1 Tájváltozás vizsgálata a XIX. sz. közepétől a XXI. sz. elejéig egy Közép-Tisza-vidéki mintaterületen a Tiszaszabályozás

BERTALAN LÁSZLÓ

Tájváltozás vizsg. Közép-Tisza-vidéki mintaterületen a Tisza-szab. tükrében

BERTALAN LÁSZLÓ Debreceni Egyetem TTK - Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék

Tájváltozás vizsgálata a XIX. sz. közepétől a XXI. sz. elejéig egy Közép-Tisza-vidéki mintaterületen a Tisza-szabályozás tükrében1

Kulcsszavak: geoinformatika, területhasználat-változás, tájmetria, Tisza. Geoinformatikai módszerek segítségével, különböző archív térképi adatbázisok összehasonlító elemzésével egy Tisza menti mintaterületen szemléltettem a folyószabályozás hatására bekövetkezett tájváltozásokat. A vizsgált terület a Tisza egyik legnagyobb kanyarulat-átvágásánál található, hét település közigazgatási határaival kijelölve. Az archív térképekről digitalizált felszínborítási fedvényeket statisztikai és tájmetriai számításoknak vetettem alá, valamint digitális tematikus térképeket szerkesztettem, így a tájváltozás kvantitatív vizsgálatát vizuális formában is alátámasztottam. A legfontosabb kategóriák kiterjedésének részletes vizsgálatával, illetve az azokat ábrázoló foltok tájmetriai vizsgálatával kimutattam, hogy a mintaterület tájváltozása és a Tisza-szabályozás között erős összefüggés van, illetve ennek során a területhasználati kategóriák területi kiterjedése jelentősen átalakult és fragmentálódott. Bevezetés Az elmúlt évszázadokban bekövetkezett természetes és antropogén hatásokra jelentősen átalakult a táj. A változás kimutatására több lehetőség is kínálkozik (történelmi leírások, térképi összehasonlító vizsgálatok, méréseken alapuló statisztikai értékelések, távérzékelési eljárások, stb.) (KOVÁCS F. – RAKONCZAI J. [2001]) Ezek főként áttekintő és minőségi jellegű vizsgálódásra adnak lehetőséget, azonban sokkal pontosabb, a térbeli és mennyiségi változásokat is feldolgozni képes módszerekre és eszközökre van szükség. A geoinformatikai rendszerek használata lehetőséget ad arra, hogy a különböző jellegű és felépítésű adatokat együtt kezeljük, azokból információkat nyerjünk, ezeket pedig elemezzük és modellezzük. A tájmetria a tájökológia kvantitatív elemzési módszere, mellyel az egyes jellemzők és folyamatok számszerűsíthetők. A tájmetriai témájú elemzések napjaink egyik nemzetközileg is érdeklődésre számot tartó témái, számos tájökológiai folyóirat profiljába illeszkednek az ilyen kutatások. A módszerek tárháza és a feldolgozás lehetőségei folyamatosan bővülnek, melyek elsősorban geoinformatikai alapra építenek.

1

Tájváltozás vizsgálata a XIX. sz. közepétől a XXI. sz. elejéig egy Közép-Tisza-vidéki mintaterületen a Tiszaszabályozás tükrében - Országos Felsőoktatási Környezettudományi Diákkonferencia – Veszprém, Tájépítésszekció különdíja

DE-TTK TDK - 2011 (IV.)

–1–

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


Szakirodalmi áttekintés Kvantitatív tájváltozás-vizsgálatok A kutatók által gyakran alkalmazott eljárás az adott táj vagy tájrészlet területhasználatának az időbeli vizsgálata, mely során kvantitatív formában tudják nyomon követni a változási tendenciákat. Számos módszer és eredmény született a témában, azonban általánosságban elmondható, hogy különböző céllal ugyan, de hasonló elvek alapján vizsgálódtak. Ezekhez a vizsgálatokhoz legtöbbször archív térképi állományokra van szükség (GYENIZSE P. ET AL. [2008]; SÁNDOR A. – KISS T. [2001]; SZILASSI P. ET AL. [2008]), emellett az új geoinformatikai kutatások modern digitális felszínborítási térképeket és légifelvételeket is alkalmaznak (BÜTTNER GY. – MARI L. [2004]; BÜTTNER GY. [2010]; SZILASSI P. [2006]; ZBORAY Z. [2008]). A tájkutatás egyik új ága a tájökológiai – tájmetriai vizsgálatok módszere, melyek az ún. szigetbiogeográfiai teória elvén alapulnak. A módszer alapja, hogy a tájszerkezetet foltra (felszínborítási kategóriák), folyosóra (a foltok között a fajok áramlását biztosító lineáris egységek) és mátrixra (a legnagyobb területű részek) osztja, s a tájszerkezeti változásokat a mozaikosság alapján értékeli (CSORBA P. [1997]; KERTÉSZ Á. [2003]). A tájmetria egy matematikai elveken alapuló módszer, ami a fent említett három csoport geometriai jellemzőit, valamint az egymáshoz viszonyított térbeli kapcsolatait vizsgálja (CSORBA P. [2008]; MEZŐSI G. – FEJES CS. [2004]; SZABÓ SZ. [2009]). A tájmetriai mérések különböző mutatók alapján elemzik a tájszerkezetet, azonban ezt három szinten végzik: foltszinten, osztályszinten és tájszinten (MCGARIGAL K. [2002]; MEZŐSI G. – FEJES CS. [2004]; TÚRI Z. – SZABÓ SZ. [2009]), bár nem minden táji metrika használható mindhárom szinten. A különböző tájmetriai mutatók több csoportra oszthatók, attól függően, hogy milyen paraméterekkel kapcsolatosak. A csoportok: foltszám, terület/kerület, alak, magterületek, szomszédosság, izoláció - konnektivitás (SZABÓ SZ. [2009]). A vizsgált terület földtani felépítése és felszínfejlődése Földtani szempontból a vizsgált terület eléggé egyveretű felépítést mutat. A legjelentősebb felszínformáló erők kezdetben a folyók és a szél voltak. Így különösen jelentős a lösz és löszszerű üledékek, valamint a futóhomok előfordulása (BUGYA T. [2006]). A földtani szelvények alapos vizsgálata alapján a negyedkori rétegek váltakozásából a geológusok arra következtetnek, hogy a terület alapját hordalékkúp-síkság képezi, ahol a középszakasz-jellegű folyók kanyarogva haladtak végig, miközben széles árterüket töltögették. A középszakasz-jelleg sajátosságaként számos kanyarulat fűződött le természetes módon, így jöttek létre eleinte a holtmedrek (morotva tavak) (GÁBRIS GY. ET. AL. [2001]). A felszín kialakításában a folyóvizek, a szél és a medence süllyedése játszotta a főszerepet. A mintaterület alapjául szolgáló hordalékkúpot az Ős-Sajó és az Ős-Hernád valamint patakok (Ős-Takta) építették. Maga a hordalékkúp ÉNy-DK irányban megnyúlt volt. Ehhez csatlakozott észak felől a kisebb patakok által összehordott hordalékkúp, mely a mai Taktaköz helyét töltötte ki. „Ez az egész felszín tehát egy, a hegységek lábához illeszkedő hordalékfelszín volt” (BUGYA T. [2006]). A würm glaciálist követően megkezdődött a hordalékkúp-síkságok épülése, ahol pedig tovább lassult a folyásuk, kanyarogni kezdtek, meanderek valamint kisebb folyóágak keletkeztek. Az ágak lefűződésekor jöttek létre a holtág- és mocsárrendszerek. (BUGYA T. [2006]; GÁBRIS GY. ET. AL. [2001])


–2–

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


Vízrajzi áttekintés A vizsgált területre a legnagyobb hatást gyakorló vízfolyás, a Tisza a pleisztocén végén, mintegy 20000 évvel ezelőtt foglalta el a mai lefolyási irányát (BORSY Z. [1989]; GÁBRIS GY. ET. AL. [2001]). A Tisza és a környezete legfontosabb jellegzetessége a szabályozásokig az állandóan, vagy csak időszakosan vízzel borított területek jelentős kiterjedése volt. Az „állandóan elöntött terület” kifejezés természetesen nem azt jelenti, hogy ott valóban állandóan, minden év minden napján víz volt, hiszen akkor egyszerűen tóról, illetve tavakról beszélnénk. Csak annyit jelent, hogy az év nagyobb részében vizes volt, az áradások alkalmával pedig mindig víz borította. Kisvíznél, vagy hosszabb áradás- és csapadékmentes időszakok során azonban eltűnt a vízborítás. Áradás idején a Tisza a folyóhátak magasságát gyorsan elérte, gyakran át is lépte, de a víz jó része már korábban, a fokokon keresztül távozott (BUGYA T. [2006]). A jelentős mértékű vizenyős területeket már a szabályozások előtti korai feljegyzések és átnézetes térképek is szemléltetik (1. ábra).

1. ábra: Vízborította területek Tiszadob környékén Lipszky János 1804-es kéziratos térképén (részlet) Forrás: Arcanum Kft: Lipszky János – A Magyar Királyság és társországai térképe és névtára (1804-1810) DVD

A Tisza-szabályozás célja az volt, hogy a folyó esését megnöveljék oly mértékben, hogy az árhullámok gyorsan levonuljanak. Ehhez 102 kanyarátvágásra volt szükség illetve az ártéri települések és művelt területek védelme érdekében a folyó mindkét oldalára gátrendszert alakítottak ki (SZABÓ J. [2004]). Az általam vizsgált terület azért is lényeges, mert a Tisza-szabályozási munkák itt kezdődtek meg a folyó Tiszadob-Tiszaszederkény közötti szakaszán, gróf Széchenyi István ünnepélyes kapavágásával 1846. augusztus 27-én. A Tisza-szabályozása során Tiszadobnál levágtak összesen mintegy 20 km-nyi Tisza-szakaszt.


–3–

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


Célkitűzések A geoinformatika eszközeit felhasználva olyan módszereket mutatok be, amivel a kutatott mintaterület tájváltozásai aprólékosan vizsgálhatók, az alkalmazott módszerek pedig a vizsgált településeken és azok külterületén végbemenő egyéb változások szemléltetésére és értékelésére alkalmazhatók. Célom, hogy a különböző időszakokban készült térképek alapján saját digitális tematikus térképeket és adatbázist hozzak létre, majd azok alapján a különböző időszakok állapotait szemléltessem, elemezzem, valamint következtetéseket vonjak le. Cikkemben két fő területre koncentrálok, az egyik a mintaterület területhasználat változásának elemzése, melynek során a főbb területhasználati kategóriák területi tendenciáit mutatom be, a másik pedig a mintaterületek tájmetriai szempontú vizsgálatát jelenti, ahol a felszínborítási foltok alakjának és méretének összefüggéseit elemzem. Az eredmények kiértékelésénél feltárom, hogy a vizsgált időszakban végbement változások mennyire vannak összefüggésben a Tisza-szabályozással. Anyag és módszer

A konkrét mintaterület bemutatása Vizsgálataimat hét Tisza-menti település közigazgatási határain belül végeztem. Ezen a területen található a Tisza-folyó egyik első és egyben legnagyobb kanyarulat-átvágása. A vizsgálat szempontjából lényeges volt, hogy a mintaterület korábbi állapota jól reprezentálta a XIX. században a Közép-Tisza-vidéken felmerült problémákat, úgy, mint nagymértékű állandó vízborítást és az áradáskor fellépő időszakosan vizenyős területeket. A továbbiakban ezt a mintaterületet szándékozom jellemezni (2. ábra). A vizsgált terület nagysága közel 300 km2. A legnagyobb közigazgatási határral Tiszadob rendelkezik (82,5 km2), majd Tiszadada, Tiszaújváros, Tiszalúc, Kesznyéten, Tiszagyulaháza és Taktakenéz. A három megye találkozásánál fekvő települések nem alkotnak önálló kistájat. A települések belterületét a Magyarország Kistájainak Katasztere csupán a Taktaközhöz és a Borsodi-ártérhez sorolja, azonban ha a külterületekkel együtt vizsgáljuk, akkor a nyugati terület főként a Taktaközbe tartozik, bár érinti a Harangod legkeletebbi sávja, a déli területe a Borsodi-ártér és a Hortobágy legészakabbi tartozéka, míg a keleti területek fokozatos átmenettel a Hajdúháthoz kapcsolódnak (MAROSI S. – SOMOGYI S. [1990]). A terület alföldi jellegű, tehát alacsony tengerszint feletti magasság, elhanyagolható lejtés jellemző, területén a fő folyók kanyarogva haladnak végig, melyek mellett ártéri erdők húzódnak. Meghatározó folyói a Tisza, a Sajó és a Takta, emellett a területen fut keresztül két nagy öntözőcsatorna: a Keleti- és a Nyugati főcsatorna, valamint apró erek (Mi-ér, Király-ér). Sajnos a természetes környezetéből alig-alig maradt meg valami. (BUGYA T. [2006]). A felszín és a táj átalakulását szinte kimondottan az emberi tevékenységek okozták, így elmondható, hogy egy tipikus antropogén módon formált területet vizsgálhattam.


–4–

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


2. ábra: A mintaterület elhelyezkedése Forrás: saját szerkesztés

Felhasznált térképi állományok A vizsgálataimat négy különböző adatbázis felhasználásával végeztem el. A leglényegesebb változások a Tisza-szabályozási munkálatok elvégzése után mutatkoztak meg, ezért az első vizsgált adatbázisnak az 1840-es (a folyószabályozás előtti) évek állapotát kellett türköznie. Ezt az állapotot kiindulási pontnak tekintve a későbbi időszakok térképeinek információit kell elemezni és az összehasonlításokat elvégezni. A felhasznált térképi állományok összevethetőségének alapfeltétele, hogy minden állomány azonos vetületi rendszerű legyen. A térképi állományok vetületi transzformációi a korszerű geoinformatikai szoftverek segítségével elvégezhetők (DETREKŐI Á.- SZABÓ GY. [2007]). Fontos megjegyezni, hogy az egyes archív térképművek a vizsgálat szempontjából számos hibaforrással rendelkeznek. Ettől függetlenül viszont a tájtörténeti vizsgálatok térbeli ábrázolásához még mindig ezek szolgálnak a legpontosabb adatokkal a többi írásos formájú tájtörténeti anyaggal szemben. Az is kiemelendő dolog, hogy az általam használt térképi adatbázisok eltérő léptékűek. Azonban dolgozatomnak nem a legpontosabb változás kimutatása a célja, ugyanis a fent említett okokból kifolyólag, pontosabb adatbázisok nem készültek. A dolgozatomban felhasznált térképek segítségével a legfontosabb tájtörténeti tendenciák jól modellezhetők, aminek eredménye segítheti a jelenkori állapot kialakulásának megértését. Az általam felhasznált térképek (3. ábra): II. Katonai Felmérés térképei [1856]; a két világháború közötti új felmérés térképei [1936]; EOTR topográfiai térképek [1982]; légifelvételek és Google Earth-mozaikok [2005].


–5–

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


3. ábra: A mintaterület egy részlete az általam vizsgált térképeken Forrás: saját szerkesztés


–6–

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


Alkalmazott módszerek és szoftverek A fő célom az volt, hogy az egyes digitális térképi állományokat együtt és térinformatikai fedvényként topográfiailag többé-kevésbe egyezően kezelhetővé alakítsam, ezáltal azokat más adatállományokkal bővíthessem, s az ezekből nyerhető adatokat összehasonlíthassam. Az egységes feldolgozás alapja az Egységes Országos Vetületi (EOV) rendszer volt. A vetületi transzformációhoz ArcGIS 9 ArcMap szoftvert használtam. A területhasználat kiértékeléséhez képernyőn végzett digitalizálást alkalmaztam közvetlen módon 1:3000 nagyításon ArcGIS 9 ArcMap szoftverben. Az elkészült vektoros fedvények segítségével készítettem el a mintaterület digitális tematikus térképeit. A digitális térképekhez tartozó adatbázis és poligonok segítségével pedig az egyes területhasználati típusok területszámítására volt lehetőség. A számítási műveleteket szintén ArcGIS 9 ArcMap szoftverrel végeztem el, a további feldolgozás és számítás Microsoft Excel 2003 ill. SPSS 15 szoftverekben történt. A szántó- és gyepterületek elemzése során a települések külterületére vonatkozó vizsgálatokat is elvégeztem, aminek az volt a lényege, hogy a mintaterületen összességében kapott tendenciák mellett a települések közigazgatási határain belül is számoltam területösszegeket. Ehhez a folyamathoz az ArcGIS 9 ArcMap szoftver GeoProcessing kiegészítőjét használtam, amivel elkészítettem az egyes időszakok fedvényeinek a települések külterületével lehatárolt részletek shape-filejait, majd ezek alapján végeztem számításokat. A mintaterületről elkészült digitális területhasználati folt-térképekből az ArcGIS 9 vLate 1.1 kiegészítőjével pedig a tájmetriai mutatók számítását végeztem el folt, osztály és táji szinten egyaránt, az elemzésüket SPSS 15 szoftverrel végeztem.

Eredmények

A nyílt vízfelületek és a mocsárvilág csökkenése A folyószabályozások végeztével a mintaterület korábbi vízrendszere drasztikus átalakuláson esett át. A Tisza itt új mederben fut végig (4. ábra), az átvágások során lefűzött mederdarabok állóvizekké alakultak át, megszűnt a már tárgyalt fokok működése, kiszáradtak a régebbi laposok területei. A kanyarulat-átvágások mellett jelentős feladat volt, hogy az eddig az év nagy részében természetes úton vízzel ellátott területek vízutánpótlását biztosítsák, valamint el tudják vezetni a belvizeket, amik a szabályozások előtt ezen a vidéken ismeretlen fogalomnak számítottak. Mindezekhez egy sűrű csatornahálózatot hoztak létre. E csatornák jó része a korábbi medrekben, fokokban fut (pl.: Szelepi-csatorna, Indics-éri-csatorna, Király-ér, de vannak teljesen új nyomvonalakban futók is, mint a Keleti- és a Nyugati-főcsatorna). Vizsgálatom során a vizes területek tekintetében a változások elég szembetűnőek voltak. A II. katonai felmérés térképén már jelölve van a fő mederátvágás vezérárka. A vízborította területek élesen elkülönültek a többi felszínborítási egységtől.


–7–

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


Az első két adatbázist vizsgálva látható, hogy a szabályozások előtt óriási területeket jelentettek a vízzel kapcsolatban álló térszínek, amik azt követően drasztikusan lecsökkentek. (5. ábra) A 6. és a 7. ábra a mocsárvilág fokozatos megszűnését szemlélteti. A szabályozások korabeli mocsaras területek egybeestek az állandóan vízzel borított területekkel, így mivel azokat a belvízelvezető csatornákkal lecsapolták, fokozatosan a kiszáradás sorsára jutottak. A korábban már taglalt fokok teljesen megszűntek, így a korábbi állandó vízborítást már nem biztosította semmi, mivel a csapadék nem volt elegendő a lecsapolás utánpótlására. 4. ábra: A Tisza-folyó mederváltozásai a mintaterületen Forrás: saját szerkesztés

100% 80% 60% 40% 20% 0% 1856.

1936.

1982.

Vízb orította terü letek

2005.

Vízmentes terü letek

5. ábra: A vízborította és vízmentes területek aránya a vizsgált időszakokban Forrás: saját szerkesztés

A mocsarak elhelyezkedési jellegzetességeinek vizsgálata érdekében több fedvényt és területhasználati egységet is egymásra helyeztem, így a kapott tematikus térképek jobb rálátást biztosítottak az egyes időszakok állapotára. A szabályozási munkák és a lecsapolások időszaka után megfigyelhető volt, hogy az egyes nagyobb tavak víztükre mára elmocsarasodott. Az egykori összefüggő vizenyős és mocsaras területeken kialakított csatornahálózat helyén pedig ma már kevés ilyen területet találunk. Helyette csupán a csatornák és apró erek medre mellett alakultak ki időszakosan mocsaras és nádas foltok (8. ábra), valamint az egykori kubikgödrök is a vizes területek számát gyarapítják.


–8–

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


6. ábra: A mocsaras területek kiterjedései a vizsgált időszakokban Forrás: saját szerkesztés

Vízborította területek kiterjedése a vizsgált időszakokban

km 2 90,00 80,00

76,37

60,00

Vizenyős terület Mocsár

50,00

Tó

40,00

Morotva

70,00

30,00

21,22

20,00 8,58

10,00

2,07 0,00

0,00

3,01 0,02

7,06 0,00

0,042,88

0,00 2,940,12 2,39

0,00 1856.

1936.

1982.

2005.

7. ábra: Vízborította területek kiterjedése a vizsgált időszakokban Forrás: saját szerkesztés


–9–

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


8. ábra: A vizenyős és mocsaras területek alakulása és a csatornarendszer elhelyezkedése a vizsgált időszakokban Forrás: saját szerkesztés

A művelési ágak megváltozásának hatása a területhasználatra A mintaterület, azon belül is leginkább a Taktaköz korabeli arculatát lényegében a Tisza szeszélyes vízjárása határozta meg. A vízrajzi adottságok, és az első vizsgált időszak térképi adatai alapján is megállapítható volt, hogy a környék lakossága ártéri gazdálkodást folytatott. A fő termelési tevékenységet a külterjes szántóföldi növénytermesztés és a hagyományos ártérhasználat jelentette. A művelt területek egy-egy nagyobb dűlőt alkottak, melyeket apró parcellákra osztottak. A fokgazdálkodás révén a Tisza vize elárasztotta a területeket majd a víz visszavezetődött a mederbe, így a rétek és legelők öntözése biztosítva volt. A XIX. század közepén az akkori természeti-társadalmi és gazdasági viszonyok mellett a terület települései a népességeltartó képességük felső határához közeledtek (DOBÁNY Z. [2000]). A folyószabályozások ezen az állapoton kívántak javítani, ugyanis a meglévő művelt területek nagysága már nem volt megfelelő a megnövekedett igények kielégítéséhez. Vizsgálataim során ezeknek a területeknek a megváltozása volt az egyik leglátványosabb eredmény. A kanyarulat-átvágások és a csatornarendszer kiépítésével jelentős területek maradtak vízborítás nélkül, így megindult azok hasznosítása. A szárazulatokon kialakult réteket és legelőket a termelés növelése érdekében feltörték, beszántották. Az 1936-os időszakra közel duplájára nőtt a szántóterületek nagysága, ezt követően harminc százalékos csökkenés jelentkezett, majd ez az állapot nagyjából stagnált (9. ábra oszlopdiagramja).


– 10 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


km2

n e te l ü re ta t n i m a e s é d je r e itk k e t le ü r e t tó n áz S

%

200

10 0

180

90

160

80

140

70

120

60

100

50

80

40

60

30

40

20

20

10

0

S zá n tó te rü le te k a rá n ya a te le p ü lé se ke n

Szántó Tiszad ada Tiszad ob Tiszaú jváros Tiszalúc Taktakenéz Kes znyéten Tiszagyulaháza

0 1856

1936

198 2

2005

9. ábra: A szántóterületek kiterjedésének és a településeken belüli arányának változása a mintaterületen Forrás: saját szerkesztés

Ez a folyamat azonban nem azonos ütemben ment végbe, mivel az alapul szolgáló vizes területek kiszáradása is különböző intenzitású volt. A 9. ábra vonaldiagramja tájékoztat az egyes települések közigazgatási határain belül a művelésbe vont területek alakulásáról is. A diagram alapján megállapítható, hogy míg a mintaterület egészén növekvő tendenciát mutattak a szántóterületek, addig települési szinten megfigyelhetők voltak csökkenések is. Tartósan csak Tiszaújváros külterületén jelentkezett csökkenés, ennek oka, hogy a többi településsel ellentétben a beépített területek aránya itt nőtt a legnagyobbra, vagyis szántók helyett a lakóterületeket növelték. Az átlagosnál nagyobb volt a növekedés Taktakenézen és Tiszagyulaházán, főleg az utóbbi külterületén, ahol a II. katonai felmérés idején csupán 1,89% volt a szántóterületek részesedése a település összterületéből. Az 1982-es évben ez a mutató már 62,51%-ra nőtt, sőt a 2005-ös időszakig is emelkedett még közel 10 százalékot. Kiemelendő viszont, hogy Tiszagyulaházán a nagymértékű művelésbe vonás nem a vizes területek felszámolásához köthető, hanem az oda tartozó rét-legelő területek feltöréséhez. A taktakenézi szántósítás azonban szinte kizárólag az újonnan szárazulattá vált térszíneken ment végbe. A szántóterületek területi elhelyezkedésit a 10. ábra szemlélteti. A szántóterületek nagymértékű növelése maga után vonta a rét- és legelőterületek visszaszorulását. Az intenzív típusú állattenyésztésre való átállással ezeknek a területeknek a jelentősége egyre csökkent. A növénytermesztés térhódításához szükséges új termőföldeket pedig csak az egykori vízborította területeken, illetve a réteken és legelőkön tudták kialakítani a földművesek.


– 11 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


10. ábra: A szántóterületek elhelyezkedése a vizsgált időszakokban Forrás: saját szerkesztés

A 11. ábra oszlopdiagramján látható, hogy a gyepterületek legnagyobb kiterjedése a vizsgált időszakok közül a II. katonai felmérés időszakához köthető, azonban azt követően 29,79%-kal csökkent a 2005-ös évre. Fontos megemlíteni, hogy ezzel a közel 30%-os csökkenéssel ellentétben a szántóterületek 71,78%-kal gyarapodtak. Tehát az újonnan létrehozott szántók nem csak a gyepterületek feltörésével jöttek létre, hanem nagyrészt a vízborítottságtól megszabadított térszíneken is, mivel azok jelölései az 1982-es térképeken már nem is szerepelnek. A rét - és legelőterületek visszaszorulását nem csak a szántók növekedése okozta, hanem a lakott területek növekedése is, ugyanis a meglévő szántókra szüksége volt a lakosságnak, ehelyett a település határában lévő, vízborítástól mentes területeken hoztak létre új településrészeket. A rét-legelő területek alakulását a szántóterületek esetéhez hasonlóan a települések külterületén belül külön megvizsgálva újfent érdekes eredményeket kaptam (11. ábra). A teljes mintaterületet vizsgálva megállapítható volt a gyepterületek fokozatos visszaszorulása, de ahogyan a szántók viszonylatában, úgy itt is megfigyeltem eltéréseket az egyes települések között az összesített tendenciával szemben. A második időszakban három településen is növekedés történt, ezek közül Kesznyéten területén a 46%-ot is elérte a 2005-ös évben a gyepterületek aránya település összterületéből. Ez a folyamat ott azzal magyarázható, hogy eltűntek a vizenyős területek, és a fokozatos kiszáradást követően füves társulások alakultak ki helyükön.


– 12 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


km2

%

100

n te e l ü r e att n i m a e s é d je r te ik k e t e l ü r te lő e g le té R

100

90

90

80

80

70

70

60

60

50

50

40

40

30

30

20

20

10

10

0

R é tle g e lő te rü le te k a rá n y a a te le p ü lé se k e n

Rét-legelő Tiszadada Tiszadob Tiszaújváros Tiszalúc Taktakenéz Kesznyéten Tiszagyulaháza

0 1856

1936

1982

2005

11. ábra: A rét-legelő területek kiterjedésének és a településeken belüli

arányának változása a mintaterületen Forrás: saját szerkesztés

A kezdeti növekvő tendencia a szántók már taglalt kibővülése miatt hanyatlott meg. A csökkenés tehát követte a mintaterületre vonatkozó tendenciát, azonban annak mértéke Tiszagyulaháza esetében kimagasló volt, közel 60%-os. Ennek egyik okát fentebb már említettem, (ezen a településen volt a legnagyobb arányú a szántósítás), másrészt pedig az egykori legelőterületen hozták a település lakott részeit. A gyepterületek elhelyezkedései a 12. ábrán láthatók.

12. ábra: A rét- és legelő területek elhelyezkedése a vizsgált

időszakokban Forrás: saját szerkesztés DE-TTK TDK - 2011 (IV.)

– 13 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


A települések és beépítések gyarapodása

A területhasználati kategóriák között a beépített területek növekedtek a legnagyobb intenzitással, a vizsgált közel 150 év alatt több mint hétszeresére nőttek a kezdeti 4,36 km2-es állapotról. (13. ábra) Ennek oka, hogy a folyószabályozási munkák kedvező hatással voltak a mintaterület településeinek területi kiterjedésének alakulására is. A II. katonai felmérés alapján megállapítható, hogy a lakott területek eleinte főleg a folyópartokon alakultak ki. Tiszadada, Tiszadob, Tiszalúc és Taktakenéz a Tisza mellett, Kesznyéten a Sajó partján, míg a Tiszaújváros elődjeként létező Szederkény pedig egy régi Tisza-morotva mellett. A folyamatos áradások és vízborítás nem tette lehetővé a települések növekedését, s így a lakosságszám növekedését sem. Csupán Tiszagyulaháza lóg ki a sorból, ami abban az időszakban még nem is létezett. Tipikusan olyan területek közé sorolható, amelyeket „az árvízmentesítés tette emberi településre alkalmassá.” [1] Tiszagyulaháza a II. katonai felmérés térképén még nem, de az 1982-es év topográfiai térképein már megtalálható, ugyanis hivatalosan 1908-ban alapították szederkényi grófi birtokokon, valamint a szomszédos Polgár település határából leválasztott területeken [1] (14. ábra).

13. ábra: A beépített területek foltméretének mediánjai, interkvartilis félterjedelmei, szélső ill.

kiugró értékei Forrás: saját szerkesztés

A beépített területek összegzett változásának vizsgálat mellett kíváncsi voltam a foltméretek alakulására is. A térképek alapján vektorizált területhasználati foltokat a foltméreteloszlásukkal a vizsgált időpontokban boxplot-ábrázolással jelenítettem meg (13. ábra).


– 14 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


Az ábra alapján megállapítható, hogy eleinte nagyobb egybefüggő beépítések jellemezték a területet, a szabályozások után azonban a növekedéssel párhuzamosan a beépítések felaprózódtak (1-2 db kiugró érték azonban megfigyelhető), a települések mellett megjelentek a gazdasági épületek. 2005-ben újra a nagyméretű foltok mutattak nagyobb arányt az eloszlásban, ez főként a Tiszaújváros-környéki változásokkal magyarázható. Tiszaújváros közigazgatási területe is jelentős változásokon esett át közel másfél évszázad folyamán (14. ábra). A II. katonai felmérés idején még csak a mai Tiszaújváros egyik városnegyedeként számon tartott Szederkény (Óváros vagy Tiszaszederkény) létezett. A város, ahogy a többi település a területen, a Tisza-szabályozást követően lépett a nagyarányú fejlődés útjára.

14. ábra: A települések területének és a beépítések alakulása a vizsgált időszakokban Forrás: saját szerkesztés


– 15 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


A Tisza új medrét széles árvízvédelmi gátakkal vették körbe, így az újonnan szárazulattá váló és a korábbi lakott területek tartósan védetté váltak, így megindulhatott a gazdasági fejlődés, majd pedig a demográfiai növekedés is. Ebben közrejátszott a szántóföldi művelés megélénkülése is. Tiszaújváros esetében az ipari tevékenység is meghatározó elemmé vált. Első iparágként a villamosenergia-termelés jelent meg a szomszédos tiszapalkonyai hőerőmű létesítésével. Ez pedig megfelelő alapot biztosított a vegyipar fejlesztéséhez. A Szederkénytől délre fekvő földterületeken megkezdődött a térség legmeghatározóbb vegyipari vállalatának, a Tiszai Vegyi Kombinát Rt. kiépítése, mely 1965-ben kezdte meg a működését [2]. Ez nagymértékben növelte a munkahelyek számát s ezzel együtt az életszínvonalat, ami a lakótelepi életmód megalakulását vonta maga után. A többi településen is markáns településrészek alakultak ki (Újtelep-ek). Az erdőterületek kiterjedésének alakulása

Az erdőterületek elhelyezkedésének sajátosságait vizsgálva fontos megjegyezni a hullámtéri erdők telepítését. A három időszak tematikus térképeit vizsgálva minden folyó hullámterén megtalálhatók ezek az erdőfoltok. A hullámtéri erdőket általában azért telepítik, hogy védjék a gátakat a hullámveréstől vagy esetlegesen a jégtől [3]. Az erdőterületek elhelyezkedésének alakulását a 15. ábra szemlélteti. Gyakoribbak voltak a lombhullató erdők, mint pl.: fűz, tölgy és nyár. A környék jellegzetessége, hogy az egyes nagy erdőfoltokat saját népi névvel is ellátták. Ezek utalnak az adott erdőfolt uralkodó típusára is. Ilyenek Tiszadobon a „Tölgyes”, „Tótfűz”, „Poklos”, „Tölgy erdő”, amelyeket a helyi lakosság napjainkban is használ az egyes településrészek megkülönböztetésekor, mivel az említett erdőterületek napjainkban is léteznek. A három időszak térképeinek vizsgálata során megállapítottam, hogy a II. katonai felmérés idején az erdőterületek leginkább csak a folyókanyarulatok belső oldalán, azon belül is Tiszadob környezetében húzódtak, elvétve fordult csak elő messzebb néhány különálló erdőfolt. (15. ábra) Az Alföld ártéri területein nem volt akkora kiterjedése az erdőterületeknek, mint a környező középhegyvidékeken (ennek természetesen éghajlati okai is vannak). A tűlevelű erdők aránya az 1982-es év topográfiai térképek információiból kiindulva csak igen kis arányú, s ezek az állományok is későbbi kitermelés céljából kerülhettek telepítésre. A 16. ábra adatai alapján megállapítható, hogy a mintaterület gyarapodó felszínborítási egységei közül az erdőknek volt a legegyenletesebb a növekedése. A kezdeti 14,79%ról közel 100 év alatt több, min duplájára nőtt az arányuk az összterületből. A településhatárokon belül végzett számítások alapján is többnyire az fokozatos gyarapodás volt megfigyelhető, de itt is jelentkeztek ellentétes folyamatok, akárcsak a szántók és a rét-legelők esetében. Ebben az esetben csökkenésekről volt szó, azonban ezek az eltérések nem voltak az előbb említett két kategóriában számított eltérések mértékével megegyezőek. Az 16. ábra szerint csökkenés ment végbe Tiszadob és Tiszaújvárosban a második vizsgált időpontban, viszont összességében Tiszadob belterületén ment végbe a második legnagyobb arányú erdősítés (12%-os) az utolsó vizsgált időpontra (a legnagyobb Taktakenézben ment végbe: 14,5%-os).


– 16 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


15. ábra: Az erdőterületek elhelyezkedése a vizsgált időszakokban Forrás: saját szerkesztés

km2 n e t e l ü r te at in m a e s é d je r e ti k k te e l ü r te ő d r E

%

45

100

40

90

35

80 70

30

60 25 50 20 40 15

30

10

20

5

10

0

Er d ő te rü le te k a rá n ya a te le p ü lé se ke n

Erdő Tiszadada Tiszadob Tiszaújváros Tiszalúc Taktakenéz Kesznyéten Tiszagyulaháza

0 1856

1936

1982

2005

16. ábra: Az erdőterületek kiterjedésének és a településeken belüli arányának változása a

mintaterületen Forrás: saját szerkesztés


– 17 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


A 15. és 17. ábra arról tájékoztat, hogy a Tisza-szabályozás előtti állapotban a mintaterületen nagyméretű erdőfoltok övezték a folyókanyarulatokat, azonban ezt követően a Tisza új medre mellett számos apró erdőfoltot telepítettek a lakosok. A szabályozások előtt a fent említett gátvédelmi céllal, a szabályozás után pedig a későbbi kitermelés céljából hajtották végre kisebb méretű erdőfoltok kialakítását.

17. ábra: A beépített területek foltméretének mediánjai, interkvartilis félterjedelmei, szélső ill.

kiugró értékei Forrás: saját szerkesztés

Tájmetriai vizsgálatok eredményei

A mintaterület tájmetriai szempontú változás-vizsgálatánál a szakirodalom alapján folt-, osztály- és tájszinten végeztem számításokat. Számos tájmetriai mérőszám létezik, ezek közül néhányat emeltem ki, amelyet a téma szempontjából fontosnak találtam. Az egyes mérőszámok nem minden szinten értelmezhetők, ezért az eredmények bemutatásánál a mérőszámok típusa szerint fogom őket elkülöníteni. A területhasználati kategóriák közül szelektálnom kellett, ugyanis a különböző térképi adatbázisok különbségeit is figyelembe kellett vennem. A számításaimat tehát azokra a főbb kategóriákra végeztem el, amelyek mind a négy vizsgált időpontban azonosíthatóak voltak a térképeken, illetve éppen ezek határozzák meg leginkább a mintaterület szerkezetét. Ezek a kategóriák: szántó, rét-legelő, erdő, mocsár, beépített területek, holtmedrek, Tisza, Sajó. A holtmedrek kategória természetesen a szabályozások előtt nem létezett, azonban a következő három időpontban elég lényeges tájszerkezeti elem a mintaterületen, ezért bent hagytam a számításban.


– 18 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


Terület/kerület-mérőszámok TE (Total Edge) magyarul a teljes szegélyhossz, melynek értéke a táj felszabdaltságáról tájékoztat. Ezt a mutatót osztály és tájszinten is kiszámítottam, s összevetettem (18. ábra).

m 3000000

m 3000000

2500000

2500000

2000000 e g d El at 1500000 o T

2000000

1000000

1000000

500000

500000

1500000

0

(T E ) a vi zs gá lt ka te gó ri á kb an

Tájszint Szanto Ret Erdo Mocsar Beepitett Morotva Tisza Sajo

0 1856

1936

1982

2005

18. ábra: TE mérőszám eredményeinek alakulása a vizsgált időszakokban Forrás: saját szerkesztés

Az ábra alapján megállapítottam, hogy a mintaterület egészére nézve a teljes szegélyhossz ingadozáson ment keresztül, viszont a kezdő és végállapot közel azonos értéket képvisel (2165 és 2127km). Az ingadozás a szabályozási munkálatokkal mutat összefüggést, ugyanis az azt követő időszakokban intenzívebb tájhasználatra nyílt lehetőség, ez okozhatta az 1982es állapotra kialakult kiemelkedő szegélyhosszt (3170km). Ez a mutató tehát táji szinten nem mutat tartós fragmentálódást az évek során. A vizsgált területhasználati kategóriák osztályszintű eredményei (18. ábra vonaldiagramja) nagyrészt a fent említett tendenciához igazodnak, azonban kimutatja a rét-legelő területek tartós szegélyhossz-csökkenését (13%os). A beépített területek első időszakában is nagymértékű szegélynövekedés volt megfigyelhető (28%-os), ezt követően viszont a területi növekedéssel ellentétben kisebb kerületű beépítések történtek. A szántóterületek általános növekedésével párhuzamosan a szegélyhossz is növekedett (18%). Ezek az eredmények azonban a tájváltozás szempontjából nem a legpontosabb információkat hordozzák, ezeknél sokkal hasznosabbak alaki mutatók, amelyek már a kerület/terület értékeket különböző módon egymáshoz viszonyítjuk.


– 19 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


Alaki mérőszámok PARATIO (Perimeter/Area Ratio) magyarul kerület/terület arány egy egyszerű tájmetriai mérőszám, ahol a nagyobb szegély által kompaktabb foltot kapunk. A mutató vizsgálatának eredménye azonban nem hozott értékelhető eredményt. Ennek oka, hogy túl sok nagyon kicsi valamint számos kiugróan nagy érték miatt a diagramokról érdemi információ nem volt leolvasható, emellett a mutatónál figyelembe kell venni, hogy befolyásolja értékét a nagyság és az alak viszonya. Például egy 200méter sugarú kör és egy 400 méter oldalú négyzet kerület/terület aránya azonos (0,1). Ez a probléma is befolyásolhatta az eredményt. SHAPE (Shape Index) magyarul alaki index viszont ennél sokkal hasznosabb, ugyanis értékét nem befolyásolják a méretek. A Shape Index esetében a foltok kerületét a minimumkerülettel osztjuk, amit egy ugyanakkora kerületű kompakt folt (pl.: négyzet) területéhez viszonyítva számítunk. A shape indexet foltszinten vizsgáltam (19. ábra).

19. ábra: A területhasználati kategóriák alaki indexének mediánjai, interkvartilis félterjedelmei,

szélső ill. kiugró értékei Forrás: saját szerkesztés

A Shape Index vizsgálatánál megállapítottam (19. ábra), hogy a folyók és holtmedrek területhasználati kategóriájának foltjai között találjuk a nagy értékeket (5-10), ez azzal magyarázható, hogy a folyók vonalas képződmények, ábrázolásuk során a foltalak


– 20 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


nagymértékben eltér a kompakt formáktól. A többi kategória ezzel szemben kisebb foltszámmal rendelkezik, viszont alaki indexük többnyire kisebb, de elég sok kiugró érték is szerepel a tartományban. Az erdők esetében folyamatoson növekszik az érték, így a már ismertetett területi növekedés és foltméret csökkenés mellett az erdőfoltok alakja is bonyolultabbá vált. A mocsaras területek területi csökkenésével párhuzamosan a Shape Indexük is csökkent, a szerteágazó lápos foltok tehát a kiszáradás folyamán egyszerűbb és kisebb foltokká alakultak át. A rétek esetén a kezdőállapothoz képest ingadozott a foltok alaki indexe, a nagy részük a kis Shape Indexű intervallumba esik, viszont sok extrém kiugró érték is jelen van, ami ennél is bonyolultabb foltalakot feltételez a kiindulási állapotot elhagyva. A szabályozások időszakát követően a szántófoltok Shape Indexe növekedett a területükkel együtt, majd visszaesett kissé, ugyanis újra kisebb és kompaktabb formájú parcellákat kezdtek kialakítani a mezőgazdaságban. MSI (Mean Shape Index) a Shape Indexszel szemben osztályszinten vizsgálja a foltalakot (20. ábra). A foltszintű alakvizsgálattal szemben itt átlagos alaki indexet számítottam a területhasználati kategóriákra, s megfigyelhető, hogy többnyire minimális növekvő tendenciát mutatnak a kategóriák ingadozás nélkül, kivéve az erdők és a beépített területek.

20. ábra: MSI mérőszám eredményeinek alakulása a vizsgált időszakokban Forrás: saját szerkesztés

Szomszédossági mérőszámok DIVISION a táji felosztottság fokaként magyarázható, megmutatja, hogy mekkora a valószínűsége, hogy két véletlenszerűen kiválasztott hely, különböző tájfoltba esik. A DIVISION mérőszámokat osztályszinten számítottam (21. ábra).


– 21 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


21. ábra: DIVISION mérőszám eredményeinek alakulása a vizsgált időszakokban Forrás: saját szerkesztés

A 21. ábra alapján a Tisza, a Sajó és a rétek területén folyamatosan igen magas a tájfelosztottság foka (kb. 80%), ennek oka a folyóknál a bonyolult vonalszerű alak, a rétek esetén pedig a nagyarányú felszabdalódás. A mocsarak és erdők esetében a szabályozások után megfigyelhető egy nagy ugrás (20 ill. 81%-os) a felosztottságban, ennek oka, hogy a szabályozások előtt nagy kiterjedésű, összefüggő mocsarak és erdőfoltok voltak jellemzőek, a szabályozások után azonban felaprózódás ment végbe. A mocsarak esetén még ezt követően egy ellentétes folyamat is indult (45%-os csökkenés), ami a feldarabolódott mocsarak kiszáradásakor ment végbe, ekkor ugyanis a nagy szétaprózott és szétágazó mocsárfoltok kisebb, de egyszerűbb alakú foltokká alakultak át. A csökkenő majd növekvő tendenciát a holtmedrek esetén véleményem szerint a digitalizált térképi adatbázisban felmerült hiba okozta, ráadásul az 1982-es évben több darabban és elcsúszással lehetett csak ábrázolni ezt a kategóriát. SPLIT azt a számot adja meg, ahány egyforma méretű darabra kellene felosztani a területet ahhoz, hogy az előző pont valószínűség ne változzon. A SPLIT mérőszámokat osztályszinten számítottam (22. ábra) A DIVISION mérőszám és a SPLIT fenti definíciójából adódik, hogy a nagymértékben mozaikos tájat nagyszámú egyenlő méretű szeletre kellene feldarabolni. Ha a táj vagy folt egy darabból áll, értéke 1, ez az érték pedig a felszabdaltsággal folyamatosan növekszik. A 22. ábra alapján a Tisza és a mocsarak osztály változása emelendő ki, a szabályozás utáni időszakban ugrott meg az értékük.


– 22 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


22. ábra: SPLIT mérőszám eredményeinek alakulása Forrás: saját szerkesztés

NNDist (Nearest Neighbour Distance) értéke az adott területhasználati kategória legközelebbi szomszédos foltjának távolságát adja meg. A fajok a tájrészletek között annál könnyebben tudnak vándorolni, minél kisebb ennek a mérőszámnak az értéke. Az NNDist mérőszámot foltszinten számítottam (23. ábra). Az eredmények tükrében megállapítható, hogy a legtöbb magas érték főként a beépített területek és a holtmedrek esetén jelentkezik, aminek oka, hogy ezek a kategóriák összességében kevesebb foltszámmal rendelkeznek a többihez képest, illetve összefüggőbbek. A beépített területek foltjai ökológiai szempontból jelentéktelenek, amik relatíve messze helyezkednek el egymástól, a holtmedrek szintén kevés folttal rendelkeznek, s elszigetelt helyzetűek. A szántók, rétek, erdők felszabdalódásáról már esett szó az előző fejezetekben, ezzel magyarázható osztályuk többnyire alacsony NNDist értékük, ugyanis ezek nagy arányt képviselnek a területhasználatból, emellett a felaprózódás eredményeként a szomszédos foltok távolsága kisebb. A mocsarak területhasználati százaléka ennél kevesebb, illetve ezek a foltok is elszigeteltebben helyezkednek el a mintaterületen, így NNDist értékük már az előbb említett kategóriáknál kicsit nagyobb. A Tisza és Sajó folyók ebben a mérőszám-vizsgálatban nem sok jelentőséggel bírnak, mivel a területhatárok miatt ugyan több folt ábrázolja őket, de egy foltnak kellene tekinteni őket, így a legközelebbi szomszédos folt keresése nem reprezentatív.


– 23 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


23. ábra: A területhasználati kategóriák NNDist mérőszám eredményeinek mediánjai,

interkvartilis félterjedelmei, szélső ill. kiugró értékei Forrás: saját szerkesztés

Diszkusszió A mintaterületen végzett vizsgálatok során megállapítottam, hogy a kanyarulat-átvágások következményeként megszűnt a nagy területek elárasztása, ezáltal a vízutánpótlás is, ugyanis eltűntek a korábbi fokok. Sűrű belvízelvezető csatornahálózatot hoztak létre a megmaradt vizes területek kiszárításának céljából. Ezek a térszínek alkalmassá váltak, hogy bevonják a szántóföldi művelésbe. 2005-re a szántóterületek aránya meghaladta az 50%-ot az összterületből, 1856-ben még a vizenyős területek és a gyepterületek együttesen tettek ki ekkora arányt (24. ábra). A régi vízborította térszínek mellett a meglévő rét-legelők feltörésével is növelték a szántók összterületét, olyannyira, hogy a gyepterületek folyamatosan visszaszorultak. Ez magával vonta a tradicionális ártéri gazdálkodás megszűnését, ugyanis a modern növénytermesztés ellenében elvesztette az értékét. A régi legeltető állattartással foglalkozó népességkénytelen volt beköltözni a településekre, ami viszont magával vonta az épített területek megnövelését.


– 24 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


100% 80% 60% 40% 20% 0% 1856. Erdő Szántó

1936. Rét-legelő

1982. Vizenyős terület

2005. Beépített területek

24. ábra: A főbb területhasználati kategóriák megoszlása a vizsgált időszakokban Forrás: saját szerkesztés

Arányaikat tekintve azonban visszaszorultak a rét- és legelőterületekkel egyetemben a szántóterületekhez képest. A beépítések és a gazdasági növekedés az úthálózat kibővülését eredményezte, ugyanis a mezőgazdaságban megtermelt felesleget be kellett kapcsolni a kereskedelembe. Az erdőterületek kategóriája volt az egyetlen, ami az arányokat tekintve is tartós növekedést mutatott. Ez a szándékos telepítéssel magyarázható, ugyanis szükség volt az új Tisza-meder és a többi folyó mellett emelt gátrendszer védelmére, amit egyrészt hullámtéri erdősávokkal kívántak elérni. A tájmetriai vizsgálatok szintén összetett képet adtak a Tisza-szabályozás hatására végbement változásról. A teljes szegélyhossz változása ingadozást mutat, a növekedési kiugrás azonban a szabályozás hatására végbement folyamatok okozták. A Tiszával kapcsolatos foltok szegélyhossza törvényszerűen lecsökkent, a szántók és beépített terülteké a területi növekedéssel párhuzamosan növekedett, míg a rétek esetén szintén párhuzam vonható a csökkenő tendenciában. Az alaki mutatók vizsgálatánál a PARATIO és a fraktáldimenzió vizsgálata nem hozott értékelhető eredményt. A Shape Index mérőszám vizsgálata során kimutattam, hogy a folyókhoz köthető foltok alakja komplexebb, az erdők-szántók-rétek esetén pedig ismét párhuzam vonható a Shape Indexük és a területváltozásuk között. Az átlagos Shape Index osztályszintű eredményeinél viszont nem tapasztaltam nagy ingadozásokat. A szomszédossági mutatók során kimutattam a terület felszabdaltságát. A DIVISION mérőszám eredményeiből látható, hogy a mocsarak és erdők esetén a szabályozások következményeként a korábbi összefüggő nagy foltok feldarabolódtak. A SPLIT mérőszám eredményeinél ismét az értékek kiemelkedése a szabályozások utáni állapothoz köthetők. Az NNDist mérőszám legnagyobb értékei a beépített területekhez és a holtmedrekhez tartoznak, előbbi oka, hogy a települések szétszórtan helyezkednek el, utóbbi kategória foltjai pedig a szabályozások hatására elszigetelődtek, így a legközelebbi szomszédos foltok távolságai megnőttek, főleg az utolsó időpontban. A többi kategória kis NNDist értéke pedig már azok aprózottságát igazolja. A geoinformatika tudománya széleskörű lehetőséget nyújthat az egyes tájtervezési munkálatok kialakításában. Segítségével rekonstruálhatók a korábbi viszonyok, melyek alapos elemzésével a jövőre nézve értékes következtetések tehetők. Későbbi időpontok vizsgálata során érdemes a felhasznált adatbázisok sorát bővíteni, pontosabbakat beszerezni a még hitelesebb eredmények elérése érdekében.


– 25 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


Hivatkozások BORSY ZOLTÁN [1989]: Az Alföld hordalékkúpjainak negyedidőszaki fejlődéstörténete - In: Földrajzi Értesítő XXXVIII. Évf. 3-4. füzet pp 213-217. BUGYA TITUSZ [2006]: Tiszadob földrajza - In: TISZADOB (szerk.: BUGYA I.), Tiszadob 13-51. o. BÜTTNER GYÖRGY [2010]: Magyarország 1990-2000 és 2000-2006. közötti felszínborításváltozásainak összehasonlítása. In: Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában, Térinformatikai Konferencia és Szakkiállítás (szerk.: LÓKI J. – DEMETER G.) Universitas Alapítvány, Debrecen. 89-95. o. BÜTTNER GYÖRGY – MARI László [2004]: A felszínborítás változásának fő típusai a Corine Land Cover európai adatbázisa alapján. – In: II. Magyar Földrajzi Konferencia közleményei (CD), Szeged CSORBA PÉTER [1997]: Tájökológia. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen CSORBA PÉTER [2008]. Tájmetriai mérések felhasználási lehetőségei - In: Tájkutatás – Tájökológia (szerk.: CSORBA P. – FAZEKAS I.), Meridián Alapítvány Debrecen, 65-72. o. DETREKŐI ÁKOS.- SZABÓ GYÖRGY [2001]: Bevezetés a térinformatikába. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó DOBÁNY ZOLTÁN [2000]: A gazdálkodás és változásai és sajátosságai a Taktaközben a 18-19. században – In: Az Alföld történeti földrajza (szerk.: FRISNYÁK S.), Nyíregyháza, 2000. 289-302. o. GÁBRIS GYULA. – FÉLEGYHÁZI ENIKŐ. – NAGY BALÁZS. – RUSZKICZAY ZSÓFIA [2001]: A Középső-Tisza vidékének negyedidőszak végi folyóvízi felszínfejlődése. – In: Magyar Földrajzi Konferencia tudományos közleményei (CD), Szeged GYENIZSE PÉTER. – ELEKES TIBOR. – NAGYVÁRADI LÁSZLÓ. – PIRKHOFFER ERVIN [2008]. A tájhasználat-változás értékelése a Zselicben, az Árpád-kortól a 20. század végéig – In: Földrajzi Közlemények (132.évf.) 1. sz. 83-88. o. JANKÓ ANNAMÁRIA [2007]: Magyarország katonai felmérései 1763-1950. Budapest, Argumentum Kiadó KERTÉSZ ÁDÁM [2003]: Tájökológia. Holnap Kiadó, Budapest KISS ANITA [2008]: A Mezőcsáti Kistérség területhasználatának változása és földhasználati állandósága – In: Tájkutatás – Tájökológia (szerk.: CSORBA P. – FAZEKAS I.), Meridián Alapítvány Debrecen, 139-148. o. KOVÁCS FERENC. – RAKONCZAI JÁNOS [2001]: Geoinformatikai módszerek alkalmazása a tájváltozások értékelésében a Kiskunsági Nemzeti Park területén - In: Magyar Földrajzi Konferencia tudományos közleményei (CD), Szeged MCGARIGAL, K. [2002]: Landscape pattern metrics. In: A. H. EL-SHAARAWI AND W. W. PIEGORSCH (eds.): Encyclopedia of Environmentrics (2). John Wiley & Sons, Sussex, England, 1135–1142. o. MAROSI SÁNDOR – SOMOGYI SÁNDOR [1990]: Magyarország kistájainak katasztere I-II. Budapest, MTA Földrajztudományi Kutató Intézet. MEZŐSI GÁBOR. – FEJES CSABA [2004]: Tájmetria - In: Táj és környezet (szerk.: DÖVÉNYI Z. – SCHWEITZER F.), MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest 229-242. o. MOLNÁR ZSOLT [1998]: A tiszadobi erdők tájtörténete – In: Az I. MÉTA-TÚRA túravezető füzete. Kézirat, MTA ÖBKI, Vácrátót. 2003. MUCSI LÁSZLÓ [1995]: Műholdas távérzékelés és digitális képfeldolgozás I., Szeged, SZTE Press ORLÓCZY ISTVÁN. – SZESZTAY KÁROLY [2004]: Árvízi kockázat a Tisza vízrendszerében – In: Vízügyi Közlemények, LXXXVI. Évfolyam 2004. évi 3-4. füzet 384. o.


– 26 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


SÁNDOR ANDREA. – KISS TÍMEA [2008]: A területhasználat változás hatása az üledékfelhalmozódásra, közép-tiszai vizsgálatok alapján - In: Magyar Földrajzi Konferencia Kiadványai, Szeged. SZABÓ JÓZSEF [2004]: Az árvízvédelem néhány aktuális kérdése Magyarországon – a Tisza példáján - In: Debreceni Szemle, 2004/1, 60-76. o. SZABÓ SZILÁRD [2009]: Tájmetriai mérőszámok alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata a tájanalízisben. Habilitációs értekezés, kézirat. Debrecen. SZALAI GYÖRGY [1987]: Ember és víz. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó SZILASSI PÉTER [2006]: A területhasználat változás főbb tendenciái a Balaton vízgyűjtőjén – In: III. Magyar Földrajzi Konferencia közleményei (CD), MTA Földrajztudományi Kutatóintézet SZILASSI PÉTER. – KOVÁCS FERENC. – JORDÁN GYŐZŐ. – VAN ROMPAEY, A. – VAN DESSEL W. [2008]. – A területhasználat változás geoinformatikai módszerekkel történő elemzése a Balaton vízgyűjtőjén – In: Tájökológiai Kutatások (szerk.: CSIMA P. – DUBLINSZKI-BODA B.), Budapesti Corvinus Egyetem Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék, Budapest, 351-356. o. TÚRI ZOLTÁN. – SZABÓ SZILÁRD [2009]: Néhány tájmetriai mutató és a felbontás kapcsolatának vizsgálata egy tiszazugi tájrészleten - In: Természetföldrajzi folyamatok és formák (szerk.: KISS T.). Geográfus Doktoranduszok IX. Országos Konferenciájának Természetföldrajzos Tanulmányai, Szeged 83-92. o. ZBORAY ZOLTÁN [2008]: Az erdő növekedésének vizsgálata térinformatikai és fotogrammetriai módszerekkel karsztos mintaterületen - In: Tájkutatás – Tájökológia (szerk.: CSORBA P. – FAZEKAS I.), Meridián Alapítvány Debrecen, 375-380. o.

Internetes hivatkozások [1] Tiszagyulaháza rövid története http://hbml.archivportal.hu/id-1126-tiszagyulahaza_r_vid_t_rtenete.html (letöltve: 2010.) [2] TVK Történeti áttekintés http://www.tvk.hu/hu/a_tvkrol/tarsasagunkrol/tortenetunk/torteneti_attekintes/2 (letöltve: 2010.) [3] Czeglédi István – A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése az erdész szemével – Hullámtéri erdőgazdálkodás a Közép-Tisza-vidéken http://epa.niif.hu/00100/00187/00001/pdf/004.pdf (letöltve: 2009.)


– 27 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


MELLÉKLET

25. ábra: A mintaterület területhasználati térképe illetve területhasználati kategóriának megoszlása 1856-ban (Forrás: saját szerkesztés)


– 28 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


26. ábra: A mintaterület területhasználati térképe illetve területhasználati kategóriának megoszlása 1936-ban (Forrás: saját szerkesztés)


– 29 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


27. ábra: A mintaterület területhasználati térképe illetve területhasználati kategóriának megoszlása 1982-ben (Forrás: saját szerkesztés)


– 30 –

DE-TTK

BERTALAN LÁSZLÓ


28. ábra: A mintaterület területhasználati térképe illetve területhasználati kategóriának megoszlása 2005-ben (Forrás: saját szerkesztés)


– 31 –

DE-TTK

1 Tájváltozás vizsgálata a XIX. sz. közepétől a XXI. sz. elejéig egy Közép-Tisza-vidéki mintaterületen a Tiszaszabályozás

Recommend Documents