A
SZLOVÁKIAI SZÁRMAZÁSÚ* ORVOSTANHALLGATÓK BUDAI ÉS P E S T I E G Y E T E M E N * * 1 MÁRIA
7 7 7 —
1
8 4 8
BOKESOVÁ-UHEROVÁ
nagyszombati egyetem Budára költözésének (1777) — nem sokkal az orvos tudományi kar alapítása után — messzemenő következményei voltak a mai Szlovákiát képező területek orvosképzésének és orvostudományi kutatásainak fejlődésére. Ha szem előtt tartjuk, hogy e területeken az orvosi magániskolák és néhány kiváló egyén tevékenysége már az orvostudományi kar alapítása előtt megvetette az orvosképzés alapjait, meg kell állapítanunk, hogy az 1777 utáni korszak visszaesést jelentett. Szentiványi Márton nagyszombati egyetemi tanár Miscelanea című több kötetes gyűjteményes munkájának nem egy darabját szentelte például orvos tudományi és egészségügyi problémáknak. Innen származott és részben i t t is működött Fischer Dániel, Moller Károly Ottó és Perlitzi János Dániel, az orvos történet kiemelkedő egyéniségei, akik elméleti és gyakorlati orvosi oktatást nyújtottak a magántanulóknak, sőt megkísérelték az orvostudományi kutatás
A
1
* A szerző elsősorban nem a nemzetiséget, hanem a területet jelöli meg a szárma zás fő tényezőjének. Ennek megfelelően a fenti cím alatt azokkal a magyar, német és szlovák anyanyelvű professzorokkal és hallgatókkal foglalkozik, akik a mai Szlová kia területéről származtak. így a szerző kutatási irányát a Csehszlovák Köztár saság keretében kialakult területi összetartozás alapján vetíti vissza a tárgyalt korba. Noha a magyar történetírás gyakorlatában csak az adott korban önálló szerepet játszó és közjogilag megkülönböztetett országrészek (Erdély, Horvát-Szlavonország) elkülönült vizsgálata szokásos, jelen esetben mégis helyt adunk a jeles szlovák kutató dolgozatának. A szlovák történetírásban kialakult gyakorlat nak megfelelően készült tanulmány közlésével is a szomszéd népek tudományos együttműködését és egymás sajátos szempontjainak tiszteletben tartását szolgáljuk. (A szerk.) ** Előadás formájában elhangzott a nagyszombati egyetem orvostudományi kara 200. éves évfordulójának tiszteletére 1969. november 11-én, a Magyar Orvostörté nelmi Társaság által a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen rende zett tudományos ülésen. 1
Szentiványi Márton munkájának teljes címe: Curiosiora et selectiora variarum scientiarum miscelanea. I — I I I . Tyrnaviae, 16S9—1702. L . erre nézve Boke sová-Uherová Mária cikkét is: Biologická problematika v prácach Martina Szentiványiho (1633—1705), profesora na trnavskej univerzite. — Biológia, 1966. 553.
2
megszervezését is szakegyesületek révén. Az egyesületek célja az lett volna, hogy alkalmat nyújtsanak a szakszerű kutatásokhoz és az eredmények publikálá sához. Bizonyítja az orvostudomány és közegészségügy iránti érdeklődést, hogy e területeken a 17 — 18. században megnövekedett a szakirodalom. Tanúsítja az is, hogy orvosok és egyéb szakemberek (pl. gyógyszerészek) már ebben a korszakban is élénken részt vettek a magyarországi orvosi és közegészségügyi kutatásokban. A mai Szlovákia kétszázötven éven át a királyi Magyarországnak nemcsak politikai és gazdasági, de kulturális szempontból is legjelentősebb területe volt. A központi hivatalok, az egyetem és egyéb intézmények elköltözése után jelen tősége visszaszorult, miután (az országgyűlés kivételével) egyre inkább Pest és Buda lett az irodalmi, a tudományos és a politikai élet központja. Jelentőségének viszonylagos csökkenése annyival is érzékelhetőbb lett, mivel az átköltözés előtti években pezsdítette fel a szellemi életet — s nemcsak a nagyszombati egyetem közelében — a behatoló felvilágosodás. Az orvostudományi kutatások és tanulmányok szempontjából is nagy és érzé keny veszteséget jelentett az orvosi kar elköltözése. Új helyen az első években nagyon megcsappant a mai szlovákiai területekről származó hallgatók száma. Ezt természetesnek foghatjuk fel, hiszen a korabeli közlekedési viszonyok között jelentős volt a távolság, és a nagyrészt protestáns vallású hallgatóknak vonzóbbak voltak a budai, majd pesti egyetemnél toleránsabb intézetek. Minthogy ebben az időben már nem nagyon engedélyezték, illetve lehetetlenné tették a külföldi — német és egyéb nyugat-európai — egyetemek látogatását, így különösen a nyugati megyék területeiről szívesen keresték fel a hallgatók a nagytekintélyű és helyileg is közelebb fekvő Bécs orvostudományi karát vagy a padovai egyete met, amely a korban ugyancsak osztrák egyetem volt. A budai, majd pesti egyetem orvosi kara oly mértékben tovább fejlesztette nagyszombati évei alatt elért színvonalát, hogy — különösen a 19. század első felében — már a bécsinél színvonalasabb képzést biztosíthatott hallgatóinak. 3
4
5
6
2
Fischer D. felhívása: Epistola invitatoria, i d . : Györy T., Bibliographia medica Hungáriáé, Pestini, 1900. 200. — Ezzel a kezdeményezéssel foglalkozik Schultheisz E. Magyar orvos-természettudományi folyóirat kiadásának terve a 18-ik században. — Communicationes ex Bibliotheca Históriáé Medicae Hungarica. 6 — 7. (1957). Az idevonatkozó irodalom megtalálható Szinnyei J. : Magyarország természet tudományi és matematikai könyvészete. Bp., 1878. és Györy T. : Magyarország orvosi bibliographiája 1472 — 1899. Bp., 1900. Elsősorban arra a kísérletre gondolunk, midőn néhány, Hermann András és Torkos Jusztusz János köré csoportosult pozsonyi orvos Collegium medicum néven 1764-ben orvosi egyesületet akart alapítani. Ezen egyesület létezéséről és tevékeny ségéről az alapszabályok kéziratán kívül egyéb közelebbi adat nem maradt fenn. Erre nézve 1. részletesen Duka N. tanulmányát: Prvy pokus o zalozenie lekárskeho spolku v Bratislave. (Egy pozsonyi orvosi egyesület megalapításának első kísérlete). — Z dejín vied a technky na Slovensku. 1966. 233. Hőgyes E. : Emlékkönyv a Budapesti egyetem orvosi karának múltjáról és jele néről. Bp., 1896. 225. Veress E. : A paduai egyetem magyarországi tanulóinak anyakönyve és iratai. Bp., 1915. 139. 3
4
5
6
A konformitás elvét ugyan továbbra is érvényben tartotta — ez leginkább a tanulmányi rendnek és a reformoknak a bécsi egyetemhez való igazodásában nyilvánult meg —, viszont a tanszékek élén kiváló szakemberek álltak. A bécsi egyetemről ezt ekkor már távolról sem lehetett elmondani. Nagyszombatból az összes tanár együtt költözött az egyetemmel. Schoretics Mihály, a belgyógyá szat tanára ugyan csakhamar (1786-ban) elhalálozott, s tanszéki utódja, Trnka Vencel is, aki Nagyszombatban még az anatómia tanára volt, alig néhány évvel élte túl, Plenck József Jakab pedig a sebészet és szülészet tevékeny és sokoldalú előadója, már 1783-ban elhagyta az egyetemet, hogy a bécsi I I . József alapította katonai sebészeti akadémia tanára legyen. Huzamosan működött viszont Prandt Ádám Ignác, aki 1817-ig élt, s az 1809-ig élő Winterl Jakab. Ez a tanári gárda már az alapítást követő években komoly alapokra helyezte az orvosképzést. A 19. század elején ugyancsak kiváló szakemberek, nem egy alkalommal új mód szerek úttörői foglalták el méltó helyüket az egyetemen. Jelentős szerephez jutottak a mai szlovák területek szülöttei is. Elsősorban kell megemlítenünk Lenhossék (Linoschegg) Mihályt, aki tanári teendői mellett 1824 és 1840 között Magyarország főorvosának hivatalát is ellátta. Az Árva megyei Alsókubinban született Eckstein Ferenc, a sebészet tanára, a Pozsony megyei Lévárdon pedig Schordann Zsigmond, akit a fiziológia elismert szakembe rének tartottak. Az orvostudományi kar külön sebészképző iskolájában a nyitrai Stulfa Péter működött, az állatorvosin pedig az árvái származású Brunkala Péter. Ezen időszak egyik legismertebb és legjelentősebb botanikusa a modori (Pozsony megye) Sadler József, a botanikai tanszék vezetője volt. Az orvostanhallgatók vonatkozásában a már említett kezdeti visszaesés után az orvosi kar pesti korszakában ismét megnőtt a mai Szlovákia területéről szár mazó különböző nemzetiségű hallgatók száma, sőt szembeszökővé vált az 1820-as, 1830-as években. A következő évtizedben már az orvostanhallgatók összlétszá mának közel felét tették ki. Az 1840—1850 közti tíz év alatt az érdeklődés megint csökkent a pesti orvosi tanulmányok iránt. Területileg elsősorban a mai NyugatSzlovákia, de Kelet-Szlovákia is, főként a Szepesség és Sáros megye képviselve volt. Legkevesebben a mai Közép-Szlovákia területéről jöttek. A mai Szlovákia e részeit három nemzetiség lakta, valószínű tehát, hogy a hallgatók között is megtalálható volt mindhárom: a magyar és német mellett a szlovák etnikum. A vezetéknév, mint a szlovák nemzethez való tartozás vagy legalábbis a szlovák eredet jegye,* elsősorban olyasfajta neveknél jöhet tekintetbe, 7
8
9
7
Erről tanúskodnak, egyebeken kívül, a bécsi egyetem orvostudományi karán megvédett disszertációk is. L . Szinnyei és Györy i . m. Ezen professzorok életrajzai megtalálhatók a Hőgyes E. : i . m. 136. és Györy T. : Az orvostudományi kar története (1770—1935). Bp., 1930. 39. Hőgyes E. : i . m. 232 — 244. * A Kárpát-medencében kialakult vezetéknevek vizsgálata csak részben alkalmas a nemzeti hovatartozás eldöntésére. Annál inkább, mert nemzetiségi családok is viseltek magyar nevet; nemzetiségi környezetben élő régi magyar nemesi családok viszont a nemzetiségek nyelvén kialakult vezetéknevet használtak. Magunk részéről a nemzetiségi hovatartozás elbírálására a vizsgált személy saját döntését vagy nyilat kozatát tartjuk mérvadónak. (A szerk.) 8
8
amilyen például a bicsei Stefan Matuska, a lévárdi Pavel Rovensky, az árvái Karol Veselovsky és Andrej Sperlák — mindnyájan földműves családok ivadékai. Ezeken kívül van számos szlovákos hangzású, de nem szlovák helyesírással írt vezetéknév is. Viselőik közül néhányról ismeretes, hogy öntudatos szlovák család ból származott; így például a kosztolányi Hrebenda-család, amelynek több tagja is látogatta a pesti orvosi kart. A nemzeti öntudatra ébredésnek a szlovák orvostanhallgatók mozgolódása és társaságba tömörülése volt a jele. 1833-ban a pesti egyetemen megalakult az úgynevezett Orvosi Szláv Egyesület (Lékarsko-slovanská spolocnost'). Alapítója és főszervezője a liptói Guoth Jónás második évfolyamos hallgató volt. Az egye sület céljául a szlovák anyanyelven történő művelődést tűzte ki. A nyolc alapító tag mindegyike a szlovák nemzeti öntudat jegyében szervezkedett. Az egyesület ről egyébként csak gyér adatok vannak: a tagok nevét ismerjük, fennmaradt az alapszabályok kézirata és az elnök megnyitó beszédének fogalmazványa, de a további működésről nincsenek feljegyzéseink. Guoth Jónás 1836-ban fejezte be pesti orvosi tanulmányait, az egyesület két további tagja, Gyürky Lajos és Mályusz Károly egy évvel később. Guoth további tevékenysége folyamán mint gyakorló orvos a liptói Hybe községbe került, 1848—49-ben is szlovák nemzeti öntudatáról tett tanúságot a szlovák felkelők soraiban. Fogságba esett, és egy ideig az aradi börtönben raboskodott. A Matica Slovenská, az első átfogó szlovák kultúregyesület fennállása idején is politikai tevékenységet folytatott. Azon kis számú szlovák orvos közé tartozott, akik ebben az időben egészségügyi felvilá gosító munkát végeztek a szlovák nép körében. Néhány egészségügyi felvilágo sító írását szlovák nyelven jelentette meg. A mai Szlovákia területéről származó végzős orvostanhallgatók szakszínvona láról elsősorban doktori értekezéseik tájékoztatnak. Témáik felölelték az orvos tudomány minden ágát, legalábbis azon témakörökben, melyeknek ebben az időben figyelmet szenteltek. A disszertációk korszerű ismeretekre épültek, fel használták a korszerű szakirodalmat, sőt gyakran találunk olyan munkát — különösen a belgyógyászat terén —, mely ezt az alapanyagot a szerző saját meg figyeléseivel is kiegészítette. A szlovákiai területekről származó orvostanhallgatók figyelmét, már csak földrajzi okokból is, különösen az ásványi gyógyvizek problematikája keltette fel. A 19. század 30-as és 40-es éveiben a disszertációk egész sora foglalkozott ezzel a témakörrel. Egyesek részletesebben boncolták a megadott témát, mások az egyes fürdők és gyógyforrások leírására, kémiai analízisére szorítkoztak. Többük jelentősebb doktori értekezése a farmakológia körébe tartozik. Ugyancsak érde kes néhány munka a belgyógyászat köréből. Az általános kérdésekkel foglalkozó disszertációknál érdekesebbek és értékesebbek azok a munkák, melyek specifi kusan a mai szlovákiai területek egészségügyi témáival foglalkoztak. Ilyen pél10
11
10
Volf, J. : Spolecnost lékafsko-slovenská v Pesti (Orvosi szláv egyesület Pesten) — Bratislava, Cas. USS, 1928. 211. Az adatok megtalálhatók Guoth J. B. írásbeli hagyatékában, melyet a túrócszentmártoni (martini) Szlovák Nemzeti Múzeum levéltára őriz. 1 1
dául egy értekezés, mely a mai dél-szlovákiai területeken endemikusnak számí tott golyvát taglalta. Sőt találunk olyan munkát is, mely a szerző saját meg figyelései és terápiai tapasztalatai alapján íródott. A Sáros megyei Sabinovi Cuker Sámuel a kolerajárványt tette vizsgálódása tárgyává. Figyelemre méltó a már említett Guoth Jónás írása, mely a „Principia generalia therapiae" címet viseli. A szerző megpróbálkozik a betegségek újszerű osztályozásával, és ennek a keretnek megfelelően a gyógymódok elvi csoportosí tásával. A mai szlovákiai területekről származó végzősök figyelme sok más orvosi szakterületre is kiterjedt, mint amilyen a szemészet, szülészet, a bőrbetegségek és a közegészségügy egyes problémái. A szepesi Roth Sámuel a maga nemében úttörő munkát terjesztett be. Vizsgálat tárgyává tette a populációs problémát, a lakosság szaporulatát és egyéb, a lakosság egészségügyi állapotát befolyásoló kérdést. Munkáját statisztikai adatokkal támasztotta alá. Ez a néhány felvázolt részlet természetesen nem meríti ki az adott témakör sokrétűségét és problémáit, nem is szólva a disszertációk szakszínvonalának kér déséről, de ebből a rövid összefoglalásból is kitűnik, hogy a pesti orvostudomá nyi kar hallgatói megbízható alapismeretekre tettek szert, és alaposan felkészül tek jövendő, felelősségteljes hivatásukra. A pesti egyetemről nemcsak a 19. század első felében, de később is az orvosok egész sora került k i , akik a mai Szlovákiából származtak vagy ott működtek. Állíthatjuk, hogy 1918-ig a mai Szlovákia területén tevékenykedő orvosoknak majdnem k é t h a r m a d a a pesti egyetemen szerezte meg képesítését. A 19. század második felében már olyan hangok is hallatszottak, hogy Magyar ország harmadik egyetemét a mai Szlovákia területén kellene létesíteni. A kolozs vári egyetem 1872. évi alapítása után mind sürgetőbben hangoztatták ezt a követelményt. A felállítandó egyetem legmegfelelőbb székhelyének Pozsony városát tartották, ahol 1865 óta létezett egy aránylag jól megszervezett és fel szerelt országos közkórház. ' Midőn később, 1914-ben itt létre is jött a harmadik magyarországi egyetem, az Erzsébet Tudományegyetem, orvostudományi kara tényleg már a létező egészségügyi intézmények keretében kezdte meg működé sét. A fennálló gyakorlati munkahelyeket elméleti intézetekkel egészítették k i . Ezeknek az intézeteknek és klinikáknak kezdeti formái képezték később — az Erzsébet Tudományegyetemnek az első világháborút követően Pécsre történt átköltözése után — azt az alapot, amelyre a Csehszlovák Köztársaság Komensky Egyetemének orvostudományi kara felépült. Nem véletlen, hogy éppen az orvosi kar volt az újonnan alapított egyetem első rendesen működő fakultása. 12
1 5
12
Budai és pesti orvostanhallgatók disszertációi a Budapesti Orvostudományi Egyetem könyvtárában, a Széchényi Könyvtárban és az Egyetemi Könyvtárban találhatók. Pávay-Vajna G. : Hol állítsuk fel a harmadik egyetemet? = Verhandlungen des Vereins für Natur- and Heilkunde zu Pressburg, Neue Folge, V I . , 1884—1886, 1 — 18. 13
S úhrn Po presfahovaní univerzity z Trnavy do Budína sa presunulo nielen centrum lekárskeho stúdia, ale súcasne i vyskumu v lekárskych vedách z terajsieho Slovenska do métropole Uhorska. Návstevnosf na lekárskej fakulté sa vsak ani pocas jej úcinkovania v Budíne, ako ani neskorsie, v prvych rokoch jej peêtianskeho pôsobenia, oproti trnavskému obdobiu vyrazne nezvysila. Medici pôvodom zo Slovenska, najmä zo západnych oblastí, vyhl'adávali od konca 18. storocia, ale najmä v prvej polovici 19. storocia s obl'ubou viedenskú a ciastocne i padovskú univerzitu. Napriek tomu, ze v tomto období bola odborná úroven na lekárskej fakulté pestianskej univerzity pomerne vyssia ako na viedenskej — ktorá svojou prvou lekárskou skolou dosiahla svoj vrchol — pocet jej posluchácov z terajsieho Slovenska sa citel'nejsie zvysil a£ v 30-tych rokoch 19. storocia. K vtedajsej dobrej úrovni lekárskej fakulty pestianskej univerzity prispel i rad profesorov pôvodom z dnesného Slovenska, z ktorych napríklad Michael Lenhossék, Frantisek Eckstein alebo Jozef Sadler patrili do radu vyznamnych odborníkov. Spomenutí absolventi lekárskej fakulty pestianskej univerzity prichádzali takmer zo vsetykch oblastí dnesného Slovenska, najmä zo západnych a niektorych vychodnych krajov. Boli medzi nimi nielen príslusníci madarského, prípadne i nemeckého etnika, ale pravdepodobne i synovia zo slovenskych, prevazne rol'níckych rodín. Nasvedcovala tomu nielen krajová príslusnost, ale i mnohé cisto slovenské priezviská. V roku 1833 si dokonca niekol'kí poslucháci lekárskej fakulty v Pesti zalozili pod vedením svojho spoluziaka, slovenského národovca Jónása Bohumila Guotha spolok, ktorého ciel'om malo byf vzdelávanie sa v rodnej slovenskej reci. Táto skutocnosf sa stala svedectvom národného uvedomenia v radoch pestianskych studentov. Studenti pôvodom z terajsieho Slovenska získali pocas svojho stúdia na lekárskej fakulté pestianskej univerzity solídne základy pre svoje lekárske povolanie. Dôkazy o torn poskytujú tiez ich dizertacné práce, ktoré boli na dobrej dobovej úrovni. Zaoberali sa problametikou takmer zo vsetkych odvetví lekárskych vied. Obzvlásf boli obl'úbené témy z oblasti kúpel'níctva a vyskumu minerálnych liecivych pramefiov. Na pestianskej univerzite sa i v neskorsom období az do roku 1918 pripravovali takmer dve tretiny lekárov, ktorí pochádzali z dnesného Slovenska alebo pôsobili potom na Slovensku. Zusammenfassung Nach der Übersiedlung der Universität aus Tyrnau (Nagyszombat, jetzt Trnava in der Tschechoslowakei) nach Ofen im Jahre 1777 überging gleichzeitig auch das Zentrum des Medizinstudiums wie auch der medizinwissenschaftlichen Forschung aus dem Gebiete der heutigen Slowakei in die Hauptstadt Ungarns, Ofen. Die Frequentierung der medizinischen Fakultät wurde aber in der Zeit seiner Ofner, wie auch in den ersten Jahren seiner Pester Tätigkeit im Vergleich mit der Epoche in Tyrnau nicht ausdrucksvoll höher. Die Medizinstudenten aus der heutigen Slowakei, namentlich aus dem westlichen Gebiete, besuchten von Ende des 18-ten und in der ersten Hälfte des 19-ten Jahrhunderts die medizinische Fakultät der Wiener, teilweise auch der Paduaner Universität. Wenn auch in diesem Zeitalter das Niveau der Pester medizinischen Fakultät etwas höher war als der Wiener — die mit seiner ersten medizinischen Schule seinen Höhepunkt erreicht hat — stieg die Anzahl der Studierenden aus der heutigen Slo-
wakei in Pest erst in den 30-er Jahren. Zum guten Ruhm der Pester medizinischen Fakultät trugen auch einige der Professoren gebürtig aus der heutigen Slowakei bei, von denen zum Beispiel Michael Lenhossék, Franz Eckstein oder Joseph Sadler in die Reihe der hervorragendsten Fachmänner gehörten. Die Studierenden der medizinischen Fakultät der Pester Universität kamen aus allen Gebieten der heutigen Slowakei, vor allem aber aus den westlichen und öst lichen Gebieten des Landes. Es waren unter ihnen nicht nur Angehörige der magyari schen, oder auch der deutschen Nation, sondern auch wahrscheinlich mehrere aus der slowakischen, zum grössten Teil bäuerischer Abstammung, Der Beweis folgt nicht nur aus dem regionalen Standpunkt, man kann auch auf die slavischen Namen hinweisen. Einige Medizinstudenten unter der Führung eines ihrer Kollegen, des slowakischen Nationalisten Jonas Gottlieb Guoth errichteten im Jahre 1833 einen Verein, dessem Ziel die Ausbildung in der nationalen Sprache wurde. Die Medizinstudenten erreichten an der Pester Universität eine gute Ausbildung für ihren ärztlichen Beruf. Es beweisen es auch die Dissertationsarbeiten, die an einen guten fachlichen Niveau sich mit mehreren Fragen aus den medizinischen Wissenschaften beschäftigten. Viele widmeten sich der Problematik der slowaki schen Kurorte und der Forschung der Heilquellen. Man kann behaupten, dass auch in der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts, und bis zum Jahre 1918, beinahe zwei Drittel der Ärzte, die aus der heutigen Slowakei gebürtig, oder dort tätig waren, ihre ärztliche Ausbildung in Budapest erlangten.
