November
NOVEMBER
BUZA BARNA: Kálvin János (2000, bronz) Az 1910-ben született, 1933 óta kiállító szobrász a felhasznált anyagok tulajdonságait tiszteletben tartó, közérthetô mûveket alkotott. Lakossági kívánságra független országgyûlési képviselôvé választották a nyolcvanas években. 2001-ben augusztus 20-a alkalmából a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével, 2002ben a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével, majd 2008-ban a Magyar Köztársaság tisztikeresztjével tüntették ki. Haláláig aktívan dolgozott, a Százados Úti Mûvésztelep egyik meghatározó alakja volt. Kálvin János szobrát 2000ben emelték a Magyar Reformátusok Világszövetsége negyedik világtalálkozója alkalmából. 2,5 méteres bronz alakja Budapesten, a IX. kerületi Kálvin téren látható.
2012 • NOVEMBER • SZENT ANDRÁS HAVA 1
Cs
Mindenszentek, Marianna
2
P
Achillesz
3
Szo Gyôzô, Hubert
4
V
Károly
5
H
Imre, Tétény
6
K
Lénárd
7
Sze Rezsô, Csenger
8
Cs
Zsombor
9
P
Tivadar, Szibilla
10 Szo Réka, Ariel 11
V
Márton, Martin
12
H
Jónás, Renátó
13
K
Szilvia
14
Sze Aliz
15
Cs
Albert, Lipót
16
P
Ödön, Edmond
17 Szo Hortenzia, Gergô 18
V
Jenô
19
H
Erzsébet, Zsóka, Liza
20
K
Jolán
21
Sze Olivér
22
Cs
Cecília
23
P
Kelemen, Klementina
24 Szo Emma
202
25
V
Katalin, Katinka, Katrin
26
H
Virág
27
K
Virgil
28
Sze Stefánia
29
Cs
Taksony, Brenda
30
P
András, Andor
1952. november 01. – 60 éve történt Végrehajtották az elsõ kísérleti hidrogénbomba robbantást. A program vezetõje Teller Ede volt. 1962. november 02. – 50 éve történt Felavatták a Kab-hegyi televízióadót. 1892. november 03. – 120 éve történt Megkezdte mûködését a világ elsõ automata kapcsolású telefonközpontja. A Chicagotól hatvan kilométerre fekvõ La Porte városában mûködött. 1772. november 06. – 240 éve történt Lengyelország felosztása után 16 szepesi községet csatoltak vissza Magyarországhoz, melyeket 1412ben Zsigmond király zálogosított el. 1932. november 09. – 80 éve történt Meghalt Bauer Rudolf olimpiai bajnok diszkoszvetõ. Hajós Alfréd után második magyar sportemberként nyert olimpiai bajnokságot és a sors furcsaságaként aranyérmeseink közül másodikként hunyt el. Az 1900. július 15-én aratott gyõzelmének százéves jubileuma alkalmából 2000 nyarán emléktáblát helyeztek el egykori lakóházán a Kinizsi utcában. 1982. november 10. – 30 éve történt Meghalt Leonyid Iljics Brezsnyev szovjet államfõ. Másnap Jurij Vlagyimirovics Andropovot, a titkosrendõrség volt fõnökét választották államfõnek. 1812. november 16. – 200 éve történt Kiskunhalason megszületett Latabár Endre színész, színiigazgató, zeneszerzõ.
1972. november 21. – 40 éve történt Budapesten meghalt Fonó Albert mérnök, elsõségét a repülõgép-sugárhajtómû feltalálásában több szabadalom is bizonyítja. 1942. november 22. – 70 éve történt Sztálingrádnál a szovjet túlerõ bekerítette a 6. német hadsereget. November 19-én indult meg a Vörös Hadsereg ellentámadása heves tüzérséggel és harckocsitámadásokkal. Hitler elutasította a kitörésre vonatkozó kérelmet. 1943. január 31-én Paulus serege a déli csoporttal letette a fegyvert, majd február 2-án az északi csoport is kapitulált. 1852. november 23. – 160 éve történt Elõször szereltek fel postaládákat. Angliában, Jersey szigetén. 1962. november 23. – 50 éve történt Lezuhant a Malév egyik IL-18 típusú repülõgépe. Nyolc fõ személyzet és tizenhárom utas halt meg. A Párizs melletti Le Bourget repülõtér megközelítésekor történt a katasztrófa. 1642. november 24. – 370 éve történt Abel Janssoon Tasman felfedezte Tasmaniát. 1902. november 24. – 110 éve történt Kecskeméten megszületett Latabár Kálmán (Latyi) Kossuth-díjas színész-komikus. 1802. november 25. – 210 éve történt A magyar nemzetnek ajándékozta könyvtárát, numizmatikai és magyar történelmi gyûjteményét Széchényi Ferenc gróf. Ezzel megalapította a Magyar Nemzeti Múzeumot, és létrehozta az Országos Széchenyi Könyvtár alapjait.
1902. november 17. – 110 éve történt Budapesten megszületett Wigner Jenõ, Nobel-díjas fizikus, vegyészmérnök. 1930-ban emigrált az Egyesült Államokba. Szilárd Leóval és Teller Edével együtt õ gyõzte meg Albert Einsteint és az amerikai elnököt az atombomba-kutatások fontosságáról. Az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztésért 1963-ban kapott fizikai Nobel-díjat.
1992. november 25. – 20 éve történt A csehszlovák parlament úgy döntött, hogy 1993. január 1-jével az ország szétválik Csehországra és Szlovákiára.
1972. november 17. – 40 éve történt Juan Perón, Argentína számûzött elnöke 18 év után visszatért országába.
1987. november 26. – 25 éve történt Meghalt Rockenbauer Pál magyar felfedezõ, földrajztudós, filmrendezõ.
1892. november 19. – 120 éve történt A kormányzó Szabadelvû Párt Wekerle Sándor személyében megválasztotta Magyarország elsõ polgári származású miniszterelnökét.
1887. november 28. – 125 éve történt Megindult Budapesten az elsõ villamos. Nyugati pályaudvar és a Király utca között közlekedett a Siemens & Halske villamosjárata a Nagykörúton.
1942. november 26. – 70 éve történt Bemutatták a Casablanca címû filmet, melyet a magyar származású Michael Curtiz rendezett.
203
NOVEMBER
Évfordulók
NOVEMBER
Lelki útravaló November Nem tudom, hogy kinek mi jut eszébe az év tizenegyedik hónapjáról. Mindenképpen rányomja bélyegét a halottak napja illetve mindenszentek ünnepe. Megkérdezhetjük, hogy ki a szent. Tipikus (nemcsak katolikus) válasz: „akit szentté avattak”. Szent Pál apostol több levelében a Krisztus-követés szinonimájaként használja a „szentek” szót. A kolosszeiekhez írt levelében így szólítja meg olvasóit: „a Kolosszében élô szent testvéreknek” Vagy másutt: „köszönt titeket valamennyi szent, fôképp a császár házából valók” (Fil 4,22). Valóban akkortájt annyi volt a kanonizált szent? Esetleg Pál apostol szerint valami szélesebb jelentése van a „szent” szónak? Nagyon úgy tûnik, hogy minden hívôre érti. Az életszentség sem életállapottól (házas, magányos, özvegy, elvált), sem nemtôl, kortól nem függ. Egyetlen kritériuma az életforma. Még csak nem is a bûntelenség, gondoljunk Magdolnára vagy akár Péter apostolra, aki képes volt megtagadni a mestert, vagy a magyar történelem ellentmondásos alakjaira, akár szent Salamon királyra, aki testvérháborút indító trónkövetelôbôl vált szent vezeklôvé. Az életforma nem egyenlô a viselkedésformánkkal, ami kívülrôl irányítottan, jól behatárol minket. Feltételezi a döntést, elkötelezettséget, és mindenképpen mások szolgálatát. Szentek azok, akik életükkel, halálukkal követik Krisztust. Novemberben halottainkra is gondolunk, emlékezünk. Azt olvastam valahol, hogy minden elválás, minden búcsú egy kis halál. Mindenkinek vannak elhunytjai, s minél idôsebbek vagyunk, annál több rokonunk, barátunk, ismerôsünk van „odaát”, s annál több búcsút éltünk át. Nagyon nehéz elengedni valakit, fôleg a hozzánk tartozót. Nemcsak a halál választ el, hanem a növekvô, bontakozó élet is. A szülôknek sem könnyû elengedni, a fészekbôl kirepülni hagyni a gyermekeiket. Mégis ez az élet rendje, az elválás megteremti a távolságot, egyben a közelséget is. Az új család, az unokák, a jövô az elengedés ajándéka. November, mindszent hava, az elválásra emlékezés hava, megtanít bennünket arra, hogy az életünkben helye van az összetartozásnak s az eltávolodásnak. Helye van a befogadásnak és az elengedésnek. Ha életünk biztos alapon áll, ha tudjuk, kihez tartozunk, ha felfedezzük az elfogadás és elengedés csodáit, november borús és hideg napjain is átragyog az élet, az örök élet fénye és melege. DR. EDELÉNYI JUDITH
1892. NOVEMBER 10. – 120 ÉVE TÖRTÉNT Kirobbant a Panama-botrány. Ferdinand Marie Vicomte de Lesseps francia mérnök volt a Panama-csatorna tervének kezdeményezôje és a kivitelezés vezetôje is, azonban a csatornaépítô társaság 1889-ben a rossz gazdálkodás miatt csôdbe ment, így a kisrészvényesek szinte egész vagyonukat elvesztették. A Panama-csatorna körüli botrány válságba sodorta Franciaországot. Számos képviselôt azzal vádoltak, hogy kölcsönt vettek fel az elfogadott részvényekre, amikor a pénzügyi helyzet már nyilvánvaló volt. A Panama-botrány kirobbanása után, 1893-ban lemondott a kormány. Korrupció és hûtlen kezelés miatt Lessepset 5 évi börtönre ítélték, de végül az ítéletet hatálytalanították. Lesseps építette korábban a Szuezi-csatornát is.
204
Beszélgetés Kállay Kristóffal 2012-ben van 70. évfordulója, hogy Kállay Miklós kormányt alakított, aki pont 125 éve született. A Kállaykormányról mindenki tanul történelembõl, de kevesen tudják, hogy a család egyik leszármazottja itt él Ferencvárosban. Kállay Kristóffal beszélgetünk. – Nagyapád egy nagyon viharos idõszakban volt kormányfõ, hogyan õrzi ennek az idõnek az emlékét a családi emlékezet? – Hadd idézzek a januárban hatályba lépõ Alkotmányunkból: „Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az elsõ szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.” Mi otthon mindig is úgy tartottuk, hogy a németek bevonulásával megszûnt hazánk függetlensége, s az azt követõ kormányok az Antal kormány megalakulásáig csak a német, majd szovjet megszállók támogatásával kerülhettek hatalomra. Én már nem találkozhattam nagyapámmal, mivel születésemkor õ emigránsként New Yorkban élt, s mi itthon 1970-ig még Jugoszláviába sem kaphattunk útlevelet. Apámtól és hazaköltözése után Kristóf nagybátyámtól, aki akkoriban miniszterelnöki titkár volt, számos személyes történetet hallhattam arról a korszakról. Akit jobban érdekel a kor, annak javaslom a visszaemlékezéseit, mely magyarul 1991-ben jelent meg „Magyarország miniszterelnöke voltam 1942–1944” címmel. – Hogyan alakult a család sorsa a háború után, amirõl a történelemkönyvek már nem írnak? Úgy hallottam, hogy a német megszállás másnapján Kállay Miklós a török követségre menekült, de novemberben távozott onnan, letartóztatták, Mauthausenbe, Dachauba, majd DélTirolba került, ahonnan kalandos körülmények közt szabadult ki. Mi történt? – A nyilas uralom, majd Törökország németek elleni hadüzenete után a németek kikényszerítették nagyapám távozását a követségrõl, ahol már fegyveres SS katonák várták. '45 február közepéig Sopronkõhidán tartották fogva, majd a front közeledtével vitték tovább. A mauthauseni fogolytáborban találkozhatott újra legkisebb fiával, Andrással, aki testõrként védte a Budai Várat az 1944. október 15-ei német támadáskor, s mivel hozzá nem jutott el a Kormányzó megadásra utasító parancsa, így társaival több támadót is lelõttek, mielõtt elfogták. Mauthasenben raboskodott akkor ifj. Horthy Miklós, Lázár Károly testõrparancsnok, Rassay Károly és Peyer Károly ismert ellenzéki politikusok is. Április közepén vitték Dachauba, a németek ide gyûjtötték össze az esetleg fogolycserénél „értékes” rabokat, így ifj. Horthy mellett az olasz Badoglio marsall fi-
* Utalás Vas Gereben: A nemzet napszámosai (1857) c. elbeszélésére, mely a család egyik õsérõl, Kállay Miklós Szabolcs vármegyei alispánról szól.
205
NOVEMBER
A nemzet napszámosai a XX. században*
NOVEMBER
át, Schussnig osztrák exkancellárt, Leon Blum francia miniszterelnököt. Az elit foglyokat április végén egy SS alakulat Tirolig vitte (az egyik teherautón mobil gázkamrával), majd Hitler halálhírére a Wehrmachtnak adta át õket, itt várták be az amerikai csapatokat. Május 9-ét követõen az amerikaiak Capri szigetére szállították, ahol õrizetben tartották õket. '45 Karácsonyán itt találkozott András fiával, majd '46-ban Kristóffal is. Ezt követõen Kristóffal és családjával Rómában éltek, majd nagyapám 1953-ban New York-ba költözött. Itt felvette a kapcsolatot a magyar politikai emigrációval, többek között Varga Bélával. Nagyanyámat '45 februárjában érte halálos gránátszilánk találat a török követség udvarán. András nagybátyám visszatért Magyarországra, rövid ideig Kállósemjénben élt, majd Budapesten. '56-ban hagyKállay Miklós és a megmenekült foglyok ta el az országot feleségével és fiúkkal. Apámat, Miklóst a háború vége felé elfogták, s hadifogolyként a Szovjetunióba vitték, közel 10 év után térhetett vissza. Jogot végzett emberként szakmájában sosem dolgozhatott, 1963-ig fizikai munkát végzett, pl. matrózként a dunai átkelõhajókon. Ma már mindnyájan a kállósemjéni családi kriptánkban nyugszanak. – A család más tagjai is aktív közéleti szerepet vállaltak, pl. Miklós legidõsebb fia, dr. Kállay Kristóf (1916–2006), diplomata, vatikáni nagykövet, és a Szuverén Máltai Lovagrend szentszéki nagykövete volt, valamint õ hozta létre Nyíregyházán a Kállay Gyûjteményt is. A családban mai napig él az érdeklõdés a közügyek iránt? Érvényesül ez a te életedben is? Mondanál valamit a munkádról? – Apám a '80-as évek végén több, akkor a fennálló rendszer határait feszegetõ kezdeményezés élére állt, mint a Széchenyi Kaszinó vagy a Szent Korona Társaság. Sajnos hanyatló egészsége miatt már nem vállalt aktívabb szerepet a rendszerváltozásban. Édesapjához és testvéreihez hasonlóan õ is tagja volt a Máltai Lovagrendnek (http://mmlsz.hu), éveken át egyetlen Magyarországon élõként. A Máltai Szeretetszolgálat megalakulását is segítette a Lovagrend részérõl. Kristóf nagybátyám által alapított Kállay Gyûjteményben többek között megtekinthetõ a Szent István rend és az Aranygyapjas rend 1-1 példánya is, valamint mintegy 10 ezer könyv a '60-as, '70-es évek Nyugaton megjelent magyar nyelvû anyagából. Ugyanitt õrzik nagyapám emigrációbeli levelezését, mely még értõ feldolgozásra vár. Ehhez kapcsolódva jegyzem meg, hogy családunk levéltárát 1876-ban a Nemzeti Múzeumnak adományozta, ma ez a legnagyobb középkori családi anyag az Országos Levéltárban. Én az 1990-es Országgyûlésbe Nagykálló körzetébõl, többpárti támogatással, független képviselõként jutottam be. Sikeremnek tartom, hogy az akkor megújításra került kitüntetések az én javaslatomra tartalmazzák az ország címerét (ezek is megtekinthetõk Nyíregyházán a Kállay Gyûjteményben). Választókörzetem mind a 17 településén tudtam segíteni, hol egy pályázat kedvezõ elbíráltatásában, hol a várossá válási fejkvóta korábbi megemeltetésében, máshol ingyenes útépítési anyag megszerzésében. Ezután visszatértem a szakmámhoz, s különbözõ informatikai cégeknél dolgozom. Ha ma nem is aktív politikusként,
206
207
NOVEMBER
de az országért tenni akaró állampolgárként az Infotér Egyesület (infoter.eu) egyik vezetõjeként igyekszem segíteni a kormányzat infopolitákáját. 2010-ben és '11-ben is megrendeztük az Informatika a Társadalomért Konferenciát, tavaly már közel 1000 résztvevõvel. A legrégibb magyar sportegyesület, az 1875-ben alapított Magyar Athletikai Club (MAC) tavaly megválasztott elnökeként vállaltam, hogy a csõd szélén álló klubot pár év alatt megújítom. Érdemes tudni, hogy a Magyar Sport Napját a MAC által 1875. május 6-án az európai kontinensen elsõként megrendezett sportverseny emlékére tartjuk meg. Nemcsak vezetem, hanem magam is sportolok a volt kollégáimmal alapított ferencvárosi Napsárkányok sárkányhajóklubjában. – Mit örököltetek nagyapádtól? – Ha a kérdés anyagi oldalát nézzük, akkor nem sokat. A török követségre vitt ládák mind eltûntek, egy részüket a szovjetek, más részüket valószínûleg a törökök vihették el. A kállósemjéni kúriát, s az ott befalazott értékeket feltörték, elhordták. A kúria ma üresen áll, egyre romosabb állapotban. Kárpótlás révén apám is vásárolt Szabolcsban szántót és erdõt, ezek hozamából tartjuk fenn a visszakapott családi kápolnát és kriptát. Az egyetlen személyes emlékem a zsebórája, melyet én örököltem. A miniszterelnökre és volt megyei politikusra ma Nyíregyházán a Megyeháza elõtti mellszobor emlékezteti az arra járókat. A kállósemjéni általános iskola pár éve vette fel a nevét, talán Budapesten is megérdemelne legalább egy emléktáblát az idén... Nagyapám kérte, hogy legyen Magyarországon élõ utóda, aki nemcsak a nevet viszi tovább, hanem részt vesz a nemzet sorsának alakításában. Feleségemmel ennek szellemében neveljük 2 gyermekünket is. – Itt élsz Ferencvárosban, mi a véleményed a kerüKállay Miklós Bethlen Istvánnal letrõl? Mi az, ami tetszik, illetve mit változtatnál? a Parlament folyosóján – Nagyon zavar az az igénytelenség, ami sok budapestire jellemzõ, az utcák rettentõ koszosak. Pár napja a piros lámpánál elõttem álló autó sofõrje kinyitotta kocsija ajtaját, majd a hamutartójából a csikkeket az úttestre szórta. Tetszik, hogy Ferencvárosban elindult a szabálytalanul parkolókat szigorúan bírságoló folyamat, jó lenne, ha az útra festett jelzések ehhez mindenütt határozottak és egyértelmûek lennének. Bosszantott, hogy júniusban, majd szeptemberben is feltúrták a fél Lónyay utcát, különösen ez utóbbi idõ alatt komoly kihívás volt szabályos helyen parkolót találni. Örültem volna egy kis rugalmasságnak, s a mellékutcabeli tiltott helyek egy részét feloldhatták volna. Talán majd legközelebb így lesz!? Nagyon jó, hogy Ferencvárosnak sok jó adottsága van, pl. egyik alkalommal feleségem javasolta, hogy a Duna-parton legyen egy futósáv. Nagyon bízunk Polgármester úr ismert sportszeretetében, és reméljük, hogy ez még a ciklus vége elõtt megvalósul, és használatba vehetik a kerület mozogni vágyó fiataljai és idõsebbjei. – Köszönöm a beszélgetést! BOLDIZSÁR LÁSZLÓ
NOVEMBER
„...koszorút oly ragyogót” Illyés Gyulára emlékezünk Száztíz évvel ezelôtt, 1902. november 2-án született a magyar irodalom legnagyobbjainak egyike, Illyés Gyula, akit felnôtt korában szinte örökké a magyarság megmaradásának gondja foglalkoztatott. Halála (1983. április 15.) után nem sokkal a fiatalabb költôtárs, Weöres Sándor még így gondolta, Hommage à Illyés címû versében: Van? Már csak volt. Volt? Már csak van. A mennybolt hágóiban, a csillagfény iszalagjaiban, mindég ifjan, sose vénen, mint egy Árpád-házi király, magyarjainak szívében. Weöres ma megdöbbenne, ha tudná, mennyire kevéssé része mindennapjainknak az illyési életmû. Vasy Géza irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség egykori elnöke azon szomorkodott Illyés születésének századik évfordulóján, hogy még nem készült róla nagymonográfia. (Sajnos, ô sem írta meg.) Mi most egyik legszebb, a magyar nyelv iránti szeretetérôl szóló versével idézzük meg Illyés Gyula emlékét. KEÖVES FERENC
Illyés Gyula: Koszorú Fölmagasodni nem bírhatsz. De lobogsz még, szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat kígyóként a talaj szintjén iramítva – sziszegvén néha a kíntól, többször a béna dühtôl, megalázott. Elhagytak szellemeid. Újra a fû közt, a gazban, az aljban. Mint évszázadokon át a behúzott vállú parasztok közt. A ne szólj szám, nem
208
NOVEMBER
fáj fejem aggjai közt. A nádkúpban remegô lányok közt, mialatt átrobogott a tatár. A szíjra fûzött gyerekek közt, amidôn csak néma ajak-mozgás mímelte a szót, mert hangot sem tûr a török, mert arcba csap ostor -: most mutatod meg, most igazán - nekem is, mire vagy jó, most a pedigréd: a címered, hajszálgyökerednek kôharapó erejét. Összemosolygás nyelve; a titkon össze-világló könnyek nyelve; a hûség nyelve; a föl nem adott hit tolvaj-nyelve; remény laissez-passer-ja; szabadság (percnyi szabadság, kortynyi szabadság, foglár háta mögötti szabadság) nyelve; tanár-kigunyolta diák, szerzsán-legyalázta baka, összeszidott panaszos, hivatalnokok-unta mamácska nyelve; csomaghordók, alkalmi favágók, mert gyárba se jó, szakmára sem alkalmas (mert nyelv-vizsgát se megállt) proli nyelve; az ifjú fônök elôtt habogó veterán nyelve; a rendôrôrsön azonnal fölpofozott gyanúsított mélyebbrôl fakadó tanúságtétele, mint Lutheré; kassai zúgárus, bukaresti cselédlány, bejruti prostituált szüle-hívó nyelve; köpésekmosta, dühpírja-törölte orcájú fiaid közül egy, íme: szólni tudó más nyelveken is, hû európaiként mondandói miatt figyelemre, bólintásra becsült más népek elôtt is: nem léphet föl oly ünnepi polcra, nem kaphat koszorút oly ragyogót, amelyet, szaporán lesietve ne hozzád vinne, ne lábad elé tenne, mosollyal bírva mosolyra vonagló ajkad, fölnevelô édesanyám.
209
NOVEMBER
Sivatagokban és 6000 méter magasban Százötven évvel ezelôtt született Stein Aurél Életrajzírói az egyik, ha nem a legsikeresebb Belsô-Ázsia kutatónak tartják. Különös életpálya az övé: jómódú zsidó nagypolgári család negyedik, késôi gyermeke, határozott magyarságtudatra nevelve. Huszonhat éves korától brit szolgálatban állt; amikor tizenöt év elteltével angol állampolgár lett, a magyart is megtartotta. Élete végéig magyarnak vallotta magát, jóllehet ötvenöt éven át csak néha látogatott haza (bizonyára segítette ôt Arany János, akinek versei még expedícióin is vele voltak). Egyetlen egyszer vett maga mellé kutatóútjára európai társat: egy fiatal magyar régészt. Pesten született 1862. november 26-án, s a Márk Aurél keresztnevet kapta. Jómódú családja mindent megadott a tehetséges ifjúnak. Tizenegy évesen drezdai gimnáziumba íratták, ekkor kezdett érdeklôdni a makedón világhódító Nagy Sándor iránt. Négy év után itthon folytatta és fejezte be a középiskolát, közben az Akadémiai könyvtárban dolgozott. Bécsben, Lipcsében, Tübingenben járt egyetemre: orientalisztikát, szanszkrit nyelvet, óperzsa nyelvet, összehasonlító nyelvészetet, klasszika-filológiát, indológiát tanult. Nyaranta rendszeresen túrázott az Alpokban, az ottani hegymászó tapasztalatoknak késôbb igen jó hasznát vette expedíciói során. Tübingenben doktorált, majd a kultusztárca ösztöndíjával Angliába ment, Londonban és Oxfordban folytatott tanulmányokat. Egyéves önkéntes katonai szolgálata alatt tereptant és térképészetet is tanult. Minden adva volt tehát, hogy Keleten expedíciókban vegyen részt, de ô itthon akart maradni, remélte, hogy képzettségének megfelelô egyetemi státust kap. Még az említett ösztöndíj elôtt – a legnagyobb magyar orientalista, Goldziher Ignác ösztönzésére (vele késôbb levelezô kapcsolatban is maradt) – itthon írt egy tanulmányt az óperzsa vallási irodalomról (fôként a zoroaszteri vallással foglalkozott), amely 1885-ben megjelent a Budapesti Szemlében. Ugyanebben az évben a Bécsben megrendezett VII. Nemzetközi Orientalista
210
211
NOVEMBER
Konferencián nagy ismertségre tett szert. Mivel itthon hiába várt, nem kapott megfelelô egyetemi állást, 1888-ban visszament Angliába, majd a brit fennhatóság alá tartozó Indiába utazott. Hamarosan elnyert egy tanári állást a lahorei, majd a Pandzsáb Egyetemen. Mielôtt ezt elfoglalta, két és fél hónapos utazást tett szolgájával Kasmírban; az errôl szóló útleírásából (amelyet német nyelven jelentetett meg, s magyar fordítása 1985-ig nem is volt) az is kitûnik, hogy korábban többfelé járt Európában is. Kasmír a késôbbiekben kedvelt tartózkodási helye lett. Az indiai kormány megbízásából és támogatásával 1900-1901-ben expedíciót vezetett Kína belsô-ázsiai részébe, amit hamarosan újabbak követtek. Mind fizikailag, mind elméletileg jól felkészült az ilyen feladatokra és a rendkívüli megpróbáltatásokra. Nagyszerû megfigyelô volt, mindjárt több felfedezést is tett: a körülbelül Krisztus születése táján kialakult, s mintegy másfélezer éven át mûködô ún. Selyemút vonalát (a nagy népvándorlások is ezt a nyomvonalat követték); az itt létesített, de idôközben elhagyott és futóhomoktól betemetett városokat, ôrtornyokat; kimutatta, hogy különbözô ókori kultúrák között élô kapcsolat volt. Az expedícióról szóló könyv 1903-ban jelent meg, s rögtön óriási elismerést szerzett Stein Aurélnak (aki ekkor még magyar állampolgár!), több kitüntetéssel, egyetemi díszdoktorsággal jutalmazták. A Magyar Tudományos Akadémia már korábban külsô tagjává választotta. Pár év múlva az expedícióról egészen részletes leírás jelent meg, de ekkor már egy másik expedíciót vezetett Belsô-Ázsiába, ezen egy kínai tudós volt a társa, akinek köszönhetôen újabb jelentôs eredményeket ért el. Felfedezte a kínai Nagy Fal egyes szakaszait (a kora-középkorban itt dúló háborúskodások szereplôi voltak az ujgurok is, akiknek nyugati ágáról Kôrösi Csoma Sándor olvasott a tibeti leírásokban; felkutatásukra indult 1842-ben, de április 11-én Dardzsilingben váltóláz következtében meghalt); valamint Tun-huang (Dun-huang) város közelében lévô egyik barlangban elrejtett ókori és középkori írástekercsek óriási jelentôségét; a tekercsekrôl Lóczy Lajostól hallott, aki azonban nem látta azokat. (Tun-huangot Kr. u. 111-ben alapították a Góbi sivatag és a Takla-Makán sivatag határán, oázisként a hatalmas sivatagban, és kerületi közigazgatási székhelyként; az ôsi Selyemút egyik legendás központja volt, mára eléggé jelentéktelen kisvárossá lett.) Az említett kéziratok felbecsülhetetlen értékkel bírnak, mivel rengeteg felvilágosítást adnak a keletkezésük idejének történetérôl, gazdasági, társadalmi, kereskedelmi, vallási, mûvelôdési viszonyairól, hétköznapjairól. Stein Aurél, aki nem ismerte a klasszikus kínai nyelvet, a tolmácsa hathatós segítségével több ezer tekercset, valamint templomi zászlókat és selyemfestményeket megvásárolt az ott ôrködô taoista/buddhista(?) szerzetestôl. (Emiatt késôbb a kínaiak rablással vádolták, ami egyfelôl igaztalan, másfelôl az ottani kéziratoknak csak a Stein által Londonba eljuttatott része maradt meg hiánytalanul mind a mai napig. Más kérdés, hogy ennek is otthon volna a helye.)
NOVEMBER
Stein valamennyi expedíciójáról nagyon részletes leírást készített. Hasonlóan jó barátjához, korábbi mesteréhez, a híres földrajztudós, egyetemi tanár, Balaton-kutató Lóczy Lajoshoz (1849–1920), aki gróf Széchenyi Béla 1877-80-as kelet-ázsiai expedíciójának tagjaként, és fôleg annak alapján megírta A Khínai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása címû hatalmas munkáját. (A Magyar Földrajzi Társaság 1866-ban adta ki, az alábbiakban ebbôl idézek.) Ez a mû adott elôször részletes leírást az idôközben világhírûvé lett mûemlék-együttesrôl (pár évvel korábban már megjelent az expedíció krónikásának, Kreitner Gusztávnak Széchenyi keleti utazása címû, kevésbé részletes beszámolója; Stein Aurél ismerte e mûveket): „A várostól DDK-i irányban 24 kilométernyire... futóhomokhalmok emelkedtek föl, s egy árok nyomul be közéjük. Függélyes nyugati falában két kilométernyi hosszúságban, három emeletben, sûrûn egymás mellett nyílnak az üregek, melyek között két óriási Buddha alak van a sziklába vésve; ... a falakat freskók födik, melyek tárgyát jobbára Buddha életébôl vett epizódok képezik; ... a nagyobb üregekben agyagszobrok emelkednek; ... A futóhomok, mely nyugat felôl nyomul elôre, az üregek nagy részét eltemette; ... Legalább 1000 üreg van itt és a bennük lévô alakok száma 10 000 fölé emelkedik.” Sem Lóczy, sem Stein Aurél nem tudhatta ottjártakor – mert csak a Stein által megvásárolt és Londonba küldött tekercsek egyikébôl derült ki –, hogy az elsô barlangot Kr. u. 366-ban vájta ki a homokkôfalból egy Lo-cun nevû szerzetes, és 698-ban már több mint ezerre nôtt a számuk. (A Kelet-kutató pécsi professzor, Bárdi László tíz évvel ezelôtt már csak 492-rôl tett említést Az ôsi Selyemút címû könyvében.) Az említett futóhomok konzerváló szerepének, valamint a rendkívül száraz éghajlatnak köszönhetô, hogy a freskók sok száz éven át megôrzôdtek (már amit nem romboltak le). Közismert, hogy Kína évszázadokon keresztül igyekezett magától távol tartani az európaiakat, s ezen csak az 1860-as években változtatott, így könnyen elképzelhetô, hogy Marco Polo, azaz a XIII. század vége óta Széchenyiékig nem járt európai ember Tun-huangban és környékén. Maguk a kínaiak tudtak a látványos barlangtemplomokról, és a bennük, pontosabban a közülük kettôben – ikerbarlangban – elfalazott ôsi irattekercsekrôl, de jelentôségükrôl Stein Aurél felbukkanásáig nem volt tudomásuk. (Kína más részein és Indiában több helyen vannak ôsrégi, falba vájt barlangtemplomok, de csak a közelmúltban találtak rá másik ilyen óriási mûemlékrendszerre.)
212
1912. NOVEMBER 20. – 100 ÉVE TÖRTÉNT Reichenauban (Ausztria) megszületett Habsburg Ottó politikus, eredeti nevén: Otto von Habsburg-Lothringen, I. (IV.) Károly császár és Zita hercegnô gyermeke. 1919-ben szüleivel Svájcba, majd Spanyolországba költözött, 1922 óta a Habsburg család feje. 1925-tôl Belgiumban élt, 1936 óta a Páneurópai Unió tagja. 1940 és 1944 között az Amerikai Egyesült Államokban washingtoni képviselôje volt, majd 1944-tôl Nyugat-Európában élt. 1957-tôl a Páneurópai Unió alelnöke, 1973 óta elnöke, valamint 1979tôl az Európai Parlament bajorországi képviselôje. Tagja a Francia Akadémiának és a madridi Erkölcsés Politikatudományi Királyi Akadémiának, 7 nyelven 27 történelmi és politikai témájú könyvet írt.
213
NOVEMBER
Stein Aurél expedícióin dokumentumokat és tárgyi emlékeket is gyûjtött (a legrégebbi tárgyi lelete Kr. e. VIII. századból való). Elsô útjáról 12 ládányi, a másodikról (1906–1909) már 96 láda anyagot vitt magával Angliába; utóbbiban a Tun-huangi anyag 24 ládányi volt, benne a világon ma is legrégebbiként ismert nyomtatott könyv 868-ból! Egy késôbbi, 1913–1916 közötti expedícióról hazavitt 182 ládában is voltak Tun-huangi tárgyak. Mindezeket ma a Londoni British Museumban, illetve a Nemzeti Könyvtárban ôrzik. A brit uralkodó 1912-ben az Indiai Birodalom Lovagkeresztjének Parancsnokává avatta, s a neve ekkortól Sir Aurel Stein. 1910-tôl 1929-ig, nyugdíjazásáig az Indiai Régészeti Szolgálat fôfelügyelôje volt. Az ô nevéhez fûzôdik a Kasmír királyainak krónikája (Rádzsataranginí), az egyetlen fennmaradt indiai krónika felkutatása. Már nyugdíjasként teljesült egyik gyerekkori álma: több expedíció keretében végigjárhatta Nagy Sándor Indiába vezetô hadjáratának útját, és más útvonalait is. Vezetett expedíciót Beludzsisztánba és Iránba is. Utazásai, ásatásai során ismételten olyan leletekre bukkant, amelyek az ô korában ismeretlen nyelvek szavait tartalmazták. Barátaival rendszeres levelezést folytatott, így az Angliában megismert Duka Tivadarral, Görgei/Görgey Artúr tábornok egykori szárnysegédjével is. Duka a szabadságharc leverése után Angliába menekült, ott orvosi képzettséget szerzett, majd Indiában lett katonaorvos. Minden szabad idejét Kôrösi Csoma Sándor életének és emlékeinek kutatására fordította (még nyugdíjazása után is), amiért nem lehetünk neki elég hálásak. Feltehetô, hogy Csoma példája ösztönzôleg hatott Stein Aurélra. 81. évében teljesülni látszott másik nagy gyerekkori álma: megkapta az engedélyt Afganisztánból, ottani kutatásra. 1943 októberében, pár nappal a fôvárosba, Kabulba érkezése után rosszul lett, s október 26-án elhunyt. Anglikán szertartás szerint temették el a kabuli keresztény temetôben, a szertartáson az afgán király is jelen volt. Sírkövén az angol nyelvû felirat utolsó szavai: nagyon szeretetreméltó ember volt. Stein osztotta Vámbéry Árminnak a magyarság törökös származásáról vallott felfogását, de mestere és barátja harcossága nélkül. Vagyonából egy alapítványt létesített Kelet-kutatók támogatására, s ebben külön kitétel szól magyar kutatókról. Levelei tanúsága szerint utazásai során mindig talált rá módot, hogy útjait, felfedezéseit kapcsolatba hozza a magyarsággal, vagy a magyar tudománnyal. Többször járt itthon elôadásokat tartani. Hatalmas könyvtárát végrendeletileg a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. Az expedícióiról írt valamennyi könyve magyarul is megjelent, de 1945 után nem beszéltek róla itthon, holott a világon mindenütt értékelik tudósi-kutatói nagyságát. Ezen a méltánytalanságon csak 1986-ban történt egy apró változás, amikor a Helikon Kiadó – Szörényi László professzor szerkesztésében és utószavával – Ázsia halott szívében címmel megjelentetett egy kötetnyi válogatást Stein Aurél munkáiból. KEÖVES FERENC
NOVEMBER
100 éves a Kalmopyrin Hippokratész Kr. e. 400 körül fûzfalevelet javasolt a szembetegségekre és a szülési fájdalom enyhítésére. Mintegy 400 évvel késôbb Dioszkoridész apróra vágott és borssal, borral kevert leveleket ajánlott a kólika ellen, a köszvényt pedig a levelek és a kéreg fôzetével gyógyította. A lázcsillapító hatásról Edward Stone tiszteletes számolt be elôször 1763-ban a Royal Society tagjainak. Stone a kínafakéregbôl nyert kinint pótolta fûzfakéreg-kivonattal. A fûzfafôzetbôl 1828-ban egy müncheni gyógyszerészprofesszor, Johann Buchner keserû, sárgás anyagot vont ki, amelyet a fûzfa latin neve (salix) után szalicinnek nevezett el. Egy évvel késôbb Henri Leroux tiszta, kristályos szalicint állított elô: 1,5 kg kéregbôl 30 g anyagot kapott. A történet a párizsi Sorbonne-on folytatódott 1838-ban. Egy fiatal olasz vegyész, Raffaele Piria a szalicint savas fôzéssel cukorra és aromás vegyületre bontotta. Ez utóbbit oxidálta, és színtelen, hosszú tûkristályokból álló anyagot, szalicilsavat kapott. Késôbb kiderült, hogy a szalicilsav azonos a tündérfüst (Spirea ulmaria) kivonatából nyert, spireasavnak nevezett anyaggal. Charles Gerhardt, a Montpellier-i Egyetem kémiaprofesszora a szerves savak szerkezetének általános leírásával kísérletezett. A szalicilsav nemcsak a szerkezete miatt érdekelte, hanem azért is, mert a fertôtlenítô hatású anyagot élelmiszerek tartósítására használták. A sav azonban marta a szájat, ezért Gerhardt megpróbálta módosítani a szerkezetét. A szalicilsav nátriumsóját acetilkloriddal reagáltatta, és acetil-szalicilsavat (aszpirint) kapott. De az eljárás olyan nehézkes volt, hogy Gerhardt jelentéktelennek minôsítette az új vegyületet. A gyógyszeripar kezdete A szalicilsav (o-hidroxi-benzoesav) kémiai szerkezetét végül Hermann Kolbe marburgi professzor állapította meg 1859-ben, s módszert dolgozott ki a sav elôállítására is. A növekvô szükséglet kielégítésére ezt a reakciót 1874-re ipari szintézissé fejlesztette tovább. Friedrich von Heyden a szalicilsav-termelésre nagy gyárat alapított. Kolbe és sok orvos túlbecsülte a szalicilsav baktericid hatását, de alkalmazás közben fedezték fel, hogy a szer a reumát is gyógyítja. Az akut reumás artritisz egyik leghatásosabb orvossága mind a mai napig a szalicilsav, bár ma már a szalicilsavat, pontosabban nátriumsóját úgy „csomagolják“ be, hogy csak a felszívódás helyén, a bélben kerüljön elô. A XIX. század hetvenes-nyolcvanas éveiben azonban még a szabad szalicilsav volt a reuma gyógyszere. A beteg két rossz között választhatott: vagy tûrte az erôs reumatikus fájdalmakat, vagy szedte a kellemetlen ízû, sokszor hányingert, gyakran gyomorhurutot okozó gyógyszert. Az utóbbiak közé tartozott egy bizonyos Reinhold Hoffmann úr. Fia, Felix, 1894-ben lépett be az akkor még inkább festékeirôl ismert Bayer cég néhány éve alapított gyógyszerészeti részlegébe, s fájdalomcsillapító gyógyszer elôállításával kísérletezett. A megoldást 1897-ben találta meg: a szalicilsav fenolos hidroxilcsoportját acetilezve – Gerhardt eljárásának egyszerûbb változatával – acetil-szalicilsavat kapott. Hoffmann és munkatársa elôször aranyhalakon próbálta ki a gyógyszert. A halak farkát acetilszalicilsavas oldatba mártották, és azt vizsgálták, nem irritálja-e a készítmény az állatokat. A humán kísérletek után a szer Aspirin néven került forgalomba. Egyesek szerint a név St. Aspirinusra, a fejfájás ellen védô szentre emlékeztet, de valószínûbb, hogy az acetil és a spireasav szavakból származik. (1977-ben három csomag 1919-bôl való Bayer Aspirint találtak egy gyógyszertárban. Az aszpirint az új vizsgálatok is tisztának minôsítették.)
214
Hogyan hat? Az acetil-szalicilsavat az 1980-as évek közepéig elsôsorban fejfájás ellen szedték. Hatásmechanizmusát csak a hetvenes években tárta fel Vane, Bergstrom és Samuelson. Munkájukért 1982ben Nobel-díjat kaptak. Kísérleti eredményei alapján Vane arra a következtetésre jutott, hogy az ASS gátolja a prosztaglandinok képzôdését. A prosztaglandinok olyan hormonok, amelyeket valamennyi szövet és szinte minden sejt elôállíthat, ha a sejt mechanikus vagy vegyi hatás következtében károsodik. A keletkezett prosztaglandinok azokat az anyagokat aktiválják, amelyek a testben levô fájdalomérzékelô receptorokat „riadóztatják“, hogy a receptorok az agy felé továbbítsák a fájdalomérzetet. Mivel a prosztaglandinok a fájdalommediátorokat aktiválják, fájdalomaktivátoroknak, fájdalomerôsítôknek is nevezik ôket. A prosztaglandinok úgy keletkeznek, hogy a sejthártya belsô felszínéhez kötôdô foszfolipidmolekulákból az említett ingerek hatására telítetlen alifás karbonsav, arachidonsav szabadul fel. Az arachidonsavat a ciklooxigenáz nevû enzim oxigén jelenlétében prosztaglandinná alakítja át. Az ASS blokkolja a ciklooxigenáz enzimet, tehát gátolja a prosztaglandin képzôdését. Gavrito, Loll és Picot, a Chicagói Egyetem biokémikusai a hatásmechanizmus finomabb részleteit vizsgálva kiderítették, hogy nem csupán több prosztaglandintípus, hanem két különbözô ciklooxigenáz enzim is létezik, a COX-1 és a COX-2. Az ASS nem tesz különbséget e két, egymástól alig különbözô enzim között, mindkettôt bénítja. Emiatt nemcsak a fájdalomerôsítô prosztaglandin képzôdésében szerepet játszó COX-2 enzimet kapcsolja ki, hanem azt a COX-1 enzimet is, amely a gyomor nyálkahártyáját védô prosztaglandin szintézisében mûködik közre. Ez magyarázza azt a rég ismert tényt, hogy az ASS árt a gyomornak. A hatásmechanizmus részleteinek ismeretében már megindultak a kutatások olyan ASS-származékok keresésére, amelyek szelektívek, kizárólag a COX-2 enzimet bénítják, s kiküszöbölik a kellemtelen mellékhatást. A hasznos mellékhatás Az acetil-szalicilsav egyik mellékhatása több mint hatvan évig nem tûnt fel, mert senkinek sem okozott problémát: az ASS megakadályozza, hogy a vörös- és fehérvérsejtek mellett a vérplazmában úszó vérlemezkék, az úgynevezett trombociták az erekben koaguláljanak, tehát késlelteti a véralvadást. A véralvadás a szervezet fontos védekezô mechanizmusa: sérülés esetén életfontosságú, hogy az ér falán keletkezô nyílás gyorsan elzáródjon. Sajnos a véralvadás folyamata akkor is mûködésbe lép, amikor – bármilyen oknál fogva – az ér belsô fala csak csekély sérülést szenved. A vérzés csillapításában fontos alvadék ilyenkor vérrögként jelenik meg, s elzárhatja az eret. Ha az elzáródás szívkoszorúérben következik be, szívinfarktus lép fel.
215
NOVEMBER
Az acetil-szalicilsav (ASS) a szalicilsavhoz képest csekély mellékhatást váltott ki. Nemcsak az elsô iparilag gyártott gyógyszer volt, hanem a mai napig is a legnagyobb mennyiségben elôállított gyógyszerek közé tartozik. A szabadalmi oltalom lejárta után számos gyógyszergyár is elôállította. A magyar készítmény neve Istopyrin, a gyomrot kímélô kalciumsóé pedig Kalmopyrin. Richter Gedeon gyógyszervegyész – külföldi tanulmányútjairól hazatérve – 1901-ben megvásárolta Budapesten az Üllôi úton az Arany Sas patikát. Laboratóriumában sikerrel kísérletezett állati szervekbôl kivont (ún. organoterápiás) illetve növényi készítményekkel. 1902-ben hozta sikerrel piacra a Tonogen védjegy alatt a korában világszínvonalat képviselô organoterápiás készítményt. A siker lehetôvé tette, hogy Richter Gedeon családi vállalkozásként gyógyszergyárat alapítson Budapesten a Gyömrôi út – Cserkész utca közötti területen. A termékpaletta kibôvült: fertôtlenítô szertôl (Hyperol) a láz- és gyulladáscsillapító Kalmopyrin védjegyes termékig (1912).
NOVEMBER
Az ASS véralvadást késleltetô hatása a fájdalomcsillapító hatással rokon mechanizmuson alapszik. A vérlemezkék aktiválódásakor – ugyancsak az arachidonsavon keresztül, a ciklooxigenáz enzim segítségével – egy prosztaglandinokkal rokon anyag, tromboxán A2 szabadul fel. Mivel az ASS a ciklooxigenázt bénítja, gátolja a tromboxán A2 szintézisét. Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenôrzô Hivatal 1985-ben azt javasolta, hogy minden szívinfarktuson átesett személy szedjen kis adagban rendszeresen acetil-szalicilsavat. 1989-ben hozták nyilvánosságra egy ötéves vizsgálat eredményét, amelyben 22 000 egészséges férfi orvos vett részt. Az önkéntes résztvevôk kettôs vakpróbával minden második nap kis adagban acetilszalicilsavat, illetve placebót kaptak. Öt év alatt a placebót szedô csoportban 239 szívroham következett be, az acetil-szalicilsavat szedô csoportban csak 139. Ebbôl 29, illetve 10 volt halálos kimenetelû, vagyis az érelzáródás kockázatát az ASS szedésével csökkentették. Az aszpirin hasznos (mellék)hatásainak kutatása még ma is folyik. Sophie Jourdier: A miracle drug (Chemistry in Britain, 1999. február) és Wolfner András: Az aszpirin befejezetlen története (Természet Világa, 1996. április) felhasználásával: ERDÔ FRANCISKA
Ferencvárosi emléktáblák PÉLI TAMÁS (1948–1994) festõmûvész Lónyay utca 13/B. 1948-ban született Budapesten muzsikus családban. Apja ötvösmesterként dolgozott, ékszereket, láncokat, érméket készített. Képzõmûvészeti tanulmányait a Képzõ- és Iparmûvészeti Szakközépiskolában és a Holland Királyi Képzõmûvészeti Akadémia murális szakán végezte. 1970 és 1973 között az amszterdami Szent András Kórház kápolnájának Ó- és Újtestamentumi jeleneteinek ábrázoló üvegablak applikációit, valamint a Spar bank van der Stadt fesményeit és fa, illetve fémszobrait készítette. Legjelentõsebb monumentális munkája a Holland Képzõmûvészeti Akadémia falát díszítõ pannó, mely közel 50 négyzetméter nagyságú. 1976-tól magyarországi kiállításokon is jelen van. 1982-ben a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár megbízásából készített Julianus barát, Kõrösi Csoma Sándor, Apáczai Csere János tiszteletére egy 12 négyzetméter nagyságú triptichont. 1983. szeptember 24-én került átadásra a Tiszadobi Gyermekváros számára készített Születés-pannó. Ez közel 43 négyzetméter nagyságú alkotás a cigányok magyarországi történetének dokumentatív összefoglalása. A festészet mellett íróként és közszereplõként is kivette a részét a hazai kulturális és politikai élet alakításából, 1993-ban országgyûlési képviselõ lett.
216
Mesélnek a ferencvárosi utcák A ferencvárosi múlt bemutatásában mérföldkônek bizonyult, amikor megszületett ez a kötet. Helytörténeti olvasókönyvnek indult, de sokkal több lett belôle. Az emlékek szinte elevenen élnek, ha megérintjük ôket. – Ez volt az álláspontja Lukács Emíliának, Kenyó Ágnesnek és Horácski Nórának, amikor hozzáfogtak a könyv elkészítéséhez. Szándékuk a helytörténet nevelô hatásának hangsúlyozása volt. Ebben a témakörben a kerületben mindaddig nem adtak ki oktatási célra is használható összefoglalást. Céljuk olyan oktatási segédanyagként használatos helytörténeti olvasókönyv összeállítása volt, amely a lakóhely múltjának és értékeinek megismerését szolgálja, a tizenéves korosztályt szólítva meg, de ezen túlmenôen szól a kerületben élôkhöz és a városrész iránt érdeklôdôkhöz. Az olvasókönyv három nagy szerkezeti egységre tagolódik, Belsô-Ferencváros, Középsô-Ferencváros, Külsô-Ferencváros utcáit, jelentôsebb emlékhelyeit foglalva össze, korántsem a teljesség igényével. Bár a kerület jelentôsebb utcái mind helyet kaptak a könyvben, több utcát csak fotó vagy nevének említése képvisel, mint ahogy nem minden emléktábla „fért el“ a történések bámulatos gazdagságát kínáló kerület eseményeinek rendszerezése közben egy könyv keretében. A fejezeteket helyenként szépirodalmi szemelvények egészítik ki, ferencvárosi színhelyek hangulatát idézô részletek vagy olyan alkotások, amelyek a kerületben születtek, illetve utcanévadók mûvei vagy róluk szóló írások. A fejezetek tartozéka a lábjegyzetekben elhelyezett fogalommagyarázat. A könyv megjelenését követôen hamarosan vetélkedôsorozat indult útjára, melyet elôször a felkészítô tanárok lelkesedése mozgatott, majd 2005-tôl kezdve már egyesületi keretek biztosítják a helytörténeti ismeretek tanórán kívüli megismerését. Ez a könyv példa arra, milyen hatása lehet az írott szónak, fôleg, ha az a közös múltunkat tárja fel és mutatja be. 2001, Bp., Ferencvárosi Önkormányzat
1932. NOVEMBER 18. – 80 ÉVE TÖRTÉNT A csepeli-Dunaág és Soroksár között, a Lágymányosi hídtól délre megnyílt a Nagyvásártelep. A túlterhelt Vásárcsarnok kiváltására, Budapest zöldség-gyümölcs elosztó központjául építették. A terveket Münnich Aladár készítette. Mikor elkészült, az ország legnagyobb fedett létesítménye lett. Európában ez volt az elsô Zeiss-Dywidag rendszerû csarnok, az irodaépület pedig az elsô, amiben páternoszter személyfelvonó mûködött. A megnyitón számos miniszter és Horthy Miklós kormányzó is részt vett. Központi része, a nagycsarnok 247 méter hosszú és 42 méter széles volt. A csarnok 17, a pince belmagassága pedig 4 méteres volt. A 10.000 m2-t is meghaladó épületben közel négyszáz kereskedô dolgozott. A második világháborút követôen a telepet államosították, a régi épületeket mára szinte teljesen lerombolták.
217
NOVEMBER
Ferencvárosi könyvismertetôk
Szabolcska Mihály:
A mi falunkból... A mi falunkból jött az üzenet Áll még a gólya eszterág felett, Nô még a fû a zöld domboldalon És bent az udvaron. Kertünkben még virul a sok virág És még rügyeznek tavasszal a fák És egyre folyik a mezôn a munka A mi falunkba. A mi falunkba ákácfák alatt Fehérremeszelt házak állanak És estefelé, ha a nap lehull, Bealkonyul. A mi falunkba nyáron nô a zab És éjszaka van, ha nem süt a nap; Forgácsot vág ki fábul a gyalu, Csodálatos, csodálatos a falu.
218
