Tanulmányi célú nemzetközi migráció Kárpátalján

Tanulmányi célú nemzetközi migráció Kárpátalján Műhelytanulmányok I.

2013 DIDAKT - MÁRTON ÁRON SZAKKOLLÉGIUM

Lektorálta:

Dr. Teperics Károly

ISBN-978-615-5212-15-4

Készült a Debreceni Egyetem tudományos képzési műhelyeinek támogatása TAMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024 jelű, projekt keretében a Márton Áron Szakkollégium tanulmányaként.

Magyar nemzetiség demográfiai viszonyai és anyanyelvi oktatásának jellemzői Kárpátalján∗

I.

Kárpátalja demográfiai jellemzése

Kárpátalja (ukránul Закарпатська область), vagyis Kárpátontúli terület, a mai Ukrajna egyik legfiatalabb megyéje. Területe 12,8 ezer km2, mely az ország egészének csupán 2,1 %-át teszi ki. Lakossága 1 251 634 fő (Megyei Statisztikai Hivatal, 2012). Közigazgatási felosztása alapján 13 járásból és 5 megyei alárendeltségű városból áll, melyek Ungvár (Uzhorod), Munkács (Mukachevo), Huszt (Khust), Beregszász (Berehovo) és Csap (Chop) (1. ábra). Központja Ungvár. Kárpátalján 307 település rendelkezik községi tanáccsal, melyek a járási tanácsnak vannak alárendelve. Ezen kívül 272 kisebb település található itt, melyek nem rendelkeznek önálló községi tanáccsal. Ezek nagyobb települések közigazgatása alá tartoznak.

Ukrajna

1. ábra. Kárpátalja közigazgatási egységei Forrás: http://www.bereg.net.ua/ ∗

Szerzők: Voronova Krisztina, PhD hallgató, Debreceni Egyetem (e-mail: [email protected]) Becske Melinda, hallgató, Debreceni Egyetem (e-mail: [email protected]) Sánta Diana, hallgató, Debreceni Egyetem (e-mail: [email protected])

Elhelyezkedését tekintve Ukrajna nyugati részén található. Lviv (Lemberg) és Ivano-Frankivsk megyékkel, illetve négy Európai Uniós tagállammal határos: Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és Románia. Így nem meglepő, hogy határainak nagy része államhatár, melynek teljes hossza 467,3 km. Kárpátalja egyedülálló földrajzi és természeti adottságokkal rendelkezik. Területének csupán egynegyed része alföld, melynek mai felszínét a Tisza és mellékfolyói alakították ki. Ennek legmélyebb része az Ungvári járásban, Oroszgejőcön található (101 m a tengerszint alatt). Másik részét az Északkeleti-Kárpátok alkotja, melynek legmagasabb pontja a Hoverla (2061 m). Ez egyben Ukrajna legmagasabb hegye is. Az itt található legfontosabb átjárók, melyek a hegység két oldalát kötik össze: a Vereckei- (839 m), Uzsoki- (889 m), Toronyai(988 m) és Tatár-hágó (931 m) (Геренчук К. І., 1968). A terület történelme 1 millió évvel ezelőttre nyúlik vissza. Régészeti leletek alapján bizonyítható a lankásabb vidék már az őskorban is lakott volt, és ez megközelítőleg folyamatosnak tekinthető egészen a honfoglalásig. A magyar fősereg Árpád fejedelemmel az élükön, 895 tavaszán kelt át a Vereckei-hágón. Ezáltal Kárpátalja történelme elválaszthatatlan Magyarország történelmétől. A 13. században, IV. Béla uralkodása alatt kezdődött meg a terület benépesítése és a várrendszer kiépítése. 1495-re az Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyékben, melyek Kárpátaljára is kiterjedtek, már 51 900 magyar élhetett itt. Ez az akkori lakosság 69,0 %-át tette ki. Később, a 16-17. században, a magyar lakosság létszáma rohamosan csökkent a síkvidéken zajló csatározások okán. Ekkor kb. 170 ezer ember élt Kárpátalján. Ezzel párhuzamosan telepítették be a ruszin lakosságot a hegyvidékes területekre, melyeket elkerült a háború (Kocsis K., 1999). A 18. században gróf Shönborg német telepeseknek ajándékozott Munkács környékén földeket. Így a 19. század végére a magyar lakosság az össznépesség csupán 25,5 %-át tette ki. Megnőtt viszont a ruszin (59,8 %) és a német (8,6 %) lakosság aránya. Ebben az időben, pontosabban 1889. október 27-én találkozhatunk először a „Kárpátalja” kifejezéssel írott formában. Az elnevezés egy Munkácson induló politikai és közéleti hetilap címe lett (Botlik J., 2005). Az ezen a területen élő magyar lakosság viszont már korábban is használta a Kárpátalja kifejezést, a Kárpátok alatti terület megnevezéseként. A ruszin lakosság körében ugyanez a kifejezés terjedt el tükörfordításban: „Podkarpatje”. Kárpátalján 1910-re a magyarok létszáma nőtt (184 789), elérte az összlakosság 30,7 %át, és a német lakosság is 10,5 %-osra duzzadt. Ezzel együtt, a ruszinok még mindig a népesség 55,5 %-át tették ki, ami 334 755 főt jelent. 1914-ben ezen a területen összesen 409 település volt, melyek közül legtöbb Bereg megyéhez tartozott (219). 109 település tartozott Ung

megyéhez, 103 Máramaros megyéhez, 55 Ugocsa megyéhez, 3 Szabolcs megyéhez, és 1 Szatmár megyéhez (Zentai L., 2003). Ezután jött Trianon, mellyel megtorpant a térség településeinek fejlődése. Kárpátalja önálló politikai története 1918 végén kezdődött és 1919 tavaszára valósult meg. A 1920-ban, a trianoni döntés alapján, a magyarországi Ung, Bereg, Máramaros, Ugocsa, Szabolcs és Szatmár vármegyék részeiből állt Kárpátalja. Területe ekkor 12,6 ezer km2-re tehető, melyet a Csehszlovák Köztársasághoz csatoltak közigazgatásilag elkülönített egységként (Molnár J. - Molnár D. I., 2005). Ezután a határok többször változtak: 1938 – 1945 között szinte folyamatosan Magyarországhoz tartozott. 1939. március 15-én Huszt városában kikiáltják Kárpát-Ukrajna függetlenségét, Avgusztin Volosinnal az állam élén. Azonban március 16-19 között bevonulnak a magyar csapatok és újra Magyarország részévé válik. Három közigazgatási kirendeltséget hoznak létre a visszafoglalt területeken: az Ungit, Beregit és Máramarosit. 1939. június 22-től a terület hivatalos elnevezése Kárpátaljai Kormányzóság lett. De ez nem tart sokáig, ugyanis 1943-ban megindul a szovjet csapatok előrenyomulása nyugat felé (A II. világháború krónikája, 1999). Mielőtt elfoglalták volna Ungvárt, 1944. november 26-án összeült a Kárpátontúli Ukrajna Népi Bizottságának első kongresszusa, ahol kiáltványt fogadtak el a Kárpátontúli Ukrajna és a Szovjet Ukrajna egyesüléséről. 1945. június 29-én megkötött államközi szerződések alapján Kárpátalja a Szovjetunió részévé vált Zakarpatszka Ukrajina néven. Ennek jelentése Kárpátontúli Ukrajna (Fodor Gy., 2012). Ekkor a terület 15 közigazgatási egységre oszlott, 13 járás és két megyei alárendeltségű város (Ungvár, Munkács) alkotta (Brenzovics L., 2009). 1991-ben Ukrajna függetlenné válásával az állam közigazgatási egységévé vált. Kárpátalja területén 1880-tól tartottak, nagyjából tízévente népszámlálásokat. Ezen adatok alapján elmondható, hogy a 19. század végétől a terület lakosságának száma folyamatosan nőtt (2. ábra). Ez a népességszám növekedés három alkalommal torpant meg. Ennek különböző okai lehetnek. Az első világháború során csökkent a születések száma és nőtt a halálozásoké. A lakosság kitelepülése is tetézte ezt, mely a határmódosulásokkal magyarázható. A második világháború alatt és után is hasonló események történtek, ezzel együtt a holocaust és a „malenykij robot” is hatott a lakosság létszámára. A „kis (háromnapos) munka” elsősorban a magyar és német nemzetiségű férfiakat érintette. Más magyarázat szerint a második világháború kezdetéig Kárpátalja természetes migrációs célpont volt (Szabó L., 1993). 1995 óta pedig a népességszám folyamatosan apad, mely a születések számának csökkenésével magyarázható (Molnár J. - Molnár D. I., 2005 és Fodor Gy., 2012).

1300000 Lakosság száma (fő)

1200000 1100000 1000000 900000 800000 700000 600000 500000 400000 1870

1890

1910

1930

1950

1970

1990

2010

Év 2. ábra. Kárpátalja népességszámának alakulása 1880 – 2001 között Forrás: Molnár J. - Molnár D. I., 2005 és Fodor Gy., 2012.

Megemlítendő, hogy 1946-1995 között látványos népességnövekedés volt tapasztalható a nagyvárosokban: Ungvár lakossága háromszorosára, Munkácsé pedig két és félszeresére nőtt (Szabó L., 1993). 1910-ben a lakosság mindössze 4,8 %-a volt városlakó, a második világháború kezdetén ez már elérte a 17,7 %-ot. Az urbanizáltsági szint 1988-ra érte el maximumát, amikor a városlakók a teljes lakosság 42,2 %-át alkották. Ezután folyamatos csökkenés következett, így 2008. január 1-re ez a részarány 36,8 %-ra csökkent (Kárpátaljai Megyei Statisztikai Évkönyv, 2008 és Fodor Gy., 2012). A lakosság nemek szerinti aránya a háborús események és a „malenykij robot” hatására 1910-1946 között a nők számának 10 %-os növekedését mutatja. Ezután a férfiak aránya folyamatosan emelkedett, mígnem 1996-ban elérte a 48,2 %-ot. Tehát a háborús évek előtti időszakot leszámítva Kárpátalján a női lakosság van többségben (Fodor Gy., 2012). Ha Kárpátalja nemzetiségi összetételét szeretnénk megvizsgálni, egy érdekes ténybe botlunk (1. táblázat). Az 1941-es népszámlálások alapján nem éltek ukrán nemzetiségűek Kárpátalja területén. Azonban, a második világháború után (1946-ban gyűjtött adatok alapján, bár ez nem minősült hivatalos népszámlálásnak) már 82,3 %-nyi ukrán ajkú lakos élt itt. Ennek egyik magyarázata, hogy a kárpátaljai ruszin lakosságot a Szovjetunió ukránokká nyilvánította (azok akaratán vagy tudtán kívül). Igaz, az ukrán nemzetiségű lakosság aránya a következő népszámlálásig csökkent (75,2 %), azonban később szinte folyamatos növekedés vette kezdetét.

1. táblázat. A nemzetiség összetételének változása Kárpátalján (1941-2001) Év Nemzetiség Ruszin

1941

1946

1959

1970

1979

1989

2001

60,8 %

-

-

-

-

-

-

Ukrán

-

82,3 % 75,2 % 76,8 % 76,6 % 78,4 % 80,5 %

Magyar

20,6 %

8,7 %

15,6 % 14,2 % 13,8 % 12,5 % 12,1 %

Orosz

0,1 %

2,5 %

3,4 %

5,1 %

5,6 %

4,0 %

2,5 %

Zsidó

15,2 %

3,1 %

1,1 %

0,5 %

0,3 %

0,2 %

0,1 %

Német

1,2 %

1,4 %

1,3 %

0,2 %

0,3 %

0,3 %

0,2 %

Román

1,5 %

1,6 %

2,0 %

2,2 %

2,1 %

2,4 %

2,6 %

Cseh és szlovák

0,2 %

0,2 %

0,2 %

0,2 %

0,4 %

0,6 %

0,2 %

Cigány

0,4 %

0,1 %

0,5 %

0,6 %

0,6 %

1,0 %

1,1 %

Egyéb

-

0,1 %

0,7 %

0,2 %

0,3 %

0,6 %

0,7 %

Forrás: Szabó L., 1993; Molnár J. - Molnár D. I., 2005 és Fodor Gy., 2012.

Az 1. táblázat adatai alapján láthatjuk, hogy a kárpátaljai magyar lakosság aránya 1946-ban volt a legalacsonyabb (8,7 %). Ennek a már részben korábban is említett okai lehettek: a „malenykij robot” és a háborús veszteségek. Azonban ehhez társult a hatóság általi megfélemlítés is, mely a nemzetiség letagadásához vezethetett. Majd 1956-ban elérte a maximumot (15,6 %) (Szabó L., 1993). A csökkenés oka főleg az anyaországba történő migráció lehet, melynek politikai és később gazdasági okai voltak (ez napjainkban is aktuális, ugyanis Kárpátalja Ukrajna egyik legszegényebb régiója). Már korábban említettük, hogy Kárpátalja politikai és gazdasági helyzete, illetve földrajzi fekvése miatt ezen a területen mindig magas volt a migrációs arány. Az első világháború előtt és közvetlenül utána is vándoroltak ki kárpátaljaiak a jobb megélhetés reményében, főleg az Amerikai Egyesült Államokba, Franciaországba és Belgiumba. Később ugyan ilyen indíttatásokból a Szovjetunió északi részére települtek át (Fodor Gy., 2012). A kivándorlással párhuzamosan tartott a bevándorlás is. Kárpátalja Csehszlovák Köztársasághoz való csatolása után sok cseh nemzetiségű érkezett erre a területre, majd 1938 után magyarok és a második világháború után pedig főleg ukránok, oroszok (Fodor Gy., 2012). Ahhoz, hogy tisztább képet kapjunk Kárpátalja jelenlegi demográfiai helyzetéről, érdemes részletesebben foglalkozni a legutóbbi, 2001-es népszámlálás adataival is. Ezek szerint, 2001. december 5. 1258300 ember élt Kárpátalján, ezzel szemben 1989-ben 1252300 fő volt számon tartva. Tehát az elmúlt 12 év alatt mintegy 6000 (0,5 %) fővel emelkedett az

régió lakosainak száma. Az adatok alapján, Kárpátalja Ukrajnán belül azon kevés régiókhoz tartozik amelyekben, a legutóbbi népszámláláshoz képest (1989) csekély népnövekedés figyelhető meg (Fodor Gy., 2012). 2001-re 10 közigazgatási egységben (a 17 közül, amely 13 járást és 4 megyei alárendeltségű várost foglal magába) csökkent a lakosság száma, változások Ungváron, a megyeszékhelyen, a Nagyszőlősi, az Ilosvai, a Técsői, az Ungvári és a Rahói járásban voltak megfigyelhetők (5,3%). Számottevő csökkenést (-11,4 %) Beregszászban is regisztráltak (2. táblázat). A népfogyás jelentős mértékű volt még az északi, hegyvidéki járásokban, főként a Nagybereznai és a Volóci járások területére vonatkoztatható ez leginkább.

2. táblázat. Kárpátalja lakosságszáma közigazgatási egységenként 2001-ben A jelenlévő lakosság száma 1989-ben, ezer fő

A jelenlévő lakosság száma 2001-ben, ezer fő

2001 az 1989-es év százalékában, %

Técsői járás

165,0

172,4

104,5

Nagyszőlősi járás

113,0

117,9

104,3

Ungvár

117,1

117,3

100,2

Munkácsi járás

105,5

101,6

96,3

Ilosvai járás

97,2

100,9

103,8

Huszti járás

92,4

96,6

104,5

Rahói járás

86,2

90,8

105,3

Munkács

84,5

82,2

97,4

Ungvári járás

73,6

74,4

101,1

Szolyvai járás

56,3

55,5

98,6

Beregszászi járás

55,0

53,8

97,8

Ökörmezői járás

50,5

50,1

99,2

Huszt

34,3

32,4

94,5

Perecsenyi járás

32,6

31,8

97,5

Nagybereznai járás

30,8

28,0

90,9

Beregszász

30,7

27,2

88,6

Volóci járás

27,8

25,3

91,7

Kárpátalja összesen

1252,3

1258,3

100,5

Közigazgatási egység

Forrás: Kárpátaljai Megyei Statisztikai Hivatal, 2003; Fodor Gy., 2012.

A 2001 és 2012-es években felmérései alapján, az ország demográfiai politikájának köszönhetően a helyzet kissé javult, ami a gyerek születése után járó segélyek bevezetésével magyarázható. Összességében az 1989 és 2012 között eltelt időszakban a megye lakosságszáma 5141 fővel nőtt. Legnagyobb mértékű növekedés a Rahói, a Técsői és az Ungvári járásokban következett be. A Nagyszőlősi járásban is több mint 5 %-os volt a növekedés. Ez a jelentős csökkenés az elvándorlással magyarázható. Ami pedig még inkább súlyosbítja a helyzetet, hogy az elköltöző családok helyére, a legtöbb esetben ukrán családok települnek be. Ezen változások még inkább rontják a magyarok arányát, helyét a nemzetiségi szerkezetben. Fontos megemlítenünk Beregszász lakosságának helyzetét, mivel a 2001-ben, a 4 megyei alárendeltségű város közül itt volt a legkisebb a lakosság száma (27200 fő). A demográfiai felmérések alapján Kárpátalja legnépesebb közigazgatási egységeként a Técsői járást tartják számon (172400), ezzel szemben a hegyvidéki Volóci járást pedig a legkevésbé lakott térségnek találták (25300 fő) (Fodor Gy., 2012). Ami a népsűrűséget illeti az országos átlaghoz viszonyítva (80 fő/km²) Kárpátalja népsűrűsége a legmagasabb 97,1 fő/km². A legsűrűbben lakott város Huszt lett (3240 fő/km²), míg a legritkábban lakott a járás a Nagybereznai (35 fő/km²), a népszámlálás adatai alapján. Az urbanizáció arányát tekintve is visszaesés figyelhető meg az 1989-es felmérésekhez képest. Az említett év adatainak alapján, akkor Kárpátalján 41,1 %-a volt városlakó, 2001-re 37 %-ra csökkent ennek aránya (3. ábra). Ezen adatok valószínűleg az emberek életszínvonalának visszaesését, a társadalmi-gazdasági romlást támasztják alá. Egy fordított foglalkozási átrétegződés figyelhető meg olyan értelemben, hogy a lakosság egyre nagyobb része kénytelen visszatérni a mezőgazdasági termeléshez. A Kárpátaljai Megyei Statisztikai Hivatal adatai alapján a legfalusiasabb közigazgatási egység a Beregszászi, a falusi népesség legnagyobb aránya viszont a Huszti és az Ilosvai járásban figyelhető meg (meghaladja a 90 %ot) (Fodor Gy., 2012). Ami a nemek szerinti összetételt illeti, a 2001-es népszámlálási adatok negatív irányú változást mutattak az 1989-ben mértekhez képest. A lakosság összetételében a nők aránya majdhogynem 14 %-al haladta meg a férfiakét. Ezen értékek fő oka a nők magasabb áltag élettartalmával magyarázható. Kárpátaljára vonatkoztatva, ennek más okai is lehetnek, mint például a rosszabb munkafeltételek, gazdasági és egészségügyi körülmények. Ezek pedig azt eredményezik, hogy az ukrajnai férfiak átlagos élettartama alacsonyabb a világátlaghoz képest.

1989

2001

41,1%

58,9%

37,0% Városi lakosság

Városi lakosság

Falusi lakosság

Falusi lakosság

63,0%

3. ábra. Az urbanizáció szintjének változása Kárpátalján a két utóbbi népszámlálás között Forrás: Kárpátaljai Megyei Statisztikai Évkönyv, 2003 alapján; Fodor, 2012

Negatív tendenciának számít az is, hogy Kárpátalja lakossága elöregedő félben van. Ez azzal magyarázható, hogy csökken a születések aránya, továbbá az elvándorlás is általában a fiatal korosztályok, családok körében terjedt el igazán (Fodor Gy., 2012). Egy másik fontos tendencia, a halálozási szám emelkedése. Az ezredforduló után a születési ráta 11 ‰-ra süllyedt Kárpátalján, enyhe növekedés után az utóbbi években meghaladta a 14 ‰. A pozitív változás okai az ország gazdasági válságból való kilábalása, valamint az ukrán kormány gyermekvállalást ösztönző intézkedései eredményezték (Молнар Й. - Молнар Д., 2012). Teljes mértékben pozitívumnak számít, hogy az 1989-es népszámlálás óta jelentős mértékben nőtt az iskolázottság színvonala. Az 1989-2001 közötti időszakban, a városokban 26,7 %-al, a falvakban pedig 50 %-al nőtt az 1000 főre számított felsőfokú végzetséggel rendelkezők aránya. Ha számokban szeretnénk kifejezni ezeket az adatokat, akkor ez azt jelenti, hogy míg 1989-ben 1000 falusi lakos közül 26 volt diplomás, addig 2001-ben már 39 rendelkezett valamilyen felsőfokú képesítéssel. A városi lakosok esetében ez a szám 120-ról 152 főre nőtt (4. ábra). Nemzetiségi szempontból megállapítható, hogy a legmagasabban képzettek a kárpátaljai zsidók, őket követik az oroszok, az ukránok, a szlovákok és a németek és végül a magyarok (Kárpátaljai Megyei Statisztikai Évkönyv, 2003).

Városi lakosság 2001 1989 Falusi lakosság

0

50

100

150

200

4. ábra. Az 1000 főre jutó diplomások számának változása Kárpátalján, fő Forrás: Kárpátljai Megyei Statisztikai Évkönyv, 2003; Fodor, 2012

A kisebbségek etnikai összetétel tekintetében továbbra is a magyarok vannak többségben, de fontos megjegyezni azt, hogy több magyar élt Kárpátalján 1989-ben, mint 2001-ben. Az ukránok aránya párhuzamosan növekszik, az összlakosság már 80,5%-át alkotják (mintegy 1 millió 10 ezer fő). Egyes nemzetiségek növekedése (cigány, román), míg mások csökkenése volt jellemző (orosz, szlovák és a zsidó). Valamint fontos megemlítenünk azt a tényt is, hogy a 2001-es népszámlálás alkalmával 10100 kárpátaljai lakos ruszinnak vallotta magát (Fodor Gy., 2012). A népszámlálási adatok azt is mutatják, hogy a nemzetiségi és az anyanyelvi összetétel nem mindig fedik egymást. Például az ukránok 99,2 %-a ukrán anyanyelvűnek is vallotta magát, 0,5 %-uk az oroszt, míg 0,3 %-uk pedig valamilyen más nyelvet jelölte meg anyanyelvének. Az utóbbi két népszámlálás adatait figyelemben véve elmondható, hogy mind a lakosság nemi, mind az életkori összetétel és az urbanizáció szintje is kedvezőtlen irányba mozdult el. A kárpátaljai lakosságra jellemző az anyaországba irányuló kitelepülés. Az utóbbi két népszámlálás adatait figyelembe véve összegzésként elmondható, hogy az etnikai szerkezetet tekintve megnőtt az ukrán nemzetiségű lakosság aránya. Az 1989. évi népszámláláshoz képest visszaesett a társadalmi-gazdasági színvonal, a kárpátaljai lakosság életminősége is romlott. Pozitívumként azonban fontos megemlítenünk, hogy a két legutóbbi népszámlálás között Kárpátalja egyike azon kevés régióknak, ahol kismértékű népnövekedés figyelhető meg. Az iskolázottsági szint is növekedett mind a városi, mind pedig a falusi lakosság körében.

II.

A magyar nyelvű oktatás Kárpátalján

Kárpátalján jelenleg 42 középfokú magyar tannyelvű oktatási intézmény működik. Ezek közül az Ungvári járásban 10, a Beregszászi járásban 15, a Munkácsi járásban 3, a Nagyszőlősi járásban 10 és a Felső-Tisza-vidéki szórványon 4 középiskola található (3 a Técsői, 1 pedig a Huszti járásban). Az egyházi intézmények száma hat. Ebből négy református és egy-egy római, illetve görögkatolikus (3. táblázat). Az Ungvári járásban a 2001-es népszámlálás adatai szerint, a megye magyar nemzetiségű lakosságának 20,3 %-a él (Molnár J. és Molnár D. I., 2005). Az járás legtöbb magyarul tanulni vágyót befogadó intézménye a 10. számú Dayka Gábor Középiskola, mely 65 éve nyitotta meg kapuit. 2004-ig ez volt az egyetlen magyar tannyelvű oktatási intézmény Ungvár 22 középiskolája közül. Az iskolában jelenleg 598-an tanulnak. A tanári kar létszáma 36 fő. Az érettségizettek többnyire az Ungvári Nemzeti Egyetem valamelyik szakán tanulnak tovább, legtöbben magyar nyelv és irodalom szakon. A középiskola humán beállítottságú. Öt különböző nyelvet tanítanak itt. Az ukránt (mint államnyelvet), a magyart (mint anyanyelvet), valamint a tanulók választhatnak az angol és német nyelv közül (ezek valamelyikét idegen nyelvként tanulják a diákok), továbbá fakultatívan folyik az orosz nyelv oktatása is (http://daykagabor2012.ucoz.ua/index/iskolank/0-20). Ungvár másik magyar tannyelvű középfokú intézménye a Drugeth család alapította Ungvári Magyar Tannyelvű Drugeth Gimnázium (mai elnevezése), melynek története egészen a 17. századra nyúlik vissza. Bár a gimnáziumot többször is átköltöztették, átnevezték és hosszú ideig szünetelt is a tanítás, de 2004. szeptember 1-jén újra megkezdte működését. Jelenleg a gimnázium

8

osztályában

összesen

181

fő

tanul.

Oktatásukat

20

tanár

végzi

(http://udg.hmarka.net/pages.php?id=1). Az Ungvári járás egyetlen egyházi intézménye, a Nagydobronyi Református Líceum, mely 1995-ben alakult meg. Ezt a tanévet 26 diákkal és 18 tanárral kezdték. Egyike azon intézményeknek Kárpátalján, ahol nagy hangsúlyt fektetnek az oktatáson kívül a nevelésre is, valamint vallásgyakorlásra és erkölcsösségre igyekszenek tanítani a gyermekeket. Az iskolában bibliaismeretet, egyháztörténetet és egyházi ének-zenét tanulnak a diákok. A líceumban biológia-kémia és fizika-matematika tagozatos osztályok működnek. Itt a hazai érettségire felkészítő tantervet a magyarországi gimnáziumok négyéves tanterve alapján bővítették ki. Az iskola fennállásának ideje alatt 241 diák fejezte be tanulmányait az intézményben (http://dobronyigimi.at.ua/index/iskolank/0-22).

3. táblázat. A Kárpátalja középfokú magyar nyelvű oktatási intézményei (2012) Az érettségizők Az intézmény neve száma 2012-ben Ungvári 10. számú Dayka Gábor Középiskola 21 Ungvári Magyar Tannyelvű Drugeth Gimnázium 21 Nagydobronyi Középiskola 45 Nagydobronyi Református Líceum 54 Kisdobronyi Középiskola 6 Ungvári járás Csapi 2. számú Középiskola 36 Kisgejőci Középiskola 13 Eszenyi Bocskai István Középiskola 14 Szürtei Középiskola 11 Sislóci Dobó István Középiskola 6 Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium 60 Beregszászi 3. számú Zrínyi Ilona Középiskola 39 Beregszászi 4. számú Kossuth Lajos Középiskola 44 Beregszászi 10. számú Középiskola 13 Beregszászi Szakosított Középiskola 5 Nagyberegi Középiskola 25 Nagyberegi Református Líceum 45 12 Beregszászi járás Nagymuzsalyi Középiskola Jánosi Középiskola 9 Jánosi Mezőgazdasági Líceum 78 Mezővári 3. számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola 20 Kaszonyi Középiskola 38 Gáti Kovács Vilmos Középiskola 22 Bátyúi Középiskola 23 Csomai Középiskola 11 Munkácsi 3. számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola 9 Munkácsi Szent István Líceum 15 Munkácsi járás Derceni Középiskola 25 Feketeardói Középiskola 11 Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum 21 Nagypaládi Móricz Zsigmond Középiskola 12 Nagyszőlősi 3. számú Perényi Zsigmond Középiskola 15 Nevetlenfalui Középiskola 33 Nagyszőlősi járás Péterfalvi Kölcsey Ferenc Középiskola 23 Péterfalvi Református Líceum 57 Salánki Mikes Kelemen Középiskola 25 Tiszaújlaki 2. számú Középiskola 26 Verbőci Középiskola 14 Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola 35 Técsői Técsői Hollósi Simon Magyar Tannyelvű Középiskola 8 járás FelsőTécsői Magyar Tannyelvű Líceum 35 Tisza-vidék Huszti Viski Kölcsey Ferenc Középiskola 15 járás

A kárpátaljai magyarság 33 %-a a Beregszászi járásban él. Ebben a térségben 15 középfokú magyar tannyelvű intézmény található. Ezek egyike a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium több mint egy évszázados múltra tekint vissza. Az 1944-es megszűnését követően 1991-ben nyitotta meg újra kapuit, 51 tanulóval. Sajnálatos módon a gimnázium eredeti épületét nem kaphatta vissza, hiszen ott ukrán középiskola, később ukrán gimnázium kezdte meg működését és működik jelenleg is. Ezért az oktatást a Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnázium kollégiumában kezdte el. Jelenleg 15 osztályban folyik a tanítás. Az iskola diákjai

rendívül

jól

szerepelnek

tanulmányi

versenyeken,

vetélkedőkön

(http://www.bermagim.org/content/gimnazium-tortenete). A járás másik neves intézménye a Nagyberegi Református Líceum egyházi intézmény lévén fontosnak tartja a keresztyén értékek továbbadását a fiatal nemzedéknek. 1993-ban alapították első református oktatási intézményként a megyében. Az oktatás itt jelenleg két évfolyamon és négy osztályban folyik. A diákok száma 78 fő. Az első évfolyamos diákok nyelvi és földrajz-történelemi szakosodás szerint tanulnak. Az intézmény igyekszik felkészíteni diákjait mind az ukrajnai, mind a magyarországi emelt szintű érettségire. A tanórákon kívüli foglalkozások, fakultációs órák, konzultációk, nyelvi táborok, bibliaórák stb… fontos részét képezik

az

itteni

oktató-nevelő

munkának

(http://www.reformatus.com.ua/lap/nbrl/index.php?m=page&a=show&t=koszontes&i=278). A Jánosi Mezőgazdasági Líceum 1996 óta működik. A végzőseinek száma (78) tekintetében messze meghaladja a többi középfokú oktatási intézményt. A magyar tannyelvű líceum az utóbbi időben egyre népszerűbb a beregszászi járás diákjainak körében, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy az intézményben ECDL-vizsga tehető, valamint az itteni diákoknak

lehetősége

van

a

gépkocsivezetői

engedély

megszerzésére

(http://karpatinfo.net/hetilap/ballagas-janosi-mezogazdasagi-liceumban-legnepesebb-raj). A 2001-es népszámlálás adatai alapján a Munkácsi járásban él a kárpátaljai magyarok 10,5 %-a. A járás legfontosabb, és talán egyben a legszínvonalasabb iskolája a Munkácsi Szent István Líceum, melyet 2001-ben alapított a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye. A 7. vagy 9. osztály elvégzése után lehet jelentkezni a líceumba, a képzési idő ennek megfelelően 4 vagy 2 év. Az oktató-nevelő munkát 5 főállású tanár, 10 óraadó tanár és 3 lelkész-hitoktató látja el. Az intézmény szakiránya az informatika és az idegen nyelv (angol vagy német). Ezen kívül a líceum jól felszerelt kémia-, fizika- és idegennyelv-szaktermekkel, illetve könyvtárral is rendelkezik, valamint turisztika és média szakos szakkollégiumi képzést biztosít. Növendékeit

vallásos,

katolikus

szellemben

neveli

(http://www.munkacs-

katlic.org.ua/new/index.php?option=com_content&view=article&id=47&Itemid=28). A Nagyszőlősi járásban a megye magyar nemzetiségű lakosainak 25,3 %-a él. Itt található a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum, ami az ország egyetlen görögkatolikus bentlakásos tanintézményeként 2003-ban nyílt meg. Az oktatás mellett a hitéletet és a közösségépítést is fontos célnak tartja (http://www.sztojkaliceum.com/). A járás másik egyházi intézménye a Péterfalvi Református Líceum, mely Tivadarfalván, egy 650 lelkes településen található, mely közigazgatásilag Tiszapéterfalvához tartozik. 1995-ben kezdte meg működését. Jelenleg 10 főállású tanár és nevelő, valamint 8 óraadó tanár veszi ki részét a diákok oktatásában és nevelésében. A kötelező tantárgyak mellett a diákok egyházi jellegű tantárgyakat is tanulnak, valamint szakmai oktatásban is részesülnek. A választható képzések: könyvelői és számítástechnika (ECDL), szabás-varrás. A következő szakok indítását tervezik a jövőben: asztalos, hegesztő, dísznövénytermesztő, virágkötő. A tanulóknak lehetőségük van az általuk választott tárgyakat emelt óraszámban tanulni. Az itt végzett diákok nagy része tanul tovább egyetemeken, főiskolákon (mint általában a megye összes líceumának, gimnáziumának érettségizői).

Például

a

2006-ban

végzettek

28

diák

közül

26

tovább

tanult

(http://www.prl.eoldal.hu/cikkek/a-gimnazium-tortenetebol.html). A Felső-Tisza vidék magyar lakosságának nagy része a Técsői (a kárpátaljai magyarság 4 %-a) és a Huszti (3,1 %) járásokban él, ennek megfelelően a járás magyar tannyelvű középfokú oktatási intézményei is ebben a térségben találhatóak. A magyarság megmaradása szempontjából igen fontos kérdés a szórványvidéken az anyanyelvi oktatás helyzete, ezért kiemelt figyelmet érdemel. Az 1990-es években egy új koncepció fogalmazódott meg, miszerint létre akartak hozni egy Felső-Tisza vidéki Magyar Oktatási Központot a técsői magyar iskola bázisán. Ambrus Pál, a Técsői Hollósi Simon Középiskola korábbi igazgatója kezdeményezésére létrejött a líceum, melynek célja, hogy kialakítsa a megfelelő körülményeket ahhoz, hogy a szórványban élő magyar gyermekeknek lehetősége legyen anyanyelvén tanulni. Ambrus Pál 1992-ben az Illyés Alapítványhoz benyújtott pályázata pozitív elbírálásra került. Ezután 1993-ban kezdődtek meg a líceum építésének munkálatai egy egyházi tulajdonú telken. Mindaddig, amíg az intézményben magyar nyelvű

oktatás

folyik,

bérleti

díjat

nem kell

az

épület

használatáért

fizetniük

(http://liceum.tyachiv.info/Hun/lyceum.html). A técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum 1999 szeptemberétől működik önálló református tanintézményként. Mi sem bizonyíthatná jobban az intézmény fontosságát, mint az, hogy az 2000-es tanévben az ide jelentkezők száma már meghaladta a 80 főt. Ide a 7. vagy 9.

osztály elvégzése után lehet jelentkezni. A képzési idő ez alapján 4 vagy 2 év. A líceum emelt szintű középiskolai oktatást, kollégiumi ellátást, gépkocsi-vezető jogosítvány megszerzését, ECDL-program szerinti számítógép-kezelői oktatást biztosít. Különösen nagy hangsúlyt fektet az államnyelv (ukrán) és az idegen nyelv oktatására (angol, német). Minden évfolyamon egy humán és egy reál osztály működik. A diákok döntik el az első év után, mely tantárgyakat szeretnék

emelt

óraszámban

tanulni,

ez

alapján

szakosodnak

(http://liceum.tyachiv.info/Hun/lyceum.html). Nemrégiben nagy port kavart Osziszky Róbert, a técsői Hollósi Simon Középiskola igazgatójának azon javaslata, miszerint a técsői középiskolában, főleg a vegyes házasságból született tanulók miatt, ukrán osztályokat is indítanának. Ezzel az addig magyar tannyelvű középiskola két tannyelvűvé válna, és így megnövekedne a diákok és a tanórák száma. A kezdeményezés ellenzői szerint ez a változtatás a szórvány vidéki nemzeti oktatás elsorvadásához vezetne. Aggályaik megalapozottnak tűnnek, hisz az iskola tanulóinak száma már most is csökkenőben van (http://kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=4791). Visken (Huszti járás) a magyar nyelvű oktatás nagy múltra tekint vissza. 1556-tól megszakítás nélkül tanulhat anyanyelvén az itteni magyarság. Kezdetben református, a 18. század végétől katolikus iskolában is. 1900-tól pedig az egyházi iskolákkal párhuzamosan a Viski Állami Népiskolában. A cseh uralom idején (1920-1939) is tanulhattak anyanyelvükön a magyar ajkú gyermekek a Viski Orosz-magyar Népiskola magyar osztályaiban. 1939 után a felekezeti iskolák mellett a Viski Királyi Állami Népiskolában folyt magyar nyelvű oktatás, ahol a magyar tanulók ruszin nyelvet is tanultak. A szovjet rendszerben a magyar nyelvű oktatás kezdetben a Viski 2. számú Elemi Iskolában működött. Mikor az általános iskola 8 osztályossá vált, felerősödött a már azelőtt is problémát jelentő tanteremhiány. Ez ellehetetlenítette a magyar középiskola létrehozását. A középiskola épülete később nagy nehézségek árán, szülői összefogással, adományokkal és a kolhoz közreműködésével épült fel. 1966-ban ballagtak az első érettségizők. Ekkor az oktatás még több épületben folyt, egészen 1990-ig. 1993. március 20. óta az iskola hivatalosan is Kölcsey Ferenc nevét viseli. 2006-ban a magyar iskola fennállásának

450.

évfordulóját

ünnepelték

a

viskiek

(http://kelcsey.gportal.hu/gindex.php?pg=5703293). Az 1990-es évek előtt csupán egy felsőoktatási intézménye volt Kárpátaljának, az Ungvári Állami Egyetem (2000-től Ungvári Nemzeti Egyetem (http://magyarkar-une.com/), Fodor Gy., 2012). Az egyetemet 1945-ben alapították. Egy év múlva már 15 tanszékkel és 42 oktatóval működött. Jelenleg az intézménynek 17 kara van és 82 tanszéke. A hallgatók létszáma megközelítőleg 11 ezer. 42 szakon és 24 szakirányon folyik a képzés. Az intézmény 1000

főállású oktatója és tudományos munkatársa közül több mint 100 nagydoktori fokozattal rendelkezik. A magyar kar megalapítása előtt csak a magyar nyelv és irodalom szak volt elérhető azok számára, akik magyar nyelven kívánták folytatni tanulmányaikat (Fodor Gy., 2012). A Magyar Tannyelvű Humán és Természettudományi Kar 2008 szeptemberében alakult. A karon három tanszék működik: Magyar Filológia Tanszék, Magyar Történelem és Eurointegráció Tanszék, Fizika-Matematika Tanszék. A legfrissebb adatok alapján a karon 267 diák tanul. Magyar nyelv és irodalom szakon 100 diák, ebből 60 nappali és 40 levelező tagozaton, történelem szakon 87, matematikán 44, fizika szakon 37 diák tanul. A karon 5 professzor, 18 docens és 8 főelőadó oktat. PhD képzés minden egyes szakon működik. A Magyar Filológia Tanszék vezetője Lizanec Péter professzor. A tanszéken elsősorban magyar nyelv és irodalom szakos tanárokat képeznek, ahol a végzett hallgatók főleg Kárpátalja magyar tannyelvű iskoláiban helyezkednek el, mások Kárpátalja különböző újságainál, vagy a területi magyar rádió és televízió szerkesztőségeiben kapnak munkát. A legeredményesebb hallgatók a végzést követően PhD képzés keretein belül folytathatják tanulmányaikat. A tanszék a kutatómunkára is nagy hangsúlyt fektet. A legfontosabb publikációk között tartható számon többek közt „A kárpátaljai magyar nyelvjárások atlasza”, ami három kötetben jelent meg (19922003) és a hétkötetes „Összkárpáti nyelvjárási atlasz”. Ezen kívül a tanszéken 80 monográfiát és szótárt, 30 tankönyvet és oktatási-módszertani segédeszközt, illetve több mint 900 tudományos cikket jelentettek meg. Itt eddig 871 hallgató vehetett át diplomáját. A hallgatók gyakran utaznak külföldi részképzésekre, tanulmányutakra (http://magyarkar-une.com/). A Történelem és Európai integráció Tanszék vezetője Kiss Éva professzor, a történelemtudományok doktora. A tanszék 2005-ben nyílt meg. 2008-tól a Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kar része. Diákjainak száma a 2012-2013-as tanévben 88 fő. 2012-ben a történelem szakirányon megnyílt a levelező tagozat is. A tanszék 10 oktatója közül 2 professzori és 4 kandidátusi fokozattal rendelkezik. A diákoknak lehetőséget biztosítanak kutatási tevékenységük publikálására a tanszék folyóiratánál, mely 2012-ben NORTIA néven indult. Ugyancsak bemutathatják évfolyammunkáikat, diplomamunkáikat az évente megtartott helyi tudományos diákköri konferencián. A diákok számos alkalommal látogatnak külföldre is tudományos ismereteik bővítésének céljából, illetve nyári gyakorlatokon vesznek részt Kárpátalján. A tanszék jó kapcsolatokat tart fenn külföldi és anyaországi egyetemekkel egyaránt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a 2012. november 2-án az Ungvári Nemzeti Egyetem és a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem által megkötött szerződés, mely

lehetővé teszi, hogy a legkiemelkedőbb diákok nem csak Ungváron, hanem Budapesten is tanulhassanak, és mindkét intézménytől szerezhessenek diplomát (http://magyarkar-une.com/). A Fizika és Matematika Tanszék 2008-ban alakult, melynek 13 oktatója közül 1 fő professzori és 7 fő kandidátusi fokozattal rendelkeznek. Rajtuk kívül még 5 főelőadó végez itt oktatási tevékenységet. A tanszéken 320 tudományos cikk jelent meg eddig, több nyelven. Az oktatók aktívan részt vesznek a nemzetközi tudományos életben, konferenciákon, szemináriumokon is bemutatják kutatói tevékenységüket. A tanszék felszerelt laboratóriummal rendelkezik, mely kapcsolatot tart fenn az Ukrán Tudományos Akadémia intézményeivel és számos magyarországi intézménnyel is. A diákok az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Elektronfizikai Kutatóintézetében gyűjthetnek anyagot tudományos munkáik megírásához, valamint részképzésen vehetnek részt a Debreceni Egyetemen és a Budapesti Műegyetemen (http://magyarkar-une.com/). A magyar kisebbség számára fontos volt a Hungarológiai Központ létrehozása 1987ben, mely az egyetem részeként a mai napig is működik. Ezzel egyidőben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen is létrehoztak egy Ruszisztikai Központot. A Hungarológiai Központ könyvtárának tekintélyes kínálata szintén a diákok rendelkezésére áll. Az intézet folyóirata az Acta Hungarica néven 1990-ben jelent meg (Fodor Gy., 2012). Ahogy azt Fodor Gyula (2012) is írja, a rendszerváltást követően az Ukrajnai (és így természetesen a kárpátaljai) felsőoktatási intézmények száma megnövekedett. Az államiak mellett magánintézmények, fiókintézetek is nyíltak egyre több diákot befogadva. 2008-ban létrejött a Munkácsi Állami Egyetem, a Munkácsi Humánpedagógiai Főiskola és a Munkácsi Technológiai Főiskola összevonása révén. Megemlítendő, hogy a 2004-ben alapított Kárpátaljai Állami Egyetemet, mely több kisebb intézmény egyesítésével jött létre, nemrégiben összevonták az Ungvári Nemzeti Egyetemmel

(http://karpatalja.ma/karpatalja/oktatas/13077-osszevonjak-a-karpataljai-

allami-es-az-ungvari-nemzeti-egyetemet). A kárpátaljai magyarság szempontjából legfontosabb intézmény a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Főiskola, mely 1994-ben alakult, kezdetben a Bessenyei György Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozataként. Ekkor csak levelezős képzés folyt az intézményben, és az oktatást a Nyíregyházi Főiskola tanárai végezték. A képzés 41 hallgatóval indult, akik a következő szakokra nyertek felvételt: óvodapedagógia, tanítói, angol-történelem, angolföldrajz. Az 1996. június 13-ai ülésén az Ukrán Állami Akkreditációs Bizottság engedélyezte a főiskola működését, majd 16-án az Ukrán Oktatási Minisztérium kiadta az oktatásra feljogosító hivatalos engedélyt is. 1996-ban megkezdődött a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola saját

oktatói gárdájának kialakítása. Az intézményben első alkalommal 2001-ben diplomázott 36 végzős diák. Eddig 1774-en vehettek át oklevelet, ebből 719-en egyetemi szintű diplomát szereztek (http://www.kmf.uz.ua/hun114/index.php/a-foiskola-tortenetebol.html). A diákok nagy része (91 %) magyar tannyelvű középiskolából, vagy gimnáziumból kerül be a főiskolára. A 2011/12-es tanévben nappali tagozaton 415, míg levelező tagozaton 270 diák folytatta itt tanulmányait. A végzett hallgatók főleg szülőföldi iskolában helyezkednek el pedagógusként (http://www.kmf.uz.ua/hun114/index.php/ tajekoztato-a-foiskolarol.html). Mára a főiskolán oktatott szakok száma tovább bővült. Az intézményben hat különböző tanszéken folyik az oktatás. Ezek a következők: Történelmi és Társadalomtudományi Tanszék, Pedagógiai és Pszichológiai Tanszék, Filológiai Tanszék (mely 3 tanszéki csoportra oszlik: Magyar Tanszéki Csoport, Ukrán Tanszéki Csoport, valamint Angol Tanszéki Csoport), Matematikai

Tanszék,

Biológiai

Tanszék,

valamint

Földrajztudományi

Tanszék

(http://www.kmf.uz.ua/hun114/index.php/a-foiskola-egysegei.html). Három kutatóműhely is működik az intézményben, ezek a Lehoczky Tivadar Intézet, a Hodinka Antal Intézet és a Fodor István Természettudományi Kutatóintézet. A főiskola berkein belül működik a Kölcsey Ferenc Szakkollégium is. Ezen kívül az intézmény felnőttképzéssel is foglalkozik, előkészítő tanfolyamokat, nyelvtanfolyamokat, számítástechnikai képzést és egyéb képzéseket is rendszeresen meghirdet (http://www.kmf.uz.ua/hun114/index.php/afoiskola-egysegei.html). Az II. Rákóczi Ferenc Magyar Tannyelvű Főiskola nagy hangsúlyt fektet az oktatás mellett a kutatómunkára és kulturális programok szervezésére egyaránt. 2000-től évkönyvet jelentet meg Acta Beregsasiensis címmel, melyben lehetőség nyílt az oktatók és diákok dolgozataik, tanulmányaik közzétételére. A főiskola gyakran szervez író-olvasó találkozókat, melyek keretein belül többek között olyan jeles anyaországi írók látogattak el a főiskolára, mint Jókai Anna, Esterházy Péter, vagy Kukorelly Endre (http://www.kmf.uz.ua/hun114/index.php/ tajekoztato-a-foiskolarol.html). A főiskola létrehozása mérföldkőnek számít a kárpátaljai magyar ajkú kisebbség számára, hisz addig csak ukrán, vagy orosz tannyelvű felsőoktatási intézményekbe jelentkezhettek Kárpátalján. Csak államnyelven tanulhattak a magyar diákok, amennyiben döntésük nem az Ungvári Állami Egyetem magyar nyelv és irodalom szakára esett, ami természetesen nagyban befolyásolta mind esélyeiket az ukrán anyanyelvű jelentkezőkkel szemben mind továbbtanulási kedvüket. A főiskola megalapítását követően egyre nőtt a magyar nemzetiségűek részvételi aránya a felsőoktatásban (Fodor Gy., 2012).

Ez a folyamat növekvő tendenciát mutatott egészen a 2008-as oktatási reformok bevezetéséig, melyek meglehetősen kedvezőtlenek a kisebbségi felvételizők számára. A módosítás abban áll, hogy független vizsgaközpontokat alapítottak, ahol a végzősök anyanyelvüktől és az általuk befejezett középfokú oktatási intézmény nyelvétől függetlenül ukrán nyelven teszik le érettségi vizsgáikat, melyek eredményeit felvételi vizsgának is beszámítják (Fodor Gy., 2012). A cikk írója arra is utal, hogy az említett vizsgák kevésbé a szaktantárgyi tudást, sokkal inkább az ukrán nyelv ismeretét hivatottak mérni. Az ukrán nyelv tanításának színvonala pedig magyar iskolákban nem elegendően magas ilyen jellegű vizsgák letételéhez. A színvonal “nem túl magas” (82. oldal) voltának okát a szerző a hibás módszertannak tudja be, miszerint az ukrán nyelvet nemzeti iskolákban ismert nyelvként tanítják, nem pedig idegen nyelvként (Fodor Gy., 2012), holott a kisiskolások nagy része szempontjából valóban idegen nyelvről van szó. Ezek a gyerekek legtöbbször az iskola befejezésekor sem tudják elsajátítani az államnyelvet egy olyan magas színvonalon, amit az emelt szintű érettségi megkövetelne. Azonban lehetetlen bekerülni bármelyik ukrajnai felsőoktatási intézménybe a vizsgák letétele nélkül. Ebből az okból kifolyólag a magyar szülők is gyakran ukrán nyelvű iskolába íratják gyermeküket abban a reményben, hogy elsajátítva az ukrán nyelvet nagyobb eséllyel nyernek felvételt ukrajnai egyetemre, vagy főiskolára, illetve, hogy majd jobban megállják helyüket a hazai munkaerőpiacon. Mint ahogy Balla Gyula (2008) is leszögezi, a magyar főiskolán, illetve az UNE magyar karán diplomázott hallgatók elhelyezkedési esélyei Ukrajnában meglehetősen korlátozottak.

Felhasznált irodalom 1. A II. világháború krónikája, 1999: Bp.: Magyar Könyvklub. 2. Balla Gy., 2008: Magyar tannyelvű felsőoktatási képzési kínálat és a munkaerőpiac Kárpátalján. In: Határhelyzetek. Külhoni magyar egyetemisták peregrinus stratégiái a 21. század elején. Szerk.: Kötél E. és Szarka L. Budapest. Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium. 3. Botlik J., 2005: Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján I. Magyarok, ruszinok, csehek és ukránok 1918 – 1945. – Nyíregyháza: IMI PRINT KFT. 4. Brenzovics L., 2009: Kárpátalja történetének korszakai és gazdasági-társadalmi helyzete a XX. században. Baranyai Béla szerkesztése nyomán a Kárpátalja. A Kárpátmedence régiói 11. MTA-Regionális Kutatások Központja, 75 – 107. – BécsBudapest: Dialog Campus Kiadó. 5. Csernicskó I, 1998: A magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátaljan). Budapest, Osiris Kiadó. 6. Dupka Gy. et. al., 2005: Nyelvünk és kultúránk. In: A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának folyóirata/XXXV. évfolyam, 137. szám. Nyelvünk és Kultúránk sorozat. Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága. 7. Dupka Gy., 2000: Kárpátalja magyarsága A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága. 8. Dupka Gy., 2005. Az "Ezeréves ruszin-magyar együttélés a történelem tükrében" című konferencia szerkesztett előadásai, leadott tanulmányai Belváros-Lipótváros Ruszin Kisebbségi Önkormányzat. 9. Fodor Gy., 2012: A humán erőforrások állapota, és a nemzetiségek közötti viszonyok Kárpátalján. – Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó. 10. Gereben F., 2000. „Nemzeti es kulturális identitás Kárpátalján”. In: Magyar Nemzet 2000. aprilis 18., 6. 11. Kárpátaljai Megyei Statisztikai Évkönyv, 2008: Закарпаття в демографічному вимірі. Статистичний збірник. 12. Kocsis K., 1999: Az etnikai térszerkezet átalakulása Kárpátalja mai területén az elmúlt fél évezredben // Észak – és Kelet-Magyarországi Földrajzi Évkönyv. Kárpátalja – Nyíregyháza. 13. Lanstyák I. 1998: Nyelvünkben–Otthon. Dunaszerdahely, NAP Kiadó.

14. Megyei Statisztikai Hivatal, 2012: Чисельність населення на 1 червня 2012 року та середня за січень – травень 2012 року по містах та районах. 15. Molnár J., Molnár D. I., 2005: Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és népmozgalmi adatok tükrében. Beregszász. Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanács. 16. Orosz I., 2012: A magyar nyelvű oktatás helyzete Kárpátalján. In: A Kárpát-medencei tehetséggondozás jó gyakorlata. szerk.: Demeter József. Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége. 17. Szabó L., 1993: Kárpátaljai demográfiai adatok. – Ungvár-Budapest: Intermix Kiadó. 18. Zentai L., 2003: A történelmi Magyarország atlasza és adattára. – Pécs: Dalma Kiadó. 19. Геренчук К. І., 1968: Природа Українських Карпат. – Львів: Вид-во Львів. ун-ту. 20. Молнар, Й., Молнар, Д. 2010: Демографія та етніча структура Закарпаття: демографічна політика, культура, міграція, трудова міграція. In: Закарпаття 19192009 років історія, політика, культура / укаїномовний варіант укрїнськоугорського видання /Під ред. М. Токар, Ч. Фединець; [Редколег.: Ю. Остапець, Офіцинський, Л. Сорко, М.Токар, С. Черничко; Відп. за вип. М. Токар 483-503]. — Ужгород: Поліграфцентр « Ліра», 2010. 21. http://www.bereg.net.ua/ (2013.06.27.) 22. http://www.ukrstat.gov.ua/ (2013.06.27.) 23. http://zakon4.rada.gov.ua/laws (2013.06.27.) 24. http://daykagabor2012.ucoz.ua/index/iskolank/0-20 (2013.06.27.) 25. http://udg.hmarka.net/pages.php?id=1 (2013.06.27.) 26. http://dobronyigimi.at.ua/index/iskolank/0-22 (2013.06.27.) 27. http://www.bermagim.org/content/gimnazium-tortenete (2013.06.27.) 28. http://www.reformatus.com.ua/lap/nbrl/index.php?m=page&a=show&t=koszontes&i= 2783 (2013.06.27.) 29. http://karpatinfo.net/hetilap/ballagas-janosi-mezogazdasagi-liceumban-legnepesebbraj (2013.06.27.) 30. http://www.munkacskatlic.org.ua/new/index.php?option=com_content&view=article&id=47&Itemid=28 (2013.06.27.) 31. http://www.sztojkaliceum.com/ (2013.06.27.) 32. http://www.prl.eoldal.hu/cikkek/a-gimnazium-tortenetebol.html 33. http://liceum.tyachiv.info/Hun/lyceum.html (2013.06.27.)

34. http://liceum.tyachiv.info/Hun/index.html (2013.06.27.) 35. http://kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=4791 (2013.06.27.) 36. http://kelcsey.gportal.hu/gindex.php?pg=5703293 (2013.06.27.) 37. http://magyarkar-une.com/ (2013.06.27.) 38. http://www.kmf.uz.ua/hun114/index.php/a-foiskola-tortenetebol.html (2013.06.27.) 39. http://www.kmf.uz.ua/hun114/index.php/tajekoztato-a-foiskolarol.html (2013.06.27.) 40. http://www.kmf.uz.ua/hun114/index.php/a-foiskola-egysegei.html (2013.06.27.) 41. http://karpatalja.ma/karpatalja/oktatas/13077-osszevonjak-a-karpataljai-allami-es-azungvari-nemzeti-egyetemet (2013.06.27.)

Márkus Zsuzsanna

Kárpátaljai középiskolások tanulmányi célú migrációs tervei A szomszédos országok magyar kisebbségeinek Magyarországra történő áttelepülése jól ismert jelenség. A rendszerváltás után számos kutatás foglalkozik a határon túli magyarság több szempontú elemzésével – vizsgálják a többek között a kint élők demográfiai, társadalmi, kulturális, gazdasági vagy kisebbségpolitikai jellemzőit. Jelen dolgozatban a kárpátaljai magyar középiskolások magyarországi tanulmányi célú migrációs terveivel foglalkozunk. A migráció interdiszciplináris jelenség, de főként a földrajz, a demográfia, a közgazdaságtan, a pszichológia és szociológia tudománya foglalkozik a jelenség kérdéseivel. Ebből következően a fogalom meghatározása is tudományág specifikus. A hazai társadalomtudományi kutatások leginkább a Központi Statisztikai Hivatal meghatározásával operálnak. E szerint migráció alatt értjük az „eredeti (szokásos) lakóhely országának olyan tartós elhagyását, amelynek célja egy másik országban való lakóhely létesítése letelepedés, tartózkodás vagy jövedelemszerző tevékenység végzése céljábó.1”(Takács, Kincses 2013). A vándorlás céljai között szerepel még a tanulmányok folytatása is (Rédei 2007a). Az oktatásszociológia a hallgatói mobilitás kapcsán leginkább az európai felsőoktatási térben kialakult migrációs folyamatokat vizsgálja. Az Európai Unió oktatáspolitikai stratégiájának egyik legfontosabb pillére egységes felsőoktatási tér kialakítása, a nemzetközi hallgatói mobilitás ösztönzése. A Kárpát-medencében azonban létezik a hallgatói mobilitásnak egy, az európaitól különböző formája. Ez a mobilitás a Magyarország környező országaiban (Ukrajna,

Románia,

Szlovákia,

Szerbia,

Horvátország)

élő

magyar

kisebbségek

Magyarországra tanulmányi céllal történő ideiglenes vagy végleges „áttelepülését” jeleni. Az európai és a Kárpát-medencei mobilitás közötti egyik eltérés, hogy ez a migrációs folyamat egyirányú és zárt földrajzi térben valósul meg. További különbség még, hogy a mobil hallgatók más céllal érkeznek Magyarországra, de talán legmarkánsabb, hogy Magyarország nemzetpolitikai célkitűzései eredményeként valósul meg, aminek egyik legfontosabb motorja a támogatáspolitika. Az Európai Uniós mobilitási stratégia a munkaerő migrációjának kialakítását szorgalmazza a térség gazdasági versenyképességének növelése érdekében. Ezzel szemben a magyarországi nemzetpolitika célja a határon túl élő kisebbségeinek értelmiségi utánpótlása. Magyarország célja, hogy a diplomás magyar hallgatók szülőföldjükre hazatérve 1

Demográfiai évkönyv, 2008.

használják az anyanyelvükön megszerzett tudást a magyar kisebbségek társadalmi és kulturális fejlődésének érdekében (Erdei 2005). Az 1989-1991-ben bekövetkezett kelet-közép-európai rendszerváltások a magyarmagyar kapcsolatok terén több vonatkozásban is átalakulást jelentettek. A rendszerváltás után a régió valamennyi jelentős kisebbségi népcsoportja kialakította ellenzéki fórumait, kidolgozták demokratikus politikai programjaikat, megjelent a szabad sajtó, létrejöttek a politikai pártok, mozgalmak, a kisebbségek is bekapcsolódtak a politikai pluralizmus intézményrendszerének

megszervezésébe.

Ezzel

párhuzamosan

igen

gyorsan

intézményesítették kapcsolatrendszerüket anyaországaikkal, melyek szintén újrafogalmazták nemzeti kisebbségeikkel szembeni kötelezettségeiket. Magyarország ezt a megújított anyaországi szerepvállalást a következőképpen deklarálta: „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását”2 (Szarka 2008). Az újonnan kidolgozott magyarságpolitika része a nemzetközi és a kétoldalú kisebbségvédelem, a magyar-magyar kapcsolatok intézményes működtetése és a kisebbségi magyar közösségek támogatása (Bárdi 2008). Ezek a nemzetpolitikai stratégiák egyike sem kizárólag a politikai jobb- vagy baloldalhoz kapcsolódik. Magyarország kisebbségvédelmi megközelítése a nemzetközi normákat és mintákat veszi alapul, de abból indul ki, hogy előbb az adott szomszédos országgal kell megteremteni a jó viszonyt, és ezt követően lehet a magyar kisebbség problémáit kezelni. Ebben a megközelítésben különösen hangsúlyos, hogy az adott kisebbségi közösségnek saját országában kell megtalálnia lehetőségeit. Ebben Magyarország döntően külpolitikai eszközökkel segítheti a határon túli magyarjait. Szintén ide tartozik a magyar kisebbségi társadalmak gazdasági, társadalmi megerősítésének programja, azaz, hogy önálló intézményeik útján valósíthatják meg önállóságukat. Ezen célok megvalósításának egyik eszköze a határon túli magyar fiatalok magyarországi iskoláztatásának támogatása (Szarka 2008). A határon túli magyar nemzetiségű hallgatóknak több mint két évtizede van lehetősége magyarországi továbbtanulásra. Kezdetben, az 1980-as évek végétől egyénileg, 1990-től pedig már intézményes keretek között. 1989-től számos kormányzati intézmény és alapítvány jött létre azzal a céllal, hogy kidolgozza és segítse a határon túli magyar fiatalok magyarországi oktatásba való bekapcsolódását, és az anyagi források hatékony elosztását. Ezek az intézmények 1994-től kezdve vonták be a határon túli magyar szervezetek képviselőit is a 2 A Magyar Köztársaság 1989. október 23-án kihirdetett, megújított Alkotmányának 6. paragrafusának 3. bekezdése.

támogatások elosztásába (Bárdi 2008). Jelen dolgozatban eltekinthetünk az intézményi hálózat kiépülésének és működésüknek részletes ismertetésétől, ugyanis célunk csupán az, hogy rámutassunk a támogatáspolitika és a hallgatói tanulmányi célú migráció kapcsolatára. A magyarországi egyetemeken az 1990-es évek elejétől folyamatosan növekszik a külföldi hallgatók száma: amíg a rendszerváltás előtti években átlagosan 2500 külföldi hallgató tanult magyar egyetemen és főiskolán, addig 2010-ben már a 18000 főt is meghaladta a számuk (Dusa 2012, Rédei 2007b). A külföldi hallgatók legnagyobb arányban a határon túli országokból és más európai államokból érkeznek. A legnagyobb küldő ország Románia, Szlovákia, Ukrajna és Szerbia, bár 2006-tól a német hallgatók száma meghaladja az kárpátaljai és a vajdasági hallgatókét (Dusa 2012). Az országok részletes adatait az 1. táblázat közli. 1.

Tanév

1995/96 1996/97 1997/98 1998/99 1999/00 2000/01 2001/02 2002/03 2003/04 2004/05 2005/06 2006/07 2007/08 2008/09 2009/10 2010/11

táblázat. Határon túli magyarok a magyarországi felsőoktatási intézmények. A nappali tagozatos hallgatók száma 1995-2011 között kibocsátó országonkénti bontásban

Összes külföldi 6300 n.a n.a 7111 7711 n.a 8556 8605 9371 9946 10974 11618 12212 13681 15035 15889

Ezen belül szerbiai 596 n.a n.a 281 843 n.a 822 796 663 714 755 765 871 868 1009 1136

romániai 1019 n.a n.a 940 1146 n.a 1664 1549 1597 1580 1713 1732 1714 1816 1697 1436

ukrajnai 361 n.a n.a 387 495 n.a 592 590 709 788 858 892 858 829 896 862

szlovákiai 373 n.a n.a 724 875 n.a 1208 1467 1479 1430 1563 1574 1604 1827 1943 2034

Statisztikai tájékoztató, Oktatási évkönyv.2010/2011. KSH

A táblázat oszlopaiból jól kitűnik, hogy a határon túli hallgatók száma a magyarországi felsőoktatási rendszerven évről évre növekszik. A tanulmányi célú migrációs folyamatok a fővárosra és a nagyobb vidéki egyetemvárosokban koncentrálódik. A legtöbb hallgató 2005 és 2011 között Debrecenben, Pécsen, Szegeden folytatta tanulmányait, de jelentős arányban tartózkodtak még Győrben és Sopronban is határon túli magyar fiatalok. Az elvándorlási helyek pedig majdnem teljes mértékben megegyeznek a szomszédos országok nagyobb magyar városaival. A legtöbben Komáromról, Dunaszerdahelyről, Szabadkáról, Magyarkanizsáról, Nagyváradról, Székelyudvarhelyről, Beregszászból és Nagyszőlősről és környékükről érkeznek (Takács, Kincses 2013).

Miért és milyen motivációkkal migrálnak a határon túli magyar kisebbségek Magyarországra? Valamint kik azok, akik Magyarországon iratkoznak be felsőoktatási intézménybe? A kárpátaljai hallgatók továbbtanulási hajlandóságáról és motivációkról A Márton Áron Szakkollégiumban empirikus adatfelvételt készítettünk Kárpátalja 12 középfokú magyar tannyelvű oktatási intézményébe. Az intézmények kiválasztásának alapját részben demográfiai okok (a legnagyobb magyarlakta települések), részben pedig a korábbi évek migrációs kedve (ezekből az intézményekből jelentkeztek magyarországi felsősokú intézménybe a legtöbben) magyarázzák. A survey jellegű adatfelvételre 2012 őszén és tavaszán került sor a Nagydobrony, Kaszony, Técső, Visk, Beregszász, Karácsfalva, Nagyszőlős, Verbőc, Ungvár, Jánosi, Péterfalva és Déda középfokú oktatási intézményének 418 érettségiző diákja körében. Az iskolák között állami és egyházi fenntartású is volt (a részletes adatokat az 1. táblázat szemlélteti). 2.

táblázat Az iskolák megoszlása fenntartó szerint (százalék) (N=12)

Fenntartó

Elemszáma (N)

Egyházi líceum gimnázium Nagydobrony

51

Técső

29

Karácsfalva

22

Péterfalva

48

Állami középiskola, gimnázium Visk

17

Kaszony

34

Beregszász

61

Nagyszőlős

16

Verbőc

18

Ungvár

41

Jánosi

52

Déda

29

Összesen

418

Vizsgáltuk a diákok szociokulturális jellemzőit, vallásosságukat (felekezeti hovatartozás, templomba járási gyakoriság), a családjuk kulturális és anyagi tőkéjét, iskolai sikerességüket, továbbtanulási terveiket és motivációjukat, szabadidő eltöltési szokásukat, valamint magyarországi kapcsolataikat. Kíváncsiak voltunk, hogy a diákok esetében milyen tényezők húzódnak meg a továbbtanulási terveik mögött, valamint hogy milyen faktorokkal függ össze a szülőföldi és a magyarországi felsőoktatási intézményekbe való jelentkezés. Az ukrán oktatási rendszerben a sikeresebb vagy épp a kevésbé sikeresek szeretnének Magyarországon továbbtanulni? Talán a család kulturális tőkéje vagy inkább az anyagi javak hozhatók kapcsolatba a magyarországi továbbtanulási kedvvel? Netán a magyarországi meglévő rokoni vagy baráti kapcsolatok? A minta alapmegoszlásait tekintve a nemek szerint kiegyenlített, csaknem fele-fel arányban képviseltetik magukat a lányok (54,9 százalék) és a fiúk (45,1 százalék). A lakóhely szerinti eloszlásuk az alapsokaság regionális adottságait tükrözi – a diákok legnagyobb arányban faluban, községben élnek. A részletes adatokat az 1. ábra mutatja. 1.

ábra A diákok településtípus szerinti megoszlása (százalék) (N=418) Megyeszékhely

Egyéb város 4%

Falu, község

26%

70%

A vallási felekezethez való tartozás szintén Kárpátalja felekezeti sokszínűségét és arányait mutatják. Kárpátalja magyar lakosságának felekezeti megoszlásairól sajnos nem készülnek hivatalos statisztikák, csupán az egyes egyházak vezetik tagságukat, azonban ezeket az adatokat sem publikálják. Szanyi KM Borbála 2004-ben személyes gyűjtésének eredményeként összefoglalta a kárpátaljai magyarokra vonatkozó adatokat (Szanyi 2004 idézi Molnár 2006). A 2003-as adatok alapján Kárpátalja lakosságának 70-75 százaléka református, ezt követi a római és a görög katolikus egyház. A diákokra vonatkozó eredmények is ezeket az arányokat mutatják. A részletesebb adatokat a 2. ábra szemlélteti.

2.

ábra A diákok vallási felekezet szerinti megoszlása (százalék) (N=418)

1%

1% 3%

1%

Református Római katolikus

17% Görög katolikus Evangélikus 17%

60% Görög keleti Egyéb felekezet

A kérdőív lehetőséget adott a tanulók vallásosságának megismerésére a templomba járás gyakoriságának kérdésével. Az adatok azt mutatják, hogy a megkérdezett diákok több mint fele rendszeres templomba járó, hetente részt vesznek az istentiszteleteken. Számos kárpátaljai társadalomtudományi kutatás számol be arról, hogy a vallási felekezethez való tartozás és a vallás gyakorlás a kárpátaljai magyarság számára identitás dimenzió is, ugyanis a magyar kisebbség nyelvi és kulturális hagyományait (is) ápolja és adja tovább. (Gereben 1999). Úgy tűnik, hogy a magas arányok miatt a fiatalabb generáció esetében is összefüggésbe hozható a vallásosságuk és a magyarságuk. Az adatokat a 3. ábra mutatja. 3.

ábra A diákok vallásgyakorlása (százalék) (N=389)

Hetente 4%

9%

3%

Havonta többször Évente többször

12% 51%

Csak nagy családi ünnepekkor Nem járok templomba

21% Csak nagy egyházi ünnepek idején

Saját kutatásunk is a korábbi eredményekkel összhangban születtek, noha a vallásosságnak csak egy dimenzióját volt alkalmunk mérni. Elemzésünk következő részében a vallásosság és a továbbtanulási

hajlandóság

közötti

összefüggéseket

vizsgáljuk.

A

legutóbbi

évek

vallásszociológiai és oktatásszociológiai vizsgálatai arról számolnak be, hogy a vallásosság és a tanulmányi eredményesség között pozitív kapcsolat áll fent. Sőt a kutatók nagy része szerint a vallásosság a kulturális tőkehiányt is képes kompenzálni, ennek révén pedig pozitív hatást gyakorol a későbbi magasabb társadalmi státusz elérésére (Pusztai et al 2012). Pusztai ezzel kapcsolatban azt a magyarázatot adja, hogy a vallásosság pozitív hatása a vallás kognitív tartalmai miatt érhető tetten – vagyis az értékpreferenciák és a normák közvetlenül befolyásolják az egyén tanulmányi teljesítményét (Pusztai et al 2012). Elemzésünk első részében a diákok tanulmányi eredményességét vizsgáljuk. A kérdőívben a következő kérdés szerepel erre vonatkozóan: „Hogyan értékeled saját tanulmányi teljesítményedet? Milyen tanuló vagy?”. A válaszok megoszlásait a 4. ábra mutatja. 4.

ábra A diákok tanulmányi teljesítmény szerinti megoszlása (százalék) (N=415)

Kiváló

Jó

Közepes

Gyenge

7% 6%

31%

56%

Hogy választ kapjunk kérdésünkre a vallásosság (templomba járás) és a tanulmányi eredményesség kapcsolatának vizsgálatára vállalkozunk. Az adatok alapján úgy tűnik, igazolódik korábbi feltevésünk és valóban a kiváló tanulók fele hetente, egyötödük pedig legalább havonta jár templomba. A két változó között nem volt szignifikáns összefüggés (p<0,05), ami jelen esetben a cellák arányai alapján azt jelenti, hogy a templomba járás egyaránt fontos minden diáknak. Ahhoz, hogy a vallásosság és a tanulmányi eredményesség közötti kapcsolatot megállapítsuk, nem elég a vallásosságot egy dimenziós fogalomként értékelni, főleg nem a kárpátaljai magyarok esetében, ahol a vallásosságnak identitásképző és –erősítő

szerepe is van. Ennek vizsgálata jelen kutatás tapasztalataiból kiindulva egy későbbi vizsgálat feladata. 3. táblázat A templomba járás és a tanulmányi eredményesség (százalék) (N418)

Tanulmányi eredményesség Templomba járási gyakorisága Kiváló Hetente

Jó

Közepes Gyenge

50

63,1

47,9

22,2*

Havonta többször

20,8*

14,8

24,2

22,2*

Évente többször

8,3*

9,8

13

18,5*

Egyházi ünnepekkor

16,7*

9

7,9

14,8*

Családi ünnepekkor

0*

0,8*

3,3*

11,1*

Nem jár

1*

2,5*

3,7*

11,1*

Összesen:

100

100

100

100

A *-gal jelölt értékek 10-nél kevesebb elemszámot jelentenek

A cellék értékei esetünkben jelzés értékűek, ugyanis tanulmányi eredménytől függetlenül gyakori templomba járók között minden esetben magasabb aránnyal szerepelnek, de a tempolomba járás és a tanulmányi eredményesség kapcsolatáról meggyőződhetünk. A továbbiakban a továbbtanulási tervek, a tanulmányi eredményesség és a vallásosság vizsgálatára vállalkozunk. 5.

ábra A diákok továbbtanulási szándéka (százalék) (N=410) Igen

Nem

19%

81%

Az adatokat elemezve azt látjuk, hogy a kárpátaljai fiatalok közül majdnem mindenkit, függetlenül a középiskolai eredményeikről tovább szeretné folytatni tanulmányaikat: a kiváló diákok majdnem 100 százaléka, de még a közepes tanulók háromnegyed is tervezi a

továbbtanulást. Az eredmények minden esetben szignifikáns (p<0,05) összefüggéseket mutattak. 4 .táblázat A továbbtanulási szándék az iskolai eredményesség szerint (százalék) N=418)

Iskolai eredmények Szeretnél-e továbbtanulni? Kiváló Jó

Közepes Gyenge

Igen

96,6

94,5 77,7

37

Nem

4*

5,5* 22,3

63

Összesen:

100

100

100

100

*-gal jelölt értékek 10 alatti elemszámot jelentenek

Nézzük, hogy milyen okokat soroltak fel azok, akik az előző táblázat „Nem” oszlopában szerepelnek. Az okok a következő rangsorba rendezhetők: a diákok több mint 80 százaléka a nyelvismeret hiányát nevezte meg mint akadályozó tényezőt, te jelentős volt azok aránya is, akik a rossz tanulmányi előmenetelükre hivatkoznak (63,9 százalék), de az anyagiakra is a válaszadók 40 százaléka utalt. A következőkben a továbbtanulási szándék és a templomba járási gyakoriság összefüggéseit vizsgáljuk. Azt tapasztaltuk, hogy ebben az esetben szignifikáns (p<0,05) összefüggést mutattak az adatok. Meggyőződhetünk arról, hogy a vallásosság és a tanulmányi előmenetel között a kárpátaljai diákok esetében is van kapcsolat, azonban ennek részletesebb vizsgálatára jelen kutatás adatai nem adnak lehetőséget. 5. táblázat A templomba járás és a továbbtanulási szándék megoszlásai (százalékban) (N=384)

Templomba járási gyakoriság Továbbtanul Nem tanul tovább Hetente

55

25,2

Havonta többször

18,5

32,4

Évente többször

13,1

7*

Csak egyházi ünnepekkor

8

12,7*

Csak családi ünnepekkor

2,2

5,6*

Egyáltalán nem járok

3,2

7*

Összesen:

100

100

*-gal jelölt értékek 10 alatti elemszámot jelentenek

Elemzésünk további részében azt vizsgáljuk, hogy a tanulmányi előmenetelen és a vallásosságon kívül milyen más tényezők húzódnak meg a továbbtanulási tervek mögött. Elsőként a család kulturális hátterét elemezzük a szülők iskolázottsága alapján. A kárpátaljai diákok túlnyomó többségének szülői középfokú oklevéllel rendelkeznek. A részletesebb adatokat a következő ábra mutatja. 6.

ábra. A szülők iskolai végezettségének megoszlásai (százalékban) (N=418)

Felsőfok Édesanya

Középfok

Édesapa Alapfok 0

20

40

60

Az adatok alapján úgy tűnik, hogy az édesanyák iskolai végzettsége kedvezőbb képet mutat, 7 százalékponttal magasabb a felsőfokú végzettségű anyák aránya az apákénál. Adatok alapján azt látjuk, hogy a felsőfokú végzettségű szülők gyerekei magasabb arányban szeretnének tovább tanulni, mint azok a társaik, akiknek szülei alacsonyan iskolázottak – bár ahogyan korábban láttuk a továbbtanulási kedv kimagaslóan magas a vizsgált középiskolában. Ismét meggyőződhetünk arról, hogy az igen magas továbbtanulási hajlandóság mögött további magyarázó tényezők húzódnak meg.

7.

ábra A szülők iskolai végezettsége és a továbbtanulási szándék megoszlásai (százalék) (N=418) Továbbtanul

Édesanya

Édesapa

Felsőfok

Nem tanul tovább

89,8

10,2

Középfok

80,9

19,1

Alapfok

79,3

20,7

Felsőfok

86,5

13,5

Középfok

82,9

17,1

Alapfok

80,3

19,7

A továbbtanulási terveket eredményei bizalomra adnak okot arra vonatkozóan, hogy feltehetőleg néhány éven belül növekedni fog Kárpátalja iskolázottsági mutatója – középosztályosodási hullám indul majd meg. Az előzőekben a család a szülők iskolai végezettségének vizsgálatával a család kulturális tőkéjéről kaptunk képet. A következőkben a diákok saját kulturális tőkéjének és továbbtanulási motivációi közötti összefüggéseket keressük. Erre vonatkozóan a tanulók szabadidő elöltési (részben kultúra fogyasztási szokásait) elemezzük. Azt tapasztaltuk, hogy gyakori rendszerességgel a fiatalok legmagasabb arányban tv-t néznek (53,8 százalék), zenét hallgatnak (77, 4 százalék), internezetnek (62,7 százalék) és sportolnak (40,3 százalék) vagy saját hobbijukkal foglalkoznak (28,3 százalék). Azonban azok, akik naponta könyvet és újságot olvasnak, viszonylag alacsony arányban képviseltetik magukat a mintában – a rendszeresen könyvet a diákok csupán 17,8 százaléka, míg újságot 22,8 százaléka olvas. A fentebb felsorolt tevékenységek rendszeres elfoglaltságot jelentenek, ugyanis a gyakoriságuk az időintervallum szélesedésével nem növekszik, tehát például nem magasabb a havonta 1-2 alkalommal internetezők aránya a naponta internetezőknél stb. Egy esetbe nincs ez így, a színházlátogatásnál, itt azonban a „kínálat” is meghatározza a „keresletet”. A kutatási kérdésünk megválaszolása érdekében most a fent felsorolt tevékenységek és a továbbtanulási hajlandóság közötti kapcsolatot vizsgáljuk. Azt tapasztaljuk, hogy azok, akik szeretnék folytatni tanulmányaikat, naponta leginkább interneteznek (64 százalék, többen, mint társaik), tv-t néznek (50,5 százalék, társaiknál lényegesen kevesebben vannak) és zenét hallgatnak (77,8 százalék, társaikkal egyformán), de könyvet és újságot többem olvasnak a jelentkező diákok, mint társaik.

A továbbtanulási szándék vizsgálata után arra is kíváncsiak voltunk, hogy ukrajnai vagy magyarországi felsőoktatási intézménybe szeretnének tanulni. 8.

ábra Melyik országban szeretnél továbbtanulni? (százalék) N=332 Magyarország

Ukrajna

41% 59%

Az adatok alapján azt látjuk, hogy azok a diákok nagyobb része valamilyen ukrajnai felsőoktatási intézménybe szeretne jelentkezni. Mi lehet ennek a magyarázata? Tovább vizsgálódva azt láttuk, hogy a középiskola helyszínével összefüggésbe hozható az ország választás – leginkább a határ menti településekből választanák Magyarországot: Beregszász, Déda és Jánosi középiskolás diákjai. Megnéztük, hogy ezen kívül milyen más tényezőkkel függ össze az ország választás. 6. táblázat Az oktatás nyelve és országa szerinti megoszlások (százalék) N=307

Ország Továbbtanulás nyelve

Magyarország

Ukrajna

Magyar

88,6

61,4

Ukrán

1,6*

34,7

Mindkettő

3,3*

1,7

Angol

6,5*

2,3

Összesen:

100

100 *-gal jelölt értékek 10 alatti elemszámot jelentenek

Láthatjuk, hogy az anyanyelven való tanulás nagyon fontos szempont a választásnál. Legkevesebb azok aránya, akik Ukrajnában ukrán nyelven szeretnének tanulni, ezek a diákok leginkább azokon a településeken végzik középiskolai tanulmányaikat, ahol a lakosságon belül

jelentős az ukrán nemzetiségűek aránya a magyarok mellett, például Ungváron. Ezek a diákok valószínűleg jól beszélik az államnyelvet és nem okoz nekik problémát az idegen nyelven való továbbtanulás. A további elemzésekből kiderül, hogy azok, akik magyar nyelven szeretnének továbbtanulni, fele-fele arányban választanák Ukrajnát és Magyarországot oktatásuk országának. Ha figyelembe vesszük az anyanyelven történő továbbtanulás fontosságát és az ország választást, akkor az adatok mögött valószínűleg az ukrajnai magyar nyelvű felsőoktatási intézményi kínálat bővülése áll – az utóbbi években egyre több intézmény, egyre több karral és szakkal kezdi meg működését magyar nyelven Ukrajnában. A továbbiakban azokkal a diákokkal foglalkozunk, akik Magyarországra szeretnék benyújtani felvételi jelentkezési lapjukat a középiskola elvégzése után. Láthattuk, hogy az anyanyelvű tanulás fontos a tanulóknak, de az ukrajnai intézményi kínálat mellett már egyéb tényezők hatására is szükség van ahhoz, hogy egy diák magyarországi főiskola vagy egyetem mellett döntsön. A kérdőívben volt alkalmunk rákérdezni a szülői munkavállalás helyszínére és a magyarországi rokoni/baráti kapcsolatokra. Feltételezzük, hogy azok a diákok választják Magyarországot, akiknek környezetében vannak olyan rokonok vagy barátok, akik Magyarországon élnek, és valószínűleg, hogy az ő esetükben a továbbtanulás a magyarországi letelepedés „előszobái”. Az adatok alapján meglepetten tapasztaljuk, hogy a szülők munkahelyének országa egyáltalán nincs összefüggésben a gyerekek ország választásával. Csupán 11,1 százalék azok aránya, akiknek édesapja Magyarországon dolgozik és ők is itt szeretnének tanulni, az édesanyák esetében még kedvezőtlenebbek (5,1 százalék) ezek az arányok. Tovább elemezve is hasonló eredményeket kaptunk: az adatok azt mutatják, hogy a magyarországi látogatás sem hozható összefüggésbe a magyarországi továbbtanulással, kiegyenlítettek az arányok, sőt egyes esetekben még az ukrajnai továbbtanulást választók magasabb arányban látogatnak Magyarországra. Nézzük a továbbiakban a látogatás célját. Ebben a tekintetben sem tapasztaltunk a korábbiaktól eltérő eredményt – nincs különbség a Magyarországot vagy az Ukrajnát választók között. Azonban a magyarországi rokon léte differenciáló tényezőnek mutatkozik – azok aránya, akiknek él Magyarországon közeli rokona nagyobb arányban választanák Magyarországot továbbtanulások országának.

7. táblázat Rokoni kapcsolatok és a továbbtanulás országa szerinti megoszlások (százalék) (N=418)

Melyik országban szeretnél tovább tanulni? Van-e közeli rokonod Magyarországon?

Magyarország

Ukrajna

Igen

70,5

58,7

Nem

29,5

41,3

Összesen:

100

100

A következőkben a jövőbeli tervek és a magyarországi továbbtanulás közötti összefüggéseket vizsgáljuk. A továbbtanulás valóban „előszobái” lennének a letelepedésnek? A kérdésünkre az adatok alapján igennel válaszolhatunk. A részletes adatokat a táblázat értékeinek szignifikáns (p<0,05) összefüggései mutatják. 7. táblázat Magyarországi tervek és a továbbtanulás országa szerinti megoszlások (százalék) (N=418)

Tervek

Melyik országban szeretnél továbbtanulni? Magyarország

Ukrajna

Igen

88,2

43,2

Nem

11,8

56,8

Igen

72,8

26,2

Nem

27,2

73,8

Igen

85,6

61,3

Nem

14,4

38,7

Magyarországi munkavállalás

Átköltözés Magyarországra

Magyar állampolgárság megszerzése

Összegzés Az empirikus elemzésünkből az derül ki, hogy a kárpátaljai magyar fiatalok körében az igen magas továbbtanulási hajlandóság között több egyszerre jelen lévő tényező húzódik meg. A vizsgált dimenziók közül a családi, a saját kulturális tőke és vallásosság között van kapcsolat.

A vizsgálat elején kutatási kérdésünk volt, hogy milyen faktorok mellett hozzák meg magyarországi továbbtanulási döntéseiket. Láthattuk, a Magyarországi kapcsolatok közül egyedül a közeli rokoni kapcsolatok függnek össze pozitívan a továbbtanulással. De ami a legfontosabb eredménynek tekinthető – a magyarországi tervekből kiderül, hogy a korábbi kutatási tapasztalatokkal összhangban ezek az eredmények is azt mutatják, hogy a továbbtanulás csupán „előszobái” a magyarországi letelepedésnek, a munkavállalásnak és a végleges áttelepülésnek.

Felhasznált irodalom Bárdi Nándor (2008): A budapesti kormányok magyarságpolitikája 1989 után. In (Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László szerk.): Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Budapest: Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutatós Intézet

Demográfiai évkönyv, 2008. Dusa Ágnes Réka (2012): Külföldi hallgatók a Debreceni Egyetemen. In Dusa Ágnes Réka, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett (szerk.): Egyetemi élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok I. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó Erdei Itala (2005): Hallgatói mobilitás a Kárpát-medencében. Educatio 2. 334-359. Gereben Ferenc (1999): Nemzeti és vallási identitás kisebbségi és többségi helyzetben. http://terd.unideb.hu/doc/konyv/4/v_gereben.pdf

Molnár Eleonóra (2006): Egyházi oktatási intézmények működésének feltételei Kárpátalján In Educatio 15. évf. 2. sz. 425-433. Pusztai Gabriella – Bacskai Katinka – Kardos Katalin (2012): Vallásos közösségekhez tartozó hallgatók In: Dusa Ágnes Réka, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvi, Sőrés Anett (szerk.): Egyetemi élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó Rédei Mária (2007a): A hallgatói mobilitás földrajza. Földrajzi Közlemények 4. Rédei Mária (2007b): A külföldi hallgatók jellemzői. Modern Geográfia 4. Szarka László (2008): Útkeresés, önszerveződés a rendszerváltás éveiben (1989-1991). In (Bárdi Nándor, Fedinec Csilla és Szarka László szerk.): Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Budapest, Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intéze

Takács Zoltán, Kincses Áron (2013): A Magyarországra érkező külföldi hallgatók területi jellegzetességei. Területi statisztika 53 (1).