Szentes Árnyai Első Fejezet: Szeged Rózsája 2060. szeptember 25., szombat, 23:32; Szeged Nem könnyű elszökni a Triádok elől, különösen a Tüzes Ló Éve ölelő karjaiból nehéz szabadulni. Ezt Lótuszvirágnak sikerült megtennie. Elérte azt, amit akart a triád égisze alatt, aztán megpattant. Nyolc éve érkezett Kínából tökélyre fejlesztett harci képességekkel. Sohasem kérdőjelezte meg a felettesei utasítását, de egyszer csak besokallt. Nem bérgyilkosnak szegődött a bűnbandához, mivel ő mindig is árnyvadásznak tartotta magát. Gyűlölte Szegedet, pontosabban Asteropolist; ez lett a város hivatalos neve 2049-től, mivel leginkább egy tizenkét ágú csillagra hasonlít. A tong főnök küldte le Pestről, hogy erősítse meg az itteni érdekeltségeit. Valamint, ha az szükséges lesz, az ellenfeleket gyengítse meg, ha kell, likvidálja őket. A páncélozott hosszú kabátja két hónaljtokjában egy-egy kapcsolt Colt Manhunter pihent, mivel Lótuszvirág úgy tartotta, hogy egy lány nem lehet elég óvatos, különösen a mai világban nem. A két Colt nem mostani darab volt, de mióta Szegeden tartózkodott, megbízott a két fegyver szavatosságában és tűzerejében. Már többször húzták már ki kellemetlen helyzetekből. Ork volt, ez első pillantásra látszott, de humán szemmel is csinos volt meta típusa ellenére. Tetejébe nem volt benne egyáltalán idegen anyag sem. Semmiféle kibervert nem rakatott magába, mivel belső mágiával rendelkezett. Igaz, ő nem dobált tűzlabdákat és nem fagyasztotta meg senkinek a vérét; az ő ereje más honnan táplálkozott. Adeptus volt. Villámgyors reflexekkel és tökéletesebben kezelte a két pisztolyt a mágikus erejével, mint mások bármiféle beültetéssel. Jól ismerte a szegedi árnyakat, és talán egykori társai itt keresték a legkevésbé, pedig a Tüzes Ló Éve Asteropolisban is nagy befolyással bírt. Éppen a nekik végzett dolgok miatt kellett elhagynia Szegedet, és most egy kis segítségre volt szüksége. A Kovácsok Fertálya városrész felé tartott, ahol a Pattantyús nevű fegyverkereskedés volt található. A fegyverkereskedő tartozott Lótuszvirágnak, mivel korábban megmentette a fickót néhány részeg Lobogótól. Bekanyarodott a városrészbe, mikor megszólalt a kézi telefonja. Felvette. – Találkoznunk kellene… – csak ennyit mondott a hang a készülékbe, és a lány tudta, gáz van. Persze lehetett csapda is, de az ösztönei azt súgták, hogy nem az. Óvatosan közelítette meg a boltot és feltette a foncsorozott napszemüvegét, mely kapcsolatban állt a fegyverekkel. Így képes volt még pontosabban eltalálni a kiválasztott célpontot. Halkan lépett be a hátsó ajtón az üzletbe, a riasztót gyorsan kikapcsolta az Arita által megadott kóddal. A Coltokat már kibiztosította és nagy erejű robbanófejes lőszerrel tárazott be. Kiélesítette a hallását és meghallotta, hogy az üzlet elejéből hangok szűrődnek ki. Hallgatózni kezdett. – Mikor jön már? – a beszéd türelmetlen volt és némi félelem is vegyült bele. – Percek kérdése – válaszolta egy másik, hasonlóan türelmetlenül.
1
Az ork adeptus egyik hangot sem ismerte fel, tehát nem olyanok, akikkel már találkozott. – Félnek. Helyes – gondolta Lótuszvirág és megpróbálta meghatározni a helyzetüket a boltban. Kezdők, ez egyértelmű. Még annyi eszük sem volt, hogy a hátsó bejárathoz egy őrt állítsanak. Pofonegyszerű lesz. Mágiával felerősített érzékei segítségével be tudta tájolni őket és szinte vakon csapott le rájuk, de a különleges képességei a segítségére voltak. Mindösszesen két-két lőszert eresztett ki a Coltokból, a kínai bandatagok holtan estek össze a Pattantyús padlóján. – Arita! – kiáltotta a lány a tulaj nevét, de választ nem kapott. Körbenézett, hogy nincs-e valaki, aki lesből támadna rá, de a bolt padlóján csak az egyik megkötözött törp technikust találta. – Mi történt? – kérdezte Lótuszvirág. – Hirtelen leptek meg, még a riasztót sem tudtam bekapcsolni – válaszolta a férfi. – Ez volt a szerencséd, különben végezetek volna veled. Lehet, hogy kezdők voltak, de ahogy elnéztem, a rutint erőszakkal próbálták ellensúlyozni – ezzel a törp is egyetértett. – Arita már keresett. Mondta, ha elkerülnétek egymást, akkor ezt adjam oda – ezzel egy adatchipet vett elő a farzsebéből. Remélem, nem sérült meg, mert pont akkor támadtak rám, mikor vele beszéltem. Lótuszvirág odalépett a tridifonhoz és behelyezte a lejátszóba a chipet. Egy nagyon rövid üzenetet talált rajta. „Lótuszvirág! Keres a Tüzes Ló, de tudok egy vadászatot, amivel el tudsz tűnni egy pár hónapra a városból. Legyél pontban éjjel egykor a MH5 második kilométer kövénél. A meló: Fegyvereket kellene becsempészni az országba. Mr. Johnson húszezret ígért fejenként, és búvóhelyet is találhatsz Szentesen, vagy máshol. Arita” – Ezt érdemes lesz megpróbálni – gondolta az ork adeptus. – Arita még nem vágott át, legalábbis szándékosan még nem. Bár elég veszélyes lesz, mivel a közeli mocsárban van néhány parakrokodil. Rühellem őket. 2060. szeptember 26., vasárnap, 0:21; Szentes Az ütött-kopott Gaz-Willy terepjáró kényelmesen fordult be a Kossuth utcára, miközben az őszi eső halkan szemerkélt a sötét városra. Árnyacska leállt a kocsival a zsinagóga előtt. Az épület több mint félévszázada ugyanazokat a funkciókat látta el a város életében, mióta a múlt század utolsó évtizedében felújították. Zsidó szentély, könyvtár és mátrixpont. Árnyacska kiszállt a humán méretűre tervezett gépjárműből és összébb húzta magán a páncélkabátot, mely most is jó szolgálatot tett, hiszen a szeptember végi szemerkélő eső már ott hordozta magában a tél leheletét; érezni lehetett benne a maró hideget. Árnyacska tudta, hogy ez egy fontos este, ezért nem akarta lekésni a találkozót, amit a Szentes-tó városhoz közelebbi részéhez szervezett Izomagy, a Nádvágók vezetője. Mindenképpen meg akart arról bizonyosodni, hogy nem lesz semmi gond, és nem szerette volna, ha a Nagy Testvér kiszúrja őket. Ezért is jött először ide a könyvtárhoz. Fellépett a járdára, majd gyors, de nem sietős léptekkel megkerülte az épületet. Állhatott volna az épület mögötti parkolóba is, de Árnyacska attól félt, hogy valami baja lesz a terepjárónak. Neki pedig ma este mindenképpen szüksége volt a járműre. Szentesért Tár-
2
sulás rendfenntartói jobban ellenőrizték a főutcát, mint a mellékutcákat. Mivel a sötét helyeken előszeretettel, mint a mellékutcák, kibelezték a járműveket a bandák, és motor nélkül a terepjáró nem megy. A biztonság kedvéért először körbenézett, mielőtt benyomta volna a templom pinceablakát, és bebújt rajta. Számára ez rutin volt, számtalan esetben tört már be a könyvtárba, hogy fellépjen a Mátrixra és elintézze egy-két ügyét. Itt legálisan használta a mátrixot, és nem az illegálisan felállított csatlakozójáról, amit a Vajda-telepi lakásában volt. Az igazgatói irodából végezte folyamatosan a dolgait és még idáig egyetlen egyszer sem kapták el. Maga is csodálkozott rajta. Éppen ezért a lehető leggyorsabban végzett a műhold kikapcsolásával, hogy ne lásson semmit, mikor a Szentes-tó fölé ér. Az erősen módosított CMT Avatar megint csak jó szolgálatot tett, nem hiába fizetett érte egy kisebb vagyont. Tizenöt perccel később leállította a tóparton a terepjárót Árnyacska, és felpillantott az égre. Tudta, hogy a műholdak odafent köröznek, de ebben az órában Szentes „láthatatlanná” válik a számukra. Az órájára pillantott – még húsz perc a találkozóig. Kényelmesen hátradőlt, a rozoga ülés pedig hangos nyöszörgéssel vette tudomásul, hogy a nő megváltoztatta a testhelyzetét. Árnyacska körbepillantott a nádasban. Nem sok minden mozdult ezen a késő órán. Ahelyett, hogy otthon aludnék. Egy nagyzási hóbortban szenvedő trollnak segítek – gondolta. Lelki szemei előtt minden harsány zöldbe borult, és kellemes langy meleg nyárrá változott a táj. Egy sok évvel ezelőtti nyári emlék idéződött fel benne; kiszökött a házukból szülei határozott tiltása ellenére, hogy találkozzon azzal a magas, jóképű sráccal. Azzal a céges disznóval! Pedig teljesen bele volt habarodva tizenhat évesen. Ám csak utána jött rá, hogy minden férfi – különösen a cégesek – egy mocskos disznó. Egy perverz disznó. Csak azért csábított el, mert kíváncsi volt… Hogy a törp lányok mennyire „bozontosak”. Persze miután lefeküdt vele, a srác dobta, arra hivatkozva, hogy nagy köztük a társadalmi különbség, csak azért, mert egy kicsit barnább a bőre, mint a magyar lányoknak általában. Hogyan is gondolhatta, hogy együtt marad vele. A szüleinek persze nem szólt egy szó sem, szíjat hasítottak volna a hátából. Árnyacskát az óra sípolása ébresztette fel az álmodozásból. Idő van! – gondolta és leellenőrizte, hogy a Ceska vz/120-as pisztolya töltve van-e. Az ember ugyebár sohasem tudhatja, mibe szaladhat bele egy ilyen találkozó alkalmával. Mindig készen áll a vadászatra. Kiszállt a kocsiból és elindult a megbeszélt hely felé. – Na, megjött a feles tesó is! – mondta a jelenlévők közül az egyetlen ork, utánozva vígjátéki stílusban a lány nemzetiségét. – Fogd be, bunkó! – vetette oda a lány a fickónak. – Na, ha már ilyen családiasan összejöttünk, akkor rátérhetnénk az üzletre – mondta Izomagy, a csapat egyetlen troll tagja. – A Társulat kezd egy kicsit messzire menni. Két napja megerősítették a járőrszolgálataikat a mocsárban és a környékén. Így bajosan hozzuk be a cuccokat. – Mi lenne a dolgunk? – kérdezte Árnyacska. – Nem kertelek. Át kellene hozni egy szállítmányt a szegedi határon – mondta a troll, miközben az egyik agyarának ezüst tokját piszkálta.
3
– Nehogy azt hidd! – vágta rá a nő. – Hogy bennünket lőjenek le a határvadászok, mint valami gumikacsát. Az egyébként is ennek a beképzelt majomnak a reszortja, hogy gumikacsa legyen! – bökött az orkra. – Téged elsősorban elektronikai szakértőként, illetve Mátrix fedezetként használnánk – nyugtatta a troll a törpöt. – Miféle Mátrix? Örülhetünk, ha van kapcsolat a rendszerrel, főleg itt a semmi közepén! Nem kell a púder, Izomagy! Mi a VALÓDI oka, hogy kellünk ehhez a melóhoz? – szegezte neki a kérdést paprikás hangnemben a lány. – EZ a valódi ok – mondta a troll megőrizve a hidegvérét. – Úgy tűnik, rászolgáltál a hírnevedre; tényleg nagyszájú vagy. A törpe még mindig nem hitt neki. – Mennyiért? – kérdezte az ork, aki Pléhpofa névre hallgatott egy eléggé nyilvánvaló beültetés miatt. A kérdés végül Árnyacska érdeklődését is felkeltette, és a gyanakvását némileg elaltatta. – Húszezer, plusz a jutalék – bólintott a troll. Húszezer nujen – gondolta a lány. Azzal egy jó ideig kihúzhatják. Bár az afancokkal teli mocsárban mászkálni így szeptember végén még nem biztonságos. Akkor is, húszezer nujen! Persze azért egy újabb kérdés fogalmazódott meg benne. – Csak azt nem tudom, miféle Mátrixtámogatás kell odakint a mocsárba? – Mint mondtam, – folytatta a troll – elektronikai szakértőként van rád szükségünk, és te egy másik helyen leszel becsatlakozva. Segítened kell a Társulat elleni vadászatban… – mondta sokat sejtetően. 2060. szeptember 26, vasárnap, 0:42; Szentes közelében – Ott vagyunk már? – kérdezte Pléhpofa és a kirgiz gyártmányú Aros Predatorát tárazta immáron hetedjére. Árnyacskában elszakadt valami és elveszítette a hidegvérét, pedig ez igen ritka eset volt, de az ork már az agyára ment. Keményen a terepjáró fékébe taposott, majd hátraperdült az ülésen és keményen a férfi szemébe nézett. – Ha még egyszer megkérdezed, te majom, esküszöm mindenre, ami szent; azt a kevés agyvelődet úgy kell majd lekaparnom a hátsószélvédőről! Megértetted?! – sziszegte, mire az ork némám bólintott. Árnyacska ismét elhelyezkedett a Gaz-Willy kormánya mögött – immáron sokkalta nyugodtabb lelkiállapotban –, és gázt adva tovább indult az erősen elhanyagolt nagymágocsi úton. Ezt a terepjárót még az Euró háborúk idején szerezte Árnyacska édesapja. Ő úgy mondta, „újítottam”. Jó negyedórányi zötykölődés után leállította a terepjárót és kérdőn nézett az anyósülésen helyet foglaló Izomagyra a félhomályban, de nem tudta kifürkészni a troll gondolatait. Ekkor állt meg mögöttünk egy viseltes, módosított Honda Accord szedán. – Gyerünk! – szólalt meg Izomagy, ezzel kiszállt a terepjáróból. Majd követték egy romos épülethez, amely a nádas szélén állt. A troll nem gondolkodott sokat, belökte az épület fából készült rozoga ajtaját és elkurjantotta magát. – Sellő! Itt vagyunk! Odabent szinte teljes sötétség volt, így Pléhpofa, a csapat egyetlen ork tagja is alig látott valamit, viszont a másik két bandatag nem zavartatta magát, mert a látási viszonyok ellenére sem vették le a napszemüvegeiket.
4
– Nagy marha vagy, Izomagy! – jegyezte meg egy nyugodt hang mögöttük. A vékony alak eltakarta a bejáratot. Egy emberként pördültek meg a vadászok a betonpadlójú kocsiszínben. A vékonyan beszűrődő fényben nem látszott nála fegyver, de Árnyacska biztosra vette, hogy a csempész is fel van fegyverezve. Mégpedig rendesen. – Te is! Kis híján lelőttelek. Ráijesztesz öt jól képzett vadászra, ez szerintem túlmegy a józan ész határán. Indulhatunk? – Persze. Előbb bemutatom a mai vadászat hetedik tagját, – ezzel egy valamivel vaskosabb alak, ám Sellőhöz hasonló, szálkás nő vált láthatóvá, aki egy ork volt – ő Lótuszvirág, az én segítségem. Árnyacska hallotta, hogy Sellő babonás, és most már saját maga is megtapasztalta. Ha vadászni indul, azt hét emberrel teszi, nem többel és nem kevesebbel. Az épület mögötti nádasban ott ringott egy módosított Zemlya-Poltava Kardforgató motorcsónak. A tetején lévő forgóágyú jól látható volt, és valószínű, hogy a motorját is megpiszkálták a jobb teljesítmény érdekében. Ahogy sétáltak a sötét tóparton, a törp dekás kiszúrta, hogy Pléhpofa erősen bámulja Lótuszvirágot, pontosabban annak hátsó felét. – Figyeld! Mindjárt árnyékra vetődik – bökte meg a mellette sétáló humán sámánt a dekás. Hirtelen odaugrott Pléhpofa a kínai ork lány mellé és így szólt. – Mi lenne, ha vadászat után tartanánk egy külön bulit, csak mi ketten! – ezzel belemarkolt a lány formás fenekébe. Az adeptus reakciója szinte láthatatlan volt, csak a végeredmény lett egyértelmű. A következő egy tizedmásodperc leforgása alatt a lány kezében megjelent egy viharvert Colt Manhunter és a másik ork alsó állkapcsához szorította azt. – Meg ne próbáld még egyszer! – sziszegte némi akcentussal. Árnyacska hangosan felnevetett. – Egy éjjel ketten is melegebb éghajlatra küldik! – ekkor a kínai lány észrevétlenül rákacsintott a törpre. Árnyacska nem értette, vagy nem akarta félreérteni a mozdulatot. – Beszállás! Árnyacska, ez rád duplán vonatkozik – mutatott Izomagy a műszerfalon lévő dekk csatlakozóra, majd bekapott egy fehér pirulát és kényelmesen elhelyezkedett a motorcsónak hátsó részében található padon. – Látom, lecseréled a Nissant – bökött a troll a Kardforgatóra. – Ja. Ehhez könnyebb alkatrészt szerezni, plusz sokkal csendesebb. A „dicsőséges” orosz hadsereg által itt hagyott roncsok szolgáltatják cseréhez az alapot – bólintott a tünde csempész és beindította az Euroháborúból itt maradt járművet, mely motorja azonnal életre kelt. 2060. szeptember 26., vasárnap, 1:53; Magyar határ közelében, valahol a mocsárban a magyarországi oldalon Ahogy Turánia határához értek, Sellő lekapcsolta a Kardforgató motorcsónak robbanómotoros meghajtását és elindította az elektromosat. – Árnyacska, nézz szét odafent, mivel nem minden jelet veszek azonnal a szenzorokkal. A törp nő már száguldott is az információs szupersztrádán, egészen a legközelebbi műholdig, melybe bedekázott, pontosabban abba, melyet másfél órája kapcsolt le. Veszélyes volt, de a céges dekások átverése volt a specialitása, és mellesleg ez éltette igazán. A sze-
5
mei lettek a műhold érzékelői, így ötven kilométeres körzetben tudta, mi történik. – Két kilométerre egy hajót látok. Hatan vannak benne, az egyik nagy valószínűséggel mágiahasználó, tippem szerint teljes értékű sámán, a fétisei alapján. – Nem lenne hátrány, – fordult a troll a varázslóhoz – ha beizzítanád a mágikus képességeidet. Ezzel a sámán halk kántálásba kezdett, majd elmondott egy varázslatot és a kezében lévő színes kavicsok mattá váltak. Bár a dekás lány csak részlegesen érzékelte a környezetét, mivel még mindig a Mátrixba volt becsatlakozva és nem igazán értett a mágiához, de tudta, hogy Szalma kezében lévő kövek mágikus fókuszok voltak, melyek a sámán varázslatát volt hivatott erősíteni. Így Árnyacska csak reménykedett benne, hogy megfelelő mágikus háttértámogatást hoztak Szalma személyében, és hogy elég erős lesz a varázslat, melyet elmondott. Ahogy elsiklott a motorcsónak a turániai határőrség hajója mellett, úgy tűnt, hogy a válasz a fel sem tett kérdésre, igen. A törp megkönnyebbült és néhány perc múlva kiszállt a műholdból, majd átsuhant egy másikba, hogy továbbra is szemmel tudja tartani a területet. Az út hátralévő része majdhogynem unalmasan telt, még akkor is, mikor másodszor áthaladtak a turániai határon a „szegedi oldalon”. Majd Szeged mellett elkanyarodtak dél felé, hogy eljussanak az egykori magyar-jugoszláv határig – ügyelve arra, hogy a Sztrádáról lehetőleg senki se lássa meg őket. Mivel nem szerették volna, hogy néhány szolgálatban lévő részeg Sztrádaőr; akik a Lobogóknak nevezik magukat, elkezdenek rájuk lövöldözni és ezzel lehetetlenné teszik a ma éjszakai vadászatot. Árnyacska lenézett erre a Sztrádára, monumentális építményre a műhold érzékelői segítségével, mely az egész ország különböző részeit összekötötte, vagy legalábbis az ország azon területeit, melyek még a Társasági Tanácshoz tartoztak. Magát az autópályát valamikor a negyvenes évek közepe tájékán kezdték építeni, de mostanra csak karbantartogatják. Ez meg is látszott rajta. – Szerencsére, vízi úton megyünk. Egyébként a Lobogókkal kellene szembeszállnunk, és nem a határőrökkel – gondolta Árnyacska. – Bár lehet, hogy jobban járnánk egy csapat alkoholista „szelíd motorossal” – gyorsan elhessegette a baljós gondolatait és a munkájára kezdett összpontosítani. A nádasban elrejtve egy kisebb halászkalyibában történt meg az üzletkötés. Izomagy fizetett, és a ládákat elkezdték bepakolni a motorcsónak csomagterébe, majd visszaindultak. Simán átcsúsztak a szegedi turániai határon. – Túl simán megy ez a vadászat – morogta Pléhpofa az orra alatt. *** – Készüljetek! – szólt hátra Sellő. – Még egy határátkelés és megérkezünk a búvóhelyre. – Valami kilökött a rendszerből! – kiáltott fel Árnyacska, majd elveszítette a sokktól az eszméletét. Egy nagy méretű motorcsónak jelent meg a Kardforgató előtt, és az orrba szerelt gépágyújából tüzet nyitott az árnyvadászok járművére. A kaszniról lepattogtak a lövedékek, de a hajó közvetlen víz feletti gyenge páncélzata átengedte az ellenséges tüzet és a hajó gyorsan kezdett süllyedni a folyóban.
6
– Kikormányozom a partra a dereglyét! – kiáltott a tünde, miközben az orrba rejtett nagy kaliberű géppuskával viszonozni kezdte a tüzet. A következő pillanatban elemi erővel csapódott valami az egyébként is sérült motorcsónakba. Árnyacska magához tért. – Ez egy rakéta volt, vagy valaki varázslatot használ! – kiáltotta a tünde csempész. Majd egy robbanás rázta meg a járművet, és ahogy a Kardforgató nagy sebességgel átfordult az oldalára. Árnyacska beverte a fejét, azonnal elveszítette az eszméletét. Ma este immáron másodszor. Mikor ismét magához tért, automata fegyverek jellegzetes kereplését hallotta. A feje borzalmasan lüktetett és mindenből kettőt látott. Kihúzta a fejéből és a gépből is a csatlakozót, majd a hátára vette a kisebb vagyont érő CMT Avatar kiberdekkjét. – Jól bevághattam a fejemet – és lassan megpróbált a tetejére fordult járműből kijutni. Odakint a társai a fákat használták fedezékként, a dekással senki sem foglalkozott. Turánia partiőrsége épp akkor állt meg a folyóparton, mikor a lány kimászott a tönkrement motorcsónakból és keresztül esett egy holttesten. A lángoló roncs kevés fényt adott, de hason fekve is jól látta, hogy egy ork fekszik előtte. – Nagy pofájú hülye volt, de nem ezt a sorsot érdemelte – gondolta a lány. Izomagy és kicsiny csapata össztüzet zúdított a parti őrségre, de a golyók jól láthatóan szinte lepattogtak a varázsló által létrehozott mágikus védőfalról. – Golyóálló korlát! Hol van Szalma? Néhány méterrel feljebb meglátott egy újabb holttestet vett észre, aminek a ruháján többféle fémből és fából készült tárgy lógott. – Meg kell őket valahogy fékezni! – ezzel elkezdte Pléhpofa ruházatát és felszerelést át kutatni. Rövid keresgélés után ráakadt egy gránátra. – Legalább most nem hagyott cserben ez a majom, és remélem, nincs védelme a varázslónak más ellen – szűrte a fogai között, miközben kiélesítette a tojásalakú robbanóanyagot, majd a támadók felé dobta. Nem sikerült pontosan a dobás, de szerencsére a gránát elvégezte a neki szánt feladatot és az őrök szétrepültek a detonáció hatására. – Kimondta azt a hülyeséget, hogy varázslatot csak varázslattal lehet megfékezni! – somolygott magába a lány. Ezek után megpróbált felállni, de csak nagyon nehezen sikerült. Árnyacska csodálkozott rajta, hogy nem lőttek rá azonnal a folyami őrök. Elővette a Ceska vz/120-as könnyű pisztolyát és kibiztosította, majd megpróbált a fák takarásában, minél messzebbre jutni a rajtaütés helyszínétől. A parton ismét felugatott egy automata fegyver, de mivel a folyó felől jött a lövés, azt jelentette, hogy még mindig van, aki életben maradt a folyami őrök közül. Árnyacska kihasználta természetes hőlátását, és futott tovább egyre messze a Kardforgató roncsától. Hirtelen valami felkapta és szalad vele. Árnyacska a bűzös mocsár, a lőpor szag és az agyrázkódása ellenére is érezte az enyhe női parfüm illatot. Biztos volt benne, hogy Lótuszvirág az, aki cipeli. Valahogy sikerült elhagyni a rajtaütés helyszínét, és jó tíz kilométeren keresztül cipelte magával a másik árnyvadászt a kínai adeptus. Aztán megállt és letette egy fának támasztva a hátát, majd letelepedett mellé. – Szerencsénk van, hogy nem felhős az ég és a hold elég fényt ad – Árnyacska egyetértően bólintott. – Remélem, eléggé sikerült összezavarom a határőröket és nem követnek –
7
majd belehallgatott az éjszakába, de semmi rendelleneset nem tapasztalt. – Csak idáig segíthettem. Ha a tájékozódó képességem nem csal, akkor Szentes kábé öt-hat kilométerre van arrafelé – ezzel észak-északkeleti irányban mutatott, majd felállt és dél felé indult. – Várj! – szólt utána a törp. – Csalatkoznék Izomagyban, ha ténylegesen fegyvereket csempésztünk volna, vagy csak fegyvereket. Tudod, mik voltak a ládákban? – Amelyik láda tartalmát én láttam, abba kicsi színes golyók voltak. – Mágikus komponensek? – értetlenkedett a dekás. – Inkább kémiai késztermékek. Nekem tablettáknak tűntek semmint mágikus segédanyagoknak. – Az a mocskos drogcsempész! – vágta rá azonnal átkozódva Árnyacska, és dühösen a földre csapott. Szentesen járt a pletyka, hogy Izomagy nemcsak a természetes faji adottságai miatt néz úgy ki, ahogy; hanem a tudomány áldásos előnyeit is élvezi, mint amilyenek a szteroidok. A törp dekás annyira a gondolataiba felejtkezett úgy hogy észre sem vette, az adeptus időközben magára hagyta. Még a távolodó, halvány hőképét sem látta a másik lánynak, ahogy dél felé nézett. Majd egy jó félórányi pihenés után lassan feltápászkodott és elindult arra, amerre a várost sejtette.
*** Lassan lépdelt a zsombékok között Tamás atya. Jól tudta, hogy habár már elkezdődött az ősz, de ha ügyes, akkor még találhat kővarangyot a Szentes-tó déli részén fekvő láposban. Tehát érdemes volt ezen a korai órán kijönnie, mivel ilyenkor már a csempészek hazatértek, de az utolsó szafarik még nem indultak el a mocsárban. Így nyugodt volt a környék, és az ég kelet felé már erősen világosodott. Nem félt attól, hogy egy afanc – azaz egy parakrokodil – megtámadja, mivel jól felkészült ellenük, és magával hozta a kábító lövedék varázsfókuszát is. Mégis megéri a kockázatot, ha véletlenül összefutna egy krokodillal. Mivel a kővarangy homlokán található ásvány os kicsapódás tökéletes alapanyaga lesz a következő fókuszához és a kristály rendkívül értékes. A nádasból egy csapzott emberfej emelkedett ki. A pap egy pillanatra visszahőkölt, és elkezdett összpontosítani a mágikus energiára, hogy varázslatot formázzon belőle. Az emberi fejhez test is párosult. A törp haját összetapasztotta a víz és bizonyos helyeken a rászáradt vért sem tudta teljesen feloldani. Árnyacska kiköpte a mocskos vizet és köhögve próbált kimászni a partra. A pap odaugrott és segített neki kimászni a vízből. A nő teljesen legyengül és valószínűleg át is fagyott a hideg vízben. – Hol sérült meg? – kérdezte a férfi. A dekás próbálta a látását a papra fókuszálni, de miután harmadszorra sem sikerült, így időlegesen feladta. – Hol sérült meg a fején kívül? – kérdezte ismét a katolikus pap. – Valószínű, hogy csak ott. Agyrázkódásom is lehet, mivel kettőt látok magából. Tulajdonképpen ki maga? – kérdezte Árnyacska miközben megpróbált talpra állni. – Tamás atya vagyok a szentesi katolikus plébániáról. Jobb lenne, ha nem beszélne és
8
mozogna sokat, legalább addig, amíg meg nem vizsgálom – válaszolt a férfi, és ezzel elkezdte a lány asztrális képét tanulmányozni, további sérülések után; szerencsésen nyugtázta, hogy nincsenek. – Árnyacska – nyögte a törp, csak ennyit mondott, mert hiába volt a férfi pap nem bízott meg benne. – Hívok segítséget. – Ne! Ha autóval van, atyám, akkor nagyra értékelném, ha bevinne a városba, onnan majd elintézem a dolgaimat – mondta a lány, bár tökéletesen tisztában volt vele, hogy segítség nélkül még a papnak a kocsijáig sem jutna el. – Jöjjön, nincs messze a kocsim – ezzel ölbe vette a törpe dekást és elindult kifelé a mocsárból. Egy hatalmas árny csusszant ki a vízből. Legalább négy méter hosszú volt – ha nem hosszabb – és hódra emlékeztető farka eloszlatta azt a gyanút, hogy egy cirkusztól elszökött krokodil akar reggelizni. Kitátotta a száját és rásziszegett a Tamás atyára. A férfi összpontosított és a fókusza erejének egy részét felhasználva megerősítette a varázslatát, mely csak az asztrális síkon volt látható. Majd elengedte a bűbájt, melynek következében az afanc azonnal álomba szenderült. Majd az atyára ható asztrális energiák negatív következményeit próbálta csökkenteni – ugyancsak a fókusz megmaradt erejének segítségével. Sikerült teljesen eliminálnia azokat. A pap megszaporázta a lépteit a rozoga benzines Chrysler-Nissan Jackrabbitje felé. Árnyacskának csak foszlányok maradtak meg, hogyan kerülhetett a mocsárból a katolikus templom parókiájára. Amikor megérkeztek, mintha látott volna két mozgó vízköpőt a parókia tetején, de utána szinte biztos volt benne, hogy csak képzelődött. Betudta a fejét ért sérülésnek az állatokat. Két nappal később már tisztán emlékezett a vadászat részleteire, miután a katolikus pap többször is gyógyította, mind hagyományos, mind mágikus módon. Hálás volt az atyának, mivel nem kérdezett semmit és a rendőröket sem értesítette. Árnyacska fejében kavarogtak a gondolatok. – Az a szemét izomagyú troll! Nem véletlen a névválasztás – gondolta keserű szájízzel. – Még hogy fegyver csempészet. Drogokat kellett áthozni a határon. Mocskos díler! Ráadásul maga is függő! Ám jelen helyzetében nem tudott semmiféle módon tenni a Dél-Alföld második legnagyobb bandájának fejével. Pedig lett volna ötlete ezzel kapcsolatban. Talán majd egy másik, kedvezőbb alkalommal, biztosan alá tud gyújtani.
9
Második Fejezet: Vadászat a Társulás ellen 2060. december 2. csütörtök, 19:12; Szentes, Vajda-telep Idén is kegyetlen hideggel érkezett meg a december Szentesre. Bár ez a tény jelen pillanatban Árnyacskát nem zavarta, mivel a Mátrixban tartózkodott. Ezért sikerült biztosítania a Vajda-telepi pusztulati lakásában az állandó 10C°-os hőmérsékletet, pluszban. Ezt úgy tudta elérni, ahogy a telep többi lakója, lopta az áramot és a gázt. Bár Árnyacska nem a „klasszikus” módszerrel, illegális vezetékkel, hanem úgy intézte, hogy mindig ki legyen „fizetve” az összes számlája. Bedekázott a szolgáltató Mátrixrendszerébe és beírta a számla végére, hogy rendezve. Ám soha nem lopott többet, mint amennyi a létfenntartásához szükséges volt. Nem akarta felhívni a cégesek figyelmét. Ám tudta jól, hogy jó pár cégnél alkalmazott dekás hasonlóan cselekszik pedig nekik nem szükséges, mivel ki tudják fizetni a számláikat. Persze a cég csak annyit engedett meg az alkalmazottaiknak, amennyi nem lépte át az általuk szabott törvényességi keretet. Gondtalanul suhant a hálózat fekete ege alatt a Morcos Dekás Kocsmája nevű találkozó helyre. Hogyha a következő vadászat összejönne, akkor talán teljesülne az egyik leghőbb vágya, egy új kiberdekk. Pedig már próbált a különböző számítástechnikai cégekhez betörni, hogy „alternatív” módon jusson egy új Renraku Kraftwerk–8-ashoz, de sehonnan sem tudott szert tenni rá, így kénytelen lesz az utcáról szerezni egyet. Háromszázezer nujenbe kerülne az ukrán változat, ráadásul újonnan. Ahhoz, hogy beszerezzen egy újat, vadászatra volt szükség, ezért ment a Morcos Dekás Kocsmája nevezetű csomópontba, hogy ott keresnek Mátrix fedezethez dekást. Az ikonja, most is, mint mindig, egy tünde női műérzet-sztár volt. Nos, külsejét tekintve szöges ellentéte volt Árnyacskának. Magas, szőke, hatalmas szilikon mellekkel és szájjal, de nem egy rajzfilm figurára jellemző külső, hanem olyan, amiért a férfiak – legyen bármelyik rassz tagja – egyszerűen megőrül. Bár, ami a mellméreteket illeti, Árnyacska nem panaszkodhatott, hiszen törp lévén bőséggel ellátta őt a Goblinizáció és a természet. Miután vagy egy órát ücsörgött a Morcos Dekás Kocsmája „bárrészében”, úgy döntött, hogy később visszanéz, mert kockára unta az agyát. Amikor egy öltönyös fickó lépett oda hozzá és az utca nevén szólította, majd csak ennyit mondott: – Volna egy Mátrix vadászat. Érdekli? Árnyacska kis híján kiugrott a neon ikonja bőréből, de ez nem látszott meg rajta; hűvös eleganciával csak ennyit mondott: – Attól függ. Ebből Mr. Johnson értette, hogy folytathatta a mondanivalóját. – Viszonylag kis kockázat, ellenben nagyobb pénzösszeg. – Mindegyik ezt mondja, de érdekel – erre Johnson elővett egy gyufás skatulya méretű dobozt, letette az asztalra, majd megnyomta rajta az egyetlen gombot. Árnyacska tudta, hogyha a való világban lennének, akkor az egy fehérzaj-generátor lenne, hogy ne tudják illetéktelen fülek kihallgatni, és itt a Mátrixban hasonló funkciót látott el. Megakadályozott mindenféle elektronikus vizsgálatot és kereső programok behatolását a területre. – Nos a szentesi Társulás nevű céghez kellene betörnie és letöltenie bizonyos anyagokat a céghálózatról is elérhető rendszeréről – ezzel át adott egy cetlit, amelyen szerepeltek a Johnson által kívánt adatok. Árnyacska rápillantott és a végén ott volt, hogy mennyit
10
lenne hajlandó Johnson fizetni ezért a vadászatért. A dekás magában füttyentett egyet. Nem csak a dekket tudja megvenni, hanem a legtöbb fontosabb programját ki tudja cserélni. Ráadásul jóval erősebb szoftvereket is tud a dekkbe venni. – Hat órát kérek – mondta, erre Johnson csak bólintott. – Akkor hat óra múlva ugyan itt – ezzel kicsatlakozott. Árnyacska rövid úton követte. 22:04; Szentes, az egykori nagymágocsi út közelében Izomagy lelépett a stégre a motorcsónakról, és szétnézett a téli éji nádasban természetes hőlátása segítségével. Nem igazán érdekelte a természet, de nem szerette a meglepetéseket amikkel a turániai határőrök elő tudtak rukkolni. Mint a legutóbbi vadászat alkalmával, úgy másfél hónappal ezelőtt. Egy fekete viharkabátos alak szállt ki a troll után. Nem szólt egy szót sem, csak intett és elindult a város felé. A motorcsónak továbbra is lágyan ringott a móló mellett, majd elkezdték kipakolni a méretes ládákat a járműből. Izomagy a távolodó idegen után nézett. Alapesetben nem szokott utasokat áthozni a határon, mert esetlegesen a „csempészárunak” eljár a szája, de kétezer nujen, mégis csak kétezer, és a pasas, ha ugyan az volt egyáltalán, nem nagyon látszott kíváncsinak. Így felvette az egykori jugoszláv határnál lévő csempészponton. Szemrebbenés nélkül kifizette a kétezret, és mindössze csak két mondat hagyta el a száját, amikor felszállt a hajóra: – Ha esetleg azon járna az eszük, hogy kirabolnak, akkor csak gondoljanak arra, egy többszörösen háború sújtotta területről jövök, egyedül. Ez finom figyelmeztetés volt, ne szórakozz velem. – Amennyiben célba érünk, akkor ez az út az önök számára is előnyös üzleti kapcsolat kezdete lehet. Izomagyban felvetődött, hogy mi lenne, ha mégis rápróbálnának a fickóra és kirabolnák. Aztán elvetette az ötletet, mert mi van, ha több is van ott, ahonnan ez a pénz jött. Így aztán csak a határvadászokra kellett a bandafőnöknek figyelnie. Persze ez alatt a másfél hónap alatt sok minden történt. Először is, Izomagynak keresnie kellett egy másik csempészt, aki átviszi őket a határon. Ami nem volt egyszerű, mert valaki elhintette az utcán, hogy nem egészen megbízhatóak a vadászatai és nem vigyáz az embereire. Ami tulajdonképpen igaz volt, de ha elkapja az illetőt, akkor biztos, hogy törpe-vagdaltat csinál abból a kis színes bőrű dekásból. Biztos volt benne, hogy Árnyacska terjeszti róla, de bizonyíték nélkül nem mert neki menni, mert akkor csak a pletykát igazolta volna. Azzal csak tovább romlana a hírneve, hiába volt a környék legnagyobb bandájának a vezetője. Intett Zárosnak, az új csempészének, mire az eloldotta a kötelet a mólótól és elindult felfelé a folyón. Persze nagy veszteség volt, hogy a Patkány sámánja, Szalma meghalt azon a szeptember végi éjjelen, de talán Varanggyal lehet pótolni. Akit nem igazán sajnált, Pléhpofa volt, bármilyen metatípusú nőhöz való vonzalma nagyobb volt a fegyveres tudásánál. Izomagy figyelte, ahogy az emberei bepakolták a sokat megért kombiba és elindultak Szentes felé a csempészett droggal.
11
22:05:11; a Társulás mátrixrendszere Árnyacska teljes sebességre kapcsolt a Hálózat éj fekete ege alatt. Tudta, ha sürgősen nem talál kiutat a Társulás számítógép rendszeréből, akkor nagyon rossz vége lehet a dolognak. Sikerült Johnsonnak letöltenie a kért fájlokat, igen ám, csakhogy egy unatkozó céges dekás úgy döntött, hogy szétnéz abban az SPU-ban, amibe ő tevékenykedett. Szerencsére éppen kijött az atiból, vagyis dekás nyelven az adattárolóból, a kért fájl, amikor megérkezett a céges Mátrix fogdmeg és rátámadt. Persze Árnyacska sem volt rest, azonnal visszaütött és ellépett az irattartónak látszó rendszerponttól. Innentől vette kezdetét a fogócska a Társulás mezőgazdasági alrendszerében. Mivel Szentes kisváros és gyakorlatilag hétvége volt, így az egész rendszerre két-három dekás vigyázott. A céges hacker nem nagyon számíthatott erősítésre, mert az volt az utasítás, hogy behatolás esetén mindenki maradjon a kiosztott rendszerben, mert nem lehet tudni, hogy nem figyelemelterelésről van-e szó. Ezzel Árnyacska tökéletesen tisztában, volt és erre építette az esetleges menekülési stratégiáját. Tovább szédítette a surci programjával az ellenséges dekást. Ám nem akart feleslegesen tovább maradni becsatlakozva, mint amennyi szükséges. Ismét feltöltötte a támadó programját, amelynek ikonja erősen hasonlított egy Ares Predatorra. Bevárta a dekást és kétszer rálőtt, mire a másik elterült az iroda folyosóján. Árnyacska eltette a fegyvert, majd külsőt váltott. Ismét egy céges bérrabszolga olcsó ruházatát viselte, azután elindult a legközelebbi reccshez – rendszer elérési csomóponthoz –, hogy kicsatlakozzon, és végre eltűnjön a Társulás Mátrixrendszeréből. Szeretett a Mátrixban kószálni, mert a hobbija a munkája volt. Ezzel szemben a céges hálózatokat kimondottan utálta. A tervező dekások annyira fantáziátlanok voltak, különösen, ha még az anyagi keret is alacsony volt egy rendszer megépítéséhez, hogy az borzasztó. Gyakorlatilag másolták a valóságot, néha szó szerint. Árnyacska előredőlt a karosszékében, miközben kihúzta a halántékában lévő adatjackből a csatlakozót. – Nem volt egyszerű, de sikerült – gondolta és rápillantott a falon lévő órára. – Még van röpke három órám. Az elegendő lesz arra, hogy lefújják a riadót a Társulatnál. Addig iszom egy sört és megtudom, hogy mi a helyzet a városban. 2060. december 3. péntek, 14:20; Szeder temető, temetőcsősz háza Izomagy mosolyogva tette le telefonját. – Bajusz szerzett munkát – mondta a társainak. – Egy laza futás a Társulat ellen. Be kell törnünk az egyik raktárukba. – Pontosan melyikbe? – kérdezte Varangy, aki megszólalásig hasonlított az utcanevére. Széles szája és gülü szemei voltak, melyek majdnem a feje tetején foglaltak helyet. – Mert, ha a központiba, akkor lehet, hogy nem fog ártani, ha szerzünk valahonnan egy harckocsit. – Nem kell tank! – intette le Izomagy. – A szarvasi úton Szentlászló végében lévő egyik raktárról lenne szó. – Azt senki nem őrzi! – nevette fel bugyogó hanggal Varangy. – Akár most is mehetnénk! – Szólj Taracknak és Big Joenak, hogy készüljenek! Este tízre kértem a Mátrix-
12
fedezetet.
*** Szentes, Vajda-telep Árnyacska elégedetten gondolt a tegnap esti vadászatra. Egy kis munkával szerzett ezerötszáz nujent. – Minek menjek egy céghez robotolni, ha ugyan az meg van és nem kell látástól vakulásig dolgozom – gondolta. Ekkor megszólalt a mobiltelefonja. Rápillantott a kijelzőre és látta, hogy Bajusz, az összekötője hívja. Felkapcsolta a védelmi rendszerét a készüléknek, hogy se fizikálisan, se a Mátrixon keresztül ne tudják lehallgatni a beszélgetést. – Mondd – szólt bele a készülékbe. Ez volt a jelszó, hogy nyugodtan lehet beszélni, a vonal biztonságos. – Tudok egy vadászatot ma éjszakára – szólalt bele egy bársonyosnak nem nevezhető férfihang. – Részletek? – J. Úr Mátrix fedezetet szeretne, egy akcióhoz, ma este 22.00-ra a Társulathoz. Egy csapatot kellene kísérned és segíteni nekik. Akár otthonról is elintézheted a dolgot – mondta Bajusz. Árnyacska tudta, hogy a tegnapi akció után nem lenne túlságosan okos ötlet visszamerészkedni a Társulás mátrixába. Bár azok a szentesiek, akik nem a cégnél dolgoztak csak Társulatnak nevezték, pejoratív felhanggal. – Pénz? – Ötezer. A kért számlára utalva, mivel nem leszel ott. – Rendben. Vállalom! – mondta, majd a következő pillanatban a kiberdekk jelzett, hogy üzenete érkezett. – A pontos részleteket megtalálod a leírásban – ezzel az összekötő vonalat bontott. Árnyacska arra gondolt, hogy Bajusz meglepően jól végezte a munkáját, ahhoz képest, hogy milyen a hanggal rendelkezik. – Recseg-ropog, mint az őszi avar – gondolta a dekás, de a legjobb munkákat ő szerezte a városban, persze elsősorban Szegeden, vagy Pest közelében, de ilyeneknél is közvetített. Aztán átnézte a közvetítő által küldött anyagot. – Pont ide törtem be tegnap is. A francba! Itt valami nem stimmel. Nagyon nem. A meló jól fizet, én meg nem szeretek a számból segget csinálni – gondolta, ezután gyorsan öszszepakolta a legszükségesebb dolgokat és beült a Gaz-Willy terepjárójába, minél hamarabb Csongrádra akart érni. Ha bebukik a vadászat közben, nem akart öt kilométeres körzeten belül lenni. A tíz kilométeres táv már biztatóbb volt. Főként a mocsáron keresztül. 21:51; az egykori Szarvasi út mellett Izomagy és Varangy kiszállt a kocsiból. Megigazították a vastag páncéldzsekijüket, mert a mocsár felől metsző hideg szél fújt. A troll elővett egy eredeti Ruger Super Warhawk pisztolyt, majd ellenőrizte, hogy tele van-e a tár.
13
– Mi a helyzet? – fordult oda a dombtetőn hasaló Zároshoz, aki nemcsak csempészként, hanem rigóként is dolgozott a Nádvágóknál. – Nem sok. Minden csendes – válaszolta amaz. A troll csak bólintott. Felvette a feji adóvevőt és hívta a dekásukat. Nem tetszett neki, hogy nem tudja, ki adja a Mátrixfedezetet, de Bajusz szerint ez külön kérés volt a dekás részről. Ám az összekötő kezeskedett felőle és a hírnév az egyik legfontosabb az árnyvilágban. Izomagy rápillantott a sámánra, de az jelenleg testen kívül járt. – Varangy végzi a feladatát – gondolta a troll. – Mi a helyzet drótagyú? – szólt az adóvevő mikrofonjába. – Minden tiszta és csendes – jött az eltorzított férfi géphang a hangszórón keresztül. – Már bent vagyok. – Iktasd ki a biztonsági berendezéseket, a többit bízd ránk! – utasította a dekást. – Tudom, mi a feladatom! – csattant fel a vonal másik végén lévő árnyvadász. – Tisztára, mint a feles – gondolta Izomagy. – Láttál valamit? – kérdezte a testébe visszatért sámánt Izomagy. – Sem őrszellemet, sem rögzített varázslatot. Nagyon furcsa – gondolkodott hangosan Varangy. – Bármilyen szellemet pillanatok alatt visszaűzök, ha kell – mondta fölényesen, miközben megütögette a nyakában lévő amulettet a holló sámán. – Akkor kezdjük! – szólt a troll. – B Csapat! Indulás! Felkaptattak a domb tetejére, a két humán és a troll elindult a telephely felé. Mindhárom árnyvadász előhúzta a fegyverét és görnyedve szaladva közelítették meg a kerítést. Amikor már csak néhány méterre voltak, hasra vetették magukat a fagyos földön. – B csapat, jelentkezz! – szólt bele a feji adóvevőjébe Izomagy. – Itt Tarack! – hallatszott egy mély férfihang az általános kommunikációs csatornán. – Minden csendesnek tűnik. – Remek – mondta a troll és frekvenciát váltott. – Drótagyú! Le kellene kapcsolni a déli nyolcas és a keleti tizennégyes szakaszokon a kerítésből az áramot – mondta Izomagy. Aztán figyelmét a telep felé fordította, hogy van-e mozgás. – Kapcsolom – morogta egy torz férfihang. Majd néhány másodperc után ismét megszólalt: – Mehettek! Erre az árnyvadászok felpattantak és odarohantak a drótkerítéshez, majd erővágóval gyors ütemben elkezdték szétvágni. Amikor már elég nagy rést nyírtak rajta, a három árnyvadász átbújt. Varangy tessék-lássék visszahajtotta a szétdarabolt kerítést, ezután eltűntek a telep épületei között. 21:52:02; a Társulás mátrixrendszere Árnyacska már fél tízkor belopódzott a Társulás mátrixrendszerébe, hogy előkészítse a terepet Izomagy és csapata számára. Minden kevésbé fontos rendszert lekapcsolt vagy átirányított. A biztonsági őrök útját pedig behatárolta és átküldte Izomagynak és a csapattagjainak a mobiltelefonjára. Ezzel ő mindent megtett azért, hogy ez egy sikeres vadászat legyen. Figyelemmel kísérte a biztonsági kamerák által mutatott képet, amikor egy anomáliát vett észre. Két alak tűnt fel az egyik képernyőn. Egy humán és egy ork, bár a humán a
14
„szépsége” miatt akár lehetett volna ork is. Mindkettőt jól ismerte. Nagyon is. Gyerekkorában rengeteget piszkálták őt. Szó szerint pokollá tették az életét. Az orkot, Márton Alexandernek hívták. A szentlászlói telep egyik kis főnöke. A helyi „gépesített parasztoknak” volt a vezetője, magyarán szólva traktoros volt. A gúnyneve „Nagy” Sándor volt, elsősorban a nyelve miatt. Ezek persze csak rosszindulatú pletykák voltak, „valóság alap” nélkül. A másik, a humán, Vincellér Istók, de a háta mögött mindenki csak Közegnek nevezte a rendőr múltja miatt. A rendőrségen eltérő véleményen voltak egy bizonyos magyar történelmi eseményről. Ezért kirúgták, bár a pletyka szerint az akadémiára sem a tudása és az egyéb „jó képességei” miatt vették fel. Így aztán inkább biztonsági őr lett. – Két tökéletes Társulat munkatárs. Felfelé nyal, lefelé rúg, oldalra meg könyököl – gondolta Árnyacska. – Tisztára, mint Beavis és Butthead. Csak rajtuk nem tudok röhögni – majd tovább figyelte őket a telep monitorain és belehallgatott a beszélgetésükbe. – Mi van veled? Úgy szét vagy csúszva – kérdezte Márton. – Félrekefél az asszony – válaszolt egykedvűen Vincellér. Erre a másik férfi láthatóan meglepődött, de aztán zavartalanul folytatta az iménti gondolatmenetét. – Szerintem bosszúból csinálta. Mondtam neked, hogy ne fektesd le a nagy csöcsű Timikét a bérszámfejtésről. Meg a Reginát, meg a… – mondta Márton. – Pont te beszélsz erkölcsről, amikor az egész telepet képes voltál felnyomni, hogy nem tartják be a melósok munkaidőt! Mondjuk, a beígért pénzt nem kaptad meg érte – vágott vissza Vincellér. – Júdás! – gondolta Árnyacska. A két férfi sétált tovább a keményre fagyott betonúton. – Mi van az új csajoddal? – kérdezte Márton. – Elvagyunk – mondta Vincellér. – Nem túl jó ötlet, hogy a feleséged mellett még egy húszéves kis csajt is „istápolni”? – érdeklődött Márton. – Nem t'om – vont vállat Vincellér. – Pedig, ha tudnád, hogy milyen szűk a pin… – ekkor kutyaugatás hasított az éjszakába, de Árnyacska nem is bánta, hogy nem hallotta a mondat további részét. Inkább lekapcsolta a kamera mikrofonját. Egy hosszú másodpercig nézte a két mákvirágot, aztán gondolt egyet és átsuhant az imént talált „kutyakennelek” SPU-jába. Gyorsan kikerülte az ott található szurok jeget, és utasította a számítógépet, hogy a biztonsági őrség által használt kísérleti kutyáknak – azaz ördögpatkányoknak – a vizébe keverjen egy kis kamikazét. – Ettől majd felélénkülnek! – gondolta Árnyacska. Pontosan tudta, hogy kamikaze nevű drog milyen hatással van a használókra. Legalábbis az emberi használókra, ám úgy gondolta, hogy a patkányokra is hasonló lesz. Néhány perc múlva kiengedte az állatokat és a két nyelvgépet behatolóként azonosíttatta a számítógéppel, ami aztán az ördögpatkányokba épített mikro-chipbe továbbította az információt. – Ha nem is tépik őket szét, akkor is elég sokáig fogják viselni a nyomait a mai éjszakának – gondolta a dekás. – Stílusos lesz a dolog. Ördögpatkányokat a patkányok ellen! Két hím-soviniszta geci!
15
22:02; az egykori Szarvasi út mellett Izomagy háta mögött Varangy és Záros lassan lopakodtak a telep épületei között. Valahonnan a távolból emberi kiáltások hallatszottak, de mintha két nő sikoltozott volna. A troll felmérte a terepet, de semmi különlegeset nem talált. Fogalma sem volt róla, hogy mi lehet a kiabálás oka. – Drótagyú! – szólt az adóvevőjébe. – Mi ez a hangzavar? – Semmi különös, csak a Társulat valami bulit tart a közelben, és nagyon jól sikerült néhány embernek – hazudta szemrebbenés nélkül a dekás. – Figyelj oda! Nem szeretnék lebukni! – utasította a troll. – Nem fogsz!! – csattant fel a lány, ezzel a törp vonalat bontott, mivel a részéről be volt fejezve a beszélgetés. – Most már biztos vagyok benne, hogy a feles adja a mátrixfedezetet! – gondolta Izomagy. – Izomagy! – szólt a feji adóvevőn Tarack. – Tisztán látom az épületet, ahol az áru van. Egyelőre minden tiszta és csendes. – Vettem – jelzett vissza a troll. – Drótagyú! – váltott csatornát. – Mi a helyzet az őrséggel? – Tizenegy-tizenkét perc múlva várható az érkezésük – válaszolt a torz férfihang a kérdésre. – Helyes – nyugtázta a troll, majd intett az őt kísérő humánoknak, és elindultak a raktár irányába. – Nem kellett volna teherautóval jönni erre a melóra? – kérdezte Big Joe az adóvevőn keresztül. – Hogy a fenébe fogjuk kivinni a hordókat? – Ebből is látszik, hogy nem figyeltél a megbeszélésen – mondta Záros. – Tudok egy frankó Rolls-Royce Prairie Catet, ami megteszi szállítójárműnek is. Plusz, ha elpasszoljuk, szép summát kaphatunk érte a pesti turulistáktól – magyarázta a rigó. A sötétben jól látta az éjjellátó módba kapcsolt kiberszemével, hogy a „turulisták” szónál szúrós pillantással illeti őt Izomagy, mire elvigyorodott. – Honnan tudod, hogy bent van a Rolls? – kérdezte Varangy. – Láttam a múlt héten, amikor hozták! – vetette oda Záros. – Igyekezzetek! – szólt Izomagy az általános kommunikációs csatornán minden vadászának. – Már csak tíz percünk van. Drótagyú! Folyamatosan tájékoztass az őrök helyzetéről. – Rendben – nyugtázta Árnyacska, mivel most nem volt ideje verbális párbajt vívni a trollal. – Most indulnak visszafelé az járőr úton. Az öttagú csapat megérkezett a kiszemelt raktár ajtajához. – Oké, Záros – mondta Izomagy, miután lekapcsolta a mikrofonját a feji adóvevőben. – Ugorj neki és menjünk be! Erre a csempész elővett a sokzsebes kabátjából egy zárnyitó készletet és nekilátott, hogy kinyissa a mágneszárat. A következő pillanatban négy, egy méter körüli, teljesen csupasz patkány rohant végig a raktárak között. – Ördögpatkányok! – mondta ki feleslegesen Varangy. – Záros, igyekezz! Nem sokára vendégeink lesznek! – mondta a troll, és két felfegyverzett Társulás őr érkezett futva az épülethez, amibe éppen be akartak törni. Azonnal
16
pisztolyt rántott a két őr, de elkéstek, mivel az árnyvadászok kezében már ott volt a fegyver, így össztüzet zúdítottak a két kissé meglepett őrszemre. Az egyik eldőlt, mint egy homokzsák, ám a másiknak sikerült visszaugrania az épület fedezékébe és tessék-lássék módon viszonoznia a lövéseket, miközben a vállára szerelt adóvevőbe kezdett kiabálni erősítés után. – Füstös! – kiáltott bele a feji adóvevőjébe a mátrix csatornán Izomagy. – Segítség kellene! Próbáld feltartani az őröket! – Egy kis feltartás nekem is jól jönne, mivel most pont nem érek rá! Egy rohadt rakéta jeget kell lenyomnom, kiszúrt, mint illetéktelen felhasználót! – kiabált a dekás a fejhallgatóból. – Próbáld később!! – Francba! – szűrte a fogai között a troll. – A feles kiszállt! – jelentette be hangosan. – Próbáljunk eltűnni! Záros? – Mindjárt meg lesz, csak még egy percet adjatok! – szűrte a fogai közt. – Nincs annyi! – mondta a troll, mert már látta a gépkarabélyokkal felfegyverzett Társulás őröket. A következő pillanatban egy sorozat csapódott be a közelben, mire Varangy összpontosítani kezdett, és a semmiből füst kezdett szivárogni, amely lassan betakarta őket. – Itt az erősítésük! – mondta Big Joe, majd egy rövid sorozatot engedett el csatolt Uzi géppisztolyából. – Sikerült! – kiáltott fel Záros, ezzel az öttagú árnyvadász csapat szinte egy emberként haladt át a raktár a szokványosnál alig valamivel nagyobb ajtaján. Big Joe teljes erejéből csapta be maga mögött a fémajtót és rácsukta a biztonsági reteszt. – Ez feltartja őket egy darabig! – mondta Big Joe. Egy kis teherautó állt az állványok között. – Itt a Rolls! – álmélkodott Záros. – Pakoljuk be a cuccot és tűnjünk el! Merre vannak a hordók? – Keresd meg őket, addig foglalkozunk a vendégeinkkel – mondta a troll. – Miért, és a dekás, vele mi van? – értetlenkedett a csempész. – Elkapta valami jég a mátrixban – mondta gyorsan a troll. – Frankó! – mondta, majd elindult volna, hogy megkeresse a hordókat vagy valamilyen számítógépet, melyen nyilvántartják a készletet, de ekkor „ismerős” szólalt meg a fejhallgatóból. – Itt vagyok! Sikerült leráznom a jeget. Veletek mi van? – jelentkezett be Árnyacska. – Oké, drótagyú! – nyugtázta Izomagy, hogy a dekás ismét köztük van. – Bent vagyunk a raktárban, csak nem tudjuk, hogy merre van az áru. – Nézem! – mondta és néhány másodpercnyi várakozás után ismét megszólalt. – A G1-től H5-ig találjátok. Az oszlopok között, tőletek balra. A furgonnal oda is tudok állni. Lekapcsoltam a raktár zárjait. Legalábbis amikhez hozzáfértem. Jelenleg csak egyetlen ajtón tudnak bemenni az őrök. Azon, amin ti is bejutottatok… – Rendben – bólintottak a vadászok. – …vagy berobbantják a nagy ajtókat – fejezte be a mondatát Árnyacska. – Remek! – mondták többen. A következő másodpercben felharsant a tűzjelző. – Mi a fenét csinálsz, feles?! – ordította Izomagy.
17
– Bekapcsoltam a tűzjelzőt több helyen a telepen. Nyugi, nálatok nem fog a víz folyni. Csinálok egy kis zűrzavart a Társulatnak – próbálta nyugtatni a dekás. – Oké, berakodni, aztán tényleg tűnjünk el innen! – adta ki a parancsot Izomagy. Nem sok időbe telt, hogy a tíz megjelölt hordó felkerüljön a Rolls-Royce-ra. Szerencsére nem kíséreltek meg betörni a cégesek. Aztán az öttagú árnyvadász csapat is elfoglalta a helyét a kocsiban. – Oké, Záros! – fordult oda az anyósülésről Izomagy a csempészhez. – Most megmutathatod, milyen rigó vagy valójában! Vigyél ki bennünket a telepről! Eközben a másik árnyvadász becsatlakozott a gépjárműbe. – Nem lesz probléma! – legyintett a humán, és anélkül, hogy a hozzáért volna, a jármű motorja életre kelt. – Kössétek be magatokat! Rázós menet lesz! – fordult hátra a férfi. – Feles! Nyisd ki a raktár hátsó ajtaját! – utasította a dekást a csapat egyetlen trollja és vezetője. Erre a nehéz fémkapu lassan emelkedni kezdett. Árnyacska még látta, hogy felemelkedik a raktár bejárata, majd a furgon kitolatott rajta. A lány egy pillanatra azt hitte, hogy leviszi a nyíló ajtó a jármű tetején lévő két antennát, ám semmi baja nem lett a furgonnak. Pillanatok alatt bedekázott a biztonsági adásokat kezelő SPU-ba, és átirányította az információkat máshová, hogy minél inkább megzavarja a céges biztonsági őröket, és rossz parancsokat is átküldött a cég gépeire a zűrzavar fokozása érdekében. A teherautó teljes sebességre kapcsolt, ahogy Záros egyenesbe tette a raktár mögött. Izomagy elismerte magában, hogy a Rolls minden tekintetben teljesítette, amit vállalt. Bármi is legyen az. Még érezte a valódi bőrülés illatát. – Kapaszkodjatok! – szólt Záros. – Társaságot kaptunk! A hátsó ülésen helyet foglaló Tarack és Big Joe felálltak és kinyitották az oldalsó ajtót, majd egyik kezükkel megkapaszkodtak a jármű ajtajában, míg a másikkal mindketten egyegy Ingram Smartgunt szorongattak és össztüzet zúdítottak az ütött-kopott, de jól hallhatóan felturbózott Ford Americarra. Az első sorozat becsapódó lövedékei kisebb károkat tettek a jármű motorháztetőjében. Ám a másodiknál már vékony füst szivárgott ugyanonnan. Aztán Varangy is megjelent a két árnyvadász között és összpontosított a Fordra. Majd egy égszínkék fénygömb jelent meg a kezében, amit a következő pillanatban eldobott. Hatalmas robbanással csapódott az autóba. A sofőr, miután elveszítette az uralmát az erősen megrongálódott Ford felett belehajtott az épület falába. – Ez meg van! – kiáltott előre Tarack. – Előttünk meg egy munkagép állja el az utat – szólt hátra Záros. – Nem tudok mellette elmenni! Ez valóban így volt. Míg jobbról egy hosszú betonépület mellett száguldtak, addig balról néhány méter után a mocsár állt. – Pedig nem akartam bepiszkolni – morogta maga elé Záros. – Ajtókat becsukni! Úszni megyünk! – kiáltotta hátra. A két humán értetlenül nézett a rigóra. Izomagy sem értette, mit akar a csempész, de remélte, hogy egy NAGYON JÓ ötlettel rukkol elő, mert a munkagép veszélyesen közeledett és Záros látszólag nem akart lassítani. A két humán becsukta az ajtót, erre Záros élesen balra rántotta a kormányt. Mindannyian hallották, hogy Rolls kerekei kipörögnek a levegőben, majd vagy tíz méterrel a parttól belecsapódnak a jeges vízbe. A Társulás bizton-
18
sági emberei tüzet nyitottak az úszó autóra, de nem sok kárt tudtak a tenni benne. A félig megfagyott mocsárban gyorsan eltűnt a furgon. – Izomagy! Vedd át a kormányt! – mondta Záros, miközben kicsatlakozott a járműből. – Lekapcsolom a GPS-t és a műholdas kapcsolatot, nehogy ránk találjon a Társulat – ezzel átadta a trollnak a járművet. 22:15:28; a Társulás mátrixrendszere Árnyacska teljes sebességgel száguldott a Mátrixban. Elkerült néhány neonszínű növénynek látszó szurok jeget, majd tovább rohant a Társulás legközelebbi CPU felé. Tudta, hogy a kései időpont ellenére legalább két biztonsági dekás lohol a nyomában és próbálja visszakövetni a belépési pontját, bár szerencsére még eggyel sem találkozott. Ám, ha a Mátrixban rá is találnak, fizikálisan legalább tíz percre van szükség, hogy Szentesről átérjenek a kommandósok. Jobbra kanyarodott a folyosón, ámbár a Társulás Mátrixrendszerében, mint ahogy a Hálózaton bárhol, ez is csak egy illúzió volt. Valójában Árnyacska a cég szerverét próbálta elhagyni a kiépített hálózaton keresztül. A sarok utáni folyosón egy humanoid alak állt vele szemben. Nem tudta volna megmondani, hogy melyik rasszhoz tartozik, mivel teljes testpáncélzatot viselt. Valamint a kezében egy AK jellegű fegyvert szorongatott, melyet Árnyacskára szegezett. A törp dekás elindított egy érzékelő programot, amely az ellenfele képességeit térképzete fel. Ez a Mátrixban úgy nézett ki, hogy a műérzet-sztár ikon kezében megjelent egy üveggömb, melyből egy szivárványszínű sugár kicsapott és tetőtől-talpig végigsimított a célponton. Ám az ellenfele egyszerűen lerázta magáról a sugarat. – Erősebb, mint hittem! – gondolta a törp, és aktiválta az egyik harci segédprogramját, mire a mátrixbeli ikonja előrántott egy nehéz pisztolyt. Erre a céges rövid sorozatokat kezdett lőni, mire az árnyvadász egy védelmi programot aktivált, minek következtében egy ezüstösen csillogó burok fedte be az ikonját, és komolyabb sérülés nélkül megúszta a támadást. Árnyacska tudta, hogy gyorsan ki kell ütnie az ellenfelét, mielőtt megérkezik az erősítés, mert aztán az esélyei gyorsan nullára csökkennek. Ekkor a céges előkapott egy neon-zöld színű minigránátot és betárazta a gépfegyvere gránátvetőjébe. – Ennek fel sem tréfa! – gondolta Árnyacska, és fél nanoszekundum alatt tárat cserélt a fegyverében, majd becélozta az őrt. Csakhogy elkésett a harci program cseréjével. Az őr kilőtte a gránátot, amely zöld füstöt eresztve csapódott be a vadász ikonjába. A páncél ugyan felfogott valamennyit, de Árnyacska felismerte a támadó programot, melyről tudta, hogy nem a perszona ikonját vagy a dekkjét támadja, hanem őt magát! – Kibaszott ünneprontó! – suttogta maga elé, amikor felismerte a programot. Szédülni kezdett, ahogy a program az ASIST visszacsatoláson keresztül hatni kezdett az agyára. Tudta, hogy több lehetősége nem nagyon lesz, mivel az ellenséges dekás már elő is vett egy újabb töltetet. Összeszedte minden energiáját és lőni kezdte az ellenfele ikonját. Szerencsére a korábban betöltött harci program elég erős volt ahhoz, hogy áttörje az másik dekás páncélját és a következő pillanatban a biztonsági programozó ikonja megsemmisült. Árnyacska „kibotladozott” a Társulás rendszeréből, miközben elindított egy nyomtalanító programot, hogy a be- és kilépésének nyomait eltüntesse, és az utána nyomozók dol-
19
gát megnehezítse. 23:58; Mátyás király utca és a Villogó kereszteződésében Az ütött-kopott Gaz-Willy teherautó halk fékcsikorgással állt meg az apró tér sarkán egy rozzant, több mint hatvanéves IFA mellett. A valamikori játszótér már csak nyomokban emlékeztetett arra, ami egykor volt. Egy csuklyás alak lépett oda a frissen érkezett járműhöz, amiből négy humán és egy troll szállt ki. – Meghoztuk az árut – bökött a troll a Rollsra, mire az jövevény bólintott, miközben a teherautó hátsó ajtaját kinyitották. Mire az idegen csak rápillantott a hordókra és ennyit, mondott: – Pakolják át! A két tehergépkocsi platóját összekötötték néhány masszívabb fapallóval és átgurították a hordókat az IFA-ra. Eközben a csuklyás alak a troll kezébe nyomott néhány hitelrudat, mire az gyorsan ellenőrizte a hitelességüket. Mind érvényes volt és az előre megbeszélt pénzösszeg volt rajtuk. – Öröm volt önnel üzletet kötni, Mr. J – mondta a troll. A férfi nem mondott semmit, csak megvárta, hogy elvegyék a vadászok a pallókat és felcsukják platót. Majd beült a teherautóba és elhajtott. – Oké, srácok! Gyerünk inni! – intett Izomagy és az ötven méterre található kocsmáig meg sem álltak.
20
Harmadik Fejezet: Karácsonyi történet toxikusokkal 2060. december 20. hétfő, 22:42; valahol Szentes határában Az IFA teherautó korához és méreteihez képest finoman állt meg a tóparton. Egy hoszszú kabátos, kapucnis alak ugrott ki a vezetőfülkéből és anélkül, hogy becsukta volna az ajtót, hátrament a platóhoz, aztán lenyitotta azt. Majd miután rámpát csinált néhány vastag fapallóból, legurított majd egytucatnyi hordót. Szorosan egymás mellé állította őket. Amikor végzett, egy ütött-kopott katonai ponyvával letakarta a fémalkalmatosságokat. Odahajolt a csomóhoz és így szólt: – Most már nem kell sokáig várnod. Holnap ilyenkorra szabad leszel! Ezzel visszaült a járműbe és elhajtott a város irányába, hogy még néhány mágikus öszszetevőt beszerezzen a másnapi rituáléhoz, amelyet pontosan a téli napforduló éjjelén kell elvégezni. 2060. december 22. 9:08, szerda; Szentes, Széchényi Liget Árnyacska leállította a rozoga Gaz-Willy terepjárót a strand külső parkolójában, mely a liget tőszomszédságában volt. Egy pillanatra nosztalgikus érzés futott rajta át, ahogy megpillantotta a fürdő épületét, mely körbevette a három teljesen felújított medencét. – Az unokaöcsém már biztosan nem fog megtanulni úszni – gondolta enyhe keserű szájízzel, majd elindult a ligetben található Sámánszövetség építménye felé. Ahogy belépett az épületbe, megcsapta az orrát a főtt étel illata és a jellegzetes hajléktalan szag, ami a levegőben keveredett. – Szerencse, hogy van mit ennem és van hol aludnom még – gondolta. Tekintetével a barátnőjét kereste, a szövetség egyik tagját. A sportos testalkatú, hosszú hajú Ló sámánnő éppen teát osztott a sorban állóknak. Az igazi neve Erdei Boglárka volt, de az Utcán mindenki csak Boginak szólította. – Bogi! Szia! – köszönt oda Árnyacska. – Szia! Ülj le hátul! Tíz perc és megyek! – intett Bogi. Majd negyedóra telt el, mire a sámán megjelent az ebédlő hátsó részében. – Sokan vannak – állapította meg a dekás, miközben a fejével előre bökött. – Igen – bólintott Bogi. – Ilyenkor ünnepek környékén többen jönnek. Most egyébként is hidegebb van odakint. Bár jövőre már nem csinálom. Három év elég volt. Árnyacska nem igazán tudott erre mit mondani. – Mi a helyzet a pasikkal? – kérdezte témát váltva. – Vannak. Tudod, mint a régi hirdetésben: Lófarkas lány hasonló testi adottságú fiú társaságát keresi – válaszolt viccelődve Bogi. Ezen mindketten jót nevettek. Még vagy negyedórát beszélgettek, mikor egy csapzott hajú kamaszfiú rontott be az ebédlőbe. – Segítsetek! – kiáltotta kétségbeesetten. – Egy szellem megtámadta a Kossuth téren az embereket! – mutatott kifelé. Legelsőként Árnyacska ocsúdott fel a döbbenetből. – A zsaruk! Mi van a zsarukkal?! – kiáltott rá a srácra. – Egyszerűen szétverte őket. Iszonyatos vérengzést csinált! – Kölyök, ha megpróbálsz megvezetni! – dörrent egy mély férfi hang, majd belépett a helyiségbe Szerzetes, aki a szövetség vezetője volt.
21
– Szűz Máriára esküszöm! – kiáltotta kétségbeesetten a fiú. – Ismerem Tibit. Nem hazudna – mondta Bogi határozottan, miközben mélyen a Szerzetes szemébe nézett. – Akkor kapjuk el a rohadékot! – mondta Szerzetes. – Árnyacska vigyél fel bennünket! A dekás tudta jól, hogy a szövetségnek nem nagyon van járműve és a Nádvágóktól, azaz Izomagy bandájától szoktak kölcsönkérni. – Nyomás! – csak ennyit mondott és kiviharzott az ebédlőből. Miközben a fél tucat ételosztóból még ketten tették le a kezükben lévő dolgokat, és indultak Bogi és Szerzetes után az egyre idegesebben zsibongó ebédlőből. 9:46; Szentes, Kossuth tér, „Fehérház” Árnyacska teljes erejéből a fékre taposott. Szerencsére sikerült megállítania a terepjárót fél méterre a bérház betonfalától. A négy sámán azonnal kiugrott a járműből. Árnyacska tudta, hogy nem sok mindent tehet, de azért kitépte a fejéből a kábelt, amivel a kocsiba csatlakozott és ő is követte a többieket. A négy varázsló teljes erejéből rohant a lény felé, ami egy megtermett troll méreteivel rendelkezett. A parkolóban az ember formájú béka savas nyálával köpte le a Társulás rendészeti Fordját. A nyál, ahogy a járműhöz ért, sisteregve füstölni kezdett. – A rohadt életbe! – mondta Szerzetes, aki Kutya követője volt. – Bogi! Idézz meg egy városszellemet és támadjátok hátba! – utasította a Ló sámánt, mire Bogi grimaszolt egyet, mintha nem tetszene, hogy parancsolgatnak neki, de aztán elkezdett halkan kántálni. – Menyét! Kisvirág! Támadás! – mondta a másik két sámánnak, majd ő is elkezdte maga köré gyűjteni a manát, hogy védelmi burkot készítsen belőle maga és a társai köré. A beteges zöld színű béka egy újabb köpetet küldött immáron az újonnan érkezettek felé. Szerencsére Szerzetes gyorsabban felhúzta a vibráló energiafalat, mint ahogy árthatott volna a Sámánszövetség tagjainak a toxikus nyál. Ebben a pillanatban Bogi mellett megjelent egy szemétből formálódott, egyméteres forgószél. – Gyere utánam! – mondta a forgószélnek Bogi, majd használta Lótól kapott mágikus képességét. Tudott olyan sebességgel szaladni, akár a szél, így egyetlen másodperc alatt az épület közepén lévő árkádnál termett, majd bevárta a sokkal lassabb szellemet. – Támad meg az óriásbékát! – utasította a tér szellemét, aztán egy harci varázslatra kezdett összpontosítani. Bár nem értett annyira a harchoz, mint Kisvirág, aki Görény útját járta; de bármelyik harciasabb sámánnal fel tudta volna venni a versenyt. Útjára engedte a kékesen csillogó energialövedéket, amely egyszerre csapódott be a városszellem csapásával. Ezt láthatóan megérezte az óriásbéka. Megfordult, hogy visszasújtson a Ló sámánra. Ezt a pillanatot használta ki a szövetség másik három tagja, és mágikus össztüzet zúdítottak a toxikus vízi szellemre. Ez jól láthatóan legyengítette a lényt. – Tűnj el! – kiáltotta Szerzetes és megkezdte a visszaűzést. Ám ekkor egy mocskos vízhullám csapott le az égből, és ledöntötte a lábáról a három sámánt. Vastag füstfelhő szállt fel, Árnyacska szerencséjére távolabb állt az összecsapástól, de ebből a távolságból is tisztán érezte a sav által összemart hús és fém szagát. Előkapta a fegyverét, de a támadó varázsló már eltűnt a Petőfi szálloda tetejéről, mint ahogy az óriásbéka a parkoló közepéről. Bogi odarohant Szerzeteshez, a mesteréhez és a manát kezdett átáramoltatni magán, majd gyógyítani kezdte a sav marta sebeket.
22
– Ne engem! – mondta a kutya sámán. – Nézd meg inkább a többieket! – Nem mester. Előbb téged! – ellenkezett Bogi. Eközben Árnyacska odasétált a még mindig földön fekvő Menyéthez, és megvizsgálta, de nem találta a pulzusát. – Hívja már valaki a mentőket! – kiáltotta oda a rendőröknek, akik csak most kezdtek felocsúdni az alig fél percig tartó mágikus összecsapásból. Kisvirág felnyögött. – Mindjárt itt lesznek a mentők! – kiáltott vissza az egyik rendőrtiszt. – Helyes! – bólintott a dekás, de tudta, hogy Menyétnek már ez is késő. 15:42; Széchényi Liget, Sámánszövetség városi gyülekező helye – Menyét meghalt! – jelentette be hivatalosan Szerzetes az épületben lévő irodájában, ahol összegyűltek az összecsapás után a sámánok és Árnyacska. – Te jól vagy? – fordult Kisvirághoz a kutya sámán. Mire Görény követője csak bólintott. – Frankó karácsonyi ajándék! – mordult fel a dekás. – Örülök, hogy itt vagy, Árnyacska, de nem emlékszem, hogy meghívtalak volna! – csapott az asztalra a sámán, akinek a hangja olyan volt, mintha ölni készült volna. – Menyét nekem is a barátom is volt! – kiáltotta Árnyacska a könnyeivel küzdve. – Tudom, – mondta sokkal nyugodtabb és csendesebb hangon Szerzetes – de most olyan dolgokat kell megbeszélnünk, amik csak a körre tartoznak – folytatta a kutya sámán. – Ám, hogy ne maradj teljesen munka nélkül nézz utána a támadónknak. Mivel semmiféle asztrális nyomot nem találtam a városközpontban. – Rendben. Hátha találok valamit a Hálón – bólintott a törp. – A díjazásom a szokásos, csahos! – mondta Szerzetesnek, miközben profán módon utalt a férfi totemére. A sámán elengedte a füle mellett a sértést és csak bólintott: – Nem csalatkoztam benned – tette hozzá. A dekás elköszönt és távozott. Szerzetes végigpillantott a többi sámánon. Leginkább Bogi úszta meg az összecsapást, mivel ő kívül állt az orvul támadó varázsló látóterén, bár ő maga is kapott a varázslatból. Óvatosan tette egy kevésbé fájdalmas pozícióba a karját, mivel a sav főleg ott érte. Ám tudta, neki még szerencséje volt. Kisvirág fél arcát és a mellkasát végig marta a bűbáj és jól láthatóan erős fájdalmai voltak a beadott gyógyszerek ellenére. – Miért nem pihensz le? – kérdezte a görény sámántól. Mire az óvatosan nemet intett a fejével: – Nem vagyok fáradt. El akarom kapni a rohadékot, aki megölte Menyétet! – felelte eltökélten. – Erős a gyanúm, hogy egy toxikus szabad szellem volt, ami ránk támadt – folytatta Szerzetes az események elemzését. – Akkor el kell utazni a metasíkjára és megtudni a valódi nevét – vágott közbe Bogi. – Csak így győzhetjük le! – Pontosan így kellene tennünk, ha nem szorítana bennünket az idő – bólintott a kör vezetője. – Ám te vagy az egyetlen, aki jelenleg képes lenne erre, te viszont annyira legyengülnél, hogy nem tudnánk a varázslót is legyőzni. – De mester! Készen állok a küldetésre! – erősködött a lány. – És a varázslót is le tudnánk utána győzni!
23
– Nem! – mondta ellenkezés nem tűrően Szerzetes. Kisvirág már nem volt magánál, elaludt a fájdalomcsillapítóktól, amiket a sérüléseire kapott. – Kellett neki ellenkeznie – bökött Görény követőjére Szerzetes. – Gyere, fektessük le a pihenőbe, aztán gyógyítok rajta egy sort. Ezzel Bogival ketten megfogták az ájult sámánt és átvitték egy másik szobába, ahol kényelmesen tudott pihenni. 17:04; Szentesi katolikus, Szent Anna templom Aki kívülről látta a templom harangtornyát, nem mondta volna meg, hogy a csúcsot megerősítették, hogy két Felébredt lénynek adjon otthont, melyek fejenként másfél mázsát nyomtak. Tamás atya a torony feletti hangszigetelt szoba közepén állt, és lehunyt szemmel tartotta fent a varázslatait, melyek lehetővé tették számára, hogy az egyik vízköpőjét irányítva az állat szemeivel lássa a várost és annak mágikus aktivitását. Tamás atya fejlett technikai eszközökkel is megoldhatta volna, ám úgy tartotta, nem volna ildomos sem az egyház, sem a hívők pénzét elpocsékolni, amikor az Úr áldottá tette. Valamint attól tartott, hogy a délelőtti támadás résztvevői észrevennék, ha maga röpködne egy sárkányrepülővel, mivel ha a toronyból figyel, sok mindent lát, de nem mindent. Illetve, ha az állatot kiszúrják, akkor legrosszabb esetben csak a vízköpőt ölik meg, míg ő maga fedezékben maradhat, és tovább védelmezheti a nyáját és vele együtt Szentest. Bár mi tagadás, sajnálta volna elveszíteni akár Durust, akár Obvolot, mivel sokat segítettek neki az utóbbi években neki. Egyelőre nem mozdult semmi, legalábbis Durus érzékszerveivel, illetve az atya mágikus képességeivel semmi rendkívülit nem talált. Tudta, hogy a testén átáramoltatott mágikus energiák árát meg kell fizetnie. Ám abban bízott, hogy a másnapi misére ki fogja tudni magát aludni. – Meg kell találnom a délelőtti támadót – gondolta, ám mivel több, mint egy órája vizsgálata a várost eredménytelenül, úgy döntött, időlegesen felhagy a kereséssel. Óvatosan elengedte a varázslatait egymás után. Először a leggyengébbel kezdte, amikkel mágikus lényeket, szellemeket érzékel. Így már csak a saját érzékszerveire támaszkodhatott. Majd utolsóként a vízköpő irányításával is felhagyott. Ám mielőtt ezt megtette volna, még egy parancsot adott az állatnak. – Menj vadászni! – suttogta maga elé és eleresztette az állat tudatát. Ekkor csapott le rá az átáramoltatott mágikus energia utóhatása, mivel a három varázslat kimerülése egyszerre ütött vissza. A katolikus pap rosszul érezte magát, kis híján összeesett. – Most már tudom, hogy érzi magát az, aki részegen beleköt egy ork kidobóba – gondolta, és letántorgott a torony lépcsőjén a parókián található hálószobájába. 2060. december 22. szerda, 22:15; Mátyás király utca, Mátyás söröző Árnyacska kényelmesen ült a söntéspultnál és iszogatta a vizezett sörét. A hangszórókból recsegve szólt a magyar nosztalgia rock, még az évezred első évtizedéből. A dekás ezért is szerette ezt a helyet, mert régi zenéket játszatott Jani, a troll csapos, aki egyben a tulajdonos is volt. Igaz, otthon is meg voltak a zenék, de a Mátrixból nem mindig lehet városbeli információkat megtudni, meg kellettek a személyes kapcsolatok is. A kocsma szombat este ellenére nem volt túlzsúfolt. Voltak törzsvendégek, betévedt ti-
24
nédzserek, akik valamilyen éjszakai buliba indultak és megálltak a kocsmában „tankolni”. A törp dekásnak feltűnt, hogy a söntés másik végében ücsörgő öregembert senki sem zargatta, pedig Árnyacska is kéz alá tette a Ceska pisztolyát, mikor belépett ide. Bár tudta nagyon jól, hogy Jani gyorsan rendet tett, bárki hőbörögni kezdett a kocsmájába. Ám úgy vélte, nem árt az óvatosság. – Lehet, hogy Jani védelme alatt áll – gondolta a dekás. Kiitta a poharát, majd intett a trollnak, hogy jöhet a következő kör. A csapos odalépett, hogy töltsön, mire Árnyacska átnyújtott a sörért járó pénz tízszeresét. – Hallottál mostanában valami érdekeset? – kérdezte. – Pontosan mivel kapcsolatban? – kérdezett vissza a troll, miközben a zsebébe csúsztatta a bankjegyet. – Mágikus ügyletekkel kapcsolatban – pontosított Árnyacska. – Hallottam, hogy Izomagyék áthoztak valakit a határon, de azóta az illető eltűnt, mint a kámfor – mondta Jani. – Lehet, hogy az öreg többet tud – bökött a pult másik végére. – Nem voltam bent aznap, mikor Izomagyék itt jártak, az apó meg gyakorlatilag itt lakik. Őt kérdezd – ezzel visszafordult a munkájához. Egy csapat tizenhat körüli humán gyerek sereglett be a kocsmába és sört próbáltak venni, de troll látta, hogy van köztük egy tizenkét éves forma srác is. Már pedig ő kiskorúaknak nem ad alkoholt. Mikor közölte, hogy nem szolgálja ki őket, hangos szóváltásba keveredtek, minek következtében a csapos felmordult és csak annyit mondott: – Akkor húzattok vissza, ahonnan jöttetek! Kiskorúakat nem szolgálok ki! – bökött az ajtóra. A kölkök morogtak arról, hogy milyen a troll szexuális beállítottsága, illetve milyen dolgokat műveljen a saját édesanyjával, de ezen kívül nem nagyon mertek Janival kekeckedni. A csaposról lepergetek a sértések. Egy izmoktól dagadó troll egyébként is lenyűgöző látvány volt, ám ő még gyúrt is. Tehát csak még inkább fokozta a hatást. Közben Árnyacska odaült az öreg mellé egy szabad székre. – Jó estét! – mondta és intett Janinak, hogy töltsön még egyet az öregnek. – Janikám! Ne abból! – mutatott az üvegre az apó. – Hanem ami itt van a pult alatt. Abból. Erre a troll üveget cserélt. – Hallgatom, kislány! – fordult érdeklődve az öreg humán a dekás felé. – Bár furcsállom, hogy egy ilyen fiatal hölgy az én társaságomat keresi. Árnyacska értette, mire akar a fickó kilyukadni, ezért sietve igyekezett megelőzni a félreértést. – Nézze! Se prosti, se zsaru, se genrontofil nem vagyok! Az öreg szemében értetlenség látszott. Közben Jani letette a pálinkát a pultra. – Mi a baj? – kérdezte a dekás. – Meglepődtem, hogy ismeri a genrontofil szót. – Csak azért, mert cigány vagyok? – kérdezte enyhe ingerültséggel a hangjában Árnyacska. – Nem! – vágta rá a fickó. – Csak meglepett a választékos beszéde fiatalsága ellenére. Ám, valamit csak akarhat tőlem, ha ideült mellém – mondta és belekortyolt a pálinkába, majd elégedetten csettintett a nyelvével. – Igaz – bólintott a dekás. – Úgy három hete, kb. éjfél után jártak itt öten. Négy humán
25
meg egy troll. A troll volt a vezér. Hallott valamit, miről beszélgettek? – Arról, hogy egy sikeres vadászaton vannak túl, leszállították az árut valami idegennek – mondta az öreg egyszerűen. – Volt arról szó, hogy milyen áru volt? – kérdezte a dekás, pedig pontosan tudta, hogy mit kellett kihozniuk a Társulás raktárából. – Hordókról volt szó, de nem értettem tisztán, mert akkor már nagyon el voltak ázva, megeredt a nyelvük – mosolyodott el az öreg, és egy újabbat kortyolt az italából, majd láthatóan élvezettel nyelte le az alkoholt. Árnyacska egy pillanatra elgondolkodott. El voltak ázva. Nem szerette a múlt évezred szlengjét, nem mindig értette. – Úgy érti esett eső? – kérdezte. – Nem – mosolygott az öregember. – Be voltak rúgva. – Említett egy idegent, aki a megbízó lehetett. Róla nem mondtak semmit? – kérdezte ismét Árnyacska. Az apó látszólag gondolkodóba esett, miközben körbenézett a kocsmában, hogy hallhatja-e valaki a válaszát. Ám a fiatal vendégek a saját dolgukkal törődtek. – Azt találgatták – kezdte a férfi. – Hogy milyen képességei lehetnek a megbízójuknak, Johnsonnak. – És mire jutottak? – kérdezte a dekás. – Nem tartják kizártnak, hogy erős mágikus potenciállal rendelkezik. Méghozzá nagyon erőssel! – válaszolt az öreg. Árnyacskának eszébe jutott Izomagy egyik elszólása, hogy le fog esni még egy-két zsírosabb munka a pasastól. Ha az volt egyáltalán, akire gondolt. A dekás végig gondolta, amit az öreg mondott, majd így szólt: – Ha eszébe jutna valami még valami papa; bármi, akkor értesítsen Janin keresztül – bökött a troll csaposra. – Nem fogja megbánni. Anyagilag. Ekkor a troll meghallhatta a nevét és felpillantott az órára, ami ott lógott a pult feletti falon. 23:17-et mutatott. Majd megköszörülte a torkát, miközben odalépett Árnyacskáékhoz. – Peti bácsi, menjen haza! Kicsit késő van már. Tudja, mit beszélünk tegnap. Meg várja az ágya – mondta Jani. – Hát ez az, hogy csak az vár – bólintott az apó, és felhajtotta a maradék italát. – Kislány, biztosan nem prosti? – fordult oda a dekáshoz. Árnyacska látta az öreg szemében a huncut fényt megvillanni, ami azt jelenthette, hogy csak ugratja a törpöt. Mire Árnyacska csak rosszallóan megrázta a fejét. Az apó lecsusszant a székről és felvette a kabátját, majd elindult az elülső ajtó felé. – Egy hónap múlva nem fogsz kidobni! Itt maradok záróráig! – szabadkozott az öreg. – Nem fogom, bátyja! – ígérte a troll. Aztán intett a sarokban ücsörgő fiatal orkoknak, mire kisebb veszekedés tört ki közöttük, de aztán az egyik felállt, az öreg után sietett, a hóna alá nyúlt és ki kísérte a kocsmából. – Mi volt ez az egy hónapos dolog? – kérdezte érdeklődve Árnyacska. – Jövőre betölti az öreg a 88-at. Öregebb, mint a kocsma, és amolyan védjegy lett itt. Jobban félek, hogy elesik, mint hogy valaki megtámadja éjjel. Árnyacska egy pillanatra elgondolkodott, az apó az ezredforduló előtt született. Sőt, a
26
rendszerváltáskor sem volt sokkal fiatalabb, mint most Árnyacska. – Sok mindenen keresztülmehetett – mondta inkább magának, mint a trollnak. – Egy húszassal jössz az italért – mondta a troll. Árnyacska azt hitte, rosszul hall. – Egy húszassal? Ő itta meg, nem én! – Az öreg nem fizetett, tehát neked kell – mondta ellenkezést nem tűrő hangon a csapos. Így a dekás kénytelen-kelletlen előkaparta a maradék apróját. – Egy rohadt pálinkáért húsz nujen! Mi van benne, arany? – kérdezte, miközben kifizette az italt. – Nem, de igazi gyümölcs az igen. Nem szintetikus volt. – Húsz nujen egy kibaszott pálinkáért! – füstölgött tovább Árnyacska, miközben elindult a kerthelyiség mögötti zárt parkoló felé a kocsmán keresztül. Beszállt a terepjárójába, majd gyorsan átesett a biztonsági procedúrán és elhajtott az éjszakába. 23:48:15; Szentes, Vajda-telep Árnyacska becsatlakozott a dekkjébe, miután kényelmesen elhelyezkedett otthon az ágyán. A következő másodpercben már a Mátrix éjfekete égboltja alatt állt. Elindult a Társulás főrendszere felé. A hétvége, illetve az ünnep közelsége miatt nem nagyon számított ellenőrzésre a cég rendszerében, csak a jelenlétgátló programokra kell majd figyelnie, melyet dekás szlengben csak jégnek hívtak. Nanoszekundum alatt odaért a Társulás reccsjéhez, ahogy a dekások nevezték a belépési pontot vagy a rendszer elérési csomópontot. Két gyors gombnyomás a dekken, és Árnyacska mátrixbeli ikonja átváltozott egy céges karbantartóvá, még egy szerszámos láda is került a kezébe. A ládából egy kis tollseprű kandikált ki, amely a cég rendszeréhez vezető útjának nyomait tüntette el. A bejáratnál egy teljes testpáncélos biztonsági őr állt. Árnyacska az egyenruháról tudta, hogy nem egy biztonsági dekás áll őrt, hanem egy kapu JG. – Állj! – szólította fel, majd elé lépett. Árnyacska futtatta az álcázó programját, most pedig egy megtévesztőt indított el. A karbantartó ikonja átnyújtott egy belépési kártyát, mire a védő jég alaposan szemügyre vette. Szerencsére a program szubrutinja megtalálta a jelenlétgátló gyenge pontját, így „érvényes kódot” olvasott le a kártyáról. Majd visszaadta azt és félre állt az útból: – Mehet! Árnyacska belépett a Társulás rendszerébe. Megkereste a Kutatási és Fejlesztési osztályt, majd egy gyors „ajtó feltörés” után, belépett a részlegbe. Elindította a kereső programját, hogy átvizsgálhassa a területet. Igyekezett minél bizalmasabb információkat keresni, de tudta, nem fog egy vörös neon felirat villogni a titkos anyagok felett. Odalépett az adminisztrációs pulthoz és keresgélni kezdett a fiókokban. Nem sokára talált egy kimutatást, amelyben egy tucat hordónyi vegyszert vittek a Társulás szentlászlói telepére és helyeztek el a nyolcas raktárban. – Onnan hozták ki a cuccot Izomagyék – gondolta, majd megnézte a megrendelő nevét, dr. Hidvégi Aladár vegyészmérnök. Árnyacska tudta, hogy Hidvégi nem egészen vegyészmérnökként dolgozik a cégnél. Az egész városban köztudott volt, a Társulás mágikus kutatásaiért volt felelős. Gyorsan letöltötte a dekkjébe a szállítólevél másolatát és elindult, hogy megkeresse a doktor irodáját. Legalábbis azt, amelyik ebben a részlegben található. Egyre inkább kezdte érdekelni, hogy mi a fenét loptak el a Nádvágók három héttel
27
ezelőtt. Miután megnézte az irodák elrendezését az előtér falán, már könnyűszerrel megtalálta Hidvégi irodáját. Ám ott egy sorompó jégbe ütközött és sokkal erősebbe, mint az eddigiek. A szerszámos ládából ismét elővette a zárnyitó készletét, és óvatosan elkezdte kinyitni a tömör fémajtót, ami valójában egy masszív jég volt. Szerencsére gyorsan sikerült átverekednie magát az őr programon, és már bent is volt a virtuális irodában. Odament az íróasztalhoz és elkezdte módszeresen átkutatni, de a leglényegesebb, amit talált, az a szállítólevél volt a hordókról. Semmi mást. – Nem igaz, hogy csak ennyit tart itt! – gondolata dühösen Árnyacska, miután letöltötte a levél egy újabb másolatát a dekkjébe. Egy újabb keresést indított, aminek a mátrixbeli megfelelője úgy nézett ki, mintha házkutatás jogcímén elkezdené átdúlni a szobát. Amikor az irattartószekrényt nézte át, az alsó sor bal szélső fiókját véletlenül teljesen kihúzta. – A francba! – átkozódott magában a lány. – Ez biztos riadót váltott ki! Ám ahelyett, hogy akár egy biztonsági dekás is rátörte volna az ajtót, a bútor behúzódott a földbe és mögötte megjelent egy vörösen izzó másik. Árnyacska odalépett az izzó vörös színű iratszekrényhez és az első fiókot kihúzva elkezdte az aktákat átlapozni. Későn vette észre, hogy a szekrény alól egy libazöld csáp nyúlt ki, és lassan a háta mögött a feje köré fonódott. – Egy szonda jég! – gondolta a dekás. – Nincs baj! – próbálta saját magát megnyugtatni. – Átverem! Ezzel egy álcázó programot indított el. A műérzet visszacsatoláson keresztül érezte, hogy a Mátrix ikonja köré még szorosabban csavarodik a csáp. Sőt! Két újabbat is észrevett, amik szintén a szekrény aló bújtak elő. – Az embernek ne legyenek rémálmai! – gondolta Árnyacska. Szerencsére az álcázó programban lévő szubrutin elegendő megtévesztő adatot hordozott ahhoz, hogy átverje a jelenlétgátlót. Ahogy végig futtatta a programot, a csáp gyorsan visszahúzódott, ahonnan jött, a társaival együtt. Így Árnyacska zavartalanul folytathatta a kutatást. Árnyacska elkezdte óvatosan, de módszeresen átkutatni a szekrényt. Talált egy-két olyan számlát, amin fel volt tüntetve, hogy a doktor úr rendelte a mérgezőanyagokat tároló hordókat, illetve fényképet, ahol ugyancsak ő volt látható félreérthetetlen pozícióban több hölgy társaságában, akik közül egyik sem volt a felesége. – Ez még jó lesz valamire – gondolta a dekás és letöltötte a dekk tároló memóriájába. Tovább keresgélt a fiókokban és megtalálta, amiért jött. Egy nagyon rövid jelentést szólt arról, hogy a tíz hordó egyikében található egy bebörtönzött toxikus vízi szellem. Árnyacska hátán végig futott a hideg. – Toxikus vízi szellem! – suttogta maga elé. A beszámolóban talált egy utalást egy mágikus formulára, miszerint, ha a téli napéjegyenlőség éjjelén végzik el az idézést, akkor a szellem képes további erőt meríteni speciálisan előkészített toxikus vízből. Árnyacska letöltötte a fájlt, hogy mihamarabb elküldje a barátnőjének, Boginak. Majd az órájára pillantott 23:54:28. – Van még időm – gondolta és tovább kutatott a bútordarabban. Egy másik fiókban talált egy rakás múlt századi, szalagos magnókazettát. – Maradiak ezek a cégesek! – mosolygott lenézően magában a dekás. Ahogy végigné-
28
zet a kazetták címkéjét az egyik fedelén megakadt a tekintete. Az volt ráírva, „Nádvágók – Izomagy”. Nem hallgatott bele, csak lemásolta magának a fájlt. Gyorsan aktiválta a „söprögető” programját, amivel eltüntette a nyomait, majd ahogy érkezett, szépen csendben elhagyta az irodát és a Társulás rendszerét. Miután kilépett Szentes hálózatába, rögtön bekapcsolta a telefonhívás opciót a dekken, és szöveges fájlként elküldte Boginak a toxikus vízi szellemről leszedett anyagot. 2060. december 24. péntek, 23:46; katolikus templom Hideg szél söpört végig a Szentháromság-tér felől. Tamás atya megállapította, hogy az ünnepek alatt már nem lesz hó, és lehet, így jó néhány ember meg fog fagyni. Ez nem derítette jókedvre, de azért igyekezett palástolni az aggodalmát a misére érkező hívek előtt, akiket a templomajtóban fogadott. Árnyacska leállította az egykori buszmegállóban a terepjáróját, majd rápillantott a mellette ülő Szerzetesre. – Honnan a fenéből tudjátok, hol fog lecsapni a szellem? – kérdezte enyhe kétkedéssel a hangjában. – Megálmodtam – válaszolta egyszerűen a sámán. Kisvirág, aki hátul ült Bogi mellett, láthatóan jobban volt, ám a szellemmel való összecsapásnak a nyomai még nem tűntek el teljesen az arcáról. – Legyetek rendkívül óvatosak! – figyelmeztette őket felemelt jobb mutatóujjal Szerzetes. – Egy mesterlövész nem ártott volna – jegyezte meg kissé cinikusan Bogi. – A Nádvágók, pontosabban Izomagy is benne van a buliban – fordult hátra Árnyacska. – Ugyanolyan sáros, mint a Társulásnál Hidvégi. – Emlegetett szamár – szólalt meg először a hátsó ülésről Kisvirág, miközben a fejével a templomajtó felé bökött. Egy testőr kíséretében maga a doktor szállt ki a Mitsubishiből és sétált peckesen a templom felé. Már majdnem elérte a kaput, amikor hirtelen materializálódott előtte egy troll méretű beteges zöld színű béka. – Meghalsz! – bugyborékolta és leköpte a nyálával az embereket. A nyál nem csak Hidvégit, de a testőrt is eltalálta. A köpet erejétől mindketten a földre kerültek, mielőtt még bárki megmozdulhatott volna. Az utcán tartózkodó hívek megpróbáltak bemenekülni a templomba vagy a jégtől síkos aszfalton elfutni a lény elől. – Gyerünk! – kiáltotta Szerzetes, ezzel kiugrott a terepjáróból és a zsebéből elővett két mágikus talizmánt, mindkét kezébe egyet. Majd elindult a szellem felé. A másik két sámán és röviddel később a dekás is követte őt. Tamás atya összpontosított, és egy vibráló léglöket hagyta el a kezét. Ám amikor a léglöket becsapódott a békába, hatalmas szellemhúst robbantott ki annak testéből. A szellem felüvöltött. – Durus! Obvolo! Támadás! – utasította kiáltva a két vízköpőjét a pap, mire a templom csúcsáról lecsapott a két állat és marcangolni kezdték a szellemet, mire az tovább üvöltött, ám igyekezett hatalmas ökölcsapásokkal viszonozni a vízköpők támadását. Az utca árnyaiból egy hosszú kabátos alak bontakozott ki. Először Árnyacska vette észre természetes hőlátásának köszönhetően, valamint annak, hogy a civilek már mind el-
29
menekültek. Látta, hogy az illető mintha varázsolni készülne. Gondolkodás nélkül benyúlt a kabátja alá és előrántotta Ceska pisztolyát. Bár a fegyver kis kaliberű volt, ám erre az alkalomra robbanófejes lőszert tárazott be. Árnyacska hosszan célzott, majd gyors egymás után két lövedéket is kilőtt a varázslóra. Nem tudta, hogy melyik talált, de a fickó összeesett. Ebben a pillanatban az egyik vízköpőt a béka hozzávágta a templom falához, míg a másikat messze hajította az épület mellett található kereszteződésen túlra. Valahol a templom mellett található gimnázium előtt csapódott bele az aszfaltba. A szellem összpontosítani kezdett a rá varázsoló sámánokra, majd mindhárom elesett, ám Kisvirág nem veszítette el a koncentrációját és még elküldte a varázslatát, ami eltalálta a lényt újabb hatalmas darabot hasított ki belőle. A következő pillanatban a szellembéka eltűnt az utcáról. – Elmenekült! – mondta megkönnyebbülten Bogi és kifújta a levegőt. – Az asztrál síkon sincs! – kiáltott fel Szerzetes, aki az éteri világot figyelte. Az emberek a veszély elmúltával lassan visszamerészkedtek, majd éljenezni és hálálkodni kezdtek a sámánoknak és Tamás atyának. Ekkorra a rendőrök is kiértek, de Árnyacska már köddé vált. A varázsló holttestét elszállították a mentők, valamint ellátták a sebesülteket. – Köszönöm! – mondta Hidvégi Szerzetesnek és kezet fogott vele, mielőtt betették volna a rohamkocsiba, hogy a kórházba szállítsák a testőrével együtt. Tamás atya egy kicsit távolabb állt az egyik vízköpője teteme mellett. – Hűséges társ voltál, Obvolo! – mondta. – Isten véled! Árnyacska lefékezett a Vásárhely felé vezető úton, ahol egykoron benzinkút állt. – Az a rohadt troll! Mennyi ember fog még meghalni, mire valaki múlt időbe rakja azt a mocskos drogost! – dühöngött hangosan a dekás, miközben ritmusosan verte a terepjáró kormányát. Jó néhány perc kellett, mire lenyugodott és józanul tudott gondolkodni. – De, ha minden igaz, akkor a kezemben vannak annak a rohadéknak a tökei! – gondolta, miközben megütögette a kiberdekkjét, aminek a memóriájában 200 megapulznyi érdekes telefonbeszélgetés volt elmentve. Jó érzéssel arra gondolt: – Boldog karácsonyt, Köcsög! A szerző megjegyzése: A mű megírásában Billy Idol: Cyberpunk és Maximum the Hormone: Kaise Buiiki albumok hatalmas inspirációt nyújtottak. Valamint szeretnék köszönetet mondani azon olvasóknak, akik végig velem tartottak ezen a hosszú, Hatodik Világbeli utazásban. Mert nincs kizárva, hogy valamilyen formában még folytatni fogom Árnyacska és társai történetét.
30
