VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS SZENNYVIZEK
3.5 3.6
A különböző szennyvíziszap-kezelési eljárások ökomérlege Tárgyszavak: szennyvíziszap; ökomérleg; ártalmatlanítás; kezelés; égetés; Németország.
Észak-Rajna–Vesztfália tartomány arra törekszik, hogy a hulladékgazdálkodáson belül a települési szennyvíziszap-kezelésben is érvényt szerezzen a zárt láncú gazdaságra jellemző „környezetkímélő” alapelvnek. A szennyvíziszap-kezelésben alkalmazott valamennyi eljárás környezetihatás-vizsgálatát a DIN EN ISO 14040 szabványsorozat szerint végezték el. Az eredményeket a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal (Umweltbundesamt = UBA) által kidolgozott irányelveknek megfelelően értékelték.
Feladat megjelölése Az 1996 októberében életbe lépett Újrahasznosítási és Hulladékgazdálkodási törvényben fogalmazódott meg először a „környezetkímélő” fogalom, mint a fenntartható zárt láncú gazdaság alapelve és elsődleges követelménye. A törvényben megadott hierarchia szerint a kezelés megelőzi az ártalmatlanítást. Ez alól csak abban az esetben tehető kivétel, ha az ártalmatlanítás környezeti szempontból kedvezőbb megítélés alá esik, mint a kezelés. Ugyanakkor a hulladékgazdálkodásban vissza kell tükröződni a környezetkímélőbb és értéknövelő hasznosítási megoldásoknak, amennyiben ez műszakilag és gazdaságilag lehetséges. A fenti elvek gyakorlati megvalósítása azzal kezdődött, hogy a tartomány Környezet- és Természetvédelmi, Mezőgazdasági és Fogyasztóvédelmi Minisztériuma (Ministerium für Umwelt und Naturschutz, Landwirtschaft und Verbraucherschutz =MUNLV) megbízta a heidelbergi IFEU (Institut für Energie- und Umweltforschung ) intézetet a hulladékgazdálkodási és környezetvédelmi szempontok kidolgozásával. Az elemzés felölelte a tartományban ismeretes valamennyi jelenleg alkal-
mazott és az elkövetkezendő 5–10 évben bevezetendő szennyvíziszapgazdálkodási, kerti hulladék és homokfogó szennyező anyag kezelési eljárásainak vizsgálatát és értékelését környezeti hatás szerint. Észak-Rajna–Vesztfália tartományban évente 530 E t szennyvíziszap keletkezik szárazanyagban kifejezve. Mivel a szennyvíziszap víztartalma erősen ingadozó, jellemzésére a szárazanyag-tartalmat használják. Átlagosan 19 %(m/m) szárazanyag-tartalmú szennyvíziszappal számolva ez összességében 2,7 M t szennyvíznek felel meg. A szennyvíziszap-gazdálkodásban a leggyakrabban alkalmazott három módszer a következő: mezőgazdasági hasznosítás, tájrehabilitáció és égetés. Arányaiban lényegesen kisebb tételt jelentő kerti hulladékot (81 400 t/év) és a homokfogó szennyező anyagait (67 500 t/év) különféle kombinált eljárásokkal kezelik, részben komposztálják és tájrehabilitációban hasznosítják, részben hulladékégetőkben égetik el. A homokfogó anyagát előkezelés után az építőiparban hasznosítják, ill. lerakókra kerül.
Ökomérleg-készítés A különböző szennyvíziszap-kezelési eljárások környezetihatásvizsgálatát a DIN EN ISO 14040 szabványsorozat szerint, valamint az UBA megbízásából készült „A hulladékgazdálkodás ökomérlege” című tanulmány alapján végezték el. A tanulmányban a különböző hulladékgazdálkodási eljárások összehasonlítására alkalmas speciális vizsgálati módszert dolgoztak ki. Az ökomérleg-készítés célja és keretfeltételei A mérlegkészítés célja a szennyvízkezeléskor keletkező hulladékok kezelési módjainak összehasonlítása környezeti hatás szerint, és a hatást kiváltó tényezők meghatározása. A vizsgálati kör keretét a hulladék keletkezése és a kezelés befejezése adja. Ezen belül valamennyi főbb műveletet (víztelenítés, szárítás, kiszállítás, égetés) és járulékos folyamatot (energiaellátás, segédanyagok előállítása, szállítás) számításba vettek. A mezőgazdasági hasznosítás és tájrehabilitáció végpontját a mezőgazdasági területen végzett kihelyezés jelentette. A folyamat időbeli lefutását a lehetőségek adta keretek között követték, pl. a szerves anyag lebomlása és az ezzel járó emisszió. Égetés esetében az előzőekhez hasonlóan számításba vették az égetéskor keletkező hulladékok kezelését is (1. ábra).
technológiai lépések (pl. víztelenítés, szárítás)
kezelési eljárás (pl. mezőgazdasági felhasználás, égetés)
befejező technológiai lépések, pl. hulladékártalmatlanítás
a helyettesített termék előállítása
a helyettesített primer termék (műtrágya, energiahordozó)
a helyettesített termék előállításával járó kibocsátás
a referenciarendszer rendszerhatára
3% szárazanyag-tartalmú, stabilizált szennyvíziszap
energiahordozók, segédanyagok és üzemanyagok előállítása és készletezése
haszon (pl. tápanyag, energia)
bemenet a környezetből (ásványi és fosszilis anyagok)
kibocsátás a környezetbe (levegőbe, vízbe, talajba)
1. ábra Az ökomérleg-készítés rendszerhatárai Mivel az egyes kezelési eljárások eltérő haszonnal járnak (pl. a mezőgazdasági hasznosítással műtrágya helyettesíthető, energiatöbbletet jelentő égetéssel primer energiahordozó helyettesíthető), elengedhetetlen a helyettesített termék előállításával járó kibocsátások számbavétele. Ellenkező esetben a környezeti hatások egybevetése nem felelne meg a valóságnak. Anyagmérleg Az anyagmérleget a lehető legszélesebb adatbázisra támaszkodva a vizsgált rendszeren belül valamennyi folyamatra elkészítették. Az adatok alapján minden egyes hasznosítási eljárásra bemenet–kibocsátás (input–output) összeállítást készítettek, amelyben kizárólag az anyagáramokat tüntették fel. Anyagáramnak a DIN EN ISO 14041 definíció szerint valamely anyag környezetből való kivételét (nyersanyag) vagy a környezetbe történő kibocsátását tekintették. Az általános folyamatokra, mint pl. alapanyag-előállítás, áramtermelés vagy szállítás az Umbertoféle áramlás számítási adatbank adatait alkalmazták.
1. táblázat Az Újrahasznosítási és Hulladékgazdálkodási törvény kritériumai és a tanulmányban alkalmazott hatáskategóriák és kategóriaindikátorok Újrahasznosítási és Hatáskategóriák és A mérlegkészítésben használt adaHulladékgazdálkodá- kategóriaindikáto- tok si törvény kritériumai rok A várható emissziók
üvegházhatás
fosszilis eredetű CO2 , CH4 , N2O aggregált értéke CO2-egyenértékben kifejezve
szmoghatás
NOx és különböző szerves gázok aggregált értéke etilénegyenértékben kifejezve
eutrofizáció és oxigénigény
levegőben: NH3, NOx vízben: N, P, KOI aggregált értéke PO43+ egyenértékben kifejezve
savasodás
SO2 , NOx , NH3 ,HCl, HF, H2S aggregáltan SO2-egyenértékben kifejezve
humántoxicitás, rákkeltő hatás
As, Cd, Cr(VI), Ni, benz(a)pirén, dioxinok/furánok aggregáltan arzénegyenértékben kifejezve higanyemisszió részecskeemisszió
ökotoxicitás, szeny- vízbe kibocsátott: nyező anyag szerinti ammóniumion (NH4+) króm indikátor cink A természeti erőforrások kímélése
erőforrásfelhasználás
fosszilis energiahordozó (MJ-ban) foszfátásvány
A felhasznált vagy elő- (a megfelelő erőforrás-szükséglettel és állított energia emissziókkal) Szennyező anyag feldúsulása a termékben, a hasznosítható hulladékban vagy az abból előállított termékben
a talaj szennyező anyag terhelése, szennyező anyag indikátor szerint
ólom kadmium
Hatásbecslés A hatásbecslés azt a célt szolgálja, hogy az anyagmérleg adathalmaza kezelhetővé váljon. Első lépés azoknak a kategóriáknak a kiválasztása, amelyek különösen nagy hatást gyakorolnak a környezetre. Ezt követi a konkrét esettanulmányokban szereplő kategóriák meghatározása. A kategóriák kiválasztása az Újrahasznosítási és Hulladékgazdálkodási törvény alapján részben a DIN/NAGUS (= Normungsausschuss Grundlagen des Umweltschutzes am Deutschen Institut für Normung) részben az UBA által összeállított szempontok szerint történt (1. táblázat). Az értékelésben a környezetbe jutó vagy a környezetből származó valamennyi azonos hatást kiváltó anyagot egy kategóriába sorolták (pl. üvegházhatás szempontjából a szén-dioxid és metán azonos kategóriába tartozik). Az egyes anyagok által előidézett hatás nagyságát egyenértéktényezővel súlyozták, illetve aggregált értéket képeztek (pl. 1 kg metán hatása 21 kg szén-dioxidéval egyenlő). Értékelés A kiértékelést az UBA megbízásából elkészült korábbi tanulmányokban kidolgozott módszer szerint végezték, ami összhangban áll az ISO 14042 szabvány definíciójával. Az értékelés az alábbi három szempont szerint történt: – Fajlagos környezeti hatás: a különböző forgatókönyvek közötti különbségek összevetését úgy végezték, hogy a kapott értékeket a teljes kibocsátásra, ill. felhasználásra vetítették (2. táblázat). – Környezeti veszély nagysága: az egyes kritériumok környezeti hatásának megítélése a tudomány mindenkori állása szerint, valamint a közvélemény, ill. a politika hozzáállása a kérdéshez. – Az elérendő céltól való eltérés: a környezet állapota és a környezetpolitikai célok (környezet minősége, csökkentési célok) közötti eltérés a vizsgált időszakban. A fajlagos környezeti hatást a mérleg alapján számítással határozták meg, és lakos átlag egyenértékben (LÁE) adták meg. A LÁE az egy fő által egy év alatt előidézett környezeti terhelést jelenti (pl. egy fő évente 13 t szén-dioxidnak megfelelő terhelést idéz elő).
2. táblázat Németország éves teljes kibocsátása és felhasználása, valamint az ebből számított lakos átlag egyenérték (LÁE) Környezeti hatás
Az egész országra vonatkoztatva (éves szinten)
1 fő/évre vonatkoztatva
Üvegházhatás
1 060 148 000 t CO2egyenérték
13 024 kg
Szmoghatás (POCP) (NCPOCP)
41 624 t etén-egyenérték 303 366 t
0,5 kg 3,7 kg
Eutrofizáció: talaj eutrofizáció: víz
287 430 t PO43 -egyenérték 500 880 t PO43 egyenérték
3,5 kg 6,2 kg
Savasodás
5 910 460 t SO2-egyenérték
73 kg
Rákkeltő hatás (levegő káros anyagai)
461 t As-egyenérték
0, 0057 kg
Higany (levegőben)
31 t
0, 00038 kg
Részecskeemisszió (dízelkorom)
38 000 t
0,47 kg
Vízbe kibocsátott: ammóniumion króm cink
230 000 t 93,3 t 737 t
2,8 kg 0,0011 kg 0,009 kg
Ólombevitel a talajba Kadmiumbevitel a talajba
611 t 85,4 t
0,0074 kg 0,001 kg
Primer (fosszilis) energiahordozó
12 722 000 TJ*
155 124 MJ
Foszfátásvány
1 690 000 t
Lerakótérfogat
119 200 000 m
Felületfelhasználás (települési, ipari és közlekedési)
4 034 349 ha
20,5 kg 3
1,45 m3 496 m2
*
TJ = 1012 Joule (A táblázatban szereplő adatok különböző tanulmányokból származnak.)
A hatáskategóriákat az UBA által ajánlott öt csoport szerint rangsorolták, amelyek a következők: „A”: igen nagy; „B”: nagy; „C”: közepes; „D”: csekély; „E”: igen csekély.
Az „üvegházhatás” általános és egyre súlyosabb következményei alapján, valamint a feltehetően irreverzibilis változások miatt „környezetre nézve igen veszélyes” minősítést kapott. Az emissziók csökkentésére tett lépések megtorpanása, és ezzel a környezetpolitika által kitűzött célok elérésének bizonytalansága miatt „az elérendő céltól való igen nagy eltérés” fogalmat is bevezették (3. táblázat). 3. táblázat Az UBA által javasolt értékelés (1999) és a jelen felmérés szerinti besorolás Hatáskategória
UBA szerinti értékelés
A jelen tanulmány szerinti besorolás
Környezeti veszély
A céltól való eltérés
Üvegházhatás
A
A
A
Ózonréteg-károsodás
A
D
nem értékelhető
Szmoghatás
D
B
C
Eutrofizáció – talaj – víz
B
B
B
B
C
C
Savasodás
B
B
B
Természetes élőhelyek igénybevétele
A
A
A
Primer erőforrás felhasználás (fosszilis)
C
B
C
Primer foszfátásvány
D
Humántoxicitás – rákkeltő hatás – részecskeemisszió – higanyemisszió
A B B
Ökotoxicitás, vízbe kibocsátott – ammóniumion – króm – cink
C B B
Talajba bejutó – ólom – kadmium
C B
Jelmagyarázat az értékeléshez: Foszfátásvány: a véges foszfátásványkincs ellenére a foszfáttartalék kimerülésének veszélye csökkenő az ésszerű műtrágya-felhasználás és a gyakorlatilag foszfátmentes mosószerek miatt. Minősítés: D (csekély). Rákkeltő hatás: súlyosbodó jelenség, irreverzibilis változást okoz, nincs hatásküszöb, a vizsgált anyagok a környezetben fennmaradnak és akkumulálódnak. Az emisszió csökkenése ellenére az elérendő céltól való eltérés igen nagy. Minősítés: igen nagy (A). Részecskeemisszió: a legújabb kutatási eredmények szerint a 10 µm-nél kisebb átmérőjű részecskék fokozott egészségkárosodást idéznek elő, helyi hatás, nem perzisztens. Minősítés: nagy (B). Higany: egyik legtoxikusabb nehézfém, vegyületei is azok; fokozatosan dúsul a környezetben. Minősítés: nagy (B). Ammóniumion: számtalan vízi szervezet számára rendkívül mérgező, a terhelés csökkenő. Minősítés: közepes (C). Króm(VI): számtalan vízi szervezet számára rendkívül mérgező, a terhelés növekszik. Minősítés: nagy (B). Cink: számtalan vízi szervezet számára rendkívül mérgező, a terhelés növekszik. Minősítés: nagy (B). A talajban levő ólom: közepesen súlyos következménnyel jár, jelenléte irreverzibilis, helyi viszonyoktól függ, a környezetből (levegőből és másodnyersanyagból származó trágyákból) bejutó mennyiség fokozatosan csökken. Minősítés: közepes (C). A talajban levő kadmium: súlyos következményekkel jár, jelenléte irreverzibilis, a környezetből (levegőből és másodnyersanyagból származó trágyából) bejutó mennyiség fokozatosan csökken. Minősítés: nagy (B).
A szennyvíziszap összetétele és a szennyvíziszap-kezelési forgatókönyvek A szennyvíziszap összetétele A forgatókönyvek vizsgálatát a 4. táblázatban feltüntetett, azonos összetételű szennyvíziszapra végezték el. A táblázatban az 1992. július 1-jén életbe lépett Szennyvíziszap rendelet határértékeit is feltüntették. (Az adatokat az Észak-Rajna–Vesztfália-i Környezetvédelmi Hivatal bocsátotta rendelkezésre.)
4. táblázat A szennyvíziszap összetétele és a Szennyvíziszap-rendelet határértékei Vizsgált jellemzők
Szennyvíziszap*
Szennyvíziszap-rendelet*
Szerves anyag
%(m/m)
50
–
Hamu
%(m/m)
50
–
A szerves szárazanyag égéshője
MJ/kg
20
–
Összes szervesszéntartalom
%(m/m)
26
–
Fosszilis eredetű széntartalom
%(m/m)
0,7
–
Nitrogén (N-ben kifejezve)
%(m/m)
5
–
Foszfor (P2O5-ben kifejezve)
%(m/m)
6
–
Kálium (K2O-ban kifejezve)
%(m/m)
0,7
–
Magnézium (MgO-ban kifejezve)
%(m/m)
0,4
–
Kalcium (CaO-ban kifejezve)
%(m/m)
2,5
–
Kén
%(m/m)
0,4
–
Klór
%(m/m)
0,1
–
Fluor
%(m/m)
0,025
–
Arzén
mg/kg
2
–
Ólom
mg/kg
150
900
Kadmium
mg/kg
2
Króm
mg/kg
50
900
Réz
mg/kg
300
800
Nikkel
mg/kg
50
200
Higany
mg/kg
Cink
mg/kg
∑ PCBb
mg/kg
AOX (klórban kifejezve)
mg/kg
75
500
Dioxinok/furánok
ng TE/kg
14
100
* szárazanyagra
vonatkoztatva talajtípustól függően b a hat származék mennyisége összesen TE – toxicitási egyenérték a
1,5 1000 0,1
10/5a
8 2500/2000a 1,2
Szennyvíziszap-kezelési forgatókönyvek A tartományra jellemző adottságok (műszaki feltételek, szállítási távolságok) figyelembevételével alakították ki az egyes forgatókönyveket. Tekintettel arra, hogy a három leggyakrabban alkalmazott kezelési módon (mezőgazdasági hasznosítás, tájrehabilitáció és égetés) belül többféle változat ismeretes, a fő csoportokon belül alcsoportokat képeztek. • Mezőgazdasági hasznosítás A mezőgazdasági hasznosítás elemzése 80%(m/m) sűrített iszapra és 20%(m/m) folyékony iszapra vonatkozik. Alcsoportok: a) folyékony iszap (víztelenítés nélkül); b) mechanikus víztelenítéssel előállított sűrített iszap; c) mechanikus víztelenítéssel és termikus szárítással előállított szárított iszap. A mezőgazdasági hasznosítás előnye a műtrágya helyettesítése, a megvalósítás módjától függetlenül. Szennyvíziszap helyett ugyanis műtrágyát kellene alkalmazni a talaj tápanyagpótlására. Referenciarendszernek a szennyvíziszap tápanyagtartalmával egyenértékű műtrágya előállítását tekintették. • Tájépítés Az elemzések 50 %(m/m) földkénti felhasználásra és 50 %(m/m) komposztálásra vonatkoznak. Alcsoportok: a) humuszkészítés egyéb anyagokkal; b) komposztálás (rostos anyagokkal), majd a komposzt felhasználása tájépítésben; c) termikus szárítás granulátummá és keverés egyéb anyagokkal. A tájépítésbeni felhasználás során a szennyvíziszap semmilyen előnnyel nem jár, mivel semmilyen primer anyagot nem helyettesít. • Égetés A különböző típusú égetőberendezésekben végzett égetésnél környezeti szempontból elsősorban az emissziókat vizsgálták. Az emissziót a füstgáztisztítási eljárások és a berendezések hatásfoka határozza meg. A tartományban az alábbi égetési eljárások ismertek: a) monoégetés fluid ágyas reaktorban; b) égetés hulladékégetőben (rostélyos kazán); c) együttégetés barnakőszenes erőműben; d) együttégetés feketekőszenes erőműben.
Az égetéssel hőt állítanak elő, amelyet azután különböző módon hasznosítanak (áramtermelés, távfűtés). A jól kiszárított szennyvíziszap fűtőértéke 10 MJ/kg, a mechanikailag víztelenített szennyvíziszapé (szárazanyag-tartalom kb. 30 %(m/m)) általában éppen, hogy eléri az 1 MJ/kg értéket. A szennyvíziszappal helyettesített primer energiahordozó felhasználásával járó emissziókat a szennyvíziszap-égetés megfelelő értékeivel vetették össze. A kezelési forgatókönyveket és az alcsoportokat az 5. táblázat mutatja be. 5. táblázat Szennyvíziszap-kezelési forgatókönyvek és felhasználásukból származó haszon Forgatókönyv 1 1a 1b 1c
Mezőgazdasági hasznosítás Folyékony iszap Sűrített iszap Szárított iszap
2 2a 2b 2c
Tájépítés Vegyes felhasználás Komposztálás Szárított szennyvíziszap (granulátum)
3 3a1 3a2 3b 3c 3d
Égetés Monoégetés fluid ágyas reaktorban Monoégetés fluid ágyas reaktorban Égetés hulladékégetőben Együttégetés barnakőszenes erőműben Együttégetés feketekőszenes erőműben
Szárazanyag-tartalom Haszon (a helyettesített % (m/m) termékek, ill. szolgáltatás) 3 30 90 30 30–60 90 45 + szárított iszap 40 + szén 80 30 90
NPK műtrágya, CaO és MgO
nincs primer fűtőanyag megtakarítás
többletenergia
A szennyvíziszap-kezelési eljárások ökológiai értékelése Hatásértékelés A 6. és 7. táblázatban szerepelnek az 1. táblázatban feltüntetett hatáskategóriák és kategóriaindikátorok szerinti eredmények a vizsgált forgatókönyvekre. Mindkét táblázat adatai 1 t szennyvíziszap szárazanyagra vonatkoznak. Az értékeket áttekintve kiderül, hogy a megfelelő referenciarendszerrel összehasonlítva minden változat rendelkezik előnnyel és hátránnyal. Az is megállapítható, hogy a tájépítés minden szempont-
ból hátrányos. Mivel az indikátorok alapján a többi forgatókönyv között nem állítható fel rangsor, további finomítás szükséges. 6. táblázat A szennyvízkezelési forgatókönyvek hatásértékelése kategóriaindikátorok szerint (1 t szennyvíziszap szárazanyagra vonatkoztatva) Forgatókönyv
Üvegházhatás
Nyári szmog-
Savasodás
Hatásindikátor
kg CO2 egyenérték
képződés
kg SO2 egyenérték
TápanyagbeTápanyagvitel a talajba bevitel a vízbe kg PO4 3+ egyenérték
kg PO4 3+ egyenérték
Rákkeltő hatás g As egyenérték
1
Mezőgazdasági hasznosítás
1a
Folyékony iszap referenciarendszer
473 378
0,747 0,115
22,5 4,82
4,11 0,78
– –
0, 0227 0,00695
1b
Sűrített iszap referenciarendszer
374 269
0,374 0,0811
10,6 2,17
1,85 0,306
3,21 –
0,0106 0,0117
1c
Szárított iszap referenciarendszer
963 271
0,397 0,117
14,6 3,86
1,93 0,339
3,52 –
0,0214 0,0117
1
Mix (20% 1a, 80% 1b) referenciarendszer
394 291
0,448 0,088
13 2,7
2,3 0,401
2,57 –
0,013 0,0108
2
Tájépítési felhasználás
2a
Rekultiváció
174
1,88
10,8
1,87
3,21
0,0147
2b
Komposztálás
413
1,92
16,9
3
4,04
0,0227
2c
Szárított iszap referenciarendszer
586 0,564
0,502 0,0119
14,6 1,57
1,93 0,0112
3,52 0
0,0218 0
2
Mix (50% 2a, 50% 2b)
294
1,9
13,9
2,43
3,63
0,0187
3
Égetés
3aT
Monoégetés szárítással referenciarendszer
492
0,28
1,41
0,141
3,79
0,0145
0,00986
0,273
0,00813
–
0,0006
3aK
Monoégetés szénnel referenciarendszer
1380 429
0,357 0,0799
1,55 2,14
0,169 0,0637
3,28 –
0,0182 0,00467
3b
Égetés hulladékégetőben referenciarendszer
279
0,296
1,75
0,162
3,5
0,0155
0,014
0,381
0,0114
–
Együttégetés barnakőszenes erőműben referenciarendszer
206
0,345
2,02
0,222
3,22
0,16
381
0,0113
0,311
0,0422
0,0023
0,00328
Együttégetés feketekőszenes erőműben referenciarendszer
492
0,346
3,47
0,191
3,36
0,164
1170
0,131
1,29
0,0526
–
0,0441
3c
3d
54,7
76,4
8,32 · 10–7
7. táblázat A szennyvízkezelési forgatókönyvek hatásértékelése szennyező anyagonként (1 t szennyvíziszap szárazanyagra vonatkoztatva) Forgatókönyv
Higanyemiszszió
Részecskeemisszió
Ammóniaemiszszió
Krómbevitel a vízbe
Nyers foszfát
Depóniatérfogat
Ólombevitel a talajba
Kadmiumbevitel a talajba
Hatásindikátor
g
kg
kg
kg
kg
m3
kg
kg
1
Mezőgazdasági hasznosítás
1a
Folyékony iszap referenciarendszer
– –
0,162 0,00674
– –
– –
– 240
– –
0,15 0,00125
0,002 0,0016
1b
Sűrített iszap referenciarendszer
– –
0,0486 0,00817
8,07 –
– –
– 236
– –
0,15 0,00222
0,002 0,00209
1c
Szárított iszap referenciarendszer
0,0081 –
0,0368 0,00817
8,85 –
– –
– 236
– –
0,15 0,00222
0,002 0,00209
1
Mix (20% 1a, 80% 1b) referenciarendszer
– –
0,0713 0,00789
6,46 –
– –
– 237
– –
0,15 0,00213
0,002 0,00199
2
Tájépítés
2a
Rekultiváció
–
1,32 · 10–6
8,07
–
–
–
0,15
0,002
2b
Komposztálás
0,0073
1,32 · 10–6
10,2
–
–
–
0,15
0,00198
2c
Szárított iszap
0,0081
3,91 · 10–6
8,85
–
–
–
0,15
0,002
2
Mix (50 % 2a, 50% 2b)
0,0037
1,32 · 10–6
9,12
–
–
–
0,15
0,00199
3
Égetés
3aT
Monoégetés szárítással referenciarendszer
0,025 –
0,0254 –
8,59 16,8
0,000011 0,000011
– –
0,49 0,00117
0,00002 –
4,08 · 10–6 –
3aK
Monoégetés szénnel referenciarendszer
0,0188 –
0,0255 –
8,24 16,2
2,24 · 10–7 2,24 · 10–7
– –
0,534 0,00946
0,00005 –
4,46 · 10–6 –
3b
Égetés hulladékégetőben referenciarendszer
0,0252
0,0246
8,8
1,81 · 10–7
–
0,000045 4,18 · 10–6
–
–
17,3
1,81 · 10–7
–
0,432 0,00165
–
–
Együttégetés barnakőszenes erőműben referenciarendszer
0,512
0,0285
8,08
4,66 · 10–7
–
0,00084
0,000136
0,0047 2
0,000209
15,9
4,66 · 10–7
–
0,4 0,0431
0,535
0,0227
8,46
–
–
0,000757
0,0159
0,000022
–
–
–
1,51 · 10–6 3,12 · 10–6
3c
3d
Együttégetés feketekőszenes erőműben referenciarendszer
4,39 · 10–7 2,53 · 10–7 0,000129
Jelmagyarázat a 6. és 7. táblázathoz A „–” nulla vagy a többi értékhez viszonyítva nagyságrendekkel kisebb érték, ezért elhanyagolható.
Értékelés Az értékelés szempontjából meghatározó paraméterek kiválasztása a hatásértékelés során kapott különbségek LÁE szerinti normalizálásával történt. A normalizálást a tartomány éves szennyvíziszap-mennyiségével végezték el. A 6. és 7. táblázat adatait az éves mennyiség ismeretében (530 E t szárazanyag) 1 tonnára számították át. Az értékek normalizálása fontos további információt szolgáltatott az egyes kezelések hulladékmennyiségtől függő mozgásteréről is. A normalizálást a következő általánosnak tekinthető referenciarendszerekre végezték el (8. és 9. táblázat): 1. Mezőgazdasági mix: 80 %(m/m) sűrített iszap (1b) és 20 %(m/m) folyékony iszap (1a). 2. Tájépítés: 50 %(m/m) rekultiváció és 50 %(m/m) komposztálás. 3aT Monoégetés fluid ágyas reaktorban részleges szárítással kombinálva. 3d Együttégetés feketekőszenes erőműben. Az égetéssel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a hulladékégetőben végzett égetés (3b) alig különbözik a fluid ágyas monoégetéstől, és ugyancsak nincs nagy különbség az „együttégetés barnakőszenes erőműben” (3c) és „együttégetés feketekőszenes erőműben” között. A LÁE szerinti különbségek alapján a talajba bejutó ólomra 10 M érték adódott, fontos üzenetet hordoz a politikai döntéshozóknak. Lényegében arról van szó, hogyha a tartományban keletkező szennyvíziszap teljes mennyiségét jelenleg kizárólag mezőgazdaságilag hasznosítanák, és elhatároznák, hogy ezután a teljes mennyiséget elégetik, akkor ez a talaj ólomterhelését 60 %(m/m)-kal csökkentené. Kadmium esetében más a helyzet, mivel egyes foszfátműtrágyáknak (pl. szuperfoszfát) igen magas a kadmiumtartalma. Ezzel szemben igen kis mennyiségben tartalmaznak ólmot. Amennyiben a tápanyagpótlást műtrágya helyett szennyvíziszappal oldanák meg, akkor a talaj kadmiumterhelése jelentősen csökkenne. A 7. táblázatból az is leolvasható, hogy a szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosítása jelentős foszformegtakarítást jelent, ami több millió LÁE-re rúg. Számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy 6 M lakos – a tartomány összes lélekszámának mintegy harmadát kitevő – foszforszükségletét fedezné. Ökológiai besorolása azonban „csekély”. A tájépítésben a nagyobb terhelést növekedését nem ellensúlyozza a műtrágya helyettesítése.
8. táblázat A forgatókönyvek közötti különbségek környezeti hatás szerint LÁE-ben kifejezve Környezeti hatás
Mezőgazdaság
Tájépítés
Monoégetés (örvényágyas reaktorban)
Üvegházhatás (A)
•
••
•••
Szmoghatás (C)
••
•
•
Eutrofizáció talajban (B)
♦
♦ ••
Eutrofizáció vízben (C) Savasodás (B)
••
Együttégetés (erőműben)
• •••
•••
• •
Rákkeltő hatás (levegőben) (A) (humántoxicitás)
••
•••
•
Higany (levegőben) (B) (humántoxicitás)
••
•
♦♦♦
••
•••
•
♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦
♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦
•
Kadmiumbevitel a talajba (B)
•
♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦
•
Primer energiahordozó (C)
•
•••
Részecskeemisszió (dízelkorom) (B) (humántoxicitás) Ólombevitel a talajba (C)
Foszfátásvány (D)
Lerakótérfogat (D)
••
♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦ ••
♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦ •
Jelmagyarázat a táblázathoz: Fajlagos hatás: egy ♦ megfelel 250 E LÁE-nek (kerekítve), a ♦ száma a legkedvezőbb változattól való távolságot mutatja. Ökológiai hatás: A – igen nagy; B – nagy; C – közepes; D – csekély A 125 E LÁE-nél kisebb különbségeket pontokkal jelölték, ezek száma a sorrendre utal.
9. táblázat A forgatókönyvek közötti különbségek környezeti hatás szerint a LÁE-ben kifejezve Környezeti hatás
Mezőgazdaság
Tájépítés
Monoégetés (örvényágyas reaktorban)
Üvegházhatás (A)
♦♦♦
♦♦♦♦
♦♦♦♦
••
♦♦♦♦♦
•
♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦
•
Szmoghatás (C) Eutrofizáció talajban (B)
♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦
Eutrofizáció vízben (C) Savasodás (B)
♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦
Lerakótérfogat (D)
♦ ••
♦
♦
♦♦♦
♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦
♦♦♦♦♦
♦♦♦♦♦
•
♦♦
♦♦
♦♦
Higany (levegőben) (B) (humántoxicitás)
Primer energiahordozó (C)
♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦
♦♦♦♦♦
•••
Rákkeltő hatás (levegőben) (A) (humántoxicitás)
Részecskeemisszió (dízelkorom) (B) (humántoxicitás)
♦♦♦♦♦♦♦
Együttégetés (erőműben)
♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦
•
Jelmagyarázat a táblázathoz: Fajlagos hatás: egy ♦ megfelel 10 E LÁE-nek (kerekítve), a ♦ száma a legkedvezőbb változattól való távolságot mutatja. Ökológiai hatás: A – igen nagy; B – nagy; C – közepes; D – csekély Az 5 E LÁE-nél kisebb különbségeket pontokkal jelölték, ezek száma a sorrendre utal.
Fajlagos terhelésben a nehézfémekhez hasonló nagyságrendű különbségek adódtak a higanyemisszióra (besorolás „nagy”). 670 E LÁE-ig a széntüzelésű erőművekben történő együttégetés előnytelenebb a többi égetési módnál, aminek az a magyarázata, hogy az erőmű füstgáztisztítóját hagyományos energiahordozókra tervezték és méretezték, és nem a hulladékégetésre. A „nagy” ökológiai hatást jelentő talajeutrofizáció és savasodás különbsége 100 E – 250 E LÁE között a mezőgazdaság és tájépítés tekintetében hátránnyal jár. 170 E LÁE-nél a jelentős lerakóigény hasonlóan
hátrányos az égetéskor keletkező hamu lerakása (besorolás „alacsony”) miatt. A mezőgazdasági hasznosítás által okozott vízi eutrofizációban (besorolás „közepes”) közel azonos nagyságrendű kedvező hatással lehet számolni, amennyiben víztelenített iszapot alkalmaznak. A sűrített iszap felhasználás semmilyen előnyt nem mutatott egyéb hasznosítási módokkal összehasonlítva. Az „igen nagy” környezeti hatást kiváltó üvegházhatás, rákkeltő hatás és természetes élőhelyek igénybevétele között csekély különbséget észleltek. Kétségtelen, hogy üvegházhatás tekintetében 40 E LÁE-nél némi előnyt mutatott az erőműben végzett együttégetés, de a mezőgazdasági hasznosítás esetén a másik két kategóriában még ennél is kisebb (egy, ill. három nagyságrenddel) előny volt kimutatható.
Az egyes forgatókönyvek előnyei és hátrányai Tájépítés A vizsgált változatok közül környezeti hatás szempontjából ez a forgatókönyv a legkedvezőtlenebb. Túlsúlyban vannak az esetleg kimutatható előnyökkel szemben a hátrányok. Alkalmazása nem helyettesíti a műtrágyát, tehát a hátrányokat nem ellensúlyozza a tápanyagpótlás. Mezőgazdaság A mezőgazdasági hasznosításból származó egyik előny a foszforkészletek megóvása. A folyékony iszap alkalmazásának csupán elhanyagolható kísérő jelensége a vízbe jutó kismértékű szennyezés. A szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosítása ellen szól a nagyfokú ammóniumemisszió (talajeutrofizáció és savasodás), de főként és elsősorban a talaj szennyező anyag feldúsulása az igen nagy környezeti terhelést jelentő ólom- és kadmiumvegyületekben. Ennek következtében a mezőgazdasági hasznosítás egésze kedvezőtlen megítélés alá esik. Égetés A szennyvíziszap-kezelésben legtöbb előnyt az égetési forgatókönyv mutatott. Az erőművi együttégetésnél egyetlen jelentős hátrány a magas higanyemisszió („nagy” környezeti hatás). Ettől eltekintve éppen ez az égetési mód rendelkezik a legtöbb előnnyel a többi változattal ösz-
szehasonlítva. A higanyemisszió megfelelő műszaki intézkedésekkel csökkenthető. Az elmondottak alapján a forgatókönyvekre a következő sorrend állítható fel: 1. Monoégetés fluid ágyas reaktorban, égetés hulladékégetőben. 2. Együttégetés erőművekben (a jelenlegi higanyemisszió alapján). 3. Mezőgazdasági hasznosítás (sorrend: sűrített iszap, ezután folyékony iszap és végül szárított iszap). 4. Tájépítés. Érzékenységi vizsgálat A DIN EN ISO 14043 szerint érzékenységi vizsgálatot kell végezni azokra a feltételekre és megállapításokra, amelyeket kötelező követelményként szabtak meg az adott rendszerek értékelésénél. A vizsgált forgatókönyvek képviselik az „átlagos”, ill. tipikus ÉszakRajna–Vesztfália tartomány szennyvíziszap-kezelési viszonyait. Az érzékenységi vizsgálatban kell megadni, hogy az (valós) eltérések az „átlagos”-tól milyen eredményt adtak volna. A vizsgált tényezőket és főbb megállapításokat a 10. táblázat tartalmazza. Összességében megállapítható, hogy az érzékenységi tényezők vizsgálata nem változtatta meg az értékeléssel kapott eredményt. Ugyanakkor felhívja a figyelmet az optimalizálási lehetőségekre (pl. az erőművek higanyemissziója, a fluid ágyas reaktor energiahatékonysága és dinitrogén-oxid-emisszió) és az adatbázis gyenge pontjaira (a trágyázási rendelet ammónia- és dinitrogén-oxid határértékei).
Végkövetkeztetés A szennyvíziszap ártalmatlanítása valamennyi hatáskategóriában egyértelműen előnyösebbnek bizonyult a kezelésnél. Mezőgazdasági hasznosításra kizárólag a helyes trágyázási gyakorlat szerint kerülhet sor. Speciális előnnyel csak a célszerű hasznosítás jár. Az ökológiai értékelés világosan megmutatta, hogy közúton a nagy távolságra történő szállítás előnytelen, ebben az esetben előnyösebb a tengelyen történő szállítás. Víztelenített iszap esetében a maximális közúti távolság 100 km, folyékony iszapnál 30 km.
10. táblázat Az érzékenységi vizsgálat eredménye Szennyvíziszap-kezelést Kezelési forgatókönyvek befolyásoló tényezők
A kezelésre gyakorolt hatás
1. A szennyvíziszap válto- mezőgazdasági hasznosítás A tartomány kezelési kapacitásai időrőlzó szennyező- és táptájépítés időre változnak (+ és – irányban), de öszanyagtartalma együttégetés erőműben szességében nem változtatnak a sorrenden. 2. A „helyes trágyázási gyakorlat” betartása
mezőgazdasági hasznosítás Az ettől való eltérés drasztikusan rontja a mezőgazdasági hasznosítás kilátásait. Egyrészt csökken a helyettesíthető műtrágya mennyisége, másrészt a túltrágyázás következtében eutrofizáció lép fel.
3. A folyékony iszap aerob mezőgazdasági hasznosítás A folyékony iszap aerob stabilizálás után stabilizálása nem alkalmas energetikai hasznosításra. 4. Az erőművek füstgáztisztítási előírásai
együttégetés erőműben
Az erőművek füstgáztisztítóinak műszaki szinvonalától függően széles határok között ingadozik a higanyemisszió. Ez döntő hatással van az egyes égetési forgatókönyvek rangsorára. Legjobb eredményt a legmagasabb műszaki színvonalat képviselő füstgáztisztító (kokszadszorpció) nyújtja. Máskülönben az égetés előnye megkérdőjelezhető a mezőgazdasági hasznosítással szemben.
5. Az égetéssel helyette- égetés síthető primer energiahordozó
A hőerőműben történő égetés részleges előnye a hulladékégetővel szemben.
6. A szállítási távolság és szállítóeszköz
mindegyik változatnál, elsősorban tájépítés, a folyékony iszap mezőgazdasági hasznosításánál
Dízelkorom-részecske emissziója. A szállítási távolság önmagában nem meghatározó a kezelési módok rangsorolásában. Ellenkezőleg, nagyobb távolságban szóba sem jöhet egyik hasznosítási mód sem.
7. Modellezési bizonytalanság a dinitrogén-oxid (N2O) és ammónia (NH3) miatt
mezőgazdasági hasznosítás Döntő az eutrofizáció és savasodás alakulátájépítés sa miatt, közepes az üvegházhatás szempontjából. Ennek figyelmen kívül hagyásával a mezőgazdasági hasznosítás lényegesen jobb minősítést kaphatna.
8. Az égetési maradék ártalmatlanítása
égetés
Amennyiben a hamu és salak felszíni lerakásából szennyező anyag kimosódás veszélye hosszú távon megelőzhető, akkor a kezelésekre felállított rangsor nem változik.
Az értékelés beigazolta, hogy a tájépítés semmilyen előnnyel nem rendelkezik a kedvezőtlen környezeti hatás ellensúlyozására. A mezőgazdasági hasznosításban bizonytalanságot jelent az, hogy nem számszerűsíthető az előny. Ez természetesen nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a csekély szennyezőanyag-tartalmú szennyvíziszapot a keletkezés helyén vagy annak elfogadható közelségében hasznosítsák. Ugyanez vonatkozik a szennyvíziszap komposztálásra is, amely alkalmas lehet bizonyos mennyiségű műtrágya helyettesítésére. A tájépítésben hasznosított szennyvíziszapot előzetesen mindig komposztálni kell. A termikus kezelésnél az előnyök vannak túlsúlyban, elsősorban a talaj szennyezőanyag-mentesítése révén. Az égetési hamuban és a füstgáztisztítóban összegyűjtött anyagok ártalmatlanításakor szem előtt kell tartani, hogy a szennyező anyagok ezekben jelentősen feldúsulnak. Külszíni elhelyezéskor nem engedhető meg a szennyező anyagok feldúsulása a talajban. Ártalmatlanításukra az általános előírások vonatkoznak. A tartományon belül az égetőkapacitások eloszlása nem egyenletes, ezért a szállításnál mérlegelni kell a távolságot és a szállítási módot. A legtöbb égetőmű vasúttal elérhető. A különböző termikus kezelési módok között a hulladékégetőben történő hasznosítás bizonyult a legelőnyösebbnek. A hulladékégetők füstgáztisztítóját a hulladék összetételének megfelelően tervezték, így szennyező anyag kibocsátása minimális. A szennyvíziszap-égetésnél egyedül a higanyemisszió jelent problémát, mivel ez jóval magasabb a hulladékégetésnél mért értéknél. A füstgáztisztító berendezés konstrukciójától függően az eltérés akár hússzoros is lehet. Ezért a szennyvíziszapot fogadó erőműveket megfelelő füstgáztisztító berendezéssel kell kiegészíteni. Az égetés során a hőhasznosítás leghatékonyabb módja a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő rendszer kiépítése. A szennyvíziszap mechanikai-biológiai kezelése környezeti szempontból az égetés alternatívájaként abban az esetben jöhet szóba, ha termikus kezelésre nincs lehetőség, és megfelelő kezelőkapacitással rendelkeznek. A különböző szennyvíziszap-kezelési módok vizsgálatával és elemzésével kimutatták az egyes rendszerek előnyeit és hátrányait. Ezek az eredmények a lehetőségeket mérlegelve hatással lesznek Észak-Rajna– Vesztfália szennyvíziszap-gazdálkodási koncepciójának átgondolására és középtávú átalakítására.
Elsőként fel kell mérni a tartomány hulladékkezelő berendezéseit és kapacitását, az üzemben kezelt hulladékok szennyezőanyag-tartalmára vonatkozó előírásokat és a hulladék szárazanyag-tartalmát. Következő lépésben a kezelendő hulladékok mennyiségéről készítenek felmérést figyelembe véve az egyes szennyvízkezelő telepeken keletkező szennyvíziszap hasznosítási lehetőségeit. A harmadik lépésben a kezelendő szennyvíziszap mennyiséghez hozzárendelik a megfelelő hulladékkezelő üzemet. Összeállította: Haidekker Borbála Friedrich, H., Fehrenbach, H. stb.: Ökobilanz der verschiedenen Entsorgungswege des Klärschlamms. = Müll und Abfall, 34. k.10. sz. 2002. p. 558–568. Both, G., Friedrich, H. stb.: Neue Strategien der Klärschlammentsorgung in NRW. = KA – Wasserwirtschaft, Abwasser, Abfall, 48. k. 10. sz. 2001. p. 1430–1442. Pauly, U.; Zöller, T.: Die Klärschlammerde als Produkt. = Wasser Luft und Boden, 2002. 3. sz. p. 59–60. Beurer, P.; Geering, F.: Klärschlamm – wohin? = Gas, Wasser, Abwasser, 82. k. 3. sz. 2002. p. 177–183.
Röviden… Esővíz felhasználása és a takarékoskodás A WC-használat során naponta és személyenként 24 l víz jut a csatornába. Ezt a helyi vízszolgáltatónak meg kell fizetni. Ha esővizet gyűjt a háztartás, ez megtakarítható. A tetőről lefolyó vizet műanyag, betonvagy acéltartályban kell felfogni. A tartályt vagy az épületben vagy fagyhatár alatt a földben lehet elhelyezni. Egy szűrő szolgál arra, hogy a tárolóba csak tiszta víz jusson. A víz szivattyúzással jut rendeltetési helyére. A tapasztalatok (Németország) szerint az esővízzel naponta és személyenként 42 l víz takarítható meg. Ebből 24 l-t WC-öblítésre, 10 l-t mosásra lehet fordítani, a többi a vezetéket mossa. A berendezés tervezését szakemberre kell bízni. Az üzembe helyezést a hatóság engedélyezi. Vízórát célszerű felszerelni, hogy az esővíz mennyiségét elkülöníteni lehessen. (3R International, 42. k. 8. sz. 2003. p. 528.)
Egyéb irodalom M. Botond K.: A vízgazdálkodás helyzete a mai Olaszországban. = Hidrológiai Közlöny, 83. k. 3. sz. 2003. máj.–jún. p. 157–160. Az alacsony vízszint nem egyedi eset. (Részletek Magyarics András A Balaton vízminősége és vízszintszabályozási problémáinak kezelése c. tanulmányából.) = Lélegzet, 13. k. 7. sz. 2003. p. 6–7. Fel kell készülni a Tisza szennyeződésére. = Technika, 46. k. 8. sz. 2003. p. 41–42. Juhász F.: ISPA-támogatás a vízbázis védelmében. = Vegyipar (Chemical Industry), 2003. 4. sz. p. 7274. A Kormány 174/2003. (X. 28.) Korm. rendelete a közműves szennyvízelvezető és -tisztító művel gazdaságosan el nem látható területekre vonatkozó Egyedi Szennyvízkezelés Nemzeti Megvalósítási Programjáról. = Magyar Közlöny, 2003. 123. sz. okt. 28. p. 9255–9258. Kovács P.: A felszíni vizek védelmének és a szennyezőanyag-kibocsátások szabályozása az EU-irányelvek előírásainak átvétele tükrében. = Ipari Kommunális Környezetvédelem, 3. k. 2003/2004. p. 10–12. Droppa Gy.: Olcsó vagy pénzpocsékolás a Vásárhelyi-terv? = Környezetvédelem, 11. k. 6. sz. 2003. p. 22. Szlávik L.: Indul a Vásárhelyi-terv. = Környezetvédelem, 11. k. 6. sz. 2003. p. 20–21. Szalai T.: Korszerű szennyvízátemelő vezérlések. = Vízmű Panoráma, 11. k. 4. sz. 2003. p. 33–34. Palkó Gy.; Szilágyi M.; Oláh J.: Budapesti iszap kezelése és elhelyezése – megoldások, távlatok. = Vízmű Panoráma, 11. k. 4. sz. 2003. p. 28. Kaposvári K.: Vízminőségi problémák és technológiai fejlesztések kapcsolata a Szolnoki Felszíni Vízműnél. 1. rész. = Vízmű Panoráma, 11. k. 4. sz. 2003. p. 22–24, 26. Magyarics A.: Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók, a vízminőségi kárelhárítás gyakorlati kérdései. = Vízügyi Közlemények, 84. k. 4. sz. 2002. p. 669–681. Oláh J.; Palkó Gy.. Szilágyi M.: A dél-pesti szennyvíztisztító telep N-eltávolítási tapasztalatainak értékelése. = Hidrológiai Közlöny, 83. k. 5. sz. 2003. szept.–okt. p. 272–278.
