Tájházi Hírlevél. A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztatója füzet Noszvaj, május

Tájházi Hírlevél A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztatója

2012. 1. füzet Noszvaj, 2012. május

X. évfolyam 1. szám 2012 Szerkesztő: Dr. Bereczki Ibolya, Hegedűsné Majnár Márta, Kapitány Orsolya Technikai szerkesztő: Matucza Ferenc Felelős kiadó: Dr. Bereczki Ibolya elnök Alapító szerkesztő: Szablyár Péter HU ISSN 1785-4873 Kiadja a Magyarországi Tájházak Szövetsége (3325 Noszvaj, Honvéd út 4.)

Szerkesztőség: 3325 Noszvaj, Honvéd út 4. E-mail: [email protected]

Nyomdai munkák: Pethő Nyomda, Kaposvár A címlapon: Karkötőt szövő fiúk a Hosszúhetényi Tájháznál (Fotó: Bakóné Poór Gabriella)

Tájházi Hírlevél • 2012. 1. szám

A Magyarországi Tájházak Szövetsége Közhasznúsági jelentése a 2011-es esztendőről 1. Számviteli beszámoló A Magyarországi Tájházak Szövetsége 2011. évben gazdálkodásáról a számviteli törvénynek és a kapcsolódó előírásoknak megfelelve egyszerűsített éves beszámolót állított össze. A mérleg főösszege 2 754 ezer Ft, a saját tőke 742 ezer Ft. A részletes kimutatás jelentésünk 1. sz. melléklete, mely áll a mérlegből és a közhasznú szervezeti eredmény kimutatásból. 2. Költségvetési támogatás felhasználása Tárgyévben a Szervezet 1 578 ezer Ft állami támogatást kapott, melyből 780 ezer Ft-tal 2012. évben kell elszámolnia (az összeg felhasználására is csak a 2012. évben kerül sor). A kapott támogatás összege 958 ezer Ft-tal több az előző esztendőhöz képest. A költségvetési pályázati forrásokból származó bevételeink (NKA) növekedtek, az SZJA 1 %-ból származó adományaink csökkentek. A kapott költségvetési támogatásokat részletesen a 2. számú melléklet mutatja be, a változások részleteit pedig az 5. számú mellékletben láthatjuk. 3. Vagyonfelhasználással kapcsolatos kimutatás A Szervezet mindig törekszik arra, hogy az adott évben kapott bevételeket fel is használja közhasznú céljainak elérése érdekében. A vagyon felhasználását részleteiben jelentésünk 3. sz. melléklete mutatja be. 4. Cél szerinti juttatások kimutatása Szervezetünk nem nyújtott cél szerinti juttatásokat, így e soron nem történtek kifizetések (4. sz. melléklet). 5. Központi költségvetési szervtől, elkülönített állami pénzalaptól, helyi önkormányzattól, települési önkormányzatok társulásától és mindezek szerveitől kapott támogatás mértéke A kapott támogatások részletes bemutatását az 5. sz. melléklet tartalmazza. 6. A közhasznú szervezet vezető tisztségviselőinek nyújtott juttatások értéke, illetve összege Szövetségünk vezető tisztségviselői a 2011-es évben számla ellenében végzett szolgáltatásokért (titkárság működtetése, előadások, prezentációk megtartása) 350 000.- Ft díjazásban részesültek. Ezen felül 62 665.- Ft költségtérítést biztosított 3

A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

a szövetség kiküldetési rendelvényen nyilvántartott saját gépjármű használathoz. A Szervezetnél indokolatlan kifizetés nem történt, nem nevezhető a költségtérítés juttatási formának. 7. A közhasznú tevékenységről szóló rövid tartalmi beszámoló A szövetség 2011-ben is a hazai tájház hálózat létesítése, fenntartása, gyűjteményeinek gyarapítása és védelme útján szolgálta a nevelés, oktatás, a képességfejlesztés és ismeretterjesztés céljait az ország területén és a határainkon túli magyar nyelvterületen; A tájházak közösségi funkcióinak bővítésével ezen intézmények fokozatosan a honismereti és helytörténeti tevékenység, a közösségi élet központjaivá váltak, turisztikai jelentőségük is nőtt; A tájházak építményeik és környezetük védelmével és megőrzésével meghatározó példájává váltak a műemlékek, védett településrészek értékeinek megőrzésének és a vendégforgalom szolgálatába állításának; A Tájházi Hírlevél című – évente négy alkalommal megjelenő – kiadványával tájékoztatta a szervezet a tagságát; Az elektronikus felületek segítségével a tagság a szakterület újdonságairól, a szakmai kérdésektől a pályázati lehetőségekig kaphatott információkat az őket érintő és érdeklő témákban; Regionális találkozók szervezésével az egyes régiókhoz tartozó egyéni és jogi tagok részére biztosított a szövetség szakmai fórumot; Az országos találkozó lehetőséget teremtett a szakmai kompetenciák és a személyes kapcsolatok fejlesztésére; A szakmai és a felügyeleti szervekkel (NEFMI, FVM, NKA, NCA, Megyei Múzeumi Szervezetek, ICOM, Pulszky Társaság) kiépített kapcsolatrendszerrel a szervezet megerősítette az érdekképviseleti munka alapját. Noszvaj, 2012. április 10.

Dr. Bereczki Ibolya elnök

Hegedűsné Majnár Márta ügyvezető elnök

Záradék: E közhasznúsági jelentést a Magyarországi Tájházak Szövetsége közgyűlése 2012. április 14-ei ülésén elfogadta. 4


Közhasznúsági jelentés 1. számú melléklete

Magyarországi Tájházak Szövetsége 3325 Noszvaj, Honvéd u. 4.

2011. évi Egyszerűsített éves beszámoló

Tartalma: Egyszerűsített mérleg Közhasznú eredménykimutatás Mellékletek

Noszvaj, 2012. április 10.



5

A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja 18441608-9112--529-05 statisztikai számjel

Magyarországi Tájházak Szövetsége 3325 Noszvaj, Honvéd u. 4.

KETTŐS KÖNYVVITELT VEZETŐ EGYÉB SZERVEZETEK KÖZHASZNÚ EGYSZERŰSÍTETT ÉVES BESZÁMOLÓJÁNAK MÉRLEGE 2011. 01. 01. – 12. 31. sorsz 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25.

A tétel megnevezése A. Befektetett eszközök (2-5. sorok) I. Immateriális javak II. Tárgyi eszközök III. Befektetett pénzügyi eszközök IV. Befektetett eszközök értékhelyesb. Forgóeszközök (7-10. sorok) I. Készletek II. Követelések III. Értékpapírok IV. Pénzeszközök C. Aktív időbeli elhatárolások Eszközök (aktívák) összesen (1+6+11 sor) D. Saját tőke (14-19. sorok) I. Induló tőke/jegyzett tőke II. Tőkeváltozás/eredmény III. Lekötött tartalék IV. Értékelési tartalék V. Tárgyévi eredmény alaptevékenységből (Közhasznú tevékenységből) VI. Tárgyévi eredményvállalkozási tevékenységből E. Céltartalékok F. Kötelezettségek (22-23. sorok) I. Hosszú lejáratú kötelezettségek II. Rövid lejáratú kötelezettségek G. Passzív időbeli elhatárolások Források (passzívák) össz: (13-20+21+24. s.)

Előző év 276 276 913 631 282 1189 -720 598 -3711 2393 1909 1909 1189

Előző év hb.

Noszvaj, 2012. április 10. 6



Tárgyév 186 186 2568 533 2035 2754 742 598 -1318 1462 2012 2012 2754

Tájházi Hírlevél • 2012. 1. szám Magyarországi Tájházak Szövetsége 3325 Noszvaj, Honvéd u. 4. Adószám: 18441608-1-05 Bírósági nyilvántartási szám: Pk.63,434/2002

Kettős könyvvitelt vezető egyéb szervezetek közhasznú egyszerűsített éves beszámolójának eredmény kimutatása 2011. 01. 01. – 12. 31. Adatok ezer forintban Sorsz: a 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27.

A tétel megnevezése b A. Összes közhasznú tevékenység bevétele (1.+2.+3.+4.+5.) 1. Közhasznú célra kapott támogatás a.) alapítótól b.) központi költségvezetéstől c.) helyi önkormányzattól d.) társadalombiztosítástól e.) egyéb, ebből 1%........... 2. Pályázati úton elnyert támogatás 3. Közhasznú tevékenységből származó bevétel 4. Tagdíjból származó bevétel 5. Egyéb bevétel B. Vállalkozási tevékenység bevétele C. Összes bevétel (A.+B.) D. Közhasznú tevékenység ráfordításai (1.+2.+3.+4.+5.+6.) 1. Anyagjellegű ráfordítások 2. Személyi jellegű ráfordítások 3. Értékcsökkentési leírás 4. Egyéb ráfordítások 5. Pénzügyi műveletek ráfordításai 6. Rendkívüli ráfordítások E. Vállalkozási tevékenység ráfordításai (1.+2.+3.+4.+5.+6.) 1. Anyagjellegű ráfordítások 2. Személyi jellegű ráfordítások 3. Értékcsökkenési leírás 4. Egyéb ráfordítások 5. Pénzügyi műveletek ráfordításai 6. Rendkívüli ráfordítások

Előző év c

Előző év d

Tárgyév e

5 848

5 136

120

83

120 1369

83 1 495

2 463

1 712

1 895 1

1 845 1

5 848

5 136

3 455

3 674

2 818 184 338 115

2 942 90 642

T1715/Dr.sz.nyomt.

7

A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja Magyarországi Tájházak Szövetsége 3325 Noszvaj, Honvéd u. 4. Adószám: 18441608-1-05 Bírósági nyilvántartási szám: Pk.63,434/2002 Kettős könyvvitelt vezető egyéb szervezetek közhasznú egyszerűsített éves beszámolójának eredmény kimutatása 2011. 01. 01. – 12. 31. Adatok E Ft-ban 28 29 30 31 32

F. Összes ráfordítás (D.+E.) G. Adózás előtti eredmény (B.-E.) H. Adófizetési kötelezettség I. Tárgyévi vállalkozási eredmény (G.-H.) J. Tárgyévi közhasznú eredmény (a.-D.)

3 455

3 674

2 393

1 462

Tájékoztató adatok 33 34 35 36 37 38 39 40 41

A. Személyi jellegű ráfordítások 1. Bérköltség Ebből: megbízási díjak Tiszteletdíjak 2. Személyi jellegű egyéb kifizetések 3. Bérjárulék B. A szervezet által nyújtott támogatások C. Továbbutalási céllal kapott támogatás D. Továbbutalt támogatás

-

P.H Kelt: Noszvaj, 2012. április 10.

8



Tájházi Hírlevél • 2012. 1. szám Közhasznúsági jelentés 2. számú melléklete KIMUTATÁS a költségvetési támogatás felhasználásról 2011. év Támogatásnyújtó neve

Támogatás időpontja

SZJA 1%-os támogatás Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Civil Alapprogram Összesen:

Felhasználás célja

összege (Ft) 2011. 11. 21 82 968 Közhasznú tevékenységek támogatása (szja 1%) 2011. 05. 13. 230 000 Tájház vezetési ismeretek c. kiadvány támogatása 2011. 11. 25 540 000 Országos találkozó megvalósításához 2011. 12. 20. 550 000 Tájház vezetési ismeretek c. kiadvány támogatása 2011. 10. 03 175 000 2011. évi működési támogatás 1 577 968

Felhasználás összege (Ft) előző évi tárgyévi

Elszámolás határideje

120 524

82 968 2012. 10. 31.

0

0 2012. 03. 30.

0

540 000 2011. 11. 30

0

0 2012. 03. 30.

500 000

175 000 2011. 10. 31

620 524 797 968

Közhasznúsági jelentés 3. sz. melléklete KIMUTATÁS a vagyon felhasználásáról 2011. év Előző évi Tárgyévi Megnevezés összeg Változás % e Ft összeg e Ft e Ft I. Induló tőke/jegyzett tőke 598 598 0 0 II. Tőkeváltozás/eredmény -3711 -1318 35 2393 III. Lekötött tartalék 0 0 0 0 IV. Értékelési tartalék 0 0 0 0 V. Tárgyévi eredmény alaptevékenységből 2393 1462 61 3855 (Közhasznú tevékenységből) 2393 1462 61 3855 VI. Tárgyévi eredmény vállalkozási tevékenységből 0 0 0 0

9

A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja Közhasznúsági jelentés 4. számú melléklete KIMUTATÁS a cél szerinti juttatásokról, 2011. év Juttatás megnevezés Közhasznú tevékenység keretében nyújtott Pénzbeli juttatások összesen - ebből adóköteles - ebből adómentes Természetbeni juttatások összesen - ebből adóköteles - ebből adómentes Egyéb juttatások ÖSSZESEN: Egyéb célszerinti, de nem közhasznú Tevékenység keretében nyújtott Pénzbeli juttatások Nem pénzbeli juttatások Egyéb juttatások ÖSSZESEN: MINDÖSSZESEN:

Juttatás összege (Ft) előző évi tárgyévi

Eltérés % Ft

Megjegyzés

0

0

0

0

0 0

0 0

0 0

0 0

Közhasznúsági jelentés 5. számú melléklete KIMUTATÁS a kapott támogatásokról, 2011. év Juttatás megnevezése Központi költségvetési szervtől Nemzeti Civil Alapprogram Nemzeti Kulturális Alap EGT / Norvég F. M. Helyi önkormányzat és szervei Magánszemélyektől Egyéni vállalkozóktól Jogi személyiségű gazdasági társaságtól Jogi személyiség nélküli társaságtól Közhasznú szervezettől SZJA 1%-a (APEH) Iparűzési adó %-a (Önkormányzat) Egyéb ÖSSZESEN:

10

Támogatás (Ft) Változás előző évi tárgyévi Ft 500 000 1 495 000 995 000 Működési támogatás 500 000 175 000 -325 000 Szakmai programok támogatása 0 1 320 000 1 320 000 Szakmai programok támogatása 613 913 0 -613 913 Támogatott cél

0 0 0 0 0 120 524 0

0 0 0 0 0 82 968 0 0 1 234 437 1 577 968

0 0 0 0 0 -37556 0 343 531

Tájházi Hírlevél • 2012. 1. szám Közhasznúsági jelentés 6. számú melléklete KIMUTATÁS a vezető tisztségviselőknek nyújtott juttatásokról 2012. év Juttatás megnevezése Cél szerinti pénzbeli kifizetések Természetbeni juttatások Szja mentes Szja köteles Tiszteletdíjak, megbízási díjak, számla ellenében végzett szolgáltatások

Juttatás összege (Ft) tárgyévi 0 0 0 0

Megjegyzés

Titkárság működtetetése, előadások, prezentációk megtartása (Hegedűsné 350 000 Majnár Márta, dr. Bereczki Ibolya, Kapitány Orsolya, Szonda István)

Költségtérítések* Hegedűsné Majnár Márta Bajnóczy Kovács Edina Egyéb juttatások ÖSSZESEN:

Személygépkocsi költségtérítése Személygépkocsi 18 970 költségtérítése 43 695

használat használat

0 412 665

11


A Magyarországi Tájházak Szövetsége Felügyelő Bizottságának beszámolója a Szövetség 2011. évi tevékenységéről (Készült a 2012. április 14-i Közgyűlésre)

A Felügyelő Bizottság beszámolóját a Szövetség alapszabálya VI. fejezet 6.3 pontjának megfelelően állította össze. A FB feladat- és hatásköre alapján a Szövetség alapszabályszerű működését, gazdálkodását és céljainak megvalósulását vizsgálta. Az Elnökség a FB tagjait üléseire rendszeresen meghívta, felmerülő problémák esetén konzultált a FB tagjaival. A Szövetség a 2011. évben a 2011. évi közgyűlésén elfogadott munkaterve alapján folytatta tevékenységét. Tovább erősödtek a kapcsolatok a határokon túli magyar nyelvterület tájházaival, a szövetség vezető tisztségviselői és elnökségi tagjai aktívan közreműködtek a felvidéki, partiumi és vajdasági tájházak fenntartóinak rendezett szakmai események, találkozók életre hívásában, megvalósításában. A Múzeumok Majálisán a Szövetség ismét sikeresen mutatkozott be: a Felemelő Század vándorkiállítás anyagát a látogatók érdeklődve fogadták, a kísérőprogramok gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt élményeket biztosítottak. Örvendetes volt, hogy két tájházat is díjazott a Pulszky Társaság bíráló bizottsága: az Év Múzeuma 2010 díjat a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Szlovák Tájház kapta, míg a Magyar Nemzeti Múzeum különdíját a Bátai Tájház vehette át. A Szövetség IX. Országos találkozójára Fertődön és Fertőszéplakon került sor „Örökségünk, a Fertő-táj – tudás és élmény tájházainkban” címmel. A természeti környezet és az épített örökség fenntarthatóságának jó példáit felidézve a Szövetség hozzájárulhatott, hogy tájházaink a helyi kismesterségeken, a helyi termékeken keresztül, a formális és informális tudásátadás egyedi lehetőségeivel a vidékfejlesztés egyik motorjává váljanak, mely munkahelyeket tarthat meg és teremthet, így társadalmi hatása is számottevővé válhat. „Az Év tájháza” címet 2011-ben a Balatonkenesei Tájháznak ítélte oda a bíráló bizottság. „Az Év Tájháza” díj ráirányította a sajtó figyelmét a Tájházszövetség szakmai munkájára, az országos találkozó révén pedig a magyarországi tájházak helyzetére, jelenére és jövőképére. 12


A Nagymányokon, Csökmőn és Szombathelyen rendezett regionális találkozók a tájházakat fenntartó, működtető, és az utóbbi fél évtizedben jelentős fejlesztéseket megvalósító egyesületi tagok számára egy-egy összefoglaló témához kapcsolódóan széles kitekintésre adtak lehetőséget, ugyanakkor a konkrét eredmények, sikerek, mások számára alkalmazható jó gyakorlatok bemutatását is szolgálták. Az elnökségi ülések megfelelően előkészítettek voltak, a napirendi pontok írásos – előzetes – előterjesztése hatékony tárgyalást és döntést tett lehetővé. A Tájházi Hírlevél rendszeresen és időben megjelent, jól szolgálta a tagság és a Szövetség partnereinek tájékoztatását. A kiadáshoz szükséges pályázati támogatást 2011-ben is a Nemzeti Kulturális Alap biztosította, köszönhetően a Borsodi Tájház közreműködésének. Kiemelendő, hogy a Szövetség gazdálkodása stabilizálódott, várhatóan a 2012-es év közepére befejeződhet az a szanálási folyamat is, mellyel a korábbi ügyvezető elnök felé fennálló hátralék törlesztése megtörténik. A tagdíj-fegyelem változatlanul közepesen jónak mondható, a jogi tagoknál még számottevő tagdíjhátralék tapasztalható, az egyéni tagoknál ez kevésbé jellemző. A tagdíjhátralékokból adódó tartós „behajthatatlan követelések” egy részének (2008– 2009–2010. évi) leírása a tisztább kép kialakítása érdekében szükséges lépés volt. Összességében: megállapítható, hogy a Szövetség a 2011-es évben eredményes évet zárt, ismertsége, elismertsége hazai és nemzetközi viszonylatban is növekedett. A Felügyelő Bizottság 2012-ben is igyekszik minden tőle telhető segítséget megadni a tervezett továbblépésekhez, mind szakmai, mind szervezeti kérdésekben. Szentendre, 2012. április 14. Dr. Vígh Annamária sk. a FB elnöke Dobosyné Antal Anna sk. a FB tagja

Dr. Páll István sk. a FB tagja

13


Szakmai beszámoló a Magyarországi Tájházak Szövetsége 2011. évi tevékenységéről A Szövetség az Elnökség irányításával, az eddigiekben kialakult működési rendjében, a regionális feladatmegosztás gyakorlatával tevékenykedett Alapszabálya szerint 2011-ben is. Elnökségi ülésekre öt alkalommal került sor, a következő időpontokban és helyszíneken: 2011. február 18. Szentendre 2011. május 6. Palóznak 2011. július 1. Noszvaj 2011. szeptember 22. Sarród 2011. november 18. Gyömrő Az elnökség formális találkozóin elemeztük, értékeltük a megelőző hónapok történéseit, eseményeit és egyeztettük az elkövetkezendő feladatok, kihívások részleteit. Az ülések hivatalos programján túl a kedvező alkalmakat kihasználva megtekintettük a helyszínt biztosító települések, valamint Szomolya és Vecsés helytörténeti gyűjteményét, tájházait is. Hagyományainkat őrizve szövetségünk képviseltette magát a Nemzeti Múzeum kertjében május 21–22-én megrendezett Múzeumok Majálisán. Állandó programként „A Felemelő évszázad – A paraszti polgárosodás tárgyi világa, nemzeti jelképek a magyarországi tájházakban” című vándorkiállítást tekinthették meg látogatóink. Szombaton a sátrunkban a csökmői hagyományőrzők citeráztak, a Nagytótfalui Tájház képviseletében Simor Eszter meghívására Haramza Klára drávaszögi népdalokat és balladákat énekelt. Az Öcsényi Tájházat Csapai János és Minorics Jánosné képviselte, segítségükkel több korosztály sárközi viseletét a nagyszínpadon is bemutathattuk. A Csökmői Tájház népi kézműves foglalkozással, Bátáról Balogh Imréné Erzsike „A Felemelő Század”-hoz kapcsolódó kirakós játékkal, Dr. Szonda István kötélveréssel, Tábori Kata pedig agyagozással, korongozással várta a kézművesség kedvelőit. Vasárnap új színfoltként az Észak-Bihari Muzeológiai Szakszolgálat kézműves foglalkozása és a szokolyai Kacár Tanya kovácsműhelye gondoskodott arról, hogy a hozzánk érkezők tartalmasan tölthessék el szabadidejüket. Határainkon túli magyar nyelvterületi tájházak eseményei Kilencedik alkalommal rendezték meg a Szenci Városi Múzeumban 2011. szeptember 7-én „Hagyományok és értékek” címmel azt a szemináriumot, amely 2003-tól 14


rendszeresen évi egyszeri alkalommal biztosít személyes találkozást, tapasztalatcserét a dél-szlovákiai magyarlakta vidékeken működő tájházak, helytörténeti és néprajzi gyűjtemények kezelőinek. A rendezvény délelőtti programját a szakmai előadások töltötték ki. Elsőként Strešňák Gábor, a helyi múzeum vezetője ismertette a múzeum megalakulásának történetét és mutatta be az itt található kiállításokat. Dr. Szonda István a Helyi örökség és tudásátadás címmel megtartott előadásában többek között a tájházak helyzetéről, küldetéséről beszélt. Bajnóczy-Kovács Edina a Gyömrői Tájház példáján a hagyományőrzés megnyilvánulási módjait ismertette és „A Felemelő Század” tematikus évad keretén belül a tájházban megvalósult „A Kossuth hagyomány Gyömrőn és vonzáskörzetében” című kiállítást mutatta be. Káldy Mária, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban működő Múzeumok Mindenkinek Program Műzeumi Oktatási és Képzési Központ igazgatója a tájházak oktatásban történő hasznosításáról tartott előadást. Végezetül Dr. Danter Izabella a műtárgyak nyilvántartási módját mutatta be a 2009-ben érvénybe lépett múzeumi törvény értelmében. Délután a Szenczi Molnár Albert Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában „A paraszti polgárosodás tárgyi világa – Nemzeti jelképek a magyarországi tájházakban” című vándorkiállítást Dr. Bereczki Ibolya és Dr. Szonda István nyitotta meg. Az ezt követő múzeumpedagógiai foglalkozásba a helyi alsó tagozatos diákok nagy örömmel kapcsolódtak be. Október 1-jén az Újvidék közelében fekvő Tiszakálmánfalva adott helyet a „Vajdasági magyar tájházak múltja, jelene és jövője XII.” című tanácskozásnak. A találkozón a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke, Juhász Andrea köszöntötte a résztvevőket, Nagy István, a Vajdasági Magyar Folklórközpont elnöke röviden felidézte az elmúlt évi találkozó óta elért eredményeket. Raj Rozália a Vajdasági Folklórközpont által szervezett tanácskozások tíz éves tapasztalatait foglalta ös�sze, kiemelve közben a kupuszinai, illetve a doroszlói, topolyai tájházak helyzetét. A Tájházszövetség képviseletében jelen lévő Dr. Bereczki Ibolya elnök asszony előadásában a tájházak berendezésének kérdéseivel foglalkozott, részletesen elemezve azt a folyamatot, amely az ötlettől, majd az épület kiválasztásától a berendezésen át a tényleges hasznosításig tart. Hazai nemzetiségi tájházak számára rendezett konferencia Az Országos Szlovák Önkormányzat tulajdonában lévő Legatum Kft. – tekintettel a szlovák nemzetiség nagyszámú kiállítóhelyeire –, éves rendszerességgel megszervezi a Szlovák Tájházvezetők Országos Konferenciáját. 2011. április 16án – immár tizenegyedik alkalommal – Sámsonházán került sor a jeles eseményre. A találkozó a fenntartásban, működtetésben felmerülő eredmények, gondok ismertetése mellett szakmai műhely szerepét is betöltötte. 15


Magyarországi regionális találkozók: IX. Dél-dunántúli Regionális Találkozó, Nagymányok, 2011. június 4. Kapitány Orsolya szervezésében megvalósuló eseményen az előadások egy része a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeumban és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban megvalósuló múzeumpedagógiai programokról nyújtott tájékoztatást. A tájházakban folyó múzeumpedagógiai munkával a himesházi és nagymányoki példákon keresztül ismerkedtek meg a találkozó résztvevői. A szakmai programot követően a nagymányoki tájházat, a kiállítás tárgyait Stallenberger József és Hadikfalvi Istvánné mutatták be, a tisztaszobában pedig – korabeli viseletben – menyasszonynak és vőlegénynek beöltözött pár várta a látogatókat. Nagymányok után a találkozó résztvevői Bonyhádra utaztak a Völgységi Múzeumba, ahol Dr. Szőts Zoltán igazgató vezetésével megismerkedhettek az európai uniós programok keretében megvalósult beruházásokkal. A találkozón 48 fő vett részt, köztük Dr. Füzes Endre, a szövetség tiszteletbeli elnöke, Dobosyné Antal Anna és Jaszmann Gabriella elnökségi tagok. Észak-Dunántúli Regionális Találkozó, Szombathely, 2011. június 17. A Magyarországot és Ausztriát összekötő rendezvényen elsősorban Vas megyei és burgenlandi muzeológusok, hagyományőrzők vettek részt. Dr. Nagy Zoltán megyei múzeumigazgató köszöntőjét követően az előadások a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékéről, a térség tájházairól, a népi műemlék-helyreállításokról szóltak. Gyakorlati példákat ismerhettek meg a résztvevők az őriszigeti faluközpontról, a Közép-Burgenlandi Népművészeti és Viseleti Múzeumról, valamint az őrvidéki magyarság népi kultúrájának fennmaradásáról. Hasznos ismereteket kaphattak a Vasi Múzeumfalu gyakorlatán keresztül a régi gyümölcsfajták megőrzésének módjairól, az Oszkói Hegypásztor Kör példáján pedig a népi épített örökség és a turizmusfejlesztés párhuzamairól. Megismerhettük a legújabb vasi tájházat is, melyet az Országos Szlovén Önkormányzat Felsőszölnökön, a régi plébániaépületben hozott létre. A Lukácsházi Biotájházról rendhagyó előadás keretében – ebéd közben – Mezőgazdaság és hagyományörökítés egy rekonstruált portán címmel hallhattunk. A gazdag programot követően Burgerlandba, őrvidéki kirándulásra indultak a résztvevők, ahol Alsóőrön a tájházat, a Magyar Média és Információs Központot mutatták be a házigazdák. Végezetül Őriszigeten a Szent László templomot tekinthettük meg. Dél-Alföldi Regionális Találkozó, Csökmő, 2011. július 29. Dr. Szonda István szervezésében megvalósult találkozó fő témája a határmenti kapcsolatok kiépítése volt. Nagy László, a szeghalmi Sárréti Múzeum igazgatója, a Csökmői Tájház muzeológiai munkáiról, a gyűjtemény és a kiállítóhely kialakulásá16


ról tájékoztatta a résztvevőket. Nagy András népzenegyűjtő és népzenész a sárréti népzenekutatás főbb vonulatait mutatta be, majd hangszerbemutatót tartott a Sárréten használatos népi hangszerekből. Dr. Dénes Zoltán egyetemi docens előadásában a Partium történeti, gazdasági szerepének növekedését hangsúlyozta. Dr. Szonda István beszámolt a szövetség 2010–2011-ben futó programjairól, kihangsúlyozva „A Felemelő Század” jelenleg is működő pályázati projektjét. A Csökmői Tájház tulajdonosai, Nagy Tibor és felesége, Irénke kiváló házigazdaként fogadták a találkozó résztvevőit és biztosították az ideális körülményeket a tanácskozáshoz. Az előadások végeztével a Csökmői Fonó Hagyományőrző Egyesület műsora szórakoztatta a tanácskozás résztvevőit. IX. Országos Találkozó, 2011. szeptember 22–25., Fertőd, Fertőszéplak A Fertő-tájhoz, mint helyszínhez kapcsolódva a találkozó fő témája a tájházakban, mint a kulturális örökség helyszíneiben rejlő turisztikai és vidékfejlesztési lehetőségek és elért eredmények megismertetése volt. Az Év tájháza elismerés átadásával az elmúlt év legkiválóbb teljesítményét nyújtó tájházát díjaztuk, mely cím büszke birtokosa a Balatonkenesei Tájház lehetett. Az Év Tájháza díj ráirányította a sajtó figyelmét a Tájházszövetség szakmai munkájára, jelenlétére, az országos találkozó révén pedig a magyarországi tájházak helyzetére, jelenére és munkájára. A Fertőszéplaki Tájházak példájával a résztvevők számára megmutattuk, hogy értő és érzékeny kezekben, egy iskolai közösség együttműködésével nem pusztán muzeális intézmény, turisztikai helyszín lehet a tájház, hanem a helyi természeti és kulturális értékek, hagyományok megismerésének, átörökítésének és újraalkotásának színtere is. A szakmai nap elméleti előadásai egy-egy összefoglaló témához kapcsolódóan: – Világörökség, turizmus – a Fertő parti települések helyi értékei és programkínálata a turizmus szolgálatában, a turisztikai fejlesztések és hatásaik; – Múzeumpedagógiai foglalkozások, hagyományőrzés a tájházakban, kiemelten a Fertőszéplaki Tájházak példája széles kitekintésre adtak lehetőséget, ugyanakkor a konkrét eredmények, sikerek, mások számára alkalmazható jó gyakorlatok bemutatását is szolgálták. A szakmai nap előadásaihoz jól kapcsolódtak a tanulmányi kirándulás kiválasztott helyszínei, melyek a következők voltak: Sarród (tájház, Kócsagvár, Nemzeti Park), Fertőhomok (tájház), Fertőszéplak (Vasúti Lámpamúzeum) Csermajor (Porpáczy Aladár Középiskola egyik tagintézményeként), Mönchhof (falumúzeum), Frauenkirchen (Bazilika). 17


Látogatásunk során a helyi vezetés mellett természetesen az adott muzeális létesítmény építési- és fenntartási-, muzeológiai-, és állagmegóvási-, leltározási-, közönségszolgálati kérdéseiről is szó esett. - - - - - - - - - -

Folytatódott „A Felemelő Század – A paraszti polgárosodás tárgyi világa, nemzeti jelképek a magyarországi tájházakban” című időszaki és vándorkiállítási program, melynek állomásai 2011-ben a következők voltak: Békési Tájház (2010.09.11. – 2011.09.30.): „Paraszti polgárosulás Békésen” Tájház, Báta (2010.09.18. – 2011.08.31.): „A táj átalakulása és a gazdálkodás változásai a 19. századi Bátán” Gyömrői Tájház (2011.03.15. – 2011.09.30.): „Kossuth hagyomány Gyömrőn és vonzáskörzetében” Rendek – Ökocentrum, Kerekegyháza (2010.10.01. – 2011.9.30.): „Mangalicatartás” Badár Balázs Emlékház, Mezőtúr (2010.11.06. – 2011.02.28.): „Virágozás” Tabáni Tájház, Szolnok (2011.01.20. – 2011.04.30.) – Damjanich János Múzeum; (2011.05.1. – 2011. 09.30.) - Tabáni Tájház: „Falu a városban” Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény, Budaörs (2011.03.04. – 2011.10.30.): „Századvégi Budaörs” Mezőgazdasági Gépmúzeum, Mezőkövesd (2011.03.15. – 2011.06.15.): „Új gazdálkodási módok és eszközök a XIX. század végi Mezőkövesden” Paloznaki Tájház (2011.03.15. – 2011.09.30.): „Polgárosulás határán” Öntödei Múzeum, Budapest (2011. 10. 14. – 12. 31.): „A paraszti környezet öntöttvas emlékei”.

A Tájházi Hírlevél négy alkalommal jelent meg az NKA támogatásával, az Edelényi Könyvtárral közös kiadásban. Füzetei tájékoztattak a Szövetség programjairól (szakmai napok, regionális találkozók, országos találkozó, szakmai tanfolyamok), rendszeresen bemutattak egy-egy tájházat, kiemelve annak sajátosságait.

A Tájházi Hírlevél 2011. évi füzeteinek tartalmát az alábbi táblázat szemlélteti:

Tartalom/időpont TH 2011/1. TH 2011/2. TH 2011/3. TH 2011/4. Összesen A megjelenés időpontja 2011. március 2011. június 2011. október 2011. december Oldalszám 32 43 52 49 176 Tanulmányok száma 1 5 6 6 18 Beszámoló eseményekről 4 4 8 5 21 Pályázatokról 0 1 1 1 3 Programajánló 1 1 0 2 4 Fotó 27 28 37 23 115

18


A Tájházi Hírlevél a hagyományos nyomtatott formán kívül a világhálón is olvasható a www.skanzen.hu, illetve www.tajhaz.hu címeken és a Bleyer Jakab helytörténeti gyűjtemény www.heimatmuseum.hu. honlapján. Az „Év tájháza” pályázatot ebben az évben is meghirdettük. A kitüntető díjat jelző táblát és a 100 ezer Ft pénzjutalmat az Országos Találkozón vehette át a Balatonkenesei Tájház. A Szövetség gazdálkodása a 2011-es évben kiegyensúlyozottabb volt, a szanálási folyamat folytatódott. Taglétszámunk nőtt, jogi tagjaink száma 126, egyéni taglétszámunk 135 fő. A tagdíjfizetési fegyelem a könyvelés kimutatásai szerint erősödött. Kapcsolataink, partnerségeink jellemzői a 2011-es évben Továbbra is folytatódott a hagyományosan kiváló szakmai kapcsolat a Szabadtéri Néprajzi Múzeummal, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumával, valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal. 2011-ben kiemelt szerepet kapott a nemzeti parkokkal, különösen az országos találkozó kapcsán a Fertő-Hanság Nemzeti Parkkal kialakított partnerség, de ezen túlmenően is szép példák adódtak a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal és a DunaIpoly Nemzeti Parkkal való együttműködésben. Bizakodóan tekintünk a jövőbe a Vidékfejlesztési Minisztériummal megkezdett kapcsolatépítés tekintetében. Megtisztelő volt számunkra, hogy országos találkozónk fővédnöki tisztét dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter úr töltötte be, V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár úr pedig személyes részvételével tisztelte meg az eseményt, köszöntőjét követően „Helyi örökség – helyi érték – helyi termékek” címmel gondolatait is megosztotta a találkozó résztvevőivel. Ezúton is szeretném megköszönni elnökségi és felügyelő bizottsági tagjaink elkötelezett, szívvel-lélekkel végzett munkáját, tagságunknak pedig, hogy a „nehéz időkben” is kitartottak a szövetség mellett, s lehetőségeikhez mérten részeseivé váltak sikereinknek, eredményeinknek!


19


Átadták „Az Év tájházvezetője” díjat a Magyarországi Tájházak Szövetsége közgyűlésén A Tájházszövetség szokásos évi közgyűlését 2012. április 14-én tartotta Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum konferenciatermében. A hivatalos programot megelőzően az érkezők a budaörsi Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény jóvoltából „A Duna-menti németség kultúrája és történelme” című kiállítást tekinthették meg, Grósz András történész levéltáros közreműködésével mintegy rekonstruálva egy Buda környéki település német lakóinak hazájukból való elűzetését. A „kötelező” napirendi pontok között a jelenlévők megismerhették a szövetség 2011. évi szakmai és gazdálkodási tevékenységét, illetve a 2012. évi munka- és költségtervet, majd elfogadták a közhasznúsági jelentést és a Felügyelő Bizottság jelentését. A Tájházszövetség elnöksége 2009-ben elhatározta, hogy „Az Év tájháza” elismerés mellett az egyéni teljesítményt is díjazni kívánja, ezért a színvonalas, példamutató tájházvezetői munka elismerésére megalapította „Az Év tájházvezetője” díjat, amit évente egy személynek ítél oda. Az Elnökség döntése alapján a díjra negyedik alkalommal Verbőczi Gyulánét, az ócsai tájház vezetőjét tartotta érdemesnek. A közgyűlésen Dr. Bereczki Ibolya elnök asszony és Dr. Füzes Endre tiszteletbeli elnök nyújtotta át a díjat és az oklevelet, köszöntve egyben az ócsai tájház jelenlévő fenntartóját, Füri András urat, a Duna Ipoly Nemzeti Park igazgatóját. Mindezek után ugyancsak megható és felemelő pillanatok következtek: áprilisban 80. születésnapját ünneplő tiszteletbeli elnök, Dr. Füzes Endre köszöntésére került sor. Az ünnepi perceket követően a tagság döntött még az alapszabályt érintő módosításokról, valamint az Észak- és Kelet magyarországi régiót képviselő elnökségi tagok személyével kapcsolatos változásokról is. Két új elnökségi tag koordinálja ezentúl az észak-keleti országrészben a szövetség munkáját: Berecz Lászlóné, a Matyó Népművészeti Egyesület elnöke, továbbá Bihari Horváth László, az Észak-Bihari Muzeológiai Szakszolgálat vezetője. A Tájházszövetség X. Országos Találkozójának helyszínét a rendező település, Hajdúböszörmény részéről Feketéné Molnár Erzsébet, a Népi Hajdúház vezetője mutatta be, majd Hegedűsné Majnár Márta ügyvezető elnök az esemény programját, tematikáját ismertette. A „Kreatív ipar – kézművesség, tárgyalkotó népművészet tájházainkban” címmel. 2012. október 4. és 7. között a területfejlesztési forrásokról, a kulturális ipar, kreatív ipar lehetőségeiről, a kistelepülések élhetőbbé tételéről, hazai népművészeti egyesületek tárgyalkotó tevékenységéről hallhatnak majd értékes előadásokat, és ismerhetnek meg sikeres példákat, jó gyakorlatokat az országos találkozó résztvevői. 20


Bemutatkozik új elnökségi tagunk, Bihari-Horváth László, etnográfus-muzeológus 1985-ben, Debrecenben születtem. Általános és középiskolai tanulmányaimat a nagy múltú Református Kollégium intézményeiben végeztem. 2004 és 2009 között a Debreceni Egyetem néprajz-történelem képzésében vettem részt. Jelenleg a Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola hallgatója vagyok. A kisgyűjteményi muzeológiával egyetemi tanulmányaim alatt, az elméleti oktatásban résztvevő Dr. Bereczki Ibolya, és a múzeumi gyakorlatokat vezető Dr. Szonda István ismertetett meg, szakági elkötelezettségemet e két tanáromnak köszönhetem. A kisgyűjtemény-szervezés gyakorlati munkáját 2005-ben, a hosszúpályi Bődi István Falumúzeum egyetemista gyűjteménykezelőjeként kezdtem el, ekkor csatlakoztam a Tájházszövetséghez is. Egy évvel később társrendezője lettem a szövetség IV. országos (hosszúpályi) találkozójának. 2007 és 2009 között részt vettem a Tájházszövetség és a Debreceni Egyetem közös szervezésében működő, Szonda István által vezetett nyilvántartási munkacsoport tevékenységében. Munkacsoportunk számos tájház (Sarród, Csanádpalota, Felpéc, Fertőhomok) alapleltárait készítette el, s elősegítette a működési engedélyek megszerzését. 2008-ban már önállóan kezdtem meg a Debrecen közeli Észak-Bihar kisgyűjteményi fejlesztését. Projektmunkáimmal eddig három kisgyűjtemény – 2008-ban a hosszúpályi Bődi István Falumúzeum (Hosszúpályi Tájház), 2009-ben a konyári Kurucz Albert Falumúzeum, 2011-ben pedig a létavértesi Rozsnyai István Muzeális Gyűjtemény – engedélyszerzését folytattam le. Jelenleg a bárándi Balassa Iván Falumúzeum megszervezésén dolgozom. Muzeológusként a Heves Megyei Múzeumi Szervezet Hatvany Lajos Múzeumánál kezdtem pályámat, majd 2011-ben visszatértem pátriámba, s létrehoztam az Észak-Bihari Muzeológiai Szakszolgálatot, a kisgyűjteményi fejlesztőintézmények legújabb típusát, amely immár térségi szinten koordinálja a kisgyűjtemények (falumúzeumok, tájházak, emlékházak) működését. Jelenleg is ezt az intézményt vezetem, szakmai fejlesztéseim közül erre vagyok a legbüszkébb. Az elmúlt öt évben több mint 9.000.000 Ft összértékű pályázati támogatást nyertem kisgyűjteményeim számára, amelyből számos kiállítást rendeztem, kiadványsorozatokat jelentettem meg, és beindítottam az intézmények múzeumpedagógiai tevékenységét.

21


Tudományos kutatómunkámat – melynek fókuszában ugyancsak a kisgyűjtemények szervezése áll – 2009-ben az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Antropológia Tagozatának III. díjával ismerték el. Főbb kiállítás-kurátori munkáim: - Hosszúpályi népi lakáskultúrája (Bődi István Falumúzeum. Hosszúpályi, 2006.) - „Betányérosodás.” Magyaros stílusú dísztányérkultúra a 19–20. század forduló ján (Kurucz Albert Falumúzeum. Konyár, 2009.) - 65 év – 65 kép. Város-antropológiai fotókiállítás Hatvan múltjából (Hatvany Lajos Múzeum. Hatvan, 2010.) - A Kárpát-medence kerámiaművészete (Rozsnyai István Muzeális Gyűjtemény. Létavértes, 2010.) - Pislákoló örökségünk. Észak-bihari kiállítóhelyek és gyűjtemények (vándorkiállítás, Bődi István Falumúzeum. Hosszúpályi, 2011.) - Vízválasztók. Hagyományos paraszti gazdálkodás Konyáron és a Kálló-mentén (Kurucz Albert Falumúzeum. Konyár, 2011.) - Népi építőművészeti örökségünk. Pataky Emőke létavértesi épületfelmérése (Rozsnyai István Muzeális Gyűjtemény. Létavértes, 2012.) - Hosszúpályi felemelő századai (Bődi István Falumúzeum. Hosszúpályi, 2012.) Főbb publikációim: - A tájházalakítás mint néprajzi muzeológiai probléma egy empirikus kutatás tükrében. Esettanulmány. In: Debreceni bölcsész diákkörösök antológiája. Szerk: Pete László. Debrecen, 2010. 51-66. ( Juvenilia III.) - A pályi parasztság hagyományos kultúrája. Néprajzi gyűjtések és kutatási eredmények Hosszúpályiból. Hosszúpályi, 2010. 351 p. (Észak-Bihar Néprajza I.) - Észak-Bihar szőlő- és borkultúrája. Újabb eredmények Észak-Bihar homoki szőlőskert-vidékének néprajzi kutatásában. Konyár, 2010. 204 p. (Észak-Bihar Néprajza II.) - Kiállítóhelyek és gyűjtemények Észak-Biharban. Hosszúpályi, 2011. 48 p. (A Bődi István Falumúzeum Közleményei 4.) - A hímzett képes-feliratos falvédő. Tárgytipológia és katalógus a Hatvany Lajos Múzeum Falvédőgyűjteményéből. Hatvan, 2011. 192 p.

22


Részlet a konyári múzeum kiallitasaból (Fotó: Dr. Bereczki Ibolya)

Kutatóúton. Köröstárkány (Bihar m., RO.), 2006. 23


A falak közül kilépő múzeum Kihívások és lehetőségek egy tájház-jellegű kiállítás hasznosításában Egy tájmúzeum – és problémái Egy tájház – vagy a tájházzá válás útján elinduló kis helyi gyűjtemény – esetében a kiállítás-készítési lehetőségek meglehetősen korlátozottak. A helyi jellegzetességeket, a vidéket bemutató állandó, néprajzi jellegű kiállítás az intézmény létének alapvető feltétele és megszorítása is egyben. A látogatói elvárások nem kevésbé kötik meg a muzeológus kezét: az illető vidékre utazók a helybeli hagyományokra, mesterségekre, építészeti-életmódbeli jellegzetességekre kíváncsiak, a kiállításnak elsősorban néprajzinak kell lennie. A hagyományosnak elfogadott enteriőr bemutatására törekvés az épület belső tereinek tagolását, dekorálását és funkcionális felépítését bekeretezi, és a néprajzosnak-muzeológusnak ezen keretek között kell mozgásteret keresnie, ha a kiállítás szemléletét változtatni, színesíteni igyekszik. Minimális lehetősége van például modernebb szemléletű kiállítások létrehozására, fotókiállításra, informatikai-technikai eszközök alkalmazására, hiszen szinte minden beavatkozás zavarná a bemutatás összképét. Úgy vélem, mégis vannak lehetőségek, amelyekkel úgy lehet a bemutatásban – ha úgy tetszik, kiállításban – minőségi változást hozni, hogy a hitelesség kritériumát maximálisan, a megvalósítási lehetőségek függvényében tiszteletben tartsuk. Nem kérdés, az állandó kiállításnak is meg kell újulnia bizonyos időközönként, kisebb módosítások révén – de, mint a múzeum (gyűjtemény) esetenként egyetlen vonzerejének – maradnia kell. Szerencsére kiteljesítésére és hasznosítására színes lehetőségek kínálkoznak. Állításomat a Tordaszentlászlói Kalotaszegi Tájmúzeum példáján keresztül fogom bemutatni. Tordaszentlászló Kolozsvártól délnyugatra 22 km-re fekszik, néprajzi szempontból peremterületen, emiatt a kutatók véleménye megoszlik arról, hogy besorolódik-e Kalotaszeg falvai közé, vagy inkább Aranyosszékhez kapcsolják jellegzetességei. A helyi gyűjtemény mindenesetre a kalotaszegiség szellemében szerveződött, alapítója a néprajzi gyűjteményben ezt a jelleget emelte ki, és eszerint vette fel hivatalos nevét a gyűjtemény 2007-ben, amikor a jogilag is önálló Tordaszentlászlói Kalotaszegi Tájmúzeum – igaz, nem muzeális intézményként, hanem nonprofit egyesületként bejegyezve – létrejött. A gyűjtemény történetében jelentős fordulat volt, amikor a nem túl szerencsés korábbi helyéről, a kultúrotthon egyik padlásteréből egy hagyományosnak tekintett helybeli portára került a gyűjtemény (1995-ben). A lakóházban, amely a falu nagy részét megsemmisítő 1871-es tűzvészt követően épült, az 1960 óta felgyűlt tárgyállományból egy helybeli szobabelsőt rendeztek be, a pitvarban pedig a hagyományos 24


mesterségeket és életmódot igyekeztek bemutatni. Később egy újabb, Kalotaszeg cifravidékét megmutató szobabelső is csatlakozott a látogatható kiállításhoz. Szakszerűség szempontjából ez a gyűjtemény is azokkal az elméleti és gyakorlati problémákkal néz szembe, amelyek a tájházakkal kapcsolatosan mindegyre felmerülnek. Ilyen elsőként a megnevezés kérdése: az intézmény a tájház/tájmúzeum nevet viseli. A terminus a szakirodalomban is tisztázatlan, az ehhez hasonló gyűjtemények esetében pedig ferdítő is. Ahogyan Tötszegi Tekla is megállapítja a kalotaszegi tájházakról szólva, szinte egyikük sem illeszkedik a tájház-koncepcióba, azaz „egy adott közösség népi építészet szempontjából jelentős épületében a közösség egy adott korszakára jellemző hagyományos lakásbelső, életmód bemutatását”. 1

A Tájmúzeum épülete

A múzeumiság négy alapelve mentén venném sorba elsőként az előnyöket, elmaradásokat. A gyűjtemény jó negyven éve gyarapodik, azonban a gyűjtés nem volt mindvégig következetes és szakszerű. A Kincskereső mozgalom hatására fellendült lelkes hagyománykeresés és gyűjtés2 során a tárgyállomány nyilván nem szakértők keze alatt gyűlt, és a megőrzés jegyében szelekció sem volt. Ennek természetesen sok tárgyat és köztük sok értékes darabot is köszönhetünk, ugyanakkor megnehe25


zítik például egy koherens enteriőr létrehozását. A gyűjtésre jellemző, hogy mára már kifulladni látszanak a források, adományként nagyon kevés tárgy kerül be megőrzésre, a kiszemelt tárgyakat meg kell vásárolni, és ezen a síkon a régiségkereskedőkkel, a régi tárgyakat külföldre elszívó erőkkel is számolni kell. A Tájmúzeum emellett így is elérte már befogadóképessége határait, tároló helyek híján a tárgyak a kiállítótérben zsúfolódnak. A restaurálás és megőrzés kritériuma is sok helyen sérül. Nincs hozzáértő személyzet, aki külön-külön foglalkozna az anyagok szakszerű megőrzésével, tovább súlyosbítja a helyzetet az anyagi lehetőségek szűkössége. Sem a kiállítótér, sem a melléképületek nem felelnek meg semmiféle állagmegőrzési kritériumnak. A kiállítótérben nincs tüzelőberendezés, és semmilyen hőmérsékletet vagy páratartalmat szabályozó eszköz. Az ablakok leárnyékolása talán az egyetlen intézkedés a körülmények javítása terén. Ami a bemutatást illeti, a Tájmúzeumra is jellemző a Tötszegi Tekla által is leírt zsúfoltság, kaotikusság. Az eszközök és használati tárgyak bemutatásában valamiféle taxonómia fedezhető fel, az enteriőrökben azonban nagyon sok tárgy van, ezek között pedig sok nem oda illő származását, korát, funkcióját tekintve. Úgy jellemezhetnénk az állandó kiállítást, mint amely megpróbál minél többet megmutatni, a gazdag gyűjteményből semmit sem kihagyni, azonban ez sem a tudományos igényesség, sem a kiállítás esztétikája szempontjából nem jó. (Itt kell azonban megjegyeznem, hogy a gyűjtemény közönsége a látottakra vonatkozóan csak pozitív benyomásokról számol be, eddig nem volt olyan visszajelzés, amely sokallta volna a kiállított tárgyakat, tehát a látogatói visszajelzések értékelésekor a kiállítás működtetői – a látogatóközpontúság modern elve mentén – hivatkozhatnak erre a megfogalmazott igényre.) Publikációk tekintetében a gyűjtemény jól áll. A Tordaszentlászlói Füzetek sorozatcím alatt kiadott eddigi nyolc monografikus igényű néprajzi írás, bár a „magas” tudomány érdeklődésére nem tarthat számot, van olyan célközönsége, amely haszonnal forgathatja (iskolások, diákok, távoli látogatók, elszármazott nosztalgiázó helybeliek stb). A továbbiakban praktikus szempontok miatt Tájmúzeumként fogok beszélni a gyűjteményről, de az iménti megjegyzéseket mérceként szem előtt tartom. A gyűjteményben nehézséget jelent a szakszerűtlen tárolás, a klimatikus ártalmakkal és kártevőkkel szembeni védelem, a túlzsúfoltság, az alkalmazottak hiánya, a szándékos károkozás esetei. A porta épületei is természetesen folyamatos gondozást, ráfordítást igényelnek, nem kevésbé az udvar, a fák, a kerítések stb. A mostani helyén azonban a felsoroltak ellenére Tordaszentlászló Tájmúzeuma sokféle lehetőséget hordoz magában. Fekvését és a falun belüli elhelyezkedését is nagyon szerencsésnek tartom, ezekről a továbbiakban bővebben szeretnék szólni. 26


Végezetül a Tájmúzeum kiállításának elsődleges látogatói köréről megállapíthatjuk, hogy az a faluturizmus keretében elsősorban magyar nyelvterületekről Tordaszentlászlóra látogató vendégekből áll, időnként vannak távolabbról érkezők is, leggyakrabban szervezett csoportok. Annak ellenére, hogy a tárgyállomány nagy hányada falubeli adományokból, felajánlásokból származik, a helybeli lakosság kevéssé érdeklődik a gyűjtemény tartalma, sorsa vagy közösségbeli potenciálja iránt, ennek megváltoztatása, a közösség tagjainak bevonása a Tájmúzeum mindennapjaiba egyike a kiállítás hasznosítási lehetőségeinek. Hasonlóan érdemes foglalkozni a hasznosítási lehetőségek között a Tájmúzeum és a helybeli iskola közötti kapcsolat felélénkítésével is. Káldy Mária írja, hogy a kiállítás sikerét és későbbi hasznosítási potenciálját nagymértékben meghatározza, hogy az intézmény átgondolta-e és meg tudja-e fogalmazni a megfelelő módon üzenetét, „a szakmai és társadalmi hasznosulás céljait”. A muzeológus és múzeumpedagógus közös munkája révén készülhet el egy olyan ismeretátadási terv, melynek alapját forráskutatás és anyaggyűjtés képezi, eredménye pedig a különböző célcsoportokra szabott hasznosítási javaslatok sora.3 Dolgozatomban tehát az ismertetett tájház-jellegű néprajzi gyűjtemény és állandó kiállítás hasznosításának lehetőségeit szeretném felvázolni, amellett érvelve, hogy egy tájház esetében többszörösen a múzeumi élmény javítására fordítható a környezet. Erre már a címben is utalok. A gyűjtemény (kiállítás) hasznosításáról beszélve tehát a következő irányokra térek ki: 1. az állandó kiállítás megújításának lehetőségei a korhűség-hitelesség jegyében, illetve tematikus kiállítási variációk által, 2. az állandó kiállítást kibontó vagy kiegészítő időszaki kiállítások lehetősége, 3. az állandó kiállítás szerves részeként tekintett udvar, a porta egésze által kínált lehetőségek az esztétikum és látogatói élmény érdekében, 4. az épület mint kiállítótér tágabb környezete és annak specifikussága a településen belül, és az ebben rejlő többlettartalmak és lehetőségek, 5. továbbá az intézmény kapcsolatépítő igyekvése a környező közösség bevonásával, illetve potenciális új látogatói kör kialakítása az egyes célcsoportok differenciált megszólítása révén. 6. Az előzőhöz kapcsolódva kiemelt célcsoportként tekintek az iskoláskorú gyermekekre és fiatalokra. A számukra kidolgozott programok és foglalkozások gyakorlatba vétele a hasznosítás egy specifikus területe, 7. valamint végezetül kisebb hasznosítási ötletek.

27


A hasznosítás színes lehetőségei 1. Az állandó kiállítás megújításának lehetőségei. Hitelességre törekvés és tematikus variációk Káldy Mária a MúzeumIskola 6. számú kiadványában összefoglalja az állandó kiállítások megújulásának egyszerű lehetőségeit. Az állandó kiállítás „leporolásának” egyik legtakarékosabb módja a kiállítás-variációk megvalósítása: egy-egy alternatív, alkalmi átrendezés – különösen szabadtéri és enteriőr-kiállítások esetén hatásos és ígéretes lehet.4 A tárgyalt múzeum esetében az állandó kiállítás megújulásának kulcsa a szakszerű enteriőr-berendezés lenne kutatásokkal megalapozva, például a település vagy régió történetének egy specifikusabb korszakát kiemelni, az illető kornak megfelelő életmód bemutatására koncentrálva. Másik lehetőség a ház egykori lakóitól megmaradt minél több eredeti tárgyat szerepeltetni, visszaszorítva a minden egyszerre megmutatásának igényét, és helyette a sorra, felváltva megmutatás elvét követve. Az alkalmi átrendezés hasznos lehet például ünnepek, ünnepkörök idején, ilyenkor a vidékre jellemző hagyományokat ki lehet emelni, vagy az év valamely szakára jellemző munkafolyamatok szemléltetését megvalósítani.

Részlet a berendezésből 28


2. Időszaki kiállítások megvalósíthatósága Az állandó kiállítás valamely témáját kiemelő, kiegészítő időszaki kiállítás nyitása egy tájházban helyszűke miatt válhat problémássá, ha nincsenek megfelelő, kihasználható terek. A tordaszentlászlói esetben az eredetileg lakott részek egyetlen kiállítótérként működnek, itt a jó állapotú padlás hasznosítása kínálkozik lehetőségként, illetve talán figyelmet (és sajnos komoly anyagi ráfordítást) igényel az egykori gabonás épülete. A padlás hasznos térré válhat, elsősorban azért, mert itt adódik lehetőség modernebb elemek beépítésére: dokumentum- és fotótár elhelyezése, digitális feldolgozáshoz szükséges eszközök, de akár irodaként vagy időszaki kiállítótérként is használatba vehető ez a térrész, hiszen úgy lehet kihasználni, hogy azzal az épület külső megjelenésébe nem kell beavatkozni. (A használaton kívüli melléképület-rész legpraktikusabban úgy érvényesülne, ha – elérve egy megfelelő körülményi és biztonsági szintet – a kiállításokban nem szereplő tárgyállomány elhelyezésére szolgálna.) A jelenlegi körülmények között a pitvar és tornác falain esetleg időszaki fotókiállítás kaphat helyet. Ilyenre van is példa: a Tájmúzeum néhány éve változó intenzitással végez népi építészeti gyűjtéseket Kalotaszeg peremvidékének falvaiban, melyből egy kisebb fotókiállítás állt össze. A fotók egy része albumokba került, ezeket a kiállításban helyezték el, másik részük falra akasztható pannókon látható. A helytörténeti gyűjtemény küldetésébe illeszkedne például egy olyan kiállítás, amely a települést ábrázoló archív felvételek és kortárs fotók „ütköztetését” tenné beszédessé. A helybeli iskolával való együttműködésre és az iskoláskorú gyerekek érdeklődésének megragadására alkalmas lenne egy közösen gyűjtött vagy szervezett iskolatörténeti kiállítás, a pionír-korszak felidézése, amely a mostani fiatal generációk számára már érdekességként, történelemként mutatható be. 3. A kiállítótér és környezete A tájmúzeumok esetén adott az az előny, amely minden szabadtéri múzeum vagy nagyobb telken álló épület esetében, hogy nem csupán a belső, hanem a külső terekkel és esetleg melléképületekkel is gazdálkodhat. A múzeumépület és kiállítás szerves egységére Cseri Miklós is felhívja a figyelmet, amikor azt a „kiállítás helyszínének és üzenete hordozójának”5 mondja. A múzeumépület megújítása nyilván egy tájház esetében olyan értelemben jelent kihívást, hogy minél kevesebb hivalkodó és bántó beavatkozás essen az épületen és közvetlen környezetén, akkor is, ha egyéb igényeknek is eleget kell tenni. Mivel a lakóházban általában enteriőrök szemléltetése az elsődleges cél, a tájházak esetében a melléképületek kínálhatnak nagyobb mozgásteret, hiszen általánosan elfogadott az, hogy az új funkcióba lépő melléképületek esetén a struktúra, technika, külalak 29


hitelessége és eredetisége megengedi a belső praktikus használatát (lásd például csűrök, színek társadalmi térré alakítása, foglalkozásoknak adnak otthont). Ha Vásárhelyi Tamás gondolatát vesszük alapul, aki szerint vannak múzeumok, amik szinte egyek a kiállításukkal,6 kijelentését egy tájház esetében evidenciaként értelmezhetjük, hiszen sajátos üzenethordozó közeg a porta mint egész. Érdemes tehát az udvarra is figyelmet fordítani. Az udvarba belépő látogatót már itt fogadhatja a koncepciót követő, az élményt gazdagító hangulat és látvány. Ennek feltétele, hogy a porta is hiteles képet mutasson, bevezesse a látogatót a kiállítás kontextusába.

Udvarrészletek

A porta, udvar berendezését tehát elsősorban az in situ meglevő teljes épületegyüttes határozza meg. A bemutatást gazdagíthatja például az őshonos, a vidékre jellemző kerti növények, ágyásban vagy a vadon növő virágok ügyes elhelyezése. A specifikus növényvilág ily módon történő ismertetése nemcsak kontextualizál és hangulatot teremt, de egyfajta rezervátumként funkcionálhat, a tudományos igényesség elvárásainak is megfelelhet.

A kút közelében készülő pihenőhely 30


Az udvar további pozitívuma, hogy eleget tesz olyan igényeknek, melyek a belső kiállítótérben nem lehetségesek. Így például pihenőhelyet, minimális tisztálkodási lehetőséget lehet kialakítani itt, mindezeket úgy, hogy az összképbe illeszkedjenek. A tárlatvezetés során az idősebbek hamarabb elfáradnak, így örömmel veszik egy hangulatos ülőhely kínálta pihenési lehetőséget. A Tájmúzeumban kút is van az udvaron, ahol kezet mosni, vizet inni lehet. Nem utolsó sorban igénybe vehető a kinti illemhely is, a maga előnyeivel és hátrányaival. 4. Az épület, mint kulturális üzenethordozó – és tágabb környezete Ebben az alfejezetben a Tájmúzeum kulturális tartalma és az általa belakott porta szerencsés találkozásának hasznosíthatóságára szeretném felhívni a figyelmet. A porta ugyanis a település egy olyan csomópontján helyezkedik el, amely különösen koncentrálja a település történetiségét. A múzeumház a Pap utca saroképülete, közvetlen szomszédja a település temploma, a település első, 17. századi iskolájának telke, ahol ma óvoda működik, az utca túloldalát pedig a Jósika-Mikes-Széchen kastély (ma TBC-szanatórium) robusztus kőkerítése uralja. Az elhelyezkedés továbbá azért is különleges, mert itt egymás mellett három, szinte egyforma és nagyjából egykorú porta alkot összefüggő utcarészletet. Ha van a helynek szelleme7, akkor ez a gócpont, a halmazos település „köldöke” és mindenkori középpontja a templommal és évszázados gesztenyefáival, az iskolaépülettel, a kastély szomszédságában valóban különös hangulatot áraszt. Ezzel a sajátos csomóponttal kölcsönhatásban a múzeum szellemi-kulturális üzenete tökéletesen illeszkedik fizikai környezetébe.

Utcarészlet a múzeumépülettel, jobboldalt a kastély kőkerítése, távolabb a templom látható 31


A múzeum hatókörén sajnos kívül esik, hogy ezt a „komplexumot” a maga teljességében érvényesítve és megbecsülve a közösség megfelelő módon használja és hasznosítsa a kulturális életben, a faluturizmus népszerűsítésében. Ennél sokkal sürgetőbb és zavaróbb probléma, hogy a két szomszédos telket jelenlegi állapotában tulajdonosai építőanyag-lerakatként használják. A három egyforma porta múzeumként működése megsokszorozná a Tájmúzeum vonzerejét és szakmai értékét. Gilyén Nándor hívja fel a figyelmet arra, hogy az utcakép vizsgálata kevéssé nyerte el a kutatók érdeklődését, miközben számos érdekes tanulsággal szolgálhat a település történetének megismeréséhez.8 Ebben az esetben mindenképpen üdvös lenne a település összképe szempontjából ügyesen kihasználni az ezen utcarész által hordozott többletet.

Utcakép a három hasonló épülettel és kapuikkal

Következésképp, bár gyakorlatban vajmi kevés beavatkozási lehetősége van a Tájmúzeumnak a tágabb környezet alakításába és hasznosításába, mindenképpen feladata időről időre felhívni az illetékesek figyelmét kiemelt helyzetére a település története és „szelleme” szempontjából.

32


A múzeum szomszédságában levő porta melléképületei, előtérben az építőanyag-lerakat részlete látszik

5. Kapcsolatépítés – kölcsönös hasznosság Ahhoz, hogy a település és közösség számára mindennapi tapasztalattá váljon a múzeum, a vizsgált esetben természetesen nem közönségként kell látni a helybelieket. Az ő esetükben az interaktivitás specifikus és izgalmas ígéretével lehet játszani. A globális eszme, mely szerint mindenre, a kiállításra is értékesítendő termékként tekintünk, könnyen válhat valóban jövedelmező gyakorlattá egy olyan környezetben, mely már rutinosnak számít ebben a rendszerben: a faluturizmusba két évtizede bekapcsolódott település lakói tudják már, hogy az ide látogató vendéget a helyivel, a házival, saját készítésűvel lehet megfogni. A múzeumban így nemcsak szellemi, hanem kézzelfogható termékek értékesítése is megvalósulhatna. Vannak példák és növekedik a kereslet az ellenőrizhető, házilag termelt és készített fogyasztási cikkek, organikus termékek múzeumi árusítására, saját márkaként, viszonteladóként, de mindenképpen a helyi érdek előtérbe helyezésével. A Tájmúzeum számára egy hasonló vállalás jobb társadalmi beágyazottságot, a közösséggel erősebb kapcsolatot eredményezhetné, miközben a falubeliek kiegészítő jövedelemhez jutnának néhány egyszerű termék értékesítésével. A Tájmúzeum koncepciójába sokféle ilyen termék beilleszthető: házi 33


készítésű lekvárok, pálinka, húsáru, gyógynövényalapú teák, szirupok, kézi készítésű szappan, kézimunkák, faragott vagy hímzett emléktárgyak. Hasonlóan erősítené az intézmény társadalmi beágyazottságát, ugyanakkor élményt nyújtana nemcsak a látogatóknak, de a helybeli résztvevőknek is a hagyományos helybeli ételek közös elkészítése a múzeum sütőkemencéjében. 6. Egy specifikus célcsoport: az iskolás gyermekek és fiatalok Káldy Mária a jól átgondolt hasznosítási javaslatról írja, hogy ebben konkrétan kell szerepelnie az elképzelésnek, hogy a (tervezett vagy meglevő) kiállítás témája a közoktatásban résztvevők közül milyen célcsoportnak, milyen formában (múzeumi óra, szakkör, nyári tábor stb) adható át. Az időszaki kiállításoknál, a közösen szervezett iskolatörténeti kiállítás ötlete kapcsán esett már szó a múzeum és elsősorban a helybeli iskola közötti együttműködés lehetőségeiről, azonban ezen kívül más módjai is vannak a gyerekek-fiatalok és pedagógusok múzeumi tevékenységbe való bevonására. A közoktatás réseibe „beszivárogva” a múzeum vállalhatja az iskolások valamely tantárgyának (tematikusan illeszkedő) a kiegészítését, de vállalkozhat a pedagógusok „felkészítésére”9 valamely szűkebb terület alapvető ismereteiből, amilyen a néprajz is. A vizsgált esetben sajátos, hogy a Tájmúzeum tárgyállományának jelentős részét az évtizedekkel ezelőtt általános iskoláskorú diákok szorgalmas gyűjtései szolgáltatták, mai fogalmaink szerint ez is az interaktivitás körébe sorolható. A mai gyerekek számára külön érdekességet jelenthet, ha a szüleik gyűjtőfüzetét fellapozhatják, a múzeum pedig ily módon folytonosságot teremt és igyekszik az érdeklődést fenntartani azzal, hogy a gyerekek révén szüleiket is visszacsatolja a múzeum munkája. Az oktatásban részt vevők különleges csoportját jelentik az egyetemi hallgatók, akik számára egy múzeum, így a Tájmúzeum is muzeológiai gyakorlat, vagy kihelyezett előadások, szemináriumok helyszíne is lehet. A gyakorlati feladatok általában mindkét fél számára hasznosak, például gyakran születnek szakdolgozatok, amelyek a gyűjtemény valamely darabjának elemzésére, feldolgozására tesznek kísérletet. 7. A múzeum mint helyszín. A virtuális tér meghódítása. Szükségből kovácsolt előnyünk: a személyesség varázsa Az állandó kiállítás hasznosításának egyik lehetősége – mint láttuk – a rá alapozó gyakorlati foglalkozások sora, melyeknek a kiállítás interpretálásán, közelebb hozásán túl egy másik nagyon lényeges hozadéka talán az lenne, ha a látogató, a foglalkozáson részt vevő közönség elkezdene helyszínként is tekinteni a múzeum tereire. Ilyen értelemben a Tájmúzeum udvara is hordoz magában további lehetőségeket, például az udvar szolgálhat iskolás gyerekeknek szervezett programok hely34


színéül. A kiállítótér közvetlen közelében, egy gyerekekre szabott bemutató után kiváló lehetőség nyílik a múzeum udvarának egészséges „belakására”: kézműves foglalkozások, gyermekjátékok, mesemondás, tánctanítás megtartására. A kellemes környezet megteremtésének további előnyei, hogy egyéb – tudományos, népszerűsítő, vagy témájában nem kapcsolódó – rendezvények helyszínéül szolgálhatnak a múzeum terei. Egy tágas csűr, vagy az udvar, tornác, megfelelő ülőhelyek biztosítása mellett alkalmas lehet például könyvbemutatók, konferenciák lebonyolítására. Az épület csupán esztétikai megjelenése révén háttere lehet filmjeleneteknek (ahogyan ez a Tájmúzeum esetében valóban történt is), néptáncbemutatóknak, esküvői fogadásnak, ital- vagy ételkóstolásnak stb. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a 21. század múzeumainak érdemes ilyen társadalmi eseményekre is felkészülni és berendezkedni. Az internetes tér „belakására” is készen kell állnia egy működő muzeális intézménynek. A múzeum saját honlapján keresztül akarva-akaratlan nagyon sok információt oszt meg magáról, imázst alakít ki, amely szerencsés esetben átgondoltan kapcsolódik küldetéséhez, valós megjelenéséhez. Az internetes felületen gyorsan le lehet követni a történéseket, népszerűsíteni híreket, közleményeket, felhívásokat lehet közzétenni, dokumentumokat hozzáférhetővé, a múzeum működéséről beszámolni, és természetesen az aktuális – vagy állandó – kiállítást kommunikálni az internethasználó látogatók fele. A kiállításra épülve virtuális kiállítást lehet „rendezni” a múzeum honlapján, fotógalériákon keresztül lehet virtuálisan „szétnézni” a múzeumban, hozzáférhetővé lehet tenni fotó- vagy dokumentum-archívumunkat. Az interaktivitásnak is kiváló felületet biztosít egy komolyabb weboldal, amelyen például gyerekeknek szánt, a kiállítás anyagához kapcsolódó játékok is megjelenhetnek.

A Tájmúzeum Honlapja 35


Végezetül essen szó egy olyan kérdésről, amelyet egészen biztosan csak a tordaszentlászlóihoz hasonló, nagyon kicsi múzeumok ismernek, az ilyen kicsi múzeumban ugyanis egy-két „mindenes” végzi el, legjobb tudása szerint, az összes feladatot a gyűjteményezéstől az udvarseprésig. Nyilvánvaló, hogy így színvonalát tekintve nem vetekedhet azokkal az intézményekkel, amelyek több tíz vagy több száz alkalmazottal működnek, ráadásul a kis múzeumok mindenesei nem kapnak fizetést sem azért, amit a gyűjteményben végeznek. Az a tapasztalatunk, hogy a látogatói visszajelzések nagyon pozitívak ezzel a ténnyel kapcsolatban is, és általánosan igaz az, hogy a személyesség hitelt ad az elmondottaknak, sokkal közelibb élménnyé teszi a múzeumlátogatást. Ezért úgy vélem, hogy ezt a személyességet érdemes akkor is fenntartani, ha van lehetőség megosztani a feladatokat, hiszen a látogató minden esetben nagyra értékeli, ha a múzeumot nemcsak végigbóklássza, hanem tárlatvezetéssel nézheti és értheti meg, és az információt első kézből veheti át attól, aki adott esetben évtizedek óta ismeri és gondozza a gyűjteményt. A kis gyűjtemény működését is feltárja így a látogató előtt, aki ezáltal szimpátiával viszonyul a látottakhoz, ez teszi különlegessé és gazdagabbá az itt szerzett élményt.

Tárlatvezetés a Tájmúzeumban Dolgozatomban egy konkrét eset kapcsán igyekeztem rámutatni néhány tényre és ötletre, amelyek révén egy kiállítás újabb funkciókat és feladatokat alapoz meg és tölt be. Amellett érveltem, hogy a tájmúzeumok, tájházak állandó kiállításaiban rengeteg lehetőség van, ami hasznosításukat illeti, és amelyeket kihasználva a modern 36


muzeológiai elvekhez közelíthetnek. Tanulságként és biztatásképpen elmondható, hogy nagyon sok hasznosítási elképzelés megvalósulása nem függ anyagi helyzettől, viszont az átgondolt tervekbe szőtt jó ötletekkel apró lépésekben haladva igenis vezethet út a sikeres intézményi működés fele. Jegyzetek 1 Tötszegi Tekla: Tájházak Kalotaszegen. In: Ház és Ember. 20. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve. Szerk.: Cseri Miklós és Füzes Endre. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre. 2 Tötszegi Tekla: Tájházak Kalotaszegen. In: Ház és Ember 20. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve. Szerk.: Cseri Miklós és Füzes Endre. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre. 3 Káldy Mária: Oktatási és interpretációs szempontok a kiállítási hasznosítási tervek készítéséhez. In: Múzeumiskola 6. Kiállítás-rendezés A-Z-ig: Az ötlettől a megvalósításig a közoktatás szolgálatában. Oktatási segédanyag. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Múzeumi Oktatási és Képzési Központ, Szentendre, 2010. 61-63. 4 Káldy Mária: Oktatási és interpretációs szempontok a kiállítási hasznosítási tervek készítéséhez. In: Múzeumiskola 6. Kiállítás-rendezés A-Z-ig: Az ötlettől a megvalósításig a közoktatás szolgálatában. Oktatási segédanyag. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Múzeumi Oktatási és Képzési Központ, Szentendre, 2010. 61-63. 5 Cseri Miklós: A múzeumépület mint a kiállítás helyszíne és üzenetének hordozója. In: Múzeumiskola 6. Kiállítás-rendezés A-Z-ig: Az ötlettől a megvalósításig a közoktatás szolgálatában. Oktatási segédanyag. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Múzeumi Oktatási és Képzési Központ, Szentendre, 2010. 9-13. 6 Vásárhelyi Tamás: A kiállítás mint a múzeumi kommunikáció része. In: Múzeumiskola 6. Kiállítás-rendezés A-Z-ig: Az ötlettől a megvalósításig a közoktatás szolgálatában. Oktatási segédanyag. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Múzeumi Oktatási és Képzési Központ, Szentendre, 2010. 53-55. 7 György Péter: A hely szelleme. Magvető Kiadó, Budapest, 2007. 8 Gilyén Nándor: A falusi utcakép vizsgálata. In: Ház és Ember 14. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve. Szerk.: Cseri Miklós és Füzes Endre. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre, 2001. 9 Káldy Mária: Oktatási és interpretációs szempontok a kiállítási hasznosítási tervek készítéséhez. In: Múzeumiskola 6. Kiállítás-rendezés A-Z-ig: Az ötlettől a megvalósításig a közoktatás szolgálatában. Oktatási segédanyag. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Múzeumi Oktatási és Képzési Központ, Szentendre, 2010. 61-63.

Boldizsár Zeyk Zsuzsa Tordaszentlászlói Kalotaszegi Tájmúzeum 37


Kéményről kéményre Az ablakon kiszűrődő fény, a füstölő kémény azt az üzenetet küldi felénk, hogy a ház lakott, élettel teli. Bizony, a kémény fontos épületelem, és a füst elvezetése a lakáskultúra kialakulása során, folyamatos fejlődésen ment keresztül. Középkori lakóépületekben, a földbe mélyített ágasfás-szelemenes lakóházakban szabad tűz égett. A szabad tűz, a kezdetleges tűzhely füstjét az ajtó feletti füstnyíláson, vagy az ajtónyíláson keresztül vezették el. A kémények változása nem választható el teljes mértékben a tüzelőberendezések fejlődésétől, ami területenként is időbeli eltéréseket mutat. Talán a legősibb, legegyszerűbb megoldásnak a Nyugat- és Dél-Dunántúl szabadtéri múzeumaiban, de Szentendrén, a Skanzenben ma is megfigyelhető füstösházzal, amelynek neve a német Rauchkammer szóból ered. A belső tüzelésű kemencék füstje a szobában gomolygott, a lakótér fűtését, és a főzést, sütést egyaránt szolgálta a szobában álló tüzelőberendezés. A lakószoba télen-nyáron fűtve volt a kemence hőjével. Az ország keleti, északi területein, és Erdélyben is ismertek a belső tüzelésű kemencék. Az ún. kabolás kemencék a füstjüket a szobából kürtő segítségével vezették el, függőlegesen vagy vízszintesen. A függőleges kürtő a füstöt a padlásra vezette, a padlástűz megakadályozására kisméretű fekvőkéményt építettek, ami a füst útjának megtörésével a szikrafogó szerepét töltötte be. A padlástér alkalmas volt a húsfélék füstölésére, de a füst kátránytartalma jól tartósította, szigetelte és tömítette a vidékre jellemző tetőfedő anyagot, a zsúpfedést is. A vízszintes kürtő alkalmazása összefügg a konyhai szabadkémény megjelenésével.

Égetett téglából rakott kémény, Kézdiszentlélek (Fotó: Dr. Bereczki Ibolya) 38


Hengeres formájú nádkémény, Tényői Tájház (Fotó: Dr. Bereczki Ibolya) Szabadkéménynek nevezzük azt a kéményszerkezetet, amit a konyha fölé építettek különböző építészeti megoldásokkal. A szerkezete az épület építőanyagával általában azonos. A kéményt boltozták kőből a Bükkalján és a Balaton-Felvidéken hevederívekre ültetve, ami szintén meghatározta, díszítette a konyha képét. Építették a Kisalföldön és az Alföldön égetett téglából, az Alföldön vályogtéglából. Fában gazdag vidékeken, Zemplén környékén, ahol favázas épületek épülnek, találkozhatunk a mai napig fonott, favázas kéményekkel, ezeket az éghető anyagú szerkezeteket tapasztották, így védték a tűztől. A tűz gyakran pusztított a szálas fedőanyaggal fedett településeken. A historia domusok, az egyháztörténeti leírások gyakran beszámoltak ilyen eseményekről. A kamarai tervtár ajánlott típustervet konyhai kéménytüzet oltó szerkezet tervezéséhez. Egyszerű megoldás volt, a kéménykürtőben tárolt fa vizes vedreket lehetett kötelekkel kiborítani, így megfékezni a tűz terjedését. A 18–19. század építési előírásai egyre határozottabban tiltották az éghető anyagú, fából vagy nádból készített kémények építését. Múzeumi gyakorlatunkban elterjedt megoldás, hogy a kéménybe finom lyukú hálót építünk be. A háló célja kettős: egyrészt a tüzelő használata során az esetleg keletkező szikrák távozását akadályozza meg, másrészről a kéménynyíláson keresztül a kiállítási térbe, gyakran a kémény aljában álló kemencére hulló idegen anyagok útját állja. Ötletként elgondolkodtunk olyan átlátszó fedőanyag használatával a kéményfőn, ami a fény útját nem akadályozza meg, lehetőségként a biztonsági üveg, illetve a plexi használata merült fel. Ezt a megoldást csak olyan esetben szabad alkalmazni, ha a tüzelőberendezést nem használjuk. A megoldás gyenge pontja 39


az üvegfelület tisztántartása. A vízszintes felületen a víz megáll, a por lerakódik, a piszkos ablak elszomorító látvány, képzeljük el ezt egy vízszintes üvegfelület esetében. Sajnos az idők során a múzeumban használt plexi felületeinkről kiderült, hogy relatíve lágy anyag lévén a portörlés is jelentős karcolásokat okoz a felületén, ahol a látogatók járnak, elkerülhetetlen a felület sérülése. A tüzelőberendezések fejlődése során a külső tüzelés a szoba füsttelenítését tette lehetővé, így egészségesebb életkörülményeket teremtett a szobában. A kemencét, cserépkályhát, a konyha felől fűtötték. A keletkezett füstöt a természetes légáram a pitvarajtó felől, a szabadkémény szűkített nyílásán keresztül elvitte. A kedvezőtlen légnyomás lehetett csak a huzat akadálya. A szabadkéményekben is láthatunk kormos húsfüstölő rudakat. Így nem kellett a padlásra mászni, létráról a füstölt szalonnát, kolbászt könnyen el lehetett érni.

Udvari kemence Orfűn, a Kemencés udvarban (Fotó: Dr. Bereczki Ibolya) A szerkezet hátránya az épület komoly hővesztesége volt. Bár nyáron élhetőbb volt az épület, a víz télen gyakran megfagyott a vizespadon. A problémát a konyha lepadlásolásával, mászókémény kialakításával oldották meg. A mászókémény a kemence tetejére épített kürtő. A kemence füstje így füstjáraton keresztül jutott a kéményjáratba. A kemence ajtaja felett füstölőteret alakítottak ki, amit leggyakrabban kétszárnyú fémajtó zárt le. A mászókémény mellé takaréktűzhelyet, katlant építettek. Nyugat-Dunántúlon az ott élő fazekas és kályhás kultúrának köszönhetően gyönyörű mázas kerámiából készült tűzhelykombinátok épültek, amiket rézzel és vaslemezből vegyesen készült ajtók, törölközőszárítók, porcelángombok díszítettek. A kombinátok napjainkban reneszánszukat élik a vidéki otthonokban. 40


Téglakémény szegélybádoggal, Orfűn (Fotó: Dr. Bereczki Ibolya) A kéményből a falvakban sétáló ember csak a héjazat feletti részét látja. Érdemes nyitott szemmel járni. A kéményfők kiképzése nagyon változatos lehet. A négyszögletes téglakémény kiugró peremekkel díszített osztása, a bádogból kialakított szikrafogók egyszerű megoldásai a praktikumot szolgálják. Láttam sövényből készült tapasztott kéményt, amit kívülről zsindellyel burkoltak, így védték az esőtől. Tájházakon megfigyelhetők a mai napig szalmával borított vagy nádazott kémények is. A Bükkalján az egykori barlanglakások kéményei a helyi építőkultúra hagyományaihoz igazodva egy tömb kőből faragottak. A dunántúli Káli-medencében sétálva a kőből rakott boltíves vakolt és meszelt kéményfő kis keresztje hirdeti a ház népének vallási hovatartozását. Az épülethez és a tájhoz illő, jó kémény nemcsak füstjével üzen: lakói vannak a háznak, akiknek otthonuk az épület, de hirdeti az ott élők igényességét, az építészeti hagyomány tiszteletét, újra felfedezését is. Fontos kérdés, hogy a kémények hogyan tarthatóak jó állapotban. Mindenképpen azzal kezdeném, amit a népi építészeti emlékeink esetében szem előtt kell tartani. Az épületünket ismerni kell, népszerű kifejezéssel élve monitoroznunk kell az épületet, azaz figyelnünk kell a változásait. A felmerülő hibákat lehetőleg a leghamarabb kell kijavítani, így kis beruházással tudjuk épületszerkezeteinket megóvni. Hogy mi jelenti a legnagyobb problémát kéményeink esetében? Természetesen az anyagától függ, de a legtöbb szerkezethez hasonlóan a vizet gondolom. A szabadkéménynél már említettem, hogy a kémény függőleges szerkezetként a héjazathoz kapcsolódik, csatlakozó felületként a víz a tetőtérbe kerül, a kéményen keresztül a födémszerkezetig is eljuthat. Védekezhetünk a víz bejutása ellen cserépfedések ese41


tén szegélybádog beépítésével. Egyszerűbb, de több karbantartást igényel a technikai hézag mészhabarccsal való kitöltése. Érdekes megoldásként nádfedéseken is kísérleteztünk szegélybádog kialakításával. A nádnál a kémény tövébe a gerinc irányába plusz kévét tesznek. Mivel a lecsorgó víz útját állja a kémény, a víz megáll, a nádkévék hamarabb roskadnak. A szegélybádog álló pereme ugyan látható, de úgy gondolom, az épület épsége néha fontosabb, mint olyan elemek megjelenése, amitől a látogató egy pillanat szünet után képes elvonatkoztatni. Vályogtéglából készült kémények esetében a kémény felülete tapasztva van. A tapasztást mindig javítani kell, hiányában a kémény tönkremegy. A vályogtégla kémények gyakori megoldása az, hogy a tetősík felett égetett téglával váltják fel a vetett téglát. A nyersen hagyott felületek esetében figyelnünk kell a kötőanyag állapotát. Amennyiben a kémény mozgását észleljük, érdemes azt újra rakni. A kémény saját anyagát, vagy az eredetivel megegyező méretű téglát kell az újraépítésnél használni. Érdemes figyelni arra, hogy az eredetileg a kürtő felé néző felületek a beépítés után is a kürtő felé nézzenek. A kéményből bontott kormos tégla sajnos már falba nem rakható, az oldódó korom a vakolaton, a meszelésen is átüt, a falon sárgás folt jelenik meg. Talán az ember nem is gondolná, hogy a tökéletlen égés, a nedves fa is okozhat problémát az által, hogy az égéstermék, a füstgáz egészen más összetételűvé válik, a meleg füstből lényegesen több kátrány képes a hideg felületet jelentő kürtő falán kicsapódni. Szerencsés esetben a kéményen megfigyelhető vidékenként változó anyagból készülő kéményfő. A kéményfő készülhet kőből boltozva, vagy kőlappal fedve. Így a kéményalja védett a becsapó eső ellen. Figyelnünk kell arra, hogy a szerkezet állékony legyen, mert a belső térbe, vagy a cserépfedésre hulló építőanyag mechanikai sérülésekhez, törésekhez vezet, kárt tehet kiállítási tárgyainkban, de a látogatókban is. A téglából készült kéményfők esetében is ezeket a szempontokat érdemes szem előtt tartanunk. Bár ritkán fordulnak elő, mégis meg kell említenem a sövénykéményeket. A sövénykémény gyakran jelent meg régen favázas épületeink építészeti elemeként. A paticsfalhoz (a paticsfal olyan favázas szerkezet, ahol a váz mezőit vesszőfonással töltötték ki) hasonlóan készítették, sárral betapasztották, meszelték. A sövénykémények kritikus pontja a felső pereme, ahol a tapasztás bemosódhat, a sövény a tapasztás hiányában korhadásnak indul. A kémény felületén lecsorgó víz a faváz csatlakozó elemeit károsítja. Román Árpád

42


Egy „vegyes profilú tájház” településtörténeti kiállításai A Bődi István Falumúzeum új kiállításának intézménytipológiai vonatkozása Való-e településtörténeti kiállítás egy tájházba? Tehetjük fel egyből a kérdést – joggal – a fenti cím első olvasásakor. Második olvasatra azonban megakad a szemünk az alcímben szereplő „falumúzeum” névelemen, ami részben feloldja a „tájház” és a „településtörténeti kiállítás” fogalmai között feszülő ellentétet (hiszen a tájházakkal szemben a falumúzeumokban – mint tudjuk – helyénvaló gyakorlat a történeti kiállítások rendezése), részben pedig egy újabb kérdést vet fel: hogyan lehet egy kiállítóhely tájház és egyben falumúzeum is, mint ahogy azt a cím sugallja? Ezek a kérdések a Bődi István Falumúzeum új, Hosszúpályi felemelő századai című, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósított településtörténeti kiállítása kapcsán kezdtek el foglalkoztatni. A válaszhoz pedig a „vegyes profilú tájház” fogalmi tisztázása, illetve a kisgyűjteményi típusok áttekintése vezetett közelebb. Így jelen rövid írásom nem az adott kiállítás részletes ismertetésére, hanem egy kiállítási forma (gyűjtőnéven: az installált kiállítások formája) és a tájházak közötti általános összefüggés megvilágítására irányul. Ehhez legelőbb is álljon itt a Hosszúpályi Tájház – jelenlegi nevén Bődi István Falumúzeum – példája, amely 26 éves fennállása alatt nemcsak egy intézménynévváltozáson, de kisebb profilváltásokon is átesett. A következőkben ezeket foglalom össze, krónikai tömörséggel: 1. Az 1970-es években a helyi iskola kiterjedt „honismereti gyűjtésének” eredményeképp létrejött egy hozzávetőleg 500 darabos műtárgygyűjtemény, melyet – vegyesen – néprajzi és történeti tárgyak alkottak. 2. 1980-ban a gyűjtemény elhelyezéséhez a helyi önkormányzat egy népi építészeti jelentőségű, háromosztatú parasztházat vásárolt meg. 3. A ház felújítása és kiállítóhellyé alakítása sokáig húzódott, megnyitójára végül 1986-ban került sor. A Hosszúpályi Tájháznak elnevezett intézmény két állandó néprajzi kiállítással, egy tisztaszobai és egy konyhai enteriőrrel kezdte meg működését. Az épület harmadik helyiségében az 1980-as évek végén időszaki (képzőművészeti) kiállítások váltották egymást. 4. Az időszaki kiállítótermet 1990-ben „történeti szobává” alakították úgy, hogy a gyűjtemény történeti anyagát tablókkal installált fekvővitrinekben helyezték el (1. kép). A kiállítóhely „tiszta tájházi profilja” – amely az időszaki kiállítások miatt korábban sem volt „teljesen makulátlan” –, ekkor alapjában változott meg. 43


A kiállítási profil egyrészt technikailag módosult (ti. az enteriőrök mellett megjelent a vitrines kiállítási forma), másrészt tematikailag is bővült, hiszen immár nemcsak a lakás- és életmódkultúrát mutatta be, hanem a település helytörténetét is. Ez az új profil 15 évig változatlan maradt.

1. kép: A Hosszúpályi Tájház „történeti szobája” 2005-ben

5. A változást az intézmény szakmai megújítása hozta 2006-ban. Az új szakmai irányvonal elhatározta, hogy az erősen meghaladott történelemszemléletű „történeti szobát” előbb lebontja, majd újrarendezi. Helyén átmenetileg ismét időszaki kiállítások kerültek megrendezésre. (Az intézménynév is megváltozott, a kiállítóhely új elnevezése – alapítója után – Bődi István Falumúzeum lett.) 6. 2008-ban az időszaki/történeti kiállítóteremben új állóvitrines kiállítás-technika épült (a „Tájházak a közösségért” pályázati program keretében). A terem továbbra is időszaki kiállítások bemutatását szolgálta. 7. 2012-ben a vitrinekbe új állandó történeti kiállítás került (a Nemzeti Kulturális Alap pályázati támogatásának köszönhetően). A kiállítás installálására nyomatok és posztamensek készültek (2–3. kép).

44


2. kép: A 2012-ben rendezett új településtörténeti kiállítás

3. kép: A történeti kiállítás koraújkori egysége 45


Az időrendi felsorolásból kitűnik, hogy a hosszúpályi kiállítóhely a kezdetektől kettős kisgyűjteményi profillal rendelkezik. Néprajzi törzsanyagából, épülete népi jellegéből és paraszti enteriőrjeiből adódóan mindmáig néprajzi profilja dominál. Ugyanakkor a kezdetektől meghatározó történeti profilja is, hiszen gyűjtőköre és kiállítási stratégiája a településtörténetre is kiterjed. Ebből következik, hogy a kiállítóhely nem tartozik a tájházak muzeológiai értelemben vett ideáltípusához, nem tagja a „tiszta profilú tájházak” csoportjának. Inkább a „vegyes profilú tájházak”, vagy még inkább a falumúzeumok körébe sorolható. De, hogy mennyire halvány a határvonal, s mennyire csekély a különbség e két utóbbi kisgyűjtemény-típus között, azt szemléletesen mutatja az alábbi áttekintő táblázat: A néprajzi profilú kisgyűjtemények típusai típus

1. néprajzi kiállítóterem

altípus látványraktár „klasszikus kiállítóterem”

„klasszikus falumúzeum” 2. falumúzeum

3. tájház (= néprajzi ház)

46

példa Lézerpont Látványtár (Miskolc) Rozsnyai Gyűjtemény (Létavértes, Hajdú-Bihar) Kurucz Albert Falumúzeum (Konyár, Hajdú-Bihar)

Bődi István népi épületben Falumúzeum kialakított (Hosszúpályi, falumúzeum = Hajdú-Bihar) = = Hosszúpályi = vegyes Tájház profilú tájház (Hajdú-Bihar) tiszta profilú Pocsaji Tájház tájház (Hajdú-Bihar) Mucsi Mihály népi kismester Kovácsműhelye műhelye (Álmosd, Hajdú-Bihar)

épület

nem népi épület (új építésű objektumok, egykori iskolák, etc.)

népi építészeti jelentőségű épület

kiállítási forma raktárszerű, installáció nélküli

kiállítási téma

néprajzi

installált kiállítás néprajzi, (leginkább és/vagy vitrines) történeti, és/vagy régészeti, etc. installált és néprajzi, enteriőr kiállítás és = történeti, és/vagy régészeti, = enteriőr és installált kiállítás etc.

enteriőrök (= néprajzi szobák)

néprajzi


A táblázatban szaggatott vonal választja el, s egyben kapcsolja össze a falumúzeum és a tájház fent említett altípusait, melyek között mindössze egyetlen apró különbség jelölhető meg: a „vegyes profilú tájház” jellegadó kiállítási formája az enteriőr (ugyanakkor installált kiállítással is rendelkezik), míg a „népi épületben kialakított falumúzeum” kisgyűjteményi karakterét az installált kiállítás határozza meg (miközben enteriőrt is bemutat). Hosszúpályiban 2006-ban nemcsak a kiállítások hitelesítése, de a kiállítóhely újraprofilozása is elkezdődött. A korábbi tájházi jelleg falumúzeumi karakterré alakult. Az enteriőrrel szemben túlsúlyba került az installált kiállítási forma, egyrészt az új, vitrines kiállítás-technika felépítése (2008), másrészt a településtörténeti kiállítás újraértelmezése, újrainstallálása (2012) következtében. Ahogy a profil, úgy az intézménynév is megváltozott, s Hosszúpályi Tájházról – helyesen – Bődi István Falumúzeumra módosult. A hosszúpályi kiállítóhely profilváltását vizsgáló elméleti kutatásom legfontosabb eredményének azonban nem is az intézménynév-változás igazolását, hanem a néprajzi profilú kisgyűjteményi intézménytípusok első rendszerábrájának a megalkotását tekintem. A fenti táblázat ugyanis nemcsak a „vegyes profilú tájház” fogalmi tisztázására alkalmas, hanem számos egyéb érdekes következtetés levonására, és újabb kérdések megfogalmazására is. Ezek közül a Tájházszövetség számára különösen a következők elgondolkodtatók: Hol húzódnak valójában a képviselet határai? Meddig érdemes ezeket kiterjeszteni? További erőforrásokat, vagy a szövetség végletes átalakulását eredményezné, ha a tájházak mellett az összes falumúzeumra és néprajzi kiállítóteremre is kiterjedne a szövetség illetékessége? Bihari-Horváth László etnográfus-muzeológus

47


Erdély virágai Sepsiszentgyörgyön Székelyföldi vándorútra indult a Skanzen kiállítása Szentendrén, a Skanzen Galériában Márton napjától 2012. április 15-éig láthatták az Erdély virágai című időszaki kiállítást a Skanzen látogatói. A tárlat anyaga a zárást követően azonban ezúttal nem került a raktárak mélyére, hanem néhány nap elteltével, 2012. április 21-én új helyszínen nyílt meg. A sepsiszentgyörgyi, 1913-ban Kós Károly tervei alapján készült impozáns épületben, a Székely Nemzeti Múzeumban oszthatják meg a kutatók 2006–2011 során erdélyi terepmunkáik során szerzett tapasztalataikat, találkozásaik élményét a kiállítás iránt érdeklődőkkel. A múzeum időszaki kiállítóterme ad otthont a fotóválogatásnak, amely egyetemi hallgatókkal, a Skanzen munkatársaival folytatott néprajzi kutatásról, építészeti felméréseink soráról nyújt a bepillantást. Az erdélyi néprajzos, muzeológus kollégák közreműködésével folyó munkáról képet alkothatunk a tárlattal, és megismerhetjük az épületbontás, restaurálás, újrateremtés folyamatát is. A kiállítás mozgóképei az inaktelki (Kalotaszeg) bútorfestés és a vargyasi (Udvarhelyszék) mészégetés hagyományait elevenítik fel. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum leendő erdélyi épületegyüttesének előkészítésére szolgáló terepmunka egyik kiemelt helyszíne volt Homoródalmás. Itt a népi építészeti felmérést és néprajzi kutatást kiegészítette a kőből épült, 19. század közepi, szász építészeti hatásokat tükröző lakóház megvásárlása és lebontása. Egy nagyon rossz állapotban megtalált tálas restaurálásának műhelytitkai is feltárulnak a kiállításon. A program múzeumpedagógiai foglalkozásának témája a 19. század során Homoródalmáson készült gyönyörű virágos bútorok motívumvilágának megismerése és újraalkotása Szentendrén, a Skanzenben. Az Erdély virágai című kiállítást a széles érdeklődésre számot tartó sepsiszentgyörgyi kulturális esemény, a Szent György Napok programjának részeként dr. Pozsony Ferenc akadémikus nyitotta meg, majd dr. Bereczki Ibolya és dr. Vass Erika mutatta be a közönségnek. A tavasz megérkezésével a kiállítás címe újabb aktualitást is kapott: a sokszínű, változatos Erdély világát, a bútorok festett díszei mellett a kiállítás tablóin egy-egy, a tájra jellemző, különleges, vagy érdekes virágra is rácsodálkozhatnak a kiállítás látogatói. Ha június 20-ig Sepsiszentgyörgyön jár, ne hagyja ki: Erdély virágai a Székely Nemzeti Múzeumban! Folytatása következik: 2012 június végén új helyszínen, a Csíki Székely Múzeumban, Csíkszeredán. Dr. Bereczki Ibolya 48


Erdély virágai Szentendren (Fotó: Dr. Bereczki Ibolya)

Pozsony Ferenc megnyitóját tartja (Fotó: Dr. Bereczki Ibolya) 49


A kiállítás látogatói (Fotó: Dr. Bereczki Ibolya)

50


A tájház háza tája Az év első eseményeként 2012. március 7-én aláírásra került az együttműködési megállapodás, mely a helyi óvoda, iskola és a Hosszúhetényi Tájház között jött létre. Az együttműködés célja a település kulturális, hagyományőrző és helytörténeti ismereteinek ápolása, átadása. A tájház bemutatásán keresztül a hagyományos népi kultúra megismertetése és ehhez kapcsolódó rendezvények lebonyolítása. A Hosszúhetényi Tájház múzeumpedagógiai programjának kidolgozása, az interaktív oktatás megvalósítása a hosszúhetényi gyerekek számára. Eljött a tavasz és megkezdődött az élet a tájház portáján és falai között. Március 22-én az udvar gyógynövény kertjének rendbetételében segítettek a 7. osztályos lányok és a gyógynövény szakkör tagjai. Kapáltak, gazoltak, gereblyéztek és közben megismerték a kert gyógynövényeit. Március 28-án és 29-én megkezdődött a 4. osztályosok néprajzi ismeretekre épülő, helyi népi kultúrát bemutató múzeumpedagógiai órasorozata. Első alkalommal a tisztaszobát és annak berendezési tárgyait ismerhették meg alaposabban a tanulók. Feladatlapon ellenőrizhették az elhangzott ismeretek elsajátítását, majd egy kis fatáblán a bútorfestés fortélyait próbálhatták ki régi motívumok megrajzolásával. Április 1-jén (ami nem volt tréfa) kirándulni indultunk Poór János vezetésével. A szeles idő sem tántorított vissza 19 embert, hogy elinduljon a Réka-völgybe. A felnőttekből álló kis csapat közel 20 kilométert gyalogolt, megismerve a helyi dűlőneveket, táji elnevezéseket. Így haladtunk el a Dömösalja és a Sajgó mellett, párhuzamosan haladva az Illés-hegy, Hideg-hegy gerincével. A Büdöskút és egy több száz éves bükkfa alatt megpihenve látogattunk el a Szent Antal képhez, ahol megemlékeztünk Szent Antal életéről. A Réka-völgyben elköltöttük az ebédünket, majd Pécsvárad felé véve az irányt indultunk haza. A legközelebbi túra a Kisújbányára indul április 29-én. A húsvéti készülődés a tájházban az óvodásokkal zajlott, ahol Buzsikné Magdika helyi tojásfestő és Jakabné Rózsika segítségével „kicáztak” tojást a Katica, Táltos és Napraforgó csoport ügyes óvodásai. Támogatások: Köszönet Kilvinger Béla bácsinak, aki rőzsét ajánlott fel a tájház kemencéjének fűtéséhez és Lovas Tibornak, aki megszervezte és szállította azt. Köszönet Csizmadia Pálnénak, aki cserépedényt, fésűtartót és lámpabúrát adományozott a tájház gyűjteményébe. Bakóné Poór Gabriella tájház vezető 51


Múzeumpedagógiai foglalkozás a tájház udvarán (Fotó: Bakóné Poór Gabriella)

52


Jánosiné Rajnai Virág ismerteti a mezőgazdasági eszközök használatát (Fotó: Bakóné Poór Gabriella) 53


Nagy siker volt… Medvehagyma fesztivált rendeztek Orfűn Immár kilencedik alkalommal rendezték meg az Orfűi Tájház Kemencés Udvarában a Medvehagyma fesztivált. Egy feledésbe merült régi, a népi gasztronómiához szorosan kapcsolódó fűszernövény reneszánsza valósult meg itt. A hagyomány felkutatása, megújítása és a következő generációnak való átadás a cél, melyet következetesen szolgált ez a nagy érdeklődésre szert tett fesztivál. Kisvonat vitte ki az erdőbe az érdeklődőket, hogy mindenki meg tanulja felismerni és szedni a medvehagymát. Színes felvonulás haladt át dudaszó kíséretében a falu központján. A menetben a medvehagyma bemutatása volt a feladat, színes jelenetek vonultak fel egy pénzdíjas verseny keretében. Szakemberek (mezőgazdasági mérnök, méhész, gyógynövénygyűjtő, orvos, néprajzos) ismeretterjesztő előadásokon adtak felvilágosítást ennek a fokhagyma és hagyma köztes illatú növénynek a hasznosságáról. Szakácsok bemutató főzésekkel tanították a résztvevőket a növény gasztronómiai alkalmazására, mindenki recepttel térhetett haza, nehogy még egyszer feledésbe merüljön az egészségünkre igen jó hatású és kitűnő gasztronómiai élményt adó növény. Mára sikerült az egész országban megismertetni e csemegét, éttermek, nagyáruházláncok, hűtőgyárak forgalmazzák nagy sikerrel. Sztárszakácsok készítettek az utóbbi időben filmeket a Tájházban a medvehagyma hasznosításáról, így a televízió képernyőjén is látható a felhasználása. Természetesen a medvehagyma mellett, helyet kaptak a helyi termékek is, kecskesajtok, lekvárok, mézek színesítették a kínálatot. A Medvehagyma Fesztivál az egészséges életmód fesztiválja volt, egészségügyi szűrések, véradás és a Nordic Walking mutatkozott be a színes, kézműves bemutatókkal tarkított kavalkádban. Az ifjúság bevonása elsődleges szempont volt. Süssünk-süssünk pogácsát címmel medvehagymás pogácsakészítő versenyt rendeztek kisiskolásoknak, valamint a Sásdi Vendéglátó Szakiskola diákjai mérkőztek meg medvehagymás ételek készítésével. Szórakoztató műsorszámok oldották az egész napos „tanórát”, vidám, a napsütést, a finom ízeket kedvelők három napja volt a Medvehagyma Fesztivál, melyet az időjárás is a kegyeibe fogadott. A rendezvényt támogatta az orfüi TDM iroda és az Orfűi Polgárőr Egyesület. Jövőre is lesz Medvehagyma Fesztivál, mert olyan nagy az érdeklődés a növény megismerésére, hogy ezt az elkezdett ismeretterjesztő munkát tovább kell folytatni. Serényi Ákos tájházvezető 54


Serényi Ákos tájházvezető és Kovács Lázár mesterszakács

Szalonnás medvehagymás langalló 55


Pályázati felhívás „Az Év tájháza” cím elnyerésére A Magyarországi Tájházak Szövetsége – alapítóinak szándékát szem előtt tartva – a hazai tájház-mozgalom népszerűsítése, értékeinek szélesebb körű megismertetése és a gyűjteményeket létrehozó, ápoló, gyarapító személyek áldozatos tevékenységének elismertetése érdekében meghirdeti pályázatát az „Az Év tájháza” cím elnyerésére A pályázaton azok a tájházak vehetnek részt, amelyek fenntartói jogi tagként, vagy képviselői egyéni tagként a Tájházszövetség tagjai. A címért az a tájház indulhat, amely a 2011. évben muzeális intézményi működési engedéllyel rendelkezett, és a NEFMI felé statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségét teljesítette. Az „Év tájháza” kitüntető cím évente egy intézménynek adományozható, amely 100 000 Ft pénzösszegből és egy – a Tájházszövetség emblémáját és „Az Év tájháza 2012.” feliratot tartalmazó – táblából áll, amelyet a győztes az épületén kihelyezhet. A díj átadására 2012 őszén a Tájházszövetség által szervezett Országos Tájházi Találkozón (Hajdúböszörmény) kerül sor. A folytonosság és esélyegyenlőség biztosítása érdekében a pályázatok tényadatait a 2011. év mutatói alapján, a mellékelt adatlap szempontjai alapján kell ös�szeállítani, de a beérkezett pályázatok elbírálásában meghatározó jelentősége lesz a pályázó helyszíneket bejáró bizottsági tagok közvetlen tapasztalatainak is. A bizottság tagjait a Tájházszövetség elnöksége kéri fel saját soraiból. A pályázati űrlapot – lehetőleg nyomtatott betűvel vagy géppel kitöltve – 2012. augusztus 5-ig kérjük postai úton benyújtani egy eredeti és egy másolati példányban, valamint CD-re vagy DVD-re írva, elektronikus formában zárt csomagolásban, a pályázó intézmény nevének és „Az Év tájháza” szövegnek a borítékon történő feltüntetésével (Postacím: Hegedűsné Majnár Márta ügyvezető elnök, Tájházszövetség 3325 Noszvaj, Honvéd u. 4.) A kiírásnak nem megfelelő, hiányos, vagy határidő lejárta után érkezett pályázatokat a bíráló bizottság nem veszi figyelembe, azokat nem őrzi meg, és nem küldi vissza. A pályázattal kapcsolatos további információ a 06-20-438-1092-es számon kapható Hegedűsné Majnár Márta ügyvezető elnöknél. Várjuk pályázataikat!

56


„Az Év tájháza”

pályázati adatlap (a 2011. évi tény adatok alapján töltendő ki) 1.

A tájház neve:

2. A tájház címe: 2.a Muzeális intézményi működési engedély száma, kelte: 3. A tájház vezetőjének neve: 4. A fenntartó megnevezése, címe (önkormányzat, múzeum, egyesület, magánszemély, egyéb:……………………………………………………………..) 4.a A fenntartó képviselője, elérhetősége: 5. A működés személyi ellátottsága: 5.a Foglalkoztat-e a tájház önkénteseket? Ha igen, kérjük, mutassa be számukat, tevékenységüket (max. ½ A4-es oldal mellékelve) 6. A ház bemutatása, leírása (max. 3 A4-es oldal mellékelve) 7. Rövid, maximum 500 karakter terjedelmű, a sajtó számára közrebocsájtható összefoglalás a tájházra, működésére, eredményeire vonatkozó legfontosabb információkról 57

A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja 8. A tájház kiállításainak (állandó, időszakos) bemutatása (max. 2 A4-es oldal mellékelve) 9. A tájház szerepe a település kulturális, közösségi életében (max. 1 A4-es oldal mellékelve) 10. A tájház szerepe a településen folyó hagyományőrző, helyismereti tevékenységben (max. 1 A4-es oldal mellékelve) 11. A tájházban tartott rendezvények bemutatása (max. 2 A4-es oldal mellékelve); 12. A tájház oktatási, ismeretátadási tevékenységének bemutatása (max. 1 A4-es oldal mellékelve 13. Van-e honlapjuk (ennek címét kérjük megjelölni); 14. Látogatószám 2008-ban, 2009-ben, 2010-ben, és annak megoszlása (felnőtt, gyermek, kedvezményes, ingyenes): 15. A nyilvántartásba vett tételek száma gyűjteményenként: 15.a A leltározatlan tárgyak, dokumentumok száma gyűjteményenként: 16. Adatbázis kezelő rendszerben (pl. MONARI) nyilvántartott tételek száma: (Kérjük az adatbázis kezelő szoftver nevét is megadni) 17. A 2010. évi gyarapodás mértéke: 18. Éves költségvetése és annak főbb elemei: 19. Jegybevétel : eFt 19.a Egyéb bevétel (rendezvény, tábor, kiadvány, bolt):

eFt

20. 2011-ben végzett felújítások értéke (eFt): 21. 2011-ben végzett beruházás értéke (eFt): 22. A tájházban kapható magyar nyelvű kiadványok (szórólap, prospektus, levelezőlap, TKM füzet, stb; ezekből 1-1 pld-t kérünk mellékelni); 23. A tájházban kapható idegen nyelvű kiadványok (mint a 12. pontnál) 24. A tájházban árusított ajándék- és élménymegőrző tárgyak: 25. A tájház vendégkönyvének legfontosabbnak ítélt bejegyzése: 58

Tájházi Hírlevél • 2012. 1. szám 26. A tájház legnagyobb erőssége, legemlékezetesebb része: (max. ½ A-.es oldalon) 27. A tájház legsürgősebben fejlesztendő területe (állományvédelem, maga az épület, kiállítások, melléképületek, idegen-nyelvű tájékoztatás, stb.) 28. Infrastruktúra kiépítettsége, állapota (WC-mosdó, ruhatár, tájékoztató táblák, idegennyelvű feliratok, akadálymentesítés, vagyonvédelem, max. 1 A4-es oldalon) 29. Milyen pályázatokon vettek részt 2009-2010-ben, milyen eredményt értek el, mire fordították az elnyert összeget? 30. Milyen pályázatokon vesznek részt 2011-ben? 31.

„Az Év tájháza” pályázattal kapcsolatban kereshető személy neve: címe: beosztása: telefonszáma: e-mail címe:

32. A 2011. évi, NEFMI-nek megküldött statisztika másolata (kérjük mellékelni) 33. Fotódokumentáció a tájház kiállításairól, gyűjteményéről, programjairól (max. 15 kép, nyomtatásban és CD-re írva, elektronikusan mellékelve, a szerző megjelölésével, nyilatkozattal, hogy a szerző és a fotók jogtulajdonosa a fotók közléséhez hozzájárul)

……………………….2012. ……hó ……-n.

P.H.

.................... a pályázó képviselője

59


60


61


ÚJDONSÁG!

2012. ÁPRILIS 28-ÁN MEGNYITOTT FERTŐHOMOKON

a pajtakocsma

A tájház udvarán található pajtakocsma a helyi termékek mellett, házi csapolt sört, tájjellegű borokat, házi szörpöket és pálinkákat kínál

a tájház kemencéjében sűlt ételek mellé. Várjuk kedves

vendégeinket, szerezzen magának egy kellemes élményt.

Pajtakocsma a tájházhoz

62


Tartalom A Magyarországi Tájházak Szövetsége Közhasznúsági jelentése a 2011-es esztendőről ........................................................................... 3 A Magyarországi Tájházak Szövetsége Felügyelő Bizottságának beszámolója a Szövetség 2011. évi tevékenységéről ................................................................. 12 Hegedűsné Majnár Márta: Szakmai beszámoló a Magyarországi Tájházak Szövetsége 2011. évi tevékenységéről .............................................................................................................. 14 Átadták „Az Év tájházvetője” díjat a Magyarországi Tájházak Szövetsége közgyűlésén .................................................................................................................. 20 Bemutatkozik új elnökségi tagunk, Bihari-Horváth László, etnográfus-muzeológus ....................................................................... 21 Boldizsár Zeyk Zsuzsa: A falak közül kilépő múzeum Kihívások és lehetőségek egy tájház-jellegű kiállítás hasznosításában .................................. 24 Román Árpád: Kéményről kéményre ......................................................................................... 38 Bihari-Horváth László: Egy „vegyes profilú tájház” településtörténeti kiállításai A Bődi István Falumúzeum új kiállításának intézménytipológiai vonatkozása ................................................................................................. 43 Bereczki Ibolya: Erdély virágai Sepsiszentgyörgyön Székelyföldi vándorútra indult a Skanzen kiállítása .................................................................. 48 Bakóné Poór Gabriella: A tájház háza tája .................................................................................. 51 Serényi Ákos: Nagy siker volt… Medvehagyma fesztivált rendeztek Orfűn ...................... 54 Pályázati felhívás „Az Év tájháza” cím elnyerésére .................................................................... 56 Krizsán András: „A Nagyapám háza” .......................................................................................... 60 Újdonság ........................................................................................................................................... 62

63

Tájházi Hírlevél. A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztatója füzet Noszvaj, május

Recommend Documents