A legfontosabb tudnivalók az európai energiapolitikáról

Dr. Szergényi István Gazdasági Minisztérium

A legfontosabb tudnivalók az európai energiapolitikáról Az energia felhasználásának mennyiségi és minôségi változását elôre jelezni, a kitermelhetô energiahordozók felhasználókhoz történô eljuttatási módját megtervezni a hosszú távon fenntartható fejlôdés szempontjából nélkülözhetetlen. Ugyanakkor generációnknak gondolnia kell arra is, hogy a majdan szükséges energia biztonsággal és környezetbarát módon álljon rendelkezésre utódaink számára. E mellett a rövidebb és hosszabb távú szempontok érvényesülése érdekében tudni kell azt is, hogy a piaci tényezôkön kívül milyen energiapolitikai megfontolások befolyásolják még az energiakereskedelmet. Az alábbiakban ez utóbbiak közül ezúttal csak a legfontosabbakat említjük meg: – a mindenkori – az energiafelhasználó szándékától leggyakrabban függetlenül alakuló – regionális vagy világpolitikai helyzet, különösképpen azokban az esetekben, amikor a fogyasztó számára megnyíló vásárlási lehetôségek a gazdasági és a politikai érdekszférákon kívüli régiókra is kiterjednek; – a környezet védelme ugyancsak befolyásolja az energia felhasználását. Nemzetközi, országos és helyi civil szervezetek az egészség védelme érdekében ma már egyaránt elôírják a levegô, a vizek, a talaj szennyezésének minimalizálását, a sugárzó anyagok veszélyeztetô hatásának kiküszöbölését. Az említett két példa – jóllehet több is felsorakoztatható volna – kellôképpen bizonyítja, hogy az energiakérdés bonyolultabb, mintsem az a piaci versenyszabályokból levezethetô volna. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a klasszikus piaci elvek ne érvényesülnének. Azokat olyan keretek között kell mûködtetni, hogy az egyéb – elsôsorban az ellátásbiztonságot és az egészségvédelmet szolgáló – követelmények is teljesüljenek. Belátható, hogy az EU-ba törekvô Magyarországnak rálátással kell rendelkeznie a legfontosabb energiahordozókkal kapcsolatban a fentiekkel összefüggésben tapasztalható – világméretekben meghatározó – folyamatokra, és ismernie kell az európai energiapolitika fô vonalait is.

Az európai energiapolitikáról általában Az Európai Unió a villamosenergia- és a földgázpiacra vonatkozó irányelveket (direktívákat) – és valamennyi, az energetika területén készült jogszabályt (összesen több mint 200 jogszabályról van szó) – az EU energiapolitikája figyelembevételével alkotta meg. Ez az energiapolitika a bevezetôben említett gondolatok érvényesítésére tekintettel van, és igyekszik azokat összhangba hozni a piaci szemlélettel. Az energetikai fejlôdés forgatókönyvei Az EU energiapolitikáját egy intenzíven változó világban dolgozták ki, amelyre jellemzô – többek között – a II. világháború utáni geopolitikai struktúrák megváltozása, a globalizáció hatásainak megjelenése, a felgyorsult technológiai fejlôdés, a környezeti problémák fokozódása és a nemzetközi kereskedelem bôvülése. Mindez a késôbb részletesen tárgyalandó energiapolitika folyamatos karbantartását igényli.

A Magyar Villamos Mûvek Közleményei, 1999/6.

Minthogy nem lehet elég pontosan ismert a távlati jövôkép, a lehetséges politikai és gazdasági helyzetet illetôen változatokban kell gondolkodni, és azoknak megfelelôen forgatókönyveket szükséges készíteni az egy emberöltôvel távolabbra (2020) kialakuló energiakép megrajzolásához. A 90-es évek közepén az EU Direction Générale de l’Énergie (DG XVII.) négy forgatókönyvet dolgozott ki, és azok mindegyikét egy-egy találó kifejezéssel jellemezte. Ezek röviden a következôk. „Hagyományos bölcsesség” (ST)1 A gazdasági növekedés üteme fokozatosan csökken, bizonyos haladás ellenére számos szociális és gazdasági probléma megmarad. A továbbiakban leggyakrabban, mint legvalószínûbbel, e változattal találkozunk. „Csatamezô” (CB)2 Az elszigetelôdés, a protekcionizmus visszatér, a geopolitikai széttöredezettség megmarad. „Hypermarché” (HM) Jellemzô a liberalizmus. A kormányok és a hatóságok beavatkozása visszaszorul, a világgazdasági integráció felgyorsul. „Forum” (FO) A nemzeti és a nemzetközi szervezetek átalakulnak a világ közös problémái megoldásának az érdekében. Ezek a markánsan eltérô forgatókönyvek nemcsak európai, hanem – annak ellenére, hogy azokat az európai helyzetre fogalmazták – világméretekben is eltérô energetikai jövôképet formálnak, mégpedig mind a jövô, mind az ahhoz vezetô út szempontjából. A legfontosabb energiahordozók Összenergia Ebben a fejezetben a fô energiahordozók rendelkezésre állásának és felhasználásának az európai unióbeli tendenciái mellett a világét is bemutatjuk. Az 50-es években az energiaforrások között a szén volt a domináns, a 60-as évek közepétôl az olaj uralja a világpiacot. Az elsô olajkrízis után (1973) az olajfüggôség megfékezése érdekében sokat fektettek be a nukleáris iparba és bizonyos mértékben még a szénhez is visszatértek. Most úgy tûnik, hogy a következô években a földgáz korszaka következik, egyúttal azonban megmarad az említett energiahordozók jelentôsége is. Egy új megoszlási egyensúly van kialakulóban a különbözô energiafajták között. A világon az 1995. évi 8,4 milliárd tonna kôolajjal egyenértékû (a továbbiakban röviden: Mrd toe) összes energiafelhasználás az ST és az FO változatokban a hosszú távú idôszakban évente átlag 1,6%-os ütemben növekszik, és 2020ig eléri a 12,6 Mrd toe-t. (A CB változatban ennél alacsonyabb, a HM-ben pedig magasabb növekedési ütemek jellemzôek). Európában az ST forgatókönyv szerint a GDP évi átlagos növekedési ütemére 2%-ot feltételezve az összes energia1 2

ST: Sagesse Traditionelle CB: Champ de Bataille

1

felhasználás bôvülése évente átlagban 0,7% lesz a következô két évtizedben. (Ennek megfelelôen az 1995. évi 1,4 Mrd toe-kel szemben 2020-ban az energiafelhasználás meghaladja az 1,65 Mrd toe-t). A szerény növekedés az energiaigényesség – a termelési modernizáció és az energiatakarékosság eredményeként elérendô – évi átlag 1,3%-os csökkenésével magyarázható (e mutatók ezen, vagy bármely más megvalósulása esetén a szerzônek az ENSz EGB által elfogadott [1], [2] matematikai összefüggése alkalmazható3). Minthogy az EU jelenlegi saját kb. 700 Mrd toe egyenértékû összes energiatermelése 2020-ig 20%-kal csökkenhet, energiaigényét csak fokozódó behozatallal biztosíthatja. A jelenlegi, mintegy 50%-os importfüggôség szélsô esetben (HM) a 70%-ot is elérheti. Az összes energetikai beruházásra 1991 és 2020 között 600-700 milliárd ECU-t, 2001 és 2020 között 420-550 milliárd ECU-t fordítanak. Kôolaj A kôolaj 2020-ig meghatározó marad a világ energiafelhasználásában. Az igény növekedése 0,5 %/év (CB) és 1 %/év (HM) között várható, a legvalószínûbbnek tartott ST változat ezek átlaga. Az összes energiáéhoz viszonyított lassúbb felhasználási ütem azt eredményezi, hogy az olaj részaránya az energiamérlegen belül a jelenlegi 37%-ról tovább süllyed, de 2020-ra 30%-os részesedésével az energiamérlegben még minden változatban tartani tudja vezetô szerepét a földgáz elôtt. Az abszolút termelés az ST változatban – 800 millió tonnás növekménnyel – 2020-ra eléri a 4 milliárd tonnát. A Közel-Keletnek – exportpotenciálja 2020-ban 0,8-1,0 milliárd tonna/év lehet – a világ növekvô olajigénye kielégítésében változatlan marad az aránya (28-29%). Az ezredforduló után várhatóan helyreáll Oroszország termelése, továbbá Ázsia (Kína), Latin-Amerika és Afrika is egyre fontosabbá válik. A kitermelés növekményének háromnegyedét valószínûleg a fejlôdô országok fogják felhasználni. A világ jelenleg ismert, bizonyított olajvagyona összességében 45 éves ellátást tesz lehetôvé a felhasználás jelenlegi szintjén, ami több mint az elmúlt emberöltôben bármikor volt. Ez annak a következménye, hogy az újabb lelôhelyek megtalálása gyorsabb ütemû, mint azok kitermeléséé, és csak remélhetjük, hogy ez a tendencia megmarad a vizsgált idôszakban. A globális vagyon azonban nem a fogyasztásukkal arányosan helyezkedik el az egyes régiókban. Például a már most is olajhiányos USA és Nyugat-Európa termelése tovább csökken. A jelenlegi EU-országok olajfelhasználása alacsony – évente várhatóan 0,3-0,5%-os – ütemben fog nôni, függôsége a mostani 85%-ról 2020-ig mégis 94-95%-ra emelkedik. A világtendenciáknak megfelelôen a kôolaj klasszikus felhasználási területe Európában az egyelôre kevéssé helyettesíthetô közlekedési és vegyi alapanyagként való alkalmazás marad. Az európai motorhajtóanyag-felhasználás évi 11,5%-kal emelkedik – a várhatóan javuló üzemanyag-hatékonyság, a sûrített és cseppfolyós gázt, a villamos energiát felhasználó gépkocsipark, valamint a hidrogén- és bio-üze-

3

A jövô (nem csupán országos, hanem például az iparra, vagy annak ágazataira vonatkoztatott) energiaigény-becslésére levezetés szerint: rb = ra + rc +

ra x rc 100

4

2

, ahol

ra = a gazdasági növekedés évi átlagos növekedési üteme, rb = az energiafelhasználás-változás évi átlagos üteme, rc = az energiaigényesség-változás évi átlagos üteme. Take or Pay szerzôdés: olyan hosszú távú szállítási szerzôdés, ahol a meghatározott idôközönként esedékes fizetések nagysága független attól, hogy az adott idôszakban ténylegesen mekkora szállításra került sor.

manyag megjelenése ellenére. Ez azt igényli, hogy az ennél kisebb ütemben növekvô kôolajból egyre nagyobb hányadot nyerjenek ki benzin és gázolaj formájában. Mindezekbôl következik, hogy meglevô és új technológiák alkalmazásával kell ezeknek az igényeknek „utána menni”. Az EU-ban 2000 és 2020 között 10-15 milliárd ECU-t ruháznak be a kôolajfinomító iparba, még többet a bioüzemanyag- és a hidrogéngyártásba együttesen. A kôolajipari beruházásokban azonban a kutatásra és a kitermelésre fordított összeg a meghatározó. Ez utóbbiak együttesen a finomítói fejlesztési ráfordításnak a négy-ötszörösét is kitehetik. Földgáz A várakozások szerint 2020-ig a világon a hagyományos alap-energiahordozók közül a leggyorsabban – évente 2,53,0%-kal – a földgázfelhasználás nô majd. Részesedése a világ energia mérlegében eléri a 29%-ot, és fokozatosan versenyhelyzetbe kerül az olajjal. A földgáz iránt megnyilvánuló kereslet magyarázatául szolgál, hogy elégetése valamennyi fosszilis energiahordozóéhoz képest a legkisebb környezetszennyezéssel jár. Elônyös az is, hogy viszonylag kedvezôek a vagyonadatai. A világnak kereken 150 ezer milliárd m3 (125 ezer Mrd toe) bizonyított földgázvagyona van, ami a jelenlegi felhasználási szinten (évente körülbelül 2 ezer Mrd toe) 65 évig elegendô. E vagyon túlnyomó része a FÁK országaiban (58 ezer Mrd m3) és a Közel-Keleten (45 ezer Mrd m3) található, Európában az ismert vagyon mindössze 4%-a van, fôként Norvégia, Hollandia és az Egyesült Királyság “jóvoltából„. A jelenlegi (1995) 200 millió európai fogyasztó évi kb. 320 Mrd m3 földgázigényének kielégítése 60% erejéig „saját” termelésbôl történik. Az igények növekedése megfelel a világátlagnak, tehát magasabb, mint bármely más energiahordozóé. Ennek oka mindenek elôtt a földgáztüzelésû erômûvek várható gyors terjedése (5-7 %/év), aminek a következtében az 1992. évi 45 Mrd m3-es villamosenergiatermelési célú földgázfelhasználás az ST változat szerint 2020-ra elérheti a 260 Mrd m3-t. Az európai termelés az e téren különösen gyors igényfelfutással nem tud lépést tartani, és – amennyiben újabb jelentôs mennyiségû vagyonra nem bukkannak – a termelés a folyamatban lévô fellendülés után valószínû hanyatlani kezd, majd 2020-ra ismét a jelenlegi szintre (200 Mrd m3) áll be, jóllehet akkorra az igények évi 500-700 milliárd m3-re nônek. A várható hiány mérséklése azt kívánja meg, hogy a földgázforrások birtokosaival – kínálati piac lesz – mielôbb felvegyék a kapcsolatot, és a cseppfolyós gázszállítási láncok (cseppfolyósító, tankhajó, visszagázosító üzem), valamint a transzkontinentális vezetékek szállító kapacitását legalább megkettôzzék. A szóba jöhetô partnerek mindenek elôtt Oroszország, a Közel-Kelet és a Mediterrán térség országai, valamint Nigéria lehetnek, de érkezhetnek cseppfolyós gázszállítások Latin Amerikából, továbbá vezetékes szállítások Közép-Ázsiából (a Kaszpi-tenger térségébôl) is. A jelenlegi és a közeli években belépô vezetékeken Norvégia kb. két évtizeden keresztül akár évi 70 milliárd m3, Anglia pedig évente 15-20 milliárd köbméteres szállítási lehetôséget emleget az Északi tenger kikötôiben, ahol – a tôkeigényes gázszállítási infrastruktúra jó kihasználására ösztönzô TOP4 árak mellett – be kívánja vezetni az olaj mintájára a spot árakat. Algéria tankhajókkal, valamint a meglévô és bôvülô tengeralatti vezetékeken évi 90 milliárd m3-re is felfuttathatja exportját, Oroszország pedig – a mai évente 120 milliárd m3-es – Nyugat- és Közép-Európába irányuló szállításait a Jamal félszigetrôl történô indulási ponttal újonnan tervezett két vezetékén félszáz milliárd m3-rel növelheti. Az iráni exportpotenciál évente legalább 50 milliárd m3 lehet. A beruházások anyagi szükségleteit érzékelteti, hogy egy évi 6,5 milliárd m3 kapacitású cseppfolyós gázszállítási lánc


költsége kb. 4 milliárd $, egy 1168-1526 inch átmérôjû gázvezeték építése pedig 1000 kilométerenként 1-1,5 milliárd $, nehezebb terepviszonyok között vagy tenger alatt a költségintervallum felsô határánál is több. Szén A világ széntermelése az 1990. évi 2,2 Mrd toe-rôl várhatóan 3,0 Mrd toe-re (a World Coal Institute szerint ennél is többre) nô 2020-ig. A növekmény egyrészt elsôsorban Kína, Afrika és az amerikai kontinens többlet-termelése, másrészt Európa, és a FÁK országok termeléscsökkenése egyenlegeként adódik. A szénfelhasználás szerényen (évente 1,5%kal) bôvül, elsôsorban a fejlôdô országok növekvô igénye miatt, de részaránya az összes energiában kissé mérséklôdik. Az EU-országok szénfelhasználása csökkenô tendenciájú, bár szerepe a villamosenergia-termelésben fontos marad. A szükséglet az 1990. évi 310 millió toe-rôl 2020-ig jelentôsen – az FO esetében 75, az ST esetében 200 millió toe-re – mérséklôdik. Ugyanebben az idôszakban az importált szén aránya viszont egyharmadról kétharmadra nô. A csökkenô igények és a növekvô importrészesedés egyet jelent az európai széntermelés visszaesésével. A felhasználás (és a termelés) visszafogásának hátterében mindenekelôtt a környezetvédelem és a gazdaságosság áll. A környezet védelmét szolgáló ún. „clean coal” néven ismert technológiák alkalmazása azonban lehetôvé teszi, hogy a szénfelhasználás visszaesésének üteme lassúbbodjon. Így a szilárd tüzelôanyagok hasznosításában fontos szerepe lesz a technológiai fejlesztésnek. Az Európai Szén és Acél Közösség (ESZAK) szerzôdése ez idô szerint lehetôvé teszi a szénbányászat állami támogatását, amelyet szociális szempontok, valamint az támaszt alá, hogy a széntermelés gazdaságosságának a növelése átszervezéseket igényel. Fontos szempont a támogatásban, hogy az ne zavarja a közös piac mûködését. Az ESZAK szerzôdés azonban 2002-ben hatályát veszti, így csak azok az európai szénelôfordulások számíthatnak hosszú távon kiaknázásra, amelyek a világpiaccal versenyképesen kitermelhetôk. Villamos energia Az Európai Unió úgy becsüli, hogy 1995 és 2020 között évente átlagosan 1,5%-kal növekedô villamosenergia-felhasználással alapozza meg évi 2,0%-kal bôvülô GDP elôállítását. ( Az összenergiával foglalkozó pont megjegyzésében szereplô összefüggés értelmében ez azt jelenti, hogy a villamosenergia-igényesség csökkenését évi 0,5%-ban tervezik megvalósulni.) Leggyorsabban (4-5 %/év) nô majd a közlekedés és a szállítás igénye. Az iparban 1-2%-os, a lakosságnál és tercier szektorban 1% körüli villamosenergia-felhasználás növekedési ütem várható. A villamosenergia-felhasználás 2020-ra várhatóan 3,2 ezer milliárd kWh lesz, az egy fôre jutó fajlagos pedig 8000 kWh/fô fölé emelkedik. A szükségletnövekedés kielégítése érdekében az EU – az idôközbeni selejtezések miatt – 450 GW erômûvi kapacitást létesít. Különösen jelentôs lesz a szén és olajerômûvek leállítása. Ezzel szemben dinamikus ütemben épülnek majd a földgázbázisú erômûvek, fôként a kombinált ciklusú egységek. Így a földgáz felhasználása ezen a területen 2020-ig akár meg is ötszörözôdhet. A jó hatásfokú, kombinált ciklusú erômûvek részaránya a termikus erômûveken belül a 30%-ot is elérheti, ezzel összefüggésben a villamosenergia-termelés hatásfoka a jelenlegi át-

5 6

Forrás: CAPSTONE (l.: 12. sz. irodalom) A villamosenergia-ipari beruházások az összes energetikai beruházásnak több mint háromnegyedét teszik ki.


lagos 36%-ról 45%-ra nôhet. Az ST változat szerint a nukleáris energia termelésének az évi átlagban 0,5%-os növekedése lesz a legalacsonyabb. Ez az átlag úgy alakul ki, hogy folyamatban levô beruházások a közeljövôben ugyan még belépnek, 2005 után azonban egyre több régi atomerômû bezár, és csökken a nukleáris energiatermelés. A FO változat azonban hosszú távon – a CO2-emisszió mérséklése érdekében – az atomenergia tartós növekedésével számol. A 116. Francia Földgázkonferencián (Nancy, 1999. szeptember 15/16) nyilvánossá vált információk szerint egészen kis – akár 1 MW-os, sôt mini- (30 kW), netán mikro- (1kW) gázturbinák alkalmazásával – kapacitások is létesíthetôk5, célszerûen a felhasználó (ipar, egészségügy, lakótelep, egyéni épületek, stb.) közelében [13], [14]. A hô mellett az adott fogyasztónál esetleg fölöslegben keletkezô villamos energiát – a hálózathoz való szabad hozzáférés gyakorlata alapján – a villamosenergia-rendszer rendelkezésére lehet bocsátani. Ebben az értelemben a kogeneráció széleskörû alkalmazása a liberalizációs energiapolitikába szervesen beleillik. Az erômûvi fejlesztések az ST változat szerint 1991 és 2020 között mintegy 540 milliárd ECU-t igényelnek (a FO változatban az atomerômû építések miatt ennél 20%-kal többet), ami – a 450 ezer MW új kapacitás létesítését figyelembe véve – átlagosan 1,2 M ECU(93)/MW beruházási fajlagost jelent6. Ezen belül olcsóbb a kombinált ciklusú és a bioenergiára alapozott, drágább a fosszilis tüzelôanyagot hagyományosan felhasználó, valamint az atom- és a vízerômû fejlesztés. A termikus erômûvekre fordított beruházások 30-45%-át a kombinált ciklusú erômûvek építése igényli majd. Megújuló energiaforrások Az EU-ban a megújuló energiaforrások felhasználásának a növekedése az elképzelések szerint a földgázénál is gyorsabb lesz. Ennek azonban az a feltétele, hogy ezek az energiafajták (napenergia, biomassza, szélenergia, geotermikus energia stb.) megfelelô szabályozással versenyképessé váljanak a többi energiahordozókkal. Gondolni kell arra, hogy a megújuló energiafajták bázisán történô villamosenergia-termelô kapacitások létesítésének legyen pénzügyi fedezete, és az így termelt villamos energia számára legyenek hozzáférhetôk a kis- és nagyfeszültségû hálózatok. Az e csoportba sorolható energiaféleségek együttes hôértéke valamennyi változatban megtöbbszörözôdik. A környezetvédelmet legjobban megtestesítô FO változat azt feltételezi, hogy a megújuló energiafajták felhasználása évi átlagban 5%-kal nô (ez az ütem a földgázénak majdnem kétszerese), és ezzel a jelenlegi hôértéket megnégyszerezi. Ez annyit jelent, hogy a megújuló energiaforrások részaránya az összenergia-mérlegben már 2010 táján meghaladja a 10%-ot. Az ambiciózus célkitûzést kb. 30 milliárd ECU befektetéssel tervezik elérni. Ez az összeg egyenként hozzávetôleg egyharmad-egyharmad arányban oszlik meg az alábbi három területen: napenergia (15 millió napkollektor és 1 millió napelem), biomassza (1 millió lakás fûtése, 10 ezer MW kogeneráció és ezer MW villamos energia termelése), valamint szélenergia (10 ezer MW villamosenergia-termelés). Természetesen további megújuló energiafajták is léteznek, amelyek az egyes országok adottságaitól függôen eltérô jelentôséggel rendelkeznek. Ezt a beruházási nagyságrendet támasztják alá rövidebb távra rendelkezésre álló más információk is [9]. Az EU-ban ezen kívül el kívánják érni, hogy 100 településen (egyes régiókban, településeken és szigeteken stb.) az energiaellátás 100%-ban megújuló energiaforrás bázisán történjen [4]. Az Egyesült Államok szintén nagy súlyt helyez a megújuló nyersanyagok és energiaforrások felhasználásának a növe-

3

lésére, nem csupán a hagyományos energiahordozók megtakarítása érdekében, hanem környezetvédelmi szempontból is. E tekintetben számításba veszik – többek között – egyes nagytömegû vegyipari termékek (például polistirol) elôállítására kôolaj helyett növényi eredetû nyersanyagok felhasználását [11]. Az Európai Unió energiapolitikája részletesebben Fô célkitûzések Az EU energiapolitikáját a Zöld Könyvvel [5] megalapozott ún. Fehér Könyvbôl [6] ismerhetjük meg7. Ezt az energiapolitikát azoknak az általános gazdaságpolitikai céloknak a figyelembevételével készítették el, amelyek a piaci integráción, a dereguláción, az állami beavatkozásnak a korlátozásán, a fenntartható fejlôdésen, a fogyasztóvédelmen, valamint a gazdasági és a szociális kohézión alapulnak. Az általános célokon kívül azonban az energiapolitikában olyan alapvetô célokat is kitûztek, amelyek összeegyeztetik a versenyképességet, az ellátás biztonságát és a környezet védelmét. E három pillér köré csoportosítható feladatok a következôk: – biztonságos és hatékony energiaellátás ; – az energia termelésével, szállításával és felhasználásával kapcsolatos környezetvédelem figyelembevételét biztosító beruházási költségeknek az energia árában való megjelenítése (internalizálása8); – jó együttmûködés az EU-tagországok között és a szomszédos országokkal; – áttekinthetô törvényalkotás. A liberalizált kereskedelem bevezetése érdekében a vezetékekhez történô szabad hozzáférés elôsegítése, és általában a szabályozás legkevesebb megkötéssel történô megvalósítása; – a belsô piac9 kialakítása érdekében a szabványosítás, az információrendszer és az adózás egységesítése, a belsô piac ellenôrizhetôvé és átláthatóvá tétele; – a beruházási kedv ösztönzése, a hálózatfejlesztések és egyéb energetikai beruházások egyre nagyobb arányban magánforrásokból való biztosítása. A fenti célok elérésére törekedve az Európai Uniónak nem szabad megfeledkeznie arról, hogy energetikai függôsége nôni fog, és az integráció egyre nagyobb szolidaritást igényel a tagállamok energetikai döntéseiben. Tekintettel kell lennie továbbá arra is, hogy az energetikát változások és válságok jellemzik, amelyek rugalmasságot és alkalmazkodó készséget követelnek meg az energiapolitikai döntéshozatalban és a döntések valóra váltásában egyaránt. Az energiapiac integrációja (a belsô piac létrehozása) megteremti az alapot a társaságok közötti együttmûködéshez, amelyek megvalósítása a Szerzôdésen alapul. Külön cikkelyek foglalkoznak a mennyiségi korlátozások kiküszöbölésével, a diszkriminációmentességgel, az energetikai tár7

A bizottsági Fehér Könyvek a Közösség speciális dokumentumai. A jelenlegi piaci árak még nem kellôen tükrözik a különbözô (energetikai) folyamatok által okozott környezeti károkat. Ennél fogva sem a termelôk, sem a felhasználók gazdaságilag nincsenek arra ösztönözve, hogy csökkentsék az adódó externális költségeket, következésképpen ezeket mások viselik. Az externális költségek internalizálása azt a célt szolgálja, hogy ezt az anomáliát helyrehozza azzal, hogy az externális költségeket bevonják a piaci árakba. Ez konform a „szennyezô fizess” elvvel. 9 A belsô piacnak határokat nem tartalmazó területet kell felölelnie, amelyben a Szerzôdés rendelkezései értelmében biztosítva van az áruk, a szolgáltatások és a tôke szabad mozgása. Ez az energiaiparban úgy érvényesül, hogy a versenyzô vállalatok bárhová szállíthatnak energiát, a fogyasztóknak pedig egyre nagyobb választási lehetôségük van szállítójuk megválasztásában. 10 Az a fogyasztó, aki a liberalizáció során jogosult ellátót választani. 11 Európai Atomenergia Közösség 8

4

saságok alapításának és a szolgáltatások szabad áramlásának jogával, valamint az azonos mozgásteret biztosító versenyszabályokkal. Ezen túlmenôen a Szerzôdés másodlagos jogszabályokat is elôír, amelyek fontosak az energetika szempontjából. (Az elsôdleges jogforrások az EU-t és elôdeit létrehozó alapszerzôdések, továbbá az azokat módosító és kiegészítô szerzôdések, valamint az új tagállamok csatlakozási szerzôdései. A másodlagos jogforrások a Tanács vagy a Bizottság által kiadott rendeletek, irányelvek és határozatok. Ezek összessége nem lezárt egész, hanem folytonosan bôvül.) Alkalmazásuk céljából a tagországok társaságainak úgy kell mûködniük, hogy e jogszabályoknak megfeleljenek. A tagállamok saját szabályozásukban ugyan figyelembe vehetik adottságaikat, azonban a szabályoknak, normatíváknak átláthatóvá kell tenniük a társaságaik mûködését. Az európai integrációt az egyes energetikai termékek tekintetében eltérô, tehát nem minden tagország esetében azonos kiinduló helyzetbôl kell megvalósítani. Ez utóbbi körülményt a legfontosabb területeken röviden az alábbiakkal lehet jellemezni: – Az olajpiac olyan világpiac, ahol az árakat a verseny határozza meg. A verseny mûködését azonban befolyásolja (torzítja), hogy az adózás egyelôre országonként eltérô. – Az Európa Parlament az egységes villamosenergia-piacot szabályozó irányelvet 1996-ban 96/92/EC számon, a földgázkereskedelemre vonatkozó irányelvet 1998-ban 98/30/EC számon fogadta el. Az irányelvek a fokozatos piacnyitást – a feljogosított (minôsített) fogyasztók10 részesedését az összes kereskedelembôl – A villamos energia számára 1999 februártól 25% (majd 2001-tôl 28%, és 2003-tól 32%), a földgáz számára 2000-tôl 20% (majd 2003-tól 28%, és 2008-tól 33%) arányban teszik kötelezôvé. A villamosenergia-iparban a már végrehajtott piacnyitás meghaladta a kötelezô szintet. A földgáz irányelv lehetôséget nyújt hatályának ideiglenes felfüggesztésére. Derogáció kezdeményezhetô, ha a tagállam bizonyítja, hogy vezetékrendszere nem kapcsolódik valamely másik tagállaméhoz, vagy csak egy fô szállítója van, továbbá ha távvezetéki infrastruktúrája fejletlen, illetve ha fejlôdô piacnak minôsül. – A nukleáris fûtôanyag piacának funkcióit integrált módon kezeli az EURATOM11 Ellátási Ügynökség, és hatáskörébe tartozik a Közösségen belüli kereskedelem. Az EU energiapolitikájának általános kerete Az energiapolitika célkitûzéseit az általános célok figyelembevételén túl befolyásolta még egy fontos összefüggésrendszer, amelybôl négy elemet emelünk ki. Ezek a globalializáció, a környezetvédelem, a technológiafejlesztés és az EU intézményi rendszerének felelôssége. A világgazdaságban a technológia, az informatika, a szállítás stb. fejlôdése a piacok spontán globalizációjához vezet. E több területen – ide sorolandó immár a tudomány is – megnyilvánuló jelenség Európára gyakorolt hatása az energetikára is erôteljesen kihat, többek között Európa energiafüggôsége, valamint potenciális energiatechnológia-exportja miatt. Ez utóbbi azzal függ össze, hogy Európának jövôje érdekében növelnie kell versenyképességét más gazdasági övezetekkel szemben. Vonatkozik ez mind a harmadik országokkal folytatott energiakereskedelemre, mind az energetikai kutatási és termelô tevékenységre, mind pedig az energiatermelô és felhasználó berendezések szállítási feltételeinek a megteremtésére, megtartására. Az energetika és a környezet kölcsönhatása megkívánja a koordinációt a fenntartható fejlôdés érdekében. Meg kell találni a módot arra, hogy éppen az egységes energiapiac legyen az a legfontosabb tényezô, amely a környezeti kérdéseket a közvéleményt is megnyugtató módon befolyásolja. A környezetvédelmi szempontok jelen összeállítás úgy-


szólván minden fejezetének, pontjának a hátterében jelen vannak. A technológia fejlôdése elôsegíti a jobb hozzáférést az energiaforrásokhoz, továbbá a megújuló energiaforrások arányának a növelését, valamint az energiahatékonyság javítását. Minthogy az energetikai társaságok ez utóbbi kettôben nem feltétlenül és nem kellôen érdekeltek, államilag is szükséges támogatni az energetikai-technológiai kutatást és fejlesztést, de természetesen ösztönözni kell erre a társaságokat is. Egyidejûleg támogatni kell az információtechnológiát is, hiszen e nélkül az energetikában elért eredmények lassabban hasznosulnak. A dereguláció segíti a források optimálását. Csak olyan esetekben és csak ott szükséges a szabályozást fenntartani, ahol az nélkülözhetetlen. Jóllehet végsô soron a felelôsségvállalás közösségi szintû, ezen belül természetesen meghatározzák, hogy a közvetlen felelôsség helyi, regionális vagy uniós szinten jelentkezik-e. Nyilvánvalóan közösségi feladat annak a megakadályozása, hogy a Közösség egészére esetlegesen káros nemzeti energiapolitikai motívum érvényesüljön. Teendôk az EU energiapolitikájának megvalósítása érdekében A tárgyalt fô célok eléréséhez számos tennivaló van a piaci integráció kialakítása, a külsô függôség kezelése, a technológiai fejlesztés és általában a fenntartható fejlôdés érdekében. Piaci integráció. A „belsô energiapiac” kiépítése keretében az elsô célkitûzés a vezetékes energiafajták (földgáz, villamos energia) piacának liberalizálása. Ennek egyaránt vannak feltételei és kötelezettségei. Feltétel például, hogy a liberalizáció alkalmazása a fogyasztók számára elônyt nyújtson. A kötelezettségek közé tartozik, hogy a szolgáltató az energiát megfelelô minôségben biztosítsa, továbbá, hogy az ipari és a háztartási berendezések technikai jellemzôit a gyártók a készülékeken tüntessék fel. A gazdasági szereplôk bizalmának megnyerése és megtartása érdekében alkalmazni kell – a versenyszabályok alkalmazásakor – az átláthatóság elvét. Az energiahordozók közötti versenyben az egyensúly kialakulásában a piac válik meghatározóvá. Belátható, hogy a piaci egyensúly csak akkor lesz reális, ha az egyes energiaféleségek árában az externális költségek is megjelennek. A szállítási, környezetvédelmi stb. költségeket tehát a piaci verseny érdekében az energia árában internalizálni kell. A földgáz és a villamos energia esetében biztosítani kell a vezetékekhez való szabad hozzáférést. Az irányelvekben a jogi szabályozás már megtörtént, így az EU földgáz-irányelv preambulumának 30. pontja a következôket tartalmazza: „Az Irányelv hatályba lépése után megkötendô vagy megújítandó take-or-pay (TOP) szerzôdést körültekintôen kell megkötni, hogy ne akadályozza a számszerûen elôírt piacnyitást”. Ugyanakkor a közösségi jogrend azt is tartalmazza, hogy amennyiben a földgázipari vállalkozások számára a TOPszerzôdések teljesítésének ellehetetlenülése súlyos gazda-

12

Az Európát átszelô Transzeurópai Hálózatok Programja (Trans European Network – TEN) három nagy terület: a közlekedés, a távközlés és az energiaszállítás integrálásának a feladatát öleli fel. 13 Az EU földközi-tengeri politikáját az 1995. évi Barceloniai Nyilatkozat alapozza meg. E szerint az EU a gazdasági együttmûködésen túlmenôen pénzügyi támogatást is nyújt a régiónak (MEDA Program). 14 Egyes tevékenységek (technológiakorszerûsítés, megújuló energiafajták alkalmazása, költséginternalizálás stb.) több helyen való szereplésének az indoklása az, hogy azok az energiapolitika alapvetô célkitûzéseinek elérését különbözô közelítésben vizsgálják.


sági konzekvenciával járna, kérelmet nyújthatnak be kormányaikhoz a hozzáférés megadása alóli ideiglenes felmentésért. A kormányok a kérelemhez benyújtott indoklás mérlegelése után dönthetnek úgy, hogy elfogadják a kérelmet, és döntésüket megküldik az Európai Közösség Bizottságának. Ezt követôen a Bizottság dönt a kérés elfogadásáról. Biztosítani kell azt is, hogy jogszabályok tegyék lehetôvé – ésszerûen kialakított díjakkal – a hálózatilag összekapcsolt országok kooperációját, beleértve a tranzitot is. Az EU-nak – figyelemmel az energetikai beruházások volumenére – aktívan kell szerepelnie a fejlesztések alakításában, minthogy az EU pénzügyileg is segíti a közösségi energetikát. Arra kell törekednie, hogy biztosítsa a környezetvédelmet, általában az EU energiapolitikájának érvényesülését, és a transznacionális szempontokat. Ha az EU nem végez katalizátor szerepet az Unión túli hálózatfejlesztésben12, esetleg a tárolókapacitások bôvítésében, e fejlesztésekben az Unió egészét érintô késedelem jelentkezhet. A Közel-Kelet, a Mediterrán térség13, a közép- és kelet-európai országok bekapcsolása az EU vérkeringésbe, és a velük való együttmûködés fokozása részben politikai kérdés, tehát jelentôs mértékben EU-feladat. A külsô függôség kezelése. A jelenlegi ellátási helyzet nem igényli új krízisintézkedések bevezetését, de azt igen, hogy – különös tekintettel az energiafüggôség fokozódására – az ellátásbiztonság állandóan a figyelem középpontjában legyen. A közösség kb. 25 év óta alkalmaz szabályokat válságok kezelésére. Ezek újraértékelésekor arra kell törekedni, hogy az EU és a Nemzetközi Energia Ügynökség között minél nagyobb legyen az összhang. Fontos cél, hogy adott helyzetben az Európai Unión belül legyen megfelelô a koordináció a biztonsági tartalékok hasznosítására. Általában gondoskodni kell arról, hogy a biztonsági intézkedések költsége minimális, de az olajkészletek kezelése mégis hatékony legyen. A földgáz vonatkozásában az EU jövôbeni ellátására megindult egy kooperációs folyamat. Ennek elsô feladata egy koordinációs csoport létrehozásával a földgáz irányelv beépítése a tagországok jogrendszerébe. A szén esetében nem látszik körvonalazódni semmilyen ellátási probléma. Az energiafüggôség negatív hatását csökkenti a diverzifikáció, éspedig nemcsak a beszerzési források földrajzi megoszlása tekintetében, hanem a fûtôanyagok fajtáinak a megoszlása szerint is. Azt az elvet kell érvényesíteni, amely szerint a jövôben minden jelenleg használt energiaféleségnek egyenlô eséllyel kell szerepelnie az energiamérlegek alakulásában. Ehhez azonban a szén esetében az említett „clean coal” technológiát, a nukleáris energia esetében – a társadalom részérôl nagyobb bizalmat élvezô – mûszaki megoldásokat kell elôtérbe helyezni. Nemcsak EU-hozzájárulással, hanem jelentôs, az országok részérôl végrehajtott erôfeszítéssel is támogatni kell a megújuló energiaforrások igénybevételét. Ez ugyanis szintén az energiafüggôség mérsékléséhez járul hozzá, hiszen a helyileg elôállított megújuló energiának megfelelô hôértékû energiahordozót nem kell beszerezni az EU-n kívülrôl. A közlekedési és szállítási stratégiát szintén az energiafüggôség mérséklésének a figyelembevételével alakítják ki. Ugyanis a gépkocsik káros emisszióinak lehetséges visszafogása, a gépjármû-motorok technológiai korszerûsítése, a szállítási költségek internalizálása14 a közlekedés hatékonyságának növeléséhez járulnak hozzá. Az így megtakarítható üzemanyag ugyancsak kevesebb behozatalt tesz szükségessé az EU-n kívüli térségbôl. Az EU energiafüggôségének kezelésében fontos szerepe van – és még inkább lesz – a nemzetközi politikai tevékenységnek. Minél szélesebb és stabilabb a kapcsolat például a Közel-Kelettel, az EU energiafüggôsége annál jobban kezelhetô. Az EU a fejlôdô országok általános fejlesztésében jelentôs szerepet játszhat. A cél az, hogy ezen országokkal

5

kölcsönös, ne pedig egyoldalú legyen a függôség. A mediterrán országokkal már van ilyen kapcsolat, ugyanez a megfontolás érvényes lehet a közel-keleti és egyes latin-amerikai országokra is. A kölcsönösség azt jelenti, hogy az EU a fejlôdô országok felé versenytársaival szemben olyan viszonylag elônyös szállításokat, szolgáltatásokat és együttmûködéseket tudjon ajánlani, amelyeket azok nem nélkülözhetnek. A fejlôdô országokba irányuló technológia-exportban ugyanis más gazdasági övezetekkel nagy versengés várható. E versengésben az európai országoknak EU-szinten megjelenni sok esetben nagyobb esélyt jelenthet a piaci sikerek elérésében, mintha külön-külön lépnének fel. A fenntartható fejlôdés szolgálata. A fenntartható fejlôdés érdekében figyelembe veendô legfontosabb tényezôk a környezetvédelem, a technológiák fejlesztése, az energiahatékonyság (energiatakarékosság) növelése, a megújuló energiák fokozott hasznosítása. Ezekkel részben más pontok keretében már foglalkoztunk. Annyit azonban megjegyzünk, hogy a környezetvédelem és a versenyképesség – mint ahogy az könnyen feltételezhetô volna – nem feltétlen összeférhetetlen fogalmak. A környezet érdekében teendô intézkedések azokat a szereplôket nem fogják versenyképességükben kedvezôen érinteni, amelyek az új helyzet környezetvédelmi kihívásaihoz alkalmazkodnak. Ugyanis a környezetvédelmi intézkedések az életképes stratégiával rendelkezô vállalatokat új, kevésbé energiaigényes technológiák kikísérletezésére és bevezetésére ösztönzik, és ezzel – végsô soron – versenyképesség és minôség szempontjából egyaránt inkább kedvezô, mint hátrányos hatásokat okozhatnak. Technológiafejlesztés és kutatás. Az EU a technológia- és kutatásfejlesztést mindenekelôtt különbözô programokon keresztül mozdíthatja elô. A THERMIE program az energiaracionalizálást és az energiaigényesség-csökkentést mûszaki fejlesztéssel és energotechnológiai módszerek alkalmazásával segíti. A SAVE II. program célja az energiahatékonyság javítása, valamint az energiatakarékosság fokozása, az ALTENER [7] programé az alternatív energiahordozók hasznosítása, valamint az, hogy megfelelô jogi, társadalmi és adminisztratív keretet teremtsen a technológiai programok eredményeinek a piacra juttatására. A SYNERGY program energiapolitikai és energiahatékonysági programok kidolgozását támogatja. EU-törekvés az információtechnológia eredményeinek hasznosítása (ESPRIT-program) általában, így az energetikán belül is. A fissziós és a fúziós nukleáris energia kutatására az EURATOM Egyezménynek van programja. Az elôbbi célja elsôsorban a nukleáris biztonság növelése és az atomenergia lakossági elfogadhatóság elômozdítása, az utóbbié – az ITER-program keretében – az európai kísérleti fúziós reaktor tervének a kidolgozása. A technológiafejlesztés látványos eredménye lehet a kôolaj- és a gépkocsi-szektor (EUROPIA-ACEA) együttmûködésében a jövô autójának a kifejlesztése. Ebben ugyan az alapvetô célkitûzés a levegô minôségének a javítása, de az eredményeknek minden bizonnyal kedvezô energetikai kihatása is lesz. Az EU elôirányozza a tömegközlekedés korszerûsítését is. Különleges jelentôségre tehet szert a gépkocsiipar beszállása a mikro/mini kogenerációs berendezések gyártásába. Ezen túlmenôen számos terület van, ahol EU-összefogással kell és lehetséges további kedvezô eredményeket elérni. Ide tartozik például: európai energetikai adatbázis létrehozása, egy „energetikai technológiai atlasz” szerkesztése, továbbá az országok közötti rendszeres energetikai információszolgáltatás megszervezése. Összefoglalás és következtetések Minden azonnali indítású, jövôre irányuló koncepció – már megalkotásának a befejezésekor – új elgondolások lehetôségét is megnyitja. Ezért amellett, hogy összefoglaljuk az európai energiapolitika eddigi eredményeit és a megfogal-

6

mazott új feladatokat, felvillantjuk azokat az új lehetôségeket is, amelyekkel számolni kell a jövôben. Az európai energiapolitika céljainak megfogalmazása és az azok megvalósítására tett lépések a tagországok együttesének és az egyes országoknak a világpiacon – a minden létezô termék, szolgáltatás energiatartalma miatt távolról sem csupán az energetikában – való versenyképességét, energiaellátásuk biztonságát és természeti környezetük védelmét, röviden fogalmazva fenntartható fejlôdését szolgálja. Nem tudván biztosan, hogy a jövô mit tartogat földrészünk, vagy akár a világ számára, a távlati energetikai kép megrajzolásához nélkülözhetetlen több forgatókönyvben gondolkodni, amelyek a világ- és regionális politika, az emberi értelem érvényesülésének a függvényében térnek el egymástól. Hosszabb távon, természetesen ezek a tényezôk is változhatnak, azaz egy ma valószínûsíthetô forgatókönyv váratlan események hatására esetleg egy másiknak adhatja át a helyét. Így nélkülözhetetlen az energiapolitika idôrôl idôre történô felülvizsgálata. Már most is látható néhány olyan körülmény, amely a jelenleg érvényes európai energiapolitika némely területére befolyással lesz. Elég utalni arra, hogy az EU-nak már a jövô évezred elejére fel kell készülnie bôvülésre, másrészt arra, hogy az egyes energiahordozók összetételében a következô években az egyensúly várhatóan eltolódik a földgáz javára. Néhány éven belül feltehetôen értékelhetô tapasztalatok állnak majd rendelkezésre a vezetékes energiahordozók kereskedelmének a liberalizációjáról és a spot gázárak megjelenésének hatásáról, és többet tudunk majd arról is, hogy mennyire sikerül stabilizálni az európai fejlôdést befolyásoló politikai helyzetet az Európát érintô bármely térségben. Az EU nemzetközi politikai tevékenysége az energiaellátásra – éppen energiafüggôsége, importdiverzifikációs célkitûzései miatt – döntô befolyást gyakorol. Minden bizonnyal tartós tendencia marad, hogy a megújuló energiafajták alkalmazásba vétele – elsôsorban környezetvédelmi megfontolásból – minden más (hagyományos) energiaféleségnél gyorsabb ütemben bôvül, és ennek a tendenciának a megvalósulása nem nélkülözheti az intézményi támogatást. A környezet védelmének jelentôsége ráirányítja a figyelmet a tudomány és a technológia területére. Ezek fejlôdése és fejlesztése természetesen nem csupán a környezet védelmének a feladatát szolgálja. Az energiára vonatkozó minden tudományos kutatás a világ jobb megismerésének nélkülözhetetlen feltétele, a technológiai fejlesztés pedig a gazdaságosság növelése és az emberiség jobb komfortérzetéhez is hozzájárul. Technológiai fejlesztésekkel lehet például biztosítani azt, hogy a fogyasztási javakat fajlagosan kevesebb energia felhasználásával tudjuk elôállítani, azaz a termelés energiahatékonyságát széles értelemben növelhessük. A technológia fejlesztése segít hozzá ahhoz is, hogy a környezetet kímélô, megújuló energiafajtákhoz gazdaságosan hozzáférhessünk. A tudományos kutatási eredmények alakulása nagymértékben befolyásolja azt, hogy az atomenergia alkalmazása elôtt milyen jövô áll. Az e téren megjelenô eredmények révén érhetô ugyanis el, hogy a csernobili katasztrófa óta megingott lakossági bizalom újra visszatérjen eme fontos energiaforráshoz. Egyes, már ismert, élenjáró technológiák – például a kogeneráció – alkalmazásának széleskörû terjesztésével pedig az energiahatékonyság és a környezet állapota egyaránt javítható. Gyakorlati következményei miatt mindez indokolja az energiaigény-prognózisok és kielégítési módozataik idônkénti felülvizsgálatát is. A fenti gondolatok jelentôs mértékben érvényesek a magyar energiapolitika számára is. Azok mind az 1993. évben kidolgozott magyar energiapolitikának, mind pedig az 1999ben elkészített – „A magyar energiapolitika alapjai, az energetika üzleti modellje” címû dokumentum hátterében jelen vannak [15], [16]. Már az „Agenda 2000” vélemény is megállapította 1997ben, hogy a magyar energiapolitika céljai összhangban van-


nak az EU céljaival, és képes lesz megfelelni az uniós elvárásoknak. Ugyanakkor kiemelte azokat a területeket, ahol a magyar energiapolitika formálásában lépéseket kell tennünk. Az üzleti modell ezeknek a kívánalmaknak igyekszik eleget tenni. Az európai és minden nemzeti – így a magyar – parlament számára kiemelt kötelezettség energiapolitikájuk folyamatos formálása a mindenkori politikai, gazdasági és tudományostechnológiai kihívásokhoz. A kormányzatokat – feladatuk megfelelô ellátásához – a természettudósoknak, a mérnököknek, a közgazdászoknak, az oktatóknak szintén segíteniük kell, ezzel járulhatnak hozzá az európai polgár boldogulásához. Mindez benne van a felelôs magyar felfogásban is. 1999. végén az EU DG. XVII. az energiapolitika elmélyítésére két kiadvány [17], [18] kibocsátásával újabb lépést tett egyrészt a tagországok egységes metodika szerint kidolgozott adatszolgáltatása alapján, másrészt a CO2-emisszió csökkentésére vonatkozó fokozott követelmények, számszerûsítése, és a csatlakozni kívánó országoknak az energiapolitikára gyakorolt hatására tekintettel. Ezúttal a két kötetbôl az alábbiakat emeljük ki. A Kiotói Protokoll (1997. december) elôírja, hogy az üvegházhatást okozó gázok emisszióját a 2008 és 2012 közötti idôszakra 8%-kal az 1990. évi szint alá kell csökkenteni. Célzott intézkedések nélkül 2010-re a CO2-equivalensben számolt összes emisszió kereken 4 milliárd tonna, melybôl a CO2 3,3 milliárd tonna lenne. Ez utóbbiból három különbözô változatban az 1990-es szint (3,1 milliárd tonna) alá lehetne menni, változatoktól függôen rendre 0; 3; 6%-kal. Ezekkel a változatokkal az energetikán kívüli területeken foganatosított intézkedésekkel együtt a környezetvédelmi követelmények közelíthetôk. Az eredmények elérése a felhasznált energia mennyiségére, összetételére, a különbözô fogyasztóknál eltérôen jelentkezô jelentôs pénzügyi vonzattal jár. Az energiahatékonyság javításában nagy lehetôségek vannak a villamosenergia-termelés (2020-ig 10%-os javulás) mellett majdnem minden végsô felhasználónál (20–30%). Elemzések arra mutatnak rá, hogy ha a kutatás-fejlesztés megfelelôen irányul ígéretes technológiákra az energiafelhasználó szektorokban (építkezések, gépkocsizás, érzékelô- és ellenôrzô technikák, távirányítás, nanotechnológia, biotechnológia, membrán és abszorpciós technológia stb.), további addicionális hatékonyságnövelési potenciállal lehet számolni.

IRODALOM [1] Szergényi I.: Az energiafelhasználás-változás a modernizáció függvényében. Energiagazdálkodás, XXXIII. évf. 1992. 2. sz. [2] United Nations Economic Comission for Europe Energie, ´89. Energy, July 27. 1993 [3] E-Coal Institute. Vo. 30 June 30, 1999 [4] Megújuló Energiaforrások Fehér Könyve. Doc. Dom, (97) 599. (EU) [5] Zöld Könyv. Doc. Com, (94) 658 (EU) [6] Fehér Könyv. Doc. Com, (95) 682.(EU) Final [7] Poós M.: Magyar Energetika. 1999. 3. sz. [8] A magyar energiapolitika alapjai, az energetika üzleti modellje. Budapest, 1999. július [9] Bohoczky F.: Építési Piac. XXXIII. évf. 9. sz. [10] A Magyar Villamos Mûvek Közleményei. XXXVI. 3. 1999. június [11] R. R. Dorsch (Du Pont) bejelentése. New York Times, August 12. 1999 [12] Gaz d´aujourd´hui. 7-8-9. 1999 [13] 116. Francia Földgázkonferencia. 1999. 09. 15/16. Nancy [14] Cogen Europe Members Directory. 1999 March [15] Vinkovits A.: Gázszolgáltatók a fogyasztókért konferencia. Az új magyar energiapolitika. Elôadás, 1999. szeptember 2. [16] Zarándy T.: Energia üzleti modell konferencia. Villamosenergetikai piacnyitás. Budapest, 1999. július 25. [17] European Union Energy Outlook to 2020. EU DG XVII. november 1999 [18] Economic Foundations for Energy Policy. EU DG XVII. december 1999


■ Küszöbön a VIAG és a VEBA fúziója Elôzô számunkban – a fentivel azonos cím alatt – már beszámoltunk a két cég egyesülési szándékáról, ennek elôzetes tárgyalásairól. A VEBA és a VIAG igazgatótanácsai szeptember 26-án jóváhagyták a két konszern fúzióját, amely 2000. január 1én lépne életbe, és a februári rendkívüli közgyûlések visszamenôleg megerôsítenék. A két társaság egybeolvadását nyárra tervezik. Ezzel egyidôben az energia- és vegyipar területén az üzleti tevékenységet a tervek szerint átstrukturálják. Az új vállalkozás nevét még nem határozták meg. Bajorország, amely 25,1%-kal a VIAG eddigi legnagyobb részvénytulajdonosa, 10%-os részesedést ad el a VEBAnak, 3,1 milliárd márkáért. A fennmaradó 15%-nyi VIAGrészvény 5%-os részesedést biztosít a tartománynak az új konszernben, mivel az egybeolvadás során 67%-ot a VEBA és 33%-ot a VIAG képvisel. A megmaradó állami részesedést a következô – a 2003-ban kezdôdô – törvényhozási ciklusban értékesítik majd. Az új konszern az energetikai (PreussenElektra és Bayernwerk) és vegyipari (Degussa-Hüls és SKW Trostberg) üzletágakra fogja koncentrálni tevékenységét. Bajorország kívánságára a VIAG telekommunikációs szakterülete a konszernben marad. Ha a közeljövôben nem jön létre nagyobb egyesülés, az új vállalat a német villamosenergia-iparban vezetô pozíciót fog betölteni. Európai viszonylatban a harmadik helyet foglalná el a francia állami cég, az EdF és az olasz Enel után. Az alkalmazottak száma, mely jelenleg 200 000 fô, az egyes üzletágak értékesítése miatt elôre láthatólag felére fog csökkeni. Ezen túl a fúzió következtében körülbelül 2500 munkahely szûnik meg, elsôsorban a villamos energetika területén. Jelenleg még tisztázatlan, hogy milyen feltételeket akar szabni a kartellhivatal, amellyel már mindkét fél tisztázta a fúzió részleteit. Megfigyelôk elképzelhetônek tartják, hogy a VEBA-nak és a VIAG-nak meg kell válnia a berlini Bewagban birtokolt részvényeiktôl (23 illetve 26%). Ugyanez vonatkozik a VIAG tulajdonában lévô VEW AG részvénycsomagra is (20%). Dieter Wolf, a kartellhivatal igazgatója eddig csak azt közölte, hogy szerinte egy ilyen nagy fúzió a súrlódásmentesen mûködô hozzáféréstôl függ, valamint, hogy az új szövetségi megállapodás ebben a vonatkozásban – a „nyilvánvaló elôrelépések” ellenére – az ország várható két kereskedelmi zónába való felosztása miatt még kívánni valót hagy maga után. Tisztázatlan még, hogy a fúziónak milyen hatása lehet a kelet-németországi villamos társaságra, a VEAG-ra, melybôl a PreussenElektra és a Bayernwerk együttesen 48,75%-kal részesedik. A Berliner Zeitung cikkét, mely szerint a VEAG integrálódik az új konszernbe, a VIAG szóvivônôje spekulatívnak nevezte. (IZE Presseblick) ■ Az EEX Európai Energiatôzsde spot piacra szóló koncepciót akar elôterjeszteni A frankfurti székhelyû Európai Energiatôzsde október 27-én bejelentette, hogy jövô év elején koncepciót szándékozik beterjeszteni a spot energiapiac kiépítésére. Az EEX ennek megvalósításában szorosan együtt fog mûködni a DVG-vel (Deutsche Verbundgesellschaft). Már létrehozták a megfelelô munkacsoportot, melyben képviseltetik magukat a hálózatüzemeltetôk és a tôzsde projectben már korábban is résztvevô áramszolgáltató társaságok, ipari vállalatok és kereskedôk. Az eddigi tervek arról szóltak, hogy az EEX-et a 2000. év folyamán mint határidôs tôzsdét nyitják meg. Az azonnali kereskedelem megvalósításának alapfeltétele a már létezô javaslat, amely az EEX értékelése szerint megteremti a rövid távú teljesítéssel járó villamosenergia-kereskedelem legfontosabb feltételeit. (IZE Presseblick)

7

A legfontosabb tudnivalók az európai energiapolitikáról

Recommend Documents