ACTA GGM DEBRECINA Geology, Geomorphology, Physical Geography Series
DEBRECEN Vol. 3, 155–160
2008
Szemelvények Lóczy Lajos földrajztudományi munkásságából Extracts from the geographical works of Lajos Lóczy Schweitzer Ferenc Magyar Tudományos Akadémia – Földrajztudományi Kutatóintézet, 1112 Budapest, Budaörsi út 45. e-mail:
[email protected] Összefoglalás – Id. Lóczy Lajos a geológia és a geográfia mellett a kartográfiának is kiemelt tudósa volt, aki a geológia és a geomorfológia szoros egységét vallotta. A Kárpát-medence szerkezetére és geológiájára irányuló kutatásai jelent s szerepet játszottak a Tisia-elmélet megalkotásában. A cikk számos nemzetközi jelent ség! tudományos eredménye közül e tanulmányt; a pannóniai–pontusi sivatagi id szak problematikáját a Kárpát-medencében és tágabb környezetében; a löszök kialakulásának és korának a kérdését; az id s löszök és a típusos vörösagyagok, nála „babérces vörösagyagok” kapcsolatát; a mono- és a poliglacializmusról alkotott elképzelését és Közép-Európa legnagyobb tavának, a Balatonnak kialakulására és korára vonatkozó nézeteit emeli ki. 1899-ben a berlini geológiai kongresszuson hatalmas tudományos sikert ért el és kitüntetésekkel halmozták el. Hazafelé jövet írta le és mondta: hálát adok a Sorsnak, hogy megengedte nekem a magyar tudományosságnak becsületet szerezni. Abstract – Lajos Lóczy sen. was a highly respected scientist of cartography as well as geology and geomorphology who believed in the unity of geology and geomorphology. His researches regarding the structure and geology of the Carpathian Basin played a significant role in creating the Tisia theory. In the present paper his following results are accentuated: the importance of this research together with his research regarding the problem of the desert climatic period of the Pannonian-Pontian in the Carpathian Basin and its wider surroundings, the issue of loess formation and age, the connection between old loess and typical red clays (“bean ore red clays” as he called them), his views on mono- and polyglacialism and the formation and age of Lake Balaton the largest lake in Central Europe. He reached huge scientific success with numerous awards in the geological congress of Berlin in 1899. He said and wrote the following on the way home: I thank Fate letting me to bring respect for Hungarian science. Tárgyszavak – Poli- és monoglacializmus, hegylábfelszínek, travertínó, löszök–vörösagyagok kapcsolata, a Balaton kora Keywords – Poly- and monoglacialism, pediments, travertine, connection between loess and red clays, age of Lake Balaton
emiatt úgy vélte, a Mátra a pleisztocén id szakban el volt jegesedve. 1890-ben LÓCZY L. hívta fel a figyelmet arra, hogy az éles kavicsok (dreikanterek) lapos felszínei a szélfújta homok csiszoló hatására alakulnak ki. Lóczy L. tudományos fölényét éppen az általános világismeret, a széles látókör biztosította, – 30 éves volt, amikor 3 évig tartó földtani és geomorfológiai expedíciójára indult Ázsiába – s ezt a szemléletét élete végéig megtartotta. Ezért tudta választott tudományát világszínvonalra emelni. Lóczy L. tudományos munkásságát áttekintve megállapíthatjuk: ritkaság, hogy valaki szellemiségét, lelkivilágát egyetlen gondolat töltse be, a földtan és geomorfológia m!velésére irányuló törekvés. A földtant és a geomorfológiát tekintette a századel legfontosabb tudományainak. Lóczy L. a geológia és a geográfia mellett a kartográfiának is kiemelt jelent séget tulajdonított. Hitvallása a geomorfológia és a geológia szoros egysége volt, s ezt nem csupán egyetemi tanárként hirdette a katedráról, hanem térképei, földtani-geomorfológiai szelvényei és m!vei is tükrözik. Különböz méretarányú geológiai térképei közül kiemelésre kívánkozik a Földrajzi Intézetben készült, a párizsi világkiállításon bemutatott és aranyéremmel kitüntetett 1:360000 méretarányú Magyarország áttekint földtani térképe, az 1:75000 méretarányban készült Balaton tónak és környékének topográfiai és geológiai atlasza, Nyugat-Szerbia geológiai térképe, vagy a Nanking környékét és a Jangce folyó deltavidékét bemutató 1:1300000-es ma. geológiai térképek, amelyek – f ként az utóbbi – a domborzati formák és geológiai alapzat együttes ábrázolásának sikeres kísérleteként az els geomorfológiai térképeknek tekinthet k.
1918-ban az akkor még gyerek Tasnádi-Kubacska András egy villamoskocsi alacsony ajtajára támaszkodva nézte a Stefánia út megállójánál várakozó utasokat. Mellette a peronon édesapja állt. Egyszer csak megérintette a karját és szemével egy görnyedt háttal álldogáló, sz hajú, megtört, fekete ruhás alakra mutatott. „Nézd – szólott –, az ott Lóczy Lajos!” (TASNÁDI-KUBACSKA 1974). Két év múlva Lóczy L. elhagyta a földi életet. A világ nagy geológusként és földrajztudósként ismerte és ismeri most is. Mi volt a varázsa ennek a furcsa, középmagas, zömök, nehéz kez! és járású, színvak, nagy munkabírású embernek, akiért tanítványai rajongtak, munkatársai, tudóstársai – köztük olyanok, mint pl. Lugeon, P. – Suess, E. – Cviji", I. – Hedin, S. – Davis, W.M. – von Richthofen, F. – Diener, F. – Uhlig, V. – Sawichi, L. – tisztelték és becsülték? Egyik legkedvesebb tanítványa, CHOLNOKY Jen (1920) próbál erre magyarázatot adni: „Gyönyör! vonása volt nemes nagy lelkének, hogy tanítványaival komoly vitákba elegyedett, s nem tekintélyének súlyával, hanem érvekkel harcolt, s legfiatalabb tanítványát is egyenjogú, tiszteletre méltó ellenfelének tartotta vitatkozás közben”. Amikor a 19. század végi vagy a 20. század eleji szakirodalmat olvasom, számomra úgy t!nik, hogy akkori geológusaink és kezd geográfusaink kevés kitételt l eltekintve legtöbbször csak sz!kebb hazai kutatási részletekkel foglalkoztak. Talán csak Szabó József nyúlt bátrabban a földtudomány kérdéséhez, de elméletei, elképzelései – f ként a külföldi tapasztalatok hiányában – olykor nem minden vonatkozásban voltak megalapozottak. Ezért fordulhatott el például, hogy a pásztói Mátrában 360–400 m tszf.-i magasságban talált éles kavicsokat, f leg a német iskola hatására, gleccser súrolta hömpölyögnek gondolta,
155
ACTA GGM DEBRECINA Geology, Geomorphology, Physical Geography Series Vol. 3
Lóczy L. nemzetközi tudományos eredményei szerteágazóak, érintik a földtudomány széles skáláját, így pl. a geológia mellett a tektonikát, a szedimentológiát, a paleontológiát, a geomorfológiát és a kartográfiát. Így például Lóczy L. Kárpát-medence szerkezetére és geológiájára irányuló kutatásai (LÓCZY 1913) jelent s szerepet játszottak a Tisia-elmélet megalkotásában, amelyet PRINZ Gyula dolgozott ki (1914, 1926) a medence keletkezésére. Bakony-hegységi „mediterrán korú, nagy kiterjedés! és tetemes vastagságú kavicskonglomerátumok” alapján egy K–DK-i irányban elhelyezked hegység létét tételezte fel, amely az Alföld helyén húzódhatott, és ezt a hegységet „Pannon szárazulatnak” nevezte. Prinz Gy. e masszívumot – amit kés bb Tisiának nevezett – jelölte meg a Kárpátok koszorúja kialakulásának okaként. Lóczy L. tanulmányai, jelentései, térképei, földtanigeomorfológiai szelvényei szakmai hitelességr l és alaposságról tanúskodnak, és csak akkor jelentette meg azokat, ha biztos volt a tényekr l. Az általánosítástól irtózott, a teóriákat gy!lölte. Egyszer Cholnokyval a Tihanyi-félszigeten tettek kirándulást. Köztudott, hogy Cholnoky J. szerint a tihanyi Bels - és Küls -tó deflációs mélyedés. Lóczy L. ezt élete végéig tagadta, de ennek az ellenkez jét sem tudta bizonyítani. Mindig azzal ütötte el a vitát, hogy teória. A Richthofen, F. és Lóczy L. által kifejlesztett geomorfológiai iskola a geológusokat és a geomorfológusokat az ismeretanyag szintetizálására ösztönözte. Az 1910-es években f ként a természetföldrajzban, de a geológia területén is eluralkodott a mindenáron szintézisre törekvés, amelyet Lóczy 1912-ben ma is id szer! és megszívlelend intelmekkel javasolt a „modern” geomorfológusoknak és geológusoknak. Számos nemzetközi jelent ség! tudományos eredménye közül néhány olyan, amely akkoriban feltevésnek számított, ma pedig elfogadottnak tekinthet . Három témakört vázolok: 1. a pannóniai–pontusi sivatagi id szak problematikáját a Kárpát-medencében; 2. a löszök kialakulásának kérdését, a löszök és vörösagyagok kapcsolatát és 3. a Balaton korát.
2008
tevékenység hozta létre. Úgy vélte továbbá, hogy a merev futású somogyi és zalai meridionális völgyek nem mások, mint tektonikusan el rejelzett, deflációval kialakított szélbarázdák, a köztük lév hosszú hátak pedig deflációs maradékgerincek. Köztudott, hogy Eurázsiában a pliocén id szakban, durván a paleomágneses és az abszolút kronológiai adatok alapján 4–3 millió évvel ezel tt vörösagyagok képz dtek. Feküjük általában nagy vastagságú homok, gyakran Epimeriones faunával, vagy medd homok, gipsz rétegekkel tagolt homok és tarka agyag vagy kevírek. Ezek az üledékek egy forró, száraz klíma emlékei, amelyet ma a Kárpát-medencében és környezetében Baltaváriumnak, a mediterrán térségben pedig „messinai sókrízisnek” neveznek. Koruk kb. 6,0–4,5 M év között van. Ez az id szak az, amit a századfordulón Lóczy L. éppen a kortani tagolás hiányában pannóniai–pontusi sivatagi id szaknak nevezett. Feltevését még nem tudta bizonyítani, de a hipotézis alkotójának nagy tudományos tekintélye alapján meggyökeresedett a magyar földrajzi–földtani irodalomban. Több kutató más elképzeléseket vallva tagadta ezt. Teóriáját igazolni csak a közelmúltban (1970–1990 között) tudták, amikor a Baleári-árokban és környezetében nagy kiterjedés! és nagy vastagságú, rendkívül sós vizekb l, 35°C feletti h mérsékleten kivált anhidrit és sórétegeket találtak, amelyek ma a Perzsa-öböl mentén vagy az északafrikai szebhákban képz dnek. E tanulmány szerz je kutatómunkája alapján éppen Lóczy L. pannóniai-pontusi sivatagi bázisának geomorfológiai és szedimentológiai bizonyságait figyelte meg a Kárpát-medencében és környezetében, ahol az észak-afrikaihoz hasonló forró száraz klímaviszonyok között képz dött, sivatagi mázzal borított sivatagi kérgek, kevírekhez hasonló faunamentes tarkaagyagok, mész és dolomit evaporitok fordulnak el legtöbbször, Meriones fauna kíséretében (SCHWEITZER 1992). Magyarország, ill. a Kárpát-medence felszínfejl déstörténeti kutatásának egyik legnagyobb adóssága kapcsolódik Lóczy L. pannóniai-pontusi sivatagi id szakának teóriájához. Ehhez tartozik a pliocén id szak domborzatformálódásának és szedimentológiai ciklusainak tisztázása, id tartamának megnevezése, helyes értelmezése, valamint sföldrajzi képének megrajzolása is. A világ még ma sem tudja igazán, hogy a sivataggá változott Paratethys tengerek gondolata nem az 1970-es években a Glomar Challenger földközi-tengeri fúrásmintáit feldolgozó Ryan, W. – Hsü, K. – Cita M. nevéhez f!z dik, hanem Lóczy L. 19. század végi teóriájához. Azt hiszem, ezt mihamarabb pótolni kellene.
1. Bels -ázsiai kutatásai során figyelt fel arra, hogy a Góbi-sivatag és a fels Huang-Ho vidékének pusztai, félsivatagi képz dményei – amelyek vastagsága olykor a 800–1000 m-t is eléri – nem tengeri lerakódások, mint ahogy Richthofen, F. gondolta, hanem szárazföldi eredet!ek és a pliocén sivatagi id szakban halmozódtak fel. Ez a felismerés nagy er vel hatott rá, és újragondolta a Kárpát-medence fiatal üledékeinek és a geomorfológiai formák kialakulásának körülményeit, mint pl. a törmelék- és hordalékkúpokat, a Tapolcai-medence tanúhegyeinek kialakulását, a vörösagyagokat, a vörösföldek (lateritek) és a löszök kapcsolatát, vagy pl. a löszök képz dését (Lóczy 1890). A Kárpát-medencében a sivatagi id szak markáns bizonyítékának azt a geomorfológiai formakincset tartotta, amely a mai arid-szemiarid területeken képz dik. Hangsúlyozta pl., hogy a Kisalföld és a Tapolcai-medence bazaltvulkáni kúpjai és a jelenlegi felszín között létrejött, helyenként 150 m-es szintkülönbséget a deflációs
2. Lóczy L. az Ordosz és a Kun-Lun el terében, valamint a Kuku-Nor vidékén figyelt fel el ször a vörösagyagok és a löszök kapcsolatára. 1880-ban, amikor Kínából hazatért, annak a véleményének adott hangot, hogy az Ordosz és a Kun-Lun el terében lév vörösagyagok vagy vörösföldek (lateritek) nagyon közeli rokonai lehetnek a magyarországi „babérces vörösagyagoknak”. Megfigyeléseit, szelvényeit valószín!leg még a témával foglalkozó hazai kutatók sem nagyon ismerik, bár a vörösagyag kérdéskörr l ma is komoly tudományos viták vannak hazánkban és külföldön egyaránt. A vörösagyag a
156
Schweitzer F.: Szemelvények Lóczy Lajos földrajztudományi munkásságából
HISTORY OF RESEARCH AND SCIENCE
Jámbor Á. szerint a Tengelici formációnak. Lóczy L. szerint származástanilag eolikus poranyag, amely a mállás során alakult át barnás vörösagyaggá. A vörösagyagok és a barnásvörös talajsorozatok korát Lóczy L. még nem tudta teljes bizonyossággal megállapítani és azokat genetikailag megkülönböztetni, de zseniális megérzéssel felfigyelt klímatörténeti és geomorfológiai szerepükre (3. ábra).
Kárpát-medencében és környezetében legtöbbször a szemiarid–arid klímaterületeken képz dött hegylábfelszínek, a sivatagi-félsivatagi üledékek fed je, de igen gyakran a barnás vörös talajsorozatok mellett a löszök feküje is. Sok löszkutató és a mai kínai szakirodalom jelent s része a barnásvörös, ill. vöröses agyagokat a legid sebb löszöknek, az ún. Wucheng-formációnak, ill. Wuchenglöszöknek tartja (1., 2. ábra). A Kárpát-medencében ez felel meg Pécsi M. szerint részben az ún. Dunaföldvári, vagy
1. ábra Dunaföldvár (1974) 1-es fúrásszelvény litológiai, pedológiai és paleomágneses értékelése (elemzés: Pécsi M.–Szebényi E.–Pevzner, M.A.). Feltételezhet , hogy a vörös talajok egy részében (Dv1–Dv4) észlelt normális polaritású szakaszok a Gauss paleomágneses korszakot (2,4–3,3 Ma) és nem a Matuyama id sebb eseményeit (Olduvai stb.) képviselik. A paleomágneses mintavétel orientáltan történt. – hs = szilt tartalmú homok; m1 = sötétszürke réti talaj; m2 = sötét, agyagos réti talaj; al = ártéri talaj; gl = gleyes agyag; gls = gleyes homokos agyag; b = bentonit; ps = agyagos homok (fels pannóniai formáció, miocén); ==> eróziós hiány; Dv1–Dv6 = Dunaföldvári formáció vörös talajai Figure 1 Lithologic, palaeomagnetic and pedologic evaluation of the Dunaföldvár-1 (1974) borehole (evaluated by: Pécsi M.–Szebényi E.– Pevzner, M.A.) It is probable, that normal polarity in the terra rossa represents the Gauss palaeomagnetic age and not the Matuyama-events (Oldowan). Palaeomagnetic sampling was oriented – hs = silty sand; m1 = dark grey organic soils; m2 = dark, clayey soil; al = alluvial soils; gl = gleyic clay; gls = gleyic sandy clay; b = bentonite; ps = clayey sand (Upper Pannonian, Miocene); ==> erosional discordance; Dv1–Dv6 = terra rossa of Dunaföldvári Formation Nézetem szerint az aeolikus porhullások ép úgy mint a lösztképz mérsékelt égöv száraz talajain, a tropusok nedves és buja növényzet! vidékein is gyakran el forduló jelenségek. A sztyepek f!növényzete, amely száradva enyészik el és nem rothadás közben, érintetlenül hagyja a poralakban aláhulló ásványos anyagokat; a trópusokon ellenben a növényzet és a nedvességek arányában a korhadó növényi anyagok oxydáló és reducáló hatása complicált
Mi volt a véleménye err l 1890-ben Lóczynak? Idézem: „Ismeretes, hogy a laterit az ázsiai tropikus és subtropikus vidékek felszíni talaját képezi és megegyez észlelések szerint a szálban álló sziklák elmállásából származik. Helyzeténél fogva tehát a laterit az es ben b velked buja növényzet! tájékok eluvialis takarója.
157
ACTA GGM DEBRECINA Geology, Geomorphology, Physical Geography Series Vol. 3
elmállás alá veszi a lehullott poralakú k zeteket. Az aeolikus módon felhalmozódó anyag ily módon teljesen elveszti eredeti min ségét és vastartalmú lateritté alakul át. Ennélfogva én a lateritot a löszszel azonos eredet!nek tartom, míg azonban a száraz vidékek a löszben változatlanul meg rzik a lehullott por alkotó részei, a trópusi nedves tájak rohamos elmállással átalakítják a talaj aeolikusan növeked új rétegét.”
2008
Lóczy L. kedvelt kutatási témája volt a löszök tanulmányozása (LÓCZY 1890). Ezt az üledéket a magyarság „sárgaföldnek” nevezi, a kínaiak is így hívják, neve „hoong-tu”. # írta le a holocén löszképz dményeket, s látta, hogyan képz dik a Nan-San alján vagy a Góbi szélein.
2. ábra A Xifengi löszszelvény szuszceptibilitás-görbéjének összehasonlítása a V28–23 mélytengeri üledékmag "18O-görbéjével (Liu, Xiuming és társai 1987). – Egyértelm! párhuzamosítás nem végezhet el, mert a löszszelvény nem teljes és az L9 és L15 homokos löszrétegek között több normális polaritású esemény mutatható ki, amelyek közül nem mindegyik azonosítható a Jaramillo eseménnyel. A Fels Lishi Lösz (S1–S5) talajokban a szuszceptibilitás viszonylag nagy amplitudót mutat, ugyanakkor az S6 és S14 paleotalajok mérsékeltet, a Wucheng-sorozatban pedig felt!n en kicsit mutatnak. A V28–239 fúrásmag izotópsztratigráfiai görbéje a 29 stádium alatt hasonlóan kis amplitudókkal változik. Ez arra enged következtetni, hogy f leg a Wucheng-sorozat lösz- és paleotalaj képz dése alatt a száraz és a nedvesebb klímaviszonyok ciklikus váltakozása kevésbé kifejezett volt. – 1 = lösz és löszszer! rétegek; 2 = paleotalajok; 3 = homokos lösz; 4 = vörösföld Figure 2 A comparison of the susceptibility of the loess in Xipheng and of "18O-curve in the V28–23 deep sea core sample (Liu, Xiuming et al.1987). A complete comparison and parallelism cannot be performed as the loess-soil series is not complete, and between L9 and L15 sandy loess layers events of normal polarity can be observed, that cannot be identified by the Jaramillo event. In the Upper Lishi Loess soils (S1–S5) susceptibility shows large fluctuations, while in S6 and S14 palaeosoils this fluctuation is moderate, and in the Wuchang series it remains reduced. The isotope-stratigraphic curve of V28–239 core sample in sample 29 shows similarly small amplitudinal changes. This may refer to the fact that in the Wuchang-period during the loess and palaeosol formation the cyclic change of drier and wet periods was less remarkable. – 1 =loess and loesslike sediments; 2 = palaeosols; 3 = sandy loess; 4 = terra rossa
158
Schweitzer F.: Szemelvények Lóczy Lajos földrajztudományi munkásságából
HISTORY OF RESEARCH AND SCIENCE
vályogszalag, a paleotalaj, s így túl sok jégmentes id szak van, több mint ahogy lennie kellene. Gondolkodását nagyban befolyásolta, hogy kételyei voltak az, PENCK & BRÜCKNER, (1901–1909) által kidolgozott poliglacializmussal szemben. Ennek ellenére néhány tanulmányában két jégkorszakról is beszél, s t WEISZ tanulmánya (1911) alapján a lösz képz dését a III. glaciális és a posztglaciális id szakokkal egy id be helyezte. Nehezen barátkozott a Penck, A. – Brückner, E.-féle poliglaciális szemlélettel, de tanítványait és fiatal munkatársait a Kárpát-medencei löszfauna feldolgozására ösztönözte. Horusitzky F. és Kormos T. – a korabeli kvantitatív módszerekkel ugyan – csupán egy id sebb és egy fiatalabb negyedid szaki molluszkafaunát tudott elkülöníteni és ez t, munkatársait és kés bb az örökébe lép Mottl M.-t is a poliglacializmus tagadására ösztönözte.
Rendkívül érdekes megfigyeléseket tett a lösz felhalmozódásával, tehát a porhullással, ill. a lösszéválással, a diagenizálódással kapcsolatban. Véleménye szerint a lösz nem a száraz pusztai – az értelmezése szerint ez félsivatagi klíma – területeken, s nem a medencék belsejében halmozódott fel, hanem ott képz dik, ahol elegend en nedves a klíma, hogy a mállás, a lösszé alakulás létrejöhessen. A magyarországi löszképz dményeket RICHTHOFEN (1878) véleményét elfogadva is f ként eolikusnak (aeolikus) tartotta, ezek a magasabb domborzati felszíneken elhelyezked „magassági löszök és rétegzés nélküliek” (LÓCZY 1890, 1913).
3. 1913-ban jelent meg Lóczy L. „A Balaton környékének geológiai képz dményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése” c. m!ve, amely a magyar geológiai és geomorfológiai irodalom egyik alapvet munkája és gyöngyszeme. Ebben többek között igen részletesen foglalkozik a Balaton kialakulásával és korával. Id. Lóczy a Balaton korát a mainál 6–8 m-rel magasabb vízállás során létrejött formák és a tavi üledékek – 112–113 m tszf.-i térszín – alapján, a „kétjégkorszakos” kronológiai szemléletre alapozva alsópleisztocén korúnak tartja. Bulla (1943), MAROSI & SZILÁRD (1958) korábbi véleménye alapján az utolsó interglaciálisban süllyedtek meg a Balatonfelvidék lábánál kialakult el mélyedések annyira, hogy a Balaton medencéje egységes süllyedékké alakult és vízzel kitölt dhetett. Lóczy L. miután mindenütt kimutatta a Balaton É-i és D-i partjain 112–113 m tszf.-i magasságban kialakult balatoni abráziós teraszokat, ill. szinl ket, természetesnek tartotta a Balaton medencéjének az értelmezése szerinti alsópleisztocén – ez MAROSI (1970) értelmezése szerint a többosztatú pleisztocén kronológia alapján persze a Würmhöz közelebb es id szak – kialakulását, helyesebben a vízzel való kitölt dését. A földtudományi közvélemény nem csak korábban, de ma is vitázik arról, hogy mikor formálódott ki a Balaton medencéje. Az 1940-es évek elején BULLA (1943) és KÉZ (1943) az 1960-as évek végén MAROSI & SZILÁRD (1958) a Balaton kialakulásának idejét az utolsó interglaciálisra, az 1950-es évek elején ZÓLYOMI (1952) és Sümeghy J. a pleisztocén-holocén határra, ill. az óholocén elejére helyezte. Ma is vannak olyan kutatók, akik Zólyomi B. és Sümeghy J. véleményét fogadják el. E vélemények alapján a Balaton kora a fenékfúrások t zegmintáinak a C14-es vizsgálata alapján 10 ezer év körülinek mondható (CSERNY 1987). Ez a dátum azonban a Balaton legutolsó vízzel való feltölt désének dátuma. El tte ugyanis közel 100 ezer évig tartó, uralkodóan hideg-száraz Würm glaciális id szakaiban a Balaton medencéjének bizonyos részei ki is száradhattak, és ki is száradtak, miután a szélerózió a kiszáradt medencékb l a tavi üledéket – ugyanúgy mint a Fert -tó esetében – el is szállította. Bizonyság erre a fenék szintekb l el került dreikanterek, amelyeket Lóczy L. 1913ban publikált (LÓCZY 1913). A Balaton korának megállapításához, a Balatonfelvidék fejl déstörténetéhez és a neotektonika értelmezéséhez nagy segítséget nyújthat az édesvízi
3. ábra A legalsó terasz Csung-pe-szhien környékén Lóczy L. (1886) szerint. – 1 = pliocénkorú vörösagyag; 2 = kavics (aranymosó vájásokkal); 3 = lösz Figure 3 The youngest terrace in the neigbouring of Chung-pe-xien according to L. Lóczy (1886). – 1 = red clay, Pliocene; 2 = gravel (with signs of gold prospector excavations); 3 = loess Emellett egy másik fajta lösztípust is megkülönböztetett, az ún. réteges „völgyi löszt”, amelyet vízi eredet!nek, helyesebben felületi leöblítéssel keletkezettnek tartott, s amelynek lamellás a szerkezete. Felismerte, hogy az ún. „völgyi löszök” mind a Kárpátmedencében, mind a kínai löszterületeken sokkal kiterjedtebbek és vastagabbak, mint az ún. eolikus löszök. A völgyi löszök, amelyeket a szakirodalom ma lejt löszöknek nevez, nagy területeket fednek le. Elterjedésüket, mérnökgeológiai, talajmechanikai jelent ségüket a kutatók sokáig nem vették kell képpen figyelembe; csak az 1960-as évek elejét l, f ként Kriván P. és Pécsi M. vizsgálatai alapján kerültek nyolcvan év után újra az érdekl dés el terébe. Érdekes, hogy Lóczy L. a löszök korával nem foglalkozott, közelebbi kortani besorolásukról soha nem nyilatkozott, csak sötétbarna vályogszalagokkal tagolt id s és homokerekkel tagolt fiatalabb löszöket különített el. A kés bbi löszkutatók sem tudtak nagyon más tenni, mint Lóczy L. beosztását átvenni. Lóczy L. elképzelhet nek tartotta, hogy a jégmentes id szakokban képz dött vályogszalagok – amelyeket ma paleotalajoknak nevezünk –, ill. a jeges szakaszokban képz dött löszök, f ként eolikus úton képz dött lösztípusok alapján bizonyos kortani besorolást meg lehet majd kísérelni. Ezt a megoldást azonban nehezen tartotta megvalósíthatónak, mivel úgy látta, hogy mind a kínai, mind pedig a magyarországi löszökben túl sok a
159
ACTA GGM DEBRECINA Geology, Geomorphology, Physical Geography Series Vol. 3
mészkövek vagy travertinok vizsgálata. Ezek a képz dmények a karsztvizekb l válnak ki s leggyakrabban az erózióbázishoz kötöttek. Szerepükre és fontosságukra 1913-ban már Lóczy L. is utalt (LÓCZY 1913), részletes vizsgálatuk, geomorfológiai értelmezésük mégis elmaradt. Ezeket a képz dményeket a Balaton abráziós szinl in, balatoni abráziós üledékeket lefedve több szintben is megtalálhatjuk, amelyek egyben egymás fölötti rétegtani sorrendet is jelentenek. SCHEUER & SCHWEITZER (1974) vizsgálatai alapján kit!nt, hogy a Balaton-felvidéken vannak 112–113 m tszf.-inél magasabb balatoni szinl khöz, magasabb geomorfológiai szintekhez és pannóniai abráziós teraszokhoz kapcsolódó édesvízi mészkövek, s t az erózióbázishoz kapcsolódó barlangszintek is, mint pl. a Vadleány-barlangban (190–200 m tszf.) Diáson. Ez véleményünk szerint arra is utal, hogy a fels miocén (5,3 M év) óta a tómedence üledékeinek szakaszos elszállítása – talán hasonlóan a Tapolcai-medence üledékeinek elszállításához – is valószín!síthet . Történik ez pedig a Bérbaltaváriumban deflációval (a Tapolcai-medencében fénymázas sivatagi kérgek gy!jthet k), a vörösagyagképz id szakban f ként folyóvízi erózióval, a pleisztocén id szakban a folyóvízi, deflációs és a szoliflukciós, a tó állapotok idején pedig az abráziós és a csuszamlásos folyamatok révén. Köztük megtalálható a 6–8 m-rel magasabb vízállásnál képz dött szinl n lév travertino vagy édesvízi mészk is, Lóczy L. legmagasabb balatoni vízállásának bizonyítéka is. Id. Lóczy L. szerteágazó és sokoldalú, hatalmas szellemi értékeket tartalmazó földtani és földrajztudományi munkásságának csupán töredékér l esett szó. A következ gondolat nem csak a jelen, hanem a jöv generációja számára is példaérték! lehet. Az 1899-es berlini geológiai kongresszusról hazajövet – ahol hatalmas tudományos sikert ért el és kitüntetésekkel halmozták el, – édesanyjához írt leveléb l szeretnék idézni: „Hálát adok a sorsnak, hogy megengedte nekem a magyar tudományosságnak becsületet szereznem. Ezután kell még csak szorgalommal dolgoznom, hogy az elnyert becsülést megtartsam és ha lehet, fokozzam”.
2008
LÓCZY L. 1886: A Khínai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása. – Királyi Magyar Természettudományi Társulat kiadása, Budapest, 882 p. LÓCZY L. 1890: Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai útjának tudományos eredményei 1877–1880. I. kötet. Az utazáson tett észlelések.. – Kilián Frigyes egyetemi könyvtáros bizományában, Budapest, 743 p. LÓCZY L. 1913: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. 1. köt. 1. r. 1. szakasz. A Balaton környékének geológiai képz dményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. – Budapest, Magyar Földrajzi Társaság. Balaton Bizottság, 617 p. MAROSI S., SZILÁRD J. 1958: A Balaton somogyi partvidékének geomorfológiai képe. Földrajzi Közlemények, 6, 347–361 MAROSI S. 1970: Bels -Somogy kialakulása és felszínalaktana. Földrajzi Tanulmányok, 11, 169 p. MOTTL M. 1942: Adatok a hazai ó- és újpleisztocén folyóteraszok eml sfaunájához. MÁFI Évkönyv, 36, 65–70 PENCK, A., BRÜCKNER, E. 1901–1909: Die Alpen im Eiszeitalter. 1–3. – Leipzig, Chr. Harm. Tanchmitz, 1199 p. PÉCSI, M. 1974: Loess. – In: Enciclopaedia Britannica. Mecropaedia. 11. – Chicago, London. William Benton and Helen Hemingway Benton. 24–28 PRINZ GY. 1914: Magyarország földrajza. A magyar föld és életjelenségeinek oknyomozó leírása. – Magyar Földtani Intézet, Budapest, 223 p. PRINZ GY. 1926: Magyarország földrajza. A magyar föld és életjelenségeinek oknyomozó leírása. 1. kötet. Magyarország földjének származása, szerkezete és alakja. – Danubia, Pécs, 202 p. RICHTHOFEN, F. 1878: Bemerkungen zur Lössbildung. – Verh. geol. Reichanst. 13 p. SCHEUER GY., SCHWEITZER F. 1974: Adatok a Balatonfelvidéki forrásüledék vizsgálatához. Földrajzi Értesít , 23(3), 347–357 SCHWEITZER F. 1993: Domborzatformálódás a Pannóniaimedence belsejében a fiatal újkorban és a negyedid szak határán. – Akadémiai doktori értekezés, Budapest, 125 p. TASNÁDI-KUBACSKA A. 1974. Lóczy Lajos. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 150 p. WEISZ A. 1911: A Balaton vidékének pleisztocén kori csiga és kagyló faunája. – A Balaton Tud. Tanulmányozásának Eredményei. 1. kötet, 1. rész. Függelék, A Balaton-mellék paleontológiája. IV. kötet. Budapest. ZÓLYOMI B. 1952: Magyarország növénytakarójának fejl déstörténete az utolsó jégkorszaktól. – MTA X. Osztályának Közleményei 4. 491–543
Irodalom BULLA B. 1943: Geomorfológiai megfigyelések a Balatonfelvidéken. Földrajzi közlemények, 71(1), 1–18 CHOLNOKY J. 1920: Lóczy Lajos. Földrajzi Közlemények, 48, 33–82 CSERNY, T. 1987: Results of recent investigations of Lake Balaton deposits. – In: PÉCSI, M., KORDOS, L. (ed.) Holocene environment in Hungary. – Budapest, Geogr. Research Inst. Hung. Acad. of Sci., 67–76 KÉZ A. 1943: Újabb teraszmegfigyelések a Zala mentén. Földrajzi Közlemények, 71(1), 1–18 KRIVÁN P. 1967: A magyar negyedkor földtani helyzete és feladatai. Földtani Közlöny, 97, 326–330
160