TANMENET
FIZIKA 7. osztály
HETI ÓRASZÁM: ÉVES ÓRASZÁM:
A Kiadó javaslata alapján összeállította:
2 óra 74 óra
Látta:
............................................ Harmath Lajos tanár
............................................ munkaközösség vezető
Jóváhagyta: ................................................ igazgató
2015-2016 1
A tanmenet a kerettanterv témakörei szerinti csoportosításban tartalmazza az egyes tanítási órák tananyagát és a kapcsolódó, javasolt szemléltetést (sz), tanulói tevékenységet (t). I. A TESTEK MOZGÁSA ÓraTananyag szám 1. Új tantárgyunk a fizika
Szemléltetés, tanulói tevékenység Balesetvédelem
A mozgás és nyugalom Az út és az idő mérése
Út- és időmérés (t), az adatok feljegyzése (t)
Összefüggés az út és az idő között
Grafikon készítése (t)
3.
A sebesség
A mérési adatok és a grafikon elemzése (t)
4.
A sebesség kiszámítása
A feladatmegoldás lépései (sz)
5.
A megtett út és az idő kiszámítása
Az ismeretlen mennyiség kifejezése (sz)
6.
A változó mozgás
A változó mozgás szemléltetése, mérés (sz)
7.
Az átlag- és pillanatnyi sebesség
Sebességadatok összehasonlítása (t)
8.
A szabadesés
A szabadesés bemutatása (sz)
2.
Összefoglalás és gyakorlás: A testek mozgása 10. Ellenőrzés az I. témakör anyagából 9.
Az I. feladatlap megoldása (t)
11. Gyakorlás az ellenőrzés tapasztalatai alapján 12. Szóbeli ellenőrzés az I. témakör anyagából
II. A DINAMIKA ALAPJAI ÓraTananyag szám 13. A testek tehetetlensége
Szemléltetés, tanulói tevékenység Kísérletek a tehetetlenségre (sz, t)
14. A tömeg és a térfogat mérése
A tömeg és a térfogat mérése (t)
15. A sűrűség
A mérési adatok és a grafikon elemzése (t)
16. A tömeg és a térfogat kiszámítása 17. A mozgásállapot megváltozása
A test mozgásállapot-változásai (sz)
18. Az erő
Az erőhatás (sz); az erő ábrázolása (t)
19. Az erő mérése
Erőmérés (t)
20. A gravitációs erő és a súly
Kísérletek (sz); a test súlyának mérése (t) 2
21. A súrlódási erő és a közegellenállási erő
Kísérletek (sz); a súrlódási erő mérése (t)
22. A rugalmas erő
A rugalmas alakváltozás (sz)
23. Két erő együttes hatása
Egy egyenesbe eső erők összegezése (sz)
24. Erő – ellenerő
Kísérlet és mérés: erő – ellenerő (t)
25. A munka 26. Az erő és az elmozdulás kiszámítása 27. A forgatónyomaték
Kísérlet, mérés az emelőn (sz)
28. Egyensúly az emelőn
Az egyensúly feltételének vizsgálata (sz)
29. Az erő és az erőkar kiszámítása 30. Egyensúly a lejtőn
Az egyensúlyban tartáshoz szükséges erő (sz)
31. Összefoglalás és gyakorlás:
A dinamika alapjai
32. Ellenőrzés a II. témakör anyagából
A II. feladatlap megoldása
33. Gyakorlás az ellenőrzés tapasztalatai alapján 34. Szóbeli ellenőrzés a II. témakör anyagából III. A NYOMÁS ÓraTananyag szám 35. A szilárd testek nyomása
Szemléltetés, tanulói tevékenység Kísérlet: a nyomás érzékeltetése (sz)
36. A nyomóerő és a nyomás kiszámítása 37. Pascal törvénye
A nyomás terjedése a folyadékban (sz)
38. A hidrosztatikai nyomás
A nyomást meghatározó paraméterek (sz)
39. A közlekedőedények
A közlekedőedények bemutatása (sz)
40. A légnyomás
Torricelli kísérlete (sz)
41. A nyomáskülönbségen alapuló eszközök
Az eszközök működtetése (sz, t)
42. Arkhimédész törvénye
A felhajtóerő érzékeltetése, mérése (sz, t)
43. Feladatok Arkhimédész törvényére 44. A testek úszása és a sűrűség
A feltételek kísérleti vizsgálata (sz, t)
45. A folyadékba merülő testre ható erők 46. Összefoglalás és gyakorlás: A nyomás 47. Ellenőrzés a III. témakör anyagából
A III. feladatlap megoldása 3
48. Gyakorlás az ellenőrzés tapasztalatai alapján 49. Szóbeli ellenőrzés a III. témakör anyagából IV. HŐTAN ÓraTananyag szám 50. A hőmérséklet mérése
Szemléltetés, tanulói tevékenység Hőmérséklet-mérés (t)
51. A hőtágulás
A hőtágulás bemutatása (sz)
52. A hőterjedés
A hőterjedés bemutatása (sz)
53. A testek felmelegítése munkavégzéssel
Melegítés munkavégzéssel (sz)
54. A testek felmelegítése tüzelőanyagok elégetésével 55. A termikus kölcsönhatás
Az égéshő érzékeltetése (sz)
56. A fajhő 57. Az anyag részecskeszerkezete
A termikus kölcsönhatás vizsgálata (sz); a hőmérséklet-változás grafikus ábrázolása (t) A fajhő érzékeltetése (sz) Kísérletek az anyagok összenyomhatóságára, a diffúzióra (sz) Az olvadás és a fagyás vizsgálata (sz)
58. Az olvadás és a fagyás 59. A párolgás
A párolgást befolyásoló tényezők vizsgálata (sz, t) A forrás és a lecsapódás vizsgálata (sz)
60. A forrás és a lecsapódás 61. Az energia; az energia fajtái 62. Energiaváltozások; az energia megmaradása 63. A hőerőgépek működése
A gépek működésének bemutatása modellen (sz)
64. A teljesítmény 65. Az energiaváltozás és az idő kiszámítása 66. A hatásfok 67. Összefoglalás és gyakorlás: Hőtan 68. Ellenőrzés a IV. témakör anyagából
A IV. feladatlap megoldása
69. Gyakorlás az ellenőrzés tapasztalatai alapján 70. Szóbeli ellenőrzés a IV. témakör anyagából 71. Ismétlés, rendszerezés 72. Tanulmányi séta, üzemlátogatás 73. Ellenőrzés a tanév anyagából 4
74. Az évi munka értékelése
Megjegyzések a témakörökhöz I. A testek mozgása A témakör anyaga az egyenletes és változó mozgással foglalkozik. A következőkben ezekhez szeretnénk néhány megjegyzést fűzni. (Zárójelben közöljük a kapcsolódó fejezetek címeit.) 1. Egyenletes mozgás. (Az út és az idő mérése; összefüggés az út és az idő között; a sebesség; a sebesség kiszámítása; a megtett út és az idő kiszámítása.) A tankönyv azonos gondolatmenetet követve vezeti be a hányados jellegű fizikai menynyiségeket (sebesség, sűrűség, nyomás, teljesítmény, olvadáshő, forráshő). Ebben a témakörben ismerik meg a tanulók az első ilyen mennyiséget, a sebességet. A többi, hasonló jellegű fizikai mennyiség megértését is befolyásolja, hogy milyen mértékben tudják követni a tanulók a sebesség fogalmának a kialakítását, mennyire kapcsolódnak egymáshoz az egymást követő logikai lépések. Ennek elősegítése, könnyítése érdekében a tankönyv öt fejezetet fordít arra, hogy minél kisebb lépésekben, a tanulók által jól követhető módon történjék a konkrét tapasztalatok elemzése, a fokozatos absztrakció. Az út és az idő mérése című fejezetben a tankönyv a játék vonat és elemes játék autó mozgására vonatkozó méréseket javasol. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanulók még ebben a korban is szívesen végeznek a játékokkal méréseket, kísérleteket. Az Összefüggés az út és az idő között című fejezet a vonat példáján vezeti be az egyenletes mozgás fogalmát. A fényképsorozaton olyan felvételek láthatók, amelyeket a fényképezőgép 0,5 másodperces időközönként készített. A következőkben ugyanezen méréssorozat alapján írja fel a tankönyv a mérésünk kezdete óta eltelt idő alatt megtett utakat: Idő (t) Út (s)
1s 20 cm
2s 40 cm
3s 60 cm
4s 80 cm
5s 100 cm
A táblázat adatai konkrét tényanyagot biztosítanak az elemzéshez. A korábbi vizsgálatok azt mutatják, hogy a tanulók különböző szinten képesek felismerni a két mennyiség közti összefüggéseket. Ezt figyelembe véve, a könyv végigvezeti a tanulókat ezeken a szinteken. – A játék vonat 2-szer, 3-szor, 4-szer, 5-ször hosszabb idő alatt 2-szer, 3-szor, 4-szer, 5-ször nagyobb utat tett meg. – Ahányszor nagyobb a mérés kezdetétől eltelt idő, ugyanannyiszor nagyobb a megtett út is. – Az eltelt idő és a megtett út között egyenes arányosság van. Itt ismerkednek meg a tanulók azzal, hogy ha grafikonon ábrázoljuk az egyenletes mozgást végző test által megtett utat és a mérés kezdetétől eltelt időt, akkor a kapott pontok az origóból kiinduló félegyenesen helyezkednek el. A sebesség című fejezetben az egyenletesen haladó személyautó mozgását elemzi a tankönyv a már ismert módon, s jut el annak felismertetéséig, hogy ha kiszámítjuk az út és az idő hányadosát, mindegyik esetben ugyanazt az eredményt kapjuk. Ugyanezt a gondolatmenetet bemutatja a tankönyv a teherautó mozgásával kapcsolatosan is. A kapott mennyiség jellemző a személyautó, illetve a teherautó mozgására. Ezt a mennyiséget sebességnek nevezzük. Ebből közvetlenül adódik a sebesség kiszámításának a módja: s út sebesség = ; v= . t idő
5
A következő fejezetben kerül sor a sebesség kiszámítására, majd egy újabb fejezet foglalkozik a megtett út és az idő kiszámításával. 2. Változó mozgás. (A változó mozgás; az áltag- és pillanatnyi sebesség; a szabadesés.) A témakör leíró jelleggel foglalkozik a változó mozgások közül az egyenletesen változó mozgással. A mozgás jellegzetességeit kísérletek alapján, fényképek, rajzos ábrázolás, táblázatokban közölt konkrét adatok alapján állapítja meg a tankönyv, képletek alkalmazása nélkül. A gyorsulás fogalmát a tankönyv a köznapi szóhasználatból ismert módon használja. Számításos feladatok nem szerepelnek e mennyiséggel kapcsolatosan a könyvben. II. A dinamika alapjai A témakör anyaga tulajdonképpen három gondolatkör köré csoportosítható: a testek tehetetlensége, az erő és az erővel kapcsolatos mennyiségek, fogalmak. A következőkben e három résztémához szeretnénk néhány megjegyzést tenni. 1. A testek tehetetlensége. (A tömeg és a térfogat mérése; a sűrűség; a tömeg és a térfogat kiszámítása.) A pszichológiai vizsgálatok szerint a testek tehetetlenségének a megértésében az jelenti az alapvető problémát, hogy nem tudjuk ténylegesen bemutatni, hogy „a testek megtartják egyenes vonalú egyenletes mozgásukat”. A bemutatható kísérletek csak megközelítik ezt a mozgásállapotot. A tehetetlenség fogalmát csak azok a tanulók értik meg, akik eljutottak az elvont (formális) gondolkodási szintre; akik képesek hipotéziseket alkotni. A kísérlet tapasztalataiból el kell jutniuk a tanulóknak annak megfogalmazásáig, hogy ha nem lenne súrlódás, akkor nem csökkenne a mozgásban levő test sebessége. Ezért e fogalom megerősítésére célszerű visszatérnünk a későbbiek során minden adandó alkalommal. A sűrűség fogalmának a kialakításakor kedvező lehetőség kínálkozik annak érzékletes bemutatására, hogy – ugyanazon anyag esetében – ahányszor nagyobb a test térfogata, ugyanannyiszor nagyobb a test tömege is. A könyv ehhez a különböző térfogatú fahasábokat hasonlítja össze először fénykép alapján, majd sematikus rajzon adatokkal együtt, végül grafikonon mutatja be a két mennyiség közötti összefüggést. 2. Az erő. (A mozgásállapot megváltozása; az erő; az erő mérése; a gravitációs erő és a súly, a súrlódási erő és a közegellenállási erő; a rugalmas erő; két erő együttes hatása; erő – ellenerő.) E témakörrészlet feldolgozását a tehetetlenség törvényének a felidézésével célszerű indítanunk. A törvény szerint minden test megtartja nyugalmi állapotát vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását. Röviden: minden test megtartja mozgásállapotát. A törvény felidézése után célszerű azt a kérdést megfogalmazni, hogy mi szükséges ahhoz, hogy egy testnek megváltozzék a mozgásállapota. A válasz tulajdonképpen ismert a tanulók számára, mivel a tehetetlenség törvénye befejező része azt mondja ki, hogy a test megtartja mozgásállapotát, „míg egy másik test meg nem változtatja”. A mozgásállapot megváltozása című fejezet tulajdonképpen erre ad számos példát. A következő fejezetben e példák általánosításaként azt a gondolatot veti fel a tankönyv, hogy sok esetben nem szükséges vizsgálnunk, megneveznünk, hogy a test melyik másik test hatására változtatta meg a mozgásállapotát, mivel figyelmünket elsődlegesen a bekövetkezett hatásra összpontosítjuk. Ilyenkor azt mondjuk, hogy a test az erő hatására változtatta meg a mozgásállapotát. Az erő fajtáiról szóló fejezetekben is célszerű a azt a gondolatot középpontba állítanunk, hogy amikor erőt fejtünk ki egy testre, akkor ennek következtében megváltozik a test mozgásállapota. Több szempontból is megalapozó jellegű a Két erő együttes hatása című fejezet. A későbbi tanulmányok során számos jelenség megértéséhez elengedhetetlen annak ismerete, hogy milyen hatás következik be testen akkor, ha arra egyidejűleg két erő hat (gravitációs erő – tartóerő; gravitációs erő – felhajtóerő stb.). Amennyiben időnk engedi, célszerű a „Jó tudni” című részt is feldolgoznunk. Két erőmérőre függesztünk egy testet (pl. egy 1 N súlyú kiskocsit). Amint növeljük a két erőmérő által bezárt szöget, a két erőmérő egyre nagyobb erőt mutat. 150°-os szög esetén már mindkét erőmérő 1,9 N erőt mutat. Meglepő a tanulók számára, hogy mindkét erőmérő külön-külön nagyobb értéket mu6
tat, mint amekkora a felfüggesztett test súlya. Ez a tapasztalat jó megalapozást jelenthet az eredő ellenállás tanításához. A párhuzamosan kapcsolt fogyasztók esetében ugyanis azt látja majd a tanuló, hogy az eredő ellenállás kisebb, mint az összekapcsolt két ellenállás külön-külön. 3. Az erővel kapcsolatos mennyiségek, fogalmak. (A munka; az erő és az elmozdulás kiszámítása; a forgatónyomaték; egyensúly az emelőn; az erő és az erőkar kiszámítása; egyensúly a lejtőn.) Az emelővel kapcsolatos ismereteket a tanulók számára könnyen érthető tananyagrészként szoktuk számon tartani. A 8. évfolyamon végzett eredményvizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a tanulók többsége számára gondot jelent az emelővel kapcsolatos ismeretek megértése és alkalmazása. (Négy mennyiség szerepel a tanult összefüggésben, a megszokottól eltérő a számításos feladatok megoldása stb.). Mindezt figyelembe véve, a tankönyv három fejezetben dolgozza fel az emelővel kapcsolatos ismereteket. III. A nyomás A témakör anyaga három gondolatkör köré csoportosítható: a szilárd testek nyomása; nyomás a folyadékokban és a gázokban; Arkhimédész törvénye. 1. A szilárd testek nyomása. (A szilárd testek nyomása; a nyomóerő és a nyomott felület kiszámítása.) E tananyagrész feldolgozása a különböző minőségű utak terhelhetőségéből indul ki. A nyomás fogalmának a bevezetéséhez a könyv a szakkönyvekben található útadatok értelmezéséből indul ki. Fizikai szempontból érdekes a pellet nevű termék előállítása. A felaprított faforgácsot, fahulladékot kötőanyag hozzáadása nélkül, nagy nyomás alatt tömörítik. Közben az anyag felmelegszik, a benne levő vízgőz hatására a részecskék összetapadnak. Környezetvédelmi szempontból azért jelentős ez a tüzelőanyag, mivel felhasználása kisebb levegőszennyeződést okoz, mint a szén eltüzelése. 2. Nyomás a folyadékokban és a gázokban. (Pascal törvénye; a hidrosztatikai nyomás; a közlekedőedények; a légnyomás; a nyomáskülönbségen alapuló eszközök.) A folyadékok és a gázok nyomása származhat valamilyen külső nyomóerőből és származhat a folyadék vagy levegő súlyából is. A tankönyv egyértelműen hangsúlyozza az egyes fejezetek bevezetőjében, hogy az adott fejezetben a külső erőből vagy a súlyból származó nyomást vizsgáljuk-e. A kerettantervnek megfelelően, leíró jelleggel vizsgálja a tankönyv a folyadékokban és a gázokban tapasztalható nyomást. Számos olyan kísérletet is közöl, amelyet a tanulók is elvégezhetnek. Nem tárgyalja viszont a könyv az ezzel kapcsolatos mennyiségi összefüggéseket, és nem közöl képleteket. 3. Arkhimédész törvénye. (Arkhimédész törvénye; feladatok Arkhimédész törvényére; a testek úszása és a sűrűség; a folyadékba merülő testre ható erők.) Az eredményvizsgálatok tanúsága szerint Arkhimédész törvényének ismeretében és alkalmazásában a tanulók többsége gyenge eredményeket ér el. Ezt figyelembe véve, a tankönyv az eddigi egy helyett két fejezetben tárgyalja Arkhimédész törvényét. A felhajtóerő tapasztalati érzékeltetése után a törvényt olyan kísérlet alapján vezeti be a tankönyv, amely szinte „diktálja” a törvényben megfogalmazott összefüggést. Az egyik erőmérővel mérjük a folyadékba merülő testre ható felhajtóerőt, a másikkal pedig a test által kiszorított folyadék súlyát. A mérési adatokat ezúttal is táblázatba foglalja a könyv, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy a felhajtóerő mindegyik esetben egyenlő a kiszorított folyadék súlyával. Természetesen végezhetjük a kísérletet a hagyományos henger alakú edénnyel és az abba szorosan illeszkedő hengerrel is. Ebben az esetben azonban sokkal több logikai lépés elvégzése szükséges a kísérlet elvégzése közben, mint a tankönyvben ajánlott leírás alkalmazásakor. A feladatok megoldásához a könyv egy algoritmust közöl. A fejezet végén levő feladatok megfogalmazása olyan, hogy direkt módon segítik ennek a lépéssorozatnak a gyakorlását, a kapcsolódó képességek fejlődését. 7
A könyv a testek úszásával kapcsolatos összefüggéseket közvetlenül a kísérleti tapasztalatokból vezeti le. Összehasonlítja a folyadék sűrűségét és a folyadékba merülő test anyagának a sűrűségét, majd ez alapján állapítja meg az úszás, a lemerülés és a lebegés feltételét. Egy külön fejezetben azonban összekapcsolja ezeket az ismereteket Arkhimédész törvényével is, összehasonlítva a testre ható gravitációs erőt a felhajtóerővel. IV. Hőtan A témakör anyaga öt gondolatkör köré csoportosítható: hőtani alapjelenségek; hő és energia; halmazállapot-változások; az energia; a teljesítmény és hatásfok. 1. Hőtani alapjelenségek. (A hőmérséklet mérése; a hőtágulás; a hőterjedés.) A tanulók mindhárom fejezet anyagával kapcsolatosan rendelkeznek bizonyos köznapi tapasztalatokkal és előismeretekkel. A Természetismeret is tartalmaz ilyen jellegű tananyagot az 5–6. évfolyamon. Így a 7. osztályos tankönyv tulajdonképpen megerősíti, kiegészíti ezeket a tapasztalatokat, ismereteket. Érdekes lehet a tanulók számára a napkollektor ismertetése a hősugárzással kapcsolatosan. A könyv konkrét adatokat is közöl a fényképen látható napkollektorról. Ez a berendezés kíméli a környezetet és jelentős anyagi megtakarítást is jelent. 2. Hő és energia. (A testek felmelegítése munkavégzéssel; a testek felmelegítése tüzelőanyagok elégetésével; a termikus kölcsönhatás; a fajhő; az anyag részecskeszerkezete.) A tankönyv – összhangban a kerettantervvel – a testek felmelegítésének vizsgálatával összefüggésben vezeti be az energia fogalmát. Számos gyakorlati példa és kísérlet alapján azt a következtetést vonja le, hogy munkavégzéssel meg lehet változtatni a testek hőmérsékletét. A testeknek ezt az állapotváltoztató képességét nevezzük energiának. Joule ismert kísérletének alapgondolatát továbbfűzve, konkrét példákat közöl a könyv, hogy milyen mértékű hőmérséklet-emelkedés és energiaváltozás történik különböző nagyságú munkavégzés következtében. A hőmérséklet-emelkedéssel együtt járó energiaváltozást hőmennyiségnek (röviden hőnek) nevezzük. A testek felmelegítése tüzelőanyagok elégetésével című fejezet új fogalma az égéshő, amely a tüzelőanyagokra jellemző. A termikus kölcsönhatás vizsgálata során pedig a fajhő jelentésével ismerkednek meg a tanulók, amely a felmelegedő (vagy lehűlő) test anyagára jellemző. A hőmennyiség fogalmának jobb megértése érdekében célszerű olyan példákat is elemezni, amikor termikus kölcsönhatás közben azonos a két-két test hőmérséklete, de különböző azok tömege. Az 50 g tömegű, 20 °C hőmérsékletű vízhez például különböző tömegű 80 °C-os vizet öntünk. A keverékvíz hőmérséklete más-más lesz, annak ellenére, hogy az összeöntött víz hőmérséklete azonos volt. Az anyag részecskeszerkezete című fejezet lehetőséget kínál arra, hogy a részecskék mozgása alapján adjunk magyarázatot az eddig megismert és az ezután megismerésre kerülő jelenségekre. Természetesen arra is lehetőség van, hogy a témakört az anyag részecskeszerkezetére vonatkozó ismeretek feldolgozásával kezdjük. A könyv azonban inkább azt az utat követi, hogy csak bizonyos mennyiségű, a tanulók által már részben ismert makroszkopikus jelenség megismerése után tér át a részecskeszerkezettel történő magyarázatra. 3. Halmazállapot-változások. (Az olvadás és a fagyás; a párolgás; a forrás és a lecsapódás.) A tanulók eddigi fizikatanulmányaik során azt figyelhették meg, hogy amikor melegítünk egy testet, akkor annak emelkedik a hőmérséklete. A jég olvadásának szemléltetésekor viszont az a meglepő jelenség figyelhető meg, hogy miközben olvad a jég, nem emelkedik a hőmérséklete, annak ellenére, hogy közben növeljük a jég energiáját. 4. Az energia. (Az energia, az energia fajtái; energiaváltozások, az energia megmaradása.) A termikus energia megismerése után tér vissza a tankönyv a különböző mechanikai energiák (magassági, mozgási és rugalmas) energiák megismertetésére. Ezt követően kerül sor az energia-megmaradás kvalitatív szintű érzékeltetésére. Ez a megoldás azzal az előnnyel jár, hogy a termikus energia ismerete sokkal egyszerűbbé teszi az energiaváltozások értelmezését, elemzését, mintha mindezt csak a mechanikai ismeretekre alapozva tennénk. Így magyarázatot 8
tudunk adni például arra, hogy milyen energia-átalakulás történik akkor, amikor az autó fékez; amikor a fűrész, a reszelő vagy a fúró felmelegszik munkavégzés közben; amikor a kezünket összedörzsöljük. 5. A teljesítmény és hatásfok. (A hőerőgépek működése; a teljesítmény; az energiaváltozás és az idő kiszámítása; a hatásfok.) A hőerőgépek működése című fejezet anyagából célszerű azt a gondolatot középpontba állítani, hogy e gépek a tüzelőanyagok elégetése során nyert termikus energiát mozgási energiává alakítják át. (Korábban olyan példákkal ismerkedtek meg a tanulók, amelyekben a mozgási energia termikus energiává történő átalakulását figyelhették meg.) A teljesítményt és a hatásfokot úgy tekinthetjük, mint a hőerőgépekre (és általában a gépekre) jellemző mennyiségeket. E gondolatkörben célszerű újra megerősíteni azt a korábbi ismeretet, hogy a munkavégzés és a hőmennyiség is a test energiájának a megváltozását eredményezi. A hatásfok tanításával kapcsolatosan fontos a környezetvédelem tudatosítása. Érdekünk, hogy minél kisebb mennyiségű energiát használjunk fel a gépek, berendezések működtetéséhez. Ehhez az is szükséges, hogy gépeink, berendezéseink minél jobb hatásfokúak legyenek.
Irodalom Kerettanterv. Fizika 7–8. évfolyam. Fizika kísérletek gyűjteménye. Mechanika, fénytan, hőtan. (Szerk.: Juhász András.) Tankönyvkiadó – Typotex, Bp., 1992. A fizikatanítás pedagógiája. (Szerk.: Radnóti Katalin–Nahalka István.) Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2002. Berkes József–Kotek László–Lóránt Jánosné: Felkészítő feladatok fizikából. Nemzti Tankönyvkiadó, Bp., 2000 Juhász András–Horányi Gábor: Módszertani kiegészítések az alapfokú fizikaoktatás kerettantervéhez. Sebestyén Zoltán–Vida József–Zátonyi Sándor: Fizikai feladatok 10 éves kortól. Konspt-H Könyvkiadó, Piliscsaba, 2002. Zátonyi Sándor: Képességfejlesztő fizikatanítás. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2001. Zátonyi Sándor: A 2001. évi országos fizika tantárgyi mérés eredményei. A Fizika Tanítása 2002. évf. 2. sz. Zátonyi Sándor: Digitális eszközök alkalmazása az oktatásban. Iskolakultúra 2003. évf. 2. sz.
9
