A Budai-hegység szerkezete

Földtani Közlöny, Bull, of the Hungarian Geol. Soc. (1977)

107. 329—347

A Budai-hegység szerkezete (Á Budai-hegység kialakulásának története)

dr.

Wein (9

György

ábrával)

A B u d a i - h e g y s é g f ö l d t a n i felépítésével és k i a l a k u l á s t ö r t é n e t é v e l r é s z l e t e i b e n s o k a n f o g l a l k o z t a k , és t a l á n e n n e k t u l a j d o n í t h a t j u k , h o g y a l e g u t ó b b i i d ő k i g n e m a l a k u l t k i ö s s z e f ü g g ő k é p a n n a k s z e r k e z e t i felépítéséről. B á r K O C H A . 1 8 7 1 - b e n m e g j e l e n t össze­ f o g l a l ó m u n k á j á b a n r ö g h e g y s é g n e k írja le a P i l i s - h e g y s é g e t , m é g i s o l y a n t e k t o n i k a i jellegű megállapításokat tesz, amelyekkel messze m e g e l ő z t e korát. A Visegrádi-hegység „ t r a c h y t " k i t ö r é s e i t n e m a Pilis k i a l a k u l á s á v a l , h a n e m a z A l p o k k e l e t k e z é s é v e l h o z z a k a p c s o l a t b a . A H á r m a s h a t á r h e g y - N a g y k e v é l y triász k é p z ő d m é n y e i n e k d ő l é s i r á n y a i b ó l ő észleli e l ő s z ö r , h o g y a V ö r ö s v á r i - v ö l g y t e n g e l y e m e n t é n a n t i k l i n á l i s h ú z ó d i k . H a s o n l ó megállapításra c s a k j ó v a l k é s ő b b j u t o t t SZENTES F . ( 1 9 3 4 ) , aki a S o l y m á r i antiklinális k i m u t a t á s á n k í v ü l r á m u t a t o t t arra is, h o g y a t ö r é s e s s z e r k e z e t a l a k u l á s t m e g e l ő z ő e n t a n g e n c i á l i s e r ő h a t á s o k n a k t u l a j d o n í t h a t ó g y ű r ő d é s e s f o r m á k is k e l e t k e z t e k a B u d a i ­ h e g y s é g b e n . U g y a n ő v á l a s z t o t t a e l ő s z ö r k ü l ö n az e g y e s h e g y s é g s z e r k e z e t i f á z i s o k a t és az a z o k h o z k a p c s o l ó d ó t e k t o n i k a i e l e m e k e t a N a g y k e v é l y t e r ü l e t é n . S a j n o s a z e g é s z h e g y s é g r e v o n a t k o z ó l a g m á r n e m f o l y t a t t a m u n k á j á t . P Á V A I V Á J N A F . ( 1 9 3 4 ) a Gellért­ h e g y déli l á b á n á l m e g f i g y e l t e a „ r a i b l i " r é t e g e k p i k k e l y e s f e l t o l ó d á s á t a f ő d o l o m i t r a és így e l s ő k é n t e m l í t e t t a B u d a i - h e g y s é g b e n i l y e n j e l l e g ű s z e r k e z e t i m o z g á s o k a t . J A S K Ó S. ( 1 9 4 8 ) a P á l v ö l g y i b a r l a n g b a n m e g f i g y e l t e a „ r a i b l i " r é t e g e k n e k a felszínen m á r i s m e r t ( H O T M A N N K . 1 8 7 1 , S C H R É T E R Z . 1 9 0 9 ) f e l t o l ó d á s á t a sztratigráfiailag f e l e t t ü k t e l e p ü l ő t ű z k ö v e s d o l o m i t r a . F Ö L D V Á R I A . ( 1 9 3 4 ) a fiatal p a n n o n m o z g á s o k r a h í v t a fel a f i g y e l ­ m e t . V é g ü l H O R T J S I T Z K Y F . ( 1 9 4 3 ) ú g y v é l t e , h o g y az általa k ü l ö n v á l a s z t o t t triász fáciesek (a B u d a i - és P i l i s i - K o v á c s i e g y s é g e k ) a f e l s ő e o c é n p i r e n e u s i fázis h a t á s á r a e g y m á s r a t o r l ó d t a k . A t o r l ó d á s m é r t é k e szerinte o l y a n n a g y v o l t , h o g y a „ P i l i s i - K o v á c s i e g y s é g " a l ó l f é l a b l a k b a n b u k k a n elő a „ B u d a i e g y s é g ' . A m i n t l á t j u k , a h e g y s é g s z e r k e z e t é r e vonatkozólag a rögszerkezettől a „ t a k a r o s " megoldásig fejlődtek a nézetek. A hegységre v o n a t k o z ó szélsőséges t e k t o n i k a i n é z e t e k k i a l a k u l á s á n a k fő o k a az v o l t , h o g y a B u d a i ­ h e g y s é g e g y s é g e s s z e m p o n t o k szerinti t é r k é p e , a m e l y e t S C H A P A R Z I K F . — P Á L F Y M . — S C H R É T E R Z . 1 9 2 1 - b e n e l k é s z ü l t k i a d a t l a n t é r k é p e a l a p j á n HORTJSITZKY H . ( 1 9 3 9 ) készí­ t e t t el, és a m e l y e t m é g m a is h a s z n á l n a k , az a k k o r i s t í l u s n a k m e g f e l e l ő t e k t o n i k a i fel­ fogásról tanúskodik. A fentiekben említett szerzők részlettektonikai megfigyelései p e d i g az ö s s z e f ü g g ő s z e r k e z e t i k é p k i a l a k í t á s á r a m á r n e m v o l t a k e l e g e n d ő k . E n n e k a h i á n y o s s á g n a k felismerése i n d o k o l t a , h o g y a k u l c s h e l y z e t ű B u d a i - h e g y s é g t e k t o n i k a i r e a m b u l á c i ó j á t e l v é g e z z ü k . A t e r e p m u n k á t 1 9 6 9 — 1 9 7 4 - b e n v é g e z t e m el. M e g k e l l j e g y e z n e m , h o g y 1 : 1 0 0 0 0 - e s t é r k é p e k e n d o l g o z t a m , d e m i v e l s e m fúrási, s e m aknázási l e h e t ő s é g n e m v o l t , a t é r k é p e z é s t c s a k h a g y o m á n y o s m ó d s z e r e k k e l f o l y t a t t u k . A r e a m b u l á l t t e r ü l e t a T é t é n y i fennsík é s z a k i s z ó l é t ő l , a Pilisi t ö r é s i g , k e l e t e n a D u n a vonaláig, n y u g a t o n a (Bioskei)-Zsámbéki m e d e n c é i g terjed. N é g y térképváltozatban d o l g o z t u k fel a t e r ü l e t e t : 1. f e d e t t , 2 . f e d e t l e n , 3 . o l i g o c é n r é t e g s o r a l a t t i és 4. e o c é n rétegsor alatti változat. A z u t ó b b i v á l t o z a t o k a jelenlegi állapotot rögzítik a megfelelő f e d ő k é p z ő d m é n y e k e l h a g y á s a m e l l e t t . A s z ö v e g k ö z t i p a l e o t e k t o n i k a i v á z l a t és az e g y e s t e k t o n o f á z i s o k ( s z e r k e z e t i e m e l e t e k ) a l a t t k e l e t k e z e t t szerkezeti e l e m e k k ü l ö n v á l a s z t o t t ábrázolása, valamint a kronotektonikai táblázat szemlélteti a terület fejlődésmenetét. V é g ü l a f ö l d t a n i s z e l v é n y k é p e t n y ú j t a B u d a i - h e g y s é g térbeli h e l y z e t é r ő l a d d i g a m é l y s é g i g , a m e d d i g a z m e g n y u g t a t ó m ó d o n ismert. R e a m b u l á c i ó n k c é l j a n e m c s a k a h e g y s é g k o r s z e r ű r é t e g t a n i és s z e r k e z e t i s z e m p o n t o k szerinti t é r k é p e z é s e v o l t , h a n e m az í g y t e t t m e g f i g y e l é s e k a l a p j á n a t e k t o n i k a i f e j l ő d é s m e n e t n e k és a z e g y e s f á z i s o k t e k ­ t o n i k a i e l e m e i n e k e l k ü l ö n í t e t t é r t e l m e z é s e és r ö g z í t é s e . í g y s i k e r ü l t a B u d a i - h e g y s é g f e j l ő d é s é n e k n é g y f ő f á z i s á t m e g k ü l ö n b ö z t e t n i : I. p a l e o a l p i , II. m e z o a l p i , III. neoalpi c i k l u s o k a t és IV. a n e o a l p i c i k l u s h o z t a r t o z ó , de j e l l e g é b e n elütő p l e i s z t o c é n m o z g á s o k időszakát. 6

330

Földtani

Közlöny

107. kötet, 3—4.

füzet

A triász képződmények aljzata A Budai-hegységet felépítő k é p z ő d m é n y e k legidősebbike a ladini diplopórás d o l o m i t . Ennél idősebb, a triász k é p z ő d m é n y e k alatti kőzetekre vonat­ k o z ó l a g csak a távolabbi felszíni kibúvások (Velencei-hegység, Balatonfel­ v i d é k , V e p o r ) , illetve néhány, már a Budai-hegységen kívüli mélyfúrás ada­ tai és a Dunazug-hegység (Szentendre—Visegrádi-hegység) eruptív kőzetei­ nek zárványai nyújtanak felvilágosítást ( K O C H A . 1 8 8 7 , S C H A F A E Z I K P. 1 8 8 9 , S Z Á D B C Z K Y G Y . 1 8 9 5 , Szűcs M. 1 9 4 0 , L E N G Y E L E.

1951, ZELENKA T .

1960).

E z e k szerint a Budai-hegység ladini diplopórás dolomitrétegsora alatt vár­ h a t ó a teljes középhegységi kifejlődésű triász, valamint feltehetően a hegy­ ség északi részén felsőperm, a déli területeken a Velencei-hegység K - i foly­ tatására és az Igal-Bükki eugeoszinklinális képződményeire reátolódott hely­ zetű középhegységi triász rétegsor alatt, a bükki típusú triász-perm rétegsor és a xenolitok adatai értelmében a balatonfelvidéki- velencei-hegységi ópaleoz ó o s k é p z ő d m é n y e k itt is kifejlődtek. A gránit- és dioritzárványok a Velencei­ hegység karbon időszaki intruzív kőzeteivel azonosíthatók. Mezozónás jel­ legű kristályos palák prekambriumi k é p z ő d m é n y e k r e utalhatnak. A kontakt szaruszirtzárvány ismeretlen k o r ú m a g m a t i t o k k o n t a k t hatására utal. A z amfibolitok lehetek ópaleozóosok és prekambriumiaiak. A fentiekben felsorolt g y é r adatok nem jogosítanak fel arra, h o g y a Budai-hegység triász előtti fejlődésmenetéről ennél t ö b b e t mondjunk.

Paleoalpi tektonociklus a) Geoszinklinális időszak A paleoalpi ciklus a Budi-hegységben két időszakra b o n t h a t ó . A z első a geoszinklinális időszak, amikor, akárcsak a hasonló kifejlődésű triász kép­ z ő d m é n y e k b ő l felépült Vértes-hegységben, az üledékképződés a süllyedő K ö ­ zéphegységi-vályúban is feltehetően vastag, teljes triász rétegsort hozott létre. E z az időszak, mint tudjuk, a Vértes-hegységben r ö v i d e b b emerziós idő­ szakok közbeiktatásával egészen a cenomán végéig tartott. A Budai-hegy­ ségben a nóri dachsteini mészkő felett már sem jura, sem alsókréta képződmé­ n y e k e t n e m ismerünk. Ezeknek n y o m a i csak a Pilis-hegyen és D o r o g környé­ kén ismeretesek. Minden okunk m e g v a n hát arra, h o g y a nóri emelet végétől az eocénig tartó összefüggő emerziós időszakot föltételezzünk, amely időszak alatt a Magyar-középhegységi vályúnak ezen déli szegélyövezete már szárazu­ lat v o l t , míg a tengelyzónában még jura és alsókréta tenger foglalt helyet. A Budai-hegységben a geoszinklinális időszak eseménysorozatát csak a ladini emelettől k e z d v e figyelhetjük meg. E b b e n az időben sekély, nyílt, tró­ pusi-tengeri karbonátos üledéksor keletkezett. A vastag (1500 m-t meghaladó) ladini rétegsor (diplopórás dolomit, átmeneti dolomit) egyenletes üledék­ képződésre utal, ami annyit jelent, h o g y az epirogén tektonikus folyamat, elég gyorsütemű süllyedés az egész területen azonos jellegű v o l t . A z alsókarni ,,raibli" szint mintegy 150 m vastag rétegsora, amely az egész hegység terü­ letén felszíni feltárásokban és fúrásokban kimutatható, márgásabb és válto­ zatosabb kifejlődésű, arra utal, h o g y az egyenletes süllyedést oszcilláció

Wein:

A Budai-hegység

szerkezete

331

1. ábra. A Budai-hegység triász fáciesei (szerkesztette: W E I N G Y . 1975). J e l m a g y a r á z a t : 1 . Fehér, kemény, kristályos dolomit, 2 . Vörösfoltos dolomit, 3 . Rózsaszínű, kemény, szemcsés dolomit ( 1 — 3 . diploporás dolomit), 4 . Fehér, kemény, szemcsés dolomit, 5 . Fehér, rózsaszínű, sárgás, szemcsés, réteges dolomit (átmeneti dolomit) ( 1 — 5 . ladini), 6 . Raibli rétegek, 7 . Tűzköves dolomit, 8. Sávos, kovasavas dolomit, 9 . Fehér, laza, szemcsés dolomit (carinthiacusos dolomit), 1 0 . Szürke dolomit, „fódolomit", 1 1 . Átmeneti dolomitos mészkő, 1 2 . Dachsteini mészkő ( 6 — 1 2 . karni-nóri) Fig. 1. Triassic facies of the Buda Mountains (plotted by G r . W E I N , 1 9 7 5 ) . L e g e n d : 1 . White, hard, crystalline dolomite, 2 . Red-mottled dolomite, 3 . Pink, hard, grained dolomite ( 1 — 3 . Diplopora dolomite), 4 . White, hard, grained dolomite, 5 . White, pink, yellowish, grained, stratified dolomite (transitional dolomite) ( 1 — 5 . Ladinian), 6 . Raibler Beds, 7 . Cherty dolomite, 8. Banded, siliceous dolomite, 9 . White, loose, grained dolomite (Oarinthiaeus dolomite), 1 0 . Grey dolomite, „Hauptdolomit", 1 1 . Transitional dolomitic limestone, 1 2 . Dachstein Limestone ( 6 — 1 2 . Carnian-Norian)

332

Földtani

Közlöny

107. kötet, 3-4.

füzet

zavarta meg. Ez a vertikális mozgás, amely csak megváltozott fáciesben nyilvá­ nult meg, a lábai fázisnak tulajdonitható. Ezután egészen a nóri emelet végén bekövetkezett teljes kiemelkedésig a Budai-hegység területén a felsőtriász képződ­ mények két elütő és igen jól megkülönböztethető fáciesben rakódtak le. A z egyik a „tűzköves dolomitos kifejlődés" 600 — 700 m vastag. Tűzköves dolomit, dolomit, felső részén sávos-tűzköves dolomit építi fel. E b b e n a kifej­ lődésben daohsteini mészkövet nem ismerünk. HORTJSITZKY F. ezt a kifejlő­ dést saját ,,Budai-egység"-ére tekintette jellemzőnek. A másik a „mészköves-dolomitos kifejlődés", amelyben tűzköves dolomito­ kat nem találunk. A rétegsor alsó része „ f ő d o l o m i t " típusú dolomit, míg a felső része az „átmeneti m é s z k ő - d o l o m i t " rétegsor, ezt vastag daohsteini mészkőösszlet zárja le. HORTJSITZKY F. azt igyekezett igazolni, h o g y ez a kifej­ lődés csak az ő „Pilisi-Nagykovácsi tektonikai egység"-ének területén van meg. E z a kifejlődés az előzőnél lényegesen vastagabb, mintegy 1500 in­ nék vehető. Tektonikai reamulációnk során megállapítást nyert, hogy a két felsőtriász kifej­ lődés egymással egyidőben az egykori Középhegységi vályú partvonalával pár­ huzamosan, vagyis DNy — EK-i irányban keletkezett. A fáciesövek csapása a k é s ő b b tárgyalandó felsőkréta előtti orogén fázisok hatására a mai É N y — D K - i irányba torlódott. Eredeti egymásmellettiségük megmaradt, eltekintve a térszűkülés következtében létrejött horizontális eltolódásoktól és pikkelyeződésektől. A HORTJSITZKY F . által feltételezett egymásra tolt tektonikai egységek n e m figyelhetők meg. Mindazonáltal a négy egymással párhuzamos fáciesöv (Irhásárok-sashegyi, jánoshegyi, hármashatár hegyi, nagykevélyi fáciesövek) a Solymár-Nagykovácsi törészónától nyugatra már nem k ö v e t ­ hető. Itt már csak a mészköves-dolomitos kifejlődés található meg. Keleti

2. ábra. A Budai-hegység triász geoszinklinális képződménveinek eredeti (ausztriai-mediterrán mozgások előtti) elhelyezkedése (szerkesztette: WEIN G Y . , 1974). J e l m a g y a r á z a t : 1. Karni-nóri tűzköves-dolomitos kifejlődés, 2. Karni-nóri dolomitos-mészköves kifejlődés, 3. Fáciesövek határa Fig. 2. Original emplacement of the Triassic géosynclinal formations of the Buda Mountains (before the AustrianMediterranean movements) (plotted by G Y . WEIN, 1974). L e g e n d : 1. Carnian-Norian cherty-dolomitic facies, 2. Carnian Norian dolomitic-calcareous facies, 3. Boundary of facies zones

Wein:

A

Budai-hegység

szerkezete

333

irányban, a Pesti-síkság gyér fúrási adatai alapján n e m állapíthatjuk meg, h o g y milyen kifejlődésű a felsőtriász. A fáciesövek keletkezésének legkézen­ f e k v ő b b magyarázata, ha azokat az egykori geoszinklinális tengellyel párhu­ zamos, szinszedimenter törések mentén létrejött,gyorsabban, illetve lassab­ ban süllyedő pasztáknak képzeljük el. A gyorsabban süllyedő pasztákban a mészköves-dolomitos, a visszamaradókban a mélyebb fáciest jelző tűzkövesdolomitos kifejlődés fejlődött ki. A felsőtriászban bekövetkezett teljes kiemelkedés a K ö z é p h e g y s é g i - v á l y ú tengelyvonalában, amint arról v o l t már szó, r ö v i d ideig tartó, rendszerint csak az egykori partvonalak mentén észlelhető oszcillációkban nyilvánult meg (liásztól-aptiig), itt a vályú déli szegélyén teljes kiemelkedéshez vezetett. A felsőtriászban ilyenformán kialakult szárazulatot S Z Á L A I T . ( 1 9 6 9 ) Pelsóihátnak nevezte el. E z a tektonikai egység azonos a késő variszkuszi gránitmagmatizmussal e g y i d ő b e n keletkezett „Balaton-velencei gránitlánc"-nak nevezett tektonikai egységgel ( W E I N G Y . , 1 9 6 9 ) . E z a szerkezeti egység a fel­ sőtriásztól k e z d v e véglegesen elválasztotta a Magyar-középhegységi v á l y ú t az Igal-bükki vályútól. Ezt a mozgást az ókimmériai epirogén fázishoz kapcsol­ hatjuk. E k k o r a geoszinklinális időszak képződményei még a zavartalan eredeti D N y —ÉK-i csapásirányban helyezkedtek el a Balaton—Velencei gránitlánc ópaleozóos k é p z ő d m é n y e k b ő l felépült keretétől északnyugatra. b ) Orogén

időszak

A Magyar-középhegység alapvető, óalpi ciklusban kialakult, szerkezetét létrehozó orogén fázisok idejét csak ott tudjuk megállapítani, ahol a teljes mezozóos rétegsor kifejlődött. A Budai-hegységben csak annyit állapíthatunk meg, h o g y a felsőtriász és alsóeocén (illetve amennyiben a pilisvörösvári bauxi­ tok felsőkrétának bizonyulnak, a felsőkréta) k ö z t játszódtak le. A B a k o n y ­ ban, Vértesben, Gerecsében ezek a mozgások az alsókréta végén az apti eme­ letben kezdődtek ( T E L E G D I R O T H К . tisiai fázisa, 1 9 3 4 ) és a szenon előtt feje­ ződtek be. A főfázis a cenomán és szenon közt zajlott le. Tehát az ausztriai és mediterrán fázisok alatt játszódtak le azok a rendkívül erős kompresszív jellegű mozgások, amelyek a Budai-hegység alapvető szerkezetét és mai helyére tolódását létrehozták. Magyar-középhegységi és Északnyugat-kárpáti analógiák alapján ( S Z E N ­ TES F . 1 9 6 1 , A N D R U S O W D . 1 9 6 8 , W E I N G Y . 1 9 6 9 ) a mozgások fő paroxizmusa a cenomán és szenon közti infragosau mediterrán fázisban v o l t ( T O L L M A N N A . 1 9 6 6 ) . E b b e n az időben j ö t t létre az A l p o k és K á r p á t o k internidáinak taka­ rórendszere. A Balatonfelvidéken, B a k o n y b a n és kisebb mértékben a Vértes­ ben is vízszintes eltolódások, pikkelyeződések, néhol gyűrődések formájában jelentkeztek a m o z g á s o k . A túron kiemelkedés, konszolidáció, majd a szenon tenger transzgressziója zárja le az óalpi ciklus mozgalmas időszakát. Az eredetileg D N y —ÉK-i irányú töretlen Középhegységi-vályú egyenes irányban f o l y t a t ó d o t t a délgömöri, hasonló kifejlődésű m e z o z o i k u m felé. Az egykori helyzet az ausztriai-mediterrán mozgások alatt megváltozott. Az erőteljes összenyomás hatására először a geoszinklinális tengelyével pár­ huzamos széles r e d ő k keletkeztek. E z e k közül egyet már S Z E N T E S F . (1934) felismert a Solymári-völgy helyén. Reambulációnk során a Budai-hegység­ ben négy, ma már É N y —DK-i csapású lapos redő nyomait sikerült rekonstru­ álni. Ezek a k ö v e t k e z ő k :

334

Földtani

Közlöny

107. kötet,

3 — 4.

füzet

3. ábra. A Budai-hegységben a felsőtriász-alsóeocén között végbement ausztriai-mediterrán fázisok törésrendszere (szerkesztette: W E I N G Y . , 1 9 7 4 ) . J e l m a g y a r á z a t : 1 . Az 1 - 2 . fázis nyomásiránya (még eredeti helyzetben) 2 . A 3 — 4 . fázis nyomásiránya (törés közben és után), 3 . A rögökön és kőzeteken megfigyelt mozgás iránya 4 Lapos vető, vízszintes eltolódással, 5 . Feltolódás, 6 . Kedönyereg, 7 . Bedőteknö, 8 . Zúzott zóna, 9 . Fáciesövek határa Fig. 3. Fault systems produced by the Austrian-Mediterranean phases from Late Triassic to Early Eocene time in the Buda Mountains (plotted by O Y . W E I N , 1 9 7 4 ) . L e g e n d : 1 . Stress direction of phases 1 - 2 (still in original position), 2 . Stress direction of phases 3 - 4 (during faulting and after it), 3 . Direction of movement observed on tault-blocks and rocks, 4 . Flat fault with some horizontal displacement, S. Reverse fault, 6 . Fold-saddle 7 . Foldtrough, 8 . Crushed zone, 9 . Boundary of facies zones '

1. P á t y i V á r h e g y - K i s k o p a s z , 2. Julianna m a j o r - H u n y a d o r o m , 3. Ördög­ árok, 4. Solymári v ö l g y . A z enyhén gyűrt redőket elég nehéz felismerni, hiszen az eltolódások, pikkelyeződések, majd a harmadidőszaki vetőrendszer teljesen szétszabdalták azokat. A t o v á b b erősödő kompresszív jellegű mozgások ezután töréseket, fel­ t o l ó d á s o k a t és vízszintes eltolódásokat hoztak létre. Mialatt ez a folyamat vég­ b e m e n t , az egész Középhegységi-vályú nagyjából a Váli-ároktól a R o m h á n y i hegységig törések mentén transzverzális eltolódást szenvedett és k ö z b e n a me-

Wein:

A

Budai-hegység

szerkezete

335

z o z ó o s képződmények csapásiránya 90°-al elhajlott az eredeti középhegységi iránytól. Ennek következtében a Budai-hegység mezozoikumának csapása É N y —DK-ire alakult. A D K - i irányú eltolódás mértéke 20 — 30 km-nyi lehe­ tett. Ilyen formában a Középhegységi-vályú nemcsak csapásirányára merő­ legesen szűkült be, hanem a „csapás-törés" következtében annak csapásmenti hossza is megrövidült. E z t a jelenséget többféleképpen is magyarázhatjuk. E g y i k magyarázat szerint a d o m b o r ú Kárpáti-ív homorú belső felének tér­ rövidülésére gondolhatunk; e g y másik szerint a Zágráb-kulcsi fő szerkezeti vonal mentén történő elvonszolódás is hasonló jelenségek oka lehetett. A z óalpi orogén időszak alatt a k ö v e t k e z ő sorrendben alakultak ki azok a szerkezeti elemek, amelyek alapvetően határozták meg a Budai-hegység mai helyzetét és formáját: 1. N a g y boltozatok keletkezése. 2. Haránttörések. 3. Feltolódások-pikkelyeződések, miközben a csapás-törés folyamata megindul. 4. Vízszintes elto­ lódások, részben a haránttörések mentén. Igen fontos nagyszerkezetű következménye volt a „ Budai-csapás-törés"-пек az, hogy a Váli-töréstől ÉK-re fekvő Magyar-középhegységi vályúszakasz mezozóos rétegsora reátolódott a Balaton-velencei gránitlánc ópaleozóos képződményeire és nekitorlódott az Igal-bükki vályú mezozoikumának. Habár erre közvetlen bizo-

4. ábra. A Magyar-Középhegység ausztriai-mediterrán fázisok alatt bekövetkezett „csapástörés"-ének nagyszerke­ zeti vázlata (szerkesztette: WEIN G Y . , 1 9 7 4 ) 4. Megateetonio sketch of a strike-slip-fault formed during the Austrian-Mediterranean phases in the Hungarian Central Mountains (plotted by G Y . WEIN, 1 9 7 4 )

Fig.

336

Földtani

Közlöny

107. kötet, 3 — 4.

füzet

nyítékunk nincsen, mégis a budai mezozoikum ilyen, mértékű DK-re tolódásából arra következtethetünk, hogy takaró képződött, amely a Váli-ároktól a Mátra­ hegységig fejlődött ki . Ezt a tektonikai elemet nevezhetjük „Budai takaró"-nak. R é g e b b i interpretációnk során a Váli-árok vonalában észleltük ugyan a csapás­ törést ( W E I N G Y . 1 9 6 9 ) de megfelelő magyarázatot n e m találtunk reá. Most már világos, h o g y a Balaton-vonal a Budai-csapás-törés következtében szen­ vedett 2 0 — 3 0 km-es eltolódása után folytatódik a Darnó-vonalban. A BalatonVelencei gránitlánc ópaleozóos képződményei pedig a délkelet felé tolódott triász rétegsor alatt sejthetők. Ezen meggondolások értelmében nyugodtan hasz­ nálhatjuk összevontan a Balaton — Darnó vonal elnevezést is. A z erőteljes kompresszív mozgások a már konszolidálódott, merev triász karbonátos kőzettömegeket összetörték, morzsolták, és nagyrészt kataklázos szerkezetűvé alakították. K ü l ö n ö s e n a d o l o m i t o k szenvedték meg a mozgá­ sokat, de a daohsteini mészkő is igen sok helyen összezúzódott, majd kalcit­ anyaggal újracementálódott. Tapasztalatunk szerint ez a deformáció idős vol­ tát jelzi: a paleogén és neogén törések mentén összetört kőzet ilyen formában már n e m cementálódik újra. A z a tény, h o g y a „ B u d a i csapás-törés" övezeté­ ben a bauxit, illetve az alsóeocén üde, egyáltalán n e m tektonizált képződ­ ményei alatt mindenütt erősen igénybe vett mezozóos k é p z ő d m é n y e k e t talá­ lunk legbiztosabb jele annak, h o g y milyen erőteljes v o l t az óalpi ciklus orogén fázisa. Csak erős és hosszantartó, megismétlődő kompresszív fázisok okoz­ hatják a merev kőzetek ilyen arányú igénybevételét. Ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg a K á r p á t o k mezozóos takarórendszerében, ahol az egymás fölé t o l ó d o t t szubtátrai takarók mezozóos anyaga többszáz km-nyi mozgás alatt öszsetöredezett, újracementálódott. Ilyet a B a k o n y b a n , Vértesben és Gerecsében csak elvétve tapasztalhatunk. Viszont a „Budai-csapás-törés" övében, amely a Váli-ároktól a R o m h á n y i - r ö g ö k i g illetve esetleg még azon túl is terjed, ez jellemzőnek m o n d h a t ó . A Budai-hegység különleges szerkezetföldtani helyzetének tisztázása során, úgy gondoljuk, nem elégedhetünk meg az egyszerű tények megállapításával, hanem azok nagyszerkezeti jelentőségét is szükséges vázolni. A Pilisi-törés­ vonal, amely a Budai-hegységet és Dunazúg-hegységet választja el, arra inspi­ rálták S C H E P P E E V.-t ( 1 9 6 3 ) , h o g y azt B O N C S E V E . ( 1 9 5 8 ) n y o m á n a „Kraistidalineamentum" folytatásaként értelmezze. Szlovákia felé n y o m o z v a a Budai­ csapás-törés övének nyomait, a Kisalföld Szlovákiára eső keleti részén a neo­ gén aljzatában megtaláljuk ( F U S A N 0 . et al. 1 9 7 1 ) . Itt ugyanis a neogén alj­ zatban megállapított idősebb kristályos k é p z ő d m é n y e k és gránit, hasonlóan a Budai-hegységi mezozoikumhoz, csapásukat megváltoztatják. SCHEFFEB, V. ( 1 9 6 3 ) és B E N D E P Y L . ( 1 9 6 8 ) felfogása szerint a Pilisi-törésvonal a Magyar­ alföldön át a Kiskárpátok északi részét határoló Ölvédi-vonallal összeköthető. A fenti felfogást mi n e m tehetjük magunkévá, mert a Budai-csapás-törés északnyugati folytatását ugyan észleltük, de annak délkeleti irányú kapcsolatát-eddig még sehol sem sikerült felfedezni ( W E I N G Y . 1 9 6 9 ) . H a n e m is fogad­ juk el egyelőre a Kraisztida-hipotézist, annyit ma is megállapíthatunk, h o g y a Budai-csapás-törés övezete nagyjelentőségű és feltehetően lineamentumjellegű szerkezeti ö v ( W E I N G Y . 1 9 7 4 ) . A másik igen fontos megállapítás amit ezen a helyen is le kell szögeznünk, hogy a mozgások ilyen mérete, ami már eléri a takaros szer kezetalakulást, semmiesetre sem nevezhetők rögszerkezetnek; arra utal, hogy a Magyar-középhegységi vályú a óalpi ciklus alatt az Alp-kárpáti rendszerbe tartozott, azzal szervesen összefüggött, tektonikai fejlődése azonos

Wein:

A Budai-hegység

szerkezete

337

körülmények közt és időbe ment végbe. Ennek következtében itt a neogén, szétdarabolódásos szerkezetalakulásig közbenső tömegről nem beszélhetünk. Legalább is a Zágráb-kulcsi fő szerkezeti vonalig ( W E I N G Y . 1 9 6 9 ) kifejlő­ dött szerkezeti egységeket, beleértve az Igal-bükki eugeoszinklinálist is, a Déli-Alpok folytatásának kell tekintenünk. A Zágráb-kulcsi fő szerkezeti v o ­ naltól délkeletre eső területeket teljesen más földtani k é p z ő d m é n y e k építik fel, ami azok tágabb összefüggésének problémáját veti fel. Egyúttal feltehető, hogy itt már az óalpi ciklus alatt, sőt jóval régebben létezett e g y Ostisia, amelyet P E T E R S K . ( 1 8 6 3 ) és MOJSISOVICS E . ( 1 8 8 0 ) „Orientalisch Festland"jával azonosíthatunk. Ezzel a kérdéssel ezen a helyen b ő v e b b e n nem foglal­ kozunk, csupán reá mutatunk, h o g y az óalpi tektonociklus milyen óriási jelentőségű v o l t az egész Kárpát-medencében, és h o g y annak milyen fontos, mondhatni kulcs jelentőségű területe a Budai-csapás-törés övezete.

Mezoalpi tektonociklus a) Epirogén

mozgások

időszaka

A mezoalpi tektonociklus az óalpi szerkezeti emelet konszolidációja után a Magyar-középhegység délnyugati részén a B a k o n y b a n a szenon transzgreszsziójával, míg a Vértes, Gerecse és Budai-hegységekben, amennyiben annak K O P E K G . — K E C S K E M É T I T . — D U D I C H E . ( 1 9 6 6 ) által középsőeocénba sorolá­ sát egyelőre figyelmen kívül hagyjuk, az alsóeocén tenger előrenyomulásával kezdődik. A Budai-hegységben a felsőtriásztól alsóeocénig tartó szárazföldi időszak alatt nagyarányú karsztosodás, némi bauxitképződés és erőteljes lepusztulás folyt. A lepusztulás, ahogyan azt B Á R D O S S Y G Y . ( 1 9 6 1 ) már meg­ állapította, délről, e g y n a g y kiterjedésű kristályos kőzetekből felépült szárazu­ lat felől történt. E z a szárazulat nem más, mint a felsőtriász után újból kiemel­ kedett Balaton — Velencei gránitlánc (SZÁLAI T . Pelsói-hátja) lehetett. A Magyar-Középhegység egész területén megfigyelhető igen fejlett paleokarsztk é p z ő d m é n y e k arra engednek következtetni, h o g y ez a szárazulat magasan emelkedhetett a tenger színe fölé, fejlett vízrendszerű és n a g y kiterjedésű volt. A Budai-hegységben az alsóeocén transzgresszió valószínűleg ugyanúgy, mint a tatabányai területen ( S Ó L Y O M F. 1 9 6 0 ) , törések mentén besüllyedő partmenti medencékbe n y o m u l t be. Feltehetően, de mind ez ideig b e n e m bizonyítottan a solymári, pilisszentiváni és nagykovácsi barnakőszénmeden­ cék is így keletkeztek. Mindenesetre a medencék besüllyedése a larámi fázis­ hoz kapcsolható és a mezoalpi ciklus első dilatációs jellegű mozgásfázisát rögzíti. A középsőeocén tenger r ö v i d ideig tartó emerziós időszak után t o v á b b n y o ­ mul elöntve a Budai-hegység l e g n a g y o b b részét. E z az epirogén jellegű m o z ­ gás az illiri fázist jelzi. Ehhez a fázishoz kapcsolódik a Magyar-Középhegységben és ezen belül a Budai-hegységben is észlelt jellegzetes neutrális vulkanizmus kezdete. A Budai-hegység közismert lutéciai és priabónai alapkonglo­ merátumaiban talált nagyszámú andezit- és savanyú eruptivum-kavics (SCHAF A R Z I K F . — V E N D L A.. 1 9 2 9 , W E I N G Y . 1 9 7 4 ) és felfelé ritkuló andezittufa­ betelepülés jelzi az alsóoligocénig tartó vulkáni tevékenységet. A N a g y k o v á ­ csi környékén fúrással feltárt biotitban dús telérkőzet ( W É B E R B . 1 9 6 2 ) és a Budaörs-l-es és Budafok-l-es fúrásokban harántolt andezittelérek ( W E I N

Földtani

338

Közlöny

107. kötet,

3—4.

füzet

G Y . 1 9 7 4 , O . K . G . T. Adattár), valamint a gravitációs minimum amely a triász karbonátos képződményeknél kisebb fajsúlyú kőzetre (feltehetően sava­ nyú-neutrális mélységbeli kőzetre) utal ( O S Z L A C Z K Y S Z . in: — HORTJSITZKY F . — W E I N G Y . 1 9 6 2 ) , a pleisztocén hévizek teletermális ásványtársaságok és a velük kapcsolatos elemfeldúsulások m i n d arra utalnak, h o g y a Budai­ hegység triász képződményei alatt, illetve azokba b e n y o m u l v a , mélységbeli vulkánitok és velük kapcsolatos ércesedett ö v e k foglalnak helyet. A középső­ eocén vulkáni tevékenység n y o m a i t a Balaton-velencei gránitlánc vonalában a Budai-hegységen át Recskig követhetjük ( S Z É K Y N É E U X V . 1 9 5 7 , W E I N G Y . 1 9 6 9 ) . H a a lemeztektonika nyújtotta elméleti lehetőségekre gondolunk, úgy e vulkánosság elhelyezkedéséből, idejéből olyan sejtésre juthatunk, h o g y az a szubtátrai takarórendszer illetve szirtöv kialakulása k ö z b e n alátolódott kéregrésszel kapcsolatos szubszekvens vulkanizmus. D e magyarázható a Balaton-Darnó vonal, v a g y a Zágráb-kulcsi vonal mentén bekövetkezett ellentétes irányú szubdukcióval is ( S Z Á D E C Z K Y K A R D O S S E . 1 9 7 1 ) . A z kétség­ telennek látszik, h o g y az egyvonalban, egyidőszakban keletkezett és azonos jellegű vulkáni tevékenység mélyreható lineamentumokkal függ össze; h o g y melyik szerkezti ö v h ö z kapcsolódik, azt egyelőre még n e m dönthetjük el. Az illiri fázis után a felsőeocén t o v á b b i transzgressziója már a pireneusi fázist vezeti b e . b) Pireneusi

fázis

A pireneusi fázis mozgásai két mozgáscsoportra bomlanak. A z elsőben újabb epirogén süllyedés következik b e , amely a Budai-hegység teljes elöntését ered­ ményezi. E k k o r kerülnek a legmagasabb csúcsok és a terület déli része is a felsőeocén tenger vize alá (IFJ. D U D I C H E . 1 9 5 9 ) . A második fázis, mely a felsőeocén felső részében indult és még az alsóoligocén előtt lezárult, erős kontraktív mozgásokban nyilvánult meg. A z É N y —DK-i irányban h a t ó n y o m á s hatására általában DK-felé irányuló meredekre állí­ tott p i k k e l y e k keletkeztek. A pikkelyekkel egyidőben a dőlés menti oldalon a feltolódási síkkal párhuzamos csapású vezetők is létrejöttek, amelyek hason­ lóak K Ó K A Y J. ( 1 9 5 6 ) által a B a k o n y b ó l leírt „aszimmetrikus ékszerkezetek"hez. Jellemző a mozgásokra, h o g y csak a törések mentén z ú z ó d o t t össze a kőzet; o l y a n regionális zúzódást, mint a triász k é p z ő d m é n y e k b e n , sehol sem lehetett tapasztalni. Általában ö v e k b e n v a g y elszigetelten figyelhetők meg a torlódások, amelyek legszebb példáját a Pálvölgyi barlangban és az északi k ő b á n y á b a n figyelhetjük meg. I t t a karni „ r a i b l i " rétegek és a tűzköves dolomit a felsőeocén nummulinás-discocyclinás mészkőre torlódtak (JASKÓ S. 1 9 3 3 ) . K ü l ö n ö s e n a Metró B a t t h y á n y tér — Délivasút szakaszának építé­ sénél ( W E I N G Y . 1 9 7 3 ) volt j ó l látható, h o g y a budai márgában még kompreszszív mozgásokra utaló vízszintes eltolódások vannak, míg az alsóoligocén „tardi-rétegek"-ben már csak néhány vető keletkezett. A Budai-hegység kialakulástörténetének ez v o l t a második és egyben utolsó kompresszív fázisa. Ezután alapjaiban változik meg a tektonikai stilus. c)

A szétdarabolódási

időszak

kezdete

A tektogenezis korát illetőleg még a paleogén szerkezeti emelethez tarto­ zik az oligocén, de a tektonikus stílus gyökeres megváltozása alapján már a neogén szerkezeti emelethez kell sorolni. A pireneusi kontraktív fázist k ö v e -

Wein:

A Budai-hegység

szerkezete

339

5. ábra. A Budai-hegységben kimutatható eocén (főleg pireneusi) törésrendszer (szerkesztette: W E I N G Y . , 1 9 7 4 ) . J e l m a g y a r á z a t : 1 . A nyomás iránya, 2 . A rögökön és kőzeteken megfigyelt mozgás iránya, 3 . Vetővonalak, 4 . Feltolódási vonalai, 5 . Kedőtengely Fig. 5. Eocene fracture system in the Buda Mountains (mainly Pyrenean) (plotted by G Y . WEIN, 1 9 7 4 ) . L e g e n d : 1 . Direction of compression, ?.. Direction of movement as observed on fault-blocis and rocks, 3 . Fault lines, 4 . Reverse fault lines, 5 . Fold axis

tőén a Budai-hegység középső, nyugati és északi része rövid ideig szárazulattá vált. A z oligooén transzgressziót a hárshegyi h o m o k k ő jelzi. A keleti területen az elsekélyülő és kiédesedő tenger fáciesdiszkordanciája (tardi rétegek) rög­ zíti a pozitív mozgást. A r ö v i d ideig tartó infraoligocén kiemelkedés után („infraoligooén d e n u d á c i ó " — T B L E G D I R O T H К . 1 9 2 8 ) az oligocén transzgresszió az egész Budai-hegységet elöntötte. A transzgresszió szinszedimenter törésvonalak közti vályúkban n y o m u l t előre. Ekkor kezdtek kialakulni azok a nagyjelentőségű — elsősorban ÉNy — DK-i és alárendeltebben DNy — ÉK-i törésrendszerek, amelyek a neogénben is tovább élve létre hozták a Budai-hegység legmarkánsabb tektonikai elemeit, a mély árkok és kibillent sasbércek rendszerét. Ilyenek elsősorban a Pilisi törés, a Solymári-árok, az Ördögárok, illetve a

340

Földtani

Közlöny

107. kötet, 3 — 4.

füzet

köztük levő Nagykevély, Hármashatárhegy kiemelt rögei. A z árkokban vas­ tag (néhol többszáz méteres) a kiseelli agyag, míg a sasbérceken elvékonyodik, illetve nyugat felé homokos kifejlődésűvé válik. A felsőoligocénben a hegység újból k e z d kiemelkedni, annak középső része ebben az időszakban már szára­ zulat. A jellegzetes szétdarabolódásos szerkezetalakulásnak első fázisát az alsó-középsőoligocénben zajló „ h e l v é t i " szinszedimenter jellegű mozgásokhoz kapcsolhatjuk (TOLLMANN A . 1 9 6 6 ) . Ekkor jelentkezik először az a mélyreható különbség a Kárpáti-ív és a Pannon közbenső tömeg tektonikai fejlődése között, ami egyben jelzi a ,,Tisia" mai szerkezetének kialakulását. R ö v i d e n kitérve erre a kérdésre, elsősorban arra kell reámutatnunk, h o g y az Északnyugati K á r p á t o k flistakarórendszerének kialakulása az oligocénben kezdődik és a tortonai emelet végéig befejeződik. E z az időszak a Pannon közbenső t ö m e g területén az ú g y n e v e z e t t „szétdarabolódásos szerkezetala­ kulás" időszaka ( W E I N G Y . 1 9 6 9 ) . Ehhez kapcsolódik a neogén szubszekvens vulkanizmus; a középsőeocén-oligocénben lejátszódott tektonomagmatikus folyamatok megismétlődnek illetve folytatódnak e g y újabb szubszekvens vul­ kanizmus formájában, de nem ugyanazon a helyen. Tehát amíg a Külső Kár­ p á t o k takarórendszere kialakul, addig a Pannon-medencében szétdarabolódás megy v é g b e .

Neoalpi tektonociklus a) S zétdarabolódás

és neogén

vulkanizmus

A Budai-hegység az oligocén végén teljesen kiemelkedett és a miocén fo­ lyamán előbb szigetet, k é s ő b b félszigetet formált a tengerrel borított neogén süllyedékek k ö z t . Magában a hegységben a neogén szerkezetalakulásról kevés megfigyelésünk v a n : azt inkább az elősüllyedékekben és a távolabbi neogén területeken tanulmányozhatjuk. A Tétényi fennsík északi peremének miocén rétegsora a szávai és steier mozgásokat a partvonal eltolódásai és diszkordanciák által jelzi. Ezek szerint a felsőoligocén-burdigalai (egeri-eggenburgi) emeletek határán a szávai fázist, az alsó és felsőhelvéti (ottnangi-kárpáti) emeletek k ö z t az idős steier fázist, a felsőhelvéti-tortónai (bádeni) emeletek határán a fiatal steier fázist, végül a tortónai (bádeni)-szarmata emeletek k ö z t a m o l d v a i fázist jelzik az ingressziókban megnyilvánuló szinepirogén mozgások. E z e k a mozgások a Pesti-síkság, Dunazúg-hegység neogén képződ­ ményein észlelhető szerkezeti formák szerint nemcsak függőleges epirogén jellegű mozgásokban, hanem a régebbi törésrendszerek megújulásában és újak keletkezésében is megnyilvánultak. A törésvonalak uralkodóan É N y — D K - i , kevésbé kirívóan D N y —ÉK-i csapásúak. A dilatációs jellegű kéregmozgás (szétdarabolódásos szerkezetalakulás) t o v á b b alakította a Budai-hegység rész­ ben már kialakult vetőrendszerét és az elősüllyedékeket (Bicskei-zsámbéki medence, Dunazúg-hegység, Pesti-síkság, Dél-budai süllyedek). Ezek közt talán a legfontosabb a Pilisi törésrendszer továbbfejlődése és ennek mentén a Dunazúg-hegység lesüllyedése v o l t . Ehhez a rendszerhez kapcsolódó neogén neutrális vulkanizmus arra enged következtetni, h o g y a szóbanforgó szerke­ zeti mozgásoknak igen fontos szerepük v o l t a magmás folyamatok alakulásá­ ban. A neogén szubszekvens vulkanizmust, tehát a neutrális magma keletke­ zését lemeztektonikai értelmezésben a második erős kárpáti szubdukciós folya-

Wein:

A Budai-hegység

szerkezete

341

6. ábra. A Budai-hegység oligocén-pleisztocén (szétdarabolódási időszak) törésiendszere (szerkesztette: WEIN G Y . , 1974). J e l m a g y a r á z a t : 1. Meg nem határozható korú törésvonal, 2. Oligocén törésvonal, 3. Mioeén-pliocén törésvonal, 4. Mioeén-pliocén redőnyereg, 5. Pleisztocén törésvonal, 6. Pleisztocén, szelektív, pozitív jellegű mozgást végző rög Fig. 6. Oligocene-Pleistocene fracture system (disintegration phase) in the Buda Mountains (plotted by G Y . WEIN, 1974). L e g e n d : 1. Fracture line of indeterminable age, 2. Oligocène fracture line, 3. Miocene-Pliocene fracture line, 4. Pleistocene-Pliocene fold-saddle, 5. Pleistocene fracture line, 6. Pleistocene block undergoing a selective movement in the positive sense

342

Földtani

Közlöny

107. kötet,

3 — 4.

füzet

mathoz v a g y a Balaton — D a r n ó vonalhoz kapcsolhatjuk, de a m a g m a fel­ színre jutásánál elsősorban a Pilisi-törésrendszemek j u t o t t a főszerep. A z a tény, h o g y e törés iránya az óalpi törésrendszerekkel esik e g y b e és tőle n y u ­ gatra egyáltalán nem folyt neogén vulkáni tevékenység, azt látszik igazolni, h o g y ez a törésrendszer az óalpi tektonociklus v é g é n keletkezett igen m é l y Budai-esapás-törés lineamentum-jellegű zónáját ú j í t o t t a fel. A z alsópannon beltenger transzgressziója az attikai fázist, a felsőpannon még erősebb előrenyomulása a szlavóniai fázist rögzíti. E z e n fázisok alatt gyorsan süllyedt a Zsámbéki-medence. A b b a n , valamint a Budai-hegység nyugati p e r e m é n É É N y — D D K - i irányú vetőrendszerek és ezzel párhuzamos enyhe gyűrődések keletkeztek ( F Ö L D V Á E I A . 1 9 3 2 , J A S K Ó S . 1 9 3 9 , M I K E К . 1 9 6 3 , S Z A B A D V Á R I L . 1 9 6 6 ) . A Bicskei-medencében leírt enyhe b o l t o z a t o k a t „ á l b o l t o z a t o k n a k " tartjuk, amelyeket az aljzat elkülönült — k ü l ö n b ö z ő se­ bességű — v a g y i s szelektív mozgást v é g z ő triász rögeinek felemelkedése és a fölöttük v é g b e m e n t k o m p a k c i ó hozott létre.

Pleisztocén mozgások időszaka A felsőpannon végén meginduló regresszió a Budai-hegység végleges kiemel­ kedéséhez vezetett. E z az epirogén esemény feltehetően a kelet-kaukázusi fázissal azonosítható és a neogén szétdarabolódásos időszak folytatását jelzi. A negyedkori mozgásokat elsősorban azért különítettük el, mert gyors és sze­ lektív pszeudodiapir (rögdiapir) jellegű mozgásaik a neoalpi tektonociklusnak r o h a m o s gyorsaságú, jellegzetes hegységgé válási időszakát képviselik. A levantei alemelet végén és a pleisztocén elején gyorsan k e z d emelkedni a har­ madidőszak-végi félsziget, m a j d a 2 millió évig tartó pleisztocén folyamán a mai Budai-hegységgé alakul. A z emelkedés folyamatos, de k ö z b e n ismétlődő aktívabb szakaszok is voltak. A z egymástól kisebb-nagyobb mértékben elkü­ lönült r ö g ö k n e m egyöntetűen, hanem v á l t o z ó sebességgel emelkedtek (sze­ lektív m o z g á s ) . A z elősüllyedékek k ö z b e n t o v á b b süllyedtek ( M O L D V A Y L . 1 9 6 6 ) . K ü l ö n ö s e n jellemző a pleisztocén hegységképződési stílusra elsősorban az elősüllyedékek mentén az ún. pszeudodiapir (rögdiapir) szerkezetek kiala­ kulása ( W E I N G Y . 1 9 7 4 ) . E z e k igen jellegzetes, kisebb triász r ö g ö k , amelyek az őket e g y k o r egyenletesen b e b o r í t ó eocén-oligocén rétegsort mintegy átdöfni látszanak, és m a elkülönült, meredeken kiemelkedő morfotektonikai formákat képeznek. L e g s z e b b példáik a Gellérthegy, Törökugrató, Sashegy, R ó k a h e g y . Az emelkedés fiatal voltát nemcsak a meredekre állított paleogén k ö p e n y k é p ­ z ő d m é n y e k , hanem a pleisztocén löszben, travertinóban mért 2 0 ° - o s kibillenések is igazolják. N e m ritkák a horizontális elmozdulásokat mutató v e t ő ­ páncélok sem. D e ezek n e m jeleznek regionalitást, hanem a függőleges m o z g á ­ sokkal kapcsolatos helyi jelentőségű mikrotektonikai elemek. Jellemző a nyílt törések keletkezése, amelyeket rendszerint tarka agyagos breccsa, v a g y a pleisztocén hévíztevékenységgel kapcsolatos teletermális ásványok, főleg aragonit és kalcit töltenek ki. N é h á n y összefüggő törésvonalat is sikerült kü­ lönválasztani a Szabadsághegyen (Svábhegy) és a Gellérthegy keleti szegé­ lyén, ez u t ó b b i a Petőfi-hídig n y o m o z h a t ó . R á kell mutatnunk, h o g y a pleisz­ tocén hévíz tevékenység, amelynek n y o m a i t a „Budai-csapás-törés" egész területén megfigyelhettük, szintén ennek a gyorsan emelkedő hegységnek sajátossága. Csak akkor alakulhattak ki azok a hidrodinamikai feltételek,

8. ábra. Földtani szelvény a Budai-hegységen át (szerkesztette: W E I N G Y . , 1 9 7 4 ) Fig. 8. Geological section across the Buda Mountains (plotted by G Y . W E I N , 1 9 7 4 )

9. ábra. A Budai-hegység kronotektonikai táblázata (szerkesztette: W E I N G Y . , 1975) Fig. 9. Ohronotectonic table of the Buda Mountains (plotted b y G Y . W E I N , 1975)

Wein:

A Budai-hegység

szerkezete

343

1. ábra. A Budai-hegység vázlatos földtani térképe (szerkesztette: W E I N G Y . , 1 9 7 5 ) . J e l m a g y a r á z a t : 1 . Neogén, 2 . Oligocén, 3 . Eocén, 4 . Triász, 5 . Pleisztocén vető és „pszeudodiapir" szerkezetek, 6 . Miocén vető, 7 Öligocénmiocén vető, 8 . Felsőeocén vető, 9 . Felsőeocén feltolódás, 1 0 . Kréta (ausztriai-mediterrán) feltolódás, 1 1 . Kréta (ausztriai-mediterrán) horizontális eltolódás, 1 2 . Kréta (ausztriai-mediterrán) horizontális redőteknő, 1 3 . Meghatá­ rozhatatlan korú vető Fig. 7. Schematical geological map of the Buda Mountains (plotted by G Y . W E I N , 1 9 7 5 ) . L e g e n d : 1 . Neogene, 2 . Oligocène, 3 . Eocene, 4 . Triassie, 5 . Pleistocene fault and „pseudodiapiric" structures, 6 . Miocene fault, 7 Oligocene-Miocene fault, 8 . upper Eocene fault, 9 . Upper Eocene reverse fault, 1 0 . Cretaceous (Austrian-Mediterranean) reverse fault, 1 1 . Cretaceous (Austrian-Mediterranean) horizontal displacement, 1 3 . Fault of indeterminable age

a m e l y e k lehetővé tették a mélybe szálló kartvíznek hévíz formájában törté­ nő visszaáramlását ( V E N D E L M . — K I S H Á Z I P . 1 9 6 2 ) . A z egyes patak- majd Duna-terraszokon kialakult travertinó szintek segít­ ségével, amelyek egy-egy gyorsan emelkedő szakasz után beálló n y u g o d t a b b periódust rögzítenek, ú g y gondoljuk, lehetséges lesz a Budai-hegység pleisz­ t o c é n időszakának emelkedési szakaszait megállapítani. Beleértve a Szabad­ ság-hegy tetején megmaradt levantei édesvízi mészkövet, 1 0 (illetve j ó l elválaszthatóan csak 8 ) emelkedési szakaszt sikerült megkülönböztetni ( S C H E U E R G Y . - SCHWEITZER F . 1973. W E I N G Y . 1974.).

7

Földtani Közlöny

344

Földtani

Közlöny

107. kötet, 3—4.

füzet

A Pesti-síksághoz viszonyítva összehasonlítási szintül a felsőpannon bázist v é v e alapul, az alsópleisztocénbe, tehát a Walachi mozgások következtében 100 m-t és a felsőpleisztocénben a Balti mozgások k ö v e t k e z t é b e n 60 m-t emel­ k e d e t t a Budai-hegység. H a a D u n a mai szintjét és a legmagasabban fekvő hévízforrás tölcséreket vesszük alapul, ú g y az összes emelkedés mértéke 370 m , A Magyar-Középhegység és ezen belül a Budai-hegység pleisztocén alatti szakaszos emelkedésével e g y i d ő b e n a Kisalföld és Nagyalföld szakaszosan süllyedő mozgást végzett. R Ó N A I A . (1972) vizsgálatai szerint ott, ahol teljes a pleisztocén rétegsor, így Jászladánynál és Mindszentnél 10 süllyedési sza­ kaszt t u d o t t megkülönböztetni. Ezeket a süllyedési szakaszokat a Magyaror­ szágon talált 10 folyóterasszal azonosítva kifejezésre juttatja az ellentétes mozgások összefüggését. Ma még főleg hegyvidéki pleisztocén ismereteink hé­ zagossága következtében n e m oldhatjuk meg a p o n t o s korrelációt, de a ple­ isztocén-kutatás fontos feladata lesz a j ö v ő b e n a két ellentétes irányú izosztatikus jellegű mozgás egyes fázisait egymással szinkronba hozni. A pleisztocénre jellemző mozgások a holocén folyamán, napjainkig folyta­ tódnak. A recens mozgások nemcsak függőleges elmozdulásokat hoztak létre, hanem B E N D E E Y L . (1958) szerint horizontális irányban is megnyilvá­ nultak. E vízszintes irányú, recens mozgásokat illetően m é g t o v á b b i bizonyí­ tékokra, újabb vizsgálatra lenne szükség, mert ilyen irányú regionális jellegű elmozdulást sem a neogén, sem a pleisztocén folyamán nem sikerült észlel­ nünk és éppen ezért annak recens folyamatosságát sem látjuk igazoltnak. A Budai-hegységet szegélyező Pesti-síkság, illetve az abban kialakult D u n a v ö l g y e és a Bicskei-medence elősüllyedékei a neogénben megindult hegy­ séggé válás folyamatának mai helyzetét rögzítik. A harmadidőszaki sziget, majd félsziget, amelyet időnkint kisebb-nagyobb mértékben a tenger borít el, végül is a pleisztocénban érte el mai formáját és vált a Budai-hegységgé. H a visszapillantunk a hegység fejlődéstörténetére, ezt a folyamatot bizonyos vonatkozásokban az óalpi ciklust befejező ausztriai-mediterrán fázisokig v e ­ zethetjük vissza. A „Budai-csapás-törés" fő szerkezeti irányai dilatációs jelleg­ gel részben újraéledtek a harmadidőszakban; az öröklött irányok hatását a Váli-árok, Ördögárak, Solymári-völgy, Pilis töréseiben ismerhetjük fel. Tehát a Budai-hegység mai formája mélyen gyökerezik a földtani múltban, amelyen át a j ö v ő fejlődésének irányát is felismerhetjük. A Budai-hegység j ö v ő fej­ lődése a pleisztocén tektonikai stílusában várható. Vagyis a hegység további szelektív jellegű emelkedése, dilatációs jellegű szétlazuló törések keletkezése és az elősüllyedékek relatív kimélyülése körvonalazzák a jelen- esetleg geodéziailag kimérhető szerkezeti fejlődésének stílusát.

I r o d a l o m — References ANDEUSO/, D. (1968): Grundriss der Tektonik der nördlichen Karpaten. Bratislava BÁXDI T . (1968): A felőoligocén pectunculuszos és cyrénás rétegek települési és ősföldrajzi viszonyai a Dunazug hegységben. F. K . 95. k. 4. f. pp. 4 2 3 - 4 3 6 . BARDOSSY G Y . (1961): A magyar bauxit geokémiai vizsgálata. F. I . Alk. Kiadványa. Budapest BENDEFY L. (1958): (in: Budapest természeti képe.) Szekuláris mozgások Budapest térségében. Budapest, pp. 225-351. BENDEEY L. (1968): Adatok a Pannóniái-Masszívum belső szerkezetének ismeretéhez. Földr. Közi. 16 (92) k. 4. sz. pp. 289—313. BONCSEV, B. (1958): Über die tektonische Ausbildung der Kraistiden (Kraistiden-Lineament). Geologie Jg. 7. h 3—6. pp. 4 0 9 - 4 1 9 . IFJ. DTJDICH, В . (1959): Paleogeographische und paleobiologische Verhältnisse der Budapester Umgebung im Ober­ eozän und Unteroligozän. Ann. Univ. Bud. Sect. Geol. 2. pp. 53—87.

Wein:

A Budai-hegység

szerkezete

345

FÖLDVÁRI A . (1932): Pannonkori mozgások a Budai-hegységben és a felső pannon tó partvonala Budapest környé kén. F. K . 61. k. pp. 5 1 - 6 3 . FUSAN, 0.—IBRMAJER, S.—PLANCAR, }.—SLAVIK, J.—SMISEK, M . (1971): Geological structure of the basement of the covered parts of southern part of inner West Carpathians. Jb. Geol. vied zp. karp. rad. Z K . zvaz 15. Brati­ slava GIDAI L . (1970): A z eocén képződmények rétegtani helyzete a Dunántúli Középhegység E K - i részén. F. K . 100. k. 2. sz. pp. 1 4 4 - 1 4 9 . HOFMANN К . (1871): A Buda-Kovácsi hegység földtani viszonyai. F. I . Evk. 1. к. Р . 0—61, pp. 199—273. HOKUSITZKYF. (1943): A Budai-hegység hegységszerkezetének nagy egységei. Besz. a vitaülésekről. 5. f. pp. 238—253. HORTJSITZKY F.—WEIN G Y . (1962): Erckutatási lehetőségek a Budai-hegységben. B. K . L . 95. k. pp. 749—753. HORTJSITZKY Н . (1938): Budapest Duna-jobbparti részének (Budának) hidrogeolőgiája. (1 : 10 000 léptékű színes térképpel.) Hidr. Közi. 18. k. pp. 1—404. JAKUCS L . (1950): A dolomitporlódás kérdése a Budai-hegységben. F. K . 80. k. pp. 361—377. JASKÓ S . (1933): Adatok Pálvölgy környékének tektonikájához. F. K . 6 3 . k. pp. 224 —225. JASKÓ S. (1943): A Bicskei-öböl fejlődéstörténete, hegyszerkezete és fúrásai. Besz. a M . K . F. I . Vitaülés Münk. V. évf. 5. f. pp. 2 5 4 - 3 0 2 . JASKÓ S. (1948): A Mátyáshegyi barlang. Besz. a Vitaül. B. 10. k-1-5. f. pp. 133—155. JÁMBOR Á. (1969): A Budapest környéki neogén képződményei ősföldrajzi viszonyai. F. I. évi jel. az 1967. évről, pp. 1 3 5 - 1 4 2 . JÁMBOR Á.—MOLDVAY L.—RÓNAI A. (1966): Magyarázó Magyarország 200 000 földtani térképsorozatához. L-34-11. Budapest. M.Á.F.I. kiadv. KEREKES J. (1939): Morfológiai adatok a Budai-hegység kialakulásához. H . K . 18. k. pp. 494—500. KÉZ A. (1934): A Duna Győr—Budapest szakaszának kialakulásáról. Földr. Közi. 62. k. 1934. évf. pp. 175—193. К о с н A. (1871): A Szentendre, Visegrádi és Pilishegység földtani leírása. F. I. Évk. I. pp. 141 —198. Косн A. (1887): A Dunai trachytcsoport jobb parti részének földtani leírása. M . Tud. Ak. Math, és Term. Tud. o. Kiadványa KŐKAY J . (1956): Hegységszerkezeti mozgásviszonyok Várpalota környékén. F. K . 86. 1. f. pp. 17—29. KOPEK G.—KECSKEMÉTI T.—DUDICH E. (1966): A Dunántúli Középhegység eocénjének rétegtani kérdései. F . I . évi jel. az 1964 évről. pp. 249—264. KRIVÁN P. (1953): A pleisztocén földtörténeti ritmusai. M . Tud. Ak. Alföldi Kongr. Budapest KROLOP E . : A Budai-hegység csigafaunájának kialakulása. Állattani Közi. 46. k. pp. 3—4. KUTASSY E . (1925): Budavidéki triász stratigráfiája. F. K . 55. pp. 231—236. LENGYEL E . (1951): A Dunazug-hegységi andezitek zárványai és magmatektonikai jelentőségűk. F. K . 8 1 . k. pp. 119-130. MIKE К . (1963): Szerkezeti mozgások morfogenetikai szerepe és gyakorlati érzékelése a Dunántúl északkeleti részén. Földr. Ért. 12. évf. 2. f. pp. 145—166. MIKE, К . (1972): Contributions к la Connaissence de la Géographie physique du Cours du Danube en Hongrie. Acta Geogr. Debreciana 1971. 10. k. pp. 1 6 5 - 1 7 2 . Debrecen MOJSISOVICS, E. (1880): West-Bosnien und Türkisch-Croatien. Jahrb. d. к. к. Geol. В,. А . 30. к. 2 . f. pp. 167—175. ORAVËTZ J. (1963): A Dunántúli-Középhegység felsőtriász képződményeinek rétegtani és fácieskérdései. F . K . 93. k. 1. f. pp. 63—73. ORAVETZ J.—VÉGHNÉ NEUBRANDT E . (1961): A Vértes és Bakony hegység triász rétegtani és szerkezeti kapcsolata. F. K . 91. k. 2. f. pp. 1 6 2 - 1 7 2 . PÁVAI VÁJNA F. (1934): Ű j kőzetelőfordulások a Gellérthegyen és új szerkezeti formák a Budai-hegységben. F. K . 64. k. 1 - 3 . f. pp. 1 - 1 1 . PETERS, К . (1857): Geologische Studien aus Ungarn I . Die Umgebung von Ofen. J.B.R.A. 8. k. pp. 308—334. PÉCSI M . (1955): Adatok a fiatal kéregmozgások szerepére és mértékére a Duna völgyében. Dunántúli Tud. Gyűjt. 4. k. pp. 3 0 - 36. PÉCSI M . (1958): A pesti síkság kialakulása. Budapest természeti képe. pp. 248—310. Budapest PÉCSI, M . (1973): Geomorphologiscal Evolution of the Buda Highland in Hungary. I. Polnisch-Ungarisches Sym­ posium. Szymbark. szept. 26 — 30. PRINZ G Y . (1914): Magyarország földrajza. Budapest PRINZ G Y . (1958): Az országdomborzat földszármazástani magyarázata. Földr. Közi. 82. k. 3. f. HÓNAI A.—SZENTES F. (1972): Magyarázó Magyarország 2.00 ООО-es földtani térkép-sorozatához. L - 3 4 - V I I . Székes­ fehérvár. M.Á.F.I. kiadv. HÓNAI A. (1972): Negyedkori üledékképződés és éghajlattörténet az Alföld medencéjében. F. I . Evk. 56. k. 1. f. KOZLOZSNIK P. (1935): Adatok a Buda-Kovácsi hegység óharmadkori rétegeinek ismeretéhez. F. I. évi jel. 1925— 28-ról. pp. 6 5 - 8 6 . SCHAFARZIK, F . (1889): Über einige seltenere Gesteineinahliisse in ungarischen Trachyten. F . K . 19. k. pp. 406 — 411. SCHAFARZIK F. (1902): Budapest és Szentendre vidéke. Magyarázatok Magyarország részletes földtani térképéhez. 15. zóna, X X . rov. M = 1 : 75 ООО. M Á F I alk. kiadv. Budapest SCHAFARZIK F . (1913): Ásványtani közlemények Buda vidékének ásványairól. F . K . 43. k. pp. 74. SCHAFARZIK F.—VENDL A. (1929): Geológiai kirándulások Budapest környékén. Budapest SCHEFFER V . (1963): Adatok a Vardaridák és a Bánáti-árok felszín alatti vonulatainak követéséhez a Kárpát-meden­ cében. F. K . 93. k. 3. f. pp. 286 - 303. SCHEUER G Y . —SCHWEITZER F. (1974): Új szempontok a Budai-hegység környéki édesvízi mészkőösszletek képző­ déséhez. Földr. Közi. 2 2 . k. 2 . sz. pp. 113—134. SCHRÉTER Z . (1909): A Budai hegyek legrégibb képződményei. F. K . 29. pp. 401 — 402. SCHRÉTER Z.—SZŐTS В.—HORUSITZKY F.—MAURITZ B. (1958): Budapest és környékének geológiája. (In: PÉCSI M . : Budapest természeti képe 1958.) pp. 34—145. Budapest SÓLYOM F. (I960): A tatabányai-barnakőszén medence földtani felépítése és fejlődésének története. Budapest. Kand. ért. M Á F I . Adattár SZABADVÁRI L. et al. (1967): A Bicskei-medence triászidőszaki medencealjzatának domborzati térképe. Geof. Int. évi jel. 1966. pp. 73—93. SZABÓ J . (1897): Pest-Buda környékének földtani leírása. Ak. Term. Tud. Pályaműnk. TV. pp. 1—58. SZÁLAI T. (1969): A Nyugati-Kárpátok délkeleti szegélyének tektonikai vázlata és a felsőkarbon-nóri előmélység tengere. F. K . 99. k. pp. 37—46. SZÁDECZKY G Y . (1895): A Szobi Sághegy andezitjének kőzetzárványai. F. K . 25. k. pp. 161 — 174. SZÁDECZKY-KARDOSS E. (1971) : A z új globális tektonika mozgásmechanizmusa és kapcsolatai a föld és élet fejlődésé­ vel. Alkalmazásuk a Kárpát-Pannón-Dinarid területekre. Geonómia és Bányászat. 4. k. ] . sz. pp. 1—82. SZENTES F. (1934): Hegységszerkezeti megfigyelések a budai Nagykevély környékén. F. K . 64. k. pp. 283—295. SZENTES F . (1961): A magyarországi mezozóos kéregmozgások. F. I. Évk. 49. k. pp. 741—746. SZENTES F. (1968): Magyarázó Magyarország 200 ООО-es földtani térképsorozatához. L-34-I. Tatabánya. M Á F I . kiadv.

7*

346

Földtani

Közlöny

107. leölet, 3—4.

füzet

S Z É K Y N É E u x V . (1957): Adatok a Dunántúli-medence harmadkori vulkánosságához. F. K . 87. k. pp. 63—68. Szűcs M . (1940): Kordierittartalmú zárvány a pilismarőti amfibólandezitben. F. K . 70. pp. 331 — 339. T A E G E R H . (1914): A buda-pilisi Esztergom hegységcsoport szerkezete és arculata. F. K . 44. k. pp. 555—571. T E L E G D I S O T H K . (1928): Infraoligocén denudáció nyomai a Dunántúli Középhegység északnyugati részén (pere­ mén). F. K . 57. k. pp. 3 2 - 4 1 . T E L E G D I R O T H K . (1934): Adatok az Eszaknyugati-Bakonyból a magyar középső tömeg fiatal mezozóos fejlődés­ történetéhez. Mat. Term. Tud. Ért. 52. k. pp. 205—247. T O L L M A N N , A . (1966): Die alpidische Gebirgsbildungs-Phasen in den Ostalpen und Westkarpaten. Stuttgart. Geotekt. Forschungen 2 1 . H . T O L L M A N N , A . (1967): Bemerkungen zu faziellen und tektonischen Problemen des Alpen Karpaten-Orogens. Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud. 18. Bd. pp. 2 0 7 - 2 4 8 . V A D Á S Z E . (1910—11): A Duna-balparti idősebb rögök őslénytani és földtani viszonyai. F. I . E v k . 18. k. 2. f. pp. V E N D L M - — K I S H Á Z I P. (1962): összefüggések melegforrások és karsztvizek között a Dunántúli Középhegységben megfigyelt viszonyok alapján. I - I I . M T A O. K . 32 ( 1 - 4 ) , pp. 3 9 3 - 4 1 7 , és 33 ( 1 - 4 ) , pp. 2 0 5 - 2 3 3 . V I G H , G Y . (1934): Neuere Triasfunde im ungarischen Mittelgebirgs. Neues Jb. für Min. etc. Beil Bd. 72. A b t . B. pp. 33 — 4 5 . V I G H G r . — H O K U S I T Z K Y F. (1940): Karszthidrológiai és hegységszerkezeti megfigyelések a Budai-hegységben. F. I. évi jel. az 1933—35. évről. pp. 1 4 1 3 - 1 4 5 4 . W E I N , G Y . (1969): Tectonic review of the Neogene-Covered Areas of Hungary. Acta Geol. 13. k. pp. 339—43 6. Budapest W E I N G Y . (1973): A budapesti földalatti vasút 19 70-ben létesített Batthyány tér—Déli pályaudvar közti szakasz földtani felépítése. F. I. évi jel. az 1971. évr 61. pp. 199—205. W E I N G Y . (1974): A Budai-hegység tektonikája. Földr. Közi. 2 2 . k. 2. sz. pp. 97—112. W E B E » В. (3862): Thorium és ritkaföld indikációk a Budai-hegységben. F. K . 92. k. 4. f. pp. 455 — 457. Z E L E N K A T. (I960): Kőzettani és földtani vizsgálatok a Dunazug-hegység DNy-i részén. F. K . 90. k. 1. f. pp. 83—101.

Tectonics of the Buda Mountains Gy.

Wein

T h e t e c t o n i c r e a m b u l a t i o n o f t h e B u d a M o u n t a i n s w a s carried o u t b e t w e e n 1969 and 1974. I n t h i s c o n n e c t i o n t h e s t r a t i g r a p h y a n d t h e h i s t o r y o f d e v e l o p m e n t o f t h e m o u n t a i n could b e reconstructed. T h e o l d e s t o b s e r v a b l e f o r m a t i o n is t h e L a d i n i a n D i p l o p o r a d o l o m i t e , b u t d e e p e r T r i a s s i c h o r i z o n s a r e also s u p p o s e d t o b e p r e s e n t . U p t o t h e Carnian R a i b l e r B e d s , s e d i m e n t a t i o n w a s g o i n g o n u n d e r similar c o n d i t i o n s t h r o u g h o u t t h e m o u n t a i n ' s area. A f t e r w a r d s , t w o f a c i e s d e v e l o p e d i n f o u r z o n e s r o u g h l y parallel w i t h o n e a n o t h e r . T h e s e a r e : a ) a c h e r t y - d o l o m i t i c facies a n d b ) a l i m e s t o n e - d o l o m i t i c o n e . S e d i m e n t a t i o n e n d e d w i t h a c c u m u l a t i o n o f t h e N o r i a n D a c h s t e i n L i m e s t o n e . T h e n f o l l o w e d an e m e r g e n c e w h i c h l a s t e d till t h e a d v e n t o f E o c e n e transgression. D u r i n g t h i s terrestrial p e r i o d w h i c h l a s t e d f o r 130 m i l l i o n y e a r s o r s o , a p a l e o k a r s t w a s d e v e l o p e d u p o n t h e b a r r e n surface o f w h i c h b a u x i t e s w o u l d b e d e p o s i t e d , p r o b a b l y in L a t e C r e t a c e o u s t i m e . T h e b a u x i t e s w e r e n o l o n g e r affected b y t h e stresses o f t h a t e x t r e m e l y h e a v y c o m p r e s s i v e p h a s e w h i c h crushed c a t a c l a s t i c a l l y t h e entire Triassic s e q u e n c e , resulting in l o c a l folds, reverse faults a n d h o r i z o n t a l d i s l o c a t i o n s . T h e s e m o v e m e n t s , w h i c h , o n t h e basis o f a n a l o g i e s w i t h t h e B a k o n y M o u n t a i n s , m a y b e ascribed t o t h e A u s t r i a n - M e d i t e r r a n e a n p h a s e s , h a v e shifted b y 9 0 ° t h e o n e - t i m e S W - N E strike direction o f the whole sequence. E o c e n e transgression r e a c h e d a l r e a d y a flat land surface w h i c h h a d b e e n h e a v i l y t e c t o n i z e d . d u r i n g t h e E a r l y A l p i n e o r o g e n y a n d t h e n c o n s o l i d a t e d . I t i n v a d e d , in several p h a s e s , t h e w h o l e t e r r i t o r y u n d e r c o n s i d e r a t i o n . A d v a n c i n g f r o m t h e n o r t h w e s t , it i n u n d a t e d first t h e w e s t e r n p á r t o f t h e p r e s e n t - d a y m o u n t a i n , t h e n , after t h e Illyrian p h a s e , it w o u l d c o v e r t h e w h o l e area s t u d i e d . I n t h e m e a n t i m e , f r o m t h e M i d d l e Eocerte t o t h e E a r l y O l i g o c è n e , a neutral, i n t e r m e d i a t e v o l c a n i s m d i d also d e v e l o p . S u b v o l c a n i c activities were a c c o m p a n i e d b y ore mineralization. E o c e n e sedimentation w a s followed b y a P y r e n e a n c o n t r a c t i v e p h a s e , t h e n b y an e m e r g e n c e ( i n f r a - O l i g o c è n e d e n u d a t i o n p e r i o d ) s u b s e q u e n t t o it. T h e s e m o v e m e n t s w e r e w e a k e r t h a n t h e C r e t a c e o u s o n e s a n d p r o d u c e d , j'ust l o c a l l y , s o m e t h r u s t sheets a n d faults parallel t o t h e m . O l i g o c è n e transgression t o o k p l a c e a l r e a d y u n d e r t o t a l l y different c o n d i t i o n s . T h i s w a s t h e t i m e o f o n s e t o f t h e s o - c a l l e d ,,disintegration t e c t o n i c s " r e s p o n s i b l e f o r t h o s e N W - S E t r e n d i n g faults ( a n d faults p e r p e n d i c u l a r t o t h e m ) a l o n g w h i c h horsts a n d parallel g r a b e n s , t h e m o s t t y p i c a l s t r u c t u r e s o f t h e B u d a M o u n t a i n s , w o u l d c o m e i n t o b e i n g . T h e d e v e l o p m e n t o f t h e fracture s y s t e m c o n t i n u e d e v e n during t h e N e o g e n e w i t h o u t a n y c h a n g e in c h a r a c t e r . T h a t t i m e , t h e B u d a M o u n t a i n s w e r e e m e r g i n g as an island, t h e n , f r o m t h e S a r m a t i a n o n , as a npeinsula, a b o v e t h e sea.

Wein:

A

Budai-hegység

szerkezete

347

L a t e r o n , a n e w transgression t o o k p l a c e , resulting in a n i n v a s i o n o f t h e s o u t h e r n h a l f o f t h e B u d a M o u n t a i n s in L a t e P a n n o n i a n t i m e . I t w a s n o t until after L a t e P a n n o n i a n t i m e , t h a t t h e s t u d y area c o m p l e t e l y e m e r g e d a n d d e v e l o p e d i n t o w h a t is k n o w n pre­ sently under the name o f B u d a Mountains. T h o u g h still e x h i b i t i n g features o f d i s i n t e g r a t i o n , t h e t e c t o n i c s t y l e o f t h e P l e i s t o c e n e is m a n i f e s t e d n e v e r t h e l e s s p r i m a r i l y in r a p i d , s e l e c t i v e v e r t i c a l m o v e m e n t s , o f l o c a l l y diapiric character.