okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 65
Textus
1 E próza- (nyers-) fordítás a Katona József Színház felkérésére készült. Köszönet a Színház vezetésének, Zsámbéki Gábor igazgatónak és Fodor Géza dramaturgnak, hogy a szövegnek az Ókorban való közléséhez hozzájárultak. A jegyzetanyagot a folyóiratközlés terjedelmi korlátainak figyelembevételével állítottam össze, így távolról sem teljes. 2 Vitatott etimológiájú név, de ha elfogadjuk a legkézenfekvôbb megoldást – daió = ‘eléget, lángra lobbant’; anér = ‘férfi’, vagyis Déianeira = ‘Férfi-elégetô’, sôt: ‘Férjégetô’ –, akkor szegény nô egész élete a tragédiánkban sorra kerülô életpillanatra épült: a nevében viselt, kétségkívül hátborzongató jóslattal nem lehetett könnyû együtt élni. Szophoklész már hôsei nevének megválasztásával jelzi, hogy története a stigmaként viselt nevek megfejtésérôl, tartalommal való megtöltésérôl fog szólni. Ha a Férjégetô hôsnô mellé férjként, társként ‘Héra Dicsôségét’ (Héra-kleosz) állítjuk, már el sem kell mondani a történetet, mindent tudunk. Ennek a két embernek a „boldog családi élet-program” szintjén kevés esélyük leszpéldaképpé válni a nô elôbbutóbb meg fogja gyilkolni a férfit. (Ez bizony poéngyilkosság.) 3 Hérodotoszi gondolat, vö. a Kroiszosz– Szolón történettel (I. 30–33, 71–87). 4 Apollodórosz II. 67–68; a folyó háromszoros metamorphószisza (bika, kígyó, állatember) a mítosz valamennyi ismert változatában a Héraklész elleni harc védekezési stratégiájaként szerepel, nem pedig a lénykérés (romantikusnak a legnagyobb elfogultsággal sem nevezhetô) megoldásaként. 5 Bölcs döntés, egyúttal dramaturgiai kényszer, hiszen az amúgy is meglehetôsen hoszszú prologoszt nem szabad megterhelni a drámánk történetétôl idôben és tárgyában is igen távoli eseménysor felidézésével. Hasonló megoldással él Szophoklész a Philoktétész exodoszában: Héraklész tizenkét munkájának elmondását ugyan megígéri a deus ex machina, de érthetô okokból ettôl a késôbbiekben eltekint (Philoktétész 1418–1420). 6 A Héraklész–Hüllosz kapcsolat dramaturgiai elôkészítése (anticipatio), egyúttal hérószsors toposz: Héraklész mellett gondoljunk Odüsszeuszra, Akhilleuszra, Thészeuszra, ôk sem tudnak törôdni gyermekeikkel. Az apa nélkül felnövô fiúk tragédiáját Télemakhosz sorsa óta ismerjük. Mintha a fiúk elhanyagolása a hérósz-lét attributumai közé tartozna; Hektór, vagy Aiasz lehetne az ellenpélda, hiszen ôk ellágyulnak gyermekük láttán (Iliasz VI. 466–475, Szophoklész, Aiasz 507–582). Nem is lesz belôlük oly nagy hôs, mint az elôbb felsoroltakból. 7 Hasonló alaphelyzetben játszódik Euripidész Hippolütosza: Thészeusz is gyilkosság miatti számûzetésben él családjával Troizénban (Hippolütosz 34–37); a dramaturgiai megoldás elemzése nem fér el egy
64
Szophoklész: Trakhiszi nôk1 A tragédia szövege kommentárokkal 1
5
10
15
20
25
30
35
40
Déianeira2 Él bizony a halandó emberek között a mondás, hogy senkinek sorsát meg nem ítélheted, jó-e, vagy rossz neki, elôbb, mintsem hogy a halál elérte ôt.3 De ami engem illet, én már most, még mielôtt Hádész lakába indulnék, jól tudom, hogy sorsom nehéz és keserû. Oineusz atyám palotájában lakva egykor, Pleuronban, a legszörnyûbb nász fenyegetése ért, amely aitóliai lánynak valaha is osztályrészül jutott. Egy folyó volt ugyanis kérôm, megnevezem: Akhelóosz,4 s ô atyámtól engem háromszoros alakváltással követelt asszonyul. El-eljárt hozzánk bika alakot öltve, máskor meg tekergô, fürge kígyóvá változott, megint máskor embertesttel jött, de orcája bôgô baromé volt. Mindehhez sûrû szôr borította álláról forrásvizeknek árjai ömlöttek alá. Én szerencsétlen pedig, mivel ily kérô jutott osztályrészemül, azért könyörögtem az istenekhez folyton, hogy meghalhassak, mielôtt akár csak egyszer is ilyen szörny nászágyába kellene feküdnöm. Ám idôvel, amikor már nem is reméltem én, eljött Zeusz és Alkméné híres fia. Ô, miután harcba szállt kérômmel, gyôzve csatájukban megszabadított engem. Persze fáradozásainak részleteit nem mondhatom el, hiszen ezeket nem ismerem.5 Az, aki félelem nélkül tanúja volt a látványnak, elmondhatná talán. Mert én ott ültem az iszonyattól sújtottan-bénultan, nehogy szépségem egyszer még gyászt hozzon reám. Zeusz azonban kedvezôen rendezte el a viadal kimenetelét, – ha ugyan kedvezôn! Mert most, hogy a sors rendelése folytán Héraklésszel osztom nászágyam, ôérte aggódva folyton folyvást félelemmel táplálom félelmemet. Hiszen az éjszaka ébreszti fel, s a következô éjszaka oltja ki a súlyos aggodalmat. S bár születtek gyermekeink, ezeket ô csupán néha látja, 6 miként a földmûves, akinek távoli termôföld jutott, s csupán mikor vetni kell, vagy aratni, azt akkor látja csak. Épp ilyen az ô sorsa: az, kinek szolgál, néha hazaküldi ugyan férjemet, de aztán otthonról más szolgálatra mindig el is szólítja ôt. De most, mióta mindezen fáradalmainak vége lett, lám, azóta még rettentôbb rettegés tart hatalmában. Ugyanis azóta, hogy kioltotta Iphiklosz életét, azóta otthonunkból elûzötten, itt,Trakhiszban, vendégbarátunk házában lakunk,7 s azt, hogy ô merre jár éppen, senki nem tudja. Csak az tudható, hogy rám borzasztó szenvedéseket zúdítva távozott innen, s így él most valahol. Én majdnem biztos vagyok benne, hogy valamely csapás súlya alatt szenved. Hiszen nem kevesebb, mint tíz hónap is elmúlt már,
Héraklész és Akhelóosz küzdelme (Kr. e. 5. század, London, British Museum)
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 66
Szophoklész: Trakhiszi nôk
45
50
55
60
65
70
75
80
85
90
s hozzá még öt, hogy ô hír nélkül elmarad. Valami rettentô csapás kellett hogy érje ôt: ezt a levelet hátrahagyva ment el, s hogy elolvastam, gyakran kérem az isteneket, tartsák távol tôlünk a szenvedéseket.8 Dajka Úrnôm, Déianeira, gyakorta láttalak már téged, amint végtelen könnyárban áztatva gyászjajongásodat Héraklész távoztát siratod, most azonban9 mégis – ha ugyan nem törvény ellen való, hogy rabszolgák szabad embereket józan gondolkodásra intsenek10 –, szólnom kell ügyedben. Miért van az, hogy bár ily fiakkal büszkélkedsz,11 mégsem küldöd egyiket sem kikutatni, apjuk merre jár; s leginkább bizony Hülloszt illeti e feladat, már ha gondja van rá, hogy úgy tûnjék, érdekli, apja sorsa jól megy-e. De íme, éppen ô maga sietôs léptekkel tart a palota felé, tehát ha úgy véled, hogy bármi hasznosat tanácsoltam neked, itt az alkalom, hogy felhasználd mind fiadat, mind tanácsaim. Déianeira Ó, szülöttem, ó, fiam, olykor bizony alacsony származásúak szájából elhangzó szavak is hasznosak lehetnek. Lám, itt ez az asszony, bár rabszolga, szabadhoz méltó szavakra lelt. Hüllosz S melyek azok? Taníts meg rájuk, anyám, ha tanulságosak számomra. Déianiera Szégyent hoz rád, hogy semmi módon nem igyekszel megtudni, hol van apád ilyen hosszú idô óta, távol otthonától. Hüllosz De hiszen tudom, már ha szóbeszédekben bármiféle bizalmunk lehet.12 Déianeira És mit hallottál, mely földön tölti idejét? Hüllosz Azt mondják, hogy az elmúlt egy év fáradalmait egy lûd asszony13 rabszolgájaként élte végig. Déianeira Bármit hallhat az ember ezután, ha ezt tényleg eltûrte. Hüllosz De onnan már megszabadult, amint hallom. Déianeira És mit jelentenek felôle, hol van most, él-e, vagy meghalt már? Hüllosz Azt mondják, Euboia földjén, Eurütosz városát14 vívja sereggel, vagy éppen készül megvívni. Déianeira És azt tudod-e, fiam, hogy éppen e földre vonatkozóan hagyott [apád] biztos jóslatokat nekem?15 Hüllosz Melyeket, anyám? Nem ismerem ugyanis e történetet. Déianeira Hogy vagy ott fogja elérni élete végnapját, vagy megszerezve e harc gyôzelmi díját, élete hátralévô idejét immár boldogságban tölti majd. Nos tehát amikor ô ilyen sorsfordulat viharában áll, gyermekem, miért nem indulsz, hogy megsegítsd? Hogy tudjuk: vagy megmenekülünk majd, hogyha az ô élete mentve már, vagy vele együtt pusztulunk mi is. Hüllosz Máris indulok, anyám! De ha ezeknek a jóslatoknak lényegét korábban ismertem volna én, biztosan rég mellette lennék már! De apám veleszületett sorsa egyszerûen nem engedte, hogy túlzottan aggódjak, vagy hogy netán túlzottan rettegjek érte. Most azonban, hogy értem már a helyzetet, semmit el nem fogok mulasztani, hogy mindezek felôl a teljes igazságot megtudjam. Déianeira Menj hát, ó, gyermekem! Hiszen még a késlekedônek is hasznot hoz bizony – miután annak bizonyult – a hasznos cselekedet. Kar16 Ó, te, akit a változó éjszaka, midôn végéhez ér,
jegyzetben. 8 A fennmaradt Szophoklész-tragédiák közül egyedül itt mondja a prologoszt a hôsnô. Erôsen euripidészi megoldás, lásd még Andromakhé, Helené, Phoinikiai nôk; vö. Erbse, H., Studien zum Prolog der Euripideischen Tragödie, Berlin, 1984, 292–293. 9 A kai nün fordulat jelzi a mitikus múlttól való elszakadást, a színpadi jelent, a cselekményt döntôen befolyásoló teendôk áttekintését. A kifejezés jelentôségérôl Horváth Judit írt Pindarosz költôi nyelve és mítosz-értelmezése kapcsán alapvetôen fontos tanulmányt: Pindarosz költôi nyelvének sajátosságai. Doktori értekezés, Budapest, 1977. 10 Az ura-úrnôje sorsáért aggódó, majd okosjózan tanácsokat megfogalmazó szolga, szolgáló alakjának párhuzamai Euripidésznél: Hippolütosz 88–120, 490–524, Élektra 605–645. 11 Déianeira és Héraklész fiai: Hüllosz, Ktészipposz, Glénosz, Hoditész; vö. Hésziodosz fr. 25, 19, Apollodórosz II. 7. 8. 12 A drámára jellemzô tragikomikus félreértések sora itt kezdôdik: Déianeira azt hiszi, hogy fia nem törôdik apjával, miközben pedig Hüllosz pontos információkkal rendelkezik Héraklészról. Vajon miért nem osztotta meg ezeket korábban anyjával? A Pénelopé–Télemakhosz alaphelyzet tragédiai, hétköznapi környezetbe helyezett megidézése ez. 13 Omphalé; vö. Apollodórosz II. 6. 2: Iphitosz meggyilkolásáért csak úgy tisztulhatott meg Héraklész, ha rabszolgaként eladják a lüd királynônek, s az érte kapott pénzt kifizetik Iphitosz apjának. Ennek fényében Déianeira következô, meglehetôsen gúnyos mondata méltatlan és a helyzet elhamarkodott megítélésén alapul. E jellemhibájára (az elhamarkodott ítéletekre való hajlamára) jóval tragikusabb példa is lesz a drámában. 14 Oikhalia; Iliasz II. 730. 15 A következô meglepetés: errôl a fontos jóslatról Déianeira nem tájékoztatta korábban fiát, ezért Hüllosz válaszában ott is lesz az alig titkolt szemrehányás (86–87. sor): az egész párbeszéd – különösen színpadra állítás esetén – az anya-fiú viszony igen gazdag értelmezésére nyújt lehetôséget. 16 A parodoszt a fiatal trakhiszi nôkbôl álló Kar énekli (lásd 144–150. sor). Legfontosabb közlendôjük: együttéreznek Déianeirával, reményt szeretnének önteni belé Héraklésszel kapcsolatban – mindezt a mindentlátó Nap mitológiai toposzába ágyazva éneklik el (vö. Iliasz III. 277, Odüsszeia VIII. 270–271. sor).
65
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 67
Textus
17 Héraklészt; a megjelölést természetesen nem szabad szó szerint érteni, hiszen Héraklészt nem köti vérségi kötelék Kadmoszhoz, de városuk, Thébai közös, Héraklész itt született, s ebben az összefüggésben kapcsolható egy költôi képben a város alapítójához. 18 Mert a csillagkép sohasem tûnik el az égboltról, vö. Iliasz XVIII. 487–488. 19 A Rossz Sors istenei; ugyanazt a gondolatot fogalmazza újra a Kar, amellyel Déianeira is foglalkozott a prologoszban: a Sors forgandóságából az aggódó feleség a legtragikusabb képekre asszociál, a Kar éppen ellenkezôleg, ebbôl merít reményt az események jobbra fordulására. 20 Az elsô epeiszodion (141–204). 21 Nem mondható, hogy túlságosan örvendene Déianeira a Kar jelenlétének, vigasztaló szavainak. Ilyen kezdô mondatot hallva azon is elgondolkodhatunk, vajon hol volt Déianeira a parodosz alatt? Bement-e monologikus prologosza után a palotába, s csak a Kar utolsó szavainál lépett-e újra színre – ez magyarázhatná a kezdés méltatlankodó hangnemét –, vagy a színen volt mindvégig, s csendben gyûlt benne az indulat, míg hallgatta e gyönyörû naphimnuszt s a belôle kibontott vigasztalást? Keserûség, a gondtalan fiatalságnak szóló irigység, a sokat tapasztalt, idôsebb nô fojtott indulattal megfogalmazott tanmeséje, nem utolsósorban pedig az együttérzô közegben végre elmondható nôi-feleségi titkok töltik ki a parodosz és az elsô epeiszodion közé ékelt, a tragédia színpadán szokatlan második hôsnô-monológot. 22 Másodszor hallunk a Héraklész sorsát Oikhaliához kötô jóslatról, ezúttal a jóslat következményeinek formájában: klülönös, hogy a héraklészi végrendelet részleteit mégsem fogjuk soha megismerni (vö. 79–81). Az egészben van valami meghökkentô: képzeljük magunk elé Héraklészt, amint egykoron – a szöveg régen írt levélrôl beszél (palaian delton, 157. sor) – Dódónéban a tölgyfa leveleinek suttogását, illetve Zeusz papnôinek szavait jegyzeteli szorgosan. Héraklész írástudása, elôrelátó, gondoskodó jegyzetelési szorgalma új elemmel gazdagítja mítoszait: ezek szerint írni megtanult még azelôtt, hogy – mint ismeretes –, alapfokú tanulmányait sajnálatosan hamar be kellett fejeznie, mivel hirtelen, ám érthetô haragjában agyonütötte az ôt kijavítani merészelô zenetanárát, Linoszt.
95
100
105
110
115
120
125
130
135
140
145
150
155
160
66
szül és altat is, téged, a lángokkal ékest, ó, Héliosz, téged szólítlak könyörögve, Héliosz, hogy hozd hírül nekem: vajon hol, ugyan hol van Alkméné fia, ó, te, ragyogó lángoddal messzire lobogó! Mondd meg: tengeri vidékeken bolyong, vagy a két kontinensnek veti hátát? – mondd, ó, te, kinek szeme mindenkiénél többet lát! Mert azt tapasztalom, hogy ennek a szenvedô lelkû nônek, az annyi harc árán nyert Déianeirának – aki olyan most, mint valamely boldogtalan madár – sohasem sikerül álomba kényszerítenie könnytelen szemének szerelmi szenvedéseit, éppen ellenkezôleg: folyton érezve a férje távoztát pontosan felidézô rettegést az özvegység rémével emészti magát aggódással teli ágyán, semmi mást nem remélve, szerencsétlen sorsot csupán. Mert amiként rengeteg hullámot láthat az ember a fáradhatatlan déli széltôl, vagy az északi széltôl hajtva a széles tengeren messzire futni, majd újra felbukkanni, éppen így hajtja-forgatja a Kadmosz-leszármazottat17 az élet rengeteg szenvedése, mintha csak a krétai tengeren lenne. De valamely isten mindig távol tartja ôt Hádész kérlelhetetlen palotájától. Tudom, hogy ezen dolgok miatt bánkódsz, s bár tisztelettel vagyok irántad, mégis szemedbe mondom, hogy tilos neked elveszítened a boldogságot hozó reményt. Mert szenvedés nélkülinek semmit nem vetett oda a halandóknak a mindent elrendezô úr, Kronosz fia. De mindenki fölött szenvedés és öröm kavarog körbe-körbe, mint a Nagy Medve egyre forgó csillagai.18 Hisz nem marad meg sem a csillagos ég a halandók számára, sem a Kérek,19 sem a gazdagság, hanem hirtelen eltûnnek, s valaki máshoz szegôdnek, mind az öröm, mind a tôle való megfosztatás. Azt mondom neked, királynômnek is, hogy örökké reménységgel kell mindezeket ôrizned. Hiszen látta valaki is Zeuszt ennyire gondatlannak szülötteivel szemben? Déianiera 20 Tehát értesültél szenvedésemrôl,21 úgy tûnik nekem, s ezért vagy itt. Bárcsak soha ne kellene megismerned tapasztalatból azt a lelki fájdalmat, amelyet érzek, s amelyben most még járatlan vagy! Mert ki ifjú, az a magának teremtett világban él gondtalan, s nem kínozza ôt sem isten forró napsugára, sem záporesô, sem vad szélviharok bármelyike, de gyönyörök közt múlatja baj nélküli életét, egészen addig a napig, míg leány helyett asszonynak nem szólítják a nôt, s míg egy éjszaka a gondoknak részeként reszketés nem tölti el vagy férjéért, vagy gyermekeiért. Abban a pillanatban bizonyosan megértené, saját tapasztalatára ügyelve, mindazt a szörnyûséget, amelyek mázsás súlya engem nyom. Mert hiszen sok szenvedést kiáltottam már sírva világgá eddig is. De van egy, amelyrôl korábban nem szóltam; most megosztom veletek lelkem kínját. Mert amikor legutóbbi útjára készült indulni otthonunkból uram, Héraklész, akkor palotájában egy régen megírt levelet hagyott hátra nekem,22 amelyben végsô utasításait foglalta össze, ám ez írást korábban soha nem kívánta kezembe adni; bár sok küzdelemre indult útnak azelôtt is, e kérdésekrôl nem beszélt soha, mivel tudta, valamit tenni, nem pedig halni indul útnak ô.
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 68
Szophoklész: Trakhiszi nôk
165
170
175
180
185
190
195
200
205
210
215
De most, mintha már nem is lenne, egyrészt elrendelte, házasságunk okán milyen vagyon jusson részemül, másrészt hogy fiainknak az apai földbôl mely részeket szándékozik kiosztani; meghatározta az idôpontot is, miszerint amennyiben három hónap múlna el már az egy éven felül attól számítva, hogy útnak indult e földrôl, akkor vagy halnia kellett ekkorra már, vagy ha sikerült túlhaladnia az idônek e végpontját, hátralévô életét már baj nélkül tölti majd. Azt mondta, ezeket juttatták sorsul néki az istenek a héraklészi munkák lezárásaként. Dódónában az ôsi tölgyfa így hirdette jóslatát, mondta ô, a két galamb-papnô hangjának segítségével. Lám, mindezen jóslatok igazsága egybevág a mostani pillanatban érvényes helyzettel, vagyis a jóslatnak teljesednie kell. Így történt tehát, hogy engem, bár édesen aludtam, felébresztett a rettegés, kedves barátnôim, az iszonyat, vajon élnem kell-e tovább akkor is, ha a legnagyszerûbb halandótól meg vagyok fosztva már. Kar Ôrizze lelked a remény lángját! Hiszen egy megkoszorúzott férfit látok közeledni, aki biztosan jó híreket hoz.23 Hírnök24 Déianeira, úrnôm! Én, a hírnökök közül elsôként, megszabadítalak a gondtól! Mert hirdetem, hogy Alkméné fia nemcsak hogy él, de gyôzelmet is aratott, s a csatából az itthoni isteneknek zsákmányrészt áldozva érkezik. Déianeira Milyen szót mondtál nekem, Öreg, szólj? Hírnök Azt mondom, annyira vágyott férjed palotádban, itt lesz, s gyôzelemhozó erejével tündöklôn áll majd eléd. Déianeira És ezt valamely itt lakótól, vagy idegentôl megtudva állítod? Hírnök A tehenek legelô mezején hirdeti mindezt hangos szóval szolgája, Likhasz, a Hírhozó. Én pedig tôle hallván siettem ide, hogy miután megjelentettem néked e híreket, hátha tôled jutalmat kapok és kegyeidre szert teszek. Déianeira De miért, hogy ô még nincsen itt, ha már jóra fordult sorsa? Hírnök Nem túl egyszerû ide eljutnia, asszonyom! Mertogy az egész méliszi nép köré gyûlve ôt faggatja szüntelen, nem tud elôre jutni semmiképp. Kíváncsiságát vágyván kielégíteni mindenik elôbb el nem ereszti, mintsem hogy kedvére meghallgatta válaszát. Így tehát nem saját akaratából, hanem az ô kedvükért marad velük. De mindjárt szemtôl szemben fogod látni ôt magát! Déianeira Ó, Zeusz, te, aki Oita nem nyírt füvû rétjén laksz, hosszú idô után hát boldogságot adtál nekünk! Kiáltsátok világgá, ó, asszonyok, ti, akik fedelem alatt éltek, s ti, kik házunkon kívül!25 Ó, mennyire reményen túl jutott el szememhez e hírnek fénye, amelynek most örvendezünk! Kar26 Ujjongó, bentrôl harsanó kiáltásoktól visszhangzik a ház, amely a férjre vágyott! Vele együtt az ifjak kiáltása szálljon a remek-íjas, védelmezô Apollónhoz! Velük együtt paiánt zengjetek, paiánt, ó, szûzleányok, szólítsátok nôvérét, az ortügiai Artemiszt, a szarvas-üldözôt, a mindkét kezében fáklyát vivôt, s kísérôit, a nümphákat! Magasba ragad az öröm, s nem fogom megfosztani magam
23 A koszorús fôvel érkezés a sikeres, kedvezô eredménnyel zárult jóslatkérés jele a tragédiában. Ugyanígy érkezik Thészeusz a Hippolütoszban (Euripidész, Hippolütosz 792, 806– 807) 24 Újabb különleges, egy tragédiában legalábbis magyarázatra szoruló pillanat: egy olyan Hírnök jön, aki ugyan ki sem tette a lábát Trakhiszból, tehát ott sem volt, ahonnan hírei származnak, vagyis nem Hírnök, de mégis ebben a szerepkörben tetszeleghet, hiszen hallotta, hogy a Héraklésztól érkezô igazi Hírnök, Likhasz miket mesél városszerte Héraklészról. Több, bosszantó (vagy inkább komikus) részlete is van e fellépésnek: (1) Miért nem sietett Likhasz híreivel Déianeirához, miért inkább a méliszi nép elôtt lépett fel elôbb? (A leírás világosan mutatja, milyen remek színházi elôadást prezentálhatott elôttük, részleteket adva elô Héraklész kalandjaiból, vö. 194– 199); (2) a névtelen (elô-, vagy ál-) Hírnök valójában egy vállaltan pitiáner haszonlesô, aki egyszerûen számításból siet a királynôhöz, hogy megelôzve a nép elôtti sikerben fürdôzô Likhaszt, jutalmat kapjon Déianeirától (191). Mentségére szolgáljon, hogy Likhasz is hasonlóan fog viselkedni (229–231). Ismerjük ezt a típust Szophoklész Antigonéjából is: a Polüneikész holttestét hanyagul ôrzô, s ezért Kreónt magára haragító kisember-ôr párja ô, aki csak irhájának mentésével törôdiki (Antigoné 222–331, 344–440). 25 Finom distinkció a Kar tagjai (a palota elé gyûlt fiatal trakhiszi nôk) és a háznép nôi között; utalás arra, hogy Déianeira itt mégiscsak idegen, tehát a Karral való kapcsolata sohasem érheti el azt a szintet, amely a teljes sorsközösséget jelenthetné. Hasonló a helyzet Euripidész Hippolütoszának Phaidrájával, akit a troizéni nôk Kara vesz körül, s akik ugyan mindvégig együttéreznek vele, mégsem tudnak soha olyan bizalmas viszonyba kerülni úrnôjükkel, mint Dajkája. 26 Szokatlanul ujjongó, rövid kardal (205–224). Ha ez az öröm indokolt lenne, akár egy happy end-del végzôdô dráma záró éneke is lehetne. A következmények ismeretében nyeri el dramaturgiai súlyát: közvetlenül ezen Apollón-, Artemisz- és Dionüszoszóda után lép majd fel Likhasz a rabnôkkel, köztük Ioléval (248 skk.).
67
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 69
Textus
27 A bakkhoszi révület kifejezetten extatikus táncra utal, aminek igen hatásos ellenpontja lesz a hamarosan mindent eluraló boldogtalanság és kétségbeesés minden megnyilvánulása (375 skk.). 28 A második epeiszodion (225–496), a kiábrándulás-jelenet (vö. Easterling, P. E., Sophocles Trachiniae, Cambridge, 1982, 107–110.), amely háromszereplôs: Déianeira, Likhasz és Iolé együtt van a színen. Likhasz fellépése kisebb csalódásként is értékelhetô, hiszen miután az (elô-, ál) Hírnök a legfontosabb híreket már elmondta a színen, akár Héraklész is megjelenhetne már. A kérdés: mit tud hozzátenni Likhasz az általunk már tudott hírekhez? 29 Vö. Aiszkhülosz, Agamemnón 251 skk. Déianeira most is szemrehányással kezdi a beszélgetést, csakúgy, mint a Kar, illetve Hüllosz esetében tette. Eddigi megszólalásai alapján nyilván enyhe üldözési mániával párosuló hisztériára való hajlamot diagnosztizálna nála egy pszichológus. 30 Likhasz hírei mindvégig kettôs értelmûek lesznek: Déianeira a jó híreket érti – Héraklész él (dzónta), jó erôben van (iszkhüonta) és ifjúi ereje teljében (thallonta), nem gyötri betegség (kú noszói barün) –, holott a már minden bizonnyal nem is annyira ifjú Héraklész virágzó ifjúságára való utalás gyanakvásra adhatna okot – különösen hogy a Karral folytatott párbeszédébôl már tudjuk, hogy az életkor kényes pont Déianeira életében. A makkegészséges Héraklész képe természetesen a majdan színre hozott emberi roncs látványával szembeállítva nyeri el tragikus jelentését. 31 Különös kérdés. Nem mindegy, miért mutat be áldozatot a gyôzedelmesen hazatérô hôs? A már megszerzett dicsôségért hálából (mint a mezei nümpháknak áldozó Aigiszthosz: Euripidész, Élektra 625 skk., 780 skk.), vagy valamely új kegyért lehet áldozni. A következmények ismeretében jogos kérdés, vajon nem az eljövendô boldog családi életért (értsd: az Ioléval való házasságért) mutatott-e be Héraklész áldozatot. Akár finom nôi megérzés Déianeira kérdése, akár tárgyszerû, szakralitáselméleti érdeklôdés, a színpadi hatás egyértelmûen a fenyegetôen közelítô tragikus események (elô)érzete lesz.
220
225
230
235
240
245
250
255
260
265
270
68
nádsípodtól, ó, lelkem uralkodója, te! Lásd, engem révületbe ejt – ó, evoé, evoé! – a repkény, amely már-már a bakkhoszi boldogságot kelti életre bennem.27 Ió, ió, Paián! Lásd meg mindazt, ó, asszonyom, ami számodra szemtôl szemben látható immár! Déianeira28 Látom, kedves asszonyok, hiszen nemhiába ôrködik szemem: e menet nem kerülte el figyelmemet. És így szólítom meg a hírhozót: „Bár hosszú idô után jössz elém, örvendek neked, ha valami szívemnek kedves hírt közölsz.”29 Likhasz Bizony hogy jó hírrel érkezünk, és érdemeink szerint is köszöntenek minket, asszonyom, illôn az elvégzett munkához. Mert a férfit, ki feladatát jól teljesíti, kötelesség – hisz ez jár neki – szíves szavakkal fogadni. Déianeira Ó, te, legkedvesebb minden férfi közt, legelôbb is azt szeretném, ha megmondanád: élve pillantom-e majd meg Héraklészt? Likhasz Én bizony úgy hagytam el, hogy jó erôben is volt, s igencsak élt, virágzó ifjúként, s nem gyötörte semmi kór.30 Déianeira Mely földön? Hazájában, vagy barbár földön? Szólj! Likhasz Van egy parti szirt Euboiában, ott emel oltárokat s termés-áldozatot nyújt a Kénaiai Zeusznak. Déianeira Fogadalmait teljesítve, vagy valamilyen jóslatot kér?31 Likhasz Fogadalmai miatt, miket azért tett, hogy lándzsájával e nôknek, kiket szemeddel itt látsz, teljesen elpusztított földjét megszerezze. Déianeira S ezek a nôk, az istenekre, mely földrôl valók és kicsodák? Mert sajnálatra méltók, hacsak be nem csapnak szerencsétlenségükkel. Likhasz Miután Eurütosz városát felégette, ezeket a nôket választotta magának gyôzelmi díjául, s az isteneknek ajándékul. Déianeira Tehát ez az a város, amelynél mérhetetlen idôt eltöltve élt, napoknak megszámlálhatatlan sorát? Likhasz Nem, hanem a legtöbb idôt Lüdiában töltötte, amint ô maga állítja, nem szabad emberként, hanem pénzen szerzett rabszolgaként. Nem szabad haragra gyúlni e szóért, asszonyom, hiszen napfényre került, hogy Zeusztól származik. ô tehát, miután eladták a barbár Omphalénak, egy egész évet töltött ki nála, miként ô maga mondja, és hogy e sérelmet viselnie kellett, olyannyira lelkébe mart, hogy megesküdött, önmagának téve súlyos esküvést: e szenvedés okozóját pedig mindenképpen gyermekével s feleségével együtt rabszolgasorba fogja kényszeríteni. És nem pusztába kiáltott volt e szó, hanem amint a megtisztító áldozatot elvégezte, zsoldosokból hadat állítva az ellen a város ellen vonul, mely Eurütoszé. Mert egyedül ô volt – mondogatta – minden halandó közül szenvedésének okozója. ô volt az, aki, midôn ô [ti. Héraklész] vendégként palotájába tért, mivelhogy régtôl vendégbarátja volt, bizony szavakkal folyton piszkálta-bosszantotta ôt, mégpedig igen gonosz lélekkel, mondván: „Bár kezedben tartod célt el nem tévesztô nyilaid, egy íjversenyen mégis lemaradnál fiaim mögött!” Azt is szemébe vágta, hogy mint rabszolgát egy szabad ember kínozza kénye-kedve szerint. Egyszer pedig lakoma közben, mivel részeg volt, kihajította ôt. Mindezekért ôrizte hát haragját, úgyhogy midôn Iphitosz a tirünszi dombokhoz jött,
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 70
Szophoklész: Trakhiszi nôk
275
280
285
290
295
hogy nyomaikat keresve megtalálja elcsatangolt lovait, és amikor pillantása erre, figyelme meg arra kalandozott, egy toronyforma sziklacsúcsról a mélybe taszította. Ám e tette miatt haragra gyúlt az úr, mindenek atyja, olümposzi Zeusz, messze kergette mint eladott rabszolgát, mert nem tûrte, hogy az emberek közül ezt az egyet csellel ölte meg. Ugyanis ha nyíltan büntette volna bosszúból, Zeusz bizonnyal egyetértett volna, hiszen csupán jogával élt. Mert a gôgös viselkedést nem tûrik az istenek sem. Azok, akik gonosz szavakkal fennhéjázók voltak, mind Hádész lakában lakoznak, örökre ott maradva már, városuk pedig rabbá lett. Ezek a nôk pedig, akiket itt látsz, gazdagságuk helyén szerencsétlen életet találva járulnak eléd. Mert mindezt a te férjed parancsolta így, én pedig, mivel hû vagyok hozzá, engedelmeskedem neki. ôt magát is, rögtön azután, hogy szent áldozatokat mutatott be Zeusznak, atyjának, a hódításokért, személyesen köszöntheted. Mert jól elmondott sok szavamból ezt a legédesebb hallanod. Kar Királynôm, most szíved vágyának ragyogó beteljesülése vesz körül: részint mindaz, miket most megélsz, részint miket az elmondottakból megtudtál. Déianeira Hát hogyne örvendeznék, mégpedig jogosan boldog szívvel, miután végighallgattam férjemnek szerencsés kimenetelû tetteit?32 A sors rendelte kényszer az, hogy ez sietve szegôdjön amaz mellé. Ám ugyanakkor mindazok számára, akik alaposan vizsgálják a dolgokat, az is tudható, hogy reszketni kell a gyôztesért, nehogy elbukjon valahogy. Rettenetes szánalom vert gyökeret szívemben, kedveseim, most, hogy ezeket a szerencsétlen sorsú nôket látom itt, idegen
32 A dráma egyik csúcspontja, a két rivális nô találkozása (294–313. sor). A meglepôen rövid, felszabadultságot-megkönnyebbülést-boldogságot jelezni hivatott mondat (293–294) után egy meglehetôsen homályos (színpadról, egyszeri hallásra minden bizonnyal teljesen érthetetlen) gnóma következik (295) – ahol a sor második felében az ez a mindenkit elárasztó boldogságot, az amaz pedig Héraklész jósorsát jelöli –, majd azonnal a Déianeira esetében már-már megszokottnak nevezhetô, pesszimista probléma-keresés, elôbb egy homályos téma-megjelöléssel – aggódni kell a gyôztesért is (ugyan miért? nem tudni, errôl több szó nem fog esni) –, majd a rabnôk látványától felébredt szánalom vezet át a valódi konfliktus megtalálásához, a vetélytársnô felfedezéséhez (296–297). Vö. Mastronarde, D. J., Contact and Discontinuity: Some Conventions of Speech and Action on the Greek Stage, London, 1979, 76–77.
Athéni vörösalakos püxisz Héraklész nászának jelenetével, Kr. e. 390–380 k. (Budapest, Szépmûvészeti Múzeum, Rázsó András felvétele)
69
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 71
Textus
33 Vajon hogyan veszi észre Déianeira Iolét? Nyilván nem az öltözékérôl (ellentétben Ovidiusnál, ahol Déianeira oly keserûen beszél a lány viselte királynôi díszekrôl, lásd Bevezetô). Marad a külsô és/vagy a lány viselkedése. Nyilvánvalóan rendkívüli szépségû, Déianeiránál jóval fiatalabb (már megint a fiatalság...) lány Iolé. De Héraklész múltja ismeretében feltételezhetô, hogy ilyen nem egy lehetett a zsákmányul ejtett lánycsapatban. Ettôl a ponttól kezdve a lány viselkedésében kell keresni az okot, amely felkelthetiaz Alkésztiszben Déianeira figyelmét, s itt a filológus-elemzô át kell adja a teret a színházi rendezônek: a zavart-lesütött szemû szende kislánytól a dölyfös-megvetô-magabiztos szépségkirálynôig, a sorsát zokogva sirató áldozattól az új királynô magabiztosságával leendô birodalmát gôgös pillantással szemlélô új feleségig minden benne lehet Iolé alakjában. A színpadi értelmezés dönti el, milyen hangsúlyokkal mondja a következô párbeszéd során Déianeira a Likhaszhoz intézett mondatokat. 34 Likhasz idegessége, majdhogynem durva, udvariatlan válasza érthetô (a rossz lelkiismeret), ugyanakkor feltétlenül gyanút keltô. 35 Fontos pillanat, a Likhasz sorsát megpecsételô tragikus vétek. A tragédiákban a nyílt színen ugyanis nem szabad hazudni (kivétel: Odüszszeusz, neki szabad, sôt; lásd Szophoklész, Philoktétész 100 skk.). Ha valaki ilyet tesz, arra lesújt a méltó büntetés. Néhány euripidészi példa: az Alkésztiszben (509 skk.) Admétosz azt hazudja Héraklésznak, hogy nem a palotához tartozott a nô, akit gyászol; a büntetés Héraklész viszont-hazugsága, a lefátyolozott nô-jelenet lesz (1008 skk.); különös, itt nem elemezhetô tény, hogy az Alkésztiszben Héraklész nem bûnhôdik hazugságáért. A Hippolütoszban (804) a Kar hazudik Thészeusznak; büntetése a teljes háttérbe szorulás lesz. A Helenében (1017, 1013, 1625–1626) a jósnô Theonoé hallgatása és hazugsága, szakmájának és a testvéri viszonynak az elárulása büntetése az, hogy többé senki nem fog hinni szavainak. – Likhasz esete azért is tragikus, mert személyes kezdeményezésre hazudik, senki nem kérte (különösen nem Héraklész), hogy hazudjon (s ezzel bûnt kövessen el) Ioléval kapcsolatban (479–480). 36 Ezzel Likhasz is felvállalja a tragikus hallgatásban érintettek sorsát. Iolé örökre megôrzött némasága bizonyítja, hogy a színpadon kimondott szavak nélkül is tragikus történések fôszereplôjévé válhat valaki – itt akarata ellenére is ô a Nô, a femme fatale. Maga a hallgatás színpadi értelemben igen gazdag jelentéstartalommal bír (míg az írott mûfajokban a hallgatás ezernyi lehetséges jelentését természetesen a leírásoknak kell értelmezniük): a gesztusok, a mimika, a színész testbeszéde a fenyegetô hallgatástól, a hôsiesen elfojtott indulatoktól az ámulat okozta bénultságon és az elfojtott öröm-megnyilvánuláson át a vádló vagy vallomás értékû némaságig számtalan jelentésárnyalatot fejezhetnek ki. Likhasz hazudott némasága – hiszen hamarosan
70
300
305
310
315
320
325
330
335
340
345
földön bolyongva, otthontalanul, apjuktól megfosztottan. Korábban minden bizonnyal szabad emberek leányai voltak, mostanra pedig rabszolgalétre kényszerítve élik életük. Bajtól óvó Zeusz, te! Sohase kelljen meglátnom, hogy valaha is így közelítesz az én szülötteimhez! De ha mégis így teszel, legalább ne kelljen még életben lennem akkor nekem! Ezeket a nôket látva ilyesfajta félelem vesz rajtam erôt. Hát te, szerencsétlen sorsú ifjú leány, vajon ki vagy?33 Férjezetlen, vagy ki már szültél? Mert egész lényed azt mutatja, mindeme körülmény idegen neked, s nemes származású vagy. Likhasz, a halandók közül kinek leánya ô? Ki az, ki szülte, és mely apa nemzette ôt? Mondd meg! Mivelhogy e nôk közül ôt szánom leginkább: ha rátekintek, jól látom én, egyedül ô fogja fel mindazt, ami velük történik. Likhasz Mit tudom én?! De miért is faggatsz engem?34 Családja ott minden bizonnyal nem a legalsóbb rendûek közül való volt. Déianeira Csak nem a királyi család tagja? Eurütosz valamelyik gyermeke? Likhasz Nem tudom.35 De hát nem is nagyon kérdezôsködtem róla. Déianeira Nevét sem tudtad meg valamelyik vele együtt érkezett nôtôl? Likhasz A legkevésbé sem. Feladatomat némán végeztem el.36 Déianeira Mondd meg hát nekem önként, te boldogtalan nô!37 Mivel a sorscsapás részének tekintem azt is, hogy azt sem tudjuk, ki vagy. Likhasz Egészen bizonyos, hogy a nemrég átélt rettenetek gátolják meg abban, hogy szóra nyissa száját. Ez a lány eddig egyáltalán nem beszélt, sem sokat, sem keveset. De a sorscsapás súlyától szenvedve egyfolytában a könnye záporoz a szerencsétlennek azóta, hogy otthonát, mit már csak a szél látogat, elhagyta. De hát sorsa bizony rettenetes, nem vitás, s éppen ezért együttérzést érdemel. Déianeira Hadd menjen hát, és térjen házam oltalmába úgy, hogy az a körülményekhez képest a legkellemesebb legyen neki, nehogy a csapásokhoz, melyek sújtják, tôlem megkétszerezve kapjon bánatot. Elég neki, amiben része van már. Menjünk hát a palotába most már mindannyian, hogy te, ahová csak akarsz, sietve elmehess, én pedig elrendezzem illendôn a benti dolgokat.38 Hírnök Elôbb egy kis idôre még maradj itt, hogy megtudd – most, hogy ezek már nincsenek itt –, kiket is vezetsz otthonodba, és értesülj mindarról, mit tudnod kell, de amikrôl eddig semmit sem hallottál. Mert mindezekrôl én pontos tudással rendelkezem.39 Déianeira De hát mi történt? És miért, hogy így elállod utam?40 Hírnök Állj meg és hallgass végig! Hiszen korábbi beszédemet sem hiábavalón hallgattad meg, s most sem lesz ez másképp, azt hiszem. Déianeira Vajon azokat, akik már bent vannak a palotában, újra vissza kellene hívjam, vagy csak hozzám s e nôkhöz kívánsz szólani? Hírnök Semmi akadálya, hogy hozzád és ez asszonyokhoz szóljak, a többieket hagyd! Déianeira Már mind elmentek, most pedig szólj hamar! Hírnök Ez a férfi mindabból, amit elbeszélt, semmit sem ôszintén mondott, nem is az igazságnak megfelelôen, tehát vagy most volt gonosz, vagy korábban nem volt igazszavú hírhozó.41
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 72
Szophoklész: Trakhiszi nôk
350
355
360
365
370
375
380
385
390
395
Déianeira Mit beszélsz? Érthetôen mondj el mindent, mit eszedben ôrizel! Mert amit eddig fejtegettél, az számomra értelmetlen. Hírnök Hallottam én magam, amikor ez az ember elmondta, – számtalan tanú jelenlétében –, hogy ezért a lányért pusztította el42 Eurütoszt is, s a magas várfalú Oikhaliát is: egyedül csakis Erósz volt az az istenek közül, aki mindezekért harcra kelni buzdította, nem pedig mik Lüdiában estek meg vele, s nem is azok a szenvedések, amelyeket Omphalétól kellett tûrnie, sem Iphitosz halálos zuhanása; s ez itt róla43 most épp az ellenkezôt mondta el. De mivel Héraklésznek nem sikerült meggyôznie apját: adja neki lányát, hogy titokban nászát élvezhesse, kis vádat is valódi okká eltúlozva haddal támadt a lány hazája ellen, ahol – mint ez is mondta – Eurütosz volt a trónt birtokló király, és megölte a lány apját, az uralkodót, városát pedig felégette. És ôt ide elküldve, csakúgy, mint a többi foglyát, mint látod, tér meg otthonába majd, pontosan végiggondolt terv szerint, asszonyom: egyáltalán nem mint rabszolgát küldte ôt. Ne is reménykedj benne! Nem is valószínû, mivelhogy érte szerelmi lángolás égeti. Úgy véltem hát, hogy az egész történetet fel kell elôtted fednem, úrnôm, ha már megtudtam ettôl a férfitól. Sôt, mindezeket velem együtt sokan hallották a trakhisziak agorájának közepén, éppen úgy, akár én magam, úgyhogy tanúul is állhatnak akár. És ha szívednek nem kedves dolgokat mondtam, magam sem örvendek rajta, de legalább egyenesen beszéltem veled. Déianeira Jaj nekem! Ó, én szerencsétlen! Milyen szerencsétlenségbe jutottam? Miféle rettenetes, rejtôzködô fertôzetet fogadtam házamba? Ó, én boldogtalan! ô az, kinek neve sincs, úgy született, s most íme, az otthonomba költözött, miként a hírhozó állította? Hírnök Ugyan! E lány éppen hogy sugárzóan szép, mind nevére, mind termetére nézve, mivelhogy születése szerint apja Eurütosz, egykor tôle származott, Iolénak nevezik, s ha amaz azt állította, semmit sem tud róla, az csak úgy lehetne, hogy egyáltalán nem érdeklôdött felôle. Kar Bárcsak pusztulnának el az összes gonoszok, ha nem is mind, legalább az, aki titokban önmagához sem illô gonosz dolgokat mûvel! Déianeira Mit kell tenni most, ó, asszonyok? Az imént hallott szavak teljesen összetörték szívemet. Kar Menj és faggasd ki azt a férfiút, hogy ôszintén mondjon el mindent; csak merjed erôszakosan kérdezgetni ôt! Déianeira Megyek hát. Mert bizony nem esztelenséget mondasz. Hírnök És én? Maradjak itt? Vagy mit tegyek? Déianeira Maradj, hiszen e férfiú, anélkül, hogy kutatnom kellene, önszántából éppen errefelé tart a palotából. Likhasz Asszonyom, mit mondjak majd Héraklésznak, ha elébe járulok? Utasíts, mivel – mint láthatod – útra kelni készülök.44 Déianeira Milyen sietve igyekszel útra kelni, még mielôtt újra átbeszéltük volna szavaid, pedig oly hosszú idô múltán jöttél csak el! Likhasz Rendben, ha még valamit szeretnél kérdezni, íme, itt vagyok! Déianeira És bízhatok benned, hogy az igazat fogod válaszolni?
37
38
39
40
41
42 43
kiderül: pontosan tudja, ki ez a lány, akire Déianeira felfigyelt – kényszerû folytatása Iolé hallgatásának. Likhasz hallgatott azokról az információkról, amelyeket megtudott apjáról, s erre a hallgatásra nem lesz magyarázat; Déianeira vésztjósló hallgatásba burkolózva hagyja majd el a színt fia vádbeszéde után (814–815), Héraklész pedig utolsó szavaival a fizikai fájdalomtól való végsô megszabadulást, a halált némasági fogadalommal megerôsítve várja (1259–1263). Vö. Holt, P., „The End of the Trachiniae and the Fate of Herakles”: JHS 109 (1989) 69–80. Déianeira közvetlenül Ioléhoz fordul, ezzel kezdôdik a néma lány-jelenet (320–334). Bármennyire kínálkozik is az Agamemnón Kaszszandra-jelenetével (Aiszkhülosz, Agamemnón 776 skk.) való párhuzamba állítás (azonos elemek: rabszolga-vetélytársnô, féltékenység, némaság), több ponton is cáfolható a kapcsolat: Déianeira itt még nem tudja, hogy Héraklész új feleségéhez van szerencséje, míg Klütaimnésztra számára egyértelmû a helyzet; Kasszandra egyszer majd meg fog szólalni – igaz, amikor Klütaimnésztra már nincs a színen (1072 skk.) –, Iolé mindvégig néma marad; Kasszandra tudja és ki is mondja jóslat formájában, hogy meg fog halni, Ioléból királynô lesz. Sokkal inkább kapcsolható e jelenet az Alkésztisz exodoszához (Euripidész, Alkésztisz 1008 skk.), ahol a lefátyolozott, majd leleplezett Alkésztisz mindvégig néma fôszereplôje egy mélyen tragikus anagnóriszisz-jelenetnek. Vö. még a Leláncolt Prométheusz prologoszának némán megkínzott Prométheuszával is. Egy rövid idôre – mialatt a rabnôk, Ioléval és Likhasszal együtt a palotába mennek (e néma jelenet színpadi kidolgozása megint csak izgalmas értelmezési lehetôségeket teremt: mit csinál Déianeira? és mit Iolé? megkönnyebbült-e Likhasz? és a Kar?) – úgy tûnik, a hazugság nem leplezôdik le, vége a jelenetnek, hiszen a szín lassan kiürül, remény van arra, hogy minden elrendezôdik, a gondokat (az uralkodó új feleséget hoz a házhoz) a szônyeg alá lehet söpörni. Most helyezôdik más megvilágításba, nyer értelmet a Hírnök korábbi, elô-hírhozói fellépése: most valóban Hírnökként fog viselkedni: olyan, a cselekményt döntôen befolyásoló eseményekrôl tudósítja a palota úrnôjét, amelyeknek tanúja volt, s amelyeket rajta kívül senki nem ismer a színen lévôk közül. Ugyanígy állja el a Szolga ura útját Euripidész Helenéjében, amikor az végzetes tettek elkövetésére készül a palotában (1627 skk.). Déianeirának nem szabad a gondos háziasszony hamis szerepében készülnie férje hazajövetelére. Ez bizony leleplezés, besúgás, elárulás; nézôpont kérdése. Az mindenképpen megállapítható, hogy a nevesincs Hírnök már a második olyan, nem királyi vagy hérószi szereplôje a drámának, aki szavaival döntôen megváltoztatja a hôsök sorsát. Mármint Héraklész. Vagyis Erószról (vö. 354).
71
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 73
Textus
44 A tragikomikus félreértések folytatódnak: Likhasz gondtalanul, a jól végzett munka örömével készülôdik visszatérni Héraklészhez, s ennek megfelelôen kellemes társalgási stílusban fordul Déianeirához. Mit sem tud hazugságai leleplezôdésérôl, az úrnôjében dúló indulatokról. A most következô jelenet ismét háromszereplôs: a – már valódi – Hírnök, Likhasz és Déianeira drámai összecsapása, amely Déianeira elsô kérdése után kihallgatás-jelleget ölt, ahol a kérdezô-leleplezô szerepét a Hírnök tölti be. 45 Már minden mindegy, a Zeuszra való eskütétel sem menti meg Likhaszt a felelôsségre vonástól. A korábbi hazugságok elsô, színi következménye: Likhasznak, ha menteni akarja a bôrét, az isteneket – magát Zeuszt! – is bele kell kevernie hazugságaiba. 46 Kérdve kifejtô, a logikus válaszokból felépülô bizonyítási eljárás, méltó lenne egy Szókratész-dialógushoz. Hasonló párbeszéd a tragédiában: Euripidész, Hippolütosz 88–120.
400
405
410
415
420
425
430
435
72
Likhasz Legyen rá tanúm a hatalmas Zeusz, az igazat mindarról, amirôl csak tudomásom van.45 Déianeira Tehát ki az a nô, akit ide elhozva elôttünk megjelentél? Likhasz Euboiai. De hogy milyen családból származik, nem tudnám megmondani. Hírnök Ember! Nézz szemembe! Mit gondolsz, kihez intézed szavaid? Likhasz Te meg miért tartasz engem itt, ilyen kérdéseket téve fel? Hírnök Ha eszednél vagy, legyen bátorságod válaszolni arra, amit kérdez! Likhasz A hatalmas Déianeirához beszélek, Oineusz lányához, Héraklész feleségéhez – ha ugyan meg nem téveszt szemem –, aki ráadásul úrnôm is nekem. Hírnök Éppen erre volt szükségem, ezt akartam tôled hallani! Elismered, hogy ez itt az úrnôd? Likhasz Így van, pontosan! Hírnök Igen? Nos tehát milyen büntetést találnál méltónak önmagadnak, ha bebizonyosodna rólad, hogy hazug voltál vele szemben?46 Likhasz Hogyhogy hazug? Ugyan miféle cselt vetsz te itt? Hírnök Semmilyet. Csakhogy te bizony éppen ebben mesterkedsz. Likhasz Megyek. Ostobaság volt ilyen soká hallgatni téged. Hírnök Nem mégy sehová, míg nem válaszolsz egy rövid kérdésre. Likhasz Mondd csak, ha akarsz valamit! Hiszen nem vagy éppen hallgatag! Hírnök A dárda-vívta lányt, akit beküldtél a palotába az imént, nyilván ismered, ugye? Likhasz Igen, de mi célból kérdezed? Hírnök Nem te mondogattad talán – bár most úgy tekintesz rá, mintha nem tudnád, kicsoda –, hogy Eurütosz lányát, Iolét hozod? Likhasz Ugyan miféle emberek elôtt mondtam volna ilyet? Ki jönne el tanúskodni nyilvánosan, hogy tôlem hallott ilyesmiket? Hírnök Számtalan polgártársunk elôtt mondtad! A trakhiszi agorán éppen hogy nagy tömeg hallotta tôled mindezeket! Likhasz Hát jó, éppen csak megemlítettem, hogy hallottam ilyesmit. De távolról sem ugyanaz kósza hírt felidézni, illetve valamit biztos tényként állítani. Hírnök Miféle kósza hírt? Talán nem esküvel megerôsítve állítottad többször is, hogy Héraklész számára hozod e nôt hitves asszonyul? Likhasz Hogy én? Hitvesül? Az istenekre, szólj, drága úrnôm, ki is hát ez az idegen ember itt? Hírnök Az vagyok, aki ott voltam, s hallottam, hogy szerelme volt oka, hogy e nônek egész városát leigázta, és egyáltalán nem a lüd asszony okozta annak vesztét, de bizonyosan a lány iránti szerelme. Likhasz Úrnôm, kergesd el ezt az embert messzire! Mert hiszen beteg elméjûvel való beszélgetés semmiképp sem illik józan emberhez.
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 74
Szophoklész: Trakhiszi nôk
440
445
450
455
460
465
470
475
480
485
490
495
Déianeira Az Oita sziklás-lombos völgyét villámfényével a magasból beragyogó Zeuszra, ne tartsd titokban mondandód!47 Mert nem alávaló nôhöz intézed szavaidat, sem olyanhoz, aki ne tudná: az emberek természetéhez tartozik, hogy nem tudnak örökké ugyanazon dolgoknak örvendeni. Mert bizonyos, hogy aki Erósznak ellenáll, mintegy kézitusára kel vele, az bûnösen gondolkodik. Hiszen ô úgy gyakorolja hatalmát az istenek felett is, amint neki teszik, s persze rajtam is. Hogy lenne ez másképp a hozzám hasonlókkal? Ez annyira így igaz, hogy ha csak kicsit is haragra gyúlnék az ily kórtól sújtott férjem ellen, ôrült lennék biztosan, vagy talán e nô ellen, mintha felelôs lenne valamiért, amiben pedig semmi szégyenteljes nincs, s ami nem is ellenem irányuló gonoszság. Ilyesmirôl szó sincs! De ha tôle [ti. Héraklésztôl] tanultad azt, hogy így hazudj, nem helyes tanítást lestél el tôle szorgosan. Ha pedig te magad nevelted ilyenné önmagad, bizony ahányszor csak nemes gondolkodásúnak szeretnél látszani, mindenki szemében gazember leszel. Inkább mondd el a teljes igazságot! Mivelhogy szabad embert a hazugnak bélyegzés szörnyû sorscsapásként kíséri egy életen át. De hogy félrevezess engem, abból semmi nem lesz! Mert sokan vannak, akik úgyis megjelentik nekem, amiket elmondtál. Ha pedig remegve félsz tôlem, nem helyesen teszed, mivel éppen hogy a nemtudás az, ami fájdalmas sebet ejt rajtam. De a biztos tudásban ugyan mi rettenetes van? Talán bizony nem vitt már eddig is ágyába sok más nôt az én férjem, egyetlenem,48 Héraklész? És közülük bizony soha senki nem hallott tôlem rossz szót, vagy átkot, s éppen így nem fog ez a nô sem, égjen bármennyire is49 az iránta érzett szerelem tüzétôl, mivel én ôt, azóta hogy megpillantottam, inkább szánom, mivel saját szépsége hozott életére pusztulást, és otthona földjét, bár akaratán kívül, szerencsétlenségére éppen ô dúlta fel és döntötte szolgasorba. Ám mindezen gondokat hordják messzire a szelek! Neked pedig azt mondom: hamislelkû másokkal légy, de velem szemben hazug soha! Kar Hallgass reá, mert csupa hasznosat mondott, és késôbb sem lesz okod szemére vetni semmit neki, s elôttem is kegyben fogsz állni! Likhasz Legyen tehát, kedves úrnôm, mivel értem már, hogy te halandó módra gondolkodsz a halandók dolgairól, s ezt nagyon is megfontoltan teszed; el fogom hát mondani a teljes igazságot, semmit sem rejtek el. Mert úgy van minden, ahogy ez állítja. E leányért rettenetes vágy kerítette hatalmába Héraklészt ott, és bizony ôérette dúlta fel dárdájával a teljességgel földig rombolt atyai földjét, Oikhaliát. És mindezt – mert ezt el kell mondanom az ô mentségére – soha nem mondta, hogy titokban kell tartani, s nem is tagadta le soha. Csakis én magam, ó, úrnôm, mivel rettegve féltem, nehogy szavaimmal bánatot okozzak szívednek, én vagyok a bûnös, már ha úgy ítéled, hogy ez bármiképpen is, de bûn. Most tehát, hogy a teljes igazságot ismered, az ô [Héraklész] érdekében és hasonlóképpen a magad, vele közös érdekében is szeresd tiszta szívedbôl ezt a nôt és ôszintén gondold meg, hogy amit az imént mondtál vele kapcsolatban, azt úgy kell érteni, hogy színigaz. Mivelhogy ô, bár mindenen gyôzedelmeskedik két kezével, az e lány keltette szerelemmel szemben mindenben gyengébbnek bizonyult. Déianeira Hiszen én is éppen így gondolkodom, hogy ezek szerint kell cselekedni, és semmiképpen nem vonok fejemre vészt magam kereste átokkal, bûnös harcra kelve az istenekkel. De menjünk be a palotába, hogy szavakba foglalt üzeneteimet magadhoz vedd, és hogy amit az ajándékokért kell viszonzásul elkészítve nyújtani, azt is mind magaddal vigyed. Hiszen nem méltányos, hogy üres kézzel menj utadra, miután ekkora kísérettel érkeztél ide.
47 Déianeira más módszert választ, hogy Likhaszt az igazság megvallására kényszerítse: eljátssza a józanul gondolkodó, az emberi-férfiúi természetet értô és megértô, melegszívû feleség és királynô – az adott lelkiállapotban nem könnyû – szerepét. Hasonló meggyôzô hazugság: Szophoklész, Aiasz 646 skk., ahol a hôs meggyôzi környezetét, hogy nem akar véget vetni életének. 48 Erôs tragikus irónia érezhetô az anér eisz kifejezés mögött. 49 Mármint Héraklész.
73
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 75
Textus
50 Az egész elsô sztaszimon a Szerelem hatalmáról szól, közvetlenül kapcsolódva az elôzô jelenethez. Iolé és Déianeira sorsközösségére utal, hogy a kardal Héraklésznek az Akhelóosz folyóval való harcát idézi fel, Déianeirát, csakúgy, mint most Iolét, Héraklész pusztító szerelmi szenvedélye okaként jelölve meg. Ugyanezt a történetet idézte fel Déianeira a prologoszban (9 skk.), s mivel a két leírás pontrólpontra megegyezik, arra kell gondolnunk, hogy Déianeira minden helyzetben való igazmondásának bizonyítására is szolgál e kardal egy olyan drámában, ahol az igazmondás nem minden szereplô sajátja. 51 Aphrodité; Iliasz XIV. 217 skk., XV. 187 skk. 52 Célzás Perszephoné elrablására. 53 Poszeidón talán mint mindenféle szörny nemzôapja – többek között a Küklópszé, Szkeiróné, Pégaszoszé – került az Aphrodité áldozataiként elôsorolt istenek közé. 54 A második epeiszodion (531–632). A legfontosabb változás, hogy Déianeira leleplezi önmagát a Kar elôtt: csak képmutatás volt a Likhasz elôtt játszott megértô, okos asszony-jelenet, nem képes elviselni Héraklész hûtlenségét, harcolni fog férje szerelmének visszaszerzéséért.
500
505
Kar Rettentô hatalmas erô az, amellyel mindig diadalmaskodik Küprisz.50 Az istenek történeteit most elhagyom: azt sem mondom el, hogyan csapta be51 Kronosz fiát, meg az Éjszakában-élô Hádészt,52 vagy hogyan Poszeidónt, a Földrázót.53 De talán azt, hogy e nôt feleségül megszerezni miféle hatalmas erejû küzdôk szálltak a nász-harcba. Hogy kik rontottak egymásnak csapás-osztogató és porfelleget kavaró, gyôzelmi díjat meghirdetô küzdelmekben?
Az egyikük egy folyó mindent-elsöprô-ereje volt, messze-kimagasló-szarvú, négylábú bika képében, 510 Akhelóosz Oiniadából; a másik a Bakkhoszhoz tartozó Thébaiból jött, íját, dárdáit és buzogányát rázva: Zeusz fia ô. ôk ketten akkor elszántan, a nászért lázban égve, harcba szálltak egymással. 515 Köztük pedig egyedül a nászra-ügyelô Küprisz volt jelen pálcájával ítéletet hirdetni.
520
525
530
535
540
Akkor kézitusa volt ott és íjaknak messzezendülô összecsapása, és bika-szarvaknak szikrázó kavargása. És volt a másikat összeroppantani akaró ölremenés, és volt homlokoknak gyászhozó ütköztetése és mindkét részrôl jajkiáltások. A szépszemû, gyönge lány pedig a távolban csillogó szirtfokon ült, arra várva, ki férje lesz. Én szemtanúként mondom mindezt el. De a szûzlány harci díjul kitûzött szeme sajnálatra méltó sorsra vár. És íme, anyjától már távolra szakítják, mint árva ôzgidát. Déianeira54 Amíg ez az idegen, ó, kedveseim, bent a házban búcsúzkodik a dárdaszerzette lányoktól, mielôtt útra kel, addig kijöttem ide, mintegy titokban, hozzátok, részint, hogy elmondjam mindazt, amit kezemmel megtenni elterveztem, és hogy amiket elszenvedek, gyász-panasszal zokogva osszam meg veletek. Mert tudom, hogy nem szûzlányt, de feleségül vett asszonyt, mint hajós a rakományt, fogadtam teherként házamba, mint lelkemre szégyent hozó árucikket. És mostantól ketten várjuk mi, nôk, egyazon takaró alatt, hogy megöleljenek. Ilyen díjat küld nekem viszonzásul – mert jól ôriztem otthonát – oly hosszú idô után Héraklész,
Héraklész lenyilazza Nesszoszt. Mozikpadló az aquincumi Herkules-villából, Kr. u. 2. század (Komjáthy Péter felvétele)
74
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 76
Szophoklész: Trakhiszi nôk
545
550
555
560
565
570
575
580
585
590
595
600
kit hozzám hûnek és becsületesnek mondanak. Én mégis képtelen vagyok haragudni rá, aki oly gyakran szenved ettôl a betegségtôl. De hát egy másik nôvel együtt élni melyik asszony lenne képes, megosztva véle ágyát, házasságát? Mert látom, hogy az egyik virágzó szépségében mint virul folytonosan, míg a másik egyre hervadoz. Az elôbbit mint virágot, leszakítani vágyik a szem, míg az utóbbitól a férfi elfordítja lépteit. Tehát éppen attól rettegek, hogy Héraklész – bár férjemnek nevezik majd továbbra is – mégis a fiatalabb lány mellett lesz férfi.55 De, mint azt mondtam már, nem való, hogy haragra gyúljon a nô, ha józan eszén van. Ám hogy gondjaimtól miként szabaduljak, kedveseim, van rá mód, meg is osztom veletek. Régtôl ôrzök bronzedény mélyére rejtve egy rég szerzett ajándékot, melyet egy vén szörnytôl kaptam valaha: ehhez még zsenge lány koromban a szôrösmellû Nesszosz sebeibôl – mikor az halálán volt – jutottam hozzá. A mélyörvényû Euénosz folyón vitte át ô a halandókat jó pénzért, karjai közt, és sem csapást kimérô evezôkre, sem hajók vitorlájára nem volt szüksége munkájához. Midôn apám házából elbocsátva, Héraklésszel elôször keltem útra mint hitvese, vállán vitt át engem is, de amint a folyó közepére értünk, szemérmetlenül kezével illetett. Én felsikoltottam, mire Zeusz fia azonnal visszafordulva biztos kézzel kilôtte rá szárnyas nyilát, az pedig mellkasán átfúródva tüdejébe hatolt. Haldokolva akkor a szörny így szólt hozzám: „Vén Oineusz lánya, ha hallgatsz rám, hasznodra lesz ez a velem való átkelés, mert hiszen te vagy az utolsó, akit céljához elviszek. Mert ha a sebem körül kiömlô véremet ott, ahol a lernai szörny, a Hüdra sötét színûre festette e nyílvesszôket, kezeddel felfogva magaddal viszed, szerelmi bájital lesz az neked a héraklészi szív megtartására, hogy még ha megpillant is más nôt, semmiképp ne égjen soha vágyva érte, feledve az irántad érzett szerelmét.”56 Ez jutott eszembe, kedveseim, mert palotámban jól elzárva ôrzöm ezt azóta, hogy meghalt a szörny; és ezt a khitónt megmártottam benne, pontosan követve mindazt, amit még éltében meghagyott. Mindezeket elvégeztem tehát. Bárcsak soha ne ismernék meg gonosz merészségeket, soha ne is kelljen kigondolnom ilyeneket, hiszen gyûlölöm az ilyesmire vetemedô asszonyokat! De talán valahogyan legyôzhetem a varázsszerekkel ezt a lányt és a Héraklész testét érintô bájitallal visszaszerzem férjemet. 57 Munkám eredménye tehát készen áll, hacsak nem tûnik úgy, hogy valami értelmetlenséget teszek. Ha igen, felhagyok vele. Kar Ha ember bármiféle hitet táplálhat a tettekkel kapcsolatban, számunkra úgy tûnik, nem hibásan gondoltad végig teendôidet. Déianeira Ami az én hitemet illeti, a végiggondolásra van erôm, de hogy tettre váltsam mindezt, sehogy sem tudom elszánni magam. Kar De a bizonysághoz cselekedni kell, hiszen még ha bizonyos vagy is abban, hogy helyes gondolatra jutottál, próba nélkül nem tudhatod. Déianeira De hiszen mindjárt meg fogjuk tudni, mert látom már a férfiút, hogy kapunkban útra készen áll, rövidesen el is fog indulni. Egyet kérek tôletek könyörögve: jól rejtsétek el tervemet! Mert ha sötétség leple alatt cselekszel bûnös dolgokat, a szégyen büntetése soha nem sújt le rád.58 Likhasz Mit kell tennem?59 Add ki parancsod, Oineusz gyermeke, mivel már igencsak hosszan késlekedem itt. Déianeira De hiszen éppen ezen vagyok, rád várva már, Likhasz,
55 A tragédiában sehol másutt nem vall enynyire nyíltan egy nô szexuális kiszolgáltatottságáról, a félelemrôl, hogy férje más nô kedvéért nem fog szeretkezni vele 56 Déianeira tragikus naivitásának legvilágosabb példája: vajon hogyan hihette el, hogy a haldokló Nesszosz éppen gyilkosa boldogságáért aggódik? Vö. Graf, F., „Une histoire magique”: Moreau, A. – Turpin, J. C. (szerk.), La magie. Actes du Colloque International de Montpellier, I–III., Montpellier, 2000, 41–60. 57 Faraone, C. A., „Deianeira’s Mistake and the Demise of Heracles: Erotic Magic in Sophocles’ Women of Trachis”: Helios 21 (1994) 115–135. 58 Ugyanezt a gondolatot találjuk Euripidész Hippolütoszában (403–404). 59 Likhasz csak most ér a színre, nyilvánvalóan nem hallhatta Déianeira utolsó szavait.
75
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 77
Textus
60 Enyhe szemrehányás és gúny érzôdik Déianeira hangjában: királynô létére várnia kell a palotában idôzô (a nôkkel idejét töltô) szolgájára. 61 Tanító célzatú figyelmeztetés. Déianeira konkrétumok említése nélkül Likhasz emlékezetébe idézi, hogy milyen helytelen volt túllépnie rabnôket kísérôi, hírhozói hatáskörét, amikor Ioléval kapcsolatban hazugságokkal akarta félrevezetni. 62 Ráolvasás jellegû figyelemfelhívás. Nem képezi a Héraklésznek szánt üzenetek részét annak taglalása, hogyan fogadta Déianeira Iolét, a királynô mégis nagyon szeretné, mi több: szuggerálja (627–628), hogy Likhasz – ha netán szóba kerülne a kérdés Héraklész elôtt... – csupa jót mondjon róla. Érdemes elgondolkozni Déianeira ravaszságán: ezek szerint az persze nem lenne hatáskör-túllépés Likhasz részérôl, ha arról is beszámolna Héraklésznek, amit Iolé fogadtatásával kapcsolatban tud. 63 A második sztaszimon (633–662), a boldog várakozás gyôzelmi dala. Részletes elemzését lásd Finkelberg, M., „The Second Stasimon of the Trachiniae and Heracles’ Festival on Mount Oeta”: Mnemosyne 49 (1996) 129–143. 64 Igencsak szofisztikált, alaposan végiggondolt eszmefuttatás a három lehetséges-kívánatos életút felvázolása; úgy tûnik, Hüllosz alaposan felkészült az anyjával való találkozásra/leszámolásra. Ugyanakkor a három lehetôség közül (halj meg, ne legyél az anyám, ne ilyen legyél), csak az elsô tekinthetô reálisan elgondolhatónak, kivitelezhetônek – nem véletlen, hogy Déianeira ezt teljesíteni is fogja. A másik kettô patetikus felkiáltás, fájdalmat okozni akaró bántás, Hüllosz elhamarkodott ítélethozatalon alapuló, féktelen anyagyûlöletének terméke. Természetesen a mágikus-mesei hármas szám is fontos: az indulattól fûtött, családtagoknak címzett átok-ítéletek esetében a tragédiában a pszichológiailag jóval érthetôbb – emberibb, mondanánk, ha ebben az összefüggésben a szó nem lenne megengedhetetlen eufémizmus – vagy-vagy formula szokott szerepelni: Euripidész, Hippolütosz 895–898. 65 Úgy hangzik, mint egy közmondás. Hülloszt indulata nem akadályozza abban, hogy patetikus felkiáltásokkal készítse elô anyja bûnösségét tárgyaló monológját (749–812). Vö. Pindarosz, Olümpiai ódák II. 15. 17.
605
610
615
620
625
630
635
640
645
650
míg te odabent társalogtál az idegen nôkkel:60 vidd el kedvemért ezt a hosszan szôtt peploszt ajándékul távollévô férjemnek, kezem mûvét! Amikor pedig átadod, mondd neki, hogy senki halandó rajta kívül testére fel ne öltse azt, s nem láthatja sem a Nap fénye, sem szent liget, sem házitûzhely azelôtt, hogy ô nyilvánosan, áldozni kiállva a nép elé az isteneknek meg nem mutatta egy bikaáldozó szent napon. Mert így tettem esküt én, hogy ha palotánkban épségben megláthatom ôt, vagy csak megbízható hírként hallom, hogy visszatér, ebbe a khitónba öltöztetem ôt, és az istenek elé viszem mint új peplosszal ékes új áldozót. És vidd magaddal mindezeknek bizonyító jelét: ô fel fogja ismerni gyûrûm jól olvasható zárókövének vésetét. Indulj hát, és mindenek elôtt ügyelj e törvényre: küldönc lévén ne törekedj túlságosan túllépni hatáskörödön61. Hogy azután majd az ô hálája és az enyém összeadódva egy helyett kettôs hasznot hozzon neked. Likhasz Mivelhogy pedig Hermész védelme alatt, megbízhatón teljesítem a rámbízottakat, semmiképpen sem fogok véteni a te dolgodban, vagyis hogy hozzá elvíve e ládikát, úgy, amint van, megjelentem szavaid is; ebben biztos lehetsz. Déianeira Most útra kelhetsz. Hiszen tudod saját tapasztalatodból, miként állnak a dolgok bent, a palotában.62 Likhasz Megtapasztaltam és el is fogom mondani, hogy mindent teljes épségben találtam. Déianeira Mivel pedig saját szemeddel láttad, ismered az idegen nô fogadtatásának minden részletét, s azt is, hogy én milyen szeretetteljes fogadtatásban részesítettem ôt. Likhasz Olyannyira, hogy a szívemet elöntô gyönyörtôl majd elaléltam. Déianeira Nos hát, mi mást mondhatsz még el? Mert attól félek, nehogy túl sokat beszélj majd szerelmes vágyódásomról, mielôtt tudhatnám, vajon rám is annyira vágyik-e ott a távolban ô. Kar Ti, akik a hajókra váró szirtek63 és a meleg vizû források, és Oita sziklái között laktok, s ti is, akik a méliszi öblöt körülölelô vidéken éltek, s ti is, akik az arany nyílvesszôs Szûz rétjét lakjátok, ahol a hellének tanácskozásaikat tartják, melyeket Pülai Gyûléseknek hívnak, hamarosan visszatér közétek a szépen szóló nádsíp, amely nem rettentô hangzavart fog zengeni, de hasonlatos lesz az isteni múzsa lantjához. Mert a Zeusztól származó férfi, Alkméné szülötte úton van hazafelé nagyszerû kiválóságával szerzett hadizsákmányával. Ô, akit teljes tizenkét hónapon át otthonától távol tudtunk, miközben reá vártunk mindvégig, valahol a tengeren járt, hír nélkül. Szeretett felesége pedig, a szerencsétlen, ezerszer-szerencsétlen szívét – folyton sírva – a pusztulásig sorvasztotta. De most az ôrjöngô Arész elengedte ôt a szenvedésekkel teli napok fogságából. Érkezzen hát haza, érkezzen hát haza! Nehogy
76
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 78
Szophoklész: Trakhiszi nôk
660
665
670
675
680
685
690
695
700
megálljon sokevezôs hajója az úton mielôtt eddig a városig el nem ér, felváltva e hellyel a tengerpartit, ahol, mondják, áldoz éppen. Térjen haza onnan nagyon szerelmesen, teljesen leigázva a Csábítás egész testét beborító erejétôl a szörny útmutatása szerint! Déianeira Asszonyok, mennyire félek, nehogy mértéken túlinak bizonyuljanak tetteim, amelyeket én mind helyeseknek véltem elôbb. Kar Mi történt, Déianeira, Oineusz lánya? Déianeira Nem tudom. De aggódom, hogy hamarosan nem fogják-e úgy találni, hogy rettentô szörnyûséget követtem el szépreményû tett helyett. Kar Csak nem a Héraklésznek küldött ajándékok miatt aggódsz? Déianeira De igen, nagyon is! Olyannyira, hogy arra jutottam: sohasem adnék kétes kimenetelû ügyben tanácsot senkinek. Kar Mondd el, ha lehet, mitôl rettegsz? Déianeira Olyasmi történt, amit ha elmesélek nektek, asszonyok, hihetetlen csodának fogtok nevezni. Mert amivel a hófehér peploszt, melyet magára fog ölteni, jól megkentem, a bárány gyapjából vett csomó, semmivé vált, pedig senki a házban lévôk közül el nem pusztította, de önmagától elemésztve megsemmisült, vagyis az agyagos földön feloldódott. De hogy az egészet, úgy, ahogy történt, megismerd, aprólékos részletességgel mesélem el a történetet. Ugyanis én azon dolgok közül, amelyeket a szörny Kentaurosz sebesülten az oldalán átfúródott rettentô nyílvesszôtôl nekem tanításul elmondott, semmit el nem mulasztottam törvényerejû szavaiból, de gondosan megôriztem, mint érctáblába vésett, nehezen elpusztítható levél írott szavait. És mik parancsba voltak adva ott nekem, pontosan elvégeztem én. E csodaszert a tûztôl mindig távol kell tartani, s a napsugár fénye sem érintheti, hanem a legrejtettebb zugban kell ôriznem épségben, addig a napig, amikor mint festékanyagot fel kell majd használnom – szólt az utasítás. Mindezt megtettem én. Most pedig, mikor eljött a pillanat, hogy használni kellett, ajándékom bekentem vele a palotában, otthonom mélyén, titokban egy gyapjúcsomóval, melyet egy kiválasztott bárány szôrébôl téptem ki, azután pedig elhelyeztem azt [a peploszt] összehajtogatva, a napfénytôl távol tartva egy öblös ládikóban, mint láttátok. Szobámba visszatérve azonban felfoghatatlan csodajelet látok, emberész számára megmagyarázhatatlant. Mert a bárányról tépett gyapjúcsomót, amelyet a bedörzsöléshez használtam, véletlenül egy lángsugár közepébe dobtam, vagyis oda, ahová a nap besütött. Az pedig, amint átmelegedett, teljesen láthatatlanná folyt szét, sisteregve elporladt a földön, leginkább ahhoz hasonlatosan, mint amikor látod, hogy a fûrész éle alól kipergô porszemek szétporladnak a vágás helyén. Éppen így hevert ott a gyapjúcsomó. A földrôl pedig,
705
710
715
720
725
730
735
740
745
ahol még az imént feküdt, sistergô tajtékcseppek törnek elô, mint mikor kora ôsszel Bakkhosz szôlôjébôl a kékes nedû sûrû cseppje a földre loccsan. Úgyhogy én, szerencsétlen, nem tudom, mit gondoljak, de azt látom, hogy valami rettenetes tettet vittem véghez. Hogyan és ugyan miért mutatott volna a szörny haldokolva jóindulatot irántam, aki miatt halnia kellett? Lehetetlen! Sôt azon, ki megsebezte, bosszút akart állni, ezért bájolt el engem. Mindezt csak most, mikor már régen késô, s amikor már semmi haszna, fogom fel eszemmel. Tehát én egyedül – hacsak nem csal majd meg e kérdésben eszem –, én, szerencsétlen, pusztítom el ôt mindörökre. Hiszen tudom, hogy az a kivetett nyílvesszô egy istent, Kheirónt is megsebezte már, s hogy akihez csak e nyílvesszô hozzáért, megölt mindenfajta szörnyet. Akkor a szörny pusztulását okozó, testén átfúródott nyílvesszôrôl származó sötét vér hogyan ne ölné meg ôt is? Szerintem ez biztosan így van, így bizony. De eldöntöttem: ha ô elpusztul, abban a pillanatban nekem is együtt kell halnom vele. Mert elviselhetetlen úgy élni, hogy hallod, szidalmakat szórnak rád, miközben mindennél többre tartod, hogy soha bûnös asszonnyá ne légy. Kar A szükség kényszerít, hogy a rettenetes tettek félelemmel töltsenek el, mégsem kell a reményt, mielôtt a sors határoz, feladni. Déianeira Lehetetlen, hogy midôn gonosz tervek töltik ki életed, bármiféle remény is lenne, amely akár csak egy kis erôt is adna szövetségesül. Kar De azokkal kapcsolatban, akik nem szándékosan követtek el bûnöket, kisebb a megvetô harag, veled kapcsolatban pedig épp ez a helyzet. Déianeira Ilyesmiket ne mondjon az, aki a bûnös tettnek részese volt, csak az, akinek otthonára semmiféle súly nem nehezül. Kar A további beszédnél a hallgatás most helyénvalóbb neked, hacsak nem mondanád el mindezt saját fiadnak is. Mivel íme, itt van ô, aki apját kutatni indult útnak korábban. Hüllosz Ó, anyám, bárcsak e három közül egyet választhatnál: vagy ne lennél életben már, vagy ha ép és egészséges vagy, más anyjának hívnának, vagy tisztességesebbre cserélhetnéd valahogy lelkedet, amely most tiéd.64 Déianeira Mi történt, gyermekem, hogy ennyire gyûlöletesnek találsz? Hüllosz Tudd meg, hogy férjedet, akit apámnak hívok én, megölted a mai napon. Déianeira Jaj nekem, milyen hírt hoztál szavaddal, fiam? Hüllosz Olyat, amelyet nem lehet meg nem történtté tenni. Mert azt, ami napfényre került, ki lenne képes nemlétezôvé tenni?65 Déianeira Mit mondasz, fiam? Az emberek közül kitôl hallva állítod, hogy én ily szörnyû tettet hajtottam végre? Hüllosz Én magam voltam apám szörnyû szerencsétlenségének szemtanúja, mivel mindent láttam, így hát nem hallomás alapján beszélek. Déianeira De hol akadtál rá férjemre és hol tudtál mellette lenni?
77
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 79
Textus
66 Tipikus, hírnök-monológot bevezetô mondat. Lásd Schadewaldt, W., „Monolog und Selbstgespräch”: Neue Philologische Untersuchungen 2 (1926); Keller, J., Struktur und dramatische Funktion des Botenberichtes bei Aischylos und Sophokles, Inaugural-Dissertation, Tübingen, 1959. 67 Héraklész hekatombát mutat be, amelynek elsô lépéseként tizenkét, hibátlan (enteleisz) bikát öl le az oltárnál. A busz akár jelenthetne ’ökröt’ is, de az ige (tauroktonei, 760.) bikákra utal. Az „elôáldozatként” leölt tizenkét, hibátlan áldozat elôképe: Iliasz XXI. 26–30; XXIII. 22–23; 166–176. – Akhilleusz tizenkét trójai ifjat mészárol le Patroklosz máglyájánal. 68 Hasonló leírás az ajándékba küldött, méreggel átitatott peplosz hatásáról: Euripidész, Médeia 1156 skk. 69 Hüllosz már-már eposzi naturalizmussal, a horrorisztikus részletekben kéjes örömmel elmerülni látszón beszél Likhasz meggyilkolásáról (vö. Iliasz XVI. 307 skk., 339–341, 345–350). Héraklész nyers, vadállati ereje és ôrjöngése utolsó „hôstettében” mintegy összefoglalja egész életét: az „elôbb ütni, aztán beszélni” módszere minden munkája során a gyôzelemhez vezetô egyetlen, helyes út volt. Tragikus irónia van abban, hogy utolsó „szörnypusztító gyôzelme” éppen egyik leghûségesebb szolgájának – aki Déianeira elôtt hazudni sem volt rest uráért! – meggyilkolása. 70 Mint Philoktétészt vagy Hippolütoszt, Héraklészt is legyôzi a fizikai szenvedés, a betegség (noszosz: 784). 71 Innentôl tér el Hüllosz a hírnök-beszédek felépítésétôl: a személyes érintettség részletezésével az ôt ért veszteségét mértékét, egyúttal pedig Déianeira felelôsségét fogja kiemelni. 72 A végkövetkeztetés és az ítélet. Hülloszban fel sem merül, hogy kérdéseket tegyen fel anyjának, meghallgassa esetleges védôbeszédét, s ezzel akarva-akaratlanul apjához méltó (értsd: a családi ügyekben elhamarkodottan ítélô, engesztelhetetlenül gyûlölködô) fiúként viselkedik. Az ezt követô átok egyedülálló a fennmaradt tragédiákban: mérhetetlen gyûlölettel eltelt szavakkal egy fiú saját anyját átkozza el. Még Élektra sem mond ilyen súlyos szavakat anyjának, Klütaimnésztrának (Euripidész, Élektra 1093–1095). 73 A jól felépített (vád)beszédek szabályainak megfelelôen a lezárás, a végkövetkeztetés mintegy összefoglalásképpen visszatér a kiindulóponthoz, a megelôlegezett – és a beszédben árnyaltan okadatolt – ítélethez, Déianeira elátkozásához (734–737), ám sokatmondó, hogy a vádmonológot elôkészítô három kívánság közül immár csak az egyetlen, ám valóban végrehajtható átok-ítéletet ismétli meg: pusztulj el!
750
755
760
765
770
775
780
785
790
795
800
805
810
78
Hüllosz Ha az kell, hogy megtudd, mindent el kell hát mondanom.66 Úton volt, miután felégette Eurütosz híres városát, magával hozva a gyôzelmi díjakat és a legfôbb hadizsákmányokat; Euboiának van egy hullámölelte szirtje, úgy hívják: Kéneion-fok, itt Zeusz atyának oltárokat emelt és lombokkal ékes, szent, áldozó helyet jelölt ki. Ott pillantottam meg elôször ôt, a beteljesült vágytól boldogan. Hozzá, a sokáldozatú szent áldozásra készülôhöz otthonról megérkezett akkor házi hírnökünk, Likhasz, ajándékodat hozva, halálhozó peploszod. ô, miután azt magára öltötte, ahogyan te pontosan meghagytad, tizenkét hibátlan bikát áldozott, leölve a zsákmány-csorda legkiválóbb részét. Ugyanakkor ezekkel együtt a teljes áldozat mindösszesen száz ökör volt, melyeket az oltárhoz odaterelt.67 És elôször is a szerencsétlen boldog szívvel imádkozott, örvendve díszeinek, különösen pedig köpenyének. Ám mihelyt a szent áldozatok lángja magasra csapott, a vértôl és a fenyô-tüzifa gyantájától táplálva, izzadság lepi el testét mindenütt, és a khitón szorosan rátapad, tökéletesen illeszkedve, mintha mesterember szabta volna rá:68 minden tagját elfedi. Egyszerre csak csontig hatoló, maró fájdalom kígyózik teste mélyéig, mintha egy gyilkos, rettenetes kígyónak mérge mart volna bele. Akkor pedig ráordított a szerencsétlen sorsú Likhaszra, aki pedig gonosztettedben semmiféle részt nem vállalt, hogy miféle álnok cselvetések jegyében hozta ezt a peploszt el neki. ô pedig, a szerencsétlen, mivel semmirôl nem tudott, azt válaszolta, hogy csak ajándékodat hozta el, úgy, ahogy az parancsba volt adva neki. Férjedet pedig, éppen amint ezt meghallotta, egy rettentôen fájdalmas, mellkasára támadó, testet tépô fájdalom kerítette hatalmába; akkor megragadta ôt lábánál fogva, ott, ahol az ízület hajlik, és hozzácsapta egy, a tengerbôl elômeredô sziklához. Haján végigcsorgott a fehér agyvelô és kettéhasított fejének közepébôl a vérrel együtt folyt lefelé.69 A teljes tömeg egy emberként zúdult fel jajongva, látva, ez hogy szenved,70 az meg hogyan végezte életét. De senki sem merészelt közelebb lépni férjedhez. Mert ôrjöngve vonaglott, majd a földre zuhant, rettentôn üvöltve, jajgatva. Körötte pedig a sziklák visszhangoztak, Lokrisz hegycsúcsai és Euboia szirtjei. Végül felhagyott mindezzel a szerencsétlen, miután oly soká dobálta magát a földön, számtalan fájdalom-kiáltást üvöltve, a reá végzetes sorsot hozó nászi ágyat átkozva szüntelen, a tiédet, szerencsétlen asszony, és az Oineusztól nyert nászt, amelyet saját élete elpusztítására nyert magának. Ekkor71 a mindent ellepô porfelhôbôl felemelte kíngyötört szemét, és meglátott engem a sereg közepén, amint könnyem omlott, és rám pillantva így beszélt: „Gyermekem, gyere ide hozzám, ne fuss el kínom láttán, még akkor sem, ha velem kellene halnod neked is. Hanem felemelve engem, vigyél el innen, és inkább tégy le ott, ahol a halandók közül senki sem láthat. Ha szánsz engem, legalább errôl a földrôl vigyél el, amilyen gyorsan csak lehet, nehogy itt kelljen meghalnom.” Ezt parancsolta, mi pedig egy csónak mélyén elhelyezve ôt, nagy nehezen e földre hoztuk ôt, miközben mindvégig hányta-vetette magát, fogát csikorgatta; ôt is azonnal megláthatjátok, vagy még élve, vagy éppen amint halálán van. Mivelhogy ezeket tervelted ki, anyám, az én apám ellen,72 és végre is hajtottad terveid, most leleplezôdtél; mindezekért a büntetésosztó Díké és Erinüsz álljon rajtad bosszút!73 Ha embernek ez megengedett, így imádkozom. Márpedig megengedett, hiszen te mutattál példát számomra e téren, a földön élô valamennyi halandók legkiválóbbikát megölve, olyan férfit, akihez hasonlatost nem látsz többé soha.
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 80
Szophoklész: Trakhiszi nôk
815
820
825
830
835
840
845
Kar Asszonyom, miért térsz be a palotába sietve, némán?74 Talán nem tudod, hogy hallgatásod azt jelenti: a vádlóddal együtt vádolod magad? Hüllosz Hagyjátok csak elmenni! Bárcsak minél messzebbre ragadná ôt szemeim elôl egy forgatag, miközben távozik, ez lenne remek! Miért kellene bárhogyan is anyai dölyfét növelni azzal, hogy e szent nevet: „anya”, viselje ô, aki semmit nem tesz úgy, ahogy egy anyának kellene? Hát csak menjen boldogan! És azt a gyönyört, amelyben apámat részeltette, bárcsak kapná meg ô maga is! Kar 75 Látnotok kell, ó, lányok, mennyire közel ért hozzánk az isteni jósszó, az oly régen kimondott, jövôlátó megfontolás, amely bizony hirdette, hogy a tizenkettedik, terméshozó hónapokat számláló év amint a végére ér, véget fog vetni Zeusz saját fia szenvedéseinek. És mindezeket hibátlanul, mintegy kedvezô széltôl hajtva be is teljesíti. Mert ugyan hogyan lenne képes az, aki már nem látja a fényt, vagyis aki halott már, valaha is újabb szolgaságot magára venni?76 Mert hogyha ô a Kentaurosz gyilkos leplének végzetes csellel elkészített nedvében már elmerült teljesen, miután méreggel volt az átitatva, melyet a Halál szült, s a gonoszcselû sárkány táplált, hogyan láthatná meg a következô napot azon kívül, amelyet most lát, amikor már teljesen rátapadt testére a legrettenetesebb hüdra rémséges alakja, és elpusztítja ôt a sötéthajú, cselesszavú szörnynek teste felszínét tajtékkal ellepô ösztökéje?
74 Déianeira meg sem kísérel válaszolni fia vádjaira. Miután baljós elôérzetei sorra-rendre valósággá váltak, némán távozik – örökre – a színrôl. Ugyanilyen halálba induló egyértelmûség jellemzi például az Antigonéban Eurüdikét, aki miután végighallgatta a Hírnök beszédét (Antigoné és Haimón halálról), némán távozik a színrôl (1244–1245), az Oidipusz királyban pedig Iokasztét (1073–1075). 75 A harmadik sztaszimon (821–862); drámánkra jellemzô módon a kardalok közvetlenül a színpadi jelenhez kapcsolódva, a történet kommentárjaként hangzanak el, így van ez ebben az esetben is. Az eddigi tragikus események összefoglalása e dal: Héraklész fizikai szenvedése és várható halála, Déianeira sorsa, a Nesszosz-történet újbóli felidézése, Déianeira tetteinek (kritikus) áttekintése áll a középpontban. 76 Tragikus irónia Héraklész „megmenekülését”, „szenvedéseinek szûntét” azonosítani halálával. A Kar elkeseredett kommentárja mögött felsejlik az isteni világ, azon belül is Zeusz (!) kritikája.
Mindezekbôl ez a szerencsétlen nô nem késlekedôn csak az otthonát fenyegetô csapást látta meg, az oda váratlanul beköltözô, új feleséget, s némely dolgokat egyáltalán nem értett meg, némelyeket pedig valaki más, pusztulást hozó szövetségese miatt kell elszenvednie; bizonyos, hogy most fájdalomkiáltásokat
Athéni vörösalakos peliké Déianeira ajándékozási jelenetével, Kr. e. 440-430. k.
79
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 81
Textus
77 A hallgatásba burkolózó Küprisz (Küprisz anaudosz, 860) teszi teljessé a hallgatás (némaság) tragikum-hordozó jelentôségét drámánkban. A szerelem eltitkolása érinti Iolét – aki mindvégig néma marad: így válik ô ebben az összefüggésben a mindent elpusztító Szerelemmé. Vö. Euripidész, Hippolütosz 38–40 (Phaidra némán ôrzött, tragikus szerelmi lángolása). 78 A negyedik epeiszodion (863–946). Déianeira öngyilkosságának híre a Dajka-Kar párbeszédben, majd a részletek ismertetésével a Dajka monológjában kerül elbeszélésre. 79 A nôi öngyilkossági mód a tragédiában általában az akasztás (Iokaszté, Phaidra, Antigoné) vagy a máglyahalál (Megara; Iphigeneia esete – önként vállalt halál, máglya, de mégsem halál – határeset). Déianeira az egyetlen, aki ezt a férfias (Aiaszhoz illô) halálnemet választja. Nem mintha a nôk el lennének tiltva a kés (kard) használatától a tragédiában: a nôk gyilkolni, szemet kivájni azért tudnak (Klütaimnésztra, Élektra, Médeia, Hekabé). Lásd Loraux, N., Tragic Ways of Killing a Woman, Cambridge, Mass., 1987, 36–55.
850
855
860
865
870
875
880
885
80
hallat, vagy éppen végtelen könnyeinek árjával áztatja a lágy harmatot, miközben a közelgô Sors rettenetes és hatalmas vészt hoz napvilágra neki. Könnyek hatalmas árja tör elô belôlem, mert elárasztja ôt a pusztító betegség, ó, jaj, olyan fájdalom, amilyet soha ellenségtôl a messze földön híres férfi nem kellett hogy elszenvedjen. Ó, jaj, sereg élén harcoló dárda sötét hegye, te, aki egykor oly sebesen elhoztad ide azt a szüzet a meredek Oikhaliából, a harci zsákmányt! Mert világos immár, hogy a mindenben segítô, de hallgatásba burkolózó Küprisz77 mindezen események szerzôje. Elsô Félkar78 Vajon az ôrület vett rajtam erôt, vagy valamely frissen felszakadó jajszót hallok a házból elôtörni ? Mit mondhatok? Második Félkar Nem érthetetlen hang visszhangzik, hanem szerencsétlen jajongás tölti be a palotát, mert egy új csapás zúdul a házra. Kar Nézd hát ezt itt, mennyire öröm nélküli és milyen gondfelhôzte homlokkal közeleg felénk ez az öregasszony, hogy híreit elmondja nekünk. Dajka Ó, gyermekeim, jaj, nem csekély bajoknak okozója lett nekünk a Héraklészhez eljuttatott dísz! Kar Miféle újonnan keletkezett bajról adsz hírt, anyó? Dajka Útra kelt Déianeira, a legvégsôre mind közül, de úgy, hogy meg sem kell lábát mozdítania. Kar Csak nem úgy, hogy meghalt? Dajka Mindent hallottál. Kar Meghalt a szerencsétlen? Dajka Másodszorra hallod. Kar Ó, a szerencsétlen áldozat! Milyen módon halt meg, beszélj! Dajka A lehetô legborzasztóbban, az eredményt látva így. Kar Mondd el sorra-rendre, asszony! Oszd ezt meg velünk! Dajka Elpusztította önmagát. Kar Miféle indulat, vagy miféle betegségek pusztították el ôt a romlás nyilának hegyével? Hogyan tervezhetett el halálra új halált, amelyet egyedül önmagának készített? Dajka Halált hozó vas ejtett mély sebet testén.79 Kar Szemtanúja voltál, anyó, ez ôrült tettnek? Dajka Szemtanúja. A lehetô legközelebb álltam mellette.
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 82
Szophoklész: Trakhiszi nôk
890
895
900
905
910
915
920
925
930
935
940
945
Kar Ki tette? És hogyan? Rajta, mondd el! Dajka ô maga emelt kezet önmagára, így követte el e tetteket. Kar Mit mondasz? Dajka Az igazat. Kar Megszülte hát, megszülte a nemrég feleségül vett leány e palota számára a hatalmas Erinüszt!80 Dajka Túlságosan is. És ha ott lettél volna a közelében, mellette, láthattad volna, miket tett, s most még jobban siratnád. Kar De hát miféle nôi kéz merészelt ilyen tetteket elkövetni? Dajka81 Mégpedig szörnyûségeseket! De hallgasd végig, hogy majd tanúskodhass mellettem: Miután bement a palotába, egyedül-magányosan, még látta, hogy fia az udvaron öblös ágyat készített elô, hogy aztán apja elé siessen újra;82 ekkor rejtôzködve bújt el odabent, hogy senki se lássa, s elôbb az oltárra borulva nyögve sírt, hogy immár magányossá vált, majd jajongott, sorra érintve a megszokott tárgyakat, melyekkel a szerencsétlen korábban körülvette magát. Erre meg arra bolyongva a palotában, ha valamely, szívének kedves szolgálójának testére esett pillantása, feljajdult ô, a végzetes sorsú, rápillantva, és ôrjöngve szólította saját végzet-istenét, és az immár örök idôkre gyermektelen otthonát. Majd mindezektôl elcsendesült. Ekkor váratlanul azt látom, hogy a héraklészi hálószobába siet sebesen. Én pedig, hogy szemem kilesse ôt, egy sötét zugban rejtôztem el titokban. És látom, hogy asszonyom a héraklészi ágyon széles takarókat terít szét. És amint végzett ezzel, rávetve magát magasról a nászi ágy közepére feküdt, és azt könnyeinek forró árjával árasztva el így beszélt: „Ó, ágyam, ó, házasságom, mindörökre isten veletek, mivel engem már soha többé nem fogadtok be e nászágyba feleségként.” Majd miután így beszélt, hirtelen mozdulattal megoldotta peploszát, amelyet aranyból készült kapocs tartott össze keble fölött, és fedetlenné tette egész oldalát és bal karját is teljesen. Én pedig, amennyire csak tellett tôlem, sebes futással rohantam, és fiának elmondtam mindazt, amiben anyja mesterkedett.83 De amikor, éppen csak oda s vissza sietve, megtettük utunk, látjuk, hogy ô kétélû kardjával 84 mája alatt az oldalát és a szívét keresztüldöfte már. Ezt látva fia feljajdult,85 mert felismerte a szerencsétlen, hogy haragjában e tettet ô idézte elô, és csak késôn tudta meg a háznéptôl, hogy anyja mindent a szörny által becsapva, akaratlan követett el. És odabent a szerencsétlen fiú semmit nem hagy már jajszavától mentesen, kiváltképp siratja anyját, s ajkaira ráborul, majd pedig oldalához tapasztva oldalát, ott marad mellette fekve, gyászolva anyját, mivel igazságtalanul gonosz váddal illette ôt, zokogott, mert egyszerre két részrôl is árvaságra jutott: apjától és anyjától is megfosztva kell most már élnie. Íme ezek történtek odabent. Úgyhogy ha bárki két, vagy akár több nappal is elôre számol, annak nincs esze. Mert hiszen bizonyosan nincsen holnap,
80 Költôi képbe burkolt tragikus irónia: Héraklész tehát feleségül vette Iolét, kettejük nászának gyümölcse az Erinüsz, a bosszúállás istennôje. A mitológiai szerepek szerint e tétel természetesen nem érvényes, hiszen egyetlen hagyomány sem tud Héraklész és Iolé nászából született utódokról, arról nem is beszélve, hogy az Erinüszök igazán nem ilyen típusú bosszúra termettek: ôk a családon belüli gyilkosság és erôszak bosszuló istennôi (Klütaimnésztrát sem üldözik Agamemnón bosszuló istennôi, hiszen ô „csak” férjét ölte meg; bezzeg szegény Oresztészt, aki vérrokonát, anyját gyilkolta meg!). De ezeknek a filologizáló megjegyzéseknek itt nincs jelentôségük: egyszerûen jól hangzik a színpadról, a palotában bekövetkezett tragikus eseményekkel kapcsolatban vérségi bosszúra asszociálni. Vö. Seale, D., Vision and Stagecraft in Sophocles, Chicago, 1982, 85–89. 81 A Dajka monológja (896–946), vö. Euripidész, Alkésztisz 152 skk., a Szolgáló érzékletes leírása úrnôje élettôl való búcsúzásáról. Mindkét monológban közös, hogy kiemelt szerepet kap a kedves szolgálóktól, a megszokott tárgyaktól, nem utolsósorban pedig a nászágytól, a szexualitástól való búcsúzás. 82 Apró tévedés: Hüllosz nem indul el apja elé. 83 Különös reakció, amely világosan mutatja a Dajka cselekvési lehetôségeinek korlátait: ahelyett, hogy úrnôjét igyekezne visszatartani az öngyilkosságtól, odarohanva hozzá, akár fizikai erôszak árán is, Hüllosz keresésére indul, hogy segítségül hívja. Lett légyen szó akármilyen sebes futásról, az nyilvánvaló, hogy csakis késôn érhet vissza úrnôjéhez. Phaidra Dajkája akkor találja meg úrnôjét, amikor az már halott (Euripidész, Hippolütosz 775 skk.), ugyanígy Iokasztét Oidipusz (Szophoklész, Oidipusz király 1254 skk.). 84 Honnan és fôleg miért van Déianeirának kétélû kardja? 85 Minden átmenet nélkül Hüllosz kerül az elbeszélés középpontjába, Déianeira halála már csak mint a következô jeleneteket, a bûnét (elhamarkodott ítéletét és anyjára szórt átkait) megbánt fiú apjával való találkozását készíti elô. 86 A negyedik sztaszimon (947–970): feltûnôen rövid gyászdal Déianeira és Héraklész sorsa felett, de ennél is fontosabb, hogy a Kar most már menekülne, messzire repülne akár egy szélfuvallatra is (953 skk.), csak ne kelljen szembenéznie a halálos kínoktól szenvedô Héraklésszel. A feszültség növelését szolgálja, hogy a Kar bizonytalan, vajon életben van-e még a hôs, vagy már halott. A végsô kétségbeesés állapota a tehetetlenség érzetével kiegészítve pontosan elhelyezi a Kart a tragédia szerkezetében: a szélsôséges boldogság (633 skk.) és a végletes boldogtalanság szélsôséges állapotai között váltakozik hangulata, ugyanakkor erôsen limitált idôtartamú megszólalásai jelzik, sohasem volt igazán közel Déianeirához, a palotát sújtó bajokhoz.
81
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 83
Textus
87 Az exodosz (971–1278). Déianeira halott, Héraklészt pedig haldokolva hozzák színre. A tragédia két hôse nem is találkozik a cselekmény során, hiába okozták egymás pusztulását a színpadi történet jelenében. Hasonló felépítésû Euripidész Hippolütosza: Thészeusz akkor lép színre, amikor Phaidra már halott, a kettejük közötti konfliktus megoldása éppúgy lehetetlen, pontosabban aktualitását vesztette, mint Déianeira és Héraklész történetében. 88 A szenvedô hôs álma feletti ôrködés segít megérteni, mi történik a színen: a halálos kínoktól elcsigázott Héraklészt elnyomta az álom, s így, valami ágyféleségen hozták be. Vö. Euripidész, Hippolütosz 170 skk. – a halálán lévô Phaidrát ágyán fekve, öntudatlan állapotban hozzák be; Euripidész, Oresztész 1 skk, 140 skk. 89 Egyszerû felkiáltás, amely az álomból ébredést kíséri, vagy a magatehetetlen beteg apját hívó jajszava?
amíg valaki baj nélkül be nem fejezte az éppen most folyó napot. Kar86 Melyiken zokogjak elôbb? Melyik végzet ment messzebb? Eldönteni nem tudom, én szerencsétlen. 950
955
960
965
970
975
980
985
990
82
Íme, látjuk, hogy mik történtek a palotában, s aggódva várjuk, mik történnek még. Ugyanazt jelenti bírni valamit, vagy várni rá. Bárcsak egy erôs, boldogságot hozó szél támadna a házra, amely messzire ragadna engem e helyrôl, nehogy Zeusz erôs szülöttének puszta megpillantása azonnal halálra rémítsen. Mert azt mondják, megszüntethetetlen fájdalmak közepette közeleg már a palota felé, leírhatatlan csodaszörnyként. Közeli, nem pedig nagy távolságra lévô! – kiáltom világgá éleshangú csalogány módján. Hiszen íme, idegenek ismeretlen csoportja érkezik. De hogyan hozzák ôt? Mintha közeli rokonról gondoskodnának, súlyos, néma léptekkel hozzák terhüket. Jaj, jaj, hangja nincs már annak, akit hoznak! Hogyan kell ítélnem e felôl: már meghalt ô, vagy álomban alszik talán? Hüllosz87 Jaj nekem, apám, jaj nekem a miattad érzett gyász miatt! Mit tehetnék? Milyen tettre készüljek? Jaj nekem! Öreg Hallgass, gyermekem, nehogy felkeltsd rettentô szívû apád dühödt-vadállati fájdalmát! Éppen hogy csak, de még él. Te pedig ajkadba harapva maradj csöndben.88 Hüllosz Hogyan mondod, Öreg? Hát még él? Öreg Vigyázz, nehogy felverd a mély álomba zuhant férfit! Nehogy újraéleszd és feltámaszd egy ôrült elme rettentô betegségét, gyermekem! Hüllosz De hát rám, szerencsétlenre mérhetetlen súly nehezül! Belepusztul a szívem. Héraklész Ó, Zeusz,89 hol vagyok hát? Miféle halandók földjén fekszem kibírhatatlan kínok közt kiterítve? Jaj nekem, én, szerencsétlen! És már újra eláraszt a fájdalom! Jaj! Öreg Hát értitek már pontosan, mennyire hasznos volt csendben meghúzódni és nem elüldözni ennek feje felôl és szempilláiról az álmot? Hüllosz De hát nem tudom, hogyan lehetnék képes türtôztetni magam ilyen szerencsétlenség láttán! Héraklész Ó, Kénaia-fok oltárai, oly csodás, szent áldozataimért miféle
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 84
Szophoklész: Trakhiszi nôk
995
1000
1005
1010
1015
1020
1025
1030
1040
1045
1050
1055
1060
hálával jutalmaztál engem, szerencsétlent, ó, Zeusz? Miféle gyalázattá tettél engem, mondd, milyenné? Olyanná, amilyet bárcsak soha ne kellett volna nekem, nyomorultnak meglátnom szemeimmel, jaj, hogy az ôrületnek ez a kitéphetetlen burjánzása bárcsak soha ne került volna közelembe! Mert ki az a ráolvasó dalnok, melyik az a gyakorlott gyógyító orvos, aki ezt a csapást Zeuszon kívül csillapítani képes? Csodaként látnám, de messze van innen. Jaj, jaj,90 hagyjatok engem, hagyjatok engem, szerencsétlen sorsút álomba merülni még utoljára, hagyjatok engem, szerencsétlen sorsút! Hol fogsz meg engem? Merre, jaj, merre fordítasz? Megölsz engem rögvest, megölsz! Újra felzaklattad, mi éppen csak elnyugodott. Elkapott megint, jajajajajajaj, ismét belémhasít a fájdalom! Honnan vagytok, ó, ti, valamennyi görög közt legigaztalanabb férfiak, akikért pedig megtisztulást hozva oly sokszor vállaltam a halált mind tengeren, mind pedig rengeteg erdôn át, én, szerencsétlen, most pedig nekem, a szenvedônek senki nem hoz sem tüzet, sem egy enyhülést hozó kardot?91 Jaj, jaj, Senki nem akarná erôvel lecsapni fejemet (..................…........ …........ ) ide eljôve hozzám, szerencsétlenhez? Jaj, jaj. Öreg Ó te, e férfi gyermeke, ez a tett nagyobb horderejû, mint amit az én erôm elbír. De te vállald fel azt velem! Mert a te erôd egyedül kétszer többet ér megmenteni ôt, mint az enyém. Hát tartom is már, fájdalmat felejtésnek átadó gyógyszerem azonban sem odabent, sem idekint nincsen nekem, hogy célt érjünk vele. Az élet e dolgai felett csak Zeusz rendelkezik. Héraklész Jaj, jaj, gyermekem, merre vagy hát? Erre, erre, ide hozzám, karolj át, hogy felemelj engem! Jaj, jaj, áááá, végzethozó istenem! Íme, megint rám tör, rám tör a rettenetes, minket elpusztító, megközelíthetetlen, vad kór! Ó, Pallasz, Pallasz, megint megtámadott! Ááááá, gyermekem, ha szánod nemzôd sorsát, húzd ki kardod, vád nem érhet ezért, döfd belém nyakszirtem alatt! És szüntesd a kórt, mellyel a halálba küldött engem istentelen anyád, akit bárcsak láthatnék, amint a pusztulásba hull ugyanilyen módon, mivel engem megölt. (....................) Jaj, jaj, ó, Zeusszal egy-vér Hádész, ó, te édes, boríts rám álmot, boríts rám álmot sebesen szárnyaló halállal semmisítve meg engem, a szerencsétlent! Kar Jeges rémülettôl reszketek, hallva az urunkat sújtó szörnyûségeket, kedveseim, aki bár ilyen nagy hôs, azok mégis a halálba üldözik. Héraklész92 Ó, mennyi sok égetô bajt – elôsorolni is rengeteg – viseltem szenvedéssel, karjaimmal és vállamon! De soha ehhez hasonlót nem szabott ki rám sem Zeusz ágytársa, de még a gyûlöletes Eurüsztheusz sem, amilyen ez a mostani, amelyet Oineusz csalárd lánya93 tapasztott szorosan vállaimra, ezt az Erinüszök szôtte, testemet teljesen körülölelô köpenyt, amelytôl elpusztulok. Mert erôvel préselôdve oldalamba a húsom legmélyebb rétegeit zabálja fel, és a tüdôm ereit nyeli magába mohón rájuk törve. Belôlem a friss vért már mind kiitta, és testem darabjaira porlad szét teljesen, e megnevezhetetlen kór martalékaként. És ilyeneket sem harci dárda, sem Gigászok földbôl született hada, sem semmilyen szörny-erô, sem Hellasz, sem értelmes nyelvet nem ismerô, egy föld sem,
90 Lírai betét, kardal-jellegûen sztrophéra és antisztrophéra osztva (1004–1043), Héraklész fájdalmának, zaklatottságának világgá kiáltása. Szükséges, hogy Héraklész nagymonológját (1046–1111) elôkészítse egy a jajongástól elütô versmértékû, de még nem a józan megszólalás versmértékében, a iambikus trimeterben elhangzó ének/ beszéd. 91 Philoktétész vágyik ennyire a fájdalomroham kínzó szorításában a halál megváltó pillanatára: Szophoklész, Philoktétész 739 skk. 92 E monológgal kezdôdik az exodoszba ékelt utolsó epeiszodion (1044–1258), lásd Davies, M., Sophocles Trachiniae, Oxford, 1991, 235–263. 93 Héraklész egyértelmûen Déianeirát teszi felelôssé a halálos szenvedésért. Indulata, gyilkos gyûlölete nem igényel megerôsítést, hiszen ô mindent tud, enyhítô körülmény elképzelhetetlen. A színen lévôk – és a nézôk, olvasók – jobban ismerik Héraklésznél a történetet, többet tudnak nála. Tudjuk, hogy Déianeira jót akart, s tudjuk, hogy öngyilkos lett.
83
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 85
Textus
94 Héraklész egyetlen gondolata a bosszú, csak Déianeira megölése enyhíthetné lelke kínját. A Hülloszhoz intézett kegyetlen felszólítás pontosan illik a senkit és semmit nem kímélô héraklészi jellemrajzba, amelyet drámánk korábbi történései elôre jeleztek Akhelóosz legyôzésétôl Oikhalia lerombolásán és Iphitosz meggyilkolásán át egészen Likhasz sziklához csapásáig. Választás elé állítani fiát, Hülloszt, hogy anyja megölésében legyen apja szövetségese: Héraklészhez méltó ötlet. 95 Ennél nagyobb szégyen nem érhet egy hérószt, mint hogy szûzlány módjára kelljen viselkednie, lásd Szophoklész, Antigoné 678 skk., 746 skk. 96 Összesen hat hôstettét sorolja fel Héraklész: a nemeai oroszlán legyôzését, a lernai hüdra elpusztítását, a Kentaurok elleni gyôzelmét, az erümanthoszi vadkan megölését, a Kerberosz elhurcolását és a Heszperiszek almáinak megszerzését (1092– 1100). Többféle logika szerint is csoportosíthatók e hôstettek (földrajzi elhelyezkedés; a testi erô használata; a vadság és kegyetlenség), de a legfontosabb, hogy a dicsô múltat kell minél plasztikusabban szembeállítani a nyomorékká vált hôs tragikus jelenével. 97 Alkméné, Amphitrüón felesége Héraklész anyja, de nem ô adta fiának nevét: keserû gúnnyal Hérára céloz Héraklész, aki íme, a rá kiszabott munkák után is üldözi gyûlöletével. Héraklésznek nincs szerencséje a féltékeny nôkkel: Héra apjára, Zeuszra volt féltékeny (ennek a családi viszálynak a következményeirôl szólt egész eddigi élete), most pedig saját, ugyancsak féltékeny felesége okozza halálát. 98 Igazi hérószi gondolat az elszenvedett sérelemért való, minden körülmények között megtartandó bosszúvágy. Errôl szól már az Iliasz is (Akhilleusz engesztelhetetlen haragja és bosszúja Agamemnónnal, késôbb Hektórral szemben), s a tragédiákban se szeri, se száma az engesztelhetetlen boszszúra felesküdött isteneknek és földi halandóknak. 99 Sztikhomüthikus párbeszéd apa és fia között (1114–1178), amelynek célja a hôs valóságra ébresztése.
1065
1070
1075
1080
1085
1090
1095
1100
1105
1110
1115
1120
84
ahová én, hogy megtisztítsam, eljutottam, nem tett ellenem. Csak egy asszony, egy nônemû lény, akiben semmi férfiúi nincs, ô, egyedül pusztított el engem, mégpedig kard nélkül. Ó, gyermekem, légy valóban tôlem lett fiam, és ne tiszteld jobban anyád nevét!94 Add kezemre szülôanyád, magad hurcolva ôt két kezeddel ki a házból, hogy tisztán lássam, engem félsz-e jobban, vagy ôt, amikor látod, hogy e két test a rájuk kiszabott törvény szerint pusztul el. Rajta, szülöttem, merd megtenni ezt, szánj meg engem, akit oly sokan szánnak, aki most, mint egy szûzlány,95 jajgatva siránkozik. Pedig azt egyetlen ember sem állíthatja, hogy látta e férfiút valaha is, amint így tett volna. De könnyek nélkül tûrtem, hogy a szenvedések nyomomban járjanak. Most pedig idáig jutottam, hogy én, szerencsétlen, ilyen férfiból asszonnyá váltam. Tehát most közelebb lépve állj mellém, apád mellé szorosan, és vésd eszedbe pontosan, miféle sorscsapástól szenvedem el mindezt. E lepleket eltávolítva megmutatom neked. Rajta, bámuljátok mind e szerencsétlen testet, nézzétek a rettenetes sorsút, engem, hogy milyen siralmas állapotban vagyok. Jajaj, ó, én nyomorult, megint eláraszt forróságával a végzet hulláma, átjárja pusztítón oldalam, s nem hagy engem mozdulatlan, úgy tûnik, a pusztító, mindent felfaló ragály. Ó, Uralkodó Hadész, fogadj be engem, ó, Zeusz lángsugara, sújts le rám! Röpítsd szívembe, ó, uram, lôdd belém föntrôl villámodnak nyilát, atyám. Mert ismét támad mohón, éhesen, ereje teljében van újra, kiáradva feltámadt ellenem. Ó, kezek, kezek, hátam és mellkasom, ó, drága karjaim, ti vagytok valóban, akik egykor rátámadtatok Nemea lakójára,96 a nyájakat elpusztító oroszlánra, a megközelíthetetlen és megszólíthatatlan teremtményre, és erônek erejével elpusztítottátok? És ugyanígy a lernai hüdrát is, és a szörnyek kétalakú, vad, lópatákon rohanó seregét, a fennhéjázó, törvényt nem ismerô, mindent felülmúló erôszak-csapatot, és az erümanthoszi szörnyet, és Hadész föld alatt lakó, háromfejû kutyáját, a harcban legyôzhetetlen, rémületet keltô csodalényt, a rettentô Ekhidna szülöttét, és az aranyalmák ôrét, a sárkányt, ott, a világvégi tájon. És még hány ezer más fáradalomba kóstoltam bele, és senki sem gyôzte le karjaim erejét! De most így, testrészeim erejétôl megfosztva, mi több, darabokra szaggatva a vak végzet teljesen lerombolt engem, nyomorultat, aki a legnemesebb anya nevét viselem,97 s akit úgy neveznek tisztelettel: a csillagok közt úr Zeusz fia. Legalább ezt jól vegyétek eszetekbe, és ha talán semmi vagyok is, és semmiként vonszolom magam, azt a nôt, aki mindezeket elkövette, kezemmel fogom büntetni még ilyen állapotban is. Csak jöjjön ide, hogy példájával vigye hírül mindenkinek: akár élve, akár még halálomban is bosszút állok a bûnösökön.98 Kar Ó, szerencsétlen Hellasz, milyen gyászt látok közeledni sebesen feléje, ha egyszer majd megfosztják e férfitól! Hüllosz99 Mivel engedélyt adtál, hogy válaszoljak, atyám, maradj csendben, hallgass meg, még ha szenvedsz is éppen. Mert amire téged esdve kérlek, az igazságos, hogy úgy legyen. Add át magad nekem, nehogy – mivel lelkedet ennyire mardossa az indulat – új haragra gyulladj. Másképp nem tudhatod meg, hogy milyen körülmények közt örvendsz majdani bosszúdnak, és milyenek közt gyûlölsz hiábavalón. Héraklész Mondd el, amit csak akarsz, de fejezd be már! Oly nagyon szenvedek én, hogy semmit sem értek mindabból, amit cirkalmasan, hosszan fejtegetsz.
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 86
Szophoklész: Trakhiszi nôk
1125
1130
1135
1140
1145
1150
1155
1160
1165
Hüllosz Azért vagyok itt, hogy anyámról szóljak neked: milyen körülmények közt van ô most, és milyenek közt követte el a bûnt akaratlan. Héraklész Ó, te, gonoszok leggonoszabbika, tehát rá akarsz még venni, újra, hogy apagyilkos anyádról hallgassalak beszélni? Hüllosz Mert most úgy állnak dolgai, hogy nem lehet hallgatnom róla. Héraklész Persze hogy nem, biztosan a korábban elkövetett bûnei miatt. Hüllosz Bizony nem fogsz így beszélni mindazok fényében, amik ma történtek itt. Héraklész Mondd hát, de vigyázz, nehogy úgy tûnj, bûnössé lettél te is! Hüllosz Kimondom hát: meghalt, nyakát tôr döfte át épp az imént. Héraklész Kinek a tôre? E szörnyûségekkel földöntúli dolgokról mondtál jósigét. Hüllosz Önkezével ölte meg sajátmagát, senki idegennek nem volt köze e tetthez. Héraklész Jaj nekem! Még mielôtt az én kezemtôl kellett volna halnia!100 Hüllosz A te indulatod is másfelé fordulhat, ha mindent megtudtál. Héraklész Csodás beszédbe kezdtél! De mondd el, mire gondolsz! Hüllosz Arról van szó, hogy bár tragikusan vétkezett, hasznosat akart tenni. Héraklész Hasznosat, ó, te rosszak rossza, megölve apádat?! Hüllosz Ugyanis szerelmi varázst akarva rád bocsátani vétkezett súlyosan, miután új feleséged szemébe nézett odabent. Héraklész És a trakhisziak közül ki ennyire jártas a varázsszerekben? Hüllosz Egykor a kentaur Nesszosz gyôzte meg ôt, hogy ezzel a kenettel keltsen benned eszeveszett szerelmet. Héraklész Jaj, jaj, én szerencsétlen sorsú, végzetsújtott vagyok! Elpusztultam, elpusztultam, fény nem ragyog többé nekem. Jaj nekem, most már értem, miféle sorscsapás miatt szenvedek.101 Menj, fiam, hiszen apád már nem is él! Hívd ide hozzám valamennyi, veled egy-vér testvéredet, hívd ide a szerencsétlen Alkménét is – aki hiába volt Zeusz ágytársa –, hogy meghalljátok tôlem a jóslatok utolsó részét, melyeket csak én ismerek. Hüllosz De hát anyád nincs itt – a tirünszi szirtfokra költözött ô, hogy ott legyen lakóhelye, és gyermekeid közül néhányat felkarolva maga neveli ôket, a többi pedig, hogy tudd, Thébai városát lakja. De mi, akik itt vagyunk melletted, ha valamit tenni kell, atyám, rád figyelve teljes erônkkel azon leszünk, hogy az meglegyen.102 Héraklész Halld hát legalább te, mit kell tenni: abban a helyzetben vagy bizony, hogy megmutathatod, vajon hozzám méltó férfinak nevezhetnek-e. Apámtól származott egykor a hozzám eljutott jósszó, hogy senki halandó kezétôl soha meg nem halok, hanem csak attól, aki már holtan Hadész lakója lett. Hát ez volt a szörny-vadállat Kentaurosz, amint azt az isteni jóslat elôre megmondta: holtában ölt meg engem, az élôt. És feltárom az ezekkel egybevágó, további jósszavakat is, amelyek pontosan illenek a korábbiakhoz, s amelyeket a hegyekben lakó és a puszta földön háló
100 Hátborzongató kegyetlenség. A halálon túli gyûlölet elsôsorban annak szól, hogy a Nagy Hôs nem tudja teljesíteni kötelességét (1133: hósz khrén). 101 A felismerés megtörtént, Héraklész immár tudja, hogy Déianeira elleni haragja igazságtalan volt. Jellemrajzának árnyalásához tartozik sokatmondó hallgatása korábbi átkairól: egyetlen szóval sem bánja Déianeira elleni gyilkos dühét, átkait nem vonja vissza. Az új helyzetben mindössze annyi változott, hogy immár érdektelenné válik számára Déianeira személye. Újabb eposzi motívum: hasonlóan múlt el – pontosabb megfogalmazásban: vált tökéletesen érdektelenné – Akhilleusz haragja és bosszúvágya Agamemnónnal szemben, hiszen Patroklosz halálával a Hektór elleni, jóval fontosabb harag és bosszúvágy lépett a helyébe – ezért félreértés Akhilleusz és Agamemnón kibékülésérôl beszélni az Iliasz kapcsán (XIX. ének). 102 Újabb kudarc: Héraklész nem láthatja viszont sem anyját, Alkménét, sem fiait. Hüllosz különös indoklása – Alkméné éppen a Héraklész miatt rászakadt családi kötelezettségek miatt nem jöhet – egyszerre megalázó, szemrehányó, tragikus és gúnyos-ironikus.
85
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 87
Textus
103 Héraklész nem akar, nem tud még egy kudarcot megélni, ezért „biankó csekket” kér fiától, hogy bármit kérjen-parancsoljon is, Hüllosz azt teljesíteni fogja. Az eskü-követelés Euripidésztôl ismert motívum: Médeia 745 skk. (Médeia kéri esküre Aigeuszt); Iphigeneia a tauroszok földjén 735 skk. (Iphigeneia Püladészt kötelezi esküre). Különös, de a jelen szituációval mégis párhuzamba állítható esküpélda a Philoktétész 813–815: Neoptolemosz a jobbját nyújtva pecsételi meg ígéretét (itt nem eskürôl van szó: emballe kheirosz pisztin), Héraklész ugyanígy: emballe kheira (1181). További, a mítosz történetszövésébôl fakadó lírai részlet, hogy a haldokló Héraklész máglyáját (amelynek lángra lobbantására megesketni akarja Hülloszt) végül majd éppen az a Philoktétész fogja meggyújtani, aki, midôn eljut a héraklészihoz hasonló, tragikus halálvágyhoz, ugyanazzal a gesztussal – a segítô kéz megérintésével – próbál társra találni Neoptolemosz személyében, mint tette azt Héraklész. 104 Héraklész hozzálát az „eskücsekk” kitöltéséhez: olyan tettek végrehajtását kériparancsolja, amelyek örök idôkre megpecsételik fia, Hüllosz sorsát. Az elsô kérésparancs (1191–1215) öt részbôl áll: (1) saját kezûleg kell a haldokló Héraklészt az Oita hegy csúcsára felvinnie, (2) ott máglyát kell emelnie, (3) s Hérakész testét rávetve (szóma...embalein, 1197) (4) meg kell azt gyújtania. S ha mindez a borzalom nem lenne elég (5), Hüllosznak könnyet sem szabad ejtenie mindeközben. Világosan kivehetô fokozás szerint van összeállítva e parancssor, a legemberibb-leggyermekibb gesztustól – a beteg apa felkarolásától – a legszörnyûbb, legembertelenebb gesztusig: az apa halála feletti gyász tiltásáig jutunk el. Mintha Hüllosz egy szakrális, beavatási rítus Héraklész meghatározta állomásait végigjárva kellene hogy eljusson valamely, homályosan a héraklészi viselkedési normákra, életvitelre emlékeztetô állapotig. Gyermeknevelés öt percben, Héraklész módra. 105 Az Oita hegyen emelt máglyát, amelyen végre elhamvadhat Héraklész teste, nem Hüllosz, hanem Philoktétész fogja lángra lobbantani. Ezért a jótettéért kapja ajándékba a hôs mindig célba találó íját és nyílvesszôit (Szophoklész, Philoktétész).
1170
1175
1180
1185
1190
1195
1200
1205
1210
86
Szelloszok szent ligetébe elmenve jegyeztem fel magamnak, apám sok nyelven megszólaló tölgyétôl hallva meg, amely azt mondta nekem, hogy a jelen pillanatban, vagyis éppen most következik be az engem sújtó szenvedések feloldása. Én pedig abban bíztam, hogy boldog jövô vár rám. De valójában nem jelentett ez mást, mint hogy meg kell halnom: hiszen a holtak számára nem lesz már új szenvedés. Mivel tehát mindezek világosan egybevágnak, fiam, rajtad a sor: az kell, hogy te e férfiú harcostársává legyél, és ne várd meg, hogy szám haragos szavakra nyíljon, hanem teljes egyetértésben cselekedjél velem, a legszebb törvényt szem elôtt tartva, hogy ugyanis apánknak engedelmességgel tartozunk.103 Hüllosz Jaj, apám, félelem tölt el, hogy beszédednek ilyen fordulatához értünk, de engedelmeskedem mindenben, akaratod szerint. Héraklész Legelôbb is nyújtsd a jobbodat nekem! Hüllosz Mire kell így esküt tennem, hogy így ragaszkodsz ehhez megint? Héraklész Hát nem nyújtod azonnal, és nem teljesíted kívánságomat? Hüllosz Íme, nyújtom, és semmiben sem fogok ellentmondani. Héraklész Esküdj tehát nemzôapám, Zeusz fejére... Hüllosz Mégpedig hogy mit teszek? Ez is ki lesz majd mondva? Héraklész ...hogy amit én megnevezek, a feladatot, teljesíted. Hüllosz Esküszöm hát, Zeuszt szólítva esküm tanújául. Héraklész … hogyha pedig megszeged azt, könyörögj, hogy büntetés sújtson le rád. Hüllosz Semmiképp nem fog lesújtani, hiszen teljesítem. De azért esküszöm. Héraklész Ismered Zeusz Oitéjának legmagasabb csúcsát?104 Hüllosz Ismerem, mivelhogy áldozóként sokszor álltam én ott fent, e hegy tetején. Héraklész Nos, oda kell neked felvinned engem, felkarolva testemet két kezeddel, és közeli társaid közül azokkal, kikre ebben számítani kívánsz, a föld mélyébe gyökeret vert tölgyrôl sok tûzifát levágva, s hozzá a vadolajfa sok, lemetszett, erôs ágát hozzáadva, rá kell e máglyára dobnod testemet, és fenyô-fáklyának tüzét meggyújtva lángra kell lobbantanod azt.105 Jajkiáltásoktól tartózkodva könnyed se hulljon, hanem zokogástól menten és könnyek nélkül, már amennyiben e férfiú fia vagy, tedd a dolgod. Mert ha nem így teszel, én várni fogok rád odalent is, hogy súlyos átkaim rajtad beteljesüljenek. Hüllosz Jaj nekem, apám, mit mondtál? Mikre kényszerítesz? Héraklész Mindarra, amit meg kell tenni. Ha nem teszed, más apának légy a gyermeke, és többé ne hívjanak fiamnak! Hüllosz Jaj nekem ismét, mert amire engem kényszerítesz, apám, nem más, mint hogy gyilkosod legyek és vérrel szennyezzem kezem. Héraklész Egyáltalán nem, hanem hogy kór-szüntetô gyógyítóm légy, és szenvedéseimnek egyetlen orvosa. Hüllosz Ugyan hogyan gyógyítanám meg testedet, lángot vetve rá? Héraklész Ha e tettôl visszarettensz, a többi parancsom azért teljesítsd!
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 88
Szophoklész: Trakhiszi nôk
1215
1220
1225
1230
Hüllosz Azt, hogy oda elvigyelek, bizonyosan nem utasítom vissza. Héraklész Hát az imént leírt tûz megrakását? Hüllosz Addig a pontig, amíg nem kell két kezemmel érintenem. A többit tehát el fogom végezni, részemrôl bizony nem fogsz visszautasításra találni.106 Héraklész Rendben, illendô, hogy mindez így is legyen. Tegyél még hozzá kedvemért egy kis szívességet107, miután e nagyobbakat már elvégezted. Hüllosz Bizonyos, hogy még ha nagy is lenne e szívesség, teljesíteni fogom.108 Héraklész Az Eurütosz-lányt ismered, ugye? Hüllosz Iolét mondod, legalábbis úgy tûnik nekem. Héraklész Jól értetted. A következôt bízom rád, nyomatékkal, gyermekem: ôt, ha én már halott leszek, és ha akaratomat tisztelni szeretnéd, emlékezetedben tisztán ôrizve az apádnak tett esküket, vedd el feleségül;109 nehogy ellenkezz apáddal! Azért, hogy senki más férfi ôt, aki velem szerelemben, oldalamnál hevert, rajtad kívül ne érintse már soha,110 hanem csak te, fiam, te gondoskodj e nászágyról. Hallgass rám! Hiszen ha már nagy dolgokban engedelmeskedtél nekem, a csekélyekben ellentmondani annyit jelent, mint semmivé tenni a korábbi kegyet. Hüllosz Jaj nekem! Szörnyûség egy kórban szenvedô ellen haragra gyúlni, de látva, hogy ez ilyen gondolatra jutott, ugyan ki fogadna szót? Héraklész Úgy tûnik, te semmit nem akarsz megtenni mindabból, amit elmondtam itt. Hüllosz Ki lenne képes valaha is ezt a nôt, aki nemcsak anyám halálának egyedüli
106 Ez bizony parancsmegtagadás, mi több, esküszegés, amelynek elemzése szétfeszítené egy jegyzet kereteit. Az apai akarat semmibevevése részint Héraklész újabb kudarca, részint elôkészíti Héraklész utolsó, legkegyetlenebb kérését, amelyet már semmilyen körülmények között nem lehet majd visszautasítani. 107 Héraklész második parancsa (1216–1258). A Héraklész-mítoszokban szerepel Iolé Héraklész általi kiházasítása (Apollodórosz II. 8. 2). A tragédia közegében azonban Hüllosz kényszer-házasságában nem a hagyományhoz való ragaszkodást kell látnunk: a parancs formába öntése Héraklész jellemrajzát árnyalja. Értelmezés kérdése, hogy Héraklész komolyan gondolja-e, hogy Iolé feleségül vétele mindössze kis szívesség lenne (kharisz brakheia, 1217), vagy a drámai cselekményt búvópatakként végigkísérô tragikus irónia újabb példája lesz e különös, kegyetlen parancs. Ormand, K., Exchange and the Maiden: Marriage in Sophoclean Tragedy, Austin, 1999, 58–70. 108 Afeletti örömében, hogy az elôzô szörnyûséges parancsoknak legalább egy részét visszautasíthatta, most jól érezhetô megkönnyebbüléssel, lelkes buzgalommal mond igent Hüllosz a még meg sem fogalmazott parancsra. Tipikus csapdahelyzet: a tragikus hôs, akármelyik megoldást választja is, csak elbukhat (lásd például Oresztész dilemmáját Aiszkhülosz Áldozatvivôkjében: 956 skk., vagy Hippolütoszét Euripidész Hippolütoszában: 1060–1063). 109 Így válik valósággá Déianeira elsô félelmében megfogalmazott gondolata: Héraklész új szeretôje mint királynô él majd a palotában. Héraklész utolsó kívánságával tönkreteszi fiát is: a családalapítás, a feleség megválasztásának kisajátításával örökíti tovább hatalmát, a Héraklészhez való, örökké tartó összehasonlításban élés kényszerét szabva büntetésül Hülloszra. 110 Különös érvelés, amely természetesen nem vet számot Hüllosz, még kevésbé pedig Iolé érzéseivel, akaratával. Héraklész önzésének és kegyetlenségének csúcspontja e parancs: amely nôhöz valaha is hozzáért, az nem lehet már másé – ebben az értelemben Hüllosz természetesen mint Héraklész reinkarnációja értelmezendô a hôs végtelenül egoista világképében. A görög mitológiában távoli párhuzamot nyújtanak a Télegonia (elveszett eposz) hôsei: Odüsszeusz fiai, a Kirkétôl született Télegonosz és a Pénelopétól született Télemakhosz feleségül veszik egymás édesanyját; ám ez ott legalább nem Odüsszeusz akarata (amennyire ez a töredékekbôl kivehetô). Vö. Hartmann, A., Untersuchungen über die Sagen vom Tod des Odysseus, München, 1917.
Héraklész az Andokidész-festô külixérôl, Kr. e. 520 k. (Budapest, Szépmûvészeti Múzeum, Rázsó András felvétele)
87
okor2
9/26/06
10:57 AM
Page 89
Textus
111 Az ôrület-kérdéskör kifejtésének folytatása: ôrült ötletet csak ôrült valósíthat meg. Csakhogy itt már igen nyomós érvek szerepelnek Hüllosz levezetésében: azt a nôt kellene élete társaként, feleségeként szeretnie – netán gyermekeket nemzenie vele (miként egyes hagyományok alapján tudható, két gyermek született e házasságból: Kleodaiosz és Euaikhné, lásd Apollodórosz VIII. 1 skk.) –, aki leggyûlöltebb ellensége, hiszen miatta veszítette el anyját és apját. Erôs érv, Héraklésznek nincs is ellenérve; az ész, a meggyôzés helyett marad tehát a durva hatalmi szó, az esküre hivatkozás, a zsarolás. 112 Héraklész habozás nélkül átkozza el saját fiát is, ha nem engedelmeskedik akaratának. Sokatmondó, hogy nem a máglya meggyújtásának elutasítása, hanem az Iolét megöröklés esetleges megtagadása váltja ki e súlyos reakciót. 113 ...taporein ekhó. Amennyire elvakult, önzô, kegyetlen Héraklész, annyira tisztán látó Hüllosz: immáron filozófiai, lételméleti mélységekbe hatolva fogalmazza meg helyzetét: az aporia így, a dráma lezáró pillanataiban a reá váró, végletes kiúttalanság, az egész élettartamra elôre vetített reménytelenség pontos megfogalmazása. 114 Hüllosz utolsó szavai apjához, Héraklészhez. Nincs megbékélés, csak a megváltoztathatatlan tragédiának szóló, szemrehányással kísért belenyugvás. Héraklész a halálba indul, Hüllosz pedig a megaláztatásban és örök gyûlöletben eltöltendô élet felé. 115 A zárókép utolsó parancsa önmagának szól: légy néma! Ebben a drámában, ahol a tragikus eseménysort kiváltó hôsnô mindvégig néma marad, s ahol a két fôhôs, Déianeira és Héraklész egyetlen szót sem válthat egymással, ahol Likhasz hazug hallgatása, némasága is tragédiába torkollik, és ahol Déianeira évtizedeken át némán ôrzi a Nesszosztól kapott ajándék titkát, ott az önmaga elnémítására kiadott parancs sajátos hangsúlyt kap: a tragikus irónia mint végsô ítélet a halálba is el kell kísérje Héraklészt, a görög mitológia tragikus és komikus vonásokkal leggazdagabban felszerelt alakját. 116 Zavarbaejtô záró kardal: kit szólít meg a Kar? A kézenfekvô válasz – Iolét – azért nem fogadható el könnyedén, mert ha valóban a lányhoz szól e felszólítás, akkor fel kell tenni a kérdést, hol volt Iolé az elmúlt idôben, illetve ha most már a színen van, mikor lépett ki a palotából? Több megfejtés is felmerült a szakirodalomban (a Kar a palotabeli nôket hívja; a Karvezetô szól a Kar tagjaihoz – egyes számot használva többes szám helyett –; nem is a Kar mondja e mondatokat, hanem Hüllosz beszél a Karvezetôhöz), de egyik sem megnyugtató.
88
okozója, de annak is, hogy te, íme, ilyen állapotban vagy, 1235 ugyan ki lenne képes – hacsak nem ôrjítette meg egy bosszúálló istenség111 – házastársául választani? Sokkal jobb lenne nekem is, apám, meghalni, mintsem hogy együtt kelljen élnem ellenségeimmel. Héraklész Ez az ember, úgy tûnik, nem tartja tiszteletben velem szemben, aki haldoklom, sorsszabta kötelességét. Az istenek 1240 átka kísérjen tehát, mert megtagadtad a szavaimnak való engedelmeskedést.112 Hüllosz Jaj nekem, hirtelen mint akin kitört a kór, úgy kezdesz beszélni! Héraklész Mert te felkeltetted az egyszer már álomba szenderült szenvedést. Hüllosz Rettenetes helyzetben vagyok, íme, végtelen kiúttalanság113 a sorsom. Héraklész Mert nem méltatod szülôapád arra, hogy hallgass szavára. Hüllosz 1245 De hát éppen tôled kell megtanulnom a tiszteletlen viselkedést, apám? Héraklész Nem tiszteletlenség az, ha kielégíted szívem vágyát. Hüllosz Arra biztatsz tehát, hogy mindenképpen megtegyem mindezt? Héraklész Úgy bizony! És az isteneket hívom erre tanúul. Hüllosz Akkor hát meg fogom tenni, s nem mondok ellent neked, ám 1250 a tettet mint tiédet mutatom fel az isteneknek. Mert nem akarok bûnösnek tûnni még akkor sem, ha neked engedelmeskedem, apám. Héraklész Helyesen zártad le e dolgokat, mindezekhez pedig a megígért szép tettet a lehetô leggyorsabban végezd el, gyermekem, még mielôtt rám törne a húsomat felfaló-szaggató bögöly; tegyél máglyámra! 1255 Rajta, igyekezzetek, emeljetek fel! Íme, ez tehát szenvedéseimnek szûnte, e férfiú legvégsô búcsúja. Hüllosz Már semmi akadálya, hogy kedvedért bevégezzük mindezt, mivel parancsod ez és erôvel is erre kényszerítesz,114 apám. Héraklész Rajta tehát, még mielôtt újra feltámad 1260 a kór! Ó, kôkeménységû lelkem! Acélból készült, kôtömböket összetartó zablával szádat felszerszámozva szüntesd fájdalom-kiáltásodat,115 mert boldogságos tettet viszel véghez, még ha akaratod ellenére is. Hüllosz Vigyétek, szolgálók, mindezekért pedig 1265 legyetek nagy megértéssel irántam, mivelhogy látjátok az istenek nagy közönyét az éppen most zajló eseményekkel kapcsolatban, az istenekét, akik, noha nemzô szüleink és atyáink, tûrve tekintenek az ilyen szenvedésekre. 1270 És habár az eljövendô dolgokat senki nem látja elôre, mindaz, ami most van, csak gyászsiralom nekünk, ám szégyen isteneinknek. Mégis valamennyi halandó között annak számára a legelviselhetetlenebb, akire ilyen végzet sújt le. Kar 1275 Ne maradj te sem, szûzleány, a palotában,116 miután rettenetes, új haláleseteknek voltál szemtanúja, és számos, soha nem volt szenvedésnek. De ezek közül semmi nincs, mi nem Zeusz. Karsai György fordítása
