a szerbiai/régióbeli munkaerőpiaci tényezők a döntőek nem pedig az európai normafeltételek. Előnyök-hátrányok:
A vajdasági többnyelvű környezetben előnyös a nyelvtudás (anyanyelv, környezetnyelv, államnyelv vagy az idegen nyelv funkcionális használata)
a nemzetiségi hálózat és kapcsolatrendszer nem működik olyan intenzitással, mint a szerb és montenegrói közösségekben, de ott ahol létezik, önbizalmat és biztonságot ad a friss munkakereső és karrierépítő fiataloknak. A presztízsszakmák:
menedzser, banki/pénzügyes szak, marketing-, közgazdász, képzett könyvelő,
informatikai munkák, programozó, logista,
pszichológus, ügyvéd, tanár,
építészmérnök-vállalkozó,
gyógyszerész, állatorvos, szakorvos. A 19-25 éves középkáder a munkanélküliek 12,1%-át teszik ki, ami azt mutatja, hogy az oktatási rendszer hiányos. A munkáltatók olyan „komplett személyeket” keresnek, amelyekből hiány van. Ahol lemarad a szükséges kompetencia: (1) a nem megfelelő tanárok (2) elavult tanítási program… A középfokú oktatás alapproblémája: 75

- szakmai standardizálás (tudás+képesség) hiánya - nem készíti fel a tanulókat sem a munkába állásra, sem a továbbtanulásra - újdonság az elmélet és gyakorlat közti viszony: hároméves szakmunkásképzőkben az arány 70:30 %, a négyévesben 60:40 a gyakorlat javára - szakok bevezetése improvizált (modern szakok), merev - legtöbb a gépészeti szakiskola, viszont e szakemberek iránti kereslet megcsappant. Tanulság: 1. Szükséges, hogy a versenyképességre fókuszáljunk - minőségi és akkreditálható új felnőttképzési formákra 2. Széleskörű szakoktatás, flexibilis, interdiszciplináris és gyakorlatias képzés kell 3. Szükséges: a szakmakínálat megtervezéséhez szükséges párbeszédek kezdeményezése: munkakereső-munkaközvetítő, iskola-munkaadó, munkaközvetítő-iskola, 4. Karrierépítő Információs Koordinációs Irodák megnyitását tervezni a határmenti régiókban 5. A határon át ívelő munkaerőpiac és képzés rendszer, a felnőttoktatás új keretek közötti modellezésével valósítható meg 6. A „magyar felsőoktatási térben”, regionális felsőoktatási tömörülés és a felnőttoktatás, interdiszciplináris intézményközi modellje szükségeltetik! Konklúzió: Szerbiában/Vajdaságban nem létezik hatékony felnőttképzési program az azonos tevékenységi területen jegyzett munkanélküliek szabad munkahelyre történő irányításához. Ha a tapasztalattal nem rendelkező, 19-25 éves középkáder a munkanélküliek 12,1%-át teszik ki, valószínűsíthető az oktatási rendszer hiányossága, passzivitása. A változásokra érzéketlen oktatási infrastruktúra, a nem megfelelő képzések, programok képezik a feltörekvő munkanélküliség alapját. Szerbiában a legnagyobb problémát a szakközépiskolák szakmakínálata képezi. Ha a szakképzettségi szintek közti kereslet-eltérések társadalomgazdasági igényként fogalmazódnak meg a munkaerő-piaci hivatalok nyilvántartásaiban, akkor egyben ösztönzőleg hathatnak, az oktatási rendszer reformjára. Az szerbiai iskolák merev programjai, a régi gazdasági rendszer alapjaira épülő szakosodási rendszerek, kilátástalan helyzetbe juttatták a munkanélküliséggel küszködő emberi erőforrást. Szükségesek a szakmakínálat megtervezéséhez szükséges párbeszédek kezdeményezése (az oktatási rendszer, a Foglalkoztatásügyi Hivatal képviselőivel, továbbá a munkaadókkal); a széleskörű szakoktatás, flexibilis gyakorlatias programokkal. Az oktatási rendszer innovatív kiigazításai és a piaci szükségletek revíziója a felnőttoktatás új, törvényes keretek közötti modellezésével valósítható meg. Szerbiában még hiányzik az egységes egész életen át tartó tanulási koncepció operatív programjai, a rugalmasabb, interdiszciplináris képzési magatartás. A felsőoktatásban határon átívelő intézménykapcsolatokkal követhető a munkaerőpiaci követelmény a régióban. Felnőttoktatás, interdiszciplináris intézményközi modellje. Regionális felnőttoktatási modell.

76

Mgr. Szlávity Ágnes92 Észak-Bácska munkaerő-piaci tendenciái93 A 21. században a munkavállalók képezik a vállalati gazdálkodás legfontosabb erőforrását, hiszen csak a motivált, innovatív, megfelelő tudással és készségekkel rendelkező dolgozók hatékony munkája által valósíthatók meg a szervezeti célok, a piacon való megmaradás és sikeres előrehaladás. Az emberi erőforrások a regionális fejlesztések fontos elemei, hiszen a kívánt változások nem jöhetnek létre magasan képzett és kreatív munkavállalók nélkül. Egy térség fejlődési potenciálja tehát jelentős mértékben emberi erőforrásainak minőségétől függ. A regionális fejlesztési stratégiák tervezésekor fontos megismerni a régió munkaerő-piaci helyzetét. A határ menti együttműködési lehetőségek gyarapodása szükségessé teszi a Magyarországgal határos, nagy részben magyarok lakta észak-bácskai régió jelenlegi munkaerő-piaci helyzetének feltérképezését és a munkaerő-piaci változások megismerését. Jelen munka célja bemutatni ÉszakBácska foglalkoztatási és munkanélküliségi helyzetét a 2004-es és 2006-os év nyilvántartási adatai alapján. Vajdaság munkaerő-piaci helyzetét illetően fontos kiemelni azt a tényt, hogy a gazdasági és politikai krízis éveit megelőzően az északi tartomány az ország egyik legfejlettebb régiója volt a munkaerő szempontjából. A munkavállalók magas iskolai képesítésének, a régió gazdasági, kulturális és infrastrukturális fejlettségének köszönhetően, a tartomány kedvező munkaerő-piaci potenciállal rendelkezett. Az elmúlt évtized gazdasági problémái mellett régiónkban egy sajátos probléma is jelentkezett, mégpedig a jelentős emigráció és imigráció. A délszláv háborúk után, 1999-ben még mindig mintegy 870 000 menekült tartózkodott Szerbiában. Jelentős részük Vajdaságban telepedett le. A menekültek bevándorlása nem csupán a régió nemzetiségi összetételét, de a munkavállalók szakképzettségi szintjét is jelentősen befolyásolta. A jugoszláviai háború kezdetén mintegy 200 ezer fiatal szakember hagyta el az országot. A társadalmi és gazdasági kilátástalanság miatt kivándorolt, főleg magasan szakképzett munkavállalók nagy érvágást jelentettek Vajdaság munkaerő kínálatában is. (Gábrity Molnár, 2003) Vajdaság még mindig tradicionális gazdasági szerkezettel rendelkezik, hiszen az ipar foglalkoztatja a munkaerő legszámottevőbb részét. A lezajlott gazdaságátalakítási folyamatok eredményeként nőtt a magánszektorban dolgozók aránya. A munkanélküliség gondja hasonló arányban sújtja a női és a férfi munkavállalókat, a pályakezdőket és azokat, akik korábban már munkaviszonyban voltak. Vajdaságban a munkát keresők többsége középiskolát vagy magasabb iskolát végzett, tartósan munkanélküli egyén. A dolgozók munkavesztésének fő oka a vállalat megszűnése vagy a dolgozók technológia felesleggé válása. Vajdaság kistérségei között a munkanélküliségi helyzet alapján jelentős eltérések tapasztalhatók. (Szlávity, 2006) Észak-Bácska Vajdaság Magyarországgal határos, gazdaságilag, infrastrukturálisan és kulturálisan egyik legfejlettebb körzete, melyet Szabadka, Topolya és Kishegyes községek alkotnak összesen 199 413 lakossal és Szabadka központtal. A 2002-es 92 93

Az Újvidéki Egyetem szabadkai Közgazdaságtudományi Kar tanársegéde, PhD hallgató - Budapest A kutatást támogatta a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága (Budapest)

77

népszámlálás adatai szerint Szabadka községnek 147 758, Topolya községnek 38 179, míg Kishegyes községnek 13 476 lakosa volt. Észak- Bácska 1 784 km2-en fekszik, területének 89,9%-a mezőgazdasági földterület, míg közigazgatása alá 45 település tartozik. A körzet munkaerő-piaci helyzetének adatait a Nemzeti Foglakoztatásügyi Szolgálat szabadkai kirendeltsége tartja nyilván. 1. számú táblázat: Észak-Bácska munkaerő-piaci alapadatai 2004 Munkaerő-piaci alapadatok Foglalkoztatottak száma összesen 47 230 Önálló tevékenységet folytatók száma 11 649 Önálló mezőgazdasági termeléssel foglalkozók 4 650 Munkát keresők száma 26 546 Munkanélküliségi ráta 33,6 %

2006 55 450 12 083 4 180 30 142 31,05 %

Forrás: A tevékenység bemutatása a 2004-es évben, Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szolgálat és A tevékenység bemutatása a 2006-os évben, Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szolgálat

Észak-Bácska 2004-re és 2006-ra vonatkozó munkaerő-piaci alapadatait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az eltelt három év alatt kismértékű javulás történt, hiszen jelentősen nőtt a foglalkoztatottak száma. Nőtt azonban a munkát keresők száma is, de kisebb mértékben, így a munkanélküliségi ráta is csökkent, de még jelentős, több mint 31%-os munkanélküliséget jelez. Észak-Bácska foglalkoztatottainak ágazati eloszlását a következő táblázat mutatja be. 2. számú táblázat: Észak-Bácska foglalkoztatottainak ágazati eloszlása 2004 2006 Ágazat szám % szám % Mezőgazdaság, erdészet és vízgazdálkodás

4 065

11,4

3 998

9,2

Bányászat és érckitermelés

58

0,2

29

0,1

13 306

37,4

12 875

29,7

717

2,0

754

1,7

Építészet

1 246

3,5

1779

4,1

Nagy- és kiskereskedelem

2 444

6,9

6 481

14,9

205

0,6

382

0,9

2 516

7,1

3100

7,1

Pénzügyi közvetítés

530

1,5

455

1,0

Ingatlanközvetítés

625

1,8

3 103

7,2

Államigazgatás és szociális biztosítás

1 449

4,1

1 514

3,5

Oktatás

3 144

8,8

3 3334

7,7

Egészségügyi és szociális munka

4 328

12,2

4 287

9,9

Egyéb kommunális, társadalmi és személyi szolgáltat.

948

2,7

1 277

2,9

35 581

75,3

43 367

78,2

Feldolgozóipar Elektromos áram-, gáz- és vízelőállítás

Vendéglátóipar Közlekedés, raktározás

Összesen- minden ágazatban

78

Önálló tevékenységek

11 649

24,7

12 083

21,8

Összesen

47 230

100

55 450

100

Forrás: A tevékenység bemutatása a 2004-es évben, Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szolgálat A tevékenység bemutatása a 2006-os évben, Nemzeti Foglalkoztatásügyi és Szolgálat

A 2004 és 2006 között eltelt időszakban Észak-Bácska foglalkoztatottainak ágazati eloszlásában jelentős változások történtek. Csökkent a foglalkoztatottak száma a természeti adottságok alapján a körzetben eddig legjelentősebb mezőgazdasági ágazatban és az azon alapuló feldolgozóiparban. Nőtt viszont az építészetben dolgozók száma és megnégyszereződött az ingatlanközvetítéssel foglalkozók száma, ami a körzetben lezajlott jelentős építőipari beruházások eredményének tudható be. Ugrásszerűen megnövekedett a kereskedelem területén dolgozók száma is, hiszen 2006-ban a dolgozók csaknem 15%-a itt találta meg megélhetését. Észak-Bácska munkanélküliségi helyzetének bemutatását a munkanélküliek kor és nem szerinti eloszlásával kezdjük. 3. számú táblázat: A munkanélküliek kor szerinti megoszlása – 2004. december 31-én Korcsoport

2004. december 31-én 2006. december 31-én Összesen Nők Összesen Nők Szám % Szám % Szám % Szám % 18 éves korig 181 0,7 86 0,3 173 0,7 91 0,3 19-25 év 4 664 17,8 2 435 9,3 4 187 16 2 132 8,1 26-30 év 3 676 14,0 2 113 8,0 3 245 12,4 1 834 7,0 31- 40 év 6 225 23,7 3 550 13,5 5 742 21,9 3 317 12,7 41 – 50 év 6 200 23,6 3 109 11,8 6 239 23,8 3 299 12,6 50 év felett 5 309 20,2 2 153 8,2 6 605 25,2 2 729 10,4 Összesen 26 255 100 13 446 51,2 23 191 100 13 402 51,2 Forrás: A tevékenység bemutatása a 2004-es évben, Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szolgálat és A tevékenység bemutatása a 2006-os évben, Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szolgálat

Bácska északi részén a munkanélküliek több mint fele nő. Érdekes, hogy az arányuk az eltelt három év alatt nem változott. Míg 2004-ben a munkát keresők legnépesebb csoportját a 41 és 50 év közötti lakosság alkotta, addig 2006-ban az 50 évnél idősebb munkanélküliek voltak a legtöbben. A vizsgált időszakban a 31-40 és a 4150 év közötti lakosok körében is jelentős volt a munkanélküliek aránya. Ezen adatok jelentős munkanélküliségre mutatnak rá, hiszen a munkavállalás szempontjából nagy potenciállal rendelkező korcsoportból került ki a munkanélküliek csaknem fele. Azt, hogy a munkanélküliek milyen régóta várnak munkára a következő táblázat mutatja be. 4. számú táblázat: A munkanélküliség időtartama Észak-Bácskában 2004 Kategóriák Első munkahelyre várók 1 évig

Összesen

%

10 527

40,10

10 454

39,8

2006 Nők

%

Összesen

%

Nők

%

5 857 22,31

9 826

37,5

5 548

21,2

4 783

7 601

29

3 510

13,4

18,2

79

1-2 év 2-3 év 3-5 év 5-8 év 8-10 év 10 év felett

Összesen

4 602 3 012 2 822 2 170 1 103 2 092 26 255

17,5 11,5 10,7 8,3 4,2 7,9 100

2 275 1 596 1 497 1 265 670 1 360 13 446

8,7 6,1 5,7 4,8 2,5 5,2 51,2

5 185 3 908 3 932 2 273 926 2 366 26 191

19,8 14,9 15 8,7 3,5 9,0 100

2 448 9,3 1 965 7,5 2 082 7,9 1 301 5,0 557 2,1 1 239 5,9 13 402 51,2

Forrás: A tevékenység bemutatása a 2004-es évben, Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szolgálat A tevékenység bemutatása a 2006-os évben, Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szolgálat

A munkaerőpiaci gondok súlyosságát jól reprezentálja az a tény, hogy a munkanélküliek csaknem 40%-a még nem is volt munkaviszonyban, az első munkahelyére vár, bár az eltelt három év alatt a számuk egy picivel csökkent s 2006ban arányuk 37,5% volt. A munkájukat elvesztők többsége 1- 5 éve vár munkalehetőségre. Sajnálatos tény, hogy 2006-ban azon munkanélküliek aránya, akik több mint 10 éve nem találnak munkalehetőséget 9%-ra emelkedett. A következő két kimutatás a munkanélküliek végzettség szerinti eloszlását, a szabad munkahelyek és a munkába állás végzettség szerinti szerkezetét mutatja be 2004ben, majd 2006-ban. 5. számú táblázat: A munkanélküliek végzettség szerinti megoszlása, szabad munkahelyek és munkába állás eloszlási adatai végzettség szerint Észak-Bácskában 2004-ben Végzettség

Munkanélküliek

Munkanélküli nők

Szabad munkahely

Munkábaállás

Munkábaállás realiz. %

Foglalkoztat ási ráta

I II III IV V VI VII/1 VII/2 VIII Szakképesítés nélkül Szakképesítéssel Összesen

10 483 1 702 6 702 6 034 230 621 477 4 2 12 185 14 070 26 255

5 298 922 2 796 3 762 44 346 277 1 0 6 220 7 266 13 446

4 880 1 690 4 970 3 686 164 451 1 855 82 32 6 489 11 243 17 732

4 078 1 55 4 467 3 234 159 453 1 309 12 5 5 633 9 639 15 272

83,6 96,6 89,9 87,7 97,0 100,4 70,6 14,6 15,6 86,6 85,7 86,1

10,99 18,10 12,87 10,67 7,14 17,18 38,42 25,00 0,00 11,84 12,96 12,45

Forrás: A tevékenység bemutatása a 2004-es évben, Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szolgálat

Észak-Bácskában 2004-ben a munkanélküliek 46%-a szakképesítés nélküli egyén volt. Emellett, legtöbben a III és IV végzettségi kategóriából kerültek ki, vagyis középiskolai végzettséggel rendelkeztek. A szabad munkahelyek jelentős része is ebből a kategóriából került ki, de számottevő volt a szakképesítést nem követelő munkahelyek számaránya és az itt munkát találók száma is. Emellett, a középiskolai végzettségűek találtak nagy számban munkalehetőséget. Legnagyobb arányban a VI számú főiskolai, illetve a II számú általános iskolai végzettséget igénylő munkahelyek teltek be, míg a foglalkoztatási ráta az egyetemi végzettséggel rendelkezők körében volt a legmagasabb. 80

A körzet 2006-ra vonatkozó hasonló adatait a következő táblázat foglalja össze. 6. számú táblázat: A munkanélküliek végzettség szerinti megoszlása, szabad munkahelyek és munkába állás eloszlási adatai végzettség szerint Észak-Bácskában 2006-ban Végzettség

I II III IV V VI VII/1 VII/2 VIII Szakképesít. nélkül Szakképesítéssel Összesen

Munkanélküliek

Munkanélküli nők

Szabad munkahelyek

Munká-ba állás

Munkábaállás realiz. %

Foglalkoztatási ráta

10 824

5 558

7 858

7 095

90,3

35,58

1 609 6 408 5 948 221 683 484 484 2 12 433 13 758 26 191

864 2 671 3 642 38 369 255 255 0 6 422 6 980 13 402

2 326 8004 5 664 198 664 2 427 104 51 10 184 17 112 27 296

2 575 7 603 5 254 148 640 1 867 44 15 8 670 15 571 25 241

110,7 95,0 92,8 74,7 96,4 76,9 42,3 29,4 95,0 91 92,5

50,28 22,30 22,21 15,87 20,51 42,15 43,75 00,00 37,41 23,20 28,49

Forrás: A tevékenység bemutatása a 2006-os évben, Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szolgálat

A 2006-os év adatai Észak-Bácska munkaerő-piaci helyzetének javulására mutatnak, hiszen csaknem 10 000-el nőtt a szabad munkahelyek száma, több mint duplájára növekedett a foglalkoztatási ráta és számottevően nőtt a munkába állás realizációja is, mely 2006-ban az általános iskolai végzettségűek körében volt a legmagasabb. A munkanélküliek nagy része még mindig a középiskolai végzettségűek köréből kerül ki, s a legnagyobb arányban a VI számú főiskolai, illetve a II számú általános iskolai végzettséget követelő szabad munkahelyeket sikerült betölteni. Az utolsó két táblázat gazdasági ágazatok szerint mutatja be a munkanélküliek, a szabad munkahelyek és a munkába állás helyzetét Észak-Bácskában a 2004-es és a 2006-os esztendőben. 7. számú táblázat: A munkanélküliek gazdasági tevékenységek szerinti eloszlása, a szabad munkahelyek struktúrája és a munkába állás eloszlása gazdasági tevékenységek szerint 2004-ben Munkanélküliek Szabad munkahelyek Munkába állás Tevékenység szám % szám % szám % Mezőgazdaság, 2 248 8,5 1 415 8,0 1 227 8,5 élelmiszeripar Erdészet és fafeldolgozás 474 1,8 172 1,0 137 0,9 Geológia, bányászat és 38 0,1 29 0,2 26 0,2 metalurgia Gépészet és 2 537 9,6 1 138 6,4 1 041 7,2 fémmegmunkálás Elektrotechnika 907 3,4 395 2,2 353 2,4 Vegyészet, nemfémek és 773 2,9 390 2,2 378 2,6 81

grafika Textil- és bőripar Kommunális és kisipari szolgáltatások Geodézia és építészet Közlekedés Kereskedelem, vendéglátóipar, turizmus Közgazdaság, jog és adminisztráció Oktatás és nevelés Társadalmi és humán területek Természettudományimatematikai területek Kultúra, művészetek és tájékoztatás Egészségügy, gyógyszerészet, szociális védelem Testnevelés és sport Egyéb Összesen

1 519 292

5,7 1,1

1 110 349

6,3 2,0

849 334

5,9 2,3

891 719 1 737

3,4 2,7 6,6

499 790 3 413

2,8 4,5 19,3

426 760 3 447

3,0 5,3 23,9

1 684

6,4

2 919

16,5

1 763

12,2

364 156

1,4 0,6

831 221

4,7 1,2

539 142

3,7 1,0

199

0,8

17

0,1

9

0,1

171

0,6

183

1,0

138

1,0

318

1,2

510

2,9

338

2,3

13 11 414 26 454

0,0 43,1 100,0

10 3 327 17 718

0,1 18,8 100,0

9 2 524 14 440

0,1 17,5 100,0

Forrás: A tevékenység bemutatása a 2004-es évben, Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szolgálat

Észak-Bácskában 2004-ben a munkanélküliek legnagyobb csoportja a gépészet területéről került ki, de jelentős volt a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban tapasztalható munkanélküliség is. A munkanélküliek kb. 12%-a került ki a kereskedelmi és a közgazdasági területekről. A szabad munkahelyek nagy része a kereskedelem és a közgazdaság területén volt tapasztalható, de jelentős volt a mezőgazdaság területén levő szabad munkahelyek száma is. Bácska északi részében a munkába állók legnagyobb része a kereskedelem területén talált munkalehetőséget. 8. számú táblázat: A munkanélküliek gazdasági tevékenységek szerinti eloszlása, a szabad munkahelyek struktúrája és a munkába állás eloszlása gazdasági tevékenységek szerint 2006-ban Szabad Munkanélküliek Munkába állás Tevékenység munkahelyek szám % szám % szám % Mezőgazdaság, élelmiszeripar 2 376 9.1 1 762 6.5 1 718 6.8 Erdészet és fafeldolgozás 413 1.6 280 1.0 227 0.9 Geológia, bányászat, metallurgia 33 0.1 19 0.1 13 0.1 Gépészet és fémmegmunkálás 2 419 9.2 1 597 5.9 1 349 5.3 Elektrotechnika 839 3.2 973 3.6 872 3.5 Vegyészet, nemfémek, grafika 738 2.8 614 2.2 610 2.4 Textil- és bőripar 1 330 5.1 1 801 6.6 1 523 6.0 Kommunális és kisipari 289 1.1 552 2.0 546 2.2 szolgáltatások Geodézia és építészet 880 3.4 955 3.5 966 3.8 82

Közlekedés Kereskedelem, vendéglátóipar és turizmus Közgazdaság, jog, adminisztráció Oktatás és nevelés Társadalmi és humán területek Természettudományi-matematikai területek Kultúra, művészetek, tájékoztatás Egészségügy, gyógyszerészet és szociális védelem Testnevelés és sport Egyéb Összesen

741 1 596

2.8 6.1

1 115 5 605

4.1 20.5

1 128 5 669

4.5 22.5

1 584 321 165 197

6.0 1.2 0.6 0.8

3 321 1 048 399 37

12.2 3.8 1.5 0.1

3 325 684 322 27

13.2 2.7 1.3 0.1

129 391

0.5 1.5

266 834

1.0 3.1

252 755

1.0 3.0

17 11 733 26 191

0.1 44.8 100

25 6 093 27 296

0.1 22.3 100.0

21 5 234 25 241

0.1 20.7 100.0

Forrás: A tevékenység bemutatása a 2006-os évben, Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szolgálat

Észak-Bácska munkanélküli lakosainak gazdasági ágazatonkénti eloszlását vizsgálva, a 2006-os nyilvántartási adatok alapján szembetűnő, hogy valamelyest nőtt a mezőgazdaságból kikerült munkanélküliek aránya, de a kereskedelemi és közgazdasági területeken is jelentős változások tapasztalhatóak. Az eltelt három év alatt ugyanis nőtt a kereskedelemben levő szabad munkahelyek száma, de kissé csökkent a munkába állás százalékaránya, bár még mindig itt található a legtöbb szabad munkahely és itt is helyezkednek el a legtöbben. A közgazdasági területen csökkent a szabad munkahelyek száma és a munkába állás aránya is, valószínűleg a költségcsökkentő, racionalizálási törekvések eredményeként. Észak-Bácskában a 2004-es évben a munkanélküliségi ráta 33,6%, a munkanélküliek száma 26 525, míg a foglalkoztatottak száma 47 230 volt. Vajdaság egészétől eltérően a foglalkoztatottak nagyon jelentős része a feldolgozóiparban dolgozott, de a tartományi átlagtól jóval nagyobb volt a mezőgazdaságban dolgozók aránya is. A munkanélküliek 51,2%-a nő, első munkahelyére pedig a munkanélküliek 40%-a várt Ugyanennyi volt az 1 évnél rövidebb ideje munkanélküliek aránya is. A 10 évnél hosszabb ideje munka nélkül levők aránya 8% volt. A munkanélküliek legnagyobb része a 31 és 40 valamint a 41 és 50 éves korcsoportúak közül került ki. A munkát keresők 46%-a szakképesítés nélküli egyén, de jelentős volt a középiskolai végzettségű munkanélküliek aránya is. Kedvező körülmény, hogy a szabad munkahelyek is e kategóriákból kerültek ki nagy számban. A munkanélküliek gazdasági ágazatok szerinti elemzése is Észak-Bácska sajátos helyzetére mutat rá, hiszen a tartományi szinten is jelentős gépészet mellett, a munkanélküliek nagy része a mezőgazdaság és a feldolgozóipar területéről került ki. A legtöbb szabad munkahely a kereskedelem és a közgazdaság területén volt található. A 2006-os év adatait elemezve megállapítható, hogy az eltelt három év alatt javulás tapasztalható a foglalkoztatás és a munkanélküliség területén, hiszen a munkanélküliségi ráta 31,05 %, a munkanélküliek száma 30 142, míg a foglalkoztatottak száma 55 450 volt. Azonban a körzet még mindig jelentős gondokkal szembesül, hiszen a 10 évnél hosszabb ideje munka nélkül levők aránya 9%. A munkanélküliek legnagyobb része az 50 évnél idősebbek közül került ki, sőt, a munkát keresők csaknem fele 41 évnél idősebb. A munkát keresők 47%-a szakképesítés nélküli egyén. Jelentős a középiskolai végzettségű munkanélküliek 83

aránya is. A legtöbb szabad munkahely 2006-ban is a kereskedelem és a közgazdaság területén volt található. A körzet gazdasági fejlesztéseinek körében külön hangsúlyt kell, hogy kapjanak a munkanélküliséget csökkentő tervek és cselekvési programok. A munkanélküliek nagy száma miatt elengedhetetlen olyan új munkahelyeket teremtő programokat kidolgozni, amelyek a munkaerő-piacon legnehezebb helyzetben levő egyének, az általános iskolai végzettségű középkorú munkanélkülieknek nyújtanak munkalehetőséget. Emellett, nagyon fontos lenne összehangolni körzet oktatáspolitikáját a munkaerőpiac mindenkori helyzetével és a fiatal szakemberek képzése során átadni minden olyan ismeretet, mely javítja munkába állásuk esélyeit. Felhasznált irodalom 1. Gábrity Molnár, I. 2003: A munkaerőpiac általános tendenciái Szerbiában. Kisebbségi lét és érvényesülés – A magyar lakosság munkaerő-piaci kihívásai a Kárpát-medencében. - (szerk. Fábri I.), Budapest, Lucidus Kiadó. 244 – 253. o. 2. Szlávity Á. 2007: Népesség és munkaerőpiac. Vajdaság – A Kárpát-medence régiói 7. – (szerk. Nagy I.), Pécs-Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja – Dialóg Campus Kiadó. 224. o. 3. A tevékenység bemutatása a 2004-es évben, Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szolgálat, Szabadka. 4. A tevékenység bemutatása a 2006-os évben, Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szolgálat, Szabadka.

84

mtt FORUM Konferencia 2007. 10. 15. Szabadka Tolerancia-építők Konferencia 2008. 02. 14. Szabadka, Értelmiségünk életközelből

mtt SOROZAT Kiadói tevékenység a Pannónia Alappal közösen: Tolerancia-építők, tanulmány magyar-szerbangol nyelven Kiadói tevékenység Régiónk életereje

Kiadói tevékenység: Az autonómia illúziója

Szabadka, 2008. 03. 17.

Lásd a meghívókat és a konferenciaképeket Nyilvános könyvbemutató Dr. Korhecz Tamás, dr. Gábrity Molnár Irén, Deli Andor, Árpási Ildikó a Városi Könyvtár olvasótermében részvevők: Magyarságkutató Tudományos Társaság tagjai, ösztöndíjas kutatók, egyetemisták, értelmiségiek Publikált kötetek a beszámoló mellékletében Szerzők: Dr. Korhecz Tamás, dr. Gábrity Molnár Irén, Deli Andor Nyomda: MM Print Szabadka - 2007 MTT sorozat 13. kötete publikálás alatt. Szerzők az ösztöndíjas kutatók Szerkesztők: G. Molnár Irén és Mirnics Zsuzsa, Műszaki szerkesztő: Csernik Előd Verzál Nyomda Újvidék - 2008 Szerző: Dr. Vajda Gábor, Szerkesztő: Mirnics Zsuzsa, Műszaki szerkesztő: Csernik Előd Verzál Nyomda Újvidék - 2007

Beszámolót készítette: Gábrity Molnár Irén, mtt elnök [email protected]

85