.STEPHEN NISSENBAUM.
.Szeretetben fogant ajándék:. a karácsonyi ajándék történetér√l Fordította: Dénes Zoltán
csorát rendeztek. Erre az alkalomra a helyi boltban vásárolták meg a vacsora – a hétköznap fogyasztottaktól eltér√ – összetev√it: cukrot, f∫szereket és rumot. El√fordult, hogy a boltosok is dolgoztak azon, hogy a különböz√ kézzel készített ajándékok elkészüljenek. Így 1769-ben Joseph Stebbins a Massachusetts állambeli Deerfield város egyik boltosának azért fizetett, hogy „megfestette a feleségének szánt egyujjas keszty∫ anyagát”. A keszty∫ feltételezhet√en már meg volt kötve, valószín∫leg otthon, esetleg maga Stebbinsné készítette. Abból következtethetünk arra, hogy az újonnan kötött keszty∫ karácsonyi ajándék volt, hogy a megbízás december 22-re esett. Az efféle ügyleteket „részkereskedelemként” értelmezhetjük, hiszen abban a boltoknak kicsi, ám dönt√ szerepük volt. Ezek ugyan közhelyek, de a velük kapcsolatos bizonyítékokat megtalálni komoly feladat, hiszen kéziratokban és könyvelési iratokban rejt√znek. A helyzet az 1800-as években változott meg. Mostanában magától értet√d√en idézik fel azokat az id√ket, amikor a karácsony sokkal egyszer∫bb és hitelesebb volt, mint manapság, mivel kevésbé öltött kereskedelmi jelleget. Még neves történészek is ilyennek írták le a 20. század el√tti karácsonyokat. A bens√séges ünnep sokakat saját gyerekkorukra, szüleikére, legfeljebb nagyszüleikére emlékezteti. Ez a kép régóta, több mint másfél évszázada magától értet√d√. Idézzünk fel egy 19. század közepi novellát, amely ünnepek alatt vásárolt és eladott ajándékokat emleget, és a sok elkényelmesedett amerikainak arról a gondjáról szól, hogy valami értelmes ajándékot találjon, amelyet karácsonyra a szeretteinek ad-
„Ajándékok nélkül a karácsony nem lenne karácsony” (A Kisasszonyok els√ sora)
KOMMERCIALIZÁLÓDOTT KARÁCSONY
A
karácsony bens√séges családi eseménnyé válása az ünnep piacivá válását jelentette. Ameddig ugyanis a parasztok és a földesurak, a szegények és a gazdagok karácsonyi ajándékcseréje mulatságot jelentett, addig az ajándék étel és ital volt. A földesúr a saját házában a legjobb ételeit és italait szolgáltatta fel, amelyeket nem tekinthetünk piacon vásárolt „ajándékoknak” a szó modern értelmében. Azt a legtöbb esetben a földesúr birtokán állították el√, abból a gabonából, melyet a paraszt vetett el és aratott le, és ebb√l az alkalomból sütemények és világos sör formájában visszakapta azokat. Az, hogy az ajándékcsere bekerült a családi körbe, az ilyen jelleg∫ ajándékok értelmüket vesztették. A jómódú családf√ felesége és gyerekei ugyanis eleve háztartásuk legjobb ételeit fogyasztották, életük színterének, a földbirtoknak a termékeit. Ezért a karácsonyt számukra újfajta ajándékozás tehette ünnepivé. Olyan, amely karácsonyi „ajándékként” vált közismertté, s amelyet a legkényelmesebben vásárlás-sal lehet megszerezni. A változás természetesen nem volt ennyire egyszer∫. A 18. század második felében az átlagos háztartásokban is el√fordult már, hogy karácsonyi vaStephen Nissenbaum: The Battle for Christmas. Vintage Books, 1997. 132–175.
81
Stephen Nissenbaum
hat. A történet szerz√je, Harriet Beecher Stowe nem VÁSÁROLJ ÉS AJÁNDÉKOZZ! volt akárki, hamarosan az Egyesült Államok egyik legismertebb írója lett. 1850-ben írt karácsonyi története a Tamás bátya kunyhója el√tt született, akmennyiben feltesszük, hogy a karácsony amerikai kor, amikor a nagyszer∫ regény már kezdett körvo- megújítása az arisztokrácia tekintélyének féltéséb√l nalazódni benne. A karácsonyi vásárlás okozta fogant, tegyük azt is hozzá, hogy a vállalkozást a kegondokat viszont addigra már papírra vetette. resked√k vitték sikerre. Azok a keresked√k, akiknek „Te jó ég!” – sóhajtott fel az egyik szerepl√. „A ka- az volt az érdekük, hogy a karácsonyi vásárlók vérácsony két hét múlva itt van, és mindenkinek ki kell delmében a részegek és a rendbontók elt∫njenek az találnom valami ajándékot! Istenem, micsoda fárad- utcákról. A vásárlóknak ugyanis biztonságban kellett ság! Hiszen már mindenkiérezniük magukat. Az újsáSedgwickék: hogyan fedezte fel egy család a karácsonyt nek megvan mindene.” Az gok szerkeszt√i pedig akkor Theodore Sedgwicknek tíz gyereke született 1775 és 1791 között, illet√ kijelenti, hogy bár közülük hét érte meg a feln√ttkort. Négy gyereke lépte át a fel- tudták eladni lapjaikat, ha „minden üzlet és áruház n√ttkor határát 1800 és az 1820-as évek eleje között. Közülük sikeresen közvetítettek az roskadozik a sok áru alatt”, három jogász lett, ketten New Yorkba költöztek a hivatásukat üzletemberek és olvasóik mégis képtelenség eldönte- gyakorolni. Egyik gyereke sem tett szert az édesapáéhoz hason- között, hiszen olvasóik mani, hogy miféle ajándékot ló hatalomra, bár az ifjabb Theodort beválasztották a massa- guk is vásárlók voltak. chusettsi törvényhozásba (demokrata és rabszolgaságellenes re„vásároljunk azoknak az former volt az 1830-as években). Legkiemelked√bb és egyben Az els√ karácsonyi ajánembereknek, akik sokkal legbefolyásosabb gyereke nem fiai közül való, hanem legifjabb dékreklámok a Mikulás több mindennel rendelkez- lánya volt: Cathrine Maria Sedgwick (1789–1867). Cathrine alakjának els√ fölt∫nésével nek, mint amivel kezdeni Sedgwick író lett, az 1820-as és 30-as évek Amerikájának egyik jelentek meg, de szélesebb legnépszer∫bbike. Testvéreivel egyetemben megtagadta az ortudnak valamit. Miért aján- todox kálvinizmust, és hith∫ unitárius lett. körben csupán évtizedekkel dékozzunk képeket, köny- A családf√, Theodore Sedgwick levelezése – egyetlenegy 1776-os kés√bb terjedtek el. Az elveket vagy csecsebecséket, levelet kivéve – ugyanabban az id√szakban íródott, mint Martha s√, kimondottan amerikai hiszen ellepik az asztalt? Ballard naplója. Els√ karácsonyi leveleit az 1780-as években ír- karácsonyi hirdetést Salemta. A Sedgwickek és a Ballard-ok társadalmi státuszkülönbséAmennyiben pedig gy∫r∫- geit√l eltekintve az ünnepi rituálék sémáinak tekintetében a ben, egy New England-i, ket vagy ékszereket ven- két család egészen hasonló volt. A levelezésekben mellékesen, massachusettsi közösségnénk, elkábítanánk azokat, mintegy ünnepi üdvözletként t∫nik fel a karácsony és az újév, ben találtam meg. A hirdeakiknek szánjuk.” Amikor f√leg a Theodore Sedgwicknek írott, barátaitól kapott levelek- tést 1806-ban „Karácsonyi Theodore felesége, Pamela Dwight Sedgwick gyakrabban tízéves volt – mondja ben. ajándékok” címen egy helyi tesz említést az ünnepekr√l, mint férje. 1792-ben „boldog kaStowe (az a szerepl√, aki √ rácsonyt” kíván férjének, majd két évvel kés√bbi levelének könyvkeresked√ adta fel. a történetben) –, „az aján- nyitómondatában megjegyzi, hogy ez „gyönyör∫ karácsonyi reg- Salem ebben az id√ben vidék fogalma annyira új gel”. Családi ajándékozásról nem tesz említést. rágzó kiköt√város volt. Az elTheodore Sedgwick szeretett alkoholt fogyasztani az ünnepek volt”, hogy a gyerek „egyet- alatt. 1784. január 2-án Henry Van Shaack nev∫ régi barátja és s√ bostoni és New York-i kalen édességt√l is […] el volt politikus cimborája írt neki egy tréfás levelet, melynek köz- rácsonyi reklámok két évvel ragadtatva”. Azokban az ponti témája egy hordó bor volt. Van Shaack „ördögi ivónak” kés√bb, 1808-ban láttak id√kben „nem voltak annyi- nevezte Sedgwicket és megígérte, hogy amikor ismét találkoz- napvilágot, amikor két hara megszokottak az ajándé- nak, „Enni & inni fogunk & boldogok leszünk”. Valójában sonló hirdetés jelent meg a Sedgwick és összes régi barátjának levelei jellemz√en mind ilyen New York Evening Post hakok, mint manapság”. Ma viszont egészen más a helyzet: „tengernyi pénzt her- sábjain. Az egyik egy üzlet hirdetése, amelyben „négydálnak el ilyenkor olyan dolgokra, amelyeket senki százötven-féle karácsonyi ajándék és újévi meglepesem akar, és azután, hogy birtokukba kerülnek, sen- tés” szerepelt: „játékok, gyerekkönyvek, tankönyvek, karácsonyi díszek, kifest√könyvek, festékek, jelöl√kit sem érdekelnek”. Mint manapság annyian, az 1811-ben született Har- tollak, névjegyek, zsebkönyvek, levélkések stb.” Az 1820-as éveket követ√en a hirdetések rendkíriet Beecher Stowe is úgy hitte, hogy ez a változás a saját generációján belül zajlott le. A különbség csu- vül elszaporodtak. 1823-ra olyannyira kommersszé pán annyi, hogy Stowe meglátásai alapvet√en helyt- vált a karácsony, hogy egy bostoni magazin még vicállóak a mai feltételezésekkel szemben. A kommersz cet is csinált bel√le: „Itt az adakozás ideje – mondta Salamon. Ha még karácsonyi ajándékok ugyanis az √ gyerekkorában élne, hozzátenné, hogy soha nem volt megfelel√bb pillaváltak megszokottá, az 1820-as években. nat az ajándékozásra, és sosem volt nagyobb választék. (…)
A
82
Szeretetben fogant ajándék
Amennyiben beugrana a Munroe & Francis könyves- riet Beecher Stowe karácsonyi története, az abban boltjába, szép könyveket találna minden egyes fele- bírált felfogás addigra általánossá vált. ségének, ágyasának és gyerekeinek, anélkül, hogy ócsA legtöbb ajándékot gyerekeknek gyártották. Egy kaságot kellene vásárolnia bármelyikük számára is.” 1806-ban megjelent karácsonyi ajándékhirdetés, Egy évtizeddel kés√bb, 1834-ben egy bostoni unitá- amelyet a Massachusetts állambeli Salemben találrius folyóiratban megjelent levél szerint az ajándé- tam, „ifjúsági- és gyerekkönyvek nagy választéká”kok választéka és a hirdetésekben rejl√ agresszivitás ra hívta fel a figyelmet. Az els√, 1808-ból származó elérte azt a szintet, amikor a karácsonyi bevásárlás bostoni hirdetés „gyerekkönyveket” említ, az els√ New már a zavarodottság forrásává vált. „Elérkeznek azok York-i hirdetés pedig ugyanebben az évben „gyereka napok, amikor mindenki ajándékozni fog valamit könyveket és játékokat” reklámozott. Az évek során valakinek.” A levél a követa gyerekek maradtak a kastílusban – a „jó öreg fiúk” stílusában – íródtak a karácsonyi kez√képpen kezd√dik: id√szak alatt. Ez a szokásuk Sedgwick életének delén is fenn- rácsonyi hirdetések els√ „Minden gyerek várja az maradt, bár ekkor már az Egyesült Államok Kongresszusának számú célpontjai, ám koajándékokat. Az összes nagy- tagja volt, és az efféle viselkedés mell√zésére többször is uta- rántsem az egyedüliek. Így néni, nagybácsi és unoka- sították. 1795 január 9-én megköszönte egy másik barátjának 1809-ben egy bostoni lap „újévi jókívánságait”, majd érdekl√dött: „Hol ettél bifszteket? testvér – hogy a közeli ro- Feltételezem, hogy a Tavernában zabáltál, és ittál is egy picit, hasábjain öt ünnepi hirdekonokat ne is említsük – majd káromkodtál, és szerencsejátékot játszottál. De nem tésb√l négy a gyerekek szóazon gondolkodik, hogy mit mindezen b∫nös dolgokban való részvételemet hiányoltam a rakoztatására szolgált, egy adjon zálogba. Úgy látom, leginkább, hanem vidámságodat és jó humorodat.” 1799. decem- pedig a n√i divattal foglal23-án Henry Van Schaack a következ√ket írta Sedgwicknek: hogy az üzletek felkészül- ber kozott: „Elegáns és divatos „Szilveszter bírónál vacsoráztunk ma, és három kupányi bort nek arra, hogy mindenfajta pusztítottunk el, melyet Te küldtél Nekünk.” ékszerek: csiszolt bross ékízlést ki tudjanak elégíteni. Mint több más ünnepet is, Sedgwick és barátai ezeket az össze- kövek, fülbevalók, gy∫r∫k, Bámulatos, hogy milyen ra- jöveteleket tulajdonképpen egyfajta férfi rituáléként tartották nyakláncok stb., gazdag drávasz technikákat fedezhe- számon, amely kimondatlanul a n√k kizárásán alapult. Az 1790-es gak√- és topáz berakásokkal; években, amikor Sedgwick a Kongresszusban szolgált, gyakran tünk fel a megtévesztett vá- írt megvet√en a „hölgyek partijairól”, amelyeket mindig mu- különleges nyakravalók, sárlót vásárlásra csábító száj volt látogatnia karácsony hetében, Philadelphiában. A n√k- klipszek és csecsebecsék; legértéktelenebb és a legér- kel együtt a gyerekek is ki voltak tiltva Sedgwick összejövete- tekn√spáncélból készült féleir√l. A Theodore és felesége, illetve hét gyerekük között a s∫k nagy választéka, arany tékesebb árukban.” id√szakban íródott levelek témáiban nincs semmiUgyanez a levél hívta fel karácsonyi óraláncok.” (A n√k, ahogy a féle utalás arra, hogy Sedgwickék az ünnepek alatt bármilyen a vásárlók figyelmét arra, családi összejövetelt tartottak volna stocbridge-i házukban. Pa- gyerekek, eltartott családhogy „védjék meg magukat mela Sedgwick a következ√ket írta férjének – úgy t∫nik, √szin- tagnak számítottak. A fela fény∫zés csábításától, és tén –: „az ünnepek jó alkalom számodra a vidámságra”. De sa- n√tt férfiakat csupán kés√bb csak olyat vásároljanak, ját magára vonatkozóan viszont semmit sem árult el. számították a megajándéko1804 el√tt Theodore nem nagyon akarta megemlíteni az ünneamely hasznos, és amely jó- peket gyerekeinek írott leveleiben. Ebben az évben viszont zandók közé.) cselekedet végrehajtására mindegyiküknek „sok boldog új évet” kívánt. Látszólag fontoA 19. század eleji amerialkalmas”. Kerülni kell azo- sabb volt Sedgwicknek a barátait köszöntenie, mint a saját gye- kai újságok átfogó vizsgálakat „a hiábavaló csecsebe- rekeit. (Ebben az id√ben Sedgwick legifjabb gyereke 13 éves, míg ta feltehet√en valamivel koa többiek 16 és 28 év közöttiek voltak.) Sedgwick 1804-et kövecséket, amelyek csupán egy t√en minden évben, egészen 8 évvel kés√bb bekövetkezett ha- rábbi id√pontra datálná a napig szórakoztatnak”. karácsonyi hirdetések meg„A vásárlók többségét megtévesztették: gyakran jelenését, s az ezzel kapcsolatos reklamációkat, a foláttam, ahogy szül√k vagy barátok össze voltak za- gyasztói z∫rzavar els√ állomásait. A karácsonyi ajánvarodva. ◊k ugyanis jól szerettek volna választani, dékok els√ nyomtatott hirdetései a 19. század els√ de nem tudták, miképpen, emiatt hosszú válogatás két évtizedére tehet√k, elterjedésük pedig a követután egyszer∫en találomra ráböktek valamire, ami kez√ évtizedre, az 1920-as évekre. A városi újságok vagy jó volt, vagy teljesen értéktelen.” vidéki kiadásainak, az „országos kiadványoknak” köUgye, milyen ismer√s? New Hampshire egyik vi- szönhet√en a karácsonyi ajándékok az Egyesült Áldéki kisvárosában, annak helyi újságjában, 1835-ben lamok nagy részén elérhet√vé és divatossá váltak. megjelent egy figyelemfelkelt√ történet „Gondolkozz, A karácsonyi ajándékok reklámjai az 1840-es évek miel√tt vásárolsz!” címmel, amely kifejezetten gye- elején egyre választékosabbakká és díszesebbekké rekeknek íródott. Hasonló írások jelentek meg a kö- váltak, számuk pedig egyre n√tt. A karácsonyi ajánvetkez√ években is. Amikor 1850-ben megjelent Har- dékhirdetéseket az újságok egy különálló, „Ünnepi
83
Stephen Nissenbaum
hirdetések” cím∫ rovatban jelentették meg. Ezek az figura lépett: „Ma estére várjuk a Mikulást, ezért díoszlopok a f√oldalra, a hirdetési rovat elejére kerül- szes minden kirakat, tele tortákkal és gyümölcsökkel. tek. Az egyik New York-i napilap 1841-ben egyene- Zavarban lesz az Öreg, ha választania kell a sok ezer sen kitüntetett figyelmet érdeml√nek min√sítette érdekesség, finomság és elegáns holmi közül, ami a ezeket a hirdetéseket. A karácsonyi reklámok egyre szeme elé tárul.” Az újság el√szeretettel kínált segítkorábban, már december második hetében napvilá- séget a Mikulás bácsinak: „Figyelembe véve azt, hogy got láttak. 1845. december 23-án Horace Greeley a mennyi feladata van, igyekszünk megkönynyíteni a New York Tribune cím∫ újságjában tudtul adta, hogy munkáját. Küldeni fogunk Neki egy példányt a Ledmásnap „különszámot jelentet meg”, hogy teret ad- gerb√l, amelyben címszó szerint megtalálhat minden jon „mindazoknak a hirdetéseknek, amelyeket az fontos dolgot, s így a lehet√ legjobbat választhatja.” »ünnepi hirdetések« kiszoA philadelphiai kereskeláláig az eljövend√ újévet változatlanul az önvizsgálat feltétlen rítottak a lap hasábjairól az szükségességének okítására használta fel. 1804. december 24-én d√k többsége nagy válaszelmúlt néhány napban”. hosszú moralizáló levelet írt fiainak, melyben a kicsapongó élet- tékot kínált, s a raktáron le„Azok az olvasóink” – tette mód veszélyeire hívta fel a figyelmet, különös tekintettel a kár- v√ ajándékok ára széles hozzá –, „akik a karácsonyi tyával való hazardírozásra – ezt a tevékenységet hosszú ideje a skálát mutatott. Ez pedig karácsonyi id√szakkal társították. Az ünnep családi jellegére viajándék elkészítésével van- szont a család levelezésének egészében a legkisebb utalás sem egyszerre vonatkozott arra, nak elfoglalva, igen hasz- található. De nem található semmi nyom a Sedgwick család má- hogy nehéz id√k jártak, és nosnak fogják találni hirde- sodik generációjának fennmaradt levelezésében sem, függetle- arra, hogy egyúttal mindezt tési rovatunkat, hiszen nül attól, hogy azok édesapjuknak, vagy egymásnak íródtak. érdekükben állt elhallgatni. decemberében Theodore Sedgwick 20 éves fia a New York abban a megvásárlásra 1805 Lássuk például egy ékszeállambeli Albanyban tartózkodott. Az ünnepek közösségi rituáméltó termékek szinte tel- léiról számolt be édesapjának. Ezek a rituálék magukba foglal- rész választékát: gy∫r∫inek jes választéka megtalálha- ták a társadalom osztályközi adakozásának különböz√ formáit, ára huszonöt dollártól hutó. Olvassa és válasszon melyek egyáltalán nem voltak jellemz√ek a vidéki New England szonöt centig terjedt, mikedvére!” Majd végezetül a karácsonyán: ként fülbevalói, kit∫z√i, „Az ünnepi mulatságok ezen a napon kezd√dtek el… MegkérMikulást magát is felhasz- d√jelezhetetlen tény, hogy tekintélyes összegek kerülnek a fiúk arany- és ezüst tolltartóinálták a hirdetésekben, és és szolgák kezébe. Megbízható forrásból tudom, hogy eseten- nak ára is. Ez az ékszerész persze magukban az üzle- ként ez az összeg hat pennyt is kitesz. Elképeszt√!” heged∫ket is árult, méghoztekben is. Ezzel a gyerekek Theodore Sedgwick azonban gyereke levelére válaszolva csu- zá egy és negyven dollár azt jegyezte meg, hogy „eltelt egy év”, és ez tökéletes alkafigyelmének felkeltése volt pán között bármennyiért. lom a „visszatekintésre.” E tekintetben a családf√ utolsó éveia céljuk, amivel kés√bb fo- ben volt csupán némi változás. 1812. január 1-én Theodore Az üzletemberek Philagunk foglalkozni. Sedgwick házas leánya, Eliza S. Pomeroy a következ√ket írta delphia lakóinak manipuláValószín∫leg nem vélet- fiútestvérének, Henry D. Sedgwicknek: „Papa […] újévi mulat- lásában igen messzire menlen, hogy az agresszív rek- ságot szervez” néhány vendégnek, √ és 7 gyereke részt fognak tek. Az 1840-es karácsonyi venni benne. Majd hozzátette: „a kicsik boldogok és játékosak, lámtaktikákat éppen a ne- mint a bárányok.” id√szaktól kezdve a város héz gazdasági id√szakban Az évtized végére megfordult a szélirány. Theodore Sedgwick cukrászdái között szoros dobták be. Az Egyesült Ál- gyerekei elkezdtek egymásnak boldog karácsonyt és boldog új verseny alakult ki. Azt lamok 1839 végét√l addigi évet kívánni, majd karácsonyi vacsorákról és újévi partikról eszelték ki, hogy nagy torszámoltak be. Az 1810-es évek közepén Sedgwick két gyereke, legsúlyosabb gazdasági Henry és Robert átköltözött New York-ba, és ügyvédi irodát tákat sütnek, amelyeket devisszaesését élte át. A kecember 23-án tesznek ki az resked√k viszont az újságokkal karöltve a karácsonyt üzletek kirakataiba. Ezeket „óriástortának” hívták. a vásárlók figyelmének felkeltésére használták ki a A vásárlók szeleteket vásárolhattak bel√lük, és haválság legnehezebb id√szakában is. Egy philadelphiai zavihették √ket. Az egyik ilyen torta kétszázötven újság 1841. december 24-én, „Közeleg a karácsony” font súlyú volt, de kétszer ilyen súlyút is lehetett tacímmel jelentetett meg cikket, amelyben az olvasó- lálni. A következ√ évben még nagyobb méret∫ek kekat arra biztatta, hogy egy ideig ne vegyenek tudo- rültek piacra. Az egyik cukrászda így hirdette azokat: mást a gazdasági helyzetr√l, és nyissák meg pénztár- „Óriási, kivételesen hatalmas gyümölcstorta – közel cájukat az ajándékvásárlás idejére. Az újság a „régi ezer font súlyú”. Egy másik cukrászda egy kis versinehéz id√ket”, a válsághelyzetet mint népszer∫tlen kével egészítette ki hirdetését: egyeduralkodót mutatta be. A cikk természetesen A mi tortánk óriási méret∫ biztosította az olvasót, hogy a zsarnok „erre az id√szakra lemondott” és helyébe egy sokkal jóságosabb Melyet szemnek s szájnak egyaránt sütöttünk
84
Szeretetben fogant ajándék
a karácsonyi ajándékok könnyen beszerezhet√k, és mindenkinek illene valami ajándékot vásárolnia, legalább annak az egyetlennek, akit igazán szeret. Feledkezzünk meg a válságról egy kis id√re – tanácsolja: „Eltekintve azoktól, akiket teljesen felemészt az A cukrászdák ennél még furcsább trükkökkel hoza- elharapódzott szegénység, ki az, aki az áldott ünnekodtak el√. Karamellizált cukrot és csokoládét öntöt- pek alkalmából ne ajándékozná meg a hozzá legkötek egészen lehetetlen formákba. Ezek kifejezetten zelebb állót, szíve egyetlen szerelmét?” Az újságíró valódiaknak t∫ntek. Egy philadephiai újság édesség- tisztában volt azzal, hogy az olvasóközönséget menygel bevont pazar karácsonyi díszekr√l számolt be: nyire befolyásolni lehet abban, hogy legalább az „áldott id√szak” idején köl„Ürüszelet, sült kolbász, f√tt nyitott. Lánytestvérük, Cathrine, aki akkorra már híres íróvá homár, szalonna, káposzta, lett, velük élt. Amikor elhagyták New-Englandet, egyáltalán tekezzen, még ha az meg harépa, kenyér, stb. Mind- nem számítottak arra, hogy a helyzet gyökeresen megváltozik. ladja is anyagi er√forrásait. Ez csak olaj volt a t∫zre. mind cukorból és mind- Henry Dwight Sadgwick ekkor már házas volt, egy köztiszteletben álló Bostoni család sarját vette el (felesége, Jane Minot A karácsony ugyanis már mind úgy van színezve, Sedgwick egy prominens bostoni bíró gyereke volt). 1816-ban mintha az állat vagy a nö- udvarlása idején, a v√legény „boldog karácsonyt” kívánt meny- hosszú ideje egy különleges vény élne.” Az általánosabb asszonyának, és biztos volt abban, hogy ez nem fogja megsér- rituálé id√szaka lett, amelyöntvények különböz√ álla- teni New-England-i jegyesét. Persze Jane Minot vallásos család- nek során a hétköznapi vitokat és óriási rovarokat, ja már évek óta ünnepelte a karácsonyt bostoni otthonukban. selkedés szabályai fenekesdecemberében, házasságuk els√ évében Jane fiútestvére az tül felfordultak. Ez olyan például bogarakat és póko- 1817 alábbiakat írta neki: „Boldogan telt a karácsonyunk” majd hozkat ábrázoltak, de az igazi zátette, hogy „gyerekekkel vacsoráztak.” Három évvel kés√bb id√szak volt, amikor az emkedvenc a csótány volt. Jane Sedgwick nosztalgikus érzésekkel írt testvérének, Louisa berek furcsa dolgokat hagyMinot-nak a „gyümölcskosarakról és szilvapudingról”, melyet tak megtörténni, amelyek régebben fogyasztottak „ezen a szent ünnepen”. Ugyanennek a teljesen ellentétesek voltak levélnek a keretein belül adta át újévi jókívánságait sógorn√A KARÁCSONY jének és gyerekeinek: „Sok Boldog Új Évet kedves Luisa és mindazzal, amit normálisVONZEREJE William, Nektek és gyerekeiteknek egyaránt!” Ez volt az els√ nak tartottak. A karácsony alkalom, amikor a gyerekeket is üdvözölték ünnepi jókívánsá- ma is a pszichológiai hatá– A LUXUSgaikban a Sedgwick család berkein belül. rok – valamifajta bels√ állaFOGYASZTÁS Az els√ ajándékozás a családon belül 1823 januárjában történt, pot irányába történ√ – eltoCathrine Sedgwick postán kapott ajándékot egyik barátn√jét√l (mintegy a barátn√je „szeretetének jeléül”). Az els√, családon lásának az ideje, amelynek helyütt paradoxonra buk- belüli ajándékozás egy évvel kés√bb, a család harmadik gene- során a normális körülmékanunk. A karácsonyi aján- rációján belül történt. Ekkor ifjabb Theodore Sedgwick nyek között egyébként eldékok magától értet√d√en (a legid√sebb Sedgwick fiú, a stockbridge-i családi birtok örö- képzelhetetlen dolgok leköse) két gyereke egy kedves levelet írt édesapjuknak – franmindig is luxuscikknek szá- ciául! –, melyben sajnálatukat és bocsánatukat fejezték ki, hetségesekké válnak. Már mítottak. Ezzel szemben a amiért nem vettek neki ajándékot. láttuk, hogy az agrártársaluxus maga az els√ dolog, Két ünnepi id√szakkal kés√bb, A Sedgwick családon belül 1825-ben dalmakban az évszakok körmelyet a nehéz id√k beáll- találkozunk az els√ kereskedelmi karácsonyi ajándékozással. forgásához kapcsolódott ez Ennek bizonyítékát Cathrine M. Sedgwicknek köszönhetjük, aki tával felad az ember. De az New Yorkban élt Henry és Robert testvéreivel, és nemrégiben a fajta engedékenység. A éremnek volt egy másik oldecember a pihenés, a sokdala is. Mégpedig a fentiekkel ellentétes beállított- sok étel és ital, a fogyasztás, s√t egyenesen a túlfoság, amely miatt sok ember vált a karácsony ünnepi gyasztás ideje volt. Ekkor nem egyszer∫en ettek, hafogyasztásának kiszolgáltatottjává még a gazdaság nem lakmároztak, méghozzá a legkülönlegesebb visszaesése id√szakában is. Az üzletemberek ugyanis ételeket és italokat, nem csupán kenyeret és sört, tisztában voltak azzal, hogy mindenki egész évben hanem „süteményeket és világos sört”. D√zsöltek, várja a karácsonyt, amikor felesleges dolgokat vásá- egészen addig, amíg a téli fagy és az ezzel együtt járol és fogyaszt, még akkor is, ha ezt nem engedheti ró megszokott létezés kényszere ismét be nem állt. meg magának. A New York-i Herald már két évvel koA 19. század második negyedében az amerikaiak rábban, a gazdasági visszaesés id√szakának kezdetén és a nyugat-európaiak többségének az életére már kihasználta ezt. A súlyos gazdasági helyzetet az új- jóval kisebb hatást gyakorolt az évszakok ritmusa, ságíró szemérmesen „a nehéz id√kr√l való szóbeszéd- mint korábban. A városiasodás és a kapitalizmus kinek” becézte. Azt sugallta, hogy e szóbeszéd ellenére szabadította az embereket a mez√gazdaság által megMondjuk ki azt, ami bánt A Times kedvetlen és fád (hiszen a cs√d kicsinál) Áraink alacsonyak lesznek Állandó vev√ink kedvükre vehetnek
E
85
Stephen Nissenbaum
határozott ciklikusság fogságából. A javak hosszabb gyerekeiknek. Vonakodásukat az a beállítottság gy√zid√re és nagyobb mennyiségben álltak rendelkezé- te le, amely szerint a karácsony az az ünnep, amikor sükre. Ez a változás azonban nagyon új volt, s annak fel kell függeszteni a hétköznapi viselkedés szabáaz életformának az emléke, amelyet az évszakok cik- lyait. Így az táplálta és egyben igazolta is a fogyaszlikus viselkedési ritmusa határozott meg, még na- tást szolgáló kereskedelmet. gyon elevenen élt. Éppen emiatt a december végét A termel√k és a keresked√k kihasználták ezt. még mindig a pihenéssel, a d√zsöléssel és a fény- Könyveket, játékokat, ékszereket, finom ruhákat és ∫zéssel szembeni túlzott engedékenységgel kapcsol- édességet, cifra áruk b√séges választékát, luxuscikták össze. Olyasmikkel, amelyek az év többi részé- keket kínáltak mindenkinek. Olyan termékeket, ben egyáltalán nem voltak elérhet√k a számukra. amelyeket egy sz∫k réteg egész évben szívesen váA 19. század eleji Amerisárolt. A karácsonyi ajánjelent√s írói hírnévre tett szert. Cathrine Sedgwick The Newkának azzal is szembe kel- England Tale (New England-i mese) cím∫ m∫ve 1822-ben jelent dék ugyanis luxuscikk volt, lett néznie, hogy egy másik meg. Ekkor már felvállalta azt a szerepet, amellyel megszeret- nem pedig valamiféle prakellentétes er√vel is meg kell tette magát a család többi tagjával, a szeret√ nagynéni szere- tikus szükséglet kielégítéséküzdenie. Ennek nem az év- pét, aki eleven részleteiben tudósította a családi eseményeket, re szolgáló eszköz. Horace különös tekintettel a gyerekek dolgaira (akik imádták √t). Cathszakos ritmushoz, hanem rine sok örömet lelt unokahúgai és unokaöccsei boldoggá té- Greely 1846-os vezércikkészocializációjukhoz volt kö- telében, és ezt nagy szakértelemmel tette. Tanácsért és viga- ben egyenesen úgy fogalze. A jacksoni id√szakban szért is hozzá fordultak a testvérek. mazott, hogy a karácsonyi ugyanis a legtöbb amerikai Az 1820-as években rohamosan tört be a karácsony a családba. ajándék sosem sz∫külhet a kis Kate Sedgwick szülei (Stockbridge-t√l néhány a luxus és a többlet elutasí- 1827-ben „az alapvet√ szükségletek mérföldre, Lenoxban éltek) „episzkopális karácsonyt tartottását tanulta. A többlet és a tak”. Újév napján Stockbridge-ben a család többi tagja meg- kielégítésére”. luxus még azok számára is ajándékozta a gyerekeket, akik „a meglepetéseknek teljes szíA kommercializálódott vükb√l örültek, még ha csekélységek voltak is, boldogságukra meg volt bélyegezve ideokarácsony tehát a fogyaszlógiailag, akik azt megen- leltek az újévi ajándékokban”. Ifjabb Theodore Sedgwick két tásra épül√ gazdasággal tizenéves gyereke ugyanezen a napon New York-i rokonaiknál gedhették volna maguknak. tartózkodott. Édesanyjuk a kapott ajándékokról és pontos kölcsönhatásban bukkant A függetlenségi háború ide- áraikról is beszámolt (ráadásul az ajándékvásárló körút tapasz- fel. A karácsony kommerjén és azt követ√en az ame- talatait is megosztotta): cializálódását az új típusú rikaiakat arra tanították, „Theodore ajándékai [értsd: Theodore harmadik fiának adan- gazdaság tette lehet√vé. ajándékai] […] asztali díszekb√l álltak, melyek összege összehogy a luxusfogyasztást dó A karácsony maga pedig sen 11 dollár. Sokat alkudtam az árból, eredetileg 16 dollárt kérmegvessék. A luxus vétek- tek értük. Cathrine néném [Cathrine Sedgwick] aki velem volt, tovább lendítette a komnek számított, amelyet Eu- még sosem látott szebbet és olcsóbbat. Bárcsak láttad volna, mercializálódás folyamarópa hanyatló arisztokrata hogy mennyire el volt ájulva t√lük! Cathrine néném Theodore- tát. Ekkor jelentek meg nemzeteinek a számlájára nak egy csodálatos drágak√relief kit∫z√t adott, és virágokba annak a tünetei, hogy a puöltöztette Mariát [Theodore lánytestvérét], és Elizabeth néni írtak. Az amerikai köztársa- [Robert felesége] gyönyör∫ ajándékkal lepte meg Mariát és The- ritanizmus helyébe a foságnak jóval mértéktar- odore-t. Egy pénztárcát és kártyatartót magában foglaló aján- gyasztás narcizmusa létóbbnak kellett lennie, dékkombinációt kaptak, mely teljes mértékben megfelelt a kí- pett. (Mostanában már mintha csupán átvészelni vánalmaiknak.” tudjuk, hogy a „fogyasztói Végezetül ugyanebben az évben (1827) Robert Sedgwick és feés prosperálni akart volna. lesége Elizabeth gondosan el√készített szertartást szervezett forradalom” hosszú folyaLuxuscikkeket mégis vásámat volt, amelynek kezderoltak. Ez a kicsiny gesztus viszont majdhogynem tét a történészek az „amerikai forradalom” el√tti bomlasztó politikai cselekménnyé vált, amely koc- id√szakra datálják.) A karácsony a dinamikusan kára tehette a köztársaság jöv√beli egészségét. A fo- kommercializálódó gazdaság „keresleti oldalának” gyasztói kapitalizmus és a polgári erény összefüggé- felpörgetésére szolgált. Ahogy a karácsonyi italosét nem ismerték fel széles körben a 19. század eleji zás a hétköznapok világában tiltott viselkedésforAmerikában. mát szabadított fel, úgy a karácsonyi fogyasztást A fölment√ sereg a karácsony jegyében érkezett. szolgáló reklámok is tabukat döntöttek. A karácsony Annak a jegyében, ami az év egyetlen olyan id√sza- az amerikai társadalomba behatoló fogyasztói beálka volt, amikor az amerikai középosztály tagjai vona- lítottság elfogadhatóvá tételének és igazolásának kodásukat legy√zve fény∫z√ ajándékokat vásároltak eszközévé vált.
86
Szeretetben fogant ajándék
1842-ben viszont ugyanezt a képet használta fel egy albanyi üzlet saját újsághirdetési részében. E kép alatt, mely két oszlponyi helyet foglalt el, a MIKULÁS MINT KOMMERSZ KERESKEDELMI JELKÉP következ√ aláírás állt: „A Mikulás éppen a kéményen ereszkedik lefelé, hogy feltöltse a gyerekek zokniját mindenféle jóval. Korábban sokféle fénykereskedelmi ajándékozás világának gyors és ala- ∫z√ terméket […] vásárolt a Pease nagyáruházban, pos elterjedését a Mikulás alakja segítette el√ a mely az Albany Broadwayn az ötvenes szám alatt Sedgwick- és más amerikai családok körében. A Mi- található.” Három évvel kés√bb ugyanezt a képet kulás már az 1820-as évek közepén felt∫nt mint a ka- használták fel egy cincinnati cukrászda hirdetésében. rácsonyi termékek eladói meg két ifjú gyerekük számára (2 illetve 3 évesek). A szertarUgyanezen a képen alaalkalmazottja. Effajta fel- tásban felt∫ntek a zoknik – és a Mikulás is. 1827 volt egyben használásának els√ példá- az az év is, amikor Clement Cark Moore 1822-es verse New York- pult az az életnagyságú Miját egy New York-i ékszer- i és más amerikai városok újságjaiban megjelent. Meglep√, hogy kulásmodell, amely többeüzlet hirdetésében találtam milyen gyorsan befogadták Sedgwickék ezt a szertartást (és zer gyereket csalogatott be persze abban is biztosak lehetünk, hogy kés√bb gyerekeik azt meg. Ez a hirdetés választé- feltételezték, hogy ez a szertartás mindig is ilyen formában lé- egy philadelphiai bolttulajdonos üzletébe 1841-ben. Az kos strófákban íródott. Ka- tezett!): rácsony estéjén járunk (ab- „Semmi sem tudja fölülmúlni a gyerekek örömét, amikor újév egyik újságban cikk íródott ban az id√ben a boltok még reggelére ébredvén, az els√ napsugarak felt∫nésekor szaladnak err√l a fantasztikus figurázoknijaikat. A Mikulás nagylelk∫ségében bízva éjjel ról, mely sok fiatal sétálót ekkor is, s√t gyakran még megnézni az ágy szélére függesztették harisnyájukat, amely el√érzetük elgyönyörködtetett. karácsony napján is nyitva szerint csordultig lesz mindenféle jóval.” „Sok fiatal olvasónk már tartottak). Az elbeszél√ egy Az elkövetkezend√ karácsonykor ugyanezek a gyerekek (most már 3 illetve 4 évesen) még gondosabban kiválasztott jutalomnyilván hallott róla, vagy vásárló, aki éppen ajándékot készül vásárolni egy n√ ban részesültek, melynek részleteir√l édesanyjuk nagy szere- legalábbis elképzelte a gyetettel ír: ismer√sének: „Sok szép ajándékot kaptak, köztük Lizzy egy mahagóni ágyke- rekek nagylelk∫ pártfogóját retet és egy komódot, egy viaszbabát, melynek szemei kinyíl- a karácsony este folyamán. nak és becsukódnak. A komód, melyet édesapjától kapott, iga- Bizonyára nem remélték, Kit∫z√ket bámulok, zi különlegesség. Több, mint egy négyzetyardnyi, és három fiókja hogy teljes valójában látMegigézett tekintettel, van, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy Lizzy összes játéka és hassák, amint a kéményen És Mikulást látok, ámuló holmija beleférjen. És még díszeinek és érdekességeinek is a keresztül ereszkedik lefelé. szemekkel. hasznát fogja venni a jöv√ben, amikor nagy lány lesz.” S √ tüstént válogatni A következ√ évben (1829) a család massachusettsi birtokát is Barátunk, Parkinson Cheselérte a Mikulás. Stockbridge kis falujában Henry és Jane nut streeti üzletében ponkezdett Sedgwick gyerekei „már hajnalhasadta el√tt ébren voltak, hogy tosan ez a kép fogadott a csecsebecsék közt megnézhessék zoknijukat, hogy hozott-e valamit bele a Mikulás Ahogy karácsony táján – azóta ilyen vidám hangokat egyáltalán nem hallottam t√lük”. minket. A tegnapi nap és ki-ki ajándékot vesz A Mikulás a lenoxi Sedgwickékhez is eljutott ebben az évben. este attrakciója kétség kíÁm Cathrine M. Sedgwick kedvenc unokahúga, Kate szerint ado- vül a Mikulás volt, nem pea polcokat feltúrva mányai kétségbeejt√ek voltak. Kate (ekkor 9 évesen) továbbí- dig az ablakban eddig találtalált, hisz keresett, totta elkeseredettségét nagynénjének: „remélem, a Mikulás báható, leginkább figyelmet Valóban ◊t láttam? csi neked legalább annyi ajándékot hozott, mint nekem, hiszen érdeml√ bonbonok.” Káprázat volt csupán Egy másik helyi újság is felvillantotta a képet, meAz, hogy választ találjon lyet a következ√képpen kommentált: „A keze telisEz Önnek a talány. tele voltak játékokkal, miközben arcán széles moA Mikulás alakja az 1840-es évek folyamán vált általá- soly ült – miképpen a gyerekeket szeret√ szül√k is nos kereskedelmi jelképpé. Figuráját bizonyos boltok- viselkednek a szent ünnepen.” Igazság szerint annyiban a keresked√k a gyerekek figyelmének felkeltésé- ra életszer∫nek t∫nt, hogy „miután az ifjú meglátta re használták fel. A Mikulás ekkor még alig húsz éve √t, soha többet nem fogja apukáját vagy anyukáját t∫nt fel, és a nemzet meghatározó alakjává csupán ti- vádolni azzal, hogy √k töltik meg zokniját. A Mikulás zenöt éve lett. Az els√ széles körben megismert Miku- képe örökre, kitörölhetetlenül fog az emlékezetüklás-kép 1841-ben egy New York-i napilapban jelent meg. ben megmaradni.” MIKULÁS ÉS A FOGYASZTÁS MISZTIFIKÁLÁSA
A
87
Stephen Nissenbaum
történelmen kívül álló formájában elhitték, hogy a Mikulás valóságos. Ebben a formában viszont pont a feln√tteknek kellett hinniük benne. Amennyiben a Mikulás alakja az újdonság erejével hatott az 1820-as és 1830-as években, akkor a vepu vagy anyu megvádolása azzal, hogy √k töltöt- le kapcsolatos rituálé domesztikált jellege is – mely ték meg a zoknikat! Úgy t∫nik, hogy mindig is nehéz során az amerikai háztartások túlnyomó részébe bevolt elhitetni a gyerekekkel, hogy tényleg a Mikulás nyomult – új volt. A domesztikáció ideológiája a csahozta az ajándékokat. Ami itt nagyon fontos, az az, ládi élet középpontjába helyezte a gyerekeket. A csahogy akkor, mint manapság is, fontosnak találták, lád funkciója inkább érzelemkielégít√ jellegében hogy elhitessék ezt a gyerejlett, mintsem a gazdasáén csak négyet kaptam.” (Kate négy ajándéka közé egy kétkörekekkel. Miért kellett ezt tetes „szép barna zsebkönyv” tartozott, melyet édesanyjától ka- gi termelésben. Bizonyos oly er√sen bizonygatni? pott, édesapjától pedig 68 centet.) értelemben a domesztikált Miért kellett a szül√knek 1830-at követ√en nem igazán fontos évr√l évre számba vennünk karácsony az új ideológia bebizonyítaniuk, hogy a a Sedgwick család karácsonyi ünnepeit. Elég csupán azt mon- egyfajta kifejez√dése volt – danunk, hogy a következ√ fél évszázad során adott és kapott Mikulás alakja valóságos ajándékok száma és min√sége egyre inkább n√tt. És miközben a családiasság ünneplése. volt, és miért kellett leta- az ajándékok egyre extravagánsabbakká váltak, a velük kap- De ennek az ellentéte is gadni, hogy az ajándékok csolatos elvárások is növekedtek. Ezekkel párhuzamosan egy- igaz volt: az új családi karáigazából a szül√kt√l szár- re több csalódás és probléma is felvet√dött. Csakugyan, az egyik csony el√segítette az ideoa másik Sedgwick-családban az 1825 és 1835 közötti tízéves maznak? A válasz ezekre a vagy lógia megteremtését. Az id√szakban látszólag a mai karácsonyi vásárló összes problékérdésekre abban rejlik, mája felt∫nik. Van egy levél, mely hét különböz√ problémát vet 1820-as és 1830-as évek sohogy a Mikulás (saját, korai fel. A levelet Cathrine Sedgwick írta 1830-ban az ajándékok mel- rán a karácsonyi ajándékommercializálódása elle- lé, melyeket a lenoxi családtagoknak küldött el. A problémák kozás a családi intimitás nére) rendelkezett azzal a felt∫nési sorrendjét figyelembe véve, megszámozva tüntettem √szinte érzelemkifejez√ jelfel azokat. 1. Nem ezt kértem. „Joseph barátod elnézte a zenét, különleges képességgel, amit nekem vett… Remélem a hibát id√ben ki fogja tudni javí- legét segítette el√ a pénzzel hogy elpalástolja ajándé- tani…” 2. Megérkezett id√ben? „Értesítsetek, amennyiben és az üzlettel kapcsolatos megérkezett Albany merinógyapjúja.” 3. Nehogy el√bb kinyis- dolgokkal szemben, talán kainak árucikk jellegét. A 19. század második ne- sátok! „Remélem, nem nyitjátok ki 1831 el√tt az újévi ajándé- jóval er√sebben, mint ma4. Valószín∫leg már megvan neki. „Nelson, tudom, gyedében sok amerikai író, kotokat.” napság. hogy Charlie imádja, de félek, hogy már megvan neki a könyv. szerkeszt√ és hirdet√ állí- Ha így van, akkor kérlek értesíts, és a könyvet küldd el a StockA karácsonyi ajándékoktotta, s√t, hitte, hogy a bridge-i könyvtárnak.” 5. Kimondott bocsánatkérés a konven- ra háruló teher igen súlyos Mikulás a régimódi kará- cionális ajándékok miatt. „Egy nyakkend√t vettem az édesapád- volt, hiszen azokat tömegcsonyt reprezentálja. Azt a nak, hiszen tudom, hogy szereti a fekete nyakkend√ket, f√leg az piaci árucikként állították els√ osztályú min√ség∫t. Édesanyádnak nem is lehetett volna régi szertartást, amely lé- jobbat venni, mint egy kézimunkakosarat, hiszen √ a szerény- el√ és hirdették. A karácsonyegében a történelmen és ség megtestesít√je, egy igazi darázskirályné.” 6. Vigyázz, ami- nyi ajándékok által el√hía kereskedelmi piacon kívül kor kinyitod! „Óvatosan kell kinyitnod a kosarat, nehogy el- vott személyes érzelmek atálló hagyományt képviseli. törjön a cukorból készült játék. Az alján van még egy kis édesség tól a folyamattól függtek, S-t√l neked és Charlie-nak.” És a 7. Mit kell ezzel csinálni? Most már tudjuk, hogy „A szépséges játékot, amelyet E. nagynéni küldött Neked és amely ezeket az ajándékoez leginkább mítosz volt. kat ugyanabba a kereskeA Mikulás alakját a 19. század elején találták fel. delmi összefüggésbe helyezte, amelyet az ajándékA Mikulás ráadásul korábban Hollandiában is fel- csere meghaladni látszott. Mindezek eredménye a t∫nt, abban az országban, amely már er√sen kom- modern világ egyik alapvet√ bels√ ellentmondása: a mercializálódott és prosperáló gazdasággal rendel- piaci árucikkek intenzív, személyes mély érzelmeket kezett. Ezzel szemben azok, akik az 1820-as évekt√l hivatottak el√hozni. kezdve magukévá tették a Mikulás-szertartást, szeEzért nem meglep√, hogy a 19. századi amerikaiak rettek volna hinni annak √si jellegében, valamint számára, akik elkezdték ünnepelni a családi karáabban, hogyha a háztartásukba kerül, akkor egyfaj- csonyt, sokkal inkább szükségletükké vált az ünneta autentikus, √si és változatlan holland tradíciót pi ajándékozás mélyebb és autentikusabb mivoltávisznek tovább. Ezt olvashatták évr√l évre az újsá- ban hinni, mintsem a piacgazdaság m∫ködési gokban. Nagy részük azonban persze tisztában volt elveiben. A karácsonyi ajándékok kereskedelmi gyöa Mikulás személyének valótlan mivoltával, mégis a kereit el kellett homályosítani. A MIKULÁS MINT KERESKEDELEMELLENES JELKÉP
A
88
Szeretetben fogant ajándék
Néhány ajándék esetében, mint például az aján- emelte ki az ajándékot a maga kereskedelmi valósádékkönyvek vagy a bibliák, külön módszert dolgoztak gából. Kicsit divatosabban szólva azt mondhatjuk: a ki ennek elérésére. Más ajándékokhoz pedig a külön- Mikulás a fogyasztást „misztifikálta”. leges csomagolási technika volt a módszer. Az egyik Ugyanakkor az el√állítást és a forgalmazást is miszújság az ókori történelmet hívta segítségül. Ebben tifikálta. A Mikulással kapcsolatos egyik legnagyobb „görög és római gyerekeket” említett, akik „drága aján- misztérium abban a képességében állt, hogy a világ dékokat” kaptak szüleikt√l. Ezáltal tehát a fény∫z√ összes gyermekének adott ajándékot. Minden egyes kereskedelmi ajándékok már nem modern találmá- ajándékát maga készítette, tehát √ volt az ajándékok nyok voltak, hanem √si tradíció alapozta meg azokat. gyártója. Természetesen ◊ volt a terjeszt√ is egyben, Ezt a fajta megnyugtatást legjobban a Mikulás minden egyes házba ◊ vitte el az ajándékokat. Az els√ tudta közvetíteni. ◊ még szkeptikus kérdés, melyet a Charlie-nak, rendesen meg kell vizsgálnod. Az alakzatokat a hehatékonyabb tudott lenni, lyükre kell illeszteni a könyvben található ábra alapján…” gyerekek a Mikulással kapmert a történelmen kívül Világos, hogy viszonylag rövid id√ alatt nagyon sok minden meg- csolatban kérdeztek, erre álló volt. A szül√k szemszö- változott. Az egyik alapvet√ változás gazdasági jelleg∫ volt. Ne- vonatkozott. Hogyan képes géb√l pedig a Mikulás egy- hezen lett volna elképzelhet√ ez az átalakulási folyamat néhány egymaga minden egyes ajánévtizeddel korábban, hiszen az Egyesült Államokban akkor még szer s mindenkorra rövidre nem lehetett kereskedelmi gyerekjátékokat vásárolni. A másik dékot házhoz vinni? A kérzárta az ajándékok szárma- alapvet√ változás pszichológiai jelleg∫ volt. Az biztos, hogy a désre adható válasz, miszezására vonatkozó gyerekes Sedgwick gyerekeket mindig is szerették, de az 1820-as évekig rint tényleg ◊ maga viszi ki kérdéseket. Mondhatni a karácsonykor sem kényeztették el √ket (és valószín∫leg más- mindenhova, viszont maguksem). Cathrine Sedgwick hosszasan kifejtette az 1820-as Mikulás itt olyan antikeres- kor tól a szül√kt√l származik. évekt√l divatos eljárásmódokhoz való ambivalens viszonyát. kedelmi ikonná lett, ame- Ezért írta le az 1833-as ajándékokat mint „haszontalan dolgoA Mikulás ajándékai egylyet kereskedelmi célokra kat”, „néhány szolid árucikket kivéve, például Ell eserny√jét t√l egyig kézzel készültek. használtak fel. S√t azt is és a történelemr√l szóló könyveit”. A játékbaba tönkremene- Clement Clarke Moore Megjött a Mikulás cím∫ versémondhatnánk, hogy ponto- tével kapcsolatos szentbeszéde is err√l szólt. A Sedgwick család története önmagában elég provokatívnak tesan azért válhatott antike- kinthet√. ◊k egyetlen család csupán, méghozzá a gazdagabbak ben egyáltalán nem írt arreskedelmi szimbólummá, közül való. A Sedwick család kollektív tapasztalatai tökélete- ról, hogy miképpen készíti mert hatékony kereskedel- sen tükrözik azt a mintát, amely a városi újságok hirdetéseinek el a Mikulás az ajándékokat, mi szimbólumnak bizo- adataiból ill. a könyvkereskedelem történetéb√l olvasható ki. de a vers környezetében tacsalád vizsgált kulcsid√szaka az 1820-as évek, különösen az lálható illusztrációk sem nyult. A két egymásnak A1825 és 1829 közti id√szak. Az évtized elején a karácsony legfelellentmondó szerep egy- jebb vidám, részben közösségi vacsora volt, melyen a gyerekek mesélnek err√l semmit. Kémással kompatibilis volt, is részt vehettek. Az efféle vigadozás a vidéki Ballard-család né- s√bb viszont, az 1860-as más szóval ugyanazon hány évvel korábbi összejöveteleire emlékeztet. Az évtized vé- évekt√l kezdve a „Megjött a érem két oldaláról beszé- gén a tipikus sedgwicki karácsony bonyolult rituálékat vont Mikulás” illusztrált kiadásai maga után, melyeknek központi elemük a család gyerekeinek lünk. A kereskedelmi és a b√kez∫ megajándékozása volt. Ezek a rituálék a fogyasztás vi- is meg jelentek. Ezek közül nem kereskedelmi Mikulás lágának részei voltak. Annak a világnak, amely mind ez ideáig az egyik „A Mikulás m∫heszerepei is az új típusú, „há- nem létezett, és rendkívüli sebességgel hódította meg az ame- lye” címmel tartalmazott ziasított” karácsonyhoz tar- rikai piacot. Egy 1825-ös, a Sedgwickék karácsonyával kapcso- képeket, mely egy házi m∫latosan írott levelet olvasva az az érzésünk lehet, mintha azt helyt és régimódi kéziszertoztak. manapság írták volna. számokat ábrázolt. Bár ebA háziasított Mikulás többféle módon funkcionált. Egyrészt a régi holland ben az id√szakban tet√zött az ipari forradalom, az minta alapján m∫ködött. A másik minta a karácso- illusztráció mégsem tartalmazott gépeket. Röviden, a Mikulás kibékítette az ellentéteket. nyi szertartás ókor óta változatlan jellege, mely szimbolikus kapcsolatot mutatott az el nem keres- Egyedivé tette a tömegtermelést. Személyes viszonyt tartott fent a hatalmas piaci tömeggel – ügyfélköre kedelmiesedett népi kultúrával. Rendkívül fontosnak bizonyultak a Mikulás körüli végül is majdhogynem univerzális volt. Mindezt azonszertartások részletei. El√ször is az ajándékok a Miku- ban nem a profit célja motiválta. A Mikulás különlástól származtak, nem pedig a szül√kt√l, és ezért nem böz√ szerepek sorát egyesítette magában. A feln√tis a boltokból. A Mikulás varázslatosan közvetített teknek a tömeges árutermelés modern korában egy gyerek és szül√ között, más szóval a vásárló és az egészen sosem létezett világ erkölcsi szellemét hozajándékot megkapó között. A gyerekek és valószín∫- ta magával. Ez az elt∫n√félben lév√ világ a háztartáleg a szül√k szemében is az ◊ jelenlétének ténye si gazdaság világa volt.
89
