TANDEN
MAGYAR AIKIKAI AIKIDO KULTÚRA SZÖVETSÉG HIVATALOS HÍRLEVELE
2010. augusztus – IV. évfolyam 2. szám – Ingyenes kiadvány
Az augusztusi szám tartalma: Emlékezés Tamura Sensei-re 1. oldal
Doshu edzőtábor 2010 UK Molnár Csaba beszámolója 3. - 4. oldal
AIKIDO és KARD (Nishio-Ryu edzőtáborban jártam) Németh Ferenc tollából 5. - 6. - 7. oldal
Összefoglaló Karászi Sándor júniusi, szolnoki táboráról Munkácsi Péter gondolatai 8. - 9. oldal
Emlékezés Tamura Sensei-re 2010. július 9-én az esti órákban hatalmas veszteség érte az Aikidos közösségeket. Tamura Sensei elhalálozott. Rá és a munkásságára emlékezünk most röviden. Született: 1933. március 2., Osaka, Japán • Fokozat: 8. dan, Shihan, Aikikai • Dojo: Shumeikan Dojo, Bras, Franciaország • A Francia Aikido és Budo Szövetség (Federation Francais d'Aikido et de Budo, FFAB) vezetôje volt
Tamura Sensei 1952. augusztus 5-én kezdett el aikidozni a Hombu Dojoban, 1953-ban lett uchi-deshi. 1955. május 13-án megkapta a shodan, 1959. október 25-én a godan fokozatot. O-Sensei kedvenc ukéje volt, elkísérte az Alapítót számos bemutatóra, köztük az egyetlen Egyesült Államok-beli látogatására Hawaii-ra 1961. március 11-én. Franciaországba, Marseille-be küldték 1964-ben mint az Aikikai hivatalos képviselôjét. Nagy hatást gyakorolt az aikido fejlôdésére Nyugat és Kelet Európában egyaránt, sok országban egyesítette a dojokat, és megalapította a helyi Aikikai szervezeteket. Sok európai országnak és szövetségnek a technikai vezetôje, és tagja volt az IAF legfelsôbb tanácsának. Folyamatosan tartott szemináriumokat a világ minden táján. Több mint 600 klub tartozott az irányítása alá. Két könyvet írt az aikidoról francia nyelven Aikido és Aikido, Etiquette et Transmission; Manuel a l'Usage des Professeurs címen.
Doshu edzőtábor, 2010 U.K (Egyesült Királyság) Részt venni a világ talán legzsúfoltabb edzőtáborán Már egy évvel ezelőtt elhatároztam, hogy ott leszek ezen a táboron. A várakozás nem volt hiábavaló... Doshu edzésén, edzőtáborán részt venni, azt hiszem, a legnagyobb dolgok egyike közé tartozhat, amelyre – távol Japántól - egy aikidoka vágyik. Egyrészt, azért mert az ember találkozhat Ueshiba Morihei, O-sensei unokájával, másrészt, mert Doshu edzését látva az ember közvetlen tapasztalást kaphat a legmagasabb színtű aikidoból. A legmagasabb szintű alatt nem azt értem, hogy bravúros, eddig még nem látott, úgynevezett „titkos” technikák megismerésébe avat be Moriteru Sensei. Sokkal inkább azt, hogy az alaptechnikákat -amelyek az aikido gerincét képezik - hogyan lehet mesteri, ha úgy tetszik művészi szinten gyakorolni és bemutatni. Doshu aikidoja mellőz minden sallangot. Csak az egyszerű, tiszta mozgásban rejlő szépség úszik a tatami felett. Tökéletes időzítés, összhang és harmónia jelenik meg a szemünk előtt. Valami, ami több puszta mozdulatok egymásután rakosgatásából és annak begyakorlásából. Valami olyasmi, amit Weöres Sándor a remekművel kapcsolatban ír: … „az időtlen dereng át az időbeli világba” Az edzőtábor fényét tovább emelte, hogy erre az eseményre elkísérte Doshut fia, Ueshiba Mitsuteru (Waka sensei) is. Az aikido világ legnagyobb mestereinek keze alatt nevelkedett Waka sensei is tartott edzést, ahol láthattuk, hogy magabiztos, hatékony, pontos Aikidot tanul(t). Asszisztensként elkísérte még Yuichi Kodani sensei is. Ezt a nevet is érdemes megtanulnunk. Bár ő „csak” mint uke vett részt (egy Shihan ukéjének lenni is óriási megtiszteltetés, nem beszélve Doshu és Waka sensei ukéjáról), de azért nem lehet nem észrevenni az erőt, dinamikát, rugalmasságot, ami belőle áradt. A szerencséseknek és gyorsaknak (általában 4-5 ember rohamozta őket a közös edzés reményében) lehetőségük volt együtt edzeni Doshu óráin, Waka senseijel vagy épp Kodani senseijel. A táboron többek között edzett még mesterünk John Rogers sensei, (akitől annak idején első kézből értesülhettünk e jeles eseményről), ír és angol barátaink, akikkel számos alkalommal koptattuk együtt a szőnyeget. Az edzőtáboron 8-900 aikidoka vett részt. Köztük a Brit Aikido meghatározó szereplőivel, akik közül ketten szintén óraadók voltak. Minoru Kanetsuka shihan akinek a Brit aikido kialakulásában vannak elévülhetetlen érdemei és Terry Ezra shihan, aki már több mint 40 éve van az aikido világában.
Az edzőtábor Wales fővárosában Cardiffban volt. Magyarországról hárman (Szabó Gábor, Horváth Zoli meg én) mentünk, de nem csak hárman voltunk magyarok. Hegyes Tomi, aki immár több mint hat éve él kint Londonban, is csatlakozott hozzánk. Mivel a gépünk Londonban szállt le, ezért az első és az utolsó éjszakát náluk töltöttük. Cardiffba egy 3 és fél órás buszozás után jutottunk el. Legnagyobb meglepetésünkre a táboron is találkoztunk más, Londonban élő magyar aikidokákkal. Hiába, az ember nem tud elég messzire menni ahhoz, hogy magyarokba ne botoljon. Péntek estére meg is beszéltük, hogy találkozunk és „üdítőzünk” egyet. Egy (két) korsó Guinness felett, többek között beszélgettünk a hazai és a brit aikido élet sajátosságairól, a kinti élet előnyeiről, hátrányairól, munkáról és aikidoról. Örültünk egymásnak. Függetlenül attól, hogy ki melyik magyar szövetségnél vagy mesternél tanul vagy tanult aikidózni. (Egyébként az arcok ismerősek voltak. Néhány Fujita sensei által tartott edzőtáboron együtt vettünk rész idehaza.) Valahogy odakint eltörpültek a hazai aikido politika, már-már megmosolyogni való problémái, hatalmi harcai, helyezkedései. Kívülről nézve érthetetlen, hogy miért nem tud összefogni és egyetértésre jutni - legalább pár stratégiai kérdésben - az a néhány egyesület, szövetség, akik ma a magyar aikido társadalmat alkotják. Ha ez meglenne, akkor jobban megismerhetnénk egymást, akár még tanulhatnánk is egymástól, és ami a legfontosabb egy egységes képet tudnánk felmutatni (mint ahogy az a Briteknél is látható volt) az Aikikai felé. Már csak azért is, hogy egyszer valamikor egy Doshu tábort meg lehessen rendezni idehaza Magyarországon is. Érdemes... Molnár Csaba
AIKIDO és KARD (Nishio-Ryu edzőtáborban jártam) 2010 június 30- lúlius 4. Minden év júniusának utolsó hetében edzőtábort tart Csehországban Koji Yoshida Sensei . Idén lehetőségem volt részt venni az eseményen, amely Horice város nemrég épült sportcsarnokában került megrendezésre. Az út mintegy 500 km, a helyszín tehát nincs túl messze, GPS navigációval egyszerűen megtalálható. Kedden délután indultam és este 8 óra után érkeztem a helyszínre – mivel az utamat egy, az árvíz miatt leszakadt híd nehezítette. A sportcsarnok előtt soha nem látott mennyiségű tatami volt felhalmozva. A szőnyegek behordása ránk várt. Nem voltunk túl sokan, talán tízen. Mire minden tatami a helyére került (kb. 600 nm), majdnem késő este lett. Az edzések minden nap 10 órakor kezdődtek 1 óra IAIDO gyakorlással, majd 11 órától 13 óráig és 17 órától 19 óráig AIKIDO edzés következett. A kétórás edzések felénél tartottunk 5 perc szünetet. Az AIKIDO edzések felépítése jól tagolt volt, minden technikát bemutatott a mester: •szabadkézzel •karddal (kard a torinál) •bottal (bot a torinál) •kard kard ellen •kard bot ellen (bot a torinál) Ez a gyakorlási forma jóval összetettebb, mint az egyszerűen csak szabadkézzel végzett edzés. Az első nap végén nagy káoszt éreztem a fejemben, de bíztam benne, hogy ez nem fokozódik, inkább csökken majd. Yoshida mester csak japánul beszélt. Tanítványa, Takashi Kuroki mester fordított angolra és azt fordították tovább más nyelvekre. A táborba mindenfelől érkeztek: Franciaországból, Németországból, Svájcból, Lengyelországból, Szlovákiából és Ukrajnából. Yoshida mester a gyakorlatokat gyorsan, határozottan, nagy köríveken dolgozva mutatta be. Hagyott időt a gyakorlásra, közben az edzők között szemlélődve próbálta kijavítani azok hibáit. Abban a szerencsében volt részem, hogy tanítványa, Kuroki Sensei gyakran odajött hozzám és segített. Kérdezhettem tőle, és minden kérdésemre tiszta, egyértelmű magyarázatot adott, nagyon barátságosan. Minden magyarázatában és mozdulatában benne volt a kard. Itt vált számomra teljesen világossá a kard és az AIKIDO elválaszthatatlan kapcsolata. Korábbiakban gyakran úgy éreztem, hogy a szabadkezes gyakorlatok és a kard párhuzamba állítása erőltetett. A kardra, mint a gyakorlatokkal járó kellemetlenségre gondoltam.
Most inkább úgy tekintek rá, mint segítségre: egy eszköz melynek használatával tovább fejleszthetem tudásomat. Szívesen említenék konkrét példákat – talán a kedves olvasó ezt várná - de azokat részleteiben leírni meghaladja a cikk lehetőségeit és írói képességeimet is. Aki mégis konkrétumokat szeretne, kérem keressen telefonon, levélben vagy látogasson el weblapomra, ahol a készített videókból néhány részlet megtekinthető lesz. A napi öt óra edzés után mindenki szívesen tért vissza a szálláshelyére vagy pihent a sportcsarnokban, az ingyenes szállásként igénybe vehető tatamikon. A teljes edzés díja (nettó 23 óra) 60 euró volt. Szombaton, az utolsó előtti napon, az edzőtábor résztvevői számára ismerkedési estet tartottak, az egyik vendéglő nagy hátsó udvarán. Akinek jutott hely, Yoshida mester köré gyűlt, és őt hallgatta, habár a társaságból csak 2-3 ember értett japánul. Egy másik társaság Kuroki mesterrel ült egy asztalnál, köztük én is, és egy finom vacsora mellett tudtam vele beszélgetni. Sok mindent elmondott szervezetükről, a Yufukan-ról (http://www.yufukan.com) és az aikidoról. Kértem, hogy beszéljen tanítómesterükről Shoji Nishio shihan-ról, mire azt válaszolta, hogy Yoshida shihan-t kell kérdeznem, mert ő az, aki igazán ismerte, hiszen több mint 30 éven keresztül gyakoroltak együtt. Kérdeztem a vizsgarendszerről, mire egy jó nagy táblázatot mutatott 10 kyu-tól 1 kyu-ig. Természetesen minden technika a már fent részletezett tematikával van benne, és kerül számonkérésre a vizsgázótól. Mivel elég sokat beszélgettünk, felmerült bennem, hogy megkérdezem, eljönne-e Magyarországra egy hétvégi szemináriumot tartani a Magyar aikidokák részére. Azt felelte, nem látja akadályát, de természetesen egyeztetnie kell Yoshida mesterrel. Vasárnap csak 13 óráig tartott a gyakorlás, az edzés végén Jiri Marek (4.dan Aikiai) a Bohemia Aikikai vezetője megköszönte a mestereknek, hogy eljöttek és elmondta, hogy mindenkit szeretettel vár jövőre ugyanitt, ugyanekkor. Ezután nagy közös tatami pakolás következett, amiben mindkét vendég mester részt vett! Mivel nagyon sokat voltunk és szinte mindenki segített a tatami kihordásában, pillanatok alatt a terem előtt álló autón volt a sok szőnyeg. Nekem úgy tűnt, ez a kis ceremónia még az edzés része. Búcsúzáskor Kuroki mester jelezte, hogy említette Yoshida mesternek a kérésemet és Ő sem látta akadályát a magyarországi edzőtábornak. Megbeszéltük, hogy a részleteket e-mail-ben egyeztetjük.
A hazafelé úton, új tapasztalatokkal gazdagodva, azon gondolkodtam, hogyan tudnám megosztani az itthoni aikidot gyakorlókkal a táborban szerzett tapasztalataimat és érzéseimet. Elhatároztam, hogy ha lehetőségem lesz rá, megszervezem az edzőtábort. Bízom benne, hogy - stílustól függetlenül – ott lesz aki tanulni szeretne. Már másnap levelet váltottam Kuroki mesterrel, hogy adjon meg lehetséges időpontokat a szemináriumnak. Elküldte a részletes időbeosztását, amelyből kiderül, hogy a magyarországi szemináriumra október utolsó vagy november első hétvégéjén kerülhet sor. További részletek, képek, videók a www.yurusuaikido.hu weblapon találhatók. Kérdéseket, észrevételeket a
[email protected] címre lehet küldeni.
Köszönet a családomnak, hogy részt vehettem ezen a nagyszerű eseményen, ha lehet jövőre is ott leszek! Budapest, 2010 július 20. Németh Ferenc
Karászi Sándor tavaszi edzőtábora Szolnok
Június első hétvégéjén egy igazán különleges edzőtábornak adott otthont az Iki Dojo. Karászi Sándor sensei (4. dan Aikikai) tartott edzőtábort a Tisza-parton, a Kuribayashi-táborok szervezésében jeleskedő szolnoki csapat nagy örömére. Persze nem házi edzőtáborról van szó: szövetségünk számos dojo-ja képviseltette magát a szemináriumon. A részvevők számára kezdettől fogva világos volt, hogy ebben a táborban újszerű módon, vagyis inkább más irányból próbáljuk megközelíteni az aikido lényegét. Ha nem is mindenki, de a többség egészen a tábor végéig kitartott ezen álláspontja mellett és egy új élmény, egy nagyszerű tapasztalat birtokában térhetett haza. A szeminárium a „Központ mozgatása és nem mozgatása” címet kapta. A heti edzések során sokat hallunk a központról és magunk is tapasztaljuk, hogy a technikák csak akkor működnek jól, ha a központunkból dolgozunk. Nem jellemző azonban, hogy a technikákat és az aikidót magát a központ szemszögéből tanítsa a mester. E tekintetben hozott újat a szolnoki edzőtábor, hiszen a sensei célja pont az volt, hogy utat mutasson a központ tudatos használatához és erősítéséhez. Már a péntek esti, első edzés is rendhagyó módon kezdődött, a bemelegítés során új nyújtási gyakorlatokat tanultunk, illetve pontosítottuk, értelmeztük, tudatosabbá tettük a már jól ismerteket. A már-már hatha-jóga látszatát keltő nyújtás célja nem az akrobatikus hajlékonyság elérése, hanem sokkal inkább egyfajta rugalmasság, amire minden aikidósnak szüksége van, kiváltképp, ha a központ mozgatásáról van szó. Az edzések ugyanis ettől kezdve csakis erről szóltak. „A kapcsolatfelvétel után mozdulj el, helyezd ez által arrébb a központodat, mielőtt elkezdenéd végrehajtani a technikát.” A szombati edzéseken aztán egyre kisebbek lettek ezek a mozdulatok a kezdeti vízszintes irány mellett újabb és újabb irányokat fedeztünk fel. A beragadt technikák pedig egyszeriben minden erőlködés nélkül elkezdtek működni. Ahogy a központ mozgatása egyre jobban berögzült, úgy lett egyre gördülékenyebb, folyékonyabb az aikidónk. Egyvalami viszont maradt a régi, központ ide vagy oda, a délutáni edzés végére az ügyes aikidósok is alaposan megszomjaznak. A jelentős folyadékveszteséget a sensei-el együtt egy Tisza-parti sörözőben pótoltuk. Aki még vasárnap is bírta, az sok mindent megérthetett. Az utolsó edzésen a sensei részletesen elmagyarázta központ és a mozgató izmok fizikai működését. Ennek ismertében és az előző két napon megszerzett tapasztalatokkal a hátunk mögött már nem volt szükség tai sabakira a központ mozgatásához. Eljutottunk arra a szintre, ahol a technikák végrehajtásához elegendőnek bizonyult a hara nagyon apró mozdítása, megfeszítése. Mindenkinek lehetősége volt a sensei-el gyakorolni, így ukeként mindenki átélte azt az érzést, amikor egy stabil(nak hitt) fogás egyik pillanatról a másikra hirtelen bizonytalanná válik a tori erős központjának köszönhetően. Ezt az élményt aztán többkevesebb sikerrel magunk is elkezdtük alkalmazni a technikáinkban, így mondhatni egy egészen új út nyílt meg előttünk.
Hogy mennyire fontos ez a fajta megközelítés az aikido minden szintjén, azt az edzés végén suwari wazában gyakorolt a kokyu ho technika világította meg számunkra, ennek során mindenki érezhette, hogy miért is nem tudta senki elég stabilan megfogni Kuribayashi sensei-t márciusban. A sensei ígéretéhez híven mutatott egy új megközelítési módot és elmagyarázta az alapelveit, innentől mindenki számára adott, hogy ezt az új lehetőséget alkalmazza, felfedezze és beépítse saját aikidójába. Arigato gozaimashita Munkácsi Péter
