XIII. Országos Felsőoktatási Környezettudományi Diákkonferencia
Tájváltozás vizsgálata a XIX. sz. közepétől a XXI. sz. elejéig egy Közép-Tisza-vidéki mintaterületen a Tisza-szabályozás tükrében
Szerző:
Bertalan László Debreceni Egyetem, TTK- Földtudományi Intézet Geográfus MSc.
Témavezetők:
Dr. habil. Szabó Szilárd Debreceni Egyetem, TTK – Földtudományi Intézet
Dr. Négyesi Gábor Debreceni Egyetem, TTK – Földtudományi Intézet
Veszprém 2012. április 6-7.
TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK ......................................................................................................................... 1 ABSTRACT ............................................................................................................................................ 2 BEVEZETÉS .......................................................................................................................................... 3 1. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS ..................................................................................................... 4 1.1.
Tájváltozások kvantitatív vizsgálata ...................................................................................... 4
1.2.
Tájökológia – tájmetria .......................................................................................................... 4
1.3.
A vizsgálati terület földtani felépítése ................................................................................... 5
1.4.
Felszínfejlődés ....................................................................................................................... 6
1.5.
Vízrajzi áttekintés .................................................................................................................. 7
1.6.
Tisza-szabályozás .................................................................................................................. 9
2. CÉLKITŰZÉSEK ............................................................................................................................. 10 3. ANYAG ÉS MÓDSZER................................................................................................................... 11 3.1.
A konkrét mintaterület bemutatása ...................................................................................... 11
3.2.
Felhasznált térképi állományok ........................................................................................... 12
3.2.1.
A II. katonai felmérés.................................................................................................. 13
3.2.2.
A két világháború közötti új felmérés térképe ............................................................ 14
3.2.3.
EOTR topográfiai térképek ......................................................................................... 14
3.2.4.
2000-es évek térképi állományai................................................................................. 15
3.2.5.
Egyéb felhasznált térképi állományok ........................................................................ 15
3.3.
Alkalmazott módszerek és szoftverek.................................................................................. 17
4. EREDMÉNYEK ............................................................................................................................... 18 4.1.
A nyílt vízfelületek és a mocsárvilág csökkenése................................................................ 18
4.2.
A művelési ágak megváltozásának hatása a területhasználatra ........................................... 21
4.3.
A települések és beépítések gyarapodása............................................................................. 26
4.4.
Az erdőterületek kiterjedésének alakulása........................................................................... 28
4.5.
Tájmetriai vizsgálatok eredményei ...................................................................................... 31
4.5.1.
Terület/kerület-mérőszámok ....................................................................................... 31
4.5.2.
Alaki mérőszámok....................................................................................................... 32
4.5.3.
Szomszédossági mérőszámok ..................................................................................... 34
5. DISZKUSSZIÓ ................................................................................................................................. 37 ÖSSZEFOGLALÁS.............................................................................................................................. 39 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS............................................................................................................... 40 IRODALOMJEGYZÉK........................................................................................................................ 41 INTERNETES HIVATKOZÁSOK ...................................................................................................... 43 MELLÉKLET ....................................................................................................................................... 44
1
ABSTRACT Geoinformatikai módszerek segítségével, különböző archív térképi adatbázisok összehasonlító elemzésével egy Tisza menti mintaterületen szemléltettem a folyószabályozás hatására bekövetkezett tájváltozásokat. A szabályozás eredményeként vízmentessé vált területek alkalmassá váltak a mezőgazdasági művelésre, a növekvő lakosságszám és exportlehetőségek miatt jelentősen nőtt a szántóterületek nagysága. Ezzel összefüggésben a lakosság lélekszámának emelkedése, valamint a vízzel borított területek csökkenése miatt növekedni kezdett a beépített területek kiterjedése, ugyanis addig a települések (mivel az elöntések miatt árterek magasabb részén helyezkedhettek csak el) nem tudtak terjeszkedni. A rétek és legelők területe folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, ugyanis az intenzív állattartás bevezetése miatt ezek szükségtelenné váltak, emiatt rovásukra a szántók és a beépített területek területe növekedett. Az erdőterületek változása a hullámtéri erdők telepítéséhez köthető, melyek a gátakat védik a jégtől és a hullámtöréstől. Az első időszakban leginkább csak a folyókanyarulatok belső oldalán voltak erdőterületek, később ezek már a folyómedrek mindkét oldalán megjelentek. Az erdőterületek növekedéséhez a hullámtereken kívüli telepítések is hozzájárultak tájidegen, tűlevelű erdők formájában. A teljes szegélyhossz esetén a Tiszát ábrázoló foltok szegélyhossza törvényszerűen lecsökkent, a szántók és beépített terülteké a területi növekedéssel párhuzamosan növekedett, míg a rétek esetén szintén párhuzam vonható a csökkenő tendenciában. A Shape Index vizsgálata során kimutattam, hogy a folyókhoz köthető foltok alakja komplexebb, a többi kategória esetén pedig többnyire a területváltozás irányával azonosan változott a foltalak is. A szomszédossági mutatókkal kimutattam a terület felszabdaltságát. A fragmentációs mutatók eredményeiből látható, hogy a mocsarak és erdők esetén a szabályozások következményeként a korábbi összefüggő nagy foltok feldarabolódtak. A legközelebbi szomszédos foltok legnagyobb értékei a beépített területekhez és a holtmedrekhez tartoznak, mivel a települések szétszórtan helyezkednek el, a mocsarak pedig a szabályozás hatására elszigetelődtek. A többi kategória kis értéke pedig már azok aprózottságát igazolja. Mind az egyszerű változásvizsgálatok, mind a tájmetriai vizsgálatok összetett képet adtak a változásról, egyértelmű hatását kimutatva a Tisza-szabályozásnak.
2
BEVEZETÉS Az elmúlt évszázadokban bekövetkezett természetes és antropogén hatásokra jelentősen átalakult a táj. A változás kimutatására több lehetőség is kínálkozik (régészeti információk, történelmi leírások, térképi összehasonlító vizsgálatok, mérések, méréseken alapuló statisztikai értékelések, távérzékelési eljárások, stb.) (KOVÁCS F. – RAKONCZAI J. 2001.) Ezek főként áttekintő és minőségi jellegű vizsgálódásra adnak lehetőséget, azonban sokkal pontosabb, a térbeli és mennyiségi változásokat is feldolgozni képes módszerekre és eszközökre van szükség. A geoinformatikai rendszerek használata lehetőséget ad arra, hogy a különböző jellegű és felépítésű adatokat együtt kezeljük, azokból információkat nyerjünk, ezeket pedig elemezzük és modellezzük. A tájmetria a tájökológia kvantitatív elemzési módszere, mellyel az egyes jellemzők és folyamatok számszerűsíthetők. A tájmetriai témájú elemzések napjaink egyik nemzetközileg is érdeklődésre számot tartó témái, számos tájökológiai folyóirat profiljába illeszkednek az ilyen kutatások. A módszerek tárháza és a feldolgozás lehetőségei folyamatosan bővülnek, melyek elsősorban geoinformatikai alapra építenek.
3
1. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS
1.1. Tájváltozások kvantitatív vizsgálata A kutatók
által
gyakran
alkalmazott
eljárás
az
adott
táj
vagy tájrészlet
területhasználatának az időbeli vizsgálata, mely során kvantitatív formában tudják nyomon követni a változási tendenciákat. Számos módszer és eredmény született a témában, azonban általánosságban elmondható, hogy különböző céllal ugyan, de hasonló elvek alapján vizsgálódtak. Ezekhez a vizsgálatokhoz legtöbbször archív térkép állományokra van szükség (GYENIZSE P. ET AL. 2008.; SÁNDOR A. – KISS T. 2001.; SZILASSI P. ET AL. 2008.), emellett az új geoinformatikai kutatások modern digitális felszínborítási térképeket és légifelvételeket is alkalmaznak (BÜTTNER GY. – MARI L. 2004.; BÜTTNER GY. 2010.; SZILASSI P. 2006.; ZBORAY Z. 2008.), sőt van olyan kutató is, aki szakirodalmi leírásokból szerzi a számszerűsített adatokat (DEMETER G. 2008.). 1.2. Tájökológia – tájmetria A tájkutatás egyik új ága a tájökológiai – tájmetriai vizsgálatok módszere, melyek az ún. szigetbiogeográfiai teória elvén alapulnak. A módszer alapja, hogy a tájszerkezetet foltra (felszínborítási kategóriák), folyosóra (a foltok között a fajok áramlását biztosító lineáris egységek) és mátrixra (a legnagyobb területű részek) osztja, s a tájszerkezeti változásokat a mozaikosság alapján értékeli (CSORBA P. 1997.; KERTÉSZ Á. 2003.). A tájökológia leginkább elméleti tudományterületként írható le, azonban a tájszerkezeti kutatások során kvantitatív elemzésekre alkalmas módszerre is szükség volt. A tájmetria egy matematikai elveken alapuló módszer, ami a fent említett három csoport geometriai jellemzőit, valamint az egymáshoz viszonyított térbeli kapcsolatait vizsgálja (CSORBA P. 2008.; MEZŐSI G. – FEJES CS. 2004.; SZABÓ SZ. 2009.). A tájmetriai mérések különböző mutatók alapján elemzik a tájszerkezetet, azonban ezt három szinten végzik: foltszinten, osztályszinten és tájszinten (MCGARIGAL, K. 2002.; MEZŐSI G. – FEJES CS. 2004.; TÚRI Z. – SZABÓ SZ. 2009.), bár nem minden táji metrika használható mindhárom szinten. A különböző tájmetriai mutatók több csoportra oszthatók, attól függően, hogy milyen paraméterekkel kapcsolatosak. A csoportok: foltszám, terület/kerület, alak, magterületek, szomszédosság, izoláció - konnektivitás (SZABÓ SZ. 2009.). 4
A dolgozatomban használt tájmetriai mérőszámok jellemzése (SZABÓ SZ. 2009 nyomán): 1. Terület/kerület-mérőszámok: a. TE (Total Edge): a teljes szegélyhossz értéke a táj felszabdaltságáról tájékoztat, minél nagyobb az értéke, annál fragmentáltabb. 2. Alaki mérőszámok: a. PARATIO (Perimeter/Area Ratio): szimpla alaki mérőszám, kerület/terület arány, amivel a foltok kompaktságára utalhatunk, minél összetettebb a szegélyek futása, annál nagyobb értéket kapunk. b. SHAPE
(Shape
Index):
ennél
a
mérőszámnál
a
foltok
kerületét
a
minimumkerülettel osztjuk, amit egy ugyanakkora kerületű kompakt folt (négyzet, vagy kör) területéhez viszonyítva számítunk. Alakulását nem befolyásolják a foltméretek, ezért az egyik leggyakrabban alkalmazott alaki mutató. c. FRAC (Fractal Dimension Index): a fraktáldimenzió is kedvelt alaki mutató, amely a foltok alakjának összetettségét a kiterjedésüket figyelembe véve vizsgálja, értéke 1 és 2 között mozog, minél nagyobb az érték, a folt alakja annál összetettebb. d. MSI (Mean Shape Index): átlagos alaki index, a Shape Index osztályszintű változata 3. Szomszédossági mérőszámok: a. DIVISION: a táji felosztottság fokaként magyarázható, megmutatja, hogy mekkora a valószínűsége, hogy két véletlenszerűen kiválasztott hely, különböző tájfoltba esik. Nagyon mozaikos terület esetén az érték nagy, így ennek kicsi lesz a valószínűsége. b. SPLIT: értéke azt a számot adja meg, ahány egyforma méretű darabra kellene felosztani a területet ahhoz, hogy az előző pont valószínűség ne változzon. A nagyon mozaikos tájat tehát sok egyenlő területű darabra kellene felosztani. c. NNDist (Nearest Neighbour Distance): értéke a legközelebbi szomszédos folt távolságát adja meg. A fajok a tájrészletek között annál könnyebben tudnak vándorolni, minél kisebb ennek a mérőszámnak az értéke.
1.3. A vizsgálati terület földtani felépítése Az
általam
vizsgált
terület
süllyedékterületek
összességéből
áll,
melyeket
negyedidőszaki üledékek töltenek ki. A mintaterülettől északra húzódó középhegyvidéki 5
területek hatása a jelenkori felszínformálásban közvetlenül nem mutatkozott meg. Közvetett módon azonban mégis befolyásoló elemnek számít, ugyanis ezekről a hegyoldalakról lefolyó vizeknek jelentős mértékű mind a munkavégzése, mind az általuk szállított hordalék mennyisége (BUGYA T. 2006.). Földtani szempontból a vizsgált terület eléggé egyveretű felépítést mutat. A legjelentősebb felszínformáló erők kezdetben a folyók és a szél voltak. Így különösen jelentős a lösz és lösz-szerű üledékek, valamint a futóhomok előfordulása. Ebből adódik, hogy a környék legjellegzetesebb kőzetei a homok, a lösz, és az agyag (BUGYA T. 2006.). Az első két kőzet főként a szél és jég együttes munkája során alakult ki, míg a harmadik folyóvízi üledék. A felszínformákat és azok alakulását ismerve elmondható, hogy ezen üledéktípusok különböző tengerszint feletti magasságban fordulnak elő, így a magasabb térszínek főként homokból és löszből épülnek fel, míg az alacsonyabbak (így az egykori árterek) döntően iszapból és agyagból állnak. 1.4. Felszínfejlődés A Tiszadob környéki földtani szelvények alapos vizsgálata alapján a negyedkori rétegek váltakozásából a geológusok arra következtetnek, hogy a terület alapját hordalékkúpsíkság képezi, ahol a középszakasz-jellegű folyók kanyarogva haladtak végig, miközben széles árterüket töltögették. A középszakasz-jelleg sajátosságaként számos kanyarulat fűződött le természetes módon, így jöttek létre eleinte a holtmedrek (morotva tavak), amelyek gyors feltöltődésbe kezdtek, ez legfeljebb néhány száz év alatt végbe is ment. (GÁBRIS GY. ET. AL.
2001.) A felszín kialakításában a folyóvizek, a szél és a medence süllyedése játszotta a
főszerepet. A würm közepén a mintaterülettől északra húzódó hegységekből lefutó vizek még a maguk által hozott törmeléket rakták le és építették vele a hordalékkúpjukat. (BUGYA T. 2006.) A mintaterület alapjául szolgáló hordalékkúpot az Ős-Sajó és az Ős-Hernád valamint patakok (Ős-Takta) építették. Maga a hordalékkúp ÉNy-DK irányban megnyúlt volt, keleti vége egészen a Hajdúhátig elért, nyugaton pedig a miskolci-kaputól indult. Tengelye mentén (ÉK-DK) mérve 60 km, arra merőlegesen, vagyis a Tisza jelenlegi folyásirányában 53 km kiterjedésű. Ehhez csatlakozott észak felől a kisebb patakok által összehordott hordalékkúp, mely a mai Taktaköz helyét töltötte ki. „Ez az egész felszín tehát egy, a hegységek lábához illeszkedő hordalékfelszín volt (BUGYA T. 2006.).
6
A würm glaciálist követően megkezdődött a hordalékkúp-síkságok épülése, ahol pedig tovább lassult a folyásuk, kanyarogni kezdtek, meanderek valamint kisebb folyóágak keletkeztek. Az ágak lefűződésekor jöttek létre a holtág- és mocsárrendszerek (BUGYA T. 2006.; GÁBRIS GY. ET. AL. 2001.). 1.5. Vízrajzi áttekintés A vizsgált területre a legnagyobb hatást gyakorló vízfolyás, a Tisza a pleisztocén végén, mintegy 20000 évvel ezelőtt foglalta el a mai lefolyási irányát. Lényeges, hogy a Tisza nagyon jelentősen különbözött a ma ismert folyótól. Vízjárása, vízjátéka, szélessége, hossza, kanyarulatainak jellemzői, vízhozama, élővilága is más volt (BORSY Z. 1989.; GÁBRIS GY. ET. AL.
2001.). Jelen esetben a fő szempont a folyót körülvevő terület hasznosításának és
borítottságának a vizsgálata. A Tisza és a környezete legfontosabb jellegzetessége a szabályozásokig az állandóan, vagy csak időszakosan vízzel borított területek jelentős kiterjedése volt. Az „állandóan elöntött terület” kifejezés természetesen nem azt jelenti, hogy ott valóban állandóan, minden év minden napján víz volt, hiszen akkor egyszerűen tóról, illetve tavakról beszélnénk. Csak annyit jelent, hogy az év nagyobb részében vizes volt, az áradások alkalmával pedig mindig víz borította. Kisvíznél, vagy hosszabb áradás- és csapadékmentes időszakok során azonban eltűnt a vízborítás. Áradás idején a Tisza a folyóhátak magasságát gyorsan elérte, gyakran át is lépte, de a víz jó része már korábban, a fokokon keresztül távozott (BUGYA T. 2006.). A Tiszadob- Kesznyéteni-ártéren számos ilyen fokot tartanak számon. Ezek a Szelep (Cselep), Kassai-fok, Görbe-tó, Csüllő, Kassai-fok, Tetüwar-fok (Tetűvár-fok). (1. ábra) A
fokokhoz
kapcsolódó
gazdálkodási
formák
(halászat,
pákászat)
beszélhetünk
fokgazdálkodásról, ami a Taktaközben, így a mintaterületen is elég meghatározó tevékenység volt. A jelentős mértékű vizenyős területeket már a szabályozások előtti korai feljegyzések és átnézetes térképek is szemléltetik (2. ábra). A Tisza árvizei miatt a talajvíz szintje tartósan magas volt, a levegő pedig viszonylag párás. A nyár közepétől beköszöntő, forró, száraz időszak során ezért a talaj általában nem száradt ki, hisz a magasan álló talajvíz bőségesen fedezte a párolgással veszített vizet. A nyár folyamán az állatoknak bőségesen termett a fű, a kutakban magasan állott a víz, a nyár végén, ősz elején pedig megfelelő mennyiségben lehetett szénát kaszálni.
7
1. ábra: A Tisza egy szakasza és a belőle kiágazó fokok Tiszadob környékén a XVIII. században (Forrás: I. Katonai felmérés alapján saját szerkesztés) 1: Kassai-fok 2: Szelep (Cselep)-fok 3: Csüllő 4: Görbe-tó 5: Tetüwar-fok
2. ábra: Vízborította területek Tiszadob környékén Lipszky János 1804-es kéziratos térképén (részlet) Forrás: Arcanum Kft: Lipszky János – A Magyar Királyság és társországai térképe és névtára (1804-1810) DVD
8
1.6. Tisza-szabályozás A Tisza szabályozásának tervét még Vásárhelyi Pál készítette el, korai halála következtében azonban a munkálatok már az olasz Pietro Paleocapa módosításaival zajlottak. A Tisza-szabályozás célja az volt, hogy a folyó esését megnöveljék oly mértékben, hogy az árhullámok gyorsan levonuljanak. Ehhez 102 kanyarátvágásra volt szükség illetve az ártéri települések és művelt területek védelme érdekében a folyó mindkét oldalára gátrendszert alakítottak ki (SZABÓ J. 2004). Az általam vizsgált terület azért is lényeges, mert a Tisza-szabályozási munkák itt kezdődtek meg a folyó Tiszadob-Tiszaszederkény közötti szakaszán, gróf Széchenyi István ünnepélyes kapavágásával 1846. augusztus 27-én. A Tisza-szabályozása során Tiszadobnál levágtak összesen mintegy 20 km-nyi Tiszaszakaszt. Ez több lépésben zajlott. A Tisza mai vonalában először csak egy vezérárkot létesítettek. A tervek szerint ezt a Tiszának magának kellett kimélyítenie és szélesítenie, mert ebben az új mederben nagyobb volt az esés, mint a régiben (BUGYA T. 2006.). A terv bevált, a Tisza az új nyomvonalat választotta. Jó darabig azonban a nagyobb árvizek alkalmával a korábbi mederben, a Tiszalúc felé eső holtágakban is a Tisza folyt.
9
2. CÉLKITŰZÉSEK
Dolgozatom során a geoinformatika eszközeit felhasználva olyan módszereket mutatok be, amivel a kutatott mintaterület tájváltozásai aprólékosan vizsgálhatók, az alkalmazott módszerek pedig a vizsgált településeken és azok külterületén végbemenő egyéb változások szemléltetésére és értékelésére alkalmazhatók. Célom hogy a különböző időszakokban készült térképek alapján saját digitális tematikus térképeket és adatbázist hozzak létre, majd azok alapján a különböző időszakok állapotait szemléltessem, elemezzem, valamint következtetéseket vonjak le. Dolgozatomban két fő területre koncentrálok, az egyik a mintaterület területhasználat változásának elemzése, melynek során a főbb területhasználati kategóriák területi tendenciáit mutatom be, a másik pedig a mintaterületek tájmetriai szempontú vizsgálatát jelenti, ahol a felszínborítási foltok alakjának és méretének összefüggéseit elemzem. Az eredmények kiértékelésénél feltárom, hogy a vizsgált időszakban végbement változások mennyire vannak összefüggésben a Tisza-szabályozással.
10
3. ANYAG ÉS MÓDSZER
3.1. A konkrét mintaterület bemutatása Vizsgálataimat hét Tisza-menti település közigazgatási határain belül végeztem. Ezen a területen található a Tisza-folyó egyik első és egyben legnagyobb kanyarulat-átvágása. A vizsgálat szempontjából lényeges volt, hogy a mintaterület korábbi állapota jól reprezentálta a XIX. században a Közép-Tisza-vidéken felmerült problémákat, úgy, mint nagymértékű állandó vízborítást és az áradáskor fellépő időszakosan vizenyős területeket. A továbbiakban ezt a mintaterületet szándékozom jellemezni (3. ábra). A vizsgált terület nagysága közel 300 km2. A legnagyobb közigazgatási határral Tiszadob rendelkezik (82,5 km2), majd Tiszadada, Tiszaújváros, Tiszalúc, Kesznyéten, Tiszagyulaháza és Taktakenéz. A három megye találkozásánál fekvő települések nem alkotnak önálló kistájat. A települések belterületét a Magyarország Kistájainak Katasztere csupán a Taktaközhöz és a Borsodi-ártérhez sorolja (1. táblázat), azonban ha a külterületekkel együtt vizsgáljuk, akkor a nyugati terület főként a Taktaközbe tartozik, bár érinti a Harangod legkeletebbi sávja, a déli területe a Borsodi-ártér és a Hortobágy legészakabbi tartozéka, míg a keleti területek fokozatos átmenettel a Hajdúháthoz kapcsolódnak (MAROSI S. – SOMOGYI S. 1990.). 1. táblázat: A vizsgált települések adatai (Forrás: KSH [1.]; Magyarország Kistájkatasztere)
A terület alföldi jellegű, tehát alacsony tengerszint feletti magasság, elhanyagolható lejtés jellemző, területén a fő folyók kanyarogva haladnak végig, melyek mellett ártéri erdők húzódnak. A folyók egykori medrét a levágott holtmedrek jelzik, s csak egyes területeken emelkedik ki csekélyen a környezetéből egy-egy homokbucka. A terület ártéri viszonyai miatt ezeken a magaslatokon alakultak ki a települések. Meghatározó folyói a Tisza, a Sajó és a Takta, emellett a területen fut keresztül két nagy öntözőcsatorna: a Keleti- és a Nyugati főcsatorna, valamint apró erek (Mi-ér, Király-ér).
11
3. ábra: A mintaterület elhelyezkedése (Forrás: saját szerkesztés)
Sajnos a természetes környezetéből alig-alig maradt meg valami (BUGYA T. 2006.). A felszín és a táj átalakulását szinte kimondottan az emberi tevékenységek okozták, így elmondható, hogy egy tipikus antropogén módon formált területet vizsgálhattam. A napjainkban elénk táruló kép azonban sokáig másképpen mutatott. 3.2. Felhasznált térképi állományok A vizsgálataimat négy különböző adatbázis felhasználásával végeztem el. Tekintettel arra, hogy a folyószabályozási és árvíz-mentesítési munkálatok hatásai nem néhány év leforgása alatt rajzolódtak ki, ezért három olyan időpontot választottam, amelyek több évtizedes különbségek szemléltetésére is alkalmasak. A leglényegesebb változások a Tiszaszabályozási munkálatok elvégzése után mutatkoztak meg, ezért az első vizsgált adatbázisnak az 1840-es (a folyószabályozás előtti) évek állapotát kellett türköznie. Ezt az állapotot 12
kiindulási pontnak tekintve a későbbi időszakok térképeinek információit kell elemezni és az összehasonlításokat elvégezni. A felhasznált térképi állományok összevethetőségének alapfeltétele, hogy minden állomány azonos vetületi rendszerű legyen. A térképi állományok vetületi transzformációi a korszerű geoinformatikai szoftverek segítségével elvégezhetők (DETREKŐI Á.- SZABÓ GY. 2007).
Fontos megjegyezni, hogy az egyes archív térképművek a vizsgálat szempontjából számos hibaforrással rendelkeznek. Először is, a több mint száz évvel ezelőtti geodéziai és térképezési módszerek pontossága jelentősen kisebb a ma elterjedteknél, másodszor pedig az akkoriban katonai célból készített felmérések célja nem a minden részletre kiterjedő ábrázolás volt, hanem hadászati szempontból lényeges térképek megalkotása. Ettől függetlenül viszont a tájtörténeti vizsgálatok térbeli ábrázolásához még mindig ezek szolgálnak a legpontosabb adatokkal a többi írásos formájú tájtörténeti anyaggal szemben. Végül pedig az is kiemelendő dolog, hogy az általam használt térképi adatbázisok eltérő léptékűek. Azonban dolgozatomnak nem a legpontosabb változás kimutatása a célja, ugyanis a fent említett okokból kifolyólag, pontosabb adatbázisok nem készültek, valamint a nagy pontosságú felvételeket csak az elmúlt 50-60 évre visszamenőleges változások modellezésére használják, ahol természetvédelmi, tájtervezési indokok állnak a munkák hátterében. A dolgozatomban felhasznált térképek segítségével a legfontosabb tájtörténeti tendenciák azonban jól modellezhetők, aminek eredménye segítheti a jelenkori állapot kialakulásának megértését.
3.2.1. A II. katonai felmérés I. Ferenc császár 1806-ban rendelte el a II. katonai felmérést, amely a Magyar Királyság területén több megszakítással 1810 és 1866 között folyt. A kezdetleges technikájú I. Katonai Felmérést követően a II. katonai felmérés során már egy többszintű háromszögelési hálózatot hoztak létre. Emellett a térképezés már vetületi rendszer segítségével zajlott, ez volt a „Cassini-féle” hengervetület (négyzetes hengervetület), térképi méretaránya 1:28 000 volt. Domborzatábrázolásra a Lehmann-féle csíkozást szolgált (JANKÓ A. 2007.). Ennek egy részlete a 4. ábrán látható (lásd 16. oldal). A II. katonai felvétel geodéziailag megbízhatóbb, névanyaga és a felszínborítás elkülönülése pedig pontosabb és bővebb már az azt megelőzőnél. A gazdagabb jelkulcs és a részletesebb felszínborítási ábrázolás ellenére a szelvények illeszkedésének pontatlansága a feldolgozás során, mint hibaforrás jelentkezett. 13
A mintaterületre vonatkozó felmérési munkálatok az 1856-ban fejeződtek be. A II. katonai felmérésnek a mintaterületre eső részletét az Arcanum Kft. adatállományából vágtam ki, amelyről a szükséges részleteket újra EOV vetületi rendszerbe kellett transzformálnom, ugyanis jelentős elcsúszásokkal rendelkezett az exportált térkép.
3.2.2. A két világháború közötti új felmérés térképe Az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborút követő felbomlásával először adódott lehetőség a katonai térképezés teljes egészében magyar irányítására, így hozták létre 1919. január 7-dikén a „Magyar Katonai Térképező Csoport”-ot. Munkájuk célja a III. katonai felmérés alap- és levezetett szelvényeinek a felújítása volt. Az említett felvételezések poliéder vetületben készültek, ami számos hibával rendelkezett, ezért a felújításkor a cél a régi szelvények sztereografikus vetületbe átültetése volt (JANKÓ A. 2007.). A szelvényeken a síkrajz elemei feketék, a domborzati elemek barnák, néhol a vízrajzi elemeket is fekete színnel jelölték. Az erdőfoltok zöld színnel vannak kiemelve (4. ábra). 1920-ban egy térkép-helyesbítési munkálat is megindult, így készültek azok az 1:25.000 méretarányú szelvények, melyeket dolgozatomban felhasználtam. A mintaterületet ábrázoló szelvények 1936-ban készültek, melyeket az Arcanum Kft. adathordozójáról exportálva EOV vetületi rendszerbe transzformáltam.
3.2.3. EOTR topográfiai térképek A 20. század második felében bekövetkezett változásokról az 1952-1980 között készült új felmérési térképek adnak átfogó képet. Ezeket már a kor modern geodéziai műszereivel készítették. A térképek Gauss–Krüger vetületi rendszerűek. A vizsgálataim során az 1:10.000 méretarányban készült polgári topográfiai térképeket használtam. Nagyban segítette munkámat, hogy a szelvények jelkulcsa, a területhasználati és felszínborításai foltok ábrázolása már nagyon pontos és részletes volt (lásd 16. oldal 4. ábra). A mintaterületre vonatkozó új felmérések és feldolgozási munkálatok az 1982-ben fejeződtek be. A mintaterületet lefedő térképlapok EOV vetületi rendszerbe georeferált ’.tif’ kiterjesztésű állományok (összesen 34 db). Ezen szelvények a további feldolgozásban és pontosításban még jelentős szerepet játszottak, ugyanis más térképi állományokon ezekhez a szelvényekhez viszonyítva tudtam vetületi transzformációt végrehajtani. 14
3.2.4. 2000-es évek térképi állományai A 2000-es évek állapotának felméréséhez többféle forrásból használtam fel adatokat. Egyrészt rendelkezésemre álltak 2005-ben készült légifelvételek (összesen 8 db), melyek a mintaterületnek csak 152 km2-es részét fedik le. A képek ’.jpg’ kiterjesztésű állományok voltak, melyeket a későbbiekben EOV vetületi rendszerbe transzformáltam. Másrészt felhasználtam az ország külterületéről készült vektoros kataszteri térkép (KÜVET) ide eső részleteit, melynek felszínborítási poligonjai az ingatlan-nyilvántartás térképi adatállományán alapszanak. A fedés alól kimaradt területek vizsgálatához Google Föld szoftver segítségével a területről mozaikszerűen légifelvételeket mentettem le, majd azokat EOV vetületi rendszerbe transzformáltam, ezt követően azok összeilleszthetővé váltak. A Google Föld (eredetileg: Google Earth) egy ingyenes számítógépes program, ami virtuális földgömbként használható. A Föld háromdimenziós modelljére mértékhelyes műholdképek, légi felvételek és térinformatikai adatok vannak vetítve, ahol a műholdképadatokat több időpontra visszamenőleg (2005) meg lehet jeleníteni [2.]. A felsorolt állományok egymásra helyezésével alakítottam ki a 2005-ös időpontot ábrázoló adatbázist (lásd 16. oldal 4. ábra).
3.2.5. Egyéb felhasznált térképi állományok A fent taglalt térképeken kívül felhasználtam még az 1856. előtti állapotokat szemléltető térképállományokat is. Ezek az I. katonai felmérés (1763-1787) térképei (lásd fentebb az 1. ábrán, 1.5. fejezet 8. oldal), valamint Lipszky János kéziratos és átnézeti térképei (1804) (lásd fentebb a 2. ábrán, 1.5. fejezet 8. oldal). Pontos területszámításra és elemzésre nem alkalmasak, az I. Katonai Felmérés során ugyanis kezdetleges módszerekkel valamint vetületi- és koordináta-rendszer nélkül végezték az alapfelméréseket így pontatlanul illeszkednek a szelvények és jelentős a torzulás. A Lipszky-térképek egyes példányai pedig nem északi tájolásúak. Az adott időszak jellegzetes viszonyairól (állandó vízborítás, legelőterületek dominanciája) azonban mégis áttekinthető képet adnak.
15
4. ábra: A mintaterület egy részlete az általam vizsgált térképeken (Forrás: saját szerkesztés)
16
3.3. Alkalmazott módszerek és szoftverek A fő célom az volt, hogy az egyes digitális térképi állományokat együtt és térinformatikai fedvényként topográfiailag többé-kevésbe egyezően kezelhetővé alakítsam, ezáltal azokat más adatállományokkal bővíthessem, s az ezekből nyerhető adatokat összehasonlíthassam. Az egységes feldolgozás alapja az Egységes Országos Vetületi (EOV) rendszer volt. A vetületi transzformációhoz ArcGIS 9 ArcMap szoftvert használtam. Viszonyításként a 3.2.3. fejezetben taglalt 1:10.000 méretarányú topográfiai térképeket használtam fel, mert az archív térképek és légifelvételek megfelelő transzformációjának végrehajtásához szükséges földi illesztő-pontok ezeken jól azonosíthatók. A koordinátával rendelkező térképeken ArcGIS 9 ArcMap szoftverrel végeztem el a feldolgozást. A területhasználat kiértékeléséhez képernyőn végzett digitalizálást alkalmaztam közvetlen módon 1:3000 nagyításon. Az egyes időszakokra vonatkozóan külön-külön shapefájlba digitalizáltam be a poligonhálózatot, melynek attribútum-táblájába bevittem a szükséges kategórianeveket, valamint számos megjegyzést (pl.: erdőterületek jellege, helységnevek). Munkám során ez a munkafolyamat igényelte a legnagyobb időráfordítást. Az elkészült vektoros fedvények segítségével készítettem el a mintaterület digitális tematikus térképeit. A tematikus térképek megszerkesztését szintén ArcGIS 9 ArcMap szoftverrel végeztem. A digitális térképekhez tartozó adatbázis és poligonok segítségével pedig az egyes területhasználati típusok területszámítására volt lehetőség. A számítási műveleteket szintén ArcGIS 9 ArcMap szoftverrel végeztem el. A fedvények attribútum-tábláját ’.dbf’kiterjesztésű adatbázisfájlként exportáltam, melyet így Microsoft Excel 2003 ill. SPSS 15 szoftverekben beolvashattam, ahol a további feldolgozás és a számítások egyszerűbben végrehajthatóak voltak. A szántó- és gyepterületek elemzése során a települések külterületére vonatkozó vizsgálatokat is elvégeztem, aminek az volt a lényege, hogy a mintaterületen összességében kapott tendenciák mellett a települések közigazgatási határain belül is számoltam területösszegeket. Ehhez a folyamathoz az ArcGIS 9 ArcMap szoftver GeoProcessing kiegészítőjét használtam, amivel elkészítettem az egyes időszakok fedvényeinek a települések külterületével lehatárolt részletek shape-filejait, majd ezek alapján végeztem számításokat. A mintaterületről elkészült digitális területhasználati folt-térképekből az ArcGIS 9 vLate 1.1 kiegészítőjével pedig a tájmetriai mutatók számítását végeztem el folt, osztály és táji szinten egyaránt. Az elemzésüket SPSS 15 szoftverrel végeztem. 17
4. EREDMÉNYEK
4.1. A nyílt vízfelületek és a mocsárvilág csökkenése A folyószabályozások végeztével a mintaterület korábbi vízrendszere teljes átalakuláson esett át. A Tisza itt új mederben fut végig (5. ábra), az átvágások során lefűzött mederdarabok állóvizekké alakultak át, megszűnt a már tárgyalt fokok működése, kiszáradtak a régebbi laposok területei. A XX. századi árvíz-védekezési, gátépítési munkálatok teljes elkészültéig a hevesebb tavaszi áradások még néha elöntötték a régi ártereket.
5. ábra: A Tisza-folyó mederváltozásai a mintaterületen (Forrás: saját szerkesztés)
A kanyarulat-átvágások mellett jelentős feladat volt, hogy az eddig az év nagy részében természetes úton vízzel ellátott területek vízutánpótlását biztosítsák, valamint el tudják vezetni a belvizeket, amik a szabályozások előtt ezen a vidéken ismeretlen fogalomnak számítottak. Mindezekhez egy sűrű csatornahálózatot hoztak létre. E csatornák jó része a korábbi medrekben, fokokban fut (pl.: Szelepi-csatorna, Indics-éri-csatorna, Király-ér, de vannak teljesen új nyomvonalakban futók is, mint a Keleti- és a Nyugati-főcsatorna) (BUGYA T. 2006.). 18
Vizsgálatom során a vizes területek tekintetében a változások elég szembetűnőek voltak. A II. katonai felmérés térképén már jelölve van a fő mederátvágás vezérárka. A vízborította területek élesen elkülönültek a többi felszínborítási egységtől. Az első két adatbázist vizsgálva látható, hogy a szabályozások előtt óriási területeket jelentettek a vízzel kapcsolatban álló térszínek, amik azt követően drasztikusan lecsökkentek (6. ábra). A 7. és a 8. ábra a mocsárvilág fokozatos megszűnését szemlélteti. A szabályozások korabeli mocsaras területek egybeestek az állandóan vízzel borított területekkel, így mivel azokat a belvízelvezető csatornákkal lecsapolták, fokozatosan a kiszáradás sorsára jutottak. A korábban már taglalt fokok teljesen megszűntek, így a korábbi állandó vízborítást már nem biztosította semmi, mivel a csapadék nem volt elegendő a lecsapolás utánpótlására.
100% 80% 60% 40% 20% 0% 1856.
1936.
1982.
Vízb orította terü letek
2005.
Vízmentes terü letek
6. ábra: A vízborította és vízmentes területek aránya a vizsgált időszakokban (Forrás: saját térképi számítások alapján saját szerkesztés)
A mocsarak elhelyezkedési jellegzetességeinek vizsgálata érdekében több fedvényt és területhasználati egységet is egymásra helyeztem, így a kapott tematikus térképek jobb rálátást biztosítottak az egyes időszakok állapotára. A szabályozási munkák és a lecsapolások időszaka után megfigyelhető volt, hogy az egyes nagyobb tavak víztükre mára elmocsarasodott. Az egykori összefüggő vizenyős és mocsaras területeken kialakított csatornahálózat helyén pedig ma már kevés ilyen területet találunk. Helyette csupán a csatornák és apró erek medre mellett alakultak ki időszakosan mocsaras és nádas foltok (9. ábra), valamint az egykori kubikgödrök is a vizes területek számát gyarapítják.
19
7. ábra: A mocsaras területek elhelyezkedése a vizsgált időszakokban (Forrás: saját szerkesztés)
8. ábra: Vízborította területek kiterjedése a vizsgált időszakokban (Forrás: saját térképi számítások alapján saját szerkesztés)
20
9. ábra: A vizenyős és mocsaras területek alakulása és a csatornarendszer elhelyezkedése a vizsgált időszakokban (Forrás: saját szerkesztés)
4.2. A művelési ágak megváltozásának hatása a területhasználatra A mintaterület, azon belül is a leginkább a „Taktaköz korabeli arculatát lényegében a Tisza szeszélyes vízjárása határozta meg” (DOBÁNY Z. 2000.). A vízrajzi adottságok, és az első vizsgált időszak térképi adatai alapján is megállapítható volt, hogy a környék lakossága ártéri gazdálkodást folytatott. Eleinte a termelés változó nagyságú egységekben történt, ahol a természeti viszonyoktól függően igyekeztek minden lehetséges dolgot megtermelni. Azonban csak önellátásra törekedtek, terményt a piacon csak abban az esetben értékesítettek, ha feleslegben maradt. A fő termelési tevékenységet a külterjes szántóföldi növénytermesztés és a hagyományos ártérhasználat jelentette. A művelt területek egy-egy nagyobb dűlőt alkottak, melyeket apró parcellákra osztottak. A fokgazdálkodás révén a Tisza vize elárasztotta a területeket majd a víz visszavezetődött a mederbe, így a rétek és legelők öntözése biztosítva 21
volt. A folyók ismétlődő árvizei határozták meg, hogy épp merre legeltettek a pásztorok XIX. század közepén az akkori természeti-társadalmi és gazdasági viszonyok mellett a terület települései a népességeltartó képességük felső határához közeledtek (DOBÁNY Z. 2000). A folyószabályozások ezen az állapoton kívántak javítani, ugyanis a meglévő művelt területek nagysága már nem volt megfelelő a megnövekedett igények kielégítéséhez. Vizsgálataim során ezeknek a területeknek a megváltozása volt az egyik leglátványosabb eredmény. A kanyarulat-átvágások és a csatornarendszer kiépítésével jelentős területek maradtak vízborítás nélkül, így megindult azok hasznosítása. A szárazulatokon kialakult réteket és legelőket a termelés növelése érdekében feltörték, beszántották. Az 1936-os időszakra közel duplájára nőtt a szántóterületek nagysága, ezt követően harminc százalékos csökkenés jelentkezett, majd ez az állapot nagyjából stagnált (10. ábra oszlopdiagramja). km2
%
200
10 0
180
90
160
80
140
70
120
60
100
50
Szántó Tiszadada Tiszadob Tiszaújváros
a
b 80
40
60
30
40
20
20
10
Tiszalúc Taktakenéz Kesznyéten
0
Tiszagyulaháza
0 1856
1936
1982
2005
10. ábra: A szántóterületek kiterjedésének (a) és a településeken belüli arányának (b) változása a mintaterületen (Forrás: saját térképi számítások alapján saját szerkesztés)
Ez a folyamat azonban nem azonos ütemben ment végbe, mivel az alapul szolgáló vizes területek kiszáradása is különböző intenzitású volt. A 10. ábra vonaldiagramja tájékoztat az egyes települések közigazgatási határain belül a művelésbe vont területek alakulásáról is. A diagram alapján megállapítható, hogy míg a mintaterület egészén növekvő tendenciát mutattak a szántóterületek, addig települési szinten megfigyelhetők voltak csökkenések is. Tartósan csak Tiszaújváros külterületén jelentkezett csökkenés, ennek oka, hogy a többi településsel ellentétben a beépített területek aránya itt nőtt a legnagyobbra, vagyis 22
szántók helyett a lakóterületeket növelték. Az átlagosnál nagyobb volt a növekedés Taktakenézen és Tiszagyulaházán, főleg az utóbbi külterületén, ahol a II. katonai felmérés idején csupán 1,89% volt a szántóterületek részesedése a település összterületéből. Az 1982es évben ez a mutató már 62,51%-ra nőtt, sőt a 2005-ös időszakig is emelkedett még közel 10 százalékot. Kiemelendő viszont, hogy Tiszagyulaházán a nagymértékű művelésbe vonás nem a vizes területek felszámolásához köthető, hanem az oda tartozó rét-legelő területek feltöréséhez. A taktakenézi szántósítás azonban szinte kizárólag az újonnan szárazulattá vált térszíneken ment végbe. A szántóterületek területi elhelyezkedésit a 11. ábra szemlélteti.
11. ábra: A szántóterületek elhelyezkedése a vizsgált időszakokban (Forrás: saját szerkesztés)
A szántóterületek nagymértékű növelése maga után vonta a rét- és legelőterületek visszaszorulását. Ezt a két felszínborítási típust együtt vizsgáltam, mivel nagyon hasonlóak, és megkülönböztetésük a térképek eltérő jelkulcsa miatt körülményes lett volna. Az intenzív típusú állattenyésztésre való átállással ezeknek a területeknek a jelentősége egyre csökkent. A
23
növénytermesztés térhódításához szükséges új termőföldeket pedig csak az egykori vízborította területeken, illetve a réteken és legelőkön tudták kialakítani a földművesek. A 12. ábra oszlopdiagramján látható, hogy a gyepterületek legnagyobb kiterjedése a vizsgált időszakok közül a II. katonai felmérés időszakához köthető, azonban azt követően 29,79%-kal csökkent a 2005-ös évre. Fontos megemlíteni, hogy ezzel a közel 30%-os csökkenéssel ellentétben a szántóterületek 71,78%-kal gyarapodtak.
km2
%
100
100
90
90
80
80
70
70
Rét-legelő Tiszadada
60
60
50
50
Tiszadob Tiszaújváros
b
a 40
40
Tiszalúc Taktakenéz Kesznyéten
30
30
20
20
10
10
0
Tiszagyulaháza
0 1856
1936
1982
2005
12. ábra: A rét-legelő területek kiterjedésének (a) és a településeken belüli arányának (b) változása a mintaterületen (Forrás: saját térképi számítások alapján saját szerkesztés)
Tehát az újonnan létrehozott szántók nem csak a gyepterületek feltörésével jöttek létre, hanem nagyrészt a vízborítottságtól megszabadított térszíneken is, mivel azok jelölései a ’80as évek térképein már nem is szerepelnek. A rét - és legelőterületek visszaszorulását nem csak a szántók növekedése okozta, hanem a lakott területek növekedése is, ugyanis a meglévő szántókra szüksége volt a lakosságnak, ehelyett a település határában lévő, vízborítástól mentes területeken hoztak létre új településrészeket. A gyepterületek beazonosítása egyszerű volt a topográfiai térképeken, viszont gyakran bozótos és aprócserjés jelölésekkel együtt ábrázolták.
24
A rét-legelő területek alakulását a szántóterületek esetéhez hasonlóan a települések külterületén belül külön megvizsgálva újfent érdekes eredményeket kaptam (12. ábra). A teljes mintaterületet vizsgálva megállapítható volt a gyepterületek fokozatos visszaszorulása, de ahogyan a szántók viszonylatában, úgy itt is megfigyeltem eltéréseket az egyes települések között az összesített tendenciával szemben. A második időszakban három településen is növekedés történt, ezek közül Kesznyéten területén a 46%-ot is elérte a 2005-ös évben a gyepterületek aránya település összterületéből. Ez a folyamat ott azzal magyarázható, hogy eltűntek a vizenyős területek, és a fokozatos kiszáradást követően füves társulások alakultak ki helyükön. A kezdeti növekvő tendencia a szántók már taglalt kibővülése miatt hanyatlott meg. A csökkenés tehát követte a mintaterületre vonatkozó tendenciát, azonban annak
mértéke Tiszagyulaháza esetében kimagasló volt, közel 60%-os. Ennek egyik okát fentebb már említettem, (ezen a településen volt a legnagyobb arányú a szántósítás), másrészt pedig az egykori legelőterületen hozták a település lakott részeit. A gyepterületek elhelyezkedései a 13. ábrán láthatók.
13. ábra: A rét- és legelő területek elhelyezkedése a vizsgált időszakokban (Forrás: saját szerkesztés)
25
4.3. A települések és beépítések gyarapodása A területhasználati kategóriák között a beépített területek növekedtek a legnagyobb intenzitással, a vizsgált közel 150 év alatt több mint hétszeresére nőttek a kezdeti 4,36 km2-es állapotról (14. ábra). Ennek oka, hogy a folyószabályozási munkák kedvező hatással voltak a mintaterület településeinek területi kiterjedésének alakulására is. A II. katonai felmérés alapján megállapítható, hogy a lakott területek eleinte főleg a folyópartokon alakultak ki. Tiszadada, Tiszadob, Tiszalúc és Taktakenéz a Tisza mellett, Kesznyéten a Sajó partján, míg a Tiszaújváros elődjeként létező Szederkény pedig egy régi Tisza-morotva mellett. A folyamatos áradások és vízborítás nem tette lehetővé a települések növekedését, s így a lakosságszám növekedését sem. Csupán Tiszagyulaháza lóg ki a sorból, ami abban az időszakban még nem is létezett. Tipikusan olyan területek közé sorolható, amelyeket „az árvízmentesítés tette emberi településre alkalmassá.” [3.] Tiszagyulaháza a II. katonai felmérés térképén még nem, de az 1982-es év topográfiai térképein már megtalálható, ugyanis hivatalosan 1908-ban alapították szederkényi grófi birtokokon, valamint a szomszédos Polgár település határából leválasztott területeken [3.] (15. ábra).
14. ábra: A beépített területek foltméretének mediánjai, interkvartilis félterjedelmei,
szélső ill. kiugró értékei (Forrás: saját szerkesztés)
26
A beépített területek összegzett változásának vizsgálat mellett kíváncsi voltam a foltméretek alakulására is. A térképek alapján vektorizált területhasználati foltokat a foltméret-eloszlásukkal a vizsgált időpontokban boxplot-ábrázolással jelenítettem meg (14. ábra). Az ábra alapján megállapítható, hogy eleinte nagyobb egybefüggő beépítések jellemezték a területet, a szabályozások után azonban a növekedéssel párhuzamosan egyre a beépítések felaprózódtak (1-2 db kiugró érték azonban megfigyelhető), a települések mellett megjelentek a gazdasági épületek. 2005-ben újra a nagyméretű foltok mutattak nagyobb arányt az eloszlásban, ez főként a Tiszaújváros-környéki változásokkal magyarázható. Tiszaújváros közigazgatási területe is jelentős változásokon esett át közel másfél évszázad folyamán (15. ábra). A II. katonai felmérés idején még csak a mai Tiszaújváros egyik városnegyedeként számon tartott Szederkény (Óváros vagy Tiszaszederkény) létezett. A város, ahogy a többi település a területen, a Tisza-szabályozást követően lépett a nagyarányú fejlődés útjára.
15. ábra: A települések területének kiterjedése a vizsgált időszakokban (Forrás: saját szerkesztés)
27
A Tisza új medrét széles árvízvédelmi gátakkal vették körbe, így az újonnan szárazulattá váló és a korábbi lakott területek tartósan védetté váltak, így megindulhatott a gazdasági fejlődés, majd pedig a demográfiai növekedés is. Ebben közrejátszott a szántóföldi művelés megélénkülése is. Tiszaújváros esetében az ipari tevékenység is meghatározó elemmé vált. Első iparágként a villamosenergia-termelés jelent meg a szomszédos tiszapalkonyai hőerőmű létesítésével. Ez pedig megfelelő alapot biztosított a vegyipar fejlesztéséhez. A Szederkénytől délre fekvő földterületeken megkezdődött a térség legmeghatározóbb vegyipari vállalatának, a Tiszai Vegyi Kombinát Rt. kiépítése, mely 1965-ben kezdte meg a működését [4.]. Ez nagymértékben növelte a munkahelyek számát s ezzel együtt az életszínvonalat, ami a lakótelepi életmód megalakulását vonta maga után. A többi településen is markáns településrészek alakultak ki (Újtelep-ek). 4.4. Az erdőterületek kiterjedésének alakulása Az erdőterületek elhelyezkedésének sajátosságait vizsgálva fontos megjegyezni a hullámtéri erdők telepítését. A három időszak tematikus térképeit vizsgálva minden folyó hullámterén megtalálhatók ezek az erdőfoltok. A hullámtéri erdőket általában azért telepítik, hogy védjék a gátakat a hullámveréstől vagy esetlegesen a jégtől [5.]. Az erdőterületek elhelyezkedésének alakulását a 16. ábra szemlélteti. Gyakoribbak voltak a lombhullató erdők, mint pl.: fűz, tölgy és nyár. A környék jellegzetessége, hogy az egyes nagy erdőfoltokat saját népi névvel is ellátták. Ezek utalnak az adott erdőfolt uralkodó típusára is. Ilyenek Tiszadobon a „Tölgyes”, „Tótfűz”, „Poklos”, „Tölgy erdő”, amelyeket a helyi lakosság napjainkban is használ az egyes településrészek megkülönböztetésekor, mivel az említett erdőterületek napjainkban is léteznek. Az erdőterületek kitermelése is megfigyelhető volt, főként Tiszadobon, ahol az 1940es években jelentős mennyiségű fát vágtak ki a Szovjetunió számára háborús kárpótlásként, de az új telepítések által a növekedés biztosítva volt (MOLNÁR ZS. 1998.). A három időszak térképeinek vizsgálata során megállapítottam, hogy a II. katonai felmérés idején az erdőterületek leginkább csak a folyókanyarulatok belső oldalán, azon belül is Tiszadob környezetében húzódtak, elvétve fordult csak elő messzebb néhány különálló erdőfolt (16. ábra). Az Alföld ártéri területein nem volt akkora kiterjedése az erdőterületeknek, mint a környező középhegyvidékeken (ennek természetesen éghajlati okai is vannak). 28
16. ábra: Az erdőterületek kiterjedése a vizsgált időszakokban (Forrás: saját szerkesztés)
A tűlevelű erdők aránya az 1982-es év topográfiai térképek információiból kiindulva csak igen kis arányú, s ezek az állományok is későbbi kitermelés céljából kerülhettek telepítésre. A 17. ábra adatai alapján megállapítható, hogy a mintaterület gyarapodó felszínborítási egységei közül az erdőknek volt a legegyenletesebb a növekedése. A kezdeti 14,79%-ról közel 100 év alatt több, min duplájára nőtt az arányuk az összterületből. A településhatárokon belül végzett számítások alapján is többnyire az fokozatos gyarapodás volt megfigyelhető, de itt is jelentkeztek ellentétes folyamatok, akárcsak a szántók és a rét-legelők esetében. Ebben az esetben csökkenésekről volt szó, azonban ezek az eltérések nem voltak az előbb említett két kategóriában számított eltérések mértékével megegyezőek. Az 17. ábra szerint csökkenés ment végbe Tiszadob és Tiszaújvárosban a második vizsgált időpontban, viszont összességében Tiszadob belterületén ment végbe a második legnagyobb arányú erdősítés? (12%-os) az utolsó vizsgált időpontra (a legnagyobb Taktakenézben ment végbe: 14,5%-os). 29
km2
%
45
100
40
90 80
35
Erdő
70
30
Tiszadada Tiszadob
60 25
a
Tiszaújváros 50
b
20 40 15
30
Tiszalúc Taktakenéz Kesznyéten Tiszagyulaháza
10
20
5
10
0
0 1856
1936
1982
2005
17. ábra: Az erdőterületek kiterjedésének (a) és a településeken belüli arányának (b) változása a mintaterületen (Forrás: saját térképi számítások alapján saját szerkesztés)
18. ábra: Az erdőterületek foltméretének mediánjai, interkvartilis félterjedelmei,
szélső ill. kiugró értékei (Forrás: saját szerkesztés)
A 16 és 18. ábra arról tájékoztat, hogy a Tisza-szabályozás előtti állapotban a folyókanyarulatokat övező nagyméretű erdőfoltok jellemezték a mintaterületet, azonban ezt követően a folyó új medre mellett számos apró erdőfoltot telepítettek a lakosok. A szabályozások előtt a fent említett gátvédelmi céllal, a szabályozás után pedig a későbbi kitermelés céljából hajtották végre kisebb méretű erdőfoltok kialakítását. 30
4.5. Tájmetriai vizsgálatok eredményei A mintaterület tájmetriai szempontú változás-vizsgálatánál a szakirodalom alapján folt-, osztály- és tájszinten végeztem számításokat. Számos tájmetriai mérőszám létezik, ezek közül néhányat emeltem ki, amelyet a téma szempontjából fontosnak találtam. Az egyes mérőszámok nem minden szinten értelmezhetők, ezért az eredmények bemutatásánál a mérőszámok típusa szerint fogom őket elkülöníteni. A területhasználati kategóriák közül szelektálnom kellett, ugyanis a különböző térképi adatbázisok különbségeit (léptékei és felszínborítási kategóriái eltérőek – lásd 3.2. fejezet) is figyelembe kellett vennem. A számításaimat tehát azokra a főbb kategóriákra végeztem el, amelyek mind a négy vizsgált időpontban azonosíthatóak voltak a térképeken, illetve éppen ezek határozzák meg leginkább a mintaterület szerkezetét. Ezek a kategóriák: szántó, rét-legelő, erdő, mocsár, beépített területek, holtmedrek, Tisza, Sajó. A holtmedrek kategória természetesen a szabályozások előtt nem létezett, azonban a következő három időpontban elég lényeges tájszerkezeti elem a mintaterületen, ezért bent hagytam a számításban.
4.5.1. Terület/kerület-mérőszámok TE (Total Edge) magyarul a teljes szegélyhossz, melynek értéke a táj felszabdaltságáról tájékoztat. Ezt a mutatót osztály és tájszinten is kiszámítottam, s összevetettem (19. ábra). m 3000000
m 3000000
2500000
2500000
Tájszint Szanto
2000000
2000000
1500000
1500000
1000000
1000000
500000
500000
Ret Erdo
a
b
Mocsar Beepitett Morotva Tisza
0
Sajo
0 1856
1936
1982
2005
19. ábra: TE mérőszám eredményeinek alakulása a mintaterületen (a) és a településeken (b) vizsgált időszakokban (Forrás: saját szerkesztés)
31
A 19. ábra alapján megállapítottam, hogy a mintaterület egészére nézve a teljes szegélyhossz ingadozáson ment keresztül, viszont a kezdő és végállapot közel azonos értéket képvisel (2165 és 2127 km). Az ingadozás a szabályozási munkálatokkal mutat összefüggést, ugyanis az azt követő időszakokban intenzívebb tájhasználatra nyílt lehetőség, ez okozhatta az 1982-es állapotra kialakult kiemelkedő szegélyhosszt (3170 km). Ez a mutató tehát táji szinten nem mutat tartós fragmentálódást az évek során. A vizsgált területhasználati kategóriák osztályszintű eredményei (19. ábra vonaldiagramja) nagyrészt a fent említett tendenciához igazodnak, azonban kimutatja a rét-legelő területek tartós szegélyhosszcsökkenését (13%-os), ami igazodik a 4.2. fejezetben ismertetett területcsökkenéshez, illetve drasztikus csökkenés (47%-os) ment végbe a szabályozás miatt a Tisza esetén is. A beépített területek első időszakában is a 4.3 pontban leírt növekedés hatására nagymértékű szegélynövekedés volt megfigyelhető (28%-os), ezt követően viszont a területi növekedéssel ellentétben kisebb kerületű beépítések történtek. A szántóterületek általános növekedésével párhuzamosan a szegélyhossz is növekedett (18%). Ezek az eredmények azonban a tájváltozás szempontjából nem a legpontosabb információkat hordozzák, ezeknél sokkal hasznosabbak alaki mutatók, amelyek már a kerület/terület értékeket különböző módon egymáshoz viszonyítjuk.
4.5.2. Alaki mérőszámok PARATIO (Perimeter/Area Ratio) magyarul kerület/terület arány egy egyszerű tájmetriai mérőszám, ahol a nagyobb szegély által kompaktabb foltot kapunk. A mutató vizsgálatának eredménye azonban nem hozott értékelhető eredményt. Ennek oka, hogy túl sok nagyon kicsi valamint számos kiugróan nagy érték miatt a diagramokról érdemi információ nem volt leolvasható, emellett a mutatónál figyelembe kell venni, hogy befolyásolja értékét a nagyság és az alak viszonya. Például egy 200 méter sugarú kör és egy 400 méter oldalú négyzet kerület/terület aránya azonos (0,1). Ez a probléma is befolyásolhatta az eredményt. SHAPE (Shape Index) magyarul alaki index viszont ennél sokkal hasznosabb, ugyanis értékét nem befolyásolják a méretek. A Shape Index esetében a foltok kerületét a minimumkerülettel osztjuk, amit egy ugyanakkora kerületű kompakt folt (pl.: négyzet) területéhez viszonyítva számítunk. A Shape Indexet foltszinten vizsgáltam (20. ábra).
32
20. ábra: A területhasználati kategóriák alaki indexének mediánjai, interkvartilis félterjedelmei,
szélső ill. kiugró értékei (Forrás: saját szerkesztés)
Az alaki index (Shape Index) vizsgálatánál megállapítottam (20. ábra), hogy a folyók és holtmedrek területhasználati kategóriájának foltjai között találjuk a nagy értékeket (5-10), ez azzal magyarázható, hogy a folyók vonalas képződmények, ábrázolásuk során a foltalak nagymértékben eltér a kompakt formáktól. A többi kategória ezzel szemben kisebb foltszámmal rendelkezik, viszont alaki indexük többnyire kisebb, de elég sok kiugró érték is szerepel a tartományban. Az erdők esetében folyamatoson növekszik az érték, így ez a 4.4. fejezetben ismertetett területi növekedés és foltméret csökkenés mellett az erdőfoltok alakja is bonyolultabbá vált. A mocsaras területek területi csökkenésével párhuzamosan az alaki indexük is csökkent, a szerteágazó lápos foltok tehát a kiszáradás folyamán egyszerűbb és kisebb foltokká alakultak át. A rétek esetén a kezdőállapothoz képest ingadozott a foltok alaki indexe, a nagy részük a kis alaki indexű intervallumba esik, viszont sok extrém kiugró érték is jelen van, ami ennél is bonyolultabb foltalakot feltételez a kiindulási állapotot elhagyva. A szántók esetén hasonló a tendencia a 4.2. fejezet eredményeihez. A szabályozások időszakát követően a szántófoltok alaki indexe növekedett a területükkel együtt, majd visszaesett kissé, ugyanis
újra
kisebb
és
kompaktabb
formájú
mezőgazdaságban. 33
parcellákat
kezdtek
kialakítani
a
FRAC (Fractal Dimension Index) a vizsgálatok során egy újabb olyan tájmetriai
mérőszám, amelynek eredménye e vizsgálatban értékelhetetlen, ugyanis az foltok között számos olyan előfordul, amely fraktáldimenziója -999 értékűre jött ki, ennek oka valószínűleg a nagyon kis foltméret.
MSI (Mean Shape Index) a Shape Indexszel szemben osztályszinten vizsgálja a
foltalakot (21. ábra). A foltszintű alakvizsgálattal szemben itt átlagos alaki indexet számítottam a területhasználati kategóriákra, s megfigyelhető, hogy többnyire minimális növekvő tendenciát mutatnak a kategóriák ingadozás nélkül, kivéve az erdők és a beépített területek.
21. ábra: MSI mérőszám eredményeinek alakulása a vizsgált időszakokban (Forrás: saját szerkesztés)
4.5.3. Szomszédossági mérőszámok
DIVISION a táji felosztottság fokaként magyarázható, megmutatja, hogy mekkora a
valószínűsége, hogy két véletlenszerűen kiválasztott hely, különböző tájfoltba esik. A DIVISION mérőszámokat osztályszinten kellett számítani (JAEGER, A.G.J. 2000.) (22. ábra).
22. ábra: DIVISION mérőszám eredményeinek alakulása a vizsgált időszakokban (Forrás: saját szerkesztés)
34
A 22. ábra alapján a Tisza, a Sajó és a rétek területén folyamatosan igen magas a tájfelosztottság foka (kb. 80%), ennek oka a folyóknál a bonyolult vonalszerű alak, a rétek esetén pedig a nagyarányú felszabdalódása. A mocsarak és erdők esetében a szabályozások után megfigyelhető egy nagy ugrás (20 ill. 81%-os) a felosztottságban, ennek oka, hogy a szabályozások előtt nagy kiterjedésű, összefüggő mocsarak és erdőfoltok voltak jellemzőek (4.1. és 4.4. fejezet), a szabályozások után azonban felaprózódás ment végbe. A mocsarak esetén még ezt követően egy ellentétes folyamat is indult (45%-os csökkenés), ami a feldarabolódott mocsarak kiszáradásakor ment végbe, ekkor ugyanis a nagy szétaprózott és szétágazó mocsárfoltok kisebb, de egyszerűbb alakú foltokká alakultak át. A csökkenő majd növekvő tendenciát a holtmedrek esetén véleményem szerint a digitalizált térképi adatbázisban felmerült hiba okozta, ráadásul az 1982-es évben több darabban és elcsúszással lehetett csak ábrázolni ezt a kategóriát. SPLIT azt a számot adja meg, ahány egyforma méretű darabra kellene felosztani a területet ahhoz, hogy az előző pont valószínűség ne változzon. A SPLIT mérőszámokat osztályszinten számítottam (23. ábra).
23. ábra: SPLIT mérőszám eredményeinek alakulása a vizsgált időszakokban (Forrás: saját szerkesztés)
A DIVISION mérőszám és a SPLIT fenti definíciójából adódik, hogy a nagymértékben mozaikos tájat nagyszámú egyenlő méretű szeletre kellene feldarabolni. Ha a táj vagy folt egy darabból áll, értéke 1, ez az érték pedig a felszabdaltsággal folyamatosan növekszik. A 23. ábra alapján a Tisza és a mocsarak osztály változása emelendő ki, a szabályozás utáni időszakban ugrott meg az értékük.
35
NNDist (Nearest Neighbour Distance) értéke az adott területhasználati kategória legközelebbi szomszédos foltjának távolságát adja meg. A fajok a tájrészletek között annál könnyebben tudnak vándorolni, minél kisebb ennek a mérőszámnak az értéke. Az NNDist mérőszámot foltszinten számítottam (24. ábra). Az eredmények tükrében megállapítható, hogy a legtöbb magas érték főként a beépített területek és a holtmedrek esetén jelentkezik, aminek oka, hogy ezek a kategóriák összességében kevesebb foltszámmal rendelkeznek a többihez képest, illetve összefüggőbbek. A beépített területek foltjai ökológiai szempontból jelentéktelenek, amik relatíve messze helyezkednek el egymástól, a holtmedrek szintén kevés folttal rendelkeznek, s elszigetelt helyzetűek. A szántók, rétek, erdők felszabdalódásáról már esett szó az előző fejezetekben, ezzel magyarázható osztályuk többnyire alacsony NNDist értékük, ugyanis ezek nagy arányt képviselnek a területhasználatból, emellett a felaprózódás eredményeként a szomszédos foltok távolsága kisebb. A mocsarak területhasználati százaléka ennél kevesebb, illetve ezek a foltok is elszigeteltebben helyezkednek el a mintaterületen, így NNDist értékük már az előbb említett kategóriáknál kicsit nagyobb. A Tisza és Sajó folyók ebben a mérőszám-vizsgálatban nem sok jelentőséggel bírnak, mivel a területhatárok miatt ugyan több folt ábrázolja őket, de egy foltnak kellene tekinteni őket, így a legközelebbi szomszédos folt keresése nem reprezentatív.
24. ábra: A területhasználati kategóriák NNDist mérőszám eredményeinek mediánjai, interkvartilis
félterjedelmei, szélső ill. kiugró értékei (Forrás: saját szerkesztés)
36
5. DISZKUSSZIÓ
A mintaterületen végzett vizsgálatok során megállapítottam a Tisza-szabályozás megvalósított célkitűzéseinek közvetett hatásait a mintaterületen. A folyó új mederbe terelésével megnövekedett annak esése, így az árhullámok levonulási ideje gyorsabb lett, valamint a tetőzés is alacsonyabban következett be. A széles gátakkal körbevett meder már kevésbé veszélyeztette a környező településeket. A szabályozás másik nagy célja volt a nagy kiterjedésű, vizenyős területek felszámolása, amit a mezőgazdaság fejlesztése érdekében kívántak megvalósítani. A kanyarulat-átvágások következményeként megszűnt az elárasztás, ezáltal a vízutánpótlás is, ugyanis eltűntek a korábbi fokok. Sűrű belvízelvezető csatornahálózatot hoztak létre a megmaradt vizes területek kiszárításának céljából. Ezek a térszínek alkalmassá váltak, hogy bevonják a szántóföldi művelésbe. 2005-re a szántóterületek aránya meghaladta az 50%-ot az összterületből, 1856-ben még a vizenyős területek és a gyepterületek együttesen tettek ki ekkora arányt (25. ábra).
25. ábra: A főbb területhasználati kategóriák megoszlása a vizsgált időszakokban (Forrás: saját szerkesztés)
A régi vízborította vidékek mellett a meglévő rét-legelők feltörésével is növelték a szántók összterületét, olyannyira, hogy a gyepterületek folyamatosan visszaszorultak. Ez magával vonta a tradicionális ártéri gazdálkodás megszűnését, ugyanis a modern növénytermesztés ellenében elvesztette az értékét. A régi legeltető állattartással foglalkozó népességkénytelen volt beköltözni a településekre, ami viszont magával vonta az épített 37
területek
megnövelését.
Arányaikat
tekintve
azonban
visszaszorultak
a
rét-
és
legelőterületekkel egyetemben a szántóterületekhez képest. A beépítések és a gazdasági növekedés az úthálózat kibővülését eredményezte, ugyanis a mezőgazdaságban megtermelt felesleget be kellett kapcsolni a kereskedelembe. Az erdőterületek kategóriája volt az egyetlen, ami az arányokat tekintve is tartós növekedést mutatott. Ez a szándékos telepítéssel magyarázható, ugyanis szükség volt az új Tisza-meder és a többi folyó mellett emelt gátrendszer védelmére, amit egyrészt hullámtéri erdősávokkal kívántak elérni. A tájmetriai vizsgálatok szintén összetett képet adtak a Tisza-szabályozás hatására végbement változásról. A teljes szegélyhossz változása ingadozást mutat, a növekedési kiugrás azonban a szabályozás hatására végbement folyamatok okozták. A Tiszával kapcsolatos foltok szegélyhossza törvényszerűen lecsökkent, a szántók és beépített terülteké a területi növekedéssel párhuzamosan növekedett, míg a rétek esetén szintén párhuzam vonható a csökkenő tendenciában. Az alaki mutatók vizsgálatánál a PARATIO és a fraktáldimenzió vizsgálata nem hozott értékelhető eredményt. A Shape Index mérőszám vizsgálata során kimutattam, hogy a folyókhoz köthető foltok alakja komplexebb, az erdők-szántók-rétek esetén pedig ismét párhuzam vonható a Shape Indexük és a területváltozásuk között. Az átlagos Shape Index osztályszintű eredményeinél viszont nem tapasztaltam nagy ingadozásokat. A szomszédossági mutatók során kimutattam a terület felszabdaltságát. A DIVISION mérőszám eredményeiből látható, hogy a mocsarak és erdők esetén a szabályozások következményeként a korábbi összefüggő nagy foltok feldarabolódtak. A SPLIT mérőszám eredményeinél ismét az értékek kiemelkedése a szabályozások utáni állapothoz köthetők. Az NNDist mérőszám legnagyobb értékei a beépített területekhez és a holtmedrekhez tartoznak, előbbi oka, hogy a települések szétszórtan helyezkednek el, utóbbi kategória foltjai pedig a szabályozások hatására elszigetelődtek, így a legközelebbi szomszédos foltok távolságai megnőttek, főleg az utolsó időpontban. A többi kategória kis NNDist értéke pedig a már azok aprózottságát igazolja. A geoinformatika tudománya széleskörű lehetőséget nyújthat az egyes tájtervezési munkálatok kialakításában. Segítségével rekonstruálhatók a korábbi viszonyok, melyek alapos elemzésével a jövőre nézve értékes következtetések tehetők. Későbbi időpontok vizsgálata során érdemes a felhasznált adatbázisok sorát bővíteni, pontosabbakat beszerezni a még hitelesebb eredmények elérése érdekében.
38
ÖSSZEFOGLALÁS
A
tájváltozásban
és
a
területhasználatban
megmutatkozó
jellegzetességek
megértéséhez a jelenkori állapotok felmérése mellett nagyon fontos, hogy megismerjük annak korábbi viszonyait, s az azokat kialakító folyamatok hátterét. Dolgozatom során a geoinformatika módszereit alkalmazva egy Tisza menti mintaterületen tematikus térképek segítségével szemléltettem a legfontosabb változásokat és tendenciákat, melyek a Tisza-szabályozási munkák hatására következtek be. Az egyes állapotokat tájmetriai és statisztikai vizsgálatoknak vetettem alá. Az eredmények összegzése során megállapítottam, hogy a folyószabályozások elérték céljukat, az ember nagymértékben képes volt megváltoztatni környezetét, ezeket a változásokat pedig a saját hasznára fordítani. Sikeresen szabadította meg magát az árvizek veszélyeitől, s teremtette meg egy új társadalmigazdasági rendszer alapjait. Ezáltal a mintaterület jelentős területhasználati változáson esett át.
39
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Ezúton szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik szakmailag támogatták a munkám előrehaladását és a dolgozat elkészülését. Először is témavezetőimnek, Dr. Négyesi Gábor egyetemi adjunktusnak a téma előzetes kidolgozásában és a szakirodalom beszerzésében nyújtott segítségéért és Dr. Szabó Szilárd tanszékvezető egyetemi docensnek a témában való elmélyülést segítő módszertani észrevételeiért és türelméért. Dr. Novák Tibor József egyetemi adjunktusnak a dolgozat szerkesztésében nyújtott hasznos szakmai tanácsaiért illetve építő kritikáiért. Bodnár Mihálynak, a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet vezetőjének a dolgozat elkészítéséhez nyújtott hasznos anyagaiért, melyek a vizsgálatok egy részének alapját képezték.
40
IRODALOMJEGYZÉK
ARCANUM KFT. [2004]: Első Katonai Felmérés: Magyar Királyság – Georeferált változat, Budapest, (DVD) ARCANUM KFT. [2005]: Lipszky János: A Magyar Királyság és társországai térképe és névtára (1804-1810), Budapest, (DVD) BORSY Z. [1989]: Az Alföld hordalékkúpjainak negyedidőszaki fejlődéstörténete - In: Földrajzi Értesítő XXXVIII. Évf. 3-4. füzet, Budapest, pp 213-217. BUGYA T. [2006]: Tiszadob földrajza - In: Tiszadob (szerk.: BUGYA I.), Tiszadob pp 13-51. BÜTTNER GY. [2010]: Magyarország 1990-2000 és 2000-2006. közötti felszínborításváltozásainak összehasonlítása - In: Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában, Térinformatikai Konferencia és Szakkiállítás (szerk.: LÓKI J. – DEMETER G.) Universitas Alapítvány, Debrecen. pp 89-95. BÜTTNER GY. – MARI L. [2004]: A felszínborítás változásának fő típusai a Corine Land Cover európai adatbázisa alapján. – In: II. Magyar Földrajzi Konferencia közleményei, Szeged CSORBA P. [1997]: Tájökológia. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen 113p. CSORBA P. [2008]: Tájmetriai mérések felhasználási lehetőségei - In: Tájkutatás- Tájökológia (szerk.: CSORBA P. – FAZEKAS I.), Meridián Alapítvány, Debrecen, pp. 65-72. DEMETER G. [2008]: A társadalmi szükségletek okozta tájhasználat-váltás hatása egy táj működésére egy borsodi bányavidéken - In: Tájkutatás – Tájökológia (szerk.: CSORBA P. – FAZEKAS I.), Meridián Alapítvány, Debrecen, pp. 131-138. DETREKŐI Á. - SZABÓ GY. [1995]: Bevezetés a térinformatikába. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 250 p. DOBÁNY Z. [2000]: A gazdálkodás és változásai és sajátosságai a Taktaközben a 18-19. században – In: Az Alföld történeti földrajza (szerk.: FRISNYÁK S.), Nyíregyháza, pp 289302. GÁBRIS GY. – FÉLEGYHÁZI E. – NAGY B. – RUSZKICZAY ZS. [2001]: A Középső-Tisza vidékének negyedidőszak végi folyóvízi felszínfejlődése – In: Magyar Földrajzi Konferencia tudományos közleményei (CD), Szeged GYENIZSE P. – ELEKES T. – NAGYVÁRADI L. – PIRKHOFFER E. [2008]: A tájhasználatváltozás értékelése a Zselicben, az Árpád-kortól a 20. század végéig – In: Földrajzi Közlemények (132.évf.) 1. sz., Budapest, pp 83-88. JAEGER A.G.J. [2000]: Landscape division, splitting index, and effective mesh size: new measures of landscape fragmentation. Landscape Ecology 15: pp 115-130. JANKÓ A. [2007]: Magyarország katonai felmérései 1763-1950., Argumentum Kiadó, Budapest, 196p. KERTÉSZ Á. [2003]: Tájökológia. Holnap Kiadó, Budapest 166p. KISS A. [2008]: A Mezőcsáti Kistérség területhasználatának változása és földhasználati állandósága – In: Tájkutatás – Tájökológia (szerk.: CSORBA P. – FAZEKAS I.), Meridián Alapítvány, Debrecen, pp. 139-148.
41
KOVÁCS F. – RAKONCZAI J. [2001]: Geoinformatikai módszerek alkalmazása a tájváltozások értékelésében a Kiskunsági Nemzeti Park területén - In: Magyar Földrajzi Konferencia tudományos közleményei (CD), Szeged MCGARIGAL, K. [2002]: Landscape pattern metrics - In: A. H. EL-SHAARAWI AND W. W. PIEGORSCH (eds.): Encyclopedia of Environmentrics (2). John Wiley & Sons, Sussex, England, pp 1135–1142. MAROSI S: – SOMOGYI S. [1990]: Magyarország kistájainak katasztere I-II., MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest MEZŐSI G. – FEJES CS. [2004]: Tájmetria - In: Táj és környezet (szerk.: DÖVÉNYI Z. – SCHWEITZER F.), MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, pp 229-242. MOLNÁR ZS. [1998]: A tiszadobi erdők tájtörténete – In: Az I. MÉTA-TÚRA túravezető füzete. Kézirat, MTA ÖBKI, Vácrátót SÁNDOR A. – KISS T. [2008]: A területhasználat változás hatása az üledék-felhalmozódásra, közép-tiszai vizsgálatok alapján - In: Magyar Földrajzi Konferencia Kiadványai (CD), Szeged. SZABÓ J. [2004]: Az árvízvédelem néhány aktuális kérdése Magyarországon – a Tisza példáján - In: Debreceni Szemle, 2004/1, pp. 60-76. SZABÓ SZ. [2009]: Tájmetriai mérőszámok alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata a tájanalízisben. Habilitációs értekezés, kézirat. Debrecen. SZILASSI P. [2006]: A területhasználat változás főbb tendenciái a Balaton vízgyűjtőjén – In: III. Magyar Földrajzi Konferencia közleményei (CD), MTA Földrajztudományi Kutatóintézet SZILASSI P. – KOVÁCS F. – JORDÁN GY. – VAN ROMPAEY, A. – VAN DESSEL W. [2008]: A területhasználat változás geoinformatikai módszerekkel történő elemzése a Balaton vízgyűjtőjén – In: Tájökológiai Kutatások (szerk.: CSIMA P. – DUBLINSZKI-BODA B.), Budapesti Corvinus Egyetem Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék, Budapest, pp 351356. TÚRI Z. – SZABÓ SZ. [2009]: Néhány tájmetriai mutató és a felbontás kapcsolatának vizsgálata egy tiszazugi tájrészleten. In: Természetföldrajzi folyamatok és formák (szerk.: KISS T.). Geográfus Doktoranduszok IX. Országos Konferenciájának Természetföldrajzos Tanulmányai, Szeged, pp 83-92. ZBORAY Z. [2008]: Az erdő növekedésének vizsgálata térinformatikai és fotogrammetriai módszerekkel karsztos mintaterületen. In: Tájkutatás – Tájökológia (szerk.: CSORBA P. – FAZEKAS I.), Meridián Alapítvány, Debrecen, pp 375-380.
42
INTERNETES HIVATKOZÁSOK
[1.] KSH, A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HELYSÉGNÉVTÁRA, 2009 http://portal.ksh.hu/pls/portal/cp.helysegnevtar (letöltve: 2009.) [2.] A Google Föld szoftver http://hu.wikipedia.org/wiki/Google_F%C3%B6ld (letöltve: 2010.) [3.] Tiszagyulaháza rövid története http://hbml.archivportal.hu/id-1126-tiszagyulahaza_r_vid_t_rtenete.html (letöltve: 2010.) [4.] TVK Történeti áttekintés http://www.tvk.hu/hu/a_tvkrol/tarsasagunkrol/tortenetunk/torteneti_attekintes/2 (letöltve: 2010.) [5.] Czeglédi István – A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése az erdész szemével – Hullámtéri erdőgazdálkodás a Közép-Tisza-vidéken http://epa.niif.hu/00100/00187/00001/pdf/004.pdf (letöltve: 2009.)
43
MELLÉKLET
26. ábra: A mintaterület területhasználati térképe illetve területhasználati kategóriának megoszlása 1856-ban (Forrás: saját szerkesztés)
44
27. ábra: A mintaterület területhasználati térképe illetve területhasználati kategóriának megoszlása 1936-ban (Forrás: saját szerkesztés)
451
28. ábra: A mintaterület területhasználati térképe illetve területhasználati kategóriának megoszlása 1982-ben (Forrás: saját szerkesztés)
462
29. ábra: A mintaterület területhasználati térképe illetve területhasználati kategóriának megoszlása 2005-ben (Forrás: saját szerkesztés)
473
