Egy dal a goblinok´ert c
Beltwaan.net 2011.
Au a csapd´ akat ellen˝ orizte. A csapd´akat hatalmas m´agusok k´esz´ıtett´ek, m´eg az id˝ok ´ asiak voltak – egy goblin soha nem tudna ekkora g¨odr¨ot ´asni. kezdet´en, vagy az el˝ ott. Ori´ S˝ot, k´et goblin sem. H´ arom goblin nem tudna egy¨ utt dolgozni, n´egy goblin pedig hamarabb meggyilkoln´ a egym´ ast (´es akkor m´ ar legjobb esetben is csak h´arom goblinr´ol besz´eln´enk), minthogy ak´ ar feleekkora g¨ odr¨ ot is ´assanak. A R´egi Id˝ok M´agusai az´ert k´esz´ıtett´ek a csapd´akat, hogy a goblin t¨ orzseknek j´o legyen, ´es Au tudta ezt. Igaz, n´eha egyesek aljas m´odon megpr´ ob´ alt´ ak elbitorolni a csapd´akat a goblinokt´ol, esetleg ellopt´ak bel˝ole a t¨orzset ˝ T¨orv´eny szerint – mindig azt a goblin illet˝o zs´akm´ anyt. Ami a csapd´ aban volt, az – az Osi t¨orzset illette, amelyik el˝ osz¨ or vitte el. Ha k´et t¨orzs egyszerre tal´alt zs´akm´anyt egy csapd´aban, ˝ T¨orv´eny szerint – elkergette vagy a zs´akm´any azt a t¨ orzset illette, amelyik t¨orzs – az Osi agyonverte a m´ asik t¨ orzs tagjait. Au a csapd´ akat ellen˝ orizte. ´Ins´eges id˝ok j´artak a goblinokra, manaps´ag nagyon kev´es zs´akm´any akadt. Tal´ an a goblinok hite ingott meg, ´es nem mutatt´ak be kell˝o al´azattal ˝ Szertart´as´at, de az is lehet, hogy csak a zs´akm´anyok lettek a Csapd´ak Befed´es´enek Osi okosabbak, ´es megtanult´ ak, hogy ha a f¨oldet mindenf´ele ´agak bor´ıtj´ak, ´es rajtuk vastagon ´all a goblin¨ ur¨ ul´ek, arra nem tan´ acsos m´aszk´alni. Nem, a zs´ akm´ any nem lett okosabb: ebben a csapd´aban mozgott valami. Au izgatott lett (ilyenkor mindig j´ o alaposan megvakarja a f¨ ule t¨ov´et a bal l´ab´aval), lekushadt, ´es odaosont a csapda sz´el´ere. Ezen a csapd´ an valamelyik t¨orzs n´eh´any napja j´o alaposan celebr´alhatta ˝ Szertart´ a Csapd´ak Befed´es´enek Osi as´at, mert a goblin¨ ur¨ ul´ek szaga messze elnyomta annak az ak´arminek a szag´ at, ami odabent mocorgott. Au csak a csapda tetej´en ´as´ıt´o lyukb´ ol k¨ovetkeztethetett a zs´ akm´ anyra. Szarvas? Vaddiszn´o? J´okora cs¨opp ny´al csordult ki Au agyarai k¨oz¨ ul. A csapd´ aban egy ember volt. A legt¨obb goblinnal ellent´etben Au szerette az embereket. Nagydarab, egybeszabott f´erfi volt, busa fej´en m´ar ˝osz¨ ult a haj ´es a szak´all. Fegyverforgat´ o lehetett: oldal´ an kard cs¨ ung¨ ott, ´es l´ancokb´ol font inget viselt. M´eg ´elt. Kez´eben j´okora sz´amszer´ıjat tartott, a benne l´ev˝ o l¨oved´ek a lyukon ´at kukucsk´al´o Auval szemezett. Au tudta, hogy mi az a sz´ amszer´ıj. Vis´ıtva r´antotta le a fej´et, ´es iszkolt a csapda k¨ozel´eb˝ol. M´eg hallotta, hogy a harcos odalenn a koszos goblinokat emlegeti. L´athat´oan a fick´onak m´elyen gy¨okerez˝o el˝ o´ıt´eletei voltak a goblinokkal szemben. Au nem szerette az el˝o´ıt´eleteket. Ez´ uttal egy el˝o´ıt´elet alaposan v´egighas´ıtotta a fejb˝or´et, csupa v´er lett Au arca ´es s¨or´enye. Au sz´araz faleveleket tapasztott a sebre, heves vinnyog´asok k¨ozepette ´ıgy pr´ob´alta el´all´ıtani a v´erz´est – t¨obb-kevesebb sikerrel. Au tudta, hogy mi az a sz´ amszer´ıj: ha m´eg egyszer a verem tetej´en t´atong´o lyuk k¨ozel´ebe dugja a fej´et, az u ´gy reccsen majd sz´et, mint egy dinnye. Au szerette a dinny´et, de semmi kedve nem volt hozz´ a, hogy a feje u ´gy reccsenjen sz´et. Azt is tudta, hogy a t¨orzs nagy haszn´ at
1
venn´e egy ilyen harcosnak. ´Igy h´ at u ´gy d¨ont¨ott, ez´ uttal nem karddal vagy buzog´annyal oldja meg a dolgot. Lelapult a f¨ oldre, ´es sz´epen lassan odak´ uszott a verem mell´e. Ez´ uttal nem k¨ovette el azt a hib´ at, hogy bekukucsk´al (nem akarta, hogy a feje reccsenjen, mint egy dinnye), hanem ink´ abb megpr´ ob´ alta o¨sszeszedni azt a n´eh´any sz´ot, amit az emberek nyelv´eb˝ ol megtanult. Seg´ıt. Nem b´ ant. Seg´ıt. Kih´ uz.” A goblinok k¨oz¨ott Au kimondottan eszesnek ´es ” m˝ uveltnek sz´ am´ıtott. Kifejezetten ragadtak r´a a nyelvek, nem sok goblin tudott volna ilyen hosszan ¨osszef¨ ugg˝ oen besz´elni egy idegen nyelven. Au sokat mozgott emberek k¨ozel´eben (egy bizonyos emberrel egyszer igen-igen k¨ozeli, t¨obb, mint intim kapcsolatba is ker¨ ult), ´es – tanul´ekony goblin l´ev´en – igen sokat elsaj´at´ıtott az emberek nyelv´eb˝ol. A goblinokra vonatkoz´oan p´eld´ aul annyi szitoksz´ot sz´ıvott mag´aba, hogy azt b´armelyik lovaskatona megirigyelhette volna. ´ Hoz nagy fa´ ag. Dug verembe. Kim´asz. Seg´ıt. Nem b´ant.” Ugy ´erezte, most m´ ar ” kidughatja a fej´et. A katona a verem alj´an u ¨lt. A sz´amszer´ıj t¨oltve volt, de most az ¨ol´eben szendergett b´ek´esen. A harcos nem b´ızott a goblinban, de nem sok v´alaszt´asa volt. El˝obb ut´obb idej¨ on a t¨ orzs apraja-nagyja, ´es addig hajig´al k¨oveket ´es botokat a verembe, m´ıg a ´ azt is, hogy mindezt a harcos harcos busa feje p´epes massz´ av´ a nem alakul. Au tudta ezt. Es is tudja. Au u ´gy ´erezte, siker¨ ult meggy˝oznie az embert, hogy egyik¨ uknek sem ´erdeke, hogy ´ ez ´ıgy is volt. ˝ot a t¨orzs meglincselje. Es Hossz´ u id˝ obe telt, am´ıg megfelel˝o fa´agat tal´alt. Nem volt k¨onny˝ u dolga: a harcos j´ o h´aromszor akkora volt, mint ˝ o, az ´ag el kellett, hogy b´ırja a harcost, ˝o pedig a fa´agat. Pr´ob´alta lev´ agni, let´epni, leszaggatni a felesleges gallyakat, majd hosszas k´ınl´od´as k¨ozepette odavonszolta a veremhez. Keresett egy megfelel˝oen ´eles k¨ovet, majd elkezdte letuszkolni az ´agat a verembe. Hoz nagy fa´ ag. Dug verembe. Kim´asz. Most.” Hossz´ u ideig nem t¨ort´ent semmi – tal´an ” a harcos nem b´ızott a goblinban? V´eg¨ ul m´egis beadta a derek´at, nagyot reccsent a fa´ag, meghajlott, ahogy a harcos r´ anehezedett. Az ´agnak csak a v´ege l´ogott ki a veremb˝ol, Au csak a recseg´esb˝ ol tudott k¨ ovetkeztetni r´ a, hogy a harcos merre j´ar. Az agyarai k¨oz´e szor´ıtotta a kardj´at, egyik kez´ebe a k¨ ovet, m´ asikba a buzog´any´at, elsz´amolt... addig, am´ıg tudott, ´es ugrott. Hangos csataki´ alt´ assal lend¨ ulni a veszedelembe, ez gy¨ony¨ork¨odteti a harcos sz´ıv´et! Au ennek ellen´ere most eltekintett t˝ ole. Ennek legf˝obb oka az agyarai k¨oz¨ott szorongatott kard volt; nemcsak, hogy sz¨ uks´ege volt a kardj´ara, de ha az kihullik a pof´aj´ab´ol, k¨onnyen megv´aghatja vele mag´ at. Az bizony alaposan meglepn´e a felfel´e kepeszt˝o harcost, ha egyszer csak egy v´ert spriccel˝ o goblin pottyan a fej´ere. Au nem spriccelt v´ert, de a k¨ or¨ ulm´enyekhez k´epest ´ıgy is meglepte a harcost. Au karja meglend¨ ult, ´es eldobta a k¨ ovet. A katona megpr´ob´alta f´elre¨ utni (´ıgy egyik kez´evel elengedte az ´agat), de az m´egis a szeme k¨ oz¨ ott tal´alta el. M´eg l´atta, hogy a k˝o ut´an k¨ozvetlen¨ ul egy v´erszomjasan vicsorg´ o goblin zuhan r´a. Au pr´ob´alt talpon maradni, l´abujjainak apr´ o karmaival pr´ ob´ alt kapaszkodni az ´ agakba, ´es ir´any´ıtani a r¨opt´et. Tudta, hogy minden azon m´ ulik, hogy mennyire tudja kihaszn´ alni a mel´ak harcos kiszolg´altatott helyzet´et. A goblin buzog´ anya m´ ar nem a fejet tal´alta el, csak a harcos alkarj´an csattant. Au el˝ol elfogytak az ´ agat, ´ıgy p´ aros l´ abbal az imbolyg´o harcos mellkas´ara zuhant, aki imm´ ar elengedte a fa´ agat (n´emi lev´el a kez´eben maradt), ´es hanyattesett, vissza a verembe. Au a harcos mellkas´ an landolt, alaposan beverte a t´erd´et a katona ´all´aba. K´ets´egbeesetten pr´ob´alt felt´ ap´ aszkodni. Az ember majd’ h´aromszor olyan magas volt, mint ˝o, ´es sokkal nehezebb. R´ aad´ asul p´ anc´elt viselt. Au tudta, mit jelent egy l´ancing, egyszer megpr´ob´alt 2
kereszt¨ uld¨ ofni egy ilyenen. Akkor r¨ ovidkardja egy diszkr´et csend¨ ul´es keret´eben m´eg r¨ovidebb lett, ´es alaposan sajgott a k¨ ony¨ oke (nem is besz´elve arr´ol, hogy ut´ana el is ´ajult, mert a p´anc´elos reflexb˝ ol pof´ ancsapta). Au u ´gy d¨ont¨ott, most nem k¨oveti el ugyanazt a hib´at. Au tudta, hogy ha a nagy b¨ oh¨ om talpra ´all, akkor neki befellegzett. Szemt˝ol szemben, u ´gy nevezett tisztess´eges k¨ uzdelemben neki semmi es´elye. (Hogy lehet egy´altal´an tisztess´egesnek nevezni egy olyan k¨ uzdelmet, ahol az egyik f´el teljesen es´elytelen?) A harcos m´eg n´egyk´ezl´ ab volt, amikor Au m´ar t´erdelt, ´es buzog´anya ez´ uttal a katona ´allkapcs´at tal´ alta el. Egy k´ınos reccsen´est k¨ovet˝oen v´er ´es fogak r¨opk¨odtek a R´egi Id˝ok Hatalmas M´ agusainak verm´eben. A harcos Aura vet˝od¨ott, aki m´eg ´epp id˝oben bukott le el˝ole, ´es a benne megbotl´ o harcos (jajj, Au ut´alta, ha r´al´epnek) a verem fal´ara ken˝od¨ott. A mel´ak m´eg pr´ ob´ alt talpra verg˝ odni, de Au kir´antotta kardj´at az agyarai k¨oz¨ ul (mindez sokkal kev´esb´e f´ajlt volna, ha el˝ otte elengedi az ´allkapcs´aval, ´es nem szor´ıtja olyan g¨orcs¨osen), ´es a harcos h´ats´ oj´ aba d¨ ofte. Ott nem viselt p´anc´elt. A harcos sikolt´as´anak a tark´oj´an csattan´ o buzog´anya vetett v´eget. A katona egyik szeme a sarokban cuppant le a f¨oldre, az agya sz´etken˝od¨ott a verem fal´an, de Au – biztos, ami biztos –, m´eg j´o alaposan torkon is sz´ urta. (Egyszer r´egen ezt elmulasztotta, ´es akkor alaposan p´ orul j´art. Megfogadta, hogy nem k¨oveti el m´eg egyszer azt a hib´at, ´es mindig j´ o alaposan meg¨oli az ellenfeleit.) V´eg¨ ul lihegve leengedte a kardot ´es a buzog´anyt. Diadalmas u ¨v¨ olt´es hagyta el a tork´at. B¨ uszke volt mag´ara. Egy s´ark´any¨ol˝ o h˝os lovag ´erez ilyet, miut´ an a l´ andzs´ aja sok ´or´an ´at tart´o h˝osies k¨ uzdelem ut´an v´eg¨ ul ´atd¨ofi a bestia sz´ıv´et. Az az igazs´ ag, a s´ ark´ any¨ol˝o h˝os lovagnak lova ´es f´enyes p´anc´elja van, borotva´eles b˝ uv¨os kardja, ´es s´ ark´ any¨ ol˝ o l´ andzs´ aja, amely u ´gy halad ´at a a fenevad pikkely´en, mint k´es a vajon. Aunak csak a fogai ´es a karmai voltak, egy csontfej˝ u buzog´anya, ´es egy rozsd´as r¨ovid kardja, amely ´eless´eg´et tekintve ¨ osszem´erhet˝o a buzog´annyal. Lehet, hogy a s´ark´any nagyobb d¨og, de a s´ ark´ any¨ ol˝ o h˝ os lovagnak relat´ıve t¨obb es´elye van. Mindezt Au persze nem tudta v´egiggondolni, de a l´enyeg´et ´at´erezte. M´eg utolj´ara belen´ezett a harcos szem´ebe, majd felvette a f¨oldr˝ol, ´es j´o´ız˝ uen beleharapott. A legt¨obb goblinnal ellent´etben Au szerette az embereket. Nem, Au nem volt kannib´al. Soha, de soha nem tudott volt megenni egy goblint (na j´o, ha igaz´an ´ehes volna, az m´as). De embert mi´ert ne? R´aad´asul, a szeme a legjobb. A falatoz´ as v´egezt´evel ´ atkutatta a holttestet. A kardj´anak nem sok haszn´at vette, nem b´ırta volna rendesen felemelni. A sz´amszer´ıjon sokat t¨oprengett. Veszedelmes fegyver, de bonyolult haszn´ alni. Au tudta, hogy el˝obb-ut´obb r´aj¨on, hogy is m˝ uk¨odik, b´ar esetleg k¨ozben becs´ıpheti az ujj´ at (rosszabb esetben a p´enisz´et), vagy v´eletlen¨ ul sz´etl˝oheti a fej´et, ´es az reccsenne, mint egy dinnye. Most r´aj¨onne, de u ´gyis hamar elfelejten´e, amit megtanult. V´eszhelyzetben nem akar hetekig t¨ oprengeni rajta, hogy hogyan is m˝ uk¨odik az ˝o fegyvere. Au a buzog´anyt szerette, azon nem kell sokat gondolkodni. Tudta, hogy a gondolkod´as ´ert´ek, ´es csak azon szabad gondolkodni, amin t´enyleg musz´aj. Kardj´aval elv´agta a sz´amszer´ıj h´ urj´at, a fa r´eszeket ¨ osszet¨ orte, a marad´ekot pedig levizelte. Tiszt´aban volt vele, hogy ez ut´obbi m˝ uvelet nem cs¨ okkenti a sz´ amszer´ıj haszn´alhat´os´ag´at, de ez is r´esze volt az Amit Nem Tudsz ´ Haszn´alni, Pr´ ob´ ald Meg Legal´ abb T¨onkretenni nev˝ u ˝osi goblin szertart´asnak. (Altal´ aban m˝ uk¨od¨ott.) Tal´alt egy k´est. Sz´ep, f´enyes peng´ej˝ u ac´elk´es volt, csontmarkolattal. Au tudta j´ol, hogy egy j´o k´es eld¨ onthet egy k¨ uzdelmet, ha j´o pillanatban jelenik meg, j´o k´ezben. Pap´ırok is voltak a mel´ akn´ al, ´ır´ assal tele. Fontos pap´ırok. Au egy intelligens p´eld´anya volt fajt´aj´ anak, tudta, mik azok a pap´ırok, ´es tudta mi az az ´ır´as. Azt is tudta, hogy ˝o sose fogja megtanulni. Voltak tapasztalatai az emberekkel (egyszer egy emberrel k´ınosan k¨ozeli 3
ismerets´egbe ker¨ ult), ´ıgy n´eha felismerte, ha a saj´at nev´et l´atta le´ırva, de csak akkor siker¨ ult ´ t¨ok´eletesen kiolvasnia, ha a mutat´ oujj´at is haszn´alhatta k¨ozben. Ugy d¨ont¨ott, nem bajl´odik a pap´ırokkal, megette mindet. ´ Etelt is tal´ alt. Megette. Ami nem f´ert bele (a sok pap´ır miatt), azt levizelte. (Amit Nem Tudsz Haszn´ alni, Pr´ ob´ ald Meg Legal´abb T¨onkretenni – igaz, n´emi vizelet nem zavarja majd a goblinok t¨ obbs´eg´et. Aut sem zavarta volna.) A harcos ¨ ov´en l´ og´ o ersz´eny tartalm´at´ol izgalomba j¨ott. A goblinok nemigen haszn´alnak p´enzt, n´aluk a fejbever´es jelenti az igaz´an konvertibilis valut´at, de Au tiszt´aban volt a p´enz jelent˝os´eg´evel. Ez a p´enz pedig hat´arozottan u ´gy t˝ unt, mintha ez¨ ust lenne. Ennyi ez¨ ust pedig rettenetesen gazdagg´ a tehet egy goblint. Sok goblint ez k´ıs´ert´esbe hozott volna. Tudta, hogy el˝obb-ut´ obb idegy˝ ulik a t¨ orzs apraja-nagyja. Bizony, a t¨orzs nagy haszn´at venn´e egy ilyen harcosnak – sokan napokig el´eln´enek bel˝ole. Lehet, hogy lenne, aki el´eg ´ertelmes ahhoz, hogy k´ıs´ert´esbe hozna ennyi p´enz, ´es esetleg megpr´ob´alna mag´anak eltenni bel˝ole. (Igaz, nem lenne k¨ onny˝ u felhaszn´ alni, mert a goblinok nemigen haszn´alnak p´enzt.) Au ezt nem hagyhatta. Tudta, hogy a p´enzt biztons´agba kell helyezni. A zs´akm´any a t¨orzs´e, ´es ˝o nem n´ezi t´etlen¨ ul, hogy valaki kiforgatja a t¨orzset minden´eb˝ol. A foly´ohoz vitte a p´enzt. Hosszasan gyalogolt a foly´oban, nehogy mindenf´ele aljas, ¨onz˝ o ´ ozben a harcos goblinok k¨ ovethess´ek a nyomait, majd alaposan elrejtette az ersz´enyt. Utk¨ egyik kez´et majszolta, gondosan leszopogatta a h´ ust a csontokr´ol. Egy nagy, odvas f´aban rejtette el a p´enzt. Aunak sok rejtekhelye volt. A goblinok t¨obbs´ege nem tudott volna ennyi rejtekhelyet megjegyezni. Au sem tudott. Rejtekhelyeinek t¨obbs´eg´et elfelejtette, ´es t´ızezerszer ´atkozta mag´ at, hogy mi´ert ilyen ostoba. Most fel sem mer¨ ult benne, hogy egy h´et m´ ulva lehet, hogy m´ar erre sem fog eml´ekezni. Egyed¨ ul az sz´am´ıtott, hogy m´as (aljas, ¨onz˝o) goblin ne tehesse r´a a koszos karmait. Miut´an a p´enz a Nagyon Titkos Helyre ker¨ ult, Au elindult vissza a t¨orzsh¨oz. Be fog sz´amolni r´ ola, hogy meg¨ olt egy sereg nagy-nagy, b¨oh¨om´allat harcost, de a K´ıgy´okeres˝ok, az egyik szomsz´edos ´es ellens´eges (e k´et fogalom a goblinokn´al egyet jelent, egy sz´oval is fejezik ki ˝oket) elragadta a t¨ orzst˝ ol. B¨ uszk´en vigyorgott. Nem fognak neki hinni. Ut´ana megmutatja a zs´akm´anyt a csapd´ aban. Od´ aig lesznek ´erte a n˝ost´enyek, ´es m´eg ma p´arzani fog mindegyikkel. Ennek ¨ or¨ om´ere megtiszt´ıtotta a fejseb´et ´es meg is csod´alta mag´at a foly´o t¨ ukr´eben. Nem, Au nem volt kopasz. A feje b´ ubj´ an t´enyleg ritk´as volt a sz˝or, ´es ett˝ol u ´gy t˝ unt, mintha a homloka majd a tark´ oj´ aig ´ert volna. De ez a ritk´as sz˝or bizony nagyon hossz´ u is volt. Au eg´eszen arasznyi sz´ alakat is tal´ alt k¨ oz¨ott¨ uk. H´atul, a tark´oj´an viszont eg´eszen csod´alatos d´ us, fekete s¨or´eny pomp´ azott. H´ atul ¨ ossze is k¨ot¨otte, ´ıgy egy csinos kis l´ofarok lifegett a tark´oj´ar´ol. Nem, Au nem volt kopasz. Lehet, hogy szemb˝ol u ´gy t˝ unt, de val´oj´aban igen d´ us sz˝orzettel rendelkezett, ´es ez volt, ami igaz´ ab´ ol sz´am´ıtott. *
*
*
Fel sem mer¨ ult benne, hogy azzal v´adolj´ak, hogy lopott. A szemet meg tudta magyar´azni. Az sz´etnyom´ odott a k¨ uzdelemben, ´es elkeveredett a v´eres massz´av´a z´ uzott fejben ... valahol. A katona hi´ anyz´ o kez´er˝ ol viszont nem tudott sz´amot adni. Au nem szerette, ha megverik, pedig a goblinokn´ al erre gyakran sor ker¨ ult. Azzal nem v´adolt´ak, hogy p´enzt lopott (a goblinok nagy r´esze nem el´eg ´ertelmes, hogy meg´ertse, mi az a p´enz), de ´ıgy is j´ ol ´ eln´asp´angolt´ ak. Elve hagyt´ ak, ´es most ˝o is ott u ¨l a t¨obbiekkel a t˝ uz k¨or¨ ul. Pontosabban, a t¨obbiek u ¨lnek, ˝ o ink´ abb guggol. Becsesebbik fel´ere nem sz´ıvesen nehezedik mostans´ag. 4
Au a t¨ uzet n´ezte. A t˝ uz t´ızezerszer sz´ıvder´ıt˝obb l´atv´any volt, mint Grrmaa, t¨orzsf˝o anyja, aki k¨or¨ ul¨otte lejtette misztikus t´ anc´ at. Grrmaa egy fejjel volt alacsonyabb Aun´al, de vagy m´asf´elszer olyan neh´ez lehetett. A t¨ orzsf˝o is v´en harcos volt, ´ıgy Grrmaa ak´ar az eg´esz t¨orzs u ¨kanyja is lehetett volna. Au pr´ ob´ alt nem gondolni Grrmaa l¨ottyedt csecseire, ink´abb a t˝ uzre f´okusz´alt. A l´angok mindig is k¨ ul¨ on¨ os, torz eml´ekeket csalogattak el˝o Aub´ol. Az d´elel˝otti ember a veremben minderre m´eg egy lap´ attal r´atett. Volt, amire Au nem sz´ıvesen gondolt, ´es az emberek k¨ ozt elt¨ olt¨ ott id˝ o pontosa ilyen volt. Au nem szeretett rabszolga lenni. Egy porty´az´o csapat fogta el ´es hurcolta el a v´arosba. Meglepte, hogy nem u ¨t¨ ott´ek agyon, ´es nem h´ uzt´ak fel az els˝o f´ara. Au nem sokat v´art az emberekt˝ol. Igaz, megvert´ek, de ez a goblinok k¨oz¨ott is gyakran megesett, az emberek legal´abb nem er˝oszakolt´ ak meg. Au tudta, hogy ez nem az´ert van, mert az emberek jobbak, hanem mert ˝ok m´eg ann´ al is jobban undorodnak t˝ole, mint ˝o az emberekt˝ol. Az sem ´erdekelte, hogy lek¨opk¨odt´ek, megdob´ alt´ ak; ez otthon is gyakran megesett vele. Cser´ebe ˝o is alaposan t´epte, karmolta, harapta, aki rosszul b´ ant vele (s˝ot, eleve mindenkit, aki a k¨ozel´ebe ker¨ ult). Ha k˝ovel dobt´ ak meg, ˝ o tulajdon u ¨r¨ ul´ek´evel dobott vissza. K¨op¨ott r´a, ha megb¨ untett´ek. Eladt´ak. (T´ızezer p´enzt fizettek ´erte, pont annyit, amennyi a veremben l´ev˝o katon´an´ al volt.) De hogy pont egy m´ agusnak adt´ak el? Vis´ıtott, karmolt, harapott, h´anyt, de ezzel csak annyit ´ert el, hogy alaposan megvert´ek, megk¨ot¨ozt´ek, ´es vitt´ek. Hallott m´ar olyan goblinr´ol, akit m´agus vett meg. S˝ ot, egyet k¨ ozelr˝ol l´atott is, ´es Au nem sz´ıvesen lett volna az illet˝ o b˝or´eben. Szeg´eny sors´ aban egyetlen j´o dolgot l´atott, az illet˝o alig tudott mag´ar´ol. Bamb´an b´amulta saj´ at k¨ old¨ ok´et, s sz´ aj´ ab´ ol folyt a ny´al. N´eha u ¨v¨olt¨ott – pokolian. Szavaib´ol Au nem sokat ´ertett, ´es csak rem´elte, hogy ez a goblin nyelv hi´anyoss´agai miatt van ´ıgy. A goblin nyelv igen kev´es sz´ ot tartalmaz, csak er˝os testbesz´eddel – vicsorg´assal, h¨org´essel, vakar´oz´assal, p´ozol´assal, kaffog´ assal, szellent´essel – kieg´esz´ıtve lehet egyes kifejez´eseket pontosan ´ertelmezni. Nemigen alkalmas sokkal bonyolultabb kifejez´esekre, mint a megd¨oglesz, fatty´ u!” vagy a ” p´arzani akarok veled, b´ebi!” esetleg az a kaja/pia/n˝o az eny´em, ha csak r´agondolsz, kit´epem ” ” a sz´ıvedet, ´es feldugom a seggedbe!”. Egy mindenesetre kider¨ ult Au sz´am´ara: a m´agusok ´ a nem dolgoztatj´ ak a goblinokat. K´ıs´erleteznek rajtuk. Ocsm´any k´ıs´erleteket v´egeznek... Es k´ıs´erletek n´eha f´elresiker¨ ulnek. Ilyenkor vesznek u ´j goblint. A m´agusn´ al l´ atta el˝ osz¨ or a M´ asikat. F´elig ¨ossze´egett arca nem volt sz´ıvder´ıt˝o l´atv´any, alig volt mag´ an´ al, amikor meghozt´ ak. L´athat´oan ˝o sem ¨onsz´ant´ab´ol volt ott. Szinte meztelen volt, teste telis-tele ´eg´esekkel, perzsl´esekkel. Au akkor azt hitte, fogs´agba es´es´enek nyomait viseli, nem tudta, hogy az illet˝ o maga csin´alta ˝oket. N´eh´any seb rettent˝oen f´ajhatott, Au nem cser´elt volna vele. Pedig akkor m´eg nem is tudta, mi k¨ovetkezik... Az ¨ossze´egett ember arc´ ara eml´ekezett, de a neve valahogy nem ugrott be. Hogy is h´ıvhatt´ak azt az embert? L´at´oter´et Grrmaa csecsei t¨ olt¨ ott´ek be, az agg n˝ost´eny mindh´arom megmaradt fog´ at cs´abosan villantotta Au fel´e. Au ereje telj´eben l´ev˝o harcos volt. H´arom t´elre eml´ekezett, ´es ez t¨obb, mint amit a legt¨ obb goblin elmondhat mag´ar´ol. A legt¨obb goblin el sem tud sz´amolni h´ aromig. Au, aki fajt´ aj´ anak ´ertelmes p´eld´anyai k¨oz´e tartozott, n´egyig is el tudott sz´amolni. Ott viszont m´ ar az ˝ o tud´ asa is megakadt. Pedig Au annak idej´en m´eg iskol´aba is j´art: ´altal´aban az alagsor egyik nyitott ablak´an jutott be t´arsaival, ´es eszeveszett mulats´agot csaptak. A polcokat felbor´ıtott´ ak, mindent sz´ett´eptek, felgy´ ujtottak, ¨osszepiszk´ıtottak. Aki di´akot tal´altak, azt megvert´ek/¨ olt´ek/meger˝oszakolt´ak (nem mindig ebben a sorrendben, ´es egyik-m´asik f´ azisra id˝ onk´ent t¨ obbsz¨ or is sor ker¨ ult). Au soha ´elet´eben nem ivott annyi tint´at! Az iskolai mulats´ agoknak a pedellus vetett v´eget, aki egyszer csak rajta¨ ut¨ott a goblinokon 5
n´eh´any j´ol megtermett zsand´ arral ´es tekint´elyt parancsol´o t¨ usk´es buzog´annyal. Au t¨obb t´ars´aval egy¨ utt otthagyta a fog´ at. Egy fog m´eg nem a vil´ag, m´asok r´aad´asul t¨obbet is vesz´ıtettek (´es az, hogy m´ asoknak m´eg rosszabb, az mindig felvid´ıtotta Aut), de vil´ag ´elet´eben s´ertve ´erezte mag´ at, hogy kikregett´ek az iskol´ab´ol. Ennek ellen´ere tanult, iskol´azott goblinnak vallotta mag´ at. Kett˝o. Most Grrmaa k´et csecse is t´ ul soknak (pontosan t´ızezernek) t˝ unt, ´es Au azt k´ıv´anta, b´ ar egyig sem tudna sz´ amolni. Sz´ıvesen pof´anv´agta volna e puc´er v´ens´eget, de m´egis a t¨orzsf˝o anyja volt. Au tisztelte a t¨ orzsf˝ot. Nemcsak v´en volt, de er˝os is: hajlott kora ellen´ere m´eg mindig ˝ o volt a t¨ orzs legjobb harcosa. Mindig a t¨orzsf˝o a legjobb, leger˝osebb harcos, ´es mindig a legjobb, leger˝ osebb harcos a t¨orzsf˝o. Minden goblinba szorul annyi amb´ıci´o ´es rosszindulat, hogy eltegye l´ ab al´ ol a n´ala er˝osebbeket. Ha nem a t¨ozsf˝o a legjobb, akkor el˝obb-ut´obb akad valaki, aki igazs´ agos p´arbajban h´atbasz´ urja. Au nem merte pof´anv´agni a v´en szatyrot, pedig legsz´ıvesebben itt helyben agyon¨ ut¨otte volna – a t¨orzsf˝ovel egy¨ utt. Az eg´esz est´et bet¨ olt˝ o csecsekt˝ ol alig l´ atta a l´angokat, ´ıgy ink´abb gondolatait pr´ob´alta elterelni, ´es csak rem´enykedett, hogy Grrmaa csak viccb˝ol incselkedik vele, ´es nem pont ˝ovele akarja t¨olteni az ´ejszak´ at. Arra az emberre gondolt. Manaps´ag gyakran jutott az esz´ebe. Hogy is h´ıvt´ak? Furcsa ´erz´es volt nagynak ´es er˝ osnek lenni, magasabbnak ´es er˝osebbnek minden goblinn´al, ´es... Hatalommal b´ırni! Ez leny˝ ug¨ ozte Aut. V´eg¨ ul beugrott. ´ Arkabeus!” Igy h´ıvt´ ak azt az embert. ” *
*
*
Mind¨ossze h´ arom halott volt. Grrmaa a felismerhetetlens´egig ¨ossze´egett, egy szerencs´etlen pedig m´eg seg´ıteni is pr´ ob´ alt neki. A seg´ıt˝ok´eszs´eg nem t´ ul el˝ony¨os tulajdons´ag a goblinok k¨oz¨ott, ´es szerfelett ritka is. A goblin k¨oz¨oss´egekben m˝ uk¨od˝o term´eszetes kiv´alaszt´od´ as gondoskodik r´ ola, az ilyen hib´ as egyedek hamar elt˝ unjenek a sz´ınr˝ol. Au nem eml´ekezett a nev´ere, csak azt tudta, hogy ami megmaradt bel˝ole, azt nagyon neh´ez volt elk¨ ul¨on´ıteni Grrmaa maradv´anyait´ ol. Eddig kett˝ o. A harmadik nem csin´alt ostobas´agot, nem pr´ob´alt felel˝otlen¨ ul seg´ıteni senkinek, ˝ o eg´esz egyszer˝ uen rossz helyen volt, rossz id˝oben. Pech. Ez sem el˝ony¨ os tulajdons´ag, de ez ellen nincs mit tenni. Egyszer m´eg azon vigyorog, hogy a b¨oh¨om n˝ost´eny Auval fl¨ort¨ ol, majd j¨ on a l´ angcs´ ova, ´es v´eg¨ ul csak egy mar´ek hamu marad bel˝ole. A t¨obbiek m´eg id˝oben sz´etszaladtak, ´es legrosszabb esetben n´eh´any kisebb harmadfok´ u (h´arom – eddig ¨ Au gond n´elk¨ ul el tudna sz´ amolni) ´eg´esi s´er¨ ul´essel meg´ uszt´ak az est´et. Osszess´ eg´eben nem sok a h´arom halott egy goblin mulats´ag eset´en, de ez a mulats´ag felett´ebb r¨ovid ideig tartott. Grrmaa m´eg csak most kezdett el t´ ancolni, m´eg ki sem v´alasztotta a ma esti ´aldozat´at. Egyed¨ ul Au maradt a t˝ uz mellett. D¨obbenten ´es s´ertetlen¨ ul. A t¨orzsf˝ o egy teljes ´ or´ an ´ at gy´ aszolta az anyj´at, majd f¨ ul¨onfogott k´et viszonylag kev´ess´e ´egett n˝ost´enyt, ´es a kunyh´ oj´ aba hurcolta ˝oket.
*
*
*
Maga sem tudja, mi´ert ment a v´ arosba. Csak ment, ment ´es a l´aba vitte. Egyszer csak azt vette ´eszre, hogy a v´ arosban van. A v´arosban eg´eszen j´o volt a k¨ozbiztons´ag. Ez azt jelenti, 6
hogy felfegyverzett goblinoknak nem volt tan´acsos ´ejjel belopakodni a v´arosba. Nappal pedig mindez k´esz ¨ ongyilkoss´ ag. Au a k¨ oves utc´an bandukolt, oldal´an kardja, h´at´an buzog´anya, s (egy´altal´an nem kopasz) fej´et a delel˝ o nap sugarai cir´ogatt´ak. Ez nem sok j´ot ´ıg´ert. T¨orv´eny nem sz´ olt u ´gy, hogy a goblinokat meg kellene ¨olni. A t¨orv´eny u ´gy sz´olt, hogy rendnek kell lenni: aki verekedik, harap, m´asokat moleszt´al, ´es megdob´alja ˝oket az u ¨r¨ ul´ek´evel, az p´eld´as b¨ untet´esre sz´ am´ıthat. A gyakorlatban mindez azt eredm´enyezte, hogy ah´anyszor egy goblin a v´ arosba ment, a zsand´ arok alaposan elagyabugy´alt´ak. A goblin ´artatlan volt; n´aluk a vereked´es, harap´ as, m´ asok moleszt´ al´asa, ´es az, hogy fejbedobjuk a m´asikat n´emi u ¨r¨ ul´ekkel, teljesen mindennapi dolognak sz´ am´ıtott. Az ˝ors´eg csak akkor ¨olte meg a goblinokat, ha ´ az emberek is tudt´ak ezt. balh´eztak ´es ellen´ alltak. Teh´ at val´ oj´ aban mindig. Au tudta ezt. Es Ez´ert ´altal´ aban nem sokat laca-fac´ aztak, ha goblint l´attak, biztos, ami biztos, agyonvert´ek. Au nem ´ertette. Egyr´eszt mi´ert ment f´enyes nappal a v´arosba. M´asr´eszt – ´es ez volt az igazi tal´any – mi´ert nem k¨ ot¨ ott m´eg bele senkibe. L´atott egy embert, aki alm´at ´arult (h˝ u, de j´o lett volna beleharapni – el˝ osz¨ or az alm´aba), ´es l´atott egy v´enasszonyt, akit nagyon sz´ıvesen megdob´alt volna u ¨r¨ ul´ekkel. M´egsem tette. Au nem ´ertette. Kezdett gyan´ ut fogni. Nemcsak az´ert, mert olyan magabiztosan ´es c´eltudatosan mozgott a v´arosban, nem is az´ert, mert a k¨ ul¨ onf´ele feliratok, amelyek eddig ¨osszevissza ´akomb´akomk´ent vonaglottak (e t´eren Au tudom´ anya addig terjedt, hogy legfeljebb a saj´at nev´et tudta kiolvasni, de csak akkor, ha a mutat´ oujj´at is haszn´alhatta k¨ozben), most ´ertelmes szavakk´ a, mondatokk´ a alakultak elm´ej´eben. M´eg az sem volt gyan´ us, hogy u ´ton u ´tf´elen a gebedn´el ” meg, koszos-b¨ ud¨ os goblin!” ki´ alt´ asokat hallott. Au m´ar megszokta ezt, nem lep˝od¨ott meg rajtuk. Az sem h¨ okkentette meg, amikor egy j´oember egy nagy sz´amszer´ıjjal diszkr´eten r´al˝ott az egyik ablakb´ ol; az m´ ar ink´ abb, hogy meg sem pr´ob´alt kit´erni. De a hangok... A hangok egy r´esze az ˝ o fej´eben sz´ olt ´ıgy. Ez legal´abb olyan furcsa volt, mint az, hogy tudja, hov´a tart – ez nem sokszor volt ´ıgy Au ´elet´eben. Valaki van a fejemben.” Nyilallt bel´e a felismer´es. Pofa be, kis g¨orcs.” Ez volt a ” ” k¨ovetkez˝o gondolata, de most m´ ar tudta, hogy ez a gondolat nem az ¨ov´e... Hanem az´e a m´asik´e. A m´ asik´e, aki olyan furcs´ an ismer˝os volt. Annak idej´en k¨ ul¨ on¨ os volt embernek lenni. Olyan rendj´enval´onak t˝ unt. Nagy volt ´es er˝os, ´es az ´eg´esi sebek sem zavart´ ak annyira. Az egyik szeme teljesen ´ep volt, ´es valamelyest a m´asik is m˝ uk¨ od¨ ott. Parancsolt a t˝ uznek, menek¨ ult el˝ole mindenki. Elvigyorodott volna, de az arca nem az ¨ov´e volt, hanem a m´asik´e, aki benne volt. Most valami hasonl´ o dolog t¨ ort´ent, csak az a k¨ ul¨onbs´eg, hogy a m´agus k´ıs´erlete ut´an ˝ o egyed¨ ul volt. Most itt van a m´ asik is. Az a test – az az ¨ossze´egett emberi test – az´e a m´asik´e volt. Az´e, aki most itt van a fej´eben. Itt van, ´es r´am se bag´ozik! Pofa be!” Au ” meg´allap´ıtotta, hogy a m´ asik m´egis bag´ozik r´a. Akkor r´egen, egy r¨ ovid id˝ ore ˝ o volt az ´egett ember. Vajon, amikor ˝o ember volt, a m´asik goblin lett? POFA BE!” Ezek szerint igen. Amikor Au egy r¨ovid id˝ore az ember b˝or´ebe ” b´ ujt, a m´asik Au test´et kapta meg. De akkor egyed¨ ul voltak. Mindenki k¨ ul¨on testben. Vajon mi t¨ort´ent? K¨oz¨od?!” A h´ az a v´ızen volt. Ingott. Nagy marhas´ag h´azat v´ızre ´ep´ıteni, m´eg egy ” goblinnak sem jutna ilyen ostobas´ ag az esz´ebe. Emberek! V´ıvott. J´okora kardja volt, hull´amos ´ ilyen ´eles. Hi´aba a kard, peng´eje ac´elosan csillogott. Aunak soha nem volt ekkora kardja. Es t´ ul sokan vannak... A k´ep elmos´ odott, ´es Au arra eszm´elt, hogy k¨ozvetlen¨ ul mellette landol egy j´okora k˝ odarab. Most eg´eszen j´ ol ´ertette az emberi nyelvet. Az anyj´at emlegett´ek, meg a ´ tov´ nagyanyj´at. Es abbi, f˝ ok´ent n˝ ost´eny felmen˝oit. Hogy h´ıvj´ak a m´asikat? Ott, a t˝ uz mellett m´eg eml´ekezett a nev´ere... 7
Nem f´ajt, amikor az ed´eny az ablakb´ol a fej´ere esett. Pedig teli volt. Au r¨ogt¨on felismerte, mivel. Ilyet Au is szokott csin´ alni, csak ˝o nem ed´enybe. Au szerint az is j´o, ha puszta k´ezzel v´agjuk hozz´ a a m´ asikhoz. Az ablakban r¨oh¨ogtek rajta. A goblin d¨ uh¨ odten n´ezett fel. Ujjal mutogattak r´a, kig´ unyolt´ak. Megvonaglott, ahogy az ´ energia ´at´ aramlott rajta. Au ismerte ezt az ´erz´est. Erezte, hogy g¨orcs ujjai apr´o, mint´azatot rajzolnak a leveg˝ obe, ´es nem, nem k´ aromkod´as volt a h¨org´es-mormog´as, amit kiadott mag´ab´ol. Au tudta, hogy ez a h´ az ma pontban ´ejf´elkor porr´a ´eg. Au tudta, hogy nincs az a t˝ uz˝ors´eg, ami megmenti. Au egyed¨ ul azt nem tudta, hogy mi az a t˝ uz˝ors´eg. Arkabeus elvigyorodott, majd tov´abb d¨ oc¨ og¨ ott g¨ orbe, goblinl´ abain, fej´en a t¨or¨ott ´ejjelied´eny maradv´anyaival. Arkabeus! H´ at persze, ´ıgy h´ıvt´ ak azt az embert.
*
*
*
Vadul d¨ or¨ omb¨ olt az ajt´ on. Az ajt´o n´emi csoszog´ast k¨ovet˝oen kiny´ılt. Az alkimista ´almos szemekkel n´ezett sz´et. El˝ osz¨ or azt hitte, senki sincs odakint, majd megpillantotta l´abai el˝ott a goblint. Egy pillanatra megfordult a fej´eben, hogy elk¨ uldi a goblin anyj´aba, de v´eg¨ ul m´egis meggondolta mag´ at, ´es betess´ekelte. A goblin elengedte az alkimista goly´oit, aki megk¨onnyebb¨ ulten ny¨og¨ott fel. Au el´egedetten ´allap´ıtotta meg, hogy hab´ ar Arkabeusnak fogalma sincs a goblin-l´et alapjair´ol, igen gyorsan saj´at´ıtotta el, hogy egy goblin hogyan tud ´erv´enyes¨ ulni. Az ¨oreg – imm´ ar biztons´ agban tudva ´ekess´eg´et – j´okora sepr˝ uvel t´amadt Arkabeusra. Meg nem nyugodott, de harci kedve hat´arozottan al´abbhagyott, mikor sepr˝ uje hirtelen l´angot vetett, majd egy kegyes pukkan´ assal szil´ankokra robbant. Arkabeus mosolyogva f´ ujta el az Au mutat´oujj´ab´ol felsz´all´o f¨ ust¨ot, majd besz´elni kezdett a r´em¨ ult alkimist´ ahoz. Biztos´ıtotta r´ola, hogy nem k´ıv´anja b´antani. Lesz¨ogezte, hogy ˝ o val´oj´aban nem egy ocsm´ any goblinfajzat, hanem emberi l´eny, aki ilyen r´ ut (Au tiltakozott volna, de nyelve nem mozdult, nem az ¨ov´e volt) testben rekedt. Ecsetelte, hogy ˝ o m´agiahaszn´ al´ o, aki egy f´elresiker¨ ult var´azslat sor´an ker¨ ult e szerencs´etlen helyzetbe, ebb˝ ol szeretne kil´ abalni, s ez´ert kereste a messze f¨old¨on h´ıres mester seg´ıts´eg´et. A v´en alkimista megh¨ okkenten vakarta szak´all´at. B´armily meglep˝o, Arkabeus t¨ort´enete hihet˝o volt. A goblinok k¨ oz¨ ott legink´abb a Csendesen Szellent˝o istens´eg papjai haszn´alnak m´agi´at, s ˝ ok nem a t¨ uzeknek parancsolnak. Eleve az bizalmat keltett, hogy a goblin mindezt logikusan, udvariasan, ´ertelmesen, s˝ ot v´alaszt´ekosan ´es hossz´ u k¨ormondatokban adta el˝o, ´es k¨ozben nem k´ aromkodott, nem harapott meg senkit, ´es nem piszk´ıtotta ¨ossze a szob´at. (Ej, pedig Au de szerette volna!). Igazi megy˝oz˝oer˝ovel m´egis a p´enz b´ırt. A goblin egy ersz´enyt vett el˝o, ´es tartalm´ at az alkimista l´ abai el´e u ¨r´ıtette. Ez¨ ust. Az ¨oreg egy pillanatra el is felejtkezett a goblinr´ol, lehajolt egy ´erm´e´ert (goblin el˝ott pedig nem tan´ acsos lehajolni), felvette, ´es megvizsg´alta. Au is elk´epedt ennyi p´enz l´att´an. Megsz´amolta. Egy, kett˝ o, h´ arom, h´arom, n´egy... Teh´at t´ızezer. Vajon honnan szerzett Arkabeus ennyi p´enzt? H´ at persze! Egy odvas f´aban tal´alta a foly´o partj´an. Hogy lehet valaki ennyire ostoba, hogy ilyen nyilv´anval´o helyen ennyi p´enzt tart!? A p´enz val´ odi volt. Udvariasan invit´alta Arkabeust asztal´ahoz, hogy csatlakozzon hozz´ a. Az alkimista sz´eke t´ ul magasnak bizonyult, Arkabeus nemigen tudott felkapaszkodni r´ a. (Aunak ez persze nem okozott volna probl´em´at.) V´eg¨ ul r´aj¨ott, hogy a sz´ekr˝ol sem ´ern´e fel rendesen az asztalt. Az alkimista csinos s´amlit ker´ıtett, feltette az asztal tetej´ere, majd – 8
Arkabeus n´emik´epp s´ertve ´erezte mag´at ugyan – de a goblint is feltette az asztalra. Arkabeus le¨ ult a s´amlira, ´es mes´elni kezdte... Amit tudott. ˝ sem tudott sokkal t¨ O obbet, mint Au. Eml´ekeinek egy r´esze megs´er¨ ult, elveszett... Mit˝ ol is? Mes´elte, hogy elfogt´ ak, ´es egy var´ azsl´ohoz vitt´ek, aki k´ıs´erletezett rajta. Ennek a fertelmes (ez n´ez˝opont k´erd´ese) goblinnak a test´ebe z´arta, ´es napokig buta goblink´ent bolyongott, m´agi´aj´at´ol megfosztva, ´es azt sem tudta mag´ar´ol, hogy kicsoda. V´eg¨ ul megszabadult az ig´at´ol, ´es hamuv´ a ´egette a m´ agust. V´eg¨ ul ˝o, Arkabeus is meghalt. Valami haj´on, amit egyed¨ ul akart elfoglalni. T´ ulbecs¨ ulte k´epess´egeit, ´es t´ ul sokan t´amadtak r´a. Au ebb˝ol nem sokat ´ertett, nemigen tudta k¨ ovetni. Azt sem tudta, mi az, hogy haj´o. Arkabeus azt is mondta, hogy ˝ o halhatatlan. Besz´elt egy l´angr´ol. Am´ıg az a l´ang ´eg, addig ˝o is ´el, nem halhat meg. De ˝ o meghalt... De m´egsem. Au nem ´ertette. Teste elpusztult, ´es lelke most e goblinba ker¨ ult... Tal´ an a m´agus ´altal l´etrehozott r´egi kapcsolat kavart be? El akarja oltani a l´ angot, hogy lelke v´egre b´ek´ebe nyugodhasson, de nem tudja, hol van. K´erte az alkimist´ at, seg´ıtsen megtal´alni, hogy v´egre term´eszetes hal´allal halhasson, s lelke megt´erhessen az ¨ or¨ ok t¨ uzekhez. Eml´ekei kusz´ ak voltak. Valamelyest ¨osszekeveredtek Au eml´ekeivel, ´es n´emely eml´ekk´ept˝ ol m´eg goblin gyomra is majd felfordult! Au nem ´ertette, szerinte az a n˝ost´eny igen takaros volt, amit pedig csin´ altak, az lehet, hogy nem volt megszokott, de semmi rossz, vagy term´eszetellenes nem volt benne. V´eg¨ ul is, n´eha m´asok is... Arkabeus megfenyegette, hogy itt helyben kiher´eli mag´ at, ha nem hessegeti el azonnal ezt az eml´eket. Az alkimista megpr´ ob´ alta. Mindenf´ele furcsa szerkezetet b´any´aszott el˝o: voltak p´alc´ai, ing´ai, f¨ ust¨ ul˝ oi, hatalmas k´ odexei, nagy finom lapokkal, ´es egy csom´o olyasmi, aminek Au a nev´et sem tudta. Aut nem ´erdekelt´ek a magasabb tudom´anyok, a sok fura szerkezet nagy r´esz´et legsz´ıvesebben az alkimista orr´aba vagy fenek´ebe dugta volna. Au alaposan elvesztette a fonalat, ´es egy id˝o ut´an m´ar azt sem tudta megmondani, hogy ´or´akig vagy ak´ ar napokig kutakodott a k´et ember. T´eny, ami t´eny az alkimista egyszer csak k¨orz˝oj´evel r´ ab¨ ok¨ ott a t´erk´epen egy pontra, ´es azt mondta, ez az. (Au nem tudta, hogy az k¨ orz˝ o, de Arkabeus igen, ´es ´ıgy m´ar Au is tudta, mi az. A k¨orz˝o az, ami nagyon f´ajna az alkimist´ anak, ha beledugn´ a a fenek´ebe.) Eddig a t´erk´epr˝ol sem tudta Au, hogy micsoda, de ahogy r´ an´ezett, ´erezte, hogy szinte bele´eg az agy´aba (vagy Arkabeus´eba? vagy mindkett˝oj¨ uk´ebe?). Tudta, hogy soha, de soha nem fogja elfelejteni ezt a mint´azatot. A goblin megk¨ osz¨ onte az alkimist´ anak a seg´ıts´eget, ´es s´ırig tart´o h´al´aj´at fejezte ki. B´ ucs´ ut vettek egym´ ast´ ol. Az alkimista rem´eny´et fejezete ki, hogy legk¨ozelebb m´elt´obb form´aban l´atja viszont a var´ azsl´ ot, majd kezet ny´ ujtott. Au legsz´ıvesebben torkon sz´ urta volna az alkimist´at, ´es f´ajt, hogy nem teheti. Az lehet, ˝ a hogy egy goblin ´ıgy oldja meg a probl´em´ait, de Arkabeusnak nem ez volt a st´ılusa. O ´ epett az alkimista f¨ t¨ uzet haszn´ alta. Atl´ ust¨olg˝o maradv´anyain, ¨osszeszedte a p´enzt, ´es ami ´ert´ekeset csak tal´ alt, biztos, ami biztos, majd miel˝ott t´avozott, alaposan felgy´ ujtott mindent. Au tudta, a t˝ uzvar´ azsl´ onak esze ´ ag´ aban sincs meghalni, arra a bizonyos l´angra pedig az´ert van sz¨ uks´ege, hogy megv´edje ´es t´ apl´ alja – mind¨or¨okk´e. Au m´eg fel sem ocs´ udhatott azon megr´azk´odtat´asb´ol, hogy valaki ism´et borzalmas t˝ uzhal´alt hal a szemei el˝ ott (egy goblin sokat megtapasztal r¨ovid, de kegyetlen ´elete sor´an, de ez m´eg neki is sok volt), ´es m´ aris az utc´an tal´alta mag´at.
*
*
9
*
Szerencs´eje volt. Egy h´ azb´ ol v´eletlen¨ ul kirep¨ ult egy fejsze, ´es ´epp egy arasznyira suhant el a feje felett. Egy goblin r¨ ogt¨ on meg´ertett volna a c´elz´ast, de Arkabeusnak fogalma sem volt a goblin l´et alapjair´ ol. Hogy lehet olyan ostoba, hogy f´enyes nappal a ny´ılt utc´an s´et´al? Egy olyan goblin sem ´el a vil´ agon, aki m´eg ezt sem tudja. Ha m´egis, akkor meg nem sok´aig ´el. Nem szembe j¨ ott az a dragonyos azon a nagy b¨oh¨om lovon? Arkabeus fej´eben meg sem fordult, hogy kit´erjen, esetleg vis´ıtva m´asszon be egy pinceablakon. Nem, Arkabeus arra v´art, hogy a dragonyos tisztelettud´ oan k¨ osz¨ontse, majd kit´erjen az u ´tj´ab´ol. Ehelyett az vid´aman felrikkantott, majd v´ agt´ aba r´ ugta a lov´at, s szably´aja ijeszt˝oen villogott. Arkabeus k´es˝ on eszm´elt. Kiny´ ujtotta ugyan a kez´et, de g¨orcs goblin nyelve nem a b˝ uv¨ os ig´ek megform´ al´ as´ ahoz szokott; a nyelv megbicsaklott, a var´azsige megszakadt, s kit´erni m´ ar t´ ul k´es˝o volt. Ekkor fel¨ ulkerekedett benne a goblin, s azt tette, amit ekkor tenni lehetett: hal´alf´elelm´eben vis´ıtva kuporodott a f¨oldre. Szerencs´ere legal´abb a l´oban volt annyi embers´eg, hogy nem l´epett r´ a. A katona l´ep´esbe vette a lov´at, majd h´atrafordult a nyeregben, ´es vid´aman felkurjantott. Nagy tapsot kapott az ablakokb´ol, majd tov´abb¨ ugetett. A goblint h´atrahagyta az embereknek. Arkabeusban forrt a d¨ uh, ahogy felt´ap´aszkodott. Vill´odztak a fej´eben a var´azslatok, azt sem tudta, melyik var´ azslattal ´egesse hal´alra a katon´at. A dragonyos m´eg nem t˝ unt el, mire kital´alta, de ekkor csattant a fej´en az alma. Rohadt volt, nem u ¨t¨ott nagyot. V´egigfolyt goblinpof´aj´an, ´es majd lecs¨ op¨ og¨ ott agyarair´ol. Arkabeus d¨ uh¨osen indult meg t´amad´oi fel´e, de ekkor m´ar ˝o is meg´ertette a c´elz´ ast. Egy dolog, amikor valakit megdob´alnak, a fejsze is betudhat´ o szel´ıd csipkel˝ od´esnek, de ezeknek az embereknek a kez´eben hus´angok voltak, szem¨ ukben pedig elsz´ ants´ ag: goblinra mentek. Ijedten p¨ord¨ ult meg, ´es szaladt, de neki¨ utk¨oz¨ott egy t´erdnek. Feln´ezett, ´es m´eg l´ atta a lap´atot, ami lecsapott r´a. Arr´ebbucsk´azott, ´es pr´ob´alt felt´ap´aszkodni, mikor r´ aj¨ ott, hogy a hus´angos emberekhez gurult. Felsikoltott. Ez az u ¨t´es jobban f´ajt, ´es ez´ uttal messzebbre rep¨ ult. N´eh´any u ¨t´essel ´es r´ ug´assal k´es˝obb a goblinban ´es a var´azsl´oban egyszerre krist´ alyosodott ki a gondolat: ezek ¨olni akarnak. Arkabeus vis´ıtott; t´ ul sok ember vette k¨ or¨ ul, t´ ul k¨ ozel voltak, ´es mind ˝ot akarta agyonverni. Z´aporoztak az u ¨t´esek, ´es a goblin ¨ osszekuporodva ny¨ usz´ıtett. Arc´an, tark´oj´an, folyt a v´er, val´osz´ın˝ uleg csontja is t¨ort. Az emberek u ¨v¨ olt¨ ottek, ´es egy r´esz¨ uk fel akarta akasztani, egy m´asikuk pedig meg akarta k¨ovezni. Arkabeus tudta, most meghal... Megint. ´ Eles ki´ alt´ as v´ agta kett´e a lincsel´est. Feh´er csuklya volt rajta, valami papf´ele ember lehetett. Az ¨ oreg puszt´ an tekint´ely´evel t¨ort mag´anak utat, a d¨ uh¨od t¨omeg n´em´an v´alt kett´e el˝otte. Szent borzad´ allyal hordta le a t¨omeget, azt mondta, akik igazi emberek, azok nem v´edtelen goblinokkal kegyetlenkednek. Lehajolt a s´ır´o, remeg˝o goblinhoz, megvizsg´alta a sebeit. Biztos´ıtotta r´ ola, hogy megv´edi, meggy´ogy´ıtja, ´es olyan helyre viszi, ahol nem b´anthatj´ak. A goblinok nyelv´en is sz´ olt n´eh´any b´ator´ıt´o sz´ot, kez´et ny´ ujtotta a goblinnak. Valami kattant a goblinban. Au u ´jra ´erzett. Voltak kezei, l´abai, ´es voltak fogai. Harapott. A megd¨obbent ¨ oreg ijedten kapta el a kez´et, a goblin r´avigyorgott, ´es az arc´aba k¨opte mutat´oujj´anak utols´ o perc´et. Az ijedten l´epett h´atra, de a goblin r´avetette mag´at. Au karmai felhas´ıtott´ ak a pap arc´ at, ´es a szem´ebe m´elyedtek. Az ¨oreg sik´ıtott, ´es k´ets´egbeesetten pr´ob´alta lefesz´ıteni arc´ ar´ ol az ˝ orj¨ ong˝o goblint. A k¨or¨ ul¨otte ´all´ok a seg´ıts´eg´ere siettek, mire Au u ´jra ugrott. A ¨ oregr˝ ol egy asszony fej´ere ugrott, majd egy nagydarab parasztra, aki nemr´eg egy lap´ attal p¨ uf¨ olte. Hatalmasat harapott a paraszt orr´aba, ´es m´eg id˝oben levetette mag´at, mert egy asszony egy j´ okora doronggal odacsapott. Nem n´ezett h´atra, hogy megn´ezze, a paraszt kopony´ aja reccsent-e, hanem ugr´alt emberr˝ol emberre. R´ ugott, u ¨t¨ott, karmolt, harapott, ´es most a t¨ omeg sik´ıtott. Botokkal, hus´angokkal pr´ob´alt´ak eltal´alni, n´eha siker¨ ult is. Lehuppant a f¨ oldre, ´ıgy n´eha r´ al´eptek, de ´ıgy alulr´ol t´amadott. Buzog´any-csap´asai nyom´an 10
egy-egy t´erd reccsent, kardja bele-belem´elyedt egy-egy hasba. Kik¨op¨ott egy f¨ ulet, amit a kavarod´asban harapott le, majd belefejelt valakinek az ´agy´ek´aba, ´es m´eg harapni is pr´ob´alt. Tudta j´ol, hogy nincs es´elye, de nem foglalkozott vele. Soha nem ´erdekelte, hogy mi lesz, s most csudaj´ o buliban volt r´esze; elem´eben ´erezte mag´at. Elg´ancsolt egy asszonyt, felkapaszkodott egy ifjoncra, karmaival j´okora bar´azd´at v´ajt az arc´aba, majd m´ asik emberre ugrott volna. Hatalmas pr¨ uszk¨ol´es, majd megkapaszkodott valamiben. Vis´ıtott, ahogy a tork´an kif´ert, ¨ossze-vissza lengett a leveg˝oben. Egy l´ o orrsz´ıj´at kapta el, ´es a meglepett ´ allat k´ets´egbeesetten l´ob´alta fej´et, hogy szabaduljon a r´ a csimpaszkod´ o j´ osz´ agt´ ol, ´es hatalmas csap´asokat osztogatott. Lovasa (valami u ´rf´ele) lezuhant a kavarg´o t¨ omegbe, a h´ atas pedig vadul tombolt, r´ ugott. V´eg¨ ul Au lerep¨ ult a fej´er˝ol, megkapaszkodott valakinek a f¨ ul´eben, majd siker¨ ult elkapnia az egyik kengyelt. A r´em¨ ult l´o k´ets´egbeesetten v´ agt´ azott v´egig a v´aroson, ¨ossze-vissza l´ob´alva Aut aki hol h´azaknak, hol embereknek, hol kocsiknak csap´ odott neki. Mindenki ord´ıtott, ´es a legk¨ ul¨onb¨oz˝obb t´argyakkal vett´ek c´elba mind a goblint, mind a megvadult lovat. A v´arosfal kapuj´an csikorogva z´ udult le a j´okora vasr´ acs, ´es Au egyszer csak a v´aroson k´ıv¨ ul tal´alta mag´at. K´ets´egbeesetten kapaszkodott a kengyelbe, ´es l´ohal´alban t´avolodott a v´arost´ol. Az erd˝oben j´art m´ ar, mire izmai felmondt´ak a szolg´alatot, ´es lezuhant, buzog´anya nagyot koppant a fej´en. A l´ o is csak egy kicsit r´ ugta meg, mik¨ozben tovav´agtatott. Au lihegve fek¨ udt a f¨old¨on. A kimer¨ ults´egt˝ ol alig volt eszm´elet´en´el, de u ´gy ´erezte, ez bizony csudaj´o buli volt. A lelke m´ely´en tudta, hogy mindennek sz¨orny˝ u k¨ovetkezm´enyei lesznek. A v´aroslak´ok bossz´ ut esk¨ udnek majd, ´es megpr´ ob´alj´ak felkutatni a nyom´at. Ak´ar siker¨ ul, ak´ar nem, b¨ untet˝ohadj´ aratot ind´ıtanak, ´es kiirtj´ak az erd˝oben lak´o goblin t¨orzseket. Figyelmeztetni kell ˝oket... Tal´ an, ha ¨ osszefogn´ anak, szembesz´allhatn´anak... Au el´ajult, ´es mikor fel´ebredt, v´arosi kalandj´ anak java r´esz´et m´ ar el is felejtette. Ha eml´ekezett is volna, m´ar nem ´erdekelt´ek a goblin t¨orzsek, esz´ebe sem jutott volna figyelmeztetni ˝oket. Au rosszul gondota. Nem volt b¨ untet˝ohadj´arat, a v´arosnak n´eh´any nappal k´es˝obb eg´eszen m´as, ´eget˝oen s¨ urg˝ os dolga akadt...
*
*
*
Au b´ek´esen ballagott hazafel´e az erd˝oben, hallgatta, ahogy csicseregnek a finom kis mad´ark´ak, n´ezte ahogy r¨ opk¨ odnek a pillang´ok, ´es egy j´ol megtermett harcos egy v´eres karddal k´et goblin k¨ olyk¨ ot kerget. Ez ut´ obbi megh¨okkentette, ezt nem n´ezhette t´etlen¨ ul. A harcosnak bizony´ara j´ o oka van r´ a, hogy a k¨ olyk¨oket kergeti, a kis sunyi d¨og¨ok val´osz´ın˝ uleg rossz f´ at tettek a t˝ uzre, ´es ez´ert tal´ an meg akarja ¨olni vagy er˝oszakolni ˝oket, ´ıgy Au gondosan elb´ ujt, ´es megv´arta, m´ıg a harcos elcs¨ ortet mellette a k´et k¨oly¨ok nyom´aban. N´emik´epp elgondolkodtatta ez a k¨ozj´at´ek. Mag´ anyos emberek ritk´an mertek ilyen k¨ozel ker¨ ulni a goblin faluhoz, m´eg kev´esb´e mertek goblinokra t´ amadni. Furcsa kapcsolat honolt goblinok ´es emberek k¨oz¨ott. Az emberek gazdagok, er˝osek, okosak voltak, ´es ¨ osszetartottak. A goblinok pedig nem. Valami miatt az emberek m´egsem irtott´ak ki a goblinokat (teljesen) (egyel˝ore), holott igen kev´es el˝ony¨ uk sz´armazott a goblinok k¨ozels´eg´eb˝ ol. Lesz´ am´ıtva persze a k¨ olt˝ot. A k¨olt˝onek Au t¨ort´enetesen megmentette az ´elet´et. Na j´o, nem volt sz´ and´ekos, de m´egis megesett. Au egy f´ ahoz k¨ ot¨ ozve tal´ alt r´ a. A megk¨ot¨oz¨ott ember (a k¨olt˝o hegyes f¨ ulei kevert v´er´er˝ ol ´arulkodtak, de Au nem adott az ilyen faji k´erd´esekre) l´atv´any´anak egyszer˝ uen nem tudott 11
ellen´allni, ´ıgy minden ´ ovatoss´ agr´ ol megfeledkezve, kivont karddal, ny´al´at csorgatva k¨ozeledett fel´eje. Nyilv´ an valaki megk¨ ot¨ ozte, ´es nem csak u ´gy mag´at´ol k¨ot¨oz˝od¨ott meg. Az illet˝o nyilv´an okkal tette. S˝ ot az illet˝ o nyilv´ an valamilyen c´ellal k¨ot¨ozte meg, ´es nem csak az´ert, hogy otthagyja az erd˝ oben a goblinoknak. Val´osz´ın˝ uleg fel akarta h´ uzni a k¨olt˝ot az egyik f´ara, de ezt m´ar nem tudjuk meg. Az illet˝ o nagy, tagbaszakadt barom volt, ´es h´atulr´ol lepte meg Aut. N´eh´any t¨or¨ ott csonttal k´es˝ obb Au magatehetetlen¨ ul fek¨ udt a f¨old¨on, ´es az a brut´alis ´allat ´epp a nyak´at k´esz¨ ult elt¨ orni, amikor a sz˝ oke k¨olt˝o k´ese az illet˝o h´at´aba f´ ur´odott, ezzel t´eve pontot az egyenl˝otlen k¨ uzdelem v´eg´ere. Au h¨or¨ ogve t´ ap´ aszkodott fel, ´es igyekezett tiszt´azni, hogy ´epp kiszabad´ıtani k´esz¨ ult a megk¨ot¨oz¨ ott k¨ olt˝ ot (,,v´ ag k¨ ot´el, szabad´ıt”). A k¨olt˝o – akinek l´athat´oan el´eg volt, ha fogvatart´oja figyelm´et n´eh´ any pillanatra elterelik, ´es aki l´athat´oan szint´en nem a szemt˝ ol szembe k¨ uzdelem h´ıvei k¨ oz´e tartozott – k¨oz¨olte, hogy ´altal´aban r¨ovid u ´ton ki szokta nyiffantani azokat a goblinokat, akik megpr´ob´alj´ak elv´agni a tork´at. Au felh´aborodva magyar´azta, hogy ˝ o soha sem tenne ilyet, mire a k¨olt˝o biztos´ıtotta r´ola, hogy nem is fog. A k¨olt˝o bemutatkozott, hogy ˝ o a k¨olt˝o. Egy´ uttal S´ark´anyhergel˝o n´even is nevezete mag´at, ˝o egy legend´ as (Au soha nem hallott r´ola) v´andor dalnok, aki messzi f¨oldeket j´ar be, hogy f´elelmetes mitikus fenevadakat kutasson fel, ´es azt´an j´ol felideges´ıtse ˝oket (majd diszkr´eten od´ebb´alljon). Au is bemutatkozott, mondta, hogy ˝o Au. A k¨olt˝o k¨ozben – egy pillanatra sem ford´ıtva h´ atat a goblinnak – ´ atkutatta a hull´at, ´es elvett (vagy visszvett?) t˝ole egy k¨oteg finom-finom pap´ırt. Au k´erdezte, mi az, ´es megeheti-e. A k¨olt˝o mondta, hogy h˝osk¨oltem´eny, ´es m´eg csak ne is gondoljon r´ a. Au megk´erdezte, hogy szerepel-e benne goblin. A k¨olt˝ o nevetve v´alaszolta, hogy goblinokr´ ol nem sz´olnak h˝osk¨oltem´enyek, majd hozz´atette, hogy egy dalt esetleg ´ırhat a goblinokr´ ol. Ennyiben maradtak.
*
*
*
Egy sz´ o, mint sz´ az, Au ´ ovatosan, lopakodva k¨ozel´ıtette meg otthon´at. A faluban elszabadul a pokol. Goblinok cs¨ ortettek mindenfel´e, egy r´esz¨ uk fegyverrel, egy r´esz¨ uk sik´ıtozva, egy r´esz¨ uk menek¨ ulni pr´ ob´alt, egy r´esz¨ uk pedig u ¨t¨ott mindenkit, akit csak l´atott. A falut megt´ amadt´ ak. A t´amad´ ok emberek, vagy valami hasonsz˝or˝ uek voltak, ´es a falu minden sarka fel˝ ol k¨ozel´ıtettek, hangosan cs¨ or¨ omp¨ oltek, r´a-r´aki´altottak a fel´ej¨ uk k¨ozel´ıt˝o goblinokra, ´es visszakergett´ek ˝ oket a faluba. Aki nem h´atr´alt meg, az addig u ¨t¨ott´ek-v´agt´ak, am´ıg ¨ossze nem rogyott. Au megsz´ amolta a t´ amad´okat: egy, kett˝o, h´arom, n´egy... t´ızezer. Biztos, ami biztos, Au megsz´ amolta a goblinokat is: egy kett˝o, h´arom, n´egy... ez is t´ızezer. A harc egyenl˝ o es´elyekkel folyik. (Igaz, mintha a goblinok minden sz´amtan ellen´ere sokkal t¨obben lenn´enek.) Au tudta, hogy az egyenl˝ o es´elyek soha nem a goblinoknak kedveznek. Minden rendes goblin ekkor futott volna, am´ıg a l´ aba b´ırja, ´es hagyta volna a t¨obbieket a p´acban. Tal´an Au csak szeretett verekedni... Megk¨ozel´ıtette a falut, odalopakodott egy kunyh´ohoz ´es felkapaszkodott a tetej´ere. A kunyh´o t¨ov´eben egy nagydarab, kopaszra ny´ırt, f´elszem˝ u fick´o csapkodott n´egy goblint egy j´okora bikacs¨ okkel. Au megmarkolta kardj´at s buzog´any´at, majd az emberfajzat nyak´aba vetette mag´ at. Ritk´an siker¨ ul egy csap´ assal ´ıgy r¨opt´eben metszeni le az ellenf´el fej´et; most sem siker¨ ult. M´eg akkor sem ment volna, ha Au kardja nem ilyen rozsd´as, ´es gondosan 12
meg´elezte volna a csata el˝ ott, ugyanis Au ez´ uttal a buzog´annyal pr´ob´alkozott. Mind¨ossze f¨ ult¨ov¨on v´ agta ellenfel´et, ´es kardj´ anak lapj´aval j´okor´at csapott annak v´all´ara. Belefejelni az ellenf´el tark´ oj´ aba, ez az, amit Au egy cs¨oppet sem akart, ugyanakkor ez bizonyult a leghat´ekonyabbnak. A fick´ o k´ abultan t´erdrerogyott, majd – v´all´an a szint´en k´abult goblinnal – hasra. Levetette mag´ ar´ ol a Aut, ´es ´epp t´ap´aszkodott volna fel, de a m´asik n´egy goblin kapcsolt: ember, ´es f¨ old¨ on van. Egy goblin mindig sz´ıvesen veri a f¨old¨on fekv˝oket. R´avetett´ek magukat a harcosra, ´es addig u ¨t¨ ott´ek-v´ agt´ ak, am´ıg csak mozgott (s˝ot, m´eg egy kicsit azut´an is, mert j´ol esett). Aunak siker¨ ult id˝ oben felt´ ap´aszkodni, de m´eg ´ıgy is kapott egy j´okora monoklit, ´es egy l´andzsahegy alaposan felhas´ıtotta az oldal´at. Goblinok k¨ozel´eben nem j´o f¨old¨on fek¨ udni, ´es Au tudta ezt. A t´amad´ ok gy˝ ur˝ uje k¨ ozben egyre szorosabb´a v´alt, s a goblinok egyre kisebb ´es kisebb ter¨ uleten zs´ ufol´ odtak ¨ ossze. Amennyire a sz˝ uk hely engedte, ¨ossze-vissza rohang´altak, hol itt, hol ott pr´ ob´ altak kit¨ orni, majd mindig visszat´antorodtak a k¨ozeled˝o ellenfelek l´att´an. Ha ¨ossze¨ utk¨oztek, sik´ıtva tapost´ ak egym´ast, ahol goblinok vannak, ott nem j´o a f¨oldre ker¨ ulni. Au tudta ezt. Elm´ej´eben egy pillanatra megfordult, hogy a n´egy goblint egy¨ utt tartva falk´aban rontsanak neki egy ellenf´elnek, de v´eg¨ ul elvetette az ¨otletet. A goblin harcmodor legjellemz˝obb von´asa a sz´eth´ uz´as. Hadvez´erek csak elv´etve vetnek be csat´aban goblinokat, hiszen ritka, hogy egy goblin sereg minden egyes tagja a csata teljes ideje alatt v´egig egyazon oldalon harcol. K¨ozismert, hogy ha az ember goblinokkal – ak´ar ellen¨ uk, ak´ar az ˝o oldalukon (b´ar e kett˝o a csata sor´an folyamatosan v´ altozik) – harcol, egyes egyed¨ ul abban lehet biztos, hogy semmit nem vehet biztosra. A goblinok kisz´ am´ıthatatlan n´eps´eg. A n´egy goblin n´egyfel´e szaladt, ´es Aut egy j´okora bot tal´alta el. R¨opt´eben ¨osszed¨ont¨otte a kunyh´ot, ´es ´epp a romok al´ ol pr´ ob´ alt kik´asz´al´odni, amikor b˝orcsizma csattant az arc´an. V´erz˝ o (tal´an t¨or¨ott) orral pillantott fel ellenfel´ere, aki egy rafin´alt mozdulatsorral megp¨orgette feje felett a botot, majd magasba emelte, hogy az les´ ujtson Au fej´ere. Z’Kr´ uu ´ ekkor t¨orte el a t´erd´et. Z’Kr´ uu ´ tekint´elyt parancsol´ o buzog´anyt forgatott, ´es h´atulr´ol lepte meg a t´amad´ot. Egy hang n´elk¨ ul zuhant Au mell´e a kunyh´o romjai k¨oz´e, de botj´aval azon nyomban els¨op¨orte Z’Kr´ uu ´ l´abait. Pr´ ob´ alt felt´ amaszkodni (ahol goblinok vannak, ott nem j´o a f¨oldre ker¨ ulni, ´es nemcsak Au, de a t´ amad´ o is tudta ezt), de Au kardja markolatig f´ ur´odott a tork´aba. Au kardja veszedelmes fegyver, viszonylag neh´ez ugyan s´ ulyos sebet ejteni vele valakin (ahhoz tal´an meg kellett volna ´elezni), de ha egyszer siker¨ ul megv´agni vele valakit, az el˝obb-ut´obb szinte biztos belepusztul a v´erm´ergez´esbe. A botos fick´o n´emi h¨org´es k´ıs´eret´eben d¨obbenten b´amult Aura, aki nem tudta ugyan kih´ uzni bel˝ ole a kardj´at, viszont j´ol fejbe k´olintotta a buzog´any´aval. A fick´o megt´ antorodott, ´es tal´ an m´eg mindig maradt n´emi ´ertelem a szem´eben. A m´asodik u ¨t´es ut´an m´ar nem volt szeme, a hetedik ut´an pedig a fej´eb˝ol sem sok maradt. Z’Kr´ uu ´ is felt´ ap´ aszkodott, kivillantotta fogsor´at (m´ar ahol volt neki) ´es vid´aman Aura kacsintott. Egy¨ utt indultak harcba.
*
*
*
Nagy behem´ ot alak volt (b´ ar a goblinok mellett majdnem minden ember nagy behem´otnak t˝ unik), ´es a k´et goblin ¨ osszehangolt t´amad´asa k´ets´egk´ıv¨ ul meglepte. Aut siker¨ ult ugyan 13
felr´ ugnia, ´es Z’Kr´ uu ´ csap´ as´ at is h´ ar´ıtotta ugyan, de miel˝ott r´al´ephetett volna Aura, a kard a l´abikr´aj´aba ´ allt. Au u ¨gyesen kigurult al´ola, ahogy az ember a f¨oldre rogyott, majd kiad´osan k´aromkodott, hogy a kard az emberben maradt. Az alak felt´erdelt, ´es Au l´atta a szem´eben, hogy tudja, hogy v´ege. (A v´erm´ergez´es k´erd´es´ebe m´eg val´osz´ın˝ uleg nem gondolt bele, de azt nagyon j´ ol tudta, hogy aki f¨ oldre ker¨ ul, az meghal. Goblinok, ugyeb´ar.) Au ´es Z’Kr´ uu ´ vigyorogva t´ amadtak, ´es hamar siker¨ ult ki¨ utni¨ uk a kez´eb˝ol a kardot. Z’Kr´ uu ´ mellkason tal´alta, majd a magatehetetlen, leveg˝ o´ert kapkod´o ellenf´el mell´e ´allt, ´es buzog´any´at sz´ınpadiasan meglengetve l´ atott neki a kiv´egz´esnek. Au ´es Z’Kr´ uu ´ j´ o csapatot alkottak, kor´abban is vad´asztak m´ar egy¨ utt. Z’Kr´ uu ´ valamikor egy r´ezkarik´ at hordott a f¨ ul´eben, de Au ´es ˝o egyszer ¨osszeverekedtek egy n˝ost´enyen, ´es a k¨ uzdelem hev´eben Au valahogy lenyelte e r´ezkarik´at. V´eg¨ ul a v´erz˝o f¨ ul˝ u Z’Kr´ uu ´ volt az, aki mag´a´ev´ a tette a n˝ ost´enyt, a f´elholtra vert Au pedig k´enytelen volt tork´an ledugott ujjal bocs´anatot k´erni, ´es visszaszolg´ altatni a karik´at, amit Z’Kr´ uu ´ az´ota az ¨ov´en hordott. Igaz, hogy mindez egy ´eve t¨ ort´ent, ´es igaz, hogy egy ´ev egy goblin r¨ovid ´elet´eben ´ori´asi id˝ot jelent, de ekkora s´erelem nem maradhat megbosszulatlanul! Au u ¨gyesen haszn´ alta ki az alkalmat, hogy Z’Kr´ uu ´ ´epp a f¨old¨on fekv˝o harcosra ¨osszpontos´ıt, s annak rendje ´es m´ odja szerint sz´etloccsantotta Z’Kr´ uu ´ agy´at. Lehet, hogy strat´egiai szempontb´ ol nem helyes l´ep´es ilyen szorult helyzetben (amikor sz¨ ul˝ofalunkat egy csapat martal´ oc ´eppen a f¨ olddel teszi egyenl˝ov´e) kiny´ırni az egyetlen sz´oba j¨ohet˝ o sz¨ovets´eges¨ unket, de Au sz´ am´ ara ez akkor ´es ott j´o ¨otletnek t˝ unt. Ne feledj¨ uk, Au goblin volt! Au b¨ uszk´en h´ uzta ki harcos l´ ab´ ab´ol a kardot, k¨onnyed´en r´ ugta f´elre Z’Kr´ uu ´ egyik (tal´an a bal, de lehet, hogy m´egis a jobb) szemgoly´oj´at, majd nekil´atott volna a harcos szakszer˝ u kasztr´al´as´anak, de az hirtelen ´ allon r´ ugta. M´egsem volt olyan magatehetetlen az a mocsok. Au k¨or¨ ul megfordult a vil´ ag, r¨ opt´eben feld¨ont¨ott n´eh´any p´anikba esett goblint, majd majd egy dagadt n˝ ost´eny has´ an landolt. Felt´ap´aszkodott, ¨osszekereste fegyvereit, sz´ajon v´agta a n˝ost´enyt, majd pr´ ob´ alta felm´erni a csata ´all´as´at. Kor´abban hi´aba t˝ unt u ´gy, hogy a goblinok sokkal t¨obben vannak, a sz´ amok gy˝ ozedelmeskedtek. A goblinok nagy r´esze sebes¨ ulten hevert vagy vinnyogva kushadt, a f¨ old¨ on, csak nagyon kevesen harcoltak; ˝ok is z¨om´eben egym´assal. A csata elveszett, ´es Au tudta ezt. B´ ucs´ uz´oul m´eg r´ ugott egyet a f¨old¨on fekv˝o n˝ost´enybe majd vad csataki´ alt´ assal l´epett akci´ oba. Au a falu´ert harcolt. Van, amikor elj¨on az id˝o, hogy m´ar nem az egyes goblinok sz´am´ıtanak, hanem a k¨ oz¨ oss´eg. A falun m´arpedig m´ar csakis egy dolog seg´ıthetett: kimenek¨ ulni innen, t´ ul´elni, n˝ ost´enyeket keresni, meger˝oszakolni ˝oket, ´es akkor az ut´odokban a falu tov´abb ´elhet. Egyes goblinok m´ ar nem sz´am´ıtanak, m´eg akkor sem, ha t´ızezren vannak, a k¨oz¨oss´eg j¨ ov˝ oje imm´ ar Au kez´eben, illetve ink´abb goly´oiban ´es h´ımvesszej´eben leledz. Au a falu´ert harcolt. Vadul rohant az erd˝ obe, ´es lecsapott minden goblint, aki az u ´tj´aba ´allt. M´ar csak p´ ar l´ep´es volt a boz´ ot, amikor egy j´ okora harcos huppant le Au el´e. K´et kez´eben egy-egy t˝ort tartott, enyh´en terpeszbe ´ allt, ´es arc´an g´ unyos mosoly. Megy¨ unk valahova?” Vigyorgott ” Aura, ´es hegyes f¨ ulei v´eszj´ osl´ oan meredeztek. A goblinok t¨ obbs´ege nem kimondottan j´o v´ıv´o, s˝ot, alig van k¨ozt¨ uk, aki tud v´ıvni. Au v´ıv´otud´as´aval, messze kimagaslott az ´atlaggoblinok k¨oz¨ ul: v´ıvni ˝o sem tudott, de ezt legal´abb pontosan tudta is mag´ ar´ ol. R¨ ovid kardj´aval t¨obbnyire v´eszj´osl´oan salap´alt, ´es ´altal´aban bunk´ok´ent haszn´ alta, olyan fegyverk´ent, amilyenre kardja – ´eless´eg´et figyelembe v´eve – a legjobban hasonl´ıtott. Meg kellett volna ´elezni a kardot, Au tudta ezt, de azt is tudta, hogy sose fogja r´ avenni mag´ at. Az ´elez´es olyasmi, amit m´as n´epek munka” n´even neveznek, de a ” 14
goblinok ett˝ ol annyira viszolyognak, hogy m´eg e sz´ot sem ismerik. Au ¨olt m´ ar embert; h´ atulr´ ol, fel¨ ulr˝ol, lesb˝ol vagy falk´aban. Most egymag´aban, szemt˝ol szemben ´ allt ellenfel´evel. Tal´an, ha lenne egy t´arsa! Sajna Z’Kr´ uu ´t orvul, h´atulr´ol meggyilkolt´ ak. Rohad´ekok! Egyed¨ ul, szemt˝ol szemben semmi es´elye egy ember (vagy m´asf´ele hegyesf¨ ul˝ u szerzet) ellen. Au tudta, hogy az egyenl˝o es´elyek soha nem a goblinoknak kedveznek. Cselhez kell folyamodnia. Erej´eben nem, legfeljebb u ¨gyess´eg´eben ´es gyorsas´ ag´ aban b´ızhat. A hegyesf¨ ul˝ u vill´ amgyorsan megp¨orgette t˝oreit, feldobta, majd a leveg˝oben elkapta ˝oket. Mindez olyan gyorsan t¨ ort´ent, hogy Au azt sem tudta, melyik t˝or melyik. Nem, ink´abb jobb, ha most nem u ¨gyess´eg´ere vagy gyorsas´ag´ara t´amaszkodik. Ink´abb az esz´ere. M´elyen a hegyesf¨ ul˝ u szem´ebe n´ezett, ´es megrettent. ,,Ez tudja, mire gondolok.” Nem, jobban teszi, ha nem az esz´eben b´ızik. Marad a szerencse. Megpr´ob´alhatna kit¨orni, el´erni a boz´otot, akkor tal´ an megmenek¨ ul. Nem, lehet, hogy jobban tenn´e, ha visszafel´e menek¨ ulne, ´es m´asik ellenfelet keresne. A hegyesf¨ ul˝ u nagyobb, er˝osebb, gyorsabb, u ¨gyesebb ´es okosabb n´ala (szebb is, de ez most igen keveset sz´am´ıt). Nem tudja legy˝ozni, ´es Au tudta ezt. Szok´ as szerint azt tette, ami a legkev´esb´e volt logikus: vad csataki´alt´assal nekirontott ellenfel´enek. Val´osz´ın˝ uleg hasba r´ ugt´ ak, ezt nem tudta meg´allap´ıtani, ut´ana tal´an az egyik t˝ or markolata csattanhatott a kopony´ aj´ an. T¨obbre nem eml´ekezett.
*
*
*
Goblinok mindenfel´e. Goblin kezek, goblin l´abak, goblin orrok, ´es goblin fenekek. Nagyon b¨ ud¨os. Au t¨ or¨ ott orral, v´erz˝ o fejjel t¨ ort a felsz´ınre. A leveg˝o a felsz´ınen sem volt sokkal jobb, de Aunak j´ ol esett. A G¨od¨ or a falu egyik f˝ o hely´enek sz´am´ıtott. Eg´esz egyszer˝ uen hatalmas volt. Nem goblinok ´ast´ ak (goblinok soha nem tenn´enek ilyet, mert az munka), hanem m´ar ott volt, m´eg a falu el˝ ott. Tal´ an a R´egi Id˝ ok M´agusai k´esz´ıthett´ek, vagy maga a Csendesen Szellent˝ o t´ urta ki, ezt nem lehet tudni. Most ide halmozt´ak fel a goblinokat. Aki eszm´elet´en´el volt, az a G¨ od¨or alj´an zs´ ufol´odott, ´es szok´as szerint a gyeng´ebbeket pr´ob´alta megverni vagy meger˝ oszakolni. Aki eszm´eletlen volt, az egy kupacban tornyosult. E kupacb´ol v´ alt ki Au, ´es csatlakozott az eszm´elet´en´el l´ev˝okh¨oz. Volt egy m´asik kupac is a G¨odr¨on k´ıv¨ ul, de az a kupac – borzalmas volt. A g¨od¨or sz´el´en n´eh´any fegyveres ´allt, ´es ha egy goblin ki pr´ ob´ alt m´ aszni a g¨ od¨ orb˝ ol, fogtak egy bikacs¨ok¨ot vagy alab´ardot, ´es alaposan sz´ajon v´agt´ak. Alig n´eh´ any fegyveres ˝ orizte a goblinokat, ha ¨osszefognak, k¨onnyed´en le tudt´ak volna gy˝ urni az ˝ or¨ oket. Az ˝ or¨ ok tudt´ ak, hogy az ¨osszefog´as teljesen kiz´arhat´o, hiszen goblinokr´ ol van sz´o. Au sokkal okosabb volt az ´ atlagos goblinokn´al. Neki azon nyomban felt˝ unt, ami a t¨obbieknek nem: a kupacban l´ev˝ o, eszm´eletlen goblinokat sokkalta k¨onnyebb megverni vagy meger˝oszakolni, mint a magukn´ al l´ev˝oket. M´ar neki is l´atott volna, de ekkor pillantotta meg a kamp´ot. K´et ember l´epett a g¨ od¨ or sz´el´ere, n´aluk hossz´ u bot, a v´eg´en kamp´o. A botot leny´ ujtott´ak, ´es beleakasztott´ ak az egyik goblin – Rrr-M¨ uk – v´all´aba, hi´aba vis´ıtott, kiemelt´ek, ´es vitt´ek. Au felkapaszkodott a kupac tetej´ere, hogy l´assa, mi lesz vele. T´avol, a falu egyik sark´aban fekete csukly´ as alak gubbasztott, mellette j´okora kond´er, bel˝ole lil´as f¨ ust gomolyogott. A goblint odahurcolt´ ak el´e, az fel´e tornyosult, s kez´et a goblin arca el´e ny´ ujtotta. Au nem l´atta, 15
hogy b´arhogy is b´ antotta volna, csak annyit l´atott, hogy a goblin g¨orcs¨osen vonaglik. Az a valami, amit a k´et ember elvitt, ´es ledobott a k¨ uls˝o, a borzalmas kupacba, az m´ar nem goblin volt. Volt ugyan keze, volt ugyan l´aba, ´es k¨ uls˝ore eg´eszen olyan volt, mint Rrr-M¨ uk, de az m´ar nem Rrr-M¨ uk volt, ´es nem is Rrr-M¨ uk holtteste. Csak valami iz´e, ami csak k¨ uls˝ore hasonl´ıt Rrr-M¨ ukh¨ oz. Ami valaha Rrr-M¨ uk volt, az mintha m´ar nem ott lenne, hanem ... a csukly´as alakban? A k´et ember visszaj¨ ott, ´es most Grovikviik oldal´at sz´ urt´ak ´at a kamp´oval, majd vitt´ek. Nem sok´ara egy u ´jabb valamit dobtak a borzalmas kupacra, ami m´ar egy´altal´an nem Grovikviik volt. A goblinok t¨ obbs´ege nem ´ert a m´ agi´ahoz, a feketem´agi´ahoz pedig v´egk´epp nem. Au sokkal ´ertelmesebb volt, mint a legt¨ obb goblin, ´es a feketem´agi´ar´ol is sokkal t¨obbet tudott. Nem, ˝o sem ´ertett hozz´ a, nem is tudta, mi ez, ´es m´eg a sz´ot sem hallotta soha, de ˝o azt is tudta, hogy ez ´ıgy volt j´ o, ´es tov´ abbra sem akart t¨obbet tudni az eg´eszr˝ol. De a kamp´o j¨ott. Au vinnyogva gurult le a kupac tetej´er˝ol, nem akart szem el˝ott lenni. Tudta, hogy odalent megverik, ´es bizony´ ara meg is er˝ oszakolj´ak, de ˝o nem akart a borzalmas kupacba ker¨ ulni, ´es ˝o nem akart olyan valami lenni. A kamp´ o j¨ ott, ´es u ´jra j¨ ott. Au nem akart oda ker¨ ulni. Egy ideig kicselezte a kamp´ot, ´es elb´ ujt el˝ole, azt´ an m´ ar nem volt hova b´ ujni. Megfogott m´as goblinokat, ˝oket l¨okte a kamp´ o el´e, maga h´ uzta fel ˝ oket a kamp´ ora, de ˝o nem akart a borzalmas kupacba ker¨ ulni. A goblinok egyre fogytak. J¨ott valaki, aki er˝ osebb volt n´ ala, ˝ot m´ar nem tudta r´ah´ uzni a kamp´ora, ´es azon kapta mag´at, hogy a kamp´ o a v´ alla al´ a ny´ ul, ´es emelkedik, emelkedik. Vis´ıtott, sik´ıtott, harapott, mint mindenki m´ as. Megfogt´ ak, h´ atracsavart´ak a kez´et, r´ ugtak bele n´eh´anyat. Meg ne ” ¨old, ´elve kell neki.” Azt´ an nem r´ ugtak bele t¨obbet, csak vitt´ek. M´eg felvillant el˝otte a hegyesf¨ ul˝ u arca, amint g´ unyosan r´ avigyorog. Vitt´ek. A borzalmas kupacra r´a sem b´ırt n´ezni, a kond´ert n´ezte, ahogy hurcolt´ ak. K´ets´egbeesetten vonaglott, de tudta, innen nincs ki´ ut. L´atta a csukly´ as arc´ at, l´ atta a teljesen feh´er szemeket, ´es arra gondolt, b´ar ne l´atta volna. Legsz´ıvesebben r´ ugna, harapna, ´es mindent, de mindent felgy´ ujtana. Valaha ismert valakit, ismert egy embert, aki t´enyleg mindent fel tudott gy´ ujtani, ´es fel is gy´ ujtott. Alig n´eh´any szav´aba ker¨ ult, ´es minden l´ angolt k¨or¨ ul¨otte. M´ar nem tudta ki volt, hogy h´ıvt´ak, ´es hol tal´alkozott vele, csak a csukly´ as arc´at l´atta, ´es megfagyott az ereiben a v´er, ahogy az fel´e hajolt. Csontos kezek ny´ ultak fel´e, ´es fura mint´at rajzoltak a leveg˝obe. Pr´ob´alt nem gondolni erre, pr´ob´alt m´ asra gondolni. Egy j´ o vereked´esre, Grrmaa h´ats´oj´ara, esetleg arra az emberre, aki ´egetett. Vajon hogy h´ıvt´ ak? Hallotta a csukly´as szavait, ´es u ´gy ´erezte, ¨osszerond´ıtja mag´at, nem mintha ez m´ ar sz´ am´ıtana. Arkabeus! H´ at persze, ´ıgy h´ıvt´ ak azt az embert. A goblin teste m´eg utolj´ ara megfesz¨ ult, ´es Au hangtalan sikollyal u ¨v¨olt¨ott, ahogy kiszakadt bel˝ole valami. *
*
*
Goblinok mindenfel´e. Goblin kezek, goblin l´abak, goblin orrok, ´es goblin fenekek. Nagyon b¨ ud¨os. Au t¨ or¨ ott orral, v´erz˝ o fejjel t¨ ort a felsz´ınre. A leveg˝o a felsz´ınen sem volt sokkal jobb, de Aunak j´ ol esett. Kupacban volt. Megint. Egy pillanatra felvidult, hogy ezek szerint ism´et magatehetetlen goblinokkal kegyetlenkedhet, de ajk´ ara fagyott a vigyor. Abban a m´asik, borzalmas kupacban 16
volt, ´es akik, illetve amik k¨ or¨ ulvett´ek, azok m´ar nem goblinok voltak. R´em¨ ulten gurult le a kupacr´ol. A falu ´egett. A kunyh´ okon t˝ uzman´ok roptak t´ancot, nagy kupac goblinok (illetve nemgoblinok) mindenfel´e, ´es minden l´ angol. M´ely mennyd¨org˝o hang, majd gig´aszi t˝ uzoszlop hullt a kupacra, amelynek Au nemr´eg m´eg r´esz´et k´epezte. (Nem, nem k´epezte r´eszt´et. Azok nemgoblinok, ´es ˝ o, ˝ o m´eg el´egg´e goblinnak ´erzi mag´at.) Tett n´eh´any l´ep´es, ´es orr´at ´eg˝o goblinok (illetve nem-goblinok) szaga csapta meg. Az egyik kunyh´o romjai k¨oz¨ott egy emberfajzat harcos hevert. Bal fel´eb˝ ol m´ ar nem sok maradt, jobb fele m´eg l´angolt, sz´etroncsolt arc´ab´ ol egy hegyes f¨ ul meredt felfel´e. A falu k¨ ozep´en egy fekete csukly´as alak ´allt. Most nem g¨ornyedt ¨ossze, keze sz´ett´arva, arca az eget n´ezte, ´es hevesen gesztikul´alt. Int´eseire a t¨ uzek h´azr´ol h´azra, kupacr´ol kupacra ugrottak, ´es p¨ or¨ ogtek-forogtak k¨ or¨ ul¨ otte. Hangosan kacagott. Aut megbabon´azta a l´atv´any, ´es dermedten n´ezte, ahogy a csukly´ as a t¨ uzeknek parancsol. Valamikor ˝o is ismert egy embert, aki parancsolt a t¨ uzeknek, de a nev´ere m´ar nem eml´ekezett. Arra riadt fel, hogy a csukly´ as egyenesen az ˝o szem´ebe n´ez. Nem, ezek nem a csukly´ as ´elettelen szemei voltak. Ezek a szemek tele voltak ´elettel, a visszakapott ´elet felett ´erzett ¨or¨ommel, ´es szinte ´egettek. Mintha ismern´e ˝ot a csukly´as... Mintha pont u ´gy n´ezne r´a, mintha lenne n´ala valami, ami... De h´ at Aun´ al nem maradt semmi... (Vagy tal´an az elm´ej´eben hordoz valami fontosat?) Az ´elet¨ oszt¨ one biztosan megmaradt, az vetette hasra, ´es ´ıgy ´epphogy csak a s¨or´eny´et perzselte meg a t˝ uzgoly´ o. (Nem, Au nem volt kopasz. A feje b´ ubj´an t´enyleg ritk´as volt a sz˝or, de s¨or´enye hossz´ u volt, ha nem is volt oly d´ us, mint m´as goblinoknak, akik m´ar ugye nem-goblinok.) Oldalra gurult, be a kupac m¨og´e, ´es ahol az el˝obb volt, ott most egy hegynyi ˝ sose b´antotta ezt az alakot. l´angg¨omb terpeszkedett. Hogy lehet valaki ilyen udvariatlan? O M´eg az anyj´ at sem szidta... B´ ar, ha tudn´a, ki volt az anyja... A k¨ozte ´es a csukly´as k¨oz¨ott tereb´elyesed˝ o, er˝ osen l´ angol´ o goblin-kupac ezt a pillanatot v´alasztotta, hogy – tal´an egy u ´jabb t˝ uzgoly´o hat´ as´ ara – eg´eszen kis darabokra robbanjon, l´angol´o goblin-darabokkal ter´ıtve be a falut. Imm´ ar nem kupac, hanem egy f¨ ust¨olg˝o kr´ater v´alasztotta el a m´asikt´ol. Van, amikor a harc nem seg´ıt, hanem t´argyalni kell. Eset¨ unkben a harc ´es a t´argyal´ as az ¨ongyilkoss´ ag egyazon gyors m´ odj´at jelentett´ek volna. Au tudta ezt. Hanyatt-homlok menek¨ ult, biztos, ami biztos cikk-cakkban, b´ar n´eha azt is elrontotta, ´es egym´as ut´an k´et cikket csin´ alt. Ez mentette meg, mert ´epp a f¨ ule mellett suhant el egy t˝ uzgoly´o (szerencs´ej´ere a k¨ uls˝o oldalon). El´erte a boz´ otot. Itt elb´ ujhatna, ´es megpr´ob´alhatn´a meglesni a m´asikat, megv´arhatn´ a, am´ıg elalszik, ´es elv´ aghatn´a a tork´at, de Au fajt´aj´anak egy k¨ ul¨on¨osen ´ertelmes p´eld´anya volt, ´ıgy menek¨ ult. Visszan´ezni nem mert, ´ıgy csak sejtette, hogy a halk morajl´ as egy gig´aszi t˝ uzhengert˝ ol sz´ armazik, amely mindent letarol, felperzsel maga m¨og¨ott. Valaki nagyon meg akarja ¨ olni. De vajon mi´ert? ´ ut´ana? M´asik goblin t¨orzsh¨oz? Tal´an m´egsem. Futnia kell, futnia. Tal´ an a foly´ o fel´e. Es Tal´an az emberek k¨ oz´e a v´ arosba? Ott ugyan nem tud elb´ ujni, de ott ´eppen ez´ert tal´an nem fogj´ak keresni. Ez ¨ ongyilkoss´ ag? Lehet, de most j´o ¨otletnek t˝ unik. A foly´ot m´eg el kell ´ernie, miel˝ott pecseny´ere s¨ ul. Futnia kell, futnia. Er˝osebbel nem, csak a gyeng´ebbekkel szabad ˝ kezdeni. Oket is fel¨ ulr˝ ol, h´ atulr´ ol, vagy esetleg falk´aban. Meg kell dob´alni, meg kell verni, meg kell er˝ oszakolni ˝ oket, m´eg miel˝ ott m´asok teszik veled ugyanezt! Ez az ´elet rendje, ´ıgy n´epes´ıtik be a goblinok a vil´agot!
17
