Tájrendezési terv A tájrendezési terv a 253/1997. (XII. 20) Kormányrendelet (OTÉK) értelmében a településrendezési tervek kötelezõ alátámasztó szakági munkarésze. A tájrendezési tervi munkarész célja, hogy a tervezési területen a táj élettani kondicionáló hatását, teljesítõ képességét és vizuális értékét megõrizze, illetve növelje az ökológiai, mûszaki ökonómiai és esztétikai elvek érvényesítésével. A tájrendezési munka részei a tájvizsgálat, a tájértékelés és a tájrendezési terv ill. javaslat elkészítése.
Tájvizsgálat
ÉGHAJLAT Szentgyörgyvár mérsékleten hûvös-mérsékelten száraz éghajlati típus határán terül el. A szélcsend elõfordulásának valószínûsége kicsi, 10,4 %. Az évi középhõmérséklet 10,6 °C, az évi átlagos csapadék 650 mm volt 1997-2007 között. A legtöbb csapadék szeptember és június hónapokban realizálódik. A relatív páratartalom kedvezõ: 75,7% az elmúlt tíz év átlagában. A napsütéses órák száma igen kedvezõ meghaladja a 1850 órát, az elmúlt tíz évre a pontos mért érték: 1875 óra. A területet a Szász-féle besorolás a 29-es meteorológiai körzetbe osztja. Az 50 éves meteorológiai átlagadatok alapján a terület a mérsékelten meleg, mérsékelten nedves, enyhe telû éghajlati körzetbe tartozik. Az uralkodó szélirány az észak, észak-nyugati. Csekély mértékben tekinthetõ szelesnek a vidék, a szélsebesség óraértéke évi átlagban 1,8 m/s. A szélcsend elõfordulásának valószínûsége magas, 19,4 %. A Sármelléki Meteorológiai Állomás 2000 decembere óta üzemel, amely révén még nincs összefüggõ, legalább 15 éves adatsor, ezért a Keszthelyi Meteorológiai Állomás adatainak 1992-2007-es felhasználásával készítettük az éghajlati elemzést. Automata szélmérés 1997 óta folyik Keszthelyen, így a szél alfejezet eredményei az 19972007 év adatai alapján készültek. Az éghajlati elemzéshez az 1997-2007-es Balatongyörök Csapadékmérõ Állomás, illetve a Keszthelyi Meteorológiai állomás adatai szolgáltak, kivétel a széljellemzés, mely az 1997 óta mûködõ automata szélmérõ adatai alapján készült.
HÕMÉRSÉKLET Az évi középhõmérséklet 10,6 °C (1992-2007 év átlagában). Az elmúlt tízenöt év szélsõségei: legmelegebb év az 1997 és 2000-es, amikor 11,9 °C évi átlag léghõmérséklet volt, a leghidegebb év az igen csapadékos 1998, amikor mindössze 8,9 °C volt évi átlagban.
A leghidegebb hónap a csapadékban igen szegény január (- 1, - 2 °C). Július és augusztus (20,5 és 20,7 °C) a két legmelegebb hónap, de magyarországi viszonylatban mérsékeltnek tekinthetõ. A léghõmérséklet havi átlagainak alakulása 1992-2007 év adatai alapján Hónap I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII IX. X. XI. XII. Átlag . (1992-2007) Léghõmér- -0,4 2,2 5,8 10,8 16,6 19,3 20,9 20,8 15,3 10,8 5,2 0,3 10,6 séklet [°C]
Léghõmérséklet [°C]
A léghõmérséklet havi eloszlása 1992-2007 átlaga alapján 35 30 25 20 15 10 5 0 -5 -10
Átlag Maxim um Minim um
I.
II.
III.
IV.
V.
VI.
VII.
VIII.
IX.
X.
XI.
XII.
Hónap
A léghõmérséklet havi átlag, maximum és minimumértékeinek alakulása 1992-2007 adatai alapján
A léghõmérséklet közép- és szélsõértékeinek alakulása 1992-2007 között Hónap I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. Átlag -0,4 2,21 5,84 10,8 16,6 19,3 20,9 20,8 15,3 10,8 Maximum 5,15 8,61 12 17,7 23,3 26,4 28 28,5 22,6 17,6 Minimum -4,3 -3 0,27 4,16 9,3 12 13,4 13,3 8,89 5,12
XI. 5,15 10,4 0,71
XII. 0,28 4,32 -4,1
A térség további jellemzõi: • Hõségnapok száma (Tmax•30°C): 17 • Nyári napok száma (Tmax•25°C): 70 • Fagyos napok száma (Tmin•0°C): 92 • Téli napok száma(Tmax•0°C): 23 • Fagymentes idõszak tartama: 269 nap • Elsõ fagyos nap átlagos napja: október 22-e • Az utolsó fagyos nap átlagos napja: április 05.
CSAPADÉK Az 1992-2007 évi átlagos csapadék 650 mm körüli volt (Sármellék: 671 mm). Az elmúlt tízenöt év legaszályosabb éve a 2000-es volt, amikor mindössze 366 mm csapadék hullott. A legcsapadékosabb évjárat az 1998 (759 mm). A térség csapadékbevételének éven belüli eloszlására a kétcsúcsú görbe jellemzõ. A fõmaximum szeptemberben (81
2
mm), a másodmaximum júniusban van (79 mm). Az egy nap alatt lehulló maximális csapadék szintén a nyári hónapokban esik le (Sármellék, 1946. július 7.: 95 mm). A térségben legalacsonyabb azon napok száma, amikor 24 óra alatt legalább 20 mm csapadék hullik (Keszthely: 4,6 nap). Az év elsõ három hónapja igen száraz (21-28 mm), január-februárban a legkevesebb a csapadék, csupán 20-25 mm. A csapadék 59,5 %-a a nyári, és 40,5 %-a a téli félévben realizálódik. A havazás és a hótakaró tekintetében az országos átlaghoz közeli értékek mutatkoznak, a havas napok száma a térségben 20, 9 nap. A hótakaró évente átlagosan mintegy 40 napon át megmarad. Csapadékeloszás éven belül 4.0% 9.2%
Hónap
4.0% 5.2%
9.4%
8.6% 8.7%
8.1%
12.4%
11.9% 8.3%
I III V VII IX XI
II IV VI VIII X XII
10.2%
Az átlagos havi csapadék alakulása a 1992-2007 idõszakban A csapadék havi alakulása számszerûen (1992-2007) Hónap I II III IV V VI VII VIII IX X XI Csapad 25 25 33 54 51 75 64 52 78 55 59 ék [mm]
XII 58
Összesen 629
A csapadék éven belüli téli-nyári megoszlása (1992-2007) Nyári félévi csapadék (IV-IX.) Téli félévi csapadék (X-III) [mm] % [mm] % 374 59,4 255 40,6 Az utolsó fagyos nap átlagos napja: április 05-e. További csapadékjellemzõk: Átlagosan 107 napon a csapadék mennyiség >1 mm A levegõ relatív páratartalma sok év átlagában 76,8%. A levegõ relatív nedvességtartalmának havi átlagai az 1992-2007 közötti idõszakban Hónap I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII IX. X. XI. XII. Átlag . RH % 85, 76, 72, 69, 68, 70, 70, 71,1 79, 83, 85, 87, 76,8 4 9 4 8 9 6 6 6 4 3 5
3
Szélviszonyok Az uralkodó szélirány az észak, észak-nyugati (de sokkal kisebb gyakorisággal elõfordul a délies áramlatok mindegyike, illetve a keleti szél is). Az idõjárási frontokkal többnyire északias, a meleg beáramlással délies vagy keleti szélerõsödések, szélviharok jelentkezhetnek. Csekély mértékben tekinthetõ szelesnek a vidék, a szélsebesség óraértéke évi átlagban 1,83 m/s. A legélénkebb március, áprilisban de akkor sem haladja meg havi átlagban a 2,3 m/s-ot. Szélcsend összesen 18,8%-os gyakorisággal fordul elõ. A legcsendesebb hónap a február szélviszonyok szempontjából, de nem marad el sokkal a szélcsend bekövetkeztének valószínûsége a VI-X. hónapok között sem a vitorlázók nagy bánatára. A szélirány gyakoriságok számszerû megoszlása (Sármellék) 1997-2007. Irány É ÉK K DK D DNY NY ÉNY Szélcsend Gyakorisá 17,0 5,7 10,8 9,0 9,8 8,2 5,5 14,4 19,4 g [%] É
Szélirány gyakoriság
20 15
ÉNY
ÉK
10 5 NY
0
K
DNY
DK D
A szélirány gyakorisága Sármellék (1997-2007) A havi átlagos szélsebesség Sármellék környékén
X.
1,7
1,8 1,6
VI. VII. VIII. IX.
1,6
1,6
IV.
1,9
III.
1,8
II.
1,9
I.
2,3
1,8
2
1,8
Szélsebesség [m/s]
2,5
2,3
A szélsebesség éven belüli alakulása 1997-2007
1,5 1 0,5 0 V.
XI.
XII.
Hónap
A térségre mindössze 1,8 – 2,9 m/s átlagos szélsebesség jellemzõ, amely közepes légmozgás az ország más vidékeihez képest.
4
Az évi átlagos szélcsend gyakoriság: 19,4%.
Szélcsend relatív gyakorisága (1997-2007)
V.
22,1
VII. VIII. IX.
21,8
23,2
22,4
VI.
18,2
IV.
20,8
III.
21,2 15,4
15
14,9
20
13,9
23,7
25
12,2
Gyakoriság [%]
30
10 5 0 I.
II.
X.
XI. XII.
Hónap
A szélcsend gyakoriság éven belüli eloszlása Sármellék környékén
Hidrometeorológiai viszonyok Szentgyörgyvár a Zalai dombságon, a Zala vízgyûjtõjén fekszik, melynek medre három elkülöníthetõ szakasza a Bárándi-patak és a Bókaházi-patak torkolata közti, a Bókaházi-patak és a Szentlászlói-patak torkolata közötti és a legfelsõ szakasz. A településen fakad egyebek között a Szentgyörgyvári-patak, a Nemesbük felõl folyó Büki(Köszvényesi) patak a Zala folyóba torkollanak. A vízfolyások helyenként rendezetlennek minõsíthetõk, tehát vízrendezésre szorulnak, mivel akadályozzák az esõzések során a patakok vizének elvezetését. A település Ny-i határa egyben a Zala folyó sodorvonala. A folyó a Zalai-dombság legjelentõsebb vízfolyása, egyben a Balaton legnagyobb táplálója. Vízgyûjtõterülete 2.622,0 km2, teljes hossza 125,0 km. A csatornázott, töltésezett folyószakasz esése kicsi, 0,08-0,1 o/oo. A természetvédelmi hatóság elõírása szerint külterületen 50 m széles védõterületet kell biztosítani az élõvízfolyások számára, melyen belül csak gyepgazdálkodás folytatható. A folyón a tavaszi hóolvadás, a júliusi, augusztusi záporcsapadékok, továbbá a késõ õszi, az egész vízgyûjtõre kiterjedõ több napos nagycsapadékok okoznak nagytömegû, de általában alacsony csúcs-vízhozamú árhullámokat. Belvizek minden évszakban kialakulhatnak, kisvizek ideje a nyár vége. A magasabb dombvonulatokon nincs összefüggõ talajvízszint, az alacsonyabb helyeken 4-6 m között érhetõ el. A borultság évi átlag értéke ezen a vidéken 58 % körül van, ami nagyjából megegyezik a Zalai-dombság átlagértékével. A felhõzet évi menetében a maximum decemberben van, amikor a gyakori köd felléptével 70-80%-ra emelkedik a havi átlag, borultság, a minimum pedig augusztusban.
5
A borult napok száma évi átlagban 109, ami valamivel alacsonyabb, mint a Bakony területén. A napsütéses órák száma 2020, ami meghaladja a Bakony – Balaton-felvidékre jellemzõ 1900-2000-es intervallum felsõ határát. A leggyakoribb szélirány az É-i, ellentétben a Kis-Balaton térség más területeivel, ahol az ÉNy-i. A szélsebesség évi menetében tavaszi (3,0-2,4 m/s) és nyári (2,9-1,3 m/s) maximumok karsztos felszín kifejlõdéstõl függõen beszivárgó, és/vagy lefolyó vízmennyiség. A folyón a tavaszi hóolvadás, a júliusi, augusztusi záporcsapadékok, továbbá a késõ õszi, az egész vízgyûjtõre kiterjedõ több napos nagycsapadékok okoznak nagytömegû, de általában alacsony csúcs-vízhozamú árhullámokat.
Felszíni vizek minõsége A Kis-Balaton XIX. században kezdõdött lecsapolásának, a Zala szabályozásának következménye az lett, hogy a folyó természetes szûrõ nélkül folyt a Balatonba. Azon öntisztulási folyamatok, amelyek addig a Kis-Balatonban játszódtak le, a Keszthelyi öbölben mentek végbe, ahol a XX. közepétõl rohamosan romló vízminõséget okoztak. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer megépülésének legfõbb célja éppen a Kis-Balaton korábbi szûrõszerepének visszaállítása volt. A 240/2000. sz. Kormányrendelet a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni víznek minõsítette a Balaton vizét. Az érzékeny felszíni vizek vízgyûjtõjéhez tartozó települések listájában szerepel Szentgyörgyvár is. A 7/2005. KvVM rendelet értelmében a felszíni vizek védelme szempontjából Szentgyörgyvár a fokozottan érzékeny kategóriába tartozik. A felszíni vizek és közvetve a Balaton vízminõségének megóvása érdekében a településen folyó intenzív szántóföldi növénytermesztés során alkalmazott kemikáliák használata fokozott körültekintést igényel.
Felszín alatti vizek A Zala torkolati szakaszának részvízgyûjtõje északi részén talajvíz csak a patakvölgyekben található, mélysége 4-6 m. A részvízgyûjtõ déli részén talajvíz 5-10 m mélységben van, a völgyekben 3-5 m mélyen jelenik meg. A talajvíz minõsége kémiailag kalcium-magnéziumhidrogénkarbonátos jellegû. A rétegvizet a felsõ-pannon képzõdmények tározzák, melyek felülrõl kapnak utánpótlódást. A területen a rétegvízkészlet 1-1,5 l/s/km2. Az északi karsztvízrendszer erózióbázisa a Hévízi-tó, melyben keverednek a Ny-ról érkezõ alaphegységi melegvizek és a Keletrõl a (Keszthelyihegységbõl és a Ny-Bakonyból) érkezõ hideg vizek. A 33/2000. Kormány rendelet mellékletében szereplõ térkép alapján Szentgyörgyvár közigazgatási területének nagyobb hányada a felszíni szennyezõdésre fokozottan érzékeny területek közé tartozik. A 2004. évi Vízkészlet-gazdálkodási Atlaszok Szentgyörgyvár teljes területét a kiemelten érzékeny felszín alatti vízminõségi területek közé sorolják. Geológiai és talajtani adottságok
6
Szentgyörgyvár az észak-déli irányú meridionális völgyek által közrefogott dombvonulaton fekszik. A nyugati völgyrészt a Zala folyó alakította ki, a keletit az északról folyó Páhoki- és Kenderáztató-patak kiszélesedõ völgye alkotja. A völgyi területek 104-105 méteres tengerszint feletti magasságával szemben a dombvonulat 15-20 méterrel kiemelkedik. A terület észak felé – Alsópáhok irányában – tovább emelkedik. A viszonylag lapos dombhát észak felé már egyre nagyobb morfológiai változatosságot mutat. A szomszédos északi települések területén már a 200 méteres tengerszint feletti magasságot is meghaladó dombtetõk találhatóak. Szentgyörgyvár déli külterületén, a szõlõhegy területén a tengerszint feletti magasság eléri a 170 métert. A völgyi részek legelterjedtebb felszíni földtani képzõdménye a részben mocsaras, magas talajvízállású, részben beerdõsült területeket lefedõ holocén korú tõzeg-lápföld. A tõzeges üledékek mellett egyéb holocén korú, tavi-mocsári (iszapos) képzõdmények is elõfordulnak. A tõzeg a keleti területeken a dombhát peremi részéig megvan. A nyugati részen a tõzeg elterjedése már korlátozottabb. A Zala völgye észak felé kissé emelkedik. Ezeken a területeken a tõzeget felváltja a szintén holocén korú folyóvízi homok, aleurit. Az észak felé kiszélesedõ dombhátak felszíni földtani képzõdménye a felsõ-pleisztocén lösz. Szentgyörgyvár mélyföldtani felépítésének kettõsségét egy a mélyben húzódó tektonikai vonal okozza. A törésvonal pontos helye, a két egymástól jelentõsen eltérõ kõzetsorozat érintkezési felülete nehezen meghatározható. A törésvonal a közigazgatási terület déli része alatt húzódik. A szerkezeti vonaltól délre esõ területeken az alaphegységet ópaleozoikumi klorit-, kvarcit és szericitpalák enyhén gyûrt, alacsony metamorf fokú kõzetsorozatai alkotják. Erre a kristályos alaphegységre felsõ-miocén (szarmata) korú üledékek települnek. A szerkezeti vonaltól északra esõ terület a Dunántúli Középhegységi Egység (nagyszerkezeti egység) elsõsorban mezozoikumi karbonátos kõzetsorozataihoz tartozik.
Talajtakaró A Zala völgyben a jégkorszakot követõen a fokozatosan süllyedõ területen változó vastagságú tõzegtelepek alakultak ki, a Kis-Balaton-medence északi részein nagyobb, a déli részein kisebb vastagságban, az Alsó-Zala völgyben, pedig csak sekély rétegben. A XIX. század végi lecsapolások következtében a tõzeg oxidálódása, kotúsodása játszódott le. Leggyakoribb talajtípus a tõzegláp talaj, amelyek felszíni rétege oxidálódott, részben lebomlott. A mélyebb rétegben rostos tõzeg található, a szerves talajrétegek vastagsága meghaladja az 50 cm-t. A tõzeg feküje lehet homok, lápi mész, vagy egyéb, finomabb szemcsézettségû (iszap, agyag) üledék. A tõzegláp talajok medenceperemi részein, illetve az Alsó-Zala völgyben tõzeges láptalajok vannak, amelyek szerves talajrétegei 50 cm-nél kisebb együttes vastagságúak, részben kotúsodottak. A kotús láptalajok esetében a szerves talajrétegek teljes mélységükben kotúsak. A nedvesen fekete, szárazon sötétszürke és poros kotús réteg szerves anyag tartalma általában nagyobb mint 10 százalék, vastagsága meghaladja az 50 cm-t. A lápos medencéhez a térszín emelkedésétõl függõ szélességben réti talajok csatlakoznak. A talajvízszint csökkenése a réti talajok képzõdésre is hatással volt, megkezdõdött a korábban kialakult réti talajok átalakulása, kilúgzódása, és a tõzeges láptalajok réti jellegûvé válása.
7
Közvetlenül a lápokhoz csatlakozva lápos réti talajokat találhatóak, amelynek a szerves anyag tartalma 10 % alatti, szerkezete enyhén morzsás, színe fekete. Magasabb térszínen a nem karbonátos réti talaj a jellemzõ. Felszínén egyenletesen sötét, feketés színû, általában szemcsés szerkezetû humuszos réteg található, ami rövid, csökkenõ humusztartalommal és egyre világosabb színnel jellemezhetõ átmeneti szinttel csatlakozik glejes, vasfoltos talajképzõ kõzethez (C szint). A Zala völgyében a folyó közelében nyers és humuszos öntéstalajok váltják fel a réti és láptalajokat. Jól felismerhetõk a talajok szelvényében a különbözõ mechanikai összetételû rétegek és a korábbi talajfelszínen megindult humuszképzõdés nyomaként az eltemetett humuszos szintek is. A humuszos öntés talaj csak a felszíni talajréteg nagyobb humusztartalmában (> 1%) és jobb szerkezetében különbözik a többnyire szerkezet nélküli nyers öntéstalajtól. Általában ezen a területen az öntéstalajok nem tartalmaznak szénsavas meszet. A Zalavári-háton elsõsorban agyagbemosódásos barna erdõtalaj fordul elõ. Jellemzõje, hogy a kötöttebb, nagyobb agyagtartalmú talajképzõ kõzeten, ami leggyakrabban vályog fizikai féleségû, kisebb mélységû szelvények képzõdnek, mélységük csak valamivel haladja meg az egy métert. Ezek a talajok túlnyomó részben mezõgazdasági mûvelés alatt állnak, így humusztartalmuk 2 % körüli, az agyag-felhalmozódási szint 40-70 cm mélyen kezdõdik, diós szerkezetû, a szerkezeti elemek vöröses agyaghártyákkal fedettek. A felhalmozódási szint (B szint) viszonylag rövid átmenettel csatlakozik a 110-120 cm mélyen fekvõ talajképzõ kõzethez.
Tájértékelés Magyarországon azért változatos, sokszínû a flóra, mert a Kárpát-medence földrajzi helyzeténél fogva a hosszú történelmi múlt során nem csak népek országútja, találkozó- vagy éppen ütközõpontja volt, hanem a különbözõ klímaáramlatoké is. A kontinentális, szubmediterrán és atlantikus klímahatások hadakozásának gyakran bosszantó eredménye hazai idõjárásunk szeszélyessége. Az ország meghatározott területein egy-egy évben elõfordul, hogy egy bizonyos klímatipus (atlantikus, kontinentális, szubmediterrán, alpesi-nyugatbalkáni, stb.) válik meghatározóvá. Az atlantikus klímájú évekre a nagyon sok csapadék, a kontinentális évekre épp ennek ellenkezõje a jellemzõ. A szubmediterrán jellegû klímasajtja a kettõs (május-júniusi és szeptember-októberi) csapadékmaximum, közte aszályos hónapokkal. Az alpesi-nyugat-balkáni klímajelleg hasonlóan két csapadékmaximummal jellemezhetõ, de lényeges különbség, hogy nincsenek száraz nyári hónapok. A természetvédelem az élõ és élettelen természeti értékek és azok rendszereinek megóvását célozza. Egyik fõ célja a biológiai sokféleség megõrzése, amelynek alapja a természetes és természetközeli élõhelyek mûködõképes állapotban történõ megóvása. A térségben található (viszonylag kisebb ökológiai akadályokkal rendelkezõ) magterülete: A község külterületén a nagyobb, összefüggõ erdõterületek, a szõlõhegyek, az erdõsávok, a Zala-folyót kísérõ galérianövényzet és ligetes gyepek a település számára nemcsak vizuális-
8
esztétikai szempontból, de településökológiai és környezetvédelmi szempontból is kiemelkedõen fontosak. Ugyanilyen fontossággal bír a Köszvényesi- és a Szentgyörgyvári-patak és kísérõ növénytársulásai, élõhelyegyüttese. A tervezési terület gazdag helyi táji- és természeti értékekben. Ilyenek a vízfolyások és galérianövényzetük, a gyepterületek növénytársulásai, ligetes facsoportjai, valamint a szép panorámájú természeti környezet, a szép hagyományokkal rendelkezõ szõlõhegyi kultúrák. A nagy kiterjedésû és kedvezõ élõhely-rekonstrukciós lehetõségekkel bíró magterület északkeleti irányban a Bakony magterületével, keleti irányban a Kis-Balaton magterületével, északi és déli irányban, pedig a Zalaapáti-hát élõhelykomplexek által alkotott magterülettel kell, hogy kapcsolatban maradjon. E kapcsolatot az "ugródeszka" jellegû élõhelytöredékek és az ökológiai folyósók hivatottak megteremteni. Sajnos a magterületeknél elmondott jó természetességi állapot az ökológiai térstruktúra ezen elemeire már csak részben, vagy helyenként egyáltalán nem igaz. Szentgyörgyvár változatos arculatú kelet-zalai táj természeti szépségekben való gazdagsága, népi hagyományokat és népi emlékeket õrzõ falvainak néprajzi sokrétûsége, egészséges klímája, valamint értékes gyógyüdülési adottságai, jelentõs turisztikai vonzerõt jelenthetnek. A terület természeti adottságai alapján mezõgazdasági növénytermesztésre (szõlõmûvelés), állattenyésztésre és erdõgazdálkodásra egyaránt alkalmas. A mezõgazdasági területek jó és közepes potenciállal rendelkeznek, ami megfelelõ talajgazdálkodással javítható. Erdõgazdaság szempontjából kifejezetten jók a termõhelyi viszonyok.
Környezeti és ökológiai állapot Zala megye területén és a Balaton vízgyûjtõterületén a táj, a természeti és a települési környezet minõségének védelme, a jelentõs gazdasági potenciált képviselõ üdülés és idegenforgalom minõségi fejlesztéséhez szükséges környezeti feltételek megõrzése és javítása, a térség kiegyensúlyozott területi fejlõdése és a térség megfelelõen szabályozott területhasználata elengedhetetlen feltételek az ökológiai állapot egyensúlyának megõrzéséhez. Az ökológia az élõlények és környezetük közötti kölcsönhatásrendszert vizsgálja. Az ökológiai rendszerek, mint általában a környezeti rendszerek, nyílt rendszerek. Az élõrendszerek természetes körülmények között is változnak, de az emberi élet tartamához képest lassan, míg az emberi beavatkozások hatására a változások felgyorsulhatnak. Ha a környezetvédelmi szempontból negatív hatások dominánssá válnak (pl.: illegális hulladéklerakó), a rendszer gyors ütemben degradálódik, sõt el is pusztulhat. Az élõ rendszerekben fennálló törvényszerûségek ismeretében az ember szabályozhatja azok mûködését, így kellõ tudatossággal az egyensúly pozitív irányba is eltolható, és tudatosan létrehozható egy új dinamikus egyensúlyi állapot. Az ökológiai állapotot a kibocsátott szennyezõanyag-terhelés számottevõen befolyásolja. A levegõtisztaságot a nagy ipari üzemek által okozott légszennyezõanyag kibocsátás, valamint a közlekedés, különösen az átmenõ forgalomból származó terhelés határozza meg elsõdlegesen. A meglévõ környezeti problémák ellenére, Szentgyörgyvár és környéke Zala megye egyik legkedvezõbb természeti-ökológiai adottságú térsége. Jó arányban maradtak fenn természetes,
9
illetve természetközeli területek; „hagyományosan” mûvelt tájak, melyek növényzete, állatvilága sokkal gazdagabb, mint amilyenek az ország más vidékein találhatók.
Élõvilág, természeti és táji értékek Védett természeti területek és értékek 1997 szeptembere óta a településtõl nyugatra fekvõ terület jelentõs része a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része lett és az addig 2711 hektáron elterülõ Keszthelyi Tájvédelmi Körzet 13027 hektárra bõvült. Szetgyörgyvár szõlõhegyén volt található ország egyik legvastagabb törzs körméretû (816 cm) gesztenyefája. Déli irányban, a Zala völgye folytatásában a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Kis-Balatoni körzetéhez fekszik közel, így természeti értékei szinte elválaszthatatlanok attól. A Természet védelmérõl szóló jelenleg hatályos törvény (1996.évi LIII. törvény) értelmében a törvény erejénél fogva védettek a lápok, melyek különösen a Zala völgyében és a Kis-Balaton között hatalmas területeket foglalnak el. A terület kultúrtörténeti értékei is említésre érdemesek. A Mûemlékvédelmi Felügyelõség számos mûemléket és mûemlék jellegû épületet tart nyilván, de jellemzõek a zömmel épen megmaradt kõkeresztek, vagy az õskori települések nyomai, a római kori település emlékei és a kora-középkori településromok (Zalavárnál) és földvárvárromok Mándpuszta térségében a 76-os út mellett, a Zala -hídnál. Fokozottan védett A Nemzeti Park lápjai és láprétjei, amelyek jégkori maradványnövényeket, egyedülálló növénytani és állattani ritkaságokat õriznek. Országos szintû természetvédelmi oltalom illeti meg a lápkataszterben jogszabályi háttérben megjelölt vizenyõs berekterületeket. Ezek a Zalaegerszegre menõ fõúttól északra helyezkednek el és a Szentgyörgyvári közigazgatási terület északnyugati csücskét érintik. (hrsz: 0123/1–4, 0127/1–9) A helyi védelem javasolt területei A helyi keményfa-ligeterdõk utolsó területi elõfordulásai a Kis-Zala-menti erdõk és nagykiterjedésû gyepek területe. A Balaton vízminõségvédelmét meghatározó vízfolyások háttérterületeiként természet és környezetvédelmi, tájesztétikai és tájkarakter-õrzõ szerepüket is figyelembe véve egyedülállóak. A természetvédelem helyi szintjének az említett vízvédelmi gyepekre való kiterjesztése indokolt, ez adhatja meg a terhelhetõség határán túllépõ jövõbeli területhasznosítás korlátait. (hrsz.: 016, 017,/4, 092/6, 091/1 részlete, 0101/2, 0103 része, 0104, 0106/1-2, 0114, 0115/2-5, 0120/2, 0125/1–9) Az Újhegyi Erdõ a Bagolyvári Erdõ jelentõsebb tömege Felsõpáhok területéhez tartozik, területükön a természetközeli, környezetkímélõ gazdálkodás engedhetõ meg. A Kismalom dûlõ 060/36b,c,d,l hrsz.-ú földrészéhez tartozó, illetve a 062/3b, 0159c, 0157/2c, 0145, 0146 hrsz.-ú földterületek ültetvényei az ökológiai folyosók rendszerét építõ erdõterületek.
10
Erdõtelepítésre javasolt jelenlegi állapotában szántó és rét mûvelési ágazathoz tartozó – területek. Hrsz: 062/3, 064, 060/36a szabályozási terven jelölt részei, a 060/36c része, illetve a 092/4 hrsz.-ú földrészek tartoznak ide. 057/3–9-ig terjedõ hrsz.-ú rét mûvelésû területek távlati beerdõsítése az ökológiai hálózat növelése szempontjából szükséges. Védelmi erdõk területe Belterületbõl erózióvédelem szempontjából külterületbe kell csatolni és meg kell tartani a 79, 85, 87, 89 és 91–98 hrsz.-ú telkeken lévõ erdõterületeket. Védelmi rendeltetésû erdõ erózió és defláció elleni védelem céljából és a közutak menti védõsáv fásításaként véderdõ telepítendõ rekultivációs jellegû területen szennyvíztisztító és a majorságok menténa volt anyagnyerõhely területén 060/36 hrsz.-ú földrészleten belül a 76-os út keleti oldalán a rekultivációnak erdõsítéssel kell járnia.
Belterületi erdõk Elsõdlegesen erózió és defláció védelem szempontjából a belterület beerdõsült részeinek fenntartásáról gondoskodni kell. A belterületi erdõket érintõ telkek és telekrészek a következõk: 64, 139–141, 144–148, 194–197, 201–208, 223, 256–267, 268, 276, 277, 115, 116, 130, 135– 137, 269–274 hrsz.-ú telkek részletei, valamint a 108, 109, 112, 113, 129, 187, 222, hrsz.-ú telkek egésze. Natura 2000-es védettség alá tartozó Szentgyörgyvári területek (Alsó Zala-völgyHUBF20037): 02,03,04,05,06,07,08,09,010,011,012,013,014/2,014/3,014/5,014/6,014/7,014/8,014/9,014/10 ,015,016,017/1,017/1,017/2,017/3,017/4,017/5,017/6,017/7,062/4.062/5,063,064,065,066,067 ,088/1,088/2,089,092/1,092/2,092/3,092/4,092/5,092/6,092/7,092/8,094,095,098,099,0100,01 01/1,0101/2,0102,0103,0104,0105/1,0105/2,0106/1,0106/2,0107,0108,0109,0113,0114,0115/ 1,0115/2,0115/3,0115/4,0115/5,0115/6,0115/7,0115/8,0116,0117,0118,0119,0121,0122,0123 /1,0123/2,0123/3,0123/4,0124,0125/1,0125/2,0125/3,0125/4,0125/5,0125/6,0126,0127/1,012 7/2,0127/3,0127/4,0127/5,0127/6,0127/7,0127/8,0127/9,0128,0129 Az ökológiai folyosó a természetvédelemben, olyan élõsávot jelent, amely lehetõvé teszi az állat- és növényfajok számára a vándorlást, ezzel biztosítja a biológiai sokféleség megõrzését. A védett területek közötti összeköttetésben is fontos szerepet játszanak, mivel a természetvédelmi magterületeken, vagy az ezektõl elszigetelõdött élõhelyeken élõ fajok csoportjai ezeken az ökológiai folyosókon kapcsolatba kerülhetnek egymással, biztosítva közöttük a géncserélõdés lehetõségét, ezzel a biodiverzitás elõsegítését Napjainkban az urbánus környezetben élõ ember mind jobban visszavágyik az "érintetlen" természeti környezetbe, nyugalmat keres, de kényelmet is akar. Az idegenforgalom gyakorlatilag a természeti környezet kedvezõ adottságait tárja fel sajátos aspektusából és teszi fogadásra alkalmassá, értékesíthetõvé, "fogyaszthatóvá". A természetföldrajzi környezet és a társadalom kapcsolatában a kölcsönhatás kifejezésre jut abban is, hogy a vízvilág és a dombvidéki erdõségek kedvezõ klimatikus adottságaikkal, tiszta levegõjükkel a kikapcsolódásra, a természetjárásra és a sportolásra korlátlan lehetõséget jelent a turizmus számára.
11
A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a természetvédelmi területek és a még megmaradt természetközeli helyek idegenforgalmi hasznosítása jelenleg még nincs megoldva, de jelentõsen fokozható e térségek látogatottságának elõsegítése. Ez egyrészt megfelelõ idegenforgalmi propagandával, másrészt az idegenforgalom és a természetvédelem érdekeinek összehangolásával lehetséges. A természetvédelem területi szintjei Országos szintû védelemben részesülõ természeti terület a védett lápterület. Ide tartoznak a gyepszintû természetes és természetközeli növénytársulásokkal borított mélyfekvésû vizenyõs területek. A természetközeli környezet eredeti növénytársulásainak megõrzésére, visszaállítására szolgáló területek részben mocsaras területek, ex-lege tõzeges lápterületek, amelyek nem törhetõk fel és amelyen a védett tõzeg nem termelhetõ ki. A természeti területben a meglévõ élõhelyeket, természeti képzõdményeket a kialakult állapot szerint, a szukcesszió természetes változási folyamatának megfelelõen kell megõrizni. A vizes élõhelyek semmilyen mûvi beavatkozással nem károsíthatók. A természeti területen építési telek nem hozható létre, épület nem építhetõ. Helyi szintû természetvédelmi területként kell nyilvántartani a Zala folyó és az övcsatornák között húzódó természetes és természetközeli erdõ- és gyeptársulásokat, magas talajvízállású élõhelyeket. A helyi védelemben részesülõ gyepgazdálkodás alá tartozó területeken a természetközeli gazdálkodás folytatása mûvelési ág változtatás nélkül kötelezõ. Hosszú távon a szántóterületek legelõre alkalmas – a helyi védelmi rendszerhez ökológiai szempontból jobban alkalmazkodó – gyepterületté alakításával mûvelési ágváltozást kell végrehajtani. A Zala vízrendszere mentén meglévõ természetes növényzetet eltávolítani részlegesen sem lehet. A meglévõ fás növényzetet ritkítani, csonkolni, a területet kaszálni nem lehet. Táj- és talajvédelmi szempontból – a terven jelölt – a védelmi funkciója zöldsávokat, mezõvédõ erdõsávokat, tájfásításokat 10 éven belül meg kell valósítani. A telepítést az illetékes erdészeti és talajvédelmi szakhatósággal egyeztetett erdõtelepítési és tájrendezési terv alapján kell elvégezni. Figyelembe kell venni a helyi jelentõségû kilátás és rálátásvédelem szögeit és zónáit, ahol a tájkaraktert megváltoztató méretû és jellegû telepítési gyakorlat nem folytatható. Kétoldali vagy legalább egyoldali fasor telepítése, a meglévõ hiányos fasorok kiegészítése kötelezõ a terven feltüntetett útvonalak és lakóutcák mentén, maximálisan 8-8 m tõtávolsággal, elõnevelt faiskolai „sorfa” alkalmazásával a közlekedésbiztonsági szabályok figyelembevételével. A felhasznált fás-szárú növények legalább 80%-a honos fajokból vagy azok termesztett fajtáiból kerüljenek ki. A terven feltüntetett helyi szintû természeti védelemre javasolt értékek (fák, fenyõk) jegyzékét, illetve a megtartásra érdemes növényegyedek kataszterét alábbi táblázat tartalmazza.
12
Szentgyörgyvár helyi védelemben részesített fák:
So Helymegjelölés r- utcanév házs sz. zám 1. Kossuth L.
hrsz
Fafaj neve latin Megjegyzés hely név/magyar
leíró meghatározás Kultúrház mögött
2.
3.
Kossuth L.
4.
Kossuth L.
Önkormányzat 175
Templom kert
5. 6.
Tilia platiphyllos / nagylevelû hárs Tilia platiphyllos / nagylevelû hárs Platanus hybrida / platán Aesculus hypocastanum / vadgesztenye 2 db Picea sp. ssp. / lucfenyõ 3 db Pinus sp. ssp. / erdei fenyõ
hátsókertben famatuzsálem
elõkertben famatuzsálem elõkertben
oldalkertben oldalkertben
Faluképi szempontból megtartandó, egészséges faegyedek Sor Helymegjelölés -sz. utcanév házs hrsz zám 1. Szentgyörgyv ári patak partján 2. 156
3.
Kossuth mentén
L.
Fafaj neve latin leíró hely név/magyar meghatározás Salix alba tortuosa / fehér fûz Tilia platiphyllos / nagylevelû hárs 3 db település dél- Fraxinus sp. / nyugati oldalán szoliter kõrisfák
Megjegyzés
közparkban
elõkertben
oldalhátsókertek
és
Szentgyörgyvár környéke és a Kis-Balaton védett növény és állatfajai: Mocsári tõzegpáfrány (Thelypteris palustris) Gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium)
13
Téli zsurló (Equisetum hiemale) Szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana) Széles pajzsika (Dryopteris dilatata) ' Nádi boglárka (Ranunculus lingua) Fehér tündérrózsa (Nymphaea álba) Mocsári lednek (Lathyrus palustris) Súlyom (Trapa natans) Lápi csalán (Urtica kioviensis) Tarka nõszirom (Iris variegata) Fehér zászpa (Veratrum album) Epergyöngyike (Muscari botryoides) Kardos madársisak (Cephalanthera longifolia) Fehér madársisak (Cephalanthera damasonium) Békakonty (Listera ovata) Madárfészek (Neottia nidus-avis) Agárkosbor (Orchis morio) Vitézkosbor (Orchis militaris) Mocsári és pompás kosbor (Orchis laxiflora subsp. palustris et O. l. subsp. elegáns) Hússzínû ujjaskosbor (Dactylorchiza incarnata) Rostostövû sás (Carex appropinquata) Villás sás (Carex pseudocyperus) Kálmos (Acorus calamus)
Fauna Csigák Balogcsiga {Vertigo angustior) Nagy hasascsiga {Vertigo moulinsiana) Szitakötõk (Odonata) Díszes légivadász {Coenagrion ornaíum) Réti rabló {Lestes dryas) Lápi ácsa {Anaciaeschna isosceles) Feketelábú szitakötõ {Gomphus vulgatissimus) Kétfoltú szitakötõ {Epitheca bimaculata) Mocsári szitakötõ {Libellulafulva) Lassú szitakötõ {Sympetrum depressiusculum) Piros szitakötõ {Leucorrhinia pectoralis) Bogarak (Coleoptera) szárnyas futrinka {Carabus chlathratus) sápadt szúfarkas {Tillus pallidipennis) Halak (Pisces) lápi póc {Umbra kramerí) réti csík {Misgurnus fossilis) Kétéltûek Kecskebéka (Rana esculenta) Tavi béka (Rana ridibunda) Kis tavibéka (Rana lessonae) Mocsári béka (Rana arvalis) Erdei béka (Rana dalmatina) Vöröshasú unka (Bombina bombina) Levelibéka (Hyla arborea) Ásóbéka (Pelobates fuscus)
14
Barna varangy (Bufo bufo) Zöld varangy (Bufo viridis) Tarajos gõte (Triturus eristatus) Pettyes gõte (Triturus vulgáris) Hüllõk Vízisikló (Natrix natrix) Kockás sikló (Natrix tessellata) Mocsári teknõs (Emys orbicularis) Lábatlan gyík (Angus fragilis) Fürge gyík (Lacerta agilis) Zöld gyík (Lacerta viridis) Madarak (Aves) Kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis) Búbos vöcsök (Podiceps eristatus) Vörösnyakú vöcsök (Podiceps griseigena) Kárókatona (Phalacrocorax carbo) Kis kárókatona (Phalacrocorax pygmaeus) Bölömbika (Botaurus stellaris) Törpegém (Ixobrychus minutus) Bakcsó (Nycticorax nycticorax) Üstökösgém (Ardeola ralloides) Kis kócsag (Egretta garzetta) Nagy kócsag (Egretta álba) Szürke gém (Ardea cinerea) Vörös gém (Ardea purpurea) Fekete gólya (Ciconia nigra) Fehér gólya (Ciconia ciconia) Kanalasgém (Platalea leucorodia) Bütykös hattyú (Cygnus olor) Vetési lúd (Anser fabalis) Nagy lilik (Anser albifrons) Nyári lúd (Anser anser) Fütyülõ réce (Anas penelope) Kendermagos réce (Anas strepera) Nyílfarkú réce (Anas acuta) Böjti réce (Anas querquedula) Kanalas réce (Anas clypeata) Üstökösréce (Netta ruflna) Barátréce (Aythyaferiná) Cigányréce (Aythya nyroca) Kontyos réce (Aythya fuligula) Kerceréce (Bucephala clangula) Kis bukó (Mergus albellus) Darázsölyv (Pernis apivorus) Barna kánya (Milvus migrans) Rétisas (Haliatus albicilla) Barna rétihéja (Circus aeruginosus) Kékes rétihéja (Circus cyaneus) Hamvas rétihéja (Circuspygargus) Héja (Accipiter gentilis)
15
Karvaly (Accipiter nisus) Egerészölyv (Buteo buteo) Fekete sas (Aquila clanga) Halászsas (Pandion haliatus) Vörös vércse (Falco tinnunculus) Kék vércse (Falco vesperünus) Kis sólyom (Falco columbarius) Kabasólyom (Falco subbuteo) Vándorsólyom (Falco peregrinus) Fürj (Coturnix coturnix) Guvat (Rallus aquaticus) Pettyes vízicsibe (Porzana porzana) Kis vízicsibe (Porzana parva) Vízityúk (Gallinula chloropus)
Kis lile (Charadrius dubius) Bíbic (Vanellus vanellus) Pajzsoscankó (Philomachus pugnax) Sárszalonka (Gallinago gallinago) Nagy póling (Numenius arquata) Füstös cankó (Tringa erythropus) Piroslábú cankó (Tringa totanus) Szürke cankó (Tringa nebularia) Billegetõcankó (Actitis hypoleucos) ' Szerecsensirály (Lartis melanocephalus) Kis sirály (Larus minutus) Dankasirály (Larus ridibundus) Sárgalábú sirály (Larus cachinnans) Küszvágó csér (Sterna hirundo) Fattyúszerkõ (Chlidonias hybridus) Kormos szerkõ (Chlidonias niger) Kakukk (Cuculus canorus) Gyöngybagoly (Tyto álba) Erdei fülesbagoly (Asio otus) Jégmadár (Alcedo atthis) Gyurgyalag (Merops apiaster) Búbosbanka (Upopa epops) Balkáni fakopáncs (Dendrocopus syriacus) Fekete harkály (Dryocopus martius) Hamvas küllõ (Picus canus) Kis fakopáncs (Dendrocopus minor) Közép fakopáncs (Dendrocopus medius) Nagy fakopáncs (Dendrocopus major) Zöld küllõ (Picus viridis) Partifecske (Riparia riparia) Füsti fecske (Hirundo rustica) Molnárfecske (Delichon urbica) Sárga billegetõ (Motacillaflava)
16
Barázdabillegetõ (Motacilla álba) Kékbegy (Luscinia svecica) Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) . Réti tücsökmadár (Locustella naevia) Berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) Nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides) Fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon) Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus) Énekes nádiposzáta (Acrocephaluspalustris) Cserregõ nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) Barkóscinege (Panurus biarmicus) Függõcinege (Remiz pendulinus) Sárgarigó (Oriolus oriolus) Holló (Corvus corax) Sordély (Miliaria calandra) Nádi sármány (Emberiza schoeniclus) Emlõsök Dvirvavitorlájú denevér (Pipistrellus nathusii) Kései denevér (Eptesicus serotinus) Korai denevér (Nyctalus noctula) Törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus) Barna hosszúfiilü denevér (Plecotus auritus) Fehértorkú denevér (Vespertilio murinus) Horgasszõrû denevér (Myotis nattere'i) Szürke hosszúfülû denevér (Plecotus austriacus) Vízi denevér (Myotis daubentoni) Vidra (Lutra lutra) Nyuszt (Martes martes)
Település- és tájképvédelem Szentgyörgyvár kiemelkedõen kedvezõ vizuális adottságokkal rendelkezõ, táji szépségekben gazdag település. Délrõl észak felé haladva a következõ kilátási pontokról és szakaszokról tárulkoznak fel az átlagosnál érdekesebb és tájesztétikai szempontból jelentõs kilátások: A település nyugati térfelének telekvégeibõl és a mezõgazdasági major széleirõl, egyes belsõ pontjairól a Zala folyó és a folyót kísérõ gyepterületek felé, az útmentén végig szép a kilátás. A település déli határán, valamint északon a 76-os út kilépési szakaszairól felnyílószögben megjelenõ kilátás. A szõlõhegyre vezetõ dûlõ útról DNy-i irányban a kertgazdasági és a szántóföldek felé a szõlõhegyrõl nagytávlatú és változatos térállású hatású kilátások adódnak a feltáró és a szõlõhegyi utakról. A temetõ északi határán 180°-os panoráma tárul fel az elõtérben jeltõs felszínû szántó mögött körbe húzódó erdõs dombvidék felé.
17
A falu északi határától az úton haladva 90-100°-os településképrõl a rétek felé átváltó látvány.
látószögben
nyílik ki a
A 76-os út K-i oldalának magasabb térszínérõl az út fölött húzódó kertekrõl és házakból, mint magaslatról panoráma értékû kilátás nyílik az út nyugati oldalán húzódó házsor fölött. A Köszvényesi-patak és az út keresztezõdése alatt déli irányban az útról É-Ény-ra nézõ rálátási zónák adódnak. A patak északi oldalán az erdõk háttere elõtt É-ÉK-i nyitottsága rálátás adódik a tájra mánd-puszta és Feisõmánd-puszta felé haladva a 76-os út teljes hosszában szép kilátópontok összessége adódik, a nyugati irányú látványzóna a Zala part karakteres ligetes láprétjei és kisebb szántók beékelt foltjainak kies harmonikus összképét adja. Magán a 76-os úton É és D irányban haladva egyaránt kedvezõ és zavartalan táji összkép adódik. Alsómánd pusztánál a major telekhatárairól és az út K-i oldalán húzódó Ny-i lejtõben épült korszerû épületekbõl, illetve kertjeikbõl adódik jó kilátás.
TÁJRENDEZÉSI JAVASLAT: A tájrendezési terv célja minden esetben az, hogy a tervezési terület élettani kondicionáló hatását és esztétikai értékét növelje. Ugyanakkor meg kell õrizni a terület táji értékeit: a természetes növényállományokat, kulturális vagy történelmi szempontból jelentõs tájértékeket, valamint a táj alaktani és helyi éghajlati jellegét meghatározó elemeit (domborzat, jellegzetes felszíni alakzatok, természetes vízfelületek, vizes élõhelyek, stb.) A helyi klíma szempontjából elsõdleges követelmény az átszellõzés és a levegõtisztaság biztosítása, a por és zaj csökkentése, az árnyékolás. Ezt a követelményt csak összefüggõ rendszert alkotó zöldfelületek képesek hatékonyan biztosítani. Szentgyörgyvár esetében a jelenlegi zöldfelületi elemek javaslatunk alapján kiegészülhetnek a tervezettekkel: új közparkkal, újabb lakótelkek zöldfelületeivel, fasorokkal, parkosított területekkel. A terv célja az, hogy a településen ezekbõl az elemekbõl valóban összefüggõ rendszer alakuljon ki. A lakott területen foltszerûen elhelyezkedõ zöldfelületek és a telkek mozaikszerûen növényzettel fedett részei között a vizuális és ökológiai kapcsolatot általában a fasorok, mesterséges és természetes vízfolyásokat kísérõ galéria növényzet teremtik meg. Szentgyörgyvári fasorok hiányát lehetõség szerint pótolni kell. A meglévõ utcákon is törekedni kell fasor telepítésére a szûkös hely ellenére is. Az utcák összképe jelenleg is rendezett, de településökológiai szempontból igen fontos a fasorok telepítése (árnyékolás, porfogás, zaj- és rezgéscsökkentés, ökológiai és vizuális kapcsolat a zöldfelületek felé, stb.), emellett esztétikailag is kívánatos. A fatelepítést a légvezetékek alatt koronacsonkítás nélkül is elférõ, szûk utcák fásítására alkalmas:
18
gömbjuhar (Acer platanoides ’Globosum’) gömbkõris (Fraxinus ornus ’Mecsek’) gömbakác (Robinia pseudoacacia ’Umbraculifera’) díszalma (Malus purpurea) Egy kistelepülés összképét jelentõsen meghatározza a közterületek állapota. Vegyes minõségû épület állomány mellett is rendezett utcaképet kapunk, ha rendezett az útpadka (kiépített útszegélyek, kaszált útszélek), ha egységes út menti fasor, vagy igényes növénykiültetés, egységes kialakítású utcabútorok kapnak helyet az utak zöldsávjaiban, megoldott a közvilágítás, kitaposott felületek helyett burkolt gyalogutak épülnek. A tervezés során ezért a közterületek esztétikus kialakítására nagy hangsúlyt kell fordítani. A település hangsúlyos pontjainak intenzív parkosítása kiemeltebben reprezentálhatná Szentgyörgyvárt.. Érdemes lenne ezeken a területeken igényes térburkolatot létesíteni, kerti padokat, hulladékgyûjtõket kihelyezni, egynyári virágokat, színes lombú és változatos habitusú növényeket telepíteni. Viszonylag kis ráfordítással esztétikusabb, kellemesebb lakókörnyezetet lehet így kialakítani. Mindezek megvalósításához a lakott területre átfogó zöldfelületi koncepció kidolgozását javasoljuk . A növényzet, elsõsorban a csoportos fás növényzet jelentõs kedvezõ hatást gyakorol a levegõ szennyezõanyag-tartalmára, baktériumtartalmára, a zaj és rázkódások terjedésére, de módosítja a sugárzást, hõmérsékletet, páratartalmat és a légmozgást is. Ezért a tervezési területen meglévõ és létesítendõ zöldfelületeken is törekedni kell a minél változatosabb összetételû, a lehetõ legnagyobb százalékú növényzettel fedett részek kialakítására. A védelemre javasolt területeken kizárólag ,a nem védett területeken, sõt a belterületen kívánatos és javasolt a tájhonos növénytársulások vezérfajainak alkalmazása.Ugyenez vonatkozik az erdõtelepítési területrészletekre. Elsõdlegesen javasolt fajok a Quercus robur mocsári tölgy, magas talajvízállású területeken az Alnus sp. égerfajok. Ugyanakkor megengedhetõ a Fraxinus angustifloria ssp. pannonica -magyar kõris egyedenkénti alkalmazása is. Magasabb fekvésû területeken a Fraxinus excelsior - magas kõris, Ulmus minor - szil mellett a hárs, mint szívesen telepített növény is alkalmazható. A növényzet fiziológiai-biológiai kondicionáló hatása révén az egyik leghatékonyabb eszköz a települések ökológiai viszonyainak javításában. A növényzet teljesítõképessége természetesen a környezeti feltételeken túl függ a növényállomány szerkezetétõl, összetételétõl és életkorától.
…………………………………………… Gál Lajos, természetvédelmi témafelelõs Varsás Bt., akkreditált természetvédelmi (K-T) szakértõ K ny sz.: 20-06 20 Sz-516/2006.
…………………………………………….
19
Csókás-Simon Orsolya,táj és kertépítész K ny sz.: 20-02 65
20
