Hamza Eszter 1 – Rácz Katalin 2 – Ehretné Berczi Ildikó 3
Szezonális foglalkoztatás a magyar mezőgazdaságban Seasonal employment in Hungarian agriculture
[email protected] Kutató Intézet, tudományos főmunkatárs 2 Agrárgazdasági Kutató Intézet, tudományos segédmunkatárs 3 Agrárgazdasági Kutató Intézet, tudományos segédmunkatárs 1Agrárgazdasági
Bevezetés A mezőgazdaságban, azon belül különösen a kertészeti ágazatokban a gazdasági tevékenység éven belüli szezonális jellege jelentős hullámzást jelent a munkaerő-igény tekintetében, ezért itt a teljes munkaidős, alkalmazotti viszonyon alapuló foglalkoztatástól eltérő rugalmas foglalkoztatási formák (határozott idejű-, szezonális foglalkoztatás, önfoglalkoztatás) – a nemzetgazdaság egyéb területeihez viszonyítva – elterjedtebbek. A szezonális munkavégzés Magyarországon jelentős hagyományokkal rendelkezik, a rendszerváltást követő foglalkoztatás-csökkenés, a magánszféra térnyerése pedig még inkább felértékelte jelentőségét. Az idénymunka jövedelemtermelésben betöltött szerepe az elmúlt évtizedekben sajátos változáson ment keresztül. Míg a kilencvenes évek első felében a szocializmusból megörökölt jövedelemkiegészítő szerepe volt elsődleges, a későbbiekben védekező, előnyszerző funkciója együttesen érvényesült, napjainkra a megélhetéshez szükséges alapjövedelmek előállításában betöltött szerepe vált meghatározóvá (Girasek és Sík, 2006; Sík, 1994, 2008). Ezzel összefüggésben – az alkalmi munkaerőpiac vizsgálatán alapuló hazai elemzések szerint – a rövid idejű foglalkoztatás lehetőségével a korábbi években főként az alacsony munkaerő-piaci státusú, alulképzett, hosszabb ideje munka nélkül lévő, munkatapasztalatokkal nem rendelkező munkavállalói csoportok éltek (Benedek és Scharle, 2009). A munkaadói oldal ennél differenciáltabb képet mutat, magas és alacsonyabb jövedelmezőségű vállalkozások egyaránt előfordulnak a foglalkoztatók körében. Míg azonban a magas jövedelmezőségű vállalkozások jellemzően csak betanított munkásaikat foglalkoztatják alkalmi munkásként, a kedvezőtlen piaci pozíciójú vállalkozások körében gyakori a szakképzett munkavállalók idénymunkásként történő, akár folyamatos jellegű foglalkoztatása is (Semjén et al., 2008). Jelenleg a munkaintenzív mezőgazdasági ágazatok – azon belül a kertészet – fejlesztése kiemelt kormányzati cél, amelynek egyik legfontosabb és alapvető kulcskérdése, hogy rendelkezésre áll-e megfelelő számú és minőségű munkaerő. Bár az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV törvény számos könnyítést vezetett be az alkalmi és szezonális munkaerő piacán, a zöldség- és gyümölcságazatban a munkaerővel kapcsolatban még számos probléma merül fel, amelyek túlmutatnak a szűk értelemben vett munkaügyi szabályozás témakörén. Cikkünkben statisztikai adatelemzés, szakirodalmi feldolgozás, jogszabályi dokumentumelemzés, a zöldség- és gyümölcsszektor termelői és az ágazati szakemberek körében végzett, interjúkon alapuló empirikus vizsgálat segítségével feltárjuk és rendszerezzük a mezőgazdasági idénymunka vállalás helyzetét, jellemzőit, a szezonális foglalkoztatással kapcsolatos problémákat, és néhány javaslatot is megfogalmazunk a döntéshozók számára. A szezonális foglalkoztatás szabályai A mezőgazdaságban a szezonális munkavállalás jogszabályi feltételeit az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban Efo. törvény) fekteti le, amely az egyszerűsített foglalkoztatás alkalmazhatóságát a mezőgazdasági és turisztikai idénymunkára, illetve az alkalmi munkára szűkítette le. A mezőgazdasági idénymunka maximális ideje évi 120 nap lehet. Az új szabályozás jelentősen leegyszerűsítette a bejelentés adminisztrációját, valamint a munkadíj nagyságától független fix összegű, alacsony (mezőgazdasági idénymunka esetén mindössze 500 forint) közteher megfizetését írja elő. A közteher megfizetésével nem terheli a munkáltatót szociális hozzájárulási adó, szakképzési hozzájárulás, egészségügyi hozzájárulás és rehabilitációs hozzájárulás, valamint az szja-törvényben a munkáltatóra előírt adóelőleg-levonási kötelezettség, a munkavállalót
149
pedig nem terheli nyugdíjjárulék (tagdíj), egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékfizetési, egészségügyi hozzájárulás-fizetési és személyi jövedelemadóelőleg-fizetési kötelezettség. A hatályos Efo. törvény a munkadíj nagyságára csak minimum megkötést alkalmaz, felső korlátot egyedül az jelent, hogy a munkáltató a minimálbér egy napra jutó összegének legfeljebb kétszeresét számolhatja el költségként. A munkadíj minimumát a minimálbér egy napra jutó értékének 85 százaléka (2015-ben 4056,8 HUF) jelenti, garantált bérminimum esetén 87 százaléka (2015-ben 4152,3 HUF). Kiemelendő továbbá, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállaló társadalombiztosítási szempontból nem minősül biztosítottnak, csupán álláskeresési ellátásra, nyugellátásra, illetve baleseti egészségügyi szolgáltatásra szerez jogosultságot. Amennyiben az egyszerűsített foglalkoztatásban résztvevő munkavállaló éves jövedelme a 840 ezer forintot meghaladja, személyi jövedelemadót (16%) is fizetnie kell. Megéri az egyszerűsített foglalkoztatás A fentiek alapján levonható az a következtetés, hogy a leegyszerűsödött adminisztráció, valamint az alacsony közterhek mérsékelhetik a teljes munkaidős minimálbéres foglalkoztatást, tekintve, hogy ez a foglalkoztatási mód mind a munkáltató, mind pedig az egyszerűsített foglalkoztatásban résztvevő munkavállaló számára kedvezőbb megoldást kínál. Az egyszerűsített foglalkoztatási formában dolgozó munkavállaló után fizetett 500 forintos közteher egy átlagosnak tekinthető 5000 forintos napi bér esetén 10 százalékos járulékterhet jelent a munkaadónak, ha azonban állandó munkaerőként alkalmazza a munkavállalót, 27 százalékos szociális és 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulást kell fizetnie (Hamza et al. 2015). Amennyiben a munkáltató úgy dönt, hogy minimálbéres foglalkoztatás helyett havi 22 munkanapra egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazza a munkavállalót, havi szinten közel 4,7 ezer forinttal tudja csökkenteni költségeit, miközben a munkavállaló nettó jövedelme több, mint 20 ezer forinttal emelkedik. Ha a munkavállaló az egészségügyi szolgáltatási járulékot ebből az összegből megfizeti (2015-ben 6930 HUF/hó), akkor is lényegesen magasabb a havi nettó jövedelme, mint minimálbéres foglalkoztatás esetén (1. táblázat). 1. A minimálbéres foglalkoztatás és az egyszerűsített foglalkoztatás összevetése (2015) Megnevezés Havi bruttó bérköltség (HUF)
Minimálbéres foglalkoztatás
105 000
Egyszerűsített foglalkoztatás, minimum Egyszerűsített foglalkoztatás, 4152,3 napidíj, azaz 4056,8 HUF /nap, havi 22 HUF /nap, havi 22 munkanap munkanap 100 250
Havi nettó jövedelem 68 775 89 250 (HUF) Forrás: AKI Vidékpolitikai Kutatások Osztályán készült számítás
102 351 91 351
Összességében megállapítható, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás a munkáltató számára kedvezőbb, költségkímélő megoldást jelent, a munkavállaló szempontjából azonban hatásai hosszabb távon kedvezőtlenek lehetnek, hiszen az alacsonyabb társadalombiztosítási hozzájárulás negatívan befolyásolja a későbbi ellátási színvonalat (szolgálati idő számítása, nyugdíj). Fontos figyelembe venni, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás munkáltatóra vonatkozó egyszerűbb adminisztratív, illetve a munkavállalóra vonatkozó kedvezményes adózási szabályok csak akkor alkalmazhatók, ha az egyszerűsített foglalkoztatás szabályait betartja a foglalkoztató. Amennyiben a bejelentés szabálytalansága, vagy más feltétel hiányában az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony nem jön létre, de magát a munkát a munkavállaló elvégzi, akkor a normál munkaviszonyra vonatkozó szabályok alapján kell a bére után megfizetni, illetve levonni az adókat és a járulékokat (Szabó, 2014). A szezonális foglalkoztatást egyszerűsítő és a munkaadók számára kedvezőbbé tevő jogszabályi változások hatással vannak a fekete foglalkoztatásra is, melynek vizsgálatára az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi
150
Főfelügyelőség (OMMF) munkaügyi ellenőrzési eredményeinek elemzése kínál módszertani lehetőséget1. A mezőgazdaság feketefoglalkoztatás általi érintettsége a 2009-2013 közötti időszakban folyamatos, 9,4 százalékról 4,0 százalékra történő csökkenést mutatott. A mezőgazdasági idénymunka a statisztikai adatok tükrében A jogszabályi változások nyomán mérséklődő közterhek, valamint a csökkenő adminisztráció hatására az alkalmi jellegű foglalkoztatásban résztvevők száma látványos emelkedést mutatott. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal egyszerűsített foglalkoztatottakra vonatkozóan 2010 augusztusától 2013 decemberéig rendelkezésre álló adatai szerint az egyszerűsített foglalkoztatásban alkalmazottak átlagos állományi létszáma csaknem megduplázódott, 92,2 ezer főről 160,8 ezer főre emelkedett (2. táblázat). Az egyszerűsített foglalkoztatottak halmazán belül a legnagyobb növekmény az építőiparban, valamint a szolgáltató szektorban dolgozó alkalmi munkások körében jelentkezett, átlagos állományi létszámuk alig négy év alatt megkétszereződött. Ugyanezen időszakban a mezőgazdasági idénymunkások állományi létszáma szűk harmadával, (27,1%), a turisztikai ágazat szezonmunkásaié 44,1 százalékkal növekedett. Az egyszerűsített foglalkoztatás keretében munkát vállalók, foglalkoztatás jellege szerinti éves megoszlását tekintve az alkalmi munkások részesedése a legnagyobb súlyú (72,3%), a mezőgazdasági idénymunkások az egyszerűsített foglalkoztatottak bő negyedét (26,6%), a turisztikai idénymunkások mindössze 1,1 százalékát tették ki 2013-ban. 2. táblázat: Egyszerűsített foglalkoztatás a munkavállalás jellege szerint (2010-2013) 2010* Munkavállalás jellege
2011
2012
Változás 2010/2013
2013
fő
arány (%)
fő
arány (%)
fő
arány (%)
fő
arány (%)
(fő)
Mezőgazdasági idénymunka
33666
36,5
32243
30,2
38007
28,7
42775
26,6
127,1
Turisztikai idénymunka
1200
1,3
1253
1,2
1542
1,2
1729
1,1
144,1
Alkalmi munka
57290
62,2
73095
68,6
92820
70,1
116290
72,3
203,0
Összesen 92156 100 106592 100 132369 100 160795 100 174,5 Forrás: Nemzeti Adó- és Vámhivatal (2010-2013) adatai alapján az AKI Vidékpolitikai Kutatások Osztályán készült táblázat Megjegyzés: a létszámadatok az átlagos állományi létszámra vonatkoznak *2010-re vonatkozóan csak április-december hónapokra állnak rendelkezésre létszámadatok
Az egyszerűsített foglalkoztatás keretében jelentkező munkavégzés erős szezonális ingadozást mutat, különösen a mezőgazdasági ágazatban. A 2011-2013-as időszakot figyelembe véve a május–október közti 6 hónapban regisztrálták az összes egyszerűsített foglalkoztatott bő háromötödét, a mezőgazdasági idénymunkások háromnegyedét. Az időjárás-változásnak leginkább kitett mezőgazdaságban az idénymunkaerő létszáma szeptember hónapban a legmagasabb, amikor átlagosan 75-80 ezer munkavállaló vesz részt az alkalmi munkaerőpiacon (1. ábra). Az egyszerűsített foglalkoztatási forma ágazati elterjedtségét mutatja, hogy a téli hónapokban (december-február között) is jelentős, 12-15 ezer fős a NAV nyilvántartásában szereplő szezonmunkások száma. Vélhetően e csoport tagjai között találjuk azokat az „állandósított” szezonmunkásokat, akiket az egyszerűsített foglalkoztatás kedvezőbbé váló feltételei miatt minősítettek át munkaadóik mezőgazdasági idénymunkássá.
Az OMMF valamennyi ágazatban végez munkaügyi ellenőrzéseket, de a feketefoglalkoztatás által leginkább érintett ágazatok az ellenőrzés során nagyobb súllyal szerepelnek. A mezőgazdaság érintettsége nemzetgazdasági súlyával közel megegyező, 4-6 százalékos. 1
151
1. ábra: Mezőgazdasági idénymunkások számának alakulása (2010-2013) 90000
Idénymunkások száma (fő)
80000 70000 60000 50000 40000 30000 20000 10000 0 2010
2011
2012
január
február
március
április
július
augusztus
szeptember október
2013
május
június
november
december
Forrás: Nemzeti Adó- és Vámhivatal (2010-2013) adatai alapján az AKI Vidékpolitikai Kutatások Osztályán készült ábra
A mezőgazdasági igénymunkások jellemzői Az egyszerűsített foglalkoztatásban résztvevők szocio-demográfiai jellemzésére a 2010-es és 2013-as év szeptember hónapjára vonatkozóan állnak rendelkezésre részletesebb NAV-adatok. A NAV adatbázisa szerint 2010 szeptemberében mintegy 60,9 ezer idénymunkás kapcsolódott be a mezőgazdaságba az egyszerűsített foglalkoztatás keretében. A munkavállalók kicsivel több mint fele (54,8%-a) volt nő, az idénymunkások két legnépesebb csoportját a 25-45 év közöttiek (40,3%), valamint a 46-65 éves korosztály (37,5%) adta. A férfi munkavállalókat a nőknél fiatalosabb korszerkezet jellemezte. Míg a férfiak körében a 25 év alatti korosztály az összes foglalkoztatott ötödét tette ki, a nőknél alig valamivel több mint tizedét. A nők körében ugyanakkor az átlagnál magasabb (8,4%) volt a 65 évesnél idősebb munkavállalók aránya (3. táblázat). 3. táblázat: Mezőgazdasági idénymunkások életkor és nem szerinti jellemzői (2010. és 2013.szeptember hónapban) Megnevezés
Férfi szám (fő)
Nő arány (%)
szám (fő)
Összes arány (%)
szám (fő)
arány (%)
2010. szeptember 25 évesnél fiatalabb
4834
20,5
3301
11,5
8135
15,6
25-45 éves
9656
41,0
11375
39,7
21031
40,3
46-65 éves
8027
34,1
11536
40,3
19563
37,5
65 évesnél idősebb
1051
4,5
2412
8,4
3463
6,6
23568
100,0
28624
100,0
52192
100,0
7907
21,9
4833
12,5
12740
17,0
25-45 éves
15183
42,0
15759
40,6
30942
41,3
46-65 éves
11442
31,7
15153
39,1
26595
35,5
1588
4,4
3045
7,8
4633
6,2
Összesen
2013. szeptember 25 évesnél fiatalabb
65 évesnél idősebb
Összesen 36120 100,0 38790 100,0 74910 100,0 Forrás: Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2010. szeptember havi adatai alapján az AKI Vidékpolitikai Kutatások Osztályán készült táblázat. Megjegyzés: Az egyszerűsített foglalkoztatottak összesített létszáma 60 982 fő volt 2010 szeptemberben és
152
82 352 fő volt 2013. szeptemberben, részletes szociodemográfiai adatok azonban 2010-re csak 52 192 főre 2013-ra pedig 74 910 főre vonatkozóan állnak rendelkezésre
Három évvel később, 2013 szeptemberében idénymunkát vállaló mintegy 82,3 ezer foglalkoztatott, a nemek vonatkozásában a 2010. évinél kiegyensúlyozottabb szerkezetű, a nők és a férfiak közel hasonló arányban (51% és 49%) vettek részt az őszi idénymunkákban. Az életkor szerinti jellemzőket tekintve a mezőgazdasági idénymunkások két meghatározó csoportját a 2010. évihez hasonló megoszlásban a 25-45 év közöttiek (41,3%), valamint a 46-65 éves korosztály (35,5%) képezte. A férfi szezonmunkások nőknél fiatalosabb korszerkezete változatlanul jellemző. A területi sajátosságok vizsgálatánál a mintegy 1000 főt kitevő külföldi idénymunkaerőt nem vettük figyelembe, mivel a külföldieket foglalkoztató vállalkozások térbeli jellemzői jelentős eltérést mutatnak a belföldi idénymunkásokat alkalmazókétól. A 2013-ban mintegy 73 ezer belföldi szezonális munkavégzők száma2 főként a mezőgazdasági adottságú, illetve kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzetű régiókban, Észak- és Dél-Alföldön kiugró. A megyei szintű elemzés alapján megállapítható, hogy az idénymunkás foglalkoztatás az alma-termőterületek mintegy 65 százalékából részesedő Szabolcs-Szatmár-Beregben, valamint a szőlőtermő területek harmadát lefedő Bács-Kiskunban volt 2013. szeptemberében a legnagyobb jelentőségű. E két megye mezőgazdasági vállalkozásai foglalkoztatták az adott havi idénymunkások közel 40 százalékát. Emellett átlagot meghaladó jelentőségű volt a szezonális foglalkoztatás Heves, Borsod-Abaúj, valamint Csongrád megyében (44. táblázat). 4. táblázat: Belföldi mezőgazdasági idénymunkások területi megoszlása (2013. szeptember) Régió
Fő
arány (%)
Észak-Magyarország
11205
15,3
Észak-Alföld
22454
30,8
Dél-Alföld
20223
27,7
Közép-Magyarország
2430
3,3
Közép-Dunántúl
4440
6,1
Nyugat-Dunántúl
3932
5,4
Dél-Dunántúl
8325
11,4
Magyarország
73009
100,0
Forrás: Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2013. szeptember havi adatai alapján az AKI Vidékpolitikai Kutatások Osztályán készült táblázat
A szezonmunkások fele (49,3%-a) 10 napnál kevesebbet dolgozott 2013 szeptemberében, e csoport tagjai az eseti jellegű idénymunkavégzéssel vélhetően egyéb jövedelmeiket egészítik ki. A mezőgazdasági idénymunkások másik jellegzetes csoportja azokból a munkavállalókból tevődik össze, akik 10-20 napot dolgoztak szezonmunkásként. E csoport zöme a 25-45 év közötti korosztályhoz tartozik. A szezonmunkások törzsgárdájának a szeptember havi idénymunkások közel tizedét kitevő 6,3 ezer munkavállaló tekinthető, akik gyakorlatilag a teljes hónapban (20-nál több napot) idénymunkásként tevékenykedtek, vélhetően a szezonálisan kínálkozó munkalehetőségekre alapozva megélhetésüket. Ezt erősíti meg, hogy 93,8 százalékuk az aktív korosztályhoz tartozik. Az időszaki munkaerő jellemzői a zöldség- és gyümölcságazatban A mezőgazdasági alapanyag termelésben a zöldség- és gyümölcstermelés átlagosan 15 százalékot képvisel, míg a mezőgazdasági éves összes munkaerő-szükségletnek mintegy 22-25 százaléka kötődik az ágazathoz, ahol a szezonalitásból fakadóan az idény-munkavállalás meghatározó. A 2013-as Gazdaságszerkezeti Összeírás adatai szerint a mezőgazdaságban az időszaki munkavállalók (112 ezer fő) 20 százaléka dolgozik zöldség- és gyümölcstermelő gazdaságokban, számuk 25 400 fő, ami az ágazatban foglalkoztatott állandó alkalmazottak A NAV csak a munkáltató székhely szerinti adatait tartja nyilván, a munkavállaló lakhelyére vonatkozóan nem gyűjt adatokat. 2
153
számának hatszorosa. A két kertészeti ágazat munkaerő-felhasználása különbözik, a gyümölcstermelő gazdasági szervezetek átlagosan több alkalmi és kevesebb állandó munkaerőt foglalkoztatnak, mint a zöldségtermesztők. A gyümölcstermelő gazdasági szervezetek átlagos állandó munkaerőigénye 3 fő, az időszaki pedig 12 fő, míg a jóval kiegyenlítettebb munkaerő-felhasználású zöldségtermelő gazdaságokban átlagosan 6 állandó és 8 időszaki alkalmazottat foglalkoztatnak. A gyümölcstermelő gazdaságokban az idénymunkaerő 70 százaléka csak rövid ideig, szüret idején dolgozik, míg a zöldségtermelő gazdaságokban az idénymunkások nagyobb hányadát két hónapnál hosszabb időre foglalkoztatják (Hamza et al., 2015). A kertészeti ágazatokban dolgozó fizetett munkaerő szociodemográfiai jellemzőire vonatkozóan nincs adatgyűjtés, de az ágazatban működő mintegy 36 ezer egyéni gazdaság vezetőinek kor és szakképzettségi mutatói igen kedvezőtlen képet festenek. A gyümölcs- és zöldségtermelő egyéni gazdaságok vezetőinek korösszetételében az 55-64 életév közötti gazdálkodók dominálnak (30%), és nem elhanyagolható a 65 év felettiek aránya sem (27%). A korszerkezet a zöldségtermesztő gazdaságokban valamivel kedvezőbb képet mutat, azonban az elöregedés üteme náluk erőteljesebb. Figyelemfelkeltő, hogy 2010 és 2013 között az 55 éven felüli gyümölcstermesztő gazdálkodók aránya 4, a zöldségtermesztőké 7 százalékponttal lett magasabb! A kertészeti termelésben a megfelelő munkaerő kiválasztása fontos feladat. A hozzá nem értés és a helytelenül elvégzett növényápolási feladatok komoly veszteséget okozhatnak a termelő számára. A veszteségek kiküszöbölésére a termelők nagy hangsúlyt fektetnek a szakmailag, és a munkamorál szempontjából megfelelő munkaerőre. A magas munkanélküliségi ráta ellenére komoly gondot okoz olyan szakemberek kiválasztása, akik kellő gondossággal végzik munkájukat például egy hajtató berendezés alatt. Az ágazatban dolgozók alacsony szakképzettségi szintjét jelzi, hogy a zöldség- és gyümölcstermelő egyéni gazdaságvezetők túlnyomó részének (a gyümölcstermelők 80 százalékának, a zöldségtermelők 75 százalékának) nincs semmilyen mezőgazdasági végzettsége. A szakemberek egyöntetű véleménye szerint a zöldség- és gyümölcságazat fejlődési esélyét a megfelelő számú és a munkák jó minőségben való elvégzésére alkalmas szezonális munkaerő hiánya akadályozza. Főként a bogyós gyümölcsök, kézzel betakarított zöldségfélék esetében jelent korlátozó tényezőt, melyek elmúlt időszakban tapasztalható leépülésében a munkaerőhiány elsődleges szerepet játszik. A szezonális foglalkoztatással kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok A zöldség- és gyümölcságazatban dolgozó gyakorlati szakemberekkel, termelőkkel, érdekképviseleti szakértőkkel folytatott interjúink alátámasztják a statisztikai adatok alapján is vizsgált tényt, miszerint bár az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó új szabályozás nyomán egyszerűbbé vált a szezonális munkaerő alkalmazása, változatlanul nagy gondot jelent a munkaerő hiányos képzettsége, gyakorlati hozzáértésének alacsony színvonala, ami a szektor fejlesztésének egyik legfőbb gátja. Az ágazatban megjelenő szezonális munkaerő döntő többségének semmilyen szakképesítése nincs, jellemzően általános iskolát végzettek. Kiválasztásuknál a munkaadók legfontosabb szempontnak a munkához való hozzáállást, a precizitást és munkamorált tartják, de figyelembe veszik a munkatapasztalatot is. A munkaerő felvételét a vállalkozások többsége saját maga szervezi. Általános gyakorlat, hogy a munkáltató az évek óta visszajáró törzsgárda listából „válogat”, a munkaerő alkalmassága szerint. Főként metszés és szüret idején jellemzőek a 4-5 tagú szezonmunkás brigádok, amelyeket egy-egy leinformálható, számon kérhető brigádvezető koordinál. A zöldség- és gyümölcságazatban a szezonális munkabérek területi és ágazati szórást mutatnak. A nagyobb szakképzettséget és munkatapasztalatot igénylő hajtatásban az átlagnál magasabbak (500-550 forintosak) az órabérek, míg az ország keleti részén a gyümölcstermesztésben a szezonmunka piacát alacsonyabb (átlagosan 400 forint/óra) – a 484 forintos minimál órabértől elmaradó – munkabérek jellemzik. Az egyszerűsített foglalkoztatási formában történő alkalmazás kedvező feltételei miatt a családi alapon működő gazdaságokban kialakult gyakorlat, hogy a vállalkozást szétírják a családtagok között, ami lehetőséget teremt arra, hogy ugyanazt a szezonmunkást a jogszabályban rögzített 120 napos foglalkoztathatósági maximum többszörösére alkalmazzák (Hamza et al., 2015). Az ágazatban jellemző feketefoglalkoztatással kapcsolatban a szakemberek és termelők véleménye alátámasztja az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) munkaügyi ellenőrzési eredményeit, miszerint az egyszerűsített foglalkoztatás feltételeinek könnyítése és az alacsony közterhek mellett nem kockáztatnak a
154
termelők, nem éri meg nekik feketén foglalkoztatni a dolgozókat. Az árutermelő gyümölcsösökben az elmúlt években szinte eltűnt a feketefoglalkoztatás, amiben a jogszabályi könnyítések mellett az is szerepet játszott, hogy a legálisan foglalkoztatottak munkabérét el lehet számolni költségként, így adóalap csökkentő tényező. A mezőgazdasági idénymunkaerő-piacon nehézséget okoznak az önkormányzatok által szervezett közfoglalkoztatási programok, melyek többsége a mezőgazdasági munkákhoz hasonlóan idényjellegű (kaszálás, ároktisztítás, parkfenntartás, erdőápolás), így egybe esik a zöldség- és gyümölcságazat érési csúcsidőszakaival. A közfoglalkoztatás és a szezonális foglalkoztatás közötti feszültségek különösen a magas munkanélküliséggel sújtott, jelentős gyümölcstermő körzetekben (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) jelentkeznek, ahol a szezonmunkásként elérhető alacsony munkabérek a közmunkabérekkel versenyeznek. A munkavállalók többsége inkább a kevésbé megterhelő közmunkát választja, mint a csak kevéssel több fizetéssel járó, ám jóval több fegyelmet, odafigyelést és fizikai tehertételt igénylő szezonmunkát. A közfoglalkoztatás és a mezőgazdasági idénymunka összehangolását célozza a 2015 júliusában hatályba lépett közfoglalkoztatási törvény3 módosítása, amely egyrészt 90 napról 120 napra növelte a közfoglalkoztatottak által igénybe vehető fizetés nélküli szabadság időtartamát amit határozott idejű munkavállalás esetén kérhetnek és amiről a nyilatkozatot elég 2 nappal a munka megkezdés előtt benyújtaniuk. Az egyszerűsített foglalkoztatáshoz kapcsolódó legfontosabb módosítás szerint az Efo törvény szerint foglalkoztatni kívánó munkaadók minden év október 31-ig lejelenthetik a következő év május 1. - október 31. között tervezett alkalmi vagy szezonális munkaerő igényüket (hol, mikor hány főt milyen ütemezésben és munkakörben kívánnak foglalkoztatni) a helyi polgármesternél vagy a megyei foglalkoztatási szervnél. A kiválasztott közfoglalkoztatottak ezek után átirányíthatók lesznek egyszerűsített foglalkoztatásra az adott munkáltatónál. A törvénymódosítás értelmében a közfoglalkoztatásból való kizárást vonja maga után, ha a közfoglalkoztatott az egyszerűsített foglalkoztatás keretében felajánlott munkát nem fogadja el, valamint ha a közfoglalkoztatáson kívüli egyéb foglalkoztatási jogviszonya munkavállalói felmondással vagy munkáltatói azonnali hatályú felmondással szűnt meg. Javaslatok A szezonális munkavállalás, túlórázás mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára kiszolgáltatottságot, bizonytalanságot jelent és folyamatos alkalmazkodást igényel, továbbá adminisztrációs és munkaszervezési többletteherrel jár. A munkaidő gazdasági tevékenység szezonalitásához történő igazításának egyik eszköze lehet a rugalmas munkaidő-elszámolás (éves munkaidő-keret) rendszerének alkalmazása a mezőgazdasági vállalkozásokban. Ennek lényege, hogy az állandósított munkavállalók által ledolgozandó éves munkaidő mennyiséget a munkaadók felosztják az egyes hónapokra, hetekre és napokra olyan módon, hogy a ledolgozandó munkaidő illeszkedjék az adott gazdasági tevékenység hullámzásához (Nacsa és Seres, 2003). A jelenlegi szabályozás szerint ez csak a szakszervezettel rendelkező vállalatoknál lehetséges, amennyiben azt kollektív szerződésbe foglalják. Ezért javasolható a Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény) munkaidő keretre vonatkozó részének (48. cikk) módosítása úgy, hogy a jogszabály tegye lehetővé a kisebb méretű mezőgazdasági vállalkozások számára is a munkaidőkeret alkalmazását. Ezzel egyrészt rugalmasabbá válna az állandó dolgozók foglalkoztatása, másrészt a rugalmas munkaidő beosztással a jelenleg egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott szezonális munkaerő egy része is állandó alkalmazottként tudna dolgozni. A kertészeti ágazatok fejlesztésének kulcsa a megfelelő számú és képzettségű munkaerő jelenléte. A képzettségi színvonal növeléséhez fontos a termesztéstechnológiának megfelelően rétegzett szaktudás terjesztése, amely az elemi kézimunka-folyamatok ismeretének átadásától a magasabb szintű technológiai és számítógépes ismeretek közvetítéséig terjed. A zöldség- és gyümölcstermő körzetekben kertészeti gyakorlatorientált munkaerő-piaci képzések indítása szükséges. Az egyszerűsített foglalkoztatásban az elektronikus, kártya alapú központi nyilvántartási rendszer kiépítésével jelentősen egyszerűsödne az adminisztráció, a hibázási lehetőségek, visszaélések megszűnnének. A szezonális és a közfoglalkoztatás összehangolását célzó törvénymódosítás gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban az ágazati szakemberekkel egyeztetve javasoljuk az alábbi szempontok figyelembevételét: 2011. évi CVI. törvény a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról 3
155
A közfoglalkoztatásból egyszerűsített foglalkoztatásba „átirányított” vagy „kiközvetített” munkaerő kiválasztásával kapcsolatban a munkaadó és a polgármesteri hivatal illetékesei között együttműködés, egyeztetés szükséges.
Az időjárással kapcsolatos vis major események időben elhalaszthatják vagy akár meg is hiúsíthatják a mezőgazdasági idénymunkákat. Az ilyen helyzetek kezelését szabályozni szükséges.
Szabályozni kell azt az esetet, ha a munkáltató nem elégedett a közfoglalkoztatottal. A kertészeti ágazatokban a szakszerűtlen, hanyag munkavégzéssel a vállalkozónak jelentős anyagi kára keletkezhet.
Megfelelő garanciákat szükséges beépíteni a közfoglalkoztatottak érdekeinek védelmére is, hogy a munkaadó ne élhessen vissza a közfoglalkoztatott kiszolgáltatott helyzetével.
Hivatkozások jegyzéke 1. Girasek, Edmond – Sik Endre (2006): „Munkaerőpiac és informális jövedelem”: in: Társadalmi riport 2006, Kolosi T., Tóth I. Gy., Vukovich Gy. (szerk.). Budapest: TÁRKI, pp. 65–85. 2. Hamza E., – Rácz K. – Ehretné Berczi I. (2015): Rugalmas foglalkoztatási formák szerepe, bővítésének lehetőségei a mezőgazdaságban. Kutatási jelentés, Kézirat. AKI, Budapest. 3. Nacsa B. és Seres A. (2003): Az éves munkaidő-elszámolás, mint a munkaidő flexibilizációjának egyik eszköze. Műhelytanulmányok 2003/1. MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont, Budapest pp: 3, 4. Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014): Éves beszámolók a munkaügyi ellenőrzések eredményeiről. 5. Semjén A. – Tóth I. J. – Fazekas M. (2008): Alkalmi munkavállalói könyves foglalkoztatás munkaadói és munkavállalói interjúk tükrében. MTA Közgazdaságtudományi Intézet, MT-DP – 2008/10. 6. Sík E. (1994): Az informális gazdaság és a társadalmi rétegződés. INFO 1994. 28. szám pp. 65–71. 7. Sík E. (2008): Rejtőzködő gazdaság. In: Kolosi T. – Tóth I. J. (szerk): Társadalmi riport 2008. Budapest, TÁRKI, pp. 239–256
156
