T Á R S A D A L M I, I R O D A L M I ÉS KR I TI K AI S Z E M LE

C e n a o v o g a broja 5 din.

Poštarina plaćena u gotovom

T Á R S A D A L M I , I R O D A L M I ÉS KR I TI K AI S Z E M LE M E G J E L E N I K

T Í Z S Z E R

É V E N T E

T A R T A L O M : Modern délszláv költők K i s s Flórián: V o j v o d i n a történetének vázlata I r w i n S h a w : Temessétek el a halottakat (színdarab) A l e x e j T o l s t o j : A m o d e r n orosz irodalom Méliusz József: A párisi világkiállítás mérlege Morei András: S r b o b r a n Horváth L a j o s : E g y élet röviden (vázlat) Hajdú V i l m o s : A tőzsde és világa Távoli országok Laták István: Szonett (vers) Szántó Á r p á d : Világszemle Figyelő: Mit kíván másfélmillió m a g y a r ? — Nušić Braniszláv (K.) A munkaviszonyok Vojvodinában

Szemle: Gyöngyösi Dezső: Sorsproblémák (K. I.) — A betyár (Fekete Béla) — C a n k a r : Jernej, szolgalegény és az ő igazsága (Poór János)

Film: Megjegyzések a Zola-filmhez

Magunk között

V ÉVFOLYAM • SZUBOTICA • 1938 FEBR.-MÁRC. • 2-3 SZÁM

HÍDVÉGI

JÁNOS:

HULLÓ WcJyARSÁCÍ A hulló magyarság szívszorító és vádoló látványa tárul elénk ebből a könyvből, mely délnyugati Magyarország egy tősgyökeres magyar­ ságtól lakott részének, az O r m á n s á g - n a k mind nagyobb arányú pusztulásáról ad hírt. A baj oka az egyke, ez a félelmetes betegség, mely Európa számos népét megfertőzte, ott is aggasztóan pusztít A baj gazdasági és lélektani okait nagy körültekintéssel és a fel­ hozott ,adatok mindennél meggyőzőbb ékesszólásával tárja elénk H í d v é g i J á n o s , e nagyfontosságú mű szerzője. A z író, a k i mint oimánságí orvos és publicista hosszú évek óta a helyszínen figyeli az egyke pusztításait és harcol ellene élőszóval és írásban, e kérdés­ nek egyik legavatottabb ismerője. Könyvében képet rajzol az egyke ősi példáiról, az ókori és primitív népeknél, a különböző nemzetek ellene folytatott küzdelmeiről és az egyke gazdasági és l e l k i okait tárgyaló tanokról. A z érdekes megállapítások után pedig elgondol­ koztató és figyelemreméltó módjait tárja elénk a válság megoldásá­ nak. E tudományos rendszerességgel és az adatok rendkívül gazdag tárával alátámasztott könyv fontos helyet foglal el a magyarság kérdéseivel foglalkozó könyvek sorában. H í d v é g i J á n o s : HULLÓ M A G Y A R S Á G c. könyve most jelent meg az „Athenaeum" kiadásában. — Megrendelhető a H I D kiadó­ hivatala által is. Ára 60 dinár.

Szerkesztői üzenetek S. A., Csantavir: írását — kissé meg­ kurtítva ugyan — alkalomadtán hozzuk. — Sz. P., Petrovgrád: írása éppen leg­ nagyobb elfoglaltságunk között érkezett, így még át sem nézhettük Legközelebb foglalkozunk vele. -— B. M., Csantavir: Cikkét megkaptuk. N e m ilyen dolgokra v a n szükségünk. Nekünk a vojvodinai dolgozók életével foglalkozó írások k e l ­ lenek. Próbáljon ilyenirányú írást készíteni. — Adai munkatársak: Türelem. Legköze­ lebb hozzuk írásaikat.

Kiadóhivatalunk az itteni könyvterjesztő-vállalatnál eljárt abban az ügyben, hogy a magas könyv­ árakat olvasóink részére leszorítja. A kiadóhivatal számára ez az akció nem jár haszonnal, azonban az a cél vezérelt

bennünket, hogy vidékünk kulturális e l ­ maradottságán azáltal is enyhítsünk, hógy néhány értékes könyv beszerzését meg­ könnyítjük. A z alant felsorolt könyvek b o l t i ára 5 4 dinár kötetenként. E könyveket féláron, tehát 27 dinárért kapják olvasóink, ha a k ö n y v e k á r á n kívül még 3 dinárt portóköltségre beküldenek. A z olcsó könyvek E U G E N pozsonyi könyvkiadóvállalat lemű kiadványai:

E. E. RiSCh:

PRAGER haladószel-

T i l o s a b e m e n e t (1 kötet) Hja EJireiiburO: T i z e n h á r o m p i p a (1 kötet) E. I. KiSCh: Á z s i a újjászületett (1 kötet) IgnaziO Svilone: B o r é s k e n y é r (2 kötet) Stefan PolatSChek: J o h n L a w f e l t a l á l j a a b a n k ó t (1 kötet) Konrád Heiden: H i t l e r (2 kötet) I . E. KiSCh: T i t k o s K i n a (1 kötet)

MOPERN DÉLSZLÁV KÖLTŐK Ébredj

J o v a š e v l ć M i l o š , földmunkás

Ébredjetek, k i k fekete rögök mélyén ólmos álmotok álmodjátok. O s z l i k a h o m á l y köröttünk, új n a p b u k i k f e l k e l e t e n , f é n y k é v é b e m e r ü l n e k a sötét v ö l g y e k , sírok és átok, új e r ő k b u z o g n a k . T ü z e s ó r i á s o k tépnek a z a v u l t köteleken. G y e n g é k , fájók, m e g v e t e t t e k v é d e l m e z ő j e é b r e d j ! V é r t e l e n milliók áhítják hit-tápláléknak a v é r e d . Szirénák, ö r ö m h a r a n g é r c - s z a v á r a új l é g i ó k k e l n e k . H a n e m ébredsz, álmos barátom, acélsodra magával tép, m e r t ércfolyóként s u h o g n a k k a l a p á c s o k , kaszák és sarlók f e l e l n e k , új élet h ö m p ö l y ö g : m á m o r o s , üde-ifjú é s s * é p . Ú j h i t d a g a s z t , szívünk m á r csíráztat s z a b a d s á g o t , munkát, k e n y e r e t . T é g e d m é g v o n z a n a k aljasság, c s a l á s o k , l e g e n d á s é n e k ? A z i g a z s á g hív. M o n d d : j e l e n ! s m u t a s d f e l t e n y e r e d , m i n t m i n k e t , t é g e d i s m e g k í v á n t hősének. A föld, m e l y szült, új s z é p s é g e t á l m o d i k m a g á r a e g y s z e b b k o r b a n . M e l e g szívedben i s m e r e t l e n rejtőznek még h u n y t máglyák, d e l á z a s a n g y u l l a d , f e l v i h a r z i k , új l á n g r a l o b b a n : a m e g v e t e t t e k légiója l é p . P a j t á s : a k e z e d ! h o g y e g y e d ü l szíved kétségek n e r á g j á k .

AFION

Arsenijević

Afion áfion

Tódor,

földmunkás (macedón dialektusban)

a kincsünk, a nincsünk. Felszántottuk a széles mezőket, korhadt faekénkkel, kemény, kérges munkáskezünkkel bevetettük őket. Izzadt hajladozásunk, nem gyümölcstelen vár ásunk. Legel a szem a zöldelő mezőn, a máktengeren, az élelmezőn.

A mi mákunk mind, a mi mákunk int, mi vetjük, mi szedjük: orvosságunk-mérgünk, mérge annak, akinek nincs, orvosság ott, ahol a kincs. Mi vetjük, mi aratjuk, fekete kátrány-aranyunk, folyik-folydogál, csurran, koppan a bank-kasszában. Millió csepp feketén cseppen, áfioncsepp bankereszen. Ford.:

Lőrinc

Péter

VOJVODINA TÖRTÉKETÉNEK VÁZLATA A XVII!. S £ # £ f l D

(Hatodik közlemény)

A m i n t eddig is megállapítottak, V o j v o d i n a termő talaja és dolgos népe a különféle érdekcsoportok és u r a l ­ k o d ó rétegek állandó marakodási tárgya volt. É v s z á z a d o k folyamán egymást váltották le különböző politikai, c s o p o r ­ t o k s h a látszólag s o k b a n eltérnek is egymástól, e g y a l a p ­ vonás valamennyinél könnyen fellelhető: a kíméletlen k i szipolyozási h a j l a m . A bécsi u d v a r a Vujvodinába települt s z e r b e k e t saját tulajdonának tekintette s p o l i t i k a i sakkhúzásaiban őket n e m c s a k a külellenséggel s z e m b e n használta, h a n e m a n e m z e t i öntudatra ébredő más nemzetiségek szabadságmozgalmainak letörésére is. H o g y e z e k a nemzetiségi és vallási m o z g a l m a k valójában gazdasági m o z g a l m a k v o l t a k és gazdasági f e l s z a ­ badulásra irányultak, magától érthető. H i s z e n a z uralkodó rétegek egymás közt épp o l y véresen m a r a k o d t a k a k o n c o n , mint a m i l y e n kíméletlenül elnyomták a z alsó néposztályo­ k a t . I l y e n k o r , h a úgy érezték, h o g y a nép dühe és elé­ gedetlensége céljaik elérésére felhasználható, n e m r e s t e l ­ k e d t e k n e m z e t i és vallási különbségek kihangsúlyozásával a népet m o z g a l o m b a v i n n i és úri érdekeikért lemészárol­ tatni. A nemzetiségi m o z g a l m a k idején a nép tényleg remélte, h o g y s i k e r esetén a z újjá szervezendő országban a n e m z e t m i n d e n tagjának egyenlő jogokat és köteles­ ségeket írnak elő s újjáéled a z ősi közösség, a m i l y e n „Szittyaországból kijövételkor" volt. A z i l y e n , népi h a n ­ gulatot kihasználó, de a z u d v a r r a l és a többi u r a l k o d n i v á g y ó réteggel szembehelyezkedő úri-osztály a h a r c o t c s a k a saját osztályérdekeiért folytatta s m i h e l y t a nép győzelemre vitte ügyét, megfeledkezett a z adott ígéretek­ ről és a néppel s z e m b e n úgy lépett fel, mint a n n a k előbbi u r a i . E z a magyarázata a n n a k , h o g y a Rákóczy-féle s z a ­ badságharc idején a m o z g a l o m élén állott főurak c s a k a döntő ütközetek után álltak elő a teljes úrbéri j o g o k kö­ vetelésével és gyakorlásával. A s z e r b e k s z e r e p e a m a ­ g y a r o k Bécs e l l e n i h a r c a i n a k idején a z volt, h o g y a m o z ­ g a l o m hátbatámadásával elvegyék a n n a k erejét. Érthető is, h o g y a s z e r b e k a z u d v a r utasításainak e n g e d e l m e s k e d ­ tek, h i s z e n Szerbiába v a l ó hazatérésüket c s a k a császári h a d s e r e g síkereitől remélhették. A z u d v a r n a k pedig e m -

lített okokból okvetlen szüksége v o l t rájuk s ezért „ideiglenes * hazájukban a császári pátensek végtelen s o ­ rozatával a k a r t a biztosítani n y u g a l m u k a t , m e l y e t a vár­ m e g y e köré csoportosuló m a g y a r főnemesség állandóan veszélyeztetett. Igaz, h o g y e z e k n e k a pátenseknek n e m s o k foganatjuk volt, m e r t a császárnak n e m álltak r e n d e l ­ kezésére megfelelő végrehajtó eszközök, de a z is igaz, h o g y a s z e r b e k bennük b i z o n y o s j o g i támaszt találtak önvédelmi h a r c u k b a n . A török veszély javarészének elhárítása után, a X V I I I . század elején a z osztrák b e l - és külpolitika fordulópont­ h o z érkezett. E z t a m a g y a r szabadságmozgalmak t a p a s z ­ talatai is siettették. A z uralkodó I I I . Károly, h o g y e g y általános f o r r a d a l o m n a k elejét v e g y e , 1 7 1 2 - b e n ország­ gyűlést hívott e g y b e , a m e l y e n hajlandónak m u t a t k o z o t t a jobbágyság sorsán b i z o n y o s r e f o r m o k k a l enyhíteni. A pestisjárvány miatt a z országgyűlés szerteszéledt, m i ­ előtt bármit i s határozott v o l n a . A következő országgyű­ lésig eltelt két év a l a t t ' a főuraknak sikerült megelőzniök a császár szándékának végrehajtását s a z összeülő ország­ gyűlésen „a r e n d e k n e m g o n d o l t a k többé a r r a , h o g y a t ö r t é n e l e m f e j l ő d é s folyamán kedvezményezettebb jog­ állásba jutott rétegek e z állást megtartsák, még k e v é s b b é a r r a , h o g y szerencsétlen jobbágyaik helyzetén általában könnyítsenek. Ellenkezőleg a fősúlyt tevékenységükben a j o b b á g y o k röghözkötésére, illetve a költözés megakadá­ lyozására s szökötteknek n e v e z e t t j o b b á g y o k visszaadására helyezték." ( A c s á d i : A magyar jobbágyság története.) A jogaiban így megerősített főnemesség elsősorban biztosította magának a teljes adómentességet. Ezután k i ­ v o n t a magát a hadkötelezettség alól: c s a k a k k o r k e l l e t t h a d b a v o n u l n i a , h a a z országot kívülről támadták meg. B e v e z e t t e a vadásztilalmat. Végül, m i k o r a z újjászervezett császári katonaságot e l kellett h e l y e z n i , a p a r a s z t o k h o z szállásoltatta be a katonákat, s o k s z o r a lóval együtt s a z o k élelméről a p a r a s z t n a k k e l l e t t g o n d o s k o d n i a . H o g y a f o r m a i s m e g l e g y e n , a z adott élelemért a p a r a s z t o k a vármegyétől b i z o n y o s összegű kártérítést k a p t a k , de á vármegye e z t a parasztoktól behajtott a d ó b ó l fizette k i . Időközben új n é p s é g került a főnemesség s o r a i b a : 1

A törökök kitakarodása és a Rákóczy-bírtokok elkobzása által óriási földterületek kerültek a z államkincstár kezére, a m e l y e k e t e z a z u d v a r k e g y e l t j e i között osztott szét. E z ­ úton s o k német főúr, k a t o n a t i s z t , főpap és k o l o s t o r jutott földhöz, k i k v a l a m e n n y i e n emelték a z úrbéri és a robotot. A z uralkodó osztály belső összetétele megváltozott; i d e ­ g e n és elidegenedett bírtokososztály a l a k u l t k i , m e l y a bécsi kormány által a z egész b i r o d a l o m r a n e h e z e d e t t A z ország b e l p o l i t i k a i életét a p r o t e s t a n t i z m u s kimél e t l e n üldözése, m i n d e n s z a b a d a b b gondolat elnyomása és a türelmetlen katolizáció j e l l e m e z t e . A görögkeletiek erőszakos térítése k i k e z d t e a s z e r b e k türelmét is. U g y a n ­ a k k o r s e m m i intézkedés n e m történt a földművelés fej­ lesztése érdekében, a kulturális és gazdasági v i s z o n y o k megjavítására, a k e r e s k e d e l e m és a z i p a r felvirágoztatására. A z u t a k járhatatlansága miatt a külföldiek a z országot elkerülték, a belföldiek pedig m i n d e n k a p c s o l a t o t meg­ szakítottak egymással. A v i s z o n y o k r a utal egyébként a z is, h o g y 1 7 0 8 — 1 7 1 1 . között 3 1 0 0 0 0 e m b e r h a l t m e g p e s t i s b e n . A z állattenyésztésről a földmüvelésre való h i r ­ t e l e n áttérés a föld haszonbérét 4 0 é v alatt huszonötszö­ rösére emelte. A m a g y a r és s z e r b parasztság egyaránt a l e g n e h e z e b b igát v o n t a M i n d e z e k a körülmények 1 7 3 5 elején n a g y f o r r o n ­ gásokat eredményeztek. Bácskában, a S z á v a és a M a r o s mentén k o m o l y felkelésekre került sor. Á p r . 5-én Péter­ váradon gyűléseztek a felkelők s megtagadták a vármegye és a kincstár iránti engedelmességet. A mozgalomhoz J a n k o v á c (Jánoshalma), Kupilyevó és Doroszlovó közsé­ g e k i s c s a t l a k o z t a k . K é t hét múlva Katymáron kiverték a faluból a m e g y e i végrehajtókat. K ö z b e n B é k é s m e g y e parasztsága i s f e g y v e r t fogott s k i m o n d t a , h o g y „a rácot és a p a r a s z t e m b e r t n e m bántja, c s a k a nemességet, a k e ­ reskedőket és a németeket". E n n e k visszhangjaként a szerbség i s tömegesen k e z d e t t c s a t l a k o z n i és ápr. 27-én Szent-Endrén fellázadt a z egész szerbség. A mozgalom élén Szegedinác Jovánovics P é r ó állt és a forradalom k o m o l y e l ő j e l e i k e z d t e k m u t a t k o z n i . A bácskai s z e r ­ b e k élén álló P a v l o v i c s V i s z a r i o n görögkeleti püspök k ö z b e n S z e g e d r e tette át székhelyét, h o g y a lázadás

vezetőivel felvegye a kapcsolatot. Sajnos a császáriak Szegedinácot elfogták és kerékbetörték, katonaságát pedig a vármegye segítségével leverték. A retorziók ezúttal is borzalmasak voltak: a vezetőket kerékbe törték, a többit kemény büntetéssel sújtották. A forrongó ország zűrzavarában az udvar a régi csel­ szövésekkel igyekezettrendet teremteni: már a következő hónapban megerősítette a szerbek összes kiváltságait, közben provokatőrjeivel súlyos nézeteltéréseket idézett elő a szerb egyházi emberek között, miáltal a szerbek ellenálló erejét jelentékenyen csökkentette. Közben a határon leselkedő török sietett kihasználni a zűrzavart és sikeres támadásokkal egy-kettőre vissza­ szerezte a Duna és a Száva folyóktól délre fekvő tar­ tományokat. Ez újból a Vojvodinára vált jelentőség­ teljessé, mert ezáltal a szerb menekültek újabb tömeggel szaporodtak. Ilyen állapotok uralkodtak Mária Terézia trónralépése idején Magyarországon. A császárnő hajlandónak mutat­ kozott a nép nyomorult sorsán segíteni, már csak azért is, hogy az állam pénzügyi és katonai erejének fenntartásá­ hoz újabb forrásokat szerezzen. Ezt a népiskolák felállí­ tásával, különféle közigazgatási intézkedésekkel, utak javításával, a kereskedelem felvirágoztatásával akarta el­ érni és mindenben felvilágosult és szabadelvű szomszédja, Nagy Frigyes porosz király receptjeit utánozta. Máriát a szerb polgárság és papság egyrésze is támogatta, szándé­ kai azonban a nemesség makacs ellenállásán meghiúsultak. Ezek minden erejükkel ellenezték a népiskolák felállítását, és nyíltan kimondották azon félelmüket, hogy a tanult népet majd nem lehet úgy kormányozni, mint addig. Ellenezték az utak javítását, mert azáltal más vármegyé­ ből jövő búza konkurreucíát jelentett számukra. A vár­ megye segítségével államot csináltak az államban és min­ den császári intézkedést elszabottáltak. Ezért II. József, az egyetlen felvilágosultabb Habsburg, már trónralépése pillanatában azt határozta, hogy a köz­ igazgatást fogja átalakítani. Eltörölte a megyéket, a céheket és a jobbágyságot, bevezette a vallás- és sajtószabadságot, modernizálta az igazságszolgáltatást, igazságos földadó ki-

vetése céljából felmérette a földet, népszámlálást r e n d e l t e l és véglegesítvén a n y j a intézkedését, b e v o n t a a n e m e ­ s e k e t i s a közterhek viselésébe. S a j n o s m i n d e z e k a z újítások e b b e n a z időben k o r a i ­ n a k b i z o n y u l t a k . A császár n e m r e n d e l k e z e t t megfelelő eszközökkel, h o g y újító t e r v e i t a nemesség ellenállása dacára i s végrehajthatta v o l n a , szövetségese, a v á r o s i polgárság pedig szintén n e m nyújthatott hatékony segít­ séget a nagyszerű vállalkozáshoz. M a g a a nép agóniában v o l t , szétszórtan, szervezetlenül, a z u r a k rémítgetéseitől félve, n e m jelentett k o m o l y p o l i t i k a i tényezőt. I I . József korán bekövetkező halála elég v o l t a r r a , h o g y a n e m e s ­ ség a d o l g o k a t a régi m e d e r b e terelje és utódjával f o k o ­ z a t o s a n a z összes r e f o r m o k a t v i s s z a v o n a s s a . Kiss Flórián

Temessétek

el a

halottakat

— Szfnmű s háborúról, amely holnap este kezdődik — ÍA beográdi „Naša stvarnost" 1937. 9 — 1 0 . számában közölt rész fordítása.) 1936 március 11-ikén került először bemutatásra a New-York-i 16-ik uccai színházban Irwin Shaw „ Temessétek el a halottakat" című egyfelvonásos szín­ darabja. Március 12-ikén Irwin Shaw már egyike volt a legismertebb íróknak. Ésamikor április 19-ikén a színdarabot átvitték a New-York-i Broodway egyik leg­ nagyobb színházába, a kritikusok Shawot Amerika legnagyobb írói közé sorolták. Irwin Shaw e színdarabja előtt még teljesen ismeretlen volt. 1936 elején, amikor megjelent kéziratával az „Üj színház ligája"-nak irodájában, hogy részt­ vegyen azon a pályázaton, amelyet egy haladószellemű színdarabra hirdettek, Shaw csak egyike volt a kétszáz ismeretlennek. De munkája olyan tökéletes volt, hogy a bizottság, minden vita nélkül neki ítélte az első díjat. Irwin

Shaw ekkor huszonnégyéves volt. *

A „Temessétek el a halottakat" cimű darab eseménye abban a háború­ ban történik, amely holnap kezdődik. Harc után a katonák elföldelik elesett bajtársaikat. De hatan az elesettek közül felkelnek sírjukból és kijelentik, hogy nem hagyják magukat eltemetni. Izgalom a bajtársak között, izgalom a papok között, akik hiába igye­ keznek őket beszentelni, izgalom a vezérkarban, amikor ez a nemmindennapi eset híre oda eljut. Katonák, akik nem hagyják magukat eltemetni, súlyos csapás a hadseregre, az egész nemzetre. A z ország követeli, hogy valami történjék. A tábornokok megkísérlik, hogy a katonákat rábeszéléssel, kéréssel, rendeletekkel engedelmességre kényszerítsék, de ezek nem tágítanak. N e m hagyják magukat eltemetni. Végre a kapitánynak mentő ötlete támad. F e l kell kutatni azokat — gondolja — akiknek legnagyobb befolyásuk van a hat engedetlen katonára: asszonyaikat. Asszonyaikat: anyákat, nővéreket, menyasszonyokat. Asszonyo­ kat — akiket ők szerettek és akik őket szerették.

Asszonyok jönnek tehát a harctérre, ahol a katonák sírjaik előtt állnak. A z ö beszélgetéseiket a katonákkal mutatja be ez a jelenet. * Sötétség. Hang a rádióból. (Gyengéd .és meggyőző.) A honvédelmi minisztérium kérelmére felhívjuk a harc mezején hősi halált halt Uebster, Shelling, Morgan, Driskol, L e w y és Din közlegények női hozzátartozóit, hogy a z o n n a l jelentkezzenek a honvédelmi minisztériumban. Nagy szolgálatot tehetnek hazájuknak. *

V e z é r t á b o r n a g y : ( A hat elesett k a t o n a a s s z o n y a i h o z . ) M e n j e t e k íérfiaitokhoz. Beszéljetek velük.

Világosítsátok fel őket tévedésükről. T i , nők, j e l e n t i t e k

civilizációnkban a l e g k e d v e s e b b e t — o t t h o n a i n k egyéb, ha

m i n t az a m e r i k a i

ezek

az e m b e r e k

nyeire g o n d o l o k .

otthonok védelme;

alapját.

A m i háborúnk n e m

az o t t h o n a l a p j a f o g

visszatérnek sírjaikból. B o r z a d o k ,

összedőlni,

h a ennek

következmé­

Egész rendünk m e g i n o g n a . B a n k j a i n k megszűnnének

dolgozni,

épületeink elpusztulnának. Katonáink megszöknének a harctérről és n y i t v a állna az út az ellenségnek, h o g y hazánkat elárassza. A s s z o n y a i m , Önök m i n d anyák, hitvesek és m e n y a s s z o n y o k az A r a n y C s i l l a g r e n d j e l l e l v a n n a k kitüntetve*), Önök győzni a k a r n a k e b b e n a háborúban. E z t én t u d o m . Én i s m e r e m nek ezt a fenséges tüzét, a m e l y a s s z o n y a i n k

a hazaszeretet­

szívében él. És ezért i s f o r d u l t a m

Önökhöz. A s s z o n y a i m engedjék m e g , h o g y ezt megmagyarázzam. H a Önök n e m tudnák őket rávenni, h o g y térjenek m e g sírjukba, h o g y egyezzenek b e l e

eltemet­

tetésükbe, a k k o r félek, h o g y elvesztünk. A háború m i n d e n terhe az Önök vállán nyugszik. A asszonyaim

háborút és

nemcsak

végezzék

puskával

és

kötelességeiket.

puskaporral

Most

kötelességeiket teljesítsék, dicsőséges k ö t e l e s s é g e t . . . gyermekeik

De

és

hogyan

menjenek

Önök m o s t

otthonaikért,

és nővéreik életéért, hazájuk becsületéért h a r c o l n a k . Önök a hitért,

a szeretetért, és a r e n d e s e m b e r i hatunk

harcolják,

a l k a l o m kínálkozik a r r a , h o g y

csak

úgy

feledjük

győzhetünk, el

életért h a r c o l n a k . Háborút csak úgy f o l y t a t ­ ha

halottainkat

halottainkat, akik

eltemetjük

n e m hagyják

és

elfeledjük.

magukat

eltemetni?

E l k e l l őket temetnünk. E z e n a világon h a l o t t a k n a k n i n c s helyük. Csak a l e g ­ n a g y o b b szerencsétlenséget o k o z n á k . . . Önöknek, önmaguknak és m i n d e n k i n e k . (Sötétség.) (A fényszóró megvilágítja a sírt, a m e l y b e n S h e l l i n g közlegény, a második h a l o t t beszélget feleségével. B e s s S h e l l i n g sovány, h a l l g a t a g p a r a s z t a s s z o n y , talán húszéves, talán negyven, vagy a kettő között meghatározatlanul) B e s s S h e l l i n g : N a g y o n fájt, J o h n ? S h e l l i n g : H o g y v a n a kicsikénk, B e s s ? B e s s : Jól v a n . Beszélni k e z d . Tizennégy kilós. Nagy legény nagyon fájt, J o h n ? S h e l l i n g : A farmon minden rendben

lesz. U g y - e

van?

B e s s : A m u n k a f o l y i k . A zab az idén nehéz v o l t . N a g y o n fájt, J o h n ? S h e l l i n g : Kí végezte az aratást, B e s s ? B e s s : S c h m i d t járt a k e z e m r e és a f i a i . S c h m i d t már túlöreg a háború­ hoz, a f i a i m e g túlfiatalok. Vagy két hétre v o l t szükségük. A búza nem r o s s z az idén. S c h m i d t legidősebb f i a b e v o n u l m a j d egy-két hónapon belül. A z istálló mögött g y a k o r l a t o z i k azzal az öreg puskával, a m e l l y e l S c h m i d t jár v a d k a c s a ­ vadászatra. S h e l l i n g : Schmidték m i n d i g buták v o l t a k . k i s észt önts a fejébe. M i l y e n színű a h a j a ?

H a gyermekünk

*) A m e r i k a i rendjel, amit a világháborúban hősi halált halt a m e r i k a i katonák anyjai

felnő, kaptak.

egy

B e s s : Szőke, m i n t a t i é d . . . M i t a k a r s z m o s t t e n n i , J o h n ? S h e l l i n g : Szeretném a g y e r m e k e t és a f a r m o t . . .

és...

B e s s : A z t mondják, meghaltál, J o h n . S h e l l i n g : Ugy van, meghaltam. B e s s : N o és m o s t ? S h e l l i n g : Nem tudom.

Lehet,

hogy

már

túlsokan

Lehet, h o g y már a föld s e m bír el e n n y i t . N e m vethetsz

v a g y u n k a földben.

mindig

ugyanazt. M i t

k e r e s e l te i t t , B e s s ? B e s s : A z t mondták, beszéljelek rá, h o g y h a g y d m a g a d e l t e m e t n i . S h e l l i n g : És te, m i t g o n d o l s z ? B e s s : T e h a l o t t vagy, J o h n . S h e l l i n g : És . . .? B e s s : Hát a k k o r m i n e k . . . ? S h e l l i n g : N e m t u d o m . D e v a n b e n n e m v a l a m i , akár h a l o t t v a g y o k , akár n e m , a m i n e m e n g e d i , hogy

eltemessenek.

B e s s : Különös e m b e r voltál m i n d i g , J o h n . Soha teljesen m e g nem értet­ t e l e k . D e mivégre m o s t e z ? S h e l l i n g : Bess,

én

sohasem

beszéltem

veled

úgy,

hogy

v o l n a , m i t i s a k a r o k , a m i g — a m i g — a m i g — ezelőtt. Talán m i n d e n v a n B s s s , a m i v e l én még dolgok,

dolgok,

n e m l a k t a m jól. E z e k e t

a m e l y e k e t éjszakánként

megérthettél

most.

kívánom.

—

Sok

Kellemes

látsz, ha kinézel az a b l a k o n , v a c s o r a

után, vagy r e g g e l , a m i k o r felébredtél . . . D o l g o k , a m i k e t észlelsz, h a a ló körül d o l g o z o l , vagy a m i g a szénát

gyűjtőd;

visszatérnek. Nézed a búzát, h o g y

n e m i s fordítasz rá f i g y e l m e t és mégis

h a j l o n g a szélben és fürj

repül a kalászok

felett, látod, h o g y a n üt k i az izzadtság a ló szügyén és ezt o l y a n különös erő­ vel

érezni

a

lovon,

vagy

figyeled a jó földet, h o g y a n o m l i k j o b b r a és b a l r a ,

zsírosan és feketén, a m i k o r megfordítod az ekét és nehezedre esik utána járni, h a t e l e i t t a d m a g a d jó h i d e g kútvízzel, a m i k o r zselt és érzed, h o g y a n megy le a víz és

egész délután a nap forrón p e r ­

egész

lényedet

lehűti, bentről kifelé,

látsz egy szőke gyereket, a m i n t k o m o l y a n f o g l a l a t o s k o d i k , vagy játszik a kutyá­ v a l a ház árnyékában. És mindebből i t t s e m m i s i n c s , B e s s . B e s s : Minden dolognak

megvan a maga

helye, J o h n és a h o l t a k n a k i s

megvan a maguk helye. S h e l l i n g : A z én h e l y e m a földön v a n , Bcss. A z én munkám a föld és n e m a föld a l a t t v a n . Én csapdába kerültem. engem könnyű megfogni — m o s t

Én

felett

nem v a g y o k ügyes, Bess,

már t u d o m . Még v a n v a l a m i

közölni valóm

a f a r m e r e k k e l , mielőtt végleg eltűnök. M e g k e l l még m o n d a n o m n e k i k . . . B e s s : Eltemethetnénk o t t h o n , J o h n , a p a t a k közelében, o t t m i n d i g hűvös v a n és csendes és m i n d i g v a n egy k i s szellő a fák között. S h e l l i n g : M a j d később, Bess, m a j d h a eleget láttam, elég i l l a t o t beszív­ t a m és

eleget

beszéltem.

Ugy

k e l l e n e , h o g y az e m b e r önként m e n j e n

sírjába

és ne mások húzzák le. B e s s : M i t csinálok m a j d én — és a g y e r m e k — ha te így járod a vilá­ got —

így? S h e l l i n g : Nem zavarlak

majd

benneteket — a közeletekbe

sem

jövők.

B e s s : M é g a k k o r i s . Már az, h o g y t u d o m . . . S h e l l i n g : M i t t e g y e k ? Ez v a l a m i , a m i erősebb, m i n t te, erősebb m i n t énE z t nem én

készítettem

elő. Ez o l y a n , a m i a földből nőtt k i , — m i n t a fü —

vagy a virág. Vágd k i , másik tíz jön a helyébe. L e n e m győzöd. A föld is erre van teremtve. B e s s : Jó férj voltál, J o h n . A gyerek tennéd m e g ? S h e l l i n g : (Nyugodtan.)

kedvéért — az én kedvemért, n e m

M e n j haza, Bess, menj h a z a !

(Sötétség.)

(A fényszóró az ötödik h a l o t t a t világítja meg: Ez Levvy közlegény, a sír­ b a n áll, háttal a közönségnek. Felesége, f i a t a l , hiú nő, s z e m b e n áll vele.) J o h a n n a : E n g e m szerettél legjobban úgy-e, H e n r i — m i n d közül — v a l a ­ m e n n y i nő közül — e n g e m szerettél úgy-e? L e w y : M i r e való ez m o s t , J o h a n n a ? J o h a n n a : Tudni akarom. Lewy:

Ez n e m f o n t o s .

J o h a n n a : De

nekem fontos.

H e n r i , úgy-e te már nem vagy élő

ember?

L e w y : N e m , n e m v a g y o k . Belül d a r a b o k r a téptek a golyók. J o h a n n a : ( I j e d t e n néz körül.) O l y félős n e k e m i t t . L e w y : Végtelenül sajnállak J o h a n n a , h o g y e n n y i m i n d e n e n át i d e h o z t a k . Johanna: Sohasem

hittem

Hát

a

volna,

háborúkat hogy

E g y - e g y szemétdombhoz

ez

ilyen ilyen.

rémségben k e l l f o l y t a t n i , m i n t ez i t t . Nem

úgy

v a n i t t , m i n t a képeken.

hasonlít.

L e w y : Besároztad a cipőd. O l y szépek a cipőid, J o h a n n a . J o h a n n a : ( E r r e az o t t h o n i h a n g r a e l f e l e j t i a h e l y e t s elfelejti az e m b e r t * akitől a szép szó jön.)

Gondolod,

Henri ?

Gyíkbőrből v a n , n a g y o n

szeretem.

O l y nehéz a m a i v i s z o n y o k között rendes cipőt találni. T e i l y e n d o l g o k b a n o l y k e d v e s vagy, H e n r i . L e w y : T á n c o l s z - e még J o h a n n a ? J o h a n n a : Óh, én valóban s o k k a l j o b b v a g y o k , m i n t v o l t a m . v o l t az

utóbbi időben nálunk,

hadi sorsjegyalap

bál

az árvák

Annyi

bál

javára, a r o k k a n t a k javára és a

javára. A hét m i n d e n estéjén f o g l a l t vagyok. T ö b b h a d i s o r s ­

jegyet a d t a m e l , m i n t a ligának bármelyik o sisakjukat . . . (Megborzong,

lánya. Egy s i s a k o t i s k a p t a m — az

az ellenségre g o n d o l v a . )

Puskagolyótól

átütött

s i s a k o t , eladási ára tizenegyezer dollár. L e w y : M i i t t i n g y e n k a p j u k . . . Akár egy milliót is . . . és puskagolyóktól l y u k a k a t és egyéb mindenfélét. J o h a n n a : E z kissé keserű hang. N e légy keserű. L e w y : Bocsáss meg. J o h a n n a : Néhány tam.

Emlékszel

Elvei

n a p p a l ezelőtt E l v e i ezredesnek ezredesre?

A vöröskereszt bankettjén

Elvei

t a r t o t t egy

Anton,

beszédet és

egy beszédét h a l l g a t ­

akinek azt

egy

malma

is v a n .

mondta, hogy ebben a

háborúban az a k e l l e m e s , h o g y katonáinknak n e m i s k e l l nehéz h a r c o t f o l y t a t ­ niuk.

Azt mondta,

h o g y bennünket

a p a t r i o t i z m u s u n k tart

fenn.

Nagyszerű

szónok ez az Eível ezredes és én csak kiabáltam, kiabáltam. L e w y : Emlékszem rá. J o h a n n a : H e n r i , m i t g o n d o l s z , győzni Lewy:

fogunk?

Bánom i s én.

Johanna:

(Megütközve.)

Henri!

Hogy

beszélsz?

Nem

tudom

mi van

v e l e d , igazán n e m t u d o m . T e o l y a r a n y o s e m b e r voltál. L e w y : (Kissé felnevet.) Szegény, k i c s i J o h a n n a . N e m beszélek többet. J o h a n n a : Újságjaink azt írják, hogy h a ők győznek, felgyújtják

a templo-

m a i n k a t és lerombolják múzeumainkat é s . . . ( L e w y nevet.) M i t nevetsz H e n r i ? L e w y : Én h a l o t t v a g y o k , J o h a n n a .

és

elrabolják

J o h a n n a : Hát a k k o r miért n e m h a g y o d , hogy úgy

asszonyainkat^

eltemessenek?

L e w y : T ö b b o k o m is v a n reá. O l y s o k m i n d e n v o l t az életemben, a m i t szerettem. J o h a n n a : A h a l o t t n e m érinthet m e g többé nőket. L e w y : N ő k e t ? I g e n . . . de v a l a m i többet, m i n t a nők, v a l a m i többet, m i n t

érinteni őket. Számomra már nagy öröm v o l n a csak h a l l a n i a nőt, h a l l a n i , h o g y nevet, nézni, h o g y a n r i n g a mellük

viszi

szoknyáját a szél, vagy nézni

le-föl, ahogy

ruhájuk a l a t t

lépkednek. Szerettem h a l l a n i

miként

éjszakánként

cipőik

hangos kopogását a járdákon, h a n g j u k m e l e g dallamát, a m i k o r e l h a l a d t a k m e l ­ l e t t e m egy ifjú e m b e r r e l . O l y gyönyörű voltál J o h a n n a , szép szőke h a j a d d a l és keskeny

kezeddel.

J o h a n n a : (Lesimítja a haját.) M i n d i g szeretted a h a j a m . E g y n ő s e m f o g v e l e d k a r o n f o g v a m e n n i , D e x t e r H e n r i , ha e l h a g y o d a sírodat, s e m D o r i s , s e m Jeanette, a z o k k a l a ravasz szemeivel,

vagy . . .

L e w y : N e m . D e lesznek m a j d női s z e m e k , hogy én nézhessem és h a j u k csodás színe i s lesz

és

csípőjük

gyengéd

ringása,

ha a fiatalemberek

előtt

m e n n e k . Ezek a z o k a d o l g o k , a m i v e l a föld adósom m a r a d t , m o s t , a m i k o r még csak h a r m i n c éves v a g y o k .

Teljes

hetven évet

szeretnék és ne fejeződnék

be

így, i l y e n kierőszakolt s o r s s a l és h o l m i tarkafejü gombostűvel v a l a m e l y tábor­ nok

mappáján. J o h a n n a : Ezek n e m c s a k tűk. Ezek j e l e n t e n e k is v a l a m i t . L e w y : M é g m o s t i s ? K i n e k ? Tábornokoknak. D e nekem n e m . Számomra

ezek csak t a r k a gombostűk. Johanna: a háború ?

Hogy

beszélsz így,

Henri?

Hiszen

te t u d o d , miért

van

ez

L e w y : Én nem t u d o m . És t e ? J o h a n n a : Természetesen. E z t m i n d e n k i t u d j a . Nekünk győznünk k e l l , f e l k e l l készülnünk a l e g n a g y o b b

áldozatokra és h a k e l l , hát utolsó csép vérünket

is o d a a d j u k . Lewy:

Emlékszel

az

szeretnék v i s s z a e m l é k e z n i . . .

elmúlt

nyárra,

hosszan...

Johanna? a

M a i n b a n v o l t u n k . Úgy

napra, a tengerpartra

és

puha

kezedre . . . J o h a n n a : És m o s t m i a szándékod? L e w y : Járni a világot, nézni csodás csengését,

a fülemmel,

csinos,

széplábu

a m e l y e t a tábornokok

nőket, h a l l g a t n i h a n g j u k a sír

sarával a k a r n a k

betömni. J o h a n n a : H e n r i ! H e n r i ! V a l a m i k o r azt kedvemért m e n j a sírba. A z én kedvemért.

mondtad, hogy

szeretsz, az én-

L e w y : ( H e v e s e n és gyengéden). Szegény J o h a n n a . (Kitárja felé védőén a kezét.) J o h a n n a : Hozzám ne é r j ! L e w y : M e n j haza, J o h a n n a . M e n j

haza. (A fény k i a l s z i k . )

( M o s t a fényszóró a h a r m a d i k hullát, M o r g a n közlegényt és B l a c k Júliát világítja m e g . J u l i a z o k o g . ) Morgan:

N e sírj, J u l i a

J u l i a : Igaz,

M i értelme v a n a sírásnak ?

n i n c s értelme és én még

sem t u d o m a sírást

abbahagynia

M o r g a n : Kár v o l t idejönnöd. J u l i a : Követelték, h o g y

eljöjjek.

Azt

mondták,

h a l o t t vagy és mégsem

hagyod magad eltemetni. M o r g a n : Igen. J u l i a : Miért n e m ölnek m e g engem is ? Én hagynám, h o g y eltemessenek. Úgy szeretnék már e l t e m e t v e l e n n i . . . H o g y mindentől távol lehessek. Én . . . már két hete szüntelenül nem sírtam. M é g

sírok.

Mindig

azt h i t t e m , h o g y

k i c s i k o r o m b a n sem. Valóságos

erős

vagyok. Soha

c s o d a , h o n n a n i s jön e n n y i

könny. D e , úgy látszik, m i n d i g több és több h e l y lesz az új könnyek számára. A z t h i t t e m , halálra

sírom

m a g a m , a m i k o r megölték

Fredet,

k i c s i testvéremet.

M i n d e n r e g g e l , mielőtt iskolába m e n t , én fésültem meg. És m o s t téged i s m e g ­ öltek. Úgy-e

megöltek?

M o r g a n : Igen. J u l i a : O l y nehéz m i n d e z t t u d n i . . .

Én...

én

mégis

tudom.

És

még

nehezebb v e l e d így, i l y módon . . . Talán könnyebben elfelejteném, ha t e . . . d e n e m ezt a k a r t a m m o n d a n i . T é g e d a k a r t a l a k h a l l g a t n i . Óh, kedvesem, zalmas v o l t . . .

Részeg

v a g y o k . Gyűlölöm ezt i s

D a l o l o k t e l i t o r o k k a l és m i n d e n k i nevet. pokban . . .

és

mégis

oly

leiszom

Rakosgattam a dolgaid

bor­

magam.

közölt a n a ­

b o l o n d v a g y o k . R a k o s g a t o m a d o l g a i d a t m i n d e n héten háromszor.

V a s a l o m a ruhád, o l v a s o m a könyveid. A te ruháid a legszebbek. a versedet, a m i t n e k e m írtál Bostonból . . . o l y a n gyönyörű ez a v e r s . . . l e g j o b b költő, a k i v a l a h a . . . Morgan:

jó

költő

Megtaláltam

először sírtam, aztán n e v e t t e m . . .

l e n n e belőled, azt h i s z e m , te lennél a

igen . . . Szétroncsolták a kezed, kedves ?

Nem.

J u l i a : A k k o r jó. N e m bírnám e l , h a bármi i s történt v o l n a a k e z e i d d e l . M o n d d , k e d v e s , rettenetes v o l t ? M o r g a n : Hát elég rettenetes v o l t . J u l i a : De n e m roncsolták

szét a kezedet.

Már ez is v a l a m i . A z e m b e r

m a m e g t a n u l j a , h o g y hálás legyen a l e g b o l o n d a b b mindig

hálásnak

Óh, k e d v e s ,

kell

lennie

sohasem

dologért

valamiért és ez o l y nehéz

tudtalak

halottnak

elképzelni.

m i n t h a n e m i s lennél h a l o t t n a k t e r e m t v e . N e k e m

i s . Az

embernek

ebben a háborúban.

U g y látszott v a l a m i k o r ,

j o b b lenne, h a v a l a m i szép,

zöld mezőn lennél e l t e m e t v e és p i r o s virágok vennék körül a sírodat és a sírkövön o t t állna:

„Itt n y u g s z i k M o r g a n

Walter,

született

1913-ban és m e g h a l t

1936-ban." A k k o r k e d v e m r e berúgnék s énekelnék, úgy, h o g y a világ nevessen. Legborzasztóbb, h a a z o k r a a könyvekre

nézek,

a m e l y e k e t t e hoztál

haza, de

még el s e m o l v a s t a d . Várnak a kezeidre, h o g y f e l n y i s s a d őket. Óh, h a g y d , h o g y eltemessenek, h a g y d , hogy eltemessenek . . . csak

a ruháid,

a m i k o t t lógnak

a

hisz*

úgy sem

m a r a d t i t t semmi,,

szekrényben, és a m e l y e k e t

s o h a s e n k i fel

n e m vesz. Miért nem a k a r o d ? M o r g a n : Annyi

könyv

még n e m láttam, a n n y i

akarom, hogy megfosszanak J u l i a : És

én,

v a n , a m i t még n e m o l v a s t a m , a n n y i hely, a m i t

emlék, a m i t

még

nem őriztem

én ?

Gyűlölőm

m e g eléggé . . . n e m

tőlük . . .

kedvesem,

és

már a lerészegedést. O l y

szép l e n n e a n e v e d egy egyszerű márványlapon, zöld mezőben . . . és „ M o r g a n Walter,

Black Julia

vőlegénye" . . .

és

rózsák

és fehér tulipánok és a z o k az

apró virágok a lábaidnál és . . . (Egész m e g h a j o l , m i n t h a s i r a t n a . M a j d r e v o l v e r dörren el kezében, m e g -

i n o g és elesik.) M o s t aztán az én n e v e m i s az elesettek közé kerülhet. . . H o g y i s hívják a z o k a t az apró p i r o s virágokat, k e d v e s e m ? (Sötétség.) (A fényszóró D r i s k o l K a t a l i n t követi, a m i n t halottól h a l o t t i g jár és bele­ néz az a r c u k b a . Először a h a t o d i k hullát nézi meg, megremeg és e l t a k a r j a kezével a szemeit. Megáll az ötödik h u l l a előtt.) K a t a l i n : D r i s k o l K a t a l i n v a g y o k . É n . . . én, a testvérem k e r e s e m . Ő h a l o t t . N e m m a g a az én testvérem? Ötödik h a l o t t : Nem. ( K a t a l i n a negyedik h a l o t t h o z megy, megáll és megnézi, odamegy a h a r ­ madik halotthoz.) K a t a l i n : Testvérem keresem. D r i s k o l K a t a l i n n a k hívnak. A z ő neve . . . H a r m a d i k h a l o t t : N e m én v a g y o k . ( K a t a l i n tovább megy, b i z o n y t a l a n u l megáll a második h a l o t t k a t o n a előtt.) K a t a l i n : N e m maga a . . . ? (Megérti, h o g y ez sem az ő testvére, az első­ höz megy.) A fivérem keresem. D r i s k o l K a t a l i n a nevem és őt

meg...

D r i s k o l : D r i s k o l T o m m y a nevem. K a t a l i n : A h ! A h ! N e m ismerlek. Tizenöt év után . . .

és . . .

D r i s k o l : M i t kívánsz/ K a t a l i n ? K a t a l i n : Úgy-e, t e nem i s m e r s z már ? D r i s k o l : Nem. K a t a l i n : Milyen

nevetséges. . .

botorság a küldetésem,

hogy

beszéljek

egy h a l o t t e m b e r r e l . . . h o g y megpróbáljam rábeszélni, tegyen v a l a m i t csak azért, m e r t v a l a m i k o r régen a testvérem v o l t . M a g a m

sem t u d o m , h o g y a n i s k e z d j e m .

D r i s k o l : Hiába i s pazarolnád a szavakat,

Katalin.

K a t a l i n : O l y a n v a l a k i t k e l l e t t v o l n a meghívniok, a k i közelebb áil h o z z á d . . . valakit,

akit

szerettél...

de

s e n k i t sem talállak. A z t mondták, én állok l e g ­

közelebb hozzád. D r i s k o l : Úgy is v a n . T e állsz hozzám legközelebb. K a t a l i n : Én tizenöt évig v o l t a m az otthonunktól

távol...

Nem

lehetett

a z életed kellemes, az elmúlt tizenöt év alatt. Driskol:

Nem, nem.

K a t a l i n : És szegény voltál ? D r i s k o l : S o k s z o r k o l d u l t a m az ennivalót. N e m v o l t a m szerencsés. K a t a l i n : És mégis vissza a k a r s z t é r n i ? Hát a h a l o t t a k s e m o k o s a b b a k , m i n t az élők ? D r i s k o l : Lehet, h o g y n e m . L e h e t , h o g y n i n c s értelme, hogy élj és a n n a k s e m , hogy h a l o t t légy, csak hogy

ebben

n e m hiszünk.

Sokat

u t a z t a m és s o k

m i n d e n t láttam. D e m i n d i g c s a k a sötét oldalát néztem az életnek, m i n d i g k e ­ ményen d o l g o z t a m ,

h o g y éhen ne p u s z t u l j a k , a kabátom

gallérját

emelgettem

a szél e l l e n , a gallér a l a c s o n y v o l t , r o n g y o s és nyomorúságos, de azért láttam, h o g y l e h e t n e j o b b i s és h o g y egy n a p o n valóban j o b b i s lesz, ha m a j d az e m ­ berek, a k i k o l y a n o k m i n t én,

látják

hogy rongyosak,

lehetne j o b b a n i s , csak emelkedniök

de érzik,

k e l l és h a r c o l n i o k k e l l ,

valósuljon. K a t a l i n : T e h a l o t t vagy A t e h a r c o d n a k vége. D r i s k o l : A harc s o h a s i n c s befejezve. H e j , m o s t m o n d a n i valóm az e m b e r e k

számára,

azoknak

az

hogy

m i n d ez

h o g y ez m e g is

van még

embereknek,

csak

akik

a

sok nagy

gépek körük d o l g o z n a k , a k i k lapáttal a kezükben k e r e s i k m e g a kenyerüket és azoknak,

akiknek gyermekei

felfújt

hassal

és

rothadt csonttal

halnak meg

Mondanivalóm v a n még

a z o k n a k a számára

is, akik

otthagyják

puskát v e s z n e k a kezükbe és háborúba m e n n e k . N a g y o n

fontos

az

életet

és

dolgokat kell

e l m o n d a n i . Elég n a g y o k a t , h o g y feltámasszanak érte síromból és újból a földre küldjenek az e m b e r e k közé. H a I s t e n feltámaszthatta Jézust . . . K a t a l i n : T a m á s , hát a h i t e d i s e l v e s z t e t t e d ? D r i s k o l : Új h i t e m v a n , a m e l y azt követeli, h o g y a menyországot

szed­

jük le a felhőkből és helyezzük le a földre, h o g y m i n d e n e m b e r munkája gyü­ mölcséhez j u t h a s s o n . E z n e m v a l a m i k e r t , m i n t az o t t fenn az égen, i t t n i n c s e ­ nek

arannyal

kirakott

utcák, s e m a n g y a l o k

bajlódnunk k e l l m a j d és a v a s u t v o n a l a k felelősséget

azért

sem,

hogy

ez

és

nekünk

nyilvántartásával

mindenkinek

a földön, beleépítve a világ sarába és a b e m e n e t

a

tetszeni nem

kanalizációval

is

i s és n e m vállalok fog,

de

itt

lesz

lesz v a l a m i előfeltétel­

hez kötve, m i n t például a meghalás. Akár h a l o t t v a g y o k , akár n e m , ezt én m i n d t u d o m és látom és ez n e m hagy

nyugton.

Én v o l t a m

az

első, a k i f e l k e l t e m

síromból, m e r t a g o n d o l a t a i m n e m h a g y t a k n y u g t o n . F e l k e l t e t t e m

a

többieket

i s . . . és az i s a d o l g o m , h o g y másokat i s meggyőzzek. O k csak azt tudják, m i t szeretnének. Én m e g azt, h o g y a n kapják m a j d m e g . K a t a l i n : M é g m i n d i g g ő g ö s vagy. D r i s k o l : Két

kezemben tartom

a

menyországot, a m i t

az

embereknek

a d o k m a j d . J o g g a l l e h e t e k hát g ő g ö s . K a t a l i n : Azért jöttem, h o g y megkérjelek,

feküdj le és h a g y d m a g a d e l ­

t e m e t n i . D e ez m o s t o l y butaságnak látszik, de . . . D r i s k o l : ( G y e n g é d e n ) Butaság, K a t a l i n . N e m azért támadtam fel síromból, h o g y úbjól v i s s z a m e n j e k . Én m o s t az e m b e r e k közé megyek. K a t a l i n : Tizenöt év. D e jó, h o g y anyánk már n e m él.

H o g y i s búcsúz­

nak e l , T o m m y , a h a l o t t testvértől? D r i s k o l : Kivánd, h o g y könnyű legyen a föld, K a t a l i n . K a t a l i n : Kellemes,

puha,

zöld

sirt

kívánok,

T o m m y , h a végül i s . .

h a végül i s . . . zöld és k e l l e m e s ! (Sötétség). ( A r e f l e k t o r D i n közlegényt világítja m e g , a h a t o d i k katonát, a k i az ár­ nyékban áll és az anyját h a l l g a t j a . Sovány, vörösszemű, negyvenötéves, szegény asszony. D i n n é : Úgy szeretném az a r c o d látni, f i a m . D i n : J o b b , ha nem látod, anyám. D i n n é : A z én k i s f i a m arcát? . . . V a l a m i k o r , még mielőtt . . . D i n : J o b b , h a n e m látod, anyám, hát n e m mondták m e g n e k e d , h o g y m i történt v e l e m ? Dinné : Kérdeztem az o r v o s t . A z t m o n d t a , egy gránát a fejedet találta . . . És mégis . . . D i n : N e kivánd, h o g y m e g m u t a s s a m , anyám. D i n n é : H o g y vagy, f i a m ? ( D i n Keserűen felnevet) Ó, j a j , ezt e l f e l e j t e t t e m , látod. H i s z e n ezt a kérdést a n n y i s z o r f e l t e t t e m , amíg felnőttél, J i m m y . D i n : H o g y f o g a d t a ezt a h i r t A l i c e ? D i n n é : Ablakába tette az a r a n y c s i l l a g o t .

A z t meséli m i n d e n k i n e k , h o g y

jegyesek v o l t a t o k . Igaz e z ? D i n : Lehet. Szerettem Alicet. D i n n é : Eljött

a születésnapodra.

E z még . . .

ez még ez előtt az eset

előtt történt. Virágot h o z o t t . N a g y őszirózsákat. Sárgákat és s o k a t .

Két vázába

k e l l e t t helyeznünk. Én m e g süteményt sütöttem. N e m i s t u d o m miért, h i s z e n m a o l y nehéz tojást m e g l i s z t e t szerezni. Az én k i s f i a m betöltötte a h u s z a d i k évét. E n g e d d , h o g y megnézzem az a r c o d , J i m m y , g y e r m e k e m . D i n : E r e d j haza. N e m jó n e k e d , h a i t t vagy. D i n n é : A z t kívánom, h a g y d , hogy eltemessenek

gyermekem.

Vége van,

elmúlt és j o b b lenne neked i s D i n : N i n c s j o b b és n i n c s r o s s z a b b . így történt. D i n n é : O l y szép v o l t az

arcod,

mint

egy

k i s gyermeké.

borotválkozni kezdtél. Már m a j d n e m e l f e l e j t e t t e m ,

Fájt,

amikor

m i l y e n voltál B a b y .

Emlék­

s z e m , m i l y e n voltál hatéves k o r o d b a n , m i l y e n , a m i k o r tízéves vérkés és szőke és a k a r o m r a h a j t o t t a d

a fejed,

arcocskáid

voltál . . . k ö ­ olyanok, voltak,

m i n t v a l a m i k i s selyempárnák. D e nem emlékszem m i l y e n v o l t az a r c o d , a m i k o r elmentél

a b b a n az egyenruhában,

s i s a k k a l a fejeden.

Baby . . . hagyd,

hogy

c s a k egyszer megnézzem az a r c o d . D i n : Ne kivánd ezt tőlem . . . N e m n e k e d . . . örökre . . . h a ezt meglátnád. D i n n é : N e m félek. Én csak hiszed, hogy egy a n y a félhet ?

kell,

hogy ezt

megnézhetem

lásd. Rossz

gyermekem

lenne

arcát.

Vagy

azt

D i n n é : B a b y h a l l g a s s reám, én a te anyád v a g y o k . E n g e d d , temessenek. A te j a v a d r a lenne, m e g én és apád javára i s , Baby.

hogy

el­

D i n : Ne, anyám.

D i n : Csak húsz é^es v o l t a m anyám. M é g

semmit

sem csináltam.

Még

nőt sem i s m e r t e m . Húsz évig készültem, hogy emberré lehessek és a k k o r m e g ­ öltek. N e m jó g y e r m e k n e k l e n n i , anyám. D o l g o z o l , hogy mielőbb túl légy r a j t a , n e m élsz teljesen,

míg g y e r m e k vagy.

anyám . . és aztán b e c s a p t a k .

Várakozással

múlik el az idő.

N a g y beszédeket t a r t o t t a k ,

Vártam

trombitákat h a r s o g -

t a t t a k , egyenruhába öltöztettek és aztán megöltek. D i n n é : B a b y , B a b y , így nem lehet m e g n y u g o d n i . Kérlek, engedd, hogy . . . D i n : N e m Anyám. D i n n n é : Hát a k k o r engedd, h o g y egyszer, h o g y s o h a el ne felejthesselek, e n g e d d hogy egyszer lássam az a r c o d , az én g y e r m e k e m arcát. D i n : Anyám egy gránát talált el. N e m k e l l , h o g y o l y a n e m b e r t láss, a k i t gránát ütött a g y o n . D i n n é : A d d , h o g y lássam az a r c o d , J i m m y . . . D i n : Hát jó. N é z d ! (Feléje fordítja arcát. Dinné előrehajol és megdöbbenve nézi. Egy p i l l a n a t r a teljes csend,

aztán elkezd s i r n i , h a l k a n , fájdalmasan.

Halk

zokogása m i n d erősebbé válik. Hátrakap, e l t a k a r j a arcát, s i k o l t . A sikoltás még j o b b a n fokozódik, míg lassan elvész a távolban, m i n t egy sziréna. Végül teljesen elcsendesedik). (A fényszóró Uebster közlegény a l a c s o n y , esetlen, m o g o r v a nő).

holttestét

világítja

m e g és feleségét, a k i

U e b s t e r M á r t a : M o n d j valamit. Uebster: M i t modjak? M á r t a : Akármit. Csak beszélj. A hideglelés ráz, h a így állsz . . . h a i g y nézel. U e b s t e r : N i n c s s e m m i , amiről m i k e t t e n beszélgethetnénk. M á r t a : N e beszélj így. Eleget beszéltél

v e l e m így, amíg

éltél és

mintha

ezzel m i n d i g csak n e k e m tettél v o l n a szemrehányást, m e r t . . . m e r t n e m s i k e ­ rült az életünk. N e m az én hibám, h o g y

meghaltál.

U e b s t e r : Nem. M á r t a : Ép elég nehéz v o l t , amíg éltél . . . és s o h a s e m beszéltél v e l e m és úgy néztél rám, m i n t h a csak akadály lennék és m i n d i g kimaradtál, h a szóra­ k o z n i volt k e d v e d . U e b s t e r : Márta, Márta, m i r e jó ez m o s t i t t . M á r t a : Csak azt a k a r t a m , hogy ezt m i n d v e d d m o s t tudomásul. És még vissza a k a r s z térni, h o g y megőszits és hogy az életem tönkretedd ? U e b s t e r : N e m , én n e m f o g o k visszatérni. M á r t a : Hát a k k o r ? . . . U e b s t e r : E z t n e m magyarázhatom m e g n e k e d Márta) M á r t a : Nem ! Ó nem . . . de megmagyarázhatnád

a saját feleségednek

nem magyarázhatod meg,

annak a piszkos naplopó társaságnak

abban

az átkozott

garázsban, vagy a Harminchetedik-utcai pálinkamérés részegeinek. U e b s t e r : A z t hiszem, nekik meg tudnám magyarázni. (Álmodozva). A dol­ gok számomra sokkal érthetőbbek

voltak, amikor a legényekkel

beszélgettem

és

a kezem olajtól volt piszkos, a harapófogó meg ott kuporgott a zsebemben. És azon voltam, hogy az emberek a Harminchetedik-utcai pálinkamérésben szintén megértsék gondolataimat

O l y kellemes volt, szombaton esténként ott állsz, előtted egy korsó

sör és melletted egy-két ember, aki megért, ha beszélsz, ha beszélsz apróságokról, vagy nagy dolgokról. Baby Ruthról, a bajnokokról, vagy az olajozás új rendszeréről, amit Ford talált fel. Vagy arról, milyenek a kilátásaink, ha háborúba bocsátkozunk . . . M á r t a : Egészen más eset, ha gazdag az életed és most vissza akarnál térni.

lennél és szép, kellemes lett volna

A k k o r megértenélek. De te szegény voltál,

a körmeid mindig feketék voltak és piszkosak és soha jóllakásig nem ehettél, löltél engem, a feleségedet, még egy szobában sem birtad

ki velem . . .

gyű­

Ne rázd

a fejed, tudom én. A z egyetlen jó, amire életedben vissza tudsz emlékezni, az a pohár sör, amit szombatonként néhány naplopó társaságában megittál. U e b s t e r : Elég. A k k o r boldog voltam.

nem gondolkoztam

M á r t a : A k k o r boldog voltál,

de a saját otthonodban

Tudom én azt ha, nem is mondod ! Én sem voltam szobában,

mindezen . . .

sosem voltál boldog!

boldog! Élni három átkozott

ahova évenként ötször be nem süt a n a p ! Bámulni a

Olyan ételt vásárolni, amit minden rendes emberi

De azt hiszem

svábbogarakat!

teremtmény a szemétre

dobna!

U e b s t e r : Kínlódtam, amennyit csak bírtam. M á r t a : Tizennyolc dollár és ötven cent hetenként! E z , minden, amit bírtál! Tizennyolcötven,

konzervált

tej, egy pár cipő évenként, az is két dolláros,

dollár biztosítás és vagdalt hús ! Isten, hogy utálom a vagdalt húst!

ötszáz

Tizennyolcötven

és mindentől remegni, a gazdától, a gázkontrollórtól, minden hónapban

haldoklani

a félelemtől, hogy nem maradtam e állapotos ! És miért ne lenne gyermekem ? K i mondja, hogy nekem nem kell gyerek ! De tizennyolc ötvenből nem telik még gye­ rekre is ! U e b s t e r : Én is szerettem volna gyereket. M á r t a : (Szavába vág) Szerettél volna ? Sohasem mondtad. U e b s t e r : Nem mondtam, de jó, ha van gyerek. A gyerekkel beszélgethetsz. M á r t a : (Elérzékenyülő hangon) Először azt hittem . . . lesz majd gyerekünk egy napon. U e b s t e r : Igen. Én is. Vasárnap, ha kimentem, néztem, hogy vezetik az em­ berek gyerekeiket a parkban. M á r t a : A n n y i mindent nem mondtál el . . . Miért hallgattál ? U e b s t e r ; A z első években mintha falakon át beszélgettünk volna.

M á r t a : Szólnod kellett volna! U e b s t e r : Szégyeltem veled beszélni. Sohasem tudtam neked semmit sem adni? M á r t a : Sajnálom. Uebster:

O l y szép volt a kezdet. Mosolyogtam,

amikor az utcán egymás

mellett mentünk és láttam, hogy a férfiak megnéznek. M á r t a : De régen volt. U e b s t e r : A k k o r minden jó volt. Mi történt aztán velünk, Márta? M á r t a : Nem tudom. Uebster:

Gyerek talán segített volna rajtunk.

M á r t a : Nem, nem, csak ne hitegesd

magad

Uebster.

alattunk laktak, négy gyerekük volt és nem segített rajtuk. A

Clarkéknak

T

akik

gyerekek piszkosak

és egész télen betegek és ordítanak amennyi száraz torkukon kifér. A z öreg C l a r k szombaton este mindig részegen jön haza és a borotvaélesitő szíjjal veri őket sorba, az asszonyt meg fazékkal és bögrével veri.

A

szegényeken a gyerek

sem segit^

A szegényeken 'nincs segítség. Nem, én sokkal jobban vigyázok magamra, semhogy tizennyolc ötvennel még beteg, piszkos gyermekem is legyen. Uebster:

Ügy van.

M á r t a : Gyerek a házban . . . a házban kell, hogy gyerek legyen, de a k k o r a ház tiszta legyen és teli melegséggel. (Csend). Miért ne lenne nekem is gyerekem? Másoknak is van gyerekük. Még most a háború alatt is vannak akik gyereket hoz­ nak a világra. Nekik

nem lesz libabőrös a hátuk, valahányszor a naptár egy-egy

lapját letépik. Szép tiszta kórházba

mennek,

vagy

gyönyörű szanatóriumokba

gyermekeiket rózsaszínű, tiszta pólyákba göngyölik. Mí* az, amit rajtuk

és

Isten úgy

szeret és megengedi, hogy gyerekük legyen? Uebster:

Nem mechanikus a férjük.

M á r t a : Nem. Nem tizennyolc ötven a járandóságuk. És most . . . most még rosszabb.

A tizenöt dollárod hetenként. Téged kibéreltek,

hogy

megölhessenek,

nekem meg tizenöt dollárt adnak hetenként. Egész nap sort kell állnom, amig kenye­ ret kapok.

A vajnak pedig már az izét is elfelejtettem.

Szakadó

esőben várok a

sorban és lyukas cipőmbe befolyik a víz, hogy hetenként egyszer rothadt húst kap­ jak. És hazamegyek nézni a svábbogarakat. Nincs, akivel szóbaállhassak. csak ülök, nézem a svábbogarakat lámpám gyenge fénye mellett, mert az államnak takarékos­ kodnia kell a villannyal. És neked el kellett menned, hogy én így éljek. Mi nekem ez

a háború, hogy

én éjszakákon

át üljek

és

senkivel egy

szót

ne váltsak ?

És mi neked a háború, hogy el kellett menned és, hogy . . . Uebster:

Ezért keltem fel a síromból, Márta.

M á r t a : De mire vártál ennyi ideig. Miért nem egy hónap előtt, egy év előtt, vagy tiz év előtt? Miért vártál halálodig? Tízennyolcötvenes hetibérből élsz, élsz a svábbogarakkal, egy szót sem szólsz és most, amikor megöltek, feltámadsz! Bolond. Uebster:

Csak most nyilt fel a szemem.

M á r t a : E z rád v a l l ! Várni, amig minden késő ! A z élő embereknek épp eléé okuk van a lázadásra. Vaj kell, meg tojás, meg egy kis napsugár a

szobában.

Gyermeket és világítást éjszaka és embert, akivel néhány szót válthatsz! Itt vagytok, vártok! Visszatart benneteket v a l a k i ? Kelj f e l ! Itt az ideje, hogy

bosszút állj! Jtt

az ideje, hogy ti, a tizennyolcötven nyomorultjai fellázadjatok magatokért, az asszo­ nyaitokért és piszkos, angolkóros gyermekeitekért! Mondd meg. Mindnek. Keljenek fel! Mondd m e g ! Mondd meg! (Sötétség.) Fordította:

Vas Béla

Irwin

Shaw

A MODERN

OROSZ IRODALOM fllexej

Tolstoj

Olyan volt Oroszország 1921-ben, mint forgószél után egy népes község. Fel volt forgatva minden, a társadalmi élet arhitekturája és az emberi viszonylatok. Összekeveredett minden, erkölcsi fogalmak, szokások, elképzelések. Százezrek megértették a forradalom dialek­ tikáját, de milliók nem. — A Putilov-mflvek munkásai hittek annak a szocializmusnak a realitásában, amelyet itt építettek, de nem hittek benne a párt bizonyos „teoretikusai". Az utcasarkokon generálisok csizmát tisztítottak, a várost egy házmester kormányozta. A fiú apjának magyarázta az új életet. A falu elnökévé egy parasztasszonyt választottak, kit férje két évvel ezelőtt még büntetlenül szíjjal verhetett és akitől férje most jobban fél, mint ezelőtt a kormányzóság első bírájától. Ebben a légkörben keletkeztek az új orosz írók első könyvei. Az első „életbuborékok", az első kísérletek a történtek megértésére . . . Az első periódust a polgárháború befejezésétől az első ötéves terv megkezdéséig számítom — amit a nyersanyag bősége, a gigantikus méretek utáni törekvés és gyakran az író dilettáns tapasztalatlansága jellemeznek. Az irodalom óriási anyagtömbökkel operál, vastag ecsettel fest rikítóan, rendetlenül. Az irodalom hőse a tömegember és az em­ bertömeg. Az egyének sem differenciáltak, az egyesember óriási kör­ vonalaiba a tömeg szenvedélyeit és temperamentumát öntik. Ha az irodalom ezen periódusában előfordul a hétköznap, úgy az inkább a régi, a háború előtti hétköznap, amely mögött elbújik az új Oroszország. Ezen első időszak leghatalmasabb, legkifejezőbb, legmerészebb és legzseniálisabb művésze szerintem Vladimir Majakovszki. Nagyon jellemző ezen idők költészete: Alexander Block utolsó versei, Jessenin harcos nihilizmusa, a parasztlegényé, aki a forradalomtól mámorosan csavargott a világban és siratta a paraszti lélek elmúlását, Eduárd Bagricki, akit összes költőink közül leginkább szeretek és aki egész fiatalon tüdővészben halt meg. A költők százai, kiknek nevét itt fel nem sorolhatom, tűntek fel abban az időben, az egyik egy tucat verssel, a másik egy könyvvel . . . Mindnyájan a remények nagy­ ságáról beszéltek a forradalom viharos hajnalán. Ezen periódus prózaés drámairodalmát úgy jellemezném, mint egy történelem végig nem írt lapját. Összevegyülnek itt az irodalmi iskolák és művészeti mód­ szerek. Pilnják vad impresszionizmusától, Gladkov „Cementjének" vagy Serafimovics „Vas folyamának" naturalizmusáig. Ki volt ezen irodalom olvasója? Nem szabad elfelejteni, hogy Oroszország 17 — 18 évvel ezelőtt még a cári örökség rongyaiba volt burkolva. 7 0 % analfabéta, sőt néhány néptörzsnél 100 %>. Könyveink akkor 5—10.000-es példányszámban jelentek meg és olvasónk nem volt személyes ismerősünk. Szolgáló szerepe volt az irodalomnak, propaganda vagy szórakozás. A földet kelfétt szántani, házakat épí­ teni és ruhákat szőni. A tömegek számára az irodalom még fény­ űzés volt.

A szovjetirodalom második periódusának kezdete, nézetem sze­ rint, a nagy iparosítási és kollektivizálás! terv idejével esik össze. Erre a nagy háborúra mozgósították az ország összes erőit. Mindent szolgálatába állítottak — az irodalmat is. — A regények még nem voltak befejezve a polgárháború idejéből, vagy az elbeszélések a teg­ napi kispolgári életből, amikor már sok író, az épités iramától elso­ dorva oda sietett, ahol sziklákat robbantottak, erdőket irtottak új gyárak és városok alapjai számára. A szovjetirodalom ezen második szakára jellemző a siető, tárgyilagos, vázlatos mű. Gyorsan támadt és nagyon elterjedt az épitő milliós tömegek óhaja, akik életüket és igyekvésüket akarták leírva látni. Az irodalom összeolvad az építéssel. Azokat az írókat, kik ezt nem akarták megérteni, vagy magukat magányosságukban a szent tűz örököseinek tartották, az olvasók szen­ vedélyesen kritizálták. Az olvasóknak nem volt kedvük a művészet finomságaival foglalkozni . . . „Adjátok nekünk a jelent! Az új em­ berről beszéljetek, aki hegyeket robbant és az örök Tajgát ássa f e l ! " Az épületeken, gyárakban, a sötét erdőkben, a tundrában, északon újságok bukkannak fel, nyomtatott lapok óriási példányszámban, de fali újságok is. A nép épités közben akar tanulni. Azzal a grandiózus szenvedéllyel és kitartással, amellyel hegyeket robbant és erdőt irt . . . Ezen időszak irodalma rendkívül termékeny volt, de nem ho­ zott tökéletes, kiformált műveket, nem adhatta, mert ellenkezett volna a dolog természetével. Az írók nyelték az életet, maguk is tanultak és a munka mellett írtak, A kereskedelmi képviselet egy hivatalnoka elmondta nekem, miket kellett kitalálni, hogy Londonban idejében beválthassa az új művekhez szükséges gépekért adott váltókat. Pénzkeresés közben eszébe jutott három vaggon fürjet küldeni Londonba. Azonnal össze­ szedték Oroszországban az apró sörétet, a vadászok között széleskörű propagandát kezdtek. Ropogtak a puskák Ukrajnában és Kaukázusban kövér fürjek estek a rozsföldeken és megmentették Oroszország ke­ reskedői becsületét. Ez 1929-ben vagy 1930-ban volt. Ma több aranyat bányászunk a szibériai Tundrában, mint Klondyke vagy Kalifornia az aranyláz idején. A tervbe vett gyárak felépültek, megteremtődtek a munkásés mérnök-káderek. A Stachanov-mozgalommal megdőlt az előítélet a „szláv lélekről", mely csak álmodni és merengeni tudott. Tíz év előtt láttunk még parasztokat Moszkva kapui előtt is, saját fonású cipőkben, saját szövésű ingben az ősrégi faeke után haladni. M a a kolchozokban traktorok szántanak és kombájnok aratnak. A kolchozok mozgókép-színházakat építenek és saját szükségletükre autókat és repülőgépeket vásárolnak. A paraszt-ifjúság pedig elárasztja a fő­ városokban az egyetemeket. Ha vasárnap hazajönnek a gyerekek a faluba, ott ül á paraszt­ család asztalánál a nagyapa, aki még emlékszik a jobbágyságra és a földbirtokos korbácsára. Az apa, aki átélte az 1905-ös véres forra­ dalmat. Az anya, aki ötven éves korában tanult meg írni és most a helyi szovjetben elnököl és a gyermekek, akik látogatóba jöttek:

a fiú hadnagy, a leány egyetemen adja elő a politikai gazdaságtant, a harmadik most végzi a műegyetemet, a legkisebb a kolchozban traktorvezetőnő és még ottthon lakik. Másutt egy munkás-család ül az ünnepi asztal körül: az anya fél analfabéta, egy életen át csak dolgozott, ő törődik most is a ház­ zal és gyermekekkel. Az apa mester a gyárban, zenekedvelő és van saját könyvtára is, elsősorban orosz és külföldi klasszikusok. A kor­ társak közül egyelőre csak Gorkijt ismeri el, a többivel szemben egyelőre várakozó állásponton van. Gyermekei: két fiú és két lány a gyárban dolgoznak és egyidejűleg egyetemi kurzusokat látogatnak. Nem mulasztanak el egy új színdarabot, egy filharmonikus koncertet sem. A kisebb leányt különösen az ejtőernyő-ugrás érdekli és a késői ernyőnyitás rekordjára pályázik. Szeretik a modern irodalmat és m i n d ­ nyájan irodalmi- és olvasó-körök tagjai. Nagyon igényesek és türel­ metlenek. Leveleket írnak az íróknak és nem épen kedvesen kérdik : „miért beszélnek oly keveset a mai lányokról, nem is ismerik a mai lányokat . . .". Ötven-hatvan millió olvasó ilyen kérdései miatt a szovjetírók élete elég nyugtalan. Ebben a légkörben fejlődik a szovjetirodalom harmadik periódusa. Az írónak nagyigényű, kulturált olvasóval van dolga, aki még ráadásul szervezett olvasó i s . . . Ifjú olvasóim, egy volgai nagy gyár munkásai, meghívtak a múlt nyáron egy olvasó­ konferenciára, ahol regényeimről vitatkoztak. Lemondtam, mert nem volt időm. Erre repülőgépet küldtek értem. Feleségemmel repültem és egy füves téren szállottunk le, ahol szépen öltözött lányok és fiúk vártak ránk. Miután a gyár klubjában, készülő regényemből felolvas­ tam egy fejezetet, megkezdődött az irodalmi vita. Ifjú olvasóim a szovjet- és a világirodalomban nagy jártasságot mutattak és nem dicsértek meg túlságosan. Ez nálunk nem szokás, vitatkoznak és rá­ mutatnak a hibákra. Az estély végén hat, sportdresszbe öltözött leány egy saját készítményü motorcsónakot hozott, amit aztán nekem ajándékoztak. Olvasó konferenciák, irodalmi körök és gyári újságok irodalmi osz­ tályai egyesitik és fejlesztik a szovjetolvasók ötvenmilliós tömegét. Ma nagy igényeket támasztanak, az első idő dilettantizmusáról, a második vázlatszerű sietéséről már szó sem lehet. Az új olvasó a mai idők hősét akarja látni. M i még keressük az ember egyéni ábrázatát, a reális típust, ő már megreformálta magának, megvan a mindennapi életben. Olvasónk erös lelki rázkódá^okat akar. Főleg pedig optimista. Bárkinek fizetek ezer fontot, aki meg tudja értetni a fiatal olvasóval, hogy nem érdemes élni és hogy reménytelenség, kétségbeesés, peszszimizmus és embermegvetés a művészet lényege. Az átmenet az irodalom harmadik periódusába iróink számára nagyon nehéz volt, soknak nagy teherpróba. Legnehezebb a művészet­ ben a positio-tipus megalkotása. Le kellett küzdeni a forradalom­ előtti orosz irodalom tradícióit és szokásait, mely a minden elleni oppozicióból keletkezett. „Gondolkozom, tehát tagadok" volt a mű-

vészét formulája. Ma így hangzik a formula: „Gondolkozom, tehát építek \ Az 1936. év irodalomban és filmben a kitűnő művek egész sorát hozta. Megemlítem /// és Petrov „Egyemeletes Amerika" című érett és művészi könyvét. „Fehéren fénylik a magányos vitorla". Ez a címe Kgiajev, a gyermekéletből merített, csodálatos kristálytiszta regényének. Pavlenko „Keleten" című regénye egy sajátságos, formá­ ban új, dús fantáziájú, éles megfigyelésű könyv. Megemlítek még néhány filmet is, melyben a tizedik Múzsa: a film, együtt halad a kilencedikkel. Ezek: „A Baltikum követe", „Az. utolsó éjszaka", „Mi, Kronstadtiak" és . A hét bátor". Mindez csak kezdet, a Szovjetunió művészetének hajnala. M e g ­ győződésem, hogy az a nép, amely saját kezével épiti boldogságát nagy művészi alkotásokra hívatott. . F o r d <

M

o

h

á

c

s

y

W

t

t

A PÁRISI VILÁGKIÁLLÍTÁS MÉRLEGE Paris, 1937

november

Német, olasz és portugál híradásokban állandóan azzal a hírrel találkozhattunk a párisi világkiállítással kapcsolatban,

hogy ez a „népfronti propaganda-vállalkozás*

4

csőddel fenyeget, a kormány hihetetlen összegeket veszített ezen az „idegenforgalmi trükkön**. D e nemcsak a jelenlegi francia belpolitikai rend sanda ellenségei gyártot­ tak

ilyesfajta híreket az „Expo"-ról,

hanem

francia

jobboldali lapok, a levitézlett

Laroque, L a v a l és a többi führer ellenőrzése alatt álló sajtóorgánum is kivette részét ebből a hajszából a világkiállítás

ellen,

melyen

kézenfekvő

bizonyítékok

szerint

megnyitásától az őszi zárolásig körülbelül 2 5 — 3 0 millió látogató fordult meg. A

világkiállítás,

mely

elejétől

fogva a népfront ellenes

erők

támadásának

kereszttüzében állott, jelek szerint tehát nem zárult fiaskóval A viharok a világkiállítás körül, még jóval annak megnyitása előtt kezdődtek. Leon Blum kormánya ezt a szinte felülmúlhatatlan méretű kiállítást valóban demon­ strációnak szánta, a népfronti hatalom és a demokratikus szellem világraszóló manifesztációjának. augusztusban

Emlékezetes, hogy a kiállítás fejeztek

csak

több-emeletmagasságban

be

és

a

megnyitása késett, egyes

kiállítás

díszépülete,

vezetnek fel az Eiffel-torony

hetében készült el végleg. A francia jobboldali

felől,

melyhez csak

pavillonokat a

lépcsők

szeptember első

sajtó ezzel a késedelemmel kapcso­

latban azt a hírt terjesztette világszerte, hogy a párisi munkásság a népfronti mun­ káspolitika engedékenységéből kifolyólag anarchizálja a francia termelést, nem hajlandó normális munkatempóban dolgozni, napot a szajnamenti

földhányásokon,

„bolsevista apátiában", cigarettázgatva lopja a lábát

lógatja, hiszen úgyis megkapja a negy­

venórás munkahét után kijáró fizetését a könnyelmű, munkásbarát kormánytól. E z z e l a hírrel

kapcsolatban a valóság a következő: A népfront munkáspoli­

tikája a francia nagytőkének nemcsak súlyos veszteségeket okozott, hanem ennél i s nagyobb veszedelem felhőjét sűrítette a „kétszáz család" feje fölé, akiknek kezében nemcsak a „Banque de France**, hanem a nehézipar szálai is összefutnak:

a kor­

mány a pénz- és iparügyek fölötti ellenőrzésre törekedett. A francia oligarchia nem

elégedhetett meg az aranyrudak Amerikába

és

Svájcba való

átmentésével, hanem

ahová a nagyipar révén kezei elértek, még súlyos károsodás árán is vállalta a nép­ fronti építő szándék

elszabottálását. A z „Expo" építkezései körüli késlekedések is

«nnek a szabotázsnak hetekig

és

hónapokig

a

számlájára

tétlenül

írandók.

Paris

lézengtek a szajnaparti

építőmunkásai földhányások

valóban

között,

de

ugyanakkor szidták a cement urait, a fémipar urait, akik az állami megrendelések .leszállítását egyszerűen

késleltették.

„Nincs

cementünk!"

„Nincs

fémhuzalunk!"

„Nincs épületfánk!" — válaszoltak a szállítók a kétségbeesett és fenyegető minisz­ tériumi sürgetésekre, miközben a raktárak

tömve

voltak cementtel, fémhuzallal és

épületfával. De a szabottázs sem dacolhatott végletekig az állam akaratával és a k i ­ állítás elkészült. Mire megérkeztek a külföldiek, új rémhír röpülte körül a világot: a spekuláció az idegeneken drágult. Arról

kövérre

keresi magát.

francia

Parisban minden a felével meg­

persze a szegény turisták mit sem tudtak, hogy a drágulás árát a

francia polgár és munkás

épp

úgy

megadja, mint a külföldi s hogy ez a drágulás

is csak a nagytőke szabottázsának eredménye, melynek következtében a nagykeres­ kedelmi árak a népfront uralomrajutásának első esztendejében mintegy 43 százalék­ kal emelkedtek és ennek megfelelően drágább lett a párisi selyem, a kalap, a metro és az autóbusz, a szálloda és az ételnemű. De csudálatosképpen sem a drágaság, sem a rémhírek, hogy Parisban minden percben anarchia törhet százezreit,

ki, nem tartották vissza az európai polgári

hogy 1937 nyarán Parisba

utazzanak,

amit

számukra

példátlan utazási kedvezmény tett lehetségessé, amit a francia látogatóinak végig

egész

egzisztenciák

elsősorban az a

kormány a kiállítás

Európán biztosított. A külföldi látogatók százezrei érkez­

tek Parisba, akik különben

sohasem

juthattak volna a fények városába és a nyár,

amely egyébként Paris legholtabb évszaka, nyüzsgött az élettől, a jókedvtől, idegen szótól és ez a zsongás

egészen

másszínezetű

volt, mint az európai

konjunktúra

éveiben: nemcsak az idegenforgalmi központok elevenedtek meg, hanem egész Paris és a szokatlanul nagyszámban jelenlevő idegenek is elenyésztek a francia vidékiek áradatában. Ennek is külön magyarázata van. Franciaországban ezen a nyáron kapták ki először az alkalmazottak és mun­ kások a fizetett szabadságot. Bármilyen furcsán hangzik is a mi fülünknek, de való tény, hogy

például

mint a nyugati

Romániában

előbb vezették be a fizetett szabadság törvényét,

Franciaországban. A népfrontnak kellett ahhoz jönnie, hogy ezt az

elemi munkásvédelmi törvényt életbeléptesse. így lett 1937 Franciaországban ünnepi esztendő, az az év, amelyben először teltek meg a tengeri fürdők munkásokkal és először látogattak Parisba munkások százezrei és milliói, akik enélkül a törvény és a népfronti munkabérek nélkül talán sohasem jutottak volna el a csillogó „Capitale"-ba, a fővárosba, amelynek kolozsvári

fényéről,

nagyságáról alig tudtak többet, mint mondjuk egy

nyolcadikos gimnazista, aki A d y Páris-versei nyomán izgatott érdeklő­

déssel olvas el minden cikket, könyvet, amely Parisról beszél. így nőtt az „Expo" amiben azonban még negyvenórás

látogatóinak száma napról-napra és mind rohamosabban,

egy benső

munkahét, amely

francia

tényezőnek

van nagy

a párisi dolgozókat a vasárnapon

szerepe, kivül

és ez a még

egy

szabad nappal megajándékozta, a vállalkozó kedve szerint hétfővel vagy szombattal. És a francia munkás megmutatta, hogy ért az ünnepléshez, a kiállítások, a muzeumok,

a környékbeli ^kiránduló helyek, a színházak, a mozgóképszínházak és persze az „Expo" ezeken a napokon csordulásig teltek. Persze nem amolyan szomorú ünneplése ez a kétnapos munkaszünet Paris és Franciaországnak, hiszen a fizetések és bérek, a negyvenórás munkahéten magasabbak, mint voltak a szabályozatlan ötven-hatvan­ órás munkahét idején. így szökött a világkiállítás látogatóinak száma

milliókkal és milliókkal és így

gyarapodott hónapokon át egy város és egy ország népé tudásban és műveltségben, amit a kiállítás két kézzel szórt a látogatóknak, no és — öntudattal, mert az Expo, „notre E x p o " , ahogy a párisi büszke becézgetéssel a kiállítást megnevezte, a francia, demokratikus

öntudat büszke

hirdetője,

melyben

elveszett a demokrácia-ellenes,

államok néhány pavillonja. Hogy

mennyire a párisiak

szívéhez nőtt a kiállítás,

azt mi sem bizonyítja

jobban, mint az, hogy mindjárt becenévvel látták el. így lett az „Expozition Inter­ nationale párisiasan

Mondial

des Arts

et Techniques"-bői, egyszerűen és kedvesen, egészen

„Expo" és oly kedvességgel

szólongatja

így a francia

ezt a városnyi

területen épült csodahalmazt, mintahogy például egész Paris egy évtizeden keresztül egy híres festőmodellről csak így beszél: „a K i k i " . A z „Expo" tehát kibírta a „kétszáz

család"

rohamát, 20,000 munkás 100-

hektár területen felépítette, az Eiffel-tornyon hét hónapon keresztül minden este k i ­ gyulladtak az eget átszelő fénycsóvák, a látogatók Populair a világkiállítás lásra

is gondolt:

a

területén

kormány

milliói egyre nőttek és a Front

csatát nyert, oly sikeresen, hogy még előnyomu-

szeptemberben azzal a tervvel foglalkozott, hogy a

világkiállítás sikerén felbuzdulva, egy évvel meghosszabbítja annak tartamát. Amikor ennek a tervnek a köriratai a különböző államok illetékes hivatalaihoz megérkeztek^ csupán két állam közölte félhivatalosan, hogy az 1937-re tervezett kiállításon 1938-bari nem

szándékozik

résztvenni.

ország hivatalos köreiből rendező közegek lehordatná

E z t a választ Berlin és Róma adta,

viszont sürgősen az a hír szivárgott

amire

Francia­

ki, hogy a kiállítást

végtelenül sajnálnák, ha a meghívott kiállító államok valamelyike

pavillonjait, de módjában lesz majd

azok helyén

olyan új pavillonókat

felállítani, amelyek a kiállítás jövőévi látogatóit a veszteségért teljes mértékben kár­ pótolni tudják. A z „Expo" Place de la Concorde-i bejárata fölött a gall kakas büszkén, magasan tartja a fejét, alatta a szél a Tuilleriák és Champs Elisée vöröses platánleveleit keveri, az estben fénylő autóutakra köd ül le, finom fátyollal borítva be az ívlámpák fénykörét. A tél didergető, nedves kabátját ráterítette Parisra, de azért a metrókon egyformán nagy a tolongás és a párisi örök szerelem egyformán szép marad. Méliusz József

SRB0BRAN „ A Hid, falukutatási mozgalmához írtam röviden a falu történeimé-: ről és jelenlegi helyzetéről, ami bizony elég sok gondot okoz egy szellemileg ennyire képzett egyénnek, mint én, aki háromszor jártam elsőbe és mégis végre a disznók után tanultam meg tökéletesen olvasni és a betűvetés mesterségét."

A jelenlegi Srbobran Vojvodína egyik legrégibb faluja. Tiszta szerb település, a törökök uralma idején a XVI. században jött egy pár száz család és a mai Kralja Petra csatorna mellett telepedtek le, ami pesze akkor még nem

volt szabályozva és nem volt hajózható. Pásztorkodással, halászattal és részben földműveléssel foglalkoztak, mert hiszen abban az időben, ezen a vidéken alig volt falu és a föld 80°/o-a legelő volt. Sok küzdelem között élték így hol a török, hol az osztrák, hol meg a magyar urak rabigája alatt félnomád életüket. Eredeti szerb neve állí­ tólag Devečer volt, a XVIII. század elején már jó felsza­ porodott lakosságú község volt és Szenttamásnak hívták. Ebben az időben a földművelés terjedésével tértek át a sártetejű veremlakásépitésről a nádas és fasindeles pa­ rasztházak építésére. Mivel azonban még kevés volt köz­ tük az épitőmunkás, magyar ácsok, kőművesek, munkások jöttek ide messze vidékről munkára és így kezdődött a ma­ gyarok letelepülése. Jöttek Pestről, Szegedről, Torontál­ ból 10—15-ös csoportokban és mivel itt hosszabb ideig munkaalkalmat találtak, legnagyobb része itt is maradt. Többen egy néhány szögöl portát vettek, vagy egy kis földet és veremlakásokat építettek rá. így éltek nyugodt egyetértésben a szerb lakosokkal együtt egész 1848-ig, mikor a magyarok száma elérhette a 3000-et, a szerbeké meg a 4500-at. Az osztrák kamarilla bujtogatására akkor a nemzetiségek egymás ellen men­ tek és meg kezdődött a két évig tartó áldatlan testvér­ harc, amikor a magyarok itthagyva mindenüket, hanyatthomlok menekültek észak felé. Sokan áldozatul estek a forradalomnak, nagy részük más falukban talált mene­ déket és az események lezajlása után csak egy kis része került vissza a régi helyére. A szenttamási szerb templom mely 1797-ben épült, a forradalom után át lett alakítva, mivel Perczel Mór honvédtábornok, aki az itt táborozó 5000 főnyi szerb sereget megfutamította, a templomot is ágyúzta, leverte a kettős tornyot és még a mai napig is látható 14 darab ágyúgolyó a templom oldalfalaiban. A plébánia először Becséhez tartozott, 1816-ban épült a ka­ tolikus templom. Azóta a község nagyon kiterjedt, a régi falun kivül négy település van. A XVIII. század végén a vasút épült, ahol több száz kubikos talált munkát két éven keresztül, azután a kanálist szabályozták, ami szintén több évig adott többszáz munkásnak munkaalkalmat. A jelenlegi Srbobran 43.000 holdjának nagy része

akkor még legelő volt és a lakosság több mint fele állat­ tenyésztéssel foglalkozott. Később azonban elkezdték vá­ sárolni a földet és jobban kihasználni, akkor 1884-ben felosztották a járást (legelőt). Természetesen azok kaptak legtöbbet, akiknek úgy is sok volt, minden 3 lánc után adtak egyet. Akinek putrija volt, az^ nem kapott semmit, mert annak talán nem is kell enni. így szűnt meg a köz­ ség északkeleti részén fekvő 11.000 hold járás, ahová most már az a pár szegény állattenyésztő nem hajthatta ki sovány jószágát, ha volt. Szervezett kivándorlásról vagy kitelepitésről nem volt szó. A községtől északra fekvő nagy uraságok területén tanyai és urasági cselédek alkottak egy kis falut 1908 körül, amelynek lakossága nagy részben szenttamásiakból áll. Körülbelül 100 ház, két kocsma, egy iskola, egy csendőrlaktanya alkotják a falut. A mai Srbobran lakosainak száma 15.555 lélek 4000 családban. Ebből 9000 szláv, 6000 magyar, 400 német és 155 más nemzetiségű. A magyarok közül 5600 római katolikus a többi protestáns és egyéb. A község 43.200 hold területéből 9000 másfalubeliek kezén van, községi birtokban legelővel együtt 300, egyházi kézen 300 (240 a pravoszláv egyházé, 60 a katolikus egyházé), Körül­ belül 3000 hold, azaz 8% van a magyar gazdák kezén. 1300 föld és háznélküli közül 1000 a magyar, a szám nem, de az aránytalanság az agrárreform eredménye. Az agrárreform parcellázása a község északi részén kez­ dődött 1920-ban, ahol 380 portát osztottak ki 200 négy­ szögöles parcellákban a szláv földnélkülieknek, de ezen portáknak a 25°/o-a ma sincs beépítve. Ez a Begluk nevű telepítvény, ahol a beépített porták 50%>-a magyar kézre jutott. A második parcellázás alkalmával a község déli ré­ szén 80 portát mértek szét a szláv földnélkülieknek, amit ezek be is építettek teljesen. Végre 1925-ben 100 magyar is kapott portát, bár csak 150 négyszögöleset a község keleti részén, amit két év alatt beépítettek. Ez a Jankó­ falva nevű telepítvény. amely azonban nagyon mélyen fekszik, mert ez a rész szolgált évekig földhordásra a falu­ beli építkezésekhez. Annak dacára, hogy a mi községünk határa a leg­ nagyobb az egész Vojvodinában, a földtelenek sorsa

nagyon nehéz. Kukorica-törésre úgy a szerb, mint a német és magyar gazdák Boszniából hozatnak olcsó munkaerőt, répa- és kendermunkára pedig Bánátból ho­ zatnak százával munkásokat. Se föld, se jószág, se munka. Hogy miből is élünk tulajdonképpen? Többé­ ke vésbbé állandó ipari munkát adnak körülbelül 300 ipari munkásnak; 2 téglagyár, 1 szeszgyár, 5 malom, 3 fa­ telep és a községtől 5 és 20 kilométerre fekvő 2 kender­ gyár. Az utóbbiak összesen 150 munkást foglalkoztatnak, •de nagy távolság, 12 órai megfeszített munka (akkord) és legjobb esetben 25 dinár napi munkadíj ennek a meg­ élhetésnek feltételei. A község külső képe is sok hiányt, elmaradottságot mutat. Feneketlen sár mindenfelé, gyalogjárdák nagyon ritkák, két köves utunk a vrbász-becseji és a noviszádi, az utóbbi most épül ki nemzetközi műúttá, amelynek építése tavasz óta egy pár száz munkásnak adott vala­ mennyi munkát. Gyalogjárdára és egypár kút fúrására, amire már régen nagy szükség volt, most kerül talán sor. A falu szervezkedési és kulturális viszonyaira nézve különösen elmaradott. Például nincsen Gazdakör, ezt egy 30 — 40 tagból álló Polgári-kör helyettesíti. 6 fogyasztási szövetkezet együttvéve 320 tagot számlál, 2 hitelszövet­ kezet (1 szláv és 1 magyar) pedig 400-at. Az Ipartestület tagjainak 40 százaléka magyar, ami még talán a magyar lakosság letelepedési körülményeinek és inkább ipari elhelyezkedésének egyik nyoma, de rész­ ben az agrárreform következményeinek tudható be. A munkásszervezkedés úgy a földmunkásoknál, mint az ipari munkásoknál nagyon gyenge. A földmunkásoké 30, kőműveseké 18, asztalosoké 15 és szabóké 20 taggal működik, már amennyire működhet. A falu kulturális munkája egy 70 tagú Kultúrkör és a Cecilia énekkar évente 3—4-szer tartott előadásában merül ki. Az Omladinski Pokret, ami nagyon szépen in­ dult, megszűnt rövid működés után. Egyetlen kis könyv­ tár van a faluban, a Kultúrköré, ami egyrészt sokaknak hozzáférhetetlen, másrészt pedig nagyon selejtes. A mun­ kásság olvasmánya a megszűnt Népszava és Ék után, egypár példány A Nép mellett, a HID. Morel András

E6Y

ÉLET

RÖVIDEN

Születtem 1912. VIII. 12-én, Srbobranban. Szüleim parasztnapszámosok voltak. Anyám még 17 éves korom­ ban meghalt. Tőlem idősebb testvérem öt van, én vagyok a hatodik. Rajtam kívül még egy férfi van a testvérek között. Négy elemi iskolát jártam. Az ötödiket félig kijárva, látva nagy szegénységünket, szerettem volna inasnak menni. De minden törekvésem hiábavaló volt. Elszegődtem kanásznak. Ölével szolgáltam. Időközben már szimpatizáltam a mun­ kásmozgalommal. Újságokat olvastam. Megismerkedtem a revizionizmussal és attól váriam életünk jobbulását. 1932-ben Novisadra hív a sógo­ rom, a Weifert-sörlerakatnál dolgozom, mint kocsis, de még mindig mint revizionista várom a fordulást. 1934. december végén, mint fölösleg, 12 munkás elbocsájtatik, köztük én is. Másfélhónapi csavargásom után találok munkát a kőműveseknél, a Tánurdzic-féle bontáson dolgozom két hetet. Ott is megszűnik a munka. Egy hónapi csavargás után kapok alkalmazást a „Fehér Hajó" vendéglőben, mint evőeszköztisztító s kifutó. Pincérekkel ismerkedtem meg. Három hónapig dolgoztam ott egyhuzam­ ban. Onnan megnősülök és megyek haza aratásra. Azután kommenciösr. béresnek szegődtem ki Kamendin-pusztára. Ott elejében ökrész voltam, később'fejős. A nagyhideg meghasznál, mert zöldtakarmánnyal etetünk, téli káposztával, ami pedig olyan fagyos, hogy törik, mint a száraz kenyér és csörög, mint a dió. A nagy istállóból nem kevesebb, mint öf ajtó nyílt, de akkorák hogy telekocsi szalmával behajtottunk. Erős volt a huzat és át-meg-áifáztam. Megkaptam a tüdőgyulladást, ami ágybadöntött. Egy hónapig kint kezel egy pancsevói orvos, de keze alatt nem javulok. Már teljesen ^elhaltam, mikor bátyám, aki szintén olt szolgált kocsit kéri az uraságtól és hazahozatott Srbobranba. Útközben bevisznek doktor Kovačićhoz, aki kéthónapi kezelés után kigyógyít. Időközben fele­ ségem gyereket szült, de a gyerek meghall. Mikor mindenből kikevered­ tünk, még csak enni se volt mii, olyan szegények voltunk. Novisadra mentünk munkát keresni, mert a mi községünkben még nem kezdődött a munka. Ott csavarogtunk két hétig, akkor kaptunk alkalmazást egy fűszerkereskedés- és büffében. A kifőzdében a feleségem, mint szakácsnő, én pedig, mint kocsis és kifutó. Két hónap múlva innen a Park-szálló és uszodába szegődtem evőeszköztisztítónak eleivel, később csapos lettem. Feleségem privát házba állt be. Itt ismerkedek meg a haladószellemmel. Itt iratkozok be a vendéglői alkalmazottak szakszervezetébe. Nyolc hó­ napig mint pontos tag fizetem a tagdíjat és járok a gyűlésekre, amiket éjszaka tartunk. Egész napi, éjjel egy-két óráig tartó munka után, ki­ maradás nélkül megyek a gyűlésekre. Megint haza kell mennem a köz­ ségbe, mivel a feleségem újból gyerekágyai fekszik, fiúgyereknek adott életet, aki meg is van. Odahaza is agitálok és megalakítjuk a föld­ munkások szakszervezetét. Résztveszek az 1936-os mozgalomban, ami a gyönge megszervezés miatt nem hoz kielégítő eredményt. Befurakodtak egyesek, akiknek az volt a céljuk, hogy a mozgalmat szétszaggassák, ami nagyjából sikerült is. Bár a szervezés munkája szépen haladt, de a munkástársak nem voltak elég öntudatosak. Háromszoros munkát kellett végeznünk, hogy kijavítsuk azt, amit elrontottak. Megalapoztuk az Ijjúsági mozgalmat is, mely nem csak a földmunkás, de a polgári ifjú-

ságot is egy táborba tómórítgette lassan, a béke, a kenyér, a haladás gondolatában. Ifjúsági munkánk — rajtunk kívülálló okok miatt — meg­ szakadt. Talán elég ennyi. Ezt az írást is sietve írtaméért egész héten a kulukon dolgozom, vasárnap délelőtt a szakszervezetben vagyok, mint pénztárnok és délután is mindig akad valami szervező-munka. H o r v á t h L a j o s , napszámos Srbobran

A TŐZSDE

ÉS

VILÁ6A

( T ö b b e k — kérdőívünkön beérkezett — k í v á n s á g á r a )

A z árú- és értéktőzsdék gyönyörű palotái ott díszelegnek minden kereskedelmi gócpontban, de a napi robotba fogott kis­ ember ritkán érti meg ennek az intézménynek igazi jelentőségét és célját. A tőzsdéről csak akkor hall valamit, ha ott baj v a n : ár­ zuhanás, krach vagy összeomlás. A tőzsdei élet megismerése pedig az ismeretek kibővítésén kívül a tőkés társadalmi rend fontosabb törvényszerűségeinek a felismeréséhez is juttatná. A tőzsde, mint a mai gazdálkodás legmegbízhatóbb iránytűje, mindig azokra az erőkre mutat, amelyek a nagystílű kereskedelmi tevékenység által a világpiaci árakat, ezek segítségével pedig népek és nemzetek sorsát kormányozzák. Nem felesleges tehát a tőzsdék lényegét és szerkezetét pár szóban felvázolni. A tőzsde a kereskedelmi forgalom könnyebb lebonyolítására é s részben szabályozására alapított intézmény, amelynek tagjai rendszerint bankárok, nagykereskedők, gyárosok, földbirtokosok, ügynökök, stb. A tőzsdén a tagok nagy árúmennyiségeket vesznek é s eladnak. A z üzletek lebonyolítását és az általános jellegű d o l ­ gokat a tagokból választott vezetőség intézi, míg a peres ügyek felett a választott tőzsdebíróság ítélkezik. A z intézmény az állam ellenőrzése alatt áll. A tőzsde-üzlet egyik sajátságossága az, hogy a vevő az árút látatlanba veszi meg és csak az árú elnevezése, tipusa és mintája szerint állapíthatja meg annak tényleges minőségét. Ez azért lehet­ séges, mert a tőzsdén az összes felajánlott árúkról pontos minták, szigorúan körülírt minőségmeghatározások vannak, tehát csalásról szó sem lehet, amenyiben az eladó nem akarja magát a tőzsdebíróság szigorú ítélkezésének kitenni. M i n t más üzletkötéseknél, úgy i t t i s megállapodnak az árúszállítás határidejéről és helyéről, a fizetés napjáról, módozatairól és egyéb feltételeiről. A megkötött üzlet feltételei mindkét félre kötelezőek. Mindez nagy forgalom lebonyo­ lítását teszi lehetővé: az árút nem k e l l piacra hozni, ki-be fuva­ rozni, stb. A telefon és távíró segítségével minden a legnagyobb gyorsasággal megy. A z értéktőzsde szervezete hasonló, csakhogy i t t értékpapírok, váltók, kötvények, pénznemek, részvények és más u . n. ideális értékek kerülnek forgalomba. A tőzsdék általában a tőkés társadalmi rend kifejlődésévei

párhuzamosan jönnek létre. A z állandóan növekvő árúforgalom és a mind nagyobb méreteket öltő értékpapirkereskedelem szükség­ szerűvé teszik ezt a fejlődést. M a már az egész világ egy gazda­ sági egységbe tömörül, a legkülönbözőbb nemzetiségű és fajú népek munkatermékei kerülnek kicserélésre. A tőzsdéken adják e l a világ búza-, tengeri-, kávé-, gyapot-, gummi-, fém- és sok más nyersanyagkészletének java részét. A tőzsdék mind szorosabb kapcsolatba hozzák a legtávolibb országok tőkeérdekeltségeit és egybekapcsolják a népek sorsát. H a a búza ára N e w y o r k b a n esik, vagy ha a vas ára felmegy, azt még aznap tudják az egész világon. A tőzsdei élet törvényein kívül azonban ismerni k e l l még a tőkés termelés törvényszerűségeit is, hogy a mai gazdasági élet folyásáról pontos fogalmat alkothassunk magunknak. A tőke sokféle megjelenési formáját és átalakulását k e l l számontartani. Vannak tőkések, akik vagyonuk javarészét árúba fektetik. Ezeknek tehát az árútőzsdék eseményei életbevágó jelentőségűek, mert az ott kialakuló ár mutatja meg, mennyit ér a vagyonuk. Egy zuhanás a felére csökkentheti, egy áremelkedés megdupláz­ hatja azt. Más tőkések gyárakat vesznek, vagy legalább is rész­ vényeket. Megint mások állami kötvényekbe fektetik pénzüket, hogy az azok után járó kamatokkal gyümölcsöztessék. Legtöbben azonban az összes spekulációs formákat kihasználják, hogy min­ den eshetőségre készek legyenek. A kavarodó élet sokféle körülményei, de leginkább a haszon utáni hajsza miatt a tőkebefektetések formája állandóan változik. A k i ma részvényekbe fektette a pénzét, holnap már esetleg nem bízik azok jövedelmezőségében és eladja papírjait. Más a gyárat kénytelen eladni, mivel a válság éveiben a rossz üzletmenet miatt a termelést a felére csökkentette és a nagy tőkebefektetés már nem fizetődik k i . A z állampapírok évi kamatja ha biztos is, túlkicsiny ahhoz, hogy az ember tartósan bennük tartsa a pénzét, ezért inkább csak a válságos időkben engedhető meg, hogy tőkéje azok­ ban heverjen. A tőzsdei árfolyamok folytonos változása, áremel­ kedések, árzuhanások, különféle egyéni spekulációk állandóan nyugtalanítják azokat, akiknek a tőkéje ezekben a játékokban ér­ dekelt. A szüntelen árfolyamváltozás idegessé teszi a gazdasági életet. Érdekes tanulmányozni a tőzsdei árfolyamváltozások okait. Ezek sokfélék, de leginkább a tőkés gazdálkodás tervszerűtlenségében lelik magyarázatukat. Elsősorban a kínálat-kereslet törvénye dönt. Ezért a buza ára közvetlen az aratás után mindig alacsonyabb, mint tavasszal. A nagy kínálat lerontja az árakat. A m i k o r a válság folytán a tömegek vásárlóereje megcsappan és a gyárak kénytele­ nek a termelést csökkenteni, esnek a részvények árai is, de ha a gyors fegyverkezés miatt a fegyvergyáraknak annyi a rendelésük, hogy nem is tudják mind a kitűzött időre leszállítani, biztosak lehetünk benne, hogy a fegyvergyárak részvényei sokkal a név­ értékük felett kerülnek forgalomba, mert hiszen a jólmenő vállalat magas osztalékot juttat részvényeseinek. A részvények árfolyama

tehát szoros kapcsolatban van a gazdasági élettel A valuták ár­ folyama az illető országok bel- és külpolitikai viszonyaitól függ­ n e k : háború, forradalom vagy puccs megrendíti az állam iránti bizalmat és a valuta értéke csökken. Ezeken a „természetes" o k o k o n kívül szerepet játszanak az egyéni okok is, azaz a tőkések személyes indokai. H a valamely tőkés úgy találja, hogy az ő részvényei évente kevés osztalékot hoznak és egy más vállalkozásba fektetett tőke nagyobb hasznot hajtana neki. gondolkodás nélkül eladja részvényeit és a pénzt abba a vállalkozásba fekteti. H a valamely részvénytársaság a rossz üzletvezetés miatt a tönk szélére jutott, mindenki, akinek ez tudo­ mására jut, igyekszik megszabadulni annak részvényeitől és más, szolidabb papírokba fekteti pénzét. A m i k o r az értékpapírok kíná­ lata a tőzsdén nagyobb a keresletnél, biztosra vehető, hogy a nagy­ iparnak nem megy fényesen a dolga, mert íme a részvényesek sem bíznak abban, hogy a szokásos profitot az osztalék útján elérik. Most következnek az u . n . tőzsdei mahinációk, amelyeket a nagytőke pánikok előidézésével, nyerészkedési vágyból, esetleg politikai okokból, (amire a legutóbbi francia események fényes bizonyítékkal szolgálnak), szokott megrendezni. Ez leginkább a k k o r történik meg, ha a nagytőkés-vállalat részvényei sok kisember között oszlanak meg. Ilyenkor a vállalat főrészvényesei váratlanul eladásra bocsájtják összes részvényeiket, miáltal azok ára termé­ szetesen katasztrofálisan esik. A kisemberek, akiknek sokszor egész életük folyamán összegyűjtött vagyonkájuk fekszik ezekben a részvényekben, megijednek és hogy „a veszett fejsze nyelét'* megmentsék, maguk is árúba bocsájtják részvényeiket. Ezért az ár még inkább alászáll. A nagytőkések lesben állnak és potom áron vásárolják össze a részvényeket, amelyek természetesen továbbra is épp azt az osztalékot nyújtják, mint azelőtt. így megszabadulnak az apró részvényesek ellenőrzésétől és olcsó áron vásárolják vissza az annakidején drágán eladott részvényeket. A nagyhalak tömegesen falják fel a kicsiket. A z i l y e n és hasonló esetek leginkább egy kedvező fejlődési folyamat vége felé fordulnak elő. Ilyenkor észlelhetővé lesz az u. n. tőkebőség, mert adott keretekben lehetetlenek a további be­ ruházások és a konjunktúra alatt felgyülemlett tőke a tőzsdén próbálkozik. M i v e l a konjunktúra a vége felé közeledik, olcsó részvényekkel még meg lehet menteni az előbbi jövedelmet. Ilyen­ k o r az állampapírok vélele is élénkebb mert sokkal jobban bíznak az állam fizetőképességében, miut a gyárak jövedelmezőségében. A tőzsdék fennállását csak az individuális tőke teszi indo­ kolttá. A tervszerűen termelő és elosztó társadalomban szükség­ telenek, mert helyükbe állami és önkormányzati kooperatívak lép­ nek. A ma emberének nagyon jó bizonyítékot nyújt arra, hogy a tőkés termeléssel felduzzasztott és tagozott gazdasági élet egy­ séges, tervszerű irányítást igényel. Hajtó Vilmos

T Á V O LI KÜLSŐ

0 RSZÁ60 K MONGÓLIA*)

Egykor pusztító fergetegként vágtattak végig a világon, vad, háborús csatazajjal kavarták fel a megrendült Európa vallásos félelemmel teli lelkivilágát, ostorcsapásként suhogott szilaj győze­ lemkiáltásuk a keleti és nyugati despota-országok feje felett. Vala­ mikor, Dzsingiszkán idején a világ egyik legnagyobb birodalmát alapították meg az egyesült mongoltörzsek fegyelmezett lovas­ katonái. Hadi megmozdulásaik nyomai Európában épp úgy fel­ lelhetők, mint Kisázsiában, Indiában, vagy a Távolkeleten. Követeik megjárták Jedo-t (Japán egykori fővárosa) és Parist egyaránt. Kina, India, Kis- és Középázsia országainak uralkodóit évszázado­ k o n keresztül a harcias mongoltörzsek adták. Központi helyzetük­ nél fogva kapocs voltak Távolkelet és Nyugat között. Kereskedelmi karavánjaik hosszú időn keresztül közvetítettek Európa és Ázsia legtávolabbi részeiben. Bár Európa történelmi könyvei barbár hordáknak tüntetik fel a mongolokat, tudományos kutatások bizonyítják, hogy ennek a népnek is megvolt a maga sajátos kultúrája. A nomád népi k u l ­ túrát kétségkívül a mongolok fejlesztették a legmagasabbra. Nép­ dalaikban, mint jóformán egyetlen kulturhagyatékukban megható ragaszkodás és szeretet hangjain szólnak hazájukról, a végtelen pusztákról, az asszonyról, az anyáról, a kedvesről, a tüzes paripá­ ról. Ezekben a dalokban a szteppék féktelen fiainak emberi, nemes vonásai ütköznek k i , megcáfolva az egykorú „művelt" Európa kutyafejes rémhiedelmét. A buddhizmus terjedésével a mongolok is csakhamar letűntek a világ színpadáról. A földi élvezeteket megvető és a túlvilági élet legfőbb boldogságát hirdető tanok a szteppék fiait valami val­ lásos kábulatba süllyesztették. A szilaj, harcias törzsek csendes pásztornéppé váltak és lassan feledésbe merültek. A buddhizmus gyökeresen megváltoztatta a mongolok életét. A lámák (papok) befolyása mind nagyobb lett, sikerült elérniök a mongol törvények megszüntetését és helyébe a buddhista dekalog-törvényt léptették életbe. Ezen keresztül gazdaságilag is megvetették lábukat és megerősítették a kolostorok hatalmi hely­ zetét. A lámák által gyakorolt törvény előírja, hogy „ha azelőtt egy mongol meghalt, akár az alsó, akár a felső osztályhoz tarto­ zott, feleségét, lovait, rabszolgáit, barmait, stb., megölték. Ezentúl azonban annyi jószágot k e l l a lámáknak ajándékozni, amennyi a megölésre szánt lovakkal, barmokkal, stb., egyenlő." Ez a magya­ rázata annak, hogy a világháború előtt a férfilakosság egyharmada kolostorokban élt s hogy Mongólia állatállományának 20 százaléka a lámák kezén volt. A X V I I . századig Külső Mongólia egyhangú életét semmi sem zavarja. Ettől az időtől kezdve mind erősebbé válik az orosz be­ folyáson. Sándor cár idejében K i n a már teljesen elvesztette mon*)' Belső Mongólia részben Kínához, részben Japánhoz tartozik.

góliai kapcsolatait. A XX. század magával hozza az orosz protek­ torátus elismerését. 1915-ben, Kjahtában Oroszország és Japán között szerződés jön létre, amely Külső Mongóliát függetleníti Kinától és ezentúl, mint tampon-állam (ék-állam) szerepel Orosz­ ország és Kina között. Kinát ez a szerződés akkoriban nem érin­ tette érzékenyen. Külső Mongóliát Kinától a hatalmas Gobi-sivatag választja el, gazdaságilag már amúgy is légidőktől fogva az oro­ szokkal állt szorosabb kapcsolatban. Etnográfiailag pedig a mongolok közelebb állnak az oroszországi tatárokhoz, mint a kínaiakhoz. A z orosz forradalom alatt ez a helyzet megváltozik. Először K i n a befolyása "erősödik meg, később túlsúlyba kerül a japán, mely báró Ungern-Sternberg ellenforradalmi tábornokot támogatja, hogy rajta keresztül úrrá lehessen Mongólián és Szibéria egyes részein. 1921-ben a szibériai guerilla-csapatok megsemmisítik báró UngernSternberg hadait és az ébredő mongol törzsek megadják a kegye­ lemdöfést a területükre visszahúzódó ellenforradalmi csapat­ foszlányoknak. A közügyek irányítását ezután, az 1920-ban megalakult „Mon­ gol Forradalmi Néppárt" intézi Bodo-val, egy urgai (Ulánbátor) írnokkal az élén. A japán befolyás Ungern-Sternberg leveretése után teljesen elvész s ettől az időtől fogva a mongol pásztornép újra önálló életet él, levetve a lámák gyámkodását és a különböző mongol hercegek uralmát. 1924-ben a „Nagy Huruldán" (nemzetgyűlés) megvetette a mongol népköztársaság alapjait. A z 1924-iki alkotmány szerint a hatalom a dolgozó népé. A föld, a természeti kincsek, az erdők ós vizek magántulajdonát megszüntették. A gazdaság kulcsai, a külkereskedelmi monopol és a bankárok a kormány ellenőrzése
Külső Mongólia területe 1.250.000 k m , azaz ötször a k k o r a , mint Jugoszlávia, k b . 700.000 lakossal. A z ország a világ legma­ gasabb fensíkján fekszik. Átlagos magasság 1500—2000 méter. Főbb törzsei: a kalchazok, burjátok, zsdungárok, torgutok és dubretek. Lakói főleg állattenyésztéssel foglalkoznak. A földmívelés még kezdetleges. A nemzetgazdaság alapja az állattenyésztés. Gazdasági élete az utóbbi évek folyamán hatalmasan fejlődött. A z országban 1913-ban 13.000.000 barmot számláltak össze, ez a szám 1934-ben 24.000000-ra ugrott. 1924-ben 1600 desjatin területet vetettek be téli takarmánnyal (1 desjatin 10.925 hektár), ez a terület azóta 145.000 desjatinra emelkedett. A téli takarmánytermelés h a ­ talmas lökést ad az állattenyésztésnek, m i v e l az eddigi módszerek­ k e l ellentétben, a barmok téli ellátása is biztosítva van. 2

A gazdaság alapját a nQmád aratgazdaságok (pásztorgazda­ ságok) képezik. A forradalom előtt egy ilyen gazdaságra 21 boda esett (a bodo egy állatállományegység, alkotja 1 ló és 1 tehén, vagy 7 juh, 14 kecske, stb.). Adót azelőtt csak az aratgazdaságok fizettek. A nép elnyo­ mását legjobban bizonyítja az, hogy gazdaságonként a hercegek gazdaságára 1906-ban 964*5, a láma-kolostorokra 209.5 adó­ mentes bodo esett. A z agrárforradalom a hercegek gazdaságát teljesen likvidálta.*A láma-kolostorok birtoka ma az állatállomány 1 százalékát teszi, a forradalomelőtti 20 százalékkal szemben. A z új népművelési programm, amelynek keretében az iskolahálózat nagymérvű kiépítését tervezik, mindjobban gyöngíti a lámák vallási pozícióit is. A z ipar, a mongol viszonyokhoz mérten szintén hatalmasat lendült. Nemrég még csak háziiparról tudtak. M a a nagyüzemek­ ben már 2000 munkás dolgozik, a közlekedés 1500, a szövetkeze­ t e k 1000 alkalmazottat foglalkoztatnak. 1934 ben üzembehelyezték az ulanbatori kombinátot, melynek saját erőműtelepe, textilgyára, bőrfeldolgozó üzeme és cipőgyára van. Északon és északnyugaton mind több gépet alkalmaznak a mezőgazdaságban és fokozatosan mehanizálják a termelést. A z országot autóbuszjáratok szelik ke­ resztül . . . a tevék birodalmában megjelent a modern technika. Külső Mongólia jelentősége a háború óta lépett különösen előtérbe. A cári Oroszország és Kina közé beékelt államnak kevés szerep jutott, de Japán imperialista éhsége csakhamar napirendre tűzi az ország létkérdését. Tanaka emlékiratai szerint (1927.) „Mandzsúria és Mongólia a Távolkelet — Belgiuma." Tanaka tehát hadszíntérnek, vagy legjobb esetben felvonulási terepnek szánja. Belgiumon 1914—18-ban a német csapatok gázoltak keresztül, hogy Franciaországot két oldalról támadhassák meg, Külső Mongolián áttiporva a japánok elérhetik a transzszibir vasútvonalat, melyet, ha derékontörnek, megbéníthatják a Szovjet távolkeleti hadseregének ellátását. Emellett természetesen az ország 24 milliót számláló állatállománya is nagyjelentőségű. A z anyaországtól messze elka-

landozó hadsereg ellátása (itt párezer kilométerről v a n szó) óriási nehézségekkel jár. Mandzsúriában Japán már elérte célját. Belső Mongóliában, Pekingben, Sanghajban, Nankingban bábkormányok a tokiói fütty­ szóra táncolnak és hogy Külső Mongólia nem jutott hasonló sorsra, azt egyedül hatalmas szomszédjának köszönheti, a k i tavaly szer­ ződésben biztosította segítségről abban az esetben, ha Japán megtámadja. Hogy a japán támadókedv még ezek után sem lohadt.le, azt legutóbbi hadikészülődései mutatják legjobban. Mandzsúriában és Belső Mongóliában utakat építenek a Mongol Népköztársaság felé (M. N. K.), felemelték a Peking—Szuijuan, Peking—Bautu vasút­ vonalak forgalmi kapacitását, Bautuban repülőteret építettek, meg­ kezdték a Bautu—Ningszája országút építését, a terepet telefon­ hálózattal látják el, az M . N. K. és a Szovjetunió határán számos orosz és burját fehérgárdista telepet létesítettek. Ezzel szemben az M . N. K. jól felszerelt hadsereggel rendel­ kezik. A köztársaság védőőrsége 24.000 határőr, 2 gyalogbrigád, 5 lovasdivizió, mely tüzérséggel v a n ellátva, továbbá 9000 miliconista. A hadsereget állandóan erősitik, mechanizálják, modern hadi­ eszközökkel látják el, repülőtereket és repülőbázisokat építenek k i . Minden j e l arra mutat, hogy a Mongol Népköztársaság népé­ nek még nagy szerep j u t a világtörténelemben. Ezúttal azonban nem mint szilaj leigázók fognak megjelenni a világtörténelem szín­ padán, hanem mint a demokrácia harcosai a fasizmus ellen s a régi kutyafejes gyűlölet helyett, küzdelmüket a dolgozó népek szimpátiája fogja kísérni. Szakács Gábor

SZONETT . . . S fekete ebek kórságot üvöltenek, A v i z e n y ő k n á d j á n v a d u l üvölt a szél. N i n c s r e t t e n t ő b b a n n a k álmatlan éjinél K i s z a k a d t kabátjaiba temetkezett, S mohón a l t i o n ! v á g y . V a c s o r á t n e m e v e t t . B a l t á j á t az á g y h o z készítette. M i é r ? Szomorú a g y á t lázasítja b e t e g v é r , M e l y a z ere ben ú g y m e g k e v e s b e d e t t . M i n e k a b a l t a ? A magánosok dühe E l s z á l l o n g , m i n t t e h e t e t l e n szétfútt S b a l t a h i d e g nyelét h i á b a szorítja

pihe

B á r k i , m i g a sötétet e g y e d ü l i s s z a És b e l é n e k g ö r c s é t ő l e g y e d ü l s z é d ü l , N i n c s m a g á n o s kiút a z é h s é g k ő d é b ü l . L a t t k IaWáa

VILÁGSZEMLE Az első Chautepms-kormány bukását Európaszerte nagy örömmel fogadták a fasiszta körök, és sajtójuk már előre beharangozta a népfront bomlását, melyet — szerintük — természetszerűleg reakciós jobboldal, kormánynak kell követnie. A francia körmánybukás egyrészt külföldi, másrészt az országban működő földalatti erők nyomásának következményei Az uralkodó angol konzervatív körök már hónapok óta azon fáradoztak, hogy meggyőzzék a francia kormányt, miszerint a kommunistákat a kor­ mánytöbbségből el kell távolítani. A konzervatívoknak semmiképen sem tetszett az állandó éles baloldali kritika es a sürgető figyelmeztetés, hogy a francia kormány a béke megvédése érdekében vállalt nemzetközi köte­ lezettségeinek minél hathatósabban tegyen eleget. Az angol nyomást fokozta a frank ellen indított támadás, melynek célja az volt, hogy a kormányt a pénzügyi helyzet megingatásával a bukás szélére sodorja. A pénzügyi manőver Londonból indult ki. A tervet Sir John Simon, Sir Robert Vansittart és Eden külügyminiszter már előzőleg, rivieriai tartózkodásuk idején megbeszélték a francia finánctőke bizalmasával, Flandin volt miniszterelnökkel. A népfront megbontásáért megindított kampány megrekedt. És ez az öntudatos francia tömegeknek köszönhető. Erélyes magatartásukkal még az ingadozó radikálisokat is rákényszeritették, hogy továbbra is kitartsanak a Népfront mellett. Belpolitikailag tehát a nép győzött ugyan, da Chautemps-Daladier szocialistamentes kormánya még erősebben jogja folytatni Delbos végzetes külpolitikáját, azaz az angol külpolitikát. A Népszövetség századik rendes ülésén ez világosan megmutat­ kozott. Delbos és Eden nagy beszédben fejtették ki a Népszövetséghez való ragaszkodásukat és a béke érdekében szükséges intézkedéseket, amelyek azonban — mint eddig — most sem jelentenek lényegesebb külpolitikai változásokat. A genfi tárgyalásokban nagy szerepet játszott az alapokmány re­ formjának kérdése, valamint a rotnánai zsidóság helyzetének megvitatása. A kérdésekben szokáshoz híven, most sem hoztak döntési* Kina ügyében elégségesnek tartották, hogy felmelegítsék azokat a langyos ígéreteket és fogadalmakat, amelyeket az előző népszövetségi tanácsülésen tettek. Alig hangzottak el a Népszövetség ülésszakán tett hangzatos foga­ dalmak a politikai helyzet tisztázására és kiegyensúlyozására, amikor Németország ujabb meglepetés elé állította Európát. Még néhány órával azelőtt, hogy Náci-Németországban megtörténtek a február 4-iki dön­ tések, London és Paris vezető köreiben az az általános vélemény alakult ki, hogy a Németországgal való tárgyalás nemcsak kívánatos, hanem könnyen keresztül is vihető.

„..

.A társadalom elnyomott része lehetőleg tisztában legyen a céljaival és akkor tisztában lesz

a célokhoz vezető utakkal is és az ehhez szükséges lelkesedés sem fog hiányozni. S ekkor ügye a történelmivé lett előjogokkal bíró osztályoknak épp legjobb és legfrissebb legyőzhetetlen vonzóerőt fog gyakorolni."

intellektuális erőire is

Kropotkin herceg Emlékirataiból.

Eden és Delbos kijelentéseikben már sejtetni engedték, hogy a nemzeti szocialistákkal Európa általános és sürgető kérdései tekin­ tetében közös tárgyalási alapot találhatnak. A Harmadik Birodalom­ mal való tárgyalás, nézetük szerint, bármi is legyen a tartalma, leg­ alább azzal az előnnyel járna, hogy az erőszakos tettek időpontját kitolná. A francia és angol külügyminisztériumokban semmit sem sejtettek a február 4.-én bekövetkező intézkedésekről, bár Paris és London többé-kevésbbé figyelemmel kisérték a magas katonai és gazdasági körök és a nemzetiszocialista párt közti válság fordulatait. A - Hitler és tábornokai, valamint egyes gazdasági tényezők közötti ellentét erőszakos elsimításával Németország minden vonalon a háborús előkészületek útjára lépett. A Harmadik Birodalom katonai, gazdasági és politikai apparátusát száz százalékosan „nemzetivé" tették, ami azt jelenti, hogy Németország minden téren felkészült a háborúra. Az ellentétek, amelyek a február 4-iki eseményeket kirobban­ tották, úgy politikai, mint gazdasági jellegűek. A túlzott autarchikus törekvések, a kizárólag haditermelésre gleichschaltolt gazdaság, p o l i titikai téren, a kilátástalan kalandokba való bocsájtkozás és különö­ sen a teljes kudarccal fenyegető spanyol vállalkozás, a Herrenklub urait arra birták, hogy némiképen mérsékeljék Hitler heves tevékeny­ ségét. Ez a mérséklő irányzat a legutóbbi események összehalmozódása következtében éles ellentétbe kényszerült a Führerrel szemben. A tábornoki kar von Fritsch generálissal az élén a nemzeti szocializ­ mus jubileumának előestéjén erélyes követeléseket nyújtott be a Vezérnek. Ezután rohamosan fejlődnek tovább az események. Blomberg, Fritsch s a régi generálisok java felmentést kapnak, von Neurath bárót, az eddigi külügyminisztert Ribentroppal helyettesitik, Hitler pedig magára „vállalja" a legfőbb hadúri pozíciót. A tábornokok konok ellenállása a nemzetiszocialista párttal szemben leleplezi azt a mélyen begyökerezett válságot, melyben Németország gazdasága szenved, azt a válságot, amely több más következménye mellett a négyéves terv megvalósítását is megnehezíti. Csakhogy éppen ez a válság arra sarkalhatja a náci diktatúrát, hogy külföldi kalandban keressen megoldást. A nemzetközi kihatás tekintetében, mindenesetre szem előtt kell tartani azt, hogy a jelenlegi fordulat áldozatainak többsége kifogásolta a tengely-politikát. Az volt a nézetük, hogy Németország tengely­ társai (Olaszország és Japán) nem képesek Németországnak nyers­ anyagokat szállítani, holott Németországnak erre van a legnagyobb szüksége. Ebből következtetve a nácipárt győzelme azoknak felülkerekedését jelenti, akik a tábornoki karral szemben a tengely-politikát akarják folytatni és mindinkább kifejleszteni. Az új események nemzetközi kihatása valószínűleg a spanyol csatamezőkön lesz először érezhető. Az eltávolított generálisok éppen a spanyol kérdésben kerültek szembe Hitlerrel, amennyiben kilátás-

talannak találták Franco vállalkozását és fölösleges erőpocsékolásnak minősítették Németország mindenáron való beavatkozását, illetve tá­ mogatását. Jellemző Mussolini örömteljes távirata Hitlerhez február 4. után. Úgy látszik, hogy a spanyol köztársaság ellen tervezett újabb olasz offenzíva számithat a Harmadik Birodalom támogatására. És ezen a téren ugyanúgy, mint mindenütt másutt Francia­ ország és Anglia magatartása óriási letőséget nyújt a támadónak. Párizsban és Londonban erősen felfújták azokat a szigorú szavakat, amelyekkel Eden és Chautemps elítélték a földközi-tengeri kalózko­ dást és a nyilt városok bombázását. Ezek a lépések azonban továbbra ís érintetlenül hagyják a beavatkozás kérdését. Ha Eden látszólag erélyes hangot használ is, úgy az nem történik azért, hogy a tény­ leges vétkesekkel forduljon szembe, hanem a salamancai bábukat ijesztgesse. Amig Franciaország és Nagybritannia hivatalosan meg­ maradnak amellett, hogy a kalózok „ismeretlenek", amig nem akarják elismerni, hogy Franco csupán Mussolini zsoldosa, amig csak a f i g u ­ rákhoz fordulnak ahelyett, hogy az irányítókat vonnák felelősségre, addig minden lépésük kudarcot fog vallani. Mégha a kalózkodásoknak és légitámadásokak vége is szakad, semmi sem menti meg Spanyol­ országot attól az offenzívától, melyre Hitler és Mussolini ujabban készülnek. A tengely-társak a kalózkodásokról és a bombázásokról való tárgyalásokat tolják előtérbe, mert ezzel az u . n. önkéntesek visszavonásáról való vitát elaltatják. Mihelyt a szó ismét az inter­ vencióra kerülne, a kalózkodás még élesebb formájában újulna k i . Ha pedig a nyoni egyezmény alapján folytatott tárgyalások megindul­ nak, az intervenció újból szóhoz juthat és Németország, valamint Olaszország a kalózkodás megszüntetésének szükségességéről hangoz­ tatott dörgedelmek között nyugodtan szállíthatják csapataikat Spanyol­ országba. A demokratikus világsajtó a február 4-iki eseményekben és Olaszország azon erőlködésében, hogy Angliával való tárgyalását megkezdje, a fasizmus megrendülését látja. Mindenesetre ha Anglia, Franciaország végleg szakitanának eddigi határozatlan politikájukkal és nem csak szavakkal, hanem tettekkel is erélyesebb eszközökhöz nyúlnának, úgy a most adódott helyzetet előnyösen használhatnák k i az általános béke, a kollektív biztonság és a demokrácia javára. Anglia konzervatív körei azonban nem ismerik fel, vagy nem akarják felismerni az újabb helyzetet és továbbra is kétoldali tárgyalásokat folytatnak a tengely-szövetség államaival. Chamberlain, akinek ?z ál­ talános angol politikai érdeken túl még messzebbmenő érdekei vannak a Földközi-tenger, illetve a spanyolországi kérdések tekintetében, kész új politikai vizekre evezni, hogy Olaszországgal újra felvéve a tárgyalásokat, kompromisszumra jusson. Ezért nem jó szemmel nézi Eden ezen a téren folytatott tevékenységét, különösképen pedig erre vonatkozó „vakmerő" kijelentéseit. A Chamberlain köré sorakozó angol konzervatívok között felmerült az a gondolat, hogy Edent külügyminisz­ teri hivatalában lord Halifax-szal helyettesítsék. A kutyabarát nemes lord előbbi politikai tevékenykedését németországi útjával kapcsolatban

ismerte meg az európai közvélemény. A fasiszta körök örömmel üdvö­ zölnék az angol politika ilyenirányú megváltoztatását. A február 4 - i k i események közvetlen kihatásának tartják Románia belpolitikai helyzetének új alakulását. A kizárólag fasiszta támogatásra berendezett Goga-kormány, a belső bajokkal küzködő Németországtól magárahagyatva csúfos bukással múlt k i . Goga politikai szereplése amilyen váratlanul és hirtelen megjelent, úgy el is tünt. Az új román kormány a „Nemzeti Összefogás" kormánya. Az új román kormánynak — amennyire az eddigiekből következ­ tethetünk — nem lesz annyira sürgős szakítani az angol-francia b a ­ rátsággal, mint elődjének volt. Amint Hitler a Herrenklub urait utolsó hatalmi állásaikból k i ­ tette, bel- és külpolitikájában menteni igyekszik, ami menthető. A belső válságot és Romániában szenvedett kudarcát ujabb külpoli­ tikai sikerrel próbálja helyreütni. A nácipolitika immár klasszikus „hétvégi meglepetése" a berchtesgadeni Hitler-Schuschnigg találkozó volt. A Führer magához rendelte az osztrák kancellárt, hogy figyelmeztesse a július 11-iki egyezmény egynémely eddig még nem teljesített pontjára. Az osztrák-német szer­ ződés egyik szakasza szerint ugyanis Ausztria magáravállalta, hogy a „nemzeti ellenzéknek" (vagyis a belföldi náciknak) helyet biztosít a kormányban. Hitler erre a szakaszra figyelmeztette Schusčhniggot és követelte tőle, hogy a belügyminiszteri tárcát Seiss-Inquart osztrák nácinak adja oda. A berchtesgadeni eszmecsere során a két ország gazdasági viszonyának kérdése is felvetődött. Ugyanis február 28.-án jár le az osztrák-német kereskedelmi szerződés, amely az utolsó évben a I I I . Birodalom terhére 60 millió schilling passzívát tüntet fel. A nácik nö­ velni akarják ausztriai árúkivitelüket, ami éppenséggel nincs az osz­ trák nagyipar ínyére. Schuschnigg nem mert ugyan erélyesen szembe szegülni a náci­ ultimátumnak, de számítva a nagyhatalmak Ausztria függetlensége érdekében való erélyes fellépésére, alkuval igyekezett a döntést elha­ lasztani. A demokratikus hatalmak azonban nem mutattak valami nagy kedvet, hogy Ausztriáért kiálljanak és az osztrák kancellár Rómához fordult segítségért. S itt újra meglepetés érte azokat a naiv demokratákat, akik abban reménykedtek, hogy a tengelypolitika éppen az osztrák kérdésen fog felborulni. Schuschnigg elutasításra talált Mussolininál. A kutyaszorítóba került kancellár végül is kénytelen volt engedni a követelésnek. A kormány átalakítása megtörtént, Seiss-Inquart kapta ineg a belügyi tárcát és az összes náci-foglyok amnesztiában része­ sültek. Ezzel Hitler február 20-iki beszédéhez hálás témát kapott. Mint minden évfordulón, most is ujabb külpolitikai eredményről számolhat be.

Ausztriában tehát megindult a nácizmus előnyomulása. Ez azon­ ban nem jelenti azt, hogy Hitler végleg megvetette a lábát Bécsben. Csak azt jelenti, hogy a nyugati hatalmak teljesen tehetetleneknek bizonyultak a nemzetiszocializmus agresszív politikájával szemben. Schuschnigg kapitulálása kényszerpolitika s a Hazafias Front gyenge­ ségét mutatja, de nem a munkásságét és a haladószellemű polgár­ ságét, amely minden bizonnyal nem fog olyan simán belenyugodni abba, hogy a nácik kényelmesen bevonuljanak hazájukba. Az osztrák munkásság tradicionális bátorsága és áldozatkészsége, mely m i n d ­ annyiszor megmutatkozott, amikor a szabadságért és a szociális igaz­ ság nagy emberi eszméiért kellett síkra szállnia, ebben a kérdésben még nem mondta k i az utolsó szót. Ausztriában sem mindenki nacionálszocialista, ahogy azt Rosenbergék elképzelik. A munkásság tisztában van azzal, hogy mi vár rá az Anschluss esetén. Az osztrák katolikus közvéleményre sem hatottak az új események valami meg­ nyugtatóan. A munkásság egyébként az ország több helyén gyűléseket tartott, amelyeken késznek nyilatkozott Ausztria függetlenségét minden ren­ delkezésére álló eszközzel megvédeni. A legbiztatóbb ezekben a gyű­ lésekben az, hogy a munkásság pártkülönbség nélkül, egységesen lépett fel a fenyegető veszedelemmel szemben. *

Távolkeleten változatlanul folyik a harc. Kegyetlenül és véresen. Óriási veszteségeket követel a szabadságát védő Kínától, a hatalmas testű, de darabokra szaggatott országtól, melynek hős fiai a rettenetes vérveszteség ellenére rendületlenül bíznak végső győzelmükben. A japán csapatok nehéz helyzetbe kerültek Kina északi vidé­ kein, ahol a 8. nemzeti forradalmár hadsereg operál és szervezi a népet a partizán-harcokra. Csaharban és Szuijuanban a partizán­ csapatok úgy szaporodnak, mint eső után a gomba. Egyes japán csapattestek teljesen elszakadtak tápterületeiktől, úgy-hogy az élelmi­ szert csak repülőgépeken kaphatják. Ahogy Pen Te Hua, a 8. had­ sereg helyettes parancsnoka mondja: „a japán imperialisták Északkinával úgy jártak, mintha egy dinamitpatront nyeltek volna le, melynek előbb-utóbb fel kell robbannia." A Kínának nyújtandó segítség és Japán bojkottálása megszerve­ zésére összejött konferencia befejezte Londonban tanácskozásait. 1000 kiküldött vett részt a tanácskozásokon. Az egyes bizottságok a következő határozatokat hozták: 1. Japán bojkottálása az egyes államok törvényeinek keretein belül. 2. Minden államban állandó bizottság alakuljon a bojkott megszervezésére. 3. Japánnak nem sza­ bad hitelt nyújtani, ellenkezőleg Kínát kell segíteni. 4. Parlamentáris akcióval megnyerendők az egyes kormányok. 5. A szövetkezetek boj­ kottálják Japánt. 6. Vezessenek be kiviteli tilalmat a petróleumra Japánnal szemben. 7. Egyes személyek is bojkottálják Japánt. Hogy milyen hatása lehet a bojkottnak Japánra nézve, azt az alábbi számok mutatják. Japán nyersanyag tekintetében majdnem r

jteljesen behozatalra szorul. 1936-os adatok szerint vasércszükségleté^iek 76, nyersvasának 30, rezének 4 1 , alumíniumának 70, ólmának 92, ónjának 71, cinkjének 7 1 , naftájának 92*6, gyapotjának 98, gyapjú­ jának 95 százalékát, kaucsukját pedig 100 százalékban a külföldön sze­ rezte be. * * A tudomány és a munka legszebb győzelmét aratta a napokban 4 szovjettudós, az Északi Sark bátor kutatói. Papanin, Krenkel, Sirsov, Fjodorov tudósokat több mint kilenc hónapi fáradhatatlan munka után, a rájukbizott feladatok tökéletes elvégzése után e hó 19.-én a megmentésükre küldött Tajmyr és Murman jégtörő hajók a fedél­ zetükre vették. Valóságos diadalmenet az útjuk. Üdvözlő táviratokat fognak fel a hajó távírászai, újabb és újabb jelei a nép hálájának a sarkkutatókkal szemben. Tudják, hogy a tudomány minden egyes előre tett lépése a nagy tömegekért van, minden áldozat, mely a tudo­ mány szolgálatában történik, az ország minden egyes polgárának ér­ dekét szolgálja. Érthető tehát a nagy öröm és együttérzés, amellyel a szovjet nép tudósait hazavárja. Szántó Á r p á d

FIGYELŐ Mit kíván másfél millió magyar? A romániai magyar földművesek, kisiparosok,

székely alkalmazottak és munkások

brassói nagygyűlésének határozata

A Romániában kavargó politikai események mindnagyobb megpróbáltatások elé állítják az ottélő magyar kisebbséget. A z anyaállamtól elszakadt magyarság életkörülményei állandóan roszszabbodnak anélkül, hogy az arra hivatott körök részéről bármi is történnék ennek megelőzésére, vagy elhárítására. A z utódállambeli magyarság lassan rájött arra, hogy sorsának megjavítását hazai segítségtől nem várhatja. Önerejére k e l l tehát támaszkodnia. H a valamit el akar érni, csak saját szorgalmas és kitartó munkájával érheti el. Hivatalos magyar részről nem is történhet semmi, hiszen a romániai pálfordulás a régvárt irányba történt. O t t is az a kurzus került fel, amely Magyarországon már két évtizede dolgozik a nép, az igazság és a humánum ellen. A horogkereszt-imádat meghozta a magáét. A fajgyűlölet győzedelmeskedett, a „nemzeti" eszme hitleri tort ül. . . A halálraítélt ? a milliónyi kisebbség, minden sza­ badságakarásával, életkövetelésével. . . A tengelypolitika újabb áldozata a hazai után, most a romá­ niai dolgozók tömege. Nyilvánvaló, hogy a hazai reakciónak nagy szerepe van ebben. M i sem gátolja azonban a „magyar" uralkodó

köröket, hogy továbbra is ne folytassák ámítással, hazugsággal, önzéssel és gyűlölettel teli nemzetölő politikájukat. Hogy meddig?' Ez a magyar nép élniakarásától, élnitudásától és nem utolsó sor-, ban türelmétől függ. A z utódállamokban élő magyar nép talán azért, mert a „nemzeti" eszme nevelőhatásától mentes, már megtanult saját fejé-^ v e i gondolkozni, megtanulta a sajátos életkörülményeihez megfelelő harcieszközök megválogatását a maga elé kitűzött célok eléréséhez. 1937. november 14-ikén, tehát a történelmi változások előestéjén tartotta meg első országos nagygyűlését Brassóban a M a ­ gyar Dolgozók Szövetsége (Madosz). „Először történt meg a jobbágyok ötszáz évvel ezelőtt lezajlott bábolnahegyi nagygyűlése óta, hogy nem az urak vitatták meg a nép kérdéseit, hanem maga az érdekelt nép szólalt meg és intézte a nemzet sorsát. A z Erdély­ ből, Bánságból s az Ókirályság magyar szórványaiból egybegyűlt földmívesek, kisiparosok, székely alkalmazottak és munkások négy külön szakosztályban fejtették k i másfélmillió romániai magyar kívánságait s a közösen hozott néphatározatokat a nagygyűlés kitörő lelkesedéssel tette magáévá." „1437-ben a magyar jobbágyok a román jobbágyokkal együtt szálltak táborba a népjogokért. M a újból közösen indul harcba a magyar és román dolgozó a demokráciáért, a nép uralmáért. A Magyar Dolgozók Szövetsége felismerte a demokratikus erők tömörítésének szükségességét s szövetséget kötött a román Nemzeti Parasztpárttal, a román Ekések Frontjával és a Magyar Kisgazda­ párttal" Sok lenne részletesen elmondani m i mindent fogadott el ha­ tározataiban a M A D O S Z ezen a nagygyűlésen. A különböző munkakörök szerint megalakult szakosztályok részletesen és precizen határozták meg a magyar élet minden terén szükségesnek látott újításokat, reformokat. Nemcsak gazdasági és politikai kér­ dések, de kulturális problémák is megvitatásra kerültek. A kongresszus a következő véghatározatot

hozta:

Tisztában vagyunk azzal, hogy eredményes munkát törvényes jogköveteléseink terén addig nem végezhetünk, amig népünk belső demokratikus kibontakozását meg nem valósítjuk. Ezért is a k i ­ sebbségi küzdelem eddigi meddőségéért a sovinizmus támadásain kívül saját szervezetlenségünket, szétszórtságunkat és ezzel együtt azokat is felelőssé tesszük, akik belső életünkben gátolják a népi tömegek szabad megnyilvánulását. A M A D O S Z létezésének első percétől kezdve hirdette, hogy a magyar kisebbségi életben csak azon politikai szervek bírnak létjogosultsággal, amelyek munkájukat szorosan összekötik az ál­ talános kisebbségi és demokratikus jogok s az elárvult földmívesség és városi kisemberek érdekeinek védelmével. Ezért szükséges­ nek látjuk, hogy belső kisebbségi életünkben is az építő szándék

Fiflyelő

73

érvényesüljön, a magyar népi rétegek gazdasági beszervezése, kulturális felkarolása és a magyar küzdelmi egység létrehozása. A z általános szabadságjogok megvédése azonban nemcsak a magyar, hanem a többi kisebbségi és a román tömegeknek is ér­ deke. Ezért is szükségesnek látjuk az ittélő magyarság együttmű­ ködését a román demokratikus pártokkal. A román demokráciával való összefogásunk i t t , Erdélyben nemcsak politikai, hanem törté­ n e l m i szükségszerűség is. A z Ekés Fronttal való szövetségünk a románság és a magyarság szövetségének megpecsételése, amivel egyszer s mindenkorra elejét akarjuk venni annak, hogy e két nép még egymás vérét onthassa. Sohasem v o l t nagyobb szükség a békésszándékú erők össze­ fogására, mint manapság. Békében akarunk élni s ellene vagyunk a nemzetközi szerződések erőszakos megszegésének, ellene vagyunk annak, hogy az országok közötti ellentéteket a békés lakosság lemészárolásával intézzék el. A dunavölgyi népek megegyezése a békét és demokráciát védő hatalmak táborában életkérdés számunkra, ezért is rokon­ szenvvel tekintünk arra a magyarországi márciusi ifjúságra, amely minden üldöztetés ellenére is fennen lobogtatja a demokratikus, a Duna völgyében élő testvérnépekkel szövetségbe lépő magyarság zászlóját. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy a romániai magyarság sérelmeinek orvoslása csak innen, az országból jöhet. Ezért is sé­ relmeinek orvoslására a saját egységünkön kívül ahhoz a román demokráciához folyamodunk, amely ha eddig nem tagadta meg a gyulafehérvári pontokat, az ittélő nemzetiségek jogát önkormány­ zatukhoz, a mai nehéz világpolitikai helyzetben kötelességének k e l l , hogy tartsa, velünk együtt azokat k i is harcolni. A négyéves M A D O S Z ma meggyökerezett mozgalom és szer­ vezett tömegerő. Méltán megértünk arra, hogy ezen első kongreszszusunk a magyar kisebbségi összefogás toborzója és az országos demokrata összefogás ösztönzője legyen. M i k o r jogos méltatlansággal tiltakozunk azon törvényterveze­ tek és hátmögötti intézkedések ellen, amelyek lehetővé teszik az ország számtalan kisebbségi állampolgárának a munka és kenyér­ jogtól való megfosztását, ezt azért is tesszük, mert az ország népeinek békés együttélése és szolidaritása minden külső és belső veszéllyel szemben csakis a nemzetiségi és általános demokratikus jogok érvényesülése s az ország alkotmányának tiszteletben tartása mellett biztosítható. Ezeket a jogokat pedig, amelyek az ittélő népek javát és a nemzetek közötti békét hivatottak szolgálni, egyedül a magyar egység s a kisebbségek és a román demokratikus erök összefogása biztosithatják.

Nušić

$ranislav

Halálával a tizenkilencedik századbeli szerb költői nemzedék utolsó képviselője tünt el. Három írói generációval működött együtt. A századvégi szerb irodalom nagymesterei: Zmaj, Jakšič, Ilié, — a háborúelőtti fiatal írói nemzedék markáns alakjai: Lazarević, Domanović, Veselinović, — és az élő szerb költészet legnagyobb képviselői: Popović, Zogović, K r k l e c mindannyian lelkes írótársai voltak. Negyven színmű, számtalan prózai írás, c i k k és tanulmány jelzik egy hosszú élet munkásságát. Eletének eleje és vége egybe­ esik a szerb társadalom két döntő átalakulásának idejével és ennek megfelelően fellépése és munkássága mindkét korszakban egyenes és bátor kiállás volt. A pozsareváci fegyház egykori politikai fegyencének maró gúnnyal megírt c i k k e i és színdarabjai a dél­ szlávok patriarkális életszemléletének és erkölcsének szempontjából mondanak kritikát a polgárosodó szerb társadalom ezer fonáksága és ellentmondása felett. „En valóságban burzsoá vagyok, de a mai társadalommal szemben mindig forradalmárnak éreztem magam" — mondta Nušić egy alkalommal. Szatírái: a „Világ", „ A gyászoló család", „ A miniszterné", a „Gyanús alak", a „Képviselő úr" „ A házbér" az uborkafára felmászott hatalmasok, pünkösdi királyok és proccok sorozatán kívül az új szerb társadalom elmaradhatat­ lan alakjait: az uzsorást, bankárt, sznobot és az alkalmazkodni képtelen szerb parasztot is bemutatják. Ez a k r i t i k a i állásfoglalás jellemzi Nušić egész munkásságát. De mint a modern idők igazi krónikása az újabb k o r szellemétől nem maradhatott távol. Utolsó írásai: „ A megboldogult" és „ A hatóság" már teljesen a mai tár­ sadalomra vonatkoznak és bizonyítékai így annak, hogy a hajlott­ hátú, beteges, összetört öregember nem v o l t süket a korparancs szavára, hanem teljes felelősséggel vállalta azt. Közeledése az ifjú­ sághoz, a haladószellemű értelmiséghez nem maradt hatás nélkül irodalmi munkásságára sem. f

A z írók, tudósok és művészek gazdasági szervezetének múlt év december 5-iki alakuló közgyűlésén tartott beszédében a követ­ kezőket mondta: . „ A kulturmegnyilvánulások, kulturmozgalmak társadalmunkban még mindig másod- harmadrendű tünetek és ezen mozgalmak vezetői, a kultúra építői nálunk csaknem felesleges emberek. A n n y i r a feleslegesnek tartják őket, hogy még a legfontosabb kul­ turális kérdések tárgyalásán is mellőzik véleményüket. A fiatal kultúrának épp úgy, mint a fiatal növénynek, fejlődéséhez és virág­ zásához a m i éghajlatunknál kedvezőbbre van szüksége. A m i bizonytalan éghajlatunk alatt a fiatal növény nem fej­ lődhet erős törzzsé, teljes virágzást nem érhet el, a szellemi alko­ tás sem jut teljes kifejezésre s ezért sok szó marad kimondatlan, sok gondolat félbeszakad, sok folyó már forrásánál elapad vagy legalább is nem adja k i szellemi erejének gazdagságát. A z egyén bármilyen erős is szellemileg, semmilyen erőfeszítéssel vagy sikerm

rel nem tudja megváltoztatni ezeket a viszonyokat. Csak az összes szellemi erők egysége, közös kitartó tevékenysége, kulturális összevonása biztosíthatja társadalmunk szellemi értékeit és annak azt a jelentőségét, amire hivatva van egy fiatal kulturális tár­ sadalomban." K. A munkaviszonyok (Vasutasok,

1. A z a l k a l m a z o t t 1930. )

évi

1936. i átlag 1937. V I I . 1937. 1936. 1937. 1936.

Vojvodinában*)

b á n y á s z o k és f ö l d m u n k á s o k n é l k ü l )

VIII. VIII. IX. IX.

2. A 1936. évi állag

munkások s z á m a :

Vojvodina

Jugoszlávia

85 839 94.981

631.181 616.209

106.156 109.520

707.489 721.051

96.499 108.204

644.093

101.144

651.149

716.664

munkanélküliek s z á m a * * ) : 436*589 52*361

1937. V I .

56426

1937. V I I I .

57 722

448 306 455301

1937. X I .

57*546

480*477

3. A z á t l a g o s munkabérek

fejlődése:

szombori petrovgrádi szuboticai noviszádi kerületi munkásbiztosító területén

1928.- \ évi

2649

1936. i átlag

18-46 20 06

1937. V I I .

u

1937. V I I I . 1936. V I I I .

C — Q

1937. I X . 1936. I X .

2290 1657 17'62

20.51 1905

17 99 16-87

2075 19 32

18-01 16-96

Vojvodinában

2234

2133

2290

1555 18-39

1536

16*64

17*72 1805 15-80

1866 18 92 17-09

17 77 15-65

17-25

18.33 15-99 18-22 16*18

Jugoszláviában

(1930)

26-56 21.68 23-02

^

23*27 Ö 21-94 23'42 21*97

18'69

Q

4. A létminimum v i s z o n y a a z á t l a g o s m u n k a b é r h e z S u b o t i c á n : átlagos munkabér

a

munkabér

a

létminimumnál

létminimum k i s e b b százalékkal: 34'5°/o 2756 18-05 41-7% 3043 17-77 *) A Központi Munkásbiztosító Hivatal kimutatása alapján. **) A Központi Munkásközvetitő Hivatal adatai alapján.

1937. V I I I 1937. IX.

SZEMLE Gyöngyösi Dezső: Sorsproblémák. (Kisebbségi Könyvtár, 1937.) Megszoktuk már, hogy a jugoszláviai magyarság élet­ kérdéseiről szólva, mindenki elsírja a maga bánatát, kesereg tehetetlenségünkön, megállapítja, hogy a helyzet tarthatatlan és végül is vagy a „nem lehet" savanyú pesszimizmusába süpped, vagy lapos ál­

talánosságokban tesz halvány célzást a boldog jövőre. Mindez annyira megszo­ kott, hogy úgy vagyunk vele, mint a ponyvaregénnyel: alig kezdünk bele, máris tudjuk a végét. Gyöngyösi nem tartozik azok közé, akik végnélküli sirámokkal, minden reális tartalmat és a dolgok lényegét nélkülöző tanulmányokkal teszik próbára a jóakaratú olvasó türelmét. Összegyűl-

tött cikkeiben nem téved túlzott általá­

osztályok természetszerűen ellentétes v i ­

nosításokba, nem botorkál, mint sok más

lágnézetének.

publicistánk a tisztázatlan nézetek kiút-

vannak és hogy ezzel akarva, nemskarva

nélküli

sűrűjében

és

főleg nem von le

Elismeri,

számolni kell.

hogy

osztályok

Nem hive tehát a nálunk

minden alapot nélkülöző következtetése­

annyira

ket.

ezzel szembe is száll — és éppen azért,

Nem az az ember, aki előtanulmá­

nyok

nélkül,

bízva, vág

pusztán

neki

„tehetségében"

az írásnak. A

dolgok

divatos

irány-nélküliségnek

mert tudja, hogy az osztályellentétek ta­ gadhatatlanul fennállnak, az összefogás és

mélyére száll, boncolgat, tanulmányoz és

szervezkedés

ítél. Konkrét javaslatokkal jön, nem saj­

nak a belső demokráciát jelöli meg.

nálja az

időt, hogy a kérdés legapróbb

részleteivel is foglalkozzék. akarat jellemzi. kisebbségi mertetni szinte

Szolgálatot

akar

tenni

sorstársainak, meg akarja is­ velük

helyzetük

valóságát és

lépésről-lépésre vezeti az olvasót

egyetlen életképes módjá­

A nép és nemzet, politikai

Gyöngyösi Írását százszázalékos jó­

—

fogalom

mint szociológiai­

közötti

különbséget

nem ismeri fel és ezért szükségszerűen kisiklik akkor, amikor politikus

nemzetnek

igyekszik

a

magyar népet

nevezve

megmagyarázni

ki, azzal kisebbségi

sorsra került részének szervezetlenségét,

arra a belátásra, hogy sorsának javulását

hogy inkább politikai mozgalmakba ve­

csak az összefogás,

tette magát, mint

kölcsönös segítés, a

nemzetiségi béke, azaz

a

nemzetiségek

sem hogy

békés együttélése és a demokrácia útján

hez. Valójában

érheti

csak egy igen kis része volt

el. Mint

minden

jószándékú és

becsületes gyógyulást-kutató,

ő is erre

„a nemzet",

a

magyarságnak mindig politikus:

mig a népet éppen ezek a

politikusok fosztották meg a

a z eredményre jutott.

nemzetté­

szociológiai tu­

válás lehetőségétől. E z volt a baj. Mert

sok kívánni valót hagy hátra.

az anyaországtól való elszakadás után is

Azonban dása még

gazdasági

téren látott volna hozzá a szervezkedés­

Gyöngyösi

Valószínűleg forrásmunkáit sem válogatta

azok

ki a legszerencsésebben,

eddig is politizáltak,

a háború-utáni

nagy

különösen ami

szociális

megmoz­

vették át a vezetőszerepet, akik mig a

politikailag

elnyomott és éretlen nép ismét lemaradt

dulásokat és a legújabb politikai esemé­

a közös

nyeket illeti. A z egyes nemzetiségek v i ­

Ezért

szonyát szociális alapproblémáik elégtelen

kedés egyetlen utódállamban sem átfogó

ismerete miatt gyakran

jelentőségre

tisztán politikai*

ideológiai vagy éppenséggel érzelmi okok felvételével Mindamellett állítja

igyekszik ügyesen

kások

találja

hivatalos

szembe a diktatórikus

és

demo­

intézésének

fórumairól.

szert. Ezért

szervez­

maradtak

mindig úgy a városi, mint a falusi

megmagyarázni. meg és

ügyek

nem tett ez a politikai

és

ki

mun­

törpebirtokosok a magyarság pártszervezeteiből.

Gyöngyösi

kissé vádolva emlegeti a csehszlovákiai

krata államokban élő kisebbségek létfel­

magyar

tételeinek különböző voltát. Hogy-azután

hogy a magyar

a kisebbségek szempontjából a demokra­

ségre

tikus államberendezkedés

demokrata párttal. Pedig nem a munkás­

mellett

foglal

munkásság léptek

a

ságnak,

mások is megtették.

ségének kell ezt felróni.

a demokráciának, mint egyedül lehetséges szervezkedési

alapnak

kisebbségen belül hibába,

a

feltüntetése a

is. Nem esik abba a

hogy a kisebbséget egy egység­

nek veszi, hanem helyet ad a különböző

hanem

csehszlovákiai

állást, az csak természetes. E z t már előtte De ami nála új, az

opportunizmusát,

szociáldemokraták

a magyar

egy­

szociál­

párt vezető­

E z , a rétegek között fennáUó izolált­ ság akadályozza az egységes

gazdasági

szervezkedést is. Gazdasági téren külön­ ben

is legtöbb

begyökerezett

közgazdászunk azzal a

tudattal sürgeti a szövet-

kezetek

mielőbbi

jugoszláviai

megalakítását, hogy a

magyarság

A B e t y á r * (Móricz Zsigmond regénye.)

nagytöbbségben

Nem tudom, Móricz Zsigmond aláírta-e a

kisgazdákból áll. Gyöngyösi is ezt fogadja

magyar íróknak azt a kiáltványát, amelyet

el gazdasági tanulmányai kiindulópontjául.

két

Igaz, hogy ezért inkább azok

takozásul nyújtott a magyar közvélemény

hatok,

hibáztat­

akiknek kötelességük lett

a magyarság

gazdasági

számontartása.

volna

erőinek

Gyöngyösi csak

pontos a

kész

meghurcolt író elitéltetése elleni til­

elé a haladó magyar szellemiség egy kis csoportja.

Hiszek

benne,

hogy

aláírta

Móricz Zsigmond is, az élő magyar r e ­

adatokra támaszkodhat, azok pedig nem

gényirodalom legnagyobbja,

felelnek meg a valóságnak.

baj az,

de némileg önigazolásul és önvédelemből,

hogy a hibás kiindulás, hibás következ­

preventív önvédelemből is. Egyik újabb

tetésekhez

közben

regénye ugyanis, a Betyár, ha eszközei­

látnák csak közgazdászaink, hogy milyen

ben nem, de támadó irányában, követ­

kevés a száma azoknak,

keztetéseiben, lehangoló végakkordjában,

kezetekbe

vezet.

A

Szervezés

akiket szövet­

tömörithetnek. Magyarságunk

tiltakozásul,

sejtetéseiben és sugallataiban

van olyan

legnagyobb tömegét, sajnos, a földnélküli

gyújtó, izgató és gyalázó mint Féja Géza,

szegénység teszi.

vagy Kovács Imre lelkeket felkorbácsoló

E z t azonban konokul

népies

tagadják. Miért? Talán azért, mert ezzel

könyve. H a aláírta,

akkor

a szépen elgondolt szövetkezeti mozgalom

badságszeretetén

az elítélt

elvesztené értelmét?

füzö sorsközösség érzésén

Gyöngyösi

is

ingadozik,

amikor

a

delem

ösztöne

és

sza­

írókhoz

túl az önvé­

is javasolta

Móricznak

munkásság sorsának kérdése kerül sorra.

ezt az állásfoglalást, nevének egyetemes

Nem

súlyával hulló magatartást, mint mondot­

tudja,

mit kezdjen

velük.

Nincs

tehát nem is

tam, már önvédelemből és önigazolásból

hozhatók össze holmi szövetkezetekbe...

is. A Betyár regénybe gyúrva felér olyan

földjük,

nincs

semmijük,

Érdekszervezeteik nem

vonja

tartaná,

jogosultságát

kétségbe,

ha ezeket

de

ugyan

kívánatosnak

vádirattal, mint Féja

Géza

és

Kovács

Imre könyve.

is nemzeti szellem

A regény kalandok, tettek, történések

hatná át, mivel — szerinte — a nemze­

leíró-műfaja lévén, természetszerűleg nem

tiségi elnyomás mégis tályelnyomásnál. A latták,

számottevő

osz­

nyújthat lapjain, mint szociográfia, adatokat

nagybirtokot

nagyobb az

felosz­

egy népréteg életének számszerűleg, meny-

gyáriparunk

nincs,

nyiségileg bemutatott rejtelmeit, rezdülé­

tehát az osztályellentétek sem olyan na­

seit, félelmét,

gyok, hogy kibirhatatlanok lennének. És

cárait és vágyálmait.

ha

mégis: nagyobb az osztályelnyomás,

mint a nemzeti ? És ha a munkás jobban érzi gazdasági függőségét s kihasználását, mint a nemzeti elnyomást? A k k o r nincs rá mód, hogy a magyarság számára meg­ mentsük ? . . . Gyöngyösi munkájának azért határo­ zott értéke van. Bátran ki mer állani és nyíltan hitet mer tenni a demokrácia mellett Ritkaság ez erre, mifelénk, ahol az antidemokrata „nemzeti hagyomány" talán még mélyebbre rágta magát a köz­ tudatba, mint klasszikus hazájában, Ma­ gyarországon. A vajdasági haladószellem Gyöngyösi munkájával újabb sikert köny­ velhet el. K. I.

kiáltását, kenyerét,

kraj-

A regény események elbeszélése fo­ lyamatos modorban, szükségképen roman­ tikus, még a naturalista Zola is romantikus, mint Ignotus

mondja

egy régi írásában.

Móricz Zsigmond Betyárja is az. Kalan­ dokba

bocsájtkozik,

kalandjait futja

egy

nép

tragikus

meg egyéni útjain és a

végén ebbe ful bele, egy agrárszocialista kalandba, aki

mert el kell

vesznie

annak,

egy tévedésekkel teli jogrend

acél­

vázait akarja szétvetni. Uj Túri Dani e z a betyár, ujabb

de több, mint csak Turi Dani

változatban.

Van

benne

mártiriumából töviskoszorunyi

Dózsa fájdalom

P

van benne V a k Bottyán verekedő kese­

magyar.

rűségéből

egyszer bévülről

embernyi

történelmi

dac, van benne a

osztályokkal

szemben

álló

Mit tehetne

A v a r Jani, mikor

látja meg a grófi

télyt, lakóit, gyertyáit, étkeit, a

kas­

beijedt

örök magyar zsellér földéhsége, a magyar

népet, Áron grófot, Toncsi-Loncsit, Deát,

tragédiák

az inspektort

viharszele borzolja lázas fejét

ennek a betyárba

oltott Tiborénak, en­

nek az álcás szegénymagyarnak, muhi

puszta, a majtényi

mező mind

megérintett

értette evvel

akit a

sík, a mohácsi és

ott volt lázadó Koppány

jogrendet és telekkönyvet,

a

falu

fölé

hogy a

éjszakát, ezt a kámzsás sötétet, a boron­

többet. E z az A v a r Jani ott volt a síkra magyarokkal

tolvajokat, szolgabírót, Gádmány Andrást, boruló éjszakát, a különös, nehéz magyar

földnélküli magyar vesztette mindig a leg­ leereszkedő

azután a falut, a saját

meg­

mind

az A v a r Janival,

és

ótvaros kölykeit, apját, anyját, a csirke-

Vereckénél, seregében, az­

gást és másutt a mások fényét. Allegorikus

regényt irt Móricz Zsig­

mond a Betyárban. Példázatos mint a régi fabula-írók.

A

regényt,

lapuló,

jog­

után menetelt mezítlábas Lőrinc jobbján,

talan, földtelen, kulturemberi szintre nem

ő vitte reménnyel később a Lengyelhon­

vergődhető parasztosztály lép be a B e ­

ból csempészett szűzmáriás-lobogót E s z e

tyárral egy nedves,

Tamás mellett és hogy múlt az idő, egy­

a grófi kastélyba. A hősi póz

szer

csak megjelent a tárgyalóteremben

póz, vágyalom, mint a népmesék kondá­

őszi, borongós este —

hazug

Méhes Ignácz dr., kir. ítélőtáblai bíró ta­

sából lett királyfi palástja, de nem is le­

nácsa előtt. Mert A v a r Jani túléli önma­

het a speciálisan magyar

gát. E z az A v a r Jani mindenütt megjele­

zött máskép és Móricznak hazug pózba

nik, mint hazajáró kérés,

vád

és

lélek, örök számon­

átok,

örök Tiborc, aki

viszonyok kö­

kell állítani A v a r Janit, hogy beállíthassa a gyertyafényes grófi kastélyba. A betyár

most A v a r Jani és mindig a jussát kéri.

szűre, aranyrojtos gatyája

Osi

felszínre,

parasztvágynak, a délibábnak a kalandja,

fuldoklik és soha nem tud elme­

amely benne feszül a paraszti bicepszek-

sérelmek

mindig

lökik

rülni. Valamiféle

mindig

jussa neki is van az

az eltemetett

ben. Álarcot adott Móricz

A v a r Janira,

ezeréves talajhoz, vitézkedett ő is, Lebe-

hogy bátrabbá tegye a grófok színe előtt,

diástól

amikor „agrárszocialista"

kezdve

bessenyővel,

morvával,

teregeti

kal, de gyöngyösbokrétánál,

egyszer a paraszti erő kilép medréből és

népszínmű­

Áron

gróf

kívánságait k i ­

törökkel, tatárral, császári sassal, kozák­

családja

nél tovább nem jutott jussának, vérének,

szélesen kihömpölyög...

izmának,

mondani, de ez

tehetségének

elismerésében.

—

előtt.

Ha

ezt akarta

már nemzetgyalázás és

A k i pedig a valósághűség nyilt szavával

fogház jár érte, hát Móricz Zsigmond itt

él,

megállt, nem mondta

pokolra

vagy

megyén

vándoroljon

hagyja el a Tiszát

az,

ki, mint

fogházba, Avar

Jani,

és menjen a Hudson

River mellé. E z az A v a r Jani, a betyár, nagyon

is mai betyárember, de

fajilag

egészen a meotiszi ingoványokig vissza­

Avar

Jani

Amerikába,

tovább, jobb,- ha

szedelőzködik, nem lesz

elmegyen

belőle

ő

nemzet­

gyalázó. A

„nemzet" és a „nép" különböző­

sége a magyar történelem tagikus ténye,

nyúló ősmagyar Áchim András is bujkál

ez a törés, ez a szakadék

vérében, igényeiben, akaratában és test­

Jani és a grófok között végig. A „nem­

véreiben.

zet" és a „nép"

„Ugoros-magyar",

mondaná

tisztelendő Málnási Ödön. A

nincstelen

győzelme a

harca

és

vonul

Avar

a „nemzet"

„nép" fölött — ez Móricz

magyar parasztság ökle ő, mikor lendül,

Zsigmond regénye. E z a magyar törté­

és amikor az ököl lehanyatlik,

nelem, két külön égtáj, két külön világ

sokszo­

rosan magyar, tétova, hát minden-mindegy­

harca, osztályharc ez, bárhogyan nézzük s ez

a magyar történelem Pusztaszertől kezdve

h a t a t l a n , mélyenjáró, földalatti k a p c s o ­

egészen a Darányi-kormány

l a t a a népek között. V a n v a l a m i d a c o s

törvénytervezetéig. E z a

választójogi

Móricz-regény

megmutatás a b b a n , ha évtizedes p o l i ­

egyébként is időtelen, abban az értelem­

tikai

ben, hogy a magyar történelem bármely

egyszerre feltör a mélyből évszázadok

bizalmatlanság

sűrű

felületén

korszakában aktuális lehet, nincs benne

közös nyomorúságai nyomán egymás­

korfestés, tudatosan nincs és ahogy Móricz

hoz u t a t

Zsigmond a Millenium

népnek. I l y e n vigasztaló és dacos,

Avar Ez

idejébe helyezte,

Jani beléphetne mai grófékhoz is.

az időtlenség adja a regény időtálló

alapját. Mégis van benne körmönfontság

szándékoltság,

abban, hogy Móricz dip­

lomatikus vargabetűvel visszamegy egész 1896-ba, a Millenium évébe.

kereső őspanaszos hangja a

p i s z k o s politikán

kis

áttörő fölényes népi

h a n g , korlátokat törő, kiegyenlítő

ne­

k e m p l . S t i j n Streuvels s z e r b fordítása, vagy

Szilágyi

András:

„Új pásztora"

horvátul és m o s t C a n k a r : Hlapec Jernej-e m a g y a r n y e l v e n . N e m véletlenül

Móricz Zsigmond szívének teljes ma­ gyar melegével A v a r Jani mellé áll, de­

j u t o t t e s z e m b e éppen e három mindháromban

könyv,

v a n v a l a m i közös, v a ­

hogy is tagadja meg ezúttal a Hét krajcár

l a m i mélyen a földben gyökerező k a p ­

irója, hogy

c s o l a t , különböző

Jani

meg András szívének

helyekről

ősszepa-

kedveltjei és nem Áron gróf és fácánevő

naszkodó

idióta társasága. A mórici próza legszebb

ságnak. Jernej

liraiságától fűtött a regény minden

vigasztaló esemény. I l l e t is már l e f o r ­

sora.

hangja a megtaposott magyar

igaz­

fordítása hites

Magyar eposz a Betyár, de másképpen

dítani,

eposz, mint Szabó Dezső Elsodort faluja.

m e g i n t egy délszláv-magyar fordítás a

nem csak azért,

hogy

legyen

Szabó Dezsőnél sok a hősködés, a táltos-

jugoszláv-magyar barátság p i l l a n a t n y i

Móricz a földről szólva a földön

— s talán a könyvpiacra is kedvező —

maradt, Szabó a levegőbe emelkedett és

konjunktúrája idején. Fordító és kiadó

koturnuszról

talán ezt a konjunktúrát t e k i n t v e adták

kodás,

a

hexameter

beszél az Elsodort faluban, szárnyaló felhőin száguld,

Móricz kemény lírája ebben a regényben is gejzirforró, hadakozó, bölcs,

nyugodt,

békés és illatos, csorduló nedvű, mint a gerezdes

gyümölcs. Fájdalmas fintor ez

a regény,

a

történelmi

osztályok

és a

az

olvasó

elé

Jernej s o r s a

a

könyvet,

minden

mély, m e g i n g a t h a t a t l a n , közösségnek

a

de

maga

p i l l a n a t n y i n túl állandó

manifesztuma,

sors­ Jernej

szlovén subája m a g y a r vagy akármilyen béressorsot

takar;

a

subát

és

sági, kulturális szakadékának ijesztő vissz­

sorsot,

mostoha

fénye: íme, ezek

mindenütt egyformán érvényes kímélet­

rétegek

iszonyú,

erkölcsi,

vagyunk!

Talán nem éri el a regény érdemelt

gazda­

visszhangot,

Móricz

a

meg­ mégis

Fekete Béla Cankar:

Jernej

szolgalegény

é s a z ő i g a z s á g a . (Pável fordítása, Nyugat

Ágoston dr.

kiadása.) N a p j a i n k p o ­

egy k i v e r t béres

élettörténete,

azaz csak attól kezdve, hogy új gazdája k i d o b t a . „Csudák

szomorúságos

dája. V a l a k i k e r e k e n negyven b o t o l t , hajlékot

gyűlölség- és

a

hajlék,

közt szép vigasztalás s dacos jövőbenézes

buján

a népi

sem,

megingat­

a

színtelen,

A m o s t m a g y a r u l megjelent C a n k a r könyv

r o z t a a rögöt,

kultúrának állandó,

sorsot

rá,

len, r i d e g törvények. Színtelenek, r i d e ­

l i t i k a i gyűlölködései, n a p o n t a váltakozó félelemszülte-orientációi

szabták

gek, kíméletlenek, de — lázítók i s !

Arannyal tart, mondván: H a későn, ha csonkán, ha senkinek: irjad.

a

Cankar

színes

Szlovénia

népi

jön

emelt, verítékével zsí­ a

rétet; és a m i k o r áll

amikor

virágzik, egy

csu­

évig r o ­

a

rét már

jön, h o n n a n ,

a

rög,

honnan

e m b e r és azt m o n d j a :

T e vagy a l e g u t o l s ó . . „ T e

terem­

t e t t e d e l ő ételünket, i t a l u n k a t , te terít­ tetted

meg

asztalunkat;

térdelj a padlóra kodj

a

hulló

vén

most

Lázár

morzsák

pedig

és

kap­

u t á n . . .*

Vállára veszi hát batyuját

és

-r

elmegy

világnak, k e r e s n i igazságát.

De

sem

megértője.

akad

meghallgatója,

sehol

Se bíró, se tőrvényszék, se császár, se p a p . A megértés, kegyes,

az

leereszkedő

Jernejeknek

ez

ítélet

legfeljebb

irgalom.

már

De

a

nem kell. „Nem

az i r g a l o m , az igazság kapuján k o p o g ­ tatok,

hogy

táruljon k i előttem. N e m

k o l d u s , n e m jött-ment az, a k i negyven évig g a z d á l k o d o t t ; n e m hajléktalan az, aki

maga

épített

kell

kenyeret

nem

magának

hajlékot,

koldulnia

a k i m a g a mívelte a széles

annak,

mezőt. T e

dolgoztál, t i e d a m u n k a és a gyümöl­ cse : ez a törvény." És a k i v e l csak t a ­ lálkozik J e r n e j , alázatot, beletörődést, meghunyászkodó könyörgést ajánlanak n e k i . Csak o l y a n o k r a a k a d J e r n e j , a k i k ha egy k i c s i t gondolkoznának, az igazságtalanságot,

látnák

de már megszok­

ták. Csak megrögzött úri

igazgtalanok-

zók nyelve. E l f o j t o t t düh, utolsó n a g y elkeseredés, v a d lázadás — de l e g e n ­ dás, bibliás hangsúllyal. Bibliás, a p o ­ k a l i p t i k u s g o n d o l a t o k mutatják útját a szociálisból morális térre v e r g ő d ő kérdésnek. M e r t C a n k a r m a g a sem t i s z t u l t szociális formában t e s z i fel a kérdést, n e m szociális, h a n e m morális térre t o l j a e l a Jernejek sorsát. Jernej, elkergetése n e m egyszerűen önkény, n e m egy hasznavehetetlen öreg e l t á v o ­ lítása, n e m a kihasznált munkaerő félredobása, h a n e m személyes e l l e n ­ szenv az öreg g a z d a életébe túlsók jogot élvező, riválissá váló, s z o l g a ellen. „ T e s z o l g a , te voltál az én i g a z ­ t a l a n gazdám. A te pillantásod p a ­ r a n c s v o l t , a s z a v a d törvény." N e m ezért ebrudalják k i az öreg béreseket, n e m ezért k e l l a J e r n e j e k n e k b a t y u t a vállukra v e n n i és az igazság s z á m űzöttjeivé válni. És a r o s s z u l f e l t e t t kérdés m i a t t k e l l C a n k a r n a k b a l l a d a ­ szerű, a n a r c h i k u s , kirobbanó bosszú­ v a l befejezni az igazságkeresést E g y morális síkon f e l t e t t szociális problé­ mának n i n c s megoldása.

negyvenesztendős robotból, évszázadok

És mégis, J e r n e j a l a k j a , a k i a b ő ­ rén érzi az igazságtalanságot, az a k i ­ törő-lázadó ígazságkeresés, m e g r ö g ­ zött rabszolgatartók és beletörődő r a b ­ szolgák közötti hányódása — o l y a n mélyen e m b e r i , o l y a n tanító és — a n n y i r a lázító. M i n t a k i álomból ébred, o l y a n Jernej, a m i társadalmunkban nevetséges, szánalomraméltó és n a i v megcsúfolt igazságával. Nem tudja megérteni, n e m t u d j a eltűrni, n e m t u d beletörődni, hogy az igazságot gúnyol­ ják és megköpdössék. Nekünk, bele­ törődőknek, megalkuvóknak, igazság h e l y e t t kompromisszumokat-kötőknek riadó ez a h a n g . M e r t a belenemtörődő, lázadó és lázító igazságkeresés tiszt u l t a b b , szociálisabb formában — ez a kovásza az eljövendő igazságnak. E z érleli, s i e t t e t i szláv, magyar, akármilyen béressorsok úri törvény és szolgaerények

rabigájából felhördülő n y e l v , a

alól Szabadultát.

k a l és beletörődő vedőkkel

elfásult s z o l g a s z e n ­

találkozik.

A

hivatalosak,

császár, bíró, úr, p a p , a n n y i i g a z t a l a n t t e t t e k már, tűrtek el, vagy palástoltak, h o g y az igazságtalanság nemcsak joggá, hanem

erkölccsé i s

a jogtalanok

t e k , h o g y a tűrés lességgé, ság

vált

számukra —

p e d i g a n n y i r o s s z a t tűr­ már n e m c s a k

köte­

hanem erénnyé i s vált.

Igaz­

helyett

úri

törvénybe és s z o l g a ­

erényekbe ütközik Jernej. Jernejben f r i s s e n , erősen, n a i v a n él az igazság és úgy k e r e s i , m i n t a nép­ mesék hőse az aranyalmafát. N e m v é ­ l e t l e n ez a h a s o n l a t ,

modern,

v a d és

lázító

de népmese Jernej története.

Hangja

szélesen

hömpölygő,

népi

e p i k u s , fejleménye kitörő, népi b a l l a d a szerü.

Földből,

munkából, verítékből, dolgo­

Poór János

81

Film

F I L M

elnökhöz.

Megjegyzések a Ha

Önvizsgálatának

eredménye

az a magáradöbbenés, h o g y ő is bűn­

életében s o h a

Zola-filmhez.

mást

n e m ír Z o l a

részes,

mert

n e m lázadozott az ítélet

ellen. Bűnrészes

m i n d e n k i , a k i t a tár­

Emilé, m i n t a párisi T A u r o r e ( A H a j n a l )

sadalmi gaztettek

e l l e n i lázadás n e m

cimü l a p b a n 1898 január

s o d o r e l egészen

akár a barrikád bá­

jelent cikkét, az

meg­

a J'accuse-t ( V á d o l o m ) ,

neve és munkája volna

13-án

a k k o r i s bevésődött

örök emberiség j o b b i k felé­

torságáig. S z i n t e felmérhetetlenül súlyos jelentőségű felismerés, eszméleten,

nek igazságot kereső szivébe.

már

szinte túl

v a n m i n d e n e m b e r i erő határán, túl az kinyilatkoztatásszerű

Ige

uccalá-

ez : m i n d e n k i bűnrészes, a k i n e m dörgi

n y o k és r o s s z generálisok ismerője, a

világgá e m b e r i szavát az igazságtalanul

A

bádogosok,

bányászok,

társadalmi, gazdasági, e m b e r i , t e s t i és

elítélt, a j o g t a l a n u l e l n y o m o t t a k védel­

l e l k i n y o m o r eme első nagy felfedező­

mében. Egyéni bűntudatot érezni álta­

írója ezzel az

lános bűntett m i a t t , a legszebb e m b e r i

egy

élne, ha egyéb

Rougon-Macquart Város

cikkével i s örökké

irodalmi

alkotásai, a

sorozat,

a

Három

trilógiája s egész írói munkás­

ságában

tanúsított

emberszeretete,

megtámadhatatlan, i n g a t h a t a t l a n ságérzete

igaz­

n e m emelné egyébként is a

kiválóság. Z o l a szózata, a m e l y a z o n a januári

h e r v a d h a t a t l a n a b b , örökéletetteremtőbb. Egy c i k k , a m e l y az

örökkévalóságnak

íródott! Világvihartkeltő ujságoldal v o l t ez, egyedülálló

példa,

hogy

egyetlen

vezércikk egyik óráról a másikra r o m b a döntsön

és

felemeljen

rombadöntsön egy

egy

világot,

hazugságvilágot és

felemelje a l e l k i i s m e r e t r e épített halhatatlan,

intő szózat

vendő idők írójának:

minden

eljö­

h a író vagy, az

emberiség bírája légyl

n i n c s fül, m e l y Negyven

h a n e m az

felfogja.

évvel

ezelőtt,

nyúló havas éjszakán

reggelbe

írta Z o l a a Vá­

d o l o m s o r a i t és talán a kiáltvány é v ­ fordulójának megünneplésére, emléke­ zetül vették f i l m r e ,

Amerikában, Z o l a

életét, vélvén, hogy ezzel hódolnak az író emlékének, m e r t m a i s talán a k ­ tuális. Időszerű s mégis s o h a r o s s z a b b k o r ! Vájjon a l k a l m a s - e k o r u n k , a X X - i k század h a r m a d i k évtizede, decennius, tizede,

népek

vájjon

Z o l a cikkének

Költeni a n n y i , m i n t ítélöszéket t a r ­

írta,

nyögött f e l s z i k l a -

h a n g o n , h o g y még m a is zúg, zúg, de

igaz­

ságszolgáltatást. E z a f r a n c i a k o l u m n a

megjelent, új világot

is Zola

igába zárt Igazság

l e g n a g y o b b a k magasságába. D e ez az egy c i k k , ez m i n d e n i r o d a l m i babérnál

reggelen

nyitott. Nem

e

didergő

hóhérolásának

alkalmas-e, újbóli

év­

mondom,

megértésére

és

értékelésére, a Vádolom, a világhuma­

t a n i önmagunk felett — így formulázta

n i z m u s vérbe-szívbe fogadására.

Nap­

m e g a norvég Ibsen,

j a i n k hősimádatba merült e m b e r e

kép­

a

francia

Zola

előtt, az írói mesterség : elhivatás, ítél­

t e l e n szellemét egy o l y a n világító fényű

kezés

csodára irányítani, m i n t az a szándék,

a

világ f e l e t t .

Voltaképpen ez

egyre megy. Z o l a a világ felett ítélke­

a m e l y Z o l a tollát

zett, midőn önmagát

vizsgálva bűnös­

sára késztette.

nek találta

és

a J'accuse

Szerte

buján

megírá­ virágzik

m a a hősimádat, de h o l v a n egy

em­

h a l l g a t o t t , m i k o r egy e m b e r

ellen h a ­

ber

hős,

lálosan

hozott a

b i z o n y s ketés

az

írót

igazságtalan

embert, mert

ítéletet

bíróság. „Kötelességem beszélni, m e r t nem a k a r o k

bűnrészes

l e n n i " — írta

n y i l t levelében F a u r e Félix köztársasági

a s o k hős k ö z ö t t ? az

Sok

ember

a

s jól v a n

ez így. M a n e m egy

ember

kerül

szigetre, h a n e m népfajok,

Ördög­

néprétegek,

82 — jobbára persze népalji rétegek, — de nemzetek i s e b e k harmincadjára kerülnek és elmerülnek a jogfosztás kénköves klímájában. A szellemet m i n ­ denütt deportálják, k o r u n k uralkodó eszmeáramlata fojtogató áradat, eszményietlen, tudománytalan, — m i n t s o h a még egy k o r sem v o l t , — m i t h o s z o k a t csinálnak m a a s z e l l e m a l c h i mistái, a történelem hamispénzgyártói, m e r t sötétség az elemük, sötétség k e l l p e r f i d munkájukhoz, sötétben t a r t a n i a szemeket és szájakat, hogy az e l ­ b o r u l t agyat kalodába köthessék. Mivégre v o l t jó hát ez a gyönyörű Z o l a - f i l m , amelyet, — m i n t hírlik, i t t o t t igaz örömmel ünnepeltek — a m i ­ k o r az emberietlenség c s a p r a ütötte a tébolyt, árad, d a g a d , t e r j e d , perzsel a téboly világszerte, de m o s t n e m e g y tévedésről v a n szó, n e m e g y D r e y fussról v a n szó, n e m is magáról a Dreyfuss-népről, h a n e m a világ v a l a ­ m e n n y i jószándékú, szabad eget kívánó emberéről s talán csak arróí, amiről a K ö l t ő d a l o l t , a „független nyugalomról" a m i k e l l költőnek, e m b e r n e k egyaránt. T é v e d é s azt h i n n i , h o g y egy D r e y f u s s s o n , vagy a Dreyfuss-népen esett j u s t i z m o r d , e g y k o r és m a , csak D r e y fuss kapitányt, c s a k a Dreyfuss-népet száműzi az e m b e r i népközösség tanyái közül. N e m e g y Dreyfuss-nép él m a ezen a kergült iramú földön, n a g y o n i s s o k a Dreyfuss-népek száma, az m a a s p a n y o l nép, m e r t B a r c e l o n a g y e r m e k ­ m e n h e l y e i t ugyanaz a világőrület, u g y a n ­ az a h a t a l m i téboly bombázza, m i n t a m e l y Palesztina n a r a n c s l i g e t e i t őrző zsidóra d o b a t bombát, vagy amely Nankingnál kéjeleg aggok és k i s d e d e k halálhörgésében, vagy Etiópia feketéit f u l l a s z t j a gázba. P e r v e r z p o l i t i k a u s z o ­ n y a i csapkodják a vizeket és a földek e g y a z o n világszörny k a r j a i b a n vergőd­ nek. E s e n a p o k b a n , h o v a tűnik az e m b e r , és van-e még e m b e r a föld hátán, ember, a k i n e k vérzik e m b e r i méltósága, m e l y e t n a p o n t a k e r e s z t r e feszítenek és sziklasírnál mélyebbre

Film görgetnek. I t t már n i n c s feltámadás! Dreyfuss ma mindenki, aki ember akar l e n n i , „ember az embertelenségben." A k i n e k szemét még n e m érte el a hömpölygő téboly hályoga, látja azt a féktelen humorú hülyeséget, a m e l y m i n ­ d e n életjelenséget egyképpen fejt m e g : a gyermekparalízistől kezdve, az aszály és s a r k i fény jelenségének magyará­ zatára, a világháború elvesztésének okára és még az e u c h a r i s z t i k u s k o n ­ gresszus oltárkészítőinek vallásos ö r ö ­ mére i s m i n d i g ugyanaz a n y i r k o s , penészes, babonás, torzimádás jel­ szava v a n . A hülyeség ragályos és n i n c s választó határa, i m h o l ellensé­ geket h o z össze a hülyeség hullámtaraja testvérként. Ezen a p o n t o n ádáz, c i n k o s f r i g y e k kötődnek. A gyűlölet közös világnézetében az i m p o t e n s agyúak, t e g n a p i e l l e n ­ felekből válnak testvérekké s nem lát­ ják mefisztói iróniáját nevetséges n i h i l i z m u s u k n a k . Ez már a p a r a n o i a , a p a t o l o g i k u s varázs, a m e l y a világot vonszolja. E z e k után p e d i g térjünk vissza a Z o l a - f i l m h e z , m e l y n e k példájából m e g ­ győződtünk, hogy a gyűlöletet m i n d i g szítani k e l l e t t , az igazságot kereső E m b e r félszázad előtt is gyűlölt f i g u r a v o l t , m a i s az, m e r t m i t i s k e r e s h e t ma az e m b e r a s z e l l e m öngyújtójával a földrészeken átnyúló, botorkáló s ö ­ tétben Térjen m e g hát h a l o t t a i h o z Z o l a i s és várja a j o b b idők eljövete­ lét, m e r t i t t m o s t n i n c s "segítség! A Z o l a - f i l m Zolájáról, P a u l M u n i ról szólva, e l m o n d h a t j u k , hogy igaz művész tudatosságával az e m b e r t á b ­ rázolta, e m b e r i színárnyalatok k i d o l ­ gozásában v o l t nagy. Talán több hév, indulat, energia, agitátori lendület Zolább lett v o l n a , de M u n i Zolát, az e m b e r t a k a r t a a d n i , a k i maga sem c s a l h a t a t l a n és mindennapjában nem játsza a jövendő h a l h a t a t l a n t . M u n i nagy művész, e b b e n a felfogásban tük­ röződik vissza az igazi művész. Zsémbeskedő és h i p o c h o n d e r i s , ha k e l l , n e m v o l t benne a m a i hősök röhög­ tető teatralitása. D r e y f u s s alakitója, Joseph Schildkraut nem tudta f e l e d ­ t e t n i F r i t z K o r t n e r döbbenetesebb D r e y fussát. N a g y f i l m ez, a l e g n a g y o b b a k közül való, az üldözöttségben, s z e n ­ vedésben és elnyomásban levők, a h a r c b a n állók egyetemessége köszöni, hogy H o l l y w o o d ilyet is tudott adni. Fekete Béla

Magunk között Balogh Edgár, romániai kisebbségi iró beszámolóját közöljük alább. Ez az írás bizonyára hasznára lesz s o k dolgozónknak, a k i k n e k v o l n a mondanivalójuk, de nem t u d ­ ják azt formába önteni. H a s z ­ nos tanulságát megszívlelhe­ tik azok, akik a mindennapi életükből vett a n y a g h e l y e t t e l v o n t filozófiai tanulmányok­ k a l próbálkoznak erkölcsi té­ t e l e k e t i g a z o l n i . M i n d e n k i ír­ j o n a maga nyelvén, ahogy t u d , de c s a k i s az életből merített tárgyról. L e g y e n ez egyúttal üzenet m i n d a z o k n a k , a k i k hiába várják szerkesz­ tőségünknek küldött írásaik leközlését.

Egyenes magyar beszéd Nem

ismerek

megrázóbb lelki tusa­

kodást munkásember iráskisérleténél. Száz meg száz külvárosi, ezer meg ezer falusi embernek komoly és kemény mon­ danivalója van. A napi robot után (vagy a munkanélküliség ténfergései közepette) leül darabka irkapapir mellé, ceruzát hegyez s irni készül. Emlékezésébe iro­ dalmi foszlányok úsznak. Agyára, szivére felemás kulturélmények szürke törmelék­ anyaga hull. Végül is eltemeti egy kiszá­ míthatatlan közművelődés olcsó példáinak kásahegye. Ebből a ragacsos tömegből kell kiváltania a maga egyszerű érzései­ nek s tiszta mondanivalójának megfelelő

Minden

számunkban egy

kifejezésformát. Csoda-e, ha a szörnyű fürdőből esetlen, torz, lapos, eleve agyon­ csapott fűzfaköltészet és zugirodalom születik ? Mire a komoly és kemény mondanivaló papírra kerül, üres utánzat, hamis játék lesz belőle. Szolgák, munkások, földművesek olt­ hatatlan közlési vágyát figyelem. Odaadó Íráskészségüket s — megtorpanásukat kísérletük félsikerültén. Van, aki az ön­ bírálat ekő kételyére megrendül s a k i elégületlenség keservével lemond minden további irodalmi tervről Más eget ostro­ mol önigazolásért s irodalmi fórumokat, színházakat, szerkesztőségeket áraszt el Írásaival. Harcba kezd egy egész világ ellen, mig borostás lélekkel vissza nem hull a megértetlen ember elszigeteltségébe. És ismerem azokat is, akik méla ábrán­ dozással rejtegetik külön világukat: füze­ tekbe másolt irodalmi kísérleteik titkát. Ritka, mint a fehér holló, aki a testi munkásságból valóban irónak érvényesül. A tömeg lemarad. Sután, kiégett lélekkel, önbizalmatlanul. A népkutatók tudják: a kifejezési vágy kielégitetlensége ugyanúgy hibbant, torzít és rokkant, mint a gazda­ sági nyomor, vagy a nemi inség. E z e r kósza jel mutatja, hogy népünk szólani kész. A z ősi. barlangfestmények s a szabad népdal óta vágyódik az egészséges ember sajátmaga megvallására s megörökítésére. Korántsem muló divat, egyáltalában nem esetlen véletlen, ha a magyar dolgozó ma írni, költeni akar. Történelmi változások élményanyaga sűrül a kisebbségi lélekben s ez az élmény­ anyag természetes népi kifejezésre vár. Ám jöjjenek a magyar lélek mérnökei! Jöjjenek íróink s szabadítsák ki a tömeg történelmi igazmondását avult szellemi iskolák romhalmaza alól!

szelvényt

közlünk,

hogy

olvasóink kívánságát lehetőségeinkhez mérten teljesíthessük.

Szíveskedjék e szelvényt levágni és szerkesztőségünkhöz juttatni. Fordíts !

Hiszem, hogy az egyenes magyar beszéd irodalmi iskolája dadogó százak­ nak és ezreknek adja meg a valóság harsány és tiszta hangját. Brassói fiatal munkások, iparossegédek és munkáslányok

ismételten

meghívtak

önképzőkörükbe. Mondanom

sem kell,

mennyire bántott eleinte a kifejezésükkel küzdő

fiatalok idétlen szellemi termése.

Változtató

próbát ajánlottam. Pályázatot

irtunk k i : örökítsék meg a fiuk: hogyan ébredtek

népi

öntudatra?

A

munkás­

lányokkal megígértettük, hogy egy hét­ köznapjukról számolnak be. Feltétel: az igazat

kell

megírni.

Csakis a

megélt

igazat. A próba sikerült. Irodalmi sallangok és görcsös szóképek nélkül a maga származási,

foglalkozásbeli

őszinteségével

vallotta

természetes egyéni

és

öntudati

k i élményeit s

mondanivalóját

ifjú­

munkás és munkáslány. Ellenőrizhetetlen irodalmi hatások lidércnyomása alól kel­ tett előbb

megszabadítani

őket,

hogy

keresetlen közvetlenséggel eredetit,

iga­

zat, értékeset adjanak. A Fémcsiszoló elmondotta, hogyan ta­ lálkozott egy régi iskolatársával, aki a kézdivásárhelyi

polgáriba

iratkozott be,

amikor ő a brassói gimnáziumba Mindketten úr

lett —

azt hitték, hogy a másikból s nagy

volt

a

csalódásuk,

amikor kisült, hogy mindketten ségre

került.

mentek.

Megrendülten

mester­ keresnek

okot, magyarázatot. Régi álmukat temet­ ték el s új barátkozásuk

A jövő

alapja a mun­

számban

cikket

Név: Kor:

kásöntudat. A Géplakatos zett,

milyen

fogta el, amikor

a

arra emléke­ szabadságérzet

csikszépvizi

állami

iskolából Kolozsvárra került tanoncnak s ott

magyar

házzal,

beszéddel,

Petőfi versekkel

könyvvel, szín­ találkozott.

Szerelő és a Vasesztergályos üzemi

A él­

ményről számolt be. E g y bérmozgalom­ ban közös megállapodásra jutottak a ro­ mán és szász kollegáikkal s akkor érez­ lek meg először,

hogy

milyen közel is

vannak egymáshoz a különböző

népek.

Tömör volt a fiúk beszéde, mint a k o ­ vácsolt vas. A csomagolólányok a gyógy­ szerüzem és a cukorkagyár hittségét s kifullasztó

derűs meg­

fáradalmait mutat­

ták be egy-egy gyöngéd képben. Megtalálták a hangjukat! Nem másol­ tak üres

formát,

nem vágyakoztak el

saját való életükből, de értelmesen viszszaadták

az

álmaikban

élményeikben, remegő

s

sorsukban,

alakuló

nyers

világot! Bárcsak megszólaltathatnánk minden­ kit,

aki dadogó

keresi!

Üj

idétlenséggel önmagát

közszellemet teremthetnénk

a szabadjára oldott magyar népvallomás­ ból. Méltatlan, nép

elemi

ósdi

és buta,

szólásvágya

ne

hogy egy érdemeljen

mást, mint cikornyás utánzóknak gunyoros

mosolyt.

kijáró

Megdöbbentő elgon­

dolni is, hogy tanító segítség hiányában tömegeink feltörő mondanivalója

papír­

kosarakba vesszen.

kérek

Balogh Edgár

a következő

Hely: Foglalkozás:

határtalan

tárgyról:

I d e g e n m a g y

s z a v a k a r á z a i a :

anschluss — Ausztriának Németországhoz való csatolása autarchia — egy ország törekvése, hogy maga termeljen mindent, amire szük­ sége v a n agresszív — támadó apátia — érzéketlenség, eltompulás antológia — irodalmi szemelvények gyűj­ teménye architektúra — építészet agrárszocializmus — mezőgazdasági mun­ kások és törpebirtokosok helyzetük megjavítására irányuló mozgalma

kooperáció — együttműködés — mesterkélt, színészi viselet

koturnusz

kanalizáció — csatornázás likvidáció — felszámolás múzeum —

régiség-gyűjtemény

manifesztum

— nyilatkozat, kiáltvány

— újszerű, divatos, korszerű

modern

mefisztói — ördögi nihilizmus

— a semmi tana

oligarchia

— kevesek uralma

orgánum — szerv oppozíció — ellenállás, ellenzék optimista

alapzat

— rózsás szemüvegen néző

offenzíva — támadás

deportálás — száműzetés dialektus

— oszlop, nyomtatott oldal

kolumna

machináció — fondorkodás, ravaszkodás

agónia — haláltusa, haldoklás

bázis —

kapituláció — megadás kapacitás — befogadóképesség

— nyelvjárás, tájszólás

orientáció — tájékozódás — megalkuvás

demonstráció — tüntetés

opportunizmus

differenciált —: elkülönbözött

pátens—nyílt fejedelmi parancs, szabadalom

etnográfia — néprajz

provokátor — beugrató

egzisztencia — lét, megélhetés

preventív — elébevágó

Etiópia — Abesszínia régi neve

puccs

— államcsíny

eucharisztikus kongresszus — katolikus nagygyűlés

profit

— üzleti nyereség, haszon

nemzetközi

epika — elbeszélő irodalmi forma — zeneszerető, zenekedvelő

filharmonikus

führer — vezér feudalizmus farm

— hűbériség

— amerikai parasztbirtok

gejzír — forró, időszakos szökőforrás gleichschaltung gigantikus

— egyformásitás

— óriási

grandiózus — nagyszerű, pompás, nagy­ szabású Herrenklub — a porosz földbirtokosok egyesülete hipochonder — képzelt beteg intervenció — közbenjárás, beavatkozás ideális — eszményi individuális — egyéni, sajátos idióta — hülye, tompaelméjű justizmord — ártatlan ember elitélése konjunktúra — jó gazdasági körülmények találkozása kollektivizálás — közös tulajdonbavétel klasszikus konferencia

—

remek

— értekezlet, tanácskozás

konzervatív — maradi kompromisszum

— megegyezés, megalku vás

pánik — rémület, zűrzavar procc

— pöffeszkedő

precíz — pontos, élesen meghatározott probléma — megnemfejtett kérdés, feladat patalógikus — kórosan elváltozott passzív — szenvedőleges paranoia perfid

— elmezavar

— álnok, gálád

perverz—visszás,

természetellenes, fajtalan

— sötét szemüvegen néző

pesszimista

reformál — átalakít reakciós — haladásellenes, maradi reális — valóságos tárgyilagos

I

retorzió — megtorlás, visszatorlás sznob

nagyzoló, nyegle

sovinizmus

— túlzott hazafiaskodás •

szabotázs — munkának szándékosan való lassan végzése, gépek rongálása tradíció — hagyomány trilógia — három összefüggő részből álló irodalmi mű teátrális —

színpadias

teoretikus — elméleti univerzális — egyetemes, általános valuta — érték, folyóérték, &' pénzrend­ szer alapja

5

dinárban állapítottuk

meg 6 0 oldalra

miatt, de technikai

okokból

is késett. Egyes

kettős­

tervezett

számunk árát. — Lapunk kettős-száma nemcsak

terjedelme

dolgokat

részben

vagy egészben nem közölhettünk. — E szám az emiitett technikai okokból annyira megdrágult, hogy csökkentett tartalma ellenére sem adhatjuk 5 dinárnál olcsóbban.

T E R J E S Z T Ő I N K E T , valamint E L Ő F I Z E T Ő I N K E T kérjük, ha. postacsekkünkön p é n z t küldenek, a szelvény üres túloldalán írják meg egy-két szóban, mire küldik a pénzt: könyvvételre, előfizetésre, vagy terjesztésük elszámolására

A z 1 9 3 8 j a n u á r i s z á m k i m a r a d t p é l d á n y a i t minél e l ő b b k ü l d j é k b e terjesztőink, m e r t t e l j e s e n e l f o g y o t t e z a s z á m

Kevés kitöltött kérdőívet kaptunk! Felhívjuk olvasóinkat, hogy mielőbb juttassák el kitöltőit kérdőíveiket rendes levélben közvetlen a kiadóhivatalhoz, vagy terjesztőink útján

A HID a kisebbségi magyar fiatalság lapja. K i n é p é v e l érez, támogatja a H I D - a t ! A

H I D előfizetési

dija:

Jugoszláviában: Egy évre 30'—, félévre 16'—, negyedévre 9 ' — dinár Egyes szám ára 3 ' — dinár Magyarországon : egy évre 4 ' — , félévre 2 ' — , negyedévre 1 ' — pengő Egyes szám ára: 40 fillér Kéziratokat csak a portó előzetes beküldése mellett küldünk vissza. Csak teljes névvel és cimmel ellátott kéziratokat veszünk figyelembe. Lapunkban mégjelent minden egyes cikkért írója felelős. — Levelek és kézíratok A d m . i Red. H I D Subotica, post, fah 88. cimre küldendők. „HID" Odgovorni

wednik

literarni

i izdavač: MAYER

časopis, tlazi OTT

deset puta godišnje.

MÁR,

SUBOTICA,

Petrogradska

Gradska štamparija, Subotica.

ul. 35 38—84-2