Szeptember
SZEPTEMBER
SEPTEMBER A Hetedik hónap márciustól számítva. Néró önmagáról Germanicusnak nevezte el, de ez nem honosodott meg. Földmûvelés és csillagászati szempontból is jeles hónap, mégsem dúskál római ünnepekben. Legjelentõsebb a capitoliumi triász: Iupiter, Iuno és Minerva templomának felavatási ünnepe 13-án, melyet még az etruszk Tarquinius Superbus király építtetett. Ezen a napon az egész szenátus megjelent a templomban és nagy közös lakomán megvendégelte a három istent a föld azévi termésébõl, egyfajta hálaadásképp a sikeres aratásért, szüretért, betakarításért. Ezen alkalommal szöget vertek a szentély falába, ami az évek számítását szolgálta. Ez a nap 9 nappal elõzte meg az õszi napéjegyenlõséget, aminek a rómaiak külön is jelentõséget tulajdonítottak. A hónap régi magyar nevei: Mérleg hava, Szent Mihály hava. Az elõbbi a Mérleg jegy szeptember utolsó dekádjában kezdõdõ uralmára utal, Szent Mihály arkangyal pedig a szeptember utolsó és Mérleg elsõ dekádjának legrangosabb szentje.
2009 SZENT MIHÁLY HAVA 1
K
Egyed, Egon
2
Sze Rebeka, Dorina
3
Cs
Hilda
4
P
Rozália, Róza
5
Szo Viktor, Lôrinc
6
V
Zakariás
7
H
Regina
8
K
Mária, Adrienn
9
Sze Ádám
10
Cs
Nikolett, Hunor
11
P
Teodóra, Igor
12
Szo Mária
13
V
Kornél
14
H
Szeréna, Roxána
15
K
Enikô, Melitta
16
Sze Edit, Ditta, Ludmilla
17
Cs
Zsófia, Hildegárd
18
P
Diána
19
Szo Vilhelmina, Dorián
20
V
Friderika
21
H
Máté, Mirella
22
K
Móric
23
Sze Tekla, Lina
24
Cs
Gellért, Mercédesz
25
P
Eufrozina, Kende
26
Szo Jusztina
27
V
Adalbert
28
H
Vencel
29
K
Mihály
30
Sze Jeromos, Médea
1519. szeptember 20. (490 éve történt) Elindult világkörüli útjára Ferdinand Magellan.
1939. szeptember 1. (70 éve történt) Németország megtámadta Lengyelországot és ezzel kezdetét vette a II. világháború.
1929. szeptember 21. (80 éve történt) Megszületett Kocsis Sándor futballista, a legendás Aranycsapat jobb-összekötôje.
1859. szeptember 1. (150 éve történt) Forgalomba álltak az elsô Pullman-féle vasúti hálókocsik a Chicago-környéki vonalakon.
1929. szeptember 22. (80 éve történt) Újpesten megszületett Váradi Hédi színésznô.
1969. szeptember 2. (39 éve történt) Meghalt Ho-Si-Minh Észak-Vietnam elnöke. 1189. szeptember 3. (820 éve történt) Megkoronázták I. Richárd angol királyt Westminsterben. 1939. szeptember 3. (70 éve történt) Chamberlain angol miniszterelnök a rádióban bejelentette, hogy Franciaország és Nagy Britannia hadat üzent Németországnak. 1979. szeptember 4. (30 éve történt) Budapesten meghalt Öveges József, fizikusprofesszor. 1979. szeptember 8. (30 éve történt) Szabadkán megszületett Lékó Péter nemzetközi sakknagymester, aki 14 évesen minden idôk legfiatalabb nagymestere lett. 1829. szeptember 9. (180 éve történt) Meghalt Vitkovics Mihály, nyelvújító, költô, meseíró, az elsô író, aki magyar mûveket fordított le idegen nyelvre (A költô regénye). 1969. szeptember 9. (40 éve történt) Az egyházak befolyásának visszaszorítására az MSZMP KB határozatot hozott az egyházi szertartások (keresztelô, esküvô, temetés) szocialista ünnepségekkel való helyettesítésére. 1509. szeptember 14. (500 éve történt) Földrengés rázta meg Konstantinápolyt, a Török Birodalom fôvárosát, és egyik városrészét teljesen romba döntötte. Ez a természeti katasztrófa 13 000 ember életét követelte. 1939. szeptember 17. (70 éve történt) A Szovjetunió betört Lengyelországba. Németország már szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot. 1709. szeptember 18. (300 éve történt) Megszületett Samuel Johnson az elsô angol szótár elkészítôje.
1949. szeptember 22. (60 éve történt) A Szovjetunió végrehajtotta elsô sikeres atombomba kísérletét. 1909. szeptember 23. (100 éve történt) Megszületett Móricz Virág író. Író, Móricz Zsigmond leánya és Móricz Lili testvére. 1936-ban megnyerte a Nyugat pályázatát Bukaresti éjszaka címû novellájával. 1929. szeptember 23. (80 éve történt) Göttingenben meghalt Zsigmondy Richárd, magyar származású, Nobel-díjas kémikus. 1939. szeptember 23. (70 éve történt) Londonban meghalt Sigmund Freud osztrák ideg- és elmegyógyász, esszéíró, a pszihoanalízis megalkotója. 1889. szeptember 24. (120 éve történt) Párizsban értekezletet tartott a Nemzetközi Méterbizottság, s a méterrendszert bevezetô államok sorshúzással megkapták az új platina-iridium méterrudakat, illetve a kilogrammetalonokat. 1939. szeptember 26. (70 éve történt) Budapesten meghalt Bláthy Ottó Titusz, a transzformátor szülôatyja. 1909. szeptember 28. (100 éve történt) Másodszor is lemondott a Wekerle-kormány, amelynek következtében a koalíció szétesett és kettévált a függetlenségi párt. 1899. szeptember 29. (110 éve történt) Megszületett Bíró László József, a golyóstoll feltalálója. 1969. szeptember 30. (40 éve történt) Meghalt Budapesten Bán Frigyes magyar rendezô. 1859. szeptember 30. (150 éve történt) Székelyföldön megszületett Benedek Elek író. (meghalt: 1929)
163
SZEPTEMBER
Évfordulók
SZEPTEMBER
1849-re emlékezve... Szeptember
1-jén Haynau táborszernagy rendeletet bocsátott ki a szabadságharcban résztvett katona és polgári személyek felelõsségrevonásának módozatairól, a hadbíróságok és igazoló bizottságok létrehozásáról. 2-án Komáromban lejárt a két hetes fegyverszünet, ismét körülzárták az ostromseregek a várat. Klapka tábornok újra a legkeményebb fegyelmet követelte meg katonáitól. 4-én a komáromi hadbíróság 15, õrhelyét önkényesen elhagyó magyar katonát ítélt halálra és végeztetett ki a komáromi Cigány-mezõn. 7-én Pétervárad vára kapitulált. A várõrség késõbb ugyanazon megadási kiváltságokat kapta meg, mint a komáromi védõsereg. Arad várában már 1000 körüli fogoly tartózkodott. Pár nap múlva 100-150 polgári foglyot Pestre vittek, hajóval szállították õket Szolnokig, onnan vonattal Pestre. Az aradvári hadbíróság egyfolytában tárgyalta a 15 tábornoki beosztású honvédparancsnok ügyét. Ezek egyébiránt mindenféle törvényes jogi eljárást nélkülözõ koncepciós perek voltak, elõre meghozott ítéletekkel... Pesten az Új-épületben is megállás nélkül folytak a számonkérések és kivégzések. E napon éppen Streith Miklós vértesboglári plébánost lõtték fõbe. 11-én Görgei szûk családjával és kíséretével megérkezett internálásának kijelölt helyére: Klagenfurtba. 12-én Kossuth Vidinbõl írt levelében erõteljes és igaztalan vádakat szórt Görgei fejére, kivált a magyar seregek feltétel nélküli megadása miatt. 14-én a komáromi vár vezérkara újabb kapitulációs tervrõl tárgyalt. Eddig a vár átadása fejében amnesztiát akartak elérni a szabadságharc összes résztvevõje számára, e napon kiderült, az osztrákok erre nem hajlandók. Ezalatt egyre nagyobb cs. kir. és orosz haderõt vontak össze a falak elõtt, már több, mint 40.000 fõt, és az ostromlók száma napról-napra szaporodott. Ezért a várvédõk csak szerényebb követelésekkel állhattak elõ. Komárom vára szeptember 7-tõl október 2-ig sajátságos helyzetbe került. A magyar szabadság enklávéja volt! A várban folyó életrõl kitûnõ képet kapunk, ha fellapozzuk a várban naponta megjelent újság, a Komáromi Lapok megsárgult oldalait. Politikai elemzések, versek, elbeszélések mellett még apróhirdetéseket, piaci árakat is olvashatunk benne. A szerkesztõbizottságban olyan ismert nevek találhatók, mint Egressy Béni, Szász Károly, Bulcsu Károly. Szóvá teszi a lap, hogy az osztrák hadifoglyok fel-le grasszálnak a fõutcán vagy kocsmában sörözve kinevetik, gúnyolják a magyar fegyvereseket. A kórházban fekvõ betegeket nagyon zavarja a bedübörgõ térzene. Fájlalja egy szerzõ, hogy az ácsi ütközet után nem lehetett összeszedni a magyar sebesülteket... Aki tud valamilyen hangszeren játszani, az jelentkezzen Egressy úrnál, aki zenekart szervez. Egyre nagyobb népszerûségnek örvend a Klapka induló, koncert lesz a hét végén, ahol elhangzik a Klapka induló mellett a Himnusz és részletek Verdi: Nabucco c. operájából. Ezeken az oldalakon tûnik fel elõször Görgei áruló jelzõje, mert ha az erõs magyar hadsereg kapitulál, az csak árulás lehet! Az újság szeptember 13-i számában a komáromi várvédõk haragját tükrözi Bulcsu Károly Világosvár címû verse:
164
Hivatalos jelentések, politikai határozatok jelennek meg (pl. a zsidók egyenjogúságának kimondásáról), mintha még a minisztertanács is itt mûködne. Azután Klapka beszédeinek szövegét olvashatjuk, elõléptetéseket, katonai érdemrendek adományozását. Majd következik a búcsú a bajtársaktól... 26-án Aradon a hadbíróság meghozta a 13 volt magyar szabadságharcos fõtiszt, tábornok halálos ítéletét. Lenkey tábornok bírósági ügye nem volt lefolytatható, mert a tábornok megõrült. A vár udvarán 30 ezer Kossuth-bankót égettek el az osztrákok. Haynau e napon Komáromba utazott és átvette az ostromló csapatok parancsnokságát. 27-én Komáromban a közeli Herkály-pusztán aláírta a megállapodást a vár átadásáról Haynau és a vár vezérkari küldöttsége. A harcokat azonnal beszüntetik, a várvédõk menlevelet és szabad elvonulást kapnak havi zsoldjukkal együtt. A tisztek kardjaikat megtarthatják, ingó-és ingatlan vagyona senkinek nem sérül. A fegyverlerakásnak helyét és idõpontját késõbb határozzák meg. A várban Klapka György is ratifikálta a megállapodást, így elkezdõdtek a vár átadásának elõkészületei.
Komárom 165
SZEPTEMBER
Görgei, büszke lovag! hol a vérszín öltöny? a csákón A déli kolcsagnak tollát hova tetted? alattad Nem nyihog a viharok bajtársa ménlovad, és te Kardodat árulván szerzettél lánczokat érte.
SZEPTEMBER
Lelki útravaló Mindennapi képmutatásaink
Egyszer egy boltban jártam, siettem, mert kerestem valamit, mindegy, hogy mit. De nem találtam sehol. Ezért rosszkedvû lettem. Nem szeretek vásárolni: észrevétlenül le lehet gyalogolni igen hosszú távokat; gyakran csak a nyûgösségemen veszem észre utólag, hogy elfáradtam. Szóval komoran róttam a métereket, átnézve az embereken, kerülgetve õket, mintha csak útakadályok lennének. Talán fel is löktem volna õket, ha az utamba kerülnek. Mit érdekelnek õk, amikor el vagyok foglalva a saját dolgommal! Aztán hazamentem, és próbáltam elfelejteni az egészet. Ez csak átmenetileg sikerült. Nem sokkal ezután ugyanis a munkahelyemen egy olyan kollégával volt dolgom, akit addig nem ismertem. Õ azonban úgy szólított meg, mint régi ismerõst. Láttalak ám, a múltkor, ebben és ebben az üzletben. És a bennfentesek arckifejezésével, sokat sejtetõen mosolygott. Nagy nehezen felidéztem a rosszul sikerült vásárlás emlékét. Ja, igen, mondtam, hát persze, és igyekeztem másról beszélni. Vadonatúj ismerõsöm nem mondott semmi kínosat, de mégsem örültem annak, hogy olyan pillanatban látott, amikor rossz passzban voltam. Ez az apróság persze azután soha nem került szóba, de engem mégis zavart. És még magam is meglepõdtem azon, hogy mennyire. Bár tudtommal nincs üldözési mániám, zavar, hogy valaki, akit nem is ismerek, lát engem, amikor nem is tudok róla. (Pedig hány ismeretlen lát nap, mint nap!) Fõleg zavar, ha éppen akkor lát, mikor nem keltek jó benyomást. És ha nagyon megpróbálnék, tudnék bizony a fentinél kínosabb eseteket is felidézni (amelyeket viszont már nem kötök a kedves olvasó orrára). Ha olyankor vagyunk morózusak (gorombák, erõszakosak ide ki-ki behelyettesíthet azt, amit magára nézve a legtalálóbbnak vél), amikor senki nem lát bennünket, az rendben van, de ha észrevesznek, akkor máris szeretnék másnak tûnni. Egyszerre rádöbbentem, hogy ez bizony képmutatás. Másoknak szeretnénk mindig a jobbik arcunkat mutatni, a rosszabbikat megtartjuk otthonra magamnak, és (sajnos) a családunknak. A fenti történet persze csak egy jelentéktelen epizód, de az, hogy ilyen tisztán emlékszem rá és most már nem is fogom elfelejteni, mivelhogy le van ide írva , jelzi, hogy valami olyasmi tûnt fel, ami addig nem. Valami addig ismerõset, megszokottat fedeztem fel magamban, aminek viszont egyáltalán nem kellene ismerõsnek vagy megszokottnak lennie. Általában akkor veszünk észre valamit a felszín alatt, ha hiba csúszik a rendszerbe. Ha megakad a lemez. Ha kizökkenünk apró bûneink leplezésének megszokott napi rutinjából, ha az álcázás nem hiteles többé. Ha leleplezõdünk, nem is a leplezett bûnt bánjuk leginkább, hanem, hogy csorba esett vélt jó hírünkön. Kellemetlen, ha utólag tudjuk meg, hogy valaki látott bennünket egy bizonyos helyzetben. Pedig van valaki, aki mindig, minden helyzetben lát bennünket. Az idõsebbek még tanulták is kisiskolás korukban: Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát. Elszomorodtam, mikor rájöttem, hogy egy ismeretlen elõtt jobban szégyelltem magam, mint Isten elõtt. Pedig õ akkor is lát, amikor magam vagyok, és biztonságosan rejtve érzem magam mások tekintete elõl. Azt hiszem, ha leleplezõdik képmutatásom, Isten figyelmeztet másokon, vagy a saját lelkiismeretemen keresztül. Nem szól semmit, csak csendesen elém tart valamit. Valamit, ami megdöbbentõbb, mint sok félelmetes dolog. Egy tükröt. Amiben meglátom saját magamat, hibáimat, bûneimet. Isten figyelmes. Nem sújt le villámaival azonnal, mikor vétkezünk. Csak néha csendesen elénk tart egy tükröt. Olyat, amely sajnos egy cseppet sem torzít... SZABÓ ZSOLT
166
Beszélgetés a Kálid-Murányi színészházaspárral Sok sietõs családdal találkozni reggelente és délutánonként a Ráday utcában. Hol gyermekeiket cipelik, bölcsõdébe, óvodába, hol csak a maguk dolguk után s elé igyekeznek, munkába, bevásárolni, haza vagy csak egy kis pihenésre valamelyik kávézóba. Õk ketten, gyakran két gyermekük társaságában nem tûnnek fel az utca lüktetõ forgatagában, csak ha már láttuk õket, színpadon, TV-ben, filmen, akkor kiáltunk fel: Nézd a Kálid-Murányi színészházaspár! Mivel nagyon elfoglalt emberek, csak rövid beszélgetés erejéig próbálom idejüket rabolni. Mindkettõjüknek teszem fel kérdéseim, de nem mindig kapok kettõs választ. Az egyetértõ bólintást végülis nem kell szavakba foglalni... Kedves Tünde, kedves Artúr! Hogyan kerültek kapcsolatba a színházzal? Tünde: Festõmûvész szerettem volna lenni. Sikertelen felvételim után díszletfestõként kaptam munkát, így csöppentem a színház titokzatos világába. Hátulról: a díszletfalak mögül. Attól kezdve mint egy iszonyú erejû örvény vitt-visz egyre beljebb kíváncsiságom a színház lüktetésébe. A színház egésze izgat, a közös alkotás öröme, színészként, tervezõként, rendezõként, tanárként egyaránt. Artúr: Vidéken nõttem fel. A hetvenes években nem volt túl egyértelmû egy szabolcsi kisvárosban színházzal találkozni! Az egyetlen kézzelfogható, és mind a mai napig tartó láthatatlan kapocs: a színészek iránti rajongás volt. Leírhatatlan (ez már sajnos vagy szerencsére személyes tapasztalat) az a fajta skizofrén, ám mámorosan kábító és kéjes állapot, ami abból adódik, hogy valakik nyilvánosan élik életüket, félelmeiket, boldogságaikat, szerelmeiket, szóval minden létezõ és elképzelhetõ emberi érzelmet és gondolatot. Mi volt az elsõ nagy színházi élményük? Artúr: A kisvárdai gimnáziumi (Besi) osztálytermünkben adta elõ a nyíregyházi színház mûvésznõje a Madame Marguerite c. darabot. Volt-e egész pályájukra nézve meghatározó színész példaképük? Artúr: Igen. Szeretnék Páger Antal zsenijének legalább érintõlegesen a közelébe kerülni! Hogyan léptek a színi pályára? Nehezen, könnyen? Artúr: Mondhatni: szerencsésen, könnyen, elsõre. A pályán maradni és megmaradni, megõrizni a kíváncsiságot és az örömet, újdonságokra nyitottnak lenni, bátornak lenni, létezni! Na ez már nem olyan egyszerû! Mit szóltak a szülõk, hogy ezt a pályát választják? Tünde: Szüleim szabad szellemben neveltek, s bár nagyon féltettek, hagyták, hogy belevessem magam ebbe az édes-keserû, ragyogó-kilátástalan, vadul hullámzó szakmába. A bizalmuk, szeretetük nélkül ez nem sikerült volna.
167
SZEPTEMBER
A színház és a család szeretetében
SZEPTEMBER
Milyennek látják most saját magukat, színészpályájukat? Tünde: Én hosszan vajúdó színésznõ vagyok. Mindig mindent elôlrõl, tiszta lappal kezdek, megszenvedek minden szerepemmel. Ez nem változik az idõvel. Sõt! Egyre mélyebbre kell mennem. Ha megtaláltam a belsõ-külsõ utam, akkor már játszani öröm! De az út gyötrelmes. Artúr: Szerintem a pálya legnagyobb veszélye az lehet, ha az ember elhiszi magáról, hogy jó. Mérhetõ-e sikerekben egy színész kvalitása? Artúr: A siker! Illékony! Megfoghatatlan! Olyan, mint a színészi létezés. Melyek voltak pályafutásuk legkedvesebb szerepei? Volt-e színészi pályájuknak szerepe abban, hogy házastársak lettek? Artúr: Hála Istennek, sok szerepemet szerethettem. Persze akadtak erõs kivételek. Tünde: Egyik legfontosabb munkámnak a Vígszínház-béli Trisztán és Izoldát tartom. Kapás Dezsõ mesterem halálakor formálta újjá az ismert legendát Alföldi Robi osztálytársam. Egy évig készültünk a bemutatóra (a díszletet is én terveztem), és ekkor, a munka során zuhantam mélységes szerelembe Kálid Artúrral, férjemmel, két csodálatos gyermekem édesapjával. Azon ritka mûvészemberek közé tartoznak, akik a családi életet, a két gyermekük nevelését éppen olyan fontosnak tarják, mint színészpályájuk alakulását. Hogyan lehet ezt a gyakorlatban megvalósítani? Artúr: A mindennapokat elmesélni lehetetlen. Az biztos, hogy legalább négyen kellünk hozzá. Szerencsére vannak, akik bármikor segítenek. A gyermekek? Tünde: Fiunk, Tamás Ábel 10 éves, komoly, gondolkodó, mély érzésû, egyedi humorú gyermek. Lányunk, Rebeka Johanna 9 éves. Amikor megszületett, felvágták a nyelvét és ez így is maradt mindmáig. Õ a család csacsogója. Érzékeny, bájos, nevetõ tündérke. Mindketten zongoráznak, szépen rajzolnak, és a család együtt capoeira-zik, ha épp nem a színházban játszunk. (A riport szerzõje bólint, mintha értené, de az inA Nemzeti Színház Tingli-tangli c. darabjában Nagy Cilivel ternetre ugorva tudja csak
168
HELYREIGAZÍTÁS Bocsánatot kérünk, amiért elõzõ számunkban hibásan, Országh-nak írtuk Dr. Ország Mihály nevét, akit a 105-108. oldalakon mutattunk be. A szerkesztôk
169
SZEPTEMBER
meg: a capoeira eredetileg egy brazil harcmûvészeti játék volt, amely mára egy szabad mozgású társastánccá alakult.) Megpróbálják-e lebeszélni a gyerekeiket e pályáról, ha õk is színészek szeretnének lenni? Artúr: Lehet a hétköznapokban támpontokat adni. Lehet bizonyos rend szerint élni. Lehetnek ismétlõdõ napi teendõk. Lehet (sõt azt hiszem, muszáj) gondolkodásban, erkölcsi kérdésekben, világlátásban terelgetni a gyermekeket, de az életéért mindenkinek magának kell megküzdenie. Ha éppen színészek akarnának lenni, hát legyen! Tünde: A színháztól, amíg lehet, távol tartjuk õket. Most éppen hol és milyen szerepekben játszik Tünde és Artúr? Tünde: A Nemzeti Színház tagjaként most az Oresztész c. darabban próbálok, valamint játszom a Tingli-tangli és a Tartuffe c. darabokban. Vendégként térek vissza a Vígszínház Össztánc c. elõadásába. Artúr: A Bárka Színház tagjaként most a Piaf, Piaf c. darabban próbálok, valamint játszom a Szentivánéji álom és a Don Carlos c. darabokban. Külsõs elõadásaim is vannak: A padlás; Össztánc (a Vígszínházban), aztán a S.Ö.R.; G.Ö.R.CS. (a Centrál Színházban). Vannak-e szerepálmaik? Artúr: Voltak szerepálmaim. Hogyan kerültek a Ferencvárosba? Jól érzik itt magukat? Tünde: A Ráday utcában élünk fiunk születése óta. Szeretünk itt lakni, de kacsintgatunk egy kis zöld felé... Vágyódunk egy kert után. Ha volna rá igény és lehetõségük: csinálnának-e egy speciálisan Ferencvárosi Színházat? Tünde: Ha álmodhatnék egy színházat a Fradiban, akkor a Kosztolányi-udvarba álmodnám!!! Ez a színház nem csak színház lenne, hanem afféle Mi van ma a Kosztolányiban?-szerû KULTÚRSZÍV; kiállításokkal, hangversenyekkel, kabaré-pódiummal, gasztronómiai különlegességekkel fûszerezve! Artúr: Álmodjunk együtt! További sok és nem illékony sikert kívánva köszönöm a beszélgetést! DINYÉS LÁSZLÓ
SZEPTEMBER
Iskolabemutató
Harsányi János Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola A József Attila Lakótelepen van egy olyan középiskola, amelyre a Ferencváros, több magas színvonalú iskolája mellett méltán lehet büszke. Erre 50 éves múltja okán is méltó lehet, de még fontosabb az, hogy a kor követelményeinek eleget téve a kereskedelmi szakma több tagozatát is felölelõ oktatási programja van és a szûken vett iskolai-oktatói tevékenységen túl az összetartozást elmélyítõ, barátságokat ébresztõ események megszervezésére mindig kész oktatói gárdája van. ISKOLÁNK NEVE Az iskolánknak, közel 50 éves komoly tapasztalata volt a szakképzés területén, az 1955/56-os tanévben Élelmiszerkereskedelmi-tanuló Iskola néven kezdte meg mûködését, amely 1967. november 5-én Békés Glasz Imre Élelmiszerkereskedelmi Szakmunkásképzõ Iskola névre módosult. Az iskola névválasztása akkor tükrözte a képzés jellegét, zömében élelmiszer-eladókat oktattunk, késõbb a képzés megnevezése és tartalma is átalakult, több mint két évtizeden keresztül élelmiszer-kereskedõket képeztünk. 1990-ben bevezetésre került az integrált kereskedelmi oktatás szakközépiskolai és szakmunkás szinten is, így elindult iskolánkban a szerkezeti átalakulás, és magasabb szinten valósult meg az oktatás. Még ebben a tanévben a kereskedelmi képzés területén a mi iskolánk indította el a gimnáziumi érettségivel rendelkezõk számára a 2 éves szakközépiskolai képzést. A szakközépiskolai képzésben két szakmacsoportra készítünk fel a kereskedelem-marketing és üzleti adminisztrációra és a közgazdaságira. Az új OKJ megjelenésével az érettségi utáni képzés hangsúlyos helyet foglalt el az iskola életében, így teljesen megváltozott az iskola profilja. Megvalósult iskolánkban a nappali rendszerû oktatás keretében a Kereskedelmi technikus (1996-tól), Menedzserasszisztens (1996-tól), Marketing- és reklámügyintézõ (1997-tõl), Európai üzleti asszisztens (1999-tõl) valamint a Humán controlling ügyintézõ (2003-tól) képzés, továbbá tanfolyami formában a Marketing- és reklámmenedzser (1999-tõl) és a Kereskedelmi menedzser (2001-tõl) szak. A gazdasági és társadalmi változások és az iskola képzési profiljának megváltozása szükségessé tett egy újabb névváltozást, amely nem volt egy egyszerû feladat. Szerettük volna, ha az iskola nevében tükrözõdnek azok a szakmai képzések is, amelyekre felkészítjük a tanulókat. Több éves próbálkozás után sikerült olyan összefoglaló nevet találni, amelyben jobban tükrözõdik a sokszínû képzésünk. Az iskolánk képzési profilját hitelesebben jeleníti meg a szakközépiskola jelzõjeként a gazdasági szakmaszerkezeti elnevezés. Névadónak szerettünk volna olyan magyar közgazdászt választani, akire joggal büszke Magyarország. Hosszas levelezés után, és Reök Attiláné igazgatónõ kitartásának köszönhetõen sikerült engedélyeztetni, hogy iskolánk névadója HARSÁNYI JÁNOS Nobel-díjas közgazdász legyen. 2002-tõl iskolánk névadó ünnepség keretében vette fel a Harsányi János Gazdasági Szakközépiskola nevet, melyre joggal büszke a tantestület és a tanulóifjúság, amely név kötelez arra, hogy jól szervezett és színvonalas képzés valósuljon meg iskolánkban.
170
ISKOLÁNK JELENE Iskolánk fennállása óta arra törekszik, hogy magas színvonalon képzett, piacképes szakemberek jelenjenek meg a munkaerõpiacon. Szakképzéseink oktatása során kiemelt figyelmet fordítunk a magas színvonalú, nagy szakmai tudás és az ehhez kapcsolódó kompetenciák kialakítására, a szakmai vizsgák eredményességére. Szaktanáraink fontosnak tartják a szakmai és módszertani ismereteik folyamatos bõvítését, valamint az új modulrendszerû képzéshez szükséges szemléletük kialakítását. 2007 szeptemberétõl logisztikai ügyintézõ képzést indítottunk az új modulrendszernek megfelelõen, nappali rendszerû képzésben. 2007 szeptemberétõl pedig szakiskolai bolti eladó alapozóképzést kezdtünk. A modulrendszerben folytatott szakképzés új lehetõségeket teremt arra, hogy a tanulókban számos új kompetenciát fejlesszünk. A megszerzett tudást (ismereteket, képességeket és attitûdbeli jellemzõket) a szaktanár sikeres problémamegoldó cselekvéssé alakítja. Éppen ezért iskolánkban a kompetenciaalapú oktatás ma olyan cél, amely alapvetõen átalakítja az iskoláról, a tanításról és tanulásról való gondolkodást. A szakképzésben nagyon fontos egyes kulcs-kompetenciák kialakítása. Iskolánkban nagy figyelmet fordítunk az elméleti órákon megismert szakmai tantárgyak és ismeretek gyakorlatban történõ sikeres felhasználására. Ennek szellemében új, modern oktatástechnikai eszközöket alkalmazva (bemutatók, internet) esettanulmányok feldolgozásán keresztül oldhatják meg a felmerült szakmai feladatokat a hallgatók. A szakmai ismeretek aktív, szintetizált és analitikus gondolkodást igénylõ alkalmazását megismerve a hallgatóink a gyakorlatban is mûködõ vállalkozások keretében sikerrel oldották meg feladataikat. Az érettség utáni szakmai képzéseinkben tanuló hallgatóink rendszeresen részt vettek iskolánkban rendezett külsõ vagy belsõ elõadókkal szakmai elõadás-sorozatokon, melyek többsége az évenként megrendezett Harsányi Napok keretében zajlik.
171
SZEPTEMBER
A morális kérdések elsôdleges szerepe, hogy az emberi jólétet növeljék. Több etikai értéket ismerünk: demokrácia, egyenlôség, szabadság, függetlenség. Létjogosultságukat az a tény adja, hogy ilyen értékeket tisztelô társadalmak sokkal jobb életkörülményeket tudnak biztosítani, mint az olyan társadalmak, amelyek semmibe veszik ezeket az értékeket. Ezért gondolom, hogy ezeket az értékeket elfogadó társadalom nemcsak etikailag jobb, de kedvezôbb gazdasági helyzetben is fog élni. Az emberek sokkal jobban fognak bízni egymásban, ha a társadalom tagjai ezeket az erkölcsöket követik. Az ôszinteség gazdaságilag is kifizetôdik! Ezért érdekel engem az etika matematikai és fizikai háttere. Harsányi János
SZEPTEMBER
AZ OKTATÁS RENDHAGYÓ ELEMEI Kihelyezett órák A 9. évfolyam idegenvezetéssel az Operaházban tart mûvészettörténet órát. A 10. évfolyam a Csodák Palotájában tart fizika órát. A 12. évfolyam állampolgári ismereteit parlamentlátogatással bõvítjük. A 13. évfolyam a Magyar Nemzeti Bank Bemutatótermében tesz látogatást. Az alsóbb évfolyamosok egy-egy csoportja pedig drámapedagógiai foglalkozásokon vesz részt. Rendhagyó órák a Harsányiban Régi múltra visszatekintõ hagyomány, hogy a Közmûvelõdési Pódium kínálatának köszönhetõen évente 10-12 tanórán házhoz jön a színház. Így láthatják diákjaink, pl. a Bánk bán, Az ember tragédiája kivonatolt ismertetõjét vagy József Attila, Ady Endre és mások költészetének keresztmetszetét. Egy diákunk édesanyja aki kórházi ápoló elõadást tartott osztályfõnöki órán. Azóta ô a tantestület fix +1-ik tagja, akihez drogprevenciótól kezdve a felvilágosító órákon át az életvezetési témákig sok mindennel fordulunk. HARSÁNYI DÍJ A díjat 2004. óta évente öt diák és öt tanár kapja, akik közül egy-egy Harsányi Érmes lesz. Az akkori IDB-sek a kérdõívükre érkezett válaszok alapján megpróbálták a legfontosabb tanári erényeket néhány pontba összefoglalni. Minden diák 1-5 tanárt pontozhat 1-10 ponttal ezen tulajdonságok alapján. A személyenkénti pontokat a tanított diákok számával osztva kapunk egy arányszámot. Ez az alapja a tanárok estében a Harsányi Díj odaítélésének. A diákoknak pályázniuk kell a tanárok által összeállított szempontrendszer ismeretében. A pályázati lapokat számítógép pontozza, majd az öt legjobból egy 3 fõs bírálóbizottság választja ki a Harsányi Érmest. (Eddig még mindig a minõsítést végzõ számítógépes program gyõztesét jelölték, ami jelzi a rendszer átgondoltságát.) A tíz díjazottat az Iskolanapok megnyitóján hirdeti ki az igazgató. ISKOLÁNK NÉMET-MAGYAR CSEREPROGRAMJA Iskolánk a németországi Coburg Staatliche Fachoberschule und Berufsoberschule iskolával együttmûködve szervez csereprogramot, melyben alkalmanként 14-15 diák és 2 nevelõtanár vesz részt. A program elsõdleges célja a magyar diákok nyelvtanulási lehetõségeinek bõvítése, valamint mindkét diákcsoport részére a partnerország megismerése kulturális, történelmi, társadalmi szempontból és a mindennapos élet területén. A diákoknak lehetõsége nyílt továbbá a fogadó ország iskolai, munkahelyi viszonyaival való ismerkedésre, csapatépítõ képességük és a csapatmunkában való részvétel kipróbálására (idegen nyelven is!). A Budapesti részprogram során a német diákok tanórákon vettek részt iskolánkban. A látogatott órák között szerepelt angol, német, népismeret (német kisebbségi nyelvoktató képzés), taniroda, gépírás, számítástechnika és testnevelés. Az órákon a magyar és német diákok közösen vettek részt és csapat- vagy pármunkában végzendõ feladatokat kaptak. Ez segített feloldani és áthidalni a diákpárok között kezdetben fennálló kommunikációs nehézségeket, valamint lehetõvé tette, hogy a diákok szakmai nyelvtudásukat is próbára tegyék. LÁSZLÓ TÜNDE
172
Részlet Kõrösi Zoltán: Milyen egy nõi mell? Hazánk szíve c. regényébõl Wodianer Salamon irodájában, a külsõ szobában mindig segédek várakoztak, készen arra, hogy elvigyék az öreg üzeneteit. A homokfúvott, kettõsszárnyú üvegajtón belül állt Salamon bácsi nagy, zöld posztós írósztala, amelynek az egyik sarkán egy különös üveggömb csillogott: mintha összetorlódott felhõdarab, vagy megsötétült dohányfüst kavargott volna benne, ám e gomolygásból újra és újra kékes fényû, elektomos szikrák pattantak elõ. Állítólag egy régi szállítmány ráadásaként érkezett valaha a városba, úgy, hogy az akkor még fiatal Salamon nem is kérte, és nem is fizetett ilyesmiért. Nem is tartotta sokra, félrelökte, mint haszontalan csecsebecsét. Ki tudja, ha még kérte volna, de így? A fiatalabb korában a saját zsidóságát kevésre becsülõ Wodianer nem ismerte, s nem is igen kutatta a gömb rendeltetését, már ha egyáltalán volt valami célja ennek a különös tárgynak azon kívül, hogy megérttette a szemlélõjével, nincsen más, csakis a bizonytalanság, s a minden bizonytalanság mögött ott rejtõzõ homály. Felhõk és azután újra csak a felhõk, ki tudja, hol bújkál a Nap. Idõvel azonban a vastag, szemcsés üveg mélyén fészkelõdõ titok mégis annyira lenyûgözte a kereskedõt, hogy megtartotta a gömböt. Kétségtelen, hogy a körülöttünk halmozódó világban, s a bennünket körülvevõ emberekben nem utolsósorban a saját velük töltött idõnket szeretjük: meglehet, így volt ezzel az üveggömbbel Wodianer is. Napokig csak nézegette a nem várt szerzeményt, s mindinkább megtetszett neki, olyannyira, hogy aztán már nem tudott szabadulni a hatása alól, s észre se vette, de egyre inkább azt remélte tõle, hogy valami történni fog ott belül, valami, ami magyarázatot, vagy legalábbis jelet ad az õ idekinti, folytonosan összekavarodó életére. A feladó nélküli csomag így maradt az íróasztalán, s bár az irodát hetente egyszer makulátlan tisztaságúvá kitakarítani a segédeknek különösen fontos kötelessége volt, beleértve az asztalon tornyosuló papírhalmok rendbetételét is, az üveghez soha, egyikük se nyúlhatott. Wodianer egyébként büszke volt a vezetéknevére, kedvtelve emlegette, az mégsem lehet véletlen, hogy ugyanúgy hívják, mint a magyar Rotschildnak nevezett Wodianerek hírneves családját, noha, sajnálatos módon, a néven túl a rokonságra közöttük semmi más nem utalt. Igaz, ahogy õ mondta, el lehet ám azon gondolkodni, hogy a híres Wodianerek, akik a legenda szerint spanyolországi eredetûek voltak, s Morvaországból telepedtek meg ebben az országban, õk is innen délrõl, egészen pontosan Bácsból költöztek fel a székesfõvárosba. Akkoriban, Wodianerek felemelkedése idején a család egyik ága terményekkel, gyapjúval és dohánnyal foglalkozott, saját dereglyéin vontatta fel Pestre a délvidéki dohányt, a másik ág fiai könyveket, hírlapokat adtak ki. Salamon bácsi szerint a terményes Wodianer Fülöp az ezerhétszázas évek végén Szegeden élt, de már onnan is raktárt tartott fenn Pesten, két fiát pedig pesti nagykereskedõ családokba házasította be. A legidõsebb fiú, Sámuel, aki apjuk halála után maga is letelepedési engedélyért folyamodott a pesti tanácshoz, pár évvel késõbb, az ezernyolcszázharmincas évek közepén megkapta még a nagykereskedési jogot is, de üzleti központját Bécsbe tette át. Gyapjúkereskedelemben talán a legjelentõsebb cég lett az övé, Hollandiába és Angliába szállított, csakhamar még a tiszántúli dohány kereskedését is megszerezte, s az ország leggazdagabb nagykereskedõjévé vált. Idõsebbik fia, Mór, az ezernyolcszáznegyvenes esztendõben kikeresztelkedett, a kálvinista vallást vette fel, s pár évre rá református lett az apa, Sámuel is. Negyvennégyben nemességet kaptak, a kapriorai elõnévvel, a családi címerben a szállítóhajó a dunai dohány- és ga-
173
SZEPTEMBER
Üveggömb
SZEPTEMBER
bonaszállítmányokra emlékeztetett. Ez a Wodianer Mór nem kisebb nagysággal, mint Széchenyivel ebédelt együtt, a magyar gróffal látogatott ki Óbudára, döntõ része volt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alapításában, hozzájárult a Hengermalom és Lánchíd finanszírozásához, ráadásul ez utóbbihoz még kölcsönt is vett fel a bécsi Rotschild-banknál. Apjától rámaradt az Aldunasoron álló volt Kramnitzer-ház, az a nagyhírû, elegáns kávéház, amit az ezernyolcszázharmincnyolcas jeges árvíz után Viktória királynõ tiszteletére az Angol királynõ-höz cégéreztek. A nagy, negyvennyolcas forradalom idején is Pesten tartózkodott, jelesül éppen az Angol királynõben, amikor híre érkezett, hogy a Belvárosban, a Városháza elõtt nagy tömeg tüntet a zsidók ellen. A tudósítás szerint egy szónok fölheccelte a napok óta hullámzó tömeget, hogy a városban a lakbérek azért olyan magasak, mert a zsidók nagy számban települtek be Pestre. A céhek tanácskozásán követelték a zsidók elbocsátását a nemzetõrségbõl, s követelték a negyvenes években betelepedettek kiûzését is. Aznap, április tizenkilencedikén, pészah második napján, mely az askenázik közt mindig ünnep volt, a tüntetés átcsapott a zsidónegyedbe, s a Király utcában felvonuló tömeg megtámadta az Orczy-ház elõtt õrködõ Lõwinger Adolf volt császári hadnagyot, az egyetemi egyenlõségi zászlóalj tagját. Elterjedt, hogy a Király utca belsejében a zsidók kõvel dobálják meg az arra járókat, sõt, forró olajat zúdítanak le az ablakokból. Az egyenruhás hadnagy hiába próbált rendet teremteni, õt magát is csak a gyorsan közbeavatkozó katonaság tudta kimenteni a felbõszült tömeg kezébõl. Másnap a Király utca elején már válogatás nélkül megtámadtak mindenkit, akit értek. Nõk és gyerekek menekültek a szénapiac, a Széna tér felé, ahol a nemrég felavatott kálvinista templom nyújtott menedéket, melynek kapujában Török Pál, a késõbbi református püspök kivont karddal állta útját a csõcseléknek. Végül csak gróf Batthyány Lajos miniszterelnök személyes fellépése, a tömeg elõtt mondott beszéde akadályozták meg a nagyobb vérontást, s fõként az, hogy a rend visszaállítására katonaságot vezényelt ki. Viszont Pest városi tanács választmánya jelentést írt a miniszterelnökhöz, s ebben kijelentették, hogy az izraelitákat nem tekintik a nemzetõrség nemes, ám terhes feladataira kötelezetteknek, s megtiltották a pesti háztulajdonosoknak és szálláskiadóknak a lakhatási engedéllyel nem rendelkezõ zsidók befogadását. A miniszterelnök helybenhagyó rendeletére a nemzetõrség zsidó tagjai önként visszaléptek a szolgálatból, és zászlóaljuk, amelynek pedig a börtönbõl a forradalmi ifjúság által kiszabadított Táncsics Mihály volt a vezére, feloszlott. Nem véletlen, hogy a magyarországi zsidók kivándorlása Amerikába éppen ebben az évben kezdõdött. Május elsõ felében megalakult a Központi Kivándorlási Egylet, Pestrõl és Pozsonyból a vallásuknak szabadságot, s maguknak jogokat keresve többezren indultak útnak az Újvilágba. Csak majd szeptemberben, a horvát támadás után hívták és fogadták be a zsidókat ismét a nemzetõrségbe, hogy aztán mind nagyobb létszámban vegyenek részt a függetlenségi küzdelemben. Negyvenkilenc tavaszán Debrecenben egyébként éppen a könyves Wodianerek közül Fülöp nyomtatta a Kossuth-bankókat. Mindenestre Wodianer Mór a szabadságharc után már mint bécsi bankár lett a Monarchia egyik legtehetõsebb üzletembere, osztrák báróságot kapott, testvére, Albert pedig fõként bank-érdekeltségekkel foglalkozott, õt nevezték el magyar Rotschildnak. Akárhogy is: Salamon bácsi erõsen számon tartotta a pesti és bécsi Wodianereket, s a hosszú sorolásban nemigen zavarta az, hogy a vagyonra és báróságra jutott nagyuraknak alighanem fogalmuk se volt az õ kereskedésérõl, boltjáról és büszkeségérõl. A nagyvilágban számtalan ember, élõlény és tárgy létezik, amelyeknek a létezésérõl még csak sejtelmünk se lehet, ez az azonban nem jelenti azt, hogy ne tartoznánk össze velük elszakíthatatlanul. Elég az, hogy vannak, és elég az, hogy a teremtõ megnyugodott felõlük, s mert ez így van, marad nekünk is a megnyugtató bizonyosság. Wodianer Salamon gyakorta említette azt is, hogy nagyjából egy évszázada a saját családja is
174
Az a bizonyos kilences Szemelvények Albert Flóriánról Nagy szerencsénk van, mert több nagyszerû sportcsillagunkról is neveztek el hazánkban sportlétesítményt: Szusza Ferencrõl, Papp Lászlóról, Puskás Ferencrõl, és végül a legfiatalabb: Albert Flóriánról. Mindegyik közel áll a szívünkhöz, de Albert a kerületünké, méghozzá úgy, hogy a FRADI volt az egyetlen sportegyesülete, amióta 11 évesen futballozni kezdett a politikai okokból átmenetileg KINIZSI-nek nevezett ferencvárosi klub kölyökcsapatában. (Mi azért tudtuk, hogy az a FRADI, az FTC, a Ferencváros!). 1941. szeptember 15-én született a déli határhoz közeli Hercegszántó faluban, a futballal már itt megbarátkozott az ugyancsak focizó két testvérbátyja révén. Az is a szerencséink közé tartozik, hogy Budapestre költözésük után éppen a KINIZSI-ben mutatkozhatott be, és 1954-ben már az Úttörõ Budapest-válogatottban is. Következett a KINIZSI serdülõ csapata, majd még gimnazista korában ifjúsági válogatott lett, és NB-I-es csapattag: 1958. XI. 2-án a DVTK ellen debütált a Fradi nagy csapatában, 2 góllal. Igazán jó indulás! Még nem volt 18 éves, amikor 1959-ben válogatottként játszott az NSZK ellen, s mindjárt két gólpasszal, majd az emlékezetes, 8:0-ra végzõdõ Magyarország-Svájc mérkõzésen góllal mutatkozott be, s ugyanabban az évben Jugoszlávia ellen ott! 3 gólt lõtt. Nem csoda, hogy az egyik európai sportlap 59 legjobb válogatottja címmel köszönti, s egy Aranylabda-szavazáson már kapott szavazatot. Tagja volt az 1960-as római olimpián bronzérmes csapatnak (10 meccsbõl csak 1 vereség!). Abban az évben
175
SZEPTEMBER
onnan, a pesti Belvárosból, a Király utca elejérõl, az Orczy-házból indult el fedeles szekérrel lefelé a Duna mentén, mondjuk így, éppen az ellenkezõ irányú utat járták be, mint a hírnévre szert tett névrokonok, õk északról ereszkedtek ide lefelé, abból a hatalmas gyülekezetbõl, ami valóságos kikötõje és forgatókorongja volt a Galíciából, Oroszországból és német földrõl érkezõ zsidó családoknak, s nem utolsósorban vagy száz éve már a legnagyobb kereskedelmi központnak is számított. Ha õ maga felutazott Budapestre, elsõ útja bizonyosan az ódon Orczy-kávéházba vezetett, ahol egykor gyapjú- és bõrkereskedõk révén bõrbörze mûködött, s ahol a késõbbi években a nyugati, déli és keleti Európa gabonakereskedõinek jelentõs része megfordult. Persze ekkorra már, az elsõ világháború és az ország szétesése utáni idõre az ódon kávéházban megkopott a forgalom, maga a kávéház se volt már a régi. Még a boltívek és a tajtékszínûre érett tapéta alatt is egyre többet emlegették azt a nagyszabású tervet, hogy az egykori Orczy-bárók mai örökösei eladásra kínálták fel a házat a városnak, s a Fõvárosi Közmunkatanács tervei szerint a kétudvaros, roppant kiterjedésû Orczy-ház elbontásával sugárutat nyitnának Budapest szívében, a Király utca és a Dob utca között. Salamon bácsit azonban nem a jövõ érdekelte, legalábbis ezek között a falak között nem azt akarta kutatni, mit hoz a rárontó idõ. Ha a fõvárosban már megkötötte a maga üzleteit, este nyolc óráig, a rendszeresen korai zárásig õ is ott üldögélt az Orczy-kávéházban a kalapban, sapkában beszélgetõ, újságot olvasó, öregebb törzsvendégek, s a vidékrõl felsereglett, állás, vagy akár csak megélhetés után áhítozó, fiatalabb, fekete kabátos férfiak között. Éppen hogy a kávéház idõtlensége, a változatlanság volt az, ami rabul ejtette. Egy kávéház, amiben úgy tûnik, akár valami üveggömbben, mozdulatlanul, érintetlenül bezárva megmaradhat az idõ.
SZEPTEMBER
egy itthoni mérkõzésen 6 gólt lõtt, ebbõl négy fejesgól volt. Európa Bajnoki bronzérmes 1964ben, 1972-ben 4. helyezett. Az 1962. évi világbajnokságon (Chile) negyeddöntõs, az 1966. évi angliai vb-n 3:1-re verték az akkor már 12 éve veretlen brazil csapatot (Pele nem játszott). Albert ezen a mérkõzésen nem lõtt gólt, de végig õ irányított. Pele szerint a játék királya Albert Flórián volt. Ekkoriban a magyar válogatott csatársorát tartották a legjobbnak, benne egy idõben két fradista is szerepelt: Albert és Fenyvesi Máté. A brazilok nemes bosszút álltak: híres klubjuk, a Flamengó a következõ évben 2 hétre vendégül látta Brazíliában az Albert-házaspárt. (Ilyen a futball?) De ekkor már jó ideje Császár-ként emlegette itthon a közepesen rajongók hada is (nagy kár, hogy nem akadt trónkövetelõ!). Négyszeres bajnokcsapattag, kétszeres kupagyõztes (1965-ben a Vásár Városok Kupája), kétszer (1966, 1967) az Év játékosa. 1967-ben Európa legjobb labdarúgójának is választották, amivel az év végén kiérdemelte az Aranylabdát. Nem véletlen tehát, hogy a Fradi híres házi történésze, a nemrég elhunyt sportbarát, Nagy Béla 1984-ben megjelent könyvének címe egyszerûen: Aranylabdás Albert Flórián. E könyv egyébként 254 fényképet tartalmaz, többé-kevésbé részletes képaláírásokkal, amelyek nagyon jól megrajzolják a pályaképet, emellett a könyv bõséges megbízható adatot is tartalmaz. A 254-es szám arra utal, hogy Albert 254 mérkõzésen szerzett gólt. ...a csípõre tett kezû Albert az elmúlt negyven év ferencvárosi játékosai közül a legtöbb gólt szerezte! Összesen 537 mérkõzést játszott a Fradiban: 351 bajnokit, 163 nemzetközit, 23 MNK-t (1964-72 között), ezzel mindmáig a 4. helyen áll az örök ranglistán. Emlékezhetünk testcseleire, passzoló cseleire, az ellenfelek elfektetéseire, nagyszerû fejjátékára is. A magyar válogatottban 75-ször játszott és 31 gólt lõtt. Beutazta a világot. Itthon háromszor volt gólkirály (egyszer Tichy Lajossal megosztva). Három alkalommal is tagja volt a Világválogatott csapatnak, a Rio de Janeiro-ban 2-1-es brazil gyõzelemmel végzõdõ BrazíliaVilágválogatott mérkõzésen õ rúgta a Világválogatott gólját. 1969 hozta a legsötétebb napot, VI. 15-én egy Dánia elleni mérkõzésen a dán Engedahl kapus véletlen jóvoltából térdszalagszakadást szenvedett, s bár még további öt évig aktívan játszott, 32 évesen abba kellett hagynia a profi futballozást. Egész pályája során sérülékeny volt, emiatt negyedével-harmadával kevesebb mérkõzésen játszhatott, mintha mindig egészséges lett volna. Utoljára a Fradi színeiben 1974. III. 17-én játszott a Népstadionban a ZTE ellen, majd ünnepélyesen elbúcsúztatták. Nagyon meghatódott, amikor karjára húzták az örökös csapatkapitány karszalagot. Ugyancsak ez évben, május 29-én lépett pályára utolsó válogatott mérkõzésén a jugoszláv Vojvodina ellen, az 1:1-es döntetlenhez õ rúgta a magyar gólt. A befejezés is szép volt hát, nem csak az indulás. Remek edzõi voltak, néhányukról mint második apjáról beszélt, ami egyértelmûen utal a közöttük lévõ kölcsönös szeretetre. Például Tátrai Sándor, Hoffer József (aki egyébként könyveivel is emlékezetessé tette nevét), Lakat Károly. Áldott emberek kezébe kerültem írta Életem a Fradi, Titkok az aranylabda árnyékából címû, a Ringier Kiadó-
176
177
SZEPTEMBER
nál 2007-ben megjelent könyvében. Néhány szót a családról: még nem volt 3 éves, amikor elveszítette édesanyját, s a továbbiakban édesapja nevelte, akinek nagy örömet okozott azzal, hogy bár több csapathoz is hívták hû maradt a Fradihoz. Méghozzá végig ugyanabban az öltözõben, mindig a 9-es mezben, és nem kell ahhoz babonásnak lennünk, hogy higgyünk a bûvös 9es számban. 1959-tõl 10 éven át az MTI-nél újságíró is volt, õ készítette A világ sportja sorokban címû összeállítást. Három hónapig katona volt egy egri sportszázadban, amelynek emléke a Fradi Nagy Béla futballmúzeumában látható katonaládája, amelyet a katonatársak festettek zöld-fehérre (a rajta lévõ B-pest szöveg emiatt megbocsátható). Ugyanitt van az utoljára használt futballcipõje is, csak az Aranylabdától nem válik meg, ami nem csoda, ezt nem is vették el tõle soha. Nagyon jó társat talált a feleségében. 1963-ban ugyanabban a hónapban, novemberben volt az esküvõjük, amelyben a régi favázas Fradi-pályán az utolsó bajnoki meccset játszották, a partner a DVTK volt. Két gyermekük született: Magdi és Flóri. Érdekes: Flóri éppen a kiugróan eredményes 1967-ben! Természetesen õ is focista lett (sõt a nõvére is játszott egy ideig), és a mai napig futball-közelben van az FTC-ben. Az sem véletlen, hogy három fiú-unokája (köztük Albert Flórián Patrik) is focizik, edzésben tartva a nagypapát a vasárnapi öregfiúk meccsekre. A hatvanas években gebinben (akkoriban szokásos üzemeltetési mód) megkapták a Ferenc körúton lévõ Kéknyelû borozó vezetését, ettõl annak forgalma jócskán megnõtt, pláne ha tudni lehetett, hogy mikorra volt várható Flóri, segédkezni a feleségének. Késõbb az Izabella utcában is nyílt borozójuk, ott nem jártam. Említett könyvében, s a vele készített több száz interjúban nem csak a sikerekre és örömökre emlékszik vissza kitûnõ memóriával, hanem a kudarcokra, elhibázott, kihagyott helyzetekre is. Soha nem mulasztotta el kihangsúlyozni: jó társak, jó csapatok nélkül nem jutott volna idáig. Nagy bánata, hogy világversenyen nem lett elsõ a csapata, valamint az is, hogy elfogulatlan(?) szakemberek döntése megfosztotta a klubot az elsõ osztályban érvényes licenctõl, ezzel az addig megszakítatlan elsõ osztálybeli szerepléstõl. A sors különös játéka, hogy ha nem is napra, de hónapra éppen 40 évvel az Aranylabda után érte a másik megtiszteltetés: 2007 végén, 66 éves korában róla nevezték el az FTC stadionját. Persze idõközben történt vele még egy s más. Szakedzõként volt technikai vezetõ, az Ifi három edzõje (saját kérésére), 1987-ben a nagyok edzõje, kétszer is edzõsködött Líbiában, rövid ideig volt az FTC elnökhelyettese, majd az utánpótlás szakág-vezetõje. Jelenleg tiszteletbeli elnök, s az elnöki tanácsadó testület tagja, majd mindennap bejár a munkahelyére, az Albert stadionba. Sokáig élvezze! * Az FTC 110 évvel ezelõtt, 1899. május 3-án alakult, három E jegyében, ezek: Erõ, Egység, Egyetértés. Remélnünk kell, hogy e jelszavak érvényben maradnak az utánunk jövõ generációkban is. KEÖVES FERENC
SZEPTEMBER
Kávé és kultúra egy helyen Látogatás a Café Eckermannban Hová tûntek az irodalmi kávéházak Budapestrõl? Hol lehet ma hosszan elüldögélni egy kávé mellett, újságot olvasni, találkozni a többi törzsvendéggel, vagy akár irodalmi folyóiratot szerkeszteni a törzsasztalnál? Szerette volna mindezt tudni a kávéházi életért rajongó Wilhelm Droste is, amikor 1989-ben Magyarországra érkezett. A német irodalomtörténész, író, mûfordító Vesztfáliában született, Marburgban tanult német irodalmat, történelmet és politológiát. Késõbb Hamburgban töltötte polgári szolgálatát, itt határozta el, hogy az NSZK akkori modern levegõje helyett új kultúrát, szellemi teret keres magának. Hazánkról elõtte nem sokat tudott bár rejtélyes módon kezdettõl vonzódott hozzá. 12 évesen magyar bélyegeket kezdtem gyûjteni, és ez lett belõle tréfálkozik, arra utalva, hogy azóta is itt él, kiválóan beszél magyarul, és magyar felesége van. Tanít az ELTE német szakán (õ volt annak idején az elsõ NSZK-beli lektor), lapot szerkeszt, ír. Ja, és megvan a régen keresett pesti kávéház is. Õ találta ki, és megnyitása óta õ vezeti a Café Eckermannt, amely pár éve a Ferencvárosban mûködik a kerületiek legnagyobb örömére. Pedig a Goethét hûségesen szolgáló, és õt mindenhová követõ titkárának nevét viselõ, és talán éppen ezért mindig a Goethe Intézet közelében mûködõ étterem-kávéház korábban, 1995ös megnyitásakor elõkelõbb helyen mûködött. Legalábbis irodalmi szempontból: az Operaház mellett, az Andrássy úton, Ady egykori törzs- és élõhelye, a Három Holló helyén. A Goethe Intézet, bár üzleti vállalkozásba kulturális intézményként nem foghatott, mindig kereste a kapcsolatot az utcával, a nagyközönséggel. A kávéház, étterem jó közvetítõ közege a kultúrának is, így kapóra jött Wilhelm Droste ilyen irányú vállalkozó kedve, õ ugyanis az ELTÉ-n kapott lektori fizetését szerette volna kiegészíteni a vendéglátással. Évekig jól mûködött a kulturális intézmény és kávézó társbérlete, ám amikor az intézet néhány éve a költözés mellett döntött, Wilhelm Drosténak döntenie kellett: követi, vagy marad. Õ megpróbálta korábbi álmát megvalósítani, maradni, és Három holló néven tovább mûködtetni a kávéházat. Egy fél évig sikerült is, aztán már nem tudott lépést tartani az Andrássy úti bérleti díjakkal, így az Eckermann a Ráday utca 58. szám alá költözött, és újra a Goethe Intézet mellé került. A Három Hollót nem sikerült megmenteni, helyén a magyar irodalomtörténet szégyenére ma az extravagáns és igen drága nemzetközi Burberry luxus-divatszalonja mûködik,
178
179
SZEPTEMBER
aminek semmi köze az épület és az utca múltjához. Valószínûleg Ady is fanyalogna, hogy egykori kedves helyét nem lelkes irodalmár-közönség, hanem a nemzetközi divatot majmoló, újgazdag társaság látogatja. De térjünk vissza a Ráday utcába! A Café Eckermann nemcsak kávéház. Van jó konyhája is, lehet ebédelni, vacsorázni, egészen tûrhetõ árakon. A nap (hétköznap 8-kor, hétvégén 10-kor) a reggelizõk, kávé mellett újságot olvasók érkezésével indul. Délben az asztalokat megtöltik az ebédelõk. Gyakoriak az üzleti ebédek, sokan járnak ide a környék irodaházaiból, köztük a Goethe Intézetbõl is. Délután átmeneti nyugalom következik, ilyenkor nyugodtan lehet olvasni az itt bõségesen megtalálható irodalmi folyóiratokat (Holmi, Irodalmi jelen, Exsymposion stb.). Majd este újra indul az élet. Ilyenkor tartja több irodalmi folyóirat szerkesztõségi ülését. Maga Wilhelm Droste is szerkeszt egyet, amely természetesen a Három holló nevet viseli, németül jelenik meg, és a magyar irodalom termésébõl ad ízelítõt (kapható a kávéházban). Gyakoriak a külföldi vendégek, nemcsak a németek. Nem turisták: inkább az itt élõ vagy tanuló külföldiek. Sok a mûvész, zenész, irodalmár. Van, aki laptopja társaságában egy egész délutánt vagy napot eltölt valamelyik asztalnál. Meglepõ módon idõsek és fiatalabbak egyenlõ arányban képviseltetik magukat a vendégkörben. A személyzet és a törzsvendégek között gyakori a személyes ismeretség. Egyáltalán, vannak törzsvendégek, sõt, õk teszik ki a vendégek többségét. Vagyis olyanok, akik jól érzik magukat itt, és ezért rendszeresen visszajárnak. Örülünk, hogy így van, mert ez ma nem általános, pedig természetesnek kellene lennie. Van, aki még az Andrássy útra kezdett járni, és most itt van. Záróra este tizenegykor, vasárnap tízkor van. A kultúra pedig mindennek állandó kiegészítõje. A falakat rendszeresen különbözõ kiállítások képei töltik meg, melyeket el lehet nézegetni kávét kortyolgatva, vagy akár falatozás közben is. Rendszeresen tartanak irodalmi esteket. Az egyik munkatárs, Érdi Gabriella csak a kulturális programokért felel. Tõle tudtam meg, hogy a jövõben, az irodalmi estek mellett délelõtti matinékat, gyermekprogramokat is terveznek. Szombatonként jazzkoncertet lehet hallgatni, keddenként bárzongorista szórakoztatja a vendégeket. Az Eckermannban még színházat is lehet látni: a Színmûvészeti Egyetem vizsgaelõadásait, kamaradarabokat. 2009 januárjától a jelenleg csupán társtulajdonos Wilhelm Droste egyedül vezeti majd a kávézót. Azt ígéri, lesznek változások. Mindenekelõtt erõteljes kulturális offenzívát készül indítani, szélesebbre tárva a kulturális palettát. A magyar és német mellé kitenni angol, francia, spanyol napilapokat is. Együttmûködni a svájci nagykövetséggel, az osztrák kulturális intézettel, valamint a német nyelvû Andrássy egyetemmel. Még több kultúrát, rendezvényt behozni a falak közé. A Café Eckermann karakteres hely. Van arca. El lehet mondani, hogy milyen. Nekem barátságos, inspiráló, kényelmes és zamatos. Azt ajánlom a kedves olvasónak, menjen el, és döntse el, hogy neki milyen. Nem fog csalódni. SZABÓ ZSOLT
SZEPTEMBER
45 év a Ferencvárosban Emlékek az Erdõ család életébõl 1964-ben születtem, s családunk pár hónappal születésem elõtt költözött a IX. kerületbe, a Ráday utcába. Akkor öten voltunk gyerekek, szülõkkel együtt tehát heten, s nagyon örültünk, hogy sikerült egy hármas társbérletbe költözni. Azidõtájt ez a fajta lakásmegoldás általános volt a fõvárosban. Szerencsére a két másik társbérlõ hamarosan átadta nekünk a helyét. Szénnel fûtöttünk és emlékszem, hogy jött a szenesember (akitõl gyerekként egy kicsit féltünk is) és a pincébe lehordta a tüzelõt. Innen aztán vödörben hoztuk fel a lakásba, a második emeletre. A hatvanas években nagyon kevés autó járt az utcán. Emlékszem a szódásra, a jegesre, a köszörûsre és az ószeresre. Ezek bejöttek az udvarba és elkiáltották magukat úgy, hogy minden élõ és halott meghallotta, hogy itt vannak. Karácsonykor viszont a betlehemes gyerekek jöttek és karácsonyi énekeket énekeltek. Ennek nagyon kedves hangulata volt. Bátyáim, Péter, Pál és Sándor 10-12 évvel idõsebbek nálam. Születésemkor már nagy iskolások voltak, a Szamuely utcai (ma Lónyai utca) általános fiúiskolába jártak. Két iskola állt egymás mellett, egy fiú- és egy lányiskola. Késõbb aztán koedukált lett mind a kettõ, s végül össze is vonták õket. Nagyon jó tanárok tanítottak itt évtizedeken keresztül. Így bátyáim tanárai közül több nõvéremet, Marit és engem is tanított és nem egy közülük emlékezett az idõsebb testvéreinkre. Néhány nevet különösen érdemes megemlíteni tanáraink közül, így Dr. Füsy Lajosnét (történelem), Ökrös Nagy Zoltánt (orosz), Dr. Susán Vendelnét, Kamilla nénit (magyar) és a késõbbiek közül Rácz Ferencnét, Nelli nénit (matematika), Dr. Csalagovits Istvánnét, Elvira nénit (kémia), és a legaranyosabb tanító nénit Dr. Écsy Sándornét, Edit nénit. Bizonyára sokan emlékeznek rájuk. Az igazgató Jávor Ferenc nagyon tekintélyes ember volt. Szüleim nagyon szerették a kerületet. Minden közel volt, s õk mind a ketten eleinte a kerületben, az Illatos úton, az Aszfaltút Építõ Vállalatnál dolgoztak. Közel volt a Nagycsarnok, ami az egyik legolcsóbb piac volt a városban, és nem lévén még Auchan, Metro és Tesco, ez volt a bevásárlás legfontosabb színhelye. Szüleink és nagyszüleink sokszor vittek minket játszótérre a Duna partra (ma Nehru part), a Czuczor térre, aminek a helyén a Corvinus Egyetem új épülete áll, és az Úttörõ térre, ami ma a Markusovszky tér. A Duna parton, a csepeli HÉV végállomásánál, nagyon finom pattogatott kukoricát árultak. Nagyszüleink vasárnap, a kilences szentmise után gyakran vittek ki ide minket levegõzni, s olyankor, ha jók voltunk, kaphattunk pattogit. Sokat jártunk vasárnap délelõttönként matinéra is a Kinizsi moziba. És szívesen tértünk be a Varga cukrászdába (ma Nándori cukrászda) egy 50 filléres fagyira. Jó volt, hogy közel voltak a középiskolák is, bátyáimnak a Piarista Gimnázium, a Mikszáth téren, nõvéremnek és nekem a Veres Pálné Gimnázium a Veres Pálné utcában, és húgomnak a Patrona Hungariae Gimnázium, a Knézits utcában. 15 perc alatt gyalog mindenhová el lehetett jutni. Késõbb az egyetemek is közel voltak, az orvosi, és Péternek a Hittudományi Akadémia. Sanyi bátyám nyomdokain én is a SOTE Gyógyszerésztudományi Karára jártam. Helyileg a Hõgyes Endre utcába, az Üllõi út 26-ba, a Klinikákhoz, a Nagyvárad térre és a Puskin utcába. Sanyi késõbb kutató lett, s nekem is nagyon megtetszett a kutatói pálya. Akkoriban még a gyógyszertári munkát nem sokra becsülték, szerencsére ez azóta megváltozott. Mari pedagógus lett, õ édesanyánk hivatását választotta. Gyermekeit szakmájának megfelelõen példamutatóan neveli, ahogy azt édesanyánk is tette. Pali üzletkötõ lett. Korán családot ala-
180
181
SZEPTEMBER
pított, legidõsebb lánya elõbb született, mint Zsuzsi, a legkisebb testvérünk. Így Zsuzsi még meg sem született, már nagynéni volt. Zsuzsi egyébként jelenleg könyvek és folyóiratok szerkesztésével, kongresszus-szervezéssel foglalkozik, angol-média szakon végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Péter, aki a papi hivatása mellett kánonjogi végzettséget is szerzett Rómában, mondhatjuk azt, hogy édesapánk hivatását folytatta. Felszentelése után rövid ideig káplán volt, majd kánonjogot oktatott Pesten és Esztergomban, majd Rómában. A Pázmány Egyetemen dékán, majd rektor lett. Ezt a feladatát püspökké szentelése után le kellett adnia. Emlékszem, mennyire megható volt, amikor a család 2000 januárjában Rómába utazott a püspökké szentelésre. Szüleink sajnos ezt már nem élhették meg, pedig ez volt a legmerészebb álmuk, hogy egyszer a fiukból püspök lesz. Megszületésekor ugyanis nagyapánk ránézett a kisfiúra s azt mondta: meglátjátok püspök lesz belõle. Ezért várta mindenki a jóslat beteljesülését. 2003 októberében pedig újra utaztunk, de ezalkalommal II. János Pál pápa bíborossá kreálta Pétert. Azt hiszem, hogy azóta a legszebb és legnagyobb dolog, ami történhet az az, hogy minden szentmisében az Esztergom-Budapesti Egyházmegye területén a misézõ papok névszerint imádkoznak Péter püspökünkért. Amikor ezt hallom, mindig összeszorul a szívem. Gyermekkoromban vasárnaponként a bakáts téri templomba jártunk. A hetvenes évek elejéig Draskovits Károly volt a plébános, majd õt Dr. Kardos József követte. Parádi Gyula 1987-tõl, Szabon Gábor pedig 2005-tõl vette át a plébániát. Nõvéremmel együtt, Futó Karcsi bácsinál lettünk elsõáldozók. Nagyon értett a gyerekek nyelvén, nagyon szerettük. Bátyáim, majd késõbb Mari nõvérem is sokat ministrált. Jártunk hittanra és sok nagycsaládot ismertünk meg. Így Bodóékat, Csillagékat, Mezeyéket, Deákékat, Haranghyékat, Hegedûséket és még sorolhatnám. Ezekben a családokban a keresztény értékek tovább élnek, a gyerekeknek is sok gyerekük van, van ahol 6-7 unoka is született. Sajnos azonban nem sokan maradtak a kerületben. Akkoriban még nagyon új dolog volt a beat mise, és büszke voltam Sanyi bátyámra, hogy benne volt az együttesben. 1975-ben nagy esemény történt a Bakáts téri templomban, nevezetesen az elsõ és egyetlen papszentelés. Péter bátyámat Lékai bíboros úr szentelte itt pappá. Ki gondolta volna akkor, hogy pár évtizeddel késõbb bíborosként õ fog papokat szentelni. A nyolvanas évek végén férjhez mentem, s elköltöztünk a kerületbõl. 12 év telt el, s visszajöttünk, mert hiányoztak a régi utcák, a remek közlekedés, az ismerõsök, barátok, nomeg a család még itt élõ tagjai. Késõbb külföldi tartózkodásom miatt még néhány év kimaradt a ferencvárosi életembõl. Ezalatt is sok minden történt. Az utóbbi évtizedekben a kerület belvárosi része nagyon megváltozott. A Ráday utca, ahol a sok autótól már alig lehetett mozdulni és a 15-ös busz is rendszeresen elakadt a dugóban, sétáló utcává alakult. Gomba módra nõttek ki a földbõl a kisvendéglõk, kávézók, cukrászdák, galériák, könyvesboltok, így az egyik legkellemesebb budapesti utcává varázsolva a Rádayt. A változások másik nagy helyszíne a Duna-part, ahol az ország büszkeségei: az új Nemzeti Színház és európai hírû koncerttermével a Mûvészetek Palotája épült fel. A terület kulturális központtá válását tovább segítheti a közraktárak tervezett átalakítása is. Nagyon jelentõs fejlõdésen ment keresztül a Mester utca és Üllõi út közötti rész is, ahol a város rehabilitáció eredményeként háztömbök épültek fel és újultak meg a legmodernebb építkezés szerint. Azt hiszem, nemcsak szüleink laktak szívesen a Ferencvárosban, hanem mi is szívesen élünk itt, és reméljük, hogy a következõ nemzedékek is itt maradnak, vagy visszaköltöznek majd ebbe a Dél felé terjeszkedõ, belváros szívéhez közeli városrészbe. VIDÁNÉ DR. ERDÕ FRANCISKA
Radnóti naplójából
1939. szeptember 6., szerda Gyula elvisz a moziba, ingyenjegyet kapott. Judit c. amerikai film, az áldozatos szerelem, agymûtét, virágzó fiatal lány és meg kell halnia, facsarta a szíveket, hû de facsarta! A Hiradóban csupa idilli kép, gátszabályozás, autóverseny, gyerekkerékpárverseny stb. Névgyûjteményemhez: A piarista rendházhoz vezetô uccában kapualatti cégtábla: Csintalan László nôi szabó. Ez majdnem olyan jó, mint a Selyem Eta nôi divatszalonja Szegeden, vagy a Görcsös János pedikür a Szt. István körúton, avagy a Kopik Lajos cipész nem tudom hol, Bálint Gy. gyûjtése. S Szegeden a Forró Erasmus papi szabósága, mily fülledt, érzéki név! 1939. szeptember 29., péntek Tegnap a temetôben egy vadgesztenyét szedtem föl a földrôl, szorongattam egész idô alatt, fényes volt, gyönyörû, finoman erezett, mûremek. Ma délben megtaláltam a kabátom zsebében. Fénytelen, tompa lett, kicsit ráncos, gyûrött. Borzalom. Ma észrevettem, hogy mennyire szeretem az átjáróházakat. Ha nem is rövidíti az utamat, ha süt a nap, akkor is átmegyek rajtuk. Jó egy kicsit visszamenni az anyaméhbe pihenni. 1939. szeptember 30., szombat Rettenetes ijedségre ébredek. Eti halála óta rosszul alszom, rosszakat álmodok. Fanni elment reggel, tovább aludtam. S arra ébredek, hogy egy halott kezet fogok meg hirtelen és véletlenül, a kezem volt, a fejem fölött lógott zsibbadtan, a karomon aludtam. 1939. október 6. A gyászlobogót tegnap este a fölöttünk lévô erkélyre akasztották. Egész nap itt leng az ablakom elôtt. József Jolánnal, Attila nôvérével találkoztom, Attiláról ír életrajzot, ideadja az elsô 40 oldalt. Meglep és megdöbbent erejével. Tolnai Gábor is, Sík Sándor is figyelmeztet, hogy szerencsétlen a cím, a Napló a gyerekkorról. Egy divatos mûfajt (?) hirdet, amihez a kis könyvnek voltaképpen semmi köze... Igazuk van. Sokáig gondolkoztam délután, hogy nincs-é a mithológiában valami a két anyával... nem találtam. Ikrek hava, írtam a kéziratra végül, májusban születtem, ikergyerek vagyok... 1939. december 30. Naptárcsere és évi mérleg. Irodalommal, vagyis verssel, kritikával, tárcával az Úr 1939. esztendejében 157 P.-t kerestem, irodalmi négermunkával 100 P-t, elôadással 40et. A többit tanítással kerestem és abból éltem, hogy a nagybátyám támogatott. Igaz, majd elfeledtem. Könyveim hozadéka ez évben 30-35 P. volt. 1940. augusztus 30., péntek 1/4 1. Ivánnal beszélek telefonon. Megvan a bécsi döntés. 50 000 km2-t kapunk vissza Erdélybôl, Kolozsvárt is! Délután; különkiadás: Az új határ Szalontánál kezdôdik, (Szalonta visszatér), Nagyváradtól délre, Bánfihunyadtól délre, Kolozsvártól délre vonul s Torda körül (T. marad) beszögelést alkot, majd Marosvásárhelytôl délre, Udvarhelytôl délre, Sepsiszentgyörgytôl nyugatra vonul és Zágon, Kovászna alatt éri el a Kárpátokat, a régi határt. A visszacsatolt részek 14 nap alatt kiürítendôk. Este fényszórók játszanak az égen, csillaggá futnak össze, a Lánchidat, a Gellérthegyet kivilágították. Sík Sándorral vacsorázunk. [részletek Radnóti Miklós: Napló c. kötetébôl, Magvetô kiadó, 1989] 182