Szláv szomszédaink Nyomarkay-nyomda.indd 1 yomarkay-nyomda.indd :47: :47:31

Nyomarkay-nyomda.indd 1

Szláv szomszédaink

2013.03.27. 12:47:31

5.

Tudományos tanácsadók:


Dudits Dénes Maróth Miklós Pók Attila Szász Domokos Török Ádám

2013.03.27. 12:47:31


Nyomárkay István


AKADÉMIAI KIADÓ

2013.03.27. 12:47:31

ISBN 978 963 05 9362 5 Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 21–35. www.akademiaikiado.hu Első magyar nyelvű kiadás: 2013 © Nyomárkay István, 2013 © Akadémiai Kiadó, 2013 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Printed in Hungary


2013.03.27. 12:47:31

TARTALOM

Bevezetés. A közép-európai népek szellemi rokonsága / 7 A magyarok és a szláv nyelvek. Nehezek-e a szláv nyelvek? / 10 Az európai nyelvek szellemi rokonsága / 13 Szláv szomszédaink ma / 15 A szláv nyelvek oktatása. Kölcsönös szomszédkép / 16 Legfontosabb tudnivalók a szláv nyelvekről. „Új” szláv irodalmi nyelvek / 24 A szláv nyelvek a múltban és a jelenben. Az orosz nyelv / 35 Egy kis nyelvtörténet. A szláv népek és nyelvek mint az indoeurópai nép- és nyelvcsalád tagjai / 37 A szláv írás. A szláv nyelvek és az indoeurópai nyelvcsalád / 43 Az indoeurópai népek őshazája / 49 Horvátok, szerbek, szlovének, szlovákok / 53 Legkorábbi kapcsolataink a szláv nyelvekkel. Szláv jövevényszavaink / 60 Más típusú szláv nyelvi hatás. Utánzások. Szláv tükörszavak a magyarban / 70 Magyar–szláv nyelvi hatások / 77 Magyar szavak régi horvát szótárakban / 79 Magyar szavak magyarországi szláv nyelvjárásokban / 88 Az európai nyelvek „szellemi rokonsága” közös szemléleten alapuló kifejezésekben / 93 Régi magyar–horvát kapcsolatok. Egy mű, amelynek eredetije elveszett, de fordítása(i) megvan(nak) / 100 A magyar–horvát nyelvi kapcsolatok érdekes momentumai a középkortól / 103 Magyarok és szerbek a 18–19. században / 106 Magyarok és horvátok a 19. században. A nyelvkérdés / 110 Nyelvújítási törekvések és eredmények / 115


2013.03.27. 12:47:31

Szomszédaink rólunk – történelmünk „kritikus” időszakaiban. A szerbek / 123 Szomszédaink rólunk. A horvátok / 127 Szomszédaink rólunk. A szlovákok / 134 Befejezés és összefoglalás / 135 Tájékoztató irodalom / 136


2013.03.27. 12:47:31

BEVEZETÉS. A KÖZÉP-EURÓPAI NÉPEK SZELLEMI ROKONSÁGA Az alcímet Hadrovics Lászlótól, egykori professzoromtól kölcsönöztem, aki tanáromból tanítómesterem, majd atyai jó barátom lett. A közép-európai népek szellemi rokonságáról adta közre tanulmányát 1989-ben egy gyűjteményes kötetben. A nemzetközi kutatások jelenlegi iránya azt mutatja, hogy a téma megjelölésében és felvázolásában Hadrovics László a jövőbe látott. 2010-ben jelent meg ugyanis a Handbuch der Eurolinguistik („Az eurolingviszika kézikönyve”) impozáns kötete, amelynek tanulmányai az ő gondolatainak folytatását, sőt részletes kibontását tartalmazzák. Az eurolingvisztika – az európai nyelvészet – fő céljaként a kötet szerzői az európai kulturális identitás és a soknyelvűség megjelenési formáinak kutatását jelölik meg, továbbá szorgalmazzák az egyes nyelvcsaládok tagjai közötti és egymás nyelvén folyó kommunikációt – azzal a megjegyzéssel, hogy így talán az angol nyelv abszolút uralmát is ellensúlyozni lehet. Az egyes tanulmányok részletesen foglalkoznak a nyelvi kontaktusok elméletével és gyakorlatával. Több szerzőnél is kiemelt szerepet kap az európai nyelvekre gyakorolt több évszázados latin hatás elemzése. A nyelvek közötti kölcsönhatások az itt élő népek szorosabb vagy lazább egymás mellett éléséből fakadnak, így erősítik az európai és – vele együtt – a nemzeti identitástudatot is. Az európai identitás talán túlságosan is elvontnak tűnő fogalmát nagyon pontosan határozta meg Gadamer, aki szerint ennek az azonosságtudatnak és szellemi hovatartozásnak az az alapja, hogy csak Európában alakultak ki az emberi tudásnak és tudásvágynak olyan mély kifejezési formái, mint a vallás, a filozófia, a művészet és a tudomány.


7

2013.03.27. 12:47:31


Európában különböző eredetű és más-más típusba sorolható nyelveket beszélnek. A szláv nyelvek az indoeurópai, a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik. A különbségek elsősorban a szókincs és a nyelvtani rendszer eltéréseiben nyilvánulnak meg. Korunkban, az angol nyelvnek mint az általános kapcsolatfelvétel és érintkezés eszközének elterjedése azt a tévhitet táplálja, hogy egyetlen (a többség számára csupán tanult) nyelv ismerete elegendő ahhoz, hogy a szomszédos népek megértsék és megismerjék egymást. Egymás megismerésére pedig az ésszerű együttműködés és a konflikusok lehetséges elkerülése miatt van szükség. Az ismeret alapján kialakított kölcsönös kép megóv a negatív hatású sztereotípiáktól és az előítéletektől is, amelyek – mint történelmünk bizonyítja – sokszor jártak nem kívánatos következményekkel. Szláv szomszédainkról vajmi keveset tudunk (ők sem tudnak többet rólunk), és sok esetben ez a kevés is kölcsönös félreértéseken, hiedelmeken alapul. A tévhitek, félinformációk és negatív kicsengésű általánosítások – természetesen a kölcsönös jóindulat és objektivitás révén – elkerülhetők, ha szomszédainkról több közvetlen, első kézből szerzett tapasztalattal és tudással rendelkezünk; ha legalább nagy vonásokban ismereteket szerzünk közös vagy sok ponton érintkező történelmünkről, és – nem utolsósorban – ha megismerjük (netán bizonyos szinten el is sajátítjuk) egymás nyelvét. Bármennyire is elavultnak tűnik sokaknak a „nyelvében él a nemzet” vagy a „minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem” szemlélete, az igazi megismerés eszköze mégiscsak a nyelv. Mindenki, aki hivatalos vagy magánügyben egy idegen partnerral (esetünkben szláv szomszédainkkal) kapcsolatba került, tapasztalhatta, hogy ha első lépésként talán megfelel is az angol vagy egy más világnyelv, sokkal szívélyesebb han-


8

2013.03.27. 12:47:31


gulatú és főleg eredményesebb lesz az ügyintézés vagy csupán társalgás, ha kölcsönösen egymás anyanyelvén folyik. Már az is nagyon sokat jelent, ha szomszédaink nyelvét legalább a hétköznapi társalgás szintjén tudjuk, az viszont elengedhetetlenül fontos, hogy általános ismeretekkel rendelkezzünk róluk. Szláv szomszédaink


9

2013.03.27. 12:47:32

A MAGYAROK ÉS A SZLÁV NYELVEK. NEHEZEK-E A SZLÁV NYELVEK? Mintha még ma is éreztetné hatását az a magyar köztudatba évszázadok óta beivódott, leginkább latin nyelven kifejezett sztereotípia, hogy Slavica non leguntur („szláv nyelveken nem olvasunk”). Általános vélemény, hogy a szláv nyelvek tanulását a többi európai nyelvhez képest több szabály is nehezíti, elsősorban a gazdag és így bonyolultnak tűnő alaktan (például a főnév- és melléknévragozás) vagy az igeszemlélet és az időrendszer összefüggései. Való igaz, hogy a szláv nyelvek nagymértékben megőrizték az eredetinek tartott ősi indoeurópai névszóragozási rendszert, amely így elsőre riasztó lehet. A névszóragozásban általában hat (ha a vocativus ’megszólító eset’ megmaradt, akkor hét) eset van (nominativus, genitivus, dativus, accusativus, vocativus, instrumentalis és praepositionalis, tehát alany-, birtokos, részes-, megszólító, eszközhatározói és elöljárós eset). Ez azt jelenti, hogy a szláv nyelvek (a bolgár és a macedón kivételével) a különböző hely-, ok-, idő- stb. viszonyokat a megfelelő szó valamelyik esetével vagy annak elöljárószóval kombinált alakjával fejezik ki pl. orosz в шкoле, horvát és szerb u školi ’(az) iskolában’. Ez az a legfontosabb sajátosság, amely a szláv nyelveket részben az angoltól és nagyrészt az újlatin, teljes egészében pedig a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó nyelvektől megkülönbözteti. Az orosz шкoлы szóalak így magában ’az iskolának a…’, ’iskolák’, ’iskolákat’, tehát egyes számú genitivust, többes számú nominativust és accusativust egyaránt jelenthet. A horvát (és szerb) škole-nak ennél eggyel több jelentése van, mivel az egyes számú vocativusnak is ez az alakja. Nyelvtipológiai különbségről van szó, ha ugyanis magyarul azt mondjuk: iskolában, ennek csak ez az egy, ti. ’hol?’ kérdésre felelő, belső


10

2013.03.27. 12:47:32

A magyarok és a szláv nyelvek

helyviszonyt kifejező jelentése lehet. Az ún. agglutináló (’ragasztó’ = ragozó) nyelvekben, amilyen a magyar is, egy szóalaknak csak egy jelentése van. A szláv névszóragozási rendszer – azontúl, hogy kétségkívül megköveteli az alapvető paradigmák megtanulását – a nyelvben eligazodni kívánó tanuló számára tulajdonképpen könynyebbséget is jelent, ha ugyanis valamely helyzet, hely, irány, ok stb. kifejezésében a megfelelő grammatikai szerkezetet használjuk, nagyjából „biztosra mehetünk”, azaz nagyot nem hibázhatunk. Korántsem ez a helyzet az ún. analitikus nyelvek, például az angol esetében, ahol számtalan, a szlávnál lényegesen több állandósult szókapcsolatot (anglicizmust) kell megtanulnunk, hogy félreértéstől és tévedéstől mentesen kommunikáljunk. A szláv nyelvek elsajátítási folyamatában a kezdet valóban nehéznek tűnik, de megfelelő ismeretek birtokában és gyakorlással a szó- és írásbeli kifejezőkészség viszonylag gyorsan stabilizálódik, és fejleszthetővé válik. A másik akadály vagy nehézség a sokszor valóban problémákat okozó aspektusrendszer lehet. A szláv igék ugyanis nem csupán a cselekvések vagy történések időbeli lefolyását fejezik ki, hanem azt a szemléleti hátteret is, amelynek megfelelően a beszélő a cselekvést meg akarja jeleníteni, azaz magát a folyamatot hangsúlyozza-e vagy annak eredményes befejezését, esetleg kezdetét, végét vagy csupán egyetlen momentumát. Ezért majdnem minden szláv igének két szótári alakja van, egy imperfektív (folyamatos, időben be nem határolt cselekvést jelölő) és egy perfektív (befejezett, időben behatárolt cselekvést jelölő). Az esetek nagy részében a két alak megkülönböztetése és így helyes használatuk sem okoz gondot, főként akkor nem, ha egyszerű, folyamatos cselekvést kifejező ige mellé igekötős „pár” járul, pl. orosz читaть – прoчитaть; horvát, szerb čitati – pročitati ’olvas – elolvas’. Természetesen a szláv igének ez


11

2013.03.27. 12:47:32


a sajátossága igen sok olyan árnyalat szó- vagy írásbeli kifejezését is lehetővé teszi, amelyek érzékeltetésére más nyelvek legtöbbször csak körülírással, vagy egyáltalán nem képesek. Belgrádban egy nemzetközi nyelvészeti konferencián vettem részt, amelynek egyik szekciójában a levezető elnöki funkciót is elláttam. Mivel az egyik előadó nem érkezett meg, bejelentettem, hogy „XY nije došao” ’nem érkezett meg’; a ’megjön, megérkezik’ ige befejezett alakjának múlt idejével. Egy kolléga figyelmeztetett, hogy helyesebb lett volna a nije dolazio ’ua.’ (csak folyamatos szemléletű igealakkal) használata. Ő tehát magára a cselekvésre, annak lefolyására (illetve le nem folyására) helyezte a hangsúlyt, szemben az általam használt, a (meg nem történt) cselekvés „eredményét” kiemelő befejezett szemléletű jelentéssel. A kölcsönös megértés elé egyébként semmiféle akadály nem gördült, sőt az említett igealakok használatáról a szünetben még az anyanyelvi beszélők között is kisebb vita alakult ki. Bizonyos alapismeretek minden nyelv tanulásában szükségesek, ezek azonban a szláv nyelvek esetében inkább a tanulás kezdeti stádiumában tűnnek nehéznek (inkább időt igénylőnek), később viszont a gyakorlati nyelvhasználatban biztos fogódzót jelentenek. Ha megfelelő alapismeretek birtokába jutunk, szókincsünk gyarapítása már nem is lesz olyan nehéz, hiszen sokszor fogunk a magyarban szláv eredetű, a – főként szomszédos – szláv nyelvekben pedig magyar eredetű szavakra ismerni.


12

2013.03.27. 12:47:32

AZ EURÓPAI NYELVEK SZELLEMI ROKONSÁGA Ha kissé tágítjuk a kört, és nem csak a közép (kelet)európai nyelveket vesszük tekintetbe, több olyan szóra és kifejezésre figyelhetünk fel, amelyek azonos vagy legalábbis nagyban hasonló világképen, a valóság rokon gondolkodást tükröző szemléletén alapulnak. Alapjában véve ebben áll a már említett „szellemi rokonság”. Vegyünk egy példát: vonat szavunk ’vasúti szerelvény’ jelentésben először 1840-ben fordul elő. Ez a jelentés a német Zug mintájára alakult ki, és a húzás, a vonás cselekvésének, történésének, tehát annak a funkciónak a képe dominál, amelyet a vonat ellát. A vonathoz és a Zughoz hasonló szemléleten alapul a cseh és a horvát vlak is, amely szintén a ’húz, von’ jelentésű igéből képződött. A csehben és a horvátban azonos szláv szó, a magyarral együtt német mintát követ, azaz a minta- vagy utánzott nyelv világképe húzódik meg mögöttük. (Megjegyzendő, hogy mind a német, mind a magyar szó a konkrét cselekvés jelentésében korábban is használatos volt. A huzatot kissé régiesen néha ma is „légvonat”-nak nevezik. Aki sokat iszik és mohón, arra azt mondjuk, hogy „jó cúgja van” stb.). Látszólag más, konkrétabb szemléleti hátterű az orosz vagy a szerb nyelv ’vonat’ jelentésű szava, az eredetileg ’szekér’ jelentésű voz. Ebben az esetben a minta valószínűleg a francia train volt, amely a traîner ’húz’ igéből alakult ki, végső forrása pedig az ugyancsak ’húz, von’ jelentésű latin traho. Egyfelől jól látszik tehát a német–magyar–cseh–horvát, másfelől a francia–orosz „szellemi rokonság”. Persze az oroszban ’vonat’ jelentésben ma пoeзд használatos, amelyben egy cselekvés, egy folyamat, az utazás képzete fejeződik ki. Vegyünk még egy konkrét példát, az ’ablak’ megnevezését. Az európai nyelvek többségében az ablak


13

2013.03.27. 12:47:32


nem más, mint ’falba vájt nyílás’. Ez a jelentése a latin fenestra, a német Fenster, a francia fenêtre, a szláv oblok, a magyar ablak szavaknak. Az angol window metaforikus, mivel eredeti jelentése ’windauge’ (’a szél, a levegő [érzékelésére szolgáló] szem’), amely már az ablak tényleges funkciójára, nevezetesen a látásra, a kilátásra is utal. Ugyanez a szemlélet rejlik a horvát és szerb prozor mögött, amelynek alapigéje a ’lát, átlát’ jelentésű (pro) zrěti. Túl az említett konkrét nyelvi példákon, Hadrovics László szavaival élve „kétségtelen, hogy ennek (ti. a közép-kelet-európai, sőt az elmondottak alapján hozzátehetjük, hogy európai – Ny. I.) a tájegységnek vannak olyan népi hasonlóságai és közös történelmi körülményei, amelyek… közös jegyeket alakítottak ki.” Szláv szomszédainkhoz fűződő nyelvi és kulturális kapcsolatainkat tanulmányozva azt látjuk, hogy azok eleinte szláv → magyar, majd a 14–15. századtól kezdve inkább magyar → szláv irányúak voltak. Legintenzívebb civilizációs, kulturális és nyelvi kapcsolataink az 1102-ben létrejött államszövetség folytán a horvátokkal alakultak ki, de a 18. század végétől a szerbekkel is felélénkültek kulturális kapcsolataink. A cseh nyelvi és kulturális mozgalmakkal rokon törekvések nálunk csupán bizonyos történelmi időszakokban mutatkoztak meg. Ilyen volt a reformáció, majd az anyanyelv fejlesztésében sok tekintetben azonos célt, felfogást, megközelítést mutató nemzeti újjáéledés és nyelvújítás kora.


14

2013.03.27. 12:47:32

SZLÁV SZOMSZÉDAINK MA Jelenlegi szláv szomszédaink közül a szlovákok önállóságuk kinyilvánításáig, azaz 1993-ig, az önálló szlovák állam megalakulásáig a történelmi Magyarország területén, a szlovének pedig Jugoszlávia létrejötte előtt részben Horvátország és Magyarország, kisebb részben pedig Ausztria területén éltek. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az említett területeken a szlávság őshonos. A ruszinok hazája is a történelmi Magyarország volt, nyelvük tudatos művelése, dialektusból irodalmi nyelvvé fejlesztése csupán az utóbbi egy-két évtizedben vett lendületet. A nyugat-magyarországi (burgenlandi) horvátok irodalmi és kulturális élete (vallási tárgyú munkák, tankönyvek megjelenése) nagyrészt szintén a történelmi Magyarországhoz kötődik. Önálló államuk a horvátokon kívül csak a szerbeknek volt, akik ezt a hosszú ideig inkább csupán szellemi önállóság- és nemzettudatukat az ortodox egyház irányításával a közel fél évezredes török uralom alatt is megőrizték.


15

2013.03.27. 12:47:32

A SZLÁV NYELVEK OKTATÁSA. KÖLCSÖNÖS SZOMSZÉDKÉP A szláv kapcsolatok jelenléte, a fentebb vázolt szellemi rokonság érzése régóta ott lappanghatott a magyar értelmiség legjobbjainak tudatában is. E feltételezést legszuggesztívebben talán Németh László szavai igazolhatják, aki Gyisalovity Veselin szerb–magyar szótára kapcsán a 20. század negyvenes éveinek elején azt írta a szerb nyelvről, hogy „aligha van még egy nyelve a világnak, amellyel annyi szót használnának közösen. A finn nyelvvel testvér a magyar, de finn szótárunkban nincs ennyi felismerhető magyar szó. Mennyi ebből a magyarból szerbbe átment vagy a töröktől közösen ránk szállt, pontosan nem tudom megítélni. Legnagyobb részüket bizonyára a mi őseink vették át az itt élő szláv népektől […] Régi észrevételem, hogy a szlávok tudják a dolgokat szóval legjobban festeni, azért szivárognak be a szavaik oly észrevétlen a szomszéd népek érzéki parasztnyelvébe […] A szerb és a magyar nyelv közt különben is van valami – nem alaki, hanem alkati egyezés, amit talán a rokon vérmérsék (sic! – Ny. I.) magyarázhat. Majdnem minden szláv nyelvbe belekontárkodtam: a szerb a legegyszerűbb, legszélesebb kontúrú, akárcsak balladáik, amelyek annyira hasonlítanak a mi erdélyi balladáinkra.” Talán nem véletlen, hogy a délszláv irodalom iránti érdeklődést is elsőként egy bosnyák népballada, a „Gyászdal Azzán (Hasszán – Ny. I.) agának szép, de szerencsétlen nője felől” váltotta ki. A ballada a 17. század közepén keletkezhetett. Szövegét Alberto Fortis olasz etnográfus jegyezte fel Viaggio in Dalmazia („Dalmáciai utazás”) című 1774-ben megjelent művében, és le is fordította olaszra. Egy évvel később Goethe lefordította németre, majd 1789-ben Kazinczy magyarra, és a


16

2013.03.27. 12:47:32

A szláv nyelvek oktatása

költeményt „mennyei szépségű elégiának” nevezte. Fordítását 1798-ban Walter Scott angol, 1835-ben Puskin orosz és 1841-ben Mickiewicz lengyel fordítása követte. Érdekesség és tanulság kedvéért idézzük a ballada első versszakát mai helyesírással, Fortis olasz, Goethe német és Kazinczy magyar fordításában:


Šta se bijeli u gori zelenoj? Al’ je snijeg, al’ su labudivi? Da je snijeg već bi okopnio, labudovi već bi proletjeli Nit’ je snijeg, nit’ su labudovi Nego šator age Hasan-age

Mi fehérlik a zöld erdő mellett? Vajon hó fehérlik-e vagy hattyú? Volna hó, úgy már felolvadt volna, Volna hattyú, úgy már felröppenne. Oh, nem hó az, sem nem hattyú! Sátor az Azzának táborában.

Che mai biancheggia là nel verde bosco? Son nevi, o Cigni? Se le fosser nevi squagliate omai farebbonsi Se Cigni mosso avrebbero il volo Ah non son biance Nevi, o Cigni sono le tende D’Asano, il Duce...

Was ist Weißes dort am grünen Walde? Ist es Schnee wohl, oder sind es Schwäne? Wär es Schnee, er wäre wegge-schmolzen; Wären’s Schwäne, wären weg-geflogen, Ist kein Schnee nicht sind, es sind keine Schwäne ‚s ist der Glanz der Zelten Asan Age

17

2013.03.27. 12:47:32


Annyi első elolvasásra is látszik, hogy a Fortis-féle fordításból Goethe és Kazinczy is az eredetihez méltó szépségű verset alkotott. Németh László költői megfogalmazásához annyit persze hozzátehetünk, hogy azért a tudomány többékevésbé megbízható módon képes megítélni a nyelvi kapcsolatok volumenét és irányát. Még a múlt század nyolcvanas éveinek elején kérdeztem meg horvát származású, a szlavisztika tekintélyes professzoraként a Bécsi Egyetemen oktató barátomat, hogyan lehetséges az, hogy még nem járt Budapesten. A válasz így hangzott: „Olyan közel van, hogy bármikor elmehetek.” Furcsa, de nagy igazságot mondott: a földrajzi közelség – főképp olvasmányokból szerzett, közvetett, elméleti ismeretek birtokában – a közvetlen, személyes tapasztalatszerzés alól ideig-óráig felmentő önigazolást is adhat. Így vagyunk ezzel velünk határos szomszédaink, elsősorban a szlovákok, szlovének, horvátok, szerbek és ukránok esetében. Ellátogatunk persze a horvát tengerpartra, szívesen töltünk pár napot Szlovénia hegyei között, „átugrunk” Pozsonyba, vagy kivételes alkalmakkor (mondjuk, éppen a híres ütközet évfordulóján) megnézzük Nándorfehérvárt (Belgrádot) is. Ám arról vajmi keveset tudunk, hogy szláv szomszédaink és közelebbi (vagy távolabbi) „európai rokonaink” – akikkel történelmünk folyamán nem mindig éltünk együtt a legteljesebb egyetértésben, s akiknek nyelvét is alig ismerjük – kik is valójában, milyen nyelveken beszélnek, mik kultúrájuk jellegzetes vonásai, miféle nemzettudattal rendelkeznek, milyen múltra tekintenek vissza, vagy mely területeken voltak kapcsolataink stb. Hiszen „közel vagyunk egymáshoz”! Az orosz nyelv ismerete – legalábbis kezdő lépésként – segíthetett volna e tájékozatlanság vagy felületes tájé-


18

2013.03.27. 12:47:32


kozottság legalább részleges megszüntetésében. S bár az általános és középiskolákban 1948-tól, majd néhány évvel később már az egyetemeken és főiskolákon is az orosz kötelező idegen nyelvként szerepelt a tananyagban egészen 1990-ig, ezt az oktatást egy nyelven kívüli ok, a „kötelező” iránti ellenszenv eredménytelenségre kárhoztatta. Az úgynevezett nemzetiségi oktatás megindulása sem hozott jelentős változást, esősorban azért, mivel jórészt csak a hazai horvát, szerb, szlovák (és természetesen a német és román) nemzetiségek kétnyelvű tanulóira korlátozódott. A szláv nyelvek ismeretének szükségességét, ennek elismerését jól mutatja, hogy az Eötvös Loránd (korábban: a Pesti, majd Pázmány Péter) Tudományegyetemen 1849 óta (!) létezik szláv tanszék, melynek első vezetője, Ferenc József (nomen est omen?) az orosz klasszikusokról és a korabeli szerb irodalom alkotóiról tartott előadásokat. Ma is működik a Szláv Filológiai, később pedig az Ukrán Tanszék, amely mellé később az Orosz Nyelv és Irodalom Tanszék is megalakult. Ezek az intézmények mindenekelőtt a tanárképzést szolgálták. Jelenleg Magyarországon a szomszédos szláv nyelvek és irodalmak, a szláv civilizáció és kultúra oktatása – korunk követelményeinek megfelelően, a képzési profilt szélesítve – több egyetemen és más felsőoktatási intézményben is folyik, a magyar társadalom többsége azonban – önhibájából vagy objektív okok folytán – a szlávokról nagyon felületes, sőt sokszor téves információkkal rendelkezik. A hiányos és számos esetben megrögződött sztereotípiákon alapuló vagy öröklődött szólásmondásokban kifejeződő „ismeretek” – s ez nem csupán magyar–szláv vagy szláv–magyar viszonylatban igaz – azzal járnak, hogy a szomszédos (vagy esetleg egymástól távolabb élő népek is) gyakran xenofobikus tükörben látják egymást. Így terjednek el és ivódnak bele a köztudat-


19

2013.03.27. 12:47:32


ba sokszor szinte automatikusan szajkózott, át nem gondolt megnyilatkozások, torz elvonatkoztatások, amelyek felületes és gyakran rosszindulatú általánosításokban jutnak kifejezésre, és az idegen (legtöbbször a szomszédos) népeket lebecsülést, sőt sértést is kifejező negatív tulajdonságokkal ruházzák fel. Ha valami nem megy – annak ellenére, hogy foglalkozunk vele, tanuljuk, gyakoroljuk –, azt mondjuk, hogy „csehül állunk”. Ha valakin segítünk, de az visszaél a jóindulatunkkal, előjön tudatunkból a szólás: „Adj a tótnak szállást, kiver a házadból!”, és lehetne folytatni a példák sorát. Feltűnő azonban, hogy nyelvünkben nincsenek effajta, a köznyelvbe beivódott, állandósult szókapcsolatokat alkotó negatív minősítések a déli szlávokat (a horvátokat, szerbeket, szlovéneket) illetően. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy kapcsolataink a történelem folyamán mindig zavartalanok lettek volna, annyit mutat csupán, hogy a valós vagy szított ellentétek alapján feltörő harag vagy viszálykodás nem eresztett olyan mély gyökereket, hogy lenézés, lebecsülés vagy gúnyt kifejező megnyilatkozások sorozata lett volna a következmény. A nyelv önmagában sok mindent elárul a mi szomszédságképünkről és szomszédaink magyarságképéről. A horvátok, szerbek és szlovákok magyarságképéről hiteles – nemcsak tudományos munkákban, hanem szépirodalmi alkotásokban, sőt a sajtóban megjelent, tehát többféle írott forrással is igazolható – tudomásunk inkább csak a 18. század végétől van. A 19. századi nemzeti újjáéledés és a romantika korában erősödött a horvát, a szerb és később a szlovák nemzeti identitástudat, és ez a horvátok esetében a nemzeti és nyelvi, a szlovákok részéről leginkább a nyelvi önállóságra való törekvésekben nyilvánult meg. Bevallhatjuk, hogy ezekben a közös szláv eszme szülte véleményekben és minősítésekben a rólunk, magyarokról alkotott kép


20

2013.03.27. 12:47:32


nem árul el rokonszenvet. A szlávság jellemző tulajdonságairól beszélt az 1820-as évek elején egyik nevezetes igehirdetésében Ján Kollár, pesti evangélikus lelkész, a „pánszlávizmus atyja”, kiemelve a szlávok jó tulajdonságait: az istenességet, a dolgosságot, az ártatlan vidámságot, az anyanyelv szeretetét és a más nemzetek iránti türelmességet. Ennek ellenpólusa az a magyarokról alkotott kép, amelyet Ljudevit Gaj (a korábbi magyar történetírásban: Gáj Lajos), az illírizmus vezéralakja fejezett ki: a magyarok ingerlékenyek, gyorsan gerjednek haragra, erőszakosak, igazságtalanok és lelketlenek. (Az illírizmus a 19. század első felének romantikus eszméje, képviselői valamennyi déli szláv nép nyelvi és politikai egyesítését tűzték ki célul. Az ókori illír nép neve a délszláv egységet jelképezte). Egy korabeli, az 1830-as évekből származó horvát nyelvű alkalmi vers a magyar nyelvet is célba veszi. Szabad fordításban a vers egy részlete így szól: „Ti, magyarok, ha meggondoljátok / primitívségeteket csak sirathatjátok,/ mert nyelveteket, hiteteket, királyotokat / a szlávoknak köszönhetitek, / ha a szláv szavakról lemondanátok, / megszűnnétek beszélni is, / mert annyi szót eloroztatok tőlünk, / hogy nélkülük egymás között csak ugatnátok.” (Ez a gondolat nem új, már a 16. század végén jelentkezik: Verancsics Faustus 1595-ben megjelent, Európa öt „legnemesebb nyelvét” (latin, olasz [itáliai], német, horvát [illír] és magyar) feldolgozó szótárának függelékében külön is felsorolja azokat a szavainkat, amelyeket a szlávoktól „oroztunk el”. Ezek persze nem mások, mint legkorábbi szláv jövevényszavaink, mint pl. szalma, zab, takács, kovács, vacsora stb. A pánszlávizmus és az illírizmus gondolatkörében fogantak Gajnak a pesti látogatása alkalmával kinyilvánított szavai is: „A magyarság csak egy sziget, amely a szláv óceánban úszik; az óceán hullámait nem én kavartam fel, de a magyaroknak


21

2013.03.27. 12:47:32


vigyázniuk kell, hogy a hullámok el ne borítsák őket, és így végül a sziget is el ne süllyedjen.” E kijelentését megelőzően Gajt Pesten fogadta Deák Ferenc is, aki a nyilvánosság előtt kezet fogott vele, és rá akarta bírni, hogy hagyjon fel a nagyszláv politikával, Gaj azonban erre nem mutatott hajlandóságot. Ez az idegenkedés, sőt ellenségeskedés, amely a 19. század első felében elsősorban a nyelv kérdésében mutatkozott meg, nem volt azért általánosan jellemző, amint azt idézett példáink sugallják, sőt az anyanyelv tudatos fejlesztésében a magyarok példaként álltak a horvátok előtt – azok előtt tudniilik, akik rólunk megfelelő ismeretekkel rendelkeztek. Egy 1842-es röpirat megjegyzi, a magyarok célja, hogy nyelvük „főnixként támadjon fel”. Janko Drašković gróf már egy tíz évvel korábbi, 1832-ben kelt röpiratában követendő példaként állítja a horvátok elé a magyarokat, akik nyelvük fejlesztését „dicséretre méltóan” végzik, majd hozzáfűzi, hogy „kötelesek vagyunk követni a magyarok példáját, és ezáltal is bizonyítani, hogy nekünk is van nemzeti nyelvünk, amely fejlesztésre érdemes és méltó, és amelyet hozzá tudunk igazítani mindennapi szükségleteinkhez, amint azt a magyarok már régóta teszik.” A horvát és részben a szlovák véleményekkel azért foglalkoztunk itt kissé bővebben, mert egy bizonyos korban (a 18. század végétől nagyjából a 19. század harmadik harmadáig) az itt kifejezett problémák jellemezték legjobban a szláv–magyar viszonyokat. Később más kérdések is előtérbe kerültek, amelyekről részletesebben szólunk. Ennek a könyvnek az a célja, hogy a szükséges alapismeretekről tájékoztatást nyújtva segítsen – ha nagy vonásokban is – megbízható képet kialakítani általában a szlávokról, különösképpen közvetlen szomszédainkról, a szlovénekről, a horvátokról, a szerbekről, a szlovákok-


22

2013.03.27. 12:47:32


ról és a ruszinokról. Ezt a képet ki-ki érdeklődésének megfelelően bővítheti és elmélyítheti. Egy általános tájékozódást szolgáló munkára már jóval korábban is nagy szükség lett volna. A verseci sváb származású Herczeg Ferenc, a 20. század első felének ünnepelt írója visszaemlékezéseinek első, A Várhegy című kötetében az ott élő szemtanú hitelességével így ír 19. század végi szülővárosáról és arról, hogy neki – és nyilván a város egész lakosságának – nem sok ismerete lehetett szerb szomszédaikról: „Nekem később is, valahányszor a szülővárosomban voltam, az a szédítő és fenyegető képzetem volt, mintha a világ végén, a nagy Semmi partján volnék. Versechez elég közel van az Alduna, a hellének Isztrosz folyama, annak tulsó partján van Szerbia, a Balkán, szóval az ismeretlen Semmi.” Arról is beszél, hogy az ott lakó svábok és szerbek (s bizonyára a lakosság magyar része ugyanúgy) nem ismerik egymás nyelvét: „Németek és szerbek évszázadok folyamán sem tanulták meg egymás nyelvét, hanem, bár Versecen nincsenek oláhok, a könnyen ragadó román idiómát használták diplomáciai nyelvként.” Fontos volna – különösen korunk Európájában –, hogy legalább nagy vonalakban tájékozódjunk szomszédaink, a szlávok nyelvéről, történetéről, a magyarsággal való kapcsolataikról – és rólunk alkotott (sokszor persze ugyancsak sztereotípiákat ismételgető) képükről.


23

2013.03.27. 12:47:32

LEGFONTOSABB TUDNIVALÓK A SZLÁV NYELVEKRŐL. „ÚJ” SZLÁV IRODALMI NYELVEK A szláv nyelveket, ha a nem túl jelentős számú amerikai és ausztráliai emigrációt nem számítjuk, Európában és Ázsiában beszélik. A körülbelül háromszázmilliót számláló szláv nép-, illetve nyelvközösség tagjai által beszélt nyelveket eredetük, szerkezetük és földrajzi elhelyezkedésük alapján három nagyobb csoportra oszthatjuk: 1. nyugati szláv nyelvek: cseh, lengyel, szlovák, valamint a Németországban beszélt felső- és alsószorb; 2. déli szláv nyelvek: bolgár, bosnyák, horvát, macedón, montenegrói, szerb és szlovén; 3. keleti szláv nyelvek: orosz, ukrán, fehérorosz. A felsorolt nyelvekre a szakirodalom a „standard” minősítést használja, ami azt jelenti, hogy ezek a nyelvek tudományos alapokon nyugvó, szilárd helyesírási, nyelvtani és szókincsnormával rendelkeznek, amelynek használata meghatározott kommunikációs területeken (sajtó, szépirodalom, hivatalos nyelv stb.) kötelező. Az említett nyelvek – a szorb kivételével – egy-egy állam hivatalos nyelvei. Ha tágabb összefüggésben nézzük az európai államok nyelvi helyzetét, azt látjuk, hogy korunkban Nyugat-Európában a konvergencia és az integráció, Kelet-Európában pedig a divergencia és a dezintegráció jegyei mutatkoznak, bár újabban a dezintegráció érvényesül (katalán és skót törekvések) Nyugat-Európában is. A szláv nyelvterületen például az 1990-es évek elejéig az egyes nyelvváltozatokat beszélők körében az az igény érett követeléssé, hogy nyelvük hivatalosan is nyerje el az önálló, standard irodalmi nyelv státusát. Az egykori


24

2013.03.27. 12:47:32

Legfontosabb tudnivalók a szláv nyelvekről

jugoszláviai nyelvpolitika a múltban (a 19. század második felétől egészen 1990-ig) a szerbet és a horvátot hivatalosan egy nyelv két változatának, a Bosznia-Hercegovinában és Montenegróban (Crna Gora) beszélt nyelvet pedig kodifikált nyelvi formának minősítette. Ma már négy irodalmi nyelvről: szerbről, horvátról, bosnyákról és montenegróiról beszélünk. A szláv országokban a 20. században a standard nyelvek státusa két különböző elvhez igazodott. Az első világháború befejezését követően „az állam határozza meg a nyelvet” alapelv volt az uralkodó, és ennek megfelelően nyelvi intézkedések foganatosításával nyelvileg nem egységes államokat is létrehoztak (Csehszlovákiában, Jugoszláviában, később pedig a Szovjetunióban a fehéroroszt és az ukránt is igyekeztek hozzáigazítani az oroszhoz.). A keleti blokk szétesése után „a nyelv határozza meg az államot” elv vált uralkodóvá. Így beszélhetünk ma fehérorosz, macedón, bosnyák és montenegrói nyelvről. Némely nyelvészek már jóslatokat is megkockáztatnak, mondván, hogy a jelenlegi államok stabilitását feltételezve valószínűleg azok a standard nyelvek lesznek képesek fennmaradni, amelyek egy állam hivatalos nyelvei. Ebből a szempontból a bosnyák és a fehérorosz nyelv helyzete is bizonytalannak tűnik; a bosnyáké azért, mert beszélői részben horvátok, részben szerbek; a fehéroroszé pedig azért, mert erős orosz nyomás nehezedik rá. A felső- és az alsószorb tekintetében meghatározó a német nyelv jelenléte, amely ezt a nyelvszigetet kívülről szűkíti, belülről pedig bomlasztja, ugyanis a felsőszorb német, az alsószorb pedig egyszerre német és felsőszorb hatás alatt is áll. A montenegrói nyelv jövője minden bizonnyal szintén a politika függvénye. A bosnyák nyelv mai standard nyelvi státusának megfelelően rendelkezik grammatikával, értelmező szótárral


25

2013.03.27. 12:47:32


és iskolai szótárral. Történelmi múltja is van, hiszen Hieronymus Megiser 17. századi híres szótárában, a Thesaurus polyglottus-ban már szerepel a bosnyák nyelv, a 19. század harmadik harmadában pedig a bosnyák volt Bosznia-Hercegovina hivatalos nyelve. Első nyelvtana, amely 1880-ben jelent meg, 1911-ig volt használatban. A montenegrói nyelv grammatikája és helyesírási szabályzata 1997-ben jelent meg. A nyelvtan lényegileg nem különbözik a szerb grammatikától, a helyesírás – mint általában a szláv helyesírások – is fonologikus, az „egy hang, egy betű” alapelvhez igazodik. Érdekes viszont, hogy három új betűt vezettek be, ezek a ś, ź és з. A ś lágyan, jésítve ejtett s (magyar: sz), a ź ugyancsak lágyan ejtett z, a з hangértéke pedig dz. Például horvátul az ’észak’ jelentésű szó leírva sjever, montenegróiul śever – a kiejtés ugyanaz, csak a horvát (és néhány „je-ző” szerb nyelvjárás) a jésített s hangot két betűvel írja, ami tulajdonképpen megsérti az „egy fonéma, egy graféma” alapelvet. Szókincs, illetve szóhasználat tekintetében mind a montenegrói, mind a bosnyák azokat a szavakat és kifejezéseket részesíti előnyben, amelyeket a korábbi horvátszerb (szerbhorvát) standardban nem, vagy csak bizonyos vidékeken használtak. Többségük a szlávba beilleszkedett török szó, amelyek nagy része – tekintettel a négy és fél évszázados török uralomra – az egész déli szláv nyelvterületen ismert, s így a kölcsönös megértést nem akadályozza. A Nobel-díjas író, Ivo Andrić leghíresebb munkájának címe: Na Drini ćuprija („Híd a Drinán”). A címben szereplő ’híd’ jelentésű ćuprija török jövevényszó, de éppúgy érthető minden olvasó számára, mint az ugyancsak ’híd’ jelentésű szláv most. (A továbbiakban a „szláv” megjelölést a szláv nyelvek közös szavaira használjuk.) Az ukrán és a fehérorosz mint új standard nyelvek a 46 milliós Ukrajna, illetve a 10 milliós Fehéroroszország


26

2013.03.27. 12:47:32


hivatalos nyelvei. A Szovjetunió felbomlása nyelvi problémákat is a felszínre hozott, amelyek nagyrészt abban gyökereztek, hogy a Szovjetunió is, mint általában a szláv államok, többnemzetiségű és többnyelvű ország volt. Lakosai mintegy 130, különféle nyelvcsaládba tartozó nyelvet beszéltek (az indoeurópai nyelvek mellett török, finnugor, kaukázusi stb. nyelveket). A bekövetkezett változások után a mai Orosz Föderációban is legalább száz különféle nyelv él. A tapasztalat azt mutatja, hogy a közös kommunikáció eszközeként működő nyelv anyanyelvi beszélői más etnikumok nyelvét nemigen tanulják meg. Ezért tűzte ki célul annak idején a szovjet nyelvpolitika a tömeges kétnyelvűség állapotának elérését. Kétnyelvűek azonban csak a nem orosz nemzetiségűek lettek, míg számuk az oroszok körében elenyészően csekély volt és maradt is. Ebből a Szovjetunió szétesése után komoly problémák adódtak, minthogy azok az egynyelvű orosz beszélők, akik az Orosz Föderáción kívülre kerültek, rákényszerültek, hogy megtanulják új államuk nyelvét. Fehéroroszországban ez a probléma úgy jelentkezett, hogy maguk a beloruszok sem voltak anyanyelvük teljes birtokában, amiért is – miután 1990-ben a fehéroroszt törvényileg államnyelvvé nyilvánították – a közszolgálatban dolgozók számára kötelező nyelvvizsgát kellett előírni. A valóság azonban az volt, hogy a fehérorosz értelmiség nem szállt síkra anyanyelve mellett, sőt csaknem a teljes nyelvközösség még a provincializmus bélyegét is rásütötte. Így öt évvel később az oroszt is el kellett ismerni államnyelvnek. Ukrajnában az ukrán államnyelv elfogadtatása eredményesebb volt, noha különösen az ország keleti részén vannak társadalmi körök, amelyek kommunikációjában az orosz nyelv dominál. Ukrajnai kollégák mondják, hogy az orosz továbbra is preferált helyzetet élvez; előfordul ugyanis, hogy például egy rádió- vagy televízióinterjúban a kérdés ukránul


27

2013.03.27. 12:47:32


hangzik el, a válasz is ukránul kezdődik, de az interjúalany néhány pillanat elteltével szinte automatikusan orosz nyelvre vált. A cseh és a szlovák strukturálisan nagyon közel áll egymáshoz, és Jugoszlávia felbomlásával a horvátnak és a szerbnek az önálló irodalmi nyelvvé nyilvánítása sem járt a fehéroroszhoz vagy az ukránhoz hasonló nyelvi következményekkel. A déli szláv nyelvek között ugyanis nincsenek (vagy alig vannak) olyan nyelvi és nyelvhasználati különbségek, amelyek a kölcsönös megértést gátolnák, és a kelleténél erősebb politikai nézetbeli különbségek („nyelven kívüli okok”) sem merültek fel. A szlovákok irodalmi nyelve hosszú ideig a cseh volt, a szerbhorvát (horvátszerb) pedig az egységes, közös irodalmi nyelv deklarálása után is tulajdonképpen két változatban funkcionált. A szerbhorvát nyelvkérdés, vagyis hogy egy nyelvnek két változatáról van-e szó vagy két különálló nyelvről, régóta foglalkoztatja a nyelvtudományt. Ez a nyelvi helyzet annyiban különbözik a csehszlovák (cseh és szlovák) problémától, hogy itt nem csupán egy nyelvjárásnak vagy nyelvjáráscsoportnak irodalmi nyelvvé tételéről és annak deklarálásáról van szó, hanem történetileg tekintve két nyelv és három nyelvjárás hosszú ideig tartó különálló fejlődéséről. Horvát nyelvterületen ugyanis évszázadok folyamán három regionális irodalmi nyelv alakult ki. A horvátok irodalmi nyelve egészen a 16. századig az úgynevezett ča (csa)-nyelvjárásnak az egyházi szlávval ötvözött alakja volt. Ezen a nyelvjáráson gazdag reneszánsz és barokk irodalom fejlődött ki, elsősorban a tengerparton és a szigeteken. A 17. században Raguza (Dubrovnik) központtal bontakozott ki a što (sto)nyelvjárású irodalmi nyelv. A harmadik meghatározó fontosságú területen, Zágráb tágabb környékén három történelmi vármegye: Zágráb, Bjelovár-Kőrös és Varasd


28

2013.03.27. 12:47:32


területén alakult ki a kaj-nyelvjáráson alapuló irodalmi nyelv, melynek legkorábbi emlékei a 12–14. századi, glagolita betűkkel (a legrégebbi szláv írás) írt vallási tárgyú művek. Később ebben a nyelvjárásban fordította le Zrínyi Péter bátyja eposzát, a Szigeti veszedelmet. Különösen jelentősek a kaj-nyelvjárásban szerkesztett szótárak, amelyek kölcsönös nyelvi kapcsolataink becses dokumentumai. (A nyelvjárásokat a mi?, mit? jelentésű kérdő névmás különböző alakjairól – ča?, kaj?, što? – nevezték el.) A három közül a što-nyelvjárás volt az, amely a raguzai (dubrovniki) irodalmi és kulturális központot nyelvileg a szomszédos bosnyák, valamint a szerb nyelvterülettel összekapcsolta. A ča-nyelvjárásban jelentős volt az idegen, elsősorban olasz nyelvi elemek száma, a kaj-dialektust pedig szintén több idegen nyelvi (német, magyar és természetesen latin) hatás érte, ennélfogva sem a ča-, sem a kaj-nyelvjárás nem felelt meg az új, közös irodalmi nyelv alapjául választott tiszta népnyelv követelményének. Így amikor a 19. században, de részlegesen és elszigetelten már korábban is előtérbe került a déli szlávok („illírek”) közös irodalmi nyelvének kérdése, akkor a választás (nem utolsósorban politikai okokból is) a što-dialektusra esett, ez volt ugyanis az a nyelvjárás, amely a szerb irodalmi nyelv alapját is képezte. A valamennyi déli szláv nép számára bevezetendő közös irodalmi nyelv eszméje nem valósult meg. A bolgárok, majd később a szlovének sem csatlakoztak ennek az ideának a megvalósításához, így csupán a horvátok és a szerbek maradtak, és a što-nyelvjárás az ő közös irodalmi nyelvük alapja lett. Szerbhorvát vagy horvátszerb nyelvről 1850 óta beszélhetünk. Noha a mai szerb és horvát nyelv beszélői között kölcsönös, teljes megértés áll fenn, a két standard nyelv között vannak bizonyos nyelvhasználati különbségek.


29

2013.03.27. 12:47:33


A legfontosabb hangtani, szóképzési és szóhasználati különbségek a következők: 1. A horvát ún. ije-ző vagy je-ző standardjával szemben a szerb norma az e-zés, pl. mlijeko – mleko ’tej’, dijete – dete ’gyerek’, razumjeti – razumeti ’ért, megért’, cijena – cena ’ár, érték’ stb. (A je, ije – e megfelelésnek nyelvtörténeti okai vannak; ezekre nem térünk ki.) 2. A horvátban idegen (német, cseh vagy magyar) mintára alkotott vagy kölcsönzött szó áll, a szerbben inkább keleti szláv, pl. kolodvor – stanica ’állomás, pályaudvar’, vlak – voz ’vonat’, zrak – vazduh ’levegő’. 3. A horvátban anyanyelvi szó áll, a szerbben nemzetközi: dizalo – lift ’felvonó, lift’, ravnatelj – direktor ’igazgató’, glazba – muzika ’zene’, ljekarna – apoteka ’gyógyszertár, patika’. 4. A horvátban vagy a nyelvújítás korából való, vagy régebbi anyanyelvi szó áll, a szerbben nemzetközi: brzojav – telegram ’sürgöny, távirat’, mirovina – penzija ’nyugdíj’, oporba – opozicija ’ellenzék’, povijest – (h)istorija ’történelem’. 5. Ugyanazon szótő, de különböző képzők: liječnik – lekar ’orvos’, čitatelj – čitalac ’olvasó’, čimbenik – činilac ’tényező, faktor’, redovit – redovan ’rendes’, profesorica – profesorka ’tanárnő’. 6. Különböző vagy csak nyelvtörténeti ismeretekkel azonosítható tőből (sokszor ugyanazzal a képzővel) alkotott szavak: iznimak – izuzetak ’kivétel’, stupanj – stepen ’fok, fokozat’, natuknica – odrednica ’(szótári) címszó’, pozornost – pažnja ’figyelem’, tjedan – nedelja ’(naptári) hét’, nazočan – prisutan ’jelenlevő’, obitelj – porodica ’család’. 7. Idegen szavak a horvátban latin(os), a szerbben görög(ös) írásmóddal: labirint – lavirint ’labirintus’,


30

2013.03.27. 12:47:33


kaos – haos ’káosz’, ocean – okean, Cipar – Kipar ’Ciprus’ stb. 8. Több idegen szó a horvátban -a végződéssel nőneműként, a szerbben hímneműként adaptálódott, pl. minuta – minut ’perc’, metoda – metod ’metódus, módszer’, fronta – front ’front’ gripa – grip ’influenza’. Előfordul ennek fordítottja is, ti. a horvátban hím-, a szerbben nőnemű a szóalak, pl. fonem – fonema ’fonéma, hang’, planet – planeta ’planéta, bolygó’, arhiv – arhiva ’archivum, levéltár’, imperij – imperija ’impérium, birodalom’, teritorij – teritorija ’territórium, terület’ stb. 9. Az idegen eredetű igék honosító képzője a horvátban -irati, a szerbben -isati vagy -ovati, pl. organizirati – organizovati, mobilizirati – mobilisati, informirati – informisati stb. Mindezekre a szókincs-, illetve szóképzésbeli különbségekre, amelyek – mint említettük is – a kölcsönös megértést nem akadályozzák (személyes tapasztalataim alapján), talán a horvátok reagálnak érzékenyebben, noha ennek a megfigyelésemnek némileg ellentmond egy közelmúltban folytatott rövid telefonbeszélgetés. Az újvidéki (Novi Sad-i) egyetemet hívtam, mondván, hogy XY profesoricával (’professzorasszonnyal’) kívánok beszélni. A titkárnő kiemelt, enyhén oktató hangsúllyal azt felelte, hogy a profesorka órán van, nem tudja hívni. Szembetűnő (vagy „fülbetűnő”) volt a két különböző standardnak megfelelő képző (-ica; -ka) használatának hangsúlyozása. Meghatározott politikai körülmények között, sajátos fejlődés következtében jöttek (jönnek) létre az ún. „mikrostandard” nyelvek, pl. a kasub Lengyelországban, a burgenlandi horvát Ausztriában és a ruszin a Kárpát-medence különböző területein. (A „mikro”


31

2013.03.27. 12:47:33


elnevezés nem csupán a nyelvterületre és a beszélők számára, de arra is vonatkozik, hogy a „standard nyelv” státusát még nem érték el, viszont a standardizáció folyamatban van.) A ruszint szokás regionális szigetnyelvnek is nevezni, mivel idegen nyelvi környezetben, behatárolt területeken, „szigeteken” beszélik. (Ebben a tekintetben különbözik a burgenlandi horváttól, amelynek beszélői egybefüggő területen élnek.). Ruszin helyi nyelvek, „nyelvszigetek” találhatók Szerbiában, Kelet-Magyarországnak Ukrajnával határos részein, Kárpátalján, Kelet-Szlovákiában és Délkelet-Lengyelországban is. Különleges helyet foglal el a vajdasági ruszin, amelyet mintegy harmincezren beszélnek, s amely Vajdaság tartomány egyik hivatalos nyelve is. Egységes, szabályozott, standard ruszinról a területi szétszórtság és a különböző többségi nyelvek használata miatt nem beszélhetünk. Hozzánk a kárpátaljai ruszin áll legközelebb, hiszen Kárpátalja csak a II. világháború után vált Ukrajna részévé, és a magyarságnak a történelmi Magyarország területén élő szlávok közül legmélyrehatóbb kapcsolata a kárpátaljai keleti szlávokkal volt. A kárpátaljai ruszin fejlődését nagyban segíti az a tény, hogy a kárpátaljai írók nagy része felhagyott az ukrán irodalmi nyelv használatával, így a 20. század végétől újjáéledt a kárpátaljai ruszin népnyelven való írás hagyománya. A burgenlandi horvát azok közé a szláv „mikrostandard” nyelvek közé tartozik, amelynek történetét, nyelvét, irodalmát tudományos alapossággal feldolgozták. Ennek a területnek, a hajdani Nyugat-Magyarország négy vármegyéjének (Vas, Sopron, Moson, Pozsony) a lakossága több évszázadon át háromnyelvű volt, így maga a nyelv és ennek a népcsoportnak kultúrája is érdekes kölcsönhatásokról tanúskodik. Történetileg a „nyugat-magyarországi horvát” elnevezés a pontos, hi-


32

2013.03.27. 12:47:33


szen maga a „Burgenland” tartománynév csak a Párizs környéki béke után keletkezett műszó (tkp. ’a burgok országa’). Az I. világháborút követő béketárgyalások során Nyugat-Magyarország négy, részben németek által is lakott vármegyéjének területét, amelyek német neve -burgra végződik, Ausztriához csatolták. Ezek a következők voltak: Pozsony (Pressburg), Moson (Wieselburg), Sopron (Ödenburg) és Vas (Eisenburg). Pozsony vármegye Csehszlovákiához csatolása után egy ideig a „Dreiburgenland” elnevezést használták, amely később „Burgenland”-dá egyszerűsödött. A német „Burgenland” mintájára alkotta meg neves költőjük, Mate Meršić-Miloradić a „Gradišće” nevet, amely a német név tükörfordítása. A korábbi háromnyelvűséget kétnyelvűség váltotta fel, mivel magyarul már jóformán csak azok a magukat burgenlandi (gradišćei) horvátnak vallók tudnak, akik Magyarországon élnek. Vas megyében, Szombathelyen és néhány kisebb községben helyi viszonylatban jelentős a számuk. Ennek a népcsoportnak a bevándorlását mai települési helyére a török támadások előli menekülés indította el. A bevándorlás több hullámban ment végbe, és horvát családnevek már a 16. század elején feltűntek Kismartonban (ma: Eisenstadt, horvátul: Željezno). A bevándorlás a 16. század végére fejeződött be. A bevándorlók helyzete nem volt könynyű, hiszen semmiféle előjogokkal nem rendelkeztek, ellenkezőleg: a hatóságok kötelesek voltak ügyelni arra, hogy az őslakosok érdekeit ne veszélyeztessék. A német és horvát vegyes lakosságú falvakban például a bírónak németnek kellett lennie, a horvát nemzetiségűek legfeljebb esküdtek lehettek. A magyarok ilyen diszkriminációt nem alkalmaztak. Népesség tekintetében a legjelentősebb szláv nyelvi közösséghez a kelet-európai államok közül a 142 millió lakost számláló Oroszország és a 46 milliós Ukrajna,


33

2013.03.27. 12:47:33


nyugati szláv területen pedig a 38 milliós Lengyelország tartozik. Őket a 10 millió lakosú Fehéroroszország és Csehország, majd a 7 milliós Szerbia és Bulgária követi. Horvátországnak, Bosznia-Hercegovinának és Szlovákiának 4–5 millió, Macedóniának és Szlovéniának mintegy 2 millió, a 2006 óta önálló Montenegrónak pedig 620 ezer lakosa van.


34

2013.03.27. 12:47:33

Szláv szomszédaink Nyomarkay-nyomda.indd 1 yomarkay-nyomda.indd :47: :47:31

Recommend Documents