Kovács Kata (8.a): Őszi dal

A Farkasréti Általános Iskola diáklapja

2011. szeptember-október

Kovács Kata (8.a): Őszi dal Fakóbb lett az ég kékje m{r, Hullanak a levelek, A forró ny{r oly messze j{r… Új tanév közeleg. Üresen {sít most a tó, Csak a sir{ly visít, Régen bez{rt a fagyizó, De az iskola nyit! Még zöld a fű, még langy a szél, Perzsel a déli nap, De a hűs éj őszről mesél… És itt van a csapat! Szétszéledünk, míg tart a ny{r… Úszunk és evezünk, De most a padunk újra v{r, Megint együtt leszünk. Előttünk hideg hónapok És {lmos reggelek, Lesznek majd rossz és jó napok… Dolgozatok, szünetek, Tanul{s, munka rengeteg És hol van m{r a ny{r… A hangos-víg gyereksereg Most iskol{ba j{r. Búsuljunk? Egy kicsit lehet… De v{r annyi csoda! Vegyünk egy mély lélegzetet: H{t szervusz, iskola!

Kismarton Zsuzsanna rajza

2

●

merengő

A múlt hangulatában Tavaly a nyolcadikosok versikékkel köszöntek el tanáraiktól év végén. Ezekből válogattunk, felidézve a múlt hangulatát. László bácsi Laci bácsi, az Igazgató Úr Új történelem tanár úr, Ki ő? Hát az igazgató úr, Iskolában bandukol, Sok kisgyerek meghajol, Táborban is röpiztünk, Bogrács után büfiztünk, Főzni is megtanít, A hagymavágás nem semmi! Majdan elment aludni, Mi meg mentünk bulizni. Magdi néni Magdi néni belibben a 8. c osztálytermébe, Kották, füzetek a padon a tanár kérésére. Mindenki énekel, hiszen énekóra van, Ki szépen hangosan, ki pedig tátogva. Szolmizálni ritkán kell, de akkor bizony jól, Fá után szó és persze lá ti dó. Különleges napokon az énekhez zongora is dukál, Az összes zeneszerzőt tudni kell, mint például Mozart. Ha jók vagyunk, az órának öt perccel hamarabb vége, Mi boldogan beszélgetünk, csak csöndben, ez a lényeg. Magdi néni kilép az ajtó küszöbén. Viszi a magnót, melyen a zene életre kél. Reméljük, tudásunk elég lesz majd a gimiben, De kinek nem, aki ilyen tanárral könnyedén csiripelt. István bácsi István bácsi nem szigoráról híres, ráadásul humora sem rémes. Jön végig a folyosón, kulcsa a csempét szántja, A naplónyitogatást a felelőnek szánja. Na, ma ki legyen a felelő? Mondjuk, Halmosi úr megfelelő? Egész jól felelt, négyesnek megfelelt! Na jó, talán egy ötös alát megérdemel. Kriszta néni Tesi után mindenki elfáradva Gyorsan öltözik és készül biológiára. Semmi bevezetés, rögtön jön a feleltetés. Néhányan megússzuk, de a dolgozat elkerülhetetlen, Ha ötöst kapsz, az felbecsülhetetlen. Csilla néni Jön Csilla néni, messziről mosolyog, Szívem nagyot dobban, a dogára gondolok. Könyörög az osztály, hátha ma elmarad… De Csilla néni kemény, minden dogát megírat. Pitagorasz-tétel, köbök és gyökök, már a gondolattól is nagyokat nyögök. De Csilla néni tudja, tudása számos. Mi lesz velünk később, ha ilyen az általános? Tamás bácsi Ha a terembe lépsz, Sötét és büdös vár, Szellőztetni ott Semmi értelme már.

Iskolaújság Tamás bá ül a székben, A gépek mestere, Egy vírus sem mer Szembeszállni vele. Ha talán nem tetszik A viselkedésed neki, Kedvére kapcsolgatja Az inetrnetet be-ki. Régen Tamás bácsi focizott is, De ma már csak a gépeket nyomja Reggeltől estig. Soha nem áll le, talán egy teára, De azt is csak akkor, ha elmenne az áram. Sándor bácsi Szereti a növényeket, Állatokat és kőzeteket. Lényegre tör, tömör, sebes, Egyszerűen tökéletes. Rajzán is a lényeg látszik, Csak a jelmagyarázat hiányzik. Virág néni Négy évig volt pótanyukánk, Örökké szeretettel gondolunk rá. Végignézte, ahogy felnövünk, Kisgyerekből nagyok leszünk. Sírt is velünk meg nevetett, Sokat kézműveskedett. Megígérjük most itt neki, Mindig jövünk mesélgetni! Gabi néni Ahogy besurran Gabi néni, senki meg nem hallja, Ahogy azt sem, amikor a napló az asztalra csattan. Gondolkozik a felelő nevén: Hm, ma kire bökjek én? A felelő kijön, majd elhalkul, A tanerő szemöldöke összerándul. A mai óra anyaga csak egy szösszenet, Verselemzés, életút és egyebek. A tábla majd leroskad, saját életútja végét járja, Önként és dalolva menne a betűk által a halálba. A manóba, tán siet ez az óra? Csöngetnek, Gabi néni kisurran újra. A tábla meg felsóhajt: Túléltem volna?

ARANYKRÉTA A Diákönkormányzat nem első ízben kezdeményezte az iskolában tanító tanárok valamilyen szempont szerinti díjazását, jutalmazását, munkájuknak az elismerését. Már tíz esztendeje, hogy Grolmusz Vince – az akkori diákelnök – javaslatára megalapították az Év Kedvenc Tanára díjat. Akkor a felső tagozat évfolyamain hárman részesültünk emlékplakettben: Áprili Zoltánné (Margó néni), Móricz János bácsi valamint én. Most pedig megszületett az Aranykréta Díj, melyet először nekem ítéltetek oda. Köszönöm, mert ez megerősít és biztat hivatásomban, de ugyanakkor figyelmeztet is a jövőre nézve. Pintér István

DÖK


●

3

Mivel tavaly év végén elballagott a nyolcadikos Vásárhelyi Dávid, iskolánk Diákönkormányzatának elnöke, így idén szeptemberben újabb választásra került a sor. Hárman indultak a megtisztelő címért: Purkarthofer Alma, Bajári Balázs és Kurunczy János. Ötletes, a humort sem nélkülöző tablóikon olvashattunk a tervekről, amelyeket megválasztásuk esetén a jelöltek megvalósítani óhajtanak. A nemes versengésből Kurunczy János, 8. a osztályos tanuló került ki győztesen. Vele beszélgettek osztálytársai erről az eseményről. -

Gratulálunk elnöki megválasztásodhoz. Elárulod, miért akartál elnök lenni?

-

Már ötödik osztályos korom óta DÖK-tag vagyok, rengeteg tapasztalatot szereztem az idők folyamán. Majdnem az összes diákot ismerem az iskolában, úgy gondolom, megbíznak bennem, és képes vagyok véghez vinni a rám bízott feladatokat. Meglehetősen határozott a fellépésem, a szám sem kicsi, így talán megfelelően tudok kiállni diáktársaim érdekeiért, megvalósítani a kitűzött programokat.

-

Szerinted miért rád szavaztak a legtöbben?

-

Alapvetően mindenkivel kedves vagyok, nincsenek ellenségeim, fejlett az igazságérzetem, és talán látszik rajtam, hogy harcos természet vagyok. Jó érzés, egyben felelősség is a belém vetett bizalom.

-

Volt-e már valamilyen feladatod elnökként?

-

Alá kellett írnom egy csomó papírt: az évi programok jóváhagyását, a DÖK működési törvényeit. A hivatalos teendőkön kívül sokat foglalkoztat a gondolat, hogyan fogom az elnökséggel járó feladatokat elvégezni, a lehető legjobban képviselni a diáktársak érdekeit.

-

Milyen emberi tulajdonságaidat tartod a legfontosabbnak, melyek segítenek az elnöki munka kiváló végzésében?

-

Az igazságosság szeretete, kedvesség, figyelmesség, kellő önbizalom, a lendületes beszédkészség.

-

Befolyásol-e valamit, hogy DÖK-elnök lettél?

-

Ugyanaz az ember vagyok, aki előtte. De az egész családom nagyon büszke rám.

-

Mit adott neked ez az iskola az eltelt évek alatt?

-

Rengeteg élményt, felejthetetlen pillanatokat, Bori néni és Imola néni napközijét, Sanyi bá poénjait, Erzsi néni „hallom, de nem figyelek” mondatát, és még sorolhatnám napokig. Jó ide, ebbe az iskolába járni.

-

Mit adtál te az iskolának?

-

Magamat, és több órán jó hangulatot. A riportot készítették: Andó Borbála, Túri Noémi, Petro Katalin 8. a

4

●

ki a természetbe

Iskolaújság

Néhány éve hagyománnyá vált, hogy az ötödik osztályosok az év elején kirándulni mennek, hogy egy kicsit szabadabb hangulatban, az iskolán kívül töltsenek el egy kellemes, ismerkedős napot az új osztályfőnökkel. Erről az eseményről mesélnek most az ötödikesek. Hol volt, hol nem volt, ott, ahol a normafai adótorony antennái az égbe merednek, volt egy játszótér. Ide rándult ki egy szép, derűs napon, vénasszonyok nyarán a Farkasréti Általános Iskolából egy ötödik bé nevezetű osztály. Mikor megérkeztek a hegy lábához, egy zsákutca végénél gyönyörű, árnyékos ösvényre bukkantak, ezen folytatták útjukat. A csodálatos erdőben finom, friss levegő fogadta őket, a fák leveleinek susogása, a madarak csicsergése. Lélegzetelállító környezet volt. A fák levelei már elkezdtek lefelé szállingózni, de a földön még egyáltalán nem volt avar. A gyökerek még kilátszottak. A kilátást a sűrű lombkoronák takarták el, de amikor a hegytetőre értek, az adótoronyhoz, egy rétre, pazar kilátás tárult a szemük elé. Egy bozótosan keresztül, melyen egy szűk ösvény vezetett át, kiértek a kisvasút végállomásához. Innen egy-két utcával odébb várta őket a játszótér. Itt megálltak, és egy jót játszottak. Kis idő múlva a lurkók számháborúzni kezdtek. A játék nagyon izgalmas volt. Amikor véget ért a számok csatája, az ötödik osztály átrobogott egy másik játszótérre, ahol még felvonó is volt. Ott is játszottak, majd hazamentek. Nagyon jól érezték magukat. Hegedűs Benedek Bence 5. b

Egy felejthetetlen élmény Szerdán az 5.a osztály a Normafához ment kirándulni és libegőzni, hogy Ildikó néni megismerhessen minket és persze mi is őt. 8-kor indultunk az osztályból. Zsuzsa néni kísért bennünket. Felfelé sokat gyalogoltunk, nagyon elfáradt a társaság. A hegy tetején megálltunk egy játszótéren, ahol csúszkáztunk, és persze ettünk, ittunk. De ez még nem a Normafa volt. Még sétáltunk egy kicsit, és elértünk a kitűzött célponthoz. Bizony a Normafa nem csak a gyönyörű kilátásáról, meg a szép erdőiről híres, hanem a "rétesről" is. Ott csinálják ugyanis talán a világon a legjobban ezt a finom csemegét. Én is ettem és isteni volt, de nem volt sok időm, mert menni kellett tovább a Libegőhöz. Átballagtunk az erdőn, ami gyönyörű volt: a sok fa, a bokrok, a madárcsicsergés álomba illő összképet nyújtott az osztálynak. Átvágtunk az erdőn, és végül elértünk a libegőhöz, ami első ránézésre nagyon félelmetesnek tűnt. Először kicsit tétováztam, de nagy levegőt vettem, és felültem a mozgó ülésre. Lenéztem a mélybe, és tériszonyom lett, de ahogy egyre lejjebb értünk, egy idő múlva már megszoktam a levegőben Libegést, és sikeresen földet értem. Lementünk a buszhoz, onnan átszálltunk a villamosra, az elhozott minket az iskoláig, ahol megebédeltünk és hazamentünk. Nagyon jól éreztem, magam és nagyon tetszett a kirándulás!!! Pintér Uránia 5. a

Vadasparki élmények Hosszú volt az odavezető út. Sokat kellett buszozni, de utána erdőben vezetett az ösvény a vadasparkba. Így amikor megérkeztünk, mindenki leült egy kis tízóraizásra. Itt találtunk egy cuki cicát, vele megosztottuk a falatokat. (És halálra simogattuk.) Csak ezután kezdtünk körbejárni: a ketrecekben sast, baglyokat, hollót láttunk. Majd a hiúzokhoz és az aranysakálokhoz mentünk, mellettük pedig görény és patkány volt látható. A mókusokat frissen szedett makkal etettük a rácson keresztül. Akrobata ügyességgel mászkáltak! A kilátóba ötven lépcső vezetett, így a fák fölé értünk. Izgalmas volt, mert egy kicsit kilengett… Zsuzsa néni lent maradt, de Miki bácsi feljött velünk. Innen az út a medvékhez vezetett. Együtt laknak a farkasokkal. Az Kismarton Zsuzsanna rajza egyik medve eltört egy botot, beledobta a vízbe (van saját kis medencéjük), utána beült a medencébe és megpróbálta a mancsával kihalászni a (meglehetősen zavaros) vízből. A másik medve pedig megkergette a szemtelenkedő farkasokat. Jó gyorsan fut! A hatalmas bölényt csak ketten merték megsimogatni. ZOO csemegével fölszerelkezve mentünk az állatsimogatóba, ahol pöttyös hátú dámvadak és muflonok várták a látogatókat. Várakozásunkkal ellentétben alig sikerült néhányhoz közel kerülni. Elmenőben még bekukkantottunk a „farmra”, ahol háziállatokat lehetett közelről megnézni. Tehén, csacsi, liba, tyúk, malac… (Sajnos etetni nem volt szabad, ezért maradék ZOO csemegénket haza kellett hozni. Elég erős szaga van, még másnap is éreztem a táskámon. – Zsuzsa néni megjegyzése) Kellemes nap volt, jól éreztük magunkat! 5. c


feleltetés

●

5

Kedves gyerekek! Először is köszönöm az érdeklődést és a kérdéseket. Nos, már a harmadik tanévet kezdtem el az iskolában, és az első hónapokban nagyon nehéz volt megszokni a „méreteket”. Számomra nagyon nagy volt ez az intézmény és méreteinél fogva sem volt könnyű kiigazodni a szinteken és folyosókon. Egy kis időbe telt, amíg kiismertem magam. A sok osztály és gyerek is mind új volt. Csak úgy kapkodtam a fejem, hogyan fogok ennyi új arcot és nevet megjegyezni. Budafokon az előző iskolámban még feleannyian sem voltunk egy épületben, mint itt a „Farkasréti suliban”.De ez mára annyira megváltozott, hogy látásból mindenkit ismerek, és a kicsiktől a nagyokig mosolyogva köszöntenek a folyosón. A tantestület is jól fogadott, sokat segítettek a beilleszkedésben és a helyi szokások megismerésében. Szeretném kiemelni Sára nénit, akivel a tavalyi évben párban voltunk a 3.a osztályban, mert a maga közvetlenségével és jó kedvével sok nehézségen segített át és jó hangulatban tudtunk együtt dolgozni. Köszönet érte! Így lettem én is „ Farkasréti sulis „. Diákéveimet egy kisebb általános iskolában töltöttem, és kedvenceim a földrajz, a biológia, az angol és természetesen a technika tantárgynak megfelelő gyakorlati foglalkozás volt, ahol sok érdekes órában volt részem. Természetesen a tanév végén mindig ott voltam a táborozásokon, mert az a két hét minden évben a várva várt vakáció kezdetét jelentette, javarészt a hegyekben. Már akkor is erősen kötődtem az erdőhöz és a hegyvidékhez. Egy ilyen táborozás alkalmával jutottam el első magashegyi túrámra, ahol eldöntöttem, hogy én is olyan leszek, mint a hegyi vezetőnk. Ő ismert minden fát, virágot és követ az útvonalon, és a felhőkből megmondta, milyen idő lesz rövid időn belül. Ezt sikerült is megvalósítanom, mert hegyi vezetőként sok gyereknek és felnőttnek sikerült megmutatnom a magashegyek varázslatos világát. Az idén nyáron a mi iskolánkból is táboroztunk a Magas-Tátrában egy csapat gyerekkel és nagyszerűen sikerült a közös nyaralás. A kedvenceimről… Kedvenc évszakom az ősz, mert nincs forróság, de szép idő van egészen szeptember végéig. Színekből a rozsdabarnát és az őszi lombok színeit szeretem. Kedvenc könyveim írója Széchenyi Zsigmond. Könyvcímekben: Ahogy elkezdődött, Afrikai tábortüzek és persze az Alaszkában vadásztam. A filmekről pedig annyit, hogy az utóbbi időben sok részt néztem meg „Bear Grylls” filmjeiből… (Találd ki, melyek ezek!) Szívesen töltöm az időmet otthon a kertben, és próbálom utolérni magam az évszaknak megfelelő kerti munkákkal kapcsolatban. Ültetek, locsolok, metszek és tervezem a következő évszak teendőit. Ha tehetjük, a családommal kirándulni szoktunk menni. Legszívesebben a Mátrába megyek túrázni, mert gyermekkoromban sok időt töltöttem ott nyaranként. Dióhéjban ennyit szerettem volna írni magamról, és ismét megköszönöm az érdeklődést. Üdvözlettel: Tibor bácsi Köszönjük a mesélést!

Volt egyszer egy mesebolt – a Szilvásgombóc Galéria szeptemberi kiállítása 2011 május-június folyamán másodikos és hatodikos diákjaink az Újbudai Pedagógiai Intézet által szervezett tehetséggondozó tanfolyamon vettek részt. A foglalkozásokon a gyerekek Máté Angi három meséjét dolgozták fel irodalmi, stilisztikai, szövegnyelvészeti és képzőművészeti szempontból. A Volt egyszer egy mesebolt c. kiállítás a program keretén belül elkészült munkákat (pasztellképek, akvarellek, olajkrétarajzok, versek, textilképek és figurák ) mutatta be. A XI. kerületi tehetséggondozó programban részt vett összes intézmény közös kiállítását az ÚPI 2011 szeptemberében rendezte meg a TIT Stúdióban. A program során készült alkotásokat jó néhány más, farkasrétis munkával együtt beküldtük a Pagony Könyvkiadó őszi rajzpályázatára. Iskolánk négy diákja, Péchy Patrícia, Bánszky Zita, Halmai Tícia és Németh Lilla rajzát a szakmai zsűri oklevéllel és tárgynyereménnyel jutalmazta, valamint iskolánk különdíjban részesült a sok szép alkotás elkészítéséért. Köszönjük a felkészítő tanárok és a gyerekek lelkes munkáját!

Téma: Máté Angi: Volt egyszer egy béka - szövegalkotás A béka Tavilapi virágok közt ül egy pici béka Labdacsokat nyaka köré Fonogatja sorra Csücskös fején buborékok díszelegnek szépen Szódásüveg-halacskákkal Játszadozik éppen Hajagos Tóth Boglárka Hajagos Tóth Kamilla Gentischer Borbála (3. osztály)

6

●

művészeti óra

Iskolaújság

Október hónapban Soltész Éva festő Szín-terápia című kiállítása látható a Szilvásgombóc Galériában. Éva farkasrétis szülő, fotóriporterből lett festőművésszé. Édesanyaként és festőként állít ki, tart művészeti órákat iskolánkban. Az ő írását olvashatjátok most festésről, művészeti nevelésről, az alkotás öröméről. Az előadás a nyolcadikosok évfolyamóráján hangzott el. Az elméleti órát a 8.c osztályban alkotóóra követte, ahol a gyerekek pasztellkrétával, olajkrétával és akvarellfestékkel dolgozhattak, ismerkedhettek színekkel és formákkal.

„A művészet a szellem szabadsága” Miért fest, alkot az ember? A válasz látszólag egyszerű: az alkotás öröméért. Az alkotás folyamata a lélekben, a tudatban kezdődik. A látvány értelmezésével, a kéz segítségével tudatosul, ha rajzolunk, festünk, szobrot alkotunk. A fotózásnál közbeiktatódik egy gép, amely rögzíti a látványt, de mi döntjük el, hogy mely szeletét, milyen kompozícióban, és melyik pillanatban rögzítjük, tehát tudatos képalkotás történik. A mai napig fellobban időnként a vita, hogy művészet-e a fotózás vagy sem. Szerintem igen, de az egyes képtől függ, hogy művészi-e vagy sem. Ahogy minden rajzra, festményre sem mondhatjuk, hogy művészi, hiába készült kézzel és alkotói szándékkal. „A kép 50-60 %-a a nézőből áll”- mondta egyszer El Kazovszkij festőnő. Kortárs festő volt, ikonikus figurája a magyar kortárs festészetnek. Ez a mondata azon kívül, hogy szellemes, igaz is. Hiszen a látvány értelmezése is szubjektív, és a nézőre nemcsak érzelmileg hat egy kép, hanem az eddig felhalmozott ismeretei segítségével értelmezi, feldolgozza azt. A néző általában egyszerűen fogalmaz, tetszik, nem tetszik. Önkéntelenül is hozzáadja a saját vizuális tudásszintjét a képhez, értelmezi néhány perc alatt, és vagy befogadja, vagy elutasítja a látványt. Ettől még lehet a kép jó, de az üzenet nem ment át. Ezért is fontos a vizuális nevelés, mert bár mindenkiből nem lehet művész, de lehet értő néző, műélvező. Ahogy a múzeumban is csak perceket tudunk eltölteni egy kép előtt, és ezalatt kell, hogy eljusson hozzánk a kép üzenete. Hasson ránk, vonzzon vagy esetleg taszítson. A zenét, a hangokat is jobban, belülről érti az, aki maga is tanult zenélni valamilyen hangszeren. A képeken is a színek, formák a hangok, és alkotnak valamiféle harmóniát vagy díszharmóniát. Szerencsére a velünk született képességek fejleszthetők, megtanulhatók az alapok. Bárki tud alkotni, hiszen a kisgyerekek is örömmel firkálnak, rajzolnak, festenek. Leképezik a világot, értelmezik a látványt a saját nyelvükön. A vizuális nevelés feladata, hogy gyerekből, felnőttből kihozza azt a képességet, amellyel kifejezheti a gondolatait, érzelmeit, vagyis belső énjét felszínre hozhatja, megmutathatja. Bonyolult eszközök sem kellenek, ceruzával, tollal is lehet remekműveket alkotni, példa rá Dürer gyönyörű rajzai. Kollázst bárki csinálhat otthon, újságból kivágott képekből, maradék anyagból, bármiből.. Kézügyesség sem kell hozzá, csak kreativitás. Legalább magunknak szerezzük meg az alkotás örömét! Felnőttkorra sajnos kialakulnak a gátlások, és nehezebb oldottan, felszabadultan alkotni. A lelki betegeknél, szenvedélybetegnél alkalmazzák a művészetterápiát, festést, agyagozást stb. De egészséges emberek számára is terápia a művészet, hiszen belső lelki ösvényeket járunk be, hogy felszínre hozzuk bensőnk titkait. Technikailag nagyot fejlődött a világ, mindenféle fantasztikus kütyük vannak, de mintha a lélek világára nem figyelnénk annyira oda. Sokan utaznak mindenfelé a világban, de a belső utazással különös dolgokat tapasztalhatunk meg. Merjük felfedezni magunkat, a bennünk rejlő képességeket, hiszen ennél izgalmasabb anyagunk nem lehet! Az átélés, vagy ahogy régen mondták, az ihlet lényegében egy sajátos megváltozott tudatállapot, melyben az alkotó az általa ábrázolt jelenségek tartalmát mélyen átéli, benne van az ábrázolt világban. Csíkszentmihályi Mihály Amerikában élő író, pszichológus írt egy könyvet a Flow –ról, ami áramlatot jelent. A tökéletes élményt. Igen, magam is úgy érzem, hogy az ember az ihletett pillanatokban, vagyis amikor intenzíven átél valamit, benne van ebben az áramlásban, azonosul a témával, szinte feloldódik benne. Ezek az isteni pillanatok, melyek igen ritkák, ha lehet meg kell ragadni őket. Sokszor az embernek nem jut eszébe semmi az üres papír előtt, helyzetbe kell hozni az agyat, beindítani valamivel a gondolatok áramlását. A művészi befogadás is egy sajátos tudatállapot, melyben érzelmi, intellektuális viszony keletkezik a mű, és a befogadó között, aki saját élményként éli át a műben rögzített élményeket. A képzőművészet különböző stílusokon ment keresztül, ahogy körülötte a világ is folyamatosan változott, így a művészeti látásmód is vele együtt változott. Itt említem meg a különböző művészeti stílusokat, melyek részletezése egy külön előadás tárgya lehetne: őskor, ókor, antik, gótika, reneszánsz, manierista, barokk, rokokó, klasszicista, romantika, realizmus, szecesszió, avantgárd, modern.. Eljutottunk egészen az absztrakt (elvont) festészetig, amely elveti a természetelvűséget, nem utal a természeti motívumokra, non-figuratív. A színeket és geometriai formákat tekinti ábrázolása tárgyának. Felmerül a kérdés, hogy hová lehet tovább fejlődni innen? Vissza a realizmusba? Már talán a fotórealizmus is túlhaladott. Egy felnagyított fotókép bravúrosan megfestve. Nem fotó, és nem is festői. Az elvonatkoztatás elvonatkoztatása pedig nem működik. Lehet, hogy ezért festenek egyes felkapott festők üres fehér vásznakat, mert zsákutcának érzik a festészet tovább lépését? A jövőt nem ismerjük, de érdemes viszszapillantani, és megismerni a nagy mesterek remekműveit, mert a kódolt üzenet ott van, akár Mona Lisa mosolyában is... Soltész Éva Ajánlott irodalom: Johannes Itten: A színek művészete René Berger: A látás művészete Karátson Gábor: Miért fest az ember?

mozgás


●

7

Sportnap 2011-10-19 A Farkasréti Iskola gyönyörű földrajzi fekvésű, zöldövezetben álló intézmény. A mozgás oktatásához is kiemelkedően jó feltételei vannak: 3 tornaterem és egy tanuszoda áll a tanulók rendelkezésére. A különlegesen jó adottságok közül azonban egy valami hiányzik: szabadtéri futásra alkalmas pálya. Az élettani kutatások eredményeit ismerve köztudott, hogy az általános iskolai korosztály állóképesség fejlesztése az egészséges fejlődés érdekében kiemelkedő fontosságú. Iskolánk éves programtervében hagyományosan őszszel és tavasszal szerepel egy-egy sportnap megszervezése és lebonyolítása. Idén először a testnevelők az eddigiektől eltérő célkitűzést határoztak meg a sportnap tartalmát tekintve: 4. osztálytól kezdve, kimért, versenyzésre is alkalmas pályán mérik fel a gyermekek gyorsasági és állóképességi tulajdonságainak színvonalát. A pálya kiválasztásában fontos szempont volt az egyszerű megközelíthetőség, hiszen több száz gyermeket kellett a helyszínre kísérni. Így esett a választás a Sánc utcai sportcentrumra.(történet, fénykép) A terv szerint az osztályoknak szoros időrendben, előre meghatározott sorrendben kellett érkezniük. A helyszínen pedagógusok közötti feladatmegosztás is a célszerűséget követte. A testnevelők ½ 8-ra érkeztek, és nagy lelkesedéssel készítették elő a pályát a felmérésekhez. Segítőink is akadtak, 8. osztályos tanulóink közül néhányan munkálkodtak a hatékony lebonyolítás érdekében a pedagógusok mellett. Miután az előkészületek sikeresen véget értek, megérkezett az első osztály, az 5.a. Mint minden, először lebonyolításra kerülő eseményen, itt is Ők voltak az „úttörők”. Az apróbb szervezési hibák természetesen náluk jelentkeztek azonnal, amit ez az osztály nagy toleranciával viselt. Ezen hibákat javítva a következő osztályok felmérései már akadálymentesen zajlottak. Kísérjük újra végig, milyen folyamat eredménye lett a több száz gyermek sportképességeinek mérése. Az előfeltételként kiírt kérésnek megfelelően az osztályok egyforma színű pólóban és saját készítésű rajtszámmal érkeztek – ebben a versenyben a 4. évfolyamosok győztek, valamint felső tagozaton a 6.c. osztályos tanulók. Ezúton is gratulálunk Nekik! Szalay Miklós tanár úr – aki ma is aktív hosszútávfutó - rövid eligazítás után szakszerűen és fegyelmezetten bemelegítette a gyerekeket, és besorakoztatta Őket a 60m-es futáshoz. A rajthoz egyszerre 3 gyerek állhatott, ahol várták Balu bá’ korhű rajtindítójának hangját. A célnál a beérkezésnek megfelelő sorban állás után történt az eredmények regisztrációja Kriszta és Gyöngyi néni vezényletével. Rövid pihenőt követően Ákos bácsi és Imola néni ismertette a 2000 m-es futás tudnivalóit, majd Balu bá’ ismét indította – ezúttal az egész osztályt egyszerre. 6 és ½ kört kellett teljesíteni az amúgy gyönyörű napsütéses kora őszi időben. Azt gondolom, a legédesebb pillanat következett el a gyerekek részére a célba érkezéskor! Az eredmények regisztrálása után az osztályok osztályfőnökeik vezetésével távoztak a pályáról, mindenki az előre eltervezett további programjának megfelelő helyszínére. A pályagondnok Úr kérésének megfelelően az utolsó osztály távozása után igyekeztünk a pályát megtisztítani az esetlegesen hátrahagyott szeméttől. Örömmel írom le: nem sok dolgunk akadt a takarításkor, és ez nagy büszkeséggel töltött el bennünket. Amint az a tény is, hogy tanulóink remek kitartással, küzdőakarattal, igazi sportemberhez méltóan teljesítették a távokat, amelyhez ezúton is gratulálunk! Remélem, ezzel az eseménnyel is új tradíciót teremtettünk a Farkasréti Iskolában. Fajtné Thuróczy Zsuzsanna

ŐSZI PAPÍRGYŰJTÉS VÉGEREDMÉNYE 1. 5. b 1269 kg 2. 6. c 1217 3. 5. c 1165 4. 8. b 1113 5. 1. c 1071 6. 3. c 1032 7. 7. b 1010 8. 5. a 957

9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

2. a 7. a 4. c 8. a 3. a 4. b 2. b 1. b

809 800 753 715 683 667 620 594

17. 3. b 563 18. 6. b 521 19. 8. c 503 20. 6. a 328 21. 4. a 276 22. 2. c 252 23. 1. a 123 24. könyvtár 184

8

●

múzeumi nap

Sziklakórház Háború. Szörnyű szó, egyike a legborzalmasabbaknak. Én szerencsére nem éltem át, de sok minden eszembe jut róla: halál, pusztulás, rettegés… Viszont még soha nem gondolkoztam el azon, mennyi, de mennyi sérültet kellett ellátni a háborúk során… Vajon ki gondoskodott róluk? És főleg: hol? Milyen lehetett az a hely, ahol viszonylagos biztonságban gyógyulhattak a vész közepén… Nos, mi egy ilyen helyen jártunk, ahol minderről sokat megtudhattunk, sőt volt, amit meg is tapasztalhattunk. A Vár oldalába rejtett sziklakórház fenyegető járataiba nyertünk betekintést, ahol annak idején sok száz katona egészségét adták vissza a kitartó orvosok. Kipróbáltuk, milyen az, ha valakit hordágyon cipelnek, és néhány viaszbábu abban is segített, hogy úgy érezzük, a kórház ma is működik. Hittétek volna, hogy mindössze két műtőasztalon tudtak operálni? Olyan időben, amikor egymás után érkeztek, egyre csak érkeztek a sürgős beavatkozásra váró betegek, akiken sokszor csak az azonnali életmentő beavatkozás segíthetett… Vajon hogy döntötték el, ki kerüljön sorra? A föld alatti, félhomályos termekben sétálva még sok minden eszembe jutott. Például, hogy a sebesültek életéért küzdő orvosok, akik sokszor napokon keresztül nem hunyták le a szemüket, éppolyan hősök, mint a harctéren életüket kockáztató katonák… Kiderült, hogy a sziklakórháznak altatógépe is volt, amelyet napjainkban sokkal békésebb célra használtak: Madonna bérelte ki egy forgatásra. Persze csak azután, hogy a sziklakórházat megnyitották, mert hosszú évtizedekig még a létezése is titok volt. Pedig kár, mert rettentő érdekes élmény bejárni, szívből ajánlom mindenkinek! Bár megvallom őszintén, ettől a csöpp ízelítőtől is úgy döntöttem, hogy az orvosi pályát biztosan nem fogom választani… Kovács Kata 8. a

Iskolaújság

Múzeumi nap a történelem vonzásában A múzeumi nap alkalmával az osztályom István bácsi vezetésével megnézte a Sebesült Görgey című kiállítást. A kiállítás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egy kevéssé ismert eseményét jeleníti meg. A fővezér Görgey Artúr 1849. július 2-án Komárom térségében életveszélyes fejsérülést szenvedett. Egy felrobbanó gránát szilánkja 12 cm hosszan felszakította fejbőrét, és több ponton átszakította koponyacsontját. A sebesülése nagyon komoly volt. Még a mai világban is több hét lenne a felépülési idő egy ilyen baleset után. A mai történészekben is felmerül a kérdés: Vajon hogy és mi történt akkor? Kik és hogyan kezelték a tábornokot? A baleset ellenére Görgey a sebesülést követő kilencedik napon három hadtesttel, mintegy 25.000 honvéddal elindult Komáromból Arad felé a nyugatról előretörő osztrákok ellen. A sebesülést követő tizenharmadik napon bevette Vácot. Világos után még 67 évet élt visszavonultan. 1916. május 21-én halt meg Budapesten.

Múzeumi nap Ady nyomában Napos reggelen indultunk el a tömött busszal idei célpontunkhoz, a belvárosi Ady Endre Emlékmúzeumba. Éppen nyolcadikos tananyag a költő élete és munkássága, így különös érdeklődéssel vártuk a látogatást. Rövid várakozás után megérkezett a múzeumot bemutató művésznő, aki sok érdekességet mesélt Ady és Csinszka életéről, versekkel gazdagítva mondanivalóját. Csinszka, azaz Boncza Berta Ady felesége volt, különös hangzású becenevét maga a költő adta neki. Becézgetései során – Csacsi, Csacsikám, Csacsinszkám – alakult ki a név: Csinszka. Ady Érmindszenten született, amelyet ma Adyfalvának neveznek a költő tiszteletére. Itthon legtöbbször szállodai szobákban lakott a költő, a Veres Pálné utcai lakás az egyetlen saját tulajdon, Csinszka édesapja adta ajándékba lányának, aki férjével együtt élt itt. Különös érzés volt abban a lakásban járni, ahol a költő élt, rengeteg személyes tárgyat, fényképet, kéziratot őriz a lakás. Jó, hogy az Ady-tisztelő utódok ily módon is megőrzik Ady emlékét. Végül szép emlékekkel és ismeretekkel gazdagodva indultunk vissza. Varga Kornél 8. b

Barta Dániel 8. b

Nemzeti Múzeum Régészeti kiállítás

Napsütéses időben indultunk útnak a Nemzeti Múzeum gyönyörű épületéhez. Ahogy beléptünk a múzeumba, írásos emlékeket láthattunk kőbe vésve. Régi koporsók mellett ballagtunk el, majd egy teremben fegyvereket, lándzsákat, íjakat, állatbőröket tekinthettünk meg. A következő teremben fémtárgyakra bukkantunk: nyakláncokat, karkötőket, tálakat, éles tárgyakat és szúrófegyvereket tanulmányoztunk. Nagyon érdekes volt a kiállítás, jókedvűen indultunk vissza az iskolához. 5.b


rendhagyó óra

●

9

Finomat főztünk… Szeptember utolsó háztartástan szakkörére meghívtuk Pintér István bácsit, tanítsa meg nekünk kedvenc ételeit. Azt már előre elárulta: a fő fogás a túrógombóc lesz. Izgatottan vártuk őt: egyrészt, mert szeretjük a gombócot, másrészt, mert jó dolog valami újat tanulni másoktól! (Különösen akkor, ha az ember lányának még igazából sohasem sikerült tökéletesen a fent említett finomság!) István bácsi előre lediktálta a hozzávalókat és az étel elkészítésének módját, így könnyű volt előkészíteni a hozzávalókat, azután pedig lépésről lépésre segítette, irányította a munkát. A gombóc finom lett! Igazi lakoma! … de valahogy az ilyen finomságokból mindig kevesebb lesz, mint amennyit még meg tudnánk enni! Király Márta néni István bácsi a receptet még az édesanyjától tanulta és azóta is aszerint főzi. A családjában mindenki nagyon szereti ezt a finomságot. Otthonában csütörtökönként ez szokott lenni az ebéd. Egy ilyen étkezés alkalmával kb. 80 gombóc szokott elfogyni. István bácsi a gombócokat tejföllel sósan szereti. Sajnos nem mindig sikerült elég jól. Évente egyszer a tanári kar is részesül ebből a csemegéből. A tanár úr nagyon örült a meghívásunknak. A beszélgetést lejegyezte: Müller Tündér Íme a recept, ahogyan István bácsi készíti a túrógombócot: Hozzávalók:

     

fél kg túró, 1 tojás, csipet só, 2,5 púpozott evőkanál finomliszt, 2 csapott evőkanál búzadara, zsemlemorzsa a tálaláshoz tejföl, porcukor. Elkészítés: A felsorolt hozzávalókat (a tejföl és a porcukor kivételével) jól összekeverjük, összedolgozzuk. Fél óráig hűtőben állni hagyjuk, hogy a búzadara „jól megszívja magát”. Gombócokat formálunk a masszából, és forrásban lévő vízbe tesszük. Ha a gombóc feljön a víz tetejére, még 10 percig főzzük. Közben 1 teáskanál zsíron enyhén megpirítjuk a zsemlemorzsát, amiben a főzővízből kiszedett gombócokat meghempergetjük. Tejföllel és porcukorral tálaljuk. Tipp: Még finomabb, ha nem fél óráig, hanem fél napig hagyjuk állni, és a főzővízbe is teszünk egy csipet sót és egy fél kávéskanál zsírt!

Érdekességek a nagyvilágból – tanulás az iskolán kívül Biológia A leggyorsabban növő fa a Malajziában élő Albizzia falcata, ami a nálunk is ültetett selyemakác rokona. Egy év alatt 1010,74 métert nő, azaz átlagosan 2,4 centimétert naponta. A lágyszárúak közül a bambuszok egyes fajai a csúcstartók, naponta közel egy métert is növekedhetnek, megfelelő körülmények között. Földrajz 105 éve, 1906. szeptember 16-án Roald Amundsen norvég utazó elsőként érte el a Déli-sarkot. Már fiatalon tudta, hogy kutató, felfedező akar lenni, és életét ennek szentelte. Ő volt az első, aki átkelt az Északnyugati átjárón az Atlanti- és a Csendes-óceán között, majd lehetősége nyílt a Déli-sarkra utazni. Bár szívesen ment, mindig az Északi-sark felfedezése volt az álma. Végül léghajóval sikerült az Északi-sarkon áthaladnia. Környezetismeret A kenguruk társas lények, csapatokban élnek. Egymással néha megküzdenek, de csak a párválasztás idején, ez egyfajta bokszmérkőzésre hasonlít. Rekordjuk, hogy negyven kilométer/órás sebességgel képesek ugrálva haladni. Magyar nyelvtan A borsos (=drága) és a pipere (=különlegesen finom) jelzőként használt szavaink a bors latin nevéből (piper) származnak, mert régen az Indonéziából származó fűszer igencsak drága és különleges volt. Történelem 1926. október 6-án, 85 éve avatták fel a Batthyány-örökmécsest Budapesten, a Báthori utca és Hold utca kereszteződésénél. Ezen a helyen állt egykor az a börtön, ahol Batthyány Lajost fogva tartották és kivégezték. A kiírt pályázatot Pogány Móricz építész nyerte, aki egy egyszerű talapzatra helyezett lámpást készített. A lámpás a szabadság jelképévé vált. Matematika az Országház körül A Duna-parton áll az Országház gyönyörű épülete, mely 1885 és 1904 között épült. Legnagyobb magassága 96 méter. Az épület hossza 268 méter.

10

●

ÖKO-lap

Iskolaújság

Újrahasznosítás! Váza fényes aluborítással Egy üres tejesdoboz, kevés alufólia, két perc, és máris használható a csillogó felületű alkalmi váza. HOZZÁVALÓK: · 1 tejesdoboz · háztartási alufólia · barkácsolló vagy sniccer ÍGY KÉSZÜL: Vágjuk le a tejesdoboz felső részét éles olló vagy sniccer segítségével. Ha magas vázát szeretnénk készíteni, akkor a tetejétől 1-2 cm távolságra vágjuk körbe a dobozt. Az alufóliából tépjünk le egy 6070 cm hosszú darabot. A fóliát gyűrjük laza labdává. Majd bontsuk szét, nagyjából simítsuk vízszintesre, és tekerjük a tejesdoboz köré úgy, hogy felül kb. 1,5 centiméternyit túlnyúljon az alufólia. A váza pereménél a felesleget hajtsuk vissza a doboz belsejébe, és kissé nyomjuk össze, lapítsuk el a fóliát a két ujjunkkal összecsippentve.

Hasonlóan dolgozzuk el a váza alján is a túllógó fóliát. Hajtsuk be, majd nyomjuk laposra a gyűrődéseket, hogy a váza biztosan álljon majd a talpán, s ne billegjen. Forrás: www.5letshop.com

alsósok oldala


●

11

Galambcsapda Verőfényes októberi hétköznap délután. A buszmegállóban a fiatalok a várakozás unalmát az iskolában történt események harsány felidézésével próbálják elűzni. Ülnek egymás mellett egy padon, jókedvűek, hangosak. A pályaudvaron „őshonos” galambok cseppet sem zavartatják magukat, nem messze a lábunktól tipegnek el, nagy kényelmesen. Az egyik fiú hirtelen tekintélyes darabokat dob le maga elé a péksüteményéből. Azonnal megszámlálhatatlan mennyiségű szárnyas kezd harcba a finom falatokért. Erre várt csak a legény, hatalmas lendülettel előre hajol, lecsap a madarakra, és már a keze között is van a zsákmány, a rémült kis galamb. Hirtelen eszembe jut, mennyi állatkínzásról lehetett hallani az utóbbi időben. Megborzongok. Szinte oda sem merek nézni…Vajon mi következik most???? Csodát látok: a fiú szeretettel, gyengéden fogja hatalmas kezébe a kis állatot, és egészen közel emeli az arcához, látom rajta az őszinte rajongást, szeretetet. Alaposan szemügyre veszi a kis jószágot, majd szinte gügyögve beszél a madárhoz, becézi, simogatja, és megpuszilja a tollas kis feje búbját, aztán elengedi. Egy pillanat alatt megkönnyebbültem! Nagyon jó érzés járt át! Milyen jó, hogy ilyen fiatalok is vannak még… Sáringer Márta

Játék a szavakkal Úgy írtak mesét a 3.a osztályos gyerekek, hogy fogalmazásukban fel kellett használniuk a varázsdobozból kihúzott szavak mindegyikét: jéghegy, pulikutya, törpe, Zsófi, narancs, fék, egér, repülőgép, tündér, hely Három kis történet a sok közül: Zsófi kalandja Egyszer volt, hol nem volt, élt a világon egy kislány, akit úgy hívtak, hogy Zsófi. Kiment a rétre, és nem találta hazafelé az utat, ezért egy jéghegyre keveredett. Ott találkozott egy pulikutyával, aki egy naranccsal játszott. Zsófi megkérdezte, hogy nem tudja-e, vajon merre van a hazafelé vezető út. Nem tudta, ezért már együtt keresték. Mentek, mendegéltek, egyszer csak találkoztak egy egérrel. Őt is megkérdezték, hogy tudja-e az utat hazafelé, de ő sem tudott segíteni. Most már hárman mentek tovább. Amint így mendegéltek, egyszer csak találkoztak egy törpével. Segítséget kértek tőle is, de ő csak ennyit tudott mondani: - Menjetek el arra a helyre, ahol tündérrózsák nyílnak! Adok egy repülőgépet, hogy gyorsabban odaérjetek. Zsófi megköszönte, gyorsan be is pattantak. Lefékeztek tündér Viola előtt és tőle kértek segítséget. A tündér elvarázsolta Zsófit. De mielőtt elvarázsolta volna, elbúcsúzott a pulikutyától és az egértől. Mire integetett, már otthon is volt. Itt a mese vége, fuss el véle! Túri Csenge Tappancs és Zsófi Zsófi egyszer egy téli napon elment kirándulni. Talált egy jéghegyet, egy pulikutya állt a tetején. Zsófi elcsodálkozott. Hazavitte a kutyust, és elnevezte Tappancsnak. Kis idő múlva együtt indultak el Afrikába. A repülőgépre nem akarták felengedni a kutyát, de szerencsére egy tündér átváltoztatta egérré. A repülőúton ettek egy narancsot. Nagyon szép helyre utaztak. Törpékkel is találkoztak, ezek Zsófi barátai lettek. Afrikából egyszer hazatértek, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Lovas Boglárka Hol volt, hol nem volt, a jéghegyen is túl, élt egy törpecsalád. Ezek a törpék nagyon szerették a narancslekvárt, ezért elhatározták, hogy főznek maguknak. Kerestek egy olyan helyet, ahol narancsot lehet szedni. A narancsfák nagyon magasak voltak. Hívták Zsófit és a pulikutyáját, hogy segítsen nekik. De ők is túl alacsonyak voltak. Hívták az egérkét, de ő meg nem tudta elrágni a gyümölcsök szárát. Arra járt egy tündér. Varázsolt nekik egy repülőgépet, aminek a segítségével jó sok narancsot szedtek. Boldogan repültek hazáig. Otthon leszálláskor egy nagyot fékeztek, a narancsok mind begurultak a konyhájukba. Nagyon finom lekvárt főztek belőle. Bognár Csanád

12

●

alsósok oldala

Iskolaújság

Elsősök mesélték az iskoláról „ Az iskolában az a legjobb, hogy ma volt egy rajzóránk, és levelekkel nyomdáztunk...Amikor még nem jártam ide, a szüleim mondták, hogy tanító bácsim lesz. Úgy képzeltem el, hogy kék kabátja lesz, alacsony termetű, szemüveges és fekete hajú…A Dani bácsi sokkal jobb, mint amilyennek elképzeltem!! A Klári néni kicsit alacsony, ő lehetne magasabb, pl. mint az anyukám. Minden annyira nagyon jó! Az osztályban az első padokban a legjobb a párna…A múlt héten találtam az udvaron egy krétát, bevittem az osztályba…Kedvenc számaim a 7 és a 87, mert a sztrádán ezek voltak a legszimpatikusabbak… A tantárgyak? Inkább felfedezni szeretek és bóklászni a fák és bokrok között. Fára mászni imádok, persze azt csak otthon szoktam. Azért olvasni nagyon szeretek… Vágyom egy saját telefonra, hogy fel tudjam hívni anyát, ha véletlenül elrabolnak. Nagyon szeretnék végre felnőni (most 7éves vagyok, de mindjárt nyolc)! Anyáék azt mondták, hogy 18 éves koromban majd egyedül megyek haza… Legjobb szórakozásom a „vaksizás”, ezt az udvaron játsszuk a homokozó körül, nagyon izgalmas…Itt tanultam meg úszni , de akkor még csak hároméves voltam. Már akkor biztattak, hogy szeretni fogom ezt az iskolát. Ide jártam a Törcsvár utcai óvodába, mindig átlestem az iskolába…Egyszer csak jött a gólyatábor, és minden jóra fordult, már nem izgultam, megismerhettem az iskolát…Itt az iskolában sokkal többet vagyunk az udvaron, és szeretem az óra végén a csengőt…” Szabó Szedleczky Kázmér 1.a „…Már 40 matricám összegyűlt egy hónap alatt!! Rögtön az első napokban fociztunk a nagyokkal! Van egy ötödikes fiú, aki mindig beenged a focipályára (persze ez a nagyon rendes ötödikes tavaly a Kelemen Erika néni osztályába járt, ez az elsős fiúcska szintén Erika néni osztályában elsős. - Márta néni). Az iskola előtt egyáltalán nem tudtam olvasni, egy kicsit most nehezen megy nekem, de minden nap gyakorolunk anyával vagy apával. Az írást nagyon szeretem, mert szerintem könnyebb. Az oviban sokkal rosszabb volt, az iskola sokkal jobb. Az Erika és a Csilla néni nagyon kedvesek, az egyik óvó nénim túl szigorú volt, összességében nem volt ennyire kedves…Jó az uszoda, sajnos rögtön az első pár úszás után meghúzódott a nyakam, ennek persze a gumisapkám az oka… Ovis társam nincsen itt az iskolában, mégis rengeteg barátom lett. 27 gyerek jár az osztályunkba, és tulajdonképpen nincsen olyan, akit ne szeretnék…Most még logopédiára kell járnom…Nagyon szeretek az udvaron játszani. Lehet röpizni, focizni és repülőzni. Sok fajtát tudok hajtogatni, olyat is, ami visszarepül hozzám…” Módly Dániel 1.b „…Eddig egy csomó betűt tanultunk, annak is örülök, hogy érdekes figurák (bohóc, mérges maci) tanítanak betűket. A betűelemeket viszont nem szeretem. Egy csomó olyan tantárgy van, amit nem kedvelek, például az úszás, mert most tanulok úszni, és sajnos le kell merülni a víz alá…a háton úszást nagyon kedvelem, de nem vagyok még olyan profi…Gazdagréten jártam oviba, szerintem az isi ugyanolyan jó, mint az óvoda. Csapatosan tanulunk, és együtt gyűjtjük a pecséteket. A mi csapatunk tagjai: Viola, Berci, meg még egy kislány és én…A Zsuzsa nénit azért szeretem, mert mindig elfogadja a tanácsaimat. A Dóra néninek is tudtam ma segíteni, nem tudta, hogy hova rakja a gyöngyöket, hát én megmondtam, és Dóra néni örült. Szeretek a Dóra nénivel lépegetni a számlépcsőn, húzogatni a jelölőt…Tegnap voltunk a HEROSZ-ban, a buszon a Zsuzsa néni beszélt a mikrofonba…Az ebédek közül eddig a tejbegríz volt a kedvencem, de ez a kakaófajta, amit rászórnak, elég fura. A társaim azt mondták, hogy én olyan ügyesen tudom összeszedni a tányérokat, hogy a konyhán is dolgozhatnék…Elég sok barátom van…Tetszik a nagy gyerekeknél a kártya, ami a nyakukban lóg, és a lyukasztó is nagyon!..Az udvaron a kedvencem a nagy zöld tető, és szeretem a hangszórót a hirdetésekkel, amikor egy hang mindig azt mondja, a hirdetés közben, hogy: MÁS.” Velinsky Márton 1.c

Iskolakezdés kola, Itt van hát az is jár oda! de sok gyerek új könyveket, Nézegetjük az az ötösöket. nagyon várjuk k, dvaron játszun Ebéd után az u gócskázunk. kidobózunk, fo a leckeírás, Vár ránk még . olás és olvasás ám sz s, lá o jz ra 3.a osztály


alsósok oldala

●

13

SZÜLETÉSNAP AZ AQUAWORLDBEN Erre a szép alkalomra egy pénteki napon került sor. Nagyon izgultam az előtte lévő pár órában. Két óra körül el is indultunk a partira. Mikor odaértünk, valóságos álom tárult a szemünk elé. Csúszdák nyíltak mindenhonnan, élményfürdők, hullám medence, egyszóval minden volt. Némi izgalmat keltett, hogy ki melyik pályát használhatja. Ezt mérőszalaggal döntötték el. Aki a 150 centit elérte, az csúszhatott a legfelső szintről is, aki a140-et sem érte el, az még a 4. szinten lévő pályákat sem használhatta. Először a 4. szinten lévő csúszdával kezdtük, aminek a neve SZIVÁRVÁNY volt. Ezen dupla gumigyűrűvel mentünk le. Aztán az UFO nevű csúszdán merészkedtem le (de itt már egyedül). Azért hívták ufonak, mert a közepén csészealj formájú volt. Az volt benne az ijesztő, hogy az úgy nevezett csészealjban megállt a gumigyűrű, de aztán lökésre folytattuk a haladást. Mentem a FORGÓSZÉL-en is. Az egész kanyarokból állt, bevallom, a végén egy picit szédültem. Próbálkoztam a KAMIKAZEE-val is. Ez volt a kedvencem, mert itt nem kellett semmilyen segédeszközt használni. A végén nagyon meredek volt, és az arcomba fröcskölt a víz. Volt egy REPÜLŐSZÖNYEG nevű csúszda is. Itt rá kellett ülni egy szőnyegre (egy lapra), aminek a teteje tapadós volt, az alja pedig csúszott. Ezen a pályán voltak részek,amelyek színesen világítottak. Egy másik szinten volt a HEGYI FOLYÓ. Ezen szintén gumigyűrűvel ereszkedtünk le. A közepén lehetett választani, hogy jobbra vagy balra mész. Ha a jobb oldalt választottad, akkor rosszul tetted. Először azért, mert az lassabb volt, mint a baloldali, másodszor azért, mert a közepén volt még egy elválasztó és végül azért, mert mindenki rád csúszott a végén. A bal oldal ezerszer jobb volt. Gyorsabban haladtál lefelé (még a kanyarokban is), és egy picit hosszabb is volt. Félidőnél volt a szünet, akkor ettük meg a tortát és a pizzát is. Megkaptam az ajándékokat. Rengeteg jópofa ajándékkal leptek meg. Ezután visszamentünk csúszdázni, meg persze hullámfürdőzni. Azután átöltöztünk és nyomás haza. Mire hazaértünk, már minden szülő ott várt minket. Egyszóval ide szívesen visszamegyek még!!! Ludvig Zsófia 4.a

Őszi nap

Sportnap

Őszi nap, oly jó a fényed, a fény a fény! A levelek susogását Te adod. Én meg oly nagyon szeretem amikor kis szellőt csinálsz. A szellő kellemes. Az a legjobb dolog a világon!

A korábbi évekhez hasonlóan idén is izgatottan vártuk a sportnapot. Testnevelő tanáraink azt ígérték, sok izgalmas feladat lesz és így is lett. A mi osztályunk és az egész 4. évfolyam a felső tagozattal a Czakó utcai sportpályára ment. Miután megérkeztünk a helyszínre, bemelegítettünk. Ezt követte a 60 méteres síkfutás, melyen nagyon sokan részt vettek és szép eredmények születtek. Kaptunk egy kis pihenőt, majd ezt követően a 4. évfolyam és a felsősök 2000 m-en mérhették össze gyorsaságukat. Ezalatt az alsó tagozatosok sokféle izgalmas sorversenyen, és különböző játékokban próbálhatták ki magukat az iskolában. A sportnapon szerzett élményeket tovább gazdagította a sportpályáról látható csillagvizsgáló és a közeli víztározó látványa. A pályáról beláthattuk Budapest egy részét, csodálatos panoráma tárult elénk! Mindenki jól elfáradt, de sok-sok kellemes élménynyel telve indultunk vissza az iskolába. Zsuppán Kata 4.c

Matiszlovics Dániel 2.a

14

●

alsósok oldala

Iskolaújság

KÖNYV ÉS FILMAJÁNLÓ Nagyon örültem, amikor Márta néni lehetőséget adott arra, hogy cikket írjak az iskolaújságba. Először a nyári élményeimet akartam megosztani Veletek, de utána eszembe jutott egy sokkal jobb dolog: egy Verne regényt, a Sándor Mátyást ajánlom figyelmetekbe. Jules Verne (1828-1905) francia író, aki apja akaratára jogásznak tanult, tőzsdeügynök is volt, de élete tudós regényíróként teljesedett ki. Munkája az utazás és a kutatás jegyében telt el, hatalmas képzelőereje miatt Őt tartják a tudományos fantasztikus (sci-fi) irodalom első képviselőjének. A könyveiben olyan XX. és XXI. században megvalósult dolgokról ír, mint: a repülés, az űrhajózás, a víz- és a földalatti utazás, a hangosfilm, a televízió, a számítógép és a telefax. A fent felsorolt tudományos témájú művei mellett nagyon sok utazásos és történelmi regényt is írt. Ezek közül ajánlom figyelmetekbe az egyik legjobbat, a Sándor Mátyást. Ebben a könyvben egy dúsgazdag erdélyi főúr, Sándor Mátyás 1859-ben, a Habsburgok olaszországi veresége után elérkezettnek látja az időt, hogy újabb fegyveres harcot robbantson ki Magyarország függetlenségéért. A Habsburgok azonban megtudják tervét és elhatározzák, hogy megöletik. Társait elfogják és kivégzik, de Sándor Mátyás megmenekül, ám családját és vagyonát elveszti. 15 év múlva új emberként tér vissza, hogy igazságot szolgáltasson. A regényből készült filmet is érdemes megnézni, annak ellenére, hogy a műszaki dolgok nagyon régiesnek tűnnek, de a történet miatt izgalmasabb, mint sok mai film. A főszerepet a kedvenc színészem játssza: Bujtor István. A Sándor Mátyás című regényt sok másik Verne-regénnyel együtt a mi könyvtárunkból is ki tudjátok kölcsönözni. Jó szórakozást kívánok! Pozsonyi Anna 4.a

Mobiltelefonok töltése kerékpárral Képzeljünk el egy nagy fitnesz rendezvényt, ahol a terem zsúfolásig megtelt a spinning (a hagyományos kerékpár utódja) kedvelőivel.De mi mindent tehetnénk ezzel a hatalmas energiamennyiséggel? Lehetne például áramot fejleszteni. A zöldmozgalmak támogatói összekötötték a környezetkímélést és a mozgást. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy tekersz a moziban, ezzel áramot fejlesztesz, ami működteti a vetítéshez, világításhoz szükséges áramot. A kerékpáros mozit szervezők egyike, Jonas Dowídenas azt mondja, hogy ők mindnyájan szeretik a jó filmeket és a kerékpározást is. A film alatt 20 önkéntes teker, és a nézők is bármikor csatlakozhatnak. Hát nem nagyszerű? Azonkívül jó érzéssel tölthet el, hogy üres szövegelés helyett tevékenyen részt vehetsz zöldenergia előállításában. Mielőtt elképednénk az újdonságtól és az ötlettől, jó, ha tudjuk, hogy már 2008-ban hírül adták, hogy az Egyesült Államokban, Portlandben található az első olyan edzőterem, ahol az emberi energiát átalakítják elektromossá. Az edzőteremben négy kerékpárhoz csatlakoztattak kis generátorokat, ugyanígy a taposógépekhez is. A mennyezeten pedig energiatakarékos ventilátorok találhatók. Ide környezettudatos emberek járnak, gyalog közlekednek. Takarítsunk meg pénzt és óvjuk a környezetet azzal, hogy saját magunk fejlesztünk áramot kerékpározás közben. A Nokia kerékpáros töltőkészlet gyorsan visszahozza az árát a megtakarított töltési költségeken keresztül. Továbbá, mivel az áramot mi magunk fejlesztjük, a töltés nem gyakorol a környezetre további káros hatást. A kerékpáros töltő sétálási sebességen (6 km/h) kezd tölteni, és megáll, ha a sebességünk eléri az 50 km/h sebességet. A teljes töltési idő a telefon és a kerékpározási sebesség függvénye. Például mindössze 20 perc kerékpározás 10 km/h sebességgel a Nokia 1202 telefont 1 óra beszélgetési idővel vagy 74 óra készenléti idővel tölti fel. A kerékpáros töltőkészlet minden 2 mm-es töltőcsatlakozóval rendelkező Nokia telefonnal kompatibilis. Az ötleteknek még nincs végük. Ha gondolkodásunkban ott él a zöld szemlélet, akkor rájövünk, mi mindent tehetünk szűkebb környékünkért és ezzel földünkért. A környezetkárosítás ugyanis nem ismer határokat, minden rossz vagy jó folyamat az egész bolygót érinti. Ványi Bálint 4.b

Vásári kikiáltó Hölgyek, urak, gyerekek, gyertek-gyertek, vegyetek! Van itt cifra csizma, kalap, gyertek bátran, a kutya nem harap! Hozzátok a garasokat, kaptok finom falatokat! Jókedvvel vásároljatok, bőségesen egyetek-igyatok! Vigyétek a kisautókat, figurákat, újságokat! Napsütötte gyümölcs mosolyog, jut belőle ne kapkodj! Érezzétek az illatokat, kóstoljátok a fánkokat! Lássátok a sok csodát, vigyetek haza vásárfiát!

3.a osztályosok verse

alsósok oldala


●

15

Állatkerti táborban voltam Nagyon élveztem a nyári tábort a sok-sok állat között. Amikor állatokat etettünk, a vízilónak például bele kellett találni a szájába, mint a labdával a meccsen a kosárba. Elefántot is etettünk és lajhárt is és kecskét, egyben meg is simogattuk őket. Érdekes volt barlangban ebédelni. Mexikói óriás csótányt és óriás ezerlábút foghattunk meg. Sokféle előadást hallgattunk. Az állatokat az ölünkbe rakták, és lefényképeztek velük. Selyem majmot simogattunk, és kaptunk egy kis madáreledelt, és a madárkák a kezünkre szálltak. Átmentünk a cirkuszba is, és kaptunk ingyenes állatkerti belépőt. Fagyiztunk, és két helyen is megnéztük a fóka-show-t. Téged is várunk nyáron az Állatkertbe! Pataki Csenge 3.a

Mihály-napi vásár Iskolánkban múlt hét péntekén volt a Mihály-napi vásár. Mihály napja ugyan csütörtökre esett, de mi pénteken tartottuk a vásárt, hogy ne legyen probléma a másnapi leckével. Tanítás után korán elkezdtük a készülődést. Először levittük a padokat az udvarra, sorban elrendeztük őket a focipálya körül, majd kipakoltuk az otthonról hozott eladnivalót, ráírtuk az árakat és kezdődhetett a vásár. Volt, aki süteményeket, más Kinder-figurákat árult, de volt, aki például kagylót, vagy szép köveket hozott magával. A gyerekek és a tanárok is körbe-körbesétáltak, nézték a sok szép dolgot és válogattak. A kisebb sütemények 40-50 Forintba kerültek, a legdrágább játék 200 Forint volt. Mindenki vásárolt, nagy volt a forgatag. Nagyon jó volt a hangulat: folyamatosan pergett a dobszó. Én két osztálytársammal együtt árultam: Emmával és Esztivel. Előző nap otthon a nagytestvéremmel és anyukámmal készítettünk süteményt: „kekszdinnyét”. Ezt a sütit árultam – nagy sikerrel. Szinte mindenki vett tőlem, az összes elfogyott. A tanároknak is nagyon tetszett, többen kérték a receptjét. Ujjbábot is hoztam eladni az édesség mellett, azokból is vettek. A vásár végére majdnem minden elfogyott, mindenki jóllakott és új kincsekkel tért haza. Nagyon jó délután volt, jól éreztük magunkat! Sajnos véget ért, de lesz jövőre is! Záhonyi Nikolett 4.c

16

●

észcsavargatók, elmepörgetők

Iskolaújság

Melyik az a szó, amelyiket a megadott betűkkel összeolvasva is értelmes szavakat kapunk? KH - (_____________) Sz M-

Sz BCDFT-

SK(______________) M V(____________) TB– Gy –

Melyik szó illik a zárójelek közé? GD (boldog) LB L S (hiteles) HT SC (______) RM JZ (________) K F Melyik szó kapcsolja össze a felsorolt kifejezéseket? EGYENRUHA, SZÁZLÁBÚ, HÉTFŐ, ÖTTUSA, HATÁSOS 1. mellékes 2. számla 3. temérdek 4. mérföld A törvény úgy aránylik a FARKAShoz, mint a FELHŐ a _______________-hoz. 1. SZAMÁR 2. CSIKÓ 3. KAKAS 4. BÁRÁNY

Kösd össze a pontokat 1-től 56-ig! Hogy hívják a macskát?

Viccek Egy tanár meglátása -Ha az utolsó padban ülők legalább olyan csendben lennének, mint a középen képregényt olvasók, akkor legalább az első sorban ülők alhatnának tovább. Az első repülés -Első önálló repülését végzi a vagány fiatal pilóta, s amikor leszállna, így jelez az irányítónak: - Na, találja ki, ki vagyok! Erre a repülésirányító kikapcsolja a repülőtér világítását, és így válaszol: -Na, találja ki ,merre van!

Írj az üres mezőkbe alapműveleti jeleket úgy, hogy azok alkalmazása után az egyenlet végeredménye valóban 20 legyen!

Alsós oldalakat szerkeszti: Sáringer Márta Tördelőszerkesztő: Rozmán Sándor Főszerkesztő: Schődl Gabriella Iskolánk honlapja:

www.farkasret-isi.hu

Kovács Kata (8.a): Őszi dal

Recommend Documents