Szerkesztőség és k i a d ó h i v a t a l! vili., Rökk Szilárd-utcza 18. sz

W.

Szerkesztőség és k i a d ó h i v a t a l ! vili., Rökk Szilárd-utcza 18. sz.

£

KRAMER

TERÉZ

Qmm

^n^fitv^^isjg-

hárp1t05-é3 d i y j t ö - ^

MIGHELSTÁDTER S. E.

BUDAPEST Vácxí-ntcxa 3. - Ernftet-Hnt 15.

DECORATEOR KlÜ[ÖNj_EGE55ÉGEh FRANCZIA ÉS

A N G O L BUTOR^ZÖVETE^BEN UGYJZINTÉN

Legnagyobb czipöraktár.

címzésedben. MINDEN S BEHEbDtzÉy vsytAB" VAŰÖ muratA|STON E|yA|utiT/írrmn.-

Czipók csak a legjobb anyagból, a l e g elegánsabb a l a k b a n ,

Egyedüli készítője a gomb-,

Csősz * kir Szősad

PODMANICZKY-UTCZA 18 Telefon-szám

Gyár-ntcza

20-76.

sarok.

a legolcsóbb árban. Triumpli-

Budapest tő- és székváros t a n á csától Izlésteljcs tervezetei révén, a milleniumi kiállítási pavlllonj á b a n teljesített munkálataival kitüntetve.

czugnélküli czipónek, mely egy érintéssel fel- és lehuzhatő.

Páris 1900, Ezüst érem.

Vidéki rendelések pontouc e o kOzSltotcek. Eendelémél elég egy jól Illő ócska ezlpii teWldéee.

MEDAILLE D'ARGENT.

••••••••••••••••••••••••••••••••••• •

Q

n

|\

A

X

O

Q

I V I

I

r

L - L .

I ) n

I J .

osztr. c s . és m . k i r . u d v . posztószállitó.

• BUDAPEST, Bécsi-utcza és Deák Ferencz-u. sarok. Uri nyári öltönyöknek, hölgykosztümöknek ajánlja az évad legkiválóbb újdonságát, a

|

••

X

„ F L A N G O L A " - 1

>' ' a legújabb divatszinekben. Kizárólag Budapest és egész [Magyarország részére beszerzett dessinek törvényesen (védve. Minták kívánatra ingyen és bérmentve. Nagy [raktára valódi angol utazó-plaideknek és Himalaya" kendőknek. = r

Villámhárítókat

kitűnő szerkezettel, szakszerű, szolid kivitelben, kezesség mellett; távírda- és telefonvezetékeket minden czélra, villamos világitások és erőátviteli telepek berendezését olcsón eszközük

DECKERT és HOMOLKÍ =

™

1

=

utcza 88. sz. Raktár: V. kerület, Dorottya-utcza 8. szám. Prospektusok,

O

*

sztálysorsjegyek It ir ir

m

A most kezdődő I. húzáshoz eredeti áron kaphatók:

Vt sorsjegy 12 kor.

l

V2 sorsjegy 6 kor.

Ve sorsjegy 1.50 kor.

U sorsjegy 3 kor.

t t

i"

*

t 5f

képes árjegyzékek

és költségvetések

díjmentes.

Jfíercurbatlk Budapest, IV. ker., Váczi-utcza 37. szám.

10 millió

Vevőinknek eddig több mint korona nyereményt fizettünk ki. (Teljes titoktartás biztosíttatik.)

\

r

XIII. évfolyam.

1902.

AHET

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételek: Egész évre

kor. 20.—

Félévre

»

10.—

Negyedévre

»

5.—

POLITIKAI

ÉS

IRODALMI

SZERKESZTI K I S S

Egyes szám ára 40 fillér.

JÓZSEF.

SZEMLE.

19/645. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: . .. BUDAPEST, VIIE, Rock Szilárd-utcza 18.. sz.

Hirdetések felvétele ugyanott. Kéziratok nem adatnak vissza.

Budapest, május hő 11.

Krónika. M i n d e n

áron.

— máj. 9.

A király egy mondásának kelt szárnya- e héten; azt beszélik, hogy, mikor egy osztrák ur megemlítette előtte, a Lajtán innen is, tul is mennyire készülnek külön vámterületre, ő felsége felsóhajtott volna: Akkor hiába éltem hetven esztendőt! — E szavakkal történt-e, sóhajtás formájában-e, csak a valóságos belső titkos tanácsosok tudhatják, — azt azonban mindenki tudja, hogy az osztrákmagyar birodalom (Deák Ferencznek is az volt; tehetünk róla, ha ugyan tehetünk, hogy ne legyen az, de gyerekesség a valóságot magunk előtt letagadnunk) — szóval: az osztrák-magyar birodalom gazdásági kettészakadásának legfőbb ellenzője az uralkodó. Ez nagyon fontos és számbavenni való dolog olyan hatalmi alakulatban, melynek, mint a mienknek, legerősebb potencziája. a dinasztia; s olyan uralkodónál, ki, mint Ferencz József császár ; és király, valósággal uralkodik, s a miniszteri felelősség az ő fejedelmi akarata számára arra való, hogy ez akaratot' a miniszterek személyének időről-időre való feláldozásával személytelenné s igy szigorúan alkotmányossá tegye. Monarchiában élvén, illogikus volna ez akarat jogosságát s törvényességét elvitatnunk — ha pedig jogos és törvényes, sértő képmutatás ugy tennünk, mintha nem tudnánk róla. E képmutatással s az uralkodó akaratának nyilt és őszinte tudomásul vétele nélkül a dualizmusnak öt esztendő óta mindinkább elmérgesedő válsága érthetetlen volna — mig ellenben világosan érthető, ha meglátjuk, hogy abban a birodalom két egyformán törvényes potencziájának: egyfelől a népei fejlődési irányainak, másfelől az uralkodója akaratának eltéréséről van szó. Ő felségének az ő hajlott kora megállapodottságában az érzése természet szerint konzervatív. Életének czélja természet szerint nem lehet egyéb, mint az ő öröklött uradalmát, bármely belső' autonóm megoszlás' mellett, kifelé teljes egységben megőrizni.' Uralkodótól ezt annál kevésbbé lehet rossz néven venni, mert az ő egész uralkodása alatt nemzeteinek sem volt egyéb czélja és törekvése. Még a magyar kiegyezés sem tendált egyéb felé, sőt a mai cseh szeparatizmus sem törekszik többre, mint hogy megtalálja a módot, melylyel a nemzet független és önálló lehet, anélkül, hogy a habsburgi birodalom kifelé való

egységét megbontaná. Mind e mai napig ez az egyensulybeli forma nemcsak a dinasztia hatalmi érdeke, hanem az uralma alatt álló nemzeteké is, melyek belső és külső ellenségek ellen csak ugy őrizhetik meg már kivitt vagy kivívandó önállásukat s nemzeti egységüket, ha közös nagyhatalmiságban fogódznak össze. Kivéve talán az alldeutschokat s a román és olasz irredentát, egyelőre a birodalom egy elemének sincs ettől eltérő törekvése, s ha ő felsége keményen őrködik a birodalom egységén, nem tesz egyebet, mint amire a millenniumkor Szilágyi Dezső kérte, mondván: Kérjük felségedet, legyen vezére törekvéseinknek! Ha mégis egy önfeláldozóan kötelességtudó uralkodó s az ő tekintetekre mindig hajló népeinek közös törekvéséiből minden inkább születik, minhharmónia, annak alig lehet egyéb oka, mint hogy sem a népek, sem az uralkodók nem urai a saját akaratuknak. Ami a népeket illeti: azok vagy magukat csalják, ha azt hiszik, hogy fél-állapotok állandóak lehetnek, vagy mást csalnak, ha el ákarják hitetni, hogy ők ezt hiszik. Vegyük példának a mi dualizmusunkat. Madarász József állítja és vallja s magának Deák Ferencznek vallomására hivatkozik; hogy a dualizmus megteremtője sohasem tekintette s nem is tervezte azt egyébnek, mint átmeneti formának a teljes függetlenség s legfeljebb az Ausztriával való perszonális unió felé. Annyi bizonyos, hogy akárminek tervezték, a dualizmus végleges fórmának képtelenség. Ellentmondás, melyet a történelem »kigunyol: nemzetek fölött álló intézményekkel, mint amilyen a hadsereg, a külügy s a dinasztia, biztosítani azt a nemzeti fejlődést és kialakulást, melynek főeszköze s egyben főczélja is a nemzeti dinasztia, nemzeti hadsereg s nemzeti diplomáczia. A nemzeti eszme nem tür megalkuvást, mert lényegében türelmetlen; egyfelől elzárkózó, másfelől követelő. Valahol a nemzeti eszme fellép, feltűnik vele együtt a védvámosság, a nemzetiségi kérdés s a nemzeti egyház és dinasztia kérdése is. Vagy sikerül, ostromaitól érintetlenül, nemzetközi -.magasságában megtartani a közös vámterületet, á közös '-hadsereget, a magában külön hátaimat tevő dinasztiát s - a világközi tekinteteknek hódoló egyházat, —r s ekkor 'a kielégítetlen nemzeti törekvések • állandó nyugtalanságban tartják az országot vagy a birodalmat, — vagy sikerül a nemzeti eszmének belejutni a dinasztiába, hadseregbe, egyházba s gazdasági politikába, s akkor a külső egység is megbomlott.' Nemcsak a kormányozható léghajó nincs feltalálva — kormányozható eszmék sincsenek. Minden eszme arra törekszik, hogy levonja a saját maga legvégsőbb konzekvencziáit, s a svéd-norvég unió példája mutatja, 1

294 hogy még a külön vámterület sem jelentene megállást Ausztriától való elszakadási törekvéseinkben. Viszont ő felségének csak személyes éleményeiből következik, hogy oly mágikus erőt tulajdonit éppen a vámterület egységének. Érthetőnek ez bizonyára érthető annál a státusférfiunál, ki a zoliparlamentek napjaiban szitta magába a politikai és gazdasági meggyőződéseket, s látta a logikai kapcsolatot a közös vámterület s a birodalmi egység között. Ám ne téveszszük össze az előzményeket a következményekkel. A külön német országok közös vámterületben való egyesülése előfutója volt azok politikai egyesülésének is. Minálunk, megfordítva: minthogy a habsburgi birodalom két külön állammá szakadt, a vámterület közössége sem maradhat meg. Nem különösen a mi napjainkban, mikor a nemzeti eszme uralma a védvámosságot is uralkodóvá tette. Mikor mi, a hatvanas évek végén, politikai megfontolásból a közös vámterületet megtartottuk, gazdasági megfontolások ezt nem tiltották, lévén azon időkben a vámterület közössége gazdaságilag alárendelt kérdés, mivel az egész világ szabad kereskedő volt. Most, hogy az egész világ védvámos és a vám — helyesen-e vagy oktalanul, az mellékes — elsőrendű gazdasági fegyverré lett, a vámterület kérdése sem lehet mellékes, és a gazdasági politika nem áldozhatja fel szó nélkül az általános politikának. Annál kevésbbé, mert ami jót gazdaságilag biztosit a közös vámterület, megszerezhető külön vámterülettel is; semmiféle vámsorompó nem állja útját, hogy Ausztria, ha valóban rászorul a mi gabonánkra, továbbra is ne nálunk szerezze be azt, s mi, ha valóban rászorulunk az osztrák iparczikkekre, továbbra ne is az osztrák ipar fogyasztói legyünk; amivel pedig a közös vámterület áldozattal jár, azt úgyis annak kijátszásával szoktuk jóvátenni; az osztrák kivexálja a mi gabonánkat és marhánkat, mi meg kiiparfejlesztjük az ő gyártmányait. 1-Ia érdekünk, hogy a távolabb külfölddel szemben közös megegyezéssel védekezzünk.: a külön vámterület e megegyezést nem tiltja; ha meg nem érdekünk s a külfölddel szemben mindegyikünknek más az érdeke, ez az ellentét — uti figura docet — a kettőnk közt levő vám- és tarifamegegyezést teszi lehetetlenné. Gazdaságilag nincs ok a közös vámterületet minden áron fentartani, a politikának pedig respektálnia kell a gazdasági érdekeket, mert e nélkül maga alatt vágja a fát. S annál kevésbbé ajánlatos a gazdasági érdekeket a politikai taktikának alárendelni, mert a nemzeti politika nagyon tanulékony, s képes megtenni, hogy politikai sikerekért ne sajnálja a gazdasági áldozatokat sem. Hiszen Ausztriában most egyéb sem történik, mint éppen ez. Az egymással vetélkedő pártok és nemzetiségek habozás nélkül taktikáznak a gazdasági kiegyezéssel, csakhogy a provizórium zavarosából taktikai nyereségeket halászhassanak ki. A csehek legjobban szeretnék Magyarországgal a csakis perszonális uniót, [mert a magyar befolyásban látják az ő nemzeti törekvéseik legfőbb megakasztóját. A hatvanas évek vége óta, mikor az első kiegyezést megkötöttük, a mi taktikai helyzetünk megváltozott, s nem a mi javunkra. Akkor ugy volt, hogy mi tulajdonképpen jobban szeretnők a teljes függetlensé-

get, s csak Ausztria kedvéért kötünk gazdasági szövetséget. Most meg, a mi politikai lojalitásunknál fogva, kezdünk olyan szinbe kerülni, mint akik Ausztria akarata ellen is ragaszkodunk a gazdasági szövetséghez, minden áron. Ez végzetes szó, mert valahányszor Ausztria és Magyarország közt árról volt szó, nem volt rá eset, hogy ezt az árat ne Magyarország fizette volna meg. Kádár.

Egy este . . . Egy este szomorún és kimerülten, szemem lehunyva ágyamon feküdtem, s amig reám ereszkedett az álom, az volt egyetlen bús gondolatom, hogy bár ne lenne többé hajnalom! Mert mindegy is, ha egyszer elaludtam, és alszom mélyen, mélyen, öntudatlan, fejem akár nyugoszik egri párnán, akár a sötét Halálnak a-vállán: ha egyszer alszom, alszom — nem vagyok. Aludtam. És fölébredlem vidáman. El is felejtém: este mit kívántam. A májusi nap álsiitölt a fákon; méh-nép dongott a harmatos virágon; a fenyő üde illatot lehelt; a kert alatt a kakuk énekelt. Isten-atyám, ha a napom leszállt, s én újra búsan hivom a halált, s ő álomitalt hozva megjelen, — ha mondom is hogy ; mindegy énnekem, oh költs fel, mint e tavasz-reggelen! Gárdonyi Géza.

A körülöttünk lévők jó kedélyétől függ életünk boldogsága. *

Theod. Fonlane.

Nincsen gyönyörűbb az igaznak hallásánál és beszédénél.

Plató.

*

Nagyon kevés ember ért ahhoz, hogy takarékoskodjék vagyonával. Es még kevesebb ahhoz, hogy takarékoskodjék — idejével. *

Chestcrfield.

A világ zsarnok. Csak rabszolgák hódolnak neki. *

Selle.

A horgot követi az elefánt, pedig milyen kicsi a horog! A lámpavilág elűzi a sötétséget, pedig mennyivel nagyobb az, mint a lámpa fénye. *

Annyi az ember ellensége, amennyi a szolgája. *

Jaj a lábadnak, ha a fejed üres.

Ind mondás.

Cicero.

C. Hintésen.

295

Az okos férfi. Irta: LÖVIK

KÁROLY.

A fürdőhelyről vezető, országúton egy ur sétált a szomszédos falu felé. Nem volt már fiatal ember, de karcsú termete és angolos, egészséges arczszine ifjúnak tetszett az elnyűtt fenyvesek, betegek számára berendezett apró sétányok és öreges házak között, amelyek összekuporodva lógtak a hegyoldalon. Nem is a tüdejet jött kijavítani; egyike volt ama czéltudatos gavalléroknak, akik az asszonyok fürdőhelyeit járják és a szent egészség fényében ragyogva aratnak diadalokat. Azt mondották róla, hogy nőhódító, még pedig a finomabb fajtából, amely az ész, az ügyesség és taktika fegyvereivel jut győzelemhez. Amint az országúton ballagott, az idegen ur tényleg azon gondolkozott, hogy fogja magát ma viselni. Mert meg kell jegyeznünk, hogy e téren lelkiismeretessége és üzleti szelleme mintaszerű volt. Ha szívbeli ügyei voltak, mindig előre megrajzolta magának tervét, betartotta annak minden részletét, ha kellett: tudott szenvedélyes lenni, ha kellett: hideg maradt, de soha taktikai hibát nem követett el s a játszmát becsületesen nyerte vagy vesztette el. A mai probléma kétszeresen nehéz volt: egyrészt mert akivel szemben állott tartózkodó, félénk és ideges asszony volt, másrészt, mert ugy érezte, hogy e hónapokon át tartó küzdelemben nemcsak az esze, de a szive is érdekelve volt. Szeme előtt felvonult a különös viszony minden mozzanata, kezdve attól a percztől, mikor a márványhideg, szép asszonynyal először akadt össze egy ebéden, a mai napig, ahol végre temérdek küzdés, tettetés és óvatosság után arra tudta birni, hogy a szomszédos faluban találkozzanak és egy pillanatra kezet szorítsanak. Az aszszony eleintén megvetette, később mintha gyűlölte is volna a férfit, jóllehet erre oka nem volt, s csak lassan szövődött köztük valami bizonytalan kötelék, amelyről a gavallér azonban sosem tudta, melyik pillanatban foszlik ismét szerte. Soha még asszonynyal szemben ennyi önmegtartóztatásra, akaratra és hidegségre szüksége nem volt, okossága örökkön próbára volt téve, s ma valami elégtételfélét érzett elgondolva, hogy a háború jelentékeny ütközetét fogja megnyerni. Ez a várni tudás, az ész és a nyugodt ravaszság diadala volt. A gavallér összegezve lelki számadásait, meg volt elégedve működésével, s szinte csodálta önmagát, hogy ennyire következetes tudott maradni. Megnézte óráját, még negyedórányi ideje volt. A falu körül sovány rozsföldek húzódtak, odébb piszkos birkanyáj legelészett. Lassan árra felé sétált s azon gondolkozott, mennyire félreismerik a szerelem és az ész viszonylatát az emberek. Lelki érzelmekkel sohasem hódíthatta volna meg a szép asszonyt, az okosság azonban győzelemhez segítette; maga a sziv csak anyag, amelyből a művészet farag klenódiumot. A szerelem nem buja kert, amelynek gyümölcsei maguktól hullanak ölünkbe, nemes csatatér az, ahol a hadvezér tudása a nyers erőszak fölött áll. Szive boldogan rezzent meg annak tudatára, hogy ez eszközök az övéi, hogy soha vad szenvedélyét közvetlenül nem mutatta, és a gavallér most jókedvűn mosolyogva nézte a birkanyáj pásztorát, aki bundájára feküdve furulyázgatott kóczos kutyájának. Idomtalan, hosszú, félig magyar, félig tót legény volt, akkora csontokkal, mint egy tölgyfatörzs és széles, durva ábrázattal, amelyet mintha bárddal faragtak volna ki. Mikor megpillantotta az idegen urat, egy ideig szájtátva bámult nyakkendőjére, azután felugrott subájáról és megemelte zsiros kalapját.

— No, hogy megy a sorod? — kérdezte az ur a fürdőhely felé nézve. Már hat óra elmúlt, de az uton csak egy lassan mozgó csendőr szuronya látszott. A legény kezébe vette kalapját és vigyorgott. — Hát van-e szeretőd? — kérdezte a gavallér valami gondolattársulás révén. A juhász sunyított egyet és megpödörte apró bajuszát. A kutya látva gazdája nyájas ábrázatát, fölkelt, elkezdte a farkát csóválni és a jövevény körül járt. — Aztán hogy jutottál hozzá ? — tudakolta a vendég. A legény megvonta a , vállát és ravaszul hunyorgatva válaszolt: — Adódott. — Adódott ? persze hogy adódott — felelt a gavallér — de hogyan szeretett beléd ? Sokat jártál utána ? — tette hozzá önkéntelenül. — Nem én, tekintetes ur. A látogatót érdekelte a dolog. Vajon hogyan hódította meg ez a szerelmes bajtárs az ő imádottját? — De hát csak nem szaladt utánad? Nem vagy a leghíresebb legény, mi? A fiu tagadólag intett s paraszt szokás szerint a mozdulat elvégzése után felelt. — Ugy volt tekintetes ur, hogy találkoztunk a libapázston. Én azt kérdeztem tőle, hogy nem látta-e a karikásomat, amit tegnap vesztettem el arrafelé. És azt' nyomban belémbomlott. Ásó-kapa se választaná már el tőlem — tette hozzá dölyfösebben. Az ur nevetett, aztán egy szivart adott a legénynek és tovább sétált. Egy ideig még félig mosolyogva, félig megvetéssel gondolkozott rajta, milyen állati életet él a paraszt, akinek elég ha a karikása elvész, hogy a leány a szeretője legyen, aztán a saját ügye foglalta le. Az asszony nem jött, jóllehet a fenyvesekből már fehér párák emelkedtek az égnek s a kék hegyek komor palástokba öltöztek. Távol kigyúlt a vasúti őrház lámpája s az előbb még vig kolompszó egyszerre bánatosan hangzott. Egyszerre ideges lett, az árnyak, mintha a lelkére szálltak volna s a csalódás lehangolódottsága fogta el. Türelmetlenül nézegetett az ut felé, de semmi sem látszott; a hazatérő csordák porfelhője a fák körül úszott. A férfi az idők folyamán megtanulta, hogy nyugodtan gondolkozzék s fegyelmezett agya most se hagyta cserbe, de a következtetések elől, amelyeket le kellett vonnia, el szeretett volna szökni. Amit délután errefelé jártában nemes tornának nézett, az most nyomorúságos bábjátéknak tetszett, a lelki cselszövények ostobáknak látszottak, a tőrök együgyüek, s alakja, amelyet mintha messziről maga előtt i látott volna, szánalmasnak. Semmi férfiasság nem volt a gépezetben, amely egyszerre tehetetlenül, mint a kátyúba akadt léghajó állott meg. Agya könyörtelenül folytatta a leleplezést, megmutatta szive ürességét, feje elbizakodottságát és lelke kendőzöttségét. Még egyszer remény fogta el szivét, hátha az asszony mégis eljön, de azután be kellett látnia, hogy dőre hit volt, a lejtő egészen bealkonyodott s az országút pora beleveszett az éj sötétségébe. Hazafelé indult. Amint az útra lépett, jobbra tőle a lankáson pásztortüzet látott és halk nevetést hallott. Megállt egy pillanatra s a láng fényénél megismerte a délutáni juhászt: egy pruszlikos leány ült mellette a subán és valahányszor a legény megölelte, bár a lélekzete is .beleakadt a szorításba, buján kaczagott fel. A pásztor mintha megváltozott volna: alakját a tüz fénye megnagyította, szemei vadul csillogtak s alakja keményen, férfiasan, mint a szikla a fenyvesből vált ki az éj homályából. A leány gyönyörködve, büszkén és mégis megalázkodva

1*

296 nézett föl rá és görcsösen, mintha soha el nem akarná engedni, fogta a szűre ujját. Látszott, hogy a világ , végére elmenne ezért a legényért, aki ereje tudatában leereszkedőleg simogatta göndör haját. A férfi egy cseppet szégyenkezve ment tovább. Milyen más volt ez a szerelem; ménnyivel vadabb, igazabb és keményebb, szinte áradt róla az erő és bujaság. Rosszkedvűen gyújtott szivarra és félóra múlva otthon volt. A fürdőhely esti fényben ragyogott. Az apró, czifrára nyirt fák között nagy villamos gömbök berregtek, a filagóriában játszott a czigány, a tágas veranda tele volt csipkés, ékszeres asszonyokkal, kicsípett betegekkel. A meleg este mindenkit a szabadba vonzott, a kavicsos porondon sürü sorokban sétáltak az emberek. a gavallér körülnézett és az asszonyt kereste. Amint a forgatagban jobbrabalra tekintett, egyszerre — finom szempilláit, mint egy legyezőt lecsapva — elsuhant mellette az, akit keresett. A férfi csatlakozni akart hozzá, de akkor vette észre, hogy az asszonynak már van társa. Kíváncsian nézett a jövevény után, egy ismert világbolygó magyar gyáros volt, akinek öltözetén, barna ábrázatán is meglátszott, hogy messze vidékről jött. Egész életében különös ember volt; mint utczagyerek kezdte meg pályáját, s részt vett mindenben, ami a földön izgalmas: czirkuszlovas, matróz, Afrika-utazó, légionárius, oroszlánvadász, farmer, majd vakmerő gyáros és szállító volt, aki ösztönének engedve, minden perczben mindenét egy kártyára tette föl. Sokszor állt közel a milliókhoz és sokszor nem volt mit ennie, de ép oly jól érezte magát a halál torkában, mint az élet forgatagában s kemény vállait nem tudta se az egyik, se a másik megtörni. Az asszony csöndesen, szinte félve ment mellette, ez pedig félig lenézve, félig játszva beszélgetett vele s csak fekete szeme mélyén égett különös fény. A gavallér pillanat alatt átlátta a helyzetet s egy ideig tehetetlenül, leverve sétált a fürdőzők között. Aztán összeszedte magát, lerázta elfogultságát és egy jókedvű kisasszonyokból álló csoporthoz szegődött. De biztonsága és nyugalma ma elhagyták, egyik szemével folyton az asszonyt s a him-oroszlán dölyfével sétáló uj gavallért nézte. Azok egy ideig még föl és alájártak a zene körül s aztán lassan a villák felé mentek.

Ha a rózsa . . . (O franczia dal.) Ha a rózsa, melyet csókunkkal illetünk, Csókunkat visszacsőkolhatná minekünk, Ha megértené a liljom és a mályva, Miig fájdalommal tölt el illatuk árja, Ha a nyugalmas ég s a tenger bősz dagálya Tudnák, mily drága nékünk lelök blwe-bája, Ha földi szerelmünk minden röpke képe Lelket lehelne vissza lelkünkért cserébe! De a föld — de a viz — de a liljomkelyhek — De a rózsák — és le, édes, ti nem szerettek! Martos Ferencz.

A tudós létrán mászik felfelé. A költő meg a művész : madarak. *

Minden ami történik : symbolum.

Viclor Hugó.

Goethe.

Krónika II. ernő. — máj. 9.

Demokrata kezek, melyek sohsem érintettek náluknál alacsonyabb rendű kezeket, mostanában mélységes meghatottsággal szorongatják a New-York kávéház Ernőjéét, akit báró Wallburgnak hivnak s aki született Habsburg Ernő. A pinczéren keresztül is megbecsülik az előkelő Habsburgcsaládot s a Habsburg-családon keresztül is lenézik a pinczért. Az ilyen személyi installáczió, amilyen a szerencsétlen, kitagadott Wallburg Ernőé, más nácziónál talán nagyobb szenzáczióval is járna, mint minálunk, de alacsonyabb rendűvel alig. S még mindig meg akarják csinálni a demokrata-uralmat. Hogy az isten legyen nekünk irgalmas! Pogány eszű ember elmegy a New-York kávéházba és nézi, vájjon Ernő, aki ezt a mesterséget soha se tanulta, ért-e hozzá. Mondhatom, ért hozzá. A pinczér nem mindig ur, de az ur mindig lehet pinczér. Elegánsan mozog, mint egy pinczér és szolid, szerény udvariasságu, mint egy ur. A három krajczár borravalót egy munkásember fesztelenségével söpri be, aki tudja, hogy nem jár neki, de ha megkapja, hát meg is szolgálta, mert utána él. A pinczértársai finomabb lelkűek, mint némelyes vendégei : szeretik és dicsérik a finomságát, a szorgalmát, meg a becsületességét. A szegény emberek intenziv veleérzésével beszélnek arról, hogy mennyi bajjal kell küzködnie, hogy regenerálódik a pénzkeresés közepette, mint érzi magát mindennap emberebbnek, amely mértékben elfelejti, hogy ur. Érdekes és érdemes ez az osztálycsere, melybe a fogházon és üldöztetésen keresztül a hajdani katonatiszt és udvari kitagadott a munkásemberek közé beállott, hogy végre-valahára az uri nyomorúság helyett gyermekeinek biztos és tisztességes kenyeret adhasson. Tán tud annyit, hogy hivatal után is kaparászhatott volna s igy megmaradhatott volna báró urnák is. De ha már lud, legyen kövér, — a fokról-fokra való lesülyedés helyett Wallburg báró az egyszerre való önkéntes leszállást választotta. Ezért cserébe megérdemelné, hogy mindenki megbecsülje és pinczérnek tekintse, elfelejtvén az uri voltát s különösen a szegény uri voltát. Ehelyett ugy bánnak véle, mint. — bocsánat a hasonlatért — a disznóval, aki korpa közé keveredett. A demokrata polgár urak egyenkint vállon .veregetik a pinczért, aztán alázatosan bemutatkoznak a báró urnák. Van, aki a három krajczárt a kezére olvasván, kaiserliche Hoheit-nak titulálja. Egy másik meg tizenegy osztrák értékű koronát áldoz annak az ötletnek, hogy a herczegi korona tizenegy ágát ezzel megváltsa. Fotográfus jön és Ernő főpinczért positurába helyezi: igy föst a császári vér, mint fizető pinczér. — Tuczatjával vannak. pedig, akik a családfáját magyaráztatják maguknak — három krajczárért.

297 És ezek az urak mind az urat látják benne és mind az uri mivoltában gázolnak. És pokoli kéjjel élvezik ki a helyzetet, hogy ime, most olyan valakihez ereszkedhetnek le, aki néhány év előtt még katonai brutalitást követhetett volna el rajtuk s akit sok évvel azelőtt egy királyi vérből való herczeg lovagoítatott a' térdén. Milyen szép is az élet, mely ily örömökben részesiti őket. Mily gyönyörű a szocziális igazságszolgáltatás, amit egyenlőségnek neveznek, hogy akárkinek megdögölhetik a kutyája s. akkor maga ugat este. Ha már nincs szabad és biztos ut fölfelé, legalább szabad a pálya lefelé. S milyen gyönyörű találmány á demokráczia, mely, amig a csizmája sárkával rugdossa az alulról fölkapaszkodókat, szeretettel és alázatossággal tárja ki karjait azoknak, akik hozzájuk lesülyednek. Demokrata vonás ez, az első franczia forradalom alatt kéjelegtek igy a sansculotteok az arisztokrata hölgyek ruháinak a tépdesésében, ahogy most a szabad polgárok három krajczárjukat besugároztatják a kiszolgáló ember származásának az előkelőségével. Hiszen nincsen ebben semmi hiba. Az emberek olyanok, ahogy az úristen teremtette őket. Csak esztétikailag fölötte bántó a látvány, amikor a demokrata holló lakmározik á paradicsommadár testéből, mivelhogy az is madár. És társadalmilag rikitó látvány, hogy akik születésüknél fogva vitatják az egyenlőséget és háborút üzennek minden előítéletnek, amely őket kisebbíti, mennyire maguk is részesei ugyanannak az előítéletnek. Értem, hogy a fölszabadított néger száz év múlva sem veszi komolyan a fehérekkel való egyenlőségét s szabad akaratból lapul meg, mikor törvény szerint magasra emelhetné tömpe orrát. Csakhogy a mi fehér társadalmunkban a volt rabszolga orra nem tömpe és a ruhája után az ember elfelejti a rabszolga származását. Ez a világ a látszatok világa és vívmányai is látszatok. Bántó az ilyen megismerés, amilyent most a New-York-kávéházban tesz az ember, amikor a békésen pikkolózó urak közé egy volt báró csöppen s a demokrata tej rögtön összefut az egyetlen csöpp arisztokrata savtól. S világosan látni a sokat vitatott tételt, hogy az arisztokrata sokkal emberibb, mint a demokrata. Tessék csak megfigyelni: Wallburg Ernő, noha a pinczéri pokolba szállott, ott is ur maradt a pugrisok szemében. Hiábavaló a szegénysége, hiábavaló a polgári munkája: habe die Éhre, kaiserliche Hoheit! S Rigó Jancsi, aki czigány volt és czigány maradt, mégsem czigány, hanem rögtön ur a demokrata szemekben, mihelyt egy herczegnő megcsókolja a füstös képét és uri libériát akaszt rá. Egészséges polgári gondolkodás szerint nem a származás dönti el az ember értékét, hanem a foglalkozása s ha valaki Ernővé lett a munkájánál fogva, emberszámba kell őt venni a munkája alapján. Aki más pinczérrel nem szőrit kezet, az becsülje meg magát is, Ernőt is, azzal, hogy őt sem kényszeríti a parolázásra, ami férfinak van annyira megalázó, mint nőnek az álla megcsipkedésé. S ugyancsak egészséges polgári gondolkodónak az a czigány is megmarad czigánynak, még ha hét herczegnő is akasztja rá az aranykrajczárjait, meg a gömbölyű karjait. Minden efajta rabszolga nyilvánulás a tulajdon fajtájának az ön-

tudatlan lenézését mutatja, s bizonyítékát szolgáltatja, hogy a doktrína'egyenlőnek vallhat ugyan bennünket, de a tulajdon lelkünknek erről tudomása nincsen. A megostromolt [czimereknek s . kigúnyolt ágainak sokkal nagyobb a varázsa, mint a polgári öntudat s amikor mégis mosolygunk a hiúságon és - dörgünk az előítéletek ellen, akkor a valóság talaját rugjuk ki a lábunk alól. Különben látom, hogy ennyire komolyan nem kellett ezt az árva.esetet venni. Ha csak a.pinczérré vedlett báró személyét nem nézem, aki jó néhány három krajczárt áldozna azért, hogy ne látnák meg benne azt, aki volt és békében hagynák ugy, ahogy van. Főpinczérnek jó dolga van, ha pinczér és szegény ember, de nem embernek való állapot, há akit urunknak tekintünk hivatalból, hajbókol előttünk s akinek a leereszkedésére szorultunk, örökösen felkapaszkodik hozzánk. A pinczér kaiserliche Hoheit förtelem s aki ezt nem érzi, vagy aki ezt pláne • természetesnek találja, az — kimondom aperte — demokrata. Semper.

Velencze. Hol legszebben cseng a És márványlépcsőt

campanile,

csókolgat a hab,

S csudákat mivel még a szerelem — Olt voltam én is tán

legboldogabb!

Esténként a hűs lagúnák Daloltunk édes, röpke És másnap reggel Eléltük a kis kék

vizén

dalokat,

bágyadt-álmosan galambokat.

Bejártuk buzgón és figyelmesen A fejedelmi

doge-palotál,

S ugy mentünk onnan mélán, A piazzettán

a templomba

Snltogva léptünk, S megnéztünk

csöndesen,

át.

titokzatosan,

mindent,

amit csak lehel :

Mozaikját, dus

áranydiszeit

S a kifaragott

oszlopfejeket.

S elnéztük, hány nő lép szerelmesen Férje karjára simulva

lova;

A szent Márk-lér nagy, ives A boldogoknak széniéit Kéz kézben jöttünk

temploma,

csarnoka!

némán kifelé. —

Egy rejtett pillér árnyas

oldalán

Térdére rogyva, halkan

zokogott

Zilált hajjal egy halovány leány . . . M. Komis Aranka.

298

Csodálatos

történetek.

Irta: ANATOLE FRANCÉ.

i. A kezes. Velencze összes kereskedői között Fabio Mutinelli volt a legpontosabb a kötelezettségei megtartásában. Minden alkalommal bőkezűnek és nagyszivünek mutatkozott, különösen a hölgyek és az egyházi férfiak iránt. Tetteinek elegáns becsületességét az egész köztársaságban tisztelték, s mindenki megcsodálta azt az arany oltárt San Zanipoloban, amelyet Szent Katalinnak ajánlott fel, a szép Manini Katalinnak, Alesso Cornaro szenátor feleségének szerelméért. Mivel nagyon gazdag volt, sok volt a barátja, s ő nagy ünnepségeket rendezett számukra s lekötelezte őket erszényével. De nagy veszteségeket szenvedett a génuaiak ellen viselt háborúban és a nápolyi zavargások alkalmából. Az a baj érte, hogy harmincz hajója elveszett: fogságba került vagy elsülyedt. A pápa, kinek nagy összegeket adott. kölcsön, nem akart neki fizetni. Úgyannyira, hogy a nagyszivü Fabio rövid idő alatt mindenéből kikopott. Eladta palotáját és berendezését, hogy minden adósságát ki tudja fizetni és semmije se maradt. De mivel ügyes, bátor, a kereskedéshez értő és fiatal volt, csak arra gondolt, hogy újból felszínre jusson. Nagyon sok számadást csinált magában, s arra a következtetésre jutott, hogy ötszáz aranyra van szüksége, ha meg akarja kezdeni uj tengeri vállalkozását, melytől biztos sikert remélt. Megkérte tehát Alesso Bonturát, aki a köztársaság leggazdagabb polgára volt, hogy adjon neki kölcsön ötszáz aranyat. De a jó ur ugy vélekedett, hogy a vakmerőség szerzi a vagyont, de az óvatosság őrzi meg s nem akart a tenger és a szerencse hullámaira bizni ekkora összeget. Fabio tehát Andrea Morosinihez fordult, akit sokszor és sokféle módon kötelezett le. — Szeretett Fabio — felelte neki Andrea — másnak szívesen kölcsön adnám ezt az összeget. Nem imádom az aranyat, s ezen a ponton a szatirikus Horáczius véleményén vagyok. De az ön barátsága kedves nekem, Fabio Mutinelli, s félek, hogy elveszítem, ha pénzt adok önnek kölcsön. Mert romlandó a szívbeli viszony adós és hitelező között. Nagyon sok példát tudok erre. E szavak után Andrea gyöngéden megölelte a kereskedőt, s betette orra előtt az ajtót. Másnap Fabio a lombardiai és flórenczi bankárokhoz ment. De kezes nélkül egyik se akart még husz aranyat se adni. Egész nap szaladgált, egyik bankártól a másikhoz.. Mindenütt ezt hallotta: — Signor Fabio, mi önt a város legtisztességesebb kereskedőjének ismerjük és sajnálattal utasitjuk vissza a kérését. De az üzlet törvényei követelik igy. Este, amikor szomorúan ballagott hazafelé, Zanetta, a courtisane, aki a canaleban fürdött, felkapaszkodott a gondolára és szerelmesen nézte Fabiot. Gazdag korában egyszer nagyon kedves és bőkezű volt ezzel a leánynyal. — Édes signor Fabio — mondta a leány — én tudom, mi önnek a baja. Az egész város erről beszél. Figyeljen rám: nem vagyok gazdag, de egy kis láda fenekén vannak ékszereim. Ha elfogadja tőlem kedves Fabio, azt fogom hinni, hogy nagy kegyben állok Istennél és a boldogságos szűznél. A szép és fiatal Zanetta valóban szegény leány volt. Fabio igy szólt:

— Bájos Zanetta, abban a lebujban, ahol te lakol, több a nemesség, mint Velence minden palotájában. Még három napig járta Fabio a bankokat, anélkül, hogy talált volna valakit, aki kölcsönzött volna neki. És mindenütt kedvezőtlen választ kapott, és ilyenforma beszédeket kellett hallania: — Nagyon rosszul tette, hogy még a bútorát is eladta, csakhogy ki legyenek fizetve az adósságai. Az eladósodott ember még kap kölcsönt, de nem ad senki az olyannak, akinek se bútora, se edénye nincsen. Az ötödik napon, elkeseredésében egészen a Corte delle Galli-ig elment, amit Ghettonak is neveznek s ahol a zsidók laknak. — Ki tudja — mondta — talán megkapom tőlük azt, amit a keresztények visszautasítottak. Elindult a San Geremia és a San Girolamo utcza között, egy szük és piszkos kanálison, amelynek bejáratát a szenátus rendeletére minden este lánczokkal zárták el. És miközben azon törte a fejét, hogy a sok uzsorás közül melyikhez forduljon legelőbb, eszébe jutott, hogy hallott valamikor egy Eliézer nevü izraelitáról, Eliézer Maimonides fiáról, akit igen nagyon gazdag és csudásan finom elméjű embernek mondtak. Tehát miután megtudta, hol lakik, megállította gondoláját Eliézer . zsidó háza előtt. A kapu felett a hétágú gyertyatartó képe látszott, melyet a zsidó remény jeléül faragtatott, amaz igért napokra való czélzással, amikor majd a templom hamvaiból újjászületik. A kereskedő belépett egy terembe, melyet rézlámpa világitott meg; a lámpa tizenkét lángja füstölgött. Eliézer zsidó a mérlegje előtt ül. Házának ablakai be voltak falazva, mint mind a hitetleneké. Fabio Mutinelli ily módon beszélt hozzá: — Eliézer, én téged sokszor neveztelek kutyának és megrögzött pogánynak. Amikor ifjú voltam, az is megtörtént, hogy követ és sarat dobáltam a kanális mentén haladók után, akiknek sárga posztódarab volt a vállukra varrva. Igy sokszor bántottam a tiéidet, sőt talán már téged is meghajigáltalak. Ezt lojalitásból mondom, abban a pillanatban, amikor nagy szolgálatot kérek tőled. A zsidó égnek emelte száraz és görcsös, venyigeszerű karját: — Fabio Mutinelli, a mennybéli Atya Ítélkezni fog felettünk. Mely szolgálatot kérsz tőlem? — Adj kölcsön ötszáz aranyat egy esztendőre. — Nem szokás biztositék nélkül kölcsönözni. Erre a tiéid bizonyára megtanítottak már. Mily biztosítékod van ? — Tudnod kell, Eliézer, hogy egy dénárom sincs, egy aranycsészém, egy ezüstkupám se maradt. Sőt egy barátom se maradt. Mindenki megtagadta tőlem azt a szolgálatot, melyet most tőled kérek. Nincs egyebem, mint kereskedői becsületem és keresztényi hitem. Felajánlom neked kezes gyanánt Szűz Máriát és isteni fiát. Erre a válaszra a zsidó lehajtotta fejét, mint aki töpreng, néhányszor végigsimította hosszú fehér szakállát és igy szólt: — Fabio Mutinelli, vezess a kezesedhez. Szükséges, hogy a hitelező ismerje a kezest, aki az adósáért jótáll. — Ehhez jogod van — felelt a kereskedő. — Kelj fel és jöjj. És elvezette Eliézert a dell'Orto templomba. Ott megmutatta neki a Madonnát, aki az oltáron állt, drágakövekkel övezett homlokkal, vállán aranyhímes palásttal s karján tartotta a gyermek Jézust, aki éppoly ékes volt, mint az anyja. És igy szólt a zsidóhoz: — íme a jótállóm. Eliézer finom pillantással hol a kereskedőt nézte, hol a Madonnát és gyermekét. Meghajtotta a fejét és azt mondta, hogy elfogadja a kezest. Visszavezette Fabiot a házába és elébe olvasta az ötszáz aranyat.

299 — Ez a tiéd egy esztendőre. Ha mához egy évre, ugyanezen a napon nem adtad vissza ezt az összeget a lombárd szokások és a velenczei jog által megszabott kamatokkal együtt, képzelheted, Fabio Mutinelli, mily. véleménynyel leszek a keresztény kereskedőről és kezeséről! Fabio haladéktalanul hajókat vásárolt, megrakta valamennyit sóval és más különböző árukkal, melyeket az adriai partok városaiban nagy nyereséggel adott el. Aztán ujabb rakománynyal Konstantinápolyba vitorlázott, ahol szőnyeget, illatszert, pávatollat, elefántcsontot és. ébenfát vásárolt. Mindezt ügynökei a dalmát városokban elcserélték épületfáért, amit viszont a velenczeiek már előre megvettek tőle. Ily módon hat hónap alatt megkétszerezte a kapott összeget. De egy napon, mikor a Boszporuson görög nőkkel mulatozott egy bárkában, eltávolodott a parttól s kalózok karmai közé került, akik Egyiptomba hurczolták. Szerencsére árui és pénzei biztonságban voltak. A kalózok eladták egy szaraczén nagyúrnak, aki békót veretett a lábára és elküldte a szántóföldre aratni a búzát, mely ezen a vidéken nagyon szép. Fabio nagy váltságdijat igért gazdájának, de a szaraczén nagyúr leánya, aki beleszeretett, s el akarta érni a czélját, rábeszélte apját, hogy semmi áron ne bocsássa szabadon. Nem maradt más hátra, Fabio a földmivelésre szánt szerszámokkal elfűrészelte bilincseit, megszökött, a Nílushoz menekült, s egy csónakba vetette magát. A tenger közel volt, s a végtelen vizén napokig bolyongott, mig egy Génua felé tartó spanyol hajó föl nem vette, amikor már beteg volt az éhségtől és szomjúságtól. De nyolcz napi hajókázás után nagy vihar rohanta meg a hajót s a dalmát part felé dobálta. Mielőtt még kiköthetett volna, egy sziklás zátonyon összetört. Az egész legénység odaveszett és Fabio egy tyukketreczbe kapaszkodva csak nagy bajjal tudott partra vergődni. Ott eszméletlenül terült el a földön. Egy Loreta nevü özvegy vette gondozóba, akinek háza a parton állott. Odavitette, befektette saját szobájába, virrasztott mellette és gyöngéden ápolta. Mikor magához tért, mirtusok és rózsák illatát érezte s az ablakból égy kertet látott, mely lépcsőzetesen ereszkedett a tengerig. Loreta asszony az ágya fejénél állt, hegedűvel a kezében és gyöngéden muzsikált. Fabio a nagy hálától és elragadtatástól ezerszer is megcsókolta a kezét. Hálát adott neki és megmagyarázta, hogy nem annyira élete visszanyerésének örvend, mint inkább annak, hogy ily szép hölgynek köszönheti. Fölkelt és sétálni ment vele a kertbe. Egy mirtusbokor alá ültek, ott magához vonta a fiatal özvegyet, s háláját ezer gyöngédséggol fejezte ki neki. Ugy találta, hogy a hölgy fogékony e gyöngédségek iránt, s társaságában néhány gyönyörteli órát töltött. Aztán gondok szálltak elméjébe s megkérdezte úrnőjétől, hogy a kalendárium mely hónapot és napot mutat. És amikor a hölgy erre a kérdésére megfelelt, sóhajtozni és siránkozni kezdett, mert mert már csak huszonnégy óra hiányzott annak az évnek leteltéhez, amely évre Eliézer zsidó az ötszáz aranyat kölcsönadta. Tűrhetetlen volt előtte az a gondolat, hogy megszegje igéretét és kitegye kezesét az uzsorás szemrehányásainak. Loreta aszszony kérdésére megmondta neki kétségbeesése okát. S mivel a hölgy nagyon vallásos volt és különös hódolója a szent Szűznek, ő is vele bánkódott. Nem az volt a baj, hogy ötszáz aranyat kellett szerezni. A szomszéd városban volt egy bankár, akinél hat hónap óta volt ekkora összeg letétben Fabio rendelkezésére. De a dalmát partról huszonnégy óra alatt Velencébe menni viharos tengeren és ellenkező széllel — erre gondolni se lehetettt. — Mindenekelőtt szerezzük meg a pénzt — mondta Fabio.

S midőn úrnőjének szolgája elhozta a pénzt, a nemes kereskedő a parthoz húzatott egy bárkát. Beletette az aranynyal telt zacskókat és Loreta asszony kápolnájába ment egy cédrusfából faragott szoborért, mely a Szüzet ábrázolta a gyermek Jézussal. A szobrot elhelyezte a bárkán, a kormányrúd mellett s igy szólt hozzá: — Asszonyom, ön az én kezesem. Kell hogy Eliézer zsidó holnap megkapja a pénzét. Az én becsületemről van szó és az önéről, Asszonyom, meg az ön Fiának jóhiréről. Amit én, bűnös halandó nem tudok megcsinálni, azt ön bizonyára véghezviszi, óh tenger tiszta csillaga, hisz az Ön keble táplálta Azt, aki a vizeken járni tudott. Vigye el ezt a pénzt Eliézer zsidónak a velencei ghettoba; ne mondhassák a hitetlenek, hogy ön rossz kezes. És kiröpítve a bárkát a tengerre, levette a kalapját, és igen halkan mondta: — Adieu, Madame! A bárka kiúszott a tengerre. A kereskedő és az özvegy sokáig követte tekintetével. Leszállott az éj; a lecsöndesült tengeren ragyogó barázda húzódott. Másnap, amikor Eliézer kinyitotta a kapuját, a ghetto szük kanálisán meglátott egy zacskókkal megrakott bárkát, amelyen egy kis fekete szobor állott, tündökölve a hajnali fényben. A bárka megállt a ház előtt, melynek homlokára a hétágú gyertyatartó volt faragva. A zsidó megismerte Szűz Máriát a gyermek Jézussal, a keresztény kereskedő jótállóját. II. Luczifer.

Tafi, a ílórenczi festő és mozaikművész nagyon félt az ördögöktől, különösen amaz éji órákban, mikor a rossz hatalmasságainak uralom adatott a sötétben. És Tafi félelmei nem voltak alaptalanok, mert a démonok akkoriban gyűlölték a festőket, akik egyetlen képpel több lelket szakítottak el tőlük, mint egy szegény kis szerzetes harmincz prédikáczióval. Valóban a szerzetes, hogy üdvös rémületet keltsen a hivők lelkében, a tőle tellő módon irta le előttük a harag napját, mely majdan századokat dönt porba Dávid és Sybilla jövendölése szerint. Nekieresztette a hangját és a tenyerébe fujt, hogy az angyal trombitáját utánozza. De ez elrepült a széllel. A festmény azonban, amely egyik-másik kápolna vagy kolostor falán ékeskedett, s Jézus Krisztust ábrázolta, amint trónján ülve ítélkezik elevenek és holtak felett, szüntelenül szólt a bűnösök tekintetéhez, s szemük által javitotta meg azokat, akik szemükkel, vagy másként vétkeztek. Ez időben ábrázolták ügyes mesterek a ílórenczi Santa-Croce és a pizai Campo-Santo falain az isteni igazságszolgáltatás titkait, A munkák ama rimes jelentések nyomán készültek, melyeket utazásáról Dante Alighieri, a theológiában és kánonjogban nagyon jártas férfiú közölt. Utazott a pokolban, purgatóriumban és paradicsomban, hová hogy elevenen került, hölgye rendkívüli érdemeinek köszönhette. E festményeken minden tanulságos és igaz volt, s joggal lehet mondani, hogy az embernek kevesebb hasznot hajt egy bőséges krónika olvasása, mint az ilyen képeken való nézelődés. És a ílórenczi mesterek gonddal festették a narancsfák árnyában, virágokkal zománczozott fűben heverő hölgyeket és lovagokat, akikre kaszájával lesett a halál, mialatt ők lantok és hegedűk hangjai mellett szerelemmel játszottak. Semmi nem téritette ugy meg e testi bűnösöket, akik asszonyok ajkáról iszszák az isten felejtését. Hogy a fösvényeket büntesse, a festő ördögöket ábrázolt, akik olvasztott aranyat öntöttek ama püspök vagy fejedelemasszony szájába, aki valami munkát ren-

300 delt nála és rosszul fizette. Ezért voltak akkor a démonok nagy ellenségei a festőknek, különösen a ilórenczi mestereknek, akik elméjük finomsága által ezidőben elsők voltak. Főleg azt vetették szemükre, hogy undorító külsővel ábrázolják őket, madár- vagy halfejet, kigyótestet és denevérszárnyat festenek nekik. E hosszúságúk nyilvánvaló a Spinello története révén. . Az arezzoi Spinello Spinelli nemes ilórenczi számüzött-család sarja volt. Egyaránt nemes volt lélekre és születésre, ő volt korának legügyesebb festője. Flórenczben nagy munkákat végzett. A pizaiak Giotto után őt szólították fel, hogy ékesitse ama szent kolostor falait, hol a halottak rózsák alatt pihennek, Jeruzsálemből hozott földben. Miután szerte a városokban sokáig dolgozott és sok pénzre tett szert, vágy támadt benne szülőföldje, Arezzo után. Az arezzóbeliek nem feledték el, hogy Spinello ifjúkorában, mikor tagja volt az irgalmas Szűz szerzetének, sok beteget látogatott meg és sok halottat földelt el az 1383-ik évi pestis alkalmából. Hálásak voltak iránta, amiért munkái révén elárasztotta Arezzo dicsőségével egész Toscanát. Ezért nagy tisztességgel fogadták. Öreg korában is ereje delelőjén, nagy feladatokat vállalt el szülővárosában. Felesége ezt mondta neki: — Gazdag vagy. Pihenj és bizd a festést a fiatal emberekre. Hajlott korban bölcs dolog a pihenés. Az éle^ tet édes és kegyes nyugalomban kell bevégezni. Valóságos istenkísértés folyvást profán müveket, csupa Bábelt alkotni. Spinello, ha makacsul fogsz ragaszkodni a falakhoz és festékeidhez, el fogod veszteni lelked békéjét. Igy beszélt ez a jó asszony. De Spinello nem hallgatott rá. Csak arra gondolt, hogy vagyonát és hírnevét öregbítse. Esze ágában se volt pihenni, sőt megalkudott a sant-agnoloiakkal egy festményre, mely szent Mihály történetét fogja ábrázolni s elfoglalja a templom egész kórusát, s melyen végtelen sok alak fog szerepelni. S nekifeküdt ennek a vállalkozásának, csudálatos hévvel. Átolvasta az írás ama helyeit, amelyektől inspirácziót várt, s minden sort, sőt minden szót mély tanulmány tárgyává tett. Nem elégedett meg azzal, hogy egész nap műtermében munkálkodott, még ágyban és asztalnál is dolgozott. Este pedig, mikor ama. domb .tövében sétált, melyen büszke falaival és tornyaival Arezzo áll, még mindig gondolkozott. És igazán, elméjében már meg volt festve az arkangyal története, amikor elkezdte vörös krétával a falra vázolni a kép alakjait. Nemsokára megvoltak a figurák körvonalai, s ekkor festeni kezdte a íőoltár felett azt a jelenetet, melynek az összes többieket felül kellett múlnia. Mert ez a részlet volt hivatva dicsőíteni az égi seregek vezérét a győzelemért, melyet az idők kezdete előtt aratott. Spinello tehát lefestette szent Mihályt, amint az űrben a hétfejű és tizszarvu sárkánynyal viaskodik, s tetszelgett magának abban, hogy a kép alsó részén Luczifert, a démonok fejedelmét irtóztató szörnyeteg képében ábrázolta. A figurák mintegy önmaguktól termettek a keze alatt. A munka reményén felül sikerült. Luczifer arcza ugyanis oly rettenetes volt, hogy rútságának hatalma alól senki sem szabadulhatott. S ez az arcz üldözte a festőt az utczán és elkísérte egészen a lakásáig. Hogy beállt az éjszaka, Spinello lefeküdt az ágyába a felesége mellé és elaludt. Álmában megjelent előtte egy angyal. Éppoly szép volt, mint szent Mihály, de fekete. Ez az angyal igy szólt hozzá: — Spinello, én Luczifer vagyok. Hol láttál te engem, hogy ily gyalázatos külsejünek festettél? Az öreg festő reszketve azt felelte, hogy sohse látta még szemtől-szembe, mert nem járt elevenen a pokolban, mint Dante Alighieri; de azért festette ilyennek, mert érzékelhető módon akarta kifejezni a bün rútságát.

Luczifer vállat vont. Mintha a San-Geminiano domb mozdult volna meg egyszerre. — Spinello — mondta — hajlandó volnál velem kissé vitatkozni? Elég jó logikus vagyok. Akihez imádkozni szoktál, az nagyon jól tudja. Mivel nem kapott választ; Luczifer folytatta: — Spinello, te olvastál könyveket, amelyek velem foglalkoznak. Tehát ismered kalandomat s tudod, miként távoztam az égből, hogy a világ fejedelme legyek. Hires vállalkozás volt, s a maga nemében egyedüli lett volna, ha az óriások nem támadják vala meg hasonló módon Jupiter istent, mint ahogy egy régi siron, Spinello, ezt a háborút márványba faragva láthattad. — Igaz — mondta Spinello — láttam ezt a kerek sirt a ilórenczi Santa Reparatában. A rómaiak egyik szép munkája. — S mégis — jegyezte meg mosolyogva Luczifer — az óriások nincsenek rajta békáknak vagy kaméleonoknak ábrázolva. Az óriások — mondta a festő — nem is támadták meg az igaz Istent, hanem csak a pogányok egy bálványát. Való igaz, Luczifer, hogy kegyed fölemelte a lázadás zászlaját a föld és ég igazi királya ellen. — Ézt nem tagadom — felelt Luczifer. — S ezért hányféle bünt irsz a rovásomra? — Ráfér bizony kegyedre mind a hét — felelt a festő — mind a hét főbűn. — Hét! — mondta a sötétség angyala — theológikus szám! Minden hetével megy az én históriámban, amely szorosan kapcsolódik a Másikéba. Spinello, dölyfösnek, haragvónak és irigynek tartasz. Jó, az vagyok, de ismerd be, hogy csak a dicsőségre irigykedem. Fösvénynek tartasz ? Ezt is elfogadom. A fösvénység a fejedelmek erénye. Ami a torkosságot és a fényűzést illeti, ha bünömül rovod fel, nem haragszom érte. Marad a restség. Mikor ezt a szót kimondta, Luczifer összefonta karjait vértjén és megrázta sötét fejét; lángvörös fürtjeit: — Spinello, őszintén gondolod, hogy rest vagyok? Gyávának hiszel, Spinello? Ugy véled, hogy lázadásom idején hiányzott belőlem a bátorság ? Nem. Tehát igazság szerint vakmerőnek kellett volna ábrázolnod engem, büszke arczczal. Nem szabad senkivel igazságtalannak lenni, még az ördöggel sem. Nem látod-e, hogy Azt sérted meg, akit imádsz, ha ellenségül egy • undok varangyot adsz neki? Spinello, nagyon tudatlan vagy korodhoz képest. Nagy kedvem volna megczibálni a füledet, mint valami rossz iskolásgyereknek. Erre a fenyegetésre, s már látva Luczifer feléje nyújtott karját, Spinello fejéhez kapott s ordítani kezdett a rémülettől. Szegény felesége felriadt és megkérdezte, mi a baja. Vaczogva felelte, hogy épp most látta Luczifert, s hogy a fülét féltette tőle. — Ugy-e mondtam ? — felelt a jó asszony — hogy ez a sok figura, amit a falra festesz, egyszer még. meg fog bolonditani. — Nem vagyok én bolond — szólt a festő. — Szemtől-szembe láttam; szép, ámbátor szomorú és büszke. Holnap kitörlöm a rémes alakot, amit festettem, s azt teszem helyébe, amit most láttam álmomban. — Jobban tennéd, ha aludnál — feleselt az aszszony. — Bolond és pogány dolgokat beszélsz. Spinello fel akart kelni, de nem volt hozzá ereje. Eszméletlenül esett vissza párnájára. Még néhány napig küzködött a lázzal, aztán meghalt.

301 zárták ki az ország sorompóiból. Erre az a válasz, hogy a törvények mások; de a helyes felelet igy hangzik: Az igazság más. Más a határon tul, más Németországban, és ismét más akármelyik egyéb államban, ami észjogi tekintetből kész abszurdum.. Mert hogy talaj és klima jogot és törvényt átalakítson, azt a legvérmesebb geologusok sem hiszik. Valamikor talán meg lehetett magyarázni ez idétlenséget azzal, hogy az egyes országok bűnei nem állottak arányban egymással s ahol sok volt a vétkes, élesebbnek kellett lenni a pallosnak, ma azonban a gyorsaság, a kor szelleme és a műveltség egyforma törekvései szinte lerombolták az országok határait, s valamint egyenlő eszmék vezérlik egész Európát s egyenlők az államok szerkezetei, egyformák az erkölcsi alapelvek és a tisztesség fogalmai, ugy analógnak kell lenni az igazságoknak is, akár piros-fehér-zöld, akár fekete-sárga talárban jár.

Szerelmi ünnep. (Lenau.)

Édes dalán magasba kúszik S szól a boldog pacsirta fent; Virágos erdőn illat aszik, S kis dalosok kórusa zeng. Ameddig a szem eltekinthet: Csupa oltár, féngngel lepett, • Ezer sziv csengve, zengve hirdet A szerelemnek ünnepet. Rózsákat gyújtott a tavasz föl, Fénylő smaragd csillárokat; Minden sziv árad az örömtől, Száll fölfelé az áldozat.

Tavasz. (Lenau.)

Virág fakad, Fán zeng az ének, Friss szint a rétnek Szőnyegje kap. Hogy szinte fáj Lelépnem a földre, Mert romlik a zöldje S az üde báj. Ö nem vigyáz, Hogy bimbó ha pallan, Tavasz dala csattan : Az nékem gyász.

Kováes Pál.

SAISON. Sipisták.

— máj. 9.

A gyöpön szép steeple chase volt a héten; a rendőrség hunterei végigvágtattak a tribünökön s kemény ,harcz után harmincznyolcz gentlemant a tolonczházba szállítottak. A szám bizonynyal nagyobb lett volna, ha az idő s a viszonyok szigorúbb kutatást engednek meg; de a fővárosi életkép igy is elég jól fest, amin szoczialisztikus szempontból feltétlen örvendeni kell, mert méltányos, hogy .a szegényházak és népkonyhák után valahára a kávéházak és szórakozóhelyek is sorra kerüljenek. A kabátos ember megbecsülése volt a világ teremtésétől az oka, hogy a kis tolvajokat elfogták, a nagyokat pedig futni engedték, csak azért, mert a környezétük adta meg nekik a mimierit. Más kérdés azután az, hogy a steeple chase általában fair volt-e? Mindenekelőtt bántóan szökik szemünkbe egy pár heti másik ítélet. A bécsi jockeyklub kártyaaffairje után a magyar gavallérokat örökre kitiltották Ausztriából, Budapesten pedig á fő-sipistákat öt, illetve három esztendőre

De még egy jogi szempont kínálkozik s ez az: bebizonyitották-e, hogy a harmincznyolcz elfogott tényleg sipista? Mert vannak köztük büntetlen előéletűek, vagyonosak, akiket voltaképp csak azért tiltottak ki, mert állandó foglalkozásuk nem volt. Vagyis, ugy tetszik, mintha a rendőrség hivatalosan azt akarná kimondani, hogy a lóversenytéren nyerni nem lehet. Ha ez igy van, akkor tömlöczbe minden bookmakerrel és mindenkivel, aki a versenyüzemhez tartozik. Mert nem érdektelen rámutatni arra, hogy nálunk egy könyvesnek mennyit kell keresnie. Helypénzekben évi 40.000 frtot fizet, a tipstereit, a hivatalnokait, a lakását, az irodáját, a versenyköltségeit stb. szintén évi 20.000 forintra lehet becsülni. Ha ehhez hozzácsapjuk, hogy defaultereknél legalább 40.000 forintja fekszik, évi 100.000 forint költséget látunk. És a bookmaker ezt mind- behozza: sirva, küzködve, dühöngve és letörve, de összeszedi, mert az első inzolvencziánál nyakán a kés: Ami pro megy, az contra is megállja helyét, mert dőre ábránd, hogy a bookmakerek regulázzák az oddsok skáláját; A konkurrenczia oly nagy, hogy a könyvesnek a vérét kell odaadni, hogy pénzt lásson, aminthogy tényleg a bookmakereknél játszani mindig fructabilisabb,' mint a totálizateurön, ahol a közönség maga szabályozza a quotákat. • * A versenyző sport ma már nem rideg szerencsejáték, ahol a véletlen szerint lehet nyerni vagy veszteni. Sok finesse van, amelyet kitanulni miveltség, ügyesség és ravaszság kell, s ami bátran foglalkozás számba mehet. Aki jól tud az oddsokra vadászni, akinek czeruzája helyesen handicapolja össze a telivéreket, aki nem sajnál egy csöpp állatorvosi tanulmányt s aki valamelyest a training megítéléséhez is ért, mindenesetre előnyben van a többiekkel szemben. De mindehhez idő és munka kell, mert amit a versenyistállóban a tráiner, a tulajdonos, a manager, a lovász elvégez, azt a fogadónak egyedül kell megcselekednie. Ha tehát valaki azt mondja, hogy ő a versenyből él, én megemelem előtte a kalapomat, hacsak nincs rá bizonyságom, hogy ez a gentleman közönséges sipista. Sőt még azt is meg tudnám érteni, ha a kalandorok — a nagystilüek, a nemzetköziek — erre húznának, mert áz az erdő, amelyben rókát találok, fáczánt is rejteget. 2

302 Ahol nagy svihákok élnek, ott pénz adja a televényt s ahol páfrány virul, ott kövér a föld. A napoleoni idők a kalandorságnak legszebb napjai voltak, mig nálunk 49 végén és 50-ben mindenki talpig becsületes volt. A nagy városok típusához tartozik, hogy hires csalók és betörők keressék föl, amit igazol az a régi, jó példa, hogy a zsebtolvajok vásárokra utaznak legszívesebben. S ha a sipisták gárdája azért mászott föl a budapesti tribünökre, mert itt vagyon és előkelőség van, akkor, bár elitéljük őket, itt létük a közgazdasági helyzet javulását jelenti. Ez a bizonyíték kétségtelenül furcsa, sőt bántó és negatív is, de 'a legnegativabb gazdagság százszor többet nyom a pozitív szegénységnél. ille.

INNEN-ONNAN. 4- Az uj miniszter. Láng Lajos sem mai gyerek s noha kereskedelemügyi miniszterségéről prognosist mondani nem lehet, a politikai egyénisége tisztán és világosan áll előttünk. Rosszat senki nem gondol felőle, jó kvalitásait is csak különböző mérték szerint taksálják, ugy, hogy jut neki a legnagyobb államférfiak és a legkisebb politikusok mértékéből. Tény, hogy első lépésétől kezdve valaki volt a politikában, numerusnak sohasem vált be. A Tisza Kálmán iskolájába járt, ott megtanulta a különös hajlékonyságot és alkalmazkodó képességet, mely ép oly távol áll az elvtelenségtől, mint a doktrinerségtől. s amely époly kevéssé mondható ideálisnak, mint önzőnek. A közérdek szolgálatában gyarapodott tekintélyben és tisztességben s aratta sikereit és zsebre rakta a kisebbítéseket. Szóval: edzett, praktikus politikus, amit leginkább most látni meg, amikor ő egyik exponált frakcziónak sem lévén a jelöltje, valamennyi frakczió mégis megnyugszik az ő kineveztetésében. Mint szakember tekintélye általánosan elismert. Modern tudós ő, a Pulszky Ágostok fajtájából, noha annak encziklopedikus gondolkodását benne nem találni meg. Hogy mint kereskedelmi miniszter hogyan fog beválni, az róla époly bizonytalan, mint bármely politikusról, aktiv alkotó politikához eleddig nem jutott. Akik bizalommal néznek rá, a legteljesebb logikai és pszichológiai alapon tehetik, olyan pedig, aki eleve képtelennek tartaná, nincsen. Egyénisége különben szeretetreméltó, itt-ótt kiüt belőle a kombattans ember érdessége, aki érzi, hogy a legnyájasabb arczok mögött is lappang az érdekek féltése. Magyar politikusnál ritka az az univerzális érdeklődés, melylyel a t kultura mindennemű ága iránt viseltetik. Az irodalmat nagy figyelemmel követi, maga is az irói gárdába tartozik, ugy is, mint régi újságíró, ugy is, mint akit ifjúkori ambicziója a szépirodalom felé csábított. Elfogulatlanul a legnagyobb várakozással nézhetünk működése elé, melynek eredményeiben esetleg csalódhatunk mi is, ő maga is, de ebben az esetben a mai viszonyok súlyossága döntőbb ok lesz, mint az ő képességei elégtelensége. * *

*

+ Az uj államtitkár neve ismeretesebb, mint ő maga. Gróf Wickenburg Márknak hívják, régi hires família, de ezt magán sohasem érezte. Szegény diákból lett szegény tisztviselő és haladt fölfelé a létrán, kapaszkodás nélkül. Nem szerepelt, csak dolgozott. Csak ugy ki kellett belőle okumlálni a nagy hivatottságát, mert ő bizony nem igen mutogatta. Fölismerték a pénzügyminisztériumban, felismerték az államvasutaknál, fölismerték a magyar hitelbanknál, ahová Kornfeld Zsigmond vitte s ahol végre annyira tudatára jutott maga is az értéké-

nek, hogy nem tartotta magát többé jogosítottnak arra, hogy csak magának éljen.. Hitelbank-igazgatóból államtitkárrá lenni nagy tisztesség, de nem szerencse. Az ember lemond érte sok mindenről, egyebek között a jövedelméről. Lesz belőle a dolgos úrból, még nagyobb ur, azaz még dolgosabb ember. A miniszterkérdés megoldásának az államtitkár kérdésének a megoldása adja meg a valeurjét. Itt világosan, láthatóan a politika nem keresett semmit, csak a hozzáértés, a szakszerűség akadt a maga igaz emberére. * *

.*

A tőzsde magyarsága. Évek óta folyik a harcz, hogy a tőzsdét magyarrá tegyék. Minden intézményünk között ez hajlik legnehezebben a magyar szóra; a budapesti kereskedelem csak lassan tud kivetkőzni bécsi köntöséből s a német nyelv hajlékonysága, amely műszavakban preczizebb a Manlichernél, nem tudott kiegyezni a magyar körök kívánságával és hadakozásával. Igaz, hogy nyelvünk nehézkes az efajta téren, valamint egy régi Mezzofanti szerint legjobban szeretni olaszul, leggyorsabban szakitani svédül és leghamarabb összeveszni spanyolul lehet, a német a legalkalmasabb arra, hogy üzletek pilléreit leszögezze. Igazi telegráf-lingua, telve határozott jelzőkkel, modulácziós igékkel és rövid mondatokkal, két szóval a világ összes tőzsdéit ki lehet forgatni sarkukból. A magyar szóra ennek daczára szükség van a tőzsdén nemzeti, czélszerüségi és egyszerüségi okokból, a legszebb börzejargonnál •és viccznél többet. nyom egy körmöczi arany. Ha arról szólunk, hogy a tőzsdén nevezetes és helyes változás lesz, már azt is megmondtuk, kinek a dicsősége ez ujitás. Mindenki tudni fogja, hogy Kornfeld Zsigmondé az érdem, aki nemcsak életre hozta a budapesti piaczot, esztendőkön át dajkálta s most beszélni is megtanítja. Bizonyos, hogy jól fogja oktatni és a magyar pénz mit se fog veszteni értékéből, ha ezután tisztán magyar köntösben fog rejleni. Mert végre is: a tőzsdén a legvilágosabb tétel az, hogy a pénz beszél s egészen mindegy akár francziául, akár törökül, akár tótul hallgatjuk. *

*

*

+ A futár. A futár, akinek tudvalévőleg az a mestersége, hogy »jő és pihegve szól,« akit azonban a gőz és villám kiszorított a világból, mint igaz örömmel olvasom, megint életbe lép. A futár föltámad, a futár futkosni fog. A futárt a posta hivja uj életre, amelyet — Íme csakugyan van valami jó minden rosszban — Falkay Lászlónak köszönhet. Ezentúl ugy lesz, hogy ha valaki 10.000 koronánál nagyobb csomó pénzt kap a postán, futár jelenti neki, hogy otthon várja a. pénzeslevélhordót. Ez a jelentés arra jó, hogy az illető idejekorán tudja meg, ha esetleg — nem jönne a postás és jelentkezhessék, még mielőtt az ő Falkayja' Brémában hajóra szállott volna. Az intézkedés tehát okos, alkalmas, hogy megelőzzön egy csomó bajt, és alkalmas, hogy — csináljon .is még egy nagyobb csomót. A pszichologusok rég kiderítették már, hogy vannak az ember életében pillanatok, amelyek — hosszú pillanatok. A leghosszabb pillanatok, ugyancsak a pszichologusok szerint azok, amelyekben a delikvens a nyakán érzi a hóhér kötelét, de nem ezek a legesleghosszabbak. A legesleghosszabb pillanatok azok, amelyekben a. — pénzeslevélhordót várjuk. Ilyenkor egy pillanat, középszámitás szerint harmadfél örökkévalóságig tart, sangvinikus temperamentumu embereknél pedig hat örökkévalóságig. Már pedig, aki pénzt vár, mindig sangvinikus, akinek meg éppen 10.000 koronánál nagyobb summát jelentettek, duplán sangvinikus. Nem is lehet rajta csodálkozni, ha a futár érkezése után egy negyed órával már izgatottan rohan jelentést tenni, hogy megszöktek a pénzével, mert egy negyedóra nem sok ugyan, de a pénz sohase jöhet elég gyorsan. Az uj intézkedésnek ime ez a veszedelme. Hogy a haszna fölér-e vele, az nem bizonyos. Mert kétségtelen, hogy Falkay se azért

303 lopott, mert tudta, hogy nem: várják a pénzt,, amit - vitt — hol érkezik a. pénz váratlanul 2 — hanem, mert. kellett neki. Már pedig- a futár nem pótolja, a bankót és tudvavaló, hogy a bűnösnek gyorsabb a lába még a futárénál is. Igy megeshetik, hogy a futár révén csak — hamarabb tudja meg az ember, hogy a pénze elemelődött. Hát csakugyan olyan jó tudat ez, hogy érdemes miatta futárt fizetni ?. *

*

*

alak: a kávéház törzsvendégei, politikusok, irók, bohémek. Bizonyára ott vannak a megboldogultnak rokonai is, de az a néhány szál ember, ugy látszik, elveszett a tömegben, mert kisirt szemű alakot nem látok. Szűkebb családja nem volt a megboldogultnak, rideg agglegénységben élte le az életét. A nagy csendben egyszerre a hátam mögött valaki elkezd visszafojtott csendes csuklással zokogni, és amint hátranézek, meglepetéssel látom, hogy Géza, a kávéház főpinczéré törülgeti a zsebkendőjével a szemeit. — Mi baja Géza ? — kérdem tőle; részvéttel •— talán valami a szemébe esett ? — Igen kérem-, valami beleeshetett — — de azt a szegény Wahmann urat is sajnálom, jó vendégem volt tizenöt esztendőn keresztül, az- isten áldja meg . ... Ime, ilyen az agglegény temetése, csak a főpinczér siratja meg a tizenöt esztendős, hü törzsvendéget, — mást nem láttam én sirni azon a temetésen.

4- Az ellopott uteza. Tavaly vagy harmadéve történt, hogy O-budán ismeretlen tettesek, természetesen részletekben, mert Budapest^ a ráták városa, .elemeltek egy házat. A héten meg elloptak Budapesten egy egész utczát. Egyszerűen kiszedték a járókelők lábai alul nem is titokban, hanem a legteljesebb * nyilvánosság és bizonyára, rendőri segédlet mellett. A kocsiknak * * a túlsó utczába kellett kerülniük, a gyalogjáróknak az eresz alá kellett huzódniuk, hogy az ut közepét — . nyugodtan és + A villamos. Azt az agrárius közmondást, hogy nincsen zavartalanul lophassák. Az eset nagyon, mulatságos,, de egy olyan rakott szekér, amelyre még rá ne férne egy szál széna-, csöppet se érthetetlen és a rendőrségnek nem kell szégyelletében a merkantilis budapestiek ugy variálták, hogy nincsen olyan a Kecskeméthy Győző keblébe rejteni a fejét. A tolvajnak nem tömött villamos kocsi, amelybe még egy pasast bele ne lehetne volt szüksége semmi nagy furfangra vagy vakmerőségre, az zsúfolni. A merkantilis budapestiek közé- tartoznak természetesen ideája csak a nagy természetességével kapitális és csak annyia villamos urai is és a villamos urai közül nem szabad kiban imponáló, mert tudvalévőleg a legegyszerűbb dolgok jutfelejteni a kalauzt. A villamos-jegytarifában nincs álló és ülőnak a legnehezebben és legritkábban az emberek eszébe. Az a hely, a villamos kocsiban van. Az utas abban a hiedelemben derék csirkefogó egyszerűen — ismerte a budapesti helyi szovan, hogy ő ülőhelyet váltott, ellenben a részvényes esküt kásokat. Tudta, hogy igy tavasz idején a kikelet hivatalos tesz rá, hogy a pasas csak állásért fizetett, nem rajta esik hírnöke Budapesten egy sereg csákányos munkás, aki megjeletehát injuria, ha le nem ülhet, hanem a villamos volt gavallér nik a májussal és amint a tavaszi fuvalom fölhasítja a bimbót, ahhoz, akinek ülőhely jutott. Erről a problémáról már sok ő is neki lát az utczaburkolat fölhasogatásának. A fuvalom se dithirambust irtak, többnyire kemény és erőteljes nyelven. Még kérdi, miért pattántja meg a rügyet, a derék talián se kérdi, többet szavaltak. Az is bizonyos, hogy a villamos kocsiban miért kell neki megbontani a kövezetet. Jön egy ur, aki paranrendesen több az álló utas, mint az állóhely, ami kissé kényelcsol és kijelöl és a munkás — bont. Erős, egészséges burkometlen, de megint csak a villamos vendégszeretetét dicséri, amely lat, vagy romlott és hepehupás —• ki törődik azzal? Az már nem zárja el az ajtaját senki elől, soha, hanem azt mondja: hagyomány, hogy májusban a budapesti aszfaltot szét kell bocsássatok be hozzám mindenkit, aki engem használni akar: dúlni; lehet azért, mert a budapesti föld melege aranyat érlel Ezentúl, ha igaz az, ami nem valószínű, másként lesz. Ela burkolat alatt, lehet azért, . hogy meglássák ' — nem lopta-é készült a szabályrendelet, amely szerint a villamos kocsi belel valaki a kanálisokat? Szóval: nincs annál természetesebb sejében nincs többé állóhely. Aki villamos jegyet vált, ülővalami, mint ha ilyenkor egyszerre megjelenik valamelyik utczáhelyre vált jegyet, mert nem szállhat' föl több ember, mint ban egy csapat munkás és a csákányát neki feszíti az utczai. ahány az üléseken elfér. Ez a rendelet bizonyára igazságos, de köveknek. Ezen ugyan senki meg nem ütközik, se rendőr, se hogy sikere legyen, nehezen hihető. A méltányossága ellen a lakó, se járókelő. Igaz ugyan, hogy a Rottenbiller-utczai burkovillamos társaság egyszerűen a 'lovagiasságra, az ősi, nemes lat még pompásan, birta, egyenes volt és erős, de annál valólovagiasságra fog hivatkozni. A lovagiasságra, amely azt köveszinübb, hogy akkor a földulása — hatósági rendeletre törté" teli, hogy az ülő férfi engedje át a helyét az álló hölgynek. nik. Mert a hatóság bölcs, az ő gondolatai kiszámíthatatlanok. Merészség még föltenni is, hogy ennek a lovagias kötelességKevésbbé koczkáztatott hunczutság, mint ez az utczalopás, nem nek a lehetőségétől bármiféle szabályrendelet megfoszthassa a történt Budapesten 'ötven esztendeje. A tettese nem volt se nemes közönséget. A dolog nem mindig kellemes, mert a férfi ravasz, se vakmerő, csak éppen pszichológus. is lehet fáradt és a nő is bírhatja könnyebben az állást, de egy lovagias áldozatot megkövetel a karakter helyes fejlődése. * A karakter ellen pedig nem szabad vétkezni még szabály* * rendelettel sem- Pláne, mikor a karakter — a dividendát támogatja. O Az agglegény temetése. A májusi hideg eső bevert a kávéházba: A kávéház homályos ablakából néztem ki az eső* * *. től lucskos, szürke Andrássy-utra, a tavaszba beletévedt őszi unalmas világba. Az ablak előtt ismert és ismeretlen unalmas !?! A turó a — művészetben. Ez korántsem kulináris alakok suhannak el. Unalmas a világ a kávéházon kivül is, belül is. annak, akinek a kávéház az egész világa. Egyszerre fejtegetés. Ez művészeti újdonság, haladás, last- fashion, szeaz ütközépen feketébe öltözött, gyászoló alakok csoportja kö- czesszió. Azaz csak: szukczesszió, mert hiszen azt az ujitást zelég, temetési menet. A koporsó magasan kiemelkedik a gyá- is csak örököltük, persze pár emberöltő átugrásával- Vagy szoló tömegből, a koszorúkkal megrakott diszszekér görnyede- száz évvel ezelőtt is feltűnt, tárgyalták, használták, letűnt, elzik a virágpyramis alatt. Gazdag embert temetnek, jeles em- felejtették, mint annyi más emberi alkotás vagy emberi élet. bert, Wahrmann Józsefét, kinek élete nemes harmónia volt. Nekünk eddig, ha Rafaellonak egyik isteni madonnáját bámulMesterségére a financziák embere, de a rideg külső alatt iga- tuk, nem jutott eszünkbe még a legfenségesebb turó sem. zán meleg sziv dobogott, szépért, jóért, nemesen hevülő, iro- A Melózza da Forli hárfás angyalánál sem. tévedt el elménk a dalomnak, íróknak nemeslelkü meczenása, segitő barátja. stracchinora. Az ideális, különben elég tagba szakadt Palma A • gyászmenet lassú lépésben halad el a kávéház előtt, Vecchio-féle szt. Barbara tán a nő összes, tehát háztartási melynek a megboldogult tizenöt . esztendőn keresztül min- hivatásait is idézhette fel lelkünkben, de sohasem, a túróhoz dennapos törzsvendége volt. A gyászmenetben sok az. ismerős való viszonyát vagy viszonylatát. A pompeji frescok a messzi

1*

304 eltűnt évszázadokba, sőt évezredekbe merítette mélázó gondolatainkat, de a Camembert, a Brie emléke távol maradt tőlünk. A Tizian égi és földi szerelme sem vert hidat a lelkünkben a Neufchatel-Stilton- vagy Ramadoux-ig stb. stb. Amint ebből látható, itt először csupán a lágy túrókról van szó (amire mellesleg mondva, csak a magyarban van külön kifejezés, meg a románban »bránza«. De az angol, olasz, franczia, németben nincsen: a cheese, formaggio,. fromage, Káse megjárja a turó és sajt fogalmak fedezésére — mert a curd, a caccio, a jonchée, a Guark már más —) tehát itt csak a lágy fajtáról van szó, és másodszor mint ilyennek, nem lehet (?) vonatkozása például a kemény kőszobrokhoz, hanem csakis a festészethez . . . De itt aztán sublim. A Gaulois szerint pár művész most azon fáradozik, hogy egy régi, még d'Arcét vegyész által egy évszázaddal ezelőtt használt festékrecipét uj életre és diadalra segitse: A túróval való festést értem. Az indianusok a kunyhóikfali diszitésére alkalmazott festéket tejjel higitják fel. Ezt d'Arcét elleste tőlük és a maga szakállára már túróval kezdett kísérletezni. És beütött neki. A festék és festés csodálatosan tartós lesz tőle, megtartja a szineit. És melyik festő nem itéli müveit méltóknak arra, hogy legalább pár száz esztendeig épen megmaradjanak? És a jószivü Gaulois egyúttal szolgál a recipével is: 144 gramm lágy, de igen száraz turó; 7 gr. oltott mész; 100 gr. festékanyag és 80 gr. viz. Azt persze már nem mondja, hogy a »hideg szinek«-hez (például a czitromsárgához) nem kell-e hideg, a meleg színekhez (a fehér is az) nem kell-e meleg, és a legmelegebb szinekhez (ott a sötét piros, meg a barna) nem kell-e forró viz? — Oh, megint egy elveszett illúzió! Ezentúl sem a Lionardo da Vinci remekeit, sem Palma Vecchio gyöngyeit, Perugino csodáit, semmi ismerős arcz- vagy ismeretlen tájképet,- a Greuze tejes lányát, vagy a hollandus tehenes tájképeket és persze a Francesco Praibolini müveit már alkotójuk nevének hangzásánál fogva nem is emlitve, nem nézhetek már anélkül, hogy a turó látománya a háttérben ne kisértene lelki szemeim előtt. Jaj, az a kémia, az a kémia! Hol egymaga, hol meg a fizikával egyesülve levon mindent az égből a földre. Lehozza a dicső nap izzó fényfáklyáit a laboratóriumba, szétbontja elemeire, és megméri fényének súlyát is. Szegény emberi tudomány, amely máig sem tudja a tüz lényét is megmagyarázni! Közben jön a Providencei, amerikai hires Braon egyetem egyik tudósa, Gosham tanár és kinálja világító szer gyanánt a — hurkát. íme itt a konyha és a tudomány (?), ott meg a mezőgazdaság és a művészet ölelkezése. Amolyan »Aesthetische Stiefelkunde«, mi? *

*

*

O Utl epizód. A bécsi gyorsvonat rohan velünk Budapest felé. A fülkében öten vagyunk különféle nemzetiségű utasok, két magyar, két osztrák meg egy orosz. Az egyik magyar B. Á. hirlapszerkesztő, heves vitába elegyedik az. egyik osztrákkal, aki véletlenül dr. R. G., .volt reichsrati képviselő és az orosz ur az apósa. Valami üzleti ügyben járnak Magyarországon. A vita témája nem egészen uj, de a felvetett érvek pro és kontra érdekesek. A kiegyezésről folyik a vita, mind hevesebben és élesebben. ' A magyar szerkesztő igyekszik minden tőle telhető elokvencziával bebizonyítani, hogy Magyarország már ezelőtt harmincz esztendővel elment az udvariasság és áldozatkészség legmesszebb határáig, mikor a kiegyezést megkötötte, ha még tovább mennénk az engedékenységben, az valóságos bün és harakiri volna. Lám,' legutóbb egy kereskedelmi ministerünk is csak azért lett miniszter, mert könyvet irt ,a kvótaemelés ellen és csak az idő előtti halálán mult, hogy az elveiért nem áldozhatta fel utolsó csepp vérét . . . A kiérdemesült reichsrati képviselő csendesen rázta a fejét a magyar útitárs érveire. — Önök, magyarok — mondá — mindenben és mindenkor előnyben vannak fölöttünk, osztrákok fölött, mindig legyűrnek bennünket minden kérdésben, mindig

önök a győztesek és mi huzzúk mindig a rövidebbet. És mindez csak azért, mert önöknek az a hallatlan szerencséjük van, hogy dicsőségesen uralkodó császárunk, kit az isten sokáig éltessen, mindig önöknek fogja pártját, önöknek ad igazat még akkor is, ha szemmelláthatólag nincsen igazságuk. Mert az osztrák császár vitás kérdésekben mindig magyar királynak érzi magát és nem osztrák császárnak. Hanem .— és . itt. egy kis szüne.tet tartott a lojális exképviselő — majd eljön egyszer a mi időnk isten segítségével, ha a trónörökös lép a trón örökébe: az a mi emberünk, az nem magyarpárti, az nem fog minden kérdésben az önök javára dönteni. — A magyar szerkesztő csendes bosszankodással hallgatta ezeket a . megkövesedett wienerizmusokat és nem tudott reájuk felelni. E perczben a keleti láthatáron felbukkant Visegrád romjának égbeszökő körvonala. A szemben lemenő nap biborfénybe vonta a történeti romokat. Remek szép látvány volt. A magyar szerkesztő ujjával a romok felé mutatva az osztrák útitárshoz fordul. — Látja uraságod azt a várat? Ebben a várban valamikor egy magyar király volt elzárva, — mert nem volt egy nézeten a magyar nemzettel . . . A harmadik magyar útitárs- nem szólt semmit, csak a kocsi ablakát verte nagy jó kedvében, a vonat pedig egy éleset füttyentett és rohant velünk tovább Budapest felé. *

*

*

+ A léghajó. Hála Istennek, van már léghajója még a magyar léghajós társaságnak is. Az első magyar léghajónak Turul a neve és Augsburgban készült, neki köszönhetjük, hogy Budapest székesfőváros megint látott 24 óráig egy eleven főherczeget, Lipót Szalvator ő fenségét, aki azelőtt Zágrábban lakott, most Bécsben lakik, minálunk még ritkán járt és most volt csak alkalma kifejezni azon való sajnálkozását, hogy a mi tartományi nelvünket nem érti. Végre is az ember nem lehet Mezzofanti, hogy minden tartományi nyelvet értsen. Cseremiszül talán maga Mezzofanti se tudott, ki. vehetné tehát rossz néven egy főherczegtől, aki magyar .királyi herzeg is, hogy ezt a mi ázsiai tájszólásunkat nem érti? Annyit megért belőle, hogy éljen, tehát ősi, hü loyalitásunk a maga megnyilvánulásában nincs kitéve félreértésnek és, azt mondják, ő fensége nagy kedvelője a czigányzenének,. azt se lehet tehát szemére vetni, hogy nem érezne velünk. Szóval a nemzetnek május elsején megint ünnepe volt és a változatosság, kedvéért .ezúttal léghajóról hintették a szeretet és megbecsülés rózsáit a fejére. Ilyen körülmények között a Turul jogos büszkeséggel emelkedett fölfelé, a napsugaras magasba, sok ezer méternyi magasságban diadalmasan úszván el a tartományi főváros fölött a főherczeg Meteorjával egyetemben. Odalent pedig zúgott tartományi nyelven az éljen, ami bátran zughat, mert szabad a szó, be se zárják érte az embert, nem ugy, mintha például azt találná mondani, hogy: jelen 1 Szerencsére a jelen nem volt jelen. A jelen, azt mondják, valahol a jövőben van. * *

*

+ A Dob-utcza. A Dob-utcza valamikor három 1 dob-utcza volt, de a haladás vagy más néven az idő vasfoga a háromból elpusztított kettőt és a három-dob-utczából csak közönséges egy-dob-utcza lett, Az. igaz,. hogy ez az egy se kevés. Olyan hosszú, a végén már elfelejti a saját nevét és a külső jelzővel kell emlékeztetni rá, . hogy azért ő még mindig a belsőhöz tartozik.. Való, hogy a hosszúságához képest nagyon keskeny, de idáig még nem tud rá esetet a história, hogy egy -' utcza nem fért volna meg a maga bőrében és szétvetette volna a tulajdon oldalait. A Dob-utcza azonban nem hiába van az Erzsébetvárosban. A erzsébetvárosi hitsorsosnak — és ki nem hitsorsos az Erzsébetvárosban? — tudvalévőlég az a - legnagyobb vágya, hogy terézvárosi legyen, hogy azután terézvárosivá lévén, lipótvárosinak adja ki magát. A kiszélesítendő

305 Dob-utcza eszméje minden valószínűség szerint akkor fogamzott meg, mikor a Könyök-utczát Andrássy-uttá léptették elő. Azóta élt, gomolygott és fejlődött a lelkekben, mig végre kész plánummá alakult ki, feltör a szivekből és szabályozást köyetel. A Dob-utczából kérdés lett, akár csak a belvárosi templom eltolásából: ami még nem jelent sugárutat, de már mégis csak valami. A Dob-utcza derék polgárai érzik, hogy immár szűk nekik az ő utczájuk és élvezik a méltatlan állapot szelid, kellemes mártiromságát. Nem természetes dolog többé, hogy mikor a Terézvárosnak Andrássy-utja van, az Erzsébetvárosnak be kell érnie a szük Dob-utczával, hanem csak ideiglenes és méltatlannak elismert állapot. A főváros maga is elismerte elvben, hogy a Dob-utczát ki kell szélesiteni, sőt hozzá is járult elvben a kiszélesítéshez, csak éppen pénzzel nem hajlandó hozzájárulni, mert elv az van bőségesen a városházán, de pénz — az csak- elvben vagyon. Ha a Dob-utcza szélesedni akar, szélesedjék ameddig jól esik neki: de csak a maga emberségéből. Ilyen módon tehát csak az volna az egyetlen alkalmas megoldás : csatolják az Erzsébetvárost a Terézvározhoz, akkor lesz az Erzsébetvárosnak is sugárutja; hogy pedig a Terézváros meg ne orroljon ezért az összeházasításért, csatolják a Terézvárost a Lipótvároshoz. Akkor kap kárpótlásul az Erzsébetvárosért parlamentet és Bazilikát is.

Színházi -

krónika.

Az u j igazgató. • .

.

— máj. 9.

Az uj igazgatóért ép ugy bánketteztek a szinészet és az irodalom hősei, mint a régiért. Az irodalom változatlan bizalommal viseltetik mindenki iránt, akit még nem ismer hatalmi mivoltában, a' színészek azonban a konvencziónál melegebben: Nemcsak azért, mivel Somló Sándor szinész-ember, .hanem főleg, mert a letűnt regime bukásával nékik van a legtöbb okuk megelégedettnek lenni. Beöthy László ugyanis egyre aratta a sikereket, csak kettőre nem volt gondja: • műsorra és rendezésre. A privátszinházak módszere szerint, kutyába vette a színészeket, azoknak külön egyéniségét, külön ambiczióit. Ha szép kasszasikereket el tud vele érni, kész lett volna .akár a. Lotti ezredeseit is előadatni, még pedig évenkint háromszázszor. Éhnek örülhet az adófizető, de nem örül a színész, aki:játszani akar s aki nemcsak játszani, hanem érvényesülni is akar. Beöthy az ambicziók irányában a gyáros ridegségével viselkedett, neki a színész csak akkord-munkás volt, akire ha nincs szükség, hát a sarokban hagyja: pipáljon. Ennek a rendszernek a hatásakép állt elő a Nemzeti Színháznál a szinész-szoczializmus. Az ember csupa öklöt látott a zsebekben és savanyu arczokat, miken az összefeszitett fogak káromkodást morzsoltak össze. A nagy kártyázás talán innen ered. Hát mit csináljanak a nemzet dologtalan napszámosai, • ha munkát nem adnak nekik ? És innen váló, hogy Somló Sándor igazgatói működésének első két hete alatt főleg a színészek megelégedését vivta ki, mivel a reformot az ő sérelmeik orvoslásán kezdte. Egy kicsit reakcziós reform ugyan, de ez nem baj. A műsort a szinészek szempontjából frissítette fel, igy jutott ismét szóhoz Nádai, Újházi, akik Beöthy alatt csak ugy lézengtek hol a szinház körül, hol meg vidé-

ken. De igy jutott szóhoz Shakespeare is, és került szinre egy pár régibb kedves darab, melyet épen csak a jövevény urnák pénztári sikerei szorítottak le a műsorról. Somló Sándor a kezdetek .után ítélve, józan és komoly igazgató lesz, aki szereti a magasabbrendü feladatokat s szinte alapszabályszerü pontossággal tesz eleget mindennek, amit a Nemzeti Szinház kulturális hivatásának tartanak. Hogy e mellett lesz-e elég hajlékonyság is benne s a színháznak meg tudja-e adni a nélkülözhetetlen frisseséget, azt egyelőre még nem tudhatjuk. Ami ma a. színháznál kell, azt Somló nyújtja is: rendet, komolyságot és igazságot. Ami szintén fog kelleni, az sokkal nehezebb munka, mert küzdelemmel is jár és munkára is szorul. Beöthy igazgatásának legnagyobb hibája az, hogy egy hajszállal sem emelte a szinház niveauját, el tudta hitetni a közönséggel, hogy emelkedett. Egy korrumpált ízléssel áll most szemben Somló Sándor, amely kész csodálni az ő szinészeit s igy könnyű és előnyös volna annyiban hagyni a dolgot. De ha kulturális hivatását komolyan veszi, ki kell ábrándítania a közönséget, életre kell benne üjra kelteni a követelőbb izlést, hogy azután azt- kielégítse. A Nemzeti Színházban ma rosszul játszanak, de bizonyos vásári, vagy mondjuk külvárosi káprázatossággal. Ezt Somló bizonyára jól tudja, csak. kérdés, hogy mint rendező elismerik-e volt társai és akarnak-e neki segíteni ? Amivel kezdte, azzal kell folytatnia is: a szinészkérdés megoldásával. Csakhogy mig a kezdet a szinészek igazait szolgálta, á folytatás a behajtása volna mindannak, amit viszont. a szinház. követelhet a maga igazaképeri a színészektől. —x. • W . Krammer Teréz. Hosszú idők óta ismét.vari .érdekes művésznője az Operaháznak, ennek a derék polgári intézetnek, amely telve a becsületes középszer levendula-illatával és a kor? látóit akta-szellem félénkségével. Hiszen voltak és vannak énekesnőink, szép hanggal, kiváló énektudással, nem közönséges ambiczióval, de egy sincs közöttük, aki olyan mérvben foglalkoztatná a közönség fantáziáját, mint W. Krammer Teréz, az érdekes művésznő. Ez a jelző: »érdekes« sok jó tulajdonságot foglal magában és néhányat ki is zár. _ Ezt a jelzőt többnyire zavarában használja az ember. Érdekes az a művészet, amelynek hibái és fogyatékosságai tagadhatatlanok, ugy a külső eszközök, mint a belső tartalom tekintetében, — és mégis tetszik, akárhogyan is küzködöm ellene. W. Krammer Teréz ma a legérdekesebb művésznők egyike Budapesten és alig van operette-primadonna, akinek népszerűségé az övével vetekedhetnék. Pedig szopránja, amelynek drámai jellege tagadhatatlan, csak a magasságban csillog, énektechnikáját sokszor hanyag rutin, jellemzi, lériyéből pedig hiányzik az az átszellemült, bensőséges nemesség, amely művészetének poézist adna. Mégis inüvésznő és pedig a javából. Nagy. szerencséje volt, hogy idejekorán külföldre került, ahol nagy mértéken épülhetett, művészi igényű közönség előtt szerepelt és szakavatott vezetés alá került. A szinpadi harczbán egyénisége kidomborodott és férfiasan rezolut lett, ezer intrika kiélesitette erélyét és ellenállóképességét és mindenekelőtt edzette természetes intelligencziáját, amely alakításának egyik főerősségé.

306 Igy áll előttünk a mosolygó, délczeg asszony, csupa asszonyi báj, csupa férfias erő. Okos lehet ő az életben is, aki éppen olyan hamar jön tisztába az élet komédiásaival, mint a librettók alakjaival. A tiszta művészet, amely a magasságokból származik és a magasságokba ragad, nem adatott meg neki. Ez különben is ritkaság és nálunk nem terem. De vannak eszközei, amelyekkel csalhatatlanul éri el hatását. Érdekes művésznő, akinek énekében, játékában, egyéniségében mindig érvényesül a szép vonal. Nem a klasszikus szépség vonala, oh nem! Csák az a szép vonal, amelyet a rutin a színpad perspektívájában érvényesít. Nem organikus virág az a művészet, hanem művirág parfümmel első rangú boltból. Erősen érzéki jelenség, aki több életet lehel a nézőtérbe, mint alakításaiba. Érdekes művésznő, aki férfivá teszi az egész közönséget. (G-ly.)

IRODALOM. A könyvpiacz újdonságai.

Kabos Ede egyike volt a legbuzgóbbaknak és, kétségtelenül a legtehetségesebbeknek is, akik a naturalismus európai divatját behozták irodalmunkba, de egyszersmind az ő példáján mérhetjük meg talán a legjobban, hogy mennyi hiu vállalkozás volt a naturalista programmban. Mert |nem az a legnyomósabb kifogás a naturalismus ellen, hogy tágra nyitotta az irodalom kapuját a tehetség hiányában szűkölködő próbálkozók előtt, amennyiben, — noha semmi sem nehezebb az emberi - elmének, mint az igazság megközelitése, ugy hogy minden művészetnek ez egyik legfőbb próbája, — vajmi könnyű • volt a külső jelenségeknek az a leltárszerü részletezése, amivel a naturalista eljárás szabályainak eleget-lehetett tenni és amiMűvészet. hez, amiként ezt Gottfried Keller egy novellájában pompásan kifigurázta, nem kellett más, mint egy adag türelem és a művészi válogatás hiánya; ámde ez a vád nem a Művészi csecsebecsék. Nagyurak és asszonyságok, nemnaturalismusnak, mint irodalmi iránynak az életképessége különben régiségkereskedők vállvetve megint áldoznak a jótéellen szól, hanem csupán a tehetségtelenség igényeinek a konyságnak: pénzért megengedik nézni azokat a XVI —XVIII. megrovása. A naturalismus gyöngéit a hivatott Íróknál századbeli csecsebecséikel, melyeket a Mübarátok körének kiállílehet kitapasztalni és mert Kabos Ede ezek közé tartozik, tására küldtek. Eléggé érdekes kiállítás, bár kissé egyoldalú. azért oly tanulságos az ő példája. Vándorok czim alatt Csupa óra, burnótszelencze, varrókészülék, illatszer-üvegecske. most újból kiadott novella-kötetét olvasva kitűnik, hogy Ha a kiállításon helye van az újévi köszöntőknek, emlékami Kabos Edében becses tulajdonság: irni tudása, lapocskáknak, a mai anziksz őseinek, akkor helye lehetett volna fanyar kedvű, de erőteljes temperamentuma, originális a legyezőknek is, kivált mikor oly remek példányokat tudunk szelleme, — mindez független a naturalista doktrínától; egyes gyűjtőink birtokában, a nagyon kétes értékű hajfestméde ami a naturalista elmélet tételeinek gyakorlatra fordítányék pedig elmaradhattak volna. De azért igy is eléggé érdesát jelenti nála, tehát mindaz, ámi tárgyainak megválaszkes a kiállítás, fölkelti hangulatát elmúlt időknek s az egyes tását, alakjainak megkonczipiálását, a mese szövését illeti, darabok a maguk némaságában sokat beszélnek az illető korcsöppet sem kevésbbé subjektiv valami, mint amivel a leról. És sokat takargatnak. Vannak például burnótszelenczék, gázolt romantikusok tartották az olvasókat. A különbség órák, apró csecsebecsék, melyek megkomponálása csupa odaadó csak annyi, hogy mig ezek, még elégedetlenségükben és érzelmesség, a szinei és vonalai csupa lágyság, s melyeken éppen lázongásaikban is, többé-kevésbbé az optimismus lencséjéakkor dolgozott a mester, mikor a nyaktiló mellett az áldovel rögzítették a világ képét, addig Kabos Ede jobban zatokra vártak a tricoteuseök. Némileg csak a rokokó- és a pessimistákhoz húzódik és még inkább, hogy mig a barokkorbeli tárgyak karaktere fedi a kornak szellemét, mig romantikában az idealista világfelfogás nyilatkozott, addig I. Napoleon órája, melyet a hadverő óriás a moszkvai a naturalismus a materialista világnézet szépirodalmi kiRosztopsinnek adott, szinte betegesen finom, lapos és díszekkel fejezése. Aki nem hisz a materialistákban, nem hisz a túlterhelt a vértől ázó, nyers korszakhoz képest. .Mert nem naturalistákban sem. és különösen nem hisz a Kabos Ede föltétlenül igaz, hogy a művészet s a műipar a kornak hamiigazságában, mert ő különös élességgel, mondhátnánk: sítatlan tükre, ellenben igaz, hogy a megcsontosodott miikülönös elfogultsággal rajzolta meg novella-képeit. Igaz, gyakorlatot, a szinte sablonná vált formákat, a műtárgyak hogy mikor ő ezeket az elbeszléseket irta, akkor a külalakjában megnyilatkozó szenvelgő modorosságot még a materialismus ellen való visszahatás még nem jutott el a csaták viharai sem tudják elsöpörni. S az is igaz, hogy a szélesebb körfogatu köztudatba és a naturalisták még technikának sókkal nagyobb a beleszólása a műtárgyakba, accreditált tolmácsai voltak a valóságnak, de ma az ő semhogy ezek a kornak tükrei lehetnének.' A késfok-vastagigazságuk valójában nem különb, mint akár a romanságu zsebórák csakily betegesen finomak lettek volna a tikusok, akár a symbolisták, vagy akármiféle más iskola cziklopsok korában, ha akkor is tudtak volna ekkora bravúrt követőinek igazságánál. Itt van a naturalismus igazi gyönkifejteni a technikában. A tizenhatodik századtól a mult század géje és ezt lehet igazolni Kabos Ede novelláiból is. Ezzel elejéig nagyon sok érdekes műtárgy látható a kiállításon, nem azonban még nincs vége a dolognak. A türelmes olvasó éppen szakszerüleg elrendezve, mert oly miniatűrök is vannak visszafelé is okoskodhatik, olyanformán, hogy, mert senkiegymás mellett, melyek keletkezése közt kétszáz esztendő a nek sem adatott az igazság monopóliuma és mert a mi különbség. (Vagyis ennyi lenne, ha a Lucas Cranachnak tulajszámunkra annyiféle az igazság, ahány szem nézi: a nadonított arczkép eredeti volna.) Ez azonban nem annyira tudoturalisták igazsága, jóllehet nem is az egyetlen valódi mányos igényű, mint jótékony czélu kiállítás, melynék létreigazság, de viszont nem is alávalóbb, mint mások igazhozásáért köszönet illeti meg a beküldőket, az Eszterházyakat, sága. Ezzel a concessióval azután, ami egyszersmind a Zichy Jenőt, Kaczvinczky Lajost, Batthyány Lajosné Andrássy legteljesebb reservatio is a naturalistákkal szemben, készIlonát, Andrássy Gyulát, Tivadart és Gézát, Bubics és Meszlényi séggel méltányolhatja Kabos Ede előkelő irói tulájdonsápüspököket, dr. Elischert, Emich Gusztávnét, Nikolics Fedort, gait, amelyek, hogy ismételjük, nem függenek a naturalisHegedűs Sándornét, Szalay Imrét, a Károlyi és Csáky családok mustól, hanem egy érdekes és gazdag egyéniségnek a több tagját, végre néhány /antikváriust, kik mindjárt el is megnyilatkozásai.. adják a kiállított tárgyakat nem ugyan a Klotild-szeretetház javára. Különben pedig a kiállítást többen is látogathatnák.

#

.

307 Dr. Mar'czali Henrik szerkesztésében, akit munkájában dr. Angyal Dávid és dr. Mike Sándor támogattak, megjelent egy nagy vaskos kötetbe foglalva a magyar történet kútfőinek gyűjteménye. A könyv, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából állítottak össze, első sorban tanárok és tanárjelöltek használatára készült, de haszonnal forgathatja mindenki, aki a magyar történettel foglalkozik vagy iránta érdeklődik. Bíborban született Konstantinustól le a 49-iki trónfosztó nyilatkozatig nyersen ugyan, de egész teljességében kapja az olvasó a magyar történet anyagát, ahogy az még ma is feldolgozásra vár. Amennyire hiányát érezzük azonban még Horváth Mihály és Szalay László után is egy magyar történelemnek, oly előny az, hogy itt nyersen, a maga eredeti mivoltában találjuk az anyagot. Ha hiányzik is, aki feldolgozta volna, legalább nem zavar semmiféle egyéni tolmácsolás sem. Segit az elfogulatlanságban még az is, hogy -az egyes szakaszoknál kritikai fejtegetések tájékoztatnak az egyes kútfők hitelességéről, irányáról és megbízhatóságáról, a szélesebb körű közönségre pedig kényelmes, hogy a görög és latin szövegek magyar fordításáról is gondoskodott a szerkesztő.

mussal, amennyiben tárgyait mind az élet kisszerű valóságából választja, de ahogy e képek nála novellákba formálódnak, az, e világ minden szegényessége mellett is sokkal szebb, melegebb és megnyugasztalóbb, mint a valóságos élet.

HETI POSTA. Bécs. W. Azzal az egy czikkel megnyugtattuk lelkiismeretünket. Azt meg kellett irni. Ami abban a czikkben nem volt, azt nem is akarjuk feszegetni. Értesítését, mely inkább napilapba való, köszönettel ad acta tettük, de szivesen veszszük, ha més alkalommal is felkeres bennünket. Budapest. H. M. Vánnak ügyes, jó forditóink. Ajánlatára nem ' reflectálhatunk. Budapest. R. Verses actualitások közlésétől lehetőleg óvakodunk, a napi sajtónak engedjük át ezt a dicsőséget. A mi felfogásunk szerint, kár a múzsát alacsony munkára fogni, szemetes kosarat a kezébe adni, vele padlót sikáltatni stb. A kézirat rendelkezésére áll. Kolozsvár. Sz. L. J. Az Ön keze irása nekünk mindig kedves. Az Ön közlései mindig érdekesek. Arra készülünk, hogy a látogatását visszaadjuk. Talán már junius legelején. Üdv és hála. Moskoder. Lonely. Jönni fog. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF.

Beck Lajos-tói Ideálok czimmel egy vaskos kötetre terjedő regény jelent meg. — A fiatalság, mely az uj autornak legirigylendőbb fogyatkozása, csak a huszáros bátorságon látszik meg, melylyel első próbálkozásra olyan kérdésnek mer nekivágni, mint a zsidókérdés. Egyebekben meglepően higgadt, s nyoma sincs benne annak a titánságnak, melynek számára, ha idealista, csak angyalok meg . ördögök vannak a világon, . ha meg naturalista: csakis ördögök, gazemberek, zsebmetszök, képmutatók és panamisták. A zsidókérdés, ahogy társadalmiból társaságivá hegyeződik ki: ez a Beck Lajos témája, vagyis az az illogika, melylyel az uralkodó társadalom a zsidót, hogy reczipiálhassa, elébb megkoppasztja minden faji, vallási és hagyománybeli "sajátosságától, az igy előállott hibrid lényt azonban nem hajlandó társaságába befogadni. Megoldani ez ellentmondást egyelőre az élet sem tudja, nem hogy az iró, kit a logika még jobban kötelez, mint az életet. Viszont az iró kedvvel és könnyedséggel ápolhatja a pszichológiát, amin az élet könyörtelenül gázol át. Ily pszichológus megfigyelésekben, hangulat- és helyzetfestésekben Beck Lajos különösen erős, s mig társadalmi dolgainkban a könyve megbízható dokumentum, az irója mellett meg mint gondolkozó s a maga eszével gondolkozó ember mellett tanúskodik. A zsidókérdésen, igaz, nem lendit; annak már keleti természetében foglaltatik, hogy minden rája való felelet egyúttal uj kérdés is legyen.

Tutsek Anna, akitől az Athenaeum Magunkról czim alatt bocsát közre egy kötet" elbeszélést, a legrokonszenvesebb képviselője az irónők irodalmi genusának. Annál érdekesebb ez, mert ma már, noha a jelenben sokkal több asszony forgatja a tollat, mint annakelőtte, alig van irónő. Ma, a nők elférfiasodása és a férfiak elerélytelenedése korában, általában csak irók vannak és egy Mrs. Wark vagy egy Marriot, mint irók, miben sem különböznek férfinemen levő pályatársaiktól. Ám Tutsek Anna .nem közülök való. ő irónő a szó régi értelmében; benne a nőies tulajdonságok vannak túlsúlyban. Novellái kedves és nőiesen meleg érzésű megnyilatkozásai egy asszonyi kedélynek. Az igazsággal kissé könnyedén bánik, alakjai inkább schémák, mint egyének, jellemzése az elbeszélésekben kissé summás és felszínes, de viszont mily szeretetre méltó lágyság, mily túláradó gyöngédség, mennyi kedves és kiengesztelő szeretet van benne! Kaczérkodik ugyan a realiz-

Golkonda gyémántjánál S t í r í e i S t séges, Golkonda gyémántjait is megszerezheti magának. Mit ér a gazdagnak, ha betegség gyötri a testét ? A legutolsó szegény ember sem cserél vele, hacsak megvan a betevő falatja. S mit ér a gazdagnak a pénz, ha nem veheti meg vele azt, hogy földi élete még pár esztendővel tovább tartson? S mégis hány ember van, aki könnyelműen pazarolja az élet legdrágább kincsét az egészséget, pedig meg kell gondolni, hogy a legerősebb test sem. áll ellen a betegségek támadásainak, főképp a sokszor hirtelen fellépő nyak- és mellbajoknak, melyek meghűlésnek a következményei. Az asztma, tüdőkatarrus, gégelob, légcsőhurut, rekedtség, köhögés, lélekzési nehézség stb. sokkal többször alapjai a tüdővésznek, mint közönségesen hiszik. Halálos bűnt követ el önmaga ellen, ki e bajokat csirájukban nem igyekszik elfojtani, annál nagyobb bűnt, mert van erre egy biztosan czélravezető eszköz, a Pectora-tea, melynek kitűnő gyógyító erejét számos elismerő irat bizonyítja. Egy csomag ára csak 2 korona s közvetlenül csakis a Diana-gyógyszertárból szerezhető be (Budapest, Károly-körut 5.). A 4711. számú Kölni víz. Röviden csak éz a neve annak a csodálatos viznek, melyet Mülhens Ferdinánd gyárt Kölnben s mely hasonlíthatatlan minőségénél fogva detronizálta a »Farina* elnevezésű Kölni vizeket. Fürdővízbe vegyítve, beteg-szobában porlasztókészülékkel szétszórva, mint fertőtlenítő-szer s zsebkendőn, mint illatszer, oly utolérhetetlen szer ez, hogy ebbeli hasonlíthatatlan érdemeit elismerendő, a Mülhens-czég nemrég megkapta az orosz czártól az orosz császári uávari szállító czimet. A »The Mutual Life Insurance Company of New-York* nyilvánosságra hozza a 10 és 15 éves nyereményfelosztások alapján folyó évben' kifizetésre kerülő nyeremény-osztalékok kimutatását. A lizévcs nyeremény-osztalékok a különböző életkor és táblázatok szerint az egész évi dijnak 185D/(, — 3S3'>/0-ára rúgnak. A iizenötéves nyeremény-osztalékok ugyancsak a különböző életkor és táblázatokhoz mérten az egész évi dijnak 221<>U — S48'l>U-ára rúgnak. E számok nem szorulnak kommentárra és fényesen beigazolják mindazok várakozását, kik- ezen első helyen álló amerikai társaságnál kötöttek biztosítást, nagy nyereményrészesedésre, való reményben. Első Leánykiházasitási Egylet m. sz. (Leány- és fiu-biztositó intézet). Folyó évi április hóban 789 jutalékrész írattatott be és nászjutalék fejében 64.522 K. 58 f. fizettetett ki. — 1902. évi január hó 1-től április 30-áig beirt összes jutalékrészek száma 3987 és a kifizetett nászjutalékok összege 196.796 K. 84 fillér. Nagy nyeremény-kilátásokat nyújt a jövő magyar osztálysorsjáték. Mint legjobb és legmegbízhatóbb sorsjegy-beszerzési forrást ajánljuk a Nemzeti Pénzváltó Részvénytársaságot és különösen felhívjuk tisztelt olvasóink figyelmét ezen intézet mai hirdetésére.

308

Kiss József összes költeményei Első olcsó kiadás. Ára bérmentve küldve 3 K. 20 f. Megrendelhető A H É T kiadóhivatalában. M e g j

Legolcsóbb utazás Olaszországba és országba,

e l e n t l

Kóbor Tamás regénye: 30

Ivnyl t a r t a l o m m a l .

Á r i

4

Magyar királyi államvasutak.

BUDAPEST.

Dél-Francia-

Budapest—Dombovér—Fiúmén át, a magyar-horvát tengeri gőzhajózási társaság Fiume és Velence, illetőleg Ancona közt közlekedő gőzhajóinak igénybevételével. Hajó/áratok menetrendje márczius hó 15-től visszavonásig.

k o r . M e g r e n d e l h e t i A H É T kiadóhivatalában.

1. Indulás Fiúméból Velencébe. Minden csütörtökön reggel 7 órakor. Minden kedden és szombaton este 8 órakor.* 2. Indulás Fiúméból Anconába. Minden szerdán reggel 8 órakor. Minden hétfőn és pénteken este 8 órakor." 3. Indulás

Velencéből

Fiúméba.

Minden pénteken reggel 7 órakor. Minden hétfőn és szerdán este 7 óra 30 perckor. 4. Indulás

Anconából

Fiúméba.

Minden csütörtökön reggel 7 órakor. Minden kedden és szombaton este 8 óra 30 perczkor. Menettartam 10 óra. Menetdijak a hajó-átkelési illetékkel együtt: Sz. v.

Gyorsvonat Honnan

Photozirkjrafiai roüiméjek ggg

Budapest

gseqbfglkfytl

roinbcrnetnü* nyomtatványhoz #ubapMtm&cnÜuratyí-ulc»13 Bécs Berlin Breslau Hamburg

csöpp

a zsebkendőre csepegtetve elegendő,hogy több napra a legfinomabb, természetes ^ f r i s s e n szakított

Kajnalbjlyán|

_

ewimiríww

^„.kv^SJI

kellemes szagai visszaadja. Egyedül valodian készilve

/\ü(K1us fcr6. A7ll. KÖLN,

cs U. udvari szállító.

— . .

qÉcs,

Minden finomabb illatszerüzletben kapható.

'V.Heumühlgasse N?3.

Pénzérték

I.

Velence vagy Ancona Cannes Firenze Genova Grasse Lyon Marseille Milano Mentőn Napoli Nizza Róma Torino Velence vagy Ancona

III.

II.

0 s z t

kí5EÍtialcqiobk

Egy

Hová

á

kor.

34 —

26 —

frcs

11615 7350 8925 118 30 12825 137-75 69-05 110.100-55 112-70 73-75 8910

83-60 53-90 6490 85-05 91-50 9820 51-40 79.45 72-85 81-25 54-05 64-80

>

» » >

» > > >

> > >

y 14 — 30.40 36.85

28.95 41.50 30.50 36.80

kor.

47-10

34-80

18-20

»

márka

>

>

>

>

9560 7120 122-20

68-40 51-70 88-10

38-50 2890 5230

A gőzhajókon egy ágyért 2 korona utánfizetendő. A hajó-átkelési dij magában Fiúméból Velencébe vagy Anconába : Diszterem hálóhelylyel együtt 16 kor. I. osztály » » „.12 » ffl. » (fedélzet) 6 » A gőzhajóknak a Budapest—Fiume közt forgalomban levő gyorsvonatokkal, valamint Velencében és Anconában a csatlakozásuk van. Fiúméban a vonatok a gőzhajók kikötő helyéig közlekednek s onnan indulnak. Fiuméből Dalmáciába naponkint indulnak gőzhajók, ezek közül hetenkint 4 gyorsjárat és pedig Zárába, Metkoviéba, Raguzába és Cattaróba, melyek menetrendje az »Utmutató«-ban foglaltatik. Menetjegyeket és csoportosítható körutazási jegyeket a fentnevezett állomások, úgyszintén a magy. kir. államvasutak városi menetjegy-irodái Budapesten és Bécsben, továbbá a Cook Tamás és fia cég utazási irodái Budapesten és Bécsben adnak ki, hol a kivánt felvilágosítások is megadatnak. * Május hó 1-től kezdve a csatlakozó 1002. vonat Budapestről este 8 órakor érkezik, miért Fiúméból csak este 8 óra 30 perckor indul. Róma, Nápoly, Bari, Brindisi, Bologna, Milano induló, illetve onnan érkező olasz vonatokkal

Budapest. 1902. Az A t h e n a e u m irodalmi és nyomdai r.-társulat betűivel.

sz. gyorsis a hajó stb. felé közvetlen

sztálysorsje^y-

SZÉNÁSY, HOFFMANN és TÁRSA

vevőknek! k h k

SELYEMÁRUHÁZA

BUDAPEST, IV. KER., BÉCSI-UTCZA 4.

Ügyfeleink száma folyton emelkedőben van, minthogy a legtöbbet nálunk vásárolt sorsjegyeken nyerték ; de főleg, mert előzékenységünk mellett sorsjegyvevőinknek a legmesszebb menő biztonságot nyujtjuk. (Óvadékunk, mely a legnagyobb az osztálysorsjáték igazgatóságánál, egymaga 330,000 korona és ez is teljes garancziát nyújt ügyfeleinknek kötelezettségeink rendes lebonyolítására nézve.) Üzletünk nagy kiterjedése daczára ugy vagyunk berendezkedve, hogy a felek kívánságainak — mint korábban — minden irányban pontosan megfelelhetünk. A nyereményeket, bármely összegben, lejárat előtt is kifizetjük és vidéki megrendelőinknek azon különös kedvezményt nyujtjuk, hogy ily kifizetéseket nemcsak pénztárunknál, hanem minden külön jutalék és költség felszámítása nélkül, kívánatra bármely nagyobb vidéki bank, illetve takarékpénztár utján is teljesítjük.

TAVASZI ES NYÁRI

újdonságok teljes választéka raktárra érkezett. Czégünk elve csak „ F i r s t C l a s s " gyártmányok elárusitása. Czégünk az országban az egyedüli, mely Lyon és Páris legelső és leghíresebb gyárosaival közvetlen összeköttetésben áll; az általunk lekötött minták és minőségek k i z á rólag czégünknél szerezhetők be. Minden egyes áruczikknek

A megrendeléseket, a nagy keresletre való tekintettel, postafordultával kérjük.

8

föltétlen szabóit ára

ziveskedjék e megrendelő-lapot kivágni és hozzánk borí-

C

"oc

%

£

c ~

Ű

u

o

«

&

cd

;

1

ö

«

cd - o

a a)

> sí % *

3

> fcüd £ e—

j?S a

^ Ph u

s3

6

£

Minták a vidékre kívánatra bérmentve küldetnek.

ao •-a= a "3

© e

SZÉNÁSY, HOFFMANN és TÁRSA

'5j> > ?

$ | ^® as ~aO » a « •jj a

s?

ír
£ ^

§ n 8

s

ao a0 •te

a •i r-

1

—T *

<» >>

ti

^ >o

?

-ce ">o
o

t £1 a -í? ti

^

s

•

m

M. kir. államvasutak.

<S

12

Minthogy az esztergomi helyi gőzhajó-részvénytárs. csavargőzös-meneteit Esztergom város és Esztergom csavargőzös megállóhely között f. évi április hó 26-ikával ismét megindítja, a fenti naptól k»zdve a budapestmarcheggi vonalon közlekedő személyszállító vonatok, melyek Esztergom csavargőzös megállóhelyén menetrendszerű tartózkodással bimak, ott ismét megállíttatni és ennek folytán Esztergom városba szóló közvetlen menetjegyek is ismét kiadatni fognak.

O to

o -O f) a a

ö" a

a

-c -c ts "t3

8 ^

d0 ~ cd

©

oooooooooooooooooocooocoo

Nemzeti Pénzváltó R.-Társ. Budapest, V., Gizella-tér 1.

Távirati czim:

Nemzeti

BUDAPEST, IV. KER., BÉCSI-UTCZA 4.

. - 'é ^

-te

-a -a

SELYEMÁRUHÁZA

<s •fi

a

a

a

q

f i z e t é s t e l j e s e n ki van z á r v a .

ao £ s -te i| a ©

a

•O

b-

Q)

ao -te

cl tj «

03

t

nyíltan — számokkal — van jelölve, ennélfogva a t ú l -

tékba téve v. lev.-lapra ragasztva bérmentve elküldeni.

Pénzváltó

(Haas-palota.)

Budapest.

Az igazgatóság.

lona-Créme L e g ú j a b b é s orvosi s z a k t e k i n t é lyek által is elismert biztos h a t á s ú

kéz- és arcztisztitó-szer. Eltávolít minden b ó r t i s z t á t l a n s á g o t é s r ö vid h a s z n á l a t után v a k i t ó fehérre é s üdévé teszi a z a r c z b ő r t .

Egy tégely ILONA-CRÉME1 kor. Egy drb ILONA-SZAPPAN 80 fill. F i g y e l m e z t e t é s ! Készítményeim nagy közkedveltsége m i a t t h a m i s í t v á n y o k a t hoznak f o r g a l o m b a . C s a k i s az valódi, mely a doboz a l j á n a l á í r á s o m m a l van ellátva. — K a p h a t ó minden g y ó g y s z e r t á r b a n . — S z é t k ü l d é s ! r a k t . : A l e x a n d e r J á n o s g y ó g y s z . S z o l n o k o n . — Budapesti f ő r a k t . t T ö r ö k - f é l e gyógysz. Kfrály-u. 17. és A n d r a s s y - u t 29. K e r p e l - f é l e g y ó g y s z . Lipót-körui 28. és T h a l m a y e r és Seitz u r a k n á l .

STANDARD Alapíttatott 1 8 2 6 - b e n .

Eletbiztositó^Társaság

E d i n b u r g h b a n (Angolhon).

Alapíttatott

1825-ben.

Magyarországi fiók: Budapest, IV., Kossuth Lajos-utcza 4. sz. Standard-palota.

Evi b e v é t e l Kiutalt n y e r e m é n y r é s z e k Vagyon Halálesetek folytán kifizetve

-

28.750,000 150.000,000 230.000,000 478.000,000

korona. korona. korona. korona.

A Standard kötvényeinek nevezetesebb előnyei: Kétségtelen biztonság. Alacsony dijak. Szabad világkötvények. A kötvények érvényben tartása díjfizetések elmulasztásánál. Tőkésítés és előre megállapított visszaváltási érték. Megtámadhatatlanság. Feltétlen fizetés öngyilkosság esetében egy évi fennállás után. Szabad háboru-biztositás népfelkelők részére. Díjtáblázatok

k í v á n a t r a

k ü l d e t n e k .

iíOrtATl hl

A ki Jó, egészséges, tiszta és fehér fogakat akar, használjon:

S T O M ATI N - f o g p o r t ,

A

STOMATIN-fogpasztátvagy Ára 1 korona.

Ára 1 korona.

ki

azt

akarja,

hogy

szája

tiszta,

szagtalan

S T O M ATI N ~ szájvizet és S T O M ATI N -szájízt

és

S T O M ATI N - f o g p é p e t Ára 70 fillér.

fide

legyen,

használjon:

(CACHOU). Ára 70 fillér.

Ára 1 korona.

Honi gyártmány. Kapható mindenütt. Budapesti főraktár: TÖRÖK = = JÓZSEF és dr.* EGGER L. és J. urak gyógyszertárában.

Szétküldési főraktár:

„5TOfTdTIN~QTdR i\l. kir. államvasutak.

ERŐ - EGÉSZSÉG

,SZENT-ANNA' MALÁ7ACAKES (TÁPSÜTEMÉNY). E l s ő r a n g ú t a n á r o k é s orvosi s z a k tekintélyek állal a j á n l o t t , tisztán maIát; héti," tnn den egyéb liszt hozzáada>a n é l k i l készült

specziális erőtápszer.

T ü r v . védve.

Rendkívül könnyen emészthető, n testsúly gyarapodását előmozaitja, éridsi tápértékii, te lemes iáit, gyomor- és emésztési r avarokban szenvedők sikerrel használják. E g é s z s é g e s e k n e k , labl a d ó z ó k n a k , betegeknek, felnőtteknek é s g y e r m e k e k n e k e g y a r á n t all a l m a s . Eredeti zart dobi z 1 (rí 2~ kr. P o s t a k ü l d e m é n y e k utánvétellel. K a p h a t ó c s a k i s zárt dnbozt kban mir.den f ü s z e r k e r e s k e d é s b e n és gyógyszertanán. — Főraktár:

HOFFMANN J Ó Z S E F

c s á s z . é s királyi

udvari szállítónál,

BUDAPESTEN, V. KER.. BÁTHORY-UTCZA 8. SZÁM.

Mattoni-feie Erzsébet sósfíirdő

BUDAPEST - (BUDÁN). (Villamosvasúti

Közvetlen összeköttetés Budapest és Abbazia között Fiúmén át. F. évi május hó 1-től kezdve a Budapest keleti p. udvarról d. e. 8 órakor induló és Fiúméba este 8 órakor érkező, valamint a Fiúméból d. e. 8 óra 10 perczkor induló és Budapest keleti p. udvarra este 9 óra 5 p.-kor érkező nappali gyorsvonathoz csatlakozólag Fiume és Abbazia közölt mindkét irányban egy-egy uj hajójárat, rendeztetik be. A csatlakozó hajó Fiúméból este 7 óra 30 p.-kor indul és Abbaziába este 9 óra 15 p.-kor érk. Abbáziából pedig reggel 7 órakor indul és Fiúméba reggel 7 óra 55 p.-kor érkezik.

állomás.) a

Meglepő gyógyhatással bir különösen női bajokban, továbbá : alhasi és általános vérbőségben, verőczéri pangások esetén, máj- és lépbajokban, aranyérben,

stb. — Idény április 15-től szeptember végéig. 65 fürdőszoba. Számos, kellően berendezett, kényelmes vendégszoba. Vendéglő mérsékelt áru ételek- és italokkal. Rendelő főorvos:

Dr. P O L G Á R

E s z m é n y i

EMIL.

f^ebel

érhető el a PILULES ORIENTALES állat, Ratlé g y ó g y s z e r t á r á b ó l P a r i s b a n , P a - s a g e V e r J c a n 5. Az egyedüli s z e r , mely két hónap a l a t t es a n c k ü l , hogv a z e g é s z s é g n e k a r t a n a , a z a s s z o n y i kebel lejládését, valamint a kebel Idomainak szil á r d s á g á t b i z t o s í t j a . Egy ü v e g c s e a r a h a s z n á l a t i u t a s í t á s s a l e g y ü t t 6 k o r o n a — F ő r a k t a r • Török lózsel B u d a p e s t , Király-u. '2. cs A n d r a s s y - u t 2tt.

Bérletjegyek felmutatása pályaudvar elhagyásakor.

A magy. kir. államvasutak igazgatósága figyelmezteti a közönséget, hogy a m. kir. állam vasutakon érvényes helyi személy díjszabás 21 §. 1. pontja, továbbá ezen díjszabás B) Rész I fejezet 6 szakaszának 7. pontja szerint a jegyvizsgáló közegek fel vannak jogositva arra, hogy az összes bérletjegyek felmutatását a pályaudvar elhagyásakor követeljék. Azon utas tehát, ki bérletjegyének a pályaudvar el hagyásakor való felmutatását megtagadja, úgy tekintetik, mintha menetjegygyei nem lenne ellátva és ellene a helyi személyés podgyászdijszabásunk 21 $ IV. póthatározmánya alkalmazatik.

$

i i

$

ff

ERPELYI

CS. ÉS KIR. UDVARI FÉNYKÉPÉSZ.

Zombor. BUDAPEST, IV., Ujvilág-utcza 2. Kossuth Lajos-utcza sarkán.

F é n y k é p f e l v é t e l e k

97 07 07 07 \i7 07 <17 <17 ^ <<1177 07

Ízléses, művészies kivitelben. %

07 KÜLÖN OSZTÁLY KÜLSŐ, HÁZONKIVÜLI FÉNYKÉPFELVÉTELRE. <17

Titkos irás. A titkos írást sokan szeretik használni es vannak e.nberek, a kik a közönséges szövegből is titkos jelentéseket tudnak kiolvasni. Igy sok rejtélynek vélik a nyitját megoldani és csak nemrég is, a legnagyobb angol drámaíró színmüveiből olvastak ki ilyen titkos írással csodás történeteket. — És valóban hinnünk kell az ily titkos írásban, mióta a Hecht-Bankház sorsjegyeivel egymásután főnyereményt nyernek. Az ilyen sorsjegyekre titkos írással van a szerencse megírva, melynek veleje az, hogy vásároljon osztálysorsjegyet a Hecht-Bankháznál, Budapest, Ferencziek-tere 6. és Erzsébet-körut 32. Húzás május 22. és 23. Sorsjegyárak : Egész 12.— korona, fél 6.— kor., negyed 3.— kor., nyolczad 1 korona 50 fillér.

Legtökéletesebb areztisztitó- és szépitőszerek : -créme

I kor. T ö r v é n y e s e n védve. — K a p h a t ó a g y ó g y s z e r t á r a k b a n .

Főraktár: KRIEGNER GYÖRGY, Korona-gyógyszert. VIII., Kálvin-tér.

Az igazgatóság.

Magyar királyi államvasutak nyári menetrendje. A magy. kir. államvasutak és az általuk kezelt maganvasutakon folyó évi május hó 1-én a nyári menetrend lép életbe, melynek lényegesebb eltérései a jelenlegi menetrendtől a következőkben közöltetnek : A hudapest—brucki vonalon : A Budapest keleti p. u.-ról d. e. 8 óra 50 perczkor Bécs felé induló gyorsvonat Ottevény és Hegyeshalom állomáson, a Bécsből Budapest keleti p. u.-ra este 7 óra 15 perczkor érkező gyorsvonat Öltevény állomáson, a Fehringről Budapest keleti p. u.-ra reggel 7 ó. 25 p-kor érkező személyvonat pedig Tata Tóvároskert f. m. helynél utasok fel- és leszállása czéljából feltételesen fog megállni. Budapest és Bicske között mindkét irányban naponta egy-egy uj személyvonat fog közlekedni. E vonat Budapest keleti p. u.-ról este 7 óra 20 perczkor indul, illetve oda este 8 óra 50 perczkor érkezik. Azonkívül május hó 15-től bezárólag szeptember hó 15-ig vasár- és ünnepnapokon Budapest keleti p. u.-ról d. e. 9 órakor Bicskére induló és onnan este 8 óra 20 perczkor ide érkező helyi vonat helyeztetik forgalomba. Budanest

lOOŐ

M„r.tv,

—

Ez utóbbi vonatok közlekedésének tartama alatt Budapest keleti p. u. és Bicske között vasár- és ünnepnapokon, az előtte Bruck felé menő személyvonatnál a szomszédos forgalmú menetjegyek használata, a Bruck felől utána jövő személyvonatnál pedig, Budapest-Kelenföld állomást kivéve, az utasok felszállása kizáratik. Komáromtól Bánhidáig egy uj személyszállító tehervonat fog közlekedni. E vonat Komáromból d e. 11 óra 58 perczkor indul és Bánhidára d. u. 1 óra 30 perczkor érkezik. Budaörs megállóhelynél a mult nyáron megállott vonatok a f. évi nyári évad alatt is megállíttatnak. A budapest—esztergomi és buda—császárfürdőkitérő —ó-budai vonalakon. Május hó 15-től vasár- és ünnepnapokon Budapest nyugoti p. u.-ról d. u. 2 óra 5 perczkor Pilis-Csabára, Pilis-Csabáról pedig este 8 óra 3 p.-kor Budapest nyugoti p. u.-ra fog ismét egy-egy helyi személyvonat indulni. E vonatokhoz Ó-Budán csatlakozólag egy-egy vonat fog közlekedni Buda—császárfürdő kitérő és Ó-Buda között is. (Folyt, köe.) :—