SZÍNHÁZTUDOMÁNYI SZEMLE

SZÍNHÁZTUDOMÁNYI SZEMLE

Budapest

1978

MAGYAR S Z Í N H Á Z I

INTÉZET

SZÍNHÁZTUDOMÁNYI SZEMLE 2

So r o z a t szerke s z t ő FÖLDÉNYI F. IÁSZLÓ

A szerkesztésért és a kiadásért felelős a Magyar Szinházi Intézet igazgatója

ISSN OI33-9907

Készült 1978 áprilisában, 3oo példányban a Népművelési Intézet házinyomdájában. Budapest I .

, C o r v i n tér 8#

Vezető: Fazekas Gábor

DRÁMA ÉS SZÍNHÁZ AZ ERZSÉBET-KORBAN

TAPTALCM

S z i l a s s y Zoltán: Erzsébet-kori poétikai és 9

d r a m a t u r g i a i kérdések C s e t n e k i Gábor: S h a k e s p e a r e Perielesének

dramaturgiai

problémái /A nagy s h a k e s p e a r e - i svindli/ Németh Éva: Thomas Dekker,

21 a n g o l reneszánsz drámairó

133

Bevezetés

A Színháztudományi Szemle második száma t e m a t i k u s szám: dráma és szinház viszonyát vizsgálja az

Erzsébet-korban. Az

utóbbi évek színházművészeti kísérletei, a z u n . "rendezői szinház" kibontakozása hazánkban és külföldön egyaránt g y a k ­ ran

kapcsolódott egybe S h a k e s p e a r e nevével. E g y s z e r r e

mérce és próbakő - s h a most az

volt

Erzsébet-kori d r a m a t u r ­

giáról szóló tanulmányokat teszünk közzé, u g y közvetve i g y e k ­ szünk a színművészet és korszerű színjátszás igényeivel i s lépést t a r t a n i . S z i l a s s y Zoltán elméleti fogantatású d o l g o ­ zata

a k o r elméleti szakirodalmában próbál tájékozódni,

C s e t n e k i Gábor és Németh Éva tanulmánya p e d i g konkrét drámák i l l e t v e drámaírók kapcsán nézi meg a z o k kapcsolatát a /;

színházzal. C s e t n e k i G bor Pericles-elemzése véleményünk s z e r i n t sajátos h e l y e t f o g l a l e l a magyar d r a m a t u r g i a i irodalomban:

"koreográfiának", rendezői-gyakorlati módszer­

t a n n a k i s teka.nth.eto a tanulmány, amely egy d a r a b révén vet

f e l e g y s z e r r e g y a k o r l a t i és elméleti kérdéseket - m i n d ­

végig r a g a s z k o d v a a színjáték által kínált k e r e t e k h e z . A három tanulmánnyal a még gyerekcipőkben járó folyóirat

ere­

d e t i programjához h i v e n a színházi g y a k o r l a t és az elméleti

dramaturgia -

kapcsolatát vizsgálja történeti kérdenek révén

a z z a l a t u d a t t a l , hogy ennek a k a p c s o l a t n a k a tisztázása

mindenekelőtt a színházi g y a k o r l a t szempontjából szükséges.

S z i l a s s y Zoltán ERZSÉBET-KORI POÉTIKAI ÉS DRAMATURGIAI KÉRDÉSEK

A cimben j e l z e t t gazdag problémakörrel könyvtárnyi anyag

fog­

l a l k o z i k , szakkatalógusba lennének foglalhatóak. c s a k a megközelí­ tési szempontok i s . Ezért i t t , szándékunk s z e r i n t ,

c s a k néhány

adalékkal szolgálunk, amelyek hozzájárulhatnak a probléma szinház történeti és a XX. századból fogalmazódó megközelítéséhez. Kiindulópontunk egyszerűen summázható: beszélhetünk-e egyáltalán egységesen f e l f o g o t t és értelmezett Erzsébet-kori d r a m a t u r g i a ról annale tudatában, a m i t i g e n számos szerzővel egyetemben George S t e i n e r i g y f o g a l m a z meg: ma már s z i n t e meghökkentő az a különb­ ség, amely az Erzsébet-kor

színházi g y a k o r l a t a és a k o r a b e l i poé 1

tikák: elmélete között fennállt. /STEINER,- 23. o../ S h a k e s p e a r e és kortársai a k l a s s z i c i z m u s m i n d e g y i k szabályát áthágták: nem tották be az ún. "hármas egységet" /amelyről egyébként

tar­

Arisztote­

lész nem i s t e s z említést!/, kórust elvétve s a k k o r i s megválto­ z o t t funkcióval a l k a l m a z t a k , t r a g i k u s és k o m i k u s elemek keveredé­ se odáig f a j u l t , hogy már-már lehetségessé vált a középfajú s z i n mü és a tragikomédia

kritériumainak megfogalmazása /vö. " p r o b l e m

p l a y s " , " h i s t o r y p l a y s " , " c h r o n i c l e p l a y s " / - bár ez nem, v a g y c s a k bátortalanul történt meg. Szigorú klasszicizálok, m i n t Ben J o n s o n /vö. S e j a n u s előszava, 1603/ vagy Dryden /vö. Essay on D r a m a t i c k P o e s y , 1668/ i s kénytelenek v o l t a k számos engedményt t e n n i a korizlésnek. Az elméletalkotó számára az Erzsébet-kori dráma már a műfajel­ mélet legalapvetőbb szintjén /a műfajok meghatározásánál/ i s k a o ­ t i k u s n a k tűnhet. Idézzük p l .

Thomas P r e s t o n Cambyses c. 1969-ben

b e m u t a t o t t drámájának müfajmeghatározó alcímét: "szomorú tragé­ dia

k e l l e m e t e s vidámsággal k e v e r v e " /SZÉKELT, 38. o./» vagy még

ismerősebben h a n g z i k P o l o n i u s kommentárja a vándorszinészekről: "A l e g j o b b játékosok a világon: mindegy n e k i k , tragédia, komédia, történeti, pésztori, vigpásztori, historico-pásztori, t r a g i c o - h i s t o r i a i , tragico-comico-historico-pásztori mü; helyegység vagy k o r lát1an színváltozás. Seneca nem elég nehéz, P l a u t u s nem elég köny nyü n e k i k . " / H a m l e t , I I . f e l v .

2.szin; ford.:

Arany János/

Közelitőleg ugyanebben az időszakban PUTTENHAM költészetesztétikája /1589/, DANIEL poétikája /1609/ a l i g , a futó utalások s z i n t jén e m l i t i a honi- drámát.

S i r P h i l i p SIDNEY, a k i a legrészleteseb

ben f o g l a l k o z i k v e l e , v i s z o n t keményen megrója a tulajdonképpen védelmezni kivánt komédiásait a k l a s s z i k u s szabályok be nem t a r ­ tása m i a t t . / F r a n c i a és a n g o l poétikák, 117. o./ Ennek kifejtése­ k o r körültekintően, de nem kevésbé óvatosan h i v a t k o z i k

mind a t e ­

kintélyelvre /Arisztotelész/, mind a józan ész szabályaira. Nemcsak a tárgyalt k o r kapcsán, hanem általában véve i s f o n t o s módszertani kérdés: m i t tekintünk dramaturgiának, ez u g y a n i s a l a p ­ kérdésünk eldöntésében i s mérvadó l e h e t .

Szokás megkülönböztetni

elméleti és g y a k o r l a t i dramaturgiát, anélkül, hogy e két d o l o g tisztán elválna egymástól. Az elkülönithetőség érdekében /és még sok egyéb ok m i a t t / célszerű i t t b e k a p c s o l n i a színházművészet f o ­ galmát. Ha dramaturgián drámaelméletet értünk, a m i része egy e l v i , általános irodalomelméletnek / m u t a t i s m u t a n d i s : nek/,

költészetelmélet­

melyet korábbi k o r o k normáira a l a p o z t a k , v a g y a z o k a t "imitál

v a " vették át - világos a szakadás az elméleti kívánalmak és a g y a k o r l a t i realizálás között. Ha v i s z o n t dramaturgián, a g y a k o r ­ latból l e v e z e t e t t , a drámára mint sz i n játéktípusra vonatkozó e l ­ méletrendszert értünk, és b e k a p c s o l j u k a színháztörténetet, akkor beszélhetünk valós és egységes dramaturgiáról i s , minden nagy színháztörténeti k o r esetében, A történetiség és történelmiség azért i s szem előtt tartandó, mert a szinház, kiváltképpen a sz i n házak hálózata - szemben a sz i n játéktípusok többi, kötetlenebb formájával - az e s t a b l i s h m e n t s z e r v e s részét képezi, intézmény j e l legéből adódóan nemcsak irodalmi-esztétikai, hanem történelmi-szo­ ciológiai f a k t o r o k i s dominálnak ún. "müsorpolitikájában".

Ilye­

ténképpen az Erzsébet-kori dráma nagysága úgy i s megközelíthető, hogy az abból a szerencsés találkozásból és fúzióból adódott, amely a p r o f essz ionátus komédiások és az "Egyetemi Ékesszólók" / U n i v e r s i t y W i t s / között létrejött. A k o r s z a k e g y i k a l a p o s , XX. századi ismerője, M u r i e l C. Bradbrook s z e r i n t a f e n t e b b j e l z e t t kétféle d r a m a t u r g i a i irányu­ lás között az E r z s e b e t - k o r b a n nem i s l e h e t e t t harmónia, sőt t u l a j ­ donképpeni szinház elméletről azért nem beszélhetünk, mert

a kora­

b e l i i r o d a l o m k r i t i k a ehhez nem v o l t elég f e j l e t t . /BRADBROOK, 4-.o.

Egyedül Shakespeare élvezett némileg kivételes bánásmódot, az ő esetében a kortársi-, majd p e d i g a X V I I I . és a XIX. századi ka i s úgy-ahogy e l i s m e r t e , kell,

kriti­

hogy a szabálytalan szépség előnyben

hogy részesüljön a szabályok pontosságával szemben, ezáltal

azonban a " v a d z s e n i "

gyanús értékű címkéjét i s megkapta. Mindez

nem j e l e n t e t t e azonban a z t , hogy e k r i t i k a i ték v o l n a a s h a k e s p e a r e - i

irányzatok féltételez-

g y a k o r l a t n a k megfelelő a l t e r n a t i v teó-

riát. /BRADBROOK , 9. o . /

4

Ezek s z e r i n t , az irodalomelmélet és az i r o d a l o m k r i t i k a

ekkor

és e z e n a területen i s problematikusán v i s z o n y u l t a k egymáshoz. .Az Erzsébet-kor p a m f l e t e k b e n

i s gazdag v o l t , d i v o t t s nem i s a l e g ­

j o b b értelemben v e t t i r o d a l o m k r i t i k a i ban a puritán v i t a p a r t n e r e k

személyeskedés. Ez elsősor­

stilusából következett / p l . GOSSON:

The S c h o o l o f Abuse, 1 5 7 9 / . Nem véletlen, hogy a k o r a b e l i

költé­

szetesztétikák döntő többsége "defence"-nek /védelem/ vagy

"apology"-

nak h i v a t i k , s hogy a költők, komédiások és egyéb csavargók v i s e l t dolgait

biráló puritán düh főként a hivatásos komédiajátszók

ellen

irányult. A megtámadott költészet szószólói - és pártfogói, mecénási értelemben i s - a "dekadens" arisztokraták, az u d v a r i és e g y e ­ t e m i emberek közül kerültek k i , s ezek e g y e t e m i és egyetemes mű­ veltségük folytán képesek v o l t a k poétikává tágitani a v i t a i r a t n a k szánt müvet. Az a n g o l költészetelméletre /amely a szó a n t i k értelmében á l ­ talában magába f o g l a l t a a drámaelméletet i s / a X V I . és a X V I I . században i s jellemző v o l t a klasszicizáló / o l a s z

indittatású/

j e l l e g , s a X V I I I , század k l a s s z i c i z m u s a ennek már csak betetőzé­ se és adaptációja v o l t .

Az o k az elmélet művelőinek kilétében k e ­

resendő. V i s z o n t már Angliában i s házasodik a k l a s s z i c i z m u s és a m a n i e r i z m u s : már-már túlbonyolított, szintézis igényű moralizálás formájában, egyesítve magában sok látszólag diszparát tendenciát: r e f o r m a t a keresztyénséget, újplatonizmust, a r i s z t o t e l i a n i z m u s t

és

h o n i hagyományokat. Ennek fő oka az az i s m e r t tény, hogy az a n g o l reneszánsz virágkora az összeurópai v i s z o n y l a t o k h o z képest fázis­ késéssel következett be, de ezenkívül - akármilyen ködösen i s hangzik

ez - nemzetkarakterisztikái o k a i i s v o l t a k .

Éppen a r e n e ­

szánsz fáziskésése kapcsán áegyzi meg - nem k i s büszkeséggel - az

ENCYCLOPAEDIA BRITANNICA /1926/, hogy Angliának m i n d i g i s módjá­ ban állt, s z i g e t v o l t a okából, e l f o g l a l n i a n y u g o d t

megfigyelő he­

lyét és várni, amig kiderül az európai újdonság g y a k o r l a t i értéke. A manierizmus n e o p l a t o n i z m u s a rokonszenves

volt

és keresztény s z t o i c i z m u s a e l e v e

az a n g o l reneszánsz gondolatvilág számára, h i ­

s z e n o t t i s a t i t k o s a n e l f o g a d o t t , vagy néha deklarált a l a p e l v éppen a p l a t o n i z m u s "keresztényiesitése" v o l t . A humanizmus h o z t a r e t o r i k a i a l a p e l v e k és a d i v a t o s p a s z t o r a l i z m u s hamarosan létre­ hozták a j e l l e g z e t e s e n a n g o l m a n i e r i s t a iskolát, az euphémizmust. /Lyly/ A k l a s s z i c i z m u s óriási befolyása persze nagymértékben követke­ zett

abból az érthető Itália-kultuszból, amely a T u d o r - k o r r a v o l t

jellemző /beleértve az Erzsébet-kort i s / . Az a n g o l n e o a r i s z t o t e l i a n i z m u s és n e o p l a t o n i z m u s

o l a s z indittatású, mind filozófiai

/a Picino-nál n e v e l k e d e t t O x f o r d Reformers;

Cambridge P l a t o n i s t s

stb./^ mind esztétikai s z i n t e n : a poétikák nagyrészében világosan kimutatható S c a l i g e r o , C a s t e l v e t r o , M i n t u r n o hatása. Szóról szóra átvett, i l l .

l e f o r d i t o t t passzusok i s találhatóak. Részben i n n e n

adódik az arisztotelészi tragédiaelmélet s e n e c a i , és a költészet­ elmélet h o r a t i u s i értelmezése. A merev klasszicisták félre i s ma­ gyarázzák Arisztotelészt és H o r a t i u s t / i m i t a t i o és c a t h a r s i s p r o b ­ lémák/. M i n t mindenütt, Angliában i s i g a z a z , hogy jóllehet a gö­ rög kultúra szolgáltatja a nagy példaképeket, mégis erős p r e f e r e n ­ c i a érezhető a l a t i n iránt. Az okok érthetőek: a "világérteimiség

M

kommunikációs n y e l v e még m i n d i g a l a t i n , s az oktatásban i s n a ­ gyobb s z e r e p e t k a p , m i n t a kevésbé e l t e r j e d t

görög. így P l a u t u s t

többen i s m e r i k m i n t Arisztophanészt, Senecát inkább utánozzák m i n t Szophoklészt vagy Euripidészt. Az arisztotelészi drámaelmélettel k a p c s o l a t o s félreértések gyö­ k e r e i n e k egy része magában a Poétikában, annak töredékességében keresendő, s az e l v i problémák túl i s m u t a t n a k

a klasszicizmuson,

mindmáig v i t a t o t t a k . "Nem szabad derék és erényes embereket úgy b e m u t a t n i , amint boldogságból szerencsétlenségbe h u l l a n a k . . . hitványakat sem s z a ­ b a d úgy b e m u t a t n i , a m i n t szerencsétlenségből szerencsés állapot­ b a j u t n a k . " - i r j a Arisztotelész /POÉTIKA, 28. o./, a k o r a b e l i

g y a k o r l a t n a k sem éppen megfelelő rigorózus e l v e t a l k o t v a . Ezek az irányulások o l y a n n y i r a másképp kerülnek át a köztudatba, hogy vé­ gül i s a tragédia és a komédia f o g a l m a k nem egyértelműen szokásos jelentésükhöz kapcsolódnak, azaz nem szükségszerűen a dráma f o g a l ­ mához. Világos példa Dante D i v i n a Commediája, v a g y a m i t Chaucer i r a Canterbury

T a l e s e g y i k történetében: Tragédia a történet neve Ha régi könyvek emlékezete O l y a t idéz, k i k i n c c s e l v o l t

tele,

De magas méltóságról h u l l v a l e , Sivár n y o m o r r a l k e l l e t t

vesznie. /Fodor András f o r d . /

Angliában a tragédia m i n t a bukás története / " F a l l

through

P r i d e " / értelmeződött sokáig, anélkül, hogy a t r a g i k u s hős akár­ ha erkölcsi felmentést k a p o t t v o l n a . Nem m i n t h a ez nem l e n n e gö­ rög indíttatású g o n d o l a t , h i s z e n " h y b r i s " problematikáról v a n szó, ám a f e n t e b b idézett p a s s z u s s a l

együtt mindez az értelmezések k a o ­

tikusságára u t a l . /A Poétika töredékességén kivül közrejátszott még a számos, nem m i n d i g a u t e n t i k u s , " v u l g a t a " forditás i s . / így l e s z az a n g o l tragédiák e g y i k ősforrása a M i r r o r f o r M a g i s t r a t e s . I s m e r e t e s e k a katarzis-értelmezéssel k a p c s o l a t o s problémák. E r ­ r e a b o n y o l u l t témakörre i t t

nem térhetünk k i ,

c s a k jelezzük, hogy

a " p u r g a t i o " és a " p u r i f i c a t i o " elméletek megfogalmazódásakor j e ­ lentős szerepe v a n annak, hogy az a d o t t k o r , i l l .

az a d o t t t e o r e ­

t i k u s hogyan értelmezi mimesis és m e t h e x i s viszonyát, mind az elő­ adás résztvevői, m i n d a nézőközönség szempontjából. Az a n g o l mo­ ralizáló reneszánsz irodalomelmélet a problémamegoldás szempont­ jából szerencsésen hangsúlyozta az i m i t a t i o nem pusztán r e p r o d u k ­ t i v jellegét és a c a t h a r s i s erkölcsnemesitő hatását. Az a n g o l köl­ tészet- és drámaelmélet "maker" koncepciója, amely közelebb áll a görög, m i n t a l a t i n felfogáshoz, képes v o l t magába o l v a s z t a n i a " v a t e s " koncepciót i s . így kettős kivételezettként, elhivatottként feltüntetve a drámaíró figuráját, f i g y e l e m b e véve a játszók f e l ­ adatát s a közönség ehhezképesti funkcióját, mely s z e r i n t a hősi példákból t a n u l n i u k i s k e l l - képes egy alapvetően egyszerűsített,

kereszténylesen moralizáló s z i n t e n m e g o l d a n i e b o n y o l u l t problé­ mákat. Az elméletben a szabályok kodifikálása meglehetősen s z i g o ­ rú v o l t , a g y a k o r l a t e z t állandóan saját specifikumaivá lényegi­ t e t t e , adaptálta. Az Erzsébet-kor g y a k o r l a t a minden kétséget kizáróan azt m u t a t ­ t a , hogy a k l a s s z i c i s t a tragédia és az unalmasan k i n y a l t komédia háttérbe s z o r u l t a krónikás szinmü romantikája, kavargása, a t r a ­ g i k o m i k u s szinmü változatossága mögött. Brutalitás és bohóckodás egyaránt megfért a legemélkedettebb költői szándékkal és n y e l v e ­ z e t t e l , követve ezáltal az ősi sémát: moralitás-interludium-moralitás. J o h n L y l y i r j a :

"Tapasztalataink

s z e r i n t a katonák tragé­

diákat akarnak látni, témájuk a vér; az u d v a r i emberek komédiát k i v a n n a k , őket a s z e r e l e m érdekli; a vidéki emberek pásztorjáté­ k o t óhajtanak, a pásztorok az ő s z e n t j e i k . A f o r g a l o m és az utazás egybeszőtte v a l a m e n n y i nemzet természetét a m i e n k k e l , és egy szőt­ t e s h e z t e t t e hasonlóvá e z t az országot, amely mintákkal v a n t e l i . " /SZÉKELY, 188. o./ A szinház művészete amúgy i s m i n d i g a l e g d e m o k r a t i k u s a b b a k e g y i k e v o l t , s ez a sokirányú igény, a nézőközönség változatos rétegződése különleges flexibilitást követelt meg a dráma münemétől. Az Erzsébet-kori dráma azért v o l t képes túlnőni a k l a s s z i ­ c i z m u s merev szabályain, a jólismert kategóriával élve

világszin-

házat a l k o t n i , m e r t nemcsak a k l a s s z i k u s o k tiszteletén növekedett, hanem saját nagy, színháztörténeti, az Írandó drámák kódolásánál felhasználható hagyományokkal i s r e n d e l k e z e t t : az i n t e r l u d i u m o k , mirákulumok, moralitások, maszkás játékok, p a g e a n t - e k világa a középkor után i s tovább él. A s h a k e s p e a r e - i szinház szuverén időés térkezelése a misztériumciklusokat idézi, a " l a r g e r - t h a n - l i f e " k a r a k t e r e k a moralitásokban küzdő e l v o n t , örök e m b e r i

eszményeket

és tulajdonságokat. Mindez d a l o k b a n , táncokban, pantomimben, vendetta-zűrzavarban, s z e l l e m e s e n pergő, kesernyésen komikus v i ­ tákban k a v a r o g a néző előtt, mignem az egészet értelmezi, e l h e ­ l y e z i , Noé-bárkájába v e s z i a méltóságteljesen úszó b l a n k - v e r s e 5 a monológok világa. A ma már egyre inkább d i v a t b a jövő, s e z t a szinházi formát i m ­ már alternativaként elismerő " n y i l t szinház elmélete" éppen az

egyre szűkebb skatulyába s z o r u l t , rigorózumokkal és közhelyekkel ékes " H o l t szinház" e l l e n i harcában használja f e l az E r z s e b e t - k o r i dráma hagyományait, s próbálja szintetizálni azokat

a másik világ­

színház, a görög, örökségével. A j e l e n k o r i szinházi tendenciák o l y a n n y i r a hangsúlyozzák a m e t h e x i s szerepét, s o l y f o n t o s n a k t a ­ lálják a szinház rituális gyökereinek fellelését, hogy már a c a t h a r s i s n a k i s létezik o l y a n sajátos értelmezése, amely s z e r i n t a tragédia hőse dionüszoszi a l k a t , áldozat, a Talmud f e k e t e bárá­ nya, a k i t azért k e l l "feláldozni", hogy a nézőközönség ezáltal purifikálódjon. A kollektivitásra törekvő szinházi irányzatok nem véletlenül hangsúlyozzák a rituális eredők m e l l e t t

az Erzsébet-

- k o r i dráma, s kiváltképpen Shakespeare ezirányú jelentőségét. N i n c s módunk i t t bővebb illusztrációs a n y a g g a l szolgálni, ezért szinház és varázslat, közönség, szereplő és drámairó k o l l e k t i v má­ giájának csak o l y a n eklatáns példáját emiitjük m i n t A viharból P r o s p e r o , a Szentivánéji álomból Oberon és Puck zárómonológjait. A nyilt

teátrum e l v e az Erzsébet-kori g y a k o r l a t b a n i s megvaló­

sítható v o l t . I t t nem a n n y i r a a Globe-szinház jólismert modelljé­ r e u t a l u n k , erkélyeivel, süllyesztőjével, s z i n t j e i v e l , csigáival, mennydörgéscsinálójávai, pompázatos b a l d a c h i n j a i v a l - hanem a z t kivánjuk hangsúlyozni, hogy i d e j e leszámolnunk a z z a l a végered­ ményben nem i s t e l j e s e n m e g a l a p o z a t l a n k r i t i k a i közhellyel, amely s z e r i n t az Erzsébet-kori dráma a j e l e n k o r drámájához való v i s z o n y ­ l a t b a n a z z a l kompenzálta " drámai a t lanság át ", hogy "költőibb" v o l t , m i n t a mai dráma. Hosszas részletek sorolásával l e h e t n e

igazolni,

hogy s z c e n i k a i l a g m e n n y i r e f e j l e t t v o l t ez a szinházkultúra /vö. SZÉKELY, i . m./,

és e k k o r még nem i s k e l l I n i g o J o n e s

barokk,

p e r s p e k t i v i k u s diszlétezésére gondolnunk. Az Erzsébet-kori dráma d i s z l e t - és kelléktára végső s o r o n a z t j e l z i csak, hogy nem a n a ­ t u r a l i s t a , hanem a r e a l i s t a szinház elkötelezettjei

voltak.

Hasonló g o n d o l a t o k h o z j u t u n k e l , ha egy másik, ma úgyszintén d i v a t o s problematikát, a tragikomédia kérdését k a p c s o l j u k be g o n ­ dolatkörünkbe. Túl m i n d e n k o r i

népszerűségén, életszerűségén, meg­

jelenése filológiailag i s nyomonkövethető, ahogy e z t -pl. W i l l i a m Empson t e s z i , a k i megállapítja, hogy ez a keverékmüfaj a h e r o i k u s és a pásztorai elemek házasságából született. Megszívlelendő J a n

K o t t figyelmeztetése, a k i Shakespeare és korunk új drámairása c* könyv megirását többek között éppen a tragikomédia fontossága okán sürgeti. Ha megkérdeznék őket, ebben feltehetőleg egyetértenének v e l e J e r z y Grotowsky, P e t e r Brook, a moszkvai Tagánka Szinház együttese, Dürrenmatt - és még sokan mások ...

#

JEGYZETEK

1.

Kettéválásról más e s e t b e n i s szólhatnánk. Az értekező prózában pl.

a k l a s s z i c i s t a r e t o r i k a szabályai és a hitviták vagy pamf­

l e t e k g y a k o r l a t a tértek e l egymástól. 2.

A tragikomédia fejlődéstörténetéről vö. bővebben: HERRICK, M a r v i n T.: Tragicomedy /Urbana, 1955/.

3.

I t t emlithetőek még p l . : ASCHAM, Roger: The S c h o l e m a s t e r

/1570., első a n g o l hivatkozás

ARISZTOTELÉSZ Poétikájára/ LODGE, Thomas: Defence o f P o e t r y , M u s i c and Stage P l a y s /1579, SIDNEY előtti válasz GOSSON: The S c h o o l o f Abuse c. pamfletjére/ Részletesebben I d . CLARK, B a r r e t t :

E l i z a b e t h a n Dramatic

C r i t i c i s m I r i : European T h e o r i e s o f The Drama

/New Y o r k , 1947/. 4.

Az i s érdekes, hogy az ú j " g y a k o r l a t n a k " Angliában nem v o l t o l y a n manifesztuma,

5.

m i n t p l . LOPE DE VE G A " U j müvészet"-e.

A " b l a n k v e r s e " funkciója részben túl i s m u t a t

ezen, m i v e l a

stilizáció szerencsés, még beszédszerű, formáját nyújtotta, s i g y b i z o n y o s s z i n p a d i köznyelvet b i z t o s i t o t t , amelyben aztán e g y r e o t t h o n o s a b b a n mozogtak az alkotók. E z z e l közben még a latinitáson alapuló időmértékes verselést i s meghonosították. A b l a n k v e r s e i g e n sokoldalú, már MARLOWE-nál képes v o l t k i ­ f e j e z n i a legszélsőségesebb szenvedélyeket.

FORRÁSOK

1.

ARISZTOTELÉSZ: Poétika /Budapest, 1974,

2.

BRADBROQK, M.C.: 1 . Themes and Conventions o f E l i z a b e t h a n

f o r d . : Sarkady János/.

Tragedy /London, 1960/. 2. E l i z a b e t h a n Stage

Conditions

/London, 1968/. 3.

BROOK, P e t e r : The Empty Space /London, 1968/.

4.

CLARK, B a r r e t t H.: European T h e o r i e s o f the Drama /New York, 1947/.

5.

EBÄPSON, William:

Some V e r s i o n s of P a s t o r a l /London, 1966/.

6.

HORVÁTH Iván / s z e r k . / : P r a n c i a és angol poétikák /Szeged, 1975/.

7.

KLANICZAY T i b o r : A múlt nagy k o r s z a k a i /Budapest, 1973/.

8.

PATTERSON, A.M.: Hermogenes and the R e n a i s s a n c e / P r i n c e t o n , 1970/.

9.

STEINER, George: A tragédia halála /Budapest, 1971; f o r d . : Szilágyi T i b o r / .

10.

SZÉKELY György: Angol szinházmüvészet a X V I - X V I I .

században

/Budapest, 1972/. 11.

/A/ Szinház világtörténete I . kötet 185-204 pp. /Budapest, 1972,

s z e r k . : HONT F e r e n c , STAUD Géza,

SZÉKELY György/.

C s e t n e k i Gábor SHAKESPEARE 3 'ERICLESÉNEK DRAMATURGIAI PROBLÉMÁI /A nagy s h a k e s p e a r e - i

svindli/

A NAGY SHAKESPEARE-I SVINDLI

És az ember tanácstalanul áll az állandóan változó, Önmagában i s sokoldalú változékony világban, hamis szenvedélyek v e z e t i k ,

melye­

k e t nemlétező d o l g o k gyújtottak f e l benne és életük lényegét

fan­

tomokért, agyrémekért t e s z i k

koc­

kára, /Lukács György/

Shakespeare Pericles-drámája

Magyarországon g y a k o r l a t i l a g i s ­

m e r e t l e n . S noha a X I X . század közepétől n a p j a i n k i g p i s rendelkezésre áll,

több fordítása

elgondolkodtató, h o g y a d a r a b o t nálunk m i n d

a m a i n a p i g nem vitték s z i n r e . A szélesebb közvélemény, minden b i ­ z o n n y a l nem t u d arról, hogy a n e v e s a n g o l drámairó, b i z o n y o s William

Shakespeare, i r t egy P e r i c l e s

cimü drámát i s . T a p a s z t a l a ­

tom s z e r i n t az i r o d a l m i műveltségére v a l a m i t i s adó, tájékozódó, a kultúrában o t t h o n o s a b b a n

mozgó humán értelmiségi réteg

legfeljebb

ha a Lamb-testvérek átiratában i s m e r i . ^ További érdekes t a p a s z t a ­ l a t o m , hogy az anglisztikával i n t i m e b b k a p c s o l a t b a n álló e g y e t e ­ m i s t a réteg /azaz: a n g o l szakos egyetemisták/ számára i s i s m e r e t ­ l e n ez a d a r a b . Ezek után talán f e l e s l e g e s

i s említeni, hogy a ma­

g y a r s z a k i r o d a l o m , két-három e l f o g u l t elemzés kivételével,^ ez i d e i g nem i s v e t e t t számot a d a r a b létével, e s e t l e g e s értékeivel. N i n c s i t t helyünk a r r a , hogy ennek o k a i t mélyebben elemezzük, de hadd szögezzük l e : műfaj elméleti, drámaelméleti jelentőségén túl, az élő szinház számára a P e r i c l e s

o l y a n f e l a d a t o t a d h a t , mely a

h o l t és félholtShakespeare-t - értő közelítés esetén - élővé, v a ­ lóban kortársunkká t e h e t i . A P e r i c l e s n e k , az angol irodalomtörténeti munkákban számos ér­ tékes elemzését találhatjuk. Az a n g o l közönséget mégsem túl g y a k ­ r a n l e p i k meg Perieles-előadással. Utolsó bemutatója az ötvenes évek végén v o l t . Azóta nem játszották, s csak az elmúlt években készült e l TV-adaptaciója.

M i n d e z , ugy érzem, c s a k másodsorban

t a r t o z i k ránk. S o k k a l f o n t o s a b b

az, hogy nálunk c s a k a nagy Rene­

szánsz Shakespeare Kánont f o g a d t a be az i r o d a l m i és szinházi köz­ vélemény. Számomra e z z e l szemben b i z o n y o s 5

Shakespeare legalább

a n n y i r a kortársunk késői müveivel, m i n t nagy tragédiáival, v a g y történelmi d a r a b j a i v a l . Ha azonban ez i g a z , az a p a r a d o x h e l y z e t áll elő, hogy Shakespeare - négyszáz évvel ezelőtt - saját korá­ nak égető problémáival küszködve felénk i s f o r d u l t , hozzánk i s szól, de mi nem a k a r j u k kortársunkká f o g a d n i őt, magunkévá t e n n i üzenetét. I g a z , a befogadóé m i n d i g a könnyebb és ezért - a k e g y e t ­ l e n e b b szerep.

Az a tény azonban, hogy a P e r i c l e s m i n d e d d i g nem t a ­

lált magyar s z i n p a d r a , túlmegy a néző általában v e t t trehányságán. ez s o k k a l inkább s z e l l e m i p r o v i n c i a l i z m u s u n k bizonyítványa l e h e t ­ ne. Ezért elemzésemmel a z t a szerénytelennek tünő célt szeretném kitűzni, hogy e z e n keresztül f e l h i v j a m a f i g y e l m e t az utolsó k o r ­ szak, fehér f o l t j a i r a ,

és reményem s z e r i n t , legalább az első lépé­

s e k e t megtegyük e g y értőbb Perieles-értelmezés felé. Dolgozatom­ ban i g y több összefüggő, de elkülöníthető f e l a d a t megoldására t e ­ szek kísérletet. A darab szinházi előadásra szánt elemzése v o l t l e g f o n t o s a b b f e l a d a t o m . Ehhez c s a t l a k o z o t t a d a r a b filozófiai, létértelmező vonatkozásainak tisztázása, esztétikai s z e r k e z e t e i ­ nek feltárása, és a jelentkező filológiai problémák; értelmezése i s .

A mü m i n d i g létproblémák érzékletes megjelenítésére, értelme­ zésére, ritkábban megválaszolására irányul. Belőle kibonthatók azok a létproblémák, melyek a művészt izgatták, sőt, a m i n d e n k o r i s z e l l e m i élet középponti kérdéseiként foglalkoztatták és f o g l a l ­ koztatják az embereket. A P e r i c l e s alkotójának / e s e t l e g alkotói­ n a k / , sőt szélesebb értelemben a P e r i c l e s drámai formáját anonim módon megteremtő társadalmi és létatmoszférának középponti problé­ mája: az értékek totális válsága. Az uralkodó létállapot a b i z o n y ­ talanság, a kiszolgáltatottság, a világ totalitásának elvesztése és ellenpontjaként: n o s z t a l g i k u s

sóvárság az elérhetetlen t e l j e s ­

ség után. Tételes megfogalmazásban: m i t t e s z , m i t t e h e t

az ember,

ha sorsát félelmetes h a t a l m a k szorongató erőterében k e l l kiépíte­ n i e ? van-e remény e kiszolgáltatott kreatúra számára, hogy eszes lény módján megformálja, vagy kijátssza sorsát? lehetséges-e i t t harmóniát, autonóm e m b e r i létezést t e r e m t e n i ? b e r , hogy létének p a r a d o x o n j a i t

képes-e a r r a az em­

f e l o l d j a ? M e g l e h e t , különös kér­

dések ezek, ám a létrejött mü, a P e r i c l e s kapcsán még különösebb kérdések i s lehetségesek. A létproblémák e s o r o z a t a

és iránya e l e ­

ve megszabja a létrejöhető drámai f o r m a k e r e t e i t . Az utolsó k o r ­ s z a k embere e világot "szüntelen v i h a r n a k "

/ I V . 1. p. 3 8 3 . / érzi.

Ez az ember alagútban jár, l a b i r i n t u s b a n , és n i n c s kijárata, és n i n c s fény, amely átvilágítaná a körülötte leselkedő sötétséget. A

P e r i c l e s ebben a közegben n y e r i e l megalapozását. Ebben a kö­

zegben születik meg a romance, m i n t feloldást kereső drámai f o r m a ,

és ez a f o r m a éppoly p r o b l e m a t i k u s , m i n t az a létállapot, a m e l y r e épül.

Gower figurájának értelmezéséhez A játék végletek között feszülő, az irrationalitás felé hajló mozgása látványos, amolyan m i n d e n jó, h a a vége jó h a n g u l a t b a n o l ­ dódott f e l . Csak látszólag, természetesen. S e r r e a látszólagos feloldásra játszik rá az utolsó félelmetes c s a v a r : Gower morális összefoglalója. Láttátok: A n t i o c h u s s lánya h u n Példázta: méltó bért k a p szörnyű bün, P e r i c l e s , a királyné s lányuk a z t , Hogy bár k e g y e t l e n s o r s u k k i n t

fakaszt,

Erényök vészben meg nem i n g soha, Ég védi s d i j u k

aranykorona... /V. 3. p. 410./ *

M e g t u d j u k , m i n d e n nagyon szép, minden nagyon jó, s akár mehe­ tünk i s haza. De k i i s ez a Gower, és m i a darabban betöltött s z e ­ repe? Gower, m i n t t u d j u k , valóságos történeti a l a k v o l t , iró, sőt morális iró - " m o r a l Gower". A darab végén f e l m u t a t o t t képpel e l ­ lentétben a játék nem az üres morális e l v e k apológiája, nem d i d a k ­ t i k u s t a n i tó mese, éppen ellenkezőleg, az üres moralitás, élette­ l e n erkölcsi e l v e k és az élet vaskos tényeinek szembesitése. A szereplőlistán Gowert Kórus-szerepben tüntették f e l , mégis talán j o g o s a b b , ha a d a r a b narrátorának nevezzük. L e g f o n t o s a b b funkciója éppen a közvet i t és, a látottak valamiféle racionalizálása, hogy szalonképessé egyengesse a botrányost és elfogadhatóvá az egyéb­ ként e l f og adhat a t l a n t . 28

I

Az egész Shakespeare-életmüben példátlan, hogy a d a r a b meneté­ hez i l y látszólag t e l j e s e n külső funkció kapcsolódjék. E funkcióra a töredékes f o r m a totalizálása érdekében v a n szükség. Gower a d a ­ cr a b középponti figurája l e s z , talán még Marinánál meg P e r i c l e s nél i s f o n t o s a b b . Azok, ha át i s látják s o r s u k a t , de benne élnek, szenvednek, küszködnek - Gower ezekhez képest tökéletesen kívül­ álló. Ami számukra elháríthatatlan belső vagy külső erő v o l t

;

Gower

számára t e l j e s e n külsődleges, csak m i n t t e c h n i k a i kérdés, m i n t e s e t l e g e s morális tanulság, vagy m i n t h i r a n y a g jön számításba. Gower áll legközelebb a közönséghez, s o k k a l n y i l t abb és felhőtle­ nebb közelségben, m i n t a darab bármely más szereplője. Gower a d a ­ r a b mesemondója: az ő története p e r e g majd l e , az ő g o n d o l a t a i t

il­

lusztrálja majd a játék. De több i s : rendező, ő s z e r v e z i meg és k ö ­ ti

egybe a darab divergáló szálait. "Tán nem vétek s bocsánatot

remél, / Hogy i t t minden nép egy n y e l v e n beszél / Bárhol van a szinhely.

Kérlek n a g y o n , / F i g y e l j e t e k rám, én áthidalom / A mese

réseit." / p . 3 9 1 . /

"... Játékunk mutassa meg / Leánya m e n n y i t s z e n ­

v e d és remeg / Az a l j a s rabságban..." /p. 3 9 2 . /

stb.

Ő a d a r a b morális kommentátora i s , többször megállitja a c s e ­ lekményt, hogy kellően k i e m e l j e a kiemelendő tanulságokat, /p. v a g y p. 3 4 1 . , vagy p. 399.

335.,

s t b . / De e z z e l még nem merítettük k i

szerepét, h i s z e n ezen kivül valamiféle hipnotizőri, mágusi s z e r e ­ p e t i s betölt, felszólításai nyomán a nézőnek e l k e l l képzelnie a látnivalókat, élettel k e l l megtöltenie a h o l t t e r e t . " F i g y e l j e t e k , / Játsszék a s z i n e s képzelet / S futó időt pótoljatok. / Én néma k é p ­ nek szót adok./" " E z t lássa most a képzelet: / A s z i n hajó s fedél­ z e t e n / Szól v i h a r v e r t P e r i c l e s e m . " /p. 3 7 1 - 7 2 . / Ám az idézettek­ nél s o k k a l közvetlenebb v i s z o n y b a n van a közönséggel, megszólítja,

instruálja, befolyásolja, s e g i t i : " L e l j e n jó u t a t / S z i v h e z , a m i t a s z i n mutat. / É n sántalábú rímemen / A szárnyaló időt v i s z e m , / De szándékom s i k e r t e l e n , / Ha l e l k e t e k nem jön v e l e m . /•• Meggyő­ ződésem, a darab lehetséges irányait Gower értelmezése s z a b j a meg. Az e g y i k lehetséges irányi Gower tragédia felé hajló bemutatása. A mese, m i n t palackból s z a b a d u l t s z e l l e m , alkotója fölé nő, a k i e g y r e nagyobb erőfeszítéssel, egyre kevésbé képes kezében t a r t a n i az irányítást. A k i a g y a l t s o r s o k e k k o r saját öntörvényű útra lép­ nek, l e v e t i k a mesemondó gyeplőjét, m i n t e g y a k a r a t a ellenében, s önmagát i s i s m e r e t l e n tájak felé ragadják. F e l s z a b a d u l n a k a meg­ formálás, kényszere alól, s a Játék végére Gower még örülhet i s , hogy legalább a megnyugtató befejezés látszatát képes v o l t kierő­ szakolni i t t ,

az e l s z a b a d u l t s o r s o k világában. Gower ebben a f e l ­

fogásban közelebb áll a játékhoz, n a g y o n k o n f l i k t u s o s v i s z o n y b a n , de közelebb. Benne mü és művész k o n f l i k t u s o s v i s z o n y a fogalmazód­ h a t n a meg. De lehetséges más, ettől eltérő értelmezés i s . Gower túl s o k a t l o c s o g - f e c s e g , érdektelen részleteket emel k i , ismétli magát, egy­ szóval időnként úgy v i s e l k e d i k , m i n t egy r o s s z rádió- v a g y

TV-ri-

p o r t e r . /A n e g y e d i k felvonás előtti bevezetőjével, / p . $ 8 1 . / a n e ­ g y e d i k felvonás n e g y e d i k szinében / p . 3 9 1 . / egyértelműbben./ I t t i s k o n f l i k t u s o s

láthatjuk e z t a l e g ­

a v i s z o n y , Gower meglehetős

távolságban v a n a drámához képest, és i t t a h i r és az e m b e r i való­ ság ellentétén v o l n a a hangsúly. Ez Gower figuráját szükségképpen kiemelné a darabból, és közvetitő, médium-szerepe domborodna k i . M e r t Gower a m i l y e n közel v a n a nézőhöz, épp o l y a n távol i s van tő­ le,

a darab szereplői közül talán a legtávolabb - azok legalább

élnek, ő pusztán csak közeg. A játék ebből a szempontból s z i n t e

mindent megenged, a hangsúly szenvtelenségén, vagy éppenséggel a személyiség kincstári, előre-programozott jellegén v o l n a . Gower hasonlíthatna akár TV-bemondóhoz, p o l i t i k a i kommentátorhoz, e s e t ­ leg

s p o r t r i p o r t e r h e z , de még l e m e z l o v a s h o z i s . Gower disztingvált

manipulátorrá lépne elő, fehér i n g g e l , nyakkendővel, az

elenged­

h e t e t l e n ovális szemüveggel és aranyifjú t u c a t a r c c a l , m i k r o f o n t l e h e t n e a kezébe a d n i , s ez több j e l e n e t b e n újfajta játéklehető­ ségre adna módot. A dráma többfelé i s k i n y i i n a . Mindenekelőtt b e ­ építhető l e n n e

az a leülepedett információ-tömeg és g e s z t u s k i n c s ,

mely az embert mindennapi életében körülveszi, de melynek

fantasz­

t i k u s művészi lehetőségeiről a magyar színpad nemigen hajlandó t u ­ domást v e n n i . Felhasználhatók lennének a tömegkommunikációs s z i g ­ nálok, képbevágások, képek, z a j o k , m o z d u l a t o k , m i n d e n n a p i életünk t a p i n t a t o s , rejtőzködő szerveződési p o n t j a i , tájékozódásunk irány­ tűi. Felhasználásuk az előadást - és i t t nemcsak a Periclesről beszélünk - s o k k a l dinamikusabbá, izgalmasabbá tehetné. O l y a n kö­ z e g e t l e h e t n e i t t kiépíteni, melyben

a közönség kreativitását

fel­

használva i n t e n z i v e n be l e h e t n e v o n n i a mü világának felépítésébe. Ez az értelmezés a drámát eltolná e m b e r i valóság és kommunikációs rendszer

ellentmondásos viszonyának megjelenítése felé. Elképzel­

hető természetesen, hogy az i t t tárgyalt két megoldási lehetőség valamiképpen közelíthető és kombinálható. Ez azonban már túlmutat vállalt f e l a d a t u n k o n , h i s z e n i t t pusztán a n n y i t a k a r t u n k

igazolni,

hogy a f i g u r a k u l c s , magához a d a r a b h o z . Gower a felvonások előtt j e l e n i k meg, előre és v i s s z a u t a l , biztosítja az események

kifej­

letét, a cselekmény további menetét. Mindez természetesen nagyban f o k o z z a a v e r b a l i z m u s veszélyét. A szerző e r e d e t i módszert válasz­ t o t t ellensúlyozására. Egy h a r m a d i k színpadi kommunikációs eszközt

a né m a j át é k - i ormát i k t a t t a be. A némajáték m i n d i g Gower s z i n p a d i jelenetébe ágyazódik. Kettős funkciója v a n . Egyrészt időbeli tö~ möritő, másrészt s z i m b o l i k u s funkciója, a hirtől való függést j e ­ leníti meg. P e r i c l e s h i r t ,

l e v e l e t k a p , s e z z e l újabb veszélyeknek

l e s z kitéve. De bárhogy i s g o n d o l k o d j u n k

az e m i i t e t t

megoldási tí­

p u s o k felől, s z a k i t a n u n k k e l l a d a r a b d i d a k t i k u s értelmezésével. A d a r a b b a n feltárulkozó öntörvényű világ kizárja az egyszerűen l e v o n ­ ható morális tanulságok lehetőségét, h i s z e n ez a v a d kavargás mo­ rális féligazságok által befolyásolhatatlan és érthetetlen. A d a ­ r a b tehát nem utolsósorban a Gower-féle moralizálás leleplezése, nem p e d i g apológiája.

Az amőbák világa Különös világba csöppent a P e r i c l e s nézője. Már a játék első p e r c e i b e n világossá l e s z számára, e világban minden megtörténhet, s i t t valóban minden meg i s történik majd. Gower bevezetője után a szinpadon nagy nyüzsgés, sürgés-forgás. A város népe újra össze­ csődült, új jelentkező érkezett, h o g y megkérje A n t i o c h u s király l e ­ ányának kezét. E vállalkozásnak nagy ára van:

a k i nem f e j t i meg a

rejtvényt, halál f i a . Körben a p a l o t a kapujánál kitűzött koponyák h i r d e t i k : e d d i g még m i n d e n k i e l b u k o t t , a leány nem eladó. T r o m b i t a ­ szó,

a polgárok földig h a j o l n a k , bejön a kiséret d i s z m e n e t b e n , m a j d

a király. A n t i o c h u s a d a r a b l e g n a g y o b b hatalmú embere, a Nagy H a l , b i z t o s a dolgában, h i s z e n csak n y e r h e t az ügyleten. Belép P e r i c l e s l o v a g i s . És legutoljára zene szólal, és m e g j e l e n i k A n t i o c h u s gyö­ nyörű leánya. De m i , e képzeletbeli előadás közönsége, t u d j u k már, A n t i o c h u s vérfertőző szerelemben él együtt leányával.

Kimondhatat-

I a n féltékenység és félelem gyötri, h i s z e n leánya nemcsak tárgya, de egyszersmind

szerelme

minden bűnei tudója i s . M i n d e n t meg

kell

hát t e n n i e , hogy a kérőket e l r i a s s z a a leány mellől. Törvényekkel bástyázza körül a gyönyörű h a j a d o n t , a k i t még megérinteni i s halá­ l o s vétek. Antiochus:

Hozzá ne nyúlj, ha kedves életed, M e r t van p o n t törvényünkben e r r e i s , Az i s veszélyes p o n t . . . / I . 1. p. 344./

A leány gyönyörű, de jellemző módon még neve s i n c s , a p j a szemé­ lyében z s a r n o k szeretője v a n , és k i m o n d h a t a t l a n t i t k a . A f e l a d a t azonban mulatságos, és a b s z u r d , h i s z e n rejtvényfejtéssel l e h e t meg­ s z e r e z n i a hölgy k e g y e i t , kezét. A n t i o c h u s r a v a s z

ember, s a r e j t ­

vényben leányával való viszonyát a d t a f e l nagy bölcsen. Átnyújtják a rejtvényt, megszólalnak a f a n f a r o k , m i n d e n k i v i s s z a f o j t j a a lé­ legzetét, s z i m p a t i k u s f i a t a l e m b e r ez a P e r i c l e s , kár érte. K i n o s csend. P e r e g a dob, először, másodszor, harmadszor. P e r i c l e s még mindig h a l l g a t .

H i s z e n rájött, p e r s z e hogy rájött, de e r r e b i z o n y

nem számitott: I s t e n , ha e z e r

szemet

Adtál az égnek látni t e t t e i n k , Örök ködben mért nem bújnak, ha a z , Amit sápadtan o l v a s o k , való? ... ... Szép l a n t vagy t e , érzéked r a j t a húr, S ha j o g o s pengetésre zengenél, Hallgatnának a menny s az égiek, De túl korán zengtél, s csak a p o k o l Táncol, ha húrod r e k e d t h a n g j a szól. Az én s z i v e m , b i z o n y , már nem s z e r e t . / I . 1. p. 344./

E z z e l az a l a p h e l y z e t t e l i n d u l tehát a dráma. Körben a koponyák, szemben a gyönyörű f i a t a l nő, a feltárt és k i m o n d h a t a t l a n

titok.

Periclesünk k i n b a n v a n , h i s z e n a várt s i k e r , a rejtvény megfejté­ se i s közvetlen halálveszélybe s o d o r t a . Kivágja magát, és menekül haza Tyrusba.

De k i i s ez a P e r i c l e s , a k i o l y halált megvető bátor­

sággal állta a rejtvényfejtés nehéz p e r c e i t ? Semmi e s e t r e sem az a népmesei, mindenre elszánt l e g k i s e b b fiú, a k i n e k első látásra g o n ­ dolnánk. A n t i o c h u s s a l f o l y t a t o t t beszélgetéséből kiderül, a leány szépségén túl A n t i o c h u s h a t a l m a

i s vonzza, "hü f i a " kivánna l e n n i ,

/ p . 343./ De ha ez nem i s elegendő érv az i t t jelentkező

dramatur­

g i a i és pszichológiai kérdések megválaszolására, a d a r a b egésze b i ­ zonyítja, hogy P e r i c l e s figurájának értelmezésekor különös

figyel­

met k e l l szentelnünk az a l a k ellentmondásai tisztázására. Az álta­ lam m e g i s m e r t értelmezések közös sajátsága, hogy P e r i c l e s t

pozitiy

figurának tartják, hogy megkerülik ellentmondásos cselekvései e l e m ­ zését. G. W i l s o n K n i g h t és Joan H a r t w i g i s , nagyszerű P e r i c l e s -tanulmányában e z z e l az e l v v e l kisérli meg jellemének értékelését.^ Természetes, lehetséges más, talán egy f o k k a l a u t e n t i k u s a b b k i i n ­ dulási p o n t i

státusz és f i g u r a ellentmondásának felderítése útján.

Éles ellentmondás v a n u g y a n i s a f i g u r a státusza és életvitele k ö ­ zött. A d a r a b öt felvonásából P e r i c l e s király e g y e t l e n egyszer tölt be uralkodói szerepkört, n e v e z e t e s e n az első felvonás második szí­ nében, a h o l i s hatalmát H e l i c a n u s r a ruházva újra t e n g e r r e száll, s tovább menekül A n t i o c h u s dühe elől. A d a r a b folyamán hősünkkel nagyjából két d o l o g történik: csatangolása közepette a t e n g e r több­ ször i s lesújtja és f e l e m e l i , másrészt p e d i g különféle

alkalmakkor

o

bizonyítja l o v a g i erényeit és rátermettségét.

Azonban P e r i c l e s sem

más bolygó gyermeke, ő i s f o g l y a az értékek megvalósulását akadá34

lyozó, értékcentrum nélküli világnak. Jellem-folyamatosságról az ő esetében sem beszélhetünk, ő i s az amőba-lénye k^épes családjából származik. J e l l e m e - s z e r v e t l e n tulajdonságok keveréke, s z i n t e a lustaságig menő melankólia, és ellenpólusként, szabadulási vágyként az agresszív önmegmutatás, önbizonyitás hajtóereje, a hírnév vágya d o l g o z i k benne. E z utóbbit önmaga i g y fogalma

-a meg:

Nevem P e r i c l e s , T y r u s v o l t hazám, Tudásra s harckészségre az n e v e l t , Kalandvágyam a nagyvilágba c s a l t . . . /II.

4. p. $ 6 5 . /

Hősünknek f o l y t o n o s a n ismétlődő, külső erőpróbákra van szüksége, hogy képességeit - ha egy mód van rá, minél nyilvános abban - i g a ­ z o l h a s s a . Az önmegvalósítás kényszere i t t a külső formák iránti só­ várgásban tör felszínre, s nagy t e t t e k e t kivánó társadalmi megren­ delések hiján a szubjektum

vándorútra kél, hogy önmagát - ha k e l l ,

e m b e r f e l e t t i - vállalkozásban próbálja k i . Erőit i g y f o l y t o n o s a n a külső erőtér s z e r i n t r e n d e z i e l , személyiségét, sikerét, éppen a külső mércék s z e r i n t méri. Ebben az értelemben P e r i c l e s kviz-játé­ kosokhoz hasonlít, csak éppen nagyvonalúbb, h i s z e n szüksége van a veszély tudatára. E személyiség kielégülése, megvalósulása e legbelső, áthágha­ t a t l a n akadály m i a t t éppenséggel külső győzelmekor f u t zátonyra. S i g y e j e l l e m , e szellemiség tökéletesen kielégítetlen, megvaló­ sítatlan és megvalósíthatatlan marad. P e r i c l e s éppen e tulajdonsá­ gánál fogva akár mindennapi sorstársunk i s l e h e t n e . És mert a nagy t e t t e k r e n i n c s szükség e világban, lovagunk uralkodói jogkörénél fogva állandó j e l l e g g e l szabadságolta magát az államügyektől.

P e r i c l e s színpadi megjelenítésének i g y éppen a teatralitást, a nagy, látványos g e s z t u s o k mögött megbúvó ürességet k e l l előtérbe helyeznie. A már elemzett

első j e l e n e t b e n , de a másodikban i s , egyértelmű

P e r i c l e s jellemének ellentmondásossága. T y r u s b a n már h i r e

futott:

az i s m e r e t l e n h e l y r e távozott király ismét i t t h o n van, megkerült. A város polgárai s z i n t e elözönlik a h e r c e g i várószobát, hogy o r ­ voslásra váró ügyeikkel elébe járuljanak. P e r i c l e s tehát belép a szinpadra, pedig

a kérelmezők, kihallgatáskérők f e l p a t t a n n a k ,

mély meghajlások és mosolyok közepette szolgái

Pericles

fedezete

m e l l e t t u t a t tör, s eltűnik a zárt ajtók mögött, de még megkönynyebbülten kiszól: "Ne z a v a r j o n s e n k i i " S az elhangzó monológ a s a r o k b a s z o r i t o t t P e r i c l e s király monológja. Most nagy b a j b a n v a n , és nemcsak magát s o d o r t a b a j b a , hanem alattvalói i s ráfizethetnek, h i s z e n A n t i o c h u s , hogy bűneit l e p l e z z e , bármelyik p e r c b e n országá­ r a törhet. Ez a passzus, az államférfiúi bölcsesség n e v e z e t e s helyeként i s olvasható, inkább azonban arról v a n i t t szó, hogy hősünk i d e o ­ lógiát k e r e s , gyávaságát hogyan leplezhetné, hogyan s z e l e l h e t n e e l hirének csorbitása nélkül. A bátorság meghökkenésbe f u t , S a nép, m e l y nem sértett s e n k i t ,

lakol.

A gond értük, s nem magamért / h i s z én Több nem v a g y o k , a fák csúcslombja c s a k , Mely védi törzsét, ahonnan kinőtt/ Hervasztja

t e s t e n % és e

lelkemet

S bünteti már, k i t ő büntetne meg. /1.2.

p. $ 4 7 . /

Pátosznak i t t semmi h e l y e n i n c s , P e r i c l e s s z a v a i

önmaga meg­

nyugtatására, menekülésének megideologizálására szolgálnak. Szobá­ jának tükre előtt áll, tükörképét vizsgálgatja, t e l j e s e n elégedett a látvánnyal, mindössze egy probléma v a n : s z o r u l t helyzetéből k i k e l l vágnia magán. Megvan az öt Vöt,

P e r i c l e s c s o m a g o l n i kezd. Sürü

hajbókolások közepette az ország főbbjei jönnek, t i s z t e l e t e t t e n n i . Első főember: "Örcra derítse s z e n t e l t k e b l e d e t . " jön,

Pericles

zavarba

u n j a i s őket, v i s s z a sem köszön. Egy mentsége v a n csak,

H e l i c a n u s , a zseniális h i v a t a l n o k - m e n e d z s e r . Ö az abszolút k i s e m ­ b e r képviselője, a k i v e l mindent meg l e h e t e t e t n i , a k i n e k remek p r a k t i k u s érzéke v a n , a k i ráadásul bölcs i s , de bölcsességét o t t h o n e l ­ zárva t a r t j a , m i k o r szolgálatba megy. L e i n t i hát a h i z e l g o k a t , s ő maga szól

nagyura­

Pericleshez

Csend. Szót a t a p a s z t a l t n a k

adjatok,

A hizelgő r o n t a király szivén, Szava fuvó, mely s z i t j a bűneit. Aminek h i z e l e g , c s a k s z i k r a tán, M e l y e fuvástól k e z d e l i z z a n i . /1.2.

p. 348./

H e l i c a n u s jól i s m e r i gazdája l o v a g i rigolyáit, fellengzős e l ­ képzeléseit, t u d j a , főnöke i l y e n k o r a l e g v e s z e d e l m e s e b b , h i s z e n ezekben a p e r c e k b e n i s szeretné f e n n t a r t a n i léte nagy p e r c e i n e k látszatát. Ebben a j e l e n e t b e n

m i n d k e t t e n szerepet

játszanak.

P e r i c l e s a nagyvonalú, kritizálható uralkodó szerepét, H e l i c a n u s p e d i g - saját, jól f e l f o g o t t érdekében - a k r i t i k u s szerepét a l a ­ k i t j a majd. A dolognak, az a d j a meg a különös dimenziót, hogy m i n d a k e t t e n átlátják és értik a másik szerepét i s . H e l i c a n u s tehát tudja, Periclesnek

h i z e l e g a z z a l , ha kritizálja, h i s z e n P e r i c l e s -

n e k o l y a n képe van magáról, hogy Ö jókirály, és e l i s várja, hogy ebben a szellemben

tárgyaljanak v e l e .

Pericles: Kelj f e l , s f o g l a l j helyet. Köszönöm, hogy nem h i z e l e g s z . Az Ég Ne a d j a , hogy a királyok csupán Rejtő szókból hallják hibájukat. Hü s z o l g a vagy t e , s jó tanácsadó És bölcsességeddel'most egy királj^ T e s z e l szolgáddá. M i t t e g y e k ? /1.2. Helicanus

p . $48./

i s z a v a r b a jön, h i s z e n f o g a l m a s i n c s arról, mi b a j a

v a n a királynak. Tanácsa m i n d e n e s e t r e meg szívlelendő e n semmitmon­ dó: " V i s e l d / Békén m a g a d s z e r z e t t e g o n d j a i d . " Lovagunk rövid b e ­ számolójából kiderül, előzőleg nem j e l e n t e t t e be, hová u t a z i k . Na­ gyon szégyelli magát, s a z t a k a r j a k i p u h a t o l n i , hajlandó-e H e l i c a ­ nus egyedül v e z e t n i tovább a város ügyeit, kitéve A n t i o c h u s táma­ dásának. E r r e megvan a remény, h i s z e n H e l i c a n u s n a k

nem a h a t a l o m ,

hanem a szolgálat a szenvedélye. Sohasem merne a királyi k o r o n a után nyúlni, szüksége v a n rá, hogy v a l a m i l y e n tekintélyt t u d j o n a f e j e f e l e t t , a k i n e k a nevében c s e l e k e d h e t . Nem t u d m e g l e n n i a p a t ­ riarchális v i s z o n y nélkül, de ez nem P e r i c l e s személyének szól, ha­ nem a világegyetemnek, nem t u d n a élni, nem tudná másképpen n y u g o d ­ t a n álomra h a j t a n i a fejét. I n n e n l e s z érthető, hogy a I I .

felvo­

nás 4. szinében miért nem f o g a d j a e l a felkinált koronát. De m i v e l az alapvető d o l g o k a t egyiküknek sem szabad k i m o n d a n i a ,

mindketten

t e l j e s hévvel kényszerülnek b e l e a játékba. Közös érdekük, hogy P e r i c l e s mielőbb eltávozzék, h i s z e n az ügyek józan menetét, a Helicanus

által már kialakított r e n d e t c s a k z a v a r h a t j a , ha i t t v a n

a különc h e r c e g . A h e l y z e t p a r a d o x - v o l t a abban áll, hogy P e r i c l e s $8

most valóban a k k o r jó király, ha minél gyorsabban eltűnik a város­ ból, és H e l i c a n u s i s a k k o r jó alattvaló, ha főnöke távollétében vállalja az uralkodást. Helicanus:

... t e félsz, Anfciochustól, s j o g g a l : z s a r n o k ő Aki

n y i l t h a r c c a l , vagy rút árulás

Ravaszságával életedre tör. Ezért uram, e r e d j u t a z n i , mig Dühét s haragját e l f e l e j t i , vagy A végzet kettévágja életét. Állits h e l y e t t e s t . Hogy k i l e s z . . .

/ 1 . 2 . p. 349./ Ez a kérdés természetszerűen költői, m i n d k e t t e n jól tudják, miről beszélgetnek. H e l i c a n u s ugyan a szolgálat embere, de ahhoz azért r a g a s z k o d i k , hogy az ország második embere l e g y e n . ... Hogy k i l e s z ? ... Ha én, Nappalhoz h i v e b b nem l e h e t e fény. P e r i c l e s : Én hűségedben nem kételkedem. S ha távollétemben hazánkra tör H e l i c a n u s : A k k o r vérünk a földdel vegyül e l , M e l y életet a d o t t s f e l n e v e l .

/ 1 . 2 . p. 349-350./ Ennyi k e l l ,

s nem több. Az a l k u áll, H e l i c a n u s nem támasztott o s t o ­

ba aggályokat, vállalta az uralkodás gondját. De emlékezzünk c s a k v i s s z a P e r i c l e s bevezető tirádájára, m e l y e t a nép iránti mély f e ­ lelősségéről mesélt e l tükre előtt. M i n d k e t t e n z a v a r b a

jönnek, s

P e r i c l e s igazolást k e r e s v e t e s z i H e l i c a n u s vállára királyi kezét: "Éljünk körünkben biztonságosan, / Tanúm s tanúd m a j d az idő l e ­ gyen: / Én jó úr v o l t a m , s t e hü emberem." / 1 . 2 .

p . 350./

Rendki-

vül f i g y e l e m r e

méltó, hogy még az egész d i s k u r z u s előtt a kikötő­

be küldte az állam n a g y j a i t : " T i m e n j e t e k , s h o z z a t o k h i r t nekem: / A kikötőben most m i l y e n hajók / S ^cományok vannak.

11

/1.2.

p. $4-8./

A j e l e n e t logikájából érthetetlennek tűnik, hogy miért éppen a k i ­ kötőbe küldi a talpnyaló főurakat. A j e l e n e t vége felől v i s z o n t egyértelmű: már e k k o r eldöntötte, hogy e l u t a z i k . A j e l e n e t tehát ebben az értelmezésben meglehetősen k o m i k u s , h i s z e n H e l i c a n u s n a k az a d o l g a , hogy kitalálja, m i t i s akar tőle l o v a g u n k . Becsületére l e g y e n mondva: hamar kitalálta. A 3.

szinből nyilvánvaló, H e l i c a n u s

tanácsa j o g o s v o l t , valóban ez v o l t az e g y e t l e n - kabaréba illő megoldás. Megérkezik Tyrusba a felbérelt s z i r nemes, T h a l i a r d , A n t i o c h u s különmegbizottja, hogy P e r i c l e s t megölje. Az o r v g y i l k o s igy

elmélkedik: " I t t k e l l megölnöm P e r i c l e s királyt: m e r t ha nem

teszem meg, odahaza felkötnek b i z o n y o s a n . Veszedelmes ügy. ... m e r t ha a király azt követeli az embertől, hogy gazfickó l e g y e n , esküjé­ nek e r e j e kötelezi, hogy azzá váljék." H e l i c a n u s k i s e b b f a j t a nép­ gyűlésen j e l e n t i

be P e r i c l e s távozását, és T h a l i a r d megkönnyebbülve

nyugtázza a d o l g o t :

"Már látom, hogy ha akarnám i s , i t t / Akasztá­

somra s o r most nem kerül." / 1 . 3 .

p.

350./

A 4. s z i n b e n a közéleti amőba újabb közismert fajtája j e l e n i k meg: C l e o n , Tarsus helytartója. Városát éhinség sújtja, s C l e o n ép­ pen panasznapot t a r t .

A hosszú litániából m e g t u d j u k , a helytartó az

éhínséget az ég kiszámíthatatlan csapásának t e k i n t i ,

elhárítására,

megoldására m i t sem t e t t . A j e l e n e t több i z g a l m a s értelmezési lehetőséget i s kinál. Az e g y i k lehetséges változatban O l e o n és n e j e az egész udvartartás sze­ me előtt, bőséges ebédje fogyasztása közben tárgyalja meg a város kilátástalan sorsát. Az udvartartás árgus szemmel f i g y e l i , m i ma-

4-0

r a d n e k i k a helytartói falatokból. Gower kapcsán megemlítettük, a P e r i c l e s értelmezhető h i r és emberi valóság ellentmondásos v i s z o ­ nyában i s . Ez a j e l e n e t , C l e o n lamentálása ebben az e s e t b e n sajtó­ tájékoztató-formában v o l n a elképzelhető. C l e o n f i g y e l m e z t e t i a kör­ nyező k i s államok képviselőit, őket i s elérheti Tarsus végzete: Bár a városok, m e l y e k o l y buján Üritgetik' bőségük serlegét, Jóban tobzódva hallanák j a j u n k : Tarsus s o r s a sújthatja őket i s .

/1.4. Nos,

p. 3 5 3 . /

ebbe a városba érkezik P e r i c l e s l o v a g , hajóin gabonát szállit,

s megmenti a város népét az éhhaláltól. Ennek fejében A n t i o c h u s elől o l t a l m a t kér Cleontól. A város b e f o g a d j a , s P e r i c l e s kiélvez­ h e t i adakozó l o v a g i g e s z t u s a i t . És e z z e l át i s léptünk a második felvonásba. A P e r i c l e s talán itt

közeledik legegyértelműbben a lovagvilág, a l o v a g i éthosz felé.

Ne feledjük, hogy a d a r a b 1605-1608 között született. 1606-ban j e ­ l e n t meg a nagy kortárs, C e r v a n t e s müve: a Don Q u i j o t e . Lehetsé­ ges-e, hogy a m i t C e r v a n t e s o l y k e g y e t l e n tárgyilagossággal

leplez

l e , n e v e z e t e s e n a l o v a g i világlátás, életmód lehetetlenné válását, azt Shakespeare p o z i t i v értelemben használja f e l ? Vagy élesebben megfogalmazva, lehetséges—e ma o l y a n korszerű Perieles-előadás. m e l y b e n a l o v a g k o r értékeit őszinte megbecsülés övezhetné? Ugy vé­ lem,

a l i g h a . A d a r a b o n belül i s nagy súlyt kap a k r i t i k a ,

a gúny,

az irónia látásmódja, ezek l e p l e z i k és szemlélhető távolságba h e ­ l y e z i k az e s e t l e g e s e n felmerülő nosztalgiákat. Röviden előlegeznénk a felvonás eseményeit. P e r i c l e s v i h a r b a k e ­ rül,

de megmenekül'. Halászok kifogják páncélját, e l i n d u l h a t a l o v a -

g i tornán. Természetesen ő l e s z a nap hőse, a t o r n a győztese. S i m o n i d e s király próba elé állitja l o v a g u n k a t ,

a k i i t t i s megállja

helyét, és i g y e l n y e r i a királykisasszony kezét. A felvonások, tételek közötti rést most i s a narrátor, Gower h i d a l j a át; lezárja az előző tételt, s i n d i t j a a következőt. M i n t bevezetőjéből m e g t u d j u k , P e r i c l e s t nagy dicsőség érte, mivel£ "Hogy nagy h i r e ne v e s s z e n e l / A nép n e k i s z o b r o t

emel." / I I .

p.

353./

S talán nem árt, ha a s z o b o r l e l e p l e z és meg i s j e l e n i k a s z i n e n . E r re

számos ésszerű megoldás-lehetőség kinálkozik. Megjeleníthető

akár némajátékkal, akár valóságos s z o b o r r a l , akár foto-bejátszás­ sal.

/Az a P e r i c l e s j e l e n n e meg i t t , a k i n e k hősünk látszani s z e r e t ­ egy idealizált, szoc.reál-Pericles, duzzadó i z m o k k a l ,

ne,

jellegte­

l e n r e sikált u n i f o r m i s - a r c c a l , a hősök átszellemülten seramitmondó gőgjével. E g y i k kezében mondjuk egy v e k n i kenyér, másik kezével a s o r s kerekét f o r g a t j a - h i s z e n ő a város megmentője - halált meg­ vető, sematikus pózban./ De ez a P e r i c l e s egy-kettőre eltűnik előlünk. Már a következő p e r c b e n hősünket újra eléri s o r s a , újra h i r t k a p : mint a némajá­ tékból m e g t u d j u k , A n t i o c h u s menekülnie k e l l .

felbérelt embere nyomára j u t o t t ,

ismét

P e r i c l e s emberei élén hajóra száll. Talán monda­

nunk sem k e l l , v i h a r b a kerül. A küldöttséget e l n y e l i a t e n g e r , egyedül ő marad életben. /Az előadásban megkerülhetetlen a t e n g e r ­ nek,

a véletlen szeszélyes f o r d u l a t a i n a k ábrázolása, enélkül éppen

a kiszolgáltatottság közege maradna megjelenítés nélkül./ P e r i c l e s , a k i átment a v i h a r szenvedésein és most élénk lép, ép­ penséggel a másik P e r i c l e s . Nem t u d j u k , mennyi i d e i g s o d o r t a a t e n ­ g e r , erői végső határán áll, elgyengült, igazság s z e r i n t nül illenék m e g j e l e n n i e

meztele­

a s z i n e n , f o g v a c o g v a , kéklő szájjal. I d e -

oda támolyog, öklendezik s r e s z k e t v e szólítja a z o r d hatalmasságo kat: Enyhüljetek haragvó c s i l l a g o k ! Gondoljátok meg villám, szél, eső, Halandó nem száll szembe véletek, S hódolni t u d csak gyarló t e s t e m i s . S z i r t r e lökött a hab. M e n n y i t Jaj,

sodort!

csak azért h a g y t a meg életem,

Hogy gondolkozzam gyászos végemen. Roppant erők, érjétek be v e l e , Hogy egy királyt i g y k i f o s z t o t t a t o k . A hullámsir kilökte r o n e s a i t , Csak egyre vágy: békén h a l j o n meg i t t . / I I . 1 . p. 356./ Nem tévedés, P e r i c l e s t látjuk, a nép kedvencét, akiről köztéri szo­ b o r készült. Az átmenet talán túlságosan g y o r s , h i s z e n a l i g

telt

e l két p e r c Gower bevezetője óta. A d a r a b r a éppen ezek a h i r t e l e n átmenetek a jellemzők. P e r i c l e s i t t majdhogynem féregszerü. A t e n ­ g e r r e l szemben az emberi nagyság végül i s érvénytelen, lovagunkról l e f o s z l o t t a nagyság máza, és monológjában éppen ez a kiszolgálta­ t o t t , k i f o s z t o t t létállapot g r o t e s z k t r a g i k u m szólal meg. A halál i t t nem kiküzdött halál, nem a m e g h a r c o l t h a r c végkifejlete, hanem az e l s z e n v e d e t t lét utolsó buggyanása csupán, két Öklendezés kö­ zött. A halál szólitása ezért semmiképpen sem t r a g i k u s , s o k k a l i n ­ kább t r a g i k o m i k u s . P e r i c l e s , éppen m e r t ismerjük előéletét i s , meg­ rendítő, sajnálatra méltó, de szó sem l e h e t a Felemelő Halál l e ­ hetőségéről. Esztétikai oldalról nézve, hősi élet és hősi halál a drámában - ha tragédiáról v a n szó - egymást feltételező entitások. P e r i c l e s halálvágya n e m - t r a g i k u s létének s z e r v e s folytatása, "gyászos vég"

csupán. Létének külső cáfolata a halál, nem e g y e t l e n lehetséges kapu a lét kiteljesítése, a makulátlan lezárás felé, m i n t

mondjuk

Hamlet vagy Rómeó és Júlia esetében, nem a lét megkoronázása t e ­ hát. P e r i c l e s h e r c e g létét a közt

s z o b o r koronázta v o l t meg, a

hirnév, a nagyság nyilvánosságnak szánt külső formái. A l i g

fejezi

be P e r i c l e s nagyszabásúnak nehezen mondható tirádáját, m i k o r i s tengervíztől émelygő gyomra végképp könnyit magán. P e r i c l e s nem h a l meg, csak öklendezik, nyöszörög. E k k o r j e l e n i k meg a darab g y a k r a n idézett triásza - a Három Hálása. /A I V . felvonás Három Gonosz szereplőjével szemben ők alkotják az egyensúlyt./ A most következő j e l e n e t

a s h a k e s p e a r e - i relativitás-ábrázolás nagyszerű

példája. A s z i n e n egy m e z t e l e n , c s u r o m v i z , vacogó ember, egy király. Nem t u d j a h o l v a n , s úgy tűnik, léte p a r t j a i r a ért. S v e l e szemben há­ rom ázott, de otthon-lévő, biztonságosan mozgó mesterember, önma­ g u k k a l , világukkal már-már problémátlan azonosságban élnek ezek az emberek, m i g P e r i c l e s az Önmagától távollevés állapotában v a n ,

f i ­

z i k a i létében i s veszélyeztetve. A létbizonyosság tárgyilagos, n a i v - k e g y e t l e n attitűdje az e g y i k o l d a l o n , s velük szemben l o v a ­ gunk Nagy-Ember ködképei. Világpólusok ezek, feltételezik egymást, tagadják egymást, ám egymás számára lényegében i s m e r e t l e n e k . A h a ­ lászok munkálkodnak. A v i h a r összecsomózta hálójukat, a z t próbál­ ják használhatóvá t e n n i .

Közben elmélkednek, eszmét cserélnek.

Miről i s ? A szegény ember örök témájáról, a mesterségről, a nagy­ u r a k gonoszságáról és a távoli nagyvilág állásáról.

Harmadik halász: ...Gazdám, csudálom, hogy t u d n a k a halak meglenni a tengerben.

Első halász: Hát úgy, ahogy az emberek a szá­ r a z o n ; a nagyok felfalják a k i ­ c s i k e t . .. / I I . 1 . p. 3 5 7 . / Nyugodtan dolgozlak és n y u g o d t a n beszélgetnek, minden e l r e n d e z e t t , mindennek megvan a maga h e l y e . Mindehhez P e r i c l e s fogvacogása, meg az elvonuló v i h a r a d j a a hátteret. A j e l e n e t k u l c s a ez az e l l e n ­ tét: a bensőséges meghittség, rendithetétlen nyugalom, m e l l y e l a halászok élet ele műkhöz v i s z o n y u l n a k - s P e r i c l e s l o v a g

siralmas

állapota e z z e l szemben. A két szféra rendkívül erős fénnyel vilá­ g i t j a meg egymást. P e r i c l e s maga i s k i s h a l , ez s o d o r t a

jelenlegi

helyzetébe. U g y a n a k k o r nagy h a l i s , h i s z e n király. A h e l y z e t

logi­

kájában azonban ő a k i s h a l , és a halászok kezébe v a n letéve s o r s a . P e r i c l e s egyre c u d a r a b b állapotba kerül, ^egszólitja őket, de a ha lászok nem nagyon érzékelik P e r i c l e s helyzetének fonákságát, vég­ z i k tovább a d o l g u k a t , bölcselkednek tovább, csak most már P e r i e l e lépett elő a bölcselkedés tárgyává. L o v a g u n k könyörgőre f o g j a : Egy halandó, k i t a hullám s a szél Labdává t e t t , hogy r o p p a n t u d v a r o n Dobálhassák, kér, szánjátok meg őt; O l y a n kér, a k i nem k o l d u l t sosem. Első halász:

M i t mondasz barátom? Nem t u d s z k o l d u l n i ? ...

Második halász: Hát h a l a t f o g n i Pericles:

tudsz?

Sohasem próbáltam.

Második halász: A k k o r b i z o n y

éhen f o g s z v e s z n i , m e r t

manapság semmit sem l e h e t s z e r e z n i , hacsak nem úgy, hogy kihalászod, / I I . 1 . p. 3 5 8 . / Nem jött létre o l y a n k o n t a k t u s , a m i l y e t P e r i c l e s h e l y z e t e igényel-

ne. A halászok nein r o s s z emberek, egyszerűen leköti őket a munka, nem érnek rá P e r i c l e s gondjára-bajára f i g y e l n i . P e r i c l e s rimánkod­ n i , panaszkodni

kezd,

s az új h e l y z e t b e n királyöntudata, n a g y - h a l

t u d a t a nyilvánosan i s l e k o p i k róla, hogy a király köntöséből k i ­ bújjon a z , a k i , pusztuló ember m i v o l t a . Elfeledtem, mi voltam; t u d n i a z t , Hogy m i vagyok, a szükség m e g t a n i t . Dermeszt a f a g y . . . /II.1.

p. 358./

Létrejön végre a megfelelő k o n t a k t u s , a halászok köpenyt t e r i t e n e k l o v a g u n k r a . S egy p i l l a n a t r a talán még úgy tűnhet, P e r i c l e s megta­ lált végre egy b i z t o s p o n t o t , végre megérkezett v a l a h o v a .

A gazda

segítségében nemcsak az alapvető szolidaritás, a sajátjának meg­ osztása, az élet megmentése r e j l i k , úgy tűnik, m i n t h a az életfor­ mát, a halászéletformát i s felkínálná: Most aztán g y e r e velünk h a z a , ünnepnapokon m a j d húst eszünk, böjtös napokon h a l a t , s ráadásul tálbafőttet meg fánkot i s ; s z i v e s e n látott vendégünk l e s z e l . /Az a n g o l szövegben: "and t h o u s h a l t be welcome" - "szívesen lá­ t u n k " . / És P e r i c l e s i g y válaszol: I t h a n k y o u , s i r . /Köszönöm, uram./ /Áprily fordításában: Köszönöm, jó ember./ / I I . 1 . p. 5 5 8 . / De bárhogy i s álljon e meghívás, a romance-ember s o r s a i s legalább a n n y i r a meghatározott, m i n t a t r a g i k u s emberé. A halászok v a l a h o g y megérzik P e r i c l e s e n , hogy nem közülük való, hogy i d e g e n , hogy v a ­ l a m i úrféle. "Első halász: Tudod-e uram, hogy h o l v a g y t e most?" S megtudjuk,

hogy P e n t a p o l i s b a n vagyunk, Simonides e város u r a l k o -

dója, s a halász mindjárt a legújabb h i r e k e t i s elmeséli: "Van egy szépséges leánya, s annak h o l n a p van a születésnapja; királyok és leventék érkeztek a világ minden tájáról, hogy v e r s e n y r e álljanak és megküzdjenek a szerelmiért," / I I . 1 . p. P e r i c l e s egy p i l l a n a t

359-/

a l a t t magához tér, h i s z e n életeleme éppen

a l o v a g i küzdés világa, és a halász tudósítása s z i n t e mézesmadza­ gon húzta e l előtte a lehetőséget. P e r i c l e s felsóhajt: "Ha s z e ­ rencsém egyenlő v o l n a

vágyaimmal, a z t kivánnám, hogy én i s o t t

l e g y e k közöttük." Ettől f o g v a ismét távolodnak egymástól, P e r i c l e s ismét ködvárai felé t e k i n t , agyát ismét a hirnév vágya b o r i t j a e l . H i s z m i t i s mondhatna mást egy józan halászember e r r e a rögeszmé­ re? Nem kevesebbet k i v a n ez a c s a p z o t t ,

félholt i d e g e n , m i n t hogy

ő i s király vagy h e r c e g l e g y e n . No, de e r r e g o n d o l n i ges.

i s felesle­

És a halász megfogalmazza a fennálló világ alapkövetelményét:

"Ó uram, ami e g y s z e r i g y v a n , az n i n c s másként..." / I I . 1 . p.

359./

A j e l e n e t végkifejlete i s a pompás s h a k e s p e a r e - i r e l a t i v i z m u s j e ­ gyében áll. Periclesünk l e k o n y u l a halász bölcs nyugalma láttán, úgy látszik, mégiscsak be k e l l állnia halásznak. De hősünk romance- s o r s a a saját logikája s z e r i n t d o l g o z i k , s a véletlen most P e r i c ­ l e s mellé szegődik. A két másik halász közben k i v e t e t t e

hálóját,

nagy fogás Ígérkezik. '

Második halász: S e g i t s e n gazdám, s e g i t s e n !

A h a l úgy

a k a d t meg a hálóban, m i n t szegény em­ b e r igazsága a törvényben, b a j o s a n f o g j u k k i s z e d n i onnan. /II.1.

p.

359./

A gazda a hálóhúzók segitségére s i e t , P e r i c l e s i s o t t ügyetlenke­ d i k körülöttük. De hiába a nagy i g y e k e z e t ,

az egész munka hiába-

való v o l t .

"Második halász: E j n y e , hogy a r o s s e b egye meg, most

már nagy nehezen kijött és rozsdás páncéllá változott." És u n d o r ­ r a l félrelöki az algáktól b o r i t o t t

rozsdás páncélt. A reménytvesz­

t e t t , halálba készülő l o v a g v i s z o n t e g y s z e r i b e n feltámad: v i s s z a ­ n y e r t e a l o v a g i produkció lehetőségét. És a távolság megnyílik kö­ zöttük, mérföld-messze röpiti őket egymástól. A király biztonság­ ért,

életért, melegért könyörgött a halászmestereknél, most p e d i g

n y e r e g b e került, a "távolságot" m i n t páncélt k a p t a meg: "Páncél? Hadd nézzem meg barátaim!" P e r i c l e s körbe rohangál a szÍnpadon, u j j o n g . A halászok gyana­ k o d v a összenéznek: m i örülnivaló v a n ezen a rozsdás ócskavason. De P e r i c l e s számára ez most maga a megváltás, ölelgeti, csókolgatja a páncélt, magához szőritja. A halászok összébbhúzódnak. P e r i c l e s p e d i g fejére t e s z i a s i s a k o t , s a monológot már s i s a k b a n mondja e l : ...barátaim! Köszönöm s o r s , hogy sok csapás után V a l a m i t adsz, m i v e l

megsegitsz.

•. • Köszönöm s o r s , a b a j j a l jó i s ért; A p a i örökségem visszatért. /II.1.

p.

359./

A színpadon egy többé-kevésbé m e z t e l e n , s i s a k o s ember ugrál egy rozsdás páncél körül, a három halász p e d i g r i a d t a n f i g y e l i , mi tör­ ténik. Kedves látvány. "Miről beszélsz uram?" - kérdezi az első h a ­ lász, kissé megilletődve. P e r i c l e s végignéz magán. A p i l l a n a t

sod­

rásában talán még a r r a i s képes, hogy a halászok szemével nézze önmagát. Végülis meg k e l l magyaráznia, hogy a m i t csinál, t e l j e s e n normális, s l e k e l l fordítania t e t t e i t a halászok nyelvére. H e l y r e

áll végül a Nagy H a l - K i s H a l egyensúly, egyelőre c s a k feltétele­ sen, a jövendő s i k e r reményében. V e z e s s e t e k királyotokhoz, o t t Lovagként benne

megjelenhetek.

Ha sorsom f o r d u l , l e s z

jutalmatok,

De addig adósotok maradok. / I I . 1. p. 360./ A második halász z a v a r b a jön, nem t u d j a Összeegyeztetni a két Pe­ r i c l e s t , a k i t k i m e n t e t t és akivé l e t t : "Hallod-e, barátom, e z t a páncélt mi húztuk k i ám a t e n g e r vad sodrából; egy k i s k e r e s e t , egy k i s honorárium c s a k m e g i l l e t n e érte. -Remélem, uram, ha jóra f o r d u l s o r s o d , nem f e l e j t e d e l , honnan kaptad." És P e r i c l e s újra e l i n d u l h a t a lovagok bajnokságán, újra beszáll­ hat a körhintába: Pel,

d i a d a l r a törni, célom i n t ,

Vagy új r o s s z a t hoz r o s s z sorsom megint. /II.1.

p. 360./

A három halász összenéz, aztán tanakodnak, majd vállvonogatva kö­ vetik Periclest. Két világpólus v o l t hát a s z i n e n , o l y a n erők, melyek tudnak i s egymásról, függnek i s egymástól, de nem i s m e r i k egymást, mert v a ­ lószínűleg nem i s i s m e r h e t i k egymást. Érdekes, hogy P e r i ele sünk nem f e d t e f e l i n k o g n i t o ját, még akkor sem, amikor megtehette v o l ­ na. Számára mindez c s a k múló epizód v o l t , elillanó, átmeneti, vá­ l a s z t o t t sorsához képest idegen terület. M i h e l y t majd t e h e t i , e l ­ f e l e j t i a halászok jóindulatát, s mindazt, amit talán tőlük t a n u l t , vagy t a n u l h a t o t t v o l n a . Értelmezésem i t t i s eltér J o a n Hartwig

koncepciójától. mot ra

S z e r i n t e P e r i c l e s emberi fejlődésében mély n y o ­

h a g y o t t találkozása a halászokkal, h i s z e n o l y a n t a p a s z t a l a t o k ­ t e t t s z e r t , a m i l y e n e k e t máshonnan nem s z e r e z h e t e t t v o l n a meg,

Véleményem s z e r i n t , P e r i c l e s későbbi, főleg P e n t a p o l i s b e l i

tettel­

b e n nyoma s i n c s e hatásnak. A következő j e l e n e t e k b e n m i n t h a a l o v a g i világ támadna f e l . Meg­ j e l e n n e k előttünk a hirnév b a j n o k a i , a Nagyemberek, hogy lándzsatöréssel vetélkedjenek T h a i s a királykisasszony kezéért. P e r i c l e s i s P e n t a p o l i s b a t a r t , hogy "megküzdjön szerelmiért". A Három Halász d r a m a t u r g i a i elhelyezése i n n e n l e s z érthető. Jelentősége nemcsak a konkrét j e l e n e t r e t e r j e d k i , de az egész d a r a b o t átvilágitja, ér­ t e l m e z i . H i s z e n társadalmi l e n t és f e n t szembe s i t ésének - a I V . f e l ­ vonás m e l l e t t - ez v o l t az e g y i k lehetséges változata. M i g a halá­ s z o k jelenetében a m i n d e n n a p i lét e g y i k alapvető pozitívuma: az ön­ azonosság világa szembesült a légvár-épitő ember világával, a d d i g a rákövetkező j e l e n e t c s a k az e g y i k pólus értelmezését a d j a . Simon i d e s király udvara - a Don Quijoték, az eltévedt f r o n t h a r c o s o k b i ­ rodalma. tatott már.

Simonides király már kissé s z e n i l i s , m i n t Thaisával f o l y ­

beszélgetéséből kiderül, n a g y o t

is hall,

a szeme i s r o s s z

Simonidesnek azonban lételeme a lovagvilág, s fáradt már a h ­

h o z , hogy szakítson veié. A P e n t a p o l i s b a n játszódó j e l e n e t e k

ural­

kodó közege az önámitó n o s z t a l g i a , az önhazugság, önámitás előke­ lően vállalt formáival. Ezek az emberek jól tudják, hazugság, a m i t csinálnak, de nem tudnának m e g l e n n i nélküle. Számukra a l o v a g i lét­ f o r m a menekülés, a világ megválaszolatlan problémái elől. S i m o n i ­ des p e r s z e a n n y i r a nem b o l o n d o s , hogy át ne látná a különbséget a l o v a g i lét múltja és j e l e n e között. Leánya i s nagy problémát j e ­ l e n t n e k i , eladó lány, i g y aztán össze l e h e t kötni a k e l l e m e s t a hasznossal. 50

Újra bevonul hát az udvar, újra megszólalnak a harsonák. Az öreg királyról rögtön kiderül, leányával szemben n a g y o n i s e l f o g u l t : "Velem van leányom i s . ... Szépség gyermeke, / A föld gyönyörköd­ tető remeke..." - n y i l a t k o z i k róla. T h a i s a azonban realistább: "Túlságosan dicsérsz, király-apám, / S o k k a l k i s e b b az én értékem ám." Simonides válasza pontosan rögzíti a z t a kényszert, hogy h a ­ mis "Igy

személyazonosságot állítson k i magáról, leányáról, világáról: v a n helyén; mert mintha a király, / K i t maga-mására teremt az

Ég. / Ékszer fényt)veszt, h a nem törülgetik, / Király tekintélyt, ha nem t i s z t e l i k . . . " / I I . 2 .

p. 361./ Minden a kötelező p r o t o k o l l

s z e r i n t f o l y i k , a mozdulatok, a szavak, talán még a gondolatok i s . Kezdődik a lovagok kötelező tisztelkedése - e l v o n u l n a k az udvar előtt. A közeg i t t i s g r o t e s z k . A lovagok ugyanis tökéletesen egy­ formák, anonim h e l y z e t b e n állnak, a r c u k sem látható, mindegyiken s i s a k v a n , levont rostéllyal, csak tollforgó juk,

j e l s z a v u k és

emblémáik különböztetik meg őket. Lengenek a t o l l a k , fellépnek és lelépnek a lovagok és kísérőik. Mérsékelt taps f o g a d j a őket. A k i ­ rály, h i s z e n már r o s s z a szeme, csak b i z o n y t a l a n körvonalaikat lát­ j a . /Nem

árt, ha a felvonulás kezdetén szemüveget t e s z f e l . / S i ­

monides makacsul végigkérdez minden jelentkezőt, minden jelmonda­ tot.

T h a i s a pedig egy papírlapról o l v a s s a a választ. Az udvar lát­

ható unalommal, különösebb élvezet nélkül, kötelességszerűen vég­ z i teendőit. Ők már a f i a t a l a b b évjáratból valók. Minden l o v a g ér­ kezését dobszó vagy t r o m b i t a j e l z i . Minden páncél fénylik, dárda és p a j z s a kisérők kezében. Bejön egy csupa-rozsda-páncélu l o v a g , egyedül, kisérő nélkül. Az udvar Nagy H a l a i megjegyzéseket t e s z ­ nek:

"A rozsdás külső azt m u t a t j a , hogy / Inkább o s t o r h o z , mint

dárdához ért." Az udvar népe röhög: végre történik v a l a m i . A t o r n a

már nem előttünk z a j l i k ,

de k i más győzhetne, m i n t a " k o p o t t vitéz",

P e r i c l e s . Ujabb i z g a l m a s történés, és minden u d v a r i szem P e r i c l e s felé f o r d u l . / I I . 2 .

p. 362./

Esztétikai oldalról nézve az egész felvonulási j e l e n e t az un. a n t i -masque újkeletü s z i n p a d i eszközei közé t a r t o z i k . Szemben a masque-kal,

amely a látvány p o z i t i v , harmonikus oldalára h e l y e z i a hang­

súlyt, az anti-masque a "fejtetőre állított" látványosság, a g r o ­ t e s z k vagy abszurd jelentést e m e l i k i . Ebben a felvonásban még egy pantomimszerü betéttel találkozunk, a tornát követő b a n k e t t tánc­ jelenetében. Ez a b a n k e t t P e r i c l e s sorsának további felfelé emelkedését hozza. S i m o n i d e s k e z d e t b e n , nyilvánosan a l o v a g o k által véghezvitt "hős­ t e t t e k köteteiről" beszél, de lányának, magánhasználatra s o k k a l k r i t i k u s a b b a n n y i l a t k o z i k a körülötte kiépült lovagvilágról. A k i ­ rály leányával Periclesről cseveg:

"Thaisa:

... Nemes l o v a g . Simo­

n i d e s : Csak vidéki nemes, / Ő sem t e t t többet, m i n t a többiek, / Lándzsát tört m i n t ők, s e n n y i . N i n c s tovább." / I I . 3 .

p. 363./

Ez a summázat n a g y o n tárgyilagos és őszinte, már-már k e g y e t l e n . Apa és leánya összenéznek. M i n d k e t t e n tisztában vannak az áldatlan h e l y z e t t e l , Simonides hiába szólítja újra és újra, a régi, elmúlt napok s z e l l e m e alól m i n d i g k i b u k k a n v a l a m i i d e g e n , nemkivánt elem. É s P e r i c l e s l o v a g , T y r u s királya, vidéki n e m e s i minőségében már meg­ t e t t e az első lépést a Thaisához vezető úton, Nem v o l t nehéz k i t a ­ p i n t a n i a Simonides gyengéit sem, s ragyogó előadásba kezd: ő majd felidézi tünt napok szépségét, ezáltal a " l o v a g " szerepét játszva e l . Szerény, alázatos, elmélázó, u d v a r i a s , őszinte /a szükséges mértékben/, majd S i m o n i d e s próbáján sértett l o v a g i erénye nevében életveszélyesen m e g f e n y e g e t h e t i S i m o n i d e s t . Elég az hozzá, hogy az

apát i s , leányát i s t e l j e s e n l e v e s z i a lábáról, és Simonides h o z ­ záadja Thaisát. I s m e r i - e P e r i c l e s a s z e r e l m e t ? - a darab erről n a ­ gyon kevéssé n y i l a t k o z i k , két mondat erejéig mindössze: "/félre/ Z e u s r a , a gondolat lok." azt

/II.3.

arára, ma / Finomság sem k e l l : c s a k rá gondo­

p. 3^3./

S a felvonás végén T h a i s a kérdésére P e r i c l e s

válaszolja, hogy úgy s z e r e t i , mint élete táplálóját, a vért.

U d v a r i a s , l o v a g i formulák ezek, de mit gondol P e r i c l e s valójában? Most érezhet először v a l a m i s z e r elemfélét. Hogy i s l e h e t e t t voîna i d e j e a r r a , hogy emberi k a p c s o l a t o k b a épitse magát, inkább épít­ g e t t e l o v a g i légvárait. Thaisát most látta először, szót sem vál­ t o t t a k egymással jóformán. Kezének elnyerésekor tehát o l y a s m i t n y e r t e l , amire talán egyáltalán nem v o l t felkészülve. De m i v e l megnyerte a v e r s e n y t , m i v e l mindenki szivébe b e l o p t a magát, minden­ k i t b e p a l i z o t t , mindenkit

az u j j a köré t e k e r t , úgy hogy már meg­

szerették, P e r i c l e s pácba került. Jelleméhez v a l a h o l i t t k e l l k e ­ r e s n i a k u l c s o t . N i n c s meg benne a s z e r e l e m érzése, c s a k valami felstilizálandó lángocska h a j l a d o z i k benne, ami a s z e r e l e m vágyá­ ból fakad /emlékezzünk v i s s z a , hogy dicsérte, hogy kivánta A n t i o ­ chus lányának szépségét/. P e r i c l e s most i s a született játékos módján jár e l : vállalja a szerelem külsődleges g e s z t u s a i t , s ezért kerül csávába: a kötetlen életmódnak vége, h a z a k e l l i n d u l n i , a nővel, gyereket k e l l n e v e l n i , e l k e l l tűrni a főurak hajbókolását, gondoskodni k e l l a folyó ügyekről, vége a csatangoló l o v a g i élet­ nek. P e r i c l e s egész világának sűrítménye fejeződik k i az asztalnál elmondott monológjában. Ő nem üresfejű k a l a n d o r , de mégis r o s s z úton jár, az amőba-létből való kilábalás r o s s z lehetőségét válasz­ t o t t a . Simonides és ő egészen eltérő módon éli át ugyanazt zetet.

a hely­

Ez a király o l y a n i t t ,

m i n t apám,

Fényét idézi fénye, h e r c e g e k Vették trónját körül, m i n t

csillagok

És ő nap v o l t a tisztelők között. Aki

látta, hódolt, m i n t gyenge fény,

Koronájával a nagyság előtt... / I I . 3 . P. 363-364./ A lovagvilágnak e n o s z t a l g i k u s siráma Simonides és T h a i s e b e ­ szélgetése után h a n g z i k e l . Nagyon érdekes az analógiarendszer

fel­

építése. A viszonyítási a l a p a fény, és a viszonyítottak m i n t e g y 10 fényerősség s z e r i n t n y e r i k e l érteküket.

a

, Az apa = nap, a h e r c e ­

gek s c s i l l a g o k , a hódolók = gyenge fény, s ne felejtsük e l , hogy ebben a h e l y z e t b e n mindez S i m o n i d e s r e

és udvarára v o n a t k o z i k . Mind­

e d d i g i n f a n t i l i s n e k i s g o n d o l h a t t u k P e r i c l e s t , a k i eltűnt világa iránti nosztalgiájában képtelen észrevenni az eltűnés jogosságát, ám a következőkben egyértelműen l e l e p l e z i magát: "...Koronájával nagysága előtt. / S f i a most éjben szentjánosbogár, Fényben nem ég, c s a k sötétségre vár..." - folytatódik a monológ. Ez azonban egyértelműen a z t j e l e n t i , tisztában v a n a z z a l , hogy e l a v u l t érté­ k e k mellé szegődött, s önmagáról mondott h a s o n l a t a - "szentjános­ bogár" - pontosan k i f e j e z i a z t a v i s z o n y t , m e l l y e l a világ egészé­ hez kapcsolódik. A monológ utolsó része már tömény c i n i z m u s , m i n ­ den lehetséges emberi

autonómiáról való lemondás a a felelősség

áthárítása az idő i s m e r e t l e n h a t a l m a i r a . "Csak sötétségre vár. / Látom, ember királya az idő, / Szülő i s , s i r i s ; esedezhetünk, / A z t a d j a csak, a m i t ő szánt nekünk." / I I . 3 - p. 364./ P e r i c l e s i t t kilép a b a n k e t t világából. A színpadon e k k o r m i n ­ den mozgás l e l a s s u l , a j e l e n e t

látomássá a l a k u l , tompított z a j o k -

k a i , tompított fénnyel. P e r i c l e s l o v a g önmagát k e r e s i

az a s z t a l

körül ülő lovagok között. A különbség mindössze annyi, hogy az ő páncélja berozsdált, a többieké p e d i g fényes. Az a s z t a l m e l l e t t nem autonóm személyiségek ülnek, hanem az idő által u r a l t amőba-lények, a s z e n i l i s király, az elkényeztetett királykisasszony, az arcnélküli lovagok. E látomásban ez a külsődlegesség lepleződik l e a néző előtt. S ha i t t a szorongás v o l t az adekvát lélektani közeg, a következőkben a külsődlegesség komikus j e l l e g e kerül előtérbe* a lovagok Simonides felszólítására páncélban, vértben táncot r o p ­ nak

az a s z t a l körül. P e r i c l e s természetesen kitünteti magát a tánc­

ban,

sőt, a kissé süket Simonides r e g g e l i tudósítása s z e r i n t , P e ­

r i c l e s zenével, "csodás harmóniával" bájolta e l királyi fülét. Már csak egy próba v a n hátra, e z t t e l j e s i t i , s aztán h i r t e l e n övé T h a i s a keze. Miközben hősünk P e n t a p o l i s b a n próbál szerencsét, o t t h o n , kedves városában, darusban néhány nemes megelégelte lovagunk távollétét. Hány éve i s v a n távol P e r i c l e s trónjától? Nem tudunk rá pontos vá­ laszt sok

a d n i , a szövegben nem található d i r e k t utalás. Mindenesetre

idő t e l t e l , hősünk megjárta Antiochiát, aztán hazatért, majd

C l e o n városában i s időzött, mielőtt a tenger P e n t a p o l i s vidékére s o d o r t a . Érthető, ha a nemesek elégedetlenkednek. Király nélkül nem élet az élet. A Második Főember máris H e l i c a n u s r a testálná a trónt. /p. 3 6 7 . / H e l i c a n u s azonban megrémül. "Ha vállanám, tenger­ be

ugranám, / P e r c jóért több órás gond várna rám. / Egy évig még,

kérlek, nézzétek e l , / Hogy n i n c s az országban királyotok..." /p*

3 6 7 * / A nemesek elnézik, s nyomozni kezdenek P e r i c l e s után.

, I t t egy p i l l a n a t r a újra funkció és életút ellentmondására k e l l f i ­ gyelnünk, h i s z e n P e r i c l e s mindeddig inkognitóban v o l t , királyi h a -

talmán, országán kivül. Az o k látszólag kézenfekvő: félelme A n t i o c lus dühétől. M i n t láttuk, az ok kalandvágy v o l t ,

s e mögött az a

felismerés, hogy ez a világ és foglalkozása nem képes kielégiteni P e r i c l e s önmegvalósitó igényeit. Kiderült az i s , hogy l o v a g u n k nem egészen evilági lény, hogy k a l a n d o s s o r s a és j e l l e m e egymást felté­ telező egységben v a n . P e r i c l e s c s a k i s a nosztalgiák honában l e l t i g a z hazára, i t t l e t t

azonos lovag-önmagával, i t t n y e r t e e l a k i ­

rálylány kezét, m i n d e n k i elismerését. Csak éppen önmagát nem n y e r ­ h e t t e e l . A második felvonás záró jelenetében S i m o n i d e s király való­ sággal kényszeríti P e r i c l e s t és Thaisát, hogy egymást válasszák, de őt sem érdekli túlságosan, hogy a választás mögött valódi érzelmek feszülnek-e. Ne feledjük, a játék e d d i g i menetében P e r i c l e s körül nem v o l t e g y e t l e n o l y a n ember sem, a k i v e l f o l y a m a t o s ,

szorosabb

k a p c s o l a t a l e t t v o l n a , ügy tűnik, sodródó l o v a g u n k végre célbaért, f a n t a s z t i k u s k a l a n d o k után, s o r s a most talán beteljesül. A n a i v né­ ző n a i v reménye azonban egykettőre meghiúsul. A mese öntörvényű v i ­ lágában n i n c s h e l y e a s z e n t i m e n t a l i z m u s n a k , összefoglalóan megálla­ píthatjuk: az első két felvonásban sikerült k i m u t a t n u n k a hullám­ mozgásra alapuló s z e r k e z e t e t . Hősünk halálveszélyben f o r o g

/rejt­

vényfejtés, i l l e t v e v i h a r / , szerencsés véletlen k i m e n t i a bajból /menekülés, partravetődés, a páncél kifogása/, m a j d s o r s a i n g a d o ­ zással v i s z o n y l a g o s a n elrendeződik / C l e o n b e f o g a d j a , i l l e t v e

lova­

g i t o r n a , majd S i m o n i d e s próbája után a házasság/. A h a r m a d i k felvonás i s Gower prológusával i n d u l , időben k i l e n c hónapot f o g át, az esküvőtől T h a i s a szüléséig. A felvonás ismét bensőséges b i z a l o m , védettség atmoszférájából vált át, a darab e g y i k l e g k e g y e t l e n e b b , legfeszültebb jelenetébe. Az esküvői éjsza­ kát Gower r u s z t i k u s , apró képekkel, az éjszaka n e s z e i v e l , békéjé-

v e i j e l l e m z i . A sziripad sötét: A l a g z i népe lefeküdt, Horkolás h a l l i k mindenütt, Torkig

laktak a disztoron

S azért horkolnak o l y nagyon. Egérlyuk előtt macska l e s , Szeme, mint a parázs, tüzes; Tücsök szól a tűzhely mögül, A jó szárazban igy örül... /p.

371./

A s z i n h i r t e l e n kivilágosodik, s e z t a bensőséges légkört tépi szét a némajáték. Ismét a levél-motivummal találkozunk, a h i r ismételten meghatározza P e r i c l e s sorsát* i n d u l n i a k e l l h a z a , h i s z e n mindössze egy évet l e h e t még távol trónjától. A némajáték tehát i t t i s szim­ bolikus

jelentésű. Időtömöritő funkciója közvetlenül belátható, h i ­

szen i t t 1 htí-sa már mint várandós asszony j e l e n i k meg. A külvilág P e r i c l e s után nyomul, és s o r s a ismét n e g a t i v r i c l e s tehát h a z a i n d u l ,

fordulatot vesz. Pe­

és élettársa i s hajóra száll v e l e . Gower

átsiklik e tény értelmezésén: " I n d u l , Tyruson függ szeme, / S ál­ dott aszonya megy v e l e . / K i ellenezné? Menni k e l l . / A búcsú k i n ját hagyjuk e l . / /p. 372./

De mi ismerjük már lovagunk jellemét,

és illő gyanakodnunk kissé. Végülis különös, hogy t e r h e s

asszonya

i s v e l e u t a z i k . Meglehet, v a n valami - önmaga előtt i s t i t k o l t hátsó szándék hercegünk manőverében. És mivel ebben a darabban min­ den megtörténhet, talán meg s e lepődünk már Gower bejelenté sent "...A

szeszélyes s o r s mást akar. / Északról vad v i h a r t k a v a r , /

. . . S i k o l t a nő, s j a j I s t e n e m , / Féltében megszül h i r t e l e n . " /p.

372./

A felvonás tehát sötét színpadképpel, c s e n d d e l , a nász-

éjszaka hangulatával i n d u l t , majd éles váltással t e l j e s e n kivilá-

g o s o d i k a s z i n , s z i n t e bántja a szemet ez a nagy fényesség. Az egész város k i n t v a n a kikötőben, búcsúztatják Thaisát és P e r i c l e s t . Az­ tán, még Gower szövege közben l e t o m p u l n a k a fények, ismét sötétre vált a s z i n , és a s z i n p a d i

történésnek már a prológus a l a t t f e l k e l l

j u t n i a a játék e g y i k csúcspontjára. Gower végszava: " E z t lássa most a képzelet: / A s z i n hajó s fedélzeten / Szól v i h a r v e r t P e r i c l e s e m . /p« 3 7 2 . /

De mielőtt a h a r m a d i k tétel részleteibe bocsátkoznánk,

vessünk átfogó pillantást a h a r m a d i k , n e g y e d i k és ötödik felvonás­ r a . A játék egyre mélyebben h a t o l az irracionalitás, a l e h e t e t l e n világába, az emelkedő-süllyedő s z e r k e z e t kilengései e g y r e meredekeb­ bek, a megpróbáltatások e g y r e súlyosabbak, a p o z i t i v f o r d u l a t o k meg­ történtükben i s e g y r e valószínűtlenebbek, a harmónia kilátásai pe­ d i g e g y r e szűkebbek és abszurdabbak l e s z n e k . A színen három erő t o m b o l , iszonyú energiák s z a b a d u l n a k f e l . A bömbölő, üvöltő t e n g e r az a l a p , s e r r e épül a két kiszolgáltatott, v i h a r v e r t lény s o r s a . A j e l e n e t félelmetessége abból adódik, hogy e három erő egymással s z o r o s a n Összefügg, mégis mindhárom önálló­ s u l , saját útját járja. A viharról n i n c s m i t mondani: egyszerűen Van. É s m i n t szükségszerűen létező, öntörvényű erő, minden emberi mozgást maga alá gyűr, l e t i p o r . A szülő nő sikitása egybemosódik a t e n g e r üvöltésével. A hajón lévők közül a legkiszolgáltatottabb T h a i s a , h i s z e n szül, és ennek fájdalmát i s e l k e l l v i s e l n i e . lesnek viszont

Peric-

e l k e l l v i s e l n i e a v i h a r t , felesége fájdalmait sem

vállalhatja át, e l k e l l v i s e l n i e a h e l y z e t e t ,

amelybe ő maga s o d o r ­

t a , és e l k e l l v i s e l n i e a z t i s , hogy nem segíthet Thaisának, hogy korábbi t e t t e i eredményére n i n c s orvosság. És P e r i c l e s ,

a külsősé­

gekben elvesző, felelőtlen, fellegjáró vándor léte egy p i l l a n a t r a átizzik, t r a g i k u s

j e l l e g e t ölt: P e r i c l e s

fellázad a világmindenség

r e n d j e , önnön kiszolgáltatottsága, patkányszerű h e l y z e t e

e l l e n . Te­

h e t e t l e n dühe és a lét e l f o g a d h a t a t l a n törvénye e l l e n i lázadás l o ­ ll bog benne f e n e k e t l e n erővel: Fenyitsd

meg, v i z r e n g e t e g

istene,

Az e g e t s p o k l o t csapkodó h a b o t , V e r d v a s r a s z e l e i d e t , szél u r a , Ha k i h i v t a d a mélyből. C s e n d e s i t s d Süketitő, szörnyű dörgésed. O l t s d A sebes kénlángot! -

Lychorida!

Hogy v a n királyném? Bőszült z i v a t a r , Kiokádsz mindent? Vészsip! M i n t h a most A halál fülébe s u t t o g n a

jelt...

...Istennője és kegyes o r v o s a Az éjjel vajúdóknak, hányt-vetett Hajónkra h o z d l e istenségedet S rövidítsd nőm kinját. /III. Itt

1. p. 373./

m i n d e n k i n e k magának k e l l k i h o r d a n i a sorsát. És a v i h a r " m i n d e n t

kiokád", P e r i c l e s t u d j a már, T h a i s a sorsáért többszörösen i s őt t e r h e l i a felelősség. Ez a monológ ezért nemcsak az i s t e n e k h e z i n ­ tézett fohászkodás, az önvád megfogalmazása i s , már-már az őrjöngés határán. P e r i c l e s nagy t r a g i k u s p i l l a n a t a e z , h i s z e n nem önmagáért, nem hóbortos l o v a g i eszményeiért, nem alaktalanságba vesző, l o v a g i létéért lázad, embertársát, feleségét félti, a k i t ő h o z o t t ebbe a helyzetbe.

Viselkedése természetesen most i s teátrális, nem i s k e ­

véssé. De ez az őrjöngés nemcsak s z e r e p , valódi őrjöngés, az önma­ gára találás r i t k a p i l l a n a t a . P e r i c l e s egérfogóba került, e l i n d u l t asszonyával egy o l y a n úton, melynek következményeit nem l e h e t többé megfordítani. T h a i s a megszüli a g y e r m e k e t , és szülés közben meghal. És ezért a halálért P e r i c l e s t i s t e r h e l i a felelősség. Hősünk lelép-

leződött Önmaga előtt, de a felelősséget ismételten áthárítja az istenekre. Istenek! Mért adtok drágát és kedveset nekünk, Ha elragadjátok? Mi földiek, Adunk és nem kérünk v i s s z a s v e l e t e k Versenyzünk becsületben.

/III.

1. p . 3 7 3 . /

A darab folyamán talán i t t sikerül legdrámaibb módon megjeleníteni az élet és halál váltakozásának nagy vízióját. H i s z e n halál, két­ ségbevonhatatlan természeti objektivitás t e s z pontot T h a i s a életé­ r e , de a halálból élet született, gyermekük, Marina. A matrózszokás s z e r i n t , az i s t e n e k e t megszelídítendő, a tengerbe v e t i k a h o l t Thaisát. P e r i c l e s halottsiratója ismételten a fény-szimbolika e l e ­ meiből épül. / I I I .

1 . p . 3 7 4 . / "Szörnyű gyermekágyad v o l t , kedve­

sem, / Se tüz, se mécsláng; a vad elemek / Megfeledkeztek rólad, ... / tákolt koporsód hullámsírba j u t , / H o l emlék j e l s örök lámpák h e l y e t t / Vizlövellő c e t , zúgó tengerár / Nehezül egyszerű kagylók között nyugvó t e s t e d r e

..." / I I I .

1.

p.374./

A darabnak mindeddig nem v o l t értékcentruma, v o l t a k

történései,

j e l l e m e i , i n d u l a t a i , szereplői és tételei, de nem v o l t olyan közép­ p o n t i erő, erős j e l l e m , amely szabályozhatta v o l n a a s o r s kilengé­ s e i t . A Három Halász j e l e n e t b e n nagyon élesen szembesült a d e r e k a s ­ ság és a l o v a g i ködképek világa. E z t az értékközéppontot külsődle­ ges

módon teremtettük meg. Gower funkciója a néző számára biztosít­

j a a rálátást és távolságtartást, szemben a s o r s o k p a r t t a l a n ára­ dásával, hullámzásával. Nyilvánvalóan szükség v a n e r r e a kivüllevésre, az előadott történet a n n y i r a

abszurd, a n n y i r a

g r o t e s z k . Most

a darab közegén belül i s új dimenzió j e l e n i k meg, b i z t o s fogódzó, mérték és támaszték az események között taszigált befogadó számára. Cerimon világa, szellemisége, gyógyitó élete mentén elrendeződik, lelepleződik a káosz, megjelenésével a dráma szövetén belül j e l e ­ n i k meg a mértékteremtő erő. K i e m e l t e n fontos Cerimon mestersége, h i s z e n Cerimon az emberi t e s t bántalmainak gyógyitója: orvos. E z z e l e l e v e a többi halandó fölé kerül, mert ő képes megszüntetni a fáj­ dalmakat, a halandók csak e l s z e n v e d h e t i k . A j e l e n e t b e n különös hang­ súly e s i k Cerimon létének társadalmi oldalára. Ujabb városban vá­ gyónk tehát, Ephesusban, Cerimon házában. Mint a második felvonás elején, i t t i s v i h a r

után vagyunk, i t t i s a létbizonyosság talajá­

ról nézhetjük hőseink botladozását. A szinpadon még mindig félho­ mály, az elvonuló v i h a r z a j a i . Cerimon életének zárt nyugalmát, k i ­ k e z d h e t e t l e n biztonságát több mozzanat i s megvilágitja. A vészes éjszaka után hajótörötteket fogad be, éppen gyógyszert készit v a l a ­ melyik városbeli páciensének, s hozzá f u t n a k a megriadt nemesurak i s . Megtudjuk, több száz ember köszönheti életét Cerimonnak, k i k e t i s orvosi,

mágusi tudásával megmentett. E z a s z i n két ellentétes

részre tagolódik. Az elsőben Cerimon éppen gyógyszerkész i t éssel van e l f o g l a l v a , a l i g f i g y e l oda a nem es u r a k r a , s a második T h a i s a ládá­ jának felnyitásával i n d u l . E d d i g Cerimon józaihmesteremberként

tet­

t e a dolgát, az elmélyült munkához szükséges fegyelemmel, már—már misztikussá válik. A j e l e n e t visszafelé i s lejátssza az előző s z i n eseményeit, h i s z e n végére O h a i s a feltámad. A két j e l e n e t együtt a l ­ kot

egészet: o t t a pusztulás, i t t a pusztulás f e l e t t

diadalmaskodó

értelem kap nagyobb hangsúlyt. Ismét a levél-motivum: P e r i c l e s üze­ nete. P e r i c l e s már e r r e v o l t c s a k képes, t l e v e l e t i r t a h a l o t t meg­ találójának. Ahol P e r i c l e s hatalma végetért, o t t kezdődik Cerimoné,

a bölcsé. A színpadkép l e g f o n t o s a b b felhasználandó eleme: ismét a fény, a tüz motívuma, életadó, élet-szimbolizáló funkciójában. A viz

által szimbolizált n e g a t i v erők fölött győzedelmeskedik az élet

f e l s z i t o t t tüze.

Ez a j e l e n e t már csak azért i s f o n t o s , mert a

pozitiv fordulat i t t ,

bár h i h e t e t l e n , nem k a p semmiféle i r o n i k u s ,

g r o t e s z k , vagy a b s z u r d f e l h a n g o t . Cerimon szolgájához: Rakj b e n n jó tüzet, S h o z d i d e minden szelencém hamar... ...A halál néha több órára győz A t e s t e n , de a tüz f e l s z i t j a még Lánggal r o k o n erőit... ...Szólaltassátok meg most a z t a bús, Komor zenét!...

/III.

2 . p.377-378./

A f i g u r a óhatatlanul kap némi t r a n s c e n d e n s j e l l e g e t , de nem h i s z e m , hogy félnünk k e l l e n e ettől, drámailag i n d o k o l t : m e g a l a p o z o t t egyen­ súlyozó erőt k e l l állitani a s o r s v a k h a t a l m a i v a l szembe. Cerimon tudása, mágusi, mesterségbeli tudása t e s z i lehetővé a csodát. A j e ­ l e n e t f a n t a s z t i k u s feszültsége kivételes tehetségéből f a k a d , c s a k ő h o z h a t j a v i s s z a az élők sorába Thaisát, a függőségi v i s z o n y

egy­

irányú. A feltámasztási j e l e n e t után l e s z egészen érthető a koráb­ b a n gyógyszerkeverés közben o d a v e t e t t c e r i m o n i " a r s p o e t i c a " : Az erény és tudás Nagyobb ajándék - m i n d i g h i t t e m e z t Kincsnél s nemességnél. Gyarló utód Árnyékot v e t rá s prédálhatja e z t ; A z t örök élet várja f e n n , amely Istenséggé t e s z embert... ...Ami z a v a r t a természet kivált, Tudom mind s gyógyszerét i s , s ez nekem

Tisztább öröm s több boldogságot a d , M i n t i n g a t a ghirnév vágya, vagy a z , Ha bekötöm selyembe k i n c s e m e t , Hogy balgák s a halál örüljenek. /III.

2. p . 3 7 6 . /

Nem kétséges tehát, S h a k e s p e a r e - t , ez az e m b e r f e l e t t i ember, az i s t e n e m b e r problémája mélyen érdekelte az utolsó k o r s z a k b a n .

Ceri­

mon és P r o s p e r o i g y közös művészi a k a r a t szülöttei. Cerimon c s a k a maga kívülállását szögezi l e , P r o s p e r o számára már a kívülállás i s rezignáció tárgya. Cerimon mesterember, a k i mesterségéhez kapcsolód­ v a átlátja a b e t e g világ betegségét, P r o s p e r o utópiát szegez a v i ­ lággal szembe. M i n d k e t t e n Bölcsek, "az i n g a t a g hírnév vágya", Pe­ r i c l e s vágya, számukra elégtelen, m i n d k e t t e n elutasítják. Lukács György elemzésében meggyőzően b i z o n y i t j a , hogy miért v a n szükség a bölcs funkciójára a romance-ban. ' A bölcs álláspontjáról minden élet és minden halál, minden tragédia és az élet minden szennye j e ­ lentéktelenné és elhány ago I h a t óvá törpül, hogy a "látóvá" l e t t "néző" t e k i n t e t e bevilágítsa az emberi vegetáció mögöttes esemé14 nyeit,

l e l e p l e z z e és pellengérre állit s a kisszerüs egüket. Elér-

zékenyülésről, szentimentális összeborulásról tehát szó s i n c s , az élet akarásáról v a n szó, élettelen, aláaknázott t e r e p e n . Perié]esünk most az önvád és lelkiismeretiurdalás tengerén hajózik. Önmaga előtt i s főbenjáró bünt követett e l , saját mércéje s z e r i n t i s : vétkes f e ­ lesége halálában. T a r s u s b a n C l e o n és. Djbniyza gondjára b i z z a újszü­ lött gyermekét. S bár az i s t e n e k e t o k o l j a T h a i s a haláláért, e k k o r már a t a l a j végérvényesen kicsúszott alóla, kilép történetünkből, hogy c s a k az ötödik felvonásban j e l e n j e n meg ismét. Képzeletbeli előadásunkban most szünet következik, végülis rászolgáltunk a p i ­ henésre.

M i g a néző k i c s i t

kiszellőzteti a fejét, mig kissé v i s s z a c s e p p e n

a saját világába, a drámában tizennégy év t e l i k

e l , és a n e g y e d i k

felvonásban új főszereplő, M a r i n a , P e r i c l e s f e l c s e p e r e d e t t leánya j e l e n i k meg a s z i n e n . Gower j e l e n t i

m i n d e z t , bő 1ère

eresztve.

Gower csak f e c s e g , f e c s e g ; elmeséli M a r i n a egész neveléstörténetét, z e n e i , kézimunkabeli, l i r a i

és k i t u d j a még miféle tehetségét, szép-

ségét, vetélkedését P h i l o t e n n e l , D i o n y z a féltékenységét, majd

gyil-

k o s szándékát. A néző kábultan k a p k o d j a a fejét a rázúduló informá­ ció-tömeg hallatán, lényeges és lényegtelen elválaszthatatlan g u ­ bancban fonódik i t t össze, és Gower láthatóan örömét l e l i

abban,

hogy i l y hosszasan beszélhet. D r a m a t u r g i a i oldalról t e l j e s e n érthe­ tő e szükséglet; o l y a n esztétikai rés támadt i t t , a m i t bármilyen lehetséges módon /például információk tömegével/ k e l l ,

amilyen g y o r ­

san csak l e h e t , áthidalni. Hadd kábuljon a néző, o l y a t , ami most jön, még úgysem látott. A korábban k i e l e m z e t t s z e r k e z e t i t t i s érvényes maradt: M a r i n a a felvonás elején életveszélybe kerül, de kalózok k i m e n t i k a g y i l ­ k o s kezéből, majd eladják egy bordélyházba örömlánynak, s a f e l v o ­ nás végére az erénye e l l e n i támadásokat v i s s z a v e r v e kikerült a r o s s z 'házból. Közben P e r i c l e s tizennégy év után végre e l j u t

Tarsusba, de

már csak leánya sirját láthatja. M a r i n a nyitó s z a v a i b a n a k o r a l a p ­ élményére bukkanhatunk: Vihar volt,

m i k o r szült s m e g h a l t anyám

S a világ szüntelen v i h a r nekem, Mely minden kedvesemtől e l s o d o r . /IV.

1 . p.383./

L e o n i n D i o n y z a k i s z e m e l t embere, pénzt k a p o t t , becsületszavát v e t ­ ték, s ő végre i s hajtaná a p a r a n c s o t , ha a kalózok k i nem mente64

nék Marinát s z o r u l t helyzetéből. Ámde k i m e n t i k , m a j d eladják Mytilénébe, az e g y i k városi bordélyba. Az i t t

b e m u t a t o t t , meglehetős k e ­

g y e t l e n , talán az e g y i k l e g k e g y e t l e n e b b felvonást /az egész életmű­ ben/,

többen nem v o l t a k képesek b e f o g a d n i

a s z i n h e l y természete

m i a t t . A l e x a n d e r Bernát i g y háborog: " . . . i l y

undoritó és mesének i s

együgyű tárgyhoz Shakespeare sohasem nyúlt v o l n a . " "Egészen l e h e ­ t e t l e n , hogy Shakespeare i r t a e z t a müvet... Semmi ehhez hasonlót 15 Shakespeare nem i r t

és nem i s Írhatott." ^ Megjegyzendő, hogy a

nyilvánosház intézménye meglehetős hosszú előtörténetre megy v i s s z a , végülis v a l a k i m i n d i g f e n n t a r t o t t a , m i n d i g i s v o l t ,

a k i látogassa a

" r o s s z házakat". E z z e l szemben i g a z a z , hogy e témából - érthetően ritkábban születtek s z i n p a d i , müvek. A P e r i c l e s - legalábbis n e g y e ­ d i k felvonásában - a kivételek közé t a r t o z i k . Nézzük meg, m i l e s z az eredmény. Az első kérdés az l e h e t n e , hogy hogyan kerül a csizma az a s z t a l r a . Van-e v a l a m i folytonosság az első három és a n e g y e d i k felvonás között? A válasz v i s z o n y l a g egyszerűnek látszik: a k i s z o l ­ gáltatottság, tehetetlenség közege éppoly jelenvaló i t t előzőekben. M i g o t t a t e n g e r természeti allegóriája, i t t

i s , m i n t az az intéz­

mény atmoszférája b i z t o s i t j a az átmenet zökkenőmentes voltát. A f e l ­ vonás értelmezésében eldöntő jelentőségű M a r i n a alakjának megformá­ lása, e z e n belül i s : szexuális érettsége, p o n t o s a b b a n erőtlensége. Felfogásom s z e r i n t M a r i n a nem a Júliák családjából való: s o k a t meg­ élt, ártatlan gyereklány, a g y o n n e v e l t

királykisasszony, a k i máris

o u t s i d e r , h i s z e n nem o t t h o n nevelték, s ezért b i z o n y ugyancsak f e l k e l l e t t f e g y v e r e z n i e magát ésszel, hogy érvényesülni t u d j o n abban a h e l y z e t b e n , ahová került. M a r i n a az az ember, a k i még akar v a l a m i t az emberektől, a k i keményen szemükbe néz^ s egész egyénisége, léte benyújtott vádirat a fennálló világ e l l e n . A megoldandó f e l a d a t t e -

hát a két értékközeg, a nyilvánosház és M a r i n a értékvilágának össze­ ütközése. Az e g y i k o l d a l o n M a r i n a , az életrekelt k a t e g o r i k u s impe­ ratívusz, a "Legyen"' n a i v - h e r o i k u s képviseletében, a másik o l d a l o n a "Három Gonosz", a "Van", a létező világ magától értetődő légköré­ n e k képviseletében. Ez a felosztás a moralitások polarizált erőire emlékeztet, de az ötödik felvonás végén látni f o g j u k , annál s o k k a l b o n y o l u l t a b b , s o k k a l keserűbb. A felvonásnak számos megközelítési módja képzelhető e l . J o a n H a r t w i g ügyes f o r d u l a t t a l a komikum felé 16 17 t o l j a e l az értelmezést, G. W i l s o n - K n i g h t lényegében megkerüli, ' Q u i l l e r - C o u t c h a szerző nagyszerű művészi tudatosságáról, a szembe1 ft s i t e s m e g a l a p o z o t t voltáról elmélkedik.

Ugy vélem, i t t i s a t r a ­

gikomédia felé hajló értelmezés l e s z a legmegfelelőbb. A bordélyt semmiképp sem tanácsos a külsődleges elrettentés, távolságteremtés eszközeivel megjeleníteni. M i n t a második felvonás első jeleneté­ b e n , i t t i s a m i n d e n n a p i ténykedés, a nyilvánosház gazdáinak tény­ kedése a d j a a j e l e n e t alapját. /Mindegy, m i t csinálnak, az Asszony takaríthat, a Keritő plakátot f e s t h e t , e s e t l e g a könyvelést nézi át, f o n t o s az, hogy mozgásuk a m e g s z o k o t t , mindennap elvégzendő, b e v e t t cselekvésekből álljon össze./ A bordély kissé veszteséges üzleti vállalkozás, c s e k k e l , könyveléssel, titkárral, s főként, az e3 % e d e t l e n t u l a j d o n o s o k k a l . Az üzlet p a n g , n i n c s k e r e s l e t , a vál­ lakózás könnyen csődbe

juthat:

Keritő: Mitylénében nyüzsögnek a gavallérok; s o k pénzt e l s z a l a s z t o t t u n k a vásár idején, m e r t nem v o l t elég nőszemélyünk. Asszony: Sose v o l t u n k lányban i l y e n szegények. Csak három hitvány v a n belőle s attól nem

telik

több, m i n t amennyi t e l i k , m e g r o t h a d t a k már az állandó üzemtől.

Keritő: Éppen ezért f r i s s e k r e v a n szükség mindenáron. Minden i p a r megkívánja, hogy l e l k i i s m e r e t e s e n d o l g o z z u n k , különben nem l e s z boldogulásunk.

/ I V . 2.

p.385./

Mindhárman k e r e s z t e t v e t n e k , jól beszélt a főnök. Aztán B o u l t , a l e l k i i s m e r e t e s magántitkár l e b i c e g a p i a c r a , hogy új portéka után nézzen; talál i s , a kalózokkal meg Marinával tér v i s s z a . K e l l e m e s zene szól, időnként b e l i b e g n e k a lányok, ők már megszoktak itt,

identifikálódtak a cég érdekeivel, a Keritőnő, ez a jóságos

asszony, a n y j u k h e l y e t t a n y j u k , i n t i m ügyeiket v e l e beszélik meg, egyszóval családias a légkör. A nyilvánosház atmoszféráját, a két s z i n t szembenállását úgy l e h e t a legszemléletesebben megjeleníteni, ha

a rendezés vállalja, hogy a d o t t , társadalmilag ellentmondásosan

l e g i t i m , szükségszerűen distanciáló álláspontot képvisel e z z e l a világgal szemben: Gower morális összefoglalójában még csak emlitést sem t e s z

a bordélyházról. Ez azért i s különös, m e r t minden e d d i g i

s o r s f o r d u l a t , az irracionalitás #ármely megelőző változata eltör­ pül ehhez képest. A szereplők értékei i t t kapják a l e g n a g y o b b kér­ dőjelet, h i s z e n az intézmény p u s z t a létével megkérdőjelezi az i s t e ­ n i h i e r a r c h i a által preferált értékvilágot, m i v e l az éthosz u n i v e r ­ zális, sőt egy általában-való érvényesítési lehetőségét v o n j a két­ ségbe. Marinát tehát megvették e z e r tallárért, a lányok féltékenyen szimatolják körül, de az Asszony és a Keritő Marinától várja az ü z ­ l e t m e n e t fellendítését. Megvették, tehát az övék. Az övék, tehát az a d o l g a , hogy f o g a d j a

a férfivendégeket. A l o g i k a egyszerű, és eb­

ből az egyszerű logikából adódik M a r i n a végletekig kiszolgáltatott helyzete.

Hősnőnket ugyancsak megviselték az átélt élményei. Nem

v a l a m i rózsás a h e l y z e t . És M a r i n a s i r .

J a j , miért i s v o l t o l y lassú L e o n i n ? Miért nem szúr l e mindjárt? Miért beszélt? S ez a kalóznép mért nem v o l t vadabb, Anyárahoz mért nem küldte t e s t e m e t ?

/ I V . 2. p.387-/ Az Asszony a b e v e t t anyáskodó módszerrel kedveskedve próbál Mariná­ hoz

közeledni, átöleli, s egész őszintén h a n g z i k a kérdés: "Szép

szentem, m i t s i r a t s z ? " M a r i n a ,

a k i eddig tökéletesen egyedül v o l t ,

egy p i l l a n a t r a bedől, és e l f o g a d j a a felajánlott támaszt. Nagy s z i pogás közepette válaszol: " A z t , hogy szép vagyok." Az asszony meg­ örül, s z o k t a t n i próbálja Marinát, felkészíteni várható "örömteli" életére: "Kezembe kerültél, s valószinüleg i t t éled l e majd az éle­ t e d . . . ügy b i z o n y , Örömök között f o g s z élni." / I V .

2. p.387./

A s z i n e n tehát egy idősödő, elvirágzó asszonyság, még látni r a j t a , kapós nő l e h e t e t t f i a t a l a b b éveiben, tüzrőlpattant menyecske-féle, a k i visszasóvárogja ifjúsága v i r g o n c éveit. Jobb hiján meglehetős örömét l e l i mesterségében, s z e r e t i megtárgyalni a lányokkal, i n t i m p e r c e i k b e n hogyan v i s e l k e d n e k a városi u r a k . V a l a h o g y i g y áll össze a k e l l e m e s brutalitás atmoszférája a s z i n e n . M a r i n a oldaláról az elutasítás legalább e n n y i r e kézenfekvő, számára az a probléma, hogy az emberek szemébe nézhessen, másrészt még nem i s m e r i magát, nem találta meg magát női mivoltában. Érthető, ha most kiszakítja magát az Asszony öleléséből és b e j e l e n t i kívülállását: "Én ugyan nem."

Asszony: ügy f o g s z , ha mondom, s meg f o g s z kóstolni mindenféle u r a k a t . Jó l e s z neked, megismersz m i n d e n fajtához tartozó férfiakat. Micsoda? Te bedugod a füled?

M a r i n a viszontkérdéséből p o n t o s a n kiderül a köztük lévő e m b e r t e l e n v i s z o n y felmondása, hogy nem hajlandó vállalni az örömlány s z e r e ­ pét, hogy tudása elegendő ahhoz, hogy átlássa és kijátssza az ü z ­ l e t m e n e t k e l l e m e s brutalitását, hogy k i m u t a t v a fölényét és utála­ tát, megvédje magát. Morális elutasítását feszíti az Asszony vilá­ gának, méghozzá meglehetősen agresszív formában. M a r i n a : "Asszony v a g y ? " Az Asszony v i c c n e k v e s z i a kérdést, úgy látszik, mégiscsak sikerül m e g s z o k t a t n i a leányzót, mégiscsak

fel­

lendül az üzlet: "Hát, m i t akarnál, m i l e g y e k , h a nem asszony v o l ­ nék?" M a r i n a pompásan r i p o s z t o z : "Tisztességes asszony; vagy ne volnál asszony." / I V . 2. p . 3 8 7 . / Az eredmény egyelőre eldöntetlen, bár M a r i n a szemmel láthatóan kezd magához térni. Bár lehetőségei tovább r o m l o t t a k : a város fiatalsága értesült hősnőnk jelenlétéről, s többen b e j e l e n t i k magukat estére. M a r i n a bájai rendkívül vonzóak. B o u l t : "Szavamra mondom, úgy f i g y e l t e k , m i n t h a az a p j u k t e s t a ­ mentumát hallgatták v o l n a . Egy s p a n y o l n a k úgy megeredt a nyála, bogy ágyba feküdt a p u s z t a leírással." / I V . 2 . p . 3 8 8 . / Marinánk pedig fogadalmat tesz: Mig

mély a v i z ,

k a r d vág és tüz h e v i t ,

Szűz övem o l d a t l a n megőrzöm i t t .

/IV.

2. p . 3 8 9 . /

Feltárul tehát a Létező világa. S bár M a r i n a gazdája létét v o n t a kétségbe egy röpke kérdéssel - ezeket az embereket mégsem a f e n e ­ k e t l e n gonoszság, vagy elállatiasodott j e l l e m v i t t e e r r e az útra, p o n t o s a b b a n ebbe a házba. Egyszerűen élniöÉ k e l l valamiből, és e b ­ ből meg l e h e t élni, ha nem i s a l e g j o b b a n . A Keritő és az Asszony, két j o b b napokat látott ember, talán i p a r o s o k " l e h e t t e k , amig b i r —

ták a munkát. A Keritőnek például még lelkiismeretfurdalása i s v a n , szeretné " b e c s u k n i a b o l t o t " , s azonkívül, m i n t mondja: "az i s t e ­ n e k k e l i s o l y a n r o s s z v i s z o n y b a n vagyunk, hogy már csak ez i s sür­ g e t h e t n e : számoljunk l e e z z e l a mesterséggel." Kiderül az i s , hogy kisebbrendűségi érzése v a n a mesterség m i a t t , ami "nem i s i p a r , nem i s hivatás". / I V . 2. p.386./ És a magántitkár B o u l t / a k i a f e l ­ vonás végén, a cég iránti szeretetből, meg a k a r j a erőszakolni Ma­ rinát/, háborús r o k k a n t , e g y i k lábára sánta, máshol nemigen kap munkát, beállt hát i d e . Érdekük, hogy jól menjen az i p a r , csak jöj­ j e n e k és f i z e s s e n e k az u r a k . K e g y e t l e n ez a játék, k e g y e t l e n , mert

1Q minden irányban p e r s p e k t i v a nélküli.

y

„ Szerzőnk, b a r m a x i m a l i s e l ­

fogultsággal áll M a r i n a m e l l e t t , félelmetes tisztánlátással m u t a t ­ j a f e l a társadalmi vegetáció szükségszerű

jelenlétét. I g y a f e l ­

vonás egy r o s s z álom nyomasztó vizióját erőszakolja a nézőre. M a j d pihenésképpen újra T a r s u s b a n vagyunk, és i t t i s ugyanez, a humani­ tás törékeny burkát áttörő, elsöprő erő d o r o n g o l j a l e a nézőt. D i o n y z a és C l e o n vitájában ugyanaz a szólam szól, m i n t előbb. D i o ­ n y z a vállalja M a r i n a megölését: a n y a i féltékenységét elegendő o k ­ n a k t a r t j a a gyilkosságra. S hogy ne m a r a d j o n tanú, a g y i l k o s t maga t e t t e e l láb alól. C l e o n gyenge ahhoz, hogy lamentálásával szembe­ f o r d u l j o n a kétszeresen g y i l k o s a s s z o n n y a l , és C l e o n vészit: Hárpia! A n g y a l i a r c o d d a l e j t e d meg a z t , A k i t s a s k a r m a i d d a l megragadsz. Dionyza: S t e balgán b e p a n a s z l o d a t e l e t Az égnek, hogy k i i r t minden l e g y e t , De azért tanácsomat követed.

S C l e o n valóban követi a tanácsot, Marinának síremléket állítanak, hogy a "hü érzést" megőrizzék az utókor számára. A néző e z a l a t t j u t e l odáig, hogy feltétlenül f e l k e l l

tennie

magának a kérdést: mindez szép, de m i l e t t P e r i o l e s h e r c e g g e l ? Hogyan t e l t

e l a tizenöt év, a m i t lányától távol töltött e l ? Miért

nem látogatta meg korábban leányát? S miért éppen most szánta e l magát az utazásra? Meg k e l l mondanunk, a d a r a b döntő kérdései ezek. Ha nem sikerül megválaszolni, j o g o s l e s z minden esztétikai kifogás a P e r i c l e s s z e r k e z e t i egyenetlenségei kapcsán. A d o l o g annál i z ­ galmasabb, h i s z e n Gower a rést nemhogy áthidalná, de talán még n a ­ gyobbra n y i t j a : F i g y e l j e t e k rám, én áthidalom A mese réseit, P e r i c l e s e m O t t jár m e g i n t a c s a l f a t e n g e r e n , Lányához megy, ő n a p j a s élete, ...

/IV.

4. p . 3 9 1 . /

De hihetünk-e Gowemek? A n n y i t t u d u n k Gsak, hogy T y r u s b a még s z e ­ rencsésen megérkezett, a h o l tizennégy évvel ezelőtt "örömmel f o ­ gadták a jó királyt". P e r i c l e s megértéséhez T h a i s a halála a d j a a k u l c s o t . Ez v o l t az a p o n t , a m i k o r P e r i c l e s lába alól kicsúszott a talaj,

és többé nem i s v o l t képes megkapaszkodni. Ifjúsága l e ­

zárultával megszűnt számára még az a lehetőség i s , hogy akár t o r z , csatangoló l o v a g i életformában f o g a l m a z z a meg, valósithassa meg önmagát. P e r i c l e s élete egyelőre nem kinál tanulságot, l e g f e l j e b b n e g a t i v e , elmesélheti k a l a n d j a i t . P e r i c l e s e n n y i b e n Peer Gynt előd­ je.

A k a l a n d o k hagyma-hé j j a i mögött csak egy b i z t o s p o n t v a n : M a r i ­

na. És m e r t megszűnt az a lehetőség, hogy másban valósitsa meg önmagát, P e r i c l e s l e m o n d o t t önmaga megformálásáról. P e r i c l e s tehát

élőhalott, már a játék kezdetén i s az v o l t , csak a k k o r még nem t u d ­ tuk. les

Menekülésformát választ: leánya l e s z " n a p j a és élete". P e r i c ­ b e l e k a p a s z k o d i k M a r i n a eszméjébe, és az a t u d a t , hogy leánya

él, visszamenőleg i s értelmet ad P e r i c l e s l o v a g i előéletének. Per i c l e s n e k a húsvér ember nem adhat feloldozást, az élő M a r i n a nem adhat elegendő l e l k i táplálékot, m e r t P e r i c l e s szégyellne M a r i n a elé kerülni: az apa hibája, hogy T h a i s a m e g h a l t . Talán egy józan, l e t i s z t u l t percében vállalja a szembenézés kockázatát és e l i n d u l T a r s u s b a . Mindezt Gowertől t u d j u k meg, és ő kommentálja a darab h a r m a d i k némajátékát i s : P e r i c l e s n e k megmutatják M a r i n a siremlékét. A j e l e n e t félelmetes intenzitású, szó sem h a n g z i k e l , a nézőnek c s a k a látványra, P e r i c l e s végső megveretésére k e l l f i g y e l n i e . tos

Biz­

páholyból figyelhetünk, h i s z e n mi t u d j u k , hogy M a r i n a él. "Pe­

r i c l e s megrendülve s i r . Aztán d u r v a gyászruhába öltözik, s v i h a r o s fájdalommal távozik." / I V . 4. p . 3 9 1 , / Ismét Mtylénében leszünk, és az előző j e l e n e t éles kontrasztjaként, ellenpontként kabaré j e l e n e t következik. A néző, bár mindvégig l e s z keserű i z a nevetésében, h a ­ sát f o g j a , szép az élet, nagyszerű, ha M a r i n a i l y e n csodára képes.

Első úr: Második úr:

Hallottál még i l y e t ? Soha! Nem i s f o g o k h a l l a n i efféle h e l y e n , ha ő e g y s z e r i n n e n elmegy.

Első úr:

I t t prédikálni i s t e n e s d o l g o k a t - hát hallottál t e már álmodban i l y e t ?

Második úr:

Dehogy h a l l o t t a m . Menjünk, minden bordélytól e l m e n t a kedvem. Nem jönnél velem m e g h a l l g a t n i a Vesta-szüzek énekét?

Első úr:

M i n d e n t megteszek,

ami nem sérti az erényt; a

kicsapongás útjára többé nem térek v i s s z a

soha.

Miért i s nevetünk ennél a jelenetnél? Az e d d i g i e k alapján úgy tünt, M a r i n a vállalkozása - önmagának, szüzességének megőrzése reménytelen f e l a d a t . A komikum a két erő váratlan helycseréjéből, megfordulásából f a k a d . A rendezésnek a melodráma és a kabarétréfa hibás megoldásai között k e l l elfogadható " t e r t i u m d a t u r t "

nyitnia.

Előzetes várakozásunk h i r t e l e n megdől, és kiderül, M a r i n a s o k k a l erősebb, mint g o n d o l h a t t u k v o l n a . A 6 .

s z i n b e n Shakespeare éppen

e r r e a nevetésre játszik rá, a z t m u t a t j a meg, h o g y a n j u t n a k e l a f e n t i u r a k megtérésükig. M a r i n a e g y r e nehezebb t e r e p e n f o l y t a t j a egyszemélyes partizánháborúját az erkölcsi fertő e l l e n . A madam egyre i d e g e s e b b , az új portéka nem váltotta be a hozzá fűzött r e ­ ményeket: "Vagy erőszakkal k e l l leigáznunk, vagy meg k e l l

szabadul­

nunk tőle. Amikor a látogatókat e l k e l l e n e hogy f o g a d j a v a g y a z t k e l l e n e , hogy t e g y e , amit a mesterségünk megkiván, előveszi nekem a sok huncutságot, magyarázkodást, bölcselkedést, térdepelést, hogy még a sátánt i s puritánussá tenné, h a csókra a k a r n a e g y e z k e d n i v e ­

l e . " /IV.

6. p . 5 9 3 . /

Miért nem megy v a j o n M a r i n a p a n a s z r a , miért nem f e d i f e l kilé­ tét, miért nem i g y e k s z i k a maga pártjára v o n n i a városi magisztrá­ t u s t ? Marinát eladták, t u l a j d o n b a , sőt köztulajdonba vették, külö­ nösebb egyéni sérelem nem történt v e l e - l e g f e l j e b b az általános létállapottal került szembe. Az meg nem a magisztrátuson múlik, hogy Marinának i l y e n finnyáska Ízlése v a n . És egyébként i s - ha M a r i n a nem megy a hegyhez, majd a hegy megy Marinához. Mármint L y s i m a c h u s kormányzó úr személyében. l y s i m a c h u s f i a t a l , fi,

jóképű, belevaló fér­

s most éppen gondban l e h e t , ha f e l k e r e s i a r o s s z házat. Nyilván

h a l l o t t a délután B o u l t csalogató ját,

s most elszánja magát, ő i s

szerencsét próbál. V o l t már i t t máskor i s , persze inkognitóban, meg

ne szólják valahogy. C s i n o s k i s ördögi körbe j u t o t t hát ez a L y s i m a c h u s . H i s z e n nem kétséges, ő Elvhü ember, de ha az i s akar m a r a d n i nyilvánosan i s , c s a k i s inkognitóban mehet a nyilvánosházba. M e r t ha nem inkognitóban megy, megszűnik Elvhü ember l e n n i - r o s s z ember l e t t

#

R o m l o t t ember, b u j a és i s t e n t e l e n szenvedélyei legyőz­

ték. M i n t kiderül, v a n f o g a l m a egy harmonikusan b e r e n d e z e t t világ­ ról, egy humánusabb világ rendjéről. S ami még k e l l e m e t l e n e b b : ön­ magát i s e rend harcosának t u d j a . K e l l e m e t l e n dilemma ez: Elvű L y s i m a c h u s az e g y i k o l d a l o n , és az i s t e n t e l e n vágyak a másikon, a f i z i k a i kielégülés reménye. És e z e n az estén v a l a h o g y különös i n ­ tenzitással szól benne ez a j o b b i k énje, de aztán határoz és megkerüli még egyszer a házat. I l y e n k o r tehát f e l k e l l

függeszteni

n e m e s i e l v e i t , legalábbis az ottlét időtartamára, hogy hazatérve újra a régi jó Lysimachus l e h e s s e n , a k i n e k v a n n a k e l v e i és meggyő­ ződései. Ehhez t a r t o z i k még, hogy ő a város kormányzója és h i v a t a l ­ ból üldöznie k e l l e n e e z t a mesterséget. Jól figyeljünk oda, ez az ember l e s z M a r i n a férje az ötödik felvonás végén. Lysimachus tehát végül belép, de hogy ne ismerjék f e l , matrózruhát öltött. Az Aszszony p e r s z e rögtön f e l i s m e r i , s remény költözik szivébe. Ha már a kormányzó i s eljött, új fényben r a g y o g majd a ház kissé megkopott h i r n e v e . Hősünk tehát besompolyog a s z i n r e , még egy k i s jópofaságra i s f u t j a , méltósággal a d a g o l v a , hogy a tekintély i s megőrződjön, de a cél i s eléressék: "Mi az újság? Hogy a szüzesség t u c a t j a ? " Nagy hajbókolás a válasz, a személyzet röhög, de csak csinján, meg ne sértődjön az előkelő vendég. / I V . 6.

p.393-/

A f e l a d a t ugyanaz: méltóság és célszerűség: "No t e jótékony gonosz­ ság, van-e v a l a m i d , a m i v e l összemelegedhetik az ember úgy, hogy ne k e l l j e n f e l c s e r e k r e g o n d o l n i a ? " A kialakuló játékban rendkivül ér-

dekes konszenzus jön létre. U g y a n i s m i n d e n k i úgy t e s z , hogy L y s i ­ machus - nem Lysimachus. Egy sajátos kettős h e l y z e t jön létre: a bordélybeliek a z t játsszák, hogy minden vendéget hasonló hajbóko­ lással f o g a d n a k , és Lysimachus p e d i g - cinkosságuk fejében - a l k a l ­ m a z k o d i k a h e l y szelleméhez. B o u l t bejön Marinával. Lysimachus há­ tán a h i d e g f u t k o s , h i s z ez a lány valóban gyönyörű, s a kormányzó a r c a elfehéredik a rá váró örömök gondolatára. De még várnia k e l l . A madam megrémült, ez a k e r g e lány hátha most i s felrúgja a játék­ szabályokat, hátha nem hátrál meg Lysimachus helytartói tekintélye előtt: "Először i s a z t szeretném, ha megjegyeznéd, hogy ez az úr nagyon t i s z t e l e t r e méltó ember." M a r i n a továbbra i s csak a z t t e s z i , a m i t e d d i g . Nem f o g a d j a e l tárgyalási a l a p n a k a bordély-értékren­ det,

és a maga értékrendjére támaszkodva l e l e p l e z i a kialakított

k o n s z e n z u s t : "Szeretném, ha o l y a n n a k találnám, hogy méltóképpen megjegyezhessem. Asszonyt Azután ő ennek az országnak a kormányzó­ j a , o l y a n ember, a k i n e k én i s lekötelezettje v a g y o k . M a r i n a : Ha ő kormányozza e z t az országot, a k k o r valóban lekötelezettje vagy; de a z t , h o g y ebben m i a t i s z t e l e t r e méltó, nem tudom." / I V . 6. p.394./ Lysimachus e g y r e türelmetlenebb, az Asszony f i g y e l m e z t e t i , M a r i ­ na "még n i n c s b e t a n i t v a " , ezután következik R o m l o t t L y s i m a c h u s és O u t s i d e r M a r i n a összecsapása. A személyzet e l . L y s i m a c h u s megzava­ r o d i k , átvillan r a j t a , ő most éppen R o m l o t t L y s i m a c h u s . Csend, hosz szú, hosszú, e g y r e aggasztóbb csend. És ez a lány o l y a n furcsán néz Beszélgetni k e l l e n e e z z e l a lánnyal. De m i t i s l e h e t mondani egy prostituáltnak? Lysimachus z a v a r t a n köhécsel. Hirtelenében nem j u t eszébe semmi. M a r i n a árgus szemmel f i g y e l i a férfit, és felméri e l ­ lenfelét. Érdekes párosítás: Örömlánnyá l e t t királykisasszony és k u r a f i kormányzó. Még m i n d i g csend v a n . Na végre, egy ötlet: "Gyö-

nyörüség, mióta f o l y t a t o d e z t a mesterséget?" - kérdezi f i g y e l e m r e ­ méltó t a p i n t a t t a l a kormányzó úr. Megpróbál közelebb kerülni a l e ­ ányhoz. Nem i s v o l n a o l y a n jó, ha nem beszélgetnének Előtte. M a r i n a kérdése megállítja a kormányzót: " M i l y e n mesterségről beszélsz uram?" Lysimachus egyre k i n o s a b b h e l y z e t b e n v a n , e g y r e j o b b a n

ki­

van j a a nőt, és sehogy nem a k a r k i a l a k u l n i a d o l o g h o z szükséges i n ­ t i m h a n g u l a t . Tehát tréfálkozik: "Nem nevezhetem nevén, m e r t meg­ sértelek." És i g y L y s i m a c h u s u n k szép csendesen belesétál M a r i n a csapdájába. Lysimachus nem t u d j a még, hogy v e s z i t e t t , még m i n d i g egyszerű eszközökhöz f o l y a m o d i k : "Dehát ez a ház, amelyben élsz, a z t h i r d e t i rólad, hogy megvásárolható vagy." És M a r i n a , a k i egyre elérhetetlenebb távolságba kerül, és a k i t mégcsak meg sem t u d o t t érinteni, jól irányzott csapást mér R o m l o t t L y s i m a c h u s r a : f i g y e l ­ m e z t e t i rá, hogy j o b b i k énjét, az Elvhü, az I g a z , a Jó L y s i m a c h u s t o t t h o n f e l e j t e t t e - h i s z e n bejött a nyilvánosházba. "Te t u d o d , hogy ez a ház olyanféle h e l y , és mégis belépsz i d e ? Ugy h a l l o m , t i s z t e ­ l e t r e méltó személy vagy s ennek a helységnek a kormányzója."

/ I V . 6 . p.395./ L y s i m a c h u s zavaránál csak a vágya nagyobb. I t t

az idő, Nagyhatalmú

L y s i m a c h u s i s megszólal: "Ó t e hallottál egyet-mást az én hatalmam­ ról, s most már t a r t o d magad, hogy annál komolyabban o s t r o m o l j a l a k . " És L y s i m a c h u s t e l j e s e n e l v e s z t i a fejét, már a látszatról i s lemond, már c s a k női t e s t r e és ölelkezésre kiéhezett férfi, és e p i l l a n a t ­ ban mindegy, hogy ő egyébként kormányzó i s meg Elvhü Lysimachus i s egy személyben: " . . . k i j e l e n t e m neked, t e gyönyörűség, hogy h i v a t a l o s minőségemben szemet hunyok, sőt jóindulattal nézem a d o l g o d a t . Most p e d i g i n d u l j u n k , v e z e s s v a l a m i b i z a l m a s h e l y r e i n n e n . " M a r i n a ek­ k o r támadásba megy át, a h e l y e t t , hogy b i z a l m a s h e l y r e vezetné a k o r -

mányzót; és M a r i n a tükrében Lysimachus annak j e l e n i k meg ami, b u j a és kéjsóvár, emberi formájából k i v e t k e z e t t kannak. Jóember L y s i ­ machus és Kéjsóvár Lysimachus hosszú i d e i g megfért együtt, most M a r i n a - h i s z e n m i t i s t e h e t n e mást - széttépi e kettőt: Ha r a n g r a születtél, m u t a s d meg i t t , Ha p e d i g adták, i g a z o l h a t o d , hogy Hogy érdemest ért a kitüntetés.

/IV, 6. p.395./ És Lysimachus m e g r e t t e n magától. Önmagáról a l k o t o t t kedvenc eszmé­ jét leleplezték, s most döntenie k e l l : m e l y i k L y s i m a c h u s az i g a z i ? Kormányzónk l a s s a n l e c s i l l a p o d i k ,

l e g y i n t " , oda az e s t e : "Hogy van?

Hadd h a l l o m ; bölcselkedj tovább!" És M a r i n a m i n t h a c s a k magához be s z e l n e , m i n t h a L y s i m a c h u s o t t sem v o l n a , győzelme tudatában, már elengedve magát, megadja a kegyelemdöfést Lysimachusnak. Az sem árt, ha könnyezik. Én lány vagyok még, bár a d u r v a s o r s O l y a n pajtába j u t t a t o t t ,

ahol,

ügy látom, drágábbak, m i n t gyógyszerek, A rút betegségek. - Ó, bár az Ég Ebből a csúf ólból kiváltana, Lennék akár a legszürkébb madár T i s z t a levegőben!

/ I V . 6. p.395./ Lysimachus végképp észre tér. Ismét elvhü Lysimachus beszél M a r i n a hoz. Rájön: i t t v a l a m i unikumról v a n szó. Első d o l o g : h e l y r e k e l l állítani az önmagáról a l k o t o t t képet. S a nagyobb h i t e l megajándékozza Marinát:

kedvéért

Álmodva sem H i t t e m v o l n a , hogy i l y szépen "beszélsz. Ha r o m l o t t s z i w e l jöttem v o l n a , szód Megváltoztatott v o l n a . Nézd, arany. Vedd e l , s maradj meg t i s z t a

utadon

És a d j a n a k erőt az i s t e n e k ! ... H i d d e l , hogy én Nem r o s s z szándékkal jöttem, uüzös i t t Már az ajtó s az a b l a k i s nekem...

/IV.

6.

p.595./

M a r i n a tehát kiütéssel n y e r t . S m i v e l áldásos tevékenysége már az egész intézmény jövőjét veszélyezteti, B o u l t elvállalja, hogy - t e s ­ tületi lojalitásból - megerőszakolja. U j a b b k n o c k - o u t . És M

a r

ina

rést üt a maga számára, a város j o b b embereinek f o g órákat a d n i , és a pénzt l e a d j a a keritőnőnek. A s z e l l e m i prostitúció mégiscsak e l ­ viselhetőbb, végülis ez nem jár betegségekkel. M i n t láttuk, ez a j e l e n e t i s a hullámmozgás e l v e s z e r i n t épült. A felvonásba ékelt "prológ" és a némajáték speciális célokat s z o l ­ gált. A felvonás végére M a r i n a kikerült a r o s s z házból, és m i n t Gower mondja: "mesénk a z t m o n d j a , hogy jó házba j u t . . . " /V. p . 3 9 9 . / Figyeljünk jól, most következik az ötödik felvonás, a lélegzet-elállitó befejezés, a h a p p y - e n d i n g , S a l t o M o r t a l e három tételben. A felvonás ismét a t e n g e r e n játszódik. A s z i n e n P e r i c l e s és M a r i n a . Két ember, a k i túl v a n már m i n d e n p o k l o n . A 15 éves f o r m a leány azért v a n i t t , hogy életet l e h e l j e n az életerőitől e l h a g y o t t

emberi

r o n c s b a , a k i lelkében már kivül került mindenen, a k i t már semmi sem köt e világhoz. P e r i c l e s nem szól, mert fájdalma túl v a n már a s z a ­ v a k világán. Talán s o r s a irracionális hullámzásában merült e l , e z t próbálja megérteni mindhiába. És a leány i s i s m e r i már a halálfé-

l e l e m élményét, és megismerte

közvetlen közelről a kiszolgáltatott,

az emberi értékektől, a saját személyiségétől m e g f o s z t o t t

létezés

minden k i n ját, félelmét. Dehát f i a t a l még, v o l t e r e j e és rést n y i ­ t o t t magának. Csodával v o l t határos megmenekülése? m i n d e g y , meg­ úszta a d o l g o t , v a l a h o g y a n k i v e r e k e d t e magát - ésszel, ravaszsággal, bölcsességgel, a rábeszélés művészetével. És most a hajóra hozták, hogy csináljon v a l a m i t a megtört öreggel. Most odalép, és énekelni k e z d . N i n c s szöveg, csak e n n y i t " M a r i n a d a l o l n i k e z d . " Talán a s o r ­ sáról énekel v a l a m i t , vagy a l i g hallhatóan dúdol, s z a v a k nélkül, csak az e m b e r i hang varázsos, mágikus hatalmára h a g y a t k o z v a . És csoda történik - hányadszor i s ? A halálba készülő l a s s a n

mocorogni

k e z d . Akkor igazán hatásos ez a j e l e n e t , ha a nézőnek i s borsódzani k e z d a háta, ha k i c s i t őt i s "feléneklik", feltámasztják. P e r i c l e s feleszmél, ellöki magától Marinát, n i n c s kedve a feltámadáshoz, n i n c s kedve a visszatéréshez. Túl s o k a múlt, és kevés a remény.

De hús és vér vagy-e? Véred lüktet? Nem vagy tündérleány? Vagy mozgó báb?... /V. 1. p.404./ Ezután újabb, gondosan komponált sokk éri mindkettőjüket, s rész­ b e n bennünket i s . Apa és leánya egymásra talált. De nem a r o k o n i kapcsolat

az igazán f o n t o s i t t : az ember és ember közti, minden n e -

gativitáson, minden irracionalitáson túli kapcsolatteremtés lehető­ sége, a kivételes p i l l a n a t j e l e n i k i t t meg, a csoda p i l l a n a t a , den s z e n t i m e n t a l i z m u s

min­

és elérzékenyülés nélkül. Nem f o n t o s az sem,

hogy mesébe illő ez a f o r d u l a t .

Az előző felvonás érték nélküli,

csak a szükségszerűség hatalmát hirdető d i s z h a r m o n i k u s j e l e n e t e i i s egyaránt e z t a f o r d u l a t o t

készítették elő, h i s z e n a mesébe illően

eltúlzott vasszükségszerüség c s a k i s a kibontakozás mesei harmóniá20 jábaü találhat h i t e l e s megalapozásra.

Különös s z i m m e t r i a ez: ha

nem szenvedjük végig hőseinkkel az irracionális világ szörnyűségeit h i t e l t e l e n v o l n a ez a csodás egymásratalálás. A nézőre g y a k o r o l t hatás éppen e kettősségben kihangsúlyozott. Megtörtént tehát az Egyes Számú Halálugrás. A néző a látvány hatására o l y a n ellentétező l e l k i

f o l y a m a t o k sodrába kerül, m e l y e k kölcsönösen lefojtják

egymást - s i r n i a és n e v e t n i e k e l l e n e , de sem e g y i k r e sera másikra n i n c s mód igazán. E találkozás önmagában i s megrendítő, h i s z e n m i n ­ den e l l e n e szólt. V a l l j u k b e , d r u k k o l t u n k ezért a találkozásért. Ugyanakkor jól t u d j u k , a találkozás lényegében l e h e t e t l e n , m e r t c s a k i s a fennálló világ-állapot kijátszása révén jöhetett létre, és mégis létrejött. A l e h e t e t l e n i g y lehetővé l e t t ,

a hihetetlent e l

k e l l hinnünk, a valószínűtlen t e l j e s valóságában áll előttünk, de nem a d a t i k meg a felszabadító sirás öröme. P e r i c l e s léte b e t e l j e s e ­ d e t t , m i n t egy g y e r e k hangos sirásra f a k a d . Meg a k a r j a o s z t a n i örö­ mét hü emberével, H e l i c a n u s s a l , de a hü ember a z t h i s z i , hogy főnö­ ke megháborodott. F i g y e l e m r e

méltó e l l e n p o n t : az öröm c s a k i s P e r i c -

lesé. És nevetnünk: i s k e l l e n e , mert a harmónia a végletekig csigá­ z o t t : P e r i c l e s a rázúduló örömzuhatágban m e g h a l l j a a szférák zené­ jét,

feltárul az "ötödik ajtó", szenvedései elnyerték végre-soká

távol Volt-értelmüket. íme i t t a bizonyíték, v o l t értelme mindannak ami történt v e l e , ha ez lehetséges, h a ez megtörténhetett! És Pe­ r i c l e s álmot lát, m e g j e l e n i k Diana i s t e n a s s z o n y , irány T a r s u s , o t t él T h a i s a . Marja álló univerzum

a K e t t e s Számú Halálugrás tanúi lehetünk. A f e n n ­

törvényeit kijátszották, nem i l y e n n e k ismerjük m i

ember és ember, ember és s o r s kapcsolatát. De sem s i r n i , sem n e v e t ­ ni

nem l e h e t már, t u d j u k jól, svindliről v a n i t t szó, vágyunk szó-

lal

meg i t t : m i l y e n szép i s v o l n a , ha a fennálló u n i v e r z u m a végső

harmónia törvényei s z e r i n t épülne f e l . lire.

Szükségünk van e r r e a s v i n d -

De a csa&B t éppen eléggé elleplezték előttünk ahhoz, hogy

már a befogadás pillanatában kissé kivülről szemléljük önnön tör­ vénytelen vágyunkat egy harmonikus

létezés után. I g y a k e l e t k e z e t t

feszültség e g y i k irányban sem találhat levezetést. P e r i c l e s

alig­

hogy feltámadott, a l i g h o g y összeállt benne a beteljesülés nagy él­ ménye, körültekint embertársai világában, és a gyógyult ember kótya gos optimizmusával és felelőtlenségével k e z d i intézni a s o r s o k a t . Marinát és a s z e r e l m e s L y s i m a c h u s t v e s z i észre először, s m i n t jó a t y a és gáláns nagyúr odaigéri n o k i leánya kezét. A szövegben sem­ mi utalás nem található M a r i n a véleményére, érzelmeire. Nem valószinü, hogy túlságosan m e g s z e r e t t e v o l n a L y s i m a c h u s t . A bordélybeli találkozás éppen nem v o l t a l k a l m a s a r r a , hogy kölcsönös vonzalom a l a k u l j o n k i közöttük. M a r i n a i l l e d e l m e s e n h a l l g a t . A n e g y e d i k

fel­

vonás után eléggé meglepő, hogy nem szól, hogy nem t i l t a k o z i k . M a r i na a nagy lázadó, az o u t - s i d e r nem lázad f e l ,

e kevéssé átgondolt

a t y a i szándék e l l e n . Keserű p i r u l a e 8, amit l e k e l l n y e l n i e n e k i i s és nekünk i s : bi

o l y a n kompromisszum, a m i ugyan nem r o m b o l j a l e koráb­

ellenállásának emlékét, de a diszharmónia ismét felerősödik a

játékban. Elfáradt v o l n a ? Vagy k e z d i átlátni az élet k e r e t e i t

for­

máló mechanizmusokat? Vagy a törvényesség elegendő ahhoz, hogy há­ zasságra lépjen L y s i m a c h u s s a l ? P e r i c l e s álma a darab e g y i k l e g g u n y o r o s a b b j e l e n e t e . A t r a n s z ­ cendens megoldás szükséglete i t t a legkézenfekvőbb és elutasítása is

i t t a leghatározottabb. A darab szereplői végülis állandóan az

i s t e n i r e n d r e h i v a t k o z t a k , az i s t e n i beavatkozás reményében tették amit t e t t e k , félszemmel m i n d i g felfelé p i s l o g v a , hogyan birálják e l

v i s e l t d o l g a i k a t az i s t e n e k . lines m e g j e l e n n e k az i s t e n e k i s , P e r i c ­ l e s rászolgált jóindulatukra, dicséretükre, D i a n a m e g v e r e g e t i lát,

a vál­

jól van, öcsi, jól v a n , jó voltál. Végül i s az i s t e n i r e n d

szempontjából sem mellékes, hogy P e r i c l e s hogyan interpretálja majd sorsát. P e r i c l e s végső összefoglalója felettébb tanulságos: E z t - ne többet. Ég, m a i kegyed Múltam s o k kinját játékká t e s z i . V. 3. p.409./ M i n d a z , amit e d d i g láttunk, nagyon kérdésessé t e s z i P e r i c l e s ön­ értékelését. Kérdésessé, m e r t nem lehetünk b i z t o s a k abban, hogy s o r s a , ha újra kezdhetné, nem ugyanúgy f u t n a - e végig, m i n t

amit

láttunk. S m i történt közben a bordéllyal? A transzcendenciától megfosz­ t o t t világ képviselőivel? Különös, de azok b i z o n y M a r i n a pénzén meg­ g a z d a g o d t a k , több lányt s z e r e z t e k b e , és felfuttatták a céget. Most már nem négy, hanem mondjuk 12 lánnyal üzemelnek. Végül i s az i s t e ­ nek

sem léptek f e l ellenük,, mesterségük tehát h i v a t a l o s r a n g o t k a ­

p o t t . És m i t szólhatunk az operett-fináléhoz h a s o n l a t o s elrendezési-játék láttán? M i n d e n k i összeborul, és éppen idejében érkezik a h i r : S i m o n i d e s király h a l o t t . P e r i c l e s és T h a i s a megy P e n t a p o l i s b a , L y s i ­ machus és M a r i n a k a p j a T y r u s t , elvégre a bordélybeli események után k e l l e m e t l e n v o l n a , ha Mitylenében maradnának. M o s t , hogy

mindenki

végülis jó révbe j u t o t t , n i n c s más hátra, össze k e l l f o g l a l n i a tör­ ténetet, jöhet az erkölcsi tanulság, a Hármas Számú Halálugrás. Gower p o n t o t t e s z történetünk v é g é r e .

21

Az utolsó j e l e n e t b e n a da­

r a b összes szereplője a s z i n e n van. O l y a n e z , m i n t az Utolsó ítélet. M i n d e n k i i t t v a n , A n t i o c h u s és leánya, H e l i c a n u s , a három halász /azóta i s várják a honoráriumot/. I t t vannak a lányok, a "Három Go82

nősz" és a gonosz t a r s u s i pár, C l e o n és D i o n y s a i s . Gower összeköti a szálakat, kipipálja a történéseket, mehetünk haza. A néző az e s ­ tétől a v a ló szerűt l e n s ég valóságosságának élményét k a p j a , a m i t meg­ fordítva o l y jól i s m e r , h i s z e n végülis efféle közegben él. A k k o r beszélhetünk s i k e r e s előadásról, ha a néző m i n d e n n a p j a i n a k megszo­ k o t t valószerűtlenségéit l e l e p l e z i , és a játék rámutat e mindenna­ p o k nem kevéssé irracionális jellegére; ha a b e f e j e z e t t réseiben m e g j e l e n i k a befejezetlenség kisértő ördöge.

tudatformák

II ESZTÉTIKAI PROBLÉMÁK A PERICLESBEN

T r a g i k u s f o r m a és n e m - t r a g i k u s

forma

Emiitettük, az utolsó k o r s z a k egésze rendkívül i z g a l m a s dráma­ elméleti szempontból i s . Elsősorban azért, m e r t i t t szemléletesen, e g y e t l e n k o r s z a k , e g y e t l e n életmű, a drámairodalom kiemelkedő élet­ müvének k e r e t e i n belül exponálhatok a t r a g i k u s f o r m a és n e m - t r a g i ­ kus f o r m a megközelítésének, értékelésének problémái. Megdönthetet­ l e n tény, hogy Shakespeare utolsó korszakában nem i r t többé tragé­ diát, hogy a közizlés i s a romance felé tolódott e l . A t r a g i k u s életérzés, a t r a g i k u s világlátás elveszítette műfajteremtő a k t u a ­ litását. E l a v u l t , h i s z e n ehhez megfelelő t e r e p , tápláló energiák, a történelmi kibontakozás lehetősége, t u d a t a ,

az egyéni s o r s végze­

t e mögött i s működő rendezőelv, történelmi felhajtóerő pátosza, perspektívája szüksége s ^Világosan látható ez a probléma a romance-ember és a t r a g i k u s ember különbségében. A kettő eltérő

formakon-

stituáló erővé válik.A t r a g i k u s ember sorsát önmeghatározásának erői meredek röppályán repítik a kiteljesítő halál felé. A romance-ember kontrollálatlan, halálos szenvedélyekkel, ellenőrizhetetlen hullámzású, csapongó j e l l e m m e l v a n megverve vagy megáldva, s háta mögött sorsát i d e g e n h a t a l m a k előre elrendezték már. Sajátos megkö­ zelítési szempontot nyerhetünk i t t

a n a p j a i n k b a n i s n a p i r e n d e n lévő,

lehetséges drámai formák körül zajló vitákhoz. Eléggé kézenfekvő u g y a n i s előre e l r e n d e l t minőségi különbséget tételezni a tragédia és a tőle különböző műfajok között. M i n d e n e s e t r e

elgondolkoztató

jelenség, hogy az esztétikai kánonok örök hivatkozási a l a p j a , a D

Nagy T r a g i k u s Forma szülőatyja, W i l l i a m Shakespeare sem v o l t képes

már -tragédiát a l k o t n i . S úgy tűnik, szerzőnk ugyancsak b a j b a kerül­ n e , ha ma élne, ha ma k e l l e n e H a m l e t - , L e a r - , Rómeó és Júlia-rangú tragédiát létrehoznia. A H a m l e t , a L e a r megírásához egy egész k o r s z a k atmoszférájára, mé­ l y e n átélt és k i h o r d o t t , m e g j e l e n i t e t t konfliktus-rendszerére, és a meglévő p r e d r a m a t i k u s , féldramatikus formák h a l l a t l a n gazdagságá­ r a v o l t szükség. B k o r s z e l l e m elényészésévei, p o n t o s a b b a n p r o b l e m a ­ tikussá válásával problematikussá vált, majd e l i s enyészett a k i ­ vételes p i l l a n a t r i t k a tüneménye: a s h a k e s p e a r e - i tragédia, hogy minőségileg más műfajoknak a d j a át a helyét, még szerzője életmüvén belül. A szinház funkciója i s meg k e l l e t t változzék, éppen ha a u t e n ­ t i k u s kivánt m a r a d n i , éppen ha az emberek létében nap-mint-nap

fel­

vetődő létproblémákra kivánt a maga eszközeivel reflektálni, E meg­ változott h e l y z e t létrehozta a k o r s z a k népszerű drámai formáját, a romance-ot. Az esztétika a darab történelmi funkcióját a k k o r érthe­ ti

meg valójában, ha nem esztétikai utópiákat kreál, nem a l k a l m a z ­

hat a t l a n

kánonok dicsőségét z e n g i , hanem a r r a a kérdésre k e r e s i a

választ, hogy a d a r a b m i l y e n esztétikai újdonságot h o z o t t ,

sike­

rült-e k i v i t e l e z n i e rendezőelvét. Hogyan építkezik a romance, m i l y e n esztétikai problémákkal k e l l számolnunk? M i v e l most c s a k a P e r i c l e s esztétikai, tipológiai meg­ közelítése f o n t o s , a romance csak a n n y i b a n jön i t t számításba m i n t tágabb k e r e t , amennyiben

éppen a Pérleléshez kapcsolódik a shake­

s p e a r e - i korszakváltás, áttérés a romance műfajára. I t t mindenek­ előtt a t r a n s z c e n z u s , a létperspektiva problémájával k e l l

foglalkoz­

nunk. E d a r a b értelmezése, esztétikai közegének felfejtése i s e szál mentén képzelhető e l . Lukács György már idézett cikkében a romance-ot a mesének megfelelő drámai műfajként f o g j a f e l . S z e r i n t e a mese és

igy

a romance anyaga i s művészileg p r o b l e m a t i k u s , m i v e l a mesés

"magasan a művészi kifejezhetőség fölött v a n " .

1

Ez a megállapítás

önmagában i s j e l z i a formával k a p c s o l a t o s nehézségeket, h i s z e n a romance az értékfelbomlás létállapotának édesgyermeke. Lukács s z a ­ vaival:

"...a romance világa úgy van felépítve, hogy benne különbö­

ző való ságrét egek kereszteződnek, sokasodnak és váltakoznak, melyek 2 közül e g y i k sem léphet f e l az abszolút érvényesség igényével." a h o l hiányzik az abszolút érvényesség formakonstituáló

i

Am

archimedesi

p o n t j a , o t t nem, vagy csak erős kivételképpen lehetséges o l y a n mü­ vet

alkotni,

amely r e n d e l k e z i k e z z e l az abszolút érvényű

formacent­

rummal. /A tragédiában ez a c e n t r u m a nagy egyéniség küzdelme a u t o ­ nómiájáért és e nagy egyéniség halála, tehát a lét t r a g i k u s p e r s ­ pektíva j a . / Megállapít ásunk talán kissé t a u t o l o g i k u s , ám mindenkép­ pen perdöntő jelentőségű a t r a g i k u s f o r m a - n e m - t r a g i k u s

forma v i ­

szályában. A művész felé nyomuló lét szituáció - túl a megformálás mindenkori

nehézségén - töredékes, és ezért, j o b b hiján, a f o r m a i s

töredékessé válik. Természetes, a töredékes formának i s vannak mégpedig felettébb i z g a l m a s - törvényszerűségei, h i s z e n e f o r m a e l e m e i i s kihívják és feltételezik egymást. A P e r i c l e s márcsak azért i s f o n t o s számunkra, m e r t r a j t a közvetlenül lemérhetők, köz­ vetlenül tanulmányozhatók a f o r m a radikális megújítására t e t t lé­ pések, kísérletek. Hogyan szabályozza a P e r i c l e s /és tágabban a r o ­ mance/ a befogadás lehetőségét, módját? Lukács romance-tanulmánya i s a modern dráma kihívására próbál meg választ k e r e s n i . Elemzésé­ ben nagyvonalú kísérletet t e s z a r r a , hogy szemben a modern dráma transzcendencia-nélküli univerzumával, o l y a n drámai formát mutasson f e l , amely képes a transzcendenciát integrálni, de hőseit mégsem hajtja

a halálba. "A modern dráma képtelen megtalálni az átmenetet

a transzcendenciához, az irracionalitás valódi értelméhez és megszünbetve-megőrzéséhez."^ Lukács koncepciója s z e r i n t a romance-ban és a mesében "létezik egy o l y a n , mindent besugárzó csodálatos b e ­ teljesülés, ami minden g o n o s z t e t t e t , szerencsétlenséget csak i d e i g ­ l e n e s n e k , a végső megvilágosodó harmónia szükséges lépcsőfokának w

t e k i n t . " ^ "A romance stilizációs e l v e a t r a n s z c e n d e n c i a .

• Ez a drá­

ma lehetséges értelmezéseinek körét i s leszükiti, h i s z e n - m i n t mondja - szemben a tragédia önmagára a l a p o z o t t , s z i m b o l i k u s világá­ v a l , a romance formája önmagán túlmutató, a l l e g o r i k u s . Lukácsnak minden b i z o n n y a l i g a z a v a n a romance-forma egészét nézve, sőt a P e r i c l e s vonatkozásában i s . Tény, hogy mindazok, a k i k elmélyedtek a

P e r i c l e s világában, hasonló koncepció talaján fejtették f e l a mü­

v e t . Dolgozatomban o l y a n értelmezés felé próbáltam közeledni, amely s z a k i t a d i d a k s z i s , a morál, a csoda, a t r a n s z c e n d e n c i a f e n t

kifej­

t e t t változataival, és amely a t r a n s z c e n d e n c i a hiányára, eltűnésé­ r e , lehetetlenné válására a l a p o z . A P e r i e l e s b e n - m i n t láttuk - s o k ­ k a l inkább a t r a n s z c e n d e n c i a hiányát, m i n t meglétét találhatjuk, a felsőbb elrendezés iránti szükségletet inkább, m i n t ennek hatékony­ ságát. A darab f e l m u t a t j a és l e i s l e p l e z i e törvénytelen vágyat, de szó sem l e h e t valódi happy-endről. S o k k a l inkább a happy-end l e ­ leplezéséről. A műfaji besorolás lépcsői a következők. A legáltalánosabban h a s z ­ nált, általánosan e l f o g a d o t t t e r m i n u s a "romance" és a "sötét víg­ játék" vagy a tragikomédia besorolás. Szükitésben két eltérő elkép­ zeléssel találkozhatunk: 1. a P e r i c l e s = mirákulum; 2. a P e r i c l e s = moralitás-játék. /Talán nem véletlen, hogy a darab legérzékenyebb elemzője, J o a n H a r t w i g megkerüli a kérdést./ Meggyőződésem, hogy a d a r a b sem nem moralitás, sem nem mirákulum, hanem anti-moralitás és

anti-mirákulum. Az alábbiakban e z t szeretném i g a z o l n i . A moralitás-koncepció legkonzekvensebb kifejtését G. W i l s o n - K n i g h t kiváló t a 7 nulmanya nyújtja. ' K n i g h t Shakespeare utolsó korszakában a m i t o s z és c s o d a elemeinek

beáramlását, a keresztényi érzésvilág, létlátás

formaötvöző szerepét t a r t j a meghatározónak. Elemzésének központi elve a transzcendens

megoldásokkal való s z e l l e m i azonosulás, s ezen

az a l a p o n magasra értékeli a P e r i c l e s esztétikai teljesitményét. "A P e r i c l e s t s h a k e s p e a r e - i

moralitásjátéknak tekinthetjük. Az e p i ­

lógus e z t elég nyilvánvalóan i g a z o l j a : noha nem szolgáltat igazsá­ g o t a l e g f o n t o s a b b j e l e n e t e k esetében, melyek i g y az egész fölé t o r n y o s u l n a k , s nagy hibát követnénk e l , he e j e l e n e t e k e t

szoros

összefüggésbe hoznánk bármely eddig i s m e r t drámatipussal. Bármit i s g o n d o l j u n k felőlük, ezek spontán, újszerű fejlemények."

/A " l e g ­

f o n t o s a b b j e l e n e t e k " minden b i z o n n y a l a I V . felvonás egészét

ille­

tik./ Koncepcióját az egyes szereplők i s t e n i vonatkozásainak számbavéte­ lével i g a z o l j a , s e z z e l a transzcendencia-problémát ő i s fő művé­ s z i elvvé lépteti elő: "A P e r i c l e s t l e g n a g y o b b p i l l a n a t a i b a n az ember egyetemes végzetének e r e j e h a t j a át."^ Ez az "egyetemes vég­ z e t " meglehetős közeli rokonságban áll a keresztény m i s z t i k a s z e l ­ lemével. A t r a n s z c e n d e n c i a koncepciójában sem elsősorban m i n t tétikai v e h i k u l u m , de m i n t élet élmény, világlátás, m i n t

esz­

ideologi-

kum jön számitásba. Ezen ideológiai preformaitsága ellenére, v a g y tán éppen ezért, K n i g h t nagy érzékenységgel e l e m z i a P e r i c l e s r o mance-voltából adódó esztétikai problémákat. "A Shakespeare-dráma, m i n t látjuk, r e a l i s z t i k u s módon nyomul előre a m i t o s z és a p a r a b o ­ l a felé. ... A tragédia mélysége és r e a l i z m u s a i t t kezetében j e l e n i k meg. A s h a k e s p e a r e - i

a romance s z e r ­

művészet két véglete, az

örömteli és a szomorú, egy újfajta, s látszólag l e h e t e t l e n i g a z ­ ságban egyesül. M i n t h a a Lear király és Athéni Timon kompozicioná­ lis

és mögöttes t a p a s z t a l a t a i nem állnának szükségképpen ellentét­

ben a happy-enddel, hanem ebben érnék e l t e l j e s beteljesülésüket. I n n e n származik a lélegzetelállító meglepetés, a csoda és reveláció az újra-találkozáskor, és a csodatevő Cerimon hathatós bemutatása."

1 0

E z t a moralitás-koncepciót f o g a d j a e l Kéry László i s s

'A módszer

inkább az erkölcsi tanítómesteréé, nem a r e a l i s z t i k u s drámáé. P r o b ­ léma nélküli állhatatosság Marinában, h i r t e l e n megtérés a "bűnösök* részéről: m i n t h a a moralitások s z e l l e m e éledne újjá."

"A tanulság­

n a k ez a morális-vallásos szellemű levonása f i g y e l m e z t e t a darab 11 e g y i k fő gyengéjére..." . 12 A mirákulum-koncepciót P. D. H o e n i g e r f e j t i k i .

Módszerével a k o ­

rábbi, A n g l i a - s z e r t e i s m e r t , a s z e n t e k életével foglalkozó mirákulumok és a P e r i c l e s rokonságát m u t a t j a k i . Meggyőzően b i z o n y i t j a k o r a b e l i "népi vallásos dráma" lehetséges hatását, s felfogása s z e ­ r i n t a P e r i c l e s laicizálódott, világivá alakított mirákulum. A p o ­ puláris sz inját szás, az egyházi l i t u r g i a ,

a különböző állami ünnep­

ségek liturgiája, a látványos masque-játék közismert szcenikát, dramaturgiát, mozgás- és g e s z t u s k i n c s e t kölcsönözhetett a kényszerű megújulás felé tekintő drámának. H o e n i g e r t idézem: "nemcsak a törté­ n e t anyaga és a magyarázó kórus középkori, de az eredendő drámai f o r m a . . . A mirákulumokat 1100-1580 között játszották A n g l i a - s z e r t e , és ez a hosszantartó tradició a l i g h a m a r a d t hatástalan az Erzsébet1

- k o r hivatásos drámaíróinál." ^ Bár j o g o s n a k és meggyőzőnek t a r t o m a rokonság koncepcióját, úgy vélem, H o e n i g e r elmélete támadható. Egyrészt nem ad választ a r r a a kérdésre, hogy Shakespeare miért ép-

pen e k k o r nyúl e hagyományhoz / a r a i t minden b i z o n n y a l nagyon jól i s ­ m e r t / i l y e n hangsúlyosan, másrészt e l h a n y a g o l j a az értékválság, perspektivaválság és a f o r m a összefüggésének vizsgálatát, harmad­ részt m e g f e l e d k e z i k arról, hogy maga a darab o l y a n n y i r a a b s z u r d , hogy kizárja a h a r m o n i k u s befejezés lehetőségét. Mindez nagyon mé­ l y e n Összefügg a d a r a b értelmezésével. Addig j u t o t t u n k tehát, hogy a P e r i c l e s nem moralitás, nem i s mirákulum, bár e z e k f o r m a c s o n k j a i ­ ból épitkezik, és a töredékes formát hasonló módokon s z e r v e z i meg. Jogos-e egyáltalán a további vizsgálódás? Nem j o b b - e , ha a műről beszélünk mindössze, s nem r o m b o l j u k l e e s e t l e g e s hatását e f e l e s ­ l e g e s n e k tünő elmélkedéssel? Ugy vélem, j o g o s ez a munka. Konszen­ z u s t szeretnénk a P e r i c l e s köré t e r e m t e n i , s ehhez szükséges a t u ­ dományos elemzés felé irányuló szempontok felhasználása. M i n d e z t azért k e l l e t t elmondanunk, m e r t m i n d e d d i g nem merült f e l - tudomá­ som s z e r i n t - érdemi o p p o z i c i o a P e r i c l e s formájával k a p c s o l a t b a n . E f o r m a - t u d a t , s e f o r m a jelentése elég mélyen meggyökeresedett /illetve:

i t t h o n még k i sem a l a k u l t / ahhoz, hogy új jelentéseket

próbáljunk f e l k u t a t n i . P e t e r S z o n d i g o n d o l a t a p o n t o s a n megvilágít j a M

problémánkat: A müvek formája tehát sohasem látszik kérdésesnek, ezért a f o r m a jelentésének felismeréséhez többnyire o l y a n k o r o k b a n jutunk e l ,

amikor a v a l a h a kérdésre nem méltatott d o l g o k kérdéses-

se, a m a g a t o l értetődő p e d i g problémává válik," Harmónia és diszharmónia áll a P e r i c l e s vizsgálódása középpontjában. Az értelmezés magvában i s harmónia-diszharmónia váltakozása k e l l álljon. M i n t u t a l t a m rá, nem értek egyet a kiváló P e r i c l e s - t a n u l mányt felvonultató G. W i l s o n K n i g h t , Joan H a r t w i g és F. D. H o e n i g e r , v a l a m i n t Anne R i g h t e r álláspontjával, noha munkájuk mindenképpen a P e r i c l e s elismertetését, j o b b megértését eredményezte. Mégis, úgy

érzem, álláspontjuk közös - létértelmező - szűkösségen, a mü e g y ­ irányú leszűkítésén a l a p s z i k . N e v e z e t e s e n a z o n , hogy átsiklanak a mü f e l e t t e d i s z h a r m o n i k u s , i r o n i k u s , gúnyos, g r o t e s z k e l e m e i n , hogy e tényezőket csak a mü egyes j e l e n e t e i r e , nem p e d i g egészére t e r ­ j e s z t i k k i . Elemzésemben o l y a n megközelítésre t e t t e m kisérletet, amely a mü egészére próbálja i g a z o l n i a t r a g i k o m i k u s j e l l e g e t . 15 R i g h t e r t az álom és valóság határán élő ember;

y

Anne

Hoenigert a gond­

viselés által megsegített ember; J o a n H a r t w i g o t a c s o d a revelációját újra felfedező, megújuló ember érdekelte a darabból,

G. W i l s o n

K n i g h t p e d i g a lesújtott és f e l e m e l t ember egyetemes sorsát látta meg a P e r i c l e s s o r a i b a n . Meggyőződésem s z e r i n t a d a r a b ellenük s z a ­ v a z . A négativités, a diszharmónia erői az utolsó p i l l a n a t i g haté­ k o n y a k , happy endről - véleményem s z e r i n t - szó sem l e h e t . A d a r a b minden mesei közege, látványossága, görögtüze ellenére sem oldható f e l harmóniában. Történeti oldalról közelítve a d o l g o t , mindenekelőtt a darab m a n i ­ e r i s t a jellegével k e l l számot vetnünk. Az utolsó k o r s z a k b a n felerő­ södnek a korábbi, reneszánsz életérzésnek alárendelt tendenciák, a perspektíva i t t már e g y r e haloványabb, a P e r i c l e s b e n p e d i g jósze­ rével perspektiválatlan, regulálatlan sorserők vetélkednek. A Pe­ r i c l e s kapcsán i s telitalálat A r n o l d Hauser Don Quijötére v o n a t k o ­ zó megjegyzése: " C e r v a n t e s müvében tehát nem a l o v a g i életszemlé­ l e t i r o n i k u s kezelése v o l t az ú j , hanem m i n d a két világ, az i d e a ­ l i s t a - r o m a n t i k u s és a r e a l i s t a - r a c i o n a l i s t a világ megkérdőjelezése. Uj v o l t

az a g o n d o l a t , hogy az eszme megvalósíthatatlan a valóság­ 1

b a n , és hogy a valóság nem redukálható az eszmére." ^ I n n e n l e s z érthető, hogy miért nem moralitás, és miért nem miráku­ lum müfaju a P e r i c l e s . Nem l e h e t változatlan formában felhasználni

az előzményeket. H o e n i g e r i s , K n i g h t i s abban téved, hogy m e g f e l e d ­ k e z i k az e m b e r i , társadalmi élet időtényezőjéről, arról, hogy a mü a saját világ kérdéseire k e l l válaszokat a d j o n . Ismét H a u s e r t idé­ zem: "Az az erkölcsi álláspont, amely i g a z o l n i akarván az i s t e n i eszmével való ellentétet és a világ szavát akarván érvényre j u t t a t ­ n i az ég szavával szemben, a középkori világnézet szempontjából 18 t e l j e s képtelenség l e t t v o l n a . "

De emlékezzünk c s a k v i s s z a Pe­

r i c l e s égostorozó, lázadó istenkáromlására a I I I .

felvonás 1 . j e l e -

19 netében,

?

G o n d o l j u k csak meg, a darab szereplőinek nagy része o l y ­

a n n y i r a kivül áll az i s t e n i igazságszolgáltatáson, hogy még a végső fejtetőre állított Utolsó ítélet sem módosíthatja e z t a képet, hogy szóba sem kerül a nyilvánosház e l l e n i büntetés. M i n d e z a r r a m u t a t , hogy a P e r i c l e s létproblémái m e g o l d h a t a t l a n o k a középkori mirákulum k e r e t e i n belül, szét k e l l feszíteni e z e k e t a k e r e t e k e t . A széttört f o r m a már a l k a l m a s l e s z a kommunikálásra, h i s z e n a saját képére formálja m i n d a z t , ami k a p c s o l a t h a került v e l e . Áttérve a mü formaproblémáinak vizsgálatára, úgy vélem, Joan H a r t w i g h e l y e s e n m u t a t rá az elemzés szükségszerűen adódó kiinduló­ pontjára: "Ha mégis feltesszük, hogy a d a r a b o t egyedül

Shakespeare

i r t a , a f e l a d a t az l e s z , hogy megtaláljuk a művészi célkitűzést ab­ b a n , a m i t egyébként csak darabos technikának vélnénk..."

20

Ez a k i ­

indulópont áthidalja az összes jelentkező filológiai problémát, m i v e l érdeke a darab értékeinek feltárása. Kiindulópontunk birtoká­ b a n leszögezhetjük: a P e r i c l e s esztétikai s z e r k e z e t e i , f o r m a i

ele­

mei meglepő összhangot m u t a t n a k , mind egymáshoz, m i n d p e d i g a d a r a b általunk feltételezett jelentéssikjához képest. Az alábbiakban i g a z o l n u n k k e l l e megfelelést.

A töredékes f o r m a megközelítése M a n i e r i s t a mü esetében az értékelés, elemzés f e l a d a t a tovább b o ­ nyolódik, h i s z e n i t t

a mü nem zárt formák o r g a n i k u s

nem i n o r g a n i k u s r e n d s z e r

/itt

mindkét f o g a l o m

rendszere, ha­

hangsúlyos/. F e l a d a ­

t u n k tehát az, hogy feltárjuk az i n o r g a n i k u s , töredékes, összefüg­ géstelen formák, s z e r k e z e t e k

mögött a r e n d s z e r t . A töredékes mü i s

r e n d e l k e z i k - méghozzá felettébb i z g a l m a s

- általános törvényszerű­

ségekkel. M i n t láthattuk, a P e r i c l e s létérzése, létértelmezése a b i ­ zonytalanságon, a kiszámíthatatlan f o r d u l a t o k o n a l a p u l . I g y a mü több, egymást radikálisan tagadó létérzés, léttendencia párviadala - ennek megfelelően az esztétikai közegben i s több, c s a l a f i n t a á t ­ menetekkel megoldott,

s z e r k e z e t i tényezővel számolhatunk. A m a n i e r i s ­

t a mü jellegzetességeit nagyon szemléletesen r a g a d j a meg A r n o l d Häuser: a m a n i e r i s t a mü alapvető sajátossága a formálódó f o r m a f e l ­ mutatása - a művész "a kialakulás és növekedés állapotában a d j a át 21 a közönségnek"

a müvet. A kidolgozás ezért e g y e n e t l e n , " h o l v i r ­

tuóz és f i n o m , h o l g o n d a t l a n és n y e r s . . . Az ábrázolás g r o t e s z k mó22 d o n szeszélyes, a struktúra önkényes, formátlan és mértéktelen". A t r a g i k u m komikus o l d a l a i és a komikum t r a g i k u s o l d a l a i bukkannak fel

gyakran egészen váratlanul. "Jellemzőek a filmszerű e l k a l a n d o -

zások és áttünések." ^ G o n d o l a t a i

izgalmas

Lukács idézett romance-interpretációjávai:

módon csengenek össze 24 "Manierista a r e a l i s t a

és f a n t a s z t i k u s stíluselemeknek, a részletek naturalizmusának és az egész koncepció irreális voltának keveredése, az i d e a l i s t a l o v a g ­ regények és a vulgáris p i k a r e s z k elbeszélés sajátosságainak az egye­ 2

sítése..." ^ Mindez s z i n t e szó s z e r i n t alkalmazható a P e r i c l e s épít­ kezésmódjára i s . Nem i s m e r e k összefoglaló jellegű tanulmányt a ma­ n i e r i s t a drámáról. A romance minden b i z o n n y a l tágasabb kategória,

bár a drámai f o r m a m a n i e r i s t a

deformációjának e g y i k lehetséges v á l ­

t o z a t a . Ha a P e r i e l e s t szélesebb összefüggésben próbáljuk megérte­ n i - talán nem i s l e s z meglepő, ha a b r e c h t i drámaelméletben érde­ kes,

a P e r i c l e s elemzésében felhasználandó megállapításokra bukka—

nnk.

A K i s Organonban k i f e j t e t t

epikus-szinház elmélet u g y a n i s k i ­

sebb-nagyobb átfedésekkel alkalmazható a P e r i c l e s r e i s .

Létérzés és utópia E drámatipus hőse nem a hősi keresztény idők fáklyalelkü i s t e n ­ keresője, mégcsak nem i s az e n g e s z t e l h e t e t l e n

puritán h a r c o s , nem

i s a mesék jó királya, de o l y a n s z u b j e k t u m , k i t történetének hullá­ mai

magukkal s o d o r n a k , a k i képtelen önmagát eszméi és környező élet­

anyaga p a r a n c s a i s z e r i n t megformálni. S e " m a r i o n e t t - f igurák

M

ter­

mészetszerűen felettébb ellentmondásos v i s z o n y b a n állnak a t r a n s z cendenciával, de K n i g h t és a többi j e l e s elemző koncepciójából ez az ellentmondásosság t e l j e s egészében hiányzik. I t t m i n d e n k i az i s t e n e k r e h i v a t k o z i k , az i s t e n e k k e l i g a z o l j a gyarló t e t t e i t , és ez igaz

a z s a r n o k r a i s és i g a z Marinára i s . További lehetséges érv,

hogy éppen a Knightnál a I V . felvonás marad értelmezés nélkül, az 26 a rész, amely kilóg a definiciók bugyrából.

De túl e z e n , a k o n ­

cepció főként azért válik problematikussá, m e r t ennek alapján elég n e h e z e n képzelhető e l valóban aktuális P e r i e l e s-előadás. H i s z e n i g y a d a r a b nézője s z e n t e l t könnyeket s i r v a könnyűszerrel küldheti v i s z sza a feledés homályába a misztikában üdvözült amőba-lény e k e t ; i t t a szétszabdalt világra i s t e n i pecsétet ütöttek, s a végső

konstruk­

cióban visszavették a P e r i c l e s nyomasztó felismeréseit. E dráma nézőinek v i g a s z r a

és létbizalomra v o l n a szüksége, egy

o l y a n világban, amely nem kinál v i g a s z t , amely nem csillapítja, ám

elmélyíti a szorongató félelmeket, amely relativitásának kinzó él­ ményét tárja nap m i n t nap szemünk elé. A darab s z e r k e z e t e nézőjében van hát megalapozva, benne, k i t világának h a t a l m a i a t r a n s z c e n d e n ­ c i a felé k e r g e t n e k , de m i n d i g e l i n d u l v a

m i n d i g visszahátrál, benne,

a k i n e k pótolhatatlan szükséglete, hogy létproblémái bármi áron meg­ oldassanak,

de m e r t e létproblémák nem oldódnak meg, nem oldódhatnak

meg bármi áron, feleslegessé válik, lelepleződik az egész t r a n s z ­ cendens hókuszpókusz, A d a r a b meghatározó élménye éppen e z , a n o s z ­ t a l g i k u s , rezignált sóvárgás, a l e h e t e t l e n

vágya az evilági b e t e l j e ­

sülés lehetőségének elvesztésével. Ezért k i m o n d h a t j u k , hogy a Periclesben rolt

nincs helye a transzcendens

megoldásoknak, sőt a f e l s o ­

szerzők véleményével szemben - a l e g j o b b e s e t b e n i s - a n t i -

- m o r a l i t ásnak, a moralitás leleplező jenek tekinthetjük. A t r a n s z c e n d e n c i a korábbi, vallásos vagy keresztesvitézi válasz­ tásának lehetőségei elenyésztek. De hogy f e l l e h e s s e n épiteni az életet, szükség v a n a t r a n s z c e n d e n c i a valamiféle - már már bohózati • akarására. A feltámadások, az egymásratalálások, a felszabadulások - miért tagadnánk - megrendítőek a néző számára. És m i , a t i s z t a ér­ tékek, t i s z t a s z i n e k és a t i s z t a jövő rezignált h i v e i egyek vagyunk e találkozásokban: utópiánkra ismerünk. A bünbeesettek reménytelen reménye e z , s még k e g y e t l e n e b b , még gyötrőbb, h a nem önként, ám e l ­ lenállva, f o g c s i k o r g a t v a kényszerültek b e l e a h e l y z e t uniformisába. Lefelé hajló k o r h o z h a t t a c s a k létre e k e g y e t l e n mesejátékot. O l y kor,

mely jóllehet mélységesen tisztában v a n hanyatlásával, s némi­

l e g át i s látja e hanyatlás o k a i t , de megszüntetésének eszközeit a s o r s h a t a l m a i nem az ő kezébe helyezték l e . A lehetőségről, egymás megtalálásának lehetőségéről, akár a halálból való visszatérés l e ­ hetőségéről, s e lehetetlenség gyötrő tudatával való szemérmetlen

játékról v a n szó inkább a drámában, mert hát a l e h e t e t l e n t , a kivé­ t e l e s n e k i s ritkán k e l l

i t t hihetővé, átélhetővé t e n n i .

Csakúgy,

m i n t az egész utolsó periódus esetében, a játék nem o l d j a f e l az igy

m e g m u t a t o t t p a r a d o x o n o k a t , sőt annál hatékonyabb az előadás,

mennél j o b b a n kiélezi és a nézőnek f e s z i t i őket. S i t t érkeztünk v i s s z a e r e d e t i problémánkhoz. A moralitás nem t u d , s nem i s a k a r válaszolni e z e k r e az e r e t n e k kérdésekre. A moralitás m o n o l i t , s l e z^:t

univerzuma minden kérdésre egyformán visszhangzó választ k i -

mál. A P e r i c l e s tehát nem l e h e t moralitás. S m i v e l n i n c s e n e k előirt válaszok, a mese l e s z az a k e r e t , melyben legalább a kérdések művé­ szi

megfogalmazására mód n y i l i k .

I t t a sorskérdéseket a végsőkig

l e h e t élezni, és m e r t a k i m e n e t e l s z i n t e tetszőleges l e h e t , és a vá­ l a s z t ebben a felettébb kétes, felettébb homályos közegben k e l l ér­ t e l m e z n i , h i s z e n a válaszadás feltételezése már magában i s kissé mulatságos buzgólkodásnak tűnik, az előzmények ismeretében. S m e r t a f e l m u t a t o t t sorsproblémák valóságos feloldására n i n c s túl s o k r e ­ mény, a felmutatás aktusában f e l k e l l tárni e z t a lehetetlenséget i s . A d a r a b i g y közelit a néző világához, hogy a közelítéssel e g y ­ s z e r s m i n d e l i s i d e g e n i t s e n tőle - h i s z e n c s a k meséről v a n szó és az előadás menetét megszabó vezérlő k é z , éppen a "csomók megkö­ tésekor" f i t y i s z t m u t a t a n a i v néző happy e n d utáni vágyának. B e r t o l t B r e c h t i g y értelmezi e l e m z e t t problémánkat, a K i s Organonban: "A szinház legfőbb kötelessége a mese értelmezése és ügyes e l ­ 2

idegenítési hatások révén való közvetitése l e s z . " ^ De e z z e l újabb problémához érkeztünk. A mesei atmoszféra funkciója a játékhoz, mind a részekhez, m i n d az egészhez a néző modális viszonyát a m e s e i közeg szabályozza. A mese már önmagában i s paradox jellegű. I n n e n t u d j u k meg

komolyan

k e l l - e vennünk a látványt, v a g y éppenséggel nevetnünk k e l l a d o l ­ gon. A mese - i t t

az egész romance - műfaj középponti stilizációs

elveként a t r a n s z c e n z u s hordozója. I g y a műforma legitimáló e r e j e folytán mindent b e k e b e l e z ,

ami Csak érintkezésbe kerül v e l e , m i n ­

d e n t átgyúr és a saját képére formál, véletlennek és szükségszerű­ nek, lehetőnek és l e h e t e t l e n n e k s o k k a l t a szabadabb, a m i n d e n n a p i élet burjánzó képlékenysége felé s o k k a l n y i t o t t a b b megjelenítését t e s z i lehetővé, m i n t a t r a g i k u s forma. Lukács rendkívüli élességgel érzékeli az i t t

megjelenő kettősséget; "A romance-ban a földi

racionális és t r a n s z c e n d e n s

ir­

ellentéte és egysége feszül, az élet­

közelség istenközelséget j e l e n t " , a kettő f o l y a m a t o s a n egymásba28 játszik.

/Koncepcióm s z e r i n t a darab distanciát t e r e m t az i s t e n ­

ség felé törő a k a r a t és megvalósulása közé./ Itt

a véletlenek mögött meg nem jelenő, ábrázolatlan /és ábrázol­

h a t a t l a n / , de bízvást gyanitható törvény munkál, az emberi önmeg­ határozás, önmegvalósítás utáni vágy felemelő és beteljesítő t u d a ­ t a , és az e z z e l k a p c s o l a t o s rezignáció leleplező e r e j e . A P e r i c l e s megszületésével a t r a g i k u m ormairól l e z u h a n t Shakespeare-dráma t e ­ hát m e g t e s z i első, határozott lépéseit a f o r m a radikális megújítá­ sának irányában. H o l van már az a b o l d o g idő, H a m l e t négyórás Tegyem - ne tegyem töprengésének i d e j e , a drámai lét elillanó l e ­ hetőségének i d e j e ? I t t

egy szétesett, s f o l y t o n o s a n széteső világ

kívánkozik f o r m a után, de hogy megosztottsága még esztétikailag releváns maradhasson, még reguláiható l e g y e n , a dráma a mes^-közeg felé f o r d u l , h i s z e n i g y legalább életben maradhat. /

A d a r a b felettébb i n k o h e r e n s cselekménye f i t t y e t hány minden "előírásszerű" drámaszerkesztési módnak. Tulajdonképpeni témája sem tűnik különösen a l k a l m a s n a k drámai feldolgozásra: túlságosan cselekményes, túlságosan h i h e t e t l e n e k f o r d u l a t a i s t b . A d a r a b o t minden lehetséges módon eltávolítják a nézőtől, a nézőt, m i n t B r e c h t mondja: "szembeállítják a cselekménnyel" - a h e l y e t t , hogy " b e l e b o 2

nyolitanák a cselekménybe és elhasználnák aktivitását". ^ "A c s e ­ lekmény többé már nem egyeduralkodó a színpadon, ezért nem i s t u d j a az előadásidőt a "most" abszolút egymásutánjaivá változtatni. Az előadás j e l e n e m i n d i g tágasabb, m i n t a cselekményé: ezért nemcsak

30 a k i m e n e t e l , hanem a cselekmény múltja i s érdekessé válik. "^

Igaz,

P e t e r Szondi a modern drámafejlődés tanulságai alapján f o g a l m a z t a meg f e n t i tézisét, de mindez kétséget kizáróan érvényes az egész romance-korszak esetében i s . A néző nem merülhet b e l e a cselekmény­ be, nem f e l e d k e z h e t meg önmagáról, játék közben spekulálnia k e l l , h i s z e n nagyobb szabadságot k a p o t t a drámaírótól. "A dramatikuscél­ irányosság helyét az elidőzés és elmélkedés e p i k u s szabadsága f o g ­ lalja el."^

1

De ha a nézőt már nem s z i p p a n t h a t j a be a cselekmény,

ha képes l e s z távolmaradni tőle: e z z e l nemcsak a néző, de a c s e l e k ­ 2

mény i s f e l s z a b a d u l t : "kanyargóssá",^ vagy Arisztotelész

szelle­

mében "epizodikussá"^ válik. L o g i k u s következmény, hogy az egyes epizódok időben széthúzódnak és relativizálódnak. E ralativizálódás egyrészt élményszerű, másrészt közvetlen hatásában i s - t u d a t i vá­ l a s z o k a t , feldolgozást igényel. "Minden j e l e n e t önmagáért á l l " ^ mondja B r e c h t , és i g y j o g o s a n várhatja e l nézőjétől a s z e l l e m i a k ­ tivitást, a látvány értelmezésében meghozandó döntéseket. A P e r i c ­ les

kapcsán különös j o g g a l - már metaforái okán i s - idézhető s z e l -

lemes d r a m a t u r g i a i krédója: " M i v e l a közönséget nem azért hívjuk meg, hogy f e j e s t u g o r j o n a mesébe és m i n t a v i z b e n , i d e - o d a

hagyja

magát s o d o r n i az áramlatokkal, ezért az egyes eseményeket úgy k e l l összeillesztenünk, hogy a csomók jól látszanak. Nem l e h e t megen­ g e d n i , hogy a közönség a mesét észrevétlenül követhesse, hanem e l lenkezőleg, módot k e l l adnunk, hogy Ítéletével v e g y e n benne részt. Nos, Shakespeare - vagy a k i a d a r a b o t végülis m e g i r t a - ugyancsak megadta a lehetőséget a néző Ítélőképességének h e l y e s használatára. H i s z e n a Shakespeare által e g y s z e r már m e g a l k o t o t t , m a j d B r e c h t ál­ t a l újra f e l f e d e z e t t " f o r m a e l v lényege, hogy az ember a kérdéses

36 t a r t a l o m m a l szemben a *rámutatás » távlatába kerüljön". •

Középponti

*

k o n f l i k t u s n a k nyoma s i n c 3 , a d a r a b a mozgószinpad / p a g e a n t / e l v e s z e r i n t épül f e l . Mindez a mirákulum " f o r m a i , t e c h n i k a i e l e m e i n e k beépítésén a l a p s z i k . A hasonlóság m e l l e t t jelentős különbségekkel találkozhatunk. A mi rákul umb an és a P e r i c l e s b e n egyaránt azok a d r a ­ m a t u r g i a i fogások hatékonyak, amit megelőzően elemeztünk. / H o e n i g e r k i m u t a t j a , hogy a cselekmény t r a g i k o m i k u s menete, a természetfölöt­ ti

erők felhasználása, a d i d a k t i k u s cél szolgálata, és a z , hogy a

kórus szerepében költő j e l e n i k meg: a mirákulumból eredő, t r a d i c i o ­ nális színpadtechnikai eljárás./^ A d a r a b erőtere A d a r a b univerzumát mozgató erők e l e v e egyenlőtlenül

oszlanak

e l , m i v e l az erőrendszer - szerkezetében allegorikusán - e l e v e adottként, megkerülhetetlen realitásként n e h e 2 e d i k a szereplőkre. A létezés, a valóságos világ r o p p a n t fölényben v a n i t t a s z u b j e k ­ tum

lehetőségeivel szemben. E z z e l o l y a n közeg tört be a mü világá­

b a , mely a korábbi, reneszánsz drámában l e g f e l j e b b csak utalás102

szerűen v o l t j e l e n : a befejezettként szemlélt, humanizálatlan tár­ s a d a l m i erők világa. E sorsüldözött létdimenzió esztétikai megra­ gadása két irányból i n d u l h a t e l : az artikulációra vágyó embernek a természeti erők köréből k e l l analógiát k e r e s n i e , vagy a t r a n s z c e n ­ d e n c i a , az i s t e n e k körébe k e l l e m e l k e d n i e , hogy a mese félhomályos világában o t t h o n r a l e l j e n .

Az értelmezés onnan i n d u l h a t

e l , hogy a

formák látszólag irracionális és tökéletlen mozgásai mögül k i b o n t s a a töredékes formát kikényszerítő lét mozgásokat,

Harmónia és diszharmónia A d a r a b l e g f o n t o s a b b v o n u l a t a szemmel láthatóan a harmónia-disz­ harmónia hullámmozgására épül f e l . Nyilvánvaló, ez a s z i n p a d i müvek túlnyomó többségére i g a z . A kései Shakespeare-nél azonban e problé­ ma kitüntetett szerephez j u t , úgy tűnik, a k o r s z a k drámái egytől- e g y i g ennek vizsgálata, lehetséges megoldása köré szerveződnek. A mü minden pontján mértéket nélkülöző, szorongató kérdések k e r e s i k formájukat, i g y a harmónia és a diszharmónia mozzanata i s szabad t e r e t k a p , és az emberi s o r s végletei, f o r d u l a t a i képezik a játék centrumát. A P e r i c l e s b e n e két t e n d e n c i a a való szinüt l e n s égig f o ­ kozódik, s e mindkét irányú elhajlás végletességére épül a d a r a b . S bár a darab e l l e n i érvek főként a művészi egység hiányát kérik számon, a P e r i c l e s b e n . m i n t láttuk, különösebb erőf eszités nélkül fellelhető egy h a l l a t l a n u l d i n a m i k u s , a d a r a b minden tételében /felvonásában/ azonos épitkezési e l v . A felvonás elején a hős /hősök/ vállalt vagy véletlen életveszélyben f o r o g / n a k / , véletlen segítsé­ gével meg mené kül/nek/, a felvonás menetében a s o r s o k - ingadozások­ k a l - v i s z o n y l a g o s rendeződés irányába t a r t a n a k , a felvonás végére valamiféle harmónia, v i s z o n y l a g o s kibontakozás jön létre, hogy a

két felvonás közti időben újra a halál veszély problémája j e l e n j e n meg. Minden egyes felvonás megismétli e z t a menetrendet. A mozgás­ ban a kezdeményezés a d i s z h a r m o n i k u s erők oldalán v a n , a d a r a b kí­ sérleti médiumai - P e r i c l e s és M a r i n a - életét a véletlenek h o l ebbe, h o l abba az irányba sodorják. I g y , ha l e h e t abszolút érvényű, formakonstituáló elemről beszélni, ez éppen a véletlen l e s z . A vé­ l e t l e n , a csoda i t t

elsősorban d r a m a t u r g i a i eszközt harmónia és

diszharmónia végletes hullámzásának meg jelenitésére. E d r a m a t u r ­ g i a i funkciót azonban mélyről jövő filozófiai, létértelmező

jelen­

tésmező i g a z o l j a v i s s z a . Az egyén kezéből kicsúszott sorsának, sa­ ját legszemélyesebb történelmének irányitása, A d a r a b véletlen-szerkezeteinek

elemzése külön f e l a d a t v o l n a , i t t

csak a r r a

utalunk,

hogy a véletlenek, s z i n t e kivétel nélkül harmónia és diszharmónia f o r d u l a t a közben játszanak meghatározó s z e r e p e t .

A Periclesben

a

véletlenek irracionális csapongása funkciót n y e r , hitelessé, m i több, megalapozottá l e s z . De l e h e t - e hitelességről beszélni i l y e n ,

38 H a z l i t t szavaival "nyakatekert

és b o n y o l u l t abszurditás"^

esetén?

Az utolsó k o r s z a k e g y i k kiváló szakértője s z e r i n t a válasz: nem. R. A. Poakes i g y érvel a P e r i c l e s e l l e n :

" A z t m o n d h a t j u k , ebben az

első romance-ban Shakespeare nem t u d t a s i k e r e s e n m e g o l d a n i az u t o l ­ só d a r a b o k problémáját; egyidejűleg k i d o l g o z n i a drámai szükség­ szerűség érzetét, másfelől a z t az érzést, hogy a szereplők nem ké­ pesek ellenőrizni ügyeiket, a m i t inkább a véletlen vagy a selés irányit."^ Poakes g o n d o l a t a

gondvi­

rendkívül f o n t o s kérdésre h i v j a

f e l figyelmünket: esztétikai okság és esztétikai célszerűség kap­ csolatára. Nyilvánvaló, hogy minden műnek sajátos oksági-célszerű­ ségi v i s z o n y t k e l l kiépitenie. A mü elérendő céljának megfelelően k e l l magának a műnek felépülnie. A teleológia és az okság a műben

tehát m i n d i g egymásból k e l l következzék. A P e r i c l e s célkitűzése ez l e h e t e t t : feltárni a szükségszerűség világát és a v e l e szemben k i ­ épülő menekülés-tipusokat. Ezért a z t válaszolhatjuk Foakes-nak, hogy i t t nem i s v o l t

szükség az általa követelt drámai szükségsze­

rűség kiépítésére, m i v e l más v o l t a dráma célja. Egyébiránt okság és teleológia v i s z o n y a a P e r i e l e sben sem változott meg, mindössze a n n y i történt, hogy a mü anyagában közelebb léphet, lépett a m i n ­ d e n n a p i életben m e g s z o k o t t oksági és célszerűségi v i s z o n y o k h o z . Eb­ b e n a közegben a véletlenszerűnek nagyobb szerepe v a n , súlya i s n a ­ gyobb, i t t harmónia különösebb ráció nélkül válthatja egymást, másrészt p e d i g ha az irracionalitás világát választja témájául a drá­ maíró, ha hiányköltészetet müvei, az irracionalitás közege az e s z ­ tétikai építkezés e g y i k lehetséges és szükséges változata.

A d a r a b idő- és térszerkezete Az idő- és térszerkezet elemzése új problémát v e t f e l : az E p i i 40 kus

En

erőteljes benyomulását a drámai f o r m a k e r e t e i közé. A Pe-

r i c l e s b e . az E p i k u s Én változatos formákban v o n u l be: narráció, né­ majáték, az egymástól e l s z i g e t e l t e n épülő j e l e n e t e k s t b . Mind a tér, mind az időbeli f o l y a m a t o k k a l épitkezés szempontjából j o g o s A r n o l d Häuser megállapítása: "A végső hatás az, hogy reális a l a k o k irracionális, önkényesen konstruált térben mozognak, reális részle­ tek

egy képzeletbeli k e r e t b e n egyesülnek, s a művész szabadon b á ­

n i k a térbeli k o e f f i c i e n s e k k e l , az elérendő hatásnak megfelelően." "A térbeli szétszakitottság / m i n t ahogy az időbeli i s / feltételezi 42 az

'Epikus En

1

jelenlétét"

részletesebben i s k i f e j t i :

- mondja P e t e r Szondi. Gondolatát "Ha a j e l e n e t e k időben szét vannak s z a ­

kítva, úgy ez nem e n g e d i érvényesülni a jelenidők abszolút egyraás-

utánját, m i v e l a j e l e n e t e k előtörténete és következménye /múltja és jövője/ kivülmarad a látható játékon.

n

r A Periclesböl. m i n t

láttuk, t e l j e s egészében hiányzott P e r i c l e s uralkodásának, és M a r i ­ na felnevelődésének története. Mindez azonban a z t j e l e n t i , hogy a szétszakított e l e m e k e t össze k e l l

s z e r e l n i ; i t t születik meg a

narrátor funkciója, és az E p i k u s Én i g y n y e r nagyon hangsúlyos s z e ­ repet. Mig

a nagy tragédiák, vagy akár a "cselekvések totalitását" s z o ­

rosabban megjelenítő müvek /akár még a S z e g e t s z e g g e l i s / menete aa emberek közötti feszültségek képződése és levonulása köré épül, a d ­ dig

a P e r i c l e s b e n az egymásra sorjázó k a l a n d o k időszervezése c s a k

egyes p o n t o k o n k u m u l a t i v . A cselekmény menete egybevág a főhős/ök/ életfolyamatának menetével. A cselekmény lineárissá vált, és egy­ mástól gondosan elválasztott tételekből /felvonásokból/ adódik öszsze.

Jogos az "összeadódik" kifejezés. A tételek - és a bennük meg­

jelenő figurák - egymással n i n c s e n e k minőségi /drámai/ összefüggés­ ben,

egymás számára vonatkozás nélküliek, az összefüggést külső,

a l l e g o r i k u s tényezők alapozzák meg. A két főszereplő s o r s a köré épül a történet, de s o r s u k további, külsődleges - esztétikai és morális - összefoglalást i s 'szükségessé t e s z . /Gower e p i l o g j a . / Az epilógus ebben az értelemben az egyes tételek "végösszegét" t a r t a l ­ mazza. A narrátor—funkció totalizálja a széteső formát. A kijelentés - p a r a d o x módon - mindkét értelmében i g a z . A szerep megjelenése h a ­ tározott bizonyíték, szükség v a n v a l a k i r e , a k i a d i v e r g e n s e l e m e k e t bármi módon valamiféle egésszé r e n d e z i össze. És i g a z a másik érte­ lemben i s : Gower megjelenése nem szünteti meg a széteső formát, i n ­ kább elismerése, megkoronázása. I g y nála csapódnák l e a d a r a b e l ­ lentétcsomói, p a r a d o x o n j a i i s .

De az epizálódás felé m u t a t a d a r a b

tulajdonképpeni kötőszövete i s , h i s z e n a mese f o g a d j a be a d i s s z o ­ náns esztétikai e l e m e k e t , ez l e s z az a k e s k e n y palló, mely össze­ köti a formatörmelékeket. Ugyanebbe az irányba mutat a némajáték i s , mely Shakespeare utolsó periódusában éppen a P e r i c l e s b e n j u t a legkitüntetettebb szerephez. H a r t w i g nagyszerű elemzésében i g a ­ z o l j a , hogy a némajáték m i n d i g kettős funkciót tölt b e , egyrészt s z e r k e z e t i - t e c h n i k a i , másrészt s z i m b o l i k u s funkciókat h o r d o z . A P e r i c l e s némajátékai esztétikailag k i d o l g o z o t t a k , hangsúlyos j e 45 lenlétük közegteremtő novum.

y

A P e r i c l e s térszerkezete hozza a

leghangsúly ózott abb változást, szakitást a kötött, drámailag m o t i ­ vált helyszínnel. I t t a s z i n h e l y e k véletlenszerű, egymással p u s z ­ tán külsődleges v i s z o n y b a n álló területek. A meglévő l a z a össze­ függést a s o r s által h a j s z o l t lények életének külsődlegessége t e ­ r e m t i meg. E z t a helyszínekben i s megjelenő külsődlegességet a l l e ­ g o r i k u s természetű erő, a t e n g e r , és i g y a véletlen szálai kötik össze. "A m a n i e r i z m u s a z z a l kezdődik, hogy a tér reneszánsz struktú­ r a ját f e l o l d j a , és az ábrázolandó j e l e n e t e k : egyes, egymástól nem­ c s a k külsőleg elkülönített, hanem belsőleg i s különféleképpen

szer­

v e z e t t térrészekre b o n t j a . Az egyes szekciókban különféle térérté­ k e k e t , különféle mértékeket, különféle mozgáslehetőségeket

enged

46 érvényesülni." A legdöntőbb p o n t o n azonban nem történt változás, a h e l y s z i n természetszerűen m e g t a r t j a s z i m b o l i k u s , a l l e g o r i k u s funkcióját, sőt, itt

a funkció nagyobb szerephez j u t . A P e r i c l e s b e n részben átala­

k u l a h e l y s z i n funkciója. A cselekmény menetében a térelem, a t e n ­ g e r döntő erőtér-formáló közeggé a l a k u l , ez s z a b j a meg a p i l l a n a t ­ nyi fordulatokat i s . kap.

I g y a tér a l l e g o r i k u s , s z i m b o l i k u s funkciót

Elég különös módon éppen az értelmezésben betöltött f o n t o s

s z e r e p e m i a t t a h e l y s z i n értelmezése az általánosság felé k e l l

mo­

z o g j o n : bárhol megtörténhet ugyanez a F e r i e l e sben f e l m u t a t o t t j e ­ lentés, m i n d e n h o l érvényes l e h e t . A t e n g e r l e s z a beépített kohé­ ziós erő, ami összefogja a d a r a b szétszórt szárazföldi helyszíneit. A P e r i c l e s l e g h a t a l m a s a b b színhelye, szereplője, az erőtér l e g ­ főbb mozgatója a Tenger. Az ember törékeny erejét felülmúló h a t a l ­ masságban, emberenkivüli fenségben. K e l l - e jobb szimbólum, allegó­ r i a az irracionális erőknek k i t e t t t r a g i k o m i k u s kreatúra életprob­ lémáinak megragadására, m i n t a t e n g e r ? Éppen a legdöntőbb mozzana­ t o k a t t e s z i szemléletessé, racionalitás és irracionalitás, d i s z ­ harmónia és harmónia véletlenjeinek kontrollálatlan dühöngését. A lázadás és a s z t o i k u s belenyugvás pólusa között i n g a d o z i k P e r i c l e s f e j e d e l e m , s a d a r a b legnagyobb monológjaiban lázadásának féktelen e r e j e szól a t e n g e r e l l e n , amelynek n i n c s más d o l g a , csak a z , hogy van.

A szereplők megformálása A létező világ az ember fejére nőtt. A darab végére elrendeződik e sorsformáló hullámverés. A humanizálatlan rendetlenség értelmet n y e r t , átható fényt k a p o t t , a belső beteljesülés boldogságával emel­ nénk zsebkendőnket könnyező szemünk elé. Csahogy e h a r m o n i k u s vég­ kicsengés t e l j e s e n külsődleges a darab tulajdonképpeni erőteréhez képest. Kívülről, k o n s p i r a t i v szándék ajándékaként érkezett a se­ gítség, hogy f e l m e n t s e a n a i v értékek s a r o k b a s z o r i t o t t b a j n o k a i t . H i s z e n a darab szereplőinek ábrázolásánál i s sajátos feltétel-rend­ s z e r t k e l l teljesíteni. U j a b b t a u t o l o g i k u s megállapítás; c s a k i s o l y a n szereplők jöhetnek i t t számításba, a k i k magukon v i s e l i k a

meghasadt világ lenyomatát. E darabban jószerével s e n k i nem a z o n o s önmagával. Mindenki-más. A n t i o c h u s nem a p a , és leánya nem leánya, szeretői egymásnak, ö n - s m i n t láttuk - közveszélyes s z e r e l e m b e n . P e r i c l e s - T y r u s h e r c e g e v o l n a , de mégsem a z , nem a város bölcs v e ­ zetője. Vándor ő, csatangoló, sodródó a l a k . S T h a i s a , P e r i c l e s f e ­ lesége? Ő meghal, szülés közben, a t e n g e r e n .

De aztán feltámasztják.

simachus a városi bordélyház s z o r g a l m a s látogatója, de azért értes i t bennünket, ne g o n d o l j u k , hogy r o m l o t t s z i w e l j o t t

ide, hiszen

alapjában véve jó ember ő. Mégis melyikük hát az i g a z i ? Az, a k i n e k mutatják magukat, vagy az, a k i t éppen e l r e j t e n i i g y e k e z n e k ? Ebből adódik, hogy a szereplők jellemzése lényegében e p i k u s / u t a l t u n k már az életmenet d r a m a t u r g i a i funkciójára/. Ez az életfolyamat alapvető menetében " t r a g i k u m a l a t t i " , k u s vagy p s z e u d o - t r a g i k u s

de a főszereplők esetében nagy t r a g i ­

p i l l a n a t o k s z a k i t j a k meg. A t r a g i k u m i t t

nem a nagy-formátumú reneszánsz ember s o r s s a l szembeni ellenállásá­ ból,

elbukásából adódik, hanem, mondhatnánk, a m i n d e n n a p i életben

honos tragikum-formák j e l e n n e k meg, a halál és feltámadás Ígéreté­ nek pólusai között. A darab menete újra és újra ismétli e z t a h u l ­ lámzást, s ez a leszűkített mozgástérből kivezető e g y e t l e n út. Az e g y e t l e n , de ez i s szükségképpen v e z e t v i s s z a a leszűkített mozgás­ térbe. A szereplők önállósága i t t kérdéses, légüres tér amőbái ők, hősiességükben i s k o m i k u s lények. Sorsukat

c s a k szándékuk s z e r i n t

igazgathatják, s l e g j o b b esetben i s csak valamiféle rés, a lét k i s ­ k a p u i m e n t h e t i k meg őket a végleges összeomlástól. A P e r i c l e s s z e ­ replői előtt végül megnyílik ez a k i s k a p u , de ennek lényegében n i n c s köze az e m b e r i kiteljesedés vízióihoz, l e g f e l j e b b a nosztalgiák szintjén. A szereplők sorsának értelmezéséhez Karátson Gábor kiváló Grünewald elemzéséből idézek: "Végül minden elrendeződik v a l a m i l y e n

m i n t a s z e r i n t , de a l a s s a n helyükre kerülő lények az átalakult mindenségben mindörökre őrzik s e b e i k e t , az őket ért bántalmak n y o m á t . " ^ Szereplőink végig i d e g e n közegben mozogtak, "önma­ gában i s változékony világban", i d e g e n városokba vetődtek,ide­ genek v o l t a k talán még önmaguknak i s . Shakespeare i t t o l y a n problémákat jelenít meg, mely úgy érzem, ma sem veszítettek aktualitás ukbó 1.

A d a r a b jelképei. M e t a f o r a és g r o t e s z k A d a r a b b a n felhasznált m e t a f o r a - k i n c s - j e l e n l e g i tudásom alapján - hármas szinteződé s t

m u t a t . Az első s z i n t az anyag­

nevek, természeti jelenségek feltűnően hangsúlyos, a d a r a b m i n ­ den rétegére kiterjedő felhasználása. Álljon i t t néhány

jellem­

ző példa: "De m i l y változást / Küld a n a g y Égï A száj melynek minap / Föld, v i z és levegő a l i g t u d o t t / Elég i n g e r t és ételt a d n i . . . " / I . 4, p . 3 5 2 . /

"Enyhüljetek haragvó c s i l l a g o k ! / Gon­

doljátok meg, villám, szél, eső, / Halandó nem száll szembe v é ­ letek..." / I I .

1. p . 3 5 6 . /

"Egy halandó, k i t a hullám s a szél /

Labdává t e t t , hogy r o p p a n t u d v a r o n / Dobálhassák..." / I I . p.358./

"Olyan viszály kisérte jöttödet, / M i l y e t

1.

föld, ég,

v i z c s a k k e v e r h e t e t t , / H i r d e t n i , hogy jössz." / I I I .

1. p . 3 7 4 . /

"S t e balgán b e p a n a s z l o d a t e l e t / Az Égnek, hogy k i i r t

minden

l e g y e t , / De azért tanácsomat követed." / I V . 3. p . 3 9 0 . /

Tet­

szés s z e r i n t szaporíthatnánk a példákat. A s z i n t közös jellemző­ j e , hogy a metafora-készlet többnyire c s a k a verbális közlések szintjén mozog és strukturális s z e r e p e t l e g f e l j e b b , ha másodla­ gosan tölt be,. Differenciáltabb és k i d o l g o z o t t a b b a m e t a f o r a -

-készlet a "színpadi-metafora" szintjén. I t t már o l y a n típusok­ k a l találkozhatunk, melyek a játék menetében strukturális s z e ­ r e p e t játszanak, szervező erejük v a n . Sajátos oppozició-rendszert találhatunk i t t .

Az oppozició-párok felhasználása b e v e t t romance-

-kliséken a l a p s z i k . Az o p p o z i c i o pozitív-negatív pólusok mentén rendezhető e l : a v i z és a tüz az a két l e g f o n t o s a b b a r c h e t i p u s , melynek váltakozására épül a darab. Élet és halál, harmónia és diszharmónia váltakozása t e s z i indokolttá e z t a kettősséget. Eh­ hez társul a fény-sötét o p p o z i c i o , az előzőekkel megegygző f u n k ­ cióban. Idéznék néhány szemléletes példát: "Ég a d j o n árny h e ­ l y e t t az útra fényt." / I I . több n a p o t soha." / I I .

5. p . 3 7 0 . /

5. p . 3 6 8 . /

"Ne lásson több fényt s

"Szörnyű gyermekágyad v o l t ,

kedvesem, / Se tüz, se mécsláng; a v a d elemek / M e g f e l e d k e z t e k rólad, ... Tákolt koporsód hullámsirba j u t , / H o l emlékjel s örök lámpák h e l y e t t / Vizlövellő c e t , zúgó tengerár / Nehezül egyszerű kagylók között / Nyugvó t e s t e d r e . " / I I I .

1 . p.374-./

"Szegényeknek hozz ételt s tégy tüzet / V i h a r o s , vészes v o l t az éjszaka." / I I I .

2. p.j575./

"Nézd f r i s s az a r c még. V i z b e

i g y / Kegyetlenség v o l t . - R a k j bent jó tüzet,..." / I I I . p.377./

vetni 2.

"A halál néha több órára győz / A t e s t e n , de a tüz f e l ­

szítja még / Lánggal r o k o n erőit." / I I I .

2.

p.377./

Azt mondhatnánk, Jó és Rossz h a r c a j e l e n i k meg i t t

az oppo­

zició-párok mögött. Ugy vélem, elrendezésük ennél b o n y o l u l t a b b képet m u t a t , alaposabb vizsgálat kimutathatná a színpadi meta­ f o r a - r e n d s z e r groteszkvonatkozásait i s . I t t pusztán j e l e z n i

sze­

retnénk néhány groteszkké t e t t oppozíciós e l e m e t . A bordélyház cégtáblája minden valószínűség s z e r i n t a n a p k o r o n g . ^

tehát az

oppozicio p o z i t i v eleme átértelmeződik és most n e g a t i v jelentés­ t a r t a l m a t h o r d o z . A második felvonás elején a verbális s z i n t és a megjelenitett

szinpadi

m e t a f o r a használata összefonódik: a f e l ­

vonuló arcnélküli l o v a g o k j e l s z a v a i nagyrészt a fény köré épül­ n e k , de a j e l e n e t logikájában n e g a t i v ,

groteszk tartalmat

nak. A darab végén a végső kivilágosodás j e l e n e t e

kap­

i s e z t a kettős­

séget m u t a t j a . H i s z e n a kivilágosodás mögött a darab egésze által b i z o n y i t o t t kétely és rezignáció húzódik meg.

III NÉHÁNY FILOLÓGIAI PROBLÉMA

Vizsgáló ácsunkban máris a Pericles-recepció zátonyos

vizein

hajózunk. Futólagos áttekintésekor a következő kép rajzolódik k i előttünk. A XX. századig a filológiai jellegű kérdésfelvetés állott az érdeklődés középpontjában. Komoly és komolykodó érvek merültek f e l Shakespeare szerzősége e l l e n , mind filológiai, mind morális, mind p e d i g esztétikai oldalról. A modern filológia á l ­ elis­

láspontját Kéry László i g y summázza: "A kutatók többsége meri a shakespeare-i

szerzőséget a I I I . ,

I V . , V. felvonásra néz­

v e , de másnak tulajdonítják az első két felvonást, és többnyire idegenszerzőt gyanítanak a kórusként megjelenő Gower bevezető és 11

1

átvezető verses-szövegei mögött i s . " " 'Az érdeklődés a századfor­ duló körül változott meg, S w i n b u r n e , m a j d az ő nyomdokain J . W. p Mackail

i s kisérietet t e t t

a d a r a b esztétikai értékeinek

tárására. Álláspontjuk közös vonása, hogy az utolsó három

fel­ felvo­

nást a legnagyobb müvek sorába h e l y e z i k . M i n d k e t t e n a darab k i ­ munkált nagyfeszültségű l i r a i p a s s z u s a i t tartják szem előtt. A d a r a b egészére kiterjedő, az első két felvonást i s e l i s m e ­ rő elemzés a világháború éveiben jött létre: G. W i l s o n K n i g h t v o l t a szerző. A P e r i c l e s s z e l foglalkozó mai szakirodalomból p e ­ d i g J o a n H a r t w i g új szempontokat felvető tanulmánya v o l t a l e g ­ érdekesebb. E két szerző nézetei h a t o t t a k munkámra, vitám i s v a n velük, de e z t a későbbiekben f e j t e m k i . . Az elutasitó álláspontok részben vagy egészben kérdőjelezik meg a d a r a b o t . L e v T o l s z t o j S h a k e s p e a r e - r e l

kapcsolatos

ellen—

szenvét a P e r i c l e s kapcsán külön i s szükségesnek látta leszö­ g e z n i . ^ Darabunkat és az utolsó k o r s z a k nem egy drámáját " s u t a , dramatizált mesének", a mértékletesség érzékével nem rendelkező ember agyrémének t e k i n t e t t e . Talán még nála i s hevesebb

Ruttkay

Kálmán elutasítása: "...lehetséges-e, hogy az O t h e l l o és egy s e r e g más remekmű után ugyanaz az iró egy P e r i c l e s s z e l álljon elő? ... N i n c s még egy Shake sp e a r e-d a r a b ,

amely e n n y i r e semmit-

mondó, és e n n y i r e széteső v o l n a , m i n t a P e r i c l e s . "

D r y d e n es

C o l e r i d g e - a d a r a b fogyatékosságait mentendő - a P e r i c l e s t a fiatalkori

müvek közé s o r o l j a .

A modern irodalomtörteneszek kö­

zül T i l l y a r d , noha egész könyvet s z e n t e l t az utolsó k o r s z a k

mü-

v e i n e k , a P e r i e l e s t mégcsak meg sem e m l i t i . Külön c s o p o r t o t a l k o t n a k azok a k r i t i k u s o k , a k i k a szerzőség tisztázatlan körülményeire h i v a t k o z v a vétózzák meg a d a r a b o t . Chambers i g y vélekedik: "Egészen magától értetődő, hogy a d a r a b , n amint előttünk áll, nem l e h e t e g y e t l e n iró müve."' Hasonló ál­ láspontot f o g l a l e l W. H a z l i t t ,

a k i a hibás n y e l v t a n i s z e r k e z e ­

t e k , a vulgáris rövidítések és a döcögő, k e z d e t l e g e s

versezet

m i a t t m a r a s z t a l j a e l a d a r a b o t . K i e m e l i a "történet n y a k a t e k e r t és b o n y o l u l t abszurditását", bár e l i s m e r i , hogy a " g o n d o l a t o k

és o

szenvedélyek kibontakozásában" v a n v a l a m i s h a k e s p e a r e - i

elem.

A mü modern elutasításai közül külön meg k e l l említenünk R. A. Poakes elemzését, m i v e l a szűkös, e l f o g u l t értelmezés h i ­ bájába e s i k . "A d a r a b csak hibás szövegben maradt f e n n . " - mond­ j a , bár leszögezi: "A darabnak van néhány brilliáns j e l e n e t e i s . . . Ugyanakkor, a dráma művészi színvonala szempontjából a l a ­ csony abbrendü d a r a b maradt, m e l y b e n hiányzik a világos

szerkezet,

túl a z o n , hogy események sorával illusztrálja a d a r a b menetében P e r i c l e s s z a v a i n a k igazságát: 'Látom, ember királya az i d o . . . ' " 9 Ugy vélem, hogy a P e r i c l e s - ha s z e r k e z e t e áttekinthetőbb i s , , m i n t az utolsó k o r s z a k többi d a r a b j a - a l a c s o n y abb rendűnek még­ sem mondható. Az elutasitás a l a p j a : a d a r a b d i d a k t i k u s , morális értelmezése. Poakes álláspontjával ellentétes F. D. H o e n i g e r megközelíté­ se. M i n t emiitettük, a k r i t i k u s a mirákulumokhoz való h a s o n l a t o s ­ ság alapján, az irodalomtörténeti k e r e t e k e n túl, az értelmezés szférájában i s e l f o g a d j a a d i d a k t i k u s művészi célkitűzést, és a darab erkölcsépitői, tanítói funkcióját t e k i n t i mérvadónak: "A darab bevezető kórusára v e t e t t pillantás i s feltárja az alapvető 1

szándékokat: Sarkantyúz g ,hogy erényre j u s s .

1

Nem l e h e t véletlen,

hogy ez a s o r megfelelően tükrözi a szent-legendák és a belőlük

10 k e l e t k e z e t t mirákulumok alapvető célját."

x

M e l y i k álláspontot f o g a d j u k e l ? D i e t e r Mehl a következőket i r j a , a századforduló után Íródott darabokról: "Sok, ez idő tájt i r o t t d a r a b b a n a z t találjuk, hogy visszatérnek korábbi t e c h n i k a i és s z e r k e z e t i fogásokhoz, habár e z e k e t g y a k r a n új célok és hatá­ sok érdekében használják f e l . E feléledéssel párhuzamosan új d a r a b t i p u s a l a k u l k i , mely számos vonását korábbi példákból v e s z i át, ám s o k szempontból nagyon különbözik mindattól, ami előzőleg 11 kialakult."

E változással azonban e g y i k k r i t i k u s sem v e t e t t

számot, p e d i g a d a r a b mértékeinek kibontásakor e lépés nélkülöz­ hetetlen. Elemzésemben i g y e k e z t e m mindkét megközelítés egyoldalúságát m e g h a l a d n i , k i m u t a t n i azokat a síkokat, a h o l a darab

didaktikus

moralitás-je H e g e átértelmezhető, új - e d d i g e l r e j t e t t - j e l e n ­ tés e p i t h e t o k i . E megközelítésből szükségképpen merül f e l a kérdés: hogyan h i d a l h a t o k át a felmerülő filológiai nehézségek. Ugy vélem, a válasz v i s z o n y l a g egyszerű. Döntenünk k e l l e t t az első két felvonás s o r s a felől. A müvet e két felvonás beépítésé­ vel,

komplex egészként próbáltam f e l f o g n i . Mélyen egyetértek

J o a n H a r t w i g gondolatával: " V i t a t h a t a t l a n , hogy az első két f e l ­ vonás különbözik az utolsó háromtól költői s t i l u s b a n és drámai felfokozottságban, ám az az elgondolás, m i s z e r i n t nem Shakespeare, hanem más szerző i r t a az első két felvonást, nem az e g y e t l e n l e ­ hetséges magyarázat. A d a r a b cselekménye o r g a n i k u s , és az utolsó három felvonás színei nagy erővel u t a l n a k v i s s z a az első két f e l 12 vonásban lévő párhuzamos j e l e n e t e k r e . "

I g a z ugyan, hogy 1625-as

fólió-kiadás, a Shakespeare-kánon hivatkozási a l a p j a , nem v e t t e föl a d a r a b o t , de t u d n u n k k e l l a z t , hogy még Shakespeare életé­ b e n , saját neve a l a t t

kiadták. M e g l e h e t , ez a megjelenés "kalóz­

kiadás" közbejöttével valósult meg, s i n n e n v o l n a érthető a szö­ 1

v e g hiányossága i s * ^ Ám végülis a d a r a b úgy áll előttünk, aho­ g y a n 1608 körül megirhatták. Egyes rétegeinek elkülönítése, p o n ­ tos

határok perdöntő megvonása lényegében l e h e t e t l e n . Ismét

K n i g h t - o t idézem: "Ha ezeket a részeket e l f o g a d j u k , m i n t ahogy e l k e l l f o g a d n u n k , elég nehéz l e s z megállapítani, h o l álljunk meg, h i s z e n a l e g r o s s z a b b részekért a szerkesztőt v a g y a másolót 14 terheli

a felelősség..."

K n i g h t végülis áthidaló megoldás m e l ­

l e t t dönt: feltételezi, hogy a P e r i c l e s v a l a m e l y korábbi, a l a p o ­ san

átdolgozott d a r a b r a épül, melynek szerzője- l e h e t e t t

Shake­

speare i s . Mindez azonban feltételezés, filológiailag nem b i z o -

nyitott,

s a l i g h a bizonyítható. E kérdésben álláspontját i g y

foglalja

össze: "Bármit g o n d o l j u n k i s a darab egyes részeiről,

az egész, úgy, a m i n t előttünk m e g j e l e n i k , kétségtelenül e g y e t ­ l e n elme jegyét h o r d o z z a , ez az elme n a g y o n élesen Shakespeare-é és Shakespeare-é az előadás folyamatának i r o d a l m i újdonsága i s . " ^ És a szöveg autentikusságának bizonyítására szövegszerű megjegyzéseket k e r e s és mutat k i a P e r i c l e s és más Shakespeare-darabok között. M e g l e h e t azonban, soha nem sikerül h i t e l t

ér­

demlő módon bizonyítani az apaság kérdését. A mü azonban megszü­ letett,

s a d o l g o k r e n d j e s z e r i n t élni a k a r . V a l a k i

mindenesetre

csak megírta e z t a d a r a b o t , és a darab természetszerűleg műfajá­ ban i s , szerkezetében i s magán v i s e l i a k o r bélyegét. A d a r a b t e ­ hát l e n y o m a t i s és válaszkísérlet i s , kísérlet a k o r kérdéseivel való drámai szembenézésre. A d a r a b o t sokáig játszották, nagy s i ­ kere v o l t ,

a benne f e l d o l g o z o t t problémák i s nyilván o l y a n kö­

zönség-szükségletet elégítettek k i , m e l y e k a darab közegében 16 t i s z t a megfogalmazást k a p h a t t a k .

E z t a tényt a magam részéről

s o k k a l f o n t o s a b b n a k t a r t o m , m i n t a szerzőséggel k a p c s o l a t o s c s o n t rágást. S o k k a l f o n t o s a b b , hogy m i k o r született a d a r a b , hogy m i n ­ den e d d i g i j e l s z e r i n t r a j t a közvetlenül lemérhetők a dráma f u n k ­ ciójában végbement változások. M i v e l sem a d o l g o z a t k e r e t e i , sem célja nem t e s z i szükségessé, i t t csak u t a l n i

szeretnék a darab

körüli, tovább gondolandó problémákra: a l a p o s a n meg k e l l e n e gálni a Shakespeare-dráma viszonyát az 1605

vizs­

körüli időszak dráma-

terméséhez. Beható vizsgálatot igényelne, hogy a dráma funkciójá­ ban beállott változások m i l y e n mélyebb o k o k r a vezethetők v i s s z a . Különösen f o n t o s v o l n a a közízlés változásának a vizsgálata, a

drámai f o r m a változásával való összefüggés feltárása. I l y mó­ don valóban meg l e h e t n e állapitani, hogy a tragédiától való e l ­ távolodás, a drámai formán belüli változások, egyszóval a drá­ ma funkcióbeli változása m e n n y i r e v o l t k i t e r j e d t - v a g y mondjuk i g y -, szükségszerű jelenség. Az e d d i g i e k e t összegezve e l m o n d h a t j u k , úgy tűnik, a drámai f o r m a n y e r a P e r i c l e s b e n végrehajtott f o r d u l a t t a l .

A tragédia

lehetőségének elenyészte után a forma k a l a n d o s útra i n d u l ,

hogy

f o l y t o n o s a n újrateremtse önmagát. Elemzésemben i g a z o l n i próbáltam, hogy a P e r i c l e s világa a harmónia és diszharmónia váltakozására épül, hogy a darabban mindkét mozzanat végig hangsúlyos. Az általam m e g i s m e r t e l e m ­ zések nem vizsgálták, hogy a d a r a b műfaji f o r d u l a t o t

hozott:

radikálisan átértelmezte a középkori vallásos szinjáték f o r ­ máit, ezért a d a r a b pszeudo-mirákulum, v a g y anti-mirákulum, "tragédián túli" tragédia. További feltevésem, hogy a d a r a b a m a n i e r i s t a stiluseszmény jegyében értelmezte át műfaji előzmé­ nyeit . Vég e t ért tehát a játék. A d a r a b egymásra talált párjai h a ­ jóra szállnak, h o g y elfoglalják trónusukat. Nem k e l l féltenünk őket, ezúttal s i m a l e s z az útjuk. Cover l e v o n t a a tanulságot, e l h a l l g a t n a k az Utolsó ítélet harsonái. A darab Bűnösei e l n y e r ­ ték büntetésüket, a Jók p e d i g , a S o r s kiválasztott g y e r m e k e i b o l d o g a n élnek tovább, m i g meg nem h a l n a k . I g a z , hogy a n y i l ­ vánosház i s tovább virágzik, i g a z , h o g y az élmények kitörülhet e t l e n e k , i g a z , hogy M a r i n a feleségül ment Lysimachushoz. N a i v Nézőnk vállatvon, f o n t o s a z , hogy m i n d e n szépen elrendeződött.

N a g y o n i s aktuális tehát a P e r i c l e s létértelroezése. O l y a n világ­ ról tudósít, melyben az ember csak r o s s z v a g y r o s s z a b b

alterna­

tívák között választhat, h o l az emberek közötti emberi k a p c s o ­ l a t o k csak kivételes p i l l a n a t felvillanó fényében születnek meg. Csak lefelé hajló k o r művésze t e r e m t h e t t e meg e drámát. Mágus varázsgömbjébe p i l l a n a t h a t t a k , egy p i l l a n a t r a egésszé, u n i v e r ­ zummá állt össze a vágy és a bűvölő s z á M é k , m i i s m e g h a l l g a t ­ tuk

a szférák zenéjét. A zene e l h a l , a vágy s a p i l l a n a t szép­

ségét kapcsolatokká, cselekvéssé, valósággá k e l l e n e alakítani. A zene e l h a l t , s e l i l l a n t

a kivételes p e r c i s . A színpad üres,

a nézők i s hazatértek. Eszelős szándék, a beteljesülés, a harmónia törvénytelen akará­ sa h o z h a t t a létre e fájdalmas-szép játékot, csak a létperspektivától m e g f o s z t o t t ember m o n d h a t o t t k i i l y k e g y e t l e n s z a v a k a t . A P e r i c l e s önkinzó játék, hisztérikus, görcsös nevetés: szabad­ ságunk mindössze a rések fellelésére, a fájdalom s z a v a i n a k k i ­ mondására, a kizökkent idő e m b e r - e l l e n e s világának feltérképe­ zésére elegendő. S ha felleltük és k i m o n d t u k és feltérképeztük - utána álmodozhatunk kiegészítésképpen. És eljátszadozhatunk egy álommal, a szabadság Nagy Transzcendens Víziójával. A Pe­ r i c l e s írója t u d t a már: e vizió - meglehet szívszorító - utópia csupán. Ebben a világban e vágy szükségképp mesévé, mesejátékká a l a k u l . K e g y e t l e n , féktelen, már-már embertelenül kiábrándult mesévé, h i s z e n humánus jövőben bízó nézőjének semmi mást, c s a k kételyt és rezignációt kínál. A játék végeztével a varázsgömb, e szivárvány fényben csillogó szappanbuborék szétpattan. B i z a k o ­ dás és biztatás h e l y e t t , a kételkedés szabadsága j u t hát a né-

zőnek, a k i igy üres kézzel jött, s üres kézzel i s térhet haza: a megváltás kegyelme ezúttal elmaradt.

JEGYZETEK I. 1.

fejezet

Dolgozatomban a P e r i c l e s 1972~es Magyar H e l i k o n Shakespeare Összes Drámái /továbbiakban M.H.S.Ö.D./ I V . kötetében meg­ j e l e n t szövegére támaszkodtam. A j e g y z e t e i m b e n megadott lapszámok e r r e

2.

vonatkoznak.

L d . M.H.S.Ö.D. p . 702. A kötet Áprily L a j o s fordításában közli.

3.

Dolgozatom irása közben érdeklődtem kollégáimnál.

4.

R u t t k a y Kálmán bevezetője a M.H.S.Ö.D. Pericleséhez elég jól i s m e r t e t i a d a r a b körüli nézeteket, Értékelő megálla­ pításait ez idő s z e r i n t e l a v u l t n a k l e h e t t e k i n t e n i . /A b e ­ vezető 1955-ből származik./ Kéry László tanulmánya m e l l e t t megemlítendő még A l e x a n d e r Bernát 1920-as Shakespeare c. könyvében lévő tanulmány.

5.

Tony R i c h a r d s o n r e n d e z t e az 1958-as bemutatót. A TV-adaptációra vonatkozó közlés P e t e r D o h e r t y

6.

Ugy vélem, a d a r a b

lektortól származik.

számos elemzése éppen i t t f u t Vakvágány­

r a : Gowert nem kapcsolják be az értelmezés körébe. Az i r o ­ dalomban mindössze két elemzést találtam, a h o l Gower meg­ felelő súlyt k a p az értelmezésben. Ezek: Joan H a r t w i g elem­ zése, és A n e t t e C. Plower elemzése. /Utóbbi megtalálható: Shakespeare Q u a r t e r l y , W i n t e r 1975. 7.

november 1. 30-41./

7.

Ld. a I I . f e j e z e t

8.

M i n t G. W i l s o n K n i g h t s z e l l e m e s e n m e g j e g y z i : P e r i c l e s l o v a g

és 16. jegyzetét.

" l e g e r e d e t i b b t e t t e i - menekülései és indulásai s o r o z a t a . . . " i n . The Crown o f L i f e p. 73. 9.

H a r t w i g a d a r a b o t a j o g o s , emberséges királyság megtartása darabjaként értelmezi. " T y r u s végig a j o g o s uralkodás h a r -

móniáját jelképezte, és virágzása - beteljesítve a d a r a b szándékait - folytatódik az új generáció a l a t t Hartwig:

i s . " Joan

i . m. p. 59.

10.

Vö. 91-92. o l d . /Oppozíció - elemzés/

11.

Vö. Swinburne Pericles-értelmezésévei. p. 5 1 .

12.

Vö. 91-92. o l d .

13.

Lukács György: Die Ästhetik d e r Romance. Kézirat.

14.

Lukács György: i . m.

15.

M.H.S.Ö.D. 7 0 1 . p.

16.

Joan Hartwig:

17.

Vö. 26. lábjegyzet.

18.

Arthur Quiller-Coutch:

19.

Vö. 75-80.

20.

Nagyon szépen e l e m z i J o a n H a r t w i g a darab emelkedő, a h a r ­

jegyzet.

Shakespeare' T r a g i c o m i c V i s i o n .

Shakespeare's Workmanship, p. 200.

mónia irányába mutató mozgását: "Apa és leánya egymásra ismerését o l y a n sokáig késleltette, amig lehetséges v o l t , és ez kétszeresen hatékony, m i v e l más, a drámai hatásra irányuló eszközöket t u d a t o s a n v i s s z a f o g t a . . .

A megújulás

drámaian b e m u t a t o t t rítusa átcsap a 'lét p a r t j a i n

1

, halál

és születés, álom és valóság, r i t us és dráma feszültsége méltó lezárást kap m i k o r az istennő leszáll az ember vilá­ gába." I . m. p. 55. 21.

p.

58.

A h a r m a d i k felvonást részben t e r j e d e l m i okból, részben az idő előrehaladott v o l t a m i a t t nem elemzem részletesen*Itt c s a k a r r a szorítkoztam, hogy az általam elképzelhető meg­ oldás irányát kijelöljem.

II. 1.

fejezet

Lukács György: Die Ästhetik d e r Romance. Kézirat. Lukács Archívum. A kézirat Lukács h e i d e l b e r g i hagyatékából került elő.

2.

Lukács György: i . m.

3.

Lukács György: i . m.

4.

Lukács György: i . m.

5.

Lukács György: i . ID.

6.

Minden b i z o n n y a l i g e n tanulságos v o l n a

annak elemzése, hogy

a kutatók miért r a g a s z k o d t a k s z i n t e monomániásan a h a r m o n i ­ kus befejezés gondolatához. A k i k felismerték a P e r i c l e s n e g a t i v jelentését, elutasítják. /W. 7.

H a z l i t t . Lásd p. 94./

A moralitás-koncepciót lásd: G. W i l s o n K n i g h t : of l i f e .

The Crown

The W r i t i n g o f P e r i c l e s c. esszét. 32-75. O x f o r d

U n i v e r s i t y P r e s s . 194-7. 8.

G. W i l s o n K n i g h t :

i . m. p. 70.

9.

G. W i l s o n K n i g h t :

i . m. p. 72.

".... i n P e r i c l e s t h e g r a t e s t

moments a r e a r c w e i g h t e d by a sense o f man's u n i v e r s a l destiny". 10.

G. W i l s o n K n i g h t :

i . m. p. 70.

11.

Kéry László: Shakespeare vigjáté k a i . p. 311-312. G o n d o l a t , Budapest 1964.

12.

F. D. H o e n i g e r : P e r i c l e s and t h e M i r a c l e p l a y . i . m. A mirákulum-koncepciót lásd: P. D. H o e n i g e r : P e r i c l e s and t h e M i r a c l e - p l a y , i n : Shakespeare's L a t e r comedies. S z e r k .: D. I . Palmer. P e n g u i n Shakespeare L i b r a r y 1971.

London. -

216-220. pp. 13.

P. D. H o e n i g e r : i . m. 216,, 217.

14.

P e t e r S z o n d i : A modern dráma elmélete. Kézirat ;

15.

Anne R i g h t e r : Shakespeare and t h e I d e a o f t h e p l a y , p . 192-194.

16.

J o a n H a r t w i g : 1964. [ C h a t t o Windus Londorf): Shakespeare's T r a g i c o m i c V i s i o n c. könyvében.

PP.

"The O l d and t h e New" c. tanulmányt. 34-60. S t a t e U n i v e r s i t y P r e s s B a t o n Rouge 1972.

17.

A r n o l d Hauser: A művészet és az i r o d a l o m társadalomtörté­ n e t e , p. 318. Gondolat 1968. 331.

18.

A r n o l d Hauser: i . m. p .

19.

Pericles. I I I .

20.

Joan H a r t w i g : i . m. The A u t h o r s h i p o f P e r i c l e s / A p p e n d i x

1. p.

373.

A/ p. 181-183. 21.

A r n o l d Hauser: i . m. p.

319.

22.

A r n o l d Hauser: i . m. p. 319.

23.

A r n o l d Hauser: i . m. p . 319.

24.

Vö« p. 78.

25.

A r n o l d Hauser: i . m. p. 319.

26.

G. W i l s o n K n i g h t : i . m. p. 61-62.

o l d . , jegyzet.

Noha K n i g h t belátja, hogy i t t újdonságról v a n szó, műfaji szempontból nem e l e m z i a bordély-jelenetet. I s m e r t e t i

a

cselekményt, párhuzamokat v o n , és az értelmezésben a h a r ­ monikus o l d a l r a , a h u m o r r a , M a r i n a kivételes személyiségé r e koncentrál. 27.

B e r t o l t B r e c h t : K i s Organon. Idézi: P e t e r S z o n d i ;

28.

Lukács György: i . m. Vö. A r n o l d Hauser gondolatával. I.

m. p. 3 1 8 . /73.

i . m.

o l d . , jegyzet/

A két g o n d o l a t irányultsága és különbsége i s szembetűnő. Hauser e l t o l j a magától a problémát és s z e n v t e l e n , tárgyi­ l a g o s módon k e z e l i , Lukács még a g o n d o l a t k e r e t e i n belül i s - szenvedélyesebb, megoldásában a

transzcendencia-moz-

zanat m e l l e t t e l f o g u l t , e z t a k a r j a megőrizni. 29.

B e r t o l t B r e c h t : K i s Organon i n P e t e r S z i n d i : i . m.

30.

Peter Szondi:

31.

P e t e r S z o n d i : i . m.

32.

B e r t o l t Brecht: i n P e t e r Szondi:

33.

Q u i l l e r - C o u t c h : Sh' s Workmanship, p.

i . m.

i . m. 198.

34.

B e r t o l t B r e c h t : i n P e t e r S z o n d i : i . m.

35.

B e r t o l t B r e c h t : K l e i n e s Organon i n P e t e r

36.

P e t e r S z o n d i : i . m.

37.

P. D. H o e n i g e r :

Szondi.

i . m. 216. ügy vélem a dráma-technika o l ­

daláról nézve találó a mirákulum-koncepció. Meggyőződésem, hogy a természetfölötti erő, és a d i d a k t i k u s cél, más - m a n i e r i s t a - átértelemzést k a p o t t Shakespeare-nál. 38.

Shakespeare and h i s c r i t i c s . p.

39.

Szerk.: P. E. H a l l i d a y .

300.

E. A. Foakes: Shakespeare. The Dark Comedies t o t h e L a s t P l a y s : f r o m S a t i r e t o C e l e b r a t i o n , p. 6. London. R o u t l e g e & Kegan P a u l .

40.

P e t e r S z o n d i kifejezése, i . m.

41.

A r n o l d Hauser: i . m. p. 284-285.

42.

P e t e r S z o n d i : i , m.

43.

P e t e r S z o n d i : i . m.

44.

Joan H a r t w i g i . m. p . 36-38. "A pantomim másrészt elmoz­ dítja a j e l e n e t e t a realitás szintjéről és s z i m b o l i k u s lehetőségeit bizonyítja. A színpadi utasítás a rituális minőségre u t a l . " p. 37.

45.

D i e t e r M e h l a l a p o s tanulmányt s z e n t e l a P e r i c l e s némajátékai elemzésének. K i m u t a t j a , hogy a P e r i c l e s b e n mindhárom dumb-show drámai, j o g o s , e r e d e t i funkciót tölt be. "Az e l különitettség ellenére nem tűnnek i d e g e n elemnek. I t t n i n c s - m i n t a k l a s s z i k u s tragédiában - éles ellentét a pantomim drámai technikája és a darab többi része között: inkább b i ­ zonyos harmónia áll f e n n a d a r a b különleges tónusával és e p i z o d i k u s szerkesztésével." D i e t e r M e h l : The Elizabethan-Dumb-Show.

1

[Methuen

Co L t d ]

1965. P. 159. 46.

A r n o l d Hauser: i . m. p . 284.

127

47.

Karátson Gábor: Hármaskép. p. 18. Magvető, Budapest 1975.

48.

Lukács György: i . m.

49.

Lásd: Shakespeare össz. D, I V . p. 704.

III.

fejezet

1.

Kéry László: i . m. p . 5 0 6 .

2.

Swinburne i g y kommentálja a I I I .

felvonás nyitó jelenetét :

" M i k o r a v i h a r ránktör a h a r m a d i k felvonás kezdetén - h e l y ­ b e n vagyunk. A h e t e d i k mennyországba kerültünk, ahová egyéb­ ként s e n k i sem léphet b e , c s a k i s a l e g n a g y o b b költő jóvol­ tából

*Az e g e t s p o k l o t csapkodó h a b ' o l y h a l h a t a t ­

l a n u l v i s s z h a n g o z z a az e g y s z e r i t e n g e r i v i h a r elmúló hang­ j a i t , hogy c s a k i s e g y ember l e h e t e t t képes a r r a , hogy

szel­

lemivé t e g y e , artikulált kifejezésre f o r d i t s a l e . N i n c s a L e a r Királyban vagy az O t h e H ó b a n nagyszerűbb költészet, m i n t a m i v e l Shakespeare csodálatos bőkezűsége megtöltötte P e r i c l e s T h a i s a fölötti siratóénekét... K i i más

irhatta

v o l n a . . . ? /Shakespeare and h i s C r i t i c s , p . 5 0 O - 5 0 I . / J . W. M a c k a i l g o n d o l a t a i t u g y a n i t t , p. P. 702.

301.

3.

L e v T o l s z t o j Müvei, 9.

p. 717.

4.

R u t t k a y Kálmán rövid elemzése a darabról. Shakespeare Ö.D. I V . p. 701. A tanulmány 1955-ben Íródott, s változatlan formában került át a Magyar H e l i k o n kiadásba i s . / R u t t k a y Kálmán közlése./

5.

Shakespeare and h i s C r i t i c s ,

6.

T i l l y a r d : The E l i z a b e t h a n W o r l d P i c t u r e , London,

7.

Chambers: A study o f f a c t s a n d p r o b l e u s . V o l . I . p . Oxford Clareudon P r e s s

p . 299-300.

1930.

8.

Shakespeare and h i s C r i t i c s ,

9.

R. A. Poakes: i . m. p. 6.

p. 30O.

1943. 531.

10.

F. D. H o e n i g e r : i . m. p. 2 1 6 .

11.

D i e t e r M e h l : i . m. p. 156.

12.

Joan H a r t w i g : i . m. p. 182.

15-

Magyar H e l i k o n : Shakespeare összes Drámái I V . p . 701-703.

14.

G. W i l s o n K n i g h t : i . m. p . 7 4 .

15.

G. W i l s o n K n i g h t : i . m. p . 75.

16.

Magyar H e l i k o n : Shakespeare összes Drámái I V . p . 701-703.

FELHASZNÁLT FONTOSABB MÜVEK JEGYZÉKE

T. S. E l i o t : S e l e c t e d Poems. Faber e t Faber. L t d 194-7. R. A. Foakes: Shakespeare. The Dark Comedies t o - The L a s t P l a y s . London. Rout l e g e e t Kegan P a u l . M a r t i n E s s l i n : The T h e a t r e o f t h e A b s u r d . P e l i c a n 1968. G u r e v i c s : A középkori ember világképe. K o s s u t Bp. 1974. J o a n H a r t w i g : Shakespeare's T r a g i c o m i c V i s i o n / L o u i s i a n a S t a t e U n i v e r s i t y P r e s s 1972J A r n o l d Hauser: A művészet és az i r o d a l o m társadalomtörténete. G o n d o l a t Bp. 1968. H e l l e r Ágnes: A reneszánsz ember. Akadémiai Kiadó Bp. 1967. F. E. H a l l i d a y / s z e r k . / : Shakespeare a n d h i s c r i t i c s . S c h o c k e n Books New-York 1963. F. D. Hoeniger: P e r i c l e s and t h e M i r a c l e P l a y ,

(jelenlét 3.

1974.3 M a u r i c e Jones: Shakespeare and t h e s t a g e . D a v i s and O n o l i

I9I8. A r t h u r Q u i l l e r — C o u t c h : Shakespeare's

Workmanship.

Cambridge U n i v . 1947. Karátson Gábor: Hármaskép. Magvető Bp. 1975. Kéry László: Shakespeare Vigjátékai. G o n d o l a t Bp. 1964. G. W i l s o n K n i g h t : The Crown o f l i f e ,

Oxford University

P r e s s . 1947. K l a n i c z a y T i b o r : A m a n i e r i z m u s . G o n d o l a t Bp. 1975.

Lukács György: A tragédia metafizikája^

i n : I f j u k o r i müvek,

1977*

Lukács György: D i e Ästhetik d e r Romance., kézirat, Lukács-arch* D i e t e r M e h l : The E l i z a b e t h a n Dumb-Show. Methuen e t Co. Ltd.

1965.

Mészöly Miklós: Shakespeare új tükörben. Magvető Bp. D, I . P a l m e r / s z e r k . / : Shakespeare L a t e r P e n g u i n Shakespeare L i b r .

1972.

Comedies,

1971.

P. Simpson: E l i z a b e t h a n Drama [ O x f o r d C l a r e n d o n P r e s s 1955JJ P e r i c l e s / s z e r k . / : Dover W i l s o n . 1956.

J.

[ C a b r i d g e U n i v . Press.J

C. M a x w e l l / s z e r k . /

George S t e i n e r : A tragédia halála. Európa Bp. Shakespeare a változó világban. K o s s u t h Bp.

1971.

1964.

Shakespeare. Tanulmány ok. Akadémiai Kiadó Bp.

1965.

P e t e r S z o n d i : A modern dráma elmélete. Kézirat. V i g o t s z k i j : Művészetpszichológia. K o s s u t h Bp.

1968.

Németh Éva THOMAS DEKKER, ANGOL RENESZÁNSZ DRÁMAÍRÓ

A X V I . s z . utolsó* és a X V I I . s z . első három évtizedének m o z g a l ­ mas l o n d o n i szinházi életét tanulmányozva m i n d u n t a l a n Dekker mun­ kásságának n y o m a i r a bukkanunk. Derűs, humánus a l a k j a s z e r v e s e n öszszefonódott a k o r s z a k szinházi világával. Egész pályafutása során i g a z i Erzsébet-kori iró marad, erősen ápolva a középkori és népi hagyományokat, annak ellenére, hogy a nagy királynő halála - I . J a ­ kab, majd I .

Károly trónralépése - után i s a l k o t , és megpróbálkozik

a drámaírás új irányzatainak követésével. Gondolkodásában és huma­ nitásában közelebb állt Shakespeare-hez, m i n t a Beaumont és F l e t c h e r v e z e t t e későbbi drámairó nemzedékhez. , Életéről kevés adatszerűt t u d u n k , s azok i s s o k s z o r b i z o n y t a l a ­ nok.

Képzettségéről, műveltségi szintjéről, személyiségéről müvei

árulnak e l a legtöbbet. London szülöttje és n e v e l t j e v o l t , s m i n d e n zegét-zugát jól i s m e r t e : a város m i n d e n n a p i életéről prózai Írásai­ ban a krónikás pontosságával tájékoztat, több darabjának színhelyét l o n d o n i környezetbe h e l y e z i . M. L. Hunt

és G. R. P r i c e

születésé­

nek évét 1572-re t e s z i annak alapján, hogy D e k k e r az 1632-ben meg­ jelenő E n g l i s h V i l l a n i e s

/Angol g a z t e t t e k / c. müvének dedikáció-

jában magát h a t v a n évesnek mondja. Szüleiről n i n c s megbízható a d a t u n k , de h o l l a n d irású neve és nyelvtudása a r r a m u t a t , hogy ősei - ha szülei közvetlenül nem i s h o l l a n d bevándorlók v o l t a k . 6 magát a n g o l n a k v a l l o t t a .

Tanulmányait

minden b i z o n n y a l egy ún. dame s c h o o l b a n k e z d t e , a h o l a vallás, az irás, az olvasás és a számolás a l a p e l e m e i t

sajátította e l , majd b e -

i r a t k o z o t t a grammar s c h o o l b a ,

a h o l a l a p o s l a t i n műveltségre

tett

s z e r b , m e l y e t később olvasmányaival és fordításaival gazdagított. Egyetemre - annak ellenére, hogy tüdős műveltséggel r e n d e l k e ­ z e t t - valÓBzintileg nem járt. Bár müveiben elszórtan találhatók célzások O x f o r d r a és C a m b r i d g e - r e , s a Noé bárkájának négy madara /The P o u r B i r d s o f Noah's A r k / c. munkájában imádságot s z e n t e l e két

intézménynek, v a l a m i n t m i n d i g együttérzéssel i r a tudósok meg

nem érdemelt sorsáról, a személyes élmény e r e j e nem csendül k i e vonatkozásokból. Gyakran f o r d u l a k l a s s z i k u s , főleg a l a t i n , de a görög mitológiához. Dedekind l a t i n müvét, a G r o b i a n u s t ^ lefordítja, és s o k s z o r i r l a t i n mottókat drámái elé; a Dekker álmában /Dekker's Dream - 1619/, e börtönben i r t , hosszú költeményében p e d i g

latin

egyházatyákat idéz. K l a s s z i k u s l a t i n tudása azonban nem v o l t

olyan

mély és r e n d s z e r e z e t t , m i n t Jonsoné, s e z t Jonson f e l i s rótta n e k i a Fűzfapoétában / P o e t a s t e r / . T u d o t t franciául, a m i t egy XV.

sz-beli

f r a n c i a s z a t i r a A házasság tizenöt öröme /Les Q u i n z e Joyes de M a r i a g e / leforditása b i z o n y i t ; járatos v o l t a h a z a i - különösen a w a l e s i - d i a l e k t u s o k b a n , a m i t A türelmes G r i s s i l / P a t i e n t G r i s s i l / vagy a S a t i r o m a s t i x c. d a r a b j a t a n u s i t . Az o l a s z kortársi i r o d a l o m azonban t e l j e s e n kivül e s e t t érdeklődési körén. A müveiben

felfe­

dezhető o l a s z motívumok, n e v e k és s z i n t e r e k inkább csak f o r m a i j e ­ lentőségűek. A grammar s c h o o l befejezése - e k k o r 16-17 éves l e h e t e t t - és e l ­ ső i r o d a l m i emlitése között m i n t e g y

10 év t e l i k

e l , ugyanis

Henslowe

Naplója / D i a r y / 1598-ban tünteti f e l először, de egészen b i z t o s , hogy már 4-5 évvel korábban i s f o l y t a t o t t i r o d a l m i tevékenységet, h i s z e n elképzelhetetlen, h o g y egy kezdő drámairó 15 d a r a b o t önállóan vagy akár társszerzőként egy év leforgása

alatt!

irjon

I g y azonban még m i n d i g marad 4-5 o l y a n év, a m i k o r nem t u d j u k m i ­ v e l f o g l a l k o z o t t , és I t t

megint a müvekhez k e l l f o r d u l n u n k segít­

ségért . Ezekben rendkívül s o k s z o r h i v a t k o z i k h o l l a n d városokra, kocsmákra és szokásokra. A hajózásban, a f e g y v e r e k b e n és a h a d v i ­ selés d o l g a i b a n való jártassága, az a n g o l n y e l v e n a k k o r még nem k a p ­ ható német i r o d a l m i munkák - p l . P o r t u n a t u s történetének -. i s m e r e t e a r r a m u t a t ; hogy o l y a n foglalkozást űzött, melynek során többször Hollandiába k e l l e t t u t a z i n i a , a h o l háború f o l y t . Bár a katonák k e ­ serű sorsát s o k s z o r e c s e t e l i müveiben, többször határozottan leszö­ g e z i , hogy nem v o l t k a t o n a , ^ de tengerleirásai és a l a p o s navigációs i s m e r e t e i a r r a u t a l n a k , hogy hajóinas vagy matróz l e h e t e t t . Családi vonatkozású a d a t a i i s nagyon gyérek. F. P. W i l s o n p r o ­ f e s s z o r Ugyan megtalálta egy b i z o n y o s "Thomas D y c k e r " három gyerme­ kének születési bejegyzését a c r i p p l e g a t e - i S t . G i l e s egyházközség keresztelési anyakönyvében, továbbá egy b i z o n y o s Mary, Thomas "Decker" felesége halálozási adatát /1616/ a c l e r k e n w e l l i S t . James egyházközség könyveiben, mégis - ha nagyon valószínű i s a drámaíró­ r a való vonatkozásuk - még nem bizonyított. E g y e t l e n b i z t o s ada­ t u n k v a n csak: Dekker halálakor feleségének, Erzsébetnek nevét a d ­ ták meg, ami a z t m u t a t j a , hogy kétszer nőstilt. 1603-1913 között a S t . Gilesból nyilván a S t . James egyházközség területére költözött, m e l y közelebb e s e t t a Red B u l l rabjait

Színházhoz, amelyben akkortájt d a ­

játszották.

1632. a u g u s z t u s 25-^én temették e l a S t . James egyházközség t e ­ metőjében, C l e r k e n w e l l b e n .

írói munkásságának s z a k a s z a i D e k k e r drámairól szereplésének első Írásos említése P h i l i p

Henslowe üzleti feljegyzésében, a Napiéban történik. A Napló Dekkert

1598-ban e m l i t i először, utoljára 1604-ben. Miután Dekker

megválik Henslowe-tól, h e l y z e t e nehezebb l e s z . Ennek e g y i k oka a p e s t i s időnkénti fellángolása / p l . 1603. március 19-től 1604 már­ ciusáig a színházak k i s e b b - n a g y o b b megszakitásokkal, melyek még há­ rom h e t e t sem t e t t e k k i , zárva v o l t a k / , a másik p e d i g a szinházi életben beállott változás v o l t . A szinházi izlés az új s z a t i r i k u s komédiák felé f o r d u l t , a tragédiában a c i n i z m u s

jelentkezett, s a

tragikomédia rafinált f o r d u l a t o t v e t t . M a r s t o n , J o n s o n , M i d d l e t o n és Chapman e területen o t t h o n érezték magukat, D e k k e r egyéniségé­ től azonban távol állt, ennek ellenére megpróbálkozott ő i s az új irányzattal, de sohasem vált sajátjává. 1604/1605-ben ennek jegyé­ ben működik együtt M i d d l e t o n n a l és W e b s t e r r e l . A nehézségek f o k o ­ zódtak a z z a l , hogy a Szent Pál i s k o l a gyermektársulatának f e l o s z ­ lásával egy másik k e r e s e t i lehetősége i s megszűnt, majd a Herceg társulatával / P r i n c e ' s Men/ v e s z e t t össze A b a b i l o n i s z a j h a /The Whore o f B a b y l o n / m i a t t , m i v e l b i z o n y o s

részeket k i h a g y t a k és meg­

változtattak benne, i g y e pénzforrása i s e l a p a d t . 1606-1609 között Dekker érdeklődése a p a m f l e t e k

és értekezések

felé f o r d u l t . 1609-1612 között ugyan visszatért à színpadhoz, de drámairól munkásságét megszakította az adósságaiért k i s z a b o t t 7 éves börtönbüntetése. A Királyi ítélőszék Börtönében / K i n g ' s Bench P r i s o n / töltött esztendők a l a t t /1613-1619/ sem szűnt meg azonban tevékenykedni, bár jobbára c s a k költeményeket - p l . A tüzérségi k e r t e t /The A r t i l l e r y Garden/, a Dekker álmát s t b . - és értekezé­ s e k e t i r t . 1619-ben k i s z a b a d u l v a

töretlen erővel látott munkához,

s egészen az 1632-ben bekövetkező haláláig d o l g o z o t t . Életének eb­ ben az utolsó szakaszában i s számos d a r a b o t

és p a m f l e t e t

alkotott.

Dekker ránkmaradt öröksége - mégha töredékes i s - i g e n gazdag; vérbeli iró v o l t , de hiányzott belőle minden g y a k o r l a t i

gondolko­

dás. Nem v o l t o l y a n jó üzletember, m i n t Shakespeare, nem k e r e s t e a gazdag patrónusok támogatását, m i n t J o n s o n , müveit e h e l y e t t a város köztiszteletben álló polgárainak, színészeinek s t b . ajánlot­ t a . I g y s o r s a az örökös szegénység m a r a d t .

Az elődök és kortársak hatása D e k k e r életmüvének elemzése a z t m u t a t j a , hogy a misztériumjá­ tékok, a moralitás-drámák és a népi r o m a n t i k u s szinmüveken kivül s o k a t t a n u l t közvetlen elődeitől és kortársaitól i s . A l o v a g könyörgése /A K n i g h t ' s C o n j u r i n g - 1607/ c. s z a t i r i k u s , prózai értekezése f e l s o r o l j a azokat a költőket és Írókat, a k i k e t csodált vagy a k i k n e k hatása érezhető alkotásain. E mü az egy évvel korábban m e g j e l e n t H i r e k a pokolból /News f r o m H e l l - 1606/ c. mun­ kájának kibővítése, ami v i s z o n t Nashe 1592-ben m e g j e l e n t p a m f l e t ­ jének, a P i e r c e P e n n i l e s s kérelme az ördögtől / P i e r c e

Penniless's

S u p p l i c a t i o n t o t h e D e v i l / tulajdonképpeni folytatása. D e k k e r e s z a t i r i k u s , prózai Írásában a költők és a drámaírók három csoportjáról beszél. Az első c s o p o r t b a n az általa a n n y i r a k e d v e l t Chaucerről és a s o k s z o r megcsodált Spenserről emlékezik meg, s úgy érzi, hogy A tündérkirálynő /The P a e r i e Queene/ h a t o t t lírai költészetérei a második csoportról, m e l y b e n Watson, Kyd s t b . található, már nem n y i l a t k o z i k i l y e n jó szívvel, a harmadikról v i ­ szont i g e n : ebbe M a r l o w e - t ,

G r e e n e - t , P e e l e - t és Nashe-t s t b . s o ­

rolta. K o r b a n Nashe /1567-1601/ állt hozzá a legközelebb, de a többiek közül i s még sokan éltek, és a l k o t t a k Dekker ifjúsága idején. Az

utolsó c s o p o r t t a g j a i gazdagították legnagyobb mértékben stilusát, témaválasztását, drámai eszköztárát. Marlowe t r a g i k u s hósei megihlették, bár sajátjaiban képtelen v o l t v i s s z a a d n i az egyén belső küzdelmét. Mégis a D o k t o r

Faustus

hatását érezzük a Vén F o r t u n a t u s / O l d F o r t u n a t u s / , és a Ha nem jó d a r a b , az ördög bújt belé / I f T h i s Be Not a Good P l a y , t h e D e v i l i s I n I t / c. d a r a b j a i b a n . N y e l v e nem közelit! meg Marlowe zengze­ tes

nyelvét, de egyszerű, poétikus és t i s z t a . P e e l e f o l k l o r i s z t i k u s darabjaiból az a r c h a i k u s visszhang-motívu­

mot

v e s z i át a Vén F o r t u n a t u s b a n ,

vagy az a r a n y f e j e t a Ha nem jó

d a r a b , az ördög búit belében, az utóbbit a z z a l a különbséggel, hogy D e k k e r a r a n y f e j e nem tündéri, hanem p o k o l i eredetű, ós nem szakál­ lának fésülésével o n t j a a k i n c s e t , hanem szemöldöke és h a j a

hullat­

j a a kétes eredetű gazdagságot. Greene-től a mágikus m o t i v u m o k a t kölcsönzi, Nashe-nek f a n t a s z ­ t i k u s s t i l u s a g y a k o r o l mély benyomást rá. Bár L y l y - t nem e m l i t i A . l o v a g könvörgésében. aminek oka talán a z , hogy l y l y nem

tartozott

a bohémek közé sem Ízlésben, sem életvitelben, hatása mégis erős D e k k e r r e , különösen első* müveiben. Bohócai - ha nem i s s z o l g a i m ó ­ don - i g e n emlékeztetnek L y l y b o h ó c a i r a . Ö r ö k r e i d e g e n e k m a r a d t a k azonban számára az e u f u i s z t i k u s regények, a s z e r e l m i s z o n e t t - c i k ­ l u s o k , a maró, c i n i k u s szatírák és a hosszú, szenvedélyes költemé­ nyek.

Dekker müvei Dekker szerzőségét több, m i n t h a t v a n darabnál^ jegyezték f e l . Egyrészüket - a k i s e b b hányadot - önállóan i r t a , nagyrészénél társ­ szerzőként mükdött, vagy p e d i g csak prológust, epilógust, e s e t l e g

néhány kiegészítő részt i l l e s z t e t t hozzájuk, i l l e t v e

átdolgozásuk­

nál segédkezett. E darabok többsége e l v e s z e t t , csupán feljegyzések maradtak f e n n róluk. +

Az utókorra m a r a d t 17 mtiből^ A türelmes G r i s s i l t / 1 5 9 9 ; 1 6 0 0 ; k i a d . : 1603/ C h e t t l e

és Haughton közreműködésével i r t a ; a S i r

Thomas W y a t t o t /1602; 1602; k i a d . 1607/; a N y u g a t r a f e l ! - t ward Ho! - 1604; 1 6 0 4 ; k i a d . 1607/; az Északra f e l ! - t

/West­

/Northward

Ho! - 1605; 1605; k i a d . 1607/ W e b s t e r r e l ; M i d d l e t o n n a l A becsüle­ t e s s z a j h a I . részét /1604; 1604; k i a d . 1 6 0 4 / ós Az üvöltő lányt /The R o a r i n g G i r l - 1605; 1610 körül, k i a d . 1611/; M a s s i n g e r r e l A szűz mártirt /The V i r g i n M a r t y r - 1620; 1620 körül; k i a d . 1 6 2 2 / F o r d d a l és R o w l e y - v e i Az edmontoni boszorkányt /The W i t c h o f Edmonton - 1 6 2 1 ; 1623 körül; k i a d . 1658/, csak F o r d d a l A nap k e d ­ vesét /The Sun's D a r l i n g - 1624; 1624; k i a d . 1656/; D a y - v e l és R o w l e y - v e l A nemes katonát /The Noble S o l d i e r - 1622?; 1631 körül, k i a d . 1634/, csak D a y - v e l A királyság csodáját /The Wonder o f a Kingdom - 1623?; 1623; k i a d . 1636/. Az e l v e s z e t t d a r a b o k többsége krónikás játék v o l t , részint a brit

történelemből merítették tárgyukat, részint a f r a n c i a polgár­

háborúból, de akadt közöttük k l a s s z i k u s tárgyú - p l . a T r o i l u s és C r e s s i d a ; C h e t t l e - v e l közösen i r t a - meg ún. családi dráma / d o m e s t i c t r a g e d y / és b i b l i a i témájú i s . A krónikás játékokban főleg D r a y t o n ­ n a i társult, de W i l s o n , Heywood, S m i t h , Hathaway és Haughton n e v e i i s felmerülnek a feljegyzésekben, sőt még Shakespeare-é i s ! A S i r Thomas More /The P l a y o f S i r Thomas More/ Munday, C h e t t l e , Heywood, Shakespeare és Dekker közös alkotása v o l t ; keletkezési idejét 1595/96-ra t e s z i k . +

Ü zárójelben lévő szám első száin P r i c e alapján a keletkezés évét, a második szám W e l l s alapján a s z i n r e v i t e l évét j e l z i .

Önálló müveinek listájában az irodalomtörténészek nem m i n d i g ér­ tenek egyet. Bradbrook /The

a Vén F o r t u n a t u s t , a Vargák vigasságát

Shoemakers' H o l i d a y / , A b a b i l o n i szajhát, a Ha nem .1ó d a r a b ,

az ördög bújt belét, a Légy v e l e m Londonbant /Match Me i n London/ s o r o l j a a t e l j e s e n önállók közé. Gonover A becsületes s z a j h a I I . részét i s hozzájuk számítja, m i v e l az 1630-ban m e g j e l e n t kiadás csupán Dekkert tünteti f e l szerzőként, és a belső j e g y e k i s Dekker önálló munkájára v a l l a n a k . P r i c e kibővíti e z t a repertoárt a Satiromastixsal, rj d e z n i véli, ti

melyben u g y a n W e l l s M a r s t on keze nyomát i s felfé­

de az l602-es kiadás címlapja csak D e k k e r nevét tünte­

f e l . ^ Az újabb kutatások tehát e hét d a r a b o t tulajdonítják

j e s e n Dekkerének a f e n n m a r a d t a k

tel­

közül.

Mielőtt az önálló müvekre támaszkodva értékelnénk Dekker dráma­ iról munkásságát, ismertetjük keletkezési körülményeiket és c s e l e k ­ ményüket • II Vén F o r t u n a t u s P o r t u n a t u s éhesen b o l y o n g az erdőben a v i s s z h a n g g a l f e l e s e l v e . E l a l s z i k , majd álmából felébredve F o r t u n a i s t e n a s s z o n n y a l találko­ zik.

A F o r t u n a által felkínált ajándékok közül nem a bölcsességet,

hanem a gazdagságot jelképező varázserszényt választja; e z z e l s o r ­ sa megpecsételődik: élete rövid l e s z . P o r t u n a t u s bejárja a világot, s a b a b i l o n i szultántól f o n d o r l a t o s a n m e g s z e r z i láthatatlanná tévő süvegét, m e l l y e l hetedhét országon túl t e r e m h e t . Hazatér a c i p r u s i Famagostába, de nem sokáig élvezi az otthonlétet, mert a Szerencse i s t e n a s s z o n y a m e g j e l e n i k , s nem ad F o r t u n a t u s n a k haladékot: meg k e l l h a l n i a . P o r t u n a t u s e k k o r f i a i r a hagyományozza a varázstárgyakat.

Ampedo és A n d e l o c i a megosztják az ajándékokat, s az utóbbi Angliába megy. A király leánya, A g r i p y n e , k i c s a l j a tőle az e r ­ szényt, a m i t a fiú a süveg segítségével v i s s z a s z e r e z . A leény e l ­ c s a l j a egy vadonba, de az a süveg segítségével v i s s z a j u t Londonba. Andelociának F o r t u n a ad még egy lehetőséget. A Bün és az Erény almáival megrakodva visszatér az a n g o l király udvarába. Almaárus­ nak öltözve e l a d j a a Bün s z a r v a k a t növesztő almáit

Agripynenek,

m a j d d o k t o r n a k álcázva magát b e j u t a királylányhoz, a h o l ismét meg< találja a varázsszerszámokat. Később Ampedo elégeti a b a j t okozó süveget, majd két u d v a r o n c k a r m a i közé kerül, m e r t meg akarják s z e r e z n i a k i n c s e k e t . A n d e l o ciát i s elfogják. Ampedo meghal, Andelociát megölik, de az erszény nem ér semmit sem, m e r t gazdáik halálával megszűnik varázsereje. A darab az Erény és Erzsébet királynő dicsőítésével végződik. A Vén F o r t u n a t u s forrása az először 1509-ben k i a d o t t ,

augsburgi

német V o l k s b u c h , m e l y F o r t u n a t u s varázserejü erszényének és süve­ gének, v a l a m i n t f i a i n a k csodálatos történetét meséli e l . Maga a me se a l a p j a i b a n k e l e t i eredetű, európai motívumokkal e g y b e o l v a s z t o t t tündérmese /AaTh566/. A történet népszerűségét fényesen bizonyítja hogy csak német n y e l v e n még e században két további kiadása j e l e n t meg: 1548-ban Augsburgban, s 1556-ban F r a n k f u r t am M a i n b a n .

1 0

Le­

fordítják o l a s z , s p a n y o l , f r a n c i a , dán, h o l l a n d s t b . n y e l v e k r e . Magyarországra i s hamar elkerül, s v e r s e s változatban 1580 körül adják k i Az Fortunatusról való széphistóriát / H e l t a i Gáspáraé n y o 11 mattá Kolozsvárott/. Prózai változata

c s a k 1651-ben j e l e n i k meg

Lőcsén Az Fortunatusról Íratott i g e n szép nyájas beszédű könyvecs­ k e . . . címen. Dekker valószínűleg a h o l l a n d változatot o l v a s t a , a m i k o r H o l l a n diában tartózkodott, m e r t a n g o l fordítása csupán csak a X V I I . szá­ zadban j e l e n t meg: 1615* június 22-én jegyezték be a l o n d o n i Könyv

kiadók jegyzékébe F o r t u n a t u s története /The H i s t o r y o f P o r t u n a t u s / 12 cimen. Henslowe Naplójába 1596. február 3-án került bejegyzésre a For­ t u n a t u s első része /The F i r s t

Part o f Fortuna t u s /

c. d a r a b , a s z e r ­

ző megjelölése nélkül. A ránkmaradt D e k k e r mtivet v i s z o n t 1599. vember 9-én említi először Henslowe F o r t una tus

teljes

no­

története

/The Whole H i s t o r y o f F o r t u n a t u s / c i m e n , negyven s h i l l i n g kiutalá­ sának kíséretében. Az 1600-as kiadás a Vén F o r t u n a t u s k e l l e m e s k o médiája /The P l e a s a n t Comedy o f Old F o r t u n a t u s e l m e t v i s e l i / Dekker minden valószínűség s z e r i n t a régi d a r a b o t d o l g o z t a át és bővítette k i . A Vén F o r t una t u s

a V o l k s b u c h - h a l , az e r e d e t i forrással összeha­

sonlítva jelentős eltéréseket m u t a t , amelyek egyrészt a l a z a szö­ vésű, kalandos mese dramatizálásából, másrészt a szerző eltérő szempontjaiból adódnak. A V o l k s b u c h

F o r t u n a t u s f a n t a s z t i k u s törté­

netét szép sorjában a d j a elő sok-sok epizóddal, gyilkosság, rablás részléteivel megtűzdelve. D e k k e r azonban csupán két motívumot vesz át - P o r t u n a t u s találkozását F o r t u n a i s t e n a s s z o n n y a l és a szultán varázsstivegének ellopását -, és a hangsúlyt az e g y i k fiú, A n d e l o c i a k a l a n d j a i r a h e l y e z i . Dekker a saját céljainak megfelelően formálja a történetet és a középpontba a pazarlás, a tékozlás bűnét állitja, morális példát szolgáltatva a nézőknek. Dekker 1599. hat

november 30-án a d t a át a d a r a b o t Henslowe-nak, a k i

f o n t o t f i z e t e t t érte, de azon nyomban f e l i s kérte, hogy d o l ­

gozza át u d v a r i előadás számára. E k k o r került b e l e az Erény és a Bűn vetélkedését tartalmazó moralitás j^éicselekménye, a második prológus, v a l a m i n t az epilógus i s . A királynő előtt 1599. 27-én adták elő a Lord Admirális színészei.

december

Lincoln

grófja, Lacy nagybátyja és S i r Roger O t l e y London

gármestere /Rose a p j a / e l l e n z i k a két f i a t a l keznek okét egymástól elszakítani : L i n c o l n

pol­

házasságát, s i g y e ­

kijárja, hogy L a c y - t

ezredesként a f r a n c i a hadjáratba küldjék, O t l e y p e d i g Rose-t vidé­ k i kúriájába távolítja e l . Lacy vargának öltözve Simon Eyre-hoz szegődik, a k i Lacy kölcsö­ nével képes megvenni e g y értékes hajórakományt. Gazdag l e s z , s meg­ választják London polgármesterévé. Rose komomájától, Sybiltől m e g t u d j a , hogy Lacy Londonban v a n , s visszautasítja Hammon közeledését. Az a p j a házába látogató E y r e kíséretében f e l i s m e r i az álruhás L a c y t . M a j d Eyre támogatásával megszökve megesküsznek, s a vargák ünnepére érkező király megbocsát Lacynek. Eontos mellékszál R a f e és Jane története. R a f e - e t , E y r e segéd­ jét elküldik a f r a n c i a hadjáratba, ahonnan bénán érkezik haza. Ú j ­ r a Eyre-nél k a p alkalmazást, de nem találja feleségét, a k i közben elköltözött. Hammon Rose után Jane-nél próbálkozik, a k i csak a z ­ után mond i g e n t , m i k o r Hammon Rafe halálhírét hozza. Az esküvőre új cipőt készítenek számára. A mintául küldött régit R a f e ri.

felisme­

Az esküvő meghiúsul. Rafe és Jane egymásra talál. Dekker e másik f e n n m a r a d t , k o r a i darabjára 1599. július 15-én

találunk utalást Henslowe Naplójában, a m i k o r i s 3 f o n t o t f i z e t e t t

a

szerzőnek A nemes mesterség /The G e n t l e C r a f t / c. műért. Az első előadást - az 1600-as első kiadás tanúsága s z e r i n t - 1 6 0 0 . január 1-én tartották a királynő szórakoztatására a L o r d Admirális emberei.

1

4

A darab forrásának Thomas Deloney 1597-ben m e g j e l e n t prózai m ü ­ v e , A nemes mesterség /The G e n t l e C r a f t / tekinthető, m e l y n e k l e g ­ korábbi fennmaradt kiadása 1637-re datálódik. Deloney müve b a l l a ­ da-, népmese- és középköri legenda-gyűjtemény.^ Első része három legendát t a r t a l m a z : kettő középkori, vulgarizált s z e n t e k történe-

t e , a harmadik Simon Eyre meggazdagodásának bemutatása. Az e g y i k l e g e n d a Szt. Hugó S z t . W i n i f r e d iránti szerelmét mesé­ li

e l , mely végülis vért anus águkkal végződik; a másik egy testvér­

pár

Sz'

C r i s p i n u s ós C r i s p i n i a n u s történetét mondja e l , m e l y

happy e n d d e l , S z t . C r i s p i n u s és S z t . U r s u l a házasságával fejeződik be. Simon Eyre meséjének történelmi a l a p j a i vannak, de élő m o d e l l j e 16 nem jómódú v a r g a , hanem posztókereskedő v o l t .

E z t a módosítást

már Deloney h a j t o t t a végre, m i v e l az előző két legendában i s v a r ­ gáknak álcázzák magukat a főszereplők, s mert e mesterség képvise­ lőinek ajánlotta müvét. Bár mindhárom történetben s z e r e p e l n e k

a

lábbelikészitők, összefüggés n i n c s közöttük. D e k k e r Deloneytől eseményeket és figurákat kölcsönözve, drámai fantáziája segitségével jelentős átalakításokat h a j t végre, s t e l ­ j e s e n új müvet a l k o t . Az első legendából átvette a z t a motívumot, hogy Szent Hugó h e r c e g v o l t

és varga-álruhát öltött. Ugyanezt

ragad­

t a k i a második történetből i s , több más elem m e l l e t t . Ez utóbbiban Deloneynál egy h e r c e g i testvérpár élete megmentésére vargának öltö­ z i k . Az e g y i k C r i s p i n u s , találkozik e g y hercegnővel, Ursulával, és t i t o k b a n összeházasodnak. A másik testvér hadba v o n u l , a h o l kitün­ t e t v e magát, f e l f e d h e t i saját és bátyja kilótót. D e k k e r e legendából felhasználja m i n d az álruha, mind a háború motívumát. A lényeges változtatások a következők: a két testvér s z e ­ repét Lacy és R a f e között o s z t j a meg. Nála Rafe megy e l a csatába, a valódi v a r g a , s i n n e n bénán tér meg. Lacy p e d i g csupán a r r a hasz­ nálja f e l az álruhát, hogy szerelmesét megtalálja. Simon Eyre történetét a l a p j a i b a n átveszi, de számottevően módo­ sítja; ez v o n a t k o z i k mind a z események válogatására, mind a j e l l e m ­ ábrázolásra : 146

- Deloney részletesebben f o g l a l k o z i k E y r e fiatalkorával és a z o k ­ k a l a manőverekkel, melyeknek segítségével meggazdagodik.

Dekker

e z e k r e csak u t a l , E y r e - t m i n t m e g l e t t férfit m u t a t j a b e ; - Deloney mesél E y r e e g y i k szolgélójáról

a k i n e k kezéért két,

r a n g b a n hozzáillő ember vetélkedik. Dekkernél e szolgáló Jane l e s z , az e g y i k vetélkedő - R a f e - egyenrangú, a másik, Hammon a társadal­ m i ranglétrán fölötte á l l ; ^ - Hansnak, a h o l l a n d vargának nevét - de nem karakterét, m e r t ez saját alkotása - Dekker Deloneytől kölcsönzi, továbbá a z t az e s e ­ ményt i s , a m i k o r J a n e - t és Hammont a vargák feltartóztatják a temp­ lomajtóban. A fentiekből kitűnik, hogy D e k k e r átvétele nem v o l t

szolgai: a

kölcsönzött szituációkat, a l a k o k a t és eseményeket átgyúrta, s z e l e k ­ tálta, majd újracsoportositotta.

Satiromastix S i r Q u i n t i l i a n S h o r t h o s e leányát, C a e l e s t i n e - t férjhez a d j a Wat T e r i l l - h e z . Az esküvőre h i v a t a l o s W i l l i a m R u fu s , a király i s , a k i ­ nek m e g t e t s z i k a szép menyasszony és Terill-nelszavát v e s z i , hogy estére a palotába küldi. Az ifjú férj a l o v a g i és hűbéri szabályok s z e r i n t nem s z e g h e t i meg esküjét. A f i a t a l pár kétségbeesése határ­ t a l a n , de az apa megoldást talál: álomitalt a d leányának, a k i i g y h a l o t t n a k tűnik. A maskarások j e l m e z b e n v i s z i k e l a királyhoz. A férj vakmerően t i r a n n u s n a k n e v e z i R u f u s t , a k i látván erőszakossága következményét megbánást m u t a t . A komor h a n g u l a t n a k C a e l e s t i n e

fel­

ébredése v e t véget. Közben f o l y i k M i n i v e r asszonynak a története. Kezéért többen v e r s e n g e n e k : S i r Vaughan ap Rees, S i r Adam P r i e k s h a f t és Tucca k a ­ pitány. Számos mulatságos epizód után Tucca győz. Ehhez kapcsoló­ d i k H o r a t i u s és a költők vetélkedése, mely végül a H o r a t i u s fölöt­ ti

Ítélettel végződik. Az itélet színhelye a királyi u d v a r . W i l l i a m

Rufus C r i s p i n u s t b i z z a meg a "tárgyalás" levezetésével, amely H o r a t i u s megszégyenítésével végződik. A S a t i r o m a s t i x o t 1601. november 11-én vezették be a Könyvkiadók jegyzékébe, s 1602-ben nyomtatták k i . Előadásra a Globe-szinházba és a S z e n t Pál társulat szinházéba került. A S a t i r o m a s t i x megíráséra a "színházak háborúja" kapcsán került s o r , s tulajdonképpen befejező akkordjának tekinthető. E különös háborúnak előzménye a gyermektársulatok feléledése v o l t /1600 kö­ rül/. A Királyi Kápolna és a Szent Pál Kápolna gyermekszinészei e l ­ vonták a nyilvános színházaktól az előkelő közönséget, m e l y meg t u d t a f i z e t n i a k i s e b b befogadóképességű színházak háromszoros h e l y ­ árait. Az a n y a g i veszteség érzékenyen érintette a nyilvános színhá­ z a k a t . A gyermekszinószek igazgatói gazdag komédia-repertoárral kí­ vánták biztosítani előadásaik látogatottságát, s ezért sok megbí­ zást a d t a k a s z a t i r i k u s vénájú íróknak, elsősorban Jonsonnak, Chapmannek és Mars tonnák. I g a z , maga Dekker i s i r t a S z t . Pál i s ­ k o l a gyermekszinészei számára, de a műfaj i d e g e n v o l t tőle. Jonson nemsokára összekülönbözött Mundayval, m a j d p e d i g M a r s t o n n a l . Egymás' stílusát és egyéniségét figurázták k i d a r a b j a i k b a n . M a r s t o n találóan v e r t e v i s s z a Jonson támadásait, és csapást mért önteltségére. A közönség r o p p a n t u l élvezte a drámaírók hadakozását, mely 1599-1601 között féltucatnál több müvet eredményezett. Jonson azonban továbbment, és megvetően k e z d e t t n y i l a t k o z n i a népi drámáról és Íróik t u d a t l a n a ágéról

Cynthia vigad /Cynthia's

R e v e l s - 1600 február-március táján k e l e t k e z e t t / c. komikus szatí­ rájában D e k k e r t i s megtámadja: A n a i d e s , Hedon / M a r s t o n / alázatos, szegény barátja, a k i a k l a s s z i k u s o k a t a l i g i s m e r i , őt formázza.

A támadás o l y a n erős v o l t , és o l y a n kihívó, hogy az ellentábor" felháborodása nem i s m e r t határt, s a L o r d Kamarás társulata, köz­ t t i k Shakespeare i s , sürgette D e k k e r t a visszavágásra. Dekker a z o n ­ ban nehezen állt kötélnek. Ebben az időben a feltevések 18 egy tragédián d o l g o z o t t

szerint

Henslowe és a L o r d Admirális társulata

számára. Jonson Fűzfapoétájának megjelenése azonban a válasz meg­ írására késztette, s a félig kész tragikémédiát a szatírával össze­ d o l g o z v a megszületett a S a t i r o m a s t i x . A becsületes s z a j h a . I I . rész B e l l a f r o n t , a megtért kurtizán férje, .Matheo életéért könyörög Hippolitónál, a h e r c e g vejénél, a k i egyben Matheo régi barátja. Matheót halálra Ítélik, m e r t párbajban k i o l t o t t a egy b i z o n y o s J a c o mónak életét. H i p p o l i t o

f e l i s m e r i B e l l a f r o n t o t , megígéri a közben-

járását, s felajánlja, hogy B e l l a f r o n t apjának a haragját i s meg­ enyhíti. Találkozik B e l l a f r o n t apjával, O r l a n d o Friscobaldóval, a k i álruhát ölt és lánya házában szolgaként

jelentkezik.

Matheót szabadon bocsátják. H i p p o l i t o megkörnyékezi

Bellafron­

t o t - eredménytelenül. B e l l a f r o n t az új szolgával visszaküldi a k a ­ p o t t ajándékokat, melyek I n f e l i c e , a feleség kezébe kerülnek. I n f e l i c e számonkérése után H i p p o l i t o még konokabban üldözi B e l l a ­ frontot. Matheo tovább f o l y t a t j a kicsapongó életmódját, feleségével d u r ­ ván bánik, majd k i r a b o l két házalót, történetesen apósának embere­ it.

O r l a n d o F r i s c o b a l d o m e g s z e r z i e l l e n e az elfogató p a r a n c s o t , s

B r i d e w e l l b e v i t e t i . B e l l a f r o n t ugyancsak odakerül, m e r t a h e r c e g , hogy vejét elszakítsa tőle, k i a d j a az utasitást minden prostituált összeszedésére. A mellékszál Candidónak, a kereskedőnek a története, a k i n e k tü­ relmét több epizódon keresztül

t e s z i k próbára.

A becsületes s z a j h a I . részét Henslowe Naplója 1604-ben

emliti

Dekker és M i d d l e t o n neve a l a t t . A megbízást Henslowe t a v a s s z a l a d -

t a , a Könyvkiadók jegyzékébe november 9-én jegyezték be. M i d d l e t o n szerződését csupán Henslowe e m l i t i ,

s neve nem található

20 sem az első,

sem az 1605-ös második kiadáson, közreműködése azon­

ban t a g a d h a t a t l a n u l

felismerhető; e z t egyesek a d a r a b alapötletei­

ben látják, mások a cselekmény bonyolitásában, továbbá a komikus mellékcselekmény, a Candido-szál b o l t i

j e l e n e t e i n e k megszerkeszté­

sében.^"^ A d a r a b I . része o l y s i k e r e s v o l t - az egymásutáni kiadások b i ­ zonyítják -, hogy ez D e k k e r t hamarosan a I I . rész megírására ösz­ tönözte. Bár a Könyvkiadók jegyzékébe csak 1608. április 29-én v e t ­ ték f e l , elkészültét l 6 0 5 - r e , de legkésőbb 1 6 0 7 - r e t e s z i k . Megje­ l e n n i csupán 1630-ban j e l e n t meg, D e k k e r nevével a címlapon. A belső j e g y e k a g y o r s folytatásra v a l l a n a k . Egyrészt s z i n t e ugyanazokat a figurákat s z e r e p e l t e t i , másrészt apró utalásokkal lépten-nyomon emlékeztet a korábbi történetre: L o d o v i c o f e l i s m e r i B e l l a f r o n t b a n a "becsületes szajhát", beszél Candido előző felesé­ géről; Candido B r i d e w e l l b e n céloz B e d l a m r a , az I . rész utolsó nagy jelenetére, de c s a k emlékeztet, ami a z t m u t a t j a , ismeretét magától értetődőnek

hogy az I . rész

tartja.

A g y o r s folytatás m e l l e t t szólnak a k o r a b e l i eseményekre való célzások i s , p l . mindkettőben u t a l a drámaíró Ostende ostromára . / I 6 0 4 . szeptember 8-án e s e t t e l / , sőt az Othellóra i s . M i n d Shakes­ p e a r e Szeget s z e g g e l /Measure f o r Measure/ c. d a r a b j a , m i n d Dekker müve beszél a "külvárosi házak" bezárásáról, a m i t ekkortájt r e n ­ d e l t e k e l Londonban. A b r i d e w e l l i színben u t a l a z o k r a a csavargók­ ra,

a k i k e t I603-I604 körül f o g d o s t a k össze, s a Németalföldre küld22

tek harcolni.

A b a b i l o n i szajhfr B a b i l o n uralkodónkje /Róma/ k i a k a r j a t e r j e s z t e n i hatalmát Tün­ dérországra i s . Királyait kérőként i n d i t j a e l Titánia / I . Erzsébet/ udvarába. Miután Titánia v i s s z a u t a s i t j a őket, a I I I . n y o l / kivételével visszatérnek B a b i l o n b a .

király /a s p a ­

Az o t t m a r a d t király elő­

ször feketemágiával a k a r j a elpusztítani - varázsló segítségével a királynőt, m a j d a mellőzött tudóst, Campeiust /Edmund Campiont/ bérli f e l . Titánia igazságosan és könyörületesen a k a r u r a l k o d n i népe f e l e t t , ezért megkegyelmez P a r i d e l n e k , és f u t n i e n g e d i Campeiust i s . Védel­ met a d a h o l l a n d o k n a k , Babilonban

és támogatja a portugál trónkövetelőt.

a királyok k u d a r c a után úgy döntenek, hogy bérgyilko­

sokat küldenek a szigetországba. Campelus, Ro$t s és Paridéi i s meg­ bízást kap. A kísérletek egymás után hiúsulnak meg, m i r e B a b i l o n a nagy Armadát szabadítja a tündérek földjére. Az Idő és az Igazság végig mellettük áll, s az Ütközet B a b i l o n csúfos vereségével vég­ ződik. Dekker A b a b i l o n i s z a j h a c. darabját 1607. április 20-án v e z e t ­ ték be a Könyvkiadók jegyzékébe. A c i m l a p s z e r i n t a Herceg társula­ t a a d t a elő. A társulat módosította a d a r a b o t , ami kiváltotta Dekker nemtetszését, s ennek hangot i s a d o t t a " L e c t o r i " - b a n . A társulat és Dekker nézeteltérése hozzájárult ahhoz, hogy a dráma­ író egy időre a drámaírástól a p a m f l e t i r o d a l o m felé f o r d u l t . A d a r a b t e l e v a n aktuális p o l i t i k a i célzásokkal és a k o r a b e l i nagyságok szerepeltetésével; megírását P r i c e l 6 0 6 - r a t e s z i . Bár i h ­ letője a Lőporösszeesküvés /1605. november 5./ utáni n a c i o n a l i s t a hullám v o l t , témában az Erzsébet-korra nyúlik v i s s z a ; egyrészt azért, m e r t az Összeesküvés háttere nem v o l t eléggé tisztázott, másrészt I . Jakab nem v o l t

" t i s z t a " a n g o l . Ez az esemény azonban

emlékeztetett o l y a n korábbi történésekre, melyek A n g l i a független­

ségét

veszélyeztették, s felidézték Spanyolországnak és Rómának az

ország e l l e n irányuló p o l i t i k a i manóvereit. A mü Spenser A tündérkirálynő c. n e m z e t i eposzának hatását mu­ t a t j a , melyben Spenser A n g l i a dicsőségét és I . Erzsébet nagyságát énekelte meg. A középkori románcirodalomból, Tasso /Gerusalemme L i b e r a t e / és A r i o s t o /Orlando

E u r i o s o / müveiből sokat merítő a l k o ­

tás azonban több a n e m z e t i eposznál: a X V I , századi a n g o l p r o t e s ­ táns hitvallása, a l o v a g i eszményen alapuló egyéni tökéletesedés útjának bemutatása az allegóriának m i n t uralkodó költői eszköznek a segítségével. Különösen A tündérkirálynő I , és V, könyve h a t o t t D e k k e r r e , de Spenser morális és történelmi allegóriája sokrétűbb és összetettebb Dekkerénél. Spenser A tündérkirálynő I , könyvében Una, Redcross és Duessa történetében az anglikán egyház, az a n g o l k o r o n a és a Róma

23 közötti ellentéttel f o g l a l k o z i k , a történelmi allegória szintjén, az i g a z és a hamis doktrína párharcát b o n c o l g a t j a az egyén b e l s e ­ jében, és az egyén morális fejlődósét, az e m b e r i vég kérdéseit v i z s ­ gálja a morális allegória sikján. Dekker v i s z o n t leszűkíti a kört az Erzsébet és a pápaság közötti k o n f l i k t u s r a : politikai-vallásos allegóriáját az e l l e n e és országa e l l e n indított támadásokra kon­ centrálja. Érdeme a z , hogy a m i t Spenser epikusán r a g a d o t t meg, ő drámai eszközökkel i g y e k e z e t t k i f e j e z n i . Ha nem jó d a r a b , az ördög bújt belé! P l u t o , a p o k o l f e j e d e l m e felküldi három ördögét - Rufmant, S h a c k l e s o u l e t és L u r c h a l l t -, hogy s z e r e z z e n e k

l e l k e k e t . Rufman

Bohorként j e l e n i k meg a nápolyi király udvarában, s a f i a t a l u r a l ­ kodót sikerül józan tanácsadóitól eltántorítania. Menyasszonyának eltaszitása leendő apósával összeütközésre v e z e t , s m i k o r az utób­ b i hadserege körülzárja a várost, Bohor öngyilkosságot sugalmaz

n e k i , de az ifjú király visszautasítja. Az események később

fel­

nyitják az uralkodő szemét, és megváltozva, előző énjével össz­ hangban c s e l e k s z i k . S h a c k l e s o u l e Rush barát néven mételyezi a k o l o s t o r t . M i n d e n k i t sikerül r o s s z útra téritenie, csupán a p r i o r h e l y e t t e s áll e l l e n . A r o m l o t t monostor végül e l p u s z t u l , de Clement barát vezetésével újat épitenek h e l y e t t e . L u r c h a l l B a r t e r v i l e - t i g y e k s z i k behálózni, de nem s o k a t

kell

t e n n i e ezért, m e r t a kalmár a velejéig r o m l o t t . Dekkernek e d a r a b j a 1612-ben j e l e n t meg Thomas Creede nyomtatá­ sában, s a királynő színészei /Queen's M a j e s t y ' s S e r v a n t s / adták elő a Red B u l i b a n .

A darab megírásának és tényleges s z i n r e

vite­

lének idejét 1610 végére és 1 6 1 1 elejére'teszik az utolsó s z i n b e n szereplő R a v i l l a c és M o l l Cut-Purse

említése alapján. R a v i l l a c

1610. május 14-én ölte meg I V . H e n r i k e t , s a M o l l Cut-Purse-öt színpadra vivő Az Üvöltő lány /The R o a r i n g G i r l / c. d a r a b o t

l6ll-

ben adták k i , melynek címlapja arról tudósít, hogy nem s o k k a l előbb játszották a F o r t u n e - b a n . / M o l l Cut-Purse

Dekker idejében közismert

zsebmetsző v o l t . / A d a r a b forrását egy kontinentális népmesében, a dán Ruus. i l ­ l e t v e a német Rausch barát történetében k e r e s i k . E prózai mü 1568tói

3

már kapható v o l t a n g o l fordításban - bár a ránk maradt első

példány 1620-ra datálódik -, s 1584-re már széles körökben i s m e r t l e h e t e t t ; cime Rush barát k e l l e m e s története /The P l e a s a n t H i s t o r y o f P r i a r Rush/ v o l t . Ha a d a r a b o t összehasonlítjuk a prózai forrással, sok hasonló­ ságot fedezhetünk f e l , Dekker azonban több p o n t o n - jó drámai ér­ zékkel - megváltoztatta a történetet, i l l e t v e visszatért az e r e d e ­ ti,

dán meséhez, s i g y a földre érkező ördög Rush barát képében

nem egy k o r r u p t monostorba fészkeli be magát, m i n t az a l a p o s a n meg-

változtatott a n g o l történetben, hanem az erényes s z e r z e t e s e k közös­ ségébe, Dekker f e l i s m e r t e , hogy ez nagyobb f e l a d a t o t j e l e n t a go­ n o s z n a k , de a n e k i ellenállóknak i s , A bűnös p r i o r h e l y e t t e s t D e k k e r jóságos és erényes alakká változtatta, a k i mindvégig állhatatos marad, és meg a k a r j a m e n t e n i társait a pusztulástól. A szakács tör­ ténetét i s módositotta: az a n g o l verzióban forró v i z b e dobják t e t ­ teiért, Dekkernél csak hamis vádak alapján elűzik a monostorból. Rush barát k e l l e m e s történetén kivül D e k k e r darabjának l e h e t e t t még egy másik prózai forrása i s , m e l y a nápolyi királlyal k a p c s o l a ­ tos

cselekményszál történetét szolgáltatta* M i n d ez i d e i g azonban

e forrást nem tudták megnyugtatóan meghatározni. Conover s z e r i n t W i l l i a m P a i n t e r Az örömök palotája /The P a l a c e o f P l e a s u r e / c. mü­ vében találkozhatunk a nápolyi A l f o n z király alakjával, és a D e k k e r darabban fellelhető, hasonló szituációkkal, de P a i n t e r tulajdonkép­ pen egy kettős házasságtörési történetet mesél e l , ami v i s z o n t

sem-

26 mi

hasonlóságot sem m u t a t Dekker cselekményével.

Igy a jelenlegi

kutatások állása s z e r i n t csupán a kontinentális népmesét n e v e z h e t ­ jük meg b i z t o s forrásként, mely az a n g o l változat, a Rush barát k e l ­ lemes története közvetítésével j u t h a t o t t e l Dekkerhez. Légy v e l e m Londonban M a l e v e n t o Gazettónak igéri lányát, Tormiellát, annak a k a r a t a e l ­ lenére. T o r m i e l l a szerelmével, Cordolentóvel megszökik: Cordobából Sevillába mennek, a h o l összeházasodnak és üzletet n y i t n a k . Lady Dildoman j e l e n t i a királynak a szép f i a t a l a s s z o n y jöttét. Álruhába elmennek C o r d o l e n t e boltjába, hogy elcsalják Tormiellát, de ő nem áll kötélnek. E r r e a király az u d v a r b a r e n d e l i az erényes királynő mellé. Reméli, i g y eléri célját. A közben felbukkanó apát admirálishelyettesnek n e v e z i k i . Cordolentét i s meg a k a r j a v e s z t e ­ getni

de h a s z t a l a n u l .

A király a szolgálatába álló G a z e t t o segítségével meg akarj?« öletni a királynét és Cordolentét. T o r m i e l l a bolondnak t e t t e t i ma­ gát, hogy távoltartsa az uralkodót, de Gazetto rájön e r r e , és kénys z e r i t i , ölje meg a királyt nászéjszakájukon. Ezután Cordolentét bujtja

f e l T o r m i e l l a meggyilkolására. A f i a t a l férjet azonban v i s z -

s z a r e t t e n t i a h e l y szentsége, a templom és a felsőbb h a t a l m a k i s közbelépnek. T o r m i e l l a elmond mindent a királynak, s közbenjár férjéért. A király megbánja vétkét, a két f i a t a l újra találkozik. Előkerül a királynő i s . G a z e t t o f e l h a g y bosszúálló t e r v e i v e l . A mellékcselekmény a király testvére, János h e r c e g trónrajutási manővereivel f o g l a l k o z i k . A Légy velem Londonbant

"régi darabként" 1623. a u g u s z t u s 23-án

engedélyezte újra George Bue, s 1630. november 8-án vezették be a Könyvkiadók jegyzékébe H. S e i l e neve a l a t t . A c i m l a p 1631-et tünte­ ti

f e l a kiadás évének.^' A keletkezésre vonatkozóan eltérnek a vélemények. Egyesek

1612/13-ra t e s z i k időpontját, részint m e r t utalások találhatók ben­ ne Az üvöltő lányra / I . f e l v . 2. s z i n . 85-86./, a m i 1611-ben j e l e n t meg, részint p e d i g a c i m l a p s z e r i n t s o k s z o r került előadásra, elő­ ször a Red B u l l - b a n , a S t . John's S t r e e t e n , majd a D r u r y Lane magán­ színházban, a Phoenixben. M i v e l a Red B u l l - b a n adták elő a Ha nem jó d a r a b , az ördög bújt belét i s 1612-ben, feltételezik, hogy a szóban foréó müvet i s ekörül játszották. A darab erős f l e t c h e r i h a ­ tást m u t a t . Témában B r a d b r o o k közelállónak t e k i n t i M i d d l e t o n Nők óvakodjat o k a nőktől! /Women Beware Women/ c. müvéhez^

m e l y cselekményét 2

Bianca C a p e l l e és Francesco de M e d i c i életéből ^ merítette. Dekker felhasznált ugyan néhány eseményt e valóságos s z e r e l m i történetből, de tulajdonképpen csak az alapszituációja közös Middletónéval: egy lány a szülői a k a r a t ellenére megszökik kedvesével, és egy másik

városba megy, melynek h e r c e g e b e l e s z e r e t , M i d d l e t o n

hűségesebben

követte az életben megtörtént eseményt.

III Népmesei és mitológiai elemek Dekker gondolatvilágára származása ós neveltetése révén mély be­ nyomást g y a k o r o l t a k a népmesék, balladák, középkori románcok, s a k l a s s z i k u s mitológia. K o r a i megismerkedése P o r t u n a t u s

f i a i n a k tör­

ténetével, majd Thomas Deloney balladagyüjtöményével, továbbá Rush barát meséjével termékenyen h a t o t t irói fantáziájára. M i n d e g y i k egy-egy gazdagpn szövött dráma ihletéséhez a d o t t i m p u l z u s t , de ké­ sőbbi d a r a b j a i b a n i s f e l - f e l b u k k a n n a k népmesei motívumok. Abban az időben e tőrténetek közismertek v o l t a k Londonban, s i g y drámai meg­ jelenítésüket a közönség szívesen f o g a d t a . M i v e l az egyes darabok keletkezési körülményeinek vizsgálatánál s o r került az e s e t l e g e s népmesei, legendái vagy néphistóriai forrás bemutatására, i t t

csak

a s z o r o s a n v e t t motívumok tárgyalása történik. Dekker a legtöbb népmesei és mitológiai e l e m e t természetszerűleg a Vén F o r t u n a t u s b a n

és a Ha nem jó d a r a b . . . - b a n őrizte meg, de f e l ­

lelhetők a Vargák vigasságában. A b a b i l o n i szajhában és a Légy v e ­ lem Londonban~c7 "müvében i s . Mágikus tárgyak A két elsőben nagy s z e r e p e t tunatusban

kapnak a mágikus tárgyak. A Vén F o r ­

a varázserszóny és varázssüveg f o n t o s funkciót töltenek

b e . Eredetüket t e k i n t v e k e l e t i motívumok, mindkettő előfordul az Ezeregyéjszaka meséiben. Az erszény valószínűleg p e r z s a eredetű, a

süveg p e d i g a török mesékben i s fellelhető a láthatatlanná tévő turbánban, de a levegőben szálláshoz korbács és repülő szőnyeg i s 30 szükségeltetik.

A bűvös tárgyakhoz a népmesékben többféleképpen

l e h e t hozzájutni: s o k s z o r ajándékként kapják a főhősök, p l . egy természetfölötti lénytől vagy családtagoktól, de meg l e h e t n i f u r f a n g vagy lopás útján i s . P o r t u n a t u s a Szerencse

szerez­

istenasz-

szonyától k a p j a az a r a n y a t ontó erszényt, a süveget p e d i g f u r f a n g ­ g a l c s a l j a k i a b a b i l o n i szultántól. Történetében - melyben az apa és f i a i n a k szerepeltetése i s egy b i z o n y o s m e s e t i p u s t

képvisel

/AaTh 566/ - az erszényt és a süveget a p a i örökségként hagyományoz­ za

fiaira. Az ajándékozás és f u r f a n g m e l l e t t u g y a n i t t m e g j e l e n i k a lopás

motivuma: A n d e l o c i a eltulajdonítja testvérétől, Ampedőtól a varázssüveget, hogy v i s s z a s z e r e z z e Agripyne-től a k i n c s e t

ontó erszényt,

amely v i s z o n t az ő rászedésével került hozzá. A g r i p y n e és A n d e l o c i a meséje szintén k e l e t i eredetű. Forrása tulajdonképpen a Gesta Romanorum, e X I V . század elején keletkező, prózai gyűjtemény 120. f e j e ­ z e t e , s ennek közvetítésével kerül át a V o l k s b u c h b a . Ebben e g y l e ­ ány e l c s a l j a a bűvös tárgyakat kedvesétől, s a fiú c s e l l e l

szerzi

vissza. A meseszövésben éppoly lényeges a varázserejü tárgyak elveszté­ s e , és visszaszerzése, m i n t a megszerzése. Elvesztésében

gyakran

közrejátszik a vendéglátó. Ez történik Andelociával, a m i k o r a k i ­ rályi u d v a r b a n t a r t o t t mulatságon a király és lánya, A g r i p y n e e l ­ határozzák, hogy m e g s z e r z i k itt

a gazdagságot jelentő erszényt. D e k k e r

módosította a Volksbuch-forrást, m e l y b e n a felbujtó nem az apa,

hanem a királyné. Előfordul, hogy megsemmisül a varázserejü tárgy, i g y p l . Ampedo

tűzbe v e t i a süveget, hogy véget vessen fivére e s z t e l e n c s e l e k e d e ­ t e i n e k . A véletlen játszik közre abban, hogy A n d e l o c i a a s i v a t a g ­ ban elveszíti a l o p o t t süveget: A g r i p y n e a nap neve e l l e n f e l t e s z i a fejére, s bár nem t u d a fejfödő titkáréi, önkéntelenül felsó­ h a j t v a Angliába kivánkozik, ami rögtön teljesül i s . A varázserejü tárgy e l v e s z t h e t i bűvös erejét, de ez b i z o n y o s események bekövetkezéséhez kötődik. P l . P o r t u n a t u s erszényének csodálatos hatalma

csak a d d i g t a r t , amig ő és f i a i

élnek. Az e l ­

v e s z t e t t varázstárgyak visszaszerzése s o k s z o r egy másik mágikus tárggyal történik. A n d e l o c i a a Bün almáit a d j a e l a királylánynak és az u d v a r o n c o k n a k , melyek s z a r v a k a t növesztenek, s f r a n c i a dok­ t o r n a k öltözve bemegy a palotába, hogy orvoslás cimén újra megka­ p a r i n t s a az erszényt és a süveget. A Ha nem jó darab...-ban a bűvös tárgyak fajtái tovább bővülnek, a Vén F o r t u n a t u s almája m e l l e t t m e g j e l e n i k az aranyesőt hullató f a . Ez a f e k e t e f a az ördögtől s z e r z i varázserejét, s helyét öt mandra­ góra jelöli, mely a mesében k i n c s e t vagy erőszakos halált h a l t és e l t e m e t e t t ember nyughelyét

jelzi.

A varázserejü tárgyakon és növényeken kivül Dekker ez utóbbi darabjában f e l b u k k a n a mágikus emberi testrész, az a r a n y a t hullató emberi f e j . G l i t t e r b a c k , a pokolbéli s z e l l e m e z t a megjelenési f o r ­ mát választja. Hajából és szemöldökéből p o t y o g n a k a k i n c s e k . Mági­ kus eredetű a B a r t e r v i l e szája sarkán kiszivárgó vér i s , mely h a ­ m i s esküjekor buggyan k i . De m e g j e l e n i k a mágikus eredetű i t a l

és zene i s : a Vén F o r t u n a ­

t u s b a n Andelociát varázsital a l t a t j a e l . Clement barát szemére pe­ d i g a kisértő kurtizánok és a bohóc igéző d a l a l o p álmot. Varázs­ erejü a kút, m e l y n e k v i z e arannyá változik, s a népi

hiedelmekre

emlékeztetnek Clement barát s z a v a i , a m i k o r i g y kiált f e l : " M i l y e n árva vérétől változott arannyá v i z e d ? " / I I I ,

2. 59-60,/

Összefoglalva hát a mágikus tárgyak funkcióját, melyről elszór­ t a n már szó e s e t t : a zene és a varázsital e l a l t a t , s lehetővé t e ­ s z i a cselekményben bekövetkező újabb b o n y o d a l m a k a t . Az erszény, a f e j , az elátkozott f a és a kút k i n c s e t a d ; a süveg időszakos átala­ kulást - láthatatlanságot - idéz elő, s lehetővé t e s z i , hogy a tör­ ténet s z i n t e r e megváltozzék, e s e t l e g több e z e r mérföldnyire tolód­ jék. Süvegével p l . F o r t u n a t u s h o l C i p r u s o n , h o l a b a b i l o n i szultán udvarában t e r e m . S ehhez kapcsolódik s z o r o s a n egy k e d v e l t népmesei motivum: a transzformáció, melynek sokféle fajtája v a n , p l . a főhős átalakul­ hat

nővé vagy férfivé,vagy éppen állati a l a k o t ölthet s t b . D e k k e r -

nél csak enyhébb, s nem e végletes transzformációs formák j e l e n t ­ keznek. Időszakos transzformációt eredményez, ha F o r t u n a t u s és

fiai

felöltik a süveget; ugyancsak átmeneti az átalakulás, ha m e g e s z i k a s z a r v a k a t növesztő almát / A n d e l o c i a , A g r i p y n e , és az u d v a r o n c o k / ; Lacy esetében látszólagos társadalmi helyzetváltozás történik, a m i ­ kor

varga-álruhát ölt. Az előző két e s e t b e n a transzformációt v a ­

rázseszköz idézte elő, az utóbbiban a rászedés motivuma álruhával j e l e n i k meg. A varázserő másképpen i s : megnyilvánul. Rombolhat p l . a pokolból fölcsapó tüz, hogy a Ha nem jó d a r a b . . . s z e r z e t e s e i t s a k o l o s t o r t elpusztítsa. A babonák és h i e d e l m e k halált okozó motivuma bukkan f e l , a m i k o r a varázsló e l a k a r j a emészteni Erzsébet királynőt A b a ­ b i l o n i szajhában: a bábu készítése, tűkkel való teletüzdelése, m a j d elásása a szemétdombon mind a varázsmese e l e m e i t példázzák. A jövendölő képesség a bűbájosság e g y i k megnyilvánulása. E z z e l

r e n d e l k e z i k F o r t u n a , a Szerencse i s t e n a s s z o n y a , a m i k o r

tudomására

hozza F o r t u n a t u s n a k jövőbeni sorsát. És i t t érdekes elemek tárgya­ láséhoz érkeztünk: a s z e r e n c s e , a véletlen és a végzet szerepéhez. A szerencse

és a véletlen megszemélyesítője F o r t u n a , Őt a k l a s z

s z i k u s mitológiából kölcsönözte a középkori népmese. A görögökhöz viszont

keletről érkezik. A k e l e t i mesék szülte görög regényekben

található Tyché, a véletlen, szeszélyes istennő a l a k j a , a k i jót s rosszat osztogatva u r a l k o d i k

a világ f e l e t t . Ebből a l a k u l t k i a l a

t i n F o r t u n a . K e l e t e n h i t t e k egy o l y a n jó s z e l l e m b e n i s k i álomban megjelenve

adományoz bűvös tárgyakat, továbbá van egy i n d s z e r e n ­

cse-isten,

mely ugyancsak adakozó. E két s z e l l e m tulajdonságai és

a k l a s s z i k u s mitológia F o r t u n a jellemvonásai egyesültek a V o l k s ­ b u c h , i l l e t v e Dekker Szerencse i s t e n a s s z o n y a alakjában. Szeszélyes sége abban nyilvánul meg, hogy nem a jámbor Ampedót, hanem a tékoz ló Andelociát k e d v e l i . Ez azonban nem készteti a r r a , hogy A n d e l o c i bukását megakadályozza. . A szerencsés események m e l l e t t /a varázserejü eszközök ajándé­ kozása, véletlen megmenekülések s t b . / a b a l s z e r e n c s e végigkíséri F o r t u n a t u s és f i a i sorsát: e l v e s z t i k a mágikus tárgyakat, halálu­ k a t megjövendölik. Az elválás, az elszakadás baljós eleme ölt t e s ­ t e t az örökség megosztásában. A véletlen h o l p o z i t i v , h o l n e g a t i v előjelű a főhősök szempont­ jából. A véletlen s e g i t i A g r i p y n e - t a menekülésben, de Andelociát m e g f o s z t j a tulajdonától. Véletlen okozza Ampedo halélát, a m i k o r a rátörő udvaroncok Andelociának h i s z i k . A véletlen s e g i t s o k s z o r ér tékes t i t k o k megszerzésében, p l . a m i k o r Scumbroth a nápolyi völgyb aranyért megy, s k i h a l l g a t j a a z ördögök tanácskozását. F o r t u n a t u s bukását tulajdonképpen b o t o r választása o k o z t a . A

bölcsesség, az erő, az egészség, a szépség, a hosszú élet és a gaz­ dagság közül az utóbbit választotta, A többi ajándék, a jó és a t a l ­ m i közötti választás felkínálása g y a k o r i motívum a népmesében. Az okos ember a p i l l a n a t n y i nyereségért nem kockáztatja jövendő s o r ­ sát. Az o k t a l a n választás büntetése s o k s z o r a halál, a m i t

Fortuna

meg i s jövendöl F o r t u n a t u s n a k . Ampedo és A n d e l o c i a halálának e g y i k oka - a népmese szintjén - az igéretszegés: a p j u k végakaratát nem t e l j e s i t i k . Az örökséget megosztják. Érdekes szerepe v a n a lehetőség adásnak. Dekker Andelociája a vadonban még kap egy lehetőséget Fortunától, hogy megváltozzék, de nem t u d v e l e élni. Az o k o s , jó c s e l e k e d e t j u t a l m a t ,

a b o t o r és

r o s s z büntetést érdemel. A büntetés motivuma s o k s z o r j e l e n t k e z i k

a

Vén F o r t u n a t u s b a n és a Ha nem j ó d a r a b . . . -ban i s . A lopást s z a r v a k ­ k a l büntetik, a hamis esküt földresújtássál: p l . B a r t e r v i l e nyomban összeesik és az állítólagos meg nem f i z e t e t t aranyak körülötte h e ­ v e r n e k ; az ördög e l v i s z i a k o r r u p t s z e r z e t e s e k e t , v a l a m i n t a gonosz uzsorást..• s t b . A büntetés l e h e t mágikus vonatkozású. P l . a pénz átalakul fü­ részporrá, a m i k o r B a r t e r v i l e k i a k a r j a magát váltani a pokolból. A főbüntetés azonban m i n d i g a halál. P l . F o r t u n a t u s esetében a g y o r ­ san bekövetkező, előre megjósolt, n y o m o r u l t halál, B a r t e r v i l e

ese­

tében az örök kárhozat, a h o l d a n t e i büntetésként folyékony a r a n y ­ ban fő. Csodák és másvilág Dekker p o k l a a Ha nem jó darab...-ban e g y e s i t i a k l a s s z i k u s a l ­ világ elképzelését a középkori mesék és példázatok, népi játékok poklával. Az alvilági folyó révésze Charon, s P l u t o a f e j e d e l m e .

A p o k o l h o z ösvény v e z e t , A p o k o l három bírája: Minős, Aecus és Rhadamantis. A szenvedő l e l k e k e t a z z a l kinozzák, a m i v e l a földön vétkeztek / p l . B a r t e r v i l e t a r a n y b a n főzik, a merénylőt saját véré­ v e l itatják/. Az ördög fölktíldése a földre, hogy "emberbőrbe" bújva l e l k e k e t vadásszék, k e d v e l t középkori vallásos mesetéma. Rush barát törté­ n e t e , a k o l o s t o r b a n megjelenő ördögé - m i n t a r r a már emlités tör­ tént - Németországban és Dániában v o l t e l t e r j e d t . De nem r i t k a

mo­

tívum sem az uzsorást elragadó ördögé / L u r c h a l l / , sem a kisértŐ gonosz szellemé. Ebben a s z e r e p b e n m u t a t k o z i k Bohor a nápolyi k i ­ rály udvarában; S h a k l e s o u l e - R u s h a s z e r z e t e s e k kisértője, de cél­ p o n t j a kiváltképp Clement barát / I V . f e l v . 4. s z i n / . Az ördögök bű­ vös h a t a l o m m a l r e n d e l k e z n e k : v i h a r t k a v a r n a k / I V . f e l v . 2. s z i n / , a forrást arannyá változtatják. D e k k e r nemcsak a p o k l o t , hanem egy "másik másvilágot", a tündér­ országot és lakóit i s felhasználta egy másik darabjában. A b a b i l o ­ n i Szajnában, de csupán külsőleg kölcsönözte őket p o l i t i k a i

alle­

góriájához, s z e r v e s e n semmi köze s i n c s a népmesék tündérvilágához. Összehasonlítva a folklór elemekben leggazdagabb két d a r a b o t , a Vén F o r t u n a t u s t és a Ha nem j ó d a r a b . . . - o t . a z t látjuk, hogy az utóbbi erősebben h o r d j a magán a középkori vallásos mese j e g y e i t , az előbbi p e d i g közelebb áll a k a l a n d o s világi mesékhez. A Vargák vigasságában már' jóval kevesebb mese-motivum b u k k a n f e l , m e r t Dekker i t t több módositást h a j t o t t végre a forrásanyagon, de né­ hány határozottan felismerhető. A Jane-Rafe történetben p l . a Ha­ mupipőke cipőpróba-motivuma j e l e n i k meg világosan: Rafe búcsúzóul saját készítésű topánkát ajándékoz feleségének emlékül, a m i k o r a háborúba i n d u l , aztán sok hányattatás után a cipő nyomán találnak egymásra. 162

L a c y cipőpróbája már S z t .

C r i s p i n u s ós C r i s p i n i a n u s legendá­

ját v i s s z h a n g o z z a , s Dekker nem tud s z a b a d u l n i e k e d v e l t motí­ vumtól a Légy velem Londonban c . darabban sem: Cordolente i e igy

j u t be feleségéhez. Mindkét esetben s z e r e p e t játszik a v a r ­

ga-álruha i e . Az álruha öltése mindig a megtévesztés, a félre­ vezetés eszköze a népmesékben. E z az elem követhető nyomon An­ d e l o c i a különböző alakváltozásaiban i s / i r almaárus, f r a n c i a doktor/. Nem r i t k a esemény a folklór hagyományban a királylányok vagy szép lányok nyomára vezető s z a r v a s üzése. E z v i l l a n f e l Hammon történetében /Vargák vigassága/: Hammon a vadat üldözve talál Rose-ra és S y b i l r e , ami nem más, mint e népmesei-mondai elemnek i r o d a l m i vetülete. Dekker későbbi d a r a b j a i t vizsgálva a meseelemek egyre

rit­

kulnak, s h e l y t adnak a reális ábrázolásnak, ami a már e m i i t e t t új drámairányzatoknak, s a Jakab-kor megváltozott

politikai-

-gazdasági légkörének tudható be.

Moralitás elemek Dekker drámáiban Az egyes drámák elemzésekor a népi drámai tradíció m e l l e t t lépten-nyomon felfedezhetjük a középkori vallásos dráma egyik fő ágazatának, a moralitás játékoknak nyomát. A moralitások, szemben a mirákulumokkal, már nem a keresztény h i t megalapozását tűzték k i célul, hanem a r r a támaszkodva a z em­ berek "épülését", erkölcsi fejlődését kívánták szolgálni. Témá­ ikban gyakran j e l e n i k meg a z emberiség bűnbeesésének és megvál­ tásának története, a haláltánc-motivum / p l . az Éiet és a Halál

h a r c a az emberiségért Az élet hivsága - P r i d e o f L i f e - c. ZV, századi a n g o l moralitásban/, v a l a m i n t a bün és erény k o n f l i k t u ­ sa. Az ún. P a t e r n o s t e r d a r a b o k b a n / W y c l i f emlitése s z e r i n t Y o r k ­ ban 1378-ban játszották; B e v e r l e y - b e n

1469-ben adták elő a céhek,

L i n c o l n b a n 1397 és 1521 között kerültek s z i n r e / a bűnök vetélked31 tek

az erényekkel az e m b e r i lélekért.

Az oktató szándék, az e r ­

kölcsi igazságok kifejezése központi h e l y e t f o g l a l e l bennük. Mindezekből Dekker s o k a t merített. Egyes d a r a b j a i b a n - külö­ nösen a korábbiakban - a hatás hangsúlyozottabb, de mentalitásá­ ban tulajdonképpen egész életén keresztül végig kiséri a dráma­ írót. A Vén F o r t u n a t u s b a n

Dekker a tékozlás bűnét állitja a kö­

zéppontba, ennek áldozata az apa és a fiú. A becsületes szajhában felmerül a tisztaság, az állhatatosság és a türelem erényé­ nek a propagálása. B e l l a f r o n t története emlékeztet a középkori T h a i s ' legendára: miután a hősnő s z a k i t léha életformájával, meg­ változását különféle próbák kiállásával k e l l bizonyítania. B e l l a ­ front

i s f e l h a g y rosszhírű múltjával, de sok megpróbáltatáson

kell

átmennie, hogy a társadalom e l i s m e r j e . A türelem erényének hang­ súlyozása fokozódik a mellékszálban, Candido történetében. A tisztaság és állhatatosság erényének jelentősége tükröződik a S a t i r o m a s t i x Caelestine-jében és a Légy v e l e m Londonban T r o m i e l lájában; ehhez kapcsolható még a Vargák vigasságának J a n e - j e i s , de a jóban való állhatatosságot szépen példázza Clement barát i s a Ha nem jó d a r a b . . . - b a n . Az oktatói szándék Dekker s z i n t e v a l a ­ m e n n y i müvében j e l e n v a n . A moralitás k e d v e l t kifejezési eszköze v o l t az allegória. S z i n t e kizárólagosan megszemélyesített f o g a l m a k k a l , e l v o n t k a r a k ­ t e r e k k e l d o l g o z o t t . D e k k e r i s szívesen a l k a l m a z t a müveiben: a 164

Vén F o r t u n a t u s moralitás cselekményszálának főalakjai, az An­ delocia

lelkéért vetélkedő Bün és Erény e l v o n t

f o g a l m a k meg­

testesítői; A b a b i l o n i s z a j h a bevezetőjében a szerző világosan k i f e j t i , hogy az allegóriához f o r d u l t : drámájának célja a k i ­ rálynő nagyságának bemutatása átvitt értelmű, " b u r k o l t " színek­ kel. Ez utóbbi darabban az a l l e g o r i k u s a l a k o k a t két c s o p o r t r a oszthatjuk:

az első c s o p o r t b a t a r t o z n a k ,

a k i k mögött tényleges

történeti személyek és intézmények húzódnak meg / p l . Titánia-Erzsébet, a b a b i l o n i császárnő - pápaság, S a t y r a n e - a s p a n y o l király s t b . / ; a másodikba p e d i g az e l v o n t

fogalmak megszemélye­

sít ői / p l . az apa és lánya - az Idő és Igazság, a Titánia u d v a ­ rába f e l f o g a d o t t Tisztesség, s a b a b i l o n i ügynök, a Hamisság/ sorolhatók. Érdekes módon e műbe szervesebben

illeszkednek

b e l e az e l ­

v o n t a l a k o k , m i n t p l . a Vén F o r t u n a t u s b a . A k t i v a n részt vesznek a cselekmény irányításában - ez különösen az Időre érvényes és közvetlenül érintkeznek a többi szereplővel, p l . a ség Titánia birodalmát járja. Fontos

Tisztes­

f e l a d a t a i k vannak és s z i n ­

t e emberi lényként s z e r e p e l n e k . Titánia és a b a b i l o n i a k

többször

h i v a t k o z n a k segítségükre vagy aknamunkájukra. Itt

i s a jó és r o s s z vetélkedik, m i n t a Vén F o r t u n a t u s b a n ,

de nem az e l v o n t

a l a k o k sikján, hanem Titánia és a b a b i l o n i

^

császárnő szembeállításával. Az előbbieket támogatja az Idő és az Igazság, az utóbbit a Hamisság, s versengésük eldőltével győz az Igazság. Dekker jól hasznosítja a moralitások h a t a l m a t képviselő tö­ m e g e i t . A b a b i l o n i Szajnában a királyok, a főpapok c s o p o r t j a 165

a

személytelen h a t a l o m kifejezésére szolgál. P l . a kardinálisok csak számmal jelöltek, s csupán a végén derül k i , hogy az I . kardinális Como névre h a l l g a t . A királyokra i s csak számmal h i ­ v a t k o z i k Dekker. A Vén F o r t u n a t u s b a n a legyőzött, megláncolt föl­ d i királyok F o r t u n a hatalmát szimbolizálják. F o n t o s s z e r e p e t játszanak a moralitásban a disputációk, me­ l y e k az iskoladrámákban külön hangsúlyt k a p t a k . Az érvek és e l ­ lenérvek záporoznak a Bün és Erény m e l l e t t a Vén F o r t u n a t u s b a n . Candido monológjában a tudósok és polgárok, Hippolitónak és I n f e l i c e - n e k szócsatájában a h i t v e s i hűség védelmében, v a l a m i n t B e l l a f r o n t és H i p p o l i t o párbeszédében. Ez utóbbiban H i p p o l i t o rá a k a r j a v e n n i B e l l a f r o n t o t korábbi életmódja folytatására. Dialó­ gusuk s z i n t e a moralitások Bün és Erény, Igazság és Hamisság pár­ bajának visszacsengése. D e k k e r nagyon k e d v e l t e a moralitások látványosságra törekvé­ sét i s , mely a pageantékben c s a k fokozódott, s a reneszánsz u d ­ v a r i maszkjátékokban p e d i g "követelmény" v o l t . Gyakran a l k a l m a z ­ t a a kavargó felvonulásokat. A Vén F o r t u n a t u s b a n F o r t u n a kiséret e m i n d i g pompás; királyok, nimfák, s z a t i r o k , párkák s t b . köve­ t i k magukkal h o z v a szimbólumaikat i s ; F o r t u n a kerekét és a föld­ golyót; a legyőzött királyok összetört koronáikkal és j o g a r a i k ­ k a l s t b . j e l e n n e k meg. Ugyan i l y e n látványos a Bün és Erény be­ vonulása: a Bűn csillogó a r c c a l , hosszú ezüst félholdakkal m i n ­ tázott köntösben érkezik / m e l y e k később teliholddá válnak/, kö­ zépütt a l a t i n felirással: C r e s c i t

eundo. A hátán bohócképek és

ördögfejek v i g y o r o g n a k . Kíséretében ördögálarcot viselők lépdel­ nek.

Az Erény bohócsipkét h o r d , köntösének e l e j e hófehér, s e z z e l a f e l i r a t t a l ékesitett: S i b i sápit; hátulján koronák, babérgir­ l a n d o k és c s i l l a g o k ékeskednek e z z e l a felirással: D o m i n a b i t u r astrie. Hasonló látványosságokban bővelkedik A b a b i l o n i sza.iha a hét­ fejű szörnyön lovagló b a b i l o n i császárnő bemutatásával, s a t a ­ nácsülések tartásával. Mindjárt az első s z i n látványosan i n d u l : a b a b i l o n i uralkodónő b a l d a c h i n o s trónját négy kardinális j a , s három k o r o n i s i király, v a l a m i n t a papok c s o p o r t j a

tart­

övezi. A

tanácsülések mind a b a b i l o n i , mind a tündér-udvarban n a p i r e n d e n vannak. Még az ördögök i s tanácskoznak a Ha nem .1 ó darab « ». első felvonásában, s később az elátkozott nápolyi völgyben. A "spek­ tákulumhoz" hozzátartozik a p o k o l i tűzijáték a nápolyi király udvarában, vagy a m i k o r Scumbroth k i h a l l g a t j a az ördögök lását. De e kategóriába s o r o l h a t j u k

zsinato-

az utolsó alvilági j e l e n e t e t

is. Végül p e d i g ejtsünk néhány szót a Dekker müvekben előforduló némajátékokról. A némajátékokat a reneszánsz dráma nagyon k e d v e l ­ te,

de g y a k r a n találkozunk v e l e a középkori ünnepek felvonulá­

s a i n , p l . az úrnapi körmeneteken i s , nem ritkán pageant formájá­ ban. Ezekre vezethetők v i s s z a Dekker lenyűgöző némajátékai. A b a ­ b i l o n i s z a j h a nyitó képében az Igazság r o n g y o k b a n , kócosan szunynyad egy sziklán, a p j a , az Idő - az őt jelképező kaszával, homok­ órával és szárnyakkal - m e l l e t t e ül és keltégeti. Majd Mária k i ­ rálynő pompás h a l o t t i menete következik. Ugyancsak

pompás a Ha­

misság megjelenését ábrázoló némajáték, melyben az e l v o n t az Összeesküvők t a r k a hada kiséri. / I V . f e l v . 1 . s z i n . /

alakot

A többi Dekker műben található némajátékok azonban már a r e ­ neszánsz dráma kellékei, s inkább a cselekmény bonyolításában közrejátszó elemek / p l . a S a t i r o m a s t i x b a n vagy a Légy v e l e m Londonban/. m i n t csupán az érzékekre ható látványosságok.

T árs a d a l o m k r i t i k a Dekker társadalomkritikáját semmi e s e t r e sem szabad XX. szá­ z a d i szemmel és századunk követelményével vizsgálni. Nem

volt

mély és gyökerekig nyúló, s nem i s irányult a fennálló társadal­ m i r e n d megváltoztatására, inkább csak a szembetűnő hibák, v i s z ezásságok nyesegetésére szolgált. A legátfogóbb társadalomkritikát a Ha nem jó d a r a b . . . nyújtja. D e k k e r e l f o g a d j a ugyan a k o r a b e l i társadalmi berendezkedést, de o s t o r o z z a a királyt, a k i visszaél a rábízott h a t a l o m m a l , s népe érdekeit semmibe véve u r a l k o d i k . A király "tévelygéseiért" rész­ ben a r o s s z tanácsadókat, részben a léha u d v a r o n c o k a t t e s z i f e ­ lelőssé. A király nagybátyjainak, jó s z e l l e m e i n e k háttérbe szo­ rulását ők és Bohor együttes fellépése t e s z i lehetővé. Dekker vé­ leménye a jó és r o s s z tanácsadókról a k o r a b e l i felfogás tükröző­ dése, s ismételten visszatérő motivum / l d . A b a b i l o n i s z a j h a / . A legkeményebb Ítéletet a kereskedő-uzsorás réteg fölött mond­ j a k i , amelyet B a r t e r v i l e képvisel. E m b e r t e l e n n e k , könyörtelennek r a j z o l j a , a k i több pénzért, i l l e t v e annak megtartásáért m i n d e n r e képes. Végül az egyházi r e n d fonákságairól i s szól. A bűnös k o l o s t o r lakóival együtt e l p u s z t u l , m e r t a s z e r z e t e s e k megszegve a r e n d törvényeit, a földi j a v a k b a n dúskálnak.

A k o r a b e l i élet bírálata A Ha nem .16 d a r a b . , .-ban nyújtja Dekker a legszélesebb társa­ d a l m i körképet. A többiben inkább a társadalmi élet egyes j e l e n ­ ségeinek, és c s o p o r t j a i n a k bírálatára koncentrál. Legszívesebben az u d v a r o n c o k a t és a polgárokat m u t a t j a be. Véleménye az előbbiekről lesújtó - s ez már a polgár Dekkeré! A Vargák vigasságában E y r e nem t a r t j a méltónak az u d v a r o n c o t a polgárlányhoz, h i s z e n

csak a selyemmel-bársonnyal és a m u l a t o ­

zással törődik. A becsületes szajhában M a t t h e o nem f i z e t i k i a szabó számlá­ ját, de nem azért, mert n i n c s pénze, hanem, hogy a "szokástól e l ne térjen", ahogy B e l l a f r o n t n a k k i f e j t i : A Ha nem jó darab...-ban

" t o keep t h e f a s h i o n " .

i s s o r r a jönnek a panaszos

szabók, kelmekereskedők, b o l t o s o k

iparosok,

s t b . , a k i k e t az u d v a r o n c o k

tet­

t e k tönkre. A társadalmi igazságtalanság e l l e n e m e l i f e l a hangját, a m i k o r Rafe-nek

nem akarják megadni a felmentést a k a t o n a i szolgálat alól

annak ellenére, hogy a " f i a t a l

feleségről való gondoskodás kötele­

zettsége" m i a t t az előírások s z e r i n t e z t megtehetnék, a f e l j e b b ­ valók nem élnek e lehetőséggel. Lacy v i s z o n t büntetlenül távolma­ radhat

a hadseregtől, s befolyásos rokonsága, v a l a m i n t

barátai k i -

eszközlik számára a k e g y e l m e t . A s z e r e l e m osztályonfeltiliségét valló elmélete már a polgárság megváltozott erkölcsi felfogását h i r d e t i ,

s ez többször f e l i s

bukkan a Vargák vigasságában: Hammonnak nem a gazdagság számit, csak az i g a z i s z e r e l e m ; a zárójelenetben a király l e i n t i

Lincoln

ama ellenvetését Rose e l l e n , hogy származása túl a l a c s o n y , h i s z a s z e r e l e m nem i s m e r születési és rangbéli különbségeket, A Vargák vigasságában megnyilvánuló p o z i t i v polgárkép a k o r viszonyait

tükrözi. E réteg az Erzsébet-kor a l a t t vált jelentős­

sé, s e k k o r v e t e t t e meg pozíciójának a l a p j a i t . Dekker későbbi drámái azonban már a társadalomban jelentős s z e r e p e t betöltő és az arisztokráciával "kokettáló" polgárságot ostorozzák. A b a b i ­ l o n i sza.lhában a Tisztesség szavaiból az tűnik k i , hogy a polgár­ a s s z o n y o k agyongyötrik férjüket rátartieágukkal; ha p e d i g özve­ g y e k l e s z n e k , az u d v a r o n c o k őket t e s z i k tönkre. A Légy v e l e m Londonban c. műben a h e r c e g u t a l a r r a , hogyan cicomázzák a p o l ­ gárok a s s z o n y a i k a t érdemükön felül, és M a l e v e n t o u d v a r i rangért képes még a leányát i s "pénzzé t e n n i " . Többször f e l b u k k a n a katonákkal és a tudósokkal méltatlanul bánó társadalom elmarasztalása. A mindennapok

problémájához t a r ­

t o z o t t abban az időben a r o k k a n t katonáknak kiszolgáltatottsága. Ezekről a háború befejezése után a társadalom nem g o n d o s k o d o t t , koldusként tengődtek, v a g y csavargókká váltak. E r r e történik emlités B e l l a f r o n t hosszú monológjában, s a b r i d e w e l l - i színben i s . A Ha nem jó darab...-ban a nápolyi király szórakoztatására érke­ ző, féllábú katonákból gúnyt űznek a f i a t a l u d v a r o n c o k . A Vargák vigasságában a franciaországi harcokból szerencsésen megtérő, bé­ na Rafe k o l d u s b o t r a j u t n a , ha társai nem követelnék v i s s z a f o g a ­ dását . A tudósok megnemértettsége Dekker d a r a b j a i b a n vissza-visszaté­ rő elem. A becsületes szajhában már az első színben találkozunk a müvét a patrónusának felajánló, szegény tudóssal. Később a Ha nem jó d a r a b . . . ajánlásában merülnek f e l a mecénások eltűnte m i a t t i

170

sirámok, s ugyané műben a katonákhoz hasonlóan méltatlanul gú­ nyolják k i a tanítványaival egy l a t i n d a r a b o t előadni szándéko­ zó tudóst i s . S z i n t e minden Dekker műben riasztó képként j e l e n i k meg az akasztófa, ami valóságos fenyegetés v o l t , nemcsak a drámaíró s z e ­ replői, hanem közönsége számára i s . Ehhez kapcsolódik a bírósági tárgyalótermek és az akasztások közönségének kritikája. A nemes hölgyek, bár a z t mondják, hogy a látványt nem birják, és méltat­ l a n számukra a nyilvánosság előtt m e g j e l e n n i , t i t o k b a n

lefüggöny-

zött szobákból és páholyokból - m i n t I n f e l i c e B r i d e w e l l b e n - m i n ­ dent végignéznek. A kivégzésre járó nőket újra meg újra megdor­ gálja a drámaíró A b a b i l o n i

szajhában.

Különös s z e r e p e t szán D e k k e r a Tisztesség alakjának, az utóbb e m i i t e t t műben: ő bírálatának szószólója, a városi bűnök o s t o r o ­ zó j a . A kocsmákban mértéktelenül i s z n a k , káromkodnak, kockáznak, s minden pénzüket e l v e s z t i k

az emberek. A gazdagok

lelkiismeret­

l e n e k , a szegényekben n i n c s józanság, a papság közönyös. N i n c s kedvére a szabados szatirák előadása sem, h i s z e n c s a k r o s s z r a tanítják a nézőket. Mindebből kitűnik, hogy D e k k e r i n t e n z i v e n részt v e t t

London

életében, mely az ország fejlődésének pozitívumait és negatívu­ m a i t egyaránt magában h o r d o z t a . Dekker nem v o l t közömbös a n a p i eseményekkel szemben, s véleményét n y i l t a n h a n g o z t a t t a mind drá­ máiban, m i n d értekezéseiben.

Dekker sokszínű* drámáit o l v a s v a a r o m a n t i k u s ,

fantasztikus

meseszövés, a morális instrukció m e l l e t t m i n d u n t a l a n

felbukkan

a valóság, a k o r a b e l i A n g l i a , i l l e t v e London m i n d e n n a p i élete. Ennek bemutatása változatos, k i t e r j e d különböző társadalmi- és néprétegekre, n a p j a i k helyszínére, konkrét l o n d o n i utcákra, i n ­ tézményekre, eseményekre, ünnepekre és népszokásokra s t b . A korábbi népi komédiák jobbára r u s z t i k u s , p a r a s z t i típuso­ k a t v i t t e k a színpadra, p l . W i l l i a m S t e v e n s o n : G u r t o n anyó tűje /Gammer Gurton's Needle - 1553 táján/ c. müve, m e l y e t Gyula Tüvétevok^

2

Illyés

cimen magyarított. Dekker azonban i g a z i

lon­

d o n i polgár v o l t , s i g y a városi kézművesek, i p a r o s o k életét m u t a t t a be legszívesebben. Az ő életmódjukat j o b b a n i s m e r t e . R u s z t i k u s t i p u s csak a szolgák, a lovászok - l d . B r i a n A becsü­ l e t e s szajhában - alakjában j e l e n i k meg. Bár már Dekker előtt i s feltűntek kézművesek a színpadon, p l . vargák a Georg a Greene-ben v a g y a foltozó szabó A gyengébb megy a f a l h o z /The Weakest Goeth t o t h e W a l l / c. d a r a b b a n , de s z e r e ­ pük nem v o l t jelentős. Nem így D e k k e m é l . A Vargák vigasságában a lábbeli készítők a l e g f o n t o s a b b a l a k o k , s A becsületes s z a j h a vászonkereskedője, v a l a m i n t a Légy velem Londonban divatáru b o l ­ t o s a i s lényeges szerephez j u t . Házalók /A becsületes s z a j h a / , kofák /Vén P o r t u n a t u s / és kézimunkaboltosok /Vargák vigassága/ t e s z i k változatossá és elevenebbé a képet. A polgári rétegen k i v t i l f e l b u k k a n n a k a városi élet kétes e g ­ zisztenciái: a keritők, a keritőnők, és a prostituáltak, v a l a ­ m i n t a velük k a p c s o l a t b a n álló u d v a r o n c o k a l a k j a i /A becsületes s z a j h a . Légy velem

Londonban/.

Ezen a l a k o k h i t e l e s környezetben mozognak, D e k k e r hűen képes ábrázolni Simon E y r e műhelyének életét. A németalföldi zsáner­ képek elevenednek meg előttünk, a m i k o r a r e g g e l i munkakezdést / I . f e l v . 1.

szin/ l e i r j a .

Simon Eyre hiába küszködik, hogy háza

népét mielőbb munkába állitsa, r e g g e l hét előtt! Ő ébred első­ ként, de a járda n i n c s lesöpörve, a redőnyt még nem húzták f e l , a legények legszívesebben a másik o l d a l u k r a fordulnának, s vidá­ man f e l e s e l n e k . Nem kevésbé életszerű Candido üzletének bemutatása, bár az ő b o l t i j e l e n e t e i nem a n n y i r a központiak, m i n t a Vargák vigasságának mühelyszinei, s elsősorban bohózat! célokat szolgálnak. Han­ g u l a t a jól tükrözi a vászonkereskedések atmoszféráját. De Cordol e n t e divatáru b o l t j a

/Légy v e l e m Londonban/ még nagyobb sürgést

-forgást áraszt magából. Jönnek-mennek a vevők, próbálják, f i t y ­ málják az árut, az eladók p e d i g

- köztük B i l b o - az e g e k i g ma­

gasztalják. A drámák m i n d u n t a l a n konkrét l o n d o n i ós a n g l i a i

színhelyeken

játszódnak. Ezek ma i s léteznek vagy csak az u t c a - , épület- és városrészek n e v e i b e n maradtak f e n n . A Vargák vigassága bővelke­ d i k bennük a leginkább: a Franciaországba indulók Dovernél k e l ­ nek át, Simon Eyre a G u i l d H a l l b a n w

a háza a T o w e r s t r e e t e - e n

M

v e s z i át s e r i f f i

kinevezését,

v a n . Rose apjának kúriája O l d F o r d ­

ban található, de szó e s i k egyéb utcákról, dombokról i s . A C o m e h i l l e n /vagy ahogy máshol e m l i t i Dekker: " C o r n e w a l l e - b a n " / l a k n a k , m e l y régen gabonapiac v o l t . Szó e s i k a "Fleetstreete-ről

a "Waltingstreete-ről", a Tower Hillről és a White Chapelről i s , továbbá a Londontél a k k o r i b a n északra eső mocsaras Finsbury-ről, m e l y a város ifjúságának szórakozóhelye v o l t . Hodge szavaiból m e g t u d j u k , hogy F i n s b u r y - b e n bábukra lövöldöztek a legények. Az e g y i k esküvőt a S t . F a i t h ' s Church-ben, a másikat a Savoyban tartják. A király megigéri E y r e - n a k , hogy a C o r n h i l l e n felépit egy új épületet, m e l y n e k neve " L e d e n h a l l " l e s z éspedig azért, m e r t azon a h e l y e n található ónnal boritják be a tetejét /V.5. 129-130./. E z e n épületben h e t i két vásárnapot t a r t h a t n a k . a vargák. Ma már c s a k egy utcanév tanúskodik arról, hogy h o l 33 állt. ^ E műben se s z e r i se száma a valóságos l o n d o n i helyszí­ n e k r e való hivatkozásoknak. M e g t u d j u k a z t i s , hogy m i l y e n v o l t az i r e k társadalmi státu­ sa:

a kéményseprők, kofák, gyümölcsárusok és szolgák közülük k e ­

rültek k i , s ha katonának m e n t e k , kemény verekedők hírében áll­ tak. . Hűen f e s t i l e a z a n g o l társadalom különféle intézményeit. A becsületes sza.iha I . részében b e m u t a t j a a "Bethlem M o n a s t e r y - t a l o n d o n i bolondokházát, m a j d a I I .

részben B r i d e w e l l t , az első

dologházat. Dekker céloz a történelmi valóságra; B r i d e w e l l kirá­ l y i p a l o t a v o l t , s V I . Edward ajándékozta oda csavargók menhe­ lyéül. Sokáig kórházként m ű k ö d ö t t .

34

Ennek tárgyalásánál Dekker kitér korának börtöntipusaira: v a n nak a t o l v a j o k és a z adósok számára, de vannak javitójellegűek i s . B r i d e w e l l ez utóbbiakhoz t a r t o z i k . De nem maradnak e l a kocsmáik leirásai sem, melyek egyrészt veszedelmes h e l y e k , m e r t dáridóra és szerencsejátékokra csábitják a becsületes embereket

/A b a b i l o n i s z a j h a / , másrészt az irék, költök találkozó h e l y e i /Satiromastix.

Korabeli

A babiloni szajha/.

események

A drámákat f i g y e l m e s e n o l v a s v a nemcsak a k o r a b e l i eseményekről tájékoztat Dekker

történeti

' p l . a f r a n c i a IV. Henrik meggyil

kolásáról/a Ha nem jó d a r a b . . . V. f e l v . / , Ostende ostromáról /A becsületes s z a j h a . I I I .

f e l v . 3. s z i n / , vagy az Írországi

hadjáratról /A b a b i l o n i s z a j h a . I . f e l v . 2. s z i n / , hanem a l o n ­ d o n i élet közvetlen eseményeiről. A becsületes szajhában / I I .

r . 1 / 1 / a Vissza-visszatérő pes­

t i s r e céloz, a m i k o r C a r l o Lodovicónak a hogyléte felől tudakozó­ dó kérdésére i g y válaszol: m i n t az orvosok p e s t i s idején, a v i ­ lág b e t e g , de ő maga v i r u l . A I V . f e l v . 2. szinében értestilünk azon intézkedésekről, m e l y e k e t

a falakon

kivüli gyanús házak f e l

számolására h o z t a k / l d . 1 4 . p./. Nyilván n a p i problémákra u t a l P l u t o és Charon alkudozásában /Ha nem jó d a r a b . . . / : C h a r o n elő­ ször fél pennyért v i t t e át a l e l k e k e t , aztán 1 pennyért, aztán másfélért. P l u t o attól fél, hogy már nem f o g n a k a p o k o l b a jönni, m e r t a révész drágább, m i n t a kocsmárosok. De Charon h a j t h a t a t ­ lan:

2 pennyt kér. Párbeszédük a t h e m z e i révész és utasának a l ­

kudozását örökiti meg számunkra. A Satiromastixból a d a t o k a t kapunk egy-egy s z o l g a fizetésére. S i r Vaughan ap-Rees 4 márkát és egy libériát igér egy évre P e t e r Plashnek.

Dekker hü krónikása k o r a népszokásainak i s * A S a t i r o m a s t i x ból megtudjuk,

h o g y a n f o l y t l e egy esküvő; hogyan gyűlt össze a

násznép, a férfiak a vőlegény szobájában, a nők a menyasszonyé­ ban; hogyan állitották f e l az esküvői m e n e t e t : a lányok a meny­ asszonyt

kisérték, az idős férfiak után mentek a legényemberek;

az özvegyek és a férjezettek együtt követték a f i a t a l párt, A menyasszony útját virággal hintették

teli.

Az Erzsébet-korban e l e v e n e n éltek még a népi dráma hagyomá­ n y a i . A Ha nem jó d a r a b . , , - b a n , m i k o r a különböző céhek a király szórakoztatására ajánlkoznak, a vizhordó céh t a g j a i tölgyfahor­ dóik mását jelvényként h o r d v a k a l a p j u k o n , kutyabőr kesztyűben "májusi játékot" adnak elő, melynek e r e d e t e a p a r a s z t i munkával k a p c s o l a t o s népi ünnepekben, a t a v a s z köszöntésében keresendő. A "májusi játék" emlitése f e l b u k k a n A b a b i l o n i szajhában i s , a m i k o r a T i l b u r y - b e n állomásozó h a d s e r e g hangulatáról t e s z n e k jelentést Erzsébetnek. A régi szinpompás felvonulásokat örökiti meg a Ha nem jó da­ r a b . .. másik céhe, a vasmüveseké, a k i k zászlókkal, d o b o k k a l , puskákkal s t b . jönnek, félelmetes, új életre k e l t óriásukat h o r ­ d o z v a . O c t a v i o célzása az "újjá született" óriásbábura, a nép " a l a n t a s és vulgáris szórakozására" és kirobbanó h a r a g j a a " f e s ­ tett

sárkányok e l l e n " , m e l y e k a Szent György n a p i népi mulatsá­

gok kellékei v o l t a k , / I I .

f e l v . 1.

s z i n / a pogány eredetű népi

mulatságokkal szemben újra és ájra felmerülő h i v a t a l o s álláspon­ tot

tükrözi. Ugyancsak népi eredetű az ún. " m o r r i s dance", m e l y e t

176

általá-

ban a R o b i n Hood-legenda a l a k j a i n a k jelmezében, szabad ég a l a t t táncoltak: Lacy O l d Fordban úgy t u d szót váltani R o s e - z a l , hogy a táncosok közé vegyül. A farsangutói hagyományokat őrzi meg a húshagyókeddi palacsintasütés. Ez különösen jó mulatságára s z o l ­ gál a l o n d o n i i n a s o k n a k /Vargák vigassága/.

A n y e l v mint a realizmus

eszköze

Dekker a l a k j a i t nemcsak t i p i k u s környezetbe h e l y e z t e , hanem nyelvük i s hü v o l t társadalmi helyzetükhöz, származásukhoz. Dekker jól hasznosította a n y e l v a d t a lehetőségeket. I g e n lékonyan a l k a l m a z t a

haj­

j e l l e m e k , h e l y z e t e k , komikus szituációk h i ­

t e l e s ábrázolására, I n f e l i c e , B e l l a f r o n t , C a e l e s t i n e v a g y Rose magasröptű és k i ­ f i n o m u l t , Eyre házanépe g y o r s a n pergő, b o r s o s ,

k o r a b e l i népnyel­

v e t beszél, Tucca a l o n d o n i katonák f o r d u l a t a i t használja, S i r Vaughan ap-Rees és az özvegy M i n i v e r w a l e s i d i a l e k t u s t , B r i a n az i r tájszólást és Lacy a h o l l a n d n y e l v e t . Mindez f o k o z z a

a drámák

hitelességét. Ha durvább környezetbe kerülnek szereplői, érdese­ d i k beszédjük i s , p l . minél mélyebbre süllyed Matheo, annál s i ­ lányabb a n y e l v e z e t e . De nemcsak a réteg- és tájnyelvek j e l e n t e n e k színfoltot, h a ­ nem á dialógusok életszerűsége i s : p l . a már e m i i t e t t P l u t o és Charon párbeszéd; S y b i l és Hammon szócsatája, vagy a vargák és Margery asszony élcelődése ma i s élvezhető, i g a z i

szórakozást

nyújt. N y e l v i l e g Dekker k o r a i és népi ihletettségü d a r a b j a i a l e g költőibbek. A Vén F o r t u n a t u s b a n

és a Vargák vigasságában sok a

l i r a i betét és az ének, a Ha nem .16 darab...-ban már kevesebb. A S a t irornas t i x b a n természetszerűleg a s z a t i r i k u s hangvétel u r a l ­ k o d i k , s A becsületes eza.jha disputái p e d i g világos kifejezésre és s z e l l e m e s érvelésre késztetik a drámairót. M i v e l a Légy velem Londonban t a r t a l m a z z a a l e g k e v e s e b b népi komédiái e l e m e t , ez a n y e l v e z e t e n i s érezteti hatását, de talán egységesebbé t e s z i a s t i l u s t , mégha e z z e l a mü vészit i s szinességébol.

Dekker .jelentősége Bár D e k k e r t a k i s e b b Erzsébet-kori drámairők közé szokták s o ­ r o l n i , drámai és prózai hagyatéka rendkívül becses az utókor szá­ mára mind i r o d a l o m - , m i n d kultúrtörténeti szempontból. E l g o n d o l ­ koztató, hogy m i g magáról az emberről s z i n t e

a l i g tudunk b i z t o ­

s a t , müveiből élethű leirást kapunk London életéről, színházai­ nak világáról, társadalmi és p o l i t i k a i eseményeiről. Ezért t e k i n ­ t i k a X V I I I . századi a n g o l r e a l i s t a regény e g y i k előfutárának. Ha csupán a f e n n m a r a d t önálló müveket elemezzük, világos ké­ pet

nyerünk a k o r i r o d a l m i

hogyan o l v a s z t o t t a

irányzatairól. Müvei szépen példázzák,

magába az Erzsébet-kori dráma a középkori mo­

ralitás- és népi játékok hagyományait, s ez D e k k e r t inkább a k o ­ r a i , m i n t a későbbi, a n g o l reneszánsz drámairó-nemzedékhez k a p ­ c s o l j a . Ez a megőrző j e l l e g nemcsak drámatörténeti, hanem f o l k ­ l o r i s z t i k a i szempontból i s h a s z n o s , m e r t világosan b i z o n y l t j a , hogy az ünnepi felvonulások és sárkányok, a májusi játékok és m o r r i s dance-ok s t b . élő hagyományt a l k o t t a k

e korban, s i g y

Dekker drámái az egyéb feljegyzések, leirások m e l l e t t tumok erejével b i r a a k .

a dokumen­

A becsületes sza.iha ós a Légy velem Londonban a megváltozott drámai irányzatokhoz való alkalmazkodást tükrözik, s i r o d a l o m ­ történeti jelentőségtik m e l l e t t f o n t o s s z e r e p e t játszanak D e k k e r művészi alkatának feltárásában i s . E két drámából kitűnik, hogy miközben a drámairó az új követelményeknek megfelelően közrendű személyeket, társadalmi és l e l k i i s m e r e t i

problémákat állit a kö­

zéppontba, mindezt meleg s z i w e l és e m b e r i együttérzéssel t e s z i , s bár i g y e k s z i k a f l e t c h e r i tragikomédiák sémáját i s követni /Légy v e l e m Londonban/, megpróbálja túlzásait t o m p i t a n i és h u ­ manizálni. Bár s o k a n szerkesztési gyengeségeket rónak f e l Dekker hibájá­ u l , jó érzéke van szinházi e f f e k t u s o k keltéséhez; látványos és mozgalmas s z i n e i t , egészséges népi humorát témáinak gazdagságát a k o r a b e l i közönség n a g y r a értékelte. Una E l l i s - P e r m o r ,

3 5

a Jakab-

- k o r i dráma szakértője i g y vélekedik darabjairól: "minden, a m i t irt,

játszható... többsége játszva j o b b , m i n t o l v a s v a . " A l f r e d

Harbage tömör megállapítása i s találó: "Dekker i r t néhány c s a p ­ nivaló d a r a b o t . . . , de i r t néhány csodálatosat i s . " ^

JEGYZETEK

1.

HUNT, M. L. : Thomas Dekker. A s t u d y . New York, 1 9 1 1 , Columbia Univ. P r . 11-12. p.

2.

PRICE, G. R. : Thomas Dekker. New Y o r k , 1969, Twayne P u b l . I n c . 1 7 . p.

3.

HUNT, M. L. : i . m. 15. p.

4.

PRICE, G. R.: i . m. 2 1 . p.

5.

BRADBROOK, M. C.: T h g r o w t h and s t r u c t u r e o f E l i s a b e t h a n

e

comedy. Londo b, 1955, C h a t t o and Windus. 123. p . 6.

PRICE, G. R. ; i . m. 171-179. p.

7.

WELLS, H. W. : E l i z a b e t h a n a n d Jacobean p l a y w r i g h t s . P o r t Washington, N. Y. 1964, K e n n i k a t P r . 287-288. p.

8.

WELLS, H. W. : i . m. ^öö. p .

9.

The d r a m a t i c w o r k s o f Thomas Dekker. 1 . v o l . Ed. by P. Bowers. Cambridge, 1 9 5 3 , U n i v . P r . 299. p.

10.

BLEYER, J . : P o r t u n a t u s népkönyvünk és német e r e d e t i j e . • Egyetemes Philolégiai Közlöny, 1907. 730. p.

11.

A magyar népköltészet. / I r t a Dömötör T., K a t o n a I . s t b . / Bp. 1969, Tankönyvkiadó. 1 3 1 . p.

12.

PRICE, G. R. : i . m. 1 6 3 . p .

13.

The d r a m a t i c w o r k s o f Thomas Dekker. i . m. 1 . v o l . 105. p.

14.

Thomas Dekker d r a m a t i c w o r k s . : i . m. 1 . v o l . 9. p.

15.

ELLIS-PERMOR, U. : Tha Jacobean drama. London, 1958, Methuen. 345. p.

16. 18o

PRICE, G. R. : i . m. 5 1 . p .

17.

CONOVER, J . H.: i . m. 18-19. p.

18.

HUNT, M. L.: i . m. 64. p.

19.

The d r a m a t i c works o f Thomas Dekker . i . m. 2. v o l . 3. p.

20.

Uo. 1 . p.

21.

PRICE, G. R.: i . m. 60. p .

22.

HUNT, M. L.: i . m. 94-95. p.

23.

HANKINS, J . E.: Source a n d meaning i n Spenser's

allegory.

O x f o r d , 1 9 7 1 . C l a r e n d o n P r . 100-127., 205-227. p. 24.

The d r a m a t i c w o r k s o f Thomas Dekker, i . m, 3. v o l . 114-115.p.

25.

PRICE, G. R.: i . m. 76. p.

26.

CONOVER, H. J . : i . m. 1 4 6 . p.

27.

The d r a m a t i c w o r k s o f Thomas Dekker. i . m. 3. v o l . 253. p .

28.

BRADBROOK, M. : i . m. 2 3 1 . p .

29.

CONOVER, J . H.: i . m. 183. p.

30.

LÁZÁR, B.: i . m. 352-357. p .

31.

CHAMBERS, E. K.: The m e d i e v a l s t a g e . 2. v o l . 154-155. p.

32.

SZENCZI, M. - SZOBOTKA, T. - KATONA, A.: i. m. 7 8 . p.

33.

CLUNN, H. P.: The face, o f London. London, 1932. M a r s h a l l . 32. p.

34.

Uo. 5 6 . p.

35.

ELLIS-PERMOR, U.: i . m. 1 2 0 . p.

36.

HARBAGE, A.; The m y s t e r y

o f P e r k i n Warbeck, i n : S t u d i e s

i n t h e E n g l i s h Renaissance Drama. Ed. J . W. B e n n e t . New Y o r k , 1959. 1 4 1 . p.

i