Tanári kézikönyv. a Biológia Tájak és életközösségek. 7. évfolyam számára készült munkatankönyvhöz

Tanári kézikönyv a Biológia – Tájak és életközösségek 7. évfolyam számára készült munkatankönyvhöz

Írta és összeállította: Tompáné Balogh Mária

Tartalom

Felelõs szerkesztõ: Török Ágnes

Bevezetõ gondolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Nyomdai elõkészítés: Nagy László

Módszertani ajánlás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

Elôszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Tanmenetjavaslat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Javaslatok az egyes órák feldolgozásához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

Az illusztrációk azonosak a tankönyvcsaládban található rajzokkal

Utószó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109

A Kiadó minden jogot fenntart!

Raktári szám: PK-0587K

Felelôs vezetô: Ballér Judit ügyvezetô igazgató 1155 Budapest, Tóth István utca 97. Telefon: 414-0363, Fax: 414-0246

3

Bevezetõ gondolatok Kedves Kollégák! Szeretnénk megköszönni bizalmukat, amellyel az „Környezetismeret” tankönyvcsalád 3. évfolyamosoknak szánt tagját választották abban a reményben, hogy a KETA szellemének megfelelõ, a tanulók életkori sajátosságaihoz igazodó, komplex természet- és társadalomismereti anyag feldolgozása során sikerül, egyrészt bevezetni a tanulókat az élõlények sajátosságainak, a természeti környezeti változásainak, kölcsönhatásainak, jelenségeinek, törvényszerûségeinek megismerésébe, így alapozva meg a korszerû természettudományos mûveltséget, másrészt segíteni a tanulók eligazodását a társadalmi környezetben, és így a szocializációhoz gazdag lehetõséget nyújtani. Az 1998/99-es tanévben jelentek meg elsõ alkalommal a tankönyvcsalád 1–4. évfolyam számára készült tagjai, amelyek használatát tanmenetekkel segítettük. Sok kolléga hiányolta munkatankönyvek feldolgozását, a tanító felkészülését könnyítõ kézikönyvet, ezért készítettük el e kiadványt, s kérjük, hogy észrevételeiket, tapasztalataikat osszák meg velünk, és küldjék el azokat a Dinasztia Tankönyvkiadó címére! Szeretnénk beépíteni mindazok véleményét munkánkba, akik az „Élõ és élettelen környezetem” tankönyvcsaládból tanítanak, hogy egyre jobb és szebb kiadványokkal lephessük meg a tanulókat és segíthessük a nevelõket. Kézikönyvünk az alábbi részekbõl áll: – Módszertani ajánlás – Helyi tanterv – Tanmenet – Javaslatok az egyes órák feldolgozásához (a munkatankönyv feladatainak megoldása + módszertani kiegészítés + szakmai kiegészítés) A mellékletben szereplõ néhány segédanyaggal a kollégák szakmai munkáját kívántuk segíteni. Bízunk abban, hogy az általunk adott javaslatokat elfogadva, kisebb módosításokkal kiegészítve válik ez a kiadványunk is nagyszerû segédeszközzé. Amennyiben így lenne, örülnénk, hogy nem dolgoztunk hiába. Sikerekben, szakmai örömökben gazdag tanévet kívánunk! Tompáné Balogh Mária tankönyvíró, közoktatási szakértõ

4

Szarvas-Ballér Judit Dinasztia Tankönyvkiadó, ügyvezetõ igazgató

5

Elôszó „A mai emberiség egyik nagy problémája, hogy a mindennapi munka során legtöbben csak élettelen, nagyrészt mesterséges tárgyakkal kerülnek kapcsolatba. Olyan dolgokkal, amelyek nem különösebben szépek és semmiképp sem alkalmasak arra, hogy elismerést, csodálatot váltsanak ki. Ezért legtöbb ember elfelejtette, hogy kell bánni az élôlényekkel, rendszerekkel. És megint csak ez az oka annak, hogy az emberiség, ahol csak kapcsolatba kerül a természettel, pusztulással fenyegeti, pedig benne és belôle él.” (Konrad Lorenz) Annak érdekében, hogy az emberiség ne pusztítsa el teljesen saját természetes környezetét, sorra születnek természetvédelmi törvények, alakulnak nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, egyre több élôlény kerül a védettség listájára. Jelentôs mértékben fejlôdött a korszerû nemzetközi környezetvédelmi szervezetek tevékenysége is. Mindezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az egész világot meglepte a hirtelen rászakadó, ökológiai válság. Ezt a problémahalmazt csak az 1960as évek végén kezdte komolyan venni az emberiség. A rengeteg intô jel, korrekt szakmai érv, sokkoló hatás vezetett el az 1972-es stockholmi konferenciáig, ahol elôször fogalmazták meg: CSAK EGYETLEN FÖLDÜNK VAN! A cselekvés igénye és szándéka, azóta, érlelôdik, erôsödik. Ennek jegyében kezdôdött meg a tennivalók körvonalazása, ez vezetett egyebek között a Környezeti Nevelési Egyesület, valamint a Természet- és Környezetvédô Tanárok Egyesületének megalakításához. Az igazi nagy változások küszöbéhez azonban 1992 ôszén érkeztünk. Gyôrött gondolatébresztô, magvas tézisek alapján nagyszabású regionális konferencián elemeztük a környezeti nevelés általános és középiskolai feladatait, lehetôségeit. A neves vendégek mellett elsôsorban gyakorló pedagógusok mondták el véleményüket. A kétnapos eszmecsere végére kikerekedett a helyzetértékelés, illetôleg állásfoglalás, amely országos érvényû és széleskörû hasznosítást érdemlô eredményt hozott. A gyôri konferencián felszólalt elôadók, hozzászólók jó gazda módjára szóltak a jövô megôrzéséhez nélkülözhetetlen értékeinkrôl, figyelmeztettek a buktatókra és csiszolgatták, illesztgették a természettel harmóniában élô ember formálásának alapköveit. Rávilágítottak arra, hogy a pedagógiai gyakorlatban a mennyiségi szemlélet lett úrrá, korszerûtlenek a tankönyveink, a teszt túltengés megölte a tanulói alkotóképességet, a gyermeki természetes józanságot, eredetiséget. Javaslatot tettek olyan tankönyvek megjelentetésére, amelyeknek jellemzôje az egységes szemlélet, az életkori sajátosságoknak megfelelô ábraanyag, amelyekben nagyobb szerepet kap a természetvédelem. A konferencián személyre szóló és közös feladatainkról egyaránt átfogó képet kaptunk. Ahhoz pedig, hogy ne legyenek pusztába kiáltott szavak a segítô szándékú, programot körvonalazó ajánlások, a Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium, valamint a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium együttmûködési megállapodást írt alá, mely szerint: „Környezeti nevelésnek olyan személyiségek formálása a célja, akiknek van korszerû környezeti világképük, kultúrájuk, akik harmóniában élnek a természettel, környezetükkel, felellôsen gondolkodnak róla, és tudatosan cselekszenek érte.” A KETA bevezetésével a testi és lelki egészség, mint kerettanterv, egy új modult kapott, ami 6. és 8. évfolyamokon heti félórányi idôtartamot jelent. Kiadónk mindkét évfolyamon megjelentette a modulnak megfelelô tankönyvcsaládot, EGÉSZSÉGTAN címmel. A fent vázolt megváltozott feladatoknak, célkitûzéseknek megfelelôen a tankönyvcsaládot végigkíséri: – az egységes szemlélet, – a természetvédelem kiemelt fontossága éppúgy, mint – az esztétikus megjelenés, 7

– a tantárgyi ismeretek egymásra épületsége és – az életkori sajátosságoknak megfelelô ismeretközlés, – a cselekvô munkáltatás, valamint – a humánus, érzelem gazdag szemlélet. A KETA a BIOLÓGIA tantárgy keretében folyó nevelés–oktatás feladataként jelöli meg, hogy: „sajátos nevelési, képzési feladataink teljesítése révén hozzájárul a természet megszerettetéséhez, a természet kincseinek megóvása iránti felelôsség alakításához.” A TERMÉSZETISMERET tantárgyon belül 1–6. évfolyamokon a KETA a környezetismeret, fizika, földrajz, kémia tantárgyak megalapozására, jelöl meg óraszámkeretet. A természetismeret tanítása során a természetszeretet felébresztésének, a környezetkultúra fejlesztésének szán a KETA az elmúlt idôszakhoz képest nagyobb, a jelentôségének megfelelô szerepet. A KETA a részletes követelményeket évfolyamonként határozza meg. Mivel a KETA csak nagyon kevés fajismeretet jelöl meg, felvetôdik a kérdés: mit, mennyit és hogyan tanítsunk. Fontos a pontos ökológiai alapismeretek elsajátítása, mert valódi ökológiai ismeretek nélkül nem alakulhat ki új természetfelfogás, egy merôben más ökológiai magatartás. Kiemelkedôen fontos az egyre több faj megismerése, megismertetése. Hiszen „ha valaki nem ismer valamit, azt nem is szereti, amit nem szeret, azt nem becsüli, következésképpen nem is oltalmazza.” (Dr. Tóth Albert) A városiasodás szinte elkerülhetetlen velejárója volt a zárt tantermi oktatás, holott az a kívánatos, hogy az iskolát közelebb hozzuk a természethez. A séták, kirándulások, a szabadban (vagy az osztályteremben) megfigyelt élôlények tanulmányozása során a tanulók közvetlenül érzelmi kapcsolatba kerülnek a természet dolgaival, jelenségeivel. A gyermekek számára fontos a tapasztalás, az élményszerûség, az esztétikai, érzelmi viszonyulás létrejötte. Ebben rejlik az élet szépsége, csodálatos varázsa. Ezt a szépséget kell megláttatnunk tanítványainkkal, s csak így várhatjuk el, hogy belôlük is a természetet, annak megismert formáit, értékeit védô, oltalmazó felnôttek váljanak. Ehhez olyan módszerekre, eljárásokra van szükségünk a tananyag feldolgozása során, amelyeknek személyiségformáló hatása lényegesen sokoldalúbb. Ilyen lehet, pl.: – Az aktív megismerô, felfedezô tanulási folyamat, amellyel tartósan tudjuk biztosítani a kíváncsiságot, az ismeretszerzés fontosságát. Így élik át a tanulók a felfedezés örömét, mint a legfontosabb tanulásra ösztönzô motívumot. – A megfigyelés fontosságára már Comenius Ámos János is figyelmeztetett: „Szükséges, hogy a megismerés mindig az érzékszervekbôl induljon ki, semmi sincs ugyanis az értelemben, ami nem volt meg elôbb az érzékszervekben. – A tanítás során a tanulók tudatos figyelmét nagyban segíti, ha érzik, hogy a nevelô lelkesen beszél a tanulás tárgyáról. A megbeszélés segíti a gondolkodást, az összefüggések megláttatását, kutatásra, búvárkodásra serkenthet. A tanulókat aktív részvételre bátoríthatja, ha érzik, hogy a tanárt érdekli a válaszuk. – A tanulók spontán megnyilatkozásának lehetôvé tétele, rajzok, képek segítségével, beszédhelyzetek teremtésével. – A kérdezés, kételkedés, az ellentmondás és a vita lehetôségének megteremtése. – Önálló munka lehetôsége (vers, szakirodalmi gyûjtômunka, kiselôadás, „gyûjtômunka” készítése) – Önálló kutató, búvárkodó, felfedezô tevékenység végeztetése.

– Tudják, értsék, minden élôlényre szüksége van környezetünknek, és ne bántsák azokat. – Legyenek fogékonyak a természet szépségei iránt. – Ne gyûjtsenek be élôlényeket, azokat lehetôség szerint mindig természetes környezetükben figyeljék meg. (Ha mégis szükség van a begyûjtésre, az legyen kíméletes, és a megfigyelés után azonnal engedjék szabadon az élôlényt ott, ahol begyûjtötték!) – A tankönyvben, munkafüzetben leírtak ösztönözzék a tanulókat további búvárkodásra, a segédanyagok (könyvek, diák, fotók, filmek) használatára, konkrét környezet- és természetvédelmi feladatok elvégzésére. – A tanulók igényeljék nemcsak a környezet, de önmaguk tisztaságát, védjék egészségüket, táplálkozzanak egészségesen. – Alakuljon ki a tanulókban az egészséges életkörülmények iránti igényük. – Legyenek képesek a megismert módszerek folyamatos alkalmazására a gyakorlatban. E célkitûzéseknek megfelelôen a Dinasztia Tankönyvkiadó ÉLÔ KÖRNYEZETEM és BIOLÓGIA tankönyvcsaládja évfolyamonként az alábbi életközösségeket, témaköröket tárgyalja: 5. évfolyam: Élet a ház körül, földrajzi, fizikai alapismeretek 6. évfolyam: Az erdô–mezô és a víz–vízpart életközössége 7. évfolyam: Távoli tájak életközösségei, rendszertan 8. évfolyam: Az ember szervezete és egészsége

Ahhoz, hogy mindezeket a célokat, feladatokat megvalósíthassuk, egy olyan tankönyvcsalád elkészítésére vállalkoztunk, amelynek céljai a következôk: – A tanulók a megváltozott igényeknek megfelelôen tudjanak tájékozódni a természeti környezetben. – Ismerjenek meg minél több élôlényt, közvetlen és egyre táguló környezetükbôl. – Legyenek képesek az élôlények testfelépítésének, legfeltûnôbb életjelenség változásainak megfigyelésére. – Tudják jellemezni, csoportosítani a megismert élôlényeket. – Ismerjék a természeti környezet összefüggéseit, kölcsönhatásait, fejlôdését. 8

9

Módszertani ajánlás a 7. évfolyamos tanulóknak készült Élõ környezetem (Tájak és életközösségek) címû tankönyvcsaládhoz A 7. évfolyam számára készült tankönyvcsalád szerves folytatása az 5–6. évfolyam által használt tankönyvcsaládnak. Az elôzô években a hazai életközösségek kialakulásának feltételeivel, élettelen környezeti tényezôivel, jellegzetességeivel foglalkoztunk részletesebben. Bemutattuk az egyes életközösségeket alkotó, legjellemzôbb növényeket, állatokat. Az élôlények neve mellett vizsgáltuk, megfigyeltük küllemüket, életüket, környezeti igényüket. Rávilágítottunk az élôlény és környezete közötti kapcsolatra, táplálékláncokat alakítottunk ki az egyes életközösségek élôlényeivel. Minden életközösség kapcsolatának, viszonyának elemzése, valamint egy-egy nemzeti park részletes bemutatása. Az egyes életközösségek megismerése során szinte minden törzs (osztály) képviselôit tanulmányoztuk, megfigyeltük azonos és eltérô tulajdonságaikat, és e jellemzôk alapján csoportosítottuk is azokat. Az idei évben is hasonló módon történik az ismeretek elsajátítása. Az elsô három fejezetben szintén életközösségek megismerésével foglalkozunk, ezúttal a távoli tájak életközösségeivel. Minden egyes fejezet bevezetôjében ismertetjük a hasonló életközösségek kialakulásának éghajlati feltételeit, térképen szemléltetjük, hol alakultak ki ezek az életközösségek, és megbeszéljük hasonló és eltérô jellemzôiket. Pl.: tankönyvünkben „ezerarcú erdôk” fejezetcímmel szereplô fejezet bevezetôjében ismertetjük a különbözô éghajlati körülmények között kialakult erdôket (a hideg éghajlati övi tûlevelû erdôket, a mérsékelt övi lombhullató erdôket, a trópusi esôerdôket). A hazai lombhullató erdôk életközösségével már nem kell foglalkoznunk, hiszen azt 6. évfolyamban részletesen tárgyaltuk. De az elôzô évben szerzett ismeretek jó alapot, összehasonlítást adnak az idegen tájak erdeinek megismeréséhez. Éppen ezért minden új ismeretet feldolgozó óra számonkérési részében áttekintjük azokat a fogalmakat, ismereteket, amelyeket a hazai életközösségek (erdôk) megismerésekor már elsajátítottunk és e szilárd tartalmakra építjük az új ismereteket. Tehát a tananyag felépítése 7. évfolyamban is spirális, amely lehetôvé teszi, hogy a már tanult, elemzett élôlénycsoportokhoz újra és újra más és más összefüggésben visszatérjünk. A tananyagnak ez a fajta bôvülése biztosítja egyrészt az alapvetô biológiai ismeretek elsajátítását, a belsô összefüggések felismerését, az alkalmazni képes tudás kialakítását, másrészt jó alapot nyújt az utolsó fejezet rendszertani ismereteinek elsajátításához. Így végre a tanulók nemcsak megismerik a Föld növényzeti öveit, de kellô morfológiai ismeretek birtokában képesek lesznek azokat biztonságosan elhelyezni a fôbb rendszertani egységekben is. Ebben a tanévben az életközösségek megismerését nem végezhetjük tanulmányi séta során, de pótolhatjuk a közvetlen tapasztalást a jó minôségû videofilmek megtekintésével. Megfigyelésekre, vizsgálódásokra azonban ebben a tanévben is lesz elegendô alkalom. A végzett megfigyelések mindig az addig szerzett ismeretekbôl induljanak ki. Ne maradjunk azonban a biológia szûk határai között. Engedjük feleleveníteni tanulóinknak egyéb (irodalmi, mûvészeti, történelmi) ismereteiket, saját élményeinket. Igyekezzünk a megfigyeléseket úgy irányítani, hogy tanítványaink késôbb is szívesen járják a természetet, elfelejtik esetleg a szemtermés részeit, vagy a rét szintezettségét, de felismerik a megfigyelt élôlényeket és megmarad bennük a természet vizsgálatának élményanyaga, amit beléjük oltottunk. Csak így remélhetjük, hogy a természetet tudatosan védô felnôttekké váljanak. Az ÉLÔ KÖRNYEZETEM tankönyvcsalád tagjai: – tankönyv, – munkafüzet, – témazáró feladatlapok, – kézikönyv (tanmenet + helyi tanterv + óravázlatok). 10

A tankönyvcsalád alapdokumentumai a tankönyvek. Tankönyveink színes, gazdagon illusztrált képanyaga feleslegessé teszi, más csupán szemléltetésre alkalmas dokumentum használatát. A képanyag összeválogatása nem öncélú, funkcionális jelentôséggel bír. A képek természetesen a tanóra során megismert fajokat, szerveket, életközösségeket ábrázolják, de a képek alatti magyarázó szöveg nem szerves része a tananyagnak. Kiegészítésre, differenciálásra, önálló ismeretszerzésre, helyi sajátosságok megfigyelésére (helyi tantervbe beépíthetô plussz tananyag!) is felhasználható. Tankönyveink több fejezetre tagolódnak. Az egyes fejezetek, témakörök minden esetben egy, a témát bevezetô, kitekintô, a témára ráhangoló rövid bevezetôvel indítanak, ahonnan nem hiányzik a legalább egy teljes oldal színes képanyag sem. A témakörök új ismeretet feldolgozó anyagrészei azonos didaktikai elvek szerint épülnek fel. Minden egyes „lecke” a témára ráhangoló motivációs beszélgetéssel kezdôdik (kék dôlt betûs szöveg a cím alatt, a kép mellett), majd az új anyag közlésével folytatódik. A magyarázatok arányos terjedelmûek. Az egyes részek után a l-tal jelölt rövid utasítás a munkafüzeti feladatra utal, amelyben lehetôség van a tanultak rögzítésére (részösszefoglalás). Minden anyagrész végén a gyerekeket gondolkodásra serkentô, összefüggések megláttatására buzdító összefoglaló kérdések, feladatok találhatók, amelyek szintén segítik a rögzítést. Minden új ismeretet feldolgozó tananyaghoz kapcsolódik szakirodalmi ajánlás a szerzô és a kiadó megjelölésével, nagyobb terjedelmû kiadvány esetében az oldalszám feltüntetésével. A tankönyv az életközösségek sokszínû bemutatása során többnyire rendszertani sorrendben fest tarka képet az élôvilág sokszínûségérôl. Kiemelt szerepet kap az élôlények alkalmazkodása és a természetvédelem. Az életközösségek bemutatása után foglalkozik az ember és a természet kapcsolatával, bemutatja azokat a területeket, ahol a fajok együtt megtalálhatók: a nemzeti parkokat. A tankönyv a más lények iránti tiszteletet sugallja, s a természet és környezetünk rendjéért érzett felelôsségre nevel. Viszonylag rövid terjedelmû, több éven át, használható dokumentum, amely nem tartalmaz munkáltatásra és összefoglalásra vonatkozó anyagrészeket. Ezek a feladatok a munkafüzetben találhatók meg. A KETA az egységes követelményeket úgy állapítja meg, hogy azok teljesítéséhez – átlagos feltételek mellett és általában a közoktatási törvényben megszabott órakeretben – mintegy 70–50%-a elegendô legyen. Az ÉLÔ KÖRNYEZETEM ismeret-feldolgozó anyagának elsajátításához is elegendô a megszabott órakeret 50%-a. A képanyag kiegészítô tartalmai és a o-tel és -gel jelölt anyagrészei további 20% tananyagot tartalmaznak. A munkafüzetek kiegészítô tartalmai (vizsgálódások, megfigyelések) újabb 30% ismeretet közölnek. Így a kötelezô 50% és a maximum 100% közötti tananyagot mindenki maga választhatja meg. Elvégezheti a tankönyv és a munkafüzet által ajánlott anyagrészeket, de helyi sajátosságokkal is kiegészítheti. Így szolgálja egy sokak által használt tankönyvcsalád a helyi tanterv kialakítását. A munkafüzet felépítése szervesen kapcsolódik a tankönyvekhez. Tartalmazzák a tankönyv által feldolgozott anyagrészek feladatait, valamint az egyes témakörök utáni tudáspróbát. A munkafüzetben megtalálhatók ezen kívül a kiegészítô anyagrészek, a munkáltatásra, megfigyelésre irányuló, tanulmányi sétákra ösztönzô tartalmak. Az új anyag feldolgozáshoz kapcsolódó munkafüzeti anyag három részre tagolódik: a) Az I.-gyel jelölt feladatok a tananyag elsajátításához nélkülözhetetlen tanult fogalmakat, ismereteket veszik számba. (Ezek a feladatok a tanóra elsô szakaszában a „számonkérés” metodikai résznél kerülhetnek feldolgozásra.) b) A II.-vel jelölt feladatok a tankönyv segítségével történt ismeretátadás kis egységeinek rögzítésére szolgálnak (részösszefoglalás). c) Az „Ezt tanultam” rövid, rajzos vázlata a tanórán tanultaknak. A munkafüzet feladatai nem látszattevékenységre, hanem cselekvô részvételre késztetnek, vagyis hatékony segítséget jelentenek az ismeretszerzés folyamatában. A tankönyvcsalád harmadik tagja a témazáró feladatok segédanyag. A témazárók témakörönként két variációban (A és B változatban) érdemjegyre átváltható javítókulccsal segítik az értékelés folyamatát. Ily módon a tanári munka eredményességének, a tanulók tudásszintjének felmérésében hatékony segítséget jelentenek. A helyi tanterv egy adott iskola helyi tanterve, amely megfelel a KETA és a közoktatási törvény elôírásainak, és igazodik a helyi sajátosságokhoz (önkormányzat igénye, szülôk elvárásai). Ez a tanterv 11

átvehetô, vagy a helyi sajátosságokat figyelembe véve adaptálható, tehát – a törvényi kereteken belül – változtatható. Helyi tantervet nem készítünk egy-egy évfolyamra. Fontos a tervezésnél a teljes fejlesztési szakaszban való gondolkodás és tervszerû, logikus felépítés, egymásra épülés. Ezért célszerû a helyi tanterveket 1–8-ig, egymásra építve elkészíteni. A helyi tantervben a tananyagot úgy terveztük, hogy az a rendelkezésre álló idôkeret 2/3 részében elsajátítható. A maradék 1/3 rész idôkeret a helyi sajátosságok figyelembe vételével, a tanulók érdeklôdésének, a nevelô felkészültségének megfelelôen szabadon felhasználható. A helyi tanterv mellé készítettünk egy mikro-tantervet, úgynevezett tanmenetet. A tanmenetben jelöltük az adott órán megtanítandó új fogalmakat, a tanórán alkalmazható módszereket, a felhasználásra javasolt szemléltetô eszközöket. Az alábbiakban az egyes témakörök óraelosztását, a megtanítandó fogalmak, összefüggések rövid ismertetôjét közöljük. Valamennyi természettudományi tárgy jellemzôje az experimentális metodika szükségszerû alkalmazása. Megfigyelések, vizsgálatok nélkül nem lehet eredményesen tanítani természetismeretet. A megismerés folyamatában az érzékszerveknek, az elsô jelzôrendszernek van alapvetô jelentôsége, az érzékszervekkel szerzett tapasztalat mással nem helyettesíthetô. A tanítási–tanulási folyamat egy-egy mozzanata olykor megoldható egyetlen módszer alkalmazásával. Az esetek jelentôs részében azonban módszerkombinációval valósul meg a tanulás. A pedagógusok módszerbeli szabadsága következtében a tanítási folyamat irányításának eljárásait önállóan és szabadon választhatja meg. A módszerek megválasztása – többek között – függ a nevelési céloktól, a tanítás tartalmától, az adott didaktikai feladattól, a tanulók fejlettségétôl, érdeklôdésétôl. Éppen ezért nem szabjuk meg, hogy az egyes tanítási egységeket milyen módszerrel tanítsa a nevelô, csak felsorolni kívánjuk a biológia (élôvilág) órákon alkalmazható oktatási módszereket: – elbeszélés, magyarázat, elôadás, bemutatás, – megbeszélés, (az észlelt jelenségek megbeszélése, leírása, összehasonlítása, majd csoportosítása), – szemléltetés (közvetlen bemutatás, auditív: hangszalagok, hanglemezek, CD-k, vizuális: diaképek, videó-filmek, transzparensek), – a tanuló önálló megfigyelései, vizsgálódásai, – a tanulók önálló munkája tankönyvvel, munkafüzettel, tankönyvvel és munkafüzettel, feladatlappal, számítógépes programmal, – gyakorlás, ismétlés, ellenôrzés, értékelés. Miután az oktatás folyamatában a tanári személyiségnek van a legnagyobb szerepe, a felsorolt módszereket hozzá kell igazítania személyes törekvéseihez, tapasztalataihoz, az osztály érdeklôdéséhez. Mint már említettük, minden témakör feldolgozása javasolt megfigyelési szempontokat tartalmazó tanulmányi sétával kezdôdik. Ehhez a tankönyvben még megtalálható a tematikus kép és mellette a témát bevezetô, a tananyagra ráhangoló motivációs szöveg. Minden témakör ismétlô–rendszerezô órával zárul, amelyhez „tudáspróba” található a munkafüzetben. Amennyiben a témakör tananyagának elsajátítását értékeléssel egybekötött osztályozással is szeretnénk megerôsíteni, segítségükre lehetnek a témazáró feladatlapok. Tankönyvcsaládunk 7. évfolyamos tanulóknak szánt tagja az alábbi témaköröket tárgyalja: – I. témakör: Vizes élõhelyek – II. témakör: Ezerarcú erdõk – III. témakör: Füves puszták – IV. témakör: Az élõlények rendszerezése

12

Témakör

Tanulmányi séta

Vizsgálódás

Új ismeret feldolgozása

Összesen

I.

1 óra

1 óra

8 óra

10 óra

3 óra

II.

1 óra

1 óra

9 óra

11 óra

3 óra

III.

1 óra

1 óra

11 óra

13 óra

2 óra

IV.

1 óra

2 óra

7 óra

10 óra

2 óra

Összesen

4 óra

5 óra

35 óra

44 óra

10 óra



Kiegészítõ tartalmak Ez a 20 óra ott dolgozható fel, ahol heti 2 óra áll rendelkezésre, illetve szakkörökön

54 óra

I. témakör: Vizes élôhelyek Fogalom: – földrajzi elterjedés – a plankton összetétele: fitoplankton, zooplanton – a szivacsok testfelépítése és táplálkozása – a csalánozók fejlôdésének szakaszai: polip és medúza alak – a porcos- és a csontos halak – vízi emlôsök – a parti és a tengeri madarak testfelépítése Folyamat: – az élôlények elterjedése – a moszatok kutatása és felhasználása – a puhatestûek változatossága a vízi élôhelyeken – az emlôsök visszavándorlási folyamata a vízbe – a madarak alkalmazkodása a vízi életmódhoz – a technika fejlôdése és a vizek szennyezôdése – az élôlények alkalmazkodása Megfigyelés: – a vizek területének elterjedése, megoszlása a Földön – a moszatok színének változása a mélységgel – a puhatestûek külsô vázának sokfélesége – az úszóhártyás láb szerepe – a tápláléklánc felépítése – a szennyezô anyagok beépülése a tápláléklánc különbözô fokán álló szervezetekbe Összefüggés: – a vizek tisztasága és az élôlények fajgazdasága – a tenger fényviszonyai és az élôlények elterjedtsége közötti kapcsolat – az élôlények testfelépítése és életmódja – az élôlények egyedszáma és az ember tevékenysége (turizmus, halászat, közlekedés, ipari kísérletek – a halak testnagysága és egyedszáma – a madarak testfelépítése és életmódja – a szennyezô anyagok mennyisége és a vizek öntisztulási képessége közötti összefüggés

13

II. témakör: Ezerarcú erdôk Fogalom: – a trópusi esôerdôk növényzeti szintjei – palánkgyökér, liánok, fán lakó növények – az esôerdô hangyái, hangyasav – óriáskígyó, méregfog – trópusi lombhullató erdô (világos erdô) – a tajga fogalma, éghajlata, szintjei – fajnevek Folyamat: – a levegôszennyezés hatása az erdô fás szárú növényeire – az erdôterület csökkenése – az erdôk pusztítása és védelmének szükségszerûsége – a fafajok elterjedése és környezeti igényük – az erdô változatossága és az állatvilág sokszínûsége

Összefüggés: – a csapadék mennyisége és a növényzet elterjedése, magassága – az állatok tápláléka és a fogazat – az élôlények testfelépítése és a környezet

IV. témakör: Az élôlények rendszerezése Fogalom: – tudományos rendszertan, rendszertani kategóriák: faj, osztály, törzs – fôbb növényi törzsek, osztályok: baktériumok, moszatok, mohák, harasztok – nyitvatermôk, zárvatermôk, egyszikûek, kétszikûek – fôbb állati törzsek, osztályok: egysejtûek, szivacsok, csalánozók, puhatestûek – csigák, kagylók, ízeltlábúak, rovarok, pókok, rákok, gerincesek, halak, kétéltûek – madarak, emlôsök

Megfigyelés, tevékenység: – az éghajlati övek és az erdôtípusok, – a fényviszonyok és a növényzet kialakulása – a testfelépítés és az életmód közötti kapcsolat megfigyelése – az alkalmazkodás megfigyelése

Folyamat: – az élôlények alkalmazkodása és a fajok változása – az élôlények fejlôdése, elterjedése – a tudományos rendszertan bôvülése

Összefüggés: – a növények fényigénye és a növényzeti szinteken való elhelyezkedése – a táplálkozás változatossága és az alkalmazkodás – az élettelen környezeti tényezôk változása és a növényzet alkalmazkodása

Megfigyelés, tevékenység: – gombahatározás – rendszerezés, határozás – az élôlények hasonlósága, különbözôség

III. témakör: Füves puszták, szélsôséges éghajlatú területek Fogalom: – trópusi füves területek: pampa, szavanna – mérsékelt övi füves területek: préri, sztyep – zápfogak felülete: redôs, gumós, tarajos – röpképtelen madár – termesztett növények: ipari-, élvezeti- és fûszernövények – sivatag, félsivatag – tundra Folyamat: – a legeltetés és a füves területek pusztulása – a megmûvelt területek nagyságának növekedése – a sivatag terjedése Megfigyelések, tevékenységek: – a szél mozgása és a növények párolgása – a levelek kültakarója és a párolgás 14

– az állatok lába (patája) és a futás sebessége – az élôlények alkalmazkodása a magasság változásához

Összefüggés: – alkalmazkodás és elterjedés – a testfelépítés és a környezet – a testhômérséklet és az élôhely – az alkalmazkodás és a fajgazdagság A tananyag feldolgozása során törekedjünk arra, hogy minél több élôlényt ismerjenek meg a tanulók. Az idei tanévben kevesebb lehetôségünk van a közvetlen tapasztalásra, de a jó minôségû videofilmek nagy segítséget jelentenek a számunkra. Fontos feladatunk ebben a tanévben is, hogy a tananyag elsajátítása során igyekezzünk kialakítani tanítványaink – önálló gondolkodását, – önálló tevékenységi képességét, – fejleszteni beszédkészségét. Ébresszük fel bennük az önképzés igényét és a természet szeretetét, alakítsuk ki bennük a természet kincseinek megóvása iránti felelôsségüket. Vagyis az ismeretek, a képességek, és a magatartás harmonikus fejlesztésére kell törekednünk úgy, hogy a hármas egység valamennyi eleme egyformán érvényesüljön. Az eredményes, korszerû oktatás–nevelés, végsô soron, a tanáron áll, vagy bukik. Ezért a következô helyi tanterv és az ennek alapján csak az 5. évfolyam biológiai ismereteinek feldolgozását tartalmazó tanmenet (mikro-tanterv) is csak egy javaslat. Megfelelô tartalommal kell megtölteni, a legalkalmasabb módszert szükséges megválasztani, hogy az oktató–nevelô munka során olyan személyes pedagógiai ráhatást tudjunk 15

biztosítani, amelynek során mind a tanár, mind a tanuló aktív, alkotó tevékenységet fejthet ki. A tantervek által nyújtott keretet a tanár saját adottságaiból kiindulva alakíthatja a helyi viszonyokhoz, figyelembe véve elsôsorban a tanulókat. Így lesz a javasolt tantervbôl egyéni, a helyi sajátosságokat tükrözô, nagyszerû segédeszköz. A helyi tanterv átvételét, adaptálását, készítését meg kell, hogy elôzze a: – KETA követelményeinek számbavétele, – és az egyes tantárgyak heti óraszámának meghatározása. Ezek után elkészítjük (adaptáljuk) tantervünket, amely tartalmazza: – a tantárgy általános célkitûzéseit, feladatait, – a tantárgy helyi tantervének jellemzôit, – mely évfolyamok tananyagát tartalmazza, – milyen más tantárgy tananyagát tartalmazza még esetleg, – a tantárgy közös követelményei közül melyeket tartalmazza kiemelten, – a tantárgy tanításának célját, – a tantárgy összesített óratervét, és tematikus összesített óratervét, – az egyes évfolyamok tananyagtartalmát az alapkövetelményekkel, – az ellenôrzés, értékelés, minôsítés, továbbhaladás feltételeit, – a tanításhoz szükséges taneszközöket (tanulói segédlet, kiegészítô szakirodalom, szemléltetô eszközök). A következô oldalakon a biológia tantárgy helyi tantervének 7–8. évfolyamokra vonatkozó részét közöljük.

A biológia tantárgy tanításának célja, hogy a tanuló: – tájékozott legyen a földi élôvilág sokféleségérôl, valamint az emberek és a biológiai környezet közötti kapcsolatrendszerérôl, – ismerje meg saját teste felépítésének és mûködésének alapjait, az egészséges életmód szabályait, – legyen képes az egészséges életvezetésre, – növelje az élôvilágban meglévô változatosság fennmaradásának és az emberek egészséges életének esélyeit, – alakítsa ki az új ismeretek önálló megszerzésének képességét.

A tananyag feldolgozása során a mindennapi élethez, a gyakorlathoz kapcsolódva tegye nyilvánvalóvá, hogy az elsajátítandó tudás nem elsôsorban önmagáért szükséges, hanem azért, hogy megértsék, és ennek alapján tudják befolyásolni a környezô világ jelenségeit. A tanulói megfigyelések, vizsgálatok és tanulókísérletek szervezésével, vizsgálati eljárások gyakoroltatásával, ismeretterjesztô mûvek közös feldolgozásával alakítsa ki az önálló ismeretszerzés képességét és igényét. Segítse elô csoportos tevékenységekkel az együttmûködésre vonatkozó készségek kialakulását. Az iskola mûködésének egészébe integrálódva könnyítse meg a szocializációt, a társadalmi környezetbe történô beilleszkedést. Évfolyam: 7. Tanítási hetek száma: 37 Évi összes óraszám: 55 Ebbõl 80% = 44 óra a kerettantervben meghatározott tananyag feldolgozása 20% = 11 óra az iskola érték és célrendszerének megfelelõ tananyag feldolgozása: a kerettantervben szereplõ tananyag elmélyítése, rendszerezése, képességek, készségek fejlesztése. Tematikus összesített óraterv Témakör

Óraszám

1.

Tájak és életközösségek

34 óra

2.

Az élõlények rendszerezése

10 óra A rendelkezésre álló idõ 80%-a:

44 óra

20%-a:

11 óra

Összesen:

55 óra

feladata, hogy: – olyan természetismereti és biológiai tudatot alakítson ki, melyben a biológiai sokféleség alapvetô fontosságú, – mutasson rá az élôlények és az életközösségek változatosságára, – az élô és élettelen környezetet, mint dinamikusan változó ökológiai rendszert ismertess, – hazai és a távoli tájak tananyag feldolgozása során rendezze a megismert élôlényeket a tudományos rendszer fôbb kategóriáiba, – mutassa be az emberi szervezet felépítésének és mûködésének lényeges sajátságait, – biztosítsa az életmóddal kapcsolatos helyes alternatívák kiválasztásához szükséges tájékozottságot, – segítse elô az emberek közötti, valamint az emberek és környezetük közötti együttélési szabályok megértését, – tudatosítsa, hogy Földünk globális problémáinak megoldása a biológia tudományának segítségével lehetséges, és minden ember közös feladata. 16

17

1. témakör: Tájak és életközösségek (34 óra)

1.3. Füves területek (Füves puszták) Tartalom

1.1. A tengerek és tengerpartok élôvilága (Vizes élôhelyek) Tartalom A vizes élôhelyek elôfordulása, jellemzô élôlényeinek testfelépítése, életmódja, kapcsolata élô és élettelen környezetével, szerepe az életközösségben. A partközeli és a nyílt vizek, valamint a mély-tengerek környezeti adottságai, legfontosabb élôlényeinek jellemzôi és szerepük az életközösségekben. A tengerek és óceánok öntisztulása, a szennyezôdés következményei és a megelôzés lehetôségei.

Fajok Plankton, algák, szivacsok, füles medúza, tengeri rózsa, fésûs kagyló, kis tintahal, macskacápa, zsibbasztó rája, közönséges hering, tonhal, makréla, tengeri tehén, kék bálna, palackorrú delfin, fóka, rozmár, csigaforgató, póling, szula, ezüstsirály, lumma, lunda.

Belépô tevékenységformák

Fejlesztési követelmények

A továbbhaladás feltételei

A megismert állatok és növények felismerése legfontosabb morfológiai jegyeik alapján.

A tanuló érdek­lôdésé­ nek felkeltése, szinten tartása és fejlesztése a biológiai jelenségek, folyamatok iránt.

Ismerje a vizes élô­helyek életközösségeiben élô, legjellemzôbb, táplálékláncot alkotó fajainak nevét, külsô felépítését, életmódját.

A megismert állatok és növények megkülönböztetô jegyeinek kiemelése. Az élôlények tulajdonságainak összehasonlítása, az azonosságok és különbségek felismerésére.

Fejlôdjön a tanuló képessége a biológiai jelenségek, folyamatok önálló megfigyelésére. Tudjon egyszerûbbe vizsgálatokat, megfigyeléseket önállóan is elvégezni.

Tudjon táplálékláncot összeállítani a vizes élôhelyek megismert élôlényeibôl. Tudjon egy-két példát mondani a vizes élôhelyek élôlényeinek testfelépítése és környezete közötti összefüggésre.

Fajok

A különféle erdôk elôfordulása a Földön.

Dél-amerikai esôerdô: fafojtó füge, kúszópálma, bromélia, vándorhangyák, közönséges madárpók, nyílméreg béka, anakonda, kajmán, kolibri, arapapagáj, tukán, bôgômajom, lajhár, ocelot, jaguár.

Az erdôk kialakulásának élettelen környezeti tényezôi. A trópusi esôerdôk, a lomberdôk és a tajgaerdôk elôfordulása, környezeti adottságai. Az adott erdôtípus legnagyobb kiterjedésû erdejének jellemzése. Élôlényeinek testfelépítése, életmódja, kapcsolata az élô és élettelen környezetével, szerepe az életközösségben. Az erdôk jelentôsége a bioszférában, pusztulásuk okai, védelmük. Az erdô és az ember kapcsolata.

18

Mediterrán erdôk: paratölgy, libanoni cédrus, jerikói lonc, szelídgesztenye, kakukkfû, levendula, rozmaring, közönséges kaméleon. Ázsiai tajgaerdô: lucfenyô, erdei fenyô, vörös fenyô, nyírfa, keresztcsôrû, siketfajd, nyírfajd, hófajd, császármadár, európai hód, jávorszarvas, hiúz, szürke farkas, barnamedve.

A szavanna és a préri elôfordulása, környezeti adottságai. A kiválasztott füves területek jellemzô élôlényeinek testfelépítése, életmódja, kapcsolata az élô és élettelen környezettel, szerepük az életközösségben. A füves puszták pusztulásának okai, védelmük. Az ember és a füves területek kapcsolata

Szavanna: akácia, majomkenyérfa, antilop, gnú, zebra, zsiráf, elefánt, oroszlán, gepárd, leopárd, hiéna, nílusi krokodil, strucc, csimpánz. Préri: amerikai bölény, villásszarvú antilop, prérifarkas.

Belépô tevékenységformák

Fejlesztési követelmények

A továbbhaladás feltételei

Földrajzi és kontúrtérképek használata a füves területek földrajzi elhelyezésében.

Segítsük a tanulót, hogy megfigyelései, vizsgálatai, kísérletei során szerzett ismereteit szellemi fejlettségének megfelelô szinten tudja megfogalmazni, illetve írásban, vázlatrajzokon, sematikus ábrákon rögzíteni a legfontosabb szakkifejezések helyes használatával.

Ismerje fel a tanult füves puszták életközösségeinek legjellemzôbb, táplálékláncot alkotó fajainak nevét, külsô felépítését, életmódját.

Az éghajlat, az élôlények és a biom jellegzetességei közti kapcsolat felismerése. A megismert életközösségek önálló bemutatása és jellemzése. A megismert növények és állatok felismerése legfontosabb morfológiai jegyeik alapján. Tanulói kiselôadás tartása a környezetszen�nyezés problémáiról.

Fejlesszük a biológiai jelenségekkel, folyamatokkal kapcsolatos diagrammok, grafikonok, rajzok, ábrák információtartalmának leolvasni és értelmezni tudását.

A tananyagban nem szereplô élôlények esetében is legyen képes az élôlény testfelépítése, életmódja alapján a környezetére, és a környezete alapján az élôlény testfelépítésére, életmódjára következtetni. Észlelje, ha romlik környezetének állapota és legyen igénye annak megakadályozására.

1.4. Szélsôséges éghajlatú területek Tartalom

1.2. Különféle erdôk (Ezerarcú erdôk) Tartalom

A különféle füves területek elôfordulása a Földön. A füves területek kialakulásának élettelen környezeti tényezôi.

Fajok

Belépô tevékenységformák

Fejlesztési követelmények

A továbbhaladás feltételei

A földrajzi térképek és kontúrtérképek használata az élôvilág biomjainak földrajzi elhelyezésében.

Legyen képes a tanuló a biológiai ismeretszerzés szempontjából lényeges és lényegtelen jellemzôk elkülönítésében, és legyen némi gyakorlata a hasonló, illetve különbözô tulajdonságok, jellemzôk alapján a biológiai jelenségeket, folyamatokat csoportosítani.

Ismerje a tanult erdôk életközösségeinek legjellemzôbb, táplálékláncot alkotó fajainak nevét, külsô felépítését, életmódját.

Az éghajlat, az élôlények és a biomok jellegzetességei közötti kapcsolat felismerése. A megismert biomok önálló bemutatása. A megismert állatok és növények felismerése legfontosabb morfológiai jegyeik alapján. Az élôlények életmódja és az élôhelyek közti kapcsolat felfedezése. Önálló információgyûjtés az egyes életközösségekrôl, élôhelyekrôl.

Legyen képes ismeretszerzési tevékenységében használni a nyomtatott, illetve az elektronikus információ- hordozókat, és értse a szellemi fejlettségének megfelelô szintû biológiai ismeretterjesztô könyvek, cikke, különbözô elektronikus médiumok biológiával kapcsolatos információit.

Legyen képes kiemelni és összehasonlítani a különféle erdôkben élô növények és állatok lényeges ismertetôjegyeit. Legyen tisztában vele, hogy a természetes életközösségek védelme az egész földi élet számára létfontosságú. Ismerjen példákat az erdei életközösségek károsításának módjára és annak megakadályozására.

A szélsôséges éghajlatú területek elôfordulása a Földön. A szélsôséges éghajlatú területek kialakulásának élettelen környezeti tényezôi. A sivatag, a tundra és a hegyvidékek elôfordulása, környezeti adottságai. A jellemzett szélsôséges éghajlatú területek jellemzô élôlényeinek testfelépítése, életmódja, kapcsolata az élô és élettelen környezettel, szerepük az életközösségben. Az elsivatagosodás jelensége, veszélyei. Függôleges övezetesség.

Fajok Sivatag: kaktuszok, csodálatos velvícsia, tegezfa, csörgôkígyó, teve. Tundra: mohák, rénszarvaszúzó, törpefûz, lemming, pézsmatulok, rénszarvas. Sarkvidékek: krill, pingvinek, császárpingvin, jegesmedve. Hegyvidékek: ciklámen, havasi gyopár, havasi cincér, alpesi szalamandra, mormota, zerge.

Belépô tevékenységformák Földrajzi és kontúrtérképek használata a szélsôséges éghajlatú területek földrajzi elhelyezésében. A tananyagban szereplô legfontosabb fogalmak helyénvaló használata. Önálló információ­ gyûj­tés az egyes élet­közösségekrôl, élôhelyekrôl. A megismert növények és állatok megkülönböztetô jegyeinek kiemelése. Az élôlények életmódja és az élôhelyek közti kapcsolat felfedezése.

Fejlesztési követelmények A tanuló olyan irányú képességeinek kialakítása, fejlesztése, melynek során a biológiai objektumokról, jelenségekrôl szerzett ismereteit el tudja mondani, le tudja írni, tudja ábrázolni. Azon képességek kialakítása, fejlesztése, amelyek hozzásegítik a biológiai környezetérôl különbözô módon szerzett ismereteinek összehasonlítását. A biológiai kísérletek kapcsán legyen képes megállapítani, hogy mely tényezôk miként változnak meg. Tudatosuljon benne, hogy a biológiai objektumok, folyamatok, jelenségek megismerése is folyamat, közelítés a valóság felé.

A továbbhaladás feltételei Ismerje a szélsôséges éghajlatú területek életközösségeinek legjellemzôbb, táplálékláncot alkotó fajainak nevét, külsô jegyeit, életmódját. Tudjon egy-egy táplálékláncot összeállítani a szélsôséges éghajlatú területek életközösségeinek megismert élôlényeibôl. Mondjon egy-két példát a különbözô életközösségek élôlényeinek testfelépítése és környezete közötti összefüggésekre.

19

2. témakör: Az élôlények rendszerezése (10 óra)

1.5. Távoli tájakon termesztett növények, tenyésztett állatok Tartalom A forró övezet termesztett növényei, tenyésztett állatai. A mérsékelt övezet termesztett növényei, tenyésztett állatai.

Fajok Kaucsukfa, cukornád, ananász, kakaó, kávé, tea, bors, vanília, banán, citrom, narancs, kecske, juh, szarvasmarha.

Belépô tevékenységformák

Fejlesztési követelmények

A továbbhaladás feltételei

A növények éghajlathoz való alkalmazkodásának megfigyelése, vizsgálódások, kísérletek során.

Szerezzen jártasságot a biológia tananyagában szereplô mérhetô mennyiségek mértékegységeinek, azok törtrészeinek és többszöröseinek használatában.

Legyen képes a megfigyelései, vizsgálódásai során nyert tapasztalatok értelmezésére.

Az életközösségek jellemzôi. Az életközösségek szervezôdése, anyagforgalma, a tápláléklánc. Az életközösségek pusztulásának okai, védelmük jelentôsége a földi élôvilág és ezen belül az emberiség szempontjából.

Belépô tevékenységformák

Fejlesztési követelmények

Ökológiai környezet, élô és élettelen környezeti tényezôk, tûrôképesség, termelô szervezetek, fogyasztó szervezetek, lebontó szervezetek, Greenpeace,

Táplálkozási kapcsolatok ábrázolása rajzban, megjelenítése tevékenykedtetéssel.

a Föld barátai,

Környezetvédô gyakorlatok.

Alakuljon ki benne a biológiai jelenségekkel, folyamatokkal kapcsolatos diagrammok, grafikonok, rajzok, ábrák információ tartalmának leolvasási és értelmezési képessége, készsége.

Fajok

környezetszennyezés.

Fajok

A rendszerezés elvei, a természetes rendszer.

Linné, Darwin, Kitaibel Pál.

Tudósok, kutatók munkássága.

ország: orsz., törzs: t, osztály: o,

A legfontosabb rendszertani kategóriák.

faj: f.

A baktériumok, az egysejtûek, és a gombák általános jellemzôi, egészségügyi és ökológiai jelentôségük.

1.6. A földi élôvilág általános jellemzése Tartalom

Tartalom

Grafikonok, diagrammok olvasása, elemzése, összehasonlítása.

A továbbhaladás feltételei Tudja, hogy az élô­ világ­ban az anyagok állandó körforgást végeznek.

A növények általános jellemzôi. A fôbb növényi csoportok jellemzôi. Az állatok általános jellemzôi. A fôbb csoportok jellemzôi.

sejtmagnélküliek orsz.: baktériumok t. egysejtûek orsz. gombák orsz. növények orsz. moszatok t. zuzmók t. mohák t. harasztok t. nyitvatermôk t. zárvatermôk t.

Ismerje a táplálékpiramis mennyiségi összefüggéseit.

kétszikûek o.

Tudja, hogy az élôlények közötti táplálkozási kapcsolatok változhatnak.

szivacsok t.

egyszikûek o. állatok orsz.

Belépô tevékenységformák

Fejlesztési követelmények

A továbbhaladás feltételei

A megismert élôlények csoportosítása, osztályozása különbözô szempontok szerint.

Tudja, hogy a biológiai ismeretek fejlôdése a különbözô népek, országok tudósainak és kutatóinak egymásra épülô munkájából eredeztethetô, s ebben a munkában jelentôs szerepet töltöttek be a magyar tudósok, kutatók is.

Legyen gyakorlata abban, hogyan kell az élôlényeket hasonló tulajdonságaik alapján rendszerezni, csoportosítani.

Tanulói elôadós tartása a biológia fejlôdésében fontos szerepet játszó tudósok életérôl. A megismert élôlények besorolása a fôbb rendszertani kategóriákba. A növény- és állatfelismeréshez és állathatározáshoz kapcsolódó segédanyagok (határozókönyvek, képes atlaszok) használata.

Tudatosuljon benne, hogy a biológiai folyamatok egyik alapvetô jellemzôje az idô, az idô múlásával az élôlények is változnak. Kapjon áttekintést a földi élet periodikus változásairól, a biológiai folyamatok visszafordíthatatlanságáról.

csalánozók t. gyûrûs férgek t. puhatestûek t. csigák o. kagylók o. fejlábúak o. ízeltlábúak t. rákok o. rovarok o. pókszabásúak o. gerincesek t. halak o. kétéltûek o. hüllôk o. madarak o. emlôsök o.

20

21

A továbbhaladáshoz szükséges minimumteljesítmény A tanuló ismerje: – a tanult fajok életmódját, – az élôlények alkalmazkodását a környezethez, – az életmód és testfelépítés közötti kapcsolatot, – a tanult élôlények életközösségben betöltött szerepét, – a természetes életközösségek jelentôségét a Föld jövôje szempontjából, – a távoli tájakon termesztett növényeket, – a környezetbarát növénytermesztés és állattenyésztés fôbb ismérveit, – az állattartás egészségügyi, etikai követelményeit. Tudja megnevezni: – a Földön elôforduló legfontosabb biomokat, – tanult életközösségek legjellemzôbb fajait, – a legfontosabb rendszertani kategóriákat. Legyen képes: – a térképen elhelyezni és megmutatni a megismert biomokat, – a megismert élôlények felismerésére, legfontosabb morfológiai jegyeik alapján, – táplálékláncok összeállítására a tanult fajokból, – megfigyeléseinek, tapasztalatainak lejegyzésére, értelmezésére, – a megismert élôlények rendszertani kategóriákba sorolására.

A tanulói teljesítmények ellenôrzésének, értékelésének módjai, fajtái Az ellenôrzés legyen: – folyamatos, rendszeres, következetes és változatos, – igazodjon a tanulók életkori sajátosságaihoz, – legyen sokrétû és sokoldalú, – jellemezze a segítôkészség és a humanizmus, – vegye figyelembe a tanuló személyiségét, egyéni képességeit. Az értékelés szempontjai: – a megfigyelés pontossága, – a szóbeli kifejezés színvonala, a szakkifejezések, fogalmak pontos, helyén való használata, – a tantárgyhoz való viszonyulás, – a tevékenység során tanúsított aktivitás, – az ismeretelsajátítás folyamata, – egyéni képességeknek megfelelô haladási ütem.

Taneszközök – 7. évfolyam Tanulói segédletek Tompáné Balogh Mária: Élõ környezetem tankönyvcsalád 7. évfolyam számára. Dinasztia Tankönyvkiadó Budapest Tájak és életközösségek munkafüzet (témazáró feladatlap) K iegészítõ szakirodalom Az állatvilág enciklopédiája sorozat alábbi kötetei: – Alsóbbrendû állatok (Bp. Helikon 1992) – Ragadozók (Bp. Helikon 1988) – Az állatok környezete (Bp. Helikon 1992) – Hüllõk és kétéltûek (Bp. Helikon 1989) – Kis növényevõk (Bp. Helikon 1984) – A Föld állatai (Bp. Helikon 1994) Búvár zsebkönyvek sorozat alábbi kötetei: – Tengeri állatok I. (Bp. Móra 1978) – Tengeri állatok 2. (Bp. Móra 1979) – Egzotikus hüllõk (Bp. Móra 1985) – Különös állatok (Bp. Móra 1985) – Fûszernövények (Bp. Móra 1980) – Kultúrnövények (Bp. Móra 1976) Pénzes Bethlen: A közeli tengerek élõvilága (Bp. Natura 1984) Hans D. Dossenbach: Földünk állatvilága (Bp. Alexandra 1992) Dorling Kindersley: A tudás nagy könyve (Bp. Fabula 1994) David Block: Állatcsodák (Bp. Helikon 1981) Balogh János: Haldokló esõerdõk nyomában (Bp. RT–Minerva 1984) Szemléltetõ eszközök Térkép, földgömb, történelmi atlasz, csontvázak, (hal, béka, hüllõ, madár, emlõs) folyadékos készítmények, (földigiliszta, tavi kagyló, madár, emlõs) gombák, (modell) rovarok testtájai, (applikáció) termések, virágzatok, (applikáció) fogazatok, (rágcsáló, rovarevõ, növényevõ, ragadozó, mindenevõ) csõrtípusok, (tépõcsõr, magevõ kúpcsõr, lemezes csõr) madártollak, zuzmóskála, paták, (páros ujjú, páratlan ujjú) kérõdzõ gyomor, (applikáció) szarvak, agancsok, mikroszkóp. Televideó Kiadó: Tengeri kalandozás: Hínárok D. Attenborough: Az élõ bolygó: A dzsungel, Az északi erdõk, Fûtengerek, A fagy világa

Az értékelés módja, fajtái: – az órai szereplés, – a gyûjtômunka, – a megfigyelésekrôl készült rajzok, feljegyzések, – szóbeli feleletek, – témazáró feladatlapok – kiselôadások, – beszámolók. Szummatív mérôeszközök száma: 5 22

23

Tanmenetjavaslat

Hónap

o k tóbe r

Óraszám Hónap Óraszám

s z e p tembe r 1.

Témakör Az óra címe

Tananyag

Ismert fogalmak

2.

3.

Év eleji ismétlés

Szemléltetés, koncentráció

Megjegyzés

4.

Mirõl tanulsz az idén?

Mirõl tanultál az elmúlt években?

A tanult élõlények felismerése, csoportosítása

Tájak és életközösségek

Az egész éves munka megszervezése, jellemzése. Tankönyv: 3. oldal Munkafüzet: 3. oldal

A tanult életközösségek felismerése, jellemzése. A nemzeti parkokról tanultak áttekintése. Munkafüzet: 4–5. oldal

A tanult élõlények felismerése, jellemzése. Csoportosítása különféle szempontok szerint. Barkochbajáték. Munkafüzet: 6–7. oldal

Az életközösségek jellemzõi.Az élõ és élettelen környezeti tényezõk.Az ökológia fogalma. Tankönyv: 4–5 oldal Munkafüzet: 8–9.oldal

A tankönyv jelrendszere

életközösségek növényzeti szintek, nemzeti parkok

az elmúlt évek során tanult fogalmak

Éghajlati övek.Nevezetes szélességi körök. Életközösség. Földrajzi elterjedés. Ökológia.

Össze­függés, folyamat tankönyv, munkafüzet

Az élettelen környezeti tényezõk és a növényzet fajgazdagsága közötti kapcsolat

Az élõlények testfelépítése és életmódja közötti összefüggés

munkafüzet, applikációs képek

munkafüzet, applikációs kártyák

7. Vizes élõhelyek

Élet a tengerben

Növények vagy állatok?

Házzal vagy ház nélkül

Az édesvizi élõhelyek összehasolítása. A vizek szerepe az emberiség történelmében. Az édesvíz és sós tengervíz arányai, jellemzõi. Tankönyv: 6–7. oldal Munkafüzet: 10–11.oldal

A tenger élettelen környezeti tényezõi: – a tengervíz hõmérséklete – fényviszonyok – nyomás. A tenger parányi élõlényei: a plankton (fitoplankton, zooplankton) többsejtû moszatok. Tankönyv: 8–9.oldal Munkafüzet: 12–13.oldal

A szivacsok elterjedése és jellemzésük: – testfelépítés, – táplálkozás. A csalánozók, fülesmedúza, tengeri rózsa, korallok jellemzése. Tankönyv: 10–11.oldal Munkafüzet: 14–15.oldal

A puhatestûek jellemzése. A csigák, kagylók fõ jellemzõi. Tankönyv: 12–13.oldal Munkafüzet: 16–17.oldal

folyók, tavak táplálékláncai, tavak növéytársulásai

egysejtû, osztódás, telepes növény

alkalmazkodás

Az édesvízi, szárazföldi csigák és édesvízi kagylók testrészei, tulajdonságai

sós víz

fitoplankton, zooplankton

szivacsok, ürbél, állattelep, pórusok, galléros-ostoros sejtek, csalánozók, polik, medúza alak.

puhatestû, köpeny, zsigerzacskó

A vizes területek fajgazdagsága és az emberiség település sûrûsége közötti kapcsolat

A tenger fényviszonyai és az élõlények elterjedtsége közötti kapcsolat

A tenger hõmérséklete és a korallok élete közötti kapcsolat

Az életmód és a testfelépítés közötti kapcsolat

tankönyv, munkafüSzemléltetés, zet, történelmi atlasz, koncentráció applikációs képek

tankönyv, munkafüzet, applikáció

tankönyv, munkafüzet, applikáció

tanköyv, munkafüzet, applikáció

Tananyag

Ismert fogalmak

Az éghajlati övek és a növényzeti övek közötti kapcsolat Új fogalmak

Élõlények csoportosítása különféle szempontok szerint

8.

Vizes élõhelyek

Az óra címe

tankönyv, térkép, munkafüzet, applikációs képek Össze­függés, folyamat

Megjegyzés

24

6.

Témakör

Vizes élõhelyek

Új fogalmak

5.

Tengeri kalandozás (V.) videófilm, HINÁROK IV., Plankton

25

Hónap Óraszám

Hónap

n o v embe r 9.

10.

Témakör

11.

12.

Az óra címe

Porcos halak

Csontos halak

Emlõsök a tengerben

Élet a tengerparton

Tananyag

A porcos halak általános jellemzõi. A cápák és ráják tulajdonságai. Tankönyv: 14–15 oldal Munkafüzet: 20–21.oldal

A csontos halak általános jellemzõi. A porcos és a csontos halak összehasonlítása. Planktonevõ csontos halak, a heringek, ragadozó csotos halak, tõkehalak, makrélák. Tankönyv: 16–17 oldal Munkafüzet: 22–23.oldal

Vízben élõ emlõsök: tengeri tehenek, cetek jellemzõi, testfelépítésük, alkalmazkodásuk. A cetek csoportosítása, sziláscetek, fogascetek, fõ képviselõik jellemzése. A fókák és a rozmár jellemzõi. Tankönyv: 18–19 oldal Munkafüzet: 24–25.oldal

A homokos tengerpart fõ jellemzõi és élõlényei: parti madarak. A sziklás tengerpart fõ jellemzõi és élõlényei: tengeri madarak: – sirályok, – szula, – lunda, lumma jellemzõi. Tankönyv: 20–21 oldal Munkafüzet: 26–27.oldal

Ismert fogalmak

Új fogalmak

Össze­függés, folyamat

26

Az emlõsök jellemzõi, az emlõsök tulajdonságai, a vízi emlõsök alkalmazkodása a környezetükhöz, tápláléklánc

A madarak testfelépítése. A madarak alkalmazkodása környezetükhöz: úszómadár, gázlómadár. A madár fejlõdése. A moszatok szerepe a vízi életben.

édes bõr, fecskendõnyilás

úszóhólyag, hering, szardella, tõkehal, makréla, tonhal

tengeri tehén, farki úszólemez, szila, sziláscet, fogascet, agyar

parti madár, tengeri madár

A fogak felépítése és a táplálkozás közötti összefüggés

A halak testnagysága és egyedszáma közötti összefüggés

A vízbe való visszatérés ideje és alkalmazkodásuk foka közötti kapcsolat

A madarak testfelépítése és életmódja közötti összefüggés

tankönyv, munkafüzet, folyadékos készítmény, applikáció, fotó, halcsontváz

emlõscsontváz, fotók, képek a bálnákról

madárpreparátum, madárcsontváz és folyadékos készítmény

tankönyv, munkafüSzemléltetés, zet, applikáció koncentráció

Megjegyzés

A halak szaporodása, fejlõdése. Hazai halaink és alkalmazkodásuk a környezethez

Megfigyelés, búvárkodás Munkafüzet: 18–19.oldal

13.

Témakör

Vizes élõhelyek

A halak testfelépítése, alkalmazkodása, légzés kopoltyúval

Óraszám

decembe r 14. Vizes élõhelyek

15. Ezerarcú erdõk

Az óra címe

A vízek védelmében

Összefoglalás

Ezerarcú erdõk

A tanultak ismétlése, rendszerezése, gyakorlása. Munkafüzet: 34–35.oldal

Tananyag

A vízek állapota a hagyományos halászat idején. A tengerek tûrõképessége a szenyezés hatására: öntisztulás. A szennyezés okai és az ember felelõssége. „Zöldmozgalmak”. Tankönyv: 22–23 oldal Munkafüzet: 32–33.oldal

Az erdõk kialakulásának feltételei. Az erdõk elterjedési területei a Földön. Erdõgazdálkodás, erdõvédelem. Tankönyv: 24–25 oldal Munkafüzet: 36–37.oldal

Ismert fogalmak

A vizek tisztaságának védelme. Helyes magatartás a vízpartokon

A téma feldolgozása során tanult fogalmak

A hazai erdõkrõl tanultak

Új fogalmak

„zöldmozgalmak”

esõerdõ, tajga

Össze­függés, folyamat

A szennyezõ anyagok men�nyisége és a vizek öntisztulási képessége közötti kapcsolat

Az erdõ fafajainak száma és az éghajlat közötti kapcsolat

Szemléltetés, élõvíz, csapvíz a kísérlethez koncentráció fotók, tankönyv, munkafüzet

A téma feldolgozása során használt eszközök

Megjegyzés

Összefoglalás, II. eredménymérés, 1. sz. feladatlap alapján

tankönyv, munkafüzet, képek az esõerdõrõl

Megfigyelések, számítások. Munkafüzet: 28–31.oldal

27

Hónap Óraszám

j a n u á r 16.

Témakör Az óra címe

Tananyag

Ismert fogalmak

17.

Hónap 18.

19.

Ezerarcú erdõk Az õserdõk növényzete

A túlélés mesterei

Az esõerdõk kialakulásának feltételei. A trópusi esõerdõk elõfordulása, növényzeti szintjei. Az egyes szintek növényei. A növények alkalmazkodása környezetükhöz. Tankönyv: 26–27 oldal Munkafüzet: 38–39.oldal

A környezethez való alkalmazkodás és a fajfennmaradás. A pillangók, sáskák alkalmazkodása környezetükhöz. Az õserdei hagyák, a madárpók és a békák testfelépítése és alkalmazkodása. Tankönyv: 28–29 oldal Munkafüzet: 40–41.oldal

A hazai erdõk szintjei, az egyes szintek növényei. A hazai erdõk gombái és lágy szárú növéyei.

a hagyák testfelépítése, a hangyaboly tagjai, a pókok jellemzõi, a pókháló készítése, a békák fejlõdése és testfelépítése

Óriások és törpék az Amazonas mentén

Emlõsök ég és föd között

Az õserdõ élete nappal és éjszaka. A dél-amerikai õserdõ hüllõi: kis termetû kígyói, óriáskígyói, az õserdõ krokodilja: a kajmán, az õserdõ madarainak jellemzése. Tankönyv: 22–23 oldal Munkafüzet: 44–45.oldal

A dél-amerikai esõerdõk lombkorona szintjének növényevõi: a bõgõmajmok és a lajhár. Az esõerdõ ragadozói: magasabb szinten: ocelot, alacsonyabb szinten: jaguár. A talajszint növényevõi és rágcsálói. Tankönyv: 34–45 oldal Munkafüzet: 46–47.oldal

hüllõk, madarak testfelépítése, a táplálkozás és a csõrtípus felépítése

a házimacska és a vadmacska jellemzõi, testfelépítésük

Trópusi õserdõ, palánkgyökér, liánok, fán lakó növények

hagyasav + fajnevek

méregfog + fajnevek

hanghólyag + fajnevek

Össze­függés, folyamat

A növények fényigénye és növényzeti szinteken való elhelyezkedése közötti kapcsolat

A környezethez való alkalmazkodás és a fajfennmaradás közötti kapcsolat

A testfelépítés és a táplálkozás közötti kapcsolat

A táplálkozás változatossága és az alkalmazkodás közötti kapcsolat

tankönyv, munkafüzet, modell: gomba

rovarok testtájai, appl. Békacsontváz + folyadékos készítmény, tankönyv, munkafüzet

hüllõ-, madárcsontváz, fotók, képek, tankönyv, munkafüzet

Megjegyzés

28

20.

Témakör Az óra címe

Tananyag

Ismert fogalmak

macskacsontváz, fotók, képek, tankönyv, munkafüzet

Össze­függés, folyamat

22.

Az esõerdõ és az ember

Trópusi lombhullató erdõk

Az õslakók és az erdõ. A hódítók viszonya az erdõhöz. Az erdõ értékei. Az erdõ védelmének szükségessége és védelme. Tankönyv: 34–35 oldal Munkafüzet: 46–47.oldal

tanult természetvédelmi szervezetek

Az esõerdõ területének csökkenése és az éghajlat változása közötti kapcsolat

folyóiratok: TerméSzemléltetés, szetbúvár, Állatbarát, koncentráció tankönyv, munkafüzet

Megjegyzés

21.

23.

Ezerarcú erdõk

Új fogalmak

Új fogalmak

Szemléltetés, koncentráció

Óraszám

feb u r á r

Más kontinensek õserdeinek élõlényei. Munkafüzet: 48–49.oldal

Mediterrán területek

Nagy északi erdõk

A trópusi lombhullató erdõ kialakulásának feltételei. Az erdõ szintjei. A különféle földrészeken kialakult erdõk növényei. Az afrikai lombhullató erdõ állatai. Tankönyv: 36–37 oldal Munkafüzet: 46–47.oldal

A mediterrán területek környezeti adottságai, elõfordulása, néhány itt honos élõlény jellemzése. A mediterrán területeken termesztett növények. Tankönyv: 38–39 oldal Munkafüzet: 52–53.oldal

A tajga fogalma és éghajlata. A tajgaerdõ szintjei. A fák alkalmazkodása környezetükhöz. A fenyõk tápanyagfelvétele. A tajga fafajai. Tankönyv: 40–41 oldal Munkafüzet: 54–55.oldal

a trópusi esõerdõ szintjei, élõlényei, az esõerdõk kialakulásának feltételei, táplálékláncok

Örökzöld, lombhullató, a mérsékelt éghajlati övben termesztett növények.

A hazai erdõk jellemzõi. A tölgyerdõ szintjei és növényzete.

száraz évszak, erõs évszak + fajnevek

mediterrán terület + fajnevek

tajga + fajnevek

A csapadék mennyisége és a növényzet közötti kapcsolat

Az élettelen környezeti tényezõk és az élõlények alkalmazkodása közötti kapcsolat.

Az élettelen környezeti tényezõk hatása a növényzetre.

fotók, képek, tankönyv, munkafüzet

Térkép, földgömb, képek, fotók, tankönyv, munkafüzet

Fotók, képek, toboz, fenyõágak, tankönyv, munkafüzet.

David Attenborough: Az élõ bolygó: A Földközi-tenger élõvilága.

D. Attenborough: Az élõ bolygó: a dzsungel

29

Hónap

feb u r á r

Óraszám

´24.

25.

Témakör Az óra címe

Tananyag

Ismert fogalmak

Új fogalmak

Össze­függés, folyamat

30

27.

Ezerarcú erdõk Madarak a tajgán

Növényevõk a tajgán

A tajga ragadozói

Fuldoklik a tajga

A tajgán élõ rágcsálók. Alkalmazkodásuk a hosszú télhez. A hód testfelépítése és táplálkozása. A jávorszarvas testfelépítése, jellemzõi. Tankönyv: 44–45. oldal Munkafüzet: 58–59. oldal

A hiúz testfelépítése és alkalmazkodása környezetéhez. A farkas testfelépítése, táplálkozása. A barnamedvék jellemzõi, táplálékaik. Tankönyv: 46–47. oldal Munkafüzet: 60–61. oldal

A tajga és az esõerdõ pusztulásának összehasonlítása. A tajga pusztulásának okai: fakitermelés, legeltetés, következményei: a terület csökkenése. Munkafüzet: 62–63. oldal

A hazai erdõk madarai. A fácánfélék tulajdonságai. A madarak jellemzõi.

rágcsálók és fogazatuk, növényevõk, szarvasok jellemzõi, az összetett gyomor részei

a ragadozók általános jellemzõi, és tulajdonságai

a levegõ szennyezettsége

fajnevek

fajnevek

szõrpamacs + fajnevek

A madár testfelépítése és táplálékszerzése közötti kapcsolat

Az állatok élettevékenysége és az élettelen környezeti tényezõk változása közötti kapcsolat

A vadászat formája (egyéni, csoportos) és zsákmányállat nagysága közötti kapcsolat

Saját környezetünk szennyezése és az erdõk fejlõdése közötti kapcsolat

mókuspreparátum, rágcsáló növényevõ fogazat, tankönyv, munkafüzet

ragadozókoponya, emlõscsontváz, fotók, képek

zuzmóskála, szennyezettségi vizsgálatok

David Attenborough: Az élõ bolygó: Az északi erdõk

Óraszám

m á r c i u s 28.

Témakör

A tajgán élõ madarak alkalmazkodása környezetükhöz. A keresztcsõrű alkalmazkodása táplálékszerzéséhez. A fajdok jellemzése. A tajgán élõ fajdok. Tankönyv: 42–43. oldal Munkafüzet: 56–57. oldal

Madárcsontváz, Szemléltetés, madártollak. Fotók, koncentráció képek. Tankönyv, munkafüzet Megjegyzés

26..

Hónap 29.

Összefoglalás

Füves puszták

A Föld legnagyobb füves pusztája: a Szavanna

Ragadozó nagymacskák

A tanultak ismétlése, rendszerezése, gyakorlása. Tudáspróba. Munkafüzet: 64–65. oldal

A füves puszták kialakulásának fõbb tényezõi. Az élõlények alkalmazkodása környezetükhöz. Tankönyv: 48–49 oldal Munkafüzet: 66–67.oldal

A szavanna kialakulásának éghajlati tényezõi. A szavanna növényei és alkalmazkodásuk környezetükhöz. A szavanna növényevõi: kérõdzõk: antilop, gnú (kafferbivaly), növényevõk: zebra, zsiráf, elefánt. Tankönyv: 50–51 oldal Munkafüzet: 68–69.oldal

A szavannán élõ nagymacskák jellemzõ külsõ tulajdonságai, táplálkozásuk, táplálékuk, vadászatuk módja és ideje. (oroszlán, gepárd, leopárd) Tankönyv: 52–53 oldal Munkafüzet: 70–71.oldal

a téma feldolgozása során tanult fogalmak

a mezõ élõvilága, a mezõn élõ patások, rágcsálók, üreglakók, rovarok

páros ujjú patások, páratlan ujjú patások, pázsitfûfélék tulajdonságai

A macskák testfelépítése, jellemzõi, kis- és nagymacskák tulajdonságai, a tanult macskafajok

szavanna, fás szavanna, füves szavanna, redõs zápfog+fajtanevek

tarajos zápfog + fajtanevek

Tananyag

Összefoglalás: eredménymérés 2. sz. feladatlap alapján

31.

Túl az erdõhatáron, füves puszták, szélsõséges éghajlatú területek

Az óra címe

Ismert fogalmak

30.

Új fogalmak

Össze­függés, folyamat

Az éghajlati tényezõk változása és a növénytakaró alakulása közötti kapcsolat

A csapadék mennyisége és a növények elterjedése közötti kapcsolat

A ragadozók sokféleségét vadászati szokásaik és prédaállataik változatossága jelenti

a téma feldolgozása Szemléltetés, során használt eszkoncentráció közök

térkép, földgömb, képek, fotók, tankönyv, munkafüzet

térkép, tankönyv, munkafüzet, paták, kérõdzõgyomor, appl. fogazatok, applikáció

tankönyv, munkafüzet, ragadozó koponya, tarajos zápfog, fotók, képek

Megjegyzés

Fûmag elvetése ládába, dobozba

31

Hónap Óraszám

m á r c i u s 32.

Témakör Az óra címe

Tananyag

Ismert fogalmak

Új fogalmak

Össze­függés, folyamat

33.

34.

35.

Túl az erdõhatáron, füves puszták, szélsõséges éghajlatú területek Még mindig a szavannán

Termesztett növények

Füves területek és az ember

Vizsgálódás, gyakorlás (füves területeken)

A nílusi krokodil, a strucc és a csimpánz testfelépítése és táplálkozása. A táplálkozás és a fogazat. Az élõlények alkalmazkodása környezetükhöz. Tankönyv: 54–55 oldal Munkafüzet: 72–73.oldal

A trópusokon termesztett növények jellemzõi, hasznuk. Ipari növények: kaucsukfa, cukornád, élvezeti növények: kakaó, kávé, tea, fûszernövények: bors, vanília. Gyümölcsök: citrom, narancs, banán. Tankönyv: 56–57 oldal Munkafüzet: 76–77.oldal

A füves területek csökkenésének okai: élõhelyek megszûnése, vadászés gyûjtõszenvedély, környezetszennyezés. A természetvédelem feladata. Tankönyv: 58–59 oldal Munkafüzet: 78–79.oldal

Több lehetõség közül lehet választani: 1. Gyakorlás, ismeretbõvítés, videófilm segítségével. 2. Trópusokon termesztett növények vizsgálódás, fõzõcske. 3. A tanultak gyakorlása, rendszerezés, csoportosítás. Munkafüzet: 80–81.oldal

a hüllõk és madarak jellemzõi

termesztett növények, termések és részeik, a cukorgyártás

természetvédelem és a természetvédelmi szervezetek feladatai

gumós zápfog, röpképtelen madár, tarajos, lapos szegycsont + fajnevek

ipari növény, élvezeti növény, fûszernövény + fajnevek

nitrátok

Az állatok táplálkozása és zápfogaik felülete közötti összefüggés

Az ültetvények térhódítása és a természetes életközösség területének cöskkenése közötti kapcsolat

Az emberiség számának növekedése és a megmûvelt területek nagysága közötti kapcsolat

A trópusi gyümölcsök héjvastagsága és gyümölcshúsának nedvességtartalma közötti kapcsolat

növények, termések, gyümölcsök, termések applikáció, fotók, képek, tankönyv, munkafüzet

tankönyv, munkafüzet, fotók, képek

videó film, gyümölcsök, feladatlap, a téma során használt szemléltetõeszközök

tankönyv, munkafüzet, midenevõ kopoSzemléltetés, nya, gumós zápfog, koncentráció fotók, képek

Megjegyzés

Hónap

Alkalmazkodás. Munkafüzet: 74–75.oldal

Óraszám

Az óra címe

Tananyag

37.

38.

39.

40.

41.

Túl az erdõhatáron, füves puszták, szélsõséges éghajlatú területek A sivatagok

Jeges sivatagok

A tundra növényei

A tundra állatai

Völgytõl a hegycsúcsig

Összefoglalás

A félsivatagok és a sivatagok kialakulásának környezeti tényezõi: A sivatagok fajtái. A sivatagi növények testfelépítése és a környezet közötti kap­csolat. A sivatagi állatok alkalmazkodása környezetükhöz.

A tundra éghajlati tényezõi. A nyári tundra növéyei. A mohák jellemzõi, a zuzmók testfelépítése, lágy szárú és fás szárú virágos növények a tundrán.

A tundra állatainak alkalmazkodása a hideg télhez. A lemmingek, a pézsmatulok és a rénszarvas testfelépítése, táplálkozása és szaporodása.

A hegyvidékek éghajlatának jellemzõi. A mérsékelt övi erdõségek növényzetének zonalitása. A növények és állatok alkalmazkodása környezetükhöz. A mormota és a zerge felépítése.

A tanultak ismétlése, rendszerezése. Hiányosságok pótlása (Tudáspróba)

Tankönyv: 60–61 oldal

A sarkvidék élettelen környezeti tényezõi. Az Antarktisz és az Arktisz élõlényei. A pingvinek testfelépítése és alkalmazkodása a vízi életmódhoz. A jegesmedve testfelépítése és alkalmazkodása a hideg, zord éghajlathoz.

Munkafüzet: 82–83.oldal

Tankönyv: 62–63 oldal

Tankönyv: 64–65 oldal Munkafüzet: 86–85.oldal

Tankönyv: 66–67 oldal Munkafüzet: 88–89.oldal

Munkafüzet: 92–93.oldal

Tankönyv: 68–69 oldal Munkafüzet: 90–91.oldal

Munkafüzet: 84–85.oldal a rágcsálók és növényevõk jellemzõi, a szarvasok tulajdonságai, fogazatok és táplálkozás

a hazai erdõségek elterjedése, az erdõség és a magasság, a hazai erdõk szintjei, övényei

szélsõséges éghajlat, szikesek, növényzeti övek

éghajlati övek, a madarak alkalmazkodása a vízi életmódhoz, a tenger élõlényei és táplálkozási kapcsolatuk

moha, spóra, lágy és fás szárú növények jellemzõi, alkalmazkodás

félsivatag, sivatag + fajnevek

fajnevek

homlokpajzs + rögzítõfonál, száracska, levél- fajnevek ke, spóratartó tok, fotoszintézis + fajnevek

Az élõlények testfelépítése és környezete közötti kapcsolat

Az élõlények alkalmazkodása és elterjedtsége közötti kapcsolat

A rövid tundrai nyár és a növények vegetációs idõszaka közötti kapcsolat

A lemmingek életmódja és túlszaporodása közötti összefüggés

Az állatok testfelépítése és életmódja közötti kapcsolat

tankönyv, munkafüzet, térkép, Szemléltetés, kaktuszok, koncentráció karton (rajzlap), pata

tankönyv, munkafüzet, térkép, földgömb, fotók, képek

tankönyv, munkafüzet, moha, zuzmó, fotók, képek

tankönyv, munkafüzet, fogazatok, koponyák, szarvak, agancsok, fotók, képek

növények (ciklámen, tárnics) paták, rágcsáló fogazat, szarv, tankönyv, munkafüzet

Ismert fogalmak

Új fogalmak

Össze­függés, folyamat

Megjegyzés

32

36.

Témakör

a téma során használt fogalmak

A munkafüzet 80–81. oldalán elmaradt feladatok megoldása

á p r i l i s

a téma feldolgozása során tanult fogalmak

havasi gyep, hóhatár alatti növények, hóhatár

A téma feldolgozása során használt eszközök

Videó film: D. Attenborough: Az élõ bolygó: a fagy világa

33

Hónap Óraszám

m á j u s 42.

Témakör Az óra címe

Tananyag

Össze­függés, folyamat

34

45.

Óraszám

m á j u s 46.

Témakör

Az élõlények rendszerezése

Sejtmagnélküliek, egysejtûek, gomák országa

Gombahatározás

Az élõlények rendszerezésének története az ókortól napjainkig. Arisztotelész, Ray, Linné, Kitaibel és Darwin munkássága. Az élõlények rendszerezésének öt országa. Tankönyv: 70–71.oldal Munkafüzet: 94–95.oldal

A baktériumok általános jellemzõi és csoportosításuk. Az egysejtûek jellemzése, testfelépítése és jelentõsége. A gombák rendszertani helye és törzsei. Tankönyv: 72–73.oldal Munkafüzet: 96–97.oldal

A határozáshoz szükséges faji jellemzõk: a tönk felülete, kalapformák, kalapkör, kalapszél, lemezek, lemezek állása. Munkafüzet: 98–99.oldal

A virágtalan növények általános jellemzõi: A virágtalan növények törzsei és osztályai: moszatok törzse, mohák törzse, harasztok törzse: páfrányok osztálya, zsurlók osztálya. Tankönyv: 74. oldal Munkafüzet: 100–101.oldal

az élõlények csoportosítása

baktériumok, egysejtûek (papucsállatka, amõba, zöld szemes ostoros) a növéyek, gomba kártevõi, termõtestes gombák

a gombagyûjtés és fogyasztás szabályai, a termõtestes gombák testfelépítésének jellemzõi

a moszatokról, mohákról és harasztokról tanultak

gyakorlati rendszertan, tudományos rendszertan, rendszertani kategóriák, faj, osztály, törzs, törzsfa

sejtmag, sejtplazma, sejthártya, nyálkagombák, valódi gombák

faji bélyegek (szakkifejezések)

harasztok

Az élõlények tulajdonságai és a rendszertanban elfoglalt helyük közötti kapcsolat

A baktériumok és egysejtûek alkalmazkodása a kedvezõtlen körülményekhez és elterjedtségük közötti kapcsolat

A gombák pontos és biztonságos felismerése és a gyûjtés sikere közötti kapcsolat

A növényi szervek kialakulása és fejlettségük közötti kapcsolat

mikroszkóp, tejsavó, gombák (peronoszpórás levél) monília… termõtestes gombák, tankönyv, munkafüzet

gombamodellek, gyûjtött gombák, szakkönyvek, munkafüzet

tudósok fotói, törzsfák, élõlények appSzemléltetés, likációi, tankönyv, koncentráció munkafüzet

Megjegyzés

44.

Az élõlények rendszerezése

Ismert fogalmak

Új fogalmak

43.

Hónap

Növények országa: Virágtalan növények

Az óra címe

Tananyag

Ismert fogalmak

Új fogalmak

48.

49.

Az élõlények rendszerezése Növények országa: Virágos növények

Rendszerezés

Gerinctelenek: Szivacsok, csalánozók, férgek

Gerinctelenek: Puhatestûek, ízeltlábúak

A virágos növények általános jellemzõi. A nyitvatermõk törzse és a zárvatermõk törzsének jellemzése, összehasonlítása. Az egyszikûek és kétszikûek osztálya. Tankönyv: 75. oldal Munkafüzet: 102–103.oldal

Fajfelismerés. Az élõlények tanult országainak jellemzése, az élõlények besorolása a tanult országokba, törzsekbe, osztályokba. Az egyes rendszertani kategóriák közötti kapcsolat. Munkafüzet: 104–105.oldal

A szivacsok, a csalánozók és a férgek törzseinek általános jellemzõi, közös és eltérõ tulajdonságai. Tankönyv: 76 oldal Munkafüzet: 106–107.oldal

A puhatestûek és az ízeltlábúak törzseinek általános jellemzõi, az osztályok eltérõ és közös ismérvei. Tankönyv: 77 oldal Munkafüzet: 108–109.oldal

a csírázás, gyökérzetek, kétszikûek, egyszikûek

a tanult élõlények és rendszertani kategóriák

a szivacsok, a medúzák, a földigiliszták és orvosi piócáról tanultak

a csigákról, kagylókról, rovarokról, rákokról, pókokról eddig szerzett ismeretek

nyitvatermõk, zárvatermõk, kétszikûek, egyszikûek

csalánozók

A mag kialakulása és a növények elterjedése közötti kapcsolat

A pontos megfigyelés és a helyes rendszerezés közötti kapcsolat

Az élõlények testfelépítése és a környezete közötti kapcsolat

A rovarok alkalmazkodásának magas foka és elterjedésük közötti kapcsolat

toboz, virágzatok, növények és növényi Szemléltetés, részek, tankönyv, koncentráció munkafüzet

törzsfa, tanult élõlények rajzai, munkafüzet

szivacs, földigiliszta, orvosi pióca, képpek, rajzok, tankönyv, munkafüzet

csigazáz, kagylóhéj, folyadékos készítmények, ízeltlábúak applikáció, tankönyv, munkafüzet

Össze­függés, folyamat

mohapárna, páfrány, zsurló, tankönyv, munkafüzet

47.

Megjegyzés

A rendszerezés folytatása

Gombahatározás folytatása gyûjtött gombákon vagy terepen

35

Hónap Óraszám

Javaslatok az egyes órák feldolgozásához

j ú n i u s 50.

51.

Témakör

52.

53.

Az élõlények rendszerezése Gerincesek: Állandó testhõ­ mérsékletû

Összefoglalás

Év végi ismétlés

Az óra címe

Gerincesek: Változó testhõmér­ sékletûek

Tananyag

A változó testhõmérséklet fogalma. A halak, a kétéltûek és a hüllõk osztályának jellemzése. Tankönyv: 78 oldal Munkafüzet: 110–111.oldal

Az állandó testhõmérséklet fogalma. Madarak és emlõsök osztályának jellemzése. Tankönyv: 79 oldal Munkafüzet: 112–113.oldal

A tanultak ismétlése, rendszerezése. Hiányosságok pótlása. (Tudáspróba) Munkafüzet: 116–117.oldal

A tanév során tanultak ismétlése, a hiányosságok pótlása. Munkafüzet: 118–119.oldal

a madarak testfelépítése és fejlõdése, az emlõsök szaporodása és jellemzõik

a téma feldolgozása során tanult fogalmak

a tanév során tanultak

Ismert fogalmak

a halak testfelépítése, a kétéltûek fejlõdése, a hüllõk alkalmazkodása a szárazföldi környezethez

Új fogalmak

változó testhõ­ mérsék­le­tûek

állandó testhõ­ mérsék­le­tûek

Össze­függés, folyamat

A testhõmér­ séklet változása és az élõlények élõhelye közötti kapcsolat

Az állandó testhõmérséklet és az élõlények alkalmazkodása közötti kapcsolat

halcsontváz, békacsontváz, Szemléltetés, kétéltû folyadékoncentráció kos készítmény, tankönyv, munkafüzet Megjegyzés

54.

Rendszerezés. Munkafüzet: 114–115.oldal

madárcsontváz, emlõscsontváz, folyadékos készítmény, tankönyv, munkafüzet

a téma feldolgozása során használt eszközök

a tanév során hasz­nált szemléltetõ­ eszközök

A természetismereti tantárgyak oktatásának szervezeti formái: 1. tanulmányi séta, 2. természetfilm megtekintése, 3. tanóra. Az éves munka értékelése

Tanulmányi séta, kirándulás: Tervszerû megfigyelésre, a helyszínen szerezhetô tapasztalatszerzésre, észlelésre szánt alkalmak. Az elôzô évek kézikönyvében kifejtettük módszereit. Az idei tanévben a tananyag sajátossága miatt nem (vagy ritkábban) alkalmazzuk. Természetfilm megtekintése: Többféle eszközzel történhet (mozi, mozgófilm, televízió egyenes adása, számítógép), de napjainkban leggyakrabban a videofilmet használjuk. Felvehetünk magunk is a televízióban sugárzott filmeket, de vásárolhatunk is jó minôségû oktatófilmeket. A megfelelô idôben, megfelelô témájú film lejátszásának hatalmas oktató–nevelô hatása van. A jó minôségû filmeken minden ábrázolási mód lehetséges az élethû színek és mozgások által. Lehetôséget nyerhetünk olyan folyamatok bepillantásába, amelyek különbözô okok miatt közvetlenül nem figyelhetôk meg. Ilyenek lehetnek: – apró élôlények közvetlen vizsgálata (a plankton élôlényeinek táplálkozása, szaporodása), – nehezen megfigyelhetô élôlények (fokapi, tengeri tehén), – távoli tájak élôlényeinek megfigyelése, megismerése, – különbözô életfolyamatok bemutatása lassított (patások futása) vagy gyorsított (a sivatag kivirágzása) filmfelvételeken, – film trükkök segítségével olyan folyamatokat szemléltethetünk, amelyeket a valóságban közvetlenül nem tudunk bemutatni (a kérôdzôk gyomrának mûködése). A videofilm lejátszása, megtekintése technikai és didaktikai felkészültséget igényel. Errôl a késôbbiekben részletesen is szó lesz. Tanóra: A korszerû tanóra a tanulók rövidebb vagy hosszabb szakaszokra tagolt közvetlen vagy közvetve irányított munkáltatása, oktató–nevelô munkánk alapvetô szervezeti formája. A tanórának a témában való – helye, – tartalmának funkciója, – speciális szerepe, – didaktikai jellege szerint különbözô óratípusokat különböztetünk meg: – bevezetô (témanyitó óra) – új ismereteket feldolgozó óra – ismétlô, rendszerezô óra – munkáltató óra – ellenôrzô óra – kombinált, vegyes típusú óra. A következô fejezetben az egyes órák feldolgozásához adunk javaslatokat, ötleteket. Nem közlünk minden órához teljes óravázlatot azért, mert tankönyvünk és munkafüzetünk együttes, megfelelô sorrendben való használata megegyezik az egyes óratípusok didaktikai lépéseivel, másrészt teret engedünk a tanári szabadságnak.

36

37

Hogyan dolgozható fel egy új ismeretet közlô óra az ÉLÔ KÖRNYEZETEM tankönyvcsaláddal? Az óra didaktikai lépései A) Óra eleji szervezés, rendteremtés B) Az óra anyaga: I. Ismétlés, számonkérés II. Motiváció III. Bevezetõ beszélgetés IV. Új anyag feldolgozása logikai egységenként: – új anyag feldolgozása – a tanultak rögzítése elsõ és második jelzõrend­ szerben (tevékenységgel, rajzzal, szóban) V. Óra végi összefoglalás

A tankönyvcsalád feladatai tankönyv, munkafüzet elhelyezése a padon munkafüzet I. feladatainak megoldása különbözõ munkaformákban + ellenõrzés tankönyv kék színnel szedett szövegrésze tankönyvben jól elkülönült egységek II. feladatok a munkafüzetben „Ezt tanultam” vázlat a munkafüzetben.

C) A tanórai munka értékelése, rendteremtés (felállás, elköszönés).

A következô javaslatok követik a tanmenet óraszámait, tehát 54 órához adunk szakmai–módszertani segédanyagot. Azok a kollégák is, akik a tantárgyat magasabb óraszámban tanítják, találnak javaslatokat a tanmenet „Megjegyzés” rovatában (+20 órára!).

Év eleji ismétlés: 1. óra: Mirôl tanulsz az idén? Az elsô órát az egész tanévi munka megszervezésére, elôkészítésére fordíthatjuk. Mielôtt megismerkednénk új munkaeszközeinkkel, hallgassuk meg a tanulók nyári élményeit, kérdezzük meg ki, merre járt, mivel töltötte a szünidôt! Az élménybeszámoló után lássunk hozzá az éves munka megtervezéséhez. Nagyon fontos az elsô óra pontos, megfontolt átgondolása, mert egész évi tevékenységünkre rányomja bélyegét. Mire kell feltétlenül kitérnünk? – Vegyük számba taneszközeinket! (tankönyv, munkafüzet). – Írassuk be a tankönyv és a munkafüzet 3. oldalaira a tanulók nevét! – Olvastassuk el elôször a tankönyv 3. oldalának bevezetôjét néma olvasással, megfigyelési szempontok megadásával, majd beszéljük meg a lényeges gondolatokat! – Hangos olvasással olvassuk el a munkafüzet 3. oldalának bevezetôjét, és hasonlítsuk össze a munkafüzet felépítését a tavaly használttal! – Nézzük át a tartalomjegyzéket és beszéljük meg, mely nagy témakörökkel foglalkozunk az évben! Mutassunk be egy-egy jellemzô fotót az egyes témakörökrôl és helyezzük el a táblán, hogy a tanulók egész órán láthassák! – Engedjük elmondani a tanulók élményeit, tapasztalatait az egyes témakörökkel kapcsolatban! – Lapoztassuk végig taneszközeiket, figyeljék meg nincs-e hibás oldala! – Beszéljük meg a természetvédelem fontosságát, mondjuk el a tavaly tanult kis versikét! – Ismertessük a tanév során elvégzendô (elvégezhetô) gyûjtô- és kutatómunkát, plussz feladatokat! Mire térhetünk ki még a tanórán? – Milyen szakirodalmat ajánlunk még a tananyaghoz. Kerestessünk a tanulókkal a tankönyvben szakirodalom ajánlást! Kérdezzük meg, kinek van meg esetleg néhány, az ajánlott könyvekbôl! Vigyünk be egy-két ajánlott könyvet, mutassuk be a tanulóknak és engedjük meg, hogy belelapozzanak! – Szervezhetünk sajtó és televízió figyelô szolgálatot! A megbízott gyerekek figyeljék a TV mûsor ajánlatát és, ha biológia témájú adás kerül sugárzásra, azt mindig az elôzô héten közöljék társaikkal! – A biológia témájú cikkeket hozzák el, helyezzék faliújságra, röviden számoljanak be a leírtakról! – Vegyük számba a tanév biológiához kapcsolódó jeles napjait (egészségügyi világnap, állatok világnapja, Föld napja, környezetvédelmi világnap, dohányzásmentes világnap, Madarak és fák napja) és beszéljük meg a megemlékezések formáit és felelôseit! – Végezetül beszéljük meg a tankönyv 3. oldalán olvasható jelmondatot: „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!”

38

39

2–3. óra: Mirôl tanultál az elmúlt években? Módszertani kiegészítés: ismétlô–rendszerezô óra Az elôzô tanévben tanultak ismétlésére két órát terveztünk. Természetesen mindenki maga építi fel a tanórák anyagát, mi a munkafüzet négy oldalas anyagával csak segítséget kívánunk nyújtani a tervezô munkához, valamint néhány gondolattal kiegészíteni a munkafüzet feladatait. Kiemelten fontos, hogy áttekintsük a hazai életközösségekrôl tanultakat. A munkafüzet feladatai ugyan segítséget adnak a rendszerezéshez, de ezek a feladatok még kiegészíthetôk. Ennek a két órának a feladata nemcsak az elmúlt két tanév során szerzett ismeretek számonkérése, hanem az azt megelôzô években tanultak felelevenítése is. Mivel a munkafüzetünk csak „természetes” életközösségek ismétlésére vonatkozóan tartalmaz feladatokat, szóban és rajzos vázlat formájában, valamint az elôzô évek során használt szemléltetôeszközök (applikációk) felhasználásával egészítsük ki az életközösségekrôl tanultakat a „mesterséges” életközösségekkel (zöldséges, gyümölcsös, házi állatok).

40

Az életközösségek képeit (applikációit) helyezzük el a táblán és jellemezzük kialakulásuk élettelen környezeti tényezôit, valamint nevezzük meg legfontosabb ismertetôit. Ehhez nyújtanak segítséget a munkafüzet 2–4. feladatai. Az ismétlés során kiemelt hangsúlyt kell, hogy kapjon a tanult fajok felismerése és morfológiai jellemzôk alapján történô csoportosításuk. Ehhez nyújt segítséget a munkafüzet 7. feladata és az elôzô években használt applikációs képek. Végezhetjük a felismerést oly módon is, hogy önállóan megoldják a tanulók a 6–7. oldal feladatait, és amelyik élôlény felismerése nem sikerült, annak applikációs képét kiteszik a padjukra. Az ellenôrzés során pótolják a hiányosságokat. A következô lépés lehet az élôlények applikációs képeibôl táplálékláncok összeállítása. Néhány lejegyzésére a munkafüzetben (8. feladat) is van lehetôség. Gyakorolhatjuk még az élôlények felismerését játékos formában (barkochba). Ha kellôen biztonságos a felismerés, akkor következhet a morfológiai tulajdonságok megnevezése, felismerése (munkafüzet 5. feladat) és a csoportosítás. A csoportosítás során már elôkészíthetjük az év végi rendszerezést is. Végül ne feledkezzünk meg a nemzeti parkokról tanultak ismétlésérôl sem (munkafüzet 6. feladat). Természetesen ezt a feladatot kibôvíthetjük új nemzeti parkjainkról szerzett ismeretekkel is.

41

4. óra: Tájak és életközösségek Módszertani kiegészítés: bevezetô–témanyitó óra Ennek a tanórának a feladata a természetföldrajz tanulmányozása során szerzett ismeretek rögzítése és kitekintés az egész évi anyagra, ezért elôször a munkafüzet 1–4. feladatai segítségével nézzük át az elôzô évben elsajátított tananyagot. Jó, ha a tanulók önállóan dolgoznak, mert így az ellenôrzés során világossá válnak számunkra azok a hiányosságok, amelyeket feltétlenül pótolnunk kell a tanév elején, hogy megkönnyítsük az ismeretelsajátítás további lépéseit. Ha nincs pótolni való feladatunk, olvassák el a tanulók önállóan a tankönyv 4–5. oldalának bevezetôjét és oldják meg a munkafüzet 5. feladatát. Ezek után tanulmányozzuk milyen növényzeti területek alakultak ki az egyes kontinenseken, és nézzük meg milyen állatok élnek egy-egy kontinensen. Beszéljük meg, hogy ki, milyen állatot látott már és azt is, hogy melyikrôl nem hajlott még. Jó, ha beviszünk az órára néhány szakirodalmat és bemutatunk valamennyit a ritka élôlényekbôl. Ezután oldjuk meg a munkafüzet 6. feladatát. Tájékozódjunk a szakirodalomban a 7. feladat segítségével, és feltétlenül beszéljünk a környezetvédelem és az élôhelyek pusztulásának problémáiról.

42

1. témakör: Vizes élôhelyek „A víz a világ egyik legfontosabb nyersanyaga. A szárazföldi növények érte kutatnak tapogatódzó gyökereikkel, a mezei és erdei állatok a partjához vonulnak inni, táplálkozni, vagy egyszerûen csak fürödni és játszani. Egyes szervezetek képtelenek nélküle szaporodni. A víz roppant hatást gyakorol a szárazföldi élet egész szövevényére.” (Gerald Durell) Bolygónk felszínének közel háromnegyed részét víz borítja. Ennek a vízkészletnek mindössze 3%-a édesvíz. Az élet csodálatos forrásairól, az édesvizekrôl a folyók, patakok, tavak élôvilágáról már tavaly tanultunk. Az idén a TÁJAK ÉS ÉLETKÖZÖSSÉGEK témakörön belül elsôként a Vizes élôhelyek fejezetben a sós vizek, a tengerek, óceánok élôvilágával ismerkedünk. A sós vizek jelentik a világ leghatalmasabb ökoszisztémáját. A tengerek mind kapcsolatban állnak egymással, és az áramlások, meg a felszálló áramlatok folyamatos vízkörforgást okoznak. De e hatalmas ökológiai rendszer különbözô részei mégis megteremtették a maguk sajátos élettereit. A Földközi-tengeren például gyakorlatilag nincs dagály, míg az Atlanti-óceán egyes vidékein a dagály tízméteres magasságú is lehet. Az óceánok átlagos mélysége 3600 m, de egyes helyeken, például a Fülöp-szigetek melletti Mariana-árokban olyan mély, hogy itt a Mount-Everestet is a víz alá süllyeszthetnénk. És ennek a hatalmas víztömegnek minden részét benépesíti valamilyen élet. Az összes tengeri növények és állatok együttes tömege (biomasszája) messze meghaladja az összes szárazföldi és édesvízi élôlények teljes tömegét. A fotószintetizáló szervezetek energiája tekintetében ismét csak az óceán a legváltozatosabb ökológiai rendszer. Ez a rendszer ejtette ámulatba a tengerkutatás úttörôjét a megvesztegethetetlen környezetvédôt Jacqes Yves-Cousteau kapitányt. Cousteau 1910. június 11-én született Bordeaux közelében, Saint-André de Cubzacban. Fiatal korában pilóta akart lenni. Egy repülôgép balesettel azonban véget ért az álom – Cousteau húszévesen bevonult a haditengerészethez. „Már akkor szenvedélyesen érdekelt, hogy milyen lehet a hajótörzs alatt” – magyarázta szenvedélyes érdeklôdését a tengerkutatás iránt. 1943-ban Emile Gagnan mérnökkel együtt, sûrített levegôjû búvárkészüléket készített, amellyel új merülési rekordot állított fel. Életében nagy fordulat 1950-ben következett be, amikor a milliárdos Noel Guinness egy kiszolgált brit aknaszedô hajót ajándékozott neki. A hajót a Calypsóvá alakította át. Elsô útja a Vörös-tengerre vezetett, majd beutazta a világtengereket. Útjai során filmfelvételeket készített. 1956-ban Cannes-ban „A csend világa” c. filmje elnyerte az Arany Pálma díjat, amely világhírnevet szerzett a számára, és így teljesen a tengerkutatásnak szentelhette minden energiáját. A százhúsznál is több dokumentumfilmjével a világ minden részébôl bûvkörébe vont embereket. A televíziós sorozatok – mint A tenger titkai – révén megismerhette az embereket a mély-tenger szépségével. 87 esztendôs korában halt meg. A család a halálhírét szokatlan módon jelentette be a világnak: „Jacques Yves-Cousteau kapitány 1997. június 25-én, szerdán megtért a csend világába.” Ebben a fejezetben ennek a világnak a rejtelmeivel foglalkozunk. Mivel a tenger ökológiájának közvetlen megfigyelése csak kevés gyermek számára adatott meg, próbáljunk minél több videofilmet (videofilm részletet) bemutatni az élôlények megismerése céljából. Ne felejtsük el azonban meghallgatni azon tanulók élménybeszámolóit, akik jártak már tengerpartokon, óceánokon. Ezek az élménybeszámolók nagymértékben segítik az ismeret elsajátítás folyamatát. Ökológia = környezettan az élôlények, valamint az ôket körülvevô élô és élettelen környezet viszonyának vizsgálatával foglalkozik.

43

5. óra: Vizes élôhelyek Módszertani kiegészítés: témanyitó–bevezetô óra Az elôzô tanórán számba vettük a Földön elôforduló jelentôsebb növényzeti öveket. Ezen az órán szûkítjük a kört, és az elsô fejezet anyagára irányítjuk a tanulók figyelmét. Mivel a NAT TÁJAK ÉS ÉLETKÖZÖSSÉGEK fejezet elsô témakörének tananyaga „a folyók, a tavak, a tengerek legjellemzôbb táplálékláncot alkotó élôlényeinek testfelépítése, élete” a tananyag, ezen az órán elôször elevenítsük fel a vizes élôhelyekrôl más tantárgyak (történelem) tanulása során szerzett ismereteiket a tankönyv és a munkafüzet I/1. feladata alapján. Ezután térjünk ki a természetvédelem fontosságára a vizes élôhelyek kapcsán és ismételjük át azokat az ismereteket, amelyeket a hazai vizes élôhelyekrôl tanultak a gyerekek. (Használjuk a képkártyákat!) Végül nézzük meg a szárazföld és a vizek arányát (tankönyv + munkafüzet 4. feladat) és közöljük a tanulókkal, hogy az elkövetkezendô órákon a tengerek, óceánok élôvilágával foglalkozunk. A tanórát zárhatjuk egy rövid videofilm részlet bejátszásával a tengerek élôvilágáról, vagy meghallgathatunk egy-egy élménybeszámolót is.

6. óra: Élet a tengerben Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Ez az elsô új ismeretet feldolgozó óránk. Az óra eleji számonkérés során, elevenítsük fel azokat az ismereteket, amelyeket a hazai vizek növényeirôl és egysejtûirôl tanultunk. Vegyük elô az elôzô évben használt applikációinkat, és dolgozzunk segítségünkkel. Válogassuk szét a hazai vizek élôlényeit növényekre és állatokra. Közöljük a tanulókkal, hogy a mai órán a növényekrôl és egysejtûekrôl tanultakat ismételjük át. Rajzoljuk fel a táblára a tó keresztmetszetét és nevezzük meg zonalitását. Helyezzünk minden megnevezett egységhez egy-egy képet, majd elemezzük a vízpartról befelé haladva az egyes zónák élettelen jellemzôit, nevezzük meg (és rakjuk ki képkártyákkal) az ott élô – tanult – növényeket és ismertessük jellemzôiket, alkalmazkodásukat az adott környezethez. A nyílt víz élôlényeinek ismertetésekor részletesebben térjünk ki az egysejtûekrôl és moszatokról tanultakra. A szóbeli ismétlés után oldjuk meg a munkafüzet I/1–3. feladatait. Az ellenôrzés során beszéljük meg a hiányosságokat. Ezután motivációként nézzünk meg egy videofilm részletet a tenger parányi élôlényeirôl és figyeljük meg a tenger hullámzását (vagy elemezzük a tankönyv 8. oldal ábráját. Olvastassuk el a tankönyv bevezetô szövegét és oldják meg önállóan a munkafüzet II/1. feladatát. Ellenôrizzük a megoldást és dolgozzuk fel az új ismereteket a tankönyv szövege és a munkafüzet feladatai sorrendjében. A feldolgozás során használjuk képkártyáinkat és készítsünk táblai vázlatot. Az óra végi összefoglalást végezzük a táblai (munkafüzeti) vázlati és a tankönyv összefoglaló kérdései alapján. Szakmai kiegészítés: A tengerek rendkívül sokféle, különbözô fejlettségi szintre jutott növényei a moszatok vagy algák. Az elsô, a kékmoszatokból származtatható fejlôdési irányt a vörösmoszatok képviselik, amelyek azonban a telepes szinten megrekedtek. Az ostorosokból a növényvilág irányába négy fejlôdési vonal alakult ki. A barázdásmoszatok megrekedtek az egysejtûek szervezôdési szintjén, míg a sárgásmoszatok a fonalas szervezôdésig jutottak el. A barnamoszatok a legfejlettebb teleptestûek. A negyedik irány, a zöldmoszatok kialakulása bizonyult a legsikeresebbnek. A zöldmoszatok voltak azok, amelyek eredményes kísérletet tettek az édesvizek és a szárazföld meghódítására. Az ôsi zöldmoszatok a mohák és a harasztok közvetlen elôdei voltak. Színanyagaik elsôsorban klorofill-A és -B, valamint xantofill és karotin. Egy­ sejtû képviselôik között számos ostoros faj akad. Sejttársulásban élnek az ostorral rendelkezô gömbmoszatok és az ostor nélküli harmonikamoszatok. A fonalas szervezôdés szintjén állnak a különbözô békanyálfajok. A tengeri saláta a lemezes szervezôdést képviseli. A telepes csillárkamoszatok édesvizeinkben élnek (Balatonban és a Velencei-tóban).

44

45

7. óra: Növények vagy állatok? Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra A tanóra számon kérô részében kérjük számon az elôzô órán tanultakat. 1. felelô: Jellemezd a tenger élettelen környezeti tényezôit és a plankton élôlényeit! 2. felelô: Hogyan alkalmazkodtak a moszatok a tenger élô és élettelen környezeti tényezôihez? A szóbeli feleleteket értékeljük és osztályozzuk. Ezt követôen oldják meg a tanulók a tankönyv 1–3. feladatait és ellenôrizzük a megoldásokat. Az ellenôrzés után tekintsünk meg egy rövid részletet a „Tengeri kalandozások IV.” c. videofilmbôl a korallokról és a szivacsokról (vagy a „Medúzák a világ végén” c. film egy részletét), vagy induljunk ki a tankönyv bevezetô képébôl. A fotó melletti kis motivációs szöveg megbeszélése és a tanulói élménybeszámolók után oldjuk meg a tankönyv II/1. feladatát! Az új anyag feldolgozását végezzük a tankönyv szövege alapján és rögzítsük az egyes részek során tanult ismereteket a munkafüzet megfelelô feladataiban. A részösszefoglalások feladatait mindig ellen­ôriz­ zük, így azonnal visszajelzést kapunk az elsajátítás mélységérôl. A szemléltetéshez használjuk kis applikációs képeinket, valamint a tankönyv színes fotóit. Az új ismeret feldolgozása során a tanultakat rögzítsük a táblán, és az így folyamatosan készülô vázlat jó alapja lesz az óra végi összefoglalásnak. Szakmai kiegészítés: Bár a medúzák ránézésre tartás nélküli, puha felépítésû élôlényeknek látszanak, ennek ellenére (ha megérintjük ôket) azt tapasztaljuk, hogy elég kemény tapintásúak. Nincs ugyan sem belsô vázuk, sem külsô héjuk, mégis alaktartók. Ennek egyik oka az, hogy az állat testét alkotó kocsonyás masszát erôs kötôszöveti rostok szövik át, ráadásul teleszívják magukat vízzel, amely formát és tartást ad nekik (mint a gumimatracnak a bele fújt levegô). A virágállatokat és a tengeri férgeket is ehhez hasonló, ún. hidrosztatikus víz szilárdítja. Ahogyan külsejükben, szaporodási módjuk tekintetében is igen változatosak a gerinctelenek. Az olyan egyszerûbb szervezetek, mint a szivacsok, korallok, ugyanazon egyed ivarosan (megtermékenyített ivarsejtek kibocsátásával) és ivartalanul (kettéosztódással) egyaránt szaporodhat. A csalánozók szaporodása bonyolultabb. A tengeri sünök, sok más tengeri élôlényhez hasonlóan, egyidejûleg petéket és spermát bocsátanak a vízbe, a megtermékenyítést pedig a véletlenre bízzák.

46

8. óra: Házzal vagy ház nélkül? Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra. A tanóra számon kérô részében kérjük számon szóban és írásban a tanultakat. A szóbeli felelôk kérdései a következôk lehetnek: 1. felelô: Nevezd meg és mutasd meg a térképen a Föld nagy növényzeti öveit, mutasd be részletesen az elôzô órákon elemzett életközösség élettelen és élô környezeti tényezôit! 2. felelô: Nevezd meg és jellemezd a tenger parányi élôlényeit és növényeit! 3. felelô: Jellemezd a tengerben élô szivacsok és kagylók testfelépítését, alkalmazkodásukat a kör­nye­ze­ tükhöz. Addig, amíg a szóban felelôk megválaszolják a kérdéseket, a többiek oldják meg önállóan a munkafüzet I. feladatait! Az óra eleji ellenôrzés befejeztével értékeljük és osztályozzuk a szóbeli felelôk teljesítményét és ellenôrizzük az írásban dolgozók munkáját. Motivációként vigyünk be az osztályba (vagy hozassunk a tanulókkal!) néhány tengeri puhatestû külsô vázát. Beszélgessünk el a csiga- és kagylógyûjtés szabályairól, valamint mondják el a tanulók az esetleges ezzel kapcsolatos élményeiket. Nézzük meg és elemezzük a tankönyv bevezetô képét és beszéljük meg a mellette olvasható szöveget. Az új anyagot a tankönyv szövege és a munkafüzet feladatai sorrendjében dolgozzuk fel. Feltétlenül elemezzük a tankönyv képeit és folyamatábráját! Amennyiben szertári anyagaink közt van kagyló vagy csiga folyadékos készítmény, azt is vigyük be az órára! Szakmai kiegészítés: A polipok és a kalmárok is puhatestûek, de a csigák és a kagylók húsos lába náluk a fejbôl kiinduló fogókarokká alakult. Ezért hívják a polipokat, kalmárokat és rokonaikat lábasfejûeknek vagy fejlábúaknak. A karok – azaz a tapogatók – száma jellemzô a fejlábúak egyes csoportjaira: a polipoknak nyolc, a kalmároknak tíz tapogatójuk van. A kalmárok karjai közül kettô sokkal hosszabb a többinél. Ezeket az állat rendszerint behúzva tartja, s csak zsákmányszerzéskor, illetve védekezéskor használja ôket. A polipok, kalmárok, tintahalak karjain tapogatókorongok sorakoznak, melyek a polipokon egyszerû, húsos képletek, a tintahalakon és kalmárokon viszont szélükön fogazottak. A kalmárfélékre jellemzô, hogy ha megtámadják ôket, tintahalfelhôk kibocsátására képesek. A tin­ ta­halfelhôk azonban nem terjednek szét a vízben, hanem az állat alakját és nagyságát utánzó cseppé állnak össze. Ugyanakkor a kalmár elhalványul. Ellensége a sötét cseppre veti magát, amely sokkal jobban látható, mint az állat. Az egérutat kihasználva a kalmár sugárhajtással elmenekül. 47

Megfigyelés, búvárkodás Módszertani kiegészítés: A munkafüzet e két oldalán azoknak adunk javaslatot a tanóra feldolgozásához, akiknek lehetôségük van nagyobb óraszámban tanítania biológiát, illetve helyi tantervük összeállítása során beépítették ezt az anyagrészt a tananyagba. Természetesen az egyes feladatok önállóan (az érdeklôdô tanulók részérôl) is feldolgozhatók. A kiegészítô tartalommal bíró órára három javaslatot tettünk: Természetesen a tanóra elôtt választani kell, hogy melyik forma feldolgozására vállalkozunk. Az elsô javaslat a videofilm megtekintése a tenger élôvilágáról. Fôleg ott javasolt, ahol nem megoldott a tanórákon az egyes kis egységek megtekintése. Most egyben (visszautalva a tanultakra és elôretekintve az elkövetkezendô tananyagra) nagyobb egység megtekintésére van lehetôség. Választhatjuk a könyvtári órára tett javaslatot is, de mindkettôt kombinálhatjuk a 4. feladattal is, így nem lesz pusztán csak „videózás” az óra és a könyvek borítójának és képeinek nézegetése, hanem a tanultak rögzítésére is lehetôség nyílik.

9. óra: Porcos halak Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra A tanóra számon kérô részét kezdhetjük a tanult élôlények applikációinak kiválogatásával. Csoportosítsák a tanulók a képeket a táblára felrajzolt utasítás szerint: A plankton élôlényei; növények; állatok; csalánozók; szivacsok; puhatestûek. Öt tanuló önként jelentkezés alapján (ha nincs, kijelöléssel) nevezze meg az egyes csoportok általános jellemzôit, majd jellemezze az egyes élôlényeket tulajdonságaik és alkalmazkodásuk szerint. Az osztály tanulóit osszuk szintén öt csoportra és mindegyik csoport, egy-egy tanuló beszámolóját figyelje és jegyezze le észrevételeit. A beszámolók után közösen értékeljük a tanulók teljesítményét, majd tegyenek javaslatot a csoportok vezetôi az érdemjegyre. Indokolják javaslatukat. Végül a nevelô is tegyen javaslatot az érdemjegyre és írja be azt az ellenôrzôbe és a naplóba egyaránt. Ezután a tanulók önállóan oldják meg a munkafüzet I/1–3. feladatait és ellenôrizzük a megoldásokat. Az I/4. feladat megoldása elôtt rakjuk ki a tavalyi képkártyákat a víz életközösségérôl és alakítsunk ki minél több táplálékláncot! Kettôt írjunk be a munkafüzet I/4. feladatához. Választhatunk, hogy ez alapján, vagy a munkafüzet 11. oldal 3. b. feladatának ábraelemzése után önállóan, emlékezetbôl írnak a tanulók táplálékláncokat. A feladatok megoldása után a tankönyv 14–15. oldalain található ábrákat nézessük meg. Az óra célját meghatározhatják a tanulók is. (Milyen halakról tanulunk a mai órán? A cápákról). Az új anyag feldolgozása történjék a tankönyv és a munkafüzet közös használatával. Szakmai kiegészítés: „Mindenrôl megfeledkezve bámultam a halak táncát, amelyet karmesterként, a lámpám fényével irányítottam…Egy cápa, egy hatalmas cápa bukkant fel a csónak mellett: farok úszójának felsô része jóval nagyobb az alsónál. A hátára fordulva közeledett felém. Valamennyi foga villogott a villanylámpa fényében: hasa fehér… Mindig azt hallottam, hogy valahányszor a cápa harapni készül, a hátára fordul… Eloltottam a lámpámat, remélve, hogy elkotródik. Végtelennek tûnô pillanatokig csak a farkcsapásait hallottam, melyek úgy durrogtak, mint egy ostor, s tetôtôl talpig befröcsköltek vízzel.” (Alain Bombard: önkéntes hajótörött) A cápák fogazata félelmetes látvány. Különösen hírhedt az olyan harcias vadászoké, mint a fehér, kék és a lándzsafogú cápák. A cápáknak egyszerre több fogsoruk is van. Az elkopott fogak kihullnak, s a helyükbe hátulról új nô, amely a réginél mindig egy kicsivel nagyobb, hogy „lépést tartsanak” a cápa testméreteinek növekedésével. Egyes cápák „fogfogyasztása” elképesztô: a tigriscápa például egy évtized alatt, akár húszezer fogát is eldobhatja.

48

49

10. óra: Csontos halak Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Ennek az órának a számon kérô részét kezdhetjük azzal, hogy a tanult élôlények képkártyáiból húznak egyet-egyet a tanulók, és jellemzik azokat testfelépítés szerint. Akik a cápa és a rája képét kapták, azok kiegészítik a tábla feliratot a baloldalon: porc a váz anyaga ........................... nincs úszóhólyag ........................... érdes bõr ...........................

kopoltyúval légzés ........................... nincs kopoltyúfedõ ........................... petékkel szaporodás ........................... Értékeljük a tanulók teljesítményét, majd a szertári szemléltetôanyag (csontváz) és kérdések segítségével a tanulók adják meg a választ a kérdésünkre: Mi a lényeges különbség a cápák, ráják és az itt látható hal között? Motivációként bejátszhatunk egy rövid videofilm részletet egy heringrajról, de felhasználhatjuk a tankönyv 16. oldal felsô képét is. A célkitûzés után néma olvasással olvassák el a tanulók a felsô kép melletti szöveget és válaszoljanak a munkafüzet II/1. feladatára. Beszéljük meg a válaszokat, majd az elsô bekezdésbôl válogató olvasással emeljék ki a csontos halak jellemzôit és írják fel a táblai vázlat jobb oldalára, és oldják meg a munkafüzet II/2. feladatát. Az egyes halfajok jellemzôit a tankönyv és a munkafüzet segítségével dolgozzuk fel. Szakmai kiegészítés: A halak mindig fontos táplálékot jelentettek az emberiségnek. A legtöbb hal nagy tömegû izomszövettel rendelkezik, ami 60–80% vízbôl, 16–23% fehérjébôl és különbözô mennyiségû zsírból áll. (A zsír telítetlen zsírsavakból áll, nem úgy, mint az emlôsöknél, ezért sokkal egészségesebb a fogyasztása). A halak húsa sok vitamint is tartalmaz. A legtöbb ismert hal, amit fogyasztanak, a tengerben él. Európa néhány részén azonban rendszeresen édesvízi halakat fogyasztanak (ponty, dévérkeszeg, pisztráng). A trópusi vidékeken, ahol nagyobb bôségben élnek édesvízi halak a szárazföldek belsejében, ezek alkotják a táplálék nagyobb részét. Vannak azonban mérgezô halak is. Méreganyagaikat izmaikban vagy tüskéikben tárolják, amelyet csak támadás esetén juttatnak a támadóba. A legveszélyesebb mérgû hal a kôhal. Ha egy óvatlan fürdôzô rálép egy kôhalra, az a mérgét a lábba fecskendezheti, és elôfordulhat, hogy az illetô szívbénulásban meghal. Az európai vizek sárkányhala gyakran hasonló módon sebesíti meg a fürdôzôket, és szúrása kínzóan fájdalmas ugyan, a baleset mégis ritkán halálos kimenetelû.

50

11. óra: Emlôsök a tengerben Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Az óra eleji számonkérést most is végezhetjük szóban és írásban egyaránt. A szóban felelôk kérdései lehetnek: 1. felelô: Jellemezd a vizes élôhelyek kialakulásának környezeti feltételeit, és jellemezd a tengerben élô egysejtûeket! 2. felelô: Válogasd ki a képkártyák közül a tengerben élô szivacsok és csalánozók képeit és jellemezd azokat testfelépítésük és alkalmazkodásuk alapján! 3. felelô: Nevezd meg a puhatestûek általános jellemzôit, valamint nevezd meg és jellemezd a tengerekben élô puhatestûeket! 4. felelô: Hasonlítsd össze a porcos halak és a csontos halak tulajdonságait, nevezd meg csoportjaikat és a tanult fajokat! Addig, amíg a négy tanuló szóban felel, a többiek önállóan dolgoznak a munkafüzet I/1–3. feladatain. A felelôk teljesítményét szóban és érdemjeggyel is értékeljük. Az írásban dolgozók közül is megnézünk 2–3 munkát, javítjuk, közben közösen ellenôrizzük a feladatok megoldását. Az írásbeli munkájukat ellenôrzött tanulóknak egy-egy ismétlôkérdést és fajfelismerési feladatot is adunk (5 vízben élô élôlény, hazai is!). A komplex munkákat is osztályozzuk, majd a motivációs kép elemzésével és a célkitûzéssel indítva a tankönyv és a munkafüzet segítségével feldolgozzuk az új anyagot. Szakmai kiegészítés: A szirén az egyetlen növényevô tengeri emlôsfaj. Bár feltehetôleg elfogyasztják a táplálékukban elrejtôzött kisebb állatokat, alapvetôen tengeri moszatokat legelésznek a trópusi és szubtrópusi tengerpartokon, folyótorkolatokban. A Sirenia rendbe mindössze két család tartozik. A Trichecidae családba sorolják manátik három faját, melyek az Atlanti-óceán mindkét partvidékén megtalálhatók, a Dugongodae család egyetlen faja (a dugong) az Indiai-óceánban, a Vörös-tengerben és a nyugati Csendes-óceánban honos. Valamennyi szirénfajt veszélyezteti a vadászat és más emberi tevékenység. Florida partjainál számos manánit ölnek meg vagy sebesítenek meg a csónakmotorok, élôhelyük is pusztul. Bár védettek, a dugonokat a vízszennyezés fenyegeti, elsôsorban az olaj a Perzsa-öbölben. Gyakran akadnak bele a halászhálókba is. Hogy milyen sors vár rájuk, arra intô példa Stellár tengeri tehenének története. Az egyetlen szirénfajnak, amely a hideg vízhez alkalmazkodott – az 1741-es felfedezését követôen – 21 év alatt utolsó példányát is elpusztították a zsírjukért és húsukért folytatott mészárlásban. 51

12. óra: Élet a tengerparton Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra. Az óra számon kérô részében rakassuk ki a tanulókkal a tenger tanult élôlényeit és csoportosítsuk azokat különbözô szempontok szerint. Elôször a csoportosítás szempontjait a tanulók maguk válasszák meg, majd a nevelô adjon szempontot, legvégül egy-egy tanuló adja meg. A csoportosítás után játszhatunk barcohba játékot a tanult élôlényekrôl. A legjobb kérdéseket jutalmazzuk, a hibás kérdések megfogalmazói zálogot adnak. A zálog kiváltása is lehet egy-egy élôlénycsoport (puhatestûek) jellemzése, vagy fajfelismerés. A munkafüzet I/1–3. feladatainak megoldását végezzék el önállóan a tanulók, és ellenôrizzük is a megoldásokat. Ezután következhet a problémafelvetés: „Nézzük meg, mi maradt a borítékban?” (madarak) és következhet a motivációs beszélgetés. Az óra anyagát feldolgozhatjuk csoportmunka formájában is. Alakítsunk két csoportot. Az egyik feladata a parti madarakról közölt ismeretek feldolgozása, a másiké a tengeri madarak ismertetôjegyeinek feldolgozása. A csoportok önállóan a tankönyv, munkafüzet és az applikációs képek segítségével, majd pedig mindegyik csoport beszámol munkájáról úgy, hogy közben az óra vázlata is felkerül a táblára.

Megfigyelések, számítások Módszertani kiegészítés: A következô oldalakon (a 18–19. oldalakhoz hasonlóan) kiegészítô tananyagot közlünk. Feldolgozására vonatkoznak az ott elírtak. Természetesen ezek a feladatok sem végezhetôk el egy óra alatt, ezért a nevelôre vagy a diákokra is bízhatjuk a választást. A tanulók összetételét, érdeklôdését ismerve tehát válogathatunk a feladatok közül, de egy jól elôkészített óra során minden feladat megoldására is sor kerülhet. Természetesen nem minden tanuló végez el minden feladatot, hanem az érdeklôdésüket ismerve szervezünk csoportokat. Azt a módszert is választhatjuk, hogy elôzô órán megbeszéljük ki, milyen feladatokat oldana meg szívesen. Az azonos feladatokat választók kerülnek egy csoportba. Ne zavarjon bennünket, ha esetleg néhány feladatot egyetlen tanuló sem vállal. Mint már mondtuk, nem kell minden feladatot elvégezni, a lényeg az, hogy a tanulók ezen az órán a tananyaghoz kapcsolódó olyan feladatokat kapjanak, amelyeket szívesen végeznek és maguk választottak. Ezzel is szolgáljuk a természetismeret, a biológia iránti vonzódásukat.

Szakmai kiegészítés: A sirályok többsége hatalmas telepekben fészkel, és évrôl évre újra felkeresik régi telepeiket. Fészeképítéshez különféle helyeket választanak maguknak. A dankasirály legszívesebben a földön fészkel, fûvel vagy hínárral kibélelt sekély gödrökben. A csüllô a sziklapadokat részesíti elônyben, ahol csésze alakú fészket épít vízi növényekbôl és mohából. Az ezüstsirály olykor a vízparton, máskor sziklákon, vagy háztetôkön rak fészket. A fenyôsirály kilóg a sorból: fákon, mégpedig általában tûlevelû fákon fészkel. A viharsirály fészkeit fákon is, de falakon és ház­te­ tôkön is felfedezhetjük. A tojásoknak, majd a fiókáknak mindkét szülô gondját viseli. Mihelyt pihetollaik megszáradnak, a kismadarak már szaladgálnak a fészek körül. Sok fióka más sirályoknak esik áldozatul, amikor szülei halászni mennek, és magára hagyják, vagy amikor elkóborol a fészek közelébôl. A sirályoknak különleges a „testbeszédük”. Amikor hátravetik a fejüket, ennivalót kérnek. A fûtépdesést a territóriumuk határán mutatják be. Az emelt fejtartás arra vall, hogy a madaraknak nincs kedvük a harchoz. A fenyegetô mozdulatokat azonban harc követi.

52

53

Természetesen vannak olyan feladatok, amelyek elvégzéséhez eszközökre is szükség van. A 9. feladathoz valószínû minden iskolának rendelkezésére állnak a szükséges eszközök. A 10. feladathoz pedig megfelelô szerzés során tudnak hozni anyagokat a tanulók is. Az is elôfordulhat, hogy egy (vagy néhány) tanuló saját – természetesen a témához kapcsolódó és nem veszélyes – kísérletét óhajtja bemutatni a társainak. Természetesen erre is adjuk meg a lehetôséget, de csak az esetben, ha a kísérlet menetét elôzôleg a nevelônek bemutatták, vagy részletesen megbeszélték. Ha csoportmunkában dolgoznak a tanulók, akkor úgy szervezzük az óra idôbeosztását, hogy legyen idô az óra végén az önállóan dolgozó csoportoknak arra, hogy beszámolhassanak tevékenységükrôl. Így minden tanuló, ha nem is aktív cselekvés során, de megismeri a teljes feladatsort és a következtetéseket is. Ha a körülmények megengedik, akkor az órát zárjuk „aktuális” kivonulással a 6. feladat utasításának megfelelôen, fókajárással.

13. óra: A vizek védelmében Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Mivel a következô óra ismétlô óra lesz, ezen az órán eltekinthetünk a hagyományos értelembe vett óra elején, a számon kéréstôl, és az egész órán környezetvédelemmel foglalkozhatunk. Beszélgessünk el a tanulókkal a (hazai) vizek szennyezettségérôl, vagy tisztaságáról szerzett tapasztalatairól. Fontos kiemelnünk azt is, hogy még vannak tiszta élôvizeink, és hogy egyes emberek, embercsoportok, szervezetek mennyit dolgoznak azért, hogy ez a helyzet fennmaradjon. Természetesen nem lehet elhallgatni a problémákat sem. Ezért végezzük el a munkafüzet I/1. feladatának egyszerû kísérletét és beszéljük meg a b. és c. feladatokat is. Az új anyag feldolgozását kezdhetjük a tankönyv elsô képének elemzésével, majd önállóan olvassák el a tanulók a bevezetô szöveget és válaszoljanak a munkafüzet II/1. feladatára. Ezek után hasonlíttassuk össze a tanulókkal az elsô és a második kép közötti hasonlóságokat és összefüggéseket, majd tegyük fel a kérdést: Miért vesz6élyes az élôlények számára a nagyhálós halászat? A választ válogató olvasással megtalálják a tankönyv elsô egységében és válaszolhatnak a munkafüzet II/2. feladatának kérdésére is. A tankönyv képei és szövege alapján dolgozzuk fel a következô részegységet és oldjuk meg a munkafüzet II/3. feladatát. Ezután olvassuk fel a „szakmai kiegészítésben” közölt katasztrófáról szóló rövid tájékoztatást és dolgozzunk továbbra is a tankönyv és a munkafüzet irányításával. Szakmai kiegészítés: 1989. március 24-én az Exxon Valdez tartályhajó Alaszka partjai mentén, a Prince William szorosban zátonyra futott. Az éles sziklák hatalmas lyukakat vágtak a hajó törzsén, amelyen át harmincötezer tonna (41500 m3) nyersolaj ömlött a sarkvidéki tengerek felé vezetô szoros tiszta, hideg vízébe. Az olaj csaknem kétezer kilométer hosszúságú partszakaszt szennyezett be, s rettenetes pusztítást végzett az élôvilágban. A becslések szerint százezer tengeri madár (köztük százötven fehérfejû rétisas), legalább ezer tengeri vidra és ismeretlen számú fóka esett áldozatul a környezeti katasztrófának. A katasztrófát követô hónapokban hatalmas mentôés tisztítómûveleteket szerveztek. A víz felszínérôl különleges berendezésekkel igyekeztek eltávolítani az olajréteget és az állatmentô akció résztvevôi is sok ezer olajjal szennyezett tengeri madarat, tengeri vidrát és fókát gyûjtöttek be, melyek szôre és tollazata az olajtól elvesztette hôszigetelô képességét, és így nem nyújthatott védelmet a sarkvidéki hideg ellen. Tehát amellett, hogy képtelenek voltak repülni vagy úszni, az állatokat a fagyhalál veszélye is fenyegette.

54

55

14. óra: Összefoglalás Módszertani kiegészítés: ismétlô–rendszerezô óra A téma feldolgozása során minden új ismeretet feldolgozó órán egyrészt felelevenítettük a témához kapcsolódó régebbi (a hazai vizes területek megismerése során elsajátított) ismereteket, másrészt áttekintettük az elôzô órákon tanult új ismereteket is. Így rendszeresen felszínen tartottuk a fontosabb fogalmakat, a tanult fajokat. Ezáltal jól elôkészítettük az ismétlô–rendszerezô órát. Erre a tematikus ismétlô–rendszerezô órára a vizes élôhelyek élôlényeinek megismerése után kerül sor, feladata a tanultak végsô rögzítése, megszilárdítása. Különösen figyeljünk arra, hogy ne csupán a tengerek, óceánok életközösségével, élôlényeivel foglalkozzunk, hanem párhuzamosan a hazai fajokat is vegyük sorba. Ehhez az ismétléshez jó segítséget adnak a 6. osztályban és az idén használt applikációs képek. A munkafüzet feladatai csak ötletet adnak a tanultak rendszerezéséhez a teljesség igénye nélkül.

56

Módszertani kiegészítés: ismétlô–ellenôrzô óra Ha a témakör feldolgozása során a módszertani kiegészítésekben is ajánlott rendszeres ismétléseket elvégeztük, a tanulók szóbeli és írásbeli beszámolóit minden esetben értékeltük (többször osztályoztuk is) és az új anyagrészek feldolgozása során nemcsak a részösszefoglalások (elsôdleges rögzítés) feladatait oldottuk meg, hanem minden esetben óra végén összefoglaltuk (másodlagos rögzítés) az új ismereteket, akkor a tanulók többsége sikeresen birkózik meg az itt közölt témazáró feladatlapokkal. Fontosak ezek az idôközönkénti nagyobb anyagrészt átfogó írásbeli ellenôrzések, amelyeket következetes rendszerességgel végzünk. Csakis így érhetjük el, hogy minden tanuló rendelkezzen a továbbhaladáshoz szükséges minimális ismeretekkel. A rendszeresség kiküszöböli a tanulók kampányszerû tanulását. Segíti idôbeosztásukat és csökkenti idôszakonkénti túlterhelésüket. Ha mégis az eredmény nem lenne kielégítô, úgy nézzük meg, hogy melyek azok a pontok, ahol nagy hiányosságok vannak, a témazáró értékelésekor ezekre térjünk ki, és adjuk meg a lehetôséget a tanulóknak a javításra.

57

A téma újra átbeszélgetése után megírathatjuk a másik változatát a témazárónak, és akkor ennek a javított eredménye kerüljön dokumentálásra. A témazáró feladatlapok feladatsorai nem jelentenek sem stílusukban, sem módszerükben más jellegû feladatmegoldást, mint amit eddig a tanórákon is gyakorolhattak a tanulók. Mégis a két változat nem tartalmaz teljesen azonos feladatokat. Míg az egyik változatban fajismeretbôl a növények és gerinctelen állatok felismerése szerepel, addig a másikban a gerinces állatok felismerését kéri. Azon a feladatlapon, amelyiken a gerinctelenek fajfelismerésére irányultak a feladtok, ott a morfológiai jellemzôk a gerincesekre vonatkoznak, ahol pedig gerincesek fajfelismerése volt a feladat, ott a gerincesek morfológiai összehasonlítása szerepel. Minden nevelô maga dönti el, hogy melyik változatot íratja meg. Történhet az ellenôrzés olya módon is, hogy két csoportban dolgoznak a tanulók, de írhatja mindenki is ugyanazt a feladatsort. Az ellenôrzô óra után tanórán (amikor kiosztjuk a témazárókat) feltétlenül értékeljük a tanulók teljesítményét.

58

II. témakör: Ezerarcú erdôk „Reggeltôl estelig a friss erdôbe járnék, Amíg a vidám alkony, mely halk sípon dúdolgat, Mint arany sapkát dobná a magasba a holdat, S kék csipkével beszegné az utakat az árnyék…” (Tóth Árpád: Örök tavaszban járnék) Egykor a szárazföld kétharmad részét erdôk borították, de napjainkra ezeknek több mint a fele eltûnt. A megmaradt erdôségekben azonban még ma is számos növényfaj él, amelyek állatok sokaságának nyújtanak élelmet és védelmet. A második témakörben, amely Az ezerarcú erdôk címet kapta, a Földön megtalálható jelentôsebb erdôkrôl tanulunk. Elsôként a trópusi esôerdôkrôl lesz szó, amelyeket még napjainkban is gyakran neveznek dzsungelnek. Ez a kifejezés nem pontos, ugyanis ezek az erdôk gyakran nem olyan sûrûk, mint azt a dzsungel név sugallja. Azt már Darwin is látta – aki az elsô tudományos céllal vizsgálódó európai volt 1832-ben –, hogy szinte hihetetlen gazdag itt az élôvilág. Jegyzeteiben a következôket írja: „még az élvezet szó sem fejezi ki teljesen a természettudósnak azt az érzését, amikor elôször sétál személyesen a brazíliai erdôben”, majd hozzáteszi: „nincs olyan emberi kifejezés, amely vissza tudja adni ezt a csodálatos, nagyszerû helyszínt.” Valóban, az esôerdôk élôvilága hihetetlenül gazdag. A dél-amerikai esôerdôk több mint 30000 virágos növényfajnak, a világ esôerdei pedig becslések szerint 30 millió rovarfajnak adnak otthont. Az esôerdôk után rövid betekintést nyerünk a trópusi lombhullató erdôk élôvilágába, majd pedig a tajgaerdôbe kalauzoljuk el tanítványainkat. Természetesen az idegen tájak erdôinek életközösségét is csak úgy ismerhetjük meg részletesen, ha a tankönyv színes képanyaga mellett, minél több (video)filmet nézünk meg. A filmek lejátszása viszont jóval nagyobb technikai és didaktikai felkészültséget igényel. Mindenekelôtt magunk is nézzük meg az óra elôtt a filmet, mert csak így tudjuk megtervezni, hogy az egész film levetítésére van idônk, vagy esetleg túl hosszú a film és részleteket nézhetünk meg. Ez esetben nagyon fontos az egyes részek kiválogatása, illetve az összekötô szöveg megtervezése a zökkenômentes átmenet miatt. Ha csak rövid részleteket nézünk meg egy-egy órán, akkor döntsük el, hogy magyarázó szöveggel (hanggal), vagy hang nélkül nézzük meg. Ha új fajokat kívánunk megtekinteni, akkor ajánlatos hanggal megnézni a filmet, ha viszont az élôlények felismerése a cél, akkor a „néma” film az igazán célravezetô. Nagyon lényeges még, hogy minden lejátszás elôtt adjunk megfigyelési szempontokat a tanulóknak, hogy a közben a lényegesre összpontosítsák a figyelmüket. Ha szükséges, a kiegészítô magyarázatunkat még a lejátszás elôtt tegyük meg, mert a film nézése közben zavart okozhat a többféle információ egyidejû átadása. A videó lejátszó oktatási célra nagyon ideális szemléltetôeszköz, mert a kép megállítható, ilyenkor lehetôség van a hosszabb ideig tartó megfigyelésre, valamint „visszapörgethetô”, melynek segítségével egyes részeket tetszés szerint megismételhetünk. Természetesen a videomagnó is csak egyik eszköze a szemléltetésnek. Nem szabad elfelejteni, hogy az irányító szerep mindig a tanáré. A biológia az élet tudománya, és ha az idegen tájak élôvilágánál, a szokásosnál többször is használjuk e szerkezetet, tudjuk, hogy a gépek nem pótolhatják minden esetben az élô szemléltetést, nem szakadhatunk el a valóságtól. Tehát az egyes anyagrészek feldolgozásánál továbbra is használjuk szertárunk szemléltetôeszközeit, és óráinkra úgy készüljünk fel, hogy minél változatosabb legyen a szemléltetôeszközök tára, beleértve a szép beszédet is, mert a tanítási órákon nemcsak az oktatás, hanem az eredményes nevelés is kötelességünk.

59

15. óra: Ezerarcú erdôk Módszertani kiegészítés: témanyitó – bevezetô óra Ez a tanóra tanmenetünkben kiegészítô ismeretként szerepel. Feldolgozása a nevelô tervezô munkájának függvénye. Ajánlatos a külön tanórán való feldolgozása, mert kitekintést nyújt az elkövetkezendô órák tananyagára. (Elvégezhetô a következô órával egybekapcsolva is!). Ha egy teljes órát fordítunk a téma bevezetésére, akkor elôször feltétlenül beszéljük meg az erdô fogalmát (az erdô fákkal borított nagy terület), majd nézzük meg a tankönyv térképén milyen éghajlati övben, milyen típusú erdôségek alakultak ki. Rögzítsük megfigyeléseinket a munkafüzet 1.a. feladatában. Következô lépés lehet a fák leveleinek összehasonlítása a munkafüzet 1.b. és c. feladata szerint. Olvassuk el a tankönyv 24. oldal ábrái melletti magyarázó szöveget és beszéljük meg az olvasottakat. A munkafüzet 2. feladatának rajza alapján beszéljük meg a különbözô erdôségek kialakulásának környezeti tényezôit, elemezzük a tankönyv 25. oldal ábráját és ismételjük át a hazai erdôkrôl tanult legfontosabb ismereteket, végül térjünk ki a környezetvédelem problémájára is. (Megnézhetünk egy videofilm részletet is!)

16. óra: Az esôerdôk növényzete Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Ha az elôzô órát teljes egészében a téma bevezetésére fordítottuk, akkor most az óra eleji számon kérés során közösen tekintsük át mindazon legfontosabb jellemzôket, amelyeket a hazai erdôkrôl tavaly tanultunk. Rajzoljuk fel a felszíni formákat ábrázoló metszetrajzot és helyezzük el rajta a legjellemzôbb erdôtípusokat ábrázoló applikációkat. Beszéljük meg a különféle környezeti tényezôk hatására kialakult erdôtípusok fôbb jellemzôit. Ezután rakjuk ki képkártyáinkat (tavaly használtakat) és csoportosítsuk az élôlényeket különféle szempontok szerint, valamint nevezzük meg a tanult fajokat. Ezek után a tanulók önállóan oldják meg a munkafüzet I/1–2. feladatait és ellenôrizzük a megoldásokat. Ha az elôzô órán nem volt lehetôségünk egy teljes órát a téma bevezetésére fordítani, akkor most az ellenôrzés lerövidítésével megtehetjük, majd nézzük meg a tankönyv 25. oldal képét és beszéljük meg, miért alakulhatott ki ezen a területen ilyen gazdag élôvilág. Ha a következtetés nehézkes, olvastassuk el a tankönyv 26. oldal bevezetô szövegét és válaszoljanak a munkafüzet II/1. feladatának kérdésére is. Az ellenôrzés után az új anyagot a megszokott módon dolgozzuk fel a tankönyv szövege és ábrái, és a munkafüzet feladatai sorrendjében. Az óra végi összefoglaláshoz is segítséget nyújt a munkafüzet vázlata. Szakmai kiegészítés: A sötét esôerdei talajrégiókban csak az ár­nyék­ kedvelô növények élnek meg. A szabályszerûen is­ métlôdô esôzés számos növénynek teszi lehetôvé, hogy potyautasként növekedjenek vagy epifitonként éljenek a fák ágai között. Elsôként a mohák és a páfrányok telepednek meg. Amikor elpusztulnak, ma­radványaik vékony talajt alkotnak a faágak üregeiben és elágazásaiban. Ezen újabb növényfajok tudnak növekedni. Az epifitonok (fán élôk) az esôbôl és a légnedvességbôl szerzik meg a szükséges vizet. Az epifitonok nem parazitái a fának, a gyökerei egyszerû, a víz6felvételt segítô kapaszkodó gyökerek. Számos orchidea, páfrány, bromélia él epifitonként az esôerdôkben. Közülük néhányat háziasítottak, és virágüzletben árusítanak. A legfeltûnôbb növények a liánok, amelyek magoncként az avarban élnek, de amikor a lombkupolán rés támad, és a fény behatol, gyors fejlôdésnek indulnak és felegyenesedve, egy fiatal fához rögzítik magukat. A fával együtt növekedve, arra rácsavarodva, rátekeredve, rácsimpaszkodva törnek a napfény felé.

60

61

17. óra: A túlélés mesterei Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Az óra eleji számon kérés során a szóban felelôk adjanak számot az új fejezetben tanult anyagról. 1. felelô: Milyen erdôtípusok alakultak ki a Földön a különféle környezeti tényezôk hatására? Jellemezd a trópusi esôerdô élettelen környezeti tényezôit! 2. felelô: Jellemezd a trópusi esôerdô növényzetét! A rövid beszámolók után önálló munka során a munkafüzet I/1–5. feladatai alapján nézzük át, melyek azok a korábbi fogalmak, amelyek ismerete szükséges az új anyag feldolgozásához. Ellenôrizzük a megoldásokat és beszéljük meg a hiányosságokat. Motivációként bemutathatunk néhány szép képet a trópusi lepkékrôl (szemtanú sorozat, Lepkék) vagy megnézhetünk egy rövid videofilm részletet az esôerdei békák életérôl. A célkitûzés után (A mai órán az esôerdô lombkorona szintjével élô apróbb termetû állatokról tanulunk) következhet a problémafelvetés, (Vajon miért kapta a lecke ezt a címet?) és a motivációs szöveg önálló feldolgozása után a munkafüzet II/2. feladatát. A feladat ellenôrzése után felolvashatjuk a „módszertani kiegészítés”-ben közölt szöveget, majd pedig részegységenként haladva dolgozzuk fel az új ismereteket. Közben használjuk applikációinkat, a tankönyv képeit és ellenôrzésre a munkafüzet feladatait és vázlatát. Szakmai kiegészítés: Nincs még egy övezet, ahol annyi csodás színezetû és rajzolatú lepke fordulna elô, mint a trópusokon, közel az Egyenlítôhöz. A szín és a mintázat sokfélesége meghökkentô, és mi csak találgatjuk, hogy ezek a pillangók miért ilyen ragyogó színûek: talán a párválasztásban van szerepük, de lehet az álcázás egy formája is. A trópusi erdôk fényviszonyai mellett, a napsütötte helyek és a mély árnyék közti éles kontrasztban az élénk színezetû lepkék nem feltûnôek. Sok faj élénk színe a lepke rossz ízére figyelmezteti a ragadozót. De bármennyire is sokféle színûek és rajzolatúak a trópusi nappali lepkék, az éjjeliek formákban még gazdagabbak. Érdekes azonban, hogy sokkal több éjjeli lepkefaj fordul elô a Földön, mint nappali. A legtöbb éjjeli lepke nappalra elrejtôzik, ezért nem csoda, ha fel sem tûnik, hogy sokuk legalább olyan színpompás, egzotikus megjelenésû, minta pillangók. A trópusi éjszakában a legfantasztikusabb kinézetû lepkék rajzanak, s közülük jó néhányat gyûjtôjén kívül más ember még nem is látott. Nappalra legtöbbjük elbújik a buja trópusi növényzetben.

62

18. óra: Óriások és törpék az Amazonas mentén Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Az új anyag feldolgozását ez alkalommal is elôzze meg a téma feldolgozása során és az elôzô évben tanult ismeretek számonkérése. Készítsünk a témakörbôl kérdéseket és ezekbôl egyet-egyet kihúzva, számoljanak be a tanulók a tanultakról. Ez a „tételhúzásos” módszer egyrészt azért is jó, mert a tanulók gyakran mondják az esetleges gyengébb teljesítmény elérésekor, hogy a tanár nehéz kérdést adott. Ez esetben a tanuló legfeljebb önmagát okolhatja, hogy rossz tételt húzott. A másik pozitívuma, hogy szoktatni kell egy kicsit ezt a korosztályt is az ilyen jellegû beszámolókhoz. Milyen tételcímek közül válogathatnak a tanulók? 1. tétel: Jellemezd a Földön kialakult erdôségeket és kialakulásuk feltételeit! 2. tétel: Jellemezd a trópusi esôerdô szintjeit és növényeit! 3. tétel: Hogyan alkalmazkodtak az esôerdô gerinctelenjei a környezeti tényezôkhöz? A szóbeli feleleteket kiegészíthetjük fajfelismeréssel (az elôzô fejezet fajaiból is!) és értékeljük, majd érdemjeggyel osztályozzuk is a teljesítményeket! Az új anyag feldolgozásának elsô lépése lehet a kellô hangulat megteremtése (motiváció), amelyet akár egy videofilm részlettel, de a tankönyv képeinek nézegetésével is megteremthetünk. A továbbiakban folytassuk az ismeretelsajátítást a hagyományos, jól bevált sorrendben. Szakmai kiegészítés: Az anakonda a boák csoportjába tartozó hüllô. A boákra jellemzô, hogy zsákmányukra lecsapnak és hegyes, hátrafelé irányuló fogaikkal megragadják az állatokat, azután az áldozat köré tekerednek és erôteljes izmaikkal összepréselve, megfojtják a prédát. Amikor a zsákmány elpusztult, egészben nyelik le, mert így könnyebben lecsúszik. Sok boának jól fejlett hô érzékelô gödörkék találhatók az ajkain. Ezekkel érzékelni képes egy tárgy és annak környezete közti legkisebb hômérséklet különbséget is és így a test által leadott hô révén, képes bemérni áldozata tartózkodási helyét. A boák eleven utódokat hoznak a világra. Miután a kis boák „megszülettek”, anyjuk nem törôdik többé velük. Két tüdôvel rendelkeznek, habár egyik sokkal nagyobb, mint a másik. Még megtalálható rajtuk a hátsó láb csökevénye is. A test belsejében apró lábcsontok vannak, ezekbôl kívülrôl csak két karom látszik. Ezek szinte haszontalanok, csak a hímek – nekik nagyobbak – használják ôket udvarlásuknál, a nôstény cirógatására. A család óriása az anakonda, amely fôként emlôsöket fogyaszt, de étrendjét kajmánokkal és teknôsökkel is kiegészítheti. 63

19. óra: Emlôsök ég és föld között Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Az utolsó olyan anyagrészhez értünk az esôerdôk életközösségeinek tanulmányozása során, amelyben új fajokkal ismerkedünk. Ezért alaposan ismételjük át mindazokat az ismereteket, melyeket eddig tanultunk. Választhatjuk az elôzô órán javasolt „tételes” számonkérést, új címekkel kiegészítve, vagy más módszereket is. A számon kérést kezdhetjük azzal, hogy a diákok mutassák meg a földgömbön az éghajlati öveket, nevezzék meg azok jellemzô élettelen környezeti tényezôit, valamint az egyes éghajlati öveken belül megtalálható növényzeti öveket. Ezek után foglalkozzunk az erdôk jellemzôinek részletes elemzésével: – határozzuk meg az erdô fogalmát – nevezzük meg a Földön fellelhetô nagyobb erdôségeket éghajlati övek szerint, majd pedig – az esôerdô életközösségének számonkérése következik – szintén határozzuk meg az esôerdô fogalmát, területi elhelyezkedését – nevezzük meg az esôerdôk kialakulásáért felelôs éghajlati tényezôket. Most rajzoljuk fel (vagy applikáljuk fel) az esôerdô szintezettségét és nevezzük meg az egyes szinteket, jellemezzük az ott élô növényeket. Most következhet az applikációk szétválogatása, a fajok megnevezése és elhelyezése az adott szinten. Problémafelvetéssel folytathatjuk a tanórát (Mely élôlények maradnak a borítékban? – emlôsök). Ezt követheti a célkitûzés (A mai órán az esôerdôkben élô emlôsökrôl tanulunk). A kellô motiváció után a tankönyv szövege, képanyaga, valamint a munkafüzet feladatsora alapján dolgozzuk fel az új anyagot, használva applikációinkat, és vázlatot készítve a táblára. Szakmai kiegészítés: A trópusi erdôk egyéb állataihoz hasonlóan a különféle fôemlôsök is más-más szinteken élnek. A levéllel táplálkozó majmok a lombkoronaszintben csoportosulnak; változatosabb étrendûek (makákók és az apácamajmok) a fatörzsek és a talaj között ingáznak. Jelentôs mértékben a testsúly határozza meg, hogy mely fajok képesek fára mászni. A fák csúcsán a kis vörös kacskakezû majom virágokat és leveleket rágcsál; jó 30 méterrel lejjebb a felnôtt hím gorilla a földön kutat eleség után. A kisebb termetû nôstény gorillák és a fiatal majmok a fákon mászkálva táplálkoznak, játszanak, vagy keresnek pihenôhelyet. A „föld­ szint” természetszerûleg kevésbé biztonságos. Az emberszabásúaknak – a nagyobb gorillák kivételével – nem is szokásuk ott aludni, ahogy a többi majomnak sem, még ha egyébként idejük nagy részét a földön töltik is. A majmokról megjelenésük alapján sok tévhit terjedt el, de talán a legtöbb a gorilláról. Errôl az Afrika esôerdeiben élô, kihalófélben lévô hegyi állatról – hosszas megfigyelés alapján – elmondható, hogy nem harcias vadállat, hanem békés vegetáriánus.

64

20. óra: Az esôerdô és az ember Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Mivel az elôzô órán részletesen számon kértük az eddigi ismereteket, ezen a tanórán nem feltétlenül fontos a számon kérés. Az új anyag témája a környezetvédelem, és azt ajánlom, hogy lehetôség szerint ezzel a témával foglalkozzunk egész órán. Szintén sokféle lehetôség kínálkozik a feldolgozásra. Ha tanítványaink elég rátermettek és érdeklôdôk, szituációs játék keretében is feldolgozható a tananyag. Egy csoport mutassa be az esôerdei ember egy napját a fehér telepesek megérkezése elôtt, a másik csoport a fehér telepesek megérkezése után, a harmadik pedig, hogy mi várható tíz év múlva. A csoportjelenetek után elemezzük a bemutatott szituációkat, kezdeményezzünk vitát, és keressük a megoldásokat. A tananyag feldolgozásának másik lehetôsége, hogy megnézünk egy Donald Perry és kutatócsoportja által készített videofilmet és elemezzük a látottakat. Természetesen a tankönyv szövege, képanyaga és a munkafüzet feladatsora alapján is feldolgozhatjuk az új anyagot, vagy kombinálhatjuk a javasolt módszerekkel is. A tanórát zárhatjuk egy figyelemfelkeltô plakát készítésével (vagy lehet fakultatív házi feladat is!) az esôerdôk védelmében. Szakmai kiegészítés: Az évente kitermelt fáknak mintegy a felét egy­ sze­rûen eltüzelik. A fennmaradó rész kétharmadát fô­ leg az építôipar hasznosítja. A maradék pedig, amelyet elsôsorban a bútoripar hasznosít, jórészt a legértékesebb fákból: teakból, ébenbôl, mahagóniból és rózsafából áll. A vadonban ezek a fák szétszórtan növekednek, elegyednek egy sor más fajjal, amelyek jelentôs részének nincs kereskedelmi értéke. Még ha a favágók igyekeznek is szelektíven kivágni ezeket a fákat, s a többit épen hagyni, akkor is súlyos károkat okoznak. Az esôerdei fák koronáit sokszor liánok sûrû szövevénye köti össze, s amikor a kiválasztott fa kidôl, több másikat is magával ránthat. Ennél is nagyobb kárt okoznak azonban a nehéz fakitermelô gépek, amelyek letapossák az aljnövényzetet, és mély sebeket vágnak az erdô talajába. A fát importáló országok közül sok rendkívül pazarlóan bánik az így behozott anyagokkal. Például napjainkban Japánba kerül a világexport trópusi faanyagának, több mint 50%-a, és ennek nagy részét ideiglenes faszerkezetekhez és evôpálcikáknak dolgozzák fel.

65

Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó, munkáltató óra (kiegészítô anyag) Ha a korábban már ismertetett feltételek adottak, önálló választás alapján ez az anyagrész is feldolgozható a tanítási órák keretén belül. Természetesen nem maradéktalanul, hiszen az 1. feladat gyakorlata munkáltatásra késztet, míg a 2–3–4. feladatok könyvtárban való búvárkodásra buzdítanak. Mindkét órát alaposan elô kell készítenünk. A gyakorlati munkáltatás során szép floráriumot rendezhetünk be (akár többet is). A floráriumot berendezhetjük külön erre a célra készült (felnôtt segítségével házilag is készíthetô) „üvegházba”, de nagyobb befôttes üvegbe is. Fontos a megelôzô helyes növénykiválasztás. Nem fontos értékes virágbolti növények ültetése, megfelelnek a mohák, zuzmók, páfrányok is. Fontos a talaj elôkészítése. A tôzeges termôtalajra helyezzünk mosott kavicsréteget. A növények beültetése a kavicsréteg felhordása elôtt ajánlatos. Ne feledkezzünk meg, hogy a megfelelô páratartalmat a florárium (befôttesüveg) tetején lévô üveglappal tudjuk szabályozni. A szépen kialakított florárium sokáig szép dísze lesz osztálytermünknek.

21. óra: Trópusi lombhullató erdô Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Az óra számon kérô szakaszában nevezzük meg a Földön kialakult éghajlati öveket és rendeljük hozzá a kontinenseket. Mutassuk meg mindezt a földgömbön. Rajzoljuk le a táblára is a földgömböt és írjuk be az éghajlati öveket, alájuk (vagy melléjük) pedig az ott elôforduló legjellegzetesebb erdôtársulások applikációit (vagy neveit). Beszéljük meg, milyen környezeti tényezôk hatására alakultak ki ezek a különféle erdôségek és jellemezzük részletesen az esôerdôk életközösségét: – növényzeti szintjeit és jellemzôit, – a lombkorona élôlényeit és alkalmazkodási képességüket a környezetükhöz – az esôerdô szerepét a Föld jövôje szempontjából. Gyors fajfelismerést is végezzünk applikációs képeink alapján, majd pedig a tanulók végezzék el önállóan a munkafüzet I/1–3. feladatait és ellenôrizzük azokat. Bevezetô beszélgetés során tárgyaljuk meg a trópusi éghajlati öv jellemzôit. A problémafelvetés után (munkafüzet II/1.) válaszoljanak a tanulók a kérdésre. Ha gondot jelent a megoldás, olvassák el a tankönyv bevezetô szövegét. Ellenôrizzük a feladat megoldását, és az elmondottakból következtessünk, hogy milyen változásokat eredményez a növényzet kialakulásában az éghajlati tényezô ilyen jellegû megváltozása. Oldjuk meg a munkafüzet II/2. feladatát, elemezzük a világos erdô növényzeti szintjeit, ismertessük jellemzô növényeit, tipikus állatait a tankönyv ábrái és szövege, valamint a munkafüzet feladatai és vázlata alapján. Szakmai kiegészítés: A szarvas csôrû madarak nagy, erôs csôre kemény szaruanyagból áll, és a gyümölcsszedéstôl az apróbb állatok elkapásáig sok mindenre alkalmas. Nehezebb viszont megmagyarázni a csôr fölött található gumós képzôdmény, a csôr függelék vagy sisak szerepét. A sisakot nem tömör szaruanyag alkotja: könnyû, szivacsos szövetét vékony bôr- és csontréteg veszi körül. Csupán egyetlen fajnak, a délkelet-ázsiai kalapácsfejû szarvas csôrû madárnak van tömör szerkezetû csôr függeléke, amely elefántcsontra emlékeztetô, aranysárga anyagból áll. A csôr függelék szerepével kapcsolatban sokféle magyarázat született. Az egyik szerint arra való, hogy a madarak könnyebben megállapíthassák egymás nemét, korát. A másik szerint harci eszközként, a harmadik szerint gyümölcsszedô szerszámként lehet hasznát venni. A két földön fészkelô, afrikai faj kivételével valamennyi szarvas csôrû madár nôsténye „fogságban” tölti a költési idôszakot. Ezek a madarak faodvakban, sziklafelületeken, földhányásokon fészkelnek. A tojó a költési idô kezdetére – a hím segítségével – annyira befalazza magát, hogy csak egy keskeny rés marad, amelyen keresztül a hím etetni tudja ôt.

66

67

22. óra: Mediterrán területek Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Az óra elsô, számon kérô szakaszában tekintsük át hogyan változik az egyes területek éghajlata az Egyenlítôtôl távolodva. Vegyük sorra, melyek azok az éghajlati elemek, amelyek hatására megváltozik a terület éghajlata. Hasonlítsuk össze a trópusi esôerdô és a trópusi lombhullató erdô éghajlatát, emeljük ki azon elemeket, amelyek a változást okozzák (hômérséklet közel azonos, csapadék mennyisége csökken). Rajzoljuk fel a táblára egy földgömb sematikus ábráját és jelöljük rajta a változásokat. Most vetítsünk be egy rövid videofilm részletet a Földközi-tenger partvidékérôl, vagy nézzünk meg néhány jellemzô fotót. Ha járt valamelyik tanítványunk a területen, számoljon be élményeirôl. Az óra célkitûzése után beszéljük meg közösen a motivációs szöveget, térkép segítségével értelmezzük azt, hogy egyértelmû legyen a tanulók számára, hogy a szubtrópusi területek hol alakultak ki és milyen éghajlati hatásokra. A térkép segítségével keressünk meg egy-egy vidéket a szubtrópusi területekbôl, majd definiáljuk a mediterrán terület fogalmát. Ezt követôen a tankönyv és a munkafüzet segítségével beszéljük meg az új anyagot. Használjuk a tanulói és tanári képkártyákat is. A tanóra utolsó szakaszában a rajzos vázlat alapján foglaljuk össze a tanultakat, és ha van egy kis idônk, fejezzük be a tanórát egy mediterrán területrôl készült rövid videofilm megtekintésével. Szakmai kiegészítés: Korunkban a Földközi-tenger európai partja mentén a legellenségesebb évszak nem a tél, hanem a nyár. Az itt élô növényeket és állatokat a hôség és az azt kísérô, potenciálisan gyilkos aszály fenyegeti. Néhány kicsiny növénynek sikerül kitérni a nyár elôl, mivel nem évelôk, egész életüket fél esztendôre vonják össze, ilyen például a szegfû, a rezeda, a viola és a bükköny egyes válfajai. Mások látszólag szintén hamar eltûnnek, de egyénileg hosszabb életûek, mert a föld alatt hagymájuk, gumójuk, vagy hagymagumójuk van, amelyben elraktározhatják a begyûjtött nedvességet és a megtermelt táplálékot. Némelyik faj úgy használja fel föld alatti tartalékait, hogy amint az esô megérkezik, elôbb hajt virágot és csak utána leveleket. A túlélés bármely módszerét választja is a növény, egy biztos: az egynyáriak májusra elpusztulnak, a hagymás-gumós évelô növények elhervadnak, s a virágok széltében-hosszában eltûnnek a Földközi-tenger környékérôl. A bokrok és cserjék többsége azonban ezen a vidéken örökzöld. A levélváltás tömérdek energiát fogyaszt és óriási veszteséget jelent a növénynek. Másfelôl a forró nyár során megôrzött levélzet a levelek sztómáin keresztül elpárologtatja a kincset érô nedvességet, ezért az örökzöld bokrokcserjék kifinomult módszerekkel védekeznek e csapás ellen. 68

22. óra: Nagy északi erdôk Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra A számon kérés során elôször ismételjük át nagyobb lépésekben, amiket az erdôkrôl eddig tanultunk. Helyezzük el a táblára felrajzolt földgömbön a különbözô tanult erdôségek szókártyáit (esôerdô, világos erdô, mérsékelt övi lombhullató erdô) és egy-egy tanuló jellemezze kialakulásuk feltételeit. Ezután nevezzék meg szintén a felrajzolt (vagy applikált) ábrák alapján az elôzôleg jellemzett erdô növényzeti szintjeit. Mindegyik tanuló válassza ki a képkártyák közül azon élôlényeket, amelyek az általa jellemzett erdô életközösségének tagjai. Tanári választás alapján jellemezzenek részletesen egy-egy élôlényt. Közben a tanulók többsége önállóan dolgozik a munkafüzet I/1–3. feladatain. A szóbeli beszámolók értékelése és osztályozása, valamint az írásbeli munkák ellenôrzése után a bevezetô beszélgetés során elemezzük, hogy hogyan változik a növényzet a mérsékelt éghajlati övnek a hideg éghajlati övhöz közel esô területein. Ha tanítványaink jártak ezen a területen (pl. sí-táborok alkalmával), mondják el tapasztalataikat. A célkitûzés után (A mai órán ezeknek az északi erdôknek a növényvilágával ismerkedünk) oldják meg a tanulók a munkafüzet II/1. feladatát és tanári magyarázat során ismertessük a tajgaerdô kialakulásának éghajlati feltételeit és határozzuk meg a tajga fogalmát (vázlat I. pontja!). A következô lépések a megszokott módon következhetnek egymás után a tankönyv és a munkafüzet segítségével. Szakmai kiegészítés: A tajga vagy boreális erdôk hatalmas területet foglalnak el az északi félgömbön. A „boreális” szó az északi szél ógörög istenének, Boreusnak nevébôl ered. A déli félgömbön nincsenek hasonló erdôk. Mivel magasabb szélességi körökön fekszenek, a tajgaerdôk éghajlata jóval zordabb, mint a lomberdôé. Ezen északi területek nagy részét a jégkorszak idején hatalmas kontinentális jégtáblák borították. A lassan déli irányba mozgó jégtömeg számtalan kisebb-nagyobb mélyedést vájt ki, lerakott hordalékából természetes gátak képzôdtek. Napjainkban, a mélyedésekben tavak és tengerszemek találhatók, amelyeket patakok és lassú sodrú folyók rendszere kapcsol össze. A patakok és állóvizek változatosságot kölcsönöznek a tajgaerdôknek. Partjai mentén égerfák, nyírfák és fûzfák sûrû bozótjai, lombos cserjék és különféle cserjék nônek. E növények hódoknak, szarvasoknak és számtalan más növényevô állatnak szolgálnak fô táplálékul. De él itt amerikai nyérc és vidra, jeges búvárok és egyéb vízimadarak, melyek tavasszal északra vándorolnak fészket rakni, s fiókáikat e gazdag vizû vadonban nevelik fel.

69

23. óra: Madarak a tajgán Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Az óra számon kérô részét kezdhetjük az esôerdô és a világos erdô élôlényeinek applikációkkal történô felismerésével, és helyezzük el ezeket az élôlényeket a táblán elhelyezett erdôségek ábrái mellé (ha lehetséges a szinteknek megfelelôen). A mai óra számon kérô részében fordítsunk nagyobb figyelmet az írásbeli számon kérésre. Az elsô feladatot elvégezhetik emlékezetbôl a tanulók, de ha ez nem sikerül, akkor vetessük elô képkártyáikat, és azok alapján oldják meg a feladatot, csak legvégsô esetben adjunk közvetlen tanári segítséget. Az I/2. feladattal is foglalkoztunk már korábban, ezért szintén önálló feladatmegoldást szorgalmazzunk. Az ellenôrzés során minden apró részletre térjünk ki, a szemléltetéshez használhatjuk a szertár „tollgyûjteményét” is. Az I/3. feladat ellenôrzésekor feltétlenül legyenek az asztalon a szertári anyagok (csôr- és lábtípusok). Az I/4. feladat fogalom meghatározásánál is követeljük meg a pontos és szabatos megfogalmazást. Az új anyag feldolgozását kezdhetjük a tankönyv motivációs képének elemzésével. Beszéljük meg, ki, melyik madarat ismeri, melyiket látta a hazai erdôkben, parkokban és esetleg melyiket külföldi útja során. Beszéljük meg a tankönyv bevezetô szövegét és oldjuk meg a munkafüzet II/1. feladatát (szintén használjuk a szertári szemléltetô anyagot). A tajga madarainak jellemzését végezzük a tankönyv szövege és képanyaga, valamint a rögzítést a munkafüzet feladatai és vázlata alapján. Szakmai kiegészítés: A fajdok viszonylag könnyen átvészelik az ínséges téli idôszakot. Emésztôrendszerükben nagy mennyiségû táplálékot tudnak raktározni. A beleikben élô baktériumok segítségével a kis tápértékû növényi anyagokat is jól hasznosítják. Még a fenyôtûket is megeszik, amelyek pedig más állatok számára mérgezôk, vagy legalábbis élvezhetetlenek. Télen a fajd sokszor órákon át, mozdulatlan marad, hogy minél kevesebb tápanyagot és energiát használjon fel. Számos fajra jellemzô, hogy csoportos udvarlási szertartást rendeznek nemzedékrôl nemzedékre szálló erdei színpadjaikon. Egy-egy dürgô helyen belül minden fajdkakasnak meg van a maga kicsiny territóriuma. A központi fekvésû territóriumok különösen értékesek, mivel a tojók figyelme elsôsorban ezekre irányul. A tyúkok megérkezése elôtt a fajdkakasok szépségük és erejük fitogtatásával eldöntik az egymás közötti rangsort, s ezzel azt is, hogy melyik territórium melyik állatnak jt. Bemutatóik sokszor igen látványosak. A kakas számos fajnál pompás „gallérrá” borzolja föl a nyakán a tollakat. Farok fedôiket legyezôszerûen szét tudják teríteni.

70

24. óra: Növényevôk a tajgán Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Ennek az órának a számon kérô részét kezdhetjük egy kis barcohba játékkal, melynek során a tanult élôlények felismerése a feladat, legfontosabb jellemzôik alapján. A legpontosabb kérdéseket feltevôk és a legkevesebb tulajdonság alapján kitaláló tanulók teljesítményét feltétlenül értékeljük. A következô lépés lehet a tajgáról tanultak rövid számonkérése kérdések alapján: – Milyen éghajlati tényezôk hatására alakult ki a tajga? – Mit értesz a tajga fogalma alatt? – Nevezd meg a tajga szintjeit és jellemzô növényeit! – Jellemezd a tajga madarait! Fordítsunk szintén nagy hangsúlyt az írásbeli számon kérés tartalmára, hiszen nagyon fontos fogalmakról van szó. Az I/2. feladat ellenôrzése során mutassuk be a különbözô fogazatokat és elemezzük a fogazat és a táplálék minôsége közötti összefüggést. Az I/5. feladat már szintén többször elôfordult, tehát megoldása már valószínûleg nem jelent gondot. Az új anyagot dolgozzuk fel az eddig megszokott módon a tankönyv szövege és ábraanyaga, valamint a munkafüzet feladatai és vázlata alapján. Szakmai kiegészítés: A hódok gátépítô tevékenysége egyedülálló az állatvilágban. A gát vázát vastagabb ágak vagy fatörzsek alkotják, a réseket kisebb ágakkal, kövekkel és agyaggal töltik ki a hódok. A szilárd építmény feltartóztatja és megduzzasztja a folyót úgy, hogy az, mély tavat alkot. A hódok növényevôk, ôsszel fás növényi részeket gyûjtenek, és a felduzzasztott tóban raktározzák el. Az alacsony hômérséklet megakadályozza az anyag rothadását elôidézô organizmusok tevékenységét, és a hódoknak van mit enniük a tél folyamán. Tavasszal és nyáron, amikor nagyobb a választék, áttérnek a zsenge levelek fogyasztására. A hódok lakása vagy rejtekhelye többnyire a gát mögötti mély vízben épül, ugyancsak faágakból és agyagból. Bejárata a víz színe alatt van, és egy központi kamrába vezet, az ellenség számára megközelíthetetlenül. A hím és a nôstény több évben át együtt marad, és kicsinyeik felnevelésében mindketten részt vesznek. Minden évben egy alkalommal, mégpedig tavasszal ellenek, s egy alkalommal több ivadékot hoznak a világra. A kicsinyeket már születésükkor dús szôrzet borítja, szemük nyitva van, úszni is tudnak, de rejtekhelyüket csak 6 hét után, hagyják el.

71

25. óra: A tajga ragadozói Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Ennek a tanórának a számon kérô részében is ellenôrizzük a tajgaerdôrôl tanult ismereteket. A táblán lévô rajz (vagy applikáció) alapján nevezzék meg a tajgaerdô szintjeit és jellemezzék növényeit. Rakják ki a különféle erdôk élôlényeinek applikációit és csoportosítsák azokat a megfelelô erdôt ábrázoló rajz alá. A tajga növényeit is helyezzék az ábra alá, az állatok pedig egy-egy jellemzôjük kíséretében kerülhetnek a helyükre. Nézzük meg, mely élôlények maradtak jellemzés nélkül (a ragadozók). Közöljük a tanulókkal, mielôtt megismerkednénk a tajga ragadozóival, nézzük át röviden, mit kell tudniuk a ragadozókról (munkafüzet I/1–2. feladat + szertári szemléltetô anyag). A bevezetô beszélgetéshez használjuk a tankönyv 44. oldal felsô képét és a mellette lévô (kék) szöveget. Oldják meg a tanulók önállóan a munkafüzet II/1. feladatát és ellenôrizzük a megoldást. A három ragadozó jellemzô tulajdonságait dolgozzuk fel a tankönyv és a munkafüzet segítségével. Ha az összefoglalás után maradt még egy kis idônk, nézzünk meg egy rövid videofilm részletet a farkasok viselkedésérôl.

26. óra: Fuldoklik a tajga Módszertani kiegészítés: munkáltató óra Mivel az elôzô órák során már többször és alaposan átnéztük azokat a lényeges fogalmakat és megismert fajokat, amelyek a téma feldolgozása során elôfordultak, és a következô órát úgy is teljes egészében a tanult ismeretek számonkérésére fordítjuk, ezen az órán foglalkozzunk kizárólag az erdôk pusztulásának, illetve védelmének problémájával. Ehhez nyújtanak segítséget a munkafüzet feladatai. Ha a tanórára már elôzôleg (pár órával elôbb) felkészültünk, akkor a „javaslatokban” szereplô ötletek közül már néhányat meg is oldhattak a tanulók és a felmérések eredményét itt, ezen az órán elemezhetjük, sôt megfogalmazhatjuk az elkövetkezendô idôszak feladatait. Ilyen lehet egy-egy figyelemfelhívó plakát a tömegközlekedési eszközök igénybevételére, vagy a kerékpáros közlekedésre. De szervezhetnek elôadást (elôadásokat) a környezetkímélô magatartás népszerûsítésére.

Szakmai kiegészítés: A hiúz és az észak-amerikai vörös hiúz méretre és alakra hasonló, de különbözô élôhelyekhez alkalmazkodott. A hiúz Észak-Amerika hûvös erdeiben él, míg a vörös hiúz Dél-Kanadától Mexikó déli részéig terjed. Itt már enyhébbek a telek és a vörös hiúznak nincs szüksége annyi „energiatakarékosságra”, mint a hiúznak. Ezért a vörös hiúz farka is hosszabb és rövidebb lábai viszont tökéletesen megfelelnek a sziklagörgetegeken és a hegyoldalak sûrû bozótjaiban való közlekedésre. Lévén lopakodó, majd az áldozatukra ráugró vadászok, mindkét fajnak a lehetô legközelebb kell jutnia a prédájához, mielôtt végsô ugrásra szánnák el magukat. Lényeges feltétel még, hogy beleolvadjanak a háttérbe. A hiúz sima barnásszürke színezete kiváló álcaként szolgál az erdô mohával borított fái között és az ingoványon. A vörös hiúz fekete foltos barna bundája viszont a sûrû bozótos és sziklagörgeteges háttérbe olvad bele, ahol elsôsorban gyapjas farkú nyúlra vadászik. Mindkét fajt nagy számban csapdázzák, de mivel törvény által védett állatok, ez megakadályozza, hogy túl sokat elpusztítsanak belôlük.

72

73

27. óra: Összefoglalás Módszertani kiegészítés: ismétlô–rendszerezô óra Ezen az órán ismételten áttekintjük azokat a fontos fogalmakat, tanult fajokat, amelyek az erdô életközösségével kapcsolatosak. Nem fontos, hogy a megszokott módon az általánosból induljunk ki és jussunk el a konkrét fajokig. Ahogyan a munkafüzetünk feladatsorai is sugallják, hanem választhatjuk a másik utat, és elindulhatunk az egyes fajok felismerésébôl, majd csoportosítsuk ezeket az élôlényeket élôhelyük szerint, jellemezzük az élôhelyek növényzeti szintjeit, a fajok elhelyezkedését ezeken a szinteken, helyüket, szerepüket a táplálékláncban, alkalmazkodásukat környezetükhöz, majd jellemezzük az élôhely kialakulásának környezeti tényezôit, és végül az erdôségek elhelyezkedését a Földön. Teljesen mindegy melyik utat választjuk, a lényeg, hogy mind a négy tanult erdô legfontosabb jellemzôit és élôlényeit számba vegyük, és ezzel alaposan felkészüljünk a felmérô írására.

74

Módszertani kiegészítés: ismétlô–ellenôrzô óra Mindenféle emberi munkavégzésnek természetes velejárója az ellenôrzés, így az iskolai oktató–nevelô munkának is. Ellenôrzéseket eddig is rendszeresen végeztünk minden tanóra számon kérô részében, de ilyenkor nem tudunk minden tanulót megszólaltatni, fôleg ha nagyobb létszámú az osztályunk. A témazáró ellenôrzés írásbeli formájának az az elônye, hogy globális képet nyújt az egyes tanulók által elsajátított képességekrôl, készségekrôl, ismeretekrôl. Így nemcsak azt mérjük le, hogy az adott témakör anyagát milyen szinten sajátította el a tanuló, hanem azt is, hogy az osztályközösség többsége kellô biztonsággal birtokában van-e az alapvetô ismereteknek, amelyek nélkül a továbbhaladás lehetetlen. Tudjuk, hogy az írásbeli ellenôrzés a sokoldalú információszerzés fontos láncszeme, még akkor is, ha ettôl sok tanuló (még a nevelô is) idegenkedik.

75

Segédanyagainkban eltekintünk az írásbeli ellenôrzés tesztes változataitól és kizárólag, a feladatlapos formát használjuk. E témazárókban is kiemelt szerepe van a fajismeretnek, az élôlények alkalmazkodásának és a környezetvédelemnek. Természetesen mindkét feladatlapon szerepelnek régebbi (a lombos erdôk életközössége) ismeretekre vonatkozó feladatok, egyrészt azért, mert a NAT ilyen komplex módon kéri az életközösségek ismeretét, másrészt azért, mert véleményünk szerint ezek az életközösségek egymástól elválaszthatatlanok. A régebbi ismeretek számon kérése sem jelenthet problémát, mert azokat is folyamatosan ismételtük az új anyaggal párhuzamosan.

III. témakör: Túl az erdôhatáron „Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja.

Lenn az Alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönébõl szabadult sas lelkem, Ha rónák végtelenjét látom.” (Petõfi Sándor: Az Alföld)

Petôfi szuggesztív Alföld szeretete minden magyar ember szívét megdobogtatta, és egész Európában divatot teremtett. A nyugatról érkezett turista, aki a zárt lomberdôk övbôl érkezik, hazánkban láthat elôször pusztát. Errôl a magyar pusztáról már ötödik évfolyamban tanultak a tanítványaink és megismerték növény és állatvilágát, valamint a „feltört” pusztán termesztett növényeket. Hazai pusztánk a mérsékelt övi füves területek tagja, az eurázsiai sztyepp legnyugatibb képviselôje. Mérsékelt övi füves puszta tehát a sztyepp, az észak-amerikai préri, a dél-amerikai pampa, a dél-afrikai veld egyaránt. Ezeknek a füves területeknek az élôvilágról csak nagy vonalakban tanulunk, kivétel a préri, amelyet részletesebben is tárgyalunk. A mérsékelt övi füves pusztákon kívül az Egyenlítôt kísérô hatalmas füves síkságok tartják el a nagy növényevô állatokat. Ilyen terület Dél-Amerikában a trópusi esôerdôktôl délre lévô hatalmas terület az Ilanó, kisebb füves trópusi füves területek vannak Madagaszkár szigetén és Dél-Ausztráliában is. A legnagyobb kiterjedésû trópusi füves terület a szavanna, amellyel szintén részletesen foglalkozunk. Sajnos az ezeken a területeken végzett közvetlen megfigyelés nem lehetséges. Sok megfigyelésünk, amelyeket a hazai füves területeken végzett közvetlen megfigyelés nem lehetséges. Sok megfigyelésünk, amelyeket a hazai füves területeken végeztünk, ugyanolyan érvényû a távoli tájak füves területeire. Magukat az élôlényeket természetes környezetükben megfigyelni szintén a videofilmek segítségével tudjuk. A videofilm tanórán való használatának módszertanáról már az elôzô fejezet bevezetôjében szó volt. Szintén az eddigi fejezetekben, a módszertani kiegészítésekben nagyon sok módszertani ötletet adtunk az egyes órák feldolgozásához. VERZILIN-KORSZUNSZKAJA szerint azok a módszerek, amelyeket a tartalomnak és a tanulók életkorának megfelelôen választottak ki, lehetôvé teszik a jó tudást, hozzájárulnak a fogalmak, képességek fejlôdéséhez és nevelôhatár biztosításához. A módszer a cél elérésének eszköze, meghatározott módon szervezett tevékenység.” A módszerekrôl még a késôbbiek során szó lesz. Szintén a módszertani kiegészítésekben gyakran esett szó a tanórán végezhetô különféle munkaformákról. Most röviden foglaljuk össze ezeket: Feladat vagy problémafelvetés Elõkészítés

technikai a munka helyének elõkészítése

a tárgyakkal való bánás

az eszközökkel való bánás

szervezeti a munka végzése

munkák

– frontálisan – csoportosan – egyénileg

– azonosak – különfélék

az anyag A feladat megoldása tanári segítséggel

a tanulók terve szerint

a könyv alapján

Az eredmények rögzítése 76

egyforma különféle feladatok szerint – tanári szóra – táblázaton – munkalapon – a táblán 77

28. óra: Füves puszták Módszertani kiegészítés: témanyitó–bevezetô óra Ez a tanóra a tanmenetünkben kiegészítô óraként szerepel. Feldolgozása a nevelô tervezômunkájának függvénye. Ha van idônk a tananyag külön órában való feldolgozására, feltétlenül tegyük meg, mert ezen az órán kitekintést nyújtunk az elkövetkezendô idôszak feladataira és megtervezhetjük az egész témakör anyagát. Számba vehetjük, hogy melyek azok az anyagrészek, amelyekhez a tanulóknak vannak személyes tapasztalatai, melyek azok a megfigyelések, kísérletek, amelyekre már esetleg most lehet elôre készülni, és nem utolsó sorban lehetôség van arra, hogy részletesebben elemezzük az egyes füves területek kialakulásának éghajlati feltételeit, valamint összehasonlítsuk ezeket az életközösségeket. Ehhez nyújtanak segítséget a tankönyv ábrái és magyarázó szövege, valamint a munkafüzet. Természetesen ezen az órán akad elegendô idônk egy hosszabb videofilm megtekintésére is.

30. óra: A Föld legnagyobb füves területe: a szavanna Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Az óra eleji számon kérés során a tanulók számoljanak be a füves területek kapcsán az eddig szerzett ismereteikrôl, a számon kérés elsô része történhet frontálisan. A lehetséges kérdések közül csak néhányat említünk: – Hogyan változnak az idôjárás egyes elemei az Egyenlítôtôl távolodva? – A természetes növényzet hogyan változik az idôjárási elemek változásának hatására? – Mely éghajlati övekben alakultak ki füves területek? Nevezd meg azokat és mutasd meg elhelyezkedésüket a földgömbön! – Jellemezd a préri növényzetét! A tanulók közül válasszuk ki azt a három diákot, akik a legpontosabb feleleteket adták, és húzzanak (az ábrával lefelé fordított) applikációs kártyák közül és jellemezzék az elôzô órán tanult állatokat (bölény, villásszarvú antilop, prérifarkas). A számon kérés írásbeli része a régebben tanult ismeretek számon kérésére irányul, ezért ezt a tanulók a munkafüzet feladatai alapján önállóan végezhetik. Az ellenôrzés során ismét használjuk a szertári szemléltetô anyagainkat. Az új tananyag feldolgozását kezdhetjük a szavannáról való beszélgetéssel, ehhez felhasználhatjuk a tankönyv 50. oldal képeit, de a szavanna bemutatása történhet tanulói kiselôadás formájában is, sôt akár videofilm részlet megtekintésével. Szakmai kiegészítés: Az afrikai szavannák sokféle növényevô faj hatalmas csordáit tartják el. Ismertebbek közülük a zebrák, gnúk, gazellák, impalák és más antilopok. Ezek az állatok nem egyforma módon táplálkoznak. Ha így tennének, a szavanna nem tudná valamennyi állat életét biztosítani. Bizonyos fajok, például a zsiráfok egyes növényeket szívesebben esznek, mint másokat. Más fajok egymás utáni szakaszokban legelnek. Az alföldi zebra a magas füvet legeli, a csíkos gnú az alacsonyabbat kedveli inkább, a Thomson-gazella pedig a zebrák és a gnúk után megmaradt rövid füvet fogyasztja. E fajok csordái leggyakrabban egymást követve vonultak a szavannán. A legnagyobb csordákat általában a száraz évszakban látni, amikor az állatok új táplálkozási területek felé igyekeznek. Más fajok, köztük a jávorantilopok, a füvek legelése mellett a fák és cserjék leveleit rágják le. Az elefántok sokféle növényt mege4sznek, és azzal, hogy gyökerestül tépik ki a fákat és cserjéket, jelentôs hatással vannak a tájra. A növényevôk által meghagyott növényzet a korhadékevôk táplálékául szolgál. Legfontosabbak közülük a termeszek.

78

79

31. óra: Ragadozó nagymacskák Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra A tanóra számon kérô részében ismertessük fel applikációkról a tanult füves területeket, majd hasonlíttassuk össze ôket különbözô szempontok szerint (éghajlati övek, élettelen környezeti tényezôk, elnevezések, növényzetük jellemzôi), majd válogassuk ki a tanult állatok képeit és rövid jellemzés kíséretében, mindegyiket helyezzük el a megfelelô növényzeti öv képe alá. Hasonlítsuk össze a területek növényevôit, elemezzük ôket azonos és eltérô tulajdonságaik alapján. A következô szakaszban következhet a tanulók munkafüzetben végzett önálló munkája, majd a megoldások ellenôrzése, lehetôleg szemléltetéssel. Motivációként nézzünk meg egy képet (vagy filmrészletet) a ragadozók zsákmányszerzésérôl és a célkitûzések után beszéljük meg a bevezetô szöveget, majd a tanulókkal oldassuk meg a munkafüzet II/1. feladatát! A három ragadozó tulajdonságainak megismerése történjék a megszokott módon, a tankönyv és a munkafüzet felhasználásával. Szakmai kiegészítés: A ragadozók a tápláléklánc utolsó láncszemei, és mindegyikük elsajátította az élelem megszerzésének valamely módját (falkában való vadászat, becserkészés, üldözés). A prédák és a ragadozók se nem jók, se nem rosszak; nem szánni való az egyik, és nem kegyetlen a másik. Azt teljesítik, amit a természet rájuk szabott. Természetesen különbözô módon alkalmazkodtak egyrészt környezetükhöz másrészt a táplálékszerzéshez. Így a macskafélék szôrbundája a rejtôzködô életmódhoz való alkalmazkodás egyik formája. Indiában a tigris csíkjai jól elrejtik viselôjüket a magas fû között. A gepárd, a párduc és a jaguár foltjai a fény és árnyék játékát utánozzák az erdei lombok között vagy a síkságon. A táplálékhoz való alkalmazkodásukat elárulják a fogak. A macskaféléknek kevesebb foguk van, mint a többi ragadoznak: harmincnál sohasem több. Amikor zsákmányt ejtenek, hatalmas szemfogaikkal ragadják meg áldozatukat. Ollószerûen mûködô tépôfogaikkal a húst és a csontot is elharapják. Érdes nyelvükkel le tudják tisztítani a csontokról a húst.

80

32. óra: Még mindig a szavannán Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Ezen a tanórán befejezzük a füves területek természetes életközösségeirôl szerzett ismeretek elsajátítását, ezért nagyon fontos az óra elején egy gyors, több részletre is kiterjedô számon kérés beiktatása. Történhet az elôzô témakörben már javasolt tételek alapján is: 1. tétel: Jellemezd a füves területek kialakulásának környezeti tényezôit, csoportosítsd, majd nevezd meg a Föld nagy füves pusztáit! 2. tétel: Jellemezd a préri növényzetét és állatvilágát! 3. tétel: Jellemezd a szavanna növényzetét és sorold fel az ott élô növényevô állatok neveit! 4. tétel: Hasonlítsd össze a szavanna növényevôit testfelépítésük és táplálkozásuk szerint! 5. tétel: Nevezd meg a szavannán élô ragadozókat és jellemezd ôket testfelépítésük és a táplálék megszerzésének módja szerint! A tanulók válaszait kiegészíthetjük fajmeghatározással a hazai füves területek élôlényeirôl; teljesítményüket osztályzattal is értékeljük. Oldják meg önállóan a munkafüzet I/1–2. feladatait, majd ellenôrizzük a megoldásokat. Az ellenôrzés során mutassák meg a madár csontjait a bevitt szemléltetôanyagon. Az új anyagot a tankönyv szövege, képanyaga, és a munkafüzet feladatai és vázlata lapján dolgozzuk fel. Szakmai kiegészítés: A nagy testsúly megnehezíti a repülést, s a legnagyobb madarak már nem is tudnak szárnyra kapni. A ma élô röpképtelen madarak nagyságrendben a következôk: afrikai strucc, dél-amerikai nandu, ausztráliai emu, a szintén Ausztráliában és Új-Zélandon élô kazuár. Tehát a ma élô röpképtelen madarak között a legnagyobb a strucc, de a legendák és a leletek alapján éltek a Földön még nála is nagyobb testû madarak. A szigeteken kialakult speciális életkörülmények (a ragadozók hiánya, a csekély versengés az élelemért) a jelek szerint különösen kedveztek az óriási madarak kifejlôdéséhez. Mára már kihaltak a Madagaszkáron egykor élt elefántmadarak, amelyek a struccra emlékeztetô 3 méter magas és mintegy fél tonna súlyú állatok voltak. Madagaszkár folyóinak iszapjából és mocsaraiból néha még ma is elôkerülnek jó állapotban megmaradt elefántmadár tojások. A legnagyobbak mintegy 9 kilogramm súlyúak, kerületük akár méternyi is lehet, ûrtartalmuk 7–8 liter. A tojáshéjak vizsgálata kimutatta, hogy még nem egészen ezer évvel ezelôtt is éltek ezek a madarak.

81

Módszertani kiegészítés: Ezzel a kiegészítô anyaggal is a természetismeret alaposabb tanulmányozásához, az összefüggések megfigyeléséhez szeretnénk szempontokat adni. Mint azt eddig is többször hangsúlyoztuk, feldolgozása nem kell, hogy minden tanuló feladata legyen. Ha azt tapasztaltuk az elôzô számon kérô részében, hogy sok a hiányosság, akkor fordítsuk ezt az órát gyakorlásra. De ha a hiányosságok nem jellemzôek az egész osztályközösségre, csak néhány tanulóra, akkor felesleges velük is gyakoroltatni, mert csak unalmassá válik a munkavégzés. Ez esetben a követelményeket teljesítô tanulók dolgozzanak önállóan a munkafü7zet feladatai alapján, míg a többiekkel gyakorlunk. Feltétlenül úgy tervezzük a tanórát, hogy az óra végén legyen idô az önállóan dolgozók munkájának számonkérésére, a beszámolókra. Az önálló munka természetesen történhet egyénileg és csoportosan is. Ha már az elôzô tanórán elôkészítettük ezt az anyagrészt, akkor a 2.b. feladat kísérletének beállítására is lehetôség adódik. De ezt a kísérletet beállíthattuk esetleg már az elôzô órán és akkor csak a megfigyelés, következtetés lesz ennek az órának a feladata.

33. óra: Termesztett növények Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra. Az óra számon kérô részében részletesen kérjük számon azokat az ismereteket, amelyeket 5. évfolyamban a hazai mezôk termesztett növényeirôl tanultunk. Vegyük elô az akkor használt képkártyáinkat, és elôször nevezzük meg az adott él ôlényeket. A következô lépés lehet az élôlények csoportosítása tulajdonságaik szerint. Fûfélék, kapás növények, olajos magvú növények, takarmánynövények, rostnövények. Ezt követheti az egyes csoportok jellemzése azonosságaik és különbségeik alapján. Ismételjünk át egy-egy tanult fogalmat is. A hiányos ismereteket pótoljuk, ismét használjuk fel a régebben használt szemléltetô eszközöket. Az alapos szóbeli ellenôrzés után önállóan oldják meg a tanulók a munkafüzet I/1–4. feladatait és szintén szemléltetéssel erôsítsük meg a fogalmak rögzítését. A célkitûzés után (A mai órán, a trópusokon termesztett növényekrôl tanulunk!) beszéljük meg a tankönyv bevezetô szövegét, majd a tankönyv szövege, képanyaga, valamint a munkafüzet feladatai és vázlata alapján dolgozzuk fel az új anyagot. Szakmai kiegészítés: Mindennapi életünkben is gyakran találkozunk a trópusok termékeivel közvetlenül vagy közvetve. Például a köhögés elleni ipekakuána-szirup, reggeli teánk, az ünnepi asztal dísze a szép aranysárga ananász vagy a grapefruit, nem beszélve a finom édességekbôl elmaradhatatlan fahéjról, szegfûszegrôl, vaníliáról. A vanília már az azték birodalomban is nagyra értékelt kultúrnövény volt. Életformáját illetôen lián, amely ugyan a talajban gyökerezik, de több méter hosszú hajtásaival felkúszik a fák vagy magasabb cserjék koronájára. Virágai piszkos zöld színûek és mézajakra jellemzô porosnak látszó felületûek, amely tulajdonságok valószínû a rovarok odacsalogatását szolgálják. Jelenleg ugyan a trópusokon mindenfelé termesztenek vaníliát, de a világ teljes vaníliatermelésének majdnem 85%-át a madagaszkári vanília ültetvények adják. A vanília ültetvényeken telepítés elôtt olyan fákat ültetnek, amelyek a napfényt jól átengedik, hogy a vanílianövényeknek megfelelô életfeltételeket biztosítsanak.

82

83

34. óra: Füves területek és az ember Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó természetvédelmi óra Ezt a tanórát kezdhetjük egy hosszabb videofilm megtekintésével, amely a természetes élôhelyek pusztulásával foglalkozik (megsebzett bolygó, vagy Rajtunk a sor?). Történhet a lejátszás úgy is, hogy megtekintjük a filmet, majd utána vitát indítunk az ott felmerülô kérdésekrôl. Vagy (ha kevesebb az idônk) a film megtekintése elôtt megfigyelési szempontokat adunk, és az így irányított megfigyelés után meghallgatjuk a válaszokat. Ezt követôen önállóan oldják meg a tanulók a munkafüzet 1–3. feladatait és ellenôrizzük a megoldásokat. Az I/2. feladat ellenôrzésekor térjünk ki e szervezetek tevékenységének fontosságára. Az új anyag feldolgozását problémafelvetéssel is indíthatjuk (Miért termeszt az ember gabonanövényeket a trópusokon?). A választ megbeszélése után rögzítsük a megbeszélteket a munkafüzet II/1. feladatában. Az ember környezet átalakító tevékenységét beszéljük meg részletesen a tankönyv részegységei alapján és rögzítsük az ismereteket a munkafüzet megfelelô feladataihoz. Az óra végi összefoglalást segíti a munkafüzet vázlata is.

35. óra: Vizsgálódás, gyakorlás Módszertani kiegészítés: Ennek az órának a típusa a nevelô döntése alapján háromféle lehet: munkáltató óra, gyakorló óra vagy témazáró óra. Munkáltató óra esetén már az órát megelôzôen meg kell beszélni a feladatokat. Hozzanak a tanulók minél többféle trópusokon termesztett gyümölcsöt és fûszernövényt, és ezen az órán vizsgáljuk meg felépítésüket, jellemzôiket. Több esetben szinte lehetetlen termést vizsgálni (kakaó), ilyenkor használjuk a tankönyv 57. oldal képanyaga melletti kiegészítô anyagot, vagy más szakirodalmat. A citrom és a narancs bogyótermését, valamint a banán fürttermésének vizsgálatára esetleg lehetôségünk is adódhat. Készíthetnek egzotikus gyümölcssalátát a tanulók (a trópusi gyümölcsöket megtisztítják, apróbb darabokra vágják, cukorral és vaníliával ízesítik, díszíthetik tejszínnel is) és kakaót, de ültethetnek magvakat (citrom, narancs, bazsalikom, kakukkfû), amelyekbôl kikelt növények rendszeres gondozása során szép díszei (és hasznosak is) lehetnek osztálytermünknek.

Szakmai kiegészítés: A mérsékelt övi füves területeken az éghajlat ideális körülményeket jelent a füvek számára, beleértve a termesztett gabonaféléket, a búzát, a zabot és az árpát is. Ezért ezeknek a füves területeknek nagy részét mezôgazdasági mûvelés alá vonták. A földmûvelés a füves pusztákat a természetes élôvilág szempontjából rendkívül bolygatott területté változtatta. E te­rületek erdei bennszülött állatai természetesen a növényevôk, a legelô állatok és a rágcsálók voltak. A növénytermesztô ember számára ezek az állatok „ellenségekké” váltak, mert pusztították a kultúrnövényeket, tehát lemészárolta, levadászta ôket. Ennek következtében teljesen átalakult a terület élôvilága. Hasonló a helyzet a trópusokon is, ahol szintén hatalmas területeket fogtak mûvelés alá. A füves területek feltörésével és az erdôségek körfásításával valójában nagyobb mezôgazdaságilag hasznos területhez jut az emberiség, a gond csak az, hogy egyrészt nem bánik e területekkel „jó gazda” módjára, mert kizsigereli a talaj termô erejét, és nem törôdik többet vele, másrészt a növényvédô szerek alkalmazásával olyan területeket is veszélyeztet, amelyek nem állnak mûvelés alatt.

84

85

36. óra: A sivatagok Módszertani kiegészítés: témanyitó, új ismeretet feldolgozó óra Az óra elsô részében közöljük a tanulókkal, hogy az elkövetkezendô idôszakban olyan területek életközösségeivel ismerkedünk, amelyeknek közös jellemzôje a környezeti tényezôk szélsôségessége. Ilyen szélsôséges területek a sivatagok, a sarkvidékek, a tundra és a hegyvidékek. Mutassuk meg elhelyezkedésüket a földgömbön. Szintén közöljük, hogy e területek növényvilága szegényes, és éppen ezért állatvilágára is a kevés faj a jellemzô az év nagy részében. Emlékeztessük a tanulókat, hogy hazánk területén is vannak szélsôséges éghajlatú területek (igaz, hogy rövidebb idôre) s ezek a szikesek. Beszéljük meg, hogy a szikesek esetében, melyek azok az éghajlati tényezôk, amelyek a szélsôség elôidézôi (magas hômérséklet, kevés csapadék) ezek után oldják meg a munkafüzet I/1–2. feladatait, majd ellenôrizzük a megoldásokat. Problémafelvetéssel folytathatjuk az órát (munkafüzet I/3.) és a közös megbeszélés után oldják meg a feladatot. A célkitûzés után a mai órán az említett szélsôséges éghajlatú területek egyikének, a sivatagnak az életközösségeivel ismerkedünk. Nézzük meg a földgömbön, hol található a sivatagok, ezután önállóan oldják meg a munkafüzet II/1. feladatát, majd a megszokott módon – részegységenként – végezzük az új anyag feldolgozását.

37. óra: A jeges sivatagok Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Az óra eleji számon kérés során ismételjük, melyek azok az élettelen környezeti tényezôk, amik a szélsôséges éghajlatú területek kialakulásához vezetnek. A szóbeli feleleteket az alábbi kérdések köré csoportosíthatjuk: 1. felelô: Hogyan változnak az egyes éghajlati tényezôk az Egyenlítôtôl távolodva, és hatásukra hogyan alakulnak a növényzeti övek? Mutasd meg a földgömbön a kialakult növényzeti öveket! 2. felelô: Csoportosítsd a sivatagokat jellemzôik alapján, majd jellemezd a sivatag növényzetét! 3. felelô: Jellemezd a sivatag állatvilágát! Mindegyik tanuló még 3–5 fajfelismerést végez applikációs képek segítségével a füves területek életközösségeinek fajaiból, és jellemzi azokat alkalmazkodásuk alapján. A tanulók teljesítményét érdemjeg�gyel is értékeljük. A számon kérés írásbeli részét a tanulók önállóan végezzék, és ellenôrizzük munkavégzésük helyességét. Az új anyag feldolgozását kezdhetjük az I/6. feladat felolvasásával. A bevezetô beszélgetés után ismertethetjük a módszertani kiegészítésben leírtakat, és megoldhatjuk a munkafüzet II/1. feladatát. Az új anyag feldolgozása történhet a megszokott módon, a tankönyv és munkafüzet segítségével. Szakmai kiegészítés: A sarkok közelében élô növények és állatok élete nehezebb már nem is lehetne. Hidegebb van itt, mint bárhol másutt a Földön, sôt a jég, hó és szél okozta nehézségekkel is, szembe kell nézni. Bár mindkét sarkvidék hideg és jeges, mégis lényeges különbségek vannak az éghajlati és szárazföldi viszonyaik között. Ezek a különbségek azt is segítenek megérteni miért élnek más élôlények mindkét póluson. Az északi sarkvidék legnagyobb része az óceánon úszó hatalmas jégtáblákból áll. Mivel a tenger lassan hûl le télen, ezért nem engedi a hômérsékletet túl mélyre süllye3dni. Az Északi-sark téli hômérséklete a 67 ˚C-ot is elérheti, de ez melegebb, mint amit az Antarktiszon mérnek. Ezzel magyarázható, hogy az északi sark jégpáncélja alig több mint négy méter vastag. A déli lakvidéknek, az Antarktisznak mindössze 2%-a hó- és jégmentes, de itt sincs valódi talaj, csak a fagy által felaprózott kövek. Hegyvonulatai néhol elérik a 4897 méter tengerszint feletti magasságot, és itt elképzelhetetlenül hideg van. A Földön a legalacsonyabb hômérsékletet ezen a vidéken mérték 1983. júliusában: 89,2 ˚C. Télen a környezô tenger is

Szakmai kiegészítés: Sivatagnak rendszerint azokat a helyeket tekintik, ahol a csapadék mennyisége nem éri el a 250 mm-t egy évben. Sok sivatag van azonban, ahol az évi csa­padék kevesebb, mint 50 mm, és vannak olyanok is, ahol éveken át egy cseppesô sem esik. Chilében az Atacama sivatagnak van olyan része, ahol 400 éve nem volt esô! A forró sivatagokban a levegô hômérséklete nyáron napközben eléri vagy meg is haladja az 50 Celsius-fokot. A talajfelszín ilyenkor 90 Celsius-fokra is felmelegedhet, azaz majdnem eléri a víz forráspontját. Mindezzel együtt a sivatagok a legnagyobb kiterjedésû biomok közé tartoznak, a Föld szárazföldi területének, mintegy 1/8-át foglalják el. A legnagyobb sivatagos kiterjedésû terület a Szahara Észak-Afrikában, több mint 7,7 millió négyzetkilométeren elterülve az USA méretével vetekszik. Vannak jelek, melyek arra utalnak, hogy a Szahara sivatagos területe növekszik, részben éghajlati okok miatt, részben azért, mert a peremterületeket a nomád népek állatállománya túllegeli. Ilyen „elsivatagosodás” a Föld más tájain is fenyeget. befagy, hihetetlen hideg van.

86

87

38. óra: A tundra növényei Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra A tanóra számon kérô részében nagyvonalakban ismételjük át, amit az életközösségekrôl eddig tanultunk. Helyezzük el a szókártyákat a táblán, és rendeljünk hozzá képkártyákat: Vizes élôhelyek, erdôk, füves puszták, szélsôséges éghajlatú területek. A képkártyák alapján jellemezzük a növényzeti területeket és helyezzük el az ott élô fajok applikációit egy-egy jellemzôjük kíséretében. A szélsôséges éghajlatú területek jellemzése után közöljük, hogy a mai órán egy újabb szélsôséges éghajlatú terület életközösségének ismertetését kezdjük meg, amelynek a neve: tundra. Határozzuk meg a tundra fogalmát és elhelyezkedését. Mutassuk meg helyét a térképen és oldjuk meg a munkafüzet II/1. feladatát. Az elsô részegység feldolgozását segíti, ha behozunk egy mohatelepet és minden tanulónak adunk a kezébe egy mohanövényt, így közvetlenül vizsgálhatják felépítését és rögzíthetik tapasztalataikat a munkafüzet II/2. feladatába. A fotoszintézis folyamata kiegészítô anyag, a további részegységeket a tankönyv és munkafüzet feladatai sorrendjében dolgozzuk fel. Szakmai kiegészítés: Az egybefüggô jégmezôk déli részét tundrának nevezzük. A tundraöv legnagyobb része az Északi Jeges-tenger körül és a sarkkörön belül (é.sz. 66,5˚-tól északra) terül el, de Észak-Amerikában a sarkkörnél jóval délebbre nyúlik. Észak-Európában a tundra területe a vártnál kisebb a Golf-áramlat melegítô hatása miatt, a déli félgömbön csak elszórtan találhatunk tundrát, pl. a Falkland-szigeteken, mivel az Antarktisz nagy részét egész évben hó és jég borítja. A tundrához hasonló területeket találunk a magashegységek felsô részén, ahol az éghajlat, hasonló. Ezt a biomot gyakran alpin tundrának, a magyar szakirodalomban havasi vegetációnak nevezik. A tundra növényei közül leggyakoribbak az évelôk. Közülük is a legsikeresebbek az alacsony növésû, tömött, a hideg szélnek ellenálló kôtörôfû és varjúbogyó fajok. Említésre méltó még a gyapjúsás és egyéb sásfajok. Fa és cserje kevés van, nyír- és fûzfélék, de ezek is törpe növésûek.

88

39. óra: A tundra állatai Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra A tanórát kezdjük rövid szóbeli számon kéréssel, amely történhet úgy, hogy egy-egy tanuló egy applikációt húz a tanult életközösségekbôl, meghatározza a fajt és az életközösséget, amelynek a faj tagja, majd jellemzi az adott növényzeti övet és felsorolja az ott élô élôlényeket. Ezt követôen önállóan oldják meg a tanulók a munkafüzet I/1–2. feladatait, és ellenôrizzük a megoldások helyességét. A 2. feladat ellenôrzését ezúttal is kísérje a szemléltetéssel egybekötött magyarázat, amit a helyes választ adó diákok végezhetnek. Érdemes ismételten megfigyelni a különbözô fogtípusokat is. Az I/4. feladatot az ellenôrzés után folytathatjuk más állatokkal is. Az I/5. feladat ellenôrzése során keressék meg a tanulók a tanult szarvasok applikációit, nevezzék meg a fajokat és növényzeti övüket, helyezzék el az applikációikat a padjukon és hagyják is ott. Az új anyag feldolgozása elôtt röviden ismételjük át a tundra éghajlati jellemzôit, és következhet a problémafelvetés: Hogyan tudtak alkalmazkodni az állatok az ilyen zord körülményekhez? A válaszadást segíti a tankönyv 66. oldal felsô képe és a kék szöveg. A problémafelvetésre adott válaszok után oldják meg a tanulók a munkafüzet II/1. feladatát. A három tundra élôlény megismertetését végezzük a megszokott módon és a tankönyv és munkafüzet segítségével. Szakmai kiegészítés: A lemmingek azokban az években, amikor a hó mély, elszigetelt területeket alkotnak, s ahol éle­lem­ bôség van, már a tél közepén elkezdenek szaporodni. A nyár végére hat almot nevelnek fel, almonként tizenhárom utóddal, amelyek húsz nap elteltével szintén szaporodni kezdenek. Ez az oka létszámuk óriási növekedésének. A sok éhes száj felfalja a táplálékot, és sok fiatal hímet távozásra kényszerít. Nagy területeket vándorolnak be táplálékért, és sokan pusztulnak el az utazás alatt. Nem igaz az a történet, hogy a lemmingek öngyilkos módon leugranak a sziklákról. Ez a tévhit abból adódik, hogy valóban át tudják úszni a folyókat és tavakat, ha szükséges. A nagy népességrobbanás nem tart túl sokáig. Sok ragadozót vonz a lemmingekkel terített asztal. A lemmingek idejük nagy részét a szaporodásért vívott harccal töltik a túlzsúfolt kolóniákban. Sok fiatal egyedet megölnek, mások éhen pusztulnak. A lemmingek száma így újra normalizálódik, hogy három-hat év múlva kezdôdjék minden elôrôl.

89

40. óra: A völgytôl a hegycsúcsig Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Mielôtt elkezdenénk a számon kérést, állítsuk be a munkafüzet I/2. feladatában leírt kísérletet. Az ezt követô számon kérést végezhetjük a barcohba játék szabályai alapján. Ismerjenek fel élôlényeket a tanulók és helyezzék el a táblán a 38. óra módszertani kiegészítôjében is szereplô szókártyák alá. Úgy irányítsuk a játékot, hogy minden növényzeti öv alá legalább egy növény és egy állat képe kerüljön. Ezután helyezzük el ezeket a növényzeti öveket a földgömbön és beszéljük meg, mely éghajlati tényezôk hatására alakultak ki. Oldjuk meg a munkafüzet I/1. feladatát, és ellenôrizzük a megoldás helyességét. Ismételten irányítsuk a tanulók figyelmét a táblára rajzolt földgömbön már a számon kérés során elhelyezkedett növényzeti övekre és ismételjük el ôket az Egyenlítôtôl távolodva. Ezek után következhet a problémafelvetés: Kirándulásaid során hol találkoztál már a növényzet hasonló változásával? Segítségünkre lehet a tankönyv kék szövege is. A legfontosabbakat rögzítsük a munkafüzet II/1. feladatához. A munkafüzet II. feladatai alapján és a tankönyv szövege, illetve ábrái segítségével elemezzük a mérsékelt övi magashegység növényzetét és állatvilágát. (Összehasonlíthatjuk a trópusi magashegység élôvilágával is!)

41. óra: Összefoglalás Módszertani kiegészítés: ismétlô–rendszerezô óra A témakör befejezésekor ismét szánjunk legalább egy órát a tanultak ismétlésére, rendszerezésére. Az ismétlést végezhetjük a munkafüzet feladatai sorrendjében, kiegészítve azokat szóbeli feleletekkel. Teljesen mindegy, hogy az általánostól indulunk el és jutunk el az egyes fajokig, és azok jellemzôjéig vagy az elôzô összefoglaló résznél (27. óra) ismertetett módon a fajoktól kiindulva jutunk el a nagy növényzeti övekig. Mindkét esetben mutassuk meg a földgömbön is a megismert növényzeti területeket neveikkel együtt. Ezen az órán szorítkozzunk kizárólag az e témakörben tárgyalt növényzeti övekrôl tanultak számon kérésére, beleértve természetesen a hazai rétet is. Tehát vegyük sorra a füves területekrôl tanultakat. Csoportosítsuk azokat a tanultak szerint, nevezzük meg legfontosabb jellemzôiket, végezzünk fajmeghatározást és készítsünk táplálékláncokat is.

Szakmai kiegészítés: A hegyoldalakon megfigyelhetô övek élôvilága szinte pontosan megfelel a Földet az Egyenlítôvel párhuzamosan körülvevô szélességi övek élôvilágával. A földrészek alakja és bolygónk idôjárási jellegzetességei persze okoznak eltéréseket, de általánosságban elmondható, hogy a növényzet az egyes övekben azonos. Mivel a gravitáció a levegôburkot jórészt a földfelszínhez közel tartja fogva, a hegycsúcsok felett az atmoszféra igen vékony, és a „takaróhatás2 jóval kisebb. A hômérséklet ezért a magas hegyeken éjszaka gyorsan lehûl. Ilyenkor közel olyan mértékû a hideg, mint a sarkvidékeken. A vékony atmoszféra miatt nagy a nappali felmelegedés és a hômérséklet huszonnégy óra alatt is igen széles skálán változik, ami problémát jelent az élôlényeknek. Nemcsak a hideg és a hômérsékletingadozás okoz problémát a hegyi életben. A vékony levegôréteg következtében kevesebb oxigén és kevesebb szén-dioxid jut a fotoszintézisre. Ezen kívül a ritkább légréteg kevésbé gátolja a Napból érkezô káros sugarakat, ezért az itt honos élôlényeknek saját napfényblokkoló rendszerre van szükségük.

90

91

Módszertani kiegészítés: összefoglaló–számon kérô óra Ehhez a témakörhöz is, mint minden eddigihez készült kétváltozatú témazáró feladatlap. Az elôzô ismétlô–rendszerezô órán is értékeltük a tanulók teljesítményét, sôt volt lehetôségünk az osztályozásra is, de valószínû, hogy nem minden tanuló szerepelt azonos arányban a tanórán, tehát nem tudtuk mindenkinek a teljesítményét érdemjeggyel is értékelni. Ezért, ha úgy döntünk, hogy szükségünk van e témakörbôl is az érdemjegyre, megvitathatjuk az itt közölt témazárók (A, B) valamelyikét, vagy esetleg mind a kettôt. Ezekre a feladatlapokra is érvényesek az eddig leírtak, miszerint nem tartalmaznak azonos feladatokat. A feladatlapok tartalmazzák az egyes feladatokra adható javasolt pontszámokat (amelyektôl el lehet térni), sôt az érdemjegy kiszámításához való táblázatot is. A pontszámokat és a teljesítményszázalékokat úgy határoztuk meg, hogy a minden órán ismételt fajfelismerés és növényzeti területek pontos megnevezése már elégséges szintet jelentsen.

92

Minden témazárónkra érvényes, hogy elégtelen (1) érdemjegyet csak az kap, aki nem ismeri a téma feldolgozása során tanult élôlényeket, növényzeti öveket, vagyis nem rendelkezik a továbbhaladáshoz szükséges minimális ismeretekkel. 50%-os teljesítményig elégséges (2) osztályzatot kap a tanuló annak ellenére, hogy még a tananyag elsajátítás terén súlyos hiányosságok tapasztalhatók, de a továbbhaladáshoz szükséges minimális ismeretekkel rendelkezik. Közepes (3) érdemjegyet kap a tanuló, ha az ismeretelsajátítás pontatlan, s hibáinak kijavítása tanári segítséget igényel. Jó (4) érdemjegyet kap a tanuló, ha a tananyagot megbízhatóan, kevés és jelentéktelen hibával sajátította el. Tudásának eredményes kivitelezéshez kismértékben igényel tanári segítséget. A 90% feletti teljesítmény eléréséért a tanuló jeles (5) érdemjegyet kap, mert a tanult ismereteket szinte kifogástalanul elsajátította, és magabiztosan birtokolja. Külön dicséret illeti azt a tanulót, aki kifogástalanul (hibátlanul, esetleg egy apró hibával) oldotta meg a feladatlapot.

93

IV. témakör: Az élôlények rendszerezése „A rendszertan, a biológiának, azaz ága, amely a növény- és állatvilág elsô és kihalt szervezeteinek tudományos elvek alapján történô meghatározásával, osztályozásával foglalkozik.” (Természettudományi kislexikon) A természetismeret alapja, hogy tanítványaink biztos szisztematikai tudással rendelkezzenek. E nélkül nem építhetjük ki az ökológiai ismereteiket, de az egyre fontosabbá váló környezetvédelem sem nélkülözheti a szilárd rendszertani tudást, általában a helyes biológiai látásmód kialakítását. Sajnos századunkban a rendszertan oktatása iskoláinkban mind szûkebb területre, mind kevesebb óraszámra csökkent. Úgy gondoltuk, hogy az 1972-es tanterv és az annak korrekciójában elvégzett változtatások következtében rendszertan oktatásának óraszáma elérte a maximumot. Ezen még a NAT is túltett azzal, hogy a rendszertan oktatását „kifelejtette” a 8. évfolyam végéig a kötelezô tananyagból, viszont minimális teljesítményként kéri e fejlesztési szakasz végére. Nem értjük, hogy lehet minimális teljesítményként kérni olyan ismereteket, amelyeket tananyagként nem tanítottunk meg. Mi ezért a NAT-tól függetlenül úgy gondoljuk, hogy egyrészt az ÉLÔ KÖRNYEZETEM tankönyvcsaláddal való ismeretelsajátítás során hat és fél év alatt elegendô fajismerettel rendelkeznek a tanulók ahhoz, hogy biztonságosan megtaníthassuk a rendszertant. A korábbi tantervhez képest a rendszertan oktatása egy évvel kitolódott, így ennek a korosztálynak könnyebb megérteni az egymásra épültséget, a magasabbrendûséget. A rendszertani egymásra épültség megtanulását segíti tankönyvcsaládunk felépítése is, hiszen minden életközösség megismerését rendszertani sorrendben végeztük. Ebben a fejezetben a tankönyv tananyag feldolgozása kissé eltér a megszokottól. Mivel a rendszertani kategóriákon kívül más új fogalmat nem tanítunk (a morfológiai fogalmak már ismertek) egy tankönyvi egységet két tanóra alatt dolgozunk fel, és ehhez a szokásos kétoldalnyi munkafüzeti feleletsort rendeltük. Ezzel is szolgálni kívántuk az olyan alapos rendszertani ismeretek elsajátítását, amelyekre biztonságosan épület a 10. évfolyamban a törzsfejlôdés. A rendszertan tanítása során is fontos a szemléltetés. A növényrendszertan tanításakor az élô szemléltetés, amelyet az állatrendszertan tanulmányozása során kevésbé alkalmazunk. Ne felejtsük el a szemléltetés során az eddig is eredményes használt applikációink és szertári anyagunk mellett a tankönyv gazdag képanyagát és a munkafüzet sokrétû feladatsorait is használni. Az alábbiakban közöljük a biológia tanításában is használható módszerek és módszertani fogások rendszerezô táblázatát Verzilin N. M. – Korszunszkaja V. M. nyomán:

42. óra: Az élôlények rendszerezése Módszertani kiegészítés: témabevezetô óra Annak ellenére, hogy a tanmenetjavaslatban ezt az órát kiegészítô anyagként jelöltük, ha csak egy mód van, használjuk ki az egész tanórát a témára való ráhangolódással, a téma bevezetésével. Elôször nézzük meg (olvassuk el) a tankönyv 70. oldalának nagyon rövid rendszerezés történetét. Ha az osztály összetétele, érdeklôdése olyan irányú, adjunk ki elôzetes felkészülési feladatot erre a tanórára a nagy rendszerezô tudósokról. A tanulók kiselôadások formájában számoljanak be a nevezett tudósok munkásságáról. A kiselôadások értékelése után dolgozzunk a munkafüzet feladatai szerint. Feltétlenül oldjuk meg és beszéljük meg a 2. és 5. feladatokat és tanulmányozzuk a munkafüzet 95. oldalon található „növények törzsfáját” és a tankönyv 71. oldalon lévô „állatok törzsfáját”. Beszéljük meg azt is, hogy a rendszerezés során nem csak a külsô tulajdonságokra kell figyelni, mivel elôfordul, hogy hasonlónak látszó élôlények egyáltalán nem állnak közeli rokonságban (cápa, delfin), ezért fontosak azok az ismeretek, amelyeket eddigi tanulmányaink során tanultunk az élôlények testfelépítésérôl.

Módszerek Szóbeli

Szemléltetõ

Gyakorlati

bemutatás megbeszélés magyarázat elbeszélés elõadás

logikai problémafelvetés, ismeretek feltárása, elemzések, összehasonlítások, következtetések

94

szervezõ a terv felvázolása, válasz a terv alapján, felelés helyben, felelés a táblánál, megbeszélés, válasz a tanulók kérdéseire

technikai feladatok a táblán, táblázatok alapján kérdések, munkalapok kitöltése

kísérletek

szemléltetõ eszközök

logikai problémafelvetés, ismeretek feltárása, elemzések, összehasonlítások, általánosí­tá­ s­ok, kö­vet­ keztetések

szervezõ frontális bemutatás, a tanulók kézrôl kézre adják a növényeket, terv alapján végzett megfigyelések

term. tárgyak

technikai rajz és séma rögzítése az applikációs táblában, fekete vagy fehér háttér állítása a megvilágított eszközökhöz

az élõlények felismerése és meghatározása

megfigyelés

kísérlet

logikai problémafelvetés, ismeretek feltárása, elemzések, összehasonlítások, általánosí­tá­ s­ok, kö­vet­ keztetések

szervezõ munka: frontális, egyéni, csoportos, a munkafolyamat mûveletekre való tagolása önállóan vagy tanári segítséggel, a kutatófolyamat reprodukálása felelésnél

technikai útmutatók, táblázatok, munkalapok használata a kísérlet megtervezésénél, a meghatározások megfogalmazásánál; tanári segítséggel; rajzok készítése; növények lepréselése gyûjtemény összeállítása

95

43. óra: Sejtmagnélküliek, egysejtûek, gombák országa Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Ha az elôzô órán volt elegendô idônk a rendszerezés áttekintésére, akkor a mai óra számon kérô részében gyakoroljuk az élôlények rendszerezését. Elôször ismételjük át az elôzô órán tanult rendszertani kategóriákat, és helyezzük el szókártyáikat (vagy írjuk fel) a táblára. Ország, törzs, osztály, faj. Ezek után applikációs kártyáink közül elôször egyértelmû hovatartozást jelentô képeket válogassunk ki, és a tanulók sorolják be ezeket a megfelelô rendszertani kategóriákba (gyilkos galóca, szitakötô, gímszarvas), majd mutassunk olyan képkártyákat is, melyek elhelyezése a rendszerben még problémát okoz (zöld szemes ostoros, fonalas zöldmoszat, mezei zsurló). Közöljük a tanulókkal, hogy az elkövetkezendô idôszak feladata lesz, hogy biztonságosan tudják rendszerezni a tanult élôlényeket, de ehhez alaposan ismerni kell azokat a jellemzôiket, melyeket az elmúlt évek során tanultak. Ezért most is, mielôtt hozzálátunk a rendszerezéshez, nézzük át, melyek a legfontosabb, már ismert fogalmak. Most következhet a munkafüzet I/1–6. feladatainak önálló megoldása. Ezeken az órákon különösen fontos az egyéni munka, mert csak így tudjuk meg, hogy minden tanuló birtokában van-e a továbbhaladáshoz szükséges ismereteknek. Ezért az ellenôrzés során figyeljünk a munkavégzés pontosságára és a hiányosságok pótlására. Az alapos számon kérést követheti az új ismeretek feldolgozása a tankönyv szövege, képanyaga és a munkafüzet feladatai, vázlata alapján.

44. óra: Gombahatározás Módszertani kiegészítés: munkáltató óra Ennek a tanórának a feladata a gombákról szerzett ismeretek bôvítése, a biztonságos felismerés gyakorlása. A munkafüzet feladatai csak tájékoztató, iránymutató jellegûek. Nem szabad, hogy a tanulókban azt a látszatot keltsük, hogy most már biztonságosan ismernek minden gombát. A munkafüzeti ismertetô általános jellegû. Legjobb, ha ezen az órán kimegyünk egy olyan területre, ahol találhatók gombák és megismerkedünk saját környékünkön termô gombákkal. Ha esetleg a pedagógus nem ismeri fel biztonságosan a környék gombáit, kérjük fel egy gombaszakértôt a határozásra. Ha nincs lehetôségünk kisétálni a szabadba, hogy a gombákat természetes élôhelyükön vizsgáljuk, felkérhetünk erre az órára egy gombaszakértôt, hogy ismertesse a tanulókkal a legfontosabb szabályokat, vagy hozhatunk be az osztályba különféle gombákat és vizsgáljuk meg azokat. Nagyon fontos, hogy lehetôleg kevés fajt, de alaposan vizsgáljunk meg, így kevesebb a hibalehetôség, a tévedés veszélye.

Szakmai kiegészítés: A hagyományos értelemben vett gombák csoportja igen heterogén, ahová olyan heterotróf szervezetek tartoznak, amelyek legalább idôszakosan sejtfalat képeznek. Ide sorolták a nyálkagombákat és a moszatgombákat, amelyek a valódi gombáktól elsôsorban a cellulóz elôfordulása és különbözô hosszúságú rajzóik révén alapvetôen eltérnek. A nyálkagombák – cellulóz falú spóráik kivételével – messzemenôen a gyökérlábúak rokonságának felelnek meg, s így az állatvilágba is beoszthatók. A moszatgombák a cellulóz sejtfal és heterokont ostoraik révén hasonlítanak a moszatokhoz, és talán, mint belôlük kialakult heterotróf formák azokhoz kapcsolódnak. Az említett két csoport kizárása után marad a valódi gombák, mint igen egységes, valószínûleg azonos közös ôsbôl származó csoport. A valódi gombák törzsének osztályai: a moszatgombák (szôlôperonoszpóra), a tömlôs gombák (monília, ecsetpenész) és a bazídiumos gombák (kukoricaüszög, erdei csiperke).

96

97

45. óra: Növények országa – Virágtalan növények Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra A tanóra számon kérô részét kezdjük fajfelismeréssel a növények körébôl. Válasszuk ki a legpontosabban és leggyorsabban válaszoló három tanulót, és adjunk témaköröket az elmúlt óra anyagából, amelyekrôl beszámolnak: 1. felelô: sejtmagnélküliek országa, 2. felelô: egysejtûek országa, 3. felelô: gombák országa. Rajzolják fel a táblára vázlat formájában az egyes országok törzseit, mondják el a közös jellemzôket, majd a képkártyák közül válasszák ki és jellemezzék az adott törzsbe tartozó élôlényeket. A beszámoló után értékeljük és osztályozzuk a tanulók teljesítményét, és dolgozzanak önállóan a munkafüzet I/1–3. feladatai szerint. Ellenôrizzük a megoldásokat, javítsuk ki az esetleges hibákat és pótoljuk a hiányosságokat. Az új anyag feldolgozását kezdjük bevezetô beszélgetéssel arról, miért fontosak a növények a földi életben. Térjünk ki a tápláléklánc befejezésére (elsô láncszemei mindig a növények), és a természetvédelem fontosságára (kipusztulnak anélkül, hogy felfedeztük volna). A célkitûzés után (A mai órán a virágtalan növények rendszerezésével foglalkozunk) rakják ki a tanulók képkártyáik közül a virágtalanokat. Vegyük sorra a fajokat és javítsuk ki az esetleges hibás munkát. A bevezetô beszélgetésben tárgyalt részt a növények jelentôségérôl rögzítsük a munkafüzet II/1.f. feladatába. A fotoszintézis fogalma nem követelmény, de a gyorsabban haladóktól elvárhatjuk. A három törzs jellemzôit a tankönyv ábráinak, szövegének (csak 74. oldal) és a munkafüzet feladatainak, vázlatának segítségével dolgozzuk fel. Szakmai kiegészítés: A mohák az elsô szárazföldi növények. Olyan ôsi zöldmoszatokból származhattak, melyek a tengerek parti zónájában megtelepedve fokozatosan alkalmazkodtak ahhoz, hogy hosszabb-rövidebb ideig szárazra kerüljenek. Ma is élnek primitív képviselôik, amelyek a származást igazolják. A mohák különbözô szervezôdési szinteken álló telepes növények. A legtagoltabb felépítést mutató legfejlettebb típusaik sem rendelkeznek szövetekkel, csak szövetszerûen differenciálódott sejtekkel. A vizet egész testfelületükön keresztül képesek felvenni. Evolúciójuk a hajtásos növényekkel párhuzamosan ment végbe. A mohák fontos szerepet játszanak a termôföld kialakításában, de az emberek életében is. Egyes fajaikat hagyományosan matracok töltésére használják. Lappföldön az édesanyák mohát használnak az újszülöttek bölcsôinek kibéleléséhez. Észak-Amerikában az elsô telepesek mohával tömték be fakunyhóik réseit. Japánban pedig gyakran csupán mohával ültetik be a kerteket. A tôzegmoha régebben tüzelôanyag volt, napjainkban a kertészek használják a talajszerkezet javítására.

98

46. óra: Növények országa – Virágos növények Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Az óra számon kérô részében elôször szóban elevenítsük fel a tanult rendszertani ismereteket. Helyezzük el a táblán az élôlények országait jelölô szókártyákat, és a tanult országok jellemzésére kérjünk fel egy tanulót (sejtmagnélküliek, egysejtûek, gombák). A növények országának tanult törzseit (moszatok, mohák, harasztok) is jellemezze egy-egy tanuló. A beszámolókat mindig kérjük oly módon, hogy az általános jellemzôk felsorolását, kövesse mindig az oda tartozó fajok applikációinak kiválogatása és a fajok megnevezése. A szóban felelôk teljesítményét figyelje az osztályközösség, és az értékelést közösen végezzük. Az új anyag feldolgozását kezdhetjük régebben tanult ismeretek felelevenítésével, amelyhez segítséget adnak a munkafüzet I/1–3. feladatai. Oldják meg a tanulók önállóan a feladatokat, és ellenôrizzük közösen azok megoldásait, természetesen a szemléltetô eszközeinket is használva (nyitvatermô virágzat, egyszikû és kétszikû virágzat). Ezek után válogassuk szét a növényeket ábrázoló applikációinkat. Az óra eleji számon kérés során a tanulók már kiválogatták a virágtalan növényeket. Rakjuk egy külön csoportba a virágos növényeket. Következhet a célkitûzés (A mai órán folytatjuk a növények országának rendszerezését a virágos növényekkel). Közöljük a virágos növények közös jellemzôit (tankönyv 75. oldal 1. bekezdés) és azt is, hogy két törzsük alakult ki, a nyitvatermôk és a zárvatermôk. Ezek után a tanulók válogassák szét a virágos növények applikációit két csoportra és hasonlítsuk össze jellemzôiket. Megállapításainkat a munkafüzet II/5. feladatában rögzíthetjük. Az egyszikûek és kétszikûek jellemzését is végezhetjük hasonló módon. Szakmai kiegészítés: A nyitvatermôk mind fás növények, és néhány ki­ vételtôl eltekintve mind örökzöldek. Ilyen kivé­ telek azok a különös növénycsoportot képezô nyit­ vatermôk, amelyek nem teremnek tobozokat. Legismertebb közülük a díszfaként is elterjedten telepített páfrányfenyô, amely akár 21 méter magasra is megnô. Legyezôszerû levelei pedig ôsszel lehullnak. A méltóságteljes páfrányfenyô vagy gingófa igen ôsi eredetû növény. Ôsei a 150 millió évvel ezelôtti erdôkben élték virágkorukat az északi félteke egész területén. Néhányuk fennmaradt kövülete majdnem azonos a ma élô fákkal. Voltaképpen a véletlennek köszönhetô, hogy máig fennmaradtak. A jégkorszak idején végveszélybe kerültek, s a kínai szervezetek mentették meg a kipusztulástól, mikor kolostoraik kertjében i.sz. 10. század táján ültetni kezdték. A szívós, a szennyezett levegônek is ellenálló fák ismerôs látványt nyújtanak a különbözô világtájak nagyvárosainak utcáin. Az utcák beültetésére csak a hímivarú fákat használják, mivel a nôivarú fák cseresznye nagyságú gyümölcsének húsos burka – a földre hullva – kellemetlen szagú.

99

47. óra: Rendszerezés Módszertani kiegészítés: ismétlô–rendszerezô óra A növényrendszertani ismereteket befejezve szánjunk egy tanórát a tanultak ismétlésére, rendszerezésére. Ehhez nyújt segítséget a munkafüzet 104–105. oldalának feladatsora. Természetesen a munkafüzet ábrasora nem tartalmazza a tanult összes faj ábráját, de a válogatás során ügyeltünk arra, hogy egyrészt minden életközösség képviselôi jelen legyenek, másrészt, hogy minden tanult rendszertani kategóriából szerepeljen élôlény. A rendszerezés során követeljük meg a tanulóktól a pontos szakkifejezések használatát, a fajnevek tekintetében éppúgy, mint a rendszertani egységeket tekintve (faj: egyes szám, osztály, törzs, ország: többes szám használata). A munkafüzeti feladatokon kívül még rendszerezhetjük applikációinkat úgy, hogy egy-egy élôlénycsoportot külön halmazba helyezünk és megnevezzük a fajokat és ismertetjük a csoportok legjellemzôbb tulajdonságait is.

48. óra: Állatok országa: gerinctelenek, szivacsok, csalánozók, férgek Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Az óra számon kérô részében elôször a már megszokott módon a szó- és képkártyák segítségével ismételjük át a rendszerezésrôl tanultakat. A rendszertani vázlat legyen a táblán. Beszéljük meg, hogy melyek azok a lényeges tulajdonságok, amelyek jellemzik az adott rendszertani egységet és miért fejlettebb az egyik egység a másiknál. Feltétlenül végezzünk fajfelismerést az applikációs kártyák segítségével. Ezek után vetessük elô a tanulókkal az állatok applikációs képeit tartalmazó borítékot, és helyezzék el azokat a padjukon. Következhet a célkitûzés (A mai órán elkezdtünk „rendet rakni” az állatok csoportosításában, és most is a tudományos rendszertan segítségével). Nyissuk ki a tankönyv 76. oldalt és olvassuk el mit értünk az „állatok” fogalma alatt. Nézzük meg a felsô ábrán, hogy mely rendszertani egységekrôl tanulunk az elkövetkezendô idôszakban és közöljük, hogy a „mai órán három törzs rendszerezésével foglalkozunk részletesebben: a szivacsok, a csalánozók és a férgek törzseivel”. Ezt követheti a tanult ismeretek, fogalmak számon kérése a munkafüzet I/1–4. feladatai alapján. Az ellenôrzés során használjuk ismét a szertári szemléltetô anyagainkat. Ha a tanulók érdeklôdése, tantárgyhoz való hozzáállása megengedi, bôvíthetjük ismereteiket. Ezért a munkafüzet itt kitöltött része bôvebb, mint azt általában a tanulóktól elvárjuk. Az új anyag feldolgozásához szintén használjuk a szertár szemléltetô anyagát, valamint a tankönyv rendszerzô ábrasorait, szövegét (csak a 76. oldal!) és a munkafüzet feladatsorait. Az összefoglaláshoz jó segítséget nyújt az „Ezt tanultam” vázlat. Szakmai kiegészítés: A szivacsok testszervezôdése a két csíralemezes bélcsíra szintjéig jutott. A szivacstest kettôs falú zsák. Külsô falát lapos sejtek alkotják. Legbelül helyezkedik el az ûrbél, ennek egyetlen kivezetô nyílása van. Az ûrbelet galléros-ostoros sejtek bélelik ki. A két réteg között kocsonyás alapállomány található, ebben különbözô sejtek (rost-, festék-, mirigy-, vándor-, vázképzô- és ivarsejtek) vannak. Közülük a legérdekesebbek a differenciálatlan vándorsejtek, amelyek más szivacssejtté is alakulhatnak. A vázképzô sejtek kovatûkbôl álló vázat választanak ki. A kocsonyás alapanyagban képzôdnek az ivarsejtek is. Emésztésük sejten belüli emésztés, légzésük diffúz, azaz állat minden vízzel érintkezô sejtje felveszi a vízben oldott oxigént és leadja oda a szén-dioxidot. A vízzel nem érintkezô sejtekbe diffúzióval jut az oxigén. Légzôszerv nem alakult ki. Az édesvízi szivacs képes ivartalanul és ivarosan is szaporodni. Ivartalan szaporodása, vagy sarjadzás, vagy gyöngysarj képzés. Az édesvízi szivacsok váltivarúak. Az ivarsejtek a vándorsejtekbôl képzôdnek.

100

101

49. óra: Állatok országa: Gerinctelenek, puhatestûek, ízeltlábúak Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Az óra számon kérô részében az ellenôrzésnek választhatjuk azt a formáját, hogy minden eddig rendszerezett törzs és osztály képviselôibôl kiválogatunk egy-egy fajt és ezekbôl „húz” egyet egy-egy tanuló. Jellemzi a fajt és elhelyezi a megfelelô rendszertani kategóriába. A feleletet kiegészíthetjük még fajfelismeréssel, és érdemjeggyel értékeljük a tanulók teljesítményét. Az írásbeli számon kérés ez alkalommal is történjen egyéni, önálló munkaformában. Az ellenôrzés során felfedezett hiányosságokat pótoljuk és használjuk sokszínû szemléltetést. Különösen helyezzünk nagy hangsúlyt az I/4. feladat ellenôrzésére, és egészítsük is ki a tanult további fejlôdési formákkal: átváltozás, kifejlôdés. Az írásbeli ellenôrzéssel már meg is történt az új anyag feldolgozására való elôkészítés, és így a célkitûzést elvégezhetik a tanulók. (Mely törzsek rendszerezésével foglalkozunk részletesen a mai órán? Puhatestûek, ízeltlábúak). A puhatestûek törzsének közös jellemzôit gyûjtsük össze a tankönyv 77. oldal felsô ábrájának és a tankönyv elsô bekezdésének segítségével, majd nevezzük meg az osztályokat és azok jellemzôit is. A fejlábúak osztályával is foglalkozhatunk, ha szükségesnek tartjuk. A tanultakat rögzítsük a munkafüzet II64. feladatába. Hasonló módon dolgozhatjuk fel az ízeltlábak törzsének rendszerezését is.

50. óra: Állatok országa: Gerincesek, változó testhômérsékletûek Módszertani kiegészítés: új ismeretet feldolgozó óra Az óra eleji számon kérésnek választhatjuk azt a formáját, hogy a tanulók párokat alkotnak. Minden párnak lesz egy páros és páratlan tagja. A páratlannak adunk egy képkártyát és a párosnak kell kitalálni a képkártyán lévô élôlény nevét. Ha a nevet kitalálta, határozza meg rendszertani helyét és életközösségét. A feladat teljesítése után cseréljék fel a párok a feladatokat. Mivel a képkártyákat mi adtuk ki, így minden élôlénycsoport jellemzésére sor kerülhetett. Az új anyag feldolgozását kezdjük képkártyáink rendszerezésével. Válogassák ki a tanulók a gerincesek képeit. Közöljük, hogy a mai órán a gerincesek rendszerezésével kezdünk el foglalkozni. Tanulmányozzák a tanulók a tankönyv 78. oldal felsô képét, nevezzék meg a gerincesek osztályait, és eddigi ismereteik alapján jellemezzék ôket néhány közös és eltérô tulajdonságaik alapján. Ezt követheti a munkafüzet I/1–5. feladatainak önálló megoldása és ellenôrzése a megszokott módon. Közöljük a tanulókkal, hogy a mai órán a halak, a kétéltûek és a hüllôk törzsének rendszerezésével foglalkozunk. Vezessük rá a tanulókat arra, hogy melyik az a tulajdonság, ami miatt a három törzset egy csoportba soroltuk (változó testhômérséklet), majd dolgozzuk fel az új anyagot a megszokott módon.

Szakmai kiegészítés: A különbözô kagylófajoknak eltérô hosszúságú szifóik vannak. A mélyen ásó hüvelykagyló szifói például igen hosszúak, míg a felszín közelében ásóké jóval rövidebbek. A szifók elhelyezkedése is változó. Egyes fajoknál a két szerv egészen különálló (néha méretük is különbözik), másoknál viszont tövüknél vagy egész hosszukban összeforrtak. Rendszerint visszahúzhatók a héjak közé, de például a tátogó kagyló szifói olyan nagyok, hogy az állat nem tudja teljesen behúzni ôket, ezért a héja nyitva marad. A gyöngykagyló a trópusi tengerek tiszta, homokos fenekének lakója. A gyöngyképzôdést a kagyló köpenyébe került homokszemcse vagy élôsködô váltja ki. A folyamat voltaképpen védekezô reakció: a testidegen anyag körül vékony, szabályos rétegben gyöngyház rakódik le, melyet a kagyló szervezete választ ki. Évekbe telik, míg létrejön a sima, csillogó igazgyöngy. Mesterségesen is lehet gyöngyöt elôállítani úgy, hogy az állat köpenyüregébe egy darabka kagylóhéjat helyeznek. A módszer neve: beoltás.

Szakmai kiegészítés: A szalamandrák a farkos kétéltûek képviselôi és számos fajuk a tüdeje segítségével a levegô oxigénjét használja. A szalamandra a szája nedves belsô felszínét is használhatja oxigénfelvételre. Gyakran látható, hogy a szalamandra torkát fedô lágy bôr pumpaként szaporán fel-le mozog, így segítve a légcserét a szájban. Annak ellenére, hogy a szalamandrák általában véve mindkét módszert alkalmazzák, meglehetôsen sok szalamandrafaj veszi fel az oxigént nyirkos bôrén keresztül. Vannak közöttük olyan fajok, melyeknek egyáltalán nincs tüdejük és kizárólag a szájukon, és bôrükön keresztül lélegeznek. A szalamandrák életciklusának három fô típusa van. Egyesek csakis a szárazföldön szaporodnak, másoknak tipikus kétéltû életciklusuk van, azután akadnak olyan fajok is, melyek életciklusuk minden szakaszát a vízben töltik. Egyes családok különbözô fajaiban egész életen át megmaradnak a kopoltyúk és más lárvasajátságok, a legnevezetesebb példa a mexikói axolotl, amely jellegzetes lárva küllemû, de a vízhez adott jód hatására „felnôtté” tud változni. Más fajoknál viszont a víz kiszáradása idézi elô ezt a változást.

102

103

51. óra: Állatok országa: Gerincesek, állandó testhômérsékletûek Az óra eleji számon kérés során kérjük számon az állatok rendszerezésérôl szerzett ismereteket oly módon, hogy készítsünk tételcímeket a témakörbôl, és azokból húzzanak a tanulók egyet-egyet. A tételcímek a következôk lehetnek: 1. tétel: Jellemezd a szivacsok törzsét és fôbb képviselôit! 2. tétel: Melyek a csalánozók törzsének fôbb jellemzôi? 3. tétel: Milyen tulajdonságú élôlényeket sorolunk a férgek törzsébe? 4. tétel: Jellemezd a puhatestûek törzsének és osztályainak legfontosabb jellemzôit! 5. tétel: Milyen közös tulajdonságú élôlények az ízeltlábúak? Jellemezd osztályait! 6. tétel: Hasonlítsd össze a gerincesek törzsének tanult három osztályát! A témakörök rövid kifejtése után minden tanuló választ a képkártyák közül két-két képet, amelyek a jellemzett rendszertani egységekre vonatkoznak. A beszámolók után érdemjeggyel értékeljük a tanulók teljesítményeit! Az új anyag feldolgozását kezdhetjük a munkafüzet I/1–7. feladatainak megoldásával. Viszonylag sok a feladat, de valamennyi már az idei tanév során megoldásra, megbeszélésre került, ezért megoldásuk nem jelenthet problémát. A feladatok megoldásával szinte sorra vettük a két osztály legfôbb jellemzôit, és a rövid megbeszélés után csak rögzítjük az osztályok jellemzôit a munkafüzet II/6. feladatának táblázatába.

Módszertani kiegészítés: Próbáljunk meg idõt szakítani ennek a kiegészítõ anyagnak a feldolgozására, hiszen annak ellenére, hogy szinte minden tanóra elején átismételtük a teljes rendszertant, ennek az utolsó teljes órát magába foglaló ismétlésnek nagy szerepe van a pontos fogalomelsajátításban, a biztonságos rendszerezésben. A tanórát kezdjük fajfelismeréssel és lehetõleg minél több faj felismerésére (legjobb lenne az összes!) kerüljön sor. A felismerés után rendszerezzük a felismert fajokat akár úgy, mint a munkafüzet 2. a) feladata kéri, akár a hagyományos módon, ahogyan az óra eleji számonkérések során megszoktuk. A kemény, nagy koncentrációt igénylõ rendszerezést fejezzük be játékos gyakorlással (a 3. feladat barkochba játékát folytathatjuk, vagy játszhatunk valódi barkochbát, és feltétlenül oldjuk meg a biológiai totót is). Ha nem tudunk külön órát szánni a rendszerezés gyakorlására, akkor az itt leírtakat próbáljuk rövidített változatban elvégezni az elõzõ óra számon kérõ részében.

Szakmai kiegészítés: Ahol az életnek valami nyoma van, ott a madár, ha csak rövid idôre is, de megjelenik. Azért mondja a közmondás: ahol még a madár sem jár… Ami azt jelenti, hogy kietlen, kopár vidék, az nem embernek való. A madár a tájkép élô tartozéka. Minden tájnak meg van a madárvilága, s mindenütt más annak a képe, formája, mert minden madár alkalmazkodott környezetéhez, táplálékához. A táplálékszerzés pedig változatos, de nehéz feladat: a természet apró állatainak, legelsôsorban a rovarok túlságos elszaporodásának korlátozása. A madártest felépítésének változatossága, bölcs célszerûsége mutatja, hogy minden madárra a saját életközösségében van szükség, hiánya mással nem pótolható, tehát nélkülözhetetlen. Ha hiányzik, megbomlik az életközösség természetes egyensúlya. A madárvédelem célja a megbomlott egyensúly helyreállítása és fenntartása. A madárvédelem iránti fogékonyság felébresztése és fenntartása végsô soron a természet értékeivel való helyes gazdálkodásra nevel. De ezen felül, erkölcsi értéke is van: ezer apró, de mindig bölcs törvényszerûség megismerése nyomán a vonzó szépségekben bôvelkedô madárélet titkai nyílnak meg, bôvíti a látókört, és egyben növeli a természetszeretet is. 104

105

52. óra: Összefoglalás Módszertani kiegészítés: ismétlô–rendszerezô óra Ennek az órának a célja a rendszertani ismeretek megszilárdítása, elmélyítése, rögzítése. Elsôsorban arra kell törekednünk, hogy a téma legfontosabb ismereteit egységes rendszerbe foglaljuk. Ezt a célt szolgálja a munkafüzet 3. feladata. E feladat alapján tekintsük át az élôvilág öt országának tanult törzseit, osztályait és azok jellemzôit. Mindig helyezzünk melléjük egy-egy példafajt. Ezen kívül hasonlítsuk össze az egyes törzseket, emeljük ki azon lényeges tulajdonságaikat, amelyekben egymástól eltérnek, és amiért a fejlettebb kategóriába tartoznak. Természetesen ez az óra sem múlhat el fajfelismerés nélkül. Végezhetjük ezt az olyan módon, mint a 4. feladat táblázata, csak a „fejlécet” készítsük el, a táblázat többi része maradjon üres. Mutassuk fel az ismert élôlények applikációit, a tanulók pedig írják be a faj nevét és a többi rendszertani kategória megnevezését a táblázatukba. Ily módon sok élôlény rendszerezése történhet meg viszonylag rövid idô alatt.

106

53. óra: Év végi ismétlés Módszertani kiegészítés: ismétlô–rendszerezô óra A tanév során hatalmas tananyaggal ismerkedtek meg a tanulók és ennek ismétlésére két óra csak akkor elég, ha minden óra elején a módszertani ajánlásokban is javasolt óra eleji számon kéréseket komolyan vettük. Ezért ezen az órán az egész évben feldolgozott ismeretek átfogó szempontok szerinti rendszerezésére, rögzítésére kerül sor. Mivel a tanév során fajismerettel foglalkoztunk az életközösségek megismerésén keresztül, év végén pedig a tanult fajokat soroltuk rendszertani egységekbe, a munkafüzet ismétlô feladatsora is e két témakör köré csoportosul, jó vázat adva a tanórához. Természetesen a feladatsort ki kell egészítenünk – az applikációs képek segítségével – fajfelismeréssel is. A munkafüzet ezen kívül tartalmaz még óra végi levezetôként játékos feladatokat is.

107

Módszertani kiegészítés: összefoglaló–számon kérô óra E témazárót megírathatjuk a témakör összefoglalása (tudáspróba) után éppúgy, mint az év végi összefoglalás után, mivel a rendszertani ismeretek elsajátítása lehetetlen lett volna fajismeret nélkül. A fajismeretet pedig az életközösségek megismerése során sajátították el a tanulók. Azért nem készítettünk külön év végi felmérôt, mert egyrészt abban is lényegében a rendszertani ismereteket kérnénk számon, kibôvítve az életközösségek jellemzôivel, másrészt idôben annyira közel áll a két felmérô írása egymáshoz, hogy nem gondoltunk egy újabb megmérettetésre. Az év végi osztályzatot úgy sem egy dolgozat, vagy felmérô megírása kapcsán elért eredmény dönti el, hanem a tanuló folyamatos évközi teljesítménye. Ezért a témazáró megírása kapcsán elért eredmény dönti el, hanem a tanuló folyamatos évközi teljesítménye. Ezért a témazáró megírásának idôzítése a nevelô tervezô munkájának, illetve a tanulók ismeretelsajátításának, leterheltségének függvénye. Ha úgy gondoljuk, hogy tanítványaink biztonságosan birtokolják a tananyagot, akkor elôbb hassuk meg, ha még gyakorlásra van szükségük, akkor késôbbi idôpontban.

108

Utószó Ezzel a szakmai–módszertani segédanyaggal az volt a célunk, hogy a NAT témaköreihez készített tankönyvcsaládunkban összeállított témák feldolgozását és a nevelô tervezô munkáját segítsük. Rövid magyarázó kiegészítéseinkben igyekeztünk javaslatot adni az egyes órák keretében megvalósítandó módszertani lehetôségekhez. A módszer a cél elérésének az eszköze, meghatározott módon szervezett tevékenység. Nagy módszertanosok szerint „azok a módszerek, amelyeket a tartalomnak és a tanulók életkorának megfelelôen választottak ki, lehetôvé teszik a jó tudást, hozzájárulnak a fogalmak, képességek fejlôdéséhez és a nevelô hatás biztosításához”. Ezért tankönyvcsaládunk 7. évfolyamosoknak szóló tagja az életkori sajátosságokhoz igazodva az ismeretek elsajátításában elsôdleges szerepet tulajdonít az életközösségek élôlényeinek megfigyelésének, az egyes szervek szertári anyagon történô vizsgálatának. Sok olyan feladatot terveztünk, amelyekhez kapcsolódóan a tanulók megfigyeléseket végeznek, vizsgálatokat folytatnak. A tanár, utasításokat, megfigyelési szempontokat ad, rámutat a munka céljára és, hogy milyen elméleti ismeretek szükségesek a feladatok elvégzéséhez. Ellenôrzi, vagy számon kéri a munkafolyamatot, segít a következtetéseket levonni, irányítja a megismerés folyamatát. Számos esetben a vizsgálódáshoz, megfigyeléshez szükséges ismeretek megszerzésében segít, hogy a tankönyvet, munkafüzetet vagy egyéb szakirodalmat a tanulók megfelelô szempontok szerint tanulmányozzák. Ennek a korosztálynak a tanulási folyamatában kiemelt szerepe van a megfigyelésen kívül, az összefüggések meglátásának, az önálló gondolkodásnak, amely lehetôvé teszi a probléma megoldását. Ebben a tanévben a tananyag nagy részének elsajátítása már nem lehetséges közvetlen tapasztalással, ezért óriási szükség van a megfelelô szemléltetéssel összekapcsolt tanári magyarázatra. A magyarázat során tekintettel kell lenni a tanulók értelmi színvonalára, tudásuk mélységére. Ahol lehet, a tárgyalt rész értelmezésébe be kell vonni az osztályt is. Ügyelni kell arra is, hogy a magyarázat ne nyúljon hosszúra, ne váljék unalmassá. Természetesen az egyes órák feldolgozásához tett javaslatokban szereplô módszereken kívül még számtalan más módszer, sôt módszerkombináció használata során válik eredményessé a tanítási–tanulási folyamat. A következô oldalakon a módszertani kiegészítésekben oly gyakran emlegetett tanulói képkártyákat közöljük. Reményünk szerint hamarosan színes, nyomtatott formában is megvásárolhatók lesznek a Dinasztia Tankönyvkiadónál, addig pedig fénymásolás útján sokszorosíthatjuk és használhatjuk ezeket a tanórákon. Amennyiben a Tisztelt Kolléga a tankönyvcsaláddal kapcsolatos tapasztalatait szívesen megosztaná velünk, várjuk jelentkezését, levelét a Dinasztia Tankönyvkiadó címére (1155 Budapest, Tóth István u. 97.). Bízunk abban, hogy e kiadványunkkal segítettük tervezô munkáját. További tevékenységéhez erôt, egészséget, gyermeki jókedvet kívánunk: a szerzô és a Dinasztia Tankönyvkiadó dolgozói.

109

Applikációs képek az I. témakörhöz

110

Applikációs képek a II. témakörhöz

111

Applikációs képek a III. témakörhöz

112

113

114

115

Felhasznált szakirodalom Dr. Dobó Géza: A biológiai tantárgypedagógiája Bp. Tankönyvkiadó 1980 Dr. Dobó Géza: A biológia tanítása Bp. Tankönyvkiadó 1979 Dr. Kacsur István: A biológia tanítása Bp. Tankönyvkiadó 1989 Dr. Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan Bp. Tankönyvkiadó 1979 Az állatvilág enciklopédiája sorozatból: – Christopher O’Toole–John Stidworthy: Ragadozók Bp. Helikon 1984 – Martyn Bramwell–Steve Parker: Kis növényevõk Bp. Helikon 1984 – John Stidworthy: Hüllõk és kétéltûek Bp. Helikon 1989 – Jill Bailey–Steve Parker: Növény- és magevõk Bp. Helikon 1989 – Steve Parker: Az állati test mûködése Bp. Helikon 1994 – Martyn Bramwell: Az állatok környezete Bp. Helikon 1992 – Robin Kerrod: A Föld állatai Bp. Helikon 1994 Michael Scott: Ökológia Bp. Holló és társa 1996 Mikusné dr. Nádai Magda: Barátunk az erdõ Bp. Mezõgazdasági Kiadó 1983 Reader’s Digest Válogatás: A természet képekben Bp. Natura 1974 J. Toman, J. Felix, K. Hísek: A természet képekben Bp. Natura 1974 Cavid Carter: A világ lepkéi Bp. Pannem Kiadó 1994 Ulrich Sedlag: A csodálatos rovarvilág Bp. Natura 1982 Schmidt Egon: Itt az oxigén! Bp. Oxigén Alapítvány 1993 Szemtanú sorozat: – Paul Whalley: Lepkék és pillangók Bp. Park 1989 – David Burnie: A madár Bp. Park 1991 – Steve Parker: A hal Bp. Park 1991 – David Burnie: A fa Bp. Park 1990 – David Burnie: A növény Bp. Park 1992 David Attenborough: Élet a Földön Bp. Novotrade 1979 David Attenborough: Az élet erõpróbái Bp. Park 1991 David Attenborough: Az elsõ édenkert Bp. Park 1989 Riedel Miklós: Volt rá energiánk, lesz rá energiánk Bp. Gondolat 1985 A környezetvédelem biológiai alapjai: Kerényi A.: Környezetvédelem Bp. Tankönyvkiadó 1988 Széky Pál: Ökológiai kislexikon Bp. Natura 1983 Horváth L.: Savas esõ Bp. Gondolat 1987 Nyers M.: A süllyedõ bárka Bp. Natura 1982 URANIA sorozat: – Alacsonyabb rendû növények Bp. Gondolat 1977 – Növényvilág – magasabb rendû növények I. Bp. Gondolat 1974 – Növényvilág – magasabb rendû növények II. Bp. Gondolat 1976 – Alsóbbrendû állatok Bp. Gondolat 1977 David Burnie: Barangolások a természet világában Bp. Panem Kft. 1992 Jacob–Jäger–Ohmann: Botanikai kompendium Bp. Natura 1983

116