Szemét egy ügy. A polgári engedetlenség eszközéhez folyamodnak a kakasdiak

>>>

V. é v f o l y a m

>>>

22. szám

>>>

2010. június 2–8.

>>>

Megjelenik szerdánként.

>>>>>>>>>>>>>>>>>

16 oldal ára:1,5 lej

>>>

>>> Részletek a 3. oldalon >>>

Maros

megyei

hetilap

<<<

Szemét egy ügy A polgári engedetlenség eszközéhez folyamodnak a kakasdiak

Az elmúlt héten az Európai Unió jóváhagyta Maros megye integrált hulladékgazdálkodási tervét és annak finanszírozását. A telephelyet a tervek szerint Székelykakasdon építenék meg. A falu közössége immár egy éve tiltakozik a hulladékválogató, -átrakó és -komposztáló állomás létrehozása ellen, ugyanis házaiktól pár száz méterre, termőföldjeik közepén alakítanák ki az évente 98.000 tonna szemetet begyűjtő objektumot. >>> 5. oldal A tartalomból Társadalom

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>> >>> 3. oldal

Hír & Hírháttér

>>> 4. oldal

Interjú

A szabál, az szabál – a gyerek nem számít...

A nemzeti tragédia 90. évfordulója

Közösségbe hív a könyvtár

Április 29-étől egy gyerek élete gyökeresen megváltozott. Akit eddig anyának hitt, hirtelen eltűnt az életéből, a hat éve a család melegét biztosító otthon tovaszállt, az óvoda, ahol ő is egy lehetett a többi önfeledten játszó sok közül, megváltozott.

A történelmi esemény helyszíne: Versailles, Nagy Trianon kastély, időpontja: 1920. június 4., délután 16 óra 30 perc, amikor az antanthatalmak – Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország – nyomására Magyarország aláírta a békediktátumot. A szerződést ekkor nem írta alá a szintén az antanthoz tartozó Amerikai Egyesült Államok.

Ha úgy gondolnánk, egy könyvtáros munkaköri teendője a könyvek magányában időhosszat olvasni, elég egyetlen alkalommal ellátogatni a kövesdombi könyvtárba, hogy ezen sztereotípiánk alapjaiban megdőljön. Az ablaküvegen túlról beérkező mosolygó arcok vidám üdvözletét egy magamfajta kívülállónak szinte lehetetlenség végigkövetni.

>>> 9. oldal

június 2–8.

2. oldal >> Naptár

Ajánló

Névnapok

Kár kihagyni

Június 2: Anita, Kármen, Jenő, Ábel, Csilla, Péter, Irma, Ármin, Kornél, Geminián, Eugén Június 3: Klotild, Tilda, Cecília Június 4: Bulcsú, Ferenc, Tormás, Fatime, Szvetlána Június 5: Fatime, Valéria,

Színház A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színházának előadásai: június 5én, szombaton 17 órától, valamint kedden, június 8-án 19 órától Arthur Schnitzler Körtáncát játszák a végzős színész szakos diákok. Június 6-án, vasárnap 17 órától Szilágy László–Eisemann Mihály: Én és a kisöcsém című darabot adják elő az első éves mesteris hallgatók.

Ezen a héten történt

Csütörtökön este 8 órakor a Nemzeti Színház Kistermében Kiss Csaba Esti próba (Zampano és Gelsomina) című, a Művészeti Egyetemmel együttműködésben készült előadását játsza a társulat.

vegyes kara, karvezető Vasile Cazan, asszisztense Sikó Szidónia. Műsoron Mozart, Verdi, J. Strauss, Lehár Ferenc, Kálmán Imre és F. Barbu népszerű szerzeményei. Az este 7 órakor kezdődő koncertre a 33-as számú bérlet érvényes.

Hangverseny E heti, csütörtök esti koncertjét Opera és operetta örökzöldek címmel tartja a filharmónia. A Kultúrpalota nagytermében vezényel Petre Sbârcea, közreműködik Trózner Kincső szoprán, Boros Emese alt, Szabó Levente tenor, Buta Árpád bariton és Dumitru Mădărăşan basszus. Kísér a filharmónia zenekara és

Alapítási év: 2006. Megjelenik szerdánként. Kiadó: Medical Publicity Kft. Főszerkesztő: Szentgyörgyi László Főmunkatárs: Ferencz Zsombor Szerkesztők: Balogh Erzsébet [email protected] Fodor Tekla [email protected] Vass Gyopár [email protected] Olvasószerkesztő: Nagy Annamária Tördelőszerkesztő: Szegedi Attila >> A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! >> Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. >> Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

Előfizetni a szerkesztőség Rózsák tere 16. szám alatti székhelyén lehet hétköznap 9-13 óra között. Telefon: 0265-250.994 E-mail: [email protected] Honlap: www. kozpont.ro Készült a székelyudvarhelyi BAP Agency nyomdájában A tulajdonos és a kiadó nem felel sem büntető- sem polgárjogilag az újságban megjelent cikkek tartalmáért. A felelősség kizárólag a szerzőt terheli.

Bonifác, Ferdinánd, Reginald Június 6: Norbert, Cintia, Klaudia, Kolos, Felícia, Gilbert Június 7: Róbert, Nándor, Berengár, Énok Június 8: Medárd, Ágnes, Vilmos, Tas, Ellák, Helga

Kiállítás Csibi Borókának, a Művészeti Líceum diákjának nyílt festészeti kiállítása a Kossuth utca 2. szám alatti Philothea Klubban.

A Székelyföld Napok keretében a Kultúrpalota előcsarnokában nyílt meg Ádám Gyula csíkszeredai fotográfus Ezer Székely Leány Napja képekben című kiállítása. Új tárlat nyílt a Bernády Ház földszinti galériáiban. Miklóssy Mária sepsiszentgyörgyi festőművész mintegy negyven alkotását – olajfestményeket, temperákat, akvarelleket – láthatja a közönség.

Június 2. 106 éve történt. Megszületett Johnny Weissmüller ötszörös olimpiai bajnok amerikai úszó, a Tarzan megformálója. Június 3. 86 éve történt. Meghalt Franz Kafka, cseh író. Június 4. 90 éve történt. A szövetségesek és Magyarország képviselői – a gróf Apponyi Albert vezette magyar delegáció – aláírták a trianoni békét, amely jelentős határeltolódásokat eredményezett. Magyarország elvesztette területének kétharmad részét. Június 5. 38 éve történt. Környezetvédelmi világnap. Június 6.135 éve történt. Megszületett Thomas Mann, Nobel-díjas német író. Június 7. 72 éve történt. Meghalt Dsida Jenő költő. Június 8. 1378 éve történt. Medinában, 62 éves korában meghalt Mohamed próféta, az iszlám vallás megalapítója, aki vallási és politikai tevékenysége révén az Arab-félsziget törzseit egyesítette.

Felhívás 40 órás imára az egyenlő jogok megteremtéséért Erdélyben nemzeti hovatartozástól függetlenül, a román–magyar történelmi megbékélésért, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) jövőjéért és ezen belül a magyar oktatás megmaradásáért, önállóságáért Jézus Krisztus Urunk 40 napos pusztában eltöltött böjtjére és imájára emlékezve, válasszuk a békés együttélés megteremtéséért az ima erejét. A magyarság megfosztása az önálló felsőoktatási intézményeitől mély sebeket okozott. Minden nép boldogulását hosszú távon meghatározza gyógyítóinak és tanítóinak anyanyelvű képzése is. A jó Istenhez fohászkodjunk, hogy a vezetőink szíve legyen nyitott az egyenlő jogok megteremtésére minden ország polgára számára, és a kisebbség elnyomása a többség által végleg megszűnjön. Az országok virágzásának alapja a békés együttélés. Keresztény országban az egyenlőség megteremtése a nemzetek között a legmagasabb hitmegvallás. A jó Isten előtt a felekezettől, nemzeti hovatartozástól függetlenül egyenlők vagyunk. Ezekkel a gondolatokkal imádkozzunk együtt az ajánlott program szerint. Az imához csatlakozókat kérjük, hogy június 3-án, a múlt konfliktusainak megszüntetéséért imádkozva fekete ruhában, június 4-én a békés együttélés és a virágzó jövőért imádkozva fehér ruhában öltözzenek.

Június 3: - 7–8 óra között: MOGYE előtt. Imádkozás gyógyítóink és tanítóink egészségéért a hivatásuk betöltéséhez. - 8–9 óra között: Imádkozás a kommunizmus által hivatásuktól megfosztott tanárainkért és gyógyítóinkért, akiket erőszakkal elüldöztek Kolozsvárról, megszüntetve a magyar nyelvű orvosi és gyógyszerészeti képzést. - 9–10 óra között: Imádkozás a kommunizmus által elsorvasztott magyar felsőoktatás megmaradásáért, újjászerveződéséért, önállóságáért. - 10–11 óra között: Imádkozás az kommunizmus által igazságtalanul bebörtönzött tanárainkért, az otthonuktól távol elhelyezett orvos-évfolyamokért, hogy a szenvedésüket életük gyümölcsözése pótolja ki. - 11–11.30 óra között: Vonulás a főtéri virágóra elé. - 12–15 óra között: Imádkozás a román–magyar megbékélésért. - 15–15.30 óra között: Vonulás a MOGYE elé. - 15.30–17.30 óra között: Imádkozás, hogy Marosvásárhelyen megmaradjon a magyar nyelvű orvosi és gyógyszerészeti képzés. - 17.30–18 óra között: Vonulás a Keresztelő Szent János Plébániatemplomhoz. - 18–19 óra között: Részvétel a misén. Imádkozás az egymás elfogadására épülő társadalomért. - 19–20 között: Vonulás a Deus Providebit tetőtéri kápol-

nába. Imádkozás megbocsátásért a meg nem született gyermekeinkért, kérve a jövőben a gyermekáldást. Imádkozás az orvosi és gyógyszerészi hivatásért. - 20–06.30 között: Imádkozás a magyar nemzet összefogásáért, a magyarság politikai képviseletének tisztaságáért, keresztény környezetet védő társadalom létrejöttéért. Június 4: - 6.30–7 óra között: Vonulás a MOGYE elé. - 7–8 óra között: Imádkozás a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem oktatóinak és hallgatóinak egészségéért, a hivatásuk betöltéséhez. - 8–9 óra között: Imádkozás, hogy a MOGYE szenátusában érvényesülhessen a paritás elve. A magyarság 50%-os részvétele a döntéshozásban megvalósuljon, hogy biztosítva legyen a magyar oktatás érdekeinek a képviselete az egyetemen. - 9–10 óra között: Imádkozás, hogy magyar nyelven engedélyezzék a gyakorlati oktatást, a diplomamunka megírását, az állam- és a rezidens vizsgát. Minden hallgató a saját nyelvén sajátítja el legjobban a tudást. Egy másik nyelven való tanulás kényszere hiányos felkészüléshez vezet, amely megengedhetetlen az orvosi és gyógyszerészeti hivatásban. - 10–11 óra között: Imádkozás az ingyenes tanulásért, azért, hogy a tanulástól ne legyenek megfosztva a

,,Ha van 1 millió magyar, aki imádkozik, nem kell félni a jövőtől.” Mindszenty József bíboros

szegény családból származó fiatalok. - 11–12 óra között: Imádkozás a szülőkért és minden támogatóért, aki anyagi segítséget nyújtott a tanuláshoz. - 12–12.30 óra között: Vonulás a főtéri virágóra elé. - 12–15 óra között: Imádkozás a román–magyar megbékélésért. - 15–15.30 óra között: Vonulás a MOGYE elé. - 15.30–16.30 óra között: Imádkozás a kommunizmus által elsorvasztott magyar felsőoktatás megmaradásáért, újjászerveződéséért, önállóságáért. - 16.30–17 óra között: Vonulás a református temetőbe az I. és II. világháborús emlékműhöz. - 17–17.45 óra között: Imádkozás azért, hogy hőseink áldozat-szolgálatához méltó legyen az utókor. - 17.45–18 óra között: Vonulás a Keresztelő Szent János Plébániatemplomhoz. - 18–18.45 óra között: Részvétel a misén. Imádkozás az egymás elfogadására épülő társadalom létrejöttéért. - 18.45–19 óra között: Vonulás az Bolyai úti unitárius templomhoz. - 19–20 óra között: Imádkozás a magyar nemzet összefogásáért. Előadás tart Fábián István történész. - 20–20.15 óra között: Vonulás a református Vártemplomhoz. Istentiszteletet tart Székely József református lelkész. Imádkozás a román–magyar megbékélésért. - 21.30–24 óra között: Vonulás a Deus Providebit tetőtéri kápolnába. Imádkozás a magyar nemzet összefogásáért, a magyarság politikai képviseletének tisztaságáért, keresztény környezetét védő társadalom létrejöttéért. Záró imák. Mindenkit szeretettel várunk! Ádám Valerián szervező

június 2–8.

Társadalom 3. oldal

A szabál, az szabál – a gyerek nem számít... Á

prilis 29-étől egy gyerek élete gyökeresen megváltozott. Akit eddig anyának hitt, hirtelen eltűnt az életéből, a hat éve a család melegét biztosító otthon tovaszállt, az óvoda, ahol ő is egy lehetett a többi önfeledten játszó sok közül, megváltozott. Hihetetlen, de ha hozzátesszük: árva gyermek, úgy érezzük, a sors már születésétől erre predesztinálta. Pedig elég lett volna néha egy-egy bátorító szó, egy biztató mosoly és sokkal együttérzőbb szakemberek segítsége, hogy ennek a kisfiúnak a megszokott rendben folytatódjék az élete.

A gyerekvállalás minden nő életében a legnagyobb döntés és kihívás, de még nagyobb felelősség professzionális anyaként, egy árva gyerek nevelését vállalni. Az úgynevezett professzionális szülőt az ösztönök nem segítik, és csupán a szeretet nem elég. Ha valaki úgy dönt, mint nevelőszülő, munkaviszonyba lép a Szociális- és Gyermekvédelmi Igazgatósággal, igen bonyolult követelményrendszernek kell megfelelnie és annak folyamatosan eleget kell tennie. Sz. I. ezelőtt hat évvel úgy gondolta, képes megbirkózni mindezzel, és legalább egy gyerek életét szeretetével jobbá varázsolhatja. Azonban, úgy tűnik, a gyámügynek nem ez az elvárása.

Ha a szeretet és odaadó munka kevés Másfél éves korában, mindössze hat kilóval, orvosi papírján szellemileg visszamaradottként vette gondozásába Sz. I. a család második kisfiát, majd két hónap múlva újabb saját gyerekkel bővült a kis családi közösség. Édesanyaként és nevelőszülőként is úgy gondolta, minden szeretetével felelősségteljesen tudja ellátni és nevelni a három gyereket. Bár a nevelt gyerek orvosi papírjain semmiféle fizikai betegség nem szerepelt, szellemileg korához képest visszamaradottnak nyilvánították, félelmetesen kis súllyal, és mint utóbb kiderült, egyik lábán izomsorvadással került az anya gondjaiba. „Rengeteg munka volt vele, el sem tudom képzelni, mit élhetett át azelőtt ez a gyerek. Ösztönösen összerezzent, ha csak közelében valaki felemelte a hangját, kezeit védekezőleg arca elé húzta, ha simogatásra emeltem kezem”– emlékezett vissza a kezdetekre a nevelőanya. Szellemi lemaradását az évek alatt rohamosan behozta, mára igen fogékony mindenre, amit az óvodában

Nem a pszichológus személyét kell szeretni

tanítanak. Lelki fejlődését folyamatos pszichológiai foglalkozásokon segítették, a Gecse utcai gyógytornán pedig megtanulták azokat a fejlesztő gyakorlatokat, ami javítja a gyerek mozgásképességét. „Sokkal több törődést és foglalkozást igényelt, mint saját fiaim, de nem bántam, hiszen az évek során folyamatosan tapasztalhattuk a fejlődését valamennyi téren, ez pedig minden munkát és áldozatot megért” – vallotta Sz. I.

A vaskalaposság nem szeretet kér Azokkal a pótszülőkkel, akik akár a megélhetés, a munkaviszony, akár gyermekszeretetükből adódóan vállalják egy árva gyermek nevelését, már a kezdetektől pszichológusok, szociális szakemberek foglalkoznak, hogy feladatukat minél jobban, az előírásoknak megfelelően láthassák el. Így már a gyerek nevelését megelőzően pszichológia-tanfolyamot kell elvégezniük, majd pedig, mialatt a gyerek náluk van, folyamatos képzéseken kell részt venniük, melyeken a hivatásos pótszülők különböző szakaszokban minden hasznos tudást elsajátíthatnak, ami a gyerekpszichológiát, nevelési tanácsadást illeti. Ezenfelül folyamatos és esetleges ellenőrzéseknek vetik alá a házat, hogy a gyerek megfelelő környezetben,

méltányos ellátásban, gondozásban részesüljön. Szeretetet kérni, előírni nem lehet, ha mégis adott, az nem mérvadó, hiszen nem szerepel a munkaköri leírásban. „A hat év alatt soha nem kaptam egyetlen dicsérő vagy csupán bátorító szót sem. Tisztában vagyok a kötelességeimmel, és minden tőlem telhetőt meg is tettem, hogy ezeknek megfeleljek. Mégis minden ellenőrzés alkalmával találtak valami kivetnivalót: ha a kifestős könyvek elő voltak szedve, mert a gyerek nemrég még azokkal játszott, rendetlenségnek minősítették, nem értették, hogy három fiú mellett, hogyan nem lehet a játékokat rendben (a polcon) tartani, belekukkintottak a hűtőmbe, felemelték a fedőt a fazékról, hogy vajon mivel etetem a gyereket. Az eredményekről, fejlődésről sosem esett egyetlen szó sem” – fordult panaszával szerkesztőségünkhöz Sz. I.

Lélektan cím alatt lelki terror? Ami döntőképp a gyerek visszaadására késztette az anyát, a gyámügy által kötelezően előírt pszichológia-tanfolyamok.„Nem magával a kurzusokkal van baj, hiszen én is azt vallom, hogy fejleszteni kell önmagunkat, és hogy hasznosak lehetnének ezek az órák, de

nem a pszichológusnő által gyakorolt módszerekkel. Folyamatos stresszhatás alatt voltunk, ami egy idő után rányomta bélyegét az egész életemre. Nem bírtam elvégezni feladataimat, mert az idegek állandóan dolgoztak. Úgy éreztem, nem vagyok képes sem a nevelt gyerekemmel, sem sajátjaimmal kellőképpen foglalkozni” – beszélt felmondásának okáról a professzionális anya. Elmondása szerint a pszichológusnő által követelt tananyag irreálisan sok volt, szóról szóra kérte vissza az elsajátítottakat, házi feladatot adott, felmérőket íratott, mindezt román szaknyelven. Minden anya előtt számok álltak, így szólította őket. A kurzus havi három órában folyt, ha valaki mégsem volt jelen, talán éppen amiatt, hogy nem tudta megoldani a gyerek felvigyázását, nagyon gorombán, csúnya szavakkal leteremtette. Az első kurzus után próbáltak átiratkozni a magyar nyelvű csoportba, ekkorra viszont valamilyen okból kifolyólag megszüntették a magyar nyelvű tanfolyamot. Ilyen körülmények között Sz. I.-t már egészségügyi problémák gyötörték, és attól tartott, egész családjára kihatással lesz. Bár nem volt egyszerű döntés, és mai napig kétségek gyötrik, hogy a helyes utat választotta-e, április végén beadta felmondását.

– válaszolta megkeresésünkre Simona Drăghici, a kurzusokat vezető pszichológus. A panaszos sérelmeinek meghallgatására a pszichológus kifejtette, tudatában van annak, hogy többek számára is ellenszenvet kelt személye, ő viszont csak azt tartja szem előtt, hogy azokat az ismereteket, amit meg kell tanítson, elsajátítsák. Ami az anyagot illeti, csupán azt kéri, ami elő van írva, az pedig nem az ő feladata, hogy felmérje, a 300 anya közül ki ismeri kellő mértékben a román nyelvet. (Viszont érdekes módon, mire Sz. I. és mások is átiratkoztak volna a magyar tanfolyamra, az megszűnt.) A szakember arra is választ adott, miért szólítja számok alapján a jelenlevőket, hiszen ezáltal anonimitást teremt, így az anyák sokkal inkább megnyílnak, őszintébbek lesznek. Ha egyes személyeket sértett, úgy azt javasolja, személy szerint keressék meg, hogy megbeszéljék a problémát, ha pedig az egész közösség úgy érzi, nem megfelelő a magatartása, abban az esetben nyugodtan fegyelmi bizottság elé mehetnek, és együttesen kérhetik a kivizsgálást. Mindez természetesen kézenfekvő lenne, viszont, ahogy Sz. I. is mondta, ezeknek a pótszülőknek sok esetben ez az egyetlen kereseti lehetőségük, félnek, hogy elveszítik állásukat, így inkább elhallgatják panaszaikat, csak állásuk ne kerüljön veszélybe. Így valószínűleg minden marad a régi rendben, ahogy a közmondásban áll: egy fecske nem csinál tavaszt. Csupán egy kisgyerek veszített el nemrég mindent, ami eddig biztos pont volt az életében. Balogh Erzsébet

Ma, június 2-án tartja első találkozóját lapunk „Exkluzív” Lokálpatrióta Klubja. Találkozónk témája: a lokálpatriotizmus. Meghívo vendégeink: Bakó Zoltán újságíró, Kovács Levente rendező és Spielmann Mihály történész. Helyszín: a Bolyai-téri Unitárius Egyházközség tanácsterme. Időpont: délután 6 óra.

június 2–8.

4. oldal >> Hír & Hírháttér

Trianon

Viszlát diszkrimináció! Akárhonnan is tekintünk az erdélyi magyarok Trianon utáni történelmére, folyton szembeütközünk a minket ért diszkriminációval. Korszaktól függetlenül, mindegyik hatalom – nyíltan vagy burkoltan – felvállalta, hogy„mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek”. A hatalmi rendszerben mindig aránytalanul alacsony volt a magyar vezetők létszáma, az intézmények élén általában csak az országos nemzettöbbség képviselői jutottak szerephez. A betelepítések (és kitelepítések) is nemzetiségi alapon történtek. Az volt az érzésünk, hogy nekünk kétszeresen meg kell küzdenünk ugyanazokért a célokért, amiket„mások”simán elérhettek. Gyakran kigúnyoltak, megcsúfoltak, megaláztak, vagy „csak” ellenszenvvel viszonyultak hozzánk – csakis a magyarságunk miatt. A ’89-es politikai fordulat után rövid ideig abban reménykedtünk, a sötét idők végleg eltűnnek. Sajnálattal kellett tudomásul vennünk, hogy a diszkrimináció továbbra is él, és csak a köntösét cserélte ki egy újabbra. Amíg korábban többnyire hatalmi befolyással hozták meg a diszkriminatív döntéseket, napjainkban egy újabb fontos tényező lett ebben meghatározó: a pénz. Ha nem találjuk a magyar nyelvű feliratot, vagy ha nincs magyarul beszélő ügyfélszolgálati alkalmazott, könnyen azt a magyarázatot kaphatjuk, hogy „nincs pénz”. Ilyen alapon kivehetik a műsorrácsból a magyar csatornákat, megszüntethetik a magyar osztályokat, bezárhatják a magyar intézményeket, hiszen „nem éri meg” fenntartani. Ki merné vitatni eme érvelést, hiszen ma a gazdasági válság uralja az országot, sőt az egész világot. Az említett„diszkriminációs listára” nyugodtan felírhatjuk az erdélyi magyarok politikai vesszőfutását.„Komoly”szervezet alakult érdekképviseleti céllal, a szavazók pedig csodálatraméltó következetességgel kitartottak mellette. Minden választás alkalmával helyi vagy központi képviseleti mandátumhoz juttattuk politikusainkat, pedig a listás szavazás miatt több népszerűtlen vagy alkalmatlan személy támogatására is rákényszerültünk. Ennek ellenére, hiábavaló volt a szinte folyamatos kormányzati szerepvállalás, meg kellett elégednünk az apró eredményekkel. Közülük is kiemelkednek az egyetlen marosvásárhelyi magyar tannyelvű iskola meg-, illetve visszaszerzése vagy az erdélyi szinten oly fontos kétnyelvű feliratoknak a törvénybe iktatása. Ugyanakkor, a számunkra oly fontos marosvásárhelyi repülőtér nem kapott semmilyen támogatást, miközben másoknak bőven jutott pénz hasonló célokra. A kerülőutak másutt már szinte mindenhol befejeződtek, csak nálunk rajzolgatják nap mint nap újra és újra, amíg mi„a forgalmi dugókban türelmesen várakozunk”. Az autópályára szánt pénzek is éppen akkor fogytak el, amikor a kolozsvári szakasz már elkészült, és Marosvásárhely irányába kellett volna közeledni. Tagadhatatlan: a mi régiónk nem kapott akkora támogatást, mint a környező, nem székelyföldi megyék, ez pedig nem más mint diszkrimináció. Most azonban, végre, akadt egy alkalom, amikor egyenlő partnerként kezelték a magyarokat. Bár az RMDSZ a kormányban csak másodhegedűs szerepet játszik, a fájdalmas megszorító intézkedések bejelentésénél mégis egyenlő partnerként ült az asztalnál magyar és román: a kolozsvári miniszterelnök és a vásárhelyi miniszterelnök-helyettes. Látszólag egyenjogosítottak minket, de csak azért, hogy a későbbiekben majd egyenlő mértékben vihessük el a balhét. Ferencz Zsombor

Előfizetési akció! A Központ hetilap a következő előfizetési csomagokat ajánlja kedves olvasóinak:

Előfizetés: 1 hónapra .................... 4.8 RON 3 hónapra .................... 13 RON 6 hónapra .................... 25 RON 12 hónapra ................... 50 RON Hívjon telefonon és ügynökünk házhoz megy. Részletek a 16. oldalon.

A nemzeti tragédia 90. évfordulója

A

történelmi esemény helyszíne: Versailles, Nagy Trianon kastély, időpontja: 1920. június 4., délután 16 óra 30 perc, amikor az antanthatalmak – Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország – nyomására Magyarország aláírta a békediktátumot. A szerződést ekkor nem írta alá a szintén az antanthoz tartozó Amerikai Egyesült Államok. Az USA és Magyarország később Washingtonban kötött békét, amelynek szövege szinte szó szerint megegyezik a trianonival. A trianoni béke értelmében az újonnan métert, 1.664.000 magyar lakossal. A létrejött Magyar Királyság területe Szerb–Horvát–Szlovén Királyság a Bánság (Horvátország nélkül) 282 ezer négyzetnyugati felét, Bácskát, Dél-Baranyát és a kilométerről 93 ezer négyzetkilométerre Muraközt kapta 21 ezer négyzetkilométer csökkent. Lakóinak száma 18,2 millióról területben 465.000 magyar lakossal. 7,6 millióra apadt. Az elcsatolt területek Ausztriához csatolták az Őrvidék (Burgennagy részének lakossága nem magyar land) 4 négyzetkilométernyi területét nemzetiségű volt. Az új határok 26.000 magyar lakossal. meghúzásánál nem vették figyelembe az Az ország példátlan mértékű területi önrendelkezésre vonatkozó, akkoriban oly megcsonkítása mellett a békeszerződés sokat hangoztatott wilsoni elveket, s makorlátozta a magyar haderő létszámát, gyar többségű területeket csatoltak az ezenkívül jóvátétel fizetésére kötelezte utódállamokhoz. Ennek következtében 3,2 Magyarországot. millió magyar került a szomszéd országok Trianon után egyenes út vezetett az határai közé, tehát a Kárpát-medencében európai politika teljes meghasonlásához, élő magyarság több mint 1/3-a, s ennek a fasizmus, nácizmus és kommunizmus fele az új határok mellett zárt tömbökben megjelenéséhez, a második világháélt. Ez azt jelenti, hogy lehetett volna borúhoz. Az igazságtalan és máig igazságosabban, az etnikai, nemzetiségi felfoghatatlan békediktátum követelvnek megfelelően meghúzni a határokat, kezményeként alakult ki az a trianoni a győztesek bosszúvágya és étvágya azonpszichózis, amely feldolgozhatatlansága Trianon emlékmű ban csillapíthatatlan volt. okán nemcsak a vesztes magyarok, hanem Csehszlovákia kapta Észak-Magyara győztes tábor, románok, csehek, magyar lakossal. Romániának adták Erország, azaz Felvidék és Kárpátalja 63 ezer szlovákok és szerbek mindennapjait is délyt, valamint a Tiszántúl és a Bánság négyzetkilométernyi területét 1.072.000 megkeseríti a mai napig. keleti felét, azaz 102 ezer négyzetkilo-

Tűnés, Pityu! Ojjé, városnapok, hájderguttát kapok. Idén azonban volt üdébb élményem is. „A padról merész kaszkadőr-mozdulatsorral jutni a kútba. Ezt nem demonstráljuk, hanem csak definiáljuk. Mint Bolyai a kecseszkecskenelméletet. Tudják, ki volt a kút feltalálója?!...” A káva mögötti sátor bérlői élénk érdeklődéssel követik a vitát, well, ha kisül valami belőle, akár belépőt is kérhetnek. „Kútbaugrás tíz lej, visszahúzás húsz lej, helyben hagyás ötven.” Tudákosan jelzem a lila tokájú vállalkozónak: – Ösmerek, de titok alatt!, másik kutat is, jövőre esedékes. A kiásása. Az nem öt, hanem minimó ötven méter. Oda érdemes lesz kötélhágcsón szánkóztatni a látogatókat. Olyan biznisz, mint a vöcsök. Rózsa Söndör nem rántotta úgy a szemöldöklőjét, mint ez a mobilját. Ott termett az egész szakértői brancs, hét markos betyár, egyik bütykösebb, mint a másik, lerítt róluk: mind kútugró bajnok, csak a technikával nincsenek tisztában, mutatom is némileg: háttal fordulunk, mint búvár a kutyaólba, osztán zsupsz!, és lehet ásogatni az aranyért... Egyébként: psszt! Nem azért mondom, de ki a fenét érdekel a kút maga... A Vár rabjait azért vetették le, hogy megkeressék a kincseket!... Kérdik, reggeliztem-é már. Tavaly, igen. Hozzák a miccskolbászkát, úgy fordulok majd a mélybe, ahogy a gyomrom ettől, de aki városnapra megy, ne finnyáskodjék: kapja be, s kopjon le. Szinte meg sem várnám a zúzalékhoz szükséges mustárt meg a hatalmas nejlonpohárnyi sört, igaz is, ne hajtsam fel egyből, mert másfél lej a pisilés, mennék a

villa francba, ha nem udvarolna körül a már feltárt kút körüli sátras bérlők siserahada. „S mit rejt még az a kút? Mennyi lehet a kincs, amit beledobtak? Hány méternyit kellene ásni a régészek kaparásai alá? Mennyire kameráznak ezek? Ha megtalálja valaki, mindjárt ott terem-é zsaruság, vagy jut egy kis idő a menekítésre is?!...” Immár jóllakva húznék a balfenékre, a pi-

Honlap cikátoros miegymásba. De mind több infót követelnek. Relációt, telefonszámot, belső gazembereket, akikkel „szót lehet érteni”. Egyre nagyobb a hő, pedig a kút csak a hátam mögött. Hiába hogy ábszolúte száraz, rólam vétek-patakokban folyik a bűntudat. Közben úgy járnak-kelnek a delegációk, vendégvárosok, testvérbútorok, repülő szőnyegtelepülések, miegymások likfótijai, hogy közéjük vágyom... Isten, Borsos Tamás szelleme! Éppen arra gurgulándul egy négyszerhármas tiritarka bűzbomba, valszeg a delphoi jósda egykori istenasszonyának a reinkarnációja – Mámá Budingá képében. Odakiáltok, Minimá dungá, Mámá Budingá! S hát érti. Csak ezek nem, pedig ezek bihariak mind. Lenyomom a tízest, rá kell lappantani, s nyomni mindjárt a következőt. Arra egy harmadikat. A tizediknél Mámá Budingá körülvacskolja glóriátlan fejem, s képen-fülön megpökdös szalmaezüstből kovácsolt

alumínium fakanalával. Hálaképpen vindisgréc szag-bizzarriumában szendén beföd, majd eltakar. Mielőtt győzne a fulladásos roham, oldalvást szabadulok. A bankókra meredő sóvár tekintetek ökörfénye néhány pillanatra elhomályosítja pánikosan surranó röntgenképemet. A kapunál szembefutok Szabó Pityuval. – Jössz nekem egy ritka szép százassal! – üvölti. – Nyavalyás istókját a póker pofádnak, elcsaltad a lóvémat a múltkor, olyan szerecsen teveganét nem termel a semmiféle sivatag, vazze. Dobjál vissza egy nagy bingó bankóval! Szabó Pityu mindenkinek ezt mondja. Volt, aki fizetett. Annak már vagy kilenc éve. Magam inkább diplomata volnék.– Látod ott, a Kedei Zoltán műterme előtt, a padnál azt a dagesz kutatócsoportot? Na, odaballagsz, s a nagyorrúnak, aki a guvadt képű, csálé keszkenyős rokolyás orra alatt hadonászik csaptatásra kész lapáttenyerével, azt mondod, hogy: Helló, haver! Fűn tűnő! Minnyá gyűn a lóvé. Fűn tűnő, hé! Ámbáré, dumbáré. Ojjé, mennyire slattyog szaporán. Pedig jó lett volna, ha meghallja, amit utána szikratávíróztam: – Aztán fönn is, lenn is, a vízen, a levegőn és a fűvön is: Tűnés, Pityu! Van, hogy az ember saját magának fogad szót. Én mindenesetre mindig. Pityuról nem tudni. Tán ma is menekül –, ha közben valamiféle városnapi társaságba őt is be nem delegálták. Bölöni Domokos

június 2–8.

Hír & Hírháttér << 5. oldal

Szemét egy ügy A polgári engedetlenség eszközéhez folyamodnak a kakasdiak

A folyamatos harc az igazságtételért és az állandó visszautasítások következményeként már az is megfogalmazódott a kakasdiakban, hogy őrséget szerveznek, elállva az utakat, meggátolva a hulladékválogató állomás megépítését: „Az öregebbek elöl foglalják el helyüket, a fiatalabbak hátrább, de mindenáron megvédjük falunkat. Hiába ígérgetnek fűtfát, munkahely-lehetőségeket, mert én személy szerint nem ismerek olyan kakasdit, aki maszkokkal válogatja majd a szemetet” – összegez Csegzi. Fodor Tekla

Szentgyörgyi László

A

Székelykakasdi jövőkép

Területspekuláció és nemcsak Csegzi Attila székelykakasdi lakó és falufelelős 2008 őszére vezeti vissza a bonyodalmak kezdetét:„A problémák másfél éve kezdődtek, amikor Virág Mihály kakasdi tanácsos felvásárolt négy hektárnyi területet a helyiektől, 0,4 euróért négyzetméterét, amit négyzetméterenként 9 euróért vett át tőle a megye. A falubeliek bíztak a tanácsosban, aki végeredményben átverte őket, ugyanis elhallgatta, hogy az adott helyre mit terveznek.” A bökkenő ott van, hogy a hulladékválogató rendszert az utolsó kakasdi háztól mindössze ötszáz méterre tervezik. A faluközösség első ízben azért harcolt, hogy visszavonják a határozatot, ugyanis az előbb került megszavazásra, mint a lakók informálása, a terv bemutatása. „Tudtunk nélkül szavazta meg a keresztúri tanács, hogy a kakasdi határba építsék a hulladékválogató, -átrakó és –komposztáló állomást. Ötven éve ide hordják a megye szemetét, a vegyipari kombinát is folyamatosan szennyezi környezetünket, most pedig egy újabb hulladéktárolót próbálnak

ránk sózni” – panaszolta Csegzi, akitől azt is megtudtuk, hogy az elmúlt egy évben a helyiek tiltakoztak mind a maroskeresztúri tanácsnál, mind a városinál, mind a környezetvédőknél, ám mindenhol csak visszautasítással szembesültek. 2009 őszén Markó Bélának, az RMDSZ elnökének és Kelemen Atillának, az RMDSZ Maros megyei szervezete elnökének, 2010 februárjában pedig Borbély László környezetvédelmi miniszternek beadványt nyújtottak át, kérvén, hogy tíz-tíz percet szánjanak az ügyre, beszélgessenek a helyiekkel, kössenek kompromisszumot:„A honatyák válaszra sem méltattak, viszont választások előtt mindig szívesen térnek vissza a faluba. Sokáig reménykedtünk, hogy szép szóval meg tudunk egyezni és olyan megoldásra jutni, amely mindkét félnek megfelelne. Nem az a célunk, hogy a megye elveszítse az 54 millió eurót, hanem az, hogy közös nevezőre jussunk. Sajnos jelen pillanatban úgy tűnik, az igazságszolgáltatáshoz kell fordulnunk, ezért dr. Kincses Előddel is felvettük a kapcsolatot” – fogalmazott Csegzi Attila. A korábbi közmeghallgatásokon megoldásként felvetődött a földcsere gondolata is, és bár a helyiek találtak egy megfelelő területet az állomás megépítésére, nem túl nagy távolságra a jelenlegi szemétdombtól, a keresztúriak kitartóan ellenezték.

„A csatát megnyerték, de a háborút nem...” Lokodi Edit, a Maros megyei tanács elnöke ezekkel a szavakkal távozott a legutóbbi falugyűlésről, ahol bár a kakasdiak kifejtették, hogy mit kifogásolnak, mégsem született megoldás. Az elnök kanalizálást és aszfaltutat ígért a falubelieknek, de csak és kizárólag az állomás megépítése után. Lokodi a májusi megyei tanácsülésen kihangsúlyozta, hogy az épülő rendszer nem káros az egészségre,

A nép nevében A román kormány ezúttal meglepetéssel szolgált: következetesnek bizonyult, azaz, a jelek szerint semmi sem képes eltántorítani bejelentett szándékától, a korábban soha nem tapasztalt szigorúságú megszorító intézkedések bevezetésétől. Pedig sokan még reménykedtek, a két héten keresztül mímelt tárgyalási, egyeztetési készség alapján még azt hitték, taktika az egész, s a korábbi gyakorlathoz hűen, végül csak visszavesz valamit a lendületből, s mérsékli a sarcolás mértékét. Ezúttal hiábavaló volt minden remény. A Nemzetközi Valutaalapnak küldendő szándéknyilatkozat részletesen tartalmazza a megszorítások listáját, amelyek közül a legszigorúbb, a legtöbb embert érintő a költségvetésből fizetett bérek 25 százalékos, és a nyugdíjak 15 százalékos csökkentése. „A kisebbik rosszat választottuk, nem emeljük az adókat, hogy a magánszektornak lehetősége legyen előkészíteni a gazdasági növekedést. A költségvetési kiadások csökkentését választottuk, mivel az adónövelés inflációhoz vezetett volna” – magyarázta Boc a megszorításokról szóló két törvény tervezetének ismertetése során, amelyeket a kormány, a parlamenti vitát elkerülendő, úgynevezett felelősségvállalási eljárással terjeszt a parlament elé. A helyzet, ezt senki sem vitatja, rendkívül nehéz, az ország a fizetésképtelenség határán, a csőd szélén egyensúlyoz. Rendkívüli helyzet pedig rendkívüli megoldásokat igényel. Csakhogy. A megszorításokról szóló, a kormány által szorgalmazott törvények, különösen a nyugdíjak csökkentésére vonatkozó rész alkotmányellenes, bárhogyan próbálják magyarázni. Jogkövető államokban a nyugdíjak egyéni tulajdonjogot képeznek, csökkentésükkel még egyetlen, magát civilizáltnak tartó államban sem próbálkoztak, a nemzetközi jog sem tenné ezt lehetővé… A miniszterelnök, átlátszó prókátori leleményességgel az alkotmány bizonyos paragrafusára hivatkozva próbál érvényt szerezni kormánya akaratának. Meglátjuk, mit szólnak ehhez a nálánál képzettebb hazai és külföldi jogértelmezők, a nemzetközi jogszolgáltató intézmények. Azt, hogy az ország súlyos gazdasági helyzetben van, most már mindenki érti. Az viszont érthetetlen és tegyük hozzá: elfogadhatatlan, hogy a mindenkori hatalom hozzá nem értését, az állampolitika rangjára emelt hazudozás és tolvajlás következményeit az elkövetkező években a kisemberekkel, a legszegényebbekkel fizettessék meg. És most ejtsünk néhány szót az RMDSZ-ről is, amely a kormánykoalíció tagjaként, legalábbis a párt jelenleg legbefolyásosabb politikusainak, Markó Bélának, Borbély Lászlónak, Kelemen Atillának a nyilatkozatai szerint, az erdélyi magyar közvéleménnyel és a közösségi érdekkel szembe helyezkedve, tántoríthatatlanul kiáll a példátlan mértékű megszorító intézkedések mellett. Miért? – teheti fel bárki a kérdést. A válasz kézenfekvő, ha arra gondolunk, 1996-tól kezdődően milyen kétségbeesetten, minden elvet felrúgva, korábban kötött szövetséget, együttműködési egyezményt semmibe véve igyekezett az RMDSZ vezérkara hatalomba, vagy annak árnyékába kormányozni a párt hajóját. Természetesen a nép, azaz választóinak a nevében. A mai RMDSZ-ről a tévedés kockázata nélkül elmondható: inkább képviseli a román kormány akaratát erdélyi magyar választóinak érdekeivel szemben, mint fordítva, választóinak érdekeit a mindenkori román hatalommal szemben. Sajnos.

z elmúlt héten az Európai Unió jóváhagyta Maros megye integrált hulladékgazdálkodási tervét és annak finanszírozását. A telephelyet a tervek szerint Székelykakasdon építenék meg. A falu közössége immár egy éve tiltakozik a hulladékválogató, -átrakó és -komposztáló állomás létrehozása ellen, ugyanis házaiktól pár száz méterre, termőföldjeik közepén alakítanák ki az évente 98.000 tonna szemetet begyűjtő objektumot.

A projekt értelmében Maros megye területén szelektíven kellene gyűjteni a szemetet, mely a kakasdi válogató állomásra kerülne, ahol kivonnák belőle az újrahasznosítható anyagokat. A bioszemetet a kerelőszentpáli EU-konform hulladéktelepre szállítanák, ahol a lakók idejében értesültek a beruházás szükségességéről és hasznosságáról, megértették, hogy a modern létesítmény elengedhetetlen fontosságú a megyének, így semmiféle nézeteltérés nem született köztük és a maroskeresztúri, illetve a megyei önkormányzat között. Ezzel ellentétben a kakasdiakat kész tények elé állították, minderről az utolsó pillanatban tájékoztatták őket. Sokak, különösen a helyiek telekspekulációt sejtenek az ügy hátterében.

Morgó

környezetkímélő, így nem érthető a kakasdiak felháborodása:„A székelykakasdiak ellenkezését teljes mértékben a nézeteltérések táplálják. Annak ellenére, hogy legalább három lakossági találkozót szerveztünk, amelyen ismertettük terveinket, egyes szervezetek továbbra is akadályozzák azok kivitelezését.”

A Pro Európa Liga is besegít Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnöke és Varga István, a Civitas Nostra elnöke részt vett a legutóbbi falugyűlésen, ahol bejelentették, hogy kiállnak a tiltakozó falu mellett. Enache asszony különböző alternatívákat javasolt a probléma megoldására, ugyanis nem helytálló az, hogy a kakasdi közösség tiltakozása ellenére, a hatalmon lévők saját akaratuk szerint cselekednek. Az elnöknő azt ajánlotta, hogy a falubeliek önerőből tartsanak referendumot, valamint megígérte, hogy besegít egy június 7-én megírandó petíció megfogalmazásába is. A beadványt több fórumra tervezik eljuttatni: az európai állampolgárok ombudsmanjához, az Emberi Jogok Európai Bíróságához.

Őrséget a határba!

június 2–8.

6. oldal >> Városnapok

Ami a színfalak mögött volt –Állomásozási engedélyt ellenőrzésre kérek – szól rá a furgonjából jóformán még ki sem pakolt férfira az önkormányzat igazolványát büszkén nyakában lógató pocakos. Csütörtök délelőtt, a távolról sem aprópénzért maguknak pár négyzetmétert kiverekedő cégeket, vállalkozókat jött ellenőrizni az, akinek papírforma szerinti kollegája a kipakolási engedélyt kibocsátotta. S mivel „elfelejtettek” szólni a tulajnak, hogy a sátor, padok, tűzrostély szállítására használt furgonnak a Vár udvarán való párórás vesztegeléséért díjat számolnak fel, serény polgárőr máris előkapja a jegyzőkönyvet, s rója cirkalmas betűkkel a bírságot. De persze a pocakosnak sincs kőből a szíve, s nagylelkűen hozzáfűzi: „Holnap reggel 10-kor legyen az irodámban, s kiállítjuk az állomásozási engedélyt”. Pénteken délelőtt már lázasan készítik elő a tűzrostélyokat, hiszen nemsokára érkeznek az éhes, szomjas vásárhelyiek. A pultok fölött libasorban az árcímkék, borsos áron kínálják a miccset, kolbászt, sült csirkecombot, hasábburgonyát. Még üresen tátongnak a hatalmas tepsik, amikor valahonnan a mélyből előkerülnek a tegnapiak. Óvatosan áttöltik az olajat, fakanállal kaparva ki az edény aljára lerakódott sűrűjét. Hiszen az adja az igazi aromát, attól lesz baconízesítésű a szalmapityóka is. Hűtőszekrényben tárolt, előző nap sült húsok kerülnek elő, s melegednek át a sebtében rakott parázson. Éhes a Várba érkező népség, a hivatal sajtóirodája által kibocsátott összegzés is azt mutatja: ennek van keletje, nem a könyveknek, képzőművészeti tárgyaknak. Délután hatos hölgykoszorú jelenik meg. Pulttól pultig járnak. Ellenőriznek. Iratokat, engedélyeket kérnek. És persze nincs szívük visszautasítani a cégtulajdonosok szíves invitálását: foglaljanak helyet, kóstolják meg készítményeiket, esetleg egy-két kürtőskalácsot elfogadnának, ilyet máshonnan nem potyáztak! Lejártak az idei Városnapok is. Voltak várva-várt koncertek , röpke négy órával a beharangozott időpont után. S maradt hétfőre mindebből hegynyi szemét. És a földre öntött olaj, hordók alján megmaradt sör rettenetes bűze, amit a rátűző napsugarak még napokig gőzölögtetnek vissza. Amit annóban a török meghagyott, kipusztítja a dorbézolás. (kukkoló)

Kínai bóvli helyett belföldi művészetet

A

főtéri csiricsáré kavalkádban azért itt-ott elrejtve lehetett találni olyan sátrakat, amelyek kínálata eltért a nagyátlagtól. Volt a már tavalyról ismert kályhacsempés, volt tenyésztett gyöngysoros sátor, pöttyös vajtartós, magyar értelmiségis bőrtáskás és újhullámos magyar népviseletes.

Egy olyan Temesváron élő vállalkozópárral beszélgettünk, akiknek kínálatában a fülbevalók vonták magukra figyelmünket. A technika egyszerűnek tűnik (linóleumszerű anyagon festett motívumok); ami igazán figyelemreméltó volt, az a festett motívumok visszafogott finomsága és ízlésessége. Câmpean Mónikával magyarul beszélgettünk mezoART nevű vállalkozásáról, amit együtt vezet párjával, Ştef Răzvannal. Többek között dísztárgyak, ékszerek készítésével, textilfestéssel foglalkoznak. Mónika Temesváron végzett képzőművészeti egyetemet, Răzvan a biológia

területén szerzett mérnöki diplomát, és bár névjegykártyája szerint menedzser, ő is besegít a festésbe. Két éve működik vállalkozásuk, de Mónika már évek óta üveg- és kerámiafestéssel foglalkozik. Tárgyaik forgalmazásához képzőművészetiés ajándékboltokkal működnek együtt; kapcsolataik vannak Déván, Aradon, Temesváron, Magyarországon. De járnak vásárokba is, máskor egyszerűen csak útnak indulnak, hogy új boltokat találjanak munkáik értékesítéséhez. Pár hónapja a marosvásárhelyi Arató utcában székelő Góbé Gift Shoppal is együttműködnek, és

a múlt heti főtéri vásáron megkereste őket a Népművészeti Múzeum nemrég nyílt boltja. A kérdésre, hogy megélhetést biztosíte ez a fajta élet és munkaforma, Mónika válasza: „Nehezen, de szeretjük és munkánk által megpróbáljuk a szépre nevelni az embereket. Fontosnak tartom, hogy ne csak a kínai tárgyaknak legyen piaca, hanem a belföldi művészeknek is.” Munkáikat megtekinthetik a www.art-souvenir.ro weboldalon, mely egyben webüzletük székhelye is. Vass Gyopár

Nem kell városfejlesztésben és arculattervezésben szakembernek lennünk a tények értékeléséhez. Bőven elég volt az elmúlt héten végigsétálni a főtéren

Város(napi)–imázs De kezdjük a legelején. Hétfőn a kívülálló számára még semmi jel nem árulkodott arról, hogy elkezdődtek a Városnapok. Persze, nemcsak egy kívülálló nem tudhatta, hanem sok vásárhelyinek sem volt fogalma arról, hogy ezen a napon kezdődik a város ünnepe; úgy derengett, más években később került sor ezen jeles rendezvény megszervezésére. Nem biztos, hogy szerencsés helyzet az ilyesfajta megszokott időpontokat váltogatni a város arculatépítésének és lakói emlékezetének szempontjából. A hétfőről még csak annyit, hogy ez volt tulajdonképpen a második napja a Városnapoknak, mert a hivatalos megnyitóra csütörtökön került sor. A starttól a hivatalos megnyitóig túl nagy volt az űr, ami szintén nem a legszerencsésebb dolog, főleg, hogy a város honlapján szereplő programok is elég silánynak és sematikus-

nak bizonyultak. Kedden a főtéren elkezdték a fúrástfaragást, lassan épültek a sátrak. Aztán a következő napok egybemosódnak, főleg az eltérített forgalom okozta kellemetlenségek miatt. Az idei városnapok annyira nem vésődtek be a városlakók tudatába, hogy sokszor megfeledkeztek, vagy nem is tudták, hogy a főtér Színház-tér felőli része le van zárva. Olyan is volt, hogy ott várakoztak idősebbek a ferencesek tornya melletti megállóban, vagy sokaknak a buszon jutott eszébe, hogy a főtér egyik felén le van zárva a forgalom.

A Városnapok a város imázsának egyik leghangsúlyosobb alakítóeleme. Ahol a város lakóiban megerősítődik az „ez az én városom”-érzés. Ezeken az alkalmakon a város megmutatja magát, és nem a várost mutatják meg nekünk. Pontosabban a városokat. Nem külföldi vagy más városbéli cégek és kereskedők fesztiválja a Marosvásárhelyi Napok, hanem Marosvásárhelyé. Olyan specifikus rendezvényeket, kiállításokat, bemutatkozókat képzel ilyenkor a józan ész, amelyek a vásárhelyiséget közvetítik. Hogy ez a szó tulajdonképpen mit is fed,

jó lenne tisztázni. Sallangmentesíteni kellene a fogalom építőkockáit és erre építeni egy sikeres városképet. Elsősorban lakói felé, mintegy identitás-megerősítésként, másrészt az idecsalogatandó turisták felé. Kíváncsi vagyok, hány turista jött hozzánk csak azért, mert olvasott az interneten a rendezvényről és olyan csábító volt ennek programkínálata, hogy úgy döntött: nálunk tölt egy hetet. És a legfontosabb: (ami mellesleg elég lebőgős egy városvezetésnek) városnapokat nem két héttel a rendezvény előtt illik elkezdeni szervezni, és ezalatt a két hét

alatt is változtatni a programokat. (Jobb helyeken, amikor lejár egy rendezvény, ezt követően nemsokára elkezdik szervezni a következő évit.) Azért, nem vitás, így is összejött. Volt 5 pár zokni 10 lejért, akciós áron műanyagpapucs, fehérnemű minden színben és méretben, színes forgó szemfényvesztésnek, fluoreszkáló karperec, és egy kolónia, amely minden második-harmadik standon hamis ékszereket árult. És mi is jókat bámészkodtunk, ha ismerőssel találkoztunk, megálltunk beszélgetni – és telt az idő, ahogy ilyenkor szokott. A jövőre nézve, mégis: ha a hivatalosságoknak nem kompetenciája a rendezvényszervezés, nem kellene-e szakmai tanácsadókhoz fordulnia? És ekkor még szót sem ejtettünk az imázsépítésről. Vass Gyopár

június 2–8.

Lokálpatrióta klub << 7. oldal

A néprajzi Marosszék (4.) Házak, csűrök, kapuk

A

népi építészet kutatói Erdély középső és keleti zónájában általában két házterületet különítenek el. Az egyik a közép-erdélyi vagy szamosi házterület. Itt általános lehetett a kéthelyiséges, házból és pitvarból álló ház. A másik a délkelet-erdélyi vagy székely házterület. Ennek jellegzetes épülete az ereszes ház. A nyitott ereszből lehetett bejutni a másik két helyiségbe, a nagyházba és a kicsiházba. A két házterület közötti átmeneti zóna éppen a mi vidékünkön húzódik, és elválasztja az erdélyi magyarság északnyugati és délkeleti csoportjait.

A csűrnek, mint az egykor legfontosabb gazdasági épületnek, többféle típusa alakult ki az erdélyi magyarság körében is. A mi területünk átmeneti zóna a mezőségi és a székelyes csűrök építésterülete között. A marosszéki Mezőség nyugati szélén (Mezősámsondon, Mezőmadarason) a XX. század elején még voltak a BelsőMezőségen szokásos különálló hosszúcsűrök, de már ott is általánosabb volt a pajtacsűr, amely három részből állt: szénaszín, csűr, pajta. Ezt a többfunkciójú épületet a lakóház mögött, a telek hosszában helyezték el, de nem vele egybeépítve, mint a Régen környéki szászok. A pajtacsűröknek ez a szerkezete és elrendezése a marosszéki Mezőségen, a Marosmentén és az AlsóNyárádmentén általános. Ezzel párhuzamosan megjelenik az az elrendezés, hogy a háromosztatú pajtacsűrt az udvar végében, a telekre merőlegesen helyezték el, ezáltal elválasztották az udvart és a csűrös kertet. Kelet felé haladva ez az elrendezés fokozatosan kiszorítja az előbbit. A Nyárádmentén Nyárádszereda vonalától keletre és a KisKüküllő mentén Erdőszentgyörgytől, sőt lennebb a partiumi falvakban megjelenik és általánossá válik a kétpajtás csűr. A csűr mindkét oldalán pajta, istálló van, a szénát a szénapadláson, az odorban tárolják. Ez a csűrtípus a FelsőNyárádmentén, a Felső-Küküllő vidékén és Sóvidéken kizárólagos. A székely porta legfontosabb gazdasági épülete volt, amely méretében sokszor a lakóházat is meghaladta. A fedeles vagy kötött galambbúgos kaput székely kapuként ismeri a köztudat. A történeti adatok azt bizonyítják, hogy Erdélyben többfelé létezett ez a kaputípus, és a magyar lakosságon kívül a románok és a szászok is készítettek ilyeneket. (Szabó T. Attila: A galambbúgos nagykapu az erdélyi régiségben. In. Nép és nyelv. 1979.) Annyi bizonyos azonban, hogy állítása legtöbb vidéken a XIX–XX. század fordulójára megszűnt, de a székelység körében nem, sőt e népcsoport egyik etnikus jelképévé vált. A XX. század második felében – legtöbbször értelmiségi kezdeményezésre – a székelykapu állítása reneszánszát élte, és ez a folyamat napjainkban is tart. Székely kapuk állítása minden székely székben szokásos volt, különösen ismertek a háromszéki, a kászoni és az udvarhelyszéki fedeles kapuk. A marosszéki régi kapukról csak szórványos adatokkal rendelkezünk. Orbán Balázs idejében Szovátán és környékén mindenütt előfordultak a galambbúgos kapuk, a székely Mezőségen viszont nem, ott az udvarkapuk divatosak…

A csittszentiváni parókia székely kapuja pünkösdi virágdíszben.

A látszólagos ellentmondás úgy oldható fel, hogy a székelységben galambbúgos kapunak a magas fedeles kötött kaput, az ún. nagy székely kaput tartották. A földbe ásott három kapulábat vagy kapuzábét homlokgerenda fogja össze, ezen helyezkedik el a kapuszerkezetet a csapadéktól védő galambbúgos fedél. A kicsi székely kapu alacsonyabb, a három láb közül csak kettőt fog egybe a homlokgerenda, a harmadik különálló. Mindkét kaputípus egyaránt szolgálhatja a személyek (gyalogbejáró) és szekerek (szekérbejáró) közlekedését, faragásuk, díszítésük is hasonló lehet. Többfelé kicsi székely kapunak nevezik a csak személyek számára szolgáló gyalogkapukat is. Változatos formái lehettek annak is, hogy valamely vidéken melyik kaputípusból állítottak többet és mi okból. Kós Károly megfigyelései alapján Kászonban csak a szabad székely katonarendűek építhettek maguknak nagy székely kapukat, a jobbágyoknak sem joguk, sem fájuk nem volt az ilyenek építéséhez. (Kós Károly–Szentimrei Judit–Nagy Jenő: Kászoni székely népművészet. 1972.) Udvarhelyszéken a nagy székely kapuk állítása volt általános, de nem hiányoztak a kicsi kapuk sem. A kapuállítás rendjének társadalomtörténeti vizsgálata még várat magára. Marosszékről legelőször az 1673ban épült és a mikházi ferences kolostor előtt álló nagy székely kapu vonta magára a kutatók figyelmét. Ez később a budapesti Néprajzi Múzeumba került és többször kiállították. A mezőpaniti református parókia kicsi székely kapuja

1760-ban épült és napjainkban is áll. A nyárádszentmártoni unitárius templomkertben is felállítottak egy ebből az időből származó, hasonló szerkezetű, faszegekkel sűrűn televert gyalogkaput. Az író Petelei István helybéli mesterekkel galambbúgos nagy székely kaput építtetett szovátai villája elé 1895-ben, Kacsó Sándor nyárádköszvényesi nagyapjának hatalmas galambbúgos székely kapuja volt a XX. század elején. Ugyanebben az időben Szinte Gábor a Nyárád középső folyása mentén, Backamadarason is talált galambbúgos székely kapukat. A dokumentumok, régebbi fényképek, adatközlők tájékoztatásai és a meglévő kapuk alapján állítható, hogy Marosszék régióban mind a székely nagykapu, mind a székely kicsi kapu állításának volt hagyománya, vidékenkénti eltéréssel. Délkeletről, Udvarhelyszék felől indulva a Sóvidéken, a Kis-Küküllő felső völgyében és a Felső-Nyárádmente falvaiban mind a nagy, mind a kicsi székelykapuk állítása szokásos volt. A kászoni példa alapján vizsgálatot érdemelne, összefüggésben áll-e ez azzal, hogy Marosszéknek ezen a vidékén az egykori szabadrendűek nagyobb arányt képviseltek a falu társadalmában, mint a jobbágyok vagy zsellérek, vagy milyen más tényezőkkel (tölgyerdők bősége, vagyoni helyzet, ácsmesterek stb.) hozható kapcsolatba. Tény viszont, hogy a Nyárád középső folyása mentén a nagy székely kapuk a XX. század elején is ritkábbak voltak, inkább csak egy-egy középület, templom elé állítottak ilyent. Ákosfalván alul,

Kétpajtás csűr Alsósófalván

az Alsó-Nyárádmentén még a kicsi székely kapu is ritka volt. A székely Mezőségen ezzel szemben gyakoribb volt a nagy székelykapuk állítása, főként Panitban és Madarason, a kicsi székely kapuk és gyalogkapuké az egész vidéken. Szép példányok maradtak fenn Szabédon, Csáváson, Felében és Panitban. A régió egykori vármegyei falvaiban a cintermek, haranglábak elé építettek népi ízlésű fedeles kapukat (Póka, Nagyfülpös), de nem alakult ki a székelyes nagykapuk építésének népi hagyománya. A fedeles kicsi kapuk több faluban találhatók napjainkban is (Gernyeszegen, Péterlakán, Körtvélyfáján), de ezeket nem nevezik székelykapunak. A Felső-Marosmentén sűrűbben sorakoznak a kicsi fedeles kapuk – itt székelykapunak nevezik – és dokumentumok alapján a nagy fedeles kapuk állítása is szokásban volt Magyarón, Disznajón. A nagy és kicsi székelykapuk állítása az utóbbi évtizedekben reneszánszát éli Sóvidéken, Szovátán és környékén, a Felső-Nyárádmentén és a Kis-Küküllő

Új kicsi székely kapu Sóváradon

felső vidékén. Itt középületek és magánházak elé is állítanak kis- és nagyfedeles kaput egyaránt. A következő új székelykapus vidék a marosszéki Mezőség, amelynek falvaiban főleg középületek, templomok kapuinak faragására hívnak sóvidéki (alsósófalvi, korondi) mesterembereket. Barabás László

június 2–8.

8. oldal >> Reklám

EURÓPAI SZABVÁNYOKNAK MEGFELELŐ ŐRZŐ-VÉDŐ SZOLGÁLTATÁSOK * Rádió-, GSM- és telefonvonalon való követési diszpécserszolgálat * * GPRS- és GPS- műholdkövetési diszpécserszolgálat* * Videó- és TV- felügyelő rendszerek* * Értékszállítás, testőrség* BSG SECURITY Kft. Marosvásárhely, Szabadság utca 31. szám tel/fax: 0265-311477 / 0265-218103 Mobil: 0745.655225 / 0722.998009

relax szolárium Marosvásárhely, Rózsák tere, 16. szám Nyitvatartás hétfő - péntek : 10 - 21 szombat: 10 - 17

– Török fürdő – Hammam – Római fürdő – Aromárium – Növényi hidromasszázs (lábmasszázs) – Skót zuhanyozók – 2 finn szauna – száraz szauna – Szaunázás utáni teljes merülési medence – Édes vízű medence (26 m hosszú, 12 m széles, 1,6–2 m mély) – 2 jakuzzi – Hidromasszázs medence gyerekeknek – Sós vízű medence (Báznáról hozott vízzel) – Sóbarlang – Pakisztánból, a Himalája hegységből hozott só – Sós szauna – Pihenőövezet – Masszázs – Fitneszterem – 100 darab nyugágy Belépődíj: 35 lej/nap (kivéve a sóbarlangot és a fitnesztermet) 60 lej/nap (minden szolgáltatás)

Tel. 0365-410.415 vagy 0265-252.388 www.PresidentHotel.ro

Gyógyszerek (ingyenes és ártámogatott receptek) Bőrgyógyászatilag tesztelt hipoallergén kozmetikumok (Avene, Ducray, Vichy, Elancyl) Gyógyászati kellékek Nyitvatartási idő: Naponta 8.00 - 22.00

Egészséget! Cím: Rózsák tere 16. szám Ghe. Marinescu utca 60. szám Tel./Fax: 0265-260.103

Interjú << 9. oldal

június 2–8.

Közösségbe hív a könyvtár H

a úgy gondolnánk, egy könyvtáros munkaköri teendője a könyvek magányában időhosszat olvasni, elég egyetlen alkalommal ellátogatni a kövesdombi könyvtárba, hogy ezen sztereotípiánk alapjaiban megdőljön. Az ablaküvegen túlról beérkező mosolygó arcok vidám üdvözletét egy magamfajta kívülállónak szinte lehetetlenség végigkövetni. Az első pillanattól érezni, nem csupán a hagyományos értelemben vett könyvtárba léptünk, ez a hely vonzza az itt élőket, közösséget épít egy energiából, ötletekből és életvidámságból soha ki nem fogyó személy által. Illyés Klaudiával, a megyei könyvtár kövesdombi kirendeltségének könyvtárosával beszélgetett hivatásáról, az elért eredményekről.

>> Végzettséged szerint nem készültél tudatosan erre a pályára, hogyan lettél mégis könyvtáros? – Azt hiszem, a kényszer vitt rá, hogy könyvtáros legyek. Ezelőtt büfésként dolgoztam a Bolyai Líceumban, de nagyon nehéz volt a munka, és tudtam, hogy én ennél többre vagyok képes. Ez persze már a sokadik munkahelyem volt. Alapszakmám szerint állattenyésztő vagyok. A mezőgazdasági iskolát tudatosan választottam, a szüleim kétségbeesésére, hiszen nagyon szerettem. A forradalom után viszont az állami gazdaságok megszűntek, így nekem is munkahelyet kellett váltanom. Mondhatom, mindennel megpróbálkoztam, hogy eltarthassam magam, ilyenképp büféslány is voltam. Egy volt osztálytársam ajánlotta, versenyvizsgázzak a könyvtárnál meghirdetett üres helyek egyikére. Én pedig megpróbáltam, de nagyon féltem a vizsgától. Nagy megpróbáltatás volt, hiszen románul végeztem az iskolát, és magyarul is kellett vizsgázni, és igazán büszke vagyok, hogy sikerült. Most már lassan nyolc éve vagyok könyvtáros, az elején a gyerekkönyvtárban dolgoztam. Ott is nagyon szerettem, de ahogy a kövesdombi kirendeltségből a kolléga nyugdíjba vonult, kértem, hogy én vehessem át ezt a részleget, hiszen gyerekkoromban én is nagy szeretettel látogattam ezt a könyvtárat, nagyon jól érzem itt magam.

>> Kinézetében sokkal barátságosabb a helyiség, mint valamikor volt, de milyen a könyvállomány? – Mikor idekerültem, az volt az első dolgom, hogy átrendeztem a helyiséget, az ablakok elől eltoltam a polcokat, a könyveket újrarendeztem, és próbálom a könyvtár követelményei szerint rendbe szedni és rendben is tartani. Az állomány sajnos elég szegényes és nagyon régi. Vannak újabb könyvek is, de zömüket a kommunizmus ideje alatt nyomtatták, az utóbbi időkben nem igazán újítottak, főként ami a magyar nyelvű könyveket illeti. Ami még inkább elszomorító, hogy nincsenek megfelelő gyerekkönyvek. Most persze mindenhol azt hallani, hogy nincs pénz, de valamilyen megoldást mégiscsak kellene találni. Annyi gyereket idecsalogatunk, és amikor könyvet kérnek, nincs mit adnunk, régi szakadt könyvek kerülnek elő. Persze azok között is vannak értékesek, de nem adhatunk a gyerek kezébe 30–40 éves kiadványokat. Akikre meg végképp

haragszom, a politikusaink. Amikor választás előtti kampány van, senki egy szót sem szól a kultúráról, a könyvekről, a könyvtárról. Én próbáltam adományokat is gyűjteni, lakók hoztak be könyveket, de még mindig nem elég. Nem az, amire szükség lenne. A mai gyerek az állatokról szeret olvasni, enciklopédiákat lapozni, kísérleteket, felfedezéseket tanulmányozni. Ebből pedig nagyon kevés van, és azok is egy példányban, amit nem adhatunk ki.

>> Hogyan látod, igaz a megállapítás, miszerint a mai gyerekek nem olvasnak? – Inkább úgy fogalmaznék, nem úgy, mint mi, régen. Úgy gondolom, sokat is várunk tőlük, harmadikos gyerekekkel regényeket olvastatunk. Én inkább megköszönöm a hozzám látogató alkotó gyerekeknek, hogy eljöttek a könyvtárba. Nem várom el tőlük, hogy valamilyen megadott könyvet olvassanak. A gyerekekbe túlfeszített tempóban próbáljuk adagolni a tudásanyagot, de ettől csak megcsömörölnek, és tízen-huszonévesen nem vesznek többet könyvet a kezükbe. Tehát azt mondom, nem természetes dolog regényeket olvastatni nyolc-kilencévesekkel, nem nekik találták ki, gyönyörű mesék vannak, amik hozzájuk szólnak, az ők igényeiknek valók.

>> Rengeteg energiával szinte újjávarázsoltad a kövesdombi könyvtárat, ez viszont messzemenőleg nem minden: sikerült az egyik legnehezebben megfogható korosztályt, a gyerekeket is idecsalogatni... – Mikor valamit elkezdesz, nem tudod, hogyan fog elsülni. Októbertől hirdettem meg a gyerekfoglalkozásokat, kifüggesztettem a plakátot, amin az áll: hozhatnak magukkal újrahasznosítható kellékeket, papírt, magvakat, akár egy új barátot is. És mindig érkeznek új gyerekek. Most már annyian vannak, hogy segítségre

lenne szükségem, persze nincs, akit küldjenek, hiszen kevés a személyzet. Azon is gondolkodom, hogy kettéválasszam őket, de semmiképp nem szeretném különválasztani a román és a magyar gyerekeket, mert egymástól tanulnak, sokkal toleránsabbak lesznek. Minden hétfőn más-más foglalkozással készülök a gyerekek számára. Ami eddig a legjobban tetszett a gyerekeknek, az úgynevezett árnyjáték volt: két hidegvölgyi kislányt hívtam, akik elmondták a mesét, majd közösen megrajzolták és kivágták a bábokat, és előadták a történetet. Más alkalmakkor újságpapírból készítettünk bábokat és azzal játszottunk. De készítettünk Mikulást, elefántmaszkot, márciuskát, filmvetítés volt, köveket festettünk, ujjbábokat varrtunk, gyümölcsökből állatkákat készítettünk, csokigombócokat gyúrtunk. Ugyanakkor a kézműves foglalkozások mellett minden alkalommal valamit megtanulunk a könyvtárhasználatról, a szabályokról is. Nagyon jó az együttműködés a környék iskoláival is, a Föld napja alkalmából például vetélkedőt tartottunk. Az igazgatónőnek is volt egy remek kampányötlete„Könyvtármoly szeretnék lenni” címmel. A tízes számú iskolából jöttek gyerekek, mindenkinek volt egy-egy szerepe, egyik gyapjúmoly, másik kukoricamoly volt, és végül pedig a könyvtármoly. Nagyon ügyesen alakítottak. Kollaboráltunk a CEMO-val, fegyenceket és Unirea líceumos diákokat hívtunk a könyvtárba egymással beszélgetni, ennek is óriási hatása volt. Tehát nagyon szeretem, úgy érzem, ez az a foglalkozás, amiből én nyugdíjba szeretnék menni. Szeretem, mert van akivel dolgozni, mindig van mit felfedezni, kitalálni.

>> Azt hiszem, a te esetedben nem csupán munkáról, hanem valóban hivatásról beszélhetünk. A munkaköri kötelességeiden túl, idegen környezetben is népszerűsíted az olvasást. Mi is az a mozgókönyvtár?

– Mialatt a gyerekkönyvtárban végeztem teendőimet, úgy éreztem, ennél többet tudok adni. Az egykori igazgatónő támogatásával létrehoztunk egy mozgókönyvtárat, ami azt jelenti, hogy olyan helyekre vittük el a könyvet, a tudást, ahonnan nem tudnak hozzánk eljönni. Ilyen volt egykor a Tudor negyedbeli idősek otthona, a fogház és a rákos gyerekek. Bár az öregek nagyon szerettek minket, mindig öleléssel fogadtak, és úgy is búcsúztunk el, egy idő után az igazgatónő holmi ürüggyel kirakott bennünket. Így maradtak a rákos gyerekek és a fegyencek, de a tavaly ősz óta, hogy felütötte fejét a járvány, a kórházba már nem járhatunk be. Jelenleg a fegyencekhez járunk, ez heti egyszeri foglalkozást jelent. Mindig más-más aktivitást tartok, általában kevés könyvet viszek, mert megtörténik, hogy a gyerekeket és fiatalokat átviszik más helyre, vagy éppen tárgyaláson vannak, így bizonytalan, hogy visszakapjuk a könyvet. Akikről tudjuk, hogy ott maradnak, azoknak kölcsönzünk is igény szerint. A kölcsönzés mellett minden szerdán viszünk valamilyen anyagot nekik. Van két önkéntes kolléganőm, akik besegítenek. Ezeken az alkalmakon az alapszabály, hogy bármiről beszélünk. Kérdeznek minket, ha tudunk, válaszolunk, ha nem, utánanézünk. Nagyon szívesen megyek közéjük, és ők is nagy szeretettel fogadnak minket, mi vagyunk számukra a reménysugár.

>> Nem volt benned félelem, a szokásos előítéletek? – Olyan keskeny a határ a jó és a rossz között, miután megismertem a történetüket, nem tudtam elítélni őket. Nem azt mondom, hogy mindenik ártatlan, de bárki tévedhet. Hány embert ismerünk mi is, aki megbotlott, és semmi következménye nem volt tévedésének. Természetesen meg kell büntetni őket, hiszen felelősek tet-

Mikor valamit elkezdesz, nem tudod, hogyan fog elsülni. Októbertől hirdettem meg a gyerekfoglalkozásokat, kifüggesztettem a plakátot, amin az áll: hozhatnak magukkal újrahasznosítható kellékeket, papírt, magvakat, akár egy új barátot is. És mindig érkeznek új gyerekek. Most már annyian vannak, hogy segítségre lenne szükségem, persze nincs, akit küldjenek, hiszen kevés a személyzet. Azon is gondolkodom, hogy kettéválasszam őket, de semmiképp nem szeretném különválasztani a román és a magyar gyerekeket, mert egymástól tanulnak, sokkal toleránsabbak lesznek. tükért. De jóformán még gyerekek, nincsenek még 21 évesek, milyen jövőképük lesz, hogyan fognak szembenézni a jövővel és hogyan fogják szeretni a társadalmat, amely elítélte őket? Ez ad nekem erőt, hogy ne hagyjam abba. Mindig szívesen megyek, van mikor szomorúan jövök ki, mert nem voltak elég nyitottak a fiatalok, de meg kell tanulni lefordítani a nyelvükre, amit meg szeretnénk osztani velük. Nagyon szeretik például a fizikát, lerajzolom nekik, miként működnek bizonyos mechanizmusok, és meglepő, mennyire nincsenek tisztában alapvető dolgokkal. Próbálunk irodalomról is beszélni velük, de nagyon kevés az alapjuk. Viszont apró kis jelekből, gesztusokból érezni, hogy igenis szükségét érzik ezeknek a foglalkozásoknak, hogy szívesen jönnek, van értelme a munkánknak. És nagyon jó látni az eredményeket, hogy képesek fejlődni. Hiszem, hogy kissé elviselhetőbbé tesszük számukra a benti életet. Balogh Erzsébet

június 2–8.

10. oldal >> Figyelő

Összetartozunk Legalább két évtizedes adósságot törlesztett a Magyar Országgyűlés, amikor óriási többséggel megszavazta a kettős állampolgárság könnyítéséről a törvényjavaslatot. Háromszáznegyvennégy képviselő szavazott igennel, öten tartózkodtak (három szocialista és két LMPs képviselő), hárman (Gyurcsány Ferenc, Szanyi Tibor és Molnár Csaba) ellene voksoltak, és olyanok is akadtak, akik elkéstek a szavazásról. A parlament arról is szavazott, hogy a törvény sürgős kihirdetésére kérje az államfőt, így az új jogszabály az augusztus 20-i nemzeti ünnepen hatályba léphet, az alkalmazását viszont csak 2011. január elsején kezdik meg. Az elfo-

gadott törvény szerint egyéni kérelemre nemcsak születésénél fogva, hanem leszármazással is magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke, ha magyarnyelv-tudását igazolja, büntetlen előéletű, és honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát. A kérdést már a rendszerváltás követően rendezni kellett volna, de nem volt meg rá a kellő politikai akarat. Sőt, belefutottunk olyan pofonokba is, mint a 2004. december 5-i népszavazás. Azóta nemcsak a politikusok, hanem a polgárok véleménye is megváltozott a kérdésben: a Nézőpont Intézet egy friss felmérése szerint az emberek hatvan százaléka támogatja az állampolgárság megadását a határon túli magyarok részére. A napokban, úgy látszik, egy másik nagy adósságát is rendezni fogja az anyaországi politikai elit: a Magyar Ország-

gyűlés ezen a héten dönt arról, hogy a trianoni szerződés 90. évfordulója, június 4e a nemzeti összetartozás napja legyen. Minden jel szerint a politika immár nem hagyja figyelmen kívül azon százezrekmilliók véleményét, akik mindig is egy

nemzetnek gondolták a magyart, függetlenül attól, hogy épp milyen állampolgárnak születtek. Ha a parlament elvégzi a feladatát, attól fogva a civil szervezeteken és az egyszerű állampolgárokon a sor, hogy tartalmat adjanak ezeknek a törvényeknek. Egy szervezet már elkezdte a munkát: az Apáczai Közalapítvány bejelentette, hogyan kívánja valós cselekvéssel megtölteni a nemzeti összetartozás fogalmát. Határtalanul! címmel országos programot

hirdetnek a személyes kapcsolatok kialakításának elősegítésére, ennek jegyében 216 millió forintos támogatást adnak 132 magyarországi középiskolának, hogy csaknem hatezer diákot elvigyenek egy tanulmányi kiállításon a szomszédos országok magyarlakta településeire Erdélybe, a Délvidékre, a Felvidékre és Kárpátaljára. Úgy vélik, csak a határokon átnyúló, minél nagyobb számú személyes kapcsolat járulhat hozzá ahhoz, hogy eljelentéktelenedjen ez a történelmi helyzet, amelynek következtében a magyar állam és a magyar nemzet határai nem esnek egybe. Eljött az idő, hogy végre magunkkal is foglalkozzunk, és a könnyített állampolgárság, valamint a nemzeti összetartozás napja épp ezt a célt szolgálja. Ráadásul a szomszédos országok zömét ez nem is bántja: Románia belátta, hogy amit neki szabad a

moldáviai románokkal, azt másoknak sem tilthatja meg, és a szerbek is meglepően megértők a kérdésben. Nincs kifogásuk a szlovénoknak és a horvátoknak sem (nekik is vannak hasonló törvényeik), és Ukrajnával is meg lehet egyezni. Szlovákia viszont megbolondult (miközben nekik is van hasonló jogszabályuk), Fico most azzal fenyegetőzik, hogy aki önként magyar állampolgár lesz a felvidéki magyarok közül, attól elveszik a szlovák állampolgárságot. Ehhez az elképzeléshez vélhetőleg az Európai Uniónak és az emberjogi bíróságnak is lesz egy-két szava. Én csak egy régi Balaton-sláger két sorát ajánlanám halkan Fico figyelmébe: „Tudom, hogy tudod, elmúlik / egy kicsit rossz most, de elmúlik.” Lukács Csaba

Egy jobb kor(mány) Új rendszer, új kor(szak), új kor(mány). És mindez egy olyan új kormányzati szerkezetben, amelyről érdemes részletesen töprengeni. A szerkezet eredeti gondolati íve 2001-ben kezdett kialakulni. A Miniszterelnöki Hivatal Stratégiai Elemző Központja azt igyekezett felvázolni egy Orbán Viktor számára készített tanulmányban, hogy miként kellene megformálni az akkor még előttünk álló évtized kormányzati rendszerét, hogy megfeleljen a „nemzet újjáépítési” törekvésének. Ebből persze az is kiderül: komolyan bíztunk abban, hogy kormányzásunk 2002 után is folytatódik. (...) A legfőbb elem a miniszterelnök szerepének radikális átalakítása. Orbán Viktor a nemzet spirituális vezetője, és a körülötte kialakuló szervezeti-intézményi teret is

ennek kell alárendelni. Olyan központi agytröszt létrehozása volt a cél, amely méltó segítséget ad ahhoz, hogy a miniszterelnök, ahogyan akkor filozofikus hasonlattal mondtuk, ne csak a Kronosz, hanem a Kairosz világát is birtokolja. (…) A most kialakuló Miniszterelnökség éppen ezt az eredeti célt váltja valóra: hogy Orbán Viktor a nemzetstratégia legfőbb alakítójává válhasson. E cél elérésének második eleme – mintegy kiegészítésként – azt követeli meg, hogy felépüljön egy olyan intézmény is, amelyben egyfajta ügyvezető miniszterelnökként az igazgatástechnikai folyamatok irányítója a kormány üzemvitelét koordinálja. És végül arra is szükség van, hogy ne csak igazgatástechnikai, hanem politikatechnikai értelemben is felszabaduljon a miniszterelnök. Jelenlegi három helyettese tehát e három feladatnak tesz eleget. Egyikük a Miniszterelnökséget vezeti, a másik a Közigazgatási Minisztériumot, a harmadik a politikai egyeztetések világát irányítja.

A többi hét minisztérium két csoportra osztható. Az egyikbe azok a klasszikus minisztériumok tartoznak, amelyek a világon mindenütt csereszabatosak: a külügy, a belügy és a hadügy. Az Európai Unióban és a NATO-ban viselt tagságunk elenged-

hetetlenné is teszi, hogy ezek megfeleljenek a nemzetközi szabványoknak, így ez az új kormányzati szerkezetnek olyan eleme, amely szinte semmit sem változott. Nem így a többi négy minisztérium… E szervezeti egységek belső logikája úgy épül fel, hogy a centrumban egy nemzetstratégiai minisztérium áll, amely a miniszterelnök elgondolásai alapján megvalósítja és koordinálja a három másik elem működését. Ennek megértéséhez kis kitérőként: minden emberi társadalom legmélyebb talapzatát az emberi erőforrások újratermelése jelenti,

a másik döntő elem a természeti erőforrások kezelése és végül harmadik, a társadalom anyagi javaival való gazdálkodás. Van tehát egy eddig soha nem látott komplexitású „emberügyi”minisztérium, egy a természeti erőforrások felhasználását koordináló minisztérium, amely messze több és más, mint az eddigi FVM volt. És végül, de nem utolsósorban minden anyagi jövedelemáram és vagyongazdálkodás (stock és flow) összehangolása zajlik a harmadik minisztériumban. A Miniszterelnökség mellett e négy minisztérium létrehozása a változások lényege. A megbuktatott régi romjain felépülő új rendszer fő feladata a kifosztott nemzet feltámasztása. (…) A legelső feladat nagyon pontos számvetés arról, hogy az elmúlt évtizedekben az emberi, természeti és anyagi erőforrások terén milyen vagyonvesztést szenvedett el a magyar társadalom. (…) Második feladatként el kell készíteni egy tíz-tizenöt évre szóló stratégiát, amely felvázolja, hogy milyen összehangolt

nemzetstratégiával nyílik mód a lepusztulás visszafordítására. Arra van tehát szükség, hogy elbeszéljük a helyzetet és megbeszéljük a teendőket. Aligha vitatható, hogy a stratégia legkényesebb elemét a mindhárom létszinten fennálló globális hatalmi függés jelenti. Csak ennek újratárgyalása és alapos módosítása nyithatja meg az utat az emberi, természeti és anyagi értékfolyamaink és vagyonunk folyamatos és kiszámítható gyarapodására épülő új nemzetstratégia előtt. (…) És mivel a derű fontos egészségvédő tényező, jegyezzük meg azt is, hogy az itt elemzett kormányzati felső vezetés egy Orbán Viktor nevű csapatkapitánnyal együtt éppen tizenegy főből áll, ami nyilván csak a véletlen műve. Mint ahogy az volt 2001-ben is, amikor hogy, hogy nem, szintén tizenegy tagú kormányt gondoltunk el. Mertük volna másképp gondolni… (Rövidített változat) Bogár László

Reklám

Temetkezési szolgáltatások l koporsók

l

koszorúk

l cs ok r ok

STOP N O N

PARISI LEANDRO Kft. tel.: 0265.326004 / 0771.488.677

Ovisarok <<

június 2–8.

11. oldal

Búcsúzó Sünik

A

Szentjánosbogár Óvoda Süni nevű előkészítős csoportja múlt csütörtökön mondott búcsút óvodájának. Bakos Zoltán, Bató Katalin, Berei Dóra, Berei Renáta, Henter Szende, Jánosi Vivien, Lukács Csaba, Makkay Tamás, Moldován Péter, Nagy Brigitta, Róbert Szilárd, Russu Norbert, Szabó Júlia, Szabó Mátyás, Szilágyi Karina, Rusz Kincső mesejátékkal és verscsokorral köszönt el kisdedóvójától. A gyerekek a Mint sót az ételben című mesét adták elő, amelyben mindenkinek jutott udvarhölgy, királylány vagy királyfi szerep. A Süni csoporttal együtt Tóth Magdi óvónő is búcsúzott az óvodától, sok-sok évi áldozatos munka után nyugdíjba vonul. A csoport másik óvó nénije, Zrínyi Erika szerint a Sünik készen állnak az iskolára; a gyerekek a „mit szeretsz az óvodában a legjobban?” kérdésre már igazi iskolás feleletet adnak: „tanulni”.

Reklám

Ők megalkották, mi közvetítjük.

Keleti Könyvudvar Marosszentgyörgy Sudului utca 7.

Kobak Könyvesbolt 1848 sétány, 19.

TKK Könyvesbolt Rózsák tere 16. Rózsák tere 15. szám (alagsor) Nyitvatartási idő: H.-Sz. 9.00 - 20.00 V. 9.00 - 14.00 ajándékbolt

Egyiptom

Könyvek mindenkinek.

június 2–8.

12. oldal >> Kávé mellé

Mikor szüljön a nő? Őszinte vallomások

Édesanyám 18 évesen szült engem. Boldog, kiegyensúlyozott családban nőttem fel, anyukámmal a lehető legszorosabb kapcsolatunk van. Úgy gondolom mindezt, többek között, annak köszönhetem, hogy fiatalos volt, közös programokat szerveztünk, megértettük egymást. Ennek ellenére az általános iskolában mindvégig azt állítottam, hogy csak huszonöt év felett fogok férjhez menni és gyereket szülni. A sors másképp hozta, 17 évesen megszületett Róbert fiam. Már akkor tudtam, az édesapját nem szeretném férjnek, így szüleim segítségével neveltük a kicsikét. Majd rám talált az igazi szerelem, összeházasodtunk, közösen neveltük Robikát és közös kislányunkat, Hannát. Egy pillanatig sem bánom, hogy olyan fiatalon született kisfiam. Ezáltal erősebb lettem, picit hamarabb felnőttem, mint barátaim, de nekem ott volt Róbert, ők pedig csak bulikból bulikba jártak. Brigitta, 27 éves Másfél éve született kislányom: Ingrid. A húszas éveim csak teltek, a karrierem építettem, a férfiak jöttek-mentek. Senkiben nem láttam az igazi apát, férjet. Természetesen nem gondoltam volna, hogy nálam 15 évvell fiatalabb srácban fogom megtalálni azt, amit annyi évig kerestem, de a legfontosabb az, hogy boldogok vagyunk. Én jelenleg gyesen vagyok, férjem egyetemre jár, orvosnak tanul. Sokan elítéltek, nem értették, mi folyik köztünk, de mára már megtanultuk kezelni a sokáig kínos helyzeteket. Katalin, 37 éves Norbert valódi szerelemgyerek. Párommal még csak az összeköltözésen agyaltunk, amikor kiderült, hogy áldott állapotban vagyok. Sokat vacilláltam, hogy most mi legyen, hiszen épp elvégeztem az egyetemet, munkába álltam, terveztem, álmodoztam, és most hirtelen mindent újra kell gondolni. Közösen Zs.-vel meghoztuk a döntést: lesz ami lesz, megtartjuk a babát. Nem volt könnyű lemondani a közös kocsmázásokról a barátokkal, a bulikról, a szórakozásról, de négy hónap anyaság után kijelenthetem, hogy megérte. Judit, 24 éves Első gyerekem 22 évesen szültem. Most a második után, akit 36 évesen hoztam világra, tudom, hogy akkor még én is gyerek voltam. Természetesen nem bánom, hogy megtartottam és felneveltem, de a második gyerekem teljesen másféle neveltetésben részesül. Enikő, 40 éves

„Az egyetlen elfogadható ok arra, hogy a nő gyereket szüljön, az a nő öröme az életben.” Oriana Fallaci A középkorban a 12–14 éves fiatal lányokat házasságra és ezzel együtt gyerekvállalásra kényszerítették. Napjainkban különböző kultúrákban még mindig jellemző, hogy a szülők döntik el, gyerekük hány évesen házasodik, mikor vállal gyereket, ám a családalapítás egyre inkább kitolódik a harmincadik, negyvenedik életév közelébe. A nők a háztartásvezetés (főzés, mosás, takarítás, gyereknevelés) mellett az önmegvalósításra törekszenek. Saját céljaik elérésének érdekében húszas éveik közepéig valamelyik oktatási intézmény igáját húzzák, és csak ezután következik a munkakeresés, az elméleti tudás gyakorlatba helyezése, a karrier építése. Így tehát majdhogynem természetesnek vélhető, hogy a családalapítás, gyerekvállalás mindössze a hosszú távú tervek között szerepel.

Gyerekvállalás harminc felett

Ideális időpont?

Harmincas nők: egyik legjobb évjárat. Csinosak, fiatalok, és pont annyira érettek, hogy gyereket szüljenek. Napjainkban senkit sem zavar, ha egy apa idős, és nemcsak születendő gyerekének lehetne nagyapja, hanem bizony húszéves feleségének is az édesapja, de mindenki ítélkezik egy harmincöt éves, vagy akár negyven éves terhes nő felett. Fontos megjegyezni, hogy nem az orvostudomány, vagy a társadalom teszi lehetővé a nőnek a kései gyerekvállalást. Nem a külső feltételek a meghatározók, döntők, hanem a gyereket vállaló nő lelki kiegyensúlyozottsága: a tudatosodás, hogy megérett a gyerekvállalásra, nevelésre, és minden egyébre, ami ezzel jár.

A szülés ideális időpontjának és körülményeinek meghatározása körül folyamatosan heves viták folynak. Az orvosok egy része fiatalkori, azaz harminc év alatti, pontosabban huszonöt év körüli szülésre buzdítanak, de éppen a nők véleményére és helyzetére nem kíváncsi senki. Ennek ellenére egyre többen szülnek egészséges kisbabákat harminc felett, holott a társadalom szerint a biológiai órájuk régóta ketyeg. Ezenkívül a gyerekszülés nem kívánságműsor: van, akinek a tervek szerint alakulnak dolgai, ám előfordul, hogy évekbe telik, míg valaki teherbe esik.

Főzőcske

Korai gyerekvállalás

Almás falatok Almás kukoricasaláta

Almás mártogatós

Hozzávalók: 30 dkg mélyhűtött kukorica, 1 szál murok, 1 alma, 5 dkg majonéz, 1 dl tejföl, 1 teáskanál mustár, 1 teáskanál citromlé.

Hozzávalók: 20 dkg csokoládé, 6 dl tejszín, 2 csomag vaníliás cukor, 1 mokkáskanál fahéj, 5 dkg darált mogyoró vagy dió, 1,5 kg alma (több fajta), 1 citrom vagy narancs leve, 5 evőkanál kukoricapehely.

Elkészítés: A kukoricát sós vízben megfőzzük, leszűrjük, lecsepegtetjük. A murkot megtisztítjuk, lereszeljük, az almát megmossuk, magházát kiemeljük, húsát héjastól kockára vágjuk. A majonézt kikeverjük a tejföllel, a mustárral, a citromlével és sóval ízesítjük. A mártásba keverjük a kukoricát, a sárgarépát és az almát. Legalább egy órára a hűtőszekrénybe tesszük, hogy az ízek összeérjenek. Tarsolyában számos ínycsiklandozó receptet tartogat? Küldje el a [email protected] e-mailcímre, és mi megosztjuk a többi konyhatündérrel!

Fodor Tekla

Elkészítés: A csokoládét gőzfürdőben felolvasztjuk, és összekeverjük 4 evőkanál tejszínnel. A maradék tejszínt a vaníliás cukorral és a fahéjjal kemény habbá verjük. Felét összekeverjük a mogyoróval vagy dióval. Az almákat megmossuk, négybe vágjuk, magházukat kiemeljük, húsukat a vékony gerezdekre vágjuk, megcsepegtetjük a citrom- vagy narancslével, és tányérra rendezzük. A kukoricapelyhet a tányér közepére szórjuk. A csokoládét, a sima tejszínhabot és a mogyorós tejszínhabot tálkákba szedjük. Ízlés szerint belemártjuk az almagerezdeket, majd belenyomjuk a kukoricapehelybe és úgy fogyasztjuk.

Meglepően hosszú azoknak a tinédzsereknek, sőt időnként gyerekeknek a listája, akik korai anyaságuk miatt kerültek a bulvársajtóba. Még nincs 30 éves Európa legfiatalabb nagymamája, aki annak idején 15 évesen adott életet Anna lányának. A kislány túltett édesanyján: 14 évesen hozta világra Luciát. Sokkal bizarrabb az a tíz éves történet, amelynek főszerepelője egy brit asszony, aki 26 évesen lett nagymama. A dél-yorkshire-i illetőségű asszony 12 éves lánya egészen a szülés megindulásáig nem volt tudatában annak, hogy terhes, hetekkel korábban háziorvosa is látta, aki a gyerek gyomorpanaszai miatt az tanácsolta, fogyjon le. A legfiatalabb édesanyák listáját jelenleg egy kínai kislány vezeti, aki kilencévesen hozta világra kisfiát. Az orvostudomány történetében viszont a legfiatalabb a perui Lima Medina, aki mindössze ötéves volt, mikor 1939-ben császármetszéssel életet adott fiának. A lány terhességét szülei először tumornak vélték, teherbeejtésével a hatóságok apját gyanúsították meg, de később, bizonyítékok hiányában ejtették ellene a vádakat. Dr. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus szerint sem szerencsés, ha egy nagyon fiatal, tizenéves nő gyereket vállal. „Egy 14–15 év körüli lánynak még nem érett a személyisége arra a feladatra, hogy önmagáról lemondva egy másik ember felé forduljon. A nőknél a testi érettség évekkel megelőzi a lelki érettséget: egy 17–18 esztendős nőnek már nyugodtan lehet gyereke, pedig a személyiségbeli érettsége általában csak sokkal később, 23–25 évesen teszi őt erre alkalmassá. Természetesen a témáról nehéz általánosságban beszélni, különösen arról, mikor jó gyereket vállalni”. Dr. Vekerdy Tamás szerint további problémát jelenthet még, hogy a férfiak még a nőknél is később érnek

szülővé.„A nőknél a lelki érettség rendszerint korábban következik be, mint a férfiaknál, ami egy olyan kapcsolatban, ahol a pár egyidős, zavarokat okozhat”. A gyermekpszichológus szerint, ha egy nő 35 éves kora felett vállal gyereket, kevésbé lelki, inkább egészségügyi kockázata van.„Ideális az lenne, ha egy nő 35 éves koráig világra hozná az első gyerekét, de a tapasztalat szerint ez az időpont egyre inkább feljebb tolódik különböző okok, egyebek mellett a szociális pubertás miatt”, vagyis a fiatalok egyre később kezdik meg önálló életüket, így a gyerekvállalás időpontja is későbbre tevődik. Annak, ha egy nő 35 éves kora felett vállal gyereket, elsősorban egészségügyi kockázata van, ilyenkor bizonyos betegségek – például a Downkór – lényegesen gyakrabban fordulnak elő. A tapasztalat azt mutatja, hogy idősebb korban, főleg nagyszülőként az ember már türelmesebb egy gyerekhez, de ez nagyon egyéni, sokban függ a szülők és a gyerek alaptermészetétől. 2009-ben hatalmas orvosi és erkölcsi botrányt kavart egy 66 éves brit nő, akin petesejt-beültetést hajtottak végre, így lett édesanya. A közvélemény „lélegzetelállító önzőségnek" nevezte Elizabeth Adeney döntését, sokan megkérdőjelezték, teljesíteni tudja-e majd a szülői kötelességeit, ha idősen szül, hiszen mire a gyermeke 18 éves lesz, ő már betölti a 80-at. Ms. Adeney viszont úgy vélte, sokkal fittebb, mint a fiatal lányok, akik a gyárában dolgoznak. Bár a brit mama világviszonylatban is dobogós, mégsem ő a legidősebb édesanya: a listát Rajo Devi, egy hetvenéves indiai asszony vezeti. Házastársával legyőzhetetlenül vágytak egy fiúra, míg mesterséges spermabeültetéssel, hetvenévesen, ikrei születtek, egy lány és egy fiú. Szigyártó Adrienn, pszichológus (forrás: pink.hu)

június 2–8.

Juventus << 13. oldal

Pataki Edit:

A színek születése

Képvadász A két kép első látásra teljesen megegyezik, csak a részletek aprólékos elemzésével lehet megállapítani, hol vannak az eltérések. Találd meg és karikázd be az öt különbséget!

Valamikor, az idők kezdetén csak a fekete és a fehér szín létezett. Fekete szövetkezett az éjszakával, és uralni akarta a világot, meg akarta semmisíteni ellenfelét. Kiterjesztette hatalmát a földkerekségre, és a nap huszonnégy órájában terjeszkedni próbált, nem érte be a felével, amennyi eredetileg jutott neki. Fehér a nappalt hívta segítségül, de örök rettegésben és reszketésben élt, hogy alul marad Feketével folytatott küzdelmében. Állandó torzsalkodásaik, csatározásaik már a világmindenség békéjét is veszélyeztették. Fehér sírva fakadt, mikor úgy érezte, elpusztul ebben az aránytalan, értelmetlen küzdelemben. Napsugár, aki maga is vakítóan fehér volt, mint a patyolattisztaság, megsimogatta párja sápadt arcát, egyenként lecsókolgatta róla a tehetetlenség forró könnyeit. Lássatok csodát! Amikor Napsugár simogatása, vigasztaló csókja találkozott Fehér vigasztalhatatlan könnyeivel, megszülettek gyermekeik: Vörös, Narancs, Sárga, Zöld, Kék és Ibolya. Szikrázó színekben kezdett pompázni az univerzum. Csodálatos gyermekeik láttán Fehér most már örömében ontotta könnyeit, és Napsugár dédelgetően lecsókolta róla az örömkönnyeket is. Ahogy a cseppek körben lehullottak, úgy lett egyre gazdagabb, a szivárvány minden színében pompázó a világ. Vörös lett a bronz, a rubin, a rozsda, a vér, a bor, a láng, a hagyma, a cékla, a répa, a virágok egy része, például a rózsa, a tulipán, a tűzliliom, az alkonyi ég alja, a korall, a rák, de még ravaszdi róka bundája is. Pirosra változott az érett földieper, a málna, a cseresznye, a meggy, az alma, a görögdinnye belseje, a tulipán, a bazsarózsa, a paprika, a paradicsom, lángolóan pirosra a pipacs színe. Narancsszínű lett az egyik legfinomabb déligyümölcs és maga a fény. Sárgává vált a citrom, a barack, az egyikfajta dinnye, a kikerics, a kankalin, az őszi erdő lombsátora, az aratásra váró érett gabonatábla, a szalma, a foszfor, a kén, a réz, a viasz, az arany, a homok, a sivatag. Ettől kezdve nyáron zöld színben pompázott a természet: zöld lett a fű, a sóska, a spenót, a saláta, a borsó, a bab, a petrezselyem. De zöld ám

a moha, a mező, a rét, a gyep, a liget, az erdő, a kert, a határ, a vetés, a lucerna, a palánták meg a fák és bokrok leveleinek többsége, a lombkorona, a fenyő, a ciprus, a citrus, a cédrus, az oázis a sivatagban. Kék színben kezdett pompázni a búzavirág, a levendula, a szarkaláb, az encián, az eper, a szeder, a szilva, a szőlő, a tó, a forrás, az ér, a csermely, a patak, a folyó, a tenger, az óceán, az ég, a távolság és a messzeség. Ibolyaszínű lett a világ egyik legkisebb, legszerényebb, de legillatosabb virágja, sőt a viola, az orgona, a mályva is. Ahogy ezt Fekete észrevette, hatalmas ellentámadásba lendült. Nappalra is bebiztosította magának a csóka, a holló, a varjú, a szén, a szurok, a korom, a mocsok, a sár színét, de az antracitét is. Fehér sem hagyta magát, ő a hó fehérségével, a fény világosságával képes győzni az éjszaka feketeségében. Fehér gyermekei egységes táborként álltak anyjuk mellé. Változatosságuk miatt gazdagnak és legyőzhetetlennek érzik magukat. Sokat játszadoztak és keveredtek egymással, így a legvilágosabbtól a legsötétebbig minden színnek tengernyi árnyalata született meg. Ám hamarosan új színek is napvilágot láttak. Az ekrü, a bézs, a krémszín, a mustár, az ezüst, a platina, az opál, a bodza, a barackvirágszín, a rózsaszín, a ciklámen, a bíbor, a cinóber, a bordó, a vanília, az okker csintalan versengésben született meg. Az olíva, a menta, a smaragd, a khaki, az azúr, a lazúr, az encián, az indigó, a türkiz, a drapp, a szürke is azért keletkezett, hogy a világot gazdagítsa. A barna a mogyoró, a gesztenye, a csokoládé, a kávé színe is lett. De festő legyen a talpán, aki valamennyit ismeri, és ki is tudja keverni palettáján, ami a természetben – Fekete minden mesterkedése ellenére – magától, természetesen létezik. Ám ő nem akarja vesztesnek érezni magát, ezért a késő őszi, a téli és a kora tavaszi napok nagy részét megszállva tartja. Mégis úgy tűnik, a nyári küzdelem véglegesen Fehér és gyermekei, unokái javára dőlt el, és havas teleken ott él Fehér szépsége a téli éjszakákban is.

Barkácsműhely

,,

Szélcsengo

Hozzávalók:

Elkészítés:

– kagylók (minél több, annál szebben szól majd a szélcsengő) – 2 db farúd; – kötözőfonal; – kis fúrószár.

A fúrószárral egy kis lyukat fúrunk a kagyló felső részén. (Jól jöhet apa segítsége!) A két farudat átlósan egymáshoz kötözzük olyan szorosan, amennyire csak tudjuk. A kagylókon fúrt lyukakon keresztül átfűzzük a fonalat, és mindenik végére csomót kötünk. Ez megakadályozza, hogy a kagylók lecsússzanak a fonalon. A fonalakat egymástól kis távolságra a farudakra kötözzük. Ügyeljünk arra, hogy mindig legyen majdnem egyforma magasságban legalább 2–2 kagyló, hogy összeütközhessenek egymással. Ezután csak annyi marad hátra, hogy függesszük ki a csengőnket, ami a nyári szélben a tengerpart hangjait idézi fel.

14. oldal >> Reklám

június 2–8.

II. Bözödi Ifjúsági Tábor Díszvendég: Tabáni István

A

Fiatalok Erdélyért (FIERD) egyesület meghívásának eleget téve először lép színpadra Erdélyben Tabáni István, a Csillag születik tehetségkutató műsor tavalyi idényének közkedvelt nyertese. A Tabáni-koncert a július 30–augusztus 1. között lezajló II. Bözödi Iúsági Tábor nyitórendezvénye lesz. A FIERD által szervezett iúsági tábor nyitónapján továbbá fellép a legendás Piramis együttes, a magyar rock-klasszikus Ossian, valamint a marosvásárhelyi származású, Magyarországon népszerűséget szerző Keresztes Ildikó. A sztárvendégek társaságában olyan helyi tehetséges zenekarok is fellépési lehetőséghez jutnak, mint a Defender, az Offline, vagy a Vírus. A táborozók továbbá csapatvetélkedőkön, kézügyességi és kreativitási versenyeken, előadásokon, táncoktatáson és egyéb meglepetéstevékenységeken vehetnek részt, ugyanakkor hajnalig tartó bulizás vár rájuk. A rendezvény megszervezésében a Félsziget partnerként együttműködik a FIERD-del, nyilatkozta lapunknak Barta Zoltán, az egyesület alelnöke, aki leszögezte: a bözödi tábor az iúsági szervezet saját kezdeményezése, és a jövőben is megőrzi saját arculatát és identitását. Hozzátette, a FIERD a tavalyinál jóval nagyméretűbb, egyben színvonalasabb rendezvény megszervezését tűzte ki céljának. Noha a tavalyi tábor is sikeresnek bizonyult, annak megszervezésére mindössze egy hónap állt rendelkezésére az akkor még gyerekcipőben járó egyesületnek. A mostani rendezvény

azonban új kihívást jelent a szervezők számára, hiszen rangos meghívottjaiknak köszönhetően naponta többezres tömeg jelenlétére számolnak a háromnapos tábor ideje alatt. Mint elmondta, a szervezők ragaszkodnak eredeti elképzelésükhöz, miszerint a FIERD-tábor egyik láncszeme lesz annak a tartalmas rendezvénysorozatnak, amelyet az iúsági és civil mozgalom épít ki a romániai magyar fiatalok számára. Az egyre jelentősebb szimpátiának örvendő egyesület a romániai magyar fiatalság önálló és független, közösségépítő és érdekvédelmi iúsági szervezeteként határozza meg magát. Noha kevesebb, mint egy éve alapították, tevékenységeinek köszönhetően rövid időn belül nagy elismertséget nyert a marosvásárhelyi magyar fiatalok, elsősorban a középiskolások körében. Népszerűségének dobbantóját tulajdonképpen a tavalyi bözödi tábor sikeres megszervezése jelentette, amelyet az idén túl szeretnék szárnyalni. A FIERD tevékenységének eddigi egyik legjelentősebb pillanatát a januári Budapest–Bamakó ralin való részt vétel képezte. A „Tudunk nagyot tenni!” jelszó alatt megrendezett rali a világ legnagyobb jótékonysági kalandtúrája, a FIERDcsapat pedig adományokat juttatott el a világ legszegényebb országai között számon tartott Mauritániába és Maliba. Az iúsági szervezet tagjai itthon gyűjtötték össze az adományokat, ruházat, iskolai- és tanfelszerelések mellett pedig egy jelentős gyógyszerkészletet is sikerült a segélycsomagba szerezni.

A bözödi táborról további információk a www.tabor.fierd.ro honlapon találhatók.

A kikapcsolódás oázisa Erdély szívében

l Gyógyszerek (ingyenes és ártámogatott receptek)

l Gyógyászati kellékek és készülékek l Kozmetikai termékek l Ingyenes súly- és vérnyomásmérés, valamint l testtömeg-index mérés

Nyitvatartás hétfő - péntek 8 - 21 szombat 8 - 14 vasárnap 9 - 14 Marosvásárhely, 1918 Dec. 1. út, 249/1, tel/fax: 0265 - 240.687

APOLLO HOTEL SPA-KÖZPONT ÉTTEREM SPORTBÁZIS BALNEOFIZIOTERÁPIA KONFERENCIATEREM

TEL. +40 0265-319.159 MAROSSZENTGYÖRGY FÜRDŐ UTCA 1112. SZÁM

június 2–8.

Egyebek << 15. oldal

Marosvásárhely legrégibb emeletes háza A város legöregebb polgári lakóháza a Köpeczi-Teleki Ház. Ma is régi díszében szemlélhetjük a klasszicizáló barokk stílusú épületet.

1554-ben építtette Köpeczi Nagy Tamás, aki Izabella királyné idejében az erdélyi kincstári jövedelmek bérlője volt. Abban az időben ez volt a város legszebb emeletes épülete. A háznak az idők folyamán sok gazdája volt: Nagy Szabó, Borbély, Galambos, Kovács, Görög, Kelemen és Török családok; sőt egy ideig a Vásárhelyre költöztetett jezsuiták is, akik számos átalakítást végeztek az épületen. 1756-ban gróf Teleki László vásárolta meg, és 1763-ban Schmidt Pál neves építész tervei alapján teljesen átépítette, de meghagyták a régi kőfalakat. Lábazata árkádos volt, de azt fia, gróf Teleki József 1808-ban beépíttette, klasszicizáló barokk

stílust adva az épületnek. 2008–2009 között nagyarányú restaurálásokat végeztek az épületen, visszaadva annak eredeti stílusát. Az 1631. június 14-én kelt oklevéllel I. Rákóczi György fejedelem a házat, mely akkor Nagy László István tulajdona volt, mindennemű közszolgáltatás alól mentesített azért, hogy a városba érkező fejedelmeknek vagy más előkelő személyiségeknek szállást biztosítsanak. Ez a ház szolgált szállásul I. Rákóczi Györgynek egy görgényi vadászat után, 1663-ban. Ebben a házban volt a tanterme 1717ben azoknak a református diákoknak, akiket 1677-ben Sárospatakról, majd Gyu-

lafehérvárról is kiűztek. Ez az iskola egyesült 1718. április 30-án a már 1557 óta fennálló Schola Particulával, Református Kollégium néven. Itt volt gróf Teleki József híres könyvtára és természetrajzi múzeuma, ami később a Református Kollégium könyvtárát gyarapította. 1845-től itt működött a Magyar Úri Kaszinó s nagytermében messze földön híres táncestélyeket is rendeztek. Az épület a XX. század elején, az 1933ban csődbement Marmorosch Bank székháza volt. Majd itt működött hosszú időn át a Megyei Kórházak Igazgatósága. Fodor Sándor (S.)

Június 2-án, szerdán tartja első találkozóját lapunk „Exkluzív” Lokálpatrióta Klubja. Találkozónk témája: a lokálpatriotizmus. Meghívo vendégeink: Bakó Zoltán újságíró, Kovács Levente rendező és Spielmann Mihály történész. Helyszín: a Bolyai-téri Unitárius Egyházközség tanácsterme. Időpont: délután 6 óra. www.kozpont.ro

A világh álón is

életmódi

amelyből kiderül, hogy az élet nem habostorta (És ami méretes közhely...) Az élet pedig eljátszatja velünk vicces paradoxonát: a címben jelölt sütemény jelzőjét kiharcolni, akkor is, ha lehetetlen. Azért néha felgyűlnek a dolgok, valljuk be. Elsózott ételek, vizsgastressz, nyári ruhák utáni vágyak. De azért most még ennél is többről van szó. Először is (mostanában): a kazánok. Lassan Marosvásárhelyen megalakulhat egy szakértői csoport, a kazánok, villany- és gázbojlerek árairól, funkcióiról. Saját energiafogyasztás árán megszerzett információinkat a kazánokról elbátortalanítják rokonok, barátok, szomszédok, akik jobbnál-jobb ajánlatokat tudnak, „hallottak” és a szegény ember csak számol, összehasonlít. Ahol olcsóbb a kazán, drágábbak a fűtőtestek, ahol a szerelés olcsóbb, a tervrajz kerül sokba, ahol a fűtőtest olcsóbb, a szerelés drága – illetve ennek a szituációnak végtelen számú lehetősége. És persze a pénz. Mert, akik eddig az Energomur kenyerét ették, nem azért hanyagolták el beszereltetni a magánfűtést, mert olajsejkek voltak és télen Szaúd-Arábiában tartózkodnak úgyis... Másodszor (állítólag decemberig): a bércsökkentések. Mindenhol és mindenki erről beszél. Csak persze nem mindegy, hogy ki beszél. (Kitérő, amelyben költői kérdéssel megkérdezzük a politikusoktól: hogy voltak-e valaha vásárolni? Feltételezzük, hogy voltak, de az sem elképzelhetetlen, hogy erre a célra külön kijelölt személyt tartanak...) De térjünk vissza oda, hogy ha voltak vásárolni: ugye milyen pofonegyszerűen ott lehet hagyni 350 lejt egy vásárlás alkalmával? Szíveskedjenek csak nyugodtan ezen a képzeletbeli vásárlásos szituációs gyakorlaton olyasmire gondolni, amire csak szívük óhajtja: ruhára, órára, cipőre, parfümre. Ha megengednék, én élelemre irányítanám a figyelmüket. És ha már látják maguk előtt a képzeletbeli vásárlást és ennek végtermékét, akkor gondoljanak arra, hogy az a pénz, amit elköltöttek egy maximum fél óra alatt, az esetenként, egy ember havi jövedelme. Értem, hogy nem lehet mindenki gazdag, mert akkor a világ mindenféle készletei nagyon hamar elfogynának, de... Harmadszor (egy életre?): a kettős állampolgárság. Csak arra vagyok kíváncsi (most tényleg malíciátólmentve), ha nem az Országgyűlés, hanem ismét népszavazás döntene a kérdésben, ugyanilyen eufórikus hangulat lenne tájainkon? Azért a mostani mintha nem ugyanaz lenne, mint akkor. És mintha már semmi sem lenne ugyanolyan. Egyre inkább szimpatikus a menedékjog intézménye. Ha tehetném, egy rövidke időre kérném is ilyesféle jogom a világ végére, ahonnan lógatnám a lábam a semmibe és egy kicsit nyugtom lenne. Aztán hamarosan visszajönnék, mert nagyon szeretek élni. (vassgyopi)

június 2–8.

16. oldal >> Szórakozás Viccek

Könyvajánló

Két elitélt beszélget a börtön mélyén. – Te politikai vagy, vagy köztörvényes? – Politikai. – Mit csináltál? – Járt a szám. Tudod, vízvezeték szerelő vagyok, és behívtak a pártbizottságra, hogy javítsam meg a csapot. Én alaposan átvizsgáltam mindent, és akkor azt mondtam: az egész rendszert ki kellene cserélni.

Riebe Brigitte: Az éjszaka kapui A középkor Európája válságban van, éhínségek, háborúk, járványok sújtják, miközben Kölnben két kamasz fiú, Johannes, egy flamand származású, tehetős kereskedő kisebbik fia és Esra, egy rabbi rokona örök barátságot fogad

egymásnak. Ám a megbonthatatlannak hitt szövetség szertefoszlik, mikor mindketten a félárva, jószívű Annába, egy fogadó felszolgálójába lesznek szerelmesek. Brigitte Riebe széles tablót fest a 14. századi Kölnről és a korabeli életről, a

Kisvárosi kalauz

– Fűződnek ehhez a városhoz történelmi emlékek? – érdeklődik a turista. – Igen – válaszolja az öreg idegenvezető. – … (folyt. a rejtvény vízsz. 1., valamint függ. 1. számú soraiban) Vízszintes: 1. A vicc poénja, első rész (zárt betűk: Z, G, A). 14. Összetett szavak előtagjaként jelentése: ujj. 15. Az a helység, ahol valaki tartózkodik, hál. 16. Nagy tömegben zúdít. 17. Norvégia olimpiai betűjele. 18.Spanyol, német és osztrák gépkocsik nemzetközi jelzése. 19. Intés. 20. Páros etűd! 21. Maryland állam székhelye, az USA huszadik legnépesebb városa. 24. Óriáskígyó A dzsungel könyvéből. 25. Testi-lelki sérülés. 27. Fehér és néger szülők gyereke. 29. Honda-…, motorkerékpár-márka (TITRO). 30. Attila katonája. 32. Ilyen fegyver a tőr. 33.

Ingadozik. 34. Tekintetével ellop. 36. Föld alatt vezető út. 37. Csahol. 38. A szervezet„motorja”. 39. … Martin, amerikai színész, énekes. 42.Képességpróba. 44. Gabonát vág. 47. A magyar főváros része. 49. Hiszen, népiesen. 50. Idegen férfinév. 51. Sportolót játékjogától megfoszt. 53. Búvóhely. 55. Benne volna! 56. Hitehagyott, esküszegő. 59. Még az elején! 60. A legerősebb kártyalap. 62. Emília becézése. 63. Női név. 64. Az egyik szögfüggvény, rövidítve. 65. Német származású amerikai színésznő (Dora). 67. Olasz barokk zeneszerző, hegedűművész (Giuseppe, 1692-1770). Függőleges: 1. A poén második, be-

A részeg férj éjjel megy haza. Befekszik a felesége mellé az ágyba, de sehogy sem tud elaludni. Gondolja magában, hogy megszámolja a lábakat: – 1, 2, 3, 4, 5, 6... 6? Itt valami nem stimmel. Kiszáll az ágyból, és újra elkezdi számolni: – 1, 2, 3, 4... – Na, így már stimmel!

Y VÉN RE JT

fejező része (zárt betűk: Z, T, L). 2. Orvosi vezetőtű. 3. Őszi hónap rövidítése. 4. Üres nút! 5. Ismert bukaresti labdarúgócsapat. 6. Tőle lennebbi helyről. 7. Rövidnadrág. 8. Áramforrás. 9. Lengyel város Varsótól délre. 10. Magyar autóbuszmárka. 11. A nitrogén és a hidrogén vegyjele. 12. Fehér ital. 13. Szophoklész tragédiája. 21.Franciaország történelmi régióinak egyike. 22. Pirul ikerszava. 23. Távolra űzi. 26. Lamartine költeménye. 28. Nomád török sátortábor. 30. Iskolai szolgálatos. 31. Itt van, fogd! 34. Piaci súlymérték. 35. Megrövidített szent! 40. Helység Ausztriában, hírhedt koncentrációs

tábor működött itt (EBENSEE). 41. Az arany és a trícium vegyjele. 43. Kerek szám. 45. Csúf. 46. Szellőrózsa. 48. Az Alpokkal kapcsolatos. 50. Rabló. 52. Lengyel férfinév. 53. Abu …, sziget a Vörös-tenger szudáni partjainál (RAMAD). 54. Nem érkezik időben. 57. A francia király megszólítása. 58. Házfödél. 61. …-zag. 64. Forrasztófém. 66. Sydney külső negyedei! 68. Teremfalak! A helyes megfejtést következő számunkban közöljük! Nászutasok c. rejtvényünk helyes megfejtése: – Vidd te a bőröndöt, és akkor mindenki azt hiszi, hogy régi házasok vagyunk.

A nyári szünetben Móricka felmegy játszani Pistikéhez, azok 10. emeleti lakásába. Délután hazajönnek Pistike szülei és kérdezik a gyereküket: – Pistike, mit csináltatok Mórickával? – Versenyeztünk, hogy melyikünk mer messzebbre kihajolni az ablakomból.

A szőke áll a boltban, a kosarát teleteszi uborkával, mikor tele van, visszateszi. Mikor ezt már háromszor megcsinálta, odamegy az őr. – Mondja, hölgyem, mit csinál? – Tudja, ma voltam kozmetikusnál, és azt mondta, hogy jót tesz az arcomnak az uborkapakolás... Dicsekszik a bolond a társainak: – És képzeljétek, kaptam a menyasszonyomtól az eljegyzésünkre egy szép gyűszűt. – Talán gyűrűt! – Nem, gyűszűt. És még bele is vésetett egy szép feliratot. – Mit vésetett bele? – „Az eszed tokja!” A skót autóbalesetet szenved, de nem akar elmenni orvoshoz. Naphosszat csak ül az ágyban, jajgat, végül így szól a felesége: – Tudod Greg, mégiscsak el kellene menned az orvoshoz, mert a fejedből kiálló üvegszilánkok végleg tönkreteszik a nagypárnát.

Karikatúra: Készítette: Gál Arthur

Y VÉN T J E R

rettenetes ragályról, amely a legnagyobb pusztítást az emberi lelkekben végzi. Izgalmas regénye rögzíti azt a pillanatot, amikor a törékeny egyensúly felborul, és zaklatott, új korszak veszi kezdetét.

– És hol van Móricka? – Ő nyert.

Múlt heti nyertesünk: Demián Veronika Nyereményét szerkesztőségünkben, a Rózsák tere 16. szám alatt veheti át két héten belül, naponta 9–13 óra között.

Játsszon velünk! Megfejtését küldje el a Rózsák tere 16. szám alá hétfőig. A helyes megfejtők között a Kobak könyvesbolt jóvoltából hetente könyvjutalmat sorsolunk ki. 2010 június 2.

Nyerőszelvény Név:_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

___________ Cím:_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

___________ Megfejtés:_ _ _ _ _ _ _ _

_____________ _____________ _____________ _____________

Maros megyei hetilap

Előfizetési akció! A Központ a következő előfizetési csomagokat ajánlja kedves olvasóinak:

Előfizetés: Előfizetés magánszemélyeknek

Előfizetés jogi személyeknek

Töltse ki a szelvényt, és küldje el a szerkesztőség címére / Marosvásárhely, Rózsák tere 16. szám / vagy hívjon telefonon / 0265-250.994 / és ügynökünk házhoz megy.

1 hónapra .................... 4.8 RON 3 hónapra .................... 13 RON 6 hónapra .................... 25 RON 12 hónapra ................... 50 RON Hívjon telefonon és ügynökünk házhoz megy.