Tami Hoag
SARAH BŰNE Vénusz A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Tami Hoag: Sarah's Sin A Bantam Fanfare Book. Bantam Books, a division of Bantam Doubleday Dell Publishing Group, Inc. New York, 1992 © 1991 by Tami Hoag Fordította: H. PRIKLER RENÁTA Hungarian edition © by Maecenas International, 1994 Hungarian translation © by H. Prikler Renáta, 1994 VÉNUSZ KÖNYVEK Sorozatszerkesztő: M. SZABÓ CSILLA HU ISSN 0866-0719 ISBN 963 7827 31 5 Maecenas International, BUDAPEST Felelős kiadó: a Maecenas International igazgatója A kötetet gondozta: az APOSZTRÓF Bt. Tipográfia és műszaki szerkesztés: SZAKÁLOS. MIHÁLY Szedte a PRINTRONIKA Kft., TEXTLINE rendszeren Nyomta és kötötte: a Dabasi Nyomda Rt. Felelős vezető: BÁLINT CSABA vezérigazgató Munkaszám: 94 0011 Terjedelem: 12.64 (A/5) ív
Bár a regénybeli Jesse városka élénk képzeletem szüleménye, Minnesota állam dél-keleti csücskében, Harmony és Canton városok körzetében valóban szép számú amis népesség él. Jómagam szintén ezen a vidéken nőttem fel, így szemtanúja lehettem annak, ahogy a hetvenes évek közepéig létszámában jelentéktelen amis lakosság szilárd közösséggé alakult. Különösen a nyolcvanas évek mezőgazdasági válsága idején játszottak jelentős szerepet a festői szépségű vidék életében, amikor nagymértékben elősegítették a turizmus, és ezáltal a gazdaság felvirágoztatását. Ha Önök szeretik a dimbes-dombos tájakat és kedvük támadna arra, hogy belekóstoljanak egy kisváros csendes, nyugodt életébe, ahol még ma is lépten-nyomon lovas kocsikba botlik az ember, és mindenki névről ismeri a másikat - ez az a hely, ahová feltétlenül el kell jönniük! Tami Hoag
1 Mintha már nem is élne. Sarah Troyer az ágy mellett ült, és tágra nyílt szemmel, rezzenéstelen tekintettel nézte a férfit, akinek ápolásával megbízták. Mozdulatlanul feküdt, csak a feje látszott ki a fekete-bíbor mintás takaró alól. Talán harminckét - harminchárom éves lehetett, de így, eszméletlenül idősebbnek látszott. Az éjjeli lámpa sárgás fényében olyan volt a bőre, mint a pergamen. Bal szeme erősen feldagadt, színe a rothadó őszibarackra hasonlított leginkább. Állát az egyik oldalon aprócska öltésekkel varrták össze. De minden sérülés ellenére a csinos arc erőt sugárzott, a magas homlok a merészen ívelt, fekete szemöldökkel, a makacs áll és a kissé nagy, határozott vonalú száj mágnesként vonzotta a nő tekintetét. - Melanie, Melanie - motyogta a férfi, miközben a szája erőtlen mosolyra húzódott. - Csókold meg, nagyon fáj! Az öntudatlan szavak hallatán Sarah-t elöntötte a forróság, fejbőre bizseregni kezdett a hófehér amis kapp alatt, s ez az érzés egészen a kényelmes, fekete cipőbe bújtatott lábujjaiig sugárzott. Testét izgalom járta át, amelyet ez egyszer nem nyomott el sem a félelem, sem a bűntudat. Sivár, eseménytelen életében először érezte úgy, hogy történik vele valami. Valami olyan, amiről mindeddig csak álmodozhatott. Gondolataiban már kezdett is megformálódni a gyönyörű mese: „Egyszer volt, hol nem volt...” - Egek, meghaltam! Nem gondoltam volna, hogy ilyenek az angyalok! - riasztotta fel Sarah-t álmodozásából a férfi hangja. A nő teste gyorsabban reagált, mint az agya, amelyet teljesen lefoglaltak ábrándos gondolatai. Izmai görcsösen összehúzódtak, mielőtt megkapaszkodhatott volna valamiben, lecsúszott a székről, és tompa puffanással az ágy mellé terített durva szövésű szőnyegre esett. Matt Thorne szeretett volna a bájos hölgy segítségére sietni, mégsem mozdult. Képtelen volt rá. Teljesen megbénította az izmait átjáró, szűnni nem akaró fájdalom. Hiába küldte agya az elektromos jelzéseket végtagjai felé - útközben erejüket veszítették. Mindössze annyira tellett erejéből, hogy dagadt szemét az ágy mögül kikandikáló női arc felé fordítsa. Sarah-ból nem látott mást, csak a feje búbját, hatalmas mélykék szemét és bájos, fitos orrát. Sűrű, aranybarna haját a legnagyobb igyekezettel sem tudta főkötője alá erőltetni - itt is, ott is kilógott egy-egy rakoncátlan tincs, amelyek lágy hullámokban keretezték az arcát. A lány ódivatú öltözéke apáca-uniformisra emlékeztette a férfit. Kék ruhájában, fekete kötényében és furcsa, pici kalapjában olyan volt, mint egy apácanövendék, aki életében először hagyta el az intézet falait, ahol mindeddig erkölcsös, fiatal lányok között élt. Feneketlen mélységű kék szeméből ártatlanság sugárzott, kipirult arcocskája érintetlenségről árulkodott. Egy igazi szűz, gondolta Matt, majd úgy döntött, az egész talán nem több mint egy kellemes látomás az álom és ébrenlét határán. Ennek ellenére igyekezett elővarázsolni legcsábosabb mosolyát, de csak gyenge utánzatára futotta erejéből. - Nem gondolja, hogy amit művel, több mint egyszerű kötelességteljesítés? - kérdezte álmos hangon. - Vagy a halottvirrasztás talán a Miasszonyunk Lánynevelő Intézet speciális szolgáltatásainak egyike? A kék szemek mintha felvillantak volna a kérdés hallatán, de aztán továbbra is elkerekedve, csodálkozva bámulták a férfit. Micsoda félénk kis lény! Valahol a sérülések és a fogcsikorgató fájdalom vastag rétegei alatt éledezni kezdett Matt hatodik érzéke. Jelzett az agyába beépített speciális nőiesség-mérő, amely finoman hangolt radarként a legjelentéktelenebb részletet is érzékelte minden nőnemű lényben, aki csak megfordult a közelében. Részben erre épült a Központi Kórházban róla kialakult legenda is. A radar most az elragadó fiatal lányt vette célba, aki úgy pislogott rá az ágy széle fölött, mint egy sarokba szorított kisegér - mintha csak arra várt volna, hogy a macska lecsapjon rá hatalmas karmaival. - Nincs mitől tartania, Kékszemű - mormogta Matt, és megpróbált kissé feljebb csúszni az ágyon, de a törött bordák közé nyilalló fájdalom nem engedte. - Nem vagyok olyan állapotban, hogy veszélyeztethetném magát vagy rendjének bármely jóságos tagját. Sarah arca lángba borult a bűntudattól. A férfi apácának nézte, pedig viselkedése nem vallott éppen szentéletű nőre. Az apácák szívét biztosan nem dobogtatja meg egy szempár, még ha olyan sötét és olyan ragyogó is, mint a csillagos éjszaka. Sőt, az sem volt valószínű, hogy az apácák gyomra görcsbe rándulna egy bársonyos férfihang hallatán.
Csak egy-két percre akart odaülni az ágy mellé, de aztán elnyomta az álom. Az az átkozottul élénk képzelete felkapta az elkezdett mese apró szikráját és gyönyörű álommá teljesítette ki, amelyben ő volt az, aki visszahozta Matt Thorne-t a halál kapujából, és hálából a férfi romantikus, forgószélszerű utazásra repítette magával a föld körül. Hogy is nézheti őt bárki apácának, amikor a feje tele van ilyen gondolatokkal! A legfőbb ideje, hogy megszabaduljon tőlük. Tulajdonképpen nem is értette, miért hajszolja magát örökké olyan ábrándokba, amelyekre neveltetésénél fogva még csak gondolnia sem lenne szabad. Teljesen tisztában volt azzal, hogy álmai soha nem válhatnak valóra, hiszen egy amis nőnek semmi más életcélja nem lehet, mint: az Isten és a család. Mi értelme akkor kalandos világkörüli utazásról ábrándozni? A szíve mélyén megbúvó megrögzött álmodozó természetesen soha nem adott olyan választ a ki nem mondott kérdésre, amely megnyugtatta volna háborgó lelkiismeretét. Erőt vett magán, egy nagy sóhaj kíséretében felállt és leporolta szoknyáját. - Nem vagyok apáca, Matt Thorne! - mondta, és jobban bosszantotta saját csalódottsága, mint a férfi téves feltételezése. Sarah hangja lágy volt és fátyolos, enyhe németes akcentussal beszélt - az lehet az anyanyelve. Mattnek tetszett a lány modora - keresetlen volt és kedves. Minden erejét összeszedte, hogy még egyszer elővarázsolja híres mosolyát. - Ez igazán örvendetes hír - válaszolta gyenge hangon. Sarah szíve hatalmasat dobbant. A férfi csaknem suttogva beszélt, hangja mégis erőteljes volt, és olyan meleg, olyan lágy, mint a legpuhább gyapjútakaró. Szinte bele lehetett volna burkolózni. A lány a bőre alatt is érezte az egész testét elöntő forróságot. Határozott lépéssel eltávolodott az ágy végétől, és összefonta karjait a mellén. - Amis vagyok - mondta magyarázatként, olyan hangon, ahogy egy gyakorlott idegenvezető beszél egy történelmi emlékparkban. - Amis! - ismételte Matt szórakozottan, és még egyszer végignézett a lányon. Nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy ápolónője érintetlen, romlatlan - a fehér sapkácskától a fekete cipő orra hegyéig. Nagyon fiatalnak, legfeljebb tizennyolc-tizenkilenc évesnek látszott. Nem volt rajta sem smink, sem ékszer, csak népének jellegzetes viselete. Tágra nyílt szeméből sugárzó ártatlansága a legérzékenyebb pontokon érintette a férfi szívét. Ruhája hosszú ujjú volt, csaknem a bokájáig ért, és ha a női test legkisebb hajlatát is felfedte volna, azt eltakarta a fekete kötény. Úgy nézett ki ez a lány, mint egy múlt századi látomás, és Matt Thorne képtelen volt eldönteni, hogy amit Iát, bizarr álom-e vagy tényleg a valóság. Nem értette, miként kerülhetett éppen egy amis nő az ágya mellé. A gyógyszerek okozta kábultságból lassan éledezve, körbehordozta tekintetét környezetén. Homályosan emlékezett a szobára, az antik bútorokra és a sötétkék alapon apró virágmintás tapétára. A levegő jó szagú volt - citromolaj és potpourri kellemes illata keveredett benne. Halványan emlékezett rá, hogy elhagyta a kórházat, de nem úgy, ahogy hat éven át szinte minden nap tette, a baleseti sebészet vezető orvosaként, hanem tolókocsiban, mint páciens. Mindez ugyanúgy történhetett hetekkel ezelőtt, mint egy napja. Semmi nem billenti ki jobban az ember időérzékét, mint néhány fájdalomcsillapító tabletta! - Ingrid - mormolta. - Ingrid hozott ide. Jessup, Justice... valami J-vel kezdődő hely. - Jesse - sietett Sarah a segítségére. A férfi automatikusan elmosolyodott, mint mindig, női hang hallatán. Mosolya nem volt ugyan az igazi - de általában már ajkának leghalványabb mozdulata is elérte a kívánt hatást. - Örülök, hogy megismerhetem, Jesse - mondta bársonyos hangján. Sarah térde megroggyant, szeme tágra nyílt, torkát egy pillanatra elszorította a félelem. Soha férfi nem váltott ki benne ilyen reakciót, még néhai férje sem. Olvasott arról, hogy van ilyen érzés, de azt hitte, csak az angol nőknek lehet részük benne. Irigyelte is tőlük az effajta izgalmakat, de most, hogy ő maga is hasonlót élt át, úgy érezte, nem bírja elviselni. Mély lélegzetet vett, és amikor úgy gondolta, sikerült megacéloznia magát Matt Thorne vonzereje ellen, komoran megszólalt. - Nem engem hívnak Jesse-nek, hanem a várost. Az én nevem Sarah. Sarah Troyer. - Sarah - ismételte a férfi, és drámaian felsóhajtott. - Ez még szebb! - Legalább olyan szép, mint a Melanie - jegyezte meg a lány epésen, és ismét keresztbe vonta karjait a mellén. Mereven állt a női sértődöttség jellegzetes pózában. Matt meghökkent, és hangosan felszisszent a fájdalomtól; amit önkéntelenül magasba szaladó szemöldöke váltott ki arca bal oldalán, ott, ahol a puskatussal megütötték. - Melanie? - kérdezett vissza értetlenül.
- Őt hívta álmában, és most arra sem emlékszik, hogy kicsoda? - csattant fel Sarah. - Szerencsére Ingrid figyelmeztetett néhány dologra, Matt Thorne! Óva intett, nehogy bedőljek az elbűvölő trükkjeinek! Olyan hangsúllyal ejtette ki az „elbűvölő” szót, mintha a jelentése legalábbis a „tömeggyilkoséval” lenne egyenértékű. Matt elkomorodott. Úgy látszik, bájos ápolónőjének nem csak a külseje utal szigorú erkölcsökre, valóban rendelkezik is velük. Ha ez igaz, lábadozása során nem lesz része túl sok vidámságban! Ép szemét Sarah-ra szegezte, és óvatosan ülő pózba tornászta magát. Ingrid biztosan jó viccnek gondolta, hogy egy amis nő gondjaira bízza az öccsét. Sarah Troyer. Nem könnyen, de újabb részletek jutottak a férfi eszébe. Most már emlékezett rá, hogy Ingrid egy amis lányt alkalmazott a panzióban, amelyet nemrég nyitott Minnesota délkeleti csücskében. És láthatóan nem a legkedvezőbb színekben tüntette fel előtte egyetlen fivérét. Nevetséges! Mintha attól kellett volna tartani, hogy ő azonnal lerohanja ezt az ártatlan leányzót! Az állapota sem tenné lehetővé! Felnyögött, amint ismét beléhasított a fájdalom. - Jó, hogy eszembe juttatta Ingridet - mondta Matt. - Talán az lenne a legjobb, ha idehívná. Szeretett volna néhány dolgot mielőbb tisztázni a nővérével. Először is, miért kellett rávenni a kórházat, hogy őt a „felügyeletére bízzák”. Mintha bűnöző lenne, aki már számtalanszor elszökött, mihelyt kifizették rá az óvadékot. De ez nem volt elég Ingridnek, le kellett hoznia ide, ebbe az isten háta mögötti rusztikus városkába, mikor lett volna hová mennie. A minden kényelemmel ellátott minneapolisi lakása most üresen áll, és a nőismerősei versengtek volna azért, hogy ápolhassák. Ott van például Newman nővér vagy Carrie a radiológiáról. Arról a csinos kis laborasszisztensről nem is beszélve. Mi is a neve? Megvan! Melanie! Ő az a bizonyos Melanie! Megrohanták a kellemes emlékek, még csak meg sem hallotta Sarah válaszát. - Nincs itthon. - Ne haragudjon, de nem hallottam, mit mondott - vallotta be Matt bocsánatkérő hangon. Sarah próbálta összeszedni minden bátorságát. Mennyivel könnyebb volt ápolni az eszméletlen férfit, és közben elkalandozni egy kicsit az álmok mezején! Sokkal könnyebb volt, mint szembenézni az élő, beszélni tudó, lélegző, ráadásul félig mezítelen Matt Thorne-nal. A férfi hátradőlt az ágyon, mire még jobban lecsúszott róla a takaró, fedetlenül hagyva egész felsőtestét, s mintegy jelezve azt is, hogy ha egyáltalán visel alsónadrágot, az hihetetlenül szemérmetlen szabású. Minden erejével igyekezett elvonni tekintetét a takaróról, abban bízott, ha máshová néz, véget vethet a további képzelődésének, de a sóhajt, amelyet az izmos mellkas látványa váltott ki belőle, nem tudta elfojtani. A férfi mellét selymes, fekete szőrzet borította, amely lefelé egyre keskenyedett, majd eltűnt a törött bordák köré tekert rögzítő kötés alatt. És ami a kötés alatt következett... egek! Jobb, ha nem is gondol rá! - Azt mondtam, Ingrid nincs itthon - ismételte szinte cincogó hangon, és szemével kétségbeesetten kutatott olyan dolog után, ami elvonhatta volna figyelmét Matt Thorne fedetlen mellkasáról. - Stillwaterbe utazott, mert az ottani panzióban valami probléma adódott. - És mikor jön haza? - kérdezte mellét vakargatva a férfi. Sarah nagyot nyelt, alig bírta kipréselni torkán a hangokat. - N-n-napok múlva - dadogta, közben egyre azon bosszankodott magában, hogy lehetett ennyire ostoba. Hogyan is egyezhetett bele abba, hogy egyedül maradjon a házban ezzel a férfival? Tényleg azt hitte, hogy Matt Thorne majd udvariasan átalussza azt a néhány napot, amit Ingrid távol tölt, és neki csak annyi dolga lesz, hogy saját képzeletével megbirkózzék? Meg sem fordult a fejében, hogy az öntudatánál lévő férfi ilyen... lenyűgöző, ilyen... mezítelen lesz. - Úgy.. tehát napok múlva - ismételte Matt. - És John? A lány üres tekintettel meredt rá. - John? - Hát John Wood! Ingrid férje. Tudja, nagydarab fickó és állandóan pipázik. - Hogyne, ismerem Johnt - mondta gyorsan Sarah, és mélyen elpirult. - Sajnos ő sincs itthon. Kaliforniában van, az új útikönyvéhez gyűjt anyagot. Matt elmosolyodott. Rájött, hogy a nővérke, akinek a gondjaira bízták, ideges. Radarja erős érzelemhullámzást érzékelt a nő irányából, és be kellett ismernie, hogy a vonzalom kölcsönös. Éles szeme azt is észrevette, hogy a szemérmes Miss Troyernek elképzelése sincs arról, miként kezelje ezt az érzést. Hatalmas, indigókék szeme mindenhová nézett, csak rá nem. Mattet mulattatta a lány félénksége, ugyanakkor soha nem tapasztalt izgalom kerítette hatalmába. - Valami baj van a kontaktlencséjével? - kérdezte vidáman.
- Tessék? - Sarah elkövette azt a nagy hibát, hogy a férfira nézett. A sötét szemek mágnesként tartották fogva tekintetét. - Mintha valami probléma lenne a szemével - magyarázta Matt. - Ugyan! Kitűnő a látásom - mormogta a lány, és gondolatai ismét elkalandoztak. Amikor kicsi volt, mindig szemüvegre vágyott, mivel ez volt az egyetlen cicoma, amit az amis lányoknak engedélyezett a vallásuk. Most is szeretett volna szemüveget viselni, csakhogy most egészen más oknál fogva. Levehette volna, hogy megtörölje, kicsit elbabráljon rajta, jó ürügy lett volna, hogy ne kelljen Matt Thorne-ra néznie. A férfi le sem vette róla meleg, sötét szemét, amelyben huncutság, és csak az ördög tudja még mi csillogott. Igen, talán magának az ördögnek lehet ilyen szeme, ilyen csábító tekintete, gondolta Sarah. Néhány fekete hajtincs a férfi homlokába lógott, és ez olyan kifejezést kölcsönzött arcának, amelyről a lánynak a könyvekben olvasott „kéjsóvár” szó jutott az eszébe. Most, hogy ébren volt és felült az ágyban, sérülései közel sem látszottak olyan komolynak, mint eszméletlen állapotában. Megfoghatatlan életerő sugárzott belőle és valami elektromosság, ami mágnesessé tette körülötte a levegőt. Sarah érezte, hogy a mágneses kisugárzás őt is eléri, és izgalommal tölti el. Lelkében egyre inkább eluralkodott a gyávaság; még egy lépést tett hátrafelé. - És mit fogunk csinálni, míg Ingrid távol lesz? - kérdezte Matt. - Nem mintha nem lenne néhány ötletem! - Ingrid az én gondjaimra bízta a panziót - válaszolta Sarah. - És persze magát. - Ó, nekem tetszik ez a terv! - Matt hangjában és tekintetében nevetés bujkált. - Képzelje csak, mennyi mókában lesz részünk! Sarah fenyegetően emelte fel mutatóujját. - Magának ágyban kell maradnia! - De hiszen ez pompás! Ez a kedvenc tartózkodási helyem! Feltéve persze, ha nem vagyok egyedül! - Nos, abban biztos lehet, hogy ez alkalommal egyedül lesz - felelte Sarah élesen, és az a szemtelen színezet vegyült hangjába, amelyet apja olyannyira helytelenített. Ez a férfi viszont láthatóan élvezi, sőt még vidámabban csipkelődik tőle. Matt halkan kuncogni kezdett, de ugyanabban a pillanatban megvonaglott arca a bordái közé hasító fájdalomtól. Kezét a fehér kötésre fektette. - Ugyan már, Sarah! Hát semmi sajnálatot nem érez egy szegény nyomorék iránt? Tényleg képes lenne arra ítélni, hogy mindvégig egyedül legyek ebben az ágyban? - Eltalálta! - bólintott határozottan a lány. - Ha ez így van, minden erőmmel azon leszek, hogy a lehető leggyorsabban felépüljek. A hideg futkos a hátamon, ha arra gondolok, hogy itt van, alig kéznyújtásnyira egy gyönyörű ápolónő, és még csak meg sem kergethetem az ágy körül! Sarah nem akart hinni a fülének. A férfi gyönyörűnek nevezte! Próbált közömbös maradni, úgy tenni, mintha meg sem hallotta volna a bókot, mert ha meghallja és méltányolja, az Hochmut büszkeség - vétek Isten ellen. Már így is épp elég bűn terhelte a lelkét, nem akarta még tovább szaporítani őket. Úgy döntött, a legjobb, ha ő is tréfára veszi a dolgot. - Hát, amilyen állapotban van, nem okozna különösebb gondot, hogy elmeneküljek – vágott vissza. Matt egy pillanatra becsukta a szemét, a testében izzó fájdalmat figyelte. - Attól tartok, igaza van. Mondja, tényleg olyan pocsékul festek, ahogy érzem magam? Sarah egy parányi lépést tett az ágy felé. Úgy érezte, kezd oldódni benne a feszültség. - Nem érezheti magát olyan rosszul, mint ahogy kinéz, ugyanis akkor már nem élne – válaszolta komolyan. Matt rápillantott. - Az áldóját! Maga aztán nem kertel! Nem sokat törődik a lelkivilágommal! - Ne haragudjon! - Sarah újból elpirult. - Túl őszinte vagyok. Mindig azt mondom, amit gondolok. Folyton bajba is kerülök emiatt. - Tényleg? - kuncogott Matt. - EI sem tudom képzelni, hogy maga is kerülhet bajba. - Pedig gyakran nemkívánatos dolgok történnek velem - ismerte be Sarah, és a szemét forgatta. Szája körül alig észrevehető Mona Lisa-mosoly játszott, amint még közelebb lépett az ágyhoz. Valami édes, meleg érzés öntötte el a férfi szívét. Nem nevezte volna vágyakozásnak. Talán inkább... vonzódás volt az, amit érzett. Sarah Troyer ártatlansága egyszerűen elbűvölte, ugyanakkor megesküdött volna rá, hogy a lánynak fogalma sincs arról, milyen hatást vált ki belőle a viselkedése.
- Komolyan mondja? - évődött tovább. - És ugyan mi hozhat kellemetlen helyzetbe egy ilyen bájos, ifjú hölgyet? Sarah arcáról lehervadt a mosoly, és elfordította tekintetét. Például az, hogy olyan dolgokra vágyom, amelyektől tilt a vallásom. Hogy mindig olyasmit akarok, ami soha nem lehet az enyém, gondolta keserűen, és ismét elpirult, csakhogy most a bűntudattól. Tudta, nem bújhat ki a bőréből, ő amisnak született, és azért a kevésért is hálásnak kellene lennie, amit az élettől kap. Minden igyekezetével azon volt, hogy elfojtsa a szívében örökké ott élő vágyakozást, de soha nem volt elég erős ahhoz, hogy gyökeresen kitépje magából az álmokat. Észrevette, hogy a férfi várakozóan néz rá. Mindenképpen mondania kell valamit a kérdésre! - Például nagy bajba kerülhetek, ha elhanyagolom a munkámat - közölte nyugodt hangon, de földre szegezett tekintettel, nehogy a férfi kiolvashassa belőle a ki nem mondott egyéb válaszlehetőségeket. - Megyek is, és készítek magának valami harapnivalót. - Egy pillanatig még várjon - mormogta Matt, és megragadta az indulni készülő lány csuklóját. Ujjai olyan lágy és hűvös bőrt tapintottak, mint a legfinomabb selyem. Nem volt nehéz megtalálnia a lány pulzusát, amely úgy vert, mint a légkalapács. Kíváncsi lett volna rá, vajon Sarah tudja-e, mi az a légkalapács? Úgy érezte magát e mellett a fiatal, érintetlennek tűnő lény mellett, mint egy kiégett, cinikus aggastyán. Biztosra vette, hogy Sarah számára ismeretlen az a fajta erőszak, amely az ő életét kettétörte. Talán nem is hallott soha a nagyvárosok békéjét veszélyeztető bandákról, a drogháborúról, az öngyilkosságokról – két teljesen különböző világban éltek ők ketten. A lány világát még csak össze sem lehetett hasonlítani a nagyvárosi élettel, amelynek a szabályait az itt élő emberek soha meg nem értenék. Mert hogyan is érthetnék meg azok, akik még az autót is elvetik, mint túlságosan hivalkodó, túlságosan világias dolgot?! Végtelen fáradtság és reményvesztettség vett rajta erőt. Arra gondolt, mi lenne, ha hátat fordítana eddigi életének, venne egy lovat és gazdálkodni kezdene? Vajon miként vélekedne Sarah Troyer, ha előállna ezzel az ötletével? Azzal teljesen tisztában volt, hogy minneapolisi barátai hogyan reagálnának. Azt hinnék, megőrült. A tapasztalt világfi, dr. Matt Thorne mint farmer! Az „abszurd” szó ennek a jelenségnek egy ezredrészére sem lenne elég találó. Úgy látszik, az agyrázkódása súlyosabb, mint hitte, gondolta keserűen, és elűzte gondolataiból a számára is váratlan képzeteket. Szerette volna megkérdezni Sarah-tól, miért borult el az arca, mikor a kérdésére válaszolt. Hirtelen úgy érezte, mindent tudni akar erről a lányról. Mindezt az unalom és a természetes kíváncsiság kombinációjának tudta be. Lezserül szemet hunyt a tény felett, hogy általában nem érdekelték nőismerőseinek sötét, mély titkai. Persze saját magával sem foglalkozott túl sokat, ennél gyakorlatiasabb dolgok kötötték le az idejét. Életében a legelső helyen mindig a munka, a hivatás állt, így sem ideje, sem energiája nem maradt komoly kapcsolatokra. Lezserül és jó kedvvel viselte a „Kórház Rómeója” címet, és a minden mást háttérbe szorító, romantikus szerelemre csak mint nagyon távoli, elvont dologra gondolt néha. Így, amikor Sarah Troyer visszafordult felé, csupán éledező libidójának tulajdonította a mellkasában dübörgő lüktetést, és ahogy a lány szemébe nézett, mely olyan kék volt, mint egy napfényben fürdő, feneketlen tó; végtelen örömet érzett pusztán amiatt, hogy él. - Azt hiszem, szükségem lenne egy kis segítségre - mondta, a szokásosnál kissé fátyolosabb hangon. - Szeretnék felkelni. - Én pedig azt hiszem, fülorvosra lenne szüksége - válaszolta Sarah fojtottan, és egyetlen rántással kiszabadította kezét a köré fonódó ujjak szorításából. Hátralépett, szórakozottan dörzsölgetve csuklóját, mintha ezzel véget vethetne a bizsergésnek, amelyet a férfi érintése okozott. - Megmondtam, hogy nem kelhet fel! - Az a baj, hogy mindent túl komolyan vesz - ellenkezett Matt. - Nem kelhetek fel hosszabb időre. - Egyáltalán nem! - makacskodott tovább a lány. A férfi azzal a fölényes pillantással válaszolt, amelytől általában a legkardosabb nővér is meghunyászkodott, majd azt mondta szárazon: - Nézze, e tekintetben megbízhatna bennem! Orvos vagyok! Hadd döntsem el én, mi jó nekem és mi nem! - Igen - bólintott Sarah, de meg sem mozdult. - Orvos! És milyen eredményesen gyógyította magát az elmúlt napokban! - Hát jó - mondta Matt mogorván. Orvos-énjének egy cseppet sem tetszett a megjegyzés, főleg azért, mert nagy igazságot takart. - Akkor ne segítsen! Egyedül is fel tudok kelni. Arra gondolt, ő maga is azt az utasítást adná bármelyik, hasonló állapotban lévő betegének, hogy maradjon ágyban. Na de ő nem egy közönséges beteg, hanem orvos is, aki tisztában van azzal,
mire képes - legalábbis általában. Ha valamit meg akar tenni, azt meg is teszi, gondolta, kötelességtudó nővér ide vagy oda. Lábait óvatosan átemelte az ágy peremén, és várt egy darabig, hogy megálljon a szoba, amely a merész mozdulatra mint egy körhinta beindult vele. Hogy Sarah érzékenységét ne sértse, a fekete-bíbor takarót tógaszerűen maga köré tekerte, aztán akkora lélegzetet vett, amekkorát törött bordái csak lehetővé tettek, és felállt. A padló azon nyomban hullámzani kezdett a Iába alatt, teste megingott, minden erejét össze kellett szednie, hogy el ne essen. Kezét kinyújtotta, hogy valamilyen kapaszkodót keressen, és a takaró lecsúszott róla. Görcsösen markolta a „valamit”, amely furcsa módon megvonaglott a ránehezedő súly alatt és nyikkant egyet. Egy pillanatig döbbenten meredt Sarah-ra, ám a kék szemekben nem látott mást, csak a vonzalom félreérthetetlen szikráit. A következő percben mindketten elvágódtak, összegabalyodott kezük-lábuk, a takaró és a bokáig érő pamutszoknya. Sarah halkan felsikoltott, ahogy hanyatt esett, magával rántva Mattet is, aki felnyögött a bordái közé hasító fájdalomtól. Forgott vele a világ. A fájdalom pillanatok alatt átjárta egész testét, érezte, hogy minden elsötétül körülötte. A jótékony feketeség békés öntudatlanságot ígért, Matt mégis minden erejével azon volt, hogy ezt valahogy leküzdje. Összeszorított fogain keresztül beszívta a levegőt, egy picit bent tartotta, majd lassan kiengedte és közben azon fohászkodott, hogy életben maradjon. Egy örökkévalóságnak tűnő perc után csökkent a fájdalom, sőt hamarosan azt is észrevette, hogy teste alatt nagyon is nőies formák párnázzák ki a padlót. Az a rengeteg ruha igazi nőt takart, telt keblet, formás lábat. Matt keze finoman ívelt csípőbe kapaszkodott, és amikor ez tudatosult benne, ellazította ujjait, amelyek röpke felfedezőútra indultak a lágy hajlaton. Sarah teste izmos volt, de nőies. Nagyon is nőies, gondolta Matt, és felnyögött, csakhogy most nem a fájdalomtól, hanem a gyönyörtől. A lány megmozdult alatta, mellbimbói a több réteg ruhán keresztül is égették a férfi bőrét. - Jól van? - kérdezte Sarah aggodalmasan, miközben megrohanták az érzelmek: félelem, vágyakozás és bűntudat vett rajta erőt. Matt Thorne teste egész terjedelmében ránehezedett, és bármilyen kérdéses volt is az állapota, neméhez nem férhetett kétség. A lány kétségbeesetten fészkelődni kezdett alatta, amivel csak azt érte el, hogy még intimebb közelségbe kerültek egymással. Amikor zuhanni kezdtek, automatikusan belekapaszkodott a férfiba, de csak most tudatosult benne a két izmos kar, a sima, forró bőr. Sarah égett a vágytól, hogy minél többet felfedezzen belőle, valahogy azonban sikerült elűzni fejéből a gondolatot. - Megsebesült? - nyögte kétségbeesetten. - Én? - kérdezett vissza Matt álmatagon: Sűrű szempillái eltakarták a szemét, szája mosolyra húzódott. - A mennyországban érzem magam! Hát maga? - Mint akit a padlóhoz szegeztek, és moccanni sem bír a ránehezedő vagy százkilónyi súly alatt! válaszolta Sarah dühösen, remélve, hogy sikerült palástolnia vágyakozását. Neki nincs joga ilyen... ilyen... világi dolgokhoz! Hiszen alig ismeri ezt a férfit, de ha születésétől fogva ismerné is, az sem javítana sokat a helyzeten. Semmiképp nem kerülhetnek közeli kapcsolatba egymással. És ha nem akar senkit megbántani, magába kell zárnia vágyait. Legfeljebb képzeletben sóvároghat a férfi után. - Szavamra, Sarah, maga aztán tudja, hogyan kell erősíteni egy férfi önbizalmát - jegyezte meg Matt panaszosan, miközben könyökére támaszkodott, és az alatta fekvő lány szemébe nézett. Keserűen felvonta egyik szemöldökét. Sarah úgy gondolta, a férfinak egyáltalán nincs szüksége önbizalom-erősítésre, de esze ágában sem volt ezt közölni vele. A keményfa padlón ekkor felhangzott Barackvirág körmeinek kopogása, és Ingrid Wood basset houndja hamarosan be is rohant a szobába. Éktelen ugatásba kezdett. Sarah megrázkódott, Matt pedig káromkodott egyet, és mindkét kezét a fülére tapasztotta. Egy lélegzetvételnyi időre elcsendesedett az ugatás, de azután a kutya olyan erővel zendített rá újra, hogy a lendület a magasba emelte első két lábát. Bánatosan, gyászosan és - mindenek fölött - hangosan adta a világ tudtára nemtetszését. Sarah szólalt meg először. - Azt hiszi, megtámadott - magyarázta, és eltolta magától a férfi vállát. Barackvirág ismét levegőt vett; majd olyan vonításba fogott, hogy az ablakok is beleremegtek. Matt óvatosan legördült Sarah-ról, az éjjeliszekrénybe kapaszkodva feltápászkodott, és az ágy mellett álló székre huppant. Hitetlenkedve nézte a kutyát, soha nem gondolta volna, hogy egy ilyen parányi állat ekkora hangot tud kiadni magából. Közben Sarah is felállt a földről, de Barackvirág még
jó ideig ugatott. Amikor végre úgy gondolta, hogy elmúlt a veszély, a lány lábaira telepedett, aki lehajolt, és megsimogatta a fejét. - Légy jó kislány, Barackvirág! A kutya örömteli ugrándozásba kezdett, barna szemében már nyoma sem volt a szomorúságnak és félelemnek. Még egyszer végigmérte a férfit, majd vidám vakkantással jelezte, hogy nem tekinti ellenségnek. Matt a fülét dörzsölte, remélve, hogy sikerül visszanyernie normális hallását. - Mondhatom, ez jellemző a nővéremre - jegyezte meg epésen. - Véletlenül sem tartana inkább dobermannt, német juhászt vagy valami más, becsületes kutyát, amelyik szép csendesen kiharap egy darabot a betörőből! Nem - neki éppen egy ilyen nyamvadék kell, aki arra kárhoztatja áldozatait, hogy életük végéig fülorvoshoz járjanak! Kívánom, hogy a drága Barackvirág egy éjszaka a szenvedély csúcsán lepje meg Ingridet és Johnt! Sarah kuncogni kezdett a dühkitörés hallatán, de amint a férfira nézett, a torkán akadt a nevetés. Matt csaknem teljesen mezítelen volt, a kötéseken és egy parányi borvörös alsónadrágon kívül nem volt rajta semmi. A lány tüdejében felforrósodott a levegő, ajka elnyílt. - Mi a baj? - kérdezte Matt lágyan, évődő hangjában némi együttérzéssel. - Nem látott még férfit alsónadrágban? - Csak a férjemet - suttogta Sarah, és csak gondolatban tette hozzá, hogy az alsónadrágos Samuel Troyer soha nem kavarta fel ennyire. Egész testében megremegett, gyengeség fogta el. Matt úgy érezte, mintha kalapáccsal vágták volna fejbe. Férj! Félelemmel vegyes kiábrándultság fészkelte be magát gondolataiba. - Hát férjnél van? - Csak voltam. Özvegy vagyok. - Igazán sajnálom - mondta a férfi automatikusan, mégis együtt érzően. Olyan fiatalnak látta a nőt! Meg sem fordult a fejében, hogy férjnél lehet. Özvegynek lenni az ő korában - igazi tragédia. Nézte, amint gondosan eligazítja szoknyáját és kötényét, leporolja ruhájáról a nem létező porszemeket. Mindent elkövetett, hogy ne kelljen a férfi szemébe néznie, amiből Matt azt a következtetést vonta le, hogy a veszteség még most is fájdalmasan érinti. - Nagyon fiatal lehetett - jegyezte meg részvéttel. - Az idén lett volna huszonöt éves. Egyidősek voltunk - felelte Sarah. Egy éve már, hogy Samuel meghalt, de még most is azon bánkódott, miért is nem volt jobb felesége. - Mi történt vele? - érdeklődött tovább Matt. - A farmon érte baleset. - Milyen szomorú! Vannak gyerekei? A nő arca alig észrevehetően összerándult a kérdés hallatán. Tudta, a férfi nem bántani akarja, csak együttérzésének szeretne hangot adni. Azt pedig még csak nem is sejthette, milyen fájó sebet tép fel ezzel a kérdéssel. - Nincsenek - válaszolta kurtán, jelezve, hogy nem kívánja folytatni a beszélgetést. Majd kihúzta lábait a kutya alól, az ágyhoz lépett, és elkezdte eligazgatni az ágyneműt. Gondosan visszatette helyére a takarót és felrázta a párnákat. Olyan gyorsan lezárta házassága és özvegysége történetét, hogy Mattnek úgy tűnt, csak álmodta az egészet. Mindenesetre azt már tudta, hogy Sarak Troyer sokkal több, mint az Ártatlanság kék szemű szimbóluma. - Legyen jó lecke, ami most történt, Matt Thorne! - szólalt meg Sarah. - Nem lett volna szabad felkelnie! Még nem elég erős ahhoz, hogy itt tébláboljon. - Belátom, igaza van - ismerte be a férfi, miközben elkapta a fekete frottírköntöst, amelyet Sarah dobott felé anélkül, hogy ránézett volna. - De vannak dolgok, amelyek nem tűrnek halasztást. Ha tetszik, ha nem, ki kell mennem a fürdőszobába. - Majd keresek egy éjjeliedényt - ajánlotta a nő. - Köszönöm, nem kérek belőle! Igazán nem áll szándékomban megbántani, kedves amis hölgy, de inkább a halál, mintsem arra vetemedjek, hogy bilibe végezzem a dolgomat. Sarah álszent képet vágott, és válaszként apja kedvenc szavait idézte: - „Aki magasan hordja az orrát, előbb-utóbb rá is esik!” - Aha - mondta Matt magabiztosan. - Hát, ha orron érkezem is oda, én kimegyek a fürdőszobába. Segít nekem, Troyer nővér, vagy Barackvirággal, a Csodakutyával vonszoltassam ki magamat? Nevének hallatára a kutya dühösen vicsorgott, és elviharzott. Néhány pillanat múlva már csak körmei kopogását lehetett hallani a szobában. Sarah gondterhelten felsóhajtott és csípőre tette a kezét.
- Jól van, segítek. De utána lefekszik, és ágyban is marad. Megegyeztünk? - Cserkész becsületszóra! - Én nem ismerek semmiféle cserkészt. Sokkal jobban izgat a maga szava. Nem tudom, hihetek-e benne? - Hát ez tényleg izgalomra adhat okot - válaszolta Matt, és megpróbált olyan képet vágni, amilyet Groucho Marx vágott volna, ha csak az egyik szemöldökét képes felhúzni. Sarah kissé zavartan pislogott rá. Matt savanyúan gondolta, hogy Groucho-imitációja, amely mindig vidámságot, nevetést váltott ki az emberekből, ezúttal hatástalan maradt. - Hát nem ismeri a Marx fivéreket? - kérdezte csalódottan. - Még soha nem hallottam róluk - mondta Sarah, és Matt kezébe adott egy sétabotot. Idevalósiak vagy Minneapolis és St. Paul környékére? - Nem érdekes - rázta meg Matt a fejét, és kuncogni kezdett. Teljesen elbájolta a lány naivitása, és csodálkozva vette tudomásul, hogy addig soha nem tapasztalt érzelmek gyúlnak enyhén eldurvult lelkében. Ékkő volt ez az amis lány, valódi gyöngyszem. Akárhány csorbát is ejtett az egóján, Matt teljes bizonyossággal érezte, ő az a lény, akire a legnagyobb szüksége van, most, amikor életében nem maradt más, csak sivárság, reménytelenség, amikor már nem is bízott abban, hogy létezik olyan dolog, amiért érdemes élni. Talán mégis csak köszönetet kell mondani Ingridnek a végén!
2 - Ingrid igazat mondott. Maga tényleg nagyon rossz beteg! Matt komor képpel emelte arcához a borotvát. A mosdókagyló feletti tükörben észrevette Sarah-t, aki a mellén keresztbe fonva karját az ajtófélfának támaszkodott és őt figyelte. Barackvirág természetesen ott ült a lábán. A lány a tegnapi sötétkék ruha pontos mását viselte, az elmaradhatatlan fekete kötényt, és olyan szúrósan nézett, hogy a legszigorúbb főnővérnek is a becsületére vált volna. - A borotválkozás igazán nem megerőltető tevékenység - válaszolta a férfi. Sarak kiegyenesedett, harciasan felvonta szemöldökét és csípőre tette a kezét. - Nem? Igaz, talán a „veszélyes” megfelelőbb szó rá. Ha ilyen reszkető kézzel fog hozzá; a dolog kimenetele kétségtelen. EI fogja vágni a saját torkát! A nőnek igaza volt. Matt keze annyira remegett az erőlködéstől, hogy képtelen volt az arcához emelni a borotvát. Nem hitte volna, hogy létezik ilyen gyengeség. Előző este a fürdőszobához vezető néhány méter és a visszaút épp elegendőnek bizonyult a teljes kimerüléshez. Leroskadt az ágyra, és amint a feje alatt érezte a párnát, elájult. Nem is tért magához, csak reggel, amikor a felkelő nap első sugarai már átszűrődtek szobája sötétítő függönyén. Azt remélte, az új nap új erőt önt testébe, és valóban, botjára támaszkodva, sikerült is elvergődnie a fürdőszobáig. De úgy látszik, ez minden energiáját felemésztette. Most teljes súlyával a toalettasztalnak támaszkodott, szíve jóval szaporábban vert a normálisnál, alig kapott levegőt, keze pedig úgy remegett, hogy a borotva tényleg nem tűnt biztonságosabbnak egy láncfűrésznél. Sarah szemét kereste a tükörben, és amikor tekintetük találkozott, valahogy sikerült elmosolyodnia. - És sajnálná, ha kinyírnám magam ezzel az izével? - Naná, hogy sajnálnám - válaszolta Sarah. Évődő fények villantak szemében, és szája körül megjelent az a bizonyos Mona Lisa-mosoly. - Gondoljon csak bele, mit kellene feltakarítanom maga után! - Maga a megtestesült együttérzés - fintorodott el a férfi. - Nem érdemel együttérzést az, aki semmibe veszi az orvos utasításait! - mondta Sarah kihívóan. A férfi szúrós szemekkel nézett vissza, és megfenyegette borotvájával a lányt. - Tudja, hogy sokra vihetné az ápolónői pályán? Vagy mondjuk a tengerészgyalogságnál, mint kiképző őrmester! Az elvárások mindkét esetben hasonlóak. Sarah vágott egy grimaszt, próbált sértődöttnek látszani. Természetesen tudta, hogy a férfi megint csak tréfálkozik vele, de valóban volt idő, amikor arról ábrándozott, hogy ápolónő lesz... vagy tanár... esetleg űrhajós. Tizenkét éves korában leginkább kém szeretett volna lenni, mert úgy gondolta, a kémek beutazhatják az egész világot. És most, huszonöt évesen, teljes bizonyossággal tudta, hogy nem lesz belőle sem ápolónő; sem tanár, sem más, bár – ostoba módon - szíve mélyén még mindig ott élt a vágy. De családi kötelékei miatt ő csak egyvalami lehet: egy egyszerű amis lány. Az, hogy ő felügyelheti az elbűvölő dr. Thorne lábadozását, valószínűleg a legizgalmasabb esemény lesz egész életében. Matt figyelmesen nézegette a lányt a tükörből. Csodálatra méltó volt az igyekezet, amellyel próbálta megőrizni szigorú arckifejezését, tekintetének azonban nem tudott parancsolni. A tágranyílt szemekben szomorúság tükröződött. Pedig csak viccelődött vele, mint ahogy minden útjába akadó nővel szokta. Esze ágában sem volt megbántani éppen őt. De megérezte, hogy a lány lelke mélyén elszakadt egy titkos húr, és senkivel nem szándékozik megosztani fájdalmát. Hajaj, Sarah, gondolta. Egyre erősebben él bennem a vágy, hogy mindent megtudjak rólad! - Azt hiszem, még mindig nem szoktam hozzá, hogy a sztetoszkóp másik végén legyek - vallotta be töredelmesen, majd letette a borotvát, és mindkét kezével megragadta a mosdókagylót. Érezte, hogy szélsebesen száll ki belőle maradék ereje is. Még mindig felfoghatatlan volt számára, hogy baj történt vele. Sportos alkat volt, edzett, és úgy gondolta, örökké egészséges marad. Erre most itt áll sebesülten, teste úgy viselkedik, mint egy barátságtalan idegen - egyszerűen nem engedelmeskedik az akaratának. Elviselhetetlen volt. Ugyanakkor valami különös, újfajta együttérzés támadt benne betegei iránt. - Az orvosok általában nem jó betegek - mondta, hosszú hallgatás után. Sarah összeráncolta homlokát. Sehogy sem értette, hogy egy orvos miért nem törődik többet a saját egészségével. - Mit ért a sok tanulás, ha semmit nem hasznosít belőle a saját érdekében? – kérdezte csúfondárosan.
Matt kényszeredetten elmosolyodott. - Jó kérdés! Tudja, mi, orvosok, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy védettek vagyunk a fájdalom és a szenvedés ellen. Túlságosan leköt bennünket a másokról való gondoskodás, betegeink ellátása. Olyannyira, hogy néha azt gondoljuk, emberfeletti képességekkel rendelkezünk. - Elhiheti, hogy most mindennek látszik, csak emberfelettinek nem - jegyezte meg a lány szárazon. - Köszönöm! Ez a bátorító magatartás, azt hiszem, csodát művel velem. Jót tesz a közérzetemnek. Sarah belépett a fürdőszobába, felkapta a borotvát és leakasztott a fogasról egy vastag frottírtörülközőt. - Irány az ágy, Matt Thorne - adta ki az utasítást, ellentmondást nem tűrő hangon. Majd én megborotválom! - És már nyújtotta is a férfinak a botot, szelíden mosolyogva elképedésén. Matt valóban mulatságos látványt nyújtott félig habos arcával, villámokat szóró szemével. Gyűrött, szürke pólója megfeszült vállain, kék rövidnadrágja pedig mezítelenül hagyta izmos, sötét szőrrel borított lábát. Bal combján, egész magasan, ugyanolyan kötés volt, mint a bordái körül. Egy darabig elidőzött rajta Sarah tekintete, majd ismét a férfi szemébe nézett. - Tetszik, amit Iát, Kékszemű? - kérdezte Matt bársonyos hangon. Sarah-t elöntötte a forróság. Szinte nyelni sem bírt, de próbálta megőrizni szigorú arckifejezését. - Jobban tetszene, ha az ágyban látnám! - Matt a mellkasát borító kötésre szorította egyik kezét, és úgy tett, mintha megbotránkozna a lány szavain. - Miss Troyer! Ha ilyeneket mond, nem állok jót magamért! Sarah rájött, hogy a férfi félreértette megjegyzését, és mélyen elvörösödött. Matt Thorne valóban mestere volt a szónak és a kifinomult flörtnek! Ingrid nemhiába utalt rá többször, hogy az öccse megrögzött nőcsábász! Tudta, csak úgy őrizheti meg hidegvérét, ha tréfára veszi a dolgot, bár ez nem volt könnyű, mivel Matt foglalta le minden gondolatát. - Ha felajánlkozásnak értette, amit mondtam, akkor ön már delíriumban van; uram - vetette oda olyan szárazon, ahogy csak tudta. - Dehogy! Csak úgy látom, a helyzet reményteljes - ellenkezett Matt. Örült annak, hogy a lány vette a lapot. Egészen eddig úgy gondolta, hogy az amisok komor, barátságtalan emberek. Még csak fel sem ötlött benne, hogy humorérzékük lehet. - Reménytelen - mondta Sarah, és szája szögletében megjelent a Mona Lisa-mosoly. Az ajtóra mutatott, és jelentőségteljes pillantást küldött Matt felé. - Van magának szíve? Hát lehet megfosztani egy nyomorékot attól a hitétől, hogy a szép nők még mindig kívánatosnak tartják? - kérdezte Matt, miközben ellökte magát a mosdótól, és botjára támaszkodva elindult. - Tudja, jó, ha van valami, amiért érdemes élni! Mintha meg lehetne kérdőjelezni a vonzerejét! - gondolta Sarah keserűen. Még így, összeverten is Matt Thorne volt a legkívánatosabb férfi, akivel életében találkozott. A lány megengedte magának azt a luxust, hogy tetőtől talpig végigmérje, míg szobája felé bicegett. A férfi széles vállának tökéletes izomzatát még inkább kihangsúlyozta a ráfeszülő póló. Háta keskeny csípőben folytatódott, és... Sarah-nak minden erejét össze kellett szednie, hogy felfelé kényszerítse tekintetét, és inkább a férfi fejét vegye szemügyre. A kócos fekete haj arra utalt, hogy tulajdonosa alig néhány perce kelt fel az ágyból. Ezzel szemben Sarah már órák óta talpon volt. Az igazat megvallva, olyan keveset aludt, hogy nem is volt érdemes lefeküdnie, nyugodtan megspórolhatta volna magának az ezzel járó fáradalmakat. Mindennel megpróbálkozott, mégsem sikerült kiűzni gondolataiból a férfit, aki mindössze pár méternyire tőle, egy másik szobában aludt. Csak le kellett hunynia a szemét, és maga előtt látta mosolyát, hallotta tréfálkozó szavait, bőrén érezte testének melegét. Nem is próbálta megzabolázni képzeletét, bár tudta, az ilyen gondolatok csak bajt hozhatnak rá. De az talán nem bűn, ha Isten alkotásában elgyönyörködik egy kicsit! Meg volt győződve arról, hogy a Mindenható ugyancsak jókedvében lehetett, amikor Matt Thorne-t teremtette. És ugyan mi értelme lenne a tökéletes munkának, ha azt senki nem értékelné? Így elmélkedett magában Sarah, mikor egy szó cikázott át az agyán: kísértés. De amilyen gyorsan jött a gondolat, ugyanolyan gyorsan el is vetette. Az Úr csak azzal a szándékkal alkothatta ennyire különbözőnek a nőket és férfiakat, hogy azok észrevegyék egymást, nyugtatgatta háborgó lelkiismeretét. Természetesen, Matt Thorne nem pusztán férfi mivolta miatt jelentett kísértést a kaland után sóvárgó Sarah-ra nézve. Elég volt arra gondolnia, hogy családjának mekkora fájdalmat okozna
azzal, ha vágyainak engedve viszonyt kezdene egy angollal - máris összeszorult a szíve: Soha
nem bocsátanák meg neki. Apjának épp elég csalódás volt az is, hogy lánya egész életében olyan dolgokra vágyott, amikre még csak gondolnia sem lett volna szabad. Ha engedne vágyainak Matt Thorne-nal kapcsolatban; azzal Isaac Maust szemében megbocsáthatatlan bűnt követne el. Kitagadná a családja; kitagadná az egész közösség. Apja nélkül még csak el tudta volna képzelni az életét; az anyjával azonban más volt a helyzet. És ott volt a nővére, Ruth, és a fivérei – Daniel, Lucas, Peter és Jacob. Jacob, akit nem is öccseként, hanem szinte fiaként szeretett! Mit kezdene az életével nélküle? Ezzel el is dőlt a kérdés; gondolta Sarah, miközben nézte; amint Matt leül az ágyra, hátát a magas támlának támasztja, lábát pedig lassan, fájdalmas kis fintor kíséretében felemeli, és kinyújtja a gyűrött takarón. Ugyan, csak nem gondolta komolyan, hogy egy nagyvilági férfi, mint Matt Thorne, észrevesz egy ilyen szürke vidéki kis egeret, aki mindennek a tetejében még amis? Úgy döntött, jobban teszi, ha munkához Iát. Az éjjeliszekrényre helyezett egy lavór vizet. A férfi idegesen nézte minden mozdulatát. - Egész biztos abban, hogy meg tud borotválni? - kérdezte, még mindig hitetlenkedve. - Miután nagyapámnak megromlott a látása, én borotváltam - válaszolta Sarah, és a férfi mellére terítette a vastag törülközőt. Matt gondolatai elkalandoztak, de csak addig, míg nem tudatosult benne a lány formás melleinek közelsége. Még a legmerevebb erkölcsök szerint szabott ruha sem zavarhatta meg élénk képzeletét. Biztos volt abban, hogy a leginkább érett őszibarackhoz hasonlítható, telt keblek tökéletesen illenek a tenyerébe, és szinte látta; amint a kissé sötétebb színű mellbimbók megduzzadnak ujjai érintésétől. Hangja érdes volt, amikor megszólalt: - Azt hittem, az amis férfiak szakállt viselnek. - Így igaz. A vallásunk úgy parancsolja, hogy ha egy férfi megházasodik, szakállt kell növesztenie - magyarázta Sarah, miközben a kezébe vette a borotvát, és leült az ágy szélére, szemben a férfival, hogy munkához lásson. De ahogy csípője az izmos combhoz ért, elakadt a lélegzete. - Tehát, minden nős férfi szakállas, de nincs... - Ahogy Matt szemébe nézett, elnémult. Egyszerűen nem jutott eszébe az angol szó, szíve pedig majd kiugrott a mellkasából. Minden erejét összeszedve próbált tovább beszélni: - Szóval szakállt viselnek, de nincs... hm... - Felemelte az ujját, és egy vonalat rajzolt a férfi felső ajka fölé a borotvahabba. Hirtelen úgy érezte, elektromos áram cikázik végig a testén, ujja hegyétől a legnőiesebb tájakig. - Hm... bajuszuk - lehelte, és észre sem vette, hogy amis dialektusban ejtette ki a szót. Matt érdeklődéssel szemlélte Sarah arcán a gyors egymásutánban megjelenő érzel mek viharát. Érezte, hogy a lány vonzódik hozzá, de valamitől fél. Szerette volna magához ölelni és megnyugtatni, hogy nem fenyegeti veszély. A lány bájos volt, vonzó és üde, mint a friss levegő. Mattet különös érzések kerítették hatalmukba. Igaz, mindig is szerette a nőket, szívesen eljátszadozott velük, de általában csak azokkal kezdett ki, akik ismerték a játékszabályokat. Sarah Troyer azonban nem az a fajta nő volt, akivel játszadozni lehet. Valószínű, fogalma sem lenne arról, hogy ami köztük történik, egyfajta játék. Ennek ellenére nem látott veszélyt egy kis udvarlásban. És a felső ajkát simogató ujj nagyon is csábító volt! Megfogta a lány törékeny csuklóját, és lefelé húzta a pici kezet. A kérdéses ujj az alsó ajakra csúszott és ott megpihent. Matt megérintette a nyelvével. Nem kis elégedettséget érzett, amikor Sarah szeme elsötétült, és arcát elöntötte a vágyakozás semmivel össze nem téveszthető pírja. Ám az automatikusan fellépő szexuális reakciót követő másodpercben már hihetetlen rettegés tükröződött a lány szemében. Matt úgy érezte, mintha fejbevágták volna, és elengedte a törékeny kezet. Szemében csipkelődő fények villantak, mikor megszólalt. - Gyerekkoromban mindig azt hittem, ez is olyan ízű, mint a tejszínhab. Most már tudom, hogy tévedtem. Sarah nem szólt semmit - elkezdte borotválni a férfi arcát, közben azon izgult, hogy remegő kezében meg ne csússzon a borotva. Ugyanakkor szórakoztatónak találta a gondolatot, hogy most könnyen bosszút állhatna a férfin a nyers vágyak miatt, amelyeket felszabadított benne. De rögtön el is szégyellte magát emiatt. Matt igazán nem hibás abban, hogy ő elégedetlen az életével.
Tulajdonképpen senkit nem hibáztathat ezért, hiszen mindaz, ami benne volt - a kaland és izgalom utáni vágy - jött magától, születésétől fogva ott élt a lelke mélyén. Egész életében küzdött ellene, próbálta elfojtani, de hiába. Matt Thorne, mint gyufa lángja a kanócot, lángra lobbantotta benne a vágyait, de igazságtalan lett volna, ha ezt az ő hibájának tudja be. Abban persze biztos lehet, hogy apja másként vélekedne a dologról. Mindenki tudta róla, hogy ki nem állhatja az angolokat és ördögi módszereiket. De Sarah úgysem szándékozott beszámolni neki sem Matt Thorne-ról, sem a vágyairól. Minél kevesebbet tud apja a Thornewood Panzióval kapcsolatos dolgokról, annál jobb. Már az is eléggé felbosszantotta, hogy a lánya idejött dolgozni. Szerencsére, a pénz, amivel Sarah hozzájárult a farm kiadásaihoz, elegendőnek bizonyult Isaac Maust lecsillapításához, így nyilvánosan soha nem adott hangot nemtetszésének. - Sarah? Nevének hallatára felkapta a fejét, és Matt-re emelte tekintetét. A férfi biztosan kérdezett tőle valamit, amit ő nem hallott meg, és most várja a választ. - Tessék? - Azt kérdeztem, hogy került ide, ebbe a panzióba. Be kell vallanom, nem ismerem valami jól a maguk szokásait, de meglepőnek találom, hogy egy amis lány a közösségen kívül munkát vállalhat. Nem ellenkezik ez a vallásukkal? - Ó, dehogy - válaszolta Sarah, és próbált könnyedén beszélni arról, ami általában nagyon érzékeny ponton érintette az amisokat. - Bárhol vállalhatunk munkát, ha az összeegyeztethető a vallás tanaival. - De maguk tagadják az elektromosságot, a vezetékes vizet és egy csomó mindent, amit itt használnia kell. Ezt nem tiltja a vallás? - Tényleg elvetjük az effajta kényelmet, mert úgy gondoljuk, rossz hatással van a család, a közösség életére. Azt azonban nem hisszük, hogy mindez az ördög találmánya lenne, és nem irigyeljük azoktól, akiknek ez által kényelmesebbé, könnyebbé válik az élete - magyarázta Sarah komolyan. Ő maga ugyan soha nem értette, erkölcsi szempontból miért romboló hatású mondjuk az angol WC, de véleményét mindig megtartotta magának. - Most azonban ne mozogjon, vagy levágom az orrát - figyelmeztette a férfit, majd, miután az utolsó simításokat is elvégezte, letette a borotvát. Csak ezután szedte össze a bátorságát, hogy feltegye azt a kérdést, ami a leginkább izgatta. Tudta, jobban tenné, ha átülne az ágy melletti székre, de túl kényelmesen érezte magát ott, ahol volt, és, az igazat megvallva, élvezte, hogy csípője a férfi combjához ér. - Ingrid mesélte, hogy valamiféle támadásban sebesült meg, de nem értettem - vallotta be Sarah. Akkor már ketten vagyunk, gondolta Matt. Mindig is okos, tapasztalt, nagyvilági fickónak tartotta magát, de arról egyszerűen fogalma sem volt, kinek, vagy mire jó a bandák közti harc, az értelmetlen erőszak, amivel újabban nap mint nap találkozott, s amelynek ártatlan emberek esnek áldozatául. Nem tudta, hogyan fogja megmagyarázni Sarah-nak, és nem is igazán akarta. De a lány ott ült mellette, türelmesen várta a választ, amelyből megtudhat valamit a számára ismeretlen Nagyvilágról. - Az egyik minneapolisi kórház baleseti sebészetén dolgozom - kezdte Matt óvatosan, megfontolva minden szavát. - Ez a kórház a városnak egy meglehetősen rossz hírű negyedében található. Gyakran kerülnek hozzánk különféle bűnügyek áldozatai, és persze, maguk a bűnözők is megsérülnek néha. - Elhallgatott, kétségbeesetten kereste a szavakat. -Hallott már valamit a nagyvárosok nyugalmát veszélyeztető utcai bandákról? A lány komolyan bólintott. - Igen! Ingrid Newsweek magazinjában olvastam róluk. Az, hogy Sarah a Newsweeket olvassa, meglepte a férfit, de aztán elraktározta magában az érdekes információt, és tovább magyarázott. - Nos, ezek a bandák az elmúlt öt-hat év során elszaporodtak Minneapolisban. Egyre több banda helyezi át ide a székhelyét Chicagóból és Los Angelesből, és „Moneyapolisnak” 1 nevezték el a várost, mert úgy gondolják, hatalmas pénzeket tudnak itt leszakítani. Ennek következtében egyre több a bűncselekmény és az erőszak. - A baleset a saját kórházamban ért, munka közben. Két kábítószeres banda között ott tört ki a nézeteltérés, a szó szoros értelmében a fejem fölött. - Matt elhallgatott, és a jobb szeme felett éktelenkedő sérülésre mutatott. - Akkora ütést kaptam egy puskatussal, hogy a gyógyszeres szekrénynek estem. A szekrény szintén nem kímélt, itt hasította fel a képemet – mutatott összevarrt 1
Moneyapolis – (ang. + gör.) pénzváros
állára. - Ezen kívül eltört három bordám, a combomon pedig egy jóképű, golyó ütötte lyukat takar a kötés. Matt elbeszélése alaposan megszelídített változata volt annak az iszonytató erőszak- és gyűlöletviharnak. Nem szólt a rengeteg kiontott vérről, sem arról, hogy egy 16 éves bűnöző számára végzetes volt a „nézeteltérés”. Arról is hallgatott, hogy egy ártatlan gyereket egy repülő ablaküveg sebesített meg súlyosan, és arról is, hogy ő maga - látható sebein kívül – agyrázkódást szenvedett és egyik veséje is megsérült. A finomított változat is épp eléggé felzaklatta a lányt. Sarah érezte, hogy elsápad, ahogy Matt nyugodtan taglalta sérülései történetét. Milyen tárgyilagos tud maradni! A lányt a lelke mélyéig megrázta az erőszak effajta megnyilvánulása. Nem értette, hogy süllyedhet egy ember olyan mélyre, hogy szántszándékkal megsebesítsen egy másikat. Az ő életében, amelynek két sarkköve a család és a hit volt, teljesen ismeretlen volt az erőszak, a brutalitás. És mégis mennyire vágyott arra, hogy elmeneküljön a védett, szinte burokba zárt világból, és felfedezze azt a másikat, az Igazit. Most azonban megrettent a sok kegyetlenség hallatán, ami ott történik. Mérhetetlen csalódottságot érzett. Mindig úgy képzelte, hogy abban a világban minden csodálatos, bámulatra méltó, és most kiderült, nem így van. Naivnak, sőt ostobának érezte magát tévedése miatt. - Meg is ölhették volna - mondta, és megborzongott. Úgy érezte, mindennél jobban félti ezt a férfit, akinek hamarosan vissza kell térnie az erőszak világába. - Igen - válaszolta Matt lágyan. Sajnálta, hogy elbeszélése beszennyezte a lány naiv elképzeléseit. Együttérzően nézett rá, és kezébe vette apró, törékeny kezét. Különös, gondolta, hogy ő a sebesült, mégis Sarah szorul vigasztalásra. És milyen jólesik vigasztalnia a lányt! Soha nem gondolta volna, hogy egy ilyen parányi gesztustól jobban érezheti magát az ember. Már olyan régóta próbál eligazodni a bűn és az erőszak világában, ahol ő volt az, aki mindig összefoltozta a sebesülteket, és meg volt győződve arról, hogy jót tesz, amikor gyógyultan visszaküldi őket az utcára, hogy tovább háborúskodjanak. Hogy is gondolhatta, hogy az ő erőtlen próbálkozásai fogják megmenteni a világot? Magától értetődőnek tartotta, hogy nap mint nap szembe kell néznie a szenvedéssel, az értelmetlen halállal, és fel sem tűnt neki, hogy csupa olyan emberrel van dolga, akikből hiányzik a jóság, a szeretet. És akkor találkozik ezzel az egyszerű, mégis imádnivaló amis nővel, akit megindít az ő fájdalma! Szerette volna megcsókolni, kizárólag azért, mert törődik vele. A pokolba, dehogy azért! Egyszerűen szerette volna megcsókolni! - Tudja, mire lenne most leginkább szükségem, Troyer nővér? - kérdezte bársonyos hangján, és remélte, sikerül mosolyt csalogatni a lány arcára. - Egy kiadós reggelire! Majd meghalok az éhségtől. Sarah bólintott és halványan elmosolyodott. - Úgy ám, egy jó kiadós reggelire! Hogy mielőbb visszanyerje az erejét! És már indult volna, ám Matt olyan erősen tartotta a kezét, hogy nem tudott felállni. Tekintete a férfi ápolt kezére siklott, amely nem engedte, hogy elmenjen. Szíve nagyot dobbant. A hatalmas kézből melegség, gyengédség sugárzott, és Sarah hirtelen nem is emlékezett arra, utoljára mikor érintette így férfi. Keze - mintha önálló életre kelt volna - megfordult, és tenyere a legnagyobb természetességgel simult Matt tenyerébe. Úgy érezte, felforrósodik körülötte a levegő, tüdeje égett, és a tűz félelmetes gyorsasággal kerítette hatalmába testének legtitkosabb zugait. Várta, hogy szívében felébredjen a bűntudat, de nem jött. Helyette valami jóleső érzés járta át. Úgy érezte, végre él. Észrevette, hogy Matt sötét szeme kutatóan néz rá, mire vágott egy grimaszt, és ujjait visszahúzta saját tenyerének viszonylagos biztonságába. - Milyen finom keze van! - mondta nyugodt hangon. - Egyetlen bőrkeményedés sincs a tenyerén! - Elég sok pénzt fizetnek nekem azért, hogy kezemen olyan finom maradjon a bőr, mint egy csecsemőén! - Ez furcsa számomra - vallotta be a lány. - A legtöbb férfiismerősöm farmer, és mindegyiknek kérges a tenyere. Sőt a feleségeiké is csupa bőrkeményedés! - Én azt nem engedhetem meg magamnak - védekezett Matt. - Mint tudja, orvos vagyok; és munkámhoz elengedhetetlen a kifinomult tapintás. Az én kezemnek olvasnia kell az emberek testét! Nézze csak, megmutatom! Matt két kezébe vette a lány arcát, aki mozdulatlanul, bár kissé gyanakvóan figyelt. A férfi sötét szempillái lecsukódtak, miközben ujjai leheletkönnyű mozdulatokkal indultak felfedezőútjukra - a
finoman domborodó arccsonttól az áll felé. Hüvelykujjainak lágy érintésére Sarah ajka öntudatlanul elnyílt. - Gyönyörű - suttogta Matt. - Érzékeny. Édes. Majd ujjait a lány nyakszirtjén göndörödő puha fürtök közé csúsztatta, és gyengéd, de határozott mozdulattal magához húzta a fejét. Sarah gyomra remegett, úgy érezte, a szoba forog körülötte. Becsukta szemét, és átadta magát az egész testét hatalmába kerítő varázslatnak. A férfi ajkának ugyanolyan könnyed volt az érintése, mint a kezének, amint kóstolgatta, ízlelgette a lányt. - Édes - suttogta lágyan. A hang maga is olyan simogató volt, mint a csók. Sarah számára megállt az idő, csak a pillanatnak élt. Semmi mást nem érzett, csak a férfit, kellemes, meleg ízét, a fejét ringató kezek gyengédségét, a szájára tapadó ajkak puhaságát, és a nyitott ablakon beáramló, kora őszi levegő illatát. A csendet csak az ablak előtt álló juharfa száraz leveleinek zörgése törte meg néha, majd egy ág reccsenése és egy meglepett kiáltás. Sarah felpattant az ágyról. - Mi volt ez? - kérdezte ijedten. A következő pillanatban Barackvirág is a helyszínre érkezett, és tele tüdőből ugatni kezdett. Először a kutya ért a nyitott ablakhoz, felugrott a párkányra és nedves orrát az üveghez nyomta. - Vau-u-u-u! Vau-u-u-u! Sarah a fülére tapasztotta a kezét, miközben nyugtalanul fürkészte a fa ágait, kereste a zaj okozóját. Aztán a fa alatt megmozdult a ragyogó sárga levélhalom, és kibújt alóla egy szőke gyerekfej. A lány ijedten bámult kisöccse tágra nyílt, kék szemébe.
3 - Jacob! Hogy kerülsz ide? - Hello, Sarah! - üdvözölte vidáman a kisfiú, majd egy kis kéz is kiemelkedett a levélkupacból, és felintegetett nővérének. - Látogatóba jöttem! Sarah gyorsan elmormolt németül egy imádságot, és kalapáló szívére szorította a kezét. - Megütötted magad? - Egy picit. Sokkal rosszabbul is járhattam volna, azt hiszem - ismerte be a fiúcska. - A kabátomban szakítottam egy lyukat - tette hozzá. Német gondolatait nem mindig sikerült tökéletesen angol szavakba öntenie, ilyenkor keletkeztek ezek a furcsa mondatok. Felemelte bal kezét, hogy megmutassa nővérének a kabát ujján tátongó hasadást. Hasonlóképpen járt világoskék vászoninge is. Jacob csak ekkor vette észre a karján kiserkenő vért. Csodálkozva vonta össze szemöldökét. - Maradj ott, ahol vagy, fiatalember! - adta ki Sarah az utasítást és ellökte magát az ablaktól. Addigra már Matt is felkelt, botjára támaszkodva fel-alá járkált a szobában, látszott rajta, hogy keres valamit. Sarah elképedve nézett rá. - Megmondaná, mi az ördögöt csinál? - Valaki megsérült, és ha elfelejtette volna, orvos vagyok. Megyek, és megnézem, mit tehetek mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Felrántotta a szekrény ajtaját, félrelökött vagy fél tucat inget, a vállfák sikoltoztak a vasrúdon, amint ide-oda tologatta őket. - Hol van az orvosi táskám? Csak azt ne mondja, hogy Ingrid nem hozta el! - Jó. Nem mondom - morgott Sarah, és szorosan összezárta ajkait. Értelmetlen próbálkozás lett volna visszaparancsolni Mattet az ágyba, ha már egyszer felkelt. A ló kiszabadult az istállóból, és Sarah-nak most sokkal fontosabb teendői voltak, mint hogy megpróbálja visszakergetni. Az öccséhez kell mennie! Fogalma sem volt, mekkorát eshetett Jacob. Még az is előfordulhat, hogy eltört valamije, vagy ami annál is rosszabb - belső sérülést szenvedett. Sarah-ban egymás után ötlöttek fel az ijesztőnél ijesztőbb gondolatok. Torkát összeszorította a félelem. Kirohant a férfi szobájából, kettesével szedte a lépcsőket lefelé. Sarkában ott lihegett Barackvirág. Az udvaron egy mogyorószínű póni legelészett. Sarah elrohant mellette, szoknyáját és kötényét összemarkolta, nehogy a Iába köré tekeredjenek. Jacob még mindig ugyanott ült, ahová esett: vállig az aranysárga levélhalomban, de már egyáltalán nem találta olyan vidámnak a helyzetet, mint az elején. Ép kezével alátámasztotta sérült karját, és hősiesen próbált küzdeni könnyei ellen, amelyek hatalmas, ragyogó cseppekben gyűltek össze a szeme sarkában. Hiába szívta be erősen az alsó ajkát és harapdálta csaknem véresre, nem tudta megállítani szája remegését. Sarah térdre esett a fiúcska előtt. - Mutasd csak, bobbli - mondta szelíden, és reszkető kezét Jacob felé nyújtotta. - Nem vagyok csecsemő - csattant fel a fiú, és elfordult, de nem annyira dacból, mint a félelemtől, hogy észreveszik rajta fájdalmát. - Különben is, csak egy karcolás az egész! - Mi lenne, ha én döntenék ebben a kérdésben? - szólalt meg mögöttük Matt. A férfi sápadt volt, erősen szédült, ami nem is volt csoda, hiszen jóval gyorsabban vette a lépcsőfokokat, mint amit egy megfontolt ember - az ő állapotában - megengedhetett volna magának. Ennek ellenére sikerült egy bátorító mosolyt erőltetni az arcára, majd megkönnyebbülten lerogyott a levélhalomra. Jacob elkerekedett szemekkel nézte. - Ki maga? - A nevem Matt. Orvos vagyok. - Hiszen maga angol! - Ha ezzel azt akarod mondani, hogy nem vagyok amis, azt hiszem, igazad van. Zavar ez téged? - kérdezte Matt, és igyekezett megőrizni komolyságát. A fiúcska elragadó volt szalmaszínű hajával és szeplős orrával. Matt hét-nyolc évesnek gondolta. Majdnem ugyanúgy mosolygott, mint Sarah, szemei csillogtak az izgatottságtól. - Á, dehogy - válaszolta, miközben tetőtől-talpig végigmérte Mattet. - Hiszen magán nincs nadrág! - jegyezte meg helytelenítő hangon. - Jacob! Próbálj viselkedni! - sziszegte Sarah, akinek illendőségérzetét kissé fokozta a félelem. Szíve még most is kétszázhúszat vert percenként, annyira megijesztette a tény, hogy kisöccse leesett egy fáról. Mióta Jacob élt, többnyire ő viselte gondját. Édesanyjuk megbetegedett a fiú születése után, és Sarah örömmel vállalta magára Jacob nevelését. Szinte úgy érezte, mintha a saját fia lenne, nem pedig az öccse.
Matt nem vette sértésnek a fiú ületlen megjegyzését. Közelebb húzódott Jacobhoz. - Ez a szerencsesortom. Akarod tudni, miért? A szőke fejecske igenlően bólintott. - Azért, mert ezt viseltem minden futóversenyen az egyetemen. - Mi az az egyetem? Mattet úgy meghökkentette a kérdés, hogy szólni sem bírt, de aztán rájött, hogy az amisok valószínűleg nem nagyon adják a fejüket továbbtanulásra. - Az egyetem olyan iskola, ahová azok jelentkeznek, akik orvosok akarnak lenni - magyarázta. - És megnyerte azokat a versenyeket? - érdeklődött tovább Jacob, akit egyáltalán nem villanyozott fel, hogy szóba került az iskola. A versenyek már jobban izgatták. Felnézett Mattre, és amint a válaszra várt, önkéntelenül is lazított sérült keze szorításán. - Nem mindet - mondta Matt, és óvatos mozdulattal kinyújtotta a kezét. - Hadd nézzem, mi történt! Amint látom, szeretsz fára mászni, ugye? Én is! Gyerekkoromban én voltam a kerület famászó bajnoka. A második legjobb fára mászó pedig egy Iány volt. Gondolnád? - Nem - válaszolta Jacob, és behúzta a kezét, amint Matt ujjai körülfogták a csuklóját, de azután izmai fokozatosan ellazultak és újra kinyújtotta a karját, csak ezután szólalt meg ismét. - A lányok közül, akiket én ismerek, egyedül Sarah tud fára mászni. - Ez igaz? - Matt Sarah-ra vigyorgott, és kuncogva látta, hogy a lány elpirul. - Szívesen megnézném! - Jonah Yodernél nem ismerek ügyesebb fára mászót - folytatta Jacob, és egyre jobban belemelegedett a témába. Teljesen megfeledkezett arról, hogy Matt a karját vizsgálja. - Ő már tízéves, és úgy mászik, mint egy mókus. Nekem sem megy rosszul, csak az a baj, hogy nem tudok túl messzire nyúlni. Igaz, még csak nyolcéves vagyok, és Jonah Yoder jóval nagyobb is nálam. Sarah lehajolt, hogy megnézze a sérülést. - Eltörött? - kérdezte nyugtalanul. - Hova gondol? Csak egy karcolás az egész! - válaszolta Matt és Jacobra kacsintott. - Ezek a nők! - Ezek a nők! - utánozta Jacob, és fölényes pillantást vetett nővérére: - Ugye; megmondtam, hogy csak egy karcolás? Már hogy tört volna el! - Igaz, elég szép karcolás - mondta Matt. - Az igazat megvallva, ocsmányul néz ki! - Mit jelent az, hogy ocsmány? - kérdezte a fiú: - Akkor használjuk ezt a szót, ha nagyon undorítónak találunk valamit - magyarázta Matt, és arckifejezése mutatta, hogy olyasmiről van szó, amit csak egy fiú tud értékelni igazán. Olyan grimasz volt ez, amelyet mindenki megértett, bármely kultúrához tartozott is az illető: Az „ocsmány” egyike azon fogalmaknak, amelyet kivétel nélkül minden fiú ismer, csak esetleg más szóval fejezi ki magát. Jacob elragadtatással nézte karján a sebet. - Ocsmány - ismételte. Láthatóan tetszett neki a szó. Mattre nézett, és mindketten elmosolyodtak: - Egyszerűen ocsmány! Jacob kuncogva mondta a férfi után: - Egy-sze-rű-en ocsmány! Matt hirtelen elkomolyodott. - Ki kell tisztítani a sebet, és teszünk rá valami kenőcsöt - mondta megfontoltan. A fiú ismét ránézett, most azonban már nem tűnt olyan bátornak, mint az elején. - Nagyon fog fájni? - Egy ilyen fáramászó bajnok, mint te, ki fogja bírni. Örülj, hogy nem kell összevarrni, mint az én sebemet - bátorította, és az arcára mutatott, ahol az öltések voltak. Jacob félelemmel vegyes tisztelettel nézett a férfira. - Csak nem maga is leesett egy fáról? - Nem. A kórházban ért egy kis baleset. Sarah felsegítette öccsét a levélkupacról, németül mondott neki valamit, majd leporolta róla és magáról a leveleket. Aztán felkapta a földről a fiú széles karimájú kalapját és a fejébe nyomta. Matt szintén feltápászkodott, és a botjára nehezedve várta, hogy megálljon körülötte a világ. - Talán megkérhetnénk Sarah-t, hogy készítsen nekünk egy kis reggelit, mi pedig rendbe tesszük a karodat - javasolta. Sarah felnézett, de abban a pillanatban görcsösen összerándult a gyomra. A férfi sápadt volt, és egész testében remegett. - Szaladj a konyhába, Jacob! - mondta az öccsének. - Ülj le, és várj meg bennünket! De eszedbe ne jusson játszani a kenyérpirítóval! Amint a fiú nekiiramodott, Matthez lépett. - Jól van?
- Persze - mondta a férfi, és próbált megereszteni egy szexi mosolyt. - Csak még egy kicsit szédülök a csóktól! A lány úgy nézett Mattre, mintha legalábbis pofon ütötte volna, aztán sarkon fordult, és nagy szoknyasuhogás közepette a ház felé indult. Matt zavartan nézte a távolodó alakot. Nem értette. Általában nem szoktak elmenekülni előle a nők. Megvakarta fájdalomtól lüktető fejét, majd Barackvirágra nézett, aki úgy ült a levélkupac tetején, mintha gyökeret eresztett volna. Sarah csókja teljesen elkábította a férfit. Egészen könnyed csók volt, majdhogynem szemérmes, de a nyomában fellépő elektromosság megdöbbentő hatással volt rá. Bizonyára a lány is ugyanezt érezte. Ezt kellett éreznie! Úgy döntött, túl gyenge ahhoz is, hogy a női lélek rejtelmeiről elmélkedjék, nem is beszélve arról, hogy megfejtse őket. Ráadásul ott volt az ellátásra váró sérülés. Összeszedte minden maradék erejét, és elindult a ház felé. - Miért nem vagy iskolában? - kérdezte Sarah, miközben a tágas, napfényben fürdő konyha közepén álló asztalra borította a hatalmas elsősegélynyújtó doboz teljes tartalmát. Jacob riadtan ugrott el a pulttól, ahol a csillogó-villogó, krómozott kenyérpirító kapcsolójával játszott. - Megbetegedett a tanár bácsi, így ma nem van tanítás. - Ma nincs tanítás - javította ki Sarah a fiút. - Nincs. - Micsoda? Nincs helyettesítés? - hitetlenkedett Matt, és intett Jacobnak, hogy üljön fel az asztal tetejére. - A mi iskolánkban csak egy tanító van - magyarázta Sarah. - Nincs, aki helyettesíthetné. - Akkor ez biztosan egytantermű iskola, ahol a WC az udvar végében van - jegyezte meg Matt félig tréfásan. Sarah hűvösen nézett vissza rá. - Természetesen. Matt rettentő zavarba jött, azt kívánta; bárcsak eltűnhetne a linóleum alatt. De mivel nem tudta, miként tompíthatna tapintatlan megjegyzésén, úgy tett, mintha el sem hangzott volna, megköszörülte a torkát és Jacobra irányította minden figyelmét. Kitisztította a fiú sebét, igyekezett kevés fájdalmat okozni neki, miközben a szálkákat és a száraz levéltöredékeket szedegette ki. Sarah a férfi könyökénél állt és figyelt, készen arra, hogy beavatkozzék, ha öccse arcán a fájdalom legkisebb jelét is felfedezi. Ha Jacob felszisszent, az ő arca is megrándult és elállt a lélegzete. Ha Jacob szeméből kigördült egy könnycsepp, Sarah kettőt törölt ki a sajátjából. Matt a szeme sarkából figyelte a lányt, hitetlenkedve, együttérzően, ugyanakkor kissé bosszúsan. - Csak kitisztítom a sebet és bekötöm - mormogta. - Nem amputációról van szó, az istenért! És biztosíthatom, tudom, mit csinálok. Jó, ha tudja, hogy a negyedik legjobb voltam az évfolyamomban a Minnesotai Orvostudományi Egyetemen. - Hány közül? - kérdezte Sarah, cseppet sem tréfásan. Matt lesújtó pillantást vetett a lányra. - Nagyon vicces! De talán jobban tenné, ha leülne, még mielőtt elájul a rémülettől. Vagy még jobb lenne, ha hozzálátna a megígért reggeli elkészítéséhez! Sarah aggódó pillantást vetett Jacobra, aki éppen a ragtapasszal volt elfoglalva. Aztán vonakodva elindult, de minden egyes lépés nehezére esett. A száját harapdálta, alig bírta visszafojtani könnyeit. - Elképesztő bizalommal van irántam - jegyezte meg Matt gúnyosan. - Vigasztalja az a tudat, hogy nem bírok elfutni a bosszúja elől, ha netán elhibázok valamit. Ha úgy tetszik, véresre verhet egy furkósbottal! - Azzal Jacobhoz fordult, és elfintorította az arcát. - Ezek a nők! Az ember azt gondolná, semmi ocsmányat nem látott még életében! A fiú szippantott egyet, majd kuncogni kezdett és átlendítette lábát az asztal végén. Míg Sarah a reggelit készítette, Matt és Jacob az asztalnál fiúkat érdeklő dolgokról beszélgettek. Jacob elmesélte Mattnek mindazt, amit a gazdálkodásról tudott, elmondta, milyen jónak ígérkezik a gabonatermés, hogyan készülnek a betakarításra, és neki mi lesz a dolga. Be nem állt a szája. Matt megfontoltan hallgatta, és megfelelő időközönként hozzáértően bólintott. Sarah a szeme sarkából figyelte őket, és elragadónak találta, ahogy Matt az öccsével viselkedik. Valószínűleg egyáltalán nem érdekelte, milyen száraz a gabona, de úgy figyelt Jacob szavaira, mintha számára is létfontosságú dolgokról lenne szó.
Milyen jó apa lenne belőle, gondolta Sarah, és azt kívánta, bár tudná legyőzni a szívében fellángoló édes vágyakozást. Matt elé tette a reggelit, egy csésze gőzölgő kávé kíséretében, és megpróbált nem gondolni arra, milyen meghitt, családias a jelenet. - Anya tudja, hogy itt vagy? - kérdezte Jacobtól, miközben kezébe nyomott egy pohár tejet, és egy nagy tányér mazsolás süteményt tett az asztal közepére. Jacob úgy nézett a süteményre, mint akit napok óta éheztetnek, és anélkül, hogy engedélyt kért volna rá, kivette a legnagyobbikat. - Ja - mormogta. - Papa mondta, ha végeztem a munkámmal, látogassalak meg. - Tényleg? - kérdezte Sarah, inkább magától, mint Jacobtól. Érezte, hogy emelkedik gyomrában a feszültség. Isaac Maust nem azért küldte ide legkisebb fiát, hogy szórakoztassa nővérét, sem azért, hogy ne legyen útban a farmon. Egyszerűen azért, hogy nézzen körül egy kicsit. Jacob mindenről részletesen be fog számolni otthon, semmit nem fog kifelejteni abból, amit az angol panzióban látott, és még csak nem is sejti, hogy pontosan ezért küldték ide. Sarah nem is kívánta, hogy a kisfiú bármit elhallgasson. Szerette a munkáját, és nem talált benne semmi kivetnivalót. Mattre nézett, és arcát elfutotta a bűntudat pírja. Csókolóztak! Ott ült a férfi mellett az ágyon és hagyta, hogy az megcsókolja! Jacob mindent láthatott a fa tetejéről! - Miért másztál fel a fára? - kérdezte öccsétől. Jacob csodálkozó, ártatlan tekintettel nézett vissza nővérére, majd vállat vont és tele szájjal válaszolt: - Hát mert ott volt! - Ez igazán nyomós érv! - mosolyodott el Matt, és mint egy kiéhezett favágó, nekilátott a reggelinek. Évek óta nem evett ilyen kiadós, kalóriadús ételt - és Sarah csak neki készítette! Általában nem volt ideje arra, hogy normálisan megreggelizzen, megelégedett egy mogyorókrémes szendviccsel vagy egy fánkkal, amelyet útban a kórház felé, az autóban szokott elrágcsálni, bár nagyon jól tudta, hogy ez minden, csak nem egészséges. Így most, hogy nem volt éppen ereje teljében, könnyen meggyőzte magát, hogy szüksége van a tápláló házikosztra. Tányérjáról pillanatok alatt eltűnt a tojásrántotta, a sült krumpli és a pirítós. Végezetül elvett egy süteményt, és miközben ette, új barátjához intézett figyelmeztető szavakat. - Jó lesz, ha ezentúl kicsit óvatosabb leszel, cimbora. A fára mászás igazán szórakoztató dolog, de a lefelé-út általában hosszú, és nincs mindig levél halom a fa alatt! Jacob bólintott és szájához emelte a tejes poharat. Ahogy ivott, vékony csíkban végigcsorgott a tej az állán. Letörölte egészséges kezével, és hatalmasat harapott a süteményből. Közben Sarah is csatlakozott hozzájuk, kezébe vette öccse kabátját, kezdte bestoppolni az ujján tátongó hasadást. - És milyen magasra jutottál? - kérdezte mintegy mellékesen, belülről azonban égette a szégyen, hogy mint az apja, ő is információkat akar kiszedni a gyanútlan gyerekből. Szegény Jacob! - Sajnos nem túl magasra. - Ez nem a legalkalmasabb hely arra, hogy fára mászó tudományodat bemutasd - folytatta Sarah zsémbesen, de sokkal inkább haragudott önmagára; mint az öccsére. - Nem hiszem, hogy Woodék vendégei ujjonganának örömükben, ha az ablakon kinézve leskelődő amis fiúcskákkal találnák magukat szemben! Ez volt hát az oka a faggatózásnak, gondolta Matt, miközben teljes odaadással rágcsálta a süteményt. Sarah attól félt, hogy az öccse rajtakapta őket, amikor csókolóztak. Különös. Hiszen már nem gyerek! Felnőtt nő! Sőt férjnél is volt, az ég szerelmére! Mit számít, ha valaki csókolózni látja? Nézte a lányt, akinek boszorkányos gyorsasággal mozgott kezében a tű, arca meg-megrándult munka közben, jelezve feldúlt lelkiállapotát. Néhány selymes barna hajtincs kiszabadult szorosra fésült kontyából, és az arcába hullott. Anélkül, hogy felnézett volna, visszagyömöszölte a kapp alá a rakoncátlan szálakat. Olyan volt, mintha egy műalkotás kelt volna életre – „Tanulmány egy XIX. századi nő képéhez”. És valóban az is volt. Egy XIX. századbeli nő, XIX. századbeli érzékenységgel. Szégyenlős, tartózkodó. Mattből soha nem tapasztalt érzéseket váltott ki már maga a gondolat is. Ő olyan nőkhöz szokott, akik ismerték a dörgést, akik a XX. század végével tartottak lépést, és nem riadtak vissza attól, hogy testi kapcsolatot kezdeményezzenek egy férfival. Hozzájuk viszonyítva Sarah maga volt a megtestesült ártatlanság. Mattet ismét elöntötte a gyengédség... és a vágy. Semmit sem szeretett volna jobban, mint védelmezni, óvni ezt a tapasztalatlan, érintetlen kis lényt. Ugyanakkor legszívesebben a karjába kapta volna, felrohant volna vele a szobába, hogy újra érezhesse az édes ajkak ízét, a csodás test melegét... Bántotta a gondolat, hogy jelen pillanatban, gyenge fizikai állapota miatt, minderre
képtelen. Rendes körülmények között az volt rá jellemző, hogy könyörtelenül véghez vitte, amit akart, különösen, ha akarata egy nő megszerzésére irányult. Ma azonban a legkisebb erőfeszítés is elgyengítette. Mázsás súlyként nehezedett rá a fáradtság, nem kímélve lüktető halántékát sem. Vállában megfeszültek az izmok az erőlködéstől. Bordái elviselhetetlenül fájtak, combjában szinte égett a seb. Úgy érezte, ha nem fekszik le azon nyomban, eszméletlenül esik le a székről. - Nos, emberek - szólalt meg, miközben óvatosan felállt -, azt hiszem, a legjobb lesz, ha felmegyek és lefekszem. Elfárasztott ez a sok izgalom. Meleg, jelentőségteli pillantást küldött Sarah felé. A lány gondterhelt arca elpirult. - Különös szokásaik vannak maguknak, angoloknak - közölte Jacob, miközben a harmadik süteményért nyúlt. Sarah a kisfiú kezére ütött és rámordult: - Talán a disznók között tartanak téged a szüleid? A viselkedésed erre vall! Jacob mélyen elvörösödött. Matt azonban nem jött zavarba. - Általában nem töltöm ágyban a napot - magyarázta a fiúnak. - Csak tudod, most nem érzem magam valami jól. - Talán egy kis hódzsír segítene - javasolta Jacob. - Nekem mindig azt ad anya, ha van valami bajom. Matt vágott egy grimaszt. - Azt hiszem, azzal várok még egy kicsit! - Ha már jobban érzi magát, Matt, megnézheti, milyen jól lovagolok - mondta a fiúcska komolyan. - Akár a farmra is eljöhet! Megmutatom majd a borjakat. Én etetem őket, és én tartom rendben az istállójukat is. - Ocsmány munka lehet - válaszolta Matt egy kacsintás kíséretében. Jacob kuncogni kezdett, Sarah pedig felsóhajtott - még azt sem vette észre, hogy a tű az ujjába szaladt. A nap hátralevő része nem Dr. Thorne Szabályzatának megfelelően telt, és Mattnek egyáltalán nem tetszett a dolog. Megszokta, hogy ő a főnök, ő adja az utasításokat, magatehetetlen állapota végtelenül idegesítette. Semmi sem tetszett neki. A szoba hol túl világos volt, hol túl sötét, hiányzott neki a város zaja, az elfoglaltságai, de legesleginkább az erőnlét hiánya bosszantotta - az a tudat, hogy teste nem engedelmeskedik akaratának. Tévedett, amikor reggeli után úgy gondolta, egy kis szunyókálás után visszatér testébe az a kevés erő, amelyet a délelőtt folyamán elpocsékolt. Hat órát aludt egyfolytában, csak annyi időre tért magához, hogy gyógyszereit bevegye és egy kicsit panaszkodjon, majd ismét öntudatlan álomba merült. Pedig így nem sok esélye van, hogy elnyerje egy nő kegyeit! Különösen, ha az illető nő nem hagy időt arra, hogy udvaroljon neki. Sarah egy kis csengőt helyezett az éjjeliszekrényre, ő maga mintha elpárolgott volna. Matt feltolta háta mögött a párnákat és hátradőlt. Érezte a készülő vacsora illatát, amely csábítóan lopakodott be szobája ajtaján. Sarah fenn van a konyhában, és neki főz! Milyen jó feleség lenne belőle! Nem mintha Matt feleséget keresett volna magának, vagy bármit tudott volna a feleségek szokásairól. Soha nem gondolt még arra, hogy elvegye valamelyik barátnőjét. Egyszerűen úgy érezte, hogy Sarah - hagyományos értelemben - jó feleség lenne. Még hogy lenne! Hiszen egyszer már volt feleség, akkor meg miért kellene csodálkozni a rátermettségén? Matt mindig túl sokat dolgozott. Annyira lekötötte munkája, hogy nem is gondolt a házasságra. Élete utolsó hat évében jóval több időt töltött a kórházban, mint a lakásában. És mire volt jó mindez? - kérdezte belülről egy cinikus hang. A szavak egyre erősebben visszhangoztak mellkasában. Régebben egy sor ragyogó választ talált volna erre a kérdésre. Most úgy érezte, teljesen kiégett, és ez nagyon felizgatta. Mennyire szerette hivatását! Örült annak, hogy segíthet az embereken. Most azonban valami visszavonhatatlan történt vele, valahogy mindent másképp látott, és nem tudta, mihez kezdjen ezzel az érzéssel. Hiányzott neki a kórház nyüzsgése, de énjének csak egyik fele kívánkozott vissza. Életében először történt meg vele, hogy nem tudta eldönteni, mit is akar. Aztán eszébe jutott a vacsora, és elhessegette magától a félelmeit, bizonytalan és morózus gondolatait. Egy jó vacsorára volt szüksége, és társaságra. Megrázta az éjjeliszekrényre helyezett csengőt, amely természetesen Barackvirágot riasztotta elsőként. A kutya hangos ugatással rontott a szobába, láthatóan ingerelte a csilingelő hang. - Miért nincs Ingridnek inkább macskája? - kérdezte Matt ellenségesen, amikor Sarah megjelent az ajtóban, hatalmas tálcán cipelve a vacsorát. Most már nemcsak a kutya, hanem a lány is bosszúsan nézett rá.
Matt lebiggyesztette a száját, és a szemét forgatta. - Utálom, hogy beteg vagyok - panaszkodott, miközben Sarah az ölébe helyezte a tálcát. - Kiráz a hideg a gondolattól, hogy másvalaki vezeti az osztályomat, vizsgálja a betegeimet és más valaki... - Udvarol a nővéreknek? Ezt akarta mondani? A férfi felnézett a lányra, aki éppen az esti gyógyszeradagot készítette elő. Sarah szája szegletében megjelent az a mindentudó mosoly, de tekintete simogató volt, bár kissé bizonytalan. Mennyi ellentétet testesített meg magában ez a lány! Ártatlan volt és szemtelen, ugyanakkor ízig-vérig nő, akihez sehogy sem illett az a hihetetlen naivitás, amely sugárzott belőle. Elbűvölte a férfit, aki már attól jobban érezte magát, ha a szobájában tudhatta ezt a bájos kis lényt. Matt szórakozottan nézte, amint Sarah az egyik gyógyszeresüveg kupakjával kínlódott. Aztán tekintete a rövidre vágott, lakkozatlan körmökről a lány mellére vándorolt, majd a fogak közé beszívott felső ajakon megpihent. Érezte az ágyékába lustán beékelődő vágyakozást. - Szeretném, ha tudná, az udvarlást nagyon komoly dolognak tartják azon a vidéken, ahonnan jöttem - szólalt meg. - Hm... akkor biztosan nagy gyakorlata van benne, ugye? Matt lenyelte a tablettákat, és leöblítette egy pohár vízzel a keserű ízt. Aztán a fenségesnek ígérkező vacsorára összpontosította figyelmét, és miközben beszélt, szemével kóstolgatta a finom falatokat. - Ez olyan dolog, amiben nem lehet elég gyakorlatra szert tenni. Bár mindig a tökéletességre törekedtem; ennek ellenére soha nem értem el. Sarah olyan tekintettel nézett a férfira, amelyből az megérthette: nem vesz be ilyen halandzsa szöveget. Jól begyakorolt pillantás volt ez, amelyet azért tökéletesített ki ennyire, hogy távol tarthassa magától azokat, akik minden áron jobb belátásra akarják bírni. - Jó étvágyat a vacsorához - mondta, miközben erőlködve tett egy lépést az ajtó felé. - Ha végzett, csak csengessen, és bejövök a tálcáért. Matt szúró fájdalmat érzett mellkasában, amihez azonban semmi köze nem volt törött bordáinak. - Csak nem akar máris menni? - kérdezte csalódottan. - Miért nem marad egy kicsit a betegágyam mellett? Talán elsajátíthatnám a beteg hangulatát javító viselkedés fortélyait! - Csakhogy most maga a beteg, aki ágyban fekvésre van kárhoztatva - mutatott rá a lány. A férfi elővarázsolta legmegnyerőbb, legcsábítóbb mosolyát, amellyel mindig lehengerelte a nővéreket - még a legkimértebbeket is. - Csak magán múlik, amis, hogy valóban kárhozat lesz-e rám nézve ez az ágy! Sarah Mattre nézett és elakadt a lélegzete. A férfi még kócosan, összetörten is hihetetlenül jóképű volt. Aztán Sarah-nak eszébe jutott mindaz, amit hallott róla, majd saját meggondolatlansága, és az a lesújtó tekintet, amellyel minden egyes családtagja illetné, ha tudomást szerezne arról, ami történt. Gondolatban összevetette a burokba zárt világot, amelyben élt, azzal az erőszakkal teli mesterkélt másikkal, amelyet Matt Thorne reggelente mosolyogva köszöntött. És ebben a pillanatban megértette, hogy van egy bizonyos határ, amelyen nem léphet túl, ha nem akarja, hogy a kellemesnek ígérkező kaland olyasvalamivé váljon, amivel ő nem lesz képes megbirkózni. Míg Matt Thorne elég nagyvilági volt ahhoz, hogy szójátékokat játsszon, csipkelődjön vele és megcsókolja anélkül, hogy ez bármit jelentene számára, Sarah-ban a nyoma sem volt semmi világiasságnak. És már túl hosszú ideje fojtotta el természetes szükségleteit ahhoz, hogy ellen tudjon állni az ilyen kitartó csábításnak. Ingridtől tudta, hogy Mattet bálványozzák a nők. De ő nem olyan, mint a többi! Ő egy egyszerű, fiatal nő, akinek mindig olyan valami kellett, amit nem szerezhetett meg magának. Tudta, Matt csak addig marad itt, amíg megromlott egészsége úgy kívánja, aztán elmegy, és itt hagyja őt minden fájdalmával. - Rengeteg a dolgom - mondta lágy hangon. És nem is füllentett nagyot, tényleg ott volt a mosogatnivaló, és az sem ártott volna, ha letörölgeti a port. Leginkább azonban saját erkölcsi tisztaságát és szívét akarta védeni a férfi csábításával szemben. - Nem lehet olyan sok - ellenkezett Matt. - Hány vendég van a házban? - Jelen pillanatban nincs egy sem, de a hét végén jönnek négyen, és néhány dolgot feltétlenül el kell intéznem addig. - Öt percet még biztosan várhat minden elfoglaltság. Kérem, Sarah, maradjon még egy kicsit, és beszéljen a családjáról! Az öccse igazán szeretnivaló gyerek. De esetleg bátyjai is vannak, akik veszélyesek lehetnek rám nézve... Sarah felsóhajtott és kötelességtudóan felsorolta az összes Maustot.
- Van két bátyám, Peter és Daniel, ők apám első házasságából valók. Szülés közben halt meg az édesanyjuk. Van még két öcsém, Lucas és Jacob, és a húgom, Ruth. Ők még mind valamennyien otthon vannak. Most már mindent tud rólunk. Majd később visszajövök a tálcáért. Azzal sarkon fordult és kiment a szobából, mit sem törődve a dadogó Matt-tel. - De... de... és velem... mi lesz? - kérdezte követelődző hangon, Sarah azonban már nem volt ott. Csak Barackvirág ült a nyitott ajtóban, szeme ördögien villogott, és olyan hangokat adott ki, amelyek leginkább gúnyos kuncogásra emlékeztették a férfit. Aztán a kutya is elment, és Matt végképp magára maradt. Döbbenten dőlt hátra párnáira. Még nem fordult elő, hogy nő így faképnél hagyta volna. Egek, csak nem minden mágneses vonzerőt kiirtott belőle a puskatus? Ijesztő gondolatok fészkelték magukat a fejébe. Levágott egy darab marhasültet, a szájába tette és szórakozottan rágni kezdte. Nem, nem, gondolta, erről szó sincs. Sarah igenis vonzódik hozzá! Ezt mondja a szeme, és erről árulkodott a csókja is. Úristen; micsoda csók volt! Elég rágondolni, máris beleborzong. A lány egyszerűen fél. Bátorításra, udvarlásra van szüksége. A pokolba is, ahhoz meg senki nem ért őnála jobban, gondolta tipikus orvosi arroganciával. Vacsora után elölről kezdi az egészet. Egyszerűen lemegy a földszintre, és körüludvarolja a lányt. Volt valami különös azokban a szikrákban, amelyek Sarah jelenlétében azonnal elkezdtek villogni benne. Sokkal forróbbak, sokkal ragyogóbbak voltak, mint azok, amelyeket utoljára nő társaságában érzett. Felmelegítették szívét-lelkét. Szerette volna jobban megvizsgálni ezt az érzést, szerette volna látni, ahogy Sarah szemében tükröződnek ezek a szikrák. Fájdalmasan vágyott rá, hogy ez megtörténjen. Vacsora után mindent elölről kezd, gondolta magában, amint szemhéja a gyógyszerek hatására, mint egy súlyos függöny, leereszkedett. Kezéből a földre hullott a villa. A csörömpölésre Barackvirág berohant a szobába, és lekapta a villáról a rászúrt húsdarabot. A férfi még félálomban is azt gondolta, hogy vacsora után hozzálát Sarah Troyer meghódításához. Csak előtte szunyókál egy keveset...
4 Sarah már két hónapja dolgozott a Thornewood Panzióban. Volt egy kis szobája az emeleten, amely majdnem Matt hálószobájával volt szomszédos - csak a fürdőszoba választotta el őket egymástól. Minden második hétvégén meglátogatta a családját, akik mindössze egy mérföldnyire laktak a panziótól, ilyenkor közösen vettek részt a kéthetente tartott amis istentiszteleten. John és Ingrid Wood egy évvel ezelőtt vásárolta meg a hatalmas farmházat Jesse mellett, lelkesen, nagy gonddal fogtak hozzá az öreg épület felújításához. A keményfa padlót felcsiszolták és újrafényezték, a szekrényekről leszedték a festéket, lebontották az álmennyezetet, és helyreállították az addig elrejtett gipszdekorációt. A kezük nyomán újjászülető ház Sarah szerint fényűző volt, az ő egyszerű ízlésének talán még sok is egy kicsit. Az ablakokat habos függönyök díszítették. A számtalan puha fotelt és kanapét nyomott mintás anyagok borították, a rózsaszín, a rubinvörös és a mély zöld színek domináltak rajtuk. Az ízlésesen tapétázott falakon primitív művészek festményei lógtak. Csaknem egyévi munka után Thornewood négy vendégszobával büszkélkedhetett, és három fürdőszobával, amelyekben elegáns, karmos lábú kádak terpeszkedtek. Az összes szoba közül Sarah a könyvtárat szerette legjobban, ahol kényelmes karosszékeket helyeztek el, és két falát a padlótól a plafonig könyvespolcok borították. A fehérre festett polcokon a legkülönfélébb könyvek sorakoztak - John Wood útikalauzai, enciklopédiák, regények, történelmi könyvek, különböző magazinok legfrissebb számai, szakácskönyvek, divatlapok. Sarah minden szabad percét itt töltötte, és úgy szívta magába az információt, mint valami ember-szivacs. Mindig is szerette a könyveket. Amikor még nem tudott olvasni, a képeket és a betűket nézegette, néha különösen megtetszett neki egy-egy szó leírt alakja. Életének egyik legszebb korszaka volt, amikor megtanult olvasni - soha nem értette azokat a gyerekeket, akik a betűk ismeretét csak kötelességből sajátították el. Az olvasás nyitott számára ablakot a nagyvilágba. Ez volt az egyetlen dolog, amely a farmgazdaság unalmas életét megszínesítette számára; amelynek segítségével messzire elkalandozhatott. A kicsi amis iskola nem kényeztette el tanulóit érdekes könyvekkel, Mausték házában pedig még kevesebb olvasnivaló akadt. Így történt, hogy egy alkalommal az akkor nyolcéves Sarah - bevásárlás közben - elcsavargott édesanyja mellől, és meg sem állt a jesse-i könyvtárig. A könyvtáros megengedte a kislánynak, hogy kiválasszon néhány könyvet, és attól a pillanattól kezdve Sarah élete gyökeresen megváltozott. Apja túlzottnak találta, és helytelenítette lánya szenvedélyét, így Sarah, hogy olvasás közben ne legyen szem előtt, ha csak tehette, felosont nagyanyja padlására. Isaac szerint a könyvek fertőzték meg lánya gondolatait, a könyveket hibáztatta Sarah túl élénk fantáziája és különleges vágyai miatt. Egyedül Sarah tudta, hogy a vágyak születésétől fogva benne éltek, az olvasás csupán azt tette lehetővé, hogy egyik-másik legalább a képzeletében megvalósuljon. És biztosra vette, ha nincsenek a könyvek, sokkal több meggondolatlanságot, ostobaságot követett volna el életében, de mivel apja ezt úgysem értette volna meg, soha nem mondta el neki. A könyv volt az egyetlen dolog Sarah életében, amelyhez mindig fordulhatott - akkor is, ha magányos volt vagy nyugtalan, és akkor is, amikor egyszerűen összezavarodtak a gondolatai. Ezért ment munkája végeztével a könyvtárba, Matt Thorne panzióbeli tartózkodásának negyedik napján. Levetette cipőjét és a kappot, és miután körülvette magát könyvekkel, kedvenc kanapéjára kuporodott, gyógyírt keresve lelke nyugtalanságára. De hiába, ezúttal az olvasás sem segített rajta. És ezért nem okolhatta sem a könyveket, sem a munkáját. Gondolatai újra és újra visszatértek az emeleten alvó férfihoz. Az utóbbi két napban ha csak tehette, elkerülte. Amikor a csengő megszólalt, berohant a szobájába, és már szaladt is ki, miután amilyen gyorsan csak tudta, teljesítette, amit a férfi kért, de ez nem vetett véget a benne kavargó vágyaknak: hogy a közelében lehessen, megérinthesse, szavait hallgassa, még ha csak az unalomról, az ágyhoz kötöttség gyötrelmeiről panaszkodott is. A lány becsukta szemét és az ajkába harapott; torkában mély, kétségbeesett hangok formálódtak. Melléhez szorította a nagy enciklopédiát, és tiszta szívből kívánta, hogy valamiféle megnyugtató válasz szivárogjon át testébe a mindentudó könyvből, de kívánsága nem teljesült. Matt Thorne képe minden mást kiszorított gondolataiból. Érezte a férfi kutató tekintetét, csókja ízét, látta kisfiús mosolyra húzódó száját.
Ó, egek, milyen régen csókolták meg utoljára! Samuel halála óta most először. Bűntudatot érzett, ha arra gondolt, hogy férje soha nem gyújtott benne olyan tüzet, mint Matt Thorne. Samuel jó ember volt, igazi jó barát, de ami férj-feleségként köztük történt, soha nem volt szenvedélynek nevezhető. Sarah hosszú ideig hibáztatta magát azért, hogy szenvedélyre vágyott. Arra nevelték, hogy egy nőnek csak kötelességei vannak férjével és Istennel szemben, és hogy a testi kapcsolatnak egyetlen célja van: új életet teremteni. Mindennek ellenére ő jóval több után sóvárgott. Egy dologban talán mégis igaza volt az apjának. Ha soha nem vett volna a kezébe egyetlen könyvet sem, nem tudta volna meg, hogy azok az emberek, akik az ő felekezetükön kívül állnak, nem csak kötelességnek tekintik a szerelmet. Az amis közösségben a házasság alapja a barátság volt, az összeférhetőség és a gyermek utáni vágy. Sarah azonban ennél többet kívánt. Úgy érezte magát, mintha a két különböző világ között húzódó senki földjén járna. Amis nő létére angolokhoz illő munkát végzett, az angolok azonban úgy kezelték, mint ízig-vérig amis lányt. A saját népe a lázadót látta benne, az emberek a fejüket csóválták és imákat motyogtak, ha meglátták. Öltözékét, beszédét és viselkedését tekintve amis volt. De fájó szívét ez nem elégítette ki, nem csillapította vágyait. És semmire sem vágyott jobban, mint Matt Thorne közelségére, érintésére. Tudta, hogy ez bűn, mégsem tehetett ellene semmit. Magasságos egek, mibe keveredett, pedig csak egy icipicit adta meg magát a kísértésnek, a kaland utáni vágynak?! Matt megállt a könyvtár ajtaja előtt, és sokáig hallgatózott a sötét folyosón. Fél tizenkettőkor ébredt fel utolsó „szunyókálásából”, és undorodva gondolt arra, hogy ismét elmulasztott egy lehetőséget. Biztosra vette, hogy Sarah már az igazak álmát alussza, míg ő teljesen éber volt, ennivalóra és társaságra vágyott. Belső biológiai órája nyilvánvalóan tökéletesen összezavarodott, semmi értelme nem volt, hogy aludni próbáljon, úgy döntött hát, hogy körülnéz a konyhában, hátha talál legalább valami harapnivalót. Belebújt egy kényelmes szabadidőnadrágba, előkeresett egy régi sportzoknit, és nekivágott a lépcsőknek. Igyekezett minél kevesebb zajt csapni, nehogy felébressze Sarah-t vagy Barackvirágot, a Csodakutyát. Sikerült is lejutnia az előszobába anélkül, hogy bármi történt volna. A könyvtár ajtaján kiszűrődő fényt azonban nem lehetett nem észrevenni. Most itt állt az ajtóban, és nézte a lányt, mint ahogy egy műalkotást tanulmányoz az ember keresve az arcra vetődő fény játékában, a tekintetben és a testhelyzetben rejlő titkos üzenet értelmét. Sarah összegömbölyödve ült a sötétzöld szófa egyik sarkában, és úgy ölelte magához könyvét, ahogy a gyerekek szokták legkedvesebb mackójukat. Szorosan behunyt szeme arról árulkodott, hogy erősen koncentrál valamire, és Matt biztosan tudta, hogy az a valami mindörökre a lány titka marad. Egek, milyen szép volt! Egyszerű és szép. Matt már negyedik napja figyelte, mégsem tudott betelni az ártatlanság és belső tűz különös elegyével, édes mosolyával és a kék szemekben tükröződő kíváncsi ragyogással. Még arra sem tartotta érdemesnek magát, hogy megérintse, pedig ez volt az, amire a legjobban vágyott. Szerette volna ugyanúgy magához szorítani, mint a lány a könyvet, és mindenét odaadta volna, ha a törékeny testből némi tisztaság szivárgott volna át az ő sötét lelkébe. A pokolba, nagyon akarta ezt a lányt! Élete keresztúthoz érkezett, és ő habozás nélkül azt az ösvényt választotta, amely nővére könyvtárán keresztül Sarah Troyerhez vezetett. Olyan ember volt, aki mindig a saját útját járta, így nem esett nehezére, hogy megadja magát ennek az új keletű késztetésnek. - Amint látom, olvasással szórakoztatja magát - szólalt meg szárazon. A hang kizökkentette Sarah-t meditációjából, szeme tágra nyílt a csodálkozástól, szíve egyre sebesebben vert. Ott állt előtte a férfi, gyűrötten és ellenállhatatlanul, buggyos, szürke nadrágban, bokájáról lecsúszott a pamutzokni. Szórakozottan nézte a kanapé körül felhalmozott könyveket. Legalább harminc különböző témájú és méretű könyv hevert a padlón, a kanapé karfáján és párnáin. Egy hét is kevés lett volna arra, hogy mindet elolvassa. - Nem lett volna szabad felkelnie - mondta ki Sarah az első gondolatot, ami az eszébe jutott. Matt úgy döntött, ez nem több mint retorikus megjegyzés, így nem válaszolt, hanem letelepedett a lány mellé. Kivette kezéből a lexikont és végigfutott azon az oldalon, ahol Sarah kinyitotta. - Azt hiszem, az ember soha nem tudhat eleget a golyóscsapágyak gyártásáról! Olyan gyorsan fejlődik az iparág, hogy én magam sem bírok lépési tartani vele. Azt hiszem, rettenetesen le vagyok maradva ezen a téren. Sarah halványan elmosolyodott és kivette a könyvet a férfi kezéből. - Na, végre egy mosoly! Ez azt jelenti, hogy már nem haragszik? - Ugyan, dehogy! Miért gondolja, hogy haragszom?
Matt színpadias mozdulattal széttárta a kezét. - Hát nem is tudom. Úgy emlékszem, legutoljára, amikor egy nő szeme villámokat szórt felém, két napon keresztül szinte szóba sem állt velem, és az első lehetőséget megragadva kirohant a szobámból, mintha haragudott volna rám. Úgy látszik, elvesztettem minden vonzerőmet. - Erről szó sincs - dünnyögte Sarah maga elé. - Igazán? - Matt előkereste legmegnyerőbb mosolyát. - Csak nem azt akarja mondani, hogy vonzónak talál? Még így, nem egészen szalonképes öltözékben is? Sarah fészkelődni kezdett, próbálta elsimítani a ruháján keletkezett gyűrődéseket. Kényelmetlenül érintették a férfi kérdései. - Nem találom... semmilyennek. Maga Ingrid bátyja. Egy vendég. - Hmm... értem - mormogta Matt, mint orvos a betegének. - Úgy látom, szeret olvasni - tette hozzá, és végighúzta ujját a legközelebbi könyvkupacon: Mark Twaintől az Egy csavargó külföldön, egy Victoria korabeli házak restaurálásáról szóló könyv és egy vaskos kötet, amely az amerikai polgárháborúról szólt. Sarah úgy simogatta az ölében lévő könyvet, ahogy egy macskát simogat az ember: szórakozottan, de szeretettel. - Szeretek olvasni és szeretek tanulni - ismerte be csendesen. - Mindent elolvasok, ami a kezem ügyébe kerül. Valóban szívesen tanult, annak ellenére, hogy csak minimális iskoláztatásban volt része. Matt azokra a sihederekre gondolt, akikkel munkája során találkozott, akiknek az adófizetők jóvoltából minden lehetőségük megvolt a tanulásra, de eldobták maguktól ezt a lehetőséget, helyette inkább kábítószer-kereskedéssel foglalkoztak és autókat loptak. Elképzelte, mi lehetett volna Sarah-ból, ha ő is megkapja ugyanezeket a lehetőségeket. - Soha nem gondolt arra, hogy egyetemre menjen? - kérdezte. Sarah elfordította tekintetét. Hogy gondolt-e? Tizenéves korában más sem járt a fejében, mint a továbbtanulás, de természetesen ez is olyan álom volt, ami soha nem válhatott valóra. - Nem volt rá lehetőségem - mondta kurtán. - Maguknál talán nem szokás támogatni a tehetséges fiatalok törekvéseit? A megjegyzés fájó pontot érintett, bár Sarah tulajdonképpen hasonlóképpen gondolkodott erről. Mégis dühösen nézett a férfira. - Az én helyem a farmon volt. Mint tudja, mi gazdálkodók vagyunk, és ácsok, a nők pedig gazdálkodók és ácsok feleségei. Mi értelme lenne itt pénzt költeni különleges iskolákra? - Azt hiszem, semmi - felelte Matt lágyan. Sarah válasza úgy hangzott, mint egy amis filozófiakönyvből betanult mondat. A férfi sejtette, hogy nem a nő saját gondolata volt az, amit mondott. Nincs ember, aki ilyen tanulási vágy ellenére egyetértene ezzel az állítással. De nem erőltette tovább a témát. Kezébe vette Sarah kappját, és szemügyre vette a művészi alkotásnak is beillő darab finom áttört anyagát, szalagjait, a mesteri kézimunkát. A lány válaszul olyan pillantást vetett rá, amelyből leginkább rettenetet lehetett kiolvasni: mintha csak most jött volna rá, hogy félmeztelenül ül a férfi mellett. Kezét öntudatlanul a hajához emelte. Matt, ösztöneinek engedelmeskedve, követte Sarah mozdulatát, és úgy helyezte el tenyerét a lány ideges kezefején, hogy közben ujjaival simogatta a fejebúbját. Látta, hogy Sarah legszívesebben a kanapé matraca alá süllyedne. - Nagyon szép haja van - mondta kedvesen. Úgy érezte, mintha fényes cobolyprémet simogatna. A hatalmas hajtömeget tűk fogták szoros kontyba a lány fején. Mattnek elakadt a lélegzete, ha arra gondolt, milyen lehet kibontva. - Miért rejti el az emberek szeme elől? - Mert nálunk így szokás. Egy nőnek a haja a legszebb ékessége, és a férjén kívül nem láthatja senki. Ha leengedném, az Hochmut, azaz büszkeség lenne. A büszkeség pedig bűn. - Szerintem a bűn: elrejteni azt, ami szép! Sarah nem egyszer maga is szerette volna leengedni a haját, érezni, amint belekap a szél. A lélek tökéletes szabadságával azonosította ezt az elképzelt érzést. De nehezére esett volna, hogy egyetértsen egy kívülállóval, aki rá nézve csupán veszélyt hordoz magában, így apja gyakran hallott idegesítő szavaival válaszolt: - Nálunk ez így szokás, akár egyetért vele, akár nem. Egyszerűen így kell lennie. - Hát nekem nem tetszik ez a szokás - mondta Matt, és mosolyogva engedte, hogy Sarah a kezére üssön, és eltávolítsa ujjait a kontyot tartó hajtűkről. A párnáknak dőlt, kezét kényelmes
pózban a kanapé karfájára fektette. Esze ágában sem volt feladni a vitát. - És az az érzésem, hogy egy tapasztalt fáramászónak sem tetszene igazán! Sarah megremegett attól, hogy milyen könnyen olvas gondolataiban a férfi. - Az akkor történt, amikor még kislány voltam. Most már felnőtt nő vagyok. - Észrevettem, higgye el - mondta Matt szárazon. - Hiába próbálja minden igyekezetével eltitkolni, észrevettem. - Már megint gúnyt űz belőlem! - csattant fel Sarah sértődést tettetve. Úgy gondolta, rossz hangulata majd biztonságos távolságban tartja tőle a férfit. Felugrott a kanapéról, hirtelen mozdulatával a földre söpört egy halom könyvet. - Csak a tréfán és szellemeskedésen jár az esze, és azon, hogy gúnyt űzzön belőlem! - Nem! - ellenkezett Matt, és szintén felállt. Szédülés fogta el, de nem tudta eldönteni, hogy mozdulata vagy Sarah újabb, megint csak érzékeny pontot érintő megjegyzése miatt. - Egy kis csókolózás, egy kis csipkelődés, aztán jót mulat a kis amis cseléden, ugye? - Hé, várjon csak egy pillanatra! - Matt megragadta a nő vállát, amivel, ha a lány további menekülését meg is akadályozta, nem vetett véget a szóözönnek. - Csak mert egyszerű ruhákban járok és egyszerű körülmények között élek, nem jelenti azt, hogy együgyű is vagyok, Matt Thorne! - kiáltotta Sarah, és harciasan nézett a férfi szemébe. - Soha nem mondtam ilyesmit! Még csak nem is gondoltam. Úristen, Sarah, nem Viktória királynő korában élünk! Csak nem gondolja, hogy olcsó szórakozást keresve visító cselédek után szaladgálok?! - Akkor mit akar tőlem? = kérdezte Sarah, bár tudta, kérdése veszélyes. Bármit válaszol is a férfi, ő kelepcébe kerül. Ha azt mondja, tényleg akar tőle valamit, neki el kell utasítania, vagy többé nem nézhet családtagjai szemébe. Ha azt feleli, semmit nem akar tőle... Nem is mert arra gondolni, milyen következményekkel járna ez rá nézve. Pedig ez lett volna a legszerencsésebb megoldás... Matt gyengéd pillantással nézett rá. - Mit szólna kezdetként egy kis barátsághoz? Sarah nem is tudta, miként reagáljon. Úgy gondolta, haragos kitörése majd elriasztja a férfit, erre az a barátságát kéri. Megindító, egyben csábító volt ez az ajánlat. - Sajnálom, ha félreértette a szavaimat, Sarah - szólalt meg újra Matt. - Tényleg csak tréfálkoztam. Eszembe sem jutott, hogy ezzel megbántom. Soha nem tennék szántszándékkal ilyet! A férfi gyengéd hangja teljesen lefegyverezte a lányt. Gyűlölte magát kirohanása miatt, amivel esetleg megbántotta Mattet. Hiába, a rögtönzés nem neki való! - Nem - suttogta Sarak, és tekintetét a férfi zoknis lábára szegezte. - Én kérek bocsánatot magától. Nem lett volna szabad vádaskodnom. Hát micsoda háziasszony vagyok én? A rossz kedvemet a vendégeken vezetem le! - Maga remek háziasszony - mondta Matt, és alig tudta megállni, hogy magához ne ölelje a lányt. Végül begörbített mutatóujjával felemelte leszegett állát, és belefeledkezett a feneketlen tó színére emlékeztető szempár kékségébe. Sarah viszonozta tekintetét. Félt attól, hogy a férfi felfedezi a benne dúló érzelmeket, és attól is, hogy nem. Szíve majdnem megállt a gondolattól, hogy Matt újra megcsókolja, de csak egy gyengéd mosollyal találta szemben magát. - Rossz napja lehetett, és most majd szétrobban a feszültségtől. De én tudom, hogyan lehet ezen segíteni! - Tényleg tudja? - A legkülönfélébb fogalmak - száj, bőr, erő, lágyság, elsuttogott szavak próbáltak utat törni maguknak a Sarah agyát elborító érzéki ködön át, de egytől egyig szertefoszlottak, még mielőtt célba értek volna. Matt ellépett mellőle, amitől a lány hirtelen nagyon elhagyatottnak érezte magát. A férfi a könyvespolchoz ment, egyenesen John Wood csillogó-villogó hifitornyához, amelyet Sarah soha nem mert még csak megérinteni sem. Egy kattanás, egy csavarás valamelyik gombon, és lágy zene hangjai töltötték be a szobát. Sarak beleborzongott a gyönyörűségbe, el sem tudta képzelni, hogy létezhet ilyen szépség. A zene nem volt ugyan ismeretlen fogalom számára, hiszen olyan házban nőtt fel, ahol gyakran énekeltek. De mindig csak amis dalokat, amelyek Isten szeretetéről, kötelességről szóltak, és arról, hogy aki boldogan viseli a rá mért szenvedéseket, halála után a mennyországba jut. Ezzel szemben az angol zene a világról, az emberek közötti kapcsolatokról szólt. És, úgy tűnt, leginkább a szerelemről: annak örömeiről, fájdalmáról, dicsőségéről. Az erős, rekedt férfihang most éppen arról énekelt, mennyire fájna, ha elhagyná az a lány, akit szeret.
- Paul Young - suttogta Matt, elismeréssel a hangjában, és megállt Sarak előtt. - A zene majd megnyugtatja. Vegyen egy nagy levegőt, és engedje ki lassan! Sarah úgy tett, ahogy a férfi mondta: lassan fújta ki a levegőt, de amikor Matt kezének érintését érezte a vállán, lélegzete elakadt. A férfi rosszallóan csettintett a nyelvével, de a szeme ragyogott, és Sarah nem tudta eldönteni, tényleg haragszik-e, vagy - szokás szerint - csak tréfált. Az az igazság, hogy Matt érzelmileg teljesen kibillentette egyensúlyából. Énjének egyik fele - a szíve mélyén megbúvó gyáva nyúl - legszívesebben kirohant volna a könyvtárból, fel az emeleti szoba biztonságába, másik felét azonban ellenállhatatlanul vonzotta, csábította a férfi. Vett még egy nagy levegőt, majd kiengedte. - Attól tartok, helyzetem nem teszi lehetővé, hogy Patrick Swayze módjára viselkedjem - szólalt meg Matt. - Ezért nem fogunk táncolni. - Ki az a Patrick? Valamelyik barátja? - érdeklődött Sarah. - Nem egészen - kuncogott Matt. A szabad világban élő nők többsége mindenét odaadta volna azért, hogy Patrick Swayze-zel, a Dirty Dancing sztárjával táncolhasson, Sarah pedig még a nevét sem hallotta! Persze, hogy is hallhatta volna. Biztos soha nem járt még moziban! Matt szerette volna, ha ő viheti először moziba a lányt. Biztosra vette, hogy ő maga is olyan érzésekkel nézné mellette a filmet, mintha életében először lenne részese ilyen eseménynek. Sarah ártatlansága az egész világot új színben tüntetné fel a szemében. Micsoda csábító gondolat ez egy olyan férfi számára, aki az élet legrosszabb oldalait is megismerte már. - Ne is gondoljon arra, amit mondtam szólalt meg végül. - Ennek az egésznek az a célja, hogy egy kicsit ellazuljon! - Már elég laza vagyok! - Hazudós! - A férfi erős ujjai lassan, érzékien masszírozták Sarah vállát. - Hunyja be a szemét, és a zenére koncentráljon! Hagyja, hogy magával repítse! Sarah követte az utasítást. Különös érzés kerítette hatalmába. Úgy érezte, mintha víz alatt úszna. Elmerült a hangok tengerében, súlytalanul lebegett. Egyedül Matt keze kapcsolta össze a valósággal, a kéz, amely Sarah képzeletében már testének más részeivel tett csodát. - Hmm... ez az! - suttogta Matt. Hangja beleolvadt a zenébe, ugyanolyan lágy volt, ugyanolyan meleg. Véget ért a Paul Young szám, de rögtön utána egy másik következett, amely még andalítóbb, még szívfacsaróbb volt, mint az előző. Sarah úgy érezte, a dal egyenesen hozzá szól, ő is ugyanúgy vágyott, éhezett a szerelemre, mint az énekes. Matt, miközben a Végtelen szeretem felkavaró zenéjét hallgatta, elragadtatással figyelte a lány arcát elöntő édes vágyakozást, és úgy érezte, oldódni kezd benne valami keménység. A város, a kórház, a lárma és erőszak fényévnyi távolságra kerültek tőle, és ő boldog volt. Úgy érezte, kettejükön kívül nem létezik senki és semmi. Abban a pillanatban valami különös kezdődött el köztük. Nem tudta, hová vezet ez az egyre erősödő érzés, de teljes szívéből azt kívánta, hogy megtudja. Semmi sem tűnt természetesebbnek, mint hogy közelebb lépjen a lányhoz és átölelje. EI sem tudta képzelni, miért várt ilyen sokáig. Olyan férfi volt, aki mindig megkapta, amit akart, és ebben a pillanatban egyetlenegy dolgot kívánt: azt, hogy Sarah mellette legyen. Nem számít, hogy alig ismerik egymást. Úgy érezte, mintha egész életében erre a lányra várt volna, Sarah-ra, aki azért született, hogy különös szeszélyeivel, Mona Lisa-mosolyával, édességével kioltson benne minden keserűséget. Gyengéden magához húzta, és miközben a dal utolsó szívettépő hangjai felcsendültek, hihetetlen nyugalom, béke töltötte be a lelkét. Annyira jó érzés volt ez, hogy szinte fájt. Száját végigfuttatta a lány homlokán, csókolta finom bőrét, a hihetetlenül selymes hajszálakat a halántéka körül. Amikor a zene elhalt, Sarah kibontakozott a férfi öleléséből, és felnézett rá. Tekintete most a bársonyos virágú, sötétkék árvácskára emlékeztetett. Nem szólt semmit, tekintete óvatosan üres volt. - Sarah - kezdte Matt, de elfelejtette, mit akart mondani. Nem jött más a szájára, csak a lány neve, lágyan, titokzatosan. - Én... azt hiszem... a legjobb, ha most elköszönök - suttogta a lány, és hátrálni kezdett, olyan óvatosan, mintha egy veszélyes állat elől próbálna elosonni a vadonban. Matt nem mozdult, és nem is szólt, csak nézte a lányt, míg el nem tűnt a folyosó biztonságot ígérő sötétjében.
Sarah alig tudta megzabolázni lépteit. Legszívesebben elfutott volna. Aztán, amikor a lépcsőhöz ért, mindkét kezével megragadta a fényes tölgyfa korlátot, olyan erővel, mintha ez megmenthetné az őrülettől. - Ó, Istenem - suttogta remegő hangon, kétségbeesetten. - Ne engedd, hogy ez megtörténjen! Ne engedd, hogy szerelmes legyek ebbe a férfiba! De amint csigalassúsággal vonszolta magát felfelé a lépcsőn, teljes bizonyossággal érezte: elkésett az imádsággal.
5 Sarah úgy gondolta, egyetlen dolog segíthet rajta csupán; ha olyan távol tartja magát Matt Thorne-tól, amennyire csak lehet. Hosszú, álmatlan éjszaka után döntött így. Tudta, a férfi nem lesz sokáig a panzióban. Ha sikerül távol tartania tőle a szívét addig, míg el nem utazik, talán nem lesz olyan fájdalmas az elválás. Sarah kalandvágyát szinte teljesen semlegesítette a búcsú fájdalmától való félelem. Tulajdonképpen a Kaland nem is olyan csodás dolog, mint amennyire felmagasztalják, gondolta, miközben friss gyümölcsöt tett a tálcára és pirítóst készített Matt reggelijéhez. Eddig, legalábbis, több volt benne a gyötrelem, mint a jó. Gondolatban ismét Matt karjaiban érezte magát, a szívében azonban egy hang már a be nem teljesült vágyakat siratta. Miben csodálatos volt a férfi ölelő karjaiban! És az a csók! Soha el nem felejti. De olyan nagy volt a kockázat, és olyan kicsi az esély a boldogságra! Próbálta reálisan felmérni helyzetét. Bármilyen jó is Matt-tel, kettőjük szerelmének nincs jövője. A legjobb, ha ezt elfogadja. És ha újra felébred benne a kalandvágy, biztonságosabb dolgokat fog kipróbálni, például, hogy hogyan kell használni a mikrohullámú sütőt. Ebben is épp elég a kihívás. Vagy mennyi izgalmat rejt magában a videomagnó! Már nem egyszer megpróbált betenni kazettát, de soha nem sikerült. Pedig hogy szeretett volna megnézni egyet-egyet Ingrid filmjei közül! Hiába nyomogatta a különböző gombokat, a készülék néha villant egyet, de leginkább furcsa, búgó hangot adott, és az óra is mintha megbolondult volna benne, a számlapon a 12:00 villogott egyfolytában. Teljesen kétségbe esett, hogy elrontotta. Igen, az elektronikus eszközök megismerése inkább neki való. A szív kalandjaihoz ő nem elég tapasztalt. Valahogy ezt kellene Matt tudtára adni. Írt egy cédulát, amelyen tudatta a férfival, hogy a városba kellett mennie, és a pirítós tetejére tette. Abban bízott, hogy Matt még alszik, így csak le kell tennie a tálcát az asztalára, és kisurranhat a házból, még mielőtt bárki az útját állhatná. Néhány dolgot feltétlenül el kell intéznie, mielőtt a hét végére bejelentkezett vendégek megérkeznek. Úgy gondolta, ez egész délelőttre biztosít elfoglaltságot, délután pedig már a vendégekről kell gondoskodnia. Ez egész jó indításnak tűnt ahhoz, hogy megkezdje a visszavonulást dr. Thorne mágneses bűvköréből. Fellopakodott a lépcsőn, nagyon ügyelt, hogy a porcelánok ne zörögjenek a tálcán. Érezte a hőtartó kancsóban gőzölgő kávé illatát, amiről eszébe jutott, hogy még egy falatot sem evett, pedig már órák óta talpon van. Lábujjhegyen folytatta útját a folyosón, szorosan a fal mellett, elkerülve azokat a helyeket, ahol tudta, hogy nyikorog a padló. Barackvirág ott kocogott mögötte, nagyokat szimatolt a levegőbe, beszívta az áfonyás sütemény ínycsiklandozó illatát. Matt ajtajához érve Sarah szabaddá tette egyik kezét, és megragadta a kilincset. Hihetetlen lassúsággal nyomta le, remélte, így nem csap nagy zajt. Csupán akkorára nyitotta az ajtót, hogy a tálca beférjen rajta. Ekkor ért oda a kutya, orrával jó erősen meglökte az ajtót, és éktelen ugatással berontott: a szobába, egyenesen Miatt Thorne lábai elé. A férfi anyaszült meztelenül állt a szoba közepén. - Oh, mein Gott! - kiáltott fel Sarah ijedten. Egész testéből kiszállt az erő, a reggelivel megrakott tálca óriási csörömpöléssel a földre esett. A narancslé és a kávé szétfolyt a keményfa padlón, az áfonyás sütemény szerteszét gurult, Barackvirág nagy örömére, aki lelkes csaholással vadászatra indult. Matt nem mozdult, megbabonázta az elétáruló kép. Sarak, felnőtt nő létére, fülig vörösödött a meztelen férfitest láttán. Aztán térdre esett, a padlóra szegezte tekintetét, próbálta összeszedegetni a reggeli maradványait. Keze úgy remegett, hogy az ezüsttálcán szinte táncra perdült a porcelán. A kávéskancsó kicsúszott ujjai közül, és úgy gurult keresztül a szobán, mint egy felborított tekebábu. - Nagyon sajnálom - motyogta a lány. - Kopognom kellett volna. Azt hittem, még alszik! Eszembe sem jutott, hogy ébren találom, ráadásul... ráadásul... - Meztelenül - fejezte be Matt a mondatot, és vidáman elmosolyodott. - Oh, mein Gott! - mondta Sarah újra meg újra. Hiába nem nézett többé a férfira, az az egyetlen pillantás bőven elegendő volt ahhoz, hogy a kép kitörölhetetlenül az emlékezetébe ivódjék. Látta már a férfit ing nélkül, látta alsónadrágban, mégsem gondolta, hogy mezítelenül ilyen sokkolóan fog hatni rá. Szorosan összezárta szemét, és próbálta száműzni gondolataiból a látomást, teljesen sikertelenül. Lehunyt szemhéja mögött is tisztán látta a keskeny csípőt, az izmos combokat, a lapos hasat a lefelé futó sötét szőrcsíkkal, amely bozontos erdővé szélesedett teste legférfiasabb - szinte túlságosan is férfias - pontja körül. - Oh, mein Gott! - suttogta megint kétségbeesetten.
- Ugyan, Sarah, hagyja már abba a tömjénezést. A végén még elbízom magam! - szólalt meg Matt. Alig bírta megállni nevetés nélkül. Aztán felkapta fürdőlepedőjét, a csípője köré tekerte, hogy ne sértse Sarak érzékenységét, és nem utolsósorban szerette volna palástolni azt a tényt, hogy a helyzet nem csak vidámságot váltott ki belőle. - Most már minden rendben, kislány. Fogadóképes vagyok. Sarak megkockáztatott egy pillantást, de ismét mélyen elvörösödött. Még hogy fogadóképes! Ebben a férfiban nincs egy szikrányi szeméremérzet! Természetesen egy csomó jó tulajdonsággal rendelkezhet, de a szerénység és mértékletesség nem tartozik ezek közé. Matt a padlóra dobott egy másik törülközőt, hogy felitassa a kiömlött narancslét, sőt még le is térdelt, de csak azért, hogy Sarah arcába nézhessen. - Édesem, nyugodjon meg végre! Semmiség az egész! Én nem bánom, hogy látta a testemet. Mindannyiunknak van a ruha alatt. A lány döbbenten viszonozta a férfi pillantását, és utálkozva mondta: - Vegye tudomásul, hogy nekem nincs! Maga pedig jobban tenné, ha eltakarná a sajátját! Nekem ez egyáltalán nem tűnik semmiségnek. Azzal a nedves levélkére mutatott és elviharzott, még a tálcát sem vitte magával. Matt végigvágódott a padlón, és kitört belőle a kacagás, sajgó bordáit fogta, és a végén már szinte vonított a hisztérikus nevetőgörcs és az égő fájdalom hatására. Barackvirág azonnal letette a süteményt, és csatlakozott a kórushoz. Sarah magára kapta köpönyegét és kirohant a ház hátsó ajtaján, át az udvaron. Cipője telement kaviccsal, de nem törődött vele, meg sem állt az istállóig, ahol Woodék engedélyével a lovát tartotta. A csípős őszi levegőben meglátszott a lélegzete, olyan volt, mintha gőzölgött volna a szája. Persze, ez nem is lett volna csoda, hiszen belülről szinte forrt, tajtékzott mindene. Miért kellett meglátnia Mattet?! Amikor végre sikerült rávennie magát, hogy véget vessen a kalandnak, ismét megszólalt benne a nő, aki követelte, hogy még jobban ismerje meg a férfit. Pedig csak pár órával ezelőtt döntött úgy, hogy látni sem kívánja többé. Erre most újra elöntötte a bűnös vágyakozás. És az volt a legszörnyűbb, hogy még csak nem is szégyenkezett emiatt. Csak haragot és csalódottságot érzett. Elkezdte felszerszámozni a lovat, még csak le sem kefélte szegény állat szőrét. Sarah egyedül Otist, a barna heréltet tartotta meg magának, amikor Samuel halála után felszámolta a farmot. A ló úgy nézett rá nagy, nedves szemével, mintha legmélyebb álmából ébresztették volna fel. - A városba megyünk - közölte vele Sarah, és jóval erősebben húzta meg a haslót, mint máskor. Az öreg állat szomorú, majdhogynem sértett pillantással vette tudomásul gazdája türelmetlen mozdulatait. Sarah ügyet sem vetett rá, túlságosan lefoglalták saját érzelmei. Úgy döntött, megbízatásait a lehető leglassabban fogja lebonyolítani. És ha már mindennel végzett, majd kitalál még valamit. Addig marad a városban, hogy épp csak a vendégek érkezése előtt érjen vissza. Akkor végre biztonságban érezheti magát a hangos, követelőző turisták társaságában. Jelenlétük épp elég kötelezettséget ró majd rá, és nem lesz nehéz távol tartani magát Matt Thorne-tól. Így talán arról is megfeledkezik, hogy teste miként reagált a csodálatosan férfias jelenségre. Az udvaron álló homokfutóhoz vezette a lovat. Otis egyáltalán nem lelkesedett azért, ami rá várt, és ezt nem is titkolta. Olyan lassan mozgott, mint még soha, húzatta magát, mintha nehezére esett volna minden egyes lépés, és többször meghátrált. Sarah próbálta biztatni, de a maga ötvenöt kilójával nem sokra ment a mázsás lóval szemben. Sietett, ahogy csak tudott. Minél jobban közeledett a munka vége, annál közelebb érezte magához a szabadságot, és annál gyorsabban mozgott. Már csak két perc, és úton lesz, szégyellni való vágyakozásával egyetemben. Matt Thorne azt gondolhat róla, amit akar! A legvalószínűbb, hogy bolondnak hiszi. Bolond, prűd, falusi bugrisnak. Biztosan jót mulat rajta! Csak a jó Isten a megmondhatója, hány elegáns, jól öltözött nő várhatja Minneapolisban, és bizonyára egy sem futna el, ha meztelenül látná. - Hiszen én sem futottam volna el, ha... - motyogta magában. Talán családja iránt érzett kötelességtudata és hite miatt szállt inába a bátorsága? Nem, nem ezért futott el... - Nem bánja, ha magával tartok? Sarah keze megmerevedett a hámon. Olyan erővel tört rá a kétségbeesés, hogy térde beleremegett. Ha nem támaszkodik Otisnak, talán össze is esett volna. Már csak két percre lett volna szüksége! Két rövid percre! - A fogcsikorgatás talán igent jelent amisul? - kérdezte Matt. A lány megfordult, mogorva pillantást vetett a férfira. Félig-meddig arra számított, hogy a csípője körül még mindig ott találja a rózsaszín-bíbor mintás törülközőt, Matt azonban felöltözött, mégpedig
úgy, ahogy egy jólnevelt férfihoz illik. Bő tweednadrágot, kék inget és fekete bőrdzsekit viselt a fagyos októberi reggelnek megfelelően. Sőt, meg is fésülködött, frissen mosott haja még nedves volt. Sötét szeme gonoszul villogott. - Magának ágyban a helye! - sziszegte Sarah. Matt elvigyorodott és közelebb lépett a lányhoz. - Úgy látom, ég a vágytól, hogy a párnák között lásson, Kékszemű! Higgye el, semmit nem szeretnék jobban, mint hogy egyezségre jussunk a dolgot illetően, de ha már ennyi energiát fordítottam az öltözködésre... - Szégyentelen! - mormogta Sarah, és megragadta a gyeplőt. - Nem szeretnék szerénytelennek látszani, de nem hiszem, hogy lenne rajtam bármi is, ami miatt szégyellni kellene magam. Maga szerint? - gonoszkodott Matt. Sarah gondolatban ismét látta maga előtt a mezítelen testet, és mélyen elpirult. Soha nem látott még ilyen szép férfit. Valóban nem volt rajta semmi szégyellni való. - Ugyan már, kedvesem - folytatta Matt behízelgő hangon, miközben még közelebb lépett a lányhoz, és gyengéden megszorította a karját. - Hiszen magának volt férje! Biztosan látta meztelenül! - Az más volt! - válaszolta Sarah. Egek, csak meg ne kérdezze, miért volt más, fohászkodott magában. Az igazat megvallva a két élmény között ég és föld volt a különbség. Samuel szinte soha nem mutatkozott előtte teljesen mezítelenül, de ha mégis megtette, nem ébresztett benne olyan vad érzelmeket, mint Matt. Elhessegette magától a ránehezedő bűntudatot. Hisz az csak nem az ő hibája, hogy Samuel gyenge fizikumú ember volt, Matt Thorne pedig... nem. - Igazán sajnálom, hogy kinevettem - suttogta lágyan Matt. Lélegzete simogatta a lány fülét, a fekete köpenyen keresztül is égetett az erős ujjak gyengéd szorítása. - De olyan édes volt, ahogy elképedt! Sarah nem tudta, mit válaszoljon, sőt azt sem tudta, kell-e válaszolnia egyáltalán. A hízelgés idegen fogalom volt számára. Ellépett a ló mellől, lerázta magáról Matt kezét, és úgy határozott, figyelmen kívül hagyja a megjegyzést. l - Biztos abban, hogy bírja majd az utat? Három mérföldre van innen a város. Matt szemügyre vette a fekete dobozhoz hasonlítható járművet és az öreg lovat. Ő biztosan más közlekedési eszközt választott volna, de mivel nem látott más lehetőséget arra, hogy Sarah mellett üljön, nézhesse a lányt, érezze tiszta illatát, időnként hozzásimuló testének melegét - nem ellenkezett. - Ki fogom bírni! Azt azonban sajnálom, hogy Ingrid nem hozatta el az autómat. Jag! - mondta büszkén, miközben felsegítette Sarah-t a kocsira. - Jag? - nézett rá csodálkozva a lány. Matt elhelyezkedett a vékonyan párnázott ülésen, és hitetlenkedve kérdezett vissza: - Nem tudja, mi az a Jag? Jaguar XJ6. Az egyik legjobb autó a világon! A belseje valódi bőr, digitális CD lemezjátszó van benne. Injektoros, 2400 köbcentis és 223 ló lapul a motorháztető alatt. - Na, most gúnyolódj, ha mersz, gondolta Matt büszkén. Nem volt olyan nő a világon, aki el ne ájult volna az autójától, és annak paramétereitől. Még ha nem is tudták pontosan, miről beszél, érezték, hogy különös jelentősége van annak, amit mond. Sarah tekintetéből sugárzott, hogy úgy gondolja, a férfinak hiányzik egy kereke, végül elmosolyodott, és megeresztette a gyeplőt. - Kétszázhuszonhárom ló? Látja, én eggyel is megelégszem! - Nagyon vicces! - mondta gúnyosan a férfi, majd a zsebébe nyúlt, és előhúzta levéltárcáját. - Azt hiszem, van nálam egy fénykép. Akarja látni? A lány hitetlenkedve húzta fel szemöldökét: - Csak nem hordja magánál az autója fényképét? - Hát... dehogynem - mondta Matt védekezően, csaknem duzzogva. Sarah végignézett rajta, majd hangosan hahotázni kezdett. Az út mindkettőjük számára meglepően kellemesnek bizonyult. Sarah-ból a zavar utolsó szikrája is elpárolgott, fesztelenül élvezte Matt társaságát. A férfi mindvégig úriemberként viselkedett. A lány családjáról beszélgettek, aztán a lováról, a bricskáról kérdezett és elapadhatatlan érdeklődéssel hallgatta Sarah elbeszélését az amisok nyugodt, egyszerű életmódjáról. Útközben a lány megmutatta azt a két-három farmot, amelyen családja barátai Jon Schrock, az ács, Jake Yoder és felesége, Katie - gazdálkodtak. Katie Yoder
gyönyörű kosarakat font, és Jesse-ben, a népművészeti boltban adta el őket. Sarah név szerint ismerte a nagytestű belga lovakat, amelyekkel Martin Lapp művelte a földjét. A kórházban töltött napok után Matt most először volt hosszabb ideig friss levegőn, kimondhatatlanul élvezte a nap simogató sugarait. Sokkal jobban érezte magát, mint előző nap. Különösen, hogy itt ülhetett Sarah mellett, ami sokkal hatékonyabb gyógymódnak bizonyult, mint bármilyen orvosság. Hallgatta, amint a lány az emberekről, a saját életéről beszél, amely egészen más volt, mint Matt megszokott életmódja - nyugodt, és hihetetlenül békés. Nézte, hogy kezeli Sarah a gyeplőt, a pici, dísztelen kezeken nyoma sem volt a bizonytalanságnak. Most is azt az egyenruhaszerű öltözéket viselte - vastag, sötét harisnyát, fekete cipőt, a kék ruhát a fekete felsőrésszel és az elmaradhatatlan köténnyel. Mindezen felül magára terített egy nehéz, fekete gyapjúköpenyt, amelyet az álla alatt szalag fogott össze. A kis fehér sapka helyett most egy nagy, fekete kalapot tett a fejére, karimája csaknem az egész arcát beárnyékolta, és Otis szemellenzőjére emlékeztette a férfit. Minden amis nőn furcsának, mulatságosnak találta volna ezt a fejfedőt, Sarah-val azonban más volt a helyzet. Bosszantotta, hogy nem láthat többet a gyönyörű, fiatal női arcból, s a rengeteg ruha csak sejtetni engedte az alatta megbúvó szépséget és bájt. Megpróbálta elképzelni a lányt farmernadrágban és pólóban, de lelki szemei előtt sehogy sem állt össze a kép. Sokkal inkább illett volna hozzá egy lenge, virágmintás szoknya, finom blúzzal, csipkegallérral. Szinte látta, amint csodálatos, dús haja lágy hullámokban omlik a vállára. Igen, így már egész könnyen el tudta képzelni. Majdnem olyan könnyen, mint ruha nélkül. Hátradőlt, és átengedte magát az utazás örömeinek - élvezte a táj szépségét, csendjét. Az első napokban mindez zavarta, hiányzott neki a nagyváros lármája, de most, hogy Sarah mellett ülhetett, eddig ismeretlen nyugalom szállta meg, és teljesen belefeledkezett a látnivalókba. Az út egyik oldalán kukoricatábla terült el, a magas, aranyszínűre száradt gabona betakarításra várt. A másik oldalon tehenek legelésztek az őszi színekben pompázó fák alatt. A szemet gyönyörködtető, lankás vidék békéje szinte fényévnyi távolságra repítette a város erőszakos világától. Itt nem voltak utcai verekedések, nem voltak narkósok, csövesek és részegek. Jesse-re a csend, békesség és józanság volt jellemző. Ha méltányos akart fenni, be kellett ismernie, hogy Minneapolis és St. Paul legnagyobb részén szintén a csend és józanság volt a leginkább jellemző. Az erkölcsi színvonal még nem süllyedt olyan mélyre, mint a nagyvárosok többségében, de a szegényebb negyedekben fokozatosan romlott a helyzet. A mocsok, a szenny úgy terjedt, mint valami alattomos betegség. Sok szempontból jobb lakóhelyet elképzelni sem lehetett a város központi kerületeinél, ahol minden tiszta volt, gondozott, ahol virágzott a kultúra és a művészet. A legtöbb lakó talán nem is gondolt a hanyatló életszínvonalra, az egyre emelkedő bűnözési arányra, a bomlásnak indult erkölcsökre, mindarra, amivel Matt nap mint nap találkozott munkája során. Jó érzéssel töltötte el a tudat, hogy testben és lélekben több száz mérföld választja el ezektől az életét megkeserítő problémáktól. Jesse városa - fákkal szegélyezett utcáival, karcsú templomtornyaival; téglaházaival és az utcasarkokra kiállított krizantémos köcsögökkel - olyan volt, mintha Norman Rockwell képzeletéből pattant volna ki. Ahogy bekocogtak a főtérre, egy kirándulóbuszból épp szálltak ki a turisták, és rögtön Sarah bricskáját kezdték fényképezni. - Hiszen maga egy valódi híresség! - vigyorgott Matt. - Különlegesség vagyok - válaszolta Sarah, jókora adag keserűséggel a hangjában. Hirtelen rádöbbent, az hogy a turisták mit gondolnak róla, a legkevésbé sem érdekli, attól viszont megőrülne, ha Matt Thorne is idegenforgalmi látványosságnak tekintené: A férfi nem szólt semmit. Szegény ember! Hát mit is mondhatna erre? Természetesen Sarah az ő szemében is furcsaságnak számít. Mi más is lehetne a nagymenő városi doktor szemében? Biztos, hogy a férfi nem sok amissal találkozott életében. - Nekem a gyógyszertárba, a méteráruboltba, a fűszereshez és az olcsó áruk boltjába kell mennem - mondta a lány, és egy mellékutcába, egy igazi lókikötő oszlophoz irányította kocsiját. Matt szája tátva maradt a csodálkozástól. Egy város, hamisítatlan lókikötő oszlopokkal! Csak a Puskapor című western unos-untalanig ismételt epizódjaiban látott ehhez hasonlót. Természetesen, Sarah semmi furcsát nem talált ebben. Itt nem a lány számít különlegességnek, hanem ő és a turisták, gondolta. Ők az idegenek, akik betörtek Sarah békés birodalmába. - Maga hová szeretne menni? - kérdezte a lány. - Úgy gondoltam, benézek az orvoshoz, kicseréltetem a kötéseimet, és megkérem, szedje ki a varratokat az államból. És talán elbeszélgetünk egy kicsit a szakmáról.
- Ugye, nem fárasztotta ki az utazás? - Sarah a férfira emelte aggódó tekintetét. Szeme a kalap árnyékában még nagyobbnak tűnt, mint máskor. Matt mellkasát kellemes melegség árasztotta el. A lányra mosolygott, és ujjával könnyedén végigsimította az orrát. Biztos volt benne, hogy a zötykölődés még a fogait is meglazította, de semmiképp nem szándékozott rosszat mondani Otisról, főleg azok után, ahogy Sarah nézett rá. - Nem. Nagyon jól érzem magam! Köszönöm, hogy megkérdezte. - Csak biztos akartam tenni benne - válaszolta a lány évődő mosollyal -, hogy elbírja-e majd a szatyrokat. Mindketten elnevették magukat, de amikor egymásra néztek, megállt az idő. Bár újra megcsókolna, gondolta Sarah, pedig tudta, már megint olyat kíván, amit nem lenne szabad. A legszívesebben megcsókolnám, gondolta Matt. Mintha mágneses erő húzta volna Sarah felé. Alig észrevehetően közelebb is lépett hozzá, le nem vette szemét a finoman ívelt szájról. Szerette volna érezni a lány ízét - az édességét, az ártatlanságát. De a sarkon befordult egy turistacsoport, és gágogó libák módjára elözönlötték az egész utcát. A pillanat elmúlt. Megállapodtak, hogy mikor találkoznak a bricskánál, aztán Sarah, miután útba igazította Mattet dr. Coswell rendelője felé, elindult, hogy saját dolgait intézze.' A méteráruboltban erős, kék anyagot vásárolt, új inget akart varrni Jacobnak. Úgy látta, a fiú túl gyorsan nő, és édesanyjuk nem képes elég inggel ellátni. És persze szívesen is varrt az öccsének ez is enyhítette a miatt érzett fájdalmát, hogy nem volt saját gyermeke. Tekintete, mint mindig, most is elidőzött az aprócska bolt kirakatában felhalmozott szebbnél szebb színes anyagokon. Azon tűnődött, miként állna rajta egy angol divat szerint megvarrt szoknya, és végigfuttatta ujjait a krémszínű, rózsamintás anyagon. Aztán egy finom, fehér textíliát vett a kezébe, és elképzelte, milyen csodás hálóing lenne belőle, világoskék szalagokkal díszítve. Ám végül csak a megszokott tartós sötét szövetből vásárolt, és már indult is a következő üzletbe. Miközben a boltokat járta, igyekezett figyelmen kívül hagyni a kíváncsi pillantásokat. Főleg az idegenek bámulták meg - Jesse lakossága már hozzászokott az Egyszerű Emberek látványához. Ennek ellenére kényelmetlenül érezte magát, kiváltképpen ma. Ma a szokásosnál is jobban szerette volna, ha nem lóg ki ennyire a többiek közül. Soha nem bánkódott még ennyire amis volta miatt. Legszívesebben elhajította volna kalapját, ruháit, amelyek csak arra voltak jók, hogy lépten-nyomon elakadjanak a bolt polcaiban. Szeretett volna beolvadni a többi, átlagos, bevásárlást végző nő közé, szerette volna, ha nem bámulják meg, csak azért, mert amis. És mindez Matt Thorne miatt volt így. Az illatszerboltban végül engedett titkos vágyainak. Miután megvásárolta a panzió számára szükséges dolgokat, kiválasztott magának egy Párizsi Éjszaka nevű parfümöt és a Glamour magazin legújabb számát, amely az őszi divattal kapcsolatos cikkekkel volt tele. Az eladó furcsa pillantást vetett rá, de biztosan úgy gondolta, hogy a panziónak veszi ezeket a dolgokat is, így nem tett megjegyzést. Sarah fizetett, köszönt és a kijárat felé indult. Útközben, amikor már nem láthatta az eladó, előhúzta táskájából a két kincset. A parfümösüveget köténye rejtett zsebébe dugta, a magazint pedig gondosan becsúsztatta a helyi újság, a Jesse Herald Dispatch legfrissebb számának lapjai közé. Hóna alá szorította csomagjait, az újság közé helyezett magazint pedig úgy fogta kézbe, hogy elolvashasson egy női borotvareklámot. Csípőjével kilökte a bolt ajtaját, kilépett az utcára, pontosan az apja lábai elé. Isaac Maust tekintete az alig pár méternyire álló vaskereskedésre szegeződött, így teljes lendülettel belerohant lányába, akinek kezéből az ütközés nyomán kirepült minden csomag, az újsággal és a magazinnal együtt. - Sarah! - kiáltott fel meglepetten, és mindkét kezével megragadta a lány vállait, hogy az eséstől megóvja. - Papa!- Sarah hangja inkább bűntudatos volt, mint meglepett; legszívesebben elharapta volna a nyelvét. Huszonöt éves, felnőtt nő létére Isaac jelenlétében még mindig úgy érezte magát, mint egy csökönyös kamaszlány. Kibújt apja szorításából, és mindketten lehajoltak, hogy összeszedjék a földön szanaszét heverő csomagokat. A férfi gyorsabb volt, mint Sarah, és legelőször a divatlapot vette fel a járdáról. Komoran meredt a címlapfotóra: az őzszemű, erősen sminkelt, tépett frizurás lányra, akinek nyaka alig látszott ki a bizsu-láncok alól. Ahogy Isaac a képet nézte, amúgy is sovány, ráncos arca még jobban elkeskenyedett, ápolatlan, ősz szakálla még hosszabbnak látszott. Sűrű, bozontos szemöldökét V-alakban vonta össze, amelynek szárai fekete filckalapjának karimájától az orra
tövéig értek. Sarah, nyugalmat erőltetve magára, összeszedte a többi holmit, végül felegyenesedett és kivette apja kezéből a magazint. - A panzió számára vásároltam néhány dolgot - mondta magyarázatként. Ez persze szemenszedett hazugság volt, és bűn, de nem akarta apja tudtára adni, hogy saját magának vette a túlontúl világi olvasmányt. Már eddig is épp eleget vitatkoztak hasonló dolgok miatt, most szerette volna ezt elkerülni. Isaac egy nagyot szippantott, mogorva pillantása azonban nem enyhült. Alig pár centivel volt csak magasabb, mint Sarah, de tartása olyan egyenes volt, olyan merev, hogy a lány mindig úgy érezte, mintha eltörpülne apja mellett. A férfi kiegyengette nehéz munkáskabátját, széles kezével leporolta róla az út porát. Mozdulata nem kevés szimbolikus jelentést hordozott magában. - Miért nem a tulajdonosnő jött el bevásárolni? - kérdezte németül. - Talán úgy gondolja, az ilyen alantas munka nem neki való? - Ingrid üzleti ügyek miatt van távol, a másik panziójában - válaszolta Sarah kimérten, az anyanyelvén. Mindig is udvariatlanságnak tartotta, ha nyilvános helyen olyan nyelven beszélnek, amit a többiek nem értenek - jól tudta, apja éppen ezért teszi - ,de most nem ellenkezett. Elég gondot okozott neki az, hogy nyugalmát megőrizze. Ingrid nemcsak a munkaadója volt, hanem a barátnője is, és nem érdemelte ki, hogy Isaac így beszéljen róla. - Micsoda dolog, hogy egy nő bonyolítja az üzleti ügyeket - dörmögte a férfi. - Hát a férje hol van? Csak nem hagyta veled egyedül abban a házban? - John Wood Kaliforniában van - nyugtatta meg Sarah gyorsan az apját. Ügyelt, nehogy arca olyan információt áruljon el, amely beláthatatlan következményekkel járna. Csak a jó Isten tudja, milyen dörgedelmes reakciót váltana ki Isaac Maustból, ha megtudná, hogy lázadó lánya egy jóképű, fiatal orvossal tartózkodik a panzióban, minden felügyelet nélkül. Sarah már a gondolattól is megremegett. Aztán eszébe jutott, hogy Jacob tud Matt jelenlétéről, és elfogta a félelem. Hiszen Jacobot Isaac maga küldte a panzióba kémkedni! Sarah szíve úgy vert, mint a légkalapács. Még mielőtt átgondolta volna, mit mond, újra megszólalt. - Ingríd rám bízta a vendégeket. Öten vannak, itt töltik a hétvégét. - Úgy! A vendégeket! - Isaac szinte köpte a szót, mintha attól tartana, hogy bemocskolja vele a száját. - És az egyikük trágár beszédre tanítja az öcsédet! - Mire?! - Jacob, amikor a minap hazajött, trágár szavakat mondott. Meg is kapta érte a magáét! Sarah-ban meghűlt a vér. Úgy érezte, mintha Jacob az ő fia lett volna, Isaac pedig valami idegen, aki bántalmazni merte más gyermekét vélt bűnök miatt. Képtelen vont palástolni felháborodását. - Ocsmány? Erre a szóra gondol, ugye? Isaac szinte ellilult mérgében. - Ez igazán nem csúnya beszéd - folytatta Sarah. - Ez olyan szó, amelyet az angol gyerekek nap mint nap használnak és... - Ez épp elég ok arra, hogy Jacob ne használja - vágott a szavába az apja. - Cseppet sem vágyom arra, hogy még egy gyerekem tévútra lépjen! Sarah elhallgatott, szorosan összezárta száját, útját állva ezzel a feltörni készülő fájdalomnak. Hogy merészeli az apja azzal vádolni, hogy tévúton jár, amikor mindent megpróbált, hogy köztük maradjon, mikor minden Isten áldott nap önmagával vív kemény harcot azért, hogy megőrizze amis mivoltát! Mint már annyiszor, most is makacsul hátra vetette fejét, mielőtt megszólalt. - Hát persze, még a lovamat is elcseréltem egy gyönyörű autóra... Egy... egy... Dagmarra mondta, bár nem volt biztos abban, hogy jól ejti a szót. Mindenesetre jól hangzott. Gúnyolódása azonban csak olaj volt a tűzre. Apja acélkék szeme szinte felnyársalta. - Igaz, amit hallok? - kérdezte fenyegetően az öreg. - Mit hallott? - Sarah alig bírt nyelni a torkát szorongató félelemtől. - Kitől? - Micah Hochstetler hívott, hogy menj el vele Beachyék árverésére, de te elutasító választ adtál. Azt mondja, lekezelően bánsz vele, és egyre világiasabb a modorod! - Ilyeneket mond, és maga még csodálkozik, hogy nem akarok elmenni vele? - Sarah vádlóan emelte apjára tekintetét. - Mi bajod vele? Igazán rendes fiatalember. Tagja a felekezetnek, és saját farmja van! - És papa azt gondolja, ez elég ahhoz, hogy elmenjek vele bárhová? - Én csak azt gondolom, ha férjhez mennél és gyerekeket szülnél, ahogy egy tisztességes nőhöz illik, nem kellene folyton attól rettegnünk, hogy a lelkész meglátogat.
- Nem tettem semmi olyat, amiért a lelkésznek oda kellene mennie - tiltakozott Sarah, és egyre jobban izzott benne az indulat, mint mindig, ha öt mondatnál többet váltott az apjával. Isaac jelentőségteljes pillantást vetett a lány kezében lévő magazinra. - Nem követtem el semmit! - mondta Sarah, makacsul. - Elnézést - szólt közbe élesen egy harmadik hang. - Csak nincs valami probléma? Isaac megfordult, és Mattre nézett. Az öregember arca olyan volt, mintha gránitból vésték volna ki. - Semmi, amihez köze lenne - mondta angolul, mereven, majd hátravetette fejét, és elindult a vaskereskedés felé. Sarah gyűlölettel vegyes szeretetet érzett, amint apja távolodó alakját nézte. - Ki volt ez? Egy barátja? - kérdezte Matt lágyan. - Nem - válaszolta a lány, szemét égették a visszatartott könnyek. - Az apám. Míg Sarah az élelmiszerboltban vásárolt, Matt a bricskában üldögélt. Annak ellenére, hogy ezerszer jobban érezte magát, mint előző nap, még mindig nem nyerte vissza teljesen az erejét, és a délelőtt bizony nem kevés energiáját emésztette fel. A háttámlának dőlve nézte a parkban játszó gyerekeket, gondolatai azonban vissza-visszatértek az orvosnál tett látogatásra. Az az ember az orvostársadalom szégyenfoltja volt, és valószínű nem kevés veszélyt jelentett a betegeire nézve. Phillip Coswell az ötvenes évei derekán járó, köpcös, ritkuló, zsíros hajú férfi volt, szájából ki nem fogyott a cigaretta. Legalább ötször megkérdezte Mattet, milyen gyógyszereket szed, ami azt jelenti, hogy vagy nem figyelt, vagy komoly bajok vannak a koncentráló képességével. Legfőbb beszédtémája a botrányosan magas műhiba-biztosítási díj volt és hogy miként lehetne minél többet kicsikarni a társadalombiztosítástól. Matt még a váróteremben tanúja volt annak, hogy az orvos megsértett egy nőbeteget, egy másikat pedig nevetség tárgyává tett, mondván, nincs semmi baja, csak az ő drága idejét rabolja. A szerencsétlen nő elsírta magát. Mindezek után Matt még a bricskában is azon csodálkozott, hogy a váró zsúfolásig tömve volt. Az emberek kénytelenek dr. Coswelltől várni a gyógyulást. Még a gondolat is hátborzongató volt. Aztán Sarah alakja megjelent az üzlet ajtajában, azonnal magára vonva Matt figyelmét. Sápadtnak, feszültnek látszott. A férfi szerette volna tudni, min szólalkoztak össze az apjával, de úgy érezte, nincs joga megkérdezni, Sarah pedig nem szándékozott beszélni róla. A karját nyújtotta a lánynak és felsegítette a bricskára. A bolt elé álltak, felrakták a kocsira a vásárolt holmit és elindultak hazafelé. Elhaladtak a Viking Kávéház előtt gyülekező turisták csoportja mellett, aztán maguk mögött hagyták a jesse-i gabonasilót, és már kint is voltak a városból. Sarah minden figyelmét a hajtásra összpontosította, látszott, kétségbeesetten próbálja visszatartani könnyeit. Most az egyszer örült, hogy a kalap eltakarja az arcát Matt kutató tekintete elől. Tudta, a férfi majd meghal a kíváncsiságtól, mégsem akarta megosztani vele szívet tépő fájdalmát. Úgy érezte, ha akarná sem lenne képes elmondani neki, mi a baj. Érzelmei annyira összekuszálódtak, úgy gondolta, nem bírna tárgyilagosan beszélni mindarról, ami a lelkét nyomja. Szeretet, sóvárgás, kötelességtudat, birtoklási vágy és félelem kavargott benne. És ráadásul még itt van Matt, a gyengéd kezével, hívogató vigyorával. Nem akarta megvitatni vele amis mivoltát, hiszen éppen ő volt a lelkében dúló vihar okozója. Kétségbeesetten kívánta, hogy Matt ne úgy gondoljon rá, mint amis nőre, bár tudta, hogy ez helytelen, ostoba kívánság. Ó, egek, micsoda zűrzavar! Hirtelen két nagy, erős férfikéz fogta át Sarah gyeplőt markoló ujjait, és az út mellett elterülő szójamező szélére irányította Otist. A semmi közepén voltak, körülbelül Jesse és Thornewood között félúton, egyedül. Egy-két zökkenés után a bricska megállt, Otis lehajtotta fejét és nagyokat dobbantott hátsó lábával. Aztán elcsendesedett, és egy hosszú percig nem hallatszott más, csak a száraz füvet zörgető szél hangja és egy vadászsólyom távoli sivítása. Matt óvatosan leemelte Sarah fejéről a kalapot és az ülésre tette. - Jöjjön - mormogta, és átölelte a lányt. - Sírja ki magából, bármi nyomja is a lelkét! Sarah-nak nem is volt szüksége több bátorításra. Úgy érezte, utolsó ereje is elhagyja. Matt Thorne vállára borult, és szívet tépően zokogni kezdett. Siratta önmagát: azt, aki volt, és azt, aki soha nem lehetett. Sírt, mert azt akarta, hogy szeresse az apja, és gyűlölte önmagát emiatt. Sírt, mert szívét Matt Thorne-nak adta, pedig tudnia kellett volna, hogy a férfi számára nem jelent többet, mint olcsó szórakozást. Sírt mindazért, ami szívét-lelkét nyomta, egyszerűen nem tudta abbahagyni a zokogást. Matt magához szorította a lányt, ügyet sem vetett sajgó bordáira. Ez a fájdalom semmi volt ahhoz képest, amit Sarah sírása idézett elő a szívében. Szeretett volna Isaac Maust után eredni, és jól orrba vágni az öreget. Mit mondhatott az az ember az édes, ártatlan Sarah-nak, hogy ennyire a
szívére vette? Bármi volt is a bánat okozója, Matt szerette volna hatástalanítani. Védelmezni akarta a lányt, csillapítani fájdalmát. Ujjait belefúrta Sarah dús, barna hajába, vigasztaló szavakat suttogott fülébe, ajkai a finom metszésű homlokot súrolták. A férfi simogató keze alatt meglazultak a nehéz fürtöket tartó hajtűk, és a lány haja csodálatos hullámokat vetve omlott a hátára. Matt az ujjai köré csavarta a selymes szálakat, borzolta, simogatta, és mindaddig vigasztalta suttogó hangon a lányt, míg a zokogás csendes sírássá, majd szipogássá, végül szaggatott lélegzéssé nem csitult. Aztán anélkül, hogy elengedte volna a remegő testet, egy zsebkendőt húzott elő farzsebéből, és felszárította vele Sarah könnyeit. - Jobb? - kérdezte. Sarah bólintott. Zavarban volt, mert rettentő ostobának érezte magát, ugyanakkor végtelen hála öntötte el a férfi iránt. Nem mert a szemébe nézni, tekintetét inkább a nagy, nedves foltra irányította, amely a könnyei nyomán keletkezett Matt ingén. - Köszönöm - motyogta szokatlanul rekedt, mély hangon. - Igazán nagyon sajnálom, ami történt. - Nem - Matt a lány szájára tette mutatóujját, hogy elejét vegye a mentegetőzésnek, ugyanakkor megemelte a lehajtott fejecskét, így Sarah-nak nem maradt más választása, mint hogy a férfi szemébe nézzen. Szempillái még nedvesek voltak a sírástól, szeme még nagyobbnak tűnt a könnyek csillogásában, és olyan kék volt, hogy elhomályosította a felhőtlen őszi eget. - Nem kell sajnálkoznia. Szüksége volt rá, hogy kisírja magát. És ha nem tudná, én mindig azon a véleményen voltam, hogy bizonyos helyzetekben igenis jót tesz a sírás. Már az is megfordult a fejemben, hogy cikket írok erről a New England-i Orvosi Hetilapban. - Tényleg? - kérdezte Sarah, és megpróbált mosolyogni, de szája túlságosan remegett ahhoz, hogy ez sikerüljön. - Tényleg. És tudja, mi jutott még eszembe? Sarah megrázta a fejét. - Az, hogy most meg fogom csókolni! Amint a bejelentést megtette, Matt lehajolt, hogy beváltsa ígéretét. Két tenyerébe fogta Sarah arcát. Nem sietett - lágyan, gyengéden csókolta a remegő ajkakat, mintha a legfinomabb bort kóstolná - apránként ízlelgetve. Sarah könnyektől sós ajka engedelmesen simult a férfiéra, majd szétnyílt, és Matt nyelve utat tört magának a lány puha, forró szájába. Sarah öntudatlanul fonta karjait a férfi nyaka köré, testük egymáshoz simult, ereikben lüktetett a vágy. Matt egyre hevesebben csókolt, nyelve egyre beljebb nyomult Sarah szájába, aki először levegő után kapkodott, majd az ő nyelve is megmozdult, és mély torokhangon felnyögött a gyönyörűségtől. Ujjai erősen markolták a férfi vállát, élvezte a testéhez simuló férfitest melegét, illatát, szájának ízét. Úgy érezte, minden más megszűnt létezni körülöttük, lelkében már nyoma sem volt a korábbi zűrzavarnak, megfeledkezett családjáról, sőt még arról is, hogy Matt rövid időn belül eltűnik az életéből. Csak a pillanat varázsának élt. Aztán ez a pillanat is elmúlt. Matt lassan felegyenesedett, és miközben a lányt nézte, alig észrevehető zavar lopakodott a tekintetébe. Ujjai Sarah haját simogatták, becézték, gyönyörködve nézte a combig érő, hullámos fürtöket. - Édes Istenem, milyen gyönyörű! - suttogta. Sarah könnyűnek érezte magát - mintha az ég és föld határán lebegne. A férfi a mennyország kapujáig repítette. Vajon beléphet-e egyszer ezen a kapun? Kezébe fogta a gyeplőt és elindultak.
6 Sarah-nak, amint Thornewoodba értek, ezer dolga akadt. Kifogta és ellátta a lovat, a vásárolt holmit a helyére rakta, még egyszer ellenőrizte a szobákat, majd szendvicset készített a vendégek számára. Matt gyanította, hogy Sarah megint tudatosan kerüli. A csók mindkettőjüket alaposan felkavarta. A tapasztalt, sokat látott dr. Thorne nem hitte volna, hogy vele ez megtörténhet. Ő, aki szigorú kategóriák szerint élte az életét, percnyi pontossággal beosztotta az idejét és mindig tudta, mit akar, most úgy érezte, minden a feje tetejére állt körülötte. A kategorizált világ úgy omlott össze, mint egy kártyavár; ami eddig elsőrendű fontosságú volt számára, most jelentéktelen aprósággá zsugorodott. Egyetlen dolgot tudott teljes bizonyossággal: hogy mindennél jobban kívánja Sarah Troyert. Végül, beismerve, hogy kimerítette az utazás, magára hagyta a sürgő-forgó lányt és felment az emeletre, hogy lepihenjen. Ledőlt az ágyra, és azon nyomban el is aludt, azt sem vette észre, hogy Barackvirág becsörtetett a szobába, majd szájában egy cipővel diadalmasan távozott. A kórházról álmodott, és álmában megjelent az a fiatalember, akin egy késsel ejtett sebet varrt össze, alig két hónappal ezelőtt. A Vice Lordok bandájába tartozott - Matt ezt a fiú öltözékének fekete-arany színeiből és a bal vállába tetovált ötágú csillagból állapította meg. Jól ismerte már a bandák jelképeit és viseletüket - kénytelen volt megtanulni őket, ugyanúgy, mint a múlt században a katonák a különböző indián törzsek harci színeit. A fiatalember a bordáit fogta, mikor behozták, és vért köpött. Alig néhány méternyire tőle egy kábítószeres lány dobálta magát egy hordágyon, közben összefüggéstelen szavakat motyogott. Agyát megszállás alatt tartották a legújabb méreg, a crack2 démonai. Egyszer csak megjelent a műtőben egy másik banda tagja, aki fegyvert rántott, és obszcén szavakkal kezdett dobálózni. Kék-fekete egyenruhája alapján Matt megállapította, hogy a Disciple-banda „jeles” képviselője. Öltözéke, viselkedése a jobboldaliságot hangsúlyozta: sapkáját jobbra csapva viselte, övének csatja a jobb combját verte, nadrágjának jobb oldali zsebét kifordította. Az erőszak szinte robbant: lövések, kiáltások, sikolyok, vér. Aztán Matt egy lovaskocsin ült, Sarah-val a karjaiban a szél zúgását hallgatta, olyan nagy volt körülöttük a csend, hogy szinte bántotta a fülét. Ekkor felébredt. Hanyatt feküdt, és a mennyezetet bámulta. Nem kellett Sigmund Freudnak lenni ahhoz, hogy megfejtse az álmát, amelyben Sarah képviselte az ártatlanságot, a tisztaságot, akit védeni, oltalmazni akart, úgy, mint még soha senkit. Minden más szertefoszlott a bűzös, nagyvárosi szélben, majd felszállt, mint a füst. Egyedül Sarah maradt meg élőnek, tapinthatónak, ragyogóan szépnek. Ez aztán a helytálló, pszichoanalitikailag megalapozott magyarázat, állapította meg Matt. De mi haszna van belőle, ha semmit nem tesz szükségletei kielégítése érdekében? Ha nem láthatja, nem érintheti, nem szoríthatja magához a nőt, akit ennyire kíván? Egész lényével akarta Sarah Troyert, soha nem tapasztalt érzés kerítette hatalmába. Mindez jobban elgyengítette, mint siralmas testi állapota. Valahonnan lentről tompa hangok hallatszottak. Megérkeztek a vendégek, legalábbis a zajokból erre lehetett következtetni. Matt felkelt, és alsónadrágban, mezítláb a fürdőszobába botorkált. Hideg vízben megmosakodott, és megfésülködött. Aztán farmernadrágot húzott, felvett egy fekete-zafírkék mintás pulóvert, miközben megállapította, hogy külseje alapján bárki a Disciple-banda tagjai közé sorolhatná. Miután hiába kereste egyik cipőjét, kopott tornacipőjébe bújt és a hangzavar irányába indult. A kis csoport úgy néz ki, mintha egy bohózatból lépett volna elő, gondolta Matt, miközben - botja nélkül - csigalassúsággal araszolt lefelé a lépcsőn. A vendégek között ott állt Sarah, egyszerű ruhájában, tágra nyílt, ragyogó szemekkel, készen arra, hogy minden kívánságnak eleget tegyen. Egy ötven év körüli házaspár érkezett, színben gondosan összehangolt turistaöltözékben. Mindketten kövérek voltak, pirospozsgásak, nyakukban úgy lógtak a fényképezőgépek, mint valami óriási ékszerek. Volt velük egy nő, tipikus öregedő szépségkirálynő, aki természetellenes vörös haját úgy halmozta fel a feje búbján, mint a vattacukrot, hatalmas napszemüveget biggyesztett az orrára, és elképesztően nagy mellei voltak.
2
crack – minden eddigi kábítószernél erősebb hatású, az agyat gyorsabban és végzetesebb eredménnyel megtámadó drog, amely tiszta kokainból áll, és apró golyók formájában kerül piacra
Elefántcsontszínű gyapjúruhát viselt, a vállára dobott stóla, amely egy teljes rókafamília halálát okozhatta, szinte a földet verte. Barackvirág Sarah lábán ült, hegyezte a fülét, hátravetette fejét és kihívó-csodálkozó tekintettel bámulta a nő hatalmas mellein leomló rókaszőrt. A vadászkutya gumiszerű ajka megremegett, alig hallhatóan felmordult, mintha diszkréten fel akarná hívni magára a szőrtömeg figyelmét. - Ó, hát nem ez a legédesebb hely a világon? - kiáltott fel elnyújtott hangon az agg szépségkirálynő, és mosolyogva járatta körbe tekintetét a nappalin, de hogy semmit nem látott sötét szemüvege mögül, azt Matt biztosra vette. Aztán a nő megfordult és megpaskolta Sarah arcát. - És hogy maga milyen tündéri! Egy igazi amis nő! Micsoda okos ötlet! EI ne mozduljon innen, míg Tim meg nem érkezik! Még az autóban van, de egy pillanat múlva itt lesz. Neki is látnia kell egy ilyen tüneményes jószágot! Sarah a nőre villantotta Mona Lisa-mosolyát, de nem szólt. Matt érezte, hogy mellében egyre nő a feszültség. - Marvin, fényképezd le! - parancsolta a pufók nő, és könyökét férje gyomrába mélyesztette, hogy nyomatékosítsa óhaját. Marvin egy meggyújtatlan szivar végét rágcsálta, és morogva akasztotta le nyakából a fényképezőgépet. - A kutyafáját, Peg, most már elég! Mást sem csinálok egész úton, mint amisokat fényképezek. --„A”-val ejtette az amist; hangja kőkeményen csattant, szaggatottan törtek fel belőle a szavak, mintha a kövérség és a dohányzás összezsugorították volna a tüdejét. - Mire jó ez, amikor mind egyformák? Mikor hazaérünk, lesz kétszáznyolcvan felvételünk ugyanarról a személyről! Peg fenyegetően ráncolta össze leginkább buldoghoz hasonlítható arcát, és egyenesen a fényképezőgépbe bámult. - Csináld, amit mondtam, Marvin! Miért nem akarsz a kedvemben járni? Kirándulunk, nem? Érezzük jól magunkat! Ha tetszik, ha nem, tette hozzá Matt magában, és csodálkozva nézte, amint Marvin hátrálni kezd, hogy megfelelően beállítsa a fényképezőgépét. Mrs. Marvin pufók arcára mosolyt erőltetve, Sarah mellé sasszézott. Bizonyára ugyanígy tett volna egy tolldíszbe öltözött indiánnal is. A szépségkirálynő szintén belépett a képbe, színpadias mozdulattal lecsúsztatva válláról a szőrmét. Barackvirágnak több sem kellett: a szájába kapta a puhán leomló rókafarkakat, és a konyha felé iramodott velük. A szépségkirálynő felsikított, és a kutya után vetette magát. Marvinnak, aki a kétszázhúsz milliméteres teleobjektíven keresztül nézte végig a jelenetet, még csak esélye sem maradt a menekülésre. A kutya egyenesen a bokájának rohant, kibillentette egyensúlyából; rögtön utána a kiöregedett szépségkirálynő következett, aki vállával pontosan a férfi gyomrában landolt, miközben lehajolva, kétségbeesetten kapkodott szőrméje levegőben úszó vége után. Marvin a levegőbe emelkedett, és meg sem állt a konyhaajtóig, amely előzékenyen kinyílt a nekicsapódó test előtt. A végén mindketten elterültek a fényesre törölt linóleumon, a rókastóla Marvin feje köré tekeredett, míg a '67-es Miss Alabama a férfi hasán kötött ki. Barackvirág egyetlen pillantással felmérte a helyzetet, és jobbnak látta gyorsan eltűnni a hátsó ajtón keresztül. - Ó, Mrs. Parker, Mr. Morton, igazán sajnálom - nyújtotta Sarah a kezét Mrs. Parkernek, hogy felsegítse. A nő nagy nehezen feltornászta magát tűsarkaira. Szűk gyapjúszoknyája az esés következtében a térde fölé csúszott, összekuszálódott vörös haja most leginkább madárfészekre emlékeztetett, hatalmas napszemüvege félrecsúszott az orrán. Úgy szorította magához a szőrmét, hogy minél többet takarjon csapzott külsejéből. - A legjobb lesz, ha felmegyek a szobámba és rendbe szedem magam. Tim ki nem állhatja, ha zilált vagyok. Azzal kivonult a hallból. Marvin Morton ülő helyzetbe küzdötte magát, kövér, virsliszerű ujjai védelmezően szorongatták fényképezőgépét. - Be fogom perelni - mormogta, szájában még mindig ott fityegett, ami a szivarból megmaradt. Azt hiszem, hexensusszom lett. - Milyen szerencse, hogy itt vagyok - mondta Matt, és Sarah mögé lépett. - Miért? - kérdezte Marvin, és megpróbált felállni. - Talán jogász? - Nem, orvos vagyok. Ha akarja, megvizsgálom, megállapítom a diagnózist és megfelelő kezelésben részesítem. Remélem, nem fél az injekciós tűtől? Ha súlyos a sérülés, nagy adag
kortizonra lesz szüksége! - közölte Matt szenvtelen arccal. - Természetesen, ez nem kis fájdalommal jár! - tette még hozzá. Marvin elsápadt. Felesége rámordult. - Hagyd már abba a sopánkodást, Marvin! Nem az amis kislány hibája, ami történt. Minek kellett „Miss Szilikon” útjába állnod, és a fallikus szimbólumoddal játszadoznod! - Talán menjünk át a társalgóba - indítványozta Sarah. - Egy pohár bor és néhány falat jót tesz mindenkinek. - Halványan elmosolyodott, miközben kétségbeesetten próbálta helyreállítani háziasszonyi tekintélyét. Mortonék elindultak a társalgó felé, a szitkozódást azonban nem hagyták abba. Sarah felsóhajtott, kezét fáradtan végighúzta homlokán. A konyhapultra omlott, és olyan bánatos szemmel nézett Mattre, hogy versenyre kelhetett volna Barackvirággal. - Nos - szólalt meg Matt, és szélesen elvigyorodott -, izgalmas jelenet volt! - Szerintem inkább szörnyű - motyogta Sarah. - Hát, igen - mondta Matt egyetértően -, ugyanakkor komikus is, nem? Sarah nem bírta tovább, kitört belőle a nevetés. Ami történt, rá nézve katasztrofális volt. Ingrid most először bízta rá a panziót, és alig öt perccel a vendégek megérkezése után kitör a balhé: bokszmeccs folyik, és perrel fenyegetőznek. De be kellett ismernie, hogy a jelenet tényleg komikus volt, és azt is, hogy jóleső érzés Matt-tel együtt nevetni. Talán túlságosan is jó, de erre most nem akart gondolni. Egyszerűen szerette volna megosztani vele a pillanatot. Nézte, amint a jókedv száműzi a férfi csinos arcáról a fáradtság nyomait, a sötét, nevető szempárban felvillannak a fények, és a szíve nagyot dobbant. Matt szintén gyönyörködött a lány nevetésében, kigyúló arcában, és szíve hasonlóképpen reagált. Megfogta Sarah kezét, mert úgy érezte, meg kell érintenie a lányt, és amikor a törékeny ujjacskák az ujjai köré fonódtak, elöntötte a forróság. - Muszáj csatlakoznunk Marvhoz és Peghez egy pohár borra? - kérdezte lágyan. - Nem feltétlenül, de azt hiszem, ez a legjobb, amit tehetünk. Úgy mentek ki a konyhából, mint két jó barát, Matt könnyedén átölelte Sarah törékeny vállát és mindketten mosolyogtak. - Kérdezhetek valamit? - szólalt meg Sarah. - Bármit! - Mi az a fallikus szimbólum? - Ah... hm...nos... - Matt zavartan megköszörülte a torkát, nem mert a lány kíváncsi szemébe nézni. - Majd később elmagyarázom! - Talán tud is mutatni egyet? - kérdezte Sarah ártatlanul. Matt felnyögött, és az égre emelte tekintetét. - Őszintén remélem! Aznap este nem ez volt az utolsó különös esemény a Thornewood Panzióban, ahol szokássá vált, hogy vacsora után a házigazdák leültek egy kis beszélgetésre a vendégekkel. A panzióban csak reggelit szolgáltak fel, a vendégek többnyire Jesse-be mentek vacsorázni. Visszatérésükkor kávéval, kakaóval, konyakkal, frissen sütött teasüteménnyel invitálták őket egy kis beszélgetésre. Ingrid és John nagy sikereket aratott ezzel az ötlettel, nem csoda, hiszen mindketten műveltek, intelligensek voltak, és rengeteg utazás állt a hátuk mögött, megannyi élménnyel. Sarah azonban mindössze egyszer hagyta el életében faluját, amikor a rokonait látogatta meg Ohióban. Iskolába is csak tizennégy éves koráig járt, mint az amis gyerekek általában. Most, hogy egyedül kellett szembenéznie a vendégekkel, mintha arról is megfeledkezett volna, hogy az átlagnál jóval olvasottabb, és Ingrid Newsweek-jének köszönhetően elég jól eligazodik a világ dolgaiban. Persze, mindez nem segített azon, hogy a vendégek... nos... meglehetősen furcsa emberek voltak. Sarah csak ült a székében, nem jutott eszébe semmi érdekes, a Morton házaspár és Lisbeth Parker pedig úgy nézett rá, mint ahogy egy különleges kiállítási tárgyat vizsgál az ember. Matt a torkát köszörülte. - Mrs. Parker, igazán kár, hogy a férjének nem volt kedve csatlakozni hozzánk - szólalt meg. A nő üres tekintettel meredt Mattre, aztán mintha szúnyog csípte volna, megrándult az arca, és hosszú műszempilláival a férfira pislogott. - Az igazat megvallva, Timnek nem tesz túl jót az utazás. Nagyon gyenge a szervezete - mondta, és konyakot öntött a kávéjába. - Szívesen megnézném!
- Nem! Nem - ismételte meg a nő. Próbált nyugodt hangot megütni, sőt még szépségkirálynő-mosolyát is sikerült elővarázsolnia és körülhordoznia a jelenlévőkön. Biztosíthatom, egyáltalán nem komoly. Egyszerűen pihenésre van szüksége. Matt szemöldöke magasra szaladt, Sarah-ra nézett, aki csak egy vállrándítással válaszolt. Mindeddig még senki nem látta a titokzatos Mr. Parkert. - EI is hiszem, hogy sok pihenésre van szüksége - mordult fel Marvin Morton, miközben kitartóan bámulta Mrs. Parker fantasztikus melleit, ami alaposan felbosszanthatta a dundi Mrs. Mortont, mert hatalmas ökölcsapást mért férje bordái közé. Mrs. Parker hirtelen témát változtatott, hosszú, bizarr beszámolóba kezdett a szemorvosnál tett utolsó látogatásáról, aki egy kontaktlencsét írt fel neki, amelyet felváltva viselhet a két szemén. Mr. Morton kivételével senki nem fűzött megjegyzést az elbeszéléshez, ő is csak annyit, hogy a szemész bizonyára nagy gazember, mint a legtöbb orvos. Matt a fogát csikorgatta dühében, aztán nem minden célzatosság nélkül - arról a jótékonysági munkáról kezdett beszélni, amelyet az ingyenes kezelést nyújtó klinikán végzett Észak-Minneapolisban. Marvin nem vette a lapot, hanem kapva a témán - a betegbiztosítással kapcsolatos visszaélésekről tartott hosszadalmas, rasszista előadást. Sarah tehetetlenül, rossz előérzettel szemlélte, ami körülötte történt. Próbálta elképzelni, hogyan viselkedne Ingrid egy ilyen szituációban, de egyre csak az járt a fejében, hogy Ingrid és John soha nem engedték volna, hogy ilyen mederbe terelődjön a beszélgetés. Ez az egész háziasszonykotlás kezdett rémálommá válni. Tudnia kellett volna, hogy nem lesz képes megbirkózni ekkora feladattal. Hiszen - minden vágyakozása ellenére - csak egy tudatlan, egyszerű amis nő volt. Egészen más dolog álmodozni arról a másik ismeretlen világról, mint aktív részesévé válni. Körbejáratta tekintetét a társaságon, és próbálta elfojtani kétségbeesését. Matt szemmel láthatóan dühös volt Mr. Mortonra, akinek az előadása most antiszemita fordulatot vett. Mrs. Parker újabb adag konyakot töltött a kávéscsészéjébe, Barackvirág pedig azon ügyeskedett, hogy megkaparintsa a szépségkirálynő egyik tűsarkú cipőjét. A beszélgetés kezdett egyre kényelmetlenebbé válni. Ennél már csak a pokolban lehetett volna rosszabb. - Szóval, maga amis, Sarah - szólalt meg Mrs. Morton, olyan mederbe terelve ezzel a beszélgetést, amelyet Sarah legszívesebben elkerült volna. Teljesen tudatában volt annak, hogy mint háziasszony, megbukott, és ezt biztosan az a személy - Matt - is észrevette, akiben mindennél jobban szeretett volna jó benyomást kelteni. Mindezt csak tetőzte, hogy Mrs. Morton kérdésével az amis életmód került reflektorfénybe, amely legalább olyan távol állt a férfitól, mint egy marslakóé. Most legalább látni fogja, mennyire nem illenek ők egymáshoz. Na és akkor mi van? - kérdezte Sarah magától. Mindkettőjüknek csak hasznára válik, ha Matt minél előbb észre tér. - Igen, Mrs. Morton, amis vagyok - válaszolta udvariasan. - És milyen érzés? Milyen bölcs kérdés! Sarah összekulcsolt kezekkel ült, és valami elfogadható válaszon törte a fejét, Mr. Morton azonban megelőzte. - Láthattad, milyen, Peg! Mintha egy hippi kommunában élnél! - De Mr. Morton! - csattant Matt hangja, és most már nem is próbálta leplezni fortyogó dühét. Szó nélkül tűrte, egész este, hogy Marvin a kisebbségeket gyalázta, pocskondiázta - ez azonban az utolsó csepp volt a pohárban. Most az édes, ártatlan Sarah-t érte sértés, és Mattnek esze ágában sem volt tovább hallgatni. - Talán nem ért velem egyet? - kérdezett vissza Morton, és eltökélten mondta egyre a magáét. Úgy párzanak, mint a birkák, és a legtöbb férfinak két-három felesége is van! - Mr. Morton, most már tényleg elég - ugrott fel Matt a helyéről, ügyet sem vetve a fájdalomra; amit a mozdulat okozott. Olyan dühös volt, hogy törött bordái jelentéktelen apróságnak tűntek indulatához képest. Fenyegetően hajolt az idősebb férfi felé. - Ha már ilyen bigottul viselkedik, tegye meg azt a szívességet, hogy a saját otthonában ad hangot a véleményének! - Bigott?! - ordította Morton, és szintén felpattant. - Ne merészelje ezt mondani nekem! - Épp az előbb mondtam! - Matt, hagyja abba - könyörgött Sarah, aki közben szintén felállt és próbálta visszanyomni Mattet a székébe. A férfi azonban oda sem figyelt rá - úgy tornyosodott Morton fölé, mint egy feldühödött, bosszúálló angyal. - Vegye tudomásul, hogy ön egy durva, ostoba bigott alak! És ha azt hiszi, hogy ölbe tett kézzel nézem, hogy Sarah-t sértegeti és úgy kezeli, mint egy cirkuszi attrakciót, akkor nagyon téved! Követelem, hogy kérjen bocsánatot Miss Troyertől!
Morton kövér: feje olyan vörös lett, mint a paradicsom. - Matt, hagyja abba! - sziszegte Sarah a férfi fülébe, és mutatóujját a farmernadrág övtartójába csúsztatva megpróbálta visszahúzni a székébe. Matt azonban nem mozdult. - Nem kérek bocsánatot senkitől! - horkant fel Morton. - Akkor a legjobban teszi, ha elmegy! - Matt! - siránkozott Sarah. Már csak ez hiányzott! Mikor amúgy is épp elég siralmas helyzetben van, Matt fogja magát, és kidobja a vendégeket! - N-o-s - szólalt meg Mrs. Parker, szaggatottan ejtve a szót. Üveges tekintettel nézett, úgy tűnt, csak az egyik szemével Iát, azzal, amelyiken a kontaktlencsét viselte, azt az egy szemét pedig Mr. Mortonra szegezte. - Egyetértek dr. Thorne-nal. Szerintem is, maga egy elvi-elviselhetetlenül du-durva alak! - csuklott el a hangja. - Egysz-sz-szerűen undori-ító -tette még hozzá. Morton felhorkant. - Ez nem sokat jelent egy olyan nő szájából, akinek nagyobb a melltartómérete, mint az IQ ja! - Nem hiszem, hogy ezt el kéne tűrnöm - lihegte Mrs. Parker, azzal a retiküljébe nyúlt, előhúzott egy gyöngyházmarkolatú revolvert és hadonászni kezdett vele a levegőben. Felállt, és tűsarkán ingadozva, célzásra emelte fegyverét. - Maga egy otromba, kövér jenki disznó! Mrs. Morton felsikoltott. Mr. Morton szájából a szivar a kanapéra esett, amely azon nyomban lángra kapott. Matt Mrs. Parkerre vetette magát, és kiütötte a kezéből a revolvert. A fegyver eldördült, a lövedék szilánkokra zúzta az asztalon álló vörösboros palackot, amelynek tartalma tetőtől talpig beborította Mrs. Mortont. A hölgy azt hitte, lelőtték, és még hangosabban kezdett sikoltozni. Barackvirág tette fel a pontot az i-re, amikor eszeveszett ugatással megérkezett a helyszínre. A bohózat elérte csúcspontját. - Egyszerűen nem tudom elhinni - motyogta Sarah. Csak állt a tornácon és nézte, amint Mortonék autójának hátsó lámpája eltűnik a sötétségben. - Csakhogy megszabadultunk tőlük! - dörmögött Matt. Sarah a férfi felé fordult. - Nem tudom elhinni, hogy ezt tette velem! - Én?! - kiáltott fel Matt, és védekezően emelte maga elé a kezét. Olyan volt, mint az ártatlanság férfi szimbóluma, aki nem érti, mivel vádolják. - Mit tettem én? - Még azt kérdezi, mit tett? - forgatta Sarah dühösen a szemét, és a fejéhez kapott, mintha attól tartana, hogy a benne fortyogó indulattól a haja is égnek áll. - Csaknem verekedni kezdett az egyik vendéggel! - De Sarah, az az ember megsértette magát! - Nem újdonság számomra, hogy kicsúfolnak. Megbirkóztam volna a helyzettel! - Nos, én lerendeztem maga helyett az ügyet. - De én soha nem emeltem volna kezet rá. Ez nálunk nem szokás! - Nálam viszont igen! - felelte Matt sértődötten, majd csípőre tett kézzel kiabálni kezdett: - Ha a Szilikon-lady nem rántott volna pisztolyt, bizony be is húztam volna egyet a maga kedves vendégének! - Csodálatos! Erőszakkal akarja megvédeni azt, aki gyűlöli az erőszakot. - Sarah megcsóválta a fejét. - Nincs szükségem pártfogóra, Matt Thorne! Tudok vigyázni magamra. És bár maga egy erőszakos világból pottyant ide, ne feledje, én nem tartozom abba a világba! Sarah szavai szinte kerítést emeltek kettejük közé. Matt a tornác korlátjának dőlt, fejét egy oszlophoz támasztotta. A lánynak igaza volt: a nagy igyekezetben erőszakkal szennyezte be az ártatlanságát. Azzal, hogy veszekedni kezdett az egyik vendéggel, Sarah-t is lealacsonyította. Felsóhajtott és becsukta a szemét. Talán már őt magát is bemocskolta a világ, amelyben élt és dolgozott? De hát csak segíteni akart - a Központi Kórházban végzett munkájával ugyanúgy, mint most, amikor Sarah védelmére kelt. - Csak segíteni szerettem volna - motyogta erőtlen hangon. Sarah-t túlságosan lefoglalta saját problémája, így nem vette észre Matt fájdalmát. Egyik fele szárnyalt a boldogságtói, hogy a férfi úgy sietett a segítségére, mint egy igazi lovag, ugyanakkor tudta, ez sokba fog kerülni neki. Ingrid természetesen el fogja bocsátani, és nem tehet mást, mint hogy visszamegy a farmra. Ismét az apja fogja irányítani az életét, és majd addig üldözi, míg feleségül nem megy Micah Hochstetlerhez, aki mellett ismét robotolás, gyötrelem lesz az élete, és soha többé nem lesz része semmiféle kalandban. - EI fogom veszíteni az állásomat - mondta keserű sóhajjal.
Matt ránézett. - Nem fogja elveszíteni! Az én hibámból történt, ami történt! Majd mindent megmagyarázok Ingridnek. - Most a férfin volt a sor, hogy felsóhajtson - jól tudta, nővére miképp fog reagálni az örvendetes hír hallatán. - Ha meghallja, mi történt, a puszta kezével fog megölni. Ugye eljön a temetésemre? Sarah alig észrevehetően elmosolyodott. - Ebben biztos lehet! Semmi pénzért nem maradnék le róla! - Talán még táncolni is fog a síromon? -- Nem tudok táncolni - válaszolta Sarah szomorúan. Matt könnyed mozdulattal átölelte a lányt, simogatni kezdte, és egy fülbemászó dallamot dúdolt. Tekintetük egymásba kapcsolódott a tornác félhomályában, és mindketten érezték, hogy a tréfálkozó, baráti kapcsolat helyébe valami lágyabb, sokkal komolyabb dolog lépett. - Én majd megtanítom táncolni, Sarah - ígérte a férfi. A lány vágyakozó tekintettel válaszolt, szíve a torkában dobogott. Erőtlenül simult Matt melléhez, ujjai a puha pulóver alatt kemény izmokat tapintottak, érezték a férfi szívének felgyorsult dobogását. Nem, most tényleg nem álmodik, és nem is túlfűtött képzelete ragadta magával. Valóban itt áll mellette a férfi, aki alig pár perce síkraszállt az ő becsületéért! Aki átölelte, amikor sírt, és felcsókolta a könnyeit. Aki egész valójával az ő romantikus ábrándjainak a megtestesítője. Úristen, bele fog szeretni a férfiba. Nem. Máris halálosan szerelmes belé. Soha nem hitte volna, hogy ez egy-két napi ismeretség után megtörténhet. Márpedig így van, beleszeretett a férfiba, akiről mindeddig azt hitte, csak álmaiban létezik, meg sem fordult a fejében, hogy egyszer majd életre kel, megérinti és érintésével felszínre hozza a szíve mélyén eltemetett vágyakat. A férfi lehajolt, szája könnyedén megérintette a lány ajkát. Sarah édes fájdalmat érzett a szívében. - Azt hiszem, be kellene mennünk - suttogta egy hang. Sarah-ban csak nagy nehezen tudatosult, hogy ő az, aki beszél. - Igen - bólintott Matt, de semmi jelét nem adta annak, hogy el akarja engedni a lányt. - Meg kell néznem, füstöl-e még a kanapé; - Én pedig gondjaimba veszem Mrs. Parkert. Sarah nehezen mozdult ugyan, de végül mégiscsak kibontakozott az ölelő karok szorításából. Matt ellökte magát a korláttól, jelezve, hogy ő is indul. Tekintetük azonban egy pillanatra sem vált szét, mintha valami láthatatlan erő irányította volna egymásra a két csillogó szempárt. Szeretem, hasított Mattbe a felismerés, olyan erővel, olyan ragyogással, hogy szinte beleszédült. Ez volt az a „valami más”, amit a lelke mélyén attól a pillanattól érez, hogy Sarah-t meglátta. Matt Thorne, a Központi Kórház Rómeója, a tapasztalt világfi, megrögzött agglegény, hivatásának rabja, szerelmes. Életében először szerelmes! EÍég volt egy pillantást vetnie Sarah Troyerre, és szíve úgy lobbant lángra, mint a száraz szalma. Most áhítattal nézte a lányt, és tudta, ha Sarah színarannyá változna, akkor sem fokozódhatna ujjongó öröme. Szeretem! A következő pillanatban olyan érzése támadt, mintha szélroham fújt volna keresztül a lelkén, amelynek nyomán eltűnt belőle minden szenny, minden durvaság. Magához húzta a lányt és mohón csókolni kezdte érezni akarta édes ízét, érezni akarta, hogy Sarah csakis az övé. Sarah nem ellenkezett, ösztönösen reagált a csókra. Testét átjárta Matt testének melege, minden sejtjében érezte a sugárzó férfierőt, szinte megittasult tőle. Részegség volt ez - szenvedély, vágy okozta mámor. Egész életében erre a pillanatra várt, lelke erre a csókra szomjazott. Ujjongva adta át magát a kábulatnak, hatalmas kortyokban itta a boldogságot. Minél többet szeretett volna érezni Matt egyre beljebb nyomuló, simogató nyelvéből, a hátát és csípőjét becéző gyengéd, mégis erős kezekből, amelyek úgy szorították, hogy éreznie kellett a férfi nadrágjában dudorodó keménységet. - Sarah, azt akarom, hogy az enyém légy - suttogta Matt és apró, szenvedélyes csókokkal borította a lány arcát. - Mindennél jobban akarom! Akarom! Mennyi mindent akart Sarah az életében! Egy könyvet teleírhatott volna vele. És persze csakis olyan dolgokat akart, amit egy amis lánynak nem lett volna szabad. Természetesen ő is akarta Matt Thorne-t - nem csak az ágyát, hanem szívét, életét, mindenét megosztotta volna vele. A férfi azonban biztosan másként akarja őt. Szavai csak egy tapasztalatlan, naiv amis nő megszerzésére irányulnak. Tudta, hogy Matt - természeténél fogva - szoknyavadász, aki, ha most akarja is őt, hamarosan lehet, hogy egy hét múlva, lehet, hogy csak egy hónap múlva - továbbáll, míg Sarah itt marad kínzó vágyaival. - Be kell mennem - suttogta a lány, és válaszra sem várva beviharzott a ház relatív biztonságába.
Matt csak nézett a távolodó lány után, a váratlanul rátörő érzelmek annyira lebénították, hogy nem volt ereje utánamenni. Éppen amikor tudatosul benne, hogy életében először szerelmes, a világrengető érzelem kiváltója egyszerűen elrohan mellőle. És még valami, ami életében először fordul elő vele: fogalma sem volt, miként viselkedjen a lánnyal. Pedig körüludvarolt és elnyert már egyszerű nővértől világhírű idegsebészig számtalan nőt, még olyan is akadt köztük, aki a Harvardon végzett kitüntetéssel. Azt azonban elképzelni sem tudta, mivel nyerheti el egy bájos, édes amis lány szívét, akit nem hat meg vagyoni helyzete, észre sem veszi drága ruháit, akit nem érdekel, mi a foglalkozása. Itt minden jól bevált kellék eleve kudarcra van ítélve. De talán így is van rendjén, gondolta Matt. Az igazi szerelem nem igényel semmiféle színjátékot. A tornác lépcsőjén felhangzott Barackvirág körmeinek kopogása, és hamarosan a kutya is megjelent. Hosszú teste úgy kígyózott, mint egy százlábúé. A következő pillanatban Matt lábára telepedett és hosszan, gyászos hangon felvonított. - Aha - bólintott a férfi, és arca megrándult a kellemetlen hang hallatán. - Dalolj egyet helyettem is, ha már belekezdtél!
7 A panzióban minden elcsendesedett. Mrs. Parker egy szó nélkül átadta pisztolyát Mattnek, hogy biztonsági okokból bezárja egy fiókba, és visszavonult, bizonyára azért, hogy tájékoztassa az eseményekről a titokzatos Timet, akit még a fegyverropogás sem bírt előcsalogatni szobájából. Ingrid gyönyörű, olajzöld kanapéját vastag hab borította, úgy nézett ki, mint egy kicsi, kiégett vulkán. A társalgó ablakai nyitva voltak, friss éjszakai levegő áramlott a szobába. Sarah erőtlenül téblábolt a szobájában, mégsem volt kedve ágyba bújni. Úgysem tudna elaludni! Csak forgolódna és a férfi után vágyakozna, aki soha nem lehet az övé. Egy darabig csak ült az ágyon és szobája berendezését vette szemügyre. A vajszínű falakat kézzel festett borostyánlevelek díszítették, ezen kívül semmi más dekoráció nem volt a szobában. Amis szokás szerint egyetlen kép sem lógott a falon. A függöny egymaga jóval díszesebb volt, mint édesanyja házában bármi. Sarah általában olyan szabálynak tartotta a puritánságot, amelyet minden körülmények között követnie kell. Ma azonban úgy érezte, fáj ez az egyszerűség - mintha egész boldogtalan életét szimbolizálná. Jól tudta, elégedettnek kellene lennie a sorsával, és hitében kellene megtalálnia a boldogságot; meg is próbálta, nem egyszer, de valami hiányzott az életéből, és bármennyire igyekezett, nem tudta elhessegetni magától ezt az érzést. Miközben vetkőzött, azon gondolkodott, ugyanígy érezne-e akkor is, ha Samuel és a fia még élne, de ezt már soha nem tudhatja meg. Ha őszinte akart lenni önmagához, be kellett ismernie, hogy Samuel soha nem volt képes csillapítani a benne égő vágyakozást. Talán ha lettek volna gyerekei, kárpótolták volna ezért, de egyetlen fia, Peter, még az első születésnapját sem érte meg - elvitte egy tüdőgyulladás. Egyszerű kék ruháját a szekrénybe akasztotta, két ugyanolyan egyszerű, kék ruha mellé, felvette fehér pamuthálóingét, és az öltözőasztalhoz ment, hogy kifésülje a haját. A tölgyfa asztalkán ott állt a pici parfümösüveg, a Párizsi éjszaka, mellette a GIamour magazin. Bizalmatlanul vette kezébe az üveget, majd lecsavarta a tetejét és az olajos folyadékból néhány cseppet szétdörzsölt a nyakán. Idegen, furcsán édeskés volt az illata, mégis szerette, mivel olyasvalami volt, amitől tiltották. Felébredt benne a lázadó, és átlapozta a képes újság első néhány oldalát, reklámokon, cikkeken futott végig a tekintete, és úgy érezte, nem is igazán nő, mert még soha nem viselt nejlon harisnyanadrágot, soha nem sminkelte ki az arcát. Vajon miért bűn az, ha valaki harisnyanadrágot hord? Miképpen tudná egy aerobic-zokni - bármi legyen is az - megrontani a lelket? Természetesen jól ismerte az idevonatkozó parancsolatot: - Tartózkodj a világtól, a világi dolgoktól - mindez azonban kicsinyes, álszent dolognak tűnt most a szemében. Úgy gondolta, ami az életben igazán fontos, nem függ sem a rúzstól, sem az autóvezetéstől. Szomorúan felsóhajtott és hátat fordított a nyitott újságnak. Felkapta köntösét, és egy törülközővel a kezében a fürdőszobába indult. Matt ruhástól feküdt az ágyon és a plafont bámulta. Fásultságnak, kimerültségnek ma este a nyomát sem érezte, a baleset óta először. Nézte a mennyezeten táncoló árnyékokat és közben Sarah-ra gondolt. Ma este megvallotta neki, mennyire kívánja, a lány azonban egy szóval sem válaszolt. Csupán szeméből olvashatta ki az üzenetet: a félelemmel vegyes vágyakozást. Matt, mint a nőkre hangolt férfiak általában, tudta, hogy Sarah is kívánja őt - elárulta csókja, elakadó lélegzete, bőrének illata. Csakhogy a lány félt saját vágyaitól. Biztosan meglepődnél, Sarah Troyer, ha tudnád, hogy én is félek. Matt számára teljesen ismeretlen érzés volt ez az új szerelem. Természetesen mindig fontosnak tartotta, hogy örömet szerezzen a nőknek, akikkel szeretkezett, mindig figyelmes partner volt az ágyban. Most azonban megváltoztak a szabályok, megváltozott maga a játék is. Jóval magasabb volt a tét, mint eddig bármikor. Olyasmit készült odaajándékozni egy nőnek, amit még soha - a szívét. És ettől megijedt. De eszébe jutott, hogy gondolatai túlságosan előreszaladtak. Mielőtt odaadná Sarah-nak a szívét, gondoskodnia kell róla, hogy a lány legalább annyi ideig a közelében lesz, míg elfogadja. Rengeteg ötlete volt az udvarláshoz. Úgy döntött, holnap el is kezdi a kampányt. Levetette pulóverét és kigombolta farmernadrágját, majd mezítláb a fürdőszoba felé sántikált egy pohár hideg vízért - az éjszakai gyógyszeradagját készült bevenni. Keze azonban megállt a kilincsen, egy pillanatig habozott. Korábban hallotta, hogy folyt a csapból a víz, és most maga elé képzelte Sarah-t a fürdőkádban, de aztán rájött, a csobogás legalább egy órával azelőtt volt. Azóta minden elcsendesedett. Megpróbálta elfojtani csalódottságát. Lenyomta a kilincset, az ajtó kinyílt.
Sarah a kád mellett állt, rendezetlen kontyából kiszabadultak selymes, gesztenyebarna tincsei. Egy puha, kék fürdőlepedőt csavart maga köré. Szeme tágra nyílt a meglepetéstől. Matt visszafojtotta lélegzetét, és várta, hogy eltűnjön a látomás. De azután rájött, hogy szó sincs látomásról, a kép nagyon is valódi. Tudta, úriember módjára ki kellene hátrálnia a fürdőszobából, becsukni az ajtót és megvárni, míg Sarah végez. Nagyon jól tudta, mit kellene tennie, de esze ágában sem volt megtenni - ha csak Sarah nem kéri rá. Felébredt benne az alvó oroszlán, lángra gyúlt szívében a vágyakozás. A fürdőszoba meleg volt és párás, átható parfüm- és nőillat itatta át a levegőjét. És Sarah ott állt előtte, szorosan markolva melle fölött a fürdőlepedőt, mezítelen vállán még ott csillogtak a vízcseppek. Nézte a férfit, szeme olyan sötétkék volt, mint az éjjeli ég, nedves ajka alig láthatóan szétnyílt. A feszültség egyre nőtt körülöttük, végül befonta őket, mint egy láthatatlan háló. Matt elengedte az ajtót és egy lépést tett a lány felé. Sarah csak nézte, nem mozdult, nem szólt, még csak nem is lélegzett. Bámulta a férfias, leginkább ragadozóra emlékeztető jelenséget, Matt kócos, fekete haját, amelyből néhány kusza tincs a homlokába lógott. Sötét, ragyogó szeme összeszűkült, figyelme szinte pattanásig feszült. Álla már borostás volt, amitől szögletes arcvonásai még jobban kihangsúlyozódtak. Izmos mellkasán verejtékcseppek csillogtak. Sarah tekintete lefelé siklott, a bordákat tartó fehér kötésre, majd az izmos combokra feszülő farmernadrág nyitott gombjára, s azután még lejjebb. Amit látott, felébresztette benne a nőt. Hirtelen súlyosnak érezte melleit, és valahol a gyomra legmélyén kínozni kezdte a vágyakozás. - Vágyom rád, Sarah - suttogta a férfi. Vágy - ez a szó üldözte a lányt egész életében. Mindig vágyott valamire, ami kitölthetné a szívében tátongó űrt. Ő is kívánta Matt Thorne-t. Vágyott rá, és tudta, akkor is kívánni fogja, ha már elment. Miért ne engedhetne egyszer az életében a vágyainak? Mikor annyira szerette volna megtudni, milyen érzés olyan férfit ölelni, akit ugyanúgy kínoz a vágyódás, mint őt! Tisztában volt azzal, hogy kapcsolatuk nem lesz hosszú életű. A férfi egy napon elmegy, ő pedig itt marad, és a kötelességeinek szentelheti egész életét. Miért ne lehetne része egy csodálatos élményben, amelynek emléke felvértezhetné a rá váró magányos éjszakák gyötrelmei ellen? Kit bántana meg ezzel? Mi bűn van abban, ha szerelemre vágyik? Ökölbe szorított keze megfeszült, a következő pillanatban azonban elernyedtek az ujjai, s a törülköző a földre hullt. Matt szinte itta magába a látványt. Úgy érezte, Sarah-ban az abszolút NŐ kelt életre - bőre ragyogott, keble telt volt, csípője gömbölyded, teste lágy és hajlékony. Olyan szép volt, hogy az szinte fájt. Minél előbb szerette volna magához szorítani, testével érezni az érett női test lágy vonalait. Egyre szorosabb hálót vont köréjük a levegőben vibráló érzékiség. Matt a lányhoz lépett, lehajolt, és azt a helyet kezdte csókolni, ahol a finom nyak a szépen ívelt vállal találkozott. Kezei rátaláltak Sarah melleire, becézték, felmérték súlyukat, hüvelykujjai öntudatlanul simogatták a duzzadt, őszibarackszínű mellbimbókat. Érezte a lány forró lélegzetét, miközben ajka a puha, telt szájat ízlelgette. Sarah szinte eggyé olvadt a férfival. Forróság öntötte el, és olyan életerő, amilyet soha nem érzett. Testét Matt testéhez préselte, és amint mellbimbói az izmos mellkason göndörödő szőrzethez értek, mély torokhangon felnyögött. A férfi keze lefelé csúszott a lány hátán, ujjai könnyed mozdulatokkal fedeztek fel minden gödröcskét és redőt, végül megpihentek formás fenekén. Közben szünet nélkül csókolta, ahol érte, Sarah már-már úgy érezte, elveszíti eszméletét. Két dologra tudott gondolni csupán: arra, hogy szereti, és kívánja a férfit. Az élmény minden mást száműzött fejéből. Matt erős karjai körülfonták a lányt. Merev hímvesszője Sarah lapos hasához feszült, aki válaszként még szorosabban simult hozzá. Matt megint a finom nyakat csókolta, és ki-kidugta nyelvét, hogy felszippantsa a fürdésből visszamaradt vízcseppeket. Az olcsó parfüm illata égette az orrát, és elmosolyodott: Sarah, az egyszerű, tiszta Sarah a lelke mélyén mégiscsak igazi nő, aki egyórás lubickolással és olcsó kölnivel kényezteti magát. És talán az ő kedvéért tette. A gondolattól még erősebben kezdett izzani benne a vágy. Szája ismét visszatért a lány ajkához, majd a fülét, a homlokát vette birtokba. Aztán a rendezetlen kontyhoz emelte kezét, kihúzta a nehéz fürtöket tartó csatokat és elragadtatással nézte a leomló, fényes hullámokat. A lány gyönyörű volt, és az övé volt. Legszívesebben a karjaiba kapta volna és meg sem állt volna vele az ágyáig. Már mozdult is, hogy megtegye, de aztán eszébe jutottak sérülései, és rájött, nem lenne képes erre.
Sarah felnézett rá, kék szeme elsötétült a szenvedélytől, szája megduzzadt a csóktól. Nyelve hegyével megnedvesítette alsó ajkát, majd megérintette Matt hasának reszkető izmait, s a férfiban a mozdulat nyomán hirtelen szétáradó adrenalin felégetett minden maradék öntudatot. A szobájába vezette a lányt és az ágyra fektette. Sarah magára húzta a lepedőt, és figyelte, amint Matt ujjai megragadják a farmernadrágot, amely az alsónadrággal együtt lecsúszott az izmos combokon. A férfi kilépett belőlük és az ágyhoz ment. A kötéseken kívül semmi nem volt rajta. Mezítelen volt, szerelemre kész, megsemmisítően férfias. - Ideges vagy, szerelmem? - suttogta Matt, miközben szétnyitotta Sarah görcsösen összeszorított ujjait, és lehúzta róla a lepedőt. A lány felnézett rá, szeretett volna valami szellemeset mondani, de agya nem volt hajlandó az együttműködésre. Már olyan régen várta ezt a percet, ugyanakkor félt is tőle, hiszen életében egyetlen férfival volt dolga, annak a férfinak pedig egyetlen nővel - vele. Annyira alkalmatlannak érezte magát erre a kapcsolatra, hogy csaknem elsírta magát. Kétségbeesetten szeretett volna Matt kedvében járni, de fogalma sem volt arról, mit kell tennie. A férfi tapasztalt volt, mindent tudott a szeretkezés művészetéről, míg Sarah csak annyit tudott, hogy szereti. - Én is ideges vagyok - ismerte be Matt nyugodt hangon. Besüppedt alatta az ágy, amint elnyúlt Sarah mellett. A könyökére támaszkodott, és az ablakon beszűrődő ezüstös fényben nézte a lány arcát. - Annyira szeretném, hogy jó legyen neked - mormogta, mintegy visszhangként Sarah ki nem mondott gondolataira. Aztán munkához látott. Szabad kezébe fogta a lány mellét és hüvelykujjával simogatni kezdte mellbimbóját. Sarah lágyan felsóhajtott. Aztán Matt, becéző szavakat suttogva csókolni kezdte a lány mellét, hol erősen beszívta, hol gyengéden becézte nyelvével. Sarah csípője megemelkedett az ágyon, ujjai a férfi rövid, sötét hajába kapaszkodtak, teste izgatottan hullámzott. Tetőtől talpig átjárta a férfiból áramló elektromosság. Matt, aki pontosan tudta, mit érez Sarah, a finoman domborodó hasra csúsztatta tenyerét, majd egyre lejjebb vette birtokba a lágyan ívelt hajlatokat. Felnyögött a gyönyörtől, mikor a lány csípője megfeszült a keze alatt. Tenyerét Sarah szeméremdombjára fektette, ujjai gyengéden masszírozták a lágy, meleg húst, az érzékeny szirmokat, amelyek alatt a vágyakozás szíve lüktetett. Sarah felnyögött, teste megmerevedett, majd egyre többet követelve átadta magát az érzéki örömöknek. Ujjait végigfuttatta Matt erős vállán, egy millimétert sem hagytak érintetlenül a férfi meleg, sima bőréből. Hagyta, hogy keze egyre messzebb kalandozzon, végig a férfi gerincén, majd megpihentek az izmos fenéken. Matt Sarah szájához hajolt, hogy újra megcsókolja, közben megfogta a lány egyik kezét, ujjait maga köré kulcsolta, és megmutatta neki, hogyan simogassa. Egész testében megremegett Sarah érintésétől. Az apró ujjacskák felfedezőútra índúltak a számukra ismeretlen területen, és örömteli sóhajokat csaltak ki a férfiból, mikor megérintették a hímvessző bársonyos végét. Matt, hogy hasonló örömhöz juttassa a lányt, ismét azt a helyet kezdte simogatni, ahol a göndörödő szőrzet alatt a combok szétváltak. - Annyira szeretnék örömet okozni neked - suttogta, miközben megemelkedett és Sarah lábai közé térdelt. - Sarah, édes kicsi Sarah! - motyogta, egy párnát helyezett a lány csípője alá, szünet nélkül csókolva a bájos arcocskát. Majd óvatosan, nehogy fájdalmat okozzon, behatolt a lányba, aki lassan, a mozdulat minden centiméterét kiélvezve adta át magát a gyönyörnek. Olyan szűk volt és olyan forró, hogy Mattnek elakadt a lélegzete. Félbeszakította mozdulatát, és becézte, simogatta a feszes, forró izmokat, majd hangosan felnyögött, amikor Sarah csípője megemelkedett alatta és teljes egészében magába fogadta. Mattet szinte elkábította az érzéki gyönyör, de egy másfajta öröm is befészkelte magát a szívébe. Minden mást eltompító, csodálatos érzelem kerítette hatalmába, amikor Sarah ölelő karjaiba süppedt. Érezte, ez az a nő, akit szeretni fog egy életen át. Hüvelykujjával két ragyogó könnycseppet törölt ki a lány szeme sarkából. - Sarah? - suttogta. Szíve majd kiugrott a helyéről. - Jól vagy? Fájdalmat okoztam? Kérdésére olyan ragyogó mosoly volt a válasz, hogy beleremegett. A lány úgy mozgatta alatta a csípőjét, hogy Matt tüdejét csaknem szétrobbantotta a felforrósodott levegő. A férfi mély, simogató mozdulatokkal viszonozta a gyönyört. Sarah szíve, agya a férfi nevétől visszhangzott. Lehet, hogy hangosan ki is mondta, de ez nem jutott el a tudatáig. Egyetlen érzés töltötte be minden gondolatát; a tökéletes harmónia, az öröm, az elégedettség érzése, ami abból eredt, hogy odaadta magát annak a férfinak, akire egész életében várt, aki lelkének hiányzó másik fele volt. Érezte, ez az a férfi, akit szeretni fog egy életen át. Karjait szorosan Matt köré fonta, együtt mozogtak, Lelke egyre magasabban szárnyalt, végtelenül szabadnak érezte magát. Csípőjét megemelte, minél többet szeretett volna magába fogadni a férfiból. Matt
erőteljesen, ritmusosan mozgott benne, csókolta a száját, a nyakát, felgyorsuló lélegzete Sarah-énak a
visszhangja volt. Nyelve belekóstolt az aprócska fülkagylókba, majd súgott valamit, amit Sarah nem értett. Ujjaival végiggereblyézte a férfi hátát, teste megfeszült, amint átengedte magát az egyre gyorsuló lökéseknek. Aztán úgy érezte, szétrobbant körülöttük a sötétség, és a robbanás nyomán a szerelem ragyogó csillagai és mindent elsöprő hulláma magával ragadta őket. Az első hang, amely Sarah eltompult érzékein átszivárgott, a száraz faleveleket zörgető szél zúgása volt. Némán, mozdulatlanul feküdt. Csodálatos! A világ - ráadásul változatlanul - még mindig létezett körülöttük. Hogy lehet ez? Amikor ő maga néhány perccel ezelőtt radikális változáson ment át! Úgy érezte, testének sejtjei teljesen átrendeződtek, és valami erőt sugárzó balzsammal itatódtak át - mintha eufóriában lett volna. Arra számított, még néhány perc, és rátör a bűntudat vagy a szégyenérzet, de egyik sem jelentkezett. Pedig Matt-tel nem voltak házasok, még csak nem is ismerték egymást hosszú ideje. Neveltetéséből kifolyólag azt kellett volna hinnie, hogy bűn, amit tett, de most, hogy Matt karjainak melegében feküdt, mégsem hitte így. Szerette Matt Thorne-t. A valóságban ugyan két ellentétes pólust alkottak, lélekben mégis társak voltak. Bármi történjék is ezután, soha nem fogja megbánni, hogy a szerelem nevében odaadta magát ennek a férfinak. Matt megmozdult mellette, egy kicsit lazított ölelésén, majd az oldalára fordult és felkönyökölt. Elfintorította az arcát, amikor Sarah kinyújtotta kezét és felkattintotta az éjjeli lámpát. Aztán ismét a lányhoz bújt. - Nos - szólalt meg - ,örökké azt mondogatod, hogy ágyban a helyem. Remélem, most boldog vagy! Hogy boldog-e? Nem kifejezés - gondolta Sarah. Mindössze furcsának találta, hogy szeretkezés után beszédbe elegyedjen partnerével - Samuel számára a szex kötelességteljesítés volt, nem érezte szükségét, hogy utána beszéljenek is róla - ,és fogalma sem volt arról, milyen választ vár tőle Matt, vagy vár-e egyáltalán. Úgy gondolta, nem lenne helyes, ha dicsérni kezdené a férfi teljesítményét, ezt ő maga sem várta volna. Lehajtotta fejét, ujjai a lepedő csücskét gyűrögették. Mattet lelke mélyéig meghatotta a lány szemérmes viselkedése. Kérdezés nélkül is jól tudta, Sarah nem ugrik ágyba minden útjába kerülő fickóval. Sugárzott belőle az ártatlanság és tapasztalatlanság - Matt ezt roppant izgatónak találta, és egy kicsit perverznek érezte magát ettől. Egy angyallal szeretkezett, és ahelyett, hogy bűntudata lett volna, kimondhatatlanul erősnek, férfiasnak, sebezhetőnek és - szerelmesnek érezte magát. Érzelmei különös egyveleget alkottak benne, amint a lányra nézett. - Én nagyon boldog vagyok - suttogta. Ujjával végigsimított Sarah arcán, maga felé fordította, és a szájára hajolt. Csak egy pillanatra emelte fel ajkait a lány ajkáról, hogy a szemébe nézhessen. - Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára ennyire boldog. És ez igaz is volt. Hosszú ideje nem érzett mást, csak végtelen fáradtságot, fásultságot. Eszeveszett iramot diktált önmagának munkájában, életében egyaránt, elérhetetlen mércét állított maga elé, és az örökös kiábrándultság mellett nem maradt ideje örömökre. De az az élet most nagyon távolinak tűnt. Itt, vidéken, megtisztultnak és kiegyensúlyozottnak érezte magát. Most, hogy Sarah mellett feküdt, teljes ember volt, és kimondhatatlanul boldog. - Én is boldog vagyok - suttogta Sarah. - Tudom, túl gyorsan történt minden - adott hangot Matt annak, ami úgyis nyilvánvaló volt. - Alig néhány napja ismerjük csak egymást. De hidd el, Sarah, tudom, mit érzek! Szeretlek! Az első perctől fogva szeretlek! Sarah olyan kerek szemekkel nézett rá, mint az újhold. Szeretlek! Csak most kezdte felfogni, mit is jelent számára ez a szó a férfi szájából. Ő, ha csak Mattre nézett, beleszédült. Olyan érzés fogta el, mintha egy magas szikláról zuhant volna a mélybe. És most Matt bevallotta, hogy ő is hasonlóképpen érzett kezdettől fogva. A meghatottságtól szólni sem bírt. - Ezt még soha nem mondtam nőnek - tette hozzá Matt. - Miért nem? - Mert nem lett volna igaz. Még egy nőnek sem sikerült ilyen közel kerülnie hozzám, mint neked. Talán azért, mert nem engedtem meg. Mindig a munkát tettem az első helyre, így nem sok időm maradt másra. Sarah szerette volna azt kérdezni: És most? De visszatartotta a szavakat. Matt szigorúan megtervezett életében most jutott néhány perc arra is, hogy szerelmes legyen, de a városban várta a munka, a hivatás. Nem akarta a férfi szájából hallani azt, amit magától is tudott, hogy gyógyulása után visszatér megszokott életébe, hogy mindaz, ami most történik, a szerelmük, nemsokára egyre halványuló emlék lesz csupán.
- Én is szeretlek - suttogta Sarah, és Matt mosolyára mosollyal válaszolt. Nem engedte, hogy a jövő szomorúsága megzavarja a jelen örömeit. Nem számított, hogy őrültség ilyen gyorsan beleszeretni valakibe, akivel nem lehet közös jövője. Csodálatos érzés volt ez a szerelem! A férfi végighúzta ujját a lány mellén, alig valamivel a lepedő felett, majd megfogta a fehér vásznat és lassan lefelé kezdte húzni. Szemét nem vette le Sarah-ról, aki látva a férfi szándékát, mélyen elvörösödött. - Nem kell szégyenkezned előttem, édes - szólalt meg Matt. - Orvos vagyok. Sok mezítelen testet láttam már életemben. Sarah összeráncolta szemöldökét a szavak hallatán. - Gondolod, hogy ettől jobban érzem magam? Matt elmosolyodott a lány szemében felvillanó féltékenység láttán. - Ha ez megnyugtat, egyikük sem volt olyan szép, olyan imádnivaló, mint te. Sarah nagyot szippantott. - Ingrid figyelmeztetett rá, hogy ne dőljek be a bókjaidnak! - Meglepődnék, ha nem hívta volna fel a figyelmedet még jó néhány dologra! - De felhívta - felelte Sarah, és csúfondárosan elmosolyodott. - Hm... valamilyen alaknak nevezett, de mivel nincs rossz szagod, talán túlzott egy kicsit. - Nahát, milyen vicces - mondta Matt, majd a lány fölé térdelt, és kaján mosoly jelent meg a szája sarkában. Fekete szeme úgy ragyogott, mint a csillag. - Ezért a megjegyzésedért fizetni fogsz, Sarah Troyer! Mivel sportszerű vagyok, közlöm veled, hogy az orvosok jól ismerik az emberi test legcsiklandósabb pontjait! - Ne! Kérlek, Matt! Ne! - Sarah sikított, vonaglott Matt tapasztalt ujjai alatt, a nagy küzdelemben táncra perdült alattuk az ágy, összegabalyodott a lepedő. - Matt! Hagyd abba, kérlek! A férfi ujjai megpihentek, majd elnyúlt a lány felett, és - bordáira való tekintettel - megpróbált nem hahotázni. Orrát Sarah orrához dörzsölte. - Azt hiszem, vissza kell fogni magunkat. Mrs. Parker még idejön és közénk lő. A végén a titokzatos Tim is felébred! Sarah kuncogva húzódott még közelebb a férfihoz. Forró tekintetük találkozott. - Nekem úgy tűnik, te egyáltalán nem akarod visszafogni magad - mondta fátyolos hangon. - Nem. Tényleg nem - válaszolta Matt, és ritmusosan mozogni kezdett a lány fölött. Nézte Sarah lecsukódó szemhéját, megfeszült arcvonásait. A lányba süppedt, majd visszahúzódott, lehajolt és a finom nyakat kezdte csókolgatni. Aztán megindult lefelé, lassan, egy milliméternyi felület sem maradt érintetlenül Sarah bársonyos bőrén; belecsókolt minden gödröcskébe, orrát végighúzta a has lágy domborulatán. Egyre lejjebb húzta a lány testén a lepedőt, és odaadóan tanulmányozta a legnőiesebb testrészt borító puha szőrzetet. Egyszer csak valami különös vonta magára a figyelmét. Terhességi csíkok. Olyan halványak, hogy csak a legtapasztaltabb szem vehette őket észre. Matt végighúzta ujját a jobb csípőből kiinduló vonalon. - Te már szültél! - suttogta, és mérhetetlen csalódottságot érzett, hogy nem ő Sarah gyermekének az apja. Sarah a férfira nézett. Attól félt, hogy a felfedezés miatt kevésbé lesz majd kívánatos a szemében. - Igen - felelte halkan. - Meghalt a kisfiam. - Ó, Sarah - húzta magához Matt a lányt; és gyengéden simogatni kezdte a haját. Olyan fájdalmat érzett, mintha ő is részese lett volna a veszteségnek. - Igazán sajnálom. Borzasztó lehetett! Hogyan történt? - Tüdőgyulladást kapott. Mikor észrevettük, már késő volt. Az orvos torokgyulladást állapított meg, de szegénykém egyre betegebb lett. Nagyon gyorsan történt minden... - Miféle orvos? - kérdezte Matt. Teste megfeszült, amint elfutotta a méreg. - Coswell? - Igen. - Az az ember arra sem alkalmas, hogy majmokat gondozzon! Meg kellene fosztani az orvosi diplomájától! - Még akart mondani valamit, de Sarah aprócska ujjaival befogta a száját. - Bitte! - suttogta; tekintete szinte könyörgött. - Ez már a múlté. Petert semmi nem hozhatja vissza nekem. Ne is beszéljünk róla, kérlek! Ma boldog akarok lenni, nem szomorú. Kérlek, Matt! A mai éjszaka legyen a boldogságé! - Hiszen semmire nem vágyok jobban, mint hogy boldoggá tegyelek - mondta Matt, és Sarah kedvéért elhessegette magától az indulatokat. A lányhoz hajolt, és gyengéden megcsókolta. Szeretlek!
Apró csókokat hintett Sarah arcára, miközben ujjai a testét vették birtokukba. A lány nyugtalanul mocorogni kezdett, bőre égett a vágytól. - Matt? - Hmm? - Mit súgtál a fülembe az előbb? Mit jelent, amit mondtál? Matt felemelte fejét, és a lányra nézett. Zavartan, mert nem tudta, miről van szó, de aztán eszébe jutott, mit suttogott Sarah fülébe a szenvedély csúcsán, és arra is rájött, miért nem értette a lány. Sarah-nak, ha volt egyáltalán szexuális szókincse, egészen más lehetett, mint az övé. Elmosolyodott és szájával becézni kezdte a lány fülét. - Emlékszel arra a mindent elsöprő robbanásra, ami utána történt? - kérdezte a megújult erővel rátörő szenvedély hangján. - Emlékszem - mondta a lány. - Azt akartam, hogy az megtörténjen! - Ó! - rebegte Sarah, és elakadt a lélegzete. Majd felnyögött, amikor a férfi megemelte a csípőjét és beléhatolt. Hihetetlenül jó érzés volt odaadni magát - nemcsak a testét, hanem a lelkét is. Matt mozogni kezdett benne, Sarah lélegzet-visszafojtva kérdezte: - Azt akarod, hogy megint megtörténjen? - Ó, igen, szerelmem! - felelte Matt, szívből fakadó őszinteséggel. - Igen! Igen!
8 Reggel Matt egyedül ébredt az ágyában. Tulajdonképpen nem lepődött meg, de érzett némi csalódottságot. Szerette volna látni, ahogy a hajnal első sugarai végigsimogatják Sarah arcát. Szerette volna látni, miként ébredezik a lány; milyen, amikor hihetetlenül kék szeme álomittasan rácsodálkozik a világra. Elképzelte, amint Sarah körülnéz, meglátja őt és elmosolyodik, ő megcsókolja, és átadják magukat a szerelemnek. A valóság azonban nem volt ilyen érzéki. Matt csak egy gyűrött párnát talált maga mellett - nyoma sem volt a csókolni való, üde ajkaknak, a becézésre váró puha testnek, amely enyhítette volna ágaskodó szenvedélyét. A forró éjszakára is csak az ágy illata emlékeztette már. A hátára feküdt és hunyorogva nézett az éjjeliszekrényen álló órára. Fél nyolcat mutatott. Sarah már legalább egy órája fent van és végzi a dolgát. Matt beleszimatolt a levegőbe, megérezte a készülő reggeli illatát. Azon gondolkodott, hogyan fog viselkedni vele a lány. Az éjszaka folyamán minden mozdulata természetes volt. Egek, milyen izgató tudott lenni! A kétszeri szeretkezés a férfi minden maradék energiáját felemésztette, úgy aludt, mint egy darab fa. Most pedig csak remélni merte, hogy Sarah nem lesz ismét visszahúzódó, szemérmes, és nem közli vele, hogy megbánta, amit tett. Ő maga nem érzett semmiféle megbánást. Nem sok mindent tudott biztosan ebben a pillanatban, egyet azonban igen: nem fogja engedni, hogy Sarah elmeneküljön előle. Ők ketten most már egymáshoz tartoznak. - Melyik várnak nincs ajtaja? - kérdezte Jacob. Szemében pajkos fények villantak, amint nővére válaszára várt. Ivott egy korty tejet, majd visszatette a poharát az asztalra, és újabb süteményért nyúlt. Sarah elnézően mosolygott a fiúcskára, miközben kivette a sütőből a kész kávétortát. Amióta a panzióban dolgozott, az nyomasztotta leginkább, hogy nem láthatta Jacobot minden nap. Jól tudta, mi ragaszkodásának fő oka: szívében kisöccse foglalta el halott fiának a helyét. Most, hogy végignézett rajta, melegség járta át a testét, amelyhez semmi köze nem volt a sütőből áradó forró levegőnek. A fiúcska haját a fejére simította a kalap, felső ajka fölött kackiás tejbajusz díszelgett. Nem tudom - válaszolta, és Jacob mögé lépett, konyhai kesztyűbe bújtatott kezét a fiú arcához szorította. - Melyiknek? - Hát a lekvárnak! - kiáltotta a gyerek, és győzedelmesen felkacagott. Sarah is elnevette magát, örült Jacob jókedvének, de amikor a konyhaajtó kinyílt, és belépett Matt, elhallgatott. Az együtt töltött éjszaka után még ekkora távolságból is érezte a férfias kisugárzást. Tekintetük egymásba fonódott, amitől Sarah-ban éledezni kezdtek a női ösztönök. Lélegzete elnehezült, bőre bizseregni kezdett. Éjjel megismerte Matt karcsú, izmos testének minden porcikáját. Most már nem egyszerűen egy jóképű férfit látott maga előtt - a szó élő tartalommal telítődött, és akire vonatkozott, az ott állt előtte, csípőhöz tapadó, kopott farmernadrágban és izmos vállait kihangsúlyozó, borvörös trikóban. Sarah szemében Matt Thorne a jóképű szó élő definícióját jelentette, és ez a jóképű férfi az övé - legalábbis egy ideig -, csakis az övé! A férfi szája sarkában megjelent egy mosoly, és még akkor is nézte a lányt, amikor az elfordult tőle, hogy a tűzhelynél folytassa félbehagyott munkáját. Szavai azonban Jacobhoz szóltak. - Tudod-e, melyik a legforróbb vérű ló a világon? Jacob az ajkába harapott, és gondterhelt képet vágott, észre sem vette a felnőttekből áradó érzéki kisugárzást. Matt egyre csak Sarah-t nézte, szája hang nélkül súgta: szeretlek. A lány elpirult, elfordította fejét, és kesztyűjével kezdett babrálni - teljesen új dolog volt számára az érzelmek effajta kinyilvánítása. Az ő népénél nem volt szokás hangot adni az érzéseknek, főleg mások jelenlétében nem. - Talán a telivér? - kérdezte Jacob. - Nem talált! - mondta Matt, miközben megkerülte az asztalt és Sarah háta mögé lopakodott. A lány idegesen nézett körül, keresve a menekülés útját. - A póniló? - Nem talált! A férfi úgy közelítette meg a hatalmas tűzhelyt, hogy menekülésre gondolni sem lehetett, Sarah szíve majd kiugrott a helyéből. Tekintete Mattről Jacobra siklott, aki egyre gondolkodott, miközben vágyakozva nézegette a süteményes tálat. Még mindig nem vett róluk tudomást. Matt lehajolt, hogy megcsókolja a lányt, aki hirtelen mozdulattal elfordította a fejét, így a férfi ajkai éppen hogy érintették az arcát.
Matt elkomorult ugyan, de tudomásul vette Sarah döntését. Leült Jacob mellé és elvett egy süteményt. - Szabad a gazda? A fiú bólintott. - Hát a gőzölős vasaló! - kacsintott rá Matt, és szája széles mosolyra húzódott. Jacob felnyögött, vágott egy grimaszt, a homlokát csapkodta öklével, csaknem felborította tejespoharát. Matt elkapta és félretette az útból, az asztalra kifröccsent tejet pedig felitatta egy szalvétával. - Már megint nincs iskola? - Ma szombat van - felelte Jacob, miközben az asztal alatt hasaló Barackvirág szájába dugott egy darabka süteményt. - Még az angol gyerekek se mennek iskolába szombaton, Matt Thorne! - Hogy van a karod? - Most már sokkal jobb! Anya tett rá tejes borogatást. Matt töltött magának egy csésze kávét, és orvos-arcát felöltve, helyeslően bólintott. Sarah éppen ekkor tett elé egy hatalmas adag tojásrántottát, arca mindössze néhány centiméterre volt a férfi arcától, aki elkapta tekintetét és azt súgta: kívánlak! Sarah arca kigyúlt, aztán Jacobra nézett. Matt hátradőlt székében, és figyelte a lányt. Sarah viselkedése nem szeméremből fakadt, sokkal inkább a félelem táplálta. Nem akarta Jacob tudomására hozni, hogy a férfi vonzódik hozzá, és viszont. A gondolat sértette Matt gyengéd, még kissé törékeny érzelmeit. Az, hogy a lány szégyelli hozzá fűződő kapcsolatát, olyan fájdalmat váltott ki benne, mintha tűvel szurkálták volna sebeit. - Még mindig elég csúnya a seb - szólalt meg Jacob. Hangja elvonta Matt figyelmét a lányról. - Úgy érted, még most is ocsmányul néz ki? - Nekem nem szabad használnom ezt a szót! Kikaptam érte a papától. - Tényleg? Ne haragudj, cimbora! Igazán sajnálom. Nem akartalak bajba keverni. - Tudom - bólintott a fiú, és nagyot harapott a süteményből. Állán áfonyaszörp cseppjei csordogáltak. - Azért még barátok vagyunk? - húzta fel Matt kérdően a szemöldökét. Jacob elvigyorodott, mosolya felfedte a kihullott tejfog helyén tátongó lyukat. - Hát persze! - Akkor jó! - mondta a férfi, és Sarah szemébe nézett, aki éppen akkor ült le a vele szemközti székre. Jelentőségteljes pillantással azt kérdezte: - És mi, Sarah? Még mi is barátok vagyunk? - Természetesen - válaszolta a lány habozás nélkül, és a bűntudat pírja borította el az arcát. Szeretett volna odamenni a férfihoz, megölelni; letörölni homlokáról a gondterhelt ráncokat, de Jacob jelenlétében nem tudta rászánni magát a mozdulatra. Ha a fiú otthon csak mellékesen is megemlítené, hogy nővére megcsókolta az angol doktort, Sarah minden eddiginél nagyobb bajba keveredne. Bocsánatkérő pillantást vetett Mattre, aztán Jacobra nézett, végül saját üres tányérjára. Kivágódott az ajtó, és Lisbeth Parker libbent a konyhába, gazdagon rojtozott vadnyugati ingben, illatfelhőbe burkolva. Hogy kendőzze az előző éjszaka elfogyasztott konyakmennyiség utóhatásait, ismét feltette hatalmas napszemüvegét. - Csak nem késtem le a reggelit? Remélem, nem énrám várnak? - Nem, Mrs. Parker - mondta Sarah, és úgy pattant fel székéről, mint egy keljfeljancsi. Örült, hogy kitérhet Matt vádló tekintete elől. - Tíz óráig lehet reggelizni nálunk. Foglaljon helyet az ebédlőben, máris viszem az ételt. - Ugyan, hagyja - intett Lisbeth ékszerekkel teleaggatott kezével. - Inkább magukkal ennék! Nem szeretek egyedül reggelizni. - Hát Mr. Parker nem jön le? - Nem, nem. Tudják, a családban én vagyok a koránkelő. Tim legalább délig aludni fog. De akkor sem lepődnék meg, ha egész nap nem kerülne a szemünk elé. - Én sem - mormogta Matt a kávéscsészéjébe. Mrs. Parker Jacobra szegezte tekintetét, majd meglepetten felkiáltott. - Nicsak, ki van itt! Egy amis fiúcska! Egy édes kis bogár! Jacob hosszú, csodálkozó pillantást vetett a nőre, tetőtől talpig végignézett rajta, rojtos blúzán, hatalmas mellén, óriási napszemüvegén, majd tekintete megpihent vörös sörényén. - Milyen nagy... haja van! - mondta őszinte ámulattal. Matt és Sarah megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta Jacob két utolsó szavát. - Jacob, viselkedj! - sziszegte Sarah. Szerencsére Mrs. Parker bóknak vette a fiú megjegyzését, és ragyogó mosolyát körbejáratta a jelenlévőkön. - Köszönöm a bókot! Igazán kedves fiúcska vagy! - Jól aludt, Mrs. Parker? - vágott közbe Matt, miközben pirítósát vajjal kente meg.
- Mint akit fejbe vertek! Még az ágyúdörgésre sem ébredtem volna fel, azt hiszem. - Ezt Sarah biztosan örömmel hallja; ugye, Sarah? - nézett a lányra. Kimondhatatlanul élvezte villámokat szóró sötét pillantását. Tudta, gyerekesen viselkedik, de ez csöppet sem zavarta. - Mrs. Parker azt mondja, semmit nem hallott az éjszaka. No és Mr. Parker? - Úgy aludt, mint egy darab fa. - Én fél éjszaka forgolódtam, dobáltam magam - közölte Matt a legtermészetesebb hangján. - Hát maga, Sarah, hogy aludt? A lány felkapta az asztal közepén álló kávéskancsót, és Matt kezének lökte. - Még egy kis kávét, dr. Thorne? - Köszönöm, nem. Ez is egyike azon dolgoknak, amiktől nem tudok elaludni éjszakánként. - Talán álmatlanságban szenved, dr. Thorne? - kérdezte Mrs. Parker, pirítósa héját tördelve - már egész kupacot halmozott fel belőle a tányérja mellett. - Álmatlanságnak éppen nem nevezném. Mi a véleménye erről, Sarah? Sarah haragos pillantást vetett a férfira, majd Jacobhoz fordult: - Gyere, Jacob, segíts összeszedni a tojást! Jacob azonban már az ajtóból visszafordulva válaszolt: - Most nem lehet. Haza kell mennem segíteni. Ma tömjük meg a matracokat, és ez nagy munka. Sarah kicsit neheztelt a fiú távozása miatt, de ezt az érzést gyorsan kiszorította szívéből a bűntudat. Nincs joga ahhoz, hogy Jacob idejével rendelkezzen; a fiúra tényleg szükség volt otthon is. És ezenkívül, szégyellhetné magát, hogy ki akarta használni a fiút saját önző céljai érdekében. Ezek az érzések még inkább arra ösztönözték, hogy elmeneküljön Matt elől, aki ismét csak kibillentette az egyensúlyából. Ellökte székét az asztaltól és felállt. - Van még szüksége valamire, Mrs. Parker? - Nem, nem, édesem. Végezze csak a dolgát! - válaszolta a nő szórakozottan, és hozzálátott, hogy süteményéből kicsipegesse az áfonyákat. - Majd dr. Thorne elszórakoztatja -mondta Sarah, és kivonult a konyhából. Még csak nem is nézett a férfira. Minél előbb ki akart jutni a friss levegőre, ahol rendezheti majd gondolatait. Az éjszaka simogató sötétjében nem is gondolt arra, hogyan fog megbirkózni Matt-tel napközben. A sötétség fátyla alatt az lehetett, aki mindig is szeretett volna lenni. A napkelte azonban újult erővel azt bizonygatta, hogy ő csak egy egyszerű amis nő, és eszerint kell viselkednie is. Hogy is viselkedhetett volna másként, amikor fogalma sem volt arról, hogyan kell viszonyulni egy szeretőhöz, és szinte semmit nem tudott a testi intimitásról. Több tapasztalatot szerzett a Matt-tel töltött egyetlen éjszakán, mint házassága évei alatt. Természetesen észrevette a férfi sértődöttségét, amelyet az váltott ki, hogy ő Jacob előtt nem volt hajlandó szeretőként viselkedni, de ez valószínűleg akkor sem lett volna másképp, ha öccse nincs ott a konyhában. Annyira idegen volt számára az ilyen viselkedés! A szerelmet úgy kezelte, mint benső, személyes dolgot, és nem állt szándékában bevonni senkit kettejük titkába, bárki kerüljön is az útjukba. Ami köztük történt, nem tartozik senki másra. Ha majd a férfi elmegy, mélyen a szívébe zárja ezt a titkot, és csak néha veszi majd elő, mint felbecsülhetetlen értékű kincset. - Segíthetek? Sarah megdermedt a hangra, keze megállt a levegőben - egy szundikáló barna tyúk alól akarta éppen kivenni a tojást. Matt az ajtóban állt. - Nem! - válaszolta, és folytatta munkáját. - Úgy látszik, ma csak bántani akar! - Ha meggondoljuk, nem én kezdtem. Ebben egyetértünk, ugye, Sarah? Nem lépett be a tyúkólba, hanem az ajtófélfának támasztva hátát, karjait összefonta a mellén. Barackvirág a lábára telepedett és a tyúkokat bámulta. A tyúkok ijedt kotkodácsolásba kezdtek a kutya láttán. Sarah minden fészekhez odalépett, és kiszedegette a még meleg tojásokat a szalmából. Nagy gyakorlattal végezte a dolgát. Jobb kezében tartott egy kosarat, abban halmozta fel a tojásokat. Nem tudta, mit válaszoljon Mattnek. Ha azt mondja neki, azért fogja vissza magát, hogy mások ne vegyék észre szerelmüket, megsérti. Ha azt mondja, attól tart, hogy kapcsolatuk a férfi távozásával befejeződik, meglehet, Matt most rögtön véget vet az egésznek, ezt pedig nem akarta. Leginkább azt szerette volna, ha megszűnik körülöttük a világ, mint minden alkalommal, ha Matt megcsókolta. Ha behunyná a szemét, és egy másik helyen ébredne, ahol minden veszély és nehézség nélkül szerethetné a férfit, és szerelmük nem lenne eleve halálra ítélve.
- Nehogy megbánd - szólalt meg Matt, és elállta az ajtóhoz közeledő lány útját. Úgy állt a két ajtófélfa között, mint aki párbajra készül. - Semmit, ami a múlt éjszaka történt. Gyönyörű volt és nem mindennapi. Ne merészeld megbánni! - Nem bánok semmit - suttogta Sarah, és maga elé nézett. - Akkor mi a baj? Egész éjszaka szeretkeztünk, most pedig úgy bánsz velem, mintha leprás lennék. Szerinted milyen következtetést kellene levonnom ebből? Sarah felsóhajtott, még mindig nem mert a férfi szemébe nézni. Ugyan mit is mondhatna neki? Maga sem tudta eldönteni, mit érez. Sokkal könnyebben válaszolna a kérdésekre, ha mindaz, ami köztük történt, csupán a képzeletében létezne. Ott felhőtlen lehetne boldogságuk, a valóságban azonban még a holnapi együttlét sem látszott biztosnak. - Nem tudom, mit vár tőlem - mormogta. Matt nézte a lány belső vívódását, összevont szemöldökét, és elöntötte a szerelem és vágyakozás. Minden más jelentéktelen aprósággá zsugorodott a szemében. - Ezt - mondta, amint előrelépett és felemelte a lány állát. Lehajolt, két kezébe fogta a gondterhelt arcocskát, és lágyan megcsókolta a nedves, puha ajkakat. Sarah úgy érezte, a mennyben jár. A férfi forró szája és bőrét bizsergető teste egyetlen perc alatt szétkergette a feje felett tornyosuló, sötét felhőket. Nyelve habozás nélkül válaszolt, egyre hevesebben csókolták egymást. Testébe átáramlott az izmos férfitest melege, ragyogó szikrák gyúltak a szívében. Azt kívánta, bár örökre így maradnának, de a pillanat gyorsan elmúlt. Talán egy percig sem tartott az egész, mert a tyúkólban elszabadult a pokol. Sarah háta mögött kitört a háború; úgy tűnt, mintha egy tornádó kavarogna a fejük felett. A tyúkok éktelen rikácsolásba kezdtek, miközben Barackvirág, ugatva, ahogy a torkán kifért, megpróbált elkapni egyet. Két csirke Sarah hátának repült, eszeveszetten csapkodtak szárnyaikkal. Sarah előrelódult, és kibillentette Mattet az egyensúlyából. A férfi háttal a porba vágódott. Sarah tehetetlen volt a Iába köré gabalyodó szoknyáktól, szintén zuhanni kezdett, és hogy védeni tudja magát, elengedte a tojásoskosarat. Ő maga négykézláb ért földet, a tojások nagy része pedig Mattre hullott. Az egyik vörös tyúk úgy repült ki az ólból, mint egy lövedék. A kutya az üldözés hevében keresztülgázolt Sarah-n, de Matt hasát sem kímélte. - Ha ezt a kórházban megtudják! - szólalt meg fölöttük egy nevető hang. - A nagy dr. Thorne tojástól ragacsos arccal fogadja a vendégeket! Matt ülő helyzetbe tornászta magát. Arca megvonaglott a bordái közé nyilalló fájdalomtól. Megkísérelte letörölni magáról a ragacsos masszát, majd undorodva nézte tojásos kezét, nem tudta, mit csináljon. A nőre pillantott, aki láthatóan jól mulatott a kínos szituáción. - Befogná legalább addig azt a szépséges száját, míg felsegít, McCarver nővér? - szólalt meg komoran. A nő arca elfintorodott a férfi keze láttán. - Szó sem lehet róla! Csak nem képzeled, doki, hogy megfogom azt a ragacsos kezedet? - Született Florence Nightingale - sziszegte Matt dühösen. - Mondta már valaki magának, hogy felháborítóan viselkedik a betegekkel? - Mostanában senki. Mindeddig önnek sem volt panasza! - válaszolta a nő kedvesen, és szája pajkos mosolyra húzódott. Matt feltápászkodott, tiszta kezével leporolta nadrágját, majd tojásos kezét a combjához törölte és egyfolytában káromkodott. Megfordult, hogy felsegítse Sarah-t, de a lány addigra már felállt, és lopva figyelte a hívatlan látogatót. Julia McCarver csak állt és mosolygott, kezét szűk koptatott farmernadrágja hátsó zsebébe süllyesztette, hosszú sötétvörös hajába belekapott a friss szél. Alakja olyan volt, mint egy hirtelen nőtt kamaszé, legalább száznyolcvan centi lehetett, mégis áradt belőle a nőiesség. Ezt elsősorban finom vonású, jellegzetes arcának köszönhette. Hatalmas, ragyogó, csokoládébarna szemét hihetetlenül hosszú szempillák árnyékolták, és csak úgy sugárzott belőle a jókedv és - a titokzatosság. Szája ugyan kissé nagy volt, telt ajkain azonban kedves mosoly játszott. Szép volt, barátságos, és minden kétséget kizáróan ismerte Mattet - mégpedig egészen közelről, ha Sarah jól értelmezte szavait. Sarah lelkét mardosni kezdte a féltékenység. - Sarah, bemutatom Julia McCarvert - szólalt meg Matt. - Az egyik nővérünk. Julia, ő Sarah Troyer.
- Örülök, hogy megismerhetem, Sarah - mondta Julia, talán túlságosan is kedvesen, és a jobbját nyújtotta Sarah felé, míg bal kezével hátratolta kócos haját. - Őszinte részvétem! Nem lehet könnyű dolga ezzel a sebeit nyalogató grizzly medvével! Tekintete és arcvonásai ellágyultak, amikor Mattre nézett, és megfogta a férfi kezét. - De félre a tréfával! - folytatta gyengéd hangon -, igazán örülök, hogy ez az arrogáns fráter végre járni tud. - Odahajolt, és könnyű csókot lehelt Matt szájára. Sarah úgy érezte, fojtogatja a féltékenység, úgy árad szét torkában, mint az epe. Ennyit Matt Thorne szerelmes szavairól! De hiszen előre figyelmeztették, nem? Ingrid megmondta, hogy Matt megrögzött nőcsábász. Miért kellene most csodálkoznia? Kezdettől fogva tudta, hogy ami köztük történik, nem lesz hosszú életű. - Egyedül hagyom a ... látogatójával - mondta Sarah mereven, azzal megragadta a tojásoskosarat, és anélkül, hogy hátranézett volna, bement a házba. Julia felvonta szép ívű szemöldökét és szórakozottan nézett Mattre. - Szóval így állunk! - Tartsd meg magadnak az okoskodó megjegyzéseket, Julia - figyelmeztette Matt. Máskor élvezte a szópárbajt a nővel, Sarah rovására azonban nem volt kedve tréfálkozni. - Kérlek! - tette hozzá lágyabb hangon. Julia egy hosszú pillanatig csak nézte, gyönyörű szemében kíváncsi fények villantak. Végül bólintott, és csak ennyit mondott: - Oké! - aztán hüvelykujjával letörölte a férfi álláról még mindig csöpögő tojást. - Menj be megmosakodni, aztán elbeszélgetünk. A bejárat mellett láttam egy hintát. Ott várlak! Matt bement a házba, megmosakodott, tiszta farmernadrágot és egy borvörös düftininget vett fel. Remélte, tud néhány szót váltani Sarah-val, mielőtt kimegy, de a lány Mrs. Parkerrel beszélgetett, és mindössze egy futó pillantással nyugtázta a férfi távozását. Julia a kerti hintánál várta. Az egyik lábát maga alá húzta, a másikat hosszan kinyújtotta, ezzel szabályozva a hinta mozgását. Nem volt éppen nőies póz, Julia azonban nem sokat adott az elvárásokra - elképesztően lezser tudott lenni. Nem törődött vele, milyen látványt nyújthat. Alig volt rajta smink, túlméretezett dzsekije alatt kinyúlt, fehér pólót viselt. Pajkosan elmosolyodott, amikor Matt leült mellé a padra. - Mondd csak, nem ment még az agyadra ez az elképesztő nyugalom? - Nem - válaszolta Matt őszintén. Voltak napok, amikor énjének egyik része úgy érezte, nem bírja tovább elviselni ezt a csendet, ami nem is volt csoda, hiszen városban született és ott is nőtt fel. Megszokta a nyüzsgő nagyváros fényeit, hangjait, jellegzetes szagát és a vele járó feszültségeket. Megszokta a kórház rohanó életét. A megérkezése utáni első napokban irritálta ez a végtelen nyugalom, de most egy cseppet sem hiányolta a város zaját. Julia nem tett semmiféle megjegyzést. Az alsó ajkát harapdálta, elgondolkodott, rossz jelnek vélte a férfi elégedettségét jelenlegi helyzetével. Gyönyörű, hihetetlenül meleg őszi reggel volt. A levegőben céltalanul röpködtek a katicabogarak, alattuk meg-megnyikordultak a hinta láncai. - Fordítsuk komolyra a szót - törte meg Julia a csendet. - Tényleg jobban vagy? - Sokkal jobban! Magad is láthatod, az arcom már nem olyan, mint egy túlérett dinnye. A bordáim gyógyulnak. A lábam... hát... nem is tudom. Gondolod, hogy a nők szexinek fognak találni egy sántikáló férfit? - Ha te leszel az a férfi, aki sántikál, igen. Matt a lányhoz hajolt, és megcirógatta az arcát. Könnyed baráti szálak fűzték őket egymáshoz. Valamikor szeretők voltak, kapcsolatuk azonban katasztrofálisan alakult, végül úgy döntöttek, barátságuk olyan érték, amit nem szabad megmérgezni a szeretkezéseik közt egyre gyakoribbá váló civakodással. - És te? - kérdezett vissza a férfi. - Hogy vagy? - Én? - nézett fel meglepetést színlelve Julia. - Jobban, mint bármikor. Mattet azonban nem tudta becsapni. - Hallottál róla mostanában? - Nem volt hajlandó arra, hogy a férfi nevét a szájára vegye. Csak egy-két alkalommal találkozott a fergeteges futballistával, Daltonnal, de nem találta szimpatikusnak. Úgy gondolta, nem érdemli meg Juliát, és most, hogy feltevése beigazolódni látszott, nem érezte magát boldognak. - Nem - válaszolta a lány, és minden figyelmét arra összpontosította, hogy levakarjon a hintáról egy festékdarabkát - mintha ez lett volna a legfontosabb dolog a világon. - És nem is hiszem, hogy hallani fogok. Annyit tudok róla, hogy most a Kansas Cityben játszik. Miért tartozna hűséggel egy
régi Vikings-rajongónak? - Keserűen nézett Mattre. - Nem kell válaszolnod. És kérlek, azt se mondd, hogy te mindezt előre tudtad! - Nem állt szándékomban. - Akkor jó - mondta a lány erőltetett mosollyal. - Különben is, nem azért tettem meg ezt a hosszú utat, hogy rólam beszéljünk. Inkább rólad szeretnék hallani! - Mi újság a Balesetin? - Megy minden a megszokott kerékvágásban. A nevek és az arcok ugyan változnak néha, de minden más maradt a régiben. Most éppen hiányos a létszám. A jó öreg hajcsárunk nélkül nem megy igazán a munka! Mikor jössz végre vissza? Matt nem válaszolt rögtön. Sok minden amellett szólt, hogy visszamenjen a városba, volt, ami vonzotta, és volt, ami nem. Az igazat megvallva, a „hajcsár” tényleg öregnek, kiégettnek érezte magát, még arra sem volt ereje, hogy hazudjon valamit a lánynak. - Nem tudom - nyögte ki végül. Julia talpra ugrott, úgy gondolta, a téma komolysága fenyegetőbb testhelyzetet kíván. - Matt, az istenért, mi van...? - Az egésznek semmi köze a balesethez, Julia. Egyszerűen rájöttem, hogy a munka, az örökös rohanás közepette nem jutott időm semmi jóra, semmi szépre. - Már hogy mondhatsz ilyet? Meg sem tudnám számolni, hány embernek mentetted meg az életét! - Én pedig azt nem tudnám megszámolni, közülük hányan jöttek vissza lőtt és vágott sebekkel, kábítószer-túladagolás miatt vagy éppen puskával a kezükben, hogy kirabolják a gyógyszerszobát. - Nem is ezt kell számon tartanod! - Tényleg így gondolod? - Ugyan már, Matt, miért nem látod be, hogy munkára kész vagy? Az természetes, hogy most egy kissé depressziósnak érzed magad. Hidd el, majd elmúlik! Csak vissza kell jönnöd a városba, és újra nyakadba venni az igát. Vissza kell térned hozzánk, a valóságba! Hát nézz körül! Mit látsz? Ennek itt semmi köze a valós élethez! Amit itt látsz, az egy... egy... - körülnézett, várva, hogy eszébe jusson a megfelelő szó, de mivel nem jutott eszébe semmi frappáns, vállat vont. - Egy kukoricaföld! Matt körülnézett. Nézte a száraz kukoricaszárakat - meg-megzörrentek a délelőtti szélben. Nézte, amint az úton elhalad egy lovaskocsi. Az ég hihetetlen kékségben tündökölt, a kilátást nem zárták el felhőkarcolók. A fűben szitakötők röpködtek, és Barackvirág, jó házőrző módjára, a lépcsőn ült, egy cipővel a szájában. Julia csizmája orrával meglökte a hintát, kezét lustán lógatta a térde mellett, és a hátsó udvar távoli végébe bámult, ahol Sarah a lehullott faleveleket gereblyézte aranysárga kupacba. - Szóval, mi van közted és a szépséges Hamupipőke között? - Még nem tudok beszélni róla. Julia hangosat füttyentett. - Hű, akkor ez nagyon komoly lehet! Matt nem szólt, csak nézte a lányt sötét szemével, hagyta, hadd olvassa ki belőle érzéseit. Julia megcsóválta a fejét, nagyot sóhajtott, a máskor derűs, béketűrő lány nem is próbálta leplezni haragját. - Tudod, mit csinálsz itt tulajdonképpen? - Gyógyulok! - Dehogy! Rejtőzködsz! Teljesen visszavonultál a városi élettől! A múlt században élsz! Matt, te túl jó orvos vagy ahhoz, hogy csak úgy eltűnj a világból! Mattnek semmi okos nem jutott eszébe. A térdére könyökölt, ujjaival a tarkóját nyomkodta. Julia hátradőlt a hintán, beletúrt sűrű, vörös hajába, és kisimította arcából a rakoncátlanul előrehulló tincseket. - Nem akarsz bemenni a városba? - kérdezte Matt. - Sok érdekes látnivaló van. - Köszönöm, nem. - Julia lemondóan megrázta a fejét, majd az órájára nézett. - Indulnom kell. Megígértem Deversnek, hogy átveszem a műszakját. Matt felállt a hintáról, és elindult a lány után, aki már két lépéssel előtte járt. Kinyújtotta kezét, és megfogta a dzseki ujját. - Nem temetkezhetünk el egy életre a munkában, Julia! A lány szorosan összezárta ajkait, kerülte a férfi tekintetét. - Azt hiszem, mindketten próbáljuk kárpótolni magunkat a mulasztásainkért, csak másképp. Nem gondolod? - szólalt meg végül.
Matt megértette a célzást. Julia azt hiszi, el akar bújni, ő viszont Juliáról gondolja, hogy eltitkol valamit. Ahogy ő nem akarta beavatni a lányt az érzelmeibe, Julia sem számolt be neki mindenről. Beszélgetésük holtvágányra futott. - Elkísérlek az autódhoz - ajánlotta végül Matt. A Firebird ajtajából Julia visszafordult, és szenvedélyesen megölelte a férfit, majd ellépett tőle, és hátrasimította a szemébe lógó hosszú hajszálakat. - Tudom, hogy nehéz napokat élsz át - mondta. - De a kedvemért tégy meg valamit! Ne add fel! Matt a lány szemébe nézett, majd bólintott. - Te sem! Julia fáradt mosolyt erőltetett az arcára. - Megpróbálom! Matt Lisbeth Parker fehér Cadillacjének támaszkodva nézett a távolodó autó után. Megpróbált nem gondolni arra, amit a lány mondott. Amikor a Firebird végleg eltűnt a szeme elől, megfordult. Meglepetten látta, hogy Sarah őt figyeli. Sarah gyorsan elfordította a fejét, szélsebes mozdulatokkal folytatta a gereblyézést. Háromszor annyi energiát fektetett a munkába, mint amennyi szükséges lett volna. Nem érdekli, hogy Mattet meglátogatják régi barátnői! Zizz, zizz, zizz. Nem érdekli, hogy Julia McCarver gyönyörű. Srr, srr, srr. - Csak nem Kínába akar utat gereblyézni magának, szép hölgy? Sarah csak azért hagyta abba a gereblyézést, hogy a látószögébe lépő cipőket megkímélje. - Ha belekezdünk valamibe, azt csináljuk rendesen - mormogta, és már hátat is fordított volna a férfinak, ha az meg nem fogja a vállát. Így nem tudott elfordulni, de nem is nézett rá. Szeme tele volt kitörni készülő könnyekkel. - Julia csak egy régi barát - mondta Matt lágyan. - Nem fűznek hozzá romantikus szálak. Régen vége köztünk mindennek. Azért jött, hogy sürgesse visszatérésemet a kórházba. - Nem hiszem, hogy ez rám tartozna - mondta Sarah, kimérten. - Én viszont szeretném azt hinni, hogy igen. Ugyan már, Sarah! - könyörgött Matt gyengéd, hízelgő hangján. - Nézz rám! Kérlek! A „kérlek” megtette a hatását. A férfi annyira őszintének tűnt. És micsoda ostobaság lenne értelmetlen féltékenykedésre fecsérelni azt a kevés időt, amit még együtt tölthetnek! Halványan elmosolyodott és felemelte a fejét. - Így már sokkal jobb! - örvendezett Matt, és hüvelykujját végighúzta a lány száján. - Az én kis pacifistám! Azt hittem, gyökerestől téped ki Julia haját, csak mert bátorkodott megcsókolni. - Már megint gúnyt űzöl belőlem! - próbált sértett hangot megütni Sarah. - Felébreszted bennem az alvó ördögöt. Szégyellhetnéd magad, Matt Thorne! - Komolyan mondod? - kérdezte a férfi lágyan. A hideg őszi levegő hirtelen felforrósodott körülöttük: Matt két kezébe fogta a lány arcát, ujjait becsúsztatta a főkötő szalagjai alá. - Én csak azt akarom, hogy élj! Úgy látom, el sem tudod képzelni, milyen hatással vagy rám! Azt akarom, hogy érezd! Szeretném a lelked mélyén lángoló tüzet kicsit közelebb hozni a felszínhez. - Matt... - Sarah úgy suttogta a férfi nevét, mint egy imádságot. Hátravetette a fejét, száját felkínálta a férfinak, és egész teste beleremegett, amikor az megcsókolta. Úgy érezte, tetőtől talpig átjárja a férfiból áradó elektromosság. Élőnek, végre élőnek érezte magát, és élvezte az újszerű állapot minden szépségét és fájdalmát. Matt szeme csodálattal telt meg, és amikor felegyenesedett, elmosolyodott. - Soha nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan jön a szerelem! - suttogta. Elhúzta kezét a lány arcáról, és egyetlen mozdulattal lekapta fejéről a főkötőt, majd meglazította a szoros kontyot tartó csatokat. A hajtűk a földre estek, Sarah aranybarna hajába belekapott a szél, úgy játszott a selymes, puha fürtökkel, mintha szalagok lennének. A szabadság érzése volt ez - csodálatos és könnyű, akárcsak a lelke. Sarah elfintorította az arcát. - Nézd, mit csináltál! Tudod, mekkora munka ezt oda felcsavarni? Rosszabb vagy, mint a lányok copfját húzogató gyerekek! Matt teljes szívéből kacagott. Ha nem is volt már gyerek, jóval fiatalabbnak érezte magát, mint az utóbbi időben bármikor. - Igazán? - kapott a szón. - Fogadjunk, hogy nem tudod elvenni tőlem! - Azzal a feje fölé emelte Sarah finom; fehér főkötőjét. A lány felugrott, hogy elvegye. Matt gyorsan visszahúzta, majd ismét a feje fölé emelte. Egyre jobban belemerültek a játékba, felugráltak, megtévesztő mozdulatokat tettek. Szemük ragyogott a
boldogságtól, lábuk alatt zörögtek a száraz falevelek: Matt nem tudott olyan gyorsan mozogni, mint máskor, ezért Sarah sem próbálkozott olyan erősen, mint tehette volna. Különben sem az volt a fogócska célja, hogy visszaszerezze főkötőjét, hanem, hogy minél tovább tartson a játék. Nevetve kergetőztek, meg-megérintették egymást. És mint mindig, most is megszűnt körülöttük létezni a világ. Nem érezték a nap melegét, a megélénkülő szelet, nem hallották a nyomukban szaladó kutya ugatását, és nem vették észre az úton tovarobogó amis szekeret sem. Matt fáradt el először, és feladta a küzdelmet. Ledobta magát az aranybarna levélhalom tetejére, levegő után kapkodott, és nevetett. Sarah gondolkodás nélkül követte, szoknyája úgy hullámzott a szélben, mint egy tiszta, kék vizű tó. Szorosan ültek egymás mellett. Sarah a férfi homlokához nyúlt és kisimította belőle a rendetlen, fekete tincseket. Matt felvett egy száraz falevelet, azzal csiklandozta a lány orrát. Egyszerre nyújtották csókra a szájukat, és Sarah úgy érezte, szívét szétveti a boldogság. Szerelmes volt, és nem érdekelte a világ... Csak még egy kis ideig maradna minden így!
9 - Köszönöm, Mrs. Parker - mondta Sarah, és egy fiókba csúsztatta a csekket. Remélem, jól érezték magukat nálunk! - Csodálatos volt, édesem - duruzsolta Lisbeth Parker. A vállára dobta a rókastólát, közben lopva Barackvirágot kereste tekintetével. - Az idő gyönyörű volt, maga pedig úgy viselkedett, mint egy igazi tündér! Bár otthon is lenne a közelünkben néhány amis! Matt az állát vakarta, legszívesebben mondott volna valami csúnyát. Sarah csak mosolygott, őt hidegen hagyta a megjegyzés. Jól tudta, Mrs. Parker, mint a legtöbb turista, nem sértésnek szánta, amit mondott, és őt arra nevelték, hogy könnyedén kell venni az ilyen dolgokat. - Ezt itt ne felejtse! - szólalt meg Matt, és Mrs. Parker felé nyújtotta a gyöngyházmarkolatú pisztolyt, a golyókkal együtt. - Te jó ég! Köszönöm! Soha nem tudnék megválni a kis Abnertől. - Olyan tekintettel vette kezébe a revolvert, mintha kedvenc kis ölebe lenne, majd a táskájába süllyesztette. - Timtől kaptam, első közös karácsonyunkra. Matt a zsebébe dugta mindkét kezét, és hintázni kezdett a sarkán. - Mondhatom, kedves ajándék! Lisbeth csak legyintett, hosszú műszempillái mögül szemérmesen nézett. - Ő már csak ilyen: az én drága, jó öreg férjem! Indulok is, mert ha elfogy a türelme, ráfekszik a dudára, és addig nyomja, míg oda nem érek. Ráadásul dallamkürt. Texas Aggie harci dalát játssza. Megőrülök tőle! - Igazán? - kérdezte Matt felvillanó szemmel, majd rögtön fel is szisszent, Sarah erős csípését érezve a karján. Lisbeth még egyszer elbúcsúzott tőlük, aztán kilibegett az ajtón, a rókastóla nagy hullámokat vetett a vállán. Matt kezét dörzsölve indult utána. - Gyerünk! Végre megtudhatjuk, létezik-e egyáltalán a titokzatos Tim! Sarah megragadta a férfi karját. - Ne! Sokkal érdekesebb, ha nem tudjuk meg. Matt hitetlenkedve nézett rá. - Viccelsz? Ez a nőszemély és láthatatlan férje csaknem az őrületbe kergettek a hétvégén! Én igenis tudni akarom! Sarah nevetve tuszkolta vissza a férfit a társalgóba, nehogy kísértésbe essen - a tornácról jól láthatta volna a távozni készülő vendégeket. - A rejtély sokkal érdekesebb, mint a biztos tudás! - Úgy gondolod? - kérdezte Matt, és úgy döntött, még a Parker nevet is kitörli emlékezetéből. Szorosan magához ölelte a lányt, és hüvelykujjaival gyengéden masszírozni kezdte a nyakát. - Nem tudom, így van-e? Eleinte te is csupa rejtély voltál, de semmi pénzért nem adnám, hogy jobban megismerhettelek. A pokolba az ábrándozással! Sokkal érdekesebb a valóság! Sarah mélyen elpirult. Már két éjszakát töltöttek együtt Matt ágyában, de nappali világosságnál még mindig nem tudott úrrá lenni szégyenérzetén. - Micsoda beszéd ez! - ugratta a férfit. - Az apám szappannal mosná ki a szádat, ha hallaná! - Valóban? - Matt felfelé csúsztatta kezeit a lány testén, oldalról éppen csak érintve súlyos melleit. Sarah becsukta a szemét, visszatartotta lélegzetét. - És mit tenne velem, ha megtudná, hogy illetlen dolgokat művelek a lányával? Sarah nem válaszolt, anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, lábujjhegyre állt, karját a férfi nyaka köré fonta és éhesen, majdhogynem kétségbeesetten csókolni kezdte. Matt nem ellenkezett. Nem tudott betelni a lány édes ízével, teste melegével. Átölelte és kábultan viszonozta a csókját. - Menjünk fel a szobámba - súgta, miközben a lány fülcimpáját harapdálta. - De hát fényes nappal van - válaszolta Sarah, de nem ellenkezett. Térde megroggyant a javaslat hallatán. - Itt nálunk. De van olyan hely is, ahol most éjszaka van - mormogta Matt, és apró csókokat hintett a lány arcára, majd ismét a száját vette birtokba. - Például Angliában. Gondoljuk azt, hogy Angliában vagyunk! - Mindig szerettem volna eljutni oda - súgta Sarah, és átadta magát az álmoknak és a vágyakozásnak. Nem érdekelte a valóság. Abban a pillanatban valami csattant a hallban, aztán rögtön felhangzott a vidám kiáltás: - Hahó! Megérkeztem!
Sarah kiszabadította magát az ölelő karokból és a társalgóba sietett, hogy a tükör előtt rendbehozza magát. Matt végighúzta a kezét a száján, aztán mélyen a zsebébe süllyesztette, bízott benne, hogy sikerül elrejteni felajzottságának jól látható bizonyítékát. Nem hiányzott sok ahhoz, hogy ott helyben magáévá tegye a lányt. Igazán érdekes fogadtatás lett volna a nővére számára. Ingrid a földre dobta hatalmas utazótáskáját és vizsgálódva nézett végig az öccsén. - Amint látom, már felkeltél! Matt arcát elöntötte a forróság, de sikerült megőriznie semleges arckifejezését. - Igen, már sokkal jobban érzem magam! Főleg most, hogy hazajöttél. - Lehajolt, és kötelességtudóan arcon csókolta a nővérét. - Rendben mennek a dolgok Stillwaterben? Egy-két napig még nem számítottunk rád! - Dorothy férje már sokkal jobban van, mint azt az első napokban várni lehetett - mondta Ingrid, és felgyűrte túlméretezett piros kardigánja ujját. Aztán szűk, fekete nadrágjának a zsebébe nyúlt, elővett egy cédulát, elolvasta, ami rajta állt, bólintott, végül összehajtotta, és visszadugta a zsebébe. Közben be nem állt a szája. - Ma hazaengedték. Csütörtökig nem lesz egy vendég sem a panzióban, és Dorothy úgy gondolja, addigra ismét munkába tud állni. Így hazajöttem. Ingrid felsóhajtott, beletúrt divatos, rövidre nyírt fekete hajába, majd keskeny csípőjére tette a kezét. Mindössze három évvel volt idősebb, mint Matt, mégis úgy kezelte a férfit, mintha a kisöccse lenne, bár a méreteik közti különbségek nem erre utaltak. Ingrid törékeny, apró termetű, manóarcú nő volt, szép, sötétbarna szemekkel. Termetének hiányosságait azonban pótolta kifogyhatatlan energiája, tettrekészsége. Matt sokáig úgy gondolta, nővérében elég elektromosság vibrál ahhoz, hogy akár fél St. Pault lángra gyújtsa. Ingrid most szakértő szemekkel vizsgálta az öccsét, tetőtől talpig végignézett rajta kétszer is. Amikor tekintete megpihent Matt arcán, izgalommal vegyes megkönnyebbülést érzett. - Jó látni, hogy kezdesz hasonlítani régi önmagadhoz - mondta gyanúsan mély hangon. - Nem is tudod, mennyire féltem attól, hogy elveszítelek! - Hé! - szólalt meg Matt, miközben testvéri szeretettel átölelte nővérét. - Csak nem gondoltad komolyan, hogy ilyen könnyen megszabadulhatsz tőlem? - Helló, Ingrid - lépett a szobába Sarah. - Örülök, hogy visszajöttél! - Arcán még ott égtek az izgalom rózsái, ujjai idegesen gyűrögették fekete kötényének hajtásait. Gyors, szégyenkező pillantást vetett Mattre. - Sarah! - Ingrid kibontakozott Matt karjaiból, barátnőjéhez és alkalmazottjához lépett, hogy átölelje. - Minden rendben? Gyertek, igyunk egy csésze teát, közben beszámolhattok arról, ami itt távollétemben történt. Volt valami érdekes? Azzal már indult is a konyhába, útközben szórakozottan felmarkolta a posta egy részét az asztalról. - Semmi különös - válaszolta Matt. - Egy kis lövöldözés, egy kis tűz - szóra sem érdemes. - Ha te mondod! - nevetett Ingrid, és miközben leveleit forgatta kezében, csípőjével belökte a konyhaajtót. Sarah Mattre pillantott. A férfi mindössze egy vállrándítással válaszolt. Teázás közben aztán elmesélték a Morton házaspár és Lisbeth Parker történetét. Matt felajánlotta, hogy kifizeti a megégett kanapét, valamint kártalanítja Ingridet Mortonék távozása miatt, nővére azonban hallani sem akart erről. Azt mondta, hogy a biztosító fizetni fogja a kárt, és hogy nagyon jól megvan az olyan vendégek pénze nélkül, akik sértegetni merészelik a barátait. A továbbiakban Matt beszámolt Barackvirág csínytevéseiről. Ingrid mosolyogva hallgatta, semmi pénzért be nem ismerte volna, hogy dédelgetett kedvence valójában egy szörnyeteg. - És mindennek a tetejében - emelte fel Matt vádlón az ujját - a legkedvesebb cipőm egyik fele nyomtalanul eltűnt. Persze nincs egyedül - legalább egy tucat cipőnek nyoma veszett! - Tényleg? - kérdezte Ingrid izgatottan csillogó szemekkel. - Azt hiszem, Barackvirág fészket készíthet valahol. Egy-két hét múlva kell megszületni a kölykeinek. Matt úgy nézett a nővérére, mintha áramütés érte volna. - Azt akarod mondani, hogy hamarosan egy egész csapat lesz ebből?! - Természetesen! - Ingrid lehajolt, és ölébe vette a kutyát. Barackvirág kényelmesen elhelyezkedett, és csúfondáros pillantásokat küldött Matt felé. Legalábbis a férfi így gondolta. Ingrid megsimogatta a kutya fülét, és úgy gügyögött, mint egyes felnőttek szoktak a kisbabáknak. - Egyszerűen imádjuk a kicsi Barackvirágot, igaz? A kutya aprókat vakkantott örömében. Matt hitetlenkedve forgatta a szemét. - Jézusom, Ingrid, ez tényleg te vagy? Nem hagynád végre abba?
Ingrid azonban meg sem hallotta, minden figyelmét Sarah-ra irányította. - Sarah, tudom, hogy ma nincs istentisztelet, de ha szeretnéd meglátogatni a családodat, nyugodtan elmehetsz. Talán egyedül is megbirkózom ezzel a nagyfiúval. Matt elkomorodott, mire Sarah alig észrevehetően rámosolygott. Tudta, akkor cselekedne helyesen, ha megfogadná Ingrid tanácsát, és meglátogatná a szüleit és testvéreit, de egyetlen percre sem akart elszakadni Matt-től. Már úgyis csak rövid idejük van, a férfi nemsokára elmegy, a családja viszont mindig itt lesz a közelben. - Köszönöm, Ingrid, de inkább maradnék. ltt bent ugyan nincs semmi munka, de kint akad tennivaló bőven, és egyik sem tűr halasztást. Épp oda készültem. És már indult is a hátsó kijárat felé. Matt szintén felállt a helyéről. - Segítek. - Nem, Matt - szólalt meg Ingrid. Hangjában nem volt semmi különös, tekintete azonban olyan acélossá vált, hogy öccse még ellenkezni is elfelejtett meglepetésében. - Maradj itt velem! Rengeteg megbeszélnivalónk van. A férfi visszaült a székébe, nézte, amint Ingrid leteszi az öléből Barackvirágot, és az ablakhoz lép, ahonnan jól láthatta az udvaron keresztülvágó Sarah-t. - Voltam a helyi orvosnál - szólalt meg Matt. - Ha lehet egyáltalán orvosnak nevezni azt a fickót. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy az emberek önként rábízzák az életüket erre a hentesre! - Nincs más választásuk - felelte Ingrid, és visszament a helyére. - A következő orvosig harminc mérföldet kellene megtenniük. - De hát ez szörnyű! - Még annál is rosszabb! Matt, a jó orvosok nem jönnek el ilyen isten háta mögötti helyre dolgozni, te is jól tudod, hogy miért. A pénz kevés, a rendelési idő hosszú, a presztízs itt ismeretlen fogalom, nincsenek elegáns klubok, nincs semmi, ami vonzaná őket. - Ki az a bolond, aki elmegy vidékre körzeti orvosnak, mikor szakorvosként kétszer annyi dohányt akaszt le egy menő helyen? - Te mondtad, nem én. Ebből következik, hogy a Jesse-szerű kisvárosoknak maradnak a Coswellek. - Még Barackvirágot sem bíznám erre a fickóra! - Én sem. Szerencsére az állatorvosok kitűnőek errefelé, hiszen mezőgazdasági szempontból jelentős területről van szó! Matt elégedetlenül csóválta a fejét. Szégyen, hogy létezik olyan város, ahol az emberek jobban járnának, ha a lódoktor gyógyítaná őket. Elgondolkozva rágcsálni kezdett egy csokoládéval bevont süteményt. - Gondolom, kitaláltad, miről akarok beszélni veled - szólalt meg Ingrid csendesen. Szavai új mederbe terelték a beszélgetést, megváltoztatva az eddigi hangnemet is. Egy borítékot forgatott az ujjai közt, figyelmét azonban öccsére összpontosította. Matt érezte magán nővére kérdő tekintetét, de nem nézett fel. Szerette Ingridet, de azt ki nem állhatta, ha tizenkét éves fiúcskaként kezelte. Pedig minden jel arra utalt, hogy most is ez következik. Letette a süteményt, és keresztbe fonta karjait a mellén. - Miről? - Sarah-ról. - Miért, mi van vele? - Ugyan, Matt, nem vagyok vak! Látom, hogy néz rád! Mint egy világcsodára! Matt a nővérére emelte nyugodt, tiszta tekintetét. - Ez nem tartozik rád, Ingrid! - Hangja lágy volt és fegyelmezett, de a szavaiban rejlő figyelmeztetést nem lehetett félreérteni. - Úgy gondolod? - Ingrid letette a borítékot, és áthajolt az asztal fölött. - Sarah nemcsak az alkalmazottam, hanem a barátnőm is. Nagyon is érdekel, mi történik vele. Nem nézhetem tétlenül, hogy fájdalmat okozol neki, Matt. - Miből gondolod, hogy fájdalmat akarok okozni neki? - Nem hiszem, hogy akarva, de igenis fájdalmat fogsz okozni neki. Ismerlek, Matt. Elég meggondolatlan tudsz lenni. Napokig kettesben voltál ebben a házban Sarah-val. Ő okos, szép, vonzó lány... - Nő, Ingrid, nő! Nem hátulgombolós kislány! - szakította félbe Matt, visszautasítva a feltételezést, hogy elcsavarta egy ártatlan gyerek fejét, bár magában ő is ártatlanként jellemezte Sarah-t, amikor meglátta.
- Akárhogy is - mondta Ingrid, és nem hátrált -, ő nem olyan, mint azok a nők, akikkel eddig kapcsolatod volt. Vele nem lehet játszani, Matt! - Egek, nagyon jó véleménnyel lehetsz rólam, ha ilyeneket mondasz! Ingrid egy pillanatra lehunyta a szemét, felsóhajtott, majd újra belevágott. - Nem akarlak kritizálni, Matt. Tudom, hogy számodra legfontosabb a hivatás, és ez így is van rendjén. A szeretőid szintén tudták ezt. Sarah azonban soha nem lesz képes megérteni a te játékszabályaidat. - És mi van akkor, ha nem csak játszom vele? Ez eszedbe sem jutott, Ingrid? - kérdezte mély, érzelmektől túlfűtött hangon a férfi. Egyenesen nővére szemébe nézett és megtette élete eddigi legnagyobb vallomását. - Lehet, hogy szeretem. Ingrid hosszan, szigorúan nézte az öccsét, próbálta eldönteni, mennyire komoly az a „lehet”. Aztán ellágyult tekintettel nyúlt Matt keze után. A férfi azonban nem fogadta el a felé nyújtott kezet, hanem felállt és az ablakhoz lépett. - Nem értem! Alig néhány napja ismeritek egymást - folytatta Ingrid egy fokkal gyengédebb hangon. - Már bocsánat! Számít ez valamit? - kérdezte Matt keserűen, magasba szaladó szemöldöke különös élt adott szavainak. - Ugyan semmi közöm hozzá, de ha már a témánál vagyunk: mennyi ideje ismerted Johnt, amikor úgy döntöttél, hogy a felesége leszel? Ingrid nagyot sóhajtva az asztalra könyökölt, és körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdte a halántékát. Barátai, ismerősei előtt nem volt titok, hogyan ismerkedett meg egy összejövetelen a férjével. Amikor az étteremből kilépett, már teljes bizonyossággal tudta, hogy John Wood mellett akarja leélni az életét. - Talált! - mondta bágyadtan. - Talán el sem tudod képzelni, hogy én is képes vagyok hasonló mély érzelmekre - folytatta Matt a védekezést, különösen éles hangon, hiszen nővérében épp azok a kétségek fogalmazódtak meg, amelyek az ő szívében is ott gyökereztek. - Lehet, hogy azt hiszed, egy életre elköteleztem magam a karrierem mellett, és csak úgy mellékesen bolondozom a nőkkel, kizárólag azokkal, akik elfogadják ezt az álláspontot. Ingrid dühösen nézett Mattre, aztán az asztalra csapott és felkiáltott: - Hagyd abba! Lennél szíves két percig idefigyelni rám? Matt, hogy idegesítse nővérét, az órájára pillantott, majd várakozó pózba helyezkedett. - Matt, Sarah amis. Van fogalmad arról, hogy ez mit jelent? - Furcsán öltözködik és lovaskocsival jár. - Ne játszd meg a nagyokost! Mit tudsz te egyáltalán az amisok életéről? Mit tudsz magáról a vallásról? A férfi harciasan vállat vont. - Engem nem érdekel, Sarah milyen vallású! Ez egyáltalán nem számít! Soha nem fogom a szemére vetni, hogy amis. - De igenis számít! - fortyant fel Ingrid. - Ezek ortodox amisok. Mereven ragaszkodnak a tanításokhoz, mint a szeparatisták általában. Már az is nagy szó, hogy Sarah itt dolgozhat! Tudod, mi vár rá, ha kitudódik, hogy egy jenkivel van kapcsolata? - Nem, de te majd megmondod - felelte Matt olyan hangon, amelyből kitetszett, hogy nem akarja hallani a választ. Ingrid azonban hajthatatlan maradt, erre kötelezte a baráti és a testvéri szeretet. - Meidung! A lehető legnagyobb büntetés, amivel felekezete sújthatja. Ha nem tart nyilvános bűnbánatot, hittársai kiközösítik. Úgy fogják kezelni, mint egy leprást - nem vesznek el semmit a kezéből, nem ülnek vele egy asztalhoz, még csak köszönésre sem méltatják. Mindent elveszíthet - a családját, a hitét. - Felnagyítod a dolgokat! - kiáltotta Matt dühösen, bár tudta, ostobán, gyerekesen viselkedik. - Nem - válaszolta Ingrid csendesen. - Nem lehetnek ennyire barbárok! - Náluk ez így szokás, és megvan rá az okuk, hogy e szerint éljenek. Matt az ablakkeretnek támaszkodva bámulta a lemenő nap bronzvörös sugaraiban fürdő udvart. Sarah az istállóajtóban hajlongott, a körülötte szaladgáló féltucatnyi macskának öntött tejet. A férfi szinte hallotta szeretetteljes szavait, ahogy a családjáról beszélt, látta a szemében kigyúló fényeket - a ragaszkodás megannyi, félreérthetetlen jelét. Tudta, milyen mély szálak fűzik a kis Jacobhoz.
Képes lenne elszakítani ezeket a kötelékeket? Egyáltalán, van-e bárkinek joga ahhoz, hogy ezt kérje tőle? Már a gondolat maga őrültségnek tűnt. Mit számít, mennyi ideje ismerik egymást, ha egyszer szereti, gondolta Matt. Soha senkit nem szeretett még így. Úgy érezte, ez soha nem fog elmúlni. Nem egyszerű vágy volt ez, nem pillanatnyi fellángolás. Valami egészen más. Semmi köze nem volt a vágyakozásnak ahhoz az érzéshez, amely akkor öntötte el, amikor Sarah kinyitott egy könyvet, és azon nyomban belemerült a tanulás gyönyöreibe. Puszta vágyakozásból nem akarta volna óvni, védelmezni a lányt egy életen át. Nem vágyai miatt sajgott a szíve, ha Sarah-t sírni látta. Amit érzett, igazán szerelem volt - tiszta és nemes. És attól, hogy gyorsan és váratlanul jött, még nem kell megkérdőjelezni a valódiságát. Szereti Sarah Troyert, teljes szívéből, igaz szerelemmel. Erre Ingrid most azt állítja, hogy ezzel vét a törvények ellen - olyan törvények ellen, amelyek létezéséről még csak nem is hallott. Túl nagy volt a tét, és túl nagy a várható büntetés. Matt szinte megtántorodott a felismeréstől. Miért nem figyelmeztette Sarah? Miért nem mondta el neki mindezt? - Azt sem akarom, hogy te szenvedj, Matt - lépett az ablakhoz Ingrid, és megállt, szemben az öccsével. Matt olyan fájdalommal nézett rá, hogy azt hitte, meghasad a szíve. - Ó, Matt - suttogta, és megborzongott az egész testét átjáró jéghideg szorongástól. - Igazán szereted, ugye? A rengeteg nő közül, aki szeretett, neked éppen az kell, aki nem lehet a tiéd! Matt szinte ugyanazt gondolta; amit nővére ki is mondott. A harag egyre növekvő léggömb módjára hatalmasodott el benne, kitöltötte egész mellkasát, alig jutott levegőhöz. Haragudott a sorsra, amely ilyen igazságtalanul bánik vele, és haragudott Sarah-ra, aki hagyta, hogy ilyen mély érzelmekbe bonyolódjon, most pedig egyszerűen lapátra teszi. Mert ezt fogja tenni, bár azt állította, hogy érzelmei ugyanolyan mélyek és őszinték, mint Matté! Az elejétől fogva játszott vele a lány! Bármilyen lehetetlennek tűnik is, ez az egyetlen magyarázat Sarah viselkedésére. És Matt még azt gondolta, hogy neki kell megvédenie ezt a naiv kislányt az élet fonákságaival szemben! Keserűen vette tudomásul, hogy bolondot csináltak belőle. Teljes erőből az ablakkeretbe csapott az öklével. Mozdulata nyomán a csillogó üvegtábla ezer szilánkra hullott szét. Aztán anélkül, hogy egy szót szólt volna, megfordult, kiviharzott a szobából, és erősen sántikálva Sarah keresésére indult. Az istállóban talált rá, amint egy használt traktorgumiba tett friss szénát a lova számára. Otis Matt közeledtére abbahagyta a vacsorát és hegyezni kezdte a fülét, aztán felhorkant, megérezve a férfiból áradó indulatokat. Sarah felnézett, szeme tágra nyílt a csodálkozástól. Még arra sem maradt ideje, hogy felegyenesedjék, Matt máris megragadta a vállát, megrázta és cseppet sem gyengéd mozdulattal magához húzta; arca vonaglott a dühtől. - Miért nem mondtad? - kérdezte indulattól elfúló hangon. - Mi-mit? - dadogta Sarah, miközben testének védekező mechanizmusa működésbe lépett. A férfi megrémítette. Az ő imádnivaló, gyengéd Mattje most félelmetesnek tűnt a szemében. Ha csak erre gondolt, elfogta a remegés. - Az istenit, Sarah - ordította Matt -, miért nem figyelmeztettél? - Matt! Hagyd abba! Fáj! - Fáj? És mit gondolsz, én mit érzek ebben a pillanatban? Amikor éppen most adták tudtomra, amit te elfelejtettél megmondani! Nevezetesen, hogy páriának fognak tartani, ha kitudódik, hogy lefeküdtél velem. Hogy ki fog közösíteni a néped! A pokolba, Sarah, miért nem mondtad ezt meg nekem? A lány fájdalmas tekintettel nézett rá, már nem érzett félelmet, csak végtelen szomorúságot. - Számított volna valamit, ha figyelmeztetlek? A férfi váratlanul elengedte, és hátralépett. Szemét szorosan összezárta, és ideges mozdulattal a hajába túrt. Fájdalom és zavar kavargott benne. - Igen! Vagyis nem... Nem tudom. Az utolsó szavakat már alig hallhatóan mondta, feszült, fáradt suttogással. Tényleg! Mit tett volna másképp, ha mindezt tudja? Talán elkerülte volna a lányt? Talán távol tudta volna tartani szívétől a szerelmet? - Mit számítanak neked a mi törvényeink? - kérdezte Sarah csendesen. - Te egy más világból való vagy, ahová vissza fogsz térni, mert odatartozol. - Értem már! - mondta Matt keserűen, nem is próbálva eltitkolni fájdalmát. - Egy kis szórakozásra fájt a fogad! Éppen kapóra jöttem egy kis kalandra, igaz? Elég jóképűnek találtál, és főleg
biztonságosnak. Egyetlen pillantással felmérted, hogy most mindent szabad, úgysem maradok sokáig... - Nem! Nem így volt! - Hát akkor? Talán azt akarod mondani, hogy én erőltettem rád magam? - kérdezte a férfi és szárazon felnevetett. - Nem! - sóhajtotta Sarah kétségbeesetten. Nem mert a férfi szemébe nézni. Hogyan mondhatná meg neki, hogy tényleg csak egy kis kalandot akart? Eszébe sem jutott, hogy kapcsolatuk így is alakulhat. Az pedig végképp meg sem fordult a fejében, hogy Mattnek fájdalmat okoz. Mindvégig azt hitte, csak a saját szívét teszi kockára. - Nem számítottam arra, hogy belédszeretek - suttogta. - Szóval csak le akartál feküdni velem! - mondta Matt. Hangja szinte mart a keserűségtől. Sarah, még mielőtt végiggondolta volna, mit tesz, teljes erejéből a férfi arcába csapott. - Hogy merészeled... - suttogta remegő hangon. - Hogy merészeled ezt mondani nekem? Elfordult, és könnyein keresztül nézte a kezet, amellyel megütötte Mattet. Soha életében nem emelt kezet senkire, s most dühében megütötte azt a férfit, akit szeret. Szinte fájt az egész testét átjáró szégyenérzet. Sajgott a szíve, sajgott a teste. Az istálló félhomályában keresett menedéket, jólesett neki a falakból áradó hűvösség, örült, hogy szenvedő arcát nem világítják meg a lemenő nap vörös sugarai. Beszívta a széna édeskés, dohos pókhálószaggal keveredő illatát, figyelte Otis rekeszében a játszadozó macskákat. - Sarah? - A szenvedés fátyolán át Sarah alig hallotta meg Matt hangját, amely egyébként jóval magasabb és feszültebb volt, mint általában. A férfi megköszörülte a torkát, miközben csoszogása egyre közelebbről hallatszott az istálló repedezett betonján. - Sarah, borzasztóan sajnálom. - Nagyot szippantott, és tovább köszörülte a torkát. Nem kellett volna ezt mondanom. - Azért lettem a tiéd, mert szeretlek - suttogta a lány. Könnyei áttörtek szempillája sűrű fátyolán, és végigcsorogtak az arcán. - Tudom. Tudom, hogy azért - mormogta Matt. Sokkal jobban szenvedett attól, hogy fájdalmat okozott a lánynak, mint attól, amit Sarah vele tett. A háta mögé lépett; remegő karjával átölelte, és magához húzta. Szerette volna arcát Sarah fényes, puha fürtjeibe temetni, de a merev főkötő, a lány amisságának legszembetűnőbb szimbóluma ezt lehetetlenné tette. Legszívesebben letépte volna Sarah fejéről, már mozdult is, hogy megtegye, de valami megállította. Hát nem Sarah amis mivolta, az egyszerűség, a naivitás, a báj vonzotta leginkább kezdettől fogva? Nem kívánhatta, hogy - akár külsejében - megváltozzon, mégis ugyanaz maradjon, aki. - Szerettem volna egyszer az életben igazán szeretni - hüppögte a lány. - Olyan nagy baj ez? Tudtam, a végén úgyis visszamész a városba, én pedig itt maradok, itt élem le az életemet. Annyira szeretlek! Hát bűn, hogy egy rövidke időre át akartam adni magam a szerelemnek? - Dehogy! - Nem hiszem, hogy bűn lenne a szerelem! - folytatta Sarah. Egész testében remegett. - Csak öröm és fájdalom. Matt erősen hunyorgott a szemét égető könnyektől. Maga felé fordította a lányt, és még szorosabban átölelte. Ilyen egyszerű lenne hát a legkomplexebb érzésnek tartott szerelem? Sarah szerint csak öröm és fájdalom keveredik benne. Tényleg csak ennyit enged meg nekik a sors? Olyan kevésnek tűnt ez, amikor olyan sokáig várt a szerelemre! Azon tűnődött, vajon Sarah is olyan becsapottnak érzi-e magát, mint ő. Szavai alapján úgy érezte, beletörődött a sors akaratába. Ő visszamegy a „nagyvilág”-ba, Sarah pedig itt marad, szerelmük fájdalommá alakul át, majd az is elhal, és megsárgult emlékek maradnak csupán. Fájó űrt érzett szívében már a gondolattól is. Ugyanakkor belátta, nem történhet másképp. Eszébe jutott ugyan, hogy magával hívja a lányt, de nem adott hangot kérésének, hiszen úgyis tudta a választ. Sarah maga mondta neki, hogy soha nem tudná elhagyni a családját, nem tudna változtatni életmódján. - És most mi lesz? - kérdezte kétségbeesetten. - Nem akarom, hogy bármi bajod legyen azért, mert szerettél! Sarah úgy érezte, kettéhasad a szíve. Mire számított, mit fog mondani Matt? Tényleg azt várta, hogy megosztja vele a jövőjét? Matt képtelen megváltozni, ő szintén, hiába álmodozott róla annyiszor. Gondolnia kell a családjára is. Nem hagyhatja szégyenben őket azzal, hogy elmegy! Ha csak arra gondolt, hogy nem láthatja őket soha többé, átjárta testét a fájdalom. Aztán arra a másik világra is gondolnia kell. Képes lenne-e elfogadtatni ott magát? A saját szemével látta, hogy abban a
világban még Matt is veszélyeknek van kitéve. Az a világ őt egy szempillantás alatt felfalná. Természetesen egy idő után Matt is ráunna. Amit most újdonságnak talál benne, hamarosan nyűggé változna a férfi szemében. Most ugyan habozás nélkül a védelmére kelt, ha kellett, de felesleges lett volna áltatni magát. Abban a világban, ahová a férfi tartozott, egy idő után csak kolonc lenne a nyakán. Kár is ezen tépelődni! Kezdettől fogva tudta, hogy számukra csak a pillanat, az itt és most létezik. - Senki nem tud arról, ami köztünk történt - szólalt meg. Gyűlölte magát azért, hogy el kell titkolnia szerelmüket. - Amit egymás iránt érzünk, csakis és kizárólag a miénk. Én nem akarok változtatni semmin, amíg nem muszáj. Matt még szorosabban fonta karjait a lány köré. - Én sem - suttogta. Tudta, már nem sok időt tölthet itt, de annak minden percét meg akarta osztani Sarah-val. Fel akart töltődni érintésével, ízével, édes illatával, hogy legyen mit magával vinnie, ha eljön a búcsú pillanata. Sértett büszkesége, ami az előbb arra ösztönözte, hogy mielőbb elmenjen, nem kelhetett versenyre azzal a mindennél erősebb vágyával, hogy elfogadja és viszonozza Sarah szerelmét, amíg csak lehet. Maga felé fordította a lány arcát, és lehajolt, hogy megcsókolja. Félúton találkozott a szájuk - Sarah is éhes mohósággal akart felhalmozni minél több emléket, hogy legyen mit felidézni az előtte álló hosszú, magányos éjszakákon, amikor semmi egyebe nem lesz, csak a vágyakozás egy érintés, egy csók után, és a szívében tátongó, hatalmas űr. Remegő ujjakkal simogatták egymás arcát, szájuk éhesen, kiolthatatlan szomjjal adta át magát az őrületnek. Mohón szívták magukba a feledhetetlen ízeket és egymás könnyeit, testüket tűzvészként rohanta meg a kétségbeesett szenvedély. Matt elszakította száját Sarah ajkától, és olyan szorosan ölelte magához a lányt, mintha soha többé nem akarná elengedni. Azt szerette volna, ha a törékeny test körvonalainak lenyomata mindörökre megmaradna a testén. Tekintete kétségbeesetten ugrált ide-oda, mintha keresne valamit, végül megpihent az istállóban felhalmozott szénán és a bálák tetején heverő összehajtott durva lópokrócon. Néhány pillanat múlva már egymással szemben térdeltek a hevenyészett szénaágyra terített takarón. Kevés idejüket nem akarták a vetkőzés procedúrájával még jobban lerövidíteni, így csak a legfontosabb testrészekről távolították el ruháikat. Sarah simogató ujjai számára szétnyílt az ing Matt izmos mellkasán, míg a lány válláról a csípőjére csúszott a ruha, feltárva formás melleit a férfi tekintete és becéző érintése előtt. Matt óvatosan a szénára fektette a lányt és áhítatosan csókolni kezdte a száját, nyakát, kulcscsontját - élvezettel kóstolt bele Sarah testének minden apró gödröcskéjébe. Amikor forró, nedves szája rátalált az egyik rózsaszínű mellbimbóra, Sarah kétségbeesetten felnyögött, majd dédelgetésre éhesen belekapaszkodott a férfi dús, rövid hajába, és még közelebb húzta magához a fejét. Egy hosszú perc múlt el így, aztán Matt felemelte a fejét, de csak azért, hogy míg forró száját lehűti a levegő, elgyönyörködjön az alatta kitárulkozó gyönyörű női testben. Hüvelykujjával simogatni kezdte a duzzadt mellbimbót, amitől Sarah ismét kéjesen felnyögött, teste a lábai közé ékelt izmos comboknak feszült. Ezután Matt a másik mell fölé hajolt, hogy azt is hasonló gyönyörökhöz juttassa. Hol mohón beszívta, hol gyengéden becézte nyelvével, élvezte édes ízét, és boldog volt, hogy a lány a lehető legtermészetesebb módon kínálja fel neki a testét. Matt nemcsak elfogadta, hanem egyre követelődzőbben kereste sajgó vágyai csillapítására a gyógyírt, miközben ő is igyekezett átadni mindazt, ami a szívében volt. Szája visszavándorolt Sarah ajkára, közben sietős mozdulatokkal igyekezett megszabadulni nadrágjától, remegő ujjai azonban csak hátráltatták. Sarah magától értetődő mozdulattal a férfi csípőjéhez nyúlt, kigombolta a nadrágját, lehúzta a cipzárt, majd ujjait a merev hímvessző köré kulcsolta, simogatta, becézte a férfit, tenyerét bizsergette a belőle áradó forróság. Végül megemelte csípőjét és magába fogadta Mattet, aki lassú, érzéki mozdulattal vette birtokába a felkínálkozó testet. Matt egész testében megremegett, amikor elmerült a szűk forróságban. - Annyira szeretlek, Sarah - suttogta alig hallhatóan. - Tudom - válaszolta a lány, bár szíve szomorúsággal telt meg a gondolattól, hogy bármennyire szeretik is egymást, a sors hamarosan közéjük áll és a gonosz, erőszakos világ visszaszippantja magába a férfit. De most, ebben a fájdalmasan gyengéd pillanatban, egymáséi voltak. Nemcsak testük, hanem lelkük is egyesült. És ha ennél több nem is adatik meg, örülniük kell legalább az együttlét tökéletes
harmóniájának. Sarah soha nem érezte magát nőiesebbnek, soha nem kapott annyi gyengédséget, annyi szerelmet, mint abban a pillanatban, amikor odaadta magát a férfinak, akit egész szívével szeretett. Testük együtt mozgott, és semmire sem vágytak jobban, mint nyújtani a pillanatot, elodázni a beteljesülés gyönyörét, hogy minél többet adhassanak egymásnak. Matt szorosan ölelte a lányt, átfogta vállait, egyre gyorsabban mozgott. Sarah szinte hozzátapadt Matt testéhez, lábait a keskeny csípő köré kulcsolta, tenyere megfeszült a verejtékben úszó, izmos háton - mintha mindörökre magába akarná zárni a férfit. Elsőként Sarah jutott a csúcsra. Mindent elsöprő robajjal járta át testét a gyönyör, egy hosszú percre szinte meghalt körülötte a világ. Matt érezte, hogy a karjaiban tartott test megfeszül, majd kéjesen felnyögött, amikor a lány legbelsőbb izmainak összehúzódása őt is hasonló gyönyörök felé kezdte repíteni. Minden erejét összeszedte, hogy elodázza az édes pillanatot, könyörtelenül fegyelmezte vágyait, amint tovább mozgott a lányban; szerette volna minél jobban elnyújtani Sarah orgazmusát, szerette volna még egyszer a szenvedély csúcsára juttatni. Amikor Sarah másodszor is felkiáltott, Matt sem bírta tovább - hangja csatlakozott a lányéhoz és átadta magát a beteljesülés boldogságának. A táj a horizonton alábukó nap ragyogó, narancssárga sugaraiban fürdött, amikor a ház felé indultak. Mintha minden átitatódott volna a csodás színekkel - az épületek, a kukoricatáblák, még az út szélén sárguló gaz is hihetetlenül szépnek tűnt ebben a kivételes pillanatban. A felhőtlen égbolton élesen kirajzolódott a dél felé tartó vadlibák V-alakzata, gyászos gágogásuk volt egyetlen kísérőjük. Aztán a nappal átadta helyét a félhomálynak. A nap lehanyatlott, a csípőssé váló levegő erős éjszakai fagyot ígért. Matt és Sarah kéz a kézben sétált a ház felé. Nem siettek, részben azért, mert egyikük sem akart véget vetni az intim közelségnek, részben pedig azért, mert Matt hirtelen érezni kezdte sérüléseit nemcsak teste, hanem lelke is átitatódott a fájdalommal. Megviseltnek, agyonvertnek és reményvesztettnek érezte magát, amint a ház hátsó bejárata felé bicegett. Egyikük sem merte kimondani azt a kérdést, amely egyre hangosabban visszhangzott szívükben - mennyi idejük van még? Mire a tornác lépcsőjéhez értek, ez a talány is megoldódott - kivágódott az ajtó, és ki nem mondott kérdésükre ott állt velük szemben a megcáfolhatatlan felelet. Isaac Maust alakja vészjóslóan magasodott a lépcsősor tetején. Eljött az utolsó pillanat.
10 Sarah-nak elég volt egyetlen pillantást vetnie az apjára ahhoz, hogy földbe gyökerezzen a Iába. Az öregember arcáról áradó harag és megvetés szinte sütött. Sarah elengedte Matt kezét, így saját mardosó bűntudata mellett még a férfi sértett tekintetét is el kellett viselnie. - Apa - szólalt meg csendesen, aztán elhallgatott. Nem bírta megkérdezni, miért jött az apja. Nem akarta tudni a választ. Isaac fenyegető arccal nézett le rá a lépcső tetejéről, összevont, bozontos szemöldöke és a szája körül elmélyült barázdák nem sok jót ígértek. Amikor megszólalt, hangja érdes volt, és természetesen németül beszélt. - Hogy hozhattál ekkora szégyent a fejemre? Sarah Troyer, a lányom vagy te egyáltalán? Sarah szeme könnybe lábadt, de nem engedte, hogy egyetlen csepp is lecsorduljon az arcán. Régi sebeket szakítottak fel lelkében apja szavai. Isaac soha nem értette meg őt, még csak meg sem próbált a közelébe férkőzni. Mióta emlékezni tudott, apja mindig helytelenített valamit a viselkedésében, bűnösnek találta elapadhatatlan tudásszomját, örökös vágyakozását valami meghatározhatatlan iránt. Egyszerűen nem vett tudomást arról, hogy Sarah milyen kétségbeesetten szeretne engedelmes lánya lenni, milyen pusztító harcot folytat önmagával azért, hogy képes legyen apja elvei szerint élni. - Kérdés volt ez vagy vád? - nézett végül apja könyörtelen, villámokat szóró szemébe. Isaac válasz nélkül hagyta a kérdést, úgy tett, mintha nem értené a nyelvet, amelyen a lánya beszél. Tekintete megvetően sújtott le ezúttal Mattre, szavait azonban továbbra is Sarah-hoz intézte. - Ezért alkalmaznak téged az angolok? Hogy kézen fogva sétálj a vendégeikkel? Mint ezzel a férfival, aki nem a férjed, sőt még csak nem tartozik a felekezetedhez sem? Sarah apja előbbi taktikájához folyamodott - ő sem vett tudomást a kérdések záporáról. Ott állt mögötte Matt csípőre tett kézzel, és értetlenül kapkodta a fejét. - Mit mond? - kérdezte; és idegesen nézett hol Sarah-ra, hol az öregemberre. Érezte a feszültséget, és egyáltalán nem tetszett neki a fenyegető hangulat. Főleg a lány szemében gyülekező könnycseppek aggasztották, ez már önmagában elegendő volt ahhoz, hogy gyűlölje a férfit. - Mit akar? - Miért jött ide, apa? - kérdezte Sarah angolul, annak ellenére, hogy semmilyen nyelven nem akarta hallani a választ. Mattnek azonban joga volt tudni, hogy mi történik közte és az apja között. Isaac még mindig nem volt hajlandó angolul megszólalni. Inkább makacsságból, mint megszokásból, de továbbra is a jellegzetes torokhangú német dialektusban beszélt. - A családon kívül ehhez senkinek semmi köze. Szükség van rád otthon, és kész. Menj, fogd a holmidat! Máris indulunk! - Csak nincs valami baj? Miért kellek otthon? - szaladt ki Sarah száján a rémült kérdés. A családja iránt érzett féltés minden mást elnyomott benne abban a percben. - Talán anya megbetegedett? Kezét idegesen tördelve közelebb lépett a lépcsőhöz, remélve, hogy ki tud valamit olvasni apja kifejezéstelen arcából. - Mi történt? - Sok minden. Látogatóink voltak ma reggel. Először Micah Hochstetler, aztán a lelkész. A lelkész említésére Sarah ereiben megfagyott a vér. Ha az apja a lelkész látogatása miatt jött ide, akkor senki nem beteg otthon. Egész más okokból akarja hazavinni őt. A lelkész kötelességei közé tartozott, hogy figyelemmel kísérje a közösség tagjainak életét, és ha valaki megszegte az Ordnungot, azaz a felekezet törvényeit, a lelkésznek kellett ítélkezni felette. Lapp tiszteletes apja közeli barátja volt. Egészen természetes volt tehát, hogy először Isaacot kereste fel, ha egy Maust gyereket illetően bármi felmerül. Sarah csak azt nem tudta, és, őszintén szólva, félt is megtudni, mi volt a tényleges oka mai látogatásának. - Mielőtt idejöttem dolgozni, nemcsak Lapp tiszteletest, hanem magát a püspököt is felkerestem szólalt meg Sarah. Kétségbeesetten vágyott rá, hogy munkája legyen a probléma okozója. Mindketten megnyugtattak, hogy... - Nem a munkádról van szó! - szakította félbe Isaac türelmetlenül. Arca elsötétült, amint remegő, bütykös ujjával Matt felé bökött. - Erről a jenkiről! - Hohó, álljunk meg egy pillanatra! - kiáltott fel Matt és felemelt kezekkel tiltakozott Isaac szitkozódó szavai ellen. - Lehet, hogy nem beszélem az itteni nyelvjárást, de azt észreveszem, ha sértegetnek!
- Sértegetés? - fortyant fel Isaac, végre angolra fordítva a szót. - Még maga mer sértegetésről beszélni? Maga, aki szégyenbe hozta a lányomat Isten és az emberek előtt? Matt tekintete fagyossá vált; szinte sugárzott belőle a gyűlölet. Isaac Maustra nézett, a férfira, aki az élő, átléphetetlen akadályt képezte közte és a nő között, akinél soha senkit jobban nem szeretett, akinek odaadta a szívét. Éppen ezért nem állt szándékában szó nélkül eltűrni, hogy bárki, akár a lány apja, akár maga Isten igaztalan vádakkal mocskolja be szerelmüket. - Sarah nem tett semmit, ami miatt szégyenkeznie kellene. A maga lánya egy gyönyörű, okos, szeretetre méltó nő. Ha tudni akarja, kapcsolatunk nagyon is komoly és nem tűröm, hogy bárki beszennyezze! - Mi köze mindehhez Micah Hochstetlernek? - vágott közbe Sarah gyorsan, még mielőtt apja reagálhatott volna Matt szavaira. Azt ugyan nem tudta, milyen következményekkel lesz rá nézve a lelkész látogatása, de nem akarta még tovább rontani amúgy is kilátástalan helyzetét. Apja savanyú képpel fordult hozzá. - Tegnap, amikor egy rakomány kukoricával elhaladt a panzió mellett, látta, hogy a fűben kergetőzöl ezzel az angollal. Mindennek a tetejében még a hajadat is leengedted. Így volt? Sarah-nak az a vad gondolata támadt, hogy kitalál egy történetet magyarázatul arra, amit apja szomszédja látott, de nem jutott semmi az eszébe, és egy pillanat múlva már szégyellte is magát ostoba ötletéért. Csak nem fogja hazugságokkal lealacsonyítani Matt iránt érzett szerelmét azért, hogy kiengesztelje az apját? Most az egyszer nem fog gyáván viselkedni! - Így volt? - követelte Isaac a választ, és egy lépést tett lefelé a lépcsőn - úgy tornyosult lánya fölé, mint egy minden jogokkal felruházott bíró. A hideg pára lecsapódott cseppjei csillogtak szakállán, a tornác lámpájának fénye glóriaként keretezte a fejét - majdnem olyan félelmetes volt, mint Mózes a szikla tetején. - Mered tagadni? - Elmondhatom, hogyan történt? - kérdezte Sarah lágyan. Már fojtogatták a torkában felgyülemlett könnycseppek. - Ad lehetőséget arra, hogy megmagyarázzam? ÉI magában egyetlen cseppnyi kétely is a mások szavával szemben? - Úgy gondolod, hogy megérdemled? - kérdezett vissza az apja olyan hangsúllyal, hogy szinte fájt. Kár a fáradozásért, gondolta Sarah szomorúan, de nem pazarolt energiát arra, hogy ezt ki is mondja. Isaac nem fogja meghallgatni őt. Elfordította a fejét, és arcán peregni kezdtek a könnyek. Túlságosan sebzett volt ahhoz, hogy továbbkutassa apjában a megértés vagy legalább az együttérzés legparányibb jelét. Nem lett volna semmi értelme. Isaac Maust kemény; hajthatatlan és roppant puritán ember volt. Szerette családját, de nem tűrt el semmiféle engedetlenséget. Sarah, szerencsétlenségére, épp olyan makacsnak született, mint amilyen az apja volt, és lelke szembeszállt minden zsarnoksággal. - Menj és csomagold össze a holmidat! - reccsent rá Isaac, hangjából szinte csöpögött az. undor. Sarah ösztönösen szembe akart fordulni apja akaratával, de aztán Jacobra, édesanyjára. testvéreire gondolt és minden erejét összeszedve háttérbe szorította lelkében a lázadót. Abban a pillanatban nem is foglalkoztatta, Isaacot mennyire megbántaná engedetlenségével, csak annyit tudott, hogy családja többi tagjának nem akar fájdalmat okozni. Ezenkívül látott némi esélyt arra, hogy ha őszintén elbeszélget a felekezet vezetőivel, pár nap múlva visszatérhet a panzióba. Meg kell hát ragadnia ezt a lehetőséget; sok fájdalmat takaríthat meg ezzel. Elindult felfelé a lépcsőn, Matt keze azonban megállította. - Várjunk csak! - mondta, és Isaacra emelte tekintetét. - Nem Sarah hibája, ami történt. Az enyém. Nem gondoltam, hogy Isten elleni vétek, ha szórakoztunk egy kicsit. Veszélytelen móka volt az egész. Játszottunk. Nem ártottunk vele senkinek. - Valóban? - kérdezte Isaac; és jelentőségteljes pillantást küldött Matt Sarah karján nyugvó keze felé. - Hadd mondjak valamit, Mr. Angol! - folytatta, ujjával vádlón hadonászva Matt orra előtt. Lehet, hogy maga nem ismeri a mi törvényeinket, Sarah azonban igen. Neki kellett volna ellenszegülni a gonosz csábításának, és mivel nem tette, bűnhődnie kell. - Nem követett el semmiféle bűnt! - ellenkezett tovább Matt. Isaac felhorkant és megragadta lánya másik karját. - Ezt nem maga hivatott eldönteni! - Hát ki? Talán maga? - kérdezte Matt dühösen, és még szorosabban kulcsolta ujjait Sarah törékeny karja köré. - Mit gondol, ki maga? Talán az Isten? Isaac viharvert arca elvörösödött. - Nem vagyok Isten! - sziszegte. - Isten szolgája vagyok, és az Ő törvényei szerint élek.
Megpróbálta kirántani Sarah-t Matt szorításából, de nem sikerült. - Maga a saját törvényei szerint él! - vetette oda Matt megvetően. - Sarah egyetlen bűne az, hogy szerelmes. Lehet, hogy a szerelem a maga szemében bűn, de kétlem, hogy Isten előtt is az lenne. - Szerelem! - Isaac úgy köpte a szót, mintha undorodna tőle. - Jól tudom, miként értelmezik maguk angolok a szerelmet! A testi kapcsolattal tartják egyenértékűnek! Csak nem azt akarja mondani, hogy megbecstelenítette a lányomat? Matt szeme elé vörös köd ereszkedett. Tehetetlen dühében nem támadt jobb ötlete, mint hogy behúzzon egyet Sarah apjának. lzmai megfeszültek, gránitszilárdságúvá váltak, jobb keze ökölbe szorult, és már lendült volna, de egy belső hang azt súgta, fogja vissza magát. Abban a pillanatban az tűnt legfontosabb feladatának, hogy maga mellett tartsa a lányt, és ahogy elhatalmasodott szívében a ragaszkodás, úgy csökkent izmaiban a feszültség. - Én soha senkit nem becstelenítettem meg! - mennydörögte vészjósló hangon. Isaac tekintete azonban már Sarah arcát fürkészte. - Ez az ember szerelemről beszél, lányom - fordította ismét németre a szót. - Remélem, nem követtél el még az eddigieknél is nagyobb bűnöket? Amilyenekre tisztességes ember még csak gondolni sem mer? Sarah most sem válaszolt. Nem fogja bemocskolni, ami közte és Matt között történt azzal, hogy bűnné silányítja. Szíve azt súgta, nem követett el bűnt. Ez alatt a néhány nap alatt sokkal közelebb került Matthez, mint néhai férjéhez bármikor: Lélekben házastársak voltak, és azért imádkozott, hogy Isten is annak tekintse őket. Dacosan felvetette fejét, még egy fekete pontot szerezve ezzel apjánál. - Lefeküdtél ezzel az angollal? - kérdezte Isaac dühtől remegő hangon. Olyan erősen markolta meg a lány karját, hogy az csaknem felszisszent fájdalmában. - Paráználkodtál vele? Hát szajhát neveltem én? Sarah az ajkába harapott, nehogy egy hang is elhagyja a száját. Tudta, le kellene hajtania a fejét; ha szégyenkezne, megbánást tanúsítana, talán sikerülne megenyhíteni az apját, de nem volt szégyellnivalója, alakoskodni pedig nem bírt. Kihívóan, lázadó tekintettel nézett az öregember szemébe, szabadjára engedte mindazt, amit olyan hosszú ideig magába fojtott. Dacosan, büszke fejtartással fogadta az apja szeméből áradó megvetést, s ez már önmagában is bűnnek számított. Isaac szidalmazni kezdte, arcvonásai még jobban eltorzultak hihetetlen haragjában. jobb keze villámgyorsan lendült a magasba, és hatalmas ütést mért Sarah arcára. A lány száján kiserkent a vér, arca égett, de még mindig vissza tudta tartani könnyeit. Matt fojtott káromkodás közepette kitépte a lányt Isaac kezéből, gyengéden remegő ujjai közé fogta az arcát, hogy megnézze, mennyire súlyos az ütés okozta seb. Hüvelykujjával kitörölt néhány vércseppet Sarah szája sarkából - a legszívesebben felcsókolta volna őket, de nagy nehezen legyőzte a kísértést. - Nincs semmi baj - suttogta a lány, és a férfira emelte esdeklő tekintetét. - Ne ronts tovább a helyzeten, Matt! Kérlek! - Hogy a pokolba ronthatnék még ezen? - kérdezte Matt. Hangja remegett. Megvetően nézett Isaacra. - Pacifista létére elég gyorsan eljár az ökle! Takarodjon innen! Előttem senki nem üthet meg nőt. Még az ilyen önmagát jámbornak, istenfélőnek gondoló ember sem, mint maga. Távozzon! Most, azonnal! - Gyerünk, Sarah! - Isaac olyan hangon mordult a lányára, mintha a kutyáját szólítaná. A pofon miatt nem mutatott semmiféle megbánást, egyedül megüresedő tekintete árulta el, hogy mit érez. Sarah tett egy lépést az apja felé, Matt azonban megint visszatartotta. - Matt - mondta a lány lágyan, szemével a férfi tekintetét keresve. - Hidd el, minden rendben lesz! A férfi hitetlenkedő szemekkel nézett vissza rá. - Már hogy lenne rendben! Sarah, az istenért, felnőtt nő vagy! Még az apád sem teheti meg veled, hogy miután összevert, a hajadnál fogva vonszoljon el innen! Az ég szerelmére, miért nem látod be, hogy nincs joga beleszólni az életedbe? - Az apám! - Ez még nem jogosítja fel arra, hogy... - Matt! - hallatszott Ingrid hangja a tornác felől. Arca feszült volt és parancsoló. - Ne szólj bele! Sarah tudja, mit kell tennie! A férfi álla megvonaglott, legszívesebben vitába szállt volna nővérével, de összeszorította ajkait. Nem tudta kiverni a fejéből azt a gondolatot, hogy ő Sarah védelmezője, a ragyogó páncélba öltözött lovag, aki a sárkánnyal is birokra kel szerelméért. Aztán egy pillanat múlva belátta, hogy mint lovag,
megbukott. Ő az oka annak, hogy Isaac Maust megütötte a lányát. Sarah miatta került komoly összetűzésbe a felekezetével. Sikerült megint, még egyszer utoljára fájdalmat okoznia neki, pedig semmire sem vágyott jobban, mint hogy szerethesse, minden veszélytől megvédhesse. Talán tényleg az lesz a legjobb, ha mielőbb visszatér megszokott életmódjához. Kezdett fájdalmasan egyértelművé válni, hogy a két különböző világ között tátongó szakadék mindörökre elválasztja őket egymástól. - Kérlek, Matt - könyörgött a lány. Arca már könnyekben úszott. - Kérlek. Sarah arra kéri, hogy engedje elmenni. Hogy is mondta? Már a kezdet kezdetén tudta, hogy csak rövid ideig szerethetik egymást. Ő, Matt, mindvégig küzdött ez ellen, mint ahogy most is próbál küzdeni a lányért, aki arra kéri, engedje el. Ha a szívére hallgat, és tovább ellenkezik vele, tönkreteheti az életét. Énjének önző fele viszont azt súgta, ha el is szakítja a családjától, ők ketten megmaradnak egymásnak, és a szerelem, amely oly gyorsan virágzott ki köztük, mindenért kárpótolni fogja. Lelke mélyén azonban tudta, túl nagy árat kellene fizetni ezért. Nem kényszerítheti arra a lányt, hogy változtasson életmódján, és hagyja el családját, hitét. Sarah nem akart ekkora áldozatot hozni, és ha mégis rávenné erre a lépésre, vajon túlélné-e a szerelmük? Szörnyű erőfeszítésébe került, hogy elengedje Sarah karját, de úgy érezte, nincs más választása. Letette a fegyvert Isaac Maust előtt. Sarah ránézett, és ő azt hitte, meghasad a szíve. - Sajnálom - suttogta a lány alig hallhatóan. - Nem akartam fájdalmat okozni neked. Bocsáss meg, kérlek! Matt szemét égették a könnyek, amint nézte a lányt - szeretett volna még egyszer utoljára feltöltődni kedves vonásaival. Kinyújtotta kezét, és letörölt egy könnycseppet Sarah arcáról. - Csak azt ne sajnáld, hogy szerettél - mondta, azzal megfordult és elsántikált. Még soha nem érezte magát ennyire öregnek, ennyire megviseltnek. Sarah néhány perc múlva már el is ment. Matt az udvar távoli zugában üldögélt egy juharfa alatt, és a díszes, kovácsoltvas padról nézett a távolodó fekete bricska után, amely hamarosan eltűnt a szeme elől - a nyomában felszálló hatalmas porfelhő végleg elszakította tőle a lányt. A lemenő nap utolsó sugarai is elhaltak, mintha ők is Sarah-t gyászolnák; átadták helyüket az éjszaka sötétjének. Az égen tündöklő milliónyi csillag áttetsző, fényes fátylat vont a föld fölé. Matt a legragyogóbbat kereste tekintetével. Csillag, csillag, fényes csillag, ha meglátlak, hulló csillag... - jutott eszébe a réges-régen elfelejtettnek hitt gyermekmondóka, és bár nem hitt a csodákban, megilletődött egy pillanatra. Hosszú hónapok óta olyan öregnek, olyan kiégettnek érezte magát, mint a földgolyó maga egészen addig, míg Sarah be nem lépett az életébe, és a maga csendes módján megtanította arra, hogy a környező világ legapróbb szépségeit is észrevegye, értékelni tudja. Most, hogy elment, magával vitte mindazt az örömet és szépséget, amelyet Matt rajta keresztül fedezett fel. Barackvirág szimatolva közeledett az udvar másik vége felől. Kivételesen csendben volt. Amikor meglátta a férfit, nyílegyenesen hozzá vágtatott, megszagolta a cipőjét és leült a Iába elé. A kutya komor, bánatos szemei jól láthatóan rajzolódtak ki a hold ezüstös fényében. - Még annál is rosszabbul érzem magam, mint ahogy te kinézel - mormogta Matt. A kutya halkan felvonított, és együttérző pofát vágva a férfi lábára hajtotta a fejét. Az árnyak közül Ingrid alakja bukkant elő. Matt bőrdzsekijével a kezében közeledett a pad felé. - Más sem hiányzik magának, dr. Thorne, mint egy alapos megfázás - mondta, és leült öccse mellé a padra. Hangjából együttérzés, gyengédség áradt. Matt nem vette fel a dzsekit. Hosszú ideig nem is szólt, csak ült, bámult az éjszakába, szinte szívta magába a csendet és nyugalmat. Ha nem is mondta ki, örült nővére társaságának. - Gondolod, hogy meg tudja értetni velük? - kérdezte végül. - Nem tudom. De úgy hiszem, meg fognak bocsátani neki, ha Sarah erre igényt tart, és kéri. Az amisok általában jószívűek, és egyáltalán nem haragtartók. - És mi van azzal a meid-micsodával, amiről beszéltél? - Meidung. Ha valaki nem bánja meg a bűnét, nehezen kerülheti el. De Sarah esetében talán nem olyan súlyos a helyzet. És amint mondtam, az amisok jóindulatú, megbocsátó emberek. Matt keserűen felnevetett. - Ezt az apjáról nagyon nehéz lenne elmondani! - Isaac kemény férfi, és valami miatt nagyon megkeseredett. Nagyon ragaszkodik az Ótestamentum tanításaihoz, népe szokásaihoz. Hihetetlenül mereven. - Meg tudtam volna ölni, mikor Sarah-t megütötte!
- Tudom - mondta Ingrid halkan. Még jó darabig csendesen ültek egymás mellett, Ingrid feje Matt vállán pihent, aztán megfogta öccse finom kezét és erősen megszorította. - Borzasztóan sajnálom, Matt! Hát még én!, gondolta a férfi. Tudta, a testét-lelkét marcangoló fájdalom ellen nincs semmiféle orvosság. - Nem tehetnék mégis valamit az érdekében? - kérdezte reménykedve. - Kérlek, Matt, ne avatkozz bele! Nem tűrnék el. Főleg tőled nem! A leghelyesebb, ha távol tartod magad tőlük. Éld tovább az életedet! Milyen életet? - kérdezte belülről egy elcsüggedt hang. Ösztönei azt súgták, legfőbb ideje lenne reálisan nézni a dolgokat. Tényleg az tűnt a legjobb megoldásnak, ha - megfogadva Ingrid tanácsát - visszamegy a városba, és munkájába temetkezve megpróbál felejteni. Csak így látott esélyt arra, hogy rövid itt-tartózkodása és futó kapcsolata a fiatal amis nővel emlékképpé fakuljon, és az idő gyógyító hatása enyhítse fájdalmát. Jól tudta, ezt kellene tennie, szíve azonban nem ezt tanácsolta. Valahol a szíve mélyén mindössze annyit érzett, hogy talált valami ragyogóan szépet, valamit, ami újjávarázsolta sivár, egyhangú életét, és ettől a valamitől most megfosztották, egyszerűen kitépték a kezei közül, jóval előbb, mint várta volna. Valahol a szíve mélyén mindössze annyi tudatosult, hogy soha nem volt még ennyire elhagyatott, ennyire magányos, mint most. Szerette volna tudni, hasonlóan érez-e Sarah is. Nézte a csillagos eget, hallgatta a megszáradt kukoricaszárak zörgését, a lehullott falevelek zizegését. A késő őszi fagy már a csontjáig hatolt, de egyre csak Sarah és a mindössze néhány kilométernyire álló ház járt a fejében - a ház, melynek kapuja örökre elzárta tőle a lányt. Csak azt ne sajnáld, hogy szerettél...
11 - Lapp tiszteletes azt tanácsolja, látogasd meg a rokonainkat Ohióban - szólalt meg Isaac. - Ott lenne időd elmélkedésre, imádkozásra, és ha lelki sebeid begyógyultak, ismét visszatérhetsz közénk. Sarah keserűen vette tudomásul a döntést. Úgy tekintették Matt iránt érzett szerelmét, mint egy betegséget, amelyből, ha megfelelő kezelést kap, bizonyos idő után kigyógyulhat. Hárman ültek a tölgyfa konyhaasztal körül: Isaac, Anna Maust és ő. A család többi tagját minden különösebb indoklás nélkül aludni küldték, senkivel nem közölték, mi történt, miért jött haza Sarah, mégis mindenki érezte a helyzet komolyságát. A petróleumlámpával megvilágított konyhában ezen az estén nem volt helye tréfálkozó hangnak. - Nem kell nyilvánosan megbánnom a bűneimet? - kérdezte Sarah. Bágyadtnak, megviseltnek érezte magát, rázta a hideg, ám ennek semmi köze nem volt a csípős októberi szélben megtett kocsiúthoz. - A lelkész mindössze annyit tud, amennyit Micah Hochstetler elmondott neki, és fogalmam sincs, miért, de nagyon elnéző veled szemben. Úgy véli, az idő majd segít abban, hogy észre térj, ezért javasolta, hogy utazz el, mielőtt még rosszabbra fordulna a helyzet. Nem engedhetem, hogy szégyenben hagyd a családomat. Az én családomat! Mintha Sarah kívülálló lenne, mintha apja máris kitagadta volna! Fájt a megjegyzés, de semmi pénzért nem mutatta volna. Hosszan, megvető tekintettel nézett apjára soha nem találta még ennyire álszentnek, ennyire képmutatónak. Aki alig egy órával ezelőtt szajhának, bűnösnek nevezte, most azt hiszi, hogy bűnei nem is olyan súlyosak, hiszen rajta kívül senki nem tud róluk. Isten gondoskodott arról, hogy másoknak semmi ne jusson a fülébe. Sarah úgy gondolta, ha apja valóban olyan istenfélő lenne, mint ahogy állítja, a püspökig el kellene mennie, hogy feljelentse a lányát. Isaac kétségkívül örömét lelné Sarah kiközösítésében, ha az nem vetne rossz fényt rá és a családra. Sarah az anyjára nézett - jól tudta, Anna Maust sem ebben, sem más ügyben soha nem ellenkezne a férjével. A kicsit dundi, még mindig szőke Anna, aki tíz évvel volt fiatalabb Isaacnál, csendes, kötelességtudó feleség volt, gyerekeivel szemben jószívű, megértő anya, aki általában értetlenül, félelemmel vegyes ámulattal figyelte nyugtalan lelkű legidősebb lányának minden lépését. Szomorú kék szemét most Sarah-ra emelte és csak ennyit mondott: - Mindenkinek így lesz a legjobb, Sarah. Es waar Gotters Wille. Ez Isten akarata. Anyja akkor is ugyanezt mondta, amikor Sarah kisfia meghalt tüdőgyulladásban, és akkor is, amikor Samuelt a végzetes baleset érte. Bármi szörnyűség történt, Anna mindig az Istenre hárította a felelősséget. - Nem anyám - szólalt meg Sarah csendesen, és felállt a székéből. - Ez Isaac Maust akarata! - Holnap megveszem a jegyedet - mindössze ennyit mondott az apja. Sarah még csak jelét sem mutatta, hogy meghallotta volna szavait. Elfordult, kiment a konyhából, elindult felfelé a lépcsőn, aprócska hálószobája felé. Útközben megállt és bekukkantott Jacobhoz. A fiú nyugtalanul forgolódott álmában, dobálta magát és fájdalmasan nyögdécselt. - Túl sok almásrétest evett tegnap este - suttogta Anna, aki közben beérte a lányát. - Egész nap szenvedett, fájt a hasa, de ma kapott egy jó adag hódzsírt. Reggelre biztosan jobban lesz tőle. Sarah hosszan nézte kisöccsét, és valami balsejtelem kezdte szorongatni a gyomrát. Nagyon aggasztotta Jacob betegsége. Megmagyarázhatatlan félelmet érzett. És ha arra gondolt, hogy néhány nap múlva itt kell hagynia a beteg kisfiút, egész teste görcsbe rándult. - Feküdj le te is, Sarah - mondta édesanyja, amint behúzta Jacob ajtaját. - Hosszú napunk volt. Remélem, a napkelte egy szebb, ragyogóbb nap kezdetét jelenti majd. Sarah édesanyja felé fordult. - Az én szívemben soha többé nem lesz napkelte. Anna egy darabig mélyen elgondolkozva hallgatott. - Hát tényleg ennyire szereted ezt az angolt? - kérdezte végül csendesen. - Igen. Anna becsukta szemét, lehajtotta fejét, mintha buzgón imádkozna, majd megszorította lánya kezét, és suttogva jó éjszakát kívánt. Jacob még reggel sem volt jobban. Anna jól bebugyolálta, Isaac pedig befogta a lovat és elvitték a fiúcskát Jesse-be, dr. Coswell-hez. Míg az orvos Jacobot vizsgálta, Isaac a buszpályaudvarra ment intézkedni Sarah utazása ügyében. Az orvos felszínes vizsgálat után megállapította, hogy
Jacob influenzás, amiben - mivel tényleg influenzajárvány volt - senki nem kételkedett, és hazaküldte a fiút. Sarah délelőttje csomagolással telt, készült az útra. Gondosan összehajtogatott ruháit, kötényeit és alsóneműjét egy nagy bőröndbe rakta, és mint lázadására emlékeztető szimbólumokat, a Glamour magazint és a Párizsi éjszaka nevű parfümöt is elcsomagolta. Mindvégig az járt a fejében, hogy nem akar elmenni. Szeretett volna visszamenni Thornewoodba, Matthez, de tudta, nem teheti. Matt még csak célzást sem tett soha arra, hogy mellette szeretné leélni az életét. Szerelemből adta magát a férfinak, bár tisztában volt azzal, hogy előbb vagy utóbb el kell válniuk. És a családjára is gondolnia kell - az édesanyjára, nővérére, Ruth-ra, fivéreire és Jacobra. Miattuk tért vissza a felekezetbe, csakis azért, mert szereti őket. És miattuk utazik Ohióba is, olyan rokonokhoz, akiket alig ismer. Délután a kukoricafosztásnál segédkezett, egészen addig, míg ujjai ki nem sebesedtek, azután édesanyjának segített elkészíteni a vacsorát. Családja egyetlen tagjának sem volt túl sok mondanivalója számára. Még tizenhét éves öccse, Lucas, a nagy mókamester is szokatlanul csendes volt. Isaac, miután bejelentette, hogy Sarah holnapután reggel a nyolcórás busszal indul, egy szót sem szólt többé. Édesanyja izgatott, együttérző pillantásokat küldött felé, de csak keveset beszélt, megvigasztalta, hogy ami történik - Es waar Gotters Wille. Sarah büszkén felvetett fejjel, összeszorított szájjal járt-kelt egész nap. .Egy pillanatra sem bírt megfeledkezni Mattről. Még legvadabb rémálmaiban sem gondolta volna, hogy ennyire fog fájni a férfi elvesztése. Tudta, hogy előbb vagy utóbb eljön a búcsú pillanata, és azt hitte, fel is készült rá. Most azonban annyira mardosta a fájdalom, hogy úgy érezte, belehal. Vacsora után, amikor mindenki más a nappaliban keresett valamilyen elfoglaltságot, Sarah-nak eszébe jutott az a valaki, akinek már puszta mosolya is enyhítheti fájdalmát - Jacob. Szegénynek szörnyű napja volt, teljesen kimerítette a betegség. Amikor Sarah belépett a szobába, a fiúcska fájdalmas nyögések közepette rugdalta takaróját. Sarah meggyújtotta az éjjeliszekrényen álló lámpát, leült a keskeny ágy szélére, kisöccse fölé hajolt és kisimította homlokából a nedves, szőke hajszálakat. Jacob arca tűzforró volt. Sarah már ettől a torkában érezte a szívét, és mikor öccse mindkét kezével a hasához kapott, elhatalmasodott rajta a kétségbeesés. - Csitt... nyugodj meg, bobbli - suttogta, próbálta megnyugtatni nemcsak a fiút, hanem önmagát is. - Sarah, te vagy az? - szólalt meg Jacob alig hallhatóan. - Sarah, borzasztóan fáj! - Hol, kicsim? A fiú válaszként ismét a hasához kapott és sírva fakadt. Sarah kétségbeesetten harapdálta a száját, mígnem kiserkent belőle a vér. Mindennél jobban szeretett volna segíteni Jacobon, de nem tudta, mitévő legyen. A gyerek sokkal betegebbnek tűnt, mint dr. Coswell diagnózisa után várni lehetett volna. Mi van, ha dr. Coswell tévedett? Matt azt mondta, az az ember arra sem alkalmas, hogy majmokat gondozzon. Lehet, hogy Jacob élete veszélyben forog. Nem élné túl, ha elveszítené a kisfiút! Fejvesztetten rohant le a lépcsőn, keresztülviharzott a nappalin, senkihez nem szólt egy szót sem, a ráirányuló rémült tekinteteket is csak tudatalattija regisztrálta. Mindössze annyi időre állt meg a hátsó bejáratnál, hogy a fogasról letépje köpenyét, aztán elment. - Egy időre Ohióba küldik, a rokonaihoz - mondta Ingrid, és a Mattel szemközti székbe huppant. A könyvtárban voltak, a rádióból halk zene szólt. Matt a kanapé sarkában kuporgott, azon a kanapén, ahol nemrég még Sarah mellett üldögélt. Merev testtartással forgatta a minneapolisi újságot. Mogorva arccal, hangosan lapozott egyet, tekintete végigszaladt a cikkeken, majd anélkül, hogy egy sort is elolvasott volna, a következő oldalra fordított. - A kiközösítés szóba sem került - folytatta Ingrid. - Jó hír gyorsan jár - jegyezte meg Matt keserűen. Ingrid rövidre nyírt, sötét hajába túrt és felsóhajtott. - Itt minden hír gyorsan terjed. A szóbeszéd szerint Isaac ma reggel már meg is vette a buszjegyet. Matt kurtán bólintott, fel sem nézett az újságból, bár egyetlen betű nem jutott el a tudatáig. Első gondolata az volt, hogy megkérdezze, mikor indul Sarah, de meggondolta magát. Annak, ami köztük volt, egyszer s mindenkorra vége. Értelmetlennek tűnt minden próbálkozás. A lány nem szereti eléggé ahhoz, hogy elhagyja érte a családját, ő pedig sokkal jobban szereti, mint hogy ilyesmire kérje. Egy valamire való agglegény nem eteti magát hiú ábrándokkal, hanem amilyen gyorsan lehet, próbál felejteni. Ostobaság volt, hogy ennyire elveszítette a fejét. De annyira szüksége volt valamire,
ami ismét értelmet ad az életének! És Sarah megtestesítette magában mindazt, ami belőle hiányzott - a jóságot, az ártatlanságot és a hitet. Talán Juliának volt igaza. Lehet, hogy Matt csak kárpótolni próbálta önmagát vélt és valós veszteségei miatt. Lehet, hogy csak a világ elől menekült Sarah Troyer kézzel varrt szoknyáinak védelmet nyújtó fedezékébe. - A hétvégén visszamegyek Minneapolisba - közölte hirtelen támadt elhatározását nővérével. Ingrid nem szólt. Tudta, öccse még nem elég erős ahhoz, hogy munkába álljon; de azt is tudta, nincs értelme az ellenkezésnek. Odakint dühöngött a vihar, az erkélyablakot verte az eső. A könyvtár meghitt melegében felcsendült egy szép, szomorú, romantikus dallam. Matt türelmetlen, gyors mozdulatokkal összehajtotta az újságját, és indulatosan a sarokba vágta. Ugyanakkor felhangzott Barackvirág ugatása - valaki megzörgette az előszoba ajtaját. Ingrid felpattant székéből, hogy megnézze, ki az, de alig tett néhány lépést, amikor felpattant a könyvtárszoba ajtaja és ott állt előttük Sarah csapzottan, bőrig ázva. Úgy nézett ki, mint akit a fej nélküli lovas üldözött egészen Thornewoodig. Útközben elveszítette főkötőjét, nedves hajfürtjei az arcába lógtak, orra hegyéről vízcseppek peregtek alá. Nehéz fekete kabátja ázott gyapjú- és lószagot árasztott. - Sarah! - suttogta Ingrid meglepetten. Sarah azonban elnézett mellette, rémült tekintete Mattet kereste. - Matt! - kiáltott fel, amikor meglátta a férfit. Sápadt arcában kék szemei még nagyobbaknak tűntek. - Jacob megbetegedett. Nagyon rosszul van! Velem kell jönnöd! Kérlek, mondd, hogy eljössz! - Természetesen veled megyek - mormogta a férfi. Alig bírt felocsúdni meglepetéséből. Mozdulni sem bírt. - Most rögtön gyere! - könyörgött Sarah, és a férfihoz rohant. Megragadta kezét és rángatni kezdte a kanapéról. Sarah ujjai olyanok voltak, mint megannyi jégcsap - fehérek, nedvesek és olyan hidegek, hogy szinte égették Matt bőrét. Úgy ráncigálta a férfit, mint egy hisztis gyerek, közben rázta a zokogás és a hideg. - Siess! Nincs elvesztegetni való időnk. Ó, Matt, annyira félek! Oh, mein Gott! Csak meg ne haljon! Matt ösztönösen magához húzta a zokogó lányt, hogy felmelegítse. Azt akarta, Sarah érezze az izmaiból áradó erőt, és még egyszer, utoljára - a szerelmét. Öntudatlanul szorította magához, nem érdekelte, hogy a lány útiköpenye egy merő víz, sem az, hogy finom kasmírpulóverére szakadatlanul csepeg a víz Sarah hajából. Hirtelen megfeledkezett mindarról, ami előbb még annyira fájt, Sarah és Jacob iránt érzett aggodalma minden mást háttérbe szorított. - Csitt, szerelmem - suttogta, miközben a nedves fürtöket simogatta. - Nem lesz semmi baj! Mondd el, mi történt! - Jacob... Jacob nagyon beteg. Lázban ég... elviselhetetlen fájdalmai vannak. Attól félek, őt is elveszítem - zokogta. Teste egyre erőteljesebben remegett Matt karjaiban. Lába és keze elviselhetetlenül fájt - lóháton, nyereg nélkül tette meg az utat Thornewoodig, és most úgy érezte, térdei felmondják a szolgálatot. Csaknem elveszítette az eszét, ha arra gondolt, hogy Jacob is úgy járhat, mint a kisfia. Ha akkor nem késlekednek annyit, szegény kis Peter talán még ma is élne. Kérlek, Matt, induljunk - hüppögte, miközben csaknem összeroskadt. - Meg fog halni! - Senki nem fog meghalni - mondta Matt határozottan, és karnyújtásnyira tolta magától a lányt. Érted, amit mondok, Sarah? Senki nem fog meghalni! - Azzal elvette Ingrid kezéből a dzsekijét és belebújt. - Nem, ha csak rajtam áll! Ingrid ült a volán mögé - ismerte a járást és tapasztaltan vezetett a kavicsos úton is. Sarah lovát sietve bezárták az istállóba, arra nem volt idő, hogy gondoskodjanak is róla, hiszen Jacob élete forgott veszélyben. A trió úgy tört a Maust családra, mint egy rablóbanda. Feltépték a konyhaajtót, és berontottak a házba, arra már nem volt gondjuk, hogy be is csukják. A nyomukban betóduló viharos szél meglengette a lámpákat. Isaac magából kivetkőzve, mezítláb rohant a konyhába a hívatlan látogatók fogadására. - Sarah! Mit jelentsen ez? - kérdezte mennydörgő hangon. - Hogy merészeled az otthonomba hozni ezeket az embereket? Mégis, mit képzelsz? - Azért merészelem idehozni őket, mert Jacob haldoklik - válaszolta ingerülten a lány. - Ostobaság! Ma voltunk vele orvosnál...
- Nem vesztegetem az időt értelmetlen vitára, Mr. Maust - szólt közbe Matt és vállával félrelökte az útból Sarah apját. - Sarah szava nekem épp elég. Hol van a fiú? - Az emeleten. Siessünk - kiáltotta a lány, aki már közel állt a hisztériához. - Siessünk! Ügyet sem vetve a Maust család tagjainak elképedt arcára, Matt megfordult és amilyen gyorsan csak tudott, elindult felfelé a lépcsőn. Még saját fájdalmával sem törődött, minél előbb Jacob mellett akart lenni. Lábai alatt dübörögtek a lépcsőfokok. Az emeletre érve megállt egy pillanatra, nem tudta, melyik irányba forduljon. A nyomában lihegő Sarah csaknem fellökte, olyan igyekezettel akarta mutatni az utat. Jacob szobájában Matt hozzálátott, hogy megvizsgálja a fiút. Bár orvosi felszerelése nélkül ez nem volt kifejezetten könnyű feladat, higgadtan, biztos kézzel végezte dolgát. Csak a gyerekre koncentrált, a legtökéletesebb komputert is megszégyenítve dolgozta fel, analizálta az információkat és választotta ki a számára legfontosabb tényeket. Gyors egymásutánban tette fel kérdéseit. - Mikor betegedett meg a fiú? Mióta van ilyen magas láza? Milyen gyógyszereket kapott? Anna Maust vékony, remegő hangon válaszolt az ágy másik oldaláról, ahonnan könnyes, aggódó szemekkel nézte legkisebb gyermekét. - Az orvos azt mondta, csak influenza - suttogott szinte magának. - Aszpirint írt fel neki. Matt nem vesztegette energiáját és idejét arra, hogy Coswell diagnózisához kommentárt fűzzön. Arról sem szólt, hogy csak egy idióta ír fel aszpirint magas lázban szenvedő gyereknek, a legfrissebb kutatási eredmények ugyanis kifejezetten károsnak tartják a Reye-szindróma veszélyei miatt. Minden figyelmét Jacobra összpontosította, megnézte pupilláit és manduláját, kitapintotta nyirokmirigyeit, majd érzékeny ujjait gyengéden végigfuttatta a fíú hasán. Elkomorult, mikor Jacob a legkisebb érintésre fájdalmasan felnyögött. Sarah az ágy végében térdelve zokogott, kezével átfogva a fiúcska lábait, akit mindig úgy szeretett, mint saját gyermekét. Ingrid a Maust család többi tagjával együtt a háttérbe húzódva csendesen figyelt. Egyedül Isaac hangja törte meg a csendet. - Nincs szükségünk magára, angol - sziszegte indulatosan. - Van saját orvosunk. A maga beavatkozása... Matt felegyenesedett az ágy mellett és szembefordult a férfival. Arca kemény volt, mint a kőszikla. - Az én beavatkozásom fogja megmenteni a fia életét. Feltéve, ha időben kórházba tudjuk vinni. A vakbele a perforáció határán van! Isaac Maust elfehéredett, a helyzet súlyossága elmosta haragját. Matt Thorne szemébe nézett, ahol nem látott mást, csak a kegyetlen igazságot. - Mit tehetünk? - kérdezte csendesen. - Imádkozzanak! - válaszolta Matt, és tettre készen visszafordult a kis beteg ágyához. A közelben nem volt telefon, hogy mentőt hívjanak, de ha lett volna is, nem volt idő arra, hogy megvárják. Jacobot takarókba bugyolálva a furgon hátsó részébe tették, Matt és Sarah bemászott mellé. A Maust szülők az első üléseken foglaltak helyet. Végül Ingrid is beült a kormány mögé, becsapta az autó ajtaját, és kigördültek a kavicsos kocsifelhajtóról. A Jesse-i Közkórház egyszintes, vörös téglából épült, U-alakú, modern épület volt a város északi végében. Egyik szárnya egy szanatóriumnak adott otthont, a másik szárnyban működött néhány ággyal a kórház. A parkolóban talán összesen öt autó lehetett. Ingrid a nagy üvegajtóhoz kormányozta autóját, amelyen rikító vörös betűk jelezték: ügyelet. Matt óvatosan az ölébe vette a síró, nyögdécselő Jacobot és berontott az ajtón. Sarah sietős léptekkel követte őket, és hogy le ne maradjon, Matt bőrdzsekijének ujjába kapaszkodott. Arca könnyben úszott. Az ügyeletes nővér, egy testes, középkorú nő, akinek kitűzőjéről kiderült, hogy Velma Johansennek hívják és szakképzett nővér, felpattant helyéről és eléjük szaladt. - Dr. Thorne vagyok a Minneapolisi Központi Kórházból - közölte Matt tiszteletet parancsoló hangon. - Egy kisfiút hoztam be vakbélgyulladással. Fennáll a perforáció veszélye. Kérem, készítsék elő a műtétre. Hol tudok bemosakodni? - A folyosó végén balra, doktor - válaszolta készségesen Johansen nővér, és miközben egyik kezével mutatta az irányt, a másikkal megragadott egy kerekes hordágyat, hogy Jacobot rátegyék. Szólok az aneszteziológusnak. A lehető leggyorsabban előkészítjük a fiút. - Még annál is gyorsabban! - vakkantotta Matt, és sietve a jelzett irányba indult. Csaknem összeütközött az irodájából kilépő dr. Coswell-lel, aki azért bújt elő, hogy megtudja a folyosón kialakult hangzavar okát. Coswell az utolsó pillanatban ugrott félre az útból. Dühösen kitépte szájából a cigarettát.
- Dr. Thorne! Mit keres maga itt? - kérdezte méltatlankodva. - Nincs időm felszínes beszélgetésre, Coswell - válaszolta Matt, miközben kibújt dzsekijéből. Egy sürgős vakbélműtétet kell elvégeznem. - Hé! Mégis mit képzel? Nem törhet be ide, és nem veheti át a kórházamat! - Coswell hitetlenkedve hátrált Matt előtt. - Nem-e? Csak figyeljen - pillantott rá Matt hűvösen. - Ez teljesen szabályellenes! - ordította Coswell magából kikelve, arca ellilult haragjában. - Nem fogom eltűrni! - tette hozzá fenyegetően, mondata vége azonban száraz köhögésbe fulladt: - Na ide figyeljen! - szólalt meg Matt türelmetlenül. - Inkább egy zsebkéssel nyitom fel a gyerek hasát, mint hogy magát a közelébe engedjem! Jobb, ha hozzászokik a gondolathoz, hogy más operál a műtőjében. - Azzal faképnél hagyta a krákogó Coswell-t. Ment, hogy megmentse Jacob Maust életét. A várakozás elviselhetetlennek tűnt. Sarah szülei egymást átölelve ültek a fluoreszkáló lámpák fényében, és csendes szomorúsággal, imádkozva várták a műtét végét. Sarah túlságosan izgatott volt ahhoz, hogy egy helyben üljön, le-föl járkált a folyosó végében. Egyik kezével a hasát fogta, a másikat a szájához szorította, hogy fel ne sikítson fájdalmában. Haja még mindig szabadon omlott vállaira, nem volt ereje ahhoz sem, hogy megfésülje a derekáig érő, kócos zuhatagot. Ingrid felállt és csatlakozott barátnőjéhez. Átfogta Sarah derekát, és fejét a vállára vonta - próbált lelket önteni belé. - Matt ragyogó orvos - mondta lágy hangon. - Nemcsak tehetséges, hanem csökönyös is, mint két öszvér. Mindent meg fog tenni Jacobért! - Tudom - mormogta Sarah. - Az életemet is bátran rábíznám. Ingrid hosszan, elgondolkozva nézett a lányra. - Komolyan mondod? - kérdezte, és Sarah megértette, hogy már nem Matt orvosi képességeiről van szó. Ingrid szavai kellemetlenül érintették, és éppen meg akarta kérdezni, mire céloz a barátnője, amikor a folyosó végén egy ajtó mögül Matt alakja bukkant elő. A férfi fáradtan, összetörten bicegett feléjük zöld műtősruhájában. Homlokán és szája sarkában mély ráncokban jelentkezett az aggodalom és a hosszú koncentrálás okozta kimerültség. Legalább tíz évvel idősebbnek látszott koránál. Amikor a váróterembe ért, levette fejéről a zöld sapkát, és a hajába túrt. Néhány szó erejéig megállt Anna és Isaac mellett, akik figyelmesen hallgatták, majd lehajtották fejüket és tovább imádkoztak. Aztán Sarah-hoz lépett, sötét szemét a lányra szegezte. - Nyugodj meg! Minden rendben. Hamarosan sokkal jobban lesz! - mondta lágyan. Sarah megkönnyebbülten felsóhajtott, testén szinte látszott, amint engedni kezd izmaiban a feszültség. Lecsukta szemét és gyorsan elmormolt egy köszönő imát, aztán szabad folyást engedett könnyeinek. Habozás nélkül Matt védelmező karjaiba vetette magát, arcát a férfi izmos mellkasába fúrta. Matt gyengéden átölelte és megcsókolta a homlokát. - Nincs semmi baj, egyetlenem – suttogta gyengéden. - Nincs semmi baj! Meglátod, minden a legnagyobb rendben lesz! Még hosszú ideig karjaiban tartotta a lányt, egy cseppet sem érdekelte a Maust szülők jelenléte. Ha Sarah nem is lehet az övé mindörökre, hadd érezze, hogy néhány percig még összetartoznak, és legalább vigaszt képes nyújtani neki, ha szerelmét nem is fogadja el. - Most már minden rendben - mormogta, és végighúzta száját a lány haján. Sarah - még mindig szipogva - felnézett Mattre. - Köszönöm, hogy megmentetted őt, Matt. Annyira szeretem! - Tudom. - És téged is nagyon szeretlek - suttogta Sarah, és remegő ujjait a férfi arcához emelte. De nem eléggé, gondolta Matt szomorúan. Nem annyira, mint Jacobot. Végül bevitte őket az altatásból ébredező fiúhoz. Míg Sarah az öccse körül tüsténkedett, Isaac a folyosó sötétjében félrevonta Mattet. - Helytelenül ítéltem meg önt, Matt Thorne - szólalt meg alázatos hangon. - Megmentette a fiam életét. Ezért hálával tartozom. Nem is tudom, hogy köszönjem ezt meg magának. - És Sarah? Vele mi lesz? - kérdezte Matt, mélyen az öregember szemébe nézve. - Hagyja őt elmenni! - mormogta Isaac. Tekintetében már nem volt harag, csak szomorúság és könyörgés. - Ő közénk tartozik. Maga semmit nem tud a mi szokásainkról, ő pedig nem ismeri azt a világot, amelyben maga él. - De szeretem! - Hogy lehet ilyen rövid idő alatt megszeretni valakit? Hiszen nem is ismeri!
- Ez érdekes - mondta Matt ironikus mosollyal, és keserűen gondolt Sarah-ra, a lányban lobogó belső tűzre, amit mellette szabadjára engedhetett volna, a kiolthatatlan tanulási vágyra, amit apja annyira helytelenített. - Én ugyanezt gondolom magáról. Sarah maga mellett élte le egész eddigi életét, mégsem hiszem, hogy ismerné a lányát. Nem tud róla semmit! - Annyit igen, hogy amis, mint a családja! Matt nem szólt többet. Elfordult Isaactól és a szobába nézett, Sarah-ra, aki aggódva hajolt a kisfiú fölé, akit úgy szeretett, mint a saját gyermekét. Egyre mosolygott, arca ragyogott a boldogságtól. Milyen kár, gondolta Matt, szívében egyre erősödő fájdalommal. Milyen kár, hogy nem szeret eléggé! Mellettem saját fiai lehettek volna! Családja helyett új családja! Mindent megadtam volna neki, amit csak kér! Sarah azonban nem kért semmit. Matt megfordult, és lassan elindult a sötét folyosón. Csupán abban bízott, Jesse városában van legalább egy bár.
12 Egy lőtt seb, egy megerőszakolt lány, egy elfuserált öngyilkossági kísérlet, egy vérző fekély, az ázsiai influenzajárvány tucatnyi újabb áldozata és egy motoros, aki bukósisak nélkül belerohant egy szemetesautó oldalába - így leheteti volna röviden összegezni a napot. Matt az orvosi szobába érve leroskadt a narancssárga műbőr borítású kanapéra, fejét a viharvert karfára hajtotta. Fáradt volt, kimerültsége azonban nem a munkában töltött hosszú órákból eredt, hanem abból a fásult, nemtörődöm hangulatból, ami átjárta testét és megfertőzte egész életét. Egy hete jött vissza Minneapolisba, és negyedik napja dolgozott. A személyzetis tiltakozott ugyan korai visszatérése ellen, de nem elég meggyőzően. Matt Thorne, a Központi Kórház Baleseti Sebészetének vezető orvosa gyorsan visszazökkent a megszokott kerékvágásba. Ám az eddig soha nem tűnt fel neki, hogy ez a „kerékvágás” ilyen érzelemszegény, ilyen üres. Teljes érdektelenséggel fogadta a kórházi személyzet nőtagjainak flörtölését, ami korábban nem fordulhatott volna elő. És arra sem emlékezett, hogy rettegett volna az esti hazameneteltől. Arról voltak halvány emlékei, hogy régebbi énje a munkát helyezte első helyre életében, az az ember azonban most idegennek tűnt számára, valóban csak az emlékeiben élt. Ebben a négy napban egy robotpilótához hasonlóan végezte munkáját - kielégítően, hozzáértéssel, de szenvtelenül, majdhogynem közönyösen. A város, amelyben élt és amelyet annyira szeretett, mintha veszített volna egykori ragyogásából. Azon kapta magát, hogy hiányzik a száraz kukoricaszárak örökös zizegése, a vidéki éjszakák semmi máshoz nem hasonlítható csendje. És mindennél jobban hiányzott Sarah. Ha arra gondolt, hogy a lánynak egy idegenekkel zsúfolt buszon kellett Ohióba utaznia, megfájdult a szíve. És ő engedte elmenni, hogy visszatérhessen ide, abba a világba, amelybe - legalábbis úgy hitte - tartozott, de azt kellett tapasztalnia, hogy ez már nem az a világ, amelyben élni akar. Visszatért munkájához, mert segíteni akart az embereken, és mert életét a gyógyításnak szentelte, de rájött, hogy munkáját már nem tudja, és nem is akarja a régi módon végezni. - Csak pihensz, vagy üzenhetek a hullaszállítókért? Julia lehuppant egy ugyancsak vakítóan narancsszínű műbőr borítású székre, feltűnően nagy lábait a rozoga, újságokkal és mosatlan kávéscsészékkel zsúfolt dohányzóasztalra tette. A lehető leglazább szerelést viselte, ami a kórházakban még megengedhető volt - túlméretezett fehér póló felett egy rövid laboratóriumi köpenyt, és buggyos fehér nadrágot. Lángvörös haját majdnem sikerült rendezett copfba fonnia, amely azonban rakoncátlanul lebegett válla felett. - Az esküdtszék még nem döntött! - felelte Matt, és a kanapé támlájának dőlve a hajába túrt. Akarod tudni az igazat, McCarver? - Mindig! - Nem akarok itt lenni többé! - Tudom - válaszolta csendesen a lány, és tördelni kezdte copfja végét. - Nem mintha közönyössé váltam volna - folytatta Matt. - Csak... csak egyszerűen úgy érzem, lejárt itt az időm. - Tudom. Matt szemöldöke a magasba szaladt. - Hogyan? Nem tartasz indulatos előadást arról, mekkora szükség van itt rám? - Nem. Nem ez az egyetlen hely, ahol szükség van jó orvosokra. Akarod tudni az igazat, dr. T? - Általában! Julia előrehajolt székében, hosszú kezét a térdei közé lógatta. - Azért erőszakoskodtam annyira, hogy visszagyere, mert mindennél jobban hiányzott a jó öreg haverom. Most azonban bűntudatom van. Boldogtalan vagy, és úgy érzem, ez részben az én hibám. Azt hiszem, vissza kellene menned a kukoricaföldekre. Emlékszel, az Álmok mezejében a kukoricaföld maga volt a mennyország! Matt vágott egy grimaszt. - Dehogy a mennyország volt! Csak lowa! - Ó, nagy ügy! - Julia mogorván nézett a férfira. - Ne próbáld kiforgatni a szavaimat, Thorne! Csak szeretném megértetni veled, mit kellene tenned! - Jól hallok? - Menj vissza, vedd el feleségül azt a lányt és legyetek boldogok! - Julia minden gondolat után megállt, és nyomatékosan az asztalra koppintott.
- Ez nem hangzik rosszul =, jegyezte meg Matt szomorkás mosollyal. Ő maga is erről álmodozott minden hosszú éjszakán, amióta a városba visszatért. Nyugdíjaztatja a sarlatán Coswell-t, azután Jesse-ben kiakasztja névtábláját a kapura, feleségül veszi Sarah-t, születik egy focicsapatra való gyerekük, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Csakhogy Sarah már nem volt a városban és Matt abban sem volt biztos, helyeselné-e Sarah ezt a tervet. - Nem olyan egyszerű, mint gondolod! - suttogta érzelmektől fátyolos hangon, és lehajtotta a fejét. Julia hosszan, együttérzően nézett a férfira, végül csak ennyit mondott: - Amiért küzdeni érdemes, az soha nem egyszerű! Sarah az ágy szélén ült és lezárt bőröndjét bámulta. Ohiói utazását Jacob betegsége miatt elhalasztották, de öccse gyorsan visszanyerte régi, csintalan formáját, és Sarah-nak mennie kellett. Apja megvette jegyét a déli buszra. Sarah-nak minden porcikája tiltakozott a döntés ellen. Éjjel-nappal, szakadatlanul vívta harcát a szívében dúló ellentmondásos érzelmekkel, míg végül úgy döntött, nem hajtja végre apja akaratát. Még soha nem érezte magát ennyire elgyötörtnek. A gondolatát is gyűlölte annak, hogy elveszítheti családját, különösen azt fájlalta, hogy Jacobtól is elszakíthatják. De Jacob nem az ő fia, és nem élhet fél életet csak azért, mert ennyire ragaszkodik hozzá. Ez egyikük szempontjából sem lenne egészséges. Szerette a családját, ugyanakkor képmutatónak tartotta volna magát, ha meggyőződése ellenére megmarad amis hite mellett. Az sem lett volna sokkal jobb, ha gyávaságból nem szakít eddigi életmódjával. Egész életében valami másra vágyott, és lelke mélyén egész életében tudta, hogy nem amis, csak úgy tesz, mintha az lenne. Közben egyfolytában tiltott dolgokról álmodozott, de soha nem merte kinyújtani a kezét, hogy elérje őket, mert félt elhagyni zárt felekezetének biztonságos menedékét. Csak most értette meg, hogy Ingrid éppen erre célzott, amikor azt kérdezte tőle, tényleg Matt kezébe adná-e az életét. Megbízik-e benne annyira, hogy elhagyja érte szeretteit, és a férfi mellett élje le életét. Azóta már tudta a választ: igen. De azt nem tudhatta, eléggé szereti-e Matt őt ahhoz, hogy megismertesse azzal a világgal, amelyben él, és megvédje annak szörnyűségeitől. Nem fogja-e kevesellni azt, amit ő adni tud? Ezekre a kérdésekre nem volt felelet, a kétségek egyre kínozták a lányt: Gyomra bukfencet hányt, ha arra gondolt, hogy a férfi itthagyta, visszament a városba, és talán már el is felejtette őt. Imádkozott, hogy ne így legyen, mert tudta, kérdéseire csak Matt-től kaphatja meg a választ. Döntött hát. Kezét a hajához emelte, és a kis fehér kappot az éjjeliszekrényre helyezte. Ekkor nyílt az ajtó, és Anna Maust lépett a szobába. Karján gyönyörű, bíbor-fekete színű ágytakarót tartott, amely így összehajtva egy óriási muffra emlékeztetett leginkább. - Nos, készen állsz az indulásra? Sarah megértésért könyörgő szemekkel nézett az anyjára. - Nem utazom el Ohióba, anya. -Tudom - suttogta Anna szomorú mosollyal, szemében hatalmas könnycseppek ragyogtak. Mindig is tudtam, hogy egyszer el fogsz menni tőlünk. Eszed a másik világhoz húz, szíved pedig az angol doktorhoz. - Kérlek, anya, ne gyűlölj ezért! Nem lehet rossz, amit teszek. Mindennél jobban szeretem! - Már hogy tudnálak gyűlölni, bussli? Te arra születtél, hogy itt hagyj bennünket. Es waar Gotters Wille. - Ó, anya - suttogta Sarah a könnyein keresztül, aztán felállt és szorosan átölelte anyját. - Ezt neked hoztam - szipogta Anna, és hősiesen próbált mosolyogni, amint a hátralépő Sarah felé nyújtotta a takarót. Sarah végigfuttatta ujjait a finom kézimunkán. Az amis tradíció szerint egy lány, ha férjhez ment, ágytakarót kapott nászajándékba az anyjától. Sarah féltett kincsként őrizte azt a darabot, amit akkor ajándékozott neki édesanyja, amikor Samuellel összeházasodtak. A szeretet és a kötelességtudat szőtte ezt a terítőt, az amisok életének két fő alkotóeleme, az egyszerű, jóságos amis életé, amelyet Sarah sohasem tudott igazán elfogadni. - Ez csodálatos; anya! - suttogta meghatottan, és mindent megadott volna azért, hogy az elválás ne legyen ennyire fájdalmas, ennyire végleges. - Az új életedhez - mondta Anna. - Légy boldog, Sarah, és ne feledd, hogy szívem mélyén mindig a lányom maradsz! Matt Jesse-hez közeledve lelassította autóját, és besorolt egy ijedősnek tűnő, fekete ló vontatta amis kocsi mögé. A mögötte haladó autó vezetője türelmetlenül dudálni kezdett, mire Matt kinyúlt az
ablakon és felemelt középső ujjával fejezte ki lesújtó véleményét. Az idióta! Hát nem tudja, hogy errefelé senki nem siet? A bricska lekanyarodott ugyan a vasboltnál, de az út közepét egy épp akkor leálló turistabusz torlaszolta el, így várnia kellett. Miközben kedvenc kazettáját hallgatta, még egyszer végiggondolta haditervét. Először Ingridhez megy, mert abban reménykedett, hogy nővére a szóbeszédből már megtudta Sarah ohiói rokonainak a nevét. Aztán rögtön dél felé veszi útját, és ha Sarah-t megtalálja, mindent meg fog tenni azért, hogy meggyőzze: sokkal inkább tartozik hozzá, mint a családjához. Tekintete elidőzött a buszból kiözönlő turistákon, akik megrohamozták az utca másik oldalán álló ajándékboltot, majd tovasiklott, és megállapodott a buszmegálló hamuszínű, lapostetős épületén. A ház előtt kis embercsoport álldogált, szemmel láthatóan valamilyen távolsági buszra várva - két idősebb nő, egy langaléta fiatalember, felnyírt hajjal, katonaruhában, és egy fiatal amis nő. Matt keze megfeszült a kormányon, és hitetlenkedve hajolt ki az autó ablakán. Szíve majd kiugrott a helyéről. Sarah! De hogy lehet? A lánynak már régen Ohióban kellene lennie. Annyira nézett, hogy szeme is belefájdult, mégsem tudta biztosan, Sarah-e az. A nő túlságosan messze volt, és túl sokat eltakart belőle fekete kalapja, nehéz útiköpenye. Nem láthatta jól az arcát; de valami azt súgta, hogy akit Iát, bizony nem más, mint lelkének hiányzó fele - Sarah. A szembejövő forgalom túlságosan nagy volt ahhoz, hogy az út másik oldalára kanyarodjon, így a szívének oly kedves Jaguar XJ6-ot egyszerűen a busz mögött hagyta. - Sarah! - kiáltotta, és hol a lányra, hol a tülkölő autókra nézett. - Sarah, várj! Ne menj el! Sarah úgy érezte, mintha villám cikázott volna át a testén. Matt! Ahogy a minneapolisi busz begördült a megállóba, a férfi egyszerűen megjelent az út másik oldalán! Visszajött! Visszajött érte! - Matt! - Nevetve kapta le fejéről nehéz fekete kalapját, és vadul integetni kezdett vele. A férfi keresztülrohant az úton, kevésen múlt, hogy nem került egy áruszállító teherautó kerekei alá. Annyira Sarah-ra koncentrált, hogy az eszeveszett dudálást meg sem hallotta. Egyetlen dolog érdekelte csupán: a lány még nem utazott el! Még megkísérelheti a lehetetlent! Nem volt benne biztos, hogy a busz indulásáig hátralévő néhány perc alatt képes lesz rávenni Sarah-t arra, hogy legyen a felesége, de előkotort egy keveset orvosi arroganciájából és meggyőzte magát valószínűleg nem próbálkozik hiába. Hisz ahhoz sem kellett sokkal több idő, hogy magába bolondítsa - akkor ez miért ne sikerülne? Na és mi van, ha a busz indulásáig nem éri el célját? Legfeljebb ő is felszáll arra a feneette bádogkasznira, és egészen Ohióig fogja nyaggatni a lányt. A végén úgyis feleségül megy hozzá - ha másért nem, hát azért, hogy egy percnyi nyugalma legyen. - Matt, te szamár, csaknem elütött az a teherautó! - dorgálta Sarah a lépteit zihálva lelassító férfit. Matt sötét haja összekócolódott a szélben, amitől úgy nézett ki, hogy Sarah-nak megint a könyvekben olvasott „kéjsóvár” szó villant az eszébe. Sokkal jóképűbbnek látta, mint eddig bármikor - erős volt, eleven és roppant férfias, sötét szemében különös fények villantak, kiugró arccsontján kipirult a bőr. Megállt a lány előtt és - még mindig lihegve - csípőre tette a kezét. - Nem jelentett volna különösebb problémát - vigyorgott. - Orvos vagyok. Meg tudom gyógyítani magam! Sarah szája sarkában megjelent jellegzetes Mona Lisa-mosolya. - Azt te csak gondolod! Matt csak nézte, nézte a lányt és végre kezdte elhinni, hogy nem érzékei űznek gúnyt belőle, hanem tényleg Sarah áll előtte. - Komolyan így is hittem, de rá kellett jönnöm, hogy darabokra tört szívem gyógyításában tehetetlen vagyok. Ezért idejöttem, hogy megkeressem azt a specialistát, akinek egyszer már sikerült megtalálnia a megfelelő gyógymódot. Azt hittem, egészen Ohióig kell mennem, hogy újra rátaláljak! - Ó, Matt - suttogta a lány és beleborzongott az egész testét elöntő szeretethullámba. - Hát tényleg értem jöttél? - Muszáj volt visszajönnöm! Rájöttem, hogy nem tudok és nem is akarok nélküled élni. - A férfi elfordította fejét, mély lélegzetet vett, majd minden bátorságát összeszedve ismét Sarah szemébe nézett. -Tudom, Sarah, mekkora árat kellene fizetned azért, hogy a feleségem légy. Érzem, nincs jogom arra, hogy ezt kérjem tőled, mégis megteszem. Tudom, mit jelent neked a családod, de megígérem, igyekszem majd pótolni. Annyi gyerekünk lesz, amennyit csak akarsz! És mellettem lehetőséged lesz arra, hogy tanulj és az legyen belőled, amiről mindig is álmodoztál. Mindennél jobban szeretlek, Sarah Troyer - mondta elhomályosuló tekintettel. - Azt hittem, eléggé szeretlek ahhoz, hogy elengedjelek, de rájöttem, szerelmem sokkal mélyebb ennél. Annyira szeretlek, hogy szemtanúja akarok lenni fejlődésednek, gyarapodásodnak.
Sarah megpróbálta lenyelni torkából a gombócot, és sikerült elmosolyodnia. - Azt hiszem, van miben fejlődnöm - mondta évődő hangon. - Elég; ha arra gondolok, hogy mielőbb át kell alakítanom a ruhatáramat. Matt nem nevetett. Még mindig túl bizonytalannak ítélte a helyzetet a tréfához. Szerette volna elhinni, hogy Sarah tényleg akarja őt, de nem elégedett meg a puszta célzásokkal. A leplezetlen igazságot akarta hallani. - Komolyan gondolod, Sarah? Hajlandó vagy hátat fordítani eddigi életednek azért, hogy az enyém légy? Sarah megérintette a férfi arcát, ujjait végigfuttatta az állán éktelenkedő sebhelyen és szerelemben úszó szemekkel suttogta: - Semmit sem érne nélküled az életem! - Akkor miért akartál elmenni? - kérdezte Matt, hangja remegett a fájdalmas kérdéstől. - Nem akartam elmenni. Épp hozzád indultam! Szeretlek, Matt Thorne! Nem sokat tudok arról a világról, amelyben élsz, de azt igen, hogy én is ott akarok élni, ha elfogadod, amit adni tudok, és melletted lehetek. Ebben a pillanatban felszisszent mellettük a hatalmas busz hidraulikája, és az ajtók, mint egy óriás szája, kicsapódtak. Matt a szélvédőn lógó táblára nézett. Minneapolis. Egy csapásra elpárolgott belőle minden feszültség, gyengének, kábának érezte magát. Aztán hátravetette fejét, és ujjongva felkiáltott, hogy Jesse főutcáján minden szem feléje fordult. A nemrég még elveszettnek hitt életerő egy pillanat alatt átjárta minden porcikáját. Felkapta Sarah-t és megpörgette a levegőben, élvezte meglepett, zavart visítását. Aztán letette, és sűrű, aranybarna hajába túrt, mozdulata nyomán hajtűk repültek szerteszét és a puha, barna selyem lágy hullámokban zuhant Sarah vállára. Matt lehajolt, hogy megcsókolja a lányt. Úgy szívta magába az ízét, mint a legfinomabb, legédesebb bort. Sarah a férfi nyaka köré fonta karját - testük egybeolvadt. - Hé! - kiáltott rájuk a sofőr. - Felszállnak vagy nem? - Nem! - válaszolta Matt, és intett, hogy indulhat. Közben nem vette le a szemét a pici, csinos nőről, aki mostantól kezdve az ő szeretetének ragyogásában sütkérezhet, amíg csak él; aki örömmel fogja megtölteni napjait, gyerekeket szül neki és újjá, ragyogóvá fogja varázsolni körülötte a világot. - Nem szállunk fel! Mi már itthon vagyunk!
