Szt.ál^in tjéig, okt

V izinczey István : Szt.ál^in tjéig,—okt <5ber^JJ# 1956 október 23-a estéj éne!: leglátványosabb eseménye a Sztál in szobor ledöntése volt* Krónikája a nap eseményeivel foglalkozó irodalomban viszonylag mégis szerény helyet fo g la l el* A szobor környéke távol esett a tün­ tetés útvonalától, a résztvevők számára a Parlamenthez és a Rádióhoz képest mellékszintér volt, és a szobor-döntés nem ütközött semmiféle ellen állásba* Minthogy r.em követelt áldozatot, nem foglalkoztatta a megtorlás propagandistáit sem; kir.os i s le t t volna szidalmazniuk a szobordöntőket, hisz olyan feladatot végeztek e l , amelyet hamarosan nekik maguknak k e lle t t volna elvégezniük. A Sztálin-szobor /Hikus Sándor müve/ az akkor Sztálin térnek ne­ vezett felvonulási téren á l l t , a tér kialakítása kedvéért lebontott Regr.um Karianun templom helyén* Tizenöt méter magas márvány burkolásé talapzata r amely na i s megvan, ugyanarra a cólre sz o lg á lt, amire ma: á p r i l i s 4-én, május 1 -én a disz szemlét ''.'agy felvonulást megtekintő P á rt- és á l la eií vezetők dísztribün je. Maga a szobor l ó méteres v o lt, a kiöntéséhez négy vagy öt Habsburg—uralkodó szobrát olvasztották be. A szobor lé t e fé l évvel a XX. kongresszus, a Sztálin rémtetteit lelep lező “Hruscsov beszéd után botrány -.olt, jelképe annak, hogy a Rákosi- majd a Gerő-féle pártvezetés nem hajlandó tudomásul venni a moszkvai változásokat. Valószínű persze, hogy a késlekedést nemcsak a sz tálin isták e lle n á llá sa okozta, hanem az i s , hogy a pártvezetés, amely már ^kénytelen volt beleegyezni Raji: és mártírtársai nyilvános elteme­ tésébe, a Sztálin-szobor ügyében nem mert dönteni, egyértelmű moszkvai utasításra várt* A társadalom azonban egyre ingerültebben sürgette a gyűlölt kolosszus e lt á v o lítá s á t . Az egyetemi ifjú s á g követelései kö­ zött, amelyeket október 22- i műegyetemi gyűlés 14 pontba f o g la lt , 13* pontként szerepelt a szobor ügye: "Követeljük, hogy a S ztá lin -sz o b ro t, a sz tá lin ista zsarnok­ ság és p o lit ik a i elnyomás jelképét távo lítsák e l , és helyére emel­ jenek emlékművet 18^8-49 szabadságharcosainak". Az idézetből az i s nyilvánvaló, hogy az egyetemisták vezetői, a követelések megszövegezői nem gondoltak a szobor erőszakos e lt á v o lí­ tására . Vizinczey István 1933-ban született a Fejér megyei Kálóz község­ ben. Apját 1935-ben egy tizenhét éves "hungarista" meggyilkolta, mert megakadályozta a szerveződő szélsőjobboldali mozgalom helyi híveinek i l l e g á l i s gyűlését. Vizinczey mint az egyik katonai középiskola nö­ vendéke tizenkét évesen Ausztriába került és amerikai fogságban érte meg a háború végét* 1346-ban t é r t vissza Magyarországra. 1952-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg-szakos h allg a tója , a korszak r e jt e t t í r ó - f ő i s k o l á j á é , amelynek Csurka, Gál góc a i, Keldóva, Gáli József és számos más iro volt akkoriban növendéke. Vizinczey nem va llotta magát kommunistának, és igy távolabb á l l t a Rákosi veze­ téssel szembeszegülő p á rt-ellen zéktől i s . 1954-bon b e tiltottá!: a Józsei A t t ila Színházban már műsorra tűzött darabját, amely korábban d ija t nyert a varsói V ilá g if jú s á g i Találkozón. /A színmű kéziratának a színészeknél lévő példányait állanvédelaista nyomozók gyűjtötték össze, a szerző példányait pedig a Népművelési Minisztérium ille t é k e s ■tisztviselője kérte el azzal az ürüggyel, hogy v itá t készülnek rondezr.j. a ^darabról./ 195S tavaszától Vizinczey i s rendszeresen e lj á r t a PétSri Kör v i t á i r a , de sosem tartozott a Kör irá n y ító i az egyetemis­ ták mozgalmának szervezői közé. -

34 -

A fórradalon a la t t Vizinczei az Igazság szerkesztőségébe já r t be, uajő belépett a Nemzetőrségbe és járőröző tá r s a iv a l együtt negakadulyozott két utcai lin c s e lé s t , Novenber én az orosz támadás hirere csatlakozott a Széna t é r i fe lk e lő csoporthoz, és két napon át részt vett az utcai harcokban. Novenber végén Nyugatra menekült, Kanacaban tslenadett le , éz angolul kezdett Í r n i . Két regénye az ön életrajzi fo-^ gar.tatásu In Praise o f Oltíer Wonen /Érett nők dicsérete/ es az mr.ocen. ;et H illio n a ir e /Ááatlan millionos/ nemzetközi b e s ts e lle r leto, esszéje pedig jelentős k r it ik a i sikert a ra to tt. ^ Az alábbi interjún kívül a Sztálin-szobor ledöntéséről egy le í r á s á l lX a a rendelkezésünkre,j T /István T o lla s^: Wir kampfteu clX j o lla ^ s Istváné. w- /-----------für unsere F re ih e it, Liestal/Schv/eiz, év nélkül. Id é z i: Gosztor.yi - ü" to r ed.: Dér ungarinche Volksaufsand in Augenzeugenhezrichten, «t v , Küncen, 1981. 1£8-149, o ld ./ T olla s elbeszélése lényegében megegyezik Vizincseyévcl * Figyelemre méltó e lt é ré s , hogy T o lla s szerint a ,,s" 00r ° “ a figura nyakába akasztott négy drótkötél segítségével próbáltak^ lenuzn i, és a íöTeTek elhelyezéséhez létráidat használtak. A nyomtatasoan ,J®o“ jelent l e í r á s szerint a szoborra táblát akasztottak ezzel a f e l i r a t a "Ruszkik, hogy ha szaladtok, engem i t t ne haggyatoic." A leglényegesebb különbség természetesen, hogy T o lla s nem ^ud.iat a szobordöntés e lő k észü leteiről. Ezekről egyébként a forradalom iaas szemtanúi sem tudnak, olyanok sem> aícik a Petőfi Kör és az egyetemmozgalou vezetésében jelen tős szerepet játszottak. A szobor ladontesének terve tehát, ha az elhatározás már órák Icai a tüntetés kezdete előtt készen v o lt, egy kis csoport külön kezdeményezésre, néhány e l ­ szánt fiatalember huszárcsinyje. A szobor talapzatán még sokáig laLnató volt a szobor megmaradt csonkja, Sztálin csizmája, november d. Uu?.:i keletkezett, és á l l í t ó l a g Devecseri Gábortól származik a mondás: "Szobrot emeltek a rendőrcsizmárak"» Harminc év múltán a forradalomnak még az eseménytörténete is 1 c l - ^ dolgozatlan, a tényeket egyképpen elfedik a tudatos torzítások és jón-.szenü legendák. Ezért kérjük olvasóinkat, ha az alább leírta k k a l kapcsolatban további információik vagy tényekre alapozott kételyeik vannak, ír já k meg lapunknak vagy vegyék f e l a kapcsolatot szerkesztőségünkkel. Az in te rjú 1906 szeptemberében készült, amikor Vizinczey István Budapesten j á r t , hogy cikket Írjon a londoni Sur.day Telegraph szamara Magyarországról. Távozásakor a ferih egyi repülőtéren megmotoztak,cso­ magját átkutatták és elkobozták a nála lévő Írásokat, szamizdat-ziadványokat, fényképeket és a cikkéhez készült jegyzeteket. Az e ljá r á s t kö­ vető kanadai tiltakozásra a magyar külképviselet ille té k e se azt vála­ szolta: "Igazán sajn áljuk. Nem tudtuk, hogy ú js á g ír ó ", A l e f o g l a l t ér­ tékek visszaadására az illetékesnek nem á l l t módjában igoretet tenni. - szeg - Nemcsak szemtanúja, de tevékeny részese i s voltál a .S ztálin -czcbor ledöntésének. Hogy k erü ltél a Sztálin térre? V . I . : Október 22-én este egy gyűlésen voltam... - Valószínűié'? az egyetemisták gyűlésén, a Műegyetemen. V . I . : Valószínűleg igen, bár úgy emlékszem aznap este a Petőfi korr.ee i s volt egy összejövetele. Harminc év után sekminden egyoe-.olyin, ami azokban a napokban történt. De mégiscsa.: az egyetemista Gyűl -c--t e t t , mert rengetegen voltak, több ezren. Szóval odajön hozzám - e j ^ már jó későn v o lt, é j f é l után - egy ismerősöm a Filmgyárból, hogy .-oinan ledöntjük a Sztál in -szobrot. Akarsz-e jönni?". Gondol Kocá z_ nv.-.u rávágtam: "Persze, hogy akarok". Aztán kérdeztem csak meg, meg-.s képzelitek, hogy ledöntjük. Ilivel? Erre elmagyarázta, ismer valauiz a Traktorgyárból, talán az igazgatót, a ttó l kapunk trak tort, és a szobrot. Legyek másnap d é le lő t t, már nem tudom pontosan nany oia^.o* a Margit-hid budai h íd főjén él. Neken nagyon tetszett az egesz, mer.

- 35

gyűlöletes dolognál: tartotton, hogy az a szobor még mindig á l l * - Ebben valószínűleg cindönki egyetértett veled ott a gyűlésen* Mégis először halion, hogy a szobor ledöntését néhányan már a. tünte­ tés előestéjén ellatározták. ügy hiszem az egyetemisták többsége nem helyeselte volna az erőszakos a k c ió t, hiszen még a ttó l i s t&rtőzködtak, hopy fe lt ö rjé k a helyiséget, amelyben az egyetem stencilgépe á l l t , és inkább másnap re g g e lig vártak a követeléseik sokszorosításával* Milyen csoport volt az, amelyik cár a tüntetés előestéjén elhatározta, sőt r.eg i s szervezte a szobor ledöntését? V * I » : llen volt semmiféle csoport, le g a lá b b is én nem ismertem senkit, kivéve, aki szó lt, hogy menjek velük, ^ekem meg tetszett az ötlet* Egyre in’:ább az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a diktatúra is csak addig diktatúra , amig engedelmeskednek neki, amíg az emberek-nem kezdenek a saját fejük szerint cselekedni. Például az előző évben min­ den további nélkül b e tilto ttá k a darabomat, sőt még a példányaimat is elszodték. 56 nyarán viszont a Rádió műsorra tűzte egy hangjátékomat, a Minisztérium most i s le s z ó lt, hogy nem lehet bemutatni, de a szer­ kesztő azt mondta, vegyük csak f ö l , a többi az én dolgom* Be is mutat­ ta a Rádió október elején* Szóval úgy gondoltam, amit az ember helyes­ nek t a r t , azt meg k e ll csinálni. - Tehát elhatároztátok, hogy a tüntetésen ledöntitek a szobrot.»* V . I . : Nem a tüntetésen, éppen ellenkezőleg. Hiszen a tüntetés s z o l i ­ d a ritá si tüntetés volt a lengyelek m ellett, azért i s vonult a Benszoborltz. Azt gondoltuk, hogy az egész rendőrség a tüntetéssel fog foglalkozni, ez jó alkalom a rr a , hogy a városligetben lerántsuk a Sztá'1in-szobrot* Az egészet sokkal egyszerűbbnek képzelten, mint ahogy a valóságban alakult* Meg voltam róla győződve, hogy meglesz a tüntetés. Hagy Imre előbb-utóbb visszatér a vezetésbe, megint miniszterelnök le sz, és a dolgok jobbra fordulnak. Mielőtt reggel elindultam otthonról, megbeszéltem a feleségemmel, hogy estére vegyen mozijegyet* He iiátre, mert azért elhúzódhat az ügy, csak kilencre, akkorra biztos mindennek vége. Csak amikor már mentor.) a busszal a Margit-hid f e lé és megláttam 0 Szabad népben a képet, hogy Gerő meg Tito összeölelkcznek, akkor tá­ madt olyan érzésem, hogy ezek mégsem fognak olyan könnyen engedni, hogy talán mégsem megy majd minden olyan simán, ahogy előző este gondoltuk. - A traktorok ott voltak, ahol megbeszéltétek? V » I . : Igen. Ott á l l t három traktor egészen közel a Margit-hid budai híd­ főjéhez, ahogy megbeszéltük. Ott voltak a traktorvezetők i s meg néhány diák különböző egyetemekről. Nem ismerten őket, csak az ogy filmest, aki hivott. - A traktorgyári főnök tudta, miről van szó, mire kellenek a trak­ torok? M iféle ember volt? Hiszen valószínűleg ő v á lla lta a legnagyobb koc.caza tót. V . I . : Nem sokat tudok r ó la , neveket nem i l l e t t kérdezni, gondolom ez ma is igy van- A filmes azt mondta r ó l a , hogy régi kommunista, akit Rákosiéit lecsuktak és évekig börtönben volt. - Drótkötelet is meg mindent adott? V . I . : Igen. - Es a traktoristák is tudták, mire készültök? V . I , : Tudák. - És egyetértettek vele? V . I . : Tudták és egyetértettek. De persze mindannyian nagyon féltünk. Féltünk ügessen késő délutánig. - Hány óra leh etett, amikor a traktorokhoz értél? V . I . : Nem tudom pontosan, délelőtt v o lt, talán már dél. - ITen tudtátok, hogy Piros László belügyminiszter 11-kor b e t i l ­ totta a két órára tervezett s z o lid a r it á s i tüntetést? V . I . : Nőm, 11-kor, amikor a Rádió bemondta a tilalmat már mindannyian úton voltunk, nem hallottuk a Rádiót.

- 36 -

- Mi történt ezután? V . I . : Fölültünk a traktorokra és elindultunk a Városliget f e lé , - Néni á ll it o t t a k meg benneteket útközben? V . I * : Non. A rendőröknek valószínűleg eszébe sem ju to tt, hogy három trak­ tor nem rendeltetésszerűen csörömpöl végig a pesti utcádon* Egy darabig egy autó jö tt a nyomunkba, persze azt gondoltuk, hogy ávós kocsi, bennünket követ, r.iert tudják, mire készülünk. Mindannyian meg voltunk rémüv*, az egész forradalom a la t t uég amikor november *?-án a Ganz v i l ­ lamossági épületéből géppisztollyal lőttem - persze teljesen hiába a szovjet, azaz orosz tankokra, ők meg ágyúval lőttek vissza, aukor fé li di b< A tér ;t e l j e _ ....... .. . „ . .. _ ... posztolt. Visszamentünk a traktorokhoz és tanakodni kezdtun-c* na nos* a traktorokkal kimegyünk a térre és elkezdünk felmászni a szoborra, az a rendőr csak beszól a legközelebbi őrsre és t i z parc a la t t mindannyi-

gondolom: zseniális* Azt mondtam: Nemsokára kezdődik a tüntetés. Var;ur..: egy k ic s i t , aztán odamegyek, ahol sok. az ember és elkiáltom magam: Dön­ t ik a S ztálin-szobrot. Gyertek a Sztálin térre. Biztos rengetegen ide­ jönnek. És akkor már nem leszünk egyedül* - Egymagad indultál el? V . I . : Igen. Beültem egy taxiba és elindultam a Bem-ssobor f e lé . De per­ sze nem j utót taxi odáig. Előző nap beszéltünk róla , hogy vajon hányon jönnak tüntetni, és úgy gondoltuk, hogy lesznek talán húszezren is . Akkor meglátom^ hogy a Nagykörút tele van emberekkel, a Kiskörút még zsúfoltabb, a 'arlament körüli utcákban pedig egyáltalán nem lehet mo­ zogni. Ekkor hallottam először, hogy "Euski, go home", Így angolul, mert az újságok mindig hozták, hogy Nyugaton a tüntetők viszik a táblákat, hogy "Ami, go home". Aztán mégis átvergődtem Dudára, és ott láttán, nogy o zászlókból kivágjál: a vörös c s i l l a g o t . . , - A cinért. V . I . : A címert, persze. Szóval menten mindenfelé először ta x iv a l, aztán gyalog, és mindenkinek nordttam: "Húzzák le a Sztálin szobort, oda kel­ lene menni". Úgy ;jó két óra múlva elindultam vissza a Sztálin-szooorhoz. A traktorok még mindig a mellékutcában á llta k , de a téren már százával voltak emberek. Gondoltuk, most tée nőm tudnak olyan könnyen elbánni^ belünk. Kimentünk a traktorokkal a t é r r e , és megálltunk a szobor előtt. Drótkötél volt bőven, rákötöttük Sztálinnak a lábára., t e s t é r e , ,, - Be tudtatok menni az alapzatba? V . I . : Igen, nőm volt ott senki. - Hogy tudtátok felten n i a drótköteleket a testre? V . I , : A lábánál húztuk át fő le g , de úgy emlékszem egy kötelet valahogy sikerült átvetni a derekán i s . Aztán megindult a három traktor. Azt gon­ doltuk, egy perc és lerántjuk a szobrot. Ebből is lá t s z ik , hogy nem ér­ tett hozzá egyikünk se semmit* Mert a drótkötelek sorra elszakadtak, a szobor pedig meg se rezdült. - A rendőrök még mindig nem mozdultak? V . I . : Nem, senki sem próbálta megakadályozni, nem i s nagyon sikerült volna,■mórt egyro több le t t az ember. Már lassan besötétedett, de mi^ egyre csak k ís é r ie t estünk. Azt hittük, kevés volt a kötél, többel pró­ bálkoztunk, de az eredmény ugyanaz volt. - A traktorosoknak se jutott eszébe, hogy át kellene vágni? _ •■ V . J . : Nem, ezt valaki idegen mondta először, azt hiszem egy debreceni f iú . Mert volt ott egy csoport, akik Debrecenben hallották, hogy dön­ t ik a szobrot, és fe ljö t t é l' Debrecenből, méghozzá teherautón. A tömegen

- 37 -

végigszaladt a k iá lt á s , hogy lángvágó, lángvágó kellene. Es altkor^va­ lakik vissza k iáltottak , hogy ők tudnak hozni a gyárool. Anl?oi l a x ^ n a tömegben először munkásokat, -nár akikről xei 1 s , . i e r u e . a ' **' *_ * sok. nort nyilván egyenesen a gyárból jöttek, es egyre , 000cn >- - 1 S S : S í o n l ahoS3 b L o -U t e ö c t í, a aaeabea U v S épUKrt tetőén - vala■.••’ilvoii szakszervezeti épület á l l t o t t . . . , . " - A lífcoSS székház. 11a i s az É pítőipari Szakszervezet ;:ozponój_. V . I . : Tehát a székház te te jé n fényszórók gyulladta-: n i , nagys.erper n e - v ilá g ít o t tá k a szobrot. Miközben a lángvágóra v a r t o k , a lenys rók ó v s z e r r e csak kialudtak, koromsötét l ő t t . Az egyik traktorossal r.l03 egy diákkal bementünk az épületbe, hogy megkeressük, aogy len e. '■•isszakapcsolni a fényszórókat. Mentünk f ö l a lépcsőn, senol ,.-en-i, minden a jtó zárva. A l e g f e l s ő emeleten aztán^benyitottunk egy szooaoa, na— h elyiség v o l t , valami elnöki szoba 1 ehe-c et\ . Jgy ^aa.gy i-oa.o..i- * -lökött ü lt e-y -dősebb ember, nekem akkor öregaei: tunm. RogoOi. ^ » miről^van szó**, mert t ilt a k o z n i k e zd e tt: "Ken én kapcsoltan ^ . k ö z p o n ­ t i l a g szabályozzák, én nem tehetek semmit.' mi a foi-kola n ta n u l... szinjátszást i s , dramaturg szakos voltam, de tanultam s ^ e s - e - e . , .... hát pózba vágtam magam ahogy az órán mutatták es az a*caoa . "Visszakapcsolod vagy az a ólakon vág-a.c . &o«bon kinyitni se tudnám az ablakot, mert nem a szokásos ? olahok ^>1 ^ , - ° 1 - r r <30 v o lt, hogy n-dlnak. De hát úgy la t s z i k , si.ceruU e* 0d«oza nőm,"hogy bármikor képes vagyok kivágni^egy embert az ablanon, n e-. ^ az örcgúi- odament a-kapcsolóhoz, és a xer.yszoro - - i F - --’ ■^ x ^ szaégtünk a szoborhoz, megérkezett a lángvágó i s . ianaen.a u u , i'-ö-é — ü l- most már leginkább a t t ó l féltünk, hogy na lezuhan a s^ooo*, agyonütUva la k it. Az utolsó f é l éra azzal t e l t , ^ f o l y t o n o s a n kiaoaitam, mindenki menjen a traktorok ele . Most nagyon qox * d + f*iok, újra sikerült ráerősiten i őket a szooorra, es a hu^áu^il luga íább szabályozni tudtuk, merre zuhanjon. Aztán hirtelen meg,e m e g . a szobor, és dőlni kezdett. S mintha vaiaki Im a lm a ^ t s e h a , ^ . , volna. Én soha nem felejtem el azt a sonajt. Olyan c.cnd l o re, istentelen csend, A t é r , ameddig a szem e l a , , velő ^.bere.. az a sokezer ember egyszerre lé le g z e t t . Ránéztem az oramra: ^>0 perc v o lt. A moziról persze rég elfeled,;e.Btea. Amikor « - " földön feküdt, drótkötelet koto-czel: a n ya -ira, es <-- ®G1 - - ‘ ‘ r ; " £ l_ nerindult vele az Oktogon f e lé . Azt bizonyara tucod, n°0y -éso-o xei darabolták, és rengeteg ember v itt el b előle egy-egy oara.o^em. De én már nem tartottam a tömeggel. A Kaiéul -e^e indiutau ^ “ r,uffo-ó zajt hallottam* A Rákóczi utón megint rengene* c,.ioe- c lau tan -y a lo - meg teherautókon i s , és mindenünnen hallatszom*, u o u o-Aronoíják a Rádiót. Aztán egy f é r f i m egállított, es magyara-a kezdte, hol lehet fegyvert szerezni.

Strff iótklfe;

EGY FELKELtT tULKEI

fte^ejpiés. 1983. á p r ilis 22-'n a ú jp e sti temetőben többszáz b a rá tja , rabtársa, néhány rokona 6s munkatársa, valamint felszáz egyenruhás és c iv il rendőr jelenlétében eltemettük az 53 óvás P éto rfi Mik ló s t. ücgprétóloB röviden összefoglalni é le té t, hogy aztán átadjam a szót az ö visszaemlékezésnek, amelyben /tö m ö ritv e / a forradalom a la t t i lülödéséröl beszélt. 1930-ban s z ü le te tt, édesanyja szövőnő, melyen vallásos, apja géplakatos, szervezett munkás, majd kapcsolatba kerül az ille g á lis kommunista p á rtta l. Pár éves korában Újpestre költöznek egy tizia kásos tip ik u s proletárház szobakonyhás lakásába. Apja a Jutagyárban kap á llá s t, édesanyja a kor szokásának megfelelően vezeti a h áztartá st. A földszintas ház­ ban a t i z munkáscsalád é le te e lő tte z a jlik , o tt é l, ez a közege, ifrindenkt mindent lá t és h a ll, a konyhában a kenyeret úgy k e lle tt le te n n i, hogy k in trő l ne lássák, sarna-e vagy fehér. I t t fo ly ik gyermekkora, amelyről nem tu d ja , hegy könnyű vagy nehéz, mert nincs más mércéje és é l benne, mint "hal a vízben", édesanyja n in is t r á lr j k ü ld i /de csak bal s zé lig ju t el,m e rt, természetesen, nem tud la t in u l/ , apja pedig k ik ü ld i az a jtó elé "hesszelnl", a d j odabenr.t tanácskoznak, s h a ll­ g atják a háború, a la tt aBBC-t meg itoszkvát. Az elemi elvégzése után polgári iskolába íra tjá k . 44-ben egyik katonaszöke­ vény nagybátyja náluk bútól /másik nagybátyja átszökik az oroszokhoz, ró la többet nem tudnak, harmadik nagybátyja nyi­ la s , ö t később k iv é g z ik /, de a házban ssnki sem je le n ti f e l, még a n y ila s lakótárs sem, míg apja ille g á lis munkát végez. Az oroszek bejövetelét felszabadulásnak é rz i, apja a k e rü le ti komumsta pártvezetüség tagja lesz, "fo ld e si Laci bácsi­ v a l" együtt /akinek 56 novemberében le ta rtó z ta tá s á t köszönheti/, ö t korengednénnyel nem egészen 16 éves korában fe lv e ­ s zik az MKP ta g ja i sorába. R-gárdista le s z , éjszaka tépdesi a többi párt választási p la k á tja it, bunyóznak, megverik a KALQT-osokat,- de főképp a szoedoneket. A polgári után dolgozni megy, először a Brvwrfölovory-hcz, majd az űrionban szerez műhelygyakorlatét, mert fe ls ő ipariskolába akar menni.. A gyárban t e l i s z á jja l, s z iw s l-lé lo k k o l kécvise li p á rtjá t, hisz a szocializmusban, fe l sgit ma­ r i i benne, hogy az ne lenne emberarcú, őszre sem veszi, hogy a fényes sze llek emelik. Bár nagyszájú, egyenes, buraferdiságáért és nyíltsá g áé rt s z e re tik , segítőkész, melegszívű, tleker.il az ipariskolába, azt jó ereéiémyel e lvé gzi. fözben a kádercsztályok.szemet vetnek rá , Moszkvába akarják küld en i, először a D zserzsinszkij akadémiára, hogy szakávós legyen b elő le, ezt természetes ösztönével e lh á rítja , majd oda akarják küldeni műszaki tanulmányokat végezni, de "szerencsére" közben apját /S Í tá já n / le v á ltjá k a gyári titká rság bó l és k izá rjá k a p á rtb ó l, Így megoenekszik a szovjet ö s z tö n d íjtó l. A Budapesti Ki szaki Egyetemre szó nélkül fe lv e sz ik . Ott párt és DISZ-vezetöségi tag lesz, szinte természetesnek ta r tja , de a zt is , hogy neki joga van k in y itn ia a s a já t , fő le g ha igazságtalanságokat és "hülyeségeket" tapasztal, amire v o lt példa bőven, é rthe tő, hogy szembekerül a hivatalos v o n a lla l, az álmunkás származású egyetemista párttagokkal, végül be­ le fá ra d és k ira ra d a p á rtb ó l. Idézem s a já t sza vait: "Gondolkodtam, hogyan jutottam e l én az üj társadalmi rend annyira dédelgetett, pátyolgat o t t proletargyereke a forradalom ig, szembekerülve a fennálló társadalmi renddel, s hogy ennek mik v o lta k az összete­ vői : a hazafiság az egy tú ri a nagy komponens v o lt, ez természetes, a másik, gazdasági kérdés: annyira elveszik ma már az 5fi a lö t t i ídek p ro le tá r nyrmcra, a salős nyomora, ami e lh a jte ti engem is oda - és még egy: én hus-vér ámbár voltam, sze­ rettem röhögni, és belőlem egy kockafejei, tö k fe jü , mosoly n é lk ü li, huuortalan, idegen, orosz "p u tyilo vo rá d i" forra da l­ márt akartak csinálni mesterségesen, a Fényes Szellők után. Éh ezt nem tudtam megemészteni, hoqy k i akarták tö rö ln i éle­ temből a mosolyt, a derűt, a természetes v it a lit á s t . S zeretett nagy k ö ltő n , József A t tila ir t a : . . . k ik naa tu d ju k , mi az vigan é ln i / és mostan v a s h itte l, jó bátorsággal / STsurk akarjuk fe lc s e ré ln i. Igen, e zt,a mosolytalan, kocka-fejű sorsot, é le te rő s , v ita litá s s a l t e li sorsra, hazafiságra, gazdasági föllendülés­ re akartam fe lc s e ré ln i, megtagadva mindazt, amit nekem tálcán k ín á lta k , mert nekem azon az áron nem k e ll: e lve tté k tő ­ lem a v ig y o rt, a ro b a jt, a v it a lit á s t , e lv e tté k fölei* 4 ü -a t, egy k ic s it 1 9-ct. tiemcsak történelm i tragédiáink, tö rté n e l­ mi múltúnk, történelm i határaink, magyarságunk, nemzeti önérzetünk tökéletes megtagadása v e it társaim és magam számára az egyik komponense annak, ami b e le v itt a forradalomba, a gazdasági helyzetünk, az hogy tényleg újból szenet já rtu n k lopni a vasútra - de főkéop az, hogy emberi lényeiben akartak megvált á z ta tn i, hus-vér magyar p rrle tá r ic ly ö k trl pravoszláv tébolydából k ik e rü lt fé lh ü ly é t akartak c s in á ln i." Emberségét fe lh á b o rítjá k a k ite le p íté s e k is , pro-fm sa feleségül veszi egy k ú ria i b iró leányát és megmenti rk o t a k ite le p íté s tő l. » A XX. kongresszusra 5 is o dafigyel, kezdi újból érdekelni a p o litik a .

39 -

56-os napjairól s a já t szavai szólnak, egészen le ta rtó z ta tá s á ig . November 12-én le ta rtó z ta ttá k , 1958-ban az újpesti nemzeti bizottság tagjaként kilencedmagával h a lá lr a ité lik , Édesanyja az Ít é le t h íré re szívrohamban maghal. 59 jú liu ­ sában kettejük Íté le té t é le tfo g y tig la n ra e n y h ítik /agy társukat fe lte rje s z tik kegyelemre, de e lu ta s ítjá k , és szeptem­ berben hetedikként ö t is ki végzik.'. Az elsürentfi v á d lo tt Kosa fá i asztalos többször öngyilkosságot k i serei meg, de öt is kivégzik. Megszabadulva a halálos ít é le t nyomásától Vácira kerül dolgozni, majd visszahozzák a Budapesti Országos Börtönbe, ahol a Belügyminisztérium Tervezőirodájában fo g la lk o z ta tjá k épületgépész tervezőként. I t t ismerkedtem meg v e le , sokáig egy zárkában is laktunk. Humora, kedélyessége, tartása sokat s e g íte tt, j ó l érezte magát rabtársai közö tt, sokat v ita t ­ koztunk. Rengeteqet • ! v á s o tt, befoldozta műveltségének gyermekkori hiányosságait és nagyon n övelt, nagy közösségekben gondolkodó bölcs emberré form álta magát. Az 1983-as amnesztia nem vonatkozott reá egy banális dolog m ia tt: az ötvenes evek e lején édesanyja szamára - aki otthon dolgozóként apró bortárgyakat k é s z íte tt - vásárolt egy zsák bürhulladékot egy munkástól, a k it perbe fogtak más társadalmi e ltulajdonítások m ia tt, és példát akarván s ta tu á ln i, a bíróság az összes vásárlót - orgazdaként - é lit o l te /vagy harmincat/, Miklós 3 hónap felfü gg eszte tt börtönt kapott - nem tö rő d ö tt vele, nem fe lle b b e z e tt, nem já r t utána a mentésitésnek, s ig y "b ü n te te tt elöéletU°—nők szám ított. Rettenetes v o lt a helyzete: emiatt az e lf e le jt e tt és mag nem érdemelt három hónap m ia tt k e ll az é le tfo g y tig la n i büntetést tovább tö lt e n i! Töboszazan maradtak igy vissza, k i ily e n , k i olyan kizá ró indokkal /nem kerültek szabadlábra a fe lk e lő k , a harcokban résztvevők sem/, semmi remény sem maradt ezután a tömeges amnesztia után a hazakerülésra. L e lk ile g azt is feld olg ozta, de b iz to s , hegy ez Is , meg édesanyjahalala hozzájárult szívinfarktusaihoz. 1968-ban, 12 év le tö lté s e után egyéni "kegyelemmel" szabadul, ö t is e lfo g ja az 56-cs szabadultakra jellem ző "u to l­ érési komplexum", sőt kétszeresen is . Nincs otthona, egzisztenciája, ruhája, s tb . Nincs diplomája /börtönbe kerülése­ kor ötödéves hallgató v o lt / , építkezésekre megy dolgozni. Napi 14—16 órákat h a jt. Művezető le s z , majd építésvezető. Évekig kérvényezi, hegy befejezhesse egyetemi tanulmányait. Végül - kegyként - annyit engedélyeznek, begy fe lv é te li vizs­ ga nélkül beiratkozhat első évre, e s ti tagozatra. Ezt is v á lla lja . Kitünően ta n u l, diplomát szerez. Megmutatja a v ilá g ­ nak, hegy erre is képes. Szakmérnöki tanfolyamot is akar végezni, de ahhoz erkölcsi bizonyítvány k e ll. Sokat olvas, min­ denre odafigyel, érzékenyen reagál a társadalom visszásságaira. Szervezete tilta k o z ik a tulhajszolás m ia tt, szívinfark­ tu s t kap. Kiheveri, tovább dolgozik, lakásécitésbe kezd. Kész a társasház /am it az ö energiái húztak fe l a többiek szá­ mára is / , amikor újabb, súlyosabb in fa rk tu s t kap, kórházba k e rü l, Rácbbben, hegy ha életben akar maradni, nagyon vissza­ fogottan k e ll é ln ie . B eletörődött ebbe is , s amikor közölték v e le , hegy másnep hazamehet, izgalmasan /Örömében?/ megkap­ ta a harmadik, végzetes in fa rk tu s t. Nagyon hiányzik. Mindnyájunknak. Mécs Imre 1986 szept.

19jp6^ október 23_-_ji£ver:ber 12.

De. i'OOktóber 23-án dolgoztam, mint szer _ számla . la , to s, . . . svareoan. .. y rü l, jö v a l ebéd után hallottam , hogy felvon u lás, tü n te té s ^var. Pesten. Arra emlékszem, hogy nagyon bepöccenten; műegyetemisták, és én i t t va, .. . ~ - - - l* —— után, ,igy lehetett menni, hang gyök mint la menthez, de b e leülti ten jel, gyár-szovjet ság”» a másik fegyelmezett !” Úgy er:— megoen akkor ~yik rászólt a nasík ra: emelkedett volt. 1elessen, Kossut hr.Etákat énekeltünk. A hangulat e Egy k ollek tiv drukkolás volt a tömeg fegyelmezettségéért, a spontán tüntetésünk eredményességéért. Követeltük Nagy Imrét# Egy nyomoru

- 40 -

A Kossuth té r r ő l átmentünk a Rádióhoz. Elindultunk a tömeggel. 2gy nagyobb tömeg hét óra tájban indult meg az O rszágostól a rádióhoz, ezekkel sodródtam én i s . Ilon úgy érten, hogy az eseaer.ye.ucel, *ianei. sodródtad, ahogy a Duna vizében sodorja egyik csepp a masimat. ün,iaCunIcát sodortuk, sodródtam a tömeggel én i s , a neUetten levő, valoszünüleg én i s sodortam. Át a Rádióhoz! Jöttek \ ezek már velünk voltak, némelyiken piros-xener-zűld X . l o . E j a l ^ a ^ nem f é lt ü n k ... f e l volt már döntve egy v i l l a n o s . . * A l ^ e ^ n k e - n . u ^ álltunk, ott is énekeltünk, ott is jelszava ztunk. E l ő lenentem a uu.eup kert hátsó felén egészen a Rádióhoz, ott volt egy egység ^skaton a. Azt hiszem ÁVO-sok voltak, az egyik t is z t e t ismertem, mert W S v o lt. Beszélgettünk. "Ki az apátok lascát a.car.o.v i..ni az apátok faszát akartok?" - így e lo á jcsevegtunn, újpesti * "Hülyék vneytok!" - "Ti vagytok a hülyék!" Ok nagyon -e lte n , po;.olian fé lte k . Ténvleg fé ltek . Ott lenni húsza dnaga oda 1, es veleo szemne., tízezrek! Íiílyen félelmetes érzés lehet! Aztán elsodort a tömeg. Ez a tömeg hullámzott. És jöttek a különböző fülesen: nogy m o s ^ i .t á^a * t á l:... egy ilyen vízválasztó v o lt, hogy kitűzték a p iros-xen er-jolc zászlót valamelyik .laktanyában. A másik helyen a harckocsizol, *^tu.,te.v a nemzetiszin z á s z l ó t . .. akkor lövöldözést lehetett h a -lan i, a -opeg hátracurikkolt. . • Jött a fü le s, hogy agyonlőttem tüntetőt, a.u.oi jö tt a fü le s, hogy nem igaz, nem egy tüntetőt lőttem agyon>_.han, .a ó J ívO -st. . . . Aztán olyan 10 óra tájban fegyelmezetten, szülői naua-a Másnap, október 24-én anyám elkapott, majdnemhogy bezárt a lakas­ ba , nem engedett mozogni. 25-én bementem az egyetemre. Ez, nagyon neme­ zen tudom visszaadni most! Ez valahogy visszaaonata-lan^ LindeJ;Li min Jenkivel mindent t á rg y a lt, értékelt, mindenki M a e n n n e ^ adott. Apró kis sejtek alakultak és bomlottak i e l percenkenz. o e ., 0^ tő, értékelő csoportok. Kern volt az erdekes, aogy ki p a .tta * es ki nem, hanem, hogy becsületes vagy becstelen volz-e az.az e j o e . . A . télén, az oda se j ö t t . Aki oda :aert jönni, az bizonyosatokig v i - v a l a tó v o lt, az tárgyalópartner v o lt , befogadtak ragu., £ « ( * • ^ Ez nem restaurációs mozgalom voit! Nem gonooUaa m^s .a^za rendszerre, s a környezeteiben ser. gondolt senki másra, ^min * -társadalmi rendre. Az alap a kommunista pártnak a negujaydasa volt, a néni demokráciának a megújhodása. Azt tudtunk, hogy ami a d d ig v o l,, ar szar és mocsok v o lt, de semmiképpen nem tőkés res.aurac*o*a o °- 1 * tünk. El sem tudtuk képzelni, hogy az össztársadalmi tulajdon, va a , . uás fogja fö lv á lt a n i, maximálisan az öt fos k isiparosig nem, el m a kinek a fantáziája - jóval szüleebb keretek kozott, m-nt an- na J S g y je lszó voltJmár akkor a "ruszkik haza ! ^ és nagy o e l s z ó v o U , ho-r "ami magyar, legyen magyar!", ami s z o c ia lis t a , a - legyen szófia _ l i s t a , és ami össztársadalmi, az legyen tenyle^ossstarsaoaxm i. _ tlevvon tényleg szabad. Pokoli reakciója v o l, e« anna.. az irtózatos elnyomás-sorozatnak, amely 1939-ben kezdő aott ^gyajjo’ vagy talán még korábban. Nem csak az 50-es évek! Nem akarom főimen,e..i azt az időszakot, de ez láncszerű volt - az első ig^Z! .olláZaoás a társadalmi igazságtalanságok e lle n ! Valahol ott csa„,aat a ^ r i « a s t0 - v é t e 7 56 ? ^ n ! % kétszer szabadultam f ö l , egyszer 45-ben - nert könvezeténnek^és nekem valódi fels za b a d u lá st je le n t e t t 1945. Éppen ebből a valód i felszabadulásból való keserű k iábrán du ló v á lto tta .ci bennem most már a saját kezembe v e tt fe g y v e rre l a második fe ls z a b a d

1ásómat * alctivan tevékenykedő személyek, akiket i t t nem akarok megnevezni; azt mondták, hogy a legjob b , ha én kimegyek J p e s ő r e . Pel dóul a tanársegéd elvtársam. "Te újpesti vagy. ^ V o ro ló g iá i Innentől kezdve engedtessék meg nekem, hogy egy-ket nap or. b - 41 -

tévedéssel mondjam el a dolgokat. Mert alti nekem azt mondja, hogy ék­ ben az időszakban aktivan tevékenykedett, és naplóvezetés nélkül na pon­ tosan össze tudja rakni a képeit, az nem mond va ló t! Napi 20 óra éb­ renlét átlagosan.#. Vagyis három napból 12 órányi a lv á s , ami lehet há­ romszor négy, de lehet egyszer 1 2 , a többi fe n tiét. Szóval, az volt az irány, hogy menjünk tevékenykedni, mindenki a maga körzetébe. It t fő le g párttagok voltak, az alapszervi pártegységür.k beszélgetett , e r r ő l. Az egyetemen úgyis bentmaradnak a k o llé g is ­ ták. így kerültem én ki Újpestre. Elmentem a tanácsházára, nézelődtem jo b b ra -b a lra , akkor még nem tudtam, nogy Haj ki ilárton a Forradalmi Bizottság vezetője, Kosa P a l i ­ nál jelentkeztem. "Szervusz P a li, egyetemista vagyok, jöttem s e g ít e n i." Ettől kezdve a személyem elválaszthatatlan az ú jpesti bizottság tevé­ kenyé ségt 61. Félkaotikus állapotba csöppentem b e le . Egy rendkívül erős akaratú, célratörő egyéniség, ICósa Pál irányította gyakorlatilag az eseményeket, bár a de ju re megválasztott vezetője a bizottságnak dr* Rajki Márton volt. Kósa P ali akkor kábé 35 éves asztalos v o l t , úgy tu­ dom, gyárban dolgozott. Akkoriban nem volt' divat maszeknak len n i. Bár Újpesten az sem volt csoda. Mindenesetre nem volt tőkés vagy hasonló, származására nézve i s munkás v o lt, beszédstílusában, modorában i s . És összes meg­ mozdulásában: mint ahogy jó parasztemberre i s rá 'var. Írva a gazda mozgása , ugyanúgy az iparosra i s rá van Írva a munkás-mozdulat takaré­ kossága. A Kósa Fálin i s lehetett l á t n i , hogy ez az ember melós. Ez az ember irányította az Újpesti Forradalmi Bizottságot. Mád, akkor, még számomra ismeretlen személyek i s tevékenykedtek: Gábor L a c i, Lichtenstein Sándor, Győri P a li, Rácz - nem a munkástanácsos Rácz - Csehi Karcsi, Koszterna Gyuszi. Kollár, Vanyek. Később aztán megismertem őket. Kern volt munkás'közülük Rácz, Rajki Marci b á c s i . . . Dr Rajki Már­ ton ügyvéd v o lt , kitért zsidó, aki katolikus l e t t , majd a katolikus egyházközségnek az egyik aktív t a g ja , ügy tudom, elszenvedte a zsidóüldözést, azután k a t o l i z á lt * .• Az újpesti tanácsháza amolyan T é li Palota-hangulatot idézett ben­ nem. Kósa P a li ugyan megpróbált valami rendszert vinni a dologba, de lent, amennyiben i t t lehet " f e n t " - r ő l és "le r .t "-rő l beszélni, lent, a la tta kocsonyás, mozgó volt az egész. Mint mikor fo r r a bableves, s a babszemek ugrálnak ki b e lő le . Ilyen láva szerű, babl eves szerű volt az egész. Persze ezek a "babszemel:" éle: •e t ö ltö tt puskák voltak, ezekre nagyon k e lle t t vigyázni. Az épületet őrizték. Elöl-kátul két bejárata volt a tanácsházá3 c iv ile k á llt a k , mindenkitől megkér­ nak, mind a két bejáratnál pus j e kova mész?" - " F ö l . " - "Na jó . - Te hova mész?" - "F ö l!" deztél 57?" - "FÖl. - "Minek? Ne menj sehová!" - Akkor elment hátra. "Kovái mész' "Ja, az m á s..." A Bizottság tagjainak volt valamilyen igazolványa. En az enyémet később ünnepélyesen megettem a komáromi orosz parancsnoksá­ gon. Lent a földszinten nemzetőrök... akkor még nem volt nemzetőrség, fegyveres alakulat v o lt, az emeleten meg olyan téma-gazda fé lé k . Akkor­ ra kialakultak elkülönült funkciók. Amikor valami hivatalos beszélge­ tés v o lt, akkor Rajki Marci bácsi beszélt, amikor hangulat k e lle t t, irán yítás, élére k e lle tt á l l í t a n i a témát, c é lt , irányt meghatározni, akkor Kósa döntött. Persze ebből elobb-utóbb szembenállás következett, a végén Rajki Marci bácsit lemondatták. Kósa P a lit választottá-: meg egy-két nappal azután, hogy én odakerültem. Ekkor legalizálodtan én a Forradalmi Bizottságban, valahogy úgy, mint az egyetemisták küldött­ j e . Hogy i s mondják a z t, hogy "soraiba emeli?" Kooptálja. Igen 1 Tehát küldöttközgyűlés. Elég sokan, akii: ott kooptálva, lettem. Nem volJ saját magunkat. Na nem tizenöten tizenötünforogtunk, megválasztoí oltunk úgy kétszázan, és abból megválasztottunk tizenkét, hanem ott vol ötöt. Az már önm?- gába n kiválasztódás v o lt , hogy odament valaki. Később -

42 -

.

.

,

^

í ---------

•

“ “ *

ra i s , hogy kádéreztessen# Kimentei: s házunkba aegerdo:íiőd.il» h-ocy ^ vagyok ui vagyok# P a li rendkívül célratörő ember v o lt! Én akkor kommunistának vallotta:., magamat. Ken Igaz, halandzsa az, hogy ha valaki konnur.istának mondta magát, az seggbe le t t lőve! nem, én ezt nem tagadtam# Bár nem v itá s, hogy Kósa P ali egyértolmuon_ szov­ je t ellenes volt# A tárgyalásunk anyagából, az ottani ny_lat 1:02ataioox i s kiderül# Egyértelműen az akkor fönnálló társadalmi rend e lle n _\oiz olyannyira, hogy később még Nagy Imrével i s szembe a mari szegülni# zzervezünk, se;, e és negyediké között szó volt a r r ó l , nogy sztrá;;ko-'mert I.ragy Imre p o lit ik á ja , a kormány összetétele, cól.'.itüsese ne., meg­ f e le lő . Ilemorandunot í— tvo— t^t össze -Pali# gépkocsivezetőt es * mvv, ^ ji-skj á i-.*l l— r— A w - ... •j en- ' hofv ner/günl: be velő a Parlamentbe# 0 ment be a xituarsar;cori i<* ^ b * íív ^ ú #^ "* - - - v x . ,, .. re, minket Icinn hagytak# Es novenbér 1# e z l'e hozott* vo-u# Én nem tagadtam, hogy kommunista vagyok. Hogy aztán én a tö bbiel: szemében csak operett-kommunista voltam-e, csa.: cégér^vagy csak pól i t i k a i eszköz vagy p o lit ik a i megtűrt, vagy őszinte ba;,tars^~ ezt nem __ ^ nekem kellene elmondanom, hanem nekik. Én nem éreztem semmilyen miuonoségtevést. Köztük voltam, benne volta::. Anyutól féltőm nagyon, mármint édesanyámtól, mert sose mentem haza időre. Újpesten végig funkcionált a kommunista párt. Andrási 1 iS ..:e0^ex sr.’j 3t t köztünk, meg az a nő, aki később ' önmyüipari miniszter l e t t . semmi bántódásuk. Iliért le t t volna? Nagy Józsefné# Nem volt ott azo. nak ------------, Andrásairól tudtuk, hogy az újpesti pártbizottság titkára veim valami­ kor. Újpesti v o lt , öreg ú jp e sti kommunista, est t adtűn ro_a. _ Tehát 25-én vagy 26-án megjelenek a bizottságnál. Apró *._s ‘.egy szives, menj e l!"' "légy szives tedd meg!" "légy szíves menj mi ide. és “ segíts est ö s*sJ— z*vu* e á ll ít a n i !" ~dolgokkal bízott meg P a l i. Hajd J*— U . i nözött lerohanta Újpestet egy rendőralakulat. Egy narcKpcsi, meg rondőralakula-c. Volt ott először egy katonai alakulat, .nrcmocs..ZO: - r é g i kormánypártiak. Parancsra küldték ki őket Újpestre. Ámor ^no:i már félig-metídi katonai dolgokban i s együttműködtem Palival, •enzetőrsóg parancsnoka, se semmi ilyesmi, ki mar ~.arovoltam sem a est ----------------kineveztük ,"i:enzetórseg"-neK, ronev á a llit i ü „uvuiiiü*. ----- ; . röket o t t u n ’ össze akkor, és ...... függetlenül a t t ó l , hogy v o lt -e már Budapesten nemzetőrség - ujpe^-Ci. hül ö. . élet f o ly t . Na, megjelent egy rendőregysóg óz ultimátumot a Forradalmi Bizottságnak. Nagy tárgyalások indultam meg, pro er .. • 1 • .C*___ T.Tr*> yUi wP:.'pr ( kontra, mert i t t is volt fegyver, ott i s volt fegyver. Ha mindet Ol­ dalon van fegyver, akkor a hatalom a hangerőn múlik. A rendőro.^ . o l­ tok vagy harmincán. Ez erőt képvisel! Ili voltunk t íz t ő l naromzzazig. Ezt el sem lehet képzelni: "Hőst hazamegyek uzsonnázni. _ " * a ,„ x nagy lövöldözés közepette. “Istenem, hogy én mit napom ottnoní ^ ^ l e ­ tette a stukkert és spuri. Nehogy azt higgye bárki, hogy * * ; “ “'-* parancsolt! Nem! Budapesten ötszázezer mama parancsolt, nogy ri->o.. a. kész az ebéd. Na , ezeikben a kompromisszumos tárgyalásokban Kósa P a li ncgeizasaból akti- ran részt vettem# A rendőröknek az volt a kikötésé, rogy o/.^ nem akarnak lövöldözni, de mi azonnal tegyük l e a xegyvart. ^ ^ azt mondtuk, hogy mi nem akarunk lövöldözni, de ok azonnal fegyvert. Akkor átmentem a rendőrökhöz, mert mar nagyon .-i v e t dőlő;;. H . w r.o o ly a , ío r r ín a » * t . . . * » « « « . a tömegek végezzék a magul: p o lit ik a i oem onstrácioját, « hatalo .exa datr. a rend fenntartása. Es akkor h irte le n irtozutosnagy lovold ozcl e t t . K id erü lt, hogy t íz n é l többen vagyunk, háromszáznál nem kevesebben. O ltá r i lö v ö ld ö zés ! Amit az a nyomorult rondoráé papotU Engem betuszkoltak rögtön két páncélszekrény nőse. n eu ,ű agyonlőnek, akkor mi les z velük? llert a diák bement. Ha nekem o t. valami bajon le s s , akkor kő kövön r.en marad - ez o iz .o s v o l„. - 4-3 -

tárgyalni akartak. Egy.pillanat a la t t le j je b b ment ott az öntudat, a rendőrségnél! Sötét i s v o lt, lőttek i s , a rr ó l nea i s beszélve, hogy én i s ott vagyok, bent. Ka, emberáldósat nea volt - erre az a bizonyiték, hogy en i t t vagyok. Mert ahol a közelben áldozat v o lt, bármelyik oldalon, ott "szám szerint neg nea határozható gyilkosságban való bűnrész esség** cinén fe le lő ssé gre vonták a per v á d lo t t ja it , le t t légyen bármelyik perben. Szóval, az a bizonyiték, hogy élek. A "szán szerint meg nem határozható gyilkosság" rendeletnél aljasabb törvény a világon nincs! Tehát eaberáldozat nea volt, s ennek következtében másnap már együtt járőröztünk, aint a szendvics: egy katona, egy c i v i l , egy rendőr.^ Ezután jö tt a h ir , hogy a folyamőrségnél valami forradalmi bizott­ ság választás, katonai bízottság-választás leend.^Oda engem küldtek ki egy Szabó L a l i nevezetű gyerekkel, hogy állítsam,őket a xorradalon^ oldalára. Vizuálisan él bennem a kép: többszáz fő n y i^ tisz ti es legény­ ségi gárda egy kulturterenszerüségben értekezett. Eléggé megosztott volt a liáng ú lá t. A tisztek egy része p o li t i k a i la g helytelenítette a részvé telt, a legénység meg többé-kevésbé h a jlo tt a parancsra. Az Aka­ démia utcai pártház védelméből jöttek vissza, oda voltak kirendelve,, . mert e l i t egység volt a folyamőrség. A legénység ogy r é s z e g t is z t elmos húzott, a tisztek meg: "Várjunk a parancsra, köt minket a fegyelem . . . nem mondanám, hogy p o lit ik a i hűség volt ez. Nem merek nagy hasonlatokkal é ln i . T é li Palota ostroma... Aurora c i r k á l ó . . . élnek bennem esek a képek, s akkor bemegyek egy füstös, alacsony helyiségbe, ahol tányérsapkák, auróra cirkálos f ic k ó k ... xolyamő r t i s z t e k .. . s akkor bemutatnak: P éterfi Miklós, az Újpesti Bizottság küldötte, a Bizottság diákképviselője. "Kurraáa. M a j d ^ e lssólitanak, hogy szóljak hozzá. Azt hiszem, életem minden aas szónokla­ ta eltörpül emellett. Egy mondat: "Fiúk! Velünk vagy ellenünk." Es­ küszöm, felugrottam: "Veletek!" - az egész egyseg! Óriási élmény v ö t . És akkor rögtön megválasztották a Katonai Bizottságot. Elküldték egy állandó tagot, egy t is z t e t , aki a Katonai Forradalmi BTanacsot hepv_selte az Újpesti Forradalmi Bizottságban... Aztán a vad tanúja l e * t e x l ^ e m . . . Ezek nagy lelkesen, egyöntetűen mellénk á l l t a k . Egy alezre es volt a parancsnokuk, egy lótrágya v o l t . . . szinten a vad tanúja. Azután még leküldték a Kisöbölbe. Az Újpesti kisobolben, a ozunyogszigot mellett is van egy folyamőr szerelőműhely, a volt liorUy Miklosf é le folyamőr laktanya, hogy az ottani egyseget i s agitáljam^ véne haditengerészeti t é l i öblünk... Egészen hűvösen fogadta^, "majd^naglá t ju k " , aztán a másik egység hatására alakítottak katonai xorrada ni bizottságot, de közel sem olyan egyöntetű lelkesedéssel, Később ez a társaság szét omlott. Aaig az előbbi egyseg regulárisán együtt maradt, addi^ ez nem lelkesedett, hogy részt vegyen bármilyen tevekenysegben, de nem a zért, mert bármihez i s hűek lettek volna, hanem mert semmisen sem akartak részt venni, haza akartak menni, .japalni. I t t _nem volt olyan egetverő sikerem - nem nekem, hanem az általam ^ e p v . s e U x o i i a dalmi bizottságnak, az általam képviselt eszmene.v. Más eszmenok sem, kivonták magukat a forgalomból. , , Én tartottam a továbbiakban i s a kapcsolatot a folyamőrséggé., de P a li markért, hogy a közellátásba i s kapcsolódjak be. Felcsapnám Újpest, "v a s-z o lijá n a k ". Bármily nevetséges, az volt a gondom, ^hogy ehen og ®“ nők a disznók. Ott volt az újpesti vágóhídon 5C0 disznó, zaba meg nincs. Tudvalevő, hogy ezek a disznók, ha nem esznek, xogymk. Nem volt aki intézkedjék. Aztán megjelentem ,6n Putyilovgradrol, / Spv£ tan teherautóra, mellé ültettem géppisztolyotokat, meg a v a g h id " J J g t t s e lő it , és davaj! Egész Budapesten, ahol találnak J í j t o t t boU oi,> *ess . leadni. Szabályosan, blokkra, olyan izet ragasztoztattam a kozertese^kel az elszámolásai blokkra, úgyhogy nea is kértek szánon rajtam a P

- 44 -

Közben valahogy eltűntek a horckocsizők. Újpestről# Aztán eltűn­ tek a rendőrök.## i l l a berek, nádak, erek, non tudón, hogy, egyszer csak eltűntek#, rendfenntartást ni végeztük. Ken i s tudón, k e l le t t - e a rendet fenntartani. Köztudott, hogy volt egy időszak, amig óra-ék­ szer ottmaradt. "Akit elkapunk, agyonlőjük!" - többek között én magam i s letartóztattam egy lopós gyereket és becsuktam, s.k# Ka, agyon nem lőtten# A Bizottságunk kiterjedésére ni sem jellemzőbb, mint az,.hogy Kecs­ kén étről hoztunk f e l adó-vevőket# Lichton.stein Sanyi hozta fel# Kecs­ keméten, ha már útba esett, letartóztattak egy ÁVÓ-s őrnagyot# Fölhoz­ ták, begyűjtötték. Nem cinikusak ezek a szavak! Jellemző: egyik olda­ lon tárgyalás Andrásfival - Andrásfi Gyula ott já r t - k e l t közöttünk bántatlonul, tudtuk r ó la , hogy az ú jpesti pártbizottság titkára volt valamikor, öreg újpesti kommunista - a másikon, kalmár útba esik, l e ­ tartóztatjuk# Le le t t tartóztatva egy Valter nevű ÁVÓ-s őrmester i s , akivel személyesen beszélten* Kategorikusan kommunistának va llotta ma­ gát i és k ije le n te tte , hogy azon az áron nem szabadul, ha neki lőni kell a saját b a jt á r s a i r a , mert velük egy hitet nem v a l l , de velük egy egyen­ ruhát hordott. Kern engedtem el# Mert én szentimentális voltam, de hü­ lye nem. Röplapokat, röpcédulákat adtunk ki folyamatosan* Sajnos majd t e l ­ je s egészében a letartóztató szervek birtokába kerültek, mert volt köz­ tünk olyan, aki gyűjtötte az anyagot. Hindszenty áldó le v e lé t ő l kezd­ ve minden dokumentumot e lt o t t, olyannyira, hogy még a Bizottságból i s e llopta, hogy a rc h iv á lja . Tökéletes anyag volt - ebbe haltak bele em­ berek. Ken rosszindulatból gyűjtötte: dokumentációt gyűjtött. P olitik us v o lt, gondolt a jövőjére is* Október JO-án.. . milyen a sors? Bedöglik egy dzsip a Váci úton* Csupé rutinból odamennek a nemzetőrök: "hé! Ili van? Segítsünk, vagy mi a fészkes fene?" - Ilire azok elkezdenek futn i. Hát, akkor már eze­ ket fogjuk meg! - Behozták. Kiderült, hogy ÁVÓ-sok. - "Hová mentetek?" - "Mindszentyért." Fel akarták hozni Pestre, átadni a fe lü g y e le ti szer­ vüknek. Koppá! így szereztiinl: tudomást a r r ó l , hogy Hindszenty még mindig rab. így kerültem én a Mindszenty-ügybo. Semmit sem tudtunk a r ­ r ó l , hogy hol van Hindszenty. Azt tudtuk, hogy le van tartóztatva. Ili nem követeltük Hindszenty szabadlábra helyezését, ha követeltük volna, emlékeznék r á , de - le g a lá b b is nálam - nem volt téma. Természe­ tes folyamatként indult be 5 S-ban, anélkül, hogy mindszéntyztünk volna, mert ő is p o lit ik a i fogoly v o lt , következésképpen ennek az embernek i s szabadlábra k ell kerülnie! Nem a hercegprímásnak, hanem ennek az em­ bernek. Ha, ne cifrázzam: elkoptak egy Szobácsi nevezetű t is z t e t , s egy Walde nevezetű tisz th e ly e tte st. ÁVÓ-sok v olta, rondőregyenruhában vagy civilben, már nem emlékszem. Én Szobácsit nem láttam, függetlenül a ké­ sőbbi vallomásától, hogy én hülyére vertem. Kaidét láttam, függőtlenül a t t ó l , hogy az ő vallomását jegyzőkönyvbe sem vették. Waldéval beszél­ tem i s . Ezekről k id erü lt, hogy Ilindszentyért mennek FelsŐpeténybe. Akkor összeállítottak egy egységet nemzetőrökből és forradalmi bizott­ sági tagokból. Kosa P a li engem i s küldött, de mondtam, hogy nem megyek* Álmos vagyok, lefekszem, összeesem! - Nem mentem* Nem okozott Hindszenty olyan nagy űrt az életembe, valószinüleg ezért# Neutrális voltom* Mi­ ért menjek érte, annyian mennek! Helyette egy nagyon érdekes beszélge­ tést folytattam ezzel a Kaidéval, bár ez nem szándékos v o lt. A fiuk meg fölmentek FelsŐpeténybe, a Bizottságról 5-6 fő, meg még fegyvere­ sek i s , de akkorra a rétsági harckocsizó!; már kiszabadították Mindszen­ t i t a házi őrizetéből. Nem mintha szükség le t t volna arra a kiszabadí­ tásra ! Érdekes módon ezt Gábor Laci intézte, pedig ő á l l t hozzám a le g ­ közelebb a Bizottságon bőiül. Laci zsidó gyere!;, ügy tudom, a szülei megjártál: a pokol tornácát. Édesapja régi kommunista v o lt ..# Laci or­

- 45 -

vostanhallgató v o lt , éppen megszakította a tanulmányait, pénz-! keres e t t . . . Vizuálisan megjelenik előttem a kép, amikor felmentettek a halálos í t é l e t b ő l . Jövünk ki a zárkából, mellettem van L a c i, s azt mondja: "Mikikám, adj egy k is s ó t ! " . . . 6 maradt h a lá lo s ... Mondom neki: "Laci, ne hülyéskedj, nem akasztanak f e l téged!" - és teleöntötten a sóta rtőját. És elkezdtem bohóckodni, hogy ne marháskodj, én sem tartalak el egy életen keresztül sóval, meg ehhez hasonlók. Károm hónapig é lt még, és fölakasztották. Imádta az édesanyját, a tt ó l rette­ g e tt, ő, a lia Iá ira Í t é l t , hogy nem él az édesanyja. Kért egy fényképét aa édesanyjáról, megirta, hogy a f r i s s újság legyen a kezében. Megjött a fénykép, Laci boldog, és két-három napon belül meghalt, azt hiszem. Gábor Laci kötődött hozzám legjobban. 0 elmet Felsőpetenyhe. Lem figyelteti oda az egész Mindszenty-ügyre. Azt tudom, hogy fölk erü lt a várba, ahol meg i s látogatták őt, sőt őrséget i s adott az Újpesti . orradalni Bizottság. Á l lí t ó l a g liindszenty nem bízott másban az első egy­ két napban. Ezt csak hallomásból tudom. De valami engem mélységesen fölk avart, elkezdtem gondolkodni. Aova van a k ijele n té s, hogy a p o lit ik a i e lité lte k e t elengedtük. Adva van er-y ilyen fig u ra , mint Mindszenty, és AVO-sok mennek c rte . A kettő mo­ sott ellentmondás van. Egyrészt bizonyítja az AVK a k t iv it á s a t, más­ részt a z t, hogy nehéz p o litik a ia k még mindig börtönben vannak. A hagy I n r e - f é le vezetésbe vetett hit is megingott k ic s it bennünk. Exi'.ezdtea gondolkodni: amikor Vácról jöttek rabok, azok mondták, hogy a gyűjtő­ ben még mindig benn vannak. Akkor azok onnan miért nem jöttek azóta sem?’ Tehát ott mé3 fogva vannak! Elhatároztam, 30-án, 30-ra virradóra, hogy márpedig a Ggyüjtőből ki k e ll szabadítani az ott levő po liuü íai el Í t é l t eket! Még akkor maradtak ott a harckocsizókbol, szereztem tőlük egy századot, vagyis három harckocsit, kiszolgálóval - Önkéntes alapon. jSs a oalotai tüzérekkel kooperáltam, akik bemérték a ^gyűjtőt. A őrségtől agy-két szakasznyi önkéntes, a nemzetőrségtől i s egy-kéo szakasz; ez körülbelül öt teherautónyi személyzet, A rendelkezésemre á l l ó idő öt óra. Spuri ki Kőbányára! Körbejárni a gyűjtőt - oenyleg torony, őrség, lé lek sehol, rab bánt, mi kint. El a kőbányai nemzetőr­ séghez! A nemzetőrparancsnokot kerestem meg, nem tudom a neve,. Bemutatkoztam, igazoltam magam - akkor már volt igazolványom - s elmond­ tam, ni a szándékunk. Pontos időpontegyeztetés. 6k nem^tudjak, mx van bent! Mélységesen f ö l voltam háborodva, hogy ott vannak a szomszédban, és nem tudják, mi van. Egybehangolt támadás! Meg a ménfőké* i s felhív­ tam és közöltem velük, hogy é j j e l egykor sok halott es sebesült le s z a gyűjtőnél. Kern l e t t , mentőautó sem j ö t t . Úgy csinálom , ahogy -anultan "honvédelmi ismeretek " - b ő i . - Jelesre vizsgáztam. - Folvonulásai te rv , út vonalbiztosit ás, csak l é g i b iz to sítá s nem v o lt. F elderU es, először ő r s z o lg á la t i, majd parancsnoki, s.k . Cseh Jánosnak hirtak a~t a folyamőrt, aki velem v o l t . . . Együtt á l l t a konvoj, davaj, cél a Gyűjtő! Időt mértünk, óep 7 esi sebességet mértünk, mert mondanom sem k e l l , hogy r.em egyszerre es együtt mentek a teherautók, hanem úgy, ahogy tanultam - mondom, j e l e s re vizsgáztam! Nagy problémát okozott, hogy a l k a r t negyi\ u k , j jejgxscsak élnek, ue csak addig, amig nem lövünk. Úgy próbáltam^negolcan , hogy előreküldten egy szakaszt, amelyik a Sirkert -coesma 6 temető lapujában megbeszélt időben tü z e lo a llá st fo g la lta k é i . Amikor 0 bemegyek - mert bementem a gyűjtőbe - a harckocsik a gyűjtő korul j á r ­ nák,' és a lövegtorony állandóan a parancsnoki <spúletr.. s z e g e m e g minden ilyen toronyra, mikor egynek a kozeléoe .cerul. A ^ a n ha kei , bejönnek a kapun. A bemenetelem egy b lö f f r e volt kidolgozva. Bejotu. É j je l'e g y ó r a 'v o l t , amikor egy Pobjedával vagy Volgával - njo tudom már - megálltunk a gyűjtő e lő t t . Kicsapódott az a j t ó , kinyitotta nekem egy főhadnagy és vigyázzba á l l t . A reflektorok rögtön rám: " Á l l j , ki

- 46 -

■vagy?!! npé-berfi, vigyen a parancsnokhoz!" - Ki gondolta volna, hogy aki e lő tt vigyázzban álln ak , az nem valami h ivatalos közeg? Tényleg b evittek a parancsnokhoz# Mind a kettőnket, úgy értem a zabszemmel együtt# Bementünk# Hem ig a z , mire képes az ifjú s á g ! A parancsnoki csigalépcsőn k e lle t t fölmenni, o tt a külön k is szobájában aludt a .pa­ rancsnok, valami a lezred es. Bement egy nuki, fö llc ö lto tte . Mondtam: _ az a h ir , hogy i t t ÁVÓ-sok vannak, és lik v id á ln i akarjam a p o litik a i e l í t é lt e k e t . Szeretném fig y e lm e z te tn i, k i van adva a tusparancs! A belépésemtől szám ított harminc perc múlva lép ervenybe, csa* en von­ hatom vissza , személyesen# A parancsnok k ö zölte velem, hogy AVO-sol, nincsenek. K id erü lt, hogy vannak# Zöld kiskatónak v o lta k , de valód i ÁVÓ-sok i s , az op eratív t is z t e k . Mondta, hogy i t t poliu tcaiak _es kozbüntényesel: is vannak, a p o litik a ia k fe lü lv iz s g á la ta meg fo g indulni# A raboknak bántódása nincs. Mondom: én ezt nem hiszem, mutassa meg. Nyissa k i a kaput, és mutassa meg! ... B ejöttek egypáran a mi egységeink v e ze tő i közü l, aztán n e ^ n. zárkáról-zárkára. Dante a pokol tornácán pikniken erezh ette magát eh hez képesti Éjszaka, 15-ös égők, klotyó a sarokban - ak-or o tt na# klotyó v o lt - kübli a sarokban, embere- a zárdákban. J e le n te tte ., én szörnyű zavarban voltam: nekem je le n te tte k ! Mert a p a r á n c o k min dig engem engedett e lő re . És o tt fe lu g rik a fic k ó , és ir t ó avarban j e l e n t i, hogy kicsoda, mennyire van e l i t e l v e , létszám , s„b. En zasztóan meg voltam ijedve# Nem ig a z , Hogy m egijeove, meglepődve. A “ s é g i ? « a bűz, az az emberszag, az a börtönszag, a j . n y o m o ttig azon az osztályon ! Aztán kérdeztem, hogy sokan vannak-e U ialc? S akkor a zt mondja a gyerek - tén yleg gyerek v o lt ° e | tu dja. - Hogyhogy nem? - A zt mondja, meg c m \k ^et es f e l i t t . . . Ez döbbenetes, de ez tén y leg nem idő, *e t es; - e l e \ « s y rendszerben. Néz, tudta, hányán vannak, nerc tudta, W * S’ dörzsölt e lit é lt n e k k e ll len n i, es egy k iép ü lt hálózatna* a hho ,

l e t t volna. Meghökkentő adatok kerültek elém: p o litilc a i e lít é lt k é n t v o lt

í s a s s . ' s s s j s . k u , Pá L k

háborús bűnösön, nyilasok, külákok, fegyverrejtegetők, akiknek soréte* pusjaj u^ II - mindenki, mindaz a produktum, amit az dtven£ ú j­ akkor voltam megijedve! Ereztem a lö v m M - é f a ' E j S w b a n r í r i S U e ^ n en w ezetb e! Szabályosan vissza le t t e k ayomTO^az eaberek a zárkákba. ^ ^ “ f n ^ L r / ö ífa h t é ű it t e

i r

H

S

:

s z o b á j á b a É n ugyanis nen, v á lla lta n azt a a helyszínen, IS I ára a la t t d is ztin g v á lja k . M r . l i t i k a i h ovata rtozásától, szenemben raanizmus e lle n , á rta tla n mbar e k e t ® , £ > Én ott nem tudtam d is z tm g v a ln -, h gj - W1

p0_ aPhu_ a helyük, M z S , é s ki

nem* Én csak egyet akartam: megmenteni veszélyben lévő embereket* Nem voltak veszélyben. , De még nincs vége a dolognak. Megsúgta ott az egyik e l i t é i t , hogy lé te zik egy operatív csoport. Hogy az a c ik i igazán, az operatív cso­ port, az "operások". Hol vannak? Ezt nem tudták. Az őrség sem tudta, de tudta a parancsnok. Osztályának hü tagjaként odavezetett# Szegénykéim oly biztonságban aludtak, hogy semmit sem hallottak abból, ami a c s i l ­ lagban történt* Még a harckocsikat sem hallották, szunyáltak* ÁVÓ-s tisztek voltak, operativ tisztek . A parancsnoki épületben egy irodában aludtak. Amikor megmondták, hogy ott vannak, nem tudtam mit csinálni: hátramentem, nekirohar.tam az ajtónak, berúgtam. Ott volí. egy Íróasz­ t a l pont az, orrom e lő t t , és nem pátoszból, hanem szükségszerűségből f ö l ­ ugrottam a t e t e jé r e . És akkor már azt mondtam: "Föl a kezekkel!" Legna­ gyobb megdöbbenésemre f ö l á l l t ott négy ember, aki nem a kezét tartotta f e l , hanem a f a l fe lé fo rd u lt, és nekitámasztotta a kezét*.Hagy Eins­ teinnek nem k e lle t t lennem, hogy pillanatok a la t t r á j ö jj e k : ez az e lité lte k n é l i s biztosan igy van, i t t ez a módi. Ők automatikusan azt csinálták, amit csináltattak az emberekkel. Hát ezeket az embereket természetesen letartóztattuk, összeszedtem a fegyvereiket és elküldtem őket Újpestre. Van i t t egy l í r a i b e t é t . . . Amikor megbilincselték őket, "amerikai b ilin c s e t " tettek rájuk. Ez egy fogaskerék ráesni, fe szítv e k e ll tarta­ n i, nem szabad engedni beugrani, mert ha beugrik, nem ugrik vissza. Ne­ künk már nagy rutinunk l e t t benne. Amikor ezt megláttam - a z egyiknek már vérzett a keze - nagyon bemérgelődtem, előre küldtem őket, hogy vi­ gyék orvoshoz vagy lakatoshoz, mert a kulcsot sehol nem találtam. A raenetoszlop mögött szaladgáltam ide-oda. Az igazsághoz hozzá tartozik,^ hogy ezek az emberek rendkívül becsületes módon mondták el a tárgyaláson □ dolgokat. Pedig nem volt jellemző becsületesen visszaadni a z t, ami történt. Erre a tanácselnök: "Nahát, P é t e r fi, hogy nogamilyen megható!" - Aztán megkérdezte, hogy honnan vettem ezt? Fölállok, és mondom "Tet­ szik tudni, én nagyon sokat olvastam a Szabad Népben, hogy a Tito im­ perializmusának bizonyítéka az amerikai bilincs-rendszer bevezetése. Mert az amerikai b i li n c s szimbóluma az imperializmusnak, a fasizmus­ nak - hát nem bírtam nézni. Egyébként ha lehet, vegyék le rólam ezt most! - T u d n iillik amerikai bilincsben ültem ott a tárgyaláson. Kínos v o lt. Levették, többet nem adtak amerikai bilin c se t a tárgyaláson, lán­ cot kaptam. A le tartóztatott emberekkel nem volt időm foglalkozni, rendkívül feszü lt állapotban voltam, mórt akkor már éreztem, hogy én i t t nem tu­ dok tökéletes megoldást t a l á l n i . I t t valami félmunkát végeztem. Nem^ akarom elmarasztalni magam, abban igazan v o lt , hogy meg k e lle t t győződni a r r ó l , mi történt a gyűjtőben a rabokkal, s adott pillanatban en vol­ tam az a történelmi személy, akinek ez eszébe jutott és eszköze volt hozzá. Egyetlen megoldást tudtom alkalmazni: a kulcsokat, Q fegyvere­ ket az államapparátus képviselőitől elvenni, és az e li t é lt e k rendelke­ zésére bocsájtani. Ott pillanatok a la t t karszalagok kerültek elő, p i l ­ lanatok a la t t megszervezték. Ott már volt rögtön c s i l l a g - f e l e l ő s , ör­ dög tudja micsoda, szóval pillanatok a la t t rend l e t t . A vizsgálatnál aztán arra is volt tanú, hogy én visszafe lé Kará­ csony őrmestert harckocsi elé köttettem, do kivételesen Karácsony ezt nem v a llo tt a . Arra i s volt tanú, hogy a Kovácsot, a hóhért köttettem a harckocsi elé - persze ott sem v o lt . De ha ott le t t volna, akkor is miért köttettem volna pont őt? Hajnalodott már, otthagytuk a z e li t é lt e k e t , otthagytuk a le fe g y vorzett őrséget, otthagytuk a nyitott börtönt és eljöttünk. A parancs­ nokot i s otthagytuk. Miért bántsuk? Valahogy különválasztódott a f o ­ galmaimban a börtön, a börtönparancsnok és az Államvédelmi Hatóság. Hint ahogy valójában i s e lv á lt már akkor, 1956 októberiben. Bár lehet,

- 48 -

hogy ugyanaz a személy volt más egyenruhában egy hónapjai korál-ar.. Mindaz, amit elmondtam* igy történt, és minden más, ami az ide vonatkozó irodalomban'Írva vagyon a gyűjtő k inyitásáról, és a rabok szélnek ereqztéséről, az hazugság* Ezt bizon yítja, hogy végül még ha­ sonlóval sem voltam vádolva# Ellenem a gyűjtővel kapcsolatban nem volt vád - csak az összes erre vonatkozó irodalomban. Egyszemélyi f e ­ l e l ő s voltam, mert az ötlet kiagyalója, a szervezője, a parancsnoka én voltam - egy f i a t a l legényembert megütött a történelem szele.## eszköz voltam a történelemben. Odaküldött engem, meggyőződni, hogy lik v id á ljá k -e a p o lit ik a i foglyokat, életveszélyben vannak-e. Kissé z a v a r b a i s jöttem, mórt azt nem vártan, hogy rutin börtön-állapotot ta­ lá lo k . Én egy végveszélyre kihegyezett valamire mentem, ez volt az, ami motiválta az improvizálásomat... és természetesen, az utókortól i s elnézést kérek, természetesen, ha már ott vagyok, az ott lévő AVÓsokat i s letartóztatom. Elvégre volt egy utasításon Budapest katonai parancsnokától az elhárító tisztek letartóztatására, ezek i t t e lh á rí­ tó tisztek voltak. Heg hát ez nem volt valami sp e c iá lis eset 1956-ban, és úgy érzem, az adott történelmi szituációban nagyon helyesen csele­ kedtem. Később egyik é j j e l a I-iarkóban fölkeltenek é 3 í “Pszt! Csendben! P é t e r f i ! " - így megyek hátratett kézzel szorgalmasan... jo b b r a .. . b a l r a . . . j o b b r a . . . l e . . . b a l r a . . . j o b b r a . . . és a végén b e á llít o k az a la g ­ sorba, ahol ott ülnek puliik, legalább tizen, nők i s . - Tudom-e, hogy miért vagyok it t ? - Hát ez tipikus ÁVÓ-s kérdés. - Hol tevékenyked­ tem, mint tevékenykedtem? - háttan, hogy ezek most szórakoznak rajtam. Irtó féltem, hogy meggyapiznak. Aki azt mondja: ó, mit nekem, jöhet a h í r i g ! - az hazudik. Nem* Nem szeretem, ha vernek# Az .baromi rossz érzés. Ha, kérdi ott az egyik kihallgatóm, na, emlékszem-e, hogy mit csináltam október 30-ról 31- r e virradóra? Hint a s z ik r a ! Megismertem. Más egy ember . . . akkor már 5-6 napja szolgálatban v o lt, haza se ment, nem i s borotválkozott, padlón a l u d t . . . és más szmokingban. És nőst én vagyok úgy, ahogy akkor ő v o l t . . . A Piroska! Az elhás, az operás Piroska, az én letartóztatottam! - Na, mondjam e l! - Elmondtam, tudtam, hogy i t t aztán r.em lehet hazudni, mert ott v o lt. Akkor meg­ kérdezte tőlem, hogy hogyan viselkedtek ott azok az emberek? - Hűha, aztán most mit mondjak? Mondjam a z t, hogy ilyenkor nincs mukk? Pró­ bálja ki valak i, hogy hat piszto ly szegeződik neki, és akkor mondja azt, hogy#., i z é . . . j a j nektek, mert mindjárt a seggetekbe lövök az ágyúval! Fenét! Be van szarva, mert a piszto ly e ls ü l. - Mondtam ne­ kik: ahogy adott körülmények között egy ember viselkedhet. Meglepődve, se hősként, se gyáván. Zavarban. - Valami ilyesmit mondtam, s ezzel meg voltak elégedve, mert nem vertek meg. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a ig a gyűjtő e lle n i támadás nem volt vád ellenen, addig természetesen az emberek letartóztatása a “személyes szabadság megsértése” v o lt, meg "jogtalan fegyvervise­ l é s " , kiszera, méla, bávatag* - Én még ma sem tudom, miért hívtak l e akkor é j j e l . Lehet, hogy azzal indult, hogy elvernek, lehet, hogy azt akarták bizonyítani, hogy nem voltak gyávái:. A négy ÁVÓ-st letették a tanácsháza pincéjébe. Eléggé mostoha körülmények voltak, a földön pricc s, gyakorlatlan őrökkel. A légópincók lettek kinevezve zárkának, ott voltak Piroskáéi: közül tetten, oda csukták be őket. November 1. és 4. között rendeződtek át a munkástanácsok. Nagyon érdekes időszak v o lt . November 4 -ig kétszer volt munkástanács-válasz­ tás az újpesti területen. Az egyik közvetlenül október 23* után egy­ két napon belül történt meg, a másik e lse je és negyediké között. Ele­ kor már központilag irányítva. Többször szónokoltunk a tanácsháza erkélyéről. Hol buzdítani, hol

- 49 -

fékezni k e lle t t a tömeget* A Forradalmi Bizottságtól t e i vescn függet­ lenül hullámzott néha a tömeg hangulata* L in cs-h an gu lat... munkabe­ szüntet esi hangulat*** munkafelvételi hangulat*• * Önálló életet kezdett é ln i az Újpesti Forradalmi Bizottsági olyannyira, hogy Kosa P a li szinte diplomáciai szinten kezdte fölvenni a kapcsolatot más kerületekkel, területekkel, sót, a külfölddel* A legfőbb ok, hogy szegény I b i i t fölakasztották, hogy ő Nyugat-Németoa*** szággal i s fölve tte a kapcsolatot. Futárt küldött k'i - nevezzük igy le v e le t küldött k i, hogy segitsonek* P o litik a i és diplomáciai eszkö­ zökkel* Kosa Paliban volt egy olyan tendencia, hogy nem ismerte el a Nagy Imre-kormányt* Különböző követelései voltak* Budapesti-csepeli sztrájkot akart szervezni a kormánnyal szemben, amikor a kormány ki­ adta, hogy dolgozzunk. Tiltakozott a kommunisták je le n lé te ellen a kormányban. Több személyt észrevételezett. Magát Hagy Imrét i s . Ez irtózatos nagy tragédiája 56-nak: az az ó r iá s i munkás városnegyed szem­ bekerült a kormánnyal! P o litik a i követelései voltak* Követelte a te­ r ü l e t i forradalmi bizottságok részvételét a kormányban vagy valami ha­ sonló szervnek a létrehozását* Újpesten kezdett megágyazódni a Iíagybudapesti Munkástanácsnak a magva, az Egyesült Izzóban* Ez az időszak, ez a négy nap amolyan p o l i t iz á ló s időszak v o lt, de sajnálatos módon szemben a Nagy Imre kormá­ nyával. Inkább Dudásék f e lé orientálódva* Kósa Palinak kapcsolata volt Dudásékkal* Időnként megjolent egy f i ú Dudáséktól, aki üzenetet vitt és hozott* Kósa P a li rendkívül célratörő, erős akaratú ember volt, bár nem helyezte a személyét előtérbe* Volt koncepciója* Ment a nemzet­ őrség szerveződése.*. Például olyanokkal i s k e lle t t foglalkozni, hogy a munkások a fizetésüket megkapják. Az é le lm is z e r e llá t á s ... Én a folyamőrséghez többször lementem, és velük töltöttem el a napomat. . . . Megindultak a hétköznapok, nem tudok egetrengető eseményekről beszámolni ebben a négy napban. Oldott volt a hangulat, az a bizonyos Kádár-beszéd is jellemző v o lt: "Kevesen lesünk, de becsületesek". Ez nekem akkor marhajói esett. Akkor még kommunista voltam, határozottan kommunista, a "kevesen leszünkhöz" tartozónak vallottam magam, akik majd becsü­ letesek lesznek. Puszilkodtunk a ruszki katonákkal, Újpest közelében voltak, odébb mentek... csak egy k ic s i t , azt mi nem tudtuk, miért mentek csak egy k ic sit* Én som voltam, és Újpest sem volt-központi irányitószerv, nem kap­ csolódott be az országos p o litik ába, hanem alakította az országos po­ l i t i k á t úgy, hogy önálló p o lit ik a i életet é lt * Én i s a széthúzó l o ­ vak közül hajtottam a magamát. Győr, Újpest - sorolhatnám még - minde­ gyik egy kis ló v o lt, és a végén mint egy tökéletes pont, sok-sok ap­ ró kis vektorral, egyhelyben á llít o t t u k a szekeret* Újpest oda van téve, mint elrettentő példa, nagyhatású példát statuáltak: t i z halálra Í t é l t ! Pedig sehol nem t a l á ln i egy nyomot, és nem i s volt, hogy águnk-csápunk le t t volna a Corvin-közhöz, a Köztársa­ ság-térhez. A különböző feldolgozások a.zt mondják, hogy az október 23-i felvonuláson az l - p e s t i Forradalmi Ssottság több tagja már részt vett* Azt hiszem, ez a többes szára én vagyok. Alakulgattak a pártok. Engem i s fűztek, hü, sok pártba fűztek en­ gem! Én mindig azt mondtam: "kevesen leszünk, de becsületesek*" November 4. hajnala otthon é rt . Sokkolva* Ágyúzásra ébredtem, valahol dörgött, ismét dörgőtt* Elkezdtem gondolkozni: most miért dö­ rög? Most már nincs joga dörögni! Gyerünk a tanácsházára! Mire beér­ tem, mondanom sem k e l l, már mindenki tudta, hogy a szovjet csapatok támadnak. Pillanatokon belül átalakultunk haditanáccsá. S i t t megint nem tudtuk - Kósa P ali tudta! hogy előbb a fegyverek, majd a p o li ­ tika harca következik. Kettéosztotta a Forradalmi Bizottságot: le tt egy l e g á l i s része és egy i l l e g á l i s része. Ez 5-én volt már. Legyedig kén különböző védelmi felkészüléseket ötöltek ki* Egy bajtársam oxigen-

- 50 -

palackokat ásott el a Váci úúton a laktanya e l ő t t , aogy ha rá"ennek a harckocsik; robbanjanak f e l* Név.: tudta, hogy csal: akkor oj 03n * I + ■?V . De niért üsse meg az a nyo:,örült harckocsi? Be-e .vsil lő n i. akkor fölrobban az onigénpalack, akkor az bonba, de ha le t e s z i és á t­ megy rajta a harckocsi, attól nem robban f e l * Ugyancsak ennek az uriembernek az ötlete v o lt, hogy * gyünk fe l a tanácsházára egy a hó bort és mérgezzük r.eg* 1945-ben a szovjet katonák ugyanis amerre mentek, belelőttek a boroshordóba és negitték a b o rt*.** Az újpesit a l u l j á r ó ! Hát azt gyorsan fö l k e lle tt kenni o l a j j a l és néssszappannal, ha már ott van pont mellet-e a növényolajgya- • Kialakult egy katonai egység, amelyik a Könyves Kálmán gimnáziu­ mot védte S. Nagy Sanyi bácsi vezetésével, akit szintén fölakasztot­ tak De erről marr keveset tudok, mert én közben eltűntem, erről még szó le sz . z á s z ló a lj szervezésének Ujpeszer. *Én -•** Hágán U-,.. "utánanéztem » -- - ' " az — egyetemi ** Megnéztem a volt kiegészítő parancsnokságon, hogy kik az egyez enx st ák, és egy kari társammal elmentünk, és behívtuk őket nemzetőrnek* Ezzé* ^ sokra"non jutottunk, mert amikor jöttek a ruszkik,^ezek úgy szétszalad­ tak, mintha nyomuk sem le t t volna. Az ú jpesti Felsőiparioan volt a körletük, este még ott voltak, éjszaka már nem voltak ott* ELillanxam. Kétségbeejtő volt az egyetemisták magatartása* Mondivat juk, -rogy az egyetemi zászlóa lj eltűnt* Megijedtem* De nem önkéntességi alapon Úgy lá t s z ik , alapszabály, hogy spontán tömegmegmozdulásokba nem .ionez erőszakoltan bevonni embereket* Az egyetemi z á s z ló a lj, mint egység meg­ szűnt. Egy maradt belőle*, vád a népbiróságon. Közben nekem az a feladat ju t o tt , hogy valamilyen formatan kérjék segítséget Nyugatról, S*0»S* Akkor láttam már, hogy a "kevesen vagyunk, de becsületesekéből egyen-ketten úgy seggbe rúgtak, hogy majd belehalr tara* ,., Nem tudom pontosan, melyik nap, de nem sokkal negyediKe uzan szeresten k ét-káron németül beszélőt, két-báron angolul beszélő-, - 3 :1“ ciául beszélőt, la tin u l beszélőt, és kiürítettem a tanácsházan az egyik folyosót* Amikor ezek az emberek összejöttek, beültek k ülön bül ön egyegv szobába. Leírtam magyarul egy szöveget: "Siess, a d j, s e g ít s ! ’ - egy röpcédulát, ami a kétszer ad, aki gyorsan ad je lszó v a l kiment repülő­ géppel Nyugatra* Az ÁVÓ-nak megvan a szöveg, az én példányom is*^ Miután magyarul leírtam , le g é p e lte tte k , s odaadtam xord izan i. A __ fo rd ító k nem ismerték egymást, nem is tudtak egymásról. Mindegyi-. a j t ó elé fegyveres őrt á llíto tta m , hogy még ne is tudhassák, kik a lordizok - mert én akkor már több mindenre gondoltam* A f i ú, a k ivel vegignoo. dattan a magyar szöveget, kapott is érte vagy 12 é v e t. Utána behozattam az idegen nyelvű szöveget. T e k in te tte l a rra , hogy en nem beszédem egy ív. nyelvet sem, valahogy mégis meg k e lle t t róla győződnöm, hogy jó a f o r d i tás. Azért hívtam kettőt-háraat nindegyik nyelvből. Megnéztem, ahol ugyanoda volt ír v a , hogy "the", meg ahol a "das i s t " ugyanazon a helyen v o lt, azt gondoltam: jó szöveg, Megnéztem, melyikek a nagyon egyformák, azt küldtem a nyomdába. Akkor a nemzetőröket levonultattam az ajtók e lő l, és a fiúval egyesével kivezettettem a tömeg közé a fordítókat. Úgyhogy egy sem le t t meg közülük. A küldöncgyerek szegény elkopte. Hó­ napokig nyomoztak, s a végén töredelmes vallomást t e t t . Az- ígérték neki, hogy akkor elengedik. Kapott 12 évet, különben 12 percet -aapo„" Kinyomtattam a röplapokat, ezeket elvitték Kecskemétre vagy hova, mér nem tudom. Repcsivel átvitték és ott elszórták. Akmor az u jp e s-i nyomdát k e lle t t i lle g a li t á s b a vinni, az indításban reszo vetzem, ele aztán elvert a vihar onnan, más fe je z te be. Ezután volz az, hogy a ^ Forradalmi Bizottság két részre v á lt : le g á lis r a es i l l e g á l i s r a . A legá­ l i s tárgyal, mindenbe bmegegyezik, az i l l e g á l i s megkapja az u - a s i t a ^ . Vagy az i l l e g á l i s t ó l a l e g á l i s , a tt ó l függően, hogy a pozíció h u k í­ ván* In a legálisba kerültem*

Epy Kis Imre nevezetű személy meg ér. egy megbízást kaptunk, amely­ nek az útiránya Nyugat v o lt . Föl k e lle tt venni a kapcsolatot az oszt­ rák Vöröskereszttel* És körülnézni, hogy .kint mi a helyzet, mire lehe. számítani. Egy személyautóval mentünk, negyedmagunkkal, és komárornban, i v o t t a d é n á l elkaptak a ruszldk. Valahogy november 7-8 k o r u l I n k á b b 7 ! Azt az éjszakát ott tütöttük a szovjet katonai parancsno^ágon. az azért hadi egység v o lt , és nem varosparancsnokság. Ott ettem neg a fcrradalmi bizottsági igazolványomat a f a l f e lé J ° ^ u lv a * S á r a ­ ion! Isteni szerencsére, mert valaki megmondta két, ónk közül, hogy Újpest katonai összekötője voltam. Ha azt vesszük u g y e embe,hogy Újpest nenzet őrparancsnoka a birósagi -a* gyalá-on 6 . akkor akkor nem tudom, hogy kettőnk közül melyik mondhattaj meg... Ot akkor

tartottak,°a többiek elmentek. A szovjetek nem sokat lacafacáztak, a vittek^a komáromi rendőrségre. Amikor átadnak engem a szemelj.jonossálí iLzolvánvömat is lete szik az a s z ta lr a . Egy hülye rendőr volt ott vagy okon rendőr? az asztalon a személyazonossági igazolvány m,

f

t ö lt é s odalához értünk♦ ott befordult, és nem tudtam, hOjJaSdtam és e l­ vagy sem, mindenesetre ieugrottaa es a o -es , há1. Bu(3apest f a -

w 1

r U ^ ™ e ™ ^ s . K eh c S

i<m hol, larakott a teherautó . n a g y b »«»n

í . t o n S t í v o lt , tSM>

LS fiíS ataT mert volt ott egy Spartacusban ^portoiő :k is la y D p 8tt Tatabán3/a i*szia" - •♦szia" - örültünk egymásnak, kentünk a uegy irányába. Egy Tarján nevű községben, a immár a í e i - ott voltak a harckocsik. Köszönés es tüsszentés nélkül deritésük alapján úgy pofán lőttek toobek kozott ^ * harckocsihogy f i i k - f l a k k a l r á ü lt e m ki h á t u l - ^ ^ v a l ^ o g a d ^ a k , ^ ágyúval. Arra emlékszem, hogy volt ott ^ P ' 1 i e.°S z é t 3pricceltünk. f e l é ! Kerteken, mindenen k ere sztü l, a tuioianion A le-^iagyobb fegyverünk a héthatvanotos nacsalnyik v o lt, vagy SF fe n é b b hívták. Lett lövöldözés, de, e g y o l d a l i n : g P P ^ k a , ^ ^ a zért már ők sem lő tte k tovább. Szóvá , s* bOF3«n ,'lek evered tü n k onnan között már nem lövöldöztek. Magam sem pV- r g/ive akkor már több . h e s y r íl, o l ja r ötö s-tiz es = foportolc'oa °elBzSu ismerőssel mentünk Tatabánya iranyaba. Adtuk at egyma "Irány Tatabánya !" . . . T a t a b á n ^ - .* T a t a b á n ^ . . . ^ ^ na k iá ltá s: Magam sem tudom, hol mentünk, * "Kezet-lábat sz é t!” " Á l l j ! " Aztán új trükköt tanultam: "feküdj. , azc aindenesetrg l e f e ididHát, én nem tudom, v o lt-e ott loszar gj » d BÍ le s z . ötvenhat­ tea, ke zen-lábam szettetten, vartan, Sí * ,ÍPof a b e i Ti kik vágy­ ra tipikusan je lle n ző kérdés: Ialc ™ sy^ ' „ _ n3zökött rabok?" Ken tok?" - "Egyetemisták." - "Hazudsz. sUedj etek, több százan va­ uinkét vártak. Mondtam nekik: fiu k , ne h u y é . J dialógus fo ly t , gyünk, be lesztek keritve, r á fiz e t t e k . "Hehei mi a földön középütt hasalva. __ ,,ár neu nekünk szó lt, Egyszercsak: " Á l l j ! kezeket i e l ! ^ obb kör. Középen v o lezek a többiek voltak. Kis k ö r, n a p k°r;Cox , n gy inket le fe k te t­ tünk, de már nem foglyok. A többiek, mikor la t .a k , nogy

- 52 -

ne!;, spuri vissza, és bekerítették őket. Ezek másodpercek voí u , .c „; másodperc töredékek - ilyenkor az ember nem stopporral é l i az életót, Jött egy autó. Sziisi ár tat lan ságga 1 bejött egész mellém, s szinte cso­ dálkozva uegtérdilc, miért fekszünk ott. ÁVÓ-sok ugráltak le r ó la , A ta ­ tabányai szökött rabokat keresték, és minket fogtak e l. Menjünk be a laktanyába, tisztázzuk! Bevittek, kurva anyjukat, be­ csuktak a zárkába. El szedték a cigarettámat, mindent. HA akarok gyúj­ t a n i, nem tudok. Kopogok k i; "Pajtás, adj egy c i g i t ! " - az ember húsz éves korában mindenkivel tegeződik. - "Ne t e g ^ z !" - Foglár v o lt, az anyja is te n it, katonai fo g lá r. Ha, ene elkezdtem balhézni, mire megígér­ te, hogy megver. - De akkor még r,en "ellenforradalom", meg ehhez hason­ lók voltak! - "Hívd a parancsnokot! " - Hívta, én meg elkezdtem vele ve­ szekedni. Ő meg velem. A vége az l e t t , hogy én tényleg forradalmár va­ gyok, i t t a diákigazolványom. - "Akkor más, pardon!" Ha én csak harcol­ tam, akkor bocsánat! "Ki van i t t még?" "Ki van i t t közületek, t i s t ric ik , akik Pesten lövöldöztetek?" - Még egy fickó jelentkezett, egy bizonyos Szabó L a c i, a Corvin-közből. - Ha j é , akkor t i gyertek, feküdjetek be egy legénységi szobába, és aludjatok ott! Egyszer csak jöttek a ruszkik. Megjelent ott egy ruszki egyseg. Él­ hez még hozzátartozik, hogy én folyamőr egyenruhában voltara, negyedekén beöltöztünk, rangjelzés nélkül, de folyamőr egyenruhába. Mivel csináltunk egy egyetemi z á s z ló a lja t , mi regulárisak voltunk. Persze hangsúlyozom: rangjelzés nélkül, derékszíj nélkül, tányérsapka nélkül. T u d n iillik a re g u lá ris hadseregnek nem az egyenruha a legfontosabb kelléke, hanem a saplía, derékszíj, p isz to ly . P isztoly volt nálam, de addigra már elszecték, ott a lószarban. Na, ahogy ott alszunk, berohan egy t i s z t : "Gyere, gyere, kelj xe*l I t t vannak az oroszok!" - És bevisznek a parancsnokhoz. Ott vol-. egy csomó t i s z t , a kezembe nyomnak egy csajkát feketekávéval. Bejön egy ruszki t i s z t , mindenki f ö l á l l és j a t t ó l , en i s f ö lá l lo k , "zdarov! ment tovább, líen tudtam, mi van. Szabó Lacit név szerint kereste-., el i s vitték. Ez csak fü le s leh e te tt. I t t nem volt mese, e lv itte k Győrbe. Hogy ki volt ő, mi volt ő, ma sem tudora. Ettől kezdve én nem aludtam. Nem azé rt, mert nem hagytak, hanem mert vitatkoztunk. ÁVÓ-sok voltak. Kiröhögtek baromi cinikusan: "E l­ mész a picsába, ez nem forradalom v o lt, ez a csőcselék balhéja voltig - A másik meg ezt mondta: "Á, a fa s z t, azért ne egyél meg pinden dumát! így ment ez az ÁVÓ-sok között. Aztán megint engem cikiztek: "Kisöreg, úgy lőttünk volna szét, mikor erre parancsot kaptunk! Ugyan, egyete­ misták, elmentek a fenébe! Hülye amatőrök!" - Szóval, ilyen beszélge­ tés ment re g g e lig . De nem tekintettek ellenségnek, hisz minden lehetőségük megvolt, hogy lik vid áljan ak, de segítettek. Amint tisztazocotz, hogy én egyetemista vagyok, hogy én "csak" harcoltam, hogy nem szökött rab vagyok, abban a pillanatban "zdarov". Az ott lévő ÁVÓ-s egység parancsnoka ideadott egy le v e le t , hogy ezt adjam oda Pesten az unokátestvérének vagy kinek, mert az i s bxzto3 nyüzsgött, és fö lt e t t a budapesti gyorsvonatra, és én mit tehettem bá­ natomban? Elaludtam. Altkor már nagyon álmos voltam, bár rutinom volt a nem-alvásban. Megy egy hétig, két hétig, de a harmadik hé.en már á l ­ mos v a g y ... Pölébredte« a kelenföldi pályaudvaron. Megjártam Nyugatot . ettem papirt, feküdtem lószarban, tapasztalatokat gyújtót-en- hazamen­ ten, megérkeztem, szegény Ballék azzal fogadnak: Na, a i u^ság van kinn? Sokat nem lehetett foglalkozni ezzel a témával. Eckormár szó volt a munkástanácsok le g a liz á lá s á r ó l i s . Ez van november 12-én reggel. Mint a l e g á l i s bizottság egyik vezetője, Kósa P aliv a l Jgyutu, mint tárgyalófelek délutánra egy közös megbeszélésre men.ünk az pes . t i P ártbizottsággal, az államapparátus szerveivel, amelyek már ke-dte,. rekonstruálódni. Nem tudom, milyen formában, de újra célosol: parancsnoka , a páncélosoké, akik hol a gyújtót 30 - -«■ £ nadni velem, hol minket vigyáztak. Ki akartunk a l a k i “SiJ J ? Í ^ í e í 1 » P platformot, amelynek a lapja a Központi Munkástanács. Mese. -o-oen *aP

- 53 -

csolódtan be, ér. úgy lá t ta a , hogy Hegint Kosa P ali volt as egossnok a kiagyalója. ő szabta meg a fe lt é t e le k e t , 6 volt az erő. Délután tehát összeültünk. Becsületszavukat adták, hogy sósai bántódásunk nen le s z , csak merjünk el a tanácsházára. Bapirenöi pofttok: fegyverviselési engedélyünk, éjszakai kijárásunk és a nunuap„aB&csők koordinálása. Nagyon nen tudtunk megegyezni. Héha magunk között _ sem. Természetesen, lüszén végre eljutottunk oda, hogy nen k ell j.ozos véleményünknek lennie, s mégsem k e ll Haragban lennünk. Erre ok xóla 3á l ­ lottak nekünk egy nyomorult helyiséget, ahol egyeztethetjük a néze­ teinket. Hát ni bementünk a h e ly isé g b e... és a csőbe i s . Ahogy cemen­ tünk, egy percen be iü l, észre sem vettük, harckocsikkal korulvet-ez. A Szergejek bejöttek, l e t t "zdarov" pillanatok alatÜ , , , Engem egy villa n yd róttal kötöztek össze, bocsánat: telefondrótuai. Ráadásul az én puha övemmel meg a társamat. Barkobáshattunk, hogy kik szervezték a mi lefogásunkat... A tárgyalópartnereink, Andrasxiek, Andrásfi, akinek a becsületszavára mi odamentünk. Az uj államapparátus képviselői.

- 54- -

DONÁTI! FERENC eS IGSOiCZY GÉZA LEVELE AZ l;!DP K ZPONÍI VEZETŐÉHEZ A lavól. fögténete

T956 október 24-én reggel 8 óra lü p e rk o r a Kossuth Rádió az alábbi közleményt olvasta be: l!Az iáDP Központi Ve­ zetősége l ® . o kt'b o r 24-én t a r to t t ülésén a Központi Vezetőség ta g ja i sorsba v á la sz to tta 2prgth_Fgrgpc, kpSPQCíyJjá.VU .Likacs György, flin n ich Farenc, ffegy Imre a lvtá rsakat. Az ú jjá v á la s z to tt P o litik a i 8izottgág ta g ja i: Apró An­ t a l , Gáspár Sándor, Gerö Ernő, Hegedűs András, Kádár János, K á lla i Gyula, Kiss Károly, Itb o l József, Sárosán György, Nagy Imre, Szántó Zoltán. A P o litik a i Bizottság p ó tta g ja i: Lasonczy Géza, Rónai Sándor e lvtársak. A Központi Vezető­ ség e ls ő t it k á r i megbízatásában megerősítette Gerő Ernő e lv tá rs a t. A Központi Vezetőség t it k á r a i: Dprpth_Fg.rg.nt, Ká­ dár János, K á lla i Gyula e lv tírs a k . A Központi Vezetőség java so lja a Népköztársaság Elnöki Tanácsárak, hogy Nagy Imre e lv tá rs a t válassza meg a M inisztertanács elnökévé és Hegedis András e lv tá rs a t a Minisztertanács e ls^ elnökhelyettesé­ vé. A Központi Vezetőség u ta s íto tta a P o litik a i Bizottságot, hogy haladéktalanul dolgozza k i a párt és az ország e lő tt á lló feladatok megoldására vonatkozó ja v a s la tá t." 3/4 8-kor Nagy Imre m iniszterelnök nevében ism ertették a statárium ról szóló kormányrendeletet: "A .Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a rö g tö n ité lő bíráskodást a Népköztársaság megdöntésére irá nyu ló cselekmények, lázadás, lá ­ zadásra való fe lb u jtá s , felh ívá s és szövetkezés, gyilkosság, emberölés, gyújtogatás, robbanószerek tartá sa vagy ezek felhasználásával e lk ö ve te tt bűncselekmény, a közveszclyi bűnöseieksényak, hatóság e lle n i erőszak, magánosok e lle n i arcszak s az engedély n é lk ü li fegyvertartás büntette tekintetében az egész ország te rü le té re e lre n d e li. A rö g tö n ité lő bíráskodás hatálya a lá eső bűncselekményeket h a lá lla l k e ll b ün te tni. E rendelet nyomban hatályba lé p ." 9 órakor, kibocsátó megnevezés nélkül a következő közleményt elvasták be: "Az ellenforradalm i bandák gálád fegy­ veres támadása az é j folyamán rendkívül súlyos helyzetet te re m te tt. A banditák üzemekbe, középületekbe hatoltak be, szá­ mos polgári lako st, honvédet és államvéddlmi harcost g y ilk o lta k .meg. A kormányzati szervek nem számoltak a véres orvtámadásokkal, s e zért segítségért fordu lta k a Varsói Szerződés értelmében Magyarországon tartózkodó szovjet alaku­ latokhoz. . . . " Dorath Ferenc és Losonczy Géza ezekből a rádió-közleményekből é rtesül az éjszaka p o litik a i dön té seiről: a szov­ je t csapatok belli vasáról, a sta tárium ról, Nagy Imre m iniszterelnöki kinevezéséről, s ő t, a rró l is , hogy őket magukat beválasztották a párt vezető te s tü le té ib e . Telefonon beszélnek egymással: mindkettejüket kétségbe e j t i az MDP.kataszt­ ró fa -p o litik á ja , nem é r tik , hogyan adhatta Nagy Imre a nevét Gerősk népellenes döntéseihez, s egyetértenek abban, hegy nem v á lla lh a tjá k a nekik szárit tis z ts é g e t. Dorath átgyalcgol Losonczy lakására, ahol megfogalmazzák közös lemon­ dó leve lüket, i t t közö lt dokumentumunkat. Dorath Ferenc /1913-1986/ és Losonczy Géza /1917-1957/ egyetemistaként, a 3&-as években kapcsolódott be az i l l e ­ g á lis kommunista mozgalomba. Vezető szerepet visznek a kommunista diákokat és a népi iró k balszárnyát a ra d ik á lis de­ mokrácia jelszavai a la t t egyesítő Márciusi Frontban. A felszabadulás után Dorath fölcMivelésügyi á lla m titk á r, majd a p á rt mezőgazefasági osztályát v e z e ti, a földosztás egyik szervezője, 1948-tól a Központi Vezetőség iro d á já t irá n y ítja . Losonczy ID '& tie fi a Szabad Nép b e lp o litik a i rovatvezetője, aztán, különböző á llá sok betöltése után, Révai helyettese a Népművelési M inisztérium án. A többpártrendszer és a p o litik a i szabadságjogok f e l számolásával egyikük sem fordul szembe, fegyelmezetten végrehajtanak minden p á rtu ta s itá s t. 1949 elején Rákosi Donátira bízza, hogy Írasson ö n k ritik á t fegy Imrével, aki a KV-hez in té z e tt beadványban tilta k o z o tt az erőszakos téeszesités programja e lle n . Leeonczy deka­ dens nőként támadja Bartók Faiból fa ra g o tt k ir á ly f ijá t . Rüvdesen mégis legázolja 'őket a s z tá lin is ta terrorgápezet: üonáthot 1950-ban, Losonczyt 1951-ben le ta rtó z ta tjá k és k ia g y a lt vádak alapién e lí t é lik . 1954-ben, Nagy Imre első mi­ niszterelnöksége idején szabadulnak. Rákosi a főügyész p osztjá t a já n lja fe l Dorathnak, a ki azonban nem kér a hatalom­ b ó l, s elvonul a szerveződő Közgazdaságtudományi Intézetbe. Nem csatlakozik a szárnyait bontogató pártellenzékhez sem. Rákosiék pártjának megújulási készségében nem h is z , bbs lehetőséget nem lá t . Csak a XX. kongresszus hatására kezd re ­ ménykedni, hogy a rendszer talán mégis megreformálható, 58 nyarán már a Nagy Imre köré rendeződő pártellenzék tagjaként ta rtjá k számon. Losonczy Géza viszont - 1E65 e le jé tő l a Magyar Nemzet fömunkatársa - nyomban bele ve ti ma^jt a p o lit i­ kai küzdelmébe. Amikor 35 á p rilis á b a n minden tis z ts é g tő l megfosztják Nagy Im rét, fö lk e re s i a le v á lto tt m iniszterelnö­ k ö t, s a ttó l fogva központi a lakja a Nagy Imréhez huzó, ellenzéki kommunisták mozgalmának. 1 ® októberében Haraszti Sándorral és Vásárhelyi Miklóssal ö szervezi meg a nevezetes irőmemcranduBot, melyben 59 p ártta g ir ó , áivész és újságíró tilta k o z o tt a Nagy Imre le v á ltá s á t követő k u ltú rp o litik a i restauráció e lle n . 5S júniusában, a P etőfi Kor sajtóvitájában elsőként adja k i a je ls z ó t: Nagy Imrét a kormányba! Cktóber 22-én késő este é rtesül ró la , hogy a Műegyetemen gyülésezö diákok másnap délutánra tü n te té s t h ird e tte k . Arra gondol, hogy Geröék, a kik mostanáig halogatták Nagy híre ügyének rendezését, az u j helyzetben kénytelenek lesznek tá rg y a ln i. Ezért 2ő-án d é le lő tt 10 órára magához h ív ja legközelebbi p o lit ik a i b a rá ta it. Gimes M iklós, Haraszti Sándor, Ú jhelyi S zilárd, Vásárhelyi Miklós jö n e l, és o tt van - v e je , Jánosi Farenc tá-saságában - Nagy Imre is , aki előző es­ te érkezett haza Badacsonyból. Donáth nincs je le n : 21-én hajnalban Debrecenbe u ta z o tt, hogy a Hajdu-Bihar megyei párt­ t itk á r , Komócsin Zoltán felkérésére 22-én este a városházán előadást ta rts o n a magyar mezőgazdaság h elyze téről.

55-

A megbeszélés résztvevői nem egyformán í t é lik osg a készülődő tü n te té s t. A. bar valamennyi*) agymértének, N y Nagy Imrének nem á ll hatalmiban akár le fú jn i, a h ír kézbevenni a demonstrációt, amelyet nem ők h ird e tte k meg._Eppw idegenkedik a dologtól a b olsevik pártban nevelkedett Nagy Imre, aki ráadásul a zt g ya n ítja , hogy az egész a Geröék jó l kiszám ított provokációja. Ú jhelyi szkeptikus, biztosra veszi, hogy a fe lh ívá s ra legföljebb p fr tucat f ia t a l feg vá­ la s z o ln i. Gincs, Vásárhelyi, Losonczy egyértelműén a tüntetés pártjá n van, és Haraszti Sándor is inkább hozzájuk húz, bár vannak fen nta rtása i. Arra azonban egyikük sem gondol, hogy néhány órán b elül fegyveres fe lk e lé s t ö r k i, és az államhatalom rövid i<& a la t t szétesik. A varsói példa lebeg a szenük e lő t t : a lengyel népmozgalom október 19-én hatalomra s e g íte tte Gonulkit és kiké nyszerite tte a LEI3P vezető testüle téin ek átszervezését. Hasonló fejleményre készülődnek ők is . Megállapodnak benne, hogy a fő e lv i követelés az 5 3 -^ -e s "Uj szakaszat el Ít é lő , f ö márciusi KV-határnzat nyilvános megtagadása és a felelősök leváltása legyen, a fő személyi követelés pedig Hogy Imre visszahelyezése a m iniszterelnöki szekoe, es Kádár kinevezése a párt első titk á rá ra , összeállitanak egy névsort azokból a p ártel lene k i e tt ő l, a kik e t a Központi Vezetőségbe javasolnak. /Ezzel a programmal Nagy Imre köre máris elmaradt a tömegeket mozgósító je ls z a v a k tó l: a ^egye­ temen előző este elfogadott 16 pont a szovjet csapatok távozását k ö v e te li, többpártrendszert és szabad választásokat!/ A megbeszélés Z a kla tott MSKUnányek között fo ly ik , szünet nélkül cseng a te le fo n : b e tilto ttá k a tü n te té s tr séo ment a pártközpontba az írószövetségből, a P etőfi M , az egyetemekről, a Szabad Néptől N e t a n i a .N lo m visszavonását engodélyeztö< a felvonulást-, té r gyülekezná a diákok a Műegyetemnél, mar e l is in d u lta i a F e to ti-szobor f e lé . . . Losonczy vendégei a kora délutáni órákban szétoszlanak, Nagy Imre hazatér, Losonczy - Gimessel es Vásárhelyivel csatlakozik a tü n te tő menethez. A Kossuth; Lajos utcában lépnek be a sorba, megteszik az u ta t a Kiskörúton es a margi hidon á t a Sem-szoborhoz, majd oman a Kossuth té rre . V ágigélik, ahogy az utca házsorról házsorra ra d lk a liz a l& h k , w szercsak follobcgózzák a házakat, aztán -föltűnnek az első zászlók, amelyeknek tözepén a re^o ztá rsa sa gi címer helyen kerek lyuk tátong, felhangzik az első “ Ruszkik, haza!" Losonczyék o t t vannak, amikor N y Imre a f ia m é r t e r k é ly ü l elmondja szerencsétlenül s ik e rü lt beszédét, s amikor megjelennek az első robogo teherautók: "Gyertek a Rációhoz. Két­ ség s remény közt hányódva hagyják el a lassan k iü rü lő te r e t, Gimes a Szabad Nép székházaoa megy, Losonczy es Vásár el yi a Magyar Nanzet szerkesztőségébe. Innen a rádió akkori elnöke, Bőnké V alé ria kérésére bemennek a szorongatott s tu dióba. A Bródy Sándor utcai épület kerül tolongó tömeg a műegyetemisták 16 pontjának beolvasását köve te li • Lteonczy tanácsa: te lje s íts é k a követelést, csak re g fe le lö bevezető sfövet) előzze meg a pontokat. Berta t e jü k a java sla t bitó gad'sara, tele fon ál a pártközpontba, de nem ka: engedélyt. Ekkor kétségbeesésében arra k o ri Losonczyt, szól jón a tömeg­ hez, c s illa p íts a le a kedélyeket. Losonczy azonban nem hajlandó a b e t e lé s megtagadóit képviselni a t-flieto K ke l szesn ben, s távozik az é pü letbő l. Ekkor té r repülnek a kövek, s egy rá dió s közvetítő kocsival megpróbáljak betörni a kaput.., Losonczy ú tja megint a Magyar Nemzet szerkesztőségébe vezet, aiionnan Vásárhelyivel együtt lemegy a Hungana kaveházba. Az utcán már lőnek, de odabent zavartalan a kiszolgálás. 11-ig ülnek i t t , a zeneszerző Szervansz^ Endre, Jár­ dányi té l és Mihály Anteás, a tö ltő Öonjámin László és Zelk Zoltán, Kosáry Domokos történész os B oldizsár Iván, a to tfci Hirak föszerkesztöje társaságában. Próbálják te le fo n ó , e lé rn i Nagy í r é t , üzenetet hagynak neki, hogy h iv ja vissza őket, -de nem s ike rü l érintkezésbe lépniük vele. Végül 11 órakor h azatérek, Donáth Ferenc 2 W n koré délután érkezik vissza Debrecenből. Otthon üzenet v á rja : menjen a S2LVGSZ Szabadság té r i hivatalába, * o l , Nagy Imre m iniszterelnöki kinevezésére számítva, az u j kormányprogram gazdasági részén dolgozna A tanácskozást Vas Zoltán, a SZJVOSZ el,töke v e z e ti, je le n van Kossá Istra n és Kornai János is . Jonat., o óra Jajban ér­ k e zik. A kormányprogrammal nem, jutnak messzim, a tüntetéssel vannak e lfo g la lv a . O-kcr belehallgatnak Gora b eszedje, azután szétoszlanak, fonáth a Kossuth Lajos té rre megy, Nagy írr e már nincs i t t , de a tömeg meg nem o s z lo tt szét t e lje ­ sen. "Gyerünk a Rádióhoz!" - hangzik, Donáth is oda in d u l. A Sródy Sándor utcában té b o ly á n suru a tömeg, hogy nem j i a stúdió közelébe, fennakad a T re fo rt utcánál. H allván, hogy a tíintetÖk egy része a S ztálin-sztéorhoz vonult, u is o s ie t , még lá t ja , ahogy a szobrot le d ö n tik , h a llja az emberek örömujjongását. Lenyűgözi a nép tehetet]éned g yor, pel t l zálótésa: ebben az apatikusnak tűnő országán egyik ó ráról a másikra mindenkinek p o litik a i véleménye es akarata van. A Dózsa György ú tró l Donáth a Blalia Lujza té rre megy,a Szabad % székhazához, 1/2 10 és 10 között fe j» van a szerkesztő bizottság ülésén. A másnapi vezérei Merői van szó, te lje s a szakadás a szerkesztősei) es a P o litik a i bizottság k é t küld ötte, F riss István és Révai József k ö z ö tt, akik a zé rt jö tte k , hogy kézié vegyek a termekkel m in djw ba n szembok e rü lt p á rtla p o t. A főszerkesztő, Horváth ítírto n az újságírók pártjá n van, Geroekhez huzo helyettese, Betnlen bsz jt hátrakulcsdltt kézzel, térén já rk á l fö l- a lá kollé gá i háta tö g ö tt. Az asztalfön 81(5 Révai halottsapadt ^ j a : Ü ln i. . . lő n i. . . lő n i. . . r é r id e te lla ts z ik a golyók süvitése, 10 óra tájban beront vala ki az u J í ^ l ő t t tülté nyrü ve ly: "A té d íc ré l az ávósek lö v ik a népet." Donáth nemsokára hazamegy, tésnap te le te tt Loainczy lassan van, a Központi Vezetőségnek szánt le v e h e t fogalmazzák. A lóvéi jobbára Nagy Imre híveinek előző d é le lő tti elgondolásait tü k rö z i. Kibontakozói ja v a sla ta : helyezz** _ egyenlő alapra a magyar-szovjet viszonyt, a párt tcrdöjon a magyar nép nemzeti érzékenységével, a szocializmus epi ese ne a munkásság életszínvonalának terhére, s ne a mezőgazdaság tönkretétele árán valósuljon meg, v á lt s d le te re t es

56

-

a P o litik a i Bizottság többi kompromittált ta g já t, a kormányba vonjanak be te k in té lye s párton k ív ü li p o litik u s o k a t. Nincs sző a szovjet csapatok kivonásáról, a 4 W 8 -6 an e lso rvasztott pártok ujráengedi!yezéséröl és az utca többi követelésé­ r ő l, a levél csak Közvetve Í t é li e l a statárium ot és a z t, hogy szovjet tankokat ve te tte k be Budapest u tc á in . Az éjsza­ ka k iro :ibant fe lk e lé s t Donáti; és Losonczy következetesen "tragikus oseaény"-nek nevezi. A mai olvasót az is meglepi, hogy a szöveg Milyen k ritik á tla n u l igazodik a korabeli pártzsargonhoz, s e zért ta lá n néni is veszi észre a s z a k itjs élességét. Bárhogyan í t é lik is meg Donáthék 24-én d é le lő tt a párt-állam e lle n in d u lt fegyveres támadást, világosan lá t­ já k , hogy az nem agy maroknyi reakciós kalandor müve: munkások, diákok, katonák tömegei váltak a tüntetés résztvevőiből fe lk e lő v é . S lá tjá k azt is , hogy az IBP vezetőinek p o litik á ja - szétzúzni és megtorolni - csak egyvalamit érhet e l: á th id a lta ta tla n n á s z é le s íti a szakadékot a hatalom és a nép k ö z ö tt. Azokkal varinak, a kik e t a pártvezetés “ e lle n fo rra ­ dalmi bandák"-nak nevezett. Miután a le v e le t megírták, Donáth hazatér, itísnap, 25-én reggel 9 óra tájban - Vásárhelyi Miklóssal együtt bemennek a pártközpontba, éppen ülésezik a P o litik a i B izottság, az előszobában Erdei Ferenc, sugárzó arccal k ö z li: Gerö lemondott, Kádár az első t it k á r i Benyitnak a terembe, irt Kádár elnököl, » t t ü l Mikojan és Szuszlov is , a kik e t az SZKP elnöksége Gerőt le v á lta n i k ü ld ö tt Budapestre. /Hegedis András irrte rju -kö te té b o l tu d ju k , hogy ők je le n te tté k be a személycserét, közlésüket a ffi v ita és hozzászólás nélkül e lfo g a d ta ./ Donáti; szól Kádárnak, megegyeznek, hogy délután beszélnek egymással. Losonczy ós Vásárhelyi közben k ih ív ja a folyosóra Nagy Im rét, előadják neki a le v é l ta rta lm á t. Nagy nem é rt egyet velü k: Előbb rendet k e ll c s in á ln i, aztán jöhetnek a p o litik a i kérdések, de azok nem az utcán fognak e l­ ü l n i , a pártnak k e ll határozatokat hoznia. V r a a kérdésre, hogy m iért ment be 23-án este a pártközpontba, elvbarátai n é lk ü l, fé lre té v e a d é le lő tt el ta ta ro z o tt megegyezési fe lté te le k e t, ennyi v á la sz o l: A p á rt h iv o t t. . . Végál türelm etlen nül félbeszakítja a beszélgetést; E lvtársak, nekem most FB-ülésem van, nem érek rá . Donáth, Losonczy és Vásárhelyi ezu­ tán átmegy a Közgazdaságtudományi Intézet Nádor utcai székhelyére, ahol a kézzel í r o t t le v e le t le g é p e lte tik, majd a k é t a lá író visszatér az Akadémia utcai pártközpontba. Donáth megmutatja a le v e le t Kádárnak, aki azt mondja neki: Ne mondj te most le , nem olyan időket élünk, amikor mindenki képviselhet; a s a já t á llá s p o n tjá t. A rró l is lebeszéli Donáthot, hogy levelüket nyilvánosságra hozzá: ez csak növelné a .zűrzavart. Inkább fe jts é k k i a nézeteikot a KV e lő tt. Ebbe Donáthék belemennek. A Központi Vezetőség másnap, 26-án d é le lő tt ü l össze. Fáradt, borostás emberek, többségük 23-ának éjszakája óta nem v o lt otthon, bent alszanak a pártközpontban, hogy bármikor kéznél legyenek. El vannak vágva a k ü lv ilá g tó l, nem érzékelik az utca hangulatát, re gg e ltő l e s tig egytast ije s z tg e tik és g e rje s z tik , a híresztelések és tévképzetek kü­ lö n , z á rt tenyészetében élnek. Lehetnek vagy százan, leghátul o tt ü l Szuszlev és Mikojan, rezzenéstelen arccal fig y e l­ nek. Donáth és Losonczy már t ú l van 24~i á llá spo ntjá n, már egyértelműen elfogadták a népfelkelést, és a zt köve te lík, hogy a párt is ismerje el nemzeti, demokratikus megmozdulásnak. Javaslatot tesznek intézkedésekre is , Hegedűs emléke­ zése s z e rin t egyebek Között az M feloszlatása m e lle tt is á llá s t fog laln ak. Elszabadul a pokol, Hazai Jenő, Marosán, Gerő o rd íto z ik , Marosán: Eh a börtönben lettem koimiunistává, Gerö: i t t egyesek azt szeretnék, ha engem meglincselnének! Hegedis András, akit.'alm iból ria s z to tta k f e l, hogy beszéljen Donáthék e lle n , azzal vádolja meg őket, hogy odadobtak az ávósokat az utcának, és f e ls z ó lítja Donáthot: menjen vele együtt a barikádra harcolni a p ro le tá rd ik ta tú rá é rt. Egyedül Horváth Márton szó lal fe l Donáth és Losonczy m e lle tt: Lukács odasugja: "Ne hagyja magát, F e ri" - de nem kér szót. Vé­ gül a KV leszavazza Donáthék ind ítvá nyá t, ők benyújtják a lemondásukat és elhagyják az ülésterm et. Az épületből azon­ ban nem tudnak távozni, Katar utánuk jön a folyosóra, és Közli velü k, hogy a személyes biztonságuk érdekében o tt ke ll maradniuk, araig nem s ike rü l egy szovjet páncélost k e rite n i, amely majd h a z a s z á llítja Őket. Erre csak ma'snap, október 27-én kerül s o r. Harmadnap, október 28-án aztán a Központi Vezetőség magáévá te s z i Donáth és Losonczy követeléseit, éppoly egyhangúan, mint ahogy 26-án e lu ta s íto tta . A fordulatban nem k is része van Nagy Imre p o litik a i fejlődésének. Z -a után a miniszterelnök kezd kapcsolatba kerülni h íve ive l és a szerveződi nép k ü ld ö tte iv e l, s á llá spo ntja fokról fokra e l­ to ló d ik . A döntő lökést azonban az adja meg, hogy 27-én este összeül a magyar hadvezetés és a magyarországi szovjet csa­ patok vezérkara, m egállapítják, hogy a rendelkezésre á lló erők nem alkalmasak a fe lk e lé s fegyveres szétzúzására. Tart­ hatatlanná v á lt az MDP vezetőinek 23-a éjszakáján k ia la k ito tt vonala: előbb rendet c s in á ln i, aztán gondolkodni az enepóoényekröl. £1 k e ll fogadni Donáth és Losonczy k é t nappal korább; ja v a s la ta it. Kát nap azonban egy forradalomban nagyon sok id ő : október 28-án már nemcsak a 24—i le v é l, de a 26—i ülésen elmondott beszédek alapján sem lehet konszolidálni a helyzetet. Még néhány szó az u tó tö rtó n e trü l. 23-a után Donáth ós Losonczy visszaté r a vezetésbe, mindketten tá g ja i lesznek az tlSZilP október 31-én a la k u lt Intéző Bizottságának. November 4-én a jug o szlái Követségre nemek, 22-én Nagy Imrével együtt szovjet katonák e lra b o ljá k őket, amikor a Követség te rü le té t elhagyják. Romániában cine k, házlörizetben, elvágva a v ilá g tó l és egymástól is . 57 á prilisá ba n vádat emelnek ellenük és titokban v is s z a s z á llítjá k őket Budapestre, a Fő utcai v iz s g á la ti fogházba. Decanbe-ben Losonczy, máig tis z tá z a tla n körülmények k ö z ö tt, meghal. /Gyilkosok, gyilkosok" - s ik o lto z ta ^ szomszédos cellákban ő rz ö tt rabtársainak visszaemlékezése s z e rin t. Dcnáth a Nagy Inrs-pe r másodrendű v á d lo ttja , 1553. júniusában 13 év börtönre Í t é lik . 1950-ban amnesztiával szabadul.

-

57 -

Az október 2 ( - i le v é l gópiratos változata Losonczy Géza özvegyének birtokában maradt fenn. f f néhány évvel e ze lő tt átadta Donáth Ferencnek. Amikor Donáth 1935 eszén kórházba k e rü lt, megmondta, hol keressük ottiionában a le v e le t, a regje lö lt helyen azonban nem v o lt a dokumentum. Mikor e r r :] beszéltem vele, szomorkás mosollyal megjegyezte: nem ez az e ls ő ir a t , amely a lakásáról e ltű n t. Halála után egész hagyatékát alaposan á tk u ta ttu k : az 1566. októbec 24-1 levél nem k e rü lt e lő . Szerencsére még korábban készült ró la másolat, Donáth Ferenc diktálása alapján. íz lé s ü n k e zt a - küzpentozásáljan, tagolásában valószínűleg nem pontos - másolatot adja vissza. Donáth Ferenc eredeti kívánsága az v o lt , hogy a dokumentumot in te rjú vezesse be. Erre azonban már ifin korülh ete tt sor, csak az előkészítő beszélgetésekről k é s z íte tt feljegyzésein maradtak meg. Az i t t adott információk jó ré s z t a feljegyzéseken alapulnak. / K J . /

A levélj T iszte lt Központi Vezetőség! A Központi Vezetőségbe való kooptálásunkat, aint az Elvtársak részéről megnyilvánuló bizalom k ife je z é s é t, köszönettel fogadjuk. Abban a rendkivül súlyos helyzetben, melyet pártunk á t é l , kötelessé­ günknek ta rtju k , hogy minden erőnkkel népünk, pártunk, a nemzetközi munkásmozgalom érdekeit szolgáljuk. Azt tartju k , hogy ma minden kom­ munista legszentebb kötelessége t e l j e s erejével szolgálni azt az ügyet amelyért mi kora ifjúságunktól kezdve éltünk és képességeinktől t e l ­ hetőén harcoltunk. Népünk és a szocializmus nagy ügye irá n ti f e le lő s ­ ségérzet azonban arra kötelez bennünket, hogy őszintén megmondjuk vé­ leményünket azokról a szervezeti kérdésekről, amelyeket a Központi Ve­ zetőség ülése nélkülünk, távoliétünkben elhatározott. A mostani tragikus események közepette népünk és pártunk azt vár­ ja , hogy gyökeresen és végérvényesen, személyekre való tekintet n é l­ kül, szakítsunk azzal a p o litik á v a l, amely ezekre a tragikus esemé­ nyekre vezetett. Szakítani kell azzal az antidemokratizmussal, amely a múltban a p á rt- és állami vezetésünket jellemezte. Szakítani kell a zz a l, hogy a vezetés nem vette figyelembe a párttagság és a dolgozó nép véleményét az ország vezetésében. Szakítani k ell azzal a hibás gaz daságpolitlkává 1 , anely népünk teherbírását, országunk sajátosságait non vette figyelembe. Ennek a gazdaságpolitlkának a következményeként olyan terheket raktunk mindenekelőtt munkásosztályunk v á llá r a , amelynél; következté­ ben a szocializmus építésének értelmébe vetett hitüket ingattuk meg. Ennek a gazdaságpolitikának a következtében végzetesen meggyengitet­ tük a falun a proletárdiktatúra a la p já t , a munkásosztály és a dol­ gozó parasztság szövetségét, és a mezőgazdasági termelés szempontjából k ritik u s körülményeket teremtettünk. Szakítani kell azzal a p o litik á v a l, amely sok tekintetben érzé­ ketlenséget és közönyt mutatott a nemzeti érzés irá n t. A magyar dol­ gozó tömegek nemzeti érzésükben sértve érezték magukat amiatt, hogy a szocializmus építésénél a Szovjetunió példáját szolgaian másoltuk, figyelmen kívül hagyva hazai adottságainkat, népünk szellemét és ha­ gyományait , ne csak a gazdasági és p o lit ik a i berendezkedés, liánén még olyan dolgok tekintetében i s , mint a címer, egyenruha stb. Nem adtuk nyilvános tanújelét annak, hogy fá j nekünk, hogy egyes szomszé­ dos országokban élő magyar kisebbségekkel szemben olyan intézkedések történtek, amelyek nem a len ini proletárinternacionalizmus szellemében fogantak. Képünk nemzeti érzését sértettük, és ugyanakkor súlyosan ártottunk a magyár-szovjet barátság nagy és egész népünk jövője szem­ pontjából alapvető jelentőségű ügyének, amikor mindmáig nem beszél­ tünk nyíltan és őszintén a liagyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról, és ezzel szabad te ­ ret engedtünk annak az ellenséges uszításnak, amely a saját gazdaság-

- 58 -

politikánkból eredő bajokért részben a Szovjetunióra háritotta a f e l e ­ lősséget. Súlyosan vétett a na gyár-szovjet barátság nagy ügye elté r és sértette népünk nemzeti érzését vezetőségünknek az a magatartása, amely nemcsak nem hívta f e l a szovjet elvtársak és az SZKP vezetőinek figyelmét a rra , hogy a magyar párt belügyeiben való, gyakran nyilvá­ nos á llá s fo g la lá su k árt a nagyar-szovjet barátság ügyének, sőt maga i s szorgalmazott ilyen á ll á s fo g l a lá s t . Annak érdekében, hogy a nyugalom és a rend, valamint a néptóme­ gák bizalma az állam- és pártvezetés iránt mielőbb h e ly re álljo n , elen­ gedhetetlenül szükségesnek tartju k , hogy a Minisztertanács elnöke ré ­ széről késedelem nélkül nyilatkozat történjék: a magyar kormány t á r ­ gyalásokat kezdeményez a Magyar népköztársaság és a Szovjetunió közöt­ t i kapcsolatokról a Szovjetunió kormányával, a magyar-szovjet barátság és a szocialista országok közötti egyenjogúság alapján. Meggyőződésünk, hogy az említett kérdésekben a múlt hibáival és bűneivel való gyökeres szakítás és a szocializmus építésének lenini útján való előrehaladásunk alapvető f ö lt é t e l e a párttagság és a nép t e l j e s bizalmának megszerzése. A bizalom megszerzésének egyik nagyon fontos f e l t é t e l e , hogy a párt P o lit ik a i Bizottságának személyi össze­ té t e le i s k ife je z é s re juttassa a pártvezetés szilárd elhatározását, hogy szakit a múlt hibás p o litik á já v a l. Ugyanezt a szempontot k e ll szem előtt tartani a Minisztertanács személyi összetételénél, amelyben kommunista vezetés mellett olyan személyeknek i s helyt k e ll kapniok, akiknek részvétele k ife je z ésre ju t ­ t a t ja , hogy a legszélesebb nemzeti erőkkel együtt kívánjuk építeni a 3 Z 0 c ia l izmust. Mindenekelőtt azt kifogásoljuk, hogy a Központi Vezetőség legutób­ bi ülése elmulasztotta kizárni Rákosi Mátyás elvtársat a Központi Ve­ zetőségből, akit elsősorban terhel a felelősség a bekövetkezett t r a g i ­ kus eseményekért* A Központi Vezetőség szervezeti határozata a P o litik a i Bizottság és a Központi Vezetőség Titkárságának összetételéről, mindenekelőtt Gerő Ernő e lv tá rs első t i t k á r i tisztségében történt megerősítéséről azt ju tta tja k ife je zésre , hogy a pártvezetőség nem tudta elhatározni^ magát szocialista jövőnk szempontjából elengedhetetlenül szükséges l é ­ pésekre. Ezért központi vezetőségi tagságunkról és egyéb pártmegbizatásunkr ó l , központi vezetősági t i t k á r i , p o lit ik a i bizottsági póttagsági ^ /tisztségünkről/ lemondunk és kérjük felmentésünket. Kérjük a Titkár­ ságot, hogy jelen levelünket a Központi Vezetőség tagjainak megkülde­ n i, i l l e t v e a Központi Vezetőség előtt ismertetni és a párisajtoban mielőbb nyilváiesságra hozni szíveskedjék. Azzal a kéréssel zárjuk levelünket, hogy a Központi Vezetőség no a no'stani t ú lfe s z í t e t t légkörtől befolyásoltál!, hanem a párt és a tö­ megek jövőboni viszonyát szem előtt tartva hozza meg döntéseit, és hasson oda, hogy az ellenforradalmi fe lb u jt ó ’: megbüntetése mellett no sújtsa az igazságszolgáltatás keze azokat a fia t a lo k a t, katonákat és munkásokat, akik éppen a párt- és az állami vezetés hibái kövát­ keltében sodródtak bele a népünk szocialista jövője szempontjából oly tragikus eseményekbe* Budapest, 1956. október 24-ér. E lvtársi üdvözlettel Donáth

- 59

Forenc, Losonczy Géza

A K U N S ZE íM O N I RAKfcZi TSZ FCRRAD'UbI H H tiS M l& M K JEGYZOk.jKYVEItíO.

A kunszentmártoni f& ó c z i tsz munkástanácsa - a jegyzikinyvek hol Forradalmi Tanácsnak, hogy F r ra d a M Kuikástanácsnak nevezik - 1556. oktebar 2W 61 1566. ncvaber 2Ö-ig á itó x E tt. f t t te lje s és két s z o c iá lis b izo ttsá gi ülésé­ rő l neradt fé m jegyzőkönyv. A: utóbbiak a különböző családoknak, illa t v e idős személyeknek m egállapított járandóság felsorolására szeritkozrvak. A te lje s ülések jegyzőkönyveiből közlünk néhányat.

HA T Á ROS A T

I- J A VA S U T

A forradalmi munkás tanács, 1956 . október-29-én megtartott ülé­ sén Jelen vannak a megválasztott munkás tanács t a g ja i . Tárgy. A forradalmi munkás tanács t a g ja i je lie n létében megtörtént elnök vá­ la sz tá s . A forad alai munkás tanács ta g ja i egyhangúlag c-lfogadták. Me­ rényi Istvánt. A forad alai munkás t a g ja i javaslatokat terjesztettek elő a további munkák elvégzése érdekében. A javaslatokat alábbiakban fo g la lta össze. 1. / A családtagok kukorica kimérése munkaegységenként 1-kg, bele é rt­ ve a tanulókat is . 2. / A takarmány répa feléb en való felszed ését azoknak a tagoknak álcáit szedni kívánnak, egyenlő részben szét mérni* 3. / A s z o c iá lis juttatást a reá szorult idősöknek, minnél elöb folyó­ sítan i és alapul véve, az 52-53-. évet, és az e lt ö lt ö t t munka v i­ szonyát figyelembe véve. 4 . / A föld járad éltott az összes tagnak szét osztani az öszföld arany­ koronája egyföre essö aranykoronája arányában. 5. / A cukor épa felszedésekor azok a tagok Icaphatnak cukrott, akik az őszi betakarítási munkálatok id e je a l l a t nmnlca egységet szereznek. 6 t/ A Berta Mátyás tanyája t e t e jé t t még a hétfolyamán megcsinálni. ?./ A forad alai munkás tanács t a g j a i , a tagsággal egyve értve a köny­ velőnként a munka egységre tovább alkalmazzuk. 8./ A £ártMt it t k á r t gtartjuk,__d_e nem gin t^ párt titk á r ^ ,- lianiemwmiirit ta^oTtj ha_a” munkát JTeJLvészig 9./ Dóba_And_rás j :s__vjeK^e_fgl__a_rjunkát_i_a_ tormáéiör munkábn_dje nem,__ni.nt^ a l-elnök»_ IC*/ Szabó P ál, é j j e l i őr részére a nyolc mázsa kukoricát minnél előbb kimérni. 11. / Apotocki Antal, Lázi József, Endrödi János, Dalia József, tagok részére a holdankénti á tla g termést kb, 8-10 mázsára kiegészíteni. 12. / A tagok részére, az ebéd kosztra felszámolt költségett, t e l j e s egé­ szében e ltö rö ln i. 13*/ A tagok részére a háztáji föld után felmerülő fuvar, és szántás költségeket t e l j e s egészében e lt ö r ö ln i. 14./ Tóth Joszef, zetorosnak a részére a 11-egyedik pontban foglaltak a la p já n , Készült, három példányban./ Kunszentmárton, 1956. október ^0. Kovái Pál sk Bujdosó György sk olvashatatlan a l á í r á s

- 60 -

"Rákóczi" IJezg* Tsz* Kunszentnárton j_ c _ g y _z ö. k, c5 r jv v«

Készült 1956* október 51*én a "Rákóczi” Tsz. iroda helységében Munká­ csy ut 5 szám a la t t a Forradalmi Tanács ü lé sé rő l. Jelen '/annak; A Forradalmi Tanács t a g j a i 27 személy. Metényi István a Forradalmi Tanács elnöke megnyitja az ü lést. Ismerteti, hogy erre a rögtönzött gyűlésre nem számított, de a helyzot úgy kívánja, hogy ezt a gyűlést meg k e lle tt t a rta n i. 1 . / A Rendőrség kért tölünk polgárőröket, melyre fe lk é r i a tagtáraalcat, hogy jelentkezzenek önként, szerinte erre szükség van és ja v a so lja , hogy erre bizonyos összeget szavashon meg a Forradalmi Tanács. Java­ s o lja , hogy a Budapest-i Magyar Testvérek megsegítésére, valami é l e l ­ miszert a Szövetkezetünknek i s adni k e ll. 2. / B. Szabó László Tsz. tag kérelmét ism erteti, melyszerint nevezett 1. vágó birkát kér az esküvőjére, melyet a Forradalmi Tanács jóváhagyott. 3. / Felhívja az elnök a tanács t a g j a i t , hogy a soron lévő munkákat úgy­ mint vetés és a betakarítási munkákat szorgalmazni k e l l . A tagság ezt a javaslatot elfogadta. A termelést minden vonalon szorgalmazni k e l l , mert a jövöóvi kenyerünk­ ről van szó. Elnök ism erteti, hogy a mai napon 15 db. marhát adtak át az óllam forgalmi Vállalatnak, melyet a Tagság i s jováhagyott. 4 . / A most vállasztando malacok eladását javasolja az elnök, melyet a tagság jóváhagyott. Hivatkozik az elhelyezésükre, mely szerinte i s ne­ hézségekbe ütközik ugyanígy az élelmezésük i s . 5. / Ismerteti az Állami Gépállomás á tir a t á t Radics Mátyással kapcso­ latban, melyben k é ri, hogy mivel háztáji területet nem kapott, kukori­ cát kér helyette. G./ Elnök ismerteti az előző jegyzőkönyvet, melyet a Forradalmi Ta­ nács megalakításáról vettek f e l . Elnök k ifo g á s o lja , hogy a jegyzőkönyvben helytelenül van feltüntetve, hogy milyen elnöknek l e t t meg megvállasztva• A forradalmi Tanácstagok k ije le n t ik , hogy Merényi István a Forradalmi Tanács elnökének le t t megvállasztva. Elnök kéri a tanács tagokat, hogy az elnöki teendők ellátá sá é rt mi­ lyen módón lesz fiz e tv e i l l e t v e javadalmazva. A Forradalmi Tanács úgy határozott, hogy ugyanazt a javadalmazást kapja meg mint a Tsz. elnöke. Elnök b e je le n t i, hogy Szabó Mihály agronomusnak mint kihelyezett agrononusr.ak a tera e le s után valami járandósága van melyet még eddig nem kapott meg. Herceg János tanács tag s z o ll a l f e l és azt ja v a s o lja , hogy Szabó Mihály agronomusnak hagyjanak jóvá, i l l e t v e Írjanak javára az Öt megillető m. egységet, mivel szorgalmasan dolgozott. A Forradalmi Tanács tagsága 120 m. egység jóváírást hagyta jóvá, az 195 $ gazdasági évre. Herceg János tanácstag előadja, hogy ö 1955 évben a tanyájából enge­ délyre fát szedett k i, ezért fe lje le n te tté k és a Bíróság e l i t é l t e , a fát vissza k e lle t t hozni, i l l e t v e elhozatták tő le a fát az iroda ud­ varába, moly később az udvarból eltűnt. Á l lí t ó l a g Tóth Mihály elnök vitette el a lakássára. Est a tagság h e ly te le n íti.

- 61-

Elnök kéri a tagságot, hogy határozzák r.eg annak a tagtársnak a java­ dalmazását, aki a Rendőrségen t e l j e s i t szolgálatot. Dévai Péter tag v á l l a l t a , javadalmazása annyi, amit a Rendőrségi be­ osztottak kapnak. A Forradal Tanács jóváhagyta. Budapest-i fö lk e l ők megsegítésére a Forradalmi Tanács fe l a já n l 30. q« búzának a l i s z t j é t és a meglévő zsirkészlet kb» 4-9 kg-ot, amit Bugyi Mihály és Lázi József fognak f e l s z á l l i t a n i Budapestre, ezekhez még 100 kg. vöröshagymát, 100 kg fokhagymát és 50 kg. mákot i s java­ sol a tagság, amit még a hét folyamán felfognak s z á llí t a n i . Elnök ismerteti a Tsz. tagoknak a s z o c iá lis juttatásra vonatkozó^ja­ v a sla tá t, melyről a Forradalmi Tanács úgy döntött, hogy minden kiöre­ gedett tagnak, amennyiben a f é r j tag* akkor 300 kg. búzát, a feleség­ nek pedig 200.- kb. búzát ju tta t e l , A határozat 1955/56 gazdasági évre szol. Radics Mátyásnak a kérelmét a következő gyűlésen fogja megtárgyalni a Forradalmi Tanács. Bállá József tan ácstagiári, hogy a fiánk, i f j * Bállá Józsefnek a megdolgozott munka egységre nem le t t elszámolva minden és k ifiz e t v e , A Tanács azt a határozatot hozta, hogy el k e ll számolni mindent és k if iz e t n i. A forradalmi Tanács a munkakönyvekre vonatkozolag úgy határozott, hogy azokat a munka könyveket, amiket a Tsz. bevont és még a munkaerő]: nyilvántartó hivatalához még nem küldtünk e l , haladéktalanul vissza k ell adni. Elnök előadja, hogy azoknak a tagoknak, akik háztáji földet nem kap­ tak és helyette kukoricát kapnak, meg k e ll nézni, hogy mennyi munkjf egysége van és mennyi te rü le tre lehetett volna igénye, akkor 800 kg. kukoricában állapodunk meg holdanként. Javasolja az elnök, hogy vá­ lasszanak egy bizottságot, mely a jogosultságot e l b í r á l j a . Erre Jozse Mihály, ílarangozo Péter, Korponai Márton tagokat je lö lt é k ki. Berta Márton tag j a v a s o l j a , - i l l e t v e fe l hivja a tagság figyelmét, hogy nagyon vigyázzanak a kukorica kiosztásával, mert majd máj oda jutunk,hogy a k o llek tív jószágnak nem lesz takarmánya. S.Kovács Pál tanácstag a birkák takarmányozására hivja f e l a tagság figyelmét. Bugyi Mihály agronomus ja v a s o lja , hogy az állatállományunkat a hely­ színen k ell átvizsgáln i és ott megállapítani, hogy milyen álláspont­ ra helyezkedjen a tagság. Elnök ja v a s o lja , hogy egy bizottságot k e ll k i j e l ö l n i , aki fö lü l vizs­ gálja a jószágokat és döntsön a sorsuk f ö lö t t . A bizottság t a g ja i; Herceg János, Herceg Márton, Hai’angozo Márton I I . Elnök kéri a Forradalmi Tagságot, hogy döntsön a f ö lö t t , hogy a vá lsz t á s i malacokkal ni történjék. Tagság úgy döntött, hogy a malacokat el k ell adni, úgy, hogy ha a tagság vá sáro lja, akkor 12,- Ft.kg.-ónként. Ha pedig a piacon adjuk e l , akkor az ottani áron adható e l. A malacok eladásával Bállá Imre és László Imre le ss megbízva. Szabó Pálnak és Sárai Józsefnek a múlt évi búza prémiuma nem le t t k i f i z e t ­ ve és á Forradalmi Tanácshoz fordultak a zz a l, hogy ezt fiz e sse ki ne­ kik. A Forradalmi Tanács a kérelemnek hejt adva és a búza prémium k i­ fizetését jóváhagyta, amely jegyzőkönyvbe van fog la lva . Bállá József, Lázi József, i f j . B állá József és Endrödi János azt ké­ rik a Forradalmi Tanácstól, hogy mivel az ö háztáji területükön saját hibájukon kivülkon kívül nagyon kevés kukorica termett. -

52 -

Az a kérésük, hogy egészítsék k i, hogy ne károsodjanak olyan nagyon. A Fórra dalai Tanács úgy határozott, hogy Bállá Józsefnek 135 k g.-o t, i f j . Bállá Józsefnek 24-0.- kg-ot, Endrödi Jánosnak 320 kg-ot és Lázi Józsefnek 4-80 kg* csöves kukoricát adjanak ki. Elnök ja v a s o lja , hogy az irodában dolgozókat ne zavarja senki.mert ha állandóan zavarják, akkor a munkát nem tudják elvégezni. Kéri a tanács t a g j a i t , hogy fölöslegesen ne zavarogjanak az irodában* Elnök előadja, hogy a november 1 és 2 .-a ünnep napnak van nyilvánít­ va, de sajnos ni most nem vagyunk abban a helyzetben, hogy két napot ünnepelhessünk, mivel sürgős a mezőgazdasági munkák és az állatgondo­ zás, igy a tagság a november 1 megünneplését határozta e l. Elnök kéri a tagságot, hogy á lla p íts á k meg, hogy a legközelebbi gyű­ lé s t mikor tartsák meg. A tagság úgy határozott, hogy jövökét szerda d. után 4 órakor tartjá k meg. Több tárgy nem lévén, Elnök megköszöni a megjelenést és a gyűlést be­ z árja. K.m.f. Merényi István Foraöalmi T. elnök s.k.

Szabó Pál sk* jegyzőkönyvvezető

Bujdosó György sk. Forradalmi Tanács tag Harangozó Péter s.k. Forradalmi Tanács tag

"Rákóczi” Mezg. Tsz. Kunszentmartón

Készült 1956 november 28.-án megtartott taggyűlésen a tanyai Kulturházban. Jelen vannak; Tóth Mihály t s z . elnök Herényi István a Forradalmi^Hunj^stanács j-lnöke^éjs a. Tojtok kbj_ 1_20 személy. Merényi István üdvözli a megjelenteket és fe lk é r i az Elnököt, hogy i s ­ mertesse a Földművelésügyi Minisztérium 65/1956 számú rendeletét, a Termelőszövetkezetek felosztásával kapcsolatban. Ismerteti továbbá a Tsz. r ö v id ,- közép és hosszúlejáratú h i t e le i t , jószág, gépek, munkaegység h ite l stb. Elnök be je le n ti a tagságnak, hogy az elnöki megbízatásáról, a mai nappal lemond, amióta termelőszövetkezetünkbe belépett, a felelőséget v á l l a l j a , ami azóta történt, a fe le lőség a ló l nem vonja ki magát. Felkéri a tagokat, hogy határozza el mindenki, hogy benn akar-e ma­ rnadni továbbra i s vagy nem. Az utóbbi időben sokan jönnek az irodára, hogy követeléseiket egyen­ lít s é k k i. Kéri a tagságot, hogy döntsönek ebben az ügyben. Elnök k éri, hogy a tagság nevezzen ki le ltá rozó bizottságot, mert elő­ ször is f e l k ell le lt á r o z n i. Kéri a tagokat, hogy a dolgok továbbvi­ t e lé re bízzanak meg valakit. idős Dalia József fe lszollalásában kéri a tagokat, hogy határozzon mindenki sorsa f e l ö l . Javasolja, hogy készítsünk két l i s t á t , egyikre a kilépők, másikra a bennmaradok í r j á k a l á , hogy ki, hová akar t a r ­ tozni.

- 63 -

Herceg Márton szerint az elnök legalább a zárszámadás befejezéséig maradjon. Egyhangúlag jóváhagyta a tagság. Herceg Elek a következő f e l s z o l l a l o . Szerinte a ni szövetkezetünk, csak erőszak szövetkezet v o lt. Most i t t az id e je annak.^hogy cseleked­ jünk, mert a halasztgatás, fő le g a joszagailonany rovásává ueGy. A hitelek fedezésére úgy lá t ja meg van a lehetőség. Kéri, hogy meg i t t a mai napon döntcák e l , hogy ki akar maradni es ni megy. Merényi istván csendre in t i a tagságot és elmondja, hogy a földjáraoe kot sokan sérelmezik. Tóth Mihály a zárszámadásig az elnöki m e g b í z ^ továbbra i s v á l l a l j a . Kéri a tagságot, hogy a jószágok takarmányozását es e U a ta s a t mine. többen segítsék elő, mert ha a jószágok leromlanak, az mindannyiunk vására megy. A tagok között felvetődött az a kérdés, hogy azért nem mennek dolgoz­ n i, mert nem tudják, hogy miért dolgoznia. Herceg Márton szerin t-aki dolgozik továbbra i s , azok részére a munka­ bér k ifiz e t é s re meg k e l l , hogy legyen a fedezet. H elytelen íti, hogy i t t van a Zetor es a tehergépkocsink es mi mc6i^ a Gépállomás vontatóját vesszük igénybe. Elnök ismerteti, hogy az utóbbi időben amikor az irodai dolgozok e l ­ mennek a gépkocsisok ivást és kártyázást rendeznek es a gépkocsisok i s viszálykodnak. Elnök f e lt e s z i a kérdést, hogy Eszes Istvánt »>■ § * z t ^ a tagság továbbra i s a gépkocsi v e z e té s s e l? A Tagság úgy hatarczott, ho-y a gépkocsi kulcsait adják át Eszes Istvánnak es sem i t a l t sem k án y át be nem hozhatnak. Bszís István szerint Hémedi Karoly kez­ deményezésére történt ez a nem megengedhető dolog. Uemedi karoly a segédvezetöségböl l e i s le t t váltva. Merényi István b e je le n t i, hogy a továbbiakban a Forradalmi Tanács működésére nincsen szükség, csak j a v a s o l t n a k és nem donthe^n C a jövőben a vezetőségi tagok létszámát k ell kibővíteni, akik to­ vábbra i s intézik az ügyeket. Merényi István eddigi tisztsége mond. Tóth Mihály k é ri, hogy a tagságot, hogy einök helyettesnek Merér-n Istvánt bízzák meg, mert egyedül nem kepes e llá t n i a teendőket. H rényi Istvánt, mint elnök helyettest a tagság egyhangúlag elfogna Elnök fe lk é r i a tagokat, hogy akinél zsák van kinn, hozza be azonnal, mert még a Terményforgalmi V á lla la t t ó l kölcsön vető fsálco^at sem hoz ták sokan vissza és annak értékét a csoportnak k ell oei-zetn i. Elnök ismerteti a tagsággal, hogy legutóbb a birka mérésnél 1 db. bá­ rány elveszett. A Tagság a vezetőség

kibővítésére az alább fe ls o r o lt tagokat válasz­

totta meg; Tóth Mihály kéri a vezetőség 20 tagból á l l j o n . A már meglétö ? vezető ségi tag mellé az olábbiat vállasztotta meg a tagság; ^ “ j l u í U l £ . W , Herceg Elek, Herceg I«r t o n . Herceg Jince, - veszter, Kurucz László, Szaszko P á l, Lajko Pál, S. Kovács P a., uo sodi József, Lázi József, Dósa András. Elnök ja v a s o lja , hogy a htoknak a kukoricát morzsolva adják, kéri, hogy minél többen vegyenek részt a morzsolasban.

- 64 -

A szérűről a kukoricát pedig sürgősen hordják be valahová, mert az a drága ponyva, amivel le van takarva, tőnkre megy# A birkáktól pedig a trágyát sürgősen ki k ell tak arítan i, mert tönkre mennek a jószágok. Zsenberi Boldizsár kérdezi, hogy dolgozzanak-e a kovácsmühelyben to­ vább, Elnök szerint a folyo munkát csak végezni k e l l , mert a lopotkolá s sem maradhat e l. Felhívja a figyelmet a répa szedésre, hogy ne vesszen ott kárba. Herceg Elek a f e l s z o l l a l o . Szerinte eddig még nem végeztünk semmit nem savaztuk meg, hogy mikorra zárjuk le a k ilépést. Továbbá kéri a tagokat,hogy bizzák meg a vezetőséget, hogy amennyiben a csoport f e lo s z li k , akkor tegyék meg a kérelmet a fe lo sz tássa l kap­ csolatosan. Elnök szerint erre külön fe lo sz la tó bizottságot k e ll oszs z e á llit a n i. A tagság megkezdte az a lá í r á s t a kilépés, i l l e t v e bennmaradásra vo­ natkozólag. A Vezetőség úgy határozott, hogy dec. 1 . - i g vagyis szombaton d. utánig mindenki Í r ja a l á , az irodán még pótlólag. Több tárgy nem lévén Elnök az értekezletet bezárja. K. m» f .

Tóth Mihály tsz. elnök

Szabó Erzsébet s.k. jegyzőkönyvvezető

Merényi István elnök h. Herceg János v. ta g '

AZNAP ESTEj. JJIKOR HI_ÁTVETTÜK A HATÁL

BESZÉLö-beszéigetés Kovács Andorral, a Csurgói Járási Nemzeti B izottság elnökével^ Donáth Feror.c emlékének

Hát re á lis a n J c ö ll £ondolkod_niJ 1920-ban születtem Csurgón, Somogybán. Egyetlen gyerek voltam; s z u í o im mezőgazdasággal foglalkoztak - olyan huszonöt Lelet ár foldjuk lene­ t e t t , parasztok voltak.'Én mezőgazdásznak készültem: a négy gimnázium után mezőgazdasági szakiskolát végeztem - de nem akartam bevonulni ..atonának, és hát jelentkeztem a vasútra. Pályamester szerettem volna lenni, de közbejött a háború. Nem mentettek f ö l , mégis sikerült ég, . . , x... , v™-!. nprt. a vasúton voloam.

dolgom, hogy a földemet ingyen es teriTesnenu« a«ü .ó la já n lt™ ... - - - lamnak. Ilert én az orosz életb e a zt láttam : ha ott vannak a « oro^zo.., a kolhoz elk erü lh etetlen - márpedig én kolhozparaszt nem akartam lenn,.. - Hogy k e rü lté l fogságba? A háború b efejezése engem Ausztriában é r t , a k it e le p it e s s e l. A !iadosz­ tályom Grác környékén á t á l l t a partizánokhoz, es e llá tta k bennünket mint az új magyar hadsereg katonáit kar sza laggal. Aztán mondták .ie künk, hogy: na, vége a .háborúnak, mögyünk haza. Hikor^atérunv a m -var határra, mondják,hogy járnak erre orosz meg bulgar csapatok - ne hogy v é le tle n összecsapás legyen : rakjuk a fegyvereket teherautóra, raaj v is z ik előttünk. Körmenden aztán aki akar, katona marad• « « ^ le s z e r e l. E lv itté k a fegyverek et, és Körmend után, Ja^ ^ ^ v k í n i z í á egy lágerba bennünket. Onnat pár nap után - mondván, 1h° CT I~ r f visznek - Budapesten át Romániába, onnat pedig Oroszországba v i t ­ tek. A mi szerelvényünk végül Brjanszk könnyekére, h á ^ - n e g y .áger ba k e rü lt. Brjanszk az Fehér-Oroszorszagban te rü l e l, K ije v uS . os va k ö zö tt; ..ó riá s i, f é l magyarországnyi erdőség a ’o rjanszki * Ott actáu nindent csináltunk-. faváEás, üvegkárban-‘ “ Isou tó, 1 0 -ta.ca tá s, vagonrakás - ily e n f i z i k a i munkát a hiányzó orosz fé r fia k he í y l l u l város közepin voltak a lágerok, r é g i, lebombázott üzeminek az ideiglenesen h e ly r e á llít o t t épületeben. Az egyiket példáu- úgy hívták, hogy ”pán céllágern; o tt a háború a la * t , B.oans... kor nyékét meg nem szá lltá l. a németek páncélosoica o s y a itó t -ah. Ha*;a-na három-négy emeletes csarnokok volta k , r.y o lc -tiz emeletes prlccsel.. Ugye, egy-egy szobába ezer-k étezer ember lakott# - U it gondoltatok, mikor kerültök haza? Amikor megérkeztünk, azt mondták az oroszok: "szkoro domoJ", tehát, hogy hamarosan hazakerültök. Aztán, ugye, mindenfele jó dott o tt mindenki, minden alap n élkü l, hogy nat majd a. köztársaság k ik iáltá sa k or, vagy na majd a békeszerződés a láira sa u tá n ... ^ s o már negyvenhét őszén, negyvennyolc tavaszán láttunk ha x A z~ in t érj út Elzászban, az Európai Protestáns ^ f y a r Sza'oadegyet em 1966 májusi konferenciája id ején k é s z íte tte , l e j gy k é s z te tte : S z ilá g y i Sándor 66 -

magyar hadifogoly-szerelvényeket, de ránk csak negyvennyolc őszén ke­ rü lt sor. - Arról mit tudtatok, hogy közben mi történt Magyárországon? Iíézd, a Pravda vagy az Izvesztyija mindenhol ki volt függesztve, s a legelső orosz tudásunkkal mi mindig azt böngésztük, hol van Buda­ pest# Aztán valamikor negyvenhétbe értesíthettük a családot egy k ia­ dott levelezőlapon, hogy ”Élek, j ó l vagyok1’ ; mást nem lehetett ráirni# Később már levelek is érkeztek a cinünkre; persze, azokban a levelek­ ben ártatlan dolgok voltak, úgyhogy a p o lit ik a i fejleményekrül semmit nem tudtunk# Negyvennyolcba kaptunk egy rád iót, a láger úgynevezett a n tifasisz ta csoportja - az egy ilyen kultúrszoba v o lt, egy fölmen­ tett vezető a la t t - , és ott este tizenegy f e l e bejött Budapest# Per­ sze, a mi fő problémánk az v o lt, hogy a hirek után be szokták mon­ dani, hogy na, most hazaérkezett két hadifogoly-szerelvény Máramarosszigetre# Ugye, nekünk ez volt a fő hir - hogy ki a miniszterelnök, az huszadrendü kérdés volt a számunkra* Én egyébként a Najknak az öcsesi vei voltam egy lágerba, a Sándorral# Ő nem a n yilas, hanem aki később katonatiszt l e t t , és a bátyjával együtt letartóztatták# Kapott ő egy szép lapot a báty já tu l, sose felejtem e l ; "Légy boldog Öcsém, hogy helyben ismerheted rneg a Szovjetuniót!” - Mikor jö t t é l haza? Negyvennyolc októberébe. Időközben édesapám möghait; édesanyám még most is ott él Csurgón, nyolcvanöt éves. A házban cselédet találtam, és kuláknak voltam minősítve# Csak úgy tudtam a cselédet elküldeni, hogy a földdel együtt fölajánlottam az államnak# Szóval, nekem ez volt a legelső dolgom, mert se kulák, se kolhozparaszt nem akartam l e n n i . _ Nézd, mi a lágerba magyar nyelven i s kaptunk valami újságot, amit ott készítettek valahol Moszkvában, és abba l e volt írv a , hogy milyen f e j l e t t a szovjet mezőgazdaság# Ugye, én valamit értettem hozzá, arany­ kalászos gazda szakiskolát végeztem - ezek mégolyán primitív módon akarták bemutatni a f e j l e t t mezőgazdaságot, amit nálunk otthon a legutolsó paraszt i s sokkal modernabbul c sin á lt, hogy### Hat en ma­ gam i s arattam sarlóval a Szovjetunióba! Meg a gépállomáson nyolclei" - »c trator á l l t az udvaron, abbul jó , ha egy működött! Lóval nyom­ tattak, taposhatták ki a gabonát nyegyvennyolcba, szóval.*# Meg én^ ott olvastam Sztálin A leniuizmus__kérdé£ei_ cimü ékes könyvét, amely­ ben van egy le v é l; egy ukrán parasztasszony í r j a Sztálin elvtársnak /hát negyven éve már ennek, hogy olvastam, de otthon fölütheted; b izto s, hogy ez az értelme/; ”Kedves Sztálin e lvta rs, ments meg az éhhaláltól! Amikor idejöttek az agitátorok, és hát biztattak, hogy lépjek be a kolhozba, fölhúztam a szoknyámat és a meztelen fenekemre ütöttem, hogy; Ez lesz a tie tek , nem a födém! Bocsásd aog. drága Sztálin e lvtá rs, ezt a bolondságot, mert rájöttem, hogy milyen bo­ lond voltam; most nincs egy szem gabonás, nincs kenyerem# Ments meg az éh haláltól, engedj belépni a kolhozba!” Mi fölajánlottuk az egyház f ö ld jé t i s az államnak - de az egész falu nekem támadt, én lettem a kommunista, meg ez, mg az, mert hogy ”Amit az apáink szereztek!” Pedig hát reálisan köll gondolkodni:^ ”Hát ki műveli meg azt a földet? Mert jó , elmegyünk kapálni, te i s , én is - de meddig? Amíg magunknak i s nem köll mennünk kap áln i, a mi földünket# És ha nem lesz negkapálva a papnak a kukoricája, akkor majd e lviszik - és akkor te mész helyette?” Meg hiába magyaráztam szegény nagybátyáimnak i s - mondt k: "Vögyék e l ! ” Be hát a tt ó l az ukrán asszonytól se vették e l , hanem még ő könyörgötí! Ugye, aztán mind a két nagybátyám Recskre került mint kulák# En viszont igy, hogy

- 67 -

io la já u l ottan a földemet, megmenekültem a kit el építőstü l, Kaposvárra kerültem* ott^voltam vasutas; az osztálymérnökségen dolgoztam - ez a pá-yafenntartásnak egy részlege - mint t is z t v is e lő , egészen 56- i g , - Csurgón az új rendszer kiépítésének mik voltai: az első je le i? A *'J°VÁS, ^ ő s z ö r a kulákokkal kezdődött, ugye, a különböző büntetések, adóztataso.c, a beszolgáltatás, satöbbi. Meg ott építették ki a híres •Láncos kutya e lle n i erődvonalat"; negyvenkileaft-ötvenbe, mikor lakás­ ínség volt, legalább egy háromszázezer lelk es városnak megfelelő betont raktak be a földbe - gyönyörű deszkákat, cementet, vonatszán hoztak az építőanyagot* Heg már naga a tény, hogy a község mint ha­ társáv t e le veit katonával, ávóssal, elég megfélemlítő v o lt, A f e le falut^vagy százhúsz főt k ite le p íte tte k az A lfö ld r e . De hogy valamit a nezőgazdasagrul i s mondjak; na már Csurgóval egybeépült község A l ­ sók, ^z a icét háború között az ország le g fe jle t t e b b szarvasmarha-te­ nyésztő községe v o lt; ugye, ezer fejőstehén, borjú, birka évente az ezer lé le k t ü l. 1948-ban a Budapesti Mezőgazdasági K i á l lí t á s szarvasiaíha—tllományának több mint harmadát ez a község s z á llí t o t t a . Na most, 1951-.e eze.ret a tonyeszallatokat mind levágták — mert az emberek zö­ me kulák-félkulák, középparaaaft v o lt! A s v á jc i import szimentáli te ­ heneket^ húsbeszolgáltatásba k öllött a parasztoknak leadni. Totál tönkretöttek! A parasztok mind elmenekültek Sztálinvárosba segédmunkásnak, meg Komlóra bányásznak. - Az 53-as változásból éreztetek valamit? Hogyne! Az az igazság: az emberek szivébe az 53-as Nagy Imre került; a ^ 7 ÖS Nagy Imrének nálunk nem volt sok böcsülete. Mert nézd, esek ősi jobbagyfalvak voltak; ezeknek a lakói a földosztással végeredmény­ ben nem részesültek egy komoly juttatásban, mert a régi jobbágyfalunak annak mögvolt a határa. Meg általába a magyar' paraszt számára a fö ld ­ osztás az az, hogy az évszázados jussát ve:;zi vissza; ott nincs érde­ me senkinek; se az oroszok, se a kisgazdapárt, se Nagy Imre r.em szá­ mit. Na most, 1953-ban képviselőválasztásra készült az ország. Naffy Imre tarto tt beszédet a toposvári Kossuth téren. Én i s kimentem ugye, Kaposvárott dolgoztam - , és elkezdi Iíagy Imre a programbeszédit: "Ha a Föld Isten kalapja, úgy hazánk a bokréta r a j t a . " Na, mondom, választás van, korteskedés. Aztán fo ly ta tja Nagy Imre; "Ki fogjuk söpörni az apparátusból mindazokat, akii? a törvényt mögsértettékI» Rázom a fejemet: j ó l hallok? Aztán meg: "Ili olyan társadalmat akarunk, ahol a képesség, a tisz tessé g és a nemsethöz való hűség dönti eI ■ kinek—kinek a helyét és a megbecsülését," Erre a mondatra aztán fölsúgott a taps a korábban hűvösen hallgató közönségen; én magaitf is egészen meg voltam zavarodva, hogy mi történt i t t . Aztán mikor a Szabad Európa bemondta, hogy Nagy Imre a minisz­ terelnök, ós ilyen meg ilyen programot adott, én kitettem a rádiót az ablakba. Annak a programnak a lényege - . .már ami a fa lu népét i l l e t t e - az v o lt , hogy ki lehet lépni a téeszbü l, mindenki magánpa­ raszt leh etett, és hogy fö lo s z la tjá k az internálótáborotot. Másnap vonatra ültem, mentem a k it e le p íte t t rokonsághoz az A lfö ld r e ; egy juhakolban laktak, Balmazújváros környékin. Az ottani lakókat kiza­ varták ugye, aztán egy-egy sarokba egy-egy család, és a közepin i s egy; szóval, öt család egy juhakolba. Én ezakhöz utaztam - könnyen utaztam, ugye, mert vasutas voltam. Azt hiszem, Sárbogárdon á l l t a vonat, a hangosbemondónál álltunk vagy negyedórát, és ott Rákosi mond­ t a , hogy nem egészen úgy van, ahogyan Nagy Imre a Icai’j a , mert a párt es az állam az nem egy; a párt másként értelmezi ezeket. -

68

-

Azért egészibe 53-54--be lényegesen enyhébb volt vidéken a hely­ zet, mint az ötvenes évekbe, lényegesen. Már maga az, hogy kevesebb kulákpör volt, vagy majdnem semmi már. Ugye, akik Kistárcsán voltak, Recsken voltak, börtönben voltak, azoknak a büntetésit elengedték, hazajöhettek. /Már ugyan Csurgóra nem, a határsáv miatt; a k it e le p itásbül, az A lfö ld r ő l vagy Recskről liazajöttek a járáson kivül teleped­ tek l e , a rokonoknál./ De egéssibe könnyebb volt a helyzet. Ugye, aki rossz sorba van, annak egy kis engedmény is sokkal erősebben esik a latba. 53-ba sokan kiléptek a téeszből; számadatom nincsen, hogy mennyi, de lényegesen - és fő le g a kisparasztok. A középparasst az^ f é l t a v issz até rő stü l, és inkább bennmaradt* Meg magába a iéeszbo is egy bizonyosfokú javulás lépett elő , teliét úgy a termelési metódusba, mint a munkaegységbe; meg a vezetésbe i s már valami szerepet kaptak a hozzáértő emberek, kövesebb volt a f ö lü lr ő l kihelyezett káder. Te­ hát a magyarság-parasztság szivébe az 53-as Nagy Imre kerü lt: a láge­ rokat, internálótáborokot fö lo s z la tó , a börtönök a j t a j a i t részben kinyitó, a kolhozból való kilépést b iztositó Nagy Imre. Tehát 56-ban az 53-as Nagy Imrét várták, nem a 45-öset.

- Ekkor, 53 után, gondoltál-o rá, hogy önálló gazda le g y é l? Kern. Nézd, én ezt eldöntöttem. Amig os a rendszer fönnáll, i t t önálló gazdálkodásául nem lehet beszólni. - És mit gondoltál, meddig á l l fenn ez a rendszer? Amig ki nőm mönnek az oroszok. *• Ezt mindenki igy gondolta ott a községben? Nem, hát nézd, ez a bizonyos csodavárás, ugye, hogy "Guggolva is k i b í r j u k " , meg hogy "Majd jönnek az amerikaiak". Sajnos, a magyar népnek az egész háború a l a t t i magatartásában - meg aztán később i s - ez a csodavárás volt*. Ha valaki reá lisa n szó lt, próbálta megmagya­ rázni, hogy mi az út, azt lehurrogták. - Beszélgettetek arról_, hogy mi le s z , hogy lesz? Egyáltalán: volt va­ lami közélet Csurgón? Összejártak az emberek? Nézd, hát közélet: mögvolt a színház, a mozi, akkor a gimnáziumban ilyen műsoros estek - ugye, vidéken ez a közélet. Meg Somogybán ott van a szőlőhegy: a f é r f i a k kimöwaek dolgozni, és hát .mnem akkor jönnek haza, mikor a nap lemegy, hanem amikor már a hold mutatja az utat. Mi inkább igy Csurgó in t e lle k t ü e lje iv e l jártunk össze, Istent i s z t e l e t után, vagy kinn a szőlőbe egy ^ohár borra", gimnáziumi taná­ rok, a mezőgazdasági technikum tanárai. És hát beszélgettünk a r r ó l, hogy ez népi tarthat igy örökké, jön majd egy változás, és biztos, hogy az nem békésen történik# Mert ha kipiönnSk az oroszok, vagy gyön­ gül a hatalom, akkor ez a szerencsétlen nép, aki i t t egymás eller.^ van uszítva - a kulák-nemkulák, a téeszparoszt-magánparaszt - ezek egymásnak esnek. A mi kötelességünk az le sz egy ilyen szituációban: azonnal fö llé p n i, és megóvni az egymás ellen k ijátszott törsget a t ­ t ó l, hogy egymás ellen küzdjön. Persze, semmi konkrét nem v o lt; hát mit lehetett tenni, ugye vártunk. Annyira a beszolgáltatástól meg a téesztül való félelem nyomta rá a bélyegét az emberekre, hogy bújták a Szabad Európát, Londont, és várták, hogy na, valami le s s . Szóval, ez a csodavárás v o lt, meg az egyik noprul o másikra élés. - |s mikor jö tt a csoda? Az a csoda még ma 'is várat magára! Na j ó , iia úgy értjük, akkor a csoda októberben j ö t t , 56 októberében. - Neked mikor jött?

- 69 -

Október l 8-án* Az történt ugyanis, hogy a vasútnál, ahol dolgoztam, odajön a p á rttitk á r, mellette a szakszervezeti t it k á r , és azt mondja nekem: "Te kulák - ugye, engem ott kuIáknak hivtak - , toptunk mi va­ lami meghívót máma estére a t i s z t i kaszinóba. Valamilyen téeszprob1 ónárul lesz gyűlés, és minket meghívtak, de mi nem értünk ohhőz sem­ mit. Kern jönnél el velünk, te mégis értesz valamit hozzá! I-Iert jön ide a Nagy Imre i s , a Dobi is#-* Nézzétek, mondom, elmegyek én. Elin­ dultam ezzel a két párte a be rre l, és ott az utcán mondja valaki, hogy a nagymoziba lesz a gyűlés, mert nem lehet a t i s z t i kaszinóba^befér­ n i. Hát tömve volt az egész mozi, a karzat, mindenfelé emberek, vagy hét-nyolcszás ember. Ugye, ott volt az egész apparátus, az AVO c i v i l ­ be, párttitkárok, negyei küldöttek Bácsbul, Salábul; ezeknek a beren­ delt embereknek az le t t volna a feladatuk, hogy a kormány álláspont­ já t támogassák az Írókkal - Márkus István, Erdei Sándor, xíunszabo szemben. Kert hát az irók fe le lősségre vonták a kormányt^az erősza­ kos téeszesitésért már korábban, az Irodalmi Újságban, fő le g I.árkus István tanulmányaival. De ugye a Zrínyi Körnek meg az volt a lénye­ ge, hogy olyanok i s kerüljenek be, akik már ebbe az 53- a s ,^ jo - o s nyá­ r i légkörben éltek, és inkább az irók mellett foglaljanak á l l á s t a v itaostení a Kör titkára a Kunszabó Feri v o lt, ugye. így hát aria-.i tömeg gyűlt össze erre a gyűlésre. Na és akkor elkezdik - Dobi ült fenn, Tildy, Erdei, Kunszabó, a megyei küldöttek; Nagy Imre nem jö tt e l , mert Badacsonyba volt szüretölni - elkezdik nagy^ünnepélyesen, hogy "Üdvözlöm a körünkben megjelent államelnök e l v t á r s a t . . . " , de a tömeg f ö l n o r a j ü k : "Hagyják már ezt! Jöjjön és mondja, amit akar! ' Akkor Dobi elkezdi a beszédit, hogy ő mennyire szogényparaszti^szár­ mazású, meg hogy milyen sokan voltak, szegények voltak, de aztan ugye jö tt a szocializmus. Utána f ö ls z ó la lt a T ild y , hogy o mint református pap most érkezett Kovács Bélátul, Péc3 m ellől, és hát kovács Be.a i s egy fe jlő d é s t , kibontakozást lciván, de hát bocsássuk meg, ami volt, mert hát ugye mégiscsak a szocializm us... Szóval, o frázisok ezek i s , de mégis, Dobitól e lté rő ie g már emberibbek. Na akiior egy iro azt hiszem, Kunszabó Feri - hogy "Fölszólítom a kormányt, számoljon el az uránium szállitásrul, számoljon el az orosz-magyar gazdasági szerződésrül!" Erre fölu g rik Dobi: "Ismerjük ezt a hangot! Nem tűr­ jük ezt a hangot!" Mire megszólal az elnöklő iró /azt hiszen ji Erdei Sándor/: "Fölkérem az államelnök e lvtársat, ne zavarja az előadót. Mi non értettünk önnel egyet, mégse kiabáltunk közbe. Üljön ~®’ e® kérjen szót?" Erre a tömeg i s : "öljön l e , kérjen szót! Ul.ion le , Kér­ jen szót! Tanulja meg, mi a demokrácia!" Nekem ez volt a csoda! Az Irodalmi Újság i s hozta a következő számában, hogy "Aknaszedés Ka­ posvárott". Valamit mondani .isjcöllene_a__tfednek Ka most, az október 2 > i fejlemények után - tüntetés, fö l vonulás Pesten, minden - Vályi Nagy Ervin, a református l e l e s z á tjo „t hoz­ zám, és a rádió mellett igy együtt, ahogy most veled ulok, meghall­ gattuk a Gero beszédit. Borzasztó nagy csalódás volt! Ugye, eboe a légkörbe már másképp k ö llö tt volna beszélni. Hát már a kaposvári gyű­ lésen szóban i s közölték az államelnökkel, és azután - a véghatarozat a laúján - táv irato t i s küldtek a minisztertanácsba.hogy Nagy Im­ rét azonnal helyezzék vissza a vezetésbe, és hogy á ll í t s á k vissza a somogy megyei mandátumát, amitől 54-be megfosztották. Ugye, ezután azt vártuk, hogy valami már mégiscsak le s z . Hát már Szegeden is to l­ tak megmozdulások. - Ezekről t i honnan tudtatok?

- 70

Hallgattuk a rád iót, a p e s t it, Szabad Európát, Londont; ueg volt, amiről az újság i s i r t . A rádió i s másképp beszélt, és hét ebbül is lehetett bizonyos fokig a bizonytalanságra meg az összevisszaságra következtetni. Hallottuk, hogy Pesta volt valami: lődöztek, halottak vannak, statárium, fegyvert lerakn i, a Sztálin szobor ledöntése, i l y e ­ nek. Nézd, a budapesti események hirhordói a vasutasok voltak, ügye, minden vonat Budapestre ment; a vasutasok töltöttek ott pár órát, az­ tán hordták tovább a híreket vagy megtelefonálták a barátaiknak, akik aztán továbbadták. A valóságos eseményekről - hát valóságos: amit egy ember lá tn i tud - a rr ó l ni értesültünk. 25-én már tiszta volt a kép, hogy mi van Pesten. Na most, 2G-án pénteken - 23-o ugye kedd volt - Ervin megy haza az iskolából, v a llá s ó rá ró l. Akkor szerelték fö l Csurgón a k ö zv ilá g it á s t , és hát egy szerelő le sz ó l a villanydúcról, hogy "Jónapot, l e l ­ kész úr. Hát nálunk már nem lesz semmi?" Erre az Ervin bement a Z r í ­ nyi Körbe - ugyanis Csurgón i s megalakult a Kör, ahol az in te llek tü e lek már nyáron valami reformokrul tárgyaltak - , és mondja ezeknek a tanároknak, hogy hát valamit tényleg köllene csinálni, mert már az emberek Í 3 i t t szólnak* És hát elhatározták, hogy este 7-kor csöndes tüntetést rendeznek a budapestiek m ellett; megszerveztek em berese, okik majd fölvonulnak tüntetni - elsősorban a diákokat meg a^techniku­ mi hallgatókat, de másokat i s . Na most, a vonatom 3/4 7-kor érkezett meg Kaposvárról. Az állomáson vár rám az unokaöcsém, hogy az Ervin üzeni: azonnal menjek az internátushoz, mert este tüntetés lesz, de nem akarják addig elkezdeni, mig oda nem érek. En azonnal odamen­ tem. Az utcán a l i g égtek o villanyok, bent az udvaron a gesztenyeia.í a la t t meg ott szorongtak fáklyákkal-zászlókkal a diákok. Ismerve a pesti eseményeket, én féltem a rendőri provokációtól, é z a z t mondtam, mikor megérkeztem: addig nem szabad ezeket a gyerekeket innét a zárt udvarrul kiengedni a sötétbe, mig a rendőrséggel meg nem beszéljük a dolgot. Elindultunk négyen vagy öten, d® a l i g megyünk vagy ötven mé­ t e r t , jön velünk szembe a rendőrkapitány, az AVOrparancsnok, a tanács­ elnök, a já r á s i p á rttitk á r, és már ott az utcán elkezdenek k ia b á l­ n i, hogy "Mit akarnak maguk!", meg igy, meg úgy. llondou: Erről be“ szélgessünk k i c s i t " , és bementünk az internátus egyik torméoe. En ugye egyéniségemnél fogva nem szeretem a kiabálást és a veszekedést, in­ kább kiegyensúlyozásra törekvő tipus vagyok, és mikor láttam, hogy mind a két oldal mérgesen kiabál, próbáltam kompromisszumot kötni természetesen nem föladva az elvet. Ez sikerült i s , úgyhogy megegyez­ tünk abba, hogy mi v á lla lju k a felelősséget a rendért, de a tüntetést mindenképpen megcsináljuk. ........ Na most, az internátustól a község főtéré ig az körülbelül olyan háromszáz-négyszáz néter - az egész tüntetés, vagy hát fölvonulás, ez a háromszáz-négyszáz méter v o lt . Ott a főtéren aztan elénekeltük a Himnuszt, előtte az utcán a Kossuth-nótákat énekeltük, és hát mond­ ták-, hogy valami legyen i s , valamit mondani i s köllene a tömegnek. A téren pislogott egy kis lámpa, a lámpa a la t t volt egy ilyen e l ­ hagyott pótkocsi, egy teherautó pótkocsija - és mondtaK nezen.hogy hát én beszéltem a rendőrséggel, minden, hát "Ilen j f ö l , és mondj valamit". Én fölmentem és elmeséltem, hogy mi var, Kaposvárott, mit hallottam Budapestről, és hogy nekünk i s köllene alakitanx egy^oicottságot, amelyik a k ite le p íte tte k hazatérésének az előmozdítására fölvenné a kapcsolatot a különböző hatóságokkal, mert a tanács ei* e nem képes. Meg bizonyos fokig a tanács munkájának az ellenőrzésire i s köllene ez a bizottság* És hát előkészíteni, hogy i t t i s valami változás üqjyer., mint az ország többi részibe. Ad hoc, az összeverő­ dött tömeg uögválasztott hét embert ebbe a bizottságba, úgyhogy ez le t t a hetes bizottság. Ott álltunk fenn a pótkocsin, és hát mar szó volt a r r u l, hogy váltsák le a konpromittáltakat. De ugye volt ott

- 71 -

egy csorjó parasztember, ilyen egyszerű emberek, akiknek az a szó, hogy kompromittáltak, nem mondott semmit, hogy "Kik azok?" meg "Mi az?" Akkor én elmagyaráztam, miről lévén szó, és hát elkezdték, hogy "Ja persze, a begyűjtési f e l e l ő s " , meg ez, meg a z . * . - Voltak jelszavak i s ezen a tüntetésen? A tüntetésen és utána a gyűlésen lényegében a központtal, a pestiek­ kel való szolidaritásnak a kifejezése v o lt. Meg hát a k it e le p ít e t t e kat haza, ugye, inkább ilyen helyi dolgok. - Hogy "Ruszkil; haza!", ilyesmi nem? Nem, liát ugye az első időkben nem. Szóval, az én véleményen szerint ahol az oroszok nem avatkoztak bele, ott ez nem volt első helyen. Csurgón - a határsáv miatt, meg a Titóval való jóviszony érdeleiben nem voltak oroszok. - És mondd, miért v o ltá l te ennyire népszerű a községben? Mire magya­ rázod ezt? Nézd, a tömeg általában, tanácstalan - ezt én a Szovjetunióban, a l á ­ gerben láttam. Egy tömegnek mindig szüksége van valakire, aki vala­ milyen ideát bemond, egyszerűen fogalmazva, amit aztán a tömeg követEzért van az, heg? a tömeg li n c s e l , mert a tömegbe bedoo valaki, egy ilyen ideát. De ezért van az i s , hogy egyetlen ember meg tud nyug­ tatni egy ó r iá s i tömeget, ha megtalálja a hozzá szóló szavakat, n katona voltam három évig, és nekem ott i s , meg a lágerba i s , számta­ lanszor k ö llö tt egyénileg fö llé p n i tanácstalanság esetén. Hogy en jó t léptem, vagy rosszat léptem* az más kérdés, de mindig léptem. So­ ha nem maradtam a hátsó sorba. És nekem olyan Szerencsen voxt az^c letbe, hogy mindig megtaláltam ezeket a szavakat, hogy l e tudtam csondesitoni a tömeget, meg tudtam fogni, és abban a pillanatban bizonyos i»£nybo tudtam t e r e ln i. - Ezt értem; de valaminek ott 56 előtt i s k o lle tt lennie, mert azt mondod: addig nem akarták elkezdeni a tüntetést, amig te oda nem érsz. Nézd, engem a községbe mindenki ismert, mert olyan családbul szárma­ zom, amelyik p o litik á v a l foglalkozott. A nagyapám harcostársa vagy szervezőtársa volt Nagyatádi Szabó Istvánnak, aki a szomszéd_ já rá sb a , Nagyatádon volt képviselő, nagyapám meg a csurgói já r á s Képviselője volt az első világháború után. Ugye, Nagyatádi haláléval aztan f ö l ­ bomlott a Kisgazdapárt; a nagyapám i s kikerült a Parlamentből, es e l­ kezdett gazdálkodni. Szóval, a család kisgazdapárti neggyozodesu v o U , a Nagyatádi-féle kisgazdapárti, tehát a g a z d á k é r t j a . _ Es hat engem igy a ” család révén is a községbe mindenki személy szerint ismert. Nem voltam mondjuk népszerű, de ismertek, és hát mondjuk rendes em­ bernek tartottak, ami alapkövetelmény ahhoz, hogy egy tömeg valakit mégha 1 1 gasson.Meg hát ezt a fölvonulást i s azok szerveztek, akikkel iry is te n t is z t e le t után mi a jövorü l, a kibontakozasrul diskural-^ tünk; szóval, ezek ismerték az én véleményemet, ismerte.: az egyéni­ ségemet, ami mondjuk nem kiváló, de bennük bizalmat kel„ő lehetett. Vagy tudták a z t, hogy én járok a rokonain után a k itelepítésbe. Ami­ kor azokat, akik Recskre kerültek, valami tűz miact s t a t a r ia li o d i rósággal halálra a torták Í t é l n i , én futkostam a mepentésukre a b í ­ rósághoz, én kerestem az ügyvédet. Tehát ez valószínűleg szajrul szájra ment, hogy a Bandi nem f é l . Szóval, nem tudom, hogy miért, de bíztak bennem. Más nem volt o t t ; nem volt ott szorvezkedes. A3 , hoc esemény v o lt , hogy berniünket a hetes bizottságba megválasztotta,:, hogy f ö l k ö llö tt á l l n i a pótkocsira. 72

Karakterei: Másnap, szopta tón bemöntea a j á r á s i párttitkárhoz ás a tanácsba. De elekor már szóba se akartak velem á l l n i . Ugye, már lecsöndesedeít a rop, már nem akartak beszélgetni* Ez engem nagyon lehangolt. Akikor megírtam ennek a tüntetésnek a le fo ly á sá t, és szombaton pást nett Is Sikerült elérnem, mint hogy a j á r á s i t it k á r a lá ir t a az általam legé­ pelt szöveget, amelyben az v o lt, hogy Csurgó népe és a diákság békés tüntetéssel fe je z te ki együttérzését Budapest hős népével, és'hát rálépett arra az útra, ami a demokratikus átalakulást Csurgón és kör­ nyékén i s végzi* És hogy ezzel a tüntetéssel vagy fö l vonulással a pái'w jelenlevő já r á s i titkára i s egyetért, és a pártnak i s az az érdeke, hogy i t t egy átalakulás fo ly jon . A l á í r á s : Rudics József j á r á s i párt­ titkár* Nekem az volt a célom, hogy ezt a gépelt szöveget elvigyen Kaposvárra, a Somogyi Néplap szerkesztőségébe. Elkértem a pá rtbizott­ ság k o c sijá t, és kérdi a p á rttitk á r, hogy bejöhet-e ő i s velem* Hát mondom, mért ne, hát önöké a kocsi. - Ez a párttitkár helybéli volt? Uem, egy csepeli vagy valamilyen budapesti gyárbul j ö t t . - Es milyen ember volt? Nézd, én mondjuk böcsültem, mert bár erősön sz tá lin ista v o lt, de^ő decemberben i s azt mondta, amit augusztusba meg amit októberbe. Én augusztusban találkoztam vele először, mégpedig apósora kulák listáról való levé tele ügyében. Apósom a 44-es időkbe zsidók mentésivel fog­ lalkozott. 0 erősen filoszemita ember v o lt, egy humánus, !:aritativ erab e r . . Ilyen ^zsidó ^részvénytársaságnál volt igazgató már a huszas évc-k e l e j i t ü l , és később, mikor a zsidóknak vissza k öllött vonulni, ő l é ­ pett a helyükbe. Meg az Összes környékbeli fuvaros úgy kapta meg a lóvásárlásra az engedélyt, hogy az apósom mint kezes a l á i r t a . Amikor 44^decemberében ki k öllött ü riteni Csurgót, mert jöttek az oroszok, az apósom a terménykereskedésnek volt az elnöke, és megkapták, hogy a gabonaraktárát azonnal ki k ö ll ü rite n i. Akkor ő kidoboltatta a község­ be és a környékin, hogy mindazok, akiknek nincs meg az új termésig a terményre valójuk, azonnal jöjjen ek a terménykereskedóshöz, ha van pén­ zül:, ha r.incs, a fejadagot megkapják. Tehát mondjuk Ő i s egy öntevé­ keny ember v o lt. Körülbelül háf-om vagon gabonát osztatott s z é j j e l , aikor megjelentek a nyilasok; a két kesét összetörték, és e lv itté k a börtönbe. Onnét hamarosan kiszabadult ugyan, de hát ebbül lá tsz o tt, hogy őt 44-ben a nyilasok mint zsidóbérencet, meg hát utasitásmegtagadás miatt, ugye, hát üldözték. De viszont Ő kulák v o lt, neki volt vagy harminc-negyven hektár f ö ld je , és igy az első pillanatba kulálclis t á ra került. Na most, amikor 56-ba l e lehetett venni olyanokat a kuiálclistárul, akik arra érdemesek voltak, én megírtam a kérvényt, ami­ be fölsoroltam mindezeket a dolgokat. Bevittem a já r á s i pártbizottság­ ra, de előzőleg aláírattam ezekkel a fuvarosokkal, akik tanúbizonysá­ got tettek - ugye, ezek akkor magas pozíciókban voltak mint agrárpro­ letárok: tanácselnök-helyettes, meg ez, meg az. Szóval én ekkor beszél­ tem először ezzel a já r á s i p á r t t it k á r r a l, Rudiccsal, aki erősen sztá­ lin is t a v o lt, erősen dicsérte a Szovjetuniót. Mondom neki: "Nézze, já r t ott?" Mondja, hogy nem. Na, én három és fé l évig voltam ott. De hogy ő filmen lá t t a . "Jó - mondom neki iia engem január 1-én beül­ tet a moziba, december j31-én kijövök és azt mondom: Jaj, de szép tá ­ jakat láttam! Mert olyat, amit e mozikban mutatnak, olyat maga ott nem l á t . " Erre ő emberileg rea g á lt, hogy "Nézze, én erre nem tudok mit f e l e l n i " . De ő ugyanazt mondta nekem augusztusban, mint amit október végin, és ugyanazt mondta november V é n meg decemberben i s . Egy meggyőződéses ember v o lt. Később megyei a g itp ro p -titk á r l e t t , de aztán a

-73

Kádárék szánára tú l baloldalinak, túl sztálinistánál; minősült. Való­ színül as azért bukott l a , mert á l l í t ó l a g abba a gyárba, ahol dolgozott* 6 tartotta a gyári kollektíva nemiben a Rajkót e l i t é l ő aagybeszédet, és ez ugye 57 tanyarán már éppen a fekete pontok közé tartozo tt, ami korábban öt fö ls e g it e t t e a já r á s i párttitkár pozíciódba. De mondjuk egy tárgyalóképes ember v o lt, mert ő azt mondta tényleg, amit ő köve­ tett* - Említetted az előbb: zsidók voltak a faluban? Nézd, nagyon kevés jö tt vissza. 44 előtt Csurgón - mint hát általába igy kisvárosba, nagyközségbe - a kereskedelmi, orvosi, ügyvédi pozi-^ ciők hát elég erősen zsidó kézbe voltak. Csurgó és környékirül valami száz vagy százötven zsidót e lv itte k . Akiket Auschv/itzba vittek, azokbul senki nem jö t t vissza; azokbul jöttek vissza, akik mint nunkaszolgálatosok le t te k elvive. - És mi l e t t ezekkel, akik visszajöttek? Ezek aztán elkerültek a községbül. Az egyik az ávós t i s z t l e t t , akit korábban lculákok bújtattak; ő aztán a Rajk-pörben lebukott. Az egy ka­ rakter v o lt, mert amikor 5 ő-ban r e h a b i li t á ln i akarták, azt mondta: az ő r e h a b ilitá c ió ja az, ha visszateszik a korábbi pozíciójába /Nagykanizsa rendőrkapitánya volt, vagy valami ilyen magas beosztású rendőr­ t is z t / . A másik az unokaöccse volt, az egy csúnya ávóstisztté v á l t ; nem otthon le t t ávós, de..* Azonkívül volt egy másik zsidó f i ú , a k i ..# - Várj egy k i c s i t : ezzel az ávóssal ni le tt? Ez elkerült az ország másik végibe. - És honnan tudtátok, hogy csúnya ávőstiszt le tt? Hát ugye, i t t kezdte a Csurgói járásba mint rendőrtiszt; 40-ba ke­ r ü lt az ávóhoz* Összevert embereket; ilyen erős zsidógyerök volt, úgyhogy#•» Aztán volt egy másik zsidó f i ú , aki két évvel já r t fö lje bb a gimnáziumba, mint én - az becsivel jáfrtam együtt, az szegény mög-_ h a lt , meg az egész család - ez viszont az ötvenes években a Belügymi­ nisztériumba volt magas beosztásba. Amikor szegény apósomat az ötve­ nes években e lv itté k börtönbe mint kulákot, akkor a sógornőm iölment hozzá - ugye, említettem, hogy az apósom jóba volt az egész környék­ kel, már igy a bankárokkal hogy a Déne3 Pista majd tud segíteni# A sógornőm több ajtón leörösztül bement hozzá, de ő mondta, hogy 'Nézd, én semmit nem tehetek"# Ilire a sógornőn kérte, hogy "Csak annyit í r j le , hogy hogyan v iselk ed ett". I t t jön aztán a szomorú dolog,^mert az apóson végeredménybe értük sokat szenvedett - ő meg: "Ezt én nem tudom, az apámmal volt neki kapcsolata» " S zó va l... - Ott tartottunk, hogy szombaton bevittétek ezt az újságcikket••• Sevittük Kaposvárra. Én menten az újsághoz, a párttitkár meg nent o pártbizottságra; úgy egyeztünk meg, hogy majd ott találkozunk, es autón haza i s visznek# Korábban értem oda, bent valami e lig a z ítá s volt, és k ijö tt valami Szirmai nevű - hogy ne legyek egyedül, vagy hogy ne hallgatózzak - , és vele értelmesen elbeszélgettünk. Arrul fag­ gatott , hogy mi a nép panasza, mit csináltunk, és hát ő úgy nyilatko­ zott, hogy végeredménybe ő Nagy Imre m ellett, a kolhozok föloszlatása és egy új belső demokratizálódás érdekében van maga i s , és hogy a párt i s ezt akarja# Aztán mikor vége l e t t a megbeszélésnek, k ijö tt a Rudics, és bemutatott a megyei párttitkárnak, Tóthnak, aki megköszön­ te nekem, hogy a tüntetéskor milyen korrektül viselkedtem, hogy a meggondolatlan diákokat kordában tartottam, mert hát Isten tudja,mit csináltak volna ott azon az éjszakán. /Na j ó , soknindeni gondoltam én magamba, de nem szóltam semmit./ És ha nekem bármilyen problémája van, csak forduljak őhozzá. Na, akkor elindultunk hazafelé; élö l ült

- 74 -

a párttitkár a sofőr m ellett, én meg hátul, és ahogy egy-egy.telepü­ lésen kcrösztülmegyünk, a párttitkár valami röplapomat szórts igy a párt, úgy a népfront, meg ez, meg az, valami nyolc vagy t i a pont. Nyilván az eligazításon kapta özeket* Vérre - a főtéren ó r iá s i tömeg. Végre beérünk Csurgóra ----- u — - Körösztülhajtatünk, bemegyünk a j á r á s i pártbizottság udvarára. Sötét volt mar - ez egy kastélyba v o lt, egy park közepin *-» és minden fa tövibe egy-egy puskás ember feküdt, a bejáratnál meg ott a rendőrkapitány. A Rudics mindjárt kérdi, hogy "Mi van?”. "J a j, agyonverik a feleségemet, osszedöntötték a bulgár emlékművet, leverték a v ö r ö s c s illa g o t .. • " - Bulgár? Ott bulgárok voltak; Magyarországot a d é li részen bulgárok szállták mer, nem oroszok. Szóval, hogy "Agyonverik a családomat!" "Hat maga i t t van?!" - mondom. "Hát hol legyek?" "Hát védje a c s a l á s á t ! " "De nekem a pártházat köll védeni." "Ha - mondom ^akkor jö jjö n velem Ahogy a főtérre érünk, ott állnak az én hetes bizottsági embereim, a rendőrök meg a fák a l a t t , de senki nem csinál semmit, a tömeg r.t_eg hullámzik, és vagy tiz -t iz e n ö t ember t ö r i a követ, akik az emlékmű­ vet lerombolták. Nekem ez nagyon nem t e tsz e tt, és odamegyek az egyik fiúhoz - unokatestvéren volt - , hogy "Mit csinálsz i t t , Jóska?" Ez meg elkezd káromkodni, hogy ezek a szemetek, meg ez, meg az, és elkezd sirn i - k ic s it részeg i s v o lt, iga z , de hogy mennyire, vagy pedig hogy az izgalom? És a következőket mondja nekem ez a f i ú : "Ott azon az osz­ lopon - mutat az első világháborús emlékműre - ott van az én nagyapám neve, aki Szerbiába halt meg. Az apám meghalt Oroszországba, annak a neve nincs hova fö lÍrv a - ezek a piszkok meg, akik a szemem lattara becsmérölték meg anyámat, ezeknek i t t a neve. Amíg az apámnak neo lesz i t t a neve, addig pusztuljon ez i s in n ét!" - és kezdi verni a követ■tovább» Hát nem tudtam szóln i. Mit szóltam volna? Mert reszóén igaza volt az apja hogy "Fogjunk h- - mert ha ott le t t volna -— —w neve i s , .. . . .. . 3ze, ind a kettőnk szerencséién, ugye, mert végeredményr e _egyikun. se a maga akaraíábul ment el h arcolni*» • " Közben meg a j á r á s i t najcs előtt másik tizenöt-húsz f i a t a l a begyűjtési táblát hasogatja a desz' kákát, hogy "Gyerünk be a tanácsházára, égessük el a begyűjtési lapo­ k a t!" Meg a cigánylányok ott pusraorognalc a gyerekeknek, hogy "Gyere a f ö l dmüvesszövetkezethöz!"., szóval hogy azt törjek f ö l , a kiemel eckedést. Mondom, i t t baj van! Két t i s z t i iskolás gyerek meg nagyhangon: "Gyerünk az oroszok e lle n ! Lövik a testvéreinket Pesten!" Mondom ne­ kik: "Kát i t t akartok harcolni, a deszkákkal? Ossetöritek a deszzaz. Hát az építőanyag! Nem pusztítani k ö ll, hanem é p íte n i!" "De az oroszok. Mondom: "Jó, akkor gyerünk, harcoljunk az oroszok e l l e n ! " "Do azok Pesten vannak!" Mondom: "Katonák vagytok t i ? " "Ig o n !" - vágra ra az a kettő. "Ha, akkor sorakozó, indulás az állom ásra!" "De nincs vagon! "Én vasutas vagyok, majd én intézem a vagont." A l i g megyünk vagy két­ száz métert, látom ám, hogy tünedeznek el a sortul. Mondom: "Nóoa !" - ugye, én azt akartam, hogy ne á llja n a k ott a főtéren, ne törjenek— zúzzanak. Jön oda az egyik i s , a másik i s : "Nem lehetne hazamenni ruháért?" Mondom: "Jó, úgysincs vagon, majd holnap reggelre megren­ delem. Szóval, reggel kilenckor találkozunk i t t a főtére n ."

A nép minden rátegibü l, arányosan És másnap, vasárnap kilencre odamentem, de éjszaka a já r á s i párttitkár hozatott egy század katonát, és aki az utcán v o lt, min­ denkit hazazavartak. En rögtön menten a párttitkárhoz, mert mint a , hetes bizottságnak az elnöke fe le lősségre akartam vonni, hogy nogy van ez: hát meg se kérdeznek bennünket, és k ij á r á s i tilalom?! Meg

75

hogy k a t o n á it hozat ide?! A pártbizottságon volt egy s ^ z a d o s , aki elkezdi: "Mit akar maga!" Persze, erre xolcsa htantsm: * * r °®*M* ‘ magának ahhoz senni köze. En a nép mögbizotújaként vagyok i t t . Er re elkezdődik a súgdolózás, hogy "Százados clvtf r s , rjogválasztottau , neg oz, neg az. De a százado# azt monoja: "Ken lakat, engeu ic.eienlíagvon le voltán törve. Elmenten az ismerősökhöz, hogy mojfc mit csináljunk. Hát nen tudunk csinálni semmit, m í g y j a n . ^ s é n ■ ói j e l nem j ó l aludtam, törtem a fejen - es reggel hálhat . e l e be.»wa« ja a rádió, hogy a Minisztertanács és Hagy Imre miniszterelnök lé g i lisnak je l e n t i ki a Nemzeti Bizottságokat. Aha, mondom, meuvan. á Nemzeti Bizottságot k ö ll c sin á ln i! , Amig öltöztem, eszembe ju t o t t , hogyan koUeno ezt csinálni. t s ,e , a hetes bizottság k ic s i; a községnek körülbelül omven-egynel dny nácstagja van - tehát nekünk ötven uj tanacsuagOo, vagyis hat 1len 2 éti Bizottsági tagot köller.e választani, mégpedig a nép minden t o 4 b ü l, arányosan^ Átszóltam a szomszéd fiúnak - aki aztán később veien menekült - , hogy szaladjon el az unokaöcsiaért. Az„án fölöse -tettük G'-vmás között a föladatokat: te megy a Kossuth tée-zbe, te ű z f i í y i Z é í t l , * harmadik az eEyéni parasztokhoz, aztán a szövetkezethöz, a vasutasokhoz, satöbbi, mégpedig az akkorra altalam ma kiszámított - önkényesen kiszámított - kottő-hármas tanácsiégszámmnl. Tehát hogy hívjanak össze rögtön egy gyűlést, válasszanak meg maguk közül két delegátust, és aki csak tud, t iz e n e g y órára jö jjö n a -őt re, ahol a község nyilvánosan megválasztja az uj illemhétfőn v o lt, 29-én En magam Alsókra mentem, mert mondták, nog* io i® » n ! a téesz és hordják szét a tóeszvagyont. Odaértem, elmondtam, mit akarok l de azt mondja a p á rttitk á r; "Ken lehet kimenni az utcá­ id , mert lőnek a totónál: 1" Mondom, "Hát az ma gátul függ, 1 :n® vagy nem lőnek! Én Csurgó lakosságát odarendeltm ^ ^ gl/ órara a f ő t é r r e . " "Kern lehet, nem l e h e t ! " - de mire mentünk ’ j 3^ jöttek i s az emberek. A katonák elhelyezkedtek az egyik épületbe nőst szálloda, de korábban az i s a tanácshoz t a g o z o t t - . a n n a k ^ ^ ^ ablakaiba voltak a katonák lovesre készén. Ml P ^ i S a * oda két széket meg egy a s z t a lt , es akkor en elmo;^tam, h o ^ van szó. Még mielőtt a választást elkezdtük volna, kérdi a kár, hogy ő is fö ls z ó la lh a t -e . M ondom : ''Kéremszépen.to van magánam ni t mondani, tessék csak nyugodtan." K iáll oda, de e-*-kez **Le vele! Nem akarunk kommunistát h a lla n i !" En.erre: szé­ nen! Ebben az országban demokrácia le s z , i t t minden-in ° Í S le s z . Halljuk, mit tud mondani a p árttitk ár a sajatmaga es a * u t ja "rfS S lrS * «M «. « < W « . de „ehi J .f ven . l g - * * ! . A p árttitk ár akkor rövidre fo g ta , hogy hát tudju., a hibába » sah! ki fogjuk ja v ít a n i. Aztán azt kérdi tőlem: "Ka és .; párt nem delegáltat?" Mondom: "Dehogynem! íiát kettő M g u lö a k iB jé . . hogy az öt ver.-egynéhány tagból a ^pártra.. ke. ?elegá« . . pón. Jött a szövetkezet i s , meg így sorra a többiek, b°&y-• í v ez+ jeg ezt de leg á ljá k , van-e valami kifogas ellenük. Am-..or a választás mögvolt, azt mondtam: "Délután öt ó ^ k o r t a n á c s ü . e s , vagii hát Nemzeti Bizottsági ü l é s . " Akik meg nekem r e g g e l segítettek, moto. kerékpárra kaptak, mentek o járásba, mert mondtam: l a * d®” L é~ sonló módon válasszák meg a Nemzeti Hzott Ságodat, és ^ n d e n ^ o z s e g bül két delegátus este hat órára jö jjö n a Művelődés. .la- r-a^y.e ™ be, mert megválasztjuk a Járási Forradalmi Bizottságot. Mindé- egy nap a la t t történ t, hétfőn, 29-én. _ ^ Este megtörtént a megalakulás. Engem választottak elnöknek, az Ervint ajánlották alelnoknek, de ő mint lelkész nem v á l i a l t a , így egyik ölein Öltnél: az . a lso k i téesz elnököt vátosztoUák,, má-ikn-k a mezőgazdasági technikum igazgatóját, a harmadik ale-no. n g - r» <
gyár egyik dolegátusa le t t * Még e lő tte, délután a rendőrség i s k i­ rúgta nagábul, aki az óvóból belépett; a rendőrparancsnok á t á l l t , megszerveztük a lekor este a Nemzetőrséget, úgyhogy é j j e l már egy rondőr vagy finánc és egy c i v i l t e l j e s i t e t t szolgálatot. Letartóztat­ tuk az ávósokat - ugye, azoktul féltem. Mégpedig ügyészi végzéssel tartóztattuk le őket, ráért hoztak oda nekem egy végzést, én meg mögkérdezten az ügyészt, hogy hogyan lehetne az ávósokat letartóztatni? azt mondja: "Hát kiállítom én népellenes bűncselekmény alapos gyanú­ ja m iatt!" Letartóztattak két másodtitkárt i s , akiket én másnap bocsá­ nat-kérések közepette szabadon engedtem: "Kérem, azért, hogy valaki párttitkár volt, még nem j á r büntetés." Meg hazavezényeltük a kato­ naságot. Fölhívtam Kanizsát, hogy "Kéremszépen, a Nemzeti Bizottság és a Nemzetőrség átvette a rend és a karhatalom fönntartását; azonnal rendelje vissza a katonáit, mert itten ez csak nyugtalanságot okoz." Azután bemöntem a századoshoz, hogy hivja f ö l a parancsnokát, és két órán belül hagyják el a já rá s t e r ü le t e i t . Úgyhogy mi végeredménybe hétfőn este teljesen átvettük az egész közigazgatást és a karhatal­ mat az egész járásban. - Mik voltak az első intézkedéseitek? Az első napokba - kedden, szerdán - elbocsátottuk azokat, akik komp­ romittálták magukat. Jobban mondva nőm elbocsátottuk, hanem f ö lf ü g ­ gesztettük, mert azt mondtam: "Jelenleg érvénybe van a Munka Törvénykönyve, mely e l ő í r j a , hogy ogy fölfüggesztett alkalmazottnak három hónapig j á r a fiz e té se ; tehát ez idő a la t t köll le fo ly ta t n i ellene a fegyelmi e l j á r á s t . " Úgyhogy fölfüggesztettük a tanácstitkárt - ér­ dekes: a tanácselnököt nem akarták, az maga mondott le akkor a begyűjtési osztálynál meg egyéb osztályoknál i s fö l függesztettünk em­ bereket; a mezőgazdasági osztálynál például az egyik rokonom v o lt, do azt i s leváltottuk - ugye, nem volt mese, azt mondta a nép, hogy nem oda való. Meg leváltottuk a j á r á s i t it k á r t i s ; ez nő v o lt, dr. Szokola Károlyné, most Siófokon van vagy hol, a somogyi képviselőcsoport elnöke. A fölfüggesztésekkel együtt kiadtuk a káderlapokat. Az egyik, akit leváltottunk - azt hiszen, begyűjtési f ő f e le lő s volt vagy mi hozza oda nekem a la p já t . Mondom, én ezt nem akarom e lo lv a s n i, ehhöz annak van joga, akirül Írták# "De nézze meg, milyen rosszakat Írtak rólam, és l e akarnak v á lt a n i!" Mondom: "L átja, ez a párt. Magát k i­ használta, ráadásul rosszat i r magárul." - Mit csináltak ezek a le v á lto tt emberek később? Bezárkóztak, vagy vonatra ültek és megpucoltak? Nézd, az ávóparancsnok másnap reggelre elment. Később mondta i s , hogy én őt c l akartam fogatni - de megmondtam neki: "Nézze, uram, ha én azt akartam volo: hát én tudtam, hogy maga Kaposvárott, a G ilic e utca 10 -be van!" Elmenekült a já r á s i párttitkár i s a f e le s é g iv e i , ^Őriszentpéterre. Szóval, én tudtam, hogy hol vannak, de gondoltam: nincs i t t , mm zavar. - Az emberek nem akarták őket mint a régi rendszer híveit megleckéztotni? Egyáltalán: megvertek va la k it, vag y...? Nézd, megverni megvertek, de semmi komolyabb. Mi arra nagyon vigyáz­ tunk. Ott Csurgón megverték az egyik begyűjtési megbízottat, mert mikor mentek be hozzá, a gyologösvény le volt rakva szalmával, az l e volt öntvo petróleummal vagy bonzinneL, ő meg lodobott egy gyufa­ szálat. Erre feldühödtek, megfogták ér megverték. Aztán v o lt, hogy az egyik nap jönnek hozzám; "Az öreg Bosznai randalírozik otthon, nagyfejszévol akarja kiverni a házábul az állatgondozót!" /Ő a nagy­ bátyám; k ite le p íte tté k , és a házába tették az a p a á l l a t - i s t á l l ó t . / Ejnye, mondom, és szóltam két nemzetőrnek: "Menjetek, tartóztassátok

- 77 -

nár l e az öreget!" Szóval, a bátyámat behozattam a börtönbe, és oda+ t. n2 á vésők mellé* Ilikor megyek be hozzá, azt kérdi: Csak nem, öcsém?" Mondom neki: "De bizony!" Szóval, erre ni vigyáztunk* hort nea Így k ö ll ezt elintézni* Ott volt például a já r á s i tanacstitká , a Szokola Károlyné. Amikor átvettünk mindent, a k^on be került a kito , We+áia ás hoev ki vette meg ezeknek a<* ingóságait* derült, hogy ez a nő kétszáz forin tár mögvette az egyik kit el épített­ nek az * egész szoba- és konyhabútorát* Ha most, jö tt ez az om > kogy

S

x

' k

s ts

"

:

rt*

_ Semmi erőszakosságra nea került sor? Senaire* A h .! h o r d t a - é t

S

T

S

“

l ó u

/ “

“ tho^y í l r o S s r a

x s s r s s ^

S í i

nDe hSt ott 6nber

Itarosberény k ö ö t as

A Vvoso* - f f 5

to-

k e r ü lő n sor. Kés6bh énért be is

ülik a malacot, viszik a téessvagyont - é j i é i • "Akkor te aért mEy i t t ? ! Menj vissza, n e k .d o t t a helye nincs fegyveren." Erre Hudics a . » « « « » ^ t t á r a tó sok is - nekiadta a

t

S£

nem az én fegyveremmel lőttek, hanem a -

,

«

g utták= *

n

- De egészében konszolidált volt a helyzet? Elad. „ *1*6 két-hárora . » hétf8 . kedd; de a neasetSrség aindanUtt f o l l e ^ t . ^ h a ^ o ^ é s la ^ d o a

volt - a

S

r ^ L K

ző*vélemények voltak-

a s S

^ S

~

r K

*

^

’a l ! U

1* * u »

^dom, n ők ^ ~ á ^ S ^ ’ i tt a d c o k r .t ik u s Magyarországért!" -

78 -

Ez volt a ni otthoni, csurgói véleraényünk i s - de ez i t t csak egy hang volt a fö lszólalók közül. Volt ott egy ekkora k is mérnök, a fe ­ nekéig ért a p iros-íeh ér-zö ld szalag - az már egy demagóg v o lt, ugye, azzal én már nem éreztem semmi közösséget. Ez.er._a

szigeten

Akkor én hazamentem, elmondtam az Ervinnek, amit láttám, es hogy aggaszt engem ez a zűrzavar, és azt mondtam neki: "Nézd, én nem hagy­ hatom most i t t Csurgót. Neked van ismerősöd Pesten; menjetek fö l a Varga Jóskával, nézzetek körül, hogy mi a h e ly z e t." Ugye, nekünk Ka­ posvárral, a megyével semmi kapcsolatunk nem v o lt; egyszer jö tt két küldött, de hát azok nem képviselték a megyét, csak valami csopor­ t o t. Nálunk, Csurgón és a járásba, 3 » a és 1-e között konszolidáló­ dott a helyzet az első napok föibolydulása után: akit akartunk, f ö l ­ függesztettünk. De viszont fö lté tle n ü l szükségesnek lá t s z o t t , hogy a járáson belül egy egységes magatartás legyen minden Nemzeti Bizottság­ nál. Ezért a november 1 -i csöndes napon, mikor mindenki a temetőbe^ ment, és végre szabadon meggyújthatta gyertyáit a halottadnál, a j á ­ r á s i tanács központi épületében székelő Járási Nemzeti Bisottsag e l ­ nöksége ülést t a r t o t t , és több pontba - most nincs nálam a dokuraént, de rendelkezésre á l l eredeti formájába - összefoglalta azt, amit egy­ ségesen a já rá s összes községibe elrendelt. Ebbe benne volt az őszi szántás, .a budapestieknek lévő ajándékozás összeszedéseés nyilvántar­ tásba' vétele, a téeszek föloszlatásának rendje, a nyugdijak K ifize té ­ se - szóval, ami akkor p illa n a tn y ila g a járásba szükséges intézkedés v o lt. Megszabta a Nemzeti Bizottság elnöksége, hogy ki tehet nemzet­ őr, ki viselhet fegyvert, és hogy ni a nemzetőrnek a föladata, hz i s ­ koláknak is kiadta egy ren delettel, hogy az a dd igi^id eo lógiai óra helyébe a tanács maga intézkedjen, hogy milyen órát vezet he. A t e , eszek föloszlatására volt ott u tasitá s, hogy csak a Nemzeti Bizott­ ság tagjainak jelenlétében, az e lő ir t rendszabályok szerint lehe. végezni; semmiféle önkényes dolog nincs: közgyűlést k o ll összehívna, aztán aki akar, benn marad, aki akar, kiléphet, de a föloszlást, vagy a részleges k ilép ési kártalanításokat csak felügyelet a la t t lehet vé­ gezni. Ugye, k ifizettü k a nyugdijakat meg a fizetéseket i s : u tasíto t­ tam a bankot meg a postát, hogy az előző havi lajstromok alapján tö r­ ténjék meg a k if iz e t é s . Tehát úgy nézett ki november 1 -én, 2-an, hogy nálunk, azon a kis szigeten, a járásban egy konszolidált, normális közigazgatás és közbiztonság lépett f ö l . A já rá s lecsör.desedett az első napok föibolydulása után, mert az emberek látták,^hogy megtör­ tént végre a várva várt változás: a téeszek meghirdettek közgyűlé­ seket. Tehát úgy nézett ki - minden kormányintézkedés nélkül hogy a téeszeknelc a t e l j e s vagy részleges foioszlatása egy igazságos fo±mába történik meg. Mert egyet nem szabad e lf e l e j t e n i : aki azt h is z i, hogy a magyar paraszt gyújtogat és rombol, az nem. ismeri a paraszt­ ságot. Mert a magyar paraszt tu d ja, hogy egy évi terményt mennyi ve­ rejtékkel, mennyi munkával k ö ll összegyűjteni - és a magyar paraszt egy gyilkosnak meg tud bocsájtan i, de egy gyújtogatónak soha. Mert a gyilkosságot fölindulásnak, fölindultságból elkövetett emberölés­ nek te k in t i; de a gyújtogatást, amikor egy évi termes pár óra a la t t ^ tönremogy, azt a legnagyobb bűnnek t a r t j a , ara-- csak egy faluba megtör­ ténhet. Ettül tehát nem k ö llö tt f é l n i , és igy a téeszek fö lo s z la t á ­ sára való törekvés végbemehetett. Mialatt az Ervin meg a Varga Jóska fölmentek Pestre, mi szét­ küldtük ezt a körlevelet a j á r á s i Nemzeti Bizottságokhoz. 11a nőst, Ervinek fönt Pesten találkoztak a Nemzetőrség vezetőségével, járták a minisztériumokba, a pártoknál, és elmondták, hogy milyen konszoli­ -

79 -

dáció van nálunk és milyen formába. Amikor november 3-án é j j e l ha­ zaértek, azt mondták: t ö b b e t vittünk, mint hoztunk." Es azt a ké­ rést tolmácsoltál: az írószövetség r é s z ir ü l, hogy menjünk fö l és mond** juk e l , próbáljuk pontokba f o g la ln i, ar.iit tai i t t megvalósítottunk. Sajnos, erre már nem került sor, mert akkor jö t t november 4-e. Hősök nincsenek m m ~ —— tm m•— > Én Hagy Imre szózata után rögtön rohantam a já r á s i tanácsra, és hangos dobszóval reggel kilencre elrendeltük a t e l j e s mozgósítást. Százával jöttek az emberek! És okkor - ezt a sort most fig y e ld neg a demokratikus hadseregbe kiképzett tisztek irán yításával, a megyei pártbizottság későbbi kültérielelősének a vezetése a l a t t , a kémiata­ nárok ré s z v é t e lé v e l, a két téesz benzinéből és a szövetkezet üres palackjaiból többssáz Molotov-koktélt készítettünk. Ugyancsak ki-^ osztottuk a nagyatádi kaszárnyábul behozott fegyvereket és kézigráná* tollat. De aztán jö t t a h ir - a vasutasok i s jelen tették, meg én á l ­ landó összeköttetésben voltam ezzel az Üveges őrnaggyal - , hogy Ka­ posvár e lle n á llá s nélkül az oeoroszok kezire kerü lt; a nagyatádi hadsereg, amely a forradalon oldalán á l l t , nem á l l t e lle n , a marcali páncélosok nem lőttek* a kanizsaiak hasonlóképpen cselekedtek. Erre én elrendeltem 12 órakor a Ilolotov-koktéllal fö ls z e r e lt lakosság t e l ­ jes leszerelését és hazaküldését. Mert az volt a véleményünk: ha a katonaság nem á l l t e lle n , akkor mi ezekkel a primitiv fegyverekkel semmiféle eredményt nem tudunk elé rn i. Mindenkit hazaküldten, csak a nemzetőröket nem, és délután öt óra f e le hazamentem obédelni. Egyszercsak jön egy kerékpáros hírnök, hogy a katonai parancsnokság századosa hzzazavarta őket a Nemzeti Bi­ zottság termébül, mert azt mondta, hogy a forradalom - i l l e t v e ő már 'ellenforradalom, lázadás’ , Isten /tudja, milyen szavakat használt - meg­ bukott, és ő átveszi a hatalmat. Én otthagytam az ebédet, es rohantam kerékpáron a tanácsba* Kértem a századostul egy Í r á s t , hogy ha o a Nemzetőrséget le s z e r e l i , a rendőrség egy ré s zit mi már korábban szabadságoltuk, a katonaságot i s visszahívták, szóval ha i t t éjszaka a karhatalom nélkül maradt községbe bármi történik, azért ő v á l l a l j a a fe le lő s sé g e t. Ő erre nem volt hajlandó, és szégyenszemre hazakul­ logott. Én este 6 órakor elrendeltem a szokásos nenzetőrségi őrjára­ to t, és a közben visszaérkezett p á rttitk á rra 1 egyetértésben másnap reggel 9 órára tűztem lei a hatalom vagy a közigazgatás vagy nevezzük minek a váltását. Ez tehát másnap reggel 9-kor, a j á r á s i tanács épületében folyt l e : az egyik oldalon ott volt a Járási Nemzeti Bizottság nyolc-tiz tagja - akkor már nékányan ugye nem mertek eljönni - , a másik olda­ lon pedig ott volt a r é g i, i l l e t v e hát most új apparátus. c,s arckor a já r á s i párttitkár azt mondja, hogy "Ili megbocsátunk". 2n azt f e l e l ” tem: "Nézze, Hudics úr, megbocsátásra nincs szükség, mert mígnem kö­ vettünk el semmit. Ha itten egy k oalíciós rend lesz - mert végered­ ménybe Kádár János a rádióbeszódibe azt mondta, hogy Nagy Imre akkor tér vissza a kormányba, amikor akar akkor mi egyenlő sanszon leszünk, akkor non k ö ll megbocsátani. Ha pedig visszajön a régi rendszer akkor _ bár egy já r á s i párttitkár nagy úr - nálánál nagyobb^erők döntik e l, hogy kinek bocsátanak meg, kinek nem. Én csak egyet kére.:: velünk i s úgy bánjanak, ahogy ni önökkel. Senkit ne vigyenek el ügyészi végzés nélkül; » i nem vertünk meg senkit, maguk se verjenek meg se n k it." - Tartottál t ő le , hogy megtorlás lesz?

- 80 -

Őszintén mondva, ahogy 48 óra a la t t összeomlott az egész régi appa­ rátus - a p o li t i k a i , a közigazgatási, a pártapparátus - , én e l s q . m képzelni, hogy ezeknek legyen akkora erejük, hogy újra olyan hatalmat hozzanak lé t r e , ami az első időkbe retorziókkal tud élni* Hisz végeredménybe sehol se voltak az égvilágon, úgy összeomlottak, aint q kártyavár! Jfa most, november 5-én megjelent egy szovjet páncélos, és e lv i t t te as egyik gimnáziumi tanárt és az egyik mezőgazdasági technikumi t a r á r t ; mást nem i s kerestek. Sirva futottak hozzám az asszonyok, hogy ime, minden Ígéret ellenére e lv itté k a férjük et. En másnap reg­ gel Kaposváron - vasutas ruhába - odamentem a börtönhöz. Ott á l l t két orosz páncélos négy gépfegyveres katonával, és én a gyönge orosz tudásommal, ami megmaradt a fogságbul, odaköszönök: "Zdrasztvujtye to v a ris, ggye kommondát", hogy hol a parancsnok, k in yílik az ajto,^ és jö t t i s a parancsnok* Én mondom, hogy a csurgói já rá s forradalmi bizottságának elnöke vagyok; a barátaimat behozták, azoknak a sorsa­ rui érdeklődök. "Nincsenek i t t a barátai; 4-én reggel kienged.uk o.:et! Mondom: nem, hát akkor hozták be! Ezt nem értette, és volt ott egy magyar repülős mint tolmács, és az elkezdni neki mondani, hogy i t . van ez az ellenforradalmár, és ez azt a k a r j a . . . Mondom, héremszepen, á l l j o n meg a menet! thga tolmács, nem pedig kommentátor. Az. fordítsa l e , arait mondok". Kérdi az orosz, hogy mi a b a j. Mondom ne­ ki - nem tökéletes oroszsággal, mert hát sosetudtara hogy nem sól f o r d it, mert kommentárt mond, nem azt, amit én mondok. Fordítsd azt, amit mond!" Előadom, erre o azt kérdi: "Akkor maga mert nincs i t t bent?" Mondom, én azt nem tudom. 2n csak azt .cerdezera, hogy a . mért vannak i t t ; kinek c parancsára. "Azo2:at hoztam be, akit ne..em a pártbizottság névjegyzékbe a d o t t ." Mondom: köszönöm szépen, ez. akartam tudni - és mentem a m ^ei pártbizottságra. Ott mondom, hog^ a Tóth elvtárssal akarok beszélni, a megyei párttitkárra* J°n» h0.gy hát mi van. Mondom, "Kérenszépen, pár napja i t t jártam, es akkor on azt mondta: ha bármi problémám van, keressem meg. Most ez es ez a problémán". "Nem én foglalkozok ezzel, hanem egy másik e i ^ á r s , de v á rjo n ." Bement, kihozott egy papírt, hogy "Nézze, i t t a papirun., hogy a csurgói járásbul ezt a két embert. Tehát ha maga ki akarja őket hozni, akkor nonjen a csurgói párttitkárhoz, es ° z jdjon egy p a p ir t " . Én megköszöntem, ás este otthon elmentem a pártbizottságra a Rudicshoz, hogy "Lám. tegnapelőtt mit Íg é rt , es huszonnégy órán b^; lü l máris bevitetett két embert". Hogy nem o, hanem a visszajött avó sok. Mondom, adjon pnpirt, hogy ezek visszajöhessenek, ö nem adtot, mert neki ezt meg! köll beszélni a megyei p á r t b iz o t t s á g u l - este van, telefo nálni se tud, de legyek nyugodt, ő az íg é rő tít “ S ta rtja. Meg i s tarto tta , mert egy héten belül hazaengedtek ezt a embert, 1~ most később, épp karácsony e lő t t i napon az is tá lló b a vágyo* - mi kx hoztunk tehenet, disznót a téeszbül, és elkezdtünk gazdálkodni, ne.t gondoltam: engem a vasúttól úgyis kirúgnak - , szalad o k is Ke.esz. lányom, hogy "Korosztpapa, viszik édesapámat az ávósok! A soS°ron volt a helyi Nemzetőrség parancsnoka. Én kimegyek ° * • ** á’ tóm, hogy jön egy katonai dzsipp. Kiálló.? as utca torna dzsippet; kiugranal: a g é p p is z to iy o s ^ k a to n á k , h o g y ^ a t a U r ! Mondom, "Azt kérdem, hova v isz ik Pákozdy Gyulát . HU köze ho-oá "Hát kéremszépen, elsősox-ban i s : magyar állampolgár vagyok,.és en úp-v érzem, nekem mindenhez közöm van, ami i t t ebben az országban to* tiniké Másodszor meg, ha azért v isz ik , hogy mit c s i n á l t ^ forradalom a l a t t : én voltam a já r á s i forradalmi bizottság elnöke. iena. ~ e retném tudni, hogy kinek az utasítására v is z ik , és hogy hol a l e t a i tóztatási végzés." "Menjon és kérdezze a nemtudomnilyen „zázados e lv t á r s a t ." "Köszönöm szépen, ezt akartam." Házamon.em, a s.omszauból meg á t jö t t ez a barátom, akivel késoob menekültem, hogy "Mi­ -

81 -

akarsz csinálni?” Mondója: át öltözők, megyek föl# Akkor már ott volt a másik szomszédból egy pesti munkás - annak az unoka öcsémnek a sógo­ ra, aki a bulgár emlékmű ledöntésinéi részt vett - , é s .k é rd i, hogy 6 i s velem jöhet-e* Mondom: minden további nélkül. Akkor igy hárman fölmentünk a rendőrségre - az egy jó kilométer gyalog# A rendőrök, akik engem j ó l ismertek az előző r.apokbul, bementek je le n te n i, hogy i t t van valak i, és engem betessékeltek egy szobába# Benn ingujjban ott ül egy kövér, jó százhúszkilós ember, előtte a sógorom Bocskai­ tó l ikabátba, ahogy bevitték, a szobában legalább huszonnyolc fokos meleg; a sógorom izzad. Mondja a rendőr, hogy van még i t t két ember. Akkor kimegy ez az ingujjban lévő - fogalmam se v o lt, kérdem a sógo­ rom: ki ez? "A százados; egy barom, o r d it , minden” - de már halion i s az o r d itá s t : "Ilit képzelnek, maguk ellenforradalmáról:l Vigyék őket a fogdába!” Meleg volt, én levettem a télikabátom, és beültem az egyik fotőjbe* Amikor bejön, rám,is elkezd orditani# Mondom, "Id e h a llgassor., maga velem ne ordítson! Én idejöttem magához, ón emberhös j ö t ­ tem, én emberi hangot várok el magátul”# Meghökkent# Mondom, "Én vol­ tam a forradalmi bizottság elnöke; sógorom van i t t , azért jöttem, hogy mit akar t ő l e ”* "Mert maguk ilyenek! Nem akarok kulákuralmaí, nem akarok papuralmat! ” Mondom: "Én se# I t t demokráciát akartunk#" "De amikor összetörték a szobrot, százan voltak az utcán; most, mikor a romokat köllene tak arítan i, akkor senki nincsen!" Mondom: "Nincsen magának embere? Hát mennyit akar? Kétszázat, ötszázat? Egy órán belül ott lesz a főtéren". Akkor elkezdi, hogy "Hit képzel, az én öcsém azért tüntetett a Műegyetemen, hogy kulákuralom legyen?” Mondom, "Nem* A maga öccse azért tüntetett, amiért mi i t t dolgoztunk,.hogy ne l e ­ gyen sztálinizmus"* Szóval, vitatkoztunk, és kezdett egész emberi han­ gon beszélni*- Végül azt mondja: "Jó, akkor maga elmehet#” Mondom: "Én?! Hát én harmadmagarnnal jöttem! Meg i t t van a sógorom, ötgyerekes családapa, és holnap lesz karácsony* Én innét el nem megyek, calc negyedmagammal*" "Na - kiszól engedjél: ki azt a két embert!" Sajnos, aztán mikor januárban elvitték a sógoromat, és hat nap múlva hazajött, a család nem ismert rá* A f e j e összetörve, ésjxlé.irnttak vele egy jegyzőkönyvet, hogy az erdőn egy ág levágta őt a te­ herautónál , és az taté össze a f e j i t * A gyerekei nem mehettek be hozzá, hogy ne lássák. Heg utána egymás után jöttek emberek, akiket úgy megvertek, hogy nem tudtak le ü ln i* Ezek már a karhataÍnisták voltak, ávós tisztek katonatiszti egyenruhában, mikor megkezdődtek a kihallgatások és a súlyos tettlegelések, januárba. - Téged i s kihallgattak? Hogyne# Ugye, én mondtam, ha bármikor akarnak velem beszélni, otthon megtalálnak. Úgyhogy valami négy-öt éjszaka jö tt is a rendőr, és a rendőrségre vittek. Nem ütöttek meg, én bevallottan mindent: 'H-Ieg akarta dönteni a rendszert?" "Ig e n ." "Fegyveresen?" "Ig e n ." "Miért?" "Mert másképp nem dőlt meg." Persze, ahol rosszul fogalmazott a k i­ h a llg a t ó tis z t, ott én kijavítottam; ha például ellenforradalomrul be­ szélt vagy ilyesmi# Meg megmondtam neki: "Nézze, a járásnak csak kis része volt kommunista a régi rezsimben, és csak kis része vett ak­ tivan részt a forradalomban* Ne kérdezze a b a rá ta it, hogy ni volt i t t , ne kérdezzen engem, hanem kérdezze meg azokat, akii: nem vettek részt, akik passzív szemlélői voltak úgy az első rezsimnek, mint a forradalomnak* Azok biztos tárgyilagosak lesznek," En biztos voltam benne, hogy ha az bűnnek számit a magasabb vezetésnél, amit csinál­ tunk, okkor úgyse tudjuk ínegúszni a pert, és hát bíztam egy normális bírósági tárgyalásban. Meg mondhatnám azt i s , hogy nekem nem volt gyerekem; igyekeztem azoknak a családapáknak a tetteit magamra v á l­ l a l n i , anikrül hát úgy gondoltam, hogy talán több v o lt, mint amit én tettem volna a helyükbe. Gondoltam: f é l évvel, egy évvel több, -

82 -

neken, mindegy; inkább, mint hogy másik hármat vagy négyet v*győrnek be. Meg úgy éreztem, hogy ha en ezeket az emberedet bizonyos toki bel ehúzta egy dologba, amelyik hát nem úgy dőlt e l , ahogy ve­ rettük volna, akkor a felelősségűül az enyém több, nint az ovekö. *• Egy ónként vitték el az embereket?

5g.yer.kint• V issza jöttek a r é g i ávósok; Hagyatod l e t t a központ, <^a V itté k be az embereket - v o lt nemzetőröket, nemzeti b iz o tts á g i tago* kát. - Semmi olyan nem v o lt, hogy valakit megvédtek volna a többiek, hogy nem engedték elvinni? - Hm. Hát szávai,nézd, ez megint egy paraszti bo esernyőt vagy pokrócot köll a fejemre huzni, nem pedig l o l f e l e le nyegetSzni. Szóval, ilyen védelemrül, tehát lázadasrul a ha tál°m exlen, szó sa leh etett. Ez eldőlt a zz a l, heg/ a nagy erőközpont ok o városok, Budapest, a kormány, külföldön az UHO - semmi, nen nálni. - Tegyük f e l - ezt most csak kérdezem - mi történt volna, ha megszer­ vezitek, hogy ha valahol éjszaka megáll egy autó, osszes^ala a egész fa lu , é s . . . Nézd, ott voltak előtte a kitelepítések: megállt éjszaka az autó erre mindenki behúzódott a kuckójába, meg a függöny, i s a l i g n e ihúzni. Ez az emberi mentalitás. Hősök nincsenek. - Dohát te i s mentél, és kihoztad az embereket a rendőrségről meg as oroszoktól. - Ha jó , de nézd: én voltam a forradalmi bizottság elnöke. Ha e g y s ^ r

E & rs \s s ? s s ^ s s & s ssse g «

£

i

-

í S i ö v e t o í L Et üindenkiaek = t egyfel dolga. É, *<*«. tiz -tiz e n ö t fegyveres á l l szembe három vagy négy, vagy húsz vagy fegyvertelen emberrel, akkor ez i l l ú z i ó , hogy ily e n k o r... - Érten. És körülbelül hány embert vertek meg a faluban? Hét az+ nagyon nehéz megmondani, mert mindegyikkel a lá íra tto k egy

gyereke elé se. . n w t n * > .m Kány « b . r lehetett? Csak « nagyságrendje: °t , t i a , száz, ötszáz? eot V e i « r t

• * s.fef í S L v ü u f C »k «

k i í f e i o = u t < 4 » . >ás * 6

«*>

eobér

\ Z b » - l u x a ugye, tálkor w n t o *

£ £

» «

f e í ^ r n e g t ^ n ^ e f f i k E lv á g tá k a hasamat^* orvosok, normálisan, és hát nem voltam olyan f i t t , mint a z e ^

értesítettek o r r u l, hogy

«5á.

ltoábtórt « S ^ L k ő d í k a -h L V e l követelik . otthon o Párt nagyon f f f f S ^ S i t f Ű é r t . to k U ru t .Bánóitok is ^ ö r t T e h k valami eterlcétssdt fo r in t - ot abba o t időbe

?f

-

83 -

nég pénz volt# A p érttitk ár ovvol akarta a kódis papot megbüntetni. Én kértem eltávozást a kórháziul, hazamentem, fölmenten a pártba, és letettem az asztalra azt a pénzt. Kérdi a p á rttitk á r, hogy miért én, mért nem az Ervin# Ilondoni “Uram, aki rendel, az f i z e t . “ /Később, mi­ kor már elrmekülter., a többi forradalmi bizottsági tagok összeadtak édesanyámnak ezt az összeget./ Ervinnel meg mögbeSzéltük, hogy elmegyünk az ő rokonaihoz Debre­ cenbe - ugye, időt akartunk nyerni, nig lábra kapok, mert ha engem a frissen operált hasammal bevisznek, még valami komolyabb bajom történ­ hetett volna. Úgy egyeztünk meg, hogy Ervin fölmegy Pestre, en vissza­ megyek a kórházba kötözésre, aztán majd Pestrül együtt utazunk Debre­ cenbe* Én vissza is mentem a kórházba, és mondtam az orvosnak, aki megoperált, hogy "Nézze, az a helyzet, hogy én ma este^elmegyek; nem tudom, hova, meddig t a r t , megfognak-e, elvisznek-e - mindenesetre a kötést úgy tegye rám, hogy ha engem kétszer-háromszór hasbarúgnak, a munkája ne menjen tönkre". Azt mondja, ő nem h allott semmit, menjek a kötözőbe; ott aztán egy ápolónő valami huszonöt-harminc méter gézt rátekert a hasamra. _ „ A kétórás vonattal hazamentem, mert nem éreztem j ó l magam. üomogyszobon elén jön egy barátom, hogy "Bandi, c s in á lj amit a^arszt este 7-kor vár a rendőrség az állomáson. Azt üzenik: vége van, az ügyészség kiadta az e lfo g a tá si parancsot"# Gondoltam: ha csak '/-kor visznek, akkor még nyugodtan hazamehetek# A másik oldalon szálltam -‘•e az állomáson, és tótul mentem haza# Otthon mondtam, hogy ez a helyzet - nem tudom még, hogy mit csinálok; menjenek ki a szobábul, fáradt vagyok, nem jó l érzem magam, lefekszek# A többi forradalmi bizottsá­ gi tagnak megüzentem, hogy tó engem letartóztatnak, akkor valószínű­ le g rájuk i s ez vár. Akkor á tjö tt a szomszédon, aki segitett a fo rra ­ dalomban, a fe le s é g iv e i, hogy "J a j, ne várják meg, menjenek Jugoszlá­ vián k örö sztü l!" Öt óra tájba aztán úgy döntöttem, hogy hat ilyen be­ teg állapotban tényleg nem tehetek mást, minthogy elmegyek. Felöltöz­ tem, és úgy f é l hét f e l é elbúcsúztam, hogy na, akkor indulok. - Kitől búcsúztál el? Édesanyástul és a feleségemtül. - Ő nem akart veled menni? Nem, hát ugye, mikor az ember menekül, rövid időre megy, hogy "Nem­ sokára hazajövünk"# Egy emigráns rövid időre megy. Meg hát, nézd,, az az igazság., hogy az én házasságom az .lényegében mint partnersctóxt tönkrement# A háború elején nősültem' egy évig együtt voltunk,aztan a katonaság, a fogság; nyolc év után jöttek csak haza, de azután is csak ágyra járó voltam hét évig. Ugye, a házasság az nemcsak ártörvény előtt megkötött egyezség, hanem partnerschaft, emberi együttlet, ami viszont a sok tá v o lié t után előbb-utóbb széttörik. Aztán lg# az emig­ rációval meg végleg eltávolodtunk. Szóval, én elbúcsúztam,hogy indulok - én akkor kopognak az a j ­ tón. Ifa, gondoltam, elkéstem. De szerencsére az Ervin felesege v o lt ; egy kis csomagot hozott, hogy vigyem a f é r j e után, Pestre, mond­ tam, hogy én már nem negyek Pestre, hanem menjen ő^az Ervin után, és mondja meg, hogy engem le akartak tartó zta tn i, és hát ün elmerne- ^ kültem# Erre mondja, hogy van az Ervinnek Svájcban egy b a ra tja , akivel le v e le z ik , egy teológus; Ír ja k neki, és akkor mehetek Svájcba, azu­ tán én kiléptem az ajtón. Negyedóra múlva jö t t a vonat. A rendőrsé­ gi aut 6 ott volt az állomáson, de a Kovács nem volt az aUomason. A rendőrségi autó ment a Kovácsék házához ;bent épp az asztalnál ülne-v, vacsoráznak. A rendőrök kérdik: hol a Kovács? Kaposvárott. y t t nincs, onnat e l j ö t t . Hát akkor biztos ott van az állomáson,jaingyárt jön haza. Ott sincs. Akkor aztán két nap, két é j j e l rendőri felügyelet - G4 -

volt a ház; az udvarban bujkáltál: é j j e l , lesték, mikor negyek haza. Riadóztatták a határőrséget i s -de ni két napig az ellenkező irány­ ba mentünk; meg volt szervezve, hogy mindenki a rokonánál a lu dt, és csak azután mentünk át a határon, ani könnyű v o lt, mert száraz határ van o t t, három fa lu a Drávátul északra. Gyékéijesrül besötétedés után elindultunk, átmásztunk - akkor már nem volt ssögesdrót - , körösztülr.entünk a sineken, és egy Góla nevű községben bekopogtattunk egy ház­ ba. Február 21-én léptük át a határt. Ijjáigerpenta l i tás Szóval, bekopogtattunk a földinmei egy házhoz. Én ugye oroszul kezdtem velük beszélni, a fórradalomra!: mondtam, hogy mint maguknál a Gyilasz, ugye. Meg hát kucsma volt rajtam, csizma, fekete nadrág, sötétszürke zakó - szóval, ezek megijedtek. Aztán jö t t egy asszony, aki tudott magyarul, és annak elmagyaráztuk, kik vagyunk, mik vagyunk, meg hogy engem egy hete operáltak. Akkor leszedték az ágyat, lehúzták mindkettőnkről a ruhát, ami csupa viz v o lt, mert kint szakadt az eső; kimosták a nadrágot, inget, k ité rite tté k , nekünk meg adtak va­ lami hálőgatyát, és o földinnel együtt ott aludtunk egy ágyon - ők meg kimentek az istá lló b a aludni. Másnap fölvettük a száraz ruhát, megreggeliztünk, és mentünk jelentkezni a rendőrségre. Bevittek bennünket egy moziba, ott voltak szalmazsákokon összegyűjtve az em­ berek. Március 14—én aztán átvittek Csáktornyára, az volt a gyüjtőtáborl Ott már,jöttek elém csurgói diákok, akik részt vettek a fo r ra ­ dalomba, hogy: "J a j, Bandi bácsi, hát megjött!" - Hány ember volt Csáktornyán? - Az egyik szobába - i l l e t v e ez egy nagy k i á l l í t á s i csarnok volt abba olyan ezerkettő, a k icsi szobába 560 ember; később nekem k öllött ezeknek a problémáival foglalkozni# A nők szobájába i s lehetett olyan 75-80. IJa most, a l i g ülök le ott a p'riccsre,hallom, hogy a hangosbonondó neveket olvas be, hogy ezek azonnal menjenek t e l j e s pakkal a kapuhoz. Kérdőm ott az egyik diákot, hogy mi ez. "Azokat v iszik , Bandi bácsi, akik a holnapi ünneplést szervezték." Kétlem t ő le ; "El tudod szavalni a Talpra magyart?" "Hát persze!" "Ka ,akkor mondd meg mindenkinek, hogy holnap, ahogyan tervezve volt, ünnepö­ lünk!" Másnap fölébredünk, került magyar zászló, hordják a padokat - erre jönnek a jugók, hogy mit akarunk. Mondom, ünnepölni. Kérdik, ki fog beszélni. Mondom, én. Hát nem szeretik, mert hát a J e lla s ic s , meg hát nem lehet i t t a Kádár Jánosrul beszélni. Én mondom nekik, hogy "Kéremszépen, ni nem a J e lla s ic s ellen harcoltunk - azt már non mondtam, hogy ő harcolt ellenünk mi a Habsburgok e lle n ; és Kádár Jánosnak meg 48 márciusához az égegyadta világon semmi köze". Akkor ez a fiú olszavalta a Talpra magyart, egy másik a Szózatot, én meg elmondtam az ötvenhatot igy szépen 48-cal, hogy hát a pesti nép .az idegen hatalom je lk é p it lerántotta a kocsijárul a Láncliidon, szóval igy sorjába, szépen. Akkor már ott kérdezgették az emberek, hogy "Ki ez, 3 ki beszél?" Volt egy másik föllépésen i s , mikor a gatyákat osztották. A jugók megbíztak egy f i ú t , aki tudott szlovénul vagy horvátul, és hát az a saját haverjainak osztogatta a gatyát. Hozzám meg jönnek sorba, hogy ez átúszta a Drávát, a másik a Murát, nincs semmijük, ezeknek meg négy kofferjük von t e l e . Akkor én odamentem ehhez a fiúhoz, hogy adjon ezeknek i s . "Kincs már!" Ka, mondom, akkor mutassa a k o ffe r já t . "Mi'köze hozzá!" Mondom, "Az a közöm, hogy magának t e le van a k offer­ ja , a másiknak meg nincs semmije. Addig i t t senkinek se já r kettő, amig a másiknak nincs egy s e . " A többiek meg a hátam mögött, hogy "Igaza van! Úgy van!" Ez kinyitotta akkor a k o ffe r já t , én meg kivet-

ten a gatyákat, szétosztottam,• neki meg meghagytam egyet, a sajátost* Ugye, én Oroszországba három és f é l évig voltam lá g e rb a » cn tudom, mi a lágermentalitás# Neked nincs liatalmad, de ha lá t já k rajtad , hogy te őket szolgálod, többet tudsz e lé rn i, mint ha a hátad mögött akár­ hány fegyveres á l l * Két ilyer. fe llé p é s , aztán neked k ö ll intézni min­ dent, mert mindenki hozzád fordul a gondjával# Úgyhogy a harmadik naptul engem válcffitottak meg annak az 560 embernek a szobaparancsno­ kául » Vagy ott van a munkára való beosztás, az i s gond. Mert ez i s egy lágermentalitás: Menekült? - Neki já r a gatya. - Söpörni köll? - Ak­ kor már húzódik félre# Én azt mondtam: mC-st ez a sor söpör, aztán a másik, a harmadik, igy sorba# Volt ott egy cigány, a Kalányos, az ami­ kor az ő sora következett, áthurcolkodoti a másik sor la, egy üres priccsre# Észrevettem, és azt mondtam: “Ez az ember kihúzza magát a közössé­ g i munkábul, ez az ember ebbe a szobába nem a ls z ik ! Fogjátok.neg^a szalmazsákját, és tegyük ki az udvarral” Kint szakadt az eső egész é j j e l szakadó esőbe volt kinn a cigány# Mikor másnap reggel könyörgött, azt mondtam neki: ”Csak úgy jöhetsz be, ha egy hétig söpörsz !” 0 aztán söpört i s , mintha egy század katona á l l t volna mögöttem# Szó­ val, ilyesformán mentek a dolgok Csáktornyán, raig el nem viízek onnat bennünket. De ezt meg éhségsztrájkkal vivtuk k i, hogy onnat elvigyenek* Ugye, a nyugati országok kimerítették a menekült-kontingensüket, és hat az­ zal a tizennyolc-ezer emberrel, aki Jugoszlávia fe le menekült, senki nem akart foglalkozn i. Ott voltunk azon a szögesdróttal körülkerített udvaron, mega csarnokokba, vártunk, vártunk, do csak nem foglalkoz­ tak velünk. Aztán hire j ö t t , hogy az egész tábort át akarjak^vinni^ Ausztriába, egy másik lágerbe - erre hirdettük meg mi az éhségsztráj­ kot. Kijött akkor egy c ivilru hás úr, hogy hát mi a panaszunk. En e l moidtam, hogy nagyon köszönjük a jugoszláv népnek, meg hát a hatóságok­ nak, hogy átmenetileg befogadtak bennünket, de hát azt szeretnénk, ha mindenki a végleges h elyire kerülne, ahova kérte magát. Bennünket ne^ vigyenek másik lágerba,. Akkor azt mondta ez a c i v i l úr, hogy a Komite Írjo n egy beadványt a menekültügyi hatóságnak, és abban kérjük az ügyünk rendezésit. Mi megírtuk - ez a dokuraent i s a rendelkezésre á l l - , abbahagytuk a sztrájkot, és hát tényleg, lassan ^mindenki el is mehetett, ahova kérte magát: A u sz trá liá b a , Kanadába, Németországba, szerteszét a világba. , Viszont érten és a fdidimért senki nem jelentkezett, úgyhogy en kértem, hogy hadd menjek fö l Belgrádba az ügyünk e lin té z é s ire . Két géppisztolyos őr k iséretibe fö l i s mentünk a Belügymin-sztoriupoo » es ott egy elegáns, bőrfotolos szobába kisértek bennünket. _Na, ott v i ­ szont láttam ezt az elő-bbi c i v i l urat - mint k id erü lt, bűvölt Horvát­ ország belügyi főnöke. Azt kérdi tőlem: “Ismeri a T oldi avost. Mert hogy i t t já r t nálunk, és kérte, hogy adjuk ki magát annak a te e sz e lnöknek az ügyibe.” Én akkor elmondtam neki, hogy hogy volx q z az ^ eset, mire azt mondja nekem: “Nézze, Kovács úr, én ismerem magáx* un októberbe ott voltam Csurgón, én láttam, hogy maga hogyan viselkedett. Helyettük is »» ■— »-• Végül augusztus 14-én Svájcba érkeztem. Ü g ye se i köll ott helyez­ kedni. Kicsit pötyörögten németül, az adminisztratív munkához i s ér­ tettem valamit - de hát hogy könyvelést végezzek németül, arra gon­ dolni so leh e te tt. De ha már i t t vagyok Svájcba, egy mintagazdaságot megnéznék. így aztán szeptember 1 - t ő l egy évig gazdasági cselédként dolgoztam egy ilyen minta gazdaságban; fiz e té st i s kaptam, pedig meg én fizettem volna, hogy ily e t lássak. Insbruckban megszereztem a ma­ gyar gimnáziumi é re t ts é g it; a zürichi mezőgazdasági főiskolára akar -

- 86 -

tan nenni, agrármérnöki szakra, de nen sikerült a f ö l v é t e l i . így csak 1965 -ben szereztem meg a diplomámat a bázeli közgazdasági egyetemen, mégpedig munka mellett - ösztöndijat nem leértem, mert azt cftmdtara: negyvenéves vagyok, ha nen sikerül, énutánan ne kiabáljon senki. A Ciba Geipyy vegyészeti gyárhoz kerültem közgazdászként 5 a tervezés, könyvelés, munkaszervezés egy része tartozik rám* 1960- t ó l voltam a Bázeli Magyar Egyesület elnöke - ugye, március, oltóber: ha beszélni k ö ll , beszélni tudok* 1972 óta, megalakulásától a1elnöke, elnöke, most meg titkára vagyok az Európai Protestáns Ma­ gyar Szabadegyetemnek. Hogy mit végeztünk és végzünk a nyugati magyar k u ltu rá lis élet munkájában, erről most adunk ki egy kötetet Harminc év cinnel. Ilézd, én kijöttem? nekem az i t t adott lehetőségek között nem l e ­ het a babérokon ü ln i, hanem dolgozni k ö ll . Mondjuk, nekem ez belső habitusombul i s ered, de nekem van egy olyan érzésem,is, amitül nen tudok szabadulni: hogy azoknak a barátaimnak és bajtársa inrak 0 ké­ sőbbi rossz sorsáért, akii: otthon maradtak, bizonyos fokig én i s f e ­ le lő s vagyok. Ez nálam nem negativ, hanem p o zitív indíték a rr a , hogy énnekem i t t kinn i s dolgozni k ö ll , helyettük i s . Azért, amiben ők is hittek, ér. is hittem - dolgozni köll helyettük i s , mivel ők most ott­ hon non dolgozhatnak.

1986 májusában

- 8? -

A.csurgói Járási Nemzeti Bizottság Elnökségétől. Csurgó. Tanácsszékház. Szécheny1-tér 2 . Telefen: 36, 95.

FELHÍVÁS! Valamennyi fözségi Nemzeti Bizottság Elnökének! fa é jf e lr é k .község Nemzeti Bizottság Elnökével az 1956.

A csurgói Járási Nemzeti Bizottság az alábbiakban k ö z li --------------------nov. 1-1 ülésének h atároza ta it:

1 / Haladéktalanul á llí t s a fe l a Nemzeti Bizottság segélyezési c so p o rtjá t, amelynek vezetője a Nemzeti Bizottság egy k irészére ajándékozott élelm iszerek összeszedésevel megbízandó fia ta lo k . ■j*. _ ..rsan t5n_ Elnök IV adja .tudtára dobszó u tjá n a fa lu népének, hogy k iv ív o tt szabadsagunk megőrzése, megvd.se a gyorsan to r «ak « < M S l ő t t é lő á lla t az adakozókra!, amely a késötói intézkedéssel ju t rendel t e t e i helyér . H ívja fe l a to z c g do a rra , hogy aRldriivesszővetkézot f e lv á s á r ló já t szabadicr^lm i áron is adjanak e l terményeket. / S z e r z e t t a ll é ­ tokat csak az A lla tfc rg a lm i V á lla la t láttam ozott marhalevelei alapjan. / »W i Bizottság segélyezési w ü M m t* * * • £ » * " S é ^ ffe ellennyugtát az ajándékozóktól, mert a szűkül ködöknek szánt értekékről elszar,o la s ik ö te a z e tte g já rá s i Nemzeti B iz o tts á g u l szegen. Az ellennyugták alapján fektessen fe l egyszerű n yilv á n ta rtá s t minőség, w n y l ség, név fe ltü n te té sé v e l: 2 ./ A Járási W i Bizottság - g in d it o t t a a jo g tip rá s áldozatainak,. k i t . U p i t a t t - 5 ^ " * * , ^ ^ £ 1 tanácshoz beadott panaszai e lin té z é sé t, ille tv e az e lin té z e tt vagy v is s z a u t a s a t é r e t e k f e l ü l J hők IV haladéktalanul hirdesse k i, hegy községében az é r in te tt egyenek adjanak be a t . ^ lehetőleg részletes kérvényt, amely az ellenük e llö v e te tt törvényéilenesseg mind fo /Kapott-e a já rá s i tanácstól segélyt és mennyit,ingóságait, ingatlanát jele n le g k i .I » fo o la ln i az esetleg d s á lt a t használt lakását s tb ./ A községi Nemzeti B izottság a fe le m h e z c a j nak megfelelő igazolást, majd k ü ld je be a Járási Nemzeti B í z o t t ig elnotenek, hogy In e panasz érkezési sorrendben nyer e lin té z é s t. Elnök Ur hívjon fe l mindenkit, ogy az önkényes t i Bizottságok szükségesetén nemzetőrség! karhatalom segítségével is megakadó ly ózzak.

U AW

i Bizottssgokm k a k ifc á ji M

*

«1» M

M

e lvalódisáo-

‘ temze_

9

tte W M .

4 . / A nyugdíjasok járandóságai rak folyósítása a h e ly i postahivata ok utján az a U b ^ s z j n t t o r

3

KZBU

*

s f c s i s s i » ^ z j f s s “- r . s r j s . r

nácsalkalmazottnak, hogy a gépek észszerű irányítása megtörténhessen,

fele lőtle nség te lje s kikapcsolásával tcVténjan.

z

s

présház s tb ./

S

I S

S

S ^

H ^

^

2

S

-

8.

/ A demokratikus pártok szabad szervezkedése a k iv ív o tt szabadággal « nár v a K j ^ A

ságnak jelentse be a lakulási s z á n d é k a parasztpárt, független kisgazdapart es ® c1á1df ^ í n^ J f je . A koiMunista pártnak egyenlő jó ra , de semmivel sa« több joga van a szervezkedesre, mint a f e n t w lit e t t , újjáéledő demokratikus pártoknak. 9. / A köjségi nemzeti bizottság e l-rk e gondoskodj* a rró l, hogy szombaton reggelre a c s x g ó i ^ v a t a l r t í l f u t x je le n je n meg ftö z s é g i alkalm azottak, illetm ényeinek kikézbesítése • á ljá b ó l. Személyi gázolván-,t a fu tá r h o z z * magá­ v a l, valamint a községi Nemzeti Bizottság a e * i zólevelét. Csurgó, 1566. november 1-én. A csurgói Járás Forradalmi -edzett Bizottsága. Kovács Andor sk. Tóth Ágoston sk. Füstös József sk.

A c sirg ó i Járási Forradalmi Bizottság Nemzetőrparancsnokától. Valamennyi fözségi Tanács Forradalmi Bizottsága Nemzetörparancsnokának.

A C sik ói Járási Forradalmi Bizottság I M

M

* * P a r a n c s é fe lh ív ja o l u x y l « ■ « F” ” " ”1e ' “ t t t l « í,o k

Nemzetőrség! Parancsnokát, az alábbiak tudomásul véte lére : U

x Községi Nemzeti Bizottság E lv é g é n e k Írá s b e li engedélye alapján lehet s z á llíta n i terményt, f á t , b ú to rt, s tb -t.

2 ./ A Járási Nemzeti B izottság nevében k ia d o tt igazolások, megbízólevelek érvényesítése Kovács Andor, Varga József;> íó tö V t o n ! L i c z János, Turcsics János elnökségi tagok közül legalább k e ttő tag a lá í r ó v a l h ite le s ít.

2.1 A nemzetőrség ta g ja in k ív ü l /ők is kizárólag s zo lg á la ti idejük a la t t / fegyverrel

*b e „

ily e n fegyverekről a Nemzetőrség parancsnoka tudomást szerez, elismervény ^ e akadályoztatva v a i, a Csurgó 82 szánj telefonon é rte s íts e a Járási fa z e to rs e g i parancsod® . 4 . / A fegyveres Nemzetőrség szabályzata: 3 .1

vagyon ás életbiztonság megteremtése,

b. / személyes bosszuállások megakadályozása,

, „ , .

* oi j 0 r ithpt

U

I r i S l H W . . a la tt BzlokedB s z it o k igazolása, „anus . M rási Nemzetőrség a fogvatartottak ügyében nem intézkedik.

4 * * * *

- « M H . »>« * *

a

£ * , , „ * f t m . lt « * > « * * s z i k r á n * oldalán á lló fa » m » a la k u la tu l . » m l j.la n tó s t tegyen a Járási Nemzetőrség parancsnokságának.

Csurgó, 1926. november 1-én. GŐbölös János nemzetőrség! parancsnok.

Kovács .'vidor nemzeti b iz . elnök

- 89

Jacek Kuror.: A magyar fórra dalomról

harminc év távlatából'"

1955 nemzedékünknek nagyon i s élő emlék, hiszen többek között ó r iá s i liatással volt a lengyel októberre i s . Jól emlékszem - aktív részese voltam az eseményeknek - a tehetetlenségnek arra a szörnyű érzésére, amikor értesültünk a forradalom bukásáról, és hogy tankok vonulnak a budapesti utcákon. Az emberek virágot vittek a magyar kö­ vetségre, vért adtak, mindenfelé a házakon kitűzték a magyar zász­ ló t , a gyűléseken i s lá t n i lehetett a magyar t rik o ló rt - később^már gyászszalaggal. Az eseményekről pontosan értesültünk, mivel néhány kiváló újságiró tudósított Budapestről. Például Wiktor Woroszylski, Krzys Lewiclci, Kanka B ie lic k a , és talán Wiprsa i s , de ebben nem va­ gyok biztos. Ragyogó riportokat küldtek. Ezek az Írások mostanában újra megjelentek szamizdatban. A magyar forradalom leverése szörnyű lecke volt a lengyel tár­ sadalom számára. Én akkor folyton azon töprengtem, mit tehetnénk még azonkívül, hogy vért adunk és kifejezzük szolidaritásunkat. Gyógy­ szert, élelmet kellene küldeni, gondoltam. De hát á l l í t ó l a g erről gondoskodik a kormány. A fórradalmi varsói egyetemet megrázta a h ir , hogy az ElfSZ v i ­ táján a magyar kérdésről a kormány tartózkodott a szavazástól. Hagy volt a felháborodás - azon vitatkoztunk, hogyan fejezzük ki a véle­ ményünket, talán tüntetést kellene szervezni. Aztán kiderült, hogy a kormány valamilyen módon mégis tiltak ozott a szovjet beavatkozás e l ­ le n ... Úgy gondolom, nincs az a magasztos eszme, amelynek nevében jogos volna az embereket a tankok a lá küldeni* /A hatalom persze megteszi*/ Ezt már meg k e lle tt értenünk a második világháború és a t r a g i ­ kusan elbukott varsói fe lk e lé s tanulságaiból i s - mellesleg éppen az könnyítette meg Lengyelország pacifik álását és s z t a lin i z á lá s á t , hogy megértettük, az erősebb elnyomó hatalommal szemben értelmetlen erőszakkal f e llé p n i . Ebből persze nem következik, hogy tétlenül k ell tűrnünk, hogy nem léiét cselekedni,, csak épper. más utakat k e ll t a l á l ­ nunk. A magyar forradalom sokunk számára je le n te tt fordulópontot, élen cezúrát világnézetünkben* Akkor még többségünk kommunistának va llotta magát. A történtek azonban rákényszeritettek, hogy újra gon­ doljuk át álláspontunkat. Hogy elgondolkodjunk a parlamentáris demok­ rácián és a pluralizmuson, hogy elhatoljunk e lényeghez, igaz, már kommunistaként i s kiálltam a pluralizmus mellett, cikket i s írtam r ó la . Ám okkor rá k e lle t t jönnöm, hogy ezek az eszmék a kommunizmus­ sal összeegyeztethetetlenek. Úgy gondolom, hogy nemcsak nekem, de nagyon sokunknak a magyar forradalom sorsdöntő tapasztalat v o lt . Ekkor váltak igazán szorossá kötelékeink más elnyomott népekkel. Ekkor született meg a tes tv é ri­ ség mai napig élő érzése, mely összeköt bennünket a magyarokkal. _ A népekkel való testvériség érzése. Antisovimszta , antinacionalis­ ta testvériségé. . A forradalom népeink közös tapasztalata. A forradalom a ni kö­ zös hagyományunk. x Jacek Kuron 1986 szeptemberében interjút adott lapunknak. A fenti irá s válasz arra a kérdésre, hogyan lá t já k a lengyelek ma 0 harminc évvel e ze lő tti magyar forradalmat. A hangszalagon rögzített nyilatko­ zatot t e l j e s terjedelmében következő számunkban közöljük.

A nagyár fórraddou évfordulóján Harnine évvel ezelőtt, 1956- október 23-án munkások, dxako* ás katonák rohamozták meg a Rádió épületét Budapesten, mórt elegük volt a hivatalos hazugságokból, az igazságot akarták hallani es hangot akartak adni a követeléseiknek# A felkelők lerombolták Sztálin szob­ rát és leromboltak egy rendszer h it e lé t , amely a proletariátus oiktatúrájánalc és a nép köztársaságának nevezte magát. Harcuk egyértel­ művé tette, hogy a magyar nép függetlenséget akar, demokráciát es semlegességet. Hogy békében kiván éln i, szabad es emberhez méltó t á r ­ sadalomban# A magyar forradalmat, a k e le t -b e r lin i fe lk e lé s t, a prágai tavaszt, a S zolidaritás nagy társadalmi mozgalmát Lengyelországban szovjet intervenció vagy hazai katonai erőszak fojtotta el# Harminc^ev a la t t sokak számára könnyebb le t t az é le t ; némelyek kimondja* a vé­ leményüket, és mégsem vetik börtönbe őket# A forradalmárok alapve-o követelései azonban nem valósultak meg# FELHÍVÁS Az évforduló napján arra kérjük barátainkat szerte a világon, emlé­ kezzenek velünk együtt a magyar forradalomra. K ijelentjük: közös akarattal küzdünk a p o lit ik a i demokráciáért, országaink független­ ségéért, az önigazgatás elvére épülő pluralizmusért, a megosztom Európa békés egyesítéséért, demokratikus in te g rá c ió já é rt, és Ja anennyi kisebbség jogaiért# Hangsúlyozzuk: kölcsönösen támogatjuk egymást mai erőfeszítéseink­ ben egy jobb, szabad ás emberhez méltó é le té rt országainkon es az egész világon. Az 1956-os forradalom hagyománya és ta p a szta la tai: közös örökség és közös buzdító erő valamennyiünk szamara. Budapest -Barlin'/iTDK/ - ■Prága/Pczsűnj* - i&r-só,' 1986» olcfcóoer 23-án -# - V I Budapest, 1986. október 23-án

f

Bába Iván, Bokros Péter, Buda Géza, Csoóri Sándor, Csűrka István, Demszky Gábor, Diószegi Olga, Eörsi István, Gadó György, Gonda Béla, Göncz Árpád, Gyenss Judit, HaIda A l i z , Haraszti Miklós, kened! János, Keszthelyi Zsolt, Kis János, Kiszely Károly, Konrád György, Konczol Csaba, Krassó György, Krokovay Zso lt, Kőszeg Ferenc, Lengyel Qabr e la , Lezsák Sándor, Mécs Imre,-Mikes Tamás, Molnár Tarnas, Nagy Anaráas, Nagy Jenő, Pákh Tibor, Pálinkás Róbert, Perlaky Gyula, Petra, Rácz Sándor, Ifcdnóti Sándor, feji: László, Susoi László, Solt O t - i l l o , Sulyok Miklós, Szalai Pál, Szilágyi Sándor, T a la ta R o z s é i, Tamás Gáspár Miklós, Vajda Mihály, Vásárhelyi Judit, Vásárhelyi Miklo* /az a lá írá sg y ű jté s még folyik/; Barbel Bohley, Martin Böttger, Rainer Dietrich, Warner Flscner, Peter Grimm, Honika Haeger, Ralf Hirsch, Berbert M isz litz , Lutz ITagorski, Gerd Poppe, Ulrika Poppe, Wolfgang RUddenklau, Nico Schönfeld, Regina Tenplin, Wolfgang Templin, Mario Wezky; Rudolf Battek, Václav Banda■, Jan Carnogursky, J i r i Dienstbier, Duray Miklós, J i r i Grundorad, J i r i Hajak, Václav Hável, Ladislav Hejdanok, Ev* Kanturkova, Jan Közük, Miroslav Kusy, Ladislav L i s , Václav Maly, Anna Horvanová, Martin Palous, J i r i Rumi, Jaroslav Sabata, Anna Sabatová, Libuse Silhanová, Milán Sinecka, Frantisek Stárok. Peter Uhl.

— 91

-

Konrad B ie lin s k i, Marion Brandys, Jacek Czaputowicz, Marék Ed«lr.ian, Jacek Fedorowicz, Jan Jósef Górny, Janusz .Grzelak, Jan kielanov/ski, Wiktor Kulerski, Wladislaw Kunizki-Goldfingén, Zofia Kuratowska, Jacek Kuron, Jan Józef L ip s k i, Jan L it y n s k i, Wojciech Maziarski, Barbara Halak, Adam Michnik, Lessek Hoczulski, Piotr Uiencsyk, Zbigniew Romaszev/ski, Zofia Ronaszewska, Kioaens Szaniawski, Kristyna Starczewsma, Stefan Stnrczewski, Aniela Stainsbergowa» Jacek Szymanderski, Hanryk Wujec. A felhíváshoz szabadon csatlakozhat minden demokratikus gondolkodású ember és minden demokratikus szervezet* A csatlakozók aláírásukat szerkesztőségünknek lapunkban megadott bármelyik címére elküdlhetik.

- 92 -