Szociális párbeszéd új keretek között
Szociális párbeszéd új keretek között
Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Társadalmi Párbeszéd Központ
Szerkesztőbizottság: Herczog László Kaló József Lux Judit Mátraházi István Várkonyi Julianna Felelős szerkesztő: Berki Erzsébet Lektorálta: Kurtán Sándor © Szerzők, 2008 Kiadja az FSZH Társadalmi Párbeszéd Központ, 2008. A kötetet gondozta a Szerif Kiadói Kft. ISBN 978-963-06-4899-8
Tartalom
Beköszöntő
7
Előszó
9
I. A szociális párbeszéd állapota és perspektívái
11
A hazai érdekegyeztetés fejlődése és az ágazati párbeszéd bizottságok, avagy: az érdekegyeztetés jogi szabályozásának göröngyös útja
13
Az európai szociális párbeszéd – ágazati szinten (2004–2007)
43
Ágazati párbeszéd bizottságok a Phare-program után
57
A Részvételt Megállapító Bizottság tevékenysége
69
A kollektív szerződések ereje, a szabályozás hatékonysága
79
A Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat tevékenysége
95
II. Az ÁPB-k tevékenysége itthon és az Európai Ágazati Szociális Párbeszéd Bizottságokban
109
Iparpolitika, bányászat, foglalkoztatás A Bányászati Ágazati Párbeszéd Bizottság tevékenysége 2003 és 2007 között
117
A Könnyűipari Ágazati Párbeszéd Bizottság (KÁPB)
123
A Magánbiztonsági Ágazati Párbeszéd Bizottság hazai és nemzetközi tevékenysége 129 Építõipari Ágazati Kollektív Szerzõdés: kulcs a partnerséghez
137
A Postai Alágazati Párbeszéd Bizottság tevékenysége itthon és az Európai Szociális Párbeszéd Bizottságokban - liberalizáció előtt 145 III. Fontos információk
151
A T/1307. számú törvényjavaslat az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseirőlBudapest, 2006. november
153
A Szakértői Testület tevékenységéről
181
A Munkaügyi Kapcsolatok Információs Rendszer
183
Ügyrend minta az ágazati párbeszéd bizottságok részére
194
Ágazati párbeszéd bizottságok (alágazati és szakbizottságok) és a résztvevő szociális partnerek
205
Hasznos tudnivalók
209
A kötet szerzői
211
Beköszöntő
E kiadvány címe is kifejezi azokat a törekvéseket, amelyek a munka világában leginkább érdekeltek – a szociális partnerek és a kormány – közös akaratát, a munkabéke hosszú távú megalapozását szolgálják. A könyv, amit a kezében tart, a szakma elismert szakembereinek, valamint a hazai és az európai szociális párbeszéd bizottságokban tevékenykedő szervezetek képviselőinek közös munkája. Összefoglaló is az elvégzettekről, amelyek az előző kötet megjelenése óta történtek. 2004–2008 – nem is egészen négy év munkáját, eredményeit, dilemmáit tekinthetjük át e kiadványban. Herczog László írása megerősíti, hogy az ágazati párbeszéd bizottságok megkerülhetetlenek a hazai érdekegyeztetés rendszerében. Még akkor is igaz ez, ha nem élünk eléggé azzal a szellemi háttérrel, az ágazatok gazdasági és munkaügyi viszonyaiban való jártassággal, amellyel az a 35 ágazati párbeszéd bizottság (ÁPB) rendelkezik, amelyek vállalták az önmaguk szabta feltételekkel szembenéző megmérettetést. Lux Judit beszámolója az ÁPB-k szakmai tevékenységéről, Várkonyi Julianna ismertetője a Részvételt Megállapító Bizottságban végzett munkáról igazolja ezt. A bizottságok éves munkaterve alapján, az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa (ÁPBT) által kidolgozott és elfogadott támogatási alapelvek szerint terveznek programokat. Mátraházi István az ÁPBT alig egy éve működő Szakértői Testülete tagjaként mutatja be azt a munkát, amellyel segítik a bizottságok szakmailag minél színvonalasabb és költséghatékonyabb működését. Bérces Kamilla a hazai szabályozás útjáról ír a már-már legendás 2004-es megállapodástól, amely ma is érvényben van, a reményeink szerint hamarosan kihirdetésre kerülő – az ágazati párbeszéd bizottságokról szóló – törvényig, hiszen az Országgyűlés azt nagy többséggel elfogadta. Borbély Szilvia az európai ágazati szabályok, megállapodások között segít eligazodni. Nacsa Beáta, Neumann László a kollektív szerződések erejéről ír, ami azt is jelzi, hogy az eddigieknél jóval több ágazatban lenne lehetőség kollektív szerződésre. Kovács Géza a konfliktusok megoldásának intézményét mutatja be, mintegy azt is jelezve, hogy az ágazati párbeszéd bizottságok többször élhetnének a jövőben a kereteik adta lehetőséggel az ágazati konfliktusok megelőzésére, megoldására, ahogy azt a Sütőipari ÁPB tette. Beérett az az információs rendszer is, amely az ÁPB-k alakulása óta formálódik Madár Gyula közreműködésével, aki a teljes munkaügyi kapcsolatok információs rendszerét vázolja fel írásában. Ladó Mária az európai szintű párbeszéd bizottságokat mutatja be úgy, hogy napjaink legfrissebb információit is megkaphatjuk. Nehéz volt választani a sokszínű ágazati párbeszéd
bizottság közül, melyek tevékenységének bemutatása példa lehet itthon és határainkon túl is. Azokat választotta a tripartit szerkesztőbizottság, amelyek nemcsak tagjai az európai szociális párbeszéd bizottságoknak, hanem kiemelkedő munkát folytattak azokban, ugyanakkor a hazai ágazati érdekegyeztetésben, szakpolitikák formálásában is kivették részüket. A kormány az ágazati párbeszéd bizottságok autonómiáját tiszteletben tartva támogatja működésüket amely jelzi a hosszú távú kormányzati elkötelezettséget a valódi párbeszéd erősítése érdekében. Ajánlom ezt a könyvet nemcsak az ágazati párbeszéd bizottságokban tevékenykedőknek, hanem mindenkinek, akik tenni akarnak a minél szélesebb körű valódi párbeszéd megerősítése érdekében. Csizmár Gábor a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára
Előszó
„2004. szeptember 22-én új fejezet kezdődött a szociális párbeszéd hazai történetében. Ekkor írták alá a szociális partnerek és a kormány azt a dokumentumot, amely – a vonatkozó jogszabályok megjelenéséig – keretbe foglalja az ágazati párbeszéd bizottságok működési feltételeit és rendjét. Ezzel a szociális partnerek és a kormány egy olyan új fórumrendszer alapjait teremtették meg, amelynek hiánya sokszor okozott gondot a munkaügyi kapcsolatok elmúlt másfél évtizedében” – olvasható a 2004-ben megjelent, az ágazati párbeszéd bizottságokról szóló kötetben. Az azóta eltelt néhány év alatt jelentős előrelépés történt a középszintű érdekegyeztetés feltételeinek megteremtésében, megnyílt a kiegyensúlyozott és folyamatos párbeszéd lehetősége, egyre szélesebb körű az ágazati párbeszéd és az ágazati párbeszéd bizottság, mint intézményesült forma elfogadása. Az európai ágazati szociális párbeszéd intézményét több meghatározó közösségi dokumentum, így a Szociálpolitikai Menetrend és az Európai Bizottság 2002. évi, Az európai szociális párbeszéd, mint az innovációt és a változást támogató erő című közleménye erősítette meg. Az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy az EU céljainak megvalósítása során nélkülözhetetlennek tartja a szociális partnerek munkáját. Az európai szociális párbeszéd keretében felerősödhetnek a speciális ágazati sajátosságok, áttörhetők a közösségi bürokrácia korlátai, a partnerek maguk dönthetnek a tárgyalandó témákról, az adott körben szükséges intézkedésekről. Az európai szociális párbeszédben való részvétel mind a hazai szociális partnerek, mind pedig az ország egészének érdeke. A szociális partnerek közötti együttműködés és párbeszéd infrastrukturális feltételeinek biztosítása, az európai szociális párbeszédben való hatékonyabb részvétel támogatása érdekében 2007. január 1-től új intézmény jött létre, a Társadalmi Párbeszéd Központ (TPK), amely a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal (FSZH) szervezetén belül kapott helyet. A TPK tevékenységéről minden évben beszámol az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak (OÉT), valamint az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsának (ÁPBT). A TPK keretei között működik az OÉT Programok Koordinációs Osztálya (amely figyelemmel kíséri az OÉT munkavállalói és munkáltatói érdekképviseleteinek biztosított támogatás felhasználását), az Ágazati Párbeszéd Központ Főosztály (amely az ÁPB-k működési feltételeit biztosítja), a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat (MKDSZ), illetve egy szakértő foglalkozik a Nemzeti ILO Tanács programjaival. Valamennyi szervezeti egység irányításában, tevékenységében érvényesülnek azok az elvek és szabályok, amelyeket a szociális partnerek és a kormány háromoldalú fórumai meghatároztak az adott területre. Így az OÉT Programok Koordinációs Osztálya az Országos
Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodások, illetve a szociális partnerek kétoldalú és oldalon belül megkötött megállapodásai szerint végzi a munkáját. Az Ágazati Párbeszéd Központ Főosztály koordinálja az ÁPB-k szakmai munkáját, közreműködik a szakmai konferenciák, képzések szervezésében, és elősegíti az autonóm ágazati párbeszéd keretében kezdeményezett megállapodások megkötését, ajánlások kiadását, koordinálja a tárcák és ÁPB-k közötti konzultációt, támogatja a magyar szociális partnerek részvételét az európai szintű ágazati párbeszéd bizottságokban. Munkáját elsősorban az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsában elfogadott szabályok határozzák meg. Az MKDSZ, megőrizve korábbi függetlenségét, önállóan működik, a partnerek közötti közvetítéssel segíti a munka világában közép- és mikroszinten keletkezett konfliktusok feloldását, képzéseket, felkészítőket szervez a konfliktuskezelésről, a munkaügyi kapcsolatok egyes intézményeiről a rendezett munkaügyi kapcsolatok elősegítése érdekében. Az Európai Unió különböző programok keretében támogatja és erősíti a szociális partnerszervezeteket. Az unió rendeleteinek, előírásainak értelmében ez a támogatás megjelenik a tagállamok fejlesztési terveiben és azok végrehajtási programjaiban is. E kötelezettségnek megfelelően – saját célkitűzéseivel összhangban – döntött a magyar kormány a Társadalmi Megújulás Operatív Programról (TÁMOP), és benne a hazai szociális párbeszéd és partnerség támogatásáról. A program lehetővé teszi, hogy az érdekképviseletek megerősítsék szakmai kapacitásaikat, valamint a tárgyalásokhoz konkrét, hiteles, kölcsönösen elfogadott információkkal, adatokkal rendelkezzenek. Ezáltal a szociális partnerek részesei lehetnek az érdemi szakmapolitikai döntések előkészítési folyamatának, kollektív szerződésekben és megállapodásokban írhatják elő az ágazatban követendő szabályokat, magatartást. A TPK feladatának tekinti, hogy ezeknek a programoknak a lebonyolításában, támogatásában, koordinálásában részt vegyen, ezzel hozzájáruljon a szociális partnerszervezetek fejlődéséhez, megújulásához, annak érdekében, hogy a hazai szociális párbeszéd minőségében döntő változások következzenek be. Az Európai Unió tagállamaiban működő nemzeti rendszerek történelmi hagyományai e területen különböznek ugyan egymástól, de valamennyi fejlett országban működik olyan társadalmi, szociális párbeszéd-rendszer, amely komoly hatással van a nemzeti stratégia alakítására, és szabályozó ereje egy-egy részterületen – így a munka világában is – nélkülözhetetlen az adott nemzetgazdaság számára. A szociális párbeszéd résztvevői Magyarországon is igénylik a gazdasági növekedéshez, a versenyképesség javításához, a kiegyensúlyozott, szabályokon nyugvó foglalkoztatáshoz szükséges megállapodások kidolgozását, megkötését, sokszor azonban hiányosak az információk, nem elégségesek az anyagi vagy a humán erőforrások, kevéssé összehangolt a partnerszervezetek stratégiai tevékenysége – a TPK abban segíthet, hogy ezeket a hiányokat minimalizálja, esetenként kiküszöbölje. A TPK létrehozása, a szociális párbeszéd eddig különálló intézményeinek és támogatási forrásainak integrálása a hatékonyságot jelentősen javíthatja. A TÁMOP programjainak megvalósításával egy olyan fejlődési szakasz veheti kezdetét, amelyben, egyrészt, erősödnek a szociális partnerszervezetek, másrészt, a szociális párbeszédben való részvétel, a párbeszéd intézményei magasabb színvonalú szakmai támogatást kapnak. E két folyamat együttesen emelheti minőségileg magasabb szintre a szociális párbeszédet. Kordás László 10
I. A szociális párbeszéd állapota és perspektívái
Herczog László A hazai érdekegyeztetés fejlődése és az ágazati párbeszéd bizottságok, avagy: az érdekegyeztetés jogi szabályozásának göröngyös útja
1. Az érdekegyeztetés jogi szabályozásának előzményei 2008 decemberében lesz húsz esztendeje, hogy egy kormányhatározattal létrejött a magyarországi szociális párbeszéd első háromoldalú fóruma: az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), amivel egyszersmind kezdetét vette a nyugati típusú – független szervezetek közötti – intézményesített párbeszéd a kormány, a szakszervezetek és a munkáltatói érdekképviseletek között. Ekkor még a kormány felkérésére kerültek be az OÉT-be a szociális partnerek: az akkor létező, inkább gazdasági érdekképviseletnek tekinthető szerveződések és az egyetlen létező szakszervezeti központ. Az OÉT a résztvevők által elfogadott alapszabály alapján működött. A következő fontos dátum 1990 augusztusa, amikor az OÉT átalakult Érdekegyeztető Tanáccsá (ÉT), de ami a névváltozásnál sokkal fontosabb: kialakult az a – Európában is egyedülálló tripartit struktúra –, amely lehetővé tette, hogy az érdekképviseleti pluralizmus keretei között, valamennyi országosnak tekinthető munkavállalói és munkáltatói szerveződés bekapcsolódhasson az országos szintű párbeszédbe. Az ÉT – az OÉT-tel szemben – egyidejűleg volt makroszintű munkaügyi és gazdasági fórum, amely a saját maga által elfogadott alapszabály szerint működött. Az 1992. július 1-jén hatályba lépett új Munka Törvénykönyve (Mt.) munkahelyi szinten is megújította a munkaügyi kapcsolatok alapjait a kollektívszerződés-kötés és a szakszervezeti reprezentativitás szabályozásával valamint az üzemi tanács létrehozásával. Az új szabályozás tehát egyértelműen teret enged az időközben spontán kialakult érdekképviseleti pluralizmus érvényesülésének, elfogadva, hogy egy munkahelyen több szakszervezet is működhet. Ugyanez a logika megjelenik kevéssé konkrétan ágazati szinten és markánsan az OÉT alapszabályában és gyakorlatában. Ugyanakkor a munkahelyi és az országos szint szabályozása lényeges különbségeket mutat: – munkahelyi szinten érdekegyeztető fórumról az Mt. nem beszél, viszont a kollektívszerződés-kötés szabályozásával meghatározza a kollektív szerződés aláírására alkalmas szakszervezetet; ebből következően munkahelyi szinten az Mt. használja a reprezentatív szakszervezet fogalmát; – az OÉT sem munkáltatói, sem munkavállalói oldalon nem ismeri a reprezentatív szervezetet, sőt az OÉT-ben való részvétel sem szabályozott. Bár az OÉT jogi szabályozásának a szükségessége többször is felvetődött – lásd az 1996. május 17-i, valamint az 1997. július 4-i ülésekről kiadott tájékozatókat –, a tárgyalások nem vezettek eredményre. 13
1999. április 21-én az ÉT Országos Munkaügyi Tanáccsá (OMT) alakult át. A még aznap elfogadott alapszabály első alkalommal tartalmazott szabályokat a részvételre vonatkozóan, lényegében átvéve a társadalombiztosítási önkormányzatok megválasztásánál használt rendszert. Ezek a szabályok a gyakorlatban nem alakították át a részvevők körét, nem is volt ilyen cél a megalkotásukkal. Az OMT megszűnését deklaráló, az Országos Érdekegyeztető Tanács újjáalakulásáról szóló 2002. július 26-ai megállapodás az érdekegyeztetés jogi szabályozásával nem foglalkozik. Így megmaradt az a helyzet, hogy bár az OÉT-et több törvény – Mt., Foglakoztatási tv. stb. – említi, ezek a szabályok inkább csak a kormány kötelezettségeire, illetve a szociális partnerek különböző fórumokba történő delegálási jogaira vonatkoznak, a részvételre vagy a döntési rendszerre vonatkozóan semmit sem mondanak. Ugyancsak nem változott a részvevők köre: az OMT tagjai automatikusan az OÉT tagjai maradtak. Ugyanakkor említést érdemel az a tény, hogy az OÉT formálisan a mai napig sem fogadott el alapszabályt, a korábbi alapszabály szerint működik. Ennek oka az volt, hogy a kormányt képviselő Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) ragaszkodott ahhoz, hogy az alapszabály térjen ki arra, milyen feltételek teljesítése esetén lehet egy szervezet az OÉT tagja. Miután azonban a szociális partnerek nem tudtak e feltételekről megállapodni, az alapszabály torzó maradt.
2. Az ágazati párbeszéd bizottságok létrejötte, szabályozása Az évtized fontos fejleménye volt ugyanakkor, hogy az OÉT támogatta az ágazati szintű párbeszéd fejlesztését, az ágazati párbeszéd bizottságok (ÁPB) korábban elkezdett kiépítését. Az első ÁPB-k spontán, a részvevők kezdeményezésére jöttek létre, de már akkor egyetértés mutatkozott abban, hogy törvényi szabályozásra van szükség. Más kérdés, hogy a törvény lényegét a szociális partnerek és a kormány nem egyformán képzelték el: a szociális partnerek a hangsúlyt a finanszírozásra (értsd: állami támogatásra), illetve az állami, kormányzati kötelezettségekre, míg a kormány az átlátható, egyértelmű szabályozásra helyezte. Az ÁPB szabályozottsága prioritás volt a kormány számára. A kormány, illetve a kormányt a tárgyalásokon képviselő FMM olyan ÁPB-t, olyan ágazati fórumot akart, amely az ágazat legitim képviselője, sőt, az ágazati szintű párbeszéd egyetlen legitim fóruma. Az ÁPB legitimitása pedig éppen a szabályozottságából adódik: abból, hogy működése átlátható és demokratikus; egyértelmű, objektív kritériumok határozzák meg, kik lehetnek az ÁPB tagjai, milyen a döntési rendszere. A szabályozottság ezért a minőségbiztosítás eszköze. A szabályozással a kormány két alapvető célt kíván megvalósítani: ne legyen vita azon, hogy ki lehet az ÁPB tagja, és minden ÁPB-nek legyen átlátható, egyértelmű döntési rendszere. (Ezeknek a céloknak mellesleg az OÉT nem felel meg.) Mindez azt is jelenti, hogy az ÁPB-k egy három szakaszra osztható fejlődési folyamaton mentek/mennek keresztül: 1. Önszerveződéssel létrejött ÁPB. Az ÁPB a szociális partnerek kezdeményezésére, közös szándéknyilatkozattal jött létre. 2. Tripartit megállapodáson alapuló ÁPB. Az Országos Érdekegyeztető Tanács Ágazati Tanácsa által 2003. július 2-án aláírt megállapodás megfogalmazta az ÁPB-k létrehozásának és működésének elveit. A 2004. szeptember 22-én aláírt újabb megállapodás pedig – immár az időközben létre jött ÁPB-k munkáltatói és munkavállalói oldalainak alá14
írásával – nagy konkrétsággal fogalmazta meg az ÁPB-k működési feltételeit és rendjét a jogi szabályozás megalkotásáig, azaz a törvény hatályba lépéséig terjedő időszakra. Ettől fogva az ÁPB-k szabályozottan működnek. 3. Törvényi szabályozáson alapuló ÁPB. A 2004. szeptember 22-i megállapodásban a partnerek hitet tettek amellett, hogy ezt a megállapodást átmenetinek tekintik, a végső cél az ÁPB-k működésének törvényi szabályozása. Ugyanakkor számoltunk azzal, hogy a jogi előkészítő munka nem megy egyik napról a másikra. Erre utalt a tárgyalások elhúzódása, amelynek okát egyfelől abban látom, hogy – döntési rendszer hiányában – számos esetben nem volt oldal-álláspont, illetve egyetértés az oldalon belül egyes kérdésekben, másfelől nem minden érdekképviselet azonosult a kormány által megfogalmazott prioritásokkal (a részvétel világos szabályozása, átlátható döntési rendszer megléte).
3. Az OÉT-ről és az ÁPB-ről szóló törvények kidolgozása Az ÁPB jogi szabályozásának kidolgozása mellett időről időre felvetődött egy OÉT-et szabályozó törvény indokoltsága is. Hivatalos formában az OÉT 2003. június 27-i ülésén, napirend előtti felszólalásban az OÉT munkáltatói oldala kezdeményezte egy OÉT-törvény kidolgozását, amelyet aztán a kormány be is vett a 2003. második félévi munkaterv tervezetébe Előterjesztés a szociális párbeszédről szóló törvényjavaslatról címmel. Amikor azonban az OÉT plenáris ülésén kiderült, hogy ez a cím az OÉT törvényt takarja, a munkavállalói oldal megvétózta a kezdeményezést. A 2005. május 27-i ülésen a munkáltatói oldal ismét kezdeményezte a törvény megalkotását, és a kormányzati oldal ígéretet is tett a törvényi szabályozás koncepciójának megalkotására. Az FMM 2005. július 22-én átadta koncepciót, amelyet az OÉT 2005. szeptember 27-én napirendre tűzött, és különösebb vita nélkül támogatott azzal, hogy immár a normaszöveg ismeretében kíván ismét foglalkozni vele.
3.1 Az Alkotmánybíróság határozata 2005 őszén meglehetősen váratlanul érte az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) tagjait az Alkotmánybíróság egyik döntése. Az AB a 40/2005. (X.19.) számú határozatában többek között megállapította: „a foglalkoztatási érdekegyeztetés hatályos jogi szabályozásának rendszerében az érdekegyeztetés tartalmát adó jogok nemcsak klasszikus konzultatív (tárgyalási, javaslattételi, véleményezési stb.) jogosítványokat, hanem közhatalom-gyakorlást jelentő hatásköröket is takarnak.” „…az OÉT-re vonatkozó törvényi szabályozás hiányosságai, azaz a megalakulás, tagság működés alapvető szabályai törvényi rendezésének hiánya következtében sérül a jogállamiság alapvető követelménye, konkrétan az a követelmény, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtsék ki tevékenységüket… Az OÉT-t, mint közhatalmat gyakorló, illetve közhatalmat gyakorló testületek (MAT, munkaügyi tanácsok) megalakításában, létrehozásában résztvevő szervezetet a jog (a törvényhozó) formálisan nem intézményesítette… A szabályozás elmaradásában megnyilvánuló mulasztás az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével ellentétes helyzetet eredményezett, mivel a közhatalmi jogosítványokkal rendelkező érdekegyeztető fórumok létének törvényi alapja hiányzik, és így nem biztosított a legitimációjuk.” 15
A fentebb ismertetett előkészítő munka magyarázza, hogy az FMM az Alkotmánybíróság 40/2005. (X. 19.) számú határozatának megjelenése után már öt nappal átadta az országos érdekegyeztetés fórumáról szóló törvénytervezetet az OÉT-nak.
3.2 A törvények előkészítése 1 3.2.1 A részvétel szabályozása
Minden érintett tisztában volt azzal, hogy a részvételi feltételek szabályozása a tervezet kritikus része. Az FMM ezért csak a szabályozási feltételek megnevezésére szorítkozott, azzal, hogy a mértékekre vonatkozóan javaslatot később, közösen alakítsák ki. A munkáltatói érdekképviseletek az előzetes egyeztetések során egyezségre jutottak; a munkavállalói oldalnak ez csak később, a normaszöveg tervezetének megismerését követően sikerült. Az FMM javaslata a következő volt: „A” változat: (1) Az országos érdekegyeztetésben részt vehet: a) az a szakszervezeti szövetség, amely aa) legalább … nemzetgazdasági ágban és legalább … ágazatban vagy … alágazatban tevékenykedő tagszervezettel rendelkezik; ab) tagszervezetei legalább … megyében működő területi szervezettel rendelkeznek, továbbá ac) együttesen legalább … munkáltatónál – tagszervezetei működő munkahelyi szervezettel rendelkeznek, illetőleg – az alkalmazásban állók …%-a a tagszervezetei tagja; b) az a munkáltatói szövetség, amely ba) legalább 2 nemzetgazdasági ágban és legalább 6 alágazatban tevékenykedő, tagszervezettel rendelkezik; bb) tagszervezetei legalább 5 megyében működő területi szervezettel rendelkeznek, továbbá bc) tagságát legalább 1000 munkáltató, illetve vállalkozás alkotja, vagy amelynek tagsága legalább 100 000 főt foglalkoztat. (2) A feltételek elérése érdekében a munkavállalók, illetőleg a munkáltatók érdekképviseleti szervezetei egymással koalícióra léphetnek. „B” változat: (1) Az országos érdekegyeztetésben az az érdekképviselet vehet részt, amely működési területe alapján a) a nemzetgazdaság, b) a költségvetési szféra, vagy c) a versenyszféra területén megfelelő súllyal van jelen. (2) Az (1) bekezdésben említett megfelelő súllyal rendelkező szakszervezeti szövetségnek minősül, amely M iután az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvény előkészítésének egy lényeges szakaszát bemutatta az Ágazati párbeszéd bizottságok Magyarországon című, az FMM kiadásában 2004-ben megjelent kötet, itt kevéssé hangsúlyosan foglalkozom vele.
16
a) nemzetgazdasági szinten működő érdekképviseletként határozza meg magát, és aa) legalább … nemzetgazdasági ágban és legalább … ágazatban vagy … alágazatban tevékenykedő tagszervezettel rendelkezik; ab) tagszervezetei legalább … megyében működő területi szervezettel rendelkeznek, továbbá ac) együttesen legalább … munkáltatónál – tagszervezetei működő munkahelyi szervezettel rendelkeznek, illetőleg – az alkalmazásban állók …. %-a a tagszervezetei tagja b) csak a költségvetési vagy csak a versenyszférában működő érdekképviseletként határozza meg magát, és ba) legalább … nemzetgazdasági ágban és legalább … ágazatban vagy … alágazatban tevékenykedő tagszervezettel rendelkezik; bb) tagszervezetei legalább … megyében működő területi szervezettel rendelkeznek, továbbá bc) együttesen legalább … az adott szférában működő munkáltatónál – tagszervezetei működő munkahelyi szervezettel rendelkeznek, illetőleg – az alkalmazásban állók … %-a a tagszervezetei tagja. (3) Az (1) bekezdésben említett megfelelő súllyal rendelkező munkáltatói szövetségnek minősül, amely a) nemzetgazdasági szinten működő érdekképviseletként határozza meg magát, és aa) legalább 2 nemzetgazdasági ágban és legalább 6 alágazatban tevékenykedő, tagszervezettel rendelkezik; ab) tagszervezetei legalább 5 megyében működő területi szervezettel rendelkeznek, továbbá ac) tagságát legalább 1000 munkáltató, illetve vállalkozás alkotja, vagy amelynek tagsága legalább 100 000 főt foglalkoztat, b) csak a költségvetési vagy csak a versenyszférában működő érdekképviseletként határozza meg magát, és ba) tagszervezetei legalább … megyében működő területi szervezettel rendelkeznek, továbbá bb) tagságát együttesen legalább … az adott szférában működő munkáltató alkotja, vagy tagsága legalább az adott szférában legalább … főt foglalkoztat, (4) A feltételek elérése érdekében a munkavállalók, illetőleg a munkáltatók érdekképviseleti szervezetei egymással koalícióra léphetnek.” 2 Az FMM által javasolt „B” változat tehát nemcsak a nemzetgazdaság egészére, hanem a verseny- vagy a költségvetési szektorra is értelmezte volna a részvételi feltételeket, vagyis országosnak ismerte volna el a csak a verseny- vagy csak a költségvetési szférában működő, jelentős támogatottsággal rendelkező szerveződéseket. Az FMM ajánlathoz képest a munkáltatói érdekképviseletek az alábbiakban egyeztek meg: „Az országos érdekegyeztetésben részt vehet az a munkáltatói szövetség, amely a) legalább két nemzetgazdasági ágban és legalább hat alágazatban tevékenykedő tagszervezettel rendelkezik, és Előterjesztés az OÉT részére az OÉT-ről szóló törvényjavaslatról. 2005. október
17
b) tagszervezetei legalább tíz megyében működő területi szervezettel rendelkeznek, továbbá c) tagságát legalább ezer munkáltató, illetve vállalkozás alkotja, vagy amelynek tagsága legalább százezer főt foglalkoztat, valamint d) tagja az európai munkáltatói szövetségnek.” 3 A szakszervezeteknél nehezebben jött létre az egyezség, végül a következőkben maradtak: „Az országos érdekegyeztetésben részt vehet az a szakszervezeti szövetség, amely a) legalább négy nemzetgazdasági ágban és legalább tizenkét alágazatban tevékenykedő tagszervezettel rendelkezik, és b) tagszervezetei legalább három régióban vagy nyolc megyében működő területi szervezettel rendelkeznek, továbbá c) tagszervezetei együttesen legalább százötven munkáltatónál működő munkahelyi szervezettel rendelkeznek, valamint d) tagja az Európai Szakszervezeti Szövetségnek.” 4 Az oldalak abban is megállapodtak, hogy a feltételek elérése érdekében a munkavállalók, illetőleg a munkáltatók érdekképviseleti szervezetei egymással koalícióra léphetnek, továbbá a feltételeknek megfelelt érdekképviselet öt évig jogosult az országos érdekegyeztetésben való részvételre. A jogosultság meghosszabbítására új eljárás alapján kerülhet sor. Az egyes változatok közötti választásokat vizsgálva, azt láthatjuk, hogy a munkáltatói oldal elfogadta az FMM által ajánlott struktúrát, a munkavállalói oldal azonban egy lényeges ponton módosított: a szakszervezeti tagok száma kikerült a feltételek közül. A nemzetgazdasági, az alágazati és a megyei szintű feltételekről azonban eltérő mértékeket alakítottak ki, de mindkét oldal kiegészítette a feltételeket a megfelelő európai szövetséghez tartozás kritériumával. Az ÉT által elfogadott 1996. május 17-i dokumentumot vizsgálva, említést érdemel, hogy az OÉT nem tartotta fontosnak olyan kritériumok kialakítását, amelyek „alkalmasak a támogatottság minőségileg eltérő formáinak elismerésére.” 5 Magyarán: a törvényjavaslat az oldalon belüli döntéshozatal során nem tesz különbséget a feltételeknek megfelelő érdekképviseletek között. 3.2.2 Az érdekegyeztetés finanszírozása
Az érdekegyeztetés megerősödése anyagi kérdés is. Ezért a kormány a Munkaerőpiaci Alapból évek óta támogatja a szociális partnerséget, ami természetesen nem a szervezetek működésének a támogatását jelenti, hanem az Európai Unióhoz való csatlakozásból adódó többlet-feladatok, illetve különböző programok (képzések, tanulmányok, konferenciák stb.) megvalósításának a segítését. A szociális párbeszédről szóló törvények – az OÉT-ről, valamint az ágazati párbeszéd bizottság és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslatok – ezért a finanszírozásra is kitérnek. Az OÉT-ről szóló törvény megfogalmazza, hogy „...a Kormány a társadalmi párbeszédért felelős miniszteren keresztül biztosítja az OÉT működésének feltételeit. Ennek keretében Előterjesztés az OÉT részére az OÉT-ről szóló törvényjavaslatról. 2006. január 27. Előterjesztés az OÉT részére az OÉT-ről szóló törvényjavaslatról. 2006. január 27.
A z Érdekegyeztető Tanács 1996. május 17-i üléséről készült tájékoztató melléklete. Az Érdekegyeztető Tanács állásfoglalása működésének továbbfejlesztéséről. II. Az Érdekegyeztető Tanács továbbfejlesztésének fő irányai 3.1 pont.
18
a) támogatja az OÉT munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletei – az országos érdekegyeztetésben való részvételéből adódó – feladatai ellátását, valamint az érdekegyeztetésben való részvételük megerősítését, b) elősegíti az OÉT működésével összefüggő adminisztratív, gazdálkodási, pénzügyi, információs tevékenység ellátását, továbbá c) biztosítja az OÉT működésének infrastrukturális feltételeit. A Munkaerőpiaci Alapból kapott támogatás a) az OÉT tagszervezetei szakmai programjaira, így különösen konferencia-, szeminárium-, tanulmányút szervezésére, kiadvány, tanulmány készítésére, a tagszervezettel munkaviszonyban vagy állandó megbízási jogviszonyban nem álló személy részére szakértői díjazás kifizetésére, b) a szociális partnerek szakmai felkészülésére, képzésére, c) az Európai Unió intézményeivel és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel való kapcsolattartásra, valamint nemzetközi érdekképviseletbeli tagsággal összefüggő díjra használható fel. A támogatás nem fordítható a) a tagszervezet működtetésével összefüggő beruházásra, felújításra, százezer forint egyedi értékű immateriális és tárgyi eszköz beszerzésére, ide nem értve a szellemi termék, valamint az informatikai és kommunikációs eszköz beszerzését, b) gazdálkodó szervezet, valamint a gazdálkodási tevékenysége szempontjából a gazdálkodó szervezetre vonatkozó szabályok hatálya alá tartozó szervezet vagyonához történő hozzájárulásra, illetve abban való részesedésszerzésre, c) befektetésre, d) az érdekképviselet választott tisztségviselője részére munkavégzésre irányuló jogviszony alapján történő vagy egyéb személyi jellegű kifizetésre, továbbá e) az érdekképviselet sztrájkalapjához történő hozzájárulásra. A támogatás mértéke a munkáltatók és a munkavállalók által a tárgyévet megelőző második évben a Munkaerőpiaci Alapba ténylegesen befizetett járulék 0,6%-a.” 6 Hasonló megoldás érvényesül az ágazati párbeszéd bizottságoknál is, amennyiben „...a társadalmi párbeszédért felelős miniszter a) támogatja az ÁPB-k szakmai programjainak megvalósulását, b) elősegíti az ÁPB-k működésével összefüggő adminisztratív, gazdálkodási, pénzügyi, információs tevékenység ellátását, c) biztosítja az ÁPB-k, valamint az ÁPBT működésének infrastrukturális feltételeit, d) biztosítja az ÁRMB működését, ideértve az ÁRMB működéséhez szükséges adminisztratív és technikai feladatok ellátásának személyi feltételeit.” 7 A támogatás forrása itt is a Munkaerőpiaci Alap, mértéke a munkáltatók és a munkavállalók által a tárgyévet megelőző második évben ténylegesen befizetett járulék 0,08%-a.
Előterjesztés az OÉT részére az OÉT-ről szóló törvényjavaslatról. 2006. január 27. Előterjesztés az OÉT részére az OÉT-ről szóló törvényjavaslatról. 2006. január 27.
19
3.2.3 Milyen testület állapítsa meg, hogy egy érdekképviselet valóban megfelel-e a törvényi feltételeknek?
A tárgyalásokon még egy lényeges kérdésről alakult ki nagyobb vita: milyen testület állapítsa meg, hogy egy érdekképviselet valóban megfelel-e a törvényi feltételeknek. Az előkészítő munka során az FMM a tervezetekben egy háromoldalú – a kormány, a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseletek által delegált – testületet szerepeltetett, mint amely – egymás kölcsönös ellenőrzése mellett – a benyújtott iratok alapján hitelesítheti a feltételeknek való megfelelést. A munkavállalói oldal azonban – éjszakába nyúló plenáris ülésen – nem támogatta ezt a megoldást, helyette az Országos Választási Bizottságot javasolta e feladattal megbízni. A javaslatot végül az OÉT – miután más javaslatot senki nem terjesztett be – elfogadta, bár a kormányzati oldal jelezte: a megoldást aggályosnak tartja, és szükségesnek látja (látta volna) a javaslat előzetes egyeztetését az Igazságügyi Minisztériummal, illetve más, erre illetékes testületekkel. Ugyanakkor az elsősorban az ÁPB-k képviselőiből létrejött Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa (ÁPBT) az ÁPB-kre vonatkozóan elfogadta a tripartit fórum illetékességét. Az OÉT-ről szóló törvény-tervezet ismételt, 2006 őszén lefolytatott vitájában a munkavállalói oldal engedett álláspontjából – miután nem sok esély mutatkozott arra, hogy az Országgyűlés megbízza az Országos Választási Bizottságot az előzőekben jelzett feladattal, jobb ötlet híján – és elfogadta egy tripartit bizottság illetékességét. Ennél természetesen fontosabb, hogy mindkét törvény a bíróságot jelöli meg a részvétellel kapcsolatos vita eldöntésének fórumaként.
3.3. A törvénytervezetek elfogadása Az OÉT törvény előkészítésével párhuzamosan folyt az ágazati párbeszéd bizottságokról szóló törvény tervezetének elkészítése. A törvény előkészítésének színhelye az ÁPBT volt, amely – kisebb módosításokkal – következetesen tartotta magát a 2004. szeptemberi megállapodáshoz. Mindez nem jelentette azt, hogy fontos részletekről ne kerüljön sor több fordulós, igen alapos vitára. Végül az ÁPBT támogatta a törvénytervezet benyújtását az Országgyűlés elé, és ugyanerre az álláspontra helyezkedett 2006. január 27-i ülésén az OÉT is. A kormány 2006. február 1-i ülésén mindkét törvényjavaslat benyújtását támogatta, így azok az Országgyűlés elé kerültek.
3.4. Törvényjavaslatok a parlamentben A két törvényjavaslat első parlamenti vitája rövidre sikeredett: a miniszteri expozék elhangzásával csak az általános vitát sikerült megnyitni; a parlamenti ciklus lezárulása miatt a részletes vita lefolytatására sem maradt idő. Mivel a választásokat követően a Kormány minden törvényjavaslatot visszavont, az OÉT-ről, illetve az ÁPB-kről szóló törvényjavaslatot is ismételten be kellett terjeszteni az Országgyűlésnek. Ez a kapcsolódó eljárások – ide értve a tervezetek érdekegyeztetését is – megismétlését tette szükségessé. Így tehát a parlamenti választásokat követően az OÉT, illetve az ÁPBT ismételten áttekintette a törvénytervezeteket, de csak kisebb – inkább csak korrekciós jellegű – módosításokról állapodtak meg az oldalak. Említést csak a részvételi feltételek megállapításának országos szintű testületéről hozott megállapodás érdemel (lásd a 3.2.3. pontban). 20
Az OÉT 2006. november 6-i ülésén támogatta, hogy mindkét törvényjavaslat az Országgyűlés elé kerüljön. A kormány november 8-i ülésén döntött a törvényjavaslatok benyújtásáról. A törvényjavaslatok parlamenti vitája, beleértve a viszonylag igen kisszámú módosító indítványt – kisebb korrekciók mellett – alapjában nem változtatta meg a javaslatokat. Végül az Országgyűlés december 11–én határozott a törvényjavaslatokról: az OÉT-ről szóló javaslatot 338 „igen” és 2 „nem”, a Törvény az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről című javaslatot 211 „igen”, 135 „nem” szavazat mellett fogadta el.
4. A köztársasági elnök az Alkotmánybírósághoz fordul A törvények kihirdetésére azonban nem került sor, mert a köztársasági elnök december 28-án előzetes normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól. A köztársasági elnök beadványa többek között az alábbiakat tartalmazza: „Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében „[a] demokratikus legitimáció elsődlegesen valósul meg akkor, ha a közhatalmat gyakorló testületet a választópolgárok közvetlenül választják. Demokratikus a legitimáció akkor is, ha a közvetlenül választott szervezet által választott vagy kinevezett szervek, személyek gyakorolnak közhatalmat. Amíg a választások, kinevezések láncolata a választópolgároktól a közhatalmat gyakorló szervig, személyig folyamatos, a demokratikus legitimáció nem vitatható.” A közhatalom gyakorlásra adott felhatalmazást nem kell minden esetben a választópolgárok teljes közösségének megadnia: önkormányzati jellegű szervnél „a demokratikus legitimáció megvalósulhat úgy is, ha a közhatalmat gyakorló szerv vagy személy felhatalmazását azoktól kapja, akiket az önkormányzatot létrehozó törvény az önkormányzat alanyainak nyilvánít.” Az Alkotmány 70. és 71. §-ai alapján az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők, a polgármesterek, a fővárosban a főpolgármester, a kisebbségi önkormányzati képviselők és az Európai Parlament magyar képviselőinek legitimációja kizárólag választások útján adható meg. Más, közhatalommal felruházott önkormányzati szerv esetén azonban a demokratikus legitimáció választások által és delegálási rendszerben is megvalósulhat. A 16/1998. (V. 8.) AB határozat szerint választások általi legitimáció esetén mellőzhetetlen feltétel, hogy az önkormányzat valamennyi választójoggal rendelkező alanya jogosult legyen részt venni a választásokon. … Ha pedig egy delegálási rendszerben társadalmi szervezetek vagy érdekképviseletek jogosultak a delegálásra, szükséges, hogy az önkormányzati alanyok túlnyomó többsége tagja legyen ezeknek a szervezeteknek. A választott önkormányzatokkal szemben ugyanis, ahol minden önkormányzati alanynak választójoga van, a delegációs elven létrehozott önkormányzatok „választói” értelemszerűen azoknak a testületeknek a tagságára korlátozódnak, amelyek jogosultak közvetlenül vagy közvetve képviselőket küldeni. Ha a szervezetek az alanyok túlnyomó többségét magukba foglalják, a legitimáció fennáll. Ugyanezek a megfontolások irányadók akkor, amikor a törvényhozó az érdekegyeztetés céljával létrehozott szervet ruház fel közhatalmi jogosítványokkal. Ahogyan az Alkotmánybíróság a 40/2005. (X. 19.) AB határozatban megállapította: „a közhatalom letéteményesei (állami szervek, önkormányzatok), illetve a civil szféra közötti érdekegyeztetés hagyományosan konzultációt, azaz tanácskozást, információcserét, érdekvitát, az eltérő érdekek, vélemények 21
ütköztetését, konfliktusfeloldást, a közhatalmi döntésekkel érintetteknek a döntések előkészítésbe való bevonását, nem pedig a közhatalmi döntések meghozatalában való közvetlen részvételt jelenti.” Ha az érdekegyeztetésre létrehozott szerv közhatalmi jogosítványokat kap, e szervnek a konkrét hatáskör-gyakorlás vonatkozásában demokratikus legitimációval kell rendelkeznie. Az OÉT a fentiek szerint közhatalmi jogosítványokkal is rendelkezik. Ezek a jogosítványok – miután a jogszabályalkotásban való közreműködésre vonatkoznak – potenciálisan valamennyi választópolgárt érinthetik. … Ilyen értelemben az OÉT jogosítványai tágabbak, mint egy köztestület vagy egy funkcionális önkormányzat jogosítványai, amelyek a megfelelő legitimáció birtokában csak a saját alanyaik tekintetében gyakorolhatnak közhatalmat. Ha ilyenfajta jogalkotási hatáskör az Alkotmányban nevesített szerveken kívül másnak egyáltalán adható is alkotmányosan, a demokratikus legitimáció követelményének ebben az esetben is teljesülnie kell. Az OÉT nem választott szerv, ezért a legitimációját a benne részt vevő szervezetek által képviselt tagok adhatják. Így az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdése alapján az szükséges, hogy az OÉT-ben részt vevő szervezetek a közhatalom-gyakorlással érintettek – jelen esetben a választópolgárok – túlnyomó többségét tagjaik között tudják. A Törvénynek az indítvánnyal érintett 5. §-a és 6. § (1) bekezdése ezeknek a követelményeknek nem felelnek meg. Egyfelől az idézett rendelkezések csak az OÉT-ben részt vevő egyes szakszervezeti, illetve munkáltatói szövetségek vonatkozásában állítanak fel feltételeket, nem követelik meg azonban, hogy az OÉT bármelyik oldala, vagy akár egésze a választópolgároknak, vagy akár csak a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok alanyainak túlnyomó többségét képviselje. Ezért a Törvény 5. §-a és 6. § (1) bekezdése úgy konstituálja az OÉT-et, hogy nem teremti meg annak demokratikus legitimációját. Másfelől az Alkotmánybíróság 16/1998. (V. 8.) AB határozatában abból indult ki, hogy az országos munkavállalói érdekképviseleti szervezetek a munkavállalók mintegy 54%-át fogják át, és ezt az arányt nem tartotta elegendőnek ahhoz, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok legitimációját megadja. Nincs okunk feltételezni, hogy az azóta eltelt időszakban jelentősen megnőtt volna a szakszervezetek tagsága. A munkáltatói érdekképviseletek pedig csak a munkáltatók által legitimáltak valamilyen formában, így a választópolgárok jelentős részét – ebben az összefüggésben – ugyancsak nem képviselhetik. Tehát bizonnyal állítható, hogy az OÉT-ben részt vevő szervezetek ténylegesen sem tudják felhatalmazásukat a választópolgárok, vagy akár a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok alanyainak túlnyomó többségére visszavezetni. Ezért az OÉT összetételének a Törvény 5. § és 6. § (1) bekezdésében foglalt szabályozása ebből az okból is alkotmányellenes. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy az alkotmányellenesség az OÉT által gyakorolt közhatalmi jogosítványok okán áll fenn. Önmagában azonban az OÉT ilyen összetétellel való létrehozása nem lenne aggályos, ha feladatai a hagyományos, közhatalom-gyakorlásra magában nem foglaló érdekegyeztetésre terjednek csak ki.” Az országos szintű érdekegyeztetés hazai története tehát 2006 végére egyfajta keresztúthoz érkezett. A jogi szabályozás kialakítása elkerülhetetlenül ráirányította a figyelmet a több mint egy évtizede lappangó kérdésre: gyakorolhatnak-e, illetve milyen feltételekkel gyakorolhatnak közhatalmi jogosítványokat az országos szintű szakszervezeti és munkáltatói szövetségek. 22
5. Mi történt azóta és mi várható? Bár a köztársasági elnök beadványa általában soronkívüliséget élvez, az Alkotmánybíróság határozata e sorok íráskor – több mint egy és negyed év alatt – nem született meg. Az Alkot mánybíróság gyakorlata, hogy határozata előtt megkérdezi az előterjesztő miniszter véleményét a beadványról. A szociális és munkaügyi minisztert 2007. szeptember 24-én kelt levelében kereste meg az Alkotmánybíróság. A levél érdekessége, hogy a kérdések nem annyira a jogi helyzet értékelésére, mint a szakszervezetek és a munkáltatói érdekképviseletek reprezentativitásával kapcsolatos adatokra irányult. A köztársasági elnök beadványa elsősorban az OÉT törvényt érinti, miután a kifogásolt bekezdésekkel az OÉT-ben részvevő szervezetek legitimitását, a részvételi feltételek szabályozását kérdőjelezi meg. Ugyanakkor az ÁPB törvénynek csak egy bekezdését kifogásolja a köztársasági elnök, azt is az OÉT-nek adott egyetértési jog miatt. A törvényjavaslat ugyanis az Mt.-t módosítva, a következőket tartalmazza: „Az Mt. 53. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép: (3) A Kormány az Országos Érdekegyeztető Tanácsban részt vevő országos szakszervezeti szövetségekkel egyetértésben rendeletben határozza meg az üzemi tanács választás szavazólapjának tartalmát és a szakszervezeti reprezentativitás megállapítása érdekében az országos szavazatösszesítés módját és rendjét. Az ágazati (szakágazati) és területi szavazatösszesítés módjának és rendjének meghatározása tekintetében a Kormány az Országos Érdekegyeztető Tanács és az ágazati párbeszéd bizottságok véleményének kikérésével alkot rendeletet.” 8 Ebből következően, amennyiben az Mt. 53.§ (3) bekezdésében szereplő egyetértési jogot véleményezési joggá módosítjuk, a törvény kihirdetésének nem lehet alkotmányossági akadálya. Más a helyzet az OÉT törvénnyel, mivel az felsorolt észrevételek – amennyiben az Alkotmánybíróság helyt ad a beadványnak – a törvény alapjait, nevezetesen a részvételi szabályokat érintik. 9 Ebben az esetben újabb, nehéznek ígérkező tárgyalásokra számíthatunk. Ha az Alkotmánybíróság a beadványt elutasítja, a köztársasági elnök köteles a törvényeket öt napon belül aláírni.
6. Egy megoldatlan probléma: az érdekegyeztetés és a sztrájktárgyalás viszonya 2007. október 15-én Gaskó István, a LIGA Szakszervezetek elnöke levelet írt Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, amelyben bejelentette, hogy három témában – az egészségbiztosítás reformja, az új nyugdíjszabályok és a korkedvezményes nyugdíj – sztrájkot kezdeményez, a munkabeszüntetést november 21-ére jelentette be. Mivel az adott kérdésekben a munkáltató nem állapítható meg, a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 2. § (2) bekezdése értelmében kérte a miniszterelnököt, hogy a sztrájktárgyalásra a kormány képviselőjét jelölje ki. A Liga a következőket követelte: 1. Az üzleti érdekeltségű biztosítók bevonását tartalmazó koncepció visszavonása; az egészségbiztosítási rendszer átalakítása új koncepciójának kidolgozása. Törvény az OÉT-ről. Elfogadta az Országgyűlés a 2006. december 11-én. A kérdés jogi aspektusairól lásd részletesebben jelen kötetben: Bérces Kamilla tanulmányát. (A szerk.)
23
2. A nyugdíj-megállapítás 2008. január elsejétől érvényes szabályainak visszavonása; esetlegesen javaslat annak fokozatos bevezetésére. 3. A korkedvezményes nyugdíj rendszer átalakítása során: – megteremteni az új szakmák felvételének lehetőségét a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékébe; – k idolgozni a műszakos dolgozók – alanyi jogon járó – korkedvezményre való jogosultságának feltételeit; – eltörölni az autóbusz közlekedésben az úgynevezett típusfüggőség alkalmazását. Az OÉT számára egyik téma sem volt ismeretlen. Az egészségbiztosítás reformja több alkalommal szerepelt az OÉT napirendjén. Miközben a munkavállalói oldal elfogadhatatlannak tartotta, és egységesen elutasította az egészségbiztosítás reformjáról szóló javaslatot, a LIGA Szakszervezetek arra szólította fel a kormányoldalt, hogy vonja vissza a koncepciót, és bejelentette: követeléseinek figyelmen kívül hagyása esetén november 21-ére tiltakozó akciót szervez. A nyugdíjszabályok változásával 2006. október 27-én foglalkozott az OÉT. A munkavállalói oldal – miközben a javaslat több eleméhez észrevételt tett – „egészében nem ellenezte a kormányzati előterjesztésben foglaltakat”. 2006. november 6-án az OÉT megvitatta a korkedvezményes nyugdíjrendszer és a szakmai nyugdíjrendszer átalakításáról szóló kormány-előterjesztést, és úgy foglalt állást, hogy a törvényjavaslat alkalmas a tárgyalásra. 2007. szeptember 14-én napirendre tűzte a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alóli mentesítésről szóló törvényjavaslat- és kormányrendelet-tervezeteket, amelyek a foglalkoztatók korkedvezmény-biztosítási járulék alóli mentesítésének és a korkedvezmény rendszeréből történő kikerülésének feltételeire és eljárásrendjére vonatkozó szabályokat tartalmazták. A javaslattal a munkavállalói oldal nem értett egyet, különösen azt kifogásolta, hogy csak a korkedvezményes rendszerből való kikerülés szabályaival foglakozik, a bekerülés feltételeit nem teremti meg. A korkedvezményes nyugdíjrendszer korszerűsítését szolgáló intézkedések ütemezésére vonatkozó javaslatot november 23-án vitatta meg az OÉT, a mentesítés eljárási szabályaival pedig november 30-án ismét foglalkozott. A Liga levelét sűrű levélváltás követte. A kormányzati válaszok – amelyeket Kiss Péter, Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter jegyzett – a tárgyalási készség kifejezése mellett két, az érdekegyeztetés szempontjából fontos körülményre hívták fel a figyelmet: (1) A Liga követeléseit munkáltató nem teljesítheti, hiszen azok a Kormány, illetve a parlament kompetenciáját érintik. Ebből következően felvetődik az a kérdés, hogy miután a sztrájktörvény eleve munkáltató-munkavállaló, illetve munkáltató-szakszervezet kontextusban értelmezi a dolgozók gazdasági és szociális érdekeinek érvényesítésére a sztrájk lehetőségét, törvényesnek tekinthető-e egy olyan sztrájk, ahol a munkáltatónak elvi lehetősége sincs a követelés teljesítésére. Alkotmányosan aggályos lehet az is, hogy a sztrájkkal magára a parlamentre, a képviselőkre gyakorolnak nyomást, vagyis felvethető a politikai sztrájk gyanúja. A Liga ezzel szemben azzal érvelt, hogy a sztrájktörvény „nem utal arra, hogy sztrájk kizárólag munkáltatóval szemben lenne folytatható. Nem korlátozza tehát a jogalkotó a sztrájkot a munkavállalók/szakszervezet és a munkáltató viszonyára, így nem zárható ki az általános, 24
országos vagy ágazati sztrájk szervezése, amelynek során a sztrájkkövetelések teljesítése a munkáltatóktól független”. A kormánytól pedig nem törvényalkotást, hanem törvény kezdeményezését várja. 10 A sztrájk jogellenességével kapcsolatos kérdés végül is nem dőlt el, miután senki sem fordult bírósághoz, az egyeztetések pedig megtörténtek. (2) A másik, az előzőnél jóval élesebb vita – és az érdekegyeztetés szempontjából számunkra itt ez az érdekes – a tárgyalás lefolytatásának módja körül bontakozott ki. A Liga végig kétoldalú – Kormány–Liga Szakszervezetek közötti – tárgyalásokban gondolkodott. A sztrájktörvényre hivatkozva azzal érvelt, hogy „az egyeztető tárgyaláson csak a vitában érintett felek vesznek részt” 11. A kormány ezzel szemben arra hívta fel a figyelmet, hogy nem csak a sztrájktörvényt, hanem valamennyi törvényt, így a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényt is be kell tartani, továbbá figyelemmel kell lenni az OÉT gyakorlatára is. Előbbi szerint a jogalkotási folyamatba minden érintett társadalmi szervezetet be kell vonni, a gazdasági, szociális és munkaügyi tárgyú törvényeket pedig közel 20 éve az OÉT-ben egyeztetik. A kétoldalú tárgyalást a kormány kirekesztőnek minősítette. (Ezt a véleményt az OÉT többi tagja is osztotta.) A Liga azt javasolta, hogy a tárgyalásokat kétoldalúan folytassák le, majd a megállapodást vigyék az OÉT elé, kockáztatva, hogy esetleg az OÉT nem támogatja, és ezért a tárgyalásokat folytatni kell. A kormány ez elől is elzárkózott, rámutatva, hogy egy ilyen gyakorlat az OÉT szétveréséhez vezethet; bármelyik OÉT ülésen bekövetkezhet ugyanis, hogy egy szakszervezet sztrájkot hirdet – munkáltatói érdekképviselet ezzel az eszközzel nem élhet –, és ekkor a munkáltatói oldal és a sztrájkot nem hirdető szakszervezeti konföderációk – legalábbis képletesen – kénytelenek lennének elhagyni a termet. Végül a konfliktust az „élet úgy oldotta meg”, hogy a kormány képviselője, Csizmár Gábor államtitkár minden egyeztetésre meghívta az OÉT valamennyi tagszervezetének képviselőjét is, akiket a Liga megfigyelőnek, a kormány és a többi OÉT-tag a tárgyalások résztvevőjének tekintett. Más kérdés, hogy az OÉT tagjai a tárgyalásokon csak ritkán szólaltak meg. 2007 tehát új kihívás elé állította az érdekegyeztetést: mi van akkor, ha a munkavállalói oldal egy szervezete egy érdekegyeztető fórumban lefolytatott tárgyalás közben sztrájkot hirdet. Melyik szabály az erősebb: a fórum valamennyi tagjával le kell folytatni az egyeztetést a jogalkotási törvény, illetve az adott fórum alapszabálya szerint, vagy a sztrájktörvény előírásai szerint a tárgyalást a sztrájkot hirdető szakszervezet és a sztrájkkövetelés teljesítésére képes munkáltató vagy a kormány képviselője között kell lefolytatni, kizárva ezzel a fórum többi részvevőjét? A kérdés korántsem csak az OÉT-ra vonatkozik; bármelyik, így ÁPB vagy más ágazati és munkahelyi érdekegyeztető fórum szembe találhatja magát ezzel a problémával. Azóta újabb esettel is találkozhattunk: a MÁV és a VDSZSZ tárgyalássorozata ugyancsak felveti ezt a problémát. Összegzés
a) Az elmúlt években – bár nagy erőfeszítések történtek az érdekegyeztetés jogi szabályozásának megteremtésére, sőt az Országgyűlés két törvényt is alkotott – az érdekegyeztetés jogi alapjai nem változtak. Ez azonban nem akadályozta az eddig kialakult 10Gaskó István, a LIGA Szakszervezetek elnökének 2007. november 5-i levele Kiss Péter miniszternek. 11Gaskó István, a LIGA Szakszervezetek elnökének 2007. október 24-i levele Kiss Péter miniszternek.
25
gyakorlat folytatását: rendszeresen ülésezik az OÉT, és működnek az ágazati párbeszéd bizottságok. Ahogyan korábban az OÉT – bár formálisan nem fogadta el – képes volt a régi alapszabálya szerint működni, hasonló módon az érdekegyeztetés valamennyi szereplője tartja magát az OÉT és az ÁPB törvényekben foglaltakhoz. b) Ugyanakkor az elmúlt esztendők is igazolják, hogy az érdekegyeztetés lényege nem a jogi szabályozás, hanem a tárgyalási készség, a nyitottság, az odafigyelés a partnerek javaslataira – azaz a tárgyalási kultúra. c) Ugyancsak bebizonyosodott, hogy az érdekegyeztetés eredményessége nem szakítható el a társadalmi-gazdasági környezet állapotától. Az ismert politikai megosztottság – véleményem szerint – nem hagyta érintetlenül a szakszervezeteket, konkrétabban fogalmazva, éleződtek a szakszervetek közötti ellentétek. d) Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban továbbra is a kormányzati előterjesztések dominálnak. Ez ugyan egyfelől természetesnek mondható, mégis hiányérzetet okoz, hogy szinte teljesen hiányoznak az egyes oldalak javaslatai, arra pedig nincs példa, hogy a szociális partnerek – a munkavállalói és a munkáltatói oldal – közösen készítsenek előterjesztést. Ez különösen azért aggasztó jel, mert az OÉT 2007. februári informális ülésén a felek úgy állapodtak meg, hogy a Munka Törvénykönyve átfogó felülvizsgálatára – amelynek indokoltságát senki sem vitatta – a szociális partnerek készítenek közös javaslatot (miután a szakszervezetek aggodalmaikat fejezték ki a munkajogi szakértők által készített javaslatról). A két oldal közötti megállapodás-készség alacsony fokára utal az a tény is, hogy az oldalak közötti viták legtöbbször nem végződnek megállapodással, miután a felek megállapodás helyett a kormány támogatásától remélik érdekeik érvényesítését. e) Az ágazati párbeszéd bizottságok eltérő eredményességgel működnek. Sajnos, egyelőre nem érzékelhető az a kohézió, amit az oldalak, illetve a bizottság egészére vonatkozóan – tehát az oldalak között – reméltünk. Ezt mutatja, hogy nem tapasztalhatunk áttörést a megállapodások és kollektív szerződések számának növekedésében. Érzékelhető, hogy a Részvételt Megállapító Bizottság 12 határozatainak jogorvoslatára az ÁPBT kevéssé alkalmas; az igazi megoldás – a bíróság – viszont törvény hiányában nem vehető igénybe. Nem megnyugtató az állami támogatás felhasználásának a hatékonysága sem. f) Az elmúlt félév eseményei ráirányították a figyelmet a sztrájkszabályozásra. Ma még megválaszolhatatlan kérdés, hogy az érdekegyeztetés szereplői kellő felelősséget tanúsítva, képesek lesznek-e az ezzel kapcsolatos problémák megoldására. g) Az említett problémák és kihívások azonban nem változtatják meg az érdekegyeztetés alapigazságát: a párbeszédnek nincs alternatívája.
12A bizottságra vonatkozóan lásd Várkonyi Julianna tanulmányát ebben a kötetben. (A szerk.)
26
Bérces Kamilla Lesz-e szabályozott ágazati párbeszéd Magyarországon?
A címbeli kérdés jogos: az Országgyűlés 2006. december 11-én elfogadta az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslatot, amely azonban nem lépett hatályba, mert a köztársasági elnök a törvényt 2006. december 28-án megküldte az Alkotmánybíróságnak azzal, hogy vizsgálja meg alkotmányossági szempontból. Azóta – most már másfél éve – függőben van a jogi szabályozás kérdése. Milyen folyamatok vezettek idáig?
1. A törvényalkotás előzményei, az előkészítés folyamata 2002. július 26-án, az Országos Érdekegyeztető Tanácsban az érdekegyeztetés megújításáról kötött megállapodásban a kormány, valamint az országos munkáltatói és munkavállalói szövetségek kinyilvánították az ágazati érdekegyeztetés továbbfejlesztésével kapcsolatos szándékukat. A PHARE-program támogatásával megindított munka során kidolgozott, 2003. július 2-án az OÉT Ágazati Tanácsa által elfogadott keret-megállapodás, valamint az ennek alapján kimunkált, a Kormány és a szociális partnerek által 2004. szeptember 22-én aláírt Az ágazati párbeszéd bizottságok működésének feltételeiről és rendjéről a jogi szabályozás megalkotásáig terjedő időszakban című dokumentum rögzítette, hogy cél az autonóm ágazati párbeszéd jogszabályi feltételrendszerének létrehozása, s ezt a megállapodásban megfogalmazott normatív szabályok, valamint a gyakorlati tapasztalatok figyelembevételével kell kialakítani. A megállapodás szerint olyan új intézményrendszer létrehozását kell szorgalmazni a hazai érdekegyeztetésben, amely ágazati szinten biztosítja a szociális partnerek közötti konzultációt, a kollektív megállapodások kötésének elterjedését, a munkáltatók és munkavállalók szakmapolitikai érdekérvényesítési lehetőségeinek szélesítését. A jogszabály-alkotási munka 2005 nyarán indult meg, a koncepció kidolgozásával. Ekkorra már 33 ágazati párbeszéd bizottság (ÁPB) működött. A koncepció több kérdést vizsgált. Az ágazati szociális párbeszéd rendszerének végső társadalmi célját abban határozta meg, hogy a jelenleginél több munkáltatóra és munkavállalóra terjedjenek ki kollektív szerződések és megállapodások, ezáltal egységesebb foglalkoztatási feltételek alakuljanak ki a gazdaságban, ez mind a munkaerőpiac, mind az árupiac területén segítse elő a versenysemlegességet, szélesebb körben teremtsen stabil viszonyokat a munkavállalók számára a foglalkoztatás feltételei kapcsán, és nagyobb biztonságot adjon a munkaadók számára a piaci verseny és a munkavállalók magatartása tekintetében. További cél volt, hogy egyegy ágazat munkaadói és munkavállalói érdekképviseletei közösen lépjenek fel az ágazat fejlesztése érdekében, és autonóm módon döntsenek az ágazatban követendő magatartási szabályok jelentős részéről. 27
A koncepció elkészítői úgy ítélték meg, hogy a következő kérdések igényelnek törvényi szabályozást: az ÁPB létrehozása, tagjai, a bizottság szerkezete, a résztvevők jogai a bizottságban, a bizottságok tevékenysége, működése, jogai és kötelezettségei, a kormány szerepe, a szervezeti háttér biztosítása, illetve a definíciók. A koncepció csak a versenyszférában működő ÁPB-k szabályozását tartalmazta. Az ágazati szociális párbeszéd jogi szabályozásának alapelvei között jelölte meg a koncepció, hogy mivel azt a kollektív munkajog egyik fontos elemének tartja, az egyéni munkajogra vonatkozó rendelkezésektől elkülönítetten kell szabályozni. A jogi szabályozást a lehető legszűkebbre szabottan kívánta meghatározni, csupán a garanciális, illetőleg jogkövetkezménnyel járó témakörök jogi szabályozására szorítkozva. Ennek elvi indoka az volt, hogy a szabályozásnak biztosítania kellett azt, hogy az ÁPB-kben folyó párbeszéd valóban autonóm – a kormánytól független – legyen, az ÁPB-k kellő rugalmassággal, saját belső szabályzataik alapján működjenek. Az előkészítés 2005-ben „az országos érdekegyeztetés és a szociális párbeszéd egyes kérdéseiről” című egységes törvény kidolgozásával kezdődött meg, amely egy jogszabályban tartalmazta volna a bipartit egyeztetés ágazati, illetve az országos egyeztetés tripartit fórumára (az Országos Érdekegyeztető Tanácsra) vonatkozó szabályokat. 2005 szeptemberében kezdődött meg a tervezet érdekegyeztetése. Ez utóbbi keretében egyeztetésre került sor az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsával (ÁPBT), valamint az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal (OÉT), melynek nyomán a dokumentum két külön törvénytervezetre vált szét. Novemberben került sor a tárcaegyeztetések lebonyolítására, majd 2006 januárjában az államtitkári értekezlet tárgyalta az anyagot. Az előkészítés során az ÁPBT ülésén merült fel az az igény, hogy a kollektív szerződések hatályát (az ágazati, alágazati, szakágazati renddel szakítva) tevékenységhez volna szükséges kötni, így egy munkáltatónál munkakörtől függően több kollektív szerződés is hatályban lehetne. Mivel a javaslat a kollektív szerződés hazai szabályozási rendszerének alapvető és teljes átalakítását igényelte volna, erre – ha szakmailag indokolt – csak az Mt. átfogó felülvizsgálatának keretében kerülhet sor, azt a tervezet nem tartalmazta. A tárcaegyeztetéskor az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) alkotmányossági és legitimációs problémákat vetett fel. Kifogása azzal függött össze, hogy a tripartit módon működő Ágazati Részvételt Megállapító Bizottság (ÁRMB) közhatalmi jogosítványt gyakorol, mivel a közigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 2004. évi XCL. törvény [Ket.] szerinti hatósági határozatot hoz az ÁPB-ben való részvétellel, illetve a kollektív szerződéskötési jogosultsággal összefüggésben. Az IRM szerint, mivel az ÁRMB értékelése alapján az ÁPB-be bekerült és kollektív szerződést kötött szervezetek kérhetik a kollektív szerződés miniszter általi ágazatra történő kiterjesztését, az ÁRMB döntése közvetve is egy további közhatalmi döntés alapjául szolgál. A tervezet szerint az első ÁRMB a jelenlegi, „szokásjog” alapján elismert szervezetekből állt volna, melyek külön, normatív szabályokon alapuló megmérettetés nélkül kerültek volna e fórumba, és az IRM álláspontja szerint a „demokratikus legitimáció” ezen első ÁRMB tekintetében nem lett volna meg. E kérdésben azonban az érdekegyeztetésben részt vevő partnerek kitartóan ragaszkodtak saját álláspontjukhoz, így végül a tervezetet a legitimációs szempontból aggályos rendelkezéssel nyújtotta be a kormány az Országgyűléshez, illetve került sor az elfogadására. Később ezzel kapcsolatosan azonban nem került sor alkotmányossági kifogás érvényesítésére a köztársasági elnök részéről. 28
2006. februárjában a kormány benyújtotta a törvénytervezetet az Országgyűléshez, melynek tárgyalása a T/19222. számon el is kezdődött. A 2006-os országgyűlési választásokra tekintettel azonban a kormány a törvénytervezetet visszavonta, s csak további egyeztetéseket követően, az új kormány terjesztette azt ismét a parlament elé, 2006 novemberében, a T/1307es számon, sürgős tárgyalást kérve. A törvénytervezethez mindössze tíz módosító indítvány érkezett, melyek közül a parlament által elfogadott egyetlen érdemi javaslat a Foglalkoztatási Bizottság azon kezdeményezése volt, amely szerint – az eredeti törvényjavaslatban szereplőkkel ellentétesen – nem csak az ÁPB-ben kötött kollektív szerződések, hanem az ÁPB-n kívül, a Munka Törvénykönyve [1992. évi XXII. törvény, Mt.] általános szabályai szerint kötött kollektív szerződések kiterjesztését is kérhetik a kötő felek a minisztertől. 2006. december 12-én a parlament elfogadta a törvényjavaslatot, amelyet a köztársasági elnöknek megküldött. Ekkor a 2007. februári hatálybalépés valószínűnek látszott. A köztársasági elnök azonban december 28-án előzetes normakontrollra küldte – az OÉT-ről szóló törvénnyel együtt – az elfogadott törvényt az Alkotmánybírósághoz, mivel álláspontja szerint e törvények egyes rendelkezései sértik az alkotmány által garantált népszuverenitás és demokrácia elvét.
2. A törvény tartalma Az elfogadott, de a köztársasági elnök lépése miatt ki nem hirdetett törvény a hazai autonóm ágazati szociális párbeszéd konszenzusos alapon létező, de eddig törvényi szinten nem szabályozott fórumaival, ezek feladatával és működési feltételeivel foglalkozik. A törvény fő szabályozási területe az ÁPB-kre vonatkozó törvényi előírások megfogalmazása (emellett foglalkozik a megváltozott munkaképességűek és az őket foglalkoztatók érdekképviseletei közötti szociális párbeszéd feltételeivel is). A középszintű szociális párbeszéd elsősorban az ágazati (valamint az al- és szakágazati) szintet jelenti. Az ágazati párbeszéd törvényben szabályozott rendszere a versenyszférában működik. Ez alól azok a munkáltatók, illetve érdek-képviseleti szerveik kivételek, amelyek költségvetési szervként a megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztatják. Ez esetben ugyanis ágazatokon átívelő szociális párbeszédről van szó, amelynek során indokolt, hogy valamennyi érintett dolgozó érdekeinek képviselete lehetővé váljék. A törvény definiálja a szociális párbeszéd célját és a középszintű szociális párbeszéd intézményeként az ÁPB-ket. Az ÁPB a munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő ágazati jelentőségű kérdésekben az ágazati munkáltatói érdekképviseletek és az ágazati szakszervezetek részvételével működő kétoldalú szociális párbeszédet folytató testület. A törvény értelmében az ÁPB feladata az ágazat kiegyensúlyozott fejlődésének elősegítése, az ágazati szintű autonóm szociális párbeszéd megvalósítása, amelynek célja a megfelelő munkafeltételek kialakítása, a munkabéke megőrzése és a munkaerő-piaci folyamatok jogszerűségének előmozdítása. Az ÁPB az ágazat helyzetét, fejlődését, gazdasági és munkaügyi folyamatait érintő kérdésekkel foglalkozik. Az bizottság keretei között az ÁPB oldalai, illetve az oldalon részt vevő érdekképviseletek egymást tájékoztatják, konzultációt folytatnak, az ÁPB álláspontját, javaslatát összefoglaló nyilatkozatot adnak ki, kollektív szerződést, illetve egyéb megállapodást köthetnek, kérhetik a kollektív szerződés ágazatra történő kiterjesztését a társadalmi párbeszédért felelős minisztertől. 29
Az ÁPB-k működését elősegítő garanciális rendelkezés, amely szerint az ágazatban dolgozók, valamint az ágazatban működő munkáltatók érdekeit jelentősen érintő kérdésekben az ágazatban hatáskörrel rendelkező államigazgatási szerv köteles tájékoztatást adni, illetve az ÁPB kezdeményezésére konzultációt folytatni. ÁPB hozható létre ágazati, alágazati, szakágazati szinten. Egy ágazatban, alágazatban, szakágazatban egy bizottság jöhet létre. Az alacsonyabb szinten létrehozott ÁPB a magasabb szintű ÁPB-től függetlenül működik, feladatai teljesítését illetően a magasabb szintű ÁPB nem utasíthatja. Az ÁPB-ben érdekképviselet, illetve érdekképviseleti szövetség lehet tag. A törvényi definíció szerint ez az egyesülési jogról szóló törvény szerint létrejött társadalmi szervezet, amelynek alapszabályában szereplő elsődleges célja a munkavállalók vagy munkáltatók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása, megvédése, képviselete. Az ágazatisághoz ezen túlmenően az szükséges, hogy az érdekképviselet tevékenységét ágazati szinten szervezze. A törvény meghatározza, hogy az e feltételeknek megfelelő érdekképviseletek közül melyek vehetnek részt az ágazati szintű szociális párbeszédben. Ez már a szervezet jelenlétének súlyához, aktivitásához kötődik. Ezt az érdekképviseleti tagok (munkavállalók, munkáltatók) száma, illetve – szakszervezetek esetén – az üzemi tanács választásokon elért eredmény, vagy – munkáltatói érdekképviseletek esetén – a tagmunkáltatók által foglalkoztatottak száma határozza meg. Emellett a törvény legalább kétéves működést is előír. A feltételek nem túl szigorúak annak érdekében, hogy az ágazati párbeszédben lehetőleg minél több érdekelt részt vehessen. Ezt szolgálja az a kisegítő rendelkezés is, mely szerint két éves működés hiányában is részt vehet az ÁPB-ben az az érdekképviselet, amelynek tagságát valamennyi, az ÁPB létrehozatalában részt vevő, illetve az ÁPB-ben tag ágazati érdekképviselet támogatja; valamint az a rendelkezés, amely lehetővé teszi, hogy az ágazati szintű szociális párbeszédben való részvétel feltételeinek elérése érdekében a munkavállalók, illetőleg a munkáltatók érdekképviseletei egymással koalícióra lépjenek. A törvény a független, tripartit ÁRMB-re bízza a részvételi feltételeknek való megfelelés elbírálását. Ehhez részletes szempontrendszert tartalmaz, az ágazati súly meghatározása érdekében. A szempontoknak való megfelelést öt évente felül kell vizsgálni. A törvény szabályozza az ÁPB létrehozásának alapvető eljárási kereteit, kimondva, hogy az ÁPB létrehozása – nyilvános eljárás keretében – a szervezetek megállapodásán alapul. Az előírások garantálják, hogy az ÁPB-hez később is csatlakozhassanak olyan szervezetek, amelyek a törvényi feltételeknek megfelelnek. Az ÁPB tagjai az ilyen szervezetek csatlakozását nem akadályozhatják meg.. Az ÁPB maga határozza meg belső működését, döntéshozatali eljárását. Ha azonban erről nem jön létre megállapodás, akkor a döntési jogosultság, illetve a reprezentativitás megállapítása szintén az ÁRMB-re marad. Ehhez a törvény két melléklete határoz meg egyegy pontrendszert, külön a munkáltatói, külön a munkavállalói érdekképviseletekre. Ezek között olyan kérdések szerepelnek, mint az adott ágazat területén a legutóbbi üzemi tanácsi választásokon elért eredmény, az aktív szakszervezeti tagok létszáma (munkavállalói érdekképviseletek esetén), a munkáltatói érdekképviselet tagjainak száma, a képviselt gazdasági szervezeteknél munkaviszonyban állók létszáma, a képviselt gazdasági szervezetek által megtermelt éves nettó árbevétel (munkáltatói szervezetek esetén), a kollektív szerződéses lefedettség, az OÉT megfelelő oldalán történő részvétel, nemzetközi érdekképviseleti szövetséghez való tartozás (mindkét oldal esetén). 30
A törvény az ÁPB tagjainak jogosultságainál tehát három szintet különböztet meg: a tanácskozási jogot, a döntési jogot, valamint a reprezentativitáshoz kötött jogokat. Az utóbbi összefügg a kollektív szerződések kötésével, illetve a kiterjesztés kérdésével. Az ÁPB-k elsősorban az ágazati kollektív szerződések kötésének fórumai, ez legfontosabb feladatuk. A törvény célja, hogy az ágazati kollektív szerződések megkötésére ideális szervezeti formát alakítson ki az ÁPB-k törvénybe iktatásával, ahol nem kell a „nulláról kezdeni” a kollektív tárgyalásokat, a felek rendszeres kapcsolatban állnak egymással, így a megállapodások megkötése és folyamatos felülvizsgálata egyaránt biztosított. A törvény átemeli az Mt.-beli, meglehetősen szűkszavú kiterjesztésre vonatkozó szabályozást, és kiegészíti azt. Meghatározza, hogyan, milyen erőviszonyok mellett jöhet létre az ÁPB-ben olyan kollektív szerződés, amely a kiterjesztés alapjául szolgálhat (de az aláírókra, illetve az azokhoz tartozó munkáltatókra és az ott dolgozókra kiterjesztés nélkül is közvetlenül érvényesül). A kiterjesztésnél alapelv, hogy csak jogszabállyal nem ellentétes szerződés, és csak az egyéni munkaviszonyra vonatkozó megállapodást tartalmazó rész terjeszthető ki. A kiterjesztés továbbra is a munkaügyekért felelős miniszter mérlegelési hatáskörében hozott közigazgatási határozattal történik. A határozat meghozatala előtt ki kell kérni az OÉT illetékes bizottságának véleményét, valamint az ágazatért felelős miniszter álláspontját is. Rendelkezik a törvény a kollektív szerződéshez való csatlakozás szabályairól, illetve megszűnésének feltételeiről. A megkötő szervezet kiesése csak akkor eredményezi a kollektív szerződés megszűnését, ha a kollektív szerződés egyáltalán nem lett volna megköthető ezen érdekképviselet nélkül. Kiemelt társadalmi érdek fűződik a megváltozott munkaképességűek és az őket foglalkoztatók érdekképviseletei közötti szociális párbeszéd fejlesztéséhez. A törvény értelmében ez a párbeszéd a Rehabilitációs Párbeszéd Bizottságban (RPB) folyik, amellyel kapcsolatosan az általános, az ÁPB-kre vonatkozó szabályoktól eltérő rendelkezéseket is tartalmaz, építve a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató munkáltatókra érvényes jogszabályokra. Az a körülmény, hogy az RPB-ben – mivel ágazatokat átfogóan működik – nem köthető ágazati kollektív szerződés, természetesen nem zárja ki, hogy a bizottságban résztvevő felek a Munka Törvénykönyve szabályai szerint, saját magukra kiterjedő hatállyal kollektív szerződést kössenek, ebben meghatározva a megváltozott munkaképességű munkavállalókra vonatkozó különös foglalkoztatási feltételeket. Az ÁPB-k működését állami támogatás segíti elő. Csak olyan ÁPB számára biztosíthatók a működési feltételek, amely a jogszabályoknak megfelelően jött létre, és ezt az ÁRMB határozatában kimondta. A törvényben meghatározott, működést biztosító eszközök forrása a Munkaerőpiaci Alap. A törvény az ÁPBT-re vonatkozó szabályok meghatározásával biztosítja az ÁPB-k és a munkaügyekért felelős miniszter közötti koordináció lehetőségét. Ez a szervezet az ÁPB-k által választott képviselőkből áll, és háromoldalú, a kormány is részt vesz benne (míg maguk az ÁPB-k csak munkáltatói és munkavállalói oldalból állnak). Az ÁPBT konzultál az ÁPB-k működésének kérdéseiről, így a kétoldalú autonóm párbeszéd finanszírozásának rendjéről, illetve javaslatot tesz a miniszternek az ÁRMB tagjainak személyére. A törvényben található átmeneti szabályok – a kihirdetés és így a hatálybalépés eltolódásával – időközben okafogyottá váltak. 31
3. Végrehajtás A törvény szerint az ÁPB-kben olyan munkáltatói, munkavállalói érdekképviseletek vehetnek részt, amelyek az adott körben kellő súllyal rendelkeznek, és valós érdekképviseleti tevékenységet látnak el. A törvény által meghatározott részletes feltételrendszernek való megfelelés független vizsgálata az ÁRMB feladata. A törvény végrehajtására előkészített miniszteri rendelettervezet a törvényben meghatározott feltételrendszer mérésére irányuló eljárás végrehajtási szabályait tartalmazza. Az ÁRMB a közigazgatási hatósági eljárás garanciális szabályai szerint jár el, határozata ellen pedig az érintettek közvetlenül bírósághoz fordulhatnak. Az ágazati párbeszédben való részvétellel, illetve gyakorolt jogosultságokkal kapcsolatos ügyekben az ÁRMB az érintett érdekképviselet kérelmére tart vizsgálatot; míg hivatalból történik az eljárás az ÁPB megszűnésének, az ÁPB tagság megszűnésének megállapításával összefüggő ügyben. A rendelet az adminisztráció, az adatszolgáltatás minimalizálásának elvén alapul. Az ÁRMB más szerveket keres meg a náluk nyilvántartott adatok megadása érdekében (pl. az ágazat éves nettó árbevételével kapcsolatosan az adóhatóságot, a kollektív szerződéses lefedettséggel kapcsolatosan a kollektív szerződések nyilvántartását vezető szervet). A rendelet speciális rendelkezéseket fogalmaz meg az RPB-vel kapcsolatos eljárás vonatkozásában is. A kollektív szerződés ágazatra történő kiterjesztésének eljárási szabályai képezik a rendelet másik fő szabályozási témakörét. A kollektív szerződés ágazatra történő kiterjesztésére, illetve a kiterjesztés visszavonására irányuló eljárásban a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter továbbra is kérelemre jár el, a rendelet meghatározza a kérelem kötelező tartalmi elemeit és mellékleteit. Ha a miniszter tudomására nem az aláírókon keresztül jut a tény, hogy a kiterjesztés feltételei már nem állnak fenn, eljárására hivatalból kerül sor. A kiterjesztés alapvetően háromféle szempont vizsgálata alapján történhet: jogi, reprezentativitási, illetve érdek- és célszerűségi szempontok alapján. A jogi vizsgálat körében meg kell vizsgálni, hogy a kollektív szerződés megfelel-e a jogszabályok előírásainak, illetve az ágazatban korábban kiterjesztett és tágabb személyi hatályú ágazati kollektív szerződésben foglaltaknál nem tartalmaz-e a munkavállalókra nézve kedvezőtlenebb rendelkezést. A reprezentativitást érintő azon kérdéseket illetően, hogy a kollektív szerződést aláíró munkáltatói érdekképviseletekben tag munkáltatók együttesen az ágazatban munkaviszonyban állók többségét foglalkoztatják-e, az ÁRMB jár el. Az érdek- és célszerűségi szempontokat az OÉT Bér- és Kollektív Megállapodások Bizottsága, valamint az ágazatban hatáskörrel rendelkező miniszter bevonásával kell értékelni. A rendelet szabályozza a kiadandó kiterjesztő határozat tartalmi elemeit is. Természetesen a rendelet osztja a törvény sorsát, a két jogszabálynak egyidejűleg kell hatályba lépnie, ezért a tervezet jelenleg döntésre várva pihen az íróasztalfiókban.
4. Alkotmányossági kérdések De milyen kérdések eldöntésétől is függ, mi lesz a törvény és a rendelet, illetve a hazai ágazati párbeszéd jövője? A jogszabályok alkotmányellenességének előzetes vizsgálata az alkotmányossági normakontroll egy viszonylag ritka fajtája. 2006-ban a köztársasági elnök hat ízben élt az „alkotmányossági vétó” lehetőségével. A „vétó” megakadályozza, hogy a törvény 32
az alkotmányossági vizsgálat előtt hatályba lépjen. Alkotmányellenesség megállapítása esetén a törvény visszakerül a parlament elé, és a törvényhozás az alkotmányellenességet köteles kiküszöbölni. Érdekes, hogy a köztársasági elnök az IRM által az előzetes egyeztetések során firtatott közjogi döntéshozatal és alkotmányossági legitimáció kérdését vitatta, azonban nem önállóan, az ÁPB törvény valamely jogintézménye kapcsán, hanem az OÉT jogállása vonatkozásában. Ugyanez a legitimációs-közhatalmi problémakör vitatott egyébként az OÉT-törvény kapcsán is, ezért nem került sor ez utóbbi kihirdetésére sem. A köztársasági elnök az előzetes normakontrollra irányuló eljárás kezdeményezésében kifejtette, hogy megítélése szerint a kihirdetésre megküldött ÁPB törvény 33. §-a az Mt. 53. § (3) bekezdésének első mondatát megállapító részét érintően alkotmányellenes. E törvényhely szerint „a Kormány az Országos Érdekegyeztető Tanácsban részt vevő országos szakszervezeti szövetségekkel egyetértésben rendeletben határozza meg az üzemitanács-választás szavazólapjának tartalmát és a szakszervezeti reprezentativitás megállapítása érdekében az országos szavazatösszesítés módját és rendjét. Az ágazati (szakágazati) és területi szavazatösszesítés módjának és rendjének meghatározása tekintetében a Kormány az Országos Érdekegyeztető Tanács és az ágazati párbeszéd bizottságok véleményének kikérésével alkot rendeletet.” A köztársasági elnök álláspontja szerint ez a rendelkezés közhatalmi jogosítványt ad az OÉT-ben részt vevő szakszervezeti szövetségeknek. Hivatkozott a 39/1997. (VII. 1.) AB határozatra, amely közhatalmi jogosítványnak minősítette egyebek mellett az államigazgatási eljárásban és a normaalkotás során gyakorolt egyetértési jogot. Egyfelől, ebből következik, hogy a jogszabályalkotás folyamatában gyakorolt egyetértési jog ugyancsak közhatalom-gyakorlásnak minősül. Jelen esetben az üzemi tanács választásokra és az ÁPB-beli jogosultságok gyakorlását megalapozó szakszervezeti reprezentativitásra vonatkozó joggyakorlás közhatalom gyakorlásának minősül. Másfelől, a közhatalom-gyakorlás a népszuverenitás elvéből, az alkotmány 2. § (2) bekezdéséből következik, amely szerint „a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja”. A köztársasági elnök szerint e két alapgondolatból következően közhatalommal felruházott szerv vagy szervezet esetén a demokratikus legitimáció szükséges. Ez – célhoz kötött – választások által és delegálási rendszerben is megvalósulhat. Nem megfelelő tehát a más célú, más feladatra való felhatalmazásra irányuló választás eredményeit alapul venni a személyi összetétel meghatározásakor. Ha pedig egy delegálási rendszerben társadalmi szervezetek vagy érdekképviseletek jogosultak a delegálásra, az szükséges, hogy a meghozandó közhatalmi döntésekkel érintettek túlnyomó többsége tagja legyen ezeknek a szervezeteknek. Az OÉT-ben részt vevő országos szakszervezeti szövetségek legitimációját az általuk képviselt tagok adhatják, ezért a köztársasági elnök érvelése szerint az szükséges, hogy e szakszervezeti szövetségek a közhatalom-gyakorlással érintettek – jelen esetben a választópolgárok – túlnyomó többségét tagjaik között tudják. Mivel pedig az OÉT törvény nem biztosít ilyen legitimációt az OÉTnek, nem követeli meg, hogy az OÉT munkavállalói oldala a választópolgároknak, vagy akár csak a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok alanyainak túlnyomó többségét képviselje, következésképpen a névszuverenitás és az alkotmányosság elveinek az elfogadott törvény nem felel meg. 33
Az Alkotmánybíróság már foglalkozott az üggyel, ennek kapcsán bizonyos, az OÉT képviseleti súlyát érintő ténykérdéseket már górcső alá vette. Vizsgálta többek között, hogy az OÉT-ben résztvevő munkavállalói érdekképviseleti szervezetek a munkavállalók, illetve munkáltatói érdekképviseletek a munkáltatók hány százalékát reprezentálják. A KSH 2004-ben végzett felmérése szerint a szakszervezeti tagok aránya az alkalmazásban állók között 16,9%, ami a felmérés alapján 549 492 fő, ez az adat azonban minden valószínűség szerint alacsonyabb a tényleges szakszervezeti taglétszámnál. A KSH felmérésében szereplő szakszervezetek ugyanakkor nem tartoznak mindannyian valamelyik OÉT-tagszervezethez. Az OÉT-tag munkáltatói szervezethez tartozó munkáltatók száma 57 990. A testület azt nem tudta megismerni, hogy hány munkavállaló adta szavazatát az üzemi tanácsválasztásokon az OÉT-et alkotó országos konföderációk tagszervezeteinek jelöltjeire, mivel ennek összesítését jogszabály nem írja elő, így erre nézve nincs adat. A kollektívszerződés-kötés általi lefedettség kérdésében az volt megállapítható, hogy az olyan munkáltatóknál dolgozó, kollektív szerződéssel érintett munkavállalók száma, amely munkáltatók – szervezeteik által – képviseltetik magukat az OÉT munkáltatói oldalán, az kollektív szerződés hatálya alatt dolgozók létszámának 54%-át teszik ki. 13 Az Alkotmánybíróság által szintén firtatott kérdéssel, a munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetek reprezentativitásával kapcsolatosan kétségtelen tény, hogy a hazai szabályozásból hiányzik az országos szintű reprezentativitás megfogalmazása, az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) 1999-es, az OÉT által is alkalmazott alapszabálya azt határozta meg, hogy a szociális partnereknek milyen feltételeknek kell megfelelniük az országos érdekegyeztetésben való részvételhez. A köztársasági elnök érvelésével szemben az a tény említhető meg, hogy az Országgyűlés a törvény magas arányú megszavazásával kifejezte egyetértését az OÉT létrejöttével, beleértve az OÉT összetételének meghatározására és jogkörére vonatkozó szabályokat is. A parlament pedig a közvetett demokrácia legfőbb szerve, ezáltal biztosított az OÉT legitimációja. Kérdéses, hogy az Alkotmánybíróság elfogadja-e ezt az érvelést. Hozzá kell tenni azt is – bár a csupán jogi szempontú érvelést ez nem ingathatja meg –, hogy tényszerűen jelenleg nincs más olyan fórum vagy szervezet, amely képes lenne a munkavállalók és a munkáltatók érdekeinek integrálására, megjelenítésére és védelmére. Nincs szervezett társadalmi erő, nincsenek olyan jelentős szervezetek Magyarországon, amelyek képesek lennének az OÉT-ben résztvevő szervezetek, oldalak funkcióinak betöltésére. Az OÉT működése ezért nélkülözhetetlen a társadalom és a kormányzás közötti kapcsolat megteremtésében. Ha az Alkotmánybíróság egyetértene a köztársasági elnök érvelésével, az kétféle megoldási utat jelölne ki. Vagy meg kell teremteni az OÉT legitimációját valamiféle közvetlen választási rend előírásával és alkalmazásával, vagy el kell hagyni közhatalmi jogosítványait, és a jogszabály legfeljebb véleményezési, konzultációs jogokat biztosíthatna számára. Ez utóbbi esetben a kormányzaton múlik az érdekképviseletekkel való egyeztetés intenzitása, hogy döntéshozatala során gyakorol-e önkorlátozást, akár attól függetlenül is, hogy a munkavállalók és a munkáltatók mekkora hányada ruházta fel ezeket a szervezeteket 13Lásd Műszakrend, munkarend, szervezettség. KSH, 2004. és www.szmm.gov.hu; Munkaügyi Kapcsolatok Információs Rendszer menüpont.
34
képviseletének feladatával oly módon, hogy e szervezetekkel közvetlen tagsági viszonyt létesített, vagy elképzelhetőnek tartja, hogy a szociális partnerek csúcsszervezeteit nem vonja be a döntéshozatalba.
*
Az OÉT állásfoglalásának megfelelően az ÁPB-törvény életbe lépéséig érvényben lesz Az ágazati párbeszéd bizottságok létrehozataláról és működtetéséről a jogi szabályozás megalkotásáig terjedő időszakban című 2004. szeptember 22-i megállapodás. Ez alapján továbbra is működnek az ÁPB-k, az ÁPB-ket támogató intézményi hátteret pedig 2007. január 1-től a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal keretében működő Társadalmi Párbeszéd Központ biztosítja. Ugyanakkor a törvény benyújtásakor, 2006-ban mindössze négy kiterjesztett ágazati kollektív szerződés volt hatályban, és bár a törvénytervezet egyik alapvető célkitűzése a kollektív szerződések számának növelése volt, annak érdekében, hogy az ágazati szabályozás olyan munkáltatókat is lefedjen, amelyek – méretük, vagy a munkavállalók szervezetlensége, esetleg a munkáltatók ódzkodása miatt – helyi szinten nem kötöttek kollektív megállapodást, ez a szám mára sem változott. Ez a helyzet jól mutatja annak szükségességét, hogy az alkotmányosság kérdésében a döntés mielőbb megszülessen, s eldőljön: alkotmányos-e a másfél éve „parkolópályán” lévő jogszabály, vagy sem, s ez utóbbi esetben az Országgyűlés az eléje visszakerülő törvényt véglegezhesse, és az ÁPB-k immár törvényi keretek között folytathassák munkájukat.
35
Borbély Szilvia Az ágazati párbeszéd bizottságok működésének szabályai: jogszabályok és megállapodások Európában
A nyolcvanas évek közepe óta az európai szociális párbeszéd jelentős fejlődésen ment keresztül. Ez a folyamat egybecseng a Bizottság azon általános törekvésével, amely az európai kormányzás javítására irányul. Az 1992 februárjában aláírt és a az Európai Uniót 1993-ban létrehozó Maastrichti szerződéshez csatolt Szociálpolitikai Jegyzőkönyv és ennek részeként a Szociálpolitikai Megállapodás rögzítette az európai szintű szociális partnerek közvetlen tárgyalásainak és megállapodásainak eljárási és ügyrendi szabályait. (A jegyzőkönyvet azonban ekkor még az Egyesült Királyság nem írta alá). A tagállamok 1996-ban kormányközi konferenciát hívtak össze a Maastrichti Szerződés felülvizsgálatára, amelynek következtében sor került a Római Szerződés 1997-es amszterdami módosítására (Amszterdami Szerződés, 1997. október 22.). Miután az 1997 májusában hatalomra kerülő új angol kormány csatlakozott a Szociálpolitikai Megállapodáshoz, ennek szövege immár bekerülhetett a szerződés szociálpolitikai fejezetébe. Ezzel a Római Szerződés 139. (korábbi 118/b.) cikke megteremtette a jogi alapját annak, hogy a munkaadók és a munkavállalók között európai szinten ne csupán konzultációról lehessen szó, hanem a párbeszéd eredményeként, ha ezt a felek is kívánatosnak tartják, megállapodások jöjjenek létre. 14 A Római Szerződés 138. és 139. cikkében rögzített tárgyalás és megállapodás lehetővé vált a felső szintű ágazatközi partnerszervezeteken túlmenően az európai szintű ágazati szociális partner szervezetek számára is Az új jogokhoz és feladatokhoz megújuló 14138. cikk (korábbi 118a. cikk) (1) A Bizottság feladata elősegíteni a szociális partnerek közösségi szintű konzultációját, és megtenni minden szükséges intézkedést, hogy megkönnyítse a felek közötti párbeszédet a számukra nyújtott kiegyensúlyozott támogatás biztosításával. (2) E célból a Bizottság a szociálpolitika területére vonatkozó javaslatok benyújtása előtt konzultál a szociális partnerekkel a közösségi fellépés lehetséges irányáról. (3) Ha az ilyen konzultációt követően a Bizottság közösségi fellépést tart kívánatosnak, a tervezett javaslat tartalmáról konzultál a szociális partnerekkel. A szociális partnerek a bizottsághoz véleményt vagy adott esetben ajánlást juttatnak el. (4) Az ilyen konzultáció alkalmával a szociális partnerek tájékoztathatják a Bizottságot arról, hogy a 139. cikkben említett eljárás megindítását igénylik. Az eljárás időtartama nem haladhatja meg a kilenc hónapot, kivéve ha az érintett szociális partnerek, valamint a bizottság együttesen úgy határoznak, hogy azt meghosszabbítják. 139. cikk (korábbi 118b. cikk) (1) A szociális partnerek közötti közösségi szintű párbeszéd, amennyiben úgy kívánják, szerződéses kapcsolatokhoz, így megállapodásokhoz vezethet. (2) A közösségi szinten megkötött megállapodásokat a szociális partnerek és a tagállamok sajátos eljárásainak és gyakorlatának megfelelően, vagy pedig a 137. cikk hatálya alá tartozó kérdésekben az aláíró felek együttes kérelmére, a Tanács által a Bizottság javaslata alapján hozott határozattal kell végrehajtani.
37
struktúrára volt szükség: az ez idő tájt működő európai ágazati konzultációs formák, a közös bizottságok (joint committees) és informális munkacsoportok már nem elégítették ki az igényeket, nem nyújtottak megfelelő terepet az új jogosítványok gyakorlásához. Az új formáció, az Európai Ágazati Szociális Párbeszéd Bizottságok (a továbbiakban EUÁSZPB) 15létrejöttét az Európai Bizottságnak a közösségi szintű európai szociális párbeszéd fejlesztésének folyamatáról szóló 1996. szeptemberi közleménye 16 készítette elő. Az európai ágazati párbeszéd bizottságok létrejöttét, valamivel több mint másfél évvel később, a Bizottság 1998. május 20-i közleménye alapozta meg. Ennek „A szociális párbeszéd adaptálása és előmozdítása Közösségi szinten” elnevezésű közleménynek 17 a II. függeléke tartalmazza azt a 1998. május 20-i (98/500/EC) bizottsági határozatot, amely lehetővé tette az Európai Ágazati Szociális Párbeszéd Bizottságok megalakulását. A Bizottság célja az volt, hogy ne csak a már korábban is létező, de gyengébb jogosítványokkal és strukturáltsággal rendelkező ún. közös bizottságok alakuljanak át, hanem új területeken is jöjjenek létre ágazati párbeszéd bizottságok, lefedve valamennyi főbb ágazatot. E cél elérése érdekében a Bizottság kifejtette abbéli szándékát, hogy olyan politikát folytasson, amely elősegíti az új európai ágazati szociális párbeszéd bizottságok létrehozását mindenütt, ahol a feltételek rendelkezésre állnak, azaz megvannak azok az európai szintű strukturált, reprezentatív szereplők, akik képesek kialkudni megállapodásokat és hajlandóak a strukturált szociális párbeszéd felvállalására. Az EUÁSZPB-k szempontjából tehát alapvető fejlemény a 98/500/EC bizottsági határozat (Commission decision of 20 May 1998. – 98/500/EC), amely rögzíti az új ágazati párbeszéd bizottságok létrehozásának feltételeit, a reprezentativitás és a működés kritériumait. 1998. december 31-én az ágazati szociális párbeszéd korábbi színterét képező közös bizottságok mandátuma lejárt. 18 1999. február 1-ig szinte valamennyi olyan ágazat benyújtotta igényét az európai ágazati párbeszéd bizottság létrehozására, ahol már eddig is létezett szociális párbeszéd, ahol pedig nem, ott elkezdték keresni annak lehetőségét. Az Európai Ágazati Szociális Párbeszéd Bizottságok létrejötte a munkavállalók és munkaadók képviseletének részvételével fémjelzett egységes, bipartit, intézményes struktúra kialakítását jelentette. Mivel az EUÁSZPB-k a szociális partnerek autonómiáján alapulnak, a szociális partnerszervezeteknek közösen kell az európai szociális párbeszédben való részvételükkel kapcsolatos igényüket a Bizottság felé benyújtani. A Bizottság az európai ágazati párbeszéd bizottság létrehozásához a munkavállalói és munkaadói szervezetek számára a következő feltételeket írja elő: – Európai szinten szerveződött ágazati/szakmai szervezetek, számos uniós tagállamot képviselnek. – Olyan tagszervezetekből állnak, amelyek maguk is egy-egy EU-s tagállam szociális párbeszéd struktúrájának integráns és elismert részei, képesek az alkufolyamatban részt venni és megállapodásokat kialkudni. 15Angolul European Sectoral Social Dialogue Committees 16COM(96) 448 final, Communication concerning the development of social dialogue process at Community level, Forrás: http://aei.pitt.edu/3950/ 17Adapting and promoting the Social Dialogue at Community level (COM(98) 322, 1998. május 20.), forrás: http://aei.pitt.edu/6813/ 18Ez nem járt minden fájdalom és ellenérzés nélkül. A közös bizottságok számos ágazatban nagyon is aktívak voltak, számos dokumentumot alkottak, számos ülést tartottak. Hivatalosan kinevezett tisztségviselőik minden ülésen jelen voltak. Az új európai ágazati párbeszéd bizottság egyik jellegzetessége a „variable geometry”, azaz a témától függően más-más személyek vehetnek részt az üléseken.
38
– A résztvevőknek a bizottságok munkájában való hatékony részvételt biztosító, megfelelő struktúrával kell rendelkezniük. Az európai ágazati párbeszéd bizottságok jogai között olyanokat találunk, mint – a konzultáció alapfeltételeként jelzéseket adhatnak az Európai Tanács felé az ágazat helyzetéről, problémáiról; – a szociális partnerek szerződéses formát öltő megállapodásokat köthetnek; – a szociális partnerek önállóan választhatják meg jövőbeli megállapodásaik témáját; – megállapodás esetén a szociális partnerek az Európai Bizottsághoz fordulhatnak, kérve megállapodásuk irányelvként való beemelését a közösségi jogba. A Bizottság határozata szerint mindegyik EUÁSZPB jogosult saját ágazatára vonatkozóan – a szociális kihatású, közösségi szintű témákban konzultáció folytatására; – a szociális párbeszéd kiépítésére és előmozdítására ágazati szinten. Az EUÁSZPB-k legfeljebb 54 főből – a szociális partnerek képviselőiből – állhatnak, akik fele-fele arányban képviselik a munkavállalókat és munkáltatókat. Az elnököt vagy a szociális partnerek maguk közül választják, vagy felkérik a Bizottságot arra, hogy delegáljon erre a posztra. A bizottságok titkári feladatainak ellátásában, a működési feltételek biztosításában az EU Bizottság megfelelő főigazgatósága (Foglalkoztatási, Szociális Ügyek és Esélyegyenlőség Főigazgatóság) működik közre. Minden egyes EUÁSZPB maga alkotja meg működési szabályzatát. A bizottságok évente legalább egy plenáris ülést tartanak, a felmerülő témákat – a kérdéskör jellegének megfelelően – szűkebb vagy bővebb összetételű munkaértekezleteken vitatják meg. Cél az, hogy a hangsúly a konzultációról a valódi szociális párbeszéd (megállapodás) irányába terelődjön, így a plenáris ülések helyett a hangsúly egyre inkább a munkacsoportokra helyeződik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkaterv alapján ne lehetne további plenáris üléseket is szervezni. Az értekezletek és a napirend előkészítését, a jegyzőkönyv elkészítését a leggyakrabban a szociális partnerek titkárságai a Bizottsággal együttműködve végzik. Az Európai Ágazati Szociális Párbeszéd Bizottságok a következő típusú dokumentumokat alkották, alkotják meg: – megállapodás (pl. a kereskedelemben vagy a távközlésben a távmunkáról és a távmunkások jogairól született megállapodás) – közös nyilatkozat/állásfoglalás (szinte valamennyi ágazatban) – magatartási kódex (pl. bőr-és cipőiparban, faiparban) – kézikönyv (pl. textil- és ruházati iparban a tenderezésről; az építőiparban a munkavédelemről) – munkaterv (pl. a villamosenergia-iparban) Az EUÁSZPB tevékenységei között olyanok szerepelnek, mint – közös szemináriumok, fórumok, kerekasztalok, konferenciák (pl. bőripar, textil- és ruházati, villamosenergia-ipar területén, stb. voltak ilyenek) – közös projektek (pl. a bútoriparban a szakképzéssel kapcsolatos közös projekt) – monitoring (pl. az EU Bizottság cipőipari versenyképesség és foglalkoztatás javítása érdekében indított akciótervének monitoringjában való részvétel; építőipari EUÁSZPB részvétele a hulladékkezeléssel kapcsolatos európai törvénykezés monitoringjában) Az EUÁSZPB-k leginkább érintett témái között olyanok szerepelnek, mint az ágazati szerkezetváltás, a vállalati szociális felelősség, a munkajog, a képzés és az egész életen át tartó tanulás, esélyegyenlőség, munkavédelem. (Lásd a táblázatot.) 39
Az egyes európai ágazati párbeszéd bizottságok által érintett témák Téma
Tárgyaló ÁSZPB-k
A bővítés lehetséges ágazati követelményei, fenntartható fejlődés
Bányászat, cukoripar, bőripar, cipőipar, építőipar, távközlés, villamosenergia-ipar
Szakmai képzés, képesítések kölcsönös elismerése
Turizmus, vasút, biztonsági őrök, bútoripar, faipar, közúti közlekedés, távközlés, villamosenergia-ipar
Munkahelyi biztonság és egészség
Mezőgazdaság, halászat, cukoripar, építőipar, vasút, közúti közlekedés, távközlés, villamosenergia-ipar
Foglalkoztatás
Építőipar, vasút
Munkaidő
Polgári légi közlekedés, közúti közlekedés
Alapvető munkahelyi jogok, alapvető szociális jogok
Bőripar, faipar, kereskedelem
A szakágazati problémái, az ipari struktúra váltás Bőripar, textil- és ruházati, faipar, kérdései villamosenergia-ipar Környezetvédelem (hulladékfeldolgozás)
Bányászat, építőipar, (monitoring)
Elektronikus kereskedelem hatása
Kereskedelem
Fekete munka
Tisztítás
Gyermekmunka
Cipőipar
Távmunka
Kereskedelem
Esélyegyenlőség (kor)
Kereskedelem, távközlés, villamosenergia-ipar
Vállalatok szociális felelőssége
Kereskedelem, villamosenergia-ipar
Ellátás biztonsága
Villamosenergia-ipar
Forrás: Saját összeállítás „Az európai ágazati párbeszéd legutóbbi fejleményei” Európai Bizottság, 2005 alapján (Recent developments in the European Sectoral Social Dialogue. www.ec.europa.eu/employment_ social/social_dialogue/docs/sectoral_sd_2006_en.pdf)
Az Európai Bizottság 2002. június 26-i közleményében, amely „Az európai szociális párbeszéd, mint az innovációt és a változást támogató erő” 19 címet viseli, kifejtette azt a véleményét, hogy a foglalkoztatáshoz kapcsolódó olyan témák megvitatásához, mint a munkakörülmények, a szakképzés, az ágazati szerkezetváltás, a tudástársadalom, a demográfiai változások, az unió bővítése és a globalizáció, az ágazati szint a leginkább megfelelő. Az ágazati vagy ágazatközi szinten a szociális partnerek által létrehozott megállapodások gyakorlati alkalmazása – azok önkéntes bevezetésének vállalása esetén – attól függ, mennyire képesek a szóban forgó szociális partnerek nyomást gyakorolni környezetükre, milyen erősek, mennyire reprezentatívak. Nem véletlen, hogy a bizottság 2002. június 26-i közleménye [COM (2002) 341] hangsúlyozza a reprezentativitás kérdésköre további tanulmányozásának fontosságát és tervét. Az eredményes működés érdekében a bizottság felhívja a szociális partnerek figyelmét arra is, hogy erősítsék együttműködésüket és javítsák belső döntéshozó mechanizmusaikat. 19����������������������������������������������������������������� The European social dialogue, a force for innovation and change, COM (2002) 341 final of 26 June 2002 Forrás: ����������������������������������������������������������� ec.europa.eu/employment_social/news/2002/jul/socdial_en.pdf
40
Azt, hogy szükség van az európai ágazatközi szociális párbeszéden kívül az ágazati szintűre is, mi sem bizonyítja jobban, hogy számos ágazatban már megszerveződtek, és újabb és újabb ágazatokban és alágazatokban jönnek létre új bizottságok. 20 Az európai szintű szociális párbeszéd – mind az ágazatközi, mind az ágazati – fontos hátteret nyújthat az egyes tagállamokban zajló szociális párbeszédhez. Ehhez viszont arra is szükség van, hogy az európai szociális partnerek megfelelő módon tudjanak élni törvény adta jogaikkal, vegyék ki részüket az európai szintű törvényhozásból, olyan munkaprogramokat alakítsanak ki és valósítsanak meg, ami – az európai célkitűzések mellett – az egyes tagállamok és ágazatok sajátos gondjait kellő hatékonysággal kezelik. Mindezeknek egyik fontos feltétele a szociális párbeszéd európai és tagállami szereplői közötti megfelelő kapcsolat, a kommunikáció, az oda- és visszacsatolások. Ez nem egyszerű feladat. A már számos ágazatban működő európai szociális párbeszéd bizottságok fontos szerepet játszhatnak többek között abban, hogy javuljon az egyébként nehezen működtethető kapcsolat az európai szint és az egyes tagállamok ágazati szintje között. Az európai ágazati szociális párbeszéd bizottságok vannak abban a szerencsés helyzetben, hogy tagjaik segítségével konkrét és naprakész információkkal rendelkeznek a résztvevő tagországok egyes ágazatainak helyzetéről, szükségleteiről. Az EUÁSZPB-k kétirányú információáramlást valósítanak meg, tagszervezeteiken keresztül képesek az egyes tagállamok ágazati szintjének döntéshozó szervezeteihez eljuttatni saját dokumentumaikat és megállapodásaikat, ugyanakkor az európai ágazatközi autonóm megállapodások egy-egy tagállamban történő alkalmazását is messzemenően elősegíthetik (és elő is kell segíteniük). Ez egyúttal az európai és az egy-egy országon belül működő ágazati párbeszéd bizottságok szoros együttműködését is feltételezi és kívánatossá teszi.
Függelék Az Európai Ágazati Szociális Párbeszéd Bizottságokkal kapcsolatos dokumentumok
Communication from the Commission of 12 August 2004 - Partnership for change in an enlarged Europe – Enhancing the contribution of European social dialogue [COM(2004) 557 final – Not published in the Official Journal] 2003/174/EC: Council Decision of 6 March 2003 establishing a Tripartite Social Summit for Growth and Employment [Official Journal L 70 of 14 March 2003] Communication from the Commission of 20 May 1998 adapting and promoting the social dialogue at Community level [COM(98) 322 final] Communication from the Commission of 18 September 1996 concerning the Development of the Social Dialogue at Community level [COM(96) 448 final] Communication from the Commission of 14 December 1993 concerning the application of the Agreement on social policy presented by the Commission to the Council and to the European Parliament [COM(93) 600 final]
20Részletesen lásd Ladó Mária e kötetben következő tanulmányát. (A szerk.)
41
Ladó Mária Az európai szociális párbeszéd – ágazati szinten (2004–2007)
Az európai szociális párbeszéd ágazati szintjéről írt korábbi munkámban – amely ezen kötet „elődjében”, az Ágazati párbeszéd bizottságok Magyarországon című kiadványban jelent meg 21 – úgy fogalmaztam, hogy az ágazati szint az európai szociális párbeszéd legdinamikusabban és legtöbb innovatív megoldást hozó szintje. Úgy tűnik, hogy a 2004–2007 közötti időszak, amelyet az előző publikáció „folytatásaként” ebben a tanulmányban áttekintek, újabb bizonyítékokkal támasztja alá véleményemet. Az elmúlt négy évben az európai szociális párbeszéd ágazati szintjén töretlen volt az intézményfejlődés, az ágazati szociális partnerek több témakörben is megállapodásokat kötöttek, megállapodásaik egy része irányelvként bekerült a közösség jogrendjébe, számos esetben formáltak mértékadó állásfoglalásokat, befolyásolva az európai döntéshozatalt. Ebben a periódusban sem maradtak el az újítások, a gyakorlat-orientált akciók és együttműködések. Ezekről az eredményekről kívánok elsődlegesen képet adni ebben a tanulmányban. Az eredmények mellett természetesen nem kívánom elhallgatni a hiányosságokat, problémákat sem. Az elmúlt négy évben megjelentek, felerősödtek azok a dilemmák, amelyeket a szakemberek már az Európai Unió 2004. és 2007. évi bővítése előtt is felvetettek. 22 Közülük kettőre utalok ebben a munkában: i) az új tagállamok ágazati szociális partner szervezeteinek részvételére az ágazati szintű európai szociális párbeszédben, valamint ii) az európai „eredmények” tagállami érvényesítésére, átvételére. Az elmúlt négy évet elemző áttekintésem az előzőekben hivatkozott publikációmra épül, s nem csupán annyiban, hogy a 2004-et megelőző időszakkal nem foglalkozom. Nem térek ki a használt fogalmak magyarázatára, sem az intézmények jogi és strukturális alapjainak bemutatására, hiszen mindezeket az Olvasó fellapozhatja az említett kötetben.
21Ladó Mária (2004): Európai szociális párbeszéd napjainkban – ágazati szint. In: Berki Erzsébet (szerk.): Ágazati párbeszéd bizottságok Magyarországon. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, 2004. p. 44. 22Lásd például a téma elemzésére felállított magas szintű munkacsoport jelentését, amely munkacsoportnak a szerző is tagja volt: Report of the High Level Group on Industrial Relations and Change in the European Union.EC, 2002, Brussels; továbbá a jelentésben foglaltak részletesebb kifejtését: Ladó, Mária: EU Enlargement: Reshaping European and National Industrial Relations? Industrial Journal of Competitive Labour Law and Industrial Relations, 18 (1). Sokban hasonló véleményt tükröz: Léonard, É. – Rochet, D. – Vandenbussche, I. (2006): The Challenges of Enlargement. In: Dufrense, A. – Degryse, C. – Pochet, P. (eds) (2006): The European Sectoral Social Dialogue. Brussels, P.I.E. – Peter Lang
43
1. Töretlen intézményfejlődés Az európai szociális párbeszéd ágazati szintjének dinamikáját, vitalitását legjobban az mutatja, hogy vajon maguk a szociális partnerek mennyiben kívánnak élni a közösségi jog által biztosított lehetőségeikkel 23. Létre kívánnak-e hozni formális intézményeket az ágazatukban; és ha már léteznek formális intézmények, milyen tartalommal kívánják azokat megtölteni. Az európai szociális párbeszéd ágazati szintű megvalósulásának alapja ugyanis kizárólagosan az ágazati szociális partnerek önálló, „alulról jövő” kezdeményezése, közös akarata 24 – amelyhez az Európai Bizottság csak szakmai, politikai és pénzügyi támogatást ad. Ezt figyelembe véve, különösen szembetűnő, hogy az ágazati párbeszéd bizottságok száma – amelyek intézményi keretet adnak az ágazati szinten megvalósuló európai szociális párbeszédnek – a 2004. januári 29-ről 35-re emelkedett 2007. év végére. 25 Hat olyan ágazat is volt az Európai Unióban, ahol a szociális partnerek úgy vélték, hogy bipartit együttműködésüket formalizálni kívánják: mégpedig az acéliparban, az audiovizuális ágazatban, a gáziparban, a kórházi szolgáltatások területén, a köz- és szerződéses étkeztetési szolgáltatások területén és a vegyiparban. Az ágazati párbeszéd bizottságok jelenlegi, teljes listáját, kiemelve az újonnan alakultakat, és megalakításuk időpontját. Ágazati párbeszéd bizottságok (2007 vége) Acélipar (2006) Audiovizuális ágazat (2004) Banki szolgáltatások Belvízi hajózás Biztosítási szolgáltatások Bőripar Bútoripar Cipőipar Cukoripar Előadó művészet (kultúra) Építőipar Fafeldolgozás Gázipar (2007)
Hajógyártás Helyi és regionális önkormányzati szektor (Ipari) tisztítás ágazat Kereskedelem Kitermelő ágazat (korábban: bányászat) Kórházi szolgáltatások (2006) Köz- és szerződéses étkeztetési szolgáltatások (2007) Közúti közlekedés Magán biztonsági szolgálat Mezőgazdaság
Munkaerő-kölcsönzés keretében végzett munka Polgári légi közlekedés Postai szolgáltatások Szálloda, étterem, kávéházak Személyi szolgáltatások (fodrászat) Távközlési szolgáltatások Tengeri halászat Tengeri szállítás Textil és ruházati-ipar Vasút Vegyipar (2004) Villamosenergia ipar
Forrás: Saját összeállítás az EU Bizottság szociális párbeszéd honlap alapján (lásd a 24-es lábjegyzetet.)
Ha azt is figyelembe vesszük, hogy további két ágazatban (autóipar és a nem vastartalmú fémek feldolgozása ágazat) áll elbírálás alatt a szociális partnerek ágazati párbeszéd bizottság létrehozása iránti kérelme, az intézmények számának gyarapodását mindenképpen impozánsnak kell tekintenünk. Napjainkban az ágazati párbeszéd bizottságok több, mint 70 millió munkavállalót és közel 6 millió vállalkozást „fednek le”. 23Az ágazati párbeszéd bizottságok jogi kereteit a 98/500/EC: Commission decision of 20 May 1998 on the establishment of sectoral dialogue committees promoting the dialogue between the social partners at European level (20/5/1998 OJ, L 225/27) rögzíti. 24Az európai szociális párbeszédbe tartozó együttműködési formák között találunk olyanokat is (például a tripartit Tanácsadó Bizottságokat), amelyek az Európai Bizottság kezdeményezésére jönnek létre, mintegy „felülről-lefelé”. 25Lásd: az Európai Bizottság szociális párbeszéd honlapját: http://ec.europa.eu/employment_social/social_dialogue, és azon belül, az ágazati szociális párbeszéddel foglalkozó részeket.
44
Az elmúlt négy évben nemcsak az intézmények számában történtek jelentős változások, hanem az egyes intézmények belső struktúrájában is. Az Európai Unió bővítésével ugyanis megemelték az ágazati párbeszéd bizottságokban résztvevők számát 2×27 főre, ami lehetőséget teremtett arra, hogy az új tagállamok szociális partnerszervezeteinek képviselői is bekapcsolódhassanak a bizottságok munkájába. Arról, hogy ez a bővülés valóban megtörtént-e, a hivatalos, nyilvános források (így például az Európai Bizottság honlapja, az érintett szociális partnerek honlapjai) szemérmesen hallgatnak. Más forrásokból, és főként az érintettekkel folytatott beszélgetések alapján úgy véljük, hogy az új tagállamok ágazati szociális partnerei csak korlátozott mértékben kapcsolódtak be az ágazati szintű európai szociális párbeszédbe. Az okok sokrétűek: attól kezdve, hogy az egyes ágazatok eltérő relevanciával bírnak az egyes tagállamok számára, egészen addig, hogy az új tagállamokban esetleg meg sem szerveződtek az adott ágazat szociális partnerei. Amennyiben esetleg hosszabb távon sem sikerülne biztosítani az ágazati párbeszéd bizottságokban az összes érintett tagállam szociális partnerszervezeteinek részvételét, megkérdőjeleződhet az európai szociális párbeszéd mechanizmusának legitimitása, illetve gyakorlati értelme. Míg a belső strukturális változások, illetve – pontosabban – azok elmaradása aggályokat vetnek fel, egyértelműen pozitívnak tartjuk, hogy az elmúlt négy évben érdemi együttműködés alakult ki a különböző ágazati intézmények között. Ennek egyik jó példája volt, az első európai ágazati szociális párbeszéd konferencia, amelyet 2006. március 13-án tartottak, Brüsszelben. A konferencián az összes olyan ágazat szakszervezeti és munkáltatói képviselői részt vettek, amely ágazatokban ágazati párbeszéd bizottságok működnek. Vladimír Spidla biztos úr, és az Európai Bizottság más magas rangú képviselőinek részvételével három témakört vitattak meg: i) a változások előrejelzése és menedzselése, ii) a szociális párbeszéd erősítése a kibővített Európai Unióban, és iii) a demográfiai kihívásokra adható válaszok. A konferencia rámutatott arra, hogy az ágazati szociális partnerek egyre meghatározóbb szerepet játszanak olyan témák megvitatásában, mint a munkafeltételek javítása, a szakképzés és a globalizáció – azaz olyan témákban, amelyek elválaszthatatlanok az Európai Unió lisszaboni stratégiájától, amelynek középpontjában a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás áll. Az elmúlt négy évben a horizontális együttműködés hagyományos intézménye az ún. összekötő fórum (liason forum) is új lendületet kapott. A félévenként esedékes üléseken olyan témákat vitattak meg, mint a flexicurity (a rugalmasság és a biztonság), a demográfiai kihívások, a szerkezetváltás és annak következményei, a munkahelyi egészség és biztonság, a migráns munkavállalók integrálása, a szociális párbeszédet támogató pénzügyi támogatási lehetőségek stb. Összességében: erőteljes intézményi fejlődés következett be az európai szociális párbeszéd ágazati szintjén, amelynek azonban az új tagállamok szociális partnerei részben csak külső szemlélői voltak. Az ágazati szint megerősödése így elkerülhetetlenül a régi tagállamok érdekeinek markánsabb képviseletéhez, erőteljesebb érvényesítéséhez vezetett.
2. Eredmények és innovatív kezdeményezések Az európai szociális párbeszéd eredményeinek „mérése” mindig vitát kiváltó törekvés, és ez alól az európai ágazati szociális párbeszéd eredményeinek feltérképezése, értékelése sem jelent kivételt. A legegyszerűbb módszer a szociális párbeszéd keretében megszületett dokumentumok számbavétele, és azok „műfajok” szerinti osztályozása. Ebben a mechani45
kus, formális megközelítésben nyilvánvalóan akkor ítélhető kiemelkedőnek, meghatározó fontosságúnak az európai ágazati szociális párbeszéd, ha egy adott időszakban számos dokumentum született, és azok erőteljes szabályozó erővel bírnak, és ráadásul tagállami érvényesülésük is biztosított. Ha azonban abból indulunk ki, hogy az európai szociális párbeszéd számos más, gyakorlatorientált formában is manifesztálódhat akkor a dokumentumok számbavétele érzékelhetően csak egy hiányos, részleges képet adhat. Elég talán utalnunk a gyakorlat-orientált tevékenységek sokszínűségére: a legjobb tagállami példák, gyakorlatok „cseréjére” 26; az ágazati útmutatók, ajánlások, kézikönyvek kidolgozására 27; a kutatások, vizsgálatok kezdeményezésére 28 a szektor-specifikus kihívások és problémák feltárása érdekében; az elektronikus információs és szolgáltató adatbankok létrehozására 29; a szemináriumok és konferenciák rendezésére 30; stb. A terjedelmi korlátok következtében, jelen munkában azonban csak a dokumentumok számbavé 31 telén alapuló formális megközelítést tudom követni, és azt is csak a teljesség igénye nélkül.
2.1. Közös dokumentumok Ha tehát az európai ágazati szociális párbeszéd keretében megalkotott dokumentumokból indulunk ki, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy az ágazati szociális partnerek a 2004-2007 közötti időszakban három átfogó témakörben voltak különösen aktívak: 26A vállalkozások szociális felelősségéhez kapcsolódóan, például, a pozitív példák, a legjobb gyakorlatok szisztematikus gyűjtése tipikus volt az elmúlt négy évben a villamos energia iparban, a postai szolgáltatások ágazatban, a vendéglátó ágazatban, a cukor ágazatban. 27Néhány példa: a tengeri szállítás ágazatban a szociális partnerek útmutatásokat dolgoztak ki 2004-ben arra vonatkozóan, hogy hogyan érvényesíthető az esélyegyenlőség a hajózási társaságoknál, illetve, hogyan kerülhető el a munkahelyi zaklatás és a bullying (erőszakoskodás). 2007-ben a helyi és regionális önkormányzatok ágazatban arra vonatkozóan adtak ki útmutatót, hogy hogyan lehet az ágazatban kidolgozni a nemek közötti esélyegyenlőségi terveket. A textil és ruházati ágazat szociális partnerei 2005-ben arra vállalkoztak, hogy a közbeszerzéssel kapcsolatban adjanak ki egy útmutató kézikönyvet. 28Példaként említhető a vasúti ágazat, ahol 2004–2005-ben azt kutatták a szociális partnerek kezdeményezésére, hogy hogyan lehetne növeli a női munkavállalók arányát, illetve hogyan lehetne a női foglalkoztatottakat jobban integrálni az ágazatban. 29Interaktív információs adatbankot hoztak létre, például, 2005-ben, a cukoripari ágazat szociális partnerei a strukturális alapokhoz való hozzáférés lehetőségeiről és módjairól a cukoriparban végbemenő alapvető szerkezetátalakítások, létszámleépítések és üzembezárások következményeinek enyhítésére. 30A számos ágazati szociális partner rendezvény közül kiemelhető például a bankszektor 2005. decemberi konferenciája, amelynek témái között a következők szerepeltek: a legfontosabb munkaügyi sztenderdek, a munka és a magánélet közötti összhang megteremtése, esélyegyenlőség, a képzés, tanulás és fejlesztés. 31Az európai ágazati szociális párbeszéd keretében kibontakozó tevékenységekről több publikáció is részletesebb áttekintést ad, amelyeket az eredmények számbavételekor felhasználtunk: Dufrense, A. – Degryse, C. – Pochet, P. (eds) (2006): The European Sectoral Social Dialogue. Brussels, P.I.E. – Peter Lang; és ezen kötetben, különösen: Pochet, P (2006): A Quantitative Analysis; továbbá: European Commission (2005): Recent Developments in the European Sectoral Social Dialogue. Luxembourg, Office for Official Publications of the European Communities; European Commission (2006): Industrial Relations in Europe, 2006, Luxembourg, Office for Official Publications of the European Communities; European Foundation (2007): Industrial Relations Development in Europe – 2006. Luxembourg, Office for Official Publications of the European Communites; European Foundation (2007): New structures, Forms and Processes of Governance in European Industrial Relations. Luxembourg, Office for Official Publications of the European Communites. Keller, B. (2005): Europeanisation at Sectoral level. Empirical Results and Missing Perspectives. Transfer, 11(3); valamint a Dublini Alapítvány on-line EIRO Adatbázisa: http://www.eurofound.europa.eu/eiro, továbbá az Európai Bizottság témával foglalkozó web-lapja: http://ec.europa.eu/employment_social/social_dialogue
46
i) bekapcsolódtak az ún. rugalmasság és biztonság (azaz flexicurity) vitába 32; ii) saját ágazatukat érintően elkezdtek foglalkozni a demográfiai változásokból következő kihívásokkal 33, különös tekintettel az ifjúság megnyerésére, odavonzására, összhangban a 2005. évben elfogadott Európai Ifjúsági Paktummal 34; és iii) magától értetődően, törekedtek a munka minőségének, a munkavégzés feltételeinek javítására. A 1. táblázatban, kommentár nélkül, felsorolok néhány fontosabb szociális partner által kidolgozott állásfoglalást, közös véleményt, ajánlást az említett tematikus csoportosításban. 1. táblázat: Az európai ágazati szociális párbeszéd keretében született fontosabb dokumentumok (2004-2007) Rugalmasság és biztonság (flexicurity) Helyi és regionális önkormányzati ágazat
Közös állásfoglalás a távmunkáról (2004. január)
Közúti közlekedési ágazat
Közös ajánlás a foglalkoztatásról és a képzésről a logisztika területén (2006. március)
Magánbiztonsági szolgálatok
Közös nyilatkozat a Bizottság által elindított és tematizált flexicurity vitában (2007. március)
Postai szolgáltatások
Közös nyilatkozat a képzés és a szakképzettség fejlődéséről a postai ágazatban (2006. június)
Szálloda, étterem, kávéházak ágazat
Közös ajánlás: Képzési és fejlesztési iránymutatások, különös tekintettel a kis- és közepes vállalkozásokra a szálloda, étterem és kávéházak ágazatban (2004. június)
Vasút
A foglalkoztathatóság értelmezése a vasúti szektorban (2007. október)
Vegyipari ágazat
Közös állásfoglalás a képzésről, a szakképzésről és az életen át tartó tanulásról az európai vegyipari ágazatban (2004. szeptember)
Demográfiai változások (Ipari) tisztítás ágazat
Európai kezdeményezés az ifjúságért (2005. március)
Építőipari ágazat
Közös állásfoglalás a fiatalokról (2005. március)
Szálloda, étterem, kávéházak ágazat
Fiatalok és a vendéglátó ágazat – Hozzájárulás az Európai Ifjúsági Kezdeményezéshez (2005. március)
32Az Európai Unióban több éve a középpontban álló flexicurity vitáról lásd: COM(2006) 30 végleges: Ideje magasabb sebességbe kapcsolni: Az új növekedési és foglalkoztatási partnerség. (2006. január 25.) és különösen: COM(2007) 359 végleges: A rugalmasság és biztonság közös elveinek kidolgozása felé: több és jobb munkahely a rugalmasságon és biztonságon keresztül. (2007. június 27.) dokumentumot, amely tartalmazza a flexicurity közös elveit. 33Az Európai Unió előtt álló demográfiai kihívásokról és a közösség válaszairól lásd, többek között: COM(2005) 94 végleges: A demográfiai változások kihívása, a nemzedékek közötti szolidaritás új formái (2005. március 16.) 34Európai Ifjúság Paktum – a 2005. március 22–23-i Brüsszeli Európai Tanács Elnökségi Következtetéseinek melléklete.
47
A munka minősége, a munkavégzés feltételei Audiovizuális ágazat
Megállapodás a vállalkozások szociális felelősségéről a szerződéses közétkeztetési szolgáltatási ágazatban (2007. január)
Banki szolgáltatások ágazat
Közös nyilatkozat – foglalkoztatási és szociális ügyek az európai bankszektorban: a vállalkozások szociális felelősségének néhány aspektusa (2005. május)
Építőipari ágazat
Közös állásfoglalás a munkahelyi egészség és biztonság európai hét alkalmából (2004. április) Közös ajánlás a foglalkozási stressz megelőzéséről az építőiparban (2006. január)
Gázipar
Közös nyilatkozat a munkahelyi erőszakról (2007. november)
(Ipari) tisztítás ágazat
Közös nyilatkozat a napközbeni tisztításról (2007. március) Ergonómia a tisztítási műveletekben (2007. június)
Kitermelő ágazat (korábban Közös nyilatkozat a nyersanyag kitermelés munkaegészségügyi és munkabányászati ágazat) biztonsági általános kérdéseiről (2004. november) Közúti közlekedés
Az IRU és az EFT közös nyilatkozata az illegális foglalkoztatásról (2007. október)
Magán biztonsági szolgálat
Az UNI-Europa és a CoESS közös véleménye a bejelentés nélküli munkavégzésről a magán biztonsági szolgálat ágazatban (2006. november)
Mezőgazdaság
Egészség és biztonság a mezőgazdaságban. Legjobb gyakorlatok és javaslatok a további akciókra (2004. november)
Postai szolgáltatások ágazat Közös nyilatkozat a vállalkozások szociális felelősségéről (2005. november) Távközlési ágazat
Közös nyilatkozat a vállalkozások szociális felelősségének szociális és gazdasági aspektusairól (2007. december)
Tengeri halászat
A tengeri balesetek megelőzése és a tengerészek biztonsága (2007. október)
Villamos energia ágazat
Közös nyilatkozat a munkavégzéssel összefüggő stresszről (2004. december) Vállalkozások szociális felelőssége és az európai villamos energia ágazat (2004. december) Közös nyilatkozat a munkahelyi zaklatásról és erőszakról (2007. december) Közös nyilatkozat a stresszről (2007. december)
Forrás: Saját összeállítás a 30. lábjegyzetben szereplő források alapján.
Az európai ágazati szociális partnerek által jegyzett különböző dokumentumok mellett – amelyeket a saját kezdeményezésük alapján, az általuk szabadon választott, számukra különösen aktuális témakörökben dolgoztak ki – meghatározó fontosságúak azok az ágazati konzultációk és tárgyalások is, amelyekre a Római Szerződésben rögzített eljárás szerint, az Európai Bizottság kezdeményezésére kerül sor.
2.2. Megállapodások, cselekvési keret és irányelv Kiindulásként, a Római Szerződésben rögzített konzultációs és tárgyalási eljárás 35 ágazati eredményeiről a 2. táblázat ad összegzést. 35A Római Szerződésben rögzített eljárásról, az eljárás keretében kötött megállapodások jogi alapjairól lásd: Ladó Mária: Szociális párbeszéd az Európai Unióban. In: Az Európai Unió munkajoga. (szerk.: Kiss György), Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 469–507 old.
48
2. táblázat: A Római Szerződés 138. és 139. cikkei szerint folytatott konzultációk és tárgyalások eredményei, ágazati szinten (2004-2007) Témakör
Eredmények
Munkafeltételek egyes szempont- A szociális partnerek két megállapodás kötöttek, és közülük az egyik jai a vasúti ágazatban megállapodás esetében kérték annak irányelvvé „transzformálását”: A CER és ETF megállapodása a határon átnyúló interoperábilis szolgáltatás keretében dolgozó mobil vasúti munkavállalók munkafeltételeinek egyes szempontjairól (2004. január) A Tanács 2005/47/EK (2005. július 18.) irányelve a CER és ETF megállapodásáról a határon átnyúló interoperábilis szolgáltatás keretében dolgozó mobil vasúti munkavállalók munkafeltételeinek egyes szempontjairól A CER és ETF megállapodása a határon átnyúló interoperábilis szolgáltatás keretében dolgozó vezetők európai igazolványáról (2004. január) Izomzati rendellenességek
A szociális partnerek ágazati megállapodása (ún. cselekvési keret): Az EFFAT és a GEOPA-COPA európai megállapodása a mezőgazdaságban a munkavállalókat érintő, munkavégzéssel összefüggő izomzati rendellenességek kockázatának csökkentéséről (2005. november)
A karcinogén tartalmú ágensekre Első, több ágazatra kiterjedő, autonóm megállapodás megkötése: vonatkozó 90/394/EGK irányelv Megállapodás a munkavállalók egészségvédelméről a kristályos szilíciumhatályának kiterjesztése dioxid és a kristályos szilíciumdioxid tartalmú termékek megfelelő kezelésére és használatára vonatkozó előírások alapján (2006/C 279/02) (2006. április) A megállapodás nyitott, további ágazati szociális partnerek is kapcsolódhatnak, amennyiben elfogadják a megállapodásban foglaltakat. A tengerészet munkaügyi sztenderdjeinek erősítése
Megállapodás a tengeri szállítás ágazatban a tengerészek munkafeltételeiről, amely nagymértékben az ILO ezen területeire vonatkozó Egyezményére épül: Az ECSA és az ETF megállapodása a 2006-os Tengerészeti Munkaügyi Egyezményről (2007. november). 2007. végén a szociális partnerek kérték az Európai Bizottságtól megállapodásuk irányelvvé transzformálását.
Forrás: Saját összeállítás a 24. és a 30. lábjegyzetben szereplő források alapján.
Amint a fenti táblázatból is kitűnik, a 2004–2007 közötti időszak kiemelkedő eredményeket hozott, hiszen megszületett: - egy újabb olyan ágazati irányelv, amely az ágazati szociális partnerek megállapodására épül 36; - az első, több ágazatra kiterjedő, ún. autonóm megállapodás 37; - az első olyan ágazati megállapodás, amely az ún. cselekvési keret kategóriába sorolható. 36Emlékeztetőül: az első olyan ágazati irányelv, amely az ágazati szociális partnerek megállapodására épült, és később, a szociális partnerek közös kezdeményezésére, irányelvként került be a közösségi jogrendbe a Tanács 99/63/EK (1999. június 21.) irányelve az ECSA és az FST között, a tengerészek munkaidejének megszervezésére vonatkozóan kötött megállapodásról volt. 37Autonóm megállapodásoknak azokat a szociális partner megállapodásokat hívjuk, amelyek a Római Szerződésben rögzített konzultációs és tárgyalási eljárás keretében jönnek létre, azonban a megállapodást megkötő szociális partnerek nem kérik megállapodásuk irányelvként történő jogszabállyá „transzformálását”. Az autonóm megállapodások tagállami érvényesítése elsősorban az aláíró szociális partnerek felelőssége.
49
Ezek a felsorolt eredmények olymértékben jelentősek az európai ágazati szociális párbeszéd fejlődése szempontjából, hogy rövid ismertetésüktől nem tekinthetek el. 2.2.1. Irányelv a vasúti ágazatban
2005. nyarán fogadta el a Tanács azt az irányelvet (2005/47/EK), amely a vasúti ágazatban, a határon átnyúló interoperábilis szolgáltatást nyújtó mobil vasúti munkavállalók munkakörülményeit hivatott javítani, illetve harmonizálni az Európai Unióban. Az irányelv az ágazat szociális partnereinek előző évben megkötött megállapodására épül, azt „transzformálja” közösségi jogszabállyá a megállapodást megkötő szociális partnerek közös kérésére. A szociális partnerek megállapodásának és ennek megfelelően az irányelvnek az a célja, hogy az ágazatban kiküszöbölhető legyen minden olyan piaci versenyelőny, amely kizárólag a munkafeltételek tagállami különbségeire épül, és így elkerülhető legyen, hogy az éleződő versenyben a tagállamok, illetve egyes vállalkozások a munkafeltételek esetleges rontásával próbáljanak pozícióikon javítani. A megállapodás, és így az irányelv, többek között szabályozza a lakóhelyen, illetve a lakóhelytől távoli helyen eltöltött pihenőidő mértékét, a szüneteket, a minimum heti pihenőidőt, és a maximális vezetési időt. A tagállamoknak az irányelvet 2008. július 27-ig kell nemzeti jogrendjükbe átültetni. Ez a megállapodás, illetve irányelv egyértelműen bizonyította, hogy az európai ágazati szociális partnerek, mind szakmailag, mind politikailag felkészültek bonyolult és kifejezetten érzékeny kérdések szabályozására. Alkalmasak arra, legalábbis egyes ágazatokban, hogy ágazati normákat alkossanak, meghatározva a minimális európai követelményeket. 2.2.2 Több ágazatot átfogó megállapodás
A 2004–2007 közötti időszak másik figyelemre méltó eredménye, a több ágazatra kiterjedő, ún. autonóm megállapodás, az európai ágazati szociális partnerek egy másik fontos tulajdonságára világított rá: az ágazati határvonalakat felülíró összefogás képességére, a közös szabályozás szükségességének felismerésére és végrehajtására. A munkavállalók egészségvédelméről a kristályos szilícium-dioxid és a kristályos szilíciumdioxid tartalmú termékek megfelelő kezelésére és használatára vonatkozó előírások alapján című megállapodást az ágazati szociális partnerek szintén a Római Szerződésben rögzített konzultációs és tárgyalási eljárás keretei között kötötték. Az újdonságot az jelenti, hogy ez az első, több ágazatra azonos szabályokat rögzítő ágazati szociális partner megállapodás. 2004-ben, amikor az Európai Bizottság kezdeményezte a karcinogén tartalmú ágensekre vonatkozó 90/394/EGK irányelv hatályának kiterjesztését, a szociális partnerek több ágazatból is jelezték, hogy a munkavállalók jelentős számban vannak kitéve a szilikózist okozó veszélyes vegyi anyag, a kristályos szilícium-dioxid 38 belélegzésének. Így például, a vegyiparban, a kerámiaiparban, az építőiparban, a kozmetikai iparban, az elektronikai iparban, az öntészetben, az üveggyártásban, a fémiparban és a gépészetben, a kertészetben, a gyógyszeriparban. De szűrőközegként számos iparágban fordulnak elő a kristályos szilí38A szilícium-dioxidot többnyire kristályos formában használja fel az ipar, mégpedig kvarc vagy krisztobalit formájában. Mindkettőt szemcsés állagú homokként vagy pedig lisztszerű, 0,1 milliméternél finomabb részecskékből álló anyagként értékesítik.
50
cium-dioxid és a kristályos szilícium-dioxidot tartalmazó nyersanyagok, illetve termékek. Mivel a szilikózis nagyban növeli a tüdőrák kialakulásának kockázatát, magától értetődőnek tűnt, hogy szükség lenne az egyes tagállamok belélegezhető kristályos szilicium-dioxidra vonatkozó eltérő munkahelyi expozíciós határértékeinek közelítésére az Európai Unióban. Erre a feladatra vállalkoztak a szociális partnerek, összesen tizenheten 39, az érintett ágazatokból. Megállapodásukkal mintegy 2 millió kockázatnak kitett munkavállaló munkahelyi egészségvédelmét kívánták erősíteni, megközelítőleg 50 ezer konkrét munkahelyen. 2.2.3. Cselekvési keret: a megállapodás új típusa
Úttörő szerepre vállalkoztak a mezőgazdasági ágazat európai ágazati szociális partnerei is, az EFFAT és a GEOPA-COPA, amikor megállapodást kötöttek a munkavállalókat érintő, munkavégzéssel összefüggő izomzati rendellenességek 40 kockázatának csökkentéséről. Az újdonságot nem annyira a témaválasztás jelentette 41, mint az a tény, hogy megállapodásuk – az Európai Bizottság által használt kategorizálást követve – az ún. cselekvési keret kategóriába sorolható. A cselekvési keret típusú megállapodások nem különböző munkaügyi sztenderdek felállítására, vagy kötelezettségek megállapítására törekszenek, hanem a tagállami szociális partnereket szólítják fel különböző konkrét cselekedetekre, akciókra. Az EFFAT és a GEOPA-COPA 2005 novemberében megkötött megállapodása két feladatot ró tagállami tagszervezeteikre: egyrészt felszólítja őket, hogy minél több konkrét ismeretet gyűjtsenek össze a munkavégzéssel összefüggő izomzati rendellenességek mezőgazdasági előfordulásáról, gyakoriságáról, lehetőleg egy – szociális partnerek által működtetett – megfigyelő központ (obszervatórium) keretében. Másrészt, konkrét kockázat-megelőzési lépéseket vár el a megállapodás a tagállami szociális partnerektől: információs kampányokat, képzéseket, a pozitív példák és módszerek terjesztését stb. A megállapodás egy monitoringbizottság felállításáról is rendelkezik, amelynek feladata a tagállami akciók szorgalmazása, nyomon követése – beleértve mind a szociális partnerek, mind a tagállami kormányok akcióit.
2.3. Klasszikus konzultáció a szociális partnerekkel Az európai szociális párbeszéd ágazati szintű eredményeinek számbavételekor természetesen nem feledkezhetünk meg azokról a dokumentumokról sem, amelyekben a szociális partnerek az Európai Bizottság különböző jogalkotási javaslataira reflektálnak. A 2004–2007-es időszakban több ágazat szociális partnerei is hangot adtak véleményüknek közös nyilatkozatok formájában, például, a belső piaci szolgáltatások irányelvvel 42 összefüggésben, így a kereskedelmi ágazat, az építőipari ágazat (több alkalommal is). Hasonlóképpen aktív volt a polgári légi közlekedés ágazat az egységes európai légtérrel összefüggő szabá39 A megállapodást aláíró ágazati szociális partnerek, névsorban említve, a következők voltak: APFE, BIBM, CAEF, CEEMET, CERAME-UNIE, CEMBUREAU, EMCEF, EMF, EMO, EURIMA, EUROMINES, EURO-ROC, ESGA, FEVE, GEPVP, IMA-Europe, és UEPG. A szociális partnerek teljes nevét lásd a tanulmány végén. 40 A z izomzati rendellenességek a mezőgazdaság esetében – számos más ágazathoz hasonlóan – elsősorban a mozdulatok monoton ismétlődéséből, a nehéz súlyok emeléséből, illetve cipeléséből, az egész testet érintő vibrációból, illetve a helytelen testtartásból erednek, a megállapodás szerint. 41 A z izomzati rendellenességgel például a távközlési ágazat szociális partnerei is foglalkoztak, sőt egy tematikus weboldalt is létrehoztak, amely számos pozitív példát tartalmaz: www.msdonline.org. 42 A z Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve a belsőpiaci szolgáltatásokról.
51
lyok megalkotásakor. Az Európai Bizottságnak a munkajog megújítására vonatkozó Zöld Könyvére 43, például, 2007-ben formális állásfoglalással az audiovizuális ágazat, az előadó művészet ágazat, a helyi és regionális önkormányzati ágazat is reagált. Számos esetben viszont nem készítettek önálló, írásos dokumentumot a szociális partnerek a konzultáció során. Ezt is figyelembe véve, állíthatjuk, hogy az ágazati szintű európai szociális párbeszéd egyik fontos mozzanata éppen az, hogy lehetővé teszi a szociális partnerek számára, hogy gyakorlatilag minden, az ágazatukat érintő közösségi jogszabályi tervezetről véleményt mondhassanak, konzultációt folytathassanak. Összegzésként, az ágazati szintű európai szociális párbeszéd különböző dokumentumait áttekintve azt állapíthatjuk meg, hogy a 2004–2007 közötti időszakban, az ágazati párbeszéd bizottságok döntő többségében igen aktívan dolgoztak a szociális partnerek. Csupán néhány olyan ágazat volt, amely esetében nem jelent meg „kézzelfogható eredmény” az elmúlt négy évben (például, a biztosítási szolgáltatásoknál, a hajógyártó ágazatban és a textil és ruházati ipar ágazatban), vagy ahol csak igen szerény volt a produktum (például a belvízi hajózásban, a bútoripari ágazatban, és a cipőipari ágazatban). Az egyes ágazatok, természetesen, eltérő aktivitást mutattak. Továbbra is jellemző, hogy főként azokban az ágazatokban voltak aktívak a szociális partnerek, ahol i) erőteljesen beavatkozik a közösségi politika (például mezőgazdaság, közlekedési ágazatok, stb.); ii) jelentős strukturális változások játszódnak le, a globalizáció, illetve a közösségi szabályozás következtében (például távközlés, villamos energia ágazat, postai szolgáltatások); ahol iii) az ágazat éppen felfutóban van, és ki akarja alakítani sajátos munkaügyi kapcsolatait európai szinten is (például az audiovizuális ágazat, a magán biztonsági szolgálatok stb.). Az impozáns mennyiségi eredményeknél talán még fontosabb, hogy ismét csak számos újdonságot hoztak az ágazati szociális partnerek az európai szociális párbeszéd terén: úgy tűnik, hogy kreativitásuk, innovatív szándékuk töretlen.
3. Tagállami végrehajtás Mindezek a pozitív folyamatok ugyanakkor nem sokat érnek, ha a tagállamok, s különösen, a tagállamok ágazati szociális partnerei nem tartanak lépést az európai fejleményekkel. Ha az európai szinten megalkotott dokumentumokban foglaltak nem jutnak el azokhoz, akiknek dolguk lenne vele; ha az európai szinten kötött megállapodásokat nem követik hasonló tartalmú tagállami megállapodások; ha az európai ágazati szociális partnerek által kidolgozott kézikönyvek, útmutatók, ajánlások és weboldalak olvasatlanok maradnak. A tagállami végrehajtás – vagy általánosabban: az európai szociális párbeszéd és a tagállami munkaügyi kapcsolatok rendszere közötti kapcsolat – mindig is a legérzékenyebb, legvitatottabb pontja volt az Európai Unió szociális párbeszéd mechanizmusainak. Különösen sok aggály fogalmazódott meg a közösségi és tagállami kapcsolatrendszerrel, együttműködéssel összefüggésben az ágazatok esetében, és ezek az aggályok csak erősödtek az Európai Unió bővítésével. 43 COM(2006) 708 végleges: A munkajog korszerűsítése, szembenézve a XXI. század kihívásaival. (2006. november 22.)
52
Az aggályoknak és kételyeknek, jórészt, objektív alapja van. Elegendő egyedül arra a vitathatatlan tényre utalni, hogy az új tagállamok munkaügyi kapcsolatainak rendszeréből többnyire hiányzik, vagy ha van is, meglehetősen gyenge, fejletlen az ágazati szint 44. Ilyen körülmények között az európai szociális párbeszéd ágazati szintje szinte „légüres térbe” kerül az új tagállamok esetében: nincs meg az a magától értetődő, szerves kapcsolat, mint például a hagyományosan erőteljes ágazati munkaügyi kapcsolatokkal rendelkező Ausztria, Belgium, Hollandia, Németország és skandináv országok esetében. Az európai ágazati szociális partnerek már sok mindent tettek ennek a problémának az enyhítésére. Az Európai Unió bővítését megelőző időszakban a legkülönbözőbb formában igyekeztek a tagjelölt országok ágazati szociális partnereit felkészíteni a rájuk váró feladatokra. A csatlakozás óta főként közös projektek segítségével, a „csinálva tanulás” módszerét követve igyekeznek támogatást nyújtani. Az európai szinten vállalt kötelezettségek, közösen meghatározott célok és prioritások, elhatározott akciók tagállami megvalósítása, természetesen, nemcsak az új tagállamokban lehet kritika tárgya. A régi tagállamok esetében sincsenek meg minden esetben az erős ágazati intézmények és szereplők (mint például az Egyesült Királyságban), illetve még egy kiépült ágazati rendszer sem jelent garanciát az európai törekvések és megállapodások tagállami követésére. Az európai ágazati szociális partnerek kétféle módon is törekednek az európai és a tagállami szintek összekapcsolására: i) egyrészt az utóbbi évben tudatosan, igen erőteljes monitoring, nyomon követő mechanizmusokat építenek be a különböző dokumentumaikba, megállapodásaikba; ii) másrészt, ezeket a monitoring tevékenységeket a legszigorúbban és átlátható módon végig is viszik. A monitoring mechanizmusok sokfélék. A korábban már említett a munkavállalók egészségvédelméről a kristályos szilícium-dioxid és a kristályos szilíciumdioxid tartalmú termékek megfelelő kezelésére és használatára vonatkozó előírások alapján című megállapodásban, például, a szociális partnerek arról rendelkeztek, hogy minden érintett munkahelyen jelöljenek ki egy olyan munkavállalói képviselőt, aki rendszeresen figyeli a kristályos szilícium-dioxid kockázatot, és jelentést készít a kapcsolódó munkáltatói intézkedések hatásáról. A munkáltatók pedig évente készítenek jelentést a munkavállalók egészségének megőrzése érdekében tett lépéseiktől. A jelentéseket bipartit monitoring bizottság elemzi, amelynek feladata a tagállami legjobb gyakorlatok terjesztése, népszerűsítése is. A vasúti ágazatban megkötött a határon átnyúló interoperábilis szolgáltatás keretében dolgozó vezetők európai igazolványáról szóló megállapodás tagállami érvényesítése érdekében szintén egy bipartit bizottságot állítottak fel a szociális partnerek. Ez a bizottság a megállapodás megkötését követő két évben félévente ülésezik a vasúti ágazati párbeszéd bizottság keretében, hogy áttekintsék a megállapodás tagállami alkalmazását, és az esetlegesen felmerülő hiányosságokra, problémákra reagáljanak. Ha külön bizottság felállításáról nem is rendelkeztek minden megállapodásban, illetve közös dokumentumban a szociális partnerek, arról minden esetben döntöttek, hogy milyen időközönként (félév, egy év múlva stb.) értékelik a tagállami végrehajtást. Ezek az áttekin44A témakörrel foglalkozó számos publikáció közül lásd különösen: Ghellab, Y. – Vaughan-Whitehead, D. (eds.) (2003): Sectoral Social Dialogue in Future EU Member States: The Weakest Link. ILO-EC; Budapest, ILO Office
53
tések minden esetben a tagállami ágazati szociális partnerek írásos jelentésein alapulnak: így gyakorolnak szisztematikus nyomást tagszervezeteiken az európai ágazati munkáltatói és szakszervezeti szövetségek. A nyomon követés tehát folyamatos: a tagállami szociális partnereknek visszatérően számot kell adniuk arról, hogy átvették-e már; érvényesítik-e, követik-e az európai szinten elhatározottakat; s ha még nem teljes a megvalósítás, mit tettek az akadályok leküzdése érdekében. A tagállami végrehajtásról készített jelentések általában nyilvánosak: ezzel is késztetve a tagállami szociális partnereket a cselekvésre. A monitoring rendszerességére csupán egyetlen példát említek: a cukor ágazatban 2003ban fogadtak el egy magatartási kódexet a vállalkozások szociális felelősségéről. 2007-ben már a negyedik jelentést tették közzé a kódexben megfogalmazottak tagállami követéséről, betartásáról. A tagállami végrehajtásnak hosszú időn keresztül az egyik akadálya az volt, hogy az európai szinten megalkotott dokumentumok, megkötött megállapodások csak egy-két nyelven voltak elérhetőek. Az angol, francia vagy német szövegek pedig a tagállami szociális partnerek egy jelentős része számára kezelhetetlenek voltak. A nyelvi korlátok feloldása érdekében, az Európai Bizottság bevezette azt a gyakorlatot, hogy a szociális partnerek megállapodásait közzé teszi az unió hivatalos lapjában, s így a megállapodásokat automatikusan le kell fordítani az EU összes hivatalos nyelvére. Az csupán az ágazati szint jelentőségét mutatja, hogy az első ilyen módon közzétett megállapodás éppen a munkavállalók egészségvédelméről a kristályos szilícium-dioxid és a kristályos szilíciumdioxid tartalmú termékek megfelelő kezelésére és használatára vonatkozó előírások alapján volt 45. Az Európai Bizottság azzal is segíteni kívánta az európai szociális párbeszéd résztvevőit – és természetesen a téma iránt érdeklődő laikusokat és szakembereket –, hogy külön weboldalt hozott létre 2005. februárjában. 46 Bár ez az oldal is csak három (angol, francia és német) nyelven jelenik meg, részletes képet ad az európai szociális párbeszéd, és azon belül az ágazati szint, történetéről, fejlődéséről, legújabb eredményeiről, eseményeiről. A weboldalon megtalálható minden olyan közös dokumentum és megállapodás, amely az európai szociális párbeszéd keretében született. Emellett több mértékadó, elemző tanulmány is megtalálható ezen a weboldalon, amely az európai szociális párbeszéddel átfogóan foglalkozik Az Európai Bizottság és az európai ágazati szociális partnerek előzőekben említett lépései mind azt szolgálják, hogy az európai szinten megszületett közös dokumentumok, megállapodások ne csak „papíron létezzenek”. Rajtuk aligha múlik a tagállami végrehajtás.
4. Záró gondolatok Ha hiányosságok is vannak a tagállami végrehajtásban, ha egyes ágazatokban kevésbé élénk a szociális partnerek együttműködése, nem szabad túlzottan szigorúan ítélkeznünk. Az ágazati szinten megvalósuló európai szociális párbeszéd különösen bonyolult folyamat. Az európai ágazati szociális partner szervezeteknek több tucat tagállami ágazati szoci45Lásd: OJ C279 49. évfolyam, 2006. november 17. 46Lásd: http://ec.europa.eu/employment_social/social_dialogue
54
ális partnerszervezet munkáját kell koordinálniuk. A tagállami partnerek eltérő múlttal rendelkeznek, különböző mértékben felkészültek érdekeik képviseletére, tagállami „háttér támogatásuk” meglehetősen differenciált, és a legtöbb témakörben, ha nem is ellentétes, de eltérő véleményt képviselnek. A tagállami ágazati szociális partnereknek pedig magukénak kell tekinteniük az európai szinten – részvételükkel – kidolgozott közös állásfoglalásokat, ajánlásokat, és megállapodásokat, és azokat az adott tagállam munkaügyi kapcsolataihoz igazodó módon érvényesíteniük kell, végre kell hajtaniuk. Ezt az összetett viszonyrendszert az Európai Unió 2004. és 2007. évi bővítése tovább bonyolította, hiszen egyrészt megnövekedett a tagállami szociális partnerek száma, másrészt az új tagállamok ágazati szociális partnerei nem minden esetben tudnak eleget tenni az elvárásoknak. Úgy tűnik, hogy azok a felkészítő programok, amelyeket az európai ágazati szociális partnerek szerveztek az új tagállamokból érkező társaik számára csak korlátozottan voltak eredményesek, elegendőek. Mindennek ellenére, az elmúlt négy év kifejezetten sikeres, eredményes volt az európai szociális párbeszéd ágazati szintje számára. A különböző gazdasági ágazatok munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletei: i) újabb ágazati párbeszéd bizottságokat hoztak létre; ágazati párbeszéd bizottságaikon keresztül ii) részt vettek az európai ágazati döntéshozatali folyamatban, befolyásolták az Európai Bizottságot és más európai intézményeket és a döntéshozókat; iii) saját ágazatuk vonatkozásában tagszervezeteik számára ajánlásokat, iránymutatásokat, szabályokat fogalmaztak meg, sőt, egyes esetekben iv) normaalkotó szerepre is vállalkoztak, kötelező minimum sztenderdeket meghatározva. Az elmúlt négy év ezen történései, véleményem szerint, cáfolják azokat a szakértői kritikákat, amelyek szerint az ágazati párbeszéd bizottságok jóval szélesebb lehetőségeket kínálnak – a vonatkozó jogszabályi felhatalmazás alapján –, mint amennyivel élni tudnak a szociális partnerek. 47 Az ágazati szociális partnerek az európai szociális párbeszéd összes lehetséges formáját, eszközét igénybe vették, és sikerrel tető alá hoztak olyan megállapodást is, amely irányelvként a közösségi jogrend részévé vált. Ez utóbbi eredményt annak figyelembevételével kell értékelni, hogy a munkajog területén az elmúlt években gyakorlatilag holtpontra jutott a – hagyományos úton történő – irányelvalkotás. Talán éppen az lehet az ágazati szintű európai szociális párbeszéd felbecsülhetetlen hozzáadott értéke az elkövetkező években, hogy, ahol szükséges, felvállalja a normaalkotást, a közösségi minimum sztenderdek rögzítését. *
47Ezek a kritikusok leginkább a kötelező erejű normaalkotást szokták számon kérni a szociális partnereken, kissé lebecsülve az Európai Bizottsággal folytatott konzultációt. Ennek a megközelítésnek tipikus példája: Philip Pochet korábban hivatkozott munkái, tovább például: Léonard, E (2007): The European Sectoral Social Dialogue, Potential for European Industrial Relations? Kézirat, elhangzott a Nemzetközi Munkaügyi Kapcsolatok Társaság (International Industrial Relations Association, IIRA) Nyolcadik Európai Regionális Konferenciáján, Manchester, 2007. szeptember 3-6.; vagy: De Boer, R. – Benedictus, H. – van der Meer, M. (2005): Broadening Without Intensification: The added Value of the European Social and Sectoral Dialogue. European Journal of Industrial Relations. Vol. 11. No. 1. A szerzőhöz hasonló véleményt képvisel például: Keller, B. (2005): Europeanisation at Sectoral Level. Empirical Results and Missing Perspectives. Transfer, Volume 11 Number 3.
55
A szövegben használt névrövidítések a szociális partnerszervezetek esetében Rövidítések APFE BIBM CAEF CEEMET CEMBUREAU CER CERAME-UNIE CoESS EFFAT EFT/ETF EMCEF EMF EMO ESCA ESGA EURIMA EUROMINES EURO-ROC FEVE FST GEOPA-COPA GEPVP IMA-Europe IRU UEPG UNI-Europa
56
A szervezet neve European Glass Fibre Producers Association / Európai Üvegszál Gyártók Egyesülete International Bureau for Precast Concrete / Előre Gyártott Beton Nemzetközi Hivatala The European Foundry Association / Európai Öntőműhelyek Egyesülete Council of European Employers of the Metal, Engineering and Technology-Based Industries / Fém-, Gépészeti- és Műszaki Alapú Iparágak Európai Munkáltatóinak Tanácsa The European Foundry Association / Európai Öntőműhelyek Egyesülete Community of European Railways / Európai Vasutak Közössége The European Ceramics Industries / Európai Kerámiaipari Egyesület Confederation of European Security Services / Európai Biztonsági Szolgálatok Szövetsége European Federation of Food, Agriculture and Tourism Trade Unions / Élelmiszeripari, Mezőgazdasági és Turisztikai Szakszervezeti Szövetségek Európai Szövetsége European Transport Workers’ Federation / Európai Közlekedési Dolgozók Szövetsége European Mine, Chemical and Energy Workers’ Federation / Európai Bányászati, Vegyipari és Energiaipari Dolgozók Szövetsége European Metalworkers’ Federation / Európai Fémfeldolgozók Szövetsége European Mortar Industry Organization / Európai Vakolóanyag-gyártók Ipari Szervezete European Community Shipowners’ Association / Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége European Special Glass Association / Európai Speciális Üvegek Egyesülete European Insulation Manufacturers Association / Európai Szigetelőanyag-gyártók Egyesülete European Association of Mining Industries / Bányászati Iparágak Európai Egyesülete European and International Federation of Natural Stones Industries / Természetes Kövek Iparágainak Európai és Nemzetközi Szövetsége European Container Glass Federation / Európai Üvegtartály Szövetség Federation of Transport Workers’ Unions in the European Union / Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége az Európai Unióban GEOPA - Committee of Professional Agricultural Organisations / GEOPA Professzionális Mezőgazdasági Szervezetek Bizottsága European Association of Flat Glass Manufacturers / Síküveggyártók Európai Egyesülete The Industrial Minerals Association / Ipari Ásvány Egyesület InternationaL Road Transport Union / Nemzetközi Közúti Közlekedési Szakszervezet European Aggregates Association / Európai Gépcsoport Egyesület Union Network International – Europa / Nemzetközi Szakszervezeti Hálózat – Európa Regionális Szervezet
Lux Judit Ágazati párbeszéd bizottságok a Phare-program után „Sokkal inkább a bizalom, mintsem a jog és a törvények garantálják az intézmények kontinuitását, s ezáltal a társadalmi folyamatok kiszámíthatóságát…” 48
Emlékeztetőül Az ágazati szintű párbeszéd néhány évvel ezelőtt a szociális párbeszéd magyar gyakorlatának gyenge pontja volt. A csatlakozási tárgyalások folyamán az Európai Bizottság többször jelezte, hogy az ágazati, bipartit párbeszéd fejletlensége gondot jelent. Európai mércével mérve jelentős a lemaradás az ágazati kollektív szerződések kötésében. Az ágazati tárgyalásoknak, megállapodásoknak fórumot biztosító intézmények hiánya már rövid távon is akadályozta a hazai szociális partnerek bekapcsolódását az Európai Unió fórumrendszerébe. Intézményes kapcsolat híján nem alakult ki párbeszéd az ágazati szociális partnerek között az ágazat problémáiról, a lehetséges megoldásokról. A magyar kormány, felismerve a középszintű fórumok hiányából fakadó hátrányokat, támogatta Az autonóm szociális párbeszéd erősítése című PHARE-projektet. Így a szociális partnerekkel együttműködve lehetővé vált a szakszervezetek és a munkáltatói érdekképviseletek közötti kétoldalú, autonóm párbeszéd fejlesztése, a hazai érdekegyeztetési rendszer új intézményének megszületése. 49 2004. június 29-én készült el az Európai Bizottság által felkért független intézmény jelentése 50 az ÁPB-k létrehozását segítő PHARE-programról. Eszerint: „A PHARE-program sikeresen teljesítette célját, a középszintű érdekegyeztetés rendszerének megerősítését, melynek eszköze az ágazati párbeszéd bizottságok megalakulása. A bizottságok felálltak, pozitív hatásuk megkérdőjelezhetetlen. A szervezett ágazati párbeszéd új intézményei erősítik a szociális partnerek alku képességét, segítik, hogy minél több szektort be lehessen vonni a párbeszédbe.” Az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) 2004. augusztus 13-i ülésén megtárgyalta a kormány előterjesztését az ágazati párbeszéd bizottságok működéséről, a működésüket biztosító Ágazati Párbeszéd Központ létrehozásáról. Az Országos Érdekegyeztető Tanács, támogatva az ágazati szintű párbeszéd fejlesztését megállapította, hogy az „Autonóm társadalmi párbeszéd erősítését” célzó PHARE-program a 2004. január 27-i konferenciával eredményesen lezárult. 51 48 F ricz Tamás: A bizalom szerepe a „posztmodern politikában”. In: Rendszerváltásban Magyarországon. (1990–1995). Villányi úti könyvek 6.1996. (199.o.) 49 L ásd bővebben: Ágazati párbeszéd bizottságok Magyarországon. (Szerk: Berki Erzsébet) Foglalkoztatáspo litikai és Munkaügyi Minisztérium, 2004. (5–234.o.) 50 I nterim Evolution Report R/HU/SOC/04002 Final Version. hivatalos
51 A z OÉT évente megtárgyalja a Tájékoztatás az ÁPB-k működéséről készült dokumentumot. Lásd bővebben: www.szmm.gov.hu/párbeszéd/ágazati párbeszéd/dokumentumok
57
Az intézményesülés állomásai: az önszabályozástól a törvényig „Aligha kétséges, hogy az újonnan létrejött ágazati párbeszéd bizottságok akkor válhatnak a munkaügyi kapcsolatok rendszerének tartósan működő intézményeivé, ha szervezeti, finanszírozási, működési szabályozottságuk teljes körű lesz, ha sikerül intézményesen beilleszkedniük a mikro- és makroszintű intézmények közötti mezőbe.” 52 Az ágazati párbeszéd bizottságok rövid történetük során mintát adtak arról is, hogy képesek − a hazai intézményrendszert tekintve egyedülállóan − olyan, az ágazati sajátosságokat figyelembe vevő szabályozó rendszert kialakítani, amely, az érdekeltek szakmai vitáinak eredményeként, megállapodáson alapszik és szabályozza a bizottságban való részvétel és reprezentativitás feltételeit. Az Ágazati Keret-Megállapodásra (2002. július 2.) 53 építve került sor 2004. szeptember 22-én a Megállapodás az ágazati párbeszéd bizottságok működésének feltételeiről és rendjéről a jogi szabályozás megalkotásáig terjedő időszakban című dokumentum aláírására. Sokak számára elfogadottá vált egy új szellemű gondolkodás: a szociális partnerek önmaguk is képesek – alulról, önszerveződő módon – olyan intézményt, szervezetet létrehozni, amely a párbeszédre épül, és amely kereteket biztosít a feleket leginkább érintő és érdeklő ágazati kérdésekről folyó konzultációnak. A megállapodás a mai napig érvényben van, alapja az ágazati érdekegyeztetésről szóló törvényben megfogalmazottaknak. 54 Az ÁPB-k alávetették magukat a megállapodás alapján létrejött Részvételt Megállapító Bizottság (RMB) eljárásának, amely a részvételi jogosultság megállapítására irányul. 55 Az ÁPBk önként vállalt megmérettetése nem csak legitimációt adott, ad a bizottságokat alkotó szereplőknek, hanem erősítette, erősíti is azokat. Az RMB napjainkig 35 ágazati párbeszéd bizottság megalakulását ismerte el, és határozott az ÁPB-k munkájában részt venni kívánó ágazati munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletek részvételi feltételei teljesüléséről. Döntéseit nyilvánosságra hozta. Ebben a folyamatban a különböző érdekképviseletek nem egymás kizárására, hanem együttműködésre törekedtek, döntő többségükben elfogadták az RMB határozatait. 56 52 L adó Mária–Tóth Ferenc: Ágazati szint – törekvések és trendek. In: Fazekas Károly–Koltay Jenő (szerk.): Munkaerőpiaci Tükör 2005. 113.o. MTA Közgazdaságtudományi Intézet – Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest, 2005 http://econ.core.hu/doc/mt/2005/hun/kozelkep.pdf 53 A Keret-megállapodás „Az ágazati párbeszéd bizottságok létrehozásának és működésének elveiről” nyitotta meg az utat ágazati szociális partnerek számára, hogy szándéknyilatkozatot írjanak alá: érdekeltek az ÁPB intézményének létrehozásában. 54 A törvényt az Országgyűlés 2006. december 11-i ülése elfogadta, de aláírása előtt – az OÉT-ről szóló törvénnyel kapcsolatos kérdésekkel összefüggésben – a köztársasági elnök az Alkotmánybírósághoz küldte normakontrollra. Elbírálása még nem történt meg. (Lásd bővebben: Bérces Kamilla és Herczog László tanulmányát, valamint a törvény szövegét.) 55 „ A Részvételt Megállapító Bizottságnak köszönhetően azonban 2006-ban a figyelem középpontjába került a szociális partnerek reprezentativitása. A bizottság az előző évben kezdte meg működését és máris számos döntést hozott arról, hogy az ágazati szociális partnerek szervezetei megfelelnek-e a megadott kritériumoknak, hogy részt vehessenek az elmúlt években létrehozott Ágazati Szociális Párbeszéd Bizottságokban.” In. Magyarország éves beszámoló 2006. (HU0212106F) Neumann, László and András Tóth (2002): Project seeks to strengthen autonomous social dialogue at sector level. Forrás: http://www.eurofound.europa. eu/eiro/2002/12/feature/hu0212106f.htm 56 L ásd bővebben Várkonyi Julianna dolgozatát. (A szerk.)
58
Szervezeti keretek – pénzügyi források A szociális partnerek és a kormány egyformán érdekeltek az ÁPB-k intézménye fenntartásában, működtetésében. A projekt befejeződése után nem volt kétséges, hogy a kormány továbbra is támogatja az ÁPB-k működését. Érdeke, hogy a munka világában a rendezett munkaügyi kapcsolatok minél szélesebb körben megvalósuljanak, szülessen több ágazati kollektív szerződés, szülessen több megállapodás szakpolitikai kérdésekben, az ÁPB-k minél hatékonyabban közvetítsenek a mikro- és a makroszint között. Az is nyilvánvaló volt, hogy a szociális partnerek az új fórumot pénzügyi források hiányában önállóan fenntartani nem képesek. A kormány ezért kötelezettséget vállalt a szervezeti háttér kialakítására, működtetésére. Mindezt megerősítette az Országos Érdekegyeztető Tanács 2004. augusztus 13-i állásfoglalása, amelynek értelmében az ágazati párbeszéd infrastrukturális feltételeit megteremtő Ágazati Párbeszéd Központ Kht. (ÁPK Kht.) létrehozását célzó kormányzati javaslatot a szociális partnerek – konföderációs és ágazati szinten egyaránt – támogatták. Az ÁPK Kht.-t az OÉT állásfoglalása alapján az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány Kuratóriuma hozta létre önálló szervezetként, 2005. április 7-én jegyezték be. Az autonóm társadalmi párbeszéd és az ágazatok működésével összefüggő valamennyi szakmai, operatív munka ellátása, az ÁP Titkárság 57 vezetője szakmai munkájának segítése, az egyes ágazati párbeszéd bizottságok munkájának szervezése az ÁPK Kht.-val munkaviszonyban álló 14 főállású munkavállaló közreműködésével valósult meg. 58 Közülük 8 fő az egyes ágazati párbeszéd bizottságok titkári teendőit, a bizottságok működésével összefüggő szakmai, operatív szervezőmunkát végzi. A titkárok személyéről az ÁPB-k döntenek. 2007. január 1-től a Szociális és Foglalkoztatási Hivatal keretében kezdte meg működését a Társadalmi Párbeszéd Központ, amelynek Ágazati Párbeszéd Központja (ÁPK) feladata a Kht.-ben megkezdett munka folytatása. Az ÁPK állományában 11 köztisztviselő látja el a feladatokat, a titkárok közül 5 köztisztviselői jogviszonyban, 3 megbízási szerződéssel dolgozik. A kormány − a szociális partnerek függetlenségének tiszteletben tartása mellett − támogatta és támogatja az ÁPB-k működését, biztosítja tevékenységük infrastrukturális és személyi feltételeit. A működés anyagi hátterét 2007. január 1-jétől a költségvetés biztosítja. 59 A támogatás felhasználásának alapelveit az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa fogadja el, amelyet megelőz egy többmenetes szakmai vita az ÁPBT Ügyvivői Testületében, majd az ÁPBT Pénzügyi Bizottságában. A támogatásból tervezett programokat az ÁPB-k az alapelvek szigorú kritériumai szerint, az ÁPBT Szakértői Testülete javaslatai alapján alakítják ki és valósítják meg. A szociális partnerek és a kormány tisztviselői között nem kevés vita volt arról, hogy mennyire autonóm akkor az ágazati párbeszéd bizottság, ha a kormány oldal ragaszkodik részvételéhez az ÁPBT Szakértői Testületében, illetve a támogatás alapelvei kidolgozásában, 57 2003. december 1-től Titkárság segíti az ÁPB-k szakmai munkáját, koordinálja az ÁPB-k és a kapcsolódó tárcák közötti együttműködést. 58 6 fő központi titkárság: ügyvezető, általános referens, nemzetközi referens, titkárnő, RMB titkár, gazdasági ügyintéző, valamint 8 főállású ÁPB titkár). 59 A z Európai Bizottság az Európai Ágazati Szociális Párbeszéd Bizottságok működésének támogatását elkülönített költségvetési soron biztosítja.
59
továbbá szigorúan számon kéri annak betartását. A kormány oldal szerint mindez nem jelenti azt, hogy beleszól az ÁPB-k tevékenységébe, nem az ÁPB-k felett gyakorol ellenőrzést, hanem az államháztartásra vonatkozó előírások betartására ügyel e támogatás esetén is. 60
A hazai ÁPB-k tevékenysége itthon és a határon túl 61 Megvannak a feltételek arra − szervezeti háttér, pénzügyi források −, hogy a megkezdett munka folytatódjék, befejeződjék az ágazati párbeszéd bizottságok működésének megalapozása, tevékenységük kiszélesítése, annak érdekében, hogy az ÁPB-k, mint a szociális párbeszéd új fórumai erősítsék a hazai munkaügyi kapcsolatok rendszerét és a szociális partnerek szerepét az európai szociális párbeszéd bizottságokban is. Az ágazati párbeszéd bizottságok lehetőséget nyújtanak arra, hogy a szociális partnerek maguk alakítsák ki együttműködésüknek azt az intézményes formáját, amely a közösen megfogalmazott és elfogadott célokon, az ellenérdekelt felek kölcsönös bizalmán alapulnak, és lehetőséget adnak az ágazatot érintő legfontosabb gazdaságpolitikai és munkaügyi (bér, foglalkoztatás, munkakörülmények, munkavédelem, foglalkozás-egészségügy stb.) kérdésekről való közös gondolkodásra, vélemény-nyilvánításra, az ágazat érdekeinek közös képviseletére, s nem utolsó sorban a szociális partnerek közötti konkrét megállapodásokra, így kollektív szerződés kötésére is. Az ÁPB-k alkalmasak arra, hogy a szociális partnerek a kompetenciájukba tartozó területeken megvitassanak különböző ágazati kérdéseket; közös akciókat, közös képzéseket, közös projektek megvalósítását kezdeményezzék. Az ÁPB-k konzultálhatnak a kormánnyal, illetve annak szerveivel az ágazatot érintő kérdésekben − legyen szó ágazati jogszabálytervezetekről, vagy átfogó ágazatpolitikai kérdésekről, stratégiákról (a makroszinten felmerülő, az ország egészét érintő kérdéseket ugyanakkor az OÉT-ben kell megtárgyalni). A kormánnyal történő konzultáció esetében a bizottság oldaláról felmerült témák mellett a kormány által javasolt témákat is meg lehet tárgyalni.
Számok tükrében A tartalmi munka gerincét az ÁPB-k szakmai anyagainak elkészítése, a különböző konzultációk és tárgyalások, illetve az ezek eredményeként megszülető dokumentumok, a felkért szakértők tevékenysége, szakanyagok fordítása, egyes részterületek kutatása jelentik. Erről ad áttekintést az 1. sz. táblázat. Az ÁPB-k ülésein történik a tevékenységek előkészítése, illetve szakmai viták, konzultációk (kiemelten felnőttképzés, szakképzés, kollektív szerződések kötésének módszerei, stb.) lebonyolítása. Az ÁPB-k megyei, illetve regionális konferenciákon, rendszeres ágazati-szakmai találkozókon, biztosították a folyamatos képzést, továbbképzést az ÁPB-tagok részére feladataik sajátosságai figyelembe vételével. 60Az ÁPB-k finanszírozása nem választható el az OÉT-ot alkotó szervezetek támogatásától, annak elveitől, az elszámolás rendszerétől, s annak vizsgálatától, hogy a konföderációknak nyújtott támogatásból milyen mértékben részesülnek az ágazatok. Mindezek ismeretében lehet lépéseket tenni az érdekeltekkel együtt a támogatások hatékonyabb felhasználása érdekében. 61Bővebben lásd: www.szmm.gov.hu/párbeszéd/ágazatipárbeszéd
60
Kiemelt terület a partner európai ágazati szociális párbeszéd bizottságok (EÁSZPB) munkájában való folyamatos, tervezhető részvétel, illetve a kapcsolatok kialakítása bizottsági szinten. Az ÁPB-k tevékenységét jellemző adatok, 2005–2007 Megnevezés
Darab
Résztvevők Darab száma (fő) 2005
Bizottsági ülés
Résztvevők Darab száma (fő) 2006
Résztvevők száma (fő) 2007
319
3458
164
1799
185
2178
Konferencia, szakmai képzés, műhelyvita, oktatás, workshop, előadássorozat; külső konferencián való részvétel
65
3823
73
3539
99
4230
Tanulmány, szakértői anyag
69
Nemzetközi kapcsolatok
103
18 530
71
38 257
106
304
Forrás: ÁPK
Az egyes ágazati párbeszéd bizottságok tevékenysége Az alábbiakban azokat a speciális tevékenységeket foglaljuk össze, amelyek az egyes ÁPB-k sajátosságaihoz kötődnek. Mint az alábbiakból kitűnik, vannak olyan témák, amelyeket több ágazatban is napirendre tűztek a szociális partnerek, de vannak olyanok is, amelyek csak egy-egy ágazati bizottságban merültek fel. Az ÁPB-k véleményezték ágazatuk foglalkoztatási helyzetét, elkészítették a foglalkoztatás növelését szolgáló javaslataikat (Építőipari, Könnyűipari és Turizmus-Vendéglátás ÁPB) A Mezőgazdasági ÁPB kidolgozta az agrár munkavállaló fogalmát, mely az ágazat számos konfliktusát csökkentheti. Kidolgozták javaslatukat az agrárágazat jövőjére vonatkozólag. Az Élelmiszeripari ÁPB, valamint az ÉFOSZ és az ÉDOSZ szakmai képviselői vállalták a magyar élelmiszeripari stratégia alapkoncepciójának elkészítését, amelyet egyeztetnek az illetékes szervekkel, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM), és a Mezőgazdasági ÁPB-vel. A bizottság az elkészült koncepciót az FVM rendelkezésére bocsátja azzal a kéréssel, hogy az agrárstratégiába építsék be az abban foglaltakat. Az ÁPB-k részt vettek a Nemzeti Fejlesztési Terv I., II., valamint a Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv véleményezésében. Többek között a Bányászati, Élelmiszeripari, Építőipari, Gépipari, Hírközlési, Kohászati, Könnyűipari, Mezőgazdasági, Vegyipari, TurizmusVendéglátás, Villamosenergia ipari, Viziközmű Ágazati Párbeszéd Bizottságok alakították ki véleményüket. 61
Véleményezték a TEÁOR 62 EU-szintű módosítását is az ágazati szempontok figyelembevételével (Településszolgáltatási ÁPB). Az ÁPB-k megkezdték az új TEáOR szerinti besorolás alapján a tevékenységi terület felülvizsgálatát. (Magánbiztonsági, Fürdőszolgáltatás ÁPB) A bizottságok részt vettek az új Országos Szakképzési Jegyzék kialakításában, véleményezésében (Fürdőszolgáltatás, Hírközlési, Magánbiztonsági, Mezőgazdasági, Víziközmű ÁPB). A Hírközlési ÁPB az elektronikai képzés, oktatás kiterjesztésére az „EU eInclusion” (digitális befogadás) ajánlása hazai megvalósítására „eSkills Magyarország” ajánlást és megállapodás-tervezetet dolgozott ki. Az eInclusion és az eSkills Magyarország kezdeményezések koordinálása megkezdődött a Bizottság és az INFORUM (Informatikai Érdekegyeztető Fórum) vezetésével. Hogyan tovább az elektronikai iparban címmel konferenciát is rendeztek. Az ÁPB-k a munkaerő-piaci prognózisok alapján elemezték a szakképzési rendszert. Háttértanulmányok készültek, melyeket konferenciákon vitattak meg, s kialakították álláspontjukat a szakképzés és a munkaerőpiac kapcsolatáról. Ennek középpontjában a kereslet és a kínálat közötti strukturális eltérések érezhető csökkentése áll. Kiemelt feladatuknak tekintik a felnőttképzés, az egy életen át tartó tanulás szellemében a munkavállalók felkészítését a folyamatosan változó munkaerőpiac kihívásaira. (Építőipari, Fa-, Fürdőszolgáltatás-, Bútoripari, Erdészeti, Könnyűipari Kohászati, Hírközlési, Kereskedelmi, Településszolgáltatás, Viziközmű, Vegyipari ÁPB.) A Gépipari, Hírközlési, Építőipari, Könnyűipari ÁPB-k munkájának középpontjában többek között a szakképzés, a felnőttképzés és a foglalkoztatáspolitika összehangolása áll. A Kohászati ÁPB állásfoglalást fogadott el az Új dimenziók a felnőttképzésben és a szakképzésben címmel szervezett IV. Országos Felnőttképzési Konferencia (2006) kapcsán, a kohászatban szükséges és időszerű tennivalókról. Elemzést, értékelést készítettek a piacképes szaktudás, szakismeret szükségességéről, megszerzésének lehetőségeiről a kohászatban. A Mezőgazdasági ÁPB kiemelt feladatként foglalkozik a konfliktuskezeléssel. A Kereskedelmi ÁPB a szakképzési rendszer, az Országos Képzési Jegyzékben szereplő kereskedelmi szakmák jogszabályi változásairól, a szakmai és vizsgakövetelményekről tartott képzést az ÁPB-kben résztvevők számára. Az ÁPB-k javaslatai alapján került sor szakértők bevonására a szakmai anyagok elkészítéséhez. A szakértői anyagok tematikáját az érintett ÁPB-k fogadták el, és megkeresték a témához megítélésük szerint legjobban értő szakembereket is. A tanulmányok kapcsolódnak az ÁPB-k munkatervében szereplő témákhoz, melyeket műhelyvitákon elemeztek. A jövő feladata a szakmai anyagok szélesebb körben történő hasznosítása.
Kollektív szerződések, megállapodások 63 A középszint megerősödését jelezheti az ágazati, kiterjesztett kollektív szerződések számának alakulása. (Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvény hatályosulásának hiányában jelenleg az Mt. szerint köthetnek az ágazati szociális partnerek kollektív szerződést.) 62Az ÁPB-k a TEAOR alapján határozzák meg működési területüket. 63A kollektív szerződések kérdését e kötetben részletesen tárgyalja Nacsa Beáta és Neumann László munkája.
62
2008-ban hatályban van a sütőipari, a turizmus-vendéglátás területét érintő, a villamosenergia-ipari ágazati kiterjesztett kollektív szerződés. Példaértékű volt az a 2005 májusában aláírt több szereplős, s az Építőipari ÁPB képviselője által aláírt megállapodás, mely célul tűzte ki az ágazati bértarifa kidolgozását, remélve ezzel a feketemunka csökkenését. Az Építőipari Ágazati Kollektív Szerződést (ÉÁKSZ) a munkaügyekért felelős miniszter az egész ágazatra kiterjesztette. Az aláírók akarata szerint évente kell felülvizsgálni, a szükséges módosításokat átvezetni és a megállapodás szerves részét képező ágazati bértarifa megállapodást megújítani: erre 2007. július 18-án került sor. A megújított ÉÁKSZ a Munkaügyi Közlönyben való megjelenésével vált hatályossá 2007. augusztus 27-én, és tartalmazta az év hátralevő részére és a 2008-as évre vonatkozó szakmai bérminimumokat is 64. A Villamosenergia-ipari ÁPB munkája nyomán 2007. május 29-én a szociális és munkaügyi miniszter a villamosenergia-ipari ágazati kiterjesztett kollektív szerződés részét képező 2007. évi középszintű bér- és szociális megállapodás hatályát a TEÁOR 40.1 villamosenergia-termelés és elosztás alágazatban működő valamennyi munkáltatói szervezetre kiterjesztette. A módosított Villamosenergia-ipari Ágazati Kollektív Szerződés (VKSZ) aláírására a Villamosenergia-ipari ÁPB keretében 2008. február 19-én került sor. A Villamosipari Társaságok Munkáltatói Szövetsége (VTMSZ) és a három ágazati szakszervezet (VDSZSZ, BDSZ, LIGA VHSZ) 2008. március 18.-án aláírta a 2008. évi villamosenergia-ipari bér- és szociális megállapodást. 2008. február 2-án a Vegyipari ÁPB keretében aláírták az érvényben lévő Vegyipari Ágazati Kollektív Szerződés mellékletét képező 2008. évi bérmegállapodást; a Sütőipari Szakágazati Párbeszéd Bizottság keretében 2008. február 27-én megújították a Sütőipari Ágazati Kollektív Szerződést. A Könnyűipari ÁPB Kollektív Megállapodások Munkabizottság 2008. március 27-i ülésén megválasztotta tisztségviselőit, s elindították a 2008. évi munkát. Az ÁPB-k szerepének erősödését jelzi, hogy többek között a Bányászati, a Fürdőszolgáltatás, Gázipari, Gyógyszeripari, Magánbiztonsági, Mezőgazdasági, Vegyipari, Vízközmű ÁPB területén a szociális partnerek az ágazati párbeszéd bizottságok keretén belül írták alá a kollektív szerződéseket. A Víziközmű és a Fürdőszolgáltatás ÁPB keretében 2004 óta éves kereset és foglalkoztatási megállapodásokat/ajánlásokat/fogadnak el. Nagy jelentőségű, hogy ezen bizottságok munkaadói és munkavállalói oldalai külön munkavédelmi megállapodásokat is kötöttek. A megállapodásokban foglaltak érdekében munkavédelmi-munkabiztonsági kérdésekkel foglalkozó konferenciákat tartottak, illetve munkavédelmi kézikönyv összeállításában vettek részt. Háttéranyagok, felmérések készültek, folyamatosak a tárgyalások a Húsipari, Keres kedelmi, Könnyűipari ÁPB-k keretében a kollektív szerződések megkötése érdekében. A Könnyűipari ÁPB folyamatosan részt vesz az Eucob@n (European Collective Bargaining Network), az Európai Kollektív Szerződések Bizottsága szakmai munkájában, hiszen az Európai Unió elvei között kiemelten szerepelnek a kollektív tárgyalások. A Gépipari ÁPB Etikai Kódexet dolgozott ki Megállapodás a gépipar ágazataiban működő szociális partnerek között, a munka világában biztosított jogok gyakorlásáról és a kötelezettségek betartásáról címmel, amelyet 3-3 ágazati szakszervezet és munkáltatói szövetség írt alá, és 2006 októberétől hatályos a járműalkatrész-gyártási, a gépgyártási ágazatban, valamint a hírközlés néhány vállalkozásánál. 64Bővebben lásd e kötetben Kemecsei József és Pallagi Ferenc dolgozatát. (A szerk.)
63
Egyeztetések a közigazgatási szervekkel Az ÁPB-k és a partner tárcák között a törvények, rendeletek előkészítő szakaszában általában már megkezdődik az egyeztetés folyamata, bár néha még előfordulnak egyeztetési problémák ezen a téren. Néhány jó példa: A Bányászati ÁPB a bányatörvény aktualizálása során módosítási javaslatot dolgozott ki. Véleményezte többek között Az ásványi nyersanyagok és a geotermikus energia fajlagos értékének, illetve az érték számítására vonatkozó szabályoknak a megállapításáról szóló kormányrendeletet és A bányászatban műszaki biztonsági szempontból jelentős munkakörök betöltéséhez szükséges szakmai képesítésről és gyakorlatról szóló GKM rendeletet is. A Fürdőszolgáltatás ÁPB az egészségbiztosítási törvényt, és az egyes gyógyfürdő támogatások társadalombiztosítási támogatásáról szóló miniszteri rendeletet véleményezte. A Mezőgazdasági ÁPB a kisajátítási, a termőföld védelméről szóló törvény előkészítő munkáiban vett részt, módosító indítványokat is készítettek. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium anyagait az Élelmiszeripari és Mezőgazdasági ÁPB-k minden esetben széles körben véleményezték. A Gázipari és a Villamosenergia-ipari ÁPB a liberalizáció, a villamos energiáról szóló új törvény részletes elemzésében, iparágon belüli hatásának feltérképezésében aktívan részt vett. A Kereskedelemi ÁPB részt vett a kereskedelmi törvény véleményezésében. Kiemelt feladatuknak tekintik a vasárnapi nyitva tartás munkavállalói érdekeket is figyelembe vevő szabályozását. A Közúti Közlekedési ÁPB konferencián vitatta meg a közúti személy- és teherszállításra vonatkozó EU-irányelvet az ágazati szociális partnerek szemszögéből. A Turizmus-Vendéglátás ÁPB 65 az ÁFA-törvényről, egyes adótörvények módosításáról, a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról, és a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről alakította ki véleményét. Képviselőik aktívan részt vesznek az Országgyűlés Sport és Turisztikai Bizottsága munkájában (például: a vendéglátóhelyeken való dohányzás szabályozásának témájában), az Országos Idegenforgalmi Bizottságban (például a szállásdíj általános forgalmi adójával kapcsolatban). A Víziközmű ÁPB az állami tulajdonról, a víziközmű szolgáltatásról szóló jogszabálytervezetet, a Rehabilitációs ÁPB a rehabilitációs járulékra, illetve a komplex rehabilitációra vonatkozó jogszabály-tervezetet, a rehabilitáció területét érintő pályázati kiírások tervezetét véleményezte. Mintaértékű a Rehabilitációs ÁPB és az FMM (SZMM), valamint a Miniszterelnöki Hivatal együttműködése a munkáltatók rehabilitációs akkreditációjáról és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatásáról szóló új jogszabályok előkészítését és a végrehajtás tapasztalatait illetően. A Légiszállítás ÁPB-ben a polgári repülés jövőjéről tartottak szakmai tanácskozást. A légiirányítók szakmai perspektíváit, s az ezzel kapcsolatos tennivalókat az Európai Unióban a szociális partnerek a szaktárca szakértőivel közösen dolgozzák ki. A Postai ÁPB tapasztalatcserékre alapozva készített és vitatott meg tanulmányokat, felkészülve a liberalizáció következményeire a foglalkoztatásban. 65Lásd bővebben e kötetben Niklai Ákos és Várnai Zsuzsanna munkáját. (A szerk.)
64
A Magánbiztonsági ÁPB-nek elég nehéz volt elfogadtatni létét a tevékenységében illetékes tárcával, amely az érdekegyeztető fórumokra a Magánbiztonsági Kamarát hívta meg a bizottság helyett. Az ÁPB kitartó munkájának eredményeképpen napjainkra a helyzet megoldódni látszik, legalább az információk átadása tekintetében. A Víziközmű ÁPB szintén „többszöri nekifutásra” érte el a folyamatos kapcsolattartást a tárcával.
Tevékenység az európai ágazati szociális párbeszéd bizottságokban Jelenleg a Bányászati, a Gázipari, az Építőipari, a Magánbiztonsági, a Mezőgazdasági, a Turizmus-Vendéglátás, a Villamosenergia-ipari és a Vegyipari ÁPB vesz részt az európai szociális párbeszéd bizottságok munkájában. A Bányászati ÁPB fellépett a CO2 kibocsátás kvótája mértékének felemeléséért, mely a jelenlegi munkahelyek megtartását biztosítja. Érveiket a kormány elfogadta, és közvetítette az EU Bizottságnak. 66 Az Építőipari ÁPB az EU-s bizottságokkal szakmai együttműködés keretében vette fel a kapcsolatot a munkavédelem, fekete munka témákban. A Könnyűipari ÁPB a fogyasztóvédelemmel kapcsolatban közös fellépést szervezett a különböző országokból érkező silány minőségű „dömpingáru” kezelésére a szaktárca együttműködésével. A bizottság nemzetközi lobbizása eredményeként kiemelt szerepet játszott az import árukon a származás kötelező feltüntetésében. Indokait az EU Bizottság beépítette állásfoglalásába. 67 A Turizmus-Vendéglátás ÁPB erőteljes lobbi tevékenységet fejt ki (standolás kérdése, munkaruha kifizetése kérdésében megállapodás stb.). A kvalifikációs útlevél kísérleti jellegű bevezetésére (3 év) Magyarország (a hazai ÁPB-n keresztül) is jelentkezett. Az Élelmiszeripari, Viziközmű, Gépipari, Kohászati, Közúti Közlekedési, Légiszállítás, valamint a Rehabilitációs ÁPB-k EU-s kapcsolatépítése folyamatban van.
Összefoglalás Napjainkra beigazolódni látszik: a hazai ÁPB-k létrehozásában érvényesült az európai minta követése, ez volt a katalizátora annak a folyamatnak, amelyben a szereplők önszerveződés útján, érdekeikből adódóan felismerték az új intézmény szükségességét, amely azonos esélyt, lehetőséget, támogatást biztosít az ágazatok számára szakmai érdekeik érvényesítésére hazai és európai szinten. 68 Az állam ehhez a folyamathoz biztosította a feltételeket. Az ÁPB-k, mint az ágazati szintű, kétoldalú – munkaadói érdekképviseletek és szakszervezetek közötti – közvetlen párbeszéd fórumai, keretet biztosítanak ágazati megállapodások és kollektív szerződések kötéséhez, valamint a szociális partnerek konzultációjához, 66 B ővebben lásd e kötetben Rabi Ferenc és Zoltay Ákos munkáját. (A szerk.)
67 B ővebben lásd e kötetben Keleti Tamás és Tomor János munkáját. (A szerk.)
68 „ Magyarország: A kétoldalú kollektív alku vállalati szinten megy végbe, bár az ágazati alku többet fejlődött az elmúlt években az ágazati társadalmi párbeszéd bizottságok létrehozásával.” In: A társadalmi párbeszéd megerősítése a helyi és regionális kormányzás szektorában az „új” tagállamokban és a jelölt országokban. Az eredmények áttekintése a CEMR és az EPSU számára az ECOTEC által az Európai Bizottság anyagi támogatásával készített jelentésre nézve. Forrás: http://www.ccre.org/docs/dialogue_Hungary.pdf, 2008. március
65
erősítik a napjainkban még gyenge középszintű érdekegyeztetés rendszerét. Az ÁPB-k sikeres működése kiszámíthatóbbá teszi az ágazati munkaügyi kapcsolatokat, elősegíti az ágazati szociális partnerek közötti párbeszédet, az ágazati kollektív szerződések kötését, egyszerűsíti azok kiterjesztését. Az ÁPB-k alkalmasak arra, hogy a szociális partnerek a kompetenciájukba tartozó területeken megvitassák az ágazatukat érintő kérdéseket, közös akciókat, képzéseket, közös projekteket kezdeményezzenek. Az ÁPB-k olyan középszintű fórumokká váltak és válhatnak a jövőben, amelyek a makroszint felé közvetíteni tudják ágazataik országos hatású problémáit (ekkor elsősorban konzultatív funkciójuk érvényesül). Elengedhetetlen a makro- és a mezoszint közötti együttműködés erősítése, melynek esetenkénti hiánya annál is inkább érthetetlen, mert az ágazati szövetségek alkotják a makroszintű konföderációkat. Kollektív megállapodások esetén üzemi szintre tudják vinni az ágazati szinten elért eredményeket (pl. a munkavédelem, munkaegészségügy stb. szabályairól kötött ágazati szintű megállapodások, szerződések segítségével). A hazai sajátosságok messzemenő figyelembe vétele mellett az ÁPB-k fokozatosan alkalmazkodnak az uniós irányelvek és gyakorlat által kijelölt struktúrákhoz, jobban érvényesül a szubszidiaritás elve. Átalakulhatnak, változhatnak a működés feltételei, de a lényeg nem változik, amely szerint Magyarországon rövid időn belül, alig fél évtized alatt elfogadottá vált az érdekegyeztetés egy új intézménye. Az ágazati párbeszéd bizottságok integrálása a munkaügyi kapcsolatok rendszerébe felerősödött, annak ellenére, hogy az ágazati szociális partnerek között a bipartit együttműködés változó intenzitású volt. Az ÁPB-k szerepe a szociális párbeszéd rendszerében ma már elfogadott, nem megkérdőjelezhető. A jövőben erősíteni kell az ÁPB-k tevékenységének tartalmi elemeit, azaz nem elegendő az intézményrendszer és a jogi háttér kialakítása, a résztvevőknek – a közöttük lévő bizalom talaján – olyan párbeszédet kell folytatniuk, amely valós hatást gyakorol a munkaviszonyok alakulására és ezen keresztül a gazdasági és társadalmi folyamatokra. A bizalom, amely a szociális partnerek és a kormányzati oldal magatartását meghatározza e munkában, segíthet felszámolni „a társadalom fejlődésének mostani szakaszában az e téren jelentkező politikai intézményi hiányokat, ellentmondásokat …”. 69
Felhasznált irodalom Ágh Attila: A magyar érdekegyeztetés rendszere és jellemzői, a fejlesztés fő irányai. In: Lux Judit (szerk.): Érdekegyeztetési modellek és a szociális párbeszéd Európában. Friedrich Ebert Alapítvány. Budapest, 1999. (24–35.o.) Fricz Tamás: A bizalom szerepe a „posztmodern politikában”. In: Rendszerváltásban Magyarországon. (1990–1995). Villányi úti könyvek 6.1996. (199–223.o.) Herczog László: A hazai érdekegyeztetés fejlődése és az ágazati párbeszéd bizottságok. In: Berki Erzsébet (szerk.): Ágazati párbeszéd bizottságok Magyarországon. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, 2004. (9–26.o.)
69Tóth Antal: Érdekviszonyok a magyar társadalomban a rendszerváltás után. Napvilág Kiadó, 1998. 57.o.
66
Ladó Mária–Tóth Ferenc: Ágazati szint – törekvések és trendek. In: Fazekas Károly– Koltay Jenő (szerk.): Munkaerőpiaci Tükör 2005. MTA Közgazdaságtudományi Intézet – Országos Foglalkoztatási Közalapítvány. Budapest, 2005. (100–117.o.) http://econ.core. hu/doc/mt/2005/hun/kozelkep.pdf Nacsa Beáta–Neumann László: Kollektív alku Magyarországon. Nemzeti ILO Tanács, Budapest, 2001. (1–48.o.) Neumann László–Tóth András (2002): Project seeks to strengthen autonomous social dialogue at sector level. http://www.eurofound.europa.eu/eiro/2002/12/feature/ hu0212106f.htm Tóth Antal: Érdekviszonyok a magyar társadalomban a rendszerváltás után. Napvilág Kiadó, 1998. (7–87. o.).
67
Várkonyi Julianna A Részvételt Megállapító Bizottság tevékenysége
Mit és miért kell mérni az ágazati párbeszéd bizottságok tagjainál Az ágazati párbeszéd bizottságok megalakulását és működését Magyarországon ma már a hazai érdekegyeztetés új fejezeteként szokás emlegetni. Nem csupán azért, mert a szociális párbeszéd egészéből az ezredfordulóig lényegében hiányzó középszint az utóbbi néhány évben épült ki, és kezdett működni, hanem azért is, mert a kormány és a szociális partnerek között 2004. szeptember 22-én megkötött, Az ágazati párbeszéd bizottságok működésének feltételeiről és rendjéről a jogi szabályozás megalkotásáig terjedő időszakban című megállapodás (a továbbiakban: megállapodás) minden eddigi hasonló szabálynál pontosabban és használhatóbban határozta meg a párbeszédben való részvétel, a döntési jogosultság és a reprezentativitás megállapításának szabályait. E szabályozás tartalmazza azokat a mutatókat, amelyek figyelembevételével meg lehet állapítani, hogy az egyes érdekképviseletek súlya mekkora egy adott ágazatban. E mutatók tartalma a szociális partnerek (mindenekelőtt az országos munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleti szövetségek) és a kormány, ezen belül a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium szakértői közel három évig tartó munkája eredményeképpen kristályosodott ki. A munka során két követelménynek kellett eleget tenni. A kialakítandó szabályoknak, egyrészt, a végleges jogi szabályozás életbe lépéséig – a hatályos törvények és rendeletek alkalmazása mellett – azonos feltételeket kellett teremteniük az egyes ágazatokban jelen lévő érdekképviseletek számára, másrészt meg kellett alapozniuk a későbbiekben bevezetendő jogi szabályozást is. Azaz, olyan szabályrendszert kellett kidolgozni, amely – ha nem is tökéletes, de – konszenzussal elfogadható mind a szociális partnerek, mind a kormány számára, s továbbfejlesztve beépíthető a Munka Törvénykönyvébe, illetve az azzal összefüggő további törvényekbe és egyéb jogszabályokba. A szociális párbeszéd ágazati szintjének jogi szabályozása számos olyan hiányossággal bírt, melyek felszámolása a korrekt szabályozás feltétele. Így, többek között – jellemző volt (és részben ma is az) a fogalmi tisztázatlanság: például országos jelleg, ágazat, alágazat, szakágazat, területi szint stb., illetve nem volt következetes az egyes fogalmak definíciója (így a szociális párbeszéd, szociális partnerek, társadalmi párbeszéd stb. precíz meghatározása is hiányzik); – lényegében hiányzott az ágazati szintű munkaügyi kapcsolatok szabályozása (a kollektívszerződés-kötés és a konzultáció terén is), aminek következtében hiányoztak a feltételei egy legitimnek nevezhető ágazati egyeztető fórum létrehozásának. A jogi szabályozásra vonatkozó megfontolásokon túlmenően azonban az ágazati párbeszéd bizottságok alakulását és működését szabályozó előírások készítőinek a szociális partnerek 69
szervezettségére és felkészültségére is figyelemmel kellett lennie. Márpedig az e téren meglévő különbségek miatt óvatosan lehet csak a különféle érdekek összehangolásakor eljárni. A magyar munkavállalók szervezettségének becsült szintje relatíve alacsony (20% alatti). A munkáltatók szervezettségéről nincs adatunk, de okkal feltételezhetjük, hogy hasonló a helyzet. Ilyen körülmények között bármely ágazati szervezet kihagyása esetén még kevésbé mondható el, hogy a fórum az ágazat képviselőjének tekinthető. Az előkészítés során éppen ezért megfogalmazódott olyan vélemény is, hogy az ágazati szint kiépítésének kezdeténél nem szabad egyetlen ágazati szervezetet, szövetséget sem kihagyni a résztvevők közül, illetve a bizottságokból. De végül az az álláspont nyerte el a többségi támogatást, amely szerint ki kell szűrni a résztvevők közül a „fantomszervezeteket”. Abban természetesen mindegyik fél – mind a munkavállalók, mind a munkáltatók és a kormányoldal is – egyetértett, hogy a részvétel és a reprezentativitás mérésének rögzített, objektív kritériumokon kell alapulnia, olyanokon, amelyek mindenben megfelelnek az ILO egyezményeknek és az EU, illetve tagállamai, vagyis az „európai szociális modell” elvárásainak. Konszenzus volt abban is, hogy a mindössze egyetlen kritériumon alapuló mérés alkalmatlan az érdekképviseletek valódi súlyának meghatározására, így a több elemű, mennyiségi és minőségi mutatókon alapuló, időnként felülvizsgálható, megfelelően szabályozott eljárás keretében végzett, pártatlan, független „bírálóbizottság” által igazolt, s az adott joghoz igazodó mérés lehet csak elfogadható. Összefoglalva tehát, az ÁPB-k működési rendszerének lényegét: ahhoz, hogy egy adott érdekképviselet az adott ágazat párbeszéd bizottságának tagja lehessen, mindenekelőtt bizonyítania kell, hogy megfelel az ún. általános feltételeknek, valamint az ágazatiság kritériumainak. Ha e megfelelőségeket bizonyította, akkor már elnyerte a jogosultságot arra, hogy az ÁPB-ben folyó konzultációkon részt vegyen. További feltételeknek kell megfelelnie ahhoz, hogy döntéseket hozhasson, illetve hogy gyakorolhassa azokat a jogokat, amelyek a reprezentativitáshoz kötődnek. Ahhoz azonban, hogy az ÁPB-kben ne csak konzultációt lehessen folytatni, hanem bizonyos témakörökben dönteni, kollektív szerződéseket kötni is, ahhoz az egyes érdekképviseleteknek a többszintű kritériumrendszerben foglalt feltételeknek is meg kell felelniük. Ezt a – szigorúnak is nevezhető – feltételrendszert minden fázisában enyhíti, hogy a feltételeknek megfelelő ÁPB tagok konszenzusával, bizonyos paraméterek mellett el lehet tekinteni attól, hogy valamely érdekképviselet minden előírt feltételt teljesítsen. Azaz, az ÁPB-k döntési rendszerét illetően két lehetőség között lehet választani: az ÁPB-k maguk döntik el, hogy a megállapodásban rögzített kritériumrendszer szerinti belső döntési rendszert választják, vagy a döntési rendszerről megállapodnak. A megállapodásos döntési rendszerben az ÁPB valamennyi tagjának konszenzusával alapszabályban, vagy ügyrendben lehet rögzíteni az adott ÁPB döntési rendszerének jellemzőit, a jogosultságokat, az oldalakon belüli szavazási rendet. Ha új tag csatlakozik az ÁPB-hez, a tagok reprezentativitását újra kell vizsgálni, ha azt bármelyik tag kezdeményezi. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy új tag belépésével a döntési rendszerről is újra meg kell állapodni. Más a helyzet, ha az ÁPB tagjai nem tudnak a döntési rendszerben megegyezni. Ez esetben az ÁPB számára a megállapodásban rögzített kritériumok az érvényesek. E szabályok szerint az ÁPB tagjainak státusza kétféle lehet: konzultációs joggal, vagy döntési joggal rendelkezhet. 70
A döntési joggal rendelkező tagok is különböző jogosultságúak lehetnek: vagy egyszerű döntési joggal, vagy reprezentatív tagi döntési joggal rendelkezhetnek. Konzultációs joga annak az általános feltételeknek megfelelő, ágazati érdekképviseletnek is lehet, amely nyilatkozik arról, hogy minden döntési jogáról, beleértve az ügyrendről, napirendről való döntést, állásfoglalások, ajánlások elfogadását, kollektív szerződés kötését is, eleve lemond. Ekkor az érdekképviselet reprezentativitását nem kell vizsgálni. Ez a nyilatkozat azonban bármikor visszavonható. Ez esetben is csak akkor kell a döntési jogra, illetve a reprezentativitásra vonatkozó vizsgálatot elvégezni, ha az adott ÁPB tagjai nem értenek egyet azzal, hogy az illető érdekképviselet döntési joggal rendelkezzék. Konzultációs joga van – értelemszerűen – azoknak az általános feltételeknek megfelelő ágazati érdekképviseleteknek, amelyek a részvételi feltételeknek megfelelnek, de a döntési jogosultsághoz szükséges kritériumokat nem teljesítik. A megállapodás rendelkezik az ágazati párbeszéd bizottságok döntéshozatali rendjéről is, nevezetesen arról, hogy az ÁPB döntést csak konszenzussal hozhat, továbbá, hogy a Bizottság munkavállalói és munkáltatói oldalának csupán egy-egy szavazata lehet. Ezen túlmenően, az oldalon belüli szavazásról és az oldalon belüli szavazati arányokról a megállapodás pusztán annyit mond, hogy azt a Bizottságban autonóm módon kidolgozott ügyrendnek kell szabályoznia. Ha erről az érdekképviseletek nem tudnak, vagy nem akarnak megállapodni, akkor a szavazati arányt a szervezetek döntési súlyának megfelelően kell meghatározni, döntést pedig hétharmados többséggel lehet hozni. E szabályok kikötését az indokolta, hogy az ettől eltérő döntéshozatali mechanizmus teret engedne a szubjektivitásnak, illetve félő, hogy a relatíve nagyobb súlyú szervezetek túlzott dominanciája érvényesülne. Minden további belső szabály meghatározását a megállapodás az ügyrendre bízza, amelyben nem csupán a szavazásról, hanem a tisztségviselők megválasztásának szabályairól és az ülések rendjéről is rendelkezhetnek az ÁPB tagjai. Mivel az ágazati munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek nem „várták be” a jogi szabályozás kialakításának igen hosszadalmas folyamatát, hanem önszerveződéssel – a PHARE-program támogatásával – megalakították saját párbeszéd bizottságaikat, ezért el kellett választani a jogi szabályozás megalkotását az annak kialakításáig érvényes, a szociális partnerek és a kormány között, megállapodás alapján érvényesülő szabályok kidolgozásától. A kormány álláspontja az volt, hogy a szabályozás folyamán is autonómiát kell biztosítani a szociális partnereknek. Az autonómia tiszteletben tartása mellett ügyelni kell arra, hogy a szabályozásnak garanciális elemeket kell biztosítani az ágazati párbeszédben gyakorolható jogok objektív vizsgálata céljából, annak érdekében, hogy az ágazati szociális párbeszéd gyakorlásából ne lehessen kirekeszteni egyes szervezeteket. A hosszú egyeztetési folyamatban kialakított, az ágazati szociális partnerek által aláírt, és az Országos Érdekegyeztető Tanács által tudomásul vett megállapodás alapján megkezdődött a megállapodással intézményesített Részvételt Megállapító Bizottság (a továbbiakban RMB) létrehozásának folyamata.
71
A Részvételt Megállapító Bizottság létrehozásának szabályozási alapjai A megállapodás III. 3. pontja kimondja, hogy „Az ÁPB-ben való részvétel általános feltételeinek meglétét, a reprezentativitási szempontoknak való megfelelést, valamint az ÁPB-k által megalkotott döntési rendszer hiányában a pontértékek megállapítását a Részvételt Megállapító Bizottság (a továbbiakban: RMB) végzi el, a benyújtott dokumentumok és adatok vizsgálata alapján. Az RMB feladata – a hatályos jogi keretek között - csak a tények megállapítására és a tényekből levont következtetésekre terjed ki, melyek alapján döntést hoz.” Az Országos Érdekegyeztető Tanács 2004. augusztus 13-i ülésén hozott állásfoglalása szerint, az OÉT azzal a módosítással vette tudomásul az ágazati párbeszéd bizottságok működéséről szóló előterjesztést, hogy a Részvételt Megállapító Bizottságot ne az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa, hanem az OÉT oldalai hozzák létre. Az ágazati szociális partnerek és a kormány az országos hatókörű, az OÉT-ben részt vevő szociális partnerek konszenzusát is bíró megállapodást kívánt létrehozni, ezért a módosítási javaslatot a kormány elfogadta, az ágazati szociális partnerek pedig a megállapodás aláírásával megerősítették azt. Ezért a Megállapodás aláírt formája úgy határozta meg, hogy „Az RMB-t az OÉT hozza létre, mégpedig oly módon, hogy mind a három oldal három-három főt (továbbá oldalanként egy-egy póttagot) delegál elsősorban a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat (MKDSZ) közvetítői listájából.” Az RMB-re igen szigorú összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak. A bizottsági tag nem lehet az ÁPB-nek sem tagja, sem tisztségviselője, illetve, ha ezek közül bármelyik, akkor erről a delegálást követő 30 napon belül le kell mondania, vagy meg kell szüntetnie az összeférhetetlenséget kiváltó okot. A megállapodás előkészítését végző munkacsoport eleinte azon az állásponton volt, hogy az RMB-be delegált személy ne állhasson munkaviszonyban, illetve munkavégzésre vonatkozó egyéb jogviszonyban az elbírálandó szervezettel, vagy annak tagszervezetével, illetve olyan szervezettel, amelynek a vizsgált szervezet tagszervezete, valamint ne is lehessen ezek választott tisztségviselője. Utóbb ez a szigorúság annyiban enyhült, s az összeférhetetlenségi szabály úgy került bele a megállapodásba, hogy ilyen személy az RMB tagja lehet, de nem vehet részt olyan szervezet tagságának elbírálási eljárásában, amelyekkel kapcsolatban a fent említett jogviszonyok valamelyike a részéről fennáll, illetve egy éven belül fennállt. E szabályok meghozatalára azért volt szükség, hogy a részrehajlásnak gyanúja se merüljön fel az RMB megállapításaival kapcsolatban. A Részvételt Megállapító Bizottság kezdetben soros elnöki rendszerrel működött, félévenkénti rotációval. Az elnöknek a bizottsági döntések során esetlegesen felmerülő szavazategyenlőség esetén van a szó szoros értelmében döntő szerepe, tekintettel arra, hogy ilyenkor az elnök szavazata dönt. Emellett az RMB szavazási rendje – tekintettel arra, hogy eminens érdek, hogy az oldalak esetleges szövetkezése ne okozhasson helyrehozhatatlan hátrányt a harmadik félnek – speciális. (Ilyen szabályozás van érvényben a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete szavazásait illetően is.) Nevezetesen, a döntéshez a szavazatok többsége mellett az is szükséges, hogy mind a három oldalról legyen legalább egy igen szavazat. Így nem fordulhat elő olyan eset, hogy bármelyik oldal a saját álláspontját a másik két oldal totális ellenzése mellett érvényesíteni tudja. 72
A Részvételt Megállapító Bizottság megalakulása Az OÉT-állásfoglalás és az ágazati párbeszéd bizottságok működéséről szóló megállapodás 2004. szeptember 22-i aláírása után az RMB tagjainak jelölésére kitűzött határidő 2004. október 15. volt. Ezért az OÉT kormányoldala felkérte a munkavállalói és munkáltatói oldalt a három-három fő tag és egy-egy fő póttag delegálására. Egyidejűleg kijelölte a kormányoldal részéről a három tagot és a póttagot. A munkáltatói oldal viszonylag rövid időn belül értesítette a kormányoldalt, hogy kiket jelölt a feladatra, a munkavállalói oldal azonban hónapokon keresztül halogatta a delegálást. Az OÉT munkavállalói oldala az OÉT 2004. december 17-i ülésén elhangzott, ismételt kormányzati felkérésre azt a szóbeli nyilatkozatot tette, hogy a lehető legrövidebb időn belül dönt arról, kiket jelöl a Részvételt Megállapító Bizottságba. Mindezen előzmények után, 2005. január 21-én küldte meg a munkavállalói oldal soros elnöke a kormányoldalnak azt a szűkszavú, indoklás nélküli értesítést, mely szerint a munkavállalói oldal – konszenzus hiányában – nem tud eleget tenni az OÉT állásfoglalásában is megfogalmazott, tehát a munkavállalói oldal által is elfogadott jelölési kötelezettségének. A kormány-oldal ismételten kérte a munkavállalói oldalt az RMB tagjainak jelölésével kapcsolatos álláspontjának felülvizsgálatára, azzal, hogy abban a – nem várt – esetben, ha az Országos Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldala nem él a jelölés lehetőségével, a kormány kénytelen lesz az ágazati szociális partnerekkel 2004. szeptember 22-én kötött megállapodása kiegészítésének kezdeményezésére a tekintetben, hogy az RMB tagjainak jelölési lehetősége az ágazati szociális partnereket illesse. Mivel a munkavállalói oldal a továbbiakban sem tudott megegyezni a delegálást illetően, ezért az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa (a továbbiakban ÁPBT) módosította a megállapodás III. 3. pontját, az ÁPBT oldalainak biztosítva a jelölés lehetőségét. Az ÁPBT oldalainak – a Megállapodásban is rögzített összeférhetetlenségi szabályokat is kielégítő – jelölése alapján 2005. március 17-én 9 taggal és 3 póttaggal megalakult a Részvételt Megállapító Bizottság. Az RMB az alakuló ülésen megválasztotta soros elnökét, megalkotta és elfogadta ügyrendjét, valamint a vizsgálati eljárás rendjét. 2006-ban az RMB az ÁPBT döntése következtében átalakult, ma oldalanként 2-2 tag képviseli az ÁPBT oldalait. A soros elnöki rendszer is megváltozott, az RMB vizsgálatához szükséges háttér feladatok biztonságos elvégzése miatt az új szabály szerint az RMB-nek állandó elnöke van.
Az RMB tevékenysége, fontosabb tapasztalatok A fentiekben leírt szabályoknak való megfelelés érdekében az RMB-nek szüksége volt világosan megfogalmazott eljárási rendre és egy olyan szervezetre, mely a megfogalmazott és elfogadott szabályok betartását vizsgálja és ellenőrzi. Az eljárási rend alapvető elemeit a megállapodás tartalmazza. Így rendelkezik arról, hogy az ÁPB megalakítását írásbeli megállapodással lehet kinyilvánítani, valamint, hogy az erről szóló megállapodás egy példányát a Szociális (előtte Foglalkoztatási) és Munkaügyi Minisztériumnak – az ÁPB-k működésének feltételeiről és rendjéről kötött megállapodás 73
mellékletei szerint összeállított dokumentumokkal felszerelve – meg kell küldeni. Az ágazatiság és a részvétel feltételeinek megállapításához a megállapodás 1/a, a döntéshozatali jogosultság és a reprezentativitás feltételinek fennállása megállapításához az 1/b számú mellékletben felsorolt adatokat kell szolgáltatni. Természetesen, a már működő ÁPB-khez is lehet csatlakozni, ha a csatlakozni kívánó szervezet a megállapodásban foglalt feltételeknek megfelel, csatlakozási szándékát kinyilvánítja, s a vizsgálati eljárásnak a szabályok szerint aláveti magát. Az alapító és csatlakozó szervezetek által megküldött dokumentumok vizsgálata a Részvételt Megállapító Bizottság feladata. Az RMB-nek, megalakulása után, mindenekelőtt azt kellett megoldania, hogy az időközben spontán alakuló ágazati párbeszéd bizottságokat létrehozó munkavállalói és munkáltatói szervezetekről megállapítsa, van-e egy adott bizottságban mindkét oldalról legalább egyegy olyan szervezet, amely megfelel a megállapodásban rögzített általános és ágazatisági részvételi feltételeknek, s hogy ennek következtében ki lehet-e mondani az adott ágazatban a párbeszéd bizottság hivatalos megalakulását. Az előírt adatszolgáltatáshoz olyan adatlapokat kellett előállítani, amelyek kitöltésével az érdekképviseletek releváns információkat szolgáltattak a feltételek bizonyításához szükséges adatokról, és amelyek alkalmasak voltak számítógépes feldolgozásra. A Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium Munkaügyi Kapcsolatok Főosztálya (ma: Szociális és Munkaügyi Minisztérium Munkaügyi Kapcsolatok és Bérpolitikai Főosztálya) gondozta annak a számítógépes programnak a kidolgozását, és gondoskodik a működtetéséről, amellyel a Részvételt Megállapító Bizottság a beküldött adatokat, információkat rögzíti, és összehasonlítja az adatbázisában meglévő információkkal. Ez a program a Munkaügyi Kapcsolatok Információs Rendszer (MKIR) része 70. Az ÁPB-k megalakulásának megállapítására irányuló eljárás nem kevés időt és munkát vett igénybe. Mindenekelőtt tisztázni kellett, hogy minden adat rendelkezésre áll-e a vizsgálat lefolytatásához. Ha igen, akkor a vizsgálatot el lehetett végezni. Amennyiben nem, akkor a vizsgálati anyag beérkezése után hiánypótlást kellett kérni, és az eljárást csak ezután lehetett érdemben lefolytatni. Az RMB a spontán módon megalakult ÁPB-k 154 regisztrált tagjának küldte meg azokat az adatlapokat, amelyek kitöltésével és a további, szükséges dokumentumok mellékelésével lehetett eleget tenni az adatszolgáltatási kötelezettségnek. Ennek teljesítése esetén az RMB megvizsgálta az egyes érdekképviseletek megfelelését az általános részvételi és ágazatisági feltételeknek. A vizsgálatok zökkenőmentes lefolyását jelentősen befolyásolta, hogy az érdekképviseletek nem küldték meg határidőre adatlapjaikat, illetve a beküldött dokumentumok sokszor hiányosak voltak. Így igen sok esetben kellett hiánypótlást kérni, néha több fordulóban is. A lefolytatott vizsgálatok legközvetlenebb tapasztalata az volt, hogy az adatszolgáltatók lényegében nem voltak tisztában azzal, hogy milyen követelményeknek is kellene megfelelniük. Természetesen, ez nem csupán annak volt köszönhető, hogy az érdekképviseletek nem mélyedtek el eléggé az új rendszer tanulmányozásában, hanem annak is, hogy a rendszer mindenki számára új volt, és miután meglehetősen sokrétű, alkalmazásához sokszor magyarázatokra volt szükség. Az is igaz azonban, hogy az érintettek nem kellő alaposság70Részletesen lásd a III. fejezetben A Munkaügyi Kapcsolatok Információs Rendszer című részt. (A szerk.)
74
gal tájékozódtak a feltételrendszerről, igen sok esetben fordult elő, hogy nem hitelesített alapszabályt, vagy ügyrendet nyújtottak be, esetleg nem voltak tisztában azzal, hogy mit jelent az egyes szervezetek törzsszáma (adószáma, statisztikai jelzőszáma), s ezért nem is szolgáltatták ezeket az adatokat. Nehezen megoldható problémát okoz, hogy az adatlapok kialakítása során a szociális partnerek kategorikusan elzárkóztak attól, hogy tagszervezeteik, illetve a munkáltatók egyedi adatait az RMB számára megadják. Ezzel olyan helyzetet állítottak elő, hogy a többszörös tagságot automatikusan nem lehet kiszűrni az adatok közül. Mindeddig csupán azért nem lehetetlenültek el a vizsgálatok, mert egyelőre az RMB-nek csak a részvételi jogosultságot kellett vizsgálnia, s az ehhez szükséges ágazatisági vizsgálathoz nem kell teljes körű adatszolgáltatás. Ha döntési jogosultságot, illetve reprezentativitást kell vizsgálni, ez a módszer nem követhető. (Az ÁPB-kről szóló törvényjavaslatban már a vizsgálathoz szükséges egyedi adatok szolgáltatása is kötelező.) További probléma volt, hogy a munkáltatói szervezetek számos esetben olyan alapszabályt, ügyrendet nyújtottak be, amelyekben nem szerepelt, hogy munkáltatói (munkaadói) érdekképviseleti tevékenységet látnak el, márpedig ez általános részvételi feltétel. Külön gondot okozott, hogy munkáltatói oldalon sokszor nem az egyesülési törvény szerint bejegyzett szervezet, hanem a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint bejegyzett egyesülés látja el az ágazati munkáltatói érdekképviseleti tevékenységet. Az ÁPBT módosította a Megállapodást annak érdekében, hogy ezek az egyesülések részt vehessenek az ÁPB-k munkájában. (Ezt a megoldást azonban az ágazati párbeszéd bizottságokról szóló törvény tervezete már nem tartalmazza, így az egyesülések helyébe a törvény hatályba lépése után az érintetteknek érdekképviseletet kell létrehozniuk a részvételhez.) Új módszert kellett megvalósítani abban az esetben is, amelyben az úgynevezett 80%-os szabály szerint akartak párbeszéd bizottságot létesíteni. Ez a szabály arra az esetre szólt, ha egy adott ágazatban nem lenne annyi munkáltató, amennyi az egyesülési törvény szerint érdekképviseletet tud alakítani. Ez esetben egy vagy több munkáltatónak akkor van lehetősége a munkáltatói oldalt képviselni egy ÁPB-ben, ha az adott ágazat 80%-át (létszámban és/vagy bruttó árbevételben) lefedi. A KSH adatai szerint ilyen ágazat (alágazat, szakágazat) lényegében már nincs. Olyan ágazat azonban van, ahol egy, vagy néhány nagy munkáltató az ágazat túlnyomó részét jelenti, és az ágazatban működő többi vállalkozás nem szeretne érdekképviseletet létrehozni. Így, áthidaló megoldásként azt kellett bevezetni, hogy az ÁPB-t alakítani szándékozó munkáltató(k)nak igazolniuk kell, hogy az adott ágazatban érdekképviseletet létrehozni nem lehet. Ezt az igazolási eljárást teljesítette a Magyar Posta, s így jöhetett létre a Postai Alágazati Párbeszéd Bizottság. (Ezt a módszert azonban az ÁPB törvény hatályba lépése után már nem lehet alkalmazni.) Ami a vizsgálatok tartalmi oldalát érinti, elmondható, hogy egyes, komoly hagyományokkal, infrastruktúrával rendelkező érdekképviseletek az eljárás során szembesültek azzal, hogy az általuk képviselni kívánt ágazatban a jelenlétük korántsem olyan mértékű, mint azt gondolni lehetett. E jelenségnek alapvetően két oka van. Az egyik igen egyszerű: a klasszikus ipari tevékenységek leépülésével egyidejűleg a tagság is természetes módon csökken. A másik, adminisztratív jellegű probléma, amely azonban igen megnehezíti az érdekképviseletek valódi súlyának számbavételét. Ez pedig a Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszerének (TEÁOR) alkalmazása. A TEÁOR az a statisztikai rendszer, amelybe a gazdálkodó szervezetek tevékenységét nemzetgazdasági ágak, ágazatok, 75
alágazatok és szakágazatok szerint a KSH besorolja. A jelenleg érvényes szabályok szerint a versenyszférában nem lehet úgy bejegyeztetni egy vállalkozást, hogy ne legyen ún. statisztikai jelzőszáma, amelynek része a vállalkozás alapító okiratában fő tevékenységként megjelölt négyjegyű TEÁOR kódszám. Ám, míg a cégbírósági bejegyzés mindaddig érvényes marad, amíg az érintett vállalkozás az alapító okiratát nem módosítja, s a változást a Cégbíróságon be nem jelenti, addig a KSH az egyes vállalkozások termelési adatai alapján, a nagyobb súlyt képviselő tevékenységek szerint két év adatai alapján átsorolja a cégeket. Így tehát a statisztika más ágazatoknál veheti számba a vállalkozás tevékenységét jellemző adatokat (árbevétel, létszám stb.), mint amit a cégbírósági bejegyzés tartalmaz. Ez a helyzet esetünkben igen nagy gondot jelent, hiszen az ágazati párbeszéd bizottságok rendszerében a Megállapodás a cégbírósági bejegyzés szerinti TEÁOR-kódot veszi figyelembe (hiszen információja sem lehet a statisztikai célú átsorolásról), de még ennél is bonyolultabb problémát jelent, hogy az ágazati kollektív szerződések kiterjesztése csak azokra a vállalkozások vonatkozhat, amelyek a kiterjesztéssel érintett ágazatba a cégbírósági bejegyzés szerint tartoznak. Így állhat elő az a helyzet, hogy az egyes munkáltatói érdekképviseletek tagságának ágazati besorolása és az ágazat, ahol a tagok a tevékenységüket valójában kifejtik, nem esik egészen egybe. Számtalan olyan esettel lehet találkozni, hogy egy-egy munkáltató a fő tevékenységként megjelölt ágazattól jelentős mértékben eltérő tevékenységet is folytat. Ilyenkor mind a vállalkozás, mind a vállalkozásnál működő szakszervezet adatait csak abban az ágazatban lehet figyelembe venni, amelybe a TEÁOR szerint tartozik, holott a valódi tevékenység más területen, tehát más bérezési, munkaidő-beosztási stb. feltételek mellett folyik. Besorolási problémából adódik, például, az a helyzet, hogy az egész sütőipari alágazatra kiterjesztett kollektív szerződés a nagy bevásárlóközpontokban működő pékségek dolgozóira nem terjed ki, hiszen e cégek fő tevékenysége (a valóságban is) a kereskedelem. E problémakör megoldása azonban meghaladja a jelenlegi jogi kereteket, s csak a Munka Törvénykönyve átfogó átalakításával lesz lehetséges. A Részvételt Megállapító Bizottság tevékenységének közvetlen eredményei között tartjuk számon, hogy a Légiszállítás Ágazati Párbeszéd Bizottság munkavállalói oldalán a spontán megalakuláskor belépni szándékozó nyolc, lényegében munkahelyi szakszervezetnek tekinthető érdekképviselet közül négy, a vizsgálati eljárás során történt megbeszélések hatására konszenzusra jutott abban, hogy ágazati szakszervezeti szövetséget alapít. Ezzel lehetővé tették a párbeszéd bizottság formális megalakulását. Tekintettel arra, hogy 2006. április 1-től már csak azok a párbeszéd bizottságok részesülhettek az ÁPB-k számára segítséget nyújtó Ágazati Párbeszéd Központ szolgáltatásaiból, illetve kaphattak támogatást munkájukhoz, amelyek hivatalos megalakulását az RMB kimondta, az adatszolgáltatás és ennek következtében a vizsgálati eljárás felgyorsult. Mára az összes, eddigi önszerveződéssel megalakult bizottság a hivatalos jóváhagyást is bírja. Ez azt jelenti, hogy az RMB kimondta, hogy mindegyik bizottságban, mindkét oldalon van olyan érdekképviselet, amely az általános részvételi és ágazatisági feltételeknek megfelel, de még nem zajlott le minden korábban bejelentkezett tagszervezet megfelelésének vizsgálata. További adatpótlások után a hiányzó szervezetek vizsgálatára is sor kerül. Az RMB napirendre tűzte azoknak a szervezeteknek a vizsgálatát is, amelyek a spontán alakulás korszaka után, újonnan jelentkeztek a különböző ágazati párbeszéd bizottságokba. 76
Az RMB megalakulása óta több, mint 100 szervezet részvételi jogosultságát bírálta el, és határozataiban 35 ágazati, alágazati, illetve szakágazati párbeszéd bizottság Megállapodás szerinti létrejöttét mondta ki.
Felülvizsgálati eljárás Az RMB döntéseinek felülvizsgálata a Megállapodás szerint az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsának (ÁPBT) jogköre. A szabályozás szépséghibája, hogy a felülvizsgálat olyan testület hatáskörébe került, melynek munkavállalói és munkáltatói oldalán pontosan azoknak az ÁPB-knek a delegáltjai ülnek, amelyek tagjaira vonatkozó adatokat az RMB-nek vizsgálnia kell. Így a függetlenség csak akkor biztosítható, ha az ÁPBT kormányoldalának módja van egy esetleges elfogult döntést a felülvizsgálati eljárás során megakadályozni. A megállapodás értelmében a felülvizsgálatra vonatkozó szabályokat az ÁPBT állapítja meg. Az ÁPBT 2007. december 17-én fogadta el a felülvizsgálati kérelmek elbírálásának eljárási rendjét. E szerint az ÁPBT kérelemre jár el, amelyet a Részvételt Megállapító Bizottsághoz (RMB) kell benyújtani. A felülvizsgálat csak arra terjedhet ki, amit a kérelmező kér. A felülvizsgálati kérelmekkel kapcsolatos eljárás előkészítésére az ÁPBT tripartit Ad Hoc Fellebbviteli Bizottságot (FVB) hoz létre, oly módon, hogy abba az ÁPBT minden oldala egy-egy tagot delegál. Az FVB tagja lehet minden olyan, ÁPBT tagszervezetet képviselő személy, aki nem tagja az RMB-nek. Az ÁPBT titkára – az ÁPBT ügyvivői testület nevében és jóváhagyásával – kéri fel az ÁPBT oldalait a felülvizsgálati eljáráshoz bizottsági tagok delegálására. Az RMB köteles a döntési javaslat kialakításához a rendelkezésére álló dokumentumok másolatait az FVB számára átadni. Az FVB javaslatát a tagok konszenzusával terjesztheti elő (konszenzus: legalább két azonos szavazat és legfeljebb egy tartózkodás. Egy ellentétes szavazat a konszenzust megakadályozza.) Konszenzusos javaslat híján az ÁPBT-re száll vissza a felülvizsgálat lefolytatásának kötelezettsége. A felülvizsgálat kiterjed az RMB döntéséhez felhasznált dokumentumok átvizsgálására és a (2004. szeptember 22-i megállapodás alapján történő) döntés megalapozottságának vizsgálatára. Az FVB a felülvizsgálat során kérésére meghallgatja annak az érdekképviseletnek, illetve ÁPB-nek a képviselőjét, amely a felülvizsgálati kérelmet benyújtotta, valamint a kérelemben érintett érdekképviselet és ÁPB képviselőjét. Az FVB – az érintett felek beleegyezésével – megkísérelhet közvetítést a felek között. Az FVB a döntési javaslatait kizárólag az RMB rendelkezésére álló dokumentumok, valamint az érdekeltek meghallgatása és az általuk átadott dokumentumok alapján alakítja ki. Az ÁPBT felülvizsgálattal kapcsolatos döntése a következő lehet: – a kérelmet elfogadja, az RMB határozatát részben, vagy egészben megváltoztatja; – a kérelmet elutasítja, az RMB döntését jóváhagyja; – új, megismételt vizsgálat lefolytatására kötelezi az RMB-t. Eddig két esetben került sor felülvizsgálati eljárásra. A Kereskedelmi Ágazati Párbeszéd Bizottság felülvizsgálati eljárást kezdeményezett az RMB-nek a VOSZ Kereskedelmi Szekciója, illetve az IPOSZ Kereskedelmi Tagozata részvételi jogosultságát megállapító határozatával kapcsolatosan, így az ÁPBT határozata szerint létrehívott FVB e felülvizsgálati kérelmeket megvizsgálta, és döntési javaslattal élt az ÁPBT számára. Az ÁPBT a felülvizsgálatokkal kapcsolatos döntésére a közeljövőben kerül sor. 77
Az RMB munkájának jogi szabályozása Mint ismeretes, az Országgyűlés 2006 decemberében nagy többséggel elfogadta az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvényt, az azonban mégsem lépett hatályba, mivel a Köztársasági Elnök aláírás előtti normakontrollra küldte az Alkotmánybíróságnak. (Döntés a mai napig nem született.) A törvényjavaslat tartalmazza az Ágazati Részvételt Megállapító Bizottság (a továbbiakban: ÁRMB) létrehozásának és működésének részleteit. Az ÁRMB hat – elsősorban a munkaügyi közvetítésben, döntőbíráskodásban jelentős tapasztalattal rendelkező –, büntetlen előéletű tagból álló testület. Az ÁRMB két tagját a miniszter delegálja, további két-két tagját az ÁPBT munkáltatói oldala, illetve munkavállalói oldala választja meg az ÁPBT tagjai által állított jelöltek közül. Az ÁPBT minden tagja legfeljebb két jelöltet állíthat. A választást, a törvényben meghatározott feltételek szerint megalakított választási bizottság bonyolítja le. Az ÁPBT munkáltatói, illetve munkavállalói oldalának minden tagját egy-egy szavazat illeti meg. A választásra jogosultak legfeljebb két jelöltre adhatják le szavazatukat. A munkáltatói, illetve munkavállalói jelöltekre csak az adott oldalhoz tartozó választásra jogosultak szavazhatnak. Ha a szavazás érvénytelen, illetve – részben vagy egészben – eredménytelen, azt a tagok teljes körű megválasztásáig meg kell ismételni. Az ÁRMB tagjait a miniszter öt évre bízza meg. Az ÁRMB eljárására a közigazgatási eljárásról szóló törvény szabályait kell alkalmazni. Az ÁRMB határozata ellen közigazgatási eljárásban rendes jogorvoslatnak nincs helye, a felek a határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezhetik. Az ÁRMB határozata ellen az ágazati érdekképviselet, amelynek jogos érdekét a határozat érinti, a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz fordulhat. A bíróság a jogszabálysértő határozatot megváltoztathatja. Az ÁRMB jogerőre emelkedett határozatait a miniszter hivatalos lapjában közzé kell tenni. Összegzés
A Részvételt Megállapító Bizottság megalakulása óta megvizsgálta az összes ágazati (alágazati, szakágazati) párbeszéd bizottságba jelentkezett alapító szervezetet, hogy megállapítsa: megfelelnek-e a részvételi feltételeknek. Ennek során több mint 100 szervezetet vizsgált meg, és 35 bizottságról mondta ki a Munkaügyi Közlönyben a hivatalos megalakulását. Az RMB vizsgálati tapasztalatai alapján az ÁPBT a megállapodást többször módosította, minek következtében az ágazati párbeszédről szóló törvényjavaslat sok tekintetben az RMB tapasztalataira is épül. Az ágazati párbeszéd bizottságok szabályozott és rendezett működéséhez az RMB tevékenysége hasznosan járult hozzá.
78
Nacsa Beáta–Neumann László A kollektív szerződések ereje, a szabályozás hatékonysága
Bevezetés A címbeli „szabályozás” szó kétféle tartalmat takar, azaz dolgozatunkban két témakörrel foglalkozunk: egyrészről a kollektív szerződésekbe foglalt munkaügyi szabályok változásaival, valamint a kollektív szerződésekre vonatkozó (esetenként diszfunkcionális) joganyag változatlanságával. Az első részben áttekintést adunk arról, hol tart ma az ágazati kollektív alku, milyen utat tett meg 2004 óta. E dátum megválasztása önkényes, mégis két eseményhez kötődik: egyfelől az ágazati párbeszéd bizottságok működésének – körülbelüli – kezdőidőpontja, másrészt pedig a az ágazati kollektív szerződéseket áttekintő korábbi, hasonló tanulmányunk időpontja. (Neumann, 2004) 71. A második rész a jelenleg (2008. április) hatályos ágazati jellegű kollektív szerződések bemutatása, illetve statisztikai elemzése a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) on-line lekérdezést is lehetővé tevő Munkaügyi Kapcsolatok Információs Rendszer (MKIR) 72 szolgáltatása alapján. Az utolsó részben két témakört érintünk: egyrészről áttekintjük azokat a munkatörvényi szabályokat vagy szabályozási hiátusokat, amelyek leginkább hátráltatják az ágazati kollektív tárgyalásokat, másrészről megvizsgáljuk a kollektív szerződések relatív tartalmi egysíkúságának (magyarán szegényességének) kérdését.
1. Az ágazati kollektív alku fejlődése (2004–2008) Kétségtelenül az ágazati párbeszéd bizottságok tekinthetők az utóbbi néhány év legnagyobb horderejű vállalkozásának a munkaügyi kapcsolatok fejlesztése terén, s mint ismeretes, ezek-
71Az ágazati kollektív szerződéskötés helyzetét áttekintő korábbi tanulmányok: Ladó és Tóth (1996), Tóth (1997) és Nacsa és Neumann (2001). 72Bemutatását lásd a Munkaügyi Kapcsolatok Információs Rendszer című, e könyv III. fejezetében található részben. (A szerk)
79
nek – többek között – feladatuk lenne az ágazati kollektív szerződéskötés elősegítése is. 73 Mivel eddigi működésükről, munkájukról a kötet többi fejezete részletesen beszámol, itt csak azokat a fontosabb fejleményeket foglaljuk össze, melyek nem kifejezetten e bizottságok tevékenységével függnek össze. Három – véleményünk szerint – kiemelésre érdemes eseménnyel foglalkozunk: az építőipari ágazati kollektív szerződés megkötése; a kiterjesztett villamosenergia-ipari és sütőipari szerződés újratárgyalása; valamint az ágazati kollektív szerződéses eltérés lehetősége az 2005-ös országos bérmegállapodásban foglaltaktól. Nyilvánvalóan mindhárom esetben a kormányzat érintettsége is felmerül, hiszen kiterjesztés (és a feketemunka elleni küzdelem) kulcskérdés volt az építőipari megállapodásnál, a két ágazati szerződésmódosítás szintén kiterjesztett szerződéseket érintett (s a kedvezményes áramtarifa révén gazdaságszabályozási kérdéseket), a bérmegállapodás pedig lényegét tekintve tripartit alku eredménye volt. Mindezek során nem volt kérdéses, hogy a munkaügyi kormányzat elkötelezett volt az ágazati szerződéskötés elősegítése és a kiterjesztés gyakorlata mellett, mint arról 2002-től kezdve a munkaügyi miniszterek több nyilatkozatukban biztosították a szociális partnereket, illetve a közvéleményt. E rövid elemzés nem vállalkozhat arra, hogy ennek a politikának a reálfolyamatokban megmutatkozó eredményeit elemezze, pusztán arra szorítkozunk, hogy regisztráljuk ezen erőfeszítéseket és azok hatását a kollektív szerződéskötésre.
1.1. Az építőipar újítása: kiterjesztés a szerződés hatályba lépésével egyidejűleg Az építőipari szociális partnerek a kilencvenes évek eleje óta próbálkoztak szakmai bértábla létrehozásával. Az ágazati kollektív szerződés megkötéséig azonban nem jutottak el, 73Az ÁPK-k feladatkörének leírása természetesen nem tárgya írásunknak, csak jelezzük, hogy ez ügyben eltérő értelmezések léteznek. Ladó Mária és Tóth Ferenc hangsúlyozzák, hogy a projekt „eredeti szándékát” meghatározó kezdeti dokumentum a szociális partnerek ágazati szinten folytatott „tárgyalásainak” megerősítéséről szól; s ezáltal a dokumentum tudatosan nemcsak kollektív tárgyalásra utal, hanem mindazokra „a bipartit együttműködésekre is, amelyek ugyan nem felelnek meg a kollektív tárgyalások és megállapodás kritériumainak, azonban az ágazati szociális partnerek a szabályozás, az iránymutatás szándékával alkotnak meg, mint például az etikai kódexek.” (LadóTóth 2005) Ugyanakkor cikkük idézi az EU Magyarországot elmarasztaló, 2000–2001-ben született „Éves jelentéseit”, amelyek kifejezetten megemlítik, hogy „kevés kollektív megállapodást kötnek szektorális szinten.” Mindazonáltal aligha lehet kétséges, hogy a munkaügyi kapcsolatok rendszerében a „bipartit együttműködések” lehetséges fajtái között kiemelkedő jelentőségű a kollektív szerződéskötés. A PHARE-programot megelőző „helyzetfelmérő” tanulmányok is kiemelten foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Mint az ezeket összegző egyik tanulmányában olvasható: „Kutatói álláspontunk szerint nem reális célkitűzés ágazati kollektív szerződések születését várni az Ágazati Bizottságoktól a szakszervezetek és munkáltatók szervezettségének és szervezeti jellegzetességének mai feltételei mellett. … Nem mondható, hogy a munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek közötti rendszeres találkozások hiánya lenne a kollektív szerződések elmaradásának az oka. … a szakszervezetek és munkáltatói szervezetek szervezetségének mai szintje és jellegzetességei miatt nincs olyan érdek, amely – egy-két ágazatot, szakmát leszámítva – arra vezetné a két oldalt, hogy ágazati szinten keressenek megoldást a munkahelyi szintű problémák kezelésére. Egyrészt, a legtöbb ágazatban a vállalatok munkahelyi szinten kezelni tudják a munkaerő-piaci problémákat, és a munkáltatói szervezetek – hasonlóképpen, mint európai partner szervezeteik – elsősorban üzleti és lobbi érdekek képviseletére szerveződtek meg, s csak másodlagosan – vagy egyáltalán nem – érdekeltek a szakszervezetekkel való kompromisszumos megegyezésben a munkaügyi kapcsolatok tárgykörében ágazati szinten. Másrészt, a munkáltatói oldalon a nagyobb vállalatok ágazati szabályozás iránti érdekeltsége másmilyen, mint a kisebbeké. Ugyanakkor a szakszervezetek – szintén hasonlóan európai szintű társaikhoz – ágazati szinten megfelelő struktúrával rendelkeznek, de nem képesek ágazati szintű akcióval (nyomásgyakorlással) érvényt szerezni követeléseiknek és rákényszeríteni a kollektív szerződésből magukat kivonni kívánó vállalatokat arra, hogy vállalják fel az ágazati kollektív szerződés esetlegesen magasabb minimál standardjait.” (Tóth–Neumann 2002)
80
ami mindkét oldal gyengeségének tulajdonítható volt: a szakszervezet igen gyengén szervezettek az ágazatban, a nagyobb munkáltatók pedig saját versenyképességüket gyengítő tényezőként értékelték a bértarifa megállapodást, s maguk is alvállalkozóként használták a rosszabb munkafeltételekkel dolgoztató kisebb vállalkozásokat. 2002-ben kezdődtek újra a tárgyalások, amikor a szakszervezet újra bértarifa-javaslattal állt elő. Az ágazat vezető munkaadói szervezte, az ÉVOSZ csak úgy lett volna hajlandó szerződést kötni, ha az minden építőipari vállalkozásra kötelező hatályú lesz. A fordulatot elősegítette a kormány politikája 2002-től: egyrészt az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal napirendre tűzte az ágazat szerződéses viszonyainak rendezését, másrészt a kormány „100 lépés” programja meghirdette a feketemunka elleni harcot, amelynek egyik fő terepe ez az iparág. Mivel mindkét kormányzati törekvéssel találkozott a szociális partnerek szerződéskötési szándéka, sikerült áttörést elérniük a kollektív szerződések kiterjesztési gyakorlatában: a munkaügyi kormányzat partner volt egy olyan szerződés kiterjesztésében, amelynek záradéka szerint a kollektív szerződés hatályba lépésének napja egyben a kiterjesztés hatályba lépésének időpontja is. A szerződés tartalmaz tarifatáblázatot is, mely az akkor hatályos minimálbérnél magasabb szakmunkás béreket állapított meg. Ez az előny azonban hamar elenyészett, mert a 2005. novemberi ÉT megállapodás gyakorlatilag majdnem az építőipari szerződésben megállapított szintre emelte a szakmunkások bérét. Csak a 2007-es módosítással tudta az ágazat a szakmunkásainak ismét biztosítani a 2005. novemberi megállapodásban biztosított bérelőnyt. Ugyanakkor a szerződés a munkaadók számára számos, az ágazat sajátosságait (pl. a szezonalitást) figyelembevevő rugalmasítási lehetőséget is tartalmazott. A kiterjesztési eljárás innovatív kezelése példaértékűnek bizonyult, más ágazatok is követésre érdemesnek találták. (Tóth–Neumann 2005, Neumann–Tóth 2006)
1.2. A kiterjesztett kollektív szerződések újratárgyalása Az elmúlt két évben újratárgyalták a kilencvenes években először kiterjesztett két kollektív szerződést: a sütőiparét és a villamosenergia-iparét. A Magyar Pékszövetség 2006. május 20. napi hatállyal felmondta a kollektív szerződést. Felmondólevelében ugyanakkor biztosította a szakszervezetet arról, hogy „továbbra is elkötelezett a tekintetben, hogy a sütőipari szakágazatban rendezett munkaügyi viszonyok legyenek.” Minthogy a felmondási idő 4 hónap, a szerződés szeptember 20 napjáig hatályban maradt. A munkaadói szervezet a Szociális és Munkaügyi Minisztériumot is értesítette a felmondás tényéről és kérte a kiterjesztés visszavonását. Ez volt az első olyan eset a magyar munkaügyi gyakorlatban, ahol kiterjesztett kollektív szerződést mondtak fel a felek, így a kiterjesztés visszavonásáról is ebben az ügyben kellett először döntenie a miniszternek. A felmondás indoka az volt, hogy „a jelen gazdasági helyzetben a munkáltatók számára jelentős többletterhet eredményező Kollektív Szerződés fenntartása nem vállalható.” A többletterheket főként a bérrendszer jelentette, különösképpen a megemelt műszakpótlék, amely a Munka Törvénykönyvében (Mt.) előírtnál 10%-kal volt magasabb. A munkáltatói oldal szintén csökkenteni akarta a végkielégítés mértékét is, amely egy havi átlagkeresettel volt magasabb a törvényben előírt mértéknél. A munkáltatók, különösen a kisvállalkozások – azt is sérelmezték, hogy a kollektív szerződés kötelezővé teszi étkezési hozzájárulás nyújtását a mindenkori adómentes határig. Az egyeztető 81
tárgyalásokon a munkáltatók kifejtették, hogy a pótlékokat a törvényi szintre kívánják leszállítani, illetve azt, hogy az étkezési hozzájárulás „adható” legyen. A szakszervezet vezetői azonban tudták, hogy a munkáltatók is érdekeltek a kollektív szerződés hatályának fenntartásában, elsősorban a munkaidő rugalmasságát (megemelt mértékű rendkívüli munkavégzést, hosszabb időtartamú munkaidőkeretet stb.) biztosító szabályok miatt, valamint a megemelt mértékű munkavállalói kártérítési felelősség alkalmazását lehetővé tevő szabályok miatt. Ugyanakkor a szerződést felmondó munkáltatói szervezet is megosztott volt. Magyar Pékszövetségen belül – legalábbis a nyilvános megnyilatkozások szintjén – a kisvállalkozói tagozat elnöke ellenezte radikálisabban a kollektív szerződést, bár a nagyvállalkozói tagozat is támogatta annak felmondását. Végül a szakszervezetnek – némi bérengedmény árán – sikerült még szeptember 20. előtt megkötni az új szerződést, s így az ágazatban jellemző kisüzemekben is megmaradt a kollektív szerződéses szabályozás, miután a miniszter kiterjesztette az egyezményt. A villamosenergia-iparban a munkaadói szervezet javaslatára évek óta folytak tárgyalások a kollektív szerződés módosítására. A tárgyalási témák érintették a Bér- és Szociális Megállapodás tartalmát, illetve az áramtarifa-kedvezményeket, a szabadságra és távollétekre fizetett átlagkereset kérdését, az ún. „ágazati munkaviszonyt” és – talán legfőképpen – a munkavégzés rugalmasságát biztosító kollektív szerződéses szabályokat, melyekre a 2001-es Mt. módosítás teremtett fokozott lehetőséget. Az „ágazati munkaviszonyra” vonatkozó rendelkezés gyakorlatilag létszámleépítés esetén az ágazat más vállalatánál biztosított továbbfoglalkoztatást, de ezt a munkaadói szervezet nem kívánta fenntartani. Közel nyolcévi tárgyalás után 2008. február 12-én Villamosenergia-ipari Ágazati Párbeszéd Bizottság (VÁPB) szociális partnerei parafálták az ágazati kollektív szerződést. 74 A MKIR adatbázisa szerint az új kollektív szerződést még nem jelentették be, változatlanul az 1995-ben kötött szerződés van érvényben, illetve kiterjesztve. A hosszú újratárgyalás ellenére az ágazati bér- és szociális megállapodás minden évben megszületett, akárcsak annak kiterjesztése. Az áramtarifa kérdésben – a szabályozási és finanszírozási háttér miatt – azonban csak a gazdasági és közlekedési miniszter bevonásával sikerült megegyezni 2007 februárjában, miután a szakszervezet megtartotta kétórás figyelmeztető sztrájkját. (Neumann 2006, Fodor–Nacsa–Neumann 2008)
1.3. A 2005. évi bérmegállapodás ágazati alkut ösztönző szándéka Már a 2000 és 2002 közötti jelentős minimálbér-emeléseknél megfigyelhető volt, hogy azok az alacsonybérű ágazatokban ellehetetlenítették a bérmegállapodásokat mind ágazati, mind vállalati szinten. Ahol a korábbi években volt bérajánlás ágazati szinten (pl. a kereskedelemben), ott gyakorlatilag értelmetlenné vált a megegyezés az ágazati minimálbérről, hiszen a törvényi emelésből származó „automatikus” emelkedés túlszárnyalta a reálisan elképzelhető ajánlás mértékét. 2006-tól a többszintű bérminimumok bevezetése azokban az alacsonybérű ágazatokban, ahol magas volt a szakmunkások aránya, szintén jelentős „automatikus” béremelést hozott. Ilyen értelemben a minimálbér-emelés a kollektív szerződéskötésre nézve kifejezetten ellenösztönző hatású volt. (Fodor–Nacsa–Neumann 2008) 74Ld.: http://www.vd.hu/cikk.php?cikk=3345&szid=0
82
Másfelől viszont új helyzetet teremtett a 2005. novemberi OÉT megállapodás a minimálbér és a garantált bérminimumok 2006–2008. évi megállapításáról. Az országos megállapodás, illetve az azt követő törvényi szabályozás ugyanis lehetővé tették, hogy a szakmunkás bérminimumtól ágazati kollektív szerződéssel eltérjenek. 75 A kereskedelemben a munkáltatói oldal már 2006-ban kezdeményezett tárgyalásokat arra vonatkozóan, hogy az ágazatban 10%-kal alacsonyabb szakmunkás bérminimumban állapodjanak meg. Erre azonban a szakszervezet csak akkor lett volna hajlandó, ha a vasárnapi munkavégzés tilalmát kapja cserébe; ami viszont a munkáltatói oldal számára volt elfogadhatatlan. Ennek köszönhetően a 2006-os évre az ágazatban nem jött létre – az előző évekéhez hasonló, tartalmában egyébként lényegében az OÉT-megállapodást megismétlő – ágazati bérajánlás. A bérminimumoktól való ágazati eltérés lehetősége ismét előtérbe került a 2007. évi őszi OÉT-bértárgyalások idején. A szakszervezeti oldal jelentős mértékű követelésével szemben a munkáltatók jó ideig ajánlatot se tettek, mert álláspontjuk szerint a 2006-os gazdasági megszorítócsomag miatt megváltozott gazdasági és adózási feltételek mellett a 2005-ös megállapodásban foglaltak tarthatatlanná váltak. Mivel ettől a megállapodástól sem a szakszervezetek, sem a kormány nem volt hajlandó visszalépni, a munkáltatók számára megoldásként kínálkozott, hogy ágazati megállapodásokkal írják felül a bérminimumokat. Noha az OÉT munkáltatói oldala szerint négy ágazatban lett volna erre szükség (mezőgazdaság, kereskedelem, vendéglátóipar, és feldolgozóipar), végül csak a mezőgazdaságban vezettek sikerre az ágazati tárgyalások. Az agrárágazatban bérmegállapodás született 2008-ra, mely szerint „a MOSZ tagszervezetei a 316/2005. (XII.25) kormányrendeletben rögzített, szakképesítéshez kötött garantált bérminimumok emelését két lépcsőben, közel egyenlő mértékben elosztva 2008-ban és 2009-ben teljesítik… A MOSZ nem kezdeményezi a megállapodás kiterjesztését, így az csak a tagjaira vonatkozik.” 76 Ugyanakkor a tárgyalások megfeneklettek a többi ágazatban, a kereskedelemben ismét nem sikerült megegyezni a vasárnapi munkavégzés feltételeiről. (Edelényi–Neumann 2008) A nyomdaiparban született megállapodástól pedig a szakszervezet visszalépett, amikor azt az OÉT Bér és Munkaügyi Bizottsága jogellenesnek találta. Végeredményben tehát a megállapodás ilyen „ösztönzése” az eltelt három év alatt csak egyetlen – a kiterjesztés hiányában nem is teljes ágazatot érintő – egyezményhez vezetett.
2. Az ágazati szerződéskötés helyzete 2008-ban 2.1. Országos hatályú ágazati kollektív szerződések A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően azokat a kollektív szerződéseket tekinthetjük ágazatinak, melyeket (ágazati) munkaadói szervezet és (ágazati) szakszervezet kötött, azzal a céllal,
75A megállapodás 2.2 pontja szerint: „Az Országos Érdekegyeztető Tanács egyetért azzal, hogy a 2.1 pont szerinti garantált bérminimumoktól középszintű megállapodásokban a mindenkori érvényes minimálbér mértékéig el lehet térni.” Lásd: http://www.szmm.gov.hu/main. php?folderID=13896&articleID=22356&ctag=articlelist&iid=1 76http://www.mosz.agrar.hu/
83
hogy az adott ágazatban szabályozzák a béreket, a foglalkoztatást és a munkafeltételeket. 77 A Szociális és Munkaügyi Minisztérium regisztrációs adatbázisában összesen 17 ilyen szerződés található, melyeket, főbb adataikkal az 1. táblázatban soroltunk fel. A teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy egy további regisztrált szerződést ugyan munkaadói szervezet kötött, de az viszont nem tekinthető ágazati jellegűnek. (A Magyar Iparszövetség és a Magyar Iparszövetségi Dolgozók Autonóm Szakszervezete közötti 1998-ban kötött szerződésről van szó, melyet utoljára 2003 márciusában módosítottak. E szerződéshez egyébként – a bejelentés szerint – nem tartoznak meghatározott gazdasági szervezetek.) A szerződések adatai között szerepel az általuk „lefedett” munkáltatók és munkavállalók száma, továbbá az ágazat egészében működő cégek, illetve azok foglalkoztatottainak száma, így akár ki is számítható az egyes szerződések százalékos lefedettségi aránya, mind az ágazati munkáltatók, mind a munkavállalók vonatkozásában. Feltüntettük továbbá a szerződéssel kapcsolatos utolsó bejelentés időpontját, melyből arra lehet következtetni, hogy mennyire tekinthető a szerződés „élő” szabályozásnak, hiszen pl. egy utoljára 1998-ban módosított szerződés aligha képes működni az azóta megváltozott munkajogi környezetben. Amennyiben a szerződés bérekkel is foglalkozik, akkor a módosítás egy-két éves kimaradása is azt jelenti, hogy a szerződésben rögzített bértételeknek már nincs gyakorlati jelentőségük. Így a táblázatban szereplő szerződések közül kérdéses a cementipari és a bútoripari kollektív szerződések gyakorlati használhatósága, de az egyébként kiterjesztett szálloda- és vendéglátóipari szerződés tartalmának komolyságát is megkérdőjelezi az, hogy azt a felek 1997 óta nem módosították. A táblázat adatai általában 2006-ra vonatkoznak, de egyes ágazatokban (pl. cukoripar, cementipar) az utolsó bejelentés óta bekövetkezett vállalati összevonások miatt az adatok pontatlanok. (Lásd az 1. táblázatot. 78) A 2004-ben készített hasonló táblázatunkhoz képest nincs sok változás. Két új szerződés jött létre, 2005-ben az építőiparban és 2007-ben a magánbiztonsági szektorban, s – mint említettük – az előbbi hatályba lépésekor kiterjesztésre is került. A magánbiztonsági szektor új szerződésének jelentőségét az adja, hogy egyrészt ez az egyik legdinamikusabb létszámnövekedést mutató „iparág” a rendszerváltás óta, másrészt egy korábban gyakorlatilag nem létező ágazatban jöttek a szociális partnerek szervezetei, akik szinte maguk definiálták ágazatként működési területüket. 2006-ban a munkáltatói szervezetek által kötött szerződések közvetlenül (kiterjesztés nélkül) összesen 151 624 főre vonatkoztak, ami országos szinten 5,4%-os lefedettségnek felel meg. Ez valamivel magasabb, mint 2004. év végi adat (131 755 fő, 4,8%), ami jórészt az építőipari vállalkozások létszámhozadéka (kb. 16 ezer fő) köszönhető.
77Lásd az EIRO (European Industrial Relations Observatory) reprezentatívitási tanulmányainak kritériumát: többmunkáltatós (multi-employer) szerződésnek az tekinthető, melyet munkaadói szervezet kötött, míg a több munkáltató együttes szerződéskötése a multi-management kategóriába sorolódik, tehát gyakorlatilag a vállalati szerződések (single-employer) közé. Sőt, az itteni definíció szerint – tegyük hozzá, jogosan – ágazati bérmegállapodásnak csak az tekinthető, amelyet rendszeresen ismétlődően újratárgyalnak. (Eiro 2006, 4.3. pont.) 78A táblázatokat Illés Máté készítette az SZMM nyilvántartása alapján.
84
Magyar Víziközmű Szövetség
Közúti Közlekedési Vállalkozások Szövetsége
Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége
Magyar Vegyipari Szövetség
Magyar Cementipari Szövetség
Vízügy (Fürdőszolgáltatás)
Közúti Közlekedés
Vízgazdálkodás
Vegyipar
Cementipar
27
15
47
19
Munkáltatók száma (bejelentés kor/módosításkor)
Cukoripari Egyesülés
Magyar Könnyűipari Szövetség
Cukoripar
Bőr- és cipőipar
Bőripari Dolgozók Szakszervezete
ÉDOSZ Cukoripari Dolgozók Szakszervezete
Magyar Vas és Acélipari Vasas Szakszervezeti Szövetség Egyesülés; Vaskohászati Vállalatok Szakmai Szövetsége
Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége; Villamos energiaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége; LIGA Villamosenergiaés Hőenergia-ipari Szakszervezetek
8
5 (2002)
30 (2003)
11
ÉFÉDOSZSZ Cementipari Szakszervezeti 5 (1998) Szakosztály
Vegyipari Szakszervezetek Szakági Szövetsége
Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete
Közúti Közlekedési Szakszervezet Közlekedési Munkástanácsok Szövetsége
Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezete
Szakszervezet
Vaskohászat
Villamosenergia-ipar Villamosipari Társaságok Munkaadói Szövetsége
Munkaadói szervezet
Ágazat
Munkavállalók száma 2693 (2001)
986
5498
21016*
552
17044
477
22915
9116
Ágazati létszám 642 (2006)
1247
7034
21016
1147
30692
2 035
39 443
21 410
23
4
20
63
3 (2006)
296
86
742
642
Munkáltatók száma az ágazatban
1. táblázat: Országos hatályú, munkaadói szervezet által kötött ágazati kollektív szerződések (2006)
TEÁOR 18.10
15.83
27.10
40.01
26.51
24.
45.24
60.21
41.00
2001.05.30
2002.01.01
2001.01.01 Utolsó bejelentés 2003-ban
2007.03.25 kiterjesztett KSZ
1998.12.09
2001.01.01
2006.12.21
2006.01.01
2002.06.25
Utolsó módosítás, megjegyzés
Mezőgazdasági Szövetkezők és Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Termelők Országos Szövetsége Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége
Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete
Magyarországi Gyógyszer gyártók Országos Szövetsége
Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Ipartestületek Országos Szövetsége; Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége
Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége; Ipartes tületek Országos Szövetsége; Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetsége; Magyar Pékszövetség
Magyar Biztonsági Vállalkozások Munkaadói Szövetsége
Mezőgazdasági
Közúti Fuvarozás
Gyógyszeripar
Építőipar
Sütőipar
Magánbiztonság
* a kiterjesztés hatálya alá tartozó szakágazatokban
Magyar Bútor- és Faipari Szövetség
Fa- és Bútoripari
Vagyonvédelmi Szakszervezetek Szövetsége
Sütőipari Dolgozók Szakszervezete
Építőipari és Társult Szakszervezetek Országos Szövetsége; Építő Fa és Építő anyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége
VDSZ Gyógyszeripari Szakszervezeti Szövetség
Nemzetközi Gépkocsivezetők Országos Szakszervezete
Fa- és Bútoripari Dolgozók Szakszervezete
Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet
Vendéglátó és Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége
Vendéglátó és Idegenforgalmi
Szakszervezet
Munkaadói szervezet
Ágazat
Munkáltatók száma (bejelentés kor/módosításkor) 65
540
544
9
44
880
27
33
Munkavállalók száma 1326
25986
138 372 *
13396
1616 (2005)
29038
4080 (2004)
72452*
Ágazati létszám 18 139
25986
141379 (45.00 ágazatban összesen)
15 485
83 387
92763
6868
81 595
Munkáltatók száma az ágazatban 895
1082
10480 (45.00 ágazatban összesen)
49
3 449
5 538
361
6467
TEÁOR 74.6
1581 1582
45
24.4
60.2
01
36.14
55.
2008.01.01
2006.11.28 kiterjesztett KSZ
2007.08.27 kiterjesztett KSZ
2007.06.29
2005.05.01
2008.01.01
1999.11.23
1997.05.21 kiterjesztett KSZ
Utolsó módosítás, megjegyzés
A bejelentett összes többi többmunkáltatós kollektív szerződést munkaadói oldalon nem érdekképviselet, hanem több munkáltató menedzsmentje együttesen (vagy azok képviseletében egyetlen gazdálkodó szervezet vezetése) kötötte. E szerződések nagy részét a szerződő felek maguk sem olyan céllal kötötték, hogy az egy-egy ágazat, vagy alágazat egészét átfogja, hanem többnyire egymással tulajdoni kapcsolatban álló vállalatcsoportra (holdingra) vonatkozóan adnak közös munkaügyi szabályozást. Ugyanakkor 5 olyan többmunkáltatós szerződést ismerünk, melyet ugyan nem ágazati munkaadói szervezet kötött, de a szerződéskötés célja mégis az adott ágazat, vagy alágazat egészére kiterjedő szabályozás volt, hiszen a résztvevő cégek nincsenek tulajdonosi kapcsolatban. Ezekben az esetekben munkavállalói oldalon az ágazati szakszervezet az aláíró. (Ilyen szerződéseket kötöttek a gáziparban, a hűtőiparban, a gabona- és malomiparban, a textilruházati-iparban, valamint a papíriparban.) Álláspontunk szerint ezeket a szerződéseket is ágazati jellegűnek lehet tekinteni. A 2. táblázatban ezeket mutatjuk be, hasonló adatokkal, mint a „valódi” ágazati szerződéseket. Ugyanezek a szerződések már 2004-ben is léteztek, újabbak azóta nem jöttek létre. Az ágazati párbeszéd bizottságok számára ezek a szerződések annyiban bizonyosan feladatot jelentenek, hogy segítsék a munkaadói oldal szerveződését, hiszen 17 munkáltató (pl. a gabona- és papíriparban) érdekeinek összehangolása igencsak nehézkes lehet erre specializálódott szervezet nélkül.
2.2. Területi hatályú ágazati kollektív szerződések A munkaadói szervezet által kötött szerződések közül kettő (a Hajdú megyei KISZÖV és a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének megyei képviselete, illetve Mezőgazdasági Társaságok, Szövetkezetek, Vállalkozók Csongrád Megyei Érdekvédelmi Szövetsége és a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége által kötöttek) nyilvánvalóan ágazati jellegűek, de hatókörük egyetlen megyére szűkül, sőt az utóbbi esetben mindössze két vállalkozásra. Mint már a 2004-es tanulmányunkban is említettük, ezek a szerződések mintaértékűek abból a szempontból, hogy Nyugat-Európa nagyobb, föderális berendezkedésű államaiban is általában regionális-tagállami szinten kötik az ágazati szerződéseket, mert így az egyes régiók közötti gazdasági fejlettségbeli és munkaerő-piaci különbségeket külön szerződésekben lehet figyelembe venni. Tulajdonképpen sajnálatos, hogy a magyar munkaadók és szakszervezetek nemigen próbálkoznak megyei-kistérségi ágazati tárgyalásokkal, hiszen az ország különböző régiói közötti jelentékeny bérkülönbségeknek is köszönhető, hogy a munkaadói szervezetek nem szívesen kötnek országos hatáskörű, kötelező erejű bértarifa-megállapodásokat. További három esetben (BAZ megyei sütőipari, Vas megyei közúti fuvarozók, Csongrád és Békés megyei mezőgazdasági vállalkozások) munkaadói szervezet nélkül jöttek létre megyei hatókörű ágazati szerződések, amelyeket szintén az ágazati szerződések körébe tartozónak tekinthetünk. A 3. számú táblázatban a területi hatályú szerződéseket gyűjtöttük össze, megyei adatok híján elhagyva a lefedettségre utaló oszlopokat.
87
Ágazat
Szakszervezet
Munkáltatók száma (bejelentés kor/módosításkor)
Munkavállalók száma
Ágazati létszám
Munkáltatók száma az ágazatban
TEÁOR
Utolsó módosítás, megjegyzés
2. táblázat: Országos hatályú, többmunkáltató által kötött ágazati kollektív szerződések (2006)
Gázipar
Gázipari Szakszervezeti Szövetség
5
4935
6165
16
40.22
2006.10.09.
Hűtőipar
Hűtőipari Dolgozók Szakszervezete
5
1436
8146
161
15.33
2002.01.01.
Gabona és malomipar
Gabona és Malomipari Dolgozók Szakszervezete
17
Nincs adat
3326
70
15.61
2003.12.31.
Papíripar
Papíripari Dolgozók Szakszervezete
17
Nincs adat
3326
70
15.61
2003.12.31.
Ruhaipar
Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete
10
1961
1162
13
21.11
2000.06.01.
A résztvevő munkáltatók: 1. Déldunántúli Gázszolgáltató ZRt, Délalföldi Gázszolgáltató ZRt., Északdunántúli Gázszolgáltató Rt, TIGÁZ Tiszántúli Gázszolgáltató Zrt., Középdunántúli Gázszolgáltató ZRt 2. Székesfehérvári Hűtőipari Rt., Békéscsabai Hűtőipari Rt., Miskolci Hűtőipari Rt., Hajdúsági Hűtőipari Rt., Mirelite Csepel Hűtőipari Kft. 3. A GRIMILL-AGRIMPEX Ingatlanhasznosító Nyrt, SZIGMA SISTEM Autójavító és Malomipari Karbantartó Kft., Váci Malom Kft. , Első Pesti Malom- és Sütőipari Rt, CONCORDIA KÖZRAKTÁR Kereskedelmi Rt., AGROGRAiN Rt., PROFORG Rt, Véka ’96 Gabonaforgalmi és Malomipari Kft, CERBONA Élelmiszeripari és Kereskedelmi Rt, Pannon-Gabona Rt, POLINWEST Befektetési és Termeltető Kft., Hajdúsági Gabonaipari Rt. , Hungaromill Gabonaforgalmi és Malomipari Rt, NÓGRÁD GABONA Kereskedelmi és Malomipari Rt., SZABOLCS Gabona Holding Rt., Alföldi Malomipari Rt., PROFI-TÁP Takarmánygyártó és Forgalmazó Kft. 4. D UNAPACK Papír és Csomagolóanyag Rt., Papíripari Kutatóintézet Kft., HALASPACK Csomagolóanyag Rt., DUNA VITEX Csiszolóanyag Gyártó és Forgalmazó Kft., Tenneco Packaging Hungary Csomagolástechnikai Kft., KLISÉ Papír- és Nyomdaipari Szolgáltató és Kereskedelmi Kft., Duparec Papírbegyűjtő és Feldolgozó Kft., Diósgyőri Papírgyár Rt., Dunaújvárosi Cellulózgyár Kft., BUDAVAL Papírfeldolgozó Rt., 5. K APELLA Kaposvári Ruhagyár Rt., STYL Ruhagyár Rt., ELEGANT DESIGN Rt., MUSTANG Konfekcióipari Rt., ELEGANT CHARM Konfekcióipari Rt., Zalaegerszegi Ruhagyár Rt., HERUKON Konfekcióipari Rt., UNICON Ruházati és Szolgáltató Rt., Magyar Divat Intézet Oktató, Kutató és Szolgáltató Kft., BERWIN Ruhagyár Rt., RUBIN Ruházati Kft., Edelény Konfekcióipari Kft., Szegedi Ruhagyár Rt. Fa., FESS Ruhagyár Kft., Salgótarjáni Konfekcióipari Rt.
88
Utolsó módosítás, megjegyzés
Szakszervezet
TEÁOR
Munkaadói szervezet
Munkavállalók száma
Ágazat
Munkáltatók száma (bejelentéskor/ módosításkor)
3. táblázat: Területi hatályú ágazati kollektív szerződések (2006)
1525 (2004)
01.23. 01.11.
2005.04.01 területi
Nem meghatározható
KISZÖV HajdúBihar megyei Iparszövetség
Hajdú-Bihar megyei Ipari Szövetkezetek Területi Szakszervezeti Bizottsága
15
Csongrád Megyei Mezőgazdasági Társaságok
Mezőgazdasági Társaságok, Szövetkezetek, Vállalkozók Csongrád Megyei Érdekvédelmi Szövetsége
Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége
2
BAZ Megyei Sütőipari
–
SDSZ NORPAN Sütőipari kft. Szakszervezte
10
372
15.81
1994.07.01.
Vas Megyei – Közúti Fuvarozók
VSK Független Szakszervezet
5
101
63.40
2007.04.11.
Csongrád és Békés Megyei Mezőgazdasági
MEDOSZ Központi Alapszervezet
5
658
01.11
2005.06.01.
–
2005.04.01
A résztvevő munkáltatók: 1. PANNORD Sütőipari Kft., POLIGON Élelmiszeripari Kft., Körömi Sütőipari Kft., AMÁDÉ Sütőipari Kft., Arany Kalács Kft., Tisza-táj Sütőipari Kft., Tanműhely Sütőipari Kft., NORPAN Sütőipari Kft., BONA 94 Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., KEREKNAP Élelmiszeripari Kft, 2. VOLEISPED Szállítmányozó és Fuvarozó Kft., Voleitrans Kft., Force Idegenforgalmi, Szállítmányozási és Szolgáltató Kft., Kalabenó Kereskedelmi és Fuvarozó Kft., Szecsődi Dezsőné egyéni vállalkozó 3. Kisdombegyházi AGRO-FERR Mezőgazdasági Termelő és Szolgáltató Kft., HÓD-Mezőgazda Rt., KINIZSI 2000 Mezőgazdasági Rt., Kisdombegyházi AGRO-FERR Mezőgazdasági Termelő és Szolgáltató Kft., KINIZSI 2000 Mezőgazdasági Rt.
89
3. Az ágazati kollektív szerződéses gyakorlat által felvetett aktuális jogi kérdések A jogalkotó az Mt. 1992. évi megalkotása óta nem pontosította a 31. § (1) bekezdését, amely a maga nyers formájában vette át az ILO 154. Egyezménye 2. cikkelyének megfogalmazását a kollektív szerződés megkötésének alanyairól 79. Ismeretes, hogy e törvényhely nem nevesíti sem az ágazati, sem az országos kollektív szerződés megkötésének lehetőségét expressis verbis. E szabályozási mód önmagában ugyan nem zárja ki az ágazati, vagy országos szintű kollektív szerződés megkötésének lehetőségét, mindazonáltal a mai magyar jogalkalmazási kultúrában, ahol a törvényi szabályozásnak a jogalanyok különös (és a szerződésit jóval meghaladó) jelentőséget tulajdonítanak, aggályos, hogy az ágazati szintű kollektív tárgyalások nincsenek nevesítve. A puszta nevesítés hiányánál is problémásabb, hogy egyes szükséges részletekről sem rendelkezik a jogalkotó, így például a szerződés megkötésére való jogosultság, a reprezentativitás, a kollektív tárgyalási jog, illetve kötelezettség, a kollektív szerződés hatálya stb. kizárólag a helyi szintű kollektív szerződések logikája szerint és összefüggésében vannak szabályozva, s ezen szabályoknak az ágazati szintű tárgyalásokra való alkalmazása problémás eredményre vezet. A törvényi szabályozás összefüggésében például kétséges, hogy ágazati/többmunkáltatós kollektív szerződés hatálya kiterjedhet-e pl. olyan munkáltatóra, ahol szakszervezet nem rendelkezik képviselettel. Feltétlenül szükséges az ágazati kollektív szerződések logikájának megfelelő szabályok kidolgozása. A gyakorlatban a többmunkáltatós kollektív szerződést lehetővé tevő szabályon alapszik az ágazati kollektív szerződések megkötése, amely esetenként a tényleges ágazati szabályozás státusát azzal nyeri el, hogy a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter a megállapodás hatályát kiterjeszti az ágazatra. A kiterjesztés kérdése több ágazat esetén jogalkalmazási problémákat vetett fel, így például a sütőipar esetén. Az eddigi gyakorlat szerint a kiterjesztés hatálya alá tartozó ágazatot a miniszter a TEÁOR-ra utalva határozza meg. 80 E vonatkozásban két álláspont csapott össze: csak arra a munkáltatóra terjed ki a kiterjesztett KSZ hatálya, amelynek a főtevékenysége egyezik a kiterjesztésben megjelölt TEÁOR-ral, míg a másik álláspont szerint bármely munkáltatónak azon ágazatára, amelyben ténylegesen az ágazatban folytatott tevékenység folyik. Az első értelmezés szerint a bevásárlóközpontokban működtetett pékségek kimaradnak az ágazatra kiterjedő szabályozás hatálya alól és ezáltal az ágazati kollektív szerződés éppen azt a versenykiegyenlítő funkciót nem tudja betölteni, amely az egyik célja lenne az ágazati kollektív alkunak. Magunk a második álláspontot osztjuk. A kiterjesztett kollektív szerződést az adott tevékenység körében történő munkavégzés során kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy mi a cég cégjegyzék szerinti főtevékenysége. S minthogy az Mt. 33. § (1) bekezdése értelmében csak helyi szinten nem köthető több kollektív szerződés, annak nincsen jogi akadálya, hogy egy munkáltató különböző tevékenységei körében alkalmazottakra különböző ágazati kollektív szerződést alkalmazzunk. 81 Minthogy a TEÁOR kötelező jellege a társasági jogban is megszűnt, a kollektív szerződések kiterjesztésének gyakorlata is bizonyára változni fog evonatkozásban. 79Az egyezményt a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1981-ben fogadta el. Magyarországra hatályba lépett 1995. január 4. napján. Kihirdetése a 2000. évi LXXIV. törvénnyel történt meg. 80A sütőipar esetén a kollektív szerződés a TEÁOR szerinti 15.81 Kenyér, friss tésztaféle gyártása és 15.82 Tartósított lisztes áru gyártása szakágazatokban működő valamennyi munkáltatói szervezetre lett kiterjesztve. 81Ezt a kérdés részletesebben lásd Fodor–Nacsa–Neumann (2008)
90
Ugyanakkor a hatály és a hatályosulás mutatószámai erősen eltérhetnek egymástól, mint ahogy erre Neumann (2005) rámutatott. A vendéglátás- és szállodaiparban a kiterjesztés az FMM számításai szerint csaknem 60%-kal növelte a lefedettséget, ugyanakkor a KSH lakossági megkérdezésen alapuló, 2004. évi munkaerő felvételének adatai azt mutatják, hogy a szálloda és vendéglátás ágazatban mindössze 7,9 % azon munkavállalók aránya, akik szerint munkahelyükön érvényben van valamilyen kollektív szerződés és az befolyásolja a megkérdezett bérét, munkakörülményeit. 82 A hatályosulás javítható lehet azáltal, ha a kismunkáltatók és az azoknál foglalkoztatott munkavállalók közvetlenül a szerződést megkötő munkaadói szervezettől, a szakszervezettől, vagy az ágazati párbeszédbizottságon keresztül szereznek a foglalkoztatásuk feltételeire vonatkozó információkat a honlapon, hírleveleken vagy más kommunikációs csatornán keresztül. Ágazatonként eltérő, hogy mennyire kidolgozott a jogi kapcsolat az ágazati (többmunkáltatós) és a munkahelyi kollektív szerződések között. Ideális esetben az ágazati rendelkezések a részletes szabályozást a helyi megállapodásokra hagyják, míg a helyi megállapodások csak az eltérő, a kiegészítő szabályokat rögzítik, megfelelő helyeken visszautalva a magasabb szintű megállapodásra. Ugyanakkor az is viszonylag gyakran előfordult, hogy a többmunkáltatós vagy a kiterjesztett hatályú kollektív szerződések hatálya alatt megkötött helyi kollektív szerződések nem utaltak a többmunkáltatós, vagy az ágazatra hatályos kollektív szerződés létére. Ez felveti azt a lehetőséget, hogy esetleg a helyi partnerek nem ismerik a magasabb szintű kollektív szerződést, holott a magasabb szintű kollektív szerződések létének és tartalmának ismerete a kollektív szerződések hatályosulásának alapvető feltétele. Az ágazati – alágazati szociális partnerek célzott tájékoztatása, így például a kollektív szerződéseknek a honlapokon való közzététele feltétlenül szükséges ahhoz, hogy olyan elaprózott ágazatokban mint például a kereskedelem, a munkavállalók és az ágazatban érdekelt kisvállalkozók is megismerjék és alkalmazzák a reájuk kiterjedő hatályú megállapodásokat. Az érintettek jogi tájékozatlansága megakadályozza az egyébként hatályban lévő kollektív szerződések bírósági kikényszerítésének lehetőségét is, a kereseti kérelemhez kötöttség elve miatt. 83 Általánosnak tekinthető az a gyakorlat, hogy a többmunkáltatós kollektív szerződésekben a szerződő felek megállapodásukban lehetőséget adnak a helyi partnereknek arra, hogy egyes rendelkezések alkalmazását egyező akarattal kizárják. Ez a szabályozás nem jogellenes, ugyanakkor veszélyeztetheti az ágazati szintű szabályozás tényleges versenykiegyenlítő szerepét. Az ágazati kollektív szerződéses gyakorlat hozta felszínre azt a dilemmát, hogy a többmunkáltatós/ágazati kollektív szerződésben a felek joghatályosan foglalhatnak-e olyan rendelkezést, hogy még azokon a pontokon sem lehet eltérni az Mt. III. részének szabályaitól a munkavállalók hátrányára, ahol a törvény erre kifejezetten felhatalmazást 82Ugyanezen felmérés eredményei szerint a szakszervezeti szervezettség is rendkívül alacsony az ágazatban: mindössze 4,1%-os (szemben a 16,9%-os országos átlaggal). A szakszervezetek munkahelyi jelenlétéről a megkérdezettek 6,2%, az üzemi tanács működéséről is csak az 50 fő feletti cégek dolgozóinak 16,6%-a szerzett tudomást. Lásd Neumann 2005 i.m. 83Ha a bírónak hivatalból tudomása is van a kollektív szerződésről, erre irányuló kereseti kérelem hiányában nem alkalmazhatja a Pp. 215. § alapján.
91
ad, sem a helyi kollektív szerződésben, sem a munkaszerződésben. 84 A felek akarata e megállapodásban tehát arra irányul, hogy az Mt.-ben meghatározott minimál-sztenderdek maradéktalanul érvényre jussanak és azoktól a felek egyező akarattal se térjenek el a munkavállaló hátrányára. Felmerül a kérdés, hogy az ágazati szociális partnerek korlátozhatják-e a helyi (kollektív és egyéni) szerződést kötő jogalanyokat a szerződési akartukban e formában? E szabály nem ütközik az Mt. 13. §-ba, hiszen a felek itt csak abban állapodnak meg, hogy nem élnek a munkavállalók hátrányára való eltérést biztosító felhatalmazással. Ha felek a tágabb hatályú kollektív szerződésben ekként állapodnak meg, az köti a szűkebb hatályú szerződések megkötésében érdekelt feleket, hiszen a szűkebb hatályú kollektív szerződés a tágabb hatályútól, illetve a munkaszerződés a kollektív szerződéstől csak a munkavállaló javára térhet el az Mt. 41. §, és a 76. § (4) bekezdése szerint. Az ágazati kollektív szerződésbe foglalt rendelkezés tehát érvényes és köti a hatálya alá tartozó feleket. Ágazati szinten is problémákat vethet fel a Munka Törvénykönyvének, illetve bírósági joggyakorlatának a kollektív szerződések módosítására vonatkozó egysíkú joggyakorlata. A kollektív szerződések módosításával összefüggésben a legaggályosabb, hogy figyelmen kívül marad, különösen szakszervezeti oldalon, a reprezentativitás megváltozásának lehetősége. A joggyakorlat szisztematikusan azt hangsúlyozza, hogy a kollektív szerződés módosítására, az általános jogelveknek megfelelően az jogosult, aki azt megkötötte. Lehetséges azonban, hogy időközben a vállalat szervezeti átalakulásának, vagy egyszerűen a támogatottság megváltozásának következtében már a szerződést kötő szakszervezetek egyike vagy nagyobbik hányada már nem létezik, vagy messze nem élvez olyan támogatottságot, mint korábban. Ha nincs olyan szakszervezet, amely az utolsó üzemi tanácsi választásokon megszerezte a szavazatok legalább 65%-át, akkor a szakszervezeti oldal nem is tudja a korábbi szerződést felmondani. A szakszervezeti „alanyváltozás” dilemmáját ad absurdum a munkáltató oldhatja meg abban a formában, hogy ő mondja fel azt a kollektív szerződést, amelyet a megkötő szakszervezetek megváltozása miatt gyakorlatilag módosítani nem lehet. Az ilyen végletes helyzetek kialakulását előzhetné meg azon szabályozás, amely figyelembe venné, hogy a kollektív szerződés nem egy klasszikus polgári jogi szerződés, amelyre a klasszikus szerződési elvek minden vonatkozásban alkalmazhatók. A bírói gyakorlat a szerződési elvek alkalmazhatóságának elfogadásával figyelmen kívül hagyta a kollektív szerződések normatív jellegét és kizárólag a kötelmi jellegére koncentrált jogelveinek kimunkálásakor. E vonatkozásban mindenképpen indokolt a jogszabály és a joggyakorlat felülvizsgálata. A gyakorlatban ugyancsak problémákat okoz az Mt. 39. § (3) bekezdésébe foglalt azon szabály is, amely szerint „ha a kollektív szerződést a 33. § (3) bekezdése szerint több szakszervezet kötötte, a felmondás jogának gyakorlásában a szakszervezetek megállapodnak”. A gyakorlatban ugyanis a felek az e tárgyban való megállapodást általában elmulasztják, s így legalább diszpozitív jellegű törvényi szabályozás hiányában rendezetlen marad a felmondási jog gyakorlása. A szerződések tartalmának elszegényedését figyelhetjük meg az utóbbi években. (Fodor–Nacsa–Neumann, 2008) Egyrészről eltűnnek a kollektív szerződésekből a sajátos vagy hagyományos szabályok, mint például azon villamosenergia-ipari szabály, amely mint84Villamosenergia-ipari KSZ, Általános Rész, 5. pont
92
egy „ágazati munkaviszonyt” definiálva igyekezett elősegíteni a feleslegessé vált munkaerő ágazaton belüli újra-elhelyezkedését, illetve az a sütőipari szabály, amely a kisüzemekben a „szakmai színvonal megőrzése érdekében” kötelezően alkalmazandó képzettség szerinti munkaerő-összetételt határozott meg. A szerződések újratárgyalásakor ezek a rendelkezések kikerültek a kollektív szerződésekből, munkáltatói kezdeményezésre. Ugyanakkor nem jelennek meg a kollektív szerződésben a legújabb munkaszervezési elveknek, bérezési rendszereknek vagy HR-technikáknak megfelelő szabályok, mint például a távmunka vagy a munkaerő-kölcsönzés. A kollektív szerződésekből ugyancsak hiányoznak az EU Foglalkoztatási Irányvonalakra rímelő szabályok, mint például az „élethosszig tartó tanulást” elősegítő intézkedések, a munkavállalói részvényvásárlási programok, a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség biztosítása, a munka és a családi élet összeegyeztetését segítő intézkedések, a stresszre és a pszichoterrorra vonatkozó munkabiztonsági szabályok, vagy a csökkent munkaképességűek, fogyatékossággal élők foglalkoztatásának elősegítése. Nemcsak azért tartjuk fontosnak e témáknak a kollektív szerződésben történő szabályozását, mert alapvetően érintik egyfelől a munkavállalók foglalkoztatási biztonságát, másfelől a munkáltató bérköltségeit (melyek tényezőinek alakítása a kollektív alku alapvető funkciója lenne), hanem mert így lehetne az EU iránymutatásaiban egyre jelentősebb szerepet játszó „flexicurity” megközelítéshez hasonló szerepe a magyarországi kollektív szerződéseknek is. A kollektív alku hatókörének tágítása olyan szemléletváltást követel meg a szakszervezeti oldalon, hogy a munkáltatói – tipikusan a rugalmas munkaszervezési módszerek bevezetésére irányuló – követelésekkel nemcsak pénzbeni ellentételezést lehet szembeállítani, hanem olyan vállalati politikák kiépítését is, amelyek hosszabb távon, illetve a munkahelyen kívül (egészségügyi és nyugdíjellátás, a családi kötelezettségek figyelembevétele) szolgálják a munkavállalók jóllétét.
Felhasznált irodalom Edelényi, Márk–Neumann László (2008): Wage increase agreed after protracted negotiations. http://www.eurofound.europa.eu/eiro/2008/02/articles/hu0802019i.htm EIRO (2006): Questionnaire for eiro sectoral representativeness study on agriculture. http:// www.eurofound.europa.eu/network/documents/finalquestionnagriculture.doc Fodor T. Gábor–Nacsa Beáta–Neumann László (2008): Egy és több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződések összehasonlító elemzése. Országos összegző tanulmány. Kende Ügyvédi Iroda / Szociális és Munkaügyi Minisztérium Ladó Mária–Tóth Ferenc (2005): Ágazati szint – törekvések és trendek. Megjelent: Fazekas Károly és Koltay Jenő (szerk.): Munkaerőpiaci Tükör 2005. MTA Közgazdaságtudományi Intézet – Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest, 100-006. old. http://econ.core. hu/doc/mt/2005/hun/kozelkep.pdf Nacsa Beáta–Neumann László (2001): Kollektív alku Magyarországon. Nemzeti ILO Tanács, Budapest. http://www.nilo.hu/cikk_dok/171_Nacsa-Neumann.doc Neumann László (2004): Az ágazati kollektív szerződésekről. In: Berki Erzsébet (szerk.): Ágazati párbeszéd bizottságok Magyarországon. FMM Budapest, 2004. 157-171. oldal. Neumann László–Tóth András (2002): A középszintű (ágazati) párbeszédfórumok általános helyzetének, szerepének jellemzése. Az ágazati tanulmányok összegzése. Phare-projekt. 93
Neumann László (2005): Kollektív szerződések – csökkenő lefedettséggel, változatlanul decentralizáltan. Megjelent: Fazekas Károly és Koltay Jenő (szerk.): Munkaerőpiaci Tükör 2005. MTA Közgazdaságtudományi Intézet – Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest, ,131-146. old.http://econ.core.hu/doc/mt/2005/hun/kozelkep.pdf Neumann, László (2006) Employers seek renegotiation of two sectoral collective agreements. http://www.eurofound.europa.eu/eiro/2006/08/articles/hu0608019i.htm Neumann, László–András Tóth (2006): Sectoral collective agreement signed in the construction industry. http://www.eurofound.europa.eu/eiro/2006/01/inbrief/hu0601102n.htm Tóth András–Neumann László (2005): Sectoral bargaining now on the agenda in construction industry. http://www.eurofound.europa.eu/eiro/2005/06/feature/hu0506105f.htm Tóth András (1997): The role of multi-employer collective agreements in regulating terms and conditions of employment in Hungary. Transfer Vol. 3. No. 2. pp. 329–356.
94
Kovács Géza A Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat tevékenysége
1. Az MKDSZ létrejöttének indokai és körülményei A rendszerváltozást követően Magyarországon nem csak a politikai szerkezet átalakítása volt elengedhetetlen feladat, hanem a tervgazdálkodásról a piacgazdaságra történő átmenet okán a gazdasági infrastruktúra átalakítása is napirendre került. Új helyzet állott elő a munkaügyi kapcsolatok terén is. Kezdettől fogva világos volt, hogy a piacgazdaság térhódításának következményeként jelentős érdekkülönbségek, sőt konfliktusok alakulhatnak ki a munkáltatók, érdekképviseleteik, illetve a munkavállalói érdekképviseletek között. A fejlett piacgazdasággal rendelkező országokból érkezett szakemberek felhívták a figyelmet, hogy célszerű létrehozni a viták, konfliktusok rendezésére hivatott intézményt. 1993-ban a kormány – a szociális partnerekkel együttműködve és a PHARE-program segítségét élvezve – projektet indított a magyar munkaügyi kapcsolatok átfogó fejlesztésére. E projekt részeként a téma szakemberei komolyan kezdtek foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a munkaadók és munkavállalók, illetve érdekképviseleteik között az érdekkülönbségekből fakadó konfliktusok, viták rendezésére egy konfliktuskezelésre szakosodott intézményt kellene létrehozni, hiszen mind a munkáltatóknak, mind pedig a munkavállalóknak érdeke, hogy a munkaügyi viták és az azokkal együtt járó konfliktusok viszonylag rövid idő alatt és komolyabb gazdasági és társadalmi megrázkódtatások nélkül rendeződjenek. Milyen érvek szóltak egy új intézmény létrehozása mellett? – A kollektív érdekviták feloldására nem volt olyan intézmény, amely segítséget nyújtott volna a feleknek (holott a Munka Törvénykönyve lehetővé, néhol kötelezővé teszi bizonyos jogintézmények alkalmazását). – Szintén a Munka Törvénykönyvéhez kötődő érv volt, hogy mivel az új szabályozásban lényegesen nagyobb, tartalmi szerepet kaptak a kollektív szerződések, szükségesnek mutatkozott egy olyan intézmény felállítása, ahonnan a szerződő felek folyamatosan számíthatnak segítségre, ha közöttük vita merül fel. A 90-es évek elején a gazdasági átalakulás, a privatizációs hullám hatására sok konfliktus alakult ki a munka világában, amelyeket egy célzottan vitamegoldással foglalkozó intézmény támogatásával nagyobb eséllyel lehetett volna megoldani, mint ahogy a felek maguk megoldották. (ugyanakkor a szervezet létrejöttében nem a sztrájkká éleződött munkaügyi viták magas száma játszott közre) – A bírósági eljárás csak jogviták rendezésére alkalmas, a kollektív munkaügyi viták (érdekviták) megoldására nem. – Valószínűsíteni lehetett, hogy jelentős lesz a komoly konfliktusokat gerjesztő, akár sztrájkokat is eredményező kollektív munkaügyi viták száma és a gazdaságra gyakorolt hatása. 95
– Az alternatív vitarendező megoldások (közöttük a közvetítés, békéltetés és döntőbíráskodás) még jogviták esetében is hatékony megoldásnak bizonyulhat, amennyiben gyorsabban és a felek egyetértését élvezve segítheti az érintettek számára elfogadható megoldások megtalálását, méghozzá oly módon, hogy a megegyezéshez vezető folyamat során az egymással szemben álló felek közötti viszony nem romlik tovább. – Összességében a közvetítés, a békéltetés és a döntőbíráskodás mind a jogviták, mind pedig az érdekviták esetében hasznosan alkalmazható, sőt az érdekviták esetében egyenesen hiánypótló megoldás. A projekt résztvevői nem csak a vitarendezés eszközét látták a létrehozandó intézményben. Meggyőződésük volt, hogy a hosszabb távon is pozitív hatást fog gyakorolni a munkaügyi kapcsolatok intézményesülésére. Az intézmény segíthet abban, hogy a munkáltatók és a munkavállalók elismerjék egymás eltérő érdekeit, és az ebből származó érdekérvényesítési igényeket, íly módon kialakulhatnak azok a magatartási szabályok, amelyek a piacgazdaság kiépülésének és működtetésének társadalmi költségeit csökkentik. A projekt lezárásaként az Érdekegyeztető Tanács plenáris ülésén megállapodás született a szolgálat létrehozásáról, és 1996 júliusában a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat (a továbbiakban: MKDSZ) megkezdhette működését.
2. Az MKDSZ szervezete A szervezet célja, hogy hozzájáruljon a munkahelyi, az ágazati, illetve ágazatközi szociális béke megőrzéséhez; közreműködjön a munkaügyi érdekviták hatékony rendezésében, a konfliktusok lehető leggyorsabb megoldásában; segítse a munkaügyi kapcsolatok kultúrájának fejlesztését és az alternatív (azaz nem bírósági eljárás útján lebonyolított) vitarendező megoldások elterjedését. Működésének elvei a következők: Az MKDSZ munkaügyi vitákban való eljárására az érintett felek önkéntes és egybehangzó akarata alapján kerül sor, senki nem kötelezhető arra, hogy szolgáltatásait igénybe vegye. Tevékenysége során figyelembe veszi a költséghatékonyságot, a viták a lehető leggyorsabb megoldásának érdekében tevékenykedik. Az eljáró közvetítők és döntőbírók függetlenek és pártatlanok, nem lehetnek képviselői a feleknek; nem utasíthatók és titoktartásra kötelezettek. Az MKDSZ feletti társadalmi kontroll az Országos Érdekegyeztető Tanácson (OÉT) keresztül valósul meg. A szolgálat szervezetileg nem önálló jogi személy. 2007 januárjától a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal szervezeti rendszerébe beillesztve, a Társadalmi Párbeszéd Központ részeként működik. Ugyanakkor tevékenysége ellátása során autonóm módon jár el. Éves munkájáról az OÉT plenáris ülésének tartozik beszámolni, a szervezet működésével kapcsolatos, változtatásokat célzó döntéseket az OÉT hozza meg. A szervezet céljainak elérése érdekében két főfoglalkozású személyt alkalmaz: az MKDSZ igazgatóját, akit az OÉT plenáris ülésének konszenzusos javaslatára a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény alapján a munkaügyi kapcsolatokat felügyelő miniszter nevez ki, és egy adminisztratív, technikai feladatokat ellátó munkatársat. 96
Az MKDSZ listát vezet azokról a személyekről, akik közvetítői, illetve döntőbírói feladatokat látnak el. A listán szereplő személyeket előzetesen egy tripartit testület hallgatja meg és választja ki a jelentkezők közül. A listára csak az a személy kerülhet fel, akinek a pályázatát a testület egyhangúlag támogatja. A leendő közvetítőkkel, illetve döntőbírákkal kapcsolatban az alábbi kritériumok érvényesülnek: magyar állampolgárság, büntetlen előélet, felsőfokú iskolai végzettség, a munkajog és/vagy a munkaügyi kapcsolatok területén szerzett legalább öt éves szakmai tapasztalat, az MKDSZ által szervezett képzéseken, továbbképzéseken való részvétel vállalása, jó kapcsolatteremtő, együttműködési, kommunikációs készség és képesség, pszichikailag kiegyensúlyozott személyiség. A listára felvett személyek ezt követően nyilatkoztak arról, hogy melyik az a szakma, ágazat, illetve régió, amelyben a közvetítői, illetve döntőbírói tevékenységet kifejtenék. A megbízatás 5 évre szól. Jelenleg 49 szakember szerepel a szolgálat listáján.
3. A békéltetői/közvetítői eljárás 3.1 A békéltető/közvetítő személye, felkérése Fontos tudni, hogy a munkaügyi vita rendezését nem „általában” a MKDSZ végzi, hanem egy – esetenként több – közvetítő/békéltető. A listáról a felek közösen választják ki azt a személyt, akinek felkészültségében a leginkább megbíznak. A békéltető, illetve közvetítő felkérésére általában írásban kerül sor. A felkérő dokumentumot mindkét fél részéről aláírják. Az írásbeli felkérés formai és tartalmi követelményeire nincs külön előírás. Irányadó lehet a szolgálat honlapján 85 közzétett mintaokmány. Ki lehet békéltető/közvetítő? Ha a felek ismerik a békéltetés és a közvetítés eltérő természetét, akkor tudatosan készülhetnek arra, hogy a vita megoldásához békéltetőt avagy közvetítőt kérnek fel segítségül. Ha szeretnék megőrizni az eljárás és a vita megoldása feletti teljes „uralmukat” és látnak esélyt arra, hogy a másik féllel ennek kialakításában aránylag jól együtt tudnak működni, akkor célszerű a békéltetés mellett dönteni. Amikor a felek tudatosan a közvetítést választják – vagyis szeretnék meghallgatni a közvetítő javaslatát is – ez egyben azt is jelenti, hogy kapnak egyfajta mankót, egy konkrét megoldási lehetőséget, egy vagy több kész tervet, amit további megbeszélések tárgyává tehetnek. Ez az eljárás egyben erősíti a közvetítő személyének egyébként is nagy jelentőségét. Nyilvánvaló, hogy a személyes ismeretség, a közvetítő iránti bizalom szinte kézzel foghatóvá válik a közvetítő véleményének előadásával. Előfordul az is, hogy olyan személyt kérnek fel közvetítőnek, akinek a javaslata elsősorban a közvetítő közéletben betöltött helyénél, tekintélyénél, presztízsénél fogva bír jelentős súllyal. A közvetítésben tehát árnyalatnyival erősebben van jelent a megállapodás lehetősége, a békéltetésben valamivel nagyobb annak a kockázata, hogy a felek nem egyeznek meg. Ugyanakkor a közvetítésben kicsit nagyobb „hatalmat” adnak a felek a pártatlan harmadik személy kezébe azzal, hogy javaslatait várják és mérlegelik, mint békéltetés esetén. 85http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=13861
97
Annak eldöntésében, hogy a vitában állók melyik eljárást választják, természetesen sokat számít az is, hogy milyen légkör alakult ki közöttük a sikertelen közvetlen egyeztetési eljárás után. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyakorlati tevékenység során nincs éles határvonal a békéltetés és a közvetítés között. A mindennapi életben a közvetítés kifejezés terjedt el, a Munka Törvénykönyvében nevesített békéltetői eljárás mintegy „látens módon” érvényesül. A békéltető és a közvetítő képzettsége A békéltetés és a közvetítés közötti eltérés nem szükségképpen ugyan, de megmutatkozhat az eljáró személyek képzettségével összefüggésben is. Kollektív érdekviták megoldása esetében általános jelleggel elmondható, hogy a pártatlan harmadik személy végzettsége – a jogvitákban történő közvetítéstől eltérően – nem bír különösebben nagy jelentőséggel. A döntő tényező ilyen jellegű vitákban a közbenjáró harmadik személynek az adott eljárásban (békéltetés, közvetés) való jártassága; s még inkább az, hogy bírja a felek bizalmát. E bizalom általában két forrásból táplálkozik: – a felek meggyőződésből a békéltető/közvetítő magas szintű szakmai hozzáértéséről: a békéltető/közvetítő birtokában van az adott ágazatra vonatkozó szabályoknak, ismeri a szokásokat, a kialakult gyakorlatot, a kollektív tárgyalások menetét stb. – a másik forrás a személyes ismeretség: a békéltető nemcsak a konkrét munkáltató és a szakszervezet működésével van tisztában, hanem személyes ismeretségben is áll a tárgyalópartnerekkel. Minél nagyobb hatásköre van az érdekvita eldöntésére felkért harmadik személynek, a bizalmi tényező annál fontosabbá válik.
3.2. A békéltető/közvetítő kötelezettségei Összeférhetetlenség és titoktartás A Munka Törvénykönyvében szabályozott közvetítés során is nagy szerepe van az összeférhetetlenség és titoktartás kérdéseinek. Az összeférhetetlenség lényege, hogy az eljárásban ne jelenjen meg olyan személy közvetítőként vagy békéltetőként, akitől a felekkel való korábbi kapcsolat vagy egyéb ok miatt nem várható el, hogy elfogulatlanul vegyen részt az eljárásban. A titoktartás azt jelenti, hogy a közbenjáró harmadik személy számára korlátozzák vagy megtiltják az eljárás során a felekről, a felektől tudomására jutott információk felhasználását, továbbadását. A Munka Törvénykönyve kifejezetten rögzíti, hogy a közvetítő(és békéltető) a felektől független, a vitában nem érintett személy. Azonban nem tartalmaz részletszabályokat, ezért a felek megítélésére bízza, hogy az Mt. 195. §-a alapján történő eljárásban erről hogyan kívánnak rendelkezni. Az összeférhetetlenség és a titoktartás témáit illetően ezért érdemes áttekinteni a közvetítői tevékenységről szóló törvény részletesebb szabályait és az MKDSZ szabályzatában található rendelkezéseket, utalásokat. Ezek alapján a vitában érintett felek meg tudják fogalmazni elvárásukat az általuk felkért közvetítővel szemben. Ha a felek nem ismernek az adott eset megoldásának segítésére alkalmasnak vélt személyt, vagy nem tudnak megegyezésre jutni ilyen személyről, a szolgálat igazgatója megteszi a szükséges lépéseket. 98
3.3 A békéltetés/közvetítés folyamata Előkészítés A helyszín kiválasztása Mivel előfordulhat, hogy az eljárás több napig is eltarthat, a helyszín kiválasztásának nagy jelentősége lehet. A közvetítők/békéltetők arra törekednek, hogy lehetőleg zavaró körülményektől mentes helyen (csendes, ne legyen túl meleg, túl hideg stb.). kerülhessen sor az eljárásra, ahol ugyanakkor minden szükséges eszköz (pl. telefon, számítógép, irodai eszköz, mosdó) rendelkezésre áll. A résztvevők körének meghatározása Mivel eljárási kérdésről van szó, a békéltető/közvetítő foglalkozik azzal, hogy a munkáltató, illetve a szakszervezet/üzemi tanács oldaláról kik, illetve hány személy vesz részt az eljárásban. Nyilvánvaló azonban, hogy a felek saját helyzetüket is megkönnyítik azzal, ha előzetesen átgondolják a részvétellel kapcsolatban megfogalmazható, kölcsönösen alkalmazandó szabályokat. Annyit érdemes mérlegelni, hogy a vitában álló felek egyenlő, ennek hiányában közel egyenlő számban képviseltessék magukat az eljárásban. Érdemes a képviselők közötti, illetve a képviselők és képviseltek közötti egyetértésre ügyelni végig az eljárás folyamán. Ülésrend A helyszín előkészítése során a békéltető/közvetítő megkülönböztetett figyelmet fordít az ülésrend célszerű kialakítására is. Elv, hogy az elrendezést úgy kell kialakítani, hogy egyik vitában álló fél se legyen a másik hátrányára megkülönböztetett helyzetben. A békéltető/közvetítő pártatlansága kifejeződik abban is, hogy hangsúlyozottan semleges pozíciót foglal el. A nyilvánosság előtti megjelenés A társadalom életére jelentős kihatással járó munkaügyi konfliktusok általában felkeltik a média érdeklődését. Egy sztrájk előtti feszült hangulat a sajtó és a média előtt általában nem marad ismeretlen. A helyi orgánumok mindenképp értesülnek egy ilyen eseményről, és nyomon követik az eljárás folyamatát. Az eljárás integritása érdekében ezért célszerű előre meghatározni azt az egy (vagy a felek oldaláról egy-egy) személyt, aki a nyilvánosság előtt jogosult nyilatkozni. Azt is megtehetik, hogy teljes egészében kizárják a nyilatkozattétel lehetőségét, illetve csak semleges tartalmú nyilatkozatoknak adnak helyet. Pl. a tárgyalások rendben haladnak; előrelépés történt a megállapodás irányába stb. Érdemes arról is megállapodni, hogy a pártatlan harmadik személy jogosult-e s ha igen, milyen körben jogosult az eljárás kapcsán nyilatkozni. A szolgálat szabályzata, illetve etikai kódexe úgy rendelkezik, hogy konkrét ügyben a közvetítő nem formál véleményt, nem nyilatkozik, legfeljebb csak abban a különleges esetben, ha erre a felek kifejezetten felkérik, felhatalmazzák.
99
A békéltetés/közvetítés lefolytatása Első megbeszélés A Munka Törvénykönyve szerinti közvetítési eljárásban az első békéltetői vagy közvetítői megbeszélésnek a többihez képest nincs kiemelkedően fontos szerepe, viszont az MKDSZ gyakorlata az, hogy ebben a fázisban kerülnek tisztázásra az eljárási kérdések, szükség esetén írásba foglalásukra is sor kerül. A felek ebben a dokumentumban meghatározhatnak a békéltetőre/közvetítőre irányadó szabályokat, eljárási elveket is. Információgyűjtés Az információgyűjtő szakasz minden vitamegoldási eljárás szükségképpeni része. a) Békéltetés esetén ennek célja elsősorban az, hogy a felek számára minden adat és információ adott legyen ahhoz, hogy ezek segítségével ők maguk megállapodásra tudjanak jutni. A békéltető azt igyekszik biztosítani, hogy a felek az információkat kölcsönösen megértették, és megfelelően mérlegelték, amikor előadják az álláspontjukat. b) Közvetítés során – amikor megállapodás hiányában a közvetítő áll elő egy megoldási javaslattal – az információk első körben ugyanúgy a feleket segítik, mint békéltetéskor; de végül azt a célt is szolgálják, hogy a közvetítő számára minden adat, összefüggés ismeretes legyen, hogy reális javaslatot terjesszen elő. A közvetítéssel (békéltetéssel) kapcsolatban a Munka Törvénykönyve azt írja elő, hogy a közvetítő az eljárás során tájékoztatást, illetve adatszolgáltatást kérhet a felektől. Ilyenkor ennek teljesítési idejével, legfeljebb azonban 5 nappal meghosszabbodik az egyeztetésnél előírt 7 napos határidő. Tehát további maximum 5 napig nem lehet végrehajtani a vitatott intézkedést és a feleknek továbbra is tartózkodniuk kell minden olyan cselekménytől, ami veszélyeztetné a megállapodás megkötését. (Mt. 195. § (2) bek.) A vitás kérdések megoldása Az eljárás további menete lényegében ugyanúgy zajlik, mint azt a közvetítői eljárásról szóló törvény leírja. Érdekviták (munkaügyi viták) esetében azonban, ha lehet, még nagyobb jelentősége van annak, hogy a felszínre kerüljenek azok az ellentétek, amik az eltérő célok mögött meghúzódnak. Csak akkor képzelhető el megegyezés, illetve reális közvetítői javaslat, ha a pozíciók (elhangzott javaslatok) mögötti érdekekkel mindenki tisztában van. Mivel kollektív érdekvitában több fontos kérdésben lehet eltérés a felek között elképzelhető, hogy ezekről egyenként kell egyeztetnie a szakszervezeti, illetve a munkáltatói oldalnak az őket delegálókkal. Amennyiben erre szükség van, ez hosszúra nyújthatja az eljárást, ami azonban az érdekvitában történő békéltetésnek és közvetítésnek is természetes velejárója. Jogviták és érdekviták közvetítése során egyaránt elhatárolható három érdemi szakasz: a vitás kérdések meghatározása; tárgyalási sorrend felállítása; majd az egyes vitás kérdések megoldása. Külön megbeszélés A vitában álló felekkel külön-külön történő megbeszélés a kollektív viták békéltetése/közvetítése esetén gyakran előfordulhat, sőt, az is megtörténhet, hogy az eljárás végig ilyen formában zajlik le. Ennek nemcsak a felek közti feszültség lehet az oka, hanem praktikus indok 100
is meghúzódhat mögötte: az azonos oldalon állók így egyszerűbben tudják megbeszélni és elemezni az elhangzott ajánlatokat, illetve elsimítani a közöttük felmerülő feszültséget, mint egy olyan ülésen, ahol az ellenérdekű fél is jelen van. Szakértő és más személyek részvétele az eljárásban A békéltetés/közvetítés során lehetőség van arra, hogy az MKDSZ részéről felkért személy szakértő közreműködését kezdeményezze. Mivel érdekvitáról van szó, a szakértőnek nagyobb szerepe lehet, például, egyes gazdasági, foglalkoztatási, munkajogi, számviteli kérdések elemzésekor. Az eljárás befejezése, végrehajtás Az eljárás befejeztével a békéltető/közvetítő írásba foglalja a végeredményt, vagyis megállapítja, hogy született-e megegyezés vagy nem. Írásba foglalja azt is, hogy a felek a vita során milyen álláspontot foglaltak el. Ezt az írásbeli dokumentumot át kell adnia a felek számára. Ha a felek megállapodnak, vagy elfogadják a közvetítő ajánlatát, az kollektív szerződéses megállapodásnak minősül. Ez köti a feleket, és ha bármelyik fél elmulasztja a benne foglaltak teljesítését, bíróság előtt kikényszeríthető a végrehajtás. Ha nem jön létre a megegyezés, akkor – az esetleges sztrájkot elkerülendő – a következő és egyben utolsó békés vitamegoldási lehetőség, hogy a felek döntőbírót kérjenek fel a vitás kérdések eldöntésére.
3.4 A békéltető/közvetítő díjazása Az MKDSZ eljárási szabályzata szerint a békéltető/közvetítő díjazását az állam vállalja magára a vitarendezési folyamat első 8 tárgyalási napjára. Ez tehát azt jelenti, hogy a felek számára a békéltetés/közvetítés erre az időszakra nézve díjmentes, csupán a békéltető/közvetítő felmerült költségeit tartoznak megtéríteni. (Megjegyzendő, hogy az elmúlt 12 év során mindössze 1-2, kivételesnek számító esetben fordult elő, hogy az eljárás nem fejeződött be 8 forduló alatt.)
4. A döntőbíráskodás Mint említettem, a munkaügyi viták következő lehetséges megoldási eszköze a döntőbíráskodás. A döntőbíráskodás egy olyan, a felek önkéntes részvételével zajló vitarendezési eljárás, amelynek során egy pártatlan, semleges harmadik személy (vagy ilyen személyekből álló testület) a felek álláspontjának meghallgatása után a feleket kötelező döntést hoz.
4.1 A döntőbíráskodás lényege A döntőbíráskodás tehát alapjaiban különbözik az eddig tárgyalt vitamegoldási mechanizmusoktól: a békéltetéstől és a közvetítéstől. A legnagyobb eltérés az, hogy ebben az eljárásban garantált a végeredmény, hiszen az a célja, hogy a döntőbíró döntésével véglegesen lezárja a vitát. Ha tehát a felek ki akarják zárni annak lehetőségét, hogy nem jön létre megoldás, esetleg a vitát sztrájk követi, döntőbíróhoz fordulhatnak. Ezzel együtt a döntőbíró felkérésével le is mondanak arról, hogy maguk alakíthassák ki a leendő döntés tartalmát, hiszen ettől kezdve a végeredmény a döntőbíró kezében van. (Bár van a döntőbíráskodásnak olyan fajtája is, amely nem jár szükségszerűen együtt ilyen lemondással.) 101
Ahhoz azonban, hogy a döntőbíró döntése kötelező erejű legyen, szükség van egy előfeltételre: a feleknek előzetesen írásban alá kell vetniük magukat a döntőbíró döntésének, ún. alávetési nyilatkozatot kell tenniük. Ellenkező esetben a döntés ajánlás jellegű lesz, és nem köti a feleket.
4.2 A döntőbírósági eljárás Eljárási kérdések Ki lehet döntőbíró? Az MKDSZ listáján szereplő közvetítők felkérhetők döntőbíráskodásra is. A pártatlanság és a semlegesség a döntőbíróval szemben ugyanúgy alapvető követelmény. Ugyancsak alapelv, hogy a döntőbíró titoktartásra köteles. A döntőbíró képzettsége Az érdekviták megoldásában közbenjáró harmadik személyek közül a döntőbírónak van a legnagyobb befolyása a konfliktus kimenetelére, hiszen az eljárás végén kötelező erejű döntést hoz. Döntésének kialakításakor számos tényezőt kell figyelembe vennie, ezért pontosan tisztában kell lennie az adott terület (tevékenység, szakma, esetleg ágazat) teljes körű és részletes szabályaival és gyakorlatával. A döntőbíró iskolai végzettsége ezért másodlagos jelentőségű az adott ágazattal, szektorral kapcsolatos ismeretéhez, gyakorlatához képest. A döntőbíró felkérése A döntőbíró felkérése általában írásbeli dokumentumban történik, amelyet a vitában álló felek képviselői írnak alá. Önmagában a felkérés aláírása nem jelenti azt, hogy egyben alá is vetik magukat a döntésnek. Erre általában külön nyilatkozatot készítenek. Alávetési nyilatkozat Amennyiben a döntőbíró elfogadja a felkérést, ezután kerül sor az alávetési nyilatkozat aláírására, amely azt tartalmazza, hogy a felek alávetik magukat a döntőbíró döntésének. Az írásbeli felkérés és az alávetési nyilatkozat tartalmára nézve iránymutatást jelenthetnek az MKDSZ által elkészített nyomtatványok. A nyomtatványok letölthetők az MKDSZ honlapjáról. A döntőbíró díjazása A döntőbíró díjazásáról az MKDSZ szabályzata – a Munka Törvénykönyvével összhangban - úgy rendelkezik, hogy az – a felek eltérő megállapodása hiányában – teljes egészében a munkáltatóra hárul. Ha az MKDSZ igazgatója lát el döntőbírói teendőket, részére ez esetben sem jár díjazás (mint ahogyan békéltetés/közvetítés esetében sem). A döntőbíráskodás folyamata A döntőbíráskodás lefolytatását illetően jelenleg nincsenek egyértelmű előírások. Erre nézve sem a Munka Törvénykönyve nem tartalmaz rendelkezéseket, sem pedig az MKDSZ működési és eljárási szabályzata nem ad iránymutatást. (A közvetítői eljárásról szóló 2002. évi 102
LV. törvény hatálya értelemszerűen nem terjed ki a döntőbíráskodásra.) Ezért a döntőbíráskodás céljából kiindulva lehet következtetni az eljárás menetére. Mivel a döntőbíráskodás az érdekvita megoldására irányul, az eljárás során jelen van ugyan a megegyezésre törekvés, de tisztában kell lenni azzal, hogy ennek az eljárásnak mégis az a célja, hogy a döntőbíró érdemi döntést tudjon hozni. Vagyis az egyes eljárási cselekmények összességében e célnak vannak alárendelve. Előkészítés Természetesen döntőbíráskodás esetén is létezik egy sor olyan körülmény, amire a feleknek fel kell készülniük. Ezek lényegében megegyeznek az érdekvitában történő békéltetés/közvetítés kapcsán kifejtettekkel. Ezeket a döntőbíráskodásra értelemszerűen kell alkalmazni. Ügyrendi kérdések, megállapodások Az alávetési nyilatkozat aláírását követően a döntőbíró általában ismerteti az eljárás menetét; és szükség esetén rögzítik a szükséges eljárási kérdéseket (pl. szabnak-e időbeli korlátot az eljárásnak, melyik fél kezdi álláspontjának ismertetését, esetleg milyen időkeretben), ha az alávetési nyilatkozatban ezt korábban nem határozták meg. Nagyon fontos, hogy a felek pontosan tisztában legyenek azzal, hogy mi az ő feladatuk az eljárás során, és mit várhatnak el a döntőbírótól. Hatványozottan igaz ez, ha a döntőbíró „vegyíti” az eljárásokat, és részéről a megegyezésre törekvés is jelen van. Ha ezzel kapcsolatban bármikor kétely merül fel, ezt a kérdést mindig tisztázni kell, mert jelentősen befolyásolja a felek magabiztosságát, tárgyalási stratégiáját és az eljárás menetét. Még az eljárás érdemi megkezdése előtt érdemes írásban megállapodni néhány kérdésről, a későbbiekben nem várt bonyodalmak elkerülése érdekében. A titoktartás témaköre Döntőbíráskodás során mind a szakszervezet, mind a munkáltató oldaláról olyan tények hangozhatnak el, amelyek jobb, ha a tárgyalóterem, illetve a vállalat falain belül maradnak. Ezért célszerű meghatározni, hogy a feleket, illetve a döntőbírót milyen körben terheli titoktartási kötelezettség. A felek saját helyzetük ismeretében ezt nyilvánvalóan pontosan meg tudják határozni. A döntőbíró esetében a szolgálat szabályzata egyértelműen rögzíti, hogy az eljárás során tudomására jutott összes információra vonatkozóan titoktartási kötelezettsége van. A nyilvánosság előtti nyilatkozatok Itt a békéltetésnél/közvetítésnél korábban kifejtettekre érdemes tekintettel lenni. – Végül, ha a felek bármilyen speciális szabályt szeretnének a döntőbíráskodással kapcsolatban kikötni (pl. a költségviselés rendje stb.), erre is ebben a dokumentumban kerülhet sor. Információgyűjtés A döntőbíráskodás a békéltetéshez és a közvetítéshez hasonlóan a vita lényegének előadásával, a felek álláspontjának kifejtésével indul. A döntőbíró igyekszik minden ilyen körülményről információt szerezni, tájékoztatást kérni, amely segíti őt a döntés meghozatalában. Egyúttal 103
figyelemmel van arra, hogy a felek minden olyan körülményt a tudomására hozzanak, amit ők maguk fontosnak tartanak. A döntőbírónak az ágazattal, a vállalattal, a felek helyzetével kapcsolatban is kellően tájékozottnak kell lennie, hogy a körülményekhez képest optimális döntést hozzon. A megfelelő információnak ezért kulcsszerepe van. Az eljárást tehát lényegében két tényező strukturálja: – a felek teljes körű (ugyanakkor a vitára koncentrált) előadása és – a döntőbíró információszerzése. Az, hogy ez mennyi időt vesz igénybe, a téma összetettségétől (a vitás kérdések számától), a szükséges adatok elérhetőségétől, illetve a felek kapcsolatától függ. Szakértők igénybevétele Mivel ebben az eljárásban központi jelentőséggel bír az információszerzés, a döntőbíró – a felekkel egyetértésben – szakértőt vehet igénybe. Egyebekben a döntőbíráskodásban résztvevő szakértő vonatkozásában a békéltetésnél/közvetítésnél kifejtettek irányadók. A döntőbíró döntése Ha a felek minden szükséges információt megosztottak a döntőbíróval, a döntőbíró visszavonul, áttanulmányozza az eljárás összes dokumentumát, és előkészíti a döntését. A helyzet bonyolultságától függően ez akár több napot is igénybe vehet. A döntőbíró a döntését írásba foglalja, indokolja és közli a felekkel. Döntése az Mt. 198. § (1) bekezdése értelmében kollektív szerződéses megállapodásnak minősül.
4.3 A döntőbíró döntésének megtámadása A döntőbíró döntésének tartalma nem támadható meg. Megtámadásra csak akkor van lehetőség, ha a döntőbíró eljárási szabályt sértett. Ebben az esetben a munkaügyi bíróság előtt kezdeményezhető jogvita, amelynek keretében az eljárási szabályok megsértésére hivatkozva a döntés érvénytelenítése kérhető. Az erre vonatkozó szabályokat a felek kiköthették közvetlenül az eljárást megelőzően, de tartalmazhatja kollektív szerződés, valamint üzemi megállapodás, vagy az MKDSZ szabályzata is. A döntés kötelező ereje, valamint a megtámadás nehézsége miatt van a döntőbíró kiválasztásának különös jelentősége.
5. A közvetítő/döntőbíró feladatai – az MKDSZ működési és eljárási szabályzata alapján A fent leírt általános eljáráshoz képest az MKDSZ szabályzata speciális előírásokat is tartalmaz. Ezeket az alábbiakban foglaljuk össze.
5.1 A közvetítő/döntőbíró célja A közvetítő/döntőbíró munkájának alapvető célja a vitában álló felek között a bizalom helyreállítása, a konfliktushelyzet megszüntetése, a munkahelyi béke megőrzése, illetve helyreállítása, a munkaügyi kapcsolatok kultúrájának javítása. Ennek megfelelően nem célja a felmerülő javaslatok értékelése, az általa jónak vélt megoldás preferálása. 104
5.2 A közvetítő/döntőbíró általános feladatai 1. Áttanulmányozza az addig készült, a vitával összefüggő írásos dokumentumokat. 2.Megállapodik a felekkel az eljárás lefolytatásának alapvető szabályaiban, meghallgatja a felek elvárásait. 3. Külön-külön megbeszélést folytat a vitában álló felekkel. 4. Ezt követően maga számára összegzi a tényeket, rögzíti a kialakult helyzetet és meghatározza saját teendőit a fenti cél elérése érdekében. 5. A két fél között „ingázva”, fenntartja a kapcsolatot, a kommunikációt a vitában állók között. 6. Külön-külön felveti a vitás kérdéseket, segíti a probléma értelmezését, megfogalmazza a partner lehetséges ellenérveit és prioritásait, igyekszik eloszlatni - a rossz tárgyalási, illetve kommunikációs gyakorlat miatt – keletkezett félreértéseket. 7. Amennyiben esélyt lát új megközelítések, illetve javaslatok megfogalmazásával fordulat elérésére, kezdeményezi a közvetlen tárgyalások folytatását. 8. A tárgyalócsoportok vezetőinek (külön-külön) négyszemközti megbeszélésen - a tárgyalásokon szerzett tapasztalatai alapján – felhívja figyelmüket, az eredményes tárgyalást akadályozó tényezőkre (a tárgyalócsoportok összetételére, rossz tárgyalási technikákra, új módszereket ajánlhat a sikeresebb megbeszélések érdekében stb.). 9. Ügyel arra, hogy a felek érezzék: egyenrangú partnereknek tekinti őket. Ezért mindkét félre azonos időt, energiát, figyelmet fordít. 10. A nyilvánosság előtt nem a közvetítőnek/döntőbírónak kell megjelennie, hanem a feleknek. Csak akkor nyilatkozhat a közvetítő/döntőbíró a konkrét ügyről a sajtónak, ha erre mindkét fél felkérte, illetve ezzel megbízták. Még ilyen felkérés esetén sem adhat információt a felek közvetítési eljárás során tanúsított magatartásáról, az ügy érdemi részéről, vagy a rendezésre tett javaslatokról, illetve olyasmiről, amivel kapcsolatban a felek bármelyike titoktartást igényel. 11. A közvetlen tárgyalásokon részt vesz – felkérésre elnököl – és segít a párbeszéd fenntartásában, egészen a megállapodásig. Felkérésre részt vesz a megállapodás megszövegezésében.
5.3 Sajátos békéltetői/közvetítői feladatok A közvetítő az 5.2 pontban felsoroltakon túl, köteles aktívan részt venni a konfliktus megoldásában. Ennek érdekében – ha szükséges, akkor szakértő(k) bevonásával – konkrét javaslatot dolgoz ki, amelyet megvitatásra felajánl mind a munkáltatóknak, mind a munkavállalóknak. A vitában álló felek a közvetítő által kidolgozott javaslatokkal kötelesek érdemben foglalkozni, de nem kötelesek azokat elfogadni. A felek szabadon dönthetnek a javaslat elfogadásáról, illetve elvetéséről.
5.4 A döntőbíró sajátos feladatai A döntőbíró a Munka Törvénykönyvében kapott felhatalmazás alapján megállapítja a tényállást és amennyiben illetékessége a vitatott kérdésben egyértelműen megállapítható - az iratok áttanulmányozása, a felek, szakértők, illetve a vitában állók kezdeményezésére tanúk meghallgatása után – végleges döntést hoz. A döntőbíró határozata a Munka Törvénykönyve felhatalmazása alapján – kollektív szerződéses megállapodásnak minősül, s a kollektív szerződéssel kapcsolatban helye van munkaügyi jogvitának is. 105
A döntőbírói eljárás garanciális szabályai: a) a döntőbírói tárgyalás – ha a felek másként nem rendelkeznek – nyilvános, b) a döntőbíró a tárgyaláson hozott határozatát nyilvánosan hirdeti ki, még abban az esetben is, ha a felek előzetesen zárt tárgyalást kértek, c) a döntőbírói eljárás során a felek érdekeik érvényesítése érdekében képviselőt bízhatnak meg.
6. Az MKDSZ működése a számok tükrében Az MKDSZ 1996 júliusában indult működésének értékeléséhez érdemes áttekintetni a tevékenységét jellemző alábbi adatokat. A szervezethez a tevékenysége megkezdését követő 11 év alatt összesen 92 felkérés érkezett. Mivel ez nem olyan jelentős szám, érdemes óvatosan bánni a következtetésekkel az adatok elemzésekor. Ezt szem előtt tartva az adatokból a következők állapíthatók meg. 1. táblázat: Az MKDSZ működésének összefoglaló adatai Közvetítés Év
Saját felajánlás közvetítésre Megállapodás Megállapodás született nem született Összesen
Összesen
Közvetítés indult
Döntőbírás kodás
1996
2
2
-
2
-
-
1997
8
8
-
14
1
-
1998
9
9
-
17
3
1
1999
12
11
1
9
-
-
2000
7
7
-
1
-
2
2001
5
5
-
6
-
1
2002
6
5
1
2
-
-
2003
10
10
-
9
2
-
2004
10
9
1
11
2
-
2005
3
3
-
11
2
-
2006
7
5
2
12
3
-
2007 Összesen Megoszlás, %
8
7
1
15
2
1
87
81
6
109
15
5
100%
93%
7%
100
14%
100%
Forrás: MKDSZ
A közvetítések és döntőbíráskodások száma nem magas. Ez több okkal magyarázható. Viszont a szolgálat szakembereinek közreműködése nyomán számos nagy horderejű konfliktus rendeződött, ily módon mind helyi- mind pedig országos szinten jelentős veszteségek elszenvedésétől mentesültek az érintettek, végsősoron az egész társadalom. 106
A statisztikából az is leszűrhető, hogy az MKDSZ munkaügyi vitákat nyomon követő tevékenysége is számottevő, hiszen a nyilvánosságra került valamennyi olyan esetben, amelynél a vita tárgya kimondottan munkaügyi jellegű volt, maga a szervezet kereste meg a feleket és ajánlotta fel segítségét. A közvetítések mellett a szolgálat tevékenységi körébe tartozik a tanácsadói tevékenység is. Erre sor kerülhet akkor is, ha a vitában érintett felek nem mindegyike igényli a közreműködést a vita rendezésében (mint ismeretes, ez a közvetítés/békéltetés/döntőbíráskodás megindításának előfeltétele), hanem csak egyikük. Felismerve azt a körülményt, hogy a konfliktusba torkolló és ismertté vált munkaügyi viták száma nem különösebben magas, a szolgálat egyre nagyobb súlyt helyez a profiljába illeszkedő – azaz a munkaügyi kapcsolatok színvonalának emelésére irányuló törekvések erősítésére, a konfliktusok megelőzésére irányuló – tanácsadási tevékenységre. (lásd a 2. táblázatot.) Egyre inkább érzékelhető, hogy erre számottevő igény van szakszervezeti és munkáltatói részről egyaránt. 11 év alatt 67 esetben kérték fel hivatalosan, írásos formában a szolgálat szakembereit tanácsadási tevékenység ellátására. A telefonon vagy személyesen történt kapcsolatfelvételek és tanácsadás-kérések száma minden évben ennek többszöröse. Ilyen igények mind a munkáltatók, mind a szakszervezetek, mind pedig az üzemi tanácsok részéről folyamatosan érkeznek. A témák igen változatosak. A menedzsment főleg a szakszervezeti jogok értelmezésében igényel konzultációt, a szakszervezetek a jogszabályokban vagy kollektív szerződésben rögzített jogosítványaik érvényesítésének lehetőségei kapcsán kérnek tanácsot, az üzemi tanácsok pedig a participációs (részvételi) szerepük tartalommal való kitöltése érdekében keresik meg az MKDSZ-t. 2. táblázat: A tanácsadások számának alakulása Év
Összesen
1996 1997
Kezdeményező Munkáltatói oldal
Munkavállalói oldal
Közös kezdeményezés
-
-
-
-
2
-
2
-
1998
4
1
3
-
1999
3
-
2
1
2000
5
1
4
-
2001
3
1
2
-
2002
2
1
1
-
2003
5
2
3
-
2004
4
2
2
-
2005
10
3
6
1
2006
9
1
8
-
2007
20
8
11
1
Összesen
67
20
44
3
Megoszlás, %
100%
30%
66%
4%
Forrás: MKDSZ
107
A tanácsadások másik – és súlyát tekintve mindenképpen jelentősebb – része a szociális partnerekkel, valamint a gazdasági életben szintén jelentős szerepet betöltő gazdasági kamarákkal közösen szervezett, lehetőség szerint széles nyilvánosság részére megrendezett programok révén valósult meg. E programokon – a társ-rendező szervezetek szakértőinek bevonásával – a résztvevők megismerkednek a munkaügyi kapcsolatok tartalmával, a munkaügyi konfliktusok elkerülésének, illetve megoldásának legcélszerűbb módszereivel, de felkért előadók révén számos más – a munka világát érintő – téma is elhangzik, például a munkajogi változásokról vagy a munkaügyi ellenőrzés aktuális kérdéseiről. A konzultációk döntő része vidéki városokban kerül lebonyolításra, annak érdekében, hogy az ismeretek eljussanak mindazokhoz, akiknek nincs módjuk élő, napi kapcsolatban lenni a munka világában meghatározó szerepet betöltő szervezetekkel, illetve személyiségekkel.
Felhasznált irodalom: Ladó Mária: A Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat, in.: Döntőbíráskodás. Püski Kiadó Bp. 1999. 64–90. oldal Rúzs Molnár Krisztina: Mediáció a munkajogban, (PhD értekezés) Pólay Elemér Alapítvány, Szeged 2007. 135–141. oldal A Munkajog Nagy Kézikönyve, Komplex Kiadó, Budapest. 2007. 1363–1390. oldal
108
II. Az ÁPB-k tevékenysége itthon és az Európai Ágazati Szociális Párbeszéd Bizottságokban
Niklai Ákos–Várnai Zsuzsanna A Turizmus-Vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottság
1. Az ÁPB megalakulása 2003. szeptember 19-én a Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet (a továbbiakban: VISZ) ügyvezető elnöke és az Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége (a továbbiakban: IMOSZ) elnöke aláírták a megállapodást a Turizmus-Vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottság létrehozásáról. Megállapodásunk előzménye az IMOSZ és a VISZ között 1997-ben kötött ágazati kollektív szerződés, amelyet egy öt éves eljárást, illetve reprezentativitási vizsgálatot követően az akkor illetékes gazdasági miniszter kiterjesztett az ágazat minden vállalkozására. A Turizmus-Vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottság a szociális partnerek középszintű együttműködésének érdekegyeztető fóruma a turizmus, vendéglátás, közösségi étkeztetés valamint az utazásszervezési szolgáltatások működési területén. A bizottság célja az ágazatban működő érdekképviseletek tevékenységének hatékony elősegítése, a partnerség erősítése, ágazati megállapodások megkötése. Célja elősegíteni az ágazat munkáltatóinak és munkavállalóinak érdekvédelmét oly módon, hogy az erősítse az ágazat pozícióját, gazdasági eredményeinek megalapozott fejlesztését, amely azután alapul szolgálhat a munka- és életkörülmények javításához. A szociális partnerek ezzel is hozzájárulnak a munkabéke fenntartásához, az ágazat fejlődéséhez.
2. Az ÁPB működésének alapelvei – A bizottság részvevői kölcsönösen a konstruktív együttműködésre törekednek; –A bizottság résztvevői kölcsönösen tiszteletben tartják a szociális partnerek jogszabályon alapuló hatás- és illetékességi körét, jogosítványait; – A bizottság működése a realitáson és megvalósíthatóságon alapul, a résztvevők mindig figyelembe veszik az erőforrásokat és vizsgálják a döntések hatását az ágazatban.
3. A Turizmus-Vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottság struktúrája A Turizmus-Vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottság munkáját plenáris ülések és szakbizottságok keretében végzi. A szakbizottságok munkáját a Koordinációs Bizottság fogja össze. A négy szakbizottság a következő: – szálláshely szolgáltatás szakbizottság; – vendéglátás, éttermi szolgáltatás szakbizottság; – közösségi étkeztetés szolgáltatás szakbizottság; – utazásszervezés és -közvetítés szolgáltatás szakbizottság. 111
4. A Bizottság tevékenységi területei Az ágazatot érintő ügyek, amelyeket az ÁPB eddigi működése során tárgyalt 5 nagy témacsoportba foglalhatóak: a) a szorosan vett munkaügyi kapcsolatokhoz kötődő témák: Szakmai Útlevél (Qualifications and Skills Passport) és az Europass (európai mobilitási igazolvány) kapcsolata, használata; – az ágazati bértarifa kidolgozásának előkészítése, elindítása; – a Munka Törvénykönyve munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályainak felülvizsgálatáról készült tanulmány; – az ágazati reprezentativitás megállapításához szükséges adatszolgáltatás teljesítésével kapcsolatos dokumentáció összeállítása; – kérdőív szerkesztése a béren kívüli juttatásokról; – szürke, fekete foglalkoztatás csökkentésének feltételei; – a szociális felelősség jó példáinak elterjesztése; – a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiában 2013-ra a nemzetgazdasági átlagkeresetekhez való felzárkózás közgazdasági eszközeire javaslat. b) a törvények és jogszabályok (illetve ezek tervezetei) véleményezésével kapcsolatos egyes, kiemelt témák: a TEÁOR 2008. évi változásának hatása a kiterjesztett Ágazati Kollektív Szerződésre; – az ÁFA törvénnyel kapcsolatos állásfoglalás kialakítása, képviselete az EU és a magyar törvényhozás illetékes helyein; – adóköteles természetbeni juttatások közterheinek csökkentése; – javaslatok a közgazdasági szabályozórendszer változtatására; – a munkaerő-kölcsönzés keretében létesített munkaviszony szabályai, különös tekintettel a Munka Törvénykönyve változásaira; – a parlament által elfogadott adótörvények turizmusra és a vendéglátásra gyakorolt hatásának értékelése. c) az ágazat egészét vagy az egyes alágazatokat érintő szakmai kérdések, tevékenységek – a felszolgálási díj és a borravaló társadalombiztosítási juttatást nyújtó jövedelemként történő elismertetése; – a szakképzés helyzete Magyarországon, lobbizási lehetőségek feltárása ebben a témában, valamint a turizmusról szóló törvény véleményezése, lobizzás annak elfogadásáért; – állásfoglalás kérés a Pénzügyminisztériumtól az ágazatban alkalmazott munka- és formaruha adózási ellentmondásaival kapcsolatban; – a „gazdaságilag kedvező árajánlat a közösségi étkeztetésben” c. témában iránymutatás megvitatása és akcióterv kidolgozása a nemzetközileg elfogadott irányelvek bázisán a közbeszerzési pályázatokon való részvétel esélyegyenlőségének megteremtéséért; – a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia végrehajtásáról konzultáció, részvétel a monitoringbizottságban; – a Nemzeti Fejlesztési Terv véleményezése a turizmus és a vendéglátás érdekeinek érvényre juttatása céljából; – Turizmus Szatellit Számla folyamatosságának biztosítása a turizmus valódi teljesítményének méréséhez; 112
– a Magyar Turisztikai Hivatal megszüntetése, illetve a turizmus más minisztérium hatáskörébe történő átkerülése hatásainak vizsgálata a vendéglátás és a turizmus külön irányításának kedvezőtlen hatása; – az Új Magyarország Fejlesztési Tervvel kapcsolatos állásfoglalás kidolgozása a turizmus – vendéglátás gazdasági jelentőségének elismertetéséért; – rendszeres részvétel az Országgyűlés Sport- és Turisztikai Bizottság ülésein, a törvényelőkészítés ágazatra vonatkozó elképzeléseinek megismerése, alakítása érdekében; – turizmus-vendéglátás szektort elemző tanulmány elkészíttetése; – A turizmus-vendéglátás – közösségi étkeztetés munkahelyteremtő képessége című tanulmány ismertetése, véleményezése, továbbfejlesztése; – konzultáció a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel, a turizmust, vendéglátást, közösségi étkeztetést utazási irodákat érintő leggyakoribb problémák megoldási lehetőségeiről; – A dohányfüst-mentes Európáért című Zöld Könyvvel kapcsolatos állásfoglalás kialakítása és elküldése az Európai Bizottság részére; – konzultáció a Versenyképességi Kerekasztal tagjaival a szálláshely-szolgáltatás és közösségi étkeztetés ágazatban az ÁFA csökkentéséről; – konzultáció az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi Eseti Bizottságával a közösségi étkeztetésben és gyermekétkeztetésben javasolt változtatásokról, – az utazási irodák és szállodák közötti pénzügyi szolgáltatások adózási problémái; – az utazási irodákhoz beérkezett vendégészrevételek szolgáltatókhoz történő gyors visszacsatolásának módszertani lehetőségei; – munkaerő-kölcsönzés az idegenforgalmi vállalkozásoknál; – egy újonnan létesítendő budapesti kongresszusi központ hiányának problémái d) a nemzetközi kapcsolatrendszer részeként felvállalt ügyek – részvétel az EFFAT (Turisztikai, Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Szakszervezetek Európai Szövetsége) és a HOTREC (Szállodák, Éttermek, Kávézók Szakszervezeti Szövetsége) által alakított szociális párbeszéd bizottságban és munkabizottságában, valamint az EFFAT–FERCO (Közösségi Étkeztetők Európai Szövetsége) párbeszéd bizottságban; – az olasz közétkeztetési kódex lefordítása; – Az EFFAT–HOTREC Vállalati Szociális Felelősségről szóló megállapodás lefordíttatása, eljuttatása a tagokhoz; – FERCO–EFFAT megállapodás tervezet lefordítása, véleményezés a közösségi étkeztetés albizottságban; – E FFAT–HOTREC bizottság tárgyalta az általános forgalmi adó (ÁFA) kérdését. A harmadik országok piacáról (Amerika, Ázsia) Európába beutazó turizmus piaci részesedése további csökkenésének megakadályozása érdekében szükséges az ágazat versenyképességének javítása. Ennek legfőbb eszköze az ÁFA-kulcsok alacsonyabb szinten tartása az EU országaiban. Ennek módja: ún. kedvezményes ÁFA-kulcsok alkalmazásának engedélyezése, pontosabban a kedvezményes ÁFA-kulcsokhoz opció megadása az egyes nemzeti kormányok számára a szállásadás és a vendéglátás vonatkozásában. Az alacsony ÁFA-kulcsok eredményeképpen az ágazatban jelentős számú új munkahely teremtődne, az alacsony képzettségű munkavállalók részére is jelentős számú új munkahely létesül, továbbá az ágazat interszektorális, multiplikátor hatása révén jelentős gazdasági élénkítő hatás érvényesül. 113
– Az EU 2012-ig az EU-s adminisztratív terhek 25%-os csökkentését kívánja elérni. Ez is segítené Magyarország ezen a területen kialakuló reálkonvergencia-tervét, a szükségtelen bürokrácia és adminisztratív terhek csökkentését. Az EU meghirdette és az Európai Turizmus Fórumokon többször bemutatta ezt a szándékot, hogy az állami bürokráciát, a rendeletek dömpingjét csökkenteni kell, Magyarország e tekintetben még keveset tett. e) konferenciák, rendezvények – a Turizmus-Vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottság éves konferenciái minden év decemberében; – részvétel az Európai Turizmus Fórumon évente a turizmus stratégiájának európai alakítása érdekében; – részvétel a Turizmus – az Európai Növekedés és Foglalkoztatás Kulcsa c. konferencián, Bécsben; – Turizmus Szakmai Fórum megrendezése Visegrádon; – A gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat című konferencia megszervezése a közösségi étkeztetés résztvevői számára.
5. A Turizmus-Vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottság működésének legfontosabb eredményei 5.1 A felszolgálói díj alkalmazásának szabályozása Ez a „100 lépés” miniszterelnöki program keretében meghirdetett és 71/2005 számú GKM rendelet, amely az ágazatban dolgozók érdekét erőteljesen tükrözi, többszöri plenáris ülésen, az államigazgatás illetékeseivel egyeztetve, hosszú tárgyalássorozat végén, a munkavállalók és munkaadók részére igen kedvező adó- és járulékterhekkel, közös munkánk komoly eredményeként nyerte el jelenlegi formáját. A szabályozás segíti a szürkegazdaság csökkentését, a vállalati jövedelmek legálissá tételét. A felszolgálási díj címén megszerzett bevétel, valamint a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló a személyi jövedelemadó szempontjából adóterhet nem viselő járandóságnak minősül, vagyis az ilyen címen megszerzett jövedelmeket az összevont adóalapba be kell számítani, de az arra eső – önállóan kiszámított – adót nem kell megfizetni. Emellett az ilyen jövedelmek után fizetendő járulék terhek is jelentősen mérséklődnek. A felszolgálási díj után a foglalkoztató fizet 15 százalékos nyugdíjbiztosítási járulékot, amely magában foglalja a nyugdíjjárulékot is, míg a magánszemélynek e jövedelme után nem kell egyéni járulékot fizetnie. Ha a vendéglátó üzlet felszolgálója a fogyasztótól közvetlenül kap borravalót, ez után az összeg után 15 százalék nyugdíjbiztosítási járulékot fizethet, amely szintén magában foglalja a nyugdíjjárulékot is. A felszolgálási díj, valamint a borravaló után magán-nyugdíjpénztári tagdíjat nem kell fizetni. A társadalombiztosítási nyugellátás megállapítása során a felszolgálási díj és borravaló 81 százalékát nyugdíjalapot képező jövedelemként figyelembe kell venni. 114
5.2 A gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat alkalmazása A Közösségi Étkeztetés Szakbizottság illetékességi körében a legnagyobb horderejű ügy a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat értelmezéséről és egységes alkalmazásáról szóló megállapodás kialakítása. A közétkeztetés szakágazatban a közétkeztetési szolgáltatásokat többnyire közbeszerzési vagy más pályázat révén választják ki a megrendelők. Ezen eljárások során általában azok a cégek kapják meg a megbízást, amelyek a legolcsóbb ajánlatot adták, és következményként, a legkevesebb és legolcsóbb nem ritkán szürke–fekete munkaerőt foglalkoztatják. Mindezek alapján az ÁPB és azon belül a közösségi étkeztetési munkacsoport tagjai is úgy ítélik meg, hogy a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat bevezetése hazánkban is felbecsülhetetlen haszonnal járna a foglalkoztatás stabilitására és a munkakörülmények javítására. Komoly lépést jelentene az európai színvonalhoz való felzárkózás során. Ezért annak érdekében, hogy – a gyermekélelmezés eleget tehessen az egészséges táplálkozás követelményeinek, – az étkeztetésnek megfelelő körülményei alakuljanak ki, – a közétkeztetésben dolgozók megfelelő munkafeltételei és továbbképzése biztosított legyen, – az ételek elkészítésére szolgáló konyhák felszereltsége és higiéniai állapota, a szállító edényzet minősége megfelelő legyen, az ÁPB a következő javaslatokat teszi: –A közösségi étkeztetésre vonatkozó közbeszerzési szabályok reformja szükséges annak érdekében, hogy a minőség, az élelmiszer biztonság, az egészséges táplálkozás, valamint a dolgozók képzettsége és továbbképzése a pályázatok elbírálásánál fő szempont legyen. –A KSH adatai felhasználásával meg kell állapítani, hogy a korcsoportonként kötelezően előírt energia- és tápanyagbeviteli értékek milyen minimális norma összegnek feleltethetők meg és az étkezésre szánt keretek e szerint kerüljenek kialakításra. –A z esélyegyenlőség jegyében legyen része a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Programoknak (TIOP) az oktatási intézményi és egyéb közösségi étkeztetésre használt konyhák és éttermek technológiai és építészeti megújítása. – Az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi Eseti Munkabizottsága határozatát ki kell egészíteni azzal, hogy Magyarországon is alkalmazzák a pályázatot kiíró önkormányzatok a közösségi étkeztetési ágazat európai szociális partnerei, az EFFAT–FERCO által közösen kidolgozott ajánlást, amelyet a Gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat bevezetéséhez a szerződéses közétkeztetési pályázatoknál című kézikönyv tartalmaz.
5.3 Jogszabályok, stratégiák kialakításában, véleményezésében való részvétel A turizmusról szóló törvény: Az ÁPB javaslatait az előterjesztő Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium befogadta, így azok a jelenlegi törvénytervezetben szerepelnek. Előreláthatólag a kormány a törvénytervezetet még 2008 első félévében megtárgyalja és a 2. félévben az Országgyűlés elé terjeszti. Az ágazat munkaadói és munkavállalói oldalai fontosnak tartják az ágazat nemzetgazdasági szerepének elismerését, a turizmussal kapcsolatosan az állam és az önkormányzatok szerepének rögzítését. A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia: A stratégia kialakításában helyet kapott azon jogos elvárásunk, hogy 2013-ig az ágazatban foglalkoztatottak átlagkeresete érje el a nemzetgazdasági átlagot. 115
A Qualifications and Skills Passport bevezetése: Nem utolsósorban az ÁPB tagjai tevékenységének eredményeként rövidesen megvalósulhat. Az EFFAT–HOTREC általános forgalmi adóval (ÁFA) kapcsolatos javaslata: A téma folyamatosan napirenden van az EU illetékes bizottságaiban. Ezirányú tevékenységünk külön-külön és közösen is kiemelkedően fontos, ugyanis az EU még 2008-ban dönteni kíván az ÁFA-rendszer átalakításáról, így különösen a szállásadás és vendéglátás szempontjából fontos kedvezményes ÁFA biztosításáról opció formájában az egyes nemzeti kormányok számára. PSZÁF-állásfoglalás kiadása kisebb pénzügyi szolgáltatások témájában: Ennek köszönhetően egyértelműbbé váltak a szabályos működés feltételei ezen a területen. * Összességében elmondhatjuk, hogy a Turizmus-Vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottság eredményesen, a munkavállalói és munkaadói oldal számára kielégítően, az elvárásoknak megfelelően működik, annak ellenére, hogy e tevékenység állami feltételei gyakran változnak és hosszú ideje bizonytalanságot okoz az OÉT és az ÁPB-k tevékenységét szabályozó törvényekkel kapcsolatos, immár 2 éve húzódó alkotmánybírósági vizsgálat.
116
Rabi Ferenc–Zoltay Ákos Iparpolitika, bányászat, foglalkoztatás A Bányászati Ágazati Párbeszéd Bizottság tevékenysége 2003 és 2007 között
Magyarország európai uniós tagságának egyik hozadéka az új szervezeti keretek között működő ágazati szociális párbeszéd. Ennek szellemében jött létre a bányaipari ágazatban is a Bányászati Ágazati Párbeszéd Bizottság (továbbiakban: BÁPB). A Bizottság hagyományosan jól együttműködő szervezetek közötti megállapodás alapján a bányászati ágazat reprezentatív munkavállalói szervezete, a Bánya és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete (BDSZ) kezdeményezésére, a munkavállalók szakmai szervezetével, a Magyar Bányászati Szövetséggel (MBSZ) 2003. május 7-én, a megállapodás aláírásával alakult meg. A megállapodáshoz később csatlakozott a MOL Bányász Szakszervezet is. A munkaadói és a munkavállalói szervezetek – önálló érdekérvényesítési célkitűzéseinek fenntartása mellett – a mindkét oldalt érintő kérdések megoldásában az ÁPB keretében működnek együtt, s egyeztetett állásfoglalásaikkal segítik a bányászati ágazat valamennyi résztvevőjét. A BÁPB üléseit a 2003. május 20-án elfogadott Szervezeti és Működési Szabályzata (SZMSZ) szerint tartja. A munka a társelnökök – Rabi Ferenc a BDSZ elnöke, illetve Dr. Zoltay Ákos az MBSZ ügyvezető főtitkára – közös irányításával, illetve a levezető-elnöki funkció rotációja mellett folyik.
1. A bányászatról röviden 86 A rendszerváltás idején a bányászatban tevékenykedő cégek állami tulajdonban voltak. Az általuk foglalkoztatottak összlétszáma 81 404 fő volt. Az ágazat (62 millió tonna ásványi nyersanyag-kitermelésével) 61 milliárd forint termelési értékkel az akkori nemzeti jövedelem termelésében 3,4%-os részesedést adott. A rendszerváltás utáni néhány éven belül az ágazatban gyakorlatilag teljes mértékben lezajlott a privatizáció, amely jelentős szerkezetátalakítással járt együtt és fő jellemzője a külföldi tőkebevonás, továbbá a vertikális integráció volt. Az ágazatot több kedvezőtlen hatás érte a társadalmi és gazdasági megítélés szempontjából is. A társadalmi köztudat a bányászatot a visszafejlesztett mélyműveléses szénbányászattal azonosítja. (Az igazság kedvéért megjegyzendő, hogy a kiemelt státuszt adó társadalmi elismerés alapvetően a „széncsaták” hősi korszakához kötődött.) Az ágazat kedvezőtlen gazdasági megítélését az váltotta ki, hogy a statisztikai számbavétel nem követte a szerkezet-átalakításból adódó változásokat: ma is figyelmen kívül hagyja a vertikumba integrált bányászatot mind a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás, mind pedig a foglalkoztatás szempontjából. Ez hamis – a valóságosnál jóval kedvezőtlenebb – képet ad az ágazatról. 86 A z MBSZ főtitkárának 2007 júniusában „A hazai energiapolitika aktuális kérdései” című konferencián elhangzott helyzetértékelő előadása alapján.
117
A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal tartja nyilván a bányajáradék-fizetésre kötelezetteket. Ezen adatbázis alapján a Magyar Bányászati Szövetség kérdőíves felmérést végzett, amelyből kitűnik, hogy a kifejezetten bányászati tevékenységben foglalkoztatott közel 11 ezer főnek mintegy 30%-a külső alvállalkozó alkalmazottja. Az 1990. évi 62 millió tonna kitermeléssel és nyolcvanezer főt meghaladó létszámmal szemben 2006-ban a foglalkoztatottak létszáma már csak 11 ezer fő volt, az ásványi nyersanyag kitermelés pedig 105,7 millió tonnára nőtt, az egy foglalkoztatottra jutó évenkénti átlagos kitermelés növekedése 12,7-szeres. Ebben jelentős szerepet játszott a külszíni bányászat fejlesztése, a létszámleépítés, a kitermelési technológiák műszaki fejlesztése, a hatékonyabb munkaszervezés a mélyműveléses bányászat visszafejlesztése során megmaradt bányászatban is. A bányászat részesedése a GDP-ben 2006-ban, ha a bányajáradék vetítési alapját vesszük figyelembe, 1,4%. A bányászatot is magában foglaló kitermelő-felhasználó vertikumban az egy főre jutó átlagos nettó árbevétel 2006-ban 101,37 millió Ft/fő volt, a kitermelő-felhasználó vertikumok együttesen a nemzeti jövedelem 9,9 százalékát adják. Az ágazat jelentős befizetéseket teljesített az államháztartás alrendszereibe, amelyek közül a szénhidrogén-bányászat bányajáradék-befizetései biztosítanak forrást a költségvetés számára a lakossági gázár-kompenzációhoz is. A bányászat kedvezőtlen helyzetének kialakulásához nagyban hozzájárult az uniós követelmények teljesítési kényszere is. Az egyik ilyen tényező volt a szenes erőműveknél a SO2 kibocsátásra vonatkozó „környezetvédelmi moratórium” lejárta 2004. december 31-én. Ennek következménye az volt, hogy több szenes erőmű tüzelőanyagot változtatott – szén helyett az erdőket tüzelték el. Az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos újabb korlátozások, a CO2 kvóták Nemzeti Kiosztási Tervei (NKT I. és II.) 87, az ipar, ezen belül az energiaipar versenyképességének további romlásához vezetnek, ami elbizonytalaníthatja a lignitbázisú villamosenergia-termelés fejlesztési célkitűzéseit, pedig az új tüzelőberendezések lényegesen magasabb hatásfoka jelentősen csökkentené a fajlagos CO2 kibocsátást. A külfejtéses bányászat esetében az EU irányelvek következményeként meghirdetett NATURA 2000 a művelésbe vehető területek szempontjából jelentett komoly korlátozásokat. Ugyancsak növeli a vállalkozások terheit a REACH, valamint a bányászati hulladékkezelési irányelv honosítása.
2. A Bányászati Ágazati Párbeszéd Bizottság hazai tevékenysége, programjai 2003-ban a BÁPB létrehozásával járó teendők mellett a bizottság a hagyományos együttműködés sikeres folytatására koncentrált, így sor került a Bányásznap és a Szent Borbála Nap országos központi ünnepségeinek megrendezésére. A szociális partnerek ÁPB keretei között való együttműködési lehetőségeinek felismerésében és kiaknázásában jelentős szerepe volt az Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium által november elején szervezett brüsszeli tanulmányútnak. 87 Az Európai Parlament és a Tanács üvegházhatású gázok közösségi kibocsátási egység kereskedelmi rendszeréről szóló 2003/87/EK irányelve alapján minden tagállamnak Nemzeti Kiosztási Tervet kell készítenie, amely meghatározza azt, hogy az irányelv hatálya alá tartozó létesítmények az adott időszakban mennyi üvegházhatású gáz kibocsátási egységgel gazdálkodhatnak. (A szerk.)
118
2004-ben a BÁPB legfontosabb feladatának a Nemzeti Kiosztási Terv (NKT I.) korrekciójának elérését tekintette. Az ennek érdekében lefolytatott bizottsági ülések mellett a BÁPB tagjai széles körben „lobbiztak” a kvóta emelése érdekében. A bizottsági egyeztetéseken túl – azokon a fórumokon, ahol személyesen a Miniszterelnökkel nyílt lehetőség eszmecserére – mind a munkavállalói, mind pedig a munkaadói oldal képviselői külön-külön is megragadták a lehetőséget érveik előterjesztésére. Így Rabi Ferenc, a BDSZ elnöke az MSZOSZ kibővített szövetségi tanács ülésén, Zoltay Ákos pedig az MGYOSZ közgyűlésén érvelt a többletkvótaigény érvényesítése mellett. Ez utóbbi rendezvényen (2004. december 6-án) a miniszterelnök a felvetésre adott válaszában kijelentette, hogy a kormány – éppen a BÁPB, a BDSZ és az MBSZ javaslatát elfogadva – döntött a többlet CO2 kvóta igény benyújtásáról. A BÁPB ezen sikeres munkája nemcsak az erőmű-bánya vertikumok számára biztosított ingyenes kvótát, hanem más – az ásványi nyersanyag-felhasználásra alapozott – iparágak számára is, mivel a keret 1,5 millió tonnával növekedett. 2005-ben a BÁPB tevékenysége sokrétűbbé vált, ennek megfelelően az ülések, rendezvények is gyakoribbak voltak. Februárban a Magyarország energiapolitikájának végrehajtásáról, az Országgyűlés 21/1993. április 9. OGY határozatának teljesítéséről, valamint a piacnyitásról című, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által készített előterjesztést tárgyalták meg. A szakmai vita eredményeképpen a BÁPB tízpontos állásfoglalást alakított ki. Ebben, többek között, az is megfogalmazódott, hogy az előterjesztés ne csak a múlt eseményeit regisztrálja, kapjon nagyobb hangsúlyt a jövőt meghatározó energiapolitikai koncepció bemutatása és ezzel összhangban a parlamenti, kormányzati döntések mielőbbi meghozatalának szükségessége. A BÁPB állásfoglalásának, észrevételeinek, javaslatainak megfontolását, illetve ennek megfelelően az előterjesztés korrekcióját és az átdolgozott anyag ismételt megtárgyalásának lehetőségét kérte. A BÁPB az állásfoglalást az érintett tárcáknak megküldte. Áprilisban az ÁPB megtárgyalta a Magyar Bányászati Szövetség Elnöksége kezdeményezésére – a Magyar Bányászati Hivatallal és a Miskolci Egyetemmel kötött együttműködési megállapodás keretében – született, a Természeti erőforrások, ásványi nyersanyagok felhasználásának hatékony fejlesztési lehetőségei, energia- és környezetgazdálkodás című tanulmányt, amelyet Dr. Kovács Ferenc egyetemi tanár, az MTA tagja jegyzett. A tanulmányban foglaltakat a BÁPB Munkavállalói Oldala is támogatta és a BÁPB rögzítette, hogy feltétlenül indokolt egy hazai nyersanyag-politikai elképzelés mielőbbi kialakítása. 2005 májusában a „Nemzeti Fejlesztési Terv”-hez kiadott kérdőívvel kapcsolatos problémákat tárgyalta meg a BÁPB. A közel háromórás egyeztetés eredményeként, a munkaadói oldal által összeállított – az MBSZ tagvállalatainak véleményére alapozott – javaslat alapján konszenzus alakult ki a táblázatok kitöltését illetően. 2005 novemberében igen nagy szakmai érdeklődés mellett került sor az ÁPB ülésére, amely az MBSZ szervezésében az első olyan alkalom volt, ahol a BÁPB tagjai EU parlamenti képviselőkkel tanácskoztak. A tanácskozáson Dr. Fazakas Szabolcs és Herczog Edit vett részt, akik előadást tartottak az Európa Parlament előtt lévő – a bányászatot érintő – legfontosabb kérdésekről. 2006-ban az első félévben az ÁPB-ben – a BDSZ kezdeményezésére – aktuális energetikai témák megtárgyalására került sor. A márciusi ülésen Hatvani György, a GKM helyettes államtitkára és Horváth J. Ferenc, a Magyar Energia Hivatal elnöke tartott előadást az ÁPB 119
tagjainak érdeklődésére számot tartó kérdésekről, amelyet komoly szakmai vita követett. Májusban a BDSZ Országos Elnöksége Dr. Zoltay Ákos és Rabi Ferenc társelnököktől tájékoztatót hallgatott meg a BÁPB munkájáról. A BDSZ honlapján megtalálható annak a bányászati szerkezet-átalakításról, szociális partnerségéről szóló konferenciának az anyaga, amelyet egy sikeres EU bizottsági pályázat segítségével valósítottak meg. A munkavállalói oldal kezdeményezésére, a BÁPB szervezésében került sor októberben a Megújuló és meg nem újuló energetikai természeti erőforrások hasznosításának lehetőségei, kiemelt figyelemmel a környezetvédelemre és az éghajlatváltozásra című konferenciára, amelyen mintegy száz szakember volt jelen. A konferencián közel harminc környezetvédelmi és természetvédelmi egyesület képviselői vettek részt, előadást tartott Kelemen Ágnes (KvVM), Dr. Katona Gábor (GKM), Valaska József (Mátrai Erőmű Zrt.), Dr. Havelda Tamás (Vértesi Erőmű Zrt.) és Szabó Zoltán (Levegő Munkacsoport). A konferencián tíz hozzászólás volt, amelyek szinte mindegyike felhívta a figyelmet a kormányzati energiapolitika megújításának szükségességére és konzekvensen cáfolta a szakmát érintő környezet- és természetvédelmi kritikákat. Rabi Ferenc és Valaska József zárszavukban sajnálattal állapították meg, hogy csupán egy környezetvédelmi, illetve természetvédelmi szervezet képviseltette magát, kiemelték annak fontosságát, hogy ezek a szervezetek is megismerjék a bányászatot, és a konferencián megkezdett közös gondolkodást együtt folytassák. A 2007. év elején ismertté vált, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a Nemzeti Kiosztási Terv második változata keretében egy olyan széndioxid kibocsátási kvóta tervet készített, amely súlyosan érinti, nemcsak a szénbányászati társaságokat, hanem a magyar gazdaság egészét is. A BÁPB februárban napirendjére tűzte a Nemzeti Kiosztási Terv II. 2008–2013 című anyagot. Ezen az ülésen – amelyen az Ágazati Párbeszéd Központ tanácsterme szinte szűknek bizonyult – az Országgyűlés Gazdasági és Informatikai Bizottsága, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, valamit, a Társadalmi Párbeszéd Központ is magas szinten képviseltette magát. A BÁPB hatpontos állásfoglalást fogadott el, melyben rögzítette, hogy az anyag előzetes egyeztetése nem történt meg, a megállapított kvótamennyiség pedig nem fogadható el. A BDSZ kezdeményezésére a BÁPB júniusban A hazai energiapolitika aktuális kérdései címmel tartott konferenciát. A bevezető előadást Rabi Ferenc a BDSZ elnöke tartotta, majd Horváth J. Ferenc, a Magyar Energia Hivatal elnöke és Dr Zoltay Ákos, az MBSZ ügyvezető főtitkára fejtette ki a kormányzat, illetve a munkaadói oldal álláspontját. Hét hozzászólás hangzott el. Minden hozzászóló kihangsúlyozta, hogy kizárólag a hazai lignitvagyonra épülő energiatermelés tudja kiváltani a földgázt, így nagyfokú földgázfüggőségünket a kvótahiány miatt nem tudjuk jelentősen enyhíteni. A konferencia lehetőséget adott a hazai bányászat jelenlegi helyzetének, az iparág szerkezetének, jövedelemtermelő képességének, foglalkoztatási adatainak bemutatására is. 2007 júniusában tovább folytatódtak a tárgyalások a széndioxid kibocsátási kvóta ügyében. A már amúgy is – a magyar gazdaság szempontjából – hibásan megállapított és Brüsszelbe beadott kvótaigényt még 14,2%-kal tovább csökkentették. A júniusi ülésen a GKM és a KvVM képviselőin kívül részt vett a Társadalmi Párbeszéd Központ vezetője is. Rabi Ferenc társelnök tájékoztatást adott arról, hogy levélben kereste meg a miniszterelnököt és kérte a helyzet mielőbbi rendezését. A BÁPB ismételten megfogalmazta a kialakult helyzet miatt azonnal megteendő lépéseket és azt minden érdekelt tárca vezetőjének megküldte. 120
2007 novemberében a Magyar Bányászati Szövetség több hónapos előkészítő munkája eredményeként a BÁPB több, a bányászatot érintő kérdést tűzött napirendre. Kormány-, és miniszteri rendelettervezetek (pl. a Bányatörvény módosításához kapcsolódó rendeletek, így a Vhr., az ásványi nyersanyagok és a geotermikus energia fajlagos értékének meghatározásáról szóló, továbbá a munkavállalókat érintően a műszaki szempontból jelentős munkakörök betöltéséhez szükséges szakmai képzés és gyakorlat, szakképesítés szabályozását előíró rendelettervezetek) szerepeltek ezen ülések napirendjén. Az üléseken a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal elnöke és több vezető munkatársa vett részt. A deregulációs folyamat követelményeinek tett eleget a GKM a BÁPB bevonásával a bányászat egyes bérkérdéseiről szóló 15/1971 számú NIM utasítás kapcsán. A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot Szentpétery Emese főosztályvezető-helyettes és Szilágyi Mihály, a GKM szakértője képviselte. A GKM a BÁPB konszenzussal kialakított állásfoglalását elfogadva készítette el az utasítás kiváltására alkalmas rendeletet.
3. A Bányászati ÁPB nemzetközi tevékenysége 2003. márciusa óta vesz részt a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete, a munkavállalói oldalon, az Európai BÁPB munkájában. Rabi Ferenc, a BDSZ elnöke az Európai Bányász, Vegyipari, Energiaipari Szakszervezeti Szövetség (European, Mine, Chemical and Energy Worker’s Federation, a továbbiakban EMCEF) Szociális Párbeszéd Bizottságának az elnöki pozícióját is betölti. Az Európai Unió Bányászati Ágazati Párbeszéd Bizottságának (EU BÁPB) Munkaadói Oldalán a Magyar Bányászati Szövetség képviseli a hazai bányászatot. Az MBSZ 2004-től – közvetlenül és tagvállalatain keresztül – több EU-szintű szakmai szövetség, így az EUROMINES (European Association of Mining Industries, Európai Bányaipari Szövetség), az EURACOAL (European Association for Coal and Lignite, Európai Szén és Lignit Szövetség), az IMA (Industrial Minerals Association, Ásványipari Szövetség) tagja. Dr. Zoltay Ákos, az MBSZ ügyvezető főtitkára a 2005. november 20-tól 2008. március 6-ig terjedő időszakban az EU Bányaipari ÁPB soros elnöki, majd alelnöki funkcióját töltötte be, 2007-ben pedig az EUROMINES Szociális Párbeszéd Bizottságának elnökévé választották. Az EU BÁPB 2005 és 2007 közötti ülésein több olyan témát tárgyaltak meg, amelyek közvetlenül érintették a magyar bányaipart, ezáltal hatást gyakoroltak a hazai szociális párbeszéd tartalmára is. Néhány témát – a teljesség igénye nélkül – fontosságánál fogva kiemelünk az EU BÁPB napirendjei közül: – A Bizottság beszámolót hallgatott meg közép-kelet-európai uniós országok bányaipari ágazatának helyzetéről. A magyar viszonyokról Rabi Ferenc, a BDSZ elnöke tartott előadást. – Közös állásfoglalást alakítottak ki a munkavédelem kérdéseiről. Az állásfoglalást a Bizottság elfogadta és kötelezte a szociális partnereket, hogy három éven belül tegyenek jelentést a Bizottságnak annak végrehajtásáról. – A Bizottság közös állásfoglalást fogadott el az európai ásványi nyersanyag stratégia szükségességéről. – Tájékozódott a testület arról, hogy az európai bányaiparon belül milyen mértékben vonják be a munkavállalói képviseleteket a vállalati döntéshozatali folyamatba. 121
– Konferenciát tartottak a lengyelországi Wieliczkában A fenntartható fejlődés szociális vonatkozásai a kibővített Európa bányaiparában címmel. Különös hangsúlyt fektettek arra, hogy ebben milyen szerepet tölt be az európai szociális párbeszéd. Rabi Ferenc társelnök a magyar tapasztalatokat ismertette. – Beszámoló hangzott el a Közlekedési és Energiaügyi Főigazgatóság képviselőjének előadásában. Főbb megállapítások: az energiaellátás bizonytalan, az energiaveszteség 20%-os, amely zömmel a háztartásokban és a közlekedésben keletkezik, a fejlődő országok elavult technológiát használnak, az üvegházhatású gázok problémát okoznak. Kérdésként merült fel, hogy tudjuk-e biztosítani a szükségletet hazai forrásból, mit lehet tenni a növekvő fosszilis fűtőanyag igénnyel, hogyan lehet egyensúlyba hozni az ellátás biztonságát, a gazdasági növekedést és a környezetvédelmet. – Tájékoztatót tartottak az energiahordozó-ellátás biztonságával kapcsolatos EU Bizottságban és parlamentben, illetve a nemzetközi szakmai és érdekképviseleti szervezetekben folytatott vitákról. Az előadás a következőképpen összegezte a problémákat: a verseny nem lehet elsődleges, helyette az ellátás biztonságának kell az első helyen állnia, utána a fenntarthatóság és csak azután az árak. A nemzeti sajátosságokat az EU Bizottság nem veszi kellőképpen figyelembe, ehhez nemzeti kompetencia szükséges, különösen az emisszió-kereskedelemmel összefüggésben. – Nagy hangsúlyt fektetett az EU Bányászati ÁPB a fiatalok megnyerésére is. A plenáris ülés megvitatta, milyen lépéseket kell tenniük az ágazatban működő szociális partnereknek, annak érdekében, hogy vonzóbbá tegyék az ágazatot a fiatalok számára. Ebben az összefüggésben javaslat hangzott el egy olyan csereprogramról, amelynek keretében az ágazatban dolgozó fiatal munkavállalók szakmai tapasztalatszerzés, illetve nyelvgyakorlás szándékával egy másik tagország hasonló vállalatánál dolgozhatnának egy meghatározott ideig. – Napirendre került a vállalatok szociális felelőssége. A témával kapcsolatos vita végén határozat született arról, hogy az EMCEF 2007 szeptemberéig kutatási projektet dolgoz ki a CSR (Corporate Social Responsibility, Vállalatok Szociális Felelősségvállalása) témakörében, amelyhez az EU Bizottság pályázati keretét is fel lehet használni. – Közös nyilatkozat elfogadására került sor a kristályos szilícium-dioxid okozta foglalkozási betegség, a szilikózis megelőzése érdekében. Az EU BÁPB-ben született közös állásfoglalás szakmaközi jellegűvé vált és jelenleg a NEPSI (European Network on Silica, Európai Szilikózis Hálózat) szervezetének összefogásával önkéntesen alkalmazzák a nemzetállamokban.
*
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a Bányászati Ágazati Párbeszéd Bizottság működésének eddigi időszaka igazán termékeny volt mind hazai, mind pedig nemzetközi vonatkozásait illetően is. A kezdetek bizonytalanságai után kialakultak a működés keretei, az ÁPB tevékenységének középpontjában az iparág legfontosabb, legfajsúlyosabb kérdései szerepelnek. A munkavállalói és a munkáltatói oldal közös állásfoglalásai nagymértékben segítették és segítik a bányászat s az abban dolgozók érdekeinek érvényesítését. Mindez azt igazolja, hogy a BÁPB megfelel annak a célnak, amiért 2003-ban létrehozták, s egyre eredményesebben végzi feladatait. 122
Keleti Tamás–Tomor János A Könnyűipari Ágazati Párbeszéd Bizottság (KÁPB)
1. A KÁPB megalakulása, fő célkitűzései A KÁPB megalakításában hét munkáltatói és öt munkavállalói szervezet 2003. április 3-án szándéknyilatkozatot írt alá arról, hogy részt kívánnak venni a könnyűipari ágazati szintű szociális párbeszéd szervezeti kereteinek kialakításában és tartalmas működtetésében. Ezt követően a létrejött intézményes keretek között a KÁPB és munkabizottságai megkezdték tevékenységüket. A KÁPB tevékenységének pillérei: a versenyképesség javítása, foglalkoztatás biztonságának erősítése és a társadalmi béke megőrzése. A KÁPB alapításakor egyértelmű célként fogalmazódott meg, hogy az ágazati bizottság, annak tagjai közösen lépnek fel mind országos, mind pedig európai uniós szinten a következők érdekében: – a működőképesség, a jövedelemtermelő képesség, a foglalkoztatási lehetőségek javításáért; – a tisztességtelen verseny visszaszorítása, megszüntetése érdekében; – a feketegazdaság és a feketekereskedelem elleni harcban; – a közbeszerzések igazságos, átlátható, ellenőrzött rendjének megteremtésében; – a z Ázsiából, különösen Kínából érkező alulárazott, hamis, gyakran csempész úton és módszerekkel, a hazai piacra bekerülő, a hazai gyártók versenyképességét rontó termékek ellen. A KÁPB a hazai ágazati érdekegyeztetés, szociális párbeszéd intézményrendszere mellett bekapcsolódott az EU-szintű ágazati párbeszéd bizottságok munkájába is. Aktív résztvevőjévé vált az ágazatban működő EUCOBA-nak (The European Collective Bargaining Correspondent Network; Kollektív Szerződések Európai Koordinációs Hálózata) . A KÁPB tanulmányokat készíttetett a közbeszerzések és a feketekereskedelem témakörében Ezek: „A közbeszerzések gyakorlati ellentmondásai”, „Feketekereskedelem az alulszámlázás tükrében”, „Vesztesek a feketekereskedelemben is…”, „Közbeszerzési piac, mint a magyar könnyűipar egyik lehetséges piaca: a közbeszerzés jelenlegi gyakorlata, tapasztalatok, következtetések, javaslat a közbeszerzési törvény módosítására”. A KÁPB a tanulmányokat eljuttatta mind a hazai szakértőkhöz és illetékes kormányzati szervekhez, mind pedig az EU hatóságaihoz, szerveihez, hozzájárulva ahhoz, hogy a döntéshozók tárgyszerű, tényszerű ismeretekkel, javaslatokkal rendelkezhessenek a szükséges intézkedések meghozatala előtt.
2. A textil-, a ruházati és a bőripar helyzete Magyarországon és Európában 2005. január 1-vel a WTO határozata alapján eltörölték az összes ruházati kvótát a nemzetközi kereskedelemben. Erre a döntésre az európai vállalatok tíz év alatt készülhettek fel. A felkészülés során az európai vállalatok ezrei profilt váltottak, innovatív technológiákat és termékeket vezettek be. A kemény – sokszor tisztességtelen – verseny, valamint a fogyasztás 123
csökkenése miatt sokan bezárták vállalkozásaikat. A racionalizálás sokszor fájdalmas volt. Tíz év alatt több ezer vállalkozás szűnt meg, amely több millió munkahely elvesztésével járt és néha tragikus szociális következményekkel párosult. Kína belépése a WTO-ba új helyzetet teremtett. A belépéssel járó kötelmeknek meg kellett volna akadályozni a korábbi gyakorlatot, amely engedte és bátorította a tisztességtelen versenyt rablóáras árpolitikájával és a kereskedelmi szabályok kijátszásával. A kínai export háromszorosára, egyes ágazatokban, termékcsoportokban tízszeresére növekedett. Ezt nem lehetett tisztességes kereskedelmi folyamatnak nevezni.
Ágazati összefogás Európában A folyamatok rendezettsége érdekében, az európai bőr-, cipő-, textil- és ruhaipari munkáltatók és dolgozók, összesen 2,5 millió munkavállaló és 170 000 vállalat, felhívást intéztek a tagállamokhoz, hogy – szoros együttműködésben az Európai Bizottsággal – tegyenek lépéseket a problémák megoldására. Annak érdekében, hogy az Európai Unió Bizottságát és a nemzeti kormányokat a spontán módon kialakult – az európai könnyűipar számára kedvezőtlen – helyzet rendezésére mozgósítsuk, 2004 végén a KÁPB országos szinten aláírásgyűjtést indított el, „egy átlátható, igazságos és fenntartható bőr-textil-ruházati iparért, kereskedelemért”, ezzel részesévé vált az EU szintű, ugyanezen célokért küzdő ágazati aláírásgyűjtésnek. A KÁPB által képviselt ágazatokban a tisztességes kereskedelemre vonatkozó szabályokat több ország megsérti. Közülük elsősorban a Kínából származó ruházati ipari termékek forgalomba hozatala okozott és okoz károkat. Együttműködve a csatlakozott országok munkaadói és munkavállalói szervezeteivel a KÁPB úgy látta, hogy alkalmaznia kell a vélemény-nyilvánítás és nyomásgyakorlás azon formáját, amellyel az ágazat lehető legtöbb dolgozója kinyilváníthatja a véleményét. A KÁPB hitt és hisz abban, hogy az együttes fellépés eredményeként az Európai Unió szintjén is változások indulhatnak el. A 2005. februári EU szintű Textil-Ruházati ÁPB ülésen Brüsszelben a KÁPB társelnökei átadták az európai ágazati munkáltatói szervezet, az European Apparel and Textile Organisation (a továbbiakban: Euratex), valamint az európai ágazati munkavállalói szervezet, az European Trade Union Federation Textile, Clothing and Leather (a továbbiakban ETUF:TCL) igazgatója és főtitkára részére a 10 392 aláírást és a követeléseket tartalmazó petíciót. Ezt követően az Euratex és ETUF: TCL demonstrációt és sajtótájékoztatót szervezett Brüsszelben az egész Európában ágazatunkban összegyűlt többszázezer aláírás átadása és a nyilvánosság megteremtése érdekében. A petíciót Jose Manuel Barroso úrnak, az Európai Bizottság Elnökének adták át.. Az európai méretű megmozdulás, ennek szervezettsége és a közfigyelem felkeltése eredménnyel járt. Ez késztette az Európai Bizottságot arra, hogy Kereskedelmi Ügyekért Felelős EU Biztosát, Peter Mandelson urat bízza meg azzal, hogy kezdjen tárgyalásokat a kínai hivatalos szervekkel egy közös megállapodás létrehozása céljából, annak érdekében, hogy a spontán folyamatok szabályozottá és rendezetté válhassanak.
Uniós megállapodás Kínával Többfordulós egyeztetési folyamat eredményeként 2005 júniusában megállapodás született az Európai Unió és Kína között 2005. II. félévétől 2007. december 31-ig terjedő időre, a Kínából az Európai Unió piacaira érkező textil-ruházati termékek behozatali kvótájára, 124
illetve a növekedés ütemére vonatkozóan. Az EU Kínával szemben kereskedelmi kvótákat állított vissza, Kína pedig vállalta, hogy 2007. év végéig évente legfeljebb a megállapodásban szereplő mértékig növeli az Európai Unióba irányuló szállításait. A Kínával kötött megállapodás több részre osztotta az EU-t alkotó tagállamokat: – Anglia, Írország és a skandináv országok nem ellenezték, a távol-keleti importot, hiszen ezekben az országokban a termelés, gyártás többé-kevésbé már megszűnt; – A dél-európai országok – a termelés-kihelyezésben való érdekeltségük révén – már erősen motiváltak voltak abban, hogy korlátozott legyen a távol-keleti import. Abban is érdekeltek voltak, hogy a döntően általuk tőkekihelyezéssel és más formában létrehozott és működtetett néhány észak-afrikai országra kiterjedő, úgynevezett „euro-mediterrán” zónában (pl.: Tunézia, Marokkó stb.) előállított termékek akadálytalanul, vagy kedvezménnyel juthassanak be az Európai Unió piacára; –A közép-kelet európai országok piac- és iparvédelmi, versenyképességi megfontolások alapján a távolkeleti import korlátozásában és ellenőrzöttségében, szabályozottságában voltak érdekeltek. A megállapodás időtartama alatt az európai szervek részéről komoly figyelem és ellenőrzés irányult a megállapodásban rögzítettek végrehajtására. Ilyenek például: –A z Európai Bizottság weboldalán tilalmi listát jelentetett meg, melyet az exportengedélyek megkérésénél kellett figyelembe venni. – A z engedélyek kiadása előtt a bizottság szervei komoly analízisnek vetették alá a kérelmeket. A bőr- és cipőiparban tett intézkedéseket inkább az olcsó távol-keleti cipőimport elleni dömping eljárások indítása, míg a textil-, ruhaipart megállapodások megkötése jellemzi. A KÁPB mind a tárgyalásos, megállapodást eredményező eljárásokban, mind a dömping eljárás indításában és lefolytatásában közreműködött. Magyarországon épp úgy, mint az EU-ban a kereskedelem érdekei azt kívánják, hogy minél több termék kerüljön a piacra. A termelőtőke egyre nagyobb hányada igyekszik a kereskedelmi tőkével összefonódni. A nagy multi-áruházláncok egy jelentős része termeltet is és a termelést a Távol-Keleten végzik. Az olcsó távol-keleti import ellenére a kiskereskedelmi árak nem igen változnak (kivéve Angliát, ahol csökkentek), az árrés a kereskedelemhez „vándorol”. A KÁPB által megrendelt, feketekereskedelmet analizáló tanulmányt a KSH adatai alapján időről-időre aktualizáljuk. Ez a tanulmány is rámutatott arra, hogy a feketekereskedelmet folytatókkal, a tisztességtelen eszközöket alkalmazókkal szemben nem elég, ha csak egy ország tesz lépéseket, EU-szinten is szükség van összehangolt intézkedésekre.
Az ágazat működéséért, alkalmazkodó képességének javításáért Annak érdekében, hogy rendezett, szabályozott, korrekt viszonyok keretei között működhessen európai és nemzeti szinteken a könnyűipari ágazat, a szociális partnerek egy ún. Magas Szintű Tárgyaló Csoportot (High Level Group, a továbbiakban: HLG) hoztak létre. A KÁPB az Európai Ágazati Szociális Párbeszéd Bizottságokban aktív szereplője ennek a csoportnak. A HLG feladatai: – segíteni, megkönnyíteni az ágazat kihívásokhoz való alkalmazkodását; – elemezni az ágazat versenyképességét, foglalkoztatási viszonyait, jövedelmezőségét, piaci helyzetét, humánpolitikai feladatait és kihívásait, ezen belül a szakember ellátottság, kiemelten a szakképzés helyzetét; 125
– a tapasztalatok összegzése, értékelés; – javaslatok kidolgozása, megoldási alternatívák kialakítása. A HLG és az abban résztvevők kiemelt kérdéskörnek tekintik a termékek származás- és eredet-megjelölésének témáját, a szellemi termékek védelmét, a hamisítás elleni küzdelmet. Ebben a kérdéskörben is nagyon fontos az egységes elvek kialakítása, és az összehangolt gyakorlat megvalósítása. A tisztességes gyártáshoz, kereskedelemhez az is hozzátartozik, hogy a vásárló tudja, hogy a terméket hol gyártották, és uniós állampolgári, fogyasztói joga alapján dönthesse el, hogy honnan származó és milyen terméket vásárol. A HLG és így az európai szociális partnerek számára is kiemelt fontosságú a származás/eredet-megjelölés rendezésének felgyorsítása. Az EU-szintű munkáltatói, munkavállalói szociális partnerszervezetek felkérték a magyar KÁPB-t, hogy a származás- és eredet megjelölés témájában vegyék fel a kapcsolatot Kovács László úrral, az EU Vám- és Adóügyi Biztosával annak érdekében, hogy létre jöhessen vele egy személyes konzultáció. A KÁPB előkészítő munkájának eredményeként 2005. október 18-án Brüsszelben, Kovács László irodájában került sor a konzultációra. Ezen az EU biztosán és szakértőjén kívül részt vett az Euratex igazgatója, az ETUF:TCL főtitkára, valamint a KÁPB társelnöke és titkára. Az Euratex technikai szempontból, az ETUF:TCL etikai kérdésként, míg a magyar KÁPB képviselői a feketegazdaság, feketekereskedelem visszaszorítása szemszögéből közelítette meg a kérdést. A származás, eredet, a címkézés helyzetének rendezése hármas célt szolgál: – a tisztességesen működő ipar, kereskedelem versenyképességének védelme; – mind az EU, mind a nemzeti költségvetési bevételek – vám, ÁFA – növelése; – az EU állampolgárok demokratikus jogának érvényesítése a megfelelő minőségű, kielégítő információhoz való hozzájutáshoz. Az EU Biztosának átadtak egy összeállítást, amely azt tartalmazta, hogy a világ mely országai tették már kötelezővé az eredet, származás feltüntetését. Pl. a dél-amerikai országok, USA, a távol-keleti országok, köztük Kína is. Az EU-ban tehát nem tekinthető diszkriminációnak a termékeken az eredet, származás megjelölése. Az EU-nak csak a viszonosság elvét kell alkalmaznia. Az EU szakértője felvetette, hogy az eredet- és származás-megjelölés megoldást jelenthet-e vajon, hiszen ha a márkákat hamisítják, akkor a címkézést magát is hamisítani tudják. Az EU-ba érkező vámáruk 2%-át ellenőrzik szúrópróbaszerűen. Az EU-ban a tagállamok megosztottak e kérdéskör tekintetében, hiszen a Euro Mediterrán-zóna EU-s tagállamai Észak-Afrikában termeltetnek. Ezek az országok a kötelező eredet-megjelölést érdekeik alapján „nem szorgalmazzák”. Ugyanakkor az észak-európai országok és az új tagállamok igénylik az eredet-megjelölés feltüntetését. A KÁPB kiemelte, hogy az EU-ban fontos a fogyasztó információhoz való hozzájutását biztosítani annak érdekében, hogy maga dönthesse el: látva egy terméken a származás megjelölését, melyik árut fogja vásárlásainál előnyben részesíteni. A KÁPB képviselői jelezték, hogy bár az eredet-megjelölés, címkézés nem oldja meg teljes mértékben a problémát, de jelentős visszatartó erővel bír. Fontos, hogy a vámokmányok, a termékek és azok címkéinek összhangja megteremthető legyen. Tekintve, hogy nincs közös álláspont a tagállamok részéről a megjelölés témájában, ezért megfogalmazták azt a javaslatot, hogy az EU Bizottság megfelelő egyeztetés után kezdeményezze a tagállamok állásfoglalását az ügyben. A magyar példa bizonyította, hogy amikor a Magyarországra belépő textil- ruházati, cipőipari termékek tételes áruvizsgálatát végezték a vámhatóságok, a termékek egységárai ugrásszerűen megemelkedtek, némelyik akár százszorosára is. 126
A származás és eredet-megjelölés mellett tárgyalásokat folytattunk a szellemi termékek tulajdonjogának kiemelkedő jelentőségéről is. Kovács László a konzultáció összefoglalásaként jelezte, hogy a felvetett témában az EU költségvetési és kereskedelmi biztosával elindít egy egyeztetést. Ennek eredményeként született meg az Európai Parlament állásfoglalása az eredetjelzésről. Az Európai Parlament állásfoglalása harmadik országokból az Európai Unióba importált bizonyos termékek – egyebek mellett a textíliák, ruházati cikkek, lábbelik, bőráruk – esetében a származási ország kötelező feltüntetésének („eredetjelzés”) bevezetéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot tartalmaz. A KÁPB nagyra értékeli ezt a megállapodást – amelyben érvényre jut a magyar álláspont is –, mivel áttörést hozott abban az évek óta folyó vitában, amely a Kovács László EU biztossal történt találkozó előtt holtpontra jutni s veszni látszott az EU Bizottság bürokráciájában. A KÁPB az állásfoglalást információ és további intézkedés céljából eljuttatta az érintett magyar hatóságokhoz.
Az európai és hazai folyamatok kölcsönhatása A KÁPB konferenciákat, konzultációkat, szakmai műhelyprogramokat szervezett mind az ÁPB tagjai, mind pedig vállalatok és munkavállalók képviselői részére a versenyképesség, a foglalkoztatás, adó-, társadalombiztosítási, közbeszerzési törvények változásainak megismertetése céljából. A KÁPB átvette és magyar nyelvre adaptálta az EU közbeszerzési gyakorlatával kapcsolatos anyagot a tagszervezetek, tagvállalatok EU-s közbeszerzési tevékenységének segítése céljából. A konzultációk és tájékoztatók sorában kiemelt figyelmet kaptak – az ágazat rendkívül magas érintettsége miatt – az OÉT-ben kötött három évre szóló bérmegállapodásnak a szakmunkás bérminimumra vonatkozó értelmezéséről, gyakorlati végrehajtásáról szervezett konzultációk. A KÁPB Kollektív Megállapodások Bizottságának tevékenysége egy ágazati kollektív szerződés előkészítésére, ezen belül is a szakmunkás bérminimummal kapcsolatos ágazati megállapodás feltételeinek, lehetőségeinek felmérésére irányult. A bizottság közreműködésével a KÁPB két kérdőíves felmérést készített az ágazat vállalkozásai körében egyenként több mint 700 munkáltató megkeresésével. Bár a visszaérkezett kérdőívek száma elmaradt a várttól – ezért az ágazati megállapodás nem jöhetett létre –, mégis hasznos volt, mert olyan információkat sikerült összegyűjteni, melyeknek korábban sem a KÁPB, sem annak tagjai nem voltak birtokában. A KÁPB csatlakozott az EU szintű Ágazati Magatartási Kódexhez, amelyet az ágazat képviselői ünnepélyes keretek között Brüsszelben írtak alá. Bizottságunk kidolgozta az ágazat számára A magyarországi együttműködés alapelvei című chartát, amelyet a KÁPB minden tagszervezete aláírt. Az EU Ágazati Kódex melléklete, azaz annak szerves része a magyar Charta. Ebben a KÁPB magatartási normákat fogad el, amely hivatkozási alapul szolgál, tartalmazza az érintettek számára az együttműködéssel kapcsolatos elvárásokat, a megfelelő minőség szintjét, normáit. A KÁPB részt vesz az európai partnerek által szervezett Integrált Projektben, amelynek célja az új tagállamokban és a csatlakozásra váró országokban elősegíteni a szociális párbeszéd kialakulását, erősíteni a szociális partnerek kapacitás-építését annak érdekében, 127
hogy felkészült, aktív szereplői legyenek az európai ágazati szociális párbeszéd gyakorlatának. Ennek keretében a résztvevő országok úgynevezett „nemzeti kerekasztalt” hoztak létre. Az első kerekasztal a szervezeti kereteket teremtette meg, a második – az ágazati szociális párbeszéd területén – konkrét nemzeti akcióterv létrehozását célozta. A projekt harmadik eseménye egy Brüsszelben megszervezett konferencia volt, amelyen valamennyi EU-tagállam nemzeti kerekasztalának képviselői részt vettek. Az akcióterveket, így az egyes országok gyakorlatát is három kategóriába sorolták és ezzel minősítették is az európai szociális partnerek: – Olyan ország akcióterve, amelynek alapvető célja a konstruktív dialógus feltételeinek kialakítása, intézményrendszer felállítása. – Olyan ország akcióterve, ahol a szociális párbeszéd intézményrendszere már megvan, de gyenge a hangja és gyenge a kormányuk általi elismertsége. – Olyan ország akcióterve, ahol már az ágazati párbeszéd intézményrendszere jól fejlett keretek között működik, ahol a szociális partnerek folyamatos, tartalmas tevékenységet folytatnak, szakirányú akciótervet tudnak kidolgozni annak érdekében, hogy az ágazattal szembeni kihívásoknak megfeleljenek. (Magyarországot ebbe a kategóriába sorolták.) A nemzeti akciótervet minden ország képviselőinek prezentáció keretében kellett bemutatnia és plenáris konzultáción kellett a kérdésekre válaszolnia. Különösen nagy érdeklődést váltott ki a KÁPB akciótervéből: – az Ágazati Párbeszéd Központ léte, mint az ágazati párbeszéd bizottságok működését biztosító intézmény; – az ágazati párbeszéd rendszer működése, az egyes bizottságok tevékenységét elősegítő, támogató, koordináló szerepe; – az ágazati párbeszéd rendszer finanszírozási kérdései; – a munkaügyi ellenőrzésről és a közbeszerzésről szóló törvénynek a rendezett munkaügyi kapcsolatokkal összefüggő szabálya. (A nagy érdeklődés miatt a törvények kivonatát – angol nyelvre fordítva – számos partnerünk részére eljuttattuk.); – a KÁPB információs rendszere, nyilvánossága, a szakmai folyóiratokban való rendszeres megjelenése. Az értékelés szerint magas színvonalon működő magyarországi ágazati intézményrendszernek, valamint a KÁPB által készített tartalmas nemzeti akciótervnek köszönhetően (amelynek folyamatos nyomon követését, értékelését, aktualizálását vállaltuk), az EU szintű szociális partnerek felkérték a KÁPB-t, hogy jó gyakorlatát, a magyarországi pozitív tapasztalatokat két- és többoldalú kapcsolatok révén terjesszék a közép-kelet európai csatlakozott és csatlakozásra váró országok ágazati szereplői között. A KÁPB felkérést kapott az európai partnerektől arra is, hogy 2008-ban vegyen részt az Integrált Projekt II-ben is, hogy így is terjessze, adja tovább jó gyakorlatát, haladó tapasztalatait. * Összegzésül, úgy értékeljük, hogy a KÁPB önként vállalt feladatát – nevezetesen, hogy az ágazatban működő munkáltatói, munkavállalói szervezetek, vállalkozások, munkavállalók felkészítését, tájékozottságát biztosítja, érdekeit képviseli és védi a hazai és nemzetközi kapcsolatai révén, segíti a partnereket a szociális párbeszéd kereteinek, lehetőségeinek kihasználásában – teljesíti. 128
Kaló József A Magánbiztonsági Ágazati Párbeszéd Bizottság hazai és nemzetközi tevékenysége
1. Előzmények A magánbiztonsági iparág rövid múltra tekint vissza a többi ágazathoz képest. Kialakulása az 1980-as évek végén kezdődött, amikor elkezdődött a privatizáció, és nagy magánvagyonok jöttek létre. A korábbi szocialista rendszerű rendészeti tevékenység a magánvállalkozások részére már nem volt megfelelő, így az, folyamatosan átalakult. A magánbiztonsági tevékenység első szabályozása a 87/1995. (VII. 14). kormányrendelettel történt meg. A törvényi szintű szabályozást az 1998. évi IV. törvény jelentette, melyet a jelenleg hatályos 2005. évi CXXXIII. törvény a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályiról, váltott fel. Az iparág kialakulásával egy időben jelentkezett az igény a szakmai érdekképviseletre. Különböző egyesületek, szövetségek jöttek létre, általában tudományos vagy szakmai jelleggel, tagjaik magánszemélyek voltak. Az 1998. évi IV. törvény létrehozta a kötelező szakmai kamarát, amely azonban nem tette szükségtelenné az egyesületek és szövetségek tevékenységét. A szakmai kamara sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A magánbiztonsági szektor területén 1995-ben létrejött a szakterület legnagyobb vállalatait tömörítő Biztonsági Nagyvállalkozások Szövetsége (BNSZ), amely már kifejezetten munkaadói érdekképviselt volt. A szövetség ez időtől kezdve nem szervezett formában, de folyamatosan párbeszédet folytatott a szakszervezetekkel. A szövetséget – nemzetközi kapcsolataira tekintettel – 2000-ben megkereste az Európai Biztonsági Szolgáltatók Szövetsége (Confederation of European Security Services, a továbbiakban: CoESS), és felajánlotta, hogy Magyarország képviseltesse magát a szervezetben. A CoESS-ben minden országot csak egy reprezentatív munkaadói szervezet képviselhet. A Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamarára tett javaslatot a CoESS nem fogadta el. Az elutasítást azzal indokolták, hogy a szakmai kamara nem érdekképviseleti szervezet, mert ahol egy szervezetben vannak a munkaadók és munkavállalók, az a szervezet nem tud társadalmi párbeszédet folytatni, mert önmagával kellene tárgyalnia. A magánbiztonsági szektor területén a CoESS és az Union Network International – Europa (a továbbiakban: UNI-Europa) egymást kölcsönösen elismerve a munkavállalói és munkáltató oldal reprezentatív képviselőjének, – az Európa Bizottság Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Főigazgatósága égisze alatt –, 1999-ben megalakították az Európai Magánbiztonsági Ágazati Párbeszéd Bizottságot (EU-MBÁPB), és elhatározták, hogy a szakterület minden lényeges kérdésében egyeztetett véleményt alakítanak ki és terjesztenek elő. A szakmai kamarával kapcsolatos javaslat elutasítását követően, 2001-ben – több szövetség támogatásával – a BNSZ lett a CoESS tagja és képviselte Magyarországot a szervezetben. A BNSZ egy viszonylag szűk körű szervezet volt, csak a legnagyobb vállalkozásokat tömö129
rítette, ezért olyan szervezetté kellett átalakítani, amely a munkáltatók szélesebb rétegeit képviseli. A BNSZ és a Nemzetközi Testőr és Biztonsági Szolgálatok Szövetsége (International Bodyguard and Security Services Association, a továbbiakban: IBSSA) Magyar Tagozata kezdeményezésére megalakult a Magyar Biztonsági Vállalakozások Munkaadói Szövetsége (MBVMSZ), amely, mint a BNSZ jogutódja, 2004. január 1-től a CoESS tagjaként képviseli a magyar biztonsági vállalkozásokat a nemzetközi szervezetben. Az MBVMSZ tagja a Munkáltatók és Gyáriparosok Szövetségének (MGYOSZ), a szövetséget a Fővárosi Bíróság 2003. július 21-i hatállyal vette nyilvántartásba. A magánbiztonsági ágazat munkavállalói is felismerték az összefogás jelentőségét, ezért már a 90-es évek elején kezdeményezések történtek a magánbiztonság területén szakszervezetek létrehozására. Az első jelentősebb szakszervezet a Bank Security Rt.-nél alakult meg, később, a Group 4 Rt. felvásárolta a céget, és a szakszervezet ott folytatta működését. E szakszervezeten kívül több kisebb-nagyobb szakszervezet is alakult a magánbiztonsági szektor területén. A szakszervezeti munka erősítése és koordinálása érdekében a Group 4 Szakszervezete (alapítva: 1995), a Magyar Személy- és Vagyonvédelmi Dolgozók Szakszervezetével (alapítva: 2001) megalakította a Vagyonvédelmi Szakszervezetek Szövetségét (VSZSZ), amelyet a Fővárosi Bíróság 2004. május 20-i hatállyal nyilvántartásba vett. Még június hónapban csatlakozott a szövetséghez az Őrzésvédelmi Dolgozók Szakszervezete. A szövetség jelenleg az MBVMSZ-hez tartozó biztonsági vállalkozásoknál működtet érdekképviseleti szervezeteket. A szakszervezeti szövetség felvételi kérelmét elfogadta a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, és az UNI-Europa Szakszervezeti Szövetség, amelyeknek jelenleg is tagja.
2. A Magánbiztonsági Ágazati Párbeszéd Bizottság megalapítása A két szövetség megalakulásával létrejött annak feltétele, hogy az iparág fontos kérdéseit a munkaadók és munkavállalók megvitassák, és egységes álláspontot alakítsanak ki, az ágazati párbeszéd bizottság keretében. A szövetségek 2004. július 15-én alakították meg a Magánbiztonsági Ágazati Párbeszéd Bizottságot (MBÁPB). A Részvételt Megállapító Bizottság (RMB) határozatában kimondta, hogy mindkét szövetség megfelel az ágazatiság feltételeinek. Az MBÁPB az alábbi fő célokat, feladatokat határozta meg: – Konzultációs fórumként biztosítsa a felek között jelenleg is meglévő együttműködés folyamatosságát és járuljon hozzá a társadalmi párbeszéd intézményes formájának kialakításához, működtetéséhez a magánbiztonsági szektorban. – A hatóságokkal együttműködve fejlessze tovább a tevékenység jogszabályi hátterét, hogy az megfeleljen az Európai Unió Alapító Okiratában, illetve az elfogadásra kerülő Európai Unió Alkotmányában meghatározott elvárásoknak, segítve ezzel az európai jogharmonizációs törekvéseket. – A jogszabályok keretein belül, a jogilag nem szabályozott kérdésekben dolgozza ki a szakma még hiányzó szabványait, amennyiben szükséges, fejlessze a meglévő szabványokat, illetve vegyen részt az e témákkal kapcsolatos európai szabványok kidolgozásában. – Figyelemmel a vonatkozó munkaügyi szabályokra, közösen dolgozza ki az ágazati bizottság alapszabályát, feladatait, hatáskörét, valamint szervezeti és működési rendjét. 130
– A felek együttműködése mindazon területekre, intézkedésekre terjedjen ki, amelyek az ágazat helyzetét, jövőjét, munkáltatói és munkavállalói érdekeit érintik. – A bizottság segítse elő a szakértelem, a munkafeltételek javítását, a szektor igazi arculatának kialakítását. – Törekedjen ágazati kollektív szerződés kötésére és segítse a munkahelyi szintű megállapodások, kollektív szerződések létrehozását.
3. Az Európai Magánbiztonsági Ágazati Párbeszéd Bizottság (EU MBÁPB) Az MBÁPB küldöttsége a 2004. október 14–15-én Maridban megrendezett IV. Össz-Európai Magánbiztonság Konferencián, amelyen az európai országokból több mint 300 küldött vett részt, bejelentette a magyar MBÁPB megalakítását. Az európai szövetségektől meghívást kaptunk az EU MBÁPB 2004. november 18-i plenáris ülésre, amely tagjai sorába választott bennünket. Az EU MBÁPB rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított a magyar MBÁPB megalakulásának, amelyet először nem nagyon értettünk, hiszen mi úgy gondoltuk, hogy semmi különlegeset nem csináltunk, csak tettük a dolgunkat. Mint később kiderült, a 2004-ben csatlakozott országok közül mi hoztunk létre elsőnek Magánbiztonsági Ágazati Párbeszéd Bizottságot, és jelenleg is ez az egyetlen ilyen bizottság a csatlakozott tizenkét államban. Az EU MBÁPB a magyar gyakorlatot, mint követendő példát állítja a többi ország elé. A ilyen témájú nemzetközi konferenciákon az MBÁPB képviselőit rendszeresen felkérik előadás tartására és a jó gyakorlat ismertetésére.
4. Hazai tevékenységünk Problémák a törvényi szabályozásban A munkaadói szövetség és a szakszervezetek már az MBÁPB megalakulása előtt is részt vettek a magánbiztonsági tevékenységet szabályozó új törvény véleményezésében és számos javaslatot tettek a szabályozás javítása érdekében. Ezt a tevékenységet folytatva a MBÁPB már 2004. szeptember 3-án közös állásfoglalást alakított ki, és juttatott el a Belügyminisztérium Jogi Főosztálya, valamint több más szervezet, illetve országgyűlési képviselők részére. Sajnos kevés eredményt értünk el, mivel a szakmai kamara véleményének hatására a Belügyminisztérium illetékes tisztségviselői javaslatainkat egyáltalán nem fogadták el, a törvényjavaslatot szinte a szakmai kamara diktálta. Ezért született olyan törvény – a 2005. évi CXXXIII. törvény a személy-, vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységről –, amelynek egyes rendelkezései az Európai Alapszerződésbe (Treaty), más rendelkezései a Magyar Köztársaság Alkotmányába ütköznek, továbbá vannak végrehajthatatlan rendelkezései. A törvény rendelkezéseivel kapcsolatban az MBÁPB az Alkotmánybírósághoz fordult, de beadványunk ügyében döntés még nem született. Beadvánnyal fordultunk továbbá az Európa Bizottsághoz a törvény Európai Alapszerződésbe ütköző szabályai miatt. Az Európa Bizottság ezzel kapcsolatos eljárása is folyamatban van. 131
A szakképzés átalakítása Mint ismeretes 2004 végén kezdődött a magyar szakképzési rendszer átalakítása, amely 2 év alatt zajlott le. Az MBÁPB mindkét oldala kezdetektől részt vett a Nemzeti Szakképzési Intézet által szervezett munkában. Minden jelentős, a magánbiztonsági tevékenységet érintő szakmai bizottságba mindkét oldal képviselőket delegált és szorosan együttműködtünk a magánbiztonsági szakmák védelmében, valamint a mai követelményeknek megfelelő oktatási rendszer kialakításában. Az korábbi 980 szakképesítésből 400 önálló szakképesítés maradt meg, ezért rendkívül nagy eredmény, hogy valamennyi önálló magánbiztonsági szakképesítést sikerült megőrizni.
Az árak és bérek A magánbiztonsági szolgáltatásban, különösen az élőerős őrzés területén rendkívül alacsonyak a szolgáltatási árak, és ennek megfelelően természetesen a bérek is, rendkívül magas továbbá a fekete és szürke foglalkoztatás. Egyik legfontosabb feladatunknak tekintettük, hogy igyekezzünk változtatni ezen a helyzeten. A 2004. szeptember 3-i MBÁPB ülésen ebben a témában is „Állásfoglalás”-t adtunk ki, amelyben, többek között, ismertettük a kormány tevékenységével kapcsolatos véleményünket. A MBÁPB tisztában van azzal, hogy a szolgáltatási árakat döntően a piaci viszonyok határozzák meg, de az alacsony árak kialakulásában az állam szervezeteinek is jelentős szerepük van. Véleményünk szerint ezen a területen az állam kétarcú. Egyrészt, az állami szervek – teljes mértékben helyesen – követelik, hogy a biztonsági cégek tartsák be a jogszabályi előírásokat, többek között a foglalkoztatás területén is. Másrészt, az állami (önkormányzati) szervek és az állami vagy többségi állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek – még a közbeszerzési eljárás során is – olyan alacsony áron veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat, amelyből teljesen nyilvánvalóan még a dolgozók minimálbére sem fizethető ki. Az állam tehát egyrészről tiszta, világos és áttekinthető viszonyokat kíván teremteni, kikényszerítve a szabályok betartását, másrészről, szervezetein és gazdálkodó szervezetein keresztül elismeri és támogatja a szabályok megszegését, különösen a foglalkoztatás területén. A MBÁPB kérte a kormányt, hogy ne csak szavakban és nyilatkozatokban követelje a jogszabályok betartását, hanem az őt képviselő szervezeteken keresztül ténylegesen is tegyen lépéseket a tiszta és átlátható viszonyok megteremtésére a magánbiztonság területén, annál is inkább, mert a jól működő magánbiztonsági szektor jelentősen hozzájárul a közbiztonság javításához, a bűncselekmények és más jogsértések megelőzéséhez. Felajánlottuk, hogy a MBÁPB – mint az európai társadalmi párbeszéd egyik résztvevője a magánbiztonsági szektorban – támogatni fogja a kormány ez irányú intézkedéseit. Európai tevékenységünkkel összefüggésben az EU MBÁPB 2006-ban megnyert egy Európa Bizottság által kiírt pályázatot, négy konferencia megrendezésére, a Legjobb ár-érték arány kiválasztása a közbeszerzési eljárás során című témában, a kiadott európai kézikönyv alapján. Az egyik helyszín Budapest volt, a konferenciát 2006. október 19-én tartottuk. 2008. január 3-án az MBÁPB kiadta az 1/2008. sz. állásfoglalását a munkabérek védelmével kapcsolatban. Számítások alapján megállapítottuk, hogy milyen szolgáltatási díjakból lehet az ez évre meghatározott minimálbéreket kifizetni. Az ennél alacsonyabb árak esetén feltételezhető a szabálytalan foglalkoztatás, mint egyik lehetőség. 132
Magánbiztonsági Ágazati Kollektív Szerződés Az MBÁPB egyik fő célja az ágazati kollektív szerződés megkötése volt, mint azt az Alapító Okirat is meghatározta. A tárgyalások 2004. év végén kezdődtek meg és két évig tartottak. Egyes esetekben a megjelenő jogszabályokat is meg kellett várni, de jelentős volt az eltérés a két oldal kezdeti álláspontja között is. A tárgyalásokat követően 2007. december 12-én a két oldal aláírta a Magánbiztonsági Ágazati Kollektív Szerződést (MBÁKSZ), amely 2008. január 1-jén lépett hatályba. A szerződés már az új statisztikai besorolási rendszert vette alapul. Az esemény jelentőségét mutatja, hogy az aláíráson a magyar hivatalos szervezetek képviselői mellett részt vett az EU MBÁPB egyik társelnöke Fabrice Warneck úr is. Felkérést kaptunk, hogy 2008. január 28-án az EU MBÁPB plenáris ülésén számoljunk be az ágazati kollektív szerződést megelőző tárgyalásokról, illetve a szerződés fontosabb rendelkezéseiről. Az utólag csatlakozott 12 országból egyedül nekünk sikerült ilyen szerződést kötnünk.
5. Nemzetközi tevékenység Tevékeny részvétel az EU MBÁPB munkájában Az EU MBÁPB által elfogadott legjelentősebb dokumentumokat magyar nyelvre lefordítottuk, és terjesztettük, többek között: – A biztonsági őri alapképzés kézikönyve, amelyet felhasználtunk az új szakképzési rendszer kialakításánál. – A Legjobb ár-érték arány kiválasztása a közbeszerzési eljárás során című kézikönyv; –A munkahelyi veszélyek és ártalmak megelőzése a magánbiztonsági iparágban című kézikönyv. – Az európai magánbiztonsági szektor magatartási és etikai szabályzata. Az MBÁPB mindkét oldala részt vesz az EU MBÁPB ülésein, aktívan lép fel a vitában és a közös álláspontok kialakításában, valamint előadások tartásával is részt veszünk azokon a nemzetközi konferenciákon, illetve programokban, amelyet az EU MBÁPB szervez az Európa Bizottság által kiírt pályázatokon nyert források segítségével. Egyik ilyen pályázat volt az előzőekben említett Legjobb ár-érték arány kiválasztása a közbeszerzési eljárás során című konferenciasorozat, amelynek egyik helyszíne Budapest volt. Egy másik megnyert pályázat az Európai módszertani útmutató három magánbiztonsági szakterület – a járőr, a távfelügyeleti központban dolgozók, és a repülőtéri biztonsági személyzet oktatásához című kézikönyv elkészítése volt. Az EU MBÁPB részéről 3×7 szakértő foglalkozott ennek elkészítésével. A csatlakozott országok közül mindössze 3 fő került be a szakértők közé, közülük kettő Magyarországról. A 70 oldalas kézikönyvből 10 oldalt magyar szakértő írt.
Részvétel a CoESS és az UNI-Europa tevékenységében Az MBÁPB oldalai az MBVMSZ és a VSZSZ saját európai szervezeteik legfontosabb rendezvényein, és az általuk szervezett programokban is részt vesznek. Jelenleg az egyik legfontosabb program, amelyen a munkának ebben a szakaszában az oldalak külön-külön dolgoznak, egy új európai magánbiztonsági direktíva tervezetének előkészítése. 133
Az Európa Parlament 2006. december 12-én fogadta el a 2006/123/EC direktívát a Belső piaci szolgáltatásokról. A direktíva a szolgáltatások nagy részét egységesen, európai szinten szabályozza, de néhány szolgáltatás, így a magánbiztonsági szolgáltatások, – különböző okok miatt – nem tartoznak a direktíva hatálya alá. A direktíva úgy rendelkezett, hogy a magánbiztonsági szolgáltatások tekintetében az Európa Bizottság részéről 2010. december 28-ig az Európa Parlament elé kell terjeszteni a harmonizációs javaslatokat, azaz el kell készíteni erre a területre egy önálló európai direktívát. Az Európa Parlament elé kerülő szöveg ismeretében már 2006. szeptember 15-én Stockholmban megalakult az előkészítő bizottság, amelynek két magyar tagja is van. 2007ben a bizottság kérdőívek és más módszerek segítségével felmérte az európai országokban a szabályozás helyzetét, a gyakorlatot, és javaslatokat kért a szabályozással kapcsolatban. Az elkészült jelentést a CoESS elnöksége elfogadta és 2008. március 4-i előkészítő bizottsági ülésen 5 tagú szövegszerkesztő bizottságot választott, amelynek egyik tagja a magyar munkaadói szövetség képviselője. A szövegszerkesztő bizottság feladata egy olyan tervezet elkészítése, amelyet a szakszervezeti oldallal, a társszervezetekkel, az Európai Bizottság és az Európa Parlament tagjaival, illetve az egyes tagállamok törvényalkotóival és törvény-előkészítőivel meg lehet vitatni. A végleges szöveget 2008 végéig kell kialakítani és az Európai Bizottságnak benyújtani.
Részvétel az európai szabványosítási tevékenységben A jogi szabályozás mellett rendkívül fontos terület az egyes magánbiztonsági szolgáltatások európai szabványainak elkészítése. A magánbiztonsági területtel főleg két európai szabványosítási bizottság foglalkozik, amelynek tagjai a nemzeti szabványosítási testületek, és amelyeknek joguk van szakértőket delegálni a szabványtervezetet elkészítő munkabizottságokba. Az Európai Szabványosítási Bizottság (European Committee for Standardization, a továbbiakban: CEN) főként a különböző szolgáltatások, míg az Európai Elektrotechnikai Szabványosítási Bizottság (European Committee for Electrotechnical Standardization, a továbbiakban: CENELEC), az elektronikai terület szabványosításával foglalkozik. A CEN 2005-ben alakított munkabizottságot az élőerős őrzés szabványának kidolgozására, amelybe a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) a munkaadói szövetség egy tagját delegálta. A munkabizottság, tekintettel a szabályozandó tevékenységek nagy számára, – magyar javaslatra – úgy döntött, hogy szabványsorozatot készít, amelynek első szabványa a magánbiztonsági őrzés területén használatos fogalmakat határozza meg (Terminológiai szabvány). A munkabizottság 2006. szeptemberi ülését Budapesten tartottuk. A kidolgozott javaslatot a CEN közgyűlése elfogadta és egy évig elő-szabványként, majd 2008-tól európai szabványként hirdette ki (EN 15.602:2008 88) 2008. évben indul a CEN keretén belül, – mint a szabványsorozat második része –, a repülőtéri biztonsági személyzet munkájának szabványosítása. A munkabizottságban részt vesz az MSZT delegáltjaként a munkaadói szövetség képviselője. A CENELEC 2008-ban alakított munkabizottságot a távfelügyeleti- és riasztást fogadó központok (Monitoring and Alarm Receiving Centre, a továbbiakban: MARC) szabványának a kidolgozására. E bizottságba is delegálta az MSZT a munkaadói oldal képviselőjét. 88 w ww.cen.eu/esearch/extendedsearch.aspx
134
Részvétel a OECD mellett működő szakértői testület, a BIAC munkájában A munkaadói oldal képviselője, mint szakértő, tagja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD) tanácsadó testületének, az Üzleti és Ipari Tanácsadó Bizottságnak (Business and Industry Advisory Committee, BIAC). A BIAC keretében a különböző szakterületeknek megfelelően különböző szakbizottságok működnek. Az MBÁPB képviselője az oktatási és szakképzési szakbizottság, valamint a civil szervezetek és kormányzati szervek kapcsolatával foglalkozó szakbizottság munkájában vesz részt. E tevékenység következtében rendelkezésre áll minden fontos OECD tanulmány, állásfoglalás és egyéb dokumentum, amely megkönnyíti az MBÁPB döntését az adott terület vonatkozásában felmerült kérdésekben. 2008. májusában OECD konferencia foglalkozik a szakképzés kérdéseivel.
Kapcsolatok és együttműködés más tagországok munkaadói és munkavállalói szervezeteivel A MBÁPB minkét oldala szoros kapcsolatokat épített ki az egyes országok, köztük a 2004-ben, illetve utána csatlakozott, és a csatlakozásra váró országok hasonló szervezeteivel. A régebbi tagállamok közül különösen szorosak a kapcsolatok a német és svéd szervezetekkel. A 2004ben, illetve utána csatlakozó országok közül elsősorban a szlovén, a bolgár, a román, valamint a litván szövetséggel, a csatlakozásra váró országok közül a horvát, a szerb, a macedón és a boszniai szövetségekkel. A szlovén szövetség 2007-ben nyert pályázatot – többek között az MBÁPB támogatásával – az Európa Bizottságnál A társadalmi párbeszéd fejlesztése a közép-kelet- és dél-európai államokban. A pályázat keretében 8 konferenciára kerül sor, amelyből egy Budapesten lesz 2008 szeptemberében, témája a Magánbiztonsági Ágazati Kollektív Szerződés. Az MBÁPB tagja a projekt szervező bizottságának, és minden konferencián egyik fontos feladata a magyar gyakorlat, mint követendő példa ismertetése. * A rendelkezésre álló terjedelmi keretek miatt, csak vázlatosan mutathattuk be az MBÁPB 2004-től végzett hazai és nemzetközi tevékenységét, ezen túlmenően természetesen sok más egyéb tevékenységet is végzett és számos más ügyben egyeztetett hazai és nemzetközi szervezetekkel, illetve közreműködött a szakterületet érintő kérdések megoldásában.
135
Kemecsei József–Pallagi Gyula Építõipari Ágazati Kollektív Szerzõdés: kulcs a partnerséghez
Bevezetés Az építőipar a munkáltatói és a munkavállalói érdekek kiegyensúlyozása szempontjából különösen nehéz terepnek számít a világon szinte mindenhol. Magyarországon is inkább hiányos, mint sikeres állapot jellemezte az iparági érdekegyeztetés utóbbi másfél évtizedét. A munkavállalói oldal képviselőiként ezért igen kedvezően fogadtuk és új esélyként éltük meg, hogy 2003-ban megkezdhette munkáját Építőipari Ágazati Párbeszéd Bizottság, (ÉÁPB) majd létrejöhettek annak alágazati bizottságai is. Az érdekegyeztetési munka részeseiként tisztában vagyunk azzal, hogy a párbeszéd teljes intézményrendszerének, és az abban résztvevő szakembereknek is döntő szerepűk volt abban, hogy az építőipari ágazat ma miniszteri kiterjesztésű ágazati kollektív szerződéssel rendelkezik: olyan megállapodással, amit szakszervezetként a szociális partnerség egyik legfontosabb területének, egyben kulcsfontosságú eszközének tekintünk. Az alábbiakban – élve a felkínált lehetőséggel – az érdeklődők számára röviden összefoglaljuk: milyen belső folyamatok, várakozások eredményeként jutottunk el az Építőipari Ágazati Kollektív Szerződés hatálybalépéséig, milyen tapasztalataink, törekvéseink vannak jelenre és a jövőre vonatkozóan.
1. A partnerség fejlődésének szakaszai az építőiparban Az Építőipari Párbeszéd Bizottság megalakulását követően a szociális partnerek áttekintették azokat a feladatokat melyekkel mindenképpen foglalkozni akartak. A lista elég hosszúra sikerült és az elején ott állt az ágazati kollektív szerződés. Akkor úgy gondoltuk, e dokumentum létrejöttének realitása elég csekély, és az a döntés született, hogy olyan témákra összpontosítjuk erőfeszítéseinket melyekben a két oldal a közös érdekek alapján viszonylag könnyen megegyezésre juthat. Így került előtérbe a munkavédelem és a szakképzés kérdése. Erről a két témáról már számos tanulmányt jelentettünk meg, több konferenciát tartottunk, mégis, érdemleges előrelépésről, főleg a szakképzés tekintetében sajnos nem számolhatok be. Továbbra sem megoldott a szakmunkás-utánpótlás biztosítása, és a munkavédelmi ellenőrzések során is még mindig rengeteg hiányosságra derül fény. Szintén hangsúlyos feladatként fogalmazódott meg az az igény, hogy a magyar szociális partnereknek európai szinten is biztosítsa az ÉÁPB a lehetőséget az érdekérvényesítésre és a szakmai tapasztalatszerzésre. Hazánk európai uniós tagsága után az érdekképviseleti szervezetek részvétele az európai szövetségek munkájában kiemelt fontosságúvá vált; a lehetőség, hogy hallassuk hangunkat európai szinten is, egyben olyan feladat is, amelyet nem szabadna elhanyagolnia 137
senkinek. Persze a nemzetközi képviselet a szövetségi tagdíjon túl egyéb költségeket is ró a szervezetekre, hiszen a találkozók jórészt külföldön, legtöbbször Brüsszelben zajlanak. Az európai szociális párbeszéd kapcsán felmerülő költségek egy részét az Európai Bizottság visszatéríti, de természetesen ezt is meg kell előlegezni. Ezeken az üléseken kívül több olyan más bizottsági ülés, egyeztetés, konferencia zajlik, amelyeken érdemes ott lenni, már csak az informális kapcsolatok építése, ápolása céljából is. A nemzetközi részvételre ad lehetőséget az ÁPB pénzügyi kerete, amely így elég nagy terhet vesz le a szociális partnerek válláról. Remekül megfigyelhető, hogy más újonnan csatlakozott országok anyagilag hozzánk hasonló, nem a legerősebb háttérrel rendelkező szervezetei elég sokat küszködnek ezzel a problémával. Az építőipari ágazatban három nagy európai érdekvédelmi szövetség létezik. A munkáltatói oldalon az Európai Építőipari Szövetség (Fédération de l`Industrie Européenne de la Construction, a továbbiakban: FIEC) és az Építők Európai Szövetsége (European Builders Confederation, a továbbiakban: EBC), valamint a munkavállalói oldalon az Építő- és Faipari Dolgozók Európai Szövetsége (European Federation of Building and Woodworkers, a továbbiakban: EFBWW), mint európai szakszervezeti szövetség képviseli az ágazat munkavállalóinak érdekeit. Magyarországon mindhárom szervezetnek működik tagszervezete, így a hazai szociális partnerek minden fronton képviselni tudják a magyar munkavállalók és a munkáltatók érdekeit a szakmában. Az ágazat képviselői rendszeresen részt vesznek az európai ágazati párbeszéd bizottság munkájában, részt vehetünk nemzetközi konferenciákon, módunkban áll kétoldalú kapcsolatokat kiépíteni, illetve elmélyíteni a már meglévőket. Különösen jó kapcsolat alakult ki a Visegrádi Négyek építőipari szakszervezetei között, mint nagyjából hasonló helyzetben lévő országok szervezetei, összehangoljuk tevékenységünket, és együtt, nagyobb súllyal képviseljük érdekeinket. A kétoldalú kapcsolatok révén nagyon sokat tanultunk osztrák, olasz és finn kollégáinktól is. Időközben, számunkra szerencsésen, úgy alakult, hogy annyi év után mégiscsak lehetőség nyílt egy ágazati kollektív szerződés létrehozására. A többhónapos előkészítés után különösen nagy öröm volt számunkra hogy 2006. február 16-án Csizmár Gábor munkaügyi miniszter éppen az EFBWW Budapesten tartott, a feketemunka elleni küzdelemről szóló konferenciáján jelentette be, hogy kiterjesztette az Építőipari Ágazati Kollektív Szerződést. A munkaügyi miniszter hazai és nemzetközi elismerést kiváltó bejelentését hosszú és fordulatos érdekegyeztetési szakaszok előzték meg. Lássuk most ennek rövid összegzését.
2. Jogi és hétköznapi környezet, a megállapodás előzményei A szociális partnerség intézményei és a munka világának szereplői nézőpontjából egyaránt fontos állomást jelentett az a tény, hogy röviddel az államforma váltás után, 1992. július 1-től hatályba lépett az 1992. évi XXII. törvény. Az új Munka Törvénykönyvének a megváltozott társadalmi viszonyokhoz, gazdasági környezethez igazított szabályai alaposan átrendezték az érdekegyeztetés korábbi intézményeit, a munkavállalók, és szervezeteik jog és hatásköreit. Új elemként a magyar munkajogban is feltűnt az üzemi tanács intézménye, szabályozottá vált a sztrájkjog, a kollektív szerződések léte, sorsa pedig ettől az időponttól kezdve az egymástól független szerződő felek szabad akaratától és szándékától függött. 138
Adott volt tehát a feladat, egy megváltozott új struktúrában újjá kell építeni a hazai, ezen belül az építőipari érdekegyeztetés egészét. Az építőipari szakma kiemelt jelentőségét, felkészültségét, egyben tisztességes hozzáállását jelzi az a tény, hogy az akkor még egységes szervezetként működő Építő-, Fa és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének Szövetsége (továbbiakban ÉFÉDOSZSZ) és szakmai tagozatai, valamint a frissen megalakult legnagyobb munkáltatói partnerük az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (a továbbiakban ÉVOSZ) intenzív tárgyalásokkal előkészítették és a nagy ágazatok közül elsőként, 1992. szeptember 15-én aláírták, 1992. október 1-től hatályba léptették az Építőipari Ágazati Kollektív Keretszerződést (a továbbiakban ÉÁKSZ). Az aláírók akkor szilárdan hittek abban, hogy Magyarország ezen a területen is követni fogja az európai modellt, így az építőiparon belül is kialakul, az érdekegyeztetés hármas tagoltsága. Nálunk is makro-, mezo- és mikroszinten zajlanak majd a tárgyalások. A szabályozás, a megállapodások a jóléti elv logikáját követve, a helyi megállapodások szintjéhez közeledve válnak tartalmukat tekintve egyre részletezettebbé, „gazdagabbá”. Ma már tudjuk, hogy a folyamatok mégsem pontosan így alakultak. Tény, hogy az 1992-es ÁKSZ országos kiterjesztését az aláíróknak nem sikerült elérniük, így annak szabályai csak az aláírókra terjedt ki. Ebben a helyzetben a munkáltatók azzal érveltek, hogy az ÁKSZ versenyhátrányt okozó kötöttségeket jelent, ezért a munkáltatói szervezetek 1994. február 28-án három hónapos határidővel felmondták az szerződést. Szakszervezeti nézőpontból úgy tűnik, hogy a tömeges bejelentés nélküli foglalkoztatással, a saját munkavállalói állomány leépítésével, az építőipari fizikai munka, és a fizikai munkát végző munkás leértékeltségével, a munkabiztonság, a munkavégzés szociális körülményeinek leromlásával, a jó képességű fiatalok építőiparba áramlásának, szakmunkástanulóvá jelentkezésének a hiányával kapcsolatos mai – 2008. évi – gondjaink jelentős része datálódik ettől az üzenettől, amit az ÁKSZ 1992. évi országos kiterjesztésének elmulasztása, a kiterjesztést gátló döntések hordoznak. A teljességhez tartozik, hogy a szakszervezetek szétválását, tagozódását a szakszervezeti vagyonból való részesedéssel ösztönző politikai döntések és a nagyarányú vállalati létszámleépítések kezelési kísérletei – pl. a magánosítás folyamatában a munkaviszonyukat elveszítő szakszervezeti tagok tízezres tömegeinek rendszeres pénzügyi támogatása, segélyezése – a szakszervezeti oldal pozícióit átrendezték. Egyrészt tagságuk jelentős részét elveszítették, pénzügyi alapjaikat pedig alaposan meggyengítették. Mindez oda vezetett, hogy a szakszervezetek éppen akkor kényszerültek szakértői apparátusaik leépítésére, amikor tagjaiknak, és az ágazat munkavállalóinak leginkább az ő tudásukra lett volna szükségük. A bizalom így törvényszerűen megrendült, a szolidaritás pedig jellemzően nem működött. Ma már tisztán látható, hogy a szakszervezetek számára abban az időben a területi – lakóhelyi, kistérségi, megyei, regionális stb. – szerveződésre való áttérés megkezdése, a munkavállalók cégtől, foglalkoztatási formától független szakszervezetben tartása, részükre hasznos – például munkaerő-piaci – szolgáltatások felkínálása lett volna az igazi feladat. A szakszervezeti mozgalom mégsem ezt az utat választotta. Igaz, egy pillanatig sem adták fel a szabályozott foglalkoztatásra vonatkozó igényeiket. A megváltozott körülményeket azonban jelezte, hogy több mint négy évig tartó tárgyalási kezdeményezéseik csak odáig vezethettek el, hogy 1998. augusztus 28-án aláíróként jegyezhettek egy újabb „pillekönnyű” dokumentumot, amely az Ajánlás az üzemi szintű kollektív szerződések megkötéséhez az építőipari ágazatban címet viselte. 139
Külön vizsgálat kellene annak megállapításához, hogy ennek a megállapodásnak mennyi szerepe volt abban, hogy a 2001-es adatok az építőiparban még mindig közel 20%-os kollektív szerződéses lefedettséget mutattak. A megállapodások számával is mérhető érdekegyeztetési mélypont csak később, 2004–2005 körül következett be, amikor a helyi kollektív szerződéssel való lefedettség arányszáma már alig érte el a 10%-ot. Tanulságos ennek az időszaknak – az EU-tagországgá válásunk időszakának – az a jellemzője is, hogy az OMMF kimutatásai a munkaügyi ellenőrzésekbe bevont 10 építőipari munkáltató közül 7 esetében munkaügyi szabálytalanságot, ebből 3–4 esetében fekete foglalkoztatást állapítottak meg. A halálos munkabalesetek száma 2004-ben ötvenötre emelkedett. Hetente egy építőipari áldozat! Eközben a bejelentett balesetek száma – vélhetően azok eltitkolása miatt – 10 év alatt közel az egytizedére esett vissza. A szakmát körüllengő sorozatos korrupciós és kartellezési ügyek, a hibás teljesítések botrányai, a hajléktalanok, mint cégtulajdonosok megjelenése, a körbetartozás, az alvállalkozói láncolatban eltüntetett felelősségi viszonyok egyre nyilvánvalóbbá tették, hogy a szakma önmagában képtelen belső folyamatai rendbetételére. Ilyen esetben nem marad más lehetőség, mint a külső beavatkozás. Valószínűsíthetően a kormány számára kapóra jött Kutas János nagyhatású tanulmánya, amely Dilemmák a fekete-szürke gazdaság visszaszorításának lehetőségeiről az építőiparban címmel jelent meg 89. Az időközben megalakult ÉÁPB és albizottságai is napirendre tűzték ezt a szokatlanul tény-, tárgy- és dinamitszerű anyagot. A szerző tételesen kimutatta, hogy az állam az építőipar szereplői által be nem fizetett adók miatt évente 400–500 milliárd forint bevételtől esik el, és ennek milyen további kihatásai vannak. Mivel az államkassza jellemzően mindig üres, a feladat tehát 2005 tavaszára ismét adott volt: A szociális partnerek helyenként tényleges, helyenként csak formális bevonásával, de az állam mégiscsak elindult, és lépett a „szabályszegésre berendezkedett” építőipar irányába… És már el is érkeztünk a „100 lépés” program építőipari leágazásához. 2005. május 2-án a kormány a 100 lépés program keretében fontos, építőipart is érintő változásokat jelentett be, nagyjából az alábbiak szerint: –S peciális szabályok meghozatalát jelzik az építőiparban, az idegenforgalomban és a vendéglátásban végzett fekete- és szürkemunka kifehérítésére, a feketén foglalkoztató munkáltatók büntetőjogi számonkérésére. – Bejelentik, hogy közbeszerzési pályázatokon csak olyan cégek indulhatnak, ahol rendezettek a munkaügyi kapcsolatok, így többek között – 5 éven belül – nem volt fekete- vagy szürkemunka miatti bírságuk. Ugyanezt a szabályt alkalmazzák az állami támogatások odaítélésénél is, azzal az eltéréssel, hogy ott 2 év a vizsgálandó időtartam. Az események, a változások felgyorsulását jelzi, hogy 2005. május 18-án az építőipar szakmai és érdekképviseleti szervezetei: az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ), az Építési és Építésügyi Szakmai Testület (ÉÉSZT), a Magyar Lakásépítők Országos Szövetsége (MALOSZ), a Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetsége (VOSZ), az Építőipari Ágazati Párbeszéd Bizottság (ÉÁPB), az Építő-, Fa és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége (ÉFÉDOSZSZ), a Magyar Mérnöki Kamara (MMK), a Magyar Építész Kamara (MÉK) valamint a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter egy 18 pontból álló megállapodást írtak alá. 89 Munkaügyi Szemle, 2004. évi 3. száma
140
Az ÉÁKSZ megszületésében, létrehozásában fontosnak bizonyult, hogy a szociális partnerek egységesen és határozottan képviselték azt az álláspontot, hogy a szakmai bérmegállapodás ne külön egyezség, hanem az Építőipari Ágazati Kollektív Szerződés szerves része legyen. Ezt a komplex megállapodást ellenjegyezte Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is. Tehát a kormányzat háttértámogatásával, helyenként szolid nyomásgyakorlásával megkezdődhettek az építőiparon belüli munkaügyi kapcsolatok helyreállításának első munkálatai. 2005 júniusában megkezdődött az ÉÁKSZ kidolgozásában résztvevő tárgyalócsoportok megalakítása és a szakértői, munkabizottsági tagok felkérése. A munkában a következő szervezetek és személyek vettek részt: az ÉVOSZ részéről:, Pallay Tibor, Nagy János, dr. Kosztyó Margit, Dudás János, az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) részéről: dr. Nádai László, az ÉFÉDOSZSZ részéről: Csorvási József elnök, – akinek elévülhetetlen érdemei vannak az ÉÁPB létrehozásában is –, dr. Takács György, Izsó Henrietta, Kemecsei József, az Építőipari és Társult Szakszervezetek Szövetsége (ÉTSZOSZ) részéről: Hartai Tamás, dr. Kiss Géza, az ÉÁPB részéről: Pallagi Gyula. 2005. november 16-án, az Ágazati Párbeszéd Központ Vigadó utcai dísztermében a munkáltatói és munkavállalói szervezetek képviselői aláírták az Építőipari Ágazati Kollektív Szerződést, egyúttal kezdeményezték annak miniszteri kiterjesztését és hatályba léptetését. Az ehhez szükséges egyeztetéseket a munkaügyi tárca részéről Madár Gyula koordinálta, segítette. A munkaügyi miniszter az OÉT jóváhagyását követően, 2006. február 16-án aláírta az 510-7/2006. sz. ÉÁKSZ kihirdetéséről és kiterjesztéséről rendelkező határozatát. 2006. március 28-án a Munkaügyi Közlöny 3. számában megjelent, és a kihirdetés napjával országosan is hatályba lépett az Építőipari Ágazati Kollektív Szerződés.
3. Az ÉÁKSZ és a szociális partnerek jövőképe: lehetőségek, javaslatok A fenti, jellemzően kronológiai összefoglalással elérkeztünk egy nagyon lényeges kérdéshez, napjaink egyik legjelentősebb építőipari érdekegyeztetési kihívásához, nevezetesen: mit kezdjünk azzal a ténnyel, hogy az ágazatban közel két éve létezik a munkaügyi miniszter által az építőipar minden szereplőjére kötelezően kiterjesztett Építőipari Ágazati Kollektív Szerződés? Felvállalható, támogatható álláspont lehet az, hogy elértük: az építőiparban lényegében minden vállalkozás az ÉÁKSZ hatálya alá tartozik, tehát 100%-os a kollektív szerződéses lefedettség, ezért mindössze annyi a teendőnk, hogy az ÉÁKSZ szabályain néha kicsit igazítunk, esetleg hazai és nemzetközi konferenciákon, előadásokon beszélünk róla. Nyugalom, tanácsolják, sokan, ne kapkodjunk, mert az sosem vezet jóra. Különben is, kollektív szerződéssel, vagy anélkül, de megy a bolt, épülnek a házak, épülnek az utak. Az ÉFÉDOSZSZ szerint az ÉÁKSZ ügye ma még értékként, esélyként is nagyon törékeny állapotban van! Úgy látjuk, nemcsak passzívan vigyázni kell rá, hanem folyamatosan és keményen dolgozni annak megerősítéséért, alkalmazásának minél élőbbé tételéért. Nehogy az ágazati megállapodás olyan idegen testté váljon, amelyet a tényleges munkaügyi folyamatok kikerülnek. Sajnos erre tömeges, jó alkalmat kínálhat önmagában a főtevékenység „helyes” megválasztása is. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy 12 év kellett ahhoz, hogy ÉÁKSZ legyen hatályban. Márpedig ha nem veszi körül helyi megállapodások sokasága, ismét eljöhet egy olyan időszak, amikor felmerülhet a felmondás gondolata. 141
Itt az ideje annak, hogy mérlegre tegyük: hová jutottunk el az építőipari szakmák elismertsége, a foglalkoztatás elemi, legalapvetőbb feltételei tekintetében 2008-ra az ágazat belső szabályozottságának – a kollektív szerződés hatályossága ellenére is fennálló – hiányával, a helyi megállapodásoktól, szakszervezeti jelenléttől jellemzően elzárkózó munkáltatói hozzáállással. A szakszervezetek álláspontja az, hogy az ÉÁKSZ egy megkésett, de mégis nagyon jó esély arra, hogy az iparág jelenén, nemkívánatos folyamatain mi, munkavállalók, szakszervezetek és munkáltatók, illetve munkáltatói szövetségek, tehát magunk és belülről változtassunk. Meg kellene ezt tennünk szakmánk megbicsaklott presztízsének helyreállítása érdekében, meg azért is, hogy a magyar építőiparban a tőketulajdonos befektető, tisztességes vállalkozás, szabálykövető munkáltató és minden munkavállaló, alkalmazott megtalálhassa a maga anyagi számítását és biztonságát. Erős összefogás, partnerség kell ahhoz is, hogy a törvénytelen eszközökkel élésnek valódi kockázatai legyenek. Egy gazdasági, társadalmi átalakulás esetében az éppen megfelelő beavatkozási határpont nehezen tapintható ki, mégis, többek véleménye szerint, az építőiparon belül éppen most jutottunk el egy ilyen, a tisztulást, rendezettséget igénylő ponthoz. Sokak szerint ez az EUfinanszírozású beruházási, építési feladatok teljesítésével függ össze. Természetesen a szakszervezetek is szívesen elfogadják ezt a teljesítmény alapú megközelítést, ezzel egyidejűleg azt mondjuk, hogy a rendezettséghez a kiszámítható, áttekinthető, összességében szabályozott, ráadásul folyamatos belső érdekegyeztetési munka kell. Ehhez a munkához a miniszteri kiterjesztésű ÉÁKSZ ugyan szükséges, mégsem elégséges feltétel. Azt helyi megállapodásokkal kell kiegészíteni. Az ágazati kollektív szerződésnek ez adja az értelmét. Egyik oldalról tudjuk, hogy a kialakult napi szokásokat nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, másik oldalról azonban világos, hogy jellemzően éppen erre lenne szükség. Belátni, elfogadni hogy a helyi párbeszéd, érdekegyeztetés helyenként többletmunkával, esetenként a vezetői döntési autonómia részleges korlátozásával is együtt járhat – nos ez nem egyszerű! Ráadásul elmaradt a kívánatos generációváltás az érdekvédelmi feladatok vállalására alkalmas, felkészült munkavállalók körében is. Az idősek még idősebbek lettek, miközben a fiatalok hiányoznak, vagy nem szívesen vállalkoznak többlet felelősség vállalására. Ezért bátorításuk, támogatásuk, felkészítésük is alapvetően fontos kérdés. Nyilvánvalóan a felsorolt nehézségek, gondok, illetve a helyi érdekegyeztetés felvállalása csak ott jelentkezik többlet teherként, ahol idáig a munkavállalók ezeket az őket egyébként megillető részvételi, képviseleti jogaikat egyáltalán nem gyakorolták, gyakorolhatták. Mindezek ellenére úgy látjuk, hogy cselekedni kell, mert a szakma presztízse még mindig nem javult, folyamataink lejtmenetben vannak. Csak akkor fordíthatjuk meg ezt a folyamatot, ha a termelés kulcsszereplői helyi, területi szinten is szóba állnak egymással. Gondoljunk csak az építőiparban rendkívüli időjárási viszonyok között dolgozó százezrek egészségi állapotára, nyugdíj-, és társadalombiztosítási ellátási esélyeire, illetve a szakma folyamatos elöregedésére, a fiatal szakemberek beáramlásának a hiányára. Bizonyára mindenki ismeri az ÉÉSZT elnökétől, Schréder Mihály úrtól, azt az adatot, hogy a szakmának több mint 120 000 új szakmunkásra lenne mielőbb szüksége ahhoz, hogy a beáramló euró-milliárdokat utakba, házakba be tudjuk építeni, ezeket a forrásokat el tudjuk költeni. Egy ÉÁPB felkérésre nemrég elkészült, az ELTE kutatói által jegyzett felmérés a 30. évet megélt korosztályok körében azt mutatta ki, hogy az alacsonyan képzett, illetve képzettséggel sem 142
rendelkező fizikai munkát végző férfiak 54%-a nem éri meg a 60 éves életkort! Ha ehhez hozzávesszük még azt, hogy az építőiparban dolgozók anyagi megbecsültsége, a nyugdíj-, és az egészségügyi ellátás alapját jelentő legális munkabérek szintje hova jutott, a szakmai utánpótlás hiányán nagyon csodálkozni sem lehet. Mindez jelzi, hogy a szakma ma nem bánik jól a saját embereivel. Mindez hosszú távon nem szolgálhatja munkáltatók, de az ország érdekeit sem. Nekünk szociális partnereknek közösen kell lépnünk a folyamatok rendezéséért. Úgy látszik, hogy az ÉÁKSZ hatályba lépése óta sem tudtunk lényegesen változtatni a szakma égető gondjain (pl. szakképzés, megfelelő bérek, munkakörülmények stb.), a változások intenzitása nem megfelelő. Az esély ugyanakkor változatlanul megvan, él a párbeszéd, és kezünkben a szociális partnerség kulcsa, az Építőipari Ágazati Kollektív Szerződés, működik az ágazati párbeszéd bizottság. * Az intézményrendszer, az eszköz tehát adott, a gondok megoldásához, viszont folyamatosan újabb ötleteket, utakat, támogatókat, szövetségeseket kell keresnünk. Az ÉÁKSZ születésének második évfordulója jó alkalmat kínál arra, hogy a helyi megállapodások elmaradásának okait ismét áttekintsük, és a helyes válaszokat, megoldásokat megtaláljuk.
143
Szentannainé Simon Teréz A Postai Alágazati Párbeszéd Bizottság tevékenysége itthon és az Európai Szociális Párbeszéd Bizottságokban - liberalizáció előtt
A postai szektorban az EU közösségi politikájának célja az egységes belső piac létrehozása és kiteljesítése, illetve ennek biztosítása megfelelő szabályozási keret révén, hogy hatékony, megbízható és jó minőségű postai szolgáltatáshoz jusson az EU minden polgára a lehető legkedvezőbb áron. A postai szolgáltatások fontossága mind a gazdasági haladás, mind pedig a társadalmi jólét és kohézió szempontjából prioritást élvező közösségi akcióvá teszi a postai szektor szabályozásának ügyét. A közösségi postapolitikai keret létrehozásának előkészítésére egy sor specifikus közösségi szintű cél fogalmazódott meg. Eszerint az EU postai irányelvek a tagállamokat kötelezze országuk területén meghatározott minőségi követelményeknek megfelelő, mindenki számára hozzáférhető áron, minden munkanapon nyújtandó, ún. egyetemes postai szolgáltatás biztosítására. A megvalósulással egyidejűleg a tagállamok a postai szolgáltatások piaci versenyét lehetővé téve a monopoljogok fokozatos csökkentésével harmonizált kereteket biztosítson új szolgáltatók piacra lépése számára, s teremtse meg a fenti célok megvalósulását ellenőrző/irányító, a postai szolgáltatóktól független, nemzeti szabályozó hatóságot. Az első irányelv alapján maximum a 350 grammot meg nem haladó levelek és címzett reklámküldemények körére vonatkozóan, a második irányelv alapján 2003. január 1-jétől a 100 grammot, 2006. január 1-től az 50 grammot meg nem haladó küldemények körére vonatkozóan, a harmadik irányelvtervezet szerint pedig 2009. január elsejétől a fenntartott szolgáltatások, s ezzel együtt a monopoljogok megszűnnének, megvalósulna a teljes piacnyitás, s létrejönne az egységes, liberalizált európai postai piac.
1. A Postai Alágazati Párbeszéd Bizottság oldalainak szerepvállalása nemzetközi postai szervezetekben A munkaadói oldal, a Magyar Posta Zrt. a nemzetközi postai társadalom aktív tagja. A nemzetközi együttműködés legfontosabb szervezetei munkájában részt vesz, mindemellett kétoldalú postai kapcsolatait is fejleszti. A Magyar Posta 1874. október 9-e óta tagja az Egyetemes Postaegyesületnek (Universal Postal Union, UPU), és két további regionális, zárt postai szervezetnek: a PostEurop-nak (Európa Postai Közszolgálati Üzemeltetők Egyesülete, 1993.) és az IPC-nek (International Post Corporation, 2002.). A munkavállalói oldal, a Postás Szakszervezet 1994 óta tagja az Union Network International-nek (Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség A továbbiakban: UNI). Az UNI regionális és egyszersmind globális szervezet. Európában a maga hétmilliós tagságával az UNI-Európa (a Nemzetközi Szakszervezeti Szövegség Európai Tagozata) Brüsszel fontos szakszervezeti szereplője. 145
1.1. Postai felkészülés az EU-csatlakozásra hazánkban A magyar kormány az uniós csatlakozási tárgyalások során azt vállalta, hogy 2002. január elsejétől harmonizálni fogja a magyar postai szabályozást az EU postai direktívával. A csatlakozási határidő (2009) három évvel történő kitolására azért van szükség, hogy a Magyar Posta versenyképességének biztosításához, illetve a postai piac átalakításához kellő átmeneti idő álljon rendelkezésre. A Magyar Posta ugyanis még nem elég felkészült a 2009-i teljes piaci versenyre. Ennek okát elsősorban az EU-átlagnál jóval szigorúbb jogszabályi kötöttségekben, kötelezettségekben kell keresni. Alapvető cél tehát az egyetemes postai szolgáltató Magyar Posta versenyképességének, költséghatékonyságának növelése. Ehhez pedig megfelelő jogszabályi környezet kialakítása is szükséges, ami lehetővé tenné a postai hálózat optimalizálását. A reformok megalapozott kidolgozása és végrehajtása azonban hosszabb időt vesz igénybe.
1.2. Az európai postai liberalizáció elhalasztását kérő tagállami postai közszolgáltatók – az ún. EPICURE-csoport tevékenysége és közös sajtónyilatkozatai Az EPICURE-csoport − amely 11 uniós postai szolgáltatóból áll, amelyek összehangolt lobbitevékenységet folytatnak −, formális megalakulását jelző első közös sajtónyilatkozatot a következő uniós tagállamok postai szolgáltatói írták alá: Belgium, Ciprus, Franciaország, Görögország, Lengyelország, Luxembourg, Magyarország, Olaszország és Spanyolország. A későbbiek során az együttműködés tagjává vált a Máltai Posta is. A spanyol kormány ellentétes álláspontja miatt a spanyol posta a csoport tevékenységében informálisan vesz részt. 2007 májusától az EPICURE-együttműködéshez csatlakozott a lett, a szlovák és az osztrák posta is. A 2009-es teljes piacnyitási dátumot megalapozatlannak és túl korainak tartó postai szolgáltatók csoportjának formális megalakulását a 2006. július 27-én kiadott első közös sajtóközleményük jelezte. A kilenc tagország – amely az unió népességének több mint felét teszi ki – postai szolgáltatója az akkor még a szövegezés stádiumában lévő bizottsági javaslattól sokkal kiegyensúlyozottabb következtetéseket várt el, mint amelyeket az előretekintő tanulmány mutatott. Az EPICURE-nek elnevezett csoport nyilatkozatában külön is kiemelte, hogy az egyetemes szolgáltatások finanszírozására az egyetlen megfelelően működő módszer a fenntartott szolgáltatási kör alkalmazása. A kilenc szolgáltató kérte a Bizottságot, hogy amíg nem tud bizonyíthatóan működő és alkalmazható alternatívát felkínálni a tagállamok számára, addig ne tiltsa meg a fenntartott szolgáltatások alkalmazását, mint az egyetemes szolgáltatások finanszírozásának megbízható módszerét. A csoport és a PÁPB aktív lobbitevékenysége folytatódott. Az Európai Parlament első olvasatban 2007. július 11-én fogadta el a jogszabályt, ám a liberalizáció határidejét 2010 végére tolták ki a régebbi tagállamok tekintetében, míg a 2004 óta csatlakozott 12 tagállam, valamint a „bonyolult topográfiájú”, illetve „kis lakosságú” országok (mint például Görögország vagy Luxemburg) tekintetében lehetővé tették a határidő további két évvel, vagyis 2012. december 31-éig történő meghosszabbítását. 2011-ben – az új tagállamokban 2013-ban – indul a postai szolgáltatások liberalizációja, miután az Európai Parlament második olvasatban, változtatás nélkül hagyta jóvá 2008. február 1-jén a tagállamok által már elfogadott, erről szóló jogszabálytervezetet. 146
1.3. Piacnyitás – egyenlő eséllyel Az Európai Szociális Párbeszéd Bizottság 2007. április 2-i ülésén a Magyar Posta képviselője és a Postás Szakszervezet elnöke a piacnyitás 2013-ban történő bevezetését támogatta. A szakszervezet elnöke felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy az irányelv 2009. évi bevezetése esetén a foglalkoztatási feltételek romlása következik be, mind a munkahelyek számát, mind pedig minőségét illetően. Az UNI Europa Poste (az UNI-Európa Postabizottsága) az európai postaszolgálatokról szóló irányelv politikai vitájára gyakorlandó nyomás érdekében a német EU-elnökség alatt, amikor a kormányfőknek az EU Bizottsággal együttműködve azon a javaslaton kell dolgozniuk, amelynek elfogadásával meghatározzák a postai piac megnyitásának további menetét, Berlinben európai postás demonstrációt szerveztek 2007. május 30-ára, amelyen a Postás Szakszervezet is képviseltette magát. Az UNI Europa Poste a berlini felvonulás mellett Európa minden országának postáin akciónapot szervezett, az Európai Parlament június 8-i, a postaszolgáltatásokról szóló irányelv vitáját megelőzve. A Postás Szakszervezet kezdeményezésére hazánkban 20 posta zárt be június 6-án egy óra hosszára. A cél a figyelemfelhívás volt, de emellett rögtönzött gyűlés keretében tájékoztatást kaptak a munkavállalók a liberalizáció várható hatásairól, a nemzetközi szakszervezeteknek a piacnyitás elhalasztásáért tett, vagy tervezett további intézkedéseikről.
2. A Postai Alágazati Párbeszéd Bizottság nemzetközi tevékenysége A PÁPB tervezett és megvalósult programjainak alapjai elsősorban az európai postai ágazat előtt álló komoly kihívások: a liberalizáció, a megnövekedett verseny, a globalizáció, a technológia hatása, a megnövekedett fogyasztói igények, a rugalmasság követelménye, a környezeti hatások elemeire épültek. A PÁPB megalakulását követően Brüsszelben az EU Bizottság Szociális Párbeszéd Főigazgatóságán ismerkedett az európai szintű Postai Szociális Párbeszéd Bizottsággal. A képviselők bemutatták az európai szociális párbeszéd modelljét a Bizottság tagjainak, különös tekintettel a foglalkoztatási és szociális politika eszközeire, a párbeszéd jogszabályi hátterére, a párbeszéd különböző formáira (konzultáció, tárgyalás), a bipartit és a tripartit formák lényegére. Megismerkedett a Bizottság az európai szociális partnerek reprezentativitási kritériumaival, az ÁPB eddigi eredményeivel, keretmegállapodásaival, akciókereteivel, a főbb irányvonalakkal, a szociális partnereket érintő legfőbb kihívásokkal.
2.1. Konferenciák a liberalizáció jegyében Budapesten rendeztük meg az Európai Unió Szociális Párbeszéd Bizottságának 2006. évi – a postai baleset megelőzési témakört érintő – konferenciáját. A konferencián 17 ország képviselői vettek részt, amelyek közül mintegy 10 ország be is mutatta alkalmazott munkavédelmi gyakorlatait. Ezeket hasznos, interaktív viták követték mind a munkáltatói mind a szakszervezeti oldal részvételével, így mutatva rá az adott témakörökkel kapcsolatos további kérdésekre és szükséges lépésekre. Rómában az Európai Unió Postai Szociális Párbeszéd Bizottság a Vállalati társadalmi felelősségvállalás témakörben rendezett konferenciát, melyen a PÁPB is képviseltette magát. A konferencia célja: az Európai Unió nemzeti postáinál alkalmazott legjobb gyakorlatok (best 147
practice) bemutatása; kerekasztal-beszélgetés azok alkalmazhatóságáról az eltérő gazdasági és társadalmi környezetben működő nemzeti posták esetében; kiemelt helyzetkép-elemezés az újonnan csatlakozók nemzeti postáira vonatkozóan (feladatok, tapasztalatok); a nemzeti posták által bemutatott legjobb gyakorlatok, valamint a nemzetközi tanácsadók által prezentált nemzetközi tendenciák ismertetése és megvitatása. A konferencián a résztvevők tájékoztatást kaptak a vállalati társadalmi felelősségvállalás nemzetközi helyzetéről és tendenciáiról, külön hangsúlyozva annak széles spektrumát és a közeli jövőben az Európai unió politikájában várható domináns helyzetét. A Postai liberalizáció az Európai Unióban című nemzetközi konferenciát 2006-ban rendezték. Az Európai Unió postai piacának teljes megnyitása 2009-től várható. Az unió számos tagállamában liberalizált piac működik, de egyes országok – köztünk hazánk is – 2009., illetve 2013. évben találkozik ezzel a kihívással. A Magyar Posta már 2003-ban elindította modernizációs programját, és ezzel megkezdte a felkészülést a liberalizációra. A konferencia résztvevői megismerhették a kormány álláspontját a postai szektor liberalizációjával kapcsolatban, és tájékoztatást kaptak az EU Miniszterek Tanácsa ülésének tapasztalatairól. A postai szektor nemzetközi kihívásairól IPC (International Post Corporation) elnök-vezérigazgatója adott tájékoztatást. A jelenlévők megismerhették a postai szektor belső kihívásait, amelyek a liberalizáció során jelentkezhetnek. A növekedés ösztönzése érdekében a szabályozásnak nem kell ágazatspecifikusnak lennie, inkább a megfelelő kereteket és nem magát a versenyt kell létrehozni; a liberalizációnak kiegyensúlyozottnak kell lennie, az egyetemes szolgáltatási kötelezettséget szélesebb összefüggéseiben kell vizsgálni. A szabályozásnak a teljes körű szolgáltatásra kell összpontosítani a hálózathoz való hozzáférés helyett. Az UNI Europa Poste politikai ������������������������������������� állásfoglalása:������������ ����������� elutasítja a Bizottságnak a postai piac teljes megnyitására vonatkozó tervét������������������������������ . Az ������������������������� elutasítás okai: a javaslat ellentétes az új irányelv fő célkitűzésével: az egyetemes postai szolgáltatások nyújtása valamennyi állampolgárnak hozzáférést biztosít földrajzi elhelyezkedésétől függetlenül; a jó minőségű postai szolgáltatások nyújtása elérhető áron; az állampolgárok, az ügyfelek, illetve a kis-és közepes vállalkozások közötti társadalmi és területi kohézió biztosítása�.
2.2. Határ menti országok találkozója Először 2005-ben szakmai találkozóra került sor a PÁPB szervezésében a szlovák, a szlovén, a horvát és a román posta munkáltatói és munkavállalói képviselői között. A konferencia célja, hogy konzultációs és tárgyaló fórumként segítse a határmenti országok közötti folyamatos együttműködést a postai szolgáltatás ágazat mindazon területére kiterjedően, amelyek az ágazat helyzetét, jövőjét, munkáltatói és munkavállalói érdekeit érintik; ideértve a teljes körű szakmai tapasztalatcserét is. A résztvevők megismerkedtek az európai uniós csatlakozás munkajogi feltételeivel, követelményeinek érvényesülésével Magyarországon, előadást hallgattak meg a szociális párbeszéd helyzetével a postai ágazatban, tájékoztatást kaptak a munkaügyi kapcsolatok szerepéről, a kollektív tárgyalásokról, valamint előadást hallgattak meg a tripartit párbeszédről Horvátországban és a munkaügyi kapcsolatokról a horvát postán. Postai liberalizáció 2012 címmel tartotta második határ menti országos találkozóját 2007. novemberében a PÁPB Sopronban. A konferencián a 2012. december 31-ét követő teljes postai 148
piacnyitás EU-s postákra gyakorolt hatásáról, az érdek-képviseleti szervezetek teendőiről kaptak tájékoztatást a résztvevők. Az előadók és a kerekasztal-megbeszélések a postai szolgáltatásokat érintő aktuális kérdéseket a versenyképesség javításához való bipartit hozzájárulás érdekében tekintették át. A főbb kérdések a következők voltak: – Az Európai Parlament által javasolt, az európai bizottsági döntés ismeretében a meglévő postai, állami monopóliumok felszámolása a postai szolgáltatások területén. – A z új kommunikációs eszközök megjelenése, a postai szolgáltatások piacának átalakulása. – A liberalizáció hatása az érintett országok foglalkoztatáspolitikájára, a munkaügyi kapcsolatok erősödésére. – Az ágazati párbeszéd szerepe, feladata a kihívások végrehajtása során. – A résztvevő országok EU-szintű szociális párbeszédben való részvétele, EU-s bizottságokban, projektekben végzett munka eredményei, mikro-, közép- és makroszintű szociális párbeszéd szerepe az érdekegyeztetésben. – A posta versenyképességének fokozása, a postai hálózat alakulása, a mobilpostai szolgáltatások kialakításának tapasztalatai.
2.3. Tanulmányutak A bizottság tagjai szakmai tanulmányúton vettek részt 2006-ban Dublinban, Írországban ahol látogatást tettek az Eurofound-nál (European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions, Európai Alapítvány az Élet- és Munkafeltételek Javításáért) és az ír postánál. Az alapítvány igazgatója bemutatta az alapítvány 2006. évre szóló programját, amelyet az érdekeltek prioritásainak figyelembevételével dolgoztak ki. Többek között a delegáció megismerkedett a munkahelyteremtéssel egy versenyképes globális környezetben, amelyet a szerkezetváltás, az innováció és a mobilitás jellemez, külön figyelmet fordítva a KKV-kre, a változás előrejelzésével és kezelésével, valamint a szociális partnerek (partnerségek) szerepével nemzeti, regionális és vállalati szinten. Tájékoztatót kapott a PÁPB az élet folyamán felmerülő gazdasági és társadalmi igények kielégítésének szükségességéről, lehetőségéről –��������������������������������������������������������������������������� ���������������������������������������������������������������������������� a munka és a magánélet közötti egyensúly, valamint a társadalmi befogadás kérdésének kezeléséről, a szociális védelemre és a munkaerőpiacra vonatkozó szakpolitikák reformjáról, ezek hatásáról a nagyobb számú és jobb minőségű munkahelyekhez való hozzáférésre. A PÁPB tagjai szakmai tanulmányúton vettek részt a görög postánál 2007. március végén. A találkozó fontosságát az a tény is emelte, hogy Görögország tagja az EPICURE-csoportnak, és Görögország egyike a régi, 15 uniós tagállamnak, amely ország 2013 után Magyarországgal egyidőben nyitja ki a postai piacot, tekintettel az ország területi adottságaira. A tárgyalás az alábbi napirendi pontok szerint zajlott: – Hogyan valósul meg a felkészülés az egyetemes postai szolgáltatások nyújtására, amelyek valamennyi állampolgárnak hozzáférést biztosítanak Görögországban a földrajzi elhelyezkedésétől függetlenül. –A liberalizációra való felkészülés jelenlegi helyzete Görögországban és Magyarországon. – Hogyan teljesül az a célkitűzés, hogy a jó minőségű postai szolgáltatások nyújtását –����������������������������������������������������������������������������������� elérhető áron �������������������������������������������������������������������� –������������������������������������������������������������������� megvalósítsák, ezen terv alkalmazhatósága a Magyar Posta Zrt.-nél. 149
– Hogyan valósítható meg az az EU-s célkitűzés, hogy az állampolgárok, az ügyfelek, illetve a kis-és közepes vállalkozások közötti társadalmi és területi kohézió biztosítható legyen. – Tapasztalatcsere a görög posta EU-szintű szociális párbeszédben való részvételről, EU-s bizottságokban, projektekben végzett munka eredményei, mikro-, közép- és makroszintű szociális párbeszéd.
3. Összefoglalás A Postai Alágazati Párbeszéd Bizottság 2004. évi megalakítása óta a nagyságrendekkel nagyobb EU piaci rendszerben tagszervezetei révén közvetlenül részt vesz az európai és a fejlett kommunikációt alkalmazó országok nemzetközi együttműködési gyakorlatában. Döntő fontosságú, hogy a PÁPB képes a magyar szociális partnerek – ������������������� a munkavállalói, illetve a munkáltatói szervezetek – egyesítésére, valamint stabil együttműködési formák kialakítására mindkét oldalon. Az intézményi keretek megteremtése mellett a PÁPB folyamatos egyeztetésekkel és javaslatok kidolgozásával, illetve azok végrehajtásával stabil környezetet kíván biztosítani a szektor munkavállalói, szakemberei, vállalkozásai számára. A következőkben a szakmai körülményeket állandóan javítandó, közös erőfeszítéseket kíván tenni, ügyelvén arra, hogy a munkavégzés feltételei fejlesztése a különböző szereplők egységét és harmonikus fejlődését segítse, az egyes területek közötti kiegyensúlyozatlanságok mérséklésével a szakmai kohéziót növelje. A jövedelmi pozíciók és a munkafeltételek javítása révén növelni kívánja az információs társadalom emberi erőforrás hátterének biztonságát, a struktúraváltással elkerülhetetlenül felmerülő gazdasági problémák kezelésben pedig aktív résztvevőként kíván fellépni.
150
III. Fontos információk
A T/1307. számú törvényjavaslat az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről Budapest, 2006. november
2006. évi törvény az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről Az Országgyűlés annak érdekében, hogy elősegítse a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseletei között a középszintű szociális párbeszéd fejlődését, e szervezetek érdekvédelmi és érdek-képviseleti jogainak érvényülését, valamint meghatározza az ágazati párbeszéd intézményrendszerének kereteit, s ezzel hozzájáruljon az ágazati politikák megalapozásához, a rendezett munkaügyi kapcsolatok erősítéséhez, a munkabéke megteremtéséhez és fenntartásához, a munkafeltételek javításához, az ágazati kollektív szerződések elterjedéséhez, az Európai Unió gyakorlatára is figyelemmel az alábbi törvényt alkotja:
Általános rendelkezések 1. § (1) E törvény hatálya kiterjed a) a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) hatálya alá tartozó munkavállalók és munkáltatók párbeszéd bizottságot alkotó érdekképviseleteire, b) az ágazati, alágazati, szakágazati, illetve a rehabilitációs párbeszéd bizottságra, c) a szociális párbeszéddel kapcsolatos feladatot ellátó kormányzati szervekre, d) az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsára. (2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltakon túlmenően, a megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztató munkáltatók érdek-képviseleteire abban az esetben is kiterjed a törvény hatálya, ha az érdekképviseletben tagsággal rendelkező munkáltatók a 19. § (3) bekezdésének c) pontja szerint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartoznak.
2. § (1) A munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő kérdésekben a szociális partnerek ágazati, alágazati, szakágazati (a továbbiakban: ágazati) szinten, illetve a munkavállalók meghatározott csoportjait érintően párbeszédet folytathatnak, e célból kétoldalú szociális párbeszéd bizottságot hozhatnak létre. (2) Az ágazati párbeszéd bizottság (a továbbiakban: ÁPB) a munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő ágazati jelentőségű kérdésekben az ágazati munkáltatói érdek153
képviseletek (a továbbiakban: munkáltatói oldal) és az ágazati szakszervezetek (a továbbiakban: munkavállalói oldal) részvételével működő kétoldalú szociális párbeszédet folytató testület. (3) Á PB hozható létre ágazati, alágazati, szakágazati szinten. Egy ágazatban, alágazatban, szakágazatban egy bizottság jöhet létre. (4) Az alacsonyabb szinten létrehozott ÁPB a magasabb szintű ÁPB-től függetlenül működik, feladatai teljesítését illetően a magasabb szintű ÁPB nem utasíthatja. Az al-, illetve szakágazati szintű párbeszéd bizottságra az ágazati ÁPB-re vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, kivéve, ha e törvény eltérően rendelkezik.
Az ágazati párbeszéd bizottság hatásköre 3. § Az ÁPB feladata az ágazat kiegyensúlyozott fejlődésének elősegítése, az ágazati szintű autonóm szociális párbeszéd megvalósítása, amelynek célja a megfelelő munkafeltételek kialakítása, a munkabéke megőrzése és a munkaerő-piaci folyamatok jogszerűségének előmozdítása.
4. § (1) Az ÁPB az ágazat helyzetét, fejlődését, gazdasági és munkaügyi folyamatait érintő kérdésekkel foglalkozik. Az ÁPB keretei között az ÁPB oldalai, illetve az oldalon részt vevő érdekképviseletek a) egymást tájékoztatják, b) konzultációt folytatnak, c) az ÁPB álláspontját, javaslatát összefoglaló nyilatkozatot adnak ki. (2) Az ÁPB-ben e törvény rendelkezései alapján erre jogosultak a) kollektív szerződést, illetve egyéb megállapodást köthetnek, b) kérhetik a kollektív szerződés ágazatra történő kiterjesztését a társadalmi párbeszédért felelős minisztertől (a továbbiakban: miniszter). (3) Az ágazatban dolgozók, valamint az ágazatban működő munkáltatók érdekeit jelentősen érintő, az (1) bekezdésben meghatározott kérdésekben az ágazatban hatáskörrel rendelkező államigazgatási szerv köteles tájékoztatást adni az ágazatban működő ÁPB részére, illetve az ÁPB kezdeményezésére konzultálni.
Az ágazati párbeszéd bizottság tagsága, létrejötte, megszűnése 5. § ÁPB-t – a 8. §-ban szereplő kivétellel – a 6–7. §-ban foglalt feltételeknek megfelelő, azonos ágazatba tartozó ágazati munkáltatói érdekképviseletek és ágazati szakszervezetek hozhatnak létre. 154
6. § (1) E törvény alkalmazásában érdekképviselet, illetve érdek-képviseleti szövetség az egyesülési jogról szóló törvény szerint létrejött társadalmi szervezet, a) amelynek alapszabályában szereplő elsődleges célja a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és megvédése (a továbbiakban: szakszervezet), vagy b) amelynek alapszabályában meghatározott céljai között szerepel a munkáltatók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek védelme és képviselete. (2) Ágazati az az érdekképviselet, amely az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően tevékenységét ágazati szinten szervezi és a) munkavállalókból, illetve szakszervezetekből vagy b) munkáltatókból, illetve munkáltatókat tömörítő érdek-képviseleti szervezetekből álló tagsággal rendelkezik.
7. § (1) A z ágazati szintű szociális párbeszédben részt vehet: a) a z a munkavállalói érdekképviselet (a továbbiakban: ágazati szakszervezet), amely aa) a z adott ágazatban legalább tíz munkáltatónál, alapszabálya szerint képviseletére jogosult szervet működtet, illetőleg tisztségviselővel rendelkezik és az e munkáltatóknál munkaviszonyban foglalkoztatott érdekképviseleti tagok létszáma eléri az ágazatban munkaviszonyban foglalkoztatottak létszámának egy százalékát, vagy ab) legalább három munkáltatónál, ahol az érdekképviselet alapszabálya szerint képviseletére jogosult szervet működtet, illetőleg tisztségviselővel rendelkezik, az érdekképviseleti tagok száma eléri az ágazatban munkaviszonyban állók létszámának tíz százalékát, vagy ac) a zon munkáltatóknál, ahol alapszabálya szerint képviseletére jogosult szervet működtet, illetőleg tisztségviselővel rendelkezik, az Ágazati Részvételt Megállapító Bizottsághoz intézett kérelem benyújtását megelőző három éven belüli legutolsó üzemi tanácsi választásokon a jelöltjei által együttesen megszerzett redukált szavazatok száma eléri az ágazatban munkaviszonyban foglalkoztatottak számának öt százalékát. E feltétel szempontjából figyelmen kívül kell hagyni az olyan munkáltatóknál munkaviszonyban foglalkoztatottak létszámát, ahol üzemi tanácsot, illetve megbízottat jogszabályi előírás szerint nem lehet választani; b) a z a munkáltatói érdekképviselet (a továbbiakban: ágazati munkáltatói érdekképviselet), ba) a melynek – az adott ágazatba főtevékenysége szerint besorolt – tagjai foglalkoztatják az ágazatban munkaviszonyban álló munkavállalók legalább öt százalékát, vagy bb) a melynek, vagy amely tagszervezeteinek legalább negyven, az ágazatba főtevékenysége alapján besorolt munkáltató a tagja. 155
(2) Ha az ágazati érdekképviselet tevékenysége több ágazatra terjed ki, nyilatkozik arról, hogy az (1) bekezdésben meghatározott adatok az egyes ágazatok között – tényleges ágazati jelenlétének megfelelően – milyen arányban oszlanak meg. Az érdekképviseletet abban az ágazatban lehet ágazatinak tekinteni, amely vonatkozásában a megosztott adatok megfelelnek az (1) bekezdésben szereplő mértéknek. (3) Ha a) a munkáltató több munkáltatói érdekképviseletnek, ágazati érdekképviseletnek, illetve b) a munkáltatói érdekképviselet több ágazati érdekképviseletnek is tagja, nyilatkoznia kell, hogy adatait melyik munkáltatói érdekképviseletnél milyen arányban vegyék számításba. Ezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha a szakszervezet több szakszervezeti szövetségnek is tagja. (4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakon túl az ÁPB tagja olyan ágazati érdekképviselet lehet, amely e tevékenységét legalább két éve folytatja. Az e feltételnek való megfelelést jelenti, ha a) az érdekképviseletet érintő jogutódlás – így különösen átalakulás, szétválás, összeolvadás -, illetve b) érdekképviseleti szövetség létrehozatala esetén legalább egy jogelőd vagy tag érdekképviselet e tevékenységét a jogutódlás, illetve az érdek-képviseleti szövetség létrejötte időpontját közvetlenül megelőzően legalább két évig megszakítás nélkül folytatta. (5) A (4) bekezdésben szereplő feltételnek való megfelelés hiányában akkor lehet az érdekképviselet az ÁPB tagja, ha a 21. § (1) bekezdés a) pontja szerinti határozat alapján e feltételnek megfelelő valamennyi, az ÁPB létrehozatalában részt vevő, illetve az ÁPB-ben tag ágazati érdekképviselet hozzájárul ÁPB-tagságához. (6) A z ágazati szintű szociális párbeszédben való részvétel feltételeinek elérése érdekében a munkavállalók, illetőleg a munkáltatók érdekképviseletei egymással koalícióra léphetnek.
8. § A 6–7. §-ban foglaltaktól eltérően, e törvény alapján a munkáltatói érdekképviseletet megillető jogosultságokkal rendelkezik az a munkáltató vagy azoknak a munkáltatóknak az összessége, amelynél a munkaviszonyban foglalkoztatottak száma együttesen eléri az ágazatban munkaviszonyban állók létszámának nyolcvan százalékát, feltéve, hogy munkáltatói érdekképviselet alapítására az egyesülési jogról szóló törvényben az alapító tagok legkisebb létszámára vonatkozó feltétel teljesítésének igazolt hiánya miatt nem került sor.
9. § (1) L egalább egy ágazati munkáltatói érdekképviselet és legalább egy ágazati szakszervezet kezdeményezheti ÁPB létrehozását, feltéve, hogy az adott ágazatban ÁPB nem működik, illetve létrehozását még nem kezdeményezték. (2) A kezdeményezést – az ágazat, valamint a kezdeményezők (4) bekezdés b) pontjában szereplő adatainak megjelölésével – a miniszter hivatalos lapjában nyilvánosságra kell hozni. A nyilvánosságra hozatal időpontjától számított harminc napig más, e törvény 156
feltételeinek megfelelő érdekképviselet is írásban tájékoztathatja a megalakításban való részvételi szándékáról a kezdeményezőket, illetve az Ágazati Részvételt Megállapító Bizottságot (a továbbiakban: ÁRMB). (3) A harminc napos határidő leteltével a kezdeményező és a részvételi szándékukat bejelentő érdekképviseletek ÁPB létrehozásáról állapodnak meg. (4) Az ÁPB létrehozásáról szóló megállapodásnak tartalmaznia kell: a) az erre irányuló nyilatkozatot, b) az ÁPB munkáltatói, illetve munkavállalói oldalain részt vevő érdekképviseletek felsorolását, nevük, székhelyük, valamint a képviseletükre jogosult személy megjelölésével, c) a 13. § (1) bekezdésének megfelelően az ÁPB működésének rendjét, továbbá d) a szervezetek képviselőinek aláírását. (5) A (4) bekezdés szerinti megállapodást aláíró érdekképviseletek eljuttatják a) a megállapodás egy-egy eredeti példányát a miniszternek és – a 21. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt eljárás lefolytatását kezdeményező kérelem benyújtásával egyidejűleg – az ÁRMB-nek; b) az ÁPB-ben való, 6-8. § szerinti részvétel és - erre vonatkozó megállapodás hiányában - a 12. § (1) bekezdésében foglalt jogosultságok megállapításához szükséges érdekképviseleti adatokat – a 21. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt eljárás lefolytatását kezdeményező kérelem benyújtásával egyidejűleg – az ÁRMB-nek. (6) A (5) bekezdés a) pontja szerint megküldött megállapodást a miniszter hivatalos lapjában haladéktalanul nyilvánosságra kell hozni. (7) A z ÁPB az ÁRMB 21. § (1) bekezdés b) pontja alapján meghozott határozata jogerőre emelkedésének napján jön létre.
10. § (1) Az ÁPB-hez megalakítását követően tagként csatlakozhat minden ágazati munkáltatói érdekképviselet, illetve ágazati szakszervezet, amely megfelel az e törvényben előírt feltételeknek. (2) A csatlakozás feltétele, hogy az ágazati érdekképviselet e szándékát jelezze az ÁPB- nek, valamint – a tagság feltételeinek igazolásához szükséges adatokkal – az ÁRMB-nek , és ez alapján az ÁRMB megállapítsa a jogosultság fennállását.
11. § (1) A z ÁPB megszűnik, ha a) tagjai megállapodnak megszűnésében, b) a működési területére tartozó valamennyi ágazatot törlik a Gazdasági Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszeréből (a továbbiakban: TEÁOR), c) az egyik oldalon valamennyi ÁPB-tag tagsága megszűnik, vagy d) a 8. §-ban foglalt esetben a munkáltatónál vagy munkáltatóknál foglalkoztatottak száma az ágazatban munkaviszonyban állók létszámának nyolcvan százaléka alá csökken. (2) A z érdekképviselet ÁPB-tagsága megszűnik, ha a) az érdekképviselet jogutód nélkül megszűnik, b) az érdekképviselet az ÁPB-ből kilép, 157
c) az érdekképviselet az adott ágazatban megszünteti érdek-képviseleti tevékenységét, vagy d) valamely, az érdekképviseletnek minősüléshez, illetve az ÁPB-ben való részvételhez előírt feltételnek nem felel meg. (3) Az ÁPB, illetve az ÁPB-tagság megszűnését az ÁRMB állapítja meg, a megszűnés az ÁRMB határozatának jogerőssé válásával következik be.
Az ágazati párbeszéd bizottság működése, a tagok jogai 12. § (1) A z ÁPB tagjai – eltérő megállapodás hiányában – a következő jogosultságokkal rendelkeznek: a) k izárólag tanácskozási joggal rendelkezik az az ágazati érdekképviselet, amely az 1. illetve a 2. számú mellékletben meghatározott szempontok alapján nem szerzett legalább 10 pontot, ideértve azt az esetet is, ha a mellékletekben szereplő szempontok szerinti megmérettetését nem kérte; b) döntési (szavazati) joggal rendelkezik az az ágazati érdekképviselet, amely az 1. illetve a 2. számú mellékletben meghatározott szempontok alapján legalább 10 pontot ért el. (2) Reprezentatív a) az az ágazati szakszervezet, amely az 1. számú mellékletben 1–4. sorszám alatt, b) az az ágazati munkáltatói érdekképviselet, amely a 2. számú mellékletben 1–3. sorszám alatt szereplő szempontokra együtt legalább 10 pontot kapott.
13. § (1) Az ÁPB működését a jogszabályok keretei között maga határozza meg. Ennek keretében írásban kell megállapítani: a) az ÁPB konzultációs és döntéshozatali eljárását, b) az ÁPB oldalait, illetve az egyes tagokat a 12. § alapján megillető jogosultságokat, c) az oldalakon belüli szavazás rendjét vagy a (2) bekezdés szerinti szavazási rend alkalmazását, d) az ÁPB szervezetét, tisztségviselőit. (2) Ha a felek másként nem állapodtak meg az (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat illetően, az oldal álláspontjának azon, döntési joggal rendelkező ágazati érdekképviseletek álláspontja tekinthető, amelyek az 1., illetve a 2. számú mellékletben szereplő szempontok szerint valamennyi, az oldalon döntési joggal rendelkező ágazati érdekképviselet által megszerzett pontszám kétharmadát együttesen megszerezték.
158
Az ágazati párbeszéd bizottságban kötött megállapodások, a kollektív szerződés megkötése és hatályának kiterjesztése 14.§ (1) Az ÁPB a) megállapodásokat köthet, illetve b) kollektív tárgyalásokat folytathat kollektív szerződés létrehozása érdekében, az Mt-ben és az e törvényben meghatározott szabályok szerint. (2) Egy ÁPB-ben egy ágazatra, al- vagy szakágazatra vonatkozóan csak egy kollektív szerződés köthető. (3) A kollektív szerződés kötésére irányuló tárgyalásokon az ÁPB valamennyi tagja tanácskozási joggal részt vehet. (4) A z ÁPB-ben kollektív szerződés megkötésére az érdekképviselet akkor jogosult, ha alapszabálya, illetve legfelsőbb döntéshozó szerve erre felhatalmazza. Kollektív szerződéskötésre a munkáltató csak egy munkáltatói érdekképviseletnek adhat felhatalmazást. (5) Az ÁPB-ben kollektív szerződés megkötésére az ÁPB egyes oldalain részt vevő valamennyi érdekképviselet együttesen jogosult. (6) Ha a kollektív szerződés megkötése az (5) bekezdés alapján nem lehetséges, azt az oldal valamennyi döntési joggal rendelkező érdekképviselete együtt köti meg. (7) Ha a kollektív szerződés megkötése a (6) bekezdés alapján sem lehetséges, azt az oldal reprezentatív érdekképviseletei együtt kötik meg. (8) Ha a kollektív szerződés megkötése a (7) bekezdés alapján sem lehetséges, annak megkötésére az egyes oldalakon azok a reprezentatív ágazati érdekképviseletek jogosultak, amelyek együttesen megszerezték az oldalon szereplő reprezentatív érdekképviseletek összpontszámának kétharmadát. (9) Az (5)-(8) bekezdésben foglalt feltételeket az ÁPB oldalaira külön-külön kell figyelembe venni. Kollektív szerződés úgy is köthető, hogy az oldalak nem azonos bekezdés feltételei alapján váltak aláírásra jogosulttá. (10) A 13. § (1) bekezdésének c) pontja, valamint (2) bekezdése a kollektív szerződés ÁPB-ben történő megkötése esetén nem alkalmazható. (11) A kollektív szerződés - eltérő megállapodás hiányában – a megkötését követő tizenötödik napon lép hatályba. A munkáltatói érdekképviselet köteles elősegíteni, hogy a kollektív szerződést a tagjai által foglalkoztatott munkavállalók megismerjék.
15. § (1) A z ÁPB-ben kötött kollektív szerződés hatálya kiterjed a kollektív szerződést kötő munkáltatói érdekképviselet tagjára és a vele munkaviszonyban álló munkavállalókra. (2) Az ÁPB-ben kötött kollektív szerződés az ÁPB-hez később csatlakozó munkáltatói érdekképviselethez tartozó munkáltatókra, illetve a velük munkaviszonyban álló munkavállalókra abban az esetben terjed ki, ha az ÁPB-hez a kollektív szerződés megkötését követően csatlakozó munkáltatói érdekképviselet nyilatkozik arról, hogy az ÁPB-ben kötött kollektív szerződéshez is csatlakozik, továbbá 159
a) a munkáltatói érdekképviseletben tag munkáltatónál működő, kollektív szerződéskötésre jogosult szakszervezet, illetve szakszervezetek az Mt. 33. §-a (2)–(5) bekezdésének megfelelő alkalmazásával a kollektív szerződéshez való csatlakozással előzetesen egyetértenek, vagy b) a munkáltatói érdekképviseletben tag munkáltatónál működő szakszervezet, illetve szakszervezetek és a munkáltatónál munkaviszonyban álló munkavállalók – ha a munkáltatónál működő szakszervezet, illetve szakszervezetek az Mt. 33. §-ának (6) bekezdése szerint kizárólag a kollektív szerződés megkötésére irányuló tárgyalás lefolytatására való jogosultsággal rendelkeznek, illetve üzemi tanács választása hiányában – a kollektív szerződéshez való csatlakozással előzetesen egyetértenek. A munkavállalóknak erről szavazniuk kell. A szavazás akkor érvényes, ha ezen a munkáltatónál foglalkoztatott munkavállalók több mint fele részt vesz.
16. § (1) Ha a kollektív szerződést az ÁPB-ben több ágazati szakszervezet kötötte, és azt bármelyik szakszervezet felmondja, a kollektív szerződés akkor veszti hatályát, ha e szakszervezet részvétele nélkül a kollektív szerződés nem lett volna megköthető. E rendelkezés alapján nem illeti meg a felmondás joga a kollektív szerződéshez később csatlakozott munkáltatói érdekképviselet tagmunkáltatójánál képviselettel rendelkező szakszervezetet. Felmondás esetén a kollektív szerződés hatálya hat hónapos felmondási idő leteltével szűnik meg. (2) Ha a kollektív szerződést az ÁPB-ben több munkáltatói érdekképviselet kötötte, és azt bármelyikük – ideértve a kollektív szerződéshez később csatlakozott munkáltatói érdekképviseletet is – felmondja, a kollektív szerződés az Mt. 39. §-ában szereplő határidő elteltekor csak az azt felmondó munkáltatói érdekképviselethez tartozó munkáltatókra nézve veszti hatályát. (3) A kollektív szerződés hatályát veszti továbbá, amennyiben a megkötését követően bekövetkezett változás eredményeként a 14. § (5)–(8) bekezdésben foglalt feltételek egyike sem áll fenn.
17. § (1) Az ÁPB-ben megkötött kollektív szerződésnek a munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, ezek gyakorlásának, illetve teljesítésének módját, az ezzel kapcsolatos eljárás rendjét érintő szabályainak hatályát – az ÁPB két oldala együttes kérelmének megfelelően az Országos Érdekegyeztető Tanács (a továbbiakban: OÉT) illetékes bizottsága, valamint az illetékes ágazati miniszter véleményének kikérése után – a miniszter az ágazatba főtevékenység alapján besorolt munkáltatókra kiterjesztheti. (2) A kiterjesztés feltétele, hogy a kollektív szerződés aláíró munkáltatói érdekképviseletekben tag munkáltatók együttesen az ágazatban munkaviszonyban állók többségét foglalkoztassák. (3) A kollektív szerződés hatálya nem terjeszthető ki, ha a kollektív szerződés jogszabállyal ellentétes, illetve az ágazatban korábban kiterjesztett és tágabb személyi hatályú ágazati kollektív szerződésben foglaltaknál kedvezőtlenebb rendelkezést tartalmaz. E rendelkezés alkalmazása szempontjából tágabb személyi hatályú kollektív szerződésnek minősül az ágazaton belüli, magasabb szintű ÁPB-ben kötött kollektív szerződés. 160
(4) A miniszter eljárására a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás eljárási szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a) az ügyben a Ket. 112. §-a szerinti újrafelvételi eljárásnak nincs helye, b) a határozat méltányossági eljárás keretében történő módosítására vagy visszavonására nincs lehetőség.
18. § (1) A kiterjesztés hatályát veszti, ha a) a bíróság jogszabálysértés miatt a kiterjesztésre vonatkozó határozatot hatályon kívül helyezi, illetve b) a miniszter a kiterjesztést az arra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával visszavonja. (2) Ha a kollektív szerződések nyilvántartásához érkezett bejelentés alapján a miniszter tudomására jut a kiterjesztett hatályú kollektív szerződés megszűnése – ideértve azt az esetet is, ha a kollektív szerződés a 16. § (1) illetve (3) bekezdése alapján szűnik meg –, illetve ha a kiterjesztés 17. § (2) bekezdésében foglalt feltételei nem állnak fenn, a kiterjesztést határozatával visszavonja. A visszavonás hatálybalépésére – figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra is – legkorábban az utolsó módosításra vonatkozó kiterjesztéstől számított egy év elteltével kerülhet sor. (3) A miniszter a kiterjesztéssel kapcsolatos, valamint a kiterjesztés visszavonásáról szóló határozatát, továbbá a kiterjesztett hatályú kollektív szerződés szövegét a Magyar Közlönyben közzéteszi. A határozat a közzététel napjától számított 30 nap elteltével lép hatályba.
A megváltozott munkaképességűek és az őket foglalkoztatók érdekképviseletei közötti szociális párbeszéd 19. § (1) A Rehabilitációs Párbeszéd Bizottság (a továbbiakban: RPB) a különböző ágazatokban foglalkoztatott megváltozott munkaképességű dolgozókat képviselő szakszervezetek és a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató munkáltatók érdekképviseletei közötti – a munkaügyi kapcsolatok és a munkaviszony, valamint a foglalkoztatás kérdéseiben folytatott – kétoldalú szociális párbeszéd fóruma. (2) Az RPB-re az ÁPB-re vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, a 14–18. § kivételével. Ettől eltérően, az RPB-ben a 14. § (1) bekezdés a) pontja szerint megállapodások köthetők. (3) A (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően, az RPB-ben való részvétel és a jogosultságok szempontjából ágazati adatok helyett a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók adatait kell figyelembe venni. Megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatónak minősülnek: a) a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkáltatók ellenőrzésének szabályairól szóló jogszabály alapján vezetett nyilvántartásban szereplő munkáltatók, 161
b) a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásról szóló jogszabály alapján védett szervezeti szerződést kötött munkáltatók, továbbá c) a költségvetési szervként működő szociális foglalkoztatók. (4) A 7. §-ban foglaltaktól eltérően: a) a rehabilitációs szociális párbeszédben az a szakszervezet vehet részt, amely: aa) legalább tíz, megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatónál szervezettel rendelkezik, és az e munkáltatóknál munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban álló érdek-képviseleti tagok száma eléri a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatóknál összesen foglalkoztatott munkavállalók egy százalékát, vagy ab) legalább három, megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatónál szervezettel rendelkezik, és az e munkáltatóknál munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban álló érdekképviseleti tagok száma eléri a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatóknál összesen foglalkoztatott munkavállalók tíz százalékát; b) a rehabilitációs szociális párbeszédben az a munkáltatói érdekképviselet vehet részt, amelynek ba) megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató tagszervezeteinél munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban állók száma eléri a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatóknál alkalmazott munkavállalók összlétszámának öt százalékát, vagy bb) legalább negyven, megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltató a tagja.
Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa 20. § (1) Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa (a továbbiakban: ÁPBT) a miniszter és az ágazati párbeszéd bizottságok munkavállalói, illetve munkáltatói oldalainak képviselőiből álló háromoldalú testület. Feladata, hogy intézményi keretet nyújtson az ÁPB-k működéséhez szükséges koordinációs tevékenység ellátásához. Ennek keretében az ÁPBT, illetve annak oldalai a) egymást tájékoztatják, b) véleményt nyilváníthatnak, c) javaslatot tehetnek, d) nyilatkozatot adhatnak ki. (2) Az ÁPBT a) megalkotja az ÁPBT döntéshozatala rendjéről, szervezetéről és működéséről szóló alapszabályt és az ÁPBT munkatervét, b) konzultál a kétoldalú autonóm párbeszéd finanszírozásának rendjéről, c) a 22. §-ban szabályozott eljárás alapján javaslatot tesz a miniszternek az ÁRMB tagjainak személyére. 162
(3) Az ÁPBT tagjai az ÁPB-k munkavállalói, illetve munkáltatói oldala által delegált ágazatonkénti egy-egy képviselő, valamint a miniszter képviselői. Az ÁPB-k oldalai maguk alakítják ki az oldalt alkotó személyek delegálásának és visszahívásának rendjét. (4) Ha az ágazatban több szinten működik ÁPB, a (3) bekezdésben foglalt jogosultság a legmagasabb szinten működő ÁPB-t illeti meg. Ha az ágazatban ágazati szintű ÁPB helyett több al- vagy szakágazati szintű ÁPB működik, akkor az alágazati szintű ÁPB-k, ha alágazati szintű ÁPB sem működik, a szakágazati szintű ÁPB-k közösen jelölik a képviselőt. (5) Amennyiben az ágazatban több szinten működött ÁPB, és a (2) bekezdésben foglalt jogosultsággal rendelkező ÁPB megszűnt, az általa delegált képviselő ÁPBT tagsága megszűnik, és a (3)–(4) bekezdés megfelelő alkalmazásával új képviselő delegálására kerül sor. (6) Az ÁPBT titkársági teendőinek ellátásáról a miniszter gondoskodik.
Az Ágazati Részvételt Megállapító Bizottság 21. § (1) Az ÁRMB kérelemre megállapítja, a) hogy az érdekképviselet megfelel-e az ágazati párbeszéd bizottságban való, a 6–8. § szerinti részvétel feltételeinek, továbbá b) az ÁPB jogszerű létrejöttének, valamint megszűnésének tényét. (2) A z ÁRMB – a 13. § (1) bekezdésének b)-c) pontja szerinti megállapodás hiányában – megállapítja, hogy az érdekképviselet a 12. § (1) bekezdésében foglalt jogosultságok gyakorlásához kapcsolódóan hány ponttal rendelkezik. (3) A z ÁRMB kérelemre megállapítja, hogy az érdekképviselet a) megfelel-e az ágazati reprezentativitás feltételeinek, továbbá b) a kollektív szerződés kiterjesztéséhez szükséges, a 17. § (2) bekezdésében meghatározott feltételnek. (4) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott kérdéseket illetően az ÁRMB ismételten megállapító határozatot hoz: a) a megelőző határozat jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltével, illetve b) ha az ágazati érdekképviselet, amelynek jogos érdekét a határozat érinti, a megelőző határozat jogerőre emelkedésétől számított három év elteltét követően azt kezdeményezi. (5) A z ÁRMB eljárására a Ket. szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a) k iadmányozásra jogosult vezetőnek az ÁRMB tagjai által maguk közül választott elnököt kell tekinteni, b) az ügyben a Ket. 112. §-a szerinti újrafelvételi eljárásnak nincs helye, c) az ÁRMB határozata a Ket. 115. §-a szerinti felügyeleti eljárás keretében nem változtatható meg és nem semmisíthető meg, d) határozatának méltányossági eljárás keretében történő módosítására vagy visszavonására az ÁRMB nem rendelkezik hatáskörrel, e) az ÁRMB határozata ellen közigazgatási eljárásban rendes jogorvoslatnak nincs helye, a felek a (6) bekezdésben foglaltaknak megfelelően a határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezhetik, továbbá 163
f) az eljárásban benyújtott kérelmek elektronikus úton nem terjeszthetők elő. (6) Az ÁRMB határozata ellen az ágazati érdekképviselet, amelynek jogos érdekét a határozat érinti, a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz fordulhat. A bíróság a jogszabálysértő határozatot megváltoztathatja. (7) A z ÁRMB jogerőre emelkedett határozatait a miniszter hivatalos lapjában közzé kell tenni. (8) A z ÁRMB a jogszabályok keretei között maga határozza meg működésének szabályait.
22. § (1) Az ÁRMB hat – elsősorban a munkaügyi közvetítésben, döntőbíráskodásban jelentős tapasztalattal rendelkező –, büntetlen előéletű tagból álló testület. (2) Az ÁRMB két tagját a miniszter delegálja. (3) Az ÁRMB további két-két tagját az ÁPBT a) munkáltatói oldala, illetve b) munkavállalói oldala választja meg, az ÁPBT tagjai által állított jelöltek közül. Az ÁPBT minden tagja legfeljebb két jelöltet állíthat. (4) Az ÁRMB tagjainak választása esetén a jelölés és a választás határidejét és időpontját, a lebonyolítás rendjét e törvény keretei között az ÁRMB három oldala két-két képviselőjéből álló választási bizottság határozza meg. A választási bizottság gondoskodik a jelölés és a szavazás lebonyolításáról, a szavazatok megszámlálásáról, az eredmény megállapításáról és közzétételéről. A szavazásra az oldal valamennyi szervezetét meg kell hívni. (5) A jelöltek közötti választás szavazással történik. Az ÁPBT munkáltatói, illetve munkavállalói oldalának minden tagját (a továbbiakban: választásra jogosult) egy-egy szavazat illeti meg. (6) A választásra jogosultak legfeljebb két jelöltre adhatják le szavazatukat. A munkáltatói, illetve munkavállalói jelöltekre csak az adott oldalhoz tartozó választásra jogosult szavazhat. (7) A szavazás akkor érvényes, ha a választásra jogosultak legalább kétharmada a szavazáson részt vesz. A szavazat akkor érvényes, ha a) abból egyértelműen megállapítható, hogy azt mely jelöltre adták le, és b) abban legfeljebb két személy megjelölésére került sor. (8) Megválasztottnak azt a két jelöltet kell tekinteni, akik a leadott érvényes szavazatok közül a legtöbbet megszerezték, feltéve, hogy a megszerzett szavazatok száma személyenként meghaladta az összes leadott szavazat számának felét. (9) Ha a szavazás érvénytelen, illetve – részben vagy egészben – eredménytelen, azt a tagok teljes körű megválasztásáig meg kell ismételni. (10) Az ÁRMB tagjait a miniszter bízza meg öt évre. (11) Az ÁRMB tagjának megbízatása megszűnik: a) a megbízás lejártának időpontjában, b) ha a miniszter az általa delegált tag megbízatását visszavonja; c) ha a választásra jogosultak a tagot visszahívják; d) a tag lemondásával, illetve 164
e) ha a tag tevékenységét legalább hat hónapig nem látja el, f) a tag halálával, g) az összeférhetetlenség megállapítását követő tizedik napon, amennyiben a tag az összeférhetetlenséget eddig az időpontig nem szünteti meg, h) ha bűnösségét bíróság szándékos bűncselekmény elkövetésében jogerősen megállapította, az ítélet jogerőre emelkedésének napján. (12) A visszahívásra a választás szabályait kell megfelelően alkalmazni. (13) Az ÁRMB tagság megszűnése esetén a tagot delegáló oldal a (3)–(9) bekezdés megfelelő alkalmazásával harminc napon belül, a (11) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a megbízás lejártának időpontjáig az ÁRMB-be új tagot választ.
23. § (1) Az ÁRMB tagja nem lehet olyan személy, aki ÁPB-tagsággal rendelkező ágazati érdekképviseletben választott tisztségviselői beosztást tölt be vagy ágazati érdekképviselet képviselője egy ÁPB-ben. E személy legkésőbb a miniszter 22. § (10) bekezdés alapján adott megbízásával egyidejűleg az összeférhetetlenséget eredményező tagságát, megbízatását köteles megszüntetni. (2) Az ÁRMB tagja nem vehet részt olyan érdekképviselet ÁPB-tagsághoz, illetve reprezentativitáshoz előírt feltételeknek való megfelelése elbírálásában, a) a mellyel vagy amelynek tagszervezetével munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban áll, vagy annak választott tisztségviselője, illetve hivatalos képviselője, b) ha olyan érdekképviselettel áll munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban, vagy annak választott tisztségviselője, illetve hivatalos képviselője, amelynek a vizsgált szervezet tagszervezete. (3) A (2) bekezdésben szereplő összeférhetetlenségi szabályt az ott felsorolt körülmény megszűnésétől számított egy éven belül is alkalmazni kell. (4) Az ÁRMB tag köteles haladéktalanul írásban bejelenteni a miniszternek, ha vele szemben törvényben meghatározott összeférhetetlenségi ok merül fel, illetve ha tagsága fennállása alatt összeférhetetlen helyzetbe kerül, egyúttal az összeférhetetlen helyzetet megszüntetni. (5) A miniszter az összeférhetetlenségről való tudomásszerzés után haladéktalanul köteles harminc napos határidő kitűzésével írásban felszólítani az ÁRMB tagját az összeférhetetlenség okának megszüntetésére. (6) Amennyiben az ÁRMB tagja a) írásbeli bejelentésével egyidejűleg, vagy b) a miniszter felszólításának kézbesítésétől számított harminc napon belül az összeférhetetlenséget nem szünteti meg, ÁRMB-tagsága az a) illetve b) pontban meghatározott időpontban megszűnik.
165
Adatkezelés 24. § (1) Az ÁRMB – határozata meghozatala érdekében – a következő adatokat kezelheti: a) az érdekképviselet elnevezése, székhelye, képviselőjének neve, b) az OÉT munkavállalói, illetve munkáltatói oldalán résztvevő országos szövetséghez való tartozás; c) a nemzetközi ágazati érdek-képviseleti tagság; d) munkáltatói érdekképviselet esetén: da) az adott érdekképviselethez tartozó munkáltatók neve, székhelye, adószáma, fő tevékenységének TEÁOR szerinti besorolása, db) a munkáltatói érdekképviseletnek az ágazatba besorolt munkáltató tagjainál a tárgyévet megelőző évben munkaviszonyban állók átlagos statisztikai állományi létszáma, dc) a munkáltatói érdekképviseletnek az ágazatba besorolt munkáltató tagjai tárgyévet megelőző második év éves nettó árbevétele; e) munkavállalói érdekképviselet esetén: ea) azon munkáltatók neve, székhelye, statisztikai számjele, amelynél szervezettel vagy képviselővel rendelkezik, eb) az ea) pontban meghatározott munkáltatóknál – munkáltatónként – munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállalók létszáma, valamint ebből az érdek-képviseleti tagok száma, ec) a legutóbbi üzemi tanácsi választáson elért redukált szavazatok száma azoknál a munkáltatóknál, amelyeknél szervezettel rendelkezik. (2) Az ÁRMB természetes személy szakszervezeti hovatartozásáról adatokat – az (1) bekezdés a) pontjában foglalt esetet kivéve – nem kezel. (3) A (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével az ÁRMB az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 16. § (6) bekezdése, valamint 52. § (7) bekezdés c) pontja alapján a munkaügyi hatóságnál rendelkezésre álló adatokból a munkáltatónál foglalkoztatottak számára vonatkozó összesített adatokat is felhasználhatja. (4) Az adatokat az ÁRMB határozatának jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltével, de legkorábban a következő, azonos szervezet részvételi jogosultsága alapját képező adatot megállapító határozat jogerőre emelkedését követő harminc nap elteltével törölni kell. (5) A kezelt adatok közül az (1) bekezdés d) pontjának dc) alpontjában, valamint e) pontjában meghatározott adatok nem nyilvánosak. Azokba csak az ÁRMB tagja, valamint az ÁRMB tevékenységét segítő, a 25. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti feladatot ellátó munkatárs tekinthet be. Ezen túlmenően, az ÁPB oldalának tagjaira vonatkozó, e bekezdés szerinti adatokba betekinthetnek az oldal tagjai is. A betekintési joggal rendelkezők – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – az e bekezdésben meghatározott adatokat harmadik személy részére nem adhatják át. (6) A kezelt adatok – személyazonosító adatok nélkül – statisztikai célra felhasználhatók, illetőleg azokból statisztikai célra adat szolgáltatható.
166
A szociális párbeszéd működési feltételei 25. § (1) A miniszter a) támogatja az ÁPB-k szakmai programjainak megvalósulását, b) elősegíti az ÁPB-k működésével összefüggő adminisztratív, gazdálkodási, pénzügyi, információs tevékenység ellátását, c) biztosítja az ÁPB-k, valamint az ÁPBT működésének infrastrukturális feltételeit, d) biztosítja az ÁRMB működését, ideértve az ÁRMB működéséhez szükséges adminisztratív és technikai feladatok ellátásának személyi feltételeit. (2) A z (1) bekezdésben meghatározottakra az ÁRMB 21. § (1) bekezdésének b) pontja alapján hozott jogerős határozatával elismert ÁPB jogosult. (3) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározottak forrása a Munkaerőpiaci Alap, mértéke a munkáltatók és a munkavállalók által a tárgyévet megelőző második évben ténylegesen befizetett járulék 0,08%-a.
Értelmező rendelkezések 26. § E törvény alkalmazásában 1. szociális párbeszéd: a szociális partnerek közötti kétoldalú kommunikáció, amely magában foglalja a rendszeres információcserét, a konzultációt, a kollektív tárgyalást, megállapodások létrehozását, közös szakpolitikák kidolgozását és megvalósítását; 2. szociális párbeszéd bizottság: kétoldalú – munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek részvételével az e törvény által előírt módon létrejött – fórum, amely lehet ágazati, alágazati, szakágazati, szakmai, illetve a munkavállalók meghatározott csoportjait érintő bizottság; e törvény alkalmazásában magasabb szintű ÁPB-nek minősül a kevesebb számjegyű TEÁOR-kóddal jelölt ágazatban létrejött ÁPB; 3. m egállapodás: az ÁPB tagjai által elfogadott – különösen – állásfoglalás, ajánlás vagy cselekvési program, amely létrejöhet tárgyalás és konzultáció eredményeként is; 4. t árgyalás: olyan egyeztetés és vita, amelynél a döntés meghozatalának jogszabályban előírt vagy az ÁPB tagjai által előzetesen meghatározott feltétele a fórum egyetértése, azaz megállapodása. Így megállapodás szükséges a) az ÁPB számára törvényben rögzített egyetértési jog gyakorlásához, b) az ÁPB tagjai által előzetesen vállalt közös döntéshozatal (együttdöntés) esetén, c) az ÁPB ajánlásának vagy javaslatának megfogalmazásához a döntéshozatalra feljogosított szerv vagy személy számára, d) kollektív szerződés kötéséhez (kollektív tárgyalás); 5. konzultáció: a szociális párbeszéd során folytatott, tárgyalásnak nem minősülő véleménycsere, az álláspontok érdemi megvitatása; konzultáció esetén megállapodás hiányában is dönthet az arra feljogosított szerv vagy személy; 6. s zociális partnerek: a munkáltatói érdekképviselet és a szakszervezet; 167
7. fórum: az ágazati párbeszéd bizottság, a Rehabilitációs Párbeszéd Bizottság; 8. TEÁOR-kód: a tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere szerinti kód, amely a vállalkozás (munkáltató) cégbírósági bejegyzésében főtevékenységként szerepel; 9. a) ágazat: két számjegyű TEÁOR-kóddal, b) a lágazat: három számjegyű TEÁOR-kóddal, c) szakágazat: négy számjegyű TEÁOR-kóddal jelzett tevékenységi terület; magasabbnak a kevesebb számjeggyel jelzett szintet kell tekinteni; 10. redukált szavazat: az üzemi tanács, illetve megbízott (együtt: üzemi tanács) választáson a szakszervezet jelöltjeire leadott érvényes szavazatok száma és az üzemi tanács tagjainak száma egytizedes pontossággal meghatározott hányadosa; 11. koalíció: a munkavállalók, illetőleg a munkáltatók érdek-képviseleti szervezeteinek megállapodása arról, hogy a kétoldalú szociális párbeszéd fórumai részvételi feltételeinek való megfelelés céljából adataikat együtt kell figyelembe venni, és hogy a szociális párbeszéd folyamatában együttesen, egy szervezetként járnak el; 12. n ettó árbevétel: a) a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény hatálya alá tartozó gazdasági társaság esetén – a törvény 72. §-a alapján – az előző évben értékesített termékek, anyagok, áruk és teljesített szolgáltatások árkiegészítéssel és felárral növelt, fogyasztási adóval, engedményekkel csökkentett – általános forgalmi adót nem tartalmazó - ellenértéke, b) egyéni vállalkozó esetén az általános forgalmi adóval csökkentett bevétel, c) egyszerűsített vállalkozói adózást választó adóalany esetén a bevétel, d) az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást választó adóalany esetén az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény 3. §-a (2) bekezdésében meghatározott, az általános forgalmi adóval csökkentett bevétel.
Záró rendelkezések 27. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel – a kihirdetését követő 45. napon lép hatályba. (2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően e törvény a) 21–23. §-a, 24. §-ának (1)–(2) és (4)–(6) bekezdése, valamint 28. §-ának (4) bekezdése a kihirdetést követő 8. napon, b) 24. § (3) bekezdése 2007. január 1-jén, c) 7. § (1) bekezdésének ac) pontja, valamint 1. számú mellékletének 1. pontja az (1) bekezdésben meghatározott időponttól számított három év elteltével lép hatályba. (3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a) az Mt. 34–35. §-a, a 36. § (1) bekezdéséből a „(34. §)” szövegrész, b) a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló 1997. évi LI. törvény 5. §-ának (1)–(2) bekezdése. 168
28. § (1) A 7. § (1) bekezdés ac) pontjának, a 12. § (1) bekezdése a)-b) pontjának, (2) bekezdése a) pontjának, valamint a 13. § (2) bekezdésének alkalmazása során az e törvény hatálybalépését követően tartott üzemi tanács választásokon elért eredményt lehet figyelembe venni. Ezzel összefüggésben a 27. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott időpontig terjedő időszakban az 1. számú melléklet 2–5. pontjaiban foglalt szempontok alapján kell az egy munkavállalói érdekképviseletre jutó legfeljebb 100 pontot meghatározni. Ennek során az 1. számú melléklet a) 2. pontjában található 25 pont helyet 47 ponttal, b) 3. pontjában található 20 pont helyet 38 ponttal kell számolni. (2) A z e törvény hatálybalépésekor érvényben lévő, Az ágazati párbeszéd bizottságok működésének feltételeiről és rendjéről a jogi szabályozás megalkotásáig terjedő időszakban című, 2004. szeptember 22-én megkötött megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) alapján működő ÁPB-k a 21. § (1) bekezdésének b) pontjában szereplő, az ÁPB jogszerű létrejöttének tényét megállapító határozat jogerőre emelkedéséig, de legkésőbb 2007. december 31-ig a megállapodásban foglaltaknak megfelelően tevékenységüket tovább folytatják, továbbá igénybe vehetik a törvény hatálybalépésekor a működésükhöz nyújtott állami támogatást. (3) A (2) bekezdésben meghatározott ÁPB-k legkésőbb e törvény hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül nyújthatják be a 9. § (5) bekezdésében meghatározott adatok és okiratok csatolásával a 21. § (1) bekezdésében meghatározott kérelmet a (4) bekezdés rendelkezései alapján létrejött ÁRMB-nek. (4) Az ÁRMB-t a 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott időponttól számított harminc napon belül létre kell hozni. Ennek során – a 22. § (2)–(9) bekezdésében foglaltaktól eltérően – a miniszter a törvény hatálybalépése előtt működő ÁPB-k véleményének kikérése után delegálja az ÁRMB hat tagját a 22. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő személyek közül. Az ezen szabályok alapján létrejött ÁRMB eljárása során határozatait kilencven napos határidővel hozza meg. Az ÁRMB a (3) bekezdés alapján benyújtott kérelmek alapján hozott határozatok jogerőre emelkedéséig működik. Az ezen időpontig jogszerűen létrejött ÁPB-k munkáltatói, illetve munkavállalói oldalai, illetve a miniszter a 22. § alkalmazásával megválasztják, illetve delegálják az ezen időponttól működő ÁRMB tagjait. (5) Az e törvényben szereplő jogosultságok és kötelezettségek szempontjából 2008. december 31-ig munkáltatói érdekképviseletnek kell tekinteni az e törvény hatálybalépése előtt alakult és Az ágazati párbeszéd bizottságok működésének feltételeiről és rendjéről a jogi szabályozás megalkotásáig terjedő időszakban című, 2004. szeptember 22-én megkötött megállapodás alapján működő ÁPB-ben részt vett a) munkáltatói érdekképviselet alapszabályában megnevezett, ott meghatározott ágazatban tevékenykedő ágazati tagozatát, továbbá b) munkáltatói érdek-képviseleti tevékenységet ellátó egyesülést. (6) A 19. § (3) bekezdésének alkalmazásakor a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkáltatók ellenőrzésének szabályairól szóló jogszabály alapján vezetett nyilvántartásban szereplő 169
munkáltatók adatai mellett 2007. december 31-ig figyelembe kell venni a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 27/D. §-ának (1)–(2) bekezdése alapján – a módosításáról szóló 7/2004. (III. 26.) FMM–ESzCsM–PM együttes rendelet 2. §-ára is figyelemmel – a 2005. november 1-jét megelőzően benyújtott kérelem alapján kijelölt célszervezetek adatait is, feltéve, hogy ezek nem szerepelnek az akkreditált munkáltatók nyilvántartásában. (7) A törvény hatálybalépését megelőzően ágazatra kiterjesztett kollektív szerződések hatályát a jelen módosítás nem érinti, arra az Mt. e törvény hatálybalépése előtt hatályos rendelkezéseit továbbra is alkalmazni kell. (8) A (7) bekezdésben foglaltaktól eltérően, e törvény hatálybalépése előtt ágazatra kiterjesztett kollektív szerződés módosításának kiterjesztésére 2008. január l-jétől a korábban hatályos szabályok alapján nem kerülhet sor. Amennyiben az adott ÁPB-ben sor kerül kollektív szerződés megkötésére, e szerződés aláírásának időpontjában az e törvény hatálybalépése előtt ágazatra kiterjesztett hatályú kollektív szerződés hatályát veszti. (9) A 30. § rendelkezését az e törvény hatálybalépését követően indult bírósági eljárásokban kell alkalmazni.
29. § Felhatalmazást kap a társadalmi párbeszédért felelős miniszter, hogy rendeletben határozza meg: a) a kollektív szerződés ágazatra történő kiterjesztése részletes, valamint b) az ÁRMB részére történő adatszolgáltatás, az adatok igazolása, az ÁPB-tagság, az ahhoz kötődő jogosultságok illetőleg a reprezentativitás feltételei megállapításának, valamint az ÁPB megalakulása és jogszerű létrejötte megállapításának eljárási szabályait.
30. § A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 349. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) A munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik a munkaügyi ellenőrzés, a munkavédelem keretében hozott közigazgatási határozat, a kollektív szerződés ágazatra történő kiterjesztésével kapcsolatosan hozott határozat, az Országos Érdekegyeztető Tanács illetve az ágazati párbeszéd bizottság létrejöttével, az abban való részvétel, illetve gyakorolt jogosultságok tárgyában hozott határozat, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján a munkaügyi hatóság által hozott közigazgatási határozat, valamint a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata; ennek során a munkaügyi bíróság a XX. fejezet szabályai szerint jár el.”
31. § Az Mt. 31. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki: „(2) Az ágazati párbeszéd bizottságban köthető kollektív szerződés létrejöttének, valamint e kollektív szerződés ágazatra történő kiterjesztésének feltételeiről külön törvény rendelkezik.” 170
32. § Az Mt. 41/A. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [(2) Az (1) bekezdésben foglaltak szerint a felek kötelesek továbbá bejelenteni a kollektív szerződés] „c) hatályának az ágazatra történő kiterjesztésével, illetve a kiterjesztés bármely okból való megszűnésével összefüggő, valamint a 36. §-ban foglaltakat érintő változását, továbbá”
33. § Az Mt. 53. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) A kormány az Országos Érdekegyeztető Tanácsban részt vevő országos szakszervezeti szövetségekkel egyetértésben rendeletben határozza meg az üzemi tanács választás szavazólapjának tartalmát és a szakszervezeti reprezentativitás megállapítása érdekében az országos szavazatösszesítés módját és rendjét. Az ágazati (szakágazati) és területi szavazatösszesítés módjának és rendjének meghatározása tekintetében a kormány az Országos Érdekegyeztető Tanács és az ágazati párbeszéd bizottságok véleményének kikérésével alkot rendeletet.”
171
1. számú melléklet a 2006. évi ... törvényhez
A munkavállalói érdekképviseletek döntési jogosultságának, valamint reprezentativitásának szempontjai Az ÁPB munkavállalói oldala az egyes szempontok alapján legfeljebb 100 pontot érhet el. Az egyes kritériumok alapján megszerezhető maximális pontszámot az adott kritériumnak megfelelő szervezetek között normatív módon, a szervezet 1–5. pontban meghatározott jellemzőivel arányosan kell felosztani. 1. Az adott ágazat területén a legutóbbi üzemi tanácsi választásokon elért eredmény Az adott ágazat területén a legutóbbi üzemi tanácsi választásokon elért eredmény arányában 40 pont osztható fel, ha a választásra jogosultak 30%-a részt vett a választáson. Ha a részvétel 30%-nál alacsonyabb volt, a 40 pont arányosan csökkentve vehető figyelembe. A számításban az ágazatba főtevékenység alapján besorolt, 15 fő felett foglalkoztató munkáltatóknál megtartott legutóbbi üzemi tanácsi választáson leadott összes redukált szavazatot kell figyelembe venni. A szakszervezetek, illetve szakszervezeti szövetségek a legutóbbi üzemi tanácsi választáson elért eredménynek megfelelő arányban részesednek a felosztható pontszámból. 2. Az aktív szakszervezeti tagok létszáma A munkaviszonyban álló szakszervezeti tagok arányában összesen 25 pont osztható fel. Az ágazatba főtevékenység alapján besorolt munkáltatóknál munkaviszonyban foglalkoztatottak összlétszáma felel meg 25 pontnak. A szakszervezetek, illetve szakszervezeti szövetségek az ágazatban munkaviszonyban foglalkoztatott, tagdíjat fizető tagjaik létszámának megfelelő arányban részesednek a felosztható pontszámból. 3. A kollektív szerződéses lefedettség A kollektív szerződéses lefedettség alapján összesen 20 pont osztható fel. Az ágazatba főtevékenység alapján besorolt munkáltatóknál munkaviszonyban foglalkoztatottak összlétszáma felel meg 20 pontnak. A munkavállalói érdekképviseletek a részvételükkel kötött és az ágazatban hatályos, regisztrált kollektív szerződések által lefedett munkavállalói létszámmal arányosan részesednek a felosztható pontszámból. Amennyiben egy munkaviszonyban foglalkoztatottra több - munkahelyi, több munkáltató, vagy egy, illetőleg több munkáltatói érdekképviselet által kötött, illetve az ágazatra kiterjesztett – kollektív szerződés vonatkozik, a halmozódás elkerülése érdekében a legmagasabb szintű kollektív szerződést kell figyelembe venni. Amennyiben van az ágazatra kiterjesztett hatályú kollektív szerződés, a szerződést kötő munkavállalói érdekképviseletek egyenlő arányban részesednek a felosztható pontszámból.
172
4. Az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) munkavállalói oldalán résztvevő országos munkavállalói szövetséghez való tartozás Az OÉT munkavállalói oldalán résztvevő szövetséghez való tartozás arányában összesen 10 pont osztható fel. Azok a munkavállalói érdekképviseletek, amelyek tagjai valamely, az OÉT munkavállalói oldalán résztvevő országos szövetségnek, egyenlő arányban részesednek a felosztható pontszámból. 5. Az ágazat nemzetközi munkavállalói szervezeteihez való tartozás Nemzetközi szakszervezeti szövetséghez való tartozás arányában összesen 5 pont osztható fel. Azok a munkavállalói érdekképviseletek, amelyek tagjai az adott ágazat nemzetközi munkavállalói szervezetének, egyenlő arányban részesednek a felosztható pontszámból. Amennyiben az adott ágazatban nincs nemzetközi munkavállalói szervezet, akkor az egyes szervezeteknek a többi négy feltétel alapján keletkező pontszámait 100/95-szörösükre kell emelni.
173
2. számú melléklet a … évi … törvényhez
A munkáltatói érdekképviseletek döntési jogosultságának, valamint reprezentativitásának szempontjai 1. A képviselt gazdasági szervezeteknél munkaviszonyban állók létszáma A képviselt gazdasági szervezeteknél munkaviszonyban állók létszáma arányában ös�szesen 25 pont osztható fel. Az ágazatba főtevékenység alapján besorolt munkáltatóknál munkaviszonyban állók összlétszáma felel meg 25 pontnak. A munkáltatói érdekképviseletek az ágazatba besorolt tagjaiknál munkaviszonyban állók létszámának arányában részesednek a felosztható pontszámból. 2. A képviselt gazdasági szervezetek által megtermelt éves nettó árbevétel Az éves nettó árbevétel alapján összesen 25 pont osztható fel. Az ágazat éves nettó árbevétele felel meg 25 pontnak. A munkáltatói érdekképviseletek az ágazatba főtevékenységük alapján besorolt tagjaik éves nettó árbevételének megfelelő arányban részesednek a felosztható pontszámból. 3. A munkáltatói érdekképviselet tagjainak száma Az érdekképviselet tagjainak száma alapján összesen 20 pont osztható fel. Az ágazatba főtevékenységük alapján besorolt munkáltatók száma felel meg 20 pontnak. A munkáltatói érdekképviseletek az ágazatba főtevékenységük alapján besorolt érdekképviseleti tag munkáltatók számának megfelelő arányban részesednek a felosztható pontszámból. 4. Kollektív szerződéses lefedettség A kollektív szerződéses lefedettség alapján összesen 15 pont osztható fel. Az ágazatba főtevékenységük alapján besorolt munkáltatóknál munkaviszonyban állók összlétszáma felel meg 15 pontnak. A munkáltatói érdekképviseletek a maguk és tagszervezeteik által kötött és az ágazatban hatályos kollektív szerződések által lefedett munkavállalói létszámnak megfelelő arányban részesednek a felosztható pontszámból. Amennyiben egy munkaviszonyban álló foglalkoztatottra több – munkahelyi, több munkáltató, vagy egy, illetőleg több munkáltatói érdekképviselet által kötött, illetve az ágazatra kiterjesztett – kollektív szerződés vonatkozik, a halmozódás elkerülése érdekében a legmagasabb szintű kollektív szerződést kell figyelembe venni. Amennyiben van az ágazatra kiterjesztett hatályú kollektív szerződés, a szerződést kötő munkáltatói érdekképviseletek egyenlő arányban részesednek a felosztható pontszámból. 5. Az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) munkáltatói oldalán résztvevő országos munkáltatói szövetséghez való tartozás Az OÉT-tagság alapján összesen 10 pont osztható fel. Azok a munkáltatói érdekképviseletek, amelyek tagjai valamely, az OÉT munkáltatói oldalán résztvevő országos szövetségnek, vagy maguk tagjai az OÉT-nek, egyenlő arányban részesednek a felosztható pontszámból. 174
6. Az ágazat nemzetközi munkáltatói szervezeteihez való tartozás Nemzetközi ágazati szövetséghez való tartozás alapján összesen 5 pont osztható fel. Azok a munkáltatói érdekképviseletek, amelyek tagjai az adott ágazat nemzetközi munkáltatói szervezetének, egyenlő arányban részesednek a felosztható pontszámból. Amennyiben az adott ágazatban nincs nemzetközi munkáltatói szervezet, akkor az egyes szervezeteknek a többi öt feltétel alapján kapott pontszámait a 100/95-szörösükre kell emelni.
175
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS 2002. július 26-án, az Országos Érdekegyeztető Tanácsban az érdekegyeztetés megújításáról kötött megállapodásban a kormány, valamint az országos munkáltatói és munkavállalói szövetségek megerősítették szándékukat az ágazati érdekegyeztetés továbbfejlesztéséről. A PHARE-program támogatásával megindított munka során kidolgozott, 2003. július 2-án az OÉT Ágazati Tanácsa által elfogadott keret-megállapodás, valamint az ennek alapján kimunkált, a Kormány és a szociális partnerek által 2004. szeptember 22-én aláírt Az ágazati párbeszéd bizottságok működésének feltételeiről és rendjéről a jogi szabályozás megalkotásáig terjedő időszakban című dokumentum rögzítette, hogy cél az autonóm ágazati párbeszéd jogszabályi feltételrendszerének létrehozása, s ezt a megállapodásban megfogalmazott normatív szabályok, valamint a gyakorlati tapasztalatok figyelembe vételével kell kialakítani. A megállapodás szerint olyan új intézményrendszer létrehozását kell szorgalmazni a hazai érdekegyeztetésben, amely ágazati szinten biztosítja a szociális partnerek közötti konzultációt, a kollektív megállapodások kötésének elterjedését, a munkáltatók és munkavállalók szakmapolitikai érdekérvényesítési lehetőségeinek szélesítését. Az ágazati szociális párbeszéd intézményrendszerének szabályozott kiépítése és kiegyensúlyozott működése esetén egyegy ágazat munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletei közösen léphetnek fel az ágazat fejlesztése érdekében, és autonóm módon dönthetnek az ágazatban követendő magatartási szabályok jelentős részéről. Az ÁPB kétoldalú fórum: ágazati munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek lehetnek tagjai. Az ÁPB-k működésének alapvető elve, hogy egy adott ágazat egyetlen releváns munkavállalói vagy munkáltatói szervezete se legyen kizárva a konzultáció lehetőségéből, de a döntéseknél, a kollektív szerződések kötése során a reprezentatív, nagyobb támogatottsággal rendelkező szervezeteknek legyen döntő befolyása, míg kiterjesztett ágazati kollektív szerződés csak az ágazat meghatározó többségének részvételével jöhessen létre. Az autonóm ágazati szociális párbeszéd intézményrendszerének működtetése továbbá segíti a hazai szociális partnereket, hogy utat találjanak a hasonló struktúrában működő európai szociális párbeszéd-intézményekhez, részt vegyenek az európai ágazati párbeszédben, saját európai szervezeteiken keresztül, közvetlenül képviseljék és védjék sajátos érdekeiket.
176
RÉSZLETES INDOKOLÁS Az 1. §-hoz A javaslat személyi hatályával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. A rendelkezés szerint az ágazati párbeszéd itt szabályozott rendszere a versenyszférában működik. Ez alól azok a munkáltatók, illetve érdek-képviseleti szerveik kivételek, amelyek költségvetési szervként a megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztatják. Ez esetben ugyanis ágazatokon átívelő szociális párbeszédről van szó, melynek során indokolt, hogy valamennyi érintett dolgozó érdekeinek képviselete lehetővé váljék.
A 2. §-hoz A javaslat definiálja a szociális párbeszéd célját és a középszintű szociális párbeszéd intézményeként a szociális párbeszéd bizottságokat, valamint ennek speciális, részletesen szabályozott fajtáját, az ágazati párbeszéd bizottságokat (ÁPB). Rendezi továbbá az al-, valamint szakágazati szintű párbeszéd kereteit, a magasabb és alacsonyabb szinten létrejövő bizottságok egymáshoz való viszonyát.
A 3–4. §-okhoz A javaslat az ÁPB alapvető feladatait definiálja, és ehhez hozzákapcsolja az államigazgatási szervek ÁPB munkájának segítésére irányuló kötelezettségét is. Meghatározza az ÁPB-k hatáskörének terjedelmét az érdekegyeztetés rendszerében.
Az 5–8. §-okhoz A javaslat meghatározza az ÁPB-tagságra jogosult érdekképviseleteket, a tagsági jogosultság részletes feltételeit annak érdekében, hogy az ÁPB munkájában kellő ágazati súllyal rendelkező szervezetek vehessenek részt. Definiálja az ÁPB-ben való részvétel általános feltételeit, meghatározza, milyen esetben lehet ágazatinak tekinteni a munkavállalói és a munkáltatói érdekképviseleteket. A kirekesztés elkerülése érdekében a javaslat lehetővé teszi az ágazati szociális párbeszédet abban az esetben is, ha az adott ágazatban nem működik érdekképviselet létrehozásához megfelelő számú (tíz) munkáltató, illetve ha a társadalmi szervezet létrehozása – a bizonyítható kezdeményezés ellenére – azért hiúsult meg, mert a csatlakozni kívánó munkáltatók száma nem érte el ezt a számot. E szabály alkalmazásának feltétele, hogy a társadalmi szervezetet létrehozni kívánó munkáltatók foglalkoztassák az ágazatban munkaviszonyban állók legalább 80%-át. A rugalmas részvételi feltételek között szerepel továbbá, hogy az érdekképviseletek egymással koalícióra léphetnek a feltételek elérése érdekében. Ekkor a szociális párbeszéd folyamatában együttesen, egy szervezetként járnak el.
A 9–10. §-okhoz A javaslat szabályozza az ÁPB létrehozásának alapvető eljárási kereteit, kimondva, hogy az ÁPB létrehozása – nyilvános eljárás keretében – a szervezetek megállapodásán alapul. A javaslat garantálja, hogy az ÁPB-hez később is csatlakozhassanak olyan szervezetek, amelyek a törvényi feltételeknek megfelelnek. Az ÁPB tagjai az ilyen szervezetek csatlakozását nem zárhatják ki. 177
A 11. §-hoz A javaslat felsorolja az ÁPB megszűnéséhez vezető körülményeket, valamint meghatározza, hogy mikor szűnhet meg, illetve kötelezően mikor szűnik meg egy adott érdekképviseleti szervezet ÁPB-tagsága.
A 12. §-hoz A javaslat az ÁPB tagjainak jogosultságainál három szintet különböztet meg: a tanácskozási jogot, a döntési jogot, valamint a reprezentativitáshoz kötött jogokat. Utal a javaslat a mellékleteiben meghatározott szempontrendszerre, amely alapján a tanácskozási, illetve döntési jogosultság meghatározható. A jogosultságokat az érdekképviseleteknek a döntési jogosultságról való, a szempontrendszertől eltérő megállapodása is szabályozhatja. A javaslat meghatározza az ágazati reprezentativitás szabályait is. A döntési jogosultsággal ellentétben a reprezentativitásról a törvényben foglaltaktól eltérő tartalmú megállapodás nem születhet.
A 13. §-hoz A javaslat rendelkezik az ÁPB működésének keretszabályairól, elsődlegesnek tekintve a felek megállapodását minden olyan kérdésben, amely tekintetében a Javaslat nem fogalmaz meg kógens szabályokat.
A 14-18. §-okhoz A javaslat a felek ÁPB-ben létrehozható megállapodásai közül az ÁPB-ben kötött kollektív szerződésre vonatkozó szabályokat határozza meg részletesen. Rögzíti – egy négylépcsős eljárás keretei között – a megkötéskor érvényesülő tagsági jogosítványokat, illetőleg a kollektív szerződés munkáltatói oldalról meghatározott személyi hatályát. Rendelkezik a javaslat a kollektív szerződéshez való csatlakozás szabályairól, megszűnésének feltételeiről. A megkötő szervezet kiesése csak akkor eredményezi a kollektív szerződés megszűnését, ha e érdekképviselet nélkül a KSZ egyáltalán nem lett volna megköthető. A kiterjesztés szabályait a jelenlegi előírásoknál részletesebben megfogalmazva több garanciális elemmel egészíti ki, ideértve az ágazati miniszter véleményének kikérését, a jogszabályi előírásoknak való megfelelés követelményét, a jogorvoslati lehetőségek rendezését. A közigazgatási eljárásra vonatkozó szabályok szerint meghozott határozat ellen minden érintett – az adott ágazatban működő bármely szakszervezet vagy munkavállaló, illetve munkáltatói érdekképviseleti szervezet vagy munkáltató – bírósághoz fordulhat.
A 19. §-hoz Kiemelt társadalmi érdek fűződik a megváltozott munkaképességűek és az őket foglalkoztatók érdekképviseletei közötti szociális párbeszéd fejlesztéséhez. A javaslat értelmében ez a párbeszéd a Rehabilitációs Párbeszéd Bizottságban folyik, amelynek az általános, az ÁPBkre vonatkozó szabályaitól eltérő rendelkezéseit is megfogalmazza, építve a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató munkáltatókra érvényes jogszabályokra. Az a körülmény, hogy a Rehabilitációs Párbeszéd Bizottságban e törvény szabályai szerint nem köthető kollektív szerződés, természetesen nem zárja ki, hogy a bizottságban résztvevő felek a Munka Törvénykönyve szabályai szerint kollektív szerződést kössenek, ebben meghatározva a megváltozott munkaképességű munkavállalókra vonatkozó különös foglalkoztatási feltételeket. 178
A 20. §-hoz Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsára vonatkozó szabályok meghatározásával a javaslat biztosítja az ÁPB-k és a társadalmi párbeszédért felelős miniszter közötti koordináció lehetőségét.
A 21-24. §-okhoz A javaslat az ÁPB-tagság és reprezentativitás feltételeinek meghatározásával kapcsolatos alapvető eljárási és adatkezelési szabályokat foglalja össze, építve a közigazgatási eljárás általános szabályaira. Részletezi továbbá az ÁRMB tagjainak tripartit módon történő megválasztásával, illetve delegálásával kapcsolatos eljárásrendet, a megbízatás megszűnésének eseteit. Garanciális összeférhetetlenségi előírásokat fogalmaz meg a részvétel megállapítását ellátó testület tagságát illetően.
A 25. §-hoz Az ÁPB-k működése elősegítésének szabályait rendezi a javaslat, rögzítve, hogy csak olyan ÁPB számára biztosíthatók a működési feltételek, amely a jogszabályoknak megfelelően jött létre, és ezt az ÁRMB határozatában kimondta. A törvényjavaslatban meghatározott, működést biztosító eszközök forrása a Munkaerőpiaci Alap.
A 26. §-hoz A javaslat összefoglalja a törvényben, illetve a törvény mellékleteiben használt fogalmak értelmezését, figyelemmel a kollektív intézményrendszer nemzetközi irodalomban használatos fogalomrendszerére.
A 27–29. §-okhoz A záró rendelkezések között a javaslat rendelkezik a hatálybalépésről, az átmeneti rendelkezésekről, a végrehajtási szabály és a részletes kiterjesztési eljárás megalkotására történő felhatalmazásról, valamint a jelen törvény módosítással is érintett, korábbi módosító törvényekkel összefüggő deregulációs szempontú hatályon kívül helyezésről. A munkavállalói érdekképviseletek súlyának mérésénél az üzemi tanács választások eredménye csak abban az esetben vehető figyelembe, amennyiben a választások megtartásakor már ismert volt, hogy a választás eredménye az ágazati párbeszédben való részvételt is befolyásolja. Erre tekintettel a javaslat kimondja, hogy csak a hatálybalépését követően megtartott választások eredménye vehető figyelembe, és átmeneti szabályt is megfogalmaz arra az esetre, ha figyelembe vehető eredmény még nem áll rendelkezésre. Az ÁRMB-re vonatkozó rendelkezések hamarabb lépnek hatályba annak érdekében, hogy ezen, az ágazati párbeszéd intézményes megindulásához alapvető jelentőségű testület zökkenőmentesen kezdhesse meg tevékenységét. Az ágazati párbeszéd normatív támogatására vonatkozó szabályok 2007. január 1-jén lépnek hatályba, mivel 2006-ra vonatkozóan a szociális partnerek és a tárca között korábban létrejött megállapodás már rendezi a kérdést. A javaslat részletesen szabályozza, hogy a hatálybalépéskor működő ÁRMB-k meddig és milyen feltételek alapján működhetnek tovább, illetőleg milyen határidőig kell megtenniük a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a törvényi szabályozásban szereplő feltételeknek megfelelő ÁPB-vé alakuljanak át. 179
Az egyesülés formában működő munkáltatói érdekképviseletek, valamint az érdekképviseletek ágazati tagozatai számára „türelmi időt” biztosít a tervezet a társadalmi szervezetté történő átalakulásra. A javaslat rögzíti, hogy az átalakulást követően e szervezetek a korábban az ÁPB-ben résztvevők jogutódjának tekintendők az ÁPB-ben gyakorolt jogosultságokat illetően. E szabály attól függetlenül alkalmazandó, hogy az eredeti szervezet a munkaviszonnyal kapcsolatos érdek-képviseleti tevékenységének az új társadalmi szervezet részére történő átadását követően továbbműködik-e. A törvény hatálybalépésekor érvényben lévő ágazati kollektív szerződések további fennmaradását garantáló szabályt annak érdekében tartalmaz a javaslat, hogy az adott ágazatokban a munkavállalók helyzete az új törvény hatálybalépése miatt ne váljon kedvezőtlenebbé.
A 30. §-hoz A polgári perrendtartásról szóló törvény módosítására az ÁPB jogszerű létrejötte, a tagokat megillető jogosultságok, a részvételi feltételek, illetve a kollektív szerződés hatályának kiterjesztésével összefüggő határozatok elleni bírósági jogorvoslat biztosítása érdekében van szükség.
A 31-33. §-okhoz A Munka Törvénykönyve módosításának célja a javaslattal való összehangolás.
180
A Szakértői Testület tevékenységéről
Az ágazati párbeszéd bizottságok programjainak támogatására szolgáló, közvetlenül felosztható költségkeret 2007-ben közel 180 millió forintot tett ki, amelyből az egyes ÁPB-k 3–23 millió forint közötti összeggel gazdálkodhattak. A költségvetési törvényben meghatározott összeg felhasználására az államháztartásról szóló törvény és a költségvetési szervek gazdálkodását szabályozó más jogszabályok vonatkoznak. Az összeg nagyságrendje, a szigorú szabályoknak való megfelelés biztosítása és nem utolsósorban az ÁPB-k, illetve az ezeket alkotó szervezetek eltérő összetétele, működési és felkészültségbeli különbségei elengedhetetlenné tették a támogatások felhasználásának pontos szabályozását. Ezt a célt szolgálta a komoly és részletekbe menő egyeztetés eredményeként, 2007. május 15-én végleges formát nyert Alapelvek az ágazati párbeszéd bizottságok 2007. évi támogatása felhasználásának alapelveiről és módszereiről címet viselő (a továbbiakban: alapelvek), az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa (a továbbiakban: ÁPBT) által elfogadott dokumentum. Ennek mellékletét képezi az az útmutató, amely az ÁPB-k számára meghatározza a tervezési és beszámolási rendet, egyben előírja az ÁPBT által a programtervezetek és a teljesítés véleményezésére létrehozott bizottság feladatait. Az alapelvek és módszerek kialakításáról folyó vita során a szociális partnerek nem tartották elfogadhatónak, hogy az állami támogatás felhasználásával, a programok minősítésével kapcsolatos döntéseket a kormányzat képviselői, illetve a Társadalmi Párbeszéd Központ köztisztviselői egyedül hozzák meg. Az egyeztetések eredményeként, e nézeteltérés feloldására egy háromoldalú ún. Szakértői Testület (SzT) létrehozására került sor, a következő szabályok rögzítésével: 1. A Társadalmi Párbeszéd Központ illetékes vezetője a beérkezett tervezetet az alapelvek betartása és az ÁPB pénzügyi helyzete szempontjából megvizsgálja, átadja az ÁPBT erre a célra alakult bizottságának (a továbbiakban: Szakértői Testület), amely az Alapelvek szempontjából véleményezi a terveket. A véleményezésre egy naptári hét áll rendelkezésére. A Szakértői Testület véleményének figyelembe vételével a vezető dönt a tervek befogadásáról, illetve elutasításáról. A Szakértői Testületbe az ÁPBT minden oldala egy-egy tagot delegál. Az SzT-be delegálható az ÁPBT bármely tagja, aki nem tagja sem az ügyvivő testületnek, sem az ÁPBT szakbizottságainak. Az SzT véleményét konszenzussal alakítja ki, amit emlékeztetőbe kell foglalni, amelyet mindhárom tag aláír. Az emlékeztető készítéséről és őrzéséről a Szakértői Testület kormányoldali képviselője gondoskodik. Amennyiben a Szakértői Testület a terv engedélyezését nem javasolja, döntését indokolni, az ÁPB-vel a kérdésről egyeztetni köteles. Ha az egyeztetés nem vezet eredményre, akkor a TPK illetékes vezetője dönt a program megvalósításáról vagy elutasításáról. Ha a bizottságok tervei hiányosak, nem felelnek meg az alapelveknek, nem áll rendelkezésre fedezet, a program nem valósítható meg. 181
2. Amennyiben a terv megfelel az alapelvek követelményeinek és a gazdasági ügyintéző ellenjegyezte, azaz pénzügyileg is befogadható, a fedlapon a Szakértői Testület egy képviselője, valamint a TPK illetékes vezetője a terv elfogadását a megfelelő rovatban jelöli és a rovatot aláírja. Ebben az esetben a terv végrehajtása megkezdhető. 3. A Szakértői Testület, illetve a TPK vezetője egyetértése nélkül az előterjesztett programmal kapcsolatban semmilyen szerződést kötni, egyéb kötelezettséget vállalni nem lehet. A be nem fogadott programot az ÁPB-k módosítás után újra a Szakértői Testület elé terjeszthetik. Ha a terv megfelel az előírásoknak és az ellenjegyzések megtörténtek, a programok végrehajtása megkezdhető. 4. Egy egyedi program végrehajtása utáni feladatok: A teljesítésigazolás az Eljárásrend III. fejezete szerint történik. Tanulmányok, elemzések készíttetése esetén az ÁPK főosztályvezetője ellenjegyzés előtt a tanulmányt, elemzést véleményezésre a Szakértői Testületnek is bemutatja. Ha a Szakértői Testület nem ért egyet az ellenjegyzéssel, az ÁPB társelnökökkel egyeztet. Az egyeztetés eredményéről a TPK főosztályvezetőjét emlékeztetőben tájékoztatják. Az SzT, miután elkészítette saját ügyrendjét, érdemi véleményező tevékenységét 2007. augusztus 1-jétől kezdte meg. Működésének első két hónapjában összesen 36 programtervezetet kézhez véve menet közben alakította ki a hatékony munkamódszert az értékelés egységes szempontrendszerét, a nyilvántartás, adatkezelés és továbbítás megfelelő megoldásait. 2007 októberében az SzT 128 (az év végéig további kb. 30) különböző elképzelésről alakított ki véleményt, úgy hogy egyetlen esetben sem lépte túl a továbbításra számára előírt egy naptári hetet. A testület a feszített tempó ellenére nem elsősorban a formai követelmények meglétét vizsgálta – bár ezek is rendkívül fontosak az előírások betartásának bizonylatolása szempontjából – hanem alapvetően a tartalmi elemeket vette górcső alá. A kialakított munkamódszer szerint a testület tagjai egymástól függetlenül megállapították, hogy a program megfelel-e az alapelveknek, és csak akkor kerültek a dokumentumok jóváhagyásra az illetékes vezető elé, ha egybehangzóan támogató vélemény alakult ki. Már egy ellenvélemény megfogalmazásakor is SzT-n belüli egyeztetésre került sor, és szükség esetén a testület javaslatot tett az észlelt hiányosság rendezésére az igényt benyújtó ÁPB számára. Az SzT működésének első éve bebizonyította, hogy feltétlenül szükség van egy ilyen előszűrő rendszerre, amely biztosítja, hogy minden ÁPB-től olyan programtervezet kerüljön már az illetékes állami vezető elé is, amely később kiállja a hivatalos szervek és nem utolsó sorban a nyilvánosság figyelmének próbáját. E szemlélet alapján került sor – eleinte az esetek 15–20%-ánál, később egyre csökkenő arányban – az egyes ÁPB-k vezetőivel történő egyeztetésekre, és ennek alapján a beadott tervek kisebb nagyobb mértékű kijavítására, átdolgozására. A Szakértői Testület saját munkájának értékelésekor nyugtázta, hogy feladatát bizonyosan jól végezte, hiszen folyamatosan a minden irányból érkező, eltérő előjelű kritikák kereszttüzében állt. A kormányzati oldal képviselői túlzott engedékenységét, míg a szociális partnerek az alapelvekhez való túl szigorú ragaszkodását rótták fel. A testület tagjainak reményei szerint tevékenységükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a következő időszakban egyre tervszerűbb munkával, tartalmas, az ágazati párbeszéd rendszerének fejlődését jól szolgáló programok készülnek, és így az ezekhez nyújtott állami forrásokhoz – a szükséges mértékű szabályozottság mellett – az ÁPB-k viszonylag egyszerűen juthatnak hozzá. Összeállította: Mátraházi István 182
A Munkaügyi Kapcsolatok Információs Rendszer
Az Autonóm társadalmi párbeszéd megerősítése című PHARE-projekt keretében Harry Bocksteins, a Belga Szövetségi Foglalkoztatási, Munkaügyi és Társadalmi Párbeszéd Minisztérium Kollektív Munkaügyi Kapcsolatok Főigazgatósága főtanácsadója (General advisor, Directorate General Collective Labour Relations Federal Public Service Employment, Labour and Social Dialogue) 2003. október 5-i, A társadalmi párbeszéd információs rendszere című tanulmányában vázolta fel a szociális párbeszéd, a munkaügyi kapcsolatok információs rendszerének koncepcióját. A tanulmányban foglaltak képezik alapját a magyar munkaügyi kapcsolatok rendszer integrált információs rendszerének, amelyet 2006-tól nevezünk Munkaügyi Kapcsolatok Információs Rendszernek (MKIR).
1. Az MKIR meghatározása, feladata Az MKIR meghatározása, fogalmának kialakítása tekintetében a munkaügyi kapcsolatok, – mint a munka világának szereplőit, együttműködését vizsgáló, elemző önálló tudományos diszciplína – bővített fogalmát vettem alapul: a Munkaügyi Kapcsolatok Információs Rendszer (MKIR) a munkavállalók, munkáltatók és érdek-képviseleti szervezeteik egymás közötti kétoldalú, valamint a kormányzati szervekkel fenntartott két- és háromoldalú, intézményes megállapodásokhoz, szerződésekhez és más jogilag szabályozott együttműködési formáihoz kapcsolódó információk, adatok gyűjtése, rendszerezése és közzététele. Az MKIR feladata: – a munkaügyi kapcsolatok keretében jogszabályokkal, megállapodásokkal előírt adatgyűjtések lebonyolítása és a keletkezett adatbázis rendszer működtetése –m unkaügyi kapcsolatok rendszert érintő döntések támogatása, alátámasztása – információk szolgáltatása közvetlenül vagy interneten keresztül, a közérdekű információk közzététele keretében, illetve megkeresésre a szociális partnerek, a munkaügyi kormányzat, hatóságok, szakértők és magánszemélyek részére, – jelentések közzététele a munkaügyi kapcsolatok rendszerének állapotáról, fejlesztéséről. A munkaügyi kapcsolatok keretében több különböző szintű jogszabály, megállapodás ír elő a munkaügyi kapcsolatok szereplői, a szociális partnerek részére adott eseményhez kötődő adatszolgáltatási kötelezettséget. Az MKR adatbázisaiban az alábbi jogszabályokkal előírt adatszolgáltatás során gyűjtött információk találhatóak: 183
a) A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 41/A. §-a, valamint a kollektív szerződések bejelentésének és nyilvántartásának részletes szabályairól szóló 2/2004. (I. 15.) FMM rendelet a kollektív szerződéskötő feleket kötelezi a szerződések megkötésének/módosításának/megszűnésének bejelentésére és az ehhez kapcsolódó adatszolgáltatás teljesítésére. b) A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 15. §-a, valamint a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatóknál működő szakszervezetek reprezentativitásának megállapításáról szóló 48/2005. (III. 23.) kormányrendelet meghatározott időközönként a költségvetési intézményekben tevékenykedő szakszervezeteket kötelezi a közalkalmazotti jogviszonyban álló szakszervezeti tagok létszámának igazolására. c) Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanács (ÁPBT) 2004. szeptember 22-ei Megállapodása – Az ágazati párbeszéd bizottságok működési feltételeiről és rendjéről a jogi szabályozás megalkotásáig terjedő időszakban – alapján az ágazati munkavállalói és munkáltatói érdekképviseleteknek igazolniuk kell a párbeszéd bizottsági tagság részvételi és az ágazati reprezentativitás feltételeinek teljesítését. d) A közalkalmazotti tanácsi választással kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 175/1998. (X. 30.) kormányrendelet a munkahelyi szintű választási bizottságok részére adatszolgáltatási kötelezettséget írt elő a közalkalmazotti tanácsválasztási eredményekről az országos eredményösszesítés érdekében [az adatszolgáltatási kötelezettséget a 48/2005. (III. 23.) kormányrendelet megszüntette].
2. MKIR kialakulásának lépései Az MKIR első moduljának kifejlesztése az 1995. évi közalkalmazotti tanácsi választások eredményeinek országos összesítéséhez kapcsolódott. A kifejlesztett számítástechnikai program az egyes minisztériumokban ágazatonként támogatta az eredményeket összesítő bizottság munkáját, összesítette az eredményeket, összeállította a közalkalmazotti területen tevékenykedő szakszervezetek reprezentativitását megállapító jelentés számszaki részét. A programot az 1998. évi közalkalmazotti tanács választásokra továbbfejlesztettük, és azóta egy országos rendszer működik. Az MKIR-hez kapcsolódó következő számítástechnikai program fejlesztése a kollektív szerződés nyilvántartási rendszer 1998. évi bevezetéséhez kapcsolódik. A program kifejlesztéséhez szakmai segítséget biztosított a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és a belga munkaügyi kormányzat (az ILO megbízásából a javaslatok összegzését Harry Bocksteins Jelentés a kollektív szerződések regisztrációjáról című tanulmányában foglalta össze). 1998-ban a kollektív szerződések nyilvántartását segítő szoftver adatbeviteli és elektronikus nyilvántartókönyv modulja készült el, majd 2001–2002-ben kifejlesztettük a kollektív szerződések tartalmát lekérdező számítógépes programot. Erre az időszakra nyilvánvalóvá vált, hogy a különböző feladatokat segítő számítógépes programok lényegében azonos háttéradatbázisokat, törzsadatállományt használnak, ezért felvetődött egy közös integrált törzsadatbázis kialakítása. Ezt az elképzelést erősítette az Autonóm társadalmi párbeszéd megerősítése című PHARE-projekt során kapott szakértői segítség, illetve Harry Bocksteins tanulmányában foglaltak. 184
2004-ben kialakítottuk az integrált törzsadatállományt, valamint a bejelentett kollektív szerződések tartalmának elemzése érdekében egy szakértői modult fejlesztettünk ki. Szintén 2004ban került sorra a kollektív szerződés nyilvántartás elektronikus nyilvántartókönyve internetes lekérdezésének kialakítása, amely a minisztérium honlapján kb. egy-másfél évig működött. (A fejlesztés nem volt sikeres, ezért az internetes lekérdezések tekintetében fejlesztőt cseréltünk.) Az információs rendszer kiépítésében a 2005. év jelentős előrelépést jelentett. Kifejlesztettük az ágazati párbeszéd bizottságok, a részvételi szándékukat bejelentő ágazati érdekképviseletek minősítésével foglalkozó Részvételt Megállapító Bizottság (a továbbiakban: RMB) feladatait segítő ÁPB-ÁRMB információs modult, valamint a közalkalmazotti területen tevékenykedő szakszervezetek taglétszámához kötődő reprezentativitás megállapításához szükséges adatokat kezelő, az Országos Reprezentativitást Megállapító Bizottság (a továbbiakban: ORMB) munkáját segítő, alátámasztó információs modult. E fejlesztések üzembe helyezésétől kezdődően használjuk az MKIR elnevezést. A Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete (MAT) 2006-ban az MKIR működtetésére, továbbfejlesztésére vonatkozó támogatásával összefüggésben célszerűségi vizsgálat lefolytatását igényelte annak megállapítására, hogy indokoltak, összehangoltak voltak-e az informatikai rendszer kialakítására, működtetésére fordított kiadások, és szükségesek-e további fejlesztések, ráfordítások. Az igazságügyi informatikai szakértő vizsgálati jelentésében hangsúlyozta, hogy a rendszer adattartalmát, funkcióit tekintve megfelel a jogszabályokban, szabályzatokban előírtaknak, eleget tesz az azokban meghatározott adat-nyilvántartási, adat-szolgáltatási elvárásoknak. A folyamatos fejlesztés során az egyes modulok kialakítása úgy történt, hogy azok adatbázis szinten szervesen kapcsolódtak a már elkészültekhez, a rendszerben felesleges adatrögzítés, információ nincs. A MAT az informatikai szakértő jelentését elfogadta és további támogatást biztosított a rendszer, elsősorban az internetes lekérdező szoftver fejlesztéséhez. 2007-ben üzembe helyeztük az MKIR internetes lekérdezési modulját, amely a továbbfejlesztett kollektív szerződés elektronikus nyilvántartókönyv mellett a szerződések tartalmára vonatkozó, valamint a közalkalmazotti tanács választások eredményének és a közalkalmazotti szakszervezetek taglétszám összesítésének online lekérdezésére is lehetőséget teremtett. 2007–2008-ban az MKIR tekintetében fejlesztési stratégiaváltásra került sor. Előtérbe került az adatszolgáltatásra kötelezettek feladatainak segítése, könnyítése, az adatszolgáltatási kötelezettség elektronikus teljesítési lehetőségének kialakítása. Elsőként, 2008. április elején a kollektív szerződést kötő felek vehették használatba a kollektív szerződések elektronikus bejelentésének internetes rendszerét. Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvény hatályba lépését (kihirdetését) követően az ágazati munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletek is elektronikusan szolgáltathatnak majd adatokat az RMB-nek.
3. MKIR részei, tárolt információk Az MKIR ma a következő program modulokat foglalja magában: – a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) belső hálózatán működő szakmai programok, 185
– az SZMM belső hálózatán működő az adminisztratív munkát támogató programok, – az SZMM belső hálózatán működő MKIR törzsadatállomány, adatbázis motor, – az SZMM honlapján (web szerverén) működő lekérdező modul.
3.1. Az SZMM belső hálózatán működő szakmai programok a) Kollektív szerződés nyilvántartási rendszer: adatbeviteli, adatkezelő és lekérdező modulból áll. A lekérdező modul a kollektív szerződések elektronikus nyilvántartó könyvét és a szerződések kötésére, tartalmára vonatkozó lekérdezési lehetőségeket tartalmazza. Kollektív szerződés nyilvántartási rendszer adatbázisában tárolt adatok: – a kollektív szerződés elektronikus nyilvántartókönyv, amely az 2/2004. (I. 15.) FMM rendelet előírása szerint a következő adatokat tartalmazza: – a kollektív szerződést kötő szerződő felek nevét, székhelyének címét, munkáltatók esetén törzsszámát; – több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés esetén a hatálya alá tartozó munkáltatók törzsszámát, nevét, székhelyének címét; – a bejelentett eseményt (kollektív szerződés kötése, módosítása, felmondása, hatályának módosítása, hatályának megszűnése), valamint annak időpontját; – a kollektív szerződés időbeli hatályát (határozatlan vagy határozott időre kötött), határozott időre kötött kollektív szerződés esetén a lejárat időpontját, továbbá – a kollektív szerződés nyilvántartási számát. – a kollektív szerződés típusát: – A: egy munkáltatóra (gazdálkodó szervezetre) kiterjedő hatályú; –B A: több munkáltatóra (gazdálkodó szervezetre) kiterjedő hatályú; –B B: munkáltatói érdekképviselet által kötött, több munkáltatóra (gazdálkodó szervezetre) kiterjedő hatályú; – C: egy munkáltatóra (költségvetési intézményre) kiterjedő hatályú; –D A: több munkáltatóra (költségvetési intézményre) kiterjedő hatályú; –D B: költségvetési szférában tevékenykedő munkáltatói érdekképviselet által kötött, több munkáltatóra (költségvetési intézményre) kiterjedő hatályú; – E: közigazgatási szervnél kötött szerződés. – a nyilvántartásba vett kollektív szerződések bejelentő adatlapjain a szerződések tartalmára vonatkozó információk: – a szerződés eljárási szabályai, kötelmi rendelkezései; – a munkaügyi kapcsolatokra (szerződő felek együttműködésére) vonatkozó szabályok; – a szerződés normatív rendelkezései, szabályai; – a szerződés bérmegállapodási/illetmény-megállapodási elemei. A nyilvántartási rendszerben a megszűnt (nyilvántartásból törölt) szerződések adatai is megtalálhatók. b) Kollektív szerződések szakértői rendszere: a kollektív szerződések tartalmi (bejelentő adatlapok, szerződés szövegek) elemzését, összehasonlítását, és jogszabályokkal történő összevetését, valamint a szerződésekkel összefüggő szakértői tevékenységet támogatja. 186
c) ÁPB–ÁRMB modul: az adatbeviteli, adatkezelő és a lekérdező modulból áll. A lekérdező modul az RMB döntés-előkészítésére szolgál, valamint a kollektív szerződés kiterjesztés alátámasztására vonatkozó számításokat segíti. Az ÁPB–ÁRMB modulban tárolt adatok: – ágazati párbeszéd bizottságok (alágazati, szakágazati bizottsági kapcsolatokkal), a bizottságok által lefedett TEÁOR terület; – bizottságokban résztvevő szakszervezetek, munkáltatói érdekképviseletek; – a szakszervezetek részvételi, reprezentativitási adatai (munkahelyi szervezetek, taglétszám, üzemi tanács választási eredmény, szervezeti kapcsolatok); – a munkáltatói érdekképviseletek részvételi, reprezentativitási adatai (gazdálkodó szervezetek, foglalkoztatott létszám, nettó árbevétel, szervezeti kapcsolatok); – az RMB párbeszéd bizottsággal, részvételi feltételekkel, reprezentativitással kapcsolatos döntései (emlékeztető, jegyzőkönyv). Az ágazati párbeszéd bizottságok működéséről szóló jogszabályok hatályba lépését követően az MKIR internetes lekérdező szoftvert kibővítjük az RMB döntések, információk lekérdezési lehetőségével. d) Közalkalmazotti tanácsi választási eredmények országos összesítő rendszere: az adatbeviteli, adatkezelő és a lekérdező modulból áll. A lekérdező modul a választási eredmények összesítését, valamint az Országos Szavazatösszesítő Bizottság (a továbbiakban: OSZB) jelentését tartalmazza, állítja össze. A közalkalmazotti tanácsi választási eredmények összesítő modulban tárolt adatok: – a választási eredményt bejelentő adatlap információi: – költségvetési intézmény törzsszáma, szakmacsoport kódja; – költségvetési intézmény létszáma; – tanács megválasztható tagjainak száma; – munkahelyi szakszervezet jelöltjeire, független jelöltekre leadott tényleges szavazat szám; – munkahelyi szakszervezet szervezeti kapcsolata; – választási adatok (választási jelentések) OSZB ellenőrzésére szolgáló területi, ágazati listák. A modul az 1995., 1998. és 2004. évi választások adatait tárolja. e) Közalkalmazotti szakszervezetek taglétszám összesítő modul: az adatbeviteli, adatkezelő és a lekérdező modulból áll. A lekérdező modul a taglétszám összesítést, valamint az ORMB jelentését tartalmazza, állítja össze. A taglétszám összesítő modulban tárolt adatok: – a taglétszám igazoló jelentés (adatlap) információi: – költségvetési intézmény törzsszáma; – költségvetési intézmény létszáma; – munkahelyi szakszervezet taglétszáma (bérből történő levonás és kézpénzben fizető tagok); – munkahelyi szakszervezet szervezeti kapcsolata; – a taglétszám jelentések ORMB általi ellenőrzésére szolgáló területi, ágazati listák. A modul a 2005. és 2008. évi taglétszám igazoló jelentések adatait tárolja. 187
f) Üzemi tanácsi választási eredmények összesítő rendszere: adatbeviteli, adatkezelő és lekérdező modulból áll. A lekérdező modul a választási eredmények összesítését tartalmazza (jogszabályi háttér hiányában a modul nem tartalmaz adatokat, nincs használatban).
3.2. Az SZMM belső hálózatán működő az adminisztratív munkát támogató programok a) Iktató, ügyviteli feladatokat támogató modul: az MKIR-hez kapcsolódó dokumentumok iktatását és az irattár kezelését látja el. b) MKIR adminisztrációs modul: az MKIR adatbázis adminisztrátor munkáját támogatja. A programokat használók jogosultságainak beállítására, a rendszer eseményeinek (a felhasználók cselekményeinek) tárolására, naplózására szolgál, valamint ellátja az adatbázisok rendszeres mentését.
3.3. MKIR-törzsadatállomány, adatbázis motor Az MKIR törzsadatállomány programrészhez kapcsolódnak a különböző háttéradatbázisok (KSH munkáltatói regiszter, KSH létszámtáblák, MÁK törzskönyvi nyilvántartás, APEH árbevétel tábla), valamint a központi adatbázisban tárolja az olyan adatokat, amelyeket minden programmodul használ. Az adatbázis motor az egyes lekérdező program-részek által nem biztosítható lekérdezések, adattáblák összeállítására szolgál és a szakértői tevékenységet támogatja. Az MKIR-törzsadatállomány a következő adatokat tárolja: – munkáltatók (gazdálkodó szervezetek) címe, elérési lehetőségei, KSH jelzőszáma (törzsszáma, TEÁOR besorolása), cégjegyzékszáma, adószáma, területi jelzőszáma (megyekód, kistérségi kód, településazonosító) gazdasági törzsadatai (létszám kategória, aktuális létszám, nettó árbevétel kategória); – költségvetési intézmények címe, elérési lehetőségei, KSH jelzőszáma (törzsszáma, TEÁOR besorolása, költségvetési szervek ágazati besorolása), PIR száma, adószáma, területi jelzőszáma (megyekód, kistérségi kód, településazonosító) gazdasági törzsadatai (létszám kategória, aktuális létszám, szakfeladat kód); – szakszervezetek (munkahelyi, területi, ágazati, országos) címe elérési lehetőségek, KSH jelzőszáma (törzsszáma), adószáma, bírósági nyilvántartási száma (bejegyzés határozat száma, kelte) szervezeti kapcsolódása, támogatottsági adatok (szervezet, taglétszám, ÜT/KT eredmények); – munkáltatói érdekképviseletek (területi, ágazati, országos) címe, elérési lehetőség, KSH jelzőszáma (törzsszáma), adószáma, bírósági nyilvántartási száma (bejegyzés határozat száma, kelte) szervezeti kapcsolódása, támogatottsági, gazdasági adatok (szervezet, létszám, nettó árbevétel); –T EÁOR '03 és '08 rendszer kódok; – költségvetési szervek ágazati osztályozási '03 és '08 rendszer kódok; –K SH ágazati létszámadatok, táblák.
188
A MKIR-programok, illetve adatbázisok kapcsolatai Szociális partnerek Mt. 41/A. § 2/2004. (I. 15.) FMM rend. Szerződő felek bejelentése Szerződő felek
Net
KSZ nyilvántartási rendszer Adatbevitel
Szociális partnerek Szervezeti információi
Kjt. 15. § 178/1998. (X. 30.) korm. rend 48/2005. (III. 25.) korm. rend
Adatbevitel Lekérdezés Szociális párbeszéd Érdekegyezető
KT/ÜT/Taglétszám Összesítő rendszer KT
KSZ nyilvántartási könyv Lekérdezés
ÜT Taglétszám összesítés
MKIR
2004. szept. 22-i ÁPBT megálapodás
törzsadat bátis ÁRMB információs modul
KSZ szekértői rendszer KSZ dokumentum Jogszabály tárolás Elemzés Lekérdezés
Háttéradatbázisok KSH, MK törzs nyilv. APEH
KT jelentés Szakértők Net, közlöny ÜT jelentés Szakértők Közlöny Taglétszám jelentés Közlöny Szakértők
ÁPB törzsadatok, ÁPB résztvevők adatbevitel Dokumentum tárolás ÁRMB minősítés KSZ kiterjesztés Reprezantitivitás mérés
Szakértők
TPK központ Érdekképviseletek adatlapjai ÁRMB, Net Közlöny
Szakértők Adatbázis „motor”
Szakértők
4. Az SZMM honlapján működő MKIR lekérdező modul Az MKIR internetes lekérdező modul biztosítja az MKIR adatbázis széles körű lekérdezési lehetőségét. A lekérdező szoftveren keresztül jelenleg hat témakör információi érhetők el.
189
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján az MKIR (Munkaügyi Kapcsolatok Információs Rendszer) internetes lekérdező szoftver nyitó képernyőjén az alábbi menü látható: KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSEK NYILVÁNTARTÁSA KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSEK ELEKTRONIKUS BEJELENTÉS KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS NYILVÁNTARTÁSBA VÉTELI BEJELENTŐ ADATOK KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSEK ELEKTRONIKUS NYILVÁNTARTÓKÖNYVE KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSEK TARTALMÁRA VONATKOZÓ ONLINE LEKÉRDEZÉSEK EGYES ÉVEKHEZ KAPCSOLÓDÓ TÁJÉKOZTATÓK, LISTÁK KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS ELEMZÉSEK, TANULMÁNYOK KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSEK JOGSZABÁLYI HÁTTÉR KITERJESZTETT KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSEK KITERJESZTETT KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSEK DOKUMENTUMAI KÖZALKALMAZOTTI TANÁCSI VÁLASZTÁSOK EREDMÉNY ÖSSZESÍTÉSE 2004. ÉVI EREDMÉNYEK KORÁBBI ÉVEK VÁLASZTÁSI EREDMÉNYEI Az Országos Szavazatösszesítő Bizottság jelentése - 1998 Az Országos Szavazatösszesítő Bizottság jelentése - 1995 Az Országos Szavazatösszesítő Bizottság jelentése - 1993 KT VÁLASZTÁS JOGSZABÁLYI HÁTTÉR Jogszabályi háttér dokumentumok KÖZALAKALMAZOTTI SZAKSZERVEZETEK TAGLÉTSZÁM ÖSSZESÍTÉSE 2008. ÉVI TAGLÉTSZÁM ÖSSZESÍTÉS A 2008. évi reprezentativitás megállapításával kapcsolatos dokumentumok Bejelentkezés az ORMB ellenőrzéshez 2005. ÉVI TAGLÉTSZÁM ÖSSZESÍTÉS Reprezentativitást megállapító bizottság 2006. 03. 06-i jelentése Taglétszám összesítés 2005. felhasználó által beállítható online listák RENDEZETT MUNKAÜGYI KAPCSOLATOK KÖVETELMÉNYEI A rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményei az állami támogatás elnyerése és a közbeszerzési eljárás szempontjából Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség információi Az Egyenlő Bánásmód Hatóság információi
4.1. Kollektív szerződés nyilvántartás: A modul a következő program részeket és lekérdezési lehetőségeket tartalmazza: a) Kollektív szerződés nyilvántartás elektronikus bejelentése: Ezen szoftver használatával a kollektív szerződést kötő felek elektronikusan tudják teljesíteni a kollektív szerződéskötés/módosítás/megszüntetés bejelentésére vonatkozó kötelezettségüket. A nyilvántartott kollektív szerződéseket kötő felek az elektronikus rendszert, a nyilvántartótól postai úton megkapott belépési azonosító 190
kóddal és jelszóval tudják használni. Új szerződést kötő felek a rendszeren keresztül elektronikusan tudnak a nyilvántartótól ideiglenes belépési kódot igényelni. Az elektronikus bejelentéshez a kollektív szerződés szövege is csatolható word, illetve pdf formátumban. A rendszer használatát részletes útmutató segíti. b) Kollektív szerződés bejelentő adatlapok: E menüpont alatt találhatók a kollektív szerződés papír alapú bejelentéséhez használandó, részletes útmutatóval ellátott bejelentő adatlapok. c) Kollektívszerződés-nyilvántartás elektronikus nyilvántartókönyv: A menüpont a kollektív szerződés elektronikus nyilvántartókönyv bővített internetes változata. A nyilvántartókönyv több funkciós keresési lehetőséget tartalmaz, keresni lehet: – kollektív szerződés típusonként [egy munkáltatóra (gazdálkodó szervezetre/költségvetési intézményre/közigazgatási szervre) kiterjedő hatályú, több munkáltatóra (gazdálkodó szervezetre/költségvetési intézményre) kiterjedő hatályú, munkáltatói érdekképviselet által kötött]; – a szerződés időbeli hatálya (határozatlan, határozott) szerint; – s zerződéskötés időpontja szerint; –T EÁOR (Gazdasági tevékenység egységes osztályozási rendszere) ágazat, alágazat, szakágazat, valamint a költségvetési szervek ágazati osztályozási rendszere alapján; – t erület, a szerződést kötő munkáltató telephelye szerint; – s zakszervezet, illetve munkáltatói érdekképviselethez tartozás szerint; – á gazati párbeszéd bizottságok területi hatálya alapján. A nyilvántartókönyv a szerződés módosítására vonatkozóan is tartalmaz információkat. Továbbá elérhető a jogszabály alapján közzétehető kollektív szerződések szövege, valamint − ha az adott szerződés kiterjesztett − a kiterjesztés dokumentumai. d) Kollektív szerződés tartalmára vonatkozó online lekérdezések: itt érhetők el a kollektív szerződések ágazati megoszlására, a szerződéssel lefedett munkavállalók létszámára (arányára), valamint a szerződés tartalmára vonatkozó lekérdezések. A lekérdezési lehetőségek a kollektív szerződés bejelentő adatlap tartalmát a következők szerint jelenítik meg: –A szerződések alaki, formai elemeire (eljárási szabályira) vonatkozó rendelkezések; –A munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó rendelkezések, szabályok: – a szerződő felek együttműködése, – szakszervezet jogosítványai, hatásköre gyakorlása, – a szakszervezet működését érintő rendelkezések, – kollektív érdekvita, konfliktus helyzet esetén alkalmazandó eljárások, sztrájk szabályzat (elégséges szolgáltatás), –A szerződés normatív, munkaviszonyhoz kötődő rendelkezései tekintetében: – a teljes munkaidő hosszát érintő szabályok (munkaközi szünet, pihenőnap), – próbaidő, felmondási védettségek, felmondási idő, felmentési idő; – végkielégítés; – csoportos létszámleépítés, foglalkoztatottság szintje; – munkaidő rendszerek, munkarend, munkaidőkeret, a munkarend közlésének időpontja, a pihenőidő szabályozása; 191
– átirányítás, kiküldetés, kirendelés, készenlét éves mértéke, elrendelésük módja; – rendkívüli munkavégzés elrendelésének módja, elrendelhető mennyisége; – szabadság kiadás rendje, pótszabadság, munkaidő kedvezmény; – atipikus foglalkoztatásra (részmunkaidő, távmunka) vonatkozó rendelkezések; – egészségre ártalmas munkavégzés; – jóléti juttatások (pl. Cafetéria rendszer); – kölcsönzött munkaerőre is vonatkozó szabályozás; – esélyegyenlőséggel kapcsolatos rendelkezések; – a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását célzó szabályok; – A szerződés bérmegállapodásra vonatkozó rendelkezései keretében: – munka díjazásának rendszere (minimálbér, bértarifa megléte); – bérpótlékok rendszere (műszakpótlék, rendkívüli munkavégzés, átirányítás, kiküldetés, kirendelés, helyettesítési díj stb.); – a nyereségből való részesedés, és a kedvezményes részvényvásárlás lehetősége. Egy kollektív szerződés tartalma nem kérdezhető le, csak aggregát (több szerződés összesített adatai) érhetők el. A menüpont a nyilvántartókönyvnél már ismertettek szerint több funkciós keresési lehetőséget tartalmaz. e) Kollektív szerződés nyilvántartás jelentései, tájékoztatói: A menüpontban találhatók a kollektív szerződés nyilvántartó által készített, egy adott időponthoz, illetve időtartamhoz (jellemzően egy évre) kapcsolódó, a kollektív szerződéses, megállapodásos rendszer állapotára vonatkozó jelentések, tájékoztatók, összesítő táblázatok. f) Kollektív szerződések elemzései, tanulmányok: A kollektív szerződés nyilvántartásba vétel bejelentésére szolgáló bejelentő adatlap a szerződés tartalmára, a szerződésben foglalt rendelkezésekkel kapcsolatosan csak igen-nem korlátozott (szabályoz, nem szabályoz) válaszokra add lehetőséget. A kollektív szerződés tartalmával összefüggő online lekérdezés is csak arra tud választ adni, hogy az adott kérdéskört tartalmazzák-e a szerződések. A kollektív szerződés nyilvántartó (SZMM) elkészítette egyes ágazatok egy és több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződéseinek tartalmi elemzését, összehasonlítását, és jogszabályokkal történő összevetését. A menüpont ezeket az elemzéseket, tanulmányokat tartalmazza.
4.2. Kiterjesztett kollektív szerződések E menüpont alatt találhatóak a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által kiterjesztett kollektív szerződések szövegei és a kiterjesztő határozatok. Lekérdezhetőek az egyes szerződések egyes évekhez köthető módosításaihoz kapcsolódó kiterjesztések dokumentumai is. A menüpont alatt megtalálható a kollektív szerződés kiterjesztésével összefüggő eljárás, a kiterjesztési kérelem során benyújtandó dokumentumok részletes ismertetése.
4.3. Közalkalmazotti tanács választások eredmény összesítése A menüpont tartalmazza az 1993., 1995., 1998., 2004. évi közalkalmazotti tanács választások eredményeit közzétevő OSZB jelentéseit, és online lekérdezési lehetőséget biztosít a 2004. évi eredmények lekérdezésére. A lekérdezés több funkciós keresési lehetőséget tartalmaz, keresni lehet: 192
– közalkalmazotti szférában szerveződő ágazati és országos szakszervezeti szövetségek szerint, –T EÁOR (ágazat, alágazat, szakágazat), valamint a költségvetési szervek ágazati osztályozási és besorolási rendje alapján, – a költségvetési intézmények szakmacsoporti és főcsoporti besorolása szerint, – a költségvetési intézmények fenntartói, területi, megyei csoportosítása szerint.
4.4. Közalkalmazotti szakszervezetek taglétszám összesítése A menüpont tartalmazza a közalkalmazotti szférában szerveződő szakszervezetek 2005. és 2008. évi taglétszám összesítését, és reprezentativitását megállapító ORMB jelentéseket, online lekérdezési lehetőséget biztosít a 2005. és 2008. évi eredmények lekérdezésére. A lekérdezés több funkciós keresési lehetőséget tartalmaz, keresni lehet: – közalkalmazotti szférában szerveződő ágazati és országos szakszervezeti szövetségek szerint, –T EÁOR (ágazat, alágazat, szakágazat), valamint a költségvetési szervek ágazati osztályozási és besorolási rendje alapján, – a költségvetési intézmények fenntartói, területi, megyei csoportosítása szerint.
4.5. A rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményei A menüpont elérési, kapcsolati lehetőséget biztosít az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség és az Egyenlő Bánásmód Hatóság honlapjain elhelyezett, a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményei az állami támogatások elnyerése és a közbeszerzési eljárás szempontjából közzétett tájékoztatókhoz, információkhoz.
5. „Névjegy” Az MKIR-t a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Munkaügyi Kapcsolatok és Bérpolitikai Főosztálya működteti. Az MKIR adminisztratív és műszaki működtetése keretében gondoskodik az adatgyűjtéshez kapcsolódó adatlapok közzétételéről, az információs rendszert működtető számítástechnikai programok, szoftverek fejlesztéséről, az adatfeldolgozásról, az adatbázis folyamatos karbantartásáról, továbbá az információs rendszer adataihoz történő hozzáférésről, valamint a szükséges pénzügyi feltételekről. Az MKIR működtetését, fejlesztését a 2002. év óta a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete a Munkaerőpiaci Alap Foglalkoztatási alaprész tárgyévi központi keretéből nyújtott támogatással biztosítja. Az MKIR-t és program-részeit a PC63 Számítástechnika fejlesztette, amelyeket az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesülete nyilvántartásba vett és így szerzői jogvédelem alá tartoznak. Összeállította: Madár Gyula
193
Ügyrend minta az ágazati párbeszéd bizottságok részére
…(Al-, Szak-) Ágazati Párbeszéd Bizottság Ügyrendje Preambulum Az ...(Al-, Szak-) Ágazati Párbeszéd Bizottság (a továbbiakban: ÁPB) egyenlő jogú munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetek együttműködési fóruma, amelyet tagjai az önkéntesség és egyenrangúság elve alapján, közös érdekeik egyeztetésére, képviseletére hoztak létre. Az ÁPB tevékenységét az alapító tagok által 200…. …hó …-n aláírt alapítói Megállapodás (Melléklet), illetve a szociális partnerek által 2004. szeptember 22-én aláírt, az ÁPB-k létrehozásáról és működéséről a jogi szabályozás megalkotásáig terjedő időszakban című megállapodás (kihirdetése után az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvény) előírásai szerint folytatja.
1. Az ÁPB célja és feladatai 1.1. Az ÁPB célja – Intézményes ágazati (alágazati, szakágazati) fórumként, biztosítsa a szociális partnerek közötti együttműködést; – Segítse elő az ágazathoz tartozó munkavállalók és munkáltatók érdekeinek, törekvéseinek feltárását, egyeztetését, közös álláspontot tükröző megállapodások kialakítását, valamint az információcserét, javaslatok, alternatívák vizsgálatát; – Segítse elő az ágazati, és munkahelyi szintű kollektív szerződések és megállapodások megkötését; – A szakmai összetartozás alapján járuljon hozzá az összefogás, közös fellépés erősítéséhez, a munkabéke fenntartásához az ágazatban.
1.2. Az ÁPB feladatai A munka világát érintő ágazati kérdésekkel kapcsolatos konzultáció, egyeztetés; – Közös állásfoglalások, megállapodások, ajánlások kialakítása, kollektív szerződés kötése, kiterjesztésének kezdeményezése, illetve más megállapodások és ajánlások kialakítása és képviselete; – Állásfoglalás, javaslat készítése a munkaadók és munkavállalók közös érdekeit és az ágazat helyzetét alapvetően érintő, befolyásoló intézkedésekről; 194
– Konzultáció folytatása a kormányzati szervekkel, vélemény-nyilvánítás az ágazatra vonatkozó szakmapolitikai, stratégiai kérdésekről, valamint egyes jogszabályokról és/vagy tervezeteikről; – Bekapcsolódás, illetve részvétel az EU ágazati szociális dialógusában, kapcsolattartás EUban működő ágazati szociális partnerekkel; Az ÁPB kiemelt figyelmet fordít: – a z ágazat foglalkoztatási, bérezési helyzetének alakulására, – a z ágazat versenyképességének javítására, a nemzetgazdaságban betöltött szerepének, elismertségének növelésére, arculatának pozitív befolyásolására, – a munkaidő, munkarend törvényi szabályok keretei között történő rugalmas alkalmazására, – a szervezett létszámleépítés miatt elbocsátott munkavállalók elhelyezkedésének segítésére, – az ágazati-, alágazati-, illetve szakágazati- és munkahelyi munkaügyi kapcsolatok, kollektív szerződéseses viszonyok alakulására, ezen belül különösen: az ágazati megállapodás(ok), kollektív szerződések korrekt szakmai előkészítésére, – a szakképzésre, az át- és továbbképzésekre, – a környezetvédelemre, munkahelyi egészségvédelemre és -biztonságra, az esélyegyenlőség biztosítására, – egymás kölcsönös tájékoztatására, szakértői egyeztetésekre, konzultációkra, ajánlások készítésére, közös vélemény, álláspont, indítvány kialakítására, – a munkaügyi viták megelőzésére, illetve gyors rendezésére, – a szociális béke fenntartása érdekében, az ágazatban alkalmazható konfliktuskezelési formák, módszerek közös kidolgozására, alkalmazására.
2. Az ÁPB működési területe (TEÁOR) Az ÁPB a következő, fő tevékenységük alapján besorolt TEÁOR számú szakágazat(ok)ban működő munkavállalói, illetve munkáltatói érdekképviseletek együttműködési fóruma: TEÁOR’93
TEÁOR’08
...
195
3. Az ÁPB tagjai 3.1. Munkavállalói Oldal 3.1.1. Név, cím, képviselő, státus (szavazati joggal rendelkezik, nem rendelkezik, ha rendelkezik: szavazati aránya) 3.1.2. Név, cím, képviselő, státus
stb.
3.2. Munkáltatói oldal 3.2.1. Név, cím, képviselő, státus (szavazati joggal rendelkezik, nem rendelkezik, ha rendelkezik: szavazati aránya) 3.2.2. Név, cím, képviselő, státus stb.
4. Az oldalak jogai és kötelezettségei Az ÁPB tagjai munkavállalói és munkáltatói oldalt alkotnak. Az oldalak jogai, illetve kötelezettségei a következők: – Információkérés, információ csere: mindkét oldal kérhet információt a másik oldaltól, vagy harmadik féltől. – Konzultáció: az oldalak kezdeményezése és igénye szerint bármilyen, az ÁPB tevékenységi körébe tartozó kérdésben indítványozható. – Javaslat, vélemény, állásfoglalás: bármelyik oldal, vagy külső fél kezdeményezheti. Az előterjesztőnek írásban kell benyújtania, az általa célszerűnek tartott megoldás ismertetésével. – Megállapodás(ok) indítványozása, kötése: irányulhat bármely, az ágazat szűkebb vagy tágabb körére vonatkozó valamennyi, a munkaügyi kapcsolatokat, és gyakorlatot, valamint a vállalkozás(ok) működését érintő, befolyásoló tárgykörökre (pl. ágazati, szakágazati kollektív szerződés, szociális-, és/vagy bérmegállapodás, illetve ezek kiterjesztésének kezdeményezése, partnerségi egyezmények, stb.) – A bizottság összehívásának kezdeményezése. – Az oldalak joga és kötelezettsége részt venni a bizottság ülésein – Amennyiben az egyik oldal konzultációt kezdeményez, a másiknak konzultálni kötelezettsége. A konzultációs ajánlatra a másik oldal … napon belül köteles reagálni. – Az oldalak joga és kötelezettsége részt venni az ÁPB éves terveinek meghatározásában.
5. A tagok jogai és kötelezettségei – Korrekt, kiszámítható partneri kapcsolatokat fenntartani oldalon belül, a másik oldallal és a külső szervezetekkel. 196
–E gyüttműködést vállalni, képviselni oldala álláspontját. – A … ÁPB tevékenységéről tényszerű tájékoztatást nyújtani delegáló szervezete, valamint annak a konföderációnak a részére, amelynek a delegáló szervezet a tagja. – A tag státusától függően részt venni az oldal döntéseiben, illetve az oldalon belüli konzultációban. –A z RMB-hez fordulni annak illetékességi körén belül. – A lacsonyabb szintű TEÁOR kóddal jelölt párbeszéd bizottságot létrehozni, más ÁPB-hez csatlakozni, illetve az ÁPB-ből kilépni.
6. A tagok státusa 6.1. Reprezentatív Kizárólag az (Á)RMB vonatkozó döntése alapján és arányában.
6.2. Döntési joggal rendelkező 6.2.1. Az ÁPB ügyrendjében megállapított oldalon belüli döntési rendszer szerint, az abban foglalt arányban. 6.2.2. Az (Á)RMB döntése szerint, annak arányában.
6.3. Konzultációs joggal rendelkező 6.3.1. Az ÁPB tagjainak megállapodása alapján 6.3.2. Az (Á)RMB döntése alapján
6.4. Koalíció tagja Döntési jogosultsága osztja a koalíciós partnerét, illetve azzal együtt érvényesül. (Tehát lehet reprezentatív, vagy döntési, illetve konzultációs joggal rendelkező.) A koalícióban lévők tagok szavazata egy, közös szavazatnak számít.
7. Az ÁPB tisztségviselői 7.1. Elnök, társelnök Az ÁPB elnököt, vagy társelnököket választhat. Az elnök a társadalmi párbeszéd ügyeiben járatos, szakmailag elismert, köztiszteletben álló, mindkét oldal által elfogadott személy lehet. Az elnök feladata: az ÁPB munkájának nyilvánosság előtti képviselete, az ülések vezetése, valamint a Bizottság oldalai között felmerülő konfliktusok kezelése. Társelnököt az oldalak saját soraikból - maximum 4 évre - választhatnak, akik előkészítik, koordinálják a bizottság munkáját, a bizottság nevében megállapodás aláírására jogosultak. 197
(Az oldalon választott társelnök megválasztása és felmentése az oldal hatásköre. A visszahívást csak abban az esetben kezdeményezheti a másik oldal, ha a vitatott személy a közösen kialakított megállapodástól eltérő véleményt képviselt a teljes ÁPB nevében.) Az elnök/társelnökök feladatai: közösen, a maguk által kialakított munkamegosztás szerint vezetik az ÁPB-t, és képviselik a Bizottságban kialakított álláspontot a nyilvánosság, a kormányzat előtt, és az európai fórumokon; eltérő megállapodás hiányában a társelnökök felváltva vezetik a bizottsági üléseket; képviselik az ÁPB-t az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsában; elkészítik a Bizottság féléves munkaterv javaslatát; gondoskodnak a munkaterv végrehajtásáról, beleértve a TPK hivatali szervezetével való ezirányú koordinációt is.
7.2. Ügyvivők Amennyiben az ÁPB nem választ társelnököket, a Bizottság tevékenységét egy-egy, az oldalak által megbízott ügyvivő irányítja. Az ügyvivőket az oldalak önállóan jelölik. Megbízatásuk az oldalak által megjelölt módon eseti vagy állandó időtartamra érvényes. Az ügyvivők feladatai: az oldal tevékenységének irányítása. Koordinálják és előkészítik az oldal álláspontjának kialakítását, szervezik az oldal tevékenységét az üléseken és tárgyalásokon; az ülések, tárgyalások megszervezése és lebonyolítása érdekében együttműködnek az ÁPB elnökével, titkárával, illetve az ÁPB-k titkárságával; ügyvivői megbízatásuk idejére egyben tagjai lesznek az Ágazat Párbeszéd Bizottságok Tanácsának is; gondoskodnak a munkaterv végrehajtásáról, beleértve a TPK hivatali szervezetével való ezirányú koordinációt is.
7.3. Titkár A titkár ÁPB által meghatározott feladatai: az ÁPB üléseinek, az oldalak megbeszéléseinek, tárgyalásainak megszervezése, meghívók, előterjesztések kiküldése; felkérés esetén az ülésekről emlékeztető vagy jegyzőkönyv összeállítása; nyilvántartások vezetése, az előterjesztések, dokumentumok archiválása; közreműködés, a szakmai elemzések, megállapodások, ajánlások, állásfoglalások tervezetének elkészítésében, valamint a Bizottság döntéseinek végrehajtásában; a tervezési munka koordinálása; kapcsolattartás az ÁPB-t alkotó szervezetek képviselőivel.
7.4. Oldal-szóvivő A bizottsági és ÁPBT üléseken az oldalak – megbízás alapján – szóvivőik útján is kifejthetik álláspontjukat az elfogadott napirendek kapcsán. A szóvivő személyét az ülés elején, illetve a napirendekhez kötődően mindkét oldalnak meg kell jelölni.
8. A bizottság működése 8.1. Az ÁPB folyamatos, érdemi munkavégzése érdekében a tagszervezetek írásbeli felhatalmazással állandó bizottsági tagokat (póttagokat) delegálnak. A tagok megbízása felhatalmazásuk 198
visszavonásáig érvényes. A visszavonásról, valamint új tag delegálásáról, illetve póttaggal történő helyettesítésről a Bizottság ülésének kezdetekor tájékoztatni kell az ülés levezető elnökét, illetve az illetékes oldal ügyvivőjét.
8.2. A Bizottság ügyrendjét és feladatait saját maga állapítja meg. Munkájának irányítása az elnök, vagy társelnökök, illetőleg az oldalak ügyvivőinek feladata.
8.3. Az ÁPB munkaterv szerinti ülése az elnök (ügyvivők), illetőleg a társelnökök kezdeményezésére ül össze. A Bizottság üléseit a titkár készíti elő.
8.4. A Bizottság tagjai részére az írásbeli (elektronikus) meghívót az ülés előtt legalább nyolc nappal meg kell küldeni. Ebben meg kell jelölni az aktuális napirend(ek)et és az előterjesztőt, az ülés időpontját és helyét, várható időtartamát, valamint a tárgyalás jellegét (konzultáció, véleményezés, döntés). Csatolni kell a kapcsolódó írásos előterjesztés(ek)et és határozati javaslato(ka)t, az esetleges háttéranyagokat.
8.5. A döntést igénylő napirendek hatékony feldolgozása érdekében, az üléseket megelőzően oldalegyeztetést kell tartani.
8.6. Rendkívüli esetben bármelyik oldal kezdeményezheti a bizottság soron kívüli összehívását.
8.7. A Bizottság ülését az elnök, illetőleg a soros társelnök, vagy felkért levezető elnök vezeti.
8.8. Az ülésekről emlékeztető, a határozatokról jegyzőkönyv készül. Az emlékeztetőt, illetve a jegyzőkönyvet a két oldal erre felhatalmazott képviselőjének jóvá kell hagynia.
8.9. Az oldalak hozzájárulásával, illetve felkérésére a Bizottság saját keretein belül szakértői bizottságo(ka)t hozhat létre, külső szakértő(ke)t kérhet föl egyes kérdések elemzésére, munka- és/vagy tárgyalási anyag(ok) elkészítésére, illetve előterjesztésére.
9. A határozathozatal rendje Az ÁPB két oldalának egy-egy szavazata van. Egy adott kérdést eldönteni, megállapodást kötni csak a két oldal konszenzusával lehet. 199
9.1. Határozatképesség A bizottsági ülés határozatképes, ha a bizottság tagjainak egy-egy képviselője oldalanként legalább 50% + 1 fő szavazati aránnyal megjelent az ülésen. Ennél kisebb arányú, mértékű megjelenés esetén a bizottság tagjai a napirendek konzultatív jellegű megvitatásáról dönthetnek. Határozat hozatalát igénylő esetekben, határozatképtelenség esetén az ülést el kell halasztani.
9.2. Az oldalon belüli döntési rendszer A Bizottság a munkavállalói és munkáltatói oldal konszenzusával dönt. Az oldalak szavazatai a következő rendszer szerint alakíthatóak ki, az egyes oldalak döntése alapján. „A” változat: Az ÁPB-t alkotó, döntési joggal rendelkező szervezetek a saját oldalukon belül, az egyenjogúság alapján egy-egy szavazattal rendelkeznek. „B” változat: Az ÁPB-t alkotó, döntési joggal rendelkező szervezetek döntési jogosultságának aránya az oldalon belül – az oldal konszenzusos megállapodása alapján – a következő: Munkavállalói oldal: X szervezet: Y % Z szervezet: Q % stb. Munkáltatói oldal: W szervezet: U % O szervezet: V % stb. „C” változat: Az ÁPB-t alkotó, döntési joggal rendelkező szervezetek döntési jogosultságának aránya az oldalon belül – az (Á)RMB vonatkozó döntése alapján – a következő: Munkavállalói oldal: X szervezet: Y % Z szervezet: Q % stb. Munkáltatói oldal: W szervezet: U % O szervezet: V % stb. A munkavállalói oldal döntési rendszere a következő:... A munkáltatói oldal döntési rendszere a következő:...
9.3. Reprezentativitás Amennyiben a bizottság valamelyik tagszervezete reprezentatívnak kívánja magát nyilváníttatni, kérnie kell ennek vizsgálatát az (Ágazati) Részvételt Megállapító Bizottságtól, a 2004. szeptember 22-i Megállapodásban (illetve a törvény elfogadása után a törvényben) foglalt eljárás szerint.
9.4. Új tag csatlakozása Új tag csatlakozása esetén a döntési rendszert újra kell szabályozni, illetve a reprezentativitást újra kell vizsgáltatni, amennyiben korábban erre vonatkozó RMB határozat született. 200
10. Munkaterv A Bizottság köteles munkatervet készíteni. A munkaterv két fő részből áll. Az első rész tartalmazza a bizottsági ülések várható témaköreit és az ülések várható időpontját. A második rész az ÁPBT által elfogadott, az ágazati párbeszéd bizottságok éves támogatása felhasználásának alapelveiről és módszereiről szóló előterjesztésben foglalt tartalom és határidők szerint készül. A munkatervet az első három negyedév végén aktualizálni kell. A munkatervek elkészítéséért és elfogadásra való beterjesztéséért a társelnökök (ügyvivők) a felelősek.
11. Az ügyrend hatálya és módosítása Jelen ügyrendet az ágazati párbeszéd bizottság csak határozattal fogadhatja el és módosíthatja. Az ügyrend az elfogadás napjától lép hatályba. A szervezeti és ügyrendi előírásokat az ágazati párbeszéd bizottságokra vonatkozó megállapodás, és/vagy jogszabályi rendelkezés(ek) változása, valamint új tagok csatlakozása esetén felül kell vizsgálni, és értelemszerűen módosítani kell. Az ügyrend hatályát veszti, ha az ÁPB megszűnik.
12. Egyéb rendelkezések A felek kötelezik magukat arra, hogy elfogadás után szervezeteiknél az ügyrend teljes szövegét közzé teszik. Az ÁPB címe: …… Ágazati Párbeszéd Bizottság, 1054 Budapest, Báthory u. 20. A tisztségviselők neve: telefonszáma: e-mail címe: Kelt:................................, .év ......................hó........nap Aláírók: A munkavállalói oldal szervezetei A szervezet neve A munkáltatói oldal szervezetei A szervezet neve
Képviselő neve
Aláírás
Képviselő neve
Aláírás
201
Melléklet
Megállapodás minta Ágazati párbeszéd bizottság megalakítására és működtetésére a ……….ágazatban
A TEÁOR … kódjelű xxxx ágazat(ok)ban működő – az V. pontban felsorolt – munkaadói- és a munkavállalói érdekképviseletek – a továbbiakban: felek – kölcsönösen egyeztetett céllal és tartalommal az alábbiakban állapodnak meg: I. A megállapodás célja, hogy a bizottság: – az ágazati szociális párbeszéd fórumaként segítse a felek közötti együttműködés folyamatosságát, és járuljon hozzá a szociális párbeszéd intézményes formájának működtetéséhez, – segítse elő az ágazati és munkahelyi szintű kollektív szerződések, megállapodások létrehozását, továbbá – járuljon hozzá a szakmai összetartozás alapján történő összefogás, közös fellépés erősítéséhez. II. A felek egyező akarattal kinyilvánítják, hogy: – közös érdekeik alapján, a szervezeteik között kialakult ágazati szintű szociális párbeszéd folyamatosságának fenntartása és együttműködésük továbbfejlesztése végett a mai nappal megalakítják a … Ágazati Párbeszéd Bizottságot – elkötelezettek az ágazati érdekegyeztetés megerősítése, fejlesztése iránt; – együttműködésük képviselt szervezeteik kölcsönös elismerésén, az érdekvédelemben vállalt szerepük és érdekeik tiszteletben tartásán alapul – figyelemmel a vonatkozó munkaügyi szabályokra, közösen kidolgozzák a bizottság ügyrendjét, meghatározzák feladatait, hatáskörét, valamint szervezeti és működési rendjét; – a bizottság nyitott, ami azt jelenti, hogy a felek a kölcsönös elismerés elve, illetve a 2004. szeptember 22-én elfogadott megállapodás részvételi feltételeinek alapján fenntartják mind a munkáltatói, mind a munkavállalói szervezetek utólagos csatlakozásának lehetőségét; – a … Ágazati Párbeszéd Bizottság keretében, a felek együttműködése kiterjed mindazon területekre, intézkedésekre, amelyek az ágazat helyzetét, jövőjét, munkáltatói vagy munkavállalói érdekeit érintik. III. A felek kiemelt figyelmet fordítanak a szociális párbeszéd során: – az ágazat versenyképességének javítására, a nemzetgazdaságban betöltött szerepének, elismertségének növelésére, arculatának pozitív kialakítására, az Európai Uniós felkészülésre, illetve a közös érdekek képviseletére, – a foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikára, béren kívüli járandóságok alakulására, – a szakképzésre, át- és továbbképzésekre, 202
– – – – – – – – –
a környezetvédelemre, a munkahelyi egészségvédelemre és -biztonságra, a munkaidő, munkarend rugalmasabbá tételére, a létszámleépítés miatt elbocsátott munkavállalók elhelyezkedésének segítésére, az ágazati, alágazati, illetve szakágazati és munkahelyi szociális partnerkapcsolatok, kollektív szerződéseses viszonyok alakulására, egymás kölcsönös tájékoztatására, szakértői egyeztetésekre, konzultációkra, ajánlások készítésére, szükség esetén közös vélemény, álláspont, javaslat, indítvány kialakítására, a munkaügyi és érdekviták megelőzésére, gyors rendezésére, a szociális béke fenntartása érdekében az ágazatban alkalmazható konfliktuskezelési, - megoldási módszerek közös kidolgozására, …stb.
IV. A bizottság megalakítói fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy érintettként folyamatosan részesei kívánnak lenni az ágazati párbeszéd rendszer megerősítésének, eredményes működtetésének. A bizottság megalakulását követően a munkáltatói és munkavállalói oldal közös javaslatára felkért elnök, illetve a felek által delegált egy-egy társelnök közreműködésével folytatja tevékenységét. V. Az alapító szervezetek neve, címe, képviselője, törzsszáma: Munkavállalói oldal: Munkáltatói oldal: … … A csatlakozó szervezetek neve, címe, képviselője, törzsszáma: Munkavállalói oldal: Munkáltatói oldal: … VI. A jelen megállapodást aláíró szervezetek a 2004. szeptember 22-én az ágazati párbeszéd bizottságok működésének feltételeiről és rendjéről aláírt megállapodásban foglaltak (illetve az ágazati párbeszéd bizottságokról szóló törvény hatályba lépése után a törvény) szerint – adataik rendelkezésre bocsátása mellett – az (Á)RMB-hez fordulnak a … ÁPB tagszervezetei részvételi jogosultságának megállapítása, illetve a … ÁPB megalakulásának hivatalos megállapítása és közzététele céljából. Kelt:................................, év ......................hó ........nap Aláírások:…
Összeállította: Várkonyi Julianna
203
Ágazati párbeszéd bizottságok (alágazati és szakbizottságok) és a résztvevő szociális partnerek
Élelmiszeripari Ágazati
2005. 11. 21. 2006. 03.23.
Cukoripari Szakágazati Édesipari Szakágazati Húsipari Szakágazati
2006. 03. 23. 2006. 04. 3. 2006. 04. 3. Sütőipari Szakágazati 2006. 03. 23.
Építőipari Ágazati
2006. 02. 14.
Státus
Státus
A párbeszéd bizott ság megnevezése Bányászati Ágazati
Hivatalos megalakulás, illetve tagfelvétel dátuma
(2008. március 10.)
Munkáltatói oldal Magyar Bányászati Szövetség
Munkavállalói oldal Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete
MOL Bányász Szakszervezet
Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége
Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége
Cukoripari Egyesülés
ÉDSZ Cukoripari Tagozat
Magyar Édességgyártók Szövetsége Magyar Húsiparosok Szövetsége
ÉDSZ Édesipari Tagozat
Húsipari Dolgozók Szakszervezete
Magyar Pékszövetség
Sütőipari Dolgozók Szakszervezete
Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ)
Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége
Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége Építőipari és Társult Szakszervezetek Országos Szövetsége
Magyar Építőanyagipari Szövetség Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) Építőipari Szekció Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ)
Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége
Építőanyagipari Alágazati
2006. 02. 14.
Magyar Építőanyagipari Szövetség
Építőipari Alágazati
2006. 02. 14.
Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége
2007. 10. 02.
Fagazdaságok Országos Szakmai Szövetsége Országos Asztalos és Faipari Szövetség
Fürdőszolgáltatás Szakágazati
2006. Magyar Fürdőszövetség 02. 21.
Gépipari Ágazati
2006. 01. 31.
Gázipari Alágazati
2006. 03. 23.
Hírközlési Ágazati
2006. 02. 28. 2007. 04. 17.
Kereskedelmi Ágazati
Kohászati Ágazati
Magyar Járműalkatrészgyártók Országos Szövetsége IPOSZ Gépipari Tagozat Magyar Elektronikai és Infokommunikációs Szövetség Magyar Gépgyártók Országos Szövetsége Gázszolgáltatók Egyesülése
Munkavállalói oldal Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége Építőipari és Társult Szakszervezetek Országos Szövetsége MEDOSZ
Státus
Munkáltatói oldal 2006. Magyar Bútor és Faipari 04. 03. Szövetség
Státus
Hivatalos megalakulás, illetve tagfelvétel dátuma
A párbeszéd bizott ság megnevezése Faipari, Bútoripari És Erdészeti Ágazati
Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége
Vasas Szakszervezeti Szövetség
Liga Vas-, és Fémipari Szövetség Fém- és Gépipari Munkástanácsok Országos Szövetsége
Gázipari Szakszervezeti Szövetsége
Magyar Elektronikai és Infókommunikációs Szövetség Informatikai Vállalkozások Szövetsége Magyar Tartalomipari Szövetség
Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Vasas Szakszervezeti Szövetség
VOSZ Hírközlési Szekció
Magyar Kábelkommunikációs Szövetség 2006. Általános Fogyasztási 02. 14. Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége (ÁFEOSZ) Kereskedők és Vendéglátók Országos Szövetsége (KISOSZ) Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) IPOSZ Kereskedelmi Tagozat
Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) Kereskedelmi Szekció 2006. Magyar Vas- és Acélipari 01. 31. Egyesülés
HUNGAMOSZ, Alumíniumipari Munkáltatók Országos Szövetsége
Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete
Vasas Szakszervezeti Szövetség Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Fém- és Gépipari Munkástanácsok Országos Szövetsége Liga Vas- és Fémipari Szövetség
Közúti Közlekedési Szolgáltatók Alágazati
Légiszállítás Ágazati Magánbiztonsági Alágazati
Mezőgazdasági Ágazati Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakágazati Nyomdaipari Ágazati Postai Alágazati Rehabilitációs Foglalkoztatást Végzők Szakágazati Településszolgáltatási Alágazati
Munkáltatói oldal 2006. Magyar Könnyűipari Szövetség 02. 28. Magyar Ruhagyártók Egyesülés
Munkavállalói oldal Bőripari Dolgozók Szakszervezete Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete
2007. Bőr és Cipőipari Egyesülés 05. 08. VOSZ Textil és Ruházati Szekció
Textilipari Dolgozók Szakszervezete Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete (HVDSZ 2000) Munkástanácsok Textil- és Ruházati Ágazata Közúti Közlekedési Szakszervezet
IPOSZ Bőr-, Ruházat- és Textilipari Tagozat FUVOSZ
2006. 02. 21. Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete Közúti Közlekedési Vállalkozások Szövetsége Magánvállalkozók Nemzetközi Fuvarozó Ipartestülete (Nit-Hungary) 2007. IPOSZ Közúti Közlekedési 03. 27. Tagozat
2006. 07. 11. 2006. 03. 07.
Státus
Státus
Hivatalos megalakulás, illetve tagfelvétel dátuma
A párbeszéd bizott ság megnevezése Könnyűipari Ágazati
Autóbusz-közlekedésben és Személyszállításban Dolgozók Uniója Budapesti Közlekedési Szakszervezetek Szövetsége Teherfuvarozók Európai Szakszervezete Közlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége LIGA Közlekedési Szakszervezetek Ágazati Szövetsége Nemzetközi és Hivatásos Gépkocsivezetők Országos Szakszervezete Közlekedési Munkástanácsok Szövetsége Magyar Polgári Légiszállítási Szövetség
Magyar Vasúti, Vízi és Légiközlekedési Szövetség Magyar Biztonsági Vállalkozások Vagyonvédelmi Szakszervezetek Munkaadói Szövetsége Szövetsége Értékszállítási és Őrzésvédelmi Dolgozók Szakszervezete 2006. Mezőgazdasági Szövetkezők és Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi 02. 21. Termelők Országos Szövetsége Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége 2006. Vízgazdálkodási Társulatok Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi 03. 07. Országos Szövetsége Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége
2006. 04. 03. 2006. 04. 07. 2006. 03. 07.
Magyar Nyomda- és Papíripari Szakmai Szövetség Magyar Posta Rt
Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete
Postás Szakszervezet
Védett Szervezetek Országos Szövetsége
Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete (HVDSZ 2000)
2006. Településszolgáltatási Egyesület 04. 07. Köztisztasági Egyesülés Magyarországi Kéményseprők Országos Ipartestülete Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége Településszolgáltatási Egyesület Ingatlankezelési Egyesülés
Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete (HVDSZ 2000)
Közösségi Étkeztetés Alágazati Szállodák Alágazati Utazási Irodák Alágazati Vendéglátás Alágazati
Vegyipari Ágazati
Gyógyszeripari Alágazati VillamosenergiaIpari Alágazati
Víziközmű Ágazati
2006. 02. 28. 2007. 06. 26. 2006. 02. 28. 2006. 02. 28. 2006. 02. 28. 2006. 02. 28.
2006. 01. 31.
Munkáltatói oldal Vendéglátó és Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége Magyar Vendéglátó Szövetség
Munkavállalói oldal Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet
Kereskedők és Vendéglátók Országos Szövetsége (KISOSZ) Vendéglátó és Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége Vendéglátó és Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége Vendéglátó és Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége Vendéglátó és Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége Kereskedők és Vendéglátók Országos Szövetsége (KISOSZ) Magyar Vegyipari Szövetség
Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet
Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokonszakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége MOL Vegyész Szakszervezet
2007. Magyar Gumiipari Szövetség 05. 08. Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége 2006. Magyarországi Gyógyszergyártók Gyógyszeripari Szakszervezeti 02. 28. Országos Szövetsége Szövetség 2005. Villamosipari Társaságok Villamosenergia-ipari Dolgozók 11. 21. Munkaadói Szövetsége Szakszervezeti Szövetsége Bánya és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete LIGA Villamosenergiai-ipari és Hőenergia-ipari Szakszervezeti Szövetség 2006. Magyar Víziközmű Szövetség Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók 02. 21. Szakszervezeti Szövetsége Közüzemi és Közalkalmazott dolgozók Autonóm Területi Szakszervezete
megfelel; vizsgálat alatt; hozzájárultak; nem felel meg; koalícióban megfelel Forrás: RMB
Státus
Státus
Hivatalos megalakulás, illetve tagfelvétel dátuma
A párbeszéd bizott ság megnevezése TurizmusVendéglátás Ágazati
Hasznos tudnivalók
Jelentkezzen be az elektronikus ügyfélkapun, hogy minél több szolgáltatáshoz hozzájusson! www.magyarorszag.hu ügyfélkapu www.magyarorszag.hu közigazgatás menüpontban érhetők el a kormányzati, közigazgatási honlapok. Tovább léphet a munka világába A Szociális és Munkaügyi Minisztérium és háttérintézményei www.szmm.gov.hu párbeszéd – tovább: országos érdekegyeztető tanács – tovább: az OÉT-et alkotó szervezetek honlapjaira www.szocialispartnerek.hu www.konfoderaciok.hu – tovább a munkaadói szervezetek honlapjára www.nilo.hu (Nemzeti ILO Tanács) www.szmm.gov.hu/mkir (Munkaügyi Kapcsolatok Információs Rendszer) www.egyenlobanasmod.hu (Egyenlő Bánásmód Hatóság) www.fogyatekosugy.hu (Országos Fogyatékosügyi Portál) www.ofa.hu (Országos Foglalkoztatási Közalapítvány) www.ommf.gov.hu (Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség) www.onyf.hu (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság) www.nfh.hu (Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság) www.nszfi.hu (Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet) www.szmi.hu (Szociális és Munkaügyi Intézet) www.tavmunkainfo.hu
209
Közelebb az ágazati párbeszédhez Foglalkoztatási és Szociális Hivatal 1089 Budapest, Kálvária tér 7. Telefon: 1-303-93-00 Fax: 1-210-42-55 E-mail:
[email protected] Honlap: www.fszh.hu Társadalmi Párbeszéd Központ, Ágazati Párbeszéd Központ 1054 Budapest, Báthory u 20. Titkárság: Telefon: 1-428-70-80 Fax: 1-428-70-81 E-mail:
[email protected] Honlap: www.tpk.org.hu www.szmm.gov.hu párbeszéd/ágazati párbeszéd/beszámolók; dokumentumok; hírek Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat 1086 Budapest, Szeszgyár utca 4. Titkárság: Telefon: 1-219-57-00 Fax: 1-219-56-99 Honlap: www.szmm.gov.hu/mkdsz Határokon át Honlap: www.szmm.gov.hu/ európai uniós és nemzetközi kapcsolatok Az európai szociális párbeszédben résztvevő szervezetek Munkaadói oldal: UNICE (Union of Industrial and Employers’ Confederations of Europe, Európai Munkáltatók és Gyáriparosok Szervezeteinek Szövetsége) http://www.unice.org UEAPME (European Association for Small and Medium Businesses and Crafts, Kis- és Középvállalkozások, Kézműipari Vállalkozások Európai Szövetsége) http://www.ueapme.com CEEP (European Centre of Enterprises with Public Participation and of General Economic Interest, Állami és Közszolgáltatási Vállalatok Európai Központja) http://www.ceep.org/ Munkavállalói oldal ETUC (European Trade Union Confederation, Európai Szakszervezeti Szövetség) http:// www.etuc.org/ Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (European Economic and Social Committee) http://www.ecosoc.com/ Összeállította: Lux Judit 210
A kötet szerzői
Bérces Kamilla szakmai főtanácsadó, Szociális és Munkaügyi Minisztérium Borbély Szilvia szakértő, MSZOSZ, Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézete Alapítvány Herczog László szakállamtitkár, Szociális és Munkaügyi Minisztérium Kaló József elnök, Magyar Biztonsági Vállalkozások Munkaadói Szövetsége Keleti Tamás főtitkár, Textilipari Dolgozók Szakszervezete Kemecsei József alelnök, Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége Kovács Géza igazgató, Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat Ladó Mária főigazgató, Szociális és Munkaügyi Minisztérium Lux Judit szakmai főtanácsadó, Szociális és Munkaügyi Minisztérium Madár Gyula szakmai főtanácsadó, Szociális és Munkaügyi Minisztérium Mátraházi István alelnök, Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete Nacsa Beáta munkajogász, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar Neumann László szakértő - kutató, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, Munkaügyi Igazgatóság Niklai Ákos tiszteletbeli elnök, Magyar Szállodaszövetség Pallagi Gyula elnök, Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége Rabi Ferenc elnök, Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete Szentannainé Simon Teréz humánerőforrás koordinációs munkatárs, Magyar Posta Zrt. Tomor János igazgató, Magyar Ruhagyártók Egyesülés Várkonyi Julianna szakmai főtanácsadó, Szociális és Munkaügyi Minisztérium Várnai Zsuzsanna ügyvezető elnök. Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet Zoltay Ákos ügyvezető főtitkár, Magyar Bányászati Szövetség
211
Készült az Europrinting Nyomdában. A könyv Viprint környezetbarát papírból készült. Borítóterv: Hudák Zsolt. Tördelés: Szerif Kiadói Kft.
