Tájékoztató a légi utasokat megillető legfontosabb jogokról és az Európai Bíróság vonatkozó ítéleteiről 1. A légi utasok legfontosabb jogait meghatározó uniós jogszabály, fogalmak, hatály Sokszor merül fel kérdés arra vonatkozólag, hogy az egyes légi járatok törlése vagy késése esetén milyen jogok is illetik meg a fogyasztókat. Ezeket egy európai uniós jogi norma, a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, Európai Parlament és a Tanács 261/2004/EK rendelete (a továbbiakban: EK rendelet) tartalmazza. Az EK rendeletben meghatározásra került, hogy mit is kell érteni járattörlés fogalmán. Ennek értelmében töröltnek minősül a járat, ha a korábbi tervezés ellenére nem közlekedik és azon legalább egy hely lefoglalásra került. A visszautasított beszállás pedig azt jelenti, hogy egy légi járaton az utasok szállítását megtagadták annak ellenére, hogy beszállásra jelentkeztek. Nem minősül viszont visszautasított beszállásnak, ha azt ésszerű indokok, így például egészségügyi, biztonsági vagy védelmi okok, illetve nem megfelelő utazási okmányok miatt utasítják el. Az EK rendeletben biztosított különleges jogok azokat az utasokat illetik meg, akik az Európai Unió valamely tagállama területén található repülőtérről indulnak, de ugyanúgy kiterjed a jogszabály hatálya azokra is, akik olyan repülőtérre indulnak, amely az Európai Unió valamely tagállam területén található. 2. Az utasokat járattörlés esetén megillető legfontosabb jogok Visszatérítéshez vagy átfoglaláshoz és az ellátáshoz való jog Ha egy fogyasztó járata törlésre került, úgy a légi fuvarozó köteles felajánlani számára a jegy árának a vételár szerinti visszatérítését hét napon belül az utazás meg nem tett szakaszára vagy szakaszaira. A már megtett szakaszra vagy szakaszokra akkor terjed ki a visszatérítés, amennyiben a repülőút az utas eredeti utazási tervével kapcsolatban már nem szolgál semmilyen célt (azaz a törlés miatt úti célja okafogyottá vált). Az utasnak emellett joga van átfoglaláshoz is, amelyet az eredetivel összehasonlítható szállítási feltételek mellett kell teljesíteni úgy, hogy a végső célállomást a lehető legkorábban érje el, ennél későbbi időpontban erre abban az esetben van lehetőség, ha ez az utasnak megfelel és az ülőhelyek száma is biztosítja ezt. Ez esetben, ha az új légijárat indulási időpontja ésszerű számítás szerint legalább a törölt járat tervezett indulását követő napra esik, akkor a légi fuvarozónak díjmentes szállodai elhelyezést is biztosítania kell a fogyasztó részére. Ezeket akkor kérheti a fogyasztó, ha egy vagy több éjszakás ott tartózkodás szükséges vagy ha szándékaihoz képest tovább kell a repülőtér szerinti településen tartózkodnia. Fontos, hogy a repülőtér és a szálláshely között szintén díjmentes szállítás illeti meg ekkor a pórul járt fogyasztót.
1
Mindezekkel együtt az utasok számára ellátást, azaz a várakozási idővel ésszerű arányban étkezést és frissítőket kell rendelkezésre bocsátani, emellett a fogyasztóknak joguk van két díjmentes telefonhívásra, telexre vagy faxüzenetre, illetve e-mail küldésre. Amennyiben ezeket a szolgáltatásokat mégsem biztosítja a légi fuvarozó, akkor mindenképpen számlát, nyugtát kell kérni a megvásárolt frissítőkről, a transzferről, szálloda elhelyezésről, és kárigényként ezeket a számlákat kell benyújtani a légi fuvarozó részére. Kártalanításhoz való jog Járattörlés esetén megilleti a fogyasztókat a kártalanításhoz való jog is. Ennek keretében: 1500 kilométeres vagy rövidebb repülőút esetén 250 EUR összegre jogosultak, 1500 kilométernél hosszabb, Európai Unión belüli repülőút és minden egyéb, 1500 és 3500 km közötti repülőút esetében 400 EUR összeg jár részükre, míg az előző két esetbe nem sorolható repülőutak esetében számukra 600 EUR összegű kártalanítás jár. A távolság meghatározásánál azt az utolsó célállomást kell alapul venni, amelynél a beszállás visszautasítása vagy a járat törlése miatt az utas érkezése késik a menetrend szerinti időponthoz képest. Mindazonáltal, négy esetben mentesül a légi fuvarozó a kártalanítási kötelezettsége alól, amelyek az alábbiak: A járat törléséről a menetrend szerinti indulás előtt legalább két héttel tájékoztatták az utasokat. A menetrend szerinti indulás előtt legkorábban két héttel és legkésőbb hét nappal a járat törlésről tájékoztatták az utasokat az átfoglalás felajánlásával együtt, lehetővé téve, hogy legfeljebb a menetrend szerinti indulás időpontja előtt két órával korábban induljanak és végső célállomásukat a menetrend szerinti érkezési időponthoz képest legfeljebb négy órás késéssel érjék el. Az indulás menetrend szerinti időpontja előtti hét napon belül tájékoztatták az utasokat a járat törléséről és átfoglalást ajánlottak fel számukra, lehetővé téve, hogy legfeljebb egy órával a menetrend szerinti indulás időpontja előtt induljanak és végső célállomásukat a menetrend szerinti érkezési időponthoz képest maximum két órás késéssel érjék el. A légi fuvarozó bizonyítani tudja, hogy a járat törlését olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyeket minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni.
2
3. A légi járatok késése kapcsán meghatározásra került fogyasztói jogok Nem csak a légi járatok törlése, hanem azok késése kapcsán is többletvédelemben részesülnek az utasok. Ellátáshoz való jog Az EK rendeletben meghatározásra kerültek szerint ugyanis a fogyasztók részére késés esetén szintén díjmentes étkezést és frissítőket kell biztosítani, továbbá a két telefonhívás, telex vagy faxüzenet vagy e-mail küldés lehetősége is jár. Szállodai elhelyezéshez és szállításhoz való jog Ha a járat indulásának időpontja a korábbi bejelentett indulást követő napra esik, úgy az előbbieken túlmenően szállodai elhelyezést és a repülőtér és szálláshely közötti szállítást szintén biztosítani kell. Jegyár visszatérítéséhez való jog Öt órás vagy azt meghaladó késés esetében pedig az utasok kérhetik a megvásárolt jegyük árának visszatérítését hét napon belül az utazás még meg nem tett szakaszára vagy szakaszaira vonatkozóan. Ez esetben is érvényes az a rendelkezés, hogy ha a repülőút az utas eredeti utazási tervével kapcsolatban már nem szolgál semmilyen célt (azaz utazás okafogyottá vált), úgy kérhető a már megtett szakaszra vagy szakaszokra szóló visszatérítés is. Az ellátáshoz, szállodai elhelyezéshez és szállításhoz, illetve a jegyár visszatérítéséhez való jog az alábbi esetekben illeti meg a fogyasztókat: legalább két órás késés 1500 kilométeres vagy annál rövidebb repülőutak esetében, legalább három órás késés az Európai Unión belüli, 1500 kilométernél hosszabb repülőút és az összes egyéb, 1500 és 3500 kilométer közötti repülőút esetén, legalább négy órás késés azon repülőutak esetében, amelyek az előző két esetkörbe nem sorolhatóak be. Ezen kívül fontos felhívni a figyelmet az Európai Bíróság azon gyakorlatára, miszerint a késéssel érintett járatok utasait továbbá a törölt járatok utasaihoz hasonlóknak lehet tekinteni a kártalanítás iránti jog alkalmazása szempontjából, és hivatkozhatnak kártalanítás iránti jogra, amennyiben a késéssel érintett légi járat következtében háromórás vagy azt meghaladó időveszteséget szenvednek, vagyis ha végső célállomásukat a légi fuvarozó által eredetileg tervezetthez képest három vagy több órával később érik el. 4. Eltérő osztályon történő elhelyezés esete Fontos szabály, hogy ha egy utast magasabb minőségű osztályon helyeznek el, mint amelyre a jegyét megváltotta, úgy a légi fuvarozó nem kérheti tőle a különbözet megfizetését. Ha pedig 3
alacsonyabb minőségű osztályon helyezi el őt, mint amilyen osztályra a jegye szól, akkor hét napon belül köteles a fogyasztó részére megtéríteni: az összes 1500 kilométert meg nem haladó repülőútra váltott jegy árának 30 %-át, az Európai Unión belüli 1500 kilométernél hosszabb repülőút és minden egyéb, 1500 és 3500 km közé eső távú repülőútra váltott jegy árának 50 %-át, az előbbiekbe nem sorolható összes repülőútra váltott jegy árának pedig 75 %-át köteles megtéríteni. 5. A speciálisan védendő fogyasztókra vonatkozó rendelkezések, a légi fuvarozó tájékoztatási kötelezettsége A speciálisan védendő fogyasztók kapcsán meghatározásra került a légi fuvarozók számára az EK rendeletben azon kötelezettség, hogy elsőbbséget kötelesek adni a csökkent mozgásképességű személyeknek, valamint az őket kísérőknek vagy bizonyítvánnyal rendelkező vakvezető és mozgássérült-kísérő kutyáknak. Ezt a követelményt érvényre kell továbbá juttatni a kíséret nélkül utazó gyermekek szállításakor is. Annak érdekében pedig, hogy a fogyasztók megfelelő tájékoztatásban részesüljenek jogaik kapcsán, az utasfelvételnél a légi fuvarozónak külön feliratban kell felhívni figyelmüket arra, hogy beszállás visszautasítása, járat törlése vagy legalább két órás késés esetén a kártalanításhoz és segítségnyújtáshoz kapcsolódó jogaik ismertetését kérhetik mind az utasfelvételi pultnál, mind pedig a beszálló kapunál. Végül a beszállást visszautasító vagy a járatot törlő légi fuvarozó minden érintett utasnak köteles átadni egy írásbeli tájékoztatót, amely az EK rendelettel összhangban a kártalanítás és a segítségnyújtás rendelkezéseit tartalmazza. E kötelezettség továbbá fennáll minden, legalább két órás késéssel érintett utas vonatkozásában is. 6. A légi utas jogokat érintő fontosabb, Európai Bíróság által meghozott ítéletek Az Európai Bíróság gyakorlata azt mutatja, hogy az egyes légi fuvarozó vállalkozások sokszor megpróbálnak kibújni a fogyasztókkal szemben teljesítendő, EK rendeletben meghatározásra került kötelezettségeik alól. Épp ezért több esetben szükségessé vált a Rendelet értelmezése, amelynek kapcsán az Európai Bíróság három ítéletében is (a C-83/10, a C-549/07. és a C-402/07. számúban) olyan elvi jelentőségű megállapításokat tett (egy további ítéletében pedig csupán pontosította a C402/07. számúban foglaltakat, amely szintén ismertetésre kerül) a légi utas jogok vonatkozásában, amelyek alkalmazása kötelező mind a hazai bíróságok, mind pedig a békéltető testületek vonatkozásában is. Emellett a fogyasztók számára is tanulságul szolgálnak ahhoz kapcsolódóan, hogy mely esetekben illetik meg őket a Rendeletben meghatározásra került jogok, szükséges ezért röviden megvizsgálni és összefoglalni az ítéletek rendelkező részét és indokolását.
4
1. Az Európai Bíróság C-83/10. számú ítélete Az Európai Bíróság legújabb, légi utas jogokat érintő elvi jelentőségű ítéletét 2011. október 13-án hozta meg előzetes döntéshozatali eljárása keretében. Ennek eredményeként megállapításra került, hogy légi járat törlése esetén az utasok az őket ért vagyoni kárért nyújtott kártalanításon felül a nem vagyoni kárért is kártalanítást követelhetnek bizonyos feltételek mellett. Az Európai Bíróság kimondta azt is, hogy az utas a légi járat törlése esetén kártalanítást igényelhet továbbá, ha a repülőgépe felszállt, azonban ezt követően bármilyen ok miatt vissza kellett térnie az indulási repülőtérre, és ezen utast már légi járatra irányították át. Tényállás Hét spanyol utas szeretett volna az Air France Párizsból (Franciaország) induló és Vigóba (Spanyolország) tartó 2008. szeptember 25-i járatával utazni. A repülőgép fel is szállt a menetrend szerinti időben, azonban kis idő elteltével a repülőgép műszaki problémája miatt visszatért a párizsi repülőtérre. A hét utas ezt követően felvételre került a másnapi légi járatokra, a két indulás közötti idő alatt viszont csupán egy utas kapott segítséget a légitársaságtól. Az egyik spanyol család jegyeit pedig a légitársaság átfoglalta egy Portóba (Portugália) tartó járatra és innen már taxival kellett lakóhelyükre, Vigo városába eljutniuk. Ezt követően a szóban forgó hét utas bírósági eljárást indított az Air France ellen, mindegyikük 250 eurót követelt a légi járat törlése miatti kártalanítás címen, a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról és a 259/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004 EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Rendelet) alapján. Az egyik család ezen felül 170 eurót követelt taxiköltség megtérítése címén és személyenként 650 euró nem vagyoni kártérítésre is igényt tartott. A másik család mindegyik tagja szintén 650 eurót követelt nem vagyoni kártérítés jogcímén, valamint azt, hogy kerüljön megtérítésre az általuk a repülőtéren elfogyasztott ételek ára és a kutyájuknak az eredetileg tervezettnél egy nappal tovább tartó megőrzésével kapcsolatban felmerült költség is. Végül egy utas pedig 300 eurót követelt az általa elszenvedett nem vagyoni kár megtérítése címén. A spanyol nemzeti bíróság ezért azzal a kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához, hogy az említett eset a Rendelet értelmében „légi járat törlésének” tekinthető-e. Annak kapcsán is kérdést intézett a Bírósághoz, hogy az utasok által a Rendelet alapján követelhető „további kártalanítás” mindenfajta kárt - beleértve a nem vagyoni kárt is – magában foglal-e, és hogy ez a kártalanítás kiterjedhet-e azokra a költségekre is, amelyek az utasok számára azért merültek fel, mert a légifuvarozó nem teljesítette az őt terhelő segítségnyújtási és ellátási kötelezettségét. Az Európai Bíróság által tett megállapítások A Bíróság az ítéletében először is pontosításra került a „légi járat törlésének” fogalma, miszerint az nem kizárólag az érintett légi jármű bármely felszállása elmaradásának esetére irányul. Rámutatott arra, hogy a fogalom így kiterjed arra az esetre is, amikor a légi jármű felszállt, azonban ez közvetően bármilyen ok miatt vissza kellett térnie az indulási repülőtérre, ahol az említett légi jármű utasait más légi járatokra irányították 5
át. A Bíróság álláspontja szerint ugyanis az, hogy a légi járatot nem lehet az eredetileg tervezett formában teljesítettnek tekinteni akkor, ha a felszállás megtörtént ugyan, de a légi járműnek ezt követően vissza kellett térnie a felszállás helye szerinti repülőtérre anélkül, hogy a menetrendben szereplő célállomást elérte volna. Megállapításra került továbbá az is, hogy annak vizsgálatakor, hogy a „légi járat törlésének” esete áll-e fenn, mindig az egyes szállított utasok egyedi helyzetét kell megvizsgálni, mégpedig azt, hogy az érintett utas tekintetében felhagytak-e a légi járat eredeti repülési tervével. Ennek során pedig ahhoz, hogy „légi járat törléséről” lehessen szó, egyáltalán nem szükséges az, hogy az összes utast, akinek az eredetileg tervezett járatra foglalása volt, egy másik légi járatra irányítsák át. Épp ezért – hiszen mind a hét utast a tervezett indulási nap másnapjára szóló légi járatokra irányították át azért, hogy úti céljukat elérjék – a Bíróság szerint az eredetileg tervezett légi járatukat töröltnek kell tekinteni. A második kérdés kapcsán az Európai Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Rendeletben említett „további kártalanítás” fogalma lehetővé teszi a nemzeti bíróságok számára azt, hogy megtérítésre kerüljön a légi fuvarozási szerződés nem teljesítéséből eredő nem vagyoni kár, és erre a kártalanításra a Montreali Egyezményben vagy a nemzeti jogban szerelő feltételek szerint kerüljön sor. A „további kártalanítás” célja ugyanis épp az, hogy a Rendeletben szereplő egységesített és azonnali intézkedések alkalmazását kiegészítse. Emiatt pedig egyértelműen lehetővé válik az utasok számára mindazon vagyoni és nem vagyoni kár megtérítése, amely amiatt következett be, hogy a légi fuvarozó nem teljesítette a szerződéses kötelezettségeit. E kártalanításra a Montreali Egyezményben vagy a nemzeti jogban szereplő feltételek és korlátozások szerint kell, hogy sor kerüljön. Végül, de nem utolsó sorban a Bíróság az azt elvi megállapítást tette, hogy ha a légi fuvarozó nem teljesíti a Rendelet alapján őt terhelő segítségnyújtási kötelezettségét (a jegy árának visszatérítése vagy a végső célállomásra történő átfoglalás, az érkezési repülőtér és az eredetileg tervezett repülőtér közötti közlekedési költségek átvállalása) és ellátási (étkeztetési, szállás- és távközlési költségek) kötelezettségét, úgy a légi utasok megalapozottan hivatkozhatnak a kártalanításhoz való jogra. Ez utóbbi esetben azonban, ha a kártalanítás jogcímét a Rendeletre alapítják, úgy ezek az igények nem tekinthetőek a „további kártalanítás” hatálya alá tartozónak. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a „további kártalanítás” fogalma nem szolgálhat jogi alapként arra, hogy a nemzeti bíróság a légi fuvarozót azon utasok költségeinek megtérítésére kötelezze, akiknek a járata késett, vagy akiknek a járatát törölték, és amely költségek az utóbbiak számára azért merültek fel, mert a légi fuvarozó nem teljesítette a Rendelet 8. és 9. cikkében lefektetésre került segítségnyújtási és ellátási kötelezettségét. 2. Az Európai Bíróság C-549/07. számú ítélete Az Európai Bíróság másik, a légi utasok jogait érintő ítélete 2008. december 22-én került meghozatalra. Ebben a Bíróság megállapította, hogy a Rendelet 5. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, miszerint a légi jármű járattörlést eredményező műszaki hibája nem tartozik az említett rendelkezés értelmében vett „rendkívüli körülmények” fogalmába. Kivételt ezen eset alól csak az képez, hogyha a műszaki hiba olyan eseményekből ered, amelyek jellegüknél vagy eredetüknél fogva nem tartoznak az érintett légi fuvarozó rendes tevékenységi körébe, és annak tényleges befolyásolási körén kívül esnek. Rámutatott a 6
Bíróság arra is, hogy a műszaki hibák valamely légi fuvarozónál önmagában megállapított gyakorisága önmagában nem jelent olyan tényezőt, amely a Rendelet 5. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „rendkívüli körülmények” fennállására vagy azok hiányára lehetne következtetni. Harmadrészt az is megállapításra került, hogy önmagában az a tény, miszerint valamely légi fuvarozó betartotta a légi jármű karbantartására vonatkozó minimumszabályokat, nem elegendő annak bizonyításához, hogy a fuvarozó a Rendelet 5. cikkének (3) bekezdése értelmében „minden ésszerű intézkedést megtett. Emiatt pedig ahhoz sem elegendő, hogy mentesüljön a Rendeletben foglalt kártérítési kötelezettsége alól. Tényállás Az ítélet tárgyát képező esetben F. Wallentin-Hermann a Bécsből induló, majd Rómán keresztül Brindisibe (Olaszország) érkező járatra foglalt három helyet az Alitalia repülőtársaságnál maga, férje és lánya számára. A járat menetrend szerint 2005. június 28-án 6 óra 45 perckor indult volna Bécsből és menetrend szerint ugyanezen a napon 10 óra 35 perckor érkezett volna Brindisibe. Az utasfelvételt követően azonban a menetrend szerinti indulás időpontja előtt öt perccel közölték a három utassal, hogy járatuk törlésre került. Az Alitalia Bécsből induló járatát a turbinában fellépett összetett motorhiba miatt törölték, amelyet egy átvizsgálás során előző nap fedeztek fel. Az utasokat végül az Austrian Airlines társaság Rómába induló járatára irányították át, ahová 9 óra 40 perckor, vagyis a Brindisibe induló átszállójáratuk indulási időpontja után 20 perccel érkeztek meg, amelyet így lekéstek. Végül F. Wallentin-Hermann és családja 14 óra 15 perckor érkezett meg Brindisibe. Az utasok az Alitaliatól a Rendelet alapján 250 euró kártérítést és a 10 eurós telefonköltségük megtérítését kérték, amelyet megtagadtak, ezért a fogyasztó az osztrák nemzeti bírósághoz fordult. A légi fuvarozó első fokon elmarasztalásra került, ezért fellebbezést nyújtott be . A bécsi nemzeti bíróság ezt követően az Európai Közösségek Bíróságát kérte fel, hogy értelmezze a Rendelet „rendkívüli körülmények” fogalmát. Az Európai Bíróság által tett megállapítások A Bíróság ezt követen megállapította ítéletében, hogy a légi közlekedés különleges feltételeire és a légi járművek technológiai fejlettségi szintjére figyelemmel a légi fuvarozók a tevékenységük végzése során rendszerint különböző, a gépek működése során elkerülhetetlenül fellépő műszaki hibákkal találkoznak. Ezzel összefüggésben a Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy valamely gép karbantartási hiányosságából eredő műszaki hiba megoldását a légi fuvarozó rendes tevékenységi körébe tartozónak kell tekinteni. Emiatt pedig a légi járművek karbantartásakor felfedezett vagy az ilyen karbantartás hiányosságából eredő műszaki hibák, mint olyanok, nem jelentenek „rendkívüli körülményeket”. Kitért arra is a Bíróság, hogy nem kizárt az sem, miszerint a műszaki hibák „rendkívüli körülmények” közé tartoznak, ha olyan eseményekből erednek, amelyek nem tartoznak az érintett légi fuvarozó rendes tevékenységi körébe, és amelyek a tényleges befolyásolási körén kívül esnek. Ilyen helyzet lehet például az, ha az érintett légi fuvarozó flottáját képező gépek gyártója vagy az illetékes hatóság felfedi, hogy a már használatban lévő gépeknek a járatok biztonságát érintő rejtett gyártási hibája van. 7
Ugyanez a helyzet akkor, ha a légi járművekben szabotázs- vagy terrorcselekmény okoz kárt. A Bíróság ezen kívül azt is kifejtette, hogy mivel nem minden rendkívül körülmény mentesítő jellegű, ezért az arra hivatkozni kívánó félnek kell bizonyítania azt, hogy – még ha igénybe is vette volna valamennyi személyi vagy tárgyi eszközét és a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket - nyilvánvalóan nem tudta volna elkerülni, hogy a bekövetkezett rendkívüli körülmények a járat törléséhez vezessenek. Ez alól kivételt csak az az esetkör képezhet, ha a légi fuvarozó a rendelkezésre álló eszközöket az adott időpontban kapacitásait tekintve csak elviselhetetlen áldozatok árán lett volna képes kihasználni. Végül a Bíróság ítéletében az is megállapításra került, hogy önmagában az a tény, hogy valamely légi fuvarozó betartotta a légi jármű karbantartására vonatkozó minimum szabályokat, nem elegendő annak bizonyításához, hogy a fuvarozó a kártérítési kötelezettsége alóli mentesülés érdekében minden ésszerű intézkedést megtett. 3. Az Európai Bíróság C-402/07. számú ítélete Az Európai Bíróság harmadik fontosabb, légi utas jogokat érintő ítélete 2009. november 19én került meghozatalra, ebben megállapításra került, hogy a késéssel érintett járatot a késés időtartamától függetlenül – még ha az jelentős is – nem lehet töröltnek tekinteni, ha az a légi fuvarozó eredeti repülési tervének megfelelően közlekedik. A késéssel érintett járatok utasait továbbá a törölt járatok utasaihoz hasonlóknak lehet tekinteni a kártalanítás iránti jog alkalmazása szempontjából, és hivatkozhatnak kártalanítás iránti jogra, amennyiben a késéssel érintett légi járat következtében háromórás vagy azt meghaladó időveszteséget szenvednek, vagyis ha végső célállomásukat a légi fuvarozó által eredetileg tervezetthez képest három vagy több órával később érik el. Ezen felül az Európai Bíróság szerint a légi jármű járattörlést vagy késést eredményező műszaki hibája nem tartozik a „rendkívüli körülmények” fogalmi körbe, kivéve, ha e hiba olyan eseményekből ered, amelyek jellegüknél vagy eredetüknél fogva nem tartoznak az érintett légi fuvarozó rendes tevékenységi körébe, és annak tényleges befolyásán kívül esnek. Tényállás A Sturgeon család a Condor Frankfurt-Torontó járatára foglalt oda-vissza jegyet. Az utasfelvételi műveleteket követően a járat utasait tájékoztatták arról, hogy a járatot törölték, amint ez a repülőtér kijelzőtábláján is feltüntetésre került. Az utasoknak kiadták csomagjaikat, majd szállodába szállították őket, ahol az éjszakát töltötték. Másnap ezen utasok egy másik légitársaság utasfelvételi pultjánál újból bejelentkeztek egy, a foglaláson szereplő járatszámmal azonos számú járatra. A kérdéses napra a Condornak nem volt másik tervezett légi járata azonos számon. Az utasok az előző napon számukra kiosztott ülésekhez képest más helyre szóló jegyeket kaptak. A foglalás nem vált valamely más légitársaság tervezett járatára vonatkozó foglalássá 8
sem. Az érintett légi járat 2005. július 11-én 7 óra körül érkezett Frankfurt am Mainba, azaz mintegy 25 órás késéssel a menetrend szerinti időponthoz képest. A Sturgeon család tagjai úgy vélték, hogy a fent említett körülmények összességére, különösen pedig a több mint 25 órás késedelemre tekintettel nem a járat késéséről, hanem annak törléséről van szó. A bíróság elutasította keresetüket, majd a tartományi bíróság felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette az Európai Bíróság elé: Két osztrák utas az Air France-nál foglalt helyet a Bécsből Mexikóvárosba tartó menetrend szerinti járatokon oda-vissza útvonalra, Párizs érintésével. A Mexikóvárosból Párizsba tartó járatnak 2005. március 7-én 21 óra 30-kor kellett volna felszállnia. Az utasfelvételi műveletek során az érintettekkel azonnal közölték, anélkül hogy az utasfelvételre sor került volna, hogy járatukat törölték. Ez a járattörlés a Mexikóváros és Párizs közötti járatokra vonatkozó repülési tervnek a Párizs és Mexikóváros közötti összeköttetést biztosító repülőgép műszaki hibája miatti módosításának, valamint ennek megfelelően az irányító személyzet előírás szerinti pihenőideje módosításának a következménye volt. A két személy a célállomásukra történő minél hamarabbi megérkezés érdekében elfogadta az Air France ajánlatát, miszerint a Continental Airlines légitársaság által üzemeltetett járaton foglal helyet számukra, amelynek a menetrend szerint másnap, 2005. március 8-án 12 óra 20 perckor kellett indulnia. Az utasok jegyeit törölték, mielőtt új jegyeiket kiadták volna részükre ezen utóbbi légitársaság pultjánál. Végül a menetrend szerinti időponthoz képest mintegy 22 órás késéssel érkeztek Bécsbe. Mindkét eset kapcsán azonos elem, hogy a nemzeti bíróságok kérdéssel fordultak az Európai Bírósághoz az iránt, hogy kerüljenek értelmezésre a légi járatok „késése” és „törlése” fogalmak, valamint az azok közötti főbb különbségek. Az Európai Bíróság megállapításai Az Európai Bíróság ítéletében először is rámutatott arra, hogy valamely légi járat akkor „késik”, ha e légi járat az eredeti repülési tervnek megfelelően közlekedik, és ha tényleges indulási idejét későbbre tolják a tervezett indulási időhöz képest. A Rendelet értelmében pedig a járat törlése annak a következménye - a járat késésével szemben -, hogy a korábban tervezett járat nem közlekedik. Azaz a törölt légi járatok és a késéssel érintett légi járatok a légi járatok két, jól elkülöníthető kategóriájának tekinthetők. Épp ezért a késéssel érintett járatot a késés időtartamától függetlenül – még ha az jelentős is – nem lehet töröltnek tekinteni, ha az az eredeti repülési tervnek megfelelően közlekedik. Tehát amennyiben az utasokat olyan légi járattal szállítják, amelynek indulási időpontját későbbre tolták az eredetileg tervezett indulási időponthoz képest, a légi járatot kizárólag akkor lehet „töröltnek” tekinteni, ha a légi fuvarozó az utasok szállítását olyan járaton biztosítja, amelynek eredeti repülési terve eltér a korábban tervezett járatétól. A Bíróság ítéletében ezen felül megállapításra került az is, hogy a Rendelet célja az utasokat ért kár egységesített és azonnali orvoslása, mégpedig a beszállás visszautasítására és a járat törlésére, valamint hosszú késésére vonatkozó szabályok tárgyát képező különböző jellegű beavatkozások útján. Az említett kárt pedig úgy a törölt járatok utasai, mint a késéssel érintett járatok utasai elszenvedik, ha 9
célállomásukra érkezésük előtt a légi fuvarozó által eredetileg meghatározottnál hosszabb utazási idővel kell számolniuk. Azaz a késéssel érintett járatok utasainak helyzete alig különbözik a törölt járatok utasainak helyzetétől. Azaz azon utasok, akik számára a Rendelet értelmében átfoglalást ajánlottak fel, élhetnek a rendelet szerinti kártalanítás iránti jogukkal, amennyiben a fuvarozó nem olyan légi járatra biztosít átfoglalást számukra, amely legfeljebb egy órával a menetrend szerinti indulás időpontja előtt indul, és végső célállomásukat a menetrend szerinti érkezési időponthoz képest legfeljebb kétórás késéssel éri el. Ezeknek az utasoknak tehát kártalanítás iránti joguk keletkezik, amennyiben időveszteségük eléri vagy meghaladja a három órát az utazás fuvarozó által eredetileg tervezett időtartamához képest. Mivel a légi fuvarozók utasai által a járatok törlése vagy jelentős késése esetén elszenvedett károk hasonlók, az egyenlő bánásmód elvének sérelme nélkül nem kezelhetők eltérő módon a késéssel érintett járatok utasai a törölt járatok utasaihoz képest. Azaz a késéssel érintett járatok utasai hivatkozhatnak a rendelet által előírt kártalanítás iránti jogra, amennyiben a késéssel érintett légi járat következtében háromórás vagy azt meghaladó időveszteséget szenvednek, vagyis ha végső célállomásukat a légi fuvarozó által eredetileg tervezetthez képest három vagy több órával később érik el. 4. Az Európai Bíróság C-581/10. és C-629/10. sz. egyesített ügyekben meghozott, korábbi C402/07. számú ítéletét pontosító döntése Ezen ítélet végkövetkeztetése szerint az EK rendelet 5–7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a késedelemmel érintett légi járatok utasait a rendelet alapján megilleti a kártalanításhoz való jog, amennyiben ezen légi járatok miatt legalább háromórás időveszteség éri őket, azaz amennyiben a végső célállomásukat az eredeti, a légi fuvarozó menetrendje szerinti érkezési időponthoz képest három- vagy annál több órás késéssel érik el. Ez a késés mindazonáltal nem alapozza meg az utasok kártalanításhoz való jogát abban az esetben, ha a légi fuvarozó bizonyítani tudja, hogy a járat törlését olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyeket minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni: ezek tehát olyan körülmények, amelyek kívül esnek a légi fuvarozó tényleges befolyásán. A könnyebb átláthatóságért a tájékoztató mellékletében külön táblázatban kerül összefoglalásra az Európai Bíróság három elvi jelentőségű ítéletének lényegét képező rendelkező rész, valamint az ítéletek teljes szövegeinek elérhetősége. 6. A poggyászkárokra vonatkozó rendelkezések Jogszabályi háttér Az eddigiekben tárgyalt 261/2004/EK rendelet nem tartalmaz külön rendelkezéseket a poggyászkárokra, sérülésre, illetve elvesztésre vonatkozóan. Ezekre a Montrealban 1999. május 28-án kelt Egyezmény tartalmaz rendelkezéseket, ez rögzíti a nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó szabályozás egységes elveit. Az Egyezmény szövegét Magyarországon a 2005. évi VII. törvény hirdette ki. Az Európai Unióban a légi fuvarozók balesetek esetén fennálló felelősségéről rendelkező 2027/97/EK tanácsi rendelete a Montreali Egyezménynek az utasok és poggyászuk légi szállítására vonatkozó lényeges rendelkezéseit teszi kötelezővé minden EU-tagállamban, továbbá egyes kiegészítő rendelkezéseket állapít meg, valamint e 10
rendelkezéseknek az alkalmazását kiterjeszti az egyetlen tagállamon belüli (tehát nem határon átnyúló) légi fuvarozásra is. A légitársaságok nem csak az utasért, hanem annak szabályszerűen feladott poggyászáért is felelnek. Alapvető kötelessége az utasoknak, hogy mindent megtegyenek annak érdekében, hogy megfelelő legyen a csomagolás. Mindenképpen hasznos előzetesen tájékozódni az adott légitársaság üzletszabályzatáról, hiszen a légitársaságok lehetőségeikhez képest igyekeznek korlátozni felelősségüket. Ezen kívül megfelelő utas- és poggyászbiztosítással nagymértékben csökkenthetjük az esetlegesen felmerülő kárunkat. A légi fuvarozó kártérítési felelőssége és annak korlátozása, bizonyítási kötelezettség A légi fuvarozó csak azzal a feltétellel viseli a felelősséget az ellenőrzött poggyász megsemmisülése, elvesztése vagy megrongálódása miatt bekövetkezett kárért, ha a megsemmisülést, elveszést vagy megrongálódást előidéző esemény a légi jármű fedélzetén, vagy bármely olyan időszakban történt, amely alatt az ellenőrzött poggyász a fuvarozó felügyelete alatt volt. Van kimentési ok is, amikor a légi fuvarozó nem felel, mégpedig akkor, ha a kár a poggyász benne rejlő hibája, minősége vagy eltérése miatt következett be. Vagyis ha a poggyászban romlandó terméket szállítunk, vagy törékeny dolgokat nem megfelelően csomagoltuk be, és emiatt következik be a kár, az nem tartozik a légi fuvarozó cég felelősségi körébe. A légi fuvarozó kártérítési felelőssége poggyász megsemmisülése, elvesztése, megrongálódása vagy késedelme esetére minden egyes utassal szemben 1000 SDR összegre korlátozott, kivéve, ha az utas – amikor az ellenőrzött poggyászt a fuvarozónak átadta – külön kiszolgáltatási érdekbevallást tett, és az ezért felszámított esetleges pótdíjat megfizette. Ebben az esetben a légi fuvarozó a bevallott összeg erejéig felel, hacsak nem bizonyítja, hogy ez az összeg a feladónak a kiszolgáltatáshoz fűződő tényleges érdekét meghaladja. Természetesen ilyen esetben is az utast terheli a kár bekövetkeztének és a kár összegének bizonyítása. Ha többen utazunk, akkor érdemes mindenkinek külön-külön feladni a csomagját, hiszen nem poggyászonként, hanem utasonként került meghatározásra ezen összeg a kártérítési igény vonatkozásában. Az SDR az ún. Különleges Lehívási Jog (Special Drawing Rights). Az SDR-ben megadott összegek esetében a Nemzetközi Valutaalap meghatározásával (http://www.imf.org/external/np/fin/data/rms_sdrv.aspx) megegyező SDR-t kell érteni. 2013. márciusban 1 SDR kb. 1,3 eurónak felel meg. Az utas kötelezettségei poggyászkár esetében - igényérvényesítés Poggyászkár bejelentése során különösen nagy jelentősége van az észlelt kár mielőbbi, írásbeli bejelentésének. Ezt érdemes a lehető leghamarabb még a helyszínen, a repülőtéren személyesen (írásban, a megfelelő formanyomtatvány kitöltésével) bejelenteni vagy a bejelentést postán, tértivevényes levélben megtenni. A poggyásszal kapcsolatos igények bejelentésére főszabály szerint a poggyász átvételétől számított hét napunk van. Ha a légi fuvarozó elismeri az ellenőrzött poggyász elvesztését vagy az ellenőrzött poggyász huszonegy nappal azután a nap után, amelyen meg kellett volna érkeznie sem érkezett meg, 11
az utas jogosulttá válik, hogy a légi fuvarozóval szemben a fuvarozási szerződésből származó jogait érvényesítse. Kárigényt ahhoz a légitársasághoz kell benyújtani, amellyel a szerződést kötöttük, illetve, amennyiben a kettő különbözik, ahhoz, amely ténylegesen működteti a járatot. A bírósági igényérvényesítés kapcsán ki kell emelni, hogy a légi utazással kapcsolatos igényünket csak a rendeltetési helyre történt megérkezésünktől számított két éven belül érvényesíthetjük bíróság előtt. A határidő letelte után igényünk kikényszerítésére nincs lehetőségünk.
12
Melléklet – az Európai Bíróság vonatkozó ítéleteinek lényegét összefoglaló táblázat C-83/10. számú ítélet
C-402/07. számú ítélet
1. A „járat törlésének” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben nem kizárólag az érintett légi jármű bármely felszállása elmaradásának esetére irányul, hanem kiterjed arra az esetre is, amikor e légi jármű felszállt, azonban ezt követően bármilyen ok miatt vissza kellett térnie az indulási repülőtérre, és amikor az említett légi jármű utasait más légi járatokra irányították át.
1. A késéssel érintett járatot a késés időtartamától függetlenül – még ha az jelentős is – nem lehet töröltnek tekinteni, ha az a légi fuvarozó eredeti repülési tervének megfelelően közlekedik.
2. A „további kártalanítás” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára, hogy a nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló egyezményben vagy a nemzeti jogban szereplő feltételek alapján téríttesse meg a légi fuvarozási szerződés nemteljesítéséből eredő kárt, beleértve a nem vagyoni kárt is. Ezzel szemben a „további kártalanítás” e fogalma nem szolgálhat jogi alapként a nemzeti bíróság számára arra, hogy a légifuvarozót azon utasok költségeinek megtérítésére kötelezze, akiknek a járata késett, vagy akiknek a járatát törölték, és amely költségek ez utóbbiak számára azért merültek fel, mert a légifuvarozó nem teljesítette a Rendelet 8. és 9. cikkében szereplő segítségnyújtási és ellátási kötelezettségét. Az ítélet teljes szövege ide kattintva érhető el.
C-549/07. számú ítélet
1. A légi jármű járattörlést eredményező műszaki hibája nem tartozik a "rendkívüli körülmények" fogalmi körébe, kivéve ha e hiba olyan eseményekből ered, amelyek jellegüknél vagy eredetüknél fogva nem tartoznak az érintett 2. A késéssel érintett járatok légifuvarozó rendes tevékenységi utasait a törölt járatok utasaihoz körébe, és annak tényleges hasonlóknak lehet tekinteni a befolyásolási körén kívül esnek. kártalanítás iránti jog alkalmazása szempontjából, és 2. A műszaki hibák valamely hivatkozhatnak kártalanítás légifuvarozónál megállapított iránti jogra, amennyiben a gyakorisága önmagában nem késéssel érintett légi járat jelent olyan tényezőt, amelyből a következtében háromórás vagy "rendkívüli körülmények" azt meghaladó időveszteséget fennállására vagy azok hiányára szenvednek, vagyis ha végső lehetne következtetni. célállomásukat a légi fuvarozó által eredetileg tervezetthez 3. Az a tény, hogy valamely képest három vagy több órával légifuvarozó betartotta a légi később érik el. jármű karbantartására vonatkozó minimumszabályokat,önmagában 3. A légi jármű járattörlést vagy nem elegendő annak késést eredményező műszaki bizonyításához, hogy a fuvarozó hibája nem tartozik az e "minden ésszerű intézkedést" rendelkezés értelmében vett megtett, és következésképpen „rendkívüli körülmények” nem elegendő ahhoz, hogy fogalmába, kivéve, ha e hiba mentesüljön kártérítési olyan eseményekből ered, kötelezettsége alól. amelyek jellegüknél vagy eredetüknél fogva nem tartoznak az érintett légi fuvarozó rendes tevékenységi körébe, és annak tényleges befolyásán kívül esnek.
Az ítélet teljes szövege ide kattintva érhető el. 13
Az ítélet teljes szövege ide kattintva érhető el.
